A Tankerék, mint szimbólum

A Tejút Iskola és Ifjúságnevelő Alapítványt 1997-ben hoztuk létre azzal a céllal, hogy
az alapítvány szellemi és anyagi lehetőségeivel, módszerek és technikák kidolgozásával és
megismertetésével segítsen minden olyan törekvést, amely arra irányul, hogy az ősi
hagyományok erkölcsi, bölcseleti és gyakorlati tanításait az iskolás korú generációnak átadja
és átadását elősegítse. A Tankerék a Tejút Alapítvány logojának – egy ujjaival felfelé mutató,
a nézővel szembeforduló tenyér, közepén a Tankerék - egyik központi szimbóluma, amelyet
azért választottunk, hogy kifejezzük vele elsődleges célunkat: a buddhista tanítás
lehetőségének, intézményeinek megszervezését és fenntartását a gyermekeknek.
A Tankerék (szanszkrit dharmacsakra, páli dhammacakka, tibeti chos kyi 'khor lo -
csöki khorlo -, kínai falún) egy nyolcküllőjű szekérkereket mintáz. Ez a szekérkerék a
buddhizmus és Buddha tanításainak anikonikus jelképe. A kép nélküli (anikonikus) kultusz
annak jele – legalábbis az utóbbi mintegy száz évben így tartották -, hogy amikor a
buddhizmus eme legkorábbi időszakában ezt a szimbólumot alkalmazni kezdték, még nem
vált uralkodó jellegűvé, hogy a Buddhát fizikai formájában ábrázolják. A Megvilágosodottat a
Kr.e I. századig csak jelképszerűen, olyan jelképek segítségével jelenítették meg, mint például
a Tankerék, egy trón, egy napernyő, a megvilágosodás fája előtti üres hely vagy egy lábnyom.
Maga a szimbólum azonban a buddhizmus keletkezése előtti időszakban is létezett,
Indiában kozmikus jelkép volt. Az Upanisadok szerint a kerékagy a világkerékben a
teremtmények ura. A kónaraki templom oldalfalán a tizenkét kerék, s a kerekek tizenkét
küllője a napciklust is jelenti. A hindu megközelítés szerint a Tankerék előképe a Szudarsana
Csakra, Visnu fegyvere, egy harci korong, amelynek sugárzása olyan heves, hogy elpusztítja
az avaisnavákat, s szédületes sebességgel forgó félelmetes éle még Ráhu számára
elviselhetetlen.
A kerék Indiában általában az uralomhoz kapcsolódott, forgatása a világ fölötti uralom
képe volt. A csakravartin a világuralkodó ideája az ősi ind eszmevilágban. A szó maga a
szanszkrit csakra, azaz „kerék” és a vartin, azaz „forgató” vagy „irányító” szavakból
származik, a csakravartin tehát uralkodó, „akinek mindenhová elgördül a kocsija”, illetve
„akinek a mozgása akadálytalan”. A Világkirály nem részesedik az egyetemes változásból,
belőle áramlanak ki a fény sugarai, a teremtő erők. Csakravartin a buddhizmus
eszmerendszerében és történetében Gautama Sziddharta, a történelmi Buddha, aki nem
világuralkodó lett, hanem a „Tankereket Megforgató”.
Gyakori ábrázolása a Tankeréknek, hogy azt két gazella fogja közre. Ez arra utal, hogy
először Váránaszi (a mai Benáresz) városa mellett a Gazellapark nevű ligetben
(„vadasparkban”) tartotta a Buddha az első tanítást. Itt történt, hogy miután megvilágosodását
követően a Buddha hét hétig nem tanított – ezalatt logikai rendszerbe szedte, hogy minél
közérthetőbben megfogalmazza mindazt, amire rájött -, végül – a mítosz szerint - Indra és
Brahma ösztönzésére öt szamanával megismertette tanainak alapjait, a Négy Nemes
Igazságot, ezzel első ízben nyilvánította ki a Dharmát, elindította, „mozgásba hozta”,
megforgatta a Tan Kerekét.
A theraváda szerint csak egyetlen, egységes Dharma létezik, amely a Tripitakában van
lefektetve, a mahajána és vadzsrajána szerint viszont Sákjamuni a befogadó képességeitől
függően tartalmát és mélységét tekintve más és más Dharmát hirdetett. Egyes mahajána
szövegek ezért „a Dharma kerekének háromszori megforgatásáról” (dharmacsakra-
pravartana) beszélnek, azaz a Buddha nemcsak egyszer, hanem többször is megforgatta a
Tankereket, s ezek eredményeként jött létre először a theraváda, majd a mahájána tanítása A
bölcsesség tökéletessége – Pradnyápáramitá – szútra, végül a vadzsrajána a Mahávairocsana
szútra kinyilatkoztatásával. A háromszori megforgatás arra is vonatkozik, hogy a Tan
kerekének háromszor kell megfordulnia egy tanítvány számára is, hogy áthassa létét a Tan:
először hallania kell, majd megértenie, végül bensővé, életgyakorlattá kell tennie.
A Tankerék a nyolc kedvező szimbólum (ashtamangala) egyike a tibeti
buddhizmusban (Nepálban nem). A Tankerék Tibetben számos helyen látható, például
kolostorok tetején, de a kézi imamalom (manilagkhor) hengerének tetejét is a nyolc küllőjű
tankerék díszíti. A hatodik tibeti holdhónap negyedik napja (tibetiül: Csökhor dücsen) a
Tankerék ünnepe.
Indiában Asóka király (Kr.e. 265-238 körül), az első szervezett indiai állam, a Maurya
királyság legjelentősebb uralkodója oszlopain a vallás eszméire utal. Asóka az
államegyesítéssel járó véres, kegyetlen harcok alatt ébredt rá a könyörületességet hirdető
tanok fontosságára. A harcok végeztével hatalmas kőoszlopokat állíttatott országszerte és
azokra az új államrend alapelveit vésette, amelyek buddhista tanításokon is alapultak. (Külön
típus az Asóka-csakra, ez huszonnégy küllővel a napi ciklust jelképezi, a huszonnégy órát,
ezzel azt, hogy a törvény, a Tan a nap minden órájában áthassa a földi életet. Ez India
zászlóján is látható, mint India nemzeti jelképe.) A buddhizmus térhódítása után kétszáz évvel
egy másik buddhista uralkodó, a görög Menander (buddhista írásokban „Milinda király”,
Kr.e. 160–135) ábrázoltatott nyolc küllőjű Tankereket az általa veretett pénzérméken. 
A Tankerék kereksége a tanítás teljességét, a Tan tökéletességét szimbolizálja. Az üres
kerékagy az égi cselekedetek illeszkedési pontja. A tengely az ember benső tengelyére utal,
ami többek között az önuralommal, a fegyelmezettséggel van kapcsolatban, ami esszenciális
magja a meditációs gyakorlatnak. A kerék középpontban egyesülő küllői - analógiában a
lótusz szirmaival - a Nemes Nyolcágú Ösvényt jelképezik. A küllőkre azt is mondják, hogy
élekkel rendelkeznek, élekkel, amelyek a nemtudás béklyóit elvágják és ezzel megszüntetik a
szenvedés, a szakadatlan újjászületések körforgását. „A kerék küllői a tiszta életmód
szabályai; igazságosság az átmérője; bölcsesség a kerülete; szerénység és elmélkedés a
középpontja és tengelyén nyugszik az Igazság.” (Dhammacsakkappavattana-sutta –
Tanítóbeszéd a Tan kerekének megforgatásáról) Az abroncs, ami a küllőket tartja, a tudat
végső természetére utal, ami mindent összetart.
A Tan kereke a szamszára, a létforgatag ellenében hat - ezért fontos a forgás
fenntartása, a tanítás átadása az újabb és újabb nemzedékeknek.

Csörgő Zoltán