Benedek - Belgyogyaszati Tunettan I PDF

Prof. Dr. BENEDEK ISTVÁN z Dr.
BENEDEK ERZSÉBET
BELGYÓGYÁSZATI TÜNETTAN
I Kötet
Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României
BENEDEK, ISTVÁN SZ
Belgyógyászati tünettan / Benedek Istvan, Benedek
Erzsebet. - Bucureşti : Expert, 2013-
2 vol.
ISBN 978-973-618-310-2
Vol. 1. - 2013. - Bibliogr. - Index. - ISBN 978-973-618-311-9
I. Benedek, Erzsébet
61
©
Bucureşti, România
CNCSIS: cod 045/2006

Editor: Valeriu IOAN-FRANC
Redactor: Ortansa CIUTACU
Coperta: Nicolae LOGIN
Concepţie grafică, machetare şi tehnoredactare:
Luminiţa LOGIN
Toate drepturile asupra acestei ediţii aparţin Editurii Expert. Reproducerea, fie şi parţială şi
pe orice suport, este interzisă fără acordul prealabil al editorului, fiind supusă prevederilor
legii drepturilor de autor.
ISBN 978-973-618-310-2
ISBN 978-973-618-311-9 Apărut 2013
Prof. Dr. BENEDEK ISTVÁN z Dr. BENEDEK ERZSÉBET

BELGYÓGYÁSZATI
TÜNETTAN
I Kötet
TARTALOMJEGYZÉK
TARTALOMJEGYZÉK_________________________________________ 5
Bevezetés .................................................................................................... 9
ELSŐ FEJEZET _______________________________________________ 9

A betegségek megnyilvánulasai ................................................................ 9
Panaszok és tünetek .................................................................................... 9
A diagnózis fogalma és célja ................................................................... 10
A betegség lefolyása ................................................................................. 11
Az orvosi vizsgálat célja és menete ......................................................... 12
Kórlap ........................................................................................................ 13
Kórlefolyás ................................................................................................ 14
Lázlap ........................................................................................................ 14
A vizsgálat körülményei. Orvos- beteg kapcsolat .................................. 15
Kórelőzmény ............................................................................................. 16
Családi anamnézis ..........................................................................16
Környezeti és szociális anamnézis ..................................................17
Egyéni anamnézis. Régebbi betegségek..........................................17
Jelen panaszok ................................................................................17
Kiegészítő kérdések.........................................................................18
A beteg magatartása ................................................................................. 18
Alkat .......................................................................................................... 19
A fej és az arc............................................................................................ 20
A száj, a nyelv és a garat .......................................................................... 24
A nyak ....................................................................................................... 25
A bőr .......................................................................................................... 26
6 BENEDEK István & BENEDEK Erzsébet
Elsődleges bőrelváltozások.............................................................30
A nyirokcsomók ....................................................................................... 36
A gerinc és a végtagok ............................................................................. 39
A beteg szaga ............................................................................................ 41
Hőmérőzés, hőmérséklet, láz ................................................................... 41
Testsúlymérés ........................................................................................... 44
MÁSODIK FEJEZET__________________________________________ 45
A mellkas vizsgálata és a légzőszervek betegségeinek diagnosztikája _____ 45
Anamnézis ................................................................................................. 45
A légzőszervi megbetegedések általános tünetei.................................... 45
Köhögés ..........................................................................................47
Köpet, vérköpés...............................................................................48
Nehézlégzés (diszpnoe) ...................................................................49
Mellkasi fájdalom ...........................................................................52
Fizikális vizsgálat ..................................................................................... 54
A mellkas megtekintése ...................................................................54
A mellkas kopogtatása ....................................................................55
A tüdő hallgatózása ........................................................................60
Légzőszervi szindrómák _________________________________________ 64

Bronchiális tünetcsoportok ...................................................................... 64
Bronchitises tünetcsoport ...............................................................64
Bronchiectasiás tünetcsoport..........................................................65
Asthma bronchiale tünetcsoport .....................................................65
Emphysema obstructiva ..................................................................67
Pulmonális tünetcsoportok ....................................................................... 69
Anatomopatológiai szindrómák ......................................................69
Klinikai szindrómák ........................................................................71
Pleurális szindrómák ................................................................................ 80
A pleurális folyadékgyülem tünettana.............................................80
A pleurális levegőgyülem tünettana................................................82
A pleura megvastagodásának tünettana .........................................83
Belgyógyászati tünettan 7
A mediasztinális tumor szindrómája ....................................................... 84

Diagnosztikai módszerek a tüdőbetegségek diagnosztikájában ............ 85
Képalkotó eljárások ........................................................................85
Anyagvételi módszerek a tüdőbetegségek diagnózisában..............90
HARMADIK FEJEZET ________________________________________ 95

A szív, az érrendszer és a vérkeringés diagnosztikája___________________ 95
Anamnézis ................................................................................................. 95
A főbb panaszok csoportosítása......................................................96
Fizikális vizsgálat ................................................................................... 104
Megtekintés ...................................................................................104
Tapintás ........................................................................................107
Kopogtatás ....................................................................................111
Hallgatózás ...................................................................................112
A szívbetegségek tünetcsoportja ........................................................... 121
A billentyűhibák tünetcsoportja ....................................................121
Kongenitális szívhibák tünetcsoportja ..........................................132
Az iszkémiás kardiopátia tünetcsoportja ......................................139
A szívelégtelenség tünetcsoportja .................................................145
A pericarditisek tünetcsoportja .............................................................. 149
A miocardium betegségeinek tünetcsoportja ........................................ 155
Az endocarditisek tünetegyüttese .......................................................... 157
A cor pulmonale tünetcsoprtja......................................................161
A periférias érbetegségek tünettana________________________________ 163

Az artériás érbetegségek tünettana ........................................................ 163
Kórelőzményi adatok jelentősége .................................................164
Szubjektív tünetek..........................................................................164
Megtekintés (inspectio) .................................................................166
Tappintás (palpáció).....................................................................168
Az artériák meghallgatása (ascultatio).........................................169
Funkcionális próbák .....................................................................169
A fontosabb arteriás keringési zavarok ........................................170
Hypertonia arterialis ............................................................................... 175
Hypotonia arterialis ................................................................................ 176

A vénás betegségek tünettana ................................................................ 177
A kórelőzményi adatok jelentősége...............................................177
Szubjektív tünetek..........................................................................178
Megtekintés (inspectio) .................................................................179
Tappintás (palpatio) .....................................................................180
Auscultatio ....................................................................................182
Funkcionális próbák .....................................................................182
Müszeres vizsgálatok ....................................................................183
A fontosabb gyűjtőeres keringési zavarok ............................................ 184
Felületes thrombophlebitis ...........................................................184
Mély thrombophlebitis ..................................................................185
Vena cava superior syndroma ......................................................186
Postthrombotikus syndroma .........................................................187
Varicositas ....................................................................................187
BIBLIOGRÁFIA _____________________________________________ 189

BEVEZETÉS
A tünettan vagy szemiológia tárgya (semio = jel, tünet, logos = tudomány) a

betegségek, a károsító hatások bonyolult kölcsönhatásából származó
panaszok, tünetek feltárása, ismertetése és megfelelő értékelése.
ELSŐ FEJEZET
A betegségek megnyilvanulasai
A betegségek a károsító tényezők és a szervezeti reakciók bonyolult
szövődéséből származó tünetekben, szimptómákban nyilvánulnak meg: ezeket
részben a beteg is észleli, de nagyrészt csak az orvosi vizsgálat deríti ki.
Panaszok és tünetek
A panaszok, a beteg által észlelt tünetek lehetnek objektívek és szubjektívek.
Az objektív panaszt a betegen kívül a vizsgáló is észleli, pl. kiütés, sárgaság,
daganat, hányás.
A szubjektív panaszt: közérzetromlás, fájdalom, viszketés, bizsergés,
hányinger, hallucináció stb. csak a beteg érzi, az orvos közvetlenül nem észleli.
A tünetek csak kis része nyivánul meg panaszokban. A gondosan vizsgáló
orvos a panaszt nem okozó tünetek egy részét közvetlen vizsgálattal is
észreveheti (pl. a máj a lép mérsékelt megnagyobbodása, reflexzavar stb.), de
sok tünet csak speciális segédeszközökkel mutatható ki (röntgen, EKG,
endoszkópia).
A betegségek gyaran korlátozódnak valamely szervre (pl. máj, epehólyag, tüdő)
illetve szövetekre, sejtrendszerekre (kötőszövet, nyirokrendszer, idegrendszer
stb.) Ezáltal a betegségeknek szervi, szöveti lokalizációjuk van.(1)
A betegség megnyivánulhat:
1. közvetlen helyi tünetekben: pl. epekő az epehólyag tapintható kizáródás
esetén, megnagyobbosásában ide lokalizálodó fájdalomban stb.
2. a megbetegedés helyéből eredő de távolabbra sugárzó tünetekben pl.
epekőroham a jobb lapockába sugárzó fájdalomban.
3. a megbetegedés által keltett patológiás funkció jeleiben: szívelégtelenség
okozta vénás nyomás fokozódásban, perifériás anoxiában, cianózisban,
gravitációs ödémában.
4. a lokalizációtól független általános tünetek is jelentkezhetnek pl.
hidegrázás, láz, testsúlycsökkenés, izzadás.
A tünetek oka lehet: a) kimutatható anatómiai elváltozás,
b) funkciózavar.
A tünetek értéke a diagnózis szempontjából nem egyforma. Vannak amelyek
csak arra engednek következtetni hogy valami baj van, de közelebbi
felvilágosítást keveset nyujtanak pl. rossz közérzet, étvágytalanság, fogyás,
hőemelkedés. Ezeknek nagyon sokféle betegség lehet a háttere. Vannak viszont
diagnosztikus tünetek pl. rubeolában, varicellában a kiütés, a mellhártya
betegségében az izzadmány.
Sokszor a betegnek nincs is panasza a betegség fő székhelyére és csak az általános
vagy következményes tünetek miatt fordul orvoshoz. Pl. cukorbajos azzal hogy
megtartott étvágy ellenére sokat fogy, sokat iszik és vizel. Sokszor teljesen
panaszmenes beteg vizsgálatakor lappangó súlyos betegség korai jeleire
bukkanunk.
A diagnózis fogalma és célja

A diagnózis (dia- egészen, át, gnózisz-megismerés, ítélet) régi görög szó. A
betgségnek, kórnak, bajnak a felismerését, megállapítását és megnevezését
jelenti. A diagnosztika a betegség felismerésének módszertana.
A diagnózis a betegviszgálat és a megfigylés során alakul ki. Az első
benyomások és az egyszerübb vizsgálatok alapján egy vagy több feltételes,
ideiglenes diagnózis vetődik fel. A vizsgálatok lezárása után alkotjuk meg a
végleges diagnózist.
Tüneti diagnózis, gyakran előordul hogy kezdetben csak egyetlen kóros jelet
találunk (pl. sárgaság, hasmenés stb.) anélkül hogy ki tudtuk volna deríteni a
diagnózis fontos részleteit. A tüneti diagnózisok természetesen csak
ideiglenesek. A különböző tünetek mindig egész csoportja jár együtt

(tünetegyüttes, tünetcsoport, szindróma).Ezek összeszedésével már jellegzetes
betegségképet kapunk, amelynek többféle etiopatogenézise lehet.
A szindrómadiagnózis már sokat elárul a kórfolyamatról. A szindró-
madiagnózis neve általában a szindróma legfeltünőbb tünete (pl. kollapszus)
vagy a megbetegedés szervi lokalizációja és jellege (pleuritis exsudativa,
nephrosis) vagy a leírójának a neve (pl. Adams-Stokes).
A diagnózis nemzetözi nyelve latin. A diagnózisban szereplő elnevezések
bármilyen eredetüek lehetnek de összetételükben a latin nyelv szabályait
követik. (pl. Pyelonephritis chronica). Ezeket latinosan írjuk.
Differenciáldiagnózis. Amikor egy betegséget megállapítunk ugyanakkor a
hasonló de lényegében mégis eltérő betegségek fenállását magától értetődően
kizárjuk. A diagnosztikának tehát az egyes betegségek elülönítése,
differenciálása is feladata.Minthogy hasonló okok különböző körülmények
között egymástól jelentősen eltérő különböző okok viszont egymáshoz hasonló
tünetcsoportokat váltanak ki, ezért mindig mérlegelni kell különböző
etiopatogenézisek lehetőségeit. Ez a művelet a differerenciáldiagnosztika.(1)
Az embernek egyszerre több betegsége is lehet. Ezek közül az élet és a
munkaképesség szempontjából a legjelentősebb a fődiagnózis, a többiek a
mellékdiagnózisok.
A betegség lefolyása
A kezdet és a lefolyás szempontjából a betegségeket két nagy csoportra osztjuk:
akut (heveny) és krónikus (idült) betegségekre.
Az akut betegségek jellemzői: gyors kifejlődés és meghatározott időtartam
(legfeljebb néhány hét, amely után a beteg meggyógyul vagy meghal). A
gyógyulás is elég gyorsan következik be, vagy néhány nap alatt oldódva (litikus
befejeződés) vagy egyes betegségekre jellemzően súlyosnak, válságosnak
látszó állapot (krízis) után hirtelenül, órák alatt halálhoz vezet (kritikus
befejeződés).A néhány perc vagy óra alatt rendkívül súlyos, életveszélyes
állapotot teremtő betegség hiperakut.
A betegség kitörését megelőzhetik apróbb elöljáró tünetek: fáradékonyság,
rossz közérzet, étvágytalanság, hőemelkedés, ezek nem jellemzőek de gyanut
kelthetnek és az alapos vizsgálat néha már kimutathat diagnosztikus tüneteket,
ilyen például kanyaróban a Filatov-Koplik folt a pofa nyálkahártyáján,
diftériában a kezdödő lepedék a torokban stb.
Az akut betegségek közé tartozik a fertőző betegségek nagy része. A nem

fertőző betegségek közül akutan jelentkeznek az allergiás betegségek, a
mérgezések, nagyobb vérzések, hiperakutan az anafilaxiás sokk, embóliák
szívinfarktus.
Krónikus betegségek. Krónikus az a betegség amely ha nem tudjuk
megyógyítani hat héten túl elhúzódva határozatlan ideig tarthat, hónapokig,
évekig vagy évtizedekig. Ilyenek a tuberkulózis, anyagcsere és endokrin
betegségek, az autoimun korképek többsége, degenerációs kórképek,
rosszindulatú daganatok. Ne okozzon zavart hogy az akut szót többféleképpen
használjuk, nemcsak az egész betegség lefolyására hanem a tünetek minőségére
is a tünetek hevesebbé válását értve rajta. Így tehát krónikus betegségekben is
beszéletünk akut jelenségekről pl fájdalom hirtelen fokozódása, új tünetek
hirtelen megjelenése.
Vannak betegségek amelyek átmenetet alkotnak az akut és krónikus tipus
között. ĺgy egyes általában akutan lefolyó betegségek elhúzódhatnak (szubakut
lefolyás) sőt krónikussá válhatnak (mint pl. colitis, pyelonephritis,
cholecystitis), másrészt az általában krónikus betegségeknek is lehetnek akut
megnyilvánulásai (pl tuberkulózisban az akut milliáris alak).
A betegség iránya változó lehet. A krónikus betegségek gyakran igen hullámzó
lefolyásuak. Kezdetben súlyosbodó (progresszív) azután egy időre esetleg
állandósulni látszik (stacioner), majd javulás (regresszív)után gyógulás is
bekövetkezhet (szanáció). A javulás (remisszió) után visszaesés (relapszus)
vagy kiújulás (recidiva) súlyosbodás (exacerbáció) léphet fel.
A betegségek lefolyása szakaszokra osztható melyek különösen a heveny fertőző
betegségekben jellegzetesek: 1. lappangási idő (latencia vagy inkubáció) a
betegség eredésétől a panaszok jelentkezéséig. 2. morbiditás időszaka: a tünetek
határozott jelentkezésétől elmulásukig. 3. rekonvaleszcencia (lábadozás) a
gyógyulás után a munkaképesség visszatéréséig.
A betegség kimenetele lehet: 1. teljes gyógyulás. 2. gyógyulás múló,
maradandó vagy lassan romló defectusokkal, amelyek egy része azonban egy
ideig nem okoz panaszt Pl. reumás lázzal kifejlődött billentyűhiba, akut
glomerulonephritis után proteinuria 3. halál akut vagy krónikus progreszió után.
Az orvosi vizsgálat célja és menete

Az ember áltlában hat okból kerül orvosi vizsgálatra:
1. A beteg gyógyulást keresve fordul panaszaival orvoshoz.
2. Krónikus betegség és mellékhatásokkal járó gyógykezelés miatt az orvos

rendelheti vissza a beteget (ellenőrző vizsgálat)
3. A betegség lezajlása után ill. krónikus betegség megnyugvása után a
munkaképesség-keresőképesség megállapítására.
4. Alkalmassági vizsgálat valamely foglalkozás vállalása előtt.
5. Egyénileg is jelentkezhet valaki időnként hogy panaszmentessége ellenére
vizsgálják meg nincs-e valamilye rejtett betegsége.
6. Szűrővizsgálat.
Az első benyomások a betegről. Már messziről láthatjuk hogy a beteg férfi vagy
nő, öreg vagy fiatal, magas vagy alacsony, kövér vagy sovány, egyenes vagy
hajlott tartású, fürgén vagy nehezen mozog stb. Ezáltal bizonyos
betegségcsoportok máris automatikusan kizárhatók, mások viszont valószínübbé
vállnak. A beteg megjelenéséből benyomást szerzünk körülményeiről:
öltözködés, magatartás, tisztaság. Észrevehetünk rajta feltűnően kórós jeleket
(sánta, púpos, sápadt szederjes, izzad, keze remeg stb.). Esetleg hallható
rekedség, orrhang, sípoló légzés, szaglással érezhető pl. az acetonszagú lehellet.
Tapintással kézfogásnál érezhetjük hogy a keze hideg, meleg, nyirkos stb.
Adatfelvétel, kórelőzmény. A beteg vizsgálata a személyazonossági adatok
felvételével kezdődik. Ezután következik a betg panaszainak meghallgatása,
alapos kikérdezése, a kórelőzmény, anamnézis felvétele.
Érzészervi (fizikális) vizsgálat. A beteget tetőtől talpig meg kell vizsgálni. A
fizikális vizsgálat sorrendje a következő. Megtekintés (inspekció), tapintás
(palpáció), kopogtatás, hallgatózás.
Külsőleg részletesen végigvizsgáljuk a beteget, a száj vizsgálatát a
nyirokcsomók tappintása követi. Ezt követi a mellkas és a has vizsgálata. A
fizikális vizsgálatot a mozgásszervek és az idegrendszer vizsgálata fejezi be.(2)
Kiegészítő vizsgálatok: ezek általában műszeres és laboratóriumi vizsgálatok.
Ezen vizsgálatok egy része invazív. A vizsgálat veszélyének azonban mindig
arányban kell állnia az általa nyújtható felvilágosítás hasznával.
Kórlap
A kórlap egészségügyi életrajz és vizsgálati jegyzőkönyv, hivatalos
okmányként az orvosi titoktartás szabályai szerint kezelendő. Fő részei a
következők:
I. Fejlap: adminisztrációs és személyazonossági adatok, majd a diagnózisok

a következő sorrendben (1. beküldési, 2. felvételi, 3. kibocsájtási 4.
boncolás utáni)
II. Anamnézis (családi, környezeti, régebbi betegségek, jelen panaszok)
III. Felvételi állapot (A) Orvosi vizsgálat: általános rész, bőr, nyirokcsomók,
mellkasi szervek, has, mozgásszervek, idegrendszer, endokrin rendszer,
érzékszervek.
IV. (B) Műszeres vizsgálatok (pl. vérnyomás, vérkép, testsúlymérés,
testmagasság, hőmérőzés stb.)
V. Kórlefolyás: a közben elvégzett vizsgálatok leleteinek, terápiának, a beteg
állapotában bekövetkezett változásoknak és ezzel kapcsolatos
megfontolásoknak időrendi vezetése.
VI. Epikrizis a betegség összefoglalása és az utasítások leírása.
VII. A korlaphoz csatolandó a zárójelentés mely a fentiek lényegét sürítve
tömören, az utasításokat részletesen tartalmazza.
Kórlefolyás
A kórlap a beteg állapotát írja le a vizsgálat idején. A betegség azonban nem
állapot hanem folyamat, amelyet vizsgálatokkal kell követnünk. A kórlapba
keltezéssel rendszeresen bejegyezzük a beteg állapotának változását, a végzett
és a megismételt vizsgálatokat, ezek megokolását és az alkalmazott terápiát.
Amikor a beteg sorsának mindennapi sőt naponta többszöri ellenőrzése
szükséges különböző gyakori vizsgálatokkal a gyors áttekinthetőség érdekében
a betegség fontosabb adatait grafikon alakjában is vezetjük és ez a grafikon
amely régen csak a lázmenet ábrázolására szolgált a lázlap.(2)
Lázlap
Minden lázlapra rá kell vezetni a beteg nevét és keltezést (év, hónap). A
lázlapon piros vonallal jelezzük a hőmérsékletet kék vonallal a pulzusszámot.
Mindkettőt naponta legalább kétszer regisztráljuk egy-egy ponttal bejegyezzük
és a pontokat összekötjük. Feltüntetjük a gyógyszerek adagolását, a vizelet
éjjeli és nappali mennyiségét, székelések, hányások számát.
A vizsgálat körülményei. Orvos- beteg kapcsolat

Ha mód van rá akkor a vizsgálathoz a következő feltételeket teremtsük meg:
nyugodt, csendes 22-23 C hőérsékletű, jól világított helyiség (természetes
fény), lehetőség arra hogy a beteget fekve vizsgálhassuk úgy hogy szemben
ülve a fekvő beteg a jobb kezünk irányában legyen.
Az orvos bizalmat keltő magatartása és néhány barátságos szava átsegíti a beteget
a vizsgálattal kapcsolatos szorongáson. A komplikáltabb, a betegnek kellemetlen
vizsgálatokat ne a kórteremben végezzük, a többi beteg jelenlétében, hanem a
vizsgálóhelyiségben. Csak négyszemközti beszélgetéskor oldódik fel a beteg
annyira hogy a számára kényesebb tényeket, körülményeket is képes legyen
közölni. A beteget tájékoztatni kell intelligenciafokának megfelelően a
vizsgálatokról (mi történik, mi fájhat, milyen veszélyei lehetnek, mi a céljuk) és
meg kell kapni a beleegyezését, aktív közremüködését. A betegvizsgálat
természetesen nemcsak a panaszolt részekre terjed ki hanem módszeres hiszen a
betegségnek számos tünete lehet amelyet a vizsgáló orvos észrevesz, de a beteg
nem.
A diagnosztikai gondolkodás menete. Az első benyomásainkból és a beteg
panaszaiból már kialakult hogy milyen betegségre gondolunk. Először mindig a
gyakoribb betegségekre gondolunk és ezek létét igyekszünk bizonyítani vagy
kizárni.
Vannak betegségek amelyek természetszerüleg csak nők vagy férfiak esetében
fordulnak elő, de vannak olyanok is amelyek mindkét nemben előfordulnak, de
az egyikben sokkal gyakoribbak mint a másikban. Életkor szerint is változik a
betegségek gyakorisága, atherosclerosis, hipertónia 30. év alatt ritkább.
Fertőző betegségek egy része (rubeola, varicella, skarlát stb.) a gyermekkorban
gyakoribb. A fertőző betegségek egy részének gyakorisága évszakonként
változik. A hűléses jellegű inhaláció utján terjedő fertőzések hűvös nedves
időkben, az enterális infekciók, továbbá a szúnyogokkal, kullancsokkal
közvetítettek a meleg időszakban gyakoribbak. Más betegségek földrajzi
helyekhez vannak kötve. (pl. malária)
A beteg vizsgálatának általános részében igyekszünk a kezdeti diagnózist
álatlános tünetek keresésével alátámasztani. Keressük a betegség anatómiai
helyét és kiterjedésést (szív, tüdő, vese, csontvelő) a patológiai jellegét
(gyulladás, daganat stb), a keletkezett müködészavart (pl. pitvarfibrilláció,
anuria stb).(2)
Kórelőzmény
A kórelőzmény felvétele. Az anamnézis görög szó jelentése emlékezetbe idézés.
Felvételének módszere a következő: az anamnézist mindig saját magunk
kérdezzük ki a betegtől. Ha a beteg zavart vagy eszméletlen és így az anamnézis
szolgáltatására képtelen akkor mindazokat kikérdezzük akik a beteget
megfigyelték. (heteronamnézis). Ha a kórelőzményt már más orvos leírta és
nekünk átadta ezzel soha ne elégedjünk meg, kérdezzük ki újra a beteget. Az
anamnézis ismételt felvételekor a betegek sokszor mondanak el újabb adatokat.
A személyi adatok felvétele után kérdezzük meg a betget hogy miért jött és
hagyjuk szabadon panaszkodni hogy kissé kibeszélhesse magát és levezesse a
feszültséget. Ha sokféle panaszt ad elő megkérdezhetjük hogy mi a fő panasza.
Ennek alapján benyomásunk van a beteg magatartásáról és a szabadon elmondott
adatok alapján nagyjából elképzelésünk alakul ki a betegségről. Ezután a
részletes anamnézisfelvételt már célzott kérdésekkel tudjuk írányítani.
Az anamnézis a következő részekre oszlik:
1. családi anamnézis
2. környezeti és szociális anamnézis
3. egyéni anmnézis, régebbi betegségek, mütéti beavatkozások
4. jelen panaszok, ezek kezdete, súlyosbodása, változása a jelen vizsgálat
idejéig, eddigi vizsgálatok és kezelések.
5. A panaszokon és az eddigi megbeszéléseken kívülmaradt kérdések.
Családi anamnézis
Célja a genetikailag örökölhető, a szoros életközösség által egymásra
átterjedhető és az azonos életkörülmények révén a család többi tagján esetleg
létrejövő betegségek kiderítése.A kérdések tehát először a szülőkre irányulnak
(élnek-e, hány éves korukbanhaltak meg, milyen betegségük volt) azután a
testvérekre (hányan voltak, hány éves korukban haltak meg, milyen betegségük
volt.)A nagyszülőkre és a család többi tagjára részletesen csak akkor térünk ki
ha genetikai vagy epidemiológiai okok miatt szükséges.
A továbbiakban a beteg saját családi életének adatait kérdezzük ki. A nemi
életre vonatkozó kérdések: nőktől az első menstruáció ideje, rendszeressége, az
utolsó menstruáció időpontja, terhességek, abortusok, szülések időpontja,
lezajlása, fogamzásgátlók szedése, férfitól a nemi élet módja, rendszeressége. A
szabványkérdésekre adott normális adatokat vagy a tagadó választ is beírjuk a
kórlapba.(3)
Környezeti és szociális anamnézis

A beteg életkörülményeinek tisztázására szolgál. Élet és munkakörülmények,
személyi státus (társadalmi- gazdasági helyzet, iskolai végzettség). Otthoni
körülmények: lakás, háziállat tartás. Munkahelyének egészségügyi viszonyai:
foglalkozás, milyen munkát végez, milyen körülmények között, hány órát
dolgozik, testtartás, fizikai-, szellemi megterhelés (stressz), toxikus környezet a
munkahelyen (ólom, arzén, króm, azbeszt, berillium, mérgező gázak, benzol,
toluol, polyvinil-chlorid és egyéb karcinogén- és terratogén anyagok). Szokások:
táplálkozás és étrend, testmozgás. Fogyaszt-e rendszeresen szeszes italt (pontosan
rá kell kérdezni hogy milyet, mennyit), mennyit dohányzik, milyen egyébb
szenvedélyei vannak, szed-e gyakrabban gyógyszert, esetleges drogfogyasztás.
Egyéni anamnézis. Régebbi betegségek.

Először a születés során szerzett sérülések, veleszületett rendelleneségek,
gyermekkori betegségek iránt érdeklődünk (skarlát, varicella stb), ha volt az
esetleges komplikációkat is megkérdezzük: otitis, nephritis. A régebbi
betegségek iránt érdeklődve megkérdezzük azt is hogy az iskoláskor után milyen
védőoltásokban részesült, mikor kapta ezeket. Rákérdezünk a jelentősebb
felnőttkori betegségekre (szív-, máj-, tüdő megbetegedései), kórházi kezelésekre.
Részesült-e sebészeti kezelésben, sérűlések, balesetek. Milyen gyógyszereket
szedett tartósan. Régebben szedett, folyamatosan és újabban előírt gyógyszerek
(dózisa is), gyógynövénykivonatok. Allergiák: főként gyógyszerekre.
Vérátömlesztések vannak-e anamnesisében, kapott-e valamilyen vérterméket,
mikor, voltak-e esetleges komplikációk. (3)
Jelen panaszok
Ezeket az anamnézisfelvétel legelején már hallotuk de most újra részletesen
kikérdezzük, különösen céltudatosan az egyre inkább feltételezhető betegségek
irányában. Amennyire csak lehetséges minden adatot differenciáldiagnosztikai
szempontból is igyekezzünk tisztázni. A panaszok többségéből jól
következtethetünk a betegség szervi, szöveti lokalizációjára. A nagyon
határozatlan panaszok (rossz közérzet, fáradékonyság stb.) okainak
megkeresése nem könnyű. A leggyakoribb panaszok közé tartozik a fájdalom
melynek kiindulási helyén kívül megkérdezzük, hogy merre sugárzik ki. Fontos
a fájdalom jellege (pl. tartós tompa, hirtelen éles, hasító, lüktető, égő, görcsös),
időtartama.
Kiegészítő kérdések
Végül olyan kérdéseket teszünk fel a betegnek amelyekről még nem volt szó.
Ilyenek az étvágy, hízás, fogyás, széklet, vizelet, szédülés, fejfájás, idegesség,
alvás, munkabírás, szellemi képességek. Milyen gyógyszereket szed. Van-e
gyógyszerérzékenysége. Vallási hovatartozás (bizonyos kezelési módok elleni
tiltakozás pl. Vérkészítmények elfogadása).
A beteg magatartása
A vizsgálat első megállapításai a beteg helyzetére (hogyan fekszik, ül, áll),
magatartására (nyugodt, nyugtalan) és alakjára vonatkoznak. Az alvó beteget a
vizsgálathoz fel kell ébreszteni. Az eszméletlen beteget erős ingerekkel sem
tudjuk felébreszteni, és emellett esetleg mindjárt az eszméletlenséget okozó
betegség egyébb tüneteit is észlelhetjük.
Az eszméletlenség (kóma) mindig súlyos agyi anyagcserezavar következménye.
Ennek kell kideríteni az okát: hipoglikémia, acidózis, anoxémia-hiperkapnia,
apoplexia (kamrába betört vérzés), gyógyszermérgezés, súlyos májfunkció-
zavar, trauma stb. Az eszméletlenség foka különböző lehet.
Mély kómában a beteg a legerősebb ingerekre sem reagál, felületes kómában
ilyenekre reagál, de a környezetét nem ismeri fel. Kábult, szemikomatózus
állapotban erősebb ingerekre többé-kevésbé magához tér, de magára hagyva
visszaesik alvás-szerű (szomnolens) állapotába. (4)
Jellegzetes kényszerhelyzetek:
Fekvő beteg. Elernyedten, az ágyban roskadtan fekszenek a súlyos állapotban
levő betegek.
Ha a beteg fekszik, és rossz állapota miatt nem tud felkelni, vagy az
anamzézisből alkotott előzetes diagnózis alapján (pl. szívinfarktus) nem akarjuk a
vizsgálathoz az ágyból felkelteni, megfigyeljük, hogyan fekszik és mennyire
érdeklődik környezete iránt. A beteg fekhet az ágyban egészséges emberhez
hasonlóan, fekhet elernyedten, és elfoglalhat bizonyos jellegzetes kényszerhelyze-
teket (antalgiás poziciót).
Fulladó (diszpnoés) beteg nem fekszik, hanem ül az ágyban is (ortopnoe);
súlyos nehézlégzés miatt oldalt támaszkodik a karjaival, mert így a segédizmok
is segítik a légzést.
Felhúzott térddel és előregörnyedve a hátán fekszik a beteg a hasi gyulladásos

folyamatokban (a láb kinyújtása, oldalra fordulás a hasban fájdalmas feszülést
okoz).
Felhúzott térdekkel, de nyújtott, merev nyakkal az oldalán fekszik a
meningitises beteg fejét erősen hátravetve, szinte befúrja a párnába.
Opisztotónusnak nevezzük azt a helyzetet, amikor a beteg hátrafelé konkáv
ívben egészében megfeszül.
Mellhártyagyulladásban a beteg a megbetegedésnek megfelelő oldalra fekszik
legszívesebben, mert így a légzési kitérés kisebb, és ezáltal kisebb a légzés által
kiváltott fájdalom.
A beteg járása:
Jellegzetes járás-tipusok figyelhetők meg egyes kórképekben:
– Parkinsonos beteg járása: merev tartás, kissé előre hajtott törzs, apró
léptekkel való, tipegő járás.
– neuroszifiliszben szenvedő beteg – tabeszes járás („kakas járás”)
– agyi érbántalmak (vérzés, trombózis) következtében alakul ki a
hemiparézises járás „kaszáló járás”.
– paraparézises betegek jellegzetes járása (Little betegségben) „ollozó” járás –
oka szüléskor elszenvedett agyi károsodások, a motoros ideg érintetsége.
Alkat
Alkatnak nevezzük (constitutio) a szervezet öröklött és kialakult tulajdonságait,
amelyek eléggé tartósak és jelentősek ahhoz, hogy megszabják a további
különböző behatásokra jelentkező reakciókat. Ilyen fogalmazásban az alkat a
szervezet egyes adottságai által bizonyos betegségek iránt fokozottabb hajlamot
jelent.
Az ókorban a görögök négyféle típust különböztettek meg: a) szangvinikus, b)
kolerikus, c) melankolikus és d) flegmatikus. Az alkattípust azon testi és lelki
tulajdonságok összefüggő együttese jelentette, amelyben a típusokhoz tartozó
emberek megegyeztek.
Az alak, a külsőmegjelenés (habitus) alapján általában háromféle elég
jellegzetes morfológiai alkattípust lehet megkülönböztetni:
1. Aszténiás: hosszú nyakú, keskeny vállú, hosszú, keskeny mellkasú, kissé
hajlott hátú, laza tartású, nyurga ember; keskeny arcél, a bordaívek
hegyesszögben érnek össze, a bordaív és a spina ant. sup. közötti távolság

kicsi, az alsó végtagok hosszúak.
2. Piknikus: zömök ember, kerek, lapos arc, rövid nyak, széles mellkas, a
bordaívek kb. derékszöget alkotnak, a bordaív és a spina ant. sup. közti
távolság nagyobb, az alsó végtagok elég rövidek.
3. Atlétikus: jól fejlett izomzatú (muszkuláris típusú), jó kötésű, arányosan
fejlett ember.
A beteg hízására, elhízására, kövérségére vonatkozóan figyeljük meg ennek
jellegzetességeit.
A beteg alakjának általános fejlettségi, tápláltsági, alkati vonásain kívül gondosan
meg kell figyelni, nincs-e valamilyen feltűnőbb csontrendszeri eltérése (pl.
deformált mellkas; a gerinc alaki elváltozásai: lordosis, kyphosis, scoliosis,
gibbus.)(4)
A fej és az arc
A fej. Kóros lehet az alakja és a nagysága. Feltűnő lehet a kisfejűség
(microcephalia). Megnagyobbodott az agykoponya, ha a varratok záródása előtt
a likvornyomás tartósan fokozott volt (hydrocephalus: vízfej). Mindkét esetben
a szellemi funkciók is csökkentek lehetnek. Kisgyermekkori angolkór (rachitis,
D-avitaminózis) miatt kockaszerű lehet a fej a kétoldali erősebb
homlokdudorok által. Alkati sajátságok is jellemző fejformákkal társulhatnak
(bradycephalia, dolichocephalia: rövidfejű, hosszúfejű típus), de a szülési tartás
is maradandóan befolyásolhatja a fejformát (homloktartás, farfekvés stb.)
A fej csavart kényszertartása a torticollis.
A hajzat, a hajas fejbőr vizsgálatakor a következőkre legyünk tekintettel.
Hajzat: hajszín, őszülés, kopaszodás, foltos vagy diffúz hajhullás, korpásodás,
vitiligo, a haj töredezése, gombás hajbetegségek. Hajas fejbőr: korpádzó
hámlás; gombás betegség; ha a testen látunk kiütést, megvan-e az a hajas
fejbőrön is; nincsenek-e hegek (koponyasérülés ?).
Az arc vizsgálata terjedjen ki a következőkre. Az arcbőrön: szőrzet,
bőrvörösség (erythema), kiütés (exanthema), értágulatok, ráncok, a természetes
egészséges szín megváltozása (sápadtság, cianózis, kóros pigmentáció,
piszkosszürke, tejeskávé, sárga stb. kóros színek). Az arc két oldala közti
aszimmetriával, valamint a mimikai és a rágóizmok innervációjával részletesen
az idegrendszert vizsgálva foglalkozunk.
Az arc egészében jellegzetes:
– a lázas beteg arca általában kipirult, szeme csillog, tekintete mégis kábult
lehet (a láz fokától függően);
– az ödémával járó vesebajos (akut glomerulonephritis, nephrosis) beteg arca
nagyon sápadt, a szeme bedagadt a periorbitális ödémától;
– a mitrális billentyű szűkületében a beteg arcán a pofacsontok fölötti bőr
kékespiros az ajak szederjes (cianózis) és a beteg szaporábban,
erőltetettebben lélegzik (diszpnoe);
– cor pulmonale miatt a beteg arca egészében szederjespiros (kompenzáló
poliglobulia és az anoxia miatt);
– a nervus facialis paresise az arc aszimmetriáját okozza, az érintett oldal
nem mozog, vagy mozgásai csökkentek;
– jellegzetes a kiütéses fertőző betegségekben szenvedők (morbilli, skarlát).
– endokrin betegségben:
a) a hyperthyreosisosok (Basedow-kórosok) ijedt benyomást keltő arc, a
szemek dülledtek, fényesek, a tekintete merev
b) mixödémások ajak- és periorbitális ödéma, sápadt arc, a szemöldök
külső harmadában a szőrzet hiányzik, az arc redőzete kisímult,
közönbös arc benyomását kelti.
c) az acromegaliások az áll, orr, ajkak, szemöldökívek hipertrófiája
(somatotrop hormon hiperszekréció következtében).
d) a Cushing-kórosok arca kerek, „holdvilág” arc, a beteg hirtelen elhízik,
a has bőrén lilás színű sztriák jelennek meg (a mellékvesekéreg
túlműködése okozza)
– beesett, halálsápadt arc, karikás aláárnyékolt szem, kiugró orr, meredt és-
mégis izgatott tekintet – ez a facies hippokratica, mely hirtelen óriási
vízveszteségre, hasi katasztrófára utal (gyomor-bél perforáció, peritonitis
stb);
– Parkinson kóros arc: idős betegeknél, kifejezéstelen „üres”, lárva arc.
– sclerodermiás arc: az arc kisimult, beesett, kifejezéstelen, sápadt, a szájrés
beszükült.
– mongoloid arc: Down kórban (21-es trisomia), jellemző a benyomott
orrnyereg, mongoloid szemrés, alacsonyan álló fülek, kretinizmus.
Az arckifejezés a beteg lelki állapotára utal.
A szemhéjak, a periorbitális régió bőr alatti kötőszövete laza, és nagymértékben
reagál a vízháztartás zavaraira. A vesebajos, hipoproteinémiás, allergiás
vizenyő (ödéma) az arcon először a szem körül jelentkezik; a szemhéjak

zacskósan megduzzadnak. Karikás, aláárkolt, beesett lesz a periorbitális régió
vízveszteség, álmatlanság után. A felső szemhéj csüngése (ptózis) beidegzési
zavar következménye.
Megfigyeljük a szemrés tágasságát, a szem kidülledése (exophthalmus) lehet
bilateralis – hipertireosisban, családi jelleggel; lehet unilateralis – ilyenkor a
háttérben egy retroorbitalisan elhelyeszkedő térszűkítő folyamat (daganat)
húzódhat meg.
A szem beesettsége (enophtalus) a szemgolyó bessüpped a szemüregbe - lehet
féloldali – ilyenkor rendszerint a szemhéj ptózisa és miózis is észlelhető: ez a
három tünet képezi a Claude-Bernard-Horner szindrómát, mely a nyaki
szimpatikus ideglánc kompressziójára utal (mediastinalis tumor, tüdőcsúcsból
kiinduló carcinoma, aorta aneurizma, gerincvelő tumor okozhatja); lehet
bilateralis – cahexiás, deszhidratált betegeknél észlelhetjük.
A könnymirigyek működése fokozódhat (könnyező szemek): allergiás
állapotok, gyulladásos folyamatok, rhinitisek, arcüregi gyulladások, általános
megbetegedések, hipovitaminózisok, krónikus hepatitiszek során.
A könnymirigyek működése csökkenhet (száraz szemek): kellemetlen, égő-,
szúró érzéssel jár-Sjögren szindrómában fordul elő.
A szem vizsgálata (pupillák, cornea, iris, csarnok mélysége, látás, látótér,
szemmozgások).
a) A pupillák viszgálata:
– miózis (szűk pupilla)- drogfogyasztóknál (opiátok), mérgezések, urémia
során, szifiliszes betegeknél.
– midriázis (tág pupilla) – sokkos állapotban, súlyos anoxia, CO-mérgezés,
atropin mérgezés során észlelhető.
A szifilisz előrehaladott formájában figyelhető meg az Argyll-Robertson
tünetegyüttes: féloldali miózis, pupilla aszimetria, fényreflex hiánya.
b) A szaruhártya (cornea) vizsgálata: zöldes vagy sárgás barna gyűrű a cornea
peremén - Kayser-Fleischner féle gyűrű – Wilson kórban (hepatolenticularis
degeneratio), a szérum ceruloplasmin hiánya miatt a réz lerakódik a cornea
szélén, egyes agyi idegdúcokban. Sárgás szürke lerakódás a cornea permén-
gerontoxon.
c) A kötőhártya (sclera) vizsgálata:
– sárgás árnyalat – a bilirubin felszaporodás következménye (1, 5 mg%
feletti Bi-szint esetén már észlelhető alkohol abuzus után átmeneti
jellegű, toxikus hepatitsek, májcirózis során fordul elő.
– kékes árnyalat – Paget kórban.

– vörös elszineződés – vérzés, fertőzések, gyulladások, glaukoma esetén
fordul elő.
d) A szemhéj vizsgálata: - sárgás színű csomócskák – xanthelasma- szemhéj
felszinén a zsíranyagcsere zavarára utalnak. (cholesterol lerakódása)
A szájnyálkahártya. Az anémia, cianózis itt hamarabb észrevehető. A szájszél
lehet gyulladt, duzzadt, kiszáradt, berepedezett. Gyakori kiütés a bőr-
nyálkahártya határon a herpes labiális., Az ajak hámjából karcinoma indulhat ki
(fájdalmatlanul, lassan növekvő beszűrődés, amely később kifekélyesedik). A
szájzug berepedhet, fertőződhet, fájdalmas lehet (angulus infectiosus oris).(4)
A fül és fültőmirigy vizsgálata

– alacsonyan elhelyeszkedő fülcimpák: Down kórban.
– kis, érzékeny. fehéres elszíneződésű csomócskák (tophus uraticus) jelennek
meg köszvény (húgysav felszaporodás) esetén
– a fültőmirigy megnagyobbodása lehet féloldali vagy szimetrikus, oka a
mumpsz vagy más eredetű fültőmirigy gyulladás- heveny, helyi
fájdalommal, lázzal járó fertőző betegség.
– krónikus fültőmirigy megnagyobbodást észlelhetünk specifikus
fertőzésekben (tuberkulozis, szifilisz), gombás, vírusos fertőzések során,
sarcoidosisban, ritkábban allergiás betegségek, gyógyszeres mérgezések
kapcsán.
– a fültőmirigy atrófiás elváltozása előfordulhat – krónikus B-hepatitisz,
májcirózis, diabétesz, A- és PP-vitamin hiányos állapotokban
– a fültőmirigy kivezető csatornájában képződő kő, annak elzáródásához
vezet, következőképpen a mirigy megduzzad és fájdalmassá válik
– a parotis daganatos betegségei során a duzzanat szintén az érintett oldalon
jelenik meg
– autoimmun betegségek rendszerint kétoldali, szimmetrikus fültőmirigy
megnagyobbodást okoznak, melyet a nyálelválasztás csökkenése kísér
(sicca syndroma); több éves evolúció után (10-15 év is lehet) az autoimmun
betegség talaján daganatos folyamat (limfoma) léphet fel, az autoimmun
kórképek során ezért fontos a biopszia elvégzése szövettani vizsgálat
céljából.
A száj, a nyelv és a garat

A száj vizsgálata. Megtekintjük a fogakat, az ínyet (a fogak alakja, szuvas fog:
kariesz, foghiány, gingivitis stb.). Nyelvlapoccal feltárva végignézzük a
bukkális és a labiális nyálkahártyát.
A száj nyálkahártyájának és a nyelvnek lehetnek önálló betegségei (gyulladás,
daganat), megbetegedésük azonban gyakrabban csak részjelensége a szervezet
általánosabb betegségének. Kanyaróban a bukkális nyálkahártyán a moláris
fogak zárási vonalának megfelelően kis piros foltokat láthatunk, kékesfehér
középpel (Koplik-foltok) a bevezető hurutos fázisban, a kanyaró jellegzetes
kiütéseinek megjelenése előtt.
Akut leukémiák egyik tünete lehet a

gingiva hipertrófia.
A nyelv vizsgálata. Megnézzük, nincs-e rajta lepedék, nem gyulladt-e (pirosabb, a

papillák duzzadtak, málnaszerűen kiemelkedők- skarlát) vagy sorvadtak (a
papillák elsimultak, de az elsimult nyálkahártya is lehet gyulladt, pl. anaemia
perniciosában). Nagy só- és vízveszteségben (exsicosis) a nyelv és a
szájnyálkahártya száraz. A lepedék lehet a nyelvháton, de ráterjedhet a szélekre is
(bevont nyelv). Lepedékes szokott lenni a nyelv a tápcsatorna akut és krónikus
gyulladásos betegségeiben, valamint általános, súlyos toxikózissal járó
betegségekben (lázas fertőző betegségek, urémia).
Anaemia perniciosa következtében a

nyelv papillái atrófiásak, a nyelv
érdessége elsimult, emellett fénylő,
és az anémiás betegen feltűnően
vörös, gyulladt, érzékeny (Hunter-
glossitis).
A lingua geographica általában achlorhydriásokon fordul elő, de ritkán: a nyelv

piros, fénylő, elsimult felszínét szabálytalan, mélyebb barázdák teszik
térképrajzolathoz hasonlóvá.
Bevont a nyelv enteritisek és colitisek esetében is. Májcirrhosisban, parenchimás
májelégtelenségben a gyulladt.szájnyálkahártyán esetleg vérzéseket is láthatunk.
Skarlatinában jellemző az ún. málnanyelv: a hasonlatot a duzzadt, vörös
papillák adják, emellett a nyelvhát fehéren bevont lehet.
Hastífuszban a nyelvet vastag, koromszerű, piszkos lepedék fedi, de a nyelv
széle piros. Hasonló a nyelv typhus exanthematicusban is.
A nyelv megnagyobbodása a macroglossia, acromegáliában, mixödémában és
ritkán primer amyloidosisos betegneknél figyelhetjük meg. Addison-kórban
fontos tünet a szájnyálkahártya foltos, őzbarna pigmentáltsága.
A szájnyálkahártya önálló gyulladásai közül elég gyakori az apró fekélyekkel
(aphthákkal) járó stomatitis aphthosa és a tejfehér felrakódások, foltos lepedék
alakjában jelentkező soor (szájpenész: Candida albicans-telepek, amelyek elég
könnyen letörölhetők, és alattuk a nyálkahártya alig gyulladt).
A szájjal kapcsolatban megvizsgáljuk a nyálmirigyeket is. Leggyakrabban a
parotis betegszik meg kétoldalt mumpsz esetén (parotitis epidemica). Ritkán
fordul elő a nyálmirigyek rosszindulatú daganata. A parotisz kivezetőcsövében
kő képződhet, és a mirigy mögötte megduzzad. A nyál- és a könny elválasztás
csökkenhet autoimmun atrófia által (sicca-szindróma).
A garat és a tonsillák vizsgálata. A gyermekek tonsillái (szájpadmandulák)
gyakran jól kiemelkednek, az öregeké sorvadtak, csaknem eltűnnek. A
mandulák felszínén levő kerek és hosszúkás bemélyedéseket (fossulae
tonsillares) bomló törmelékes anyag, detritus töltheti ki.
Jellegzetes képet ad a tonsillitis follicularis: a duzzadt, előboltosuló mandulából
gennyes csapocskák állnak ki. Tonsillitis lacunaris: a folliculusokat tölti ki
félfolyékony genny. A gyulladt területeket lepedék boríthatja be. Jellegzetes
lepedékes torokgyulladás a diftéria, Fekélyeket okoz lepedék mellett az angina
ulceromembranacea (fusospirochaetosis, Plaut–Vincent-angina). Akut
leukémiás, granulocitopéniás betegeknál gyakran alakulnak ki felületes
fekélyek. Akut mieloid leukémiák egyik tünete lehet a gingiva hipertrófia. (4)
A nyak
A nyak megtekintésekor megfigyeljük: nincs-e a bőrén kiütés, heg, daganat,
nem látunk-e feltűnő érlüktetést (pulzációt), telt vénákat. Nyugalomban ülő
ember nyaki vénái csak halványan láthatók és nem domborodnak ki; felülésre
ki kell ürülniük.
Tapintással keressük az esetleges kóros nyirokcsomókat. Nyirokcsomót
keresünk a tarkótájon, a sternocleidomastoideusok mögött és előtt, a
szubmandibuláris, szupraklavikuláris és szubklavikuláris régiókban.
Ezután megtapintjuk a pajzsmirigyet; ha megnagyobbodott, ez lehet egyenletes
vagy göbös, és lehet egyik vagy mindkét lebenyre kiterjedő. Felszólítjuk a
beteget, hogy nyeljen: ilyenkor a pajzsmirigy elmozdul. Ha a jugulum kitöltött
és az isthmus alsó szélét nem tudjuk tapintani, valószínű, hogy a
megnagyobbodott pajzsmirigy (golyva, struma) a sternum alá terjed.
A bőr
A bőrrel kapcsolatos szubjektív panaszok a következők: viszketés (pruritus),
bizsergés, hangyamászás (paraesthesiák), húzódás, feszülés, hüvösség,
melegség, égés (causalgia), fájdalom (dolor), érzéketlenség (hypaesthesia,
anaesthesia). Ezeken kívül lehetnek objektív eltérések. Az utóbbi esetben
lehetséges, hogy a szubjektívum megelőzi az objektívumot, és a panasz helyén
fejlődnek majd ki néhány nap múlva az azt magyarázó elváltozások (pl.
övsömör).
A bőr színe.
A bőr napfényre megbarnul, mert melanintartalma fokozódik. Megbarnulhat
azonban a bőr, betegség következtében (melanózis), pl. erythemák és
bőrvérzések maradványaként, továbbá a mellékvese betegségében: Addison-
kórban. Az Addisonos pigmentált foltok különösen jól látszanak a
nyálkahártyákon (ajak, bucca, conjunctiva) és pigmentáltak a bőrredők
(tenyéren).
A festékhiány lehet egyenletes (extrém foka az albinizmus) vagy foltos. A
festékmentes fehér folt neve vitiligo vagy leukoderma.
A bőr diffúz elszíneződését okozhatják egyes, vérbe jutott festékek.
Ikterusz (sárgaság): a bőr, nyálkahártyák és sclerák sárgás elszíneződése. Oka
leggyakrabban a vér bilirubin tartalmának a felszaporodása. A valódi ikerusz
akkor alakul ki, ha a szérum Bi-szint meghaladja az 1, 6 mg %-ot, kifejezett és
jól észlelhető 3 mg % felett. Sárgás elszíneződést, ritkábban egyéb
festékanyagok is okozhatnak: nagy karotintartalmú ételek (sült tök, sárgarépa,
narancs) túlzott fogyasztása (karotinémia, aurantiasis) a tenyér sárga
elszíneződését okozza, atebrin (malária-ellenes gyógyszer) tartós szedése,

pikrinsav mérgezés (a vizelet tiszta, a szérum Bi normális szinten van).
A Bi-szint emelkedésének okai:
1. prehepatikus eredetű (fokozott Bi termelés, az eritrociták fokozott
pusztulása – hemolízis – ilyenkor főleg az indirekt Bi-szint emelkedik)
2. hepatikus eredetű- a májműködés károsodása a Bi konjugálásának zavarát
okozza
3. poszthepatikus eredetű: a Bi kiválasztás zavara (az intra- és extrahepatikus
epeutak elzáródása).
A bőr színét festéktartalmán kívül a kapillárisok vértartalma és a vér színe adja
meg. Különösen jól áttűnik a vér színe az orcákon, a nyálkahártyákon (ajkak) és
általában a kiálló végrészeken („acra": orrhegy, fül, ujjak). Ha a kapillárisok
üresek vagy a vér hemoglobintartalma kisebb, akkor sápadtabb. A bőrkapillárisok
üresek lehetnek, ha a vérnyomás nagyon alacsony (pl. kollapszusban), vagy ha a
bőrben arteriolospazmus van (pl. elsápadás izgalmi állapotra vagy hideghatás
kezdetén). Hidegre a kapillárisok üresek, de a vénákban megreked a vér (sztázis),
s ezért ilyenkor a bőrön márványszerű rajzolatot látunk (cutis marmorata). Ha a
kapillárisok tágak, a hemoglobin normális és a vérátáramlás fokozott, akkor a bőr
meleg és kipirult, hiperémiás (erythema).
Az erythema lehet diffúz vagy foltos. Oka a vérátáramlás fokozódása a
kapillárisok szintjén, a bőr meleg lesz és kipirul.
Izgalomra, szégyenérzetre foltos erythema támadhat az arcon, nyakon, mellen
(erythema pudoris). Vegetatív neurózisos embereken, ha hegyes, de nem
karcoló eszközzel vonalat húzunk, akkor ennek helyén erythema támad
(dermografizmus). Mezőgazdaságban, napon dolgozóknál gyakran észlelhető
vörös színezetű arc. Alkoholistáknál gyakori az orcákon, orron jelentkező
bőrpír, az erős kapilláris-tágulat következtében.
Bizonyos betegségekben jellemző az erős bőrpír, hiperémiás nyálkahártyák:
Poliglobuliás betegek: oka lehet elsődleges (policitemia vera) vagy másodlagos
(krónikus hepatitiszben, szív – érrendszeri, és tüdőmegbetegedésekben).
Carcinoid szindrómában: szerotonint termelő, ileocecalis tumor esetében,
rohamokban jelentkező bőrpír, mely fokozatosan állandósul, társulhat hozzá
hasmenés, asztmás roham (a vizeletben felszaporodik az 5-hodroxi-indol-
acetát).
Lupus eritematodesre jellemző: a lepkeszárny formájában jelentkező bőrpír az
arcon, illetve foltokban a felkaron, a mellkason (vaszkulitisz).
Dermatomiozitiszes bőrpír: a szemek körül jelentkezik a bőr enyhén ödémás.

Az utóbbi két betegség hátterében súlyos immunműködési zavar áll.
Diabéteszben: magas vércukorszint esetén.
Bizonyos limfoproliferativ megbetegedésekben: T – sejtes limfoid leukémiákban
generalizált bőrinfiltráció következtében – egész testre kiterjedő bőrpír
jelentkezik, erős viszkető érzéssel (Sezary szindróma).
Fertőző betegségek során jelentkező bőrpír főleg gyermekeknél, rózsahimlő,
skarlát, varicella alkalmával, amely jellegzetes kiütésekkel társul.
Az anémiák során észlelhető sápadtság árnyalata, a társuló nyálkahártya- és
köröm elváltozása alapján következtetni lehet az anémia formájára:
vashiányos anémiában: fehér, sápadt a bőr és a szöveti vashiány tünetei is
jelentkeznek: - puha törékeny, lapos körmök (plato- és coilonychia), a nyelv- és
szájnyálkahártya atrofizált, égővörös, gyakoriak a szájzúg berepedése és nyelési
zavarok. Anémia, társuló nyelési zavarok és nyálkahártya atrófia alkotja a
Plummer – Winson szindrómát.
Biermer: vagy megaloblasztos anémia – sárgás árnyalatú sápadtság
(subicterusos), a nyelv tükörfényes, atrófiás (Hunter) glossitis.
Hemolitikus anémiában: sápadt ikteruszos bőrszin, a lép tappintásra
megnagyobodott.
Csontvelő elégtelenségben: gyakori a vérzéses és fertőzéses kórkép társulása, a
szájüregben ulcero – nekrotikus, fájdalmas elváltozások.
Vérzések után: rossz általános állapot, szapora pulzus, tenzióesés észlelhető.
Krónikus megbetegedésekhez (szervi vagy szisztémás) gyakran társul anémia,
ilyenkor szintén sápadt a bőr: vesebetegségekben (eritropoetin hiány) –
nefrózisos szindróma, nefritisz, endokrin betegségekben (mixödéma), daganatos
betegségekben (a sápadtságnak szürkés árnyalata van), krónikus fertőzések során
(endokarditiszben), akut fertőzésekben, krónikus mérgezésekben (nehéz fémek,
ólom mérgezés, szénmonoxid mérgezés, erős dohányzás)
Keringési shockban: a vérvolumen csökkenése következtében fellépő
érspazmus váltja ki a sápadtságot.
Hemokromatozis a szürkés pigmentáció oka vaslerakódás a bőrben.
Porfiriákban: porfirin anyagcsere zavara (lebomlás) – veleszületett
enzimdeficit okozza. A napsugárzás hatására pigment felszaporodás, illetve
ulcero –necrotikus elváltozások jelennek meg a bőrön, a vizelet a fény hatására
sötétté válik (porfiria eritropoetica).
Cianózisról beszélünk ha a vér redukált hemoglobintartalma egy bizonyos

értéket (kb. 5g%-ot) meghalad. Cianózis esetén tehát keresnünk kell azokat a
tényezőket, amelyek hipoxiát okozhatnak:
1. Atmoszférás hipoxia: az oxigén hiánya a belégzett levegőben.
2. Alveoláris hipoxia: az oxigén nem jut le az alveolusokba a szükséges
mennyiségben, mert (a) rossz a légcsere légzésbénulás, csökkent légzési
kitérés miatt vagy (b) a légutakban szűkület van.
3. Diffúziós hipoxia: az alveolokapilláris oxigéndiffúzió akadályozott, mert
vagy
(a) a légzőfelület csökkent (emphysemában vagy súlyos, kiterjedt
tüdőbetegségekben), vagy
(b) a membrán vastagabb (tüdőfibrosis, tüdőödéma), és így alveolokapilláris
blokk áll fenn.
4. Kardiopulmonális hipoxia: a vér nem képes oxigenizálódni, mert rossz a
kisvérköri keringés
5. Centrális venoarteriózus keveredési (shunt-) hipoxia: veleszületett szívhiba
miatt a centrális vénák vére átjut a bal szívfélbe, az aortába, és elkerüli a
tüdőt (pl. szeptumdefektus, Fallot-tetralógia stb.);
6. Hemoglobinopátiás hipoxia: a methemoglobin nem képes oxigént felvenni,
és színe éppen olyan kékesen tűnik át, mint a redukált hemoglobiné. A
methemoglobinémiát többnyire mérgezések okozzák (nitritek, anilin,
kinonok, kinolinok, szulfonamid);
7. Perifériás (vénás) hipoxia. Míg az eddig felsoroltakban a vér már az aortában
és az artériákban is mindenütt hipoxiás, ami miatt ezek a hipoxiák
összefoglalóan centrális vagy artériás hipoxiának nevezhetők, addig hipoxia,
ill. cianózis keletkezhet a periférián is, a kapillárisokban, a vér túlzott
oxigénkihasználása által. A perifériás (vénás, stagnációs) cianózis lehet
általános, pl. ha rossz a szívműködés (szívelégtelenség, kardiális
dekompenzáció). Csak egyes testrészekre kiterjedő helyi okok, vénás pangás,
helyi organikus vagy funkcionális keringési zavar következtében. Ha a beteg
anémiás, a hipoxia súlyosabb lehet, mint azt a cianózis alapján gondolhatjuk.
Artériás keringési zavarok:

Raynaud szindróma: rohamokban jelentkező, fájdalmas érszpazmus
következtében az újjak elfehérednek, majd lilás elszíneződés után kipirulnak,
elvörösödnek.
Digitus mortis: fiatal, neurovegetativ labilitású nőknél fordul elő, az elfehéredés

rohamokban következik be, átmeneti jellegű, idegesség vagy hideg hatására
jelentkezik.
Embólia: az artéria elzáródása következtében valamelyik végtag hirtelen
elfehéredik, fájdalmassá válik, az artéria fölött pulzus nem tapintható.(5)
Elsődleges bőrelváltozások
A bőrből ki nem emelkedő kisebb színváltozásos folt a macula. Oka lehet
pigment fölszaporodás (közismert alakja a szeplő, ephelis, amelyet gyakran a
napsütés vált ki), értágulat, bőrhiperémia (erythema) és bőrvérzés (a kicsi a
petechia, a nagyobb az ecchymosis vagy suffusio). A friss piros vérzés és az
értágulaton (angiectasián) alapuló kiütés könnyen elkülöníthető, nyomásra az
értágulat pirossága eltűnik, a vérzésé viszont megmarad. Ott, ahol sokszor volt
bőrvérzés, ha rossz a bőr vérellátása (pl. a lábszárakon), a hemoglobinból
származó maradandó barna pigmentfoltokat (hemocromatin) láthatunk. Ha a
vérellátás rossz és a kis vérerek betegek, a bőr sorvad és kifekélyesedhet.
Jellemző ilyen betegség a lábszárfekély (ulcus cruris).
A foltok lehetnek veleszületettek: anyajegy (naevus), vagy ezekhez hasonlóan
később is jelentkezhetnek. Az anyajegy lehet festékes (naevus pigmentosus),
emellett lencse alakban kiemelkedő (lentigo) és értágulat okozta (naevus
vascularis); a kapilláristágulatok által okozott tűzfolt a naevus flammeus, a
nagyobb értágulatok által okozott a naevus teleangiectatikus.
A kiemelkedés a bőrből, ha az kicsi: göb (papula), ha nagyobb: csomó (nodus).
Tapintással meg kell állapítanunk, hogy az elváltozás milyen mélyen ül a
bőrben, és nem a bőr alatt helyezkedik-e el. A bőr alatti csomó lehet a bőrrel
összekapaszkodott vagy lehet, hogy fölötte a bőr szabadon elmozgatható.
Jellemző kiemelkedő bőrelváltozás a szemölcs (verruca).
Rosszindulatú daganat (malignus tumor)
is kiindulhat a bőrből, a hámsejtekből
(karcinoma) vagy a melanociták
valamelyikéből (melanoma malignum).
Máshonnan kiindult rosszindulatú daganat
kis csomós áttéteket képezhet a bőrben.
A kiütés (a bőrön exanthema, a nyálkahártyákon enanthema) belső betegség
megnyilvánulása a bőrön, ill. a nyálkahártyákon. Kiütést okozhat fertőző
betegség, allergia (exogén és endogén), mérgezés (toxikózis), ritkán
anyagcsere-, ill. egyéb betegség. A kiütés lehet egyenletes (pl. az erythema), de
többnyire elemi egységekből áll, amelyek lehetnek egymástól távol, szétszórtak
(diszkrétek) vagy lehetnek sűrűn összefolyók (exanthema confluens). A kiütés

egyes elemei közt a bőr lehet ép, de lehet hiperémiás (erythema). Lehet, hogy
csak az egyes elemeket veszi körül hiperémiás udvar (a kiütés erythemás
alapon ül). A kiütés színe kezdetben mindig piros (ill. ennek valamilyen
árnyalata), később azután megváltozhat.
A kiütés egyes elemei a következők lehetnek:
1. macula: kisebb-nagyobb foltocska;
2. papula: mákszemnyitől borsónyi nagyságig, a bőrből kiemelkedő, félgömb
alakú, kúpos, csomócska, göböcske;
3. vesicula: hólyagocska, átlátszó, víztíszta tartalommal;
4. pustula: zavaros, genny tartalmú vesicula;

5. bulla: folyadék tartalmú nagyobb hólyag, a folyadék lehet szerózus, véres,
gennyes;
6. bőrvérzés (dermorhagia): pontszerű petechia, foltos suffusio;
7. urticária (csalánkiütés): kiemelkedő, halványpiros ödémás terület nagy

hiperémiás udvarral;
8. circinaer kiütés: íves határú foltok, amelyeknek a széle pirosabb, gyakran
kiemelkedő;
9. fekély (ulcus): hámhiány infiltrált alapon, többnyire papula vagy nagyobb

csomó (tuber, nodus) közepének a szétesése által keletkezik;
10. var (crusta): beszáradt exszudátum, amely a gyulladt bőrterületet kéregként
borítja.
Az egyes betegségekben jelentkező kiütésekre jellemző az elhelyezkedés, az

első megjelenési hely, a kiterjedés, az elemek alakja, változása, az elemek
egyidejűsége, egyformasága (monomorfizmus) vagy egymás mellett különböző
alakú vagy idejű elemek jelenléte (heteromorfizmus, pleiomorfizmus), a vele
járó szubjektív panasz (égés, viszketésérzés stb.). Jellemző kiütést ad sok, a
bőrgyógyászat által tárgyalt betegség (amelyekben a belső elváltozások
háttérben maradnak): psoriasis, pemphigus stb. A betegségek okozta kiütéshez
hasonló elváltozást hozhatnak létre külső behatások, így ektoparaziták (bolha,
tetű, szúnyog, poloska stb.) csípései, csalán és más növények, vegyszerek, a
bőrön ható kontakt allergének. Jellegzetes kiütéssel jár a fertőző betegségek
közül a morbilli, a skarlatina, a rubeóla, a varicella, a herpes, a herpes zoster, az
allergiára jellemző a viszkető csalánkiütés.
A bőr felülete lehet hámló. A hámlás (desquamatio) lehet korpádzó
(furfuracea), pikkelyes (squamosa), lemezes (lamellosa, exfoliativa).
Ha a bőr felső rétege, az epidermis lejön, az irha (corium) vörös, vérzékeny
felszíne szabaddá válik (excoriatio).
Ha az irha is sérül (átvágás, mélybe
terjedő gyulladás, fekély), a seb már
nem gyógyul nyomtalanul, hanem heg
(cicatrix) képződik.
Bőr alatti gennyedések áttörése után
szabálytalan vagy behúzott, csillag
alakú hegeket láthatunk. A műtéti
vágások után vonalas heg marad
vissza, és helye jellemző az elvégzett
műtétre (appendectomia, cholecystectomia). A rhagadok a bőr és a

nyálkahártyák vonalas berepedései (fissurák), amelyek beterjedhetnek az irhába
is, vérzékenyek, fájdalmasak; savós, véres, beszáradó gennyes váladék
szivároghat belőlük. Gyakrabban a bőr-nyálkahártya határon fordulnak elő. A
sipoly (fistula) a bőrön (nyálkahártyán) levő kis nyílás, melyen át a mélyben
fekvő szétesés (tályog, gennyedzés) váladéka kivezetődik.
Ha a bőr gyorsan nagy feszülésnek van kitéve, benne hosszanti fehéres csíkok
keletkeznek (striae distensae, striák). Ilyenek fejlődnek ki terhesség alatt a has
bőrén, ritkán hirtelen elhízáskor a csípőkön, combokon, mellen. Jellegzetesek a
striák a Cushing-kóros elhízásban, színük inkább enyhén kékes (livid).
A bőr tapintata és vastagsága is megváltozhat.
- Ennek oka lehet a bőr hipertrófiája, a szaruréteg megvastagodása: kéreg
(callus) képződése elsősorban a nyomásnak kitett helyeken.
- Vastagabb, de puhább, tészta tapjntatú, feszes, fényes és az ujjbenyomatot
megtartja az ödémás bőr.
- A gyulladt bőr piros, ödémás.
- Mixödéma esetén a bőr száraz, a ráncok elsimultabbak, de az
ujjbenyomatot nem tartja meg.
- Az atrófiás bőr vékony, általában fénylő.
- A szklerodermás beteg bőre is atrófiás, de kemény, az alapjára ráfeszül,
ráncba nem emelhető, gyakran kezdődik a kéz ujjain, orron (acrosclerosis),
a száj körül (sugaras ráncokkal, a szájnyílás szűkül).
- Az életkor előhaladásával a bőr rugalmassága, turgora csökken.
- Csökkent turgorú a bőr és összeesett a bőr alatti kötőszövet a gyorsan
kifejlődött kachexiában, nagy vízveszteségben; ilyenkor a bőr magas ráncba
emelve hosszasan megtartja formáját és csak lassan simul ki.
A bőrön áttűnhetnek a felületes bőr alatti vénák, jelentőségüket a nyakon már
említettük.
Fokozott vénás rajzolat a mellkason illetve a hasfalon megjelenő erős, jól
látható vénás rajzolat a kollaterális keringés (háttérben gyakran vénás
kompresszió áll).
A végtagokon – telt vénák megjelenése a mély vénák kompressziója miatt
alakul ki pl. trombózis, tromboflebitis.
A mellkas elülső-oldalsó felszinén jelentkező tágult vénás rajzolat – felső
mediasztinális kompresszió jele, gyakran pelerin ödémával társul (az arc, nyak,
váll, felső végtag, törzs felső harmadának ödémája), melyet a nyaki vénák
teltsége és az arc kissebb vagy nagyobb fokú cianózisa kisér. Oka a vena cava
superior kompressziója (mediastinalis tumor vagy fibrózis miatt).
Cavo-cavalis kollaterális keringés a has oldalsó felszinén kialakuló vénás

rajzolat – a vena cava inferior kompressziójának jele, melyhez az alsó testfél
ödémája és cianózisa társul.
A vena portae keringési zavarára utal a a köldök körül megjelenő tágult vénás
rajzolat – caput medusae – a (oka: májcirózis, vena portae thrombosis, a
suprahepaticus vénák trombózisa, Budd-Chiari syndroma). A kollaterális
keringés ilyenkor porto-cavalis (a nyelőcsővénák, ill. a rectalis vénák is
kitágulnak – oesophagus varixok, haemorhoidealis tágulatok alakunak ki,
melyek gyakran súlyos vérzések kiinduló pontjai lehetnek).
Bőr alatti vizenyő (ödéma). A bőr alatti vizenyőt jellemzi, hogy a bőr itt
vastagabb, fényesebb, feszesebb, tészta tapintató, és az ujjbenyomatot
megtartja. Ha az ödéma sokáig fennáll, kötőszövet-szaporodás miatt
keményebbé válik (indurált ödéma).
Oka lehet:
1. a hidrosztatikus nyomás fokozódása – oka: a vénás nyomás fokozódása
(kompresszió, szívelégtelenség).
2. kolloidoszmotikus nyomás csökkenése:
• fehérjeveszteség –pl. nephrosisos syndr.
• fehérjeszint csökkenése (albumin) – pl. súlyos máj betegség
• malnutrició – pl. súlyos táplálkozás zavarok okozta szérumfehérje
csökkenés
• malabsorpció
3. a kapilláris áteresztőképesség fokozódása: gyulladás, allergia
4. limfás keringési elégtelenség – limfödéma
Lokalizált ödémák jellemzői: aszimmetrikus, de ha az okok kétoldaliak,
szimmetrikusak is lehetnek.
Gyakoribb okai:
1. Vénás keringési zavarok (elzáródás): kompresszió, trombózis, trombo-
flebitisz, posttromboticus szindrómák
2. Limfás keringési zavarok: limfangitis, nyirokcsomó metasztázis (lym-

phangitis carcinomatosa), limfoma, limfadenectomia, a nyirokmirigyek
fibrózisa
3. Gyulladásos eredetű ödémák
4. Allergiás eredetű ödémák: allergiás gyulladás területében (Quincke-ödéma),
rovarcsípések helyén.
Generalizált ödémák jellemzői: szimmetrikusak, kiterjedtek lehetnek (ansarca),
savós üregekben is létrejöhetnek (ascites, hydrothorax, hydropericardium).
Okai:
1. Vesebántalmak: nephrosis, akut glomerulonephritis általánosan az egész
testre kiterjed az ödéma, de feltűnőbb azokon a területeken ahol laza a bőr
és a bőr alatti kötőszövet: pl. periorbitális régiók, lábfej, lábszár, kéz;
2. Szív eredetű ödémák: jobb szívfél elégtelenség (fő oka a hidrosztatikus
nyomás fokozódása és kissebb mértékben a só és víz retenció). Jellemző: az
ödémák lokalizációja: - a gravitációnak megfelelően az alsó végtagokon,
fekvő betegnél a sacrális tájékon, színük – enyhén lilás (cianótikus).
3. Májbetegségekhez társuló ödémák: - májcirózis (mechanizmusa: a portális
hipertenzió következtében folyadékgyülem keletkezik a hasban (ascites),
mely nyomást gyakorol a hasi vénákra, főleg a vena cava inferiorra. Ennek
a következménye az alsó végtagok ödémája, a vena renalisokra gyakorolt
nyomás só és víz retenciót okoz. A májérintettség miatt csökken az albumin
és fehérjék szintézise ezáltal csökken a plazma kolloidszmózótikus
nyomása.
4. Malnutriciós és malabsorbciós ödémák: a hosszantartó éhezés, súlyos
táplálkozási zavarok, felszívódási zavarok, malignus tumorok cachexiás
végstádiumában felszaporodó toxikus anyagok hipoproteinaemiéhoz,
hipoalbuminemiához vezetnek és ezáltal fokozódik a capilaris permea-
bilitás, hidroelectrolit zavarok jönnek létre következményes ödéma
képződéssel.
5. Endokrin ödémák: hipotireózis (száraz bőr, szemöldök szörzet hullása,
pretibialis, palpebralis ödéma, sápadt bőr, jellemző a bradycardia, brady-
kinesia, bradylalia, bradypsychia a mozgás, beszéd, gondolkodás lelassulása).
Hiperösztrogenémia: ciklikusan jelentkező enyhe ödéma, mely összefüggést
mutat a menstruációs ciklussal.
A bőr tapintata
Nedvessége – az izzadásmirigyek működésének eredménye. Fokozott izzadás:
a) fiziológiás
– fizikai munka végzés,
– a környezet nedvességtartalma,
– szorongás.
b) patológiás: fertőzés, tuberkulózis, limfóma.
Zsirossága – a bőr faggyúmirigyeinek műküdése határozza meg.
Szárazsága – a csökkent izzadság és a faggyútermelés következménye, pl.
hipotireozis.
Rugalmassága – turgora.Ha óvatosan összecsípjük a bőrt az alkaron vagy a
szternális tájon, majd elengedjük, az ép, egészséges bőr hamar visszaugrik
rugalmasságának köszönhetően. Kóros esetben a bőr nem tér vissza eredeti
helyére olyan gyorsan. Turgora csökkent – pl. exicosis esetén csecsemőknél és
idős egyéneknél.(5)
A nyirokcsomók
Ép nyirokcsomók nem tapinthatók, mert kicsik, és a lágyrészekkel azonos
konzisztenciájúak. A megtekintés és tapintás számára a leghozzáférhetőbb
nyirokcsomó régiók a következők: preauricularis (a fül elött), retroauricularis (a
fül mögött), occipitalis, submentalis, submandibularis, tonsilaris, latero-
cervicalis, supraclavicularis, axillaris, epitrochlearis, felső inguinalis, alsó
inguinalis.
Tappintásuk két kézzel, a második, harmadik és negyedik ujjbeggyel történik,
szimmetrikusan, óvatosan. Az axillaris nyirokcsomók tapintásakor az
ujjbegyeinkkel mélyen felnyúlunk az axillába, majd lassan, sorban húzzuk le
ujjainkat, enyhe nyomást gyakorolva. Az ingvinális és poplitea terület
vizsgálatakor a beteg fekvő helyzetben van, kissé behajlított térdekkel.
A lágyékhajlatban sok emberen találhatunk két-három kicsi (borsónyi),
kemény, egymással alapjukkal és a bőrrel össze nem kapaszkodott fájdalmatlan
nyirokcsomócskát, minden jelentőség nélkül.
Vizsgáljuk a nyirokcsomók számát, nagyságát, keménységét, egymáshoz és
környezetükhöz való viszonyát. A nyirokcsomók összekapaszkodhatnak
egymással (konglomerátumot alkotva), valamint alapjukkal és környezetükkel.
Tapintható, növekedő nyirokcsomó mindig kóros; meg kell keresni az okát a
környéki területen (gyulladás, lymphoma, leukémia vagy neoplázia) Ha a

nyirokcsomó fájdalmas, környéke duzzadt, ez fertőzéses eredetre utal. Az
elgennyedt vagy cazeifikálódott nyirokcsomó (lymphadenitis purulenta,
lymphadenitis tuberculosa, caseosa) vagy ritkán egyéb fertőzés esetén a
nyirokcsomó a bőrrel összekapaszkodik, a kemény beszűrődés közepe
fellágyul, és a nyirokcsomóban képződött tályog kifakad, sipoly képződik.
Jellegzetes a supraclavicularisan észlelhető: Wirchow csomó, mely a
gyomorcarcinóma késői, túlhaladott stádiumának jele. Ez nem más mint áttét a
bal oldali supraclavicularis nyirokcsomóba.
A megnagyobbodott nyirokcsomó(k) diferenciál-diagnózisa:
– limfangióma
– hemangióma (puha tapintat, vöröses- kékes elszíneződés)
– kopoltyúhasadék cysta (laterocervicalisan)
– ductus thireoglossus cysta
– laringokele
– nyelőcső diverticulum
– -pajzsmirigy betegségek: göbös golyva, Hashimoto thiroididtis
– parotis duzanat (mumpsz, daganat)
A nyirokcsomó megnagyobbodás főbb okai:
1. Akut regionális limfadenopátia (helyi nyirokcsomó megnagyobbodás) okai:
– gyulladások, fertőzések során alakul ki: pl. angina, faringitisz, foggyökér
fertőzéses gyulladása a submandibularis nyirokcsomók fájdalmas
megnagyobbodását okozzák láz, helyi fájdalom kíséri, az alapbetegség
megszüntével az adenopátia is eltűnik.
– bőrfertőzések a kis- és gyűrüs ujj területén az epitrochlearis
nyirokcsomók megnagyobbodását okozzák, míg a hüvelyk- és mutató ujj
fertőzései a supraclavicularis nyirokcsomó duzzanatával járnak (gyakran a
ferőzés helye és a regionális nyirokcsomók között a bőrön egy piros csík
jelenik meg – limfangitis a nyirokerek gyulladásának jele).
2. Generalizált nyirokcsomó megnagyobbodást okozhatnak:
– gyermekkori fertőző betegségek (főleg laterocervicalis, submandibularis,
retroauricularis és occipitalis regiokban)
– mononucleosis infectiosa (Ebstein-Bar virus okozza) – főleg a latero-
cervicalis csomók duzzadnak meg, gyakran splenomegalia is társul, a
vérkép pedig jellegzetes (limfo-monocitózis a periférián), az adenopátia
sokszor hónapokig tart, majd fokozatosan eltűnik.
– szerzett immunhiányos állapotokban (ADIS) generalizált, nem múló

jellegű nyirokcsomó megnagyobbodást észlelünk, melyhez gyakori
oportunista fertőzések (pneumocystis carini) hasmenés, láz,
fáradékonyság, ízületi fájdalmak társulnak.
– tuberculosisban (nyirokcsomókat érintő fertőzés) a laterocervicalis
nyirokcsmók gyöngyfűzérszerüen megnagyobbodnak fájdalmatlanok,
fokozatosan nőnek, összekapaszkodnak, konglomerátumokat képeznek,
majd ellágyulnak (coliquatio), tályog képződik, fluktuálnak, majd fisztulán
keresztül ürülve, csúnya hegesedéssel gyógyulnak.
– szifilisz (Treponema pallidum okozta fertőzés) a primer fertőzés
lokalizációjának függvényében a helyi nyirokcsomók megnagyobbodnak,
fájdalmatlanok, a második stádiumban pedig generalizált adenopátia
alakul ki.
– gombás fertőzések során enyhén érzékeny nyirokcsomó duzzanat jön létre
(hosszas antibiotikum kezelések után, illetve szerzett vagy szekunder súlyos
immunhiányos állapotokban egyre gyakoribbak, gyorsan progrediálnak és
nehezen kezelhetőek.
– toxoplazmozisban enyhe generalizált nyirokcsomó megnagyobbodás jelenik
meg
– krónikus perszisztáló vírus fertőzések során generalizált adenopátia
észlelhető
– kolagenosisokban (kevert kötőszöveti gyulladásos megbetegedésekben:
lupus eritematous disseminatus, poliartritisek, krónikus immun-
mechanizmusú hepatitsek során) gyakran észlelünk generalizált
poliadenopátiát
– daganatos megbetegedésekben:
– a nyirokcsomó primer (elsődleges) daganatos megbetegedései során:
– Hodgkin kór (malignus limfogranulomatosis): kezdetben gyakran
csak egy nyirokcsomó régióra lokalizálódik, fájdalmatlan, lassan
progrediál. Társulhat hozzá láz, bőrviszketés, éjszakai izzadás,
fogyás.
– Non Hodgkin limfómák: a- kiindulási pontjuk gyakran a
Waldayer gyűrü, laterocervicalis nyirokcsomó régiók. A klinikai
kép rendkívül változatos. A kis malignitású formák esetében
jellemző a lassú progresszió, a beteg szinte panaszmentes, a
nyirokcsomók fájdalmatlanok. A nagy malignitású formák gyors
növekedést mutatnak, fájdalmatlan vagy enyhén érzékeny
nyirokcsomó megnagyobbodással, de a gyors növekedés
következtében gyakran okoznak kompressziós szindrómákat
(mediasztinális kompresszió, hasi kompresszós szindróma) láz,

éjszakai izzadás, rossz általános állapot kíséretében.
– Más tipusú malignus hemopátiák során jellemző nyirokcsomó
duzzanat pl. krónikus limfoid leukémiában, lehet egy régióra
lokalizált vagy generalizált az adenopátia. Jellemzi a lassú
progresszió a fájdalmatlan nyirokcsomó megnagyobbodás és
jellegzetes vérkép (leukocitózis limfocitózissal).
Akut leukémiák során pl. az akut limfoid leukémiákban, észlelhetünk
nyirokcsomó megnagyobbodást gyakran splenomegáliával.
A nyirokcsomók szekunder (áttétes) daganatos megbetegedései során:
– kőkemény, összekapaszkodó, fájdalmatlan nyirokcsomó megnagyobbodás
nyirokcsomó metasztázis gyanúját kelti, az áttét a regiónális – szatelit
nyirokcsomó régiót érinti (mellrákban az axiláris, tüdőcarcinomában és
gyomorcarcinomában a supraclaviculáris nyirokcsomók nagyobbodnak meg,
általában a szájüreg, garat malignus daganatai a laterocervicalis,
supraclavicularis nyirokcsomókban képeznek áttétet).(5)
A gerinc és a végtagok
A gerinc, a kéz és a láb vizsgálatával a mozgásszervek fejezetében
foglalkozunk bővebben. Az általános állapot leírásakor csak a nagyon feltűnő
eltérést említjük meg (pl. a gerinc feltűnő görbesége: dorzális kyphosis,
lumbális lordosis, scoliosis, aránytalanul rövid végtagok, vaskos tömpe, rövid
ujjak; vagy ezeknek az ellenkezője: aránytalanul vékony és hosszú végtagok,
keskeny, hosszú kéz és láb, hosszú, vékony ujjak stb.).
A kéz (és láb) megtekintése. A foglalkozások nyomot hagynak a kézen.
Mindig figyeljünk arra, hogy az elváltozás egy- vagy kétoldali. Az előbbi
közvetlen helyi megbetegedésre, az utóbbi rendszerbetegségre utal.
A kezeken, ujjakon jelentkező tünetek

közül gyakori a proximális inter-
phalangeális ízületek orsó alakú
duzzadása (reumatoid arthritis).
A disztális interphalangeális ízületek dorzális oldalán idős embereken

jelentkeznek a Heberden-csomók. Endocarditis lenta esetén a thenar-hypothenar
területén és az ujjbegyeken találjuk leggyakrabban az Osler-csomókat.
A krónikus májbetegek tenyerén

jellegzetes az erythema palmare.
A dobverőujjak a kézen, esetleg a lábon is, az ujjak utolsó percei

gömbölydedekké duzzadnak. Általában olyan esetekben jön létre, amelyekben
az artériás vér oxigéntartalma valamely ok miatt állandóan kisebb.
Dobverőujjakat találunk cor pulmonaléban, a tüdő egyes krónikus
betegségeiben: pl. bronchiectasia, tüdőtályog, tüdőfibrosis. Kifejlődhet továbbá
endocarditis lentában és rendszeres jelenség a cianózissal járó kongenitális
vitiumokban.
A bőrfüggelékek a körmök, a szőrzet megtekintése. Az ép haj és szőrzet színe,
eloszlása és tapintása jellegzetes, genetikai és faji tényezők függvénye.
A szörzet kóros elváltozásai:
Hypertrichosis: a szőrzet fokozott növekedése. Főleg nőkön fordul elő, ha pedig
férfias jelleget ölt a szőrzet eloszlása, akkor hirsutismusról beszélünk. Okai:
hormon tartalmú gyógyszerek, Cushing syndróma, ovárium tumorok, policystás
ovárium.
Hypotrichosis: gyérebb vagy hiányzó szőrzet. Lehet: alkati (pl. férfiak
kopaszsága), fiziológiás (hajhullás szülés után) endokrin eredetű (hypothireosis
mellékvesekéreg elégtelenség, hypophisis első lebenyének elégtelensége),
gyógyszerek okozta hajhullás (citosztatikumok), szisztémás betegségek (lupus
eritematosus), limfómák, gyulladások, krónikus betegségek.
Száraz, törékeny lehet a haj és szőrzet vashiány, vitamin hiány miatt.
A körmök vizsgálata – kóros elváltozások lehetnek:
– sárgás vagy zöldes-fekete elszineződés
– hosszirányú, vörös, barna vagy fehér csíkok
– csipkézett, törékeny, felmaródott szélek

– a körmök felszínti rétegének hámlása
– a körmök hiánya
– a hullámok és mélyedések, formai eltérések, puha tapintatú köröm –
coilonychia, Beau féle vonalak – vashiány jele
– óraüveg körmök
– dobverő ujjak – a körmök és az utolsó ujjperc formai és alakbeli
elváltozása.
A beteg szaga
A rossz, bűzös lehelet oka lehet a szájban (rossz fogazat, lepedékes nyelv), a
torokban (fekélyes gyulladások), az orrban (ozaena). Büzös, édeskésen
émelyítő a tüdőtályogos beteg lehelete.
A vizeletszagú beteg valószínűleg urémiás vagy nem képes tartani a vizeletét
(incontinentia urinae). Acetonszagú az acidózisos (diabeteszes dekompenzáció),
jellegzetesen bűzös a vérzékeny májkómás beteg lehelete (foetor hepaticus).
Hőmérőzés, hőmérséklet, láz

Egészséges ember hőmérséklete nyugalomban a hónaljban mérve 36–37°C közt
van. Az axilárisan mért hőmérséklet a központi hőmérsékletnél kb. 0, 5 Co-al
alacsonyabb, a rectálisan mért hőmérséklet a centrális testhőmérsékletnek felel
meg. A napi ingadozás nem haladja meg a 0, 5–1 °C-ot.
A láz.
A test hőmérséklete 37-37, 9 °C között hőemelkedés, szubfebrilitás, 38– 40 °C-
ig láz, febrisz, pirexia (4o- 41°C), efölött hiperpirexia (42 °C). A láznak
közvetlenül az az oka, hogy a hőközpont, ill. a hőszabályozás a
testhőmérsékletet magasabb fokra állítja be. Mesterséges pirogén (lázkeltő)
anyagok tanulmányozása alapján tudjuk, hogy a betegségekben előforduló lázat
a szervezeten belül keletkező, endogén pirogének okozzák.
A láznak okai: 1. fertőző betegség; 2. szövetszétesés pirogén termékei a limfo-
citákban illetve makrofágokban képződnek (alfa-TNF – alfa- tumornekrózis
faktor, limfotoxin, interleukinek, interferonok) pl. égés, roncsolás, rosszindulatú
daganat, hemolitikus krízis; 3. a hőközpont közvetlen sérülése (nagyon ritkán
fordul elő, vérzés vagy daganat által); 4. hőpangás (a hőleadás valamely okból
gátolt).
Magas láz esetén a szervezet csökkenti a hőleadást, és rohamos hőtermelést
indít meg: a beteg elsápad, hirtelen fázni kezd, a hőtermelő izomrángások
következtében remeg (hidegrázás). Lassúbb emelkedéskor vagy kisebb láz
keletkezésekor csak borzongás jelentkezik. A hidegrázás, borzongás addig tart,
amíg a testhőmérséklet a magasabb szabályozási szint hőfokát el nem éri,
vagyis a láz gyorsan már nem emelkedik tovább. Ilyenkor a beteg egyre forróbb
lesz, bőre kipirul. Ha a láz lassan, lépcsőzetesen emelkedik, a beteg csak a
fokozódó melegséget érzi. Hidegrázással kezdődik a láz – bakteriális vagy vírus
fertőzések során: pneumonia, szepszis, meningitisz, pielonefritisz, colecystitis
stb. során. Ritkán jár hidegrázással: tuberkulozisban, tifuszban. Nincs
hidegrázás: reumás láz, autoimmun betegségekben, malignus tunorok esetén.
A testhőmérséklet emelkedése során a következő tünetek észlelhetők:
borzongás, hidegrázás, izzadás, sápadtság, kipirulás, szapora pulzus, szapora
légzés, szomjuság, oliguria (a kiválasztott vizeletmennyiség csökenése).
A láz kezdete és további alakulása (lázmenet) sok betegségnek jellemző tünete.
A lázmenetet lázlapon grafikusan vezetjük.
A lázmenet (lázgörbe) alakulásának típusai:
– Febris continua – egyenletesen magas láz (38 Co fölötti), a napi ingadozás
nam haladja meg az 1 Co-ot pl. pneumoniában.
– Febris remittens – ingadozó lázmenet, az ingadozás meghaladja az 1 Co –t,
de nem csökken 37 Co alá
– Febris intermittens: váltakozó láz, a napi ingadozás 1, 5 °C-nál nagyobb, de
a minimumok a normális (láztalan) zónába (36-37 °C közé) esnek. A
váltakozás bekövetkezhet egy napon belül egyszer vagy többször, de tarthat
a láztalanság (intermisszió) egy napon túl is (másodnapos, harmadnapos
láz) Pl. TBC, szepszis.
– Febris intermittens periodica – váltóláz – hirtelen, rövid időre, hidegrázással
lép fel. Pl. malária, üreges szervek gennyes gyulladása (pyelonefritisz,
colecystitis).
– Febris undulans: hullámzó láz, kisebb-nagyobb napi ingadozásokkal napokig
lassan egyre emelkedik, majd lassan újra süllyed, és ez hosszabb-rövidebb
(néhány napos, egy-két hetes) láztalanság után megismétlődik. Pl.
brucellozisban.
– Febris ondulans recurens – Pell-Ebstein tipusú lázgörbe, Hodgkin kórban

alakul ki.
– Tartós láz – három hétnél tovább tart a lázas állapot.
– Nosocomialis láz – kórházi láz – a terápiás beavatkozás következtében
fellépő lázas állapot.
A lázmenetet befolyásolhatjuk, a lázat csökkenthetjük 1. tünetileg: a
hőközpontot nyugtató, lázcsillapító gyógyszerekkel és a hőleadás fokozásával
(hidegvizes borogatás); 2. okilag (pl.fertőző betegségben a kórokozó
elpusztításával). A lázgörbe diagnosztikai értékeléséhez mindig tudnunk kell,
hogy milyen gyógyszereket szedett a beteg.
A láz befejeződhet egyenletes süllyedéssel (oldódás, lizis) vagy magas láz
(kritikus állapot) utáni hirtelen eséssel (krízis). Ha a láz hirtelenül esik, a beteg
erősen izzad a nagy hőleadás jeleként.
A láz kezdete, lefolyása, tartama és befejeződése elég sok betegségre
jellemzően alakul, úgyhogy a lázgörbe értékes diagnosztikai tünet.
A láz foka függ: a pirogén anyagok mennyiségétől, az ezekkel szembeni
immunitástól és a hőszabályozás (hőközpont) egyéni érzékenységétől.
Gyermekek azonos lázkeltő hatástól magasabb lázat kapnak, mint a felnőttek,
és a késői öregkorban ugyanezek a betegségek esetleg teljesen láztalanul,
tünetszegényen folyhatnak le.
A láz gyorsítja az alapanyagcserét. Ennek kielégítésére nő a keringés
percvolumene és nő a pulzusfrekvencia. Ép keringésű ember pulzusszámából is
következtethetünk a láz nagyságára, bár vannak betegségek, amelyeknek éppen
az a jellemzőjük, hogy a pulzusszám a lázhoz viszonyítva kisebb vagy
nagyobb. Relatív bradikardia található hastífuszban. Relatív tachikardia
észlelhető reumás láz, ill. minden olyan betegség következtében, amely
myocarditist is okoz; ilyenkor a pulzus a láz elmúltával is szaporább marad.
Az alapanyagcsere gyorsulása (hyperthyreosis, testi munka) csak néhány tized
fokkal emeli a hőmérsékletet, ha a hőszabályozás ép.
A magas láz (39 °C felett) jelentékenyen befolyásolja az idegrendszer
működését: a beteg kábult, aluszékony, de nem tud aludni; nagyfokú motoros
nyugtalanság, dezorientáció, konfúzió, hallucinációk jellemzik, a lázas
delíriumnak is nevezik ezt az állapotot.
A hőemelkedés a diagnosztikában sok fejtörést okoz. Szubfebrilitás maradhat
vissza rövid ideig egyes betegségek után. Ilyenkor lábadozónak,
rekonvaleszcensnek tekintjük a beteget, és gondosan keressük az abban a
betegségben jelentkező esetleges szövődményeket.
A szubfebrilitás valamilyen lappangó betegség oka lehet. A beteget szabályosan

meg kell vizsgálni. Keresni kell panaszt nem okozó bakteriális gócokat (tömött
fogak gyökere körül kialakuló granuloma, ormelléküregek gyulladása, krónikus
parametritis, krónikus pyelonephritis, krónikus cholecystitis). Nagyobb
jelentőséget kell tulajdonítani olyan kisebb eltéréseknek, amelyek önmagukban
még szintén nem kórosak (fogyás, izzadás, tapinthatóvá váló nyirokcsomó). A
hőmérsékletet méressük kétóránként, mert 0, 7 °C-ot meghaladó napi ingadozás
is lappangó betegség mellett szól.
Hipotermia. A hőmérséklet a normálisnál alacsonyabb. Kisfokú hipotermia
előfordulhat normális változatként (35, 6 °C-ig) is vagy olyan állapotokban,
amelyekben az anyagcsere lassúbb (mixödéma, cachexia). Akutan előfordulhat
kollapszusban (a bőr kihűl, mert rossz a vérkeringése). Nagyobb fokú
hipotermia előfordul kihűlésben, amikor a hőtermelés nem képes pótolni a
hőleadást. Ilyenkor mindig a végbélben mért hőmérséklet az irányadó.
Testsúlymérés
A testsúlyt pontosan beállított mérlegen, összehasonlítható körülmények közt
mérjük (pl. reggel, székelés-vizelés után éhgyomorra, ruhátlanul, ill.
elhanyagolható súlyú ruhában, lábbeli nélkül).
A „normális" testsúlyt Broca képletével a testmagasságból szokás kiszámítani
(kg = cm–100). Ettől azonban elég nagy alkati eltérések lehetségesek: általában
ennél kisebb az aszténiás típusú ember súlya, a piknikusé nagyobb.
Egészséges felnőtt testsúlya meglehetősen állandó. A nem szándékos fogyás,
hízás betegségnek vagy a körülményekben beállott változásnak (megváltozott
életmód.) lehet a következménye. A testsúly hirtelen gyarapodását vízretenció,
ödémaképződés okozza.
Gyors testsúlycsökkenés gyakori bevezető tünete lappangva fejlődő
rosszindulatú daganatnak, cukorbetegségnek, hyperthyreosisnak. (5)
MÁSODIK FEJEZET
A mellkas vizsgálata és a légzőszervek

betegségeinek diagnosztikája
Anamnézis
A mellkas és a légzőszervek vizsgálata esetén különös figyelmet fordítunk a
környezeti ártalmak kiderítésére. Dohányzó betegnél fontos rákérdezni a
dohányzás mértékére, arra, hogy mióta dohányzik és mennyit. Vizsgáljuk az
anamnézisben ismertetett panaszok előfordulását a családban. Gázok, szerves
és szervetlen porok nagy mennyiségben kerülhetnek légzéssel a
légzőszervekbe. A munkakörülmények pontos ismerete fontos a diagnózis
felállításához. A tüdő- és a szívkárosodás előtérben álló panasz a nehézlégzés.
Ennek fokát a betegtől tudhatjuk meg: vajon emelkedőn, emeletjárás közben,
sík terepen s milyen távolságon belül jelentkezik a fulladás, éjszaka felébred-e a
köhögésre, észlel-e sípolást ő vagy a hozzátartozója.
Az obstruktív tüdőbetegségeknél lényeges megtudni, hogy hány éve köhög a
beteg, ürít-e köpetet, milyen évszakban és évenként hány hónapig van általában
súlyosabb állapotban. Az idült hörghurut diagnózisa elsősorban anamnesztikus
adatokra épül. A légzőszervi fertőzések kiderítésére a beteg családi,
munkahelyi környezete érdekes adatokat nyújthat. Az allergének megismerése
miatt rá kell kérdezni a fulladás időpontjára, földrajzi vonatkozásaira és arra,
hogy otthoni vagy idegen környezetben fordulelő.(6)
A légzőszervi megbetegedések általános tünetei

Amíg a heveny mellkasi kórformák tünetei ijesztőek, addig az idült
tüdőbetegségek alig okoznak panaszt, és felderítésük nehéz. A tüdő
fájdalomérző idegrostokban szegény szerv, a lassan növekvő beszűrődések csak
későn okoznak panaszokat. Az első általános és helyi tünet annyira jellegtelen,
hogy az átlag beteg semmi jelentőséget nem tulajdonít neki. Olyan gyakoriak a
légúti fertőzések, a dohányzás okozta köhögés, hogy tuberkulózisra, rákra stb.
csak akkor terelődik a gyanú, ha ehhez szokatlanabb vagy hosszan tartó
kellemetlen panasz is társul.
A beteg tüdőt a köhögés, a köpetürítés tisztítja. Ez azonban az emberek nagy
többsége számára általában megszokott jelenség, amely a „porral", vagy
egyszerűen a közönséges hűléssel függhet össze. Orvoshoz sokszor csak akkor
kerül a köhögő beteg, ha panasza a környezetnek is feltűnik, vagy ahhoz: vérzés is
társul, és a beteg megijed. A csökkenő tüdőműködés viszont hosszú ideig
észrevétlen maradhat még aktív sportolóknál is, mert a tüdő nagy funkciós
tartalékokkal rendelkezik. A tüdőrák okozta általános tünetek – a lázat és a
fáradékonyságot is beleértve – csak akkor lesznek szembetűnőek, ha ismétlődnek
vagy tartóssá válnak. A hallgatózási lelet pedig gyakran negatív lehet a kezdeti
stádiumban vagy ha a beszűrődés mélyebben fekszik. Tüdőbetegek
kórelőzményében gyakoriak az ismétlődő léguti fertőzések. A további kérdezéssel
derül ki, hogy a beteg már régóta fáradékony, s fáradtsága nem áll arányban az
erőkifejtéssel, délután fokozódik, ellentétben a neurotikus egyén reggeli vagy
szabálytalan időközökben jelentkező fáradtságával. A továbbiakban étvágyta-
lanságról, délutáni hőemelkedésről, gyomorfájásról, fogyásról, enyhe izzadásról
panaszkodik a beteg. Néha bizonytalan jellegű hátfájást, szívdobogást, esetleg
„nehézlégzést" is emleget. E panaszok munkamegterhelésre fokozódnak, pihenésre
enyhülnek. Az idült tüdőbetegségek okozta láz vagy hőemelkedés nem jár olyan
fokú levertséggel, izom- és végtagfájdalommal, mint a vírusos betegségek
némelyike.
A súlyos heveny kórképektől (pneumonia, abscessus, status asthmaticus,
pleuritis stb.) eltekintve, a tüdőbetegségek felfedezésekor a tünetek szerint a
betegek három csoportba sorolhatók:
1. Az elsőbe a teljesen tünetmentes, a szűréssel véletlenül felfedezett betegek
tartoznak.
2. A másodikba azok sorolhatók, akiknél az enyhe tünetek hosszabb ideig
fennállottak, de a beteg életében nagyobb zavart nem okoztak. Ezeknél a
kezelőorvos gondossága és a röntgenvizsgálat kiderítheti a hőemelkedés, a
fáradtság vagy az elhúzódó köhécselés, a köpetürítés és a könnyen fellépő
tachikardia okát.
3. A harmadik, kisebb csoport azokból tevődik össze, akiknek a betegsége
hirtelen, riasztó tünetekkel, vérköpéssel, magas lázzal és izzadással,
mellhártyagyulladásos fájdalommal, gyors fogyással vagy nehézlégzéssel
jelentkezik.
Köhögés
A köhögés a tüdőbetegségeknek figyelmeztető tünete lehet. Önmagában nem
jellegzetes, mert kiválthatja bármilyen tüdőn belüli és kívüli inger. Ez az idegen
anyagok ellen védelmet biztosító reflex nemcsak a hörgőkből indulhat ki,
hanem a nyelőcsőből, a rekesztől, a gyomorból, de a legingerlékenyebb
nyálkahártyarészek az orrban, a gégében, a főhörgőoszlásban és a
mellhártyában vannak.
A légzéssel bejutó izgató anyagokon kívül a gyulladásos és a daganatos
betegségek idézhetnek elő tartós köhögést.
A köhögés hangzása, tonalitása alapján szoktuk megkülönböztetni egymástól a
garatból kiinduló felületes és a mélyebbről jövő köhögést.
A köhögés neurotikus, pszichés eredetű is lehet. Ilyen a szónoki
torokköszörülés és az izgalmi köhécselés. Ez kivételesen kínos köhögési
rohamokhoz vezethet légzőszervi elváltozás nélkül is.
A köhögés száraz vagy nedves jellegéről sokszor csak műfogásokkal
győződhetünk meg, mert a beteg ez irányú válaszai megbízhatatlanok.
Különösen a nők expektorálnak nehezen. A beteget olykor felszólítjuk
köhögésre, sóhajtásra. Ha a hörgőkben váladék van, erre az ingerre kénytelen
nedves köhintést produkálni.
Hasznos adat lehet a köhögés időpontja. Az ébredés utáni reggeli köhögés
sokszor egy életen át tarthat, és városi embernél vagy dohányosoknál nem
jelent többet fiziológiás orr-, garat toalettnél. Ha éjszakai vagy reggeli köhögési
roham gyötri a beteget, elsősorban asthma broncbialéra gondolunk. Ha
helyzetváltozással függ össze, akkor ez mediasztinális daganatokra, rekesz
körüli, esetleg kardiális elváltozásokra utal.
A szegycsont mögötti daganatok ezzel szemben fekvéskor nyomják a tracheát
és a hörgőket, és az addig köhögteti a beteget, amíg csak meg nem fordul.
Jellegzetesnek mondható a szamárköhögés, a tüdővizenyős beteg apró
köhécselése bőséges habos köpetürítéssel és a hörgőtágulatokban szenvedők
köhintés utáni nagy mennyiségü köpet ürítése.
A tartós, kínzó, eredménytelen száraz köhögést a hörgő körüli daganat,
mellhártyagyulladás vagy a légcső és a gége kóros folyamatai okozhatják.
Az erős köhögéshez hányás is társulhat, másrészt fokozódik a mellkasi nyomás,
a nyaki erek a pangás miatt kitágulnak, és a beteg arca szederjes lehet.
A száraz köhögés tonalitása ezzel szemben az ugatáshoz hasonlítható.
Kezdetben ilyen jellegű a mellhártyabetegségekből eredő köhögés is, amelyet a
mélyebb légvétel vált ki. Az asztmás beteg rendszerint zihál, közelében sípolás
hallható, és időnként kínos, feltartóztathatatlan köhögési sorozat következik, a
beteg elkékül, amíg nagy kínnal ki tud köpni egy kevés üveges váladékot.
Rendkívül gyötrő, kimerítő, hosszan tartó köhögést okozhat a légutakba jutott
idegentest. Ez az idegen anyag eltávolítása után megszűnik. Hasonló, de
állandóan fokozódó köhögés alakul ki fájdalommal együtt a hörgőrák késői
szakában, a főhörgők körüli mediasztinális daganatok, a rákos tüdőáttétek
nyomán. Ezt rendszerint a legerősebb köhögéscsillapítókkal sem lehet
befolyásolni.
Régen és ma egyaránt nagyobb fontosságot tulajdonítanak az orvosok a
kiköhögött váladék vizsgálatának, mint magának a köhögés típusának.(6)
Köpet, vérköpés
A legtöbb köpetet azok a betegek ürítik, akiknek az alsó lebenyben
hörgőtágulatuk van. Néha a tüdőtályogos, tüdődaganatos és idült hörghurutos
betegek is ürítenek nagy mennyiségű köpetet. A többi tüdőbetegségben
általában kevés a köpet. Fontos ismerni a köpet színét, szagát, jellegét,
konzisztenciáját. A híg, áttetsző, üveges, „tiszta" köpetben éppúgy találhatunk
kórokozókat, mint a gennyes köpetben.
A köpet aspektusa jellegzetes és diagnosztikai értékű lehet:
– rózsaszínű, habos köpet heveny tüdőödéma jele (akut balszívfél
elégtelenség esetén).
– Rozsdabarna (rubiginosus köpet) lobáris pneumóniában (pneumococcus
okozta tüdőgyulladás esetén), a betegség 3.-4. napján a beteg „kiköpi” a
diagnózist.
– málnazselé szerű élénk piros köpet (Klebsiella pneumoniában).
– krémszerű, gennyes köpet (Staphylococcus pneumoniában).
– Üvegszerű nyákos köpet az asztmás roham oldodó fázisában, az addig
száraz, iritatív, kínozó köhögés nedvessé válik, megindul az átlátszó,
tapadós nyák ürítése, és a beteg állapota jelentősen javul.A köpet
vizsgálatakor spirálszerű fonalas rajzolatot látunk (Curshmann spirálok),
mikroszkópos vizsgálattal eozinofil granulációkat, és az ezek szemcséiből
keletkezett Charcot-Leyden kristályokat észleljük.
– Vomica – köhögési roham alatt nagy mennyiségű váladék kiüritése, mely a
tüdőparenchimában kialakult üreg kóros terméke (100-1000 ml), néha
hányással tarsulhat (pl echinococcus cysta ruptura, tbc).A köpet szaga:
édeskés bűzös (gennyedés), elviselhetetlenül bűzös (anaerob fertőzés) vagy
szagtalan.
A véres köpet (haemoptysis, vérköpés vagy haemoptoe) főleg a tüdőt roncsoló

betegségekben fordul elő, de egyikre sem jellemző.A köpetürítés lehet:
– kis mennyiségű ilyenkor véresen csíkolt (sangvinolens köpet)
– nagy mennyiségű – massziv vérköpés (hemoptoe) esetén fontos tisztázni,
hogy a köpet vérrel való keveredése nem a szájüregben történik-e.
Óvatosan kell fogadni a reggeli vérköpésről szóló panaszt. Ez nem mindig a
tüdőből származik hanem jöhet a gingivából vagy a felső légutakból is.
Haemoptoet okozhat: tuberkulózis, pneumonia, bronchiectasia, tüdőtályog,
tüdőtumorok, tüdőinfarktus, mitrális sztenózis, aorta aneurizma, idiopátiás
pulmonaris hemosiderosis, Goodpasture szindróma, hemorágiás diatézisek,
aspergillózis, mellkasi sérülések, traumák, idiopátiás.
Ha kevés a vér és mélyről jön, rendszerint habos-nyákos váladékkal kevert.
Nagyobb bőségű haemoptoéban a vér világospiros, szemben a tüdőben pangó
barna vérrel.
Régi és alapvető tapasztalat az, hogy ha középkorú vagy idősebb férfiaknál
vérköpés jelentkezik, az rendszerint a hörgőráknak vagy a bronchiektáziának
egyik, de nem korai tünete. Fiataloknál elsősorban tuberculózisra gondolunk.
Ha hirtelen keletkező láz nyomán jelentkezik, akkor valószínűleg pneumonia
okozza, viszont az erős oldalszúrás utáni haemoptysist tüdőinfarktus idézheti
elő. Régen köhögő beteg véres köpete rendszerint hörgőtágulatokból vagy
tüdőtályogból származik. Sokszor nem tudjuk kideríteni a jelenség okát,
forrását. Ez különösen akkor fordul elő, ha a mellkasi rtg-felvételen kóros jelet
nem találunk.
A haemoptysis ijesztő tünet, és a betegek többnyire kétségbeesnek, mert a
vérköpés tényét kellemetlennek és veszélyesnek tartják, ezért azonnal
felkeresik az orvost.
A sugárban távozó vér rendszerint gümős vagy tályogos üregből származik
tüdőérrepedés következtében. Az ilyen vérzésekkel szemben tehetetlenek
vagyunk, mert rövid idő alatt eltömeszelik a légutakat, és fulladáshoz vezethet.
Nehézlégzés (diszpnoe)
A nehézlégzés valódi vagy vélt légzési akadály, illetve oxigénhiány következtében
alakul ki. A diszpnoe lehet szív-, tüdő- és izombetegség következménye, vagy a
központi idegrendszer zavarából eredő. A légszomj megterhelésre, de
nyugalomban is jelentkezhet, szapora és nehezebb légvétellel.
A nehézlégzés lehet: hirtelen kialakuló (heveny), krónikus (idült), rohamokban
jelentkező (paroxizmális dispnoe).
Heveny dispnoe okai: idegentest aspiráció, gégeödéma, tüdőembólia,

pneumothorax, heveny tüdőbetegségek, magas láz.
Krónikus dispnoe okai: idült tüdőbetegségek, mellkasi deformitások, pleura
callus, tüdőfibrózisok. A beteg hozzászokik a hosszú ideje fennálló
nehézlégzéshez, és fokozatosan megtanulja a minimális légzési munkát igénylő
hiperpnoét.
Rohamokban jelentkező dispnoe okai: tüdő asztma, heveny balkamra
elégtelenség. (7)
A nehézlégzés és a légzészavarok klinikai felosztása

A) Felső légúti elzáródások okozta dispnoe: a gége-, trachea szűkülete,
elzáródása miatt (idegentest, adenoid vegetáció, gyulladás, gégeödéma,
glottistörés, daganat okozta kompresszió, szubszternális struma). A dispnoe
inspiratorikus, stridorozus, a mellkas lágyrészei (bordaköz, jugulum,
supraclavicularis árok) minden belégzéskor besüppednek („tirage”). A
beteg ülő pozíciót foglal el (ortopnoe).
B) Tüdőbántalmakban jelentkező dispnoe: a tüdő eredetű nehézlégzésnek több
oka lehet: az állomány pusztulása, a légutak szűkülete vagy a
légzőmozgások akadályoztatása.
I. Restriktiv légzészavar oka lehet: tüdőfibrózis, parenchima kondenzáció,
atelektázia, pleuritisz, hydrothorax, pneumothorax, mellkasi deformitások,
mellkasfali betegségek. Jellemzője: a légzés felületes, szapora (tachipnoe),
a vitálkapacitás csökken. Az alig kitérő bordák és a behúzódó bordaközök
tüdőfibrosis és mellhártyakéreg mellett tanúskodnak.
Az oldalszúrás miatt akadályozott felületes tachipnoét is nehézlégzésnek
jelzi a beteg.
II. Obstruktiv légzészavart okozhat - a bronchiolusok diffúz szűkülete ––
asztma, krónikus bronchitisz, obstruktiv emfizéma, bronchiolitisz.
Gyakorlatunkban a leginkább előforduló nehézlégzés éppen az alsó
légutak beszűkülése következtében alakul ki. Ennek a kórformának a
jellegzetessége és a legfontosabb diagnosztikus jele a nehezített kilégzés,
az exspirációs diszpnoe sípolással. A tág, felfújt mellkas széles
bordaközökkel obstruktív emphysemára utal.
Asztmás rohamban a beteg ülve, nyitott ablak mellett, kezére
támaszkodva kapkodja a levegőt, nyakizmai megfeszülnek, légzése
egyre felületesebb és szaporább lesz, arca ijedt és szederjes. A
segédizmok igénybevétele ugyanilyen jellegű a kiterjedt légzőfelületet
szűkítő tüdőfolyamatokban is.
III. Vegyes típusú légzészavar – a restriktiv és obstruktiv légzészavar

kombinációja
C) Nehézlégzést okozhat továbbá a légzőizmok bénulása (poliomyelitis,
myopathiák, kurárehatás)
D) Cardialis nehézlégzés:
Oka: ischemiás cardiopathia, hipertoniás cardiopathia, mitrális sztenozis,
inszufficiencia, aorta sztenozis, inszufficiencia.
A szívizom vagy mitrális aortavitium okozta nehézlégzés kezdetben
megterhelésre sokkal hamarabb kiváltódik, mint a tüdő eredetű.
Előrehaladott stádiumban a beteg nem is tud feküdni, csak ülve kapkodja a
levegőt. A koszorúér-elégtelenségben, magas vérnyomásban és aorta-
betegségben szenvedők éjjel, rohamokban jelentkező nehézlégzését asthma
cardialénak nevezzük. A beteg fájdalomra ébred, sápadt, köhög, fullad,
verejtékezik, pulzusa szapora. A balszívfél-elégtelenséggel szemben a jobb
szívfélé nem jár mindig ortopnoéval, a betegek fekvő helyezetben is tűrik a
diszpnoét, pl. cor pulmonaléban.
E) Hipoxémiás nehézlégzés: a vér oxigéntartalmának csökkenése jellemzi.
Okai: anémia (Hgb 5-6 g % körül), hipertireózis (az oxidativ folyamatok
fokozódnak, a szövetek több oxigént használnak fel, nő az oxigén szükséglet),
a levegő oxigén parciális nyomásának csökkenése (magaslati levegő)
F) Acidótikus típusú légzészavar: a vér pH-ja csökken (acidózis), vagyis savas
irányba tolódik el, reflektorikusan a ventilláció fokozódását idézi elő
(hiperventilláció).
Okai:
– diabetes,
– veseelégtelenség (urémia),
– metil-alkohol mérgezés,
– sav mérgezés
Klinikai megjelenési formája a Kussmaul légzés („űzött vad” légzés). Az
acidózis tudatzavart is okoz, a beteg szomnolens majd átmegy kómás
állapotba.
G) Cerebrális tipusú légzészavar: a légzőközpont sérülései, vagy részleges
bénulása jellegzetes légzési zavart okoz. Ez a periódikus légzés.
Klinikai formái:
– Cheyne-Stokes légzés – a beteg gyakran kómás állapotban van, a légzés
amplitúdója fokozatosan nő, majd fokozatosan csökken és egy 15-20
másodpercig tartó apnoés szak követi, majd újra beindul a légzés. Oka: agyi
ischemia, agyi sérülés, agyvérzés, agydaganat, súlyos hipoxémia.
– Biot légzés – a légzés amplitúdója nagyobb, de egyenletes, majd ezt követi
az apnoes szak.
H) Neurotikus dispnoe: a nehézlégzés mint tünet könnyen utánozható, gyakorta
pszichés háttere van, és szimulálásra alkalmas. A neurotikus beteg gyakran
panaszkodik légszomjra, a panasznak azonban objektiv alapja nincs. A
pszichogén hiperventilláció, a hisztériás áldiszpnoe olyan erős lehet, hogy a
beteg mellkasa maximálisan kitágul, légzése szapora és felületes, a vérben
ilyenkor légzési alkalózis – és nem acidózis – állapítható meg. Néha klinikai
vizsgálattal alig különböztethető meg a súlyos obstruktív emphysemától. A
légzési neurózisnak ennél enyhébb formája a folytonos sóhajtás, vélt
légszomj miatt.
Fulladásérzet egészséges emberben is jelentkezhet, ha fizikai megerőltetésnél
nő az oxigénadósság és felszaporodik szervezetében a tejsav. Elhízott
egyénekben a megnehezített légvétel okozza a relatív oxigénhiányt.
A nehézlégzés diagnózisához számos vizsgálat szükséges. Ez a mellkas
megtekintésével kezdődik, mozgásának regisztrálásával, a légzőizmok
működésének elemzésével. A mellkasfelek közötti különbségek durva
kopogtatási eltérését vizsgáljuk, majd halgatózással folytatódik a vizsgálat.
Végül egész sor differenciáldiagnosztikai módszert kell alkalmazni a légzés, a
keringés és a szívműködés megállapítására.(7)
Mellkasi fájdalom
A mellkasi fájdalom gyakori és fontos diagnosztikai jel. Különböző erősségű és
lokalizációjú lehet. A fájdalom elbírálásakor figyelembe kell venni: a fájdalom
keletkezési módját, helyét, kisugárzását, milyen körülmények között és mi
válthatja ki és milyen más tünetek kísérik.
A mellkasi fájdalom leggyakoribb okai:
A. Pleuropulmonáris okok:
A mellkasi szervek közül igen érzékeny a parietális pleura, amelyben annyira
heves fájdalom jöhet létre hogy a beteg reflektorikusan átmenetileg apnoéssé
válhat. Pleuritis diaphragmaticában mély belégzéskor olyan nagy lehet a
fájdalom, hogy a hasi izmokban hirtelen görcs támad. A pleurális fájdalmat
elsősorban pleuritis siccában találjuk. Ez a dörzsölés hallható ki és belégzésben
a gyulladás helye felett, néha tapintható a beteg oldalon. Ha pleuritis
diaphragmatica áll fenn, akkor a fájdalom a vállba sugárzik, vagy epigasztriális
fájdalomnak véli a beteg, utánozhatja az epehólyag, a gyomortáji kórfolyamatok

tünettanát. Lényegesen határozottabb fájdalmat okoz a hirtelen nehézlégzéssel
járó spontán légmell. A pleura közelében keletkező tüdőembolizáció is hirtelen
keletkező mellkasi fájdalommal, néha vérköpéssel jár. Tumoros folyamatok is
okozhatnak mellkasi fájdalmat– főleg, ha érintik a mellhártyát is (endothelioma,
metasztázis, lobaris pneumónia, tüdőgennyedés).(8)
B. Cardiovascularis okok: angina pectoris, szívinfarktus, mitrális sztenózis,
paroxizmális tachicardia, miocarditis, aorta aneurisma dissecans.
C. A mellkasfal megbetegedései:
Mellkasi fájdalmat okozhatnak a mellkas bőrének betegségei.
Intercostalis neuralgia: övszerű fájdalom jellemzi a bordák mentén.
Zona zooster: erős, égő jellegű fájdalom, viszketés, majd pár nap múlva apró
hólyagocskák jelennek meg, vörös udvarral övezve. Kiterjedése egy idegszál
zónájára korlátozódik. A bőrtünetek elmúlása után a fájdalom sokáig megmarad
(varicella zooster okozza).
Izomfájdalom (mialgia) – lehet – akut (vírusfertőzés, trichinellózis) és
krónikus.
Bornholm betegség (pleurodynia) – Coxsackie B vírusfertőzés okozza.
Hirtelen, sokszor mindkét oldali erős fájdalmat idéz elő, amely a nyári és az
őszi hónapokban jelentkezik a gyermekeknél, egyidejüleg a garatban és a
kötőhártyán is gyulladásos jelenségek észlelhetők.
Mellkasi traumák – borda törés. Nyomásérzékenységet jelez a beteg a törött
bordának megfelelő területen vagy az anteroposterior ívre gyakorolt
nyomáskor, vagy oldalirányú nyomás alkalmával, így a különböző bordák
törési helyét meg lehet állapítani.
A bordák tumoros áttétei: A vállba, a karba, a nyakba sugárzó fájdalmat
Pancoast-szindrómánál észlelünk. A fájdalom kezdetben tompa, később
kibírhatatlan, csillapíthatatlan. Ez a rosszindulatú daganat mellkasfali
kiterjedése miatt keletkezik. A plexus brachialisra való terjedésével a fádalom
ráterjed az érintett kézre. Kezdetben zsibbadás érzés, paraesthesia jelentkezik a
4., 5. ujjon és az izomzat itt sorvadni kezd. Jellegtelen mellkasi fájdalmakat
okoznak a jóindulatú daganatok, amelyek bizonyos nagyság elérése után
időnként meghatározhatatlan tüneteket váltanak ki. (pl. fibromák).
D. Gerincoszlop betegségei: intenzitásuk változik a mozgás, testtartás
függvényében.
E. Emésztőszervi okok: Kisugárzó fájdalmat válthatnak ki a mellkasban
rekeszsérv (nyelésre fokozodó fájdalom), epekövek, epehólyag-gyulladás,
epeutak- és hasnyálmirigy bántalmak fekélybetegség és más hasi folyamatok. A

lép traumáit (ruptúra, infarktus) a baloldali tüdőcsúcsba kisugárzó fájdalom
kísérheti.
F. Pszihogén okok.
Fizikális vizsgálat
A fizikális vizsgálat a mellkasi betegségek kórismézésében fontos és
nélkülözhetetlen módszer, a számos korszerű műszeres eljáráson kívül sokat
mondhat a tüdőbetegek általános állapotának és a kísérő jelenségek megítéléséhez
a beteg megtekintése, a tüdő auszkultációja, palpációja és kopogtatása.
A mellkas megtekintése
A megtekintés felvilágosítást nyújt a test tápláltságáról, megfigyeljük a beteg
pozicióját (pl ortopnoe), a légzés típusát, kóros eltéréseit, az esetleges cianózist,
a tágult bőrereket, a mellkason levő bőrelváltozásokat. Ezek a jelenségek
közvetve vagy közvetlenül utalhatnak a tüdőbetegségekre.
A mellkas alakja különböző lehet:
A normális típusra jellemző a szimmetria, a szabályszerű íveltség, továbbá a
derékszögű epigasztriális szöglet.
A hordó alakú mellkast (emfizémás mellkas) jellemzi az állandó inspiratorikus
állás. A bordaközök horizontálisan futnak, a szegycsont magasan áll, a thorax
alsó nyílása tág.
Az egyenes hát tünete annyit jelent, hogy a gerinc enyhe, S alakú görbülete
hiányzik, a szagittális átmérő kisebb, a szív nagyobbnak látszik.
A chifoscholiotikus mellkas lezajlott

rachitis, fejlődési rendellenesség,
spondylitis tuberculosa következménye,
és jellemzője a súlyos aszimmetria,
amelyet a gerinc kyphosisa és scoliosisa
hoz létre.
A tölcsér alakú mellkasra jellemző a mellkas elülső felszínének közepe táján

látható behúzódás, amely veleszületett rendellenesség.
A tyúkmellkasra jellemző a szegycsont előreugrása, amelyhez a bordaporcok
nem konvex hajlással, hanem egyenesen ízesülnek.
A fiatalkori súlyos szívbetegségekben, ha a szív jelentősen megnagyobbodik, a
mellkas szív fölötti területe kidomborodhat (szív-púp).
Féloldali mellkasszűkület (retractio thoracico) heg- és mellhártyagyulladás
következtében alakul ki.
A mellkas kopogtatása
A kopogtatás célja kettős:
1. felhasználjuk arra, hogy felvilágosítást kapjunk az egyes szervek
légtartalmáról (összehasonlító kopogtatás);
2. vagy az egyes szervek határát állapítjuk meg így (topográfiai kopogtatás), de
csak 6-7 cm mélységig elhelyezkedő részről kaphatunk felvilágosítást.
Nehézséget okozhat a mellkasi szervek kopogtatásakor a mellkasfal
vastagsága is.
1. ábra. Kéztartás kopogtatáskor

A kopogtatás technikája.
A kopogtatás lényege, hogy a testfelület ütögetésével rezgést hozunk létre, s az
így keletkezett hangot figyeljük meg. A kopogtatás technikája a következő: Bal
kezünk második vagy harmadik ujját a kopogtatandó területre helyezzük
(plessimeter-ujj), és ennek második vagy első újjpercét ütögetjük jobb kezünk
behajlított középső ujjával (1. ábra).
A kopogtatáskor a kővetkezőkre kell ügyelnünk:
A kopogtatott ujjat bizonyos erővel kell a kopogtatott területre szorítanunk. Ha
túl lazán fektetjük ujjúnkat a vizsgálandó testfelületre, azt nem tudjuk a
kopogtatáskor kellőképpen rezgésbe hozni: a kopogtatási hang megtévesztő lesz.
Kopogtathatunk gyengén, középerősen és erősen. Általában a gyenge és a

közepes erejű kopogtatást alkalmazzuk. Gyengébben, azaz halkan kopogtatunk
mindannyiszor, valahányszor finomabb elváltozásokat akarunk felderíteni, pl.
vékony folyadékréteget. Közepes erővel, ha mélyebben fekvő elváltozásokról
akarunk felvilágosítást kapni, és ha nem közvetlenül a mellkasfal alatt fekvő
szervek (pl. a szívnek a tüdő által fedett) határait kívánjuk meghatározni.
Kopogtatott ujjúnkat mindig mérőlegesen helyezzük a kopogtatás irányára,
azaz arra a vonalra, amelynek irányában kopogtatás közben haladni kívánunk.
Szimmetrikus testrészek kopogtatásakor mindig hasonlítsuk össze a két oldalon
nyert kopogtatási hangot.
A kopogtatási hang tulajdonsága:
(a) A tompa kopogtatási hangra jellemző, hogy a kopogtatási hang magas,
rövid és halk, a területet pedig, amely felett a tompa kopogtatási hang található,
tompulatnak nevezzük.
Relatív tompulatot hallunk pl. akkor, ha a szívnek a tüdő által fedett része felett
kopogtatunk. Ilyenkor a légtelen szív abszolút tompa hangja keveredik a
tüdőhanggal.
(b) A tüdőhangra jellemző, hogy a kopogtatási hang hangos, hosszú és mély.
Éles, nem dobos kopogtatási hangot kapunk a mellkas felett mindenütt, ahol a
mellkasfal alatt közvetlenül tüdő van.
Végül meg kell jegyeznünk, hogy a kopogtatás eredményét nemcsak
hallásunkkal, hanem kopogtatott ujjunk tapintásérzésével regisztráljuk. A
kopogtatott ujjunkkal ugyanis érezhetjük, hogy a kopogtatott terület mennyire
került rezgésbe. (8)
A mellkas kopogtatásakor a következőket kell tudnunk:
Igen fontos a beteg jó elhelyezése. A mellkas elülső felszínét
legkényelmesebben a hátán fekvő betegen kopogtathatjuk. Jól kopogtatható a
mellkas elülső felszíne álló betegen is. Ha álló beteg mellkasát kopogtatjuk,
szólítsuk fel a beteget, hogy tartsa magát egyenesen, vállizomzatát lazítsa el,
karját lógassa le maga mellett. A mellkas háti felszínét ülő helyzetben
kopogtathatjuk legjobban. A beteget felszólítjuk, hogy kissé görnyedjen előre,
fejét hajtsa kicsit előre.
1. A mellkas csontos részén lehetőleg ne kopogtassunk. A sternum, ill. a
gerinc felett kopogtatva ugyanis a rezgések a bordák közvetítésével nagy
területre terjednek ki, s ez nagymértékben zavarja mind a topográfiai, mind
az összehasonlító kopogtatást.
2. A mellkas kopogtatási hangja nem mindenütt egyforma. így a normális

légtartalmú tüdő olyan területei felett is tompult kopogtatási hangot kapunk,
ahol a mellkast vastagabb izomzat borítja. Hasonlóképpen megváltoztatja a
kopogtatási hangot a mamma is.
Tüdőhatárok. Kopogtatási hang kóros körülmények között
3. Ábra
4. Lebenyhatárok hátulról
A tüdő alsó határa (2–3. ábra) az a vonal, amely a mellkasfalhoz hozzáfekvő
rekesz és a tüdő alsó széle között van. A tüdő alsó határának kopogtatását az a
körülmény teszi lehetővé, hogy a rekesz alatt, a gyomorléghólyag kivételével,
légtelen szervek fekszenek. A rekeszizom felett tehát, a tüdő felől kopogtatva a
tüdő éles kopogtatási hangját mindig tompa kopogtatási hang váltja fel, kivéve
baloldalt elöl, ahol a tüdő éles, nem dobos hangja a gyomorléghólyag éles
dobos kopog-tatási hangjába megy át. A tüdő alsó határát a következő
vonalakon kopogtatjuk, ill. normálisan a következő helyeken találjuk:
A kopogtatás helye A tüdő alsó határa

(rekeszállás)
1. j. o. elöl, a medioklavikuláris a VI. borda alsó széle (egyúttal a
vonalban májtompulat felső határa)
2. mindkét oldalt a középső VIII. borda
hónaljvonalban
3. mindkét oldalt, a szkapuláris IX. Borda
vonalban
4. mindkét oldalt, közvetlenül a a XI. háti csigolya övisnyúlványának
gerinc mellett magasságában
A tüdő bal elülső határát nem szoktuk kopogtatni, mivel egyrészt a

gyomorléghólyag dobos kopogtatási hangja, másrészt a szív tompulata a
kopogtatást zavarja.
A tüdő alsó határát először a háton határozzuk meg. A kopogtatást először a
gerinc és a lapocka közötti vonal mentén végezzük, felülről lefelé haladva,
majd a lapocka csúcsa alatt és az axillaris vonalban is elvégezzük. A mellkas
elülső felszínén a kopogtatást a medioclavicularis vonalban végezzük. Kóros
körülmények között a tüdő alsó határa, ill. ennek megfelelően a rekesz állása
lehet magasabb vagy mélyebb.(8)
a. Mélyebben (lejjebb) van a tüdő alsó határa emphysemában Mélyebben állhat
a rekesz, ha a tüdő felfúvódott, mint pl. akut asthma bronchialés rohamban.
b. Magasabban (feljebb) találjuk:
1. Expansiv hasi kórfolyamatokban, amelyek a rekeszt felnyomják: ascites;
nagyfokú meteorismus, előrehaladott terhesség, jelentékenyen
megnagyobbodott máj, lép; voluminosus hasüregi daganatok. Ezekben az
esetekben a magasabban álló rekeszizom légzési kitérései megtartottak.
2. N. phrenicus bénulása alkalmával. A bénult oldalon a rekeszizom ellazult,
magasabban áll. Belégzés alkalmával nem tér ki, vagy paradox
légzőmozgásokat végez: belégzéskor felemelkedik (a negatív mellkasi
nyomás hatására), kilégzéskor leszáll.
3. A tüdőszövet retrakciója miatt. Az olyan kórfolyamatokban, amelyek a
tüdőszövet zsugorodását okozzák, a rekeszizmot felhúzzák, és ezzel egy
időben rendszerint rögzítik is.
Ilyen folyamat lehet:
• fibrózissal gyógyuló gyulladásos folyamatok, amelyek jelentős
parenchyma-pusztulással jártak (gennyedések);
• a pleuralemezek összenövését és megvastagodását okozó folyamatok
(pleuritis, pyothorax, haemothorax);
• obstrukciós atelectasiamert ilyenkor a magasabban álló rekesz légzési
kitérései hiányoznak.
4. A pleuralis folyadékgyülem magasabb rekeszállás benyomását okozza. Ha a
pleuraűrben kis mennyiségű folyadék halmozódik fel, kopogtatással nem
tudjuk elkülöníteni a folyadék vagy a máj okozta tompa kopogtatási hangot.
Ilyen esetben a tompulat határa a légzésfázisokkal nem változik, be- és
kilégzés alkalmával sem mozdul el (míg a máj tompulat a légzőmozgásokkal
együtt mozog, belégzéskor lejjebb kerül).
A tüdők alsó határának megkeresése után ellenőrizzük a rekesz mozgását,
meghatározzuk a rekesz légzési kitéréseit.A kopogtatás technikája azonos a
tüdő alsó határának meghatározása alkalmával ismertetettel. Miután elértük azt

a vonalat, ahol a tüdő kopogtatási hangját tompa kopogtatási hang váltja fel,
anélkül hogy ujjúnkat felemelnénk a mellkasról, felszólítjuk a beteget, hogy
mélyeket sóhajtson. Mély belégzésben a rekesz lejjebb száll, és azon a
területen, ahol előzőleg tompa volt a kopogtatási hang, most tüdő kopogtatási
hang hallatszik. A plessimeter-ujjat egy-egy harántujjal lejjebb helyezve, a
vizsgálatot ismételten elvégezzük. Ilyen módon megállapítható, hogy a rekesz
hány harántujjnyival (vagy cm) került lejjebb. Normális körülmények között 3-
4 harántujj vagy 5-6 cm.
A rekesz kitérései csökkennek
• emphysemában (a rekeszek mélyebben állnak és renyhébben térnek ki);
• pleuralis folyadékgyülemnél, ha az kisebb mennyiségű, azt a látszatot
kelti, hogy magasabban van a rekesz, és a ki- és a belégzés alkalmával
nem mozdul el;
• n. phrenicus bénulása alkalmával a magasabban álló rekesz légzési
kitérései csökkentek vagy paradox légzőmozgásokat végeznek;
• peritonitisben a rekesz mozgása reflektorikusan csökken, a légzés costalis
típusú (a hasfal légzőmozgásai hiányoznak).
A tüdő összehasonlító kopogtatása nélkülözhetetlen módszer a mellhártya-
elváltozások, különösen izzadmányok kórismézéséhez még akkor is, ha azok
csak vékony rétegekben helyezkednek el a hátsó sinusban. Ilyenkor az ép
oldalhoz viszonyítva rövidebb a kopogtatási hang, és hiányzik a szokásos 5-6
cm-es rekeszkitérés.
3. ábra. A tüdő alsó határa elölről
Árnyékolva, a rekeszvonal fölött baloldalt a
szív, alatta jobboldalt a máj abszolút
tompulata.
Életmentő jelentőségű kórjelző vizsgálat a
kopogtatás spontán légmell esetében, amikor is
magasabb dobos színezetű a kopogtatási hang.
Ha a mellkasfélben túlnyomás uralkodik, akkor
a szívtompulat balra tolódása vagy akár
eltűnése is megállapítható. Ha a légmellhez
még kóros folyadékgyülem is társul, akkor
nagyon jellegzetes a tompulat, amely vízszintes
marad a testhelyzet változása ellenére is.
A tüdő hallgatózása
A hallgatózás különösen értékes módszer a mellkasi szervek egészséges és
kóros viszonyainak megkülönböztetésére. Közvetlen összeköttetést létesít a
beteg és az orvos között.
A hallgatózás néhány alapvető szabálya:
1. Összehasonlító hallgatózást kell folytatni mindkét oldal azonos részei felett.
2. A fekvő beteg felültetése után először a csúcsokat és a középső
tüdőrészeket hallgatjuk meg, és csak ezután a rekesz feletti tüdőt, mert
addig „kinyílnak" az alveolusok.
3. Amikor bronchiális zörejeket hallunk, akkor köhögés előtt és után is
meghallgatjuk a kóros területet.
4. A sípolás többnyire eszköz nélkül is hallható, ha a beteg nyitott szájjal,
mélyeket légzik, vagy felszólítjuk a maximális légvételre.
A hallgatózás sajnos kevés felvilágosítást nyújt a mélyen fekvő és gócos
folyamatok természete és nagysága felől. (8)
Alaplégzés
A tüdőbe beáramló levegő kétféle alaphangot hoz létre. Az egyik a
tracheobronchiális hörgi légzés, amely a tracheában és a hörgőkben keletkezik,
a másik a puha, vezikuláris, sejtes légzés, amelyet – mivel az alveolusokban jön
létre – alveoláris légzésnek is nevezhetünk. A normális tüdő felett általában
döntően az alveoláris alaplégzést halljuk, kivéve, ha a trachea felett a sternum
felső harmadában, továbbá a jobb interszkapuláris térben hallgatózunk, ahol a
jobb főbronchus annyira közel van a mellkasfalhoz, hogy a benne keletkező
zörej hallhatóvá válik. A tüdő egyéb részein az alveoláris légzés elfedi a
mélyebb bronchusokban keletkező bronchiális légzést. Ebből következik, hogy
valahányszor az alveoláris légzés megszűnik vagy hallhatatlanná válik, a
bronchiális légzés kerül előtérbe. A hörgi légzésre jellemző, hogy magasabb a
hangja, a ki- és a belégzés alatt egyaránt (!) hallható, bár kilégzés alatt a hang
intenzívebb, mint belégzés alatt.
1. Érdes sejtes alaplégzés
A keletkezett hang érdesebb, hangosabb. Kialakulásának oka lehet:
a) a tüdő ventilációjának növekedése. A fokozott légcsere egy adott
bronchustágasság mellett az áramlási sebesség felgyorsulásához vezet. Érdes
lesz az alaplégzés testi megerőltetések után, vagy kompenzatorikus

hiperventilációban (amikor a légzésből kiesett tüdőrészt az ép tüdő fokozott
ventilációval kompenzálja);
b) a bronchiolusok szűkülete. Ha a fiziológiás szűkületük fokozódik (gyulladásos
oedema, nyák), az áramlási sebesség növekszik, és az alaplégzés érdessé válik.
Asthma bronchialeban a szűk bronchiolusok miatt az. alaplégzés nemcsak
érdes lesz, hanem a kilégzés is jelentékenyen megnyúlik.
2. Gyöngült (halkult) sejtes légzés
a) általános okok, amelyek a légzőmozgások intenzitását csökkentik (elesett
állapotban lévő betegek, rossz általános állapot, cachexia). A légzés
intenzitásának csökkenése szimmetrikus az egész tüdő felett.
b) helyi tényezők miatt: a felső légutakban kialakult légzési akadály, amelyik
csökkenti a légzési volument (orr-polypus), álhártya, gégegörcs, bő
váladékképződés az alsó légutakban.
c) külső okok: mellkasi deformitások, intercostalis neuralgia, herpes zoster,
bordatörés, mellhártya-összenövések (adhaesio pleuralis), a n. phrenicus
bénulása, ascites, peritonitis.
d) a mellkasfal merevsége (pl. senilis emphysémában). A sejtes légzés aszim-
metrikus (féloldali) gyengülését okozhatja: kis pleuralis folyadékgyülem,
mellhártya-összenövések, féloldali mellkasfali bántalmak, valamelyik
főbronchus szűkülete.
3. Eltűnt sejtes légzés
Az alaplégzés teljes eltűnéséhez vezethet.
a) a légutak elzáródása. Az elzáródott bronchus nagysága szerint légtelenné
válhat valamelyik tüdő, lobus, lobulus vagy szegmentum (obstrukciós
atelectasia). Az elzáródás következtében a levegő nem jut az alveolusokba,
és hallgatózáskor az ennek megfelelő terület felett nem hallunk légzést.
Hasonló jelenség kialakulhat lobaris pneumoniában is. A betegség tetőfokán,
az ún. szürke májasodás szakában a fibrinben dús gyulladásos exsudatum
nem csak az alveolusokat tölti ki, hanem a bronchiolusokat is. A fibrin
megalvadása mechanikai akadályt képez, és ilyenkor az alaplégzés sem
hallható.
b) mellűri folyamatok. Ha a mellűrben hangszigetelő közeg képződik
(folyadék, levegő, callus), az alaplégzés eltűnik.
Az alaplégzés ritmicitása is megváltozhat.

a) Érdes sejtes alaplégzést megnyúlt exspiriummal okoz: a tüdőszövet
rugalmasságának csökkenése, a mellkasfal rugalmasságának csökkenése; a
bronchiolusok görcsös összehúzódása (bronchiolospasmus), a bronchiolusok
nyálkahártyájának gyulladása (bronchiolitis) így emphysema, asthma
bronchiale, bronchiolitis, bronchitis során észlelhető.
b) Szakadozott sejtes légzés.
Akkor alakul ki ez a hangjelenség, amikor a belégzés alatt az alaplégzés nem
hallatszik folytonosan, hanem kis, apró szünetek szakítják meg.
Reflexfolyamatok eredménye, amelyek vagy a légzőközpont zavara miatt
(meningoencephalitis, mérgezések, kóma), vagy perifériás okok miatt
(bordatörés, neuralgia, pleuritis stb.) jön létre. (8)
Kóros hörgi légzés

Egészséges embernél a hörgi (bronchialis) légzés csak egy kis területen (a
sternum felső harmadában) észlelhető, a mellkas más részein a sejtes légzés
hallatszik. Kóros állapotokban, a felső légutakban keletkezett hangjelenség
olyan területeken is hallhatóvá válik, ahol különben nem hallható. Oka lehet:
a) a tüdőparenchyma infiltratív kondenzációja. A tömörült tüdőszövet jó
hangvezető, a hörgi légzést a mellkasfalig vezeti. Csak akkor hallható hörgi
légzés, ha a bronchus átjárható (kiterjedt pneumonia, tbc, infiltratív daganatok).
b) tüdőfibrózisokban néha hallható hörgi légzés. Oka részben a fibrózisos
kondenzáció, részben a zsugorodó tüdőszövet a mellkasfalhoz közelebb
húzza valamelyik nagyobb bronchust. Leginkább kiterjedt fibrózissal
gyógyuló tuberkulotikus folyamatok után észlelhető.
c) nagyméretű és felületesen elhelyezkedő kavernák felett is kialakulhat. Ha a
levegővel telt kaverna a bronchussal közlekedik, a hörgi légzés eljut a
kaverna üregébe. Ha itt felerősödik, zenei színezetet kap (amforás légzés).
d) kompressziós atelectasia felett is hörgi légzés van. Pericarditis exsudativában
a bal scapulovertebralis térben rövidült kopogtatási hang és hörgi légzés
fordul elő (Pins-féle jel).
Mellékzörejek
Képződésük, jellegük szerint az alábbiakra oszthatjuk fel őket:
Dörzszörejek. Ha a pleura vagy a pericardium lemezei érdessé válnak, pl. ha

száraz pleuritis vagy pericarditis kapcsán fibrin rakódik le a viszcerális és a
parietális lemezen, akkor a pleura vagy a pericardium elmozdulásakor
hóropogáshoz hasonló hangú dörzszörejeket lehet hallani.
A krepitációt, amely mindig az alveolusokban keletkezik, el kell különíteni a
szörtyzörejektől, amelyek mindig a bronchusokban keletkeznek. A krepitáció
kórjelző értéke igen nagy. Belégzéskor az összetapadt alveolusfalak szétválnak,
ami a krepitációra jellegzetes sercegő hang keletkezésére vezet. Mindebből
következik, hogy a krepitáció létrejöttéhez légáramlás kell, krepitációt csak a
belégzésben (!) lehet hallani. Amennyiben a kilégzés alatt is krepitációt vélünk
hallani, úgy bizonyosak lehetünk benne, hogy az nem krepitáció, hanem pl.
apró hólyagú szörtyzörej vagy tüdőfibrosisban hallható pattogás. Krepitációt
hallunk, valahányszor az alveolusokban folyékony exszudátum van, mindaddig,
amíg a folyadék fel nem szívódik vagy nem alakul át fibrines masszív
exszudátummá. Idősebb fekvő betegeken a tüdő alsó részén gyakran hallható
krepitáció, általában az első légvételnél, mivel a fekvő helyzet miatt a tüdőnek
ezek a részei rosszul ventillálnak, s így enyhén légtelénné válhatnak (köhögésre
eltünik, pseudocrepitáció).
A szörtyzörejek a bronchusokban keletkeznek. Aszerint, hogy a bronchusokban
híg, savós váladék vagy tapadós, nyúlós nyák képződött-e, kétféle típusú
szörtyzörej keletkezhet.
Ha a bronchusokat görcs szűkíti vagy váladék tapad a falhoz, akkor száraz
szörtyzörejek keletkeznek. Ezek többé-kevésbé zenei hangokhoz hasonlóak, és
emiatt általában sípolásrak, búgásnak, nevezzük őket.
Sípoló zörejek (hangok) hallhatók asthma bronchiale alkalmával a kilégzésben,
még akkor is, ha spirometriás kóros áramlás nem mérhető.
Búgó zörej bronchitis chronicában hallható és tapintható, ha a nagy hörgőkben
váladék van, de a köhögés után ez megszűnik.
A másik típusú a nedves szörtyzörej és aszerint, hogy milyen nagyságú
bronchusokban keletkezik, jellegénél fogva nagy, közép- és apró hólyagú
szörtyzörejeknek nevezzük. Ez utóbbit sztázisos zörejnek is nevezzük.(9)
Légzőszervi szindrómák
Bronchiális tünetcsoportok
Bronchitises tünetcsoport
1. Az akut tracheo-bronchitis az ún. meghűléses hurutos betegségek gyakori
manifesztációja, amely ismert tünetekkel, lázzal, náthával, torokfájással jár.
Már az első napokban jelentkezik a köhögés, amely néha fájdalmas, kínzó
(bronchitis sicca). Később könnyebbé válik, és megjelenik a nyálkás-gennyes
köpet. A hőrgők nyálkahártyájának gyulladása okozza, fokozott váladékter-
meléssel jár, melyhez néha a hőrgők spazmusa is társul.
A fizikális viszgálatra jellemző: a tüdő felett az alaplégzés érdes, a kilégzés
megnyúlt, és a bronchitis kiterjedésétől, a váladék mennyiségétől és
milyenségétől függően szörtyzörejek jelennek meg. Mindaddig, amíg a váladék
kevés és aránylag sűrű, sípolást, bugást hallunk, ha pedig a váladék hígabbá
válik, megjelennek a nedves szörtyzörejek, mégpedig a megbetegedett
bronchusok nagyságától függően nagy, közép- és apró hólyagú szörcsölést
figyelhetünk meg. Okai: fizikai tényezők (por, füst, irittáló gázok), biológiai
tényezők (baktériumok, vírusok)
2. Krónikus bronchitis:
A hörgőnyálkahártya idült gyulladásos megbetegedése amely fokozott
nyáktermeléssel és hiperreaktivitással jár. Akkor beszélhetünk krónikus
bronchitiszről ha a beteg legalabb 2 éven át évente legalább 3 hónapot köhög
és köpetet ürít. A betegnek terhelésre fokozódó nehézlégzése van amely évek
alatt alakul ki, később már nyugalmi dyspnoe is kialakul. A beteg cianotikus,
hypoxaemiás és hyperkapniás. Nem mutatható ki sem lokalizált, sem
generalizált tüdőbetegség; mellkasfali betegség; mellhártyabetegség; elsődleges
szívbetegség vagy a felső légutak betegsége.
Tünetei: köhögés (főleg a reggeli órákban, de egész napos is lehet), köpetürítés
(kevés nyákos, nyákos-gennyes, erősen tapadó, nehezen köhögi fel a beteg).
Objektív jelek: cianózis, telt nyaki vénák, emphysemás mellkas, hypersonor
kopogtatási hang, sípolás-búgás, apró és középnagy szörtyzörejek, megnyúlt
exspirium.
A klinikai tüneteket módosítja és a betegség kórjóslatát erősen rontja a

bakteriális infekció. Ilyenkor a beteg lázas és esetenként nagyobb mennyiségű
gennyes köpetet ürít.
Laboratóriumi vizsgálatok: polyglobulia (szekunder);
Légzésfunkciós vizsgálatokkal: a compliance csökkenése, csökkent
vitálkapacitás és alveoláris hipoventiláció.(10)
Bronchiectasiás tünetcsoport
A bronchietasia a hőrgő kóros tágulata.A kitágult hőrgőben felgyűl a váladék,
mely nem tud megfelelően kiürülni, ez jó táptalaj a baktériumok számára,
felülfertőződik; az ismétlődő gyulladások és fertőzések kiterjednek a környező
tüdőparenchimára is (peribronchiectasias tüdőgyulladás). A betegség idült
lefolyású fellángolás és tünetmentes szakok váltogatják egymást.
Tünetei: köhögés, köpetürítés (bőséges, nyákos-gennyes váladék) főleg reggel
és testhelyzet változtatásokor, előfordulhat hemoptoe is, gyakran ismétlődő
tüdőgyulladások
Objektív jelek: gennyes köpet, nagyhólyagú nedves szörtyzörejek, dobverő
ujjak.
Paraklinikai vizsgálati módszerek:- bronchoscopia segítségével a légutak
makroszkóposan megvizsgálhatók és szövettani vizsgálatra is próbát lehet
venni.
Bronchografia – a hőrgők kontrasztanyaggal való feltőltése.
Asthma bronchiale tünetcsoport

Jellemzője a rohamokban jelentkező nehézlégzés. A rohamok közötti
időszakban a beteg panaszmentes. Légzésfunkció vizsgálattal roham alatt légúti
obstrukció mutatható ki, ez reverzibilis, panaszmentes időszakban nem
észlelhető.
Etiológia. Exogén vagy endogén allergének váltják ki a rohamot pszihés stressz
hatására is létrejöhet. A betegség az esetek nagy részében allergiás alapon
fejlődik ki. Ilyenkor valamely külső ágens szerepel antigénként (allergén), mely
reakcióba lép a szervezet egyes sejtjeinek felszínén elhelyezkedő antitestekkel.
Az antigén mellett a szervezet, de különösen a hörgőrendszer megváltozott
reagálókészsége is fontos szerepet játszik az asztma kibontakozásában. Ezt
nevezzük atópiának.
Az asztmás betegek egy másik csoportjában külső ágens nem mutatható ki.
Ezekben az esetekben valószínűleg különböző, főként endogén tényezők
játszanak szerepet a kóros reakció kiváltásában.
Kisebb gyakorisággal fordul elő az ún. aszpirinasztma, amelyet különböző
gyógyszerek, elsősorban szalicilátok alkalmazása válthat ki. Ilyenkor a
gyógyszer hapténként szerepel az allergiás reakcióban.
Fontos tudnivaló, hogy asztmás betegnek láz;- vagy fájdalomcsillapításra ne
adjunk szalicilátot, amidazofént, fenacetint tartalmazó gyógyszert.
Érdekes, aránylag gyakran előforduló forma a testi terhelés hatására kialakuló
asztma. Ilyenkor nagyobb fizikai terhelés szabályos asztmás rohamot
indukálhat. Nem szabad összetévesztenünk a terhelés hatására jelentkező akár
fiziológiás, akár kóros kardiális eredetű nehézlégzéssel.
Morfopatológiailag a kis bronchusok diffúz szűkülete jellemzi melynek oka:
1. a nyálkahártyaduzzanat (ödéma)
2. tapadós nyák termelése
3.- a hörgők kőrkörös izmainak spazmusa.
Tünetek: Vezető tünet a kínzó légszomj paroxizmális dispnoe amely főleg
éjszaka kezdődik, rohamokban. Orrszárnyi és segédizomlégzés figyelhető meg,
és a betegek a kilégzés nehezítettségéről panaszkodnak. Hallgatózással a
sípolás-búgás mellett megnyúlt kilégzés észlelhető. Gyakori a tachipnoe és a
felületes légzés. Súlyosabb esetben cianózis, tachikardia, vérnyomáscsökkenés
támad.
A köhögés eleinte száraz, majd a roham vége felé produktiv jellegűvé válik. A
köpet: kis mennyiségű, tapadós üvegszerűen átlátszó nyákos (mikroszkóposan
benne Curschmann spirálokat és Charcot-Leyden kristályokat találunk).
Objektív jelek:- emfizémás mellkas (hiperszonor kopogtatási hang), megnyúlt
kilégzés, érdes alapsejtes légzés, sípoló jellegű száraz szörtyzörejek, ortopnoés
helyzet – a roham alatt.
Paraklinikai vizsgálatok:
– hemoleukogramm – eozinofilia
– légzésfunkciós próbák – FEV1 (gyors kilégzési térfogat egy secundum alatt)
csökken és FEV1/VK (VK=vitálkapacitás) szintén vsökken 70% alá
– a tüdő farmakospirometriás vizsgálata: specifikus antigének illetve nem
specifikus anyagok – hisztamin, acetilcholin- adására jelentkező spazmus
mértékét, tartamát vizsgálhatjuk, a gyógyszerek hőrgőgörcsoldó hatását,
hatékonyságát vizsgálhatjuk az adott betegre vonatkozóan.
– bőrpróbák- hitelesített allergének sorozatát cseppentjük a bőrre az alkar

hajlító oldalán, majd azt megkarcoljuk- célja az allergén azonasítása
A leggyakoribb pozitivitást adó allergén a házipor, a különböző atkák
(Dermatophagoides pteronyssinus) testanyagai és a növényi pollenek.
Gyakoriságuk sorrendjében még számításba vehető az állati szőr, a toll, a
különböző nutritív, gomba és bakteriális eredetű antigének. Az utóbbi időben a
bakteriális eredetű, enzimhatáson alapuló tisztítószerek által okozta allergiás
betegségek száma egyre nagyobb.
Pozitív esetben a vizsgált személy asztmás rohammal vagy legalábbis
szignifikáns obstrukcióval válaszol a provokációra. A specifikus antitest (IgE)
kimutatására elvégezhető a radioimmunadszorbens-teszt, amikor izotóppal
jelzett anti-IgE, ismert allergén és a beteg szérumának összehozásával
kutathatjuk fel az adott antigénnel reagáló specifikus IgE-frakcióit. A módszer
egyben kvantitatív jellegű is. (10)
Emphysema obstructiva
Az obstruktív emphysema lényege az alveolusok tágulása, az alveoláris
válaszfalaknak, a tüdő rugalmas elemeinek pusztulása, az alveolusok
egybeolvadása, a tüdő és a mellkasfal rugalmasságának folyamatos csökkenése.
Megtekintéskor az emphysemás beteg mellkasa jellegzetes lehet, a bordák
párhuzamosan futnak, a mellkas alsó nyílásának átmérője a normálisnál nagyobb,
a tüdőhatárok mélyen állnak.
A légzési kitérések és a rekeszkitérés csökkent, a szív abszolút tompulata
„eltűnt. A folyamatra jellemző, hogy a tüdőben a levegő kiáramlása
akadályozott, valamint a reziduális levegő mennyisége nagymértékben megnő.
A légzőfelület, a VK (vitál kapacitás) csökkenése és a mellkasfal merevsége
miatt respiratorikus diszpnoe fejlődik ki.
Kopogtatással mindkét tüdő felett egyformán hangos, dobos(hiperszonor)
kopogtatási hangot hallunk. Hallgatózáskor érdessejtes alaplégzés észlelhető.
(11)
Röntgenvizsgálattal feltűnően transzparens, fokozott légtartalmú tüdőt találunk,
amellett jól látható a légzőmozgások csökkenése, a rekesz mély állása és
csökkent kitérése. Az idült obstruktív légzőszervi betegségek legsúlyosabb
következménye a légzési elégtelenség.
A kronikus bronchitis és az obstructiv emphysema gyakran társul egymással,
sok tünetük van, nehezen különíthetők el egymástól ezért krónikus aspecifikus
légzőszervi betegségnek (BPOC) is nevezik.
Ujabban két betegtípust különböztetünk meg:

A-típusú beteg idősebb, sovány, tágult, , merev mellkassal, állandóan fokozódó
nehézlégzéssel, kevés köpettel.
Az A-típusnál a mellkas tág, a beteg görnyedt, mélyen álló, alig kitérő
rekeszekkel, még hurutos szakban is alig hallható légzéssel, a szívtompulat nem
kopogtatható, a mellkasfelvételen gyér érrajzolat, cseppszív, világos tüdőmezők
láthatók, különösen oldalirányú felvételen a retroszternális tér nagy.
B-típusú fiatalabb, piknikus testalkatú, kissé cianotikus, köhögő, köpő beteg.
A B-típusu bronchitises beteg jól táplált, a hallgatózási lelet gazdag, bronchiális
zörejekkel, a mellkas felett szörcsöléssel, amely köhögtetésre, váladékürítésre
változik, ősztől tavaszig lázas időszakokkal, ismétlődő, nemritkán gennyes
köpetürítéssel.
A tiszta A- és a tiszta B-típus rendkívül ritka, ezzel szemben az esetek 90%-
ában mindkét típus jelei megtalálhatók.
A vizsgálatok közül fontos a köhögés, a köpetürítés mértékének, valamint a
köpet tulajdonságainak a meghatározása. A váladék mennyisége 2 ml-től több
száz ml-ig változhat. A köpet jellegzetességeinek változása igen lényeges
diagnosztikus és terápiás mutató.
1. táblázat A „tiszta" tüdőemphysema és a „tiszta" krónikus bronchitis
klinikai elkülönítése
Tünet Emphysema Krónikus bronchitis

Diszpnoe lassan, egyenletesen változékony
Köpet kibontakozó sok, gennyes
Testalkat kevés, nyákos hízásra hajlamos
Légzés sovány normális
Mellkasfelvétel halk kifejezett szívárnyék,
világos tüdő, mélyen fekvő erezettség a tüdőben
Hematokrit rekesz, cseppszív magas
Tüdőtérfogat normális normális RV
Diffúzió normális VK, magasabb RV normális
Artériás vérgáz csökkent alveoláris hipoventilláció,
szinte normális PO2, PC02
Cor pulmonale ritka gyakori
Pulmonális tünetcsoportok
Anatomopatológiai szindrómák
Kisvérköri pangás
a) Krónikus – balszívfél elégtelenség következménye
Tünetek: cianózis, felületes tahipnoe, dispnoe, köhögés, köpetürítés.
Objektív jelek: nedves szörtyzörejek a tüdőbázisokon
b) Heveny – akut balszívfél elégtelenség miatt alakul ki; a kisvérköri
nyomásfokozódás miatt folyadék áramlik az intersticiális térbe és az
alveolusokba. Tüdőödéma keletkezik.
Tünetek: dispnoe, tahipnoe, ortopnoe, cianózis, rózsaszínű, habos
köpetürítés, köhögés
Objektív jelek: nedves szörtyzörejek a bázisok felett, melyek a tüdőcsúcsok
fele terjednek főleg expiriumban hallhatók.
Paraklinikai vizsgálatok: radiológiai vizsgálat (röntgen-felvétel) diffúz
árnyékoltság látható mindkét tüdő felett, mely a hilusokat is befogja –
„lepke” alakú árnyék.
A tüdőparenchima infiltratív kondenzációja

Condensatio (= tömörülés), az alveolusok légtartalma eltünt.
Infiltratív kondenzáció alakul ki:
- pneumóniában – fibrinben gazdag exudátum képezi az infiltrációt
- tüdőinfarktusban – vér okozza egy tüdőterület infiltrációját
- tuberkulózisban – a caseum
- tüdőgennyedésekben – a genny
- daganatok esetén – a neopláziás szövet infiltrál.
Tünetek: nehézlégzés, köhögés, köpetürítés.
Objektív jelek: a beteg oldalon a légzéskitérés csökken, fokozott pectorál-
fremitusz
kopogtatásra tompulat, hallgatózáskor: hörgi légzés, nedves szörtyzörejek, az
alapsejtes légzés pedig nem hallható
Paraklinikai vizsgálatok: - radiológiai vizsgálatok

- tüdőszcintigráfia
A tüdő atelektáziás kondenzációja

Atelektázia egy adott tüdőterület légtartalmának hiánya. A kiváltó tényezőtől
függően az atelektázia lehet:
a) obstruktiv (a bronchus teljes elzáródása – tumor vagy idegen test,
adenopátia, tüdőtumor, vagy mediasztinális tumor okozta külső kompresszió
miatt)
b) kompressziós (tüdőparenchimára gyakorolt kompresszió – masszív
pericarditis, cardiomegália, aorta aneurisma, mediastinális tumor által)
Az obsrtuktív atelektázia objektív jelei: a beteg oldalon a mellkasfél retrakciója,
a légzéskitérés csökkenése, a pectoral-fremitusz hiánya, tompulat az
atelektáziás területnek megfelelően, alapsejtes légzés hiánya a kóros terület
fölött.
A kompressziós atelektázia objektív jelei: a beteg oldalon a mellkasfél
kidomborodott a légzéskitérés csökkent, fokozott pectoral-fremitusz, tompulat,
de nem annyira masszív, mint obstrukció esetén, hörgi légzés.
Röntgenvizsgálattal az atelektázia mint árnyék látható.
Tüdőfibrózis
Egyes infiltratív kondenzációk területén (tbc, tüdőgennyedések, krónikussá vált
pneumóniák után) a gyulladásos folyamat kiterjedt heggesdéssel gyógyul,
irittáló porok, füst hatására úgyszintén ilyen kötöszövetes hegesedéssel járó
folyamat alakul ki (pl. szilikózis).
Szubjektív tünetek: - dispnoe, köhögés, köpetürítés.
Objektív jelek: a légzéskitérés csökkenése, fokozott pectoral-fremitusz,
tompulat, hörgi légzés, nedves szörtyzörejek
Paraklinikai vizsgálatok: röntgen viszgálat
Üregek a tüdőparenchimában
Jellegzetes tünetei és jelei akkor vannak, ha az üreg átmérője nagyobb mint 5 cm,
ha levegőt is tartalmaz, ha bronchussal közlekedik és felületesen helyeszkedik
el.
Oka:
- tbc esetén (főleg a csúcson jelennek meg a cavernák),
- kiürült tüdőtályog,
- echinococcus ciszta,
- nagyfokú bronchiektáziák.
Objektív tünetek: - hiperszonor kopogtatási hang, amforás légzés (hörgi légzés
változata), nedves szörtyzörejek
Paraklinikai vizsgálatok: - radiológiai vizsgálatok
ha tejesen kiürült a caverna, akkor kerek, vagy ovális, transzparens képet mutat
ha csak részben üres, akkor megjelenik a hidroaerikus nívó – az üreg alján a
genny vagy caseum- matt, fölötte pedig a levegő transzparens képe.
Klinikai szindrómák
Tüdőgyulladás
A bronchopneumonia a tüdőparenchima, az alveolusok, a kötőszövet, a
bronchiolusok gyulladásos megbetegedése. A pneumoniákat a régebbi radio-
morfológiai felosztás helyett ma az etiológiai tényezők alapján
csoportosíthatjuk. Primer és szekunder pneumoniákat különböztetünk meg.
A primer pneumoniát baktériumok, vírusok, Mycoplasma, gombák, kémiai-
fizikai hatások idézhetik elő.
A kiterjedt lobáris pneumoniák leggyakoribb kórokozója a Streptococcus
pneumoniae.
A Staphylococcus-fertőzések száma az utóbbi időben emelkedik, elsősorban
kórházi környezetben kialakult bronchopneumoniáknál kell Staphylococcusra
mint kórokozóra gondolnunk. Jellemzője a szövetszétesés, az abscessus.
Leggyakoribb Gram-negatív kórokozó a Haemophilus influenzae.
Klebsiella pneumoniae a kórokozó a Fridlander-pneumoniában.
Pseudomonas aeruginosára, Bacilus proteusra, Escherichia colira mint
kórokozóra az ún. „rizikóbetegeknél" citosztatikus, szteroid-, immuno-
szuppresszív kezelésben részesülőknél a szervezet immunrendszerét károsító
betegségek, diabétesz, vesetranszplantáltak, tartós gépi lélegeztetés esetében
kell gondolnunk.
Szeptikus kórképekben az aerob baktériumokon kívül sokszor az anaerob

társfertőzők is megtalálhatók. Legtöbbször a Gram-negatív Bacteroides
csoportból a B. fragilis, a B. melaninogenicus vagy ugyancsak a Gram-negatív,
pálca alakú Schaerophorus csoport tagjai.
Az atípusos pneumoniákat, egyes felmérések adatai szerint 30–60%-ban a
Mycoplasma pneumoniae (Eaton-ágens) okozza.
Gombás fertőzés okozta pneumoniát okozhat Aspergillus fumigatus, Candida
albicans, Cryptococcus. A ritkább, primer mycosis kórokozói: a Hystoplasma
capsulatum, a Blastomyces és a coccidioidomycosis.
A szekunder pneumonia a tüdő egyéb megbetegedéseihez társul, így idült
hörghurutok, keringési zavar (pangás, infarktus), bronchuskarcinoma,
bronchusstenosis, aspiráció esetében gyakran alakul ki pneumonia, autoimmun
korépekben (lupus, reumatoid poliartritis).
Morfopatológiailag három stádium követi egymást:
1. katarális szak: fibrinben gazdag gyulladásos váladék halmozodik fel az
alveolusokban
2. vörös májasodási szak – a fibrin kicsapódik, leukociták és eritrociták
rakódnak le az alveolusokban: infiltrativ condenzáció.
3. szürke májasodási szak: az aktivált makrofágok fagocitálják az
alveolusokban levő fibrint és sejteket.
Szubjektiv tünetek:
- hirtelen kezdet, hidegrázás, kontinua jellegű láz (38- 39 Co)
- oldalszúrás, nehézlégzés,
- mellkasi fájdalom,
- köhögés, köpetürítés
- rubiginózus, tapadós, néha véres köpet pneumococcus okozta lobáris
pneumóniában;
- málnazselé szerű élénk piros köpet – Klebsiella pneumoniában;
- krémszerű, genny köpet – Staphylococcus pneumoniában.
Objektív jelek: A klinikai tünetek jellemzőek: arcpír, magas láz, diszpnoe,
esetleg cianózis, légzéssel, összefüggő mellkasi fájdalom, kezdetben száraz
köhögés, később purulens, esetleg véres köpet. Herpes simplex mint kísérő
tünet sokszor megfigyelhető a beteg oldalon (jellemző a lobáris pneumococcus
pneumoniában). Az antibiotikumok bevezetése óta a tünetek nem mindig
jellegzetesek, elsősorban a kezdeti szakasz tünetszegény, a fizikális
vizsgálatkor a klasszikus krepitáció indux és redux rövid ideig hallható, máskor

tartósan csak krepitációt, az utolsó két napon, a májasodási szakban pedig
nedves szörtyzörejek és hörgi légzés hallható. Csökkent a légzési kitérés,
fokozodik a pectoral-fremitusz, kopogtatásra tompulatot találunk. Ha a
gyulladásos folyamat átterjed a pleurára, exszudatív pleuritis alakul ki.
Staphylococcus pneumonia vagy a Gram-negatív baktériumok okozta
tüdőgyulladás.néha toxikus sokk tüneteivel kezdődik. A bakteriémia kezdete
után néhány óra múlva rendszerint sokktünetek (láz, acrocyanosis,
tenziócsökkenés, tachikardia) alakulnak ki.
Számos, anaerob infekciót előidéző kórokozó ismeretes; a kórképek közös
jellemzője lokális gyulladás esetén a purulens, bűzös váladék, a szeptikus sokk,
az endocarditis kialakulása rövid időn belül.
Mycoplasma pneumoniae okozta. pneumoniát gyakran conjunctivitis, felső
légúti hurut tünetei előzik meg, néhány nap múlva a láz lassan emelkedik,
kontinua jellegűvé válik, fejfájás, myalgia, ízületi fájdalom, száraz köhögés,
később mukopurulens, esetleg véres köpet, a tüdő felett szegényes fizikális
tünetek jelzik a pneumonia kialakulását.
- vérvizsgálatok – vörösvértestsüllyedés (vvs) emelkedett, leukocitózis,
neutrofilia
- a köpet bakteriológiai vizsgálata – az etiológiai tényező azonosítása
- A kórokozó hemokultúrából való esetleges kimutatása.
- radiológiai vizsgálatok:
Lobáris pneumoniában háromszög alakú homogén árnyék melynek csúcsa a
hilus felé, alapja pedig a tüdő perifériája felé mutat.
Bronchopneumonia esetén gyengén körülírt, kerek árnyékok több lebenyben
elszórtan, néha összeolvadási tendenciával. Staphylococcus pneumoniában a
röntgenfelvételeken a kiterjedt infiltrátum mellett multiplex abscessus, pleurális
folyadék látható.
Intersticiális pneumonia röntgenképére kiterjedt, de nem masszív, hálózatos
infiltratív elváltozás jellemző.
Mycoplasma pneumoniae okozta pneumonia esetén a röntgenfelvételeken
kiterjedt, gyakran „tejüvegszerű" infiltrátum figyelhető meg. A laboratóriumi
leletek közül a gyorsabb süllyedés, a monociták és a limfociták számának
emelkedése jellemző leukocytosis nélkül. A klinikai tünetek javulása mellett a
radiológiai regresszió lényegesen lassúbb.
A mycosis a tüdőben bronchitis, bronchopneumonia, ritkábban miliáris szórás

formájában jelentkezik. A röntgenfelvételeken elmosódott szélű konfluáló
gócos beszűrődést látunk.
Klinikai formák:
Lobáris pneumonia (egy lebenyre kiterjedő tüdőgyulladás – klasszikus formája
a pneumococcus okozta pneumonia).
Bronchopneumonia (gócos tüdőgyulladás) – kissebb kondenzációs gócok
jelennek meg több lebenyen elszórtan (leggyakrabban staphylococcus,
hemophylus, klebsiella okozza, gyermekeknél és időseknél pneumococcus is
kialakíthatja)
Intersticiális pneumonia az intersticiumot érinti, a hilusból kiindulva mindkét
tüdőt befogja, általában vírusok okozzák illetve pneumocystis carini.(12)
Tüdőembólia és tüdőinfarktus tünetcsoportja

Az arteria pulmonaris egy ágának elzáródása, melynek következménye lehet
tüdőinfarktus, - a megfelelő tüdőterület atelektálódik, majd nekrotizál, gyakran
elgennyed, abszcedál, végül fibrózissal gyógyul.
A tüdőembólia okai: romboflebitisz (a tüdő artériáiba jutó, leszakadó trombus
eredhet a vénás keringés bármely részéről, de leggyakrabban a vena cava
inferior bifurkációja alatti területről származik), jobb pitvari fibrilláció, jobb
szívfél elégtelenség, politraumatizmus, műtétek, szülés.
Klinikai formák:
– hiperakut forma - az arteria pulmonalis elzáródása esetén alakul ki- halálos
kimenetelű: hirtelen fellépő akut jobb szívfél elégtelenség tünetei, hirtelen
halál.
– akut forma – az arteria pulmonalisnak egy fő ága záródik el – ez a
tüdőinfarktus fent említett klinikai képével jár.
– tüdőinfarktust nem okozó embólia –ilyenkor az arteria pulmonalis kis ága
záródik el, de mivel a megfelelő kis tüdőterület az aa. bronchialeseken
keresztül is kap vért, nem alakul ki a nekrózis; klinikailag pedig csak
dispnoe, tachicardia, esetleg subfertilitás jellemzi.
– krónikus multiplex embólizáció –hosszú időn keresztül ismétlődő kis
embolizációk, melyek fibrózissal gyógyulnak és időben jobb szívfél
elégtelenség kialakulásához vezetnek.
Subiektív tünetek:
láz vagy szubfebrilitás, nehézlégzés, köhögés, gyengeség halálfélelem,
palpitáció, izzadás, cianózis. Tüdőinfarktusban hirtelen fellépő, erős mellkasi
fájdalom, oldalszúrás, nehézlégzés, cianózis, köhögés, köpetürítés (véres, habos
köpet), subfebrilitás.
Objektív jelek: tachipnoe, cianózis, subikterusz, ikterusz (a Hb fokozott
lebomlásának következtében), fokozott pectoral-fermitusz, kopogtatásra-
tompulat az infarktizált területnek megfelelően, hallgatózásra – hörgi légzés,
szörtyzörejek. esetleg pleurális dörzsölés.Tachikardia, ékelt P II. hang, jobb
kamrai galopp, masszív embolizáció esetén hipotenzió, szinkópe.
A lábszár vagy comb duzzanata, bőrpír, a bőr hőmérsékletének, körfogatának
különbsége, fájdalom tromboflebitisz melett szól.
Légzésfunkciós változások a következők lehetnek: csökkent diffúziós
kapacitás, csökkent tüdővolumen, a légúti áramlási ellenállás növekedése, a
dinamikus compliance csökkenése.
Biokémiai vizsgálatok. Emelkedett szérum Bi szint, LDH szint emelkedése. A
miokardiális infarktustól való elkülönítésben fontos szerepe van a CPK
(kreatin-foszfokináz) enzim vizsgálatának. Emelkedése szívinfarktus mellett
szól.
Az EKG-eltérések főként a cor pulmonale jellemző változásai, az elektromos
főtengely jobb deviációja, P. pulmonale jelentkezése. Gyakori a paroxizmális
szupraventrikuláris tachiarritmia, főleg már meglevő cardiális érintettség
esetén.
Vérgázanalízis. Masszív embóliában gyakran extrém fokú a hipoxia.
Tüdőinfarktusban a radiológiai képen szegmentum nagyságú árnyék jelenik
meg, melynek csúcsa a hilus felé mutat és ez a tüdő különböző helyein
ismétlődhet.
A trombus és az embólia lokalizációját célzó módszerek a következők:
Perfúziós tüdőszcintigráfia. Értékes, noninvazív diagnosztikai módszer,
melynek során intravénásán bejuttatott MAA131-I (macroaggregated albumin-
131
I) tüdőben kifejtett radioaktivitását detektáljuk. Keringési akadály esetén a
mögöttes területre nem jut el a sugárzó anyag, itt az értékelésnél a keringés
hiányát aktivitáskiesésként észleljük.
Az inhalációs tüdőszcintigráfia 133Xe-gáz belégzését és a radioaktivitás
detektálását jelenti. A pulmonális embólia, kivéve a kezdeti, átmeneti
bronchokonstrikcióval járó időszakot, nem okoz eltéréseket a ventillációban.
Pulmonális arteriográfia. Talán a legértékesebb és leginkább bizonyító erejű

vizsgálati módszer. A perifériás vénák valamelyikén beadott kontrasztanyag
feltölti a pulmonális artériás rendszert. Intralumináris telítődési hiány és/vagy
valamely artéria „amputáció"-ja embólia mellett bizonyító erejű.
A trombózisforrás keresése: 125 I-fibronogén-felvételi teszt. Lényege az, hogy
125
I-izotóppal jelzett, intravénásán beadott fibrinogént az éppen képződő, vagyis
aktív trombusba beépül.
Ultrahang-Doppler technika. A vizsgálat azon a tényen alapszik, hogy ha az
alsó végtagon kompressziót alkalmazunk, a megnövekvő vénás áramlás
pulzushullámot indukál, mely a mély vénákra is kiterjed. Ez a Doppler elv (a
visszaverődő rezgések feldolgozása, észlelése) alapján mérhető. Ha az áramlás
útjába akadály (pl. trombus) kerül, akkor megváltozik a grafikusan regisztrált
hullám alakja.
Flebográfia. Főleg az alsó végtagokon és a kismedencei vénákon alkalmazott
eljárás, amelynek lényege a vénás rendszer kontrasztanyaggal való feltöltése és
röntgenvizsgálata.
Tüdőinfarktusban a radiológiai képen szegmentum nagyságú árnyék jelenik
meg, és ez a tüdő különböző helyein ismétlődhet.
Tüdőgennyesedések tünetcsoportja
Formái:
I. Tályog – körülírt gennyedés
II. Gangréna – diffúz gennyedés
Okai: bakteriális pneumoniák (staphylococcus, klebsiella, anaerob
bakteriumok), szeptikus embólia, elgennyedt evhinococcus tömlő, tbc- és góc,
idegen test aspiráció, tüdőinfarktus, bronchus carcinoma okozta atelektázia. A
tüdőtályog kialakulhat eszméletvesztett betegeken aspiráció következtében, a
váladék pangása után.
I. A tályog evolúciójának három szakasza ismeretes:
1. kialakulási szak – az alapbetegség tünetei jellemzik a klinikai képet,
miközben kialakul a gennyel telt üreg
2. mehnyílási, ürülési szak – a tályog megnyílik és ürülhet egy hőrgőn
keresztül köpet formályában, vagy ürülhet a mellüregbe – empyema
vagy pio-pneumotorax kialakulását okozva
3. gyógyulási szak – fibrózissal, hegesedéssel gyógyul
Szubjektív tünetek: fogyás, hidegrázás, intermittáló lázmenet. A tüdőtályog (ill.

gangréna) diagnózisa szempontjából fontos, hogy más tüneteket találunk az
olyan üregek felett, amelyek bronchusokkal közlekednek, mást az olyanok
felett, amelyek nem. Az előbbiekben a beteg köpetet ürít, amely gennyes,
nyákos, néha bűzös, nagy mennyiségű, 200-300 ml-t is elérhet naponta), néha
vomicával kezdődik gennyes és nagy mennyiségű.Tüdőtályogra
gyanakodhatunk minden olyan esetben, amelyben a pneumoniás beteg nem
válik láztalanná, és röntgennel változatlanul látjuk az eredeti árnyékot, ill.
ebben felritkulás keletkezik.
Objektív jelek: sápadtság, dobverő ujjak, fokozott pectoral-fremitusz, tompulat,
a tályog körüli kondenzált tüdőparenchima miatt, vagy hiperszonoritás akkor
észlelhető, ha a tályog nagy, felületesen helyeszkedik el és részlegesen kiürült
hörgi légzés, amforás légzés, nedves szörtyzörejek hallgatózáskor.
- labor: -Vvs emelkedett, leukocitózis
- a köpet bakteriológiai vizsgálata
- röntgen vizsgálat: -kialakulási szakaszban –kerek árnyék formájában jelenik
meg, amelynek közepén először felritkulás, később vízszintes folyadéknívó
látható.kiürülés után „füles kosár” kép – hidroaerikus nívóval – a tályog alján
genny, fölötte pedig levegő.
- tomográfia
- bronchoszkópia
Tüdőtumorok szindrómája
A tüdőben kialakuló tumorok lehetnek:
A. jóindulatú tumorok (pl. adenoma),
B. rosszindulatú tumorok, primér tumorok, metasztatikus tumorok.
Szövettani tipusok:
Leggyakrabban előforduló tüdődaganat a laphámrák. Ezenkívül előfordul a
bronchusadenoma, adenocarcinoma, nem-diferenciált carcinoma. Ennél ritkább
kórforma a mesothelioma, amely a mellhártya szövetének daganata.
A jóindulatú daganatok ritkán fordulnak elő, kötőszövetes eredetűek.
B. A tüdő rosszindulatú daganatai.
Tünettan: Igen változatos, tünetmentes kezdeti időszak jellemzi. A kórforma
csak akkor derül ki idejében, ha valamilyen ok miatt mellkas röntgenvizsgálatot
végeznek, és a felvételen kóros árnyék látszik. A késői szakban különböző

panaszok terelik a beteget orvoshoz: köhögés, rossz közérzet, gyakori
tüdőgyulladások, ismétlődő lázas állapotok, dohányos embernél fokozódó
köhögés. Kései tünetek: ingerköhögés, vérköpés, nehézlégzés, mellkasi
fájdalom
Általános tünetek helyi tünetek kialakulása előtt vagy után tűnnek fel:
étvágytalanság, fogyás, fáradékonyság, gyengeség. Olyan kísérőjelenségek is
megfigyelhetők, mint a dobverőujj kialakulása, ismétlődő tromboflebitiszek,
pajzsmirigy-hiperfunkció, gynaecomastia, a szérum Ca- és Na-szintjének
változása, vércukor--csökkenés és neurológiai tünetek. Az esetek 10– 20%-
ában kóros reflexek mutathatók ki ha ismételt neurológiai vizsgálatot végeznek.
Néha központi idegrendszeri góctüneteket jelez az EEG. Előfordulhat motoros,
szenzoros neuropathia, a szellemi képesség csökkenése és nehezen kideríthető
myopathiák. Nemritkán az áttétek okozta fájdalom vagy egyéb tünetek
kényszerítik a beteget orvoshoz. Ilyen a plexus brachialis neuralgiája csúcsi
daganatok esetében vagy a n. recurrens bénulása, fájdalom és duzzanat,
csonthártya-megvastagodás a csöves csontokban.
A köhögés nagyon elterjedt tünet a lakosság körében, különösen dohányzóknál.
Vérköpés, vérrel kevert köpet minden második tüdőrákos betegnél előfordul,
aki panaszok miatt keresi fel orvosát. A jellegzetes belégzési, esetleg kilégzési
sípolás már késői tünet; egyes esetekben megelőzi a mellkasi fájdalom, amely
nem lokalizált.
A rákhoz társulhat típusos tüdőgyulladás, lázzal. Ha mellhártyagyulladással
szövődött, akkor szúró, erős oldalfájása is van a betegnek. A tüdőgyulladás
rendszerint karcinomás lebenyben keletkezik. Megtévesztő a röntgenkép
javulása. Néha egészen nagy árnyékok tűnnek el. A gyulladástól eltekintve
tünetmentes atelektázia is csatlakozhat a hörgőket eltömeszelő karcinomához,
pneumoniát utánozva. Ha a daganat körül felfúvódott, „emphysemás"
tüdőkéreg van, akkor a mélyebben fekvő elváltozások fizikálisan némák
maradnak. Ritka szövődmény a daganat beolvadása, a tályog. A kézen néha pír,
néha Raynaud-kórhoz hasonló sápadtság látszik. Az említett helyi és általános
tüneteken kívül, ritkán karcinoid „kipirulás" mutatkozik a beteg arcán, főleg
kissejtes karcinomában. A röntgenkép vagy hilusi árnyékot ad, vagy perifériás
kerekárnyék formában jelenik meg. A tüdőrák féktelen burjánzása a tüdőn túl is
roncsol. A tüdőcsúcsból kiindulva a szimpatikus idegeket érinti, ekkor alakul ki
a Horner-triász. Az azonos oldali szemrés kisebb, szűkebb a pupilla, a
szemgolyó mélyebberi fekszik. Ha a daganat a bordát infiltrálja, kirágott szélű
árnyékkiesés látható a bordáról készített röntgenfelvételen, ez a Pancoast-
tumor. A plexus brachialis érintettsége válltáji fájdalmat okoz, izomsorvadást

állapíthatunk meg. Ha a mediastinumba hatol a daganat, úgy rekedtség hívja fel
a figyelmet, a nervus recurrens bénulása miatt. Gyakrabban bal oldalon, a
rekeszideg bénulását a magasan álló, tónustalan rekesz jelzi, amely mozdulatlan
vagy paradox mozgású. Nem gyakori, de feltűnő a vena cava superior
szindróma, amely ödémát okoz a test kraniális részén, a szupraklavikuláris árok
területe vizenyő következtében megduzzad, a kulcscsont feletti tér kitöltött,
megvastagodik a beteg nyaka, ödémás lesz a szemhéj, majd az egész fej
(Pelerin oedéma). Kollaterális keringés alakul ki a felső és az alsó vénás
rendszer között. A vena cava szindrómához tartozik még a cianózis, az
ortopnoe, a fejfájás, a szédülés és a tudatzavar. A csontáttétek gerinctáji
fájdalmat okozhatnak. Szinte az egész csontrendszerben lehet áttét, amit csont-
szcintigráfiával ki lehet deríteni.
A pleura közelében körülhatárolt, lassan növekedő kóros elváltozás a
mesothelioma. Máskor ugyanez a daganat az egész mellhártyán burjánzik, és a
pleuritis exsudativa klinikai képéhez hasonlít
B. A tüdő jóindulatú daganatai. Többnyire élesen körülhatárolt, tünetmentes
elváltozások, amelyek csak akkor tűnnek fel, ha valamilyen oknál fogva
mellkasi röntgenvizsgálatot végeznek. A középárnyék szomszédságában elég
gyakran fordulnak elő bronchiális perikardiális ciszták, amelyekben folyadék
van. Nagyságukat évek alatt változtatják, néha összefüggenek a
középárnyékkal. Máskor a tüdőben fibromák, chondromák, a szív-rekesz
szögletben lipomák találhatók. A gerinc mentén élesen körülhatárolt
kerekárnyékok neurogén eredetű daganatok.
A tüdő áttétes daganatai. Jóformán a szervezet minden elsődleges
rosszindulatú daganatából származhatnak. Gyakoriak a különböző mirigyekből
származó adenokarcinomák, a veséből eredő hypernephroma és más daganatok.
Ezek kezdetben tüneteket nem okoznak. Általában a nehézlégzés és a cianózis
az első tünet. Egyébként röntgenvizsgálat során derül ki a szoliter árnyék vagy
szórás, különböző nagyságú (a gombostűfejnyitől a diónyiig vagy még
nagyobb) gócokból.
- labor: -Vvs emelkedet, LDH növekedhet, transzaminázok szintje
emelkedhet
- köpetvizsgálat – citológiai vizsgálat is végezhető.
- röntgen vizsgálat – a tumor nem mindig látható, kezdeti szakaszban
megjelenhet egy szegmentum vagy lebeny atelektáziája, a hilusi árnyék
kiszlesedése.
- computer tomográfia – ezzel a módszerrel, ár 0, 5cm-nél nagyobb

tumorok láthatók és célzott tűbiopszia végezhető
- bronchoszkópia – a hőrgőnyálkaháryta elváltozásai megfigyelhetők és
biopszia is végezhető
- tüdőszcintigráfia. (13)
Pleurális szindrómák
A pleurális folyadékgyülem tünettana

Pleuritis sicca a pleura gyulladásos folyamata, melynek során nincs nagy
mennyiségű izzadmány képződés, hanem fibrin rakódik le a pleura lemezei
közé.
Okai:
- vírusok (Coxackie),
- tüdőinfarktus,
- tbc,
- pneumóniák,
- tüdőtályog,
- tüdőtumorok.
Tünetei: oldalszúrás, gátolt légzés, száraz köhögés a ki- és a belégzésben
dörzsölés. A betegek önkéntelenül is beteg oldalukon fekszenek. A légzés
felületes. Ha a folyamat a rekeszt borító pleurára korlátozódik, egyedüli tünet a
légzési fájdalom, ami olyan heves lehet, hogy hirtelen és mély belégzéskor a
hasizmokon kiterjedt védekezés támadhat.
Pleuritis exudativa a pleura gyulladásos folyamata, mely bőséges
izzadmányképződéssel jár. Az exudátum lehet fibrinben gazdag, gennyes vagy
véres. Ezek hasonló tünetegyüttes formájában jelentkezhetnek, ezért beszélünk
összesítve a pleurális folyadékgyülem tünettanáról.
Szubjektív tünetek: mellkasi fájdalom, oldalszúrás, a légzőmozgások fokozzák a
fájdalmat ezért a beteg kényszerhelyzetet vesz fel, a beteg oldalára fekszik,
száraz, irittativ köhögés, láz, dispnoe- nagy mennyiségű folyadékgyülem
esetén.
Objektív jelek: Az exszudatív pleuritisben jellegzetes a diszpnoe.
Megtekintésre nagy folyadék-gyülem esetén a beteg mellkasfél az ép oldalhoz
viszonyítva elődomborodik és a légzésben elmarad.
Tappintásra a pectoral-fremitusz hiánya.

Kopogtatás. A folyadékgyülem kopogtatásakor halkan kell kopogtatni, nehogy
a felső, széli vékony réteget átkopogtassuk. A gyulladásos pleurális
folyadékgyülem (exszudátum) kopogtatással megállapított felső határa nem
vízszintes vonal, szemben az olyan állapotokkal, amelyekben folyadék- és
levegőgyülem együttesen található. A kopogtatással nyert határ görbének felel
meg (Ellis– Damoiseaux-vonal), amelynek legmagasabb pontja a hátsó
hónaljvonalban, ill. a szkapuláris vonalban van onnan hátra a hátulsó mediális
felé és előre az elülső mediális vonal felé haladva lefelé vezet.
Hallgatózás. A folyadékgyülem felett – annak vastagságától függően – a légzés
vagy egyáltalán nem hallatszik át, vagy gyengült és a tompulat felső
határvonala fölött dörzszörej jelenik meg.
Minthogy sem a fizikális, sem a röntgenvizsgálat nem ad felvilágosítást a
folyadékgyülem jellegéről (savó, genny, vér stb.) és okára, pleurapunkcióra is
szükség van. Pleurális-punkció segítségével a pleurális folyadékgyülem
lecsapolható és ugyanakkor vizsgálni lehet összetételét, aspektusát,
következtetni lehet az etiológiájára.
A mellkas-punkciót ülő betegen végezzük, előzetes fertőtlenítés és
érzéstelenítés után. Az ép oldalon kopogtatással meghatározzuk a tüdő alsó
határát, és azt vetítjük a kóros mellkasfélre, meghatározzuk a tompulat felső
határát is. A punkciót a maximális tompulatnak megfelelően általában a VII.
bordaközben a scapularis vonalban végezzük. A tűt úgy szúrjuk be, hogy az a
kiválasztott bordaköz alsó bordájának felső szélénél hatoljon be. A rekeszes
folyadékgyülemek csapolása nagy gyakorlatot igényel, és csak pontos
lokalizáció után kísérelhető meg.
Leszívás után a punktátumot megvizsgáljuk.
A folyadék lehet:
- savós-fibrines,
- véres (tüdőinfarktus, tüdőtumorok, tbc esetén). Vérgyülem esetén
hemothoraxról beszélünk.
- gennyes
- chylosus (zsírtartalma 30-40 g/l), vastag, tejszerű, fajsúlya 1020-1030.
Oka a ducutus thoracicus léziója – műtét, trauma következtében.
A savós folyadék lehet transzudátum vagy exszudátum. A kettő között a döntő
különbséget a fehérjetartalom adja meg.
A transzudátum albumin tartalma 3g % alatt van, fajsúlya 1015 -nél kevesebb,
a Rivalta reakció negativ, nem alvad meg. Szívelégtelenség, májcirózis,
veseelégtelenség, generalizált ödémák keretén belül alakul ki.
Az exszudátumnak az albumin tartalma 4g % fölött van, fajsúlya általában

1018 -nál több, Rivalta reakció pozitiv. Tbc, pneumóniák, tüdőgennyedések,
kolagenózisok során alakul ki
Minden esetben elvégezzük az üledék sejttani vizsgálatát. Transzudátum esetén
főleg mezotélsejteket találunk az üledékben, míg exszudátum esetében –
különösen, ha tuberkulotikus eredetű vagy limfómák kisérőjelenségeként alkul
ki– többnyire limfocitákat, posztpneumoniás pleuritisben viszont granulo-
citákat. Legfontosabb a daganatsejtek kimutatása. Ismételt csapolás és
szövettani vizsgálat a célravezető.
A pleurális folyadékgyülem bakteriológiai vizsgálata az esetleges kórokozó
kimutatására szolgál. Egyszerű mikroszkópos vizsgálattal is ki tudunk mutatni
piogén kórokozókat és bacteriumokat.
A pleurális folyadékgyülemek diagnosztikájában a röntgennek is fontos szerepe
van, a folyadékgyülemnek megfelelő területen árnyékoltságot észlelhetünk
(homogén árnyék a tüdő felett) melynek felső határa elmosódott, a
mediasztinum pedig az ép oldalra tolódott.Ugyancsak röntgennel ismerhetők fel
az interlobáris résben elhelyezkedő exszudátumok.(13)
A pleurális levegőgyülem tünettana

Bizonyos körülmények között a pleura két lemeze közé levegő (gáz) juthat.
Ilyenkor beszélünk légmellről vagy pneumothoraxról. Levegő juthat a
pleuralemezek közé, ha:
- a viszcerális pleuralemez alatti bullózus alveolus tágulatok (caverna,
tályog, perifériás emfizéma) megrepednek
- gennyes pleuritiszek során a viszcerális pleuralemez perforál és
kommunikáció alakul ki egy hőrgő és a mellüreg között
- a mellkasfal nyílt sérülései következtében, ha a parietális pleuralemez is
felszakad. Iatrogén ha orvosi beavatkozást követően alakul ki pl. a
mellkas-punkció során, mütétek stb.
Ha a pleuraűrbe levegő kerül, akkor a pleurális negatív nyomás csökken, és
rugalmasságánál fogva összehúzódik a levegőgyülem mögötti tüdőrész, a
mediastinum pedig az ép oldal felé tolódik.
Szubjektiv tünetek: kifejezett dispnoe, ortopnoe, hirtelen jelentkező erős
mellkasi fájdalom jellemzi és nemegyszer kellemetlen általános tünetek kisérik,
rosszullét, enyhe vagy súlyosabb kollapszus.
Megtekintéskor láthatjuk, hogy a beteg mellkasfél néha előboltosul és a

légzésben elmarad az ép oldalihoz viszonyítva. A beteg cianotikus.
Tappintásra a pectoral-fremitusz eltűnik.
Kopogtatással hiperszonór, dobos kopogtatási hangot hallunk. Minél nagyobb a
nyomás a légmell oldalán, annál jobban tolódik el az ép oldal felé a
szívtompulat. Néha alig lehet kis területen relatív tompulatot kopogtatni.
Hallgatózással sejtes légzés nem hallható a beteg oldalon.
Pneumothorax esetén a mellkas-punkció – eredménye: levegő, vagy levegővel
keveredett habos váladék.
Röntgennel a légmell általában nagyon jól látható. Ha 1 - 2 liter levegő jutott
be a mellhártyaüregbe minden lebeny összehúzódik, és körülöttük hiányzik a
tüdőrajzolat (hipertranszparencia). Feszülő légmell esetében a szívárnyék
kilégzésben az ép oldal felé nyomott, és a tüdő ökölnyi, légtelen árnyékot ad. A
légmellhez társulhat folyadék a mellhártyaüregben, amely a mellkas alján
vízszintesen helyezkedik el, mert a folyadék szabad. Ez kopogtatással is
pontosan meghatározható, mert a folyadék felett tompa, a légmell felett dobos a
kopogtatási hang. A beteg mellkasának döntésével a folyadék felső határa
mindig vízszintes marad. A következő diagnosztikus lépés a folyadék
csapolása. Ennek során dől el, hogy folyadék vagy izzadmány van-e a
mellhártyaüregben. A haemopneumothorax azonnali beavatkozást igényel. (13)
A pleura megvastagodásának tünettana

A pleura megvastagodását kallus vagy tumor hozhatja létre. Exudativ
pleuritiszek során, a folyadék felszívódása után, kötőszövet felszaporodás és
calcium lerakódás következtében a pleura lemezei összetapadnak, kialakul a
callus, mely ha vaskosabb, a mellkasfél retrakcióját, illetve a mediasztinum
áthúzását okozhatja.
Megtekintéskor a beteg mellkasfél retrakciója feltűnő, a légzési kitérés
csökkent. Kiterjedt kallusok a retrakció és a légzőmozgások gátlása miatt
respiratorikus elégtelenséghez is vezethetnek.
Tappintásra a pectoral-fremitusz csökkenését észleljük.
Kopogtatással tompult vagy abszolút tompa kopogtatási hangot találunk. A
légzés a kéreg vastagságától függően gyengült vagy nem hallható.
Hallgatózáskor csökkent alapsejtes légzés.
Röntgennel a kallusnak megfelelően árnyékot találunk. A kallusban esetleg
lerakódó mész is jól látható.
A pleurális exszudátum és a kallus elkülönítése végett próbapunkció végezhető.

Ezzel az is eldönthető, hogy a mellhártyakéregben van-e betokolt, szívós vagy
gennyes izzadmány.
A mediasztinális tumor szindrómája

A mediasztinális tumor szindrómáját számos betegség okozhatja, így primér
tumorok és ciszták (thymomák, dermoid ciszták, teratomák, pericardialis
ciszták, malignus limfómák, sarcomák), metasztatikus tumorok (tüdőcarcinoma
mediasztinális metasztázisai, mellrák, seminoma metasztázisai, stb) más
térfoglaló folyamatok (adenopátiák, pajzsmirigymegnagyobbodás, echinococcus
tömlő, mediastinális fibrózis, mediasztinitisz, aorta-aneurisma rekeszsérv, stb).
Klinikai tünetei:
A tünetcsoportot a térszűkítő folyamatoknak a különböző képletekre gyakorolt
kompressziója jellemzi.
1. A trachea és bronchusok kompressziójának tünetei: légzési zavarok,
nehézlégzés, inspiratorikus dispnoe, tirage és cornage, száraz, irittatív
köhögés, néha bronchospazmus. Valamely tüdő, vagy tüdőlebeny fő
bronchusának elzáródása miatt kialakulhat atelektázia, vagy emfizéma (ha az
elzáródás részleges)
2. Az erek kompressziójának tünetei:
a. A vena cava superior kompressziója: pelerin ödéma, a nyaki vénák
teltsége, cianózis, cavo-cavalis kollaterális keringés, agyödéma tünetei
(fejfájás, szédülés, aluszékonyság).
b. A ductus thoracicus kompressziója: chilothorax, mellkasödéma.
c. A truncus brachiocephalicus kompressziója: - a felső végtag ödémája,
cianózisa, a nyaki véna (v. Jugularis) teltsége csak egyik oldalon.
d. Az aorta kompressziója: a mediasztinum diszlokációja estén
interscapuláris, suprascapuláris, pulzáció, sistolés zörej az aorta fölött,
aritmia, bradycardia, hipotenzió, keringési elégtelenség.
3. Az idegekre gyakorolt kompresszió tünetei:
a. A bordaközti idegek kompressziója: intercostalis neuralgia, a
légzőmozgások amplitúdójának csökkenése.
b. A n. phrenicus kompressziójának tünetei: frenicus neuralgia, csuklás,
frenicus bénulás (a rekeszfél ernyedt, rekeszkitérés nincs, vagy paradox
mozgást végez).
c. N. vagus kompresszió: excitációs tünetek – bradicardia, dispnoe, köhögés

- bénulásos tünetek – tahicardia, hipertonia
d. N. recurrens kompresszió: - rekedtség, hangszalag bénulás
e. A szimpatikus dúclánc kompressziója:
- excitációs tünetek: szimpatikotónia, tahicardia, hipertonia, midriazis,
lagoftalmia, sápadt arcfél és fül.
- bénulásos tünetek: a szimpatikus tónus csökkenése: Claud-Bernard-
Horner szindróma (miózis, ptózis, enoftalmia, bradicardia).
4. A nyelőcső kompressziójának tünetei: - nyelési zavarok, disfagia, hányás.
Paraklinikai vizsgálatok: radiológiai vizsgálatok, komuterizált tomográfia (CT),
mágneses rezonancia (RMN), bronchoszkópia, mediastinoszkópia, aortográfia,
az esofagus endoszkópiás vizsgálata, pajzsmirigy szcintigráfia, explorativ
toracotómia és biopszia. (13)
Diagnosztikai módszerek a tüdőbetegségek

diagnosztikájában
Képalkotó eljárások
Röntgenvizsgálat
a. A mellkasátvilágítás. A mellkasi szervek vizsgálatának nélkülözhetetlen része.

Segítségévei vizsgálhatók a mellkasi szervek (rekesz, szív, hilusképletek)
normális és kóros mozgásai (paradox rekeszmozgás, érképletek pulzálása), és
funkcionális próbák is végezhetők. A látott elváltozások lokalizálhatok,
milyenségük és egymáshoz való viszonyuk meghatározható. A beteg
elforgatásával olyan árnyékok is felismerhetők, amelyek röntgenfelvételen
egymásra vetülnek, vagy a zavaró árnyékok miatt nem láthatók.
b. Röntgenfelvétel (szummációs felvétel): kétirányú postero-anterior (PA) és
oldalirányú. Felbontóképessége és így információtartalma nagyobb, mint az
átvilágításkor látott képé. A kóros folyamat időbeli változása a felvételek
sorozatával pontosan követhető. Hátránya, hogy statikus képet ad, így a
mozgások nem, vagy csak közvetve értékelhetők.
c. Digitális képerősítő radiográfia. A hagyományos röntgenfilm helyett
digitális képalkotási módszert alkalmaznak.
d. Röntgentomográfia (hagyományos rétegfelvétel). Segítségével egy

meghatározott síkban elhelyezkedő kórfolyamat jobban kirajzolódik.
Hagyományos rétegfelvétellel csak az ábrázolható, ami a szummációs
(egyszerű) felvételen is látható.
A normális tüdő röntgenképén a vérrel kitöltött artériák és vénák típusosán
elhelyezkedő vonalárnyékait látjuk, melyeknél jó kontrasztot biztosít a
levegővel telt tüdő. Kóros esetben megváltozhat a tüdőben látott képelemek
mennyisége (hyper- és hypovascularisatio), minősége (centrális, perifériás,
apico-basalis discrepantia), olyan képelemek jelenhetnek meg, melyek normális
esetekben nem fordulnak elő, és amelyek következtében megváltozik a
normális levegő-vér-interstitium arány.
A légtartalom növekedésével a tüdő transzparenciája növekszik (asthma
bronchiale, emphysema, ciszták, bullák), a kisebb légtartalom pedig azt
csökkenti, ennek megfelelően „árnyék" látszik a felvételen. A transzparencia-
csökkenés lehet alveolaris és interstitialis. A morfológiai kép alapján
vonalárnyékok és foltárnyékok lehetnek. A foltárnyék lehet egészen kicsi (góc)
vagy nagyobb (ha határa nem mindegyik oldalon éles, infiltrátum). Formájuk is
igen változatos, lehetnek szabályos vagy szabálytalan, kerek, ovális, háromszög
alakú, élesen elhatárolt vagy elmosódott szélűek. Intenzitásuk is változó, még
ugyanazon röntgenelváltozáson belül is. Az elváltozások lehetnek szoliterek
(csak egy elváltozás) vagy többszörösek (multiplex).
Az alveolaris jellegű árnyékok elmosódott határú foltos árnyékként
jelentkeznek, és rendszerint szegmentális vagy lobularis elhelyezkedésűek.
Az interstitialis árnyék lehet vonalárnyék, foltárnyék (perihilarisan), és lehet a
bronchusfal megvastagodása következtében létrejött vonalárnyék.
Csík formájú árnyékok elsősorban az interlobarís vagy interlobularis folyadék
vagy kötőszövet-szaporulat miatt keletkeznek. Atelectasia is megjelenhet csík
formájában.
Az üregek vékony vagy vastagabb fallal körülhatárolt elváltozások (kaverna,
tályog, ciszta), de lehetnek falnélküliek is (emphysemás bulla).
A hilus elváltozásainak a vizsgálata során láthatóvá válnak intenzív,
körülhatárolt árnyékok (értágulat, nyirokcsomó-nagyobbodás, tumorok).
A mellhártyaűrben keletkezett folyadékgyülem masszív árnyékot ad. Ha a
folyadék szervül (callus pleurae), az árnyék megmarad. Ha levegő jut a
pleuraürbe (pneumothorax), a tüdő kollabált, a mellkasfél világos, tüdőrajzolat
nélküli területként látszik.
A mellkas röntgenvizsgálata alkalmával észlelt elváltozások radiológiai
jellegzetességei alapján gondolni lehet valamilyen kórfolyamatra:
a. kis körülírt beszűrődés vagy góc esetén (<6 cm):primer daganat vagy áttét,
körülírt fertőzéses góc (tályog, tbc, gombás beszűrődés), Wegener
granulomatosis, reumatoid góc, éranomália, bronchogén ciszta.
b. infiltráció: pneumonia: neoplasma, radiatiós pneumonitis, bronchioloitis
obliterans szervülő pneumoniával, bronchocentrikus granulomatosis,
tüdőinfarktus.
c. diffúz interstitialis elváltozás: idiopathiás tüdőfibrózis, rheumatoid arthritises
tüdőfibrózis, sarcoidosis, gyógyszeres tüdőbántalom, pneumoconiosis,
hypersensitiv pneumonitis, vírusos pneumonia, pneumocystis carinii
fertőzés, eosinophil granuloma.
d. diffúz alveolaris kórfolyamatok: tüdőpangás (szívelégtelenség), heveny
respiratorikus distress-szindróma, diffúz alveolaris vérzés, fertőzések
(pneumocystis carinii, vírusos és baktérialis penumonia), sarcoidosis.
e. diffúz gócos elváltozások:daganatáttétek, a fertőzések hematogén szórása
pneumoconiosis, eosinophil granuloma.
Légzőszervi panaszok radiológiai eltérések nélkül rendszerint a légutak
megbetegedéseiben (asthma bronchiale, bronchitis) fordul elő. Krónikus légúti
kórfolyamatokban azonban már radiológiai eltérések észlelhetők (a rekeszállás
megváltozása, a tüdő érrajzolatának csökkenése, fibrózis stb.). A tüdő
pumpafunkciójának károsodása szintén röntgeneltérések nélkül alakulhat ki.
Ezekben az esetekben a légzésfunkciós vizsgálatok nyújthatnak értékes
adatokat. A röntgenelváltozások nélküli obstructiv tüdőfolyamatokban a
fizikális vizsgálat adatai kórjelzőek.
Azokban az esetekben, amikor a légzőszervi megbetegedésre utaló tüneteket
röntgenelváltozások is kísérik, többnyire a tüdőparenchyma vagy a mellhártya
megbetegedése van jelen.
Légúti megbetegedésre utaló panaszok nélkül kialakuló röntgenelváltozások
rendszerint a légutak vagy a tüdőparenchyma elváltozásaiban figyelhetők meg.
Egy vagy több körülírt góc tüdődaganat tünete lehet. Diffúz tüdőparenchymás
elváltozások panaszok nélkül többnyire sarcoidosisban észlelhetők.
Bronchográfia
A bronchográfia a hörgőrendszer kontrasztanyagos vizsgálata. Segítségével a
hörgőrendszer ábrázolható. A hörgő váladék előzetes leszívása után katéteren át
vizes kontrasztanyagot fecskendeznek a hörgőkbe. A bronchusban lévő kóros
folyamatok kórismézhetők. A CT elterjedésével használata háttérbe szorult.
Computer tomográfia
(CT)
A vizsgálat során a vizsgálandó szerv hossztengelyének egy pontja, mint
középpont körül, köríven mozgó sugárforrás által kibocsájtott sugarakat, a
szerv túloldalán érzékelik. A mérési adatokból számítógép segítségével a
metszeti kép rekonstruálódik. A vizsgálat előnye a háromdimenziós ábrázolás,
és olyan elváltozások felderítése, amelyek a hagyományos röntgenfelvételen
nem látszanak. A hagyományos (klasszikus) röntgenvizsgálattal szemben
előnyösebb, mivel a keresztmetszeti képen jobban elkülöníthetők a különböző
intenzitású árnyékok, amelyek a röntgenfelvételen egymásra vetülnek, és a
különböző finomabb szerkezeti elváltozások is felismerhetők.
Hasznos a vezérelt tübiopszia elvégzésénél.
Segítségével vizsgálhatók vagy felderíthetők a tüdőparenchyma kóros
elváltozásai, szerkezeti változásai, a mediastinum képletei, a bronchusok, a
mellkasfal.
A magas felbontóképességű CT a legjobb képalkotó eljárás a diffúz interstitialis
tüdő folyamatok patomorfológiai kimutatására. 1-2 mm-es rétegeket vizsgál, és
finomabb diagnózist tesz lehetővé. Segítségével felismerhető a lymphangitis
carcinomatosa, az idiopathiás tüdőfibrózis, sarcoidosis, eosinophil granuloma.
Mágneseses rezonancia-vizsgálat
(MRI)
A mágneses rezonancia-vizsgálat lényege: a beteget mágneses térbe helyezik,
és a vizsgálandó területre sugarakat bocsátnak. A sugárforrás kikapcsolása után
a sugárzással gerjesztett jeleket érzékelővel felfogják, és számítógép
segítségével a képet rekonstruálják. Háromdimenziós, szummációmentes
leképezést biztosít.
Segítségével elsősorban a mediastinum, a mellkasfal, a szív és a nagyerek
vizsgálhatók.
Pozitron-emissziós tomográfia
(PET)
Kiegészíti a képalkotó eljárásokat. A pozitron-emissziós tomográfia (PET)-
vizsgálatokkal a patofiziológiai és biokémiai részfolyamatok molekuláris síkon
képszerűén kirajzolódnak. A sejteknek mint az elő szervezetek legkisebb
elemének a funkciói elemezhetők. Különböző jelzett anyagok beadásával

kitűnően tanulmányozhatók az anyagcsere-folyamatok, az agyműködés, a szív,
a nyirokrendszer. Alkalmas a primer tumorok vagy a tumor recidívák korai
kimutatására, a kezelés hatékonyságának megítélésére.
Izotópdiagnosztika
A tüdő izotópos vizsgálatának két alapvető módszere a perfúziós és a
ventilációs módszer.
A perfúziós módszernél izotóppal jelzett (131I, 99mTc) szérum-albumin-
aggregatumot (AMA) adnak intravénásán, amelynek során a 2 cm-rel nagyobb,
kóros perfúziójú területek kirajzolódnak. Igen érzékeny módszer a csökkent
vagy a hiányzó perfúziós területek kimutatására, de specificitása kicsi. Nem
csak tüdőembóliában, hanem a szekunder perfúziós károsodásokban is
(pneumonia, tumor, asthma bronchiale) pozitív eredményt ad.
A ventilációs tüdőszcintigráfia radioaktív gáz (33Xe) vagy aerosol
belélegeztetésével történik. Segítséget nyújt az obstructiv tüdőbetegségek
felismeréséhez. Egészségesekben diffúz, homogén aktivitáseloszlás látszik, míg
krónikus obstructiv tüdőbetegségekben az eloszlás inhomogén. Segítségével
felismerhető a kóros alveolokapilláris permeabilitás.
A két módszer alkalmazásával kórismézhető a tüdőembólia. Kóros ventilációs
kép nyerhető pneumoniában és tüdőinfarktusban is.
Gallium-67 izotópos vizsgálattal az interstitialis tüdőbetegségek kórisméje
közelíthető meg.
Pulmonalis angiográfia
A jobb szívfélbe vagy az artéria pulmonalisba vezetett katéteren át sugárfogó
anyagot fecskendeznek be a kisvérkörbe (pulmonalis angiográfia), és sorozat-
röntgenfelvételeket készítenek. A tüdő érhálózata jól kirajzolódik. Az esetleges
elzáródás helye tüdőembóliában vagy kóros shunt-ök jól kimutathatók.
Képerősítős thoracotomia
Altalános érzéstelenítésben, kis thoracocentesises nyílást alkalmazva, merev,
fényoptikai rendszerrel ellátott thoracoszkópot vezetnek intercostalisan a
pleuraűrbe. Jó minőségű kép nyerhető, mely képerősítő berendezés segítségével
a monitoron vizsgálható. A szem ellenőrzése mellett biopsziás anyag nyerhető a

pleurából és a tüdő parietalis részéből. A vizsgálat a hagyományos
thoracotomiás vagy vak biopsziás anyagnyerési módszereket helyettesíti.
Anyagvételi módszerek a tüdőbetegségek

diagnózisában
A tüdőmegbetegedések differenciáldiagnosztikájában egyre gyakrabban
alkalmaznak biopsziás vizsgálatokat. A kóros elváltozásból nyert mintával a
kórfolyamatok természetét pontosítjuk. Akár kórszövettani vizsgálat, akár
bakteriológiai vizsgálat történik, a biopszia diagnosztikai jelentősége igen nagy.
Csak a pozitív biopsziás leletnek van diagnosztikai értéke, negatív vizsgálati
eredmény nem zárja ki valamilyen betegség jelenlétét.
Tüdőbiopszia
A tüdőbiopszia elvégzése indokolt, ha:
• a nem-invazív módszerekkel a diagnózis nem tisztázható,
• a biopszia eredménye terápiás vagy prognosztikai jelentőségű,
• nincs ellenjavallata.
Bronchoszkópos biopszia során a szem ellenőrzése mellett végezhető kimetszés
a hörgőnyálkahártya kórosnak talált részéből vagy a bronchus lumenében lévő
képletből.
A biopszia elvégezhető transbronchialisan, bronchoszkópos ellenőrzés mellett.
Segítségével kórismézhetők az interstitialis tüdőbetegségek. Perifériás
árnyékok esetén is megkísérelhető a biopszia elvégzése.
Transthoracalis tűbiopszia elsősorban a tüdő perifériás kerekárnyékainak
vizsgálatában használatos eljárás. CT-vezérléssel találati pontossága eléri a
90%-ot.
Pleura biopszia a pleura tumorok és tbc kimutatására alkalmas eljárás.
Malignus folyamatokban 40-60%-ban, tbc-ben 60-90%-ban ad pozitív
eredményt.
Szövettani vizsgálatra anyag nyerhető a mellkas megnyitásával is (nyílt
tüdőbiopszia) olyan esetekben, ahol más vizsgáló módszerrel a kórisme nem
tisztázható, és a pontos diagnózis elengedhetetlen a kezelés megkezdéséhez.
Köpetvizsgálat
A légutakból származó kóros váladék citológiai és mikrobiológiai vizsgálata
(köpetvizsgálat) igen egyszerű. Megfelelő anyagvételi technika mellett a
centrális tüdő daganatokban 30-60%-ban pozitív eredményt adhat.
Hozzájárulhat az alsó légúti megbetegedések etiológiai diagnózisához.
Bronchológiai vizsgálatok
A légutak endoszkópos vizsgálata több mint 100 éves módszer. A száloptikás
bronchoszkóp bevezetése forradalmi újítást jelentett a tüdőbetegségek
diagnosztikájában és kezelésében. A video-endoszkópok alkalmazása
segítségével vizsgálható a hörgők belfelülete és szájadékai. Az endoszkópos
lézertechnika bevezetése lehetővé tette a kisebb beavatkozások elvégzését.
A közvetlenül látható elváltozások bronchoszkóppal rendszerint diagnoszti-
zálhatók:
• a hörgőnyálkahártya gyulladásai, fekélyei,
• sipolyok,
• daganatos burjánzás,
• idegen test (eltávolítás)
• hörgőszűkület,
• a carinák kiszélesedése,
• a hörgők rögzítettsége.
A bronchoszkópos vizsgálat indikációja:
• ismeretlen etiológiájú röntgenárnyék
• a légutak átjárhatóságának vizsgálata,
• hangszalag-, rekeszizom-bénulás okának kiderítése,
• vena cava superior tünetegyüttes, chylothorax - ismeretlen eredetű pleurai
folyadékgyülem,
• tüdődaganatok praeoperativ vizsgálata, terápiás ellenőrzés,
• mikrobiológiai mintavétel,
• anyagvétel diffúz tüdőbetegségekben,
• ismeretlen eredetű köhögés, vérköpés,
• idegentest-aspiráció,
• hörgősérülés gyanúja,
• oesophago-bronchialis sipoly igazolása,

• váladékretenció,
• brachy terápia (endobronchialis sugárkezelés).
A bronchoszkópos vizsgálatot ellenjavallja:
• a beteg nem járul hozzá,
• malignus arrhythmia,
• súlyos haemorrhagiás diathesis,
• részleges tracheaszűkület,
• a beteg súlyos, leromlott állapota,
• súlyos hypoxia,
• a vizsgálat alatt a beteg oxigenizációja nem biztosított.
Mikrobiológiai vizsgálatok
A kórokozó kimutatása a köpetből, hörgőváladékból, vagy egyébb anyagokból
(vér, pleuralis folyadék, biopsziás anyag) eldöntheti a kórismét (mikrobiológiai
vizsgálatok). A vizsgálat lehet mikroszkópos, tenyésztéses, vagy történhet
állatoltással. A mikrobiológiai vizsgálat eredményessége attól függ, hogy az
anyag a vizsgálatra alkalmas-e, és a vizsgálóeljárás megfelelő-e.
Vizsgálatra alkalmas anyag nyerése a tüdőbetegségekben csak bizonyos
szabályok betartásával lehetséges.
A köpet bakteriológiai vizsgálata nem minden esetben eredményes. Előfordul,
hogy a kórokozó nem izolálható biztosan bakteriális fertőzésben sem, másrészt
olyan baktériumok (Staphylococcus, Streptococcus, Streptococcus
(Pneumococcus) pneumoniae, Neisseriák) és gombák (Candida, Aspergillus
stb.) mutathatók ki, amelyek normális körülmények között is a felső légutakban
mint szaprofiták vannak jelen, de bizonyos körülmények között patogénné
válhatnak. Ezért a negatív bakteriológiai lelet nem zárja ki a fertőzés
lehetőségét, másrészt a kimutatott kórokozó nem biztos, hogy a fertőzés
okozója. Ez a veszély még akkor is fennáll, ha a váladék biztosan a mélyebb
légutakból származik (erőltetett köhögéssel ürült), tracheamosó folyadékot,
gégetamponnal vagy bronchoszkóppal vett mintát vizsgálnak. Anaerob
kórokozó gyanúja esetén speciális váladékvételi technikát kell alkalmazni.
A megfelelő vizsgálóeljárás megválasztása érdekében jelezni kell a betegség
természetét, illetve a lehetséges megbetegedést.
Ha a vizsgált váladékból kórokozók tenyészthetők ki, meg kell határozni ezek
gyógyszerérzékenységét is (antibiogramm).
Citológiai vizsgálatok
A citológiai vizsgálatra alkalmas:
• a köpet,
• a hörgőváladék,
• a bronchoalveolaris mosófolyadék, valamint
• a hörgők kefebiopsziás anyaga,
• a finomtű-biopsziás anyaga,
• a bőr és nyirokcsomó biopsziás anyaga.
A citológiai vizsgálat csak diagnosztikus célból indokolt, nem alkalmas a
hörgőrák korai felismerésére. A citológiai és szövettani vizsgálatokat
kombináltan kell alkalmazni. A szokványos fénymikroszkópos citológiai
vizsgálatokat immuncitológiai és más módszerekkel lehet kiegészíteni.
Légzésfunkciós próbák
A tüdők funkcionális vizsgálata (légzésfunkciós próbák) fontos szerepet tölt be
a tüdőbetegek ellátásában. Segítségével betekintést nyerhetünk a különböző
tüdő- és mellhártyabetegségek funkcionális következményeibe.
Spirometriás vizsgálatok segítségével megítélhetők a különböző ventilációs
zavarok. Megkülönböztethetők statikus és dinamikus tüdőtérfogatok. A légzési
paraméterek változása alapján felismerhető a restrictiv, az obstructiv és a
vegyes típusú légzészavar.
Normál nyugodt légzés során egy légvétel alkalmával megmozgatott
levegőmennyiséget respirációs levegőnek nevezzük. Ennek térfogata (VT) felnőtt
ember esetén kb. 500 ml. Nyugodt kilégzést követően erőltetett kilégzéssel a
tüdőből még további gáz lélegezhető ki. Ennek térfogata a kilégzési
rezervtérfogat (ERV). Átlagos értéke nők esetén 800, férfiakban 1200 ml. A
maximális kilégzést követően a tüdőben még mindig marad kb. 1000 ml-nyi ún.
reziduális levegő. Nyugodt belégzést követően erőltetett belégzéssel szintén
további levegőmennyiség szívható be. Ez a belégzési rezervtérfogat (IRV), mely
nőkben átlagosan 1900, férfiakban 3100 ml. A belégzési rezerv-, a respirációs és
a kilégzési rezervtérfogatok együttes értéke, vagyis a maximális belégzést
követően maximális kilégzéssel kifújható levegő térfogata a vitáikapacitás (VC).
Ennek átlagostérfogata nőkben 4200, férfiak esetén 4800 ml. A statikus
paraméterek nemcsak a nemekkel, hanem a testmagassággal is változnak:
magasabb embereknek nagyobb a vitáikapacitásuk. Gyermekkorban a VC
folyamatosan nő, a végleges testmagasság elérése után pedig csökken. Az
életkornak megfelelő átlagtól való jelentős eltérése a tüdő rugalmas tulajdonságai

megváltozására, ún. restriktív légzészavarra utalhat. A különböző kórfolyamatok
a légzőfelület csökkentése és a légzőmozgások gátlása révén okoznak restriktív
légzészavart. A légző felület csökkenését és a tüdőszövet merevvé válását
okozhatják különböző intersticiális tüdőbetegségek (pl. alveolitis, tüdő fibrózis),
melyek gyulladásos, fibrotikus vagy tumoros folyamatok következtében vezetnek
a tüdőszövet pusztulásához, a rugalmas rostok eltűnéséhez és a kollangénrostok
felszaporodásához (hegesedés). A légzőmozgások gátlása mellkas deformitás, a
légzőizmok és azokat beidegző motoneuronok mio- és neuropátiás
megbetegedéseinek (pl. Guillain-Barré szindróma, myasthenia gravis,
dermatomyositis) következtében alakulhat ki.
Dinamikus légzésvizsgálat során a légvételek által megmozgatott levegő
mennyiségén túl az egyes légvételek alatti térfogatváltozások sebessége nyújt
orvosilag hasznos információt. Az ún. dinamikus légzési térfogatok közül
kiemelt jelentősége van a maximális belégzés szintjéről indított erőltetett
kilégzési térfogatnak (FEV). Az erőltetett kilégzés során a VC jelentős részét
már az első másodpercben kilégzi a vizsgált személy, ezt az első másodpercre
eső térfogatott FEVl-nek nevezzük. Mivel a FEV értéke függ az adott személy
fizikai adottságaitól is, ezért a gyakorlatban a vitálkapacitásra vonatkoztatott
FEV/(F)VC értéket használják különböző személyek FEV értékeinek
összehasonlítására. A FEV értékek vizsgálata különösen hasznos obstruktív
légzészavarok felderítésében, melyekhez leggyakrabban krónikus bronchitis,
asztma, vagy tüdőtágulás (emphysema) vezet. Az obstruktív légzészavarokra
általánosan jellemző, hogy a légúti ellenállás megnő, a FEV érték erősen
lecsökken.
A maximális akaratlagos ventilláció (MMV) az a levegőmennyiség, amelyet
maximális frekvenciájú és mélységű légvételek mellett a vizsgált személy
időegység alatt belélegez. Értéke egészséges fiatal férfiakban megközelíti a 200
liter/min-t. Az MMV értéket a légzőizmokat érintő betegségek, és a légúti
ellenállás növekedése egyaránt csökkenti, mivel értékének meghatározásában
az összes mechanikai légzési tényező szerepet játszik. (14)
HARMADIK FEJEZET
A szív, az érrendszer és a vérkeringés

diagnosztikája
A vérkeringési rendszer vizsgálati módszereit is a szokásos három fő csoportra

oszthatjuk:
1. Az anamnézis;
2. Fizikális vizsgálat
3. Eszközös vizsgálatok.
Anamnézis
Az anamnézis részletességét illetően lehet sürgősségi ellátáshoz szükséges
amely csak az életfontosságú adatokra kiterjedő; ezt követően, valamint nem
sürgősségi ellátásban azonban részletes, teljes kórelőzmény felvételére
törekszünk.
A családi anamnézis adataiból a vérkeringés betegségeiben a leglényegesebb a
közvetlen vérrokonok között esetleg előforduló, fiatalkori (50 év alatti) hirtelen
„szív-halál". Jelentősége van a veleszületett (kongenitális) szívhibák esetleges
családi halmozódásának is, valamint a hipertónia familiáris gyakoriságának.
A környezeti tényezők közül a rossz szociális helyzet és a zsúfoltság kedvez az
egyébként ritkulóban levő reumás láz és reumás carditis előfordulásának.
A munkahelyi viszonyok közül kiemelendő a nehéz testi munka. Foglalkozási
ártalomként szerepelhet, arra hajlamos egyénekben, a nagyfokú szellemi, idegi
megterheléssel járó stresszhelyzetek állandósulása a hipertónia kialakulásában.
Egy helyben álló és/vagy sok járást igénylő foglalkozások – sebész, fogorvos,
borbély, eladó, pincér stb. – alsó végtagi visszértágulat (varikozitás) kialakulását
segíthetik elő. Ülő foglalkozások viszont hízásra és atherosclerosisra
hajlamosítanak.
Az egyéni előzmények közül az első trimeszterbeli intrauterin élet idején

lezajlott anyai vírusfertőződésnek, esetleges mérgezésnek (szénmonoxid!) vagy
gyógyszerabúzusnak, valamint a dohányzásnak és az alkoholfogyasztásnak van
jelentősége.
A csecsemőkori kardiális keringési elégtelenségek, gyakori tüdőgyulladások, a
kisvérköri fokozott véráramlás (szuperperfúzió) miatti pangással (congestio)
járó, elsősorban kamrai sövénydefektusra, másodsorban nyitva maradt Botallo-
vezetékre utaló kórtörténeti adatok figyelemre méltóak.
A gyermekkorban a diftériának volt, illetve a skarlatinának, valamint a gyakori
tonsillitiseknek van kardiális szempontból esetleges kóroktani szerepe. A
reumás láz, a reumás carditis vagy a chorea minor szinte biztosan
szívbillentyűhibához (vitium) vezetett – az antibiotikum és kortikoszteroid-
terápia bevezetése előtt.
A kardiovaszkuláris megbetegedések szempontjából is jelentősek: a
koffeinfogyasztás (kávé, tea, coca-cola) a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a
kábitószerek vagy hangulatjavító szerek.
Fogamzóképes nők kikérdezésekor az esetleges terhességek alatti vérkeringési
állapotra külön rákérdezünk: kellett-e kezelni a szívét, visszereit, vérnyomását ?
A szív- és érbetegségek az orvoshoz fordulás időpontja és a betegség
súlyossága szerint különböznek egymástól. Nők úgyszólván előzmény nélkül
már orvoshoz fordulnak lábszár-varikozitásuk okozta esztétikai gondjaik miatt.
Szívbillentyűhibás férfi legfeljebb csak akkor jelentkezik, ha már panaszai
vannak.
Fontos rákérdeznünk az előző orvosi vizsgálataira, s elkérjük azok írásos
összefoglalásait (szakvélemény, zárójelentés). (15)
A főbb panaszok csoportosítása

Szív- és/vagy érbetegségekben a legfőbb panaszok az alábbi nagyobb
csoportokra oszthatók:
1. fáradékonyság, a munkavégző képesség csökkenése; izomgyengeség,
2. fájdalmak (szívtáji, mellkasi fájdalom)
3. szívverésre, annak ritmusára vonatkozó panaszok;(palpitáció)
4. nehézlégzés és egyéb légzéssel kapcsolatos panaszok (fulladásérzés, köhögés
köpetürítés)
5. vizenyő, illetve a folyadékforgalommal összefüggő egyéb észlelések, a
kiválasztó szervek részétől mutatkozó tünetek
6. az emésztőrendszer részéről mutatkozó tünetek

7. központi idegrendszeri tünetek
Fáradékonyság
A fáradékonyság kórtörténeti elmondásból nehezen megítélhető panasz. Mégis,
ha ennek a panasznak a pszichikai-idegi vagy mozgásszervi oka kizárható,
akkor elégtelen szívműködés (aránytalanul kevés véráramlás) korai jele lehet,
különösen, ha hirtelen testsúlygyarapodás sem ad rá némi magyarázatot. A
rendszeres fizikai megterhelésben élő egyénnek feltűnik csökkent testi
munkabírása. A fizikai munkabírás csökkenésének oka a vázizmok gyengesége –
az izmok hipoxiája, a K- veszteség, Na- és víz visszatartás, esetleg a diuretikumok
(furosemid) hatása. Nem szabad összetéveszteni a diszpnoeval, melyet a beteg
rendszerint úgy ír le mint fáradtság, de tulajdonképpen a nehézlégzésre gondol (ha
rákérdezünk, elmondja hogy ”nem kap levegőt”).
Fájdalom
A fájdalom a beteg számára fontos panasz, ezért türelmes, gondos
részletezésével szinte diagnosztikus értékű információkhoz juthatunk a
vérkeringési rendszer betegségeinek anamnézisében.
A kardiovaszkuláris szervek ártalmaiban jelentkező fájdalmak lehetnek:
1. a szívizom működéséhez elégtelen vérellátásból, ill. oxigénhiányából
származók;
2. pericardium eredetű fájdalom(percarditis)
3. tüdőembólia okozta mellkasi fájdalom“kék angina”(cianotikus beteg)
kisvérköri pangás, tüdőödéma.
4. verőérbetegségek miatti fájdalom.
5. visszeres eredetűek.
6. funkcionális, vegetativ eredetű fájdalom.
1. A szívizom működéséhez elégtelen vérellátásból, ill. oxigénhiányából

származó fájdalom lehet:
A. Angina pectoris:
1. Effort angina (stabil angina)
A szívizom elégtelen vérellátásából eredő fájdalom, az angina pectoris
legjellemzőbb vonása, hogy nem szívtáji, hanem szegycsont mögötti
(retroszternális). Mindig azonos erőkifejtésre, megterhelésre jelentkezik
A kisugárzása: bal váll, bal felső végtag, bal gyűrüs- és kisújj,

de lehet nem típusos, nem specifikus a kisugárzása: - hát, bal lapocka, jobb
vagy bal mellkasfél, a nyak oldalsó részébe, a mandibulába, fülbe, tarkóba, a
jobb vállba, jobb felső végtagba, az epigasztriumba.
Jellege szorító, markoló, esetleg égő szorító jellegű, állandó, erős fájdalom,
hirtelen kezdődik és fejeződik be, nem lüktető, nem hasító jellegű, nem
fokozódik a szívtáj tapintásakor, nyomásakor, nem befolzásolják a
légzőmozgások, a testhelyzet, sem pedig a nyelés.
Időtartama: 1-15 perc között van, általában 3-5 perc
A létrejöttét kiváltó (precipitáló) körülmények is jellegzetesek: fizikai
teljesítmény (emelkedőn járás!), nagyfokú váratlan izgalom, hideg időjárási
front, légzésvisszatartással járó erőlködés, bőséges étkezés, szívritmuszavarok.
Jellemző a nitroglicerin-terápiás próba mivel perceken belül hatása van (1-5
perc) vagy a precipitáló tényezők elkerülésének preventív ereje. Gyakran kíséri
halálfélelem, kísérheti verejtékezés, vérnyomásesés, nehézlégzés, ritmuszavar.
Kisugározhat az áll és a bal kar felé. Az epigasztriális irányú kisugárzás a
szívizom hátsó alsó falának vérellátási zavarára utal.
Hipertóniásokban, vérnyomáskiugrások idején, a látszólagos testi nyugalom
ellenére túlterhelődhet, és angina pectorissal válaszolhat a bal kamra.
2. Instabil angina (de novo, agravált angina): átmeneti kórkép az angina és az
infarktus között. Lehetnek újonnan jelentkező anginás panaszok vagy a már
meglévő anginás penaszok gyakoribbá válnak, kisebb erőkifejtésre jelentkeznek
és hosszabb ideig tartanak. Megjelenhet úgy effort mint nyugalom idején.
Időtartama 10-30 perc, de többszőr megismétlődik – egyre rövidebb
időközönkben és egyre hosszabb időtartammal, nitroglicerinre csak részlegesen
szűnik.
B. Szívinfarktus:
A fájdalom helye és kisugárzása ugyanaz mint angina estén, esetleg valamivel
kiterjedtebb, de intenzítása jóval nagyobb, kibirhatatlan nyomás vagy szorítás
formájában írják le a betegek, rendszerint halálfélelemmel jár. Általában
nyugalomban vagy a mindennapi normális tevékenység alkalmával jelentkezik,
sőt alvás közben is kialakulhat. Hirtelen kezdődik, de fokozatosan szűnik meg.
Időtartama meghaladja a 30-60 percet, több óráig is eltarthat, de nem haladja
meg a 24 órát, nem szűnik nitroglycerin adása után vagy csak lassan,
fokozatosan.
Egyébb tünetek is társulhatnak:
- keringési elégtelenség (shock) tünetei,

- idegrendszeri tünetek (szédülés, lipotímia),
- emésztőrendszeri tünetek (hányinger, hányás, epigasztriális fájdalom –
alsó fali infarktus esetén)
- láz
2. Pericardium eredetű fájdalom

Pericarditis sicca vagy exudativa első napjaiban. Krónikus perikarditisz és
urémiás perikarditisz nem jár fájdalommal!
Jellemzői: a fájdalom nagyobb kiterjedésű, szelvényes jellegű – nyak, váll,
musculus trapezius. Hanyat- vagy oldalfekvésben fokozódik, a beteg gyakran
térd-könyök kényszerhelyzetben van. Intenzitását tekintve: tarós nyomásérzés
vagy hasító fájdalom. A légzőmozgások nem befolyásolják.
Időtartama: napokig tarthat- ha a folyadékgyüllem megjelenik a fájdalom
megszűnik
3. Kisvérköri pangás, tüdőödéma, tüdőembólia okozta fájdalom

Az A. Pulmonaris illetve a jobb karmában lévő nyomás növekedése fájdalommal
és cianózissal jár – “kék angina”.
Jellemzői:
- precordiális, diffúz fájdalom,
- kisugárzása nem jellegzetes,
- közepes erősségű
- tompa fájdalom
Időtartama: orák, napok
4. Verőér eredetű fájdalom

A verőér eredetű fájdalom származhat az érfal simaizomgörcséből (pl. migrénes
fejfájás vagy arteriitis temporalis), az érfal réteges repedéséből (disszekció)
vagy a beteg ér miatt elégtelen vérellátású (iszkémia) szövetben levő
érzőidegek izgalmából.
A verőérbetegségre utaló panaszok is különfélék lehetnek.
1. Heves mellkasi ritkábban hasi fájdalom jellemzi az aortafal-repedést
(dissectio aortae), melyet többnyire valamilyen helyi erőhatás előz meg.
Ha szakaszosan alakul ki, a fájdalom is szakaszos lehet.
Jellemzői: - hirtelen fellépő, heves fájdalom, mely infarktust utánoz,

retroszternálisan lokalizálódik, hátba, vállakba, tarkóba sugárzik,
esetleg a hasba (ha a hasi aortát érinti a dissectio). Neurológiai tünetek
is kialakulhatnak (kollapszus, eszméletvesztés).
Klinikai vizsgálattal: a szív felett aorta inszuficienciának megfelelően
protodiasztoles rekurgitációs zörej hallható, a nyaki felső végtagi
esetleg alsó végtagi artériák pulzációja eltűnik a teljes ruptura néhány
percent belül halálos kimenetelű.
2. Tompább, feszítő vagy lüktető jellegű görcsös fájdalmat okoz a
vérnyomás-és/vagy a véráramlás-változások miatti érgörcs.
3. A verőérszűkület (obliteratio partialis artériáé) iszkémiás fájdalma, ha
az alsó végtag izomzatában keletkezik, típusos: a beteg sík talajon járás
közben kb. egyenlő távolságok megtétele között megállásra kényszerül
(claudicatio intermittens). Ha a beteg megáll egy idő után a
lábikrafájdalom szűnik és folytatni tudja a járást.
4. Az étkezéseket követő hasi, vaszkuláris eredetű görcsök hasonló, de
mezenteriális arteriosclerosis miatti tünetcsoportja a claudicatio
intestinales.
5. Az embólia fájdalma iszkémiás jellegű, de nem múló, hanem egyre
fokozódó, kínzó, s ha végtagot érint, elfehéredéssel és működésképtelens-
éggel jár. Az egyéb embóliák, mint említettük, az érintett szervre
jellemző tüneteket váltanak ki (tüdő: mellkasi fájdalom+haemoptoe;
vese: görcs+haematuria; lép: szúrás+dörzsölés; bél: görcs+melaena; agy:
bénulás stb.).
5. A visszerek okozta fájdalom

A fájdalom helye elárulja a lokalizációját, mely legtöbbször: alsó végtag, végbél,
kismedence. Tipusai:
1. Tompa, múló jellegű: a túlfeszített vénafal okozta fájdalom.
2. Élesebb, lüktető és tartósabb, nyomásra, érintésre hevesen fokozódó
fájdalom az érintett visszér gyulladására (flebitisz, tromboflebitísz) utal. Ha
a folyamat felszíni, a beteg elmondja, hogy visszere piros és tüzes, valamint
duzzadt is volt, arra a lábára nem tudott lépni (dolor, calor, rubor, tumor et
functio laesa).
6. Funkcionális, vegetativ eredetű fájdalom

Neurovegetatív disztóniás, neurótikus fiatal betegek vagy perimenopauzában
levő nők panaszkodnak gyakrabban ilyen eredetű fájdalomra.
Jellemzői: – lehet – diffúz, az egész mellkasra lokalizálódó tompa fájdalom,

nyomásérzés, mely napokig is eltarthat, vagy
– rövid ideig tartó nyilalás, szúrás hasítás, melynek helyét egy-két
ujjal pontosan megmutatja a beteg. Nem mutat összefüggést a
fizikai megterheléssel, nem befolyásolja a nyugalmi helyzet, nem
szűnik nitroglicerinre, egyéb vegetative tünetek is társulnak
(kipirulás, izzadás, szívdobogás, idegesség, dermografizmus stb.)
Ritmuszavarok
A ritmuszavarokra az alábbi panaszok lehetnek jellemzőek:
Egy-egy szívverés „kihagyása" a panasz. Valójában nem marad ki ütés, csak a
megelőző ütéstől számítva a szokásosnál hamarabb fellépett, ún. extraszisztole
(ES) utáni kompenzatorikus szünetet észleli a páciens. Extraszisztoléként
jellemezzük azt állapototamelyben percenként több mint 2 ES jelentkezik egy
egyébként ritmusos szívműködésben.
Gyér pulzus lehet a panasza annak a betegnek, aki megszámolja és a
szokásosnál kevesebbnek találja percenkénti érverését. Bradikardia a
percenként 60-nál kevesebb szívverés. 40/min alatt a beteg mozogása nehéz az
elégtelen véráramlás miatt. 5 másodperces ütésszünet (12/min pulzusszám)
eszméletvesztéssel járhat.
Heves szívdobogás említése kétféle eltérést jelent: szapora szívműködést,
melyet tachikardiának nevezünk, akkor, ha percenként 100-nál több, ritmusos
jellegű ütésből áll. Rohamszerű s rendszerint 150/min feletti formája a
paroxizmális tachikardia.
A szabálytalan, aritmiás szívműködést „Össze-vissza ver", „Szabálytalanul ver"
szavakkal fejezi ki a beteg.
Nehézlégzés
A nehézlégzés (diszpnoe) a szokatlanul nagy légzőmunkát igénylő lélegzés
érzete, amelyet a beteg nem ért, aggódva él át. A szapora és/vagy mély
légvételek nem mindig jelentenek diszpnoét (pl. sportolók); diszpnoe érzése
lehet viszont a neurotikus embernek is, ennek minden objektív jele nélkül.
A valódi nehézlégzésnek háromféle kiváltó oka lehet:
- kevés oxigénbeáramlás,
- tüdőbetegség,
- szívbetegség.
A kardiális eredetű diszpnoe oka a bal szívfél elégtelenség következtében
kialakuló kisvérköri pangás (áramlástorlódás+érfalfeszülés+vizenyő) miatt
beszűkülő légutak és merevedő tüdő nehezített ventillálása.
A diszpnoé jellege:
1. belégzési – kilégzési tahipnoe,
2. Effort-dispnoe fizikai megterhelésre jelentkező nehézlégzés, munkadiszpnoe.
Munkadiszpnoét csak fizikai megterhelés vált ki, az utóbbi mértéke
tisztázandó. Ez az ún. effort-diszpnoe a tüdővénák – bronchiális vénák –
szubmukózus vénák balkamra-gyengeség miatti pangására és
következményes légúti vezetőképesség csökkenésre utal.
3. Nyugalmi diszpnoe a fizikai megterheléstől mentes állapotban is érzett
nehézlégzés. A tüdő intersticiális extravaszkuláris víztartalma
megszaporodott, s emiatt a tüdő merevebbé vált. A nehézlégzés érzése tehát
fokozott ventillációs légáramlás nélkül is kialakul.
Az ortopnoés beteg légzése annál nehezebb, minél vízszintesebben
helyezkedik el és annál könnyebb, minél magasabbra elhelyezett felsőtesttel
fekszik („Több párnán" tud csak feküdni). Ez a tünet az alveoláris
folyadéktartalomra utal.
4. Paroxizmális éjszakai diszpnoe a neve annak a fulladásrohamnak, mely a
beteget felriasztja álmából és karjaira támaszkodva az ágy szélén ülve tud
csak lélegezni.
5. Az asthma cardiale az előbbihez hasonló rohamszerű rosszullét, de bőséges,
esetleg rózsaszínűnek mondott („szilvalé”) köpetürítést produkáló, fuldokló
köhögéssel súlyosbítva, cianózis, halálfélelem, pszihomotoros agitáció is
társul. Az alveoláris teret és a légutakat elárasztó pangásos tüdővizenyő
(oedema pulmonum) klinikai megjelenése ez, a kisvérköri congestio
legsúlyosabb s orvosi segítség nélkül rendszerint végzetes formája.
6. Cheyne – Stokes féle periódikus diszpnoe – idős, balszívfél elégtelenségben
szenvedő betegeknél, főleg alvás közben lép fel
A köhögés jellege:
– produktív jellegű a pangásos bronchitis jele. A kisvérköri pangás idült
hörghurut (bronchitis chronica) képében improduktív vagy csak kevés fehér
habos köpetürítéssel járó állandósuló köhögést okozhat, melyet a beteg
fokozott meghűlési hajlamként értékelve ad elő.
– száraz a köhögés; ha a bal szívfél megnagyobbodása okozta mediasztinális
kompresszió következménye;
– véres köpet vagy vérköpés (haemoptoe, haemoptysis) szív-, érrendszeri

betegségekben igen fontos, felderítendő tünet:
- mitrál sztenózis,
- kisvérköri pangás,
- tüdőödéma, tüdőinfarktus során figyelhető meg.
Ha egyidejűleg mellkasi, légzéssel összefüggő fájdalomról is beszámol a beteg,
a pleura is érintett. (16)
A kiválasztó szervek részétől mutatkozó tünetek

Fekvő helyzetben, nyuhalomban a vénás visszafolyás fokozottabb éjszaka
nagyobb mennyiségű vizelet választódik ki (oliguria, nicturia). Később
proteinúria, mikroszkópos hematúria is kialakul a glomerulusok kapillárisainak
ischaemiás károsodása miatt.
A só és víz retenciója következtében kialakulnak az ödémák. A vizenyő
(ödéma) panaszként rendszerint, mint „lábdagadás" jelenik meg a beteg
anamnézisében. Mivel nem minden alsó végtagi duzzanat jelez szív-,
érrendszeri betegséget, részletes, célzott kérdésekkel kell tisztáznunk a beteg
ezen megfigyelésének valószínű kóreredetét.
Súlyossági fokozatai, ill. elhelyezkedése szerint a szívelégtelenségből származó
ödéma lehet szöveti, szervi és testüregi. El kell különíteni a statikus, a renális, a
hipoproteinémiás ödémáktól.
A kardiális ödémáról – nagy vérköri vénás pangással–a betegtől megtudhatjuk,
hogy
(a) eleinte mindkét lábfeje, bokája egyformán és fájdalmatlanul megdagadt
estére, s reggelre leapadt;
(b) később ugyanez a bokák fölé felterjedt, a csontok feletti bőrön az
ujjbenyomatot tésztaként megtartja, s reggelre csak részlegesen apad le;
(c) még súlyosabb panasz, ha a beteg májtáji feszülő fájdalmat észlel, mely
csak eredményes vizelethajtás után enyhül;
(d) a napok, hetek alatt megnőtt „telihas" érzése rendszerint aszcitesz
kialakulására utal. A kis mennyiségü pangásos mellkasi folyadékgyülemet
(hydrothorax) a beteg rendszerint nem szokta észlelni;
(e) a járásra megfájduló, egyoldali alsóvégtag-duzzanat mély vénás
elzáródásra (phlebothrombosis profunda) jellemző anamnesztikus adat.
Ha ezzel egyidejűleg vett észre véres köpetet is a beteg, biztos, hogy
tüdőembóliával szövődött vénás trombózis zajlott le.
Az emésztörendszer részéről
mutatkozó tünetek
A cava és porta területén kialakuló pangás kövtekeztében alakulnak ki.
Tünetei: étvágytalanság, hányinger, hányás.
Pangásos hepatomegália
- tompa fájdalom a jobb bordaív alatt,
- subicterus,
- májfunkcós zavarok- puffadás,
- flatulencia,
- székrekedés vagy hasmenés
Az étkezéseket követő mezenteriális arteriosclerosis miatti vaszkuláris eredetű
tünetcsoportja a claudicatio intestini „hasi angina”.
A központi idegrendszer részéről

mutatkozó tünetek
Alvászavarok: álmatlanság – bal szívfél elégtelenség esetén.
Aluszékonyság: jobb szívfél elégtelenség esetén (nappal aluszékony, éjjel
álmatlan)
Fejfájás pl. magas vérnyomás esetén.
Rövid ideig tartó eszméletvesztés: szinkopé– ritmuszavarokban.
Megtekintés
A beteg járása, ágyban elfoglalt pozíciója, légzése jellegzetes lehet: a
trombózisos lábára sántít, a súlyosan iszkémiás a lábat antalgiás célból
lelógatva tartja, jellegzetes a pericarditises beteg térd-könyök tartása stb.
A szív- és érrendszer vizsgálata szempontjából is fontos tüzetesen szemügyre
vennünk a páciens fejlettségi fokát, testalkatát. A tápláltság foka
szívbetegségekben kóroki (kövérség), vagy mint következményes (cachexia)
tényező szerepelhet.
Az egyenes hát (dorsum plánum) vagy a cipészmell (pectus excavatum) a szív

röntgenképén látható alaki eltérés magyarázatául szolgálhat. A gerinc kóros
görbesége a szív mellkason belüli elhelyezkedési eltéréseit, súlyos esetben a
szív következményes betegségét is okozhatja.
A szívtáj megetekintése:
- elődomborodása – kongenitális kardiopátiák, dilatatív kardiomiopátiák
- behúzódása – pericarditis adesiva jele lehet.
Fiziológiásan a szívcsúcslökés az V. bordaközben, medioclavicularis vonalban
látható. Az emelő jellegű szívcsúcslökés bal kamra hipertrófia jele.
Diffúz prekordiális lüktetés aszténiás alkatú egyéneknél nem patológiás.
Patológiás esetben a IV.-V. bordaközben látható prekordiális lüktetés – jobb
kamra hipertrófia, bal karma-aneurizma jele lehet.
Az epigasztrium lüktetése jobb kamra hipertrófia jele.
A vena jugularis megtekintése:
- a nyaki vénák teltsége: jobb szívfélelégtelenségben, vena cava superior
kompresszió, pericarditis constrictiva, pericarditis exudativa.
- a nyaki vénák pulzációja figyelhető meg tricuspidális inszuficienciában.
A carotis pulzációja, aorta inszuficiencia, ductus Botalli persistens, súlyos
anémiák, esszenciális hiperkinetikus szindróma jele lehett.
Arteriovenózus shunt közelében körülirtan tág, kanyargós, lüktető vénák tűnnek
elő. Vénaelzáródás vagy vénás érmeder-beszűkülés környékén a kollaterálisok
egész hálózata alakulhat ki feltűnő módon: a vena cava superior területén
duzzanattal együtt (Stokes-gallér), a vena portáét érintő esetekben a köldök
körül (caput medusae), a vena cava inferiort megkerülendően az alhas
(hypogastrium) bőrén.
A has-mellkas határán, elöl és oldalt, a bordaívek mentén, a test
hossztengelyével párhuzamos fésűfogszerűen elrendeződő, számos kisvéna-
tágulat (Sahli-féle vénakoszorú) intratorakális nyomásfokozódást jelez.
Pajzsmirigyduzzanat tachikardia okaként tűnhet fel.
A dobverőujjak jellegzetessége, hogy az utolsó ujjpercek (csonthipertrófia
miatt) bunkószerűen megvastagodottak, és rajtuk minden irányban erősen
domború, ún. óraüvegszerű köröm látható. Okozhatja:
- cor pulmonale chronicum,
- endocarditis lenta,
- congenitalis viciumok.
Az egyes testrészek terjedelemben való eltérései hívják fel a figyelmet a

megfelelő érbetegségekre: a dagadt, sötéten pigmentált, esetleg fekélyes végtag
vénás, míg a sorvadt, esetleg üszkös ujjú végtag artériás elzáródásra utal.
A színeltérések a bőrön és a látható nyálkahártyákon fontos diagnosztikus jelek.
A cianózis szív és/vagy tüdő eredetű lehet (centrális cianózis).
A cianózis cardiális oka lehet:
- jobb vagy bal szívfél elégtelenség,
- cor pulmonale,
- veleszületett szívfejlődési rendellenességek.
A perifériás cianózis a helyi véráramlás lelassulása miatt felgyülemlett redukált
hemoglobin jele (pl. hidegben ajkon, rossz vérellátású ujjakon).
Körülírt arcpír vagy cianózis (ún. bohócpír) mitrális vitiumra jellemző.
Az akrocianózis – általános vérkeringési zavar, csökkent véráramlás jele. A
tipikus, enyhén sárga-cianotikus arcszín súlyos májpangást okozó trikuszpidális
elégtelenséget jelez.
A sápadtság (pallor) oka lehet endokarditisz, shock, aorta insuficiencia, aorta
sztenózis. A helyi, körülírt elsápadás, elfehéredés verőeres véráramlási zavarra
utal.
A tejeskávé színű arc specifikus jele a szubakut bakteriális endokarditisnek.
Az elfehéredő, majd elkékülő, végül kipiruló körülírt bőrterület vazoregulációs
zavar egyértelmű tünete (Raynaud-tünet).
Jellegzetes és rendszerint nagyon súlyos tünet a szívbeteg orrának feltűnő
elfehéredése néhány órával (esetleg egy-két nappal) az exitus bekövetkezte
előtt.
Ödémák– jobb szívfél illetve globális szívelégtelenségben jelennek meg.
A feszülő, telt, vastag nyaki vénák, melyek ülve, netán állva is feltűnőek: vagy
a súlyos szívelégtelenséget, vagy a vena cava superiorban a véráramlás
akadályát jelzik.
A nyaki erek feltűnően heves – esetleg az egész fejet ritmikusan megmoccantó
(ún. Musset-tünet) lüktetése aortainszufficienciára jellemző.
A kanyargóssá tágult artéria temporalis vagy a könyökhajlat táján láthatóvá
vált artéria brachialis mintegy vonagló lüktetése (Jendrassik-féle kartünet)
atherosclerosis jele.
A pozitív vénapulzus a nyaki vénák szívciklusonkénti egyetlen, nagy, szisztolés,
lüktető felduzzadása, a jobb kamra és a jobb pitvar között kórosan regurgitáló
vér következménye. Kapillárispulzáció a szív ritmusában fokozódó és

csökkenő pír a körmökön, esetleg tenyéren, homlokon: aortaregurgitáció súlyos
tünete.(16)
Tapintás
A tapintandó testrésztől függően állítjuk be a páciens testhelyzeté.
Álló betegen lehet legjobban megvizsgálni a visszértágulatok súlyosságát. A
comb körleszorítása után lefektetett és lábát felemelő betegben az addig
pattanásig feszült visszértágulatok gyors eltűnése a mély vénák jó
átjárhatóságának diagnosztikus bizonyítéka.
Bal oldalára fordított betegen lehet legjobban tappintani a szívcsúcslökést.
Tartósan fekvő beteg bőr alatti vizenyője az alsó végtagok helyett a
keresztcsonttájon mint hidrosztatikai mélyponton figyelhető meg leghamarabb.
Fekvő testhelyzetű betegen tapintással keressük meg a szívcsúcsot és
érzékeljük jellegzetességeit. A szívcsúcslökés tapintása fiziológiás esetben az
V. bordaközben medioklavikuláris vonalban, a medioszternális vonaltól 8-10
cm-re történik. Bal oldalfekvésben kb. 2 cm-rel tolódik balra, jobb
oldalfekvésben 1 cm-rel jobbra tolódik.
Kiterjedése – 4 cm2-nél kissebb, ha ennél nagyobb, bal kamra hipertrófiára utal.
Oldalra, esetleg lefelé is helyeződött csúcslökés (diszlokáció), többnyire
méretbeli szíveltérés (hipertrófia és/vagy dilatáció) tünete.
Eltolódása
- balra jobb kamra megnagyobbodás jele
- lefele és balra vagy csak lefele – bal kamra hipertrófia jele.
Amplitúdója
a. kicsi gyengén tapintható:
- elhízott személyeknél,
- emfizémás betegnél,
- perikarditisz esetén.
b. emelő jellegű, azaz a szisztolés felemelkedés szintjét kissé megtartó,
erőteljes csúcslökés bal kamra-nagyobbodás következménye. Ha
kiterjedése is nagyobb (mint 4 cm2), akkor minden szisztoléban boltív szerű
elődomborodás figyelhető meg „choc en dome”- kifejezett bal kamra
hipertrófia esetén jelenik meg.
A gyomortáj (epigastrium) területén is tapintható lüktetés jobbkamra-tágulat

jele. A hasban mélyen tágult, kanyargós, lüktető képlet az ektáziás aorta.
Esetleges aneurysma-ruptura veszélye miatt csak igen óvatosan tapintandó!
A precordiális lüktetések tapintása:
- a szegycsont bal oldalán infarktus utáni szívaneurizma
- a szegycsont jobb oldalán - aorta ascendens aneurizma.
- a jugulumban tapintható lüktetés és/vagy surranás mellkasi
(posztsztenotikus vagy aneurizmás) aortatágulatot jelez.
Tapintható szívhangok keresése: a nagyerek (aorta, pulmonalis) szájadékaiban,
ha a vérnyomás a nagy- vagy a kis-vérkörben emelkedett, a megfelelő
szemilunáris zárás rezdülése a szívbázison (II-III. bordaközben paraszternálisan)
tenyérrel érezhető.
- Tapintható II. hang a pulmonális hallgatózási helye felett – kisvérköri
hipertónia jele,
- tapintható II. hang az aorta hallgatózási hely felett – nagyvérköri hipertónia
jele,
- tapintható I. hang a szívcsúcs felett – mitrális sztenózis jele.
Tapintható zörejek és surranások. Hasonlóképpen a merev zsugorodott
szívbillentyűk vagy kitágult kamraüregek miatt keletkező turbulenciák
tapintható surranást okozhatnak. A zörejek akkor vállnak tapinthatóvá, ha
súlyos organikus szívelváltozások vannak jelen, meg kell keresni a surranás
punctum maximumát és azt, hogy a szívciklus melyik fázisában tapintható –
szisztoléban vagy diasztoléban:
- A diasztolés surranás a szívcsúcs felett – mitrális sztenózis jele.
- Szisztolés surranás a bal II. bordaközben parasternálisan – pulmonális
sztenózis,
- szisztolés surranás a jobb II. bordaközben parasternálisan – aorta sztenózis
jele.
- Szisztolo-diasztolés surranást adhat a II. bordaközben parasternálisan
ductus Botalli persistens.
- Szisztolés surranás a bal III.-IV. bordaközben parasternálisan kamrai
szeptum defektus jele lehet.
Tapintással tájékozódunk a bőrfelszín hőmérsékletéről is, mely a tapintott
terület vérellátásától függ.
A már említett cianózisok elkülönítésében a centrális eredetű lehet

testhőmérsékletű, meleg, míg a perifériás hűvös (hideg cianózis);
Az ödémák közül a kardiális eredetű általában hideg tappintatú;
A visszérgyulladás is bőrhőmérséklet-eltéréssel jár: melegebbnek érezzük az
érintett oldalt.
A pulzus. A verőérrendszernek több olyan pontja, szakasza van, ahol az artériák
rendesen tapinthatók.
Ezek:
- a halánték,
- a nyak,
- a kulcscsont feletti árok,
- a hónalj, a könyökhajlat,
- a csukló radiális voláris oldala,
- a lágyékhajlat,
- a térdhajlat,
- a belbokák mögött és
- a lábháton.
A végtagereket a periféria felől kezdjük megkeresni.
A carotisok lüktetését egyszerre csak mindig egy oldalon tapintjuk, ügyelve,
hogy szívritmuszavart ne váltsunk ki, ha úgynevezett carotis sinus-
hyperaesthaesiája lenne a betegnek.
Az artéria dorsalis paedis vagy az artéria tibialis posterior belboka mögötti
ágának lüktetése néha csak sejthetően tapintható. Tapintó újjbegyünkben
érezhető saját pulzusunktól ilyenkor úgy lehet elkülöníteni, hogy ritmusát előbb
a páciensen, majd önmagunkon másutt is észlelt (pl. radiális) pulzus ütemével
vetjük össze.
A pulzusszám a percenkénti érlökések száma. Ritmusos szívműködés esetén
nem sokat tévedünk ha a fél percig számolt értéket szorozzuk 2-vel. Teljes
aritmia vagy extraszisztolék esetében csak legalább 1 percnyi számolás lehet
elég megbízható!
Ütemességét megítélve az érverés lehet:
1. ritmusos és
2. aritmiás.
A belégzésre kissé megszaporodó, kilégzésre gyérülő légzési aritmia csak
ritkán kóros.
A szapora a frekvens, a gyér a rarus pulzus.

Attól függően, hogy mekkora erőt kell a lüktető artéria radiálisra gyakorolni
ahhoz, hogy teljesen összenyomjuk, beszélünk könnyen vagy nehezen
elnyomható pulzusról (pulsus mollis, durus).
Az érlökés az érfal kitérésétől függően lehet alacsony (parvus) vagy magas
(altus). A kitérés sebessége (meredeksége) lehet lassú (tardus) vagy gyors
(celer). Az egyenletes teltségű, magasságú, sebességű és keménységű pulzus:
aequalis, ellentéte az inaequalis.
A pulsus celer et altus, az úgynevezett peckelő pulzus, aortaregurgitácjóra
jellemző (aortainszufficiencia, a-v fisztula, ductus Botalli persistens).
Aortastenosisban a pulzus tardus et parvus.
A pulsus parvus+frequens+mollis együttvéve a filiformis pulzus, amely kevés
keringő vérmermyiség jele (hipovolémia kollapszusban, sokkban).
Pulsus paradoxus mechanicus a neve a belégzésre parvussá váló pulzusnak,
mely a kavális beáramlást leszorító konstriktív perikardiális letapadások jele.
Pulsus paradoxus dynamicus a belégzésre beáramló vénás túlfeszítés és kamrai
rosttúlnyújtás okozta verőtérfogat-csökkenés perifériás jeleként, csak súlyos
myokardiumtágulás és gyengeség esetén alakulhat ki.
Aritmiás pulzus.
1. Extrasistolé esetén lehet minden extraütés egymással azonos, de az
alapritmusétól eltérő minőségű; teltsége rendszerint a megelőző diasztole
hosszától függ. Ha a korai extraszisztole (ES) utáni ütés nem nagyobb, ez
muszkuláris aortastenosis jele lehet (Brockenbrough-féle jel).
2. Összesen kétféle minőségű érlökés egyenként váltogatja egymást: pulsus
alternans. Szívelégtelenség jele.
3. Teljesen aritmiás pulzus: minden ütés közötti idő különböző. Ez az
arrythmia absoluta, s hátterében pitvarfibrilláció húzódik meg. A
megelőző diasztolétől függően minden ütés más verőtérfogatú, ezért a
pulzus teltsége is más és más ütésenként: irreguláris et inaequalis. Ha
tachiaritmiában az üres ütések miatt a periférián a szívverésnél gyérebb a
frekvencia akkor beszélünk pulzus deficitről.
Ha a típusos helyeken az érlökés nem tapintható, az kóros verőérbeszűkülés
jele.
Előfordul, hogy rendellenes helyen vagy mértékben lehet érlökést tapintani.
Ilyen pl. a bordák alsó szélén megjelenő pulzáció coarctatio aortáéban.
A keringési betegségek diagnosztikájához tartozóan tapintással észleljük a

kardiális keringési elégtelenség miatt megduzzadt, lekerekített szélű, sima
felszínű, tömött tapintású májat; lüktető májat tapinthatunk súlyos
trikuszpidális inszufficienciában; konstriktív pericarditisban, a vénás beáramlás
idült akadályozottsága miatt indurált hepatosplenomegalia tapintható.
Kopogtatás
A szív maximális, frontális síkbeli kiterjedését a relatív szív-tompulat határainak

kikopogtatásával állapíthatjuk meg. Első lépésben meghatározzuk a
szívcsúcslökés helyét és azt megjelöljük. Ezt követően meghatározzuk a
májtompulat felső határát a jobb medioclavicularis vonalban. A májtompulat felett
kopogtatva, a sternum felé haladva kopogtatjuk ki a szívtompulat jobb határát. Ha
a szegycsont széléig nem kapunk tompulatot, a szívhatárt a szegycsont jobb széle
fogja képezni, míg az alsó határát az a vízszintes vonal, amely összeköti a
szívcsúcslökést a májtompulattal. A szegycsont és a májtompulat által bezárt szög
(cardiohepaticus szöglet) ilyenkor derékszögü. A szívtompulat felső határárát
fentről lefelé haladva a bal medioclavicularis vonalban kopogtatva határozzuk
meg. Ezt rendszerint a III. bordaközben (III. borda alsó széle vagy a IV. borda
felső széle) találjuk. A bal oldalát sugarasan kopogtatva felülről befelé haladva
határozzuk meg. Normálisan egy olyan ívet kapunk, amely a szívcsúcsot köti
össze a III. borda felső szélével a sternum bal szélén.
Normális viszonyok között a szívtompulat határai:

• felső határa a III. bordaköz (III. borda alsó széle),
• bal határa a szívcsúcslökés helye és a felső határát összekötő ív, amelyet a
bal kamra, a bal pitvar és az artéria pulmonalis alkot, 1-2 cm-rel a
medioklavikuláris vonalon belül van a rendes helye.
• jobb határa a szegycsont jobb széle (a jobb pitvar, a vena cava superior és
az aorta képezi),
• alsó határa a májtompulat felső szélét a szívcsúcslökéssel összekötő vonal
(legnagyobb részét a jobb kamra képezi).
A II. bordaköz a sternum jobb- és baloldalán képezi a szív bázisának
határát.
A relatív szívtompulaton belül, gyenge kopogtatással egy kisebb terület
deríthető fel. Ez az abszolút szívtompulat, az a terület, amelyen a szív
közvetlenül nekifekszik az elülső mellkasfalnak.
A szívtompulat megnagyobbodása
A szívizom hipertrófiája egymagában nem vezet a szív nagyságának a
változásához, így a szívtompulat nagyságát sem változtatja meg. Ha egy vagy
több szívüreg kitágul, a szívtompulat nagysága és alakja megváltozik.
Megnagyobbodik a következő esetekben:
• a jobb kamra tágulata a szívtompulatot megnöveli jobbra, balra
• a bal kamra tágulata balra és lefelé,
• a jobb pitvar tágulata jobbra,
• a bal pitvar tágulata fölfelé.
A bal pitvar nagyfokú tágulata a bal intervertebroscapularis térben okozhat
tompulatot a Th. 6- és Th. 7 csigolyák magasságában.
Perikardiális folyadékgyülem is tágíthatja az abszolút szívtompulat határait.
Extracardialis okokból megváltozó szívtompulat
- emphysema a szívtompulat megkisebbedését vagy eltűnését okozhatja
- baloldali pneumothorax a szívtompulat megkisebbedik vagy áttolódik jobb
oldalra.
- magas vagy mély rekeszállás a szívtompulatot felfelé vagy változtathatja.
- pleuralis folyadékgyülem, fibrothorax, callus, atelectasia szívtompulatot
áthúzhatja vagy áttolhatja a jobb, illetve a bal mellkasfélbe.
Hallgatózás
A szívben és az erekben ép felépítésbeli és működésbeli viszonyok között a
véráramlás lamináris és az egyidejűleg észlelhető nyomásváltozások csak rövid
hangokat keltenek, de nem keltenek zörejeket. A szívbillentyűk nyitása, illetve

zárása alkalmával a vér hirtelen felgyorsulása, illetve lelassulása impulzusként
hat a struktúrákra, és hangot hallat: az első és a második szívhangot.
A stethoscop membránját kell használni a relatíve magas frekvenciájú hangok
és harangját az alacsony frekvenciájú hangok vizsgálatához. A testhelyzetet
többféleképpen is szükséges lehet beállíttatnunk hallgatózáskor: háton fekve, a
bal oldalán fekve, fej fölé helyezett karokkal és ülve, állva kissé előrehajolva,
guggolva. A testhelyzetváltoztatás egyrészt a szív mellkasbeli helyzetét (a
mellkasfalhoz közeledést vagy távolodást), másrészt a véráramlást befolyásolja,
szándékunk szerint. Az aortainsufficientia és a pericarditises dörzszörej például
legjobban ülő helyzetben, előrehajláskor, a kilégzés végén hallható legjobban,
mivel ezek a manőverek a szívet a mellkasfalhoz a lehető legközelebb hozzák.
A csúcsi galoppritmusok, a mitralis stenosis zöreje legjobban a beteg bal oldal
fekvő helyzetében lehet hallható. A mitralis prolapsus clickje és késő szisztolés
zöreje álláskor felerősödik. Bizonyos esetekben a légzés és egyes műfogások
(mint például a Valsalva-manőver) hatása a szívhangokra, zörejekre segít a
cardialis eltérés azonosításában. (25)
A szívműködés meghallgatásának, az ép és kóros hangjelenségek keletkezési
helyének közelsége és/vagy felszínre jutása szempontjából optimális, típusos
hallgatózása helyei vannak:
- a szívcsúcs, mely a mitrális szájadék,
- a bal II. bordaköz (bk.) parasternálisan, mely az artéria pulmonalis,
- a jobb II. bordaköz. parasternális., mely az aortastenosis zörejeinek
észlelésére a legalkalmasabb.
- a bal III. bordaköz paraszternálisan („Botkin Erb -pont"), mely az aorta és
pulmonális szájadék anatómiai vetülete.
- a szegycsont alsó harmadában trikuszpidális és hiányos kamrai sövény
Szívhangok:
Normálisan két szívhang hallható, az első szívhang (S1) és a második szívhang
(S2). Az I a szistolé kezdetén jön létre, a mitralis és a tricuspidalis billentyű
záródása következtében és legjobban az Erb-ponton hallható. Az aortabillentyű
(A2) és a pulmonalis billentyű (P2) záródása a végszistoléban hozza létre az S2-t
a szívbázison (a jobb és bal II-bordaközben-parasternálisan) hallható legjobban.
Az A2 és a P2 majdnem egy időben jön létre a kilégzés végén. Belégzéskor
azonban a vénás visszaáramlás a jobb szívfélbe fokozódik az intrathoracalis
nyomás csökkenése következtében, és a bal szívfélbe történő áramlás csökken a

pulmonalis erek megnövekedett befogadóképessége következtében. Mindezek a
változások a P2 késését és az A2 előbbre kerülését eredményezik, aminek
következtében az A2 és a P2 átmenetileg szétválik belégzésben, és egybeesik
egymással kilégzésben. A P2 normálisan kevésbé hangos, mint az A2, és
legjobban a sternum bal oldalán, a második bordaközben hallható. (26)
A korai diastolés szívhang (S3) alacsony frekvenciájú hang, amelyet legjobban a
maximális szívcsúcslökés helyére gyenge nyomással ráhelyezett stethoscop
harangjával lehet meghallani bal oldalfekvő helyzetben fekvő betegen. A bal
kamra korai diastoléban létrejövő gyors telődésekor keletkezik, és a 20-as
életévek elején lévő fiataloknál fiziológiás. Ennél idősebbekben hallható S3 bal
vagy jobb kamrai elégtelenséget vagy volumenterhelést jelent. Bal kamrai
galopphangok nem hallhatók jelentős mitralis stenosis esetén. A jobb kamrai
S3-at a sternum bal szélén vagy néha az epigastrium felett lehet hallani,
belégzéskor intenzitása fokozódik. (27, 28) Az S3-at el kell különíteni más kora
diastolés hanjelenségektől például a szélesen hasadt S2-től, a mitralis stenosis
nyitási kattanásától (opening snap), a bal pitvari myxomában előforduló tumor-
ploptól (huppanás), illetve a constrictiv pericarditisben előforduló pericardíalis
knocktól (koppanás vagy pericardíalis tágulási hang). (29)
A IV. szívhang (S4) a késői diastolés kamrai telődés idején jön létre, amely a
pitvari contractio következménye. Az S4 általában kóros, csökkent kamrai
compliance-szel járó állapotokban fordul elő (nem szistolés dysfunctiót jelez).
Bal kamrai S4 hypertoniában, aortastenosisban, hypertrophiás obstructiv
cardiomyopathiában és myocardialis infarctusban hallható. Jobb kamrai S4
pulmonalis hypertensióban és pulmonalis stenosisban fordul elő. Az S4
pitvarfibrillatióban nem fordul elő! Mellkasi fájdalommal együtt jelentkező
átmeneti S4-galopp ischaemiára utal. (30)
Ha a III. és a IV. hangjelenség tachikardia miatt eggyé olvad, szummációs
galopp a neve, s természetesen kóros jelként értékeljük.
A felsorolt hangok között hallható további impulzusszerű nagyfrekvenciájú
hangjelenségeket csattanás, kattanás, klikk kifejezésekkel szokás jelölni.
A hallgatózást a szívcsúcson kezdjük. Azonosítjuk az I. hangot: ez a hosszabb
(diasztolés) szünet után jelentkezik, s a carotispulzus emelkedése követi.
Szisztolés-diasztolés időtartam-egyenlőség (tachikardia) esetén ez a pulzushoz
való viszony lehet az egyetlen ismertetőjel. Az I. hang tompább, kissé hosszabb
is, mint a II. hang, és punctum maximuma (p.m.) az apexen vagy a bal. IV.
bordaközben parasternálisan van. Azonosítjuk a II. hangot, mely az I. hang

felismeréséből adódik, ha nincs több hang. Ha több hang is van, akkor azokat is
megpróbáljuk elhelyezni a szívciklusban:
Három hang esetén a harmadik hangjelenség
1. lehet a szisztoléban:
– közvetlen az I. hang után ún. hasadt I. hangot adva (pl. bal szárblokkban),
– az I. és a II. hang között a protoszisztolés csattanás (pl. pulmonális
valvuláris sztenózis); de lehet a szisztole közepén vagy második felében
(mező- vagy teleszisztole) mint kattanás (klikk, pl. mitrális prolapszus,
azaz a bikuszpidális vitorla szisztolés kifordulása a pitvar felé, papilláris
izom és/vagy ínhúr-billentyű strukturális hibája miatt);
2. lehet a diasztoléban:
– közvetlenül a II. hang után ún. hasadt II. hang, mely a bázisról vezetődik a
csúcsra, tehát a bázis felé erősödik (pl. jobb szárblokkban),
– a kora diasztoléban (a II. hang után) magas frekvenciájú hangjelenség:
nyitási kattanás (opening snap, rövidítve o.s., pl. mitrális sztenózis-ban),
– a II. hang után (több, mint 100 ms-mal) a már említett telődési hang (S3),
(31)
– az első hang előtt, a már említett pitvari hang (S4);(32)
3. bárhol a szívciklusban megjelenhet klikk, mely nem hemodinamikai, hanem
perikardiális eredetű.
Műbillentyű eredetű hangok. Ez utóbbiak azonosítása részben az anamnézis,
részben a szisztolés (diasztolés) periódushatárokhoz kötöttségük, részben
kemény anyagra jellemző szisztolés koppanó hangjuk miatt nem nehéz. A
beültetett biológiai billentyű hangja nem tér el jellemző módon a fiziológiástól.
Az apex és az endoapex területén folytatva még a hallgatózást, megfigyeljük a
hangok intenzitását vagy intenzitásváltozásait.
Az S1 hang intenzitása lehet erősebb, gyengébb és változó.
A hangosabb I. hang dobbanó jellegű, ha minden ütésnél a rövidebb
erőteljesebb hang a szisztólé elején keletkezik (pl. mitrális sztenózisban).
A halkabb I hang tompa jellegű vagy akár alig hallható lehet (pl.
szívizombetegségben).
I. hang változó intenzitású lehet:

(a) arrhythmia absolutában; minél
rövidebb a megelőző diasztole,
annál halkabb az I. hang;
(b) pitvar-kamrai disszociáció
esetén. Egyesekben ez
ágyúdörejszerű lehet (bruit de
canon), pl atrioventrikuláris
blokk estén.
Az S2 eltéréseit kóros intenzitás
vagy időzítés okozhatja.
Egykomponensű S2 hallható, ha akár
az A2, akár a P2 intenzitása valamilyen
okból jelentősen csökken.
Az S2 perzisztáló hasadtsága a
normális légzési variáció megtartott-
sága mellett akkor jön létre, ha a P2
késik, vagy néha ha az A2 korábban
jön, mint például mitralis regurgi-
tatio vagy kamrai septumdefectus
esetén.
Az S2 fixált hasadtsága pitvari
septumdefectusra vagy súlyos
pulmonalis-stenosisra utal. Az S2
paradox hasadtsága (a P2 megelőzi a
A2-t kilégzésben, és egybeesik az A2-
vel belégzésben) olyan állapotokban
jön létre, amelyek az A2-t késleltetik.
Erre példa a bal Tawara-szár block és
a súlyos aortastenosis.
A normális billentyűk nyitódáskor
nem adnak hangot. Azonban a
kóros, de nem merev billentyű egy
entitási hangot hozhat létre, amelyet
clicknek nevezünk.
Protoszisztolés kattanás – a szisztole
elején hallható az I. hang után, és a
szemilunáris billentyűk nyitása vagy az I. hang vaszkuláris komponensének

felerősödése okozza
- az aorta fölött hallható – valvuláris aorta sztenózis vagy aorta ascendens
dilatáció esetén.
- a pulmonális fölött hallható protoszisztólés kattanás a pulmonális sztenózis
jele.
Közép- és késő szistolés click, amelyet gyakran késő szistolés zörej követ,
mitralis prolapsusban fordul elő. A click a mitralis billentyű hirtelen
megfeszülésének következtében jön létre a billentyű pitvarba történő
beboltosulásakor.
Egy vagy több click is hallható lehet, a systole bármely szakaszában
létrejöhetnek, de általában az ejectiós hangnál későbbi hangjelenségek. A
clickek és a társuló zörej változik fiziológiás manőverekre.
Korai diastolés nyitási hang hallható mitralis vagy tricuspidalis stenosisban, ha
a billentyű nem merev. A mitralis stenosis nyitási „kattanása" (opening snap,
OS) a diastoléban korábban jön létre és magasabb frekvenciájú, mint az S3-
galopp, és a maximális csúcslökés helyétől valamennyire medialisan hallható
általában. Minél súlyosabb a stenosis, annál korábbi az opening snap, tehát
annál közelebb lesz a S2-höz; mivel minél magasabb a bal pitvari nyomás,
annál hamarabb nyílik meg a billentyű az isovolumetrtás relaxatio kezdete után.
Az opening snap eltűnik, ha a stenoticus AV-billentyű elmeszesedik és
merevvé válik.
A pericardialis knock (koppanás vagy pericardialis tágulási hang) korai
diastolés hang, amelynek elkülönítése az S3-galopptól nehéz lehet, constrictiv
pericarditisben hallható.
Egy másik kóros korai diastolés hang a tumor-plop (huppanás), amely pitvari
myxomás betegekben fordul elő.
Szívzörejek. A szívzörejek a szívhangoknál hosszabb ideig tartó vibrációk,
amelyeket turbulens áramlás okoz. A zörejek lehetnek diastolésak vagy
szistolésak, és intenzitásuk szerint is osztályozhatók.(33) A hangok és a zörejek
megfigyelésekor az alábbiakra kell kitérnünk és ezeket a leletben is meg kell
fogalmaznunk:
1. a leghangosabban hallható (punctum maximum) hely megjelölése,
2. a hangjelenség szívciklusbeli elhelyezkedése,
3. a hangjelenség tartama,
4. a hangjelenség intenzitása és magassága, jellege,
6. a hangjelenség esetleges tovaterjedésének, vezetődésének iránya,

7. a hangjelenség megváltozása testhelyzettel, légzéssel, esetleg más
manőverrel vagy gyógyszerekkel kiváltva. (34)
Intenzitása alapján rendszerint hatféle fokozatú lehet a zörej:
1) 1/6-os, ha alig sejthetően halk, csak figyelmes, hosszabb hallgatózás után
hallható zörej
2) 2/6-os, ha halk ugyan, de biztosan hallható,
3) 3/6-os, ha jól hallható,
4) 4/6-os, hangos, erős, surranás formájában is tapintható a zörej
5) 5/6-os, akkor is hallható – zörej – ha a sztetoszkóp membránjának csak egy
részét helyezzük a bőrre.
6) 6/6-os, a legerősebb zörej, mely akkor is hallható, ha a sztetoszkóp
membránját nem helyezzük a mellkasfalra csak kis távolságra tartjuk a
hallgatózási pont felett
Szisztolés a zörej, ha az I. és a II. hang között hallatszik.
Holoszisztolés a zörej, ha kitölti az I-II. hang közötti időtartamot.
A nem holoszisztolés zörej lehet protoszisztolés, mezoszisztolés, teleszisztolés
attól függően, hogy a kora-, közép- vagy végszisztoléban hallatszik. (35)
Magassága (tonalitása) szerint lehet a zörej: magas (pl. „vijjogó"), közepes
(„fúvó"), mély („görgő").
Jellege szerint megkülönböztetünk elhalkuló (decrescendo), felerősödő
(crescendo), crescendo-decrescendo (orsózörej) és egyenletes intenzitású zörejt.
Szisztólés zörejek: Panszisztolés (holoszisztolés) zörej – az egész szisztolé
ideje alatt hallható-oka mitrál-inszuficiencia, trikuszpidális inszuficiencia,
kamrai szeptumdefektus. (36)
Szisztolés ejekciós zörej – durva, kaparó jellegű, mély tonalitású zörej, mely
crescendo – descescendo jellegű oka lehet aorta sztenózis, pulmonális
sztenózis, pitvari szeptumdefektus. A coarctatio aortae ejectiós szistolés zöreje
a systole későbbi szakaszán hallható, mint a valvularis eredetű ejectiós
szisztolés zörejek.
A bal második bordaközben hallható halk, korai maximumú szistolés ejectiós
zörej egyes emberekben normális hallgatózást lelet lehet, különösen
fiatalabbakban és hyperkinesissel járó állapotokban, mint például anaemia,
thyreotoxicosis, fizikai terhelés és terhesség. (37)
Teleszisztolés zörej - a szisztolé végén hallható, a II. hang fele crescendo

jellegű- koszorúér keringési zavar miatt kialakuló papilláris izom elégtelenség
és következményes mitrál inszuficiencia erdménye infarktus után, angina
pectoris esetén. Mitrális prolapszus esetén – ilyenkor mezoszisztolés
kattanással kezdődik Valsalva-manőver vagy hirtelen felállás hatására a click
az S1 hez közelít, és a zörej időtartama is megnyúlik. Tricuspidalis regurgitatio
intenzitása, mint más jobb oldali zörejeké is, belégzéskor fokozódik (hacsak
nincs társuló jobb kamra elégtelenség is).
A diasztolés zörejek lehetnek: koradiasztolés, közép vagy mezodiasztolés és
preszisztolés idejűek. A diastolés zörejek mindig kórosak!
Jellegük lehet decrescendo, crescendo, esetleg egyenletesen „görgő".
Protodiasztolés regurgitációs zörej: korai decrescendo zörejt okoz az aorta- és
a pulmonalis regurgitatio. Az aortaregurgitatio a szemilunáris billentyűk
elégtelenségének a jele lehet elsődleges, valvularis vagy másodlagos, amely az
aortagyürü tágulata következtében jön létre. A pulmonalis regurgitatio is lehet
valvularis vagy másodlagos, amely a pulmonalis gyürü tágulatának a
következménye (Graham-Steell_zörej).
Diasztolés telődési zörej: mitralis vagy tricuspidalis stenosis alacsony
frekvenciájú, descrescendo, gördülő jellegű zörejt hozhat létre de okozhatja
fokozott diastolés áramlás nonstenoticus billentyűn keresztül is, úgynevezett
relatív atrioventrikuláris szűkület. A „relatív" itt azt fejezi ki, hogy a nem szűk
szájadékhoz képest túl sok vér áramlik át, s a gyorsuló telődés vége felé olyan
sebességet ér el, hogy átmenetileg turbulenssé válik (Carey–Coombs-zörej), pl.
nagy mitrális inszufficienciában vagy pitvari sövényhiány esetén a
trikuszpidális ép szájadékban, vagy az áramlás útjába eső non-valvularis
obstructio (például pitvari myxoma) miatt.
Gördülő jellegű, diastolés zörejt lehet hallani súlyos, krónikus jelegű
aortainsufficientiában is (Austin-Flint-zörej).
Preszisztolés zörej: az I. hang előtt hallató, crescendo jellegű zörej- mitrál
sztenózis, trikuszpidális sztenózis jele lehet.
Continua típusú vagy „gépzörej" („lokomotívzörej") hallható olyan laesiók
esetén, amelyek mind systoléban, mind diastoléban turbulens áramlást okoznak
az szívciklus során fennálló nyomásgradiens következtében.
Pericardialís dörzszörej pericarditis sicca és exudativa kezdeti szakaszában
jönnek léltre. Kaparó jellegű hóropogásszerű zörejek, a szívtompulatnak
megfelelően hallhatók legjobban a sternum bal széle mentén miközben a beteg
előrehajol és kilégzésben visszatartja a levegőt. Három komponense van: az
egyik pitvari szistoléban, a másik a kamrai contractio alatt, és a harmadik a

gyors koradiastolés kamrai telődés alatt keletkezi, . a légzőmozgások nem
befolyásolják.
A bal szívfélben keletkező zörejeket a jobb szívfélbeliektől a légzési vagy a
testhelyzeti műfogásokkal különítjük el: a vénás visszaáramlás fokozódását
kiváltó próbák (belégzés, lefektetés) hatására erősödő zörejek a jobb szívfélben
keletkeznek (pl. trikuszpidális inszufficienciában belégzésre erősödő szisztolés
zörej az úgynevezett Rivero– Carvallo-féle jel).
Pleuropericardiális dörzszörej olyankor fordulnak elő, ha a pericarditissel
egyidőben pleuritisz is fennáll a zörejek ütemét ez esetben a légzőmozgások is
befolyásolják
A szisztolo-diasztolés kontinuális zörejekre az jellemző, hogy az I. hang után
kis szünetet követően crescendo jelleggel indulnak, majd a II. hangon át is
tovább folytatódva a diasztoléban decrescendo érnek véget. Arteriovenózus
érösszeköttetésekre jellemző ez a zörejtípus (pl. ductus Botalli persistens, aorto-
atriális fisztula, sinus Valsalva ruptúrája, a koronáriák malformációi).
Ha a szisztoléban, majd a diasztoléban is keletkezik zörej, de ezek nem
kontinuálisak, akkor nem helyes „szisztolo-diasztolés"-nek nevezni, inkább
„szisztolés és diasztolés zörej"-nek. Ilyen zörejek a különböző vitiumok
kombinációi esetén hallhatók.
A kardiovaszkuláris vizsgálat hallgatózása kiterjed az erek meghallgatására is.
Érhangok a helybéli pulzustérfogat átmeneti befogadásához nem eléggé
tágulékony érfalat jeleznek. Lehet tehát ép érfal, de túl nagy pulzustérfogat (pl.
aortainszufficienciában vagy extrém keringési hiperkinézisben a „koppanó
femoralis érhang"), lehet azonban normális pulzustérfogat mellett is érhang, ha
az érfal merevebb (pl. atherosclerosisban).
A mellkason hátul az interszkapuláris térben zörej jelenhet meg
aortacoarctatióban vagy az artéria pulmonalis ág szűkülete esetében.
A szupraklavikuláris árokban az artéria subclaviá, a könyökhajlatban az artéria
brachialis, a lágyékhajlatban az artéria femoralis felett hallgatózunk. Minden
hangjelenség kórosnak számít, ha nem mi váltjuk ki azzal, hogy a kelleténél
jobban rányomjuk a hallgatót.
A nyaki vénás hálózat felett néha szisztolés és diastolés hangok hallhatók,
amelyet vénás morajlásnak nevezünk. A vénás morajlás eltűnik a testhelyzet
változására vagy a vénára gyakorolt enyhe nyomás hatására. Nem pathologiás,
de gondolni kell rá a zörejek differenciáldiagnózisában.
A szívbetegségek tünetcsoportja
A billentyűhibák tünetcsoportja
Stenosis ostii venosi sinistri (mitralis stenosis)

Lényege a mitrális billentyű szűkülete, amit – rheumás endocarditist követően –
a billentyűk commissuráinak összenövése és a szájadékot alkotó gyűrű
zsugorodása okoz. A szűkület olyan fokot érhet el, hogy csupán a kisujj hegyét
fogadja be (gomblyuk stenosis). Fejlődési rendellenesség csak igen ritkán okoz
mitralis obstrukciót.
A mitralis stenosis hemodinamikai következménye, hogy a bal pitvar a diastole
alatt nem tudja tartalmát megfelelően kiüríteni a bal kamra felé, tehát kitágul,
majd hipertrofizál.
A bal pitvarban megnő a nyomás, ami visszahat a kisvérkörre: először a
pulmonalis vénás, majd az artériás nyomás is fokozódik, és a nyomás
növekedésének legyőzésére a jobb kamra is hipertrofizál. A mitralis stenosist
tehát a jobb kamra kompenzálja; a bal kamra nem vesz részt a
kompenzációban, sőt tiszta stenosis esetében inkább atrophiássá válik, mert a
normálisnál kevesebb vérmennyiséget kap és ürít ki.
Szubjektiv tünetek:
- nehézlégzés: eleinte efort diszpnoe, majd paroxizmális éjszakai diszpnoe,
végül nyugalmi diszpnoe és ortopnoe
- köhögés, köpetürítés: pangásos bronchitisz jelei, esetleg hemoptoe súlyos
esetben akut tüdőödéma is felléphet
Megtekintés: A mitralis stenosisos beteg arca jellegzetes: az orcák és az ajak
cianotikusak, ugyanakkor perioralis sápadtság van. Telt nyaki vénák,
hepatomegália, ödémák epigasztiális lüktetés.
Tapintás: A szívcsúcslökés gyors, élénk, normális helyen van, vagy balra
kihelyezett. Ritkán tapintható a szívcsúcson az I. hang. A zörej gyakran
diastolés surranás alakjában tapintható. A diastolés surranás egymagában is
kórjelző stenosis osti venosi sinistrire.
Kopogtatás: a szívtompulat elsősorban jobb felé és felfelé nő meg, bal felé csak
abban az esetben találjuk nagyobbnak a szívtompulatot, ha a jobb kamra
tágulata igen nagyfokú vagy a stenosis a kéthegyű billentyű elégtelenségével

szövődött.
Hallgatózás. A mitrál stenosis jellegzetes mély zöreje a diastoléban hallható

akkor, amikor a vér a szűkült ostiumon keresztül a bal pitvarból a bal kamrába
áramlik. Enyhébb esetekben a zörej csupán a diastole végén (a praesystoléban)
hallható, mert ilyenkor a bal pitvar összehúzódása folytán a vér áramlása
gyorsul. A diastolés zörej néha csupán tornáztatás után jelenik meg, mert
ilyenkor a véráramlás gyorsul.(38)
A praesystolés zörejt, amely dobbanó I. hanggal végződik, crescendo
jellegűnek halljuk. Súlyosabb esetekben a zörej az egész diastolét kitölti.
Pitvarfibrilláció esetén a bal pitvar aktív működése teljesen megszűnik a
praesystolés zörejrész eltűnik, arrhythmia absoluta jelenik meg.
A diastolés hang után a szívcsúcson és attól kissé befelé accessorius hangot
hallunk; az opening snap (nyitási kattanás, O.S.) néha csak baloldali
oldalfekvésben hallható.
A mitralis stenosisra jellegzetes teljes hangkép ezek szerint a szívcsúcson
hallható dobbanó I. hang + opening snap + decrescendo protomezodiastolés és
crescendo praesystolés zörej. A nyitási hang távolsága a II. hangtól fordítva
arányos a stenosis fokával. Néha azonban csupán dobbanó I. hangot és nyitási
hangot hallunk. A balkamrába a diastole alatt a normálisnál kevesebb vér jut és
így az systole alatt üresebben húzódik össze.
A mitralis stenosisban gyarkan hallható systolés zörej azt mutatja, hogy a
szűkülethez a kéthegyű billentyű elégtelensége, és/vagy tricuspidalis insuff.
társult. A pulmonalis II. mindig ékelt; a második hang ékeltsége éppen a

mitralis stenosisban a legkifejezettebb, mert a kisvérköri nyomás ebben a
vitiumban a legnagyobb.
A pulmonalis hypertensio következtében idővel relatív pulmonalis
insufficientia alakul ki, amit fizikálisan a Graham-Steel-zörej megjelenése
mutat: decrescendo diastolés zörej (a II. hanghoz csatlakozva) a bal II–III.
bordaközben parasternalisan.
A tartósan nagy pulmonalis nyomás elvezet a jobb kamra kimerüléséhez; a jobb
kamra passzív dilatációja relatív tricuspidalis insufficientiát okoz, amit
fizikálisan holosystolés zörej megjelenése mutat a bal IV-V. bordaközben
parasternalisan.
A pulzus enyhe esetekben nem jellegzetes, súlyos esetekben – amikor a szájadék
átmérője igen kicsiny a pulzus is kicsinnyé válik, amplitúdója csökken. A mitralis
stenosis fokára éppen a pulzus kisebbé válásából lehet leginkább következtetni,
míg a zörejek karaktere és erőssége erre nézve nem vagy alig ad felvilágosítást,
mert az sokban függ a mellkas falának vastagságától. A vitium súlyosságára
csupán a II. hang – O.S. távolságából következtethetünk.(18)
A mitralis stenosis röntgenképe jellegzetes: a szív jobbfelé megnagyobbodott, a
szívöböl elsimult, súlyos esetekben a középív elő is domborodik, amit a tágult
fülese okoz (mitralis konfiguráció). A bal pitvar tágulata főképpen hátrafelé
irányul, és a tágult bal pitvar bedomborodik a hátsó mediastinumba és azt
beszűkíti. Stenosis tiszta esetében, (melyhez nem csatlakozott insufficientia) a
bal kamra kontúrja nem ívelt, ha nem ellenkezőleg lecsapott, lapos. Megtaláljuk
a kisvérköri pangás jeleit.
EKG - a bal pitvar tágulatának jelei – P mitrale
- a jobb kamra tágulatának jelei – nagy R hullámok a jobb kamrai
elvezetésekben
- esetleg pitvari fibrilláció jelei.
Echokardiogáfiával a diagnózis biztonsággal eldönthető és a szájadék nagysága
(a szűkület mértéke) is pontosan meghatározható.
A szívkatéterezés egy nagyon fontos módszer a betegség súlyosságának
felmérésében. (19)
Mitralis insufficientia
Reumás vagy bakteriális endokarditisz után alakul ki. A bicuspidalis billentyű
elégtelensége esetén a bal kamra összehúzódásakor systoléban a vér egy része
regurgitál a bal pitvarba. Igy a bal pitvar kétfelől (a pulmonális. vénák felől és a
bal kamra felől) kap vért és kitágul; a nyomás a bal pitvarban fokozódik. A
tágult bal pitvarból a diastole alatt a bal kamra is több vért kap és így maga is
kitágul és hipertrofizál, hogy kellő mennyiségű vért dobhasson az aortába. A
vérmennyiség egy része tehát a bal kamra és a bal pitvar között ide-oda
vándorol, miközben mindkét szívüreg dilatál. A bal pitvar fokozott nyomása
visszahat a kisvérkörre; a tüdőben is nő a nyomás, ami a jobb kamra
hypertrophiájához, majd tágulatához vezet. A kéthegyű billentyű elégtelenségét
a bal kamra és jobb kamra együttesen kompenzálja.
Szubjektív tünetek - diszpnoe- eleinte munkavégzéskor, később nyugalomban
is- paroxizmális éjszakai diszpnoe. Köhögés, köpetürítés – pangásos
bronchitisz jelei. Ritkán hemoptoe.
Fizikális vizsgálatkor
Megtekintés
- cianózis,
- telt nyaki vénák,
- ödémák,
- hepatomegália (pangás miatt).
Tappintás - balra és lefele helyezett szívcsúcslökés, gyakran emelő jellegű.
Szisztolés surranás a szívcsúcslökés helyén
Kopogtatás - kezdetben balra és lefele, később minden irányban
megnagyobbodott a szívtompulat
Hallgatózás: a szívcsúcson holosystolés (szalagszerű) zörejt hallunk, gyakran
elfedi a szívhangokat. A zörej punctum maximuma a szívcsúcson van, a
hónaljárok felé vezetődik, oldalfekvéskor a zörej erősödik.
Támogatja a diagnózist a patológiás harmadik hang (kamrai galopphang)
észlelése. A pulmonalis második hangja ékelt (kisvérköri hipertónia jele)
esetleg kettőzött. (39)
Röntgenátvilágításakor a szív mindkét irányban nagyobb, a szívöböl kitöltött. A
báriumos felvételen látható a nyelőcső amprentációja a bal pitvar által.
Kisvérköri pangás jelei.
A pontos kórismézésben fontos szerepük van az echokardiográfiás

módszereknek; a Doppler-echo eljárás (különösen az ún. színkódolt Doppler-
módszer) a kóros véráramlás (regurgitáció) felismerését és a regurgitáció
fokának jó szemi-kvantitatív megítélését is lehetővé teszi.
EKG - P mitrale, a bal kamrai túlterhelés és hipertrófia jelei láthatók.
Szívkatéterezés a nyomásgradiensek pontos mérése és a mütéti indikáció
meghatározása céljából.(40)
Klinikai formái:
Akut mitrál inszufficiencia – rendszerint infarktus után, ritkábban akut
endokarditiszek során – a vitorlák, inhúrok, vagy papilláris izmok sérülése
miatt alakul ki – klinikailag súlyos diszpnoe, esetleg akut tüdőödéma jelei
észlelhetők, a szisztolés zörej gyengén hallható röntgen felvételen a kisvérköri
pangás jelei figyelhetőek meg.
Mitrális prolapszus Lényege a mitralis billentyű egyik, vagy mindkét
vitorlájának beboltosúlása a pitvar felé systole idején, többnyire a mezo- és
telesystolében. Jellegzetes hallgatózási lelet a mezosystolés kattanás (amit a
pitvarba beboltosuló vitorla ad) és a (vér regulációja okozta) telesystolés zörej.
A két jelenség külön-külön is előfordulhat. Döntő az echokardiogáfia, amivel
nemcsak a prolapsus tényét, hanem a csatlakozó regurgitációit és annak fokát is
megállapíthatjuk. (21)
Aortastenosis
Lehet congenitalis (bicuspidalis aorta billentyű) és szerzett (rheumás,

atheroszklerózisos eredetű). Az aortaszájadék beszűkülése szisztoléban
lényeges nyomásgradiens kialakulásához vezet az aorta és kamra között, a
terhelés következtében a bal kamra hipertrofizál, kitágul és elégtelenné válik.
Az aorta ascendens – a turbulencia miatt – kitágul: poststenoticus tágulat.
Anatómiai lokalizáció szerint a leggyakoribb valvularis típuson kívül a szűkület
lehet subvalvularis és supravalvularis.
Szubjektív tünetek: a bal kamra elégtelenség kialakulásának pillanatában
jelennek meg: munkadiszpnoe. Súlyos szűkület esetén anginás panaszok vagy
eszméletvesztések.
Fizikális vizsgálat:
Megtekintés – sápadtság.
Tapintás:
- a szívcsúcslökés balra és lefele helyezett, gyakran emelő jellegű.
- szisztolés surranás tappintható az aorta hallgatózási helye felett.
- a pulzus: tardus et parvus.
Kopogtatás: a szívtompulat balra és lefele megnagyobbodott, normális lehet
koncentrikus hipertrófia esetén.
Hallgatózás: jellegzetes hallgatózási eltérés az aorta felett hallható és a
jugulum, ill. a carotisok felé vezetődő ejekciós (crescendo-decrescendo)
systolés zörej, amely az aorta felett surranásként is tapintható lehet. Ez a zörej
rendszerint a csúcson is jól hallható, de ott is ejekciós jellegű. Valvularis
stenosisban protosystolés click is segíti a diagnózist. Elkülönítő kórismézés
szempontjából fontos, hogy a keringési hyperkinesis systolés zöreje sohasem
jár surranással és ülő-, vagy állóhelyzetben elhalkul.
Doppler-echo eljárással az aorta-stenosis mértéke pontosan megítélhető.
Röntgen vizsgálat - bal kamra hipertrófia jele, az aorta posztsztenotikus
tágulata.
EKG - bal kamra hipertrófia jelei.
Szívkatéterezés fontos vizsg’lati módszer.
Aortainsufficientia
Ha az aorta semilunaris billentyűi diastole alatt nem zárnak tökéletesen, a vér
egy része az aortából a bal kamrába folyik vissza (regurgitál). A szisztolés
nyomás nő, a diasztolés nyomás csökken. A regurgitáció következtében a bal

kamra kitágul, majd hipertrofizál és hatalmas izomzatának segítségével
(hipertrófia) sokáig kompenzálja a hibát majd kitágul és kialakul a bal kamra
elégtelensége.
Oka: rheumás láz v. bakteriális endocarditis által zsugorodott, sérült, esetleg
leszakadt billentyű vagy ép billentyű-struktúra esetén az aortagyök kóros
dilatációja (pl. mezoaortitisz luetica), esetleg aorta dissectio részjelensége.
Marfan szindrómában is előfordul.
Szubjektív tünetek (a bal kamraelégtelenség kialakulása után lépnek fel):
nehézlégzés, köhögés, köpetürítés, palpitáció, esetleg anginás fájdalom ami
éjjel, nyugalomban jelentkezik.
Az aortainsufficientiának jellegzetes perifériás tünetei vannak, amelyek abból
származnak, hogy az aorta, és ennek következtében a perifériás erek is, diastole
alatt két irányban ürülnek, éspedig a periféria felé és (regurgitáció folytán)
visszafelé is. Ennek következtében a diastoléban a nyomás gyorsan és
nagyfokban esik, az amplitúdó nagy (divergens vérnyomás). Középsúlyos
aortainsufficientiában a systolés nyomás 150-170 Hgmm, a diastolés nyomás 40-
60 Hgmm körül szokott lenni.
Megtekintés – sápadtság. Megfigyelhető a perifériás erek erős lüktetése, ami
néha olyan fokú, hogy a fejet is ritmusos mozgásba hozza (Müsset-tünet). A
pulzáció ráterjed a kapillárisokra is (Quincke-féle kapilláris pulzáció), amit
észlelhetővé tehetünk azáltal, ha a kézujjak bármelyikén a köröm óvatos
lenyomásával láthatóvá válik a pulzáció. A lágyszájpad és tonszillák pulzációja
is észlelhető (Müller jel).
Tappintás: A regurgitáció következménye a jellegzetes Corrigan-féle pulzus (p.
celer et altus),
A szívcsúcslökés balra és lefelé helyezett, emelő jellegű, ami a bal kamra
dilatációjára utal. A bal kamra nagy fokú tágulata folytán a szívcsúcslökést a
VI. bordaközben az elülső hónalj vonalban találjuk.
Kopogtatás - a szívtompulat balra és lefele megnagyobbodott.
Hallgatózás
Az aortainsufficientia jellegzetes zöreje a decrescendo jellegű diatolés zörej,
amit a visszáramló vér okozta örvény produkál. A zörej rendesen az egész
diastolét kitölti, de a diastole elején hangosabb, később halkul (decrescendo); a
zörej halkulását az okozza, hogy a diastole végén az aortában a nyomás
csökken és így a regurgitáló vér mennyisége és sebessége is kisebbé válik. A
diastolés zörej punctum maximuma a bal második bordaközben, még
gyakrabban ettől kissé lefelé és médial felé a sternum közepén van (Erb-pont);
ülő és álló helyzetben – minthogy ilyenkor a regurgitáció nagyobb fokú –
erősebben hallható, mint fekvő helyzetben. A csúcson hangos harmadik hang
támogatja a kórismét.
Az esetek többségében – relatív aortastenosissal magyarázható ejekciós –
systolés zörejt is hallunk: az így keletkező kétütemű (systolés + diastolés) zörej
a fűrész hangját utánozza (fűrészzörej).
A systolés zörej egyéb oka az aortainsufficientiában különböző lehet, éspedig:
1. Az insufficientiához gyakran csatlakozó aortastenosis.
2. Relatív bicuspidalis insufficientia, ami a bal kamra nagy fokú tágulata
következtében jött létre.
3. Az aorta kezdeti részének egyenetlensége (asperitása).
4. A véráram gyorsulása, amit az okoz, hogy a tágult bal kamra systoléban
nagyobb mennyiségű vért lök ki (a systoles térfogat növekszik).
5. Előfordul, hogy aortainsufficientiában a szívcsúcson is hallunk
mezodiastolés-praesystolés zörejt (Austin-Flint), amelynek keletkezési
mechanizmusa a következő: az aortából visszaáramló vér beboltosítja az
elülső mitralis vitorlát és így funkcionális mitralis stenosis keletkezik. (41)
A perifériás erek erős pulzációja következtében ún. autochton érhangok jönnek
létre: ilyen az artéria femoralis felett hallható kettős hang (Traube), amely a
fonendoszkóp nyomására kettős zörejjé (Duroziez) alakul át. (42) Súlyos
esetekben a tenyérre helyezett fonendoszkópon át is hallunk systolés hangot
(pulsus sonans). Mindezek a tünetek azonban csak a súlyos esetekben
keletkeznek.
Akut aorta insufficiencia- főként akut endokarditisz során alakulhat ki a
diasztolés zörej rövid. A klinikai képet a bal kamra elégtelenség tünetei
dominálják, a hirtelen fellépő tüdőödéma miatt halálos kimenetelű is lehet.
A szív röntgenátvilágításkor jellegzetes ún. aortás konfigurációt mutat: a
szívöböl mély, az aorta kitágult és pulzál, a bal kamra erős dilatációja és
hypertrophiája abban nyilvánul meg, hogy a negyedik ív erősen elődomborodik

és erősen ívelt, esetleg a kisvérköri pangás jelei.
EKG: bal kamra hipertrófia és megterhelés jelei.
Színkódolt Doppler-echokardiográfiával már kis fokú aortaragurgitáció is
kimutatható, és annak szemikvantitatív becslése is lehetséges; a regurgitáció
fokát az angiokardiográfiához hasonlóan 4 fokozatban adjuk meg.
A regurgitáció angiográfián alapuló beosztása:
I. fokú: jelentéktelen, alig észrevehető;
II. fokú: nem jelentéktelen, de a kontrasztanyag nem regurgitál a szívcsúcsig;
III. fokú: a regurgitáló kontrasztanyag a szívcsúcsig jut el;
IV. fokú: a regurgitáló vér (kontrasztanyag) azonnal kitölti az egész szívüreget
és csak több kontrakció során ürül ki).
Tricuspidalis insufficientia
Leginkább funkcionális, és globális szívelégtelenség keretében jön létre a jobb
kamra tágulatával járó állapotokban (pl. mitralis stenosis következményeként)
fordul elő. Organikus formája ritka (carditis után, carcinoid szindrómában
fordulhat elő). A jobb kamrából rekurgitáló vér megterheli a jobb pitvart, nő a
pitvari nyomás és következésképpen a vena cava superior és inferior nyomása
is megnő. (43)
Szubjektív tünetek: diszpnoe, de ortopnoe nélkül.
Megtekintés:
- telt jugulárisok,
- vénás pulzáció,
- kiterjedt ödémák,
- aszcitesz,
- ubicterus, icterus,
- cianózis.
Tapintás:
- epigasztriális pulzáció,
- a szívcsúcslökés balra tolódott,
- hepatomegália (pangásos),
- expanzív májlüktetés a hepato-jugularis reflux következményeként.
Kopogtatás: a szívtompulat jobbra, balra, lefele megnagyobbodott.

Hallgatózás: jellegzetes hallgatózási lelet a tricuspidalis szájadéknak
megfelelően észlelhető, belégzésben erősödő holosystolés zörej; punctum
maximuma a IV. bordaköz magasságában a sternumon. (44)
Röntgen vizsgálat – jobb pitvar és jobb kamra megnagyobbodás.
EKG: P pulmonale, jobb kamra hipertrófia jelei.
Nagyon fontos vizsgálati módszer a diagnózis igazolására a Doppler-echokardio-
gáfia.
Szívkatéterezés kiegészítő eljárásként szintén szükséges lehet.
Stenosis ostii venosi dextri (tricuspidalis stenosis)

Izoláltan ritkán, leginkább más vitiumokkal kombináltan, reumás carditis után
fordul elő; olykor veleszületett vagy carcinoid szindróma következménye is
lehet. a trikuszpidális billentyű széjadékának beszűkülése következtében a jobb
pitvarban megnő a nyomás, ez a nyomásfokozódás áttevődik a vena cava
superior és inferior területére is.
Szubjektív tünetek: puffadás, teltségérzés, hányinger.
Objektív jelek:
Megtekintés:
- cianózis,
- pangásos májmegnagyobbodás,
- aszcitesz, ödémák.
Tappintás hepatomegália
Kopogtatás: a szívtompulat enyhén megnagyobbodott- a jobb pitvarnak
megfelelően.
Hallgatózás: jellegzetes a tricuspidalis hallgatózási területen észlelhető és
belégzésre fokozódó disztolés telődési zörej, ha a beteg szinusz ritmusban van
preszisztolés zörej is társulhat. Jelen lehet a trikuszpidális billentyű nyitási
kattanása is.
Röntgen vizsgálat: jobb pitvar megnagyobbodásának jelei.
EKG: P pulmonale, gyakran pitvar-fibrilláció jelei

Fontos vizsgálati eljárás a diagnózis igazolására a Doppler-echokardiogáfia.
Szívkatéterezés kiegészítő vizsgálatként szintén szükséges lehet.
Stenosis pulmonalis
Csaknem mindig veleszületett. Előfordulhat önmagában is, de gyakran
komplex congenitalis vitiumok részjelensége. Lehet supravalvularis, valvularis
és subvalvularis. Utóbbi tovább bontható két nagyobb csoportra: a
subvalvularis stenosis oka kötőszövet alkotta membrán, vagy szívizomhyper-
trophia (muscularis subvalvularis stenosis), amikor a jobb kamrai septum
hypertrophiája okozza a szűkületet.
Szubjektív tünetek: effort-dispnoe.
Objektív jelek:
Megtekintés – súlyos esetben a jobb szívfél elégtelenség tünetei dominálnak:
- ödéma,
- cianózis,
- aszcitesz,
- telt jugularisok.
Tapintás: epigasztriális pulzáció, a szívcsúcslökés balra helyezett. Szisztolés
surranás a pulmonális hállgatózási helye felett.
Kopogtatás: a szívtompulat megnagyobbodása jobbra, balra és lefele
Hallgatózás:
- a pulmonalis billentyű felett nem vezetődő ejekciós, kaparó jellegű
systolés zörej hallható.
- hallhatunk jobb kamrai és jobb pitvari eredetű galopphangot.
A valvularis pulmonalis stenosisban légzésfázissal változó intenzitású
protosystolés csattanás hallható, míg sub- vagy supravalvularis pulmonalis
szűkületben ez a hangjelenség hiányzik. A II. hang tompább és kettőzött.
A mellkasröntgenen a tüdő hipovaszkularizált, és gyakran az artéria pulmonalis
bal ágának tágulata miatt a hilus aszimmetrikus, észleljük a jobb kamra és jobb
pitvar megnagyobbodásának jelei.
Az EKG-n jobb kamra-hypertrophia jelei és P pulmonale láthatóak.
Folyamatos hullámú Doppler-echokardiográfiával pontosan megmérhető a

nyomásgrádiens a jobb kamra és az artéria pulmonalis között.
Megmérhetjük a nyomásgrádienst invazív úton szívkatéterezéssel is, a jobb
kamrai angiokardiográfiával pedig az echokardiográfiához hasonlóan
lokalizálhatjuk a szűkületet. Normális perctérfogatot feltételezve 40 Hgmm
nyomásgrádiens feletti érték jelent olyan fokú szűkületet, amit meg kell
operálni.
Insufficientia valvulae pulmonalis

Nagyon ritka, a pulmonális hipertónia következtében kitágul a tüdőarteria és a
billentyűszájadék elégtelenné válik. A pulmonalis billentyű elégtelenségének
csak akkor van klinikai jelentősége, ha nagyfokú. Ilyenkor rendszerint
pulmonalis hypertensióhoz társul.
Objektív jelek:
Hallgatózás: a pulmonális hallgatózási pontja felett nagy frekvenciájú
decrescendo diastolés rekurgitációs zörej (Graham-Steel-zörej) hallható, mély
belégzéskor erősődik. A II. hang ékelt és kettőzött a pulmonális hallgatózási
helye felett- a pulmonális hipertónia jele.
Paraklinikai vizsgálata:
Röntgen vizsgálat: jobb kamra hipertrófiája, tágulata, az arteria pulmonalis
tágulata látható.
EKG: jobb kamrai megnagyobbodás jelei
Legpontosabban színkódolt Doppler-echokardiográfiával mutatható ki; foka is
becsülhető. (A módszer bevezetése óta kiderült, hogy egészséges egyének
esetében is előfordulhat enyhe pulmonalis insufficientia, amelynek sem
hallgatózási lelete, sem klinikai jelentősége nincs.)
Kongenitális szívhibák tünetcsoportja
Pitvari szeptum-defektus
A leggyakoribb veleszületett szívhiba. A pitvari sövényhiányok három fő
típusát különböztetjük meg:
1. Secundum típusú pitvari septum defektus, amikor a foramen ovalénak

megfelelően van jelentős nyílás a septumon.
2. Sinus venosus típusú, amikor a pitvari sövény felső részén van a defektus, a
vena cava superior beszájadzásánál.
3. Primum típusú pitvari defektus, amely az endocardialis párnák fejlődésének
zavaraként alakul ki; a defektus a pitvari sövény alsó részén félholdszerűen
helyezkedik el; ritkán korlátozódik izolált pitvari defektusra.
Szubjektiv panaszok: beteg hosszú ideig panaszmentes lehet, mivel az arteria
pulmonális nyomása csak lassan nő meg.
Objektív jelek:
Hallgatózás:
- parsternálisan a bal 2. bordaközben nem vezetődő ejekciós systolés
zörej (relatív pulmonalis stenosis);
- a II. szívhang fixáltan, szélesen kettőzött,
- parasternálisan a bal 4. bordaközben relatív tricuspidalis stenosis
diastolés zöreje hallatszik, amely mély belégzéskor erősödik.
Az EKG-n jellemző az inkomplett (esetleg komplett) jobb Tawara-szár blokk és
secundum defektusban vagy középtengely állású, vagy jobbra deviál az R-
tengely.
A mellkasröntgenen aktív hílusi pulsatio és a tüdő vérbősége látható.
A 2 Dimensionális Echo vizsgálattal és különösen transoesophagealis
echokardiográfiával jól látható a defektus nagysága és lokalizációja. A kóros
áramlás elsősorban színkódolt Dopplertechnikával mutatható ki.
Hemodinamikai vizsgálattal is megállapítható a sönt nagysága, valamint
megmérhető az artéria pulmonalis nyomása. Ha a Qp/Qs arány (a sönt mértéke)
>1, 5 műtét javasolt, ha nem alakult ki még fixált pulmonalis hypertensio.
Ventricularis septum defektus

A kamrai sövényhiány az esetek döntő többségében congenitalis;
megkülönböztetünk membranózus és muscularis típust. Ritkán myocardialis
infarktus szövődményeként következik be a kamrai sövény rupturája. A
defektuson keresztül a vér a nagyobb nyomású bal kamrából a kisebb nyomású
jobb kamrába áramlik systoléban (balról jobbra sönt), megterheli a jobb kamrát,
mely ennek következtében hipertrófizál, majd dilatál
Szubjektiv panaszok: Nincs komoly klinikai jelentősége, ha a sönt kicsi (a kis-

és nagyvérköri percvolumen aránya, a Qp/Qs kisebb, mint 1, 5). Ilyenkor a
beteg panaszmentes. Ha a sönt klinikailag jelentős a betegnek panaszai lehetnek
(fulladás, cianózis, oedema, májfeszülés).
Objektiv vizsgálat:
Tappintható surranás a III.-IV. bordaközben, a szivcsucslökés balra és lefele
tolt.
Kopogtatás: a szivtompulat jobbra és balra megnagyobbodott.
Hallgatózási lelet: holoszisztolés zörej a III.-IV. bordaközben, mely az egész
mellkasfalra vezetődik (kerékküllőszerűen). A II. hang ékelt és kettőzött lehet a
pulmonális hallgatózási helye felett a pulmonális hipertenzió kialakulása
esetén. Ha a sönt klinikailag jelentős, a zörej esetleg halkabb lehet. A nagy sönt
egyrészt a bal kamra diastolés túlterhelését okozza, másrészt a pulmonalis
véredényrendszeren átáramló nagy mennyiségű vér tönkreteszi a pulmonalis
ereket, pulmonalis hypertensio alakulhat ki (Eisenmenger-szindróma).
Az EKG-n gyakran látunk jobb Tawara-szár blokkot és biventricularis
hypertrophia jeleit. Mellkasátvilágításkor aktív hilusi pulsatio látható, és a tüdő
„vérbő".
A defektus kimutatására és nagyságának mérésére az echokardiogáfia igen
alkalmas. Színkódolt Doppler-technikával kimutatható és megmérhető az
áramlás a defektuson keresztül és megítélhetőek az áramlási viszonyok.
A hemodinamikai vizsgálat során a kóros áramlás jól látható a „septumra
célzott" irányból végzett bal kamrai angiokardiogramon is. Ugyancsak
megmérhetjük az artéria pulmonalis nyomását (nincs-e pulmonalis hypertensio)
és oxigénszaturációs mérésekkel, festékdilúciós módszerekkel kiszámíthatjuk a
sönt nagyságát. Ha a sönt jelentős (P:S arány l, 5:l-nél nagyobb), akkor is meg
kell operálni a beteget, ha nincs panasza, nehogy pulmonalis hypertensio
(Eisenmenger-szindróma) alakuljon ki. Kis sönt esetén csak az esetleges
bakteriális endocarditistől való félelem képezheti a sebészeti beavatkozás
indikációját. Ha jelentős a pulmonalis hypertensio és az Eisenmenger-
szindróma kialakult, a műtétet már nem lehet elvégezni.
Ductus Botalli persistens

A vezeték 1-2 napos korban normális körülmények között záródik. Ha nyitva
marad, a nyitott Botallo vezeték összeköti az aortát az artéria pulmonalis közös
törzsével vagy bal ágával, és a Botallo-vezetéken keresztül a vér folyamatosan

áramlik, mind systoléban, mind diastoléban a nagyobb nyomású aortából a
kisebb nyomású artéria pulmonalisba, így a vezeték keresztmetszetétől függően
különböző mértékű bal-jobb sönt alakulhat ki. Ez egyrészt a bal kamra diastolés
túlterhelését okozhatja, másrészt a fokozott áramlás miatt a pulmonalis erek
károsodnak és pulmonalis hypertensio alakulhat ki. A nyitott Botallo vezetékes
betegek hajlamosak bakteriális endocarditisre. (45)
Objektiv jelek:
Tappintás: pulzus celer et altus.
Hallgatózási lelet:
- systolodiastolés kontinua zörej hallható a pulmonális hallgatózási helye
felett, valamint a mellkas bal oldalának felső részén, a clavicula alatt.
- ha pulmonalis hypertensio is kialakul, akkor „kisvéköri" protosystolés
csattanás is hallható (légzésfázisokkal változik az intenzitása).
A vérnyomás divergens.
Az EKG-n súlyos esetben biventricularis túlterhelés jelei láthatók.
A mellkasátvilágításkor aktív hilusi pulsatio, vérbő tüdőkép látható.
2DE-vel gyakran láthatóvá tehető a nyitott Botallo vezeték, és különösen
színkódolt Doppler-technikával jól demonstrálható a kóros áramlás, és
megítélhető annak foka is.
A hemodinamikai vizsgálat során az artéria pulmonalisból át lehet vezetni a
katétert az aortába és fordítva. Oximetriával és festékdilúcióval megállapítható
a sönt szintje és a nagysága is.
Ha nincs jelentős pulmonalis hypertensio, műtét jön szóba, amely relatíve
egyszerű: a vezeték lekötése, vagy ma inkább átvágása és az ágak elvarrása
(tartósabb eredményt ad). Születés után egy ideig indometacin és acetil-szalicil-
sav elősegíthetik a spontán záródását.
Coartctatio aortae – Stenosis isthmi aortae

Az aortaív és az aorta descendens között elhelyezkedő membrán vagy
hosszabb, csőszerű szűkület. A szűkület fölötti szakaszon nő a nyomás, a
szűkület alatti szakaszon pedig csökken a nyomás, következésképpen a felső
végtagi verőerek nyomása magasabb, az alsó végtagi verőerek nyomása
alacsonyabb vagy nem mérhető.
Az agyi artériás hypertensio számos olyan szövődménnyel jár, mint a

szisztémás magas vérnyomás: az agyi erek károsodása, agyi ischaemiás
epizódok, agyvérzés. Másrészt a magas vérnyomás a bal kamra systolés
túlterhelését okozza.
Megtekintés: a hipoperfundált alsó végtagok sokszor gyengék.
Tappintás:
- a szűkület alatti és feletti területek közötti anasztomotikus artériák
kitágulnak – pl. interkosztális artériák, pulzációjuk tapintható.
- a hasi aorta és az alsó végtagok pulzációja nem, vagy alig tapintható
Jellemző hallgatózási lelet:
- szisztolés ejekció zörej a bal interszkapulovertebrális térben.
- az aorta hallgatózási helye felett a II. hang ékelt (a hipertenzió miatt).
A mellkasröntgenen bal kamra-hypertrophia, esetleg bal pitvari
megnagyobbodás, a jelentősen fokozódott kollaterális keringés miatt az artériák
kitágulnak es az alsó bordaszél erózióját okozzák.
Az EKG-n a bal kamra systolés megterhelésének jelei látszanak (ún. „strain"
jelek; negatív T hullámok, ST depresszió).
A coarctatio általában jól kimutatható 2DE-vel is, kiváltképp transo-
esophagealis módszerrel. Doppler-módszerrel a gradiens is mérhető.
A hemodinamikai vizsgálattal a szűkület előtt és után a gradienst megmérve
megállapítható a szűkület foka. CT vagy mágneses rezonanciás vizsgálattal
meghatározható a szűkület formája (membránszerű, rövid csőszerű, hosszú stb.)
is. Jelentős szűkület esetén műtét javasolt (nyomásesési gradiens > 40 Hgmm)
vagy stent behelyezése. A coarctatio gyakran társul nyitott Botallo-vezetékkel.
Ennek tisztázása az angiográfia feladata.
Fallot-tetralogia
Négy „összetevője" van:
1. valvularis és/vagy subvalvularis pulmonalis stenosis;
2. magas kamrai sövény hiány;
3. Az aorta dextropozíciója (ún. lovagló aorta): az aorta „lovagol" a bal
kamrai és a jobb kamrai kifolyótraktuson, amelyek között amúgy is
kamrai sövényhiány van:
4. jobb kamra-hypertrophia (ez a negyedik „alkotóelem" csak következménye

a pulmonalis stenosisnak, ill a magas jobb kamrai nyomásnak).
A stenosis pulmonalis következtében a jobb kamra systolés nyomása
megemelkedik meghaladja a bal kamra nyomását, ami egyrészt az említett
jobbkamra-hypertrophiához vezet, másrészt a jobb kamra oxigénben telítetlen
vére a kamrai septum defektuson keresztül a bal kamrába majd az aortába jut,
másrészt az aorta „lovagló" helyzete miatt közvetlenül az aortába, így testszerte
kifejezett cyanosis alakul ki. Viszonylag gyakran fordul elő bakteriális
endocarditis, valamint vérzékenység.
Szubjektiv tunetek:
- effort dispnoe.
- diszpnoés-cianotikus rohamok, amikor a subvalvularis muscularis
stenosis fokozódik; ezek béta-blokkolókkal részben megelőzhetők és
kivédhetők.
A beteg cianótikus. A krónikus perifériás szöveti hypoxia következménye a
polyglobulia és a dobverőujjak kialakulása. A betegek guggolva jobban érzik
magukat.
A szív hallgatózási lelete: a bal III.-IV. bordaközben a paraszternális vonalon
ejekciós systolés zörej (kamrai septum defektus, pulmonalis stenosis). A II.
szívhang sohasem kettőzött.
Az EKG-n súlyos jobb kamra-hypertrophia és jobb pitvari túlterhelés (P
pulmonale) látható.
A mellkasröntgenen a tüdők hipovaszkularizáltak és a jobbkamra-hypertrophia
és a hiányzó pulnomalis ív miatt holland „fapapucs"-ra emlékeztet a
szívkonfiguráció.
A 2DE-n látható a kamrai sövényhiány, az aorta lovagló helyzete, a jobbkamra-
hypertrophiája. Doppler-echokardiográfiával megmérhető a pulmonalis stenosis
foka (az artéria pulmonalis és a jobb kamra közötti systolés gradiens), színes
Doppler-módszerrel vagy ún. kontraszt-echokardiogáfiával jól kimutatható(k) a
kóros áramlás(ok): a jobb-bal sönt.
Ugyanezek az információk nyerhetők a szívkatéterezés során is.
A megoldás: a megfelelő időben korrekciós szívműtét.
Acyanoticus Fallot-tetralogiáról beszélünk abban az esetben amelyben a
pulmonalis stenosis foka nem olyan súlyos, hogy a jobb kamrában uralkodó
nyomás meghaladja a bal kamrában uralkodóét, ilyenkor nem alakul ki
cyanosis.
Fallot-trilogia. Pitvari septum defektus és stenosis pulmonalis kombinációja, a

harmadik összetevő a következményes jobbkamra-hypertrophia. Cianózis csak
akkor jön létre, ha a jobb kamrai végdiastolés nyomás is megemelkedik és
ezáltal a jobb pitvari nyomás is fokozódik meghaladja a bal bitvari nyomást.
Tünetei, diagnosztikája tekintetében utalunk a pitvari sövényhiánynál és a
stenosis pulmonalisnál írottakra. Gyógyítás: korrekciós műtét, ha az elváltozás
megfelelő súlyosságú.
Fallot-pentalogia.
1. Stenosis pulmonalis,
2. lovagló aorta,
3. kamrai sövényhiány,
4. pitvari sövényhiány,
5. jobbkamra-hypertrophia.
Gyógyítás: korrekciós műtét.
Ebstein anomália
Az Ebstein-anomália ritka fejlődési rendellenesség, a tricuspidalis billentyűk
fejlődési zavara. A tricuspidalis billentyűk nem az anulus fibrosuson, hanem
lecsúszva, a jobb kamra felső középső vagy alsó részén, a kamra falán tapadnak.
Hemodinamikai következményei: a rendellenesen tapadó középső és hátulsó
vitorlák a jobb kamrát supravalvularis és infravalvularis részre osztják. A
supravalvularis rész funkcionálisan a jobb pitvarhoz tartozik (Ehstein-pitvar).
Az infravalvularis rész gyakorlatilag a jobb kamra kis része, diasztolés tágulatra
képtelen, a jobb kamra nem tudja a szükséges szisztolés és perctérfogatot
továbbítani. A deformált tricuspidalis billentyűk tökéletlenül záródnak
(tricuspidalis insufficientia). A megemelkedett kamrai nyomás miatt a jobb
pitvar hatalmasan kitágul.
Ha az elváltozáshoz pitvari sövényhiány is társul (ami igen gyakori, Ebstein-
szindróma), nagy nyomás miatt jobbról-balra sönt alakul ki és a beteg
cianotikussá válik.
Megtekintés:
- súlyosabb formájában a növekedésben a gyermek visszamarad,
fejletlenebb.
- a cianotikus formában dobverőujjak láthatók.
- az arc gyakran vöröseslivid szinű.
- a nagy jobb pitvari tágulat miatt a praecordium elődomborodik.

- ha a tricuspidalis bilentyű elégtelensége kifejezett, a jugularisok
lüktetése látszik.
Tapintás: a sternum bal széle mentén gyakran pulzáció tapintható (kilégzésben
kifejezettebb). A nagy jobb pitvar lüktetést okozhat a sternum jobb széle
mentén is.
Kopogtatás: a szívtompulat megnagyobbodik balra és jobbra is.
Hallgatózás:
- az első és a második hang széles kettőzöttsége.
- a tricuspidalis felett néha nyitási kattanás.
- gyakori a 3. vagy 4. hang.
- a tricuspidalis területén panszisztolés, néha diasztolés zörej is hallható.
Kiegészító vizsgálatok:
EKG: feltűnően csúcsos P-hullámok, megnyúlt PQ-távolság, gyakori a jobb
Tawara-szár-blokk, supraventricularis ritmuszavarok, WPW-szindróma.
Röntgenvizsgálat: nagyobb szívárnyék, amelyet elsősorban a tág jobb pitvar
okoz. Ha jobbról-balra sönt is van, a tüdő keringése csökkent (hypo-
vascularizált).
Az iszkémiás kardiopátia tünetcsoportja

A szívizom-ischaemia három, egymással összefüggő tünetcsoportban nyilvánul
meg:
• angina pectoris (effort angina, instabil angina)
• myocardialis infarctus,
• krónikus ischaemiás cardiomyopathia.
Efort angina
A fájdalom rendszerint meghatározott testi munkára, megerőltetésre, pszihés
megterhelésre, hideghatásra jelentkezik, ezért ezt a típust effort-anginának vagy
stabil anginának nevezik. A fájdalomküszöb a reggeli órákban általában
alacsonyabb ezért előfordul, hogy a stabil angina csak a pihenés utáni első
erőkifejtés alkalmával lép fel (reggel, étkezés után) de a nap folyamán hasonló
megterheléskor már nem.
Oka: a szívkoszrúerek lumenének szűkűlete (atherómás plakk vagy spazmus

által) a beszűkült erek, effort esetén, nem tudják biztosítani a megnövekedett
szükségletnek megfelelő vér (oxigén) mennységet, így kialakul a miocardium
hipoxiája.
Szubjektív tünetek: az angina pectoris klinikai tünetegyüttes, amelynek
legjellemzőbb tünete a fájdalom. A fájdalom többnyire retrosternalis heves,
szorító, markoló jellegű, rendszerint a bal karba, a bal vállba és a bal lapocka alá,
ritkábban a jobb vállba és karba, az állkapocsba, a nyak hátsó részére, az
interscapularis térbe illetve az epigastriumba sugárzik. Igen erős, megsemmisülés
érzés, halálfélelem kíséri. Hirtelen kezdődik, a roham időtartama rövid, néhány
perctől 15-20 percig tart, hirtelen szűnik meg. Rendszerint valamilyen kiváltó
tényező kimutatható, a fájdalom eleinte pihenésre megszűnik. A betegek általában
ülve jobban érzik magukat, mint fekve. Az anginás fájdalom jellege és
kisugárzása betegenként változik, de ugyanannál a betegnél meglehetősen állandó.
Az anginás fájdalom nem mindig típusos, előfordulhat, hogy a betegek ezt
nyomó, szorító, égő, markoló, fojtó, nyilalló, feszítő érzésként, puffadásként,
vagy nehezen meghatározható rosszullétként jelzik.
Ritkán sikerül a beteget az anginás roham alatt vizsgálni, annak rövid
időtartama miatt. Az angina alatt fizikális vizsgálattal megfigyelhető
elváltozások a roham elmúltái többnyire hiányoznak.
Megtekintés: megfigyelhető a beteg szenvedő arckifejezése, bőre feltűnően
sápadt, sokszor hideg verejték borítja, nyugtalan (anxiosus), de igyekszik
mozdulatlanul maradni. Gyakori a nehézlégzés.
Tapintás: a pulzus rendszerint szapora (meghaladja a 100/min-ot), gyakoriak
extraszisztolék, de más ritmuszavar is felléphet. A vérnyomás gyakran
emelkedett, megjelenő pulsus alternans az ischaemia miatt romló bal kamra
funkció jele.
Hallgatózás: sokszor hallható 4. hang (preszisztolés galopp), vagy 3. hang
(protodiasztolés galopp), amely a roham múltával eltűnik. A csúcson megjelenő
(majd eltűnő) tele-mezoszisztolés zörej szemölcsizom diszfunkció jele lehet.
EKG: a roham alatt néha az ST-szakasz süllyedése látható T-hullám
elváltozások (lapos, bifázisos és negatív T-hullámok) a roham alatt azonban
ritkán sikerül EKG-t készíteni. A nyugalmi EKG az esetek egy részében nem
mutat kóros eltérést, ha elváltozások vannak, azok rendszerint nem kórjelzők.
Nagy amplitúdójú (magas), szimmetrikus, hegyes T-hullámok (coronariás T) és
elevált ST-szakasz subepicardialis, hasonló alakú, de negatív T-hullámok,
süllyedt ST-szakasz subendocardialis ischaemiára utalnak.
Holter-monitorozás alkalmazásával a 24 órás megfigyelési időszakban
kialakuló ischaemiás epizódok kimutathatók, a fájdalmatlan („néma")
ischaemia diagnosztizálható.
Terheléses EKG elvégzése javasolt, ha a nyugalmi EKG-görbén nincs
szívizom-ischaemiára utaló elváltozás. A próba pozitív, ha az ST-szakasz
legalább 2 mm-es sülyedése, ritmus- vagy vezetési zavar jön létre. Gyakran
társítják szcintigráfíával.
Dobutamin é s dipiridamol stressz ergometriás vagy echokardiográfiás
vizsgálat. A béta receptor agonista dobutamin, vagy a vasodilatator dipiridamol
alkalmas arra, hogy a szívizom oxigénigényének fokozásával, a
coronariakeringés romlásával, ischaemiát okozzon, vagy azt fokozza. A próba
sikeresen kombinálható terheléses EKG-val vagy echokardiográfiával, amelyek
az ischaemiát kimutatják.
Echokardiográfia. Az ischaemia indirekt jeleként a kamrafal mozgászavarát
mutatja ki. A kamrafal egyes részeinek hypo- vagy akinesise főleg a
bidimenzionális echográfiával látható. Lezajlott infarktus nyomaként akinetikus
zóna, vagy aneurysma észlelhető. A kamra "pumpa" működése megítélhető.
Doppler-echokardiográfiás vizsgálattal a nagyobb coronariaágak szűkülete is
kimutatható.
Szívkatéterezés (coronarográfia) kimutatható a szűkület jellege, helye és
mértéke. Ujabb vizsgálati módszer az angio CT ami nem invazív módon
ugyanolyan pontosan meghatározza a szükület helyét és mértékét.
Instabil angina
Ha az angina megjelenési formája (intenzitása, időtartama, gyakorisága)
megváltozik, instabil angináról beszélünk. Ilyenkor a fájdalom kiváltásának
körülményei, időtartama, kisugárzása megváltozik, a rohamok halmozottan
következnek egymás után. Ez a változás a myocardialis infarctus előhírnöke
lehet (fenyegető infarktus).
Az instabil angina egy klinikai szindróma, amely átmenetet képezhet a stabil
angina pectoris és az akut myocardialis infarctus között.
Az instabil angina kialakulásának oka akut ischaemiás szindróma kialakulása.

Az atherosclerosisos coronarián az intima bereped, és fissura keletkezik. A
kialakuló trombus hol részleges, hol teljes coronaria elzáródást okoz, mellyel
párhuzamosan változik a klinikai kép is.
A következőképpen jöhet létre:
a/ az anginás rohamok halmozottan jelentkeznek és lefolyásuk súlyosabb,
aggravált angináról beszélünk.
b/ de novo angina, két hónapnál frissebb, súlyos anginás fájdalommal járó,
naponta legalább három alkalommal jelentkező angina.
c/ jelentkezhet tartós coronariás fájdalom formájában, amely klinikailag
infarktusnak tünik, de EKG- és enzimelváltozások nem kísérik.
Szubjektív tünetek: anginás fájdalom, mely jelentkezhet nyugalomban, vagy
egyre kissebb efortra egyre nagyobb gyakorisággal és egyre hosszabb
tartammal.
Hasonló az effort anginaban észleltekhez.
EKG - nyugalomban – minimális ST szakasz és T hullám elváltozások. Roham
alatt – általában ST szubdeniveláció és T hullám ellaposodása vagy
negativálódása.
Laboratóriumi vizsgálatok – a miocardium nekrózisra utaló enzim-
vizsgálatok– SGOT, LDH, CPK-MB, troponin szintje nem haladja meg a
normál értéket.
Echocardiográfia a kamrakinetika vagy esetleges társuló súlyosbitó tényezők
pl. valvulopátia, miocardiopatiák, kamrahipertrófia kimutatására szolgál.
Coronarográfia és jelentős szükület esetén angioppastia vagy stent behelyezése.
Provokációs tesztek elvégzése csak 24 órás tünetmentes időszak után javasolt
kezelés alatt álló betegek esetében.
Miocardium infarktus
Lényege a koszorúerek egyik vagy több ágában kialakuló heveny keringési
elégtelenség, amely a szívizom ischaemiás elhalását (necrosisát) eredményezi.
Oka: a koszorúér lumenének teljes elzáródása (atherómás plakk, spazmus, vagy
embólus miatt).
Az oxigénhiány miatt az adott miocardiumterület elhal, a szív pumpa-funkciója

zavart szenved és ritmuszavarok is kialakulhatnak.
Klinikai kép
Szubjektív tünetek Alaptünet a hosszantartó mellkasi fájdalom amely rendkivül
erős, kibirhatatlan (gyakran „megsemmisülés" érzésével jár), kifejezett
pszihomotoros nyugtalanság és halálfélelem, szorongás kiséri, kisugárzása
hasonlóan a stabil anginához, az érintett coronariának megfelelő, (bal váll-kar,
epigastrium, mandibula) de annál lényegesen kiterjedtebb és erősebb. A
fájdalmat a nitroglicerin nem befolyásolja.
Kisérheti szédülés, fejfájás, hányinger, hányás, csuklás – alsó fali infarktus
estén.
Objektiv tünetek:
Megtekintés: feltűnő a beteg súlyos állapota (arca szenvedő, sápadt).
Tappintás: bőre hűvös-nyirkos, szapora filiform pulzus. Gyakori tünet az első
napokban a subfebrilitás amely a szövetszétesés miatt alakul ki.
Hallgatózás: gyakoriak a ritmuszavarok (tachycardia, bradycardia, ES), a
szívhangok tompák, a csúcs fölött preszisztolés galopp (4. hang) jelentkezik
(már az első órákban megfigyelhető, maximumát az első napokban éri el),
valamint rövid szisztólés zörej hallható az esetek nagy részében (papillaris
izmok diszfunkciója miatt kialakuló mitralis billentyű-inkompetencia). A
szisztolés zörej már az első órákban megjelenik, de csak néhány napig
figyelhető meg (kialakult bal kamra tágulat vagy papillaris izomzat károsodás
esetén állandósulhat). Igen súlyos jel a hevenyen hangos, holoszisztolés zörej,
amely a lokalizációjától függően papillaris izom rupturára vagy kamrai septum
perforációra utal.
A második-harmadik napon, rövid ideig tartó, körülírt, pericardialis dörzsölés
jelentkezhet az főleg kiterjedt elülsőfali infarctusban.
A vérnyomás csökken (egyes esetekben az egész kezdeti szakban átmenetileg
emelkedhet, majd ezt követően zuhan), cardiogén shock.
EKG diagnosztika
A jellemző EKG tünetcsoport a necrosis - laesio - ischaemia bioelektromos
jeleiből tevődik össze.
- Mély széles Q hullám vagy QR, QS (mellkasi elvezetésekben) =
necrosis jele.
-Elevált ST (1 mm-t meghaladó felfele domború emelkedés;

amennyiben a T hullámot is magába foglalja „dóm alakzat" jön létre) =
a laesio jele.
- Negatív, hegyes, szimmetrikus ún. „coronaria T" = az ischaemia jele.
Fejlődési stádiumok EKG jelei:
• Hiperakut szak:
a koszorúér elzáródás után már néhány
perc múlva jelentkeznek a laesio jelei:
ST eleváció monofázisos hulláma az R
leszálló szárából indul ki.
• Akut szak:
3-6 óra között megjelenik a Q hullám,
majd a negatív, hegyes T is (kialakul a
teljes kép).
• Szubakut szak:
hetekig tart, az jellemzi, hogy a Q
hullám mélyül, az ST izoelektromossá
válik, és a mélyülő negatív T hullám
subendocardialis necrosis jele. Az ST és
T elváltozások a továbbiakban regreszív
jelleget mutatnak.
• Idült szak
a heveny szakot követően rendszerint
3-6 hónap múlva alakul ki a végleges
EKG kép: a Q hullám (vagy QS
komplexus) megmarad, a többi eltérés
eltűnik.
Enzim vizsgálatok (cytolysist jeleznek!)

SGOT, CPK, LDH szintje normál érték kétszeresét meghaladja. Nem
szervspecifikus.
Az MB-CPK, LDH1 izoenzim myocardium specifikus.
A korai enzim diagnosztika újabb lehetőségét jelenti más marker, pl. a cardialis
troponinok meghatározása.
Egyéb laboratóriumi eltérések

- hyperglikaemia, leukocytosis - már az első órákban jelentkeznek (a
vércukoremelkedés múló, a leukocytosis kb. 7 napig megmarad).
- tejsav és piroszőlősav-felszaporodás miatt metabolikus acidosis alakul
ki.
- gyorsult vérsejtsüllyedés és emelkedett szérum-fibrinogén (maximumukat
kb. 1 hét alatt érik el és a 3.hétre normalizálódnak).
Echokardiográfia
Kétdimenziós echográfia: kimutatja az infarctusnak megfelelő diszkinetikus
vagy akinetikus területet, a kamrafal vastagságát és kontraktilitását, a kamrafal
rupturáját vagy aneurysmáját, jelzi az ejekciós frakciót, illetve a
billentyűműködés rendellenességeit.
Koronarográfia, ventrikulográfia
• Infarctusban az első órákban elvégzett intracoronariás thrombolysis, PTCA
(perkután transluminális coronáriás angioplasztika) életmentő lehet.
• Infarctus lezajlása után szekundér PTCA vagy az aorta-coronariás by-pass
lehetőségének felmérésére végzik.
Izotóp módszerek
• Tehnécium (Tc99) - pirofoszfát szcintigráfia - a tehnécium a necroticus
myocardiumhoz és annak széli zónájához kötődve azt mint egy „melegzóna"
formájában kirajzolja.
• Thallium (Th201) - szcintigráfia - kijelzi a myocardium perfúziót. A necroticus
területen, „hideg zóna", nem lévén vérátáramlás, a szcintigráfia kiesést jelez.
A szívelégtelenség
tünetcsoportja
Kardiális dekompenzációban a szív nem képes a szervezet igényeinek
megfelelő perctérfogat biztosítására.
Megjelenési formáját tekintve heveny és idült, az egyes szívfelek
vonatkozásában jobb és bal szívfél, illetve globális szívelégtelenség különíthető
el.
Heveny szívelégtelenség tünetcsoportja

Sürgősségi állapotot jelent és azonnali ellátást igényel! Leggyakoribb formái -
gyakorisági sorrendben - a heveny bal, illetve jobb szívfél elégtelenség.
Heveny bal szívfél elégtelenség

Klinikai kép:
Könnyebb kórformája a paroxysmalis nehézlégzés amely a mitralis és aorta
vitium esetén rendszerint közvetlenül a fizikai terhelést követően jelentkezik.
Az ischaemiás szívbetegség, magas vérnyomás, érelmeszesedés elsősorban
nyugalmi állapotban, éjjel jelentkezik Cheyne-Stokes légzés, orthopnoe, illetve
paroxysmalis éjszakai izzadás formájában.
Súlyosabb kórformában az ugynevezett asthma cardiale jelentkezik. Jellemzői
hirtelen kialakuló nehézlégzéses roham. A fulladó beteg ülő helyzetben van,
vagy előretámaszkodva áll, sápadt, nyugtalan, bőre hűvös és nyirkos, a be- és
kilégzés megnehezített, a légzőizmok maximálisan igénybevettek, a légzés
messziről hallhatóan szörcsölő jellegü. Állandó tünet a tachycardia, a
pulmonalis 2. hangjának az ékeltsége. Gyakori a galoppritmus (rossz
prognózisú) és a pulsus alternans. (46)
A későbbiekben, ha a roham nem oldódik, kifejlődnek a tüdő-oedema tünetei
is: kínzó, csillapíthatatlan köhögés, egyre fokozódó szörcsölés, cianózis, híg,
habos, rózsaszínű köpetürítés.
A fuldokló köhögés mellett a továbbiakban a hiperpnoet apnoes periódusok
váltják fel, stuporosus állapot alakul ki majd beáll a halál.
Heveny jobb szívfél elégtelenség

Kóroki tényezők
a) Tüdőembólia/infarctus
b) Status asthmaticus
c) Myocardialis infarctus kapcsán kialakuló septum ruptura
d) Pulmonalis billentyű rupturája.
Klinikai kép
Hirtelen kialakuló cianózis, vénás pangás (telt vena jugularisok), hepatalgia,
májduzzanat, hepatojugularis reflux, lábszár (fekvő betegen keresztcsonttáji)
ödéma megjelenése jellemzi. A jobb kamra és az artéria pulmonalis kitágulása
retrosternális fájdalommal, galoppritmussal, szisztolés regurgittatios zörejjel
(funkcionális tricuspidalis insufficientia), illetve Graham-Steel zörejjel (funkcio-

nális pulmonalis billentyű elégtelenség - diasztolés visszafolyási zöreje) jár.
A fenti „jobb szívfél elégtelenségi" tünetek mellett tüdőembóliában és status
asthmaticusban kifejezett dyspnoe is észlelhető.
Idült szívelégtelenség tünetcsoportja

Súlyossági szempontból a New York Heart Assotiation (NYHA) az idült
szívelégtelenségnek négy stádiumát különbözteti meg.
I. a munkaképesség nem korlátozott; a fizikai munka nem vált ki panaszokat
(teljesen tünetmentes szívbetegek).
II. a munkaképesség korlátozott; a könnyebb munka jól tolerált, de nehéz
munkavégzéskor jelentkeznek a szívelégtelenség tünetei.
III. a fizikai teljesítőképesség nagyon korlátozott; már a legkisebb terhelésre,
könnyű munkánál is jelentkeznek a szívelégtelenség tünetei.
IV. teljes munkaképtelenség; már nyugalomban is jelen vannak a
szívelégtelenség tünetei.
Idült bal szívfél elégtelenség

Kóroki tényezők:
a) mitralis vitiumok és aortás vitiumok
b) ischaemiás és egyéb cardiomyopathiák, myocarditisek, nagy-vérköri
hipertónia, atherosclerosis.
Klinikai kép
Leggyakoribb és legjellemzőbb tünet a nehézlégzés. Formái:
a) effort dyspnoe.
b) paroxysmalis éjszakai dyspnoe és Cheyne-Stokes légzés.
b) Orthopnoe (súlyos bal szívfél elégtelenségben).
c) további tünetek: „kardiális köhögés" terheléskor vagy éjszakai
nyugalomban, gyakran haemoptoe kíséretében (tüdőpangás jeleként),
éjszakai paroxysmalis izzadás.
A tüdőbázisok felett mindkét oldalon pangásos szörtyzörejek hallhatók esetleg
pleurális transzudátum, főleg a bal mellkasfélben. A szív felett tachycardia, bal
kamrai galoppritmus, pulsus alternans jelzi a bal szívfél elégtelenséget. A
vérnyomás konvergens (szisztolés csökken, a diasztolés nő).
• radiológiai vizsgálat:
- tüdőpangás jelei.
- bal szívfél megnagyobbodásának jelei
• EKG:
- bifázisos P hullám,
- magas R hullám a bal kamrai elvezetésekben
• echocardiográfia
• coronarográfia
Idült jobb szívfél elégtelenség

Kóroki tényezők
a) Jobb szívfél billentyűhibái (a pulmonalis billentyű stenosisa vagy
insufficientiája, a tricuspidalis billentyű szűkülete vagy elégtelensége)
b) Bal szívféi billentyűhibái (pl. mitralis stenosis) okozta pulmonalis
hipertónia rendszerint a bal szívfél dekompenzációt követően
c) Congenitalis vitiumok (cianózissal járó formákban)
d) Idült bronchopulmonalis betegségek okozta ún. „cor pulmonale
chronicum"
Klinikai kép
A nagyvérköri pangás jellemzi. Tünetei: cianózis, vénás pangás (telt vena
jugularisok) hepatalgia, májduzzanat, oedemák a lábszárakon vagy a
keresztcsonttájon (fekvő betegen) oliguria, nycturia, albuminuria (a vesepangás
jeleként), meteorismus, dyspepsiás panaszok, ascites (a portalis pangás jeleként),
aluszékonyság, memóriazavarok (a cerebralis pangás jeleként), előrehaladottabb
esetekben hydrothorax, jobb kamrai galoppritmus észlelhető. A keringési idő
(kar-tüdő) megnyúlik, a vénás pangás kifejezéseként a vénás nyomás, a jobb
pitvari nyomás és a jobb kamrai végdiasztolés nyomás emelkedik. (47)
Paraklinikai vizsgálatok
Laboratóriumi vizsgálatok
- az urea, kreatinin, bilirubin, transzaminázok szintje emelkedett
- a vizeletben: proteinúria, mikroszkópos hematúria
- a centrális vénás nyomás emelkedett
EKG – P pulmonale
Echocardiográfia és a szívkatéterezés fontos diagnosztikai módszerek a

szívelégtelenség súlyosságának a femérésében.
Idült globális szívelégtelenség (congestiv szívelégtelenség) Jellemzó, hogy

jelen vannak mind a bal mind a jobb szívfél elégtelenség tünetei: dyspnoe,
tüdőpangás, illetve lábszároedema hepatomegalia, cianózis, telt vena
jugularisok, oliguria, dyspepsia, ascites, memóriazavarok, aluszékonyság.
Általában a kezdeti bal szívfél elégtelenséget követően dekompenzálódik a jobb
szívfél is és így alakul ki a globális elégtelenség.
Az esetek egy részében (elsősorban ischaemiás és egyéb cardiomyopathiákban)
a bal és jobb szívfél elégtelenség tünetei szimultán jelentkeznek.
A súlyosbító tényezők (recidiváló carditis, infektív endocarditis, ritmuszavarok,
recidiváló szívinfarctus, szívaneurysma stb.) a szívelégtelenséget irredukti-
bilissé tehetik.
A pericarditisek tünetcsoportja
Pericarditisben a szívburok felszínén fibrines lerakódás alakul ki (pericarditis
sicca, pericarditis fibrinosa), majd az alapbetegségtől függően, kisebb-nagyobb
mennyiségű serosus (savós), fibrines, véres vagy gennyes folyadékgyülem
képződik (pericarditis exsudativa).
Lefolyása szerint megkülönböztetünk akut vagy krónikus pericarditist.
Az izzadmány mennyiségének függvényében lehet:
- száraz szívburokgyulladás
- nedves (exudativ) pericarditis.
Pericarditis okai: - fertőzések: baktériumok, vírusok, gombák, paraziták
- autoimmun betegségek
- anyagcserezavarok
- túlérzékenységi reakció
- fizikai károsító tényezők (röntgen sugárzás).
1. Pericarditis sicca
Klinikai tünetei:
- mellkasi fájdalom amely lehet igen kifejezett, retrosternalis, kisugározhat a
mellkas felső részébe, a nyakba, a vállba. Intenzitása a légzéssel,
testhelyzettel változik, belégzésben köhögéskor vagy bal oldalfekvésben

fokozódik ülő vagy enyhén előrehajló (mohamedán) testhelyzetben csökken
vagy eltűnik.
- egyes esetekben csak egyszerű kellemetlen mellkasi nyomásérzés formájában
van jelen (mellkasi diszkomfort), vagy teljesen hiányozhat is (indolens
pericarditis). Mellkasi fájdalom nélkül alakul ki a pericarditis daganatos, tbc-
s uraemiás vagy akut myocardialis infarctusos gyulladás alkalmával.
- nehézlégzés: okozhatja a pericardialis fájdalom (felületes légzés miatt
csökken vitáikapacitás), vagy a pericardialis folyadékgyülem.
- száraz köhögés, csuklás is jelentkezhet (reflexes mechanizmusúak).
- Altalános tünetek (láz, elesettség, fejfájás, izomfájdalmak stb.) a kiváltó
októl függően.
Objektív jelek:
Megtekintés alkalmával esetleg a kiváltó alapbetegség jellegzetes elváltozásai
látszanak. Nagyobb mellkasi fájdalom esetén a beteg nyugtalan.
Hallgatózás során a jellegzetes pericardialis dörzszörej észlelhető (sovány
egyéneknél néha tapintható is). Leggyakrabban a sternum bal szélén, annak alsó
harmadában hallatszik. A zörej durva, kaparó, csikorgó jellegű, a szívhangoktól
független, körülírtan hallható, nem vezetődik. A légzés nem befolyásolja. Lehet
kétfázisú (a szív szisztolés összehúzódásának és diasztolés elernyedésének
megfelelően), háromfázisú (a kamrai szisztolé, diasztoé és a pitvari szisztolé
során vagy négyfázisú (lokomotívzörej). Előrehajolva jobban hallható. Heveny
szívinfarktusban csak rövid ideig tbc-ben, vagy urémiában kialakuló
pericarditises zörej hosszabb ideig hallható. A zörej eltűnik a pericarditis
gyógyulása, vagy folyadékgyülem kialakulása során. Esetenként a pulmonalis
2. hangja erősödött. (48)
2. Pericarditis exsudativa
A gyulladás alkalmával több-kevesebb folyadék képződik. A klinikai tünetek
jellege függ a folyadék mennyiségétől, kialakulásának gyorsaságától, a
pericardlum merevségétől. Folyadékgyülem kialakulásának üteme igen fontos,
a lassan kialakuló folyadék kevésbé okoz súlyos tüneteket, míg a gyorsan
kialakulók, még ha kisebb mennyiségű is szívtamponádot okozhat. A
felszaporodott folyadék mennyisége 50 ml és 1000 ml között változhat. A
pericardialis folyadék gátolja a kamrák diasztolés telődését. A nagyvérköri
pangás jelei kifejezetebbek, mint a kisvérköri pangás jelei.
A folyadék természete szerint lehet transsudatum (transsudatum pericardiacum)

vagy exsudatum (exsudatum pericardiacum), illetve fibrines (pericarditis
fibrinosa), savós (pericarditis serosa), gennyes (pericarditis purulenta), véres
(pericarditis haemorrhagica).
Klinikai tünetei:
- A legkorábbi tünetek közé tartozik a nehézlégzés (kisvérköri pangás jele),
amely kezdetben csak terhelésre, a folyadék mennyiségének növekedésével
azonban nyugalomban is jelentkezik.
- A mellkasi fájdalom, nyugtalanság és álmatlanság többnyire megtalálható.
- A jobb bordaív alatti fájdalom májpangást jelez.
- Általános tünetek: a láz lehet csupán hőemelkedés, de specifikus
megbetegedésekben tartós magas láz, gennyes folyamatoknál szeptikus láz
jelentkezhet.
Objektív jelek:
Megtekintéskor feltűnik a cianózis, a nehézlégzés, a kényszertartás (a beteg
térd-könyökhelyzetben van - „mohamedán imahelyzet"). Masszív pericardialis
folyadékgyülem az epigastriumot elődomborítja. Telt nyaki vénák, amelyek
élénken pulzálnak és mély belégzésben sem tűnnek el (Kussmaul tünet), magas
vénás nyomás, májpangás, alacsony artériás vérnyomás, valamint pulsus
paradoxus (belégzéskor a pulzus amplitúdó csökken) jellemzik a képet. (49)
A szívcsúcslökés nehezen tapintható, ha érezhető, az a szívtompulaton belül
van. Nagyobb folyadékfelszaporodáskor azonban nem tapintható. A máj is
megnagyobbodik.
Kopogtatáskor a szívtompulat megnagyobbodása észlelhető. Kezdetben főleg a
felső részén a II–III. bordaköz magasságában, később a szívtompulat egészében
megnagyobbodik.
A hallgatózás alkalmával kezdetben pericardialis dörzszörej hallatszik. A
folyadékgyülem növekedésével eltűnik. A szapora (tachycardia) szívhangok
tompák, gyengén hallhatók.
A hevenyen kialakuló folyadékgyülem, mivel a viszonylag merev pericardium
gyors tágulásra nem képes, súlyos hemodinamikai helyzettel járó heveny
szívkompresszió tünetcsoportját hozza létre. Ezt az emelkedő vénás nyomás,
csökkenő artériás nyomás és a kezdetben még normális szívnagyság triásza
jellemzi. A beteg erősen dyspnoes, nyugtalan, szorong, sápadt-cianotikus,
kényszertartásban van, előrehajol.
Kíegészítő vizsgálatok:
Laboratóriumi vizsgálatok: a kóreredet tisztázásában játszanak szerepet. Ha
miocarditisz is társul hozzá az enzimek kórosan emelkedhetnek. A vvt.-
süllyedés gyorsult. Vesefunkciók, tuberculin próba, LE sejtek vizsgálata segít a
kóreredet tisztázásában.
EKG:
Jellegzetes az ST-szakasz elevációja, amely az aVR kivételével az összes
elvezetésben észlelhető (diffúz subepicardialis laesio).
Az ST-szakasz felfelé homorú és pozitiv T-hullámba
megy át, kóros Q-hullám nem látszik. Néhány nap
után ezek az elváltozások megszűnnek, és megjelenik
a subepicardialis ischaemia tüneteként a negativ T
hullám, amely hetekig-hónapokig megmaradhat.
Nagymennyiségü folyadékgyülem kialakulásakor
alacsony feszültség (low voltage) észlelhető. Az
elektromos alternáció kialakulása ritka, de
pericardialis tamponádban megszokott.
Röntgenvizsgálat alkalmával, ha a folyadék
mennyisége nagyobb 250 ml-nél, a szívárnyék
egészében megnagyobbodik, háromszög alakú, a
pulzációk felületesek vagy hiányoznak. Fontos jel
hogy a kép akár naponta változik (folyadékgyülem
nő), ezért ismételt vizsgálatok szükségesek!
Echokardiográfia: a röntgennél jóval érzékenyebb vizsgálati módszer, már 10-
15 ml folyadékot is kimutat. Szívtamponádban a pericardialis folyadék jelei
mellett a jobb kamra kiáramlási pályájának beszűkülését mutatja, kilégzéskor
szinte az egész jobb kamraüreg elzáródik.
Komputeres tomografia (CT): igen pontos módszere a kórismének.
Pericardiocentesis - az etiológia tisztázása céljából illetve nagy vagy gyorsan
kialakuló folyadékgyülemben terápiás megoldásként végzendő.
3. Pericarditis chronica constrictiva

Enyhébb esetekben a visceralis lemez megvastagodik, vagy lapszerinti
összenövések jönnek létre, amelyek azonban nem okoznak működési zavarokat.
A beteg rendszerint mellkasi diszkomfortérzésről panaszkodik. Ha a szívburok
lemezei teljesen összenőnek, concretio cordis, vastag, fibrózus hegszövet
(callus) és meszes burok képződik, amely páncélként veszi körül a szívet
(páncélszív).
Leggyakoribb oka tbc-s pericarditis (ma már ritka), bakteriális pericarditis,

szívműtétek, urémia, SLE, gyógyszerek, besugárázás.
A pericardium és a visceralis pleura összenövése a szívet a mellkasfalhoz
rögzíti. Légzés alkalmával, belégzésben a szívet meghúzza, a nagyvénákat
szűkíti. A szívburok-összenövései akadályozzák a kamrák diasztolés tágulását
és így a szív nem tud alkalmazkodni a terhelésekhez. Az elégtelen kamratelődés
elsősorban a jobb szívfél területén okoz vénás nyomásemelkedést. A vénás
nyomás belégzéskor növekszik, kilégzéskor csökken (Kussmaul-tünet), a telt
nyaki vénák felüléskor sem ürülnek ki, az arc megduzzad, cianotikus, ödémás
(Stokes-gallér). A nagy vénás nyomás miatt hepatomegalia, majd a tartós
májpangás miatt cirózis (Pick-féle pseudocirózis) alakul ki, ascites képződéssel
és anasarcával. A hasfalon gyakran látható a köldök körüli vénás tágulatoka
(caput Medusae).
A szív csökkent telődésének a következménye az artériás nyomás és a pulzus
csökkenése (pulsus paradoxus), a pulzus mély belégzésben megkisebbedik
vagy eltűnik.
A verőtérfogat csökkenése miatt a szív csak a frekvencia növelésével képes a
perctérfogatot emelni. Ha a constrictio hosszabb ideje áll fenn, a szívizom
sorvad, és fibrózis indul meg benne. (50)
Klinikai tünetek:
- Fáradékonyság, diszpepsziás panaszok (teltségérzés puffadás, fájdalom)
jelzik az ödémák nélkül kialakuló ascitest. A korai ascites oka a vena cava
inferior és a májvénák kompressziója. A fogyás gyakori jelenség.
- Korai tünet a nehézlégzés is.
- A vizenyő kialakulása aránylag későn történik (a vénás nyomás emelkedése
és sóretenció miatt).
Objektív jelek:
Megtekintés:
- kényszertartás (ülve, előredűlve),
- cianózis.
- a szívcsúcs szisztolés retrakciója (patognómikus tünet). A carotispulzus
szinkron a praecordialis retractióval.
- a kiterjedt összenövések miatt a mellkas bal oldala és a lapocka alatti terület

bordaközei minden szisztolé alkalmával behúzódnak.
Hallgatózás alkalmával:
- pericardialis klikk (csattanás).
- a protodiásztoléban hallható, tévesen 3. hangnak vélhető. Okozhatja egy
meszes plakk megfeszülése vagy a kamratelődés hirtelen megállása. Mély
belégzésben jobban hallható.
- a szívhangok halkak, tompák.
A keringés nehezítettségének a jelei:
- kifejezett vénás rajzolat, telt vénák,
- hepatomegalia,
- ascites,
- ödéma,
- pleuralis folyadékgyülem (hydrothorax).
Kiegészítő vizsgálatok:
EKG:
- alacsony kilengések (low voltage),
- negatív T-hullámok, subepicardialis laesio jelei.
- a P-hullámok rendszerint szélesek, csipkézettek.
- AV-blokk, ritkán pitvarfibrilláció is előfordul.
Jugulogram: mély „y" hullám (diasztolés kollapszus).
Röntgenvizsgálat:
- a szív oldara való fektetéskor nem tér ki helyzetéből („lehorgonyzott merev
szív"),
- a be- és kilégzés alatt nagyságát nem változtatja.
- ha a fibrózus callus elmeszesedik, a mészréteg néha héjszerüen veszi körül a
szívet, kemény röntgenárnyékot ad.
Echokardiográfia: az elmeszesedett szívburok intenzív echo-jeleket mutat.
Gyakori a septum mozgási rendellenessége is (paradox vagy aszinkron
mozgások, a kamrafal hypokinesise). A szívüregek kicsik.
CT- és MR-vizsgálattal jól kimutatható a pericardium megvastagodása.
A miocardium betegségeinek tünetcsoportja

A szívizom diffúz érintettsége (főleg ha már előzőleg károsodott myocardiumot
érint a folyamat) jobb- vagy balszívfél-, vagy globális szívelégtelenséget okoz.
A szívizom betegségei lehetnek:
1. gyulladásos szívizombetegségek (myocarditis)
a. fertőzéses eredetűek,
b. szisztémás megbetegedésekhez társuló,
c. idiopátiás.
2. nem gyulladásos szív izombetegségek (myocardiopathia)
a. anyagcserezavarokhoz társuló (hyper- és hypothyreosis, avitaminó-
zisok, táplálkozási zavarok stb.),
b. örökletes myopathiákhoz társuló,
c. fizikai és kémiai ártalmak,
d. infiltratív folyamatok,
e. idiopátiás,
f. szívizom-sorvadás.
A szívizom károsodása végső soron, függetlenül az előidéző októl, a szívizom
kontraktilitásának zavarában nyilvánul meg.
Tünetei:
Nem specifikusak:
- fáradékonyság,
- szívdobogás,
- nehézlégzés,
- szívtáji fájdalom (pleuropulmonalis jellegű),
- láz, hurutos tünetek.
A szívizom diffúz érintettsége (főleg ha már előzőleg károsodott myocardiumot
érint a folyamat) jobb- vagy balszívfél-, vagy globális szívelégtelenséget okoz.
Ilyenkor a nehézlégzés a vezető tünet.
Tapintás:
- pulzus szapora, könnyen elnyomható.
- a lázzal aránytalan tachycardia a myocarditis klasszikus tünete, néha
nagyfokú bradycardia észlelhető.
- a balkamra-elégtelenség jeleként pulsus alternans jelenik meg.
- a szívcsúcslökés nehezen tapintható, gyenge.

Kopogtatás: a szívtompulat megnagyobbodott balra és lefelé.
Hallgatózás:
- tompa szívhangok,
- gyakran galoppritmus hallható.
- gyakori a halk (tompa) 1. hang a szívcsúcson.
- a kamrák heveny kitágulása miatt relatív mitralis és/vagy tricuspidalis
insufficientia okoz szisztolés regurgitációs zörejt.
- szapora szívhangok. Gyakoriak a ritmuszavarok: szinusztahikardia, kamrai
extraszisztolék, paroxizmális tahhikardia, pitvari fibrilláció-, flutter, I., II.,
III., foku atrioventriculáris blokkok.
A vérnyomás gyakran alacsony.
Súlyosabb formában a szívelégtelenség tünetei is megtalálhatók.
Kiegészítő vizsgálatok
Enzim meghatározások. A gócos szívizomelhalások miatt változó mértékben
enzimeltérések észlelhetők. A GOT-, LDH- és a CPK-aktivitás emelkedett
lehet.
EKG: az elváltozások nem jellemzőek myocarditisre. ST-szakasz emelkedése
vagy a T-hullámok negatívvá válása, QT-távolság megnyúlása (I. fokú AV-
blokk), különböző ritmus és vezetési zavarok észlelhetők. Az elváltozások
lehetnek átmenetiek, vagy maradandóak.
Radioizotópos vizsgálat: a gallium-67, vagy 99mTc pirofoszfát izotópos
vizsgálat (ezek a gyulladásos sejtekben halmozódnak fel) kimutatja a
gyulladásos zónákat, az akut vagy szubakut myocarditisek felismerésében
nyújthat segítséget.
Echokardiográfia A leggyakoribb elváltozás a myocardium egészének csökkent
kontraktilitása, amely csökkent ejekciós frakcióban nyilvánul meg.
Endomyocardialis biopszia és az ezt követő szövettani vizsgálat pontos
kórismét tesz lehetővé.
Szerológiai, bakteriológiai vagy virológiái vizsgálatok segítenek az etiológiai
diagnózist tisztázásában.
Klinikai formák:
- dilatativ cardiomiopátiák
- hipertrófiás cardiomiopátiák - nem obstruktív

- obstruktív
- restriktiv cardiomiopátiák (endomiocardialis fibrózis, amiloidózis)
Az endocarditisek tünetegyüttese
Az endocarditis infectiosa (Jaccoud-Osler-kór) az endocardium (a billentyűk és
a fali endocardium) gyulladásos betegsége (szívbelhártya-gyulladás), amelyet
baktériumok gombák, rickettsiák, vírusok okoznak.
Az elváltozások miatt súlyos keringési zavar alakul ki amelynek következtében
a billentyűk deformálódnak. A folyamat lehet akut vagy szubakut (endocarditis
lenta) lefolyású.
A kórlefolyást a kórokozók virulenciája és a megbetegített szervezet ellenállása
határozza meg.
Számos tényező elősegítheti kialakulását:
• reumás szívbetegség,
• congenitalis szívbántalmak,
• mitralis prolapsus,
• degeneratív szívbetegségek,
• gyógyszerabúzus.
1. Endocarditis acuta
Kórformák hirtelen kezdődnek, gyakran pár nap alatt halálhoz vezethetnek. Az
esetek mintegy felében a kórokozó a Streptococcus viridans, vagy más fertöző
ágensek staphylococcus aureus, Streptococcusok (S. pneumoniae, S. bovis),
Enterococcusok, Gram-negatív baktériumok (Escherichia coli, Klebsiella, Proteus,
Pseudomonas, Serratía, lerobacter), Neisseria, anaerob baktériumok, rickettsiák,
Mycoplasma, Chlamydia, ítzionella, gombák (Candida, Aspergillus).
A fertőzés gyakran műbillentyűs betegeknél észlelhető.
A betegség első láncszeme a folyamatos bacteriaemia: a baktériumok
megtapadnak a billentyűkön (endocarditis valvularis), a fali endocardiumon
(endocarditis parietalis) vagy az ínhúrokon (endocarditis chordalis), majd
jellegzetes vegetációkat hoznak létre. A leggyakrabban az aorta billentyű, majd a
mitralis billentyű érintett, ritkábban a tricuspidalis vagy a pulmonalis. A
kórokozók a vegetációk belsejében akár évekig is életképesek maradnak és
recidívát okozhatnak (endocarditis recidivans).
A nekrózis miatt a billentyűk kifekélyesednek (endocarditis ulcerosa),

kiboltosulnak, átszakadhatnak, az inhúrok elszakadhatnak, és heveny
billentyűelégtelenség alakul ki. A vegetációból leszakadó részek szeptikus
embóliát okoznak az agyban, vesében, lépben, májban, végtagokban és a
coronáriakban, vagy a tüdőben és metasztatikus abscessusok képződnek.
Jellemző a Schottmüller-triász (endocarditis ulcerosa, splenomegalia, embóliás
gócnephritis-Loechlein-nephritis).
Tünetei:
Szubjektív tünetek: nem specifikusak: láz, subfebrilitas, verejtékezés, szapora
pulzus, hidegrázás.
Objektív jelek:
Megtekintés:
• sápadtság
• testszerte a bőrön és a nyálkahártyákon petechiák, kis vérzések.
Tappintás:
• splenomegalia az esetek több mint felében megtalálható. Néha fájdalmas
lépinfarktus.
• Igen jellemző az embólia-hajlam! Az embólia gyakran szeptikus és tályogok
képződéséhez vezethet. Leggyakrabban a vese, agy, majd a máj, lép, tüdő,
retinaembólia fordul elő.
Hallgatózás: a szíven új zörejek figyelhetők meg, vagy megváltozik a zörejek
jellege!
- gyorsult vvt.-süllyedés,
- leukocytosis, balra tolt vérkép,
- anaemia.
- Hemokultúra az esetek több mint felében pozitív lehet.
Echokardiográfia: a vegetációk és a rupturák kimutatása lehetséges. A
kétdimenziós vizsgálat diagnosztikus értékű a billentyűvegetációk
felismerésében. Látható az aorta billentyű- vagy az ínhúrok szakadása.
Echokardiográfiás vizsgálatokkal meghatározható a kamrafunkció-károsodása.
A transoesophagealis echokardiográfia igen értékes a mitralis billentyűk
elváltozásainak és a vegetációk, valamint a paravalvularis abscessus kimutatására.
2. Endocarditis subacuta (lenta)

Rendszerint egy már meglévő billentyűelváltozás talaján alakul ki. Lefolyása
lassúbb, de kezelés hiányában halálos kimenetelű lehet.
A kórokozók virulenciája, azonban kissebb, a bakteriémia intermittens, de
jelentős immunológiai folyamatokat váltanak ki. A kórokozóval szemben
keletkezett antitestek a bakteriális antigénnel keringő immunkomplexeket
képeznek, amelyek immun-glomerulonephritist, Osler-csomókat (allergiás
vasculitis), a szemfenéki Roth-foltot és petechiákat okoznak.
Tünetei:
Szubjektív tünetek:
• hosszú ideig fennálló lázas állapot, subfebrilitas,
• hidegrázás, verejtékezés,
• fáradékonyság, étvágytalanság, fogyás,
• nyugtalanság,
• izületi és izomfájdalmak, arthritis,
• hányinger, hányás,
• hasmenés.
Objektív jelek:
Megtekintés:
• tejeskávé arcszín (nem specifikus), sápadtság,
• petechiák főleg a végtagokon, a nyakon, a supraclavicularis árokban, de a
conjunctiván (Janewey-tünet), a szájpadon (Libman-tünet), körömágyak alatt
is gombostűfejnyi, lencsényi szétszórt vagy összefolyó vörös scarlatiniform
vagy morbilliform vérzések.
• Roth-folt - bevérzés a szemfenéken,
• Osler-csomó az ujjbegyeken hirtelen keletkező gombostűfejnyi fájdalmas,
piros csomók,
• a köröm alatt szálkás bevérzések.
• Janeway-laesiók fájdalmatlan kékesvöxös színű, kerek foltok a tenyéren és a
talpakon, esetleg a végtagokon,
• icterus, subicterus (toxikus hepatitis vagy haemolysis következtében),
• dobverőujjak.
Tapintás:
• szisztolés surranás a csúcson,
• splenomegalia az esetek több mint felében megtalálható. Ha lépinfarktus is
van, fájdalmas.
Hallgatózás: a szíven új zörejek figyelhetők meg, vagy megváltozik a zörejek
jellege. Leggyakrabban protodiasztolés regurgitációs zörej jelenik meg
(aortainsufficientia). A mitralis insufficientia holoszisztolés zöreje, ha hirtelen
jelenik meg, ínhúrszakadásra utal, gyakran szisztolés surranással jár együtt. A
diasztolés vérnyomás alacsony.
Társulhatnak pericarditis és miocarditis tünetei is.
• gyorsult vvt.-süllyedés,
• leukocytosis, balra tolt vérkép,
• anaemia,
• mikroszkópos haematuria,
• mérsékelt proteinuria,
• a vesefunkciók károsodása,
• keringő immunkomplexek,
• reumatoid faktor,
• cryoglobulinaemia.
• szérum complement csökkent
Hemokultúra az esetek több mint felében pozitív lehet! (Legalább 6
hemokultúrát - 2 sorozat, 3-3 vérvétel- kell meghatározni). A vérvételt a
hőmérséklet emelkedése alkalmával kell végezni.
A mellkasröntgen az esetleges szívelváltozásokat, a jobb szívfél megbetegedése
esetén a tüdőkben elszórt gócokat, multiplex tüdőtályogokat mutathat ki.
EKG: az esetleges vezetési zavarok felismerhetők.
Echokardiográfia: a vegetációk és a rupturák kimutatása lehetséges,
vizsgálható a kamrafunkció-károsodása.
A transoesophagealis echokardiográfia igen értékes a mitralis billentyűk
elváltozásainak és a vegetációk kimutatására, a mechanikus billentyü okozta
endocarditis igazolására.
Doppler-echokardiográfiával megállapíthatók hemodinamikai következményei
(regurgitatio, stenosis, kisvérköri hypertonia).
A cor pulmonale tünetcsoprtja

A cor pulmonale egy súlyos légzőszervi megbetegedés következtében kialakuló
jobb szívfél elégtelenség. Lehet akut vagy krónikus.
Akut cor pulmonale

Okai: Az akut cor pulmonale leggyakrabban masszív tüdőembólia kapcsán
alakul ki. Más tüdőfolyamatok is okozhatják, így asthma bronchiale (status
asthmaticus) vagy pneumothorax, nagy kiterjedésű kompressziós atelectasia,
hirtelen felszaporodó folyadékgyülem.
- a beteg igen erős retrosternalis fájdalomról panaszkodik.
- dispnoes, tahipnoes, ortopnoes,
- pszihomotoros agitáció,
- halálfélelem.
Objektív jelek
Megtekintés:
- sápadtság,
- cianózis,
- hideg verejtékezés,
- hideg végtagok.
- Epigasztriális pulzáció.
- a jobb szívfél elégtelenség tünetei is – telt jugularisok, hepatomegália,
oligúria.
Tappintás: A pulzus szapora, könnyen elnyomható, a vérnyomás alacsony.
Hallgatózás:
- tachicardia,
- a szív felett galoppritmus,
- az artéria pulmonalis felett szisztolés, majd diasztolés zörej (Graham-Steel-
zörej) hallható.
- a P2 ékelt.
- esetenként pericardialis dörzszörej is megjelenik.
Laboratóriumi vizsgálatok – Vvs emelkedett, leukocitózis, Bi szint emelkedett
EKG – a jobb kamrai elvezetésekben az ST szakasz emelkedett, a T hullám
negativ
A röntgen felvétel, echocardiográfia és a szívkatéterezés segít a diagnosis
felállításában.
Cor pulmonale chronicum

A cor pulmonale chronicum a jobb kamra tartós megterhelése miatt alakul ki.
Egy krónikus obsrtuktív (krónikus bronchitis, emfizéma, asztma) vagy
resztriktiv (tüdőfibrózis) légzőszervi betegség és az ezt követően kialakuló
hipertónia következménye. A kisvérköri nyomás emelkedése miatt a jobb
kamra hipertrófizál, majd dilatál.
Klinikai tünetei:
- nehézlégzés, amely már kis terhelésre is fuldokló jellegűvé válhat,
- köhögés (az alapbetegség tünete), szédüléssel és eszméletvesztéssel járhat
(köhögési syncope). Köhögés alkalmával emelkedik a mellűri nyomás, amely
akadályozza a vena cava superiorból a visszafolyást, a bal kamra kevesebb
vért kap, csökken a verőtérfogat, a vérnyomás esik, és ha agyi ischaemia is
kialakul, a beteg elveszti eszméletét.
Objektív jelek
Megtekintés:
- a krónikus légzési elégtelenség tünetei és jelei (diszpnoe, cianózis, dobverő
ujjak, poliglobulia) obstruktív vagy restriktív légzésfunkciózavarra utaló
tünetek.
- a jobb kamra megnagyobbodásának jelei (epigasztriális pulzációk).
- Végül a jobbszivfél elégetelenség tünetei és jelei.
Hallgatózás:
• tachycardia,
• ritmuszavarok.
• ékelt pulmonalis 2. hang,

• relatív pulmonalis elégtelenség (Graham-Steel zörej),
• pitvari galoppritmus.
Röntgenvizsgálattal:
- a jobbkamra-hipertrófia röntgenjelei látszanak.
- a szív hosszanti tengelye körül elfordul.
- a szívárnyék bal szélét is a jobb kamra képezi.
- a szívcsúcs emiatt felfelé tekint.
- oldalirányú felvételen a retrosternalis tér beszűkülése látható.
- a tartós kisvérköri vérnyomás-emelkedés miatt az a. pulmonalis törzse és
főágai kitágulnak. Ezzel szemben a perifériás érágak szűkek (centro-
perifériás discrepantia) a tüdő oligaemiás, ezért a tüdőkép világosabb.
- ha a cor pulmonale dekompenzálódik, a tüdőpangás röntgenjelei is
látszanak.
EKG vizsgálattal:
• P-pulmonale (P-dextrocardiale) magas P-hullám a D II-III-ban,
• az R-hullámok a standard elvezetésekben alacsonyak,
• gyakori S1Q3,
• a T-hullámok a D II-III-ban és aVF-ben negatívak,
• a V3-ben az R/S arány kisebb, mint 1.
A periférias érbetegségek tünettana
Az artériás érbetegségek tünettana

A verőérbetegségek érinthetik a végtagokat vagy a belső szervek - szív, tüdő,
agy, vese, gyomorbélcsatorna stb. arteriáit. A klinikai gyakorlatban a végtagok
osztóeres keringési zavarait (az un. periphériás verőérbántalmak) vizsgáljuk. A
zsigeri erek megbetegedése okozta tünetek ismertetése az illető szerveknél
indokolt. A végtag-artériák és a zsigeri -ártériák károsodása gyakran
együttesen, vagy egymást követően alakul ki (pl. atherosclerosisban).
Kórelőzményi adatok jelentősége

Az érbetegségek kórismézésében is alapvető módszer a beteg pontos
anannézisének a felvétele. Már a személyi adatok támpontul szolgálhatnak a
diagnózishoz, így a beteg neme (thrombangiitis obliterans szinte kizárólag
férfiaknál fordul elő; atherosclerosis oblitéransban a férfiak túlsúlya 70-75%; az
angiopathia diabetica egyenlő arányban érinti a két nemet, míg a Raynaud-kór
gyakoribb nőknél) életkora (thrombangiitis obliterans kezdete a fiatal felnőtt
korra esik) az érelmeszesedés klinikai tünetei fiatalokon igen ritkák, 30 év után
már előfordulnak és 50 év felett igen gyakoriakká válnak), foglalkozása.
valamint élet- és munkakörülményei (idült ólommérgezésben jellemző tünet a
hypertonia; vibrációs ártalom - páldául légkalapáccsal dolgozóknál - gyakran
vezet Raynaud syndroma kialakulásához; hideghatás. A személyi kórelőzményi
adatok közül külön kiemelendő a dohányzás jelentősége (a Buerger kóros
betegek szinte mindegyike az erős dohányosok közül kerül ki, ismeretes, hogy
e dohányártalom az atherosclerosisnak is rizikófaktora). Az előző betegségek
ismerete fényt deríthet az érbántalom jellegére (így belgyógyászati vagy
urológiai vesebetegség, hypertonia; cukorbetegség obliterativ arteriopathia
esetében; gócfertözés, infekciók Buerger kórban). A családi korelőzmény
iemerete elsősorban az örökletes tényezők mérlegelése szempontjából fontos
(cukorbetegség, érelmeszesedés, köszvény, magas vérnyomás, Marfan
syndroma, haemangiomák).
Szubjektív tünetek
a) Fájdalom
A veröérbetegségek egyik legjellemzőbb tünete a fájdalom. Kiindulhat az
érfalból vagy a szövetekből. Jellege az adott kórformától függ.
Obliterativ arteriopathiában a szöveti iszkémia határozza meg a fájdalom
erősségét és megjelenési módját. A végtagokban a fájdalom, az iszkémia
súlyoasságától függően, három formában jelentkezhet:
1) Claudicatio intermittens: fizikai igénybevételre az iszkémiás végtagban
fellépő fájdalom ("effort fájdalom"), amely pihenésre, megállásra gyorsan
szűnik, de a járás folytatására, bizonyos távolság megtétele után, újra
jelentkezik.
A fájdalom lokalizációjából és jellegéből következtetni lehet az érelzáródás
szintjére. A jellemző fájdalomtípusok
a) aortoiliacalis elzáródás = húzó, kellemetlen "izomláz-szerű" fáradtság és

tompa fájdalom a medence-őv és combizomzatban, gyakori a sexuális
impotentia
b) femoro-poplitealis elzáródás = görcsös jellegű fájdalom a lábikrában
c) tibialie enterior elzáródás = fájdalom a lábfejben;
d) a.tibialis poeterior elzáródás = talpi fájdalom;
e) aa. interdigitales elzáródása = az ún. effort fájdalom hiányzik, helyi
fájdalom csak majd a trophicus zavarok kialakulásakor jelentkezik.
A felső végtagokban jelentkező ischaemiás eredetű terhelési fájdalom
elnevezése "dyspraxia intermittens''.
2) Nyugalmi fájdalom. A claudicatios távolság fokozatos beszűkülését
követően, egy adott haemodynamikai helyzetben a perfúziós nyomás annyira
csökken, hogy csak a végtag lelógatása képes a minimális vérellátást
biztosítani. Ilyenkor a fájdalom csökkentése céljából a beteg karosszékben vagy
az ágy szélén ülve, lelógatott lábakkal tölti az éjszakát.
3) Állandó fájdalom a végtagkeringés teljes elégtelenségét jelzi. A gangrena
kialakulását közvetlenül megelőzően, vagy azzal egyidőben jelentkezik. (Ha a
végtag üszkösödéshez kifejezett gyulladás is társul - pl, nedves gangrena esetén
- úgy a végtag lelógatása a fájdalmat nem csökkenti, sőt azt fokozhatja)
b) Zsibbadás
Verőérbetegségekben gyakori tünet a paraesthesia. Föleg a végtagok
peripheriás részein fordul elő és rendszerint az illető testrész hidegebbé
válásával, kékes elszíneződésével, fájdalmasságával együtt jelentkezik.
Tekintettel arra, hogy számos más betegségben - neuritis, lumbo-ischialgia,
spondylarthrosis, diabeteses neuropathia - is előfordul, kórjelző értéke csekély.
Fontos tudni, hogy kivéve a Maian ás Pratesi syndromákat (congenitális
arterio-venosus shunt okozta ischaemia az a.femoralis, illetve az a.tibialis
posterior területén), a járáskor csökkenő fájdalom és zsibbadás soha nem
ischemiás eredetü.
c) Hideg illetve meleg érzet

Hideg-érzés a beteg végtagban, elsősorban verőérszükület-(verőérelzáródás)
esetén fordul elő. Rohamszerűen fellépő égő érzés, elmelegedés az érintett-
terület fájdalmasságával és kipirulásával, az erythermalgia (erythromelalgia)
jellemző tünete.
d) Fejfájás, szédülés, fülzúgás

Obliterativ verőérbetegségek cervico-cranialis lokalizatioja esetén gyakori
tünet a szédülés, fejfájás, kettőslátás, nem ritkán nyelési és beszédzavarok,
mono vagy hemiparesis kiséretében.
Magas vérnyomás esetén jellemző tünet a fejfájás, amely gyakran szédüléssel,
fülzügással, álmatlansággal társul. A hypertoniás fajfájás általában tompa
jellegű (ritkábban migrénszerü) többnyire reggel ébredéskor jelentkezik, de
fizikai ás szellemi megeröltetés is kiválthatja. Rohamszerűen fellépő igen erős
fejfájással és koponyaüri nyomásfokozódás tüneteivel (hányás, bradycardia) jár
a hypertoniás encephalopathia.
Az arteritis temporalis okozta fejfájás halántéktáji féloldali, hasogató jellegű.
Gyakran éjszakai rohamok formájában jelentkezik.
Vascularis – vasomotoros fejfájás a migrén. Jól meghatározott, de betegenként
változó okok (csokoládé, sajt, szeszesital, frontátvonulás, erős zaj) váltják ki.
Hemicrania kialakulását prodromalis tünetek (ingerlékenység, látás-, érzés- és
beszédzavarok) előzik meg. A fejfájás kezdetben lüktető jellegű féloldali,
később egyenletessé, állandóvá válik, erősségét a zaj, a fény, a fekvés fokozza,
míg a csend és a félhomály, valamint az ülő helyzet csökkenti. A roham több
órán át, esetleg napokig tart és jellemző módon vegetativ idegrendszeri tünetek
(sápadtság, izzadás, émelygés, hányinger) látászavarok (elsősorban
photophobia) kisérik. A rohamok közötti időben a beteg panaszmentes.
Megtekintés (inspectio)
a) A végtag-volumen változásai
Féloldali, vagy egy végtagot érintő végtag-hypertrofia (varicositással társulva),
a veleszületett arterio-venosus sipolyban fordul elő. (Jellemzőek a
kórelőzményi adatok is az egyik cipő mindig szűknek, a nadrág szára rövidnek
bizonyul).
A végtagizomzat ischaemlás eredetű sorvadása a magas (pl. ileo-femoralis)
verőérelzáródás idült formájában észlelhető. Az érintett végtag vékonyabbá
válik, de hosszmérete nem változik.
b) Az artériák lüktetése
Az artériák pulzálása ritkán látható. Elsősorban a meszes, kanyargós erek (pl.
az a. brachialis, a. temporalis) válnak láthatóan lüktetővé („arteria-tánc”).
Az aorta vagy s végtagarteriák aneurysmája ugyancsak látható, körülírt

pulzálást eredményezhet, amely jól tapinthó.
Aorta insufficientiában a nagy pulzus-amplitudó miatt fokozott carotis pulzatio
(„carotis tánc”), a fej ezzel syncron biccentő mozgása (Musset tünet), a
mandulák és az uvula systolés egymás felé való közeledése, illetve diastoles
eltávolodása (Müller-tünet) figyelhető meg. Ugyancsak láthatóvá tehető a
capilláris pulzus a beteg körmét enyhén lenyomva, a normálisan egyenletesen
halvány köröm alatti terület, aorta insuffitientiában minden szisztoléban
hirtelen kivörösödik, diastoleban elhalványodik (Quincke-tünet).
Megjegyzendő, hogy fokozott carotis pulzatio más betegségekben (ductus
Botalli persistens, arterio-venoeus sipoly, Hyperthyreosis, lázas állapot, fizikai
megerőltetés) is előfordul.
c) A végtag szín-változásai
Veröérelzáródás esetén megtekintéskor feltűnik a végtag sápadtsága, a lábháti
vénák üresek. Az acralis részeken jelentkező és a végtag lelógatásakor
fokozódó, szederjes-vörős bőrszín az elégtelen artériás áramlás okozta stasis
jele.
Raynaud-korban roham alatt, szigorúan csak az ujjakat érintő, többszakaszos
szinelváltozás figyelhető meg. A kezdeti elfehéredést, hideg-halotthalvány bört
(synkope) az ujjak elkékűlése (asphyxia), majd kivőrösödése, felmelegedése
(reactiv hyperaemia) követi.
A bőr márványozottsága (amely fehér és kékesvörös bőrrészletek
váltakozásában nyilvánul meg) hűvös környezetben ép viszonyok között is
előfordul. Állandó a jelenléte az érbeidegzési zavarokkal kapcsolatos
kórképekben (erythrocyanosis crurum, livedo reticularis).
A haemangiomák különbőzö formáiban változó kiterjedésü, az ép területtől
elhatárolt, síma vagy dudorosan kiemelkedő élénkvőröstől liláspirosig terjedő
elszíneződés figyelhető meg.
d) Trophicus zavarok
Az elégtelen vérellátás következtében az érintett terület bőre atrophiássá válik,
a szőrzet kihull, a körmök megvastagodnak, deformálódnak, gyakori a fokozott
elszarusodás (ujjak, sarok). Szinte állandó jelleggel megfigyelhető a bőr és
köröm gombás fertőzése (dermatomycosis, onychomycosis).
Súlyos ischaemiában üszkösödés fejlődik ki, amely rendszerint acralis

kiindulású. A száraz üszkösődést (gangrena sicca) a mumificatio jellemzi, az
elhalt terület szine fekete. A nedves üszkösödés (gangrena humida) elsősorban
diabateses angiopátiában fordul elő, az érintett testrész duzzadt, szine kékes
árnyalatú.
Tappintás (palpáció)
a) A bőrhömérséklet. a verejtékelválasztás vizsgálata
Ischaeamiás végtag hőmérséklete csökkent. A bőrhőmérséklet
megállapításához rendszerint nincs szükség műszerre mert gyakorlott vizsgáló
kézháttal már csekély (0, 5-1, 0°C) hőmérséklet különbséget is meg tud érezni.
Ha az osztóeres keringési zavarhoz gyulladás is társul, úgy a bőrhőmérséklet
csökkenése elmarad, sőt az emelkedhet.
Az obliterativ verőérbetegségek jórészében (angiopathia diabetica, athero-
sclerosis oblitarans) az érintett végtag bőre száraz. Fokozott verejték elválasztás
észlelhető thrombangeitisben, valamint Raynaud syndromában.
b) A pulzus vizsgálata
Az aortafal systoles expanziója, mint tágulási hullám fut végig az artériákon és
pulzusként tapintható. A pulzushullám terjedési sebessége 5-9 m/sec. A pulzus
tapintása a szív- érrendszeri betegségekben alapvető és egyszerű vizsgáló
eljárás. Az artériás pulzusból következtetni tudunk az egyes verőerek
átjárhatóságára, a vérnyomásra, a szívműködés frekvenciájára és ritmusára,
tehát a vérkeringés legfontosabb tényezőire. (51)
Jellegzetességei:
Szaporasága, frekvenciája:- tahicardia: 100/ perc felett
- bradicardia: 60/ perc alatt
Ritmusa - pulsus regularis (egyenletes, ritmusos)
- pulsus irregularis (aritmiás, egyenletlen) – extraszisztolék, pitvar-
fibrilláció esetén
Elnyomhatósága - pulsus mollis: könnyen elnyomható (kollapszus, sokk esetén)
- pulsus durum: nehezen elnyomható (hipertónia, ateroszklerózis
esetén).
A pulzushullám amplitúdója - pulsus altus: nagy perctérfogat jele
- pulsus parvus: kicsi perctérfogat jele
A pulzushullám sebessége - pulsus celer: aorta inszufficiencia, hiperkinetikus

szindróma
- pulsus tardus: aorta sztenózis esetén (52)
A pulsushullám aequalitása - a pulsushullámok alaktani változása.
- pulsus inaequalis
- pulsus alternans (53)
- pulsus paradoxus (54).
Az artériák meghallgatása (ascultatio)

Hallgatózással a nagy artériák (subclavia, carotis, aorta, iliaca, femoralis,
poplitea) felett verőérszűkületben ún. "sztenotikus zörej" hallható, mely fizikai
megterheléskor fokozódik. Az artériás áramlási zörejek jelentősége abban áll,
hogy szervi verőérbántalmakban jelentkeznek olyan korai szakaszban amikor
még a pulzus-vizsgálat negatív és a szubjektív tünetek hiányoznak. Az érlumen
beszűkülésével párhuzamosan a zörej a systole végéig megnyúlik.
Verőérszűkület mellett szól a zörej systoles volta és magas frekvenciája.
Legerősebben a zörej mintegy 70-80%-os körülírt szűkület esetében hallható.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni hogy áramlási zörejeket egyéb okok is
előidézhetnek (thyreotoxicosis, magas láz, súlyos anaemia, hypernephroma,
metastazisok). A funkcionális érzörejek megközelítően symmetrikusak és
gyakran hangjelenség előzi meg őket. Az arterio-venosus sipolyban észlelhető
áramlási zörej systolo-diastoles jellegű.
Funkcionális próbák
a) Terheléses próbák
Könnyen kivitelezhető, viszonylag egyszerű és a globális vérátáramlást,
valamint a keringési tartalékot hűen tükröző vizsgálatok. Legelterjedtebb
terheléses próba a dysbaziás index (claudicatios index) meghatározása. Ennek
keretében három mutató meghatározása indokolt. Az anamnézis felvételekor
nyert adat a még fájdalommentes lépéstávolságról, az un. "szubjektív dysbaziás
index" csupán támpontot nyújt az ischaemia súlyosságának megítéléséhez. Az
adott végtag keringési állapotáról sokkal pontosabb képet ad a standardizált
körülmények között (általában 120 méter/ perc járássebességgel), metronómmal
vagy ergométerrel végzett, dysbaziás index meghatározás. Mérjük az első
fájdalom megjelenéséig megtett távolságot "relatív dysbaziás index", illetve a
fokozódó fájdalom mellett még megtehető út hosszát "abszolút dysbaziás
index.
A fontosabb arteriás keringési zavarok

Heveny verőérelzáródás tünetcsoportja
Az artériás törzs akut elzáródása következtében létrejövő tünet együttes klinikai
jellemzője a károsodott végtagot érintő heveny ischaemia.
A végtag-artériák heveny elzáródását okozhatják:
- embólia vagy
- thrombus (igen ritkán dissectio külső compressio és spasmus).
A betegek vizsgálatakor keresendők az ún. emboligén szívbetegségek (mitral-
stenosis, myocardialis infarktus, globális szívelégtelenség, bacterialis
endocarditis és elsősorban a pitvarfibrillatio) valamint az artéria-thrombosist
leggyakrabban létrehozó kórképek (atherosclerosis, thrombangitis, traumás
érártalom), mert a heveny verőér elzáródás gyakorlatilag mindig másodlagosan,
valamely alapbetegség szövődményeként jelentkezik.
Tünetek. A heveny verőér elzáródást követően az érintett végtagon jellegzetes-
az angolszász irodalomban az 5 "p" tünet együttesként ismert- ischaemiás
syndroma alakul ki. Ennek jellemzői:
1) fájdalom (pain)- az érelzáródás helyén, annak kialakulásakor lép fel,
hirtelen, rendkívüli erősséggel, mozgásra fokozódik;
2) sápadtság (pallor) - az elzáródás helyétől 10-15 cm-re distalisan a végtag
sápadt, hideggé válik, a későbbiekben sápadt-szederjes elszíneződés lép fel;
3) pulzus-hiány (pulseless) - az elzáródástól distalisan pulzus nem tapintható,
oscillatio nem mérhető;
4) zsibbadás (paresthesia) - centripetális irányban terjed, időrendi sorrendben
előbb a tapintás, majd a fájdalom-érzés zavarai jelentkeznek;
5) mozgáskiesés (paralysis) - a végtag mozgásképtelen, a reflexek csökkentek
vagy hiányoznak. Mindezek a tünetek helyiek és proximalis irányban
élesen elhatároltak.
Thrombosis okozta verőér-elzáródás esetén a fájdalom hiányzik vagy enyhe
(csak az utolsó 4 "p" van jelen) egyebekben a klinikai kép az embóliával
megegyezik. (56)
Intermittens verőérelzáródás tünetcsoportja

A tünetegyüttes lényege mindkét kéz, de nem ritkán mindkét láb újjainak
rendszerint szimmetrikusan fellépő, rohamszerű intermittáló érelzáródása,
amelyet az újjak elfehéredése, érzéktelen zsibbadása, majd asphyxiás

elkékülése, fájdalma és reaktív hyperaemiával való oldódása jellemez.
Két klinikai kórformában jelentkezik:
Raynaud kór (primaer Raynaud syndroma)- főleg fiatal nőkön lép fel,
szimmetrikusan, hideg vagy psychés izgalom hatására. Rohamközti időben a
beteg panaszmentes. Kóreredete nem tisztázott (az újabb kutatások szerint a
sclerodermia lokális formájának felel meg.)
Raynaud syndroma (secundaer Raynaud syndroma) - a Raynaud phenomen
ismert kóroki talajon jelentkezik, a tünetek gyakran egyoldaliak. A fontosabb
megbetegedések, amelyek a tünetcsoportot létrehozhatják a következők:
- vibratios vagy mechanikus érártalom (légkalapáccsal dolgozók,
mechanikusok, zongoristák, gépírók),
- neurogen léziók (neurovascularis kompressziós vállövi syndroma, peripheriás
neuritisek, syringomyelia, cervicalis discopathia, kéztői alagút-syndroma),
- obliterativ verőérbetegségek (throabangeitis obliterans),
- intoxicatiók (arsén, ólom, anyarozs alkaloidák),
- autoimmun betegségek (elsősorban a sclerodermia, ritkábban lupus
erythematosus disseminatus, rheumatoid arthritis),
- cryopathiák (hidegagglutinin betegség, cryoglobulinaemia),
- rosszindulatú daganatok (paraneoplasiás Raynaud syndroma).
Tünetek. A jellegzetes rohamokat hideg és/vagy psyches izgalom váltja ki. A
rohamnak három szakasza van:
1) Localis svncope: az újjak hirtelen elfehérednek, érzéketlenné, zsibbadtá
válnak, kialakul az ún. digitus mortus képe.
2) Asphyxia: az újjak elkékülnek, szederjessé válnak, nyomás érzékenyek,
fájdalmasak, hidegek.
3) Reaktív hyperaemia szaka: az ujjak kivörösödnek, kimelegednek, a fájdalom
megszünik. A rohamok időtartama 15-20 perc. A hüvelykujj általában nem vesz
részt a rohamokban. Előfordul, hogy a syncope hiányzik és a klinikai képet az
asphyxia (cyanosis) uralja. A hideg provokációs próba (pl. kezek hideg vízbe
való helyezése) pozitív. Kezdetben a beteg robamközti időben tünetmentes, de
a kiújuló ischaemiás rohamok a későbbiekben trophicus zavarok kialakulását
eredményezik.
A trophycus zavarok jellemzői: sclerodactylia (az újjakon a bőr fényes,
kemény, az ízületek merevebbek), a distális újjpercek megrövidülése
(osteoporosis-osteolysis), valamint "patkányharapás-szerű necrosisok

kialakulása az újjvégeken (gangrena symmetrica).
A kórisme a jellemző klinikai kép alapján könnyen felállítható. Sokkal
nehezebb a kiváltó betegség kiderítése, amelyre minden esetben törekedni kell !
Idült progresszív verőérelzáródás

A chronikus verőér-elzáródás tünetcsoportját számos kórkép eredményezheti,
leggyakrabban az atherosclerosis obliterans, a macro és microangiopathia
diabetica, valamint a thrombangitis obliterans (Büerger kór).
A betegvizsgálat kapcsán megválaszolandó kérdések:
1) az idült verőér elzáródás kórismézése
2) a keringési deficit nagyságrendjének a meghatározása,
3) a tünetcsoportot eredményező érbetegség felismerése.
Tünettan. A legjellemzőbb szubjektív tünet a fájdalom, amely az ischsemia
súlyosságától meghatározottan három formában jelentkezhet:
- claudicatio intermittens (felső végtagon dyspraxia intermittens),
- nyugalmi, ún. éjszakai fájdalom (amely a láb lelógatásakor csökken)
- és állandó jellegű fájdalom (ez utóbbi rendszerint a gangréna
kialakulásával egyidőben).
A fájdalom elhelyezkedéséből és jellegéből következtethetünk az érelzáródás
helyére! A beteg végtagban gyakori a hidegérzés és a zsibbadás.
Megtekintés:
- a végtag sápadtsága,
- a lábháti vénák besüppedtek, vértelenek,
- az izomzat hypotrophiás.
- súlyos esetekben trophicus zavarok (bőr-atrophia, szőrzet-hiány,
körömmegvastagodás, száraz vagy nedves gangréna).
- dermato- és onychomicosis.
Tappintás: Az érelzáródás alatti érszakaszon. a pulzus-amplitúdó jelentősen
csökkent vagy hiányzik. (Obliterativ arteriopathia gyanúja esetén az érverés a
szokott helyeken nagy figyelemmel ellenőrizendő. Az artériás pulzus hiánya a
verőér elzáródás egyik legbiztosabb tünete!). Az ischaemiás végtag
hőmérséklete csökkent.
Hallgatózással a nagy erek felett szűkület esetén (teljes elzáródásban nem!)

áramlási zörej hallható.
A Ratschow féle "helyzetváltoztatási próbák" az alsó végtagi ischaemiát jelzik (a
végtag halottsápadtsága felemelésre, megnyúlt újraszíneződései és vénás
újratelődési idő, zokni-tünet), míg a felső végtagi verőér elzáródásban az
ökölbeszorítási próba és Allen-teszt pozitivitása nyújtanak kórismézési segítséget.
Az oscillometriás index az elzáródás alatti szakaszon csökkent vagy nulla.
A keringési deficit súlyosságának s meghatározására a legalkalmasabb a
klinikai szempontokon alapuló Fontaine féle felosztás:
I. Stádium. Olyan szubklinikai állapot, amelyben a keringési tartalék még
jelentős és kifejezett fizikai igénybevétel esetén sem lép fel
ischaemiás fájdalom. Az érszűkületre a csökkentebb vagy
hiányzó pulzus, sztenotikus áramlási zörej jelenléte, illetve az
oscillatiós index beszűkülése utal.
II. Stádium. A terhelésre jelentkező fájdalom - a claudicatio intermittens -
jellemzi.
III. Stádium. A fájdalom nyugalomban, fekvéskor is jelentkezik, de a láb
lelógatására (a perfúziós nyomás növekszik!) megszűnik.
IV. Stádium. A vérellátás teljes csődjének és a következményes
necrosisnak a szakasza. A klinikai képet az állandó jellegű
fájdalom és a gangréna kialakulása határozzák meg.
A végtagok obliterativ verőérbántalmának leggyakoribb okai:

A) Thrombangiitis obliterans (Endarteritis obliterans) A betegséget első leírói
után Winiwater-Büerger kórnak is nevezik. Fiatal férfiak plurisegmentális
panangiitise, amely a végtagok kis és középnagy erein - nem ritkán
viscerálisan is - jelentkeznek.
Klinikai jellemzői. Fiatal (45 év alatti), dohányzó férfiakon lép fel. A betegek
anamnézisében gyakori a hidegártalom. Az ischaemiás tünetcsoport úgy az
alsó, mint a felső végtagokat érinti, rendszerint distális elhelyezkedésű (a.
radiális, a.ulnaris, a.tibialis anterior et posteior), az esetek 20%-ában visceralis
lokalizatió is jelen van. A kialakuló üszkösödés rendkívül fájdalmas. Az esetek
egy részében (rendszerint csak egyoldali) Raynaud tünetcsoport is kialakul.
Nem állandó (csak az esetek kb. felében észlelhető) de jellemző kisérője a
Büerger kórnak a "phlebitis migrans". A kisebb bőrvénákon- nem- varixos
talajon - néhány cm hosszú segmentalis phlebitis formájában jelentkezik, amely
2-3 heti fennállás után fokozatosan megszűnik, majd szabálytalan időközben,
más érszakaszt érintve ismétlődik. Leggyakoribb a lábszáron. Pontos tudni,

hogy a phlebitis migrans az artériák megbetegedését megelőzheti.
B) Atheroscierosis obliterans (Arteriosclerosis obliterans)

A végtagok idült obliterativ verőérbántalmának leggyakoribb oka. Elsősorban
40 év feletti férfiakon jelentkezik. (Bár a férfiak túlsúlya az össz-beteganyagra
vonatkoztatva 80%, a nemek közti különbség az életkor előrehaladtával
csökken és a hetedik évtized után kiegyenlítődik). A betegek kórelőzményében
gyakori a rizikófaktorok - elsősorban a dohányzás - jelenléte.
Az ischaemiás tünetcsoport majdnem kizárólag az alsó végtagokon jelentkezik.
A felső végtagi lokalizatio- szemben a thrombangeitiszel igen ritka. Főleg a
nagy és közepes artériák érintettek (gyakorisági sorrend: femoro-poplitealis
szakasz, aorto-iliacalis szakasz, artéria tibialis anterior-posterior területe, artéria
subclavia és ágai). A stenosisra utaló véráramlási zörejek elsősorban ebben a
kórképben figyelhetők meg. Igen kifejezettek lehetnek az aorto-iliacalis
lokalizatio (ún. Leriche syndroma) eseteiben. Gyakoriak az agyi, vese vagy
koszorúerek egyidejű, atherosclerotikus érintettségére utaló tünetek, valamint
az atherosclerosis klinikai jelei (xanthoma képződés a könyök, térd, csukló
körül, xanthelasma palpebrarum). Az angiitisre utaló elváltozások (pl.phlebitis
migrans) hiányoznak.
Bár az esetek nagy részében az életkor, a klinikai tünetek és elsősorban az
arteriogramm alapján a thrombangiitis jól elkülöníthető az atherosolerosis
obliteranstól, megtörténik, hogy (a betegek 10-15 %-ában) ez nem lehetséges.
Ilyen esetben un. "kevert obliterativ arteriopathiáról" beszélünk, vagy meg-
elégszünk az "idült obliterativ arteriopathia" diagnózissal.
C) Angiopathia diabetica (diabeteszes anghiopatia)

Cukorbetegeken az obliterativ arteriopathia két formában jelentkezhet: macro-
és microangiopathia diabetica.
a) Microangiopathia a terminális keringési pályákat érintő, a diabetesre
jellemző specifikus érelváltozás, amely minden esetben több évvel a
cukorbetegség klinikai manifesztációja után jelentkezik. Leggyakoribb
előfordulása: az alsó végtagok kis erei, a vese arteriolák (Kimmelstiel-
Wilson syndromát eredményez) és a szemfenék kiserei (retinopathia
diabetica alakul ki).
b) A macroangiopathia lényegében a diabetes mellitusban szenvedő beteg
atherosclerosisa, amely már a latens diabetes szakában is felléphet.
Néhány klinikai vonatkozásban azonban különbőzik a nem cukorbetegek

atherosolerosis obliteransától:
- nagy a gyakorisága (tízszer gyakrabban fordul elő, mint az azonos
életkorú nem diabeteses személyeknél),
- fiatalabb életkorban jelentkezik (nőknél 20 évvel, férfiaknál 10 évvel
korábban, mint a nem diabeteses populatio obliterativ verőérbántalma),
- a nemek közti arány megegyező.
Tünettani jellemzők: Az érelváltozások általában diffúzabbak és súlyosabbak
mint atherosclerosis obliteransban és a distalis artériák (a. dorsalis pedis) is
gyakrabban érintettek. A kialakuló trophicus zavarok kevésbé fájdalmasak mint
egyéb occlusiv érbántalmakban (ennek oka a diabeteses polineuropathia) de az
üszkösödési hajlam lényegesen nagyobb. A kialakuló gangréna rendszerint
nedves üszök formájában jelentkezik.
A macro- és microangiopathia általában együttesen fordulnak elő, amennyiben
a microangiopathia önállóan lép fel, egy sajátos tünetegyüttes alakul ki: talpi,
sarki vagy lábujj-gangréna, meleg lábon, jól tapintható pulzus és normális
oscillatiometriás értékek mellett.
Hypertonia arterialis
Systolés vérnyomás 140 Hg mm, és/vagy a diastolés-nyomás 90 Hgmm fölötti
értéke jellemzi. Magas vérnyomást több tényező hozhat létre.
1) Volumen-hypertonia, perctérfogat hypertonia: a keringő vér volumene
megnő; atrio-ventricularis blokk, intracardiális shunt, arterio-venosus
fistula, polycythaemia, hyperthyreosis, anaemia, lázas állapot, hyper-
kinetikus syndroma stb. A perctérfogat hypertonia jellemzője a systoles
nyomásemelkedés, változatlan diastoles nyomás mellett.
2) Az aorta rugalmassága elvész vagy csökken (elasticitás hypertonia): aorta és
nagyerek arteriosclerosisában. Erre a hypertonia fajtára jellemző a systoles
nyomás emelkedése és a diastoles nyomás kisebb mértékü csökkenése.
3) A kiserekben - elsősorban a praecapillarisokban -a peripheriás ellenállás nő
(resistentia hypertonia); ebbe a csoportba tartozik az essentialis hypertonia-
mellett a symptomás hypertoniák jórésze is. Ez utóbbiak kőzül gyakorlati
szempontból a legfontosabbak:
1. a renalis hypertonia (acut és chronikus glomeluronephritis, diabeteses
nephropathia, amyloidosis, pyelonephritis, polycystás vese, nephro-
sclerosis, polyarteriitis, lupus erythematodes illetve scleroderma okozta
veseártalom, vascularis anomália, artéria renalis az a. renalis szükülete

vagy obliteratiója következtében)
2. az endocrin hypertoniák (hyperaldosteronismus (Conn-syndroma),
phaeochromocytoma, Cushing-kór, Cushing-syndroma, acromegalia)
3. az agyi vérnyomás-szabályozó centrumok kóros működése
következtében kialakuló ún. centralis hypertonia (agytumor, agyi trauma,
áramütés, toxicus ártalom, encephalitis, 3-ik agykamrába történő
bevérzés eredményeként.
4. A resistentia hypertoniának diagnosztikai jellemzője, hogy a systoles és
a diastoles nyomás egyaránt emelkedik.
5. cardiovasculáris magas vérnyomás
6. terhességi magas vérnyomás
7. gyógyszer okozta magas vérnyomás.
Tünettan. A legfőbb tünet a magas vérnyomásérték. A betegek gyakran
fejfájásról, szédülésről, fülzúgásról, látászavarokról (ködös látás, fekete pontok)
fáradékonyságról panaszkodnak. A klinikai képet a szövődmények tüneteit
balszívfél-elégtelenség hypertoniás encephalopathia (rohamszerűen kialakuló,
heves fejfájás, hányinger, centrális típusú hányás, stuporosus állapot, esetleg
convulsiók és extrém magas vérnyomás jellemezte tünet-csoport), cerebro-
illetve nephrosclerosis, tehetik változatossá. Hipertóniában minden esetben
törekedni kell a magas vérnyomást létrehozó alapbetegség kiderítésére. Ennek
ismerete nem csak diagnosztikai, hanem terápiás szempontból is fontos. (Az
essentialis hypertonia kórisméjét kizárásos alapon állítjuk fel). Az alapos
klinikai vizsgálat (szív-érrendszer, vese, erdocrin-szervek, idegrendszer) mellett
szinte rutinszerűen indokolt az alsó és felső végtagon végzett vérnyomásmérés
a szemfenék - ellenőrzés, valamint az Addis-szám és vizelet vizsgálata. A
kórismézésében értékes segítséget nyújtanak a speciális vizsgálatok
(vesefunkciós próbák, renin-aktivitás, catecholamin-szint meghatározása,
intravénás urographia, nephroscintigraphia, radio-nephrographia, vese erek
arteriographiája). (57)
Hypotonia arterialis
Arterialis hypotoniáról beszélünk, ha a systoles nyomás 95 Hgmm diastoles
nyomás 60 Hgmm alá csökken. Az alacsony nyomás vonatkozhat egy
érterületre (pl. verőérelzáródásban az adott kiáramlási pályára, coarctatio aortae
esetében az alsó végtagokra) vagy lehet szisztémás jellegű. Ez utóbbit
okozhatja a vérvolumen csökkenése (pl. masszív vérzés), a percvolumen, illetve

a systoles volumen megkisebbedése (akut cardialis katasztrófa pl. szívinfarctus,
aorta-stenosis), ritmus- és vezetési zavarok, peripheriás resistentia csökkenése,
endokrin betegségek (Addison-kór), neurológiai betegségek, vagotónia,
gyógyszerek.
Gyakran több tényező együttesen hat (shock, collapsus). Alacsony vérnyomás
egyes embereken konstitucionálisan is előfordul anélkül, hogy lényegesebb
panaszokat okozna (ún. esentialis hypotonia). A panaszok elsősorban akkor
jelentkeznek, ha a vérnyomás esése akutan következik be. Ezt az állapotot
klinikailag szédülés, a látás elhomályosodása, hideg-verejték megjelenése,
súlyosabb esetekben syncope jellemzik.
Orthostatikus hypotonia - a vérnyomás fekvő helyzetben normális, álló
helyzetben esik. Elsősorban thoracolumbalis sympathectomia, gyógyszerhatás,
illetve a hypophysis-mellékveserendszer gyengesége esetén észleljük
(Schellong tünet), de előfordul konstitucionálisan is (esaentialis orthostatikus
hypotonia).
A vénás betegségek tünettana

A gyűjtőerek megbetegedései érinthetik a végtagok felületes és mély vénás
rendszerét, a medencei, hasi és mellkasi nagyereket (v. cava inferior és superior),
valamint az egyes zsigerek visszereit. Jellegüket tekintve megkülönböztetünk
"occlusiv phlebopathiákat" (pl. felületes thrombophlebitis, mélyvéna thrombosis,
postthrombotikus tünetcsoport) és "ectasiás phlebopathiákat" (pl.varicositas). A
diagnózis felállítása elsősorban a klinikai vizsgálaton alapul.
A kórelőzményi adatok jelentősége

A beteg részletes kikérdezése értékes adatokkal szolgálhat. A személyi adatok
közül a beteg neme (a varicositas, s medencei és alsó végtagi gyűjtőerek
thrombosisa sokkal gyakoribb nőkön, mig a Paget-Schroetter syndroma
elsősorban férfiak megbetegedése), életkora (a vénafal elastikus rostjai már a
harmadik évtized után gyengülnek, a varicositas előfordulása az életkorral
növekszik), foglalkozása és munkakörülményei hasznos információkat
nyújthatnak (álló foglalkozásúaknál pl. fogorvos, fodrász a varicositas
úgyszólván foglalkozási betegségnek tekintendő: a felső végtagok megerőltetése
- kovácsok, sportolok - a vena axillaris ún. effort thrombophlebitisét a már
említett Paget-Schroetter syndromát okozhatja).
A személyi kórelőzmény ismerete azért fontos, mert bizonyos megbetegedések-

így diabetes mellitus, polycythaemia, haemoblastosisok, cardialis decompensatio,
hyperlipaemiák, hosszas imobilizátioval járó állapotok - a thrombozis készséget
fokozzák. Ugyancsak thrombogén hatásúak bizonyos gyógyszerek. Ezért a
szokásos kérdéseken túl rá kell kérdezni az esetlegesen megelőző tartós
cortison-kezelésre, nőknél anticoncipiensek szedésére! A gyermekkorban
keletkezett varicositas esetében érdeklődni kell a két végtag közötti esetleges
hosszméretkülönbségre (congenitalis arterio-venosus sipoly). Graviditás
kapcsán is gyakran alakul ki varicositás.
A családi kórelőzmény adatai támpontot nyújthatnak az ún. primaer
varicositasra vonatkozóan (kétségtelen, hogy örökletes tényezők, amelyek
általános kötőszövet-gyengeséggel járnak, szerepet játszanak az ectasiás
phlebopathia létrejöttében). A varicositasra való hajlam öröklődhet.
A jelen betegség története Az előzőkben elszenvedett mechanikus traumák
(combnyaktörés, medencetörés, contusiok), szülés utáni állapot, műtétek
(elsősorban kismedence! és hasi beavatkozások), valamint iatrogen ártalmak
(hypertoniás oldatokkal, cytostaticumokkal, jódtartalmú készítményekkel
végzett intravénás perfúziók, vénás katéterezés) thrombophlebitisek okai
lehetnek.
Szubjektív tünetek
a) Fájdalom
A végtagokban jelentkező fájdalom a phlebopathiák gyakori tünete. Jellege az
egyes kórképekben változik.
Felületes thrombophlebitisben a fájdalom a gyulladt vénára szorítkozik, az
alatta fekő izom megfeszülésekor - pl. járáskor - fokozódik (claudicatio
venosa).
Mély thrombophlebitis-ben a fájdalom az egész végtagra kiterjed, diffúz,
inkább húzó vagy tompa - ritkán görcsös jellegű, nyújtásra, nyomásra,
köhögésre fokozódik. A phlebitises fájdalomra jellemző, hogy a végtag
lelógatásakor erősödik, míg magasra fektetésnél többnyire csökken!
A postthrombotikus syndroma okozta fájdalom inkább tompa, feszítő jellegű,
álláskor fokozódik, a járás ("izompumpa") csökkenti. A panaszok általában
reggel enyhébbek, estére kifejezettebbé válnak.
Az éjszakai lábikragörcsök chronikus vénás insufficientiára utalnak.
b) Zsibbadás, elmelegedés, viszketés

Mélyvéna thrombosis kezdeti szakában (míg az oedema kialakulása előtt) a
beteg gyakran panaszkodik fáradtságérzésről, zsibbadtságról az érintett
végtagban. Ez a "dyscomfort"-érzés a fájdalmas tünetcsoport megjelenését
megelőzheti, vagy azt kísérheti.
Elmelegedés, égő érzés a lábban elsősorban postthrombotikus syndromában
jelentkezik, de előfordul felszines vénás tágulatban is. Amennyiben a
gyűjtőeres keringési zavarhoz dermatitis, cellulitis, ekzema is társul, úgy az égő
érzés rendszerint, igen kifejezett viszketés (pruritus) kiséri.
Megtekintés (inspectio)
a) A végtag-volumen változásai.
A végtag vizenyő legyakoribb oka az elégtelen vénás visszaáramlás
következménye. Lábszárödéma előfordulhat egészséges egyéneken is, tisztán
hydrostatikus tényezők hatására (hosszú ideig tártó állás vagy ülés kapcsán, főleg
a meleg évszakban), éjszakai nyugalomra megszűnik. Orvosi szempontból sokkal
jelentősebbek az organikus véna-elváltozások kiváltotta végtagödémák.
Mélyvéna thrombosisban- amennyiben az érlumen elzáródása teljes és a
nyirokkeringés compensatios kapacitása meghaladott, minden esetben kialakul az
ödéma. A végtag duzzadt, halvány, a sápadt viaszosan csillogó bőrön áttűnik a
bőr alatti vénák kékes rajzolata, az ödéma meleg, fájdalmas, nyomásra érzékeny
("phlegmasia alba dolens"). Felületes thrombophlebitisben a vizenyő hiányzik-
esetleg periphlebitises duzzanat észlelhető - a végtag-volumen változatlan. A
postthrombotikus syndroma okozta chronikus vénás keringési elégtelenséget
jellemzi az ödéma napszakos jellege és indurált volta (estére kifejezettebb,
éjszakai nyugalom után megkissebbedett, vagy eltünt).
A féloldali végtag-hypertrophia - főleg ha varicositással társul, veleszületett
arterio-venosus sipolyra utal
b) A bőrszín elváltozásai
A bőr vörössége felületes phlebitisekben (a vena felett haladó vörös csík
formájában), phlebitis migransban (0, 5-1, 5 cm átmérőjű vörös foltokként) és
chronikus vénás insufficientiában társuló gyulladásos folyamatokban (nagyobb
területet érintve) figyelhető meg.
A végtag cianózisa a mélyvéna elzáródás korai és jellemző tünete. A vénás
eredetű cyanosisra jellemző, hogy meleg végtagon jelentkezik és lelógatásra
fokozódik! A végtagi gyűjtőerek masszív thrombosisa esetén az egész végtagra

kiterjedő fájdalmas duzzanat és szilvakék elszíneződés lép fel ("phlegmasia
coerulea dolens").
A barna elszíneződés (pigmentatio) inkább chronikus phlebopathiákban
jelentkezik, így csíkos pigmentatio felületes phlebitisek lezajlási helyén figyelhető
meg. A kiterjedt barna pigmentációk chronikus vénás insufficientiára utalnak.
c) Vénatágulatok
A tágult, feszesen feltöltött bőrvénák mélyvéna elzáródásban jelentkeznek, a
hevenyen létrejött keringési akadály compensatorikus megoldását szolgálják
(collaterális vénák).
Varixoknak nevezzük a szabálytalan, kanyargós, aneurysma- szerűen kiboltosuló
véna-szakaszokat. a primer varixok leggyakrabban a lábszár és a comb belső
oldalán találhatók, elsősorban a véna saphena magna lefutása mentén. A
secundaer varixok a mély-vénák elzáródását kővetően, a postthrombotikus
syndroma részjelenségeként jönnek létre, többnyire collateralis vénákból.
Secundaer varicositast okozhatnak a véna-törzsekre nyomást gyakoroló és így a
véráramlást akadályozó folyamatok (nyirokcsomók, hasi, mellkasi tumorok,
terhesség) is. Az elszigetelt bőr alatti véna-kiboltosulások a lábszár belső oldalán,
a vv. communicantes-ek elégtelenségét jelzik.
d) Trophicus zavarok
Idült gyűjtőeres keringési elégtelenségben gyakoriak a pangás és a
következményes (pyogén vagy gombás) fertőzés kiváltotta trophicus zavarok. Így
bőr-atrophia, dermatitis, cellulitis, dermatosclerosis, haemosiderin festenyzettség
jellemezte tünetcsoport alakul ki. A legsúlyosabb helyi szövődmény az ulcus
cruris. Jellegzetesen a lábszár alsó harmadában, a belső boka fölött helyezkedik el.
Tappintás (palpatio)
A tapintásos vizsgálatot- a megtekintéssel megegyezően - nem csak fekvő,
hanem (mélyvéna thrombosis alapos gyanújának kivételével) álló helyzetben is
el kell végezni.
a) A bőrhőmérséklet változásai
Kifejezett varicositas-ban a visszértágulat felett a bőr valamivel melegebb.
Varicophlebitis, felületes visszérgyulladás esetén a gyulladt véna-szakasznak
megfelelően, a bőrhőmérséklet jelentős emelkedése észlelhető (kézháti

vizsgálattal is könnyen felismerhető). Mélyvéna thrombosisban az elzáródás
alatti terület melegebb, a bőrhőmérséklet növekedés az egész végtagrészt érinti.
b) A bőr alatti kötőszövet és az izomzat turgora

A tapintható subfascialis ödéma a mélyvéna thrombosis korai tünete. Még a
látható vizenyő megjelenése előtt kialakul, felismerése jelentős segítséget ad a
korai diagnózis felállításában. Lábszár-thrombophlebitisben gyakran fokozott
lábikra turgort találunk (oldal összehasonlítás révén könnyebben felismerhető).
c) Ödéma
A végtag-vizenyők gyakran kizárólag a tapintó újj segítségével felismerhetők
és jellegük is megítélhető (lásd még a végtagvolumen változásainál). A friss
oedemák általában puha tapintatúak. A kemény, illetve indurált oedemák már
régebben fennálló vénás visszaáramlási zavar mellett szólnak és chronikus
pangást jeleznek. A veno-lymphatikus insufficientia talaján létrejövő vizenyő
az újjbenyomatot megtartja. Myxoedeméban és lymfödémában az újjbegy nem
hagy benyomatot.
d) A vénák tapintható elváltozásai

Ép viszonyok között a bőr gyűjtőerei puha, rugalmas tapintatúak, leszorítás
esetén a distalis véna-szakasz néhány másodperc alatt lényegesen tágul.
Érelzáródás (phlebitis, thrombophlebitis, thrombosis) kapcsán tapintatuk
keménnyé, kötegszerűvé válik, leszorításkor a distalis véna-szakasz lumene
nem módosul.
Felületes thrombophlebitisben a gyulladt gyűjtőér fájdalmas, kemény, vöröses
köteg formájában tapintható.
A véna-tágulatok (varixok) - különösen álló helyzetben, tapintással jól
felismerhetők. A nagyobb visszér-tágulatok általában hullámos lefutásúak. Ha
thrombosis zajlott le bennük, úgy palpatioval kőkemény, fájdalmatlan csomók
(phlebolith) jelenléte észlelhető.
e) Nyomásérzékenység, fájdalom
A mély-véna thrombosis korai tünete az érintett végtag nyomásérzékenysége,
amely bizonyos müfogásokra fokozódik. Az ún. provokált fájdalom
kimutatásán számos tünet alapul. Ezek közül a legismertebbek:
1. Tschmarke-tünet:a musculus gastrocnemius és az Achilles-in

tapadásánál a középvonalban elhelyezkedő "nyirok-pont" nyomásakor a
beteg éles fájdalmat jelez).
2. Homans-próba: a lábfej passzív dorsal flexiójakor a beteg fájdalmat
jelez a lábszár-izomzatban.
3. Payr-tünet fájdalom a talp nyomásakor.
4. Meyer-jel a praetibialis terület fájdalmas nyomásérzékenysége.
5. Laubry-tünet köhögéskor a beteg a thrombosis helyén fájdalmat jelez.
6. Loewenberg-tünet a combra vagy a lábszárra helyezett vérnyomásmérő
mandzsettát felfújva a beteg már 120 Hg mm alatt fájdalmat jelez,
egészséges végtagon fájdalomérzés csak 160 Hgmm felett jelentkezik.
Auscultatio
A vénák feletti hallgatózásnak távolról sincs olyan jelentősége mint a szív vagy
a verőerek esetében. A vena jugularisok felett a fejbiccentő izom két tapadása
közti területen időnként halk, puha, systolo-diastoles ún. "doromb-zőrej"
hallható. Arterio-venosus sipolyban a fisztula felett systolo-diastoles zörej
észlelhető, amely a sipoly feletti artéria-szakasz leszorításakor eltünik.
Funkcionális próbák
A véna-billentyűk működéséről, valamint a gyűjtőerek átjárhatóságáról
egyszerű vizsgáló eljárásokkal tájékozódhatunk.
Schwartz-próba. A véna saphena-billentyük elégtelen működését jelzi. A véna
ujjal történő ütögetése keltette vibratiók lefele is terjednek és a distalisan
elhelyezett másik kézzel tapinthatók (ép billentyűk esetén csak proximalis
irányú lehetséges).
Trendelenburg-próba. A venae communicantes-ek és a vena saphena
billentyűinek záró működéséről tájékoztat. A vizsgálat menete:
a) a hanyatt fekvő betegen a vizsgálandó végtagot felemeljük amíg a gyűjtőerek
kiürülnek, majd ebben a felemelt helyzetben a combot a felső harmadában
gumicsövel leszorítjuk.
b) a beteget felállítjuk és álló helyzetben marad 30 másodpercig
c) ezt követően a leszorító gumit eltávolítják.
Értékelés:
Ha a leszorított végtagon, álló helyzetben, a felületes vénák 30 másodpercen
belül megtelnek úgy véna. communieantes billentyű-rendszer záró functiója
elégtelen.
- ha a vénák 30 másodpercen belül nem telődnek - a véna communicantes
rendszer ép.
- ha a leszorító gumi eltávolítása után a felületes vénák gyorsan, felülről lefele
telődnek úgy a vena saphena billentyűk elégtelenül zárnak;
- ha a gumi eltávolítása után a vénák üresen maradnak, majd lassan, alulról
felfele telődnek = a vena saphena billentyű rendszere ép.
Perthes-próba. A mélyvénás keringés ellenőrzésére szolgál. A vizsgálat menete:
a) az álló helyzetben levő betegen a combot az alsó harmadában gumicsővel
leszorítjuk, b) a beteget járatjuk.
Értékelést
- ha a felületes vénák járás közben kiürülnek= mély-véna rendszer átjárható, a
vena comunicantes billentyűk jól működnek.
- ha a felületes vénák járás közben nem ürülnek ki, esetleg teltségük fokozódik,
akkor Linton féle manőverhez folyamodunk. A gumicsővel leszorított
végtagot függőleges helyzetbe felemeljük és ellenőrizzük a vénák kiürülését.
A Linton manőver elvégzése után két eset lehetséges:
- a felületes vénák kiürülnek –a vv. comunicantes billentyűk működése
elégtelen.
- a felületes vénák nem ürülnek ki- a mélyvéna rendszerben elzáródás van.
Müszeres vizsgálatok
A vénás betegségek diagnosztikájában alkalmazott műszeres vizsgálatok -
phlebograpbia, infravörös thermographia, ultrahang, angiographia, jelzett
fibrinogennel J125, J131 végzett scintigraphia - elvégzésére csak speciális
esetekben van szűkséges. A mindennapos gyakorlatban a phlebopathiák
kórismézése a betegvizsgálaton alapul.
A vénás nyomás mérése
A vénás nyomás mérésének a jobb-szívfél elégtelenség megitélésében, valamint
helyi gyüjtőeres keringési zavarok kórismézésében van szerepe. A vizsgálatot
mintegy 15 perces pihenést követően kell elvégezni.
Ha a jobb-pitvarban szivkatéterrel mérjük a nyomást, akkor lényegében a

"centrális vénás nyomást mérjük. Klinikai tájékozódás szempontjából
lényegesen egyszerűbb a vena cubitalis nyomásának mérése (Morits-Tábora
féle eszközzel; ez lényegében mm-re beosztott üvegcső, amelyet gumicső köt
össze a vastag vérvéte1i tűvel. A nulla pontnak a jobb pitvar magasságában kell
lennie. A vizsgálat háton fekvésben, ellazított karizomzat mellett történik.
Amennyiben a vénás nyomás emelkedett, úgy a véres úton történő meghatározás
helyett alkalmazható a Gaertner-módszeréve1 végzett mérés is, amely
megközelítő pontossága. Ha a beteg kezét nyújtott karral, lassan, fokozatosan
emeljük, a vénák egy bizonyos magasságban ki fognak ürülni. Ezen magasság a
pitvarok szintjéhez viszonyítva adja meg cm-ben a vénás nyomást. Hasonló elven
alapul a Lewis-módszerrel végzett vénás nyomás mérés. Fekvő helyzetben a vena
jugularisok teltek, egészséges egyéneken függőleges helyzetben - pl. felüléskor -
kiürülnek. A vizsgálat lényege: orthostatikus helyzetben lemérendő, hogy hány
cm-el a nulla-pont felettig teltek a jugularis vénák. A nulla pontot - a jobb pitvar
magasságát - az angulus sterni Ludovici jelenti.
Normális körülmények kőzött a vénás nyomás 40-80 vizmm (4-8 viz-cm).
Biztosan kóros a 12 viz-cm feletti érték. Magasabb vénás nyomás
(phlebohypertonia) észlelhető: jobb-szívfél és globális szívelégtelenségben,
pericarditis exsudativaban, constrictiv pericarditisben, illetve a vénás
visszaáramlást akadályozó helyi folyamatokban (thrombosis, tumor, lenövés).
A fontosabb gyűjtőeres keringési zavarok
Felületes thrombophlebitis
A tünetegyüttes a felületes vénák gyulladása és elzáródása jellemzi. Leginkább
fizikai megerőltetést vagy helyi (mechanikais kémiai) gyüjtőérártalmat
követően jelentkezik, igen gyakran varixos talajon.
A klinikai képet a vénafal gyulladásának tünetei (dolor, calor, rubor, tumor)
uralják. Az érintett ér fájdalmas. A fájdalom mozgáskor- pl. járáskor –
fokozódik (claudicatio venosa"). A gyulladt véna-szakasz kipirosodott, meleg,
nyomás érzékeny, kemény kötegként tapintható. A periphlebitis jeleként a véna
körül helyi vizenyő észlelhető ugyan, de a végtag egészében nem oedemás,
nem cyanotikus (fontos elkülőnitő jelek a mély-véna thrombosissal szemben!).
Az általános tünetek, hőemelkedés, hiányoznak vagy csekélyek.
Klinikai formák:
Varicophlebitis: a leggyakoribb forma és egy felületes vénaszakasz gyulladását
jelenti. Lehet:
- Iatrogen thrombophlebitis (orvosi beavatkozás- intravénás injekció
szövődményeként létrejövő helyi jellegű véna-gyulladás.
- Flebitis migrans (vándorló jellegű, leggyakrabban az alsó végtagok külső
részén vagy a bokatájon, ritkábban a felső végtagoknál jelentkező, nem
varixos talajon kialakuló, néhány cm hosszú vénaszakaszt érintő, fájdalmas
duzzanattal járó érgyulladás, amely felett a bőr foltosan piros és duzzadt. A
gyulladás nehány nap vagy hét után kis pigmentáltságot hagyva maga után
felszivódik, majd egy bizonyos idő elmultával, más helyen újra jelentkezik.
A phlebitis migrans elsősorban thrombangeitis obliteransban, collagenó-
sisokban, valamint rosszindulatú, daganatokban (ún. paraneoplásiás
phlebitis) fordul elő igen gyakran korai tünetként.
- Mondor betegség - a thoracoabdominalis vénák, rendszerint egyoldali,
fájdalmas, drótszerü duzzanatával járó gyulladása ("phlebite en fil de fer").
Mély thrombophlebitis
A mély-vénák elzáródásával és gyulladásos elváltozásával jellemzett
tünetcsoport. A kórelőzményi adatok felvételekor és a betegvizsgálatkor
keresni kell azokat a kóroki tényezőket, amelyek a kialakulásában szerepet
játszhatnak: fertőzés, trauma, gyógyszerártalom (cortizon, anticoncipiensek)
exsiccosis, nőgyógyászati, urológiai, ortopédiai műtétek, elhúzódó sebészi
beavatkozás, gyermekágy, kismedencei kompresszió, polycythaemia, malignus
haemopathia, collagenosis, cardialis decompensatio és hosszantartó inmobiliza-
tióval járó állapot (medence vagy combnyaktörés, myocardialis infarctus).
A mély thrombophlebitis korai diagnózisa meglehetősen nehéz, mert az esetek
nagy része lassan kialakuló, látszólag jellegtelen panaszokkal kezdődik. A helyi
tünetek közül korán jelentkezik az érintett végtag fáradtsága, húzó jellegű
(ritkábban görcsös) fájdalmassága, amelynek erőssége mozgásra, nyomásra,
lelógatásra, illetve Valsalva manőver kapcsán (pl. köhögéskor) fokozódik. Az
ún. provokált fájdalom kimutatására szolgáló tünetek (Tschmarke-tünet,
Homans-jel, Payr-tünet, Mayer-jel, Laubry-tünet, Loewenberg-tünet) már
ebben a szakaszban pozitívvá válnak. Igen fontos korai jel a tapintható
subfascialis oedema, valamint a lábizomzat fokozottabb turgora
(oldalösszehasonlítás!). A végtag lelógatásakor - láb esetén a praetibialis regio
felső harmadában - fokozottabb vénás rajzolat (ún. figyelmeztető vénák
megjelenése) és cyanosis észlelhető (Pratt-féle jel). Az általános tünetek közül

megemlítendők: a láz (leggyakrabban hőemelkedés formájában), a tachycardia
(a pulzusszám növekedése lényegesen nagyobb, mint ahogy az a
hőmérsékletemelkedés alapján várható lenne!), valamint a rossz közérzet,
ritkábban szorongásérzés. Néha a legelső klinikai tünet a tüdőembolia!
Az ödéma megjelenésével a tünetegyüttes teljessé" válik. Az általános tünetek
fokozódnak, a fájdalom fokozódik, kialakul a phlegmasia alba dolens jellemző
képe: a végtag duzzadt, meleg, fájdalmas, a sápadt bőrön jól kirajzolódnak a
tágult bőr alatti vénák, a regionális nyirokcsomók duzzadtak.
A szővödmények fellépte a klinikai képet tovább színezheti. A legveszélyesebb
és leggyakoribb szövödmény a tüdőembolia.
A kismedencei vénák gyulladása a hasi erekre is ráterjedhet. A hasi vénák
érintettségét jelzi a meteorizmus, a derék és a rectum felé kisugárzó hasi
fájdalom, a dysuria, valamint a vulva, penis, scrotum-ödéma megjelenése.
Súlyos, de viszonylag ritka szövödmény a gyüjtőerek massziv thrombosisa
talaján kialakuló phlegmaslia coerulea dolens. Ilyenkor a vénás törzsek oldalágai
is elzáródnak. A folyamatot kifejezett artéria spasmus kiséri. A heves fájdalmak
jellemezte tünetegyüttes kialakulásakor az addig halvány színű, duzzadt végtag
rövid idő alatt sötét-lividen elszineződik, a végtagödéma fokozódik. Artériás
pulzus nem tapintható. A szilvakék vágtagon rövidesen trophicus zavarok
jelentkeznek, necrosis alakulhat ki ("vénás gangrena").
Klinikai formák.
1. Paget-Schroetter syndroma leginkább fiatal férfiakon, erős fizikai
igénybevételt követően kialakuló mélyvenás thrombosis, amelynek
lényege a felső végtag gyűjtőeres törzsének (vena axillaris) elzáródása. Az
érintett felső végtag megduzzad, fájdalmassá, cyanotikussá válik, majd a
vállöv körül jellemző collateralis véna-hálózat alakul ki.
2. Phlebothrombosis. Az alsó végtagi és kismedencei mély vénák thrombosis
okozta elzáródása gyulladásos tünetek nélkül. A fájdalom általában
minimális, a gyulladásra utaló tünetek hiányoznak. Az embolia veszély
igen nagy (emboligen thrombosis), mert a thrombus csak lazán tapad a
vénafalhoz.
Vena cava superior syndroma

A vena cava superior elzáródását okozó kórfolyamatok (felső mediastinum
daganatai, gyulladások, sérülések) hozzák létre. A klinikai képet a felső testfél
vénás pangásának tünetei uralják. Az arc megduzzad, a nyak megvastagodik, a
kulcscsonti árkok kitöltöttek (pelerin ödéma, Stokes-gallér). A vállöv és a kar

ugyancsak ödémás. A vizenyő állandó jellegű, területe cyanosisos, a bőrön
collateralis vénahálózat látható. A vénás nyomás a felső testfélen magasabb.
Postthrombotikus syndroma
A mély thrombophlebitist követően hónapokon vagy éveken belül alakul ki
mint késői szövődmény. A gyüjtőér elzáródása vagy vagy csak részleges
recanalizatiója jellemzi, amelyhez nyirokelfolyási zavarok és a vena-billentyűk
elégtelensége is társul, chronikus vénás pangáshoz, elsősorban orthostatikus
jellegű vénás nyomás fokozódáshoz, helyi hypoxiához és szöveti
anyagcserezavarokhoz vezetnek.
A panaszok a vénás insuffitientia mértékétől függően változatos erősségűek. A
beteg a végtagot nehéznek érzi vagy benne húzó jellegű fájdalmat érez, gyakori
tünet a hyperaesthesia, paraesthesia, helyi égő érzés, illetve neurodermitis esetén
a viszketés. A végtag magasra fektetésre a panaszok csökkennek, álláskor és ülés
közben fokozódnak. A phlebohypertonia secundaer varixok kialakulásához, a kis
vénák rupturájához, illetve a szöveti bevérzések nyomán kialakuló
pigmentzavarokhoz vezet. Az elégtelen vv.communicantesek felett gyakran
körülírt értágulat "corona phlebectatica" tapintható. Az oedema estére fokozódik,
kezdetben puha a későbbiekben fokozatosan indurálttá válik. E jelenségekkel
párhuzamosan romlik a bőr trophiája: sorvadás, dermatitis, recidiváló
thrombophlebitis, periphlebitis, panniculitis és hyperpigmentatio jelzik a
folyamat progresszióját. Végső soron lábszárfekély (ulcus cruris) alakul ki. A
fekély tipusosan a lábszár alsó harmadában, a belső boka fölött helyezkedik el,
fájdalmas, rossz gyógyhajlamú, igen gyakran másodlagosan fertőzött.
Varicositas
A varixok egyenlőtlen, zsákszerű tágulatot mutató kanyargós gyűjtőerek. A
visazértágulás (ectasiás phlebopathia) leggyakrabban az alsó végtagok
betegsége. A végtagokon kivül előfordul még a nyelőcsöben (oesophagus varix
- portalis hypertoniában), a végbélnyilás körül (aranyér, nodi haemorrhoidales),
valamint a plexus pampiniformisban (varicokele).
Betegvizsgálatkor keresendők a varicositáshoz vezető kóroki tényezők:
a. a véna-falak és billentyűk veleszületett gyengesége, amely családi
előfordulású és gyakran általános kötőszövet gyengeséggel együtt - lúdtalp,
asthaeniás alkat (primaer varicositas).
b. a sok állással járó foglalkozás, a vénák kiürülésének akadályai: terhesség,

daganat, heggszövét, szervűlt thrombus stb. (secundaer varicositas);
c. arterio-venosus sipoly okozta nyomásemelkedés a vénában (arterio-venosus
varicositas), amely lehet traumás vagy veleszületett. Ez utóbbiban a
varicosus végtag valamivel hosszabb mint az ép (fekvő helyzetben a belső
bokák nem állnak egy magasságban).
Tünetek. A visszértágulás elsősorban a v.saphena magna rendszerét érinti. A
szubjektív tünetek nagy változatosságot mutatnak. A betegek egy része teljesen
panaszmentes. Többségük azonban hosszabb állás után a végtagban fellépő
fáradtságérzésről, húzó jellegű fájdalomról, zsibbadásról, kisebb-nagyobb fokú
vizenyő megjelenéséről panaszkodik. Vizsgálatkor feltűnnek a bőr alatti
kanyargós, helyenként körülírt előboltosulást mutató véna tágulatok. A
gyűjtőértágulat nyomással kiüríthető. A klinikai képet a szövődmények tünetei
tehetik változatossá:
- varicophlebitis,
- dermatosisok,
- másodlagos pyogen vagy gombás fertőzés,
- varix-ruptura,
- ulcus-cruris.
A szervűlt thrombusokban gyakran mész rakódik le, az így keletkezett
gyűjtőérkövek (phlebolithok) kemény csomók formájában tapinthatók. A véna-
billentyűk működéséről a Schwartz-, Trendelenburg- és a Perthes-vizsgálat
tájékoztatnak.
BIBLIOGRÁFIA
1. Goldberg Charlie, M.D., A Practical Guide to Clinical Medicine - A

comprehensive physical examination and clinical education site for
medical students and other health care professionals, UCSD School of
Medicine and VA Medical Center, San Diego, California 92093-0611.
2. Petrányi Gyula, Belgyógyászati diagnosztika, Medicina Kiadó, 1988.
3. Walker H.K., Hall W.D., Hurst J.W. (eds.), Clinical Methods: The
History, Physical, and Laboratory Examinations, 3rd edition, Boston,
Butterworths, 1990.
4. Douglas G., Nicol F., Robertson C. (eds.), Macleod’s Clinical
Examination, 11th edition, 2005, Edinburgh, Elsevier Churchill
Livingstone.
5. Epstein O., Perkin D.G., Cookson J. et al., Clinical Examination, 4th
edition, 2008, London, Mosby Elsevier.
6. Fishman A.P., Approach to the patient with respiratory symptoms, in
Fishman A.P. (ed.), „Pulmonary Diseases and Disorders”, New York,
McGraw-Hill, 1998, pp. 361-394.
7. Badgett R.G. et al., Can moderate chronic obstructive pulmonary disease
be diagnosed by historical and physical findings alone? „Am. J. Med.”,
1993; 94:188-196.
8. Fishman, Alfred P., Pulmonary Diseases and Disorders, 3rd edition,
McGraw-Hill Book Co., New York, 1998.
9. Gennis P., Gallaghter J., Falvo C., Baker S., Than W., Clinical criteria
for the detection of pneumonia in adults: guidelines for ordering chest
roentgenograms in the emergency department, „J. Emerg. Med.”, 1989;
7:263-8.
10. Gold W.M., Pulmonary Function Testing, in „Textbook of Respiratory
Medicine”, 2nd edition, Editors Murray and Nadel, WB Saunders, 1994,
pp. 798-893.
11. Holleman D.R. et al., Diagnosis of obstructive airways disease from the
clinical examination, „J. Gen. Intern. Med.”, 1993; 8:63-68.
12. Metlay J.P., Kapoor W.N., Fine M.J., Does this patient have community-
acquired pneumonia? „JAMA”, 1997; 278:1440-5.
13. Norris G.W., Landis H.R.M., Diseases of the chest and the principles of
physical diagnosis, 5th edition, WB Saunders, Philadelphia, 1933.
14. Warren P., Warren F., Window on the breast: 19th century English
developments in pulmonary diagnosis, Lancet, 1997; 349:798-801.
15. Sapira J.D., The art and science of bedside diagnosis, Urban &
Schwarzenberg, Baltimore, 1990, pp. 380-382.
16. Butman et al., Bedside cardiovascular examination in patients with
severe chronic heart failure: importance of rest or inducible jugular
venous distension, „J. Am. Coll. Cardiol.”, 1993; 22:968-74.
17. Mangione S., Nieman L.Z., Gracely E. et al., The teaching and practice
of cardiac auscultation during internal medicine and cardiology training:
A nationwide survey, „Ann. Intern. Med.”, 119:47, 1993.
18. Perloff J.K., Physical Examination of the Heart and Circulation, 3rd
edition, Philadelphia, WB Saunders, 2000.
19. Roldan C.A., Abrams J. (eds.), Evaluation of the Patient with Heart
Disease: Integrating the Physical Exam and Echocardiography,
Philadelphia, Lippincott Williams & Wilkins, 2002, p. 383.
20. Swartz M.H. (ed.), Textbook of Physical Diagnosis: History and
Examination, 3rd edition, Philadelphia, WB Saunders, 1998.
21. O’Rourke R.A., Braunwald E., Physical Examination of the
Cardiovascular System, in Kasper D.L. et al. (eds.), „Harrison’s
Principles of Internal Medicine”, 16th edition, New York, McGraw Hill,
2005.
22. Braunwald E., Goldman L. (MD.) (eds.), Primary Cardiology, 2nd
edition, Philadelphia, Elsevier, 2003.
23. Adolph R.J., The Cardiac Examination: In defense of the stethoscope,
„Chest”, 114:1235, 1998.
24. Abrams J., Synopsis of cardiac physical diagnosis, 2nd edition, Boston,
Butterworth Heinemann, 2001.
25. Perloff J.K., The physiologic mechanisms of cardiac and vascular
physical signs, „J. Am. Coll. Cardiol.”, 1:184, 1983.
26. Xiao H.B., Faiek A.H., Gibson D.G., Re-evaluation of normal splitting of
the second heart sound in patients with classical left bundle branch block,
„Int. J. Cardiol”, 45:163, 1994.
27. Downes T.R., Dunson W., Stewart K. et al., Mechanism of physiologic
and pathologic S3 gallop sounds, „Am. Soc. Echocardiol.”, 5:211, 1992.
28. Drzewiecki G.M., Wasicko M.J., Li J.K., Diastolic mechanics and the
origin of the third heart sound, „Ann. Biomed. Eng.”, 19:651, 1991.
29. Glower D.D., Murrah R.L., Olsen C.O. et al., Mechanical correlates of
the third heart sound, „J. Am. Coll. Cardiol.”, 19:450, 1992.
30. Adolph R.J., The fourth heart sound, „Chest”, 115:1480, 1999.
31. Tribouilloy C.M., Enriquez-Sarano M., Mohty D. et al., Pathophysiologic
determinants of third heart sounds: A prospective clinical and Doppler
echocardiographic study, „Am. J. Med.”, 111:96, 2001.
32. Baracca E., Scorzoni D., Brunazzi M.C. et al., Genesis and acoustic
quality of the physiological fourth heart sound, „Acta Cardiol”, 50:23,
1995.
33. Grewe K. et al., Differentiation of cardiac murmurs by auscultation,
„Curr. Probl. Cardiol.”, 13:699, 1988.
34. O’Rourke R., Approach to the patient with a heart murmur, in Braunwald
E., Goldman L. (eds.), „Primary Cardiology”, 2nd edition, Philadelphia,
Elsevier, 2003, p. 155.
35. Lembo N.J., Dell’Italia J.L., Crawford M.H., O’Rourke R.A., Bedside
diagnosis of systolic murmurs, „N. Engl. J. Med.”, 318:1572, 1988.
36. Lembo N.J. et al., Bedside diagnosis of systolic murmurs, „N. Engl. J.
Med.”, 318:1572, 1988.
37. Ecchells E. et al., Does this patient have an abnormal systolic murmur?
„JAMA”, 277:564, 1997.
38. Fortuin N.J., Craige E., Echocardiographic studies of genesis of mitral
diastolic murmurs, „Br. Heart J.”, 35:75, 1973.
39. Fontana M.E., Mitral valve prolapse and floppy mitral valve: Physical
examination. In Mitral valve: Floppy mitral valve, Mitral valve prolapse,
Mitral valvular regurgitation, 2nd edition, Armouk, NY, Futura, 2000,
pp. 283-304.
40. Elkins R.C., Morrow A.G., Vasko J.S., Braunwald E., The effects of
mitral regurgitation on the pattern of instantaneous aortic blood fllow:
Clinical and experimental observations, „Circulation”, 36:45, 1967.
41. Landzberg J.S., Tfllugfelder P.W., Cassidy M.M. et al., Etiology of the
Austin Flint murmur, „J. Am. Coll. Cardiol.”, 20:408, 1992.
42. Sapira J.D., Quincke de Musset, Duroziez, and Hill, Some aortic
regurgitations, „South Med. J.”, 74:459, 1981.
43. Wiese J., The abdominojugular refllux sign, „Am. J. Med.”, 109:59,
2000.
44. Perloff J.K., The jugular venous pulse and third heart sound in patients
with heart failure, „N. Engl. J. Med.”, 345:612, 2001.
45. Gibson G.A., Persistence of the arterial duct and its diagnosis, „Edinb.
Med. J.”, 8:1, 1990.
46. Butman S.M., Ewy G.A., Standen J.R. et al., Bedside cardiovascular
examination in patients with severe chronic heart failure: Importance of
rest or inducible jugular venous distension, „J. Am. Coll. Cardiol.”,
22:968, 1993.
47. Drazner M.H., Rame J.E., Stevenson L.W., Dries D.L., Prognostic
importance of elevated jugular venous pressure and a third heart sound
in patients with heart failure, „N. Engl. J. Med.”, 345:574, 2001.
48. Spodick D.H., Auscultatory phenomena in pericardial disease, in
Spodick D.H., „The Pericardium: A Comprehensive Textbook”, New
York, Marcel Dekker, 1997, pp. 27-39.
49. Swami A., Spodick D.H., Pulsus paradoxus in cardiac tamponade: A
pathophysiologic continuum, „Clin. Cardiol.”, 26:215, 2003.
50. Tyberg T.I., Goodyer A.V.N., Langou R.A., Genesis of the pericardial
knock in constrictive pericarditis, „Am. J. Cardiol.”, 46:570, 1980.
51. Vlachopoulos C., O’Rourke M., Genesis of the normal and abnormal
pulse, „Curr. Prob. Cardiol.”, 25:297, 2000.
52. Smith D., Craige E., Mechanisms of the dicrotic pulse, „Br. Heart J.”,
56:531, 1986.
53. Rosenthal E., Extreme pulsus alternans presenting as 2:1
electromechanical dissociation, „Br. Heart J.”, 74:695, 1995.
54. Fowler N.O., Pulsus paradoxus, „Heart Dis. Stroke”, 3:68, 1994.
55. Mowlavi A., Whiteman J., Wilhelmi B.J. et al., Dorsalis pedis arterial
pulse: Palpation using a bony landmark, „Postgrad. Med. J.”, 78:746,
2002.
56. Hirsch A.T., Recognition and management of peripheral arterial disease,
in Braunwald E., Goldman L. (eds), „Primary Cardiology”, 2nd ed.
57. Nelson W.P., Egbert A.M., How to measure blood pressure accurately,
„Prim. Cardiol.” 10:14.

Benedek - Belgyogyaszati Tunettan I PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Benedek - Belgyogyaszati Tunettan I PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Benedek - Belgyogyaszati Tunettan I PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Prof. Dr. BENEDEK ISTVÁN z Dr.

CNCSIS: cod 045/2006

ELSŐ FEJEZET _______________________________________________ 9

Légzőszervi szindrómák _________________________________________ 64

A mediasztinális tumor szindrómája ....................................................... 84

HARMADIK FEJEZET ________________________________________ 95

A periférias érbetegségek tünettana________________________________ 163

Hypotonia arterialis ................................................................................ 176

BIBLIOGRÁFIA _____________________________________________ 189

A tünettan vagy szemiológia tárgya (semio = jel, tünet, logos = tudomány) a

A diagnózis fogalma és célja

ideiglenesek. A különböző tünetek mindig egész csoportja jár együtt

Az akut betegségek közé tartozik a fertőző betegségek nagy része. A nem

Az orvosi vizsgálat célja és menete

2. Krónikus betegség és mellékhatásokkal járó gyógykezelés miatt az orvos

I. Fejlap: adminisztrációs és személyazonossági adatok, majd a diagnózisok

A vizsgálat körülményei. Orvos- beteg kapcsolat

Környezeti és szociális anamnézis

Egyéni anamnézis. Régebbi betegségek.

Felhúzott térddel és előregörnyedve a hátán fekszik a beteg a hasi gyulladásos

hegyesszögben érnek össze, a bordaív és a spina ant. sup. közötti távolság

vizenyő (ödéma) az arcon először a szem körül jelentkezik; a szemhéjak

– kékes árnyalat – Paget kórban.

A fül és fültőmirigy vizsgálata

A száj, a nyelv és a garat

Akut leukémiák egyik tünete lehet a

A nyelv vizsgálata. Megnézzük, nincs-e rajta lepedék, nem gyulladt-e (pirosabb, a

Anaemia perniciosa következtében a

A lingua geographica általában achlorhydriásokon fordul elő, de ritkán: a nyelv

elszíneződését okozza, atebrin (malária-ellenes gyógyszer) tartós szedése,

Dermatomiozitiszes bőrpír: a szemek körül jelentkezik a bőr enyhén ödémás.

Cianózisról beszélünk ha a vér redukált hemoglobintartalma egy bizonyos

Artériás keringési zavarok:

Digitus mortis: fiatal, neurovegetativ labilitású nőknél fordul elő, az elfehéredés

(diszkrétek) vagy lehetnek sűrűn összefolyók (exanthema confluens). A kiütés

4. pustula: zavaros, genny tartalmú vesicula;

7. urticária (csalánkiütés): kiemelkedő, halványpiros ödémás terület nagy

9. fekély (ulcus): hámhiány infiltrált alapon, többnyire papula vagy nagyobb

Az egyes betegségekben jelentkező kiütésekre jellemző az elhelyezkedés, az

műtétre (appendectomia, cholecystectomia). A rhagadok a bőr és a

Cavo-cavalis kollaterális keringés a has oldalsó felszinén kialakuló vénás

2. Limfás keringési zavarok: limfangitis, nyirokcsomó metasztázis (lym-

környéki területen (gyulladás, lymphoma, leukémia vagy neoplázia) Ha a

– szerzett immunhiányos állapotokban (ADIS) generalizált, nem múló

(mediasztinális kompresszió, hasi kompresszós szindróma) láz,

A kezeken, ujjakon jelentkező tünetek

A disztális interphalangeális ízületek dorzális oldalán idős embereken

A krónikus májbetegek tenyerén

A dobverőujjak a kézen, esetleg a lábon is, az ujjak utolsó percei

– csipkézett, törékeny, felmaródott szélek

Hőmérőzés, hőmérséklet, láz

– Febris ondulans recurens – Pell-Ebstein tipusú lázgörbe, Hodgkin kórban

A szubfebrilitás valamilyen lappangó betegség oka lehet. A beteget szabályosan

A mellkas vizsgálata és a légzőszervek

A légzőszervi megbetegedések általános tünetei

A véres köpet (haemoptysis, vérköpés vagy haemoptoe) főleg a tüdőt roncsoló

Heveny dispnoe okai: idegentest aspiráció, gégeödéma, tüdőembólia,

A nehézlégzés és a légzészavarok klinikai felosztása