You are on page 1of 59

Hidroterápia története

Berki Nóra
Főbb fogalmak
Hidroterápia:
illetve vízgyógyászat vízzel történő gyógyítást
jelent.
A víz fizikai hatásai:
hőhatás, felhajtóerő, hidrosztatikus nyomás, de a
hidroterápia esetében nem érvényesül a víz
gyógyereje, az vízben oldott kémiai anyagok
jótékony hatása.
Főbb fogalmak
Balneoterápia:
Balneoterápiának nevezzük a gyógyvízzel történő
kezelést, akár külsőleg, akár belsőleg. A
balneoterápia során a víz fizikai tulajdonságai
mellett a kémiai hatásai is érvényesülnek.

Fürdőkúra

Ivókúra

Belégzőkúra
Főbb fogalmak
Közönséges víz:
Dihidrogén-monoxid a hidrogén és az oxigén
vegyülete, kémiai képlete H2O.
Ásványvíz:
Literenként minimum 1000 mg oldott szilárd
ásványi anyagot vagy valamilyen speciális
biológiai aktivitást kifejtő mikroelemet tartalmaz.
Termálvíz:
Spontán feltörés esetén minimum 20°C, fúrás
esetén minimum 30°C kell lennie.
Főbb fogalmak
Gyógyvíz:
Olyan ásványvíz, melynek terápiás eljárásokkal
bizonyítottan gyógyhatása van, melyet a Népjóléti
Közlönyben megjelenítettek.
Geotermikus grádiens:
A geotermikus gradiens a felszín alatti
hőmérsékletnövekedés mérőszámaként használt
mutató, az egységnyi mélységváltozásra jutó
hőmérséklet változást fejezi ki.

Értéke földi átlagban 3 K /100 m.

A magyarországi átlagos geotermikus gradiens 5-7 K /
100 m között mozog.
Balneoterápia - Őskor
Az őskorban az emberek ösztönösen
gyógyították sérüléseiket, beteg testrészeiket
gyógyforrásban fürdették, alkalmazták a Nap
gyógyító erejét, nyugalomba helyezték
fájdalmas végtagjaikat stb.
Balneoterápia története - Ókor
Aszklépiosz:
Apollón és Korónisz
nimfa gyermeke.
Kezdetben halandó
volt, ám Zeusz az
istenek közé emelte,
így lett ő a gyógyítás
és a gyógyhatású
szerek istene.
A népszerű istenség
jellemző attribútuma volt
az orvosi pálca, amelyre
egy kígyó tekeredett fel,
és amely ma is látható a
gyógyszertárak
cégérében. A vedlő, így
az újraéledő testet
jelképező kígyóknak nagy
szerepük volt Aszklépiosz
gyógyítótevékenységében
is.
Aszklépiadész (i. e.
120) görög orvos
filozófus
A keringő atomokról
alkotott elképzelése
mai szemmel
döbbenetes
éleslátásra utal.
Betegség értelmezési
elképzeléseivel
ellentétbe került a
Hippokratész által
kialakított „nedv
élettannal”. Tanait,
munkásságát kevés
feljegyzés említi.
Kószi Hippokratész
(Kr. e. 460):
ókori görög orvos, a
kószi orvosi iskola
vezetője,
természettudományos
író, antropológus.

A görög Hippokratész a meleg fürdők hasznos
és káros hatásairól írt. Egyébként több ezer éve
használják a vizet gyógyászati célra.

Hippokratész köszvényes betegeinek hideg
vizes fürdőt ajánlott.

Az ő nevéhez köthetünk egy gerinc húzatására
használt gépet, melyen pántok rögzítették a
medencét és a bordakosarat. Ez a korai
extenziós pad.
Tiberius Claudius (Kr.
e. 10) a Római
Birodalom császára.
A források szerint
bénult gyerekek
fürdőjébe elektromos
halakat tett.
Ugyanezeket
használták epilepszia,
fejfájás és ízületi
panaszok kezelésére.
Claudius Galenus (Kr. u.
130–201):
Görög származású
római orvos, nagyban
hozzájárult egy sor
orvosi tudományág
kialakulásához,
fejlődéséhez, mint az
anatómia, fiziológia,
patológia, farmakológia,
neurológia.

A nagytekintélyű Galenus láz esetén a hideg
vizes bedörzsölést minden más kezelés elé
helyezte.

A tengeri levegő belélegzését javasolta

Az általa leírt gyógyszerek száma akár több
mint 500-ra tehető, vegyesen növényi és egyéb
anyagokból készülve.
Aulus Cornelius Celsus
(1. század) római orvos,
író.:
Tiberius korában egy
nagy, enciklopédikus
munkát készített a
földművelésről,
orvostudományról és a
halászatról.
Művéből csak a 6–
13. könyv, az
orvostudománnyal
foglalkozó része
maradt fenn. E
nyolc könyv (De
medicina)
Hippokratész és
Aszklépiadész
nyomán halad, s
az egyetlen orvosi
munka, amely a
római irodalom
virágkorából
fennmaradt.
Aquincum egy római
katonai tábor és
polgári település volt
a mai Budapest
(óbudai) területén.
106-tól a 4. század
végéig Alsó-Pannónia
központja volt.
Ahogy a legtöbb városban, Aquincumban is javarészt
ásott kutakkal oldották meg a vízellátást, de mivel ez
nem volt elegendő, azokból a mintegy öt kilométerre
lévő forrásokból kellett vizet vezetni a városba, amik
ma is táplálják a Római fürdő-Erdei strandot. A
rómaiak ezt a feladatot aquaeductusszal, azaz épített
vízvezetékkel oldották meg. A források vizét ez
víztorony segítségével egy több méter magas, épített,
boltozatos kőfalon vezették a polgárvárosig, majd
onnan a katonai táborig. A városon belül a vizet és a
szennyvizet föld alatti csatornákon osztották szét és
gyűjtötték össze.
Aquincum területéről eddig
huszonhárom fürdőt
ismerünk. Irodalmi
adataink szerint a rómaiak
munka után, általában a
koradélutáni órákban
látogattak el a fürdőkbe.
Aki elment a fürdőbe
először kicsit sportolt, majd
kedve szerint váltogathatta
a forró és hideg vizes
fürdőt, a jobb fürdőkben
szaunák, olajozók,
masszírozók,
szőrtelenítők, tornaterem,
könyvtár, olvasóterem és
büfék is emelték a hely
színvonalát.
Hogy ez tényleg így volt, azt az Aquincumban
feltárt fürdők maradványai is mutatják. Sőt, a
rómaiaknak a településeket sűrűn behálózó
tisztasági fürdőkön kívül, híres gyógyfürdőik is
voltak, amiket messzi földről felkerestek, vagy
amik épen a katonaság rekreációs helyei
lehettek. Ma, amikor a gyógyfürdők és a gyógy
turizmus újra reneszánszát éli, talán nem is
gondolunk arra, hogy a források vizének
gyógyító erejét már 2000 évvel ezelőtt is a
maihoz hasonló módon használták.

apodyterium – a tulajdonképpeni öltöző

tepidarium – előkészítő terem langyos levegővel, langyos
vizű medencével

caldarium – forró, száraz levegőjű terem

frigidarium – hidegvizes, hideg levegőjű terem

natatio – a nagyobb fürdőkben található úszómedence

laconicum – izzasztókamra (szárazlégkamra)

sudatorium – izzasztófürdő (gőzfürdő)

unctuaria – masszázs szoba, ahol a testet különféle
illóolajokkal kenték be

palaistra – sportolásra alkalmas, rendszerint nyitott udvar
Aquincum területén 24 fürdőről van
tudomásunk, de nem csak Buda, Magyarország
sok más települése, köztük Ráckeve, Balf és
Tata is büszkélkedhet ókori romokkal.
Hidroterápia - Középkor
A katolikus egyház térhódításával a fürdőkultúra
háttérbe szorul, előbb a nőket tiltották ki a
fürdőkből, majd a meztelenség számított
bűnnek, később a vizet mint a betegségek
forrását azonosították.
A johannita lovagok (900 éves katolikus
szervezet, egyházi lovagrend (másnéven máltai
lovagrend)) 1178-tól több kórházat építettek
Budán, amelyek a mai Császár, Gellért és
Lukács fürdők vizét adó források kincsét is
hasznosították gyógyítás céljára. A Margit-
sziget északi csúcsán található kénes források
pedig egy leprakórházat tápláltak az 1200-as
évektől.
Nemzetközi hírnevet a magyar fürdők
Zsigmond király uralkodása alatt szereztek
először. Ez köszönhető annak, hogy ebben az
időben a Német-Római Császárság székhelye
is Buda volt, így számos külföldi utazó
megfordult Zsigmond udvarában.
Mátyás király idején
szintén virágzott a
fürdőkultúra és ebből az
időből számos leírás
maradt fenn, amelyek
hatalmas fürdőpalotákról
és kisebb fürdőkről
egyaránt beszámolnak. A
mai Rác-fürdő elődjét,
Mátyás-király korában,
“királyi-fürdőnek”
említették, mivel
rendeletére fedett folyosó
kötötte össze a fürdőt a
palotával.
A középkorban Magyarországon a hidroterápia
történetében nagy szünet következett, egészen
a török hódoltságig. Ez idő egyik pozitív
hozománya a törökfürdők kialakulása.
Az iszlám vallásban
fontos szerepet jelent a
tisztálkodó fürdés, a
Korán tanításai alapján
állóvíz nem, csak folyóvíz
használható erre a célra,
Mohamed próféta pedig a
nemzőképesség
vonatkozásában tartotta
mindezt fontosnak. A test
és lélek megtisztulását
egyaránt szükségesnek
vélték.
A törökfürdő (arabul
hammám, törökül
hamam, jelentése:
forró) a török és arab
térségben elterjedt
közfürdő. A muszlim
fürdő- és
egészségkultúra
fontos része.
Törökfürdő
A klasszikus törökfürdő három
részből áll:

öltözőterem (camekan)

átmeneti helyiség (soğukluk)

forró fürdőterem (harara,
sıcaklık)
A fürdők használata részben a
törökfürdők felépítéséből
adódott: a vendégek a termeken
áthaladva először a meleg
részről a langyosba jutottak,
majd egy hidegebb területre,
végül pedig egy száraz részre.

A budai törökfürdők közül
négy (Rudas, Király,
Császár és Rác fürdő) ma
is üzemel. A Király fürdő
nem forrás felett van
hanem a Lukács fürdőt is
tápláló forrástól kell és
kellett akkoriban is
odavezetni a vizet. A budai
pasák azonban
gondoskodni akartak arról,
hogy a várfalon belül is
legyen fürdő, amelyet
ostrom idején is
használhatnak.
Császár fürdő –16.
század
Király (Kakaskapu,
Horoz kapi ilidzseszi)
fürdő, török
fürdőépület 1566
körül, a 18. sz.-ban
kibővítve
Rudas (Jesil direkli
ilidzseszi) fürdő,
nyolcoszlopos,
kupolás török fürdő,
1566
Valaha Gül Babát is látta ez a válu,
Jékely Zoltán most benne fürdik Franci, a nagyszakállu,
Gül Baba fürdõjéhez Óbuda legöregebb koldusa
– mint egy újjáéledt törökbasa.
Ismeritek-é a furcsa kis bazilikát,
hová színes üvegszemeken tör be a A nagymedence szélén úgy heverésznek
napvilág, mint roncsai valami tengeri vésznek;
s omló felhõiben a szürke gõznek megfáradtak a lét sivatagában,
meztelen férfitestek hempergõznek. megpihennek Gül Baba oázisában.
Hol a Szentség és melyik az az Isten, Tíz-húsz anyaölbe vágyó, árva felnõtt,
melyet a hívek imádhatnak itten, kiket a hétköznap hevedere feltört,
míg a zuhany alatt állnak megmerevedve, megcsonkított a háború vagy a gép
vagy elfekszenek hanyatt a kövekre. s jócskán megették kenyerük felét.

Ide menekülnek a korai halál elõl, Elnézem õket, bús férfitársaimat,


kiket a köszvény, a csúz öldököl, egyik púpos, másik inaszakadt,
itt tisztálkodnak a vékonypénzû a bénát, ki a falhoz támasztotta botját,
nyugdíjasok s a pattanásost, szerelem átkozottját.
s a gépolajos kezû inasok.
Talán a nõk elõl seregeltünk ide egybe,
Forró méhébõl küldi földanyánk erre a fülledt engedményes területre,
az örökélet gõzölgõ zuhatagát, és mégis-mégis mit nem adnánk,
táplálékául a gyermeki hitnek, ha megpillanthatnánk egy lenge szoknyát!
hogy a világon semmi sem szûnik meg.
Vagy tán egy pillangóért, mely idetévedt
– s mely tán a visszahozhatatlan, játszi élet –,
szöknénk fel és mankóink odahagyva,
újjászületve vágtatnánk utána a szabadba!
Hidroterápia - újkor
Johann Siegmund Hahn
(1664-1742):
Sziléziai orvos 1713-ban
kiadja a "Tanítás a friss víz
erejéről és az emberi
testre, különben a
betegekre gyakorolt külső
és belső hatásáról" című
művét. Atyjával a lázas
állapot ellen hideg vizes
pakolást készített, ami
nagyon népszerűvé vált.
Könyvében azonban a
hideg (friss) víz
használatát minden
betegség ellen ajánlja.

A szervezetbe került méreganyagok
lebontására Hahn éhgyomorra vagy frissen
fogyasztott gyümölcs után éjszakai ivóvízkúrát
javasol.

Jellemző szemléletére, hogy hideg vizet azért
tartotta többre a melegnél, mert "hígabb és
finomabb, így könnyebben képes a legfinomabb
részecskékbe is behatolni".

A két Hahnt tartják számon a 19. században
teret nyert hidegvízkúrák előfutáraiként.
Sebastian Kneipp (1821-
1897) lelkész:
Fiatalkorában
tuberkolózist állapítottak
meg nála, melyet hosszú
időn át eredménytelenül
kezeltek. Az orvos
Siegmund Hahn 1743-ban
megjelent, „A víz ereje”
című könyve nyújtott
számára reményt.

Hetente két-háromszor rövid fürdőt vett a jeges
Dunában. Tulajdonképpen ekkor született meg
a Kneipp-féle hidroterápia, melynek lényege: a
test felmelegítése megterheléssel, majd nagyon
rövid ideig tartó hideghatás, végül törülközés
nélkül a test azonnali felmelegítése fizikai
igénybevétellel. A kezelést kiegészítette azzal,
hogy rostokban és vitaminokban gazdag
ételeket, és édesanyjától megismert
gyógyteákat fogyasztott. A kúra sikeresnek
bizonyult, immunrendszere megerősödött,
hamarosan teljesen meggyógyult.

A német katolikus pap lelkészi hivatása mellett
a természetgyógyászatnak szentelte életét. A
víz és a gyógynövények gyógyító ereje alkotja
módszerének vázát, mellyel rövid idő alatt nagy
hírnevet szerzett.

Sebastian Kneipp jóval megelőzte korát, mikor
kidolgozta módszereit. Elve szerint az ember
lelkét és testét egységében lehet csak
gyógyítani. Filozófiája, gyógyító módszerei még
napjainkban is aktuálisak.
Vinzenz Priesnitz (1799-
1851):
a hidegvízkúra
kezdeményezője.
Egyszerű földműves volt
és mint ilyen
megfigyelte a
hidegvíznek gyógyító
hatását.
Gyógyítási módszerének és filozófiájának öt
alappillére:

a fitoterapia,

a hidroterapia,

a dietetika,

a mozgásterápia és

a testi és lelki egyensúly.

Már gyerekként felfigyelt a víz gyógyerejére.
Észrevette, hogy a sebzett vad, miután
keresztülgázolt a patak jéghideg vizén, nem
sántított tovább. Később saját sebeit kezelte
borogatással.

Tizenévesen súlyos balesetet szenvedett,
valószínűleg több bordája eltörött, a helyi
sebészorvos reménytelennek tartotta a
gyógyulását. Priessnitz borogatással kezelte a
sérülést, sok vizet ivott, és hamarosan felépült.

A népi gyógyászatból merített ismeretek és
saját tapasztalatai alapján másokat is
gyógyítani kezdett, eleinte csak a közvetlen
környezetében.

Eredményes módszerének azonban hamar híre
ment, egyre többen keresték fel, s 1829-ben – a
világon elsőként – vízgyógyászati intézetet
létesített. Többször perbe fogták, míg az 1830-
as években intézete hivatalos működési
engedélyt kapott.
Priessnitz szanatóriuma manapság. Lázně
Jeseník, Csehország (azelőtt Gräfenberg,
Osztrák–Magyar Monarchia)
Leo Bergmann orvos, Felfogását jól tükrözi ez
1838-ban az étrendet a tőle származó idézet:
(diéta), a hideg vizet "Ha meggondoljuk, hogy
és a mozgást a a hideg víz az az anyag,
medicina "három amely a legnagyobb
hőse"-ként értékeli. mennyiségben tartalmaz
éltető levegőt
valamennyi egyéb
közeghez képest, úgy
valóban minden korty
friss víztől új életingert
nyerünk."
Johannes Schroth Ezek fő részei
(1798- 1856): ●
a Schroth-félé izzasztó
pakolás,
Az egykori fuvaros,
koplaló és szomjaztató a Schroth- féle diéta, illetve

kúrát ("Schroth-kúra") az ivó és száraz napok


vezetett be a betegek ritmikus váltakozása.


gyógyítására. Ez a terápia általában 3-4
hetes, elsősorban klinikákon,
vagy orvosi felügyelet mellett
lehet alkalmazni.

XVIII. század közepére, végére tehető a vidéki
gyógyközpontok kialakulása. 1743-ban
foglaltatta kőbe az akkori tihanyi apát a "füredi
savanyúvizet" szolgáltató forrást, majd nem
sokkal később fürdőt emeltetett fölé.
Balatonfüred gyógyvize azóta ismert széles
körben.

Balf fürdőit már a rómaiak is használták majd a
XVI. században épült fürdőházai után az 1772-
ben emelt fürdőháza tette ismertté.

Hévízen is ebben az időben hozta létre az első
tutajokra épített fürdőt Festetics György.

A fürdőügy kiemelt jelentőségét mutatja, hogy
1891-ben megalakult az Országos Balneológiai
Egyesület.

A fürdőélet egyik virágkorát a kiegyezés utáni
időszak jelentette. Ekkor számos fürdő épült az
egész országban. Ezek jelentős része ma
határainkon kívül fekszik. A legismertebbek
Pöstyén, Herkulesfürdő, Parádfürdő, Harkány,
Félixfürdő, Palics, Bártfafürdő, Csíz, Vihnye.


XX. században a fürdők száma mellett
kínálatuk is szélesedett. A természetes módon
feltörő termálvizek mellett egyre több
alkalommal hol a tervszerűen a mélyből
felszínre hozott, hol a kőolajkutatás
eredményeként felszínre tört vizekre épültek
fürdők. Ilyen módon létesült többek között
Bükfürdő, Zalakaros és Hajdúszoboszló fürdője
is.

Míg XIX. század végéig a fürdők látogatása inkább az
előkelők szokása volt, akik gyakran egy egész idényt is
eltöltöttek egy-egy gyógyhelyen, a XX. század második
felében a fürdőzés tömegjelenséggé és mindenki számára
elérhetővé vált.

A XXI. század elején újabb lendületet kapott a
fürdőkultúra Magyarországon; a turizmus fejlesztésének
egyik kiemelt ágazata lett. Számos fürdőt kibővítettek
felújítottak korszerűsítettek, néhány helyen új
fürdőkomplexumok épültek-épülnek, és megkezdődött a
műemlékfürdők felújítása is.
Köszönöm a figyelmet!

You might also like