Semmelweis - Kiado - PDF - 1575726494 Katasztrófa PDF

A katasztrófa-készenlét,
a reagálás és a beavatkozásbiztonság
egészségügyi alapjai
Szerkesztette:
Dr. Major László
Társszerkesztők:
Dr. Liptay László,
Dr. Orgován György
Semmelweis Kiadó
Dr. Major László Dr. Liptay László Dr. Orgován György
A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában

teljesen új, egyedülálló, reményeink szerint egy újszerű katasztrófa-orvostani
oktatás újabb meghatározó lépése. Létjogosultságát és időszerűségét az utóbbi
idők katasztrófái is bizonyítják.
Jelen tankönyv a tömegeket érintő, különböző okokból létrejövő egészség-
károsodás diagnosztikus, terápiás, preventív és szervezési kérdéseit tárgyalja a
nagy tapasztalattal és széles látókörrel rendelkező, a hazai egészségügyben
ismert és elismert szerzők tollából. Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak (nukle-
áris, vegyi balesetek, „emerging infections”, cunamik stb.) tapasztalatait, elemzé-
seinek következtetéseit a szerzők gondosan beépítették a klasszikus ismere-
tek tárházába. A kritikus infrastruktúra egészségügyi vonatkozásának taglalása,
valamint a hazai szakirodalomban először megjelenő beavatkozásbiztonság
fogalmának megalapozása, tárgyalása pedig jelentős mérföldkő a téma kuta-
tásában. Külön erénye a könyvnek, hogy valamennyi új elméleti megállapítás és
a gyakorlati tapasztalat beillesztésre került egy komplex vezetési rendszerbe,
amelyre már nagy szükség volt az egészségügy békeidőszaki és válsághelyzeti
irányításában.
ISBN 978-963-331-495-1
9 789633 314951
A katasztrófa-készenlét,
a reagálás és a
beavatkozásbiztonság
egészségügyi alapjai
S z e r k e s z t e t t e :
D r. M a j o r L á s z l ó
T á r s s z e r k e s z t ő k :
D r. L i p t a y L á s z l ó,
D r. O r g o v á n G y ö r g y
Semmelweis Kiadó
www.semmelweiskiado.hu
B u d a p e s t , 2 0 1 9
Szerkesztette: Dr. Major László
Társszerkesztők: Dr. Liptay László
Írta: Csatai István
Dr. Faludi Gábor
Dr. Göbl Gábor
Jackovics Péter
Dr. Kátai-Urbán Lajos
Dr. Kovács Gábor
Dr. Liptay László
Dr. Major László
Mészáros István
Dr. Orosz Gábor
Dr. Ötvös Erzsébet
Dr. Radnóty Gábor
Dr. Rókusz László
Dr. Suri Csilla
Dr. Tóth Attila
Tóth Ferdinánd
Dr. Turai István
Dr. Vass Gyula
Dr. Várhelyi Levente
Lektorok: Dr. Major László
Dr. Vass Gyula
A kötet a Semmelweis Egyetem ÁOK Dékáni Hivatal és a Biztonságtechnikai

Igazgatóság támogatásával készült.
Címlapfotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

Fotó 14. fejezet: Várhelyi Levente
A könyv a 2010-ben megjelent Katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai (Szerk.:

Dr. Major László, ISBN 978-963-331-117-2), valamint a 2017-ben megjelent Medical aspects
of disasterpreparedness & response (Edited by: László Major, PhD, Ronald Barham, PhD,
Dr. György Orgován, PhD, ISBN 978-963-331-420-3) szövegeinek, ábráinak és képeinek
felhasználásával készült.
Az e-könyv alapja az ugyanazon címmel megjelent hagyományos könyv
(2019, ISBN 978-963-331-492-0)
© Dr. Major László, 2019
e-ISBN 978-963-331-495-1
A könyv szerzői jogi oltalom és kizárólagos kiadói felhasználási jog alatt áll. Bármely részének
vagy egészének mindennemű többszörözése kizárólag a szerkesztő, a szerzők és a kiadó
előzetes írásbeli engedélye alapján jogszerű.
Felelős kiadó: Dr. Táncos László igazgató

Felelős szerkesztő: Dr. Vincze Judit
Tördelőszerkesztő: Békésy János
Grafika: Ángyán Gergely
Borító: Táncos László
SKD 630
A könyv szerzői V
A k ö n y v s z e r z ő i
CSATAI ISTVÁN
A szerző nyugállományú polgári védelmi főtiszt, sok évtizedes szakmai tapasztalattal.
A Semmelweis Egyetemen polgári védelmi csoport vezetőként dolgozott 2000 és 2010 között,
ugyanakkor a Polgári és Katasztrófavédelmi ismeretek tantárgy egyik oktatója is volt. Megala-
kulása óta vezetőségi tagja a Magyar Polgári védelmi Szövetségnek. 2014 óta a Magyar Polgári
Védelem Tudományos Egyesület elnöke. Szakterülete a polgári védelmi egészségügyi alagységek
kárterületen történő alkalmazása.
DR. FALUDI GÁBOR

A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végzett 1975-ben. A közegészségtan-járványtan,
valamint honvéd- és katasztrófa-orvostan szakorvosa. A Magyar Honvédség főepidemiológusa
volt évekig, majd az Egészségvédelmi intézet főigazgatója. Jelenleg az ÁNTSZ OTH főosztály-
vezetője. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem doktori iskolájának végzős hallgatója. Több
cikk, könyvrészlet szerzője. Érdeklődési terrülete: biológiai fegyver elleni védelem, bioterroriz-
mus, katasztrófák elleni védelem orvosi kérdései.
DR. GÖBL GÁBOR

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvoskarán végzett 1972-ben.
Belgyógyász, oxiológus, társadalomorvostani, honvéd- és katasztrófa-orvostani, sürgősségi
orvostani szakképesítéssel rendelkezik. 1972 óta az Országos Mentőszolgálatnál dolgozik.
Részmunkaidőben 1975-től 2009-ig a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán (ill.
jogelődjénél) dolgozott, 1994 és 2009 között az Oxyologiai Tanszéket vezette. Érdeklődési
területe: újraélesztés, az oxiológia oktatása. Több szakkönyv szerkesztője, illetve társszerzője.
JACKOVICS PÉTER TÜO. EZDS.

Mérnöki, EU-s és ENSZ tanfolyami végzettségekkel rendelkezik. Műveletirányítási tapaszta-
latait a vörösiszap-katasztrófa felszámolásában és a borsodi árvízi védekezésében szerezte. Pályája
során koordinálta a veszélyhelyzeti felderítők és az önkéntes mentőszervezetek tevékenységét,
illetve a területi polgári védelmi szervezetek megalakítását. Felügyeli a nemzeti és nemzetközi
minősítéseket. Csapatvezetőként több nemzetközi katasztrófasegítség-nyújtásban vezette Ma-
gyarország hivatalos mentőcsapatát. Több nemzetközi katasztrófavédelmi gyakorlat szervezé-
sében vett részt. Ellátja a HUNOR Hivatásos Katasztrófavédelmi Mentőszervezet parancsnoki
teendőit, Magyarország ENSZ Katasztrófa kárfelmérő és koordinációs (UNDAC) szakértője,
PhD hallgató.
DR. KÁTAI-URBÁN LAJOS TŰ. EZREDES

Habilitált egyetemi docens, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katasztrófavédelmi Intézet
iparbiztonsági tanszékvezetője. Katonai építőmérnöki, tűzvédelmi szakmérnöki és jogász végzett-
séggel rendelkezik. 15 éves iparbiztonsági hatósági és nemzetközi szakmai vezetői tapasztalatokat
szerzett. A veszélyes üzemekkel és szállítmányokkal kapcsolatos jogharmonizációs, intézményfej-
lesztési és jogalkalmazási tevékenységben működött közre. Részt vett továbbá a hazai iparbizton-
sági felsőoktatási képzés létrehozásában is.
VI A K ATA SZ TRÓ FA- K ÉSZ E N LÉ T, A R E AGÁL Á S ÉS A B E AVATKOZ Á SB IZ TO NSÁG EG ÉSZ SÉGÜGY I AL APJAI
DR. KOVÁCS GÁBOR

A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végzett 1974-ben. Pszichiátria, neurológia,
honvéd- és katasztrófa-orvostan és igazságügyi pszichiátria szakvizsgával rendelkezik. 1995 óta
a Honvédkórház Pszichiátriai osztályának osztályvezető főorvosa. Érdeklődési területe: stressz,
stresszbetegségek, pszichofarmakológia.
DR. LIPTAY LÁSZLÓ

A Szegedi Orvostudományi Egyetemen végzett 1961-ben. Belgyógyászat, klinikai hemato-
lógia, honvéd- és katasztrófa-orvostan szakorvosa. Külföldi szakvizsga: tábori belgyógyászat
(Kirov Katonaorvosi Akadémia). Munkahelyei: Gyulai Megyei Kórház Psychiátriai Osztály,
1963-tól Központi Honvédkórház II. Belgyógyászati Osztály. 1973 főorvos, 1979 osztályvezető
főorvos, 1991-2006 Magyar Honvédség főbelgyógyásza. Oktatás: 1977-1996-ig, majd 2007-től
jelenleg is az OTKI, HIETE, SOTE Katonai és Katasztrófaorvostani Intézet, majd Semmelweis
Egyetem ÁOK Honvéd-, Katasztrófa-orvostani és Oxiológiai Tanszék – adjunktus. A Magyar Ka-
tonai-Katasztrófaorvostani Társaság alelnöke (1995), majd elnöke (1999-2007). 85 tudományos
közlemény és könyvfejezet szerzője.
DR. MA JOR LÁSZLÓ NYÁ. MK. EZDS.

Dr. Major László 1982-ben a KKVMF gyengeáramú karán villamos mérnöki, 1989-ben a
ZMKA összfegyvernemi karán magasabb képesítésű katonai vezetői, 1994-ben a Külkereske-
delmi Főiskolán sajtó-marketing diplomát szerzett. A szerző 2005-től nyugállományú mérnök
ezredes, a Semmelweis Egyetem Biztonságtechnikai, Logisztikai és Szolgáltatási Igazgatóság
vezetője 2014-ig. A SE Általános Orvosi Karán a Katasztrófa-felszámolás egészségügyi alapjai
című tantárgy bevezetésének egyik kezdeményezője. Több orvos szerzővel közösen 2010-ben a
hasonló című magyar nyelvű tanköny szerkesztője. PhD-minősítést 2001-ben szerezte, 2002-től
a MTA köztestületi tagja. Több kiadvány, könyv lektora, mintegy 34 önálló és néhány közös
szakmai cikk, tanulmány társszerzője. Kutatási területei: a biztonságpolitika, a magánbiztonság,
a vezetés hatékonysága és a kommunikáció kölcsönhatásai.
MÉSZÁROS ISTVÁN
A Semmelweis Egyetem Biztonságtechnikai Igazgatóságának vezetője, az Egyetem nemzeti
létfontosságú rendszerelemekként kijelölt klinikái tekintetében biztonsági összekötő. Biztonság-
technikai mérnök, rendészeti igazgatásszervező. 10 éve foglalkozik egészségügyi intézmények
biztonságával, kutatási területei az egészségügyi intézmények vagyonvédelme, illetve a válság-
helyzeti tevékenység, üzemeltetői biztonság és működésfolytonosság az egészségügyben. Több
egészségügyi válsághelyzeti gyakorlat szervezője. 2017-ben „Az év biztonságvédelmi szakembere”
kitüntetést vehette át.
DR. ORGOVÁN GYÖRGY

A Kirov Katonaorvosi Akadémián végzett 1976-ban, mely diplomát ez évben honosí-
totta a Semmelweis Egyetem ÁOK. Szakvizsgázott sebészetből (1983), valamint honvéd- és
katasztrófa-orvostanból (1986). Kandidátusi minősítést 1993-ban szerzett. Habilitált doktor
(ZMNE, 1988). Sebész szakorvos, majd osztályvezető főorvos és MH fősebész beosztásokban
dolgozott. Jelenleg a Semmelweis Egyetem ÁOK Honvéd-, Katasztrófa-orvostani és Oxiológiai
Tanszék tudományos munkatársa. Négy könyv és könyvrészlet, valamint két egyetemi jegyzet
szerzője, szerkesztője. Érdeklődési területe: a katasztrófák és tömeges balesetek felszámolásában
az egészségügyi következmények analizálása, életmentő sebészeti eljárások elveinek kidolgozása,
a kritikus állapotú sérült megítélése és ellátásának nehézségei.
A könyv szerzői VII
DR. OROSZ GÁBOR

Az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika tanársegédje. Diplomáját 2008-ban, szakvizs-
gáját 2013-ban szerezte. A Klinika külső intézményekkel való együttműködése kapcsán először
a NATO CoE-val, majd a Terrorelhárítási Központtal közös szakmai projektekbe, oktatásokba
kapcsolódott be. 2014-től a Klinika Honvéd-, Katasztrófa- és Rendvédelem Orvostani Tanszéki
Csoport operatív működésében vesz részt. A Terrorelhárítási Központ és a Semmelweis Egyetem
közös nemzetközi kurzusainak rendszeres előadója és instruktora, részállásban a TEK műveleti
orvosa. Kiemelten fontos számára a szakmák közti kommunikáció és az interdiszciplináris szem-
lélet alkalmazása, a professzionális csapatmunka fejlesztése.
DR. ÖTVÖS ERZSÉBET

A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végzett 1976-ban. Belgyógyászat, klinikai
immunológia, allergológia, honvéd- és katasztrófa-orvostan szakvizsgával rendelkezik. Munka-
helye a Honvéd Kórház – Állami Egészségügyi Központ.
DR. RADNÓTY GÁBOR

A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végzett 1972-ben. Foglalkozás-egészségügyből
szakvizsgázott, 1973-1977-ig csapatorvosi tevékenységet is végzett. 1984-1993 között ellenőrző
főorvos. 1993 óta az Egészségügyi Minisztériumban, majd a jogutód tárcáknál a védelmi igazga-
tásban dolgozik, jelenleg a NEFMI Védelmi Iroda vezetőjeként a katasztrófa-egészségügyi ellátás
szervezési, tervezési és jogi szabályozási kérdéseivel foglalkozik, két szakkönyvnek társszerzője.
DR. RÓKUSZ LÁSZLÓ

A Szentpétervári Kirov Katonaorvosi Akadémián végzett, belgyógyász, infektológus és
katasztrófa-orvostani képesítése van. A Honvédkórház – Állami Egészségügyi Központ I. Bel-
gyógyászati Osztály osztályvezető főorvosa. PhD képesítését 2005-ben a Semmelweis Egyetemen
kapta kézhez. Fő érdeklődési területe a kemoterápiát követő lázas neutropéniás betegek infekciói,
az ismeretlen eredetű lázas állapotok diagnosztikája, az infektív endocarditis kezelése, a nosoco-
mialis fertőzések, a szepszis korai diagnosztikája és kezelése, a krónikus vírushepatitisek kezelése,
autoimmun betegségek kezelése, az antibiotikum-politika.
DR. SURI CSILLA

A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végzett 1987-ben. Fog- és szájbetegségek, száj
sebészet, honvéd- és katasztrófa-orvostan szakvizsgával rendelkezik. Honvédkórház ÁEK Szájse-
bészeti részlegének vezetője, a Magyar Honvédség fősztomatológusa, a NATO fogászati szakértői
panel magyar képviselője. Érdeklődési területe: fogászat és szájsebészet kapcsolata, katonaorvosi
vonatkozásai.
DR. TÓTH ATTILA

1992-ben végzett Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Idegsebész szakorvos, 2001 óta
a honvéd- és katasztrófa-orvostan szakorvosa. 1993 óta dolgozik Honvédkórház idegsebészeti
osztályán, hivatásos katona, 2001 óta főorvos. Érdeklődési területei közé tartozik a neurotrauma-
tológia, illetve ezen belül a koponyasérült ellátás kérdései.
VIII A K ATA SZ TRÓ FA- K ÉSZ E N LÉ T, A R E AGÁL Á S ÉS A B E AVATKOZ Á SB IZ TO NSÁG EG ÉSZ SÉGÜGY I AL APJAI
TÓTH FERDINÁND NYÁ. ALEZ

Tóth Ferdinánd nyugállományú honvéd főtiszt, megbízott csoportvezető, 2006-2012 között
a Katasztrófavédelmi és Oktatási Csoport munkatársa. 1991-ben magasabb képesítésű katonai
vezetői diplomát szerzett. A honvédségnél doktrinális területen szerzett tapasztalatokat doktri-
nális és terminológiai kiadványok társszerzőjeként és szerkesztőjeként. Érdeklődési területe a
katasztrófák elleni védelem, honvédelem gyakorlati és terminológiai kérdései. Jelenleg is tagja a
Katonai Kislexikont gondozó munkacsoportnak.
DR. TURAI ISTVÁN

Dr. Turai István 1976-tól dolgozik az OSSKI-ban, 4. éve főigazgatóként. Az orvostudo-
mány kandidátusa (PhD, 1991), közegészségtan-járványtani (1978) és sugáregészségtani (1985)
szakorvos, a Népegészségügy Mestere (MPHM, London, 1994). 1995-2004: a Nemzetközi
Atomenergia Ügynökség és az Egészségügyi Világszervezet munkatársa. Tudományos-oktató
munkája fő adatai: 240 publikáció (IF = 66), 390 független hivatkozás, 160 tudományos előadás
és 440 továbbképző előadás, 3 PhD-hallgató témavezetője. Fő érdeklődési területe: lakossági és
foglalkozási sugárterhelés értékelése, radiológiai veszélyhelyzetek és balesetek egészségügyi követ-
kezményeinek felismerése, felkészítés az orvos-egészségügyi ellátásukra.
DR. VASS GYULA TŰ. EZREDES

Habilitált egyetemi docens, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katasztrófavédelmi Intézet
igazgatója. Okleveles építőmérnöki, tűzvédelmi mérnöki végzettséggel és PhD tudományos
fokozattal rendelkezik. Több mint két és fél évtizedes tűzvédelmi és iparbiztonsági szakirányítói
vezetői tapasztalattal rendelkezik. A tűzmegelőzési, a veszélyes üzemi és szállítási szakterületek
országos szakirányítói tevékenységében nemzetközi és európai uniós szabályozások hazai alkal-
mazását segítette elő. 15 éves felsőoktatási oktatói, vizsgáztatói és oktatásszervezői tapasztalattal
rendelkezik, amelynek keretében részt vett az iparbiztonsági nemzeti felsőoktatás kialakításában.
DR. VÁRHELYI LEVENTE O. EZDS. PHD

Orvosi diplomát 1992-ben a SOTE Általános Orvosi Karán szerzett. 1992-től folyamatosan
a Központi Honvédkórház Baleseti Sebészeti Osztályán dolgozik, 2000-től adjunktusként, majd
2007-től főorvosként. 1997-ben ortopédiából, 1999-ben baleseti sebészetből, 2001-ben kézse-
bészetből szerzett szakképesítést. 2001 márciusában az USA Légereje által tartott „Leadership
Program in Regional Disaster Response and Trauma System Management” programban vett
részt, melyben a későbbiekben előadóként szerepelt. 1998-ban az SFOR tagjaként Bosznia-Her-
cegovinában, 2006-2007-ben a KFOR tagjaként Koszovóban, majd 2008-2013 között 4 alka-
lommal az ISAF tagjaként Afganisztánban teljesített szolgálatot, itt 2011-ben a Role 3 tábori
kórház kilikai igazgatója volt. 1998-tól részt vesz a posztgraduális szakorvosképzésben, illetve
traumatológiát és katasztrófaorvostant tanít a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi
Karán. A NATO Katonaegészségügyi Kiválósági Központjában nemzetközi tanfolyamokon
oktat. Rendszeresen részt vesz hazai és külföldi szakmai kongresszusokon. 2010-ben a Zrínyi
Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen PhD fokozatot szerzett. Tagja az Ambroise Paré International
Military Surgical Forumnak és a Magyar Sürgősségi Orvostani Szakmai Kollégiumnak. 2017-től
a Magyar Honvédség Fősebésze, 2018 szeptemberétől a MH Egészségügyi Központ Baleseti
Sebészeti Osztályának osztályvezető főorvosa.
T a r t a l o m IX
Tartalom
Bevezető ...................................................................................................... XV
Major László
1. fejezet A légoltalomtól a katasztrófavédelemig ..................................................... 2

Csatai István
1.1. A kezdetek ......................................................................................... 3
1.2. A légoltalom újjászervezése ................................................................ 7
1.3. A légoltalom (polgári védelem) a Magyar Néphadsereg
alárendeltségében (1963–1989) .......................................................... 10
1.4. A polgári védelem ismét a belügyminisztérium alárendeltségében
(1990-től napjainkig) ......................................................................... 16
2. fejezet Katasztrófa és biztonság ............................................................................. 22
Tóth Ferdinánd
2.1. A katasztrófa fogalma, csoportosítása, pusztító hatásuk és kárterületük
jellemzése ........................................................................................... 22
2.2. Magyarország biztonsági környezete és katasztrófaveszélyeztetettsége 33
3. fejezet Iparbiztonság, válsághelyzeti tervezés ....................................................... 48
Kátai-Urbán Lajos, Mészáros István, Vass Gyula
3.1. Iparbiztonsági szabályozás és intézményrendszer működése ............... 48
3.2. Egészségügyi létfontosságú rendszerelemek védelme .......................... 60
3.3. Üzembiztonsági és egészségügyi válsághelyzeti tervezés ................... 66
3.4. Egészségügyi válsághelyzeti tervezés .................................................. 73
3.5. Az üzembiztonsági és egészségügyi válsághelyzeti tervezés az
egészségügyi dolgozók szemszögéből ................................................ 79
4. fejezet Beavatkozásbiztonság, avagy a biztonság új dimenziói ............................ 84
Major László
4.1. A beavatkozásbiztonság fogalma ........................................................ 84
4.2. A felderítés beavatkozásbiztonsága ..................................................... 87
4.3. A mozgásbiztosítás beavatkozásbiztonsága ......................................... 88
4.4. Rendvédelem beavatkozásbiztonsága .................................................. 89
4.5. Egészségügyi biztosítás és a járványvédelem beavatkozásbiztonsági
kérdései .............................................................................................. 89
4.6. Vegyi és sugárvédelem beavatkozásbiztonsága .................................... 90
4.7. A tűzvédelem beavatkozásbiztonsági kérdései ..................................... 91
4.8. Logisztikai feladatok beavatkozásbiztonsága ...................................... 91
4.9. Híradás, valamint a krízis- és/vagy tömegkommunikáció
beavatkozásbiztonsága ........................................................................ 92
4.10. Adminisztrációs és informatikai beavatkozásbiztonság ...................... 92
4.11. A halottak azonosítása és a kegyeleti biztosítás ................................... 93
4.12. Beavatkozásbiztonság ......................................................................... 93
4.13. Összegzés .......................................................................................... 94
X A K ATA SZ TRÓ FA- K ÉSZ E N LÉ T, A R E AGÁL Á S ÉS A B E AVATKOZ Á SB IZ TO NSÁG EG ÉSZ SÉGÜGY I AL APJAI
5. fejezet Speciális munka- és egészségvédelem a beavatkozó erőknél ..................... 96

Mészáros István
5.1. A beavatkozás kockázatai és a védekezés ............................................ 97
5.2. A beavatkozás speciális kockázatai ..................................................... 104
6. fejezet A beavatkozás speciális, egészségügyi biztonsági kockázatai
terrortámadások, bűncselekmények esetén ............................................... 110
Orosz Gábor
6.1. Beavatkozó és biztosító erők beavatkozás biztonsága .......................... 110
6.2. Speciális képességekkel rendelkező mentőerők terror vészhelyzet
esetén ................................................................................................ 115
6.3. A beavatkozó erők együttműködése, a beavatkozás irányításának
egészségügyi aspektusai ..................................................................... 118
7. fejezet A katasztrófa felszámolásának általános alapjai ........................................ 126
Major László
7.1. A katasztrófafelszámolás alapfogalmai ................................................ 126
7.2. A katasztrófák elleni védekezéssel kapcsolatos tervező, szervező és
irányítási feladatok törzsmunkája ........................................................ 132
7.3. A tervezési feladatok és azok tartalma ................................................ 138
7.4. A szervezési feladatok és azok tartalma .............................................. 145
7.5. Az irányítási feladatok és azok tartalma .............................................. 152
8. fejezet A polgári és katasztrófavédelem szerepe a nemzetközi
katasztrófaelhárítás egészségügyi kezelésében .......................................... 158
Jackovics Péter
8.1. Bevezető ........................................................................................... 158
8.2. Hazánk részvétele a nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtásban ......... 159
8.3. Nemzetközi egészségügyi csoportok bevethetősége ........................... 159
8.4. Felkészülési fázis: a csoporttal, tagokkal szemben felállított
követelmények .................................................................................... 164
8.5. Mozgósítási és áttelepülési fázis: missziók előkészítése, kiutazás,
adminisztráció, nyilvántartások, utazás megszervezése, a szállítás ...... 167
8.6. Beavatkozási fázis: tevékenység a kárhelyen, érkezés, szakfeladatok,
alá- és fölérendeltség .......................................................................... 168
8.7. Hazatelepülési fázis: a misszió befejezése. Misszió kiértékelése,
jelentések készítése ............................................................................. 181
9. fejezet Az egészségügy szerepe katasztrófák elleni védekezés szervezeti
rendszerében, az egészségügyi szervezetek együttműködése ................... 184
Radnóty Gábor
9.1. Egészségügyi válsághelyzet első pillére – az egészségügy meglévő,
működő intézményrendszere .............................................................. 187
9.2. Egészségügyi válsághelyzet második pillére – a tartalékok .................. 192
9.3. Az egészségügyi válsághelyzet harmadik pillére – a felkészülés
rendszere ............................................................................................ 195
T a r t a l o m XI
10. fejezet Sürgősségi ellátás katasztrófahelyzetben ................................................... 204

Gőbl Gábor
10.1. A sürgősségi ellátórendszer rövid áttekintése ...................................... 204
10.2. A kórházi sürgősségi rendszer alappillére ........................................... 205
10.3. Együttműködési feladatok ................................................................ 207
10.4. A sürgősségi rendszer szerepe a katasztrófaellátásra való felkészülésben 207
11. fejezet A katasztrófa-orvostan tárgya, feladatrendszere ....................................... 212
Liptay László
11.1. Bevezetés. Katasztrófa-orvostan fogalma ........................................... 212
11.2. A katasztrófák egészségügyi csoportosítása, sérüléstípusok,
halmozottan jelentkező betegségek .................................................... 213
11.3. A katasztrófák általános, egészségügyi jellemzői ................................ 214
11.4. A katasztrófa-orvostan szakterületei ................................................... 220
11.5. Az egészségügyi felszámolás alkotó elemei ......................................... 220
12. fejezet A preventív medicina jelentősége katasztrófahelyzetekben. A preventív
medicina feladatai katasztrófákban ............................................................ 224
Faludi Gábor
12.1. A megelőző orvostan és a katasztrófa-orvostan kapcsolatai ................ 225
12.2. A természeti katasztrófák megelőző orvostani következményei ......... 227
12.3. A civilizációs katasztrófák megelőző orvostani következményei .......... 234
12.4. A társadalmi katasztrófák megelőző orvostani következményei .......... 236
12.5. A katasztrófákra való felkészülés feladatai .......................................... 237
12.6. Speciális terület: a járványügyi katasztrófák ....................................... 246
12.7. Az új közegészségügyi katasztrófahelyzetek ....................................... 248
13. fejezet Kompromisszumos medicina: az ellátandók száma és az ellátó rendszer
közötti aránytalanság megoldási lehetősége .............................................. 252
Liptay László
13.1. A kompromisszumos medicina fogalma, eszközei, alkalmazásának
jelentősége katasztrófák során ............................................................ 252
13.2. A sérültellátás taktikája katasztrófában ............................................... 257
14. fejezet A belgyógyászati ellátás elvei katasztrófahelyzetben ................................. 260
Liptay László
15. fejezet A sebészeti ellátás alapelvei katasztrófák esetén ........................................ 268

Orgován György
15.2. Lövési és repeszsérülések ................................................................... 273
15.3. Égési és fagyási sérülések ellátása ........................................................ 279
15.4. Mellkasi sérülések ellátása rendkívüli körülmények között .................. 286
15.5. Hasi sérülések diagnosztikájának és ellátásának algoritmusa ............... 297
15.6. Kritikus állapotú sérültek ellátása ....................................................... 305
XII A K ATA SZ TRÓ FA- K ÉSZ E N LÉ T, A R E AGÁL Á S ÉS A B E AVATKOZ Á SB IZ TO NSÁG EG ÉSZ SÉGÜGY I AL APJAI
16. fejezet Nemzetközi orvosi tapasztalatok műveleti területen ................................ 310

Várhelyi Levente
16.1. A Magyar Honvédség egészségügyi szolgálatának tevékenysége
műveleti területen .............................................................................. 310
16.2. A műveleti területen végzett tevékenység jellemzői ............................. 311
16.3. Biztonsági kérdések ............................................................................ 315
16.4. Speciális sürgősségi ellátás ................................................................. 316
16.5. Tömeges sérültellátás (MASCAL) ...................................................... 318
16.6. Háborús sérülések ............................................................................. 318
16.7. Speciális járványügyi szempontok: fertőző betegségek, különleges
baktériumkörnyezet ........................................................................... 335
16.8. Többnemzeti együttműködés, kommunikáció ................................... 336
17. fejezet Végtagsérülések ellátása katasztrófa és háborús körülmények között ..... 342
Várhelyi Levente
17.1. Végtagsérülések ellátása a damage control elvei szerint ....................... 342
17.2. A sebellátás általános elvei .................................................................. 344
17.3. A csonttörések kezelése ...................................................................... 345
17.4. Medencesérülések ............................................................................... 350
17.5. Ízületi sérülések kezelése .................................................................... 351
17.6. A kéz sérüléseinek ellátása .................................................................. 352
17.7. Amputáció ......................................................................................... 353
17.8. Compartment-szindróma ................................................................... 354
18. fejezet A vegyi sérültek ellátásának kérdései ........................................................ 356
Ötvös Erzsébet
18.1. Katasztrófaellátás ............................................................................... 358
19. fejezet A nukleáris katasztrófák és sugárbalesetek sérültjeinek ellátása ............. 364
Turai István
19.1. Nukleáris katasztrófák, sugárbalesetek ............................................... 364
19.2. Sugárbalesetek lehetséges egészségügyi hatásai, ezek felismerése és
felkészülés az egészségügyi ellátásukra ................................................. 368
20. fejezet Idegsebészeti sérülések ellátása katasztrófa körülmények között ............ 378
Tóth Attila
20.1. Koponyasérülések .............................................................................. 378
20.2. Gerincsérülések .................................................................................. 383
21. fejezet Fogászati és szájsebészeti elvek katasztrófa körülmények között ............. 388
Suri Csilla
21.1. A katasztrófakörülmények hatása a fogászati és szájsebészeti ellátásra . 388
21.2. A fogászati és szájsebészeti ellátás jelentősége katasztrófakörülmények
között ................................................................................................ 389
21.3. A fogászati áldozatazonosítás katasztrófák esetén ............................... 391
22. fejezet A katasztrófák pszichiátriai vonatkozásai ................................................. 394
Kovács Gábor
22.1. A stresszor-stressz következményei ..................................................... 394
22.2. Katasztrófák egyes fázisai során bekövetkező pszichés zavarok és azok
ellátása ............................................................................................... 395
T a r t a l o m XIII
23. fejezet Katasztrófák infektológiai vonatkozásai ................................................... 406

Rókusz László
23.1. Elsődleges ellátási igény járványok és biológiai fegyver alkalmazása
(terrortámadás) esetén ........................................................................ 407
23.2. Hajléktalan tömegek fertőzései ........................................................... 408
23.3. Sebészi sérülések fertőzéses szövődményei ......................................... 409
24. fejezet Összegzés és szintézis ................................................................................ 418
Major László
Összegzés ..................................................................................................... 418
Kitekintés és a kapcsolódó szakterületek ....................................................... 418
Függelék
Az 1. fejezet függeléke .................................................................................. 429
A 2. fejezet függeléke .................................................................................... 437
Az 5. fejezet függeléke .................................................................................. 464
Rövidítések ...................................................................................................................... 477
Tárgymutató ..................................................................................................................... 479
B e v e z e t ő XV
Bevezető
Major László
A jelen tankönyv egy sorozat harmadik és mondhatjuk, legizgalmasabb tagja. A szerzők

ismét jó munkát végeztek, mert a korábbi magyar, majd angol nyelvű kiadás színvonalát és
tartalmi erényeit megtartva – azokat részben frissítve – sok új témával is előálltak. Mindezt
úgy tették, hogy a kevésbé tájékozott felhasználó is jól eligazodhat ebben a meglehetősen
bonyolult, sok tudományágat érintő szakmai világban.
Elsőként az iparbiztonság és a kritikus infrastruktúra kérdéseire adnak egzakt vála-

szokat. Majd még abban a fejezetben, a kritikus infrastruktúra részeként, az egészségügyi
válsághelyzeti tervezésbe kalauzolják el az olvasót. Ez azért fontos, mert egységesen, komplex
rendszerként vizsgálják a szerzők a látszólag távolálló, de mégis összefüggő kérdéseket a
védelmi igazgatás területén.
A rendkívüli események, a katasztrófa – készenlét és reagálás szakterületén a jelen könyv
hasábjain foglalkoznak először, megalapozott, komplex módon a beavatkozásbiztonság kér-
désével. Az újdonság erejével hat a beavatkozásbiztonság fogalmának megalkotása, céljának,
tartalmának tárgyalása, külön kiemelve annak egészségügyi vonatkozásait. A téma komplex
megközelítését az is jelzi, hogy a beavatkozás biztonság helyét is meghatározták a katasztrófák
következményeinek felszámolása érdekében végzett vezetői és törzsmunka során.
„A beavatkozások speciális, egészségügyi biztonsági kockázatai terrortámadások, bűncse-
lekmények esetén” című fejezet szintén újdonság. A fejezet érdeme, hogy a szerző egyszerre
orvosként és biztonsági emberként fogja össze a témát, egyben megoldási lehetőségeket,
alternatívákat vázol föl. További erénye, hogy ezen elvek gyakorlati megvalósítását is értékeli,
ezzel jelentős segítséget nyújt azoknak, akik ezzel a problémával – a védelmi szakterületek
valamelyikén – most kezdenek hivatalból foglalkozni.
Szintén új megközelítésben és logikai rendben jelenik meg az egészségügyi üzembiztonság
kérdéseinek vizsgálata. Nagyon sajátos, de praktikus a megközelítés. Miben egyezik és miben
különbözik az egészségügy békeidőszaki működése a katasztrófa időszakban kialakuló álla-
potokhoz képest. A függelékben található – ezzel összefüggő – fővárosi gyakorlatok példája,
esetenként ellentmondásos gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, van még mit tenni ezen a
területen is.
Az első magyar nyelvű kiadásunkhoz képest az orvosi fejezetek is változtak, bővültek.

Külön kiemelném a nemzetközi orvosi tapasztalatokról szóló részt, ezen belül a „Magyar
Honvédség egészségügyi szolgálatának tevékenysége műveleti területen” című fejezetet. Ka-
tonaorvos szerzőink egyrészt sajátos, új szemszögből vizsgálják az általuk ismert, harctéren
gyakorolt orvostudományi kérdéseket, másrészt az egyetem régi hagyományait elevenítik fel.
Azokat az időket, amikor katonaorvosok még nagyobb számban vettek részt egyetemünk
életében.
XVI M ajor L ászló
Érdekes a könyv abból a szemszögből is, hogy egyes szakterületek, mint például a nukleá-
ris katasztrófák, az atomenergetika manapság az érdeklődés homlokterébe került az Európai
Unióban. Az előretörő zöld pártok komoly, egyben örömteli sikere az új atomerőművek
építésének leállítása, a régiek fokozatos bezárása. Ennek fényében felértékelődnek korábban
háttérbe szorított vagy a politika által – a rendszerváltás előtt – sajátosan kezelt kérdésekre
adható helyes válaszok. Sajnos, igazi áttörést nekünk sem sikerült ebben a témában elérni,
de kérdéseket tettünk föl. Reméljük, hogy a gondolkodást, a valódi válaszok megtalálása
érdekében elindítottuk.
Összességében ismét nehéz, de érdekes interdiszciplináris kirándulást biztosít a

kezünkben tartott könyv. Megalapozott tudást, tapasztalatot és sajátos gondolkodásmódot
adnak át szerzőink, úgy a felsőoktatásban részt vevő hallgatóknak, mint egyéb kapcsolódó
szakterületek szakembereinek.
A jelen tankönyv szerzői egy mindig időszerű és sokszorosan interdiszciplináris
témát dolgoztak fel, az egyetemi oktatás elősegítése érdekében. A katasztrófák
és történetük egyidős az emberiség történelmével, az iparosodás és a globális
éghajlati változások ezt a kérdéskört még inkább előtérbe helyezik. A most
megnyíló első fejezetben az elmúlt mintegy 100 év történetét dolgozza fel a
szerző abból az aspektusból, hogy a modern világ hogyan próbált reagálni a
különböző civilizációs és természeti katasztrófákra. Majd látjuk, a civilizációs
katasztrófák alatt eleinte inkább a háborúkat értették, ott is a légierő jutott a
legnagyobb szerephez. Ennek az volt a jelentősége, hogy a hátország is egyre
nagyobb mértékben volt kitéve a pusztításnak. A második világháborúban
a civil lakosság vesztesége már meghaladta a katonákét. Természetes tehát,
hogy a légoltalom volt az első olyan szervezet, amelyet a hadviselő felek
létrehoztak. Nagyon érdekes, ahogyan a szerző végigvezeti az olvasót ezen
a hosszú úton. Rendkívül értékes az a nemzetközi kitekintés és szakirodalmi
feldolgozás, ami a fejezetben megjelenik. A teljesség kedvéért a szerző
feldolgozza a különleges jogrend magyarországi változatát. Természetesen
ez más országban másként is lehet szabályozva, de az igény és a megoldás
mindenütt azonos tartalommal bír. Az 1949 évi Genfi egyezmény néven
elhíresült jegyzőkönyvek színvonalas feldolgozása révén – ami a függelékben
megtalálható – komoly lépést tett a szerző egy értékes, mindenütt
használható kézikönyv irányába.
A szerkesztők
2 C satai I stván
1. fejezet
A légoltalomtól a katasztrófavédelemig
Csatai István
Magyarországon a katasztrófavédelem nemzeti ügy, a védekezés egységes irányítása állami

feladat. Ennek érdekében a katasztrófák elleni védekezéssel, a katasztrófakezeléssel, a lakosság
életének, anyagi javainak és létfeltételeinek védelmével kapcsolatos feladatok végrehajtására
2000-ben egységes katasztrófavédelmi rendszert hozták létre, amelyet a katasztrófavédelem-
ről szóló, 2012-ben életbe lépett törvény részben újraszabályozott.(1)
Az egységes katasztrófavédelmi szervezet megalakítása a korábban önálló szervezetként

működő Polgári Védelem és az Állami Tűzoltóság összevonásával történt, 2000. január 1-jén.
Az új típusú polgári védelem, az angol terminológiából ismert „civil protection” kifejezés
jelentésének megfelelően, a nem háborúveszélyeztetettség szempontjából jelentkező lakosság-
védelmi, felkészítési és megelőzési feladatokat látja el. Ennek tükrében az új katasztrófavédelmi
törvény szerint a polgári védelem össztársadalmi feladat, eszköz- és intézkedési rendszer,
amelynek célja a lakosság életének megóvása, az életben maradás feltételeinek biztosítása és a
lakosság felkészítése a katasztrófák hatásainak leküzdése érdekében.
Az új szervezet megörökölte mindkét elődszervezet feladatrendszerét, illetve a körülmé-
nyek változása miatt olyan új feladatok, biztonsági kihívások jelentkeztek, amelyek szüksé-
gessé tették a megelőzésben, a katasztrófakezelésben és a katasztrófa-felszámolásban egy új,
egységes, vezetési, irányítási és végrehajtási rendszer kialakítását.
A jogszabály megfogalmazásában a katasztrófavédelem: a különböző katasztrófák elleni
védekezésben azon tervezési, szervezési, összehangolási, végrehajtási, irányítási, létesítési,
működtetési, tájékoztatási, riasztási, adatközlési és ellenőrzési tevékenységek összessége, ame-
lyek a katasztrófa kialakulásának megelőzését, közvetlen veszélyek elhárítását, az előidéző
okok megszüntetését, a károsító hatásuk csökkentését, a lakosság élet- és anyagi javainak
védelmét, az alapvető életfeltételek biztosítását, valamint a mentés végrehajtását, továbbá a
helyreállítás feltételeinek megteremtését szolgálják.
Könyvünk – témájából adódóan – a katasztrófavédelmi tevékenység polgári védelmi

jellegű részével foglalkozik, ennek megfelelően a katasztrófavédelem elődszervezetei közül
elsősorban a polgári védelem és jogelőd szervezetei történetére, megalakításának okaira és
körülményeire, a működését befolyásoló társadalmi, politikai eseményekre helyezzük a hang-
súlyt.
1. fejezet A l é g o l t a l o m t ó l a k a t a s z t r ó f a v é d e l e m i g 3
1.1. A kezdetek
A katasztrófavédelem és elődszervezetei, a légoltalom, valamint a polgári védelem vi-
szonylag rövid, nem egészen egy évszázados múltra tekinthetnek vissza. Az első ilyen jellegű
szervezet megalakítása az első világháború éveiben történt.
Létrehozására azért volt szükség, mert a háborúban új, az előzőeknél nagyobb pusztító
erejű fegyverek jelentek meg. A háború gépi korszakának kezdetén a csapatok mozgékonysága
megnőtt, a harccselekmények egyre nagyobb területre terjedtek ki. A légi támadóeszközök
megjelenése, azok hatékonyságának növekedése és mind nagyobb számban történő alkalma-
zása nemcsak a katonák, hanem a polgári lakosság körében is növekvő veszteségeket okozott.
Ezekkel az eszközökkel lehetővé vált a frontoktól távoli, több tíz, esetleg több száz kilométerre
lévő célpontok megtámadása is.
Az első légitámadások, a léghajók és repülőgépek, illetve az alkalmazott bombák és fedél-
zeti fegyverek kezdetlegessége miatt nem okoztak jelentős károkat, és viszonylag kevés embert
pusztítottak el. Ennek ellenére a hadban álló országok mindegyike intézkedéseket hozott,
amelyekkel a légicsapások által okozott pusztításokat kívánták csökkenteni. A védekezés aktív
módja a légvédelem, amely azon alapul, hogy az erre a célra rendszeresített katonai alakulatok
és fegyverzet alkalmazásával megsemmisítik vagy elűzik az ellenséges légi támadóeszközöket.
A légoltalom, mint a védekezés passzív módja, az emberéletet és az anyagi javakat van hívatva
megóvni az ellenséges légicsapások hatásaitól, oly módon, hogy védőlétesítmények építésével,
védelmi intézkedések és rendszabályok foganatosításával, illetve mentőerők és szervezetek
alkalmazásával a lehető legkisebbre csökkentik a károkat és veszteségeket.
Az utóbbi feladat ellátására hozták létre a hadviselő felek a légoltalmi szervezeteket,
Németországban 1915-ben(2), az Osztrák-Magyar Monarchiában 1917-ben(3). Az újonnan
alakult légoltalom feladata lett a lakosság tájékoztatása, riasztása, az elsötétítési rendszabályok
betartatása, a rendfenntartás, az elsősegélynyújtás és a tűzoltás. A légoltalom szervezetének
kiépítése elsősorban a fronthoz közel eső országrészekben történt meg, országos szervezetté
történő kifejlesztését a háború vége akadályozta meg.
Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, megalakult a Német Ausztria Köztársaság,

(a későbbi Osztrák Köztársaság) és újra függetlenné vált a Magyar Királyság, valamint to-
vábbi utódállamok jöttek létre annak korábbi területén. Az 1920 augusztusában megkötött
békeszerződés rendkívül súlyos feltételeket tartalmazott Magyarország számára. A háborús
jóvátételi fizetéseken túl, területének mintegy kétharmadát, korábbi lakosságának több mint
a felét elveszítette, emellett korlátozták a hadsereg létszámát és fegyverzetét is.(4)
1935-re a világgazdaság viszonylagos stabilizálódása és Magyarország gazdasági helyzeté-
nek javulása lehetővé tette, a nemzetközi helyzet pedig kikényszerítette a hadsereg fejlesztését
és ezen belül a légoltalom kiépítését. Ennek a védelmi jellegű szervezetnek a létrehozását az
ország katonai és politikai helyzete indokolta. A Magyarországgal szomszédos, úgynevezett
utódállamokkal kialakult feszült viszony miatt létfontosságú volt az aktív és passzív védelem
megszervezése, amely legalább részben ellensúlyozhatta ezen országok nyomasztó katonai
fölényét. A békeszerződés III. cím 128. cikk szerint „Magyarország haderejének katonai vagy
hadihajózási repülőszolgálata nem lehet. Kormányozható léghajót megtartania nem szabad.”(5)
Ilyen módon az ország területe teljes egészében ki volt szolgáltatva egy esetlegesen bekövet-
kező, a környező országok valamelyike által indított légitámadásnak. A légoltalom kiépítése
4 C satai I stván
tehát nem tűrt halasztást, létrehozásának jogi alapját az 1935. évi XII. t. c. és a végrehajtására
kiadott Honvédelmi Miniszteri rendelet, illetve az ezek alapján szerkesztett „Légoltalmi
utasítás” alkotta(6).
Az I. világháborút követően megindult a harci tapasztalatok tudományos feldolgozása

és kutatása. A légitámadások elleni védekezés elméletével sok magyar és külföldi szakember
foglalkozott, az általuk kidolgozott alapelvek szolgáltak a később megalakult légoltalom
munkája alapjául.(7)
Az ország létoltalmának megszervezése hatalmas feladatot jelentett, csak széleskörű
társadalmi összefogással lehetett megvalósítani. Jelentős részt vállalt ebben a munkában az
1937. december 5.-én önkéntes társadalmi szervezetként alakult Légoltalmi Liga, amely fő
feladatának a lakosság felkészítésében való közreműködést tekintette. A szervezet hatéko-
nyan segítette a légoltalmi felkészítést, folyóiratai a „Riadó!” és a „Légoltalmi Közlemények”
rendszeresen hírt adtak a szervezet munkájáról, értékes szakmai cikkeket közöltek, illetve
tájékoztató füzeteket és kézikönyveket is adtak ki.
A légoltalmi Liga feladatai:

a. népszerűsíteni a légvédelem és légoltalom gondolatát és intézményeit, irántuk az állandó
érdeklődést fenntartja, ha szükséges fokozza, – s a társadalmat a légoltalom iránti
áldozatkészségre serkenti.
b. kioktatja és kiképzi a társadalom széles rétegeit lehetőség szerint annyira, hogy a társadalom
minden tagja önmaga, hozzátartozói életének és vagyonának légoltalmáról szükség esetében
gondoskodhassék.
Az 1939. évi II. t.c. átértékelte és újraszabályozta a honvédelmi kötelezettséget, kibővítette

a légoltalom feladatait és hatáskörét, veszélyeztetettségük alapján újrasorolta a városokat és
vagyontárgyakat. A II. világháború során Magyarország területe rendkívül súlyos légitáma-
dásokat szenvedett el. Hála a légoltalom időben történt megszervezésének és kiépítésének,
ezek – összevetve más országokat ért hasonló támadások hatásával – emberéletben viszonylag
csekély károkat okoztak. A légoltalom a háború folyamán kitűnőre vizsgázott, sok ember
köszönhette életét a légoltalom katonai és polgári szervezete tagjai önfeláldozó munkájának.
Mindez azért is nagy eredmény, mert az ipar és az ország infrastruktúrájának nagy része
teljesen elpusztult a légitámadások és a hadicselekmények következtében.
Európa és a világ más részeinek országai is felismerték a közelgő világháború veszélyét, és

igyekeztek felkészülni a valószínűleg bekövetkező légitámadások pusztító hatásainak csökken-
tésére. Az elsők között Németország szervezte meg a légoltalmat, és kezdett óvóhelyek építé-
sébe. Többféle légoltalmi szervezet is alakult, ilyen volt az 1927-ben alakult Német Légoltalmi
Szövetség (Verein Deutscher Luftschutz), illetve az 1931-ben alakult Német Légoltalmi Liga
(Deutsche Luftschutzliga), amelyek 1933-tól Birodalmi Légoltalmi Szövetség (Reichsluft-
schutzbund) néven folytatta munkáját a Birodalmi Légügyi Minisztérium alárendeltségében.
A ligának 1939-re már 15 millió tagja volt, az adott település veszélyeztetettségétől függően,
a városi lakosság 5–20%-a részesült légoltalmi felkészítésben. A ligához történő csatlakozás
elvileg önkéntes volt, de például a belügyminiszter egy rendelettel kötelezővé tette a mi-
nisztérium dolgozói számára a tagságot. Az RLB erre az időre 75 300 légoltalmi szolgálati
helyet tartott fenn, több mint 600 000 tisztviselőt foglalkoztatott, köztük 280 000 nőt, 3800
iskolában és oktatási helyen 28 000 oktatóval folytatták a lakosság és a légoltalmi szervezetek
tagjainak felkészítését. A felkészítés programjában szerepelt a lakás, illetve lakóház légoltalmi
követelményeknek megfelelő kialakítása/átalakítása, tűzvédelem és tűzoltás, gázvédelem, el-
sősegélynyújtás, riasztás-értesítés. A Liga gondot fordított arra, hogy lélektani szempontból is
felkészítse a lakosságot a légitámadások várható hatásaira. A szintén 1931-ben megszervezett
Légoltalmi Őrség (Luftschutzwache) háztömbönként, illetve kisebb lakóterületi egységen-
ként szerveződött, szigorú központi irányítás mellett, és az lakosság önvédelmét volt hivatott
megvalósítani. 1935-ben Sicherhelts- und Hilfsdienst (Biztonsági- és Segítőszolgálat) néven
megalakult a légoltalmi mentőszervezetet, amelynek feladata légitámadás esetén, illetve azt
követően a tűzoltás, a sérültek felkutatása és mentése, a romeltakarítás, a halaszthatatlan hely-
reállító munkálatok végrehajtása, az elsősegélynyújtás és lakosság szükséghelyzetben történő
ellátása volt. Az SHD jelmondata „Mindenkit megmentünk – Mindenkinek segítünk”.
A mobil szervezet egészségügyi, vegyi mentesítő, tűzoltó, helyreállító és állategész-
ségügyi alakulatokból állt, és elsődleges feladata a 106 első kategóriába sorolt német
város védelme, illetve az azokat ért légitámadás hatásainak csökkentése, a károk fel-
számolása volt. Tagjai tartalékos állományú katonák voltak, akik az SHD-ben végzett
tevékenységük idejére felmentést kaptak a frontszolgálat alól. A szervezet a Légügyi
minisztérium alárendeltségében működött, felszereléssel történő ellátásáról a hadsereg
gondoskodott. Az eleinte négy, később öt mobil zászlóaljba szervezett SHD-t stratégiai
tartalékként, a legnagyobb kárt szenvedett helyekre irányították, ahol a helyi SHD
szervezettel együttműködve végezték a mentő-mentesítő, kárfelszámoló munkálatokat.
1942-re a nyugati szövetségesek által a német városok ellen végrehajtott bombatámadások
súlyossága, a légoltalom rendszerének átértékelésére késztették a német hadvezetést, ennek
következtében, az SHD zászlóaljakat a légierő alárendeltségébe utalták Légierő Gépesített
Légoltalmi Zászlóaljak néven, egy részük pedig Légoltalmi Rendőrség néven folytatta mun-
káját a Rendfenntartó Rendőrség (Order Police, Ordnung Polizei) alárendeltségében(8).
Anglia területét már az I. világháború idején több mint száz esetben érte légitámadás,
amelyeket a német Zeppelin léghajók, illetve a Gotha távolsági bombázó-repülőgépek okoz-
tak, és amelyeknek kedvelt célpontja volt London. Ekkoriban sem légoltalmi szervezet, sem
óvóhelyek nem léteztek, a lakosság riasztását többnyire kerékpáros rendőrök végezték, akik
szóban figyelmeztették a veszélyeztetett lakosságot. A légitámadások következtében mintegy
1500 fő vesztette életét, és 3400 fő sérült meg különböző mértékben, ennek ellenére a hábo-
rút követően senki nem tartotta fontosnak a légoltalom megszervezését.
Az 1920-as és 30-as évek politikai eseményei előrevetítették egy hamarosan bekövet-
kező újabb háború veszélyét, az ezekkel párhuzamosan kibontakozó katonai akciók pedig
megmutatták a haditechnika és a hadseregek megnövekedett lehetőségeit. Japán a második
Kínai-japán háború során (1931–1939) rendkívül hatékonyan bombázta a kínai városokat,
a Spanyol polgárháború (1936-1939) idején a német Kondor légió óriási pusztítást végzett,
földig rombolva például Guernica városát. Az olaszok vegyi fegyvert vetettek be az általuk
gyarmatosítani kívánt Abesszíniában (Jemen) és a britek is alkalmazták légierejüket ,,gyar-
mati politikájuk” keretében az afgán és iraki lázadó törzsekkel szemben.
6 C satai I stván
Mindezek ellenére, a brit kormány úgy érezte, hogy a polgárok nem akarnak a légoltalomra
pénzt költeni, ezért annak megszervezése csak nagyon lassan haladt. 1924-ben kezdődtek meg
a szervezés előkészületei és 1935-ben hoztak létre egy állami szervet a légoltalom Air Raid
Precautions (ARP) megalakítására. A helyi szervezetek létrehozását és felkészítését a védelmi
tervek készítését, az önkéntes mentő, sebesültszállító, elsősegélynyújtó, gázmentesítő és -jelző
alegységek felállítását a helyi hatóságok kapták feladatul. Eleinte kevés önkéntes csatlakozott a
szervezethez, így több tízezer fő hiányzott a helyi hatóságok pedig vonakodtak pénzt áldozni
erre a célra, ezért a kormány az ezzel kapcsolatos kiadásaik 60–75%-át megtérítette.
Gyökeresen megváltozott a helyzet, amikor 1938. szeptember 3-án Anglia hadat üzent
Németországnak, belépve ezzel a háborúba. A védelmi intézkedések rendkívüli módon fel-
gyorsultak, árokóvóhelyeket építettek a köztereken és parkokban, néhány napon belül felmér-
ték a gázálarc-szükségletet, és 38 millió darabot bocsátottak a lakosság rendelkezésére. A lég-
oltalmi szervezet támogatottsága hihetetlen mértékben nőtt, amint a kormány bejelentette,
hogy az ország háborús felkészültségének szintje nem kielégítő. A helyi hatóságoknak tervet
kellett készíteni a lakosság védelmére, azok végrehajtásáért a jegyzők vagy a helyi rendőrfő-
nökök voltak felelősek. Mindenütt felkészítéseket, gyakorlatokat szerveztek, az önkéntesek
özönlöttek a légoltalom szervezeteibe, ahol mégsem voltak elegen, ott lehetőség volt arra,
hogy a szervezetben való részvételért a hatóságok fizetést folyósítsanak. Az árokóvóhelyek
védőképességét nem tekintették kielégítőnek, ezért csak szükségmegoldásnak tekintették, így
felgyorsult az óvóhelyépítés. A háztulajdonosok támogatást kaptak az óvóhelyépítéshez, az
utcákon téglából épült, betonfödémmel ellátott óvóhelyeket építettek, illetve egyszemélyes
mobil acélhengereket állítottak fel. Azok, akik saját kertjükben akartak óvóhelyet kialakítani,
díjmentesen juthattak a fémből készült úgynevezett ,,Anderson-óvóhelyhez”, amelyet kb. 1
millió példányban állítottak szolgálatba. Szintén térítésmentesen juthattak az épületen belül
elhelyezhető és a törmelék ellen védő ,,Morrison-óvóhelyekhez”, amelyek felül zárt, téglatest
alakú fémkeretből és az oldalfalakat lezáró nyitható rácsokból álltak. Az egészségügyi ellátó-
rendszert felkészítették a tömegesen várható sérültek ellátására, új kórházakat, szükségkórhá-
zakat alakítottak ki, a meglévőket átprofilírozták. A lakosság felkészítése céljából tájékoztató
kiadványokat, szórólapokat, plakátokat készítettek és terjesztettek.
1940. júniusától az úgynevezett ,,angliai csata” idején a városok lakosságát, főleg a gyere-
keket, tömegesen telepítették vidékre, a helyben maradók a londoni metróban, a különböző
védőképességű óvóhelyeken, szükségóvóhelyeken, illetve az utcákon nagy számban elhelye-
zett egyszemélyes, acéllemezből préselt óvóhelyeken.(9)
Olaszországban, jóval a világháborút megelőzően intézkedés történt a légoltalom meg-

szervezésére, a Nemzeti Légoltalmi Szervezet (Unione Nazionale Protezione Antiaerea)
UNPA 1934-ben királyi rendeletre alakult meg, irányítását a hadügyminisztérium látta el.
Társadalmi szervezetként működött, állami felügyelettel és állami támogatással. Feladataként
a légoltalmi propagandát, a magánóvóhelyek építését, a gázálarcok tárolását és szétosztásának
szervezését, önkéntes légoltalmi osztagok szervezését és felkészítését határozták meg. A szer-
vezet országos, tartományi és helyi szervekből (bizottságokból) állt, ezek elnökei egyben az
adott szintű önvédelmi szervezetek parancsnoki tisztétét is betöltötték. Az egyes bizottságok
vezetői és tagsága főként nyugalmazott katonatisztekből áll, akik részben kinevezés, részben
válasz útján kerültek pozícióba.
A szervezet részben magánadományokból, részben közösségi hozzájárulásokból, valamint
állami támogatásból fedezte kiadásait. A szövetség tagjai általában 45 év feletti, katonaviselt,
tartalékos állományú férfiak voltak, katonai jellegű egyenruhát kaptak, UNPA-tagságuk ide-
jére mentesültek a katonai szolgálat alól. 1 fő parancsnok irányításával 15 fős rajokba osztva
tevékenykedtek, elszállásolásuk erre a célra épült laktanyákban történt. Állandó szolgálatot
adtak, nappal 15, éjszaka legfeljebb 5 fő lehetet egyidejűleg távol a szolgálati helytől. Szolgá-
latuk idejére fizetést, az arra jogosultak emellett családi pótlékot kapatak.
1940 augusztusában, Olaszország hadba lépésével törvényben szabályozták a légoltalom
működését, ennek keretében elrendelték a szövetség polgári mozgósítását, illetve külön
hangsúlyt kapott az önvédelmi szervezetek megszervezése, felkészítése és tevékenységük
irányítása. Egyben szabályozták a háztömbök, lakóházak légoltalmi parancsnokaink helyét,
szerepét, ettől kezdve jog- és hatáskörük nemcsak a házőrség (az adott lakóház vagy háztömb
önvédelmi szervezete) tagjaira, hanem a ház valamennyi lakójára kiterjedt, a parancsnok
helyettese minden esetben az adott ház házfelügyelője volt.
Az UNPA jelentős mértékben hozzájárult a lakóházakban kialakított óvóhelyek létesítésé-
hez is, elsősorban ingyenes szakmai tanácsadással, ezekre ugyanis egységes előírás nem volt.
A szervezet egyik kiemelt feladatának tekintette a tűzoltással, tűzmegelőzéssel kapcsolatos
felvilágosítást, illetve a légitámadások esetére érvényben lévő külön szabályok, előírások
betartatását. A riasztás és elsötétítés rendszabályainak betartatása az adott ház, háztömb
légoltalmi parancsnoka helyettesének a kötelessége volt, a szabályok ellen vétőkre szigorú
büntetést róttak ki.
A városok kitelepítését az állam utazási kedvezményekkel segítette elő, a hajléktalanná
vált lakosság számára 8 napig térítésmentes elhelyezést és élelmezést biztosított, a károsultak
pénzbeli segélyt, valamint adókedvezményt kaptak. A lakóházak önvédelmi szerveinek meg-
segítésére 40–60 000 lakosonként egységes, önkéntes légoltalmi segélyosztagokat szerveztek,
amelyek műszaki, tűzoltó és mentő, valamint elsősegélynyújtó rajokból álltak.
A lakosság felkészítése és széleskörű tájékoztatása céljából rendszeresen tartottak tömeg-
rendezvényeket sportcsarnokokban, mozi- és színháztermekben, amelyek során bemutatókat
is szerveztek. A házak, háztömbök parancsnokai és a házőrségek tagjai számára ismétlődő jel-
leggel szerveztek elméleti és gyakorlati felkészítéseket, amelyeken a részvétel kötelező volt.(10)
1.2. A légoltalom újjászervezése

A II. világháború végére a Magyar Királyi Honvédség és az annak részét képező légolta-
lom szervezete is szétesett, újjáalakítása ebben az időszakban nem volt napirenden. Az 1947.
február 10-én aláírt békeszerződés megteremtette a hadsereg fenntartásának nemzetközi
jogi alapját, de súlyos korlátozásokat tartalmazott(11) mind a hadsereg létszámát, mind annak
fegyverzetét illetően. Az 1948-as év baloldali fordulópontot jelentett Magyarország történe-
tében. Vitatott választási módszerekkel nyert a szovjetek által nyíltan támogatott baloldal.
Megalakult és hatalomra jutott a Magyar Dolgozók Pártja, ezzel az ország évtizedekre el-
kötelezte magát a Szovjetunió és a szocialista országok mellett, amelyek együtt alkották az
úgynevezett Béketábort. Ebben az évben a KOMINFORM (Kommunista és Munkáspártok
8 C satai I stván
Tájékoztató Irodája) a marxizmustól való eltéréssel, és a Szovjetunióval szembeni barátságta-

lan magatartással vádolta meg a Jugoszláv Kommunista Pártot, és Jugoszláviát kiáltotta ki a
Béketábor fő ellenségének.
Ebben az időben a Szovjetunió és volt nyugati szövetségesei közötti viszony jelentősen

megromlott, esetenként a nyílt ellenségeskedés határát súrolta. Ilyen körülmények között
merült fel az igény a légoltalom újjászervezésére, hiszen egy esetleges háborúban az ország
területét ismét súlyos légitámadások érhették volna. Az újjászervezés jogi alapját az 1939. évi
II. t.c.(12) alkotta. A szovjet befolyás erősödését jelzi, hogy a légoltalmat a magyar hagyomá-
nyoktól eltérően nem az 1949-ben Magyar Néphadsereg névre keresztelt honvédség(13), ha-
nem a Belügyminisztérium alárendeltségébe utalták. A nemzetközi helyzet egyre éleződött,
a NATO 1949. április 4-én történt megalakítása óta Jugoszlávia helyett ez a szervezet lett a
,,Béketábor’’ fő ellensége. Bár a kormányok békevágyukat hangoztatták, mindkét táborban
folyt a háborús készülődés. Mindezen okok hatására 1949 őszén megkezdődött a légoltalom
szervezetének kiépítése, és az állomány, különböző szintű tanfolyamok keretében történő
felkészítése.
A légoltalom fontosságát jelzi, hogy az ötvenes évek elejétől, valamennyi ipari és mező-
gazdasági üzemben, közhivatalban és közintézményben, létre kellett hozni a légoltalmi szer-
vezeteket, azokat fel kellett szerelni és ki kellett képezni, illetve életvédelmi létesítményeket
kellett kiépíteni. A légoltalmi szervezetek állományának különböző szintű vezetőit rendszeres
továbbképzések során készítették fel azokra a feladatokra, amelyek egy esetleges háborús
konfliktus esetén rájuk hárultak volna. A központilag előállított tematika angol, amerikai és
szovjet források felhasználásával készült. 1954-ben jelent meg az „Atomfegyverek”(14) című
tansegédlet, amely hosszú ideig az egyetlen ilyen témájú kiadvány volt. A tananyag a vegyi-,
gyújtó- és biológiai fegyverek hatásai elleni védekezésre való felkészítés kérdéseivel bővült. Az
ezek alapjául szolgáló tapasztalatokat egyrészt a világháborúban, másrészt a koreai háborúban
szerezték. Itt alkalmaztak először tömegesen napalmot, illetve egyes források szerint vegyi- és
biológiai fegyvert is.(15)
A haditechnikában és a világpolitikában végbement változások a légoltalom feladat-
rendszerének újragondolására, átértékelésére késztették a katonai és politikai vezetőket. Az
1950-es évek elején elégségesnek tartották a helyi védelmet. Ez alapján az egyes települések
légoltalmi erői képesek voltak a saját területükön okozott károk felszámolására, sőt az egyes
lakóházakat (háztömböket) is önálló védekezésre készítették fel(16). Az évtized közepére ez az
elképzelés egyre inkább tarthatatlanná vált. Az új szervezési és alkalmazási alapelvek kidol-
gozása már az 1955-ös év végén megkezdődött, amelyek a Szovjetunióban folyó felgyorsított
ütemű kísérletek eredményei alapján készültek. Ez a tapasztalatszerzés hihetetlen összegeket
emésztett fel, hiszen a valósághűség érdekében egész városokat építettek fel, amelyeket azután
egy-egy atomcsapással elpusztítottak. Különböző technikai eszközöket, gépeket, járműveket
és állatokat tettek ki az atomfegyver hatásainak. A tömegpusztító fegyverek elleni védekezés
növekvő fontosságát jelzi, hogy a Honvéd Kossuth Akadémián megalakították az Atom- és
Vegyi Kiképzési Tanszéket(17).
A TASSZ szovjet hírügynökség 1949. szeptember 25-én közölte, hogy a Szovjetunió is

rendelkezik atombombával, 1953-ban Malenkov szovjet külügyminiszter a Szovjetunió Leg-
felső Tanácsának ülésén bejelentette, hogy a Szovjetunióban kipróbálták az első hidrogén-

bombát. A termonukleáris fegyverek birtoklásának és előállításának tekintetében megtört az
Egyesült Államok monopóliuma, a katonai erőfölényt a célbejuttató eszközök terén kialakult
előny biztosította számára. Ez a tény, valamint az 1953-as kelet-berlini események és az abba
történt szovjet beavatkozás, a Német Szövetségi Köztársaság NATO-ba történt felvétele, a
Varsói Szerződés megalakulása, illetve az 1956-os lengyelországi események tovább rontot-
ták az egyébként is feszült kelet-nyugati viszonyt. Az 1956-os magyarországi forradalom
eltiprására küldött szovjet intervenció és a szuezi válság csaknem háborúba sodorta a világot.
Mivel azonban Magyarországot magára hagyta a szabad világ a függetlenségéért vívott küz-
delmében, a Közel-Kelet vonatkozásában pedig szintén alku köttetett, így a háborús veszély
kockázata lecsökkent. Mindezen események azonban tovább élezték a két világrendszer szem-
benállását, ami a légoltalom jelentőségének további növekedését eredményezte.
A politikai tényezők mellett a haditechnikában létrejött változások is hozzájárultak a két

rendszer ellenséges viszonyának fokozódásához. A Szovjetunió 1957. augusztus 26-án sikere-
sen kipróbálta első interkontinentális rakétáját, október 4-én pedig földkörüli pályára juttatta
az első mesterséges holdat. Ez a hír nem csekély aggodalmat váltott ki az Egyesült Államok
politikai és katonai vezetőinek, illetve lakosságának körében. A félelem nem volt alaptalan,
hiszen ezzel gyakorlatilag megszűnt az Egyesült Államok területének sérthetetlensége. Ezek
az események ismételt lendületet adtak a fegyverkezési versenynek, új, a korábbinál nagyobb
és bonyolultabb feladatok elé állítva a hátország, a lakosság, az anyagi javak és termelőesz-
közök védelmével foglalkozó szakembereket. Fentiek hatására a légoltalmi szakemberek kép-
zésében egyre nagyobb szerepet kapott az atomfegyverek elleni védelemre való felkészülés,
amit az indokolt, hogy egy esetleges háborúban valószínűleg mindkét oldalon alkalmazták
volna ezen eszközök valamelyikét. Mindezek mellett a szaksajtó széleskörűen foglalkozott a
vegyi harcanyagok elleni védelemmel, a mezőgazdaság sugárzás elleni védelmével, az ivóvíz
védelmével, a vegyi és biológiai harcanyagok jellemzőivel, a lakóházi és szükségóvóhelyek
kiépítésének kérdéseivel(18), az élelmiszerek RBV-védelmével.
A magyar politikai vezetés is reagált a nemzetközi katonai helyzet alakulására. A Honvé-

delmi Tanács megvitatta a légoltalom helyzetét, és ettől kezdve a távolsági védelem kapott
elsőbbséget az óvóhelyi védelemmel szemben. Ennek megfelelően 1959-től megszűnt az
óvóhely-építési kötelezettség. A látszólagos ellentmondás oka az, hogy bár a legtöbb szakértő
egyetértett abban, hogy a leghatásosabb védekezési forma az óvóhelyi védelem, azonban ez
anyagi okokból megoldhatatlan volt. Ezért előnyben részesült a távolsági védelem (ki- és
széttelepítés), amelynek lényege, hogy a veszélyeztetett lakosságot és anyagi javakat a veszély
közeledtével eltávolítják annak feltétezett helyszínéről. Az új elvek másik fontos vonása, hogy
rakéta-atomháborút tételezett fel, ennek körülményei között próbálta biztosítani a túlélést.
Természetesen nemcsak Magyarországon ismerték fel egy esetleges atomháború veszélyeit.
Az Egyesült Államokban hasonlóan nagy fontosságot tulajdonítottak a védekezésre való
felkészülésnek. 1959-ben országos polgári védelmi terveket készítettek, megszervezték a
veszélyeztetett körzetekből a szükség-áttelepítést, és 800 000 darab sugárzásmérő műszert
osztottak ki iskoláknak, állami intézményeknek, kormányszerveknek. A műszerek kezelésére
több mint egymillió egyetemistát és 76 000 egyéb személyt képeztek ki(19).
10 C satai I stván
Az új elvek szellemében átalakult a hazai légoltalom állományának felkészítése is, ennek

során a tömegpusztító fegyverek elleni védekezés került előtérbe”(17). A két világrendszer fo-
kozódó ellentéte, az 1961. évi berlini események, az 1962. október-novemberi kubai válság, a
helyzet átértékelésére késztették mindenütt a politikai és katonai vezetőket.
Az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának albizottsága 1959-ben kidolgozta
a Hadászati Célok Átfogó Jegyzékét (CSTL), a Hadászati Célok Tervezésének Egyesített
Vezérkara pedig 1960-ban elkészítette az Egységes Integrált Operatív Tervet (SIOP). Ennek
alapján rádióparancsra az atomeszközöket egyidőben kellett volna bevetni a Szovjetunió és
szövetségeseinek nagyvárosai ellen. A SIOP-2 1962-ben már 6000 atomcélpontot tartalma-
zott. Ezek közé tartoztak a hadászati erők, a légvédelmi rendszerek és csapatok, a városok
légvédelmi rendszerei, a vezetési pontok, a lakosság és az ipar(18).
Természetesen a szovjet elképzelések is hasonlók voltak. Hadászati célok tekintetében.
„Az ellenség fegyveres erőinek megsemmisítése a hátország objektumainak rombolása és
azok szétzüllesztése szervesen hozzátartozik a háború egységes folyamatához”(19). Az eset-
leges háborút koalíciós, rakéta- atomháborúként képzelték el, amelyben megnő a hátország
túlélőképességének jelentősége, ezt a légoltalom hivatott biztosítani. A hátország védelme
ilyen körülmények között össztársadalmi feladattá vált, amelyet a légoltalom önállóan nem,
hanem csak egy egységes hátországvédelmi rendszer képes megoldani. Ennek megfelelően
1961. júliusában a szovjet légoltalom neve polgári védelemre változott, és a hadsereg aláren-
deltségébe került(20). A polgári védelem jelentőségének növekedését nyugaton is felismerték,
az 1964-től meglévő NATO katonai felfogás szerint nem össztársadalmi feladatnak, hanem
katonai erő mellett az összvédelem másik elemének tekintették(21).
Ezek a körülmények és a szovjet példa követésének – valószínű – kényszere késztette a
Honvédelmi Bizottságot arra, hogy 1962. december 31-i hatállyal a légoltalmat a Honvé-
delmi Minisztériumnak rendeljék alá.
1.3. A légoltalom (polgári védelem) a Magyar Néphadsereg

alárendeltségében (1963–1989)
A légoltalom az át-alárendelést követően 1963. január 1-jétől a Honvédelmi Miniszté-
riumhoz tartozott, de mint országos hatáskörű szerv megőrizte viszonylagos önállóságát.
A kubai válság óta az atomháború veszélye nem múlt el, sőt annak kitörésétől egyre inkább
tartottak, ezért 1963-ban létrehozták a Varsói Szerződés egységes sugárfigyelő és jelzőrend-
szerét. A légoltalom feladatrendszerének bővülése és változása indokolta, hogy a szervezet
nevét polgári védelemre változtassák. A Polgári Védelem feladatának ebben az időben a
túlélésre való felkészítést és a túlélés feltételeinek lehetőség szerinti biztosítását tekintették.
A felkészítés célja az volt, hogy megismertessék az állampolgárokkal, hogy mit kell tenniük
életüknek, testi épségüknek, anyagi javaiknak a körülményekhez képest minél hatékonyabb
védelme érdekében, illetve, hogy mint polgári védelmi szervezet tagjának milyen feladataik
lehetnek. A túlélés feltételeinek megteremtése az alapvető létfeltételek biztosítását, vagyis az
élelmiszerek, ivóvíz, az állatállomány, a mezőgazdasági termékek védelmét, a termelésnek a
lehetőségekhez képest folyamatos fenntartását jelentette. A polgári védelem különböző szintű
vezetőinek el kellett sajátítani az ezen feladatok ellátásához szükséges ismereteket, és képesnek
kellett lenniük atom-, vegyi vagy biológiai kárterületen a mentő, mentesítő és halaszthatatlan
helyreállító munkálatok – beosztásuknak megfelelő szinten történő – vezetésére.
A lakosságvédelem kérdése egyre fontosabbá vált, hiszen egy esetleges háborúban mind-
két fél kilátásba helyezte az ellenség lakossága elleni tömeges atomcsapásokat. A lakosság
védelmével kapcsolatban a Varsói Szerződés tagországai általában a ki- és széttelepítést tar-
tották célravezető megoldásnak. Részben azért, mert megfelelő mennyiségű óvóhely építése
anyagilag megoldhatatlan lett volna, másrészt mert az atomfegyver akkoriban is drága volt
és viszonylag kevés állt belőle rendelkezésre, így a széttelepített lakosság ellen nem lehetett
„gazdaságosan” bevetni. Ennek megfelelően hatalmas, néha több tízezer fővel végrehajtott
kitelepítési gyakorlatokat tartottak, ilyen volt például a ,,Délibáb” gyakorlat, amelynek során
80 000 fő kitelepítését, illetve mezőgazdasági üzemek, hivatalok áttelepítését oldották meg.
A nyugati országokban az óvóhelyi védelmet tartották célszerűbbnek, és mivel megfelelő
anyagi forrásokkal rendelkeztek, folytatták az óvóhelyépítést. Svájcban például a kormány
kötelezte a lakástulajdonosokat saját óvóhely építésére. Norvégiában a kitűnő óvóhelyi ellá-
tottság miatt csak a lakosság 13%-át tervezték kitelepíteni, a Német Szövetségi Köztársaság
viszont az ország sűrűn lakott volta miatt elsősorban az óvóhelyi védelmet tartotta célsze-
rűnek, Dánia és az Egyesült Államok mindkét megoldást támogatta, míg Franciaország a
távolsági védelmet részesítette előnyben. 1962 óta a NATO elvek szerint is a helyi védelem
élvezett elsőbbséget a távolsági védelemmel szemben (22).
1961-től a „rugalmas reagálás” elnevezésű katonai doktrína, amely az Egyesült Államok
hivatalos katonapolitikai elveit tartalmazta, továbbra is atomcsapásokkal kívánta az ellenséges
országok katonai erejét, lakosságát és gazdaságát elpusztítani. A különbség a korábbi elmé
lethez képest annyi, hogy feltételez a háború folyamán valamiféle „játékszabályt”, amelyet
az ellenségnek is be kell tartania. Ezek szerint a potenciális ellenség – a Szovjetunió és
szövetségesei – megközelítően hasonló méretű pusztítást okozna az Egyesült Államoknak és
Szövetségeseinek, mint amilyet saját országa és szövetségesei elszenvedtek. Az USA vezetése
azt remélte ettől, hogy a háború korlátok közt tarthatóvá és szükség esetén, bármikor
leállíthatóvá vált volna.(23) Az ehhez kapcsolódó Mc. Namara-terv szerint a garantált megsem-
misítés feltétele a szovjet lakosság felének és az ipar kétharmadának elpusztítása.
A szabályozott háború elveit Herman Kahn fejlesztette tovább és foglalta rendszerbe-(24)
Az általa kidolgozott eszkalációs elmélet a szembenállás negyvennégy fokozatát tartalmazza,
a legenyhébb diplomáciai lépésektől a politikai feszültség fokozódásán, a másik fél nemzetközi
lejáratásán, a politikai és gazdasági nyomásgyakorláson, a háborúval való fenyegetőzésen és
a háború különböző formáin keresztül a totális atomháborúig. A folyamatot szakaszokra
osztja, ezek között hat „küszöb” van, amelyek átlépése minőségi változást okoz. A huszon-
egyedik fokozat az „atomküszöb”, amely után még továbbra is lehetségesnek tartja a háború
szabályozott és ellenőrzött keretek között történő folytatását.
Ez az elmélet nem maradt visszhang nélkül a nyugati politikai és katonai vezetés részéről,
de hatással volt a Szovjet, és így a Magyar Polgári Védelem elméletének és gyakorlatának
alakulására is. Az alkalmazás elveinek továbbfejlesztésekor figyelembe vették a háború
váratlan kitörésének lehetőségét(25), de számoltak egy hosszabb-rövidebb, a háború kitörését
megelőző időszakkal is, amelyre a nemzetközi helyzet feszültségének fokozódása jellemző.
Ennek megfelelően a különböző szintű tervekben a háborút megelőző 12–9–6–1 hónapos,
12 C satai I stván
illetve 10–2–1 napos időszakokra határoztak meg feladatokat a polgári védelem állománya, a
közigazgatás és termelőszervezetek számára.
A megváltozott helyzetnek megfelelően új szabályzatot dolgoztak ki, amely a jövő háborúját
ABV (atom, biológiai és vegyi) fegyverekkel megvívott küzdelemként tárgyalja. Egy esetleges
háború megvívása esetén a fegyveres erők mellett a polgári védelmet azokkal egyenrangúnak
tekintik, és hadászati tényezőként értékelik.(26) Az új kihívásoknak való megfelelés igénye ki-
kényszerítette a polgári védelemi elvek és gyakorlat átértékelését. Ennek megfelelően 1964-től
évente a vezető állományból 10–12 fő vett részt a Szovjetunió Központi (Polgári Védelmi)
Főtiszti Tanfolyamán. Az ott tanult – akkor legkorszerűbbnek számító – ismereteket haza-
térve beépítették az oktatási rendszerbe, illetve átültették a gyakorlatba. A polgári védelmi
felkészítés programjában kizárólag a háborús feladatok szerepeltek, természeti vagy más –
nem háborús – katasztrófák hatásainak felszámolásával nem foglalkoztak. Ennek feltételez-
hető okai közül az egyik az, hogy a rendelkezésre álló idő alatt ez nem volt megoldható,
másrészt a politikai helyzet miatt a háborús felkészülés megkülönböztetett fontossággal bírt.
A legvalószínűbbnek látszó indok azonban az, hogy a polgári védelem vezetése felismerte azt
a törvényszerűséget, amit a francia polgári védelemben kettősértékűségnek neveznek(27). En-
nek lényege, hogy ha valaki megtanul egy feladatot bonyolult (háborús) körülmények között
végrehajtani, az biztosan képes lesz az elsajátítottakat egyszerűbb körülmények között, nem
háborús katasztrófa esetén is alkalmazni. Hiszen nincs olyan „békebeli” katasztrófa, amelyhez
hasonló háborúban ne fordulhatna elő. Ennek a felfogásnak a helyességét bizonyítja, hogy a
légoltalom, illetve később a polgári védelem, minden katasztrófa esetén képes volt hatékonyan
beavatkozni azok hatásainak felszámolásában, az emberi élet és az anyagi javak megóvásában,
a mentési és halaszthatatlan helyreállítási munkálatokban. Így történt ez az 1956-os dunai
jeges árvíz esetében, vagy az 1970-es tiszai árvíz alkalmával, amikor Makó városát (52 000
fő) egyetlen éjszaka alatt telepítették ki.
Ebben az időben jelentős változás történt a polgári védelem háborús alkalmazásával kap-
csolatos elképzelésekben. A korábbi helyi védekezési elveket felváltotta a kívülről történő men-
tés elve. Az alkalmazási elv, amely az idők folyamán sokféle értelmezést és átértelmezést ért
meg(28), szovjet eredetű volt, tipikusan a rakéta-atomháború körülményei között született,
és kialakulására hatással volt a Kahn-féle eszkalációs elmélet. Az elképzelés lényege, hogy
az atomháborút megelőző időszakban idő- és lehetőség van a polgári védelmi szervezetek
riasztására. Ezt követően a veszélyeztetett települések polgári védelmi szervezeteit kivonják
a településről és nem veszélyeztetett területen várakoztatják a támadás bekövetkezéséig, de
maximum 2–3 napig. A csapás bekövetkezése után ezek az erők és a környező – csapást
nem szenvedett – települések polgári védelmi alakulatai közös erővel kezdik meg az adott
település mentését. Amennyiben az erők kivonására nem lett volna lehetőség, úgy a támadást
szenvedett település polgári védelmi szervezetének életben maradt tagjai és lakossága mellett
a mentési feladatok végzése a környező településekből, illetve más megyéből vagy városból a
helyszínre vezényelt polgári védelmi szervezetek feladata lett volna. Az 1960-as évek végén a
70-es évek elején megjelent szabályzatok(29) szerint egy esetleges háború a két világrendszer
között koalíciós jellegű lett volna, amely a világ egészére vagy annak nagy részére kiterjedt
volna, és az egyik rendszer politikai, gazdasági, politikai összeomlásával, illetve katonai
vereségével kellett volna végződnie. A háború megvívása alapvető eszközének a rakéta-atom-
fegyvert tekintették(30). Annak ellenére, hogy a két világrendszer ellentétét mindkét oldalon
kibékíthetetlennek tartották, az évtized első felének politikai eseményei határozottan az
enyhülés irányába mutattak. Az enyhülési folyamat elindulása és annak az elképzelésnek

a térhódítása, amely szerint a két rendszer képes a békés egymás mellett élésre, a katonai
erőfölényre való törekvés helyett pedig gazdasági és kulturális téren versenyezzenek, nem egy
– vagy néhány politikus jóindulatán múlott. Az ok a katonai erőegyensúly kialakulása volt,
mégpedig olyan szinten, hogy egyik fél sem volt képes azt a maga javára jelentős mértékben
megváltoztatni. R. Nixon 1969. január 29-i beszédében elismerte, hogy az Egyesült Államok
és a Szovjetunió között katonai erőegyensúly alakult ki, amelyet az USA néhány éven belül nem
tud lényegesen módosítani. Ezért célszerűnek tartja az erőfölény helyett az „erőegyensúly”
vagy az „erők megfelelősége” kifejezések használatát(31). Az 1969-től meginduló enyhülési
folyamat, amelynek legfontosabb eseményei közé tartozott a hadászati fegyverrendszerek
korlátozásáról szóló (SALT) tárgyalások megkezdése, az 1971. szeptemberi négyhatalmi
egyezmény nyugat-Berlin helyzetéről, Brezsnyev és Nixon kölcsönös látogatása és az 1973-as
bécsi és genfi tárgyalások, nemcsak a külpolitikában éreztették hatásukat.
A hetvenes években jelentősen változott a polgári védelmi felfogás. Az 1971-ben kiadott
szabályzat az atom-, vegyi- és biológiai fegyverek hatásai elleni védelemre való felkészülésben
határozta meg a szervezet feladatát. A háború megvívása eszközének a rakéta-atomfegyvereket
tekinti, amely nem zárja ki, hogy a szembenálló felek bizonyos ideig hagyományos fegyver-
eket alkalmazzanak, illetve más tömegpusztító eszközöket is bevessenek. A legfontosabb
megállapítása, hogy a polgári védelmet a hátországvédelem részének tekinti. Ez az elképzelés
később újabb átszervezést jelentett a szervezet számára(32). Az 1975-ben megjelent jegyzet-
ben először fogalmazták meg a polgári védelem békeidőszaki feladatai között a katasztrófa
elhárításban és a katasztrófák hatásainak felszámolásában való részvételt(55). A szemléletbeli
változás jogi alapja az 1976-ban megjelent 2041-es Minisztertanácsi határozat, és a végre-
hajtására kiadott honvédelmi miniszteri rendelet, amely újraszabályozta a polgári védelem
egészének feladatrendszerét, működését és irányítását.
Az 1970-es évek első felének enyhülése nem tartott sokáig, az évtized vége felé ismét
kiéleződtek a két szembenálló világrendszer ellentétei. Magyarországon a következőkép-
pen indokolták a változást: „Az enyhülés további kibontakozását a béke és biztonság
megszilárdítását még számottevő reakciós, militarista, revansista erők próbálják akadályozni,
amelyek a feszültség fokozására törekszenek.”(33) 1981-ben pedig úgy értékelték, hogy az impe-
rialisták, akiknek érdeke az enyhülés megállítása, annak eszközét „a fegyverkezés fokozásában
a katonai erőfölény megszerzésében, a diktátum politikában fogják megtalálni”(34). Valójában
az enyhülés a fegyverkezés területén elért viszonylagos egyensúly alapján létezhetett, ez pedig
– mivel a kölcsönös elrettentésre épült – nem lehetett hosszú életű.
A békés egymás mellett élés és az enyhülés kétségtelen eredménye volt a Német Szövetségi
Köztársaságnak a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött 1970-es, illetve a Csehszlo-
vákiával és a Német Demokratikus Köztársasággal kötött 1972-es szerződése, a SALT-I. és
II. szerződések aláírása, illetve a Helsinki Záróokmány aláírása.
A látványos és bizakodásra okot szolgáltató eredmények ellenére a fegyverkezési verseny
– talán kevésbé látványos formában – tovább folytatódott.
Az Egyesült Államok 1972-től „reális elrettentés” néven hivatalossá vált katonai dok-
trínája(35) az erő pozíciójából való tárgyalásra helyezte a hangsúlyt, és megteremtette a tár-
gyalásokhoz szükséges nukleáris fegyverzetet is. Az új fegyverek a több robbanófejjel ellátott
MRV és MIRV rendszerű rakéták, illetve harcászati atomfegyverek rendszerbeállítása mellett
átértékelte azok alkalmazásának elveit is. Ennek megfelelően a SIOP-4 1967-ben 10 000
14 C satai I stván
célpontot, a SIOP-5 1974-ben 25 000, a SIOP-5-D 1978-ban már 40 000 ezer atomcélpon-
tot tartalmazott a Szovjetunió és szövetségesei területén, amelyekből néhány tucat hazánk
területén volt található(36).
A szovjet katonai doktrína szintén változáson ment keresztül. A háború megvívása esz-
közének a rakéta-atomfegyvert és a hagyományos fegyvereket tartották, legfontosabb elvének
a hadászati tevékenység aktív támadó jellegét és a meglepetést tekintették. Ez nyilvánvaló
ellentmondásban van az atomfegyver elsőként történő alkalmazásáról való lemondással(37).
A Szovjet hadseregben ekkor rendszeresítették a több robbanófejjel ellátott SS-10-es, 17-es és
18-as típusú interkontinentális, és SS-20-as közepes hatótávolságú rakétákat.
A feszültség fokozódását eredményezte a NATO 1979. december 12-i kettős határozata,
amely 180 db Pershing-II rakéta és 464 db földi irányítású szárnyasrakéta nyugat-európai
telepítését irányozta elő.
A rövid ideig tartó enyhülés valójában csak erőgyűjtésre szolgált a további fegyverkezéshez.
Valószínűleg tisztában volt ezzel az ország és a hadsereg vezetése is, és ezért szervezték újjá
a csaknem megszűnt polgári védelmi oktatást, illetve ezért határozták el egy új oktatási
intézmény felépítését. Az egységes hátországvédelmi rendszer erősítését szolgálta a polgári
védelemnek az újonnan felállított Hátországvédelmi Alakulatok Parancsnoksága állományba
történt át-alárendelése.
A szervezet számára az 1987-es év egyik legfontosabb eseménye polgári védelem új ok-
tatóbázisának átadása volt. Az új iskola Budapest közigazgatási határától néhány kilométerre
Pécel nagyközségben (1995-től város) épült fel. Az oktatás tartalmában jelentős változást
okozott a neutronfegyverek megjelenése. Az ellene való védekezés szabályait beépítették
a tananyagba. A 1980-as évek elején kifejlesztett biner vegyifegyverek hatásai, illetve a
háromfázisú atomfegyverek hatásai elleni védekezés módja szintén ekkor került be az ok-
tatás programjába. A hivatásos állomány rendszeres, éves felkészítésének anyaga szintén a
tömegpusztító fegyverek hatásainak felszámolását, a neutronfegyver hatásai elleni védekezés,
a vegyi és biológiai kárterület felszámolását, a szárnyasrakéták felismerését és az ellenük való
védekezés módját tartalmazta. A lakosságvédelem legfontosabb módszerének a (távolság-
védelmet) kitelepítést tekintették(38) annak ellenére, hogy a nyugati felfogás szerint ez nem
kielégítő módja a védekezésnek.
Az 1980-as évek elején új szakasz kezdődött a fegyverkezési versenyben. Az 1981
júniusában „közvetlen szembeállás” néven hivatalossá vált katonai doktrína az Egyesült Ál-
lamok és szövetségesei tömegpusztító és hagyományos fegyverzetének gyorsütemű fejlesztését
irányozta elő. A szembenállás fokozódását jelzi, hogy a fegyverkezés csökkentését szolgáló
kezdeményezések, mint Reagan 1981-es javaslata az eurorakéták telepítésének felfüggesz-
téséről, az 1982. március 16-án bejelentett szovjet moratórium, vagy a június 15-i nyilatkozat,
amely szerint nem alkalmaz elsőnek atomfegyvert, éppen úgy hatástalanok maradtak, mint
a Reagan elnök által javasolt „0 megoldás”, vagy az 1983. május 3-i Andropov-javaslat. Az
1983. október 24-én a Pershing-II-es rakéták és szárnyasrakéták telepítésére adott válaszként
a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia képviselője bejelentette
az atomtöltetű hadműveleti rakéták telepítésének előkészítését az említett országok területén.
Új lendületet adott a fegyverkezési versenynek a Reagan elnök által 1983. március 23-án
bejelentett „csillagháborús program” (SDI), amely a tervek szerint sebezhetetlenné tette
volna az Egyesült Államok területét. Az 1985-ben Genfben, 1986-ban Rejkjavikban, 1987-
ben Washingtonban, 1988-ban Moszkvában tartott csúcstalálkozók nem hoztak ugyan átütő
sikert, de hozzájárultak a szembenállás csökkentéséhez.
Eközben a világ különböző tájain élő tudósok megpróbálták felméri egy atomháború
hatását. Bár az általuk kapott eredmények eltérőek, a legderűlátóbb előrejelzések is száz-
milliós emberveszteségekkel számoltak(39). Valószínűleg ez is hatással volt a vezető hatalmak
véleményének változására, csakúgy, mint az 1986. április 28-án a csernobili atomerőműben
történt baleset1, amelynek hatóereje meg sem közelítette egy kisebb atomfegyverét, ennek
ellenére káros következményei máig érzékelhetők számos európai ország egészségügyi statisz-
tikáiban. Henry A. Kisinger véleménye szerint „Abszurd dolog a Nyugat stratégiáját a kölcsönös
öngyilkosságra alapozni. A nyugat-európaiak jól tennék, ha nem követelnék tőlünk, hogy erősítsük
védelmi stratégiánkat ..., amelyet, ha valóra váltanánk, azzal a civilizáció megsemmisülését kockáz-
tatnánk”(40).
A Szovjetunió Kommunista Pártjának álláspontja szerint: „Elérkezett az ideje annak,
hogy felfogjuk napjaink kemény realitásait. A nukleáris fegyver olyan veszélyt rejt magában, amely
elsöpörheti az emberiséget a Föld színéről. A biztonság nem alapulhat a végtelenségig, a megtorlástól
való félelmen ...”(41).
Az évtized második felének enyhülése hatással volt a magyar katonapolitika alakulására
is. A katonai vezetés értékelése szerint csökkent a háború kirobbanásának veszélye és egy
esetleges háború esetén az atomfegyver alkalmazásának valószínűsége.(42) Az új helyzetben
a Honvédelmi Minisztérium akkori vezetése nem tudott mit kezdeni a polgári védelemmel,
nem tudott értelmes célt, feladatot szabni számára, nem ismerte fel annak lehetőségeit.
A probléma megoldásaként a Polgári Védelem Országos Parancsnokság és a Hátországvédelmi
Parancsnokság egyidejű megszűntetésével 1988. július 1-jével létrehoztak egy szervezetet
Hátországvédelmi és Polgári Védelmi Parancsnokság néven.
Az 1980-as évek végén a világpolitikában tapasztalható enyhülés, illetve a Közép-Kelet-
Európában tapasztalható társadalmi és politikai változások hatására sokan azt a következtetést
vonták le, hogy mindenféle fegyveres konfliktus veszélye örökre megszűnt, nincs tovább
szükség a polgári védelemre, sőt néhányan a hadsereg létjogosultságát is megkérdőjelezték.
Ezzel a szervezet léte bizonytalanná vált, szakmai vezetése meggyengült.2 Csak átmeneti
időnyerést jelentett, hogy a Minisztertanács 1989. november 30-i rendeletével a polgári védel-
met a Belügyminisztérium alárendeltségébe utalta.
1
A Polgári Védelem Országos Parancsnokság – szerintük „hatékony és szakmailag kifogástalan” – vezető
szerepéről a hazai lakosság megvédésében nagyon tanulságosak a Polgári Védelem című folyóirat 1986. májusi,
júniusi és júliusi számai! (Szerk.)
2
Az országos parancsnokság és a megyei parancsnokságok vezető állományába ezekben az években nagy
számmal kerültek szakmailag, morálisan és emberileg alkalmatlan vezetők. Sokan politikai és pártfunkciókból
„ejtőernyőztek” ezekbe a beosztásokba. Voltak, akiket korábbi beosztásukból különböző fegyelmi okok miatt
bocsátottak el és helyeztek a polgári védelem állományába. Akadtak, akiket minden szakmai, katonai képzettség
nélkül civilből öltöztettek be, akiknek a „postás hozta a csillagot”. Ezek többsége csak a túléléssel foglalkozott.
Meggátoltak többségében minden olyan kezdeményezést, ami megújíthatta volna a polgári védelmet. Ezeket a
szakmai javaslatokat később a katasztrófavédelem mintegy 10–15 év múlva bevezette, mint új gondolatot, holott
ezek már a nyolcvanas évek végétől a polgári védelemnél megfogalmazódtak vagy részben kivitelezésre is kerültek.
Lásd: Katasztrófa Felderítő Operatív Csoport szolgálatba állítása, Veszélyes anyagszállítás központi ellenőrzése,
stb. Lásd pl. a Létünk című folyóirat 1992. 2. havi számát! A teljes képhez sajnos ezek a tények is hozzátartoznak.
(Szerk.)
16 C satai I stván
1.4. A polgári védelem ismét a belügyminisztérium

alárendeltségében (1990-től napjainkig)
Az 1989–1990-es évek kedvező politikai változásai az ország honvédelmi politikájának át-
értékelésére késztették az állami és a katonai vezetőket. Ennek jeleként a hadsereg egyes alaku-
latainak megszűntetése mellett, feltűnően megszaporodtak a szaksajtóban a semlegességgel,
az új katonai doktrínával, az ellenségkép változásával, az új biztonsági modell kidolgozásával
kapcsolatos elképzeléseket tartalmazó írások(43). Ezek némelyike alaptalanul derülátó módon
értékelte a nemzetközi helyzet várható alakulását, túlságosan bízva a nemzetközi szerző-
désekben. Más esetben a nemzetközi szervezetek, illetve a világ közvéleményének hatását
értékelték túl. „Kezd kiteljesedni az ENSZ biztonságot garantáló szerepe. A világ országai többé
már nem nézik el, és bocsátják meg az agressziókat.”(44) A volt Jugoszláviában évekig dúló háború
alaposan rácáfolt ezekre az elképzelésekre, de ez a polgári védelem helyzetén mit sem javított.
Természetesen voltak megalapozottabb, reálisabb elképzelések is. Dr. Pataky Iván szerint: „a
89–90-es évek eufóriája, amely azon az elképzelésen alapult, hogy nem lesz többé háború, illúziónak
bizonyult. Valójában sem a világháború, sem a helyi háborúk nem zárhatók ki.”(45)
A polgári védelem ezekben az években rendkívül nehéz helyzetbe került. A bizonytalan
helyzet miatt sok tapasztalt szakember vált ki a szervezetből, ennek köszönhetően 1988–92
között az országos és megyei vezetők több mint fele kicserélődött. Ennél is nagyobb prob-
lémát okozott, hogy a polgári védelem derékhadát alkotó üzemi önvédelmi szervezetek
működése sok helyen megszűnt vagy névlegessé vált. A helyzet létrejöttében szerepet játszott
a gazdasági átalakulás, amelynek során a nagyvállalatok megszűntek, privatizálták, vagy ki-
sebb gazdasági egységekre estek szét. A másik fontos ok a törvények, jogszabályok változása,
amelyeknek egyre áttekinthetetlenebbé váló rendszerében, a még életben lévő előírások betar-
tását sem lehetett megkövetelni. A polgári védelem feladataival kapcsolatos szemléletváltozás
azt eredményezte, hogy a háborús feladatokról a békeidőszaki katasztrófákra helyeződött a
hangsúly.(46) Sajnálatos módon a feladatrendszer átértékelésekor ismét a már szokásossá váló
egyoldalúság érvényesült. A korábbi években csak a nukleáris háború kérdése volt napirenden.
Azután sokévi stagnálás után, a civil katasztrófák felszámolása került előtérbe.(47)
Az 1990 es években a volt Jugoszláviában dúló polgárháború miatt megnövekedett a
déli országrész veszélyeztetettsége. Ennek hatására a polgári védelem felkészült egy esetleges
fegyveres konfliktus esetén a veszélyeztetett lakosság kitelepítésére. Továbbá a védőeszközzel
történő ellátására és a menekültekkel kapcsolatos feladatok ellátásában történő részvételre.
1993. július 1-jén megtörtént a Tűzoltóság és a Polgári Védelem összevonása. Az újonnan
alakult szervezet legfőbb vezető szerve a Tűz és Polgári Védelmi Országos Parancsnokság
lett, a két szervezet azonban sok tekintetben megőrizte önállóságát, és részben párhuzamosan
működött.
A korszerűsítésnek nevezett integrációtól a két szervezet munkájának összehangoltabbá
válását, a működési költségek csökkentését és a párhuzamosságok megszüntetését remélték,
ezekből a várakozásokból gyakorlatilag semmi nem valósult meg, amit már másfél év múlva
elismertek.(48)
A polgári védelem elméletének átértékelése szempontjából nagyjelentőségű esemény volt
az Országgyűlés 1993-ban megjelent határozata a Magyar Köztársaság Honvédelmének
alapelveiről. Ebben meghatározták a polgári védelem helyét az ország védelmi rendszerében,
háborús és békefeladatait, irányítási rendszerét. Ezek alapján a szervezet fő feladata a lakosság
életének és anyagi javainak védelme, háború esetén a védekezés és kárfelszámolás döntően a

polgári védelem feladata. A nukleáris háború lehetőségét nem tartják kizártnak, de bekövet-
kezésének lehetőségét csekélynek minősítik, így a felkészítés központi kérdése a hagyományos
fegyverekkel vívott küzdelem hatásai elleni védekezés. Az 1995–96-os évekre nyilvánvalóvá
vált, hogy a polgári védelem szervezeti önállóságának ismételt megteremtése nem tűr halasz-
tást, a két szervezet szétválasztására 1995 végén került sor. Az 1996-os év – számunkra –
legjelentősebb eseménye a XXXVI. törvény megjelenése volt, amely sok év után megnyugtató
módon, törvényi szinten szabályozta a polgári védelem helyét, szerepét az ország védelmi
rendszerében, megszüntetve a több mint fél évtizedes lét- és jogbizonytalanságot.
1997. a konszolidáció és a Pvtv.-hez kapcsolódó jogszabályok alkotásának éve.
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kétpólusú világ megszűnése után megindult egy
nagyfokú, átalakulási hullám, nemcsak Közép Európában, hanem a világban is. Átalakult
az ENSZ katasztrófa-segítségnyújtási rendszere, változott az EU polgári védelmi felfogása,
a NATO pfp program jelentős lehetőségeket szabadított fel, a veszélyhelyzet kezelés, válság-
menedzselés terültén. Átalakultak, vagy átalakuló félben voltak az említett országok veszély-
helyzet kezelési rendszerei is. Ez persze fokozott aktivitásban öltött testet, ami gyakorlatok,
konferenciák, szimpóziumok sorával jelentkezett, és ezen ott kellett felkészült szakemberekkel
lenni.
Mindenki, így hazánk is bizonyítani igyekezett rátermettségét, érettségét a nemzetközi
világhoz való kapcsolódás tekintetében. Az interoperabilitás volt a vezérlő elv, úgy a NATO
közös védelmi rendszeréhez, mint az EU kissé lazább, de környezetbiztonság-centrikusabb
rendszeréhez való kapcsolódást tekintve.
Az újonnan önállóvá vált szervezet számára hatalmas kihívást jelentett a természeti ka-
tasztrófák elleni védekezés, az 1997 telén a Körösökön levonult árvíz, valamint az 1999-es
Tisza-völgyi árvíz kezelése, illetve a védekezési munkákat követően jelentkező kárfelszámolás
és újjáépítés. 2000. január elsejétől ismét összevonták a polgári védelmet és az állami tűzol-
tóságot. Az új szervezet egy központi irányítószervből (BM Országos Katasztrófavédelmi
Főigazgatóság), területi szervekből – (megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok, illetve Fővá-
rosi Polgári Védelmi Igazgatóság) és helyi (települési és fővárosi kerületi) tűzoltó és polgári
védelmi szervekből álltak. A központi és területi szervek esetében a tűzoltó és polgári védelmi
feladatok végrehajtása szoros szervezeti egységben történt, míg a helyi végrehajtó szervek
viszonylagos szervezeti és szakmai önállóságot élveztek.
Az új szervezetet megalakulása évében hatalmas feladat elé állította a Tiszán bekövetkezett
ciánszennyezés, amely a hazánkat ért egyik legnagyobb környezeti katasztrófaként értékel-
hető, és amely következményeinek felszámolásában a katasztrófavédelem erői is jelentős
szerepet vállaltak. Hasonlóan rendkívüli erőpróbát jelentett a 2001 tavaszán a Felső-Tiszán
levonuló árhullám következtében kialakult helyzet, 43 település került veszélybe, 20 telepü-
lésről több mint 11 ezer főt kellett kitelepíteni, a helyreállítás és újjáépítés pedig hónapokig
tartott. Nem kisebb erőfeszítést igényelt a 2002. augusztusi dunai árvíz kezelése, amelynek
során 47 településen több mint 240 000 fő került veszélybe.
A katasztrófavédelem a hazánkban kialakult katasztrófák kezelése mellett, rendszeresen
részt vesz a világ más tájain a különböző katasztrófák következményeinek felszámolásásában.
A fentiekben rögzített jogi és gyakorlati rend szerint, a mai Magyarországon más főható-
ságokkal együttműködésben: az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság gondoskodik a
felkészülésről, valamint szervezi a katasztrófa-készenlét és -reagálás, valamint a helyreállítás
kezelésének számos aspektusát.
18 C satai I stván
HIVATKOZÁSOK:
1. 2011. évi CXXVIII. törvény a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosí-
tásáról
2. Zivilverteidigung 1976/4. sz. Wolfgang Besslich: A honi légvédelemtől a polgári védelemig (Fordítás,
kézirat, PVOP irattára)
3. Légitámadások elleni védekezés mögöttes országrészekben Budapest, 1917 (Zrínyi Miklós Nemzet-
védelmi Egyetem – a továbbiakban ZMNE könyvtára)
4. A Trianoni Békeszerződés Magyar Törvénytár (a továbbiakban: MT) 1921. évi törvénycikkek Franklin
Kiadó Bp. 1922.
5. A Trianoni Békeszerződés V. rész. Katonai hadihajózási és léghajózási rendelkezések
6. HK 1935/26. sz.
– M. Kir. HM. 27.176/1936. sz. rend. az 1935.évi XII. t.c. végrehajtására HK. 1936/47. sz.
– Légoltalmi utasítás OLP kiadás Budapest, 1936. (ZMNE könyvtár)
7. – Giullio Douhet: Légi uralom. Budapest, 1921.
– Petróczy István: Légoltalmi képes káté. OLP kiadás, Budapest, 1935.
– Légoltalmi parancsolatok. OLP kiadás, Budapest, 1936.
– Papp J. Ottó: Légoltalmi kézikönyv. 1-9. füzet. Budai-Bernwalter Kiadó, Budapest, 1938
8. Mi történt a határokon túl? Riadó! 1937/1-2-3, 1938/3-5-9. számai
9. A Brief History of Civil Defence Edited by Tim Essex-Lopresti First published in Great Britain in 2005by
the Civil Defence Associatiton 24 Paxton Close, Matlock, Derbshire DE4 3TD
10. Laczházy Jenő Az olasz önvédelem. Riadó! 1943. 8.
11. Nemzetgyűlési Irományok 1945-49 III. kötet. 180. szám, III. rész Katonai és légügyi rendelkezések
I. cím 12. cikk Országgyűlési Könyvtár
12. 1939. II. t.c. a honvédelemről Országos Törvénytár 1939. évi március 11-i 2. száma
13. Dr. Pataky Iván nyá. ezds.: A Magyar Polgári Védelem (légoltalom) története 1935-1992. Petőfi
Nyomda Kecskemét 1992. (46. old.)
14. Atomfegyverek. Tansegédlet az atomfegyverek hatásai elleni védekezéshez BM LOP kiadás, 1954.
(PVOP irattár)
15. Roger Mayer: Fegyverkezés és leszerelés. Kossuth Nyomda, Budapest, 1974. (247. old.)
16. Légoltalmi ismeretek a lakóházi önvédelmi szervezetek részére. LOP kiadás, 1952.
17. 30 éves az MN Vegyi Védelmi Szolgálata. Honvédelem 1981; 1: 11.
18. Légoltalom 1959/2, 1959/3-6, 1960/2, 1960/4-5, 1961/1 számai
19. Az Egyesült Államok polgári védelme. The military engineer 1959/4 (Fordítás, PVOP irattár)
20. A légoltalom kiépítése. Magyar Légoltalom 1975/5/a
21. Arbatov AG: A hadászati erőegyensúly és az Egyesült Államok politikája. Zrínyi Katonai Kiadó, Buda-
pest, 1974. (44-50. old.)
22. Kókai György mk. alez.: Távolsági védelem Franciaországban. Honvédelem 1967/2.
Az Egyesült Államok polgári védelme. Honvédelem 1968/8.
A nyugati államok polgári védelme. Honvédelem 1967/2.
23. Hajma Lajos: Stratégiai célok, katonai doktrínák Kossuth Könyvkiadó Budapest, 1982. (53-87. old.)
24. Herman Kahn: On Escalation Pall Mall Press, London, 1965.
25. Dr. Sajnovics János ezds.: A polgári Védelem néhány kérdése a háború váratlan kitörése esetén. Hon-
védelem 1966/7.
26. A polgári védelem helye, szerepe a fegyveres küzdelemben. ZMKA Hadműveleti és Hadászati Tan-
szék 1971. Ny.sz. 2189-T-A ZMNE könyvtára
27. Kókai György mk. alez.: Franciaország Polgári védelme. Honvédelem 1967/5.
28. – BÉV 880178 sz. szabályzat (12. old.)
– Polgári védelmi szakszolgálati szervezetek alkalmazása. PVOP kiadás, 1982 (6. old.)
– Módszertani útmutató a polgári védelmi szervezetek alkalmazására. PVKK kiadás, 1986 (18. old.)
– Hadtudományi Lexikon. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1996.
– Tóth Lajos ezds.: Új követelmények a polgári védelmi szakszolgálati alakulatok szervezésében.
Honvédelem 1986/6.
29. Polgári védelem (Jegyzet) ZMKA Általános Harcászati Tanszék, 1967. Ny.sz. 55/0831
A polgári védelem megszervezése és működése háborúk esetén. ZMKA Hadműveleti-Hadászati
Tanszék.
30. Povalj M vezds.: Régi célok új módszerek. Honvédelem 1968/8.

31. Roberts ChM: The Nuclear Years The arms Race and Arms Controll 1945-1970. Washington 1970. (4,
97-98. old.)
32. A polgári védelem megszervezése és működése háború esetén ZMKA Hadműveleti- Hadászati Tan-
szék 1971. Nyt.sz. 55/0863 (6-8, 37-41. old.)
33. Az MSZP KB 1976. december 1-jei üléséről kiadott közlemény. Népszabadság 1976. december 2-i sz.
(1, 3. old.)
34. Kádár János beszéde a KISZ X. Kongresszusán Népszabadság 19811. május 31-i sz. (1, 4. old.)
35. Gömöri Endre: A Nixon doktrína és az Európai Biztonság. Honvédelem 1971/5.
36. Arbatov AG: A hadászati erőegyensúly és az Egyesült Államok politikája. Zrínyi Katonai Kiadó Bp.
1974. (51-60, 88-89, 136. old.)
37. Karpov VN vezds.: A szovjet katonai elméletről. Honvédelem 1980/11.
38. Tímár Sándor alez.: A kitelepítés a védekezés hatékony eszköze. Honvédelem 1985/5.
39. Dr. Bognár Károly nyá. ezds.: A nukleáris háború várható következménye és veszteségei. Honvéde-
lem 1984/2.
40. Henry A. Kisinger: NATO: The next thirty years Survival, 3. vol., 1979. (266. old.) Fordítás ZMNE Könyv-
tára
41. Az SZKP XXVII. Kongresszusa. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1986. (72-87. old.)
42. Dr. Simon Sándor altbgy.: A háború kirobbanásának körülményei. Honvédelem 1988/1.
43. Pados Ferenc őrgy.: Katonapolitikai összefoglaló 1989. Honvédelem 1990/1.
– Dr. Gyarmati István: Magyarország és az új európai biztonsági rendszer. Honvédelem 1990/5.
– Dr. Mórocz Lajos vezds.: Az európai realitás a magyar védelmi koncepció kérdései. Honvédelem
1990/3.
– Kiss Jenő nyá. ezds.: A biztonsági modell és a védelmi koncepció változásai. Honvédelem 1990/6.
– Molnár István nyá. alez.: A semlegesség feltételei és lehetősége. Honvédelem 1990/6.
– Dr. Bodnár Károly szds.: A magyar biztonságtechnika kialakulásának problémájához. Honvéde-
lem 1990/6.
44. Bognár Károly – Mórocz Lajos: Kis országok védelmének dilemmái. Új Honvédelmi Szemle 1991/5.
45. Dr. Pataky Iván: A magyar katasztrófaelhárítás biztonságpolitikai kérdései. Új Honvédelmi Szemle
1995/3.
Dr. Pataky Iván: Gyökeresen új katonai doktrínára van szükség. Új Honvédelmi Szemle 1991/1.
46. Sztanek Endre ezds. A polgári védelem fő feladata a lakosságvédelem. Honvédelem 1989/6.
47. Nem lesz átszervezés. Polgári Védelem 1994/7.
48. A polgári védelem eddigi története legnagyobb lehetősége előtt áll. Polgári Védelem 1995/8.
Az első fejezetben egy áttekintést kaptunk – alapvetően háborús cselekmények
következményeinek csökkentésére és felszámolására létrehozott – légoltalmi
szervezetek történelmi fejlődéséről. Láthattuk, e szervezetek hogyan fejlődtek
a katasztrófák kezelésének irányába, arra a szintre, amit a ma embere
ismer. Jelen fejezet a szóban forgó katasztrófák fogalmával, osztályozásával
foglalkozik. Ezenfelül részletesen taglalja az ebből következő feladatokat,
a lakosság felkészítését és riasztását illetően. Mivel jelen tankönyv a világ
számos különböző országából jött hallgatóknak készült, a szerző összeállította
azokat az egyéni magatartási szabályokat is, amelyeket különböző típusú
katasztrófák bekövetkezése esetén követni kell. Ezen anyagrészt a függelékben
találja meg az érdeklődő.
A szerkesztők
22 T óth F erdinánd
2. fejezet
Katasztrófa és biztonság
Tóth Ferdinánd
2.1. A katasztrófa fogalma, csoportosítása, pusztító hatásuk

és kárterületük jellemzése
Napjainkban – globalizált világunkban – majd mindennapossá váltak a különböző termé-
szeti és civilizációs katasztrófák1, azok következményeinek minimalizálására és felszámolására
irányuló erőfeszítéseink. A médiában és az interneten naponta találkozunk olyan megdöb-
bentő felvételekkel, hírekkel (2.1. ábra), amelyek megerősítenek bennünket abban, hogy a
katasztrófák nem ismernek határokat.
2.1. ábra  Megdöbbentő képek a világban bekövetkezett természeti és civilizációs katasztrófákról
1
Különösen aktuálissá teszi a BP által üzemeltetett tengeri olajfúró torony katasztrófája, aminek még nem
látjuk a teljes kihatását.
2. fejezet K a t a s z t r ó f a é s b i z t o n s á g 23
A KATASZTRÓFA FOGALMA
A katasztrófa görög eredetű szó, jelentése fordulat, megsemmisülés, csapás, megrázó

hirtelen esemény, az emberi élet, az anyagi javak, természeti értékek pusztulása 2. Az emberek
a mindennapi életben, de gyakran a szakemberek is, eltérő módon értelmezik és minősítik a
katasztrófákat. Ezért fordulhat elő, hogy esetenként olyan károkat, szerencsétlenségeket is,
amelyek nem érik el a katasztrófák kritériumait, mégis annak neveznek és értékelnek.
A katasztrófa fogalmát több jogszabály3 is megfogalmazza, melyek a következők:
Katasztrófa: „olyan történés, amely számos ember életét vagy egészségét, a lakosság jelentős dologi
értékeit, alapvető ellátását, avagy a környezetet veszélyezteti vagy károsítja olyan mértékben, hogy
elhárítására és leküzdésére hatóságok, intézmények és szervezetek együttműködése szükséges;”
Katasztrófa: „a szükséghelyzet vagy a veszélyhelyzet kihirdetésére alkalmas, illetőleg a minősített

helyzetek kihirdetését el nem érő mértékű olyan állapot vagy helyzet (pl. természeti, biológiai eredetű,
tűz okozta), amely emberek életét, egészségét, anyagi értékeiket, a lakosság alapvető ellátását, a
természeti környezetet, a természeti értékeket olyan módon vagy mértékben veszélyezteti, károsítja,
hogy a kár megelőzése, elhárítása vagy a következmények felszámolása meghaladja az erre rendelt
szervezetek előírt együttműködési rendben történő védekezési lehetőségeit és különleges intézkedések
bevezetését, valamint az önkormányzatok és az állami szervek folyamatos és szigorúan összehangolt
együttműködését, illetve nemzetközi segítség igénybevételét igényli.”
A KATASZTRÓFÁK CSOPORTOSÍTÁSA
A katasztrófák csoportosítása nem egy lezárt folyamat, nem lehet egyetemlegesen kijelen-
teni, hogy csak az általunk megadott definíció és csoportosítás a megfelelő. Mivel minden
– mindennel összefügg, ezért az egyes kategóriák átjárhatóak és tisztán nem különíthetőek el,
a fejlődés és az élet pedig minden esetben felülírhatja azt. A katasztrófákat a szakirodalmak
többféle szempont szerint csoportosítják. Ezek közül a legjellemzőbbek a következők: erede-
tük, hely és kiterjedésük, hatáserősségük és intenzitásuk, valamint a bekövetkezés térkoordinátái és
időparaméterek szerinti csoportosítás, melyeket az 2.1.–2.6. ábrák szemléltetik.4
A 2.2. ábrában szereplő katasztrófák részletesebb ismertetése megtalálható e fejezet füg-
gelékében5.
Bővebben lásd a 2. fejezet függelékében.

2
1996. évi XXXVII. törvény 2. § (1) f.) bekezdés és az 1999. évi LXXIV. törvény 3. § e) bekezdés alapján.
3
4
Dr. Tóth Rudolf ny. mk. ddtbk: A katasztrófavédelem és a katasztrófaelhárítás kapcsolata, a katasztrófa-
elhárítás logisztikai támogatásának értelmezése, alapvető területei. – Előadás 2009. 9. 23. felhasználásával a jogsza-
bályokban leírtak szerint.
5
katasztrófák törvény alapján

történő felosztása
KATASZTRÓFÁK EREDETE
TERMÉSZETI EREDETŰ CIVILIZÁCIÓS EREDETŰ
geológiai jellegű társadalmi jellegű
hidrológiai jellegű biológiai jellegű
meteorológiai jellegű technikai jellegű
természeti eredetű nukleáris jellegű

tűzkatasztrófa
vegyi jellegű
2.2. ábra  A katasztrófák csoportosítása eredetük szerint

Forrás: Dr. Tóth Rudolf13
katasztrófák felosztása helyük

és kiterjedésük szerint
HELYI TÉRSÉGI ORSZÁGOS NEMZETKÖZI
Egy településen, Több településen Több megyére Egy országban,

üzemben, vállalatnál következik kiterjedően tengeren bekövetkezett
következik be be, vagy hatása több következik be katasztrófa, amely
településre terjed ki az esemény nagyságrendjénél
fogva több országra
vagy tengeri térségre
terjed ki
A következmények A következmények A következmények Felszámolásához

felszámolásához felszámolását felszámolásához nemzetközi segítségre
elegendőek a helyi erők a helyi erők a központi erőforrások van szükség
és eszközök. összehangolt is szükségesek
A károk felszámolását a irányításával kezdik
polgármester, az adott meg
üzem vezetője irányítja
2.3. ábra  A katasztrófák csoportosítása hely és kiterjedésük szerint

katasztrófák felosztása hatáserősség

és intenzitás szerint
RELATÍV KÖZEPES KÜSZÖB ABSZOLÚT
lehet akár természeti, Több településre, Lehet akár természeti, Lehet akár természeti,
akár társadalmi, nagyobb térségre akár civilizációs akár társadalmi
közös jellemzője, kiterjedő, nagy katasztrófa. katasztrófa.
hogy viszonylag kis pusztítással, jelentős Közös jellemzőik, hogy Közös jellemzőik, hogy a
területet érintő, gyors károkkal járó esemény - nagy kiterjedésű alacsony körültekintően
lefolyású nagy lehet természeti, intenzitással jelentkező megszervezett,
károkat okozó katasztrófa társadalmi is - amikor események. Esetenként megtervezett és létező
a védekezés, túlnőnek egy-egy megye, védekezési, megelőzési
helyreállítási munkák ország határain és ennek munkák ellenére
a következmények következményeként TEHETETLENEK
felszámolására a helyi elhárításuk, elterjedésük vagyunk ellenük.. Olyan
erökkel nem oldhatók megakadályozása, a óriási méretű károk
meg következmények keletkeznek, pusztulás
felszámolása nemzetközi következik be,
A következmények A károk felszámolásának
feladattá, nemzetközi aminek felszámolása
felszámolásához a helyben irányítása megyei is lehet
együttműködéssé válik társadalmi, alkalmanként
(település, üzem) nemzetközi összefogást
rendelkezésre álló erők igényel.
elegendőek
pl. szélvihar, hóvihar, pl. környezetszennyezés, pl. földrengés, árvíz,
felhőszakadás, növénypusztulás, nukleáris szennyezés
közlekedési baleset stb. járványok, ehinség stb.
2.4. ábra  A katasztrófák csoportosítása hatáserősségük és intenzitás szerint

katasztrófák felosztása tér

koordináták szerint
STATIKUS KATASZTRÓFA DINAMIKUS KATASZTRÓFA
Egy meghatározott, jó körülírható, Lehet természeti és civilizációs katasztrófa.

megjelölhető katasztrófa, a keletkezés Bekövetkezését baleset idézi elő, amely
helyén zajlik le és a következmények szakaszosan, ugrásszerűen vagy
felszámolása is az adott helyen történik. folyamatosan fejlődik és túlterjed az üzem,
település, ország határain. A tovaterjedés
Az adott helyen a rendelkezésre álló megakadályozására, a következmények
erők és eszközök elegendőek a károk felszámolására nemzetközi
felszámolására összefogásara van szükség.
pl. üzemi baleset, épületomlás, pl. nukleáris baleset, árvíz, vízszennyezés,

robbanás, helyi tűz stb. járványok, fegyveres összecsapások stb.
2.5. ábra  A katasztrófák csoportosítása térkoordináták szerint

katasztrófák időparaméterek szerint
GYORS KATASZTRÓFA KÖZEPES KATASZTRÓFA LASSÚ KATASZTRÓFA
Lehet természeti és civilizációs Lehet természeti és civilizációs Lehet természeti és civilizációs

katasztrófa, amelynek alapvető katasztrófa. Alkalmanként előre katasztrófa. Bekövetkezésére
jellemzője, a gyors lefolyás,ami jelezhető, számítani lehet rá, fel számítani lehet. - Pl. környezet
másodpercek, percek történését lehet rá készülni. A bekövetkezésre szennyezés, atomerőművi
jelenti. Egyik pillanatról a másikra meg lehet szervezni a védekezést, baleset -, másrészt az idő
következik be. Felkészülni rá és megelőzési rendszabályokat előrehaladtával következik be, mint
előre jelezni ritkán lehet. lehet bevezetni. A lakosságot az aszály, árvíz, különféle
tájékoztatni lehet a várható zavargások stb. Részben fel lehet
veszélyről, bekövetkezés esetén a készülni az esemény bekövetkezésére,
betartandó magatartási szabályokról, annak „kezelésére”, másrészt a
mivel az esemény bekövetkezése bekövetkezését követően erők,
órák, napok múltán várható. eszközök megfelelő átcsoportosításával
meg lehet akadályozni az elterjedését,
pl. robbanás, földrengés, pl. mérgezés, árvíz stb. fe lehet készülni a következmények
közlekedési baleset stb. felszámolására. Ez a munka
hónapokat, éveket vehet igénybe.
2.6. ábra  A katasztrófák csoportosítása időparaméterek szerint

A TERMÉSZETI ÉS CIVILIZÁCIÓS KATASZTRÓFÁK FAJTÁI,

LEGFONTOSABB JELLEMZŐI
Természeti eredetű katasztrófák

A természeti eredetű katasztrófa olyan esemény, amely az emberi tevékenységtől függet-
lenül, a természet erőinek hatására, az emberi életre és létfeltételekre való hatását tekintve
– elemi csapásként alakul ki. Bekövetkezésük, kialakulásuk részben előre jelezhető (pl. árvíz,
belvíz), másrészt nem (pl. aszály, villámcsapás). Többnyire – legalábbis a következményeinek
fennállásához képest rövid ideig – tart, pl. földrengés, lezúduló csapadék.
A természeti eredetű katasztrófák fajtái, legfontosabb jellemzői

Geológiai jellegű katasztrófák lehetnek: topológiai eredetű: földcsuszamlások, talajsüllyedés,
hegy és kőomlás, iszaplavina – iszap ár, földművek elöregedése – gátszakadás; tektonikai
eredetű: földrengés, szökőár, vulkáni tevékenység.
Hidrológiai jellegű katasztrófák lehetnek: árvíz, belvíz, vízminőség romlás6.
Meteorológiai jellegű katasztrófák lehetnek: a rendkívüli időjárás eredményeként: tájfun
(hurrikán), tornádó, felhőszakadás, jégeső, hófúvás, lavina, rendkívüli hideg – hideghullám,
aszály – hőhullám, a hőmérséklet gyors változása, az éghajlat – mikroklíma megváltozása.

6
Természeti jellegű tűzkatasztrófák lehetnek: erdő-, bozót-, tőzegtűz, felszíni tűz, aljzattűz,
koronatűz, globális tűz.
Civilizációs eredetű katasztrófák

A civilizációs eredetű katasztrófa olyan katasztrófa, amely szorosan az emberi tevékenységgel
függ össze, és helytelen emberi beavatkozás, mulasztás, szándékosság, vagy technikai hibák
hatására következik be. Pl. üzemzavar, közúti baleset, veszélyes anyag kiszabadulása stb.
A civilizációs eredetű katasztrófák fajtái, legfontosabb jellemzői

Társadalmi jellegű katasztrófa: politikai, gazdasági és egyéb civilizációs okokra visszave-
zethetők: terrorizmus; háború; fegyveres konfliktus; tömeges migráció; tömegrendezvények;
energiahiány stb.
Biológiai jellegű katasztrófa: egyes állat vagy növényfajok túlszaporodása, állatok töme-
ges vándorlása, járványok, új fertőző betegségek megjelenése, emberi hiba okozta biológiai
katasztrófa, szándékosan előidézett biológiai katasztrófa.
Technikai jellegű katasztrófa: technológiai folyamatokban bekövetkező nem várt esemé-
nyek, a berendezések meghibásodásával és emberi mulasztással kapcsolatba hozható súlyos
ipari balesetek (pl. robbanás).
Nukleáris jellegű katasztrófa: sugárbaleset, nukleáris baleset (nukleáris létesítmények
sérülései, fűtőelemek szállítása, műholdak hajtóművei, atomfegyverek bevetése).
Vegyi jellegű katasztrófa: veszélyes vegyi anyagok által okozott katasztrófa.
Minden katasztrófa a következményeik sajátosságainál fogva olyan fordulatot okoznak az

emberi élet, az anyagi javak, természeti értékek pusztulását, megsemmisülését tekintve, hogy
azok maguk után vonják – szükségessé teszik – a hatóságok, intézmények és szervezetek
magas fokú együttműködését a következmények elhárítására és leküzdésére. Ahhoz, hogy ezt
eredményesen meg tudják valósítani fontos, hogy ismerjék a különböző katasztrófák hatásait
és a kialakult kárterület jellemzőit.
A KATASZTRÓFÁK KÁRTERÜLETE, JELLEMZŐI, A KATASZTRÓFÁK

PUSZTÍTÓ HATÁSAI
A katasztrófák kárterülete, jellemzői

A kárterület fogalma7. Minden katasztrófa esetén, az a terület, ahol az adott kataszt-
rófa az emberi életre és a környezetre kifejti károsító hatásait, továbbá ahol a károsító hatás
csökkentése érdekében az adott területre vonatkozó korlátozó intézkedések bevezetése (pl.
területzárás, kitelepítés, kimenekítés stb.) szükséges.
A kárterületen bevezetésre kerülő intézkedések megvalósulhatnak a minősített időszaki
feladatok rendszerében, illetve azok elrendelése nélkül is.
A kárterület általános jellemzői8:

nagy területi kiterjedése, mérete,
bonyolult, összetett helyzet kialakulása (több veszélyforrás együttes veszélye),
az élőerők és az anyagi javak nagymérvű veszteségei,
beavatkozó erők (mentésben résztvevők) által végrehajtandó feladatok nagy terjedelme.
A kárterület részei9. A kárterületet (2.7. ábra) bonyolultságuktól és nagyságától függően

a mentési munkák hatékony megszervezése és végrehajtása érdekében, valamint az ott tevé-
kenykedő mentőerők szervezett vezetése és irányítása céljából a kárterületet felosztják10:
mentési irányokra (ezen belül a mentési főirányra),
munkakörzetekre (kárhelyekre),
munkaterületekre,
munkahelyekre,
a mentő erők körleteire.
A munkakörzet néhány munkaterületet, a munkaterület – a helyzettől függően – több

munkahelyet foglal magában.
2.7. ábra  Kárterület

Rövidítések: MH: munkahely, MT: munkaterület
A polgári védelmi szakszolgálati szervezetek alkalmazása PVOP kiadványa 1982; 4. oldal 5. pont.
8
A kárterület méret szerinti felosztása „A polgári védelmi szakszolgálati szervezetek alkalmazása” PVOP
9
kiadványa 1982; 3. oldal.

10
A polgári védelmi szakszolgálati szervezetek alkalmazása PVOP kiadványa 1982 74. oldal.
A kárterület fajtái kiterjedése alapján:

kisméretű kárterület,
közepes méretű kárterület
nagykiterjedésű (nagyméretű) kárterület.
A katasztrófák pusztító hatásai
A természeti és a civilizációs katasztrófák pusztító hatásait vizsgálva megkülönböztetünk

elsődleges és másodlagos pusztító hatásokat, amelyek ismerete fontos a mentési munkák
megszervezése és végrehajtása során. A különböző természeti és civilizációs katasztrófák
pusztító hatásait, valamint azok kárterületeinek fogalmát a 2.1., 2.2. táblázat tartalmazza.11
A táblázatokban felsorolt katasztrófák hatásai akár egy időben és helyen – kombináltan – is
jelentkezhetnek és érvényesültnek. Ebben az esetben kombinált kárterületről beszélhetünk.
2.1. táblázat  Természeti eredetű katasztrófák
PUSZTÍTÓ HATÁS FOGALMA

ELSŐDLEGES MÁSODLAGOS
Lakóterületek, lakóházak ron- Az élőterület károsodik és Földrengés okozta kárterület
gálódása, lakhatatlanná válása, lakhatatlanná válik. Tüzek (topológiai, illetve tektonikai
infrastruktúra rongálódása, rész- keletkeznek a közművek eredetű katasztrófák okozta
leges vagy tejes pusztulása: utak rongálódásának következtében. kárterület) az a terület, ahol a
(utakon műszaki berendezések Az alapvető életben maradás természeti környezetben bekö-
és építmények) rongálódása, víz-, körülményei is veszélybe kerül- vetkező geológiai események
Geológiai jellegű katasztrófák
gáz-, szennyvíz-, villanyvezetékek nek. Nincs megfelelő (minőségű károsító hatása érvényesül és
rongálódása, használhatatlanná és mennyiségű) orvosi ellátás. ahol a károsító hatás csökkentése
válása, a természeti környezet Az általános ellátás (élelmiszer, érdekében az adott területre
(fák, növényzet és állatok) ivóvíz, lakhatás, higiénés stb.) vonatkozó (minősített időszaki
pusztulása, a környezet mara- nem elégíti ki az alapvető vagy nem minősített időszaki
dandó változása. Emberi életek követelményeket. Megbomlik a körülmények közötti) korlátozó
elvesztése, sérülések. Folyók és normális közigazgatási rendszer, intézkedések bevezetése
élővizek eltűnése – kiöntése vagy nincs vagy minimális a vezetés. szükséges.
más új irányba történő folyása. A katasztrófa következményeként
Stb. fertőzések, járványveszély
alakul(hat) ki. Pánik (hangulat) a
túlélők között. A rendfenntartó
erők elégtelenek vagy nincs
– fosztogatások – rablások
történnek.
11
Tóth Ferdinánd 2010.

Nagy károk: a lakóterületeken, Emberek, állatok életveszélyben Ár és belvízi (szökőár okozta)
– az infrastruktúrában főként vannak, egészségük veszélyben kárterület az a terület, ahol a
a közlekedésben (utak, hidak forog. Megbetegedések – természeti környezetben bekö-
Hidrológiai jellegű katasztrófa
egyéb műszaki létesítmények), járványveszély. Az elhagyott vetkező hidrológia események

– az iparban anyagi javak fosztogatása. károsító hatása érvényesül, és
– a mezőgazdaságban (vetés ahol a károsító hatás csökkentése
tönkre megy, termés elpusz- érdekében az adott területre
tul). vonatkozó (minősített időszaki
Az épületek: vagy nem minősített időszaki
– összeomlanak körülmények közötti) korlátozó
– rongálódnak intézkedések bevezetése
– életveszélyessé válnak. szükséges.
A közművek, a berendezések
megrongálódnak, pusztulnak az
anyagi értékek. Stb.
Nagy károk a lakóterületeken, A lakóépületek károsodása – Szélsőséges (rendkívüli)
infrastruktúrában, főként a omlások következtében emberi időjárás okozta kárterület:
közlekedésben (utak, hidak életek kerülnek veszélybe –, az a terület, ahol a természeti
egyéb műszaki létesítmények). egészségkárosodások. környezetben bekövetkező
Nagy károk az iparban és a Fokozott energiaigény. Ellátási szélsőséges időjárás (tájfun (hur-
mezőgazdaságban. Elpusztul zavarok – éhínség – vízhiány. rikán), tornádó, felhőszakadás,
Meteorológiai jellegű katasztrófa
a vetés, a szőlő stb. Nagy károk A lakókörnyezet pusztulása. Az jégeső, hófúvás, lavina, rendkívüli
a (nagyüzemi) zöldségter- infrastruktúra egysége meg- hideg – hideghullám, aszály –
mesztésben, az üveg-, illetve bomlik (pl. folyami közlekedés, hőhullám)–, azaz meteorológiai
melegházakban. Kiszáradnak a energiaellátás, élelmiszer – ivóvíz események károsító hatása
talaj nedvességtartalékai, ami ellátás stb.). érvényesül, és ahol a károsító
csökkenti a terméshozamokat, hatás csökkentése érdekében
rosszabb esetben a termés és az adott területre vonatkozó
természeti környezet pusztulása (minősített időszaki vagy nem
következik be. Kiszáradnak a minősített időszaki körülmények
folyók. Elpusztulnak a mezőgaz- közötti) korlátozó intézkedések
dasági kultúrák. Megbomlik bevezetése szükséges.
a termelés, a közlekedés
rendeltetésszerű működése.
sérülések a csővezetékekben,
vezeték szakadások, hírközlő
rendszerek megbomlása. Stb.
Veszélyezteti az emberi és állati Füst irritáló hatása az emberekre Az a terület, ahol a természeti
életeket, a lakott településeket, és állatokra egyaránt. A korlá- környezetben bekövetkező
az erdőkben lévő létesít- tozott látási viszonyok negatív természeti jellegű tűzkatasztrófák
Természeti jellegű
ményeket. Értékes anyagok (erdő pszichikai hatása. Stb. károsító hatása érvényesül és
tűzkatasztrófa
– tőzeg – termés stb.) pusztulása. ahol a károsító hatás csökkentése

Rendkívül magas hőmérséklet, érdekében az adott területre
minden elég, nagy területet vonatkozó (minősített időszaki
elborít a füst (füstmérgezés – vagy nem minősített időszaki
szén-monoxid-mérgezés). Stb. körülmények közötti) korlátozó
intézkedések bevezetése
szükséges.
2.2. táblázat  Civilizációs eredetű katasztrófák

Emberi életek elvesztése, Ideiglenes vagy végleges Az a terület, ahol a terrorizmus;
pusztulása. Lakóterületek, (elmenekülés) elvándorlás, háború; fegyveres konfliktus;
lakóházak rongálódása Pánik okozta veszteségek. tömeges migráció; tömeg-
– lakhatatlanná válása, Munkanélküliség. Alultápláltság. rendezvények; energiahiány
Társadalmi jellegű katasztrófa
infrastruktúra rongálódása, Egészségügyi ellátás és egyéb társadalmi jellegű

részleges vagy tejes pusztulása: hiányosságai. Az állami vezetés és katasztrófa okozta negatív hatású
utak (utakon műszaki irányítás megbomlása. Foszto- események következményeként
berendezések és építmények) gatás. Stb. emberi életek kerülnek veszélybe,
rongálódása, víz – gáz – a (lakó) környezet károsodik, és
szennyvíz – villanyvezetékek ahol a károsító hatás csökkentése
rongálódása, használhatatlanná érdekében az adott területre
válása. Egyes területek vonatkozó (minősített időszaki
túlnépesedése, más területek vagy nem minősített időszaki
elnéptelenedése. Az emberi élet körülmények közötti) korlátozó
alapvető feltételeinek (élelmiszer, intézkedések bevezetése
víz, lakhatás, energia ellátás szükséges.
folyamatossága, biztonság stb.)
hánya. Stb.
Az emberi életfeltételekben Az egyensúly felbomlásával Biológiai (biológiailag fertőzött)
bekövetkezett negatív egyes állatfajok kipusztulása. kárterület: az a terület, ahol a
változások. Járványos Maradandó károsodások a (lakó) biológiai (ökológiai) rendszerben,
megbetegedések miatti környezetben. Stb. ami lehet emberi mulasztás köv-
Biológiai jellegű
károk – karantén; munkából etkezménye is, káros események

való kiesés, az élelmiszerek és következtek be, károsító hatásuk
az állatállomány pusztulása. érvényesül, és ahol a károsító
Vízminőség romlása. Biológiai hatás csökkentése érdekében
fegyverek alkalmazásának az adott területre vonatkozó
következményei – erdők, (minősített időszaki vagy nem
mezőgazdasági területek minősített időszaki körülmények
pusztulása, emberi életre közötti) korlátozó intézkedések
alkalmas területek szűkülése. Stb. bevezetése szükséges.

Robbanás okozta (lökéshullám, Tűz – hő, fagyás hatása az Tűz és robbanás okozta
szétrepülő törmelékek, tűz és emberi szervezetre. Megégés kárterület: Az a terület, ahol a
magas hő okozta, károk mind – kihűlés. Szennyezett levegő technológiai folyamatokban
emberi életben, mind technikai belégzése. Mérgezett élelmiszer bekövetkező (nem várt)
és egyéb eszközökben. fogyasztása. A környezet események, a berendezések
Mérgezés a mérgező anyagok szennyezettsége (maradandó meghibásodásával és/vagy
Technikai jellegű katasztrófa
bekerülése (belégzéssel, illetve anyagok esetén) – mindaddig, emberi mulasztás következ-

bőrön keresztül) az emberi, amíg a mentesítés meg nem ményeként tűz, és/vagy robbanás
illetve állati szervezetbe. Fulladás történik. Mérgező gázfelhő következik be. Eredményeként
oxigénhiány, illetve füst vagy a kialakulása. Stb. veszélyes anyag jut(hat) (kerül-
terjedő gázok miatt. het) a szabadba, ami károsító
Oxidáció hatására anyagok hatása folytán veszélyezteti a
begyulladása, az égés és a hő környezetet. Ahol ez a károsító
szintjének jelentős emelkedése. hatás csökkentése érdekében
Fagyás mélyhűtött folyadékok, az adott területre vonatkozó
nagy nyomás alatti gázok (minősített időszaki vagy nem
szabadba jutása miatt. minősített időszaki körülmények
Fertőzés – a szervezet közötti) korlátozó intézkedések
megfertőződése. A környezet, bevezetése szükséges.
a víz, a talaj és a levegő
szennyeződése. Stb.
Sugárzó anyagok kikerülése A sugárfertőzés hatására történő Nukleáris kárterület az a terület,
a létesítmények zárt megbetegedések – halálesetek. ahol a nukleáris, illetve a sugárzó
Nukleáris jellegű katasztrófa
rendszeréből12 – a környezet Mérgező sugárzó anyagot anyag a szabadba jut, az anyag

a levegő sugárszennyezése, a tartalmazó felhő kialakulása. károsító hatása folytán veszélyez-
dolgozók és a polgári lakosság Vizek szennyezése. teti és szennyezi a környezetet, és
sugárveszélyeztetése. Stb. ahol a károsító hatás csökkentése
érdekében az adott területre
vonatkozó (minősített időszaki
vagy nem minősített időszaki
körülmények közötti) korlátozó
szükséges
Vegyi és méreganyagok hatása Mérgező gázfelhő kialakulása. Vegyi kárterület az a terület, ahol
savakkal és lúgokkal való A környezet szennyezése a veszélyes anyag a szabadba jut,
Vegyi jellegű katasztrófa
érintkezés miatt a bőr, a szem és a maradandó anyagok esetén. az anyag károsító hatása folytán
nyálkahártya sérülése. Környezet Vizek szennyezése (felszíni és veszélyezteti a környezetet, és
szennyezése szállítási baleset nem felszíni.) ahol a károsító hatás csökkentése
következtében. Stb. érdekében az adott területre
vonatkozó (minősített időszaki
vagy nem minősített időszaki
körülmények közötti) korlátozó
szükséges.
12
Vagy atomfegyver alkalmazása során.
A TELEPÜLÉSEK VESZÉLYEZTETETTSÉGI BESOROLÁSÁNAK CÉLJA,

TARTALMA, A VÉGREHAJTÁS JOGSZABÁLYI ALAPJA
A települések veszélyeztetettségi besorolásának célja: az emberi élet vagy egészség, a lakosság

jelentős dologi értékeit, alapvető ellátását veszélyeztető vagy károsító hatások elleni védeke-
zésre történő felkészítés.
A települések veszélyeztetettségi besorolásának tartalma: A besorolás alapját képező veszélyez-
tetettség mértékét a veszélyeztető tényezők komplex hatáselemzése alapján állapítják meg.
Ennek alapján a veszélyeztetettség mértéke a települést érintő, tervezhető károsító hatások
összességének felel meg13. Meg kell állapítani az elégséges védelmi szintet ami, megfelel
azon tervezési, szervezési, irányítási és beavatkozási tevékenységek összességének, amelyek
minimálisan szükségesek ahhoz, hogy a veszélyeztetettség függvényében differenciáltan
biztosítható legyen az élet és az anyagi javak védelme.
A besorolás a 114/1995 kormányrendeletben meghatározottak, a települések polgári
védelmi besorolásának szabályai és a védelmi követelmények alapján történik. A települések
veszélyeztetettsége alapján, a 114/1995 kormányrendeletben foglaltaknak megfelelően 4 beso-
rolási csoportot különböztetünk meg.
A végrehajtás jogszabályi alapja: A kormány a jelenleg érvényben lévő 114/1995 rende-
letében szabályozta a települések polgári védelmi besorolását. A besorolás szabályait és az
elégséges védelmi szint követelményeit a rendelet mellékleteiben határozta meg14.
2.2. Magyarország biztonsági környezete és

katasztrófaveszélyeztetettsége
MAGYARORSZÁG BIZTONSÁGI KÖRNYEZETE15
A rendszerváltozás után végbement euro-atlanti integrációs folyamat során Magyarország

olyan integrációs szervezetek tagjává vált, amelyekben a tagállamok stabilitása a közös értékek,
a demokrácia és jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok érvényesülésének
biztosításán alapul, és ezek megvédéséért készek és képesek egymást segíteni. Magyarország
biztonsági helyzete szilárd, biztonságának alapvető garanciája a NATO és az EU keretein belül
folytatott együttműködés. Magyarországot nem fenyegeti katonai agresszió, és az egyéb hagyományos
fenyegetések kockázata is minimális. Ugyanakkor új fenyegetések és kihívások jelentek meg, amelyekre
csak nemzeti erőfeszítéseinket összehangoló kormányzati fellépéssel, képességeink tudatos fejlesztésével
és rugalmas alkalmazásával, valamint széleskörű nemzetközi együttműködéssel lehetséges hatékony
választ adni.
Dr. Tóth Rudolf ny. mk. ddtbk. Kamarai Napok, Vállalkozói Információs Hetek 2009. előadás.
13

14
15
Melléklet A 2073/2004. (IV. 15.) Korm. határozathoz A Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági
Stratégiája – a továbbiakban: MKNBS felhasználásával.
A nemzeti biztonsági stratégia a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának

alapelveire épít, és összhangban van a NATO 1999. évi Stratégiai Koncepciójával és az EU
által 2003-ban elfogadott Európai Biztonsági Stratégiával. Rendeltetése, hogy az értékek és
érdekek számbavétele, a biztonsági környezet elemzése, a fenyegetések, a kockázati tényezők
és kihívások azonosítása alapján meghatározza azokat a célokat, feladatokat és eszközöket,
amelyekkel Magyarország a XXI. század elejének nemzetközi politikai, biztonsági rendszeré-
ben érvényesíteni tudja nemzeti biztonsági érdekeit.
A nemzeti biztonsági stratégiára épülve összehangoltan készülnek el azok az ágazati stra-
tégiák, többek között katonai, nemzetbiztonsági, rendvédelmi, gazdasági-pénzügyi, humán-
erőforrás-fejlesztési, szociálpolitikai, informatikai és információvédelmi, katasztrófavédelmi
és környezetbiztonsági területen, valamint a terrorizmus elleni küzdelem területén, amelyek
az átfogóan értelmezett biztonság területén határozzák meg a teendőket.
A biztonság átfogó értelmezésével párhuzamosan bővült a biztonsági kockázatok köre
is. A biztonságpolitikában a hagyományos nemzetállami szereplők mellett egyre nagyobb
szerephez jutnak az ún. nem állami szereplők (nemzetközi szervezetek, multinacionális vál-
lalatok, nem kormányzati szervezetek, valamint a nemzetközi bűnözői és terrorista csopor-
tok). Az átrendeződő nemzetközi rendszer sajátossága, hogy abban egyszerre vannak jelen a
hagyományos biztonsági kockázatok és az új, gyakran globális megjelenésű vagy kiterjedésű
fenyegetések. Az új típusú fenyegetések és kihívások változatosabbak, kevésbé láthatók és
előre jelezhetők. Jellemző tendencia a külső és belső kockázati tényezők közötti határvonal el-
mosódása. A kockázati tényezők globális, regionális és belső szinten, de általában nem egymástól
elkülönülten, hanem egyszerre és egymást erősítve jelentkeznek. Az új kihívásokra a nem-
zetközi szervezetekben, intézményekben és más együttműködési struktúrákban folytatott
együttműködés kínálja a leghatékonyabb választ. Magyarország tagsága az Európai Unióban
és a NATO-ban egyszerre jár alkalmazkodási-igazodási kötelezettségekkel, valamint a dön-
téshozatalban és közös cselekvésben való részvétel lehetőségével.
Magyarország komplex biztonsági vizsgálata során számolni kell hazánk katasztrófaveszé-
lyeztetettségével is. Ezeket a veszélyeztető tényezőket, illetve a Magyar Köztársaság biztonsá-
gát fenyegető kihívások, kockázati tényezőket az 2.8. és a 2.9. ábrák foglalják össze. A kihívá-
Magyarország biztonságát veszélyeztető tényezők
ÚJ KIHÍVÁSOK VÁLSÁGOK
globális belső regionális nem katonai jellegű katonai jellegű
KATASZTRÓFÁK
természeti eredetű civilizációs eredetű egyéb veszélyek
2.8. ábra  Magyarország biztonságát veszélyeztető tényezők

Magyar Köztársasaság biztonságát veszélyeztető kihívások
globális kihívások regionális kihívások belső kihívások
instabil zónák (területek) országok közötti szervezett

kialakulása fejlettségbeli különbségek bűnözés
növekedése
tömegpusztító fegyverek országokon belüli kábítószerek
és hordozó eszközeik instabilitás terjedése
elterjedése
nemzetközi terrorizmus Oroszország feketegazdaság

veszélye nagyhatalmi törekvései és korrupció
pénzügyi, gazdasági mediterrántérség demográfiai

instabilitás kihívásai kihívások
informatikai- illegális tömeges rendszerváltást kísérő

információs kihívások migráció szociális feszültségek
globális környezeti határon túli

kihívások magyarok helyzete
energia, nyersanyag- és
piacbiztonság
környezetkárosító
hatások növekedése
2.9. ábra  A Magyar Köztársaság biztonságát veszélyeztető kihívások
sok, válságok és a katasztrófák egymással kölcsönhatásban vannak. A különböző kihívások,

katasztrófák okozhatnak válságokat, és a válságok szintén előidézhetnek katasztrófákat, ha
ezeket nem tudják időben és megfelelően kezelni. (Lásd bővebben a 2. fejezet függelékében.)
MAGYARORSZÁG KATASZTRÓFAVESZÉLYEZTETETTSÉGE
Magyarországot mind természeti, mind a civilizációs eredetű katasztrófa szempontjából

„mérsékelt veszélyességű”-nek lehet tekinteni. A keletkező veszélyek, katasztrófák tekinteté-
ben a legnagyobb figyelmet a különösen veszélyes ipari üzemekre, tevékenységekre, a veszé-
lyes anyagok szállítására, illetve a természeti környezet állapotába való emberi beavatkozások
következményeire szükséges fordítani. Ezeken kívül figyelemmel kell lennünk az ország
határain kívül keletkező, globális vagy regionális hatásokat okozó katasztrófaveszélyre is.
MAGYARORSZÁG TERMÉSZETI EREDETŰ KATASZTRÓFÁI
Geológiai jellegű katasztrófák
A geológiai jellegű katasztrófák közül a legpusztítóbbak a földrengések. Magyarország a

földrengések által közepesen veszélyeztetett terület. Nem fekszik földrengésveszélyes zóná-
ban, de felelőtlenség volna teljesen kizárni a bekövetkezés lehetőségét, mivel keresztülhú-
zódik hazánkon néhány törésvonal, amelyek mentén tektonikus eredetű rengés alakulhat
ki. A törésvonalak közül inaktív törésvonalak: a Balatontól délre található DNy-ÉK-i, ún.
Kapos-vonal, a Móri árok, a Kapos-vonalra merőleges ÉNy-DK-i szerkezeti irány; aktív szeiz-
micitást mutató törésvonal: a Balaton É-i részét Komárommal összekötő vonal. A 2.10. ábrán
szereplő térkép a Kárpát-medencében megtörtént földrengéseket mutatja.16
2.10. ábra  A Kárpát-medence földrengései (456–2007) között
Magyarországon a legutóbbi jelentős földrengés 1985. aug. 15-én volt Berhida térségében.
Az elmúlt száz év legjelentősebb földrengései viszont, 1956. jan. 12-én Dunaharaszti térségé-
ben, valamint 1911. júl. 8-án, Kecskemét környékén következtek be.
Annak ellenére, hogy tömeges sérülést és kiemelkedő anyagi és természeti károkat ered-
ményező földrengés hazánkban még nem következett be, a veszélyes technológiát folytató
létesítmények telepítésénél az engedélyezési eljárás során figyelembe kell venni a létesítmény
földrengésállóságának biztonságát.
Jelmagyarázat
védtöltés
védett terület
2.11. ábra  Hazánk árvízi veszélyeztetettsége
Hidrológiai jellegű katasztrófák
A hidrológiai jellegű katasztrófák közül a legpusztítóbbak az árvizek és a belvizek. A 2.11.

ábrán szereplő térkép hazánk árvízi elöntéssel fenyegetett területeit mutatja.17
Magyarország árvízi és belvízi veszélyeztetettségét meghatározza, hogy a Kárpát-medence
legmélyebb területén helyezkedik el. Hazánk árvíz-veszélyeztetettsége Európában a legna-
gyobb. Az országra jellemző, hogy 2–3 évenként kis vagy közepes, 5–6 évenként jelentős,
10–12 évenként rendkívüli árvizek kialakulásával kell számolni. A nagy árhullámok a folyók
felső szakaszán 5-10 napig, a középső és alsó szakaszokon akár 50–120 napig is tartósak le-
hetnek. A mellékfolyók zöme gyorsfolyású, az ott kialakult nagyobb vízmennyiség a nagyobb
folyókon 1–2 napon belül megjelenik, néhány órán belül több méteres árhullámot okozva
(Felső-Tisza és mellékfolyói, a Körösök).
Az árvizek mellett további veszélyt jelentenek a belvizek, melyek a termőföldek tönkre-
tételén túl súlyosan veszélyeztetik a belvizes területre épült lakóházakat és gazdasági létesít-
ményeket. A belvízzel való elöntés maximuma az 1940-es években megközelítette a 100 ezer
hektárt, de azóta is többször ismétlődtek a nagy belvizes időszakok. A belvízzel potenciálisan
veszélyeztetett terület elérheti a 2 millió hektárt. A 2006. év során a belvízzel összefüggésben,
11 megyében, 234 településen keletkeztek károk. Hazánk belvízi veszélyeztetettségét a 2.12.
ábra mutatja.
http://193.6.55.19/letolt/HEFOP/Vizgazdalkodas_%28KGNB260%29.pdf, Letöltés ideje: 2010-05-01

17
Települések
Főváros; Megyeszékhely
Város
Falu
Utak
Autópálya
Főútvonal (autóút)
Bekötő (mellék) útvonalak
Belvízveszélyes terület
Folyók; Tavak
Megyehatár
Országhatár
2.12. ábra  Magyarország belvízveszélyes területei és azok elhelyezkedése

Készült: a BM OKF Veszélyhelyzeti kezelési Központ ARCVIEW GIS 3.2. adatbázis 1998–99. évi alapján
Megjegyzés: A térképen feltüntetett belvízveszélyes területek között olyanok is találhatók, emelyek egyben
árvízveszélyesek is. A belvízveszélyes települések száma: 161 db
A veszélyeztetett lakosok száma: 1 205 000 fő
A belvizek által veszélyeztetett területek nagysága: 12 350 km2
A nyári időszakon kívül, bizonyos feltételek mellett télen is előfordulhatnak belvízhely-

zetek. Kelet-Magyarországon a 2005. évi nyári és őszi esőzések miatt a talaj csapadékvíz
befogadó képessége csökkent. 2006 januárjában egy hirtelen lehullott, jelentős csapadék-
mennyiség és a hólé nem tudott a fagyott talajban elszivárogni, ez belvízhelyzetet okozott.
A folyamatosan tartó párás, borús, hűvös időjárás miatt a párolgás hiánya súlyosbította a
helyzetet. A továbbiakban hónapokon keresztül ismételten intenzív esőzés sújtotta a területet,
mellyel az utóbbi évek legsúlyosabb belvízhelyzete állt elő. A felmelegedés – lehűlés – havazás
váltakozása, valamint a további tavaszi, nyár eleji esőzések a fenti körülmények fennállása
miatt az események ismétlődését és elhúzódását vonták maga után18. A belvíz-veszélyeztetett-
ség19 szinte valamennyi ártéri öblözetben fekvő települést érint. Ezen kívül további számos
községet, várost fenyeget. Sajátossága, hogy a veszélyeztetett területen magas a szociálisan
hátrányos helyzetű népesség. A belvízveszély tehát egyben szociális problémákat is felvethet.
Az alacsonyabban fekvő települések, településrészek belvíz veszélyeztetettsége miatt, a hajlék-
talanná váló lakosság elhelyezéséről kell gondoskodni.
Ár- és belvízveszélyes területen található az ország megmunkálható területének egyhar-
mad része, 1,8 millió hektárnyi terület. Itt helyezkedik el a vasutak 32%-a, a közutak 15%-a
http://www.vati.hu/static/otk/int/jelentes2005178.pdf; Letöltés 2010-05-01.

18
Dr. Tóth Rudolf ny. mk. ddtbk. Hazánk biztonsági környezete, új globális és regionális kihívások, a kataszt-
19
rófák csoportosítása. Hazánk katasztrófaveszélyeztetettsége. Előadás 2007. 09.05. 32. dia.

nem veszélyeztetett enyhén veszélyeztetett erősen veszélyeztetett

kismértékben veszélyeztetett közepesen veszélyeztetett kiemelten veszélyeztetett
2.13. ábra  A kistérségek ár- és belvíz-veszélyeztetettsége

Veszélyességi kategóriák és lakosságszám szerint súlyozva
és több, mint 2000 ipari üzem. Magyarországon 1259 település, az ország lakosságának
55%-a van eltérő mértékben árvíz- és belvízveszélynek kitéve. 700 településünk több mint
2 milliós népességének lakóhelye nagy folyóink mértékadó árvízszintje alatt fekszik, ahol
rendszeres és nagymértékű kockázatnak vannak kitéve az ott élők. Magyarországon a folyók
és egyéb vízfolyások mentén elhelyezkedő árterület nagysága 35 000 km2. A kistérségek ár- és
belvíz veszélyeztetettsége20 a 2.13. ábrán látható.
Az ország és környezetének éghajlati és földrajzi adottságai miatt bármely folyón, vagy
annak környezetében, valamint a mély fekvésű területeken az év bármely időszakában előfor-
dulhatnak heves és tartós árvizek, vagy belvizek.
Meteorológiai jellegű katasztrófák
A meteorológiai jellegű katasztrófák közül a legjellemzőbbek rendkívüli időjárási viszo-

nyokkal összefüggő szárazság és aszály, a rendkívüli hideg, hóesés, valamint a nagy mennyiségű
csapadék és a szél, pusztító hatása, esetleg a villámcsapások okozta természeti tűzkatasztrófák.
Hazánk időjárással összefüggő veszélyeztetettségét a 2.14. ábra21 szemlélteti.
A szárazság és az aszály a magyar történelem során gyakran előforduló katasztrófák
voltak, amelyek következtében tömeges állatelhullás alakult ki, vagy éhínség sújtott. Ma-
gyarországon, különösen az alföldi területeken viszonylag gyakoriak az aszályos évek. Az
20
http://www.vati.hu/static/otk/int/jelentes2005178.pdf;, Letöltés ideje 2010-05-01.
Hótorlaszok
Szélviharok
Tornádók
Folyó- és
állóvizek
2.14. ábra  Magyarország időjárási veszélyeztetettségének fajtái és területei
aszály a természeti katasztrófák különleges csoportjába tartozik, mert a károk nem hirtelen és
váratlanul jönnek létre; hatásai, következményei hatalmas összegeket felemésztő hosszú távú
beruházásokat igénylő mezőgazdasági technológiával, az öntözés fejlesztésével, a vízgazdál-
kodás korszerűsítésével részben megelőzhetők, részben csökkenthetők. Az aszályok gyakran
idéznek elő más katasztrófákat is, mint emberi, állati járványok, növényzet pusztulása. Az
aszályok általában kivétel nélkül országos méretűek, vagy országos hatásúak.
A rendkívüli hideg és a hóviharok22 nagy mennyiségű hó leesése – nagy erejű szél kísére-
tében – katasztrofális helyzetet alakíthatnak ki. Viszonylag kis mennyiség esetén is – egyes
vidékek, települések életét béníthatják meg. A hófúvások, okozta közlekedési akadályok, meg-
nehezítik – esetenként lehetetlenné teszik – a szállítást, a közlekedést. Ezzel a veszélyeztetéssel
az ország egész területén számolhatunk, 3–5 éves gyakorisággal. A rendkívüli téli időjárási
viszonyok között súlyosbítja a helyzetet a zsáktelepüléses településszerkezet. A három napot
meghaladó intenzív havazás következtében egyes települések, településrészek elzáródhatnak
a külvilágtól.
Az elszórt, egymástól és a főútvonalaktól távol eső településrészeket egyenként kell felsza-
badítani, jelentős erő-eszköz felhasználásával. Az itt élő emberek ellátásának megoldásához
adott esetben helikopter és honvédségi terepjáró eszközök igénybe vételére is szükség lehet.
A hóhelyzet felszámolásához szükséges az egyes településen igénybe vehető technikai eszkö-
zök, valamint melegedő és parkolóhelyek aktualizált adattára. Hazánk rendkívüli havazással
és hótorlasszal veszélyeztetett területeit a 2.15. ábra szemlélteti.
22
Dr. Tóth Rudolf ny. mk. ddtbk. Hazánk biztonsági környezete, új globális és regionális kihívások, a kataszt
rófák csoportosítása. Hazánk katasztrófa veszélyeztetettsége. Előadás 2007. 09.05. 38. dia.
Települések
Főváros; Megyeszékhely
Város
Falu
Utak
Autópálya
Főútvonal (autóút)
Bekötő (mellék) útvonalak
Hótorlaszok és
rendkívüli havazás területe
Folyók; Tavak
Megyehatár
Országhatár
2.15. ábra  Hazánk rendkívüli havazással és hótorlasszal veszélyeztetett területei

Megjegyzés: A rendkívüli havazás és a hótorlaszok által veszélyeztetett területek általában megegyeznek, de
hófúvások (torlaszok) ott is előfordulhatnak – pl. útátfúvások miatt –, ahol rendkívüli havazás a területre nem
jellemző. A veszélyeztetett területek száma: 191 db
A veszélyeztetett lakosok száma: 196 000 fő
A veszélyeztetett területek nagysága: 3770 km2
A hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadék általában a nyári zivatarok velejárója.

A probléma akkor jelentkezik, amikor a víz elvezetésére szolgáló csatorna vagy árokrendszer
nem képes az összegyűlt vizet befogadni és elvezetni, a víz elönti a mélyebben fekvő terüle-
teket, a talajszint alatti helyiségeket, illetve a völgyekben lévő településeket. Jellegét tekintve
hasonló a következménye a közepes intenzitású, de hosszan tartó esőzésnek is. A hirtelen
lezúduló eső belvizet és árvizet egyaránt okozhat, az ellene való védekezés megszervezése fon-
tos feladatként jelentkezik. A 2005. év során április 18. és augusztus 25. között 6 alkalommal
pusztított viharos erejű szél, jelentős mennyiségű esőzéssel és árvízzel kísérve. A rendkívüli
időjárás 13 megyét érintett, a legnagyobb kárt szenvedett megye Borsod-Abaúj-Zemplén
megye volt.
Szélviharok, a viharos, orkánszerű szelek, tornádók, jelentős károkat okozhatnak és sze-
mélyi sérüléssel is járhatnak. Hazánkban a szélvihar gyakorisága 30–40 db/év is lehet. A leg-
szelesebb a Kisalföld, mérsékeltebb a Tiszántúl és a Duna-Tisza köze, legkevésbé a dunántúli
dombvidék. 2005. május 18-án 18–20 óra között Hajdú-Bihar megyében a Létavértes-Báránd
enyhe ívű tengely mentén erős széllel és heves esőzéssel kísért vihar vonult át. A széllökések
sebessége helyenként elérte a 80–120 km/órát. Az erős szél következtében, illetve az ebből
adódó fakidőlések miatt az épületek tetőszerkezeteinek károsodása, a lakossági és a vasúti
elektromos hálózat sérülései, valamint gépjármű károsodások voltak a jellemzőek. Az elekt-
romos hálózatok sérülései miatt több településen volt teljes, vagy részleges áramszünet. Az
áramellátás kimaradása miatt a helyi vízműtelepek leálltak, és így a vezetékes vízellátásban
is kimaradások jelentkeztek. A vasúti közlekedés Budapest – Debrecen – Nyíregyháza vonal,
Debrecen körzetében több órára teljesen megbénult, illetve a teljes értékű közlekedés csak
Jelmagyarázat
égett terület
1 ha alatt
1 ha –10 ha
11ha – 50 ha
51 ha – 100 ha
100 ha felett
kiemelten tűzveszélyes
erősen tűzveszélyes
közepesen tűzveszélyes
mérsékelten tűzveszélyes
kismértékben tűzveszélyes
2.16. ábra  Hazánk területeinek erdőtűz-veszélyeztetettségi besorolása és az égett erdőterület

Forrás: Állami Erdészeti Szolgálat (2002-2003)
egy hét elteltével állt helyre. Az érintett térségben a mobil telefonszolgáltatás, valamint a
vezetékes szolgáltatás digitális hálózatát szintén több órán keresztül nem lehetett használni.
Jelentősebb károk keletkeztek az érintett területek erdőségeiben is.
A villámcsapások által pusztító erejű természeti eredetű tűzkatasztrófák23 jöhetnek létre,
amelyek leggyakrabban erdő- és avartüzek formájában jelennek meg. Számtalan külföldi példa
bizonyítja, ezek rendkívüli veszélyességét, de hazánkban is van példa ilyen katasztrófákra.
(Pl. Bács-Kiskun megyei Ősborókás nagy részét elpusztító erdőtűz.) Emberi gondatlanságból
vagy villámcsapás miatt, minden évben, előfordulnak nagykiterjedésű avartüzek, erdőtüzek,
amelyek épületeket és lakott településeket is veszélyeztetnek. A veszélyes területek a 2.16.
ábrán láthatók.
23
http://www.vati.hu/static/otk/int/jelentes2005178.pdf, Letöltés ideje: 2010-05-01.
CIVILIZÁCIÓS EREDETŰ KATASZTRÓFÁK
A civilizációs eredetű katasztrófákat a szakirodalom többféle szempontok alapján csopor-

tosítja. Ezek közül a legjellemzőbb csoportok a következők: társadalmi, biológiai és technikai
jellegűek, valamint nukleáris és vegyi jellegű katasztrófák.
Társadalmi jellegű katasztrófa
Térségünk konfliktusokkal terhes gazdasági, politikai és nemzetgazdasági viszonyai miatt

számolni kell a tömeges és illegális migrációval. A migráció hazánkat eddig általában tranzit
országként érintette, de a gazdasági fejlődés miatt a jövőben Magyarország is egyre inkább
célországgá válik.
Veszélyfaktort jelent a migráció mellett és miatt az illegális kereskedelem, a fegyver-, a
kábítószer- és az embercsempészet, amelyek közvetlen fenyegetést jelentenek hazánk bizton-
ságára.
A terrorizmus nemzetközi biztonsági probléma és kifejezetten antidemokratikus jelenség.
Nálunk sem zárható ki teljes biztonsággal ezen akciók megjelenése. Korábban a rendszervál-
tás idején találkozhattunk terrorista akciókkal. A terrorizmus az egyetlen olyan potenciális
veszélyhelyzet, amellyel minden demokratikus országnak számolnia kell, és ehhez szorosan
kapcsolódik az illegális fegyverkereskedelem és tömegpusztító fegyverek elterjedése. Az áldozatok
számának növeléséhez egyik lehetséges út a tömegpusztító eszközök felhasználása, amellyel
létrejött az ökoterrorizmus, azonban nem maradnak felhasználatlanul a legújabb technológiák
sem (informatikai terrorizmus, agrárterrorizmus). Ennek megfelelően oszthatók fel az alkal-
mazott eszköz jellege szerint a terrorista akciók – a hagyományos akciókon túl –: nukleáris
(radiológiai), vegyi és bio-terror cselekményekre.
Rendkívüli, tömeges méretű közlekedési balesetet sokféle tényező eredményezhet: többek
között rendkívüli időjárási viszony (nagy kiterjedésű köd, hatalmas erejű szélvihar, hóvihar
stb.), emberi figyelmetlenség, műszaki meghibásodás. Veszélyes anyagot szállító kamion
közlekedési balesete szintén előidézhet súlyos katasztrófahelyzetet. A közúti közlekedés a
benne résztvevők akcióinak sokasága, reakcióinak különbözősége még a kellően szabályozott
közlekedési rend és a megfelelő közlekedési morál mellett is állandó veszélyt rejt magában.
Biológiai jellegű katasztrófa
Humán járványok esetében az új kórokozók megjelenésén túl (például AIDS, Lyme-kór,

új típusú influenza) a migráció növekedése és a közegészségügyi helyzet romlása miatt újra
feltűntek a már elfelejtett betegségek, mint például a tbc vagy a gennyes agyhártyagyulladás.
Magyarországon a járványok elleni védekezés európai viszonylatban is jól szervezett volt, és a
védekezés szempontjából komoly előnyt jelentett az 1989-ig tartó szigorú határellenőrzés. Ez
a helyzet az utóbbi években radikálisan, kedvezőtlen irányban megváltozott. Ez a tény ezen
a területen kedvezőtlenül befolyásolhatja az ország biztonsági helyzetét. A fertőző betegségek
elterjedését és szerepét jelentősen befolyásolja a migráció felgyorsulása, a nyitott határok,
a szociális helyzet romlása, a hajléktalanok tömeges megjelenése, az éhínség, és a nyomor
stb. Aktualitásként érdemes megemlíteni a madárinfluenza H5-N1 típusa okozta járvány
jellegzetességeit. Az 1990-es évek végén bukkant föl a vírus, amelyet főként a vadon élő vízi
szárnyasok terjesztenek, és amely két és fél év alatt százmillió baromfit pusztított el Ázsiában.
Magyarországon elkészült az akcióterv adott influenza-pandémia járvány visszaszorítá-
sára, amelynek alkalmazására is sor került. A kifejlesztett védőoltással, valamint a védőoltások
beadásával kapcsolatos kommunikációs problémák miatt a terv végrehajtásának hatékonysága
nem minden esetben érte el a megkívánt szintet.
Technikai jellegű katasztrófa24
Veszélyes hulladékok által kiváltott következmények, a környezet veszélyes hulladékkal való

közvetlen és súlyos szennyezése. A legsúlyosabb eseményeket külföldről érkező szennyezések
okozhatják. 2000-ben a Tiszán Románia felől érkező cián és nehézfém szennyezés okozott
két ízben is ökológiai katasztrófát. Magas vízállásnál Ukrajnából a folyóparti szemétlerakó
helyekről elmosott hulladék szennyezi a Tiszát. Nyugat-Magyarországon a Rábát szennyezik
az Ausztriából érkező tisztítatlan és veszélyes anyagot tartalmazó ipari szennyvízzel. Ehhez a
katasztrófa típushoz25 sorolhatjuk még a veszélyes ipari üzemek által okozott, az üzemeltetés
és a vegyi anyagok gyártása során kialakult balesetek, üzemzavarok okozta nem várt káros
eseményeket is.
A különböző veszélyes ipari tevékenységet folytató üzemek területi eloszlását a 2.17. ábra
szemlélteti.
Jelmagyarázat
felső küszöbértékű alsó küszöbértékű
üzemszám üzemszám
1 db
2 db 1 db
3 db
2 db
4 db
11 db
5 db
Kockázatmentes
Kis kockázatú
Mérsékelt kockázatú
Közepes kockázatú
Nagy kockázatú
2.17. ábra  A hazai ipari tevékenység veszélyeztetettségének területi megoszlása
Termelőüzemek legfőbb veszélyforrásainak értékelése és a veszélyes üzemek (2003). Egy üzemre jutó
veszélyeztetett terület nagysága szerint.
Forrás: KvVM Környezetbiztonsági Információs rendszer és BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság
http://www.vati.hu/static/otk/int/jelentes2005178.pdf, Letöltés ideje 2010-05-01.

24
Átfedés van a technikai jellegű és a vegyi jellegű katasztrófák között.

25
Nukleáris jellegű katasztrófa

Hazánkban atomfegyver nem található, de nukleáris veszélyt jelent a hazai létesítmények
közül a Paksi atomerőmű, a Központi Fizikai Kutató Intézet, a Budapesti Műszaki és Gazda-
ságtudományi Egyetem kutató reaktora; valamint az a közel 200 kutatóintézmény és labor,
ahol a környezetre káros sugárzó anyagokkal dolgoznak vagy azokat tárolják.
A Paksi atomerőmű, elemzések szerint, a világ 30 legbiztonságosabb erőműve között van.
Ennek ellenére Pakson 2003 áprilisában a hétfokozatú nemzetközi nukleáris események ská-
láján a 3-as fokozatba sorolt súlyos üzemzavar történt (a fűtőelemek egy része szétszóródott
a 2-es blokk tisztítótartályában), ami a skála 1991-es bevezetése óta még nem fordult elő. Az
elmúlt időszakban jelentős földrengés-biztonsági beruházásokat hajtottak végre. Az erőmű
jelenleg a várható erősségű földrengések ellen biztosított.
Az erőmű rendelkezik létesítményi tűzoltósággal és fegyveres biztonsági őrséggel. Az
erőműben esetlegesen bekövetkező katasztrófa a 30–50 km-es körzetben azonnali intézkedé-
seket követelne, de hatása az egész országra, sőt a határon túlra is kiterjedne.
A veszélyeztetettség felmérése során, a fentieken kívül számításba kell venni a magyar
határ 50 km-es zónájában található és működő külföldi atomerőműveket is. Így számolni
kell a szlovák, a cseh, valamint a szlovén és ukrán atomerőművek veszélyeztetésével. Ezeken
kívül a környező országokban létezik még több olyan erőmű is, melyek távolsága hazánktól
több mint 200 km, és ezek hazánkra vonatkozó katasztrófaveszélye sem zárható ki teljes
biztonsággal.
Vegyi jellegű katasztrófa

Felszíni vizek szennyeződése: a felszíni vizek haváriaszerű szennyezését a veszélyes anyagok
sokféle módon okozhatják. Például üzemi baleset következményeként kiszóródás vagy elfo-
lyás útján; a gyártó és felhasználó üzemek szennyvizével; légi alkalmazás esetén a mérgező
anyag elnyelődésével.
Légszennyezettség: veszélyhelyzetet válthat ki kedvezőtlen meteorológiai viszonyok kö-
vetkeztében fellépő olyan légszennyezettségi állapot, amelynek során bármely légszennyező
anyag koncentrációja a 30 perces levegőminőségi határértéket, a megengedett szintet meg-
haladja.
Veszélyes anyagok előállítását, tárolását, felhasználását tekintve a hazai vegyipari termelés
és export dinamikája az elmúlt években az ipar és a gazdaság mértékét meghaladóan alakult,
a magyar gazdaság húzó ágazatának tekinthető. Az elmúlt években a vegyiparban felhasznált,
gyártott vagy más módon jelen lévő veszélyes anyagok mennyisége a termelést meghaladó
mértékben nőtt. Magyarországon a veszélyes vegyi üzemek a hagyományos ipari körzetekben
érik el a katasztrófaveszélyes nagyságrendet. Kiemelkedő a veszprémi, a borsodi iparvidékek,
illetve a Budapest közigazgatási határán belüli ipari üzemek veszélyessége. Ezen a területen
katasztrófa jellegű esemény még nem következett be, de súlyos balesetek már igen, évente
általában több mint tíz esetben. Többnyire a veszélyes anyag kiszabadulása, robbanás, tűzeset
okozta a balesetet. Az esetleges káros hatásukat fokozza, hogy a veszélyes objektumok közül
több élővíz mellé van telepítve, ezért nagyobb folyóink egyes szakaszainak az átlagosnál na-
gyobb a veszélyeztetettsége. Különösen veszélyesek a vegyi anyagok terjedése szempontjából
az Alföldön működő vegyi üzemek balesetei, melyek következtében kialakult vegyi felhők
akár 100 km-es mélységű kiterjedésben is szennyezhetik a környezetet. Kisebb veszélyforrást
jelenthetnek a napjainkban gyorsan kiépülő kis és közepes nagyságú hűtőházak, hűtőgépeket

alkalmazó üzemek, feldolgozó üzemek, raktárak. Az ezekkel kapcsolatos veszélyforrás főleg
az ammóniaömlés, amely a lakosság kitelepítésével járhat.
Jelentős problémát okozhatnak a határaink közvetlen közelében fekvő veszélyes üzemek is,
illetve azok, amelyek fontosabb folyóink vízgyűjtő területén helyezkednek el, mert a vízbe
került szennyezéseket nehéz megfékezni.
A veszélyes anyagok szállítása során az ország út-, illetve vasúthálózatán, és egyre inkább
a hajózható vizeken is, jelentős mennyiségű veszélyes anyagszállítás történik. A szállítások
nagy mennyiségben, töménységben zajlanak, baleset vagy műszaki meghibásodás kapcsán a
környezetbe kikerülve komoly veszélyt jelentenek az érintett lakosságra, az állatállományra,
kárt okozhatnak az anyagi javakban, a környezetben. A veszélyes anyagok szállításával legjob-
ban terhelt köz- és vasúti szállítási útvonalak jelentős része Budapesten és más nagyvárosokon
halad keresztül. Különösen veszélyes a kerülő útvonalakkal még nem rendelkező, viszont
nagy átmenő forgalmat lebonyolító nagyobb városainkban, mint például Miskolcon, Debre-
cenben, Szegeden, Pécsett és Kaposvárott. Az ipari alapanyagok, és késztermékek túlnyomó
többsége vasúti szállítással jut el a célállomásra, közöttük a veszélyes anyagok is. A legna-
gyobb probléma a veszélyes anyagok szállításával kapcsolatban az, hogy míg a helyhez kötött
veszélyforrásokra kidolgozott tervekkel rendelkezünk és a beavatkozás előre meghatározott és
begyakorolt tervek alapján működik, addig a szállítás következtében kialakult veszélyhelyzet
kezelése, a következmények felszámolása lényegesen bonyolultabb, ami abból adódik, hogy a
mentőerők számára szükséges induló adatokból kezdetben egy vagy több nem ismert.
IRODALOM
1. Dr. Bukovics István: Katasztrófaigazgatás, Budapesti Corvinus Egyetem, Államigazgatási Kar, Buda-
pest, 2005 ISBN 9639313580
2. Bella Szabolcs: Magyarország egyes tájainak aszályérzékenysége. Budapest, 2003 Eötvös Loránd Tu-
dományegyetem Természettudományi Kar Meteorológiai Tanszék
3. Pataky Iván: Polgári védelem. Egyetemi jegyzet SE 2002
4. Jávorka Géza: Polgári védelem. Eötvös József Főiskola, Baja 2000
5. Merza Ágnes, Szinell Csaba: Meteorológiai alapismeretek www.muszeroldal.hu/measurenotes/
meteor.pdf letöltve 2010-05-03
6. Neumann Tamás: Robbantások eszközei és hatásuk az építményekre, épületszerkezetekre. Buda-
pesti Műszaki És Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Kar Mélyépítési Vasbetonszerkezetek
Budapest 2005 www.vbt.bme.hu/oktatas/melyep/hallgeloadas/robbantas-bontas/robbantas3.doc,
Letöltve: 2010-05-03
7. Sándor Valéria: Az Országos Meteorológiai Szolgálat szerepe a veszélyhelyzeti Kommunikációban.
emcom2007.kando.hu/prezentacio/sandor_valeria.doc, letöltve: 2010-05-03
8. Bánfi Tibor: A Katasztrófamenedzsment Prevencionális Szerepe [2008. 12. 29] Http://Katasztrofa.Hu/
Publikaciok.Htm, Letöltve: 2010-05-03
9. Tóth László, Mónus Péter, Zsíros Tibor, Bus Zoltán, Kiszely Márta, Czifra Tibor: Magyarországi Föld-
rengések Évkönyve. 1995-2009, http://www.georisk.hu/, letöltve: 2010-05-03
10. Is Your Family Prepared? http://www. getprepared.gc.ca/index-eng.aspx, kanadai honlap, letöltés:
2010-05-03
11. A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései. Magyar Tudományos Akadémia 2002, Dr. Ijjas István. Te-
rületi Vízgazdálkodás fejezete
12. Polgári Védelmi Alapismeretek 1. Egyetemi Jegyzet Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Vegyi- és
Katasztrófavédelmi Intézet 2009. ISBN: 978-963-7060-66-3
13. Katonai Kislexikon 4000. A Honvédelmi Minisztérium Hadműveleti és Kiképzési Főosztály Kiadványa
2008, ISBN 963-00-3654-1
Az itt következő szerzőtrió komoly energiákat fektetett az alábbi fejezet
kimunkálásába. Egyszerre voltak rendszerező elmék és újító szelleműek. Nem
könnyű olvasmány, de mindenki számára – aki a kritikus infrastruktúrával,
iparbiztonsággal és veszélyhelyzeti tervezéssel foglalkozik – rendkívül fontos
alapmunka és hiteles, megalapozott forrás lehet.
A szerkesztők
48 K átai - U rbán L ajos , M észáros I stván , V ass G yula
3. fejezet
Iparbiztonság, válsághelyzeti tervezés

Kátai-Urbán Lajos, Mészáros István, Vass Gyula
3.1. Iparbiztonsági szabályozás és intézményrendszer

működése
AZ IPARBIZTONSÁGI SZABÁLYOZÁS ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER

KIALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON
Az országgyűlés a lakosság, a környezet biztonságának növelése, a civilizációs katasztró-

fák elleni védekezés hatékonyságának fokozása, továbbá a katasztrófavédelmi szervezetrend-
szer erősítése, valamint a védelmi intézkedések eredményességének növelése érdekében az
új katasztrófavédelmi szabályozás1 elfogadásával 2012. január 1-jével létrehozta az egységes
iparbiztonsági hatósági feladat, szervezet és eljárási rendszert.
Az iparbiztonsági szakterület kialakulása a technika, a műszaki terület fejlődéséhez
kapcsolható. Az iparbiztonság történetének egyik első szabályozási mérföldköve az 1872.
évi VIII. törvénycikk „az ipartörvény”, amely a Magyar Királyság területén egységesen sza-
bályozta többek között az engedélyköteles „veszélyes tevékenységek” működését. Az ipari
termelés volumenének növekedése magával vonta a tevékenységhez tartozó rendészeti és
műszaki biztonsági szempontú állami szabályozás fejlődését. A szabályozás kiteljesedésére
a súlyos emberi és környezeti következményekkel járó külföldi és hazai ipari katasztrófákat
követően kerülhetett sor. A magyar iparbiztonsági jogfejlődést az 1989. évi rendszerváltást
követően az integrációs rendszerekhez történő csatlakozásunk befolyásolta.
A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos ipari balesetek megelőzése, a környezetre,
illetve az egészségre ártalmas következmények csökkentése, az ember és a környezet magas
fokú védelemének biztosítása érdekében az Európai Közösség országaiban 1997. február 3-án
hatályba léptették a 96/82/EK számú Seveso II. Tanácsi Irányelvet. A katasztrófavédelem
rendszerében történő iparbiztonsági szabályozásnak és feladatrendszernek a fejlődése – a
Seveso II. Irányelv hazai jogrendbe ültetésével párhuzamosan – mintegy 15 éves múltra
tekint vissza Magyarországon. Az első katasztrófavédelmi törvény elfogadásával 1999. évtől
kezdődően kiépült a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos ipari balesetek elleni védekezés
rendszere. A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (a továbbiakban: BM OKF)
Ipari Baleset-megelőzési és Felügyeleti Főosztálya 2000–2010 között az ezen Irányelv alap-
1
A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII.
törvény (a továbbiakban: Kat.).
3. fejezet I p a r b i z t o n s á g , v á l s á g h e l y z e t i t e r v e z é s 49
ján megalkotott és harmonizált hazai jogszabályok szerint végezte a veszélyes ipari üzemek
engedélyezését és hatósági ellenőrzését [3].
A veszélyes ipari üzemek felügyeletének megteremtését követően a katasztrófavédelem
2001. évben megkezdte a veszélyes áru közúti szállítmányok ellenőrzésével kapcsolatos fel-
adatainak ellátását.2 2007. évtől a katasztrófavédelmi hatóság már önállóan végezte a közúti
ellenőrzési és szankcionálási tevékenységét, amelyet 2012-től kiegészített a belvízi és a vasúti,
míg 2015-től a légi szállítás felügyelete is. A csővezetékes veszélyes áruszállítás, mint „kiemel-
ten kezelendő létesítmény” került 2012. évben az iparbiztonsági hatóságok ellenőrzése alá [4].
2008. évtől megkezdődött a felkészülés a létfontosságú rendszerelemekkel kapcsolatos
katasztrófavédelmi feladatok teljesítésére is, amelyhez kapcsolódó konkrét jogalkotási és
intézményfejlesztési tevékenység 2012. évben a törvényi szabályozás megalkotását követően
teljesedett ki.
Az iparbiztonsági szabályozás negyedik, nem kevésbé fontos eleme a nukleáris balesetel-
hárítási tevékenység katasztrófavédelmi feladatainak ellátása, amely a második katasztrófavé-
delmi törvény jogalkalmazási tapasztalatainak vizsgálatát követően került a katasztrófavéde-
lem iparbiztonsági tevékenységi körébe.
Az iparbiztonság szakmai, illetve a hatósági és felügyeleti tevékenységének kiteljesedése
2012. évre, az önálló iparbiztonsági szakterület létrehozásának időpontjában valósult meg.
Az iparbiztonsági szabályozás – az ellenőrzött veszélyes tevékenységek alapján – kiterjed a
veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésre, valamint a veszélyes áru
szállítmányok, a létfontosságú rendszerekkel és létesítményekkel, illetve a nukleáris biztonság
katasztrófavédelmi feladatainak ellátásával kapcsolatos hatáskörökre és feladatokra.
A 2010–2012 közötti jogi szabályozás és intézményfejlesztési tevékenységnek köszönhe-
tően, 2012. január elsejétől már egy dinamikusabb és egy megerősített iparbiztonsági hatóság
működik a katasztrófavédelem szervezetében. A hatáskörök és feladatok, illetve a képességek
terén is nagyságrendbeli volt a fejlődés. Az új iparbiztonsági feladat- és eszközrendszer kiala-
kításának alapja a 2010. évben az Európai Unió által is elismerten magas szakmai színvonalon
működő veszélyes üzem és szállítmány felügyeleti tevékenység volt.
AZ „IPARBIZTONSÁGI FELADATRENDSZER” FOGALMI BEMUTATÁSA
Szűkebb értelemben a súlyos ipari balesetek elleni védekezés szabályozása – a szabályozás

hatálya alá tartozó veszélyes tevékenységek vonatkozásában – az iparbiztonsági szakterület
hatásköreként azonosítható.
Tágabb értelemben az iparbiztonság, mint szakterület fogalomköre – katasztrófavédelmi
szempontból – kiterjed a telepített veszélyes üzemek közötti veszélyes áru szállítási és logiszti-
kai tevékenység magas fokú biztonságának garantálására is. Speciális veszélyes tevékenységnek
minősülnek a nukleáris létesítmények, amelyek biztonságával kapcsolatos katasztrófavédelmi
2
Ennek szükségességét, elveit már tíz évvel korábban elkészítették a PM. PV. PSÁG.-on. Kezdeményezője,
szellemi atyja Major László mk. szds. (PM. PV. Pság. tpk. h.) volt. Kivitelezésében részt vettek: Becse György
kpa. – Bessenyei György pv. hdgy. – Mógor László pv. szds – Molnár Tibor pv. hdgy – Szabó Lajos kpa. A mobil
mérő, ellenőrző és vezetési komplexum, Katasztrófa Felderítő Operatív Csoport (KAFOCS) néven heti váltásos
készenléti szolgálatot látott el a bemutatása, és rendszerbe állása után. (Szerk.)
feladatok szintén az iparbiztonsági szakterülethez tartoznak. Az iparbiztonsági feladatkör

legújabb eleme, a létfontosságú rendszer és létesítmények kiesésével kapcsolatos megelőzési
és elhárítási tevékenység szakmai felügyelete.
Az iparbiztonság által felügyelet veszélyes tevékenységek biztonságos működéséhez szá-
mos rokon biztonsági szakterület hatósági és felügyeleti tevékenysége, illetve védekezésben
történő közreműködése is hozzájárul. Így a műszaki biztonság, az üzemegészségügy, a
környezetvédelem, a munkavédelem, a bányabiztonság, a kémiai biztonság és más üzemspe-
cifikusan közreműködő állami hatóság és rendvédelmi szerv közös munkája is idetartozik.
Az iparbiztonsági feladatok között szerepel e hatóságok tevékenységének összehangolása a
megelőzés, a védekezés (balesetelhárítás) és a helyreállítás időszakában.
Az „iparbiztonság”, mint önálló biztonsági szakterület fogalma tehát a következő: „Mind-
azon veszélyforrás- (üzem-) specifikus jog-, intézmény- és feladatrendszer, eljárás és eszközrendszer,
illetve módszertan, amely a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezéssel, a
veszélyes áru szállítással, a nukleáris balesetek elhárításával, valamint a létfontosságú rendszerek és
létesítmények biztonságával kapcsolatos üzemeltetői, hatósági és önkormányzati feladatok teljesítése
útján a lakosság életének és egészségének, a környezetnek és a létfenntartáshoz szükséges anyagi
javaknak a magas szintű védelmét szolgálja.” [5, 44. o.]
A CIVILIZÁCIÓS KATASZTRÓFAVESZÉLYEK AZONOSÍTÁSA
Iparbiztonsági szempontból az emberi életet és egészséget, a környezetet és az anyagi

javakat, valamint a létfontosságú rendszereket és azok egyes elemeit veszélyeztető civilizációs
katasztrófák, súlyos balesetek és más események azon fajtái értékelhetők, amelyek a katasztró-
favédelmi törvény szempontjából a „veszélyes tevékenységekkel”, a „veszélyes áruszállítással”
kapcsolatosan vagy a létfontosságú rendszerek és létesítmények szabályozás hatálya alá tartozó
„létfontosságú rendszerelmeket” érintően következnek be. [5]
A veszélyes tevékenységek a Kat. 3. §. 31. pontja alkalmazásában „olyan, veszélyes anyagok
jelenlétében végzett tevékenység, amely ellenőrizhetetlenné válása esetén tömeges méretekben veszé-
lyeztetheti, illetve károsíthatja az emberi egészséget, a környezetet, az élet- és vagyonbiztonságot.”
A veszélyes tevékenységek (mint helyhez kötött telephelyeket) iparbiztonsági szempontból
alapvetően a következőképpen osztályozhatók:
veszélyes anyaggal és áruval foglalkozó tevékenységek;
veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek;
sugárzó anyagokkal foglalkozó tevékenységek;
bányászati veszélyes tevékenységek.
A veszélyes áruszállítási tevékenységeket, mint mobil veszélyforrásokat szinte minden
hazai szakirodalom – a gazdasági ágazat általános felépítése szerint – a közúti, vasúti,
belvízi és légi szállítási ágazatokra bontja.
A létfontosságú rendszerelemek fogalmát, a létfontosságú rendszerek és létesítmények azo-

nosításáról, kijelöléséről és védelméről szóló 2012. évi CLXVI. törvény (a továbbiakban: Lrtv.)
értelmező rendelkezése az alábbiak szerint határozza meg: „az 1-3. mellékletben meghatározott
ágazatok valamelyikébe tartozó eszköz, létesítmény vagy rendszer olyan rendszereleme, amely elen-
gedhetetlen a létfontosságú társadalmi feladatok ellátásához – így különösen az egészségügyhöz, a
3.1. ábra  Civilizációs katasztrófaveszélyes tevékenységek iparbiztonsági szempontú osztályozása

[5; 28.o.]
lakosság személy- és vagyonbiztonságához, a gazdasági és szociális közszolgáltatások biztosításához –,

és amelynek kiesése e feladatok folyamatos ellátásának hiánya miatt jelentős következményekkel
járna” [6, 1 §, g)]. A létfontosságú rendszerelemeket a törvény 10 ágazatba sorolja, amelyekbe
az energia, a közlekedés, az agrárgazdaság, az egészségügy, a pénzügy, az infokommuniká-
ciós technológiák, a víz, a társadalombiztosítás, a közbiztonság, rendvédelem; közbiztonság,
honvédelem ágazatok tartoznak. A 3.1. ábra szemlélteti a civilizációs katasztrófaveszélyes
tevékenységek iparbiztonsági szempontú osztályozását.
AZ IPARBIZTONSÁGI JOGI SZABÁLYOZÁS ÉS FELADATRENDSZER
Veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés
A veszélyes anyagok (áru) gyártása, tárolása és feldolgozása során keletkező súlyos baleset-
kor tűz keletkezhet, robbanás jöhet létre, egészségre, környezetre káros anyagok juthatnak a
levegőbe vagy vízfolyásokba, ezáltal veszélyeztetve a lakosságot és a környezetet.
A veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek az ún. „Seveso üzemek” a Seveso III. Irányelv3
[7] szabályai, a veszélyes anyag fajtája és mennyisége szerint azonosított veszélyes tevékeny-
ségeket jelentik.
A Kat. fogalom-meghatározása alapján a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem „egy adott
üzemeltető irányítása alatt álló azon terület egésze, ahol egy vagy több veszélyes anyagokkal foglalkozó
létesítményben – ideértve a közös vagy kapcsolódó infrastruktúrát is – veszélyes anyagok vannak jelen
a törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott küszöbértéket elérő mennyiségben, és
ennek alapján alsó vagy felső küszöbértékűnek minősül.” [1, 3. § 28.]
A veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek a Kat. végrehajtási rendeletében megadott
módszertan alapján alsó- és felső küszöbértékű kategóriákba sorolhatók. A kategorizálás
alapja a telephelyen jelen lévő veszélyes anyagok mennyisége és azok veszélyességi osztályba
sorolása [8].
Az anyagok és keverékek veszélyességi osztályba sorolása a vonatkozó európai uniós sza-
bályozás4 szerint történik. A veszélyes anyagok (vegyi anyagok és készítmények) veszélyességi
osztályba sorolását a kémiai biztonsági törvény5 és végrehajtási rendelete szabályozza.
2012. január 1-től a katasztrófavédelmi jogi szabályozás kiegészült a küszöbérték alatti
üzemek üzemeltetőire vonatkozó eljárásokkal és kötelezettségekkel [4]. Az új jogi szabályozás
kötelezettségeket ró azon üzemeltetőkre is, amelyek telephelyein egyidejűleg a rendeletben
meghatározott alsó küszöbérték negyedét elérő vagy meghaladó, de az alsó küszöbértéket el
nem érő mennyiségű veszélyes anyag található, valamint a kiemelten kezelendő létesítmények
üzemeltetőire. Ezen létesítmények közé sorolhatók azok a telephelyek, amelyek területén klór
vagy ammónia legalább 1000 kg mennyiségben van jelen. Ide tartoznak továbbá a veszélyes
hulladékok égetéssel történő ártalmatlanításával foglalkozó, valamint a veszélyes anyagok,
veszélyes hulladékok üzemen kívüli csővezetéken történő szállítását végző üzemeltetők.
A Kat.tv. és a végrehajtási rendelete rögzíti a hatóság – veszélyes anyagokkal kapcsolatos
súlyos balesetek megelőzésére, a lehetséges balesetek következményeinek csökkentésére tör-
ténő felkészülésre és azok elhárítására vonatkozó – feladatait és hatáskörét. Bevezeti továbbá
a kisebb súlyú jogsértéseket szankcionáló katasztrófavédelmi bírság jogintézményét. A ka-
tasztrófavédelmi eljárásokért külön miniszteri rendelet alapján igazgatási szolgáltatási díjat
kell fizetni az üzemeltetőknek.
A súlyos balesetek elleni védekezésről szóló szabályozás meghatározza:

a Kat. IV. fejezet szerint veszélyes anyagnak minősülő anyagokat és azok küszöbérté-
keit;
az ipari tevékenységek és a küszöbérték alatti üzemek körét; a veszélyes anyagokkal
kapcsolatos súlyos baleset elleni védekezés, tervezés rendszerét és követelményeit;
A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyének kezeléséről, valamint a 96/82/EK tanácsi
3
irányelv módosításáról és későbbi hatályon kívül helyezéséről szóló 2012/18/EU irányelv (a továbbiakban: Seveso
III. irányelv).
4
Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/
EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló
1272/2008/EK (2008. december 16.) európai parlamenti és tanácsi rendelet.
5
A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény.
a katasztrófavédelmi hatósági engedélyezés és felügyelet rendjét; az üzemeltetői kötele-

zettségeket; a biztonsági jelentés, biztonsági elemzés és a súlyos káresemény elhárítási
terv célját, tartalmi és formai követelményeit és az azok elkészítésére kötelezettek körét;
a lakossági tájékoztatással és a nyilvánosság biztosításával kapcsolatos követelménye-
ket; a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemekre vonatkozó hatósági koordináció
szabályait.
A veszélyes anyagokkal kapcsolatos nemzetközi és hazai szabályozás felépítését a 3.2. ábra
mutatja be.
A szabályozás alapján az iparbiztonsági hatóság – építési és veszélyes tevékenység meg-
kezdési hatósági eljárás keretében – az üzemeltető által benyújtott biztonsági dokumentáció
valóságtartalmát vizsgálja.
Ipari Baleseti ENSZ EGB Egyezmény

128/2001. (VII. 13.) Korm. rendelet
a veszélyes anyogkkal kapcsolatos súlyos

balesetek elleni védekezésről
szóló 2012/18/EU - Seveso III.-irányelv
törvényi szabályozás 2011. évi CXXVIII. tv. Kat. IV. fejezet
végrehajtási rendeletek
1. Veszélyes üzemek 1. bírság rendelet 2. igazgatási 4. Veszélyes katonai

végrehajtási rendelet 208/2011. (X.12.) szolgáltatási díj objektumok
219/2011. (X.20.) Korm. r. Korm. r. 51/2011. (XII.21.) BM. r. 95/2006. (IV.18.) Korm. r.
3.2. ábra  A veszélyes üzemi jogi szabályozás felépítése [9]
Az adott üzem státusza alapján előírt biztonsági dokumentáció üzemeltető általi elkészí-
tésének célja többek között bemutatni és bizonyítani azt, hogy az üzemeltető azonosította a
veszélyes üzem által okozott súlyos baleseti veszélyeztetettséget. Továbbá bevezetett minden
védelmi intézkedést, amely a súlyos balesetek megelőzése és azok emberi életre és egészségre,
a környezeti elemekre és az anyagi javakra gyakorolt káros következményeinek csökkentése
érdekében szükséges.
Az üzemeltető – a súlyos baleseti veszélyeztetettség elemzésére alapozva – elkészíti és al-
kalmazza a veszélyes üzem belső védelmi tervét, amely a külső települési védelmi tervezéshez
szükséges információt is tartalmazza.
A veszélyes üzem belső védelmi terve magában foglalja a súlyos balesetek következ-
ményeinek csökkentését szolgáló eszközök és felszerelések rendelkezésre állásának leírását.
Tartalmazza továbbá a riasztás és a beavatkozási intézkedések kialakításával kapcsolatos
információt, valamint a belső és a külső felhasználható erőknek és eszközöknek a leírását is.
Az üzemi, a hatósági beavatkozó és az együttműködő szervezetek belső és külső védelmi
terv kidolgozásával, begyakorlásával fel tudnak készülni egy üzemzavar vagy súlyos baleset
hatékony elhárítására. A külső védelmi terv a vonatkozó szabályozás6 szerinti települési veszé-
lyelhárítási terv részét képezi. [10]
A veszélyes áru szállítmányok biztonsága
A veszélyes áruk szállítására vonatkozó különleges biztonsági feltételeket Magyarországon

a közlekedési ágazati jogszabályok rögzítik. Betartásukat nemzetközi forgalomban államközi
nemzetközi szerződések írják elő kötelezően. A nemzetközi szabályozásra épülnek az EU
tagállamok által alkalmazott és átültetett uniós jogszabályok. A veszélyes áru szállítási jogi
szabályozás felépítését a 3.3 ábra tartalmazza:
KÖZÚTI BELVÍZI VASÚTI LÉGI
UNECE/ADR UNECE/ADN OTIF/RID ICAO/TI

IMO/SOLAS/IMDG COTIF/SZMEGSZ IATA/DGR
1988. évi I. törvény a 2000. évi XLII. törvény 2005. évi CLXXXIII. tv. 1995. évi XCVII. törvény
közúti közlekedésről a vizi közlekedésről a vasúti közlekedésről a légiközlekedésről
1/2002. (I.11.) Korm. 312/2011. (XII.23.) Korm. rendelet 313/2014. (XII.12.)

rendelet ELLENŐRZÉS ELLENŐRZÉS ÉS BÍRSÁG Korm. rendelet
ELLENŐRZÉS ÉS
BÍRSÁG
156/2009. (VII.29.) Korm.
rendelet BÍRSÁG
a veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadóról szóló 25/2014. (IV.30.) NFM rendelet
3.3. ábra  A veszélyes áru szállítási jogi szabályozás felépítése [9]
Az ábrán feltüntetett nemzetközi szabályozás a következő elemekből áll:

A veszélyes áru közúti szállítási megállapodás7, amelyet 1957. szeptember 30-án kötöt-
tek meg Genfben, és később kétévente módosításokon megy keresztül. Magyarország
1979-ben csatlakozott az egyezményhez.
6
A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII.
törvény végrehajtásáról 234/2011. (XI. 10.) Korm. rendelet.
7
„A veszélyes áruk nemzetközi közúti szállításáról szóló európai megállapodás” az ADR (European
Agreement concerning the International Carriage of Dangerous Goods by Road).
A veszélyes áru vasúti szállítási megállapodás8 a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozási

Egyezmény 9 C függelékét képezi, és amelyet 1999. június 3-án kötöttek Vilniusban.
A veszélyes áru belvízi szállítási megállapodást10 2000. május 26-án kötötték meg
Genfben.
A veszélyes áru légi szállítási egyezményt11 1971-ben került be a magyar jogrendbe.
A légitársaságok által széleskörűen alkalmazott egyezmény12 szintén széles körben
alkalmazásra került.
A tengeri veszélyes áru szállítás szabályozására szintén született nemzetközi megállapo-

dás13.
A Kat. megteremti annak lehetőségét, hogy a katasztrófavédelmi hatóság a veszélyes
áru közúti, vasúti, vízi, légi szállítására vonatkozó szabályainak megszegése esetén bírságot
szabhasson ki. Az ellenőrzés és a bírságkiszabás rendjére vonatkozó szabályok kormányren-
deletben kerültek kiadásra. A szabályozás részletesen taglalja az ellenőrző katasztrófavédelmi
hatóság és az ellenőrzöttek jogait, kötelezettségeit, az ellenőrzések tárgyi és területi hatályát,
tartalmát, a végrehajtás szabályait, a szükséges adatszolgáltatásokat. A veszélyes áru továbbí-
tására, valamint annak meghiúsulására vonatkozó bejelentési kötelezettséget és a bejelentés
tartalmi követelményeit, továbbá az alkalmazható hatósági intézkedéseket. A bírság kisza-
bással kapcsolatban kijelöli az első- és másodfokon eljáró hatóságokat, megállapítja az egyes
bírságolással érintett cselekmények, mulasztások besorolásának rendjét, az értük kiszabható
bírság összegét, a mulasztásért felelősséggel tartozók megjelölésével [11].
A közúti közlekedési szabályozás14 szerint a közlekedési hatóság, a rendőrség, a katasztró-
favédelmi hatóság és a vámhatóság jogosult ellenőrizni és bírságolni. A hatósági jogosultság
kiterjed a veszélyes áruk szállítására, a szállítóra (fuvarozóra), a közúti járműre és annak
személyzetére, az áru feladójára, átmeneti tárolójára, a csomagolóra, a berakóra, a töltőre,
a címzettre és a veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadó kinevezésére és képesítésére
vonatkozóan.
Közúti végrehajtási rendelet15 2002. március 1-én lépett hatályba. A rendelet hatálya a
közúti járművel végzett veszélyes áruszállításnak az országos és a helyi közutakon, a közfor-
galom elől el nem zárt magánutakon, a határátkelőhelyeken, valamint a veszélyes áru szállítás
biztonságát befolyásoló előkészítésre vonatkozó előírások betartásának a telephelyen történő
8
„A veszélyes áruk nemzetközi vasúti szállításáról szóló előírás” a RID (Regulation concerning International
Carriage by Rail).
9
„A nemzetközi vasúti szállítási egyezmény” COTIF – Convention concerning International Carriage by
Rail.
10
„A veszélyes áruk nemzetközi belvízi szállításáról szóló európai megállapodás” az ADN (Carriage of
Dangerous Goods by Inland Waterways).
11
A Nemzetközi Polgári Repülésről szóló) Egyezmény 18. Függeléke, a Veszélyes Áruk Biztonságos Légi
Szállítása (ICAO TI – Technical Instruction).
12
A Nemzetközi Légi Fuvarozási Egyesület Veszélyes Áru Szabályzata (IATA DGR – International Air
Transport Association Dangerous Goods Regulations).
13
Az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi (SOLAS – International Convention for the Safety of
Life at Sea) egyezmény VII. fejezetének „A” része: a Nemzetközi Tengeri Veszélyes Áru Kódex (IMDG Kódex –
International Convention for the Safety of Life at Sea).
14
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 20. § (11) bekezdése szerint.
15
A veszélyes áruk közúti szállításának ellenőrzésére vonatkozó egységes eljárásról szóló 1/2002. (I.11.)
Korm. rendelet.
ellenőrzésére terjed ki. A katasztrófavédelmi hatóság tekintetében az ellenőrzés lefolytatására

a katasztrófavédelmi hatóság helyi szerve jogosult. A katasztrófavédelmi hatóság helyi szerve
önálló ellenőrzési tevékenységet végezhet más katasztrófavédelmi hatóság illetékességi terüle-
tén is, a katasztrófavédelmi hatóság központi szervének előzetes jóváhagyása alapján.
A bírságolás a vonatkozó jogszabály16 előírásai szerint történik.
A Kat. hatályba lépését követően a közlekedési alágazati törvények módosításával megte-
remtette a jogszabályi hátterét annak, hogy a katasztrófavédelem önálló hatósági jogkörben
végezheti a veszélyes áruk vasúti, vízi és légi szállításának ellenőrzését is, valamint ehhez
kapcsolódóan a szabálytalanságok bírságolását és a balesetek kivizsgálását. A közlekedési
alágazati törvény szintén rendelkezik az ellenőrzést szabályozó végrehajtási rendelettel17.
A vasúti szállításban részt vevő társaságok a katasztrófavédelem felé szállítási tevékenységük-
ről bejelentési kötelezettséggel tartoznak. [12]
A légi közlekedési törvény18 felhatalmazó rendelkezése alapján 2015. január 1-jén lépett
hatályba annak ellenőrzési rendelete.19 Ezáltal a hivatásos katasztrófavédelmi szerv a légi
szállítási alágazat tekintetében kapott ellenőrzési, bírságolási, valamint helyszíni intézkedési
jogköröket. [12] A veszélyes áru légi szállítás ellenőrzésére a katasztrófavédelmi hatóság helyi
és területi szerve is önállóan jogosult.
A katasztrófavédelem nukleáris balesetelhárítási feladatai
Hazánkban az atomenergia békés célokra való felhasználása során bekövetkező radiológiai,

nukleáris események elhárítására való felkészülésről, a lakosság nem tervezett sugárterhelését
előidéző események megelőzéséről, a bekövetkezett esemény következményeinek csökken-
téséről, megszüntetéséről az országos nukleárisbaleset-elhárítási rendszer (a továbbiakban:
ONER) gondoskodik. Az ONER működési rendjét a Katasztrófavédelmi Koordinációs
Tárcaközi Bizottság (a továbbiakban: KKB) a központi veszélyelhárítási terv részeként, az
Országos Nukleárisbaleset-elhárítási Intézkedési Tervben (a továbbiakban: OBEIT) állapítja
meg.
A BM OKF adatokat és információt biztosít a nukleáris biztonsági és a sugárvédelmi
helyzet értékeléséhez és a döntéselőkészítéshez. Továbbá ellátja a lakosság sugárvédelmét biz-
tosító feladatok végrehajtásának országos koordinálását és az ONER riasztását és értesítését.
A KKB döntéselőkészítő és döntéshozó tevékenységéhez szükséges információk biztosítása
érdekében Országos Sugárfigyelő, Jelző és Ellenőrző Rendszer (a továbbiakban: OSJER)
működik.
A közúti árufuvarozáshoz, személyszállításhoz és a közúti közlekedéshez kapcsolódó egyes rendelkezések

16
megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, valamint a bírságolással összefüggő hatósági feladatokról szóló
156/2009. (VII. 29.) Korm. rendelet.
17
A veszélyes áruk vasúti és belvízi szállításának ellenőrzésére és a bírság kivetésére vonatkozó egységes
eljárás szabályairól, továbbá az egyes szabálytalanságokért kiszabható bírságok összegéről, valamint a bírságolással
összefüggő hatósági feladatok általános szabályairól szóló 312/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet
18
A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény.
19
A veszélyes áru légi szállításával kapcsolatos katasztrófavédelmi hatósági ellenőrzésről és a bírság kivetésének
szabályairól szóló 313/2014. (XII. 12.) Korm. rendelet.
Az OSJER-t három alrendszer alkotja:

1. A Radiológiai Távmérő Hálózata, amely az OSJER automata radiológiai monitoring
távmérőállomásaiból áll.
2. A Mobil Radiológiai Laboratóriumok hálózata a sugárszennyezés felderítését, elem-
zését végzi veszélyhelyzetek esetén. A Katasztrófavédelmi Mobil Laborok (KML) gyűjtik és
elemzik a veszélyhelyzet értékelését szolgáló kiinduló adatokat.
3. A Helyhez Kötött Laboratóriumok Hálózata a beszállított minták (élelmiszer, tej, talaj,
víz stb.) radioaktivitásának mérését végzi. [13]
Az OSJER vezető szerve a Nukleáris Baleseti Információs és Értékelő Központ (a to-
vábbiakban: NBIÉK). Az NBIÉK jogszabályban meghatározottak szerint látja el az ország
nukleárisbaleset-elhárítási korai előrejelzés és a nemzetközi radiológiai monitoring adatcsere
rendszer központi feladatait. Közreműködik a lakosság nukleárisbaleset-elhárítási tájékoztatá-
sában, továbbá végzi a biztonságot kedvezőtlenül befolyásoló eseményből származó sugárzó
anyag várható terjedési útvonalának előrejelzését. Ezeken felül működteti a nemzetközi, valós
idejű, on-line nukleárisbaleset-elhárítási döntéstámogató rendszert, a RODOS-t. [13]
Létfontosságú rendszerek és létesítmények védelme
Az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása

szükségességének értékeléséről szóló 2008/114/EK Tanácsi Irányelv (a továbbiakban: CIP irányelv)
hazai alkalmazására hivatott a létfontosságú rendszerek és létesítmények azonosításáról, kijelöléséről
és védelméről 2012. évi CLXVI. törvény (továbbiakban: Lrtv.). A 3.4. ábra részletezi a vonat-
kozó jogi szabályozás hierarchiáját.
Az Lrtv. és végrehajtási rendeletei a kritikus infrastruktúra védelem területén a katasztró-
favédelem részére elsődleges felelősségi köröket határozott meg, amelyek a következők:
szakhatósági feladatok ellátása a feladatkörébe rendelt szektor esetében a horizontális
kritériumok vizsgálata érdekében,
a létfontosságú rendszerek és létesítmények nyilvántartó hatósági tevékenysége,
javaslattevő hatósági munkavégzés a kijelölés érdekében,
hatósági ellenőrzések koordinálása, valamint
nemzetközi kapcsolattartó ponti feladatkör teljesítése.
A szabályozás kiegészült a hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban

egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről szóló 2016. július 6-i, (EU) 2016/1148 európai
parlamenti és tanácsi irányelvben foglalt alapvető szolgáltatást nyújtó ágazatokkal és alágaza-
tokkal, melyek hatósági feladatait szintén a katasztrófavédelem látja el.
Jelen könyvfejezet következő része összefoglalja a nemzetközi és hazai szabályozás követel-
ményeit, különös tekintettel az egészségügyi létfontosságú rendszerekkel és létesítményekkel
kapcsolatos előírásokra. [13]
Tanács 2008/114/EK Irányelve

az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről,
valamint védelmük javítása szükségszerűségének értékeléséről
2012. évi CLXVI. törvény

a létfontosságú rendszerek és létesítmények
azonosításáről, kijelöléséről és védelméről
65/2013. (III.8.) Korm. rendelet

a létfontosságú rendszerek és létesítméníek azonosításáról,
kijelöléséről és védelméről szóló 2012. évi CLXVI. törvény végrehajtásáról
energia víz agrár- közbiz- közbiz- közlekedés egészség- pénzügy társada- info-
gazdság tonság tonság ügy lombizto- kommuni-
védelem védelem sítás kációs
(rend- (honv.) technoló-
védelem) giák
360/2013 541/2013 540/2013 512/2013 359/2015 246/2015 330/2015 249/2017

(X.11.) (XII.30.) (XII.30.) (XII.29.) (XII.2.) - (IX.8.) (XI.10.) - (IX.5.)
Korm. Korm. Korm. Korm. Korm. Korm. Korm. Korm.
rendelet rendelet rendelet rendelet rendelet rendelet rendelet rendelet
3.4. ábra  A létfontosságú rendszerek és létesítményekről szóló jogi szabályozás felépítése [9]
Katasztrófavédelem vegyi- és sugárfelderítési eszközrendszere
Katasztrófavédelmi Mobil Labor. A közelmúlt civilizációs és természeti katasztrófái bebi-

zonyították, hogy a speciális felszereltségű radiológiai, biológiai, vegyi felderítő csoportok
alkalmazása – 2012-től Katasztrófavédelmi Mobil Laborként (KML) – a beavatkozások
döntő többségében elengedhetetlenné vált.20
A KML-ek legfontosabb feladatai a veszélyes anyagok jelenlétével, kiszabadulásával,
környezetbe kerülésével járó balesetek, természeti és civilizációs katasztrófák esetén az el-
sődlegesen beavatkozó állomány biztonságos munkafeltételeinek megteremtése, a veszélyes
anyagok felderítése, kimutatása, valamint a lakosság és a környezet védelme. Ezek a csoportok
biztosítják a veszélyhelyzet értékelését szolgáló kiinduló adatok gyűjtéséhez, rendszerezé-
séhez és feldolgozásához, valamint a mérgező, fertőző vagy sugárzó anyagok helyszíni és
laboratóriumi meghatározásához szükséges feltételeket, és szükség esetén közreműködnek
a mentesítési feladatok koordinációjában. A veszélyes vagy ismeretlen anyag jelenlétében a
felderítés végrehajtását és a szükséges mérések elvégzését a különböző típusú légzésvédelmi
és bőrvédelmi eszközök teszik lehetővé a kárterületen.
A KML járműveibe beépített, illetve málházott vegyi, sugár- és biológiai, vízanalitikai
felderítő, értékelő és elemző műszerek és eszközök működőképességének folyamatos biztosí-
tása, az adataikból nyert információ pontossága meghatározó fontossággal bír az alkalmazás
során.
Ennek szükségességét, elveit már tíz évvel korábban elkészítették a PM. PV. PSÁG.-on. Kezdeményezője,
20
szellemi atyja Major László mk. szds. (PM. PV. Pság. tpk. h.) volt. Kivitelezésében részt vettek: Becse György
kpa. – Bessenyei György pv. hdgy. – Mógor László pv. szds – Molnár Tibor pv. hdgy – Szabó Lajos kpa. A mobil
mérő – ellenőrző és vezetési komplexum, Katasztrófa Felderítő Operatív Csoport (KAFOCS) néven heti váltásos
készenléti szolgálatot látott el a bemutatása, és rendszerbe állása után. (Szerk.)
3.5. ábra  Katasztrófavédelmi felderítő egységek [14]
Magyarország védelmét folyamatos készenlétben jelenleg 19 db megyei KML, valamint

a Főváros KML látja el, amelyek részt vesznek veszélyes áru szállítás és veszélyes üzemek
területén történő hatósági ellenőrzésekben is. [14]
Katasztrófavédelmi Sugárfelderítő Egység (KSE) járművek elsődleges feladata a sugárzó
anyagok illegális forgalmazásának, valamint környezetbe való kikerülésének globális vis�-
szaszorításához kapcsolódik. A katasztrófavédelem rendszerébe tartozó hét KSE gépjármű
a Békés, a Csongrád, a Győr-Moson-Sopron, a Szabolcs-Szatmár-Bereg, a Hajdú-Bihar, a
Zala és a Bács-Kiskun Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságok alárendeltségében működ-
nek. A KSE gépjárműveken lévő különböző típusú hordozható sugárzásmérő műszerek a
radioaktív és a nukleáris anyagok jelenlétének ellenőrzése során segítenek a gamma-, illetve a
neutronsugárzás irányának és pontos helyének meghatározásában, valamint a sugárzó anya-
gok fajtájának beazonosításában. A KSE gépjárművek az iparbiztonsági szakterületen belül
fontos szerepkört töltenek be a veszélyhelyzeti felderítő és hatósági ellenőrzési tevékenység
során, ezzel kiegészítve a Katasztrófavédelmi Mobil Laborok munkáját. [14]
Iparbiztonsági hatósági intézményrendszer

A BM OKF szervezetében, a Hatósági Főigazgató-helyettesi Szervezeten belül működik
az Országos Iparbiztonsági Főfelügyelőség. Valamennyi szakterület szakirányítását szakmai
főosztályok végzik. A szervezet területi szintjén a fővárosi és megyei igazgatóságok szerveze-
tében, az igazgatóhelyettesi szervezeten belül foglalnak helyet az integrált Katasztrófavédelmi
Hatósági Osztályok, illetve Szolgálatok (20), amelyek első- és másodfokon járnak el a hatósági
ügyekben. A Szolgálatok esetében vízügyi és vízvédelmi jogkörökkel egészülnek ki a hatósági
feladatok. Területi szinten tevékenykednek továbbá a szakfeladatokat ellátó megyei és fővárosi
iparbiztonsági főfelügyelők. Az iparbiztonsági hatósági tevékenységet helyi szinten, I. fokon

a Katasztrófavédelmi Kirendeltségeken (65) belül a katasztrófavédelmi hatósági osztályok
látják el. Kirendeltségenként iparbiztonsági felügyelő végzi az iparbiztonsági szakfeladatok
teljesítését. [13]
3.2. EGÉSZSÉGÜGYI LÉTFONTOSSÁGÚ RENDSZERELEMEK

VÉDELME
EURÓPAI UNIÓS ÉS HAZAI SZABÁLYOZÁS BEMUTATÁSA

A kritikus infrastruktúra védelemre (Critical Infrastructure Protection, CIP) vonatkozó
irányelv rendelkezései alapján a tagállamok kidolgozzák az ágazati kritériumaikat. Az Irányelv
külön nevesíti az energia- és a közlekedési ágazatot, így az ezekre vonatkozó ágazati kritériu-
mok előtérbe kerülnek a végrehajtás során. Fentiek mellett horizontális kritériumok szerint is
vizsgálni szükséges az adott tagállamban található, potenciálisan kritikus infrastruktúrákat.
A veszteségek, a gazdasági és a társadalmi hatás kritériumára vonatkozó küszöbértékeket a
tagállamok eseti alapon határozzák meg, függően az adott infrastruktúra által biztosított
szolgáltatás jellegétől. A tagállamok meghatározzák azokat a potenciális kritikus infrastruk-
túrákat, amelyek európai szintűek lehetnek. A tagállam köteles tájékoztatni a hatás alatt álló
más tagállamokat a beazonosítással kapcsolatos információkról és egyeztetést folytatni velük
a potenciális hatásokról. A kijelölés csak akkor történhet meg, ha az érintett tagállamok arról
megállapodást kötnek. Az üzemeltetők a kijelölést követő egy éven belül dolgozzák ki az
üzemeltetői biztonsági tervet és jelölik ki a hatósággal kapcsolatot tartó biztonsági összekötő
személyt. [15]
A hazai szabályozás alapját képező Lrtv. célja egyrészt a létfontosságú rendszerelemek
azonosítása, másrészt a kijelölés megtörténte után a védelem biztosítása. A törvény 2013.
március 1. napján lépett hatályba.
A törvény a tárgykör szempontjából alapvető fogalmakat határoz meg, így a nemzeti és
európai létfontosságú rendszerelem, üzemeltető, ágazati és horizontális kritérium definícióit.
A nemzeti és az európai létfontosságú rendszerelem kijelölése szempontjából külön eljárási
procedúráról is rendelkezik. Közös szabályokat tartalmaz mind a nemzeti, mind az európai
létfontosságú rendszerelem tekintetében a nyilvántartásra, az adatvédelemre, az ellenőrzésre,
az üzemeltetői biztonsági tervre, a biztonsági összekötő személyre, a szankcionálásra vonat-
kozóan. A létfontosságú rendszerek és létesítmények azonosításáról, kijelöléséről és védelméről szóló
2012. évi CLXVI. törvény végrehajtásáról szóló 65/2013. (III.8.) Korm. rendelet (a továbbiak-
ban: végrehajtási rendelet) [16] 2013. március 11-én lépett hatályba. A végrehajtási rendelet
a jogalkalmazást elősegítő, a törvényben nem meghatározott értelmező rendelkezéseken
túl szabályozza a nemzeti létfontosságú rendszerelemek üzemeltető általi azonosítását. Az
azonosítási eljárás keretében az üzemeltető – a jogszabályban rögzített követelményeknek
megfelelő – azonosítási jelentését megküldi az ágazati kijelölő hatóságnak, aki azt véleménye-
zés céljából továbbítja az ágazati javaslattevő hatóságnak. Az ágazati javaslattevő hatóság a
jelentés vizsgálatát követően megküldi a javaslatait a kijelölő hatóságnak. [17]
Az ágazati kijelölő hatóság, az illetékes hivatásos katasztrófavédelmi szerv szakhatósági ál-
lásfoglalására figyelemmel határozatban dönt a nemzeti létfontosságú rendszerelem kijelölése
tárgyában. A kijelölés feltétele az, hogy az ágazati kritériumok és a horizontális kritériumok

közül legalább egy bekövetkezésének lehetősége fennáll.
A kijelölő határozat rendelkezik:

a kijelölésről,
a kijelölt rendszerelem nyilvántartásba vételéről,
az üzemeltetői biztonsági terv készítésének kötelezettségéről,
a biztonsági összekötő személy foglalkoztatásáról,
a hálózatbiztonsági központba való bekötésről, továbbá
egyéb feltételeket határozhat meg a létfontosságú rendszerelem védelme érdekében.
[17]
Az üzemeltetői biztonsági tervkészítési kötelezettségeket az ágazati kijelölő hatóság hatá-

rozatban állapítja meg.
A terv tartalmazza:
a rendszerelem általános bemutatását (szervezet, rendszerelemek, védelmi tervezés);
a rendszerelem környezetének bemutatását (érintett terület jellemzése lakossági, létesít-
ménybeli, környezeti, gazdálkodási szempontok szerint);
a létfontosságú rendszerelem bemutatását (alternatívák, helyreállítás, karbantartás/
javítás, tájékoztatás, vezetési pont, kimenekítés, mentés, monitoring, humán/fizikai/
IT biztonság);
a kockázatok azonosítását és értékelését (potenciális sérülések, érintett környezet);
a kockázatkezelés rendjét (kockázati értékekhez kapcsolódó beavatkozási szintek és a
kezelésre vonatkozó szabályok, eljárások, intézkedések);
a védelmi eszközrendszer leírását (értesítési és kommunikációs rendszer, döntéstámo-
gató rendszer, védőeszközök, bevonható erők, alternatívák, rendkívüli eseménykor
értesítendő személyek).
A biztonsági összekötő személy képesítési követelményei tekintetében a végrehajtási rende-

let a műszaki, a védelmi igazgatási, a katasztrófavédelmi és a rendészeti ismereteket preferálja.
A biztonsági összekötő személynek, az adott ágazatnak megfelelő szakirányú végzett-
séggel kell rendelkeznie. A biztonsági összekötő személynek, az adott ágazatnak megfelelő
szakirányú végzettség mellett rendelkeznie kell védelmi igazgatási vagy rendészeti igazgatási
szakon szerzett felsőfokú végzettséggel; tűzvédelmi, iparbiztonsági, polgári védelmi szakmai
irányú rendészeti szervezői szakképesítéssel, vagy ezzel egyenértékű végzettséggel; iparbiz-
tonsági szaktanfolyami végzettséggel; iparbiztonsági szakon szerzett felsőfokú végzettséggel,
vagy a katasztrófavédelem hivatásos szerveinél legalább 5 év iparbiztonsági szakterületen
szerzett gyakorlattal.
2023. július 1-ét követően a biztonsági összekötő személynek, az adott ágazatnak megfe-
lelő szakirányú végzettség mellett rendelkeznie kell iparbiztonsági szakon szerzett felsőfokú
végzettséggel, vagy a katasztrófavédelem hivatásos szerveinél legalább 5 év iparbiztonsági
szakterületen szerzett gyakorlattal. [16] Az iparbiztonsági végzettséget a 2012. január 1-én
létrehozott Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katasztrófavédelmi Intézeténél 2013. évben
először indított katasztrófavédelmi alapszak iparbiztonsági szakirányán lehet megszerezni.
A szabályozás meghatározza továbbá az üzemeltetői biztonsági terv követelményeit, az

ellenőrzés egyes szabályait, a rendkívüli esemény során követendő általános eljárási szabályo-
kat, az üzemeltetővel szemben kiszabható közigazgatási bírság összegét.
Az azonosítási jelentést az üzemeltetőnek első alkalommal a végrehajtási kormányrendelet
hatálybalépést követő 180 napon belül kell benyújtania.
A szabályozás a kritikus infrastruktúra-védelem területén a katasztrófavédelem részére
elsődleges felelősségi köröket határozott meg, amelyek:
szakhatósági feladatok ellátása valamennyi szektor esetében a horizontális kritériumok
vizsgálata érdekében;
létfontosságú rendszerek és létesítmények nyilvántartó hatósága;
javaslattevő hatóság a feladatkörében rendelt szektor esetében;
hatósági ellenőrzések koordinálása;
nemzetközi kapcsolattartó ponti (CIP POC) feladatkör. [15]
Az ún. koordinált ellenőrzések tartására és az európai és nemzeti létfontosságú rendsze-

relemekre vonatkozó nyilvántartás vezetésére a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi
zerve (BM OKF) kapott jogosultságot. A végrehajtási rendelet a BM OKF-et bizonyos szem-
pontok – így közrend, közbiztonság, lakosságvédelem, alkotmányvédelem, nemzetbiztonság,
terrorelhárítás – tekintetében javaslattevő hatóságként is kijelöli. [15]
A hálózatbiztonsággal kapcsolatos szabályokat az állami és önkormányzati szervek elektronikus
információbiztonságáról szóló 2013. évi L. törvény (Ibtv.) határozza meg. Az Ibtv. és végrehajtási
rendeletei alapján történik az elektronikus információs rendszerelemek biztonsági osztálya
sorolása, a biztonsági szint megállapítása, ellenőrzése és a kapcsolatos hatósági döntéshozatal.
A biztonsági osztályba sorolás a bizalmasság, a sértetlenség és a rendelkezésre állás szempont-
jából történik. A biztonsági osztályokhoz meghatározott követelményrendszer társul, ame-
lyet az adminisztratív, a fizikai és a logikai védelem terén kell teljesíteni. A biztonsági szintbe
sorolás célja a kockázatokkal arányos, költséghatékony védelem kialakítása az elektronikus
információs rendszerek védelmére való felkészültség alapján. Az elektronikus információs
rendszerrel rendelkező szervezet/szervezeti egység biztonsági szintje a szervezet biztonsági
menedzsmentjének fejlettségét, érettségét méri.
Az Ibtv. szerinti állami és önkormányzati szervek kivételével, az Lrtv. alapján kijelölt rend-
szerelemek elektronikus információs rendszerei esetében a hatósági feladatokat, a biztonsági
felügyeletet a hivatásos katasztrófavédelem (BM OKF) látja el.
A vonatkozó rendelet 21 alapján valamennyi kijelölt létfontosságú rendszerelem és alapvető
szolgáltatást nyújtó, valamint a bejelentésköteles szolgáltatók esetében az eseménykezelési
jogkört a Nemzetbiztonsági Szakszolgálathoz delegálta 2019. január 1-től.
Az európai kritikus infrastruktúra védelmével kapcsolatos ügyekben a nemzeti kapcso-
lattartó és koordinációs feladatokat – mint ECIP kapcsolattartó pont – a belügyminiszter
látja el. A belügyminiszter ellátja továbbá a polgári válságkezelési, a katasztrófavédelmi és a
kritikus infrastruktúra védelmi feladatok kormányzati koordinációját, illetve előkészíti külö-
nösen az infrastruktúra kritikus elemeivel kapcsolatos feladatokról szóló jogszabályokat. [15]
Az eseménykezelő központok feladat- és hatásköréről, valamint a biztonsági események kezelésének és

21
műszaki vizsgálatának, továbbá a sérülékenység vizsgálat lefolytatásának szabályairól szóló 271/2018. (XII. 20.)
Korm. rendelet.
Az Lrtv. felhatalmazó rendelkezéseire tekintettel az azonosítási, kijelölési és a hatósági

ellenőrzés ágazatokra vonatkozó különös szabályait, valamint az ágazati kritériumokat külön
ágazati kormányrendeletek állapítják meg.
2018. december végéig a következő ágazati szabályozás került elfogadásra:
360/2013. (X. 11.) Korm. rendelet az energetikai létfontosságú rendszerek és létesít-
mények azonosításáról, kijelöléséről és védelméről;
512/2013. (XII. 29.) Korm. rendelet az egyes rendvédelmi szervek létfontosságú rend-
szerei és létesítményei azonosításáról, kijelöléséről és védelméről, valamint a Rendőrség
szerveiről és a Rendőrség szerveinek feladat- és hatásköréről szóló 329/2007. (XII. 13.)
Korm. rendelet módosításáról;
540/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet a létfontosságú agrárgazdasági rendszerelemek és
létesítmények azonosításáról, kijelöléséről és védelméről;
541/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet a létfontosságú vízgazdálkodási rendszerelemek
és vízilétesítmények azonosításáról, kijelöléséről és védelméről;
246/2015. (IX. 8.) Korm. rendelet az egészségügyi létfontosságú rendszerek és létesít-
mények azonosításáról, kijelöléséről és védelméről;
330/2015. (XI. 10.) Korm. rendelet a pénzügyi ágazathoz tartozó létfontosságú rend-
szerek és létesítmények azonosításáról, kijelöléséről és védelméről;
359/2015. (XII. 2.) Korm. rendelet a honvédelmi létfontosságú rendszerelemek azono-
sításáról, kijelöléséről és védelméről;
249/2017. (IX. 5.) Korm. rendelet az infokommunikációs technológiák ágazathoz
kapcsolódó létfontosságú rendszerek és létesítmények azonosításáról, kijelöléséről és
védelméről;
A felsorolt rendeletek már hatályosak és megkezdődött az üzemeltetői feladatok teljesítésé-

nek időszaka. A végrehajtási rendeletek főként az adott szektorra jellemző ágazati azonosítási
kritériumokat jelenítik meg. Ezen túl a biztonsági összekötő személy képzettségére, az üze-
meltetői biztonsági terv tartalmára vonatkozóan adnak meg részletszabályokat. A közlekedés
és a társadalombiztosítás ágazat tekintetében a végrehajtási kormányrendeletek még szabályo-
zási szakaszban vannak.
EGÉSZSÉGÜGYI LÉTFONTOSSÁGÚ RENDSZEREK ÉS LÉTESÍTMÉNYEK

VÉDELME
Az Lrtv. felhatalmazása alapján a vonatkozó rendelet 22 szabályozza az egészségügyi ága-

zathoz tartozó rendszerelemek védelmével kapcsolatos eljárásokat és feladatok ellátási rendjét.
[18]
Az Lrtv.-ben nevesített javaslattévő hatóságok az egészségügyi ágazatban a következők:
az egészségügyi alágazat és az aktív fekvőbeteg-ellátás esetében az Állami Egészség-
ügyi Ellátó Központ,
a mentésirányítás esetében az Országos Mentőszolgálat,
22
Az egészségügyi létfontosságú rendszerek és létesítmények azonosításáról, kijelöléséről és védelméről szóló
246/2015. (IX. 8.) Korm. rendelet.
az egészségügyi tartalékok vonatkozásában az Állami Egészségügyi Ellátó Központ,

a vérkészletek vonatkozásában az Országos Vérellátó Szolgálat,
a magas biztonsági szintű biológiai laboratóriumok esetében az országos tiszti főorvos,
az egészségbiztosítás informatikai rendszere esetében a Nemzeti Egészségbiztosítási
Alapkezelő,
a gyógyszer-nagykereskedelem esetében az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-
egészségügyi Intézet.
Az ágazati kijelölő hatósági feladatokat az egészségügyért felelős miniszter látja el, akit
a fentiekben felsorolt szakterületek felügyeletéért felelős államtitkár által delegált tagokból
összeállított döntéselőkészítő bizottság segít. Az európai és nemzeti szintű rendszerelemek
kijelölési kritériumait a következő táblázat részletezi. [18]
3.1. táblázat  Az egészségügyi ágazat európai és nemzeti

azonosítási kritériumai [18]
Alágazat Európai szintű rendszerelem Nemzeti rendszerelem

megnevezése kijelölési kritérium kijelölési kritériumai
Legalább 400 aktív ággyal rendelkezik, vagy a
Amely legalább 1500 aktív ággyal rendelkezik,
Aktív fekvő- területi ellátási kötelezettségébe tartozók létszáma
vagy amely területi ellátási kötelezettségébe
beteg-ellátó, eléri vagy meghaladja az 1,5 millió főt, és kiesése
tartozók létszáma eléri vagy meghaladja a
illetve annak esetén a legközelebbi kórház közúton 45 percen
3 millió főt, és kiesése esetén a legközelebbi
telephelye belül nem közelíthető meg az ellátottak által, vagy
kórház közúton 90 percen belül nem közelít-
(kórház) a kórház működésének folyamatos fenntartásához
hető meg az ellátottak által.
egészségpolitikai érdek fűződik.
Ahonnan legalább három megyére, illetve

Mentésirányí- Ahonnan legalább egy megyére vagy a fővárosra
a fővárosra kiterjedően irányítják a mentési
tási központ kiterjedően irányítják a mentési tevékenységet.
tevékenységet.
Azt a nyilvántartási rendszert, amelynek kiesése a

normál működési rendet legalább 24 óráig lehe-
tetlenné teszi vagy helyreállítása legalább 48 óráig
tart, minden olyan raktárt vagy tárolókapacitást,
Állami ahol az állami egészségügyi tartalék összértékének
A határon átnyúló egészségügyi veszélyek
Egészségügyi legalább 10%-a található és az állami egészségügyi
kezelésére szolgáló készletelem.
Tartalék tartalékkal való gazdálkodás szabályairól szóló ren-
deletben meghatározott orvostechnikai eszköz- és
gyógyszernormák egyes tételei készletmennyisé-
gének 50%-át meghaladó mennyiséget tartalmazó
raktárakat.
Az országos vér- és transzfuziológiai készletek
nyilvántartási rendszere, ha annak kiesése a
Az országos vér- és transzfuziológiai készletek
hazai tevékenységellátást legalább 7 napra
nyilvántartási rendszerét és a tároláshoz, illetve a
ellehetetleníti. A vérkészletek tekintetében
véradáshoz szükséges infrastruktúraelemeket,
Vérkészletek a tároláshoz, illetve a véradáshoz szükséges
ha ezek megsérülése 3 napos vagy annál hosszabb
infrastruktúra-elem, ha ezen elem megsérü-
ideig tartó fennakadást jelentene az országos
lése 5 napos vagy annál hosszabb ideig tartó
vérellátó rendszerben.
fennakadást jelentene az országos vérellátó
rendszerben.
Alágazat Európai szintű rendszerelem Nemzeti rendszerelem

megnevezése kijelölési kritérium kijelölési kritériumai
Azon laboratóriumokat, amelyekben rendszeresen
tárolnak, feldolgoznak vagy vizsgálnak közepes
Amelyekben rendszeresen tárolnak, feldol-
biztonsági szintű vagy magas biztonsági szintű
goznak vagy vizsgálnak magas biztonsági
mikrobiológiai vagy egyéb biológiai anyagot,
Laboratóriu- szintű mikrobiológiai vagy egyéb biológiai
valamint toxint, vagy ehhez a tevékenységhez
mok anyagot, valamint toxint, vagy ehhez a tevé-
műszaki-technológiai támogatást nyújtanak, és az
kenységhez műszaki-technológiai támoga-
egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szüksé-
tást nyújtanak.
ges szakmai minimumfeltételekről szóló rendelet
szerint kijelölt referencialaboratóriumokat.
Amelyek kiesése során a rendszer egészének
bizalmassága, sértetlensége vagy rendelkezésre
Az egészségbiztosítás azon informatikai rend-
állása sérül és ez olyan mértékű üzemzavart ered-
szerei, amelyek kiesése során a rendszer bizal-
ményez, amelynek az elhárítása legalább 48 órát
Az egész- massága, sértetlensége vagy rendelkezésre
vesz igénybe, vagy amely következményeinek az
ségbiztosítás állása sérül és ez olyan mértékű üzemzavart
elhárítása és az üzemszerű működés helyreállítása
informatikai eredményez, amelynek az elhárítása vagy az
legalább 48 órát vesz igénybe, függetlenül attól,
rendszerei üzemszerű működés helyreállítása legalább
hogy az üzemzavar mennyi ideig állt fenn, amelyek
48 órát vesz igénybe, és amely legalább
központi szolgáltatást biztosító rendszerelemeinek
3 millió ellátottat hátrányosan érint.
és az üzemszerű működésnek a helyreállítása lega-
lább 72 óráig tart.
Gyógyszerforgalmazásra vonatkozó piaci Amelyek gyógyszerforgalmazásra vonatkozó piaci
részesedése az éves árbevétel alapján Ma- részesedése az éves árbevétel alapján Magyaror-
Gyógy- gyarországon meghaladja szágon meghaladja
szer-nagyke- – a gyógyszertári kiszállítások esetében a a) gyógyszertári kiszállítások esetében a 15%-ot
reskedelmi 30%-ot vagy vagy
tevékenységet – fekvőbeteg-szakellátást végző gyógyinté- b)
fekvőbeteg-szakellátást végző gyógyintézet
végző zet esetében a 30%-ot. esetében a 15%-ot.
gazdálkodó Országos lefedettséget biztosító logiszti- Országos lefedettséget biztosító logisztikával
szervezet kával rendelkezik és forgalmazási területén rendelkezik és forgalmazási területén a felhasz-
a felhasználók igényének megfelelő teljes nálók igényének megfelelő teljes gyógyszerkört
gyógyszerkört forgalmazza. forgalmazza.
Az egészségügyi intézmények egészségügyi válsághelyzeti terveinek tartalmi követelményeiről,

valamint egyes egészségügyi tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról szóló 43/2014. (VIII. 19.)
EMMI rendelet [19] különleges szabályokat fogalmaz meg az Üzemeltetői Biztonsági Tervvel
(ÜBT) kapcsolatban, amelyek a következők:
Kórház esetében az ÜBT tartalmazza a következő részterveket:

a közművek kiváltására, alternatív működtetésére vonatkozó tervet,
a szükséges, elengedhetetlen szolgáltatások biztosítására vonatkozó tervet,
az élelmezési tervet,
a gyógyszerek, az egészségügyi fogyóeszközök, a vér- és vérkészítmények pótlási tervét
a kommunikációs tervet.
Laboratórium esetében az ÜBT tartalmazza a következő részterveket:

a mikrobiológiai vagy egyéb biológiai anyag, valamint toxin kijutása esetén alkalma-
zandó válságtervet és
a beléptetés regisztrálására, az illetéktelen személy belépésének megakadályozására
vonatkozó tervet.
Gyógyszer-nagykereskedő esetén az ÜBT tartalmazza a következő részterveket:

közművek kiváltására, alternatív működtetésére vonatkozó tervet,
a szükséges, elengedhetetlen kiszállítások biztosítására vonatkozó tervet,
az alternatív logisztikai tervet (igénybe vehető járművek),
a gyógyszerek utánpótlási tervét és
a kommunikációs tervet. [18]
3.3. Üzembiztonsági és egészségügyi válsághelyzeti

tervezés
BEVEZETÉS
Az egészségügyi létfontosságú rendszerelemek esetében fennálló üzemeltetői biztonsági

tervezési feladatok és az egészségügyi válsághelyzeti tervezési feladatok egymáshoz és magá-
hoz a rendkívüli eseményhez fűződő viszonyainak megértéséhez az ún. kritikus infrastruk-
túra eseményciklus áttekintésével, értelmezésével juthatunk el (3.6. ábra).
üzemeltetői rendkívüli vészhelyzeti/

biztonsági terv esemény válsághelyzeti
terv
- tervezés - figyelmeztetés
- üzemeltetés - jelzés - tovább-
- analízis - érzékelés üzemeltetés
- beavatkozások, - kárenyhítés
javítások - kárfelszámolás
- helyreállítás
3.6. ábra  Kritikus infrastruktúra eseményciklus

Mészáros István, 2019
Mint az az ábrából is látszik, a tervkészítés időszakait alapvetően a rendkívüli esemény

előtti és utáni időszakra bonthatjuk. Míg a mikor készítjük ezeket a terveket kérdésre egyér-
telműen a rendkívüli esemény előtt a válasz, addig a mikorra tervezünk kérdésnél már meg-
jelenik az említett kettősség.
A rendkívüli esemény előtti időszak tervezési feladatai tehát, az üzemeltetői biztonsági
tervezésen keresztül kiterjednek a rendkívüli eseményt megelőzendően követendő üzemel-
tetői magatartásra, szervezési feladatokra, illetve ezen folyamatok kockázatainak folyamatos
mérésére, értékelésére és már az üzemeltetői biztonsági tervezésen kívül, az adott szervezet
ügyrendjének megfelelő beavatkozásokra is. Ebben az időszakban szükséges megalkotnunk a
külső vagy belső indíttatású rendkívüli esemény során, illetve bekövetkezése után az esemény
kezeléséhez, a kár elhárításához, mérsékléséhez és a helyreállításhoz, illetve az ezek melletti
továbbüzemeltetéshez szükséges magatartásokra, szervezési feladatokra vonatkozó terveket
is.
Ezek a tervezési feladatok a végrehajtásban, hatósági felügyeletben, különböző irányítási

jogkörökben megjelenő közreműködőkkel, az ő terveikkel, szabályzataikkal és magával a
jogrendszerrel egy keretrendszert alkotnak. Ezt a keretrendszert, szereplőit, alapfeladatait és
a meghatározó szabályozó eszközöket szemlélteti az 3.1. sz. függelékben található sematikus
ábra.
Míg az üzemeltetői biztonsági tervet vagy észrevétlenül, az annak megállapításából szár-
maztatott intézkedéseket a napi ügymenet során alkalmazzuk (pl. kritikus rendszerelemek
tervszerű megelőző karbantartása, üzemeltetői napló vezetése egy-egy orvostechnikai műszer
alkalmazása során, többszintű felhasználói bejelentkezés az ESZT-t kezelő számítógépre, havi
jelszócsere stb.), addig az egészségügyi válsághelyzeti terv alkalmazása – szerencsés esetben
– nem fordul elő egy átlagos praxisban.
Éppen ezért a válsághelyzeti terv végrehajtását gyakoroltatni kell. Egy-egy ilyen nagysza-
bású gyakorlatot és értékelését mutatják be a 3.2. és 3.3. sz. függelékekben található feljegyzések.
A gyakorlatok célja nemcsak az állomány által végzendő feladatok begyakoroltatása, ha-
nem a tervek hiányosságainak, gyenge pontjainak kiszűrése és még fontosabb: a korrigálás.
A gyakorlatok során feltárt hibák nem kerülnek emberéletbe, nem okoznak anyagi kárt, azok
után nem a felelőskeresés a feladat, hanem a hibák kijavítása, hiszen a legtöbb esetben a
tervkészítő sem rendelkezik válsághelyzeti gyakorlattal.
Tisztázni szükséges, hogy a tervezés szükségszerű és elengedhetetlen, nemcsak jogsza-
bályi kötelezettség. A vezetői sérthetetlenség, mindenhez értés, a kompetenciák túlbecsülése
válsághelyzeti tapasztalat nélkül, az „eddig is megoldottam, most is megfogom” mentalitás
általában fatalitásba torkollik. Szuperhősök nincsenek.
A válsághelyzeti egészségügyi ellátás szervezése és végrehajtása csak körülményeiben kü-
lönbözik az üzemszerű egészségügyi ellátás szervezésétől és végrehajtásától. Mindkét feladat
csapatmunka, mely túlmutat az egészségügyi dolgozókon. Ebbe a csapatmunkába tartozik az
épület üzemeltetését, védelmét ellátó szervezet, a munka-, tűzvédelmi szervezet, a gazdasági
és humánerőforrás szakterületek munkatársai, az egyéb külső és belső szolgáltatók és a kü-
lönböző felügyeleti, hatósági szervek megelőzési és beavatkozó szervezeteinek képviselői is.
Éppen ezért a tervezési feladat sem csak egyikük feladata, hanem közös, de legalábbis egymás
valós képességeit, folyamatait, a folyamatok kapcsolódási pontjait figyelembe vevő komplex
feladat.
A gyakorlati tapasztalatok és a fent leírtak alapján a hatékony válsághelyzeti tervezés mód-

szertanának alapkövei a következők:
Célok meghatározása;
Felelős kijelölése;
Erő-eszköz felmérés: az állomány valós képességeinek, a valóban rendelkezésre álló
eszközöknek a felmérése;
A válsághelyzeti feladatokban résztvevő állomány „reflexszerű” reakcióinak felmérése
egy-egy eseménytípus/részterv/részfeladat kapcsán. Hiszen a kevés és szűkkörű begya-
koroltatási és alkalmazási lehetőség miatt nincs értelme olyan magatartásokra tervezni,
amit az állomány nem tud készségszinten alkalmazni.
A valós erő-, eszköz- és időszükséglet meghatározására raj szintű próbák végrehajtása;
A hibás reflexek kiszűrése, javítása, a követendő magatartások, intézkedések rendsze-

rezése, ez alapján a folyamatok összekapcsolása, az intézmény adott tervének összeál-
lítása;
A végrehajtó rajok, a végrehajtás szempontjából észszerű keretek közé behatárolható
szervezeti egységek számára a feladatok visszaigazolása, számukra feldolgozható mó-
don. Tehát nem a komplett, százoldalas terv átnyújtása, hanem a következők világos
meghatározása egységenként:
zz Kitől kaphat feladatot;
zz Kinek adhat feladatot;
zz Kinek, mikor, mit kell jelenteni;
zz Az adott eseménytípusnak megfelelő „to do” lista (akár az éles helyzetben is előve-
hető kártya formátumban), melyben javítottuk az esetleges hibás reflexeket, mégis
alapvetően a zsigeri reakciókat követi, hogy a megnövekedett stressz-szint mellett
is legyen egy sorvezető.
ÜZEMELTETŐI BIZTONSÁGI TERVEZÉS
A létfontosságú rendszerelem, mint fogalom azt jelenti, hogy a rendszer – jelen esetben
az egészségügyi ellátórendszer – ezen elemének minden körülmények között működnie kell,
hiszen nélküle a rendszer összeomlik. Ez a kitétel természetesen hatással van a válsághelyzeti
tervezésre, sőt a rendszer más, nem létfontosságú elemeinek tervezésére is, de mindenekelőtt
biztosítani kell a rendszerelem üzemszerű működésének biztonságát, a rendkívüli esemény
bekövetkezésének minimalizálását, illetve egy esetleges rendkívüli esemény befolyásától
mentes működtetést (pl. az üzemeltetési infrastruktúra redundáns elemeivel).
A fejezetben korábban már említett módon, az Üzemeltetői Biztonsági Tervben (további-

akban ÜBT) feltárjuk a létfontosságú rendszerelem működési kockázatait és azok kezelésének
módját.
Belső kockázatok
Az alapfolyamatok megközelíthetők az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szük-

séges szakmai minimumfeltételek (melyeket jogszabály rögzít részletesen) és a létesítmény
üzemeltetési oldaláról is. Az ÜBT készítése során mindkét megközelítési módot szükséges
alkalmazni a valós képességek felmérése érdekében, különös tekintettel arra, hogy a két meg-
közelítés egyes elemei szoros összefüggésben állnak egymással.
Így a minimumfeltételek oldaláról mindenképpen szükséges felmérni és kockázati oldalról

elemezni:
Az egészségügyi szakszemélyzet létszámát,
A szükséges orvostechnikai eszközök számát, karbantartottságát, felhasználásra alkal-
mas voltát;
A gyógyszer-, egészségügyi textília-ellátás és mosatás, illetve élelmezés helyi sajátos-
ságait.
Létesítményüzemeltetési oldalról:
Víz-, elektromos energia-, gáz-, orvosi gáz-, gőzellátás és csatornaszolgáltatás módját,
lehetséges redundanciáit;
A létesítmény és a benne található, üzemeltetésbe bevont eszközök karbantartottságát,
a tervszerű megelőző karbantartás és a hibaelhárítás körülményeit;
Lifteket, illetve egyéb személy- és anyagmozgató eszközöket;
Fentiek meghibásodása esetére vonatkozó terveket;
A veszélyes anyagok kezelésének módját;
A hulladékkezelés módját különös figyelemmel a vegyi és fertőző veszélyes hulladé-
kokra;
A szervezet védelmi típusú szabályzatait (munka-, tűz-, vagyon-, környezet- és polgári
védelmi, informatikai biztonsági), illetve a minőségirányítási rendszer dokumentuma-
inak elérhetőségét, ismertségét, alkalmazhatóságát;
Informatikai és egyéb kommunikációs eszközöket és hálózatokat, illetve azok bizton-
ságát és üzembiztonsági képességeit rendkívüli esemény alkalmával.
A magyarországi egészségügyi ellátórendszer informatikai indíttatású kihívásaiba, az

üzemeltetői biztonsági és válsághelyzeti tervezés ilyetén összefüggéseibe a 3.4. sz. függelékben
szereplő esettanulmány nyújt betekintést.
Külső kockázatok
A külső veszélyeztető tényezők felmérésekor különösen az alábbiak felmérése szükséges.
A kijelölt létfontosságú rendszerelem működési környezetének bemutatása;

zz Földrajzi környezet;
zz A kerület lakosságának létszáma, a népsűrűség eloszlási adatai, hivatalok, közintéz-
mények, szolgáltatások;
A kijelölt létfontosságú rendszerelem működési környezetének természeti eredetű
veszélyeztetettsége;
zz Vízjárással összefüggő veszélyeztetettség (talajvíz, belvíz, árvíz);
zz Geológiai eredetű veszélyeztetettség;
zz Meteorológiai eredetű veszélyeztetettség (jellemző szélirányok is);
A kijelölt létfontosságú rendszerelem működési környezetének civilizációs, ipari és
kommunális eredetű veszélyeztetettsége;
zz Közlekedésből, szállításból fakadó veszélyeztetettség;
zz A lakosság alapvető ellátását és a létfontosságú rendszerelem működését biztosító
szolgáltatások, infrastruktúrák bemutatása, sérülékenysége;
zz A kerület közmű- és energiaellátásának helyzete;
zz Infokommunikációs szolgáltatások, hálózati ellátás;
Egyéb eredetű veszélyek;
zz A kijelölt rendszerelem környezetében található, a működésére befolyással bíró
veszélyes üzemek, gyárak, erőművek;
zz A kerület katasztrófavédelmi osztályba sorolása.
Ezen elemek többségének alapja térképes adatbázis, illetve földrajzi elhelyezkedésük tér-
képen feljelölhető. Célszerű ezt a térképet el is készíteni, akár fóliákkal, hiszen a jelölésekből
egyes tényezők egymásra hatása is könnyebben szemléltethető (pl. közeli üzem elhelyezke-
dése, ahonnan veszélyes anyag szabadulhat ki és a jellemző szélirányok kapcsolata), illetve a
későbbiekben műveleti térképként is használható.
Kockázatértékelés
Fenti elemek megismerése után a működés kockázatait kockázatértékelési módszertan

segítségével szükséges feltárni. Amennyiben a szervezet rendelkezik integrált kockázatkezelési
előírásokkal, szabályzattal, akkor mindenképpen az abban foglalt módszertant érdemes hasz-
nálni, hiszen később a kockázatok kezelése, a menedzsment tájékoztatása során egyértelmű és
más kockázatokkal arányosan rangsorolható lesz a felmérésünk.
Az alábbiakban egy tipikus, hiba alapú kockázatértékelési módszer látható23. Itt a hiba
bekövetkezésének valószínűségét a múltbéli eseményszámból levezető és a hiba által okoz-
ható kárból állapítható meg az intézkedési kényszer mértéke. Jól látszik, hogy egy-egy elem
előfordulása bár alacsony, lehet kockázatos, ha egyszerre nagy kárt képes okozni, illetve kis
károkozással, azonban sűrű előfordulással is átléphető az intézkedési küszöbérték. A küszöb-
érték fogalma azt jelenti, hogy az üzemeltető gondos mérlegelés alapján (ez pl. a küszöbérték
meghatározását is jelenti) az az alatti kockázati tényezőkkel együtt él, arra nem intézkedik.
A kockázatok azonosítása
A múltbéli tapasztalatok alapján a jövőbeni kockázati tényezők felmerülését becsléssel

állapítjuk meg. Az eljárás során számba vesszük a folyamatos működésre hatást gyakorló
kockázati tényezőket.
Az azonosított kockázatokhoz meghatározzuk a bekövetkezés valószínűségét, és a bekö-
vetkezés esetére megbecsüljük az okozott kár hatását.
Az azonosított kockázatok értékelésének mutatói
A kockázat jellemzői:
a) kockázat hatása (KH)
b) kockázat bekövetkezésének valószínűsége (KV)
c) a kockázat értéke (KÉ)
A kockázatok azonosítását követően a kockázat valószínűsége (V) és a kockázat hatása
(H) szerint tételesen értékelni kell azokat, majd az értékelés alapján meg kell határozni a
kockázati értéket (KÉ) az alábbiak szerint:
23
A módszertan forrása a Semmelweis Egyetem kijelölt klinikáinak Üzemeltetői Biztonsági Terve.
A kockázat értéke (KÉ) = kockázat valószínűsége (KV) × kockázat hatása (KH):

KÉ = KV × KH
A kockázat valószínűségének meghatározása (KV):
A becslést egyedi események esetén az előfordulás gyakorisága vagy a kockázati esemény

előfordulási valószínűségi %-a (kockázat gyakorisága az esemény gyakoriságához viszonyítva)
szerint végezzük el.
3.2. táblázat  A kockázat valószínűségének lehetséges értékei24
KV ÉRTÉKE ESEMÉNY GYAKORISÁGA ELŐFORDULÁS VALÓSZÍNŰSÉGE

1 1 évnél ritkább 0,01 % alatt
2 évente 0,01-0,1%
3 havonta 0,1-1%
4 hetente 1-10%
5 naponta 10% felett
A kockázat hatásának meghatározása (KH):
3.3. táblázat  A kockázat hatásának lehetséges értékei25
KH ÉRTÉKE HATÁS LEÍRÁSA

kis munkával, alacsony költséggel helyreállítható, jogszabályt nem sértő, munkavégzést
1
nehezíti, de nem akadályozza
többlet erőforrás bevonását igényli, de a funkciók ellátását nem akadályozza meg,
2
munkavégzést nehezíti
3 egyes határidők, követelmények nem teljesülnek, anyagi károkat okozhat
4 kárt okoz (akár anyagit is), funkció ellátását akadályozza, a szervezet hírnevét befolyásolja
jelentős (akár anyagi) kárt okoz, alapfunkció nem működik, a szervezet hírnevét súlyosan
5
befolyásolja, a szervezet elleni jogi lépések, perek indulhatnak
Forrás: A Semmelweis Egyetem kijelölt klinikáinak Üzemeltetői Biztonsági Terve.

24
Forrás: A Semmelweis Egyetem kijelölt klinikáinak Üzemeltetői Biztonsági Terve.

25
Elfogadható kockázati szint (tűréshatár) meghatározása
A kockázati tűréshatárt a sorba rendezett kockázati értékek (KÉ) alapján kell meghatá-
rozni, amely során a kockázatokat két csoportba kell osztani:
nem elfogadható kockázatok (a KÉ kockázati tűréshatár feletti kockázatok, amennyi-
ben felmerülnek) – minden ilyen esetben kockázatcsökkentő intézkedésről kell dönteni;
elfogadható, szinten tartható kockázatok (a KÉ kockázati tűréshatár alatti kockázatok)
– a kockázatokat és a megtett intézkedéseket felügyelet alatt kell tartani azért, hogy a
kockázat ne növekedjen, de új intézkedést nem kötelező alkalmazni a kezelésükre.
A bemutatott módszertant alkalmazó egyik szervezet által alkalmazott kockázati tű-

réshatár: KÉ: = 15. Megváltoztatásáról a belső működési kockázatok felülvizsgálatához
kapcsolódó előterjesztés készítésekor a vonatkozó javaslat elfogadásával vagy módosításával
a szervezet vezetője dönthet.
Kockázati reakciók
A feltárt kockázattal kapcsolatos reakciókat az elfogadhatónak ítélt kockázati szint megha-

tározásával együtt kell eldönteni.
A négy alapvető kockázatkezelési stratégia:

a) a kockázat elviselése,
b) kockázat kezelése,
c) kockázat átadása,
d) kockázatos tevékenység befejezése.
Tekintettel arra, hogy egy szervezetnél természetesen több típusú és mértékű kockázat
merül fel, valamint az arra adható reakciók is függenek a kockázat típusától, a szervezet
képességeitől az adott témában, így egy szervezeten belül kockázatoként különböző kocká-
zatkezelési stratégiák jelennek meg egymással párhuzamosan.
A kockázat elviselése
Amennyiben a kockázat mértéke a szervezet által alkalmazott kockázati tűréshatárán belül

marad, illetve ha azt a bevezetett működési rend, belső kontrollrendszer a napi működése
során automatikusan kezeli (pl. a folyamatba épített ellenőrzés, illetve a vezetői ellenőrzés
keretében), nincs szükség külön beavatkozásra.
Irányadó, hogy a szervezet elviseli a kockázatot, amennyiben a kockázat elhárításának
becsült költsége magasabb az elhárításból eredő várható haszonnál.
Amennyiben a kockázatok felméréséért és kezeléséért felelős vezető rajta kívül álló okok
miatt nem tudja a rendelkezésére álló eszközökkel, saját maga eredményesen kezelni az azono-
sított, tűréshatár feletti kockázatok egy részét, akkor ezeket a kockázatokat a kockázatkezelés
során a szervezet elviselheti, illetve elfogadhatja, ilyenkor nem tesz intézkedéseket a kockázat
csökkentésére. Ennek okai az alábbiak lehetnek: a kockázatkezelés külső jogi, személyi, tech-
nikai akadályokba, idő-, illetve anyagi korlátba ütközik, vagy a szervezet kialakult működési
rendjében az adott kockázat hatásának kiküszöbölése vagy csökkentése többe kerülne, mint a
kockázatos tevékenységből származó lehetséges kár.
Amennyiben a kockázatok felméréséért és kezeléséért felelős vezető a kockázat elfogadása
mellett dönt – ha az lehetséges –, meg kell fogalmazni a kockázati tényező bekövetkezési
hatásai csökkentését célzó feladatokat.
A kockázat kezelése
A legmegfelelőbb, ha a szervezet a legtöbb kockázat esetében a kockázatok szervezeti

intézkedésekkel történő kezelését alkalmazza, mert a kockázatos tevékenységek (folyamatok)
az esetek túlnyomó részében nem szüntethetők meg és nem háríthatók át.
A kockázat átadása
Ebben az esetben a kockázat bekövetkezésének valószínűsége nem csökken, hatása nem

változik, azonban a kockázatviselő személye módosul. Példa: biztosítás kötése, esetleg a tevé-
kenység olyan partnernek történő átadása, aki felkészült a kockázat kezelésére.
A kockázatos tevékenység befejezése
Egyes kockázatok nem csökkenthetők elfogadható szintre, csak megszüntethetők az adott

tevékenység megszüntetésével, azonban ez a kockázatkezelési stratégia egy egészségügyi
szolgáltatóra vonatkozóan nem, vagy nagyon korlátozottan értelmezhető.
3.4. Egészségügyi válsághelyzeti tervezés

Az Egészségügyi Válsághelyzeti Terv (EVT) tartalmi és formai elemeit jogszabály ha-
tározza meg. Az EVT tulajdonképpen egy tervrendszer, ami egy alaptervből és tizennégy
résztervből áll. Szintén jogszabály határozza meg, hogy kórház/mátrixkórház/szakkórház/
országos gyógyintézet/országos társ-gyógyintézet/klinika/krónikus kórház, rendelőintézeti
szakrendelő/nappali kórház, illetve ápolási intézet tekintetében melyek elkészítése kötelező.
A felépítést, a megértést és nyilvánvalóan az alkalmazást megkönnyítendő, a tervek cso-

portosíthatók négy kategóriába. Ezek a kategóriák a következők:
Alapinformációk és a készenlét elérése;
Reagálás az adott szervezetet ért rendkívüli eseményre;
Reagálás máshol lezajlott rendkívüli eseményre, a szolgáltatás kiterjesztése;
Kiszolgáló folyamatok működtetése.
A tervek életbeléptetése, alkalmazása külön-külön, illetve a lezajló esemény természetétől

függő, különböző permutációkban egyszerre is történhet. Az alábbiakban bemutatásra kerül-
nek a tervek, azok célja és gyakorlati iránymutatások.
ALAPTERV
Az alapterv tulajdonképpen az intézmény és a működési környezetének bemutatása, szám-

vetés az alapvetően rendelkezésre álló erőkről és eszközökről.
Ezen túl az alapterv tartalmazza az azonosított veszélyeztető körülményeket is és nem
utolsó sorban az intézmény válsághelyzeti működésének alapköveit: a válsághelyzeti irányítás
szervezetrendszerét, a vezetés alapvető kapcsolatait, feladat- és felelősségi köreit.
Tekintettel arra, hogy a fent leírtak az alapjai minden további intézkedésnek, elengedhe-
tetlen, hogy ez a terv racionális legyen és valós képet fessen az intézmény képességeiről. Ha
adott esetben nem felelünk meg valamilyen elvárásnak (pl. a szakdolgozói állomány létszáma
az előírt minimumfeltételek alatt van), ezekben a tervekben akkor is a meglévő állapotot kell
feltüntetni, hiszen ha egy adott beavatkozás során derül ki, hogy nem vagyunk képesek azt
végrehajtani, akkor ott, az, már akár emberéletekbe is kerülhet. Ilyen esetben, ha a hibát
továbbra sem tudjuk kijavítani, akkor az intézkedéseket a meglévő képességeink alapján kell
tervezni a résztervekben. Ezen túl, tekintettel a terv jóváhagyási folyamataira, egyben tájé-
koztatjuk is a felettes szervet a képességeinkről, melynek javításában, saját irányítási, tervezési
(akár válsághelyzeti tervezési, amennyiben a hiba békeidőben nem igényel javítást, vagy nem
javítható) jogkörében el tud járni.
RIASZTÁSI, BERENDELÉSI TERV
A terv célja a készenlét eléréséhez szükséges személyi állomány biztosításának tervezése,

mely történhet normál munkaidőben és normál munkaidőn kívüli időszakban (pl. ügyelet,
hétvége, ünnepnap).
A terv név-, cím- és elérhetőségi jegyzéket tartalmaz, éppen ezért kezelése, tárolása során
az adatvédelmi előírásokra különös tekintettel kell eljárni.
Fontos, hogy a terv készítése során a megfelelő redundanciákat építsük be a riasztás (tele-
fon, email, futár) és a bejuttatás (saját gépjármű, taxi, tömegközlekedés, szervezett szállítás)
módjai tekintetében egyaránt, a normaidőket ezek figyelembevételével határozzuk meg.
Kapcsolódó terv lehet gépjárművel történő szállítás esetén a szállítási terv.
KITELEPÍTÉSI TERV
A terv célja, hogy az intézményt ért károsodás esetén a működés, az egészségügyi ellátó
tevékenység szervezetten, viszonylag rövid időn belül áttelepíthető és folytatható legyen.
A tervet több változatban kell készíteni, annak megfelelően, hogy a kitelepítést milyen
jellegű havária iníciálja. Érthető, hogy a rendkívüli esemény lefolyása, mely károsítja a
létesítményt, egyben annak elhagyására is jelentős befolyással van. Ennek megfelelően az
azonosított környezeti kockázatok, így veszélyes üzemek, földrajzi, meteorológiai, geológiai

hatások tekintetében egyaránt szükséges végiggondolni, hogy a károsító hatás mellett hogyan
tudjuk az intézményt a további működtetés felesleges kockáztatása nélkül áttelepíteni más
létesítménybe.
A befogadó létesítményt az illetékes megyei vagy fővárosvédelmi bizottság jelöli ki, mely
kijelölés alapján a konkrét létesítményre történik a tervezés.
A kitelepítés az Országos Mentőszolgálattal szoros együttműködésben történik, az átszál-
lításra lehetőség szerint csak azon betegek esetében kell, hogy sor kerüljön, akik feltétlenül
további ellátásra szorulnak. A rendkívüli esemény természetét és egyéb károsító hatásait
figyelembe véve, lehetőség szerint a nem feltétlenül kórházi ápolásra szoruló betegeket ottho-
nukba kell bocsátani, melynek rendjét szintén tervezni kell.
Kapcsolódó tervek lehetnek: Riasztási, berendelési terv, Élelmezési terv, Szállítási terv.
KIMENEKÍTÉSI TERV
A Kitelepítési tervvel szemben, ebben a tervben nem a működés áttelepítéssel történő

fenntartása kerül fókuszba, hanem a létesítmény biztonságos elhagyása, melyre gyorsabb
lefolyású, intenzívebb hatású rendkívüli események adhatnak okot, mint például egy kiterjedt
tűzeset. A Kimenekítés terv tehát felfogható akár egy fekvőbeteg-ellátó intézmény kibővített
Tűzriadó tervének is.
A terv készítése során különös figyelmet kell fordítani az épület műszaki adottságaira,
a tűzszakaszokra, átmeneti védett terekre, biztonsági felvonókra és ezzel párhuzamosan a
létesítményben megtalálható szakmákra és specifikumaira, így például a beteggel együtt
mentendő eszközökre. Ezek együtt jelentősen befolyásolják a kimenekítés sorrendjét, egy-
másra épülését és szakaszolását.
Első hallásra abszurdnak tűnhet, de egy százéves kórházépület infrastruktúráján, egy tűz-
szakaszok nélküli létesítményben az intenzív, illetve neonatális/perinatális intenzív egységek
kimenekítése során a jelen könyvben részletesen tárgyalt, kompromisszumos medicina alkal-
mazására is rákényszerülhet az egészségügyi személyzet. Ennek kiküszöbölése, a kockázatok
beazonosítása és értékelése mentén többek között az üzemeltetői biztonsági tervezés feladata
is (lásd bővebben a 3.3. sz. függelékben).
Kapcsolódó tervek lehetnek: Riasztási, berendelési terv, Élelmezési terv, Szállítási terv.
ELZÁRKÓZÁSI TERV
A terv célja egy, az intézményen kívül bekövetkező, de a létesítményre káros hatással lévő
rendkívüli esemény befolyásának megakadályozása, csökkentése helyben maradással. Ez álta-
lában olyan esetben fordulhat elő, amikor a rendkívüli esemény káros hatásai megnehezítik
vagy ellehetetlenítik a létesítmény elhagyását.
A tervet célszerű elkészíteni főmunkaidőre és azon túli időszakra, illetve olyan eseményre,
melyre akár 24–48 óránk is lehet felkészülni (pl. távoli vegyi vagy nukleáris baleset hatásai) és
olyan estere is, ahol az elzárkózást azonnal végre kell hajtani (pl. közeli vegyi üzem balesete,
veszélyes áruszállító közlekedési balesete az intézmény közelében).
Az első esetben komolyabb anyagszükséglettel és ehhez mérten személyzettel is számolni

kell, például a létesítmény egy-egy falának homokzsákokkal történő megerősítéséhez a su-
gárzás elnyelése érdekében, vagy vegyi áteresz és dekontamináló telepítése érdekében. Ezzel
szemben a második esetben a legcélravezetőbb, leggyorsabb szükségmegoldások felderítése és
tervezése a cél (lásd bővebben a 3.2. sz. függelékében).
Kapcsolódó tervek lehetnek: Riasztási, berendelési terv, Élelmezési terv
ORVOSI SEGÉLYHELY (OSH) TELEPÍTÉSI TERV
Az orvosi segélyhely egy szükséggyógyintézet, mely a sérültek osztályozására, a tovább-

szállításra való felkészítésére, illetve az első életmentő szakorvosi ellátásra alkalmas. Felsze-
reltsége, a telepítés körülményei és módja alapján megkülönböztetünk orvosi segélyhelyet
(OSH), mely csak épületben helyezhető el és mobil orvosi segélyhelyet (MOSH), mely az
Állami Egészségügyi Tartalék leggyorsabban mobilizálható eleme.
OSH és MOSH telepítése történhet egy kórház kapacitásának növelésére, károsodása
miatt részleges kiváltására, vagy kárhelyszínhez közel, elhúzódó káresemény és/vagy tömeges
sérültellátás igénye esetén. A tervezés 2–3 napi működésre és 800–1000 fő ellátására történik.
A tervezés során figyelemmel kell lenni az OSH-t vezető szervezet felépítésére, az induló
állományra és váltásukra, a működőképesség elérésének normaidejére, illetve a működés
közben keletkező veszélyes hulladékok kezelésére is.
Kapcsolódó tervek lehetnek: Riasztási, berendelési terv, Élelmezési terv, Szállítási terv,
Egészségügyi anyagbiztosítási terv
SZÜKSÉGKÓRHÁZ TELEPÍTÉSI TERV
A szükségkórház a szükséggyógyintézetek másik típusa. Megkülönböztetünk önálló

működtetésre is alkalmas, 400 ágyas, két műtőblokkal rendelkező mobil szükségkórházat
(MSZK), szintén 400 ágyas, azonban nem önállóan működő, hanem a telepítő kórház új,
szükségtelephelyeként értelmezhető regionális szükségkórházat (RSZK), illetve kiegészítő
szükségkórházat (SZK), mely nevéből adódóan a meglévő kórház 400 ággyal történő kiegé-
szítésére alkalmas műtéti blokk és képalkotó diagnosztikai felszereltség nélkül.
Ebben az esetben is tervezni kell a személyzetet, a telepítésig az eszközök letárolását, majd
telepítését, és a szükségkórház működtetésének minden további feltételét.
Kapcsolódó tervek lehetnek: Riasztási, berendelési terv, Élelmezési terv, Szállítási terv,
Egészségügyi anyagbiztosítási terv, Többletfeladatok ellátásának terve
TÖBBLETFELADATOK ELLÁTÁSÁNAK TERVE BÉKE ÉS KÜLÖNLEGES

JOGRENDI IDŐSZAK IDEJÉN
A terv célja katasztrófa esetén a tömegesen jelentkező sérültek (mérgezettek, sugársérül-

tek, járvány esetén fertőző betegek) ellátása. A tervet 1–3 napra és 4–14 napra kell elkészíteni.
A személyzettel és egészségügyi anyaggal ellátás tervezésén túl tervezni kell a pótágyak

beállításának rendjét is, ezen felül pedig a katasztrófa típusának megfelelően az átprofilírozás
rendjét:
sebészeti-traumatológiai ellátásra, égési sérült ellátásra,
belgyógyászati-toxikológiai ellátásra,
hematológiai-sugársérült ellátásra,
belgyógyászati-fertőzőbeteg ellátásra,
átvevő osztályozó létrehozására.
Tervezni szükséges a diagnosztikai egységek folyamatos működésének biztosítási rendjét,
illetve az arra kijelölt intézménynél a sugársérültek ellátására, illetve dekontaminálására vo-
natkozó rendszert, valamint a vegyi sérültek mentesítési rendjét.
Kapcsolódó tervek lehetnek: Élelmezési terv, Szállítási terv, Egészségügyi anyagbiztosítási
terv
AZ INTÉZMÉNYBEN KELETKEZETT KÁROK, ILLETVE A

MŰKÖDÉST AKADÁLYOZÓ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT AZ ELLÁTÁS
FENNTARTÁSÁNAK TERVE
Ahogy a terv neve is mutatja a cél itt az intézménynek helyt adó létesítményt érő esemény
(tűz, rombolódás) esetén, a helyben maradás mellett történő továbbműködés biztosítása.
Ennek során meg kell határozni a nélkülözhető szakmai profilokat, a megmaradt és
használható eszközök és helyiségek elosztásának rendjét és felelősét, illetve fel kell mérni a
tartalékáramforrás(ok) kapacitását, folyamatos működtetésének követelményeit, továbbá a
kézi betegmozgatás szervezési feltételeit.
Kapcsolódó tervek lehetnek: Egészségügyi anyagbiztosítási terv, Élelmezési terv, Kom-
munikációs terv
EGÉSZSÉGÜGYI ÉS EGYÉB ANYAGBIZTOSÍTÁSI TERV
A tervet 1–3 napra és 4–14 napra kell elkészíteni, és kifejezetten tervezni kell a vér és
vérpótló szerek biztosítását, infúziós oldatok előállítását, az intézeti gyógyszertár feladatait.
Ki kell alakítani a szűkített választékú gyógyszerkészletet és annak biztosításának módját,
illetve tervezni kell egyes eszközök újrafelhasználásának feltételeit, a sterilizálás és egészség-
ügyi textília mosatásának lehetőségeit a szokásos lehetőség megszűnése vagy növelt kapacitás
szüksége esetére.
SZÁLLÍTÁSI TERV
A terv célja a kitelepítésre, kimenekítésre, valamint az intézmény működését biztosító

szállításokhoz, illetve OSH és SZK telepítéshez szükséges kapacitások összeírása, tervezése,
melybe az intézményi és a védelmi bizottság által biztosítandó járművek is értendők, illetve
az azokat vezető, rakodó személyzet és javító kapacitás.
Kimenekítéshez az intézmény területén található összes jármű (beleértve a dolgozók és
a betegek járművei is) felhasználható. Ennek rendjét, felelőseit, adminisztrációját itt szintén
tervezni szükséges.
ÉLELMEZÉSI TERV
A tervet 1–3 napra és 4–14 napra és a minimálfeltételeknek megfelelően egyszerűsített

menükre, a normál, könnyített és diétás kategóriáknak megfelelően kell elkészíteni.
Tervezni kell tábori konyhai körülményekre, amikor az alapanyag-ellátás még megold-
ható, a konyhai eszközök áttelepítésére is, illetve hidegélelmezésre, amikor a tábori konyha
nem telepíthető, az eszközök áttelepítése nem oldható meg vagy elzárkózás esetére.
Ezekben az esetekben gondoskodni kell az anyagnormák meghatározásán felül, azok ren-
delkezésre állásáról (célszerű egy nagykereskedőnél a szükséges készletre rendelkezésre állási
szerződést kötni) és szállításáról/szállíttatásáról is. Tekintettel arra, hogy az egészségügyi
válsághelyzet normál jogrendben is elrendelhető, nem alapozhatunk polgári védelmi típusú
készletek aktivizálására.
KOMMUNIKÁCIÓS TERV
A terv célja a lakosság, illetve kifejezetten a betegek és hozzátartozójuk tájékoztatása – a

társszervekkel, hatóságokkal, fenntartóval összhangban – az intézménnyel kapcsolatos hely-
zetről, a betegjogok átmeneti korlátozásáról, illetve az intézmény műveleti kommunikációjá-
nak biztosítása.
Ennek megfelelően tervezni kell a sajtószolgálat felállítását és folyamatos működtetésének

biztosítását, továbbá a belső és külső kommunikációs csatornák működtetését és redundan-
ciák kialakítását (analóg/ip vezetékes telefon, mobiltelefon, rádió adó-vevő, EDR), de ide
tartozik az egyszerűsített dokumentációs és betegnyilvántartási rend kidolgozása is.
VESZÉLYELHÁRÍTÁSI TERVHEZ KAPCSOLÓDÓ FELADAT ELLÁTÁS

TERVE
Ezen terv célja a Megyei, illetve az Országos Veszélyelhárítási Tervekben meghatározott

egészségügyi feladatok végrehajtásának biztosítása, amennyiben ilyen feladata az adott intéz-
ménynek van.
A terv tartalmazza például az orvosi ellátásra, valamint a járványmegelőzési feladatokra

vonatkozó előírásokat, továbbá az alkalmazási területről visszatérő védekező állomány egész-
ségügyi biztosításához szükséges feladatokat.
A NEMZETKÖZI EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZABÁLYOK VÉGREHAJTÁSA

KAPCSÁN FELMERÜLŐ FELADATELLÁTÁS TERVE
A részterv elkészítésére akkor van szükség, ha az intézmény arra kötelezett, tehát kijelölt
egyes nemzetközi egészségügyi rendszabályok végrehajtására.
Ilyen lehet például egészségügyi ellenőrző-áteresztő pontok, vagy egészségügyi zárlatok

(karantén) működtetése.
3.5. Az üzembiztonsági és egészségügyi válsághelyzeti

tervezés az egészségügyi dolgozók szemszögéből
A jelen alfejezetben foglaltakból is látszik, hogy a normál napi munkavégzésünkre milyen
módon és mértékben van, illetve lehet hatással a természeti és az ipari környezet.
Napi tevékenységünk során, a megszokott környezetünkben is történhetnek olyan rend-
kívüli események, mint például egy „egyszerű” tűzeset, egy meteorológiai esemény vagy egy
veszélyes üzemben történő baleset, melyek hatásai a könyv további részeiben tárgyalt nem
mindennapi tudás birtoklását teszik szükségessé.
Ezen felül fontos, hogy az egészségügyi ellátást egy katasztrófahelyzetben is az egészség-
ügyi vezetők, a kórház igazgatója szervezi, vezeti és ugyanaz az egészségügyi szakszemély-
zet hajtja végre, aki „békeidőben”, tehát a speciális egészségügyi eljárások ismerete mellett
szükséges részt venniük az üzemeltetői biztonsági és egészségügyi válsághelyzeti tervezésben
egyaránt.
FELHASZNÁLT IRODALOM – IPARBIZTONSÁG, VÁLSÁGHELYZETI TERVEZÉS FEJEZET
[1] A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi
CXXVIII. törvény végrehajtásáról 234/2011. (XI. 10.) Korm. rendelet
[2] 1872. évi VIII. törvénycikk az ipartörvény. http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=5542
[3] Kátai-Urbán Lajos: Veszélyes üzemek felügyeletének fejlődése a kezdetektől napjainkig – II. rész
2006-2014. Bolyai Szemle (ISSN: 1416-1443) XXIII. (3) pp. 200-215. (2014)
[4] Bognár Balázs, Vass Gyula, Kozma Sándor: A BM OKF Országos Iparbiztonsági Főfelügyelőség szak-
területeinek bemutatása; Új Magyar Közigazgatás, 2012/6. szám pp.19-27., Budapest
[5] Kátai-Urbán Lajos: Veszélyes üzemekkel kapcsolatos iparbiztonsági jog- és intézmény és esz-
közrendszer fejlesztése Magyarországon. Budapest, Magyarország: Nemzeti Közszolgálati Egye-
tem (2015) , 89 p. ISBN: 9786155057526
[6] A létfontosságú rendszerek és létesítmények azonosításáról, kijelöléséről és védelméről szóló
2012. évi CLXVI. törvény
[7] A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyének kezeléséről, valamint a 96/82/EK
tanácsi irányelv módosításáról és későbbi hatályon kívül helyezéséről szóló 2012/18/EU irányelv
[8] A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről 219/2011. (X. 20.) Korm.
rendelet
[9] Kátai-Urbán Lajos: Ipari kockázatkezelés (elemzés) Magyarországon. Ludovika Szabadegyetem
2016/2017 II. szemeszter. NKE 2017. 02. 17. URL.: https://www.uni-nke.hu/document/uni-nke-hu/
katai-urban-lajos-ppt.original.pdf (letöltés: 2019.01.29.)
[10] A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi
CXXVIII. törvény végrehajtásáról 234/2011. (XI. 10.) Korm. rendelet
[11] Horváth, Hermina; Kátai-Urbán, Lajos; Kozma, Sándor; Sárosi, György; Vass, Gyula: Iparbiztonság-
tan II.: Kézikönyv a veszélyesáru-szállítmányokkal kapcsolatos feladatok ellátásához. Budapest,
Magyarország: Dialóg Campus Kiadó (2018) , 241 p.
[12] Bognár Balázs, Vass Gyula, Kozma Sándor: A BM OKF Országos Iparbiztonsági Főfelügyelőség szak-
területeinek bemutatása. Új MAagyar Közigazgatás 5:(6) pp. 19-27. (2012)
[13] Bognár Balázs, Kátai-Urbán Lajos (szerk.), Kossa György, Kozma Sándor, Szakál Béla, Vass Gyula:
Iparbiztonságtan I.: Kézikönyv az iparbiztonsági üzemeltetői és hatósági feladatok ellátásához.
Budapest: Nemzeti Közszolgálati és Tankönyvkiadó, 2013. 564 p. (ISBN:978-615-5344-12-1)
[14] Hoffmann, Imre; Kátai-Urbán, Irina; Vass, Gyula: Vegyi és sugárfelderítés katasztrófavédelmi tech-
nikai eszközrendszerének vizsgálata II. rész mobil eszközök alkalmazása. Hadmérnök XI : 1 pp.
98‑106. , 9 p. (2016)
[15] Bognár Balázs; Kátai-Urbán Lajos; Vass Gyula: A létfontosságú rendszerek és létesítmények
védelméről szóló szabályozás végrehajtása Magyarországon. Bolyai Szemle (ISSN: 1416-1443) XIII.:
(2) pp. 105-111. (2014)
[16] 65/2013. (III. 8.) Korm. rendelet a létfontosságú rendszerek és létesítmények azonosításáról, ki-
jelöléséről és védelméről szóló 2012. évi CLXVI. törvény végrehajtásáról
[17] Bognár, Balázs; Bonnyai, Tünde; Görög, Katalin; Kátai-Urbán, Lajos; Vass, Gyula: Létfontosságú
rendszerek és létesítmények védelme: Kézikönyv a katasztrófavédelmi feladatok ellátására. Buda-
pest, Magyarország : Nemzeti Közszolgálati Egyetem (2015) , 149 p. ISBN: 9786155057496
[18] Az egészségügyi létfontosságú rendszerek és létesítmények azonosításáról, kijelöléséről és
védelméről szóló 246/2015. (IX. 8.) Korm. rendelet
[19] Az egészségügyi intézmények egészségügyi válsághelyzeti terveinek tartalmi követelményeiről,
EMMI rendelet
[20] Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény
JOGI SZABÁLYOZÁS JEGYZÉKE – IPARBIZTONSÁG, VÁLSÁGHELYZETI TERVEZÉS FEJEZET
Nemzetközi és EU jogszabályok
1. 2012/18/EU irányelv a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyének kezeléséről,

valamint a 96/82/EK tanácsi irányelv módosításáról és későbbi hatályon kívül helyezéséről
2. 1272/2008/EK (2008. december 16.) európai parlamenti és tanácsi rendelet a veszélyes anyagok és
keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv
módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról
3. 2008/114/EK Tanácsi Irányelv az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, vala-
mint védelmük javítása szükségességének értékeléséről
4. 2016/1148 európai parlamenti és tanácsi irányelv a hálózati és információs rendszerek biztonságának
az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről
5. „A veszélyes áruk nemzetközi közúti szállításáról szóló európai megállapodás” – ADR (European
Agreement concerning the International Carriage of Dangerous Goods by Road).
6. „A veszélyes áruk nemzetközi vasúti szállításáról szóló előírás” – RID (Regulation concerning Interna-
tional Carriage by Rail).
7. „A nemzetközi vasúti szállítási egyezmény” – COTIF – Convention concerning International Carriage
by Rail.
8. „A veszélyes áruk nemzetközi belvízi szállításáról szóló európai megállapodás” – ADN (Carriage of
Dangerous Goods by Inland Waterways).
9. A Nemzetközi Polgári Repülésről szóló) Egyezmény 18. Függeléke, a Veszélyes Áruk Biztonságos
Légi Szállítása (ICAO TI – Technical Instruction).
10. A Nemzetközi Légi Fuvarozási Egyesület Veszélyes Áru Szabályzata (IATA DGR – International Air
Transport Association Dangerous Goods Regulations).
11. Az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi (SOLAS – International Convention for the Safety
of Life at Sea) egyezmény VII. fejezetének „A” része: a Nemzetközi Tengeri Veszélyes Áru Kódex
(IMDG Kódex – International Convention for the Safety of Life at Sea).
Hazai jogszabályok
1. A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXX-
VIII. törvény
2. A létfontosságú rendszerek és létesítmények azonosításáról, kijelöléséről és védelméről szóló 2012.
évi CLXVI. törvény
3. A kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény
4. Az állami és önkormányzati szervek elektronikus információbiztonságáról szóló 2013. évi L. törvény
5. A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről 219/2011. (X. 20.) Korm.
rendelet
6. 65/2013. (III. 8.) Korm. rendelet a létfontosságú rendszerek és létesítmények azonosításáról, ki-
jelöléséről és védelméről szóló 2012. évi CLXVI. törvény végrehajtásáról
7. Az egészségügyi létfontosságú rendszerek és létesítmények azonosításáról, kijelöléséről és
8. A veszélyes áruk közúti szállításának ellenőrzésére vonatkozó egységes eljárásról szóló 1/2002. (I.11.)
Korm. rendelet
9. A közúti árufuvarozáshoz, személyszállításhoz és a közúti közlekedéshez kapcsolódó egyes ren-
delkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, valamint a bírságolással összefüggő
hatósági feladatokról szóló 156/2009. (VII. 29.) Korm. rendelet
10. A veszélyes áruk vasúti és belvízi szállításának ellenőrzésére és a bírság kivetésére vonatkozó
egységes eljárás szabályairól, továbbá az egyes szabálytalanságokért kiszabható bírságok össze-
géről, valamint a bírságolással összefüggő hatósági feladatok általános szabályairól szóló 312/2011.
(XII. 23.) Korm. rendelet
11. A veszélyes áru légi szállításával kapcsolatos katasztrófavédelmi hatósági ellenőrzésről és a bírság
kivetésének szabályairól szóló 313/2014. (XII. 12.) Korm. rendelet
12. Az eseménykezelő központok feladat- és hatásköréről, valamint a biztonsági események kezelésének

és műszaki vizsgálatának, továbbá a sérülékenységvizsgálat lefolytatásának szabályairól szóló
271/2018. (XII. 20.) Korm. rendelet
13. Az energetikai létfontosságú rendszerek és létesítmények azonosításáról, kijelöléséről és védelméről
szóló 360/2013. (X. 11.) Korm. rendelet
14. Az egyes rendvédelmi szervek létfontosságú rendszerei és létesítményei azonosításáról, kijelöléséről
és védelméről, valamint a Rendőrség szerveiről és a Rendőrség szerveinek feladat- és hatásköréről
szóló 329/2007. (XII. 13.) Korm. rendelet módosításáról szóló 512/2013. (XII. 29.) Korm. rendelet
15. A létfontosságú agrárgazdasági rendszerelemek és létesítmények azonosításáról, kijelöléséről és
védelméről szóló 540/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet
16. A létfontosságú vízgazdálkodási rendszerelemek és vízilétesítmények azonosításáról, kijelöléséről
és védelméről szóló 541/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet
17. Az egészségügyi létfontosságú rendszerek és létesítmények azonosításáról, kijelöléséről és
18. A pénzügyi ágazathoz tartozó létfontosságú rendszerek és létesítmények azonosításáról,
kijelöléséről és védelméről szóló 330/2015. (XI. 10.) Korm. rendelet
19. A honvédelmi létfontosságú rendszerelemek azonosításáról, kijelöléséről és védelméről szóló
359/2015. (XII. 2.) Korm. rendelet
20. Az infokommunikációs technológiák ágazathoz kapcsolódó létfontosságú rendszerek és létesít-
mények azonosításáról, kijelöléséről és védelméről szóló 249/2017. (IX. 5.) Korm. rendelet
21. Az egészségügyi intézmények egészségügyi válsághelyzeti terveinek tartalmi követelményeiről,
EMMI rendelet
A beavatkozásbiztonság izgalmas új problémakör. Elemeinek egy részét
már részben kikényszerítette az élet, azonban komplex, átfogó módon még
senki nem foglakozott a kutatásával, megfogalmazásával. A részterületeken
különböző kísérleti megoldások léteznek egymás mellett, ami az útkeresést
jelzi, de egyben a szellemi és pénzügyi források egyfajta pazarlása is. Ebben
a fejezetben és részben a következőkben arra teszünk kísérletet, hogy
megalkossuk ennek a fogalomnak a tudományos alapjait, illetve egy speciális
elemére, az egészségügyi biztonság megközelítésére kísérletet tegyünk.
A szerkesztők
84 M ajor L ászló
4. fejezet
Beavatkozásbiztonság, avagy a biztonság új

dimenziói
Major László
Hagyományos szakmai elvek szerint a rendkívüli események – a továbbiakban: RES –

vagy a katasztrófák következményeinek felszámolásakor fő hangsúlyt a sérült, beteg vagy
veszélyeztetett lakosság mentésére kell összpontosítani. Ezt most sem vitatjuk. Azonban a
tapasztalatok alapján el kell gondolkodnunk azon, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell
fordítani a beavatkozó, mentő erők komplex biztonságára is. Ez a hazai és nemzetközi szak-
irodalomban, gyakorlatban még nem bevezetett vagy csak részelemeiben érzékelhető. Tehát
egyre inkább szükségessé válik a beavatkozásbiztonság céljának és fogalmának bevezetése,
illetve pontos definiálása. Nagyon fontos továbbá a beavatkozásbiztonság megszervezésének
elhelyezése a parancsnoki és törzsmunka rendjében.
A beavatkozásbiztonság célja: a beavatkozó és biztosító erők védelme, működőképes-
ségük, bevethetőségük és ismételt alkalmazásuk biztosítása úgy a hétköznapokban, mint
rendkívüli események vagy akár katasztrófahelyzetek következményeinek felszámolásakor.
4.1. A beavatkozásbiztonság fogalma

A beavatkozásbiztonság tulajdonképpen nem más, mint egy elvárható biztonsági szint
a mentő erők számára. Ez alatt természetesen úgy a beavatkozó, mint a biztosító erőket
egyaránt értjük. Ebből adódik, hogy más lesz a bevetés során, illetve azon kívül.
Fogalma a bevetés során: Olyan garantált minimális biztonsági szint a mentés, a beavat-
kozás során, amely eredményeként az érintettek úgy tudják mentő-mentesítő feladataikat vég-
rehajtani, hogy eközben saját testi épségük nem sérül, illetve kiszámíthatóan, direkt módon
nem forog kockán.
Fogalma bevetésen kívül: Olyan biztonsági szint, amely biztosítja a bevetésből érkezők
pihenését, az újabb alkalmazásba vetésre való felkészülését, az egészségügyi szűrését, el-
látását, a személyes málha és felszerelés biztonságát, illetve a hátrahagyott családtagok és
vagyontárgyak védelmét.
A BEAVATKOZÁSBIZTONSÁG KOMPLEX FOGALMA
„Olyan felkészítési és bevetés eljárási módszerek, protokollok, valamint védelemtechnikai

eszközök, előírások összessége, amelyek a különböző alkalmazások során, illetve azt követően
nagy biztonsággal képesek jelentkező kockázatoktól megvédeni a beavatkozó, biztosító szerve-
zetek állományát.”
4. fejezet B e a v a t k o z á s b i z t o n s á g , a v a g y a b i z t o n s á g ú j d i m e n z i ó i 85
A beavatkozásbiztonság tehát egy olyan komplex feladatrendszer, amelyben a konkrét

mentő feladatnak, szakterületnek megfelelő arányban változnak vagy állnak össze biztonsági,
egészségvédelmi, munkavédelmi stb. feladatelemek.
A BEAVATKOZÁSBIZTONSÁG FOGALMÁNAK MEGKÖZELÍTÉSE

A PARANCSNOKI ÉS TÖRZSMUNKA IRÁNYÁBÓL
A beavatkozásbiztonság, mint új és komplex vezetési fogalom bevezetése, megszervezése

ideális módon a szervezés időszakában, a feladatszabás után – a mindenoldalú biztosítás és az
együttműködés megszervezésével egy időben –, de még a készenlét elérése, ellenőrzése előtt
történhet. Leghatékonyabban akkor járunk el, ha a mindenoldalú biztosítás (MIOB)
elemei után legutoljára soroljuk a beavatkozásbiztonság megszervezését. Tulajdonkép-
pen azért ott ideális, mert a MIOB megszervezésekor a sérült, a beteg, a hajléktalan
vagy a veszélyeztetett lakosság mentése érdekében teszünk meg minden előkészületet.
Amikor tehát azt befejeztük, akkor rátérhetünk a beavatkozó, katasztrófa esetén pedig
a mentő-mentesítő erők – kialakult helyzettől függő – speciális beavatkozás biztonságá-
nak megszervezésére. Ezzel fejeznénk be a MIOB megszervezését, ez időben és térben
egy egzakt törzsmunkaelem. Később, majd az együttműködés (EMÜ) megszervezésekor,
ki tudunk rá térni, ha az adott bevetésre kerülő szervezetnek összetett, komplex bevetésbiz-
tonsági előkészítés kell. Pl. különleges egészségügyi biztosítás, védőeszközök biztosítása stb.
Még egy fontos oka van új elemként felvenni a törzsmunka rendjébe a bevetésbiztonságot.
Akkor biztosan lesz a munkasorrendben egy olyan pont, amikor az alkalmazásra kerülő erők
bevetésbiztonságával kapcsolatos kérdéseket tisztázni kell, illetve a felmerült kérdéseket meg
kell oldani. Ennek akkor van különösen nagy jelentősége, amikor egy katasztrófahelyzet
következményeinek felszámolásakor a polgári védelmi kötelezettségek alapján nagy létszámú
mentő-mentesítő szervezeteket állítunk fel üzemi dolgozókból és a lakosság arra alkalmas
részéből. Nyilvánvalóan ezek az emberek, a saját szakmájuk kivételével, felkészületlenek az
adott kárhelyen jelentkező különböző egészségkárosító vagy akár halálos kockázatok helyes
kezelésére, az ellenük való védelemre az általuk végzett mentő-mentesítő munkálatok során.
Erre legkésőbb a gyülekezési körletekben fel kell őket készíteni, a helyes beavatkozási, mentési
eljárásokat, protokollokat be kell gyakoroltatni. Itt kell legkésőbb gyakoroltatni a beavatkozás
biztonsági, biztosítási feladatokat, a védőeszközök komplex használatával együtt. A beavat-
kozásbiztonság megfelelő szintjét ellenőrizni is szükséges, legkésőbb a készenlét elérésekor,
ami a szervezési időszakot lezárja. Ezt követően lehet a jelzett erőket bevetni, hatékonyan
alkalmazni, illetve pihentetés után újra előrevonni.
86 M ajor L ászló
A BEAVATKOZÁSBIZTONSÁG MEGKÖZELÍTÉSE SZERVEZETI

OLDALRÓL
A beavatkozásbiztonság kérdését megközelíthetjük a szervezetépítés szempontjából is.

A szervezeti oldalról akkor beszélünk, amikor a békeidőszakban felállított, professzionális
beavatkozó, biztosító erők állományáról van szó, mint pl. a rendőrség, katasztrófavédelem,
tűzoltóság, mentők, személy – és vagyonőrök, stb. A felsoroltak bevetés biztonságának meg-
teremtése, amennyiben az új fogalom itt is polgárjogot nyer, akkor az a hétköznapok feladata.
Ez a szervezetek kialakítása, kiképzése, valamint felszerelése során jelentkezik. Ezekről a
feladatokról, azok formájáról a következő fejezetekben – kiemelve az egészségügyi kérdéseket
– részletesen szólunk.
A BEAVATKOZÁSBIZTONSÁG FOGALMA ÉS A MINDENOLDALÚ

BIZTOSÍTÁS KAPCSOLATA
Először a már ismert mindenoldalú biztosítás (MIOB) alapvető tartalmát az alábbiakban

láthatjuk, vastagon kiemelve a beavatkozásbiztonságot, mint új elemet:
a felderítés és információgyűjtés;
a mozgásbiztosítás;
a rendvédelem,
az egészségügyi biztosítás és járványvédelem;
vegyi- és sugárvédelem;
a tűzvédelem;
a logisztikai biztosítás;
a híradás és krízis és/vagy tömegkommunikáció;
adminisztrációs és informatikai biztosítás;
halottak azonosítása és kegyeleti biztosítás.
bevetésbiztonság.
Figyelmesen vizsgálva a felsorolást, jól igazolható korábbi állításunk, miszerint a MIOB

elemei kivétel nélkül az esetleges katasztrófa következtében sérült, beteg, hajléktalan, veszé-
lyeztetett lakosság életének mentését, túlélési esélyeit, anyagi javainak megőrzését hivatottak
szolgálni. Kivétel a bevetésbiztonság, amely a mentő, mentesítő vagy másképpen a beavat-
kozó, biztosító erők védelmét szolgálja.
Miután a beavatkozásbiztonság célját, fogalmát, megközelítését az előzőekben tisztáztuk,
pontosítani illik a beavatkozó, biztosító erők fogalmát is.
A beavatkozó, biztosító erőknek tekintünk:

a) olyan békeidőben is meglévő szervezeteket, akik különböző jogszabályok alapján hiva-
tásszerűen vagy munkakörükből adódóan, állandó készenlétben végeznek beavatkozó,
biztosító feladatokat.
b) olyan szervezeteket, amelyek a vonatkozó jogszabályok alapján a társadalom külön-
böző csoportjaiból kerülnek felállításra vagy a katasztrófát megelőző időszakban, vagy
annak bekövetkezése után.
Hivatásszerűen végzik a feladataikat pl. a honvédség, a katasztrófavédelem és a rendőrség

kijelölt erői, munkakörükből adódóan a mentők, a különböző szolgáltató cégek, a személy-
és vagyonőrök egy része, a vízügyi szolgálatok stb. A felsorolás nem teljeskörű, hiszen a
különböző veszélyes üzemek készenléti és beavatkozó szervezetei éppúgy ebbe a csoportba
sorolhatók a beavatkozásbiztonság szempontjából. A „b” pontban alapvetően a polgári véde-
lem, katasztrófavédelem, tűzvédelem önkéntes vagy a törvény által létrehozott szervezeteit
értjük. Természetesen ide értendők még a különböző nemzetközi önkéntes segélyszervezetek
is, akiknek a felajánlását, munkáját a katasztrófa sújtotta területen elfogadják. Ez természe-
tesen további kommunikációs, multikulturális és vezetési problémákat okozhat, de ennek
vizsgálata a jelen fejezetnek nem feladata.
A beavatkozásbiztonság ugyanakkor eddig nem vizsgált, kutatott feladatsort is jelent.

Tágabb értelemben magában foglalhatja az alábbiakat:
a kiforrott biztonsági alkalmazási elveket;
begyakorlott biztonságvezetőket minden szinten;
speciálisan felkészített és megfelelően felszerelt vagyonőröket, polgárőröket stb.;
megfelelően szervezett együttműködést a helyi hatóságokkal és a rendfenntartó erők-
kel, pl. rendőrséggel;
a biztonsági erők jól szervezett egészségügyi szűrését és ellenőrzését;
a biztonsági erők kielégítően szervezett bevetésbiztonságát;
a biztonsági erők tartalékainak vagy második lépcsőjének megszervezését;
a biztonsági erők részére megfelelő körletek kialakítását;
a bevetés helyén minimális infrastruktúra biztosítását.
Szűkebb értelemben magában foglalja:

a mentő-mentesítő, beavatkozó erők kielégítően szervezett bevetésbiztonságát;
Természetesen a jelen fejezet csak a szűkebb értelemben vett beavatkozásbiztonság kérdés-

körét vizsgálja tovább.
Miután a legfontosabb általános kérdéseket tisztáztuk, vizsgáljuk meg részletesen a be-
avatkozásbiztonság tartalmát, helyét a MIOB különböző szakmai részfeladatain belül is. Hi-
szen, ha megértjük az érintett szakfeladatok során jelentkező kihívásokat a mentő-mentesítő
munkák során, amelyek a bevetett erőket is érintik, akkor tudunk a majd a helyén – a MIOB
megszervezésének a végén – erre, vagyis a beavatkozás biztonság tartalmára hatékonyan
intézkedni.
4.2. A felderítés beavatkozásbiztonsága

A felderítők helyzete igen speciális. Először találkoznak a bekövetkezett RES vagy kataszt-
rófa eddig ismeretlen, vagy csak feltételezett következményeivel. Korábban a felderítő erők
biztosításával nem foglalkoztunk, ez alól a honvédség volt kivétel, mert a katonai felderítők
kiképzése az önvédelmet is magában foglalta.
Egy üzem, egy település vonatkozásában azonban ez nem így van. Pl. Egy járványügyi
felderítő vagy műszaki felderítő mellé célszerű biztosító vagy biztonsági erőt adni.
88 M ajor L ászló
Ennek okai:
A felderítők találkozhatnak először a kárterületen, sérültekkel, betegekkel, azok élő
hozzátartozóival. A sérült, pánikba esett dolgozók, lakossági csoportok magatartása
eltérhet a békeidőszak társadalmi normáitól. Sor kerülhet atrocitásokra, ami a felderí-
tők személyi védelmét előtérbe helyezheti. Az általuk birtokolt szaktudás és információ
létfontosságú a vezetés és az életmentés szempontjából, ezt meg kell védeni.
Fontos feladat lehet a speciális, drága vagy nehezen pótolható felderítő, mérőműszerek
védelme a beavatkozás során. Pl. sugárzásmérők, gázmérők, analizátorok, infraeszkö-
zök, drónok és vezérlőik stb. Őrzésük és védelmük a különböző körletekben is fontos
lehet.
Nehezített a mozgásuk, dönteni kell védőeszközök használatáról.
Pszichésen terhelheti őket a kárterületen látottak.
Tűzakadályokkal, égő objektumokkal, égő településrészekkel találkozhatnak, ami
tűzvédelmi ismereteket, és védőfelszereléseket igényelhet;
Sérülések érhetik őket, így gondoskodni kell azok ellátásáról.
Összességében, a felderítőknél is komplex a beavatkozásbiztonság tartalma, aminek a
formáját, eszközeit, eljárásait – a kialakult vagy várható helyzettől függően – súlyozni kell.
4.3. A mozgásbiztosítás beavatkozásbiztonsága

A mozgásbiztosító osztag – továbbiakban MBO – alapvető feladatai ugyan ismertek, de
emlékeztetőül röviden, a teljesség igénye nélkül összefoglaljuk:
átjárók nyitása pl. romterületen;
félútszélességű út, utak biztosítása, kitérőkkel;
ideiglenes rakodók, leszállóhelyek, ellenőrző-áteresztő pontok stb. kiépítése;
gázlók, átkelők létesítése, átereszek, hidak ideiglenes megerősítése.
A felsorolt feladatok során szükség van – többek között:

határozott ki- és beléptetésre, forgalomszabályozásra, áteresztő pontok működtetésére,
ami kifejezetten biztonsági feladat. Nyilvánvaló, hogy ezt a feladatot a munkagépek,
rakodók és a szállító járművek kezelői, kísérői munkájuk mellett ellátni képtelenek, de
szakmailag sincsenek erre felkészítve. A kárterületen vagy annak környékén tömege-
sen lehetnek megrémült, elkeseredett, öntörvényűen viselkedő emberek, csoportok,
rosszabb esetben tömegek. Spontán menekülés vagy sérült kiáramlás alakulhat ki az
adott szektorban, ezek irányítása, a rend fenntartása önállóan vagy az erre hivatott
rendfenntartó szervezetekkel közösen komoly feladattá válhat ezen a szakterületen is,
hiszen mindenhová rendőri, karhatalmi erő nem biztosítható.
A kárterületről érkezhet szennyezés, a spontán menekülő sérültek, betegek fertőzést,
betegséget hozhatnak, ez minimális védőeszköz-ellátást, esetleg védőoltások beadását
igényli, például karanténkörlet be- és kiléptető pontjainak kiépítésekor.
Összességében, a mozgásbiztosítás bevetésbiztonságának fő eleme rendészeti megerősítés,

a szükséges egészségügyi kiegészítéssel, de itt is jelentkezhetnek más, speciális kihívások,
ahogy az összes többi elemnél.
4.4. Rendvédelem beavatkozásbiztonsága

A rendvédelmet a MIOB feladatainál már részben érintettük. Az alapfeladat önállóan,
vagy a rendfenntartásra hívatott szervezetekkel közösen:
a közrend fenntartása a kárterületeken;
a közlekedési utak, áteresztő pontok biztosítása;
a kiemelt, fontos ellátó, elosztó helyek, raktárak, kikötők, leszállóhelyek stb. védelme;
táborok, körletek biztonsági rendjének fenntartása;
a kritikus infrastruktúra még működő elemeinek biztosítása.
A felsorolt feladatokat alapvetően a már említett rendvédelmi szervezetek végzik, azonban

kapacitáshiány esetén felmerülhet más szervezetek bevonása, mint pl. a magánbiztonsági,
közterületi vagy éppen a polgárőr szervezetek. A rendvédelmi területet nem részletezve –
hiszen már korábban is kidolgozott volt – arra teszünk kísérletet, hogy ezen erők bevetés
biztonságának problémáját átfogó módon vizsgáljuk a további fejezetekben. Látni fogjuk,
hogy ezek az elemek hogyan kapcsolódnak össze egyetlen egésszé, az élet- és vagyonmentés
komplex feladatában.
A kialakuló szélsőséges körülmények egy rendkívüli esemény vagy katasztrófa esetén
felértékelik magánbiztonsági és egyéb biztonsági szervezetek szerepét, hatékony jelenlétét,
munkáját a mentő-mentesítő munkák teljes vertikumában, nem csupán a rendvédelmi szak-
feladatnál. Hiszen a rendvédelmi erők kapacitása békeidőszakban is korlátozott.
Összességében most csak annyit jelzünk, hogy a rendvédelmi erőknél is biztosítani kell a
különböző védőeszközöket és egészségügyi kapacitásokat a beavatkozásbiztonság érdekében.
4.5. Egészségügyi biztosítás és a járványvédelem

beavatkozásbiztonsági kérdései
A sérült, beteg vagy hajléktalan lakosság, továbbá a mentő erők egészségügyi biztosítása
során, gyakran merülhetnek fel biztonsági feladatok.
Tömeges pánikreakciók kezelése.
A sérültek magas száma és a katasztrófa egészségügyi ellátó rendszer alacsony kapacitása
közötti súlyos aránytalanság következtésben kialakulhatnak konfliktusok. Ennek or-
vosszakmai részét, megoldását a későbbi fejezetekben a „katasztrófamedicina” címszó
alatt részletesen taglalják az arra hívatott szerzők. Azonban itt biztonsági problémák is
jelentkezhetnek, amit szintén meg kell oldani.
A magasabb szintű ellátóhelyeken, pl. Orvosi Segélyhelyen (továbbiakban: OSH) az
első osztályozásnál jelentős számú sérültről kiderülhet, hogy menthetetlenek. A hoz-
zátartozóknál fellépő elkeseredettség iniciálhat nem kívánatos biztonsági problémákat.
Megnőhet az igény a felekezeti vagy ökumenikus lelki gondozásra.
A karantén intézkedések bevezetése után, azok biztosításánál, az illegális kilépési kísér-
letek megakadályozásánál merülhetnek fel biztonsági feladatok.
Az orvosi és ápolószemélyzet speciális védelme bevetés során vagy kárterületen;
90 M ajor L ászló
A sérültszállítás biztonságának feladatai, különösen akkor, ha ez egybeesik a spontán

menekülés irányával;
A környező lakosság járványvédelmének biztonsági feladatai, itt különösen fontos
olyan biztonsági személyzetet alkalmazni, akik felkészítettek a válsághelyzeti kommu-
nikációra.1
Összességében, az egészségügyi dolgozók és mentő erők tagjai között ennél sokkal bo-
nyolultabb és még további munkavédelmi és veszélyeztetettségi faktorok jelentkeznek. Ezek
értékelésére a következő fejezetben részletesen kitérünk.
4.6. Vegyi és sugárvédelem beavatkozásbiztonsága

Lehetnek olyan katasztrófaesemények vagy üzemi haváriák, amikor a vegyi és sugárvé-
delem előtérbe kerülhet. Atomerőművek balesetei, vegyi anyagok kiszabadulása egy vegyi
üzemből vagy veszélyes anyag szállítás során, hűtőházi ammóniaömlés, kőolajfinomítóknál
hidrogénfluorid kiszabadulása stb.
Ezek során a felderítő, majd mentő-mentesítő feladatok speciálisan képzett szaksze-
mélyzetet és speciális felszerelést, védőeszközöket igényelnek. A bevetésbiztonság
kisebbik feladata a személyi állomány, valamint a felszerelés védelme.
Összetettebb, amikor a veszélyzóna határai kijelölésre kerültek, és mondjuk pl. a su-
gárzásveszély nem érzékelhető az érintett lakossági csoport részére. Itt meg kell akadá-
lyozni – önállóan vagy rendvédelmi erők alárendeltségében –, hogy ezeket a határokat
ne lépjék át, ne szenvedjenek újabb sugárdózist.
Ugyancsak biztonsági feladat a mobil vagy stabil mentesítő állomásoknál a helyes mű-
ködési rend fenntartása, általában a rendfenntartás, a vegyi vagy biológiai mentesítés
alóli kibúvás megakadályozása. Ez különösen fontos, ha másodlagosan kockázatként
járványveszély is fenyegeti az érintett, esetleg már legyengült lakosságot.
Fontos biztonsági feladat lehet még a felderítő járművek, azok üzemanyag- és egyéb
kiegészítő készletének védelme, pl. gyülekező körletben.
A beavatkozó erőket föl kell készíteni a különböző sugárszintmérők, személyi dozimé-
terek és egyéb védőeszközök helyes használatára, a mentesítési eljárások rendjére, az
esetleges sugárszennyeződés egészségügyi következményeire.
E feladatot ellátó biztonsági személyzetet fel kell készíteni, különös tekintettel a veszélyfor-
rásokra, és a speciális személyi védőeszközök használatára a beavatkozás biztonság keretében.
A MTA Ökológiai Intézetének 2019.08.26.-i konferenciája szerint a globális fölmelegedése következtében

1
korunk új ökológiai veszélye a trópusi betegségek terjedése. Ennek hordozói a szúnyogok, kullancsok és egyéb
rovarok, amelyek élettere egyre északabbra, így hazánk felé húzódik. Nem kell részletezni, hogy egy zsúfolt
menedéktáborban vagy körletben, elégtelen szociális viszonyok között megjelenő ismeretlen trópikus betegségek
milyen következményekkel járhatnak (szerkesztő).
4.7. A tűzvédelem beavatkozásbiztonsági kérdései

A tűzvédelemre felkészített szakemberek, szakalegységek önállóan képesek a feladatuk
ellátására. Védőeszközökkel felszereltek, kommunikációs rendszerük általában begyakorlott.
A beavatkozásbiztonság itt elsősorban a biztosítási irányban tolódik el.
Itt elsősorban a kárterületen lévő tüzek, a bevetés környezetében található tűz- és
robbanásveszélyes anyagok tárolása, rakodása, szállítása, elosztása során merülnek fel
biztonsági feladatok.
Fontos biztonsági feladat lehet még a tűzoltó erők beavatkozásának biztosítása, a za-
varó tényezők, a lakosság távoltartása a helyszíntől.
Az üzemanyagkészletek biztosítása, hiszen a spontán menekülő lakosság igényének ki-
elégítése csak a mentő, beavatkozó szervezetek, életmentő járművek után lehetséges, ha
erre egyébként vezetői, védelmi bizottsági döntés született. Az érintettek reakciójának
kezelése igen komoly feladata lehet a biztonsági szervezeteknek.
Végezetül az oltóanyagok, a víz, a tűzoltó eszközök, nem utolsó sorban a tűzoltó
személyzet pihentetésének biztosítása, hiszen vélhetően az egyik leginkább terhelt
szolgálati ág lesznek egy ilyen helyzetben.
Az ideiglenes táborok, körletek tűzvédelme is rendkívül fontos, hiszen ezek általában
túlzsúfoltak, a legkisebb tűzesemény is újabb áldozatokat eredményezhet.
A tűz, az égéstermékek, mérgező gázok egészségügyi támogatást igényelnek a szerve-
zet tagjainál.
Speciális kárterületen speciális védőeszközök szükségesek, amelyekkel a bevetésbizton-
ság tervezésénél számolni kell.
Összességében a tűzvédelem esetében is szükség van a bevetésbiztonság gondos, és komp-

lex tervezésére.
4.8. Logisztikai feladatok beavatkozásbiztonsága

A logisztikai feladatok biztonságának biztosítása hasonlít a legjobban a békeidőszaki
feladatokhoz.
Rendkívüli körülmények között a víz, az élelmiszer, a gyógyszer mennyisége helyen-
ként jelentősen kevesebb lehet, mint az ott felmerülő, minimális igény. A kialakuló
súlyos hiány, az elosztás rendje, rendetlensége, valamint a létfenntartási, túlélési ösztö-
nök ellentéte igen súlyos és tömeges konfliktusokhoz vezethetnek. A fentiek miatt az
élelmiszer, esetenként a víz, a gyógyszerkészletek, ezen belül az antibiotikumok, fáj-
dalomcsillapítók, pl. a morfinszármazékok szállításának, raktározásának a biztosítását
hasonló elvek szerint kell megszervezni, mint békeidőben a pénz- és értékszállításokat.
Természetesen nem szükséges ragaszkodni a páncélozott, zsiliprendszerrel ellátott
értékszállító tehergépkocsikhoz, de a biztonságszakmai kérdések hasonlóan fontosak.
Fontos biztonsági feladat lehet a mentés érdekében létesített raktárak, élelmiszer-,
gyógyszer-, vízkészletek, üzemanyag stb. védelme, hiszen ezek a hatékony mentés érde-
kében lehetnek nélkülözhetetlenek. A túlélés egyéb feltételei, mint pl. az állatállomány,
takarmány stb. védelme is fontossá válik.
92 M ajor L ászló
A védett nemzeti kincsek, értékek szállítása, védelme szintén indukálhat biztonsági

feladatokat, ha helyi vagy időszakos hiány keletkezik az erre hivatott rendvédelmi
erőknél.
Összességében látható, hogy elsősorban jelentős biztonsági feladatok jelentkeznek a logisz-

tikai biztosítás során. Természetes szükség lehet egészségügyi kapacitásra, víz- és élelmiszerek
vizsgálatára alkalmas minimális labortechnikára is.
4.9. Híradás, valamint a krízis- és/vagy tömegkommunikáció

beavatkozásbiztonsága
A mentő, beavatkozó erők saját híradásának megszervezése, annak fontossága nem igényel
magyarázatot.
Azonban például egy földrengés sújtotta területen sérülhetnek a mobil átjátszó
pontok, a közszolgálati rádió- és televíziósugárzók, a NET, így az érintett lakosság
akkor maradhat fontos információk nélkül, amikor arra a legnagyobb szükség lenne.
Létfontosságú, életet mentő információkért fogják ostromolni a mentő erők híradását
biztosító csoportjait, akár a működő készülékek biztonsága is veszélybe kerülhet. Ezek
kiemelt védelme fontossá válhat.
Nem kizárt, hogy a bevetett erők híradását biztosító eszközök kapacitásának egy részét
a kríziskommunikációhoz szükséges alapinformációk továbbítására is be kell tervezni,
és majd fel kell használni a bevetés során. Ennek fogadó pontja csak egy helyen lehet,
az irányító Kárhely Parancsnokságon.
4.10. Adminisztrációs és informatikai beavatkozásbiztonság

A cím itt megtévesztő, mert ezt a feladatot nap, mint nap végzi az adott szakterület.
Igazán ennek a feladatnak a bevetésbiztonsága fontossá válik, mert az erőforrások elosztása
katasztrófahelyzetben felértékelődik.
Az adminisztrációs biztonság igen fontos feladat, hiszen a különböző okmányrendsze-
rek üresen vagy adatokkal kitöltve felértékelődnek a szűkös anyagi-technikai készletek
felosztása során. Ezek őrzés-védelme, szállítása, elosztása kiemelt feladat.
Az informatikai rendszerek a lecsökkent feldolgozó kapacitások miatt felértékelődnek.
A különböző rádiókra, mobilokra telepített stabil vagy mobil PC-k fontossá válhatnak
a számítógépeken felnőtt, kitett helyzetben lévő embercsoportoknak, így ezeket is
védeni kell.
Összességében, a biztonság, az energiaellátás, a terrorcselekmények elleni védelme jelent-

heti a szakterület bevetésbiztonságának főbb elemeit.
4.11. A halottak azonosítása és a kegyeleti biztosítás

A kegyeleti biztosításra minden katasztrófahelyzetben lehetőség szerint időt kell biztosí-
tani. Itt látszólag nincs szükség biztonsági emberekre, hiszen a temetéseken békeidőben nem
jellemző az atrocitás.
Azonban vannak példák arra, hogy pl. egy vonatbalesetnél a hozzátartozók félrelök-
dösték az ismeretlen sérülteket – nem törődve az így okozott másodlagos sérülésekkel
– miközben a saját hozzátartozójukat keresték. Ezzel a nem kívánatos cselekedetükkel
ráadásul nehezítették a valódi mentő munkát, a sérültek ellátását, az áldozatokkal való
tisztességes bánásmódot, azok összegyűjtése és azonosítása során.
Megállapítható tehát, hogy egy hasonló bevetés során, e szakterületen is szükség van a
bevetésbiztonság megszervezésére.
Több napi feladatot jelentő kiterjedt kárterületen az áldozatok összegyűjtése védőesz-
közöket, járványveszélyre való felkészítést igényel a beavatkozásbiztonság tekintetében.
Jelentős pszichés terhelés a tömeges, esetenként roncsolt áldozatok összegyűjtése miatt
az érintett állománynál.
Jelentősen emelkedhet a munkabalesetek száma.
Megnőhet az igény a felekezeti vagy ökumenikus lelki gondozásra.
Összességében tehát, ennél a szakfeladatnál is megjelennek különböző bevetés biztonsági

feladatok.
4.12. Beavatkozásbiztonság
A korábbiakban elemzett védelmi, biztonsági, biztosítási kérdéseket kell itt is elemezni.
A különbség az, hogy itt nem általában, hanem minden bevetésre kerülő erőt illetően arra
koncentrálunk, ami az adott helyzetben az ő érdekeiket, védelmüket illetően relevánsak. Itt
alapvetően a legfontosabb kérdések a következők:
1. Milyen várható veszéllyel, expozícióval számolhatunk?
2. Mennyi ideig lesznek ennek kitéve a beavatkozó erők az adott kárterületen?
3. Milyen védőeszköz, védőfelszerelés szükséges? (A légzésvédő eszközöktől kezdve a
golyóálló mellényen át a tűzvédelmi felszerelésig, mindent beleértve.)
4. Kell-e valamilyen egészségügyi előkészület bevetés előtt? (Védőoltások, gyógysze-
rek, speciális egészségügyi felkészültség és felszerelés stb.)
5. Mennyi ideig lehetnek a kárterületen, milyen mentesítési eljárás szükséges kivonás-
kor?
6. Várható-e a kárterületen fizikai, biztonsági kihívás, esemény?
7. Milyen speciális felkészítés, milyen biztonsági intézkedések szükségesek a védelmük
érdekében?
8. Nehezített-e a mozgás, a munkavégzés a kárterületen?
9. Milyen eszközöket kell biztosítani a beavatkozó erők biztonságos munkavégzésére?
10. Milyen speciális pszichikai terhelés várható, erre milyen felkészítés szükséges?
94 M ajor L ászló
Összességében látható, a beavatkozásbiztonság egy új dimenzió, amelynek egy-egy eleme

már spontán utat tört a napi gyakorlatban. Rendszerszerűen azonban még nem, ezért foglal-
kozunk a bevetésbiztonság elvi alapjaival, hogy a beavatkozó erők védelme egy új és maga-
sabb szinten valósuljon meg. Természetesen, a teljesség igénye nélkül emeltünk ki fontosnak
tartott területeket, amit majd a napi élet kihívásai, és a tudományos kutatómunka tovább fog
fejleszteni. A következő két fejezetben erre teszünk két fontos területen kísérletet.
4.13. Összegzés
Miután a MIOB valamennyi elemét és az új beavatkozás biztonság kérdéseit is áttekin-
tettük, analizáltuk biztonsági szemszögből, célszerű az összegzést, a szintézist is megejteni.
1. A vezetés teljes egészében – úgy a tervezés, szervezés, és az irányítás során – folyama-
tosan szem előtt kell tartani a beavatkozásbiztonsággal kapcsolatos feladatokat!
2. A beavatkozásbiztonsági problémákat a helyzetértékeléskor legkésőbb tisztázni kell,
hogy a döntés vagy elhatározás részét képezhesse!
3. A feladatszabáskor, az együttműködés megszervezésekor a kritikus biztonsági kérdé-
seket ki kell emelni, azokat hangsúlyozni szükséges!
4. A MIOB megszervezése során a részletes megoldásokra kell kitérni, annak minden
elemének a biztonsági feladatait rögzíteni kell!
5. Kiemelt időszak a begyakorlás, a készenlét elérésének időszaka az alábbiak miatt:
a) A speciális feladatokra fel kell készíteni a hivatásos és önkéntes beavatkozó
erőket!
b) A szükséges védőoltásokkal vagy gyógyszerekkel el kell őket látni!
c) A várható egészségügyi veszélyeknek megfelelően orvosi vagy sérültellátásra
felkészített, begyakorlott személyzetet kell biztosítani!
d) Az adott feladatra alkalmas védőeszközöket, védőfelszereléseket biztosítani
kell, azok használatát be kell gyakoroltatni!
e) Az adott helyzetben alkalmas híradó, hírközlő eszközökkel el kell látni a biz-
tonsági személyzetet, azok használatát szintén gyakoroltatni kell!
f) A kritikus helyzetekre, tömegjelenetekre, pánikjelenségekre fel kell készíteni
úgy fizikálisan – pl. önvédelmi fogások vagy kényszerítő eszközök alkalmazása
–, mint pedig pszichésen, a feladatra kiválasztott, arra alkalmas biztonsági
állományt!
Összességében, a felsoroltak megvalósítása akkor lehetséges, ha már békeidőszakban ok-

tatjuk, képezzük úgy a vezetői állományt, mint a végrehajtó biztonsági személyzetet.
A beavatkozás biztonság munkavédelmi megközelítése az egészségügyi
mentőerőknél hétköznapi, de mégis fontos, újszerű elem. Külön érdekesség
a nemzetközi protokollok részleges elemzése, adaptálása a tömeges
sérültellátás során. Azonban a vezetés kérdéseit illetően a hetedik fejezetben
kapunk komplex áttekintést. Külön érdekessége a fejezetnek az, hogy a
békeidőszaki munka és egészségvédelem kérdéseit összeveti a beavatkozás
során jelentkező feladatokkal.
A szerkesztők
96 M észáros I stván
5. fejezet
Speciális munka- és egészségvédelem a

beavatkozó erőknél
Mészáros István
A jelen fejezet egyik alapvető, és új gondolata, hogy „a beavatkozó erők minimum egy
különleges képesség, az életmentő képesség birtokában vannak”. Ennek a képességnek meg-
őrzése a beavatkozás egyik legfontosabb előfeltétele és a beavatkozás során a legfontosabb
közvetett feladat.
Ahogy a nemzetközi gyakorlatban a katasztrófa-egészségügyi, illetve tömeges sérültellá-
tási feladatok során alkalmazott CSCATTT protokollból is látszik, a beavatkozás intézkedési
ciklusában a parancsnoklás, vezetés kialakítása után – erről bővebben a könyvünk következő
fejezetében írunk – az első feladat a biztonság megteremtése.
C – command and control: irányítás
S – safety: a biztonság megteremtése
C – communication: kommunikáció
A – assessment: a kárhely értékelése
T – triage: sérültek osztályozása
T – treatment: helyszíni ellátás
T – transport: sérültek szállítása
A biztonság megteremtéséhez elengedhetetlen a folyamatos információszerzés és annak

értékelése. Ugyan a fenti ciklusban a következő lépésként került feltüntetésre a kommunikáció
és a kárhely értékelése, de azok visszahatnak a beavatkozás biztonságára.
Az információ elsődleges forrása a rendkívüli esemény jelentése. A jelentés/bejelentés
szövegéből közvetlenül vagy közvetett módon lehet következtetni a várható veszélyekre. Így
például:
közvetlen: tűz, robbanás, zuhanás, áramütés stb.
közvetett, ráutaló: az indokoltnál több sérült, „a közelben többen rosszul lettek”,
áramszünet lett, a helyszín megnevezéséből (építkezés, vegyi üzem) stb.
5. fejezet S p e c i á l i s m u n k a - é s e g é s z s é g vé d e l e m a b e av a t koz ó e r ő k n é l 97
További információk szerezhetők a kárhelyszínre érkezéskor. Vizuális jelek lehetnek, – ha

a területet már lezárták, – fekete-sárga vagy vörös-fehér jelölések1, bárcák (ADR 2, GHS3/
CLP4), magas/mély környezet stb. Egyéb veszélyre utaló jelek lehetnek a hőhatás, füstszag,
kellemetlen, szúrós szag, a területen nincs áram stb.
5.1. A beavatkozás kockázatai és a védekezés

A „beavatkozás biztonsága” nem más, mint munkavédelem speciális körülmények között.
Elmondható, hogy egy bármilyen egészségügyi munkakör ellátása során az általánostól el-
térő minőségű és dinamikájú – a munkavállalók életére, egészségére, testi épségére veszélyt
jelentő – expozíciók és körülmények jelentkeznek.
Ezek egy jellemző megoszlását és tendenciáját az 5.1. ábra szemlélteti, melyet a Semmel-
weis Egyetem Biztonságtechnikai Igazgatósága készített az Egyetemen bejelentett munka-
balesetek alapján.
bejelentett balesetk száma (db)
250
200
147 142
131 160
150 80 110
48
53
100 36 33
44 39 52
24 26 29 44
28 22 3 42 8 10
6 10 5 3
50 5 12
51 55 69 62 57 54 47 59 61
46
0
2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018
év
egyéb balesetek anyag-. illetve betegmozgatás
közlekedési baleset
(elesés, elcsúszás) tűszúrásos baleset
5.1. ábra  Munkabalesetek alakulása a Semmelweis Egyetemen
1
2/1998. (I. 16.) MüM rendelet a munkahelyen alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről.
„11. § (1) Azokat a helyeket, ahol a munkavállalót vagy a munkavégzés hatókörében tartózkodót akadályba
ütközésnek, tárgyak vagy személyek esésének veszélye fenyegeti, váltakozó fekete-sárga vagy vörös-fehér
csíkozással kell jelezni.
(2) A jelzés méreteinek az akadály vagy a veszélyes hely kiterjedéséhez kell igazodnia.
(3) A sárga-fekete vagy vörös-fehér csíkoknak 45°-os szögben kell elhelyezkedniük és körülbelül azonos
szélességűnek kell lenniük.”
2
Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás.
3
A vegyi anyagok osztályozásának és címkézésnek globálisan harmonizált rendszere (ENSZ)
4
Az Európai Parlament és Tanács 1272/2008/EK Rendelete az anyagok és keverékek osztályozásáról,
címkézéséről és csomagolásáról.
Egy rendkívüli esemény során a megjelenő kockázatok minősége súlyosbodik, dinami-

kájára a gyors felfutás mellett pillanatszerű megjelenés, vagy a gyors felfutás és a hosszú
fenntartás a jellemző.
A beavatkozás munkavédelmi típusú kockázatai többféleképpen is csoportosíthatók. Az
egyik csoportosítási lehetőség az alábbi.
A mentés, ellátás folyamatából adódó (pl. járásos, eséses balesetek, emelés, szúrásos,
vágásos balesetek, fertőzés stb.).
A kárhelyszín és környezete körülményeiből adódó (pl. esés, zuhanás magas/mély
helyszínen, extrém hőmérséklet, füst, veszélyes anyag, áramütés stb.).
Ez a csoportosítás meghatározza a felkészülés és a védekezés módját is, hiszen amíg az

ellátás folyamatából adódó kockázatok jórészt ismertek, azokra jogszabályi előírás alapján
is készülünk, addig a beavatkozás helyszínéből adódó kockázatok általában esetiek, külön-
legesek, előre nehezen jelezhetők. Az ellátás folyamatából adódó kockázatokra készülnek a
különböző jogszabályok által előírt kockázatértékelések – munkahelyi, éles-hegyes eszközök
használatából eredő, biológiai, kémiai, rákkeltő, optikai sugárzások stb. A napi munkavég-
zéshez és folyamataihoz meghatározott az egyéni védőeszköz juttatás rendje, a foglalko-
zás-egészségügyi vizsgálatok ismétlődése, a különböző oktatások – munkavédelmi, tűzvé-
delmi stb. – rendszere. Ezzel szemben a kárhelyszínből adódó kockázatokra a beavatkozó
erőknek nehéz felkészülniük, hiszen a kárhelyszín több esetben másnak a munkahelye, az ott
felmerülő kockázatokra alapvetően az ott dolgozók vannak felkészülve, felkészítve, ezért ott
elengedhetetlen a megfelelő körültekintés, az információszerzés, mely ki kell, hogy terjedjen
a védekezés lehetőségeire is. Utóbbi kockázatokra leginkább gyakorlatozással lehet a beavat-
kozó erőket felkészíteni.
Az alábbiakban a statisztikai megoszlást is figyelembe véve kerülnek kifejtésre a releváns
kockázatok és a védekezés lehetséges módjai.
„ESÉSES, JÁRÁSOS, CSÚSZÁSOS” KOCKÁZATOK SPECIALITÁSAI
Ezen kockázatok okozzák a napi munkavégzés során a legtöbb váz- és izomrendszert

érő sérülést (WMSDs5). Az eséses, járásos, csúszásos munkabalesetek specialitásai, hogy a
balesetet kiváltó konkrét fizikai veszélyeztető tényező mellett a legtöbb esetben a figyelem
kihagyása, a kellő körültekintés hiánya, nem megfelelő ruházat/védőeszköz használata, mint
emberi tényező jelen van a kiváltó okok között.
A beavatkozás során ezek a kockázatok szinte mindenhol jelen vannak, a legegyszerűbb
kárterületektől, a kockázatot egyértelműen jelző magas vagy mély kárterületekig, melyek
adódhatnak „munkahely” alapvető kialakításából vagy a rendkívüli esemény következtében
előállt fizikai állapotból, romosodásból. Egy rendkívüli esemény során a beavatkozó erők,
mondhatni „módosult tudatállapotban” vannak. A stressz, a fokozott összpontosítás az adott
eseménysorozat kivédésére, az adott probléma felszámolására, bizonyos területeken kihagyó
figyelmet eredményez, mely nehezíti a most tárgyalt veszélyforrások kivédését.
Work-related Musculoskeletal Disorders.

5
A védekezés legfontosabb eszköze a megfelelő körültekintés, a veszélyre figyelmeztető

jelek ismerete, felismerése mellett, a megfelelő ruházat, lábbeli alkalmazása a rendeltetésének
megfelelő módon és mértékben. Magas vagy mély helyszíneknél a szükséges védőeszközök
(hevederek, beülők, pántok) szakszerű használata, az azokat rendelkezésre bocsátó együtt-
működők által átadott rendszabályok betartása szintén elengedhetetlen a biztonságos beavat-
kozáshoz.
EMELÉSES KOCKÁZATOK SPECIALITÁSAI
Ezen kockázati csoport szintén elsősorban váz- és izomrendszeri sérüléséket, rendelle-

nességeket képes előidézni. Megjelenése a beteg/holtest emeléséhez, mozgatásához kötődik,
illetve különböző tárgyak (védőeszköz, palack) viseléséhez, emeléséhez, továbbá a sérültekhez
történő hozzáférés érdekében, a kárhelyszín „átrendezéséhez”.
A védekezés legfontosabb eleme a helyes emelési technikák elsajátítása (helyes betegeme-
lési technikákra példák találhatók az 5.1. sz. függelékben), illetve a megfelelő védőeszközök
kárhelyen történő biztosítása és használata (védőkesztyű, megfelelő lábbeli, sérvkötő stb.),
esetlegesen a beavatkozó erők felkészítése improvizált emelőszerkezetek készítésére a kárte-
rületen.
TŰSZÚRÁSOS KOCKÁZATOK
„A nemzetközi irodalmi adatok alapján évente mintegy egymillió dolgozó sérül meg
tűszúrásos sérülések következtében Európában. Az EPINet (Exposure Prevention Network)
jelentések szerint egy átlagos kórházban 100 ágyra 30 éles tárgy okozta baleset esik. A tény-
legesen bekövetkezett sérülések száma azonban ennek sokszorosa, hiszen ismereteink szerint
a balesetek 40–60%-a nem kerül bejelentésre.
A tűszúrásos baleseteknek kitett kockázati csoport igen széles, hiszen az egészségügyi
intézményekben szinte valamennyi foglalkozási csoport érintett: az orvosokon, ápolókon és
egyéb egészségügyi szakdolgozókon túl, a műszaki, takarító munkakörökben dolgozók is
veszélyeztettetek.
A szúrt, vágott sérülések súlyos következményekkel járhatnak, mivel következtükben
fennáll a vér útján terjedő fertőzések átvitelének és kialakulásának kockázata. A leggyakrab-
ban előforduló kockázatot a HIV, hepatitis-B- (HBV) és -C- (HBC) vírus jelenti, ezeken túl
azonban vér útján terjedő betegségeknek több mint 20 típusa létezik.”6 – áll a 11. NEVES7
Betegbiztonsági Fórum hirdetőjében és ez egyben össze is foglalja jelen kockázati kör súlyát
a betegellátásban.
6
Forrás: weborvos.hu.
7
Nem Várt Események jelentési rendszere: Magyarországon a Semmelweis Egyetem Egészségügyi
Menedzserképző Központja által életre hívott és fenntartott jelentési rendszer, ahova az ország bármely intézmé-
nyéből anonim módon lehet jelenteni „nem várt eseményeket”, így például tűszúrásos baleseteket is. A bejelentések
gondos kiértékeléséből (okok, körülmények) oktatási anyagok készülnek és fórumokon osztják meg ezeket, illetve
a jó gyakorlatokat az egészségügyi intézmények képviselői.
Egy rendkívüli esemény során, a fentieken túl még rengeteg előidézője lehet a tűszúrásos
baleseteknek, úgymint rázkódás vagy egyéb erős fizikai hatás, nem természetes testhelyzet,
a sérült viselkedése, kontrollálatlan testmozgása stb. Erre a beavatkozó, mentő személyzetet
szintén fel kell készíteni.
A védekezés ebben az esetben is a körültekintéssel kezdődik. Nagyon fontos a gumi-
kesztyű – szükség esetenként két rétegben – viselése. A baleset bekövetkezése után fontos
az azonnali felületi fertőtlenítés, a baleset jelentése, ha a tű az ellátott vérével már korábban
érintkezett, akkor az ellátott kórelőzményeinek megismerése, laborvizsgálatok, ismert veszé-
lyeztető tényező esetén az azonnali postexpozíciós profilaktikus kezelés megkezdése.
VESZÉLYES ANYAGOK ÉS MUNKAESZKÖZÖK
Az egészségügyi ellátás során – békeidőszakban is – gyakran találkozhatunk veszélyes

anyagokkal, készítményekkel, illetve veszélyes munkaeszközökkel. Fontos, hogy ezen anya-
gokkal, eszközökkel kapcsolatban minden esetben oktatásban kell részesülni a munka meg-
kezdése előtt. Az oktatásnak ki kell térnie az anyag, eszköz használati, tárolási szabályaira, az
elvárt és kerülendő magatartásformákra és tevékenységekre.
Veszélyes anyagok, készítmények esetén, azok minden esetben kell, hogy rendelkezzenek
magyar nyelvű biztonsági adatlappal, így a beavatkozó erőknek ezt a dokumentumot kell
elsődlegesen kérni az üzemeltetőtől, ha van rá lehetőség. Ez az adatlap tartalmazza az anyag,
a készítmény kémiai jellemzőit, összetételét, szükség esetén a semlegesítésének módját és
nagyon fontos: az elsősegélynyújtás módját, lehetőségeit.
Veszélyes gépek, berendezések esetében szintén minden esetben kell, hogy azok rendel-
kezzenek magyar nyelvű használati útmutatóval. Elengedhetetlen, hogy ismerjük minimum
a leállítás módját és a leálláson kívüli vagy ahhoz kapcsolódó következményeket.
Egy-egy rendkívüli esemény során, a beavatkozás alkalmával a beavatkozó erők olyan

veszélyes gépekkel, berendezésekkel, veszélyes anyagokkal és készítményekkel találkozhatnak,
melyek veszélyeztető tényezői, és védelmi eljárásai nem ismertek előttük. Ezekben az esetek-
ben szintén elsődleges az információszerzés, a veszély felismerése, azonosítása.
A veszélyes anyagok, készítmények esetében a veszély felismerését segítik az ún. GHS/
CLP címkék, mely jelölések az ENSZ és az EU tagállamaiban forgalomba hozott anyagok
esetében kötelező érvényűek. A jelölésekből lehet következtetni az anyagok közvetlen kör-
nyezetükre káros tulajdonságaira. A címkék és a hozzájuk tartozó veszélyességi osztályok az
5.2. sz. függelékben találhatók. A veszélyes anyagokkal kapcsolatos szabályzást a könyvünk
előző fejezetében dolgoztuk fel.
STRESSZ
A stresszzel, mint a katasztrófák pszichiátriai vonatkozásával könyvünk 22. fejezete fog-

lalkozik mélyebben.
Fontos a stresszt, mint a beavatkozás biztonságára ható tényezőt is kiemelni, hiszen a
beavatkozás során a beavatkozó erők esetében is előáll, előállhat az az állapot, amikor az
érintettek ráébrednek, hogy a körülmények meghaladják/meg fogják haladni a képességeiket.
A beavatkozás biztonságára ható elsődleges stresszreakció, evolúciós örökségünk a „har-
colj vagy menekülj”8 kérdés azonnali eldöntése. Ez elsősorban egy zsigeri reakció, azonban a
tanult, tapasztalt képességek, élmények befolyásolhatják, és alapvetően hatnak a beavatkozás
megkezdésére, így annak biztonságosságára.
A stressz rövid távon segítségükre van, hiszen elsődleges élettani hatása az emelkedő
pulzusszám, mely által kognitív és affektív képességeink, így teljesítményünk is nő. Központi
idegrendszerünk aktivációs szintje az igénybevételhez illeszkedően nő, mely a beavatkozás
hatásfokát és – ha figyelünk rá – a biztonságát is növelheti.
Amennyiben a stressz elhatalmasodik rajtunk, úgy a pulzusszám további növekedése a
teljesítmény romlásához, teljes „bénuláshoz” vezethet. A lényeg, hogy az érintett nem képes
a tőle elvárható módon gondolkodni és cselekedni a kárhelyen, ami további sérülésekhez,
károkhoz vezethet.
A stressz egy olyan kockázati tényező, amely visszahat a további beavatkozásainkra.
Utókezelése rendkívül fontos, nemcsak a későbbi beavatkozások elősegítése, de a „normális”
életminőség hosszú távú fenntartásáért is a „kiégés” és/vagy a PTSD9 elkerülése érdekében.
A stressz azonnali és utólagos hatásainak kivédésében, kezelésében nagy szerepet játszik a
tapasztalat, a felkészültség.
A felkészültség hiánya az egyik tényező, amely a beavatkozó erőknél a stressz hatásait
erősíti. Gabriel és munkatársai (2007) a 2004. március 11-i madridi terrortámadások kár-
helyszínén különböző szerepekben részt vevő embereket tanulmányozták. Ennek során meg-
állapították, hogy míg a támadásoknak általánosan jelentős pszichológiai következményei
vannak, a rendőrök körében váratlanul alacsony előfordulási számban mutatkoznak a PTSD
tünetei. A kutatók szerint ennek legvalószínűbb magyarázata az, hogy a megkérdezett ren-
dőrök nagy tapasztalattal és előképzettséggel rendelkeztek a terrortámadások kezelésében.
A tanulmány megállapítása tehát az, hogy amennyiben a beavatkozó erők tagjai magasan
képzettek és tapasztaltak, úgy a pszichopatológiai prevalencia10 is alacsonyabb. A felkészültség
és a tapasztalat növeli a beavatkozás során a dolgozók megküzdési képességeit, így csökkenti
a stressz-szintjüket.11
„fight or flight” – Walter Bradford Cannon – Bodily Changes in Pain, Hunger, Fear and Rage. New York,
8
NY: D. Appleton & Company; 1915.

9
Posttraumatic Stress Disorder – poszttraumás stressz zavar.
10
„Prevalencia: egy jelenség (pl. betegség) összes létező esete egy meghatározott időpontban a vizsgált
populációban, függetlenül attól, hogy a jelenség mióta áll fenn.” Forrás: Megelőző orvostan és népegészségtan –
Ádány Róza (2011), Debreceni Egyetem.
11
Forrás: Emergency Services: A Literature Review on Occupational Safety and Health Risks – Malgorzata
Milczarek, European Agency for Safety and Health at Work (EU-OSHA), 2011, Publications Office of the
European Union.
A BEAVATKOZÓ ERŐKET ÉRŐ TÁMADÁSOK
A Semmelweis Egyetem Központi Diszpécser- és Járőrszolgálatának statisztikái (2018)

alapján a riasztások egyharmadában, egy negyedév vonatkozásában közel 30 esetben rend-
bontó, a szakszemélyzettel agresszívan, erőszakosan viselkedő személlyel/személyekkel szem-
ben kellett intézkedni. Az intézkedés alá vontak között volt beteg és hozzátartozó is vegyesen.
Egy dán felmérésben12 a vizsgált egészségügyi állományban a nővérek számoltak be a
legmagasabb arányban sérelmükre elkövetett támadásról (fizikai erőszakról 52%, szóbeli
inzultusról 83%), emellett az orvosoknál ez az arány alacsonyabb (22% és 40%) és az admi-
nisztrátoroknál pedig inkább a szóbeli inzultusokra korlátozódik (4% és 75%).
Egy francia kutatás13 szerint a megkérdezett mentődolgozók 23%-a tapasztalt meg pálya-
futása során egy vagy több, vele szemben elkövetett erőszakos cselekményt, melyeknek 4%-a
végződött a sérülésükkel és 4% PTSD terápiára szorult a későbbiekben.
Egy másik tanulmány14 arra mutat rá, hogy legerősebben a sürgősségi ellátás területén
figyelhetők meg a betegek, illetve hozzátartozóik által elkövetett erőszakos cselekmények.
Fentiekből az látszik, hogy valós, társadalmi jelenségről beszélünk, mely az egészségügyi
szakdolgozók (tehát a legoperatívabban munkát végzők) és a sürgősségi ellátás (tehát a legin-
kább rendkívüli eseményeket kezelők) irányába súlyosbodik.
A tendencia tulajdonképpen érthető, hiszen egy-egy rendkívüli esemény során, egy
kárhelyszínen a beavatkozó erők sokkal inkább találkoznak erős stressz vagy sokkhatás
következtében megváltozott tudatállapotú egyénekkel (ellátottakkal vagy a kompromisszu-
mos medicina alkalmazását elfogadni, megérteni nem tudó hozzátartozókkal), akik előbbi
helyzetüket nem megfelelő módon kezelik. De megfigyelhető az emberekben felgyülemlő
szorongásokból, napi problémákból táplálkozó elfojtott erőszak is, mely mindig a legkisebb
ellenállás (a segítő) irányába igyekszik kitörni, így az egészségügyi személyzeten vagy más
beavatkozó erőn „csattan”.
A leghatékonyabb védekezés ezekben az esetekben az asszertív kommunikáció, mely kép-
zettséget, önuralmat és rengeteg gyakorlást igényel. Hiszen ne feledjük, hogy a beavatkozó is
ember. Ember a napi problémáival, frusztráltságával, esetenként előítéleteivel együtt, aki egy
számára is stresszes helyzetben nehezebben uralja indulatait.
További fontos dolog, hogy ha van rá lehetőség a telefonunk gyorstárcsázási listáján a
rendőrség, a portaszolgálat, a helyszínbiztosítás vagy más, „rendfenntartó” erő telefonszáma
legyen beállítva. Ezek nélkül – ebből a szempontból is – elengedhetetlen, hogy a kárhelyen,
rövid úton tudjunk kapcsolatot teremteni bajtársainkkal, akik segítségünkre lehetnek.
Hazánkban az egészségügyi dolgozó, egészségügyi szolgáltatás nyújtásával összefüggő
tevékenység végzése során, valamint a betegellátással és a betegirányítással közvetlenül ös�-
12
Occupational safety across jobs and shifts in emergency departments in Denmark – Marie Louise Kirkegaard,
Pete Kines, Helena Breth Nielsen, Anne Helene Garde, National Research Centre for the Working Environment,
Copenhagen, Denmark, 2018, Safety Science (144 orvos, 378 nővér és 101 adminisztrátor megkérdezésével).
13
Duchateau és munkatársai (2002) – Forrás: Emergency Services: A Literature Review on Occupational
Safety and Health Risks – Malgorzata Milczarek, European Agency for Safety and Health at Work (EU-OSHA),
2011, Publications Office of the European Union.
14
Nurse exposure to physical and nonphysical violence, bullying, and sexual harassment: A quantitative
review – Paul E. Spector, Zhiqing E. Zhou, Xin Xuan Che, 2014, International Journal of Nursing Studies,
Volume 51, Issue 1.
szefüggő feladatai tekintetében közfeladatot ellátó személynek minősül, így az ellene vagy
támogatója ellen intézett erőszak, illetve a munkavégzésének akadályozására irányuló vagy
éppen intézkedését kikényszerítő fenyegetése is bűncselekménynek minősül, melyet a törvény
szigorúbban, önálló tényállásként rendel büntetni.
VÉDŐESZKÖZÖK
„Azoknál a munkafolyamatoknál, ahol a munkavállaló veszélyforrás hatásának lehet kitéve a

hatásos védelmet zárt technológia alkalmazásával, ha az nem oldható meg, akkor biztonsági beren-
dezések, egyéni védőeszközök és szervezési intézkedések – szükség szerinti együttes – alkalmazásával
kell megvalósítani. A munkáltatónak minden lehetséges műszaki megoldást, kollektív védelmet
alkalmaznia kell a munkavállalók védelmére azelőtt, hogy védőeszközzel látja el őket. Az egyéni
védőeszköz rendeltetése, hogy egy személyt megvédjen az adott kockázattól.”15
Fentiekből és a rendkívüli események általános jellemzőiből az látszik, hogy bár a kollektív
védelem megteremtése jelen van a mindenoldalú biztosítás (lásd bővebben az 7. fejezetben)
minden elemében és végigköveti a parancsnoklás ciklusait, egy ad hoc beavatkozás során, fő-
leg, az elsőként a helyszínre érkező erők számára, a védelem eszközeiből leginkább az egyéni
védőeszközök állnak rendelkezésre, melyek lehetnek rendszeresítettek vagy improvizáltak. Ez
utóbbi képességre a beavatkozó állományt képezni kell.
Elengedhetetlen, hogy különbséget tegyünk a szokások, illetve a „konyhanyelv” által vé-
dőeszköznek titulált eszközök és felszerelések, valamint a valódi egyéni védőeszközök között.
Nem egyéni védőeszköz a munkaruha, az egyenruha, a támadáselhárító vagy kényszerítő
eszköz és a védelmi célt ellátó sporteszköz (pl. lábszárvédő) sem.
Az egyéni védőeszköz rendelkezik a megfelelő tanúsítvánnyal (EK/CE) vagy típusbizo-
nyítvánnyal és megfelelőségi nyilatkozattal. Az egyéni védőeszköz viselését a kockázathoz
illeszkedően a munkáltató határozza meg (egyéni védőeszköz juttatás rendje), a munkáltató
biztosítja és követeli meg.
Egyéni védőeszköz lehet a gumikesztyű, a szájmaszk, a védőszemüveg, a munkavédelmi
bakancs stb, de például egy szűrő vagy szigetelő rendszerű vegyivédelmi öltözet, sőt még a
személyi doziméter is.
Közös követelmény az egyéni védőeszközökkel kapcsolatban, hogy a munkavállaló rendel-
kezzen magyar nyelvű (pontosabban: az általa ismert nyelven készült) tájékoztatóval, legyen
a használatáról kioktatva, a védőeszköz legyen tisztán, használatra alkalmas állapotban tartva
és nem utolsó sorban a szükséges mértékű és rendszerességű karbantartásáról is gondoskodni
kell.
Az egyéni védőeszköz nem veszélyeztetheti semmilyen módon a munkavállaló egészségét,
testi épségét, nem jelenthet munkabaleseti kockázatot.
15
Dr. Major László (szerk.) – Módszertani útmutató a munkavédelmi megbízottak feladatairól az egész-
ségügyben, 2012, Semmelweis Kiadó.
5.2. A beavatkozás speciális kockázatai

A beavatkozás speciális kockázatai alatt azt értjük, hogy a fent jellemzett kockázati ténye-
zők egy kárhelyszínen, együttesen, dinamikusabban és erősebben hatnak, mint a mindennapi
egészségügyi ellátás során. A kárhelyszín típusának ismerete segít már előzetesen orientálni a
beavatkozó erőket a rájuk váró kockázatok típusaira, illetve azok erősségére. A felkészültség
következtében a beavatkozó, a helyszínen ezen káros hatásokat várja, felismeri, így védekezni
is tud ellenük.
A továbbiakban néhány jellemző kárhelyszín és azok specialitásai kerülnek bemutatásra.
BEAVATKOZÓ ERŐK JELLEMZŐ KÁRHELYSZÍNEK
Orvosok, nővérek, mentők, Természeti katasztrófák

beteghordók stb. (pl. árvíz, földrengés, hurrikán)
Tűzoltók, Katasztrófavédelem
Ipari katasztrófák
Rendőrök (pl. vegyi anyag kiszabadulása, nukleáris baleset)
Tűzszerészek, terrorelhárítás,
egyéb speciális rendeltetésű erők Közlekedési balesetek
(pl. autóbaleset, vonatbaleset, repülőgép szerencsétlenség)
Honvédség
Önkormányzati rendészet, Veszélyes áruszállítási balesetek
polgárőrség, magánbiztonsági (pl.: közlekedési baleset következtében vegyi anyag kiszabadulása)
vállalkozások
Pszichiáterek, pszichológusok, Terrortámadások, bűncselekmények
lelki segítő munkatársak (pl. ABV16 támadás, IED17, lövöldözés)
Önkéntesek Tömegrendezvények
(pl. terrortámadás, természeti katasztrófa tömegrendezvényen,
Egyéb közreműködő felek
pánik)
TERMÉSZETI KATASZTRÓFÁK
A természeti katasztrófák sajátja, hogy napjainkban jó eséllyel és egyre korábban, pon-

tosabban megjósolhatók, hatásuk, lefutásuk, következményeik jósolhatók, becsülhetők. Az
ellenük való védekezést, a felkészülést jó eséllyel lehet tervezni.
A természeti katasztrófák előfordulhatnak természetes és épített környezetben is. Főleg
utóbbiban szükséges számolni a másodlagos károkkal, úgymint áramszünet, tüzek és robba-
nások, az épített környezet további rombolódása, járványveszély, további természeti hatások,
ipari katasztrófák18 stb.
16
Atom, biológiai, vegyi, más néven: RBV = radiológiai, biológiai vegyi, CBRN = chemical, biological,
radiological and nuclear.
17
Improvised Explosive Device: improvizált robbanóeszköz (pokolgép).
18
Lásd: Fukushima, 2011: földrengés » tsunami » atomerőműbaleset+emberi mulasztás a beavatkozásnál is »
radioaktív szennyezés.
A másodlagos hatásokra, melyek egyenként is új és új típusú kárhelyszíneket hoznak létre,

figyelemmel kell lenni a beavatkozás során. Nemcsak a kivédésükre, hanem arra is, hogy
bekövetkezésüket ne segítse elő a beavatkozásunk.
A legsűrűbben előforduló katasztrófatípusok sorrendben: az árvizek, extrém időjárás,
tornádó, szárazság, földrengések.19 A legutóbbi két évtizedben az árvizek és a viharok száma
emelkedett drasztikusan.20 1980 és 2000 között a világ népességének 75% volt érintett lega-
lább egyszer természeti katasztrófa által.21
CIVILIZÁCIÓS KATASZTRÓFÁK
Ipari katasztrófák
Az ipari katasztrófákra leginkább fizikai hatásaik a jellemzők, az esetek nagy részében tűz
és/vagy robbanás idézi elő és/vagy kíséri, az iparban felhasznált anyagok miatt nagy kockázata
van ABV szennyezésnek/fertőzésnek ezekben az esetekben.
Az ipari katasztrófák esetében fontos tudnunk, hogy az ipari üzemek jelentős része köte-
lezett védelmi terv készítésére, melyekből a beavatkozás biztonságának megteremtése során
is rengeteg hasznos információt lehet meríteni – ezzel a könyvünk „Iparbiztonság” c. fejezete
foglalkozik behatóbban.
Ezekben az esetekben is elengedhetetlen a veszélyeztető tényezők ismerete, felismerése és
nagy hangsúly terelődik az egyéni védőeszközökre.
1979 óta az ipari balesetek száma az EU és OECD államok területein csökkenő tendenciát
mutatnak, különösen a szigorú szabályozás alá eső, valamely küszöbértéket elérő üzemek
esetében, tulajdonképpen 1993 óta nem ismert ilyen típusú üzemet ért ipari baleset.22
Közlekedési balesetek
A WHO adatai szerint a világban évente (2015) 1,2 millió körüli közlekedési baleset tör-
ténik és ez a szám évről évre nő, a 15–29 éves korosztály körében ez a vezető halálok (2012).
Ebből adódóan a különböző beavatkozó erők jó eséllyel munkájuk során leginkább közle-
kedési balesetekkel találkoznak.
A beavatkozás biztonsága szempontjából fontos tényező, hogy sok a beszorult, nehezen
hozzáférhető, a beavatkozáshoz nem ideális testhelyzetben, körülmények között lévő sérült, a
munkakörnyezet korántsem ergonomikus.
19
Forrás: UNISDR (UN Office for Disaster Risk Reduction).
20
Forrás: UNISDR (UN Office for Disaster Risk Reduction).
21
Forrás: Emergency Services: A Literature Review on Occupational Safety and Health Risks – Malgorzata
Milczarek, European Agency for Safety and Health at Work (EU-OSHA), 2011, Publications Office of the
European Union.
22
Forrás: EU MARS: EU Major Accident Reporting System.
Ezen körülmények kivédésére leginkább a megfelelő körültekintéssel kiválasztott beavat-

kozási módszerek, az egyéni védőeszközök és a szükséges körültekintés az alkalmazandó
eljárás.
Veszélyes áruszállítási balesetek
A veszélyes áruszállítási balesetek leginkább közlekedési balesetekhez köthetők, a beavat-

kozás biztonságára ható tényezők szempontjából egyfajta keveréke a közlekedési balesetekre
és az ipari katasztrófákra jellemző kockázatoknak.
Ezen esetekben a legfontosabb megismerni, felismerni a kárhelyszín típusát – pl. a be-
jelentésben szerepel, hogy egy kis áruszállító közlekedési balesete során a járókelők közül
többen rosszul lettek –, majd a veszélyes áru jelenlétét. A kárhelyszín több speciális faktorban
különbözhet közúti, vasúti, vízi vagy légi szállításnál. Az utóbbinál például a kárhely megkö-
zelítésének jelentős nehézségei lehetnek.
Amennyiben egyértelműen veszélyes áruszállító balesetéről beszélünk, úgy elsődleges
feladatunk a biztonságos beavatkozás feltételeinek megteremtése érdekében megtudni a
szállított veszélyes anyag típusát, semlegesítésének lehetőségeit, de legalább az általa jelentett
veszély, veszélyek típusát és fennállásuk valószínűségét.
Erre leginkább akkor van esélyünk, ha ismerjük a veszélyt jelölő bárca és az UN szám
fogalmát, jelentését, az információszerzés eszközeit.
A veszélyes anyagok GHS/CLP szerinti jelöléséről a korábbiakban már tettünk említést.
Ezen felül a különböző veszélyes áruszállítási szabályozók (ADR 23, RID24, ADN25, IMDG
Kódex 26, ICAO TI/IATA DGR 27) mindegyike előírja veszélyt jelölő bárcák alkalmazását
(ADR bárcák az 5.3. sz. függelékben).
Közúti forgalomban a veszélyes árut küldeménydarabokban szállító járművet ún. „sima”
narancssárga táblával kell megjelölni. A számokkal kiegészített narancssárga tábla, amely az
ömlesztett szállítás esetében látható (pl. tartálykocsik), már pontos információt ad a szállított
anyagról.
5.2. ábra  „Számos” narancssárga tábla
23
Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás.
24
Veszélyes Áruk Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló Szabályzat.
25
A veszélyes áruk nemzetközi belvízi szállításáról szóló Európai megállapodás.
26
Veszélyes Áruk Nemzetközi Tengerészeti Kódexe.
27
Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezet Veszélyes Áruk Légi Szállításának Biztonságát szolgáló Műszaki
Utasítások/ Nemzetközi Légi Fuvarozási Egyesület Veszélyes Áru Szabályzata.
5.3. ábra  Egészségügyi válsághelyzeti gyakorlat
Ez esetben a tábla felső sorában a veszély azonosítására szolgáló szám van (a veszélyt jelölő
szám általában két vagy három számjegyből áll), míg az alsó sorában az anyagazonosító
szám, vagyis az ún. UN szám. Az UN szám az egész világon elterjedt azonosítószám, amely
egyértelműen azonosítja az anyagot. Ma már több mobil applikáció is segíti a táblák azono-
sítását, de hazánkban a Katasztrófavédelem munkatársai végzik el alapvetően az azonosítást
és jelzik, illetve elhárítják a veszélyeket, meghatározzák a szükséges védelmi intézkedéseket, a
beavatkozás biztonságának feltételeit.
Az 5.3. ábrán28 látható, hogy a mentők egyéni védőeszköz, légzésvédelem nélkül kezdik
meg az ellátást egy olyan területen, ahol a gépjárművön és a kiborult kannákon is láthatóan
veszélyes anyag jelenlétére utaló bárcák vannak, és a járókelők lettek rosszul.
Fentiekből jól látszik, hogy a beavatkozás biztonságának záloga ezen esetekben a kárhely-
színen a felderítés vagy információcsere a már kiérkezett hatósági csoportokkal, a veszély
típusának beazonosítása és felismerése után a megfelelő egyéni védőeszközök biztosítása.
Amennyiben erre nincs lehetőség, úgy a beavatkozás az adott erő által nem kezdhető meg.
Meg kell várni, amíg a szükséges eszközökkel rendelkező társszervek (az 5.3. ábra esetében
ezek a tűzoltók voltak), mentőerők a sérültet a veszélyes zónán kívül helyezik.
Terrortámadások, bűncselekmények
Ezen eseménytípusoknál a beavatkozás biztonságára ható tényezők elsősorban a helyszíni,

tömeges sérültellátás folyamataiból adódó tényezők (Pl. a 2016-os berlini terrortámadás a
karácsonyi vásáron), a rombolódott infrastruktúrából adódó kockázatok (Pl.: WTC, 2001)
vagy éppen a sérülteket és a beavatkozókat egyaránt érő sokkhatás (lásd korábban a kutatást:
Madrid, 2004 – PTSD a beavatkozó erőknél) lehetnek. Tehát ezekből adódóan a betegellátás
fizikai nehézségei és ennek kockázataival kell leginkább számolni (sokkos, nem együttmű-
28
Forrás: „Mentőszolgálat: a kamerák zavarták meg a mentősöket gyakorlat közben” – hvg.hu, 2016. október.
17. 17:41.
ködő ellátott, hirtelen mozdulatok, beszűkült tudat, a külvilág ingereinek ignorálása, fizikai
erőszak stb.).
Ne felejtsük, hogy a terrorizmus elsődleges célja a megfélemlítés, így az elkövetés esz-
közei és azok hatásai nyilvánvalóan fokozott pszichés megterhelést jelentenek a beavatkozó
erőkre is.
A beavatkozó erők úgynevezett puha célpontnak számítanak. Nem példa nélkül álló, hogy
egy terrortámadás helyszínén, miután a beavatkozó erők a megfelelő létszámban a helyszínre
értek egy újabb támadás (pl. robbantás) történt, melynek célpontjai és áldozatai immár a be-
avatkozó erők voltak. Ezt kivédeni szinte lehetetlen, de fontos a kárhelyszínen a beavatkozók
közötti folyamatos információcsere, a rendőrséggel és/vagy a terrorelhárító erőkkel történő
kapcsolattartás.
TÖMEGRENDEZVÉNYEK
A tömegrendezvények során esetleg bekövetkező rendkívüli eseményekkel kapcsolatban a

beavatkozó erőket fenyegető kockázatok szintén elsősorban a helyszíni, tömeges sérültellátás
folyamataiból adódó tényezők.
Ezen tényezőket súlyosbítja, hogy a tömegrendezvények nagy részére jellemző az alkohol-
fogyasztás, amely bizonyos kockázati tényezőket (pl. erőszakos cselekmények a beavatkozók
kárára) erősít.
Fentieken túl egy-egy tömegrendezvényt veszélyeztethet természeti katasztrófa (pl.
2006‑os budapesti tűzijáték), terrortámadás, bűncselekmény elkövetése (pl. strasbourgi
karácsonyi vásár, 2018), vagy csak bármilyen téves jelzésből adódó pánikreakció (pl. West
Balkán tragédia, Budapest, 2011), melyek során a különböző kárhelyszín típusokból adódó
kockázatok összeadódnak.
A kockázatok elkerülésének hatékonysága minden esetben a koncentrációban, a kellő
mértékű körültekintésben és így a kockázatok magabiztos felismerésében rejlik.
A jelen fejezet is újszerű, és érdekes, mert az elméleti alapok és a gyakorlat
között igyekszik kapcsolatot teremteni. A beavatkozó erők egészségügyi
biztosítására, a biztonsági szint fokozására háromféle koncepciót
ismerhetünk meg ebben a fejezetben. Érdekes, fontos és rendkívül
színvonalas megközelítést foghatunk a kezünkbe egy gyakorló orvos
kezéből. Ami azért fontos, mert megalapozó gondolat lehet a beavatkozó
erők biztonságosabb jövője érdekében. A fejezetben megjelenik a taktikai
medicina fogalma is, amellyel a szerző kompletten körbejárta a felvállalt
témát.
A szerkesztők
110 O rosz G ábor
6. fejezet
A beavatkozás speciális, egészségügyi

biztonsági kockázatai terrortámadások,
bűncselekmények esetén
Orosz Gábor
6.1. Beavatkozó és biztosító erők beavatkozás biztonsága

Habár a terrortámadások – karakterisztikájukat tekintve – több ponton egyezhetnek
egyéb katasztrófahelyzetekkel, a sajnálatos nemzetközi tapasztalatok az elmúlt évtizedekből
mégis azt mutatják, hogy sok tekintetben teljesen egyedi, a beavatkozó erők számára addig
kevéssé ismert vagy gyakorolt kockázatokat, veszélyeket hordoznak magukban. A szakiroda-
lom ezeket az aszimmetrikus hadviselés gyűjtő fogalmában tárgyalja. Ilyen új színtere volt
eme „hadviselésnek” a World Trade Center elleni támadás, de hasonló kihívásokat rejtettek a
robbantásos, tömegbe hajtásos vagy épp késeléses attakok is, a biológiai fegyverek bevetéséről
nem is szólva.
A potenciálisan nagy tömeget érintő, olykor elhúzódó és a felmerülő veszélyek szempont-
jából széles skálán mozgó történések komoly kihívást jelentenek, ezzel együtt új szerepek és
kockázatok felé viszik a beavatkozó erőket. Ezen szokatlan, új szerepek mellett nem szabad
elfelejteni azt sem, hogy a támadások helyszínei egyben bűnügyi helyszínek is – annak min-
den konzekvenciájával.
Az ezeknek való megfelelés feltétele itt is a megfelelő felkészülésben, adekvát tréningek-
ben, jól megválasztott védőfelszerelésben és rendszerszintű gondolkodásban van. Ez nem
más, mint a korábbi fejezetben tárgyalt bevetés biztonság.
A nagy volumenű, komplex eseményekre való felkészülés fázisában a különböző bevont
erők interdiszciplináris együttműködése elengedhetetlenül szükséges: az egyes szerepeket,
teendőket és kompetenciákat csak egységében, a maguk komplexitásában lehet hitelt érdem-
lően gyakorolni. Ilyen együttműködésre volt példa hazánkban 2016 októberében a hazai
terrorelhárítók Metro gyakorlatánál.
A romboló szándékú támadások során a helyzet mihamarabbi felismerése az áldozatok és
a beavatkozó erők biztonsága szempontjából is kardinális kérdés. Ezen helyzeteknek gyakran
közös jellemzője, hogy már maga a helyzetfelismerés – elsődleges információk, szemtanúk,
bejelentések – is hibásak, vagy jelentősen pontatlanok. Ez a pontatlanság az, ami a legnagyobb
rizikót képviseli az azonnali reagálási fázisban. A beavatkozó erők legnagyobb ellensége az
információhiány és a helyzetben lévő egyéb ismeretlen veszélyeztető faktorok.
6. fejezet A beavatkozás speciális, egészségügyi biz tonsági kockázatai 111
A fentiek fényében nem meglepő, hogy a világ azon tájain, ahol hasonló események –
komplex koordinált terrorcselekmények (CCTAs)1 – előfordultak már, igen nagy hangsúlyt
fektetnek a felkészülésre és a rizikó minél pontosabb becslésére. Ezen erőfeszítésekhez kap-
csolódnak irányelvek, melyek segíthetnek a beavatkozó erőknek (pl. THIRA – Threat and
Hazard Identification and Risk Assessment guide az USA-ban).
A nemzetközi irodalomban megnevezett CCTA-k dinamikusan és gyorsan változnak – a
korábbi, inkább szimbolikus, jól organizált támadásokat egyre inkább a nagy emberáldozattal
és/vagy rombolással járó, „bárhol-bármikor” típusú attakok váltják fel. Ezek közül az elmúlt
15 évből a legtöbb áldozattal járókat az 6.1. táblázat gyűjti egybe.
ELKÖVETÉSI MÓD SÉRÜLTEK /HALÁLOS ÁLDOZATOK

Madrid, 2004 robbantás vasúton 1800+ / 190
London, 2005 robbantás vasúton / buszon 784 / 52
Mumbai, 2008 lövöldözés / robbantás / gyújtogatás 308 / 164
Utøya-sziget, 2011 lövöldözés 319 / 77
Párizs, 2015 lövöldözés / robbantás 368 / 130
Brüsszel, 2016 reptér / vasút robbantás 330 / 32
Nizza, 2016 kamionos gázolás 434 / 87
Berlin, 2016 kamionos gázolás 56 / 12
London, 2017 gázolás / késelés 48 / 11
Manchester, 2017 koncert robbantás 250 / 23
Barcelona, La Rambla, 2017 összehangolt gázolások 152 / 24
A tapasztalatok fényében összefoglalhatók a jellemzőbb támadási karakterisztikák:

a támadók a taktikai tervezéshez és kivitelezéshez előzetes adatgyűjtést, hírszerzést,
felderítést alkalmaznak a legtöbb esetben;
jól felfegyverzett, kiképzett kisebb csoportokat használnak, melyek a rendvédelemhez
hasonló taktikával rendelkeznek;
lehetőleg vulnerábilis2 célpontokat választanak a rombolás maximalizálása céljából;
egymást gyorsan követő vagy szimultán támadásokat vezetnek;
hirtelen és gyorsan csapnak le, majd elhagyják a helyszínt mielőtt a taktikai egységek
a helyszínre érnek;
támadófegyvereket, robbanószereket, „improvizált” eszközöket (IEDs – improvised
explosive devices) vetnek be;
nem „tradicionális” taktikát vetnek be: gázolás, késes támadás, biológiai vagy vegyi
anyagok;
előre tervezetten zavarják vagy lehetetlenítik el a helyszín elhagyását az áldozatok szá-
mára (bejárati robbanószerek, füst), illetve a taktikai egységek behatolását késleltetik
(könnygáz, tűz, füst);
2
Nagyobb [fegyvertelen] civil csoportok által látogatott helyek (oktatási intézmények, kórházak, kulturális
intézmények, tömegközlekedési csomópontok, nagyobb szállodák, sportarénák, koncerttermek stb.).
112 O rosz G ábor
túszokat ejtenek, hogy a rendvédelmi erők nehezebben tudják a helyszínt felszámolni,

biztosítani;
fizikai elterelőket telepítenek a támadás helyszínére / oda vezető útra, mellyel a beavat-
kozó erők odajutását és utánpótlását zavarják meg;
kihasználják a közösségi felületek adta lehetőségeket: dezinformálnak, pánikot, zavart
keltenek, erősítik a félelmet;
az egyes támadó csapatok folyamatosan kommunikálnak egymás közt és a vezetőikkel
is;
támadásaik időzítését és típusát gondosan összehangolják;
második csapást mérnek a helyszíni beavatkozó erőkre, az utánpótlásként érkezőkre
vagy a fogadó gyógyító intézményekre;
saját taktikájukat gyorsan adaptálják a rendvédelmi és mentő erők taktikájához, a ko-
rábbi események taktikáiból tanulnak.
Mindezek alapján egyértelmű, hogy a beavatkozó erők biztonsága ezekben a szituációkban

vitán felül kockán forog. Még a leggondosabb előkészületek és professzionális felkészültség
mellett is kötelezően fontos eleme kell, hogy legyen a teljes katasztrófafelszámolás során
az erről való gondoskodás. Ennek legelső lépése, hogy minden esetben számba vegyük a
potenciálisan várható rizikókat a felderítés, a helyzetértékelés és a mindenoldalú biztosítás
megszervezése során.
Megfontolások a kockázatelemzéshez terrorista támadások esetén

A kockázatelemzés megvalósítása optimálisan három lépcsőben történik:
1. vonatkozó fenyegetések és veszélyek azonosítási folyamata
2. fenyegetések és veszélyek összefüggésbe helyezése és a várható hatások becslése
3. a fenyegetések és veszélyek felszámolásához szükséges képesség célok meghatározása
A legelső lépcsőben – jelen konstellációban – az ember okozta havária helyzetekre történő

felkészülés zajlik, az azonosítási folyamatban érdemes számba venni:
aktív tűzharc;
felfegyverkezett elkövető;
biológiai támadás;
vegyi támadás;
nukleáris támadás;
radiológiai támadás – „piszkos bomba”;
kibertámadás;
robbanószerrel elkövetett támadás;
gázolásos támadás altípusait.
A beavatkozó erők biztonságának szavatolása érdekében a fenti eshetőségekre elméleti és

gyakorlati tudással kell felvértezni a személyzetet:
alapvető beavatkozás-taktikai alapismeretekkel;
megfelelő egyéni védőfelszereléssel: pl. speciális védőszemüveg, védősisak, térd- és
könyökvédő, lövedékálló mellény stb.;
mindemellett még a megfelelő kommunikáció és az interdiszciplináris hozzáállás faci-
litálása is javasolt.
A rendvédelem szakmai szempontjait is figyelembe véve a taktikai egészségügyi ellátás

dogmái szerint kell eljárni. Ennek a meggondolásnak van már körvonalazódott és kipróbált
útja: a taktikai beavatkozást végző rendvédelmi erők – ún. felszámolók, speciális egységek
– tagjait kell több szinten, felmenő rendszerben egészségügyi ismeretekre oktatni, valamint
rendszert építeni (TEMS – taktikai egészségügyi ellátó rendszer)3, melyben a taktikai egysé-
geket speciálisan képzett egészségügyi személyzettel kell erősíteni. Ezen rendszer a közvetlen
veszélyzónán belül („hot zone”)4 képes kell legyen a sérültellátásra, valamint önmaga fizikai
védelmére, biztosítására. A rendvédelmi zárás feloldása után vagy az alatt a biztonságos zó-
nába („cold zone”)5 való transzporttal a civil mentesítő erők bevonása is megtörténhet.
Minden egyes támadástípust illetően kockázati profilt célszerű meghatározni az adott ré-
gióra/országra, és a kockázatelemzésben kiemelkedőkre külön intézkedési tervet kell készíteni
a mentesítő erők számára. Míg a természeti erők által okozott katasztrófahelyzetek esetén
bizonyos kialakulási valószínűséget könnyebben tudunk mondani, az ember okozta haváriák,
kifejezetten a terrorizmus esetében ez igen nehéz feladat még az arra dedikált szakszolgá-
latoknak is. A kockázatelemzés alapján nem is annyira százalékos arányban, mintsem egy
egyszerűsített skálán tudják elhelyezni az aktuális fenyegetettség mértékét.
A fenyegetések és veszélyek azonosítási folyamata részeként több háttér-információt rejtő
forrást is szükséges felhasználni – Pl. helyi/megyei/országos válságtervek, esetlegesen meglévő
korábbi kockázatelemzések, szakszolgálatok által kiadott összefoglalók, környező országok
vészhelyzeti tervei, különböző szolgáltatók vészhelyzeti tervei stb.
Második lépésként az egyes kiemelt elemekre vonatkozóan részletes szcenáriókat érdemes
készíteni: ezekben feltételezett helyszínt, kiterjedést és időpontot is szükséges kidolgozni,
akárcsak a várható hatást és a felszámoláshoz szükséges részképességek (bevonandó be-
avatkozó/mentő erők nagysága, száma, típusa, utánpótlása) felsorolását és annak részleteit.
Fontos kiemelni, hogy a különböző típusok igen különböző felszámoló kapacitás jelenlétét
vagy elérhetőségét fogják igényelni minden szinten. Például egy tömeges gázolás esetében
„pusztán” az incidens nagysága és az érintett személyek számának volumene jelenti a fő
kihívást, míg egy kémiai támadás esetében már a mentőerők koordinációja, logisztikája és a
helyszíni szervezés is óriási nehézséget, gazdasági és szociális kihívást jelent.
3
ATLAS Medic Forum Faggyas, Molenaar, Bohnen, Saino, Axelsson: Manual of medical coverage (2014)
S.W.A.T. Tactical EMS protocol ver1.0 (2/2014).
4
Taktikai környezetben az emberéletre közvetlenül, leginkább veszélyes zóna. Eltérő irodalmakban „red
zone” vagy CUF – care under fire zone is lehet.
5
Taktikai környezetben az emberéletre legkevésbé veszélyes – leginkább biztonságos zóna. Eltérő
irodalmakban „green zone” is lehet. A közvetlen fenyegetéstől fizikailag is távol van, transzport lehetséges.
114 O rosz G ábor
A várható veszélyeket összefüggéseikben értelmezve lehet jól feltérképezni az alábbi példák

szerint.
MEGFONTOLANDÓ KÉRDÉSEK GYAKORLATI PÉLDA

Nappali időszakban, a frekventált órákban több embert érinthet.
Számít-e az incidens időzítése? Mely
Évszaktól függően több lehet a turista, lengébb ruházat miatt az
időszak a legveszélyesebb?
emberi test védtelenebb.
Belváros vagy külváros. Nyílt téren az emberek könnyebben me-
Hogyan befolyásolja a veszélyességet a
nekülnek, a mentőerőknek nehezebb zárni. Zárt térben nagyobb
helyszín megválasztása?
lehet a támadás hatása, több az áldozat, nehezebb a menekítés.
Milyen egyéb természeti körülmény Nyílt területen a szuboptimális széljárás a támadóanyagot sűrűn
okozhat gondot (pl. széljárás, lakott terület felé viszi. Extrém hideg/meleg környezetben a men-
páratartalom, időjárás)? tőerők dolga is nehezebb.
Biológiai fegyver alkalmazása tömegrendezvényen, nem robban-
Támadás módja (nyílt, rejtett)? tással a levegőbe juttatva megnehezíti az incidens felismerését.
Hanghatással járó támadás fokozza a pánikot.
A második vezetői lépés feladata a várható hatások becslése is. Így az érintett összpo-
puláció mértéke, a várható sérültek, halálos áldozatok száma, sérülések típusa, súlyossága,
a támadási helyszínek száma, típusa stb. kiemelten fontos információ. Fontos még itt újra
kiemelnünk, hogy nem mindig a nagyobb „esetszám” okozza majd a legnagyobb kihívást.
Pl. a gázolásos támadás esetében nagyobb esetszám „traumás” sérültekből vagy „piszkos”
bomba esetén kisebb az esetszám, azonban speciális részképességek igénybe vétele, valamint
a mentőerők megfelelő egyéni védőfelszereléssel való ellátása szükségessé válhat.
Harmadik lépésben a felszámoláshoz szükséges képesség célokat kell kitűzni és a beavat-
kozó erőket ennek megfelelően felkészíteni, képezni és felszerelni szükséges, ahogy ezt a
korábbiakban részleteztük. Ilyen típusú felkészülésre jó példa az elmúlt pár évből az Országos
Mentőszolgálat S.P.E.C. mentő képzése, a Semmelweis Egyetem és a Terrorelhárítási Köz-
pont közös, nemzetközi képzései, a Pécsi Tudományegyetem együttműködései a katasztrófa-
védelem, a rendőrség, illetve a büntetés-végrehajtás irányában.
A felkészülés során optimálisan a második lépésben felállított „szcenáriókra” történik
tréning – mind elméleti mind gyakorlati szinten. A beavatkozó erők állományait csak ilyen,
komplex formában lehet a legoptimálisabban előkészíteni arra, hogy a katasztrófa menedzs-
ment alapelveinek megfelelően „a legtöbb embernek a legtöbb jót” tudják havária helyzetben
biztosítani a saját, legmagasabb szintű biztonságuk mellett. A felkészítés összehangolása és
lépései: tervezés-szervezés, ezen belül szervezetépítés – eszközök – oktatás – gyakorlat – ké-
szenlét elérése és jelentése, amivel a szervezési folyamat befejeződik.
ÖSSZEGZÉS
A beavatkozásbiztonság terrorizmussal kapcsolatos kérdései tehát az elmúlt évtizedek

tapasztalatai alapján továbbra is aktuális és forrongó témát jelentenek. A biztonság kulcsa
a lehetőleg minél több szcenárióra kiterjedő felkészülés, a folyamatos szakmai képzés és a
fizikálisan is megfelelő védelmi szint kialakítása, és a beavatkozó erők együttműködésének,
és együtt gondolkodásának facilitálása.
6.2. Speciális képességekkel rendelkező mentőerők terror

vészhelyzet esetén
Amint arra a korábbiakban utaltunk, a terrorvészhelyzetekre történő felkészülés bizton-
sági kockázatai igen jelentősek. A beavatkozó erők között természetesen többségében vannak
a hivatásos beavatkozó szervezetek, mint pl. a rendvédelem, speciális erők, honvédelem,
katasztrófavédelem-tűzoltóság. Azonban a katasztrófa-menedzsmentet megnehezít(het)i,
hogy az egészségügyi ellátásért felelős erők – mint a mentőszolgálat – civil állománnyal ren-
delkeznek. Így az adott szituációtól és a helyszínen lévő mentőegység vezetőjének döntésétől
is függ, milyen módon, helyen tudnak beavatkozni. A mentőszolgálat szervezeti protokollja
ezen megfontolásból, védőfelszerelés és kiképzés hiányában nem engedi, illetve szükség
esetén saját felelősségbe helyezi a veszélyes környezetben való mentést. Ezt bizonyos fokban
erősíti maga a kormányrendeleti szintű szabályozás6 is. Arról a különösen fontos körülmény-
ről nem is beszélve, hogy az ilyen helyzetek megfelelő technikai és taktikai felkészültséget is
igényelhetnek, melynek híján nem csupán a mentésben segédkező egészségügyi erők, de a
szintén helyszínen tartózkodó hivatásos állomány is további veszélybe sodródhat!
A biztonsági szint fokozására itt háromféle koncepciót választhatunk:
1. A hivatásos erőket vértezzük fel különböző kompetenciaszinteken egészségügyi ellátó
képességgel.
2. A civil egészségügyi erőket vértezzük fel katasztrófahelyzetekben szükséges speciális
képességgel.
3. Vegyes megoldás.
A nemzetközi porondon mindkét típusra és rendszerre van példa, de egyeduralkodóvá

egyik koncepció sem vált ez idáig. Ennek oka lehet az erős evidenciák hiánya ugyanúgy, mint
a rendszerszintű regionális (szervezeti, monetáris) különbségek is.
Nézzük meg kicsit részletesebben a magyarországi elképzeléseket és az ehhez kapcsolódó
rendszereket!
HIVATÁSOS ERŐK FELKÉSZÍTÉSE EGÉSZSÉGÜGYI FELADATOK

ELLÁTÁSÁRA
A hazai gyakorlatban ez a fajta képességnövelés szinte minden beavatkozó csoportban

elindult már. Legrégebbi gyökerekkel a Honvédség állományának képzése áll, ahol a taktikai
beavatkozók számára igen komoly evidenciával bíró, nemzetközi irányelvek (TCCC – Tac-
tical Combat Casualty Care) állnak rendelkezésre; ezeknek megfelelően történik a harctéri
életmentő katonák (HÉK), harctéri mentőkatonák (HMK), a műveleti egészségügyi spe-
cialisták (MES), illetve az egészségügyi képesítésű műveleti katonák (EKMK) felkészítése
is. A hivatásos erők közt már-már „történelminek” számítanak és ezen egészségügyi erők
jogállása is kellően tisztázott. A 2/2014. (II.28.) HM rendelet egyértelműen rendelkezik a
6
5/2006. (II.7.) EüM rendelet a mentésről.
116 O rosz G ábor
velük kapcsolatos részletekről, így a szakképzés formáját, intézményi környezetét, elvégezhető

tevékenységek listáját, kompetencia határokat tartalmaz.
Képességeiket Magyarországon különleges jogrend esetén, külföldön békeműveletek
során és műveleti területen végrehajtott katonai tevékenységek közben végezhetik.
A katasztrófavédelem vonatkozásában is hasonló elvárásként jelentkezett a beavatkozó
erők egészségügyi potenciáljának fokozása, hiszen az ő feladataikat sem lehet szétválasztani a
beavatkozás közben felmerülő, legalább elsősegélyszintű életmentő feladatoktól. Ezen prob-
léma megoldására a katasztrófavédelem szervezetén belül a „Disaster Medic” háromlépcsős,
integrált – komplex – moduláris képzését vezették be a BM OKF és a Pécsi Tudomány-
egyetem ÁOK Műveleti Medicina Tanszékének együttműködésében 2016-ban. A módszer
lényege, hogy a tűzoltói állományból választottak ki kollégákat, akik speciális egészségügyi
és mentéstechnikai képzettséget szereztek. A cél az, hogy a hazai teljes állomány rendelkez-
zen a bázis szintű egészségügyi képességgel, míg 10%-a (kb. 1000 fő) az ennél magasabb
szintű képességgel. A rendszer szintén többszintű: Disaster Medic 1 (katasztrófavédelmi
kárhelyszíni elsősegélynyújtó alapellátó), Disaster Medic 2 (katasztrófavédelmi kárhelyszíni
elsősegélynyújtó szakellátó), Disaster Medic 3 (fenti két szintet képző instruktor).
Terror veszélyhelyzet esetén a rendvédelmi erők felszámoló képessége lesz a siker egyik
záloga. Habár a rendőrségen belül is többféle képzési forma létezik (pl. Police Medic, Prison
Medic képzések), mely a rendőrség állományának képzésére szolgál, a speciális rendvédelmi
erők (terrorelhárítók) képzése ezen belül is különleges helyet foglal el. Hazánkban ezen erők
a Terrorelhárítási Központ kötelékében dolgoznak és készülnek a vészhelyzetek elhárítására.
2014. óta a TEK taktikai orvoslással foglalkozó divíziója vezeti az európai terrorellenes erők
egészségügyi képzéseit (ATLAS Medic Forum), melyet a Semmelweis Egyetem AITK Hon-
véd-, Katasztrófa- és Rendvédelem Tanszékkel közösen kialakított és megtartott, professzio-
nális oktatásmódszertannal vezetett képzéseken sajátíthatnak el a különleges erők tagjai. Az
elmúlt években 26 európai állam mintegy 250 terrorelhárítója végezte el ezen képzéseket a
magyar állomány tagjain túl. A képzések három (alap-[BTMP – Basic Tactical Medical Pro-
vider], közép-[ITMP – Intermediate Tactical Medical Provider], felső-[ATMP – Advanced
Tactical Medical Provider) szinten zajlanak. Fő céljuk, hogy kiépíthetők legyenek mindenhol
a komplett taktikai egészségügyi ellátó rendszerek (TEMS – Tactical Emergency Medical
System), melyek egy folyamatos „gépezetként” képesek az egészségügyi életmentésre terror
veszélyhelyzetekben is. A cél az, hogy minden taktikai helyzetben (közvetlen veszély – Care
Under Fire [CUF], illetve relatív biztonság – Tactical Field Care [TFC]) legyen egészség-
ügyi ellátó képességgel rendelkező felszámoló is jelen. Elvárhatóan a bázis szintet minden
terrorelhárítónak el kell sajátítania, míg a közép-. illetve felső szinteket az arra kiválasztott,
továbbképzett állománynak. Az így képzett kommandósok pedig a TEMS rendszere szerint
épülnek be a felszámoló csapatokba. Az oktatás során elméleti tudásanyag (anatómia-élet-
tan-kórélettan) átadása mellett készség kompetenciákat szereznek (szintnek megfelelően),
majd szimulációs képzésben, taktikai környezetben gyakorolják a megtanultakat. A csapatok
BM (Belügyminisztérium) irányítás alatt működnek, szükség esetén a társszervekkel kom-
munikálnak.
CIVIL EGÉSZSÉGÜGYI ERŐK SPECIÁLIS KÉPZÉSE
A katasztrófavédelem berkein belül ezen elgondolás mentén alakultak különféle „egyedi”

megoldások a problémára, ilyen például a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság (FKI)
ún. „tűzoltó doktor” szolgálata. Ez a doktorszolgálat kivonuló egységgel rendelkezik és a
működési területre vonulva végzi a tűzoltók, valamint a káresetnél a sérültek egészségügyi
biztosítását. Betegszállítási kapacitással nem rendelkezik. Hasonló rendszer működött 2015-
ig Szentendre Hivatásos Tűzoltó parancsnokságán, ahol a beavatkozó hivatásos állománnyal
egy épületben adott szolgálatot a Szentendrei Tűzoltó Egyesület, melynek tagjai rendre
mentőtisztek voltak, főállásban a Mentőszolgálatnál teljesítve szolgálatot. Főfoglalkozású
létesítményi tűzoltóságok körében (százhalombattai FER, paksi ATOMIX) is vannak sajátos
megoldások. A FER tűzoltóságon például van két rohamszintű mentőkocsi, melyre külső
szolgáltató biztosít orvost és mentőápolót. A szolgálatot ellátó orvos vagy mentőtiszt kollégák
számára speciális ismeretek elsajátítása szükséges (tűzoltástechnikai, beavatkozói ismeretek,
technikai ismeretek a speciális védőfelszereléssel kapcsolatban). A kép tehát vegyes, országos
szintű, mindenhol érvényes „doktrína” jelenleg nincsen.
Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) is természetesen felismerte a probléma nagyságát
és aktualitását. Ennek megfelelően 2016-ban nagy konzorciumi formában (EMMI-TEK-
SE-SZOTE-OMSZ-OKF) megkezdték az állomány egy részének speciális felkészítését. Az
egységek neve: OMSZ S.P.E.C., azaz Speciális Prehospitális Ellátó Csoportok lettek. Beveté-
sükre egészségügyi válsághelyzet, katasztrófahelyzetek, terrorcselekmények kapcsán kerülhet
sor, amikor az OMSZ-re a napi rutint meghaladó, azonnali, szervezett cselekvést igénylő
feladatok várnak. A csoport elméleti és gyakorlati képzést kapott a fenti helyzetek ellátására.
Képességei alapján alkalmas a MIMMS (Major Incident Medical Management and Support)
szabályainak megfelelően irányítás és felügyelet mellett a biztonsági szempontokat figyelembe
véve részt venni olyan kárhelyek felszámolásában, melyeknél a katasztrófaellátás elveit kell
alkalmazni. A veszélyzóna határán felállított Mobil Vezetési Pont (MVP) bevonásával elő-
segítik az információáramlást a KICS (Központi Irányító Csoport), a kárhelyen dolgozó
mentőerők, a fogadóintézmények és a társszervek között. Részt vesznek a CBRN (Chemical,
Biological, Radiological, Nuclear) események kapcsán a szennyezett környezetből evakuált
személyek ellátásában, szállításában. A csapat OMSZ irányítás alatt működik, szükség esetén
a társszervekkel kommunikálva.
ÖSSZEGZÉS
A Terrorelhárítási Központban – Európai szinten is egyedülálló módon – főosztályi

szintre emelve működnek a speciálisan képzett egészségügyi mentőerők, melyek minden
speciális művelet alkalmával, a felszámoló csapatba integrálva végzik munkájukat. A magyar
terrorelhárítás a vegyes modell mellett tette le a voksát. A főosztályi szintre emelt, speciális
képzésben is részesült egészségügyi erők mellett a felszámoló csapatok fentebb taglalt taktikai
egészségügyi képzése is megtörtént illetve folyamatos. Ezzel áll össze a teljes TEMS rendszere.
118 O rosz G ábor
6.3. A beavatkozó erők együttműködése, a beavatkozás

irányításának egészségügyi aspektusai
A különböző terror vagy veszélyhelyzetek, rendkívüli események sikeres felszámolásának
fontos sarokköve, hogy az együttműködésben részt vevő mentőerők veszélyhelyzet kezelési
és mentésszervezési alapjai megegyezzenek.7 Ez a tevékenység magába kell, hogy foglalja a
valamennyi helyzetre kiterjedő, a biztonságot szavatoló tervezést. A kialakult helyzetre tör-
ténő reagálási képesség megszervezését, kialakítását – többek között az egységek létrehozását,
folyamatos felkészítését, gyakoroltatását stb. Ezen belül a vezetés feltételeinek kialakítását,
valamint magának a mentési rendnek a megszervezését és vezetését is. Ezek gyakorlatilag
megfeleltethetők a katasztrófák elleni védekezés kapcsán megismert vezetési alapfogalmakkal8
(POSDCORB).
A rendkívüli eseményekkel kapcsolatos vezetői „intézkedéscsomagok” megelőző, majd
beavatkozó/intézkedő és végül lezáró/értékelő szakaszok mentén fűzhetők fel.9
Elsődlegesen, a megelőző szakaszban történik a különböző veszélyforrások, illetve a
veszélyeztetettség felmérése (lásd beavatkozás kockázatai alfejezet), megelőzésre tett javasla-
tok előkészítése, tervkészítés/felújítás, és itt kap helyet az együttműködőkkel való kapcsolat
előzetes kialakítása is.
Az intézkedő/beavatkozó szakaszban az alkalmazás során úgy kell eljárni, hogy a ren-
delkezésre álló erőket, eszközöket, a kialakult helyzetnek legjobban megfelelően, célzottan
és tervezetten csoportosítsuk, ezzel biztosítva, hogy a műveleti célkitűzéseket minél kisebb
veszteség mellett lehessen megvalósítani. A mentési tevékenységnek mindig célja az élet- és
anyagi javak mentésén túl annak biztosítása, hogy a mentőerők együttműködése összehan-
golt és tervszerű legyen, a mentési tevékenység minden oldalú biztosítása megvalósuljon, ezen
belül pedig az itt tárgyaltak szerinti beavatkozás biztonság is.
Egy kialakult veszélyhelyzet kezelése a tervezési feladatokkal kezdődnek – a feladattisztá-
zástól a döntésig vagy elhatározásig –, majd következik a szervezési fázis, a feladatszabástól,
más néven szakintézkedéstől, a kooperációk megszervezésén át a készenlét eléréséig. Végül
maga az irányítási tevékenység történik meg, a mentő-mentesítő munkák megkezdésétől a
helyreállítás értékeléséig. Ezek tartalmát a tankönyv későbbi fejezetében részletesen tanulmá-
nyozzuk.
PARANCSNOKLÁS A KÁRHELYEN – EGÉSZSÉGÜGYI SZEMPONTOK
Az egészségügyi mentőerők kárhelyparancsnoklásának vezérfonala az általános elvekhez

természetesen rendkívül hasonlatos, de nézzük meg részleteiben is!
7
Ez az elérendő cél, a tapasztalatok alapján azért ettől még távol vagyunk. (Szerző.)
8
Major L.: A katasztrófa-felszámolás egészségügyi alapjai, 5.2. fejezet – A katasztrófák elleni védekezéssel
kapcsolatos tervező, szervező és irányítási feladatok Bp. SE Könyvkiadó 2010.
9
Major L.: A katasztrófa-felszámolás egészségügyi alapjai, 5.2. fejezet – A katasztrófák elleni védekezéssel
kapcsolatos tervező, szervező és irányítási feladatok Bp. SE Könyvkiadó 2010
Egy jól bevált, nemzetközi séma alkalmazható ezekre a helyzetekre is, ez az ún.
„CSCATTT”10.
C – command and control (irányítás és felügyelet)
S – safety (biztonság)
C – communication (kommunikáció)
A – assessment (kárhely felmérése)
T – triázs (sérültosztályozás)
T – treatment (sérültellátás)
T – transzport (sérültszállítás)
IRÁNYÍTÁS ÉS FELÜGYELET
Tömeges káresemények kapcsán a helyszíni tevékenység, a sérültellátás, illetve kiürítés

szervezése és irányítása a helyszíni ellátásnál fontosabb tényező, melyben az Egészségügyi
Kárhelyparancsnoknak (EKP), jut kiemelkedő feladat. Azonban fontos megkülönböztetni a
rendvédelmi szervek és a katasztrófavédelem kárhelyparancsnokától! Az EKP a kárhely egész-
ségügyi vezetője, aki az egészségügyi felszámolás felelőse, feladata a kárhely felszámolásának
szervezése, irányítása. A helyszínre érkező legelső mentőegység tagjaira jelentős szerep hárul
a katasztrófahelyzet kezelésében, hiszen az egység vezetője automatikusan EKP lesz, mely
funkció később szükség esetén átadható kompetensebb egységnek. Szerepe egyértelműen
rendelkező típusú.
A legelső és legfontosabb feladatuk a mihamarabbi visszajelzés az Irányító Csoport ré-
szére, a METHANE jelentés séma szerint11 (Major Incident, Exact location, Type of incident,
Hazards, Access, Number of casualties, Emergency services).12
A kárhely felszámolásának megkönnyítése érdekében strukturált irányítási rendszert kell
kiépíteni. A helyszínre folyamatosan érkező, esetlegesen egyre magasabb szintű mentőegysé-
gek tagjai között a különböző szerepkörök kiosztása kulcsfontosságú. Jelentősebb esemény
során felmerülő kulcsszerepek:
legelső kiérkező mentőegység
kárhelyparancsnok (EKP)
kárhelyparancsnok segítője
triázs felelős
T3 felelős
parkoló felelős
sérültgyűjtőhely vezető
transzport felelős
sajtófelelős
felszerelés felelős
10
Advanced Life Support Group. Major Incident Medical Management and Support: The Practical Approach
at the Scene, 3rd edn. Manchester: Advanced Life Support Group 2011.
11
Advanced Life Support Group. Major Incident Medical Management and Support: The Practical Approach
at the Scene, 3rd edn. Manchester: Advanced Life Support Group 2011.
12
Kocsis, Hetzman, Temesvári, Sóti, Radnai, Gorove: Tömeges kárhely kezelése 2016.
120 O rosz G ábor
A szervezési és irányítási feladatok a társszervekkel történő folyamatos kapcsolattartással

és együttműködéssel, illetve a helyszínen tartózkodó mentőegységek és egyéb egészségügyi
ellátást végző szervezetek tevékenységének folyamatos kontrollja alatt valósulnak meg.
A kapcsolattartás valamennyi, helyszíni tevékenységet végző szervezet kárhelyparancsno-
kán keresztül valósulhat meg. Kiemelkedő fontosságú az állandó egyeztetés a társszervek
kárhelyparancsnokai/helyszíni felelős vezetői között.
Ennek helyszíne a Kárhelyparancsnoki Pont (KHP).
Ez a helyszín ideálisan a külső kordon felől könnyen megközelíthető olyan hely, ahon-
nan a kárhely jól átlátható (magaslat), és ahol elég hely van mindhárom szervezet (mentők,
katasztrófavédelem, rendőrség) helyszíni vezetőinek tevékenységéhez. Fontos, hogy ezek a
vezetők lehetőleg ne hagyják el az KHP-t, az általuk irányított munkatársakkal rádión, míg
egymással élőszóban tartsák a kapcsolatot. A felszámolást komolyan veszélyezteti az akár
átmenetileg megszűnő összhang a három vezető között.
A kárhelyen történő tevékenységek a megfelelő hatásfok elérése érdekében jól koordináltak,
minden mentési szervezettel jól összehangoltak. A mentőegységek mozgásának támogatását
a legnagyobb eredményességgel kordonok kialakításával segíthetjük. A kordonok emellett
biztosítják a potenciálisan veszélyes területek körülhatárolását, ezáltal növelik az ellátók biz-
tonságát.
A belső kordon magába foglalja a tulajdonképpeni jelentősebb eseményt. Kijelölése nem
mindig könnyű, különösképpen, ha nem áll fenn speciális anyag jelenléte. Veszélyes anyag
hiánya esetén a belső kordon felállítása esetleges. Amennyiben veszélyes a kárhely – speciális
védőfelszerelést igénylő, illetve egészségkárosodást okozó –, a Katasztrófavédelmi Kárhelypa-
rancsnok jelöli ki a veszélyzóna határát, melyen belül kizárólag védőfelszereléssel ellátott sze-
mélyek tartózkodhatnak. A belső kordon lezárását és őrzését a Rendőrségi Kárhelyparancsnok
irányítja és felügyeli, a kordonon belül a katasztrófavédelem elsősorban sérültmozgatást végez
a veszélyzóna határáig. Az Országos Mentőszolgálat munkatársai a jelenlegi szabályozás sze-
rint csak a veszélyzónán kívül, tehát a belső kordon határáig tevékenykedhetnek.
A külső kordon létrehozását a rendőrség kezdeményezi, melynek célja az illetéktelenek,
ezáltal a mentési tevékenységet zavarók távoltartása a katasztrófa helyszínétől. További célja
a járóképes sérültek és a baleset egyéb résztvevőinek távozását ellenőrizni, vagy megakadá-
lyozni. Általában szükséges fizikai kordon felállítása is, a területre pedig csak ellenőrző pon-
tokon keresztül, személyazonosság és jogosultság igazolása mellett szabad belépni. A külső
kordonon belül a rendőrség, a katasztrófavédelem, a mentőszolgálat egységei helyezkednek el.
Fontos szempont még a sajtó munkatársainak és a felszámolásban közvetlenül részt nem vevő
„fontos embereknek” a kordonon kívüli elhelyezése.
BIZTONSÁG
A kárhelyet lehetőség szerint hátszélben közelítjük meg, nem állunk meg 100 méternél
közelebb, mindig viseljük a személyes védőfelszereléseinket. Ökölszabályként alkalmazandó,
hogy amennyiben veszélyes anyag jelenléte felmerül és a kárhelyen mindenki fekszik, úgy a
kárhelyet megközelíteni megfelelő védőruházat, illetve a katasztrófavédelmi egységek jelen-
léte nélkül nem szabad. Egyebekben mérlegelés alapján a helyszín általában megközelíthető.
Minden esetben dinamikus kockázatfelmérést kell végeznünk a balesetek minimalizálása

érdekében. Ténykedésünk során figyelmünket folyamatosan éberen kell tartani, mindig
gyanakodjunk veszélyforrás jelenlétére, mindig haladjunk lépésről lépésre a fennálló veszélyek
felkutatása során.
A beavatkozás biztonságának szempontjából a védőeszközök, rendelkezésre álló technikai

felszereltség kulcsfontosságú! A beavatkozó erőket optimálisan, az adott feladat ellátására
alkalmas, testi épségüket megfelelően védő egyéni védőfelszereléssel szükséges felszerelni. Ez
egy veszélyhelyzet esetében különösen fontos kérdés, azonban jelentős limitációkkal rendel-
kezik a jelenlegi rendszer. Az egészségügyi mentőerők (mentőszolgálat) alapfelszerelésében a
következőket találjuk:
kesztyű,
FFP3 maszk (ha rendelkezésre áll),
lábzsák,
overall,
védőszemüveg.
A korábbi fejezetben említett S.P.E.C. egység további felszerelése:

fém bögre, tányér, 65 M kanálkészlet,
ételmelegítő patron,
hálózsák,
izolációs takaró,
jelzőfény,
fejlámpa,
2 db nazofaringeális tubus,
olló,
tourniquet,
speciális (ún. „izraeli” vagy „emergency”) kötszer,
combtáska.
A tűzoltó doktorszolgálat tekintetében:

légzésvédelemre: Dräger FPS7000 teljes álarc, túlnyomásos, Dräger sűrített levegős
palack és Dräger Body Guard monitorozó egység (levegő kapacitás, idő),
fizikai védelemre: Gallet F1SF tűzoltó védő sisak, Streamlight szikramentes lámpával,
Sparco lángálló kámzsa, Bristol Ergotech Active bevetési védőruha,
Haix Florian Eu védőcsizma (acélbetétes, saválló), SafeGrip B (vagy ekvivalens) tűz-
oltó védőkesztyű van rendszeresítve;
szükség esetén: hitelesített mászó övet, kötéltechnikai eszközöket, valamint a Kataszt-
rófavédelmi Mobil Labornál, illetve a vegyi konténerben rendszeresített Dräger CPS
7900 „A” típusú nehéz gázvédő ruhát és Tychem könnyű védőruhát használhatnak.
122 O rosz G ábor
KOMMUNIKÁCIÓ
A jó belső- és külső kommunikáció kiemelt jelentőségű a tömeges események kapcsán, az

egészségügyi felszámolást végző egységek között, valamint a helyszínen tartózkodó társszer-
vekkel egyaránt.
Tömeges események kapcsán a kommunikáció alapvető eszköze a kézi TETRA – rádió,
mely segítségével a „kárhely csatornán” zajlik a forgalmazás a helyszínen tartózkodó mentő-
egységek között, az EKP tartja a kapcsolatot a mentőegységekkel, a társzervek vezetőivel,
illetve az Irányító Csoporttal. A társszervek vezetőivel a szóbeli kommunikáció ideális, hiszen
erre a célra nincs külön rádió, csatornát váltogatni pedig nem célszerű. A kommunikáció célja
a felszámolásban részt vevő mentőegységek közötti kapcsolattartás és a Kárhelyparancsnok
általi irányításuk, a társzervekkel történő együttműködés, valamint a mentésvezető és a Kár-
helyparancsnok közötti folyamatos, kétoldalú kapcsolat a szükséges információk továbbítása
érdekében.
A MENTÉS BEFEJEZÉSE
A mentesítő munkálatok befejezésének feltétele, hogy az érintett sérültek ellátásra kerültek,

szállításuk megtörtént illetve folyamatos; másodlagos haváriák veszélye elhárításra került; az
egészségügyi minimumellátás biztosított; a közrend fenntartása megtörtént.
SZAKTERÜLETI ÁTFEDÉSEK – TAKTIKAI MEDICINA
A speciális (terrorellenes) rendvédelmi erők beavatkozási potenciálját jelentősen növelni

tudjuk, amennyiben a beavatkozó erőiket speciálisan képzett, rendszerbe integrált egészség-
ügyi erőkkel támogatjuk meg. Ez a fajta biztosítás a maga nemében különleges, hiszen két
különálló szakma határán mozgó ellátásról beszélünk: a feladatok (egészségügyi és taktikai)
megoldását úgy kell elvégezni, hogy azok nem mehetnek a másik szakma „kárára”; ezt a
szubspecialitást nevezzük taktikai medicinának. A taktikai medicina a katonaorvoslásból
eredeztethető, azzal a fontos különbséggel, hogy a beavatkozás formája, helyszíne és háttere
is eltérő: ezáltal más alapelvek és protokollok mentén végzi a tevékenységét.
A taktikai medicina minősége jelentősen függ attól, hogy mennyire sikerül komplett
ellátási rendszerként (TEMS – Tactical Emergency Medical System/Services) integrálni a
speciális erők működésébe.
A TEMS megfelelő működéséhez jól képzett és felkészített humánerőforrásra, speciális,
modern felszerelésre és alkalmazható taktikai tudásra van szükség. A humán-erőforrás ezen
a rendszeren belül részben a beavatkozó erők tagjainak speciális egészségügyi képzése során
keletkezett állományból, részben pedig taktikailag képzett, professzionális egészségügyi
alkalmazottakból állhat össze. Természetesen a rendszer pontos struktúrája a rendszert fenn-
tartó feladata, így többféle megoldás is létezhet.
A rendelkezésre álló nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a széles evidencia bá-
zissal rendelkező irányelvek (TECC – Tactical Emergency Casualty Care, TCCC – Tactical
Combat Casualty Care) alkalmazása jelentősen javítja a hatékonyságot és a biztonságot.
A rendszernek képesnek kell lennie a legaktívabb támadás, aktív tűzharc során is történő
ellátásra (CUF – Care Under Fire, DTC – Direct Threat Care) ugyanúgy, mint a relatív biz-
tonságos régióban történő ellátásra (TFC – Tactical Field Care, ITC – Indirect Threat Care),
illetve a biztonságos helyre juttatásra (TEC – Tactical Evacuation Care, EC – Evacation Care).
A taktikai szempontokat figyelembe véve a különböző zónákban: „hot, warm, cold” ezál-
tal alkalmas lesz az ellátás biztosítására.
A „hot” zóna a direkt fenyegetés, aktív tűzharc zónája; ezen belül csak a legszükségesebb
ellátás megadására van lehetőség (azonnali vérzéscsillapítás, kimenekítés). Ezen zónán belül
triázst illetve újraélesztést végezni nincs mód.
A „warm” zóna az indirekt fenyegetés, relatív biztonság helye. Itt aktív veszély aktuá-
lisan nincsen, de ez bármikor változhat a taktikai helyzettől függően. A legszükségesebb
egészségügyi ellátás és betegvizsgálat terepe. Az ellátás strukturáltan, protokoll szerint tör-
ténik (MARCH – Massive haemorrhage, Airway, Respiration, Circulation, Hypothermia;
CAcBCDE – Critical bleeding, Airway, Breathing, Circulation, Disability, Exposure). Ezen
zónán belül helyezhető el a belső sérültgyűjtő-pont is.
A „cold” zóna a biztonság színtere, a civil ellátók itt már be tudnak kapcsolódni az ellá-
tásba – melynek menete már inkább a szokványos protokollok mentén zajlik mintsem taktikai
vonalak mentén
ÖSSZEGZÉS
Amint az a fentiekből kirajzolódik, a terrortámadásokkal, bűncselekményekkel való

megküzdés egy sor speciális beavatkozás biztonsági kockázatot rejt magában. A megfelelő
reakció csak kellő felkészültség és interdiszciplináris szemlélet, jól vezetett kommunikáció és
interoperbilitás mellett képzelhető el. Remélhetőleg a közeljövő nagy kihívása e rendszerek
építése és fejlesztése, minél szélesebb alapokon Magyarországon is.
Eddig megismerhettük a katasztrófák, és következményeik elleni szervezett
védelem múltját. Láthattuk továbbá a katasztrófák felosztását, jellemzőit,
a lakosság felkészítésének és riasztásának egy megközelítését, illetve
annak magyarországi megoldását. Az újdonságnak számító harmadik
fejezetben az iparbiztonság, és a kritikus infrastruktúra elemnek számitó
egészségügyi intézmények válsághelyzeti tervezését ismerhettük meg egy
összefoglaló anyag segítségével. A következő fejezetben először jelent
meg a hazai szakmai irodalomban a beavatkozás biztonság fogalma,
célja és tervezésének lehetséges helye a vezetői és törzsmunkában jelen
szerző tollából. A következő két fejezetben ennek speciális egészségügyi
vonatkozásait fejtették ki a szerzők – szintén úttörő módon. A jelen
fejezetben pedig a védelmi felkészítés, a védekezés, és vezetés alapjait,
módszereit tekintjük át, a már jelzett újszerű gondolatok jegyében.
A szerkesztők
126 M ajor L ászló
7. fejezet
A katasztrófa felszámolásának általános

alapjai
Major László
7.1. A katasztrófafelszámolás alapfogalmai

Az 1999. évi LXXIV. Törvény 1. § szerint a katasztrófák megelőzése és az ellenük való vé-
dekezés – a közértelemben használt katasztrófavédelem – nemzeti ügy, ennek a védekezésnek
az egységes irányítása a jogszabály szerint állami feladat. Az ebben résztvevők a feladataikat, –
ha egyéb jogszabály másként nem rendelkezik – a fent jelzett törvény alapján, illetve a polgári
védelmi kötelezettség alapján látják el.
Ipari vagy civilizációs katasztrófák bekövetkezésekor, ebben a körben kötelezően részt
vesz még a katasztrófa okozója vagy előidézője is. A katasztrófák elleni védekezés alapvetően
három időszakra oszlik:
megelőző szakasz,
beavatkozó, intézkedő szakasz,
lezáró és értékelő szakasz.
A jegyzet további fejezeteiben a beavatkozó, intézkedő szakasz feladatait kívánjuk elemezni,

előbb vezetési, majd egészségügyi szervezés, végezetül az orvosi szakterületek szemszögéből.
A tankönyv első részének kulcsfejezetében, az alábbi célok tűzhetők ki:

a) az eddig feldolgozott ismeretek integrálásával bemutatni a katasztrófák következmé-
nyeinek felszámolásával kapcsolatos – döntően vezetési – alapfogalmakat, célokat és
azok tartalmi elemeit, ezen belül kiemelten a katasztrófa-készenlét feladatait;
b) modellezni a váratlanul bekövetkező katasztrófák következményeit, veszteségeit a
lefutási idő és a beavatkozó erők függvényében;
c) összefoglalóan elemezni a mentő-mentesítő munkák tervezését, szervezését, irányítá-
sát a lehetséges törzsmunka módszereken keresztül, ez pedig a katasztrófa- készenlét
és reagálás feladatainak a második, reagáló, intézkedő szakaszát vizsgálja;
d) általánosan megalapozni és rendszerbe helyezni a katasztrófa-orvostani fejezetek
szakmai eljárásait.
7. f e j e z e t A k a t a s z t r ó f a f e l s z á m o l á s á n a k á l t a l á n o s a l a p j a i 127
A KATASZTRÓFÁK KÖVETKEZMÉNYÉNEK FELSZÁMOLÁSÁVAL

KAPCSOLATOS FELADATOK FOGALMA
Mindazon tervezési, szervezési és irányítási (mentő-mentesítő stb.) tevékenységek ös�-

szessége, amelyeket a katasztrófák pusztító hatásának csökkentése, a lakosság életének és az
anyagi javak mentése, valamint a következmények, károk csökkentése érdekében végzünk.
MENTŐ-MENTESÍTŐ MUNKÁK ELSŐDLEGES CÉLJA

A lakosság és az anyagi javak mentése, a katasztrófa-, illetve további környezeti károk
kiterjedésének megakadályozása, alapvető életfeltételek biztosítása, a kárterület, illetve a kö-
vetkezmények részleges, vagy teljes felszámolása.
A MENTŐ-MENTESÍTŐ MUNKÁK TERVEZÉSÉNEK, SZERVEZÉSÉNEK

ÉS IRÁNYÍTÁSÁNAK FŐBB TARTALMI ELEMEI
A feladat elrendelése, illetve a kapott feladat tisztázása;
azonnal foganatosítandó rendszabályok bevezetése:
zz felderítés bevezetése;
zz lakosság riasztása, előzetes tájékoztatása;
zz az adatok, információk állandó és folyamatos feldolgozása, elemzése;
előzetes intézkedések kiadása;
zz rendelkezésre álló erők mozgósítása;
zz kárterület zárása, biztosítása;
zz operatív vezetési szintek aktivizálása;
a kialakult helyzet értékelése;
zz előzetes prognózisok értékelése;
zz javaslat minősített helyzet megállapítására és kihirdetésére;
zz javaslat a lakosság részletesebb tájékoztatására;
elgondolás, elhatározás kidolgozása a mentő-mentesítő munkák végrehajtására;
feladatszabás a mentő-mentesítő munkákra, egészségügyi beavatkozásra pedig a főor-
vosi szakintézkedés kiadása;
a mentés-mentesítés minden oldalú biztosításának és a hajléktalanná vált lakosság
minimális létfeltételeinek megszervezése és a mentő erők bevetésbiztonságának meg-
szervezése;
a mentőerők és az önkéntes segélyszervezetek együttműködésének megszervezése;
készenlét elérése, ellenőrzése;
mentő-mentesítő munkák indítása;
a krízis kommunikáció elemeivel bővített tömegkommunikáció, a lakosság tájékozta-
tása az elégséges közrend érdekében;
szükség szerint a bevezetett rendkívüli intézkedések fokozása (közrend, járványügy,
szociális és jogsegélyügyek stb.);
nemzetközi tájékoztatás, segélykérés, a későbbiekben taglalt időszakokban és módon.
A MENTŐ-MENTESÍTŐ MUNKÁK FŐBB TARTALMI ELEMEI
Kárfelderítés minden szakterületen (műszaki, egészségügyi, vegyi, sugárvédelmi stb.);

károk mértékének helyszíni meghatározása, javaslatok mentés sorrendjére, módszerére,
tartalmára;
a megközelítő és a kiürítő utak félútszélességben való megtisztítása, átjárók nyitása;
valamennyi érintett szakterületre kiterjedő életmentő és kárenyhítő és/vagy kárfelszá-
moló munkák végrehajtása, valamint azok mindenoldalú biztosítása a kárterületen;
a lakosság és sérültek mentése, az áldozatok gyűjtése, kiszállítása, a spontán menekülő
lakosság irányítása;
a közművek szakaszolása, sérült közművek zárása;
katasztrófa lokalizálása, másodlagos (pl. környezeti) károk megakadályozása;
sérültek, hajléktalanná vált lakosság életfeltételeinek biztosítása;
részleges műszaki helyreállítás;
járványügyi intézkedések;
anyagi javak mentése;
végleges műszaki helyreállítás feltételeinek biztosítása;
kárterület átadása.
Az alapfogalmak tisztázása után tekintsük át a váratlanul bekövetkező katasztrófák lehet-

séges modellezését az idő, valamint a sérültek, áldozatok számának alakulása szemszögéből.
A KATASZTRÓFÁK KÖVETKEZMÉNYEINEK MODELLEZÉSE
A korábbi fejezetekben vázolt katasztrófák következményeinek súlyosságát alapvetően

néhány jellemző körülmény befolyásolja. Ezek az alábbiak lehetnek:
1. A katasztrófaesemény erőssége, nagysága.

2. A civilizációs vagy – első, illetve másodlagos – ipari katasztrófa esetén:
a) az iniciálódott, vagy a környezetbe (levegő, víz, élelmiszer stb.) került anyagok
jellemzői;
b) az elsődleges katasztrófát okozó mérgező és/vagy fertőző anyagok töménysége,
mennyisége stb.
3. A katasztrófa bekövetkezésének váratlansága. A váratlanság ugyanis hatványozottan
növeli – különösen az első időszakban – a sérültek, áldozatok számát.
4. A katasztrófa sújtotta területet környező infrastruktúra állapota. Ez utóbbi azonban
csak közvetetten befolyásolja az áldozatok számát, mert sértetlensége elősegíti, sérü-
lése vagy hiánya pedig erősen hátráltatja a mentő-mentesítő munkákat.
5. A védekezési feltételek megléte, a beavatkozó hivatásos, önkéntes, társadalmi szerve-
zetek, állampolgárok felkészültsége.
A SÉRÜLTEK, ÁLDOZATOK SZÁMÁNAK MODELLEZÉSE

Váratlanul bekövetkező katasztrófa után jelentkező tömeges sérültek és áldozatok számát
alapvetően az első három tényező befolyásolja. Amennyiben a sérültek, áldozatok számát
az idő függvényében vizsgáljuk, akkor ezt legjobban a x függvénnyel – az ábrán „a”-val
jelölve – tudjuk közelíteni, jellemezni, abban a koordináta rendszerben, ahol a „x” tengely
az időt mutatja, az „y” tengely pedig az áldozatok számát. Ennek orvosszakmai okait és
következményeit a jegyzet a későbbiekben részletezi. Addig is annyit célszerű előre bocsátani,
hogy a nemzetközi statisztikák szerint szignifikáns különbség van a sérültek első és hatodik
órában tapasztalható mortalitási adataiban, ha azok nem kapnak orvosi ellátást. Mit is jelent
ez tulajdonképpen?
Ahogyan ezt az 5.1. ábrán1 láthatjuk, a katasztrófa bekövetkezése után az elsődleges
sérültek és áldozatok száma hirtelen megnövekedik. A sérültek egy része ön- és kölcsönös
elsősegélynyújtás, illetőleg első orvosi ellátás hiányában vagy a súlyosabb sérülések csoportját
fogja bővíteni vagy az áldozatok számát. A jelzett „a x ” függvény ezt a hirtelen felfutást és
az áldozatok növekvő számát jelzi. A sérültek és az áldozatok száma az első időszakban azért
növekedik tovább, mert a katasztrófák többségének vannak másodlagos következményei,
amely következmények szintén tovább szedik sajnálatos módon az áldozataikat. Huzamosabb
idő elteltével ez a függvény persze nem fog a végtelenségig emelkedni, hiszen a tapasztalati
adatok szerint egy idő után az áldozatok és a sérültek száma számottevően nem növekedik.
Mivel azonban a 7.1. ábra csak a katasztrófát követő első néhány órát kívánja szemléltetni,
ezért ebben az időszakban mindenképpen helytálló az „a x ” függvénnyel jelzett emelkedő
trend.
ezer fő százezer
1
óra
1 2 3 4 5 6 7
7.1. ábra  A katasztrófa áldozatainak száma a mentő erők korai bevetésének függvényében
a: a katasztófa sérültjeinek, áldozatainak lefutási diagramja, b: mentő erők bevetésének diagramja
∑1: az áldozatok száma, amely összeadódik: – az elsődleges áldozatokból, – az elsődleges ellátatlan súlyos
sérültekből, – a másodlagos ellátatlan súlyos sérültekből és áldozatokból
1
Dr. Major László 2010.
A MENTÉSRE ALKALMAS SPONTÁN ÉS SZERVEZETT ERŐK,

ESZKÖZÖK BEÉRKEZÉSÉNEK MODELLEZÉSE
Területi, országos és nemzetközi szervezetek riasztási és alkalmazásba vetési idejét,
mentő-mentesítő munkára alkalmas erők beérkezését, alkalmazását ideális esetben az ax²
függvénnyel közelíthetjük, modellezhetjük, amit a továbbiakban csak „b” függvénynek emle-
getünk (7.1. ábra). Ennek azonban a „0” pontja, a kezdete, nyilván nem az origóba esik, mint
az „a x ” függvénynek – hiszen a „0” pont maga a katasztrófa bekövetkezésének az ideje –,
hanem a társadalom szervezettségétől függően az „x” tengelyen eltolódik pozitív irányba
több-kevesebb órával a katasztrófa bekövetkezését követően. Attól is függően eltolódik, hogy
mennyire maradtak épen a riasztó-tájékoztató-hírközlő rendszerek. Ez a megállapítás termé-
szetesen csak a hivatásos katasztrófavédelmi és rendvédelmi erőkre vonatkozhat, hiszen az
önkéntes társadalmi és civil szervezetek, de még a polgári védelmi szervezetek beérkezésére
is, majd csak 6-12-24-48 órán túl számíthatunk. A Nemzetközi Városi Kutató és Mentő
(USAR) csapatok beérkezése pedig akár 72 órát is igénybe vehet. Ez alapvetően a befogadó
fél jelzésének idejétől, a küldő felek katasztrófa érintettségétől, a nemzetközi információs és
infrastrukturális állapotától függ.
A KATASZTRÓFÁK KÖVETKEZMÉNYEINEK RÉSZLETES VIZSGÁLATA

1. A váratlanul bekövetkező katasztrófák közvetlen áldozatainak száma nehezen szabá-
lyozható. Az „a x ” függvény meredeksége, magassága – ami a sérültek, az áldozatok
számát mutatja, a beérkező mentőerők függvényében – azonban részben, bizonyos
részterületeken mégis befolyásolható az alábbi intézkedésekkel:
a) korai katasztrófa-előrejelző és -riasztó rendszerek fejlesztése az elsődleges, a
másodlagos, harmadlagos és kombinált sérültekből adódó áldozatok számának
csökkentése érdekében;
b) veszélyes anyagszállítások szigorú szabályozása és figyelemmel követése;
c) veszélyes technológiák, üzemek környezetében a népsűrűség alacsonyan tartása,
nagy üzemfegyelmi és biztosítási technológiák bevezetése;
d) környezeti, természeti és civilizációs katasztrófákat indukáló ipari technológiák
mellőzése.
2. A „b” függvény meredekségét javító tényezők azért kiemelten fontosak, mert például
az erők gyors bevetésével, a sérültek gyors felderítésével, elsősegélyben részesítésével,
összegyűjtésével, osztályozásával, kimenekítésével, első orvosi ellátásával egyrészt
csökkenthető a további áldozatok száma, illetve a katasztrófa következtében meg-
sérültek körében a mortalitási arány jelentősen csökkenthető. Mindezek az alábbi
tényezők biztosításával érhetők el:
a) hatékony riasztó-értesítő-mozgósító rendszerek építése, alkalmazása a mentésre
alkalmas erők gyors mobilizációja, összpontosítása, bevetése érdekében;
b) azonnali beavatkozásra és a gyors készenlétű mentő-mentesítő munkákra alkal-
mas szervezetek kialakítása, felkészítése, fenntartása és hatékony alkalmazásba
vetése;
c) fejlett élő és tartalék egészségügyi infrastruktúra kialakítása, fenntartása;
d)
magas szinten felkészített államigazgatási, katasztrófavédelmi, üzemi törzsek
létrehozása, fenntartása, gyakoroltatása, önkéntes tartalék törzsek folyamatos
felkészítése. Ez utóbbi, szintén a szerző által kimunkált fogalom még nem közis-
mert, de a jelen jegyzet keretei nem elegendőek a részletezésére.
Következtetés: ha a két függvény által kimetszett területet csökkentjük, úgy az áldozatok

„1” számának csökkentését is jelenti egyben. Ez nem más, mint a két függvény alatti terület,
a két függvény adott pontok közötti határozott integráljának – matematikai különbsége. Mi-
vel az „a” függvény többnyire a természeti erők vagy egyéb véletlenszerű események befolyása
alatt van, így alapvetően csak „b” függvény által képviselt elemekkel tudjuk az áldozatok
számát csökkenteni.
A 7.2. ábrán2 a már említett sajnálatos Haiti katasztrófa példáján szemléltetjük, hogy mit
jelent az, ha egy társadalom felkészületlen egy esetlegesen bekövetkező váratlan katasztrófa
hatásainak csökkentésére, következményeinek gyors felszámolására. A teljességhez tartozik
ebben az esetben, az a tény is, hogy az ENSZ erők által bevítt ázsiai kolera fertőzés további
jelentős számú áldozatot követelt.
A már ismert koordináta-rendszer y tengelye változatlan, azzal a különbséggel, hogy a
tragikus áldozatok mérőszáma már nagyságrenddel több, 10 vagy 100 000-es nagyságrendű.
Az x tengelyen eltelt időt pedig nem órákban, hanem napokban mérjük. Világosan látszik,
hogy a két függvény által körbezárt terület lényegesen nagyobb. Itt szó sincs a sérültek első,
illetve hatodik óráig történő ellátásáról, ennek megfelelően az áldozatok száma („2”) tovább
növekedett. A 7.2. ábrán jól látható és az élet is igazolta, hogy a szóban forgó Haiti kataszt-
ezer fő százezer
2
nap
2 4 6 8 10 12 14
7.2. ábra  A katasztrófa áldozatainak száma a mentő erők elhúzódó bevetése esetén
∑2: az áldozatok száma, amely összeadódik: – az elsődleges áldozatokból, – az elsődleges ellátatlan súlyos
sérültekből, – a másodlagos ellátatlan súlyos sérültekből és áldozatokból
2
rófa bekövetkezését követően, csak egy-két héttel később lehetett közelítő számot kapni az
áldozatok mértékéről, amely mentő munkák elégtelensége miatt folyamatosan nőtt. A mentő
erők beérkezéséig, gyakorlatilag káosz és anarchia jellemezte a kárterületet. Ezt a megállapí-
tást, az a sajnálatos jelenség is jól érzékeltette, hogy a viszonylag korai időszakban beérkezett
mentőerőket, azok tagjait, az élelmiszer, víz segélyszállítmányokat is támadás érte, éppen
azok részéről, akik érdekében odaérkeztek.
Következtetés: a 7.1. és 7.2. ábra különbsége, a  területek nagysága világosan megmu-

tatja, hogy milyen intézkedések azok, amelyekkel csökkenthető a katasztrófa áldozatainak
száma.
7.2. A katasztrófák elleni védekezéssel kapcsolatos tervező,

szervező és irányítási feladatok törzsmunkája
VEZETÉSI ALAPFOGALMAK
Az 1999. évi LXXIV. törvény időrendjében most a katasztrófa következményeinek fel-

számolása, végrehajtása című időszakot, más megfogalmazásban a beavatkozó-intézkedő
periódust vizsgáljuk. Ezen időszakban alapvetően mentő-mentesítő munkákat végzünk.
A hatékony mentő-mentesítő munkák magas színvonalú vezetést igényelnek. Előbb az ide
kapcsolódó vezetési alapfogalmakat tisztázzuk, majd részletesen szólunk a katasztrófa felszá-
molás törzsmunkájáról.
A jelenlegi hazai, illetve NATO vagy angolszász vezetési elmélet és a gyakorlat szinte
ugyanazon elemeket tartalmazza, csak más terminológiával, valamint árnyalati különbséggel
a feladatok csoportosításában.
A vezetési tevékenység szakaszai:
tervezés Planning
szervezés Organizing
személyzettel való ellátás Staffing
irányítás Directing
koordinálás Coordinating
tájékoztatás Reporting
finanszírozás Budgeting
A felsorolt feladatok angol kezdőbetűi adják, az ún. „POSDCORB” képletet. A jegyzet-

ben azonban inkább a hazai gyakorlatban jobban ismert vezetési fogalmakat foglaljuk össze
úgy, hogy azok tartalmazzák az angolszász elemeket is. Ennek a két fogalomrendszernek a
legkisebb közös többszöröse az alábbi hármas csoportosítás.
Tervezés-szervezés-irányítás
A tervezési feladatok a feladattisztázástól, a döntés, elhatározás meghozataláig tartanak.

Ezt követik a szervezési feladatok, amelyek szakintézkedések kiadásától az együttműkö-
dés és a mindemoldalú biztosítás megszervezésétől, a készenlét eléréséig tartó feladatsort
foglalják magukba. Végezetül az irányítási tevékenység, ami a mentő-mentesítő feladatok
megkezdésétől, a tájékoztatáson át, a helyreállítás értékeléséig tart (5.3. ábra)3. A fenti feladat-
sor elemei megkerülhetetlenek, független attól, hogy a katasztrófa prognosztizált volt vagy
sem. A lehetséges vezetési, módszertani, tartalmi, időbeni különbségeket később részletesen
tárgyaljuk.
környezet
információgyűjtés
eredmények
információfeldolgozás
(szelektálás, értékelés)
célok megfogalmazása,
kitűzése
tervezés
tapasztalatok
Tn
T2
T1
eredménymérés
döntés
szervezés
irányítás
ellenőrzés reálfolyamatok
7.3. ábra  A tervezés helye a vezetési folyamatban (változat)
3
Tóth Mihály alezredes „Középszintű vezetõszervek munkatervezésének elvi és módszertani kérdései” a
MH.HVK. tanulmány, Budapest 2002. 11. 02., 6. oldal.
A KATASZTRÓFA KÖVETKEZMÉNYEINEK FELSZÁMOLÁSA

ÉRDEKÉBEN VÉGZETT TÖRZSMUNKA ÉS LEHETSÉGES
MUNKAMÓDSZEREI
A különböző szintű üzemi, városi, kerületi vagy országos szintű válságkezelő operatív
vagy kormányzati csoportok tervezési, szervezési, irányítási munkarendjét, az egymást kö-
vető feladatok szervezett végrehajtását nevezzük törzsmunkának. Ezek tartalma gyakorlatilag
azonos, azonban egyes elemeinek tartalma, kiterjedése függ az irányító, operatív csoport
vezetési hierarhiában elfoglalt helyétől, általános vagy szakmai irányultságától.
Ezeket a különböző szintű szervezeteket, amelyek a nemzeti katsztrófavédelmet irányítják
és amelyek helyileg koordinálják, vezetik a mentő-mentesítő munkákat, a nemzetközi szak-
terminológia Helyi Veszélyhelyzet-kezelési Hatóságnak (LEMA) nevezi.
A törzsmunka tartalmi elemei:
Tervezés
1. Feladattisztázás.
2. Azonnal foganatosítandó rendszabályok kiadása.
3. A felderítési információk és adatok előzetes értékelése a kárterületet illetően.
4. Előzetes intézkedések kiadása.
5. A helyzet értékelése, elgondolás, elhatározás, döntés meghozatala a mentő-mente-
sítő munkák végrehajtására.
Szervezés
1. Általános és azon belül a szakintézkedések kiadása.
2. Mindenoldalú biztosítás megszervezése.
3. Együttműködés megszervezése.
4. Felkészítés és a készenlét elérése, segítő ellenőrzése.
Irányítás
1. A mentő-mentesítő munkák indítása, irányítása, értékelése, ellenőrzése, külső és
belső tájékoztatás.
2. A mentő-mentesítő, munkák befejezésének feltételei, kárterület átadása az adott-
szintű közigazgatásnak, a minősített időszak megszüntetése.
3. Helyreállítás utáni értékelés, javaslatok a közigazgatás, a jogszabályalkotók felé. Ha
összevetjük a hazai és a külföldi gyakorlatot, láthatjuk, hogy a tervezésben nincs
meghatározó különbség. Nálunk a szervezés foglalja magában a személyzettel
való ellátást, a finanszírozást és a koordinálást. Az irányítás is hasonló tartalmú,
azzal a különbséggel, hogy nálunk a tájékoztatás zöme a végrehajtási időszakra
koncentrálódik. Azonban az is tény, hogy ennek előkészítése zömmel a szervezési
időszakra esik. Összességében a vezetési folyamat, illetve az előbb tárgyalt három
fő feladatrész, valamint a tervezés helye látható a vezetési folyamatban (lásd 7.3.
ábra).
A katasztrófafelszámolás törzsmunkájának lehetséges módszerei
A törzs munkarendjének kiválasztásánál egyik legdöntőbb kritérium a rendelkezésre álló

idő. Befolyásoló tényezők pedig az alábbiak lehetnek:
a részvevők szakmai felkészültsége;
befolyásoló körülmények:
zz kárterület közelsége;
zz felfokozott lakossági indulatok vagy éppen a pánik jelenségek;
zz az államigazgatás állapota;
zz objektív feltételek, mint a híradás, tájékoztatás állapota, a rendelkezésre álló erők,
eszközök, a vezetésre kijelölt objektumban rendelkezésre álló feltételek stb.
Az időtényező:
a) van elegendő idő egy előre jelezhető katasztrófahelyzetben, pl. árvíz,
b) nincs elegendő idő, a katasztrófa bekövetkezett, pl. üzemi havária, földrengés stb.
Lehetséges munkamódszerek az idő és a törzsek felkészültségének függvényében:

lépcsőzetes munkamódszer;
párhuzamos munkamódszer;
és rendelkező munkamódszer.
MUNKAMÓDSZER „A” ESETBEN

A törzsek „lépcsőzetes” munkarendben dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy amikor a kor-
mányzati, minisztériumi vagy megyei, fővárosi törzs meghozta az elgondolását, elhatározá-
sát, majd kiadja az intézkedéseit, akkor kezd dolgozni a következő beosztott vezetési szint.
Első mozzanat nyilván itt is a feladat vétele és tisztázása. Amikor pedig ez a törzs is eljut az
intézkedések kiadásáig, elkezd készülni a következő vezetési szint. Ez a folyamat egészen a
mentést közvetlenül, helyszínen irányító törzs készenlétéig tart.
Előnyei:
mindenki alaposan fel tud készülni;
jó a felkészülés szervezettsége, hatékonysága;
a humán erőforrások, anyagok, eszközök kívánt helyen és mennyiségben összponto-
sulnak;
alaposan megszervezhető a külső és belső kommunikáció, fel lehet készülni a krízis
kommunikációra, a nemzetközi mentőerők fogadására;
az ellenőrzésre és a hiánypótlásra, a gyorsított felkészítésre kellő idő van;
jogi és egyéb szempontokból jól dokumentált a felkészülés.
Hátrányai:
rendkívül időigényes;
kissé bürokratikus, csökken az operativitás lehetősége, az egyéni kezdeményező kész-
ségháttérbe szorul;
katasztrófa bekövetkezése esetén fellépő rendkívüli helyzetek kezelése nehézkesebb.
Összességében tehát egyértelműen megállapítható, hogy a lépcsőzetes munkarend mint

vezetési módszer csak prognosztizálható katasztrófahelyzetek kezelésére alkalmas, amikor
elegendő idő áll rendelkezésre.
MUNKAMÓDSZEREK „B” ESETBEN
Párhuzamos munkamódszer
A törzsek párhuzamos munkarendben dolgoznak. Jellemző helyzete egy bekövetkezett
katasztrófa, pl. egy földrengés. Nincs idő! Minden óra, minden nap elfecsérelt idő, amit nem
a mentő-mentesítő munkák megszervezésére fordítunk. Minden perc, minden óra újabb
áldozatok százait, ezreit jelentheti. Az államigazgatás működőképesen maradt részében – az
egészségügyi igazgatást is beleértve – a mentésre alkalmas állami, katasztrófavédelmi, rend-
védelmi, igazgatási, társadalmi szervezeteknél haladéktalanul meg kell kezdeni a mozgósítást,
a felkészítést, a mindenoldali biztosítást és az együttműködés megszervezését, a mentő-men-
tesítő munkákat. Erre alkalmas a párhuzamos munkamódszer.
A folyamat elemzése:
1. A katasztrófa sújtotta területet magába foglaló ország, országrész, régió, megye stb.
kormányzata, vezetése megkezdi a várható feladat tisztázását.
2. Kiadja az azonnal foganatosítandó rendszabályokat – ha a helyzet még igényli a riasz-
tást – elrendeli az adatok gyűjtését, az általános felderítést és ezen belül vagy külön
az egészségügyi szakfelderítést, a szervezetek mozgósítását, ideértve akár az ENSZ
Katasztrófabecslési és Koordinációs Csoportját (UNDAC) is.
3. A beérkező információk, az előzetes kárfelmérés adatok alapján kiadja a vezető törzs
az előzetes intézkedéseket. Ezen belül az alárendelt területi, állami, gazdasági stb.
szervezetek részére már feladatokat szabhat. Ekkor az I. lépcsőben mozgósított szer-
vezetek vezetői, operatív törzsei már párhuzamosan megkezdhetik a későbbiekben
tárgyalt feladat tisztázását.
4. A vezető operatív törzs elkezdi a helyzetértékelést a későbbiekben tárgyalt módszerek
közül azzal, amely az adott helyzet megoldására legalkalmasabb.
5. A helyzetértékelés végén megszületik a döntés a mentő-mentesítő munkák végrehaj-
tására. Amikor ezt a körülmények lehetővé teszik, legkésőbb még ekkor is kiadható a
feladat az alárendelteknek.
Jobb azonban, ha ekkor már azok is dolgoznak, így a jelzett döntés (elgondolás,
elhatározás) a helyzetértékelés előtt megérkezik, így azt, az érintett törzs fel is
tudja dolgozni.
zz Természetesen, ha van az irányító operatív törzsnek közvetlenül alárendelt II.
lépcsőben tervezett mentő-mentesítő alegysége, akár több is, úgy azok felé ekkor
kell kiadni feladatot, hiszen nekik még több idejük van az alkalmazásba vetésig.
Ide érthetők szerencsés esetben a Nemzetközi Városi Kutató és Mentő (USAR)
csapatok részére kiadandó feladatok, illetve előzetes helyszíni felkészítése alkalma-
zásba vetés előtt.
Összességében több különböző szintű vezetési, bevetési, operatív törzs esetén egyszerre,
akár 3–4 egymással párhuzamos szinten folyik az előkészítő munka. Ez igen jelentős időnye-
reség, ugyanakkor egységes elgondolás alapján folyik az alkalmazás megszervezése, ami
jelentősen növeli a hatékonyságot. Mindezek a bekövetkezett károk következményeit, s ami
a legfontosabb a további áldozatok számát csökkenti, egy nem prognosztizálható katasztrófa

esetén.
Rendelkező munkamódszer
A törzsek rendelkező munkamódszerrel dolgoznak. Az általánosan ismert vezetési
módszerek közül leghatékonyabb, legdinamikusabb és ami ilyenkor fontos, a leggyorsabb
reakcióidejű a katasztrófa bekövetkezése után. Természetesen akkor is hasznos lehet, ha egy
rövid időn belül bekövetkező havária, vagy előre jelzett katasztrófa várható. Ez azt is jelenti,
hogy megfelelő feltételekkel ez a módszer „a” esetben is alkalmazható.
Felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem ezt a módszert választjuk mindig?
A válasz rövid: Mert ez a legnehezebb!
A rendelkező munkamódszer feltételei:

1. Kiválóan felkészült, lényeglátó, tapasztalt, gyakorlott vezető vagy orvos, aki szélső-
séges viszonyok között is képes szellemileg és fizikailag egyenletes, tartós irányító
tevékenységet végezni.
zz A kijelölt vezető döntési joga a helyzet súlyosságához mérten kiterjesztett.
2. Összeszokott, gyakorlott törzs, akik ismerik az adott helyzet lehetséges megoldásá-
nak egészségügyi tartalmát.
zz A törzsbe beosztott szakemberek ismerik a törzsmunka rendjét, tartalmát, az in-
tézkedéseket gyorsan, pontosan a vezető rendelkezésének szellemében elkészítik,
kiadják, ellenőrzik, a végrehajtást értékelik, a szükséges módosításokra javaslatot
tesznek.
3. Az első lépcsőben vannak „békeidőszakban” felkészült állami, gazdasági, társadalmi
szektorból kijelölt mentő-mentesítő munkára alkalmas szervezetek.
4. Vannak 8–12 órán belül mozgósítható, a 2. lépcsőben alkalmazásra felkészíthető,
bevethető szervezetek.
5. Vannak közeli tartalékok (pl. víz, élelmiszer, gyógyszer, üzemanyag, szállítási kapaci-
tás stb.).
6. Alapvető kommunikációs rendszerek működnek, minimális vezetési eszközök ren-
delkezésre állnak. Folyamatos összeköttetés van az ENSZ Humanitárius Ügyek
Koordinációs Hivatalával (OCHA), tehát a nemzetközi segélyforrások elosztása
hatékonyan működhet.
7. A kárterület, illetve annak környezetében élő lakosság hangulata nem ellenséges, a
közigazgatás, rendvédelem, illetve a mentő erőket illetően.
8. A környezeti feltételek további súlyosbodása nem várható (másodlagos ipari haváriák,
infrastruktúra, hírközlés összeomlása).
Összességében látható, a rendelkező munkamódszer feltételei eléggé összetettek, de már

az első 1–2 órában is gyorsan és hatékonyan lehet tervezni, szervezni, mind pedig a men-
tő-mentesítő munkákat irányítani.
Miután áttekintettük a legfontosabb vezetési alapfogalmakat, nézzük át, hogy egy Orvosi
Segélyhely vagy Tábori Kórház, a védelmi igazgatás során egy település operatív törzsének
orvos szakmai tagjaként vagy éppen egy Kárhely Parancsnokságon milyen feladatokat jelen-
tenek a tervezés, a szervezés vagy éppen az irányítás részelemei. Az alábbiakban vizsgáljuk meg
a katasztrófa következményeinek felszámolása érdekében végzett törzsmunka keretein belül, a

tervezési, a szervezési és az irányítási feladatokat, valamint azok tartalmát.
7.3. A tervezési feladatok és azok tartalma
A „FELADAT” TISZTÁZÁSA
Az itt tárgyalt témakörök a tervezési szakasz elemeit részletezik. Egy váratlan havária vagy
katasztrófa bekövetkezése esetén – továbbá az előrelátható módon bekövetkező rendkívüli
esemény elleni védelem tervezésekor is – az első legfontosabb teendő a feladat tisztázása.
A civil operatív törzsek, vállalati irányítási management vagy a névadó katonai vezető törzsek
törzsmunkájának egyaránt az első és egyik legfontosabb eleme, teendője a feladat tisztázása.
Célja: a belátható vagy váratlanul bekövetkező katasztrófahelyzetből adódó feladatok
értelmezése, a feladatokhoz szorosan kapcsolódó információk, befolyásoló tényezők megis-
merése, megismertetése.
Tartalma: a kapott feladat vagy a rendkívüli esemény, katasztrófahelyzet elemeinek olyan
mértékű gyors, előzetes értelmezése, megismerése, amelynek végén nagy valószínűséggel
helyesen meghatározhatók az alábbiak:
1. azonnal foganatosítandó rendszabályok;
2. intézkedés az általános és/vagy a szakfelderítésre (pl. egészségügyi szakfelderítésre).
A feladattisztázás végét két elmaradhatatlan mozzanat zárja:

a) Jelentés, visszajelzés az elöljáró – hazai vagy külföldi – magasabb szakmai vezető törzs-
nek, hogy a feladat tisztázást az érintett törzs, válságstáb végrehajtotta, az azonnal foganato-
sítandó rendszabályokat kiadta. Külföldi vezető törzs alatt itt az ENSZ genfi OCHA-t, vagy
szerencsésebb esetben már ennek az irányítása alatt, a kárterület közeli térségében felállított
Helyszíni Műveletek Koordinációs központját az OSOCC-t értjük.
b) A jogi, szakmai és történeti szempontból nélkülözhetetlen (had)műveleti napló, ese-
ménynapló vagy az operatív törzs naplója megnyitása, s amelyben rögzítésre került a kapott
feladatra vagy bekövetkezett katasztrófahelyzetre vonatkozó legfontosabb információk.
A napló vezethető elektronikusan is, de főleg a katasztrófában érintett területen, papíralapon
is léteznie kell. Formája kultúrkörönként, országonként eltérő lehet, de alapvető elemeket kell
tartalmaznia minden esetben:
a pontos csillagászati, helyi idő;
a bejegyzés sorszámát;
a kapott feladat vagy esemény – akkor ismert – rövid, pontos leírását;
a kapott vagy tett intézkedések rövid, de teljes körű leírását;
az intézkedő személy nevét, pontos beosztását;
fontosabb intézkedéseknél vagy ügyeleti ciklusok zárásánál az operatív törzs vezetőjé-
nek, főnökének aláírását.
A napló jogi okmány, amelynek pontos vezetése nélkülözhetetlen, utólagos javítása tilos!
Rontott bejegyzés esetén úgy lehet áthúzni az inkriminált részt, hogy az olvasható legyen, a
lezárását a napló vezetője és a törzs vezetője ellenjegyzi. Csak ezután lehet újabb bejegyzést
tenni a naplóba.
AZONNAL FOGANATOSÍTANDÓ RENDSZABÁLYOK
Az azonnal foganatosítandó rendszabályok és/vagy előzetes intézkedések kiadása általában

a feladattisztázás és a kialakult helyzet értékelése, más terminológiával a helyzetmegítélés
közötti időben szükséges és helyes.
Az azonnal foganatosítandó rendszabályok lehetséges elemei a feladat tisztázást követően:

a) Bekövetkezett katasztrófahelyzet további eszkalálódásának, kiterjedésének, növeke-
désének megakadályozása. Ilyenek lehetnek:
gázvezetékek, üzemanyag vezetékek, energia betáplálások szakaszos vagy tejes
elzárása;
vegyi, nukleáris üzemi folyamatok korlátozása, csökkentése, leállítása;
veszélyes anyag vagy hulladék szállítások leállítása és átirányítása a technológiai
előírások figyelembe vételében.
b) Katasztrófafelderítés, adatgyűjtés bevezetése, elrendelése.
c) Kommunikációs, riasztási rendszerek helyreállítása, szükségeszközök mozgósítása, a
tájékoztatás megszervezése.
d) Megközelítő és kimenő útvonalak biztosítása.
e) Rendvédelmi, mentőerők és logisztikai biztosító szervezetek mozgósítása.
f) Vezetési rend, struktúra kialakítása.
KATASZTRÓFAFELDERÍTÉS
A katasztrófafelderítés lényege a kialakult helyzet, illetve a várható következményekkel
kapcsolatos adatok, információk gyűjtése.
A katasztrófafelderítés módja: szárazföldi, légi, műholdas, vízi stb. a megközelítéstől, a
felhasznált eszközöktől függően.
A katasztrófa felderítés fajtái: általános és/vagy szakfelderítés.
Az általános katasztrófafelderítés célja: a lehető legszélesebb körű információk, adatok
begyűjtése a kárterületről, illetve annak környezetéről, annak érdekében, hogy a lehető leg�-
gyorsabb és leghatékonyabb beavatkozás megszervezhető, végrehajtható legyen.
Tartalma kiterjed:
a kárterület nagyságára, jellegére, jelenlegi állapotára;
a sérültek, áldozatok becsült számának meghatározására;
a sérültek, illetve a kombinált sérültek jellegének, elhelyezkedésének megállapítása;
a lehetséges járványveszélyre;
a kárterület, illetve a követlen környezet egészségügyi infrastruktúrájára, annak álla-
potára;
az egészségügyi szakfelderítés szükségességére;
a megközelíthető utak állapotára,

a kiemelt közművek állapotára (víz, gáz, villany);
a hírközlés, a kommunikáció lehetőségeire;
az államigazgatás, a beavatkozó szervezetek (tűzoltóság, rendőrség, honvédség, men-
tők stb.) állapotára;
közbiztonságra, lakosság hangulatára, általános állapotára.
Az általános felderítés láthatóan tartalmaz egészségügyi elemeket, de meghatározott része

lehet az egészségügyi szakfelderítés is. Ebben az esetben az, a saját szakterületén mélyebb, ala-
posabb információkat gyűjt be a katasztrófa sújtotta területről, s amelyeket külön rendszerez
és értékel.
A katasztrófa-egészségügyi szakfelderítés legfontosabb elemei:

a sérültek becsült száma;
a sérültek elhelyezkedése (szabadon, romterületen stb.);
a meghatározó sérült típusok, sérülések fajtáinak meghatározása:
kiváltó okok szerint (mechanikus, termikus, sugár, vegyi stb.)
összetettségük alapján (egyszeres, többszörösen összetett vagy kombinált);
összetett sérülések esetén a vezető sérülés típus meghatározása;
a sérültek súlyossági megoszlása;
a gyermek- és időskorú sérültek aránya;
a további egészségkárosodás veszélyeire utaló körülmények (pl. higiénés körülmények
hiánya, víz- és élelmiszerhiány, klimatikus viszonyok, járványveszély stb.);
a helyi egészségügyi szolgálat állapota és veszteségei;
egészségügyi készletek, gyógyszertárak, raktárak stb., megléte, állapota;
a tömeges sérültáramlás iránya;
a sérültek gyűjtésének, osztályozásának lehetőségei;
a környezetükre veszélyes sérültek száma;
a sérültek kiürítésének lehetséges irányai;
menekültek száma, mozgásuk iránya;
kommunális rendszerek állapota;
az alultápláltság – kalorikus és proteinhiányos – perspektivikus veszélyei.
AZ ELŐZETES INTÉZKEDÉSEK
Előzetes intézkedések, amelyeket általában a felderítési vagy egyéb módon beszerzett
adatok, információk beérkezését, rövid értékelését követően adunk ki. Célja az időnyerés, az
alárendelt törzsek, valamint a mentő, biztosító erők részére, hiszen ha nem az elhatározás
végén kapják meg az információkat, úgy ők is hamarabb érhetik el a készenlétet. Ezzel pedig
az áldozatok számának, illetve a károknak további csökkenését érhetjük el. Természetesen,
ezeket az intézkedéseket a helyzetértékelés során pontosítani lehet, de ez alatt az egy-két óra
alatt párhuzamosan már igen sok feladat végrehajtható. Például mozgósítás, erők-eszközök
átcsoportosítása, energiaforrások, élelmiszer tartalékok zárolása vagy éppen mozgósítása stb.
a) A katasztrófa sújtotta terület lezárása:

járványügyi szempontokból indokolt előzetes karantén intézkedések;
sugárvédelmi megelőző intézkedések;
közrendvédelmi intézkedések, pl. a fosztogatások, élelem, gyógyszer, üzemanyag
tartalékok, logisztika központok, repülőterek, leszállóhelyek, kikötők, útzáró
pontok, vasúti kirakodóhelyek lezárása, védelme, a Nemzetközi Fogadó és Indító
Központ (RDC) működésének biztosítása, védelme;
a híradás, hírközlés ideiglenes, vagy részleges visszaállítása, különös tekintettel a
mobiltelefon hálozatra.
b) Mozgósítási intézkedések, egészségügyi és gyógyszer készletek felszabadítása, mál-
házása, OSH-k, szükségkórházak, vonatkórházak felmérése, hazai és külföldi segély-
szervezetek, orvoscsoportok felkérése.
c) A mentő-mentesítő, kárfelszámoló munkákhoz szükséges különleges szakértők, cso-
portok, technikai eszközök riasztása.
d) A vezetés, tájékoztatás rendjének, helyének és módszerének ideiglenes vagy végleges
meghatározása. Pl. Védelmi igazgatás vezetési pontja, Kárhely Parancsnokság stb.
A HELYZET ÉRTÉKELÉSE, ELGONDOLÁS, ELHATÁROZÁS, DÖNTÉS

MEGHOZATALA A MENTŐ-MENTESÍTŐ MUNKÁK VÉGREHAJTÁSÁRA
HELYZETÉRTÉKELÉS
A helyzetértékelés a katasztrófafelszámolás törzsmunkájának egyik legfontosabb eleme.
Végrehajtásának szakmai színvonala, gyorsasága ezrek, tízezrek életét mentheti meg,
ugyanakkor kettős időkorlát jellemzi. Egyfelől alapos, szakmailag kifogástalan, jól szervezett
törzsmunka elemeként időigényes, másfelől, ha a sérültek 6 órán túl kapnak első orvosi ellá-
tást, úgy statisztikai adatok szerint a mortalitási arányuk meghaladhatja az 50%-ot. A fentiek
miatt fontos, hogy a kialakult helyzethez leginkább illeszkedő módszerrel hajtsuk végre a
helyzetértékelést. Terjedelmi lehetőségek miatt ennek csak a két legismertebb módját mutat-
juk be.
A helyzetértékelés módszerei:
a) szakterületek sorrendjében,
b) a kialakult katasztrófahelyzet elemei alapján.
ad a) Helyzetértékelés a szakterületek sorrendjében. A helyzetértékelés ilyenkor a

szakmák fontossági sorrendjében folyik. Az adott szakterületek képviselői jelentésekkel,
számvetésekkel járulnak hozzá a közös elgondolás kialakításához. Ezek a képviselők, szakmai
vezetők dolgozhatnak egyedül, de jellemzőbb, hogy mögöttük is szakértői csoport, vagy
akár egy egész hivatal, minisztérium állhat. Ezt a módszert akkor célszerű választani, ha a
feladatokat erre felkészített törzsben végezzük. Ilyenek lehetnek üzemi, települési, megyei,
fővárosi, kormányzati, ritkábban egyéb „ad hoc” törzsek. Jellemző körülmények:
több idő áll rendelkezésre;

a törzsekben államigazgatási határozattal vagy munkáltató intézkedésére már koráb-
ban beosztották a résztvevőket;
felkészültek, gyakorlottak;
több szakterület képviselője van jelen, akik a probléma nagy részét átlátják.
ad b) Helyzetértékelés a kialakult katasztrófahelyzet elemei alapján. Ebben a for-

mában a katasztrófa jellegének, következményeinek, meghatározó jellemzőinek sorrendjében
történik a jelentések, elemzések, javaslatok meghallgatása. Pl. egy földrengés után először a
műszaki szakemberek jutnak szóhoz, ha tüzek is jelentkeznek, akkor a tűzoltó szakemberek és a
közművek (gáz, villany stb.) szakértői. Ezután nyilatkoznak, értékelnek a közlekedés-műszaki
szakemberek. Ezt követően a döntő szerep sokáig az egészségügyi szakembereknek, orvosok-
nak jut. Általában ide csatlakoznak sorrendben a rendvédelem, majd a logisztika szakemberei.
A korábbi fejezetekben már jeleztük, hogy a mentő erők bevetésbiztonságának kulcskérdései-
ről is itt kell szó essen. Természetesen minden szakember mögött optimális esetben ott áll egy
szakmai csoport is, akik ezeket a szakmai értékeléseket előkészítik. Alacsonyabb törzsekben
előfordulhat, hogy e csoportok csökkentett létszámúak vagy teljes egészében hiányoznak.
A döntés (elgondolás, elhatározás meghozatala) után születő intézkedés fontos kiegészítő ré-
sze a sajtó záradék, a tájékoztatás megszervezése érdekében. Ebbe minden érintett szakterület
bedolgozik. A folyamatban jellemzően a kríziskommunikáció elemei dominálnak.
Ez a módszer inkább „ad hoc” törzsek munkájára jellemző, ahol a legfontosabb szak-
területeképpen elérhető legjobban felkészült szakemberei vesznek részt. Valamilyen állandó
magja e törzseknek is van, ami lehet önkormányzati, polgári védelmi stb. Ebben az esetben
az irányító, döntéshozóvezetőre nagy felelősség hárul. A mentő-mentesítő munkát tervező –
szervező – irányító törzs parancsnoka, vezetője meghatározó szerepet játszik az eredményes
végrehajtásban.
Jellemző körülmények:
kevesebb idő áll rendelkezésre;
kevesebb információ, adat van a katasztrófa területről;
közelebb van a katasztrófa területhez, így nagyobb a résztvevőkre háruló pszichikai
nyomás;
nagy a résztvevők fizikai-szellemi terhelése;
rosszabbak a munkakörülményeik.
A MENTÕ-MENTESÍTÕ MUNKÁKRA VONATKOZÓ ELGONDOLÁS,

ELHATÁROZÁS VAGY TERV KIALAKÍTÁSA
Az elgondolás, elhatározás, illetve azok eredményeként elkészített terv a mentő munkák

megkezdésének egyik legfontosabb alapfeltétele. Az elgondolás, a döntés a helyzetértékelés
végére alakul ki. A terv legfontosabb jellemzőit, követelményeit 7.4. ábra4 foglalja össze.
végrehajthatóság belső összhang
célirányosság operativitás
áttekinthetőség racionalitás
TERV
egységesség rugalmasság
komplex jelleg részletesség
közérthetőség határidejűség
7.4. ábra  A tervvel szemben támasztott követelmények
Ezt rögzítik, majd az elöljáró államigazgatósági vezető vagy törzs jóváhagyása után ez
a kiinduló alapja minden további tevékenységnek. Az elgondolás, elhatározás, valamint a
mentő-mentesítő munkákra vonatkozó intézkedések lényege.
Mit akarunk?
Hogyan akarjuk?
Hol akarjuk?
Mikor akarjuk?
4
MIT AKARUNK?
Ez nem más, mint a cél ismertetése. A cél minimuma általában a katasztrófahelyzet kiszéle-
sedésének megakadályozása, a lakosság, a sérültek kimenekítése, ellátása, a halottak összegyűj-
tése, azonosítása és a végtisztesség megadása. A maximális cél az eredeti helyzet, vagy ahhoz
közeli állapot visszaállítása, kormányzati törzsek szintjén a minősített időszak megszüntetése.
HOGYAN AKARJUK?
Ez a kérdés egy feladat sorrendet takar. Pl. megközelítő, kimenekítő útvonalak, félútpá-
lyák megtisztítása, a sérült ellátási hierarchia kiépítése, a katasztrófahelyzettel összefüggő
közbiztonsági állapotok stabilizálása, logisztikai ellátás biztosítása, műszaki mentő munkák
beindítása, a tájékoztatás megszervezése. Természetesen, amikor a hogyanról döntünk, ezt –
a teljesség igénye nélkül – az alábbi tényezők befolyásolják:
a rendelkezésre álló erők, eszközök, mennyisége;
ezek távolsága a kárterülettől;
az infrastruktúrák általános állapota;
a vezetés, a híradás, a tájékoztatás állapota;
a közrend általános állapota;
általános körülmények (év, napszak, időjárási viszonyok stb.);
a mentő erők beavatkozásbiztonsági helyzete.
Amint ez látható ebben a fázisban, rögzítjük, azt is, hogy mivel, milyen erőkkel, esz
közökkel akarjuk a fenti feladatokat végrehajtani. Itt kell rögzíteni például azt is, hogy hol
telepítünk OSH-t, szükségkórházat, kórházvonatot. Amikor ezen a feladatokat véglegesen
összerendezzük, egyben megjelennek azok a csomópontok is, amelyekre majd a mindenol-
dalú biztosítást és az együttműködést meg akarjuk szervezni, ebbe természetesen beleértve a
helyszínen dolgozó nemzetközi erőket is.
HOL AKARJUK?
Az olyan méretű katasztrófa kárterület, ami már minősített időszak elrendelését igényli az
állam részéről, azt szektorokra, vagy kárhelyekre kell osztani. A felderítési adatok és a hely-
zetértékelés alapján viszonylag korán körvonalazódik ezek kategorizálása, mentési sorrendje.
Az elgondolásban vagy az elhatározásban pedig eldöntjük, hogy hol, milyen sorrendben
végezzük a mentő-mentesítő munkákat, a mentőerőket milyen irányban, kárhelyen összpon-
tosítjuk. A címben szereplő kérdésre megadott válasz két döntő momentumot takar:
a) Hol akarjuk megkezdeni a kárterület mentését-mentesítését, és később hol folytatjuk
majd. Ez az egyik határozott vezetői és nehéz orvosszakmai döntés, kihívás, annak
minden következményeivel együtt. Mentőmunkák során sokszor nehéz, olykor ke-
gyetlennek tűnő döntéseket kell hozni. Ez vonatkozik a mentés vezetőjére éppen úgy,
mint arra az orvosra, aki az első orvosi ellátás során a sérültek osztályozását elvégzi.
Mindkét döntés nehézsége azonos tőből fakad. Az elsőnél a kárterület nagysága és
a kezdetben rendelkezésre álló erők-eszközök közötti aránytalanság a probléma. Az
orvos esetén a sérültek száma, a sérülések minősége, összetettsége és az ellátás lehető-
sége közötti aranytalanság. A kényszerosztályozás következtében jelentkező szakmai,
lelkiismereti, pszichikai teher elviselésea jellemző kihívás. Ez utóbbira próbál majd
választ adni a kompromisszumos medicina rész a későbbi fejezetekben.
b) A másik döntő momentum pedig a sávhatárokat, felelősségi szektorokat jelenti.

Itt mondjuk ki azt, hogy ki, hol, melyik szektorba végzi a rábízott feladatokat.
Amennyiben USAR csapatok önálló szektort vagy szakfeladatot kapnak, pl. szükség,-
vagy tábori kórház üzemeltetése, úgy a szükséges feltételeket a részükre biztosítani
kell.
Összességében a „hol akarjuk” kérdésre adott válasz nem jelent mást, mint súlyozást,
illetve helyi sorrendiséget a mentőmunkák, továbbá osztályozást a sérültek ellátása során.
MIKOR AKARJUK?
A mentő-mentesítő munkák tervezése és végrehajtása során a „hol” kérdés után ter-
mészetszerűen következik a „mikor” kérdés megválaszolása is. Ezt a választ döntően a lehető-
ségek – (erők, eszközök stb.) – és a szükség kompromisszuma dönti el. Ez másik nagy kihívás
a törzs, a mentő munkákat irányító vezető számára, de ugyanúgy a kompromisszumos me-
dicina számára is. Most kellene szakellátás a sérült számára, de most ez nem elérhető, néhány
óra vagy nap múlva megoldható, de lehet hogy akkor már késő. Mi az, ami most tehető, vagy
inkább segítsünk olyanokon, akiknek még nagyobb az esélyük a túlélésre?
A fenti kérdésekre adott válaszok minden érintett számára rendkívül fontos. A sérült vagy
hajléktalanná vált lakosság, a hozzátartozók, a mentőerők, az adott közösség vagy a nemzet
számára egyaránt. A pontos időrend rendkívül fontos a mentő-mentesítő erők első, második
lépcsője vagy tartalékába sorolt alegységeknek, szakembereknek, orvosoknak egyaránt.
Végeredményben ez foglalja időkeretbe az egész tevékenységet. Mint azt korábban láttuk,
az idő rendkívül meghatározó szerepet játszik abban, hogy a sérültek, hajléktalanná váltak
közül mennyi ember válik véglegesen áldozattá. Ezt mindig tartsuk szem előtt, amikor a
törzsmunkát szervezzük, annak módszerét kiválasztjuk vagy a mentő munkák dinamikáját,
ütemezését meghatározzuk.
7.4. A szervezési feladatok és azok tartalma
ÁLTALÁNOS ÉS AZON BELÜL A SZAKINTÉZKEDÉSEK KIADÁSA

Az itt tárgyalt témakörök a szervezési szakasz elemeit részletezik. Az általános intézkedés
– és azon belül a főorvosi szakintézkedés – kiadásával kezdődik a mentő-mentesítő munkák
szervezési ciklusa. Mivel e könyv alapvetően a Semmelweis Egyetem magyar és külföldi
orvostan hallgatói részére készült, így a mentő-mentesítő munkákra vonatkozó általános
intézkedéssel csak jelzésszerűen foglalkozunk. Ez gyakorlatilag magában foglalja mindazon
feladatokat, amelyeket az eddigiekben tanulmányoztunk.
A mentő-mentesítő munkákra vonatkozó általános intézkedés egy keretjellegű összefogla-
lójának az alábbi csoportosítás elfogadható:
a) az intézkedést kiadó vezetési szint megnevezése, hely, idő;
b) a munkálatokra vonatkozó elgondolás, elhatározás néhány mondatos összefoglalása,
főbb mentési célok, a főerő kifejtés irányának rögzítése, amely ekkor már vélhetően
összehangolásra került a helyszínre érkezett UNDAC-val;
c) a mentő-mentesítő munkák részletes, szakterületenkénti meghatározása, beleértve a

később beérkező USAR csapatokat is.
első lépcső feladatai, alkalmazásba vetés helye, ideje, váltás, pihentetés, feltöltés
rendje;
második lépcső felkészítésének rendje, feladatai, alkalmazásba vetés helye, ideje,
váltás, pihentetés, feltöltés rendje;
tartalékok összevonása, csoportosítása, felkészítése, várható feladat;
a mindenoldalú biztosítás megszervezésének rendje;
az együttműködés megszervezésének rendje, helye, ideje, módszere, pl. terepen a
feladat megszabását követően vagy éppen konferenciakapcsolásban;
a jelentések rendje, tartalma, ideje;
a tájékoztatás rendje, felelőse;
a vezetés rendje, helye, tartalékvezetési lépcső, helyettesítés rendje.
Ennyit kell legalább tudni egy törzsbe beosztott orvosnak, annak érdekében, hogy eliga-
zodjon a körülötte folyó események folyamatában, valamint hogy a saját munkáját tervezni
tudja. Mivel része egy bonyolult vezetési folyamatnak, az csak akkor sikeres, ha személyében
is a maximumát adja a szakmai tudásának.
Nézzük, mi is az, amit neki kell javasolnia vagy éppen irányítania. Ahogyan azt korábban
taglaltuk, a szakmai feladatok már a felderítési adatok, információk gyűjtésére adott utasítás-
sal kezdődött, az azonnal foganatosítandó rendszabályok keretében. Ebben az időszakban
már körvonalazódott annak a főorvosi szakintézkedésnek a tartalma, ami a könyv második
felében pontosan körülírunk.
A szakintézkedésnek (fő szakorvosi direktíva), a teljesség igénye nélkül, az alábbiakat kell
tartalmazni:
nagy biztonsággal prognosztizálni a várható sérültek, illetve betegek számát, a sérülé-
sek, illetve betegségek várható megoszlását;
meghatározni sérültek a kiürítési irányait;
meghatározni az kiürítési szakaszokat, ellátóhelyeket, azok fajtáit;
meghatározza a segélynyújtás mértékét a különböző ellátóhelyeken;
meghatározni a magasabb szintű ellátóhelyeket;
intézkedni az egészségügyi és a szorosan kapcsolódó logisztikai ellátásra, a mindenol-
dalú biztosítással összhangban;
szükség esetén szakmáját illetően javaslatot tesz a külső (országos, nemzetközi) segít-
ség kérésére, illetve ennek minőségére és mennyiségére, amennyiben ez korábban még
nem történt meg;
intézkedik a szakterületi vezetés, helyettesítés, a jelentések, a tájékoztatás általános
rendjére.
Amennyiben következetesen tervezünk, szervezünk és irányítunk, úgy ezek a tartalmi

elemek egységesen, közérthetően jelennek meg minden vezetési szinten éppen úgy, mint a
végrehajtó alegységek, illetve a gyógyítás szintjén.
MINDENOLDALÚ BIZTOSÍTÁS TARTALMA

A mindenoldalú biztosítás (továbbiakban: MIOB) tartalma: mindazon tevékenységek
halmaza, amelyek elősegítik, támogatják, vagy biztosítják a mentő-mentesítő munkákat vagy
annak valamely nélkülözhetetlen feltételét szolgáltatja az adott körülmények között. A már
korábban taglalt angolszász „POSDCORB” képletből a személyzettel való ellátása (staffing)
és a finanszírozás(budgeting) tartozhat az általunk használt mindenoldalú biztosítás fogalom
rendszeréhez.
A MIOB legfontosabb részterületei:

1. felderítés, kutatás, adatgyűjtés, értékelés, a mentő-mentesítő munkák teljes időtarta-
mában;
2. mozgásbiztosítás:
egy nyomtávú romtalanítás;
út-híd építés, javítás;
csomópontok, kitérők biztosítása;
3. rendvédelem:
teljes kárterület rendvédelme;
csatlakozó, megközelítő utak, területek biztosítása;
ellátó pontok, raktárak őrzése-védelme;
4. egészségügyi biztosítás és járványvédelem:
mentőerők védelme;
menekülttáborok, sebesült gyűjtőhelyek stb. járványvédelme;
érintkező lakosság megelőző járványvédelme;
5. vegyi és sugárvédelem:
ellenőrzés megszervezése;
mérőrendszer helyreállítása, bővítése;
mentesítő állomások telepítése;
6. tűzvédelem;
7. logisztikai keretfeltételek biztosítása:
javító-, töltőállomások, kikötők, leszállóhelyek, raktárak építése, telepítése, fenn-
tartása;
8. kommunikáció megszervezése:
a mentéshez szükséges kommunikációs rendszer biztosítása5;
kríziskommunikáció;
tömegkommunikáció;
9. adminisztrációs biztosítás:
mobil pc-k, adattárak, nyomtatók stb. összpontosítása;
nyomtatványok, térképek stb. biztosítása;
5
Az ENSZ 2013. évi Madagasztáron végrehajtott katasztrófavédelmi gyakorlatán bemutatták két magyar
mérnök új találmányát, egy szállítható és gyorsan telepíthető mobiltelefon-átjátszót. A találmány jelentősen hozzá-
járulhat a mentő-mentesítő munkák sikeréhez, az emberi életek megmentéséhez, hiszen például a helyi hálózatok
sérülése esetén biztosíthatja a szervezett munkához nélkülözhetetlen információáramlást. Forrás: 2015. MTI BP.
10. kegyeleti tevekénység;

11. a mentő erők beavatkozásbiztonsága;
12. esetlegesen a nemzetközi erők fogadásának biztosítása.
Természetesen amennyiben nemzetközi mentőerők is részt vesznek, úgy azok biztosítását

is el kell végezni a vonatkozó nemzetközi szabványok figyelembevételével. Ezt külön fe-
jezetben taglaljuk, de két fő rész kiemelendő:
a) a vízummentes beléptetéstől kezdve, a tolmácson, a mentőkutyák beléptetésén át, a
sürgős egészségügyi ellátásig;
b) az USAR csapatok 7–10 napos önellátásra alkalmas készlettel érkeznek a jelenlegi
gyakorlat szerint. Ezt követően teljes logisztikai ellátásban kell őket a befogadó
országnak részesítenie a misszió teljes ideje alatt, függetlenül a későbbi elszámolás
módjától.
AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS MEGSZERVEZÉSE
A mentő-mentesítő munkák tervezése, szervezése, vezetése során a végrehajtott feladatok

egy jelentős részére kimondható, hogy nélkülözhetetlen. Az együttműködés (továbbiakban:
EMÜ) megszervezése is ezek közé tartozik, hiszen a jó EMÜ nélkül a kárterületen általában
kialakuló kaotikus állapotok tovább romlanak, a mentés hatásfoka lecsökken, a sérültek
halálozási aránya növekszik, az EMÜ-t a MIOB után célszerű szervezni, így az is része lesz.
Az együttműködésnél a korábban jelzettek szerint kihangsúlyozott figyelemmel kell ke-
zelni a nemzetközi segélyszervezetekkel, illetve azok helyi mentőerőivel való együttműködés
megszervezését is.
Az EMÜ megszervezhető:
térképen;
terepasztalon;
számítógépen, erre alkalmas program, kivetítő vagy konferenciakapcsolás segítségével;
a helyszínen, a feladatszabást követően.
Az EMÜ megszervezés módja:

a) szakterületenként;
b) a bevetés, a mentő-mentesítő munkák sorrendjében.
Magasabb törzsekben, a kárterülettől távol a szakterületenkénti együttműködés megszer-

vezése a jellemzőbb. Módszere: térképen, számítógépen, terepasztalon. A végrehajtó vagy
érintett államigazgatási szinten az EMÜ megszervezésének célszerűbb és gyorsabb módja
a bevetés, alkalmazás sorrendje szerinti elvégezni. Módszere: terepen, helyszínen, térképen.
Tekintettel arra, hogy a mentő-mentesítő munkák hatékonyságának egyik kulcsfontosságú
alapeleme az együttműködés megszervezése, ezért egy járványügyi felderítő szakaszparancs-
nok szerepében egy mintát készítettünk, amely a 7. fejezet függelékében tanulmányozható.
A KÉSZENLÉT ELÉRÉSE ÉS ANNAK ELLENÕRZÉSE
A mentő-mentesítő munkákra való készenlét időben és térben eloszló, összetett fogalom.

A hétköznapi tudat szintjén azt gondolnánk ideálisnak, ha az eddig felsorolt valamennyi
szakalegység, szakember, minden eszköz és anyag ott állna felhalmozva a kárterület szélén. Ez
egyrészt nem életszerű, másrészt óriási anyagi teher lenne. Végül pedig csak további káoszt,
zavart keltene a sok segítő szándékú ember, akinek még várnia kell arra, amikor sorra kerül a
mentő-mentesítő munkába.
A készenlét tartalma:
1. Az általános felderítés, adatszolgáltatása már folyamatos.
Az egészségügyi és egyéb szakfelderítés, adatgyűjtés megkezdődött.
2. A mozgásbiztosító osztagok (MBO-k) I. lépcsője már a kárterület szélén vár, vagy
max. 10-15’ távolságban van éllel a kijelölt megindulási ponttól (MP). Feladatát,
együttműködő partnereit ismeri, anyagi készletei minimum 4–6 órányi munkára
elegendő, összeköttetés minimum 1 rádiós vagy vezetékes vonalon biztosított.
A MBO-k II. lépcsője riasztva, maximum 4 óra menettávolságú gyülekező kör-
letben (GYÜK), vagy maximum 30’ menettávolságú várakozási körletben van
(VÁK).
3. A rendvédelmi erők állapota.
A kárterületet biztonságos védőkörzetben lezárták.
A csatlakozó utak, viziutak, légifolyosók, raktárak ki- és berakodó helyek bizto-
sítva.
A GYÜK-ek és VÁK-ek biztosítva.
A rendvédelmi erők II. váltása kijelölve, felkészítésük folyamatban.
4. A járványvédelem megszervezettsége, állapota.
Az MBO I. lépcsője állományának, a mentő erők és rendvédelmi erők I. lépcsőjé-
nek járványvédelme biztosított.
A csatlakozó területek és a II. lépcső erőinek megelőző járványvédelmi intézkedé-
sei folyamatban vannak.
A kárterület ideiglenes járványvédelmi infrastruktúrája felmálházva, személyi
állománya a helyszín határain, VÁK-ben készen áll.
5. Vegyi és sugárvédelem helyzete.
Az ellenőrző és mérőrendszer elemei települtek, üzemelnek.
A mentesítő állomások riasztva, 4–6 óra távolságban menetet hajt végre, vagy
GYÜK-ben van.
6. Tűzvédelem állapota.
A kárterület jellegétől függően I. lépcsője a MBO-val a kárterület szélén vár al-
kalmazásra.
A II. lépcső kijelölve 4–6 órai távolságon belül, riasztásig békefeladatait végzi.
7. Kommunikáció helyzete.
A kommunikációs törzs VÁK-ban, minimális kommunikációs rendszer működő-
képes.
A médiacsatornák képviselőivel élő kapcsolat megszervezve.
A kríziskommunikáció módszerei begyakorolva, eszközei rendelkezésre állnak.
8. Az adminisztráció biztosítása.
A kárterület nagyságától függően az első 3 napi készlet, adminisztrációs anyagok,
nyomtatványok a mozgó vezetési ponton felhalmozva. Ez mintegy 10–50 ezer
sebesült, hajléktalan, halott adatainak kezelésére elegendő.
9. Logisztikai biztosítás állapota.
Első lépcső mentő-mentesítő alegység személyi állománya biztosítva, készenlét-
ben, váltó- és csereszemélyzet biztosítása folyamatban.
Létfeltételek biztosítása:
zz az élelmiszer-ellátás minimum 1–2 napra rendelkezésre áll;
zz víztisztítás, ivóvízellátás eszközei bevetésre készen állnak, az állandó jellegű
közművek ideiglenes helyreállítására az elgondolás megszületett;
zz szállás-elhelyezési anyagok a kijelölt raktárakba rendelkezésre áll;
zz főző és étkeztető felszerelések a mentőerők részére biztosítva, lakosság, sérül-
tek részére menetben vagy valamely körletben van.
Egészségügyi anyagellátás:
zz gyógyszerek, védőoltások 1–2 napra kijelölt raktárban, illetve az egészségügyi
mentőerőknél;
zz kötszerek és egyszer használatos anyagok 1–2 napra kijelölt raktárban, illetve
az egészségügyi mentőerőknél;
zz orvosi gázok és egyéb felszerelések a kijelölt ideiglenes vagy állandó egészség-
ügyi intézményeknél felhalmozva;
zz fürdető-fertőtlenítő berendezések a kárterülten kívül települtek vagy telepíté-
sük folyamatban.
Mozgó energiaellátás és energiaforrás biztosítása:
zz kis-, közepes és nagyteljesítményű aggregátorok mozgósítva, mentőerőknél
100%-ban, a kiszolgáló létesítményeknél, gyűjtő-, ellátóhelyeken nap végéig
(sötétedésig) beüzemelésre kerülnek,
zz elosztó-, biztosító- és világítórendszerek (ua.),
zz hajtó-, kenő- és világítóanyagok (ua.).
Műszaki biztosítás:
zz javító-vontató kapacitások, a mentőerők gépjármű oszlopának végére besorol-
tak,
zz műszaki kiszolgálás és karbantartás elemei körletekben, ellátóhelyeken települ-
tek.
Megjegyzés: A logisztikai biztosítás valamennyi területének részletes elemzése terjedelmi

okok miatt lehetetlen.
A különböző mentő és mentesítő erők tevékenységének, a lakosság ellátásának, valamint a
mentő munkák végrehajtásának logisztikai biztosítása olyan összetett feladatrendszer, amely-
nek teljes körű vizsgálatára a jegyzet korlátozott terjedelme miatt nincs lehetőség. Ezért csak
az alábbi három területet emeljük ki:
Mentő-mentesítő erők logisztikai biztosítása.
Egészségügyi ellátórendszerek biztosítása.
A hajléktalanná vált lakosság ellátása.
Az elemzés eredményeinek grafikonos ábrázolását a 7.5. ábrán6 mutatjuk be, mellyel azt
kívántuk érzékeltetni, hogy három kiemelt logisztikai biztosítást – ideális esetben – milyen
idősorrendben és intenzitással célszerű megszervezni. Az origó a katasztrófa bekövetkezé-
sének időpontja. Az alkalmazás kezdete nem egyezik meg a katasztrófa bekövetkeztével, de
természetesen az a jó, minél közelebb van ahhoz. Az „x” tengely vége a mentő-mentesítő
munkák befejezése tetszőleges időegységben (nap, óra). Az „y” tengely egyben a készenlét, az
alkalmazás intenzitása is, létszám/tonna mérőszámmal.
fő t mentőerők logisztikai biztosítása

egészségügyi szükségellátó rendszerek logisztikai biztosítása
ezer
hajléktalanná vált lakosság logisztikai ellátása
100
90
b
80
70
60 a
50
40
30
20
10
óra
6 7 8 9 10 11 12
7.5. ábra  A mentő-mentesítő erők és egyéb feladatok logisztikai biztosítása
6
A készenlét ellenőrzésének fajtái, jellemzői
A készenlét ellenőrzésének célja: annak rögzítése, megállapítása, hogy tervezet vagy a meg-
határozott időben az adott szintű vezetési lépcső – törzs és végrehajtó alegységek egyaránt
– készen áll-e a mentő-mentesítő munkák megkezdésére.
Az ellenőrzés fajtái:
általános ellenőrzés,
szakmai ellenőrzés.
Az ellenőrzés jellemzői:
a) Tekintettel a békeidőszaktól eltérő közállapotokra, súlyos körülményekre és viszo-
nyokra, az általános ellenőrzés mindig legyen segítő jellegű. Irányultsága a mentő
munkák feltételinek, ütemeinek biztosítottságára, és ne a számonkérésre irányuljon.
b) A szakmai ellenőrzés mindig az adott helyzetre leginkább alkalmas megoldásokra,
eljárásokra, folyamatokra irányuljon, legyen az a kompromisszumos medicina vagy
akár a közrendvédelem. Ilyen helyzetekben is követeljük meg a legjobb szakmai
megoldásokat. Az ellenőrzéssel is kényszerítsük ki, hogy minden poszton az adott
körülmények között elérhető legjobb szakember dolgozzon.
c) Az ellenőrzés általában biztosítsa az előbb felsoroltakon túl:
megfelelő információ visszacsatolást, a mentést irányító törzs és annak irányítója
felé;
a szakmai vezetés részére tartalmazzon javaslatokat, újszerű megoldásokat a
mentő munkákra;
értékelt információkat biztosítson a tájékoztató munkához, kríziskommunikáci-
óhoz;
célvizsgálat esetén olyan adatokat biztosítson az ellenőrzés, amely alapján a vizsgált
események bekövetkezésének oka, következményei, felelősség kérdése objektíven
megállapítható legyen.
7.5. Az irányítási feladatok és azok tartalma
A MENTÕ-MENTESÍTÕ MUNKÁK INDÍTÁSA, IRÁNYÍTÁSA, VEZETÉSE
Az itt tárgyalt témakörök az irányítási szakasz elemeit részletezi.
A mentő-mentesítő munkák indítása lehetséges:

ideális esetben az elgondolás, elhatározás, a terv szerinti rendben;
a készenlét elérési vagy beérkezési rendben, ügyelve arra, hogy az eredeti elgondolás,
elhatározás ne sérüljön, az együttműködési rend kereteit nem szétfeszítve, a logisztikai
biztosítás fenntartásával.
Irányítás, vezetés. Szinonim fogalmak, jelen esetben úgy értelmezve, hogy a vezetés több-
ségében személyes jelenléttel párosul, az irányításnál ez inkább az 50%-os jelenlét irányába
tendál.
A vezető. Az irányítás, vezetés mindig egyszemélyi felelősséggel párosul. A kijelölt vezető
– kormányzati, közigazgatási, polgári védelmi vagy katonai – mindig az egységes egész
működtetéséért, irányításáért felel. Ez a felelősség a szektorában dolgozó nemzetközi erőkre
is kiterjed, azonban annak összetett kérdésköre miatt célszerű arra a feladatra külön, állandó
helyettest kinevezni.
A szakmai helyettes. Mindig annak a szakmának a kijelölt vezetője, aki a kárterület vagy ves-
zélyeztetett területen folyó legfontosabb mentő-mentesítő, vagy védekező munkát irányítja,
ezt az alábbi példákkal illusztráljuk:
Árvízi védekezésnél az adott Vízügyi Igazgatóság kijelölt igazgatója, szakaszmérnöke
stb.
Földrengés esetén a kezdeti fázis műszaki feladatai után (megközelítő utak, biztonsá-
gos tűzoltás, közművek szakaszolása, ideiglenes közművek biztosítása) hosszú ideig az
egészségügyi szolgálat vezetője, igazgatója, főszakorvosa a helyettes, hiszen a mentő-
mentesítő munkák főtartalmát ez a szolgálat végzi (sebesült gyűjtés, osztályozás,
szállítás, első orvosi ellátás, továbbszállítás, első szakorvosi ellátás stb.).
Később a hangsúly logisztikai, rendvédelmi, járványvédelmi, közigazgatási feladatokra
módosul, így az adott helyzetben legfontosabb szakmai vezetője lép elő helyettesnek.
(Hajléktalanná vált lakosság kimenekítése, elhelyezése, menekülttáborok berendezése,
üzemeltetése, ellátása létfenntartási javakkal, járványfelügyelet biztosítása, halottak
gyűjtése, azonosítása, temetése, közrend biztosítása stb.)
Az irányítás módszere. Egyértelműen rendelkező munkamódszer. Azonban amikor a
mentő munkákkal kiértünk a már megszervezett feladatrend, együttműködés és minden-
oldali biztosítás kerete alól, akkor újra és újra rövid, fegyelmezetten vezetett csoport- vagy
team-megbeszélésekkel kell irányítani. Ezt általában reggel és este célszerű tartani.
A reggeli helyzetértékelés tartalma:

a) az éjszakai események rövid értékelése;
b) az éjszakai események befolyása a mentő munkákra;
c) a napi feladat tisztázása, feladatszabás (főfeladat, váltások stb.);
d) az EMÜ és a MIOB napi feladata, ez utóbbi miatt a reggeli helyzetértékelésen az
OSOCC helyi vezetőjét is célszerű bevonni, helyi védelmi törzsekben természetesen
az érintett USAR vezető jöhet szóba;
e) a napi külső és belső kommunikáció, tájékoztatás célja, tartalma, módszerei;
f) a vezetés, irányítás, helyettesítés rendje.
Az esti helyzetértékelés tartalma:
a) a napi feladatok értékelése;
b) az eredeti elgondolás módosítása, vagy új változat kidolgozásáról való döntés;
c) az éjszakai feladatok és az ügyeleti rend meghatározása;
d) az esti tájékoztatás, híradás megszervezése.
A MENTŐ-MENTESÍTŐ MUNKÁK KÖZBEN LEGGYAKRABBAN ELŐFORDULÓ NEM

KÍVÁNATOS, KEZELENDŐ JELENSÉGEK A VEZETÉSBEN:
A vezető, a vezetés megkérdőjelezése
Megoldás:
zz azonnali, ellentmondást nem tűrő ellenintézkedések, az érintett személy(ek) meg�-
győzése, sikertelenség esetén leváltása, eltávolítása a kárterületről, törzsből;
zz fegyelmezett, következetes, színvonalas, példamutató vezetői munka.
Pánikkeltés, pánikreakciók
Megoldás:
zz határozott, példamutató viselkedés, vezetés;
zz megfelelő, értékelt, folyamatos tájékoztatás;
zz megfelelő közrend kialakítása;
zz a vezetés iránti bizalom állandó erősítése.
A hiperaktivitásból eredő zavarkeltés

Megoldás:
zz megfelelő vezetők kiválasztása, szükség szerint cseréje;
zz a jellemhibás, hiú, „csak” sikerorientált vezetők kontroll alá helyezése, végszükség-
ben leváltása;
zz a fáradt, túlpörgött, reális helyzetértékelésre már alkalmatlan vezetők soron kívüli
pihentetése;
zz a résztvevők, az együttműködők között a szakmai felelősségi határok pontos meg-
határozására és betartására már a kezdetektől;
zz a „békeidőben” jól szereplő vezetők egy része – gyakorlati tapasztalatok szerint –
ilyenkor csődöt mond. Ez nem bűn, hanem vagy adottság, vagy felkészületlenség
ilyen helyzetekre. Ideiglenesen, de gyorsan cserélni kell az érintett vezetőt.
A mentésvezető, a vezető orvos túlterheltsége. Ez általában a második-harmadik nap végén
jelentkezik fizikai állapottól, a stressz tűrő képességtől és a körülményektől függően.
Megoldás:
zz a mentés az ellátás kezdeti nehézségei után a vezető 2–3 nap után csak a lényegi,
döntő mozzanatokra koncentráljon;
zz szervezze meg az alkalmas váltási rendet, helyettesítést;
zz ki kell használni az ilyenkor spontán felszínre kerülő szakmai, vezetői adottságokat,
tehetségeket;
zz nem lehet foglalkozni minden részletkérdéssel, akkor sem, ha azt mások nem teszik
a dolgukat tökéletesen, nem lehet megmenteni minden egyes sérültet, de ha a fő
feladatokat jól végezzük, úgy ezrekkel, tízezrekkel csökkenthetjük a végső áldoza-
tok számát.
A fáradság, a kilátástalanság, a magunkra hagyottság érzése. Jellemzően a mentő munkák

vagy a védekezés első hetének végén jelentkezik a mentést végzők, olykor az érintett
lakosság vonatkozásában.
Megoldás:
zz vezetői példamutatás, hit kisugárzása;
zz vezetői előrelátás;
zz tartalékok, készletek beérkezésének erre az időszakra való ütemezése;

zz külső segítők, szervezetek fogadása;
zz jó belső kommunikáció, folyamatos teljesítményértékelés;
zz jó kormányzati és média kapcsolatok, pozitív híradások megjelentetésének szerve-
zése;
zz önkéntes társadalmi szervezetek mozgósítása, távolabbi települések segítőinek
bevonása.
A MENTÕ-MENTESÍTÕ MUNKÁK BEFEJEZÉSÉNEK FELTÉTELEI,

KÁRTERÜLET ÁTADÁSA AZ ADOTT SZINTŰ KÖZIGAZGATÁSNAK,
A MINÕSÍTETT IDÕSZAK MEGSZÜNTETÉSE
A mentő-mentesítő munka befejezési feltételei:

sérültek ellátva, kiszállítva, szakorvosi ellátásuk folyamatban;
lakosság kimenekítve, ideiglenes elhelyezve, ellátásuk folyamatos;
a másodlagos haváriák veszélye elhárítva;
a járványvédelem, egészségügyi ellátás minimuma biztosított;
közrend fenntartva;
közigazgatás részlegesen helyreállítva, működőképes, a kárterület feletti ellenőrzés
átvételére.
A kárterület átadása az adott szintű közigazgatásnak, illetve a minősített időszak meg-
szüntetése mindig politikai döntés. Azonban ezt a döntést mindig a közreműködő „külön-
böző szintű” törzsek szakmai jelentései, állásfoglalásai, javaslatai alapozhatják meg. Ebben az
időszakban történik a külföldi mentőcsapatok kivonása, pihentetése. Amennyiben elutaznak,
úgy előzetes értékelés és köszönetnyilvánítás.
HELYREÁLLÍTÁS UTÁNI ÉRTÉKELÉS, JAVASLATOK A KÖZIGAZGATÁS,

A JOGSZABÁLYALKOTÓK FELÉ
Értékelés:
elsődleges
végleges
zz A mentő-mentesítő munkák befejezésének közeledtével, azzal párhuzamosan elkez-
dődhet a végzett munka és az abban résztvevők előzetes értékelése. Összeállítója az
adott szintű törzs, aláírója a kijelölt munkákat irányító vezető.
zz A végleges értékelést a törzsről, az érintett vezetőről itt is az elöljáró szervezet illetve
annak vezetője végzi el, az előzetes értékelés felhasználásával.
Értékelések célja:
A legfontosabb tanulságok, tapasztalatok előzetes, vagy végleges összegzése.
Egy újabb vagy másodlagos katasztrófa hatásainak csökkentésére szóló szakmai javas-
latok kialakítása.
Új szakmai eljárások, mentési technológiák tapasztalatainak összegzése.

Kiemelkedő helytállást mutató alegységek, társadalmi, gazdasági szervezetek, szakem-
berek, vezetők kiemelése. Itt történik az USAR csapatok végleges értékelése, köszönet-
nyilvánítás helyben, az országos és a nemzetközi sajtóban.
Javaslatok, érvek a különböző jogszabályok, rendeletek módosítására, esetleg újak
alkotására.
Értékelés jellemzői. Az értékelés legyen minden szempontból hiteles, tárgyszerű. A legfon-

tosabb csomópontokat érintően konkrét, de szakmánként is tartalmazzon általános követ-
keztetéseket. A javaslatok megfogalmazása fontos mozzanat egy katasztrófa felszámolását
követően. Ennek lényege nem a jogszabályalkotás minisztériumi, kormányzati rendjének
megkerülése. Éppen ellenkezőleg, a mentő-mentesítő munkák tapasztalatainak beintegrálása
a jogalkotás rendjébe. Az így megfogalmazott és elfogadott jogszabályok segíthetik pl. az
egészségügy ellátó rendszerek új típusú, megbízható működését békében és minősített idő-
szakban egyaránt.
FELHASZNÁLT IRODALOM
1. A Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről. (94/1998.) OGY határozata,

honvédelmi közlöny, 1999. 1. szám
2. Benke Gyula: A felkészítési rendszer korszerűsítésének tudományos megalapozása. Hadtudományi
Tájékoztató, Budapest, 1995. 1. szám
3. Hans Poeppel. Gondolatok a katonai vezetés stílusáról. Truppenpraxis, 1980. 3.
4. Hans-Seidel Alapítvány: A társadalom és a fegyveres erők. Akadémiai közlemények, 4., 5. és 6. szám.
Különkiadása, Budapest, 1993.
5. Huttington S.P. A katona és az állam. Zrínyi-Atlanti, Budapest, 1994.
6. Matus János: Biztonsági koncepciók és a NATO kompatibilitás. Hadtudományi Tájékoztató, Buda-
pest, 1977. 3. szám
7. Mollorie P.R. altbgy: A vezetés és irányítás néhány kérdése. NATO s Fifteen Nations, 1979. évi 5. szám.
8. Németh Sándor, Patyi Sándor: Védelmi felkészítés és ország mozgósítás. Új Honvédségi Szemle, Bu-
dapest, 1997. 10. szám
9. Savage P.L., Gabriel R.A. Elfordulás a menedzseri rendszertől a katonai vezetésben. Military Review,
1980. 7. szám
10. Szternák György: A nemzeti biztonsági és katonai stratégia elméleti és gyakorlati kérdései. Egyetemi
jegyzet, ZMNE Budapest, 1999.
11. Major László: A biztonságpolitika, a honvédség aktuális kérdései a kommunikáció szempontjából,
PhD értekezés, Budapest, 2001. ZMNE
12. Major László: A katasztrófa-felszámolás egészségügyi alapjai, Semmelweis kiadó, Budapest, 2010.
Amint azt az előző részekben taglaltuk, a katasztrófák esetenként
nem ismernek országhatárokat, vagy pedig olyan méretűek, hogy a
következmények felszámolásában nemzetközi segítség szükséges. Ennek
megfelelően a nemzeti kormányok jogszabályokba, eljárási rendekben
szabályozzák ezek biztosítását. Ebben a fejezetben azoknak a vezetőknek,
és kötelékeknek a tevékenységéről beszélünk, akik már birtokában
vannak a katasztrófák következményeinek felszámolásához szükséges
vezetési ismereteknek. Így ismerik a törzsmunka és a bevetések gyakorlati
végrehajtásának és biztosításának alapjait. A jelen fejezetben található
fontos ismeretek birtokában, már ki lehet lépni a nemzetközi katasztrófa-
kezelés világába.
Szerkesztő
158 J ackovics P éter
8. fejezet
A polgári és katasztrófavédelem szerepe a

nemzetközi katasztrófaelhárítás egészségügyi
kezelésében
Jackovics Péter
8.1. Bevezető
A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi
CXXVIII. törvény, valamint a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módo-
sításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény végrehajtásáról szóló, 234/2011. (XI.10.) Kormány-
rendelet alapján, a nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtásról Magyarország Kormánya dönt.
A Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (BM OKF) jogszabályi
felhatalmazás alapján végzi a nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtás koordinálását, össze-
fogja a segítségnyújtásra kiküldendő hivatalos mentőerők kiképzését, ellátja Magyarország
Nemzeti Kapcsolati Pontját az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), az Európai Unió
(EU) és az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) felé.
Az elmúlt évtizedben, szerte a világon magas népsűrűségű területeken következtek be
katasztrófák, ahol sok ember él, dolgozik, és ahol sok lakóépület található. Ez megnövelte
annak igényét, hogy a tapasztalt városi kutató-mentő (USAR), azaz különlegesen kiképzett
és felszerelt földrengéskutató csapatok kerüljenek bevonásra a lakosság és anyagi javak menté-
sére a kárt szenvedetett térségben. A technikai és logisztikai fejlődés már lehetővé teszi, hogy
a csapatok gyorsabban a helyszínre érhessenek, hogy minél hamarabb megkezdjék a műszaki
mentési műveleteket, valamint azt, hogy az életmentő orvosi felszerelések valóban a rászoruló
emberekhez jussanak el.
EU-s jogszabályi alapok: a Bizottság 2010/481/EU, Euratom határozata (2010. július
29.) a 2004/277/EK, Euratom bizottsági határozatnak a közösségi Polgári Védelmi Mechanizmus
kialakításáról szóló 2007/779/EK, Euratom tanácsi határozat végrehajtási szabályai tekintetében
történő módosításáról. ENSZ ajánlása: ENSZ Nemzetközi Kutató-mentő Tanácsadó Csoport
(INSAR AG) Irányelv és Módszertana. Nemzetközi Mentőkutyás Szövetség (IRO) vizsgasza-
bályzata.
8. fejezet A polgári és katasz trófavédelem szerepe a nemzetközi … 159
8.2. Hazánk részvétele a nemzetközi katasztrófa-

segítségnyújtásban
A nemzetközi hatóságok kérésének megfelelően magyar kormányzati egészségügyi
mentőcsapat járt Sri Lankán, Indonéziában és Haitin. A küldetések elérték céljukat: több
ezer emberen sikerült segíteni, az egészségügyi missziók növelték Magyarország tekintélyét,
elősegítve hazánk kedvezőbb nemzetközi megítélését. Aktív szerepvállalásaink az EU Polgári
Védelmi Mechanizmusának erősítése terén fontos eseménynek tekinthetőek a 10 éves magyar
katasztrófavédelem történetében.
A „Polgári- és katasztrófavédelem szerepe a katasztrófaelhárítás egészségügyi kezelésében” című
fejezetben elsősorban általánosságban kívánom bemutatni a katasztrófavédelem helyét és
szerepét a katasztrófa-segítségnyújtásban, másodsorban pedig speciálisan az egészségügyi
segítségnyújtásban különböző esettanulmányok útján.
8.3. Nemzetközi egészségügyi csoportok bevethetősége

A katasztrófa által sújtott térségekben történő egészségügyi beavatkozások elsősorban
prehospitális sürgősségi ellátásban gyakorlatot szerzett szakembereket igényelnek. A nem-
zetközi missziók során a csapatok egészségügyi felszerelései alapvetően alkalmasak voltak a
kitűzött feladatok végrehajtására. A tapasztalatok alapján a jövőbeni küldetéseknél gondot kell
fordítani az egészségügyi felszerelések kiegészítésére, kvalitatív és kvantitatív összetételére.
A speciális feladatra kiküldendő mentőcsapat összetételénél javasolt figyelembe venni az
összeszokottságot, az éles helyzetben szerzett tapasztalatot, a körülményekhez történő al-
kalmazkodás képességét, kreativitást, valamint a csoportba történő beilleszkedés képességét.
NEMZETKÖZI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS RENDSZERE, JOGSZABÁLYOK,

ELJÁRÁSI RENDEK, A VEZETÉS-IRÁNYÍTÁS RENDJE
Az elmúlt évtizedek katasztrófáinak növekvő száma és fajtái, jelentős személyi és vagyoni

veszteségeket okoztak világszerte, azok hosszú távú hatásai pedig elsősorban a fejlődő orszá-
gokban okoznak súlyos károkat (8.1. ábra).
A nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtásra a nemzetközi városi kutató és mentő segítségnyúj-
tás hatékonysága és koordinációja hatékonyságának növelésére kiadott 57/150-es ENSZ Közgyű-
lési Határozat teremti meg az alapot. A határozat kiemeli és taglalja a segítséget küldő ország,
a kárt szenvedett ország, valamint a mentőerők, illetve a nemzetközi szervezetek felelősségét.
Ennek megfelelően tekintjük át a katasztrófa-segítségnyújtásban érintettek feladatait, megis-
merve a nemzetközi szakkifejezéseket és azok jelentéseit (2).
Az ENSZ Alapokmányának megfelelően a segítséget küldő országoknak az államok
szuverenitását, vagyis területi integritását és politikai függetlenségét teljes mértékben tisz-
teletben kell tartani, így ennek megfelelően az emberbaráti segítséget csak az érintett ország
beleegyezésével és alapvetően csak az érintett ország felhívása alapján lehet nyújtani.
100 150 200 250 300 350 400 450 500 550
Number of disasters reported
0
05
1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005 2010

Source:
EM-DAT: The OFDA/CRED International Disaster Database – www.emdat.be – Université Catholoque de Louvain – Brussels – Belgium
8.1. ábra  Természeti katasztrófák száma 1975-2010 között
A kárt szenvedett állam első és legfontosabb feladata az országa területén bekövetkező

természeti katasztrófák, illetve egyéb veszélyhelyzetek áldozatainak történő segítségnyújtás,
az erre történő felkérés megtétele. Elsődlegesen az érintett ország feladata a katasztrófa súj-
totta területre beérkező mindennemű segítség szervezése, irányítása és az érintett területen a
humanitárius segítség felhasználása, továbbá:
szavatolják a mentőerők személyi és technikai biztonságát, védelmét;
tegyék lehetővé a könnyített határátléptetést, a beutaztatást (felszerelések, eszközök,
kutyák, híradó, gyógyszer);
biztosítsák a mentőerők részére a légi úton nem szállítható, működéshez szükséges
háttértámogatást: helyi szállítás, üzemanyag, orvosi oxigén;
biztosítsanak egyéb feltételeket: tolmács, helyi vezető;
műveleti területen a mentőerők védelmét tegyék lehetővé;
biztosítsanak belépési lehetőséget a csapatok számára, úgy, mint:
zz vízummentességet;
zz logisztikai eszközöket;
zz különleges kommunikációs felszereléseket;
zz kutató, mentő és orvosi felszereléseket;
zz sürgős egészségügyi ellátás lehetőségét;
zz mentőkutyák beléptetését.
A legtöbb nemzetközi szervezet, így az ENSZ Katasztrófabecslési és Koordinációs

Csoportja (UNDAC) vagy a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi
Szövetsége (IFRC), Tábori Felderítő és Koordinációs Csapatot (FACT) küld a hely-
színre, annak gyors szükségletfelbecsülési és helyszíni nemzetközi katasztrófa- és humanitá-
rius segítség-koordinációjáért.
Az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (OCHA) irányítja és koordi-

nálja a nemzetközi segélyeket katasztrófa- és humanitárius krízis esetén, beleértve a rászoruló
ország képességeit is. Sok szereplőt mozgat, úgy mint kormányzati szervezetek, nem kor-
mányzati szervezetek (NGOs), ENSZ ügynökségek képviselői és magánszemélyek. Minden
résztvevővel együttműködik, továbbá segíti a katasztrófa sújtotta ország kormányát, hogy
biztosítsa a leghatékonyabb nemzetközi források elosztását.
A Helyi Veszélyhelyzet-kezelési Hatóság (LEMA) nemzetközi terminológia, általános-
ságban így nevezik a nemzeti katasztrófavédelmet, amely koordinálja és irányítja a közvetlen
akciókat. A LEMA fogalomkörbe beletartoznak a katasztrófavédelem helyi, regionális vagy
nemzeti szintű szervezetei.
Az UNDAC az ENSZ OCHA irányítása alatt kerül alkalmazásra nagy kiterjedésű termé-
szeti katasztrófa vagy annak következtében kialakuló vészhelyzetek esetén. Az OCHA küldi
el az UNDAC csapatot a katasztrófa sújtotta ország kormányának, vagy az ENSZ helyi
koordinátorának hivatalos kérésére. A csapat éjjel-nappal elérhető az adott térségben, illetve
nagyon rövid időn belül képesek kitelepülni a kárhelyszínre is. A csapat díjmentesen segít és
dolgozik a katasztrófa sújtotta országban. A csapat különböző országokból érkező tagjait
veszélyhelyzetek kezelésére képezték ki a nemzetközi szervezetek és az ENSZ OCHA szer-
vezete. A csapatot az ENSZ OCHA genfi központja irányítja, és az ENSZ helyi megbí-
zottjának vagy humanitárius koordinátorának felügyelete alatt dolgoznak a LEMA-val
szorosan együttműködve és általa támogatva. Az UNDAC csapat segíti a LEMA nemzetközi
reagáló erőinek koordinálását, beleértve az USAR csapatokat is. Segít beszerezni a szükséges
eszközöket, valamint irányítja a Helyszíni Műveletek Koordinációs Központ (OSOCC)
felállítását.
A Nemzetközi Városi Kutató és Mentő (USAR) csapatok azok, amelyek segítséget
nyújtanak a katasztrófa sújtotta országokban az ország kormányának vagy a nemzetközi
közösség hivatalos felkérése esetén. A kárterületen városi kutatási és mentési feladatokat
önállóan, több kárhelyszínen vagy más csapattal összevontan végeznek. A misszió időtar-
tama alatt az USAR csapat támogatást nyújt az érintett országnak, hogy reagálni tudjon a
vészhelyzetre, de a saját országának hatósági irányítása alatt marad. A veszélyeztetett körzet
területén végrehajtott minden akcióért a fogadó országot terheli a felelősség. A nemzetközi
USAR csapatokat a LEMA irányítja az OSOCC koordinációjával. Az USAR csapatok 7 vagy
10 műveleti napos teljes önellátással érkeznek a kárt szenvedett térségbe.
A Fogadó és Indító Központ (RDC) az OSOCC meghosszabbított karja, a nemzet-
közi reagáló erők számára alakítják meg a segélykérő ország fogadó pontjainál (repülőtér,
határátkelőhely). Az UNDAC csapat vagy az elsőként a helyszínre érkező USAR csapatok
állítják először fel, működtetik az OSOCC-t és a RDC-t, ezzel segítenek a helyszínre érkező
nemzetközi csapatoknak. Az RDC szoros együttműködésben dolgozik az újonnan érkezők-
kel és a LEMA-val, figyelembe veszi a helyi szokásokat. Ha az RDC-t az USAR szerelte
fel eszközökkel, akkor át kell azt adnia a helyszínre érkező UNDAC csapatnak, amikor az
megérkezik. Az OSOCC a nemzetközi erők és a LEMA közötti együttműködés helyszíne.
Az OSOCC fő célja, hogy segítse a LEMA-t:

a nemzetközi és a nemzeti USAR csapatok együttműködésének koordinálásában;
egyéb szektoriális feladatokban, például egészségügyi ellátás, víztisztítás, mentesítés,
menedékhelyek felállítása, élelmezés stb.;
olyan katasztrófahelyzetben, ahol a rombolás és a pusztítás óriási területre terjed ki, és

szükség van a nemzetközi erők beavatkozására.
Ha a helyzet rosszabbodik, akkor felállítanak egy fő-OSOCC-ot a LEMA közelében és a

kárterület tagoltságának és kiterjedtségének függvényében egy vagy több, a fő-OSOCC-nak
alárendelt al-OSOCC-ot.
A virtuális OSOCC (VOSOCC)1 egy Internet alapú információs irányítási eszköz.
Ez egy olyan zárt rendszerű, hivatalos információs portál, amely a váratlanul bekövetkező
katasztrófák esetén, biztosítja az azonnali információcserét a kárt szenvedett ország és a
segítségnyújtó országok között. Az oldalra való belépés korlátozott, szükséges egy jelszó,
amelyet a parancsnoki törzs kap nemzetközi hatóságoktól. A virtuális platform lehetővé teszi
a nemzetközi szintű információáramlást, az USAR csapatok és az OSOCC közötti kommu-
nikációt.
EGÉSZSÉGÜGYI CSOPORTOK FELÉPÍTÉSE, KIALAKÍTÁSÁNAK

SZEMPONTJAI
Az ENSZ Nemzetközi Kutató és Mentő Tanácsadó Csoport (INSARAG) Irány-

elv és Módszertana (3), valamint a Nemzetközi Külső Minősítés (IEC) elvárása, hogy
a kárterületekre, nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtásokra kiképzett és felszerelt USAR
csapatok utazzanak ki. Ennek érdekében az USAR csapatok számára felállítottak egy egysé-
ges minősítési és akkreditációs rendszert, amellyel azt akarják elérni, hogy a mentőcsapatok
megfeleljenek három alapvető kritériumnak:
1. rendelkezzenek olyan kapacitásokkal, amelyek segítségével képesek megmondani,
hogy a romok alatt hol fekszenek áldozatok;
2. legyenek olyan felszereléseik, amelyekkel a felderített áldozatokat biztonságosan ki
tudják szabadítani;
3. illetve álljanak rendelkezésükre olyan orvosi berendezések, amelyekkel megmenthető
az áldozatok élete.
8.2. ábra  ENSZ INSARAG logó

Részleteiben:
ismerjék az INSARAG Irányelveket, alkalmazzák az INSARAG jelöléseket;
beépüljenek a nemzetközi segítségnyújtás szervezetébe;
alkalmasak legyenek önmentésre;
képesek legyenek műszaki mentő eszközöket, felszereléseket kivinni és kezelni a kár-
helyen;
nemzetközi szintű alkalmazásban legyen tapasztalatuk;
legyenek készenlétben, időben alkalmazhatók;
önellátók, önfenntartók;
kiképzettek, felszereltek;
mentési műveletek irányítását, koordinálását akár önállóan végezzék;
az ENSZ OCHA számára fontos, hogy az együttműködő országokban legyen egy,
és csakis egy, kapcsolattartó pont, máshogy ugyanis nem lehet hatékony nemzetközi
koordinációs tevékenységet folytatni;
ismerjék a kulturális, vallási, idegen nyelvi kihívásokat;
önellátás legfeljebb 10 napig;
minden USAR csapat, függetlenül az osztályozott képességétől és a műveleti bevethe-
tőségétől, a következő összetevőkkel kell, hogy rendelkezzen:
1. irányítás,
2. logisztika,
3. kutatás,
4. mentés,
5. egészségügyi komponensek;
nemzetközi utazáshoz szükséges orvosi engedélyek minden tagnak;
minimum 6 hónapos érvényességű útlevél.
Az USAR csapatok (általában) két funkcionális összetevőből állnak: műveleti és irányítói

részleg. A műveleti egységet a biztonsági tiszt, a tervező-elemző tiszt és a műveletirányító
tiszt, illetve az info-kommunikációs és a tájékoztató részleg támogatja.
A csapatvezetés felelős a műveleti tevékenységek irányításáért, és biztosítja a csapat mű-
ködését. Felelős a műveletek sikeres és biztonságos végrehajtásáért, elősegíti a más szervekkel
való együttműködést. A csapatvezetésnek biztosítania kell a kárterületen lévők tevékeny-
ségkoordinációját, csapatirányítását, a más szervekkel való kommunikációt. A csapatvezető
irányítja a taktikai műveleteket, mint például a károk felbecsülését, kutatást, mentést és orvosi
ellátást, továbbá végzi a technikai támogató szolgálatok tevékenységének irányítását.
A technikai támogató alegység feladata – HAZMAT2 felderítés –, a műszakilag az építmé-
nyek, romok statikai felmérése. Végzi a nehéz épületelemek emeltetését, mint például daruk
vagy más nehéz eszközök tevékenységének koordinációját.
A csapatvezetésnek gondoskodnia kell a találkozók megszervezéséről, az események doku-
mentálásáról és a hosszú, illetve rövid távú akciótervek kidolgozásáról. A biztonsági tervezés,
a mentőcsapat védelmi feladatainak tervezése szintén a vezetés kompetenciájába tartozik.
Az összekötő funkció biztosítja az információk cseréjét és a LEMA-val való kapcsolattar-

tást az RDC-n és az OSOCC-on keresztül. A csapatnak képességei szerint fel kell állítania
egy ideiglenes RDC-t és/vagy OSOCC-ot, ha ő az első, aki a helyszínre érkezik a katasztrófa
sújtotta országban vagy a katasztrófa térségében. A logisztika segíti és támogatja a kom-

munikációs tervek készítését és működteti az eszközöket, irányítja a logisztikai beszerzést,
valamint működteti a Műveleti bázist.
A nemzetközi segítségnyújtási műveletek folyamata és a mentőcsapatok nemzetközi szin-
téren történő alkalmazása a következő fázisok szerint épül fel:
Felkészülési Fázis – a katasztrófák közötti időszakot foglalja magába, amikor feldolgoz-

zák a már korábban megszerzett tapasztalatokat és kiértékelik azokat, továbbá megteszik a
lényeges módosításokat és javításokat az Alapvető Műveleti Eljárások (SOP) felé, intézik a
gyakorlatokat, és tervezik a jövőbeli műveleteket.
Mozgósítási Fázis – a természeti vagy civilizációs katasztrófa bekövetkezése utáni idő-
szakok eseményeit foglalja magába, és tartalmazza a nemzetközi USAR csapatok riasztását,
mozgósítását és a kárt szenvedett országokba történő kiküldését.
Műveleti Fázis – minden azon művelet, amely magába foglalja a nemzetközi USAR
csapat érkezését a Fogadó Központba (RC), majd azt követő regisztrálását, a Helyszíni Mű-
veletek Koordinációs Központjában a koordinációs csapatvezetői értekezletek, eligazításokat,
a küldő ország nemzeti katasztrófavédelmi hatóságának tett jelentést, az USAR kárterületi
műveleteket, amíg a Műveleti Fázis be nem fejeződik.
Demobilizációs (visszavonási) Fázis – azt az időszakot foglalja magába, amikor az
USAR csapatok beszüntetik kárterületi tevékenységüket, a nemzeti és nemzetközi hatósá-
goknak a végső jelentésüket leadták, és megkezdik a felkészülést a hazaindulásra. A csapatok
visszavonását az OSOCC irányítja a kárt szenvedett országtól az RDC-ig.
Utómunkálati Fázis – az USAR műveletek lezárását követő időszak, amikor az USAR
csapatok hazaértek, és meg kell írni a misszió összefoglaló jelentését, pénzügyi végső el-
számolását, amelynek magában kell foglalnia egy tapasztalati áttekintést, amely a jövőben
fejlesztheti a közös együttműködés hatékonyságát.
8.4. Felkészülési fázis: a csoporttal, tagokkal szemben

felállított követelmények
A nemzetközi katasztrófa- és humanitárius segítségnyújtás során meg kell akadályozni
a nem kellően képzett, illetve felszerelt csapatoknak az érintett országban való bevetését.
A segítséget adó, illetve a küldő ország hatóságának (Nemzeti Kapcsolati Pont) a felelőssége,
hogy a segítségkérésnek megfelelő, kiképzett és a küldetésnek megfelelően felszerelt, az adott
feladatra felkészített mentőcsapat utazzon ki a kárhelyszínre. A segítségnyújtás során a men-
tőerőknek szem előtt kell tartani a semlegesség, emberségesség és pártatlanság fontosságát.
Az egészségügyi személyzettel kapcsolatos minimum elvárások:
Katasztrófa-orvostan, oxiológus szakvizsga (USAR csapatba való utazás esetén a kutyák

ellátását beleértve),
Triázs-rendszer ismerete
Egészségügy
Sokkot kapott áldozat ellátása
Szakorvos, mentőtiszt,
Oltások ismerete
szakápoló, ápoló
Tábori higiénia ismerete
Extrém körülmények közötti munkavégzés, fizikai és pszichikai leterheltség elviselése
(szagok, látvány, stressz tűrése, feldolgozása).
A kiutazó nemzeti csapat:

fogadja el a többnemzeti összefogást a nemzetközi segítségnyújtás érdekében;
rendelkezzen INSARAG Irányelvek alapján kiképzett USAR csapattal vagy csapatok-
kal;
a nemzetközi kutató és mentő (SAR) csoportok képességeinek összhangban kell lennie
a vállalásaikkal;
könnyű felszereltségű, 2–3 fős csoportok lehetőleg ne induljanak nemzetközi beve-
tésre;
OCHA minősítésű SAR csoportok (kutyás mentők);
önellátó egységek (utazás, teljes önellátó-önmentő képesség, műholdas telefon, GPS,
feszítővágó, orvosi komponens stb.);
ENSZ INSARAG Irányelvek ismerete, elfogadása;
idegen nyelvek ismerete (munkanyelvi szinten); Nemzetközi hatóságokkal (ENSZ
OCHA, Világélelmezési Program (WFP), Egészségügyi Világszervezet (WHO)
történő együttműködés;
segítséget, segélyszállítmányt is hozzanak magukkal;
a segélycsapatokat szándékozni küldő államok vegyék fel velük a kapcsolatot;
a kiérkező SAR csoportok a helyi kapcsolati ponttal vegyék fel a kapcsolatot;
az UNDAC csoport irányításának megfelelően kezdjék meg a tevékenységüket.
EGÉSZSÉGÜGYI CSOPORT FELKÉSZÍTÉSÉNEK GYAKORLATA
A romok közt fekvő áldozat esélyei a túlélésre gyorsan csökkennek, ezért rendkívül fontos,
hogy a megfelelő mentőfelszerelések azonnal a helyszínre kerüljenek. Az INSARAG USAR
csapatok osztályozási rendszerét azért alkották meg, hogy biztosított és garantált legyen az,
hogy valóban szakképzett és felkészült USAR csapat érkezik a kárhelyszínre:
a gyors nemzetközi beavatkozás érdekében állandó készültséget kell tartaniuk, riasztási
eljárási rendet kell kidolgozniuk;
fenn kell tartani a nemzetközi USAR műveletek irányításának képességét;
biztosítani kell a teljes önellátást a műveletek ideje alatt;
az alkalmas csapattagokat be kell oltani a megfelelő védőoltással a fertőzések ellen,
beleértve a mentőkutyákat is;
ki kell alakítani a személyes kapcsolatot a helyi vezetőkkel, akiket be kell vonni az
USAR műveletek irányításába;
biztosítani kell a megfelelő útitervet az összes csapattagnak; létesíteni kell egy 24 órás
műveleti bázist (BoO)3, biztosítani az azonnali készenlétet és riaszthatóságot.
A KATASZTRÓFAVÉDELEM KOORDINATÍV SZEREPE AZ

EGÉSZSÉGÜGYI CSOPORT MŰKÖDÉSÉBEN
A hazai egészségügyi mentőcsapat irányítását, tevékenységének koordinációját a hivatásos

katasztrófavédelmi szerv központi szerve, a BM OKF főigazgatója által kijelölt szakértője,
míg szakmai vezetését felkészült és kiképzett orvos-szakmai vezető végzi. A csapattagságban
sikeresen helyt állnak a mentőtisztek és a mentő szakápolók is, akik beavatkozási taktikában,
mind gondolkozásban és a katasztrófa-egészségügyi ellátásban aktívan tudnak a helyi rend-
kívüli igényekhez alkalmazkodni.
A nemzetközi küldetések során a BM OKF koordinatív és szakértői szerepe beigazoló-
dott, a nemzetközi visszajelzések azt igazolják: a hazai szervezésű hivatalos mentőcsapatok a
nemzetközi eljárásoknak megfelelő, következetes összefogását és irányítását, valamint tevé-
kenységét nemzetközi szinten is elismerik.
USAR CSOPORT FELSZERELÉSÉNEK ALAPVETŐ ÉS SPECIÁLIS

ANYAG-TECHNIKAI ESZKÖZEI
Az USAR csapatok osztályozási és minősítési rendszere biztosítja, hogy a csapatok meg-

értsék egymást és a különböző képességű osztályokba sorolt csapatokkal együtt tudjanak
működni. Ez hatékonyabbá tehető azáltal, hogy azonos alapstruktúrákat használnak, azonos
komponensekkel rendelkeznek és a segítségnyújtás prioritásait azonos módon értelmezik.
Mindez biztonságos és hatékony nemzetközi együttműködést hoz létre.
Az INSARAG USAR csapatok osztályozási rendszerét három szintben határozták meg,
ezek a következők: könnyű, közepes és nehéz felszereltséggel rendelkező USAR csapatok.
A „könnyű” felszereltséggel rendelkező USAR csapatoknak megvan a képességük arra,
hogy a felszíni kutatásokat és mentéseket rögtön a katasztrófa után megkezdjék. Ezek általá-
ban a bajba jutott ország saját csapatai vagy a szomszédos országok csapatai. Nem javasolt,
hogy ezek a csapatok nemzetközi vészhelyzetekben is be-
avatkozzanak.
A „közepes” felszereltséggel rendelkező USAR csapa-
tok képességét a műszaki mentésekben és a kutatási mű-
veletekben lehet használni, amikor épületek összeomlása
várható. Képesek továbbá törő, repesztő és vágó feladatokat
ellátni, elsősorban a külvárosi kárterületeken. Nem várható
el azonban, hogy ezen képességeiket acélból vagy vasbe-
tonból készült épületeken is hasznosítsák. A nemzetközi 8.3. ábra  ENSZ INSARAG Külső
közepes felszereltséggel rendelkező USAR csapatok a se- Minősítést szerzett Közepes-
gélykérő országba utaznak, ahol megkezdik a műveleteket, USAR csapat logója
legkésőbb 32 órával azután, hogy megkapták a segélykérést a virtuális OSOCC-on vagy az

országok közti kétoldalú katasztrófa-együttműködésen keresztül.
A „nehéz” felszereltséggel rendelkező USAR csapatok nehéz kutatási és mentési műve-
leteket is képesek végrehajtani, abban az esetben is, ha az összeomló épület acélból vagy
vasbetonból készült. Ezek a csapatok a váratlanul bekövetkező katasztrófákra gyorsan tudnak
reagálni, olyan esetekben is, amikor komplett lakótömbök omlanak össze – általában váro-
sokban –, amikor a nemzeti erők vagy nincsenek megfelelően felszerelve vagy nem képesek
végrehajtani a feladatot. A nemzetközi nehéz felszereltséggel rendelkező USAR csapatok a
segélykérő országba utaznak, ahol megkezdik a műveleteket 48 órával azután, hogy a ka-
tasztrófa bekövetkezett vagy a hivatalos segélykérést kinyilvánította a kárt szenvedett ország
kormánya.
8.5. Mozgósítási és áttelepülési fázis: missziók előkészítése,

kiutazás, adminisztráció, nyilvántartások, utazás
megszervezése, a szállítás
A mozgósítás menetrendje:
1. A kárt szenvedett ország hivatalos úton, időben nemzetközi segítséget kér, az
OCHA-n, vagy más diplomáciai csatornákon, esetleg a kétoldalú együttműködésen
keresztül;
2. A segítséget nyújtó ország döntést hoz arról, hogy az adott országba csapatokat
küld, ezután a segélykérő állam kérésének megfelelően meg kell határoznia az USAR
csapat(ok) méretét, összetételét, illetve az információkat a Virtuális-OSOCC-on meg
kell részletesen osztani a csapatokkal is, meg kell beszélni a becsült érkezési időpontot
(ETA)4;
3. meg kell határozni a fő műveleti helyszínt és az irányítás rendjét a küldetés időtarta-
mára;
4. biztosítani kell a friss információk áramlását a műveletek minden szakaszában akár a
Virtuális-OSOCC-on keresztül;
5. a BM OKF felajánlja a segítséget, és útba indítja Magyarország hivatalos mentőcsa-
patát.
Az útba indításhoz, a csapatvezető részére össze kell gyűjteni a következő információkat:

1. az éppen folyó eseményekről és az aktuális jelentéseket;
2. a segélykérő ország szükségleteinek meghatározását;
3. a megérkezett USAR csapatok erő-eszközeit összesítő adatlapját;
ETA – Estimated Time of Arrival.

4
4. a BoO potenciális helyének meghatározását;

zz a biztonságos terület térképét;
zz az áldozatok átadásának folyamatát;
zz a daruk, rakodómunkások, villás emelőtargoncák, teherautók helyét, illetve azt,
hogy hogyan lehet ezeket mozgósítani, mentésbe bevonni;
zz a személyek és eszközök szállítására vonatkozó szabályokat.
8.6. Beavatkozási fázis: tevékenység a kárhelyen, érkezés,

szakfeladatok, alá- és fölérendeltség
A katasztrófasújtotta területre való érkezés után a csapatvezetés felkészül, és felveszi a kap-
csolatot az OSOCC-val, és/vagy tájékoztatja a LEMA-t a fennálló helyzetről. Ha az OSOCC
még nem állt fel, az első helyszínre érkező USAR csapat felállítja az ideiglenes OSOCC-ot, és
addig dolgozik ott, míg megjön az UNDAC csapat.
A különleges erő-eszközök elosztását meg kell beszélni az OSOCC-val és a LEMA-val, a

jelentésnek tartalmaznia kell a következőket:
1. helyszíni tartózkodás és információk;
2. az érintett terület helyzetleírása (felderítési információk);
3. általános népesség demográfia, nyelvek és az áldozatok számának megbecsülése;
4. elosztott eszközök definiálása;
5. biztonságra vonatkozó információk;
6. infrastruktúráról szóló információk;
7. a kárterületről készült térképek;
8. a csapatok számára elérhető logisztikai támogatás;
9. orvosi felszerelések és a szállítási mód meghatározása;
10. az áldozatok kezelése, amíg a helyi orvosi szolgálathoz kerülnek;
11. orvosi mentési-evakuációs terv (MEDEVAC)5 a csapattagok számára;
12. a LEMA meghatározása a műveletek végrehajtására, beleértve a korábbi és aktuális
területi műveleteket, illetve más rendelkezésre álló erőforrásokat;
13. a kapcsolatfelvételt a csapatokkal, ennek metodikáját;
14. a csapatkomponensek státuszát és azok összevonhatóságát más csapat alegységgel.
Az USAR csapatvezető felelős az ideiglenes BoO felállításáért, amelynek helyét az OSOCC

határozza meg. Az OSOCC megkérheti a helyi USAR csapatot, hogy határozza meg a BoO
ideiglenes helyét, amíg a nemzetközi USAR csapatok meg nem érkeznek.
Medical Evacuation.
5
Az USAR csapatoknak a következőket kell figyelembe venni, amikor kiválasztják a BoO

helyszínét:
1. a helyszínt az OSOCC és/vagy a LEMA határozhatja meg;
2. megfelelő méretű terület (50 m2);
3. a területnek védelmi szempontból biztonságosnak kell lennie;
4. közel kell lennie az OSOCC-hoz és a munkaterülethez;
5. könnyen megközelíthető a szállítójárművek által;
6. környezeti megfontolások (kemény földfelszín, jó vízelvezethetőség stb.);
7. közel kell lennie a logisztikai és támogató eszközökhöz;
8. olyan helyen kell elhelyezni, ahol jók a kommunikációs feltételek (műhold stb.);
9. úgy kell kiválasztani a helyet, hogy megfeleljen a műveleti követelményeknek és az
elérhető erőforrásoknak, beleértve:
zz irányítási terület;
zz eszközök tárolása és fenntartási terület;
zz egészségügyi ellátás területe;
zz kommunikációs központ;
zz élelmiszer előállítási és étkezési terület;
zz személyzet szállásának területe;
zz higiéniai és egészségügyi terület;
zz mentőkutyák területe;
zz szállítmányok könnyen megközelíthessék;
zz parkoló;
zz eligazítási, gyülekező terület;
zz az áramfejlesztést és a világítást stratégiailag kell elhelyezni, és biztosítani kell a
védelmi és biztonsági követelményeket.
A kár vagy földrengés sújtotta romterületen a csapatvezetésnek biztosítani kell, hogy a

következő lépéseket megtegyék:
a terület vagy a zóna prioritási sorrendjének tisztázása;
a csapatok kapacitása alkalmas-e a prioritási sorrend végrehajtására, ha a választott
méret és minden prioritási sorrendzóna helye ismert;
teljesen és részlegesen összeomlott épületek a kijelölt zónában meg vannak-e határozva,
és hozzá vannak-e rendelve a munkaterületek;
összegyűjtik az információkat a helyi csapatoktól és a túlélőktől a kárterületre vonatko-
zóan, amelyek hatással lehetnek a prioritási sorrend végrehajtására:
i. az eltűnt emberek és az épületekben rekedt áldozatokra vonatkozó összesítés;
ii. az épületszerkezeti rajzok, tervrajz stb.;
iii. információk bármilyen kutatási és mentési kísérletről.
ROMTERÜLETI TEVÉKENYSÉG SORRENDJE (PRIORITÁSA), A MENTÉS SORRENDJÉNEK

MEGHATÁROZÁSÁHOZ:
A PRIORITÁSI SORREND
MEGHATÁROZÁS
TÉNYEZŐI
Ez elég nagy ahhoz, hogy egy jól megtermett ember be tudjon bújni. A sebesülés
elviselésének esélye nagyobb egy ilyen üregben, és a túlélési esélyek is nőnek. Ha az
Nagy üreg
áldozatok gyerekek, akkor az üreg mérete a gyerek méretéhez viszonyítva nagy vagy
kicsi.
Ez egy olyan üreg, ahol a felnőtt csak nehezen vagy egyáltalán nem tud mozogni, így
többé-kevésbé feküdnie kell, míg a segítség megérkezik. Ahogy az üreg egyre kisebb
Kis üreg
lesz, a sérülés esélye nő, és a túlélés esélye csökken. Ha az áldozatok gyerekek, akkor az
üreg mérete a gyerek méretéhez viszonyítva nagy vagy kicsi.
A stabil épület nem veszélyezteti a mentési művelet végrehajtását. Ez nem jelenti azt,
Stabil
hogy az épületen belüli közvetlen műveletek is ugyanolyan biztonságosak lennének.
Az instabil épületeket mindenekelőtt meg kell támasztani, valahogy stabillá kell tenni,
Instabil csökkenteni kell a kockázatokat a műveltek megkezdése előtt. Több idő szükséges,
hogy be tudjanak jutni egy üregbe, ha nincs megfelelően biztosítva a terület.
Egy rendkívül instabil épület rendkívüli biztonsághiányt eredményez (például a mű-
veletek közepén összeomlik, vagy kockáztatja a mentési műveletet). Ezt a kategóriát
csak akkor alkalmazzák, ha a csapat úgy dönt, hogy nem megy be az épületbe annak
Extrém instabilitás
ellenére, hogy bent rekedt áldozatokról van információja és kiszámítható az épület
statikai instabilitása. Úgy is nevezhetik „no go for go”, és ezt jelenteni kell a LEMA-nak
vagy az OSOCC-nak.
Az üreg megközelítését az időtényező határozza meg leginkább. Az értékelés a műve-
letek nehézségén alapul, függ például az épület anyagától, a használt felszerelésektől
és a munka közben alkalmazott műszaki megoldásoktól. Az idő pontos meghatározása
Megközelítés
nem szükségszerű, sokkal fontosabb a különböző épületek megközelítése, és annak
felbecsülése, hogy ez meddig tart. Nehezebb bejutni az épületen kívülről, de meg kell
fontolni.
A 8 PRIORITÁSI KATEGÓRIA A ROM ALÓL MENTENDŐ ÁLDOZAT MENTÉSI

SORRENDJÉHEZ:
ÁLDOZAT ÁLLAPOTA ÜREG MÉRETE STABILITÁS SZINTJE
1. Életben van Stabil vagy instabil

2. Ismeretlen Nagy üreg Stabil
3. Ismeretlen Nagy üreg Instabil
4. Ismeretlen Kis üreg Stabil
5. Ismeretlen Kis üreg Instabil
6. Életben van Rendkívül instabil6
7. Ismeretlen Rendkívül instabil
8. Halott
6
A 6. kategóriát csak akkor használják, ha a csapat eldönti, hogy nem hajtja végre az USAR tevékenységet az
épület stabilitására tekintettel, ezt jelenteni kell az OSOCC-nak vagy a LEMA-nak, és be kell menni.
A PRIORITÁSI SORREND, TRIÁZS (ÁLDOZATOK SÉRÜLTSÉG SZERINTI OSZTÁLYOZÁSA)

Élő áldozatok 1 1 6
Ismeretlen áldozatok és nagy üregek 2 3 7
Ismeretlen áldozatok és kis üregek 4 5 7
Stabil Instabil Rendkívül instabil
A csapatvezetés azonban még úgy dönthet, hogy felülbírálja a döntést a műveleti vagy
egyéb tényezők tekintetében (ez általában kiderül, mielőtt meghatároznák a prioritási sor-
rendet):
szállítás, hogy bemehessenek a területre;
speciális felszerelés elérhetősége;
biztonsági és kulturális faktorok;
áldozatok életkora (iskola);
prioritások meghatározása a LEMA által;
új információk.
Műveleti akcióterv:
Az OSOCC-tól kapott jelentéseket követve, az USAR csapatok irányításának ki kell dol-
goznia egy akciótervet a műveletek időtartamára, amelynek tartalmaznia kell:
a felkészülési folyamatot;
a LEMA-tól szerzett információkra alapozott stratégiákat.
A mentőcsapatot mindig úgy kell összeállítani, mint egy jól szervezett, magas színvonalon
kiképzett szakemberekből álló csapatot, akik különleges tudásuknak köszönhetően képesek
arra, hogy segítsenek a rászoruló lakosságon. A küldetések végén a csapatoknak biztosnak kell
lenniük abban, hogy a felkészültségük alapján a feladat-végrehajtásuk a lakosság és a közösség
szempontjából sikeres volt.
A csapat minden tagja a saját csapatának, országának képviselője, mintegy nagykövete,
és az alapelvek bárminemű megsértése vagy a nem kívánatos viselkedés – a csapat bármely
tagjától – nem minősülhet hivatalos megnyilvánulásnak, ezért egyéni felelősségi körbe tar-
tozik. A helytelen viselkedés bizalmatlanságot kelthet a csapat munkája iránt, és kihatással
lehet az érkező csapatok felkészültségére, teljesítményére, továbbá nem kívánatos diplomáciai
bonyodalmakat okozhat az országok között.
Az akció alatt egyetlen csapattag sem részesülhet előnyben vagy kiváltságban bármilyen
akcióban, továbbá a csapattagok felelőssége, hogy minden helyzetben a megfelelő módon
viselkedjenek. A csapattagoknak tisztában kell lenniük és tiszteletben kell tartaniuk:
1. a helyi közösség életről vallott értékeit;
2. kulturális tudatosságot (mint vallás, nemzetiség), életformát;
3. kommunikációs korlátokat, a nyelvi különbözőségeket;
4. a munkaerkölcs és értékek különbségét;
5. különböző helyi népviseleteket;
6. helyi szokásokat (mint étkezési, viselkedési szokások stb.);
7. helyi törvény-végrehajtási gyakorlatokat;
8. helyi fegyverhasználatot;
9. helyi életfeltételeket;
10. helyi vezetési viselkedést és szokásokat;
11. helyi gyógykezelést;
12. törvénytelen tudatmódosító szerek és alkoholfogyasztás előírásait, használatának
következményeit;
13. kényes információk kezelését;
14. mentőkutyák használatának helyi lehetőségét;
15. a páciensek és/vagy a halottak kezelésének szabályait, szokásait;
16. öltözködési szabályokat;
17. nemi megkülönböztetés szokásait;
18. pihenési, szórakozási akadályokat;
19. helyi kommunikációs akadályokat és elfogadott használatukat;
20. áldozatok és épületek képeinek bemutatásának kezelését;
21. emlékek gyűjtésének előírásait (pl. házmaradványok stb.);
22. helyi sajátosságokat (úgy, mint a társadalmi rétegekhez tartozó jelrendszerek haszná-
lata);
23. tiltott területekre való belépést (pl. katonai körzet, vallási helyek stb.);
24. erkölcsi alapelveket;
25. más csapatok képességeinek és műveleti gyakorlatának elfogadását;
26. feketepiaci szabályokat vagy pénzjutalom elfogadását a sikeresebb együttműködésért;
27. politikai tényezőket;
28. bármilyen akciót vagy viselkedést, amely elmérgesítheti a feszült helyzetet.
A fogadó országnak, azaz a kárt szenvedett országnak biztosítani kell az alábbi feltételeket:
1. biztonságos környezetet a mentésben segítő személyeknek és eszközöknek, az
OSOCC és a BoO felszereléseknek;
2. a nemzetközi mentőcsapatok logisztikai támogatását, ebbe beletartozik a tolmácsok,
a helyi vezetők, a szállítóeszközök, a víz, a térképek, az üzemanyag biztosítása stb.;
3. logisztikai és adminisztratív támogatást, amelyet a csapatok kérnek a műveletek alatt;
4. lehetőség szerint üzemanyagot, az USAR csapatoknak dúcoló faanyagot és a sűrített
levegőt (töltő helyének biztosítása).
GYÓGYÁSZATI FELTÉTELEK, SÜRGŐSSÉGI BETEGELLÁTÁS

BIZTOSÍTÁSA A MENTŐCSAPAT SZÁMÁRA
A fogadó ország hatóságai belépési engedélyt biztosítanak a különleges kommunikációs

eszközöknek; kutató, mentő és orvosi felszereléseknek; mentőkutyáknak; sürgős orvosi
gyógyszereknek. Biztosítják az érkező USAR csapatok és segélyszállítmányok befogadását,
elosztását, irányítását, ez magába foglalja, hogy a nemzetközi erők RDC-t hoznak létre,
amely gyorsított határátléptetést biztosít az országba érkező csapatok számára.
A műveletek megkezdésekor az egyik legfontosabb feladat meghatározni a stratégiát, hogy

hogyan lehetne a csapattagokat a legjobban kijelölni a munkára, ezért a csapatvezetésnek a
következő elemeket kell meghatároznia e döntés meghozatalakor:
a személyzet leghatékonyabb kihasználtsága, ennek szolgálatszervezési tervbe fogla-

lása;
készíteni kell egy munkatervet, amelyben biztosított a megfelelő pihenés, de a művele-
tek szükségéhez viszonyulva rugalmasan lehet reagálni az eseményekre.
Minden munkaterületről speciális jelentést kell írni, amely tartalmazza a következőket:

a mentések számát és az áldozatok felkutatását;
egyéb tevékenységek megtételét;
a potenciális mentési területek részleteit;
a biztonsági intézkedéseket;
a munkaterület leírását;
műveleti hiányokat, pl. felszerelés, támogatás, személyzet stb.
A csapatjelentést, a tapasztalatok, tanulságok feldolgozását, a terület specifikus jelentést a

következőképpen lehet használni:
el lehet küldeni az USAR csapatoknak és más szervezeteknek;
a hiányosságokról tájékoztatni lehet az OSOCC-ot;
a LEMA levonhatja a megfelelő következtetéseket;
el lehet küldeni haza a Nemzeti Kapcsolati Pontunknak.
A csapatvezetésnek meg kell határozni a csapattagok számára a szükséges egészségügyi és

orvosi előírásokat (az orvosi személyzet bevonásával):
az állomány esetében az egészségügyi problémák jeleinek és tüneteinek kivizsgálását,
kezelési módok alkalmazását;
a csapat élelmiszer- és italfogyasztási igényeinek felmérését, annak egy kijelölt személy
által történő folyamatos monitorázását;
biztosítani az egészségügyi és higiéniai protokoll pontos betartását.
A csapatvezetés megpróbálhat mérlegelni a lakosság és az állomány igényei között.
Az alábbi orvosszakmai fejezet tárgyalja a gyógyászati feltételek, sürgősségi betegellátás

külföldi kárterületen történő biztosítását.
ORVOSSZAKMAI ÉS KATASZTRÓFAVÉDELMI IRÁNYÍTÁS RENDSZERE
8.4. ábra  HUNOR Hivatásos Katasztrófavédelmi Mentőszervezet szervezeti ábrája
A mentőcsapat felépítése egyben a csapaton belüli hierarchiát és parancsadási láncolatot

mutatja (4). A földrengéskutatásra, egészségügyi segítségnyújtásra küldendő mentőcsapat
felépítése:
1. Vezetésirányítás (irányítás, kapcsolattartás/koordináció, tervezés, média/beszámo-
lók, értékelés/elemzés, biztonság).
2. Kutatás (keresés műszaki kereső berendezésekkel és keresőkutyával, veszélyes anya-
gok kimutatása és elkülönítése).
3. Mentés (bontási műveletek, darabolás, megemelés és mozgatás, dúcolás, kötelekkel
végzett speciális műveletek).
4. Orvosi ellátás, beleértve az áldozatok és az egységek tagjai, valamint a keresőkutyák
ellátását.
5. Logisztika (önellátás, önfenntartás eszközeivel).
Összességében komponensei: vezetésirányítás, logisztika, kutatás, mentés és egészségügy.

A 8.4. ábrán egy 82 fős mentőcsapat összetétele látható. Külföldre küldendő csapat 10 műve-
leti napig történő működtetéséhez ez a „nehéz kategóriájú USAR” létszám nélkülözhetetlen.
A nagy létszámú mentőcsapat napi tevékenységének megtervezésébe beletartozik a ter-

vezés, amely a csapatműveletek szerves része, így lehet tanácskozás, a csapat riasztásevaku-
álásának kidolgozása vagy lehet a gyógyítási tevékenység dokumentálása és a misszió után
készített jelentések elkészítése. A misszió alatt a csapatvezető kérheti hosszú vagy rövid távú
tervek készítését:
a) a rövid távú terv az aktuális és a következő műveleti periódussal foglalkozik;
b) a hosszú távú terv az egész misszió idején alkalmazandó eljárásokat tartalmazza.
A csapatvezetésnek információkat kell kapnia az OSOCC-tól:

1. a műveleti időtartam hosszúságáról, hogy elkészítsék a csapatok stratégiai tervét;
2. az áldozatok kezelésének irányítását, az USAR csapatok helyi orvosi rendszerét,
3. a gyógyszerkészleteket és az egészségügyi kiürítési (MEDEVAC) tervet, ha esetleg
megsérülnének a csapattagok;
4. a biztonsági követelményeket kiürítés esetén;
5. a belső levelezési és jelentési rendszert;
6. műveleti térképeket.
A nemzetközi igényeknek megfelelően:

kérésre létre kell hozni egy RDC-t és/vagy az OSOCC-ot;
biztosítani kell a csapattagok vezetését és irányítását;
a taktikai műveleteket az INSARAG irányvonalának megfelelően kell végrehajtani;
részt kell venni az OSOCC megbeszéléseken, amelyek a műveleti tevékenységek meg-
határozásáról szólnak;
rendszeres jelentést kell küldeni a műveletek menetéről a küldő állam illetékes hatósá-
gának.
A vezetésirányítás során fontos:

1. átgondolni a hosszú távú terveket, figyelembe véve a meglévő erőforrásokat;
2. vezetni a műveleti térképet az aktuális csapatmozgásokról és a felderített informáci-
ókról;
3. kijelölni egy rangidőst, aki szervezi a szolgálatszervezést;
4. felkészíteni a csapatot a segélykérő ország kulturális, vallási, szokásbeli és törvénybeli
különbségeinek ismeretére;
5. ismertetni az etikai kihívásokat, illetve biztosítani, hogy mindenki megértse ezeket a
követelményeket.
A csapatvezetés felelős a csapat biztonságáért, ezért a mindennapi tevékenység és feladat-

szabás során szükséges:
demonstrálni az erős elkötelezettséget a biztonság iránt;
biztosítani, hogy a személyzet megfelelően kiképzett legyen biztonsági kérdésekben;
biztosítani, hogy a biztonsági intézkedések kerüljenek bele az akciótervbe, és azt folya-
matosan felülvizsgálják;
a csapatvezetésnek biztosítania a csapat vezetési struktúráját és vezetési hierarchia
érzékelhetőségét.
A CSAPAT LÉTFENNTARTÁSÁNAK FELTÉTELEI, AZ ÖNELLÁTÁS-

ÖNFENNTARTÁS KÉRDÉSEI
A határátlépés megkönnyítése érdekében az eszközök csomagolása ahhoz megfelelő ládák-

ban történik, ládákra bontott eszköz listát kell készíteni az esetleges vám és egyéb ellenőrzések
megkönnyítése céljából. Veszélyes árut (gyógyszer) az előírásoknak megfelelően (felcímkézve)
kell tárolni és szállítani. A bevetések során felhasználásra kerülő eszközökről, felszerelésekről
és anyagokról nyilvántartást kell a logisztikai és egészségügyi személyzetnek készíteni. Az el-
látott betegekről, sérültekről, kimentett áldozatokról nyilvántartást és kimutatást kell vezetni.
Amilyen hamar csak lehet, létre kell hozni egy kommunikációs csatornát az OSOCC-val
és a Virtuális-OSOCC-val. Össze kell gyűjteni, fel vagy le kell tölteni a fontos információkat:
1. az orvosi és mentő felszerelések adatait;
2. repülőtéri logisztikát, különös tekintettel a teherszállítmányok kezelésére és a repü-
lőgépek várakozóhelyére;
3. gondoskodni kell a személyzet és a felszerelés elszállíttatásáról a katasztrófa terüle-
tére;
4. üzemanyag termékek és sűrített gáz beléptetésének módját, helyét;
5. közvetlen munkatervet és a munkaértekezletek rendjét (LEMA, OSOCC);
6. aktuális biztonsági intézkedéseket;
7. helyismerettel rendelkező vezetők, tolmácsok elérhetőségét és térképeket;
8. táblázatok, orvosi napló publikus adatait.
TEVÉKENYSÉGET VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK. FELKÉSZÜLÉS

VÁRATLAN HELYZETEKRE
Bárkinek, aki részt vesz a segélynyújtásban, el kell sajátítania a biztonságos viselkedés

szabályait, nehogy a sérülések vagy a halálesetek kockázatát növelje, akár saját magára, akár
a csapattagokra nézve. A sérülés és a halál veszélye nagyobb a katasztrófaelhárító műveletek-
ben, és mindig megtörténik.
A fogadó állam kormánya felelős a nemzetközi résztvevők biztonságáért, az USAR csa-

patvezetés pedig a csapattagok biztonságáért felel. Ezen kívül minden csapattag felelős saját
és társai biztonságáért is, beleértve, hogy meghatározzák, elkülönítik, jelentik és enyhítik a
nem biztonságos helyzetek következményeit. Fontos, hogy az állomány
a megfelelő PPE7-ben dolgozhasson az ismeretlen környéken, valamint a
klímának megfelelő öltözete legyen.
Felszerelés és ellátmány – a csapatvezetés biztosítja:

1. a biztonsági követelmények beépítése a felszerelés szállításába, becsomagolásába,
osztályozásába, raktározásába;
2. a csapattagokat ki kell képezni, hogy használni tudják a rendelkezésre álló védő és
infó-kommunikációs eszközöket;
3. az esetleges élelmiszerhiány, az éghajlat miatti ételmegromlás ne legyen rossz kihatás-
sal a személyzet egészségi állapotára;
4. a kezdő fázisban elegendő víz álljon rendelkezésre és a kellő víztisztító eszközök
támogassák a csapatok igényeit;
5. a megfelelő egészségügyi berendezések és higiéniai eszközök elérhetők legyenek.
Biztonság – a csapatvezetés biztosítja:

A csapattagokat ki kell képezni, hogy értsék és alkalmazzák a biztonsági előírásokat,
különös tekintettel az ENSZ biztonsági osztályának követelményeire, amely 5 fázisra o s z t j a
a biztonságot:
I. Fázis – Elővigyázatossági intézkedés;
II. Fázis – Korlátozott mozgásszabadság;
III. Fázis – Áttelepítés, áthelyezés;
IV. Fázis – A program felfüggesztése;
V. Fázis – Kitelepítés.
Áttelepülési fázisban vagy a MEDEVAC során meg kell határozni, és jelenteni kell a ve-
szélyhelyzetben alkalmazandó szállítási módokat és kapcsolati pontokat, amelyeket használni
fognak, hogy betelepüljenek a segélykérő országba. Utazás közben figyelni és ki kell kénysze-
ríteni a csapattól a védelmi és biztonsági intézkedések teljes körű betartását.
A kárterületre való utazás:

Be kell gyűjteni az RDC-től és az OSOCC-tól a védelmi és biztonsági helyzetről szóló
információkat:
1. a szállító eszközök típusa és állapota;
2. helyi vezetési szokások;
3. eszközök mozgatása;
4. egyéb kockázatokra vonatkozó megjegyzések (utak állapota, aknák, állatok, infra-
struktúra, időjárás, lakosság lelki állapota, fosztogatás, bűnözés, lezárt területek, ellenőrző
pontok, felvezető gépjármű stb.)
5. helyi egészségügyi ellátás meghatározása arra az esetre, ha a szállítás folyamán baj
történne.
Megfelelő biztonsági intézkedéseket szükség szerint meg kell hozni:

1. autók vizsgálata;
2. tartalék benzin biztosítása;
3. közlekedési szabályok, BoO elhagyásának rendje, pl. csak párban lehet mozogni stb.
4. kiürítési útvonal tervezése;
5. biztonságos hajókikötő létesítése;
6. gördülékeny híradó rendszer telepítése;
7. kommunikációs protokoll kiépítése: összeköttetés az OSOCC-al és a LEMA-val

biztonsági és védelmi ügyekben;
8. biztosítani, hogy minden csapattag elérhető és a kommunikációs összeköttetés meg-
felelő legyen;
9. logisztikai kockázatértékelés: szállítási útvonalak, munkaterületek és a megfelelő
visszavonulási útvonalak elemzése;
10. a BoO vagy tábor körkörös védelmének ellenőrzése;
11. a személyzet és a felszerelés fertőtlenítése, miután elhagyták a műveletei területet és
visszatértek a BoO-ra;
12. megfelelő pihenés, váltás, vízellátás és étkezés biztosítása mindenkinek.
A személyi tényezők nagyban befolyásolhatják a misszió sikerét, ezért a napi tevékenység

során figyelmet kell fordítani:
a fáradtság csökkentésére;
stresszes beavatkozás során a csapattagok megvizsgálása, katasztrófa-pszichológus
bevonása.
EGYÜTTMŰKÖDÉS MÁS EGÉSZSÉGÜGYI SZERVEZETEKKEL.

NEMZETKÖZI SEGÉLYSZERVEZETEK
A fogadó ország egészségügyi hatóságaival együtt kell dolgozni, az egészségügyi tevé-

kenységhez mandátumot kell szereznie a csapatnak. A kivitt különböző hatóanyagú gyógy-
szerek és oltóanyagok alkalmazásához engedélyt kell beszerezni a hatóságoktól. Kiutazás
előtt figyelembe kell venni az ENSZ Egészségügyi Világszervezet (WHO) adott országra
vonatkozó ajánlásait. Javasolt egy helyi egészségügyi alkalmazott kérése, aki a mentőcsapat
munkája során a tolmácsolásban is tud segíteni. Nemzetközi beavatkozások során jól bevált
az orvostanhallgatók, mint önkéntesek felkérése ezen karitatív tevékenységbe. A gyógyszerek
esetében ajánlott angol nyelvű fordítás elkészítése, amely kitér a gyógyszer alkalmazásaira és
annak esetleges utóhatásira.
Az orvosszakmai vezetőnek minden kapott információt mérlegelnie és elemeznie kell:

1. a helyi egészségügyi rendszerről meg kell állapítani, hogy képes-e kezelni a felmerülő
problémákat, vagy támogatásra szorul;
2. ha a helyi egészségügyi rendszer leterhelt a katasztrófa következtében, javasolhatja a
LEMA-nak, hogy kérjen támogatást, ha még nem tette ezt meg;
3. meg kell határoznia az áldozatok (élők és halottak) kezelésének módját;
4. meg kell szerveznie az esetleg megsérült vagy megbetegedett csapattagok kimenekí-
tésének lehetséges módját.
AZ ENSZ OCHA a hosszan tartó és kiterjedt válsághelyzet egységes és koordinált keze-

lése érdekében az ENSZ Cluster rendszerén belül a WHO-t jelöli ki egy kárterületi vagy egy
katasztrófa sújtotta térségben a járvány megelőzésére vagy egy helyi egészségügyi katasztrófa
kezelésére.
A VÁROSI KUTATÓ ÉS MENTŐ CSAPATOK (USAR) MŰVELETEI

A FÖLDRENGÉS ÁLTAL SÚJTOTT ROMTERÜLETEN
A csapatorvosként dolgozónak ismernie kell az USAR csapatok kárterületi tevékenységét,

az ott alkalmazott jelölési és irányítási vagy mentési módszereket azért, hogy a romok alá szo-
rult áldozat kimentésénél a mentőcsapat integrált részeként tudjon a bajbajutottakon segíteni,
javítsa az áldozatok túlélési esélyeit (3).
Minden egyes választott munkaterületnek az USAR csapat a következő épületre vonat-

kozó felderítési információkat fogja feldolgozni a taktikai terv összeállításakor:
1. az épület eredeti tervrajza;
2. rom/építmény magassága;
3. az épület típusa;
4. az épület használata;
5. összeomlási sablon;
6. miért dőlt le;
7. hogyan dőlt le;
8. mi állította meg a dőlést;
9. helyi kudarcok a károk értékelése során (pl. megmaradt tartószerkezet):
10. oszlopok;
11. falak;
12. gerendák;
13. padozat;
14. szerkezeti kapcsolatok;
15. üregek, amelyekben az áldozatok megbújhatnak:
zz elhelyezkedéséről információ;
zz rá való utalás, mint pl. hang stb.
Az áldozatok kimentésénél tudomásul kell venni, hogy a műszaki mentést és kutatást

sokszor az alábbi tényezők is befolyásolják:
1. az épület és törmelékei által alkotott üregek;
2. a strukturális, statikai, azaz épületszerkezeti állapotok, amelyek befolyásolják a men-
tési művelet sorrendjét:
zz bemenni a legfontosabb üregbe, ahol a feltételezett és lokalizált áldozat fellelhető;
zz csökkenteni az elsőbbséget: könnyű sérült, súlyos sérült, mint mentési sorrend
(triázs).
Az USAR a mentési tevékenység során az épületeken egyezményes jelzésrendszert alkal-

maz, amely célja a később érkező USAR egységek informálása. A jelzéseket a bemeneti pont
közelében kell felállítani, az összeomlott épületen, a veszélyzónán kívül, ahol a legjobban
lehet látni.
A jelzés egy 1×1 m2-es keretet foglal magába.
A kereten belül:
1. GO, „MEHET”, ha úgy értékelik, hogy be lehet lépni;
2. NO GO, „NEM MEHET”, ha úgy értékelik, hogy nem biztonságos a belépés;
3. csapat meghatározása;
4. a kezdés ideje és dátuma;
5. a zárás ideje és dátuma.
A kereten kívül:
1. veszélyre vonatkozó információk (tete-
jére);
2. hiányzó emberek (alulra);
3. kimentett élő áldozatok (balra);
4. kiszedett halott áldozatok (jobbra).
Egyéb információk:
ha az USAR csapat képességeihez mérten
végzett a munkával a belépési jelzés körül
rajzol egy kört;
ha végeztek az összes munkával, és felté-
telezhető, hogy nincs több áldozat, egy
horizontális vonalat rajzolnak a belépési
jelzéshez.
A csapat egészségügyi személyzetének ismernie kell az USAR csapat veszélyhelyzetben

alkalmazandó jelző és riasztó rendszerét. Váratlan helyzetben (utórengés, gázszivárgás) az
USAR csapat biztonsági tisztje a romterületen dolgozóknak a kárterület azonnali elhagyá-
sára adhat ki parancsot. A légi kürtöket vagy más megfelelő jelző eszközöket kell használni,
hogy a következő jeleket hallják:
evakuáció – 3 rövid jel, mindegyik között 1 s szünet
műveletek leállítása – 1 hosszú jel, 3 s hosszan
műveletek folytatása – 1 hosszú és 1 rövid jel
A műveleti terület felderítését és figyelését a HAZMAT8 specialistái végzik:

minden megjelölt épület körkörös védelme;
minden megjelölt épület belépési pontja;
kijelölt üreg vagy potenciális tér összeszámolása a művelet alatt;
visszavonulási terület;
kijelölt eszközök és felszerelések;
kijelölt szállító eszközök.
Hazardous Material, veszélyes anyag.

8
A fenyegetettség analizálása a veszélyforrás által okozott következmények felszámolásán

alapszik. A csapatoknak fel kell becsülniük a kockázatokat, annak relációjában, hogy az élet-
képes áldozatok vagy a halottak mentése szükséges-e.
Műveleti megfontolások a munkaterületen:
oxigén szintje (EX-OX-TOX9 értékek);
anyagok vagy a környezeti atmoszféra gyúlékonysága;
mérgezés szintje;
robbanási koncentráció;
radiológiai megfigyelések, sugárfelderítés.
8.7. Hazatelepülési fázis: a misszió befejezése. Misszió

kiértékelése, jelentések készítése
A LEMA döntésének megfelelően vagy a mandátum lejárásával vagy a csapatkészletek
kifogyásával fejeződik be a kárterületi tevékenység.
A csapatoknak készíteniük kell egy visszavonulási tervet, amibe bele kell foglalni:
a csapatok kivonási logisztikai tervét;
a visszavonás időrendi táblázatát;
a logisztikai támogatás jelentését az OSOCC-nak, amiben benne vannak a hazaszállí-
tás körülményei és a felszerelések elajándékozásának részletei;
kommunikálni kell a saját országgal és kérni a szükséges támogatást, pl. szállítóeszkö-
zök, média, hazaérkezési folyamat, stb.;
a biztonsági intézkedéseket;
elküldeni az illetékes szerveknek (LEMA, ENSZ OCHA, EU MIC,10 NATO) a csapat
visszavonulási tájékoztatót;
készíteni kell egy visszatérési tervet, amiben benne kell, hogy legyen:
1. a személyi állomány és a felszerelések rehabilitációja, karbantartása;
2. az ottmaradt és a még felhasználható eszközök listája.
ÖSSZEFOGLALÁS
A katasztrófa által sújtott térségekben történő egészségügyi beavatkozások alapvetően

katasztrófa helyzetekben járatos vezetőket, a prehospitális sürgősségi ellátásban gyakorlatot
szerzett szakembereket, jó pszichikai és fizikai állóképességgel rendelkező biztosító személy-
zetet igényelnek. A küldetés során megállapítható volt, hogy a csapat azon tagjai, akik csupán
kórházi, rendelői körülményekhez szoktak, mind beavatkozás tervezésében, mind gondolko-
zásban és az aktív ellátásban kevéssé tudnak a helyi igényekhez alkalmazkodni. Fontos tehát
a mindenre kiterjedő felkészítés, amelynek egyik alappillére, a jelen tanköny is szolgálhat.
9
Robbanás-Oxigén-Mérgező anyag koncentráció.
10
Brüsszelben lévő EU Monitoring és Információs Központ.
AJÁNLOTT IRODALOM
1. DG ECHO Veszélyhelyzeti Reagálási Osztályának vezetőjének, Hans Das úr előadása a polgári

védelmi tapasztalatok és tanulságok feldolgozása c. EU-s szemináriumon, Dánia, Koppenhága,
Dán-EU elnökségi program, 2012. január 17.
2. Resolution adopted by the General Assembly, 57/150. Strengthening the effectiveness and coordi-
nation of international urban search and rescue assistance, 27 February 2003
3. ENSZ INSARAG Irányelv és Módszertan, 2011
4. Megalakítási Terv és Működési Rend a HUNOR Mentőszervezet nehéz kategóriájú városi kutató és
mentőcsapathoz, 2011. BM OKF
5. BM OKF és EU MIC Úti jelentések kivonatai
Ez a fejezet szoros összefüggésben értelmezhető a harmadikkal, amelyben
többek között a kritikus infrastruktúrát és az egészségügy válsághelyzeti
tervezését vizsgáltuk. A szerző a jelen fejezetben segít eligazódni a
katasztrófa egészségügyi ellátás vagy másképpen, az egészségügyi
válsághelyzet ellátási rendjében. Ezen belül részletesen vizsgálja annak
alappiléreit az alábbi bontásban:
– Az egészségügy működő intézményrendszere, annak anyagi, tárgyi és
humán erőforrásaival, vezetési rendszerével.
– A tartalékok, amelyek alapvetően egészségügyi tartalékok, de
egyéb bevonható erőforrások is ideszámíthatók, amelyek más tárcák
felügyelete alatt állnak. Bővebb értelmezés szerint ide sorolhatjuk a
nemzetközi segítségnyújtást, de ez még vitatott hipotézis, hiszen ennek
mértéke, minősége és a beérkezés ideje nem tervezhető, de mégis csak
többleterőforrás.
– A felkészülés rendszere, amely mában foglalja azokat a területeket,
amelyeket éppen a harmadik fejezetben már részletesen taglaltunk.
A felkészülés, a reagálás tehát egymással szoros összhangban lévő folyamat,

és rendszer, amelyet a jelen fejezetben részletesen vizsgálunk.
A szerkesztők
184 R adnóty G ábor
9. fejezet
Az egészségügy szerepe katasztrófák elleni

védekezés szervezeti rendszerében,
az egészségügyi szervezetek együttműködése
Radnóty Gábor
Gyakorlatilag nincsen olyan katasztrófatípus, melynek következményei azonnal vagy hos�-

szabb távon, közvetlenül vagy közvetve ne lennének káros kihatással az emberek egészségére
vagy testi épségére.
Ebből kifolyólag az egészségügyi tekinthető a leginkább érintett ágazatnak a katasztrófa-
helyzetek kezelésben, mivel az árvíztől a földrengésig, a migrációtól a nukleáris balesetekig, a
járványoktól a külső vagy belső fegyveres konfliktus sérültjeinek ellátásáig minden rendkívüli
esemény kezelésére fel kell készülnie. (A fentiekre tekintettel a továbbiakban sérült alatt érten-
dők a vegyi sérültek, a sugársérültek és a fertőző betegek is.)
A katasztrófa-egészségügyi ellátás fogalma először 1997-ben, az egészségügyi törvényben
jelent meg a hazai jogrendben.
Természetesen az egészségügy, illetve az egészségügyet irányító tárca részéről a kataszt-
rófa elhárításra való felkészülés nem 1997-től kezdődött.
Ezen a téren a korábbi évtizedekben is igen komoly tervezési, szervezési munka folyt, és
az akkori centrális irányításnak megfelelően bizonyos feladatok területi végrehajtása intézmé-
nyekre, de akár személyekre, névre szólóan lebontva került kidolgozásra.
A korábbi évtizedek felkészülésében a polgári egészségügyi intézmények mellett az egész-
ségügyi kapacitások jelentős részét a hadsereg meglévő, illetve háború esetén létrehozásra
kerülő tábori egészségügyi intézményhálózata képezte. Ezt az ellátó kapacitást egészítette
volna ki háború esetén – a békeidőben működő kórházak ágyszámát többszörösen meghaladó
kapacitást képviselő, a mai mértékkel mérve – rendkívül nagy számban telepítésre kerülő
orvosi segélyhelyek, a többféle szakmai profilú kiegészítő szükségkórházak és önálló mű-
ködésű szükségkórházak hálózata. A szükségkórházak jellemzője volt az alacsony békeidejű
feltöltöttség, a hosszú telepítési idő, a tábori körülményeket biztosító gyenge felszereltség és
az alacsony egészségügyi létszám.
A katasztrófák bekövetkezése esetén szükséges egészségügyi ellátás a háborús célra
mozgósítható erőforrások tört részének felhasználásával, az ellátó kapacitások a szük-
séges mértékű részleges bevonásával, mozgósításával történhetett volna.
Mivel a katasztrófákra történő egészségügyi felkészülés a háborús felkészülés része,
annak mintegy mellékterméke volt, ez megnyilvánult abban is, hogy a felkészülési,
tervezési, szervezési, tartalékolási tevékenységek túlnyomó részét nem lehetett a pub-
likus jogszabályok útján szabályozni. Ezeket – az állami igazgatás egyéb jogi eszközei
kategóriába tartozó – szigorúan titkos és titkos kormányhatározatok, honvédelmi
9. fejezet Az egészségügy szerepe katasz trófák elleni védekezés ... 185
miniszteri és egyéb miniszteri utasítások és nem kevésbé titkos, szolgálati használatra

készült szabályzatok, intézkedési és végrehajtási tervek, irányelvek szabályozták és írták
elő, s ennél fogva a katasztrófákra történő felkészülés is csak a tervezésben és a végre-
hajtás irányításában közvetlenül érintettek számára volt megismerhető.
A kilencvenes évek közepétől a politikai környezet és a hadviselés módjának válto-
zásával, a várható veszteségek csökkenését követve, a tömeges sérültellátás kapacitás
szükségletei is folyamatosan mérséklődtek. A háborús felkészülés szerepének csökke-
nésével egyre inkább előtérbe került a természeti és civilizációs katasztrófahelyzetek
következményeinek kezelése.
Ez folyamat tükröződött az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben. Ennek
XIV. fejezete az egészségügyi válsághelyzeti ellátásról rendelkezik, amely az egészség-
ügyi válsághelyzetekben az ellátás sajátos keretek közötti formája.
Az egészségügyi törvény az egészségügyi ágazat sajátos felelősségének és feladatainak, és

az azok végrehajtásához szükséges mozgástér biztosításának aspektusából határozza meg az
egészségügyi válsághelyzet fogalmát.
A törvény kétféle egészségügyi válsághelyzetet különböztet meg.

Az egyik típus definíciója szerint egészségügyi válsághelyzetnek minősül minden – rend-
szerint váratlanul bekövetkező – esemény, amely a polgárok életét, testi épségét, egészségét,
illetve az egészségügyi szolgáltatók működését veszélyezteti, illetve károsítja két feltétel
együttes fennállása esetén:
a károsodás olyan mértékű, hogy az, az egészségügyi ellátási szükségletek és a helyben
rendelkezésre álló kapacitás közötti aránytalanság kialakulásához vezet,
az egészségügyi hatóság, az egészségügyi szolgáltatók, valamint más állami és önkor-
mányzati szervek együttműködését teszi szükségessé, függetlenül attól, hogy erre az
Alaptörvény szerinti különleges jogrend idején – váratlan támadás, megelőző védelmi
helyzet, rendkívüli állapot, szükségállapot, veszélyhelyzet – vagy azon kívül kerül sor.
Ebben az esetben tehát természeti vagy civilizációs katasztrófa bekövetkezése vezethet
az egészségügyi válsághelyzet kihirdetéséhez Ebbe a kategóriába tartozik az Egész-
ségügyi Világszervezet Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályai szerinti nemzetközi
közegészségügyi-járványügyi szükséghelyzet is.
A fentiekből következően egészségügyi válsághelyzet bekövetkezésre, illetve kihirdetésére

normál időszakban is sor kerülhet.
Az egészségügyi válsághelyzet másik típusa, amikor nem következik be a fenti definíció-
nak megfelelő, tömeges sérült ellátást igénylő valamilyen katasztrófahelyzet, hanem olyan
körülmény alakul ki, amely egy vagy több gyógyintézet ellátási területéhez tartozó lakosság
egészségügyi ellátását súlyosan és közvetlenül akadályozza, feltéve, hogy az ellátási területé-
hez tartozó lakosság más gyógyintézet általi ellátása aránytalan nehézséggel járna.
Ez esetben tehát az egészségügyi intézményrendszer részeinek működési-működtetési zavara
okozza egészségügyi válsághelyzetet.
Visszatérve a természeti vagy civilizációs katasztrófa bekövetkezésével kapcsolatos egész-
ségügyi válsághelyzethez, a fegyveres konfliktus viszonyai közötti egészségügyi ellátás és a békeidő-
ben bekövetkező katasztrófák következményeinek felszámolására hivatott ellátás éles határral több
okból ma sem különíthető el egymástól.
Egyrészt felértékelődött a civil egészségügyi ellátó rendszernek a fegyveres konfliktus ese-
tén szükséges szerepvállalása, másrészt, a felkészülés azért sem osztható két egymástól teljesen
elkülönült feladatra, mivel a személyi tárgyi és szervezeti feltételrendszerük is közel azonos,
a mindenkori rendelkezésre álló, működő vagy tartalékban lévő intézményrendszerre, azok
eszközeire és személyi állományára épül, továbbá mindkét esetben az alaphelyzet lényege is
hasonló:
az ellátásra szorulók száma hosszabb-rövidebb ideig meghaladja a rendelkezésre álló
egészségügyi ellátórendszer teljesítőképességét, ezért egyrészt pótlólagos kapacitásokat
kell bevonni, az aránytalanság mértékének csökkentésére, másrészt
a szakmai ellátásban kényszerűségből a kompromisszumos medicina elvei kerülhetnek
alkalmazásra.
Ez utóbbi azt jelenti, hogy az ellátás békeidőben (normál időszakban) érvényes szakmai
szabályai csak részben érvényesülhetnek, és betartásuk alárendelődik annak a célnak, hogy a
körülményekhez képest minél több gyógyulásra, életben maradásra esélyes sérült megmen-
tése legyen lehetséges – akár a normál időszakban alkalmazható eljárásoknál radikálisabb
beavatkozások árán is –, illetve annak a súlyos és felelősségteljes döntésnek az árán is, hogy
a jó eséllyel még megmenthetőket ellátó kapacitások nem köthetők le az életben maradásra
esélytelen sérültek – eszköz, személyzet és időigényes – ellátásához.
A katasztrófákkal kapcsolatos egészségügyi válsághelyzetek felszámolása gyakorlati
szempontból úgy is csoportosítható, hogy keletkeznek-e tömegesen sérültek, mérgezettek,
sugársérültek, fertőző betegek, és ennek következtében milyen a beavatkozás időfaktora.
Azonnali egészségügyi reagálást, sürgősségi ellátást követelnek például a súlyos ipari
balesetek, a vegyi haváriák, a meghatározott sugárzási szint felett a nukleáris és radiológiai
balesetek, súlyos tömeges közúti, vasúti, légi és vízi balesetek, a nagyszámú sérülttel járó
robbanások, a kémiai, biológiai, radiológiai vagy robbanó anyagokkal végrehajtott terrorcse-
lekmények, a földrengés.
Alacsonyabb időfaktorúak azok az események, melyek többnyire előre jelezhetők, vagy
jellegüknél fogva lassabban kialakulva vezethetnek katasztrófahelyzethez.
Ilyenek például többek között a járványok, az árvizek, a belvizek, a szélsőséges időjárási
események, a tömegrendezvények, a tömeges migráció, a környezetszennyezés, a kommunális
szolgáltatások kiesése, továbbá a különböző okból bekövetkező, különböző mértékű fegyve-
res konfliktusok, egészen a háborús eseményekig bezárólag.
A felszámolás tekintetében fontos tényező az események dinamikája. Egyáltalán nem mindegy,
hogy egy esemény során (pl. földrengés, ipari baleset, terrorcselekmény stb.) közel egyidejű-
leg következik be a tömeges sérülés és ezt követően újabb esetekkel már nem vagy csak kisebb
mértékben kell számolni, vagy egy időben elhúzódó eseményről van szó (pl. járvány, fegy-
veres konfliktus stb.) amikor heteken, hónapokon át folyamatosan vagy kiszámíthatatlanul,
periodikusan kell biztosítani a tömegesen jelentkező sérültek ellátását.
Az egészségügyi válsághelyzeti ellátás egy többszektorú egészségügyi intézményrend-
szerre hárulna, melyben egymás mellett léteznek és működnek állami tulajdonú országos
intézmények, önkormányzati és egyházi intézmények, csoportos és egyéni egészségügyi
vállalkozások. A piacgazdaságban természetes tulajdonosi sokszínűség egy katasztrófa fel-
számolása során általában nem előnyös, mivel akkor a gyors határozott és egységes cselekvés
egységesebb szervezeti struktúrát és egységes centralizáltabb irányítást is követelne meg.
A kórházak állami kezelésbe vétele megkönnyíttette a válsághelyzetek kezelésének irányítását.
Mivel a ma működő egészségügy intézményrendszerében az állami, az önkormányzati, a
vállalkozói és az egyházi tulajdon egyaránt megtalálható, az irányításukra elsősorban a mű-
ködési feltételeik személyi, tárgyi képesítési feltételrendszerének jogi szabályozása, szakmai
irányelvek előírása, szakmai útmutatók kiadása útján van lehetőség.
Ez az eszközrendszerrel biztosítja, hogy az egészségügyi ágazat katasztrófahelyzetben
továbbra is jól felépített egységes rendszerként legyen képes megfelelni a jelentkező több-
letfeladatoknak és a lehetőségekhez képest szervezetten végezze a tömeges ellátás szakmai
feladatait.
Az egészségügyi válsághelyzeti ellátás három fő pilléren alapul, amelyek szigorúan feltételezik
egymás meglétét. Bármelyik hiánya csökkentené a rendszer egyenszilárdságát, veszélyeztetné
vagy ellehetetlenítené a rendkívüli körülmények és követelményeknek való megfelelést. Ezek
a következők:
1. Az egészségügy meglévő, működő intézményrendszere, beleértve az anyagi, tárgyi feltéte-
leket és a humán erőforrásokat.
2. A tartalékok [elsősorban az Állami Egészségügyi Tartalék (ÁEüT), továbbá az egyéb
bevonható erőforrások, logisztikai támogatások, amelyek más tárcák felügyelete alatt
állnak, továbbá a civil szervezetek és a nemzetközi segítségnyújtás].
3. A felkészülés rendszere (amely magában foglalja a különböző szintű és tartalmú
tervezést, az irányítási rendszert, a felkészülést, beleértve a szükséges erőforrások
kialakítását, valamint a jogi háttér megteremtését és folyamatos karbantartását).
A felkészülés és reagálás lépcsőfokai a szubszidiaritás és a progresszivitás elveinek figye-

lembevételével egymásra épülve egységes rendszert képeznek.
9.1. Egészségügyi válsághelyzet első pillére –

az egészségügy meglévő, működő intézményrendszere
PREHOSPITÁLIS ELLÁTÁS
Az egészségügyi válsághelyzeti ellátás első pillérét tehát az egészségügyi ellátó rendszer

képezi, amelynek első lépcsője a prehospitális ellátás.
Ennek fogalmát célszerű kiterjeszteni a laikus elsősegélynyújtásra is. A korábbi évtize-
dekben, a munkahelyi elsősegélynyújtók kötelezően szervezett kiképzése, valamint nagy
tömegeket bevonó hidegháborús polgári védelmi kiképzések eredményeként több tízezer
laikus elsősegélynyújtóval lehetett számolni, de az 1989-es rendszerváltást követően, a hideg-
háborús korszak lezárulásával és a nagy, több ezer főt foglalkoztató gyárak megszűnésével,
a laikus elsősegélynyújtás, mint a sürgősségi ellátás nulladik lépcsőfoka gyakorlatilag kiesett
a rendszerből. A gépjárművezetői jogosítványhoz szükséges elsősegélynyújtó ismeretek meg-
szerzésének gyakorlati alkalmazására is alig akad példa. A laikus elsősegélynyújtók kiképzé-
sének új alapokon való fejlesztése számottevő potenciális ellátóképességet hozna létre, amely
egy katasztrófahelyzetben igen sok életet menthetne meg.
ELSŐKÉNT BEAVATKOZÓ EGÉSZSÉGÜGYI SZERVEZET

A meglévő, működő intézményrendszerben kiemelkedő szerepe van az Országos Mentőszol-
gálatnak (OMSZ), mint elsőként beavatkozó egészségügyi szervezetnek.
A madridi – vonatok elleni – robbantásos terrortámadások tapasztalatainak feldolgozását
követően került elrendelésre, hogy a napi szolgálatban lévő mentőgépjárműveken (rohamko-
csi, esetkocsi, kiemelt mentőgépkocsi) kívül az OMSZ minden régióban hozzon létre egy-egy
kifejezetten a tömeges balesetek során alkalmazható úgynevezett Tömeges Baleseti Egységet
(TBE) is.
Ezek egy utánfutóval kiegészített mentőautóból vagy – az újabbak – két mentőautóból áll-
nak. Mindkét változat egyenként mintegy 100–150 sérült ellátásához szükséges egészségügyi
anyagot, továbbá áramfejlesztőt, sátrat, hordágyakat stb. képes a kárhelyre szállítani, továbbá
ellátja az egészségügyi kárhelyparancsnoki vezetési pont feladatait is.
Az OMSZ mentőhelikopterein is rendszeresítésre kerültek a Légiszállítású Tömeges Kész-
letek (KTK), amelyek 30-40 sérült ellátására alkalmasak.
Az OMSZ szükség esetén a saját veszélyhelyzeti terveinek megfelelően átcsoportosítja a
szolgálatban lévő mentőegységeit, továbbá riasztási, berendelési tervei alapján mozgósítja,
berendeli a szolgálatban nem lévő munkatársait, és szolgálatba állítja tartalék járműveit.
Az OMSZ-szel kötött külön szerződések vagy a konkrét eseményben érintett megyei
védelmi bizottságok intézkedései alapján az egyes tömegközlekedési vállalatok is rövid időn
belül – korlátozott számban – autóbuszokat tudnak a mentők rendelkezésére bocsátani az
ülve szállítható könnyebb sérültek, betegek szállításához. Ilyen tehermentesítéssel a mentők a
súlyosabb sérültek ellátására koncentrálhatnak.
A hatályos jogszabály alapján egészségügyi válsághelyzetben bevonhatók a mentésbe az
OMSZ-től független egyéb kisebb kapacitású mentőszolgálatok, valamit a betegszállító szer-
vezetek, továbbá az önkéntesen mentési feladatokat is ellátó civil szervezetek mentőeszközei
és személyzete is.
Bár az általános sorkötelezettség megszűnésével a Magyar Honvédség létszáma és azzal
együtt egészségügyi szolgálatának kapacitása is lényegesen lecsökkent, a honvédegészségügy
továbbra is hatékonyan képes támogatni az egészségügyi válsághelyzetek felszámolását a katonai
egységekhez rendszeresített – többnyire terepjáró – mentőgépkocsik, valamint légi kuta-
tó-mentő helikopterek kapacitásával.
Egészségügyi válsághelyzetben az OMSZ központi, illetve regionális szolgálatvezetése a
folyamatos és kölcsönös tájékoztatás és információcsere érdekében szorosan együttműködik a
katasztrófa felszámolását területi szinten irányító népegészségügyi szakigazgatási szervekkel,
valamit a sérülteket ellátó kórházakkal.
EGÉSZSÉGÜGYI VÁLSÁGHELYZETI ELLÁTÁSRA KIJELÖLT INTÉZETEK

Tekintettel arra, hogy egészségügyi válsághelyzet bárhol kialakulhat, a nagyobb szakorvosi
rendelőintézetek és a fekvőbeteg-ellátó gyógyintézetek (kórházak, klinikák, országos intézetek) a
tulajdonviszonyaiktól függetlenül gyakorlatilag egészségügyi válsághelyzeti ellátásra kijelölt intéze-
teknek tekinthetők.
Az egészségügyi intézmények katasztrófaterveinek tartalmi követelményeiről szóló
29/2000. (X. 30.) EüM rendelet előírásai alapján a kórházaknak és a szakorvosi rendelőinté-
zeteknek katasztrófatervvel kell rendelkeznie. Ezek kialakításakor kötelezően egyeztetni kellett
minden, a tervben foglaltak végrehajtásával kapcsolatosan érintett szervezettel. A részleteket
a 2. fejezetben részletesen kifejtettük.
Az egyes résztervek tartalmi követelményeit a vonatkozó jogszabály részletesen meghatá-
rozza. A kórházak katasztrófaterveik megfelelő résztervében külön tervezik a fertőző betegek,
a vegyi sérültek tömeges ellátásával kapcsolatos feladataikat.
Egy súlyosabb katasztrófa esetén elsősorban a kárhely közelében lévő kórházak kezdik
meg a sérültek felvételét, de ezek sebészeti, traumatológiai ágyai viszonylag rövid időn belül
telítődhetnek, illetve számolni kell a műtőkapacitásaik áteresztő képességével.
A kórházak – a váratlanul tömegesen jelentkező sérültek, vegyi sérültek vagy fertőző
betegek ellátása érdekében – a sürgős esetekre korlátozzák a betegfelvételt.
A következő lépésként rövid időn belül végrehajtják azon betegek soron kívüli hazabocsá-
tását, akiknek az állapota nem feltétlenül indokolja a kórházi tartózkodást.
További ágykapacitás biztosítható, ha pótágyakat állítanak be, továbbá, ha azokat az
osztályokat, amelyeken egyébként is végeznek műtéteket, így például az ortopédiát, a száj-
sebészetet, a nőgyógyászatot, az urológiát, a fül-orr-gégészetet, a szemészetet átmenetileg a
sérültek ellátásra profilírozzák át.
A belgyógyászati osztályok vegyi sérültek toxikológiai ellátására, járvány esetén pedig
fertőző osztályokká profilírozhatók át.
A sugársérültek speciális ellátása a külön jogszabály által kijelölt intézetek feladata.
Amennyiben a működő kórházak eszköz- vagy anyagellátottsága egészségügyi válsághelyzetben
nem elegendő, az Állami Egészségügyi Tartalékból kaphatnak utánpótlást, illetve amennyiben
ágykapacitásuk nem elegendő – az erre kijelölt kórházak –, a tartalékból kiadásra kerülő
felszerelésekkel szükségkórházat telepítenek az előzetesen e célra lebiztosított objektumokba.
Az ideális helyzet az lenne – és az egészségügyi válsághelyzeti ellátásra való felkészülés
ma még egyik hiányzó lépcsőfokát jelentené –, ha a kórházak rendelkeznének egy minimális
mértékű saját egészségügyi anyag tartalékkal is.
A polgári egészségügyi intézmények mellett a Magyar Honvédség Honvédelmi Katasztró-
favédelmi Rendszerének (HKR) keretében készenlétben tartott alábbi beavatkozó szervezetei
is vehetnek a katasztrófahelyzetek felszámolásában.
az MH Mobil Biológiai Laboratórium Komplexum a biológiai mintavevő, valamint
diagnosztikai képességével az adatgyűjtést, értékelést végez;
az MH Atom Biológiai Vegyi Riasztási és Értesítési Rendszer (MH ABV RIÉR),
közreműködik a veszélyeztetettek riasztásában;
az MH Közegészségügyi és Járványügyi Szolgálatának egészségügyi felderítésben
jártas szakemberei adatot szolgáltatnak, információt cserélnek a fertőző betegségek
surveillance rendszerén keresztül a polgári járványügyi hatósággal;
az MH Mobil Orvoscsoport részt vesz a sérültek ellátásában;

a HM Honvédkórház gykapacitásának biztosításával közreműködik a kórházi ellátá-
sában;
a HKR további kijelölt alegységei közreműködnek a veszélyes (szennyezett) területek
lezárásában, a fertőtlenítési feladatok végrehajtásában a műveletek logisztikai biztosí-
tásában.
EGÉSZSÉGÜGYI VÁLSÁGHELYZETEK FELSZÁMOLÁSÁNAK SZAKMAI

IRÁNYÍTÁSA
Az Országos Tisztifőorvosi Hivatalhoz (OTH) több kulcsfontosságú országos intézet tartozik,

amelyek közvetlen betegellátó kapacitással nem rendelkeznek, elsősorban szakmai információk
gyűjtésével, feldolgozásával, értékelésével és a szakmai kompetenciájuknak megfelelő irányítással
foglalkoznak.
Az egészségügyi válsághelyzetek felszámolását az egészségügyért is felelős miniszter irányítja az
országos tisztifőorvos közreműködésével Az országos tisztifőorvos által vezetett OTH szakmai-
lag irányítja a megyei, illetve a fővárosi kormányhivatalok Népegészségügyi Szakigazgatási
Szervét (NSZSZ). Ezek vezetői a megyei tisztifőorvosok működési területükön irányítják
az egészségügyi válsághelyzetek következményeinek felszámolását, az egészségügyi ellátás
és a közegészségügyi biztonság fenntartását és egyben megyéjük védelmi bizottságainak
tagjai is. (A megyei védelmi bizottság állandó meghívottja tanácskozási joggal az Országos
Mentőszolgálat képviselője.)
A megyei védelmi bizottságok a védelmi igazgatás területi szervezetei a Kormány irányítása
alatt működő közigazgatási szervek, amelyeknek vezetői a kormánymegbízottak, elnökhe-
lyettesei honvédelmi feladatok tekintetében a HM VH vezetője vagy általa kijelölt tényleges
állományú főtisztek, a katasztrófák elleni védekezés tekintetében pedig a hivatásos katasztró-
favédelmi szerv területi szervének vezetői.
A helyi védelmi bizottság a megyei védelmi bizottság irányítása alatt működik. A bizott-
ság tagja az egészségügy képviselőjeként az NSZSZ helyi intézetét vezető tisztifőorvos.
A honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezet-
hető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról
szóló 290/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet meghatározása szerint a védelmi igazgatás: a
közigazgatás részét képező feladat- és szervezeti rendszer, amely az állam védelmi felada-
tainak megvalósítására létrehozott, valamint e feladatra kijelölt közigazgatási szervek által
végzett végrehajtó, rendelkező tevékenység; magában foglalja a különleges jogrendre történő
felkészülést, továbbá az említett időszakok és helyzetek honvédelmi, polgári védelmi, ka-
tasztrófavédelmi, védelemgazdasági, lakosságellátási feladatainak tervezésére, szervezésére, a
feladatok végrehajtására irányuló állami tevékenységek összességét.
A védelmi igazgatás rendszerét honvédelmi feladatok tekintetében a honvédelmi minisz-
ter, katasztrófavédelmi feladatok tekintetében a belügyminiszter irányítja.
A védelmi igazgatás központi szerve a Honvédelmi Minisztérium Védelmi Hivatala,
valamint a központi államigazgatási szervek védelmi feladatokat ellátó szervezeti egységei
vagy munkatársai.
Az OTH háttérintézeteként az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) a járványügy orszá-

gos szakmai irányítója.
Járványveszély vagy ismeretlen eredetű fertőző megbetegedés jelentkezése esetén az OTH,
illetve az OEK szakmai irányításával az NSZSZ járványügyi munkatársai gondoskodnak a
helyszíni környezeti mikrobiológiai vizsgálatok végzéséről, a vízből, levegőből, talajból, felü-
letekről vett mintáknak a megyei vagy az OEK központi laboratóriumába való szállításáról.
Az OEK Járványügyi Vészhelyzet Elemző Csoportja a kapott információk feldolgozását,
értékelését végzi, valamint intézkedési javaslatokat tesz az illetékes szervek felé.
Egy kezdődő járvány vagy egy biológiai támadás gyanújának felderítéséhez nyújt segítsé-
get a fertőző betegségek surveillance rendszere, amely a Magyarországon 1931-ben beveze-
tett a fertőző betegségek bejelentési rendszerében gyökerezik. A surveillance rendszer további
fejlesztéssel, az egyik hatékony eszköze a váratlan vagy rejtett biológiai csapás felismerésének.
Az Országos Kémiai Biztonsági Intézet (OKBI) a kémiai biztonságért felelős, és működteti

az Országos Toxikológiai Információs Szolgálatot. Az intézet szakmai támogatást tud nyújtani
a vegyi események egészségügyi felszámolásához.
Az Országos „Frederic Joliot Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet

(OSSKI) a sugáregészségügy központi szerve, amely többek között kidolgozza, aktualizálja a
sugársérült ellátás, illetve a dekontaminálás szakmai szabályait. Talált vagy lefoglalt sugárzó
anyagok helyszíni vizsgálatához, továbbá a sugárszennyezettség felderítéséhez működteti az
e célra felszerelt gépkocsival rendelkező, a nap bármely időpontjában riasztható Sugáregész-
ségügyi Készenléti Szolgálatot.
Az NSZSZ-ek nukleáris baleset során folyamatosan működtetik az Egészségügyi Radiológiai

Mérő- és Adatszolgáltató Hálózat (ERMAH) sugáregészségügyi laboratóriumait, amelyek
– a lakosságvédelmi intézkedések megalapozásához – más ágazatok laboratóriumaival együtt
sugárzási adatokat szolgáltatnak az OSSKI-ban lévő Ágazati Információs Központ és azon
keresztül a Baleseti Információs Központ részére. Szintén az OSSKI működteti az Országos
Környezeti Sugárfigyelő és Ellenőrző Rendszer Információs Központját is, amely mérési
adatokat szolgáltat a nukleáris balesettel kapcsolatos szakmai döntések megalapozásához.
Nukleáris veszélyhelyzetben az aktuális sugárzási szinteknek megfelelően sor kerülhet az
ivóvíz, tejtermékek, zöldségfélék vagy más élelmiszerek fogyasztása tilalmának bevezetésére.
Árvíz során az NSZSZ államigazgatási határozatban hozza meg a szükséges közegész-

ségügyi intézkedéséket (ivóvíz-vételezési helyek átmeneti zárolása, a kitelepítendő lakosság
befogadására kijelölt átmeneti szálláshelyek előzetes, majd folyamatos közegészségügyi,
járványügyi ellenőrzése, a kitelepített lakosság egészségügyi ellátásának megszervezése, a
veszélyeztetett személyek védőoltásban részesítése, a temetők használatának felfüggesztése, a
szennyezett területek fertőtlenítése stb.) és elrendeli végrehajtásukat.
Az NSZSZ a lakosság bármely okból szükségessé váló kitelepítése előtt közegészségügyi
járványügyi szempontból előzetesen ellenőrzi a befogadó helyeket, intézkedik a kitelepített
lakosság egészségügyi ellátásáról, a szükséges védőoltásokról, valamint a fertőtlenítések el-
rendeléséről.
Hasonló feladatokat lát el, ha menekültek tömeges elhelyezése válik szükségessé.
9.2. Egészségügyi válsághelyzet második pillére –

a tartalékok
EGÉSZSÉGÜGYI TARTALÉKOK MOZGÓSÍTÁSA,

SZÜKSÉGGYÓGYINTÉZET
Magyarország az egyéb állami tartalékok (gazdaságbiztonsági és kisebb ágazati céltartalé-

kok) mellett az e célból működő Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) kezelésében
jelentős mennyiségű egészségügyi tartalékokkal is rendelkezik, amelynek kapacitáskövetelményeit
(a szükséggyógyintézetek típusonkénti számát és a tartalékból telepíthető kórházi ágyak
számát) a Kormány határozza meg.
A szükséggyógyintézet megnevezés gyűjtőfogalom, amelybe a lentebb ismertetésre kerülő
elemek tartoznak.
Az Állami Egészségügyi Tartalék (ÁEüT) az ország különböző pontjain lévő raktárakban

elhelyezett orvosi műszereket, orvostechnikai eszközöket, a szükséggyógyintézetek működéséhez
szükséges egyéb felszereléseket, gyógyszereket, kötszereket és más fogyóanyagokat tartalmaz.
A tartalékban lévő egyes szükséggyógyintézet típusokhoz tartozó egészségügyi eszközök
és anyagok típusának és mennyiségének összessége képezi a készletnormákat.
A szükséggyógyintézetek eszköz- és gyógyszernormáit rendszeresen felül kell vizsgálni. A ki-
jelölt kórházak által szolgáltatott fogyásadatok, valamint a katasztrófa-egészségügyi ellátás
szempontjainak és sajátos igényeinek figyelembevételével a minisztérium készíti el a szükséges
módosítások tervezetét, amelyet a Szakmai Kollégium Oxyológia- sürgősségi orvostan, toxikológia,
honvéd és katasztrófa orvostan tagozata szakmailag véleményezi, és a végleges normát a miniszter
hagyja jóvá.
Az ÁEüT-tel kapcsolatosan az alábbi alapelvek kerülnek érvényesítésre:
Képesség alapú, feladatorientált tervezés.
Csak azok az eszközök és anyagok kerülnek tartalékolásra, amelyek katasztrófa esetén
a piaci szférából azonnal vagy a szükséges mennyiségben késedelem nélkül nem sze-
rezhetők be.
A beszerzett készletek minőségmegóvó cseréje a szerződések által folyamatosan bizto-
sított legyen, ezáltal a selejtezési veszteség a minimálisra csökkenjen.
Érvényesüljenek a költséghatékonyság követelményei.
Egészségügyi válsághelyzetben nem a szükséggyógyintézet telepítése a legelső lépés.

Amennyiben a tömeges ellátást végző egészségügyi intézmény meglévő anyagi technikai
kapacitásai kimerültek vagy nem elégségesek a megnövekedett feladat ellátásához, első lép-
csőben az intézmény részére történő anyag- és eszközátadás jön szóba, ha ez nem elégséges,
akkor kerülhet sor a szükséggyógyintézetek telepítésére.
Az ÁEüT-ben a felszereltség és a mobilitás tekintetében kiemelkedő fontosságú elemek a
Gyorsreagálású Segélycsapat Felszerelés (GYSF), a Mobil Orvosi Segélyhely (MOSH), valamint a
Mobil Katasztrófa Kórház (MKK).
Az azonnal útba indítható GYSF elsősorban a más országok katasztrófasújtott területeire
küldendő magyar segélycsapat részére lett kifejlesztve, és már több küldetésben alkalmazásra
került, de természetesen hazai eseménynél is jól használható. Felszerelése egy 10 fős egész-
ségügyi személyzet mintegy egyhetes tevékenységéhez elegendő.
A sátrakban telepíthető (MOSH) rendeltetése mintegy 1000–1200 sérült osztályozása, első or-
vosi elsősegélyben részesítése és a továbbszállításra való felkészítése. Az alkalmazásának megkezdése
a felmálházás idejének, a helyszínre szállítás távolságának és a telepítés ütemének függvénye.
Természetesen az adott helyzetnek megfelelően az egyes elemei külön is, az aktuális igénynek
megfelelően célirányosan modul rendszerben is telepíthetők, így rövidebb idő is elegendő
lehet a működés megkezdéséhez.
Az orvosi segélyhelyek (OSH-k) a MOSH-hoz hasonló feladatot látnak el, de csak épületbe
telepíthetők. Telepítésük a MOSH-nál hosszabb időt vesz igénybe, de azokban az esetekben,
amikor erre a sérültek magas száma miatt sor kerülhet, a sérültek áramlása is elhúzódó,
a műszaki mentés vagy a fegyveres események függvényében. Nagyobb katasztrófánál, pl.
földrengésnél a műszaki mentés több napot is igénybe vehet, így a sérültek folyamatosan
kerülhetnek ellátásra.
Általános követelmény, hogy a segélyhelyek lehetőleg a kárhely közelébe, de a veszély-
zónán kívül települjenek, sérültszállító járművel jól megközelíthetőek legyenek, megfelelő
legyen az alapterületük és rendelkezzenek víz- és áramellátással.
A vegyes elhelyezésben (sátor, épület, konténer) telepíthető Mobil Katasztrófa Kórház
(MKK) egy jól felszerelt önálló működtetésre alkalmas kórházi egység. Alkalmazására sú-
lyosabb katasztrófahelyzet esetén kerülhet sor az ellátásból kiesett kórház pótlására vagy a
működő kapacitások kiegészítésére.
A regionális szükségkórházak (RSZK-k) szintén önálló intézményként működhetnek. A re-
gionális megnevezés nem a területi elhelyezkedésükre, hanem ellátóképességük jelölésére
vonatkozik.
A többi szükségkórház (SZK) elsősorban a működő kórházak ágyszám-bővítéseként kiegé-
szítő szükségkórházként telepíthető a kijelölt báziskórházak közelébe.
Általános érvényű követelmény, hogy a szükségkórházak telepítésre már a felkészülés idősza-
kában előre ki kell jelölni és le kell biztosítani a megfelelő befogadó objektumokat.
A kijelöléseknél érvényesítendő szempontok a következők:
A kijelölendő objektum legyen megfelelő méretű a kórházi egység befogadásához.
Lehetőleg a telepítésére kijelölt kórház közelében legyen
zz figyelemmel kell lenni a jó megközelíthetőségre, a megfelelő kapacitású víz- és
áramellátásra, téli alkalmazásnál a fűthetőségre,
zz az objektum belső kiképzése tegye lehetővé a könnyű tisztíthatóságot, fertőtlení-
tést,
zz tekintettel arra, hogy az objektum igénybevételének befejezést követően az igény-
bevevő a polgári jog szerint köteles megtéríteni a használat által okozott károkat és
az objektum rendeltetésszerű használatból való kivonása miatt keletkezett bevétel
kimaradást is, ezért ezekre is figyelemmel kell lenni.
A fentiekre tekintettel szükségkórház céljára változatlanul a nagyobb iskolaépületek a leg-

alkalmasabbak.
Az ÁEüT-ben olyan egyéb anyagokat és eszközöket is tárolnak, melyek nélkülözhetetlenek
lehetnek az egészségügyi válsághelyzetek felszámolásánál.
A Kormány által meghatározott számú szükséggyógyintézetből az egészségügyi válsághelyzet

felszámolásához szükségesek telepítését a megyei tisztifőorvosnak kell kezdeményeznie az országos
tisztifőorvos felé és annak egyetértésével a minisztérium egészségügyért felelős állami
vezetője ad engedélyt a telepítésre megyei védelmi bizottság részére. Az engedélyező erről
tájékoztatja a Kormányt, továbbá az Állami Egészségügyi Tartalék kezelője részére elrendeli
a készletek kiadásának haladéktalan megkezdését.
A megyei védelmi bizottság a megyei tisztifőorvos által előzetesen kijelölt kórház részére
határozatban – sürgős esetben szóban – elrendeli a szükséggyógyintézetnek a kórház ka-
tasztrófatervében foglaltak szerinti telepítését, továbbá intézkedik az erre a célra előzetesen
biztosított ingatlan, valamint a szükséges szállító kapacitás és a működtetéshez szükséges
logisztikai támogatás rendelkezésre bocsátásáról.
A szükséggyógyintézetek személyi állományát elsősorban a kórházakból, szakorvosi
rendelőkből az ellátáshoz szükséges szakképzettséggel rendelkező orvosok bevonásával lehet
biztosítani.
Az ÁEüT nemcsak egészségügyi válsághelyzetben vehető igénybe. A sürgősségi beteg-
ellátáshoz – konkrét feladat ellátásához – váratlanul bekövetkező hiány esetén, ideiglenes
használatra kiadhatók egyes eszközelemek.
Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az egyes egészségügyi ellátók számára
kihívásokat jelentő események még az egészségügyi veszélyhelyzet szintjét sem érték el,
viszont indokolttá tették az ÁEüT egyes eleminek átmeneti alkalmazását, illetve az egyes
egészségügyi szolgáltatók – gyakorlatban a kórházak, illetve az OMSZ – átmeneti támogatá-
sát egészségügyi anyagok, illetve eszközök átadásával.
Erre az Állami Egészségügyi Tartalékkal való gazdálkodás szabályairól szóló 17/2001.
(IV. 28.) EüM rendelet ad lehetőséget. Egészségügyi válsághelyzetnek nem minősülő esetben
eszköz vagy anyag ideiglenes átadását a minisztérium felé az Országos Mentőszolgálat vagy
kórház kezdeményezheti, utóbbi a megyei/fővárosi tisztifőorvos útján.
Fertőtlenítőszer és oltóanyag kiadását az országos tiszti főorvos vagy a megyei tiszti főor-
vos kezdeményezheti.
Ilyen esetekben a készletkiadást az egészségügyért felelős miniszter vagy az általa megbí-
zott állami vezető is engedélyezheti.
TOVÁBBI TARTALÉKOK
Az egészségügy számára tartalékként fogható fel a polgári védelem elsősegélynyújtó, sérült

szállító, valamint a szükséggyógyintézetek logisztikai támogatására létrehozott szakalegységeinek
aktivizálása és alkalmazása.
Tartaléknak tekinthető a civil szervezetek önkéntes segítsége, továbbá a nemzetközi egyezmé-
nyek alapján beérkező segítségnyújtás is.
9.3. Az egészségügyi válsághelyzet harmadik pillére –

a felkészülés rendszere
ÁGAZATI TERVEZÉS ÉS INTÉZMÉNYEI
Az egészségügyi válsághelyzeti ellátás harmadik pillérét képezi az ágazati tervezés, az NSZSZ

által végzett területi szintű tervezés, a katasztrófatervek elkészítésében megvalósuló intézményi
szintű tervezés, továbbá az egészségügyi válsághelyzeti gyakorlatok végrehajtása és nem utolsó
sorban az egészségügyi válsághelyzeti ellátás jogi hátterének kialakítása és fejlesztése képezik.
ÜGYELETI HÁLÓZATOK
Az egészségügyi ágazatban az egyes intézmények alaprendeltetéséből következően ügyeleti

hálózatok rendszere működik.
Az OMSZ alaprendeltetésénél fogva napi 24 órában folyamatosan működik. Az OTH,
az Országos Kémiai Biztonsági Intézet, az NSZSZ-ek, az Országos Vérellátó Szolgálat,
valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma is 24 órás ügyeletet tart fenn, továbbá az
Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet is folyamatosan elérhető.
RENDKÍVÜLI HELYZETEK BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉGE
Az egészségügyi szolgáltatók tekintetében a rendkívüli eseményekkel, katasztrófákkal

kapcsolatos bejelentés és adatközlés rendjéről szóló 10/2005. (IV. 12.) EüM rendelet hatá-
rozza meg a rendkívülinek minősülő eseményeket és bejelentésük rendjét.
Az egészségügyi ágazatban működő ügyeleti, értesítési, riasztási rendszer gyakorlatilag
alkalmas arra, hogy a vonatkozó jogszabályban meghatározott rendkívüli eseményről a tá-
jékoztató információt vagy a felszámolásukhoz szükséges segítség kérését, illetve a felsőbb
szintű döntés kezdeményezését, a helyi jelentést az egészségügyi szolgáltatóktól haladéktala-
nul megkapja az megyei/fővárosi NSZSZ, onnan az információ az OTH ügyeletén át eljusson
a minisztérium ügyeleteséhez. Amennyiben az esemény súlyossága indokolja, a minisztérium
– tájékoztatás vagy azonnali kormányzati intézkedés céljából – haladéktalanul jelenti az ese-
ményt a Kormányügyelet részére.
Be-, illetve továbbjelentési kötelezettségétől függetlenül minden szint megteszi a kompe-
tenciájába tartozó szükséges szakmai intézkedéseket is.
REAGÁLÁSI ÉS VÁLASZADÁSI RENDSZER
A járványügy és a kémiai biztonság területén az egészségügyi tárca kapcsolatban áll az EU

Bizottság által létrehozott és az Egészségügyi Főigazgatóság (DG SANCO) által felügyelt gyors-
jelentési rendszerekkel.
A Bizottság alá tartozó Egészségügyi Biztonsági Bizottság (Health Security Committee

HSC) feladata a folyamatos tájékozódás a tagállamok és környezetük járványügyi, kémiai és
nukleáris biztonságát fenyegető – elsősorban terrorcselekményekkel kapcsolatos – események-
ről és a tagállamok azonnali tájékoztatása, információk cseréje és tanácsadás. A szervezetbe a
tagállamok képviselőt delegálnak.
A HSC koordinálásában működik R AS-BICHAT (Rapid Alert System – Biological
Chemcial Agent Attacks) a gyorsreagálási rendszer, melyen át a tagországok – minősített
adatok átvételére kijelölt – képviselői és egészségügyi kontaktpontjai időben megkapják a
szükséges információkat.
Szintén az EU hozta létre a gyors reagálási és válaszadási rendszert (EWRS), védett in-
formációs rendszert, amely a közegészségügyi eseményekkel kapcsolatos védett tagállamközi
kommunikációt biztosítja.
A fenti EU-s hálózatokkal való kapcsolattartást a minisztérium, illetve az OTH látja el.
OPERATÍV IRÁNYÍTÁS ÉS A KOORDINÁCIÓ VERTIKÁLIS ÉS

HORIZONTÁLIS HÁLÓZATA
Az operatív irányítás és a koordináció vertikális és horizontális hálózatot képez, amely minden

szinten lehetőséget biztosít az interszektoriális együttműködésre is.
Az egészségügyi válsághelyzeti ellátást országos szinten az országos tisztifőorvos bevonásával az
egészségügyért felelős miniszter, kihirdetett veszélyhelyzetben pedig a Kormány irányítja a miniszter
útján az országos tisztifőorvos közreműködésével. Megyei (fővárosi) szinten a megyei tisztifőor-
vosok szervezik és irányítják. Ők egyben a megyék honvédelmi, illetve katasztrófa védelmi
feladatait irányító védelmi bizottságok tagjai is, és ezáltal lehetőségük van a területi egészség-
ügyi és egyéb szervek védekezési tevékenységének koordinálására.
A szélesebb értelemben vett katasztrófahelyzetek és a katasztrófák következményeinek
egészségügyi felszámolása csak az abban résztvevők szakmai kompetencia szerinti mun-
kamegosztása és az előzetesen kialakított és a gyakorlatban megvalósuló együttműködése
által oldható meg eredményesen. Az együttműködés a kárhelytől az irányítás legmagasabb
szintjéig szükséges.
A veszélyhelyzet, katasztrófa vagy annak veszélye esetén a minisztériumban – az erre kijelölt
személyekből, valamint a kulcsfontosságú országos intézmények (OMSZ, OTH, Országos
Vérellátó Szolgálat) vezetőiből, továbbá az esemény szerint illetékes vezető szakemberekből
– Operatív Munkacsoport kezd működni. Az NSZSZ-ek Operatív Vezetési Csoportot (OVCS) állí-
tanak fel, az előre kijelölt személyi állományból, illetve az adott egészségügyi válsághelyzetet
kiváltó esemény szerint releváns szakemberekből.
A katasztrófák felszámolásában kulcsfontosságú országos intézményekben (OTH, OMSZ,
OVSZ, EKI) szintén válságkezelő stábok kerülnek létrehozásra, az intézmények vezetői pedig
minisztérium Operatív Munkacsoportjának tagjaként irányítják intézményeiket, illetve
folyamatosan szervezik és koordinálják az egyes szervezetek és intézmények közötti feladat-
megosztást.
A fentiek által az irányítási rendben érvényesül az az alapvető követelmény, hogy a veszély-
helyzeti irányítás a lehető legkisebb mértékben térjen el a normál irányítási rendtől. Válság- és
katasztrófahelyzetben lényegében annyi a változás, hogy az egyes szervezeti elemek vezetői

egy felettük lévő irányító testület tagjaiként irányítják szervezeteiket.
Az egészségügyi ágazathoz tartozó szervek együttműködése jogszabályokon alapul. Ez
egyrészt vertikálisan, hierarchikusan szabályozott, másrészt horizontálisan az OTH, illetve
az általa szakmailag irányított NSZSZ-ek intézkedései által valósulhat meg. Az együttműkö-
désben is érvényesülni kell a szubszidiaritás elvének.
A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011.
évi CXXVIII. törvény alapján A katasztrófavédelem nemzeti ügy. A védekezés egységes irá-
nyítása állami feladat. A katasztrófák felszámolásáért felelős legfelsőbb szerv a Kormány.
A katasztrófavédelemmel összefüggő döntéseinek előkészítése és a védekezéssel kapcsolatos
feladatok ágazati összehangolása és irányítása kormányzati koordinációs szerv, Katasztrófavé-
delmi Koordinációs Tárcaközi Bizottság (KKB) feladata.
A KKB elnöke a belügyminiszter, tagjai a miniszterek által kijelölt állami vezetők.
A KKB tudományos és operatív munkaszervet működtet. A tudományos munkaszerve
Tudományos Tanács.
Operatív munkaszerve a Nemzeti Veszélyhelyzet-kezelési Központ (KKB NVK), amely a ka-
tasztrófák elleni védekezésben részt vevő központi államigazgatási szervek állományából kijelölt
szakemberekkel, valamint meghívott szakértőkkel látja el értékelő, elemző, szakmai javaslattevő,
a védekezési tevékenységek végrehajtását összehangoló és a tájékoztatási, jelentési feladatait.
A KKB NVK szervezete annak vezetőjéből, az általános munkacsoportból és a szakmai
feladatokat ellátó védekezési munkabizottságokból áll. Folyamatos működését a KKB elnöke
vagy a KKB NVK vezetője rendeli el.
A KKB NVK vezetőjének általános helyettese vezeti a valamennyi katasztrófatípus során
egyaránt ellátandó feladatokat ellátó általános munkacsoportot.
A KKB NVK vezetőjének szakmai helyettese mindig annak a központi államigazgatási szerv-
nek vezető (államtitkár, helyettes államtitkár) beosztású kormánytisztviselője, amelynek az adott
katasztrófatípus kezelése, elhárítása a felelősségi körét elsődlegesen érinti.
Ennek megfelelően az Emberi Erőforrások Minisztériuma két védekezési munkabizottság
működtetéséért felelős. Ezek a humán járványok megelőzésének és felszámolásának irányítását
ellátó Járványügyi Védekezési Munkabizottság (JVM), valamint a veszélyhelyzeti szintű hőhul-
lám időszakára a Hőhullám Elleni Védekezési Munkabizottság (HVM) és – amennyiben ezek és
a KKB NVK is működik – vezetőjük egyben a KKB NVK szakmai helyettese is.
Járványveszélyt vagy kialakulóban lévő járványt az OEK szolgálati úton jelzi a minisz-
térium vezetése felé, mely az ágazati intézményeket irányító JVM tagok aktivizálásával
megkezdi az Operatív Munkacsoport működtetését. A kialakult helyzetet az országos tisz-
tifőorvos minősíti járványnak
Az országos tisztifőorvos a járványveszély elhárítása és az egészségügyi ellátás biztosítása
érdekében közvetlenül intézkedik, ha azt a járványügyi helyzet szükségessé teszi. Amen�-
nyiben a járvány meghaladja azt a szintet, amikor a kezeléshez az érintetett egészségügyi
intézményrendszer önmagában már nem elegendő vagy más tárcákhoz tartozó szervezetek
közreműködése is szükséges, a JVM vezetője – az egészségügyi miniszterrel egyetértésben –
kezdeményezi a KKB vezetője felé a JVM működtetésének elrendelését.
A JVM az egészségügyi intézmények felé feladatokat és jelentési kötelezettségeket ha-
tározhat meg. A védekezés során folyamatos munkakapcsolatot tart az érintett megyék
tisztifőorvosaival és rajtuk keresztül a Védelmi Bizottságokkal és a Katasztrófavédelmi
Igazgatóságokkal. A JVM az előírt fertőző betegség bejelentési kötelezettség mellett kie-

gészítő járványügyi információs rendszer folyamatos működtetését, például a kórházi üres
ágyszám-kapacitások és a járványt okozó fertőző betegség gyógykezeléséhez szükséges egyes
orvostechnikai eszközök napi jelentését is elrendelheti.
A JVM kezdeményezheti
a járvány felszámolásához szükséges pénzügyi alap elkülönítését, és azt kezelő – szer-
vezet kijelölését, a költségelszámolás rendjének kialakítását;
az Állami Egészségügyi Tartalékban lévő készletek igénybevételét;
széles körű járványügyi korlátozó intézkedések foganatosítása érdekében a rendvédelmi
szervek, illetve a polgári védelem közreműködését;
a fertőtlenítések elvégzéséhez a katasztrófavédelem igénybevételét és a szükséges anya-
gok beszerzését;
az egészségügyi szolgáltatók és intézmények járvány okozta többlet költségeinek meg-
térítését.
Olyan katasztrófák – földrengés, tömeges migráció, súlyos ipari baleset stb. – esetén, amikor
nem az egészségügyért felelős minisztérium, hanem más tárca működteti a védekezési munkabizott-
ságát, az egészségügyi szakmai feladatok természetesen továbbra is az egészségügyi tárca hatásköré-
ben maradnak, így a katasztrófa típusától függetlenül a baleseti, toxikológiai és sugársérültek,
illetve a fertőző betegek ellátásának szervezése és irányítása változatlanul az egészségügyért
felelős miniszter felelősségi körében marad.
Vannak egyes katasztrófatípusok, amelyek az általános felkészülésen túl külön speciális terve-
zést és felkészülést igényelnek.
Az influenza pandémiára való felkészülés alapját képezi a WHO, illetve az EU ECDC
szakmai útmutatásai alapján elkészült Nemzeti Influenza Pandémiás Terv.
Nukleáris veszélyhelyzetben az Operatív Munkacsoporthoz hasonló összetételű – su-
gáregészségügyi szakértőkkel kiegészített – Ágazati Nukleárisbaleset-elhárítási Szervezet
(ÁNBSZ) látja el az ágazati irányítás és koordináció feladatait az Ágazati Nukleárisbaleset-el-
hárítási Terv alapján.
A minisztérium gondoskodik a Paksi Atomerőmű 30 km-es körzetében élő lakosság vé-
delméhez szükséges káliumjodid készletről, illetve a szavatosság lejáratakor annak cseréjéről.
A 10 napra való készletekből az első kétnapi mennyiségek – a kiosztás azonnali megkezd-
hetősége érdekében az érintett településeken kerültek elhelyezésre, a polgármesteri hivatalok-
ban vagy a gyógyszertárakban.
A települések rendszeresen aktualizált kiosztási tervekkel rendelkeznek.
A további 3–5, illetve 6–10 napi szükségletek az EKI raktáraiban vannak elhelyezve.
EGÉSZSÉGÜGYI SZEMÉLYZET ÁTCSOPORTOSÍTÁSA
Az egészségügyi válsághelyzetekben elrendelhető ellátási, szervezési intézkedések végrehajtása

csak az egészségügyi személyzet átcsoportosításával oldható meg. Az egészségügyi válsághelyzeti
ellátásról – szóló 520/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet az ilyen esetekre részletesen szabá-
lyozza az egészségügyi dolgozók átvezénylését. Az egészségügyi válsághelyzet felszámolá-
sában résztvevő kórházba vagy szükséggyógyintézetbe a megyei tisztfőorvos döntés alapján

a kijelölt egészségügyi intézmény vezetője intézkedik a kirendelésről, ha pedig a kirendelendő
egészségügyi dolgozónak nincs a kirendelést végrehajtó vezetője, a megyei tisztifőorvos adja ki a
kirendelési határozatot.
Egészségügyi válsághelyzet esetén az egészségügyi szakképzésben, főiskolai, egyetemi
szintű oktatásban, szociális alapképzésben, valamint az egészségügyi és szociális akkreditált
iskolai rendszerű szakképzésben nappali tagozaton részt vevő személyek katasztrófa-egész-
ségügyi ellátási feladatokra beleegyezésük esetén legfeljebb két hónap időtartamra vehetők
igénybe és ezen időtartam alatt az egyéb polgári védelmi kötelezettségek teljesítése alól
mentesülnek.
Az ellátandó feladatot és a feladatellátás helyét a válsághelyzet által érintett területen mű-
ködő tisztifőorvos jelöli ki.
INTÉZMÉNYEK FELADATAI
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának feladatai

A jogalkotói tevékenysége keretében kidolgozza az egészségügyi válsághelyzetek
felszámolásához szükséges jogszabályok és jogszabály módosítások tervezetét, elren-
delheti az egészségügyi intézmények felé a katasztrófa terveikben egy-egy katasztrófa
típusra vonatkozó részletesebb tervek kidolgozását.
Az országos tisztifőorvos közreműködésével irányítja az ágazati szervek felkészülését,
Részletes útmutatót ad az NSZSZ-ek részére az egységes szempontok alapján történő
megyei tervezési feladatok támogatására, kezdeményezi az NSZSZ-ek felé a felkészü-
lést támogató felméréseket, értékeli a tapasztalatokat.
Tervezi a felkészülési feladatokhoz szükséges fejlesztéseket, tartalékkészlet beszerzése-
ket és azok finanszírozási forrásának biztosítását.
Tervezi és szervezi a katasztrófa-egészségügyi gyakorlatokat és elrendeli végrehajtásu-
kat.
Szakértővel képviselteti magát a KKB NVK-ban Működteti Járványügyi Védekezési
Munkabizottságot és a Hőhullám Elleni Védekezési Munkabizottságot.
Tájékoztatja a KKB-t a katasztrófákra történő felkészülésről, a más tárcák közreműkö-
dését igénylő feladatokról, egyeztet az érintett tárcákkal és szervezetekkel.
Felügyeli az Állami Egészségügyi Tartalékot, irányítja a tartalékot kezelő intézet
tevékenységét, intézkedik, hogy a készletek összetételének változása releváns legyen
várható veszélyekkel és fenyegetettséggel.
Az egészségügyért felelős miniszter hagyja jóvá a WHO, a NAÜ, illetve az EU vonat-
kozó ajánlásainak figyelembevételével készült ágazati felkészülési terveket.
Az OTH
irányítja és koordinálja országos hatáskörű háttérintézményeinek, valamint az
NSZSZ-ek katasztrófa-egészségügyi felkészülését, továbbá
az országos tisztifőorvos, mint a JVM helyettes vezetője haladéktalanul tájékoztatja a
JVM vezetőjét a rendkívüli járványügyi esemény bekövetkezéséről.
A megyei tisztifőorvos
mint a védelmi bizottság tagja személyesen vagy kijelölt helyettesei útján részt vesz
működési területét képező megye katasztrófa-egészségügyi felkészülésének irányítá-
sában.
Az NSZSZ-ek a kistérségi intézeteik bevonásával

megyei terveket készítenek a rendkívüli intézkedések elrendelésére,
tervezik az egészségügyi személyzet szükség esetén történő átcsoportosítását,
adatokkal rendelkeznek a működési területükön lévő kórházi osztályok kapacitásáról,
átprofilírozási lehetőségeiről, a fertőző betegek elkülönítésére kijelölhető – valamint
átmenetileg fertőző osztályként működtethető – osztályokról,
a működési területükön lévő kórházak közül kijelölik az orvosi segélyhelyek és szük-
ségkórházak telepítésére kötelezett intézeteket,
a tervezett intézkedéseket, valamint a szükséggyógyintézetek működtetésével, logisz-
tikai biztosításával kapcsolatos kérdéseket egyezetik az illetékes védelmi bizottsággal.
Az egészségügyi válsághelyzet felszámolásának jogi háttere törvényi szinten három törvényben

jelenik meg.
Az egészségügyi törvény és az egészségügyi válsághelyzetről szóló kormányrendelet
egészségügyi válsághelyzetben, az egészségügyi ellátás fenntartása érdekében tág mozgáste-
ret biztosít az egészségügy számára.
A szokásos működési rendszerben már nem kezelhető ellátási többletfeladatok jelentkezé-
sekor – amennyiben a katasztrófa törvény szerinti katasztrófahelyzet nem kerül kihirdetésre
– egy megyére vonatkozóan a megyei védelmi bizottság, több megyére vagy az ország egész
területére országos tisztifőorvos javaslatára az egészségügyért felelős miniszter minősíti a
kialakult helyzetet egészségügyi válsághelyzetté.
A válsághelyzet által érintett terület kiterjedésének megítélésénél a válsághelyzetet előidéző
esemény területi kiterjedésén túl a következmények felszámolásába bevont vagy előrelátha-
tóan bevonandó egészségügyi szolgáltatók földrajzi elhelyezkedését is figyelembe kell venni.
Az egészségügyi válsághelyzet kihirdetése a törvény erejénél fogva lehetővé teszi egy sor
olyan ágazati intézkedés meghozatalát, melyek az egészségügyi ellátórendszer erőforrásai-
nak optimális igénybevételét biztosítják. Lehetőség van az egészségügyi dolgozók szükség
szerinti átcsoportosítására, a tartalékkészletek igénybevételére és a többletkiadások állami
finanszírozására.
A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011.
évi CXXVIII. törvény rendelkezik a kormányzati döntés előkészítés és a katasztrófák felszá-
molásához szükséges tárcaközi koordináció szabályairól és szervezeti felépítéséről.
Tekintettel arra, hogy az egészségügyi válsághelyzeti ellátás kiterjed s fegyveres konflik-
tusokra is, az ellátás honvédelmi vonatkozásait a honvédelemről és a Magyar Honvédségről,
valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. tör-
vényszabályozza, amely a honvédelemben közreműködő szervként kijelöli az egészségügyi
szolgáltatókat és a gyógyszer ellátást végző szervezeteket.
A törvény végrehajtására kiadott kormányrendelet alapján az egészségügyi miniszter

gondoskodik a védelmi célú tartalékolásról, a tárcaszintű felkészülésről, a honvédelmi célú
irányítási szervezeti működési rend kialakításáról.
A felkészülés szempontjából elengedhetetlenek a gyakorlatok. Ezek egyrészt nemzetköziek
(EU, NATO, NAÜ), melyekhez Magyarország is csatlakozik, vagy az Emberi Erőforrások
Minisztériuma, a megyei védelmi bizottságok, illetve az egészségügyi intézmények által szer-
vezett gyakorlatok. A gyakorlatokkal azonos megítélés alá esnek katasztrófa-egészségügyi
felkészítések, képzések is.
A lakosság tájékoztatására az írott és elektronikus médián keresztül, közlemények, tájékoz-

tatók kiadásával, szóróanyagokkal, a Minisztérium, az OTH, az OEK honlapjain közzétett
információkkal, továbbá az OTH által szükség esetén működtetett zöld számon valamint a
dr. INFO telefonvonal felhasználásával kerül sor.
IRODALOM:
1. az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény

2. az egészségügyi válsághelyzeti ellátásról szóló 520/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet,
3. az egészségügyi intézmények katasztrófa terveinek tartalmi követelményeiről szóló 29/2000. (X.
30.) EüM rendelet
4. az Állami Egészségügyi Tartalékkal való gazdálkodás szabályairól szóló 17/2001. (IV. 28.) EüM ren-
delet
5. a rendkívüli eseményekkel, katasztrófákkal kapcsolatos bejelentés és adatközlés rendjéről szóló
10/2005. (IV. 12.) EüM rendelet
6. a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXX-
VIII. törvény
7. a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos
súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 179/1999.
(XII. 10.) Korm. rendelet
8. a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intéz-
kedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény
9. a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intéz-
kedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 290/2011. (XII.
22.) Korm. rendelet
10. a 66/2013. (IX. 23.) EMMI rendelet az emberi erőforrások miniszterének feladatkörét érintő ágazati
honvédelmi feladatokról
11. az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról, a népegészségügyi szakigazgatási feladatok
ellátásáról, valamint a gyógyszerészeti államigazgatási szerv kijelöléséről szóló 323/2010. (XII. 27.)
Korm. rendelet
A kilencedik fejezetben megismerhettük a katasztrófa-egészségügyi ellátás
alappilléreit. A most következő oldalakon mélyebben bepillanthatunk
az egészségügy működő intézményrendszerének, mint a katasztrófa-
egészségügyi ellátás első fontos szegmensének egy kiemelt területébe, a
mentési lánc elemeibe, a sürgősségi ellátórendszerbe. Ezen felül megjelenik
egy igen fontos új elem az osztályozás, más néven a triázs. A most következő
rövid, de igen tartalmas fejezet azért is érdekes, mert fontos határterületeket
fog át, a tömeges balesetek kezelésétől a katasztrófaellátásig.
A szerkesztők
204 G őbl G ábor
10. fejezet
Sürgősségi ellátás katasztrófahelyzetben

Gőbl Gábor
10.1. A sürgősségi ellátórendszer rövid áttekintése

A sürgősségi betegellátó rendszer alapvetően kórházon kívüli és kórházi ellátó részre osztható.
A KÓRHÁZON KÍVÜLI ÖSSZETEVŐK (A MENTÉSI LÁNC SORRENDJÉT

KÖVETVE)
A kórházon kívüli összetevők (a mentési lánc sorrendjét követve)

Alkalmi segélynyújtók
„First responder”
Orvosi ügyeleti szolgálat
Mentésirányítás
Mentőszolgálat
Az alkalmi segélynyújtók aktuális igénybevehetősége függ

a kiképzettek számától és gyakorlottságától,
rendkívüli helyzetben: igénybevehetőségük szervezettségétől.
Az elsősegélynyújtók képzéséhez kapcsolódó fontos feladatok: a kiképzettek regisztrálása,

ennek alapján felfrissítő képzésre behívásuk.
A „first responder” Magyarországon kevéssé elterjedt kategória, a jól kiképzett segély-

nyújtó szervezetten igénybevehető formájának tekinthető; csak helyszíni ellátást végez (legfeljebb
paramedikális szinten), a beteget nem szállítja.
Az orvosi ügyeleti szolgálat Magyarországon városokban hagyományos, és Európában

is jellegzetes szervezési forma, azonban változatos megoldásokat láthatunk, nem is minden
országban működik. Rendkívüli helyzetben csekély kapacitást képvisel.
Mentésirányítás. Hazai (a húszas évektől a fővárosban már egyetlen sürgősségi hívószám-

hoz és egységesen szervezett irányításhoz kapcsolt) formája néhány évtizede még ritkaságnak
számított. Fontos tényező a hívást fogadó személy szakképzettsége, valamint a döntéshozatalt támo-
gató (akár papíralapú, akár informatikai) logisztikai háttér. Utóbbiak jelentősen lerövidíthetik
a megfelelő mentőegység kiválasztásához vezető döntéshozatalt.
10. fejezet S ü r g ő s s é g i e l l á t á s k a t a s z t r ó f a h e l y z e t b e n 205
A kilencvenes évektől Európában egységes sürgősségi hívószám jelent meg, a 112-es. Ehhez
Magyarország is csatlakozott; sajnos az informatikai háttér (hardver és szoftver) mindmáig
hiányos, így a más szolgálathoz átkapcsolt hívásoknál a kikérdezés részben megismétlődik.
Mentőszolgálat. A mentőszolgálat szervezési formája országonként igen különböző

lehet. Két alaptípusaként jellemezték az ún. franko-germán, illetve az anglo-amerikai rendszert,
azonban a különbségek csökkennek, a rendszerek közelednek egymáshoz. Az egységesen
szervezett állami szolgálatok minden előnye ellenére számos példa jelenik meg segélyszer-
vezetek és magánvállakozások részvételére, miközben a korábban ritkaságszámba menő
egységes mentésirányítás egyre inkább tért hódít, végképpen a 112-es egységes európai segélyhívószám
bevezetésével.
Ugyancsak változatos a mentőszemélyzet alkalmaztatási formája és megkívánt képzettsége. Szá-
mos fejlett országban a személyzet jelentős része önkéntesekből áll (Ausztria, Németország),
ahol a megfelelő, egységes képzettség és a gyakorlati készségek kívánt szinten tartása csak
az utóbbi évek jogi szabályozásával vált elérhetővé. Külön feladat a heterogén rendszer gyors
megmozdíthatóságának fenntartása tömeges baleseti, illetve katasztrófahelyzetben.
Fontos rendszerjellemző a mentőegység-szintek rendszere. Bár ma hazánkban számos
mentőegység-típus (mentőgépkocsi, kiemelt mentőgépkocsi, esetkocsi, rohamkocsi, speci-
ális rohamkocsi, neonatológiai mentőgépkocsi és rohamkocsi, gyermekmentő-rohamkocsi,
mentőorvosi gépkocsi, mentő-motorkerékpár, mentőhelikopter) működik, alapvetően három
ellátói szint különíthető el: mentőápolói, mentőtiszti (paramedikusi) és mentőorvosi. A külföldi pél-
dák ismét változatosak: látunk egy-, illetve kétszintű rendszereket is. A többszintű rendszer
megteremti az ún. többfokozatú mentésszervezés lehetőségét: alacsonyabb szintű egység kiegé-
szítése magasabb szintűvel alkalmilag (segélykocsi), illetve általános szervezési formaként
(randevú-rendszer).
A mentőellátás filozófiája az előbbiekkel szorosan összefügg. A franko-germán rendszer
(részben) orvost visz a helyszínre, ami az esetek egy részében a helyszínen töltött idő meg-
hosszabbodását eredményezi („stay and play”), olykor a beteg kárára. A paramedikusi rendszer
protokollok alkalmazásával igyekszik a helyszíni beavatkozások körét, és ezzel a helyszínen
töltött időt szűkíteni („scoop and run”), ennek előnyei azonban elsősorban egy jól fejlett
sürgősségiosztály-hálózat esetében érvényesülnek. A súlyos beteg/sérült nyilván az adott esetre
szabott ellátással jár jól, ami gyakran az első, olykor a második filozófia követését jelenti
(„play and run”).
10.2. A kórházi sürgősségi rendszer alappillére

Sürgősségi betegellátó osztály
(= SBO1; a kórházon belüli mobil sürgősségi szolgálatokkal itt nem foglalkozunk).
Az SBO „a kórház kapujaként” késedelem nélkül átveszi a beszállított betegeket, illetve osztá-
lyozza az egyéb módon beérkezetteket is, értékeli állapotukat (triázs), és ennek megfelelő sürgősséggel
látja el őket. Az SBO tevékenységét egyebek mellett meghatározza a kapacitás (áteresztőképesség),
1
A hazai lakosság körében elterjedt tévhit, hogy az SBO-n azonnal ellátnak – „el kell, hogy lássanak” –
mindenkit; valójában a triázs-kategória szerint kell eljárni.
206 G őbl G ábor
a háttérosztályok választéka és kapacitása. Igen lényeges funkciója a sürgősségi osztálynak, hogy

tömeges beteg-, illetve sérültáramlás esetén ellátási tartalékként szolgál.
A TRIÁZS-SZEMÉLET
A tömeges baleseti és katasztrófaellátásban az osztályozás (triázs) szerepe és jelentősége

közismert. Az SBO-n ugyancsak alapvető a triázs, a kórfolyamatok súlyossága diktálta ellátási
sorrend meghatározására. A helyszíni ellátásban valójában egyetlen beteg (célszerű) állapotfelmé-
résében is triázs történik, a lehetséges beavatkozások közül a szükségesek kiválasztása és ezek
sorrendjének meghatározása érdekében. Végül, de nem utolsósorban, a mentésirányítás is
triázst végez a bejelentések értékelésekor.
A felsoroltak támogatására triázs-sémák, ill triázs-rendszerek szolgálnak. Az SBO-n az
egyik legelterjedtebb az ún. kanadai triázs rendszer (CTAS). A helyszíni triázs eszköze tö-
meges baleset esetén vagy akár katasztrófaszituációban lehet pl. a START-séma (10.1. ábra),
míg egyetlen beteg vizsgálatakor az első lépés a közismert ABCDE-séma követése, majd a
gyanított vagy azonosított kórfolyamatnak megfelelően specifikus sémák (pl. GCS) mentén
haladunk tovább. A mentésirányításban is használatos triázs-rendszer (pl. ProQua).
A triázs-szemlélet igen fontos eleme az értékelés megismétlése, ez egyetlen beteg ellátá-
sa-szállítása során is érvényesítendő.
START
igen
járóképes? később
nem
nem
lélegzik? légútbiztosítás várakozó
igen nem
> 30
légzésszám? lélegzik?
< 30 igen
>2s
kapilláristelődés?
AZONNAL
<2s
vérzés?
nem
utasításokat végrehajt?
igen
később
10.1. ábra  A START (Short Triage And Rapid Treatment) séma

10.3. Együttműködési feladatok

Egészségügyön belül
különböző egészségügyi ellátó szervezetek között:
karitatív, illetve segélyszervezetek (Vöröskereszt, Máltai Szeretetszolgálat stb.),
betegszállító vállalkozások,
alkalmi segélynyújtókkal és first responderekkel.
Különböző ellátók között

karhatalom,
tűzoltóság,
honvédség,
polgári védelem,
egyéb műszaki mentő alakulatok.
Az együttműködés a napi rutintevékenységben is nélkülözhetetlen, különös jelentőséget nyer

azonban rendkívüli helyzetekben, így tömeges balesetekben és katasztrófákban, ahol mennyisé-
gileg és minőségileg is különböző az igény.
A legfontosabb partnerekkel való együttműködést meg kell tervezni és rendszeresen gyakorolni

kell.
A kommunikáció technikai lehetőségei napról napra fejlődnek, célszerű használatukat
azonban meg kell tanulni. Az együttműködés gyakorlása szimulált helyzetben meglehetősen
drága; a tanteremben is végrehajtható, ún. törzsvezetési gyakorlatok költségigénye lényegesen
kisebb. Mindkét típus akkor lehet csak hasznos, ha kritikus elemzés követi, és udvarias dícsé-
retek helyett érdemi korrekciós javaslatok születnek.
10.4. A sürgősségi rendszer szerepe a katasztrófaellátásra

való felkészülésben
Túl a vonatkozó tankönyvek és ajánlások ismeretén és betartásán a sürgősségi ellátó rend-
szernek két kiemelt gyakorlási lehetősége van:
Tömegrendezvényeken sürgősségi készenlét biztosítása („mass gathering medicine”)

Az elmúlt évtizedek tömegrendezvényei világszerte rengeteg tapasztalattal szolgáltak.
Ezek szerint 1000 résztvevőre 0,3–24 orvosi ellátást igénylő incidens várható. A nagy szórás ma-
gyarázata, hogy számos befolyásoló tényező érvényesül:
az esemény jellege,
az időjárás és hőmérséklet,
a résztvevők folyadékfogyasztása,
az alig elkerülhető alkohol/drog fogyasztás stb.
208 G őbl G ábor
Tömeges balesetek ellátása

A tömeges baleset definíciója rendszerenként/országonként változó, hazánkban az OMSZ
5 áldozattól kezdve minősíti tömegesnek (= Mass casualty incident, Massenunfall) az eseményt,
jóllehet e definíció nélkülözi a súlyossági besorolást, így alul-, illetve túlminősítést is jelent-
het. Találóbb néhány külföldi elnevezés (Grossunfall, major accident); ezek definiálása sem
egységes.
A tömeges baleseti ellátás szervezés elvei sok hasonlóságot mutatnak a katasztrófaellátással, jólle-
het a dimenzó nem mérhető össze.
A tömeges baleset ellátásában elterjedt a triázs-lap használata, amelynek funkciója a katasztrófa
ellátásban használatos triázs-lapével azonos, jellege is hasonló.
Rendszerint tömeges baleset kapcsán fordul elő veszélyes anyaggal szennyezett kárhely;
esetleg az egészségkárosodás oka is veszélyes anyag. Akár emiatt, akár a helyszín egyéb okú
veszélyessége miatt, a helyszíni ellátásban három zóna különíthető el:
forró (speciálisan képzett személyzet, speciális védőöltözet szükséges),
meleg (ez az ún. dekontaminációs folyosó),
hideg (már veszélytelen zóna, itt történik az irányítás, a triázs, a kezelés).
A sürgősségi rendszerben keletkező adatok előrejelzési hasznosíthatósága

Eleinte a tengerentúlon, utóbb Európában is törekvés körvonalazódott a sürgősségi rend-
szerben rendszerszerűen gyűjtött adatoknak rendkívüli események korai észlelése érdekében
való felhasználására (syndromic surveillance). Remélhető, hogy az EU-n belül néhány év alatt
kiépül ilyen rendszer (www.sidartha.com).
Összefoglalva:
A sürgősségi rendszerek tervezésekor figyelemmel kell lenni a katasztrófaellátás szempontjaira,
ezért a rendszereknek gyorsan bővíthető kapacitásúaknak kell lenniük (alapterületben,
human erőforrás, illetve átbocsájtóképesség tekintetében egyaránt).
A katasztrófák egy részével először a sürgősségi ellátórendszer szembesül, ezért a katasztrófa
ellátás tekintetében külön felkészítés és gyakorlás szükséges.
A katasztrófa nem kíméli a sürgősségi ellátórendszert, ezért a rendszerek tervezésekor
releváns védelmi elemek beépítése szükséges (környezetfüggően: pl. földrengésálló
épületek stb.)
A tömeges események ellátása, illetve tömegrendezvények egészségügyi biztosítása gyakorlási
lehetőség, e tapasztalatokat rendszerszerűen hasznosítani kell.
A sürgősségi ellátórendszer rutinszerűen gyűjtött adatainak online értékeléséből egyes ka-
tasztrófatípusok kialakulására következtetni lehet; az elektronikus adatgyűjtés és -érté
kelés folyamatosan fejlesztendő.
IRODALOM
1. Aghababian RV (ed.) Essentials of Emergency medicine. Jones and Bartlett, Boston, 2006.
2. Dick WF: Anglo-American vs. Franco-German emergency medical services system. Prehosp Disast
Med 2003; 18(1):29-37.
3. Dózsa Cs, Belicza É, Berényi T, et al. (szerk.): A hazai sürgősségi ellátás fejlesztésének programja.
Budapest, 2006 június
4. Gőbl G. Oxiológia. Medicina, Budapest, 2001.
5. National Disaster Medical System (NDMS) DoDD 6010.22, January 21, 2003
6. START triage plan for disaster scenarios. ED Manag. 1996; 8(9 suppl 101):103-4.
7. Romig LE. Pediatric triage. A system to JumpSTART your triage of young patients at MCIs. J Emerg
Med Serv. 2002; 27(7):52-8, 60-3.
8. www.sidartha.eu
9. www.start-triage.com/
A korábbiakban már több oldalról megvizsgáltuk a katasztrófák fogalmát, a
szerző most a lakosság egészségi állapotának és életfeltételeinek károsítása
aspektusából teszi ezt. Ezután a katasztrófák egészségügyi jellemzőit foglalja
össze a keletkezett sérülések fajtái alapján. Egy kevésbé szimpatikus fogalmat
is bevezet a szerző, az egészségügyi veszteség fogalmát, valamint ennek
nagyságát befolyásoló tényezőket egy katasztrófahelyzetben. Ezen tényezők
egy része szorosan összefügg az előző fejezetben taglalt tényezőkkel.
Végezetül megjelenik még egy fontos alapfogalom, a katasztrófa-orvostan,
és annak magyarázata.
A szerkesztők
212 L iptay L ászló
11. fejezet
A katasztrófa-orvostan tárgya,
feladatrendszere
Liptay László
11.1. Bevezetés. Katasztrófa-orvostan fogalma

A katasztrófa-orvostan az orvostudomány új ága. Megjelenését szükségessé tette a XX.
század technikai és technológiai forradalma, amely az emberi élet minőségének ugrásszerű
javulása mellett jelentős új veszélytényezők megjelenését is jelentette. E veszélyforrások kikü-
szöbölése különböző okok miatt – az egyre szigorodó biztonsági intézkedések ellenére – teljes
mértékben nem sikerült. Ugyanakkor kiderült, hogy az előzetes várakozásokkal ellentétben
a természeti katasztrófák helyének, idejének és erősségének prognosztizálása csak az esetek
kisebb hányadában tekinthető sikeresnek.
Következmény: 1970 és 1990 között a természeti és technikai katasztrófák száma megkét-
szereződött (Hersche, 1992).
Ahogy az elmúlt század háborúi során az előző századokhoz képest nagyságrendileg
nagyobb számú sérült egyidejű ellátásnak szükségessége a modern katonaorvostan kialaku-
lásához vezetett, hasonlóan a katasztrófák sérültjeinek azonos időben, egy helyen, illetve terü-
leten megjelenő nagy száma is az ellátás szervezési kérdéseinek új megközelítését tette szükségessé.
Megjelent új szakterületként a katasztrófa-orvostan, amely értelemszerűen multidiszciplináris: az
orvostudomány valamennyi ágának eredményeit felhasználva a katasztrófák következménye-
inek egészségügyi felszámolásával foglalkozik. Kidolgozza a működés taktikáját, szervezeti
rendszerét, az ellátás módszertanát, felhasználva a preventív medicina, az egészségügyi szer-
vezés és a klinikai orvostudomány korszerű eredményeit a katasztrófák megelőzésére, illetve
a bekövetkező katasztrófák egészségügyi következményeinek felszámolására. A katasztrófák
sérültjeinek ellátási elvei nagymértékben hasonlítanak a háborús sérültek ellátási elveihez,
mivel a probléma mindkét esetben azonos: aránytalanság az ellátásra szoruló sérültek száma és
a rendelkezésre álló egészségügyi ellátó rendszer (személyzet, műszerek, gyógyszerek, infrastruktúra)
között.
Az új szakterület kialakulásával egy időben megalakultak az új tudományággal foglalkozó
tudományos társaságok: a genfi székhelyű Nemzetközi Katasztrófa-orvostani Társaság és
egyéb nemzetközi tudományos társaságok mellett a nemzeti tudományos társaságok. A Ma-
gyar Katonaorvosi és Katasztrófa-orvostani Társaság 1991-ben alakult.
A katasztrófa-orvostan tárgyalása során mindenekelőtt szükséges a katasztrófa fogalmá-
nak tisztázása. A tömeges balesetetek és katasztrófák fogalmának hibás használata nemcsak
a tömegtájékoztatásban fordul elő, a szakirodalomban is találkozunk téves nézetekkel. A ka-
tasztrófa fogalmával a hazai szakirodalomban, kezdetben, a háborúban a lakosságot sújtó tö-
11 . f e j e z e t A k a t a s z t r ó f a - o r v o s t a n t á r g y a , f e l a d a t r e n d s z e r e 213
megpusztító fegyverek következményeit azonosították. Az 1980-as években Novák J. dolgozta

fel a béke körülmények között bekövetkező katasztrófák következményeinek egészségügyi
felszámolásával kapcsolatos nemzetközi tapasztalatokat, és vezette be hazánkban a katasztrófák
egészségügyi ellátásának korszerű szemléletét. A katonaorvostan és katasztrófa-orvostan közötti lé-
nyeges különbségekre Horváth I. mutatott rá, míg Farkas J. a katasztrófa fogalmát az egészségügyi
tevékenységet meghatározó körülmények jellemzésére alkalmazta. A korszerű katasztrófa-orvostan
elméleti és gyakorlati kérdéseit hazánkban Vámos L. összegezte.
Ezek alapján: katasztrófa alatt a különböző károsító tényezők által váratlanul kiváltott, a la-
kosság jelentős hányada sérülésével, egészségi állapotának és életfeltételeinek károsításával járó, vagy
azt veszélyeztető rendkívüli helyzetet értjük, melynek felszámolása a helyben rendelkezésre álló erők
és eszközök elégtelensége miatt csak külső erők bevonásával lehetséges.
Ez a definíció megfelel a WHO ajánlásának, bár utóbbi a külső erők alatt általában nemzet-
közi erőket ért (természetesen az adott ország nagyságának figyelembe vételével).
11.2. A katasztrófák egészségügyi csoportosítása,

sérüléstípusok, halmozottan jelentkező betegségek
CSOPORTOSÍTÁS ETIOLÓGIA SZERINT

A katasztrófák a vizsgálat tárgyának megfelelően számos módon csoportosíthatók.
A katasztrófa-orvostan szempontjából a sérülést kiváltó ok(ok) alapján történő csoportosítás a
legcélszerűbb, mivel ez határozza meg az egészségügyi ellátás körülményeit, a vezető sérülé-
seket, a várható szövődményeket, a szükségessé váló ellátás típusát. Ennek alapján megkülön-
böztetjük a természeti és antropogén (emberi tevékenység által okozott) katasztrófákat. A migrációs
katasztrófa az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján külön kategóriát képvisel, mivel mindkét
katasztrófatípus következménye lehet és felszámolása igen speciális szempontokat igényel.
CSOPORTOSÍTÁS KITERJEDÉS SZERINT

A katasztrófa érinthet egyes objektumokat, lehet lokális, regionális, országos és globális.
A kiterjedés önmagában nem meghatározója a katasztrófa jellegének, illetve az egészségügyi
következményeknek. Döntő a katasztrófát kiváltó tényező: Csernobilben 1986-ban csak az
objektum egy részében következett be a robbanás, az etiológia által meghatározott speciális
sérüléstípusok (sugársérülés, kombinált sugársérülés, radioaktív izotópok inkorporációja,
nagy területre kiterjedő sugárszennyeződés, egész kontinenst érintő radioaktív felhő) mégis
nemzetközi összefogást tettek szükségessé annak ellenére, hogy több mint 200 milló lakosú
nagykiterjedésű országról volt szó. Tehát az, hogy az adott kiterjedésű esemény kimeríti-e a
katasztrófa fogalmát és milyen következményekkel, illetve milyen felszámolási igénnyel jár,
döntően függ az eseményt kiváltó októl.
CSOPORTOSÍTÁS IDŐTARTAM SZERINT

A katasztrófa behatása lehet gyors, rövid, lassú és elhúzódó. Gyors, illetve rövid behatású
a robbanás, tűzvész, vegyi, nukleáris, terrorizmus, meteorológiai egy része, topológiai,
tektonikai. Lassú, illetve elhúzódó a biológiai, néhány meteorológiai, fegyveres konfliktus
és háború. Az időtartam a felszámolás megszervezésében jelentős: míg gyors behatás esetén

csak a következmények felszámolására van lehetőségünk a katasztrófa bekövetkezése után, addig a
lassú-elhúzódó esetekben lehetőségünk van megelőzésre-védekezésre a még nem érintett területeken.
CSOPORTOSÍTÁS EGÉSZSÉGÜGYI KÖVETKEZMÉNY SZERINT

Az egészségügyi következmény lehet közvetlen és közvetett.
Közvetlen következmény például a nagy erejű földrengés, vegyi és nukleáris katasztró-
fák során váratlanul és az esetek többségében rövid idő alatt a mindennapos gyakorlatban
ritkán előforduló vagy egyáltalán elő nem forduló speciális sérüléstípusok és az ezeket követő
szövődmények nagyszámú előfordulása (crush szindróma, ismeretlen vegyi anyagok okozta
mérgezések – Bhopal! –, akut és kombinált sugárbetegség, radiointoxikáció), illetve fertőző
betegségek megjelenése. Ide sorolható a sérültek között az alacsonyabb tűrő- és ellenálló
képességű idős és gyermek korosztályok magas aránya.
Közvetett egészségügyi következmények sorába tartoznak az egészségügyi hálózat
működési zavarai, az ellátó kapacitás elégtelensége, a lakossági infrastruktúra károsodása, a
közegészségügyi-járványügyi helyzet bizonytalanná válása, krónikus betegségek nagyszámú
rosszabbodása, illetve megjelenése a tömeges kitelepítettek soraiban.
A tömeges kitelepítettek és hajléktalanok kérdése – enyhén szólva – nem elhanya-
golható. Az ezekről történő gondoskodás meghatározó tényező. Néhány számszerű adat a
földrengések vonatkozásában: 1966 Törökország halott 2500, hajléktan 100 ezer; 1973 Me-
xikó halott 750, hajléktalan 200 ezer; 1976 Kína halott 242 ezer, hajléktalan 1 millió,1986
Örményország halott 30 ezer, hajléktalan 160 ezer. A krónikus betegségek fellobbanása, a
járványveszély elhárítása, a közegészségügyi ártalmak megelőzése hónapokig köt le jelentős
egészségügyi erőket.
Ide sorolható az elégtelen táplálkozás következtében tömegesen fellépő alimentáris diszt-
rófia elhúzódó lefolyású katasztrófa eseteiben. Már a közvetett egészségügyi következmények
eredményeként értékelhetjük tömeges járványok megjelenését.
11.3. A katasztrófák általános, egészségügyi jellemzői

ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK
A katasztrófák egészségügyi felszámolása során legnagyobb nehézséget a katasztrófák
prognosztizálhatatlansága jelenti. Bár bizonyos területeken történt előrelépés (földrengés-elő-
rejelzés, vulkánkitörések előrejelzése, árvízvédelem stb.), a katasztrófák döntő többsége várat-
lanul következik be. Ez a tény kényszerítette az országok nagy részét a katasztrófavédelemmel
kapcsolatos szervezetek és hivatalok kialakítására, illetve katasztrófavédelmi törvények kidol-
gozására.
A szakirodalomban általánosan elfogadott nézet: katasztrófára jellemző rendkívüli helyzet-
ben csak arra számíthatunk, amit „békeidőben” megszerveztünk, előkészítettünk, kipróbáltunk,
begyakoroltattuk és folyamatosan ellenőriztünk.
A katasztrófák váratlanul jelentkeznek, és döntő többségükben a lefolyás nagyon gyors.
A gyors lefolyás miatt csak előre felkészített vezető-irányító rendszer és szakszemélyzet, előre
biztosított egészségügyi anyagok, naprakész és állandóan frissített katasztrófatervek birtoká-

ban van esély az egészségügyi következmények sikeres felszámolására. Számolni kell ugyanis
a területi egészségügyi hálózat működésének zavaraival és a területi infrastruktúra működési
zavaraival, mert a katasztrófát előidéző tényező ezeket sem kíméli (földrengés, hurrikán,
árvíz, terrorcselekmény stb.). Ezekhez társul még a közegészségügyi helyzet bizonytalansága
és a lakosság tömeges migrációja, pánik lehetősége.
Számítani kell arra is, hogy a vezetés-irányítás rendszere a kezdeti időszakban nem megfelelő.
Ez természetes, hiszen ismeretlen, új helyzetben találják magukat és a kezdeti adatgyűjtés gyakran
lehetetlen. Gondoljunk arra, hogy az örményországi földrengés 1 millió lakost érintett, 25
000 volt a sérültek és 31 000 a halottak száma. A földrengés bekövetkezte után napok teltek
el, amíg a következmények felmérése egyáltalán megtörténhetett. 1990-ben Irán: 200 ezer
halott és 50 ezer sérült. Hasonlóan az előzőhöz: az eseménytől távoli „központban” az ese-
mények értékelése és a szükségletek felmérése az első napokban szinte lehetetlen volt.
Mint már említettük, a katasztrófák egészségügyi következményeinek felszámolása során
a külső erők és eszközök igénybe vétele elkerülhetetlen. A „külső erő” fogalma természetesen az
illető ország nagyságától és lehetőségeitől is függ: mást értünk ez alatt az USA és Oroszország
esetében, mint Magyarország vagy Szlovákia setén. Azonban még meghatározóbb a kataszt-
rófa jellege: a 80-as évek közepén egy spanyolországi tengerparti kempingbe sodródott a
sztrádáról két benzint szállító tartálykocsi és ezek kigyulladtak. Az eredmény: 200 égési
sérült, számukra megfelelő szakellátás biztosítása azonban akkor egész Nyugat-Európa nem
volt képes, mert csak 150 körüli volt a speciális (azaz a szakmai követelményeknek megfelelő)
égési ágyak száma. 200 sérültet tömeges közlekedési baleset esetén hazánk is képes ellátni,
de az égésbetegség sérültjei speciális infrastruktúrát és műszerparkot igényelnek. Nem vélet-
len, hogy a következő évtizedben Nyugat-Európában többszörösére növekedett a szakmai
követelményeknek megfelelően kialakított égési centrumok száma. Hasonló problémákkal
találkozhatunk a vegyi katasztrófák sérültjeinek toxikológiai ellátása során is és még számos
példát lehetne említeni e kérdés fontosságának illusztrálására.
A KATASZTRÓFÁK LEFOLYÁSÁNAK HÁROM SZAKASZÁT KÜLÖNBÖZTETJÜK MEG

Az első szakasz jellemzői:
időtartam: percek – órák;
helyzet: bizonytalanság, szervezetlenség, spontán cselekvés, rendkívüli helyzet;
cél: túlélés;
segélynyújtás: laikus első segély.
A második szakasz jellemzői:

időtartam: órák – napok;
helyzet: tisztázott feladatok, külső segítség, szervezettség fokozatos helyreállítása,
rendkívüli helyzet;
cél: életben tartás;
segélynyújtás: kompromisszumos medicina szabályai szerint.
A harmadik szakasz jellemzői:

időtartam: napok – hetek;
helyzet: szervezett komplex tevékenység, rendkívüli helyzet fokozatos megszűnése;
cél: helyreállítás;
segélynyújtás: fokozatos áttérés a „béke” gyakorlatra (katasztrófát megelőző helyzetre).
Természetesen az időtartam szempontjából nagy eltérések lehetnek: az irányító központ-

hoz közeli történés esetén valóban egy órán belül lehetséges a tájékozódás (hazánk példája
esetén a paksi erőmű bármilyen fokú üzemzavara esetén), míg a központtól távol történő
földrengés során az első szakasz akár napokig is eltarthat (károsodott infrastruktúra, kom-
munikációs lehetőségek károsodása stb.). A civilizációs (antropológiai) katasztrófák eseteiben
azonban a fent leírtak érvényesek.
EGÉSZSÉGÜGYI JELLEMZŐK
A katasztrófák legjellemzőbb egészségügyi jellemzője a katasztrófa fajtájától függő speciális

sérülési és megbetegedési formák tömeges fellépése.
Meghatározójuk a károsító tényező jellege és hatáserőssége.
A sérülés fajtái lehetnek mechanikus, termikus, infektológiai, sugár és vegyi sérülések, to-
vábbá egyszeresek, többszörösek és kombináltak (összetettek).
A nukleáris és vegyi katasztrófák eseteiben nagyon gyakran találkozunk a vegyi és su-
gársérülés mechanikus és termikus sérüléssel történő kombinációjával a katasztrófát kiváltó
robbanás miatt. Hangsúlyozni kell, hogy az immunrendszer funkciócsökkenése és a kiterjedt
égési sérülés miatt a fertőzések problémája központi kérdés.
A speciális, egyébként ritkán előforduló vagy egyáltalán nem látott betegségek megjelenése szo-
katlan diagnosztikus és terápiás kérdéseket vet fel. Az akut sugárbetegség szakaszos lefolyása, a
kombinált sugársérülés „ kölcsönös súlyosbítás szindrómája”, ismeretlen toxikológiai ágensek
okozta mérgezések, a tömegesen érkező robbanásos sérültek belső szervi károsodásainak fel-
ismerése, a szokásos orvosi gyakorlatban elő nem forduló infektológiai kórképek megjelenése
(például biológiai fegyver alkalmazása során – terrortámadások) mind a diagnózis, mind a
terápia területén komoly nehézségeket okozhat. Az ellátásra szoruló égési sérültek nagy száma
– mint ez előzőekben már említettük – önmagában is megoldhatatlan feladatot jelenthet.
A katasztrófa okától függő jellemző a sérülések testtájék, vezető sérülési típusok és súlyosság
szerinti megoszlása. A földrengések és épületek felrobbantása esetén az összedőlő épületma-
radványok alá beszoruló végtagokon a jellegzetes és rettegett crush sérülés következményes
crush szindrómával; robbanásos sérülések esetén a fül jellegzetes (és a kórisme felállítása és a
várható prognózis szempontjából döntő jelentőségű dobhártya-elváltozások) sérülései; égési
sérülések esetén a szintén jelentős prognoszikai jelentőséggel bíró légúti sérülések; radioaktív
izotópok okozta úgynevezett béta-égések; a robbanásos sérülések elsődleges (végtagsérülé-
sek), másodlagos (belső szervi sérülések) és harmadlagos (repülő tárgyak okozta sérülések)
formái mind jellemzőek a kiváltó okokra.
Megemlítettük, hogy a sérülések lehetnek többszörösek és igen gyakran kombináltak. Kombinált
(összetett) sérülésről beszélünk, ha több nozológiai forma egyidejűleg vagy időben nagyon
közel okoz sérülést. Kombinált (összetett) sérülések esetén a vezető sérülés meghatározása
döntő jelentőségű az ellátás szempontjából, mert ennek alapján határozható meg, hogy a
sérült számára melyik lesz a legmegfelelőbb ellátási hely.
A sérülések súlyossági fokának szokásostól eltérő aránya (általában 5x20: 20–40% enyhe
vagy középsúlyos – összesen 60% –, 20% súlyos és 20% rendkívül súlyos) a kombinált sé-
rülésekre jellemző. Az úgynevezett „kölcsönös súlyosbítás szindrómája” annak a felismerése, hogy
kombinált sérülések esetén a kimenetelt, illetve a lefolyás súlyosságát nem a két vagy három összetevő
„számtani összege” határozza meg, egymás kilátásait kölcsönösen rontják. A sugársérülés, égési sé-
rülés és mechanikai sérülés által okozott kombinált sugársérülés esetében például nyilvánvaló
a traumás és égési sérülés lefolyásának rosszabb prognózisa a granulocytopenia, thrombocy-
topenia és az immunrendszer sérülése miatt (fertőzések, vérzések). Mindezek mellett azonban
a sugársérülés lefolyása is súlyosabb: a vérképzést biztosító csontvelő is egységes szerv, amely
az égési és mechanikai sérülés korai szakában a – sugársérülés mellett – károsodást szenved
a homeosztázis zavarai miatt (hypovolaemia, illetve shock, ionegyensúly zavarai, az égésbe-
tegség csontvelő-károsító hatása – utóbbira jellegzetes példa az égési anaemia patogenezise).
A pszichózisok és reaktív neurózisok tömeges fellépése szintén jellemzi a legkülönbözőbb katasztró-
fahelyzeteket. Igen tanulságosak voltak az 1963-ban Skopljében történt földrengés alkalmával
végzett pszichológiai vizsgálatok. A város lakói ugyanis (az akkori nemzetközi politikai
helyzet ismeretében nem véletlenül) úgy vélték, hogy a várost atomtámadás érte. Az ekkor
elvégzett széleskörű pszichológiai vizsgálatok mind a földrengés, mint az atomtámadás esetén
fellépő tömeges pszichés reakciók vonatkozásában alapvető jelentőséggel bírtak.
A katasztrófák sérültjeinél a kiváltó októl függően jelentkező sajátos kórélettani folyamatok
és ezekkel összefüggő ritka betegségek diagnosztikai és terápiás problémáit már említettük.
Kiegészítésül említjük az akut és kombinált sugárbetegség korai diagnózisának problémáját, a
vegyi sérülések diagnosztikai és terápiás problémáit megfelelő anamnesztikus adat hiányában
(a vegyi katasztrófa tényét és a beható ágenset illetően), tömegesen fellépő ismeretlen eredetű
infektológiai esetek diagnosztikus és terápiás problémáit. Jelentős diagnosztikai problémát
okozhat a lakosság körében fellépő pánik, amelynek során a katasztrófa sérültjeinél jelentkező
tünetek tömeges fellépése várható a nem érintett lakosság körében is.
A gyermekek és idős sérültek magasabb aránya és a sérülések súlyosabb lefolyása várható az ala-
csonyabb tűrő- és ellenálló képesség miatt. Ez a tény a szorosan vett klinikai munka nehézségein
túlmenően komoly szervezési kérdéseket vet fel: a magukról megfelelően gondoskodni nem tudók
nagy számának minden oldalú ellátása, a hozzátartozóknak a személyes jelenléthez való
ragaszkodása, a megfelelő intézmények „normális” körülmények között is fennálló hiánya
jelentik a megoldásra váró szervezési feladatokat.
Végül, de nem utolsó sorban közismert a további egészségkárosodás (éhezés, elpusztult
infrastruktura, a klimatikus körülményektől függő felső légúti fertőzések) és járványveszély
(higiénés körülmények hiánya, alimentáris eredetű járványok várható megjelenése a megfelelő
minőségű víz- és élelmiszer ellátás hiánya miatt, nagy tömegek kis helyen történő összezsú-
folódása, összezártság).
AZ EGÉSZSÉGÜGYI VESZTESÉGET MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK
A katasztrófák egészségügyi következményei, a katasztrófák egészségügyi következményeinek

felszámolása összefüggő fogalmak.
„A katasztrófák egészségügyi következményei közé az adott terület lakossága által elszen-
vedett sérüléseket, egészségkárosodásokat, továbbá az egészségi állapot további rombolását
veszélyeztető tényezőket és a helyi egészségügyi szolgálatot ért veszteségeket soroljuk.” „
A katasztrófák egészségügyi következményeinek felszámolása alatt az érintett terület lakosságának
komplex egészségügyi ellátását értjük.” (Vámos L.)
A katasztrófák egészségügyi következményeinek és az ezek felszámolásával kapcsolatos
feladatok legfontosabb meghatározó tényezője az adott katasztrófa következtében kialakuló
egészségügyi veszteség. „Egészségügyi veszteség alatt a katasztrófák hatásterülete lakosságának
a katasztrófa közvetlen és közvetett hatástényezőitől származó, az egészségügyi ellátás valamelyik
tagozatába bekerült, ott legalább 1 napig kezelt sérültek, égettek, mérgezettek, betegek összességét
értjük.” (Vámos L.)
Az egészségügyi veszteséget számos tényező határozza meg: a katasztrófa jellemzői, a
terület jellemzői, a lakosság jellemzői, az egészségügyi jellemzők, a keletkezés dinamikája és
az előzetes felkészülés színvonala.
A katasztrófa jellemzői: fajtája, az ezzel kapcsolatos hatástényezők, a katasztrófa kiterje-
dése, időtartama továbbá a meteorológiai viszonyok (napszak, évszak). Az egyes jellemzők
nem igényelnek külön magyarázatot (például: éjszaka és szélsőséges időjárási viszonyok
között a következmények felszámolása nagyobb nehézségekbe ütközik).
A terület jellemzői: geográfiai, geológiai, építészeti, ipar- és területszerkezeti, infrastruk-
turális viszonyok, veszélyes létesítmények közelsége. E tényezők elemzése sem bonyolult
feladat. Könnyen megközelíthető víz- és táplálékforrások, gazdaságilag fejlett országok közel-
sége, könnyen megközelíthető helyszínek kedvező körülményeket jelentenek. Az építészeti és
ipari településszerkezeti viszonyok a relatíve fejletlenebb területeken általában kedvezőbbek:
kisebb népsűrűség, kevesebb károsult (és a károsodás során további károsító hatást okozó!)
objektumok. Az infrastruktúra a következmények felszámolása szempontjából alapvető je-
lentőségű, azonban a természeti katasztrófák nagy részében (földrengés, árvizek, hurrikán,
szökőár) az infrastruktúra súlyosan károsodik, és az utak, áramellátás, vízellátás károsodása a
mentést gyakran csaknem lehetetlenné teszi (pl. örményországi földrengés, 1988). Veszélyes
létesítmény közelsége nyilvánvalóan negatív tényező. A terület jellemzőinek elemzése a helyi
katasztrófatervek fontos részét képezik az esetleges pozitív és negatív tényezők figyelembe
vételével.
Lakosság jellemzői: demográfia, népsűrűség, felkészültség foka. A lakosság életkora
(gyermekek és idősek aránya, illetve száma), a népsűrűség (nagyobb népsűrűség esetén több
lesz a sérült) jelentősége nem igényel magyarázatot. A lakosság felkészültségi foka részben a
katasztrófa irányában nyert speciális felkészültséget jelenti, de nem elhanyagolható tényező az
általános felkészültség: az iskolázottság foka.
Egészségügyi jellemzők: közegészségügyi-járványügyi jellemzők és a vezető megbetegedé-
sek csoportja. Fontos szempont a krónikus betegségek, illetve betegek száma és aránya, mert
e betegségek rosszabbodása és fellángolása várható. Nagy problémát jelent a krónikus betegek
orvosi és gyógyszerrel történő ellátása katasztrófahelyzetben, mert a földrengések és árvizek
nagy területeket zárhatnak el a külvilágtól. Ide tartozik a fogászati sürgősségi ellátás kérdése
hosszabb ideig elzárt populáció esetén. A katasztrófát megelőző járványügyi helyzet ismerete
elengedhetetlen, számítani kell járványokra a már említett, a járványok terjedésének kedvező
körülmények miatt.
A keletkezés dinamikája lehet igen gyors, rövid, lassú és elhúzódó. Általában minél
gyorsabban keletkezik, annál nehezebb a következmények felszámolása és annál nagyobb
jelentősége van az előzetes felkészülésnek (megfelelő katasztrófatervek, előzetes felkészítés,
gyakorlás, anyagellátás biztosítása stb.).
Egy bizonyos katasztrófa során több károsító etiológiai faktor is jelentkezhet, és ennek függ-
vényében az egészségügyi következmények is különbözőek lehetnek különböző dinamikával
(nukleáris katasztrófa esetén például a robbanás okozta mechanikai, illetve égési sérülés
kialakulásának dinamikája különbözik az akut sugárbetegség kialakulásának dinamikájától
és ez a különbség döntő mértékben határozza meg az aktuális teendők sorrendjét).
De még egyetlen etiológiai tényező esetén is számolnunk kell különböző dinamikájú következ-
ményekkel. A nukleáris katasztrófánál maradva: különböző az akut sugárbetegség és a szerve-
zetbe bekerülő radioaktív izotópok okozta krónikus sugárbetegség dinamikája, a radioaktív
izotópok úgynevezett késői hatásának dinamikája, és megint más egy adott terület lakható-
ságát akár évtizedekre befolyásoló, a radioaktív izotópok által okozott környezetszennyezés.
Ezeknek a tényezőknek figyelembe vétele egyáltalán nem teoretikus kérdés, mert – mint a
nukleáris katasztrófáknál tárgyaljuk – már az akut sugárbetegség kezelésének megkezdése
előtt el kell végezni az úgynevezett mentesítést a radioaktív izotópok szervezetbe történő
bejutásának megelőzésére, illetve mértékének csökkentésére. Majd – az akut sugárbetegség
kezelésének korai szakában – el kell kezdeni a bejutott izotópok eltávolítását a késői következ-
mények megelőzése céljából. A keletkezés dinamikájának és az egészségügyi következmények
dinamikájának figyelembe vétele tehát lehetőséget ad az eredményesebb tevékenységre.
Közvetetten határozza meg az egészségügyi veszteséget a kimentés időtartama, a túlélés
esélye (a hatásterületen kívüli területekkel való összeköttetés, az infrastruktúra állapota,
külső erők és eszközök mennyisége és minősége, a másodlagos egészségártalmak forrásai, a
katasztrófa felszámolásában résztvevők képzettsége és felkészültsége), a sérülések súlyossági
fokozatai, a sérültek korcsoportok szerinti megoszlása.
A kimentés időtartama (bár közvetett, tehát a bekövetkezett katasztrófa tényével nem
összefüggő tényező) az egészségügyi veszteség egyik döntő tényezője, mert alapvetően ha-
tározza meg az élve maradtak arányát. A tangshani földrengés során a fél órán belül a romok
alól élve kimentett sérültek aránya 99,3% volt, az ötödik napon már csak 7,5%. A sérültek
kimentésének és elszállításának együttes időtartama, tehát a segélynyújtásig eltelt idő az el-
halálozás valószínűségét lényegesen befolyásolja: katasztrófák során fél órán belüli időtartam
esetén a halálozási mutató 0,12, míg 6 órán túli időtartam esetén ez a mutató 0,54 (Sahovec
V.V.). A sürgősségi ellátás „golden hour” terminológiájának ismeretében ezek az adatok nem
meglepőek.
A sérülések súlyosság szerinti fokozatai értelemszerűen befolyásolják az egészségügyi vesz-
teséget. Általában jellemző a már említett 5×20 arány (20-40% enyhe és 20-40% közepesen
súlyos, összesen 60%; 20% súlyos és 20% rendkívül súlyos), de adott helyen ezek az arányok
változhatnak. A kombinált sérültek mindig legalább egy, de általában két fokozattal súlyosabb
kategóriába sorolandók, mint azt izolált sérülésük alapján tennénk.
A sérültek életkorát illetően a csecsemők és kisgyermekek, illetve idősek kilátásai kedvezőtlenebbek.
11.4. A katasztrófa-orvostan szakterületei

A katasztrófa-orvostan szakterületei a nagy általános orvosi szakterületekkel megegyeznek.
Ez logikusan következik a bevezetőben elmondottakból: a katasztrófa-orvostan multi
diszciplináris, az orvostudomány valamennyi ágának eredményeit felhasználva a katasztró-
fák egészségügyi következményeinek felszámolásával foglalkozik.
Az egyes, alábbiakban felsorolt szakterületek tehát e területek azon speciális kérdéseivel
foglalkoznak, amelyek tanulmányozása során az egységes ellátási elvek és a megengedhető komp-
romisszumok szervezési-módszertani kereteinek kidolgozása révén a katasztrófák okozta tömeges
sérültáramlás körülményei között az egészségügyi következmények felszámolása lehetővé válik.
A szakterületek a következők:
katasztrófa-egészségügyi irányítás (szervezés);
katasztrófasebészet;
katasztrófa-belgyógyászat;
katasztrófapszichiátria;
katasztrófa-közegészségügy- és járványtan;
veszélyes anyagok elleni egészségügyi védelem;
egészségügyi anyagellátás.
A felsorolt szakterületek tárgyalásra kerülnek a továbbiakban. Kivételt képez a veszélyes

anyagok elleni védelem és az egészségügyi anyagellátás, mivel az ezekkel kapcsolatos speciális
kérdések – a rendszerben betöltött nagyon fontos szerepük ellenére – az általános orvosi
ismereteken túlmutatnak.
11.5. Az egészségügyi felszámolás alkotó elemei
EGÉSZSÉGÜGYI MANAGEMENT
Az egészségügyi management feladatainak három része: tervezés, szervezés, irányítás.
Legfontosabb eleme a tervezés. Az előzőekben már említettük, hogy a katasztrófák lénye-
ges jellemzője a váratlanság és a – csaknem minden esetben megfigyelhető – prognosztizál-
hatatlanság. A személyi veszteségek magas száma miatt a bekövetkező eseményre történő
felkészülés, illetve az esetlegesen bekövetkező katasztrófa felszámolásának megtervezése
nélkül nincs esélyünk az eredményes munkára.
1967–1991 között:
polgárháborús események áldozatainak száma: sérült 922 481, halott 3 millió;
ciklon: 181 171, illetve 826 240;
földrengés: 741 720, illetve 646 307;
árvíz: 266 336, illetve 304 870;
vegyi baleset: 1 757 717, illetve 15 787;
vihar: 96 031, illetve 54200 (Wordl Disaster Report 1993).
A közölt adatok egyértelműen hangsúlyozzák a tervezés jelentőségét, amelynek első

eleme a felkészülés- felkészítés. Ennek során regionálisan kell felmérni a helyi sajátosságok-
ból eredeztethetően lehetséges katasztrófákat, elemezni ezek numerikusan meghatározható
veszélyességi valószínűségét és az egészségügyi következményeik felszámolásához szükséges
teendőket. A veszélyforrások területén kidolgozott katasztrófatervnek már tartalmaznia
kell az adott területen realizálódó veszély elhárításához szükséges helyi intézkedéseket és a
„külső” (hazánk vonatkozásában akár nemzetközi) segélykérés lehetőségeit. Szükséges az
egészségügyi anyagellátás („fogyó és nem fogyó anyagok”) biztosítása akár „külső” forrásból.
A felkészítés jelentőségét már említettük, de fontosságát nem elég hangsúlyozni. Ennek je-
len viszonyaink között elsősorban anyagi akadályai vannak az úgynevezett „civil szervezetek”
oktatásának területén. Tömeges sérültáramlás idején a kimentés–laikus elsősegély–első nem
orvosi segély–szállítás során az előzetesen felkészített nagyszámú, úgynevezett „civil szer-
vezetek-segítők” szerepének értéke felbecsülhetetlen. Jelen társadalmi-gazdasági viszonyaink
között ezen a téren rosszabb a helyzet, mint 25 évvel ezelőtt.
A szervezés kérdése a katasztrófa törvény alapján meghatározott. A törvényi rendelkezések
egyértelműek, azonban hatékonyságuk csak a regionális tevékenység előzőekben említettek
sikerének függvénye: „amit előzetesen megszerveztünk, előkészítettünk, kipróbáltunk, begyakorol-
tattuk, folyamatosan ellenőriztettünk”.
Az irányítás az előző két tényező függvénye. További – és döntően meghatározó- feltétele az
katasztrófa mindenirányú jellemző adatainak ismerete. Csak ezeknek birtokában lehetséges az
események megfelelő irányítása. Az ismeretek továbbítása és felhasználása („az informatika”)
napjaink irányító-szervező tevékenységének meghatározó eleme. Ezeknek birtokában lehetsé-
ges például annak eldöntése, hogy adott esetben egy sérültet mikor, milyen intézetbe, és me-
lyik transzporttal- sürgős vagy nem sürgős- szükséges szállítani. Az úgynevezett „főszakorvosi
direktívákat”, (amelyek mindezeket meghatározzák) ezek az ismeretében készítik és így kerül
a sérült a megfelelő időben a megfelelő helyre. Továbbá ennek ismeretében döntik el, hogy
– a lehetőségek ismeretében – hol kezelhetnek és milyen színvonalon meghatározott típusú
sérülteket, továbbá ennek ismeretében döntik el, hogy honnan és milyen típusú segítséget kell
kérni az adott katasztrófa egészségügyi felszámolására.
SÉRÜLTELLÁTÁS
A sérültellátás módszerei katasztrófa – körülmények között (tömeges sérültáramlás viszo-
nyai között): osztályozás, segélynyújtás, a sérültek kiszállítása.
A következő fejezet e kérdésekkel részletesen foglalkozik.
KÖZEGÉSZSÉGÜGYI- JÁRVÁNYÜGYI ELLENŐRZÉS

A kérdéssel külön fejezet foglalkozik.
KITELEPÍTÉS ÉS EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS

E speciális posztgraduális szervezési kérdésekkel nem foglalkozunk.
A fogászati ellátással kapcsolatos kérdések külön fejezetben kerülnek megtárgyalásra.
EGÉSZSÉGÜGYI ANYAGELLÁTÁS
Fogyóanyag, egészségügyi műszerek, vérkészítmények, vér pótszerek.
Ezek a katasztrófák egészségügyi felszámolása során felmerő rendkívül fontos kérdések
nem képezik a graduális orvosképzés tárgyát.
IRODALOM
1. Hersche B: Die Organisation der Katastrophenbewaltigung. In: Medizin und Management bei
Katastrophen und Massenunfallen.Hans Huber Verlag. Bern; Göttingen; Toronto, 1992, 27-35.
2. Jäschke G: Katastrophenschutz und Katastrophenmedizin. Notfallvorsorge und civile Verteidigung.
Bonn, 22, 1991, 4-5, 47-50.
3. Novák J: Referátumok a katasztrófa medicina tárgyköréből. OTKI. Budapest, 1980, 8., 9., 10., 11., 12.
szám.
4. Novák J: Referátumok a katasztrófa medicina tárgyköréből. Honvédorvos. 34-43 (1982-1991).
5. Horváth I: A lakosság egészségügyi védelme rendkívüli körülmények között. In: Katasztrófa me-
dicina – katonaorvostan. MN. Egészségügyi Szolgálat Főnökség kiadvány, Budapest, 1990, 170-201.
6. Farkas J: Katasztrófák, kompromisszumok, egységes ellátási elvek. Doktori disszertáció, Budapest,
1992.
7. Vámos L: Katasztrófa és katasztrófaorvostan. Honvédorvos, 45, 1993, 5-17.
8. Vámos L: A földrengések katasztrófaorvostani jellemzői. Honvédorvos. 46, 1994, 3-25.
Ez a fejezet nemcsak azért izgalmas, mert szintén új fogalmakat vezet be,
mint az előző. Hanem azért is, mert e fejezet szerzője ezeket a fogalmakat,
mint például az egészségügyi biztonság, a preventív medicina stb. egy jól
érthető rendszerbe helyezi. Ezen felül részletesen vizsgálja a különböző típusú
katasztrófák megelőző orvostani következményeit is. Ebben a fejezetben már
jól érzékelhető folyamat szemtanúi lehetünk. Tudniillik a különböző típusú
katasztrófák következményeinek ismételt vizsgálata különböző szakmai
szemszőgből, megközelítésből új és új diszciplinákat ad a katasztrófa-
készenlétre és reagálásra. Nagyon praktikus útmutatókat vizsgál a szerző,
úgy a katasztrófákra való felkészülés, mind a válaszadás, reagálás és a
helyreállítás időszakában. Végezetül egy olyan témát is kibont, amely a
világunk rohamosan növekvő népességének egyik legnagyobb kockázati
tényezője, ez pedig járványügyi katasztrófák veszélye és az ellene való
küzdelem lehetséges módjai.
A szerkesztők
224 F aludi G ábor
12. fejezet
A preventív medicina jelentősége

katasztrófahelyzetekben.
A preventív medicina feladatai
katasztrófákban
Faludi Gábor
A XX. század utolsó évtizedét a WHO a Természeti Katasztrófák Elleni küzdelem

évtizedének, ezen belül a katasztrófák megelőzésének, a védelmi készültség fokozásának, a
katasztrófák várható következményei minimalizálásának és a hatékonyabb válaszadó képesség
megteremtésének szentelte. Az Egészségügyi Világszervezet (EVSZ) tovább folytatva a te-
rületen régóta megkezdett tevékenységét, 2007-ben az Egészségügyi Világnapot, és a WHO
2007. egész éves jelentésének fő gondolatát a biztosabb jövő és a globális közegészségügyi
biztonság eszméjének kérdései köré csoportosította. Ezek a figyelemfelkeltő akciók azt bizo-
nyítják, hogy a katasztrófák komplex vészhelyzetei az emberiséget egyre inkább foglalkoztat-
ják, és a lakosság egyre komolyabban veszi az életét, egészségét és felhalmozott kulturális,
környezeti, épített és ingóértékeit fenyegető krízis helyzeteket. Az Európai Unió is a legma-
gasabb szintű politikai határozataival jelölte ki és ismerte el uniós szinten az „egészségügyi
biztonság” területének kiemelt fontosságát, pl. létrehozta a Health Security Commitee-t.
Az „egészségügyi biztonság” (health security), mint szakkifejezés, a lehető legszélesebb
értelemben összegzi a speciális döntési, szabályozási, jogi, államigazgatási és gyakorlati
folyamatoknak és szabályzóinak összességét, és egyfajta egészségügyi „ágazati biztonságpo-
litikaként” is meghatározható, amely élesen elkülöníthető a „biztonságos egészségügyi tevé-
kenység rendszabályai” (health safety) „munkabiztonsági” értelmű kifejezésétől. A nemzeti
és az uniós tagállami biztonságpolitikának az „egészségügyi biztonságpolitika” is az egyik
alfejezetét képezi, és jelzés értékű abban, hogy ezzel a társadalom a legfontosabb kérdéskörbe
vonta az egészséggel foglalkozó szakterület (megelőző orvostan járvány- és közegészségügyi)
bizonyos vonatkozásait.
Az elmúlt évek során hazánkban is, előbb nemzeti, majd tagállami jogrendszerünkben
részletes meghatározásra került törvényi szinten a katasztrófavédelem szervezeti és feladat-
rendje (pl. katasztrófatörvény), és kidolgozásra és alkalmazásra került az Országos Kataszt-
rófavédelmi Stratégia is.
El kell ismerni, hogy a 80-es években, sőt már korábban is, az EVSZ által kijelölt cselekvési
irányok helyesen lettek meghatározva. A nemzetközileg koordinált kutatások eredményekép-
pen jelentősen tovább bővültek a katasztrófákkal kapcsolatos ismereteink. Eltekintve egy-két
megrendítő erejű fiaskótól (délkelet-ázsiai cunami, Cathrina hurrikán), amelyek mögött a
természet zabolátlan ereje mellett, az emberi mulasztások (óvatlanság, elkényelmesedés)
tényezői is felismerhetőek, a társadalom joggal sikeres lépéseket követelhet a katasztrófák
12 . f e j e z e t A p r e ve n t í v m e d i c i n a j e l e n tő s é g e k a t a s z t r ó f a h e l y z e t e k b e n 225
bekövetkezése esetén várható következmények hatékony csökkentésére, sőt az aktív megelőzés

bizonyos lehetséges elemeinek kialakítására.
A felhalmozódó katasztrófaorvosi ismeretanyag gyarapodása alapozta meg a paradigma-
váltás lehetőségét a katasztrófa-orvostanban is, az új, proaktív, készültség-képesség orientált
és közösségbázisú védelemi rendszerek fokozatos előtérbe állításával, szemben a korábbi
évtizedek inkább reagáló típusú, az eseményeket követő jellegű védekezésével szemben.
A téma kifejtése előtt, tisztázni kell a megelőző orvostan (közegészségtan) és a katona- és
katasztrófa-orvostan egymáshoz való viszonyát (mindkettő multidiszciplináris szakterü-
lete a medicinának.
12.1. A megelőző orvostan és a katasztrófa-orvostan

kapcsolatai
A megelőző orvostan és a katasztrófa-orvostan kapcsolatait a világról alkotott képünk
változásában kereshetjük.
Folytatódott és kifejezettebbé vált az a folyamat, hogy a túlnépesedett világ lakosságá-
nak mind nagyobb része él katasztrófafenyegetésnek kitéve. Ráadásul a világ népességének
50%-a éli már ma is, nem európai értelemben vett (bádog) városokban az életét. A lakosság
koncentrálódásának a folyamata 2025-re a 80%-ot is elérheti. Egy százéves adatsor elemzése
alapján, amíg az éves katasztrófaelőfordulás nagyságrendje a hetvenes évek közepére érte el a
10-es nagyságrendet, addig napjainkra ennek a mutatónak a növekedése csaknem elérte az 80
esemény/éves nagyságrendet. Az elmúlt 20 évben a katasztrófaesemények során világszerte,
annak hatásai (súlyos egészségkárosodás, testi-lelki veszteségek) következtében megsérült
több mint 800 millió és meghalt több mint 3 millió ember. A növekvő társadalmi és a kö-
vetkezményes gazdasági kihatások meghaladják csak az utóbbi 16 évben az 1,68 milliárd US
dollárt. A katasztrófák alapvetően energiákat vonnak el az egész civilizációnktól, eltérítenek
a fenntartható fejlődés megvalósításától, súlyosan befolyásolják a kárterület lakosságának a
helyzetét mind egészségügyi, mind minden más téren, csökkentve a terület gazdasági meg-
tartó képességét.
Az adatok megismerésében szerepet játszanak a világban kialakult elképesztően gyors és
hatékony hírközlési és adatkezelő rendszerek, de a markáns növekedési trend semmiképpen
sem vitatható. A katasztrófák tipológiája évről-évre és szerzőről-szerzőre egyre gazdagabbá
válik, ebben a fejezetben a WHO egyszerűsített kategóriáit használjuk, ahol az egyedi esemé-
nyek három fő kategóriába oszthatóak:
a) a természeti (földrengés, árvíz, vulkánkitörés, szökőár stb.),

b) a technológiai vagy civilizációs-ipari katasztrófák (vegyipari, biológiai és nukleáris
ipari), és
c) a társadalmi katasztrófák (háború, polgárháború, felkelés, terrorizmus).
A katona- és katasztrófa-orvostan kapcsolatainak legalább négy szintjét találhatjuk

meg.
A katasztrófák egészségre gyakorolt elsődleges és másodlagos hatásaival összefüggő ada-
tok és elemzéseik ma már lehetővé teszik a védekezés egyre kifinomultabb reagálási és meg-
226 F aludi G ábor
előzési módszereinek a kidolgozását. A megelőző és katasztrófa-orvostan közötti kapcsolódás

elsődleges, teoretikus szintjét, az az összefüggés határozza meg, hogy, ha „az egészség az egyén
testi, lelki és szociális jólléte” és nem pedig a betegségek hiánya, akkor minden olyan tényező,
mint amilyen a katasztrófa is, amely képes befolyásolni a kisebb vagy nagyobb embercsoportok (akár
tömegek) egészségét, jogosan tartozik a katasztrófa-orvostan mellett a megelőző orvostan (jár-
vány és közegészségügy) érdeklődési körébe. Márpedig, a katasztrófák, definíciójuk szerint:
„…a lakosság jelentős hányadának halálával, vagy súlyos egészségkárosodásával járó …” folyama-
tok, tehát az orvostudomány két külön ágának elméleti kapcsolata a formális logika szabályai
szerint teljes mértékben igazolható.
A kapcsolatok második gyakorlathoz közelebb eső szintje a megelőző orvostan egyik meg-
határozó ágához, az epidemiológiához kötött. A globalizálódó világunkban az államok
között a gazdasági integráció korábban elképzelhetetlen mértékű kölcsönös függést eredmé-
nyezett. Az egymással függőségbe került nemzetek, időben szinte „egymás szomszédságába”
kerültek. A távolságok epidemiológiai szempontból hasznos elszigetelő hatása hihetetlenül
lerövidült, gondoljunk például a tömeges légi tömegközlekedés (2006) évi 2 milliárd utasára,
akik nem a hajózás korának több napja-hete, hanem legfeljebb néhány óra alatt érik el akár
más kontinensen lévő célállomásaikat. Megteremtődtek a feltételei a különféle katasztrófák,
egészségügyi krízisek, kiterjedt leíró és analitikus epidemiológiai vizsgálatához, a tudo-
mányos gondolkodás szabályai szerint. Eredményei alapján kialakult a védelmi rendszerek
optimalizálásának hatékonyabb lehetősége is.
A megelőző és katonaorvostan kapcsolatainak harmadik szintje, a gyakorlat alkal-
mazásából ered, amikor a természeti katasztrófák következményeinek felszámolása során,
amikor a különféle készletek fogyaszthatóságáról, a menedékek létesítési szabályairól, mene-
kültek elhelyezésének higiéniájáról, a táplálkozás minimum feltételei kidolgozásáról vagy a
nemzetközi segélyezés leghasznosabb formáiról kell dönteni, útmutatókat és segélykészletek
optimalizálását lehet kidolgozni.
Végezetül van a megelőző orvostannak egy negyedik, speciális területe, amely a járvány-
tannak is és a katasztrófa medicinának is, elidegeníthetetlen részét képezi, a járványügyi
katasztrófák területe, amely magában foglalja a világ olyan esemény csoportjait, mint:
az önálló, súlyos katasztrófa potenciállal rendelkező ismert fertőző betegedések veszélyterü-
leteit, mint amilyen a „spanyol nátha”, az Ebola-kitörések sora Afrikában, a kolera
dél-amerikai betörése voltak;
a fenyegető és újra-felbukkanó fertőzésekből (emerging infections) kirobbanó járványokat,
mint amilyen a FÁK diftéria járványa, a Neisseria meningitis fellángolásai, a napjaink
H5N1/madárinfluenza/H1N1v állati és emberi világjárványának kialakulása, a malá-
ria és dengue az eredeti elterjedési területeikre való diadalmas visszatérése, sőt újabb
területek meghódítása;
az új kórokozók felbukkanása, mint a HIV, SARS vagy a Nipah vírus megjelenése csak
szemlélteti azt, hogy egy generációnyi idő alatt, közel 40 új betegség kórokozóját
kényszerült „megismerni” az emberiség;
végül, számításba kell venni a szándékosan vagy véletlenül okozott fertőzések/tömeges szen�-
nyezések, bekövetkezésének reális eshetőségeit is, mint Szverdlovszki biológiai fegyvergyár
balesete volt, vagy mint az Ameritrax levelek (szerencsére nem katasztrófa méretű)
bioterror esetei voltak, beleértve a biológiai fegyverek esetleges reguláris alkalmazását
hadszíntéren, háborús tevékenység részelemeként.
A felsoroltakból látszik, hogy a katasztrófák egyben komplex közegészségügyi-járvá-

nyügyi vészhelyzetek, amelyek kezelésében a megelőző orvostan képviselő joggal osztoznak,
sőt jelenlétük elképzelhetetlen is, a katasztrófavédelmi erők, a műszaki mentés szakemberei, a
hadsereg egészségügyi erői, a tömeges sérültellátás mentésügyi és a klinikai ellátásért felelős
szakembereivel együtt a krízishelyzetek megfelelő kezelésében.
12.2. A természeti katasztrófák megelőző orvostani

következményei
A természeti katasztrófák több mint két évtizedig folytatott vizsgálatai után, 1981-ben
jelentette meg a Pánamerikai Egészségügyi Szervezet (PAHO) tapasztalatait a egészségügyi
vészhelyzetek kezeléséről. A munka eredményei alapján napjainkra világossá lett, hogy a felké-
születlen országok súlyosabb gazdasági, társadalmi veszteségeket kényszerülnek elszenvedni,
mint ami megengedhető volna, és lassabb ütemű az újra felzárkózás folyamata is. A változá-
sok követésének szándékát több, újabb, fontos forrásmunka (kézikönyv) megjelenése mutatta.
A PAHO és WHO közös munkájának egyik eredménye, hogy az olyan kifejezések, mint
a katasztrófa megelőzés (prevenció), hatáscsökkentés (mitigation), a válaszadás (response),
közösség sérülékenysége (vulnerábilitás), kockázatcsökkentés, része lett a katasztrófavédelmi
szótárnak.
A bemutatott pozitív folyamatokkal ellenétes események is lejátszódtak, számos, naív
elképzelés támogatást, szükségtelen nyilvánosságot kapott, amelynek alapja a lakosság széles
köreiben elterjedt alaptalan mítosz. Érdemes és szükséges ezek közül jó néhányat áttekinteni:
A KATASZTRÓFAMITOLÓGIA KÁROS, ÉRTELEMZAVARÓ ÁLLÍTÁSAI

A holttestek a lakosság egészségét súlyosan veszélyeztetik, mert járványok indulnak ki
belőle.
A valóság: sem a háborús, sem a valós katasztrófa tapasztalatok – finoman szólva – nem
igazolják az állítást.
A legrövidebb időn belül el kell temetni vagy égetni a holtakat a biztonság kedvéért.
A valóság: nem igaz, be kell tartani a vallási szokásokat, jogszabályokat.
Lehetetlen nagy tömegű holtestet azonosítani a tragédia után.
A valóság: nem igaz, minden körülmény ellenére jól megszervezhető az azonosítás.
A modern DNS-felismerő rendszer túl bonyolult a legtöbb (szegény, katasztrófa súj-
tott) ország számára.
A valóság: nem igaz, ha kell, a technológia szimplán elérhető akár nemzetközi
segítségnyújtás keretében is.
Minden katasztrófa után hatalmas pusztító járványok törnek ki.
A valóság: az állítás nem igaz, az a feladatunk, hogy ne következhessen be.
Külföldi önkéntes orvosok csoportjai kellenek azonnal, akár minden eszköz nélkül is,
életet menteni.
A valóság: csak a károsult ország jól felmért igényei szerint kért szakorvosok és egyéb
specialisták kellenek, a többit csak „dajkálni, őrizni” kell, és foglalkoztatásuk, beillesz-
tésük a legrosszabb időkben von el egészségügyi erőket.
228 F aludi G ábor
Bármilyen nemzetközi segély kell, ráadásul azonnal.

A valóság: csak a helyesen kiválasztott, célzott segítség eredményes, a felesleges, gyorsan
lejáró gyógyszerkészletek csak veszélyes hulladékká válnak, és kezelésük, megsemmisí-
tésük csak növeli a nehézségek sorát.
A katasztrófa a legrosszabbat hozza ki az emberi természetből.
A valóság: nem igaz, bőségesen vannak ellenpéldák is, de az igaz, hogy mindig vannak
a szerencsétlenségnek vámszedői, megfékezésükre számítani kell.
A katasztrófa, válogatás nélkül gyilkol.
A valóság: nem igaz, a katasztrófák idején kiemelten sérülékeny emberek (nem, kor,
betegek) csoportjai jól meghatározhatóak.
A katasztrófa nem válogat:
A valóság: nem igaz, a szegények, öregek, gyerekek, krónikus betegek egyes csoportjai,
fogyatékkal élők jobban sújtottak.
A katasztrófák áldozatainak ideiglenes kitelepítése táborokba a legjobb és legsürgősebb
dolog.
A valóság: nem igaz, ez csak az utolsó eszköz, a tapasztalatok szerint a táborok később
nehezen felszámolhatók, a mentést is, a kárterület rekonstrukcióját is lassítja a lakosság
kitelepítése.
A dolgok „maguktól” helyrerázódnak pár hét alatt.
A valóság: nem igaz, tervszerű, átgondolt szervezőmunka eredményezi „a dolgok
visszazökkenését a helyes kerékvágásba”.
Az éhező népnek bármilyen ételt lehet adni.
A valóság: nem igaz, mennyiségi és minőségi összetételét tekintve kifogástalan, érzék-
szervi szempontból a helyi ízlést kielégítő mennyiségű és minőségű táplálékot kell a
lakosságnak biztosítani.
A menekült csak örüljön neki, amit kap!
A valóság: nem igaz. A sérült, menekült a lehetőségek határain belül azonos színvonalú
ellátásra jogosult, mint szerencsésebb honfitársai.
A leghelyesebb politika az információk visszatartása.
A valóság: az állítás különösen káros. A korrekt lakossági tájékoztatás a pánikot
megelőzi vagy csillapítja, a lakosságot megnyeri a közös feladatok elvégzéséhez, segíti
a területen az élet lehetőségek javítását, a terület lakosságmegtartó képességének hely-
reállítását.
TERMÉSZETI KATASZTRÓFÁKRÓL ÁLTALÁNOSAN
A természeti katasztrófák várható általános, egészségügyi és közegészségügyi-járványügyi

következményei a lakossági csoportokra meghatározhatóak, ezáltal a védekezés lépései
előzetesen megtervezhetőek, és a hatékony védekezés megvalósítására az országot fel lehet
készíteni. A készenlét (preparedness) mindazon tényezők (kiképzés, készletezés, tervezés)
együttese, amely az esemény bekövetkezése esetén a sérülékenységet vagy a veszélytényező
hatását csökkenti. Egy adott közösség katasztrófasérülékenysége egy adott veszélytényező
vonatkozásában, a közösségi válaszadási képesség és a környezeti változások eredője, amely
befolyásolható, elemenként csökkenthető és növelhető. A katasztrófa-készenlét fordítottan
arányos a kockázattal, csökkenti a katasztrófakockázatot. Az összefüggés matematikailag is

kifejezhető.
A sérülékenység csökkentése függ a kárterület gazdasági szociális kulturális színvonalától
és egyéb jellemzőitől. Például vizsgáljuk meg Japán lakosságának viszonyát a földrengésekhez:
előre elkészített menekülőcsomagok, könnyű fa-papír szerkezetű épületek építése, összevetve
pl. az örmény földrengés tapasztalataival, de akár magyar helyzetet is említhetném, mivel a
földrengések hazánkban viszonylagosan ritkán észlelhetők. Másképpen fogalmazva, ahol a
földrengések kockázata alacsony, a lakosság sérülékenysége a felkészületlenség miatt, Japáné-
hoz képest, sokkal magasabb. A helyzetet kedvező irányba befolyásolni lehet a vészhelyzeti
készenléti képességek erősítésével.
Lényegében a katasztrófák prevenciója és a tömeges egészségkárosodások megelőzése a
bemutatott gondolatok jegyében valósítható meg. A veszélytényező bekövetkezésének való-
színűsége befolyásolható a sérülékenységre való rugalmasabb reagálással és a hatásokra való
fokozottabb érzékenységgel. A természeti katasztrófáknak vannak közös és jellemzően eltérő
tulajdonságai, amelyek ismerete az egészségügyi szakemberek számára döntő jelentőségű
lehet (12.1. táblázat).
12.1. táblázat  Néhány kiválasztott természeti katasztrófa elsődleges és másodlagos

egészségügyi hatásának összehasonlítása
SZÉLVIHAR
HATÁSFAJTA VULKÁN-KITÖRÉS FÖLDRENGÉS ÁRVÍZ SZŐKŐÁR
ÁRVÍZ NÉLKÜL
Halálozás Magas Magas Alacsony Alacsony Magas
Súlyos sérülések Kevés Magas Közepes Kevés Kevés
Fokozott
Változó Közepes Változó Változó Változó
járványveszély
Ivóvízrendszer sérül Súlyos Súlyos Könnyű Könnyű Komoly
Súlyos
Eü. létesítmény sérül Súlyos Súlyos Súlyos lokalizált Komoly
berendezések
Táplálékhiány Ritka Ritka Általános Általános Ritka
Menekült tömegek Általános (városias
Változó Ritka Általános Változó
mérete területen)
Forrás: Natural disasters, protecting the Public’s Health. 2000. Pan American Health Organization.(PAHO) Scientific Publication 575.
nyomán
A 12.1. táblázatban szereplő járványok fellépése például a jól irányított menekültáramlás

és a jól szervezett befogadás esetén, jó ivóvíz-szolgáltatás mellett elkerülhető. Hasonló, de
kaotikus helyzetben, ugyanakkor, amikor a zsúfolt, nyomorgó, szervezetlen tömegmenedé-
kek elesett lakói között könnyen robbannak ki tömeges enteralis (sőt akár kolera) és más
járványok. Mielőtt az egyes katasztrófatípusokat részletes tárgyalására áttérnénk, az európai
katasztrófa fenyegetettség epidemiológiáját érdemes megvizsgálni a WHO jelentése alapján
(12.2 táblázat).
Az adatokat szemléltetésként mutatom be, hogy láthassuk, még a gazdasági/kulturális
értelemben viszonylagosan fejlett régió számára is milyen veszteségeket (emberi életek) és ká-
rokat (dollár milliárdok) jelent a természeti katasztrófák fenyegetése. A 874 esemény 81 263
személy „többlet halálozását” eredményezte. A katasztrófa 42 milló emberre fejtette ki hatását,
230 F aludi G ábor
és az okozott károk, gazdasági veszteségek nagysága 157 milliárd US dollárt (csaknem 120
milliárd €) érték el. A természeti katasztrófák fenyegető egészségügyi hatásai között fordított
arányosság áll fenn a tömegsérülési góc sérültjeinek ellátási sürgőssége és a megelőző orvostan
feladatainak végrehajtása között. Nyilvánvaló ez a következtetés a földrengések esetében, ahol
a műszaki mentés és az orvosi élet- és végtagmentés, shocktalanítás időrendi aktualitását csak
később követi a preventív intézkedések életbe léptetése. Végül, a katasztrófák következményei
érintik a környezetet, az egészségügyi infrastruktúrát és a lakosság mentális állapotát is.
12.2. táblázat  Természeti katasztrófák az EU régióban 1990-2006 között

A KÁR NAGYSÁGA
ESEMÉNY ELŐFORDULÁS HALÁLOZÁS POPULÁCIÓ
(MILLIÁRD USD)
Árvíz 344 3 593 11 569 509 66
Extrém hőmérséklet 112 52 119 1 394 529 9
Szárazság 31 2 14 865 575 14
Erdőtűz 58 228 286 969 3
Földrengés 102 21 840 5 875 138 30
Földcsuszamlás, lavina 57 2 084 90 196 <1
Szélviharok 170 1 397 8 063 234 33
Összesen 874 81 263 42 137 150 157
A WHO EU. adatai nyomán, eredet: Emergency Disasters Database
Az általános elemzések után irányítsuk figyelmünket néhány természeti katasztrófatípus

részletesebb megbeszélésére.
FÖLDRENGÉSEK
A földrengések szerepe Európában. Az előfordulás gyakorisága szempontjából a har-
madik-negyedik csoportot képezik, de súlyos környezeti hatásai, az építési technológiánk
(kő/vasbeton lakóházak) következtében egy földrengés az aktuális kihatásaiban igen súlyos
lehet. Boliviában (Totora, 1998) a halálozás 90%-ban a kőépületek összeomlásának volt
köszönhető, amely szoros összefüggést mutat ugyanakkor a felszabaduló tektonikus energia
nagyságrendjével is. A földrengés emberiség egyik legsúlyosabb fenyegetési közé tartozik.
A halálozásban a leggyakrabb kóroki tényező a betemetetéstől ered, a trauma és a fulladás,
jellemző a crush szindróma tömeges fellépése. Fontos a kimenetel tekintetében a bekövetkezés
ideje, éjszakai csapás több áldozattal jár az alvó lakosság köréből, mint a nappali. Végül, fon-
tos tényező a lakosság népsűrűsége a várható következmények szempontjából. Sűrűn lakott
nagyvárosi területeken a várható egészségügyi veszteség megsokszorozódik. A másodlagos
veszélytényezők közül járványügyi tapasztalatok szerint nő a riadt állatok agressziója miatt
a kutyaharapások (veszettség) száma (dél-amerikai tapasztalat), aktivizálódnak a zoonózisok
természeti gócai. Hamarosan emelkedni kezd a vektorok (szúnyogok, rágcsálók, legyek)
mennyisége és a vektorral terjedő különböző kórokozó cirkulációjának az üteme is. Ázsiai
tapasztalatok szerint másodlagosan az egyik legkomolyabb veszély a tűzvészek kialakulása,
ami a fa-papír könnyűszerkezetes építkezés egyik hátránya. Kobe, Japán esetében 1995-ben
150 járulékos tűz gyulladt ki városszerte csaknem 500 ember halálát okozva.
A 12.3. táblázat az egészségügyi szektor feladatainak az időrendi prioritásait fogalmazza

meg földrengés esetén. A földrengés nem kíméli magát az egészségügyi intézményrendszert
sem. Mexico City-ben 1985-ben 13 kórház sérült, három ezek közül összeomlott, a 867
áldozatból 100 egészségügyi dolgozó volt és csaknem 6000 kórházi ággyal csökkent a leg-
nagyobb szükség esetén az ellátó kapacitás. Régiónkban a legsúlyosabb a skopjei, bukaresti,
az örmény (Spitak) és a törökországi 1999-es földrengések voltak. Ez utóbbi – Richter-skála
szerint 7,8-as erősségű kitörés – 5 város 2 millió lakosára (sűrűn lakott terület) sújtott le
a Márvány tengeri régióban, 18 256 lakos meghalt, 48 905 sérült ellátását kellett azonnal
megszervezni, 200 000 ember vált hontalanná. A crush szindrómás esetek száma 639 személy
volt. Az ivóvízrendszer átmenti károsultságát, a hasmenések járványos fellépését palackozott
ivóvízzel hidalták át. A járványok korai kimutatására életbe léptettek egy vészhelyzeti fertőző
betegség jelentő rendszert, 5 betegség figyelésére, amelyek között a hasmenéses betegségek
és a kanyaró is szerepeltek. Az esemény után, a tapasztalatok fényében jelentősen megerősí-
tették a katasztrófa-orvostan posztgraduális oktatását, a vészhelyzeti felkészítés tervezést és a
reagáló erőket.
12.3. táblázat  Földrengések után az egészségügyi feladatok prioritásai, az eseményt követően,

a kapacitás %-ában
NAPOK
ESEMÉNY
1 2 3 4 5 6 7 8 9
Tömegsérülések ellátása 100 100 90 60 30 20 10 10 10
−−−−−−−−−−−−−−−−−→
Járványügyi surveillance 0 2 4 5 10 10 10 10 10
Környezet-eü. feladatok 0 3 6 6 9 10 15 15
Táplálkozáshiány 0 1 1 5 5 10 15 10 10
Ivóvízhiány 5 10 20 20 20 20 10 10 10
Menekültek 0 5 5 5 10 10 10 10 5
Forrás: Natural disasters, protecting the Public’s Health. 2000. Pan American Health Organization.(PAHO) Scientific Publication 575. nyomán
VULKÁNKITÖRÉSEK
A vulkánkitörések a földrengések nagyobb testvérei, amelyek rövid és hosszú távú

következményeikben összegzetten elérhetik akár a legsúlyosabb kimenetelt az emberiség
szempontjából (Stromboli és Krakatau). Vannak elméletek, hogy a bizonyos vulkánkitörések
még a jelenlegi civilizáció végét is okozhatják. A piroklaszt (izzó kőzetporfelhő) áradat és a
vulkánkitörések energiafelszabadulásának nagyságrendje még jó darabig a katasztrófaellátás
és védekezés nehezen kezelhető területe marad. A magas légkörbe fellövellt porfelhő klima-
tikus hatásával és lassan kiülepedő természetével egy prolongált tél hosszan elnyúló vízióját
is felvethetik. A Mount Szt. Helén vulkánkitörés hatása az északi féltekén két évig tartott,
és részleges átlaghőmérséklet-csökkenést is eredményezett. Kisebb kitörési nagyságrendek
esetén a nem egészségügyi megelőzés nagyobb lehetőségekkel rendelkezik (szeizmikus korai
riasztás, gyors kitelepítés). A vulkánkitörések súlyosságának egyik oka, hogy a veszélyt fel nem
ismerve, a lakott területek egyre közelebb kúsznak az emberi mértékkel alvónak tekintett vul-
kánokhoz. Így eshetett meg az a 1985 tragédia a Nevado del Ruiz kitörésekor Kolumbiában,
232 F aludi G ábor
ahol a felszabaduló hő és szeizmikus aktivitás a hegy csúcsának jégsapkáját megolvasztotta, és

ennek eredményeként egy iszaplavina zúdult a közeli Armero kisvárosára. 23 000 ember halt
meg, a sérültek száma 1224 volt, és 1000 km2 kiváló mezőgazdasági terület megsemmisült.
ÁRVIZEK
Általánosan az árvizek feloszthatók: szökőárak, tengeri másodlagos áradásokra (ciklon,

vihar) és folyami árvizekre. Az árvizek katasztrófavédelmi szempontú tárgyalását Magyaror-
szág esetében Vásárhelyi Pál óta aligha kell hosszan magyarázni, saját élményeink és geográfiai
helyzetünk miatt (magas hegységek övezte medence) sem, hazánk egyik leggyakrabban
tapasztalható veszélyforrásáról van szó. Az árvizek meteorológiai folyamatok következmé-
nyei, Magyarország teljes területe a Duna vízgyűjtő területére (Európa második legnagyobb
vízgyűjtője) esik, ahol a belépő víz 2035 köbméter másodpercenként, a kilépő összes víz a
Duna, Tisza és Dráva vonatkozásában eléri a másodpercenkénti 3800 köbmétert. Az árvizek
Európai viszonylatban is előkelő a helyezést kapnának gyakoriságuk tekintetében, azzal a 334
eseménnyel az elmúlt 16 évben, együtt a majdnem 12 millió kárvallottal és a 3593 halálos
áldozattal. Az okozott gazdasági kár eléri a 66 milliárd USA dollárt. Térségünkben szeren-
csére nincs példa a hirtelen fellépő tsunami- szerű hirtelen áradásokra, így az egészségügyi
vészhelyzet kezelés prioritásai másként alakulnak. Az elmondottakat kontinensünkön bizo-
nyítják az olyan események, mint amilyen a 2006-os közép- és délkelet európai (Bulgária,
Cseh-, Horvát-, Magyar-, Német, Lengyelország, Szlovákia és Szerbia) országokban kialakult
árvíz volt (12.4. táblázat).
12.4. táblázat  Árvíz/szökőár után az egészségügyi feladatok prioritásai, az eseményt követően,

a kapacitás %-ában
NAPOK
ESEMÉNY
1 2 3 4 5 6 7 8 9
Tömegsérülések ellátása 10 15 5 5 0 0 0 0 0
−−−−−−−−−−−−−−−−−−−−→
Járványügyi surveillance 0 0 3 6 10 10 5 5 5
Környezet eü. feladatok 0 0 3 6 6 9 10 15 25
Táplálkozás hiány 0 1 1 5 5 10 10 10 10
Ivóvízhiány 20 10 10 10 5 5 5 0 0
Kitelepítés 0 15 45 50 40 10 5 0 0
Forrás: Natural disasters, protecting the Public’s Health. 2000. Pan American Health Organization.(PAHO) Scientific Publication 575.
nyomán
A folyami árvizeket jellemzi a lassúbb kifejlődés, a lakossági kitelepítésekre való felkészülés

jobb lehetősége. A traumás jellegű sérültek száma így alárendeltebb. Kifejezettebb emelkedés
észlelhető viszont a lappangási idő elteltével, a vízjárványok és az enterális fertőzések hal-
mozódása terén a víz- és szennyvízrendszerek összemosódása követeztében. Az árvíz után
emelkedik a víz és vektor terjesztette fertőző betegségek előfordulása (leptospirosis, kolera,
dizentéria, hepatitis-A és egyes ázsiai államokban a hepatitis-E is stb.). A nagy esőzéseket is
követheti a túlterhelt csatornarendszer feltelődése és a következményes ivóvízellátó rendszer

beszennyeződése. Az újabb időkben felismert, veszélyes víz járvány keltésére képes kórokozó
a Criptosporidium parvum, amely okozott már amerikai nagyvárosban 200 000-es vízjárványt
is. A hazai körülményeink között, elsősorban karsztvízzel ellátott területeken jelent komoly
járványveszélyt a rohamszerűen érkező esőzés, amikor a nagy tömegű lezúduló esővíz min-
den szennyet magával sodor a karsztvizekbe.
Mivel árvíz kialakulásában több idő áll védekezés erőinek rendelkezésre, az egyik olyan
terület a mi szempontunkból, ahol a vulnerábilitás redukciónak tág lehetőségei nyílnak, a
hatalmas költségek (gátak, tározók építése) ellenére is. A környezet-egészségügy szerepe
akkor kaphat fokozott hangsúlyt, ha szemétlerakók, szennyező- és vegyianyag-tárolók, gal-
vániszap-lerakók is víz alá kerülnek. A Duna árterében, 2006-ban, 13 országában 97 ilyen
százezer köbméteresnél nagyobb potenciális veszélyforrás volt ismert. Az elmondottak fényé-
ben az ellenőrzött ivóvízellátás iránti fokozott igény követelménye nagyon korán szükségessé
válhat, pl. már a kitelepítések megkezdése előtt. Fontos észrevenni, hogy egy „egyszerű”,
tisztán természeti katasztrófa, mint az árvíz, hogyan képes fokozatosan tovább fejlődni, és
egyre komplexebb problémák színterévé válni.
SZÉLVIHAROK – ÁRVÍZ NÉLKÜL
A szélviharok közvetlen meteorológiai kategóriájú jelenségek. A szélviharok csapásai ön-

magukban Európában eddig viszonylag alárendeltebb fenyegetéseket jelentettek. Valamely
másodlagos „kiegészítő” természetes vagy mesterséges veszélyforrással társulva (tornádóhoz
+ esőzés, szélvihar + erdőtűz, vagy szél + tengerár), a szélviharok okozta gazdasági károk,
valamint az emberéletben keletkező veszteségek mértéke megemelkedhet. Az európai helyzet
ma még különbözik a Mexikói-öböl körüli országok helyzetétől, azok hurrikánjai, torná-
dói vagy a Távol-Kelet tájfunjai ma még nagyságrendileg felülmúlják az európai társaikat.
A gyorsan lecsapó, nagy kontinentális szélviharok megelőző orvostani kihívásai egyenlőre
szerényebbek, bár ismert olyan esemény is, ahol másodlagos hatásként, árvízzel, földcsuszam-
lásokkal társult a hurrikán (Mitch 1998), amikor a közép-amerikai országokban közel 10 000
emberéletet veszítettek el.
A TERMÉSZETI KATASZTRÓFÁK MÁSODLAGOS MEGELŐZŐ

ORVOSTANI KÖVETKEZMÉNYEI
Az endémiás fertőző betegségek morbiditása nő, a bacilusgazdák szintén a menekültekkel

együtt vándorolnak. Ökológiai változások lépnek fel, számos esetben a természeti gócok akti-
vitása nő, vektor- (patkány, légy, szúnyog) szaporodás és extrém állati reakciók (kígyómarás,
kutyaharapás) lépnek fel. A lakosság csoportjainak kényszermobilitása, a szükségelhelyezés
zsúfoltsága és a higiénés minimum átmeneti hiánya csak kedvezőbb feltételeket teremthetnek
a fertőzések terjedésének.
A higiénés viszonyok romlanak, a szükség-vízellátás, szükségélelmezés és a hulladék-
kezelés hiányosságai már rövid távon is kifejthetik kedvezőtlen hatásaikat. A surveillance
hatékonysága a fertőző betegségek ellenőrzésében átmenetileg meggyengül, a káosz és az
234 F aludi G ábor
egészségügyi, ezen belül a közegészségügyi infrastrukturális veszteségek miatt. A mene-

külteknek alterált az egyedi ellenálló képessége a kimerülés, lehűlés, táplálkozási hiányok,
stresszhatás következtében.
12.3. A civilizációs katasztrófák megelőző orvostani

következményei
A civilizációs vagy technológiai katasztrófákat, amelyeket antropogénnak is neveznek, az
emberi tevékenységre lehet visszavezetni. A XXI. század a nukleáris energetika, a vegyi anya-
gok létezésétől függ, és a kiváltásukra az új technológiák még nem mindig kínálnak alkalmas
alternatív megoldásokat. A technológia és az ember szigorúan szabályozott, fegyelmezett
együttélése az egyetlen, ami csökkentheti a veszélyhelyzetek kialakulásának esélyeit. A civi-
lizációs katasztrófák a technikai körülményektől nagymértékben függő megelőző orvostani
következményekkel járnak a sokféle kiváltó ok következtében. Felosztásuk és sok szempontból
a védekezés is a vezető okok szerint történhet: beszélhetünk vegyi, nukleáris és biológiai ipari
eseményekről.
A NUKLEÁRIS KATASZTRÓFÁK
A nukleáris ipari katasztrófák eddig legsúlyosabb és legismertebb képviselője a Cserno-

bilban bekövetkezett atomerőmű ipari katasztrófája volt 1986-ban. Az esemény során nagy
mennyiségű radioaktív szennyezés került a légkörbe elborítva Kelet- és Nyugat-Európa
országait. A bekövetkezett esemény súlyos következménnyel járt. A nagy területre kiterjedt
kitelepítések 116 000 lakost érintettek, akiket 240 000 további lakos követett, de az esemé-
nyek összességében legalább 5 millió lakost érintettek. A szarkofág építése, a likvidátorok
(350 000) hősiessége már eléri az epikus méreteket. A nukleáris technológiával szembeni elle-
nérzések világszerte megerősödtek, noha csak 2 közvetlen halottja volt a burkolatot megnyitó
robbanásnak, és csak 134-en kaptak az ionizáló sugárzástól akut sugárbetegséget, akik közül
28-an haltak meg néhány héten belül. Sok tanulmány vizsgálta a várható késői következ-
ményeket, de a gyermekek korai rosszindulatú pajzsmirigydaganatos megbetegedésén kívül,
eddig tudományosan is jól igazolt tömeges késői szövődményekre nem derült fény. A pre-
ventív medicina ionizáló sugárzások sokrétű vizsgálatára kényszerült, és a munkabiztonság
szakterületei is sok tapasztalatot építhettek be szakterüle- tükbe.
A (VEGY)IPARI KATASZTRÓFÁK
Méreteiben és következményeiben a legváltozatosabb események tartoznak ebbe a kategó-

riába. A Seveso 1976-os vegyipari balesete, a kémiai biztonsági törekvések egész épületének
alapját szolgáltatja, mivel elsőként hívta fel a figyelmet arra, hogy Csernobil nagyságrendű
következményeket képes egy vegyi üzemi robbanás is eredményezni. A dioxin környezet-
szennyezésének biztonságos megakadályozására Sevesóban is szarkofág építésével védekeztek.
A világ egyik legsúlyosabb vegyipari balesete következett be éjfél körül 1984. december 2-án
a közép-indiai Bhopal városában. A városhoz közeli nagy Union Carbide peszticid gyárában
nagy mennyiségű metil- izocianát ömlött ki, miközben 900 000 ember aludt otthonában.
Pesszimista becslések a 10 000 azonnali és 20 000 következményes halálozásról beszéltek.
Hivatalos közlemények 120 000 ember szenved súlyos krónikus légúti, szemészeti, endokrin,
gyomor-bélrendszeri, neurológiai szövődményeket. A gázfelhő a környezetet is jelentősen
károsította. A tragédia hatása mai napig is érezteti hatását a kárterületen. Egy nigériai lőszer-
raktár- (2002) robbanás speciális a halottak kiemelkedő magas számának vonatkozásában
(12.5. táblázat).
12.5. táblázat  Néhány nagyobb ipari és vegyipari baleset 1976–2006 között

ÉV HELYE ESEMÉNY VEGYIANYAG HALOTT SÉRÜLT KIÜRÍTETT
1976 Seveso, Olaszország vegyiüzem robbanása dioxin 193 226 000
Novosszibirszk,
1979 vegyiüzem robbanása ismeretlen 300
Orosz Federáció
ételszennyezés
1981 Madrid, Spanyolország ismeretlen 430 20 000 220 000
toxikus olajjal
1984 Bhopal, India vegyiüzem-kiszivárgás metil-izocianát 2 800 50 000 200 000
1993 Bangkok, Taiföld játékgyári tűz műanyag 240 547
2002 Lagos, Nigéria lőszerraktár lőszer 1 000
hidrogén-
2003 Gaoqiao, Kína gázkút-kibocsátás 240 9 000 64 000
szulfid
2005 Granitville, USA szállító teherautó klórgáz 9 250 5 400
hidrogén-
Abidján,
2006 toxikus vegyi hulladék szulfid, NaOH 10 >100 000
Elefántcsontpart
stb.
A WHO adataiból.
Különösen figyelemre méltó az az afrikai esemény, amikor mintegy 500 tonna petrol-
kémiai eredetű szennyező vegyi anyagot öntöttek ki illegálisan egy tartályhajóról legalább
15 különböző helyszínen Abidjan környékén. Az illegális környezetszennyezés legalább 8
ember halálát okozta, és legalább 90 000 ember szorul orvosi segítségre a felelőtlen kör-
nyezetszennyezés következtében, amely veszélyeztetheti a folyók és a regionális vízbázisok
elszennyezése révén a szomszédos országok lakosságát is. A sevesoi és a bhopali két esemény
a világ viszonyulását a vegyi anyagokhoz döntően megváltoztatták, ráirányították a figyelmet
a vegyipar, a környezet és ember hármas együttélésének fontosságára. A világunk ma vegyi
anyagok nélkül képtelen lenne fenntartani a jelenlegi fejlődési ütemét, de meg kell akadályozni
a végzetes környezeti károk létrejöttét.
236 F aludi G ábor
A BIOLÓGIAI IPAR POTENCIÁLIS FENYEGETÉSEI

Az 1979. év áprilisában a Szovjetunió egy biológiai harcianyag-gyártó üzemében, Szverd
lovszkban (ma ismét Jekatyerinburg), műszaki hiba következtében körülbelül 1 gramm anthrax
spóra véletlen légtéri kibocsátása következett be. A széljárás irányában a spórafelhő hosszan
elnyúló felhőt alkotott. Az expozíciót elszenvedett személyek típusos tüdőanthraxban bete-
gedtek meg. A sokáig eltitkolt eset miatt, a kiülepedési zónában minden nyomot el akartak
tüntetni, az összesen >66 halott adatait is a temető sírköveiről lehetett visszakövetkeztetni.
A példa ugyan részben hadiipari vonatkozású is, de a hatalmas biotechnológiai ipar fermen
toraiban, a sokszor genetikailag is módosított baktériumtörzsek köbméterei termelik a meg-
rendelt bonyolult biomolekulákat, hogy gyógyszerek, antibiotikumok, ipari intermedierek
jöjjenek létre. A környezetbe véletlenül vagy baleset miatt kikerülő, a természetes mikrobiális
világgal újra evolúciós kölcsönhatásba lépő, módosított genetikai állományú baktériumtömeg
sorsa nem pontosan behatárolható. A biológiai ipari balesetek eddig még – szerencsére – nem
kerülhettek táblázatban összefoglalásra.
Az ipari katasztrófák összetett hatású, soktényezős bonyolult folyamatok, a vészhelyze-
tek megelőzésére a munkabiztonsági, környezet-egészségügyi és a speciálisan felkészített
katasztrófaelhárítási egységek közös munkájával lehet felvenni küzdelmet. A preventív egész-
ségügyi szervezetek érintettsége is a létrejövő helyzettől függ.
12.4. A társadalmi katasztrófák megelőző orvostani

következményei
A súlyos válságok, háborúk, felkelések, polgárháborúk, a tömeges menekült áradatok, a
komplex egészségügyi vészhelyzetei meghatározó eseményei a katona- és katasztrófa-orvos-
tannak. Az egészségügyi ellátás előre tervezett rendszerébe integráltan végzi a saját szakfel-
adatait, a haderővédelmet (Force Protection) a katonai megelőző orvostan.
A korszerű haderőknél az egészségügyi biztosítás tervben kerül megfogalmazásra az
állomány egészségének és harcképessége megőrzésének eljárásrendje a hadműveletek folyta-
tása során. A tervezés során minél több várható elemet (támadás vagy védelem, az ellenség
haditechnikai fejlettsége, a katonák harci felkészültsége stb.) számításba kell venni. A kocká-
zatbecslés és kockázatkezelés katonai specialitása, hogy a parancsnok döntése szerint vállalhat
esetleg az optimálisnál magasabb kockázatokat is a harc megvívásának sikere érdekében.
Kellően indokolható harcászati helyzetben az ésszerű kockázatbecsléshez képest magasabb
kockázat is elvállalható, de döntések helyességéért minden parancsnoknak magának kell
viselni a felelősség súlyát. Ez az alapvető különbség húz éles vonalat a katonai és kataszt-
rófa-egészségügyi biztosítás készítésének gondolatmente közé. Az egészségügyi tervek a
hadműveleti előkészítő, műveleti és művelet utáni szakaszokban eltérő, de egymásra építkező
programja óvja a katonák egészségét, életét.
A katonai megelőző orvosi biztosítás terv hat nagy területet fed le: a járványvédelmi intézke-
dések és védőoltási politika, egészségügyi anyagi kiképzés, egészségügyi alkalmassági vizs-
gálatok, katonai egészségfejlesztés-megőrzés, egészségügyi ABV védelem és egészségügyi
felderítés témaköreiben. A katonai megelőző orvostani terv elveiben a szövetséges NATO
országok egyeztetett katonaorvosi doktrínáinak az elveihez igazodik
A komplex társadalmi katasztrófák (háború, felkelés), a természeti, az ipari civilizációs

katasztrófák tulajdonságait változatos arányokban képesek elegyíteni önmagukban (rombolt
infrastruktúra, ipari üzemek, menekültáradat). A sokrétű hatásspektrum miatt sokszor nehéz-
ségekbe ütközik az események klasszifikációja. Szélsőséges példaként: a komplex társadalmi
katasztrófák egyike az összhaderőnemi, hagyományos és tömegpusztító fegyverekkel megví-
vott háború (ez kifejezés nem más, mint a régi értelemben megfogalmazott és még valójában
nem elfelejthető III. világháború), a maga vegyi, nukleáris és biológiai arzenáljával, képes
lenne elérni a Föld és az emberi faj teljes és többszörös önpusztítását. Ilyen nagyságrendű
pusztításra legfeljebb egy kisbolygóval való ütközés csillagászati léptékű vagy egy hipervulkán
geológiai nagyságrendű katasztrófájának lenne esélye. Mostanában, szerencsére (!), a globális
háborús pusztítás helyett inkább a sokgócú fegyveres konfliktusok fel-fellángoló sorozataival
nézhetünk szembe, amelyek még az egészségügy szempontjából kezelhetőek. Európában, a
két világégés végzetes tanulságait most nem említve, a balkáni térség polgárháborús esemé-
nyei adtak számos lehetőséget az emberiességi akciók szervezésére, a katasztrófa-orvostan
elveinek gyakorlati alkalmazására. A menekültáradatok, a hadi és ipari eredetű tömeges és
súlyos környezeti szennyezések, az etnikai tisztogatás, a háborús stressz, a harci cselekmények
és katonák által a polgári lakosság ellen elkövetett emberiség elleni bűncselekmények egy –
szerencsére – rövid, de annál teljesebb bepillantásra adtak módot a háborúk természetrajzába,
mindenki számára. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a társadalmi eredetű komplex ka-
tasztrófák a történelem legszörnyűbb katasztrófaeseményeivé nőtték ki magukat, amelyek
ráadásul nem sorsszerűek, hanem teljes mértékben, az emberi lélekben jól-rosszul működő
társadalomból eredeztethetőek, és ezért, sajnos, nem is a megelőző orvostan elvei és eszközei
képesek a konfliktusprevenció lehetőségét biztosítani.
12.5. A katasztrófákra való felkészülés feladatai

A katasztrófákra való készültség feladatait a katasztrófák bekövetkezéséhez képest időrendi
ciklusba lehet rendezni, és szakaszokat jól el lehet egymástól különítetni.
A katasztrófák lezajlásának védelmi ciklusfelosztását a 12.1. ábrában adom meg.
KÉSZENLÉT
A készenlét (preparedness) a rendszer egy előrehaladó irányú multiszektoriális részfolya-

mata. A készenlét feladatai tervezni lehet és kell is, időben az esemény előtti időtől az esemény
bekövetkeztének időpontjáig terjed.
Két legfontosabb részterülete: a tervezés és a szakállomány kiképzése. A készenlét lényeg-
ileg a katasztrófák preventív szakasza egyik részének tekintendő. A készenlét térben is tagolt,
országos, regionális és helyi szintekre.
238 F aludi G ábor
esemény
válaszadás
készenlét kimutatás + reagálás
mentés + menekítés
tervezés + kiképzés
helyreállítás
mitigáció
hatáscsökkenés rehabilitáció
12.1. ábra  A katasztrófák elleni védelem ciklusa
VÁLASZADÁSI, REAGÁLÓ ÉS HELYREÁLLÍTÓ SZAKASZ (RESPONSE

AND RECOVERY)
A válaszadás (response) szakasza az eseménnyel kezdődik, a helyzet felismerésével, amely

az egészségügyi vészhelyzet bekövetkezésének elismerését és a katasztrófavédelmi tervek
életbeléptetését jelenti, amelyet minden ország általában törvényi eszközökkel is megerősít.
Célja az emberi és anyagi erőforrások legteljesebb koncentrálása a krízishelyzet megszüntetése
érdekében. A szakaszt a rendkívüli információigény jellemzi a helyzet tisztázása érdekében.
Az esemény bekövetkezése utáni szak, a tényleges műszaki mentés megindulásától a tömeg-
sérülési góc felszámolásáig tart. Régebben a válaszadási szak volt maga a védelem egészében.
A válaszadást a helyreállítás (recovery) és a károk nyomainak teljes eltüntetése (re-
konstrukció) követi, ezzel zárul a ciklusreagálási fél-részciklusa.
A hatások csökkentése (mitigation) a készenléttel (preparedness) együtt alkotja a
katasztrófaciklusnak a megelőzési oldalát, és a legtöbb lehetőséget adja a sérülékenység csök-
kentésére (12.2. ábra). Részei az egészségügyi intézetek vészhelyzeti felkészítése, vízellátó
rendszerek sérülékenységének csökkentése stb.
A fázisoktól függetlenül és folyamatosan ellátandó szükséges feladatok a szaktevékenység
biztosításához: a kommunikáció, az információs technológia, a pontosan meghatározott
vezetési (jelentési) rend, a szállítás, az ellátás-logisztika és az egyéb feladatok koordiná-
ciója (önkéntesek, NGO-k, gazdasági és jogi feladatok, rendfenntartás).
preventív
szakasz
6 felkészülés, tervezés 1 készenlét
esemény
hatáscsökkentés
5 (mitigáció)
válaszadás
2 (response)
4 rekonstrukció
műszaki + eü.
3 rehabilitáció
reagálási
szakasz
12.2. ábra  A katasztrófa-egészségügyi felkészülés és reagálás fázisai
Az egészségügy feladatai a katasztrófák reagálási szakaszában két elkülönülő alrendszerre

különíthetők tovább.
Egészségügyi (gyógyító-kiürítő) szakfeladatok: a tömegsérülési góc sérültjeinek
helyszíni sürgősségi ellátása, az osztályozás, a kiürítés és a definitív ellátás. A prehospitális,
majd a gyógyító-kiürítő és a teljes terjedelmű kórházi ellátás szabályait a könyv más területei
részletesen tárgyalják.
A reagálási szakban a megelőző orvostani feladatok sokrétűek és az elsődleges és

másodlagos egészségkárosító tényezők katasztrófa specifikus megoszlásától függenek. A vá-
laszadást öt fő területre választhatjuk szét:
Környezet-egészségügyi feladatok:
zz ivóvíz biztosítása,
zz egyebek (szennyvíz és hulladékkezelés megoldása).
Táplálkozás – élelem biztosítása.
Menekültek elhelyezése – táborok szervezése.
Menekültek orvosi ellátása (+ mentálhigiénés teendők).
Surveillance, vakcináció és a kárterületen egyéb járványügyi intézkedések rendszere:
zz DDD tevékenység,
zz holtakkal kapcsolatos teendők,
zz mentőállomány speciális ellátási egészségvédelmi feladatai.
A katasztrófákkal kapcsolatos környezet-egészségügyi feladatok a tömegsérülési gócban

az azonnali reagálás elemi higiénés feltételeinek biztosításától a kárhely teljes helyreállítás
240 F aludi G ábor
ellenőrzéséig terjedhet. Fontossága miatt főként a sürgős feladatokra koncentrál a jegyzet.

Jelentőségüket az adja, hogy az egyes részterületek mellőzése a túlélés lehetőségét csökkenti:
részei egyetlen láncolatot alkotnak, de az ivóvízellátás biztonsága után a csatornázás, a fo-
lyékony és szilárd hulladékkezelés éppolyan fontos lehet a kárhely járványügyi biztonsága
szempontjából, mint a tömegek katasztrófa táplálásának kielégítő megszervezése.
A 12.6. táblázat néhány példával mutatja az egyes természeti katasztrófatípusok és a kör-
nyezeti-egészségügyi hatások közötti összefüggéseket.
12.6. táblázat  Katasztrófák környezet-egészségügyi hatásmátrixa

FÖLD-
HATÁSTERÜLET KÁROSÍTÁS ÁRVÍZ HURRIKÁN
RENGÉS
Víz-, szennyvízellátó Forráskárosodás, kutak sérülése, rendszer-
1 2 3
rendszer elszennyeződés stb.
Szilárdhulladék-
Infrastruktúra rombolt, szállítás lassú, emberhiány 1 2 2
kezelés
Energiahiány, hűtésleállás, ellátási szünet, szállítás
Élelmiszer-kezelés 1 1 1
lassú
Otthonok
Sérült épület, szennyezett víz, energiakimaradás 1 2 1
civilizáltsága
Rovar-rágcsáló irtás Vektorszaporodás, sérült higiénés rendszerek 1 1 1
Súlyos károsodás: 1: sérült, 2: alig sérült, 3: PAHO után
Az életben maradáshoz a levegő utáni második legfontosabb feltétel az elégséges mennyi-

ségű és minőségű ivóvíz, ezért a környezet-egészségügyi feladatok első helyére a vízellátási
problémák kerülnek:
AZ IVÓVÍZ BIZTOSÍTÁSA
A katasztrófák elsődleges hatására változó mértékben sérülhet az ivóvízellátás rendszere,
a források betemetődnek, a tározók, kutak roncsolódnak, a vízkivételi művek károsodnak,
energiaellátásuk kimarad, a vezetékes hálózatot szakadások béníthatják. A vezetékekben,
átmenti tárolókban pangó vizek fertőződnek, miközben a lakossági igény egyre fokozódik.
A kárterület mellett, ha a lakosság szükségkitelepítésére is sor kerül, a mentési útvonalak
mentén pihenőket és bennük ellenőrzött vízellátó pontokat is kell létesíteni.
A menekült táborokban a folyóvízellátás feltétlenül megoldandó kérdés. Egy háztartás
szükséglete átlagosan napi 15 liter személyenként. A folyóvizes vízkivételi helyeket úgy kell
létesíteni, hogy a maximális távolság az otthonoktól legfeljebb 500 m lehessen, olyan ellátási
kapacitással, hogy a sorban állás ne legyen több 15 percnél, illetve egy 20 literes kanna 3-4
perc alatt teljen meg, és egy csapra 250 embernél ne jusson több. A tervezési minimumszük-
ségleteket a 12.7. táblázat foglalja össze.
12.7. táblázat  Katasztrófák környezet-egészségügyi hatásmátrixa

A KATASZTRÓFÁK ESETÉN A TÚLÉLÉSHEZ
SZÜKSÉGES ALAPVETŐ VÍZELLÁTÁSI KÁROSÍTÁS FÖLDRENGÉS
SZÜKSÉGLET, NAPONTA
Vízbevitel (túlélési minimum) élelemmel és (klimatikus viszonyoktól egyedi fiziológiai
2,5–3 l
ivóvízzel szükséglettől függően)
Alapvető higiénés szükséglet 2–6 liter Függ a sociális és kulturális normától
Függ a társadalmi szokásoktól és a helyi
Főzési szükséglet 3–6 liter
lehetőségektől
Teljes szükséglet 7–15 liter
A Sphere adatai nyomán
Az ivóvíz-ellátási minimumok meghatározása mindig viszonylagos, a WHO által javasolt

normák általában alacsonyabbak, mert az öt kontinens lakosságára és a sivatagos területekre
átlagolt értékeket határoznak meg. Az ivóvízellátás megoldása után időben csak rövid ideig
halasztható a személyi tisztaság szükségleteinek kezelése: napi 250 g szappan adag és a für-
déshez 15-20 liter víz biztosítandó. Száz főre egy vizesblokk (mosási és fürdési lehetőséggel)
minimálisan szükséges. Figyelembe kell venni, hogy a sérülékeny csoportok igénye (gyerme-
kek, asszonyok betegek stb.) magasabb lehet.
A környezet-egészségügyi egyéb feladatok katasztrófakörülmények között (szen�-
nyvíz- és hulladékkezelés megoldása). A megfelelő ivóvízellátás szükségszerűen kiköveteli a
szennyvíz és emberi anyagcseretermékek kezelésének megoldását. A szennyvíz és emberi
ürülék higiénikus és biztonságos kezelése a legfontosabb első akadály a enterális járványok
keletkezésének az útjában. Minimum 20 emberre kell egy WC létesítését számítani. A ne-
mek szétválasztása az első percektől alapvető. Lehetőség szerint ne legyen a közösségi WC
a lakóhelytől 50 méternél távolabb, és mindig a gyermekek szükségletére is előre kell gon-
dolni. A biztonságos székletkezelés technikai megoldási lehetőségei ismertek, a latrinától a
csatornázott kommunális WC-k telepítéséig. Ezen a ponton a szennyvízkezelés, az ideiglenes
csatornázás és szennyvízkezelés feladatai már meghaladják az egyszerű katasztrófaellátás
kereteit. Tartalmilag az eddig leírtakhoz csatolható a zárt szilárd hulladék (szemét) kezelés
szabályozása is. Az ételmaradék, a hulladék a rágcsálók és az azokra vadászó, pl. mérgeskí-
gyók közös ökológiai élettere lehet, ami az ideiglenes táborok számára nem kívánatos szom-
szédságot jelent. Hasonlóan értékelhető a legyek, később szúnyogok tömeges megjelenése is.
A zárt rendszerű szilárdhulladék-kezelés a vektorok elszaporodásának megakadályozó
eszköze, egyben az enteralis járványok megelőzésének második védelmi vonala lehet. Általá-
ban kívánatos 100 méteren belül legalább egy szemetes konténert kihelyezni. 10 családonként
kell, legalább egy 100 literes konténert kell biztosítani. Az egészségügyi és a veszélyes hulla-
dék kezelésének a szabályai a szükség körülményekre is érvényesek.
Külön, megkülönböztetett figyelmet igényelnek a katasztrófák során újra működésbe
lépő közintézmények vízellátási igényei: kórházakban az 5 l/személy szükséglet mellett
további 40–60 l páciens/napi igénnyel lehet számolni. Iskolákban 3 l/tanuló norma lehet
az irányadó. Köztoiletteknél 3-10 liter/használat/látogató a vízigény. Sokszor az állatok je-
lenlétét is figyelembe kell venni és meg kell tervezni az állatok fogysztását: 5 l/kedvencek és
20-40 liter/lovak, illetve kérődzők fejadagjai (fejlődő államokban). A normatívák mellett a
válaszadás szakában már figyelembe kell venni a környezetkárosítás megelőzésének további
szempontjait.
242 F aludi G ábor
TÁPLÁLKOZÁS
A katasztrófák kezdetén az élelem biztosítása, ezen belül is a energiapótlás az első köve-
telmény. A szállítási útvonalak és kárhely infrastrukturálisan rombolt, a kárterületen elérhető
készletek hamarosan hűtés, illetve energia hiányában megromlanak. A deficites táplálkozás
kezdetben eléggé általános lesz. Hosszabb távon a készletek vegyi/toxikológiai vagy bakte-
riális elszennyeződésével, illetve romlásával is számolni kell. Mindez a lakosság ellátásának
mennyiségi és minőségi lehetőségeit erősen korlátozza.
A legfontosabb teendők. Az első lépés a lakosság tápláltsági helyzetének haladéktalan tisz-
tázása. Ismerni kell az ellátásra szoruló népesség nagyságát, eloszlását, a kárterület jellegét, az
ideiglenes menedékek helyét. Az ellátást csak ellenőrzött forrásból származó élelmiszerekből
készített ételekkel szabad megszervezni. Napi 1-szeri meleg étel az elérendő alapcél.
A háborús és katasztrófaellátás minimális szükségleteinek irányelveit sokféle közelítésben
adták meg. Az emberiség ebben a tekintetben sajnos nagy tapasztalatokkal rendelkezik. Az
emberi energiapótlás minimumszükséglete Magyarországon: 2200 kcal (4 MJ) , de a WHO
1600-1200 kcal-t is elfogad a világ más, mostohább területein.
Kritikus katasztrófaellátási terület: a bébiétel-, tejporellátás és ellenőrzött minőségű és
mennyiségű folyadékbevitel biztosítása. Hoszszabb távon a közösségi méretű malnutritio
(súlyos alultápláltság) megelőzése a legfontosabb cél, de később a táplálkozás minőségi ol-
dalainak kielégítése is egyre fokozódó jelentőséget kap. Terheseknél célszerű + 285 kcal-val,
szoptató anyánál + 500 kcal-val több szükséglettel számolni. A kalorikus alultáplálás mellett
a proteinhiányos táplálás a második leggyakoribb elhárítandó probléma. A további minőségi
táplálékhiányok rövid távú megoldása lehet a szupplementáció: a szükségellátmány kiegészí-
tése vitaminokkal, napi 60 mg napi vassal és 0,4 mg/nap folsav adagolásával. Az igényeket a
12.8. táblázatban adom meg.
12.8. táblázat  háborús táplálkozás szabályai.

A háborús és katasztrófa táplálkozás és élelmezés egészségügyi vonatkozásai – irányelvek,
normatívák, dietetikai ajánlások (Sphere)
TÁPLÁLÉK / ÖSSZETEVÕ ÁTLAGOS SZÜKSÉGLET

Energia 2,100 kcal
Szénhidrát 10–20% total energy 52–63 g. – but <15%
Fehérje 17% (40 g)
A-vitamin (retinol) 1666 retinolekvivalens
B1-vitamin (tiamin) 0,9/1000 kcal
B2-vitamin (riboflavin) 1,4 mg/1000 kcal
B3-vitamin (niacin) 1,4 mg/1000 kcal
C-vitamin (aszkorbinsav) 12,4/1000 kcal
D-vitamin (kalciferol) 3,2 mg
Vas 22 mg
Jód 150 mg
Ameddig a katasztrófa utáni helyzet normalizálódni nem kezd és a természetes vegyes

étrend más, pl. kereskedelmi úton történő biztosítása meg nem oldható, szükséges lehet a táp-
lálék- szupplementáció és az élelem kalorikus, protein-, vitamin-, makro- és mikroelem-tar-
talmát szoros ellenőrzés alatt kell tartani. A tápláltsági helyzet állapotának felméréséhez a
táplálék-összetétel ellenőrzését a lakossági tápláltsági vizsgálatokkal (főleg a gyerekeknél) is
rendszeresen ki kell egészíteni (12.9. táblázat).
12.9. táblázat  A háborús és katasztrófanormák.

A háborús és katasztrófa táplálkozás és élelmezés egészségügyi vonatkozásai – irányelvek,
normatívák, dietetikai ajánlások (Sphere)
ÁSVÁNYIANYAG-SZÜKSÉGLET/100 KCAL KÍVÁNATOS ALSÓ HATÁR

Kálium 190 mg 74 mg
Nátrium 60 mg 26 mg
Magnézium 30 mg 10 mg
Kalcium 84 mg 28 mg
Foszfor 70 mg 21 mg
Cink 0,9 mg 0,4 mg
Réz 95 mg 28 mg
Szelén 3,6 mg 1,85 mg
Mangán 0,3 mg
Króm 2,0 mg
Molibdén 5,0 mg
Fluorid <1 mg
A katasztrófaélelmezés makro- és mikroelem-szükséglete. A megelőző orvostan fela-

data a katasztrófák során a dezorganizálódott táplálkozási lánc helyreállításának folyamatos
ellenőrzése, a táplálkozás összetevőinek figyelemmel kísérése, a szupplementáció elrendelése,
a minőségi követelmények és a higiénikus étkeztetés megteremtetése, a hiánybetegségek
jelentkezésének és az ételfertőzéseknek a megelőzése.
MENEKÜLTEK ELHELYEZÉSE – TÁBOROK SZERVEZÉSE

A menekülttáborok létesítésében az egészségügyi hatóságoknak közvetlen szerepe nincs.
A működtetés normatíváinak kidolgozásában, az üzemeltetés biztonságának megőrzésében
viszont egyre fokozódó mértékben. Az első szükségtáborok sokszor spontán alakulnak ki, és
csak később válnak állandóbb létesítménnyé. Szomorú szélsőséges példák vannak rá, hogy
egyes ilyen ideiglenes létesítmények évtizedeken át fennállhatnak.
A segélycsapatok elhelyezése is hasonló módon történhet, itt vigyázni kell arra, hogy a
segítségre szorulók és a segítők életszínvonala ne különbözzön túlságosan! A menekül-
tek orvosi ellátását, beleértve a mentálhigiénés ellátási teendőket is, minél előbb biztosítani
kell, mert a lakossággal együtt menekülnek a krónikus betegségeik is. Végül, igen fontos a
táborokban a menekült családok gyermekeinek az oktatás megkezdése, a munkalehetőségek
felkínálása és a közigazgatás helyreállítása és a rendfenntartás beindítása.
244 F aludi G ábor
SURVEILLANCE, VAKCINÁCIÓ ÉS A KÁRTERÜLETEN EGYÉB JÁRVÁNYÜGYI

INTÉZKEDÉSEK RENDSZERE
A katasztrófa sújtotta területen a katasztrófák másodlagos hatásai között tárgyaltuk a jár-
ványtani jelentőségű eseményeket, amelyek a elsődleges károk mellett várhatóan megjelenik.
Különösen érvényes ez az állítás, ha a kárterület gazdaságilag elmaradottabb országban jön
létre. A káosz, a katasztrófakészültségi tervek és eszközök teljes hiánya súlyosabbá teheti a
helyzetet. A menekültek tömege, a zsúfoltság és a nyomor a fogékony egyedek olyan kon-
centrálódását hozza létre, ahol a fertőző betegségek minden terjedési módja lehetséges, és
a kórokozók az endémiás zoonótikus gócok megélénkülése miatt, a vektorok akadálytalan
elszaporodása következtében és a higiénés minimum hiányában szinte akadálytalanul meg-
kezdhetik cirkulációjukat. Minden szükséges feltétel rendelkezésre áll a pusztító járványok
kirobbanásához. A helyzetet tovább rontja az alultápláltság, a meneküléssel kapcsolatos lel-
ki-testi megerőltetések hatása. A természeti katasztrófa kárterület esemény előtti epidemioló-
giai és demográfiai adatai a járványügyi kockázatok felméréséhez kiindulásként kiemelkedően
fontosak. A megelőzés egyik eszköze (a higiénés technológiai eljárásokon túl) a kárterületen
életbe lépetetett katasztrófa-surveillance, amely a járványok legfontosabb kockázataira irá-
nyul:
1. Ivóvízzel kapcsolatos fertőző megbetegedések, járványok,
2. Zsúfoltsággal összefüggő fertőző megbetegedések, járványok,
3. Vektorhoz kötött zoonózisok,
4. Egyéb speciális kórformák.
IVÓVÍZZEL KAPCSOLATOS FERTŐZŐ MEGBETEGEDÉSEK, JÁRVÁNYOK

A járványos enteralis megbetegedések gyakran jelentkeznek az elfertőződött vízellátás
miatt: ilyen eset volt 2004-ben a Bangladesben az árvíz utáni kolerajárvánnyal, amely labo-
ratóriumi vizsgálattal igazolt 17 000 esettel és enterotoxin-termelő E. coli okozta esetekkel
járt. A délkelet-ázsiai tsunami után az indonéziai lakosság köréből azoknál, akik kezeletlen
vizet fogyasztottak, a hasmenés 85%-ban két héten belül jelentkezett. A USA-ban a Catrina
hurrikán után a norovírusok, Salmonella fajok, kolera törzsek előfordulását észlelték a mene-
kültek között. Bizonyos területeken a hepatitis-A és -E, valamint a leptospirosis megjelenése
is fenyegethet.
ZSÚFOLTSÁGGAL ÖSSZEFÜGGŐ FERTŐZŐ MEGBETEGEDÉSEK, JÁRVÁNYOK

A cseppfertőzéssel és kontakt úton terjedő betegségek közül a legfontosabb és védőoltással
is megelőzhető betegség a kanyaró. Mondhatni azt is, hogy igazi katasztrófabetegség, 100%-
os fertőzőképességével a „táborok réme”. 1991-ben a Pinatubó kitörése után a 15 év alatti
menekültek körében 18 000 eset fordult elő a Fülöp-szigeteken. A védőoltások erőteljes alkal-
mazása a tsunami után, a 2005-ös Pakisztáni földrengés után a járvány kitörését ugyan meg
tudta akadályozni, de a sporadikus esetek és kisebb halmozódások hosszú időn át fennálltak.
A légúti fertőzések kockázatai között a második legfontosabb a Neisseria meningitis okozta
megbetegedés. Pakisztáni tapasztalatok alapján az időben elkezdett kemoprofilaxis és oltások
a járvány kitörését meg tudták előzni.
VEKTORHOZ KÖTÖTT ZOONÓZISOK

A ciklonok, árvizeket követően fellépő szúnyog-, légyinvázió a vektorok útján terjedő
betegségek halmozódását eredményezi. Ázsiában a malária és a dengue a leggyakrabban
jelentkező kockázati tényező. A helyzetre súlyosbítólag hat a közegészségügyi intézmény
rendszer károsodása, a korábbi közegészségügyi programok leállása, valamint a vadállatok és
az elszabaduló háziállatok kártételei is.
EGYÉB, SPECIÁLIS KATASZTRÓFÁKHOZ IS TÁRSÍTHATÓ KÓRFORMÁK

A tsunami követően, Aceh környékén két héttel a tsunami után 106 tetanus előfordulá-
sát jelentették, akik közül 20 beteg számára a betegség halálos kimenetelű volt. Földrengés
után is észleltek hasonló tetanushalmozódásokat, főleg alacsony átoltottságú területeken.
Ismeretes veszettségi esetek halmozódása is a katasztrófák kutyákra gyakorolt izgalmi hatása
következtében. A felsorolt események meghatározzák a kockázatcsökkentés lehetséges útjait.
A kárterületen és környékén be kell vezetni a betegforgalmi adatok figyelését, a morbiditási
adatok elemzését kor, nem stb. szerinti bontásban. Kiemelt figyelmet kell fordítani a fertőző
betegség eseteire, és az általános morbiditástól elkülönülve egy teljes terjedelmű surveillance-t
kell kiépíteni.
A pontosság kedvéért: A surveillance a járványügyi ellenőrző tevékenység legmagasabb foka,

amely tartalmazza a szükséges intézkedések megalapozásához szükséges célzott és folyamatos adat-
gyűjtés rendszerét, magukat az intézkedéseket, és azokat követően az adatgyűjtés tovább folytatódik,
az újabb módosító intézkedések megalapozott elrendelése céljából. Az járványügyi intézkedések a
kötelező laboratóriumi vizsgálatokra, a betegek és környezetük biztonságos kezelésére, védőoltások és
a kemoprofilaxis elrendelésére, a mozgáskorlátozásokra, fertőtlenítésekre és más rendszabályok életbe
léptetésére terjednek ki, hogy a járványfolyamatot meg lehessen szakítani.
A surveillance operatív jellegében különbözik több, a monitoring műszaki eredetű fogal-
mától, ami inkább folyamatos adatgyűjtést jelent, és komplexitásában szűkebb fogalom. A tö-
meges vakcinációs kampányok alkalmazását a hastífusz és kolera esetében kevésbé, a kanyaró
és tetanusz toxoid széles körű alkalmazását az elsők között javasolja az EVSZ . Legcélszerűbb
mielőbb az adott ország saját, jól átgondolt és bevezetett védőoltási rendjére visszatérni, mert
a védőoltások a laikus lakosságban hamis biztonságot sugallhatnak, és csökkenhet a higiénés
fegyelem betartásának hajlandósága.
A fertőtlenítés és a vektorok elleni küzdelem, a magyar szóhasználatban a DDD tevékeny-
ség, az egyik legfontosabb eszközünk a fertőzési láncolatok megszakításával és a külvilágba
kerülő korokozók elpusztításával. Példaként említem a fertőző betegek környezetére irányuló
folyamatos és záró fertőtlenítések alkalmazását vagy más preventív okból elrendelhető eljárást
(pl. a kutak, a vízhálózat és vízszállítók szakszerű fertőtlenítését vagy a terület és épület-
fertőtlenítést az árvizek után). A rovar-, rágcsálóirtás katasztrófavonatkozásai már kifejtésre
kerültek. A megtévesztő katasztrófa mitológia részeként már idéztük e helyt a holttestekhez
fűződő tévhitek sorát. Az „egészséges” holttestekkel kapcsolatos teendők betartásánál az
adott ország jogi és kulturális szokásai szerint kell eljárni. Az egyetlen kivételt a fertőző be-
tegségekben elhunyt betegek tetemei (himlő, pestis) jelentenek, amelyek temetésére külön
szigorító előírások vonatkoznak.
246 F aludi G ábor
12.6. Speciális terület: a járványügyi katasztrófák
ÖNÁLLÓ KATASZTRÓFAKELTŐ KÉPESSÉGŰ JÁRVÁNYOK
Az emberiség történelme során a járványokkal sokszor és nem is mindig sikeresen kény-

szerült szembenézni. Az állattartás és az öntözéses mezőgazdaságon alapuló árutermelés a
termékeny folyóvölgyekben, kis területre koncentrált nagy emberi populációk kialakulásának
kedvezett. A vadászó-gyűjtögető életmóddal szemben nőtt a népsűrűség, a kontaktus gya-
koriság kedvezett az emberről-emberre terjedő betegség láncolatok kialakulásának. A szoros
ember-állat együttélés a zoonózisok számára bizonyult kedvező terjedési közegnek. A vég-
eredmény ismert, hiszen a kirobbanó, pusztító tragédiákra olyan források emlékeztetnek,
mint a Biblia. A középkor nagy járványainak, a pestisnek profánabb emléket állít a Dekame-
ron. Senki nem tagadhatja, hogy aki a „sötét középkor” szinte mindenféle fertőzését sikeres
véletlenként átvészelhette és látszólag egészséges kórokozó-hordozó tengerészként partra
léptek, ezzel a tettükkel, még csak nem is szándékosan (legalábbis kezdetben), indián milliók
sorsát és virágzó területek fejlődését pecsételték meg (12.10. táblázat).
12.10. táblázat  Néhány katasztrofális járványkitörés összesítése (Kertai után, 1999)
JÁRVÁNY IDEJE HELYE ÁLDOZATOK SZÁMA

542 Egyiptom-Bizánc 1,2 M
Pestis 1201 Egyiptom-Európa 1M
1347 Európa 25 M
1505–1530 Ciprus-Európa
Typhus XVI. sz. Olaszország-Spanyolország
exanthematicus XVII. sz. Németország 1M
1917–1921 Oroszország 3M
1817 India-Perzsia-Oroszország-Európa
Kolera
1828–1837 Európa 944 000
1817 Európa
Diftéria 1876–1880 Magyarország
1994 Oroszország
Tbc XIX. sz. Európa
1918–1919 Világszerte (Ausztrália kivételével) A Föld lakosságának 50%-a betegedett meg.
Influenza A halálozás 1%-os.
1957 Világszerte A lakosság 30–80%-a betegedett meg.
Poliomyelitis 1916 USA 50 ezer gyermek betegedett meg
anterior acuta 1953 USA 70 ezer gyermek betegedett meg
AIDS 1981– Világszerte
SARS 2002– Világszerte ?
A fejlett ipari országok lakói hajlamosak elhitetni magukkal, hogy mindez a múlté. Hiszen,
védelmi rendszereink a múltban volt úgy is, hogy jól is vizsgáztak. Az eredményekben vitat-
hatatlan szerepet játszottak a sikeres és jól szervezett védőoltási rendszerek, az antibiotikus
terápia eredményei és legfőképpen a háttérben folyamatosan és következetesen működtetett

közegészségügyi-járványügyi hatóság ellenőrző rendszere.
A „világ” így látszólag megfelejtkezhetett a korábbi fenyegetésekről. Ezt a vágyat erősítette
a laboratóriumi tudományok fejlődése és az olyan korszakos sikerek, mint a himlővírus eradi
kációja. A járványtan egyik klasszikus kiadványa, a „Benenson”, 136 betegségből 50 beteg-
ségről tartotta 1999-ben, hogy önálló komoly katasztrófapotenciállal rendelkező betegségek.
A változások hírnöke, elsőként az AIDS a maga lopakodó világjárványával ringatta meg a
„legyőzött fertőzések” elképzelésének hitelét. Az oroszországi 1994-es diftériajárvány is azt
tanította az értő füleknek, elég egy pillanatnyi kihagyás a megelőzés munka-, szakember-
és időigényes kifinomult rendszerében, és évtizedeket lehet visszazuhanni a kor színvonala
mögé, emberi fájdalommal és szeretteink elvesztésével fizetve meg az elfordulást a folyamatos
és igényes járványügyi munkától. A védekezés nehézségeire jó példa az influenza pandémiás
tervezés folyamata, amely a WHO és az ECDC koordinálása mellett is 2-4 év alatt érte el
mai, viszonylagos példaértékű állapotát és eredményit is.
Jól látható, ahogy elkezdődött a folyamatos birkózás a megszületésre készülő új pandé-
miás influenzavírus törzs és a védekezés erői között. Érzékenyebb kimutatási lehetőségeink
elénk tárják azt a kacskaringós utat, amelyet az evolúció jár be, miközben állatok százezres
populációi kerülnek elpusztításra. Szemünk előtt születnek, változnak meg az újabb és újabb
influenzavírus törzsek, miközben egy-egy sikeresebb példányuk a vadmadarak szárnyán
berepülte már a földet. Járványtani szempontból azonban igazi katasztrófának eddig csak a
1918-as spanyol nátha nyilvánítható, amely a maga 20-40 millió halálos áldozatával joggal ült
a fekete himlő, pestis és kolera átmenetileg üresen hagyott trónjára.
A FELBUKKANÓ RÉGI ÉS ÚJ BETEGSÉGEK (EMERGING INFECTIONS)
Az evolúció eredményességét bizonyítják az új kórokozók felbukkanásai, mint a SARS, a

Nipah vírus, az Ebola vírusa, amelyek említése csak szemléltetés arról az elmúlt, körülbelül
30 év alatt megszületett közel 40 új betegség kórokozójáról. Ennyi teljesen új betegséget
kényszerült „megismerni” az emberiség. A fenyegetettséget csak növeli, hogy a globális légi
tömegközlekedés egy néhány napos lappangási idő alatt, a Földet is körberepülhetővé teszi.
Az alacsony higiénés színvonalú megalopoliszok, mint a járványfolyamat transzformátorai
képesek a járvány sebességét, kiterjedését fokozni. A globális nagy élelmiszerláncolatok szin-
tén széles körben teríthetik a kórokozókat. A lassan túlnépesedő földön a lakosság olyan
helyekre is beköltözik, ahová régen még látogatóba sem jutott el az ember. Az őserdők ko-
rábban ismeretlen betegségei rátalálhatnak a fogékony emberi közösségekre, és az ökológiai
károk sújtotta, egyre zsugorodó erdőségek „szigetelő” hatása is egyre csökken. A rovarirtás
mellőzése, gazdasági és talán hozzá nem értésből fakadó okok miatt, alig tízévnyi kihagyás
következtében visszasegítette a malária plazmódiumokat és a dengue-t a korábbi nagyságú
birodalmukba. Az amúgy is nehézségekkel küzdő harmadik világ, a belső, társadalmi prob-
lémáira gyakran háborúkkal, törzsi vérengzésekkel, menekültek tömegével reagál, egyben
hurcolja a betegségeket nagyobb távolságokra. A felsorolt tényezők arra utalnak, hogy –
ahogy a történelemben már többször is előfordult – egy újabb civilizációs küszöböt lépett
át az emberiség, amelynek járványtani hatásai egyre markánsabban fogalmazódnak meg a
természet nyelvén. Az elmondottak azt is bizonyítják, hogy csak a folyamatos, állandóan
248 F aludi G ábor
fenntartott készenlét nyújthat menekvést az új járványok társadalmakat is megrokkantó ha-

tásai ellen. Nem lenne szabad gyengíteni a védekezés rendszereit, ahogy ez a múlt században
az USA és egyes európai országok megtették, és csak nagyon nagy anyagi ráfordításokkal
sikerült a hibát kijavítaniuk.
A BIOLÓGIAI HÁBORÚ – BIOLÓGIAI TERRORIZMUS
Nem hiszem, hogy lehet olyan orvos, aki visszakívánná magát akár csak a múlt század
első évtizedeibe is. Az akkori morbiditási mutatók megmagyarázzák, hogy miért volt értelme
a családtervezésnél 10 vagy több gyerek vállalásának. Azért, mert jó, ha 2-3 megérte egész-
ségben a felnőttkort és az öregkor támasza lehetett belőlük. Persze, az ilyen terveknek sokat
segített egy-egy világháború is, a maga módján…
A fertőző betegségek nehezen megfékezhető biopotenciálja alkalmassá teszi azokat
fegyverek megformálásra is. Minden kor megkísérelte a saját információszintjén a biológiai
fegyver programjait megfogalmazni. A genomika kora az etnikai fegyver, a vírus kimérák, új
kórokozók a már jól ismertek mellett mesterségesen módosított kórokozók megszületését is
lehetővé tette. A biológiai hadviselés képes mély katasztrófába sodorni az emberiséget.
12.7. Az új közegészségügyi katasztrófahelyzetek
A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSAI
A meteorológiai változások és hatásaik kezdetben távolinak tűnő események voltak,

mint a Szahel (a Szahara észak felé történő kiterjedése az 1970–80-as évtizedekben) szá-
razság-éhség katasztrófája, vagy mint amilyen az El Ninho időjárási oszcilláció jelensége.
Napjainkra a klímaváltozás, amelynek egyik részjelensége a 2003-as évi hőhullám volt, kezdi
egy új vészhelyzet kezdeti tüneteit mutatni. A klímaváltozástól kialakuló nyári hőhullám,
melynek csúcspontját augusztusban észlelték, csak ebben az időszakban 35 000 embert érintő
halálozási többletet okozott más hasonló (2000–2002 évi) időszakkal összevetve, ami 60%
növekedést jelentett minden 45 év feletti korcsoportban. A tapasztalatok alapján készültek el
és kerültek bevezetésre a „lakossági hőségriadó tervezetek”. A rövid hatású következményeken
túl a globális klímaváltozás sok együttes Szahel rémét vetíti elénk, még Magyarországon is.
A környezetkárosítás a korábban statikusnak tűnő világunkat gyorsan átalakítani látszik.
Összefoglalóan: a világunk vissza nem fordítható és egyre szűkebb ösvényen halad a jövő
irányában. Elkötelezettségek fogalmazódnak meg a fenntartható fejlődés, a környezettudatos
élet, a szén-dioxid-kibocsátás vonatkozásában, a katasztrófavédelem és az egészségügy is a
maga eszközeivel és újragondolt eszközeivel is az eredményes túlélést, a boldogulást kívánja
szolgálni. A felsorolt tervek záloga a katasztrófa-egészségügyi feladatok tisztán átgondolt
rendszerének az ismerete.
IRODALOM
1. Community Emergency Predaredness: Manual for Managers and Policy-makers. 1999. WHO. Ge-
neva.
2. Bres P: Public Health Action in Emergenciescaused by Epidemics. 1986.
3. Connolly MA: Communicable disease control in emergencies. WHO 2005. A field manual.
4. Bres P: Public Health Action in Emergencies caused by Epidemics 1986.WHO Geneva.
5. The Sphere project. Handbook of Humanitarian Charter and Minimum Standards in Disaster Res-
ponse. 2004. Geneva. Switzerland.
6. Rapid Health Assesment protocols for Emergencies 1999. WHO. Geneva.
7. Natural disasters, protecting the Public’s Health. 2000. Pan American Health Organization. (PAHO)
Scientific Publication 575.
8. Word Health Report 2007. A Safer Future Global Public Health Security in the 21st Century. WHO.
Geneva.
9. Rockenhaub G, Pukkila J, Profili MC: Towards health security. 2007. WHO Europe. Coppenhagen
10. Jukka Pukkila, All-hazards multi-sector approach to public health preparedness.
11. presentation 2007. Coppenhagen. WHO Europe.
12. Faludi: Kataszutrófák és fertőzések viszonyának új vetületei. Tisztiorvos 2001. IV/2. 5-8. o.
13. Vámos László: Szemlélet, módszer és struktúraváltás a katasztrófa egészségügyben.2005. Budapest.
14. Eearthquakes and Peoples’s Health. Proceedings of WHO symposium Kobe 27 -30 January 1997.
WHO Kobe. Japan. 1997.
15. Communicable disaeases follewing natural disasters. WHO. 2006.
16. Field Operations Guide for Disaster Assesment and Response. USAID.1997.
Ebben a részben ismét egy fontos új fogalmat, a kompromisszumos
medicinát tárgyalja a fejezet szerzője. Az eddig taglalt egészségügyi
rendszerek, beleértve a korábbiakban tárgyalt sürgősségi ellátó rendszer, egy
kataszrófahelyzetben nem képes valamennyi sérült ellátását optimálisan
biztosítani. Ez egyébként egybevág a több évszázados katonaorvosi
tapasztalatokkal is. Az ellátandók száma és az ellátó rendszer közötti
aránytalanság megoldási lehetősége a kompromisszumos medicina. Erre
való felkészítése a jövő orvos nemzedékének, a tankönyvünk egyik nem
titkolt célja.
A szerkesztők
13. fejezet
Kompromisszumos medicina:
az ellátandók száma és az ellátó rendszer
közötti aránytalanság megoldási lehetősége
Liptay László
13.1. A kompromisszumos medicina fogalma, eszközei,

alkalmazásának jelentősége katasztrófák során
A KOMPROMISSZUMOS MEDICINA FOGALMA
A kompromisszumos medicina fogalma a katonaorvostanban jelent meg. Háborúra ké-

szülvén a katonai alakulatok (hadseregek) már évezredek óta orvosokat, ápolókat, gyógyításra
használt eszközöket és gyógyhatású készítményeket vittek magukkal tudván, hogy a csaták
során nagyszámú harci sérülttel kell számolniuk. A sérülésről való gondoskodás tudata a kato-
nák harci szellemét is fokozta: tudták, hogy sérülésük esetén megkísérlik életük megmentését.
Az évszázadok során szerzett katonaorvosi tapasztalat egyértelműen bizonyította, hogy
valamennyi sérült ellátását nem tudják optimálisan módon biztosítani az azonos időben
azonos helyszínen megjelenő sérültek nagy száma és a rendelkezésre álló eszközök (személy-
zet, gyógyszerek, műszerek) korlátozott volta miatt.
A cél természetesen a minél nagyobb számú sérült megmentése volt, és e cél elérésének
lehetőségeit keresve alakult ki a jelenleg is érvényes szabály: korlátozott lehetőségek között (a
békeidők orvosi gyakorlatával ellentétben) a megmenthetőnek ítélt betegek csoportjának kell
a rendelkezésre álló lehetőségeket biztosítani és az igen kedvezőtlen kilátással bíró esetek csak
tüneti kezelésben részesítendők. A látszat ellenére ez tekinthető a leghumánusabb megoldásnak,
mert az enyhe és középsúlyos esetek kilátásai a legjobbak és e csoport tagjai alkotják a sérültek többségét
(5×20 szabály: az összes sérült 60 százaléka enyhe és középsúlyos sérült).
Természetesen kedvező körülmények között a súlyos és rendkívül súlyos sérültek esetei-
ben is közelíteni kell az ellátás színvonalát a „békeidők” gyakorlatához (napjaink „korlátozott
háborúi” – például missziós tevékenységünk – során egy időben és azonos helyen nagy
számú harci sérült egyidejű megjelenésére nem számítunk), így hazánk jelenlegi katonaorvosi
doktrínája az ellátás színvonalát a békeidők protokolljainak megfelelően írja elő „minősített helyze-
tekben” is.
A háború alapjában véve nem más, mint egy előre tervezett katasztrófahelyzet. Nem te-
kinthető tehát véletlennek, hogy a katasztrófákat jellemző ellentmondás (nagyszámú ellátásra
szoruló sérült elégtelen volumenű ellátó kapacitással) megoldási lehetőségeként a katasztró-
fa-orvostan átvette a háborús sérültellátás évszázados tapasztalataira épülő „kompromisszu-
mos medicina” módszerét.
13 . f e j e z e t Kompromisszumos medicina 253
A KOMPROMISSZUMOS MEDICINA ESZKÖZEI
Melyek azok az eszközök, amelyek alkalmazásával a cél: minél nagyobb számú sérült meg-
mentése elérhető? Az osztályozás (triázs), a szakaszos gyógykezelés – rendeltetésszerű kiürítés, a
segélynyújtás terjedelmének beszűkítése, illetve kibővítése az adott kiürítési szakaszon (segélyhelyen)
az adott helyzet függvényében és a főszakorvosi utasítások. Ezekhez szorosan kapcsolódik a
preventív medicina és az egészségügyi anyagellátás.
1. OSZTÁLYOZÁS
Az osztályozás (triázs) a tömeges sérültellátás meghatározó tevékenysége. Ez határozza
meg a sérült sorsát, tehát: az osztályozás a legtapasztaltabb és legjobban felkészült orvosok
feladata.
Osztályozási szempontok:
A környezetre veszélyesek elkülönítése (fertőző betegek, radioaktív anyagokkal szennyezettek,
vegyi anyagokkal szennyezettek, harci stressz szindrómában szenvedők).
Ki igényel halaszthatatlan segélyt az adott kiürítési szakaszon?
zz életmentő javallat alapján (sebészeti típusú – élet és/vagy végtagmentésre szorulók-
és nem sebészi típusú halaszthatatlan segélyre szorulók);
zz könnyű sérültek, akik a segélynyújtás után azonnal elbocsáthatók és velük nem
terheljük a magasabb szintű ellátóhelyeket;
zz agonizálók (tüneti kezelés);
zz a környezetre veszélyes kategóriába soroltak (elkülönítendők és az aktuális vegyi-
sugár vagy mikrobák okozta szennyezésnek megfelelő mentesítésre szorulnak).
A többi sérült azonnal a következő kiürítési szakaszra szállítandó (megfelelő felkészítés
után).
Kiürítés szerinti osztályozás (Kit? Hová? Milyen testhelyzetben? Melyik transzporttal?)

A kiürítés irányának meghatározásakor tekintetbe kell venni a gyógyulás várható
időtartamát és a lehetséges optimális ellátás biztosítását (gyógyító-kiürítő prognózis
meghatározása).
A sérülés, illetve betegség súlyossági fokának megállapítása, mert tömeges sérültáramlás
esetén (segélynyújtás beszűkítésének szükségessége esetén) ez határozza meg a teen-
dőket.
Az 5×20 szabályt figyelembe véve (csaknem minden sérülés esetén) a következő meg-
oszlással számolhatunk: könnyű sérült 20–40%, közepes súlyossági fok 20–40% (összesen
60%), súlyos 20%, rendkívül súlyos 20%.
A katonai-katasztrófa-orvostan alapvető célkitűzése (minél több sérültet megmenteni a
rendelkezésünkre álló eszközökkel) egyértelműen meghatározza az ellátás taktikáját: a könnyű és
közepesen súlyos csoportoknak minden lehetőséget meg kell adni, mert ezek jelentik a többséget, és e
két csoport túlélési kilátásai a legjobbak.
A súlyossági fok megállapítása a következő teendőket jelenti:
Igen súlyos, súlyos sérült: 4-6 órán belül elvégzett megfelelő szintű és terjedelmű se-
gélynyújtással az életveszély elhárítható és a szállításra alkalmas állapot elérhető;
Középsúlyos sérült: szállítás alatt életveszélyes szövődmény kialakulása nem várható és

a megfelelő szintű segélynyújtás 6-12 óráig halasztható;
Könnyű sérült: szövődmény fellépése nélkül a segélynyújtás 24-48 óráig halasztható.
Az osztályozás tehát egy gyors, de alapos betegvizsgálat, melynek segítségével meghatá-

rozzuk az azonnali teendőket a lehetőségek és a sérült kilátásainak figyelembe vételével.
Tehát igen gyorsan kell olyan döntést hozni, amely a sérült további sorsát véglegesen meg-
határozza.
E feladat elvégzésére értelemszerűen csak a legtapasztaltabb és a legjobban képzett orvo-
sok képesek (ebből a szempontból a kompromisszumos medicina során végzett osztályozás
fogalma lényegesen különbözik a „békeidők” sürgősségi ellátási gyakorlatától – gondoljunk
az utóbbi esetében az egyébként igen fontos munkát végző úgynevezett „triázs nővér” fel-
adataira).
Nagyon fontos előírás: az osztályozást minden kiürítési szakaszon újra és újra el kell végezni,
mert a betegek, illetve sérültek állapota a megelőző osztályozás óta az alkalmazott beavat-
kozások nyomán (vagy azok ellenére) változhatott pozitív vagy negatív irányba, amely egy
újabb kiürítési szakaszon az előzőektől eltérő teendőket, prioritást, illetve ellátást igényelhet.
Az osztályozás során nem törekszünk (nem is törekedhetünk) pontos diagnózisra, az osz-
tályozás az előtérben álló szindróma alapján történik úgynevezett brigád (team) módszerrel.
Egy osztályozó brigád (team) összetétele: 1 orvos, 2 középkáder, 2 beteghordó. Általában
egy brigád 1 óra alatt 6-8 sérültet lát el.
2. SZAKASZOS GYÓGYKEZELÉS – RENDELTETÉSSZERŰ KIÜRÍTÉS

Minden orvosi tevékenység célja a sérülés vagy betegség igényelte ellátási feladatok gyors,
lehetőség szerint azonnali elvégzése (természetesen az ellátandó sérülés/betegség függvényé-
ben).
A katasztrófahelyzetekre jellemző tömeges sérültáramlás viszonyai között a bonyolult és sokszínű
sérülési típusok gyors és végleges ellátása az első ellátási helyen azonban nem lehetséges.
A sérülteket a kijelölt végleges ellátási helyekre kell szállítani, a szállítás azonban a távolsá-
gok és a csekély számú szállítóeszköz miatt időigényes feladat. A sérültek nagy része azonban
valamilyen szintű azonnali ellátásra szorul állapotuk stabilizálása céljából („első” segély, majd
első orvosi segély: halaszthatatlan segélynyújtás), és ezt követően az elért eredményt, tehát az
ellátás folyamatosságát is biztosítani kell. A különböző szintű, egymásra épülő egészségügyi
ellátás rendszerét nevezzük szakaszos gyógykezelésnek, az osztályozás alkalmával meghatáro-
zott ellátóhelyre történő szállítást pedig kiürítésnek.
A szakaszos gyógykezelés és a kiürítés egymással összefüggő tevékenység, ezt nevezzük sza-
kaszos gyógykezelés – rendeltetésszerű kiürítésnek.
A katasztrófa helyszínén, illetve annak közelében a szükséges sürgősségi ellátást nyújtani
tudó személyek egészségügyi képzettsége különböző, hasonlóan változatos a rendelkezésre
álló egészségügyi infrastruktúra.
Ezek a körülmények határozzák meg az ellátás szakaszait: ön- és kölcsönös (laikus) segély,
első (egészségügyi) segély, első orvosi segély, szakorvosi segély, szakosított szakorvosi (speci-
alizált) segély.
Ön- és kölcsönös segély. A sérültek ellátásának sürgőssége miatt a mentésre kijelölt

egységek megérkezése előtt laikusok által elvégzett segélynyújtás jelentősége nem igényel ma-
gyarázatot. Sajnos hazánkban a lakosság e tekintetben alulképzett, mert az elmúlt évtizedek
során a megelőző időben kialakított munkahelyi, iskolai és lakóhelyi képzési rendszer meg-
szűnt és – nyilvánvalóan anyagi okok miatt – egyéb képzési formákat sem léptettek életbe. Ez
a minden szakértő által életeket mentő segélyforma valamilyen formában történő széleskörű
oktatása a jövőben nélkülözhetetlen az egészségügyi következmények eredményes felszámo-
lása érdekében (jellemző módon a média csak egy többszörös olimpiai bajnok tragikus hir-
telen halála után kezdett foglalkozni e kérdéssel, de e könyv megjelenése idején – lehet, hogy
pesszimista – véleményem szerint már ismét feledésbe merül ez az igen fontos tevékenység).
Első (egészségügyi) segély. A kimentést végző egység (polgári, illetve katasztrófavédelmi
műszaki alapegységek, egészségügyi alegységek, helyi közegészségügyi-járványügyi szervek)
egészségügyi alegysége nyújtja. Képzettségi szint: mentőtiszt, illetve egészségügyi középká-
der. A helyszínen orvos – a sérültek számát tekintve – csak nagyon kis számban biztosított
és alapfeladata a munka szervezése: az osztályozás és ennek során a halaszthatatlan (élet- és
végtagmentő) segély biztosítása, a szállításra történő felkészítés megszervezése.
Első orvosi segély. Amennyiben a sérült a helyszínen, illetve helyszín közelében csak
orvos által nyújtható, halaszthatatlan segélyt igényel, az orvosi segélyhelyre szállítandó. Mint
az osztályozás tárgyalásánál említettük, a könnyű sérültek is a halaszthatatlan segélyt igény-
lők csoportjába tartoznak, mert ellátásuk után hazabocsáthatók, és nem terhelik a szűkös
szállító- és egészségügyi ellátó kapacitást.
A tárgyalt három segélyforma alkotja a sérültellátás-kiszállítás kétlépcsős rendszerének

első tagozatát.
MÁSODIK TAGOZAT
Szakorvosi segély. A rendeltetésszerű kiürítésnek megfelelően a sérültet a számára legop-
timálisabb ellátást biztosító kijelölt kórház (úgynevezett katasztrófakórház) illetékes osztályára
szállítják. Itt rendelkezésre állnak alapszakmák által biztosított lehetőségek. Az azonos időben
beérkező nagyszámú sérültet a kórház katasztrófa tervében biztosított osztályozó térre viszik,
ahonnan – a sürgősségi ellátás szükségességének megfelelő sorrendben – az úgynevezett át-
vevő-osztályozókba. Itt történik a sérültek osztályozása és a kórház megfelelő ellátási helyére
történő irányítása (diagnosztika, műtő, intenzív osztály, fekvőbeteg-osztály, kiürítő). Az első
időszakban gyakorlatilag valamennyi orvos az átvevő-osztályozókban, illetve a műtőkben
dolgozik, és az osztályozás előrehaladásával párhuzamosan, az osztályozásra várók számának
csökkenésekor folytatják munkájukat a fekvőbeteg-osztályokon (úgynevezett belső manőver).
Szakosított szakorvosi segély. A sérültek egy részének az úgynevezett „alapszakmák”
nyújtotta lehetőségeket meghaladó ellátásra van szüksége. Ezek a sérülteket a szakorvosi
segély után – sérülésük jellegétől függően – szakosított szakorvosi profillal (hasi sebészet,
traumatológia, idegsebészet, fej-nyak sebészet, szájsebészet, urológia, szemészet, égésplasz-
tika, érsebészet, mellkassebészet, bőrgyógyászat, toxikológia, infektológia, hematológia,
neuropszichiátria) rendelkező intézetbe (szakosított szakorvosi osztály, országos intézet,
Állami Egészségügyi Központ) szállítják végleges ellátás céljából. Amennyiben több szakmát
érintő szakosított szakorvosi beavatkozásra van szükségük (kombinált sérültek, politraumati-
záltak), a vezető sérüléstől függő sorrendben történik áthelyezésük a különböző osztályokra.
Szerencsés esetben már a szakorvosi segélyt nyújtó katasztrófakórházban is működik a szük-

séges szakosított szakorvosi profil, ebben az esetben természetesen nincs szükség továbbszál-
lításra.
A kijelölt, illetve kijelölésre kerülő katasztrófakórházak úgynevezett katasztrófatervei írják
elő a megfelelő számú kórházi ágy felszabadítását és a kórház katasztrófakórházként történő
működésének biztosítását (osztályozótér, fürdető-mentesítő, átvevő-osztályozók, a személy-
zet riasztási terve stb.).
Két rendkívül fontos tényezőt kell figyelembe venni:
a környezetükre veszélyes sérülteket azonnal el kell különíteni, illetve a sugár-, vegyi
és mikrobával szennyezettek esetén már az osztályozótérre történő beszállításuk is szi-
gorúan tilos (csak a megfelelő veszélyes anyagtól történő mentesítés után lehetséges).
A további szennyezés elkerülése céljából gyanú esetén már az intézet előtt közegészség-
ügyi-járványügyi ellenőrzés szükséges sugár-, vegyi, illetve mikrobiológiai szennyezés
irányában;
a sérült esélyei akkor a legjobbak, ha azonnal a végleges ellátás helyére szállítják. Ez
természetesen ritka szerencsés lehetőség. Jelentősen javulnak azonban a sérültek esélyei
akkor is, ha kevesebb szakasz közbeiktatásával érik el a végleges ellátás helyét. Ezért a
végleges ellátási hely gyors elérésére kell törekedni.
3. A SEGÉLYNYÚJTÁS MÉRTÉKÉNEK VÁLTOZÁSA

Az előzőekben kiemeltük a tervezés jelentőségét. A katasztrófára történő felkészülés során
a helyi viszonyok (a veszélyt jelentő katasztrófaforrások) ismeretében kidolgozott katasztrófa-
tervek határozzák meg a katasztrófa egészségügyi felszámolásának feltételeit: az első és máso-
dik tagozat helyét, szerepét, személyi, anyagi (fogyó és nem fogyó anyagok) és infrastruktu-
rális erőforrásait. A katasztrófák egyik jellemzője azonban annak prognosztizálhatatlansága.
Ez vonatkozik a katasztrófa eredetére, a beérkező sérültek számára, a sérülések megoszlására
(etiológia, súlyossági fok, kombinált sérülések), a katasztrófa helyszínének megközelíthetősé-
gére, az infrastruktúra károsodására (beleértve a tervezett ellátórendszer károsodását, illetve
pusztulását) és más egyéb tényezőket. Ezekben az esetekben az eredetileg tervezetthez képest
a segélynyújtás mértéke az adott szakaszon lehet korlátozott, vagy bővített.
Korlátozott (beszűkített) a segélynyújtás mértéke kedvezőtlen körülmények között. Ilyen
esetekben működésének első fázisában a második tagozatra közvetlenül érkező nagyszámú
osztályozatlan sérült számára a kórház az első orvosi (halaszthatatlan és élet-végtagmentő)
segélyt nyújtja, majd ezt követően kezdi el eredetileg tervezett alapfeladatának végrehajtását.
Bővített (kiterjesztett) segélynyújtás esetén, kedvező körülmények között a kisszámú sérült
beérkezése lehetővé teszi, hogy az első tagozat helyszínen dolgozó sebészorvosa vagy bel-
gyógyász (pszichiáter) orvosa szakorvosi segélyt nyújtson a rendelkezésre álló eszközökkel.
A szakorvosi segély nyújtására szervezett katasztrófakórház is nyújthat – megfelelő feltételek
esetén – szakosított szakorvosi segélyt.
A gyakorlatban általában a kényszerű beszűkített segély fordul elő.
4. FŐSZAKORVOSI UTASÍTÁSOK
A katasztrófát követően beérkező adatok feldolgozása és az ezekből levonható, a közvetlen és
távolabbi gyógyító feladatokat meghatározó következtetések kidolgozása az illetékes főszakorvosok
feladata.
A négy alapszakmát (sebészet, belgyógyászat, gyermekgyógyászat és neuropszichiátria)
képviselő főszakorvosok az adott katasztrófa okozta sérüléstípusok specialistáinak segítségé-
vel határozzák meg a feladatokat. A szükséges információk birtokában, az informatikai háttér
segítségével a főszakorvosi utasítás:
közli a várható sérültek, illetve betegek számát, a sérülések, illetve betegségek várható
etiológiai megoszlását;
meghatározza a segélynyújtás mértékét a különböző ellátóhelyeken (kiürítési szakaszo-
kon);
meghatározza a kiürítési irányokat (magasabb szintű ellátóhelyeket) az előző pont
függvényében;
biztosítja az egészségügyi és egyéb logisztikai (anyag-) ellátást;
szükség esetén szakmáját illetően javaslatot tesz a külső (országos, nemzetközi) segít-
ség kérésére, illetve ennek minőségére és mennyiségére.
A főszakorvosi utasítások naponta kerülnek kiadásra az aktuális helyzet értékelésének,

illetve az aktuális feladatok változásának függvényében.
Lényeges tényezője az egységes ellátási elvek és szempontok meghatározása (protokollok) az
egészségügyi kiürítés valamennyi szakaszán.
Csak így biztosítható az egyes klinikai problémák egymástól eltérő megközelítési lehe-
tőségének kiküszöbölése a szakaszos gyógykezelés során. Az utasítás rendelkezik továbbá a
rövid, de pontos dokumentációról az egyes kiürítési szakaszokon
13.2. A sérültellátás taktikája katasztrófában
A SÉRÜLTELLÁTÁS ELEMEI
Általában egy kijelölt stratégiai célt taktikai elemek alkalmazásával érhetünk el. Jelen
esetben stratégiai célunk az adott katasztrófa sérültjeinek optimális egészségügyi ellátása.
E cél elérésére a következő taktikai elemek állnak rendelkezésre: osztályozás, segélynyújtás,
kiszállítás. A felsorolt elemeknek ésszerű alkalmazásával tudjuk az ellátási lehetőségeknek a
katasztrófahelyzet által meghatározott problémáit mérsékelni.
Alapelv, hogy az osztályozás, segélynyújtás és kiszállítás egymáshoz szorosan kapcsolódó
rendszert képeznek, egymást folytonosan kiegészítik: az egyik elem (például a segélynyújtás)
során előforduló fokozott ellátási nehézséget csökkenteni lehet egy másik elem (például az
osztályozás és kiszállítás) tervének módosításával. A taktika lényeges része ennek az alap-
elvnek következetes alkalmazása. Ezt a kellő idejű, egységes és következetes segélynyújtás,
továbbá az ellátás biztosítása a szállítás folyamán teszik lehetővé.
Kellő idejű, egységes és következetes segélynyújtás. A megfelelő protokollok kidolgozása
nélkülözhetetlen, mert már az osztályozás során a további teendőket meghatározó súlyossági
fokozat megállapítása – a rendelkezésre álló rövid idő alatt – csak ezek használatával lehetsé-
ges. Csak a protokollokban rögzített paraméterek segítségével állapítható meg egységesen egy
sérülés enyhe, közepesen súlyos, súlyos vagy rendkívül súlyos volta, és csak ezek segítéségével
lehetséges az egységes ellátás és ennek alapján a megfelelő egészségügyi anyagok biztosítása.
Az ellátás biztosítása a szállítás folyamán az egyik legnehezebb feladat. Az egyébként is
elégtelen számú egészségügyi szakszemélyzetből kell biztosítani az ellátás folyamatosságát,
a szállító járművek száma és minősége általában nem megfelelő és az utak nem megfelelő
állapota további (helyszínre igyekvő mentési erők és az onnan hátraszállítandó sérültek a
megrongált és alkalmatlan utakon) megoldhatatlan problémát („közlekedési dugót”) okoz-
hat. Utóbbit illetően a tapasztalatok elemzése egyértelmű okra vezethető vissza: nem jelölték
ki az oda- és visszairányuló forgalom számára az egyirányú utakat. Az ellátás folyamatossá-
gának jelentőségére egy statisztikai adat: a II. Világháborúban mind a német, mind a szovjet
oldalon az egészségügyi veszteség okozta halálozás harminc százaléka a sérültek szállítása
során következett be (egészségügyi veszteség alatt azt az állományt értették, amely a sérülést
követően elérte az első egészségügyi ellátóhelyet).
IRODALOM
1. MH új egészségügyi doktrinája. Honvédorvos 50, 4, 1998, teljes szám.

2. Vámos L: A földrengés katasztrófa-orvostani jellemzői. Honvédorvos 46, 1994, 3-25.
3. Liptay L: A tábori belgyógyászati ellátás új jellemzői. Honvédorvos 50, 4, 1998, 284-293.
4. Liptay L: A belgyógyászati ellátás szervezésének módszerei tömeges sérült áramlás esetén különös
tekintettel a sürgősségi ellátásra. Honvédorvos 53, 2001, 103.
5. Gembickij EV, Komarov FI: Vojenno-polevaja terapija. Moszkva. Medicina. 1983.
6. Bowers GI: The combined injury. In: Military Radiobiology. Ed.by Conklin IJ, Walker RI. Academic
Press inc. 1987.
Az előző fejezet izgalmas és tanulságos kitérője után, most már csak azzal
foglalkozik a tankönyv, mit is kell másként tenni orvosként egy katasztrófa-
reagálás időszakában a sérültek ellátása érdekében. A szerző, a sorban
következő szerzőtársakkal együtt már mélyebbre hatol a katasztrófa utáni
egészségügyi ellátás kérdéseiben. Jelen fejezetben konkrétan vizsgálja a
„belgyógyászati típusú katasztrófák” utáni ellátás kérdéseit. Természetesen a
korábbi fejezetekben már megismert természeti és civilizációs katasztrófákról
van itt is szó, csak a szerző egy sajátos szakmai szempontrendszer alapján
köti össze őket egy csokorba. Végül külön foglalkozik a segítségnyújtás
szakaszaival, és a szervezés már részben ismert főbb kérdéseivel.
A szerkesztők
14. fejezet
A belgyógyászati ellátás elvei
katasztrófahelyzetben
Liptay László
14.1. Belgyógyászati típusú katasztrófák és azok szakellátási

igénye
ÁRVIZEK
Az árvizek okozta katasztrófák jellemzői

A természeti katasztrófák sorában az árvizek jelentős szerepet játszottak és állandó fenye-
getést jelentenek. Az emberiség történetének legpusztítóbb árvizei: 1228 Hollandia 100 ezer
halott, 1642 Kína 300 ezer halott, 1887 Kína 900 ezer halott, 1911 Kína 3,7 ezer halott,
1939 Kína 200 ezer halott, 1963 Olaszország 1,8 ezer halott, 1979 India 15 ezer halott.
Az USA-ban 1989 és 1994 között több súlyos természeti katasztrófa fordult elő: három
súlyos hurrikán (Hugó, Andrew, Iniki), a kaliforniai földrengés és a Középnyugaton, továbbá
Georgia államban jelentkező árvizek (1993 és 1994). Valamennyi katasztrófát követően újabb
és újabb szervezési intézkedéseket hoztak, de az árvizek során ezek elégtelennek bizonyultak.
Ezt igazolták a Kathrina hurrikánt követő események is (2005).
Az árvizek alkalmával ugyanis az egyéb típusú katasztrófáktól alapvetően eltérő helyzet
alakul ki. Amíg a hurrikánok és földrengések egyszeri eseményt jelentenek, az árvizeket állandóan
változó és előre nem látható krízishelyzetek teremtő, elhúzódó állapot jellemzi. Emellett gyakran
előfordul, hogy az árhullám elvonulása után rövid idővel az adott területen újabb áradás
jelentkezik. Mivel a víz szintje és mennyisége napok alatt fokozatosan növekszik, az egész-
ségügyi és orvosi ellátási igények drámaian és kiszámíthatatlanul változnak, és az egyik napon
még elégséges ellátást biztosító válságkezelő rendszer a következő napon már elégtelennek
bizonyul. Az árvíz akadályozhatja továbbá az egészségügyi személyzet elérhetőségét is,
mert az elárasztott utakon a kijelölt munkahelyek elérése lehetetlen. A kezdetben jelentős
ellátóhelynek kijelölt objektum órákkal később már használhatatlan lehet a folyamatos áradás,
az energia szolgáltatás megszűnése, a személyzettel kapcsolatos problémák stb. miatt. Az
ellenőrizhetetlen vízforrások és vektorok további problémát jelentenek.
Hazánkban az utóbbi években főleg a Tisza vízgyűjtő területéről érkező víztömegek je-
lentenek veszélyt. A Kárpátokban folyó igen intenzív fakitermelés a havazás utáni olvadáskor
felszabaduló víztömegek megkötésére szolgáló erdőket erősen ritkítja, és a korábbi évtize-
dekhez képest lényegesen nagyobb víztömeg meghaladja a megelőző helyzethez tervezett
szabályozáskor számítottat.
14 . f ej e z e t A b e l g y ó g y á s z a t i e l l á t á s e l ve i k a t a s z t r ó f a h e l y z e t b e n 261
Szervezési kérdések
A következő tényezőket kell figyelembe venni:
az elérhető orvosi, gyógyszerészeti és közegészségügyi lehetőségeket;
a vízellátás, csatornarendszer és szemétszállítás helyzetét;
a vektorok számának növekedését.
Mivel a táplálékkal kapcsolatos problémák várhatóan áthúzódnak az árvíz levonulása utáni

időszakra is, szükséges az orvosi, mentálhigiénés és közegészségügyi forrásokból származó
információ áramlás állandó megszervezése is.
Az információkat ki kell terjeszteni:

rendelkezésre álló orvosi és közegészségügyi ellátás monitorizálására;
az enteralis és árvízzel kapcsolatos betegségek számának alakulására;
a mentálhigiénés helyzet alakulására;
az árvízzel kapcsolatos betegségekre és sérülésekre: CO mérgezések, kihűlés, elektro-
mos áramütés, sebfertőzések, krónikus betegségek fellángolása;
az otthonok károsodására vagy megsemmisülésére: a hajléktalanok nagy száma önma-
gában is kedvez a járványoknak.
Környezeti következmények
Az árvizek környezeti következményei közvetlenül is veszélyeztetik a közegészségügyi
helyzetet: a vízforrások fekáliával és toxikus anyagokkal szennyezettek, a víz- és csatornarend-
szer megsemmisülhet, veszélyes anyagok szabadulhatnak fel. Az árvizeket és egyéb természeti
katasztrófákat gyakran követik járványok (tífusz, kolera, veszettség).
Teendők
A felkészülés, adatszerzés és feldolgozás, az egészségügyi ellátás folyamatosságának biztosítása és
a megelőző intézkedések azonos jelentőséggel bírnak.
Nagyon fontos a „csendes” időszakokban történő felkészítés és állandó gyakorlás, nem-
csak a „high risk” területeken. Lényeges az egyes szintek (kerületek, illetve falvak, városok,
megyék és országos szintű katasztrófaelhárítással foglalkozó intézmények) rendeletekben
szabályozott együttműködésén túl az egyes szintek között a személyes kapcsolatok kialakítása
főleg a feladatok és hatáskörök pontosításának területén.
A lakosságtól naponta összegyűjtött személyes információk, a kórházakban megforduló betegek
állandó monitorizálása képezik a feldolgozandó az adatokat. Ezek tárolása és értékelése csak a
korszerű informatikai rendszerek felhasználásával lehetséges. 1993-ban Iowa Államban az árvíz
során bevezetett számítógép projektre 300 ezer dollárt költöttek, minden adatot e-mailen
továbbítottak, és az említett összeg a központi támogatásnak (95 millió dollár) csak 0,3%-ot
tette ki. A kialakított rendszer segítségével tíz-húszszorosára növelték a surveillance-vizsgála-
tok hatékonyságát (és tekintetbe kell venni a megtakarított időt is).
Az egészségügyi ellátás folyamatosságának biztosítása (krónikus betegek ellátása, gyógyszerek
felírásának és elérhetőségének biztosítása, a kárelhárításban résztvevők egészségügyi ellátásá-
nak biztosítása) alapvető feladat. A kórházak „belső” katasztrófa tervének kidolgozását min-
den szerző hangsúlyozza: a kórházak katasztrófahelyzetben kialakított működési rendjének

kidolgozása mellett nem kevésbé fontos a kórházak katasztrófa tervének kidolgozása arra az
esetre is, amikor a katasztrófa (pl. természeti csapás) a kórházat (is) károsítja és működését
korlátozza. Az egészségügyi ellátás folyamatosságának biztosítása során külön figyelmet kell
fordítani a gyermekekre és idősekre, mivel az árvizek során megjelenő károsító tényezők iránt e
korcsoportok a legérzékenyebbek (gyermekgyógyászat, gerontológia!).
Az USA-ban működő CDC (Center for Disease Control and Prevention) 1993-ban a
következő megelőző intézkedéseket dolgozta ki árvíz esetén:
az ivásra és főzésre használt víz tisztítása;
a víztároló edények fertőtlenítése;
élelmiszertárolással kapcsolatos rendszabályok;
közegészségügyi és személyi higiéne;
sérülés-megelőzés a károsodott otthonokba történő visszatérés után, az otthonok
kitakarítása;
közösségben halmozódó betegségekre és védőoltásokra való felkészülés;
szúnyogok elleni védelem;
egyéb veszélyek: állatok, vegyi anyagok, gyors folyású vizek stb.
A megelőző intézkedések egyértelműen a fertőzések megelőzésére irányulnak, ami az infektológiai

ellátás központi szerepét jelzi.
FÖLDRENGÉSEK
A földrengések a Föld szerkezeti elemeiben sok százmillió éve zajló folyamatokra ve-
zethetők vissza. A Föld köpenyburkának igen lassú, de folyamatos mozgása a rajta „úszó”
kéregtáblákat magával sodorja, amelyek egyes helyeken távolodnak, más helyeken közelednek
egymáshoz: szétválva és egyesülve kontinensek és óceánok keletkeztek és tűntek el. A szem-
beúszó lemezek találkozási helyén (ahol azok egymás mellett nem tudnak elhaladni) a szélek
összeakadnak, de a lemezek tovább mozognak és e helyeken előbb-utóbb hatalmas méretű
feszültségek keletkeznek. Ahol a lemezek szélei már nem képesek ellenállni a növekvő nyo-
másnak, a peremek letörnek, e felhalmozott energia felszabadul, a két lemez lökésszerűen
elmozdul és megremeg a föld. A tektonikus lemezek e találkozási helyei képezik bolygónk
földrengésveszélyes zónáit: a földrengések kilenc-tizede ezeken a területeken következik be.
Geológiailag a földrengés erősségét a Richter-skálán mért számokkal jellemzik, ennek mértéke a
felszabaduló erőktől és a geológiai szerkezettől függ. A fökdrengések száma évente 300 ezer, az
ember által érzékszervekkel észlelt földrengések száma 5 ezer, a pusztító földrengések száma
évente 20-25. A XX. század legpusztítóbb földrengései: 1906 San Francisco 8,3 erősségű, a
keletkezett tűzvészben 700 ember halt meg, 250 ezer ember vált hajléktalanná; 1908 Messina
83 ezer halott; 1923 Tokió 8,6 erősség, 243 ezer halott; 19776 Tangsham (Kína) 8,2 erősség
242 ezer halott, 360 ezer sérült (104 ezer súlyos); 1987 Örményország 6,8 erősség , 256
település (köztük Spitak, Kirovohan és Leninokan) és 157 ipari üzem pusztult, 1 millió la-
kosból 25 ezer halott, 32 és fél ezer sérült; 1995 Kobe (Japán) 5500 halott, 4100 sérült; 1999
Márványtenger 14500 halott, 25 ezer sérült, 12 milliárd dolláros kár; 1999 Irán 50 ezer
halott, 100 ezer sérült, 500 ezer hajléktalan. Újabban: 2003 Irán, 2005 Kashmir (Pakisztán).
Hazánkban pusztító földrengéseket eddig nem észleltünk, a XX. században négy emberi
érzékszervvel észlelt földrengés fordult elő: 1911 Kecskemét, 1925 Eger, 1956 Dunaharaszti,
1985 Berhida-Peremarton.
A földrengés erősségét meghatározó tényezők

Hely, idő, hatáserősség (felszabaduló energia+károsító hatás);
meteorológiai viszonyok és napszak;
a terület jellemzői (földrajz, talajszerkezet, építészeti-ipari- és településszerkezet, infra-
struktúra);
lakosság (demográfiai viszonyok, népsűrűség);
egészségügyi-járványügyi helyzet;
előzetes felkészülés színvonala.
Az első két tényező nem prognosztizálható, viszont a többi tényező felmérhető. Az

előzetes felkészülés fontosságára az 1989-es kaliforniai földrengés adatai mutatnak: a 7,2
erősségű földrengés során az érintett területen élő 4 millió 622 ezer lakósból csak 63 halottat
regisztráltak. Az itt szerzett tapasztalatok is igazolták a kimentés időtartama és a halálozás
közötti szoros összefüggést.
Segélynyújtás szakaszai
1. szakasz: jellemzi a kaotikus helyzet, a tudatos cselekvés hiánya. Feladat: információ-
szerzés, kimentés, laikus elsősegély. Cél: túlélés. Időtartam: órák, napok. Döntő
tényező: katasztrófa felkészítés-felkészülés.
2. szakasz: a szervezett segély megszervezése illetve a segélynyújtás elkezdése és folytatása.
Cél: életmentő segély biztosítása (életben tartás). Időtartam: napok-2 hét.
3. szakasz: a sérültellátás befejezése, utókezelés, rehabilitáció. Kárhelyreállítás. Időtartam:
hetek, hónapok.
A földrengések során előforduló egészségügy problémákat a sebészi típusú sérülések, a leomló, il-
letve összedőlő épületek alá betemetett sérülteknél kifejlődő crush sérülés és szindróma és a valamennyi
természeti katasztrófa során felmerülő problémák jelentik (hajléktalanná válók migrációs problé-
mái, a higiéné alapvető feltételeinek elpusztulását és a közegészségügyi rendszer összeom-
lását követő járványok, az alultápláltság és ennek immunszupprimációs következményei, az
egészségügyi ellátó rendszerek is megsemmisülnek, illetve elérhetetlenné válnak stb.). A múlt
század földrengéseinek tanulmányozása során (különösen nagyszámú közlemény jelent meg
az utolsó két évtizedben) megállapították, hogy a többprofilú kombinált sérültek ellátása
igen bonyolult feladat, amelyeket még tovább nehezítenek a földrengéssel kapcsolatos egyéb
tényezők. A következő típusú szakellátási igényeket határozták meg: egészségügyi szervezés,
preventív medicina (közegészségügy és járványügy), infektológia, sebészet (traumatológia),
sürgősségi orvostan, pszichiátriai, illetve mentálhigiénés szakellátás és intenzív terápia hemo-
dialízis biztosításával (a nagy számban előforduló crush szindrómák miatt). Természetesen
a felsoroltakon kívül adott esetben még számtalan szakterületre szükség lehet (kardiológia,
nefrológia, gyermekgyógyászat, fizioterápia és gyógytorna, gerontológia, neurológia,
égés-plasztikai sebészet stb.).
Belgyógyászati szempontból a crush szindróma ellátása jelenti a legnagyobb kihívást,

amely belgyógyászati típusú ellátást igényel.
A crush szindrómát okozó crush sérülést a végtag(ok) hosszan tartó tartós nyomása okozza,
amelynek hatására a károsított izomsejtek elvesztik folyadék – és térfogatmegtartó képessé-
güket. Az izmokból kiáramló folyadék az érpályában súlyos hypovolaemiához vezet annak
negatív keringési következményeivel, amelyet súlyosbít az izomsejtekből a keringésbe áramló
kálium okozta hyperkalaemia kardiotoxikus hatása.
Ezzel párhuzamosan az izomsejtekből kiáramló folyadék a fascia által meghatározott
térben nyomásemelkedést hoz létre, amely így másodlagosan klasszikus rekeszszindrómát („com-
partment syndrome”) okozva további izomkárosodáshoz, majd izomelhaláshoz vezet (először a vénás
oldalon akadályozza meg a vér elfolyását, amely további nyomásemelkedést okozva az artériás
vér beáramlását is lehetetlenné téve ischaemiás izomnekrózishoz vezet). Az izmokból kiszaba-
duló, majd az izomelhalást követően további mioglobinfelszabadulás a vérpályán keresztül a vesét
elérve annak károsításával okozza a crush szindómát: akut tubularis nekrózist és veseelégtelenséget.
Megjegyzendő, hogy vesekárosodás már korábban, a kezdeti hypovolaemiás állapotban bekövetkezik.
További bonyolult kórtani tényezőkkel (a kiszabadítást követő reperfúziós károsodással, az
úgynevezett „oxigén paradoxonnal”, a „kalcium paradoxonnal”, a felszabaduló szabad gyökök
szerepével stb.) itt nem foglalkozunk.
Kiemelt szerepe van – a nemzetközileg elfogadott sebészi típusú protokollok mellett –
a sürgősségi ellátásnak, amelyet a helyszínen még a sérült végtag kiszabadítása előtt meg
kell kezdeni. Elsődleges cél a folyadékpótlás. A végtag kiszabadítása után már egy-két órával
ugyanis a sérült végtag(ok) nagyon nagymértékben megduzzad(nak) és ez egy-két nap alatt
akár 10–20 liter folyadékvesztést jelent a keringésből a sérült végtagba. Ezért a folyadékpótlást
azonnal meg kell kezdeni párhuzamosan a pH lúgosításával (nátrium-bikarbonát), diuretiku-
mokkal még a végtag kiszabadítása előtt Better-protokoll szerint. Ezt követi – már az intenzív
osztályon – a centrális vénás nyomás monitorozása mellett adott nagy mennyiségű folyadék és
bikarbonát, továbbá a hemodialízis (hyperkalaemia esetén azonnali életmentést jelent!), kardioló-
giai ellenőrzés, illetve a teljes terjedelmű intenzív terápiás ellátás. Újabb kutatások alapján szerepet
kaphat a hepatocyta growth factor (HGF).
Az elmúlt évtized tapasztalatai ismét hangsúlyozták az osztályozás jelentőségét: a ren-
delkezésre álló volumenpótlás korlátozott mennyisége miatt ezek racionális felhasználásában
az osztályozási szempontok és a prognosztikai faktorok további finomítása és felhasználása
nélkülözhetetlen.
Az örményországi földrengés után (1986) az International Society of Nephrology egy
mobil, nagyszámú portábilis dializáló készülékkel felszerelt szervezetet hozott létre. A Renal
Disaster Relief Task Force 1999-ben a márványtengeri földrengést követően 22 órával teljes
felszereléssel megérkezett az Isztambuli repülőtérre. Hasonló jól felszerelt, határokon túl is
alkalmazható mobil csoportok szervezésére és alkalmazására egyre gyakrabban kerül sor a
fejlett országokban.
Az irodalomban ajánlottak alapján egyértelműen leszögezhetjük, hogy – minden nehéz-
ség ellenére – a crush sérülés és szindróma a kidolgozott protokollok és a megfelelő háttér
birtokában megoldható feladat. Pusztító földrengések során jelentkező tömeges sérültáramlás
viszonyai között azonban csak megfelelő szervezési elvekkel és intézkedésekkel érhetünk el eredményt.
Szervezés
Kritikus állapotú betegek azonnali elszállítása a megfelelő centrumba, ahol intenzív
terápia és hemodialízis elérhető;
szakosított kórházak felállítása a helyszín közelében;
kiképzett mobil csoportok küldése a katasztrófa centrumába;
flexibilitás biztosítása informatikai rendszerek segítségével;
jól felkészített és gyakorlott „teamek” szervezése, szükség esetén a katasztrófa helyszí-
nére küldése.
A 2. szakaszban (szervezett segély és életmentés): nemzetközi segítség, speciálisprob-
lémák (az elpusztult infrastruktúra, szállítási problémák- elpusztult utak, alkalmatlan
járművek – nyelvi nehézségek), korszerű helyi és országos katasztrófaelhárító rendszer,
amely összehangolja az orvosi és számos nem orvosi jellegű katasztrófaelhárító szervezet
tevékenységét,sérültek felkutatásához és kimentéséhez szükséges kiképzett egységek megfelelő
eszközökkel.
A belgyógyászati típusú katasztrófák felszámolása tehát multidiszciplináris feladat: a

felsorolt szakterületek lehetőségeinek alkalmazása a speciális körülményeknek megfelelő spe-
ciális elvek alapján. A fenti megállapítás egyébként jól tükrözi a katasztrófa-orvostan mint
diszciplína lényegét.
IRODALOM
Árvizek
1. Aghababian R, et al: Disasters within hospitals. Ann. Emerg. Med. 1994, 23:771-774.
2. Centers of Disease Control and Prevention: Public health consequences of a flood disaster-Iowa,
1993. JAMA. 1993, 270:1406-08.
3. Clinton JJ, et al: Lessons from the Georgia.Public Helath Reports,1995,110:684-688.
4. Featherstone MR, et al: Library roles in disaster response: an oral history project by the National
Library of Medicine. J. Med. Libr. Assoc. 2008, 96/4/:343.
5. Hashizume M, et al: Use of rapid diagnostic tests for malaria in an emergency situation after the
flood fisaster in Mozambique. Public Health 2006, 120:444-447.
6. O’Carrol PW, et al: The rapid implementation of a statewide emergency health information system
during the 1993 Iowa flood. Am. J. Public Health.1 995, 85:564-567.
Földrengések
1. Vámos L: A földrengések katasztrófaorvostani jellemzői. Honvédorvos 1994; 46:3-25.
2. Liptay L: A crush szindroma patogenezisének és kezelésének modern szemlélete. Honvédorvos
1999; 1(4):169-181.
3. Chen Yong, Kam-Ling Tsoi, Chenin Meibi et al: The greaz Tangshan earthquake of 1976, Pergamon
Press. Oxford, New York.
4. Bywaters EGL: 50 years of the crush syndrome. BMJ. 1990; 301:1412-1415.
5. Better OS: Rescue and salvage of causalties suffering from the crush syndrome after mass disaster.
Milit. Med. 1999; 164:366-369.
6. Eknoyan G: Acute renal failure in the armenian earthquake. Renal Failure 1992; 14:241-244.
7. Kudo I. et al: Method of treating rhabdomyolysis by administering Hepatocyta Growth Factor.
Nephron, 1996; 73:735.
8. Michaelson MD: Crush syndrome. World J. Surg. 1992; 16:159-163
9. Najafi I, et al:Early detection of patients at high risk for acute kidney injury during disasters: develop-
ment of a scoring system based ont he BAM earthquake experience. J Nephrol. 2008; 21:776-82.
10. Feng J, et al: Serum enzyme profile charasteristics of victims following the Wenchuan earthquake in
China. Clin Chem Lab Med, 2009; 47:590-5.
11. Yang C, et al: The epidemiological analyses of trauma patients in Chongqing teaching hospitals fol-
lowing the Wenchuan earthquake. Injury, 2009; 40:488-92.
12. Van Dam R: Earthquake in Pakistan- The Renal Relif Task in action. EDTNA ERCA J., 2006: 32: 104-107.
13. Vanholder R, et al: Earthquake and crush syndrome casualties: lessons learned from the Kashmir
disaster. Kidney Int. 2007; 71:17-23.
14. Rokach A, et al: Standards in collaborative international disaster drills: a case study of two internatio-
nal search and rescue drills. Prehosp Disaster Med. 2008; 31:60-62.
15. Szűcs E, Rókusz L: A crush – szindróma patogenezise, ellátása, napjaink eredményeinek tükrében.
Honvédorvos, 2009, közlés alatt.
16. Bosch X, et al: Rhabdomyolysis and acute kidney injury. N. Engl. J. Med. 2009; 361: 62-72.
Sugársérülések, sugárbalesetek, terrortámadások

1. Liptay, L és Kolozsvári, F: Sugársérültek és kombinált sugársérültek sürgősségi ellátása tömeges
sérültáramlás viszonyai között. Diagnosztikus, terápiás és szervezési kérdések. Honvédorvos 2004;
56:255.
Ajánlott (további) irodalom

1. IAEA-WHO (Turai I. ed.): Diagnosis and treatment of radiation injuries, IAEA Safety Reports Series, No.
2. 1998.
2. IAEA-WHO (Turai I. ed.) Planning the medical response to radiological accidents, Safety Reports Se-
ries No. 4, IAEA, Vienna, 1998.
3. IAEA-WHO (Turai I. ed.): Follow-up of delayed health consequences of acute accidental radiation
exposure, IAEA-TECDOC-1300, 2002.
4. IAEA, Convention on Early Notification of a Nuclear Accident, and Convention on Assistance in the
Case of a Nuclear Accident or Radiological Emergency, IAEA, Vienna, 1986.
5. IAEA: Joint Radiation Emergency Management Plan of the International Organizations. „J-PLAN”,
IAEA, Vienna, 2000
6. IAEA: Emergency Notification and Assistance, Technical Operations Manual, IAEA, Vienna, 2000.
7. IAEA: IAEA Emergency Response Network „ERNET”, IAEA, Vienna, 2006
8. Gusev I, Guskova A, Mettler F: Medical management of radiation accidents. CRC Press, 2001.
9. NATO: Emergency War Surgery, NATO, 2009
10. Sztanyik B. László szerk., Sugársérülések megelőzése és gyógykezelése, Zrínyi Kiadó, 1989.
11. Turai I, Crick M, Nogueira de Oliveira C, Ortiz-Lopez, P, Wrixon AD: Response to Radiological Acci-
dents: the Role of the International Atomic Energy Agency. Radioprotection 36(4): 459-476, 2001.
Ebben a fejezetben szerzőnk megosztja velünk a sürgősségi sebészeti
tapasztalatait. A sürgősségi sebészet része a katasztrófamedicinának;
felhasználja a háborúkból és a korábbi katasztrófákból levont tanulságok
alapján kifejlesztett sebészeti kezelés alapelveit, és azokat a gyakorlatban
alkalmazza. Így, miután előző fejezetében felsorolta a sérültek
megmentésének és szállításának feladatait, ez a fejezet az első abból
a sorozatból, amely a katasztrófákban megsérültek orvosi és sebészeti
kezelésével foglalkozik. Részletesen megvizsgálja azokat a sebészeti
beavatkozásokat, amelyeket a terepen kell elvégezni, elsősorban a mellkasi
sérülések kezelésére koncentrálva.
A szerkesztők
268 O rgován G yörgy
15. fejezet
A sebészeti ellátás alapelvei
katasztrófák esetén
Orgován György
15.1. Katasztrófa-orvostani sebészeti alapismeretek

A katasztrófa-orvostan az orvostudomány szerves része, mely egyesíti a korszerű orvoslás ered-
ményeit, valamint eljárásait korábbi katasztrófák és háborúk egészségügyi ellátási és szervezési
tapasztalataival.
E tárgykörben leggyakrabban előforduló alapfogalmak:
baleset: körülhatárolt káresemény, mely helyi erőkkel és eszközökkel lekűzdhető,
katasztkatasztrófa: szokatlanul nagy káresemény (földrengés, árvíz, hurrikán, vegyi,
atomerőmű, ipari stb.), mely helyi erőkkel, eszközökkel nem ellátható,
katasztrófaellátás, tömeges sérült ellátást jelent, melynek orvosilag tervezettnek és szer-
vezettnek kell lennie külső erők és eszközök bevonásával,
az ellátás célja: a lehető legjobb ellátást a lehető legtöbb sérültnél megfelelő időben és
megfelelő helyen.
A katasztrófaellátás jellemzői:
az ellátó erők és eszközök, valamint az ellátásra szorulók számában aránytalanság van,
hiányos az ellátáshoz szükséges felszereltség, az ellátók felkészültsége,
a sebek és sérülések diagnosztikája és ellátása előre meghatározott kompromisszumos elvek
alapján történik,
szükségszerűen kell alkalmazni a szakaszos gyógykezelés és rendeltetésszerű kiürítés
elvét a sérülést felügyelő sebészet szabályaival.
A katasztrófasebészet a katasztrófa-orvostan része, mely háborúk, katasztrófák tapasztala-

tai alapján dolgozza ki a sebészi ellátás elveit és alkalmazza a gyakorlatban. Ennek érdekében
betanítatja és gyakoroltatja a sérült kimentés, szállítás, sebészi ellátás feladatait a biztosított
normatív anyagi készletekkel.
15. f e j e z e t A s e b é s z e t i e l l á t á s a l a p e l ve i k a t a s z t r ó f á k e s e t é n 269
A KATASZTRÓFASEBÉSZET FELADATAI
Egységesíteni és folyamatosan fejleszteni kell a sérültellátás sebészi elveit, az ellátás mérvét és

tartalmát.
Meg kell határozni a sérültek osztályozásának elveit.
Meg kell határozni a sérültellátás terjedelmének kompromisszumos szintjét.
A sérülttel kapcsolatos minden tevékenységet dokumentálni kell.
A katasztrófa felszámolása utáni időszakban az eredményeket tudományosan fel kell dol-
gozni.
AZ EGÉSZSÉGÜGYI VESZTESÉG FOGALMA
Az összes személyi veszteség alatt különböző katasztrófák, illetve háborúk sérültjeinek-, áldo-
zatainak számát értjük, az eltűnt személyek számával együtt.
Egészségügyi veszteség alatt azt kell érteni, amikor a sérültek és betegek szolgálati-, vagy
munkaképességüket legalább 24 órás időtartamra elvesztették.
Az egészségügyi veszteségen belül sérülteket és betegeket különböztetünk meg.
A sérültek közé sorolhatók, akik különböző fegyverfajták vagy természeti és egyéb kataszt-
rófák idején pszichikai vagy fizikai sérülést szenvedtek.
A betegek közé soroljuk azon személyeket, akik békeidőben is előforduló fertőzésben, szervi
betegségekben szenvednek.
A sérülést kiváltó tényezők szerint a sérültek lehetnek mechanikai, sugár, vegyi vagy termi-
kus sérültek.
Ha ugyanazon sérülést kiváltó ok több testtáj vagy szerv sérülését okozza, akkor többszörös
sérülésről beszélünk.
Ha sérülést, valamely tömegpusztító fegyver (ionizáló sugárzás, vegyi, biológiai) és más
fizikai faktor (pl.mechanikus, termikus) együttesen okozza, akkor kombinált sérülésről beszé-
lünk.
Politraumatizáció alatt a sérültnek azt az állapotát értjük, amikor egy vagy két üregi sérülés
(koponya, mellkas, has) társul végtagsérülésekkel és az egyes sérülés fajták a vezető sérülésre
súlyosbító, életet veszélyeztető hatással bírnak. Ez a sérüléstípus jelentős diagnosztikai és
ellátási problémát okoz.
A várható (katasztrófák idején a becsült) egészségügyi veszteség határozza meg az egészségügyi
ellátás jellemzőit. A katasztrófák idején a sérültek száma igen tág határok között mozog. Az
ellátás függ: a katasztrófa típusától (természeti, vegyi, atomrobbanás vagy kevert forma) az
éghajlati, időjárási, infrastrukturális viszonyoktól és az urbanizáció fokától. Függ a mentésben
és a katasztrófa felszámolásban részt vevő személyi állomány képzettségétől, tapasztalatától,
a rendelkezésre álló szállító kapacitástól és a sérülteket ellátó fogadóhelyek minden irányú
felkészültségétől.
A SÉRÜLTEK SÚLYOSSÁG SZERINTI MEGOSZLÁSA A HÁBORÚK ÉS KATASZTRÓFÁK

TAPASZTALATAI ALAPJÁN
Életveszélyes sérülés 20%
súlyos sérülés 20%
könnyű sérülés 40%
zz a kárhelyen ellátható ambuláns sérült 20%
zz néhány napos ápolást igénylő könnyű sérült 20%
reménytelen állapotúak (agonizálók) 20%
A KÜLÖNBÖZŐ SÉRÜLÉSEK TESTTÁJAK SZERINTI MEGOSZLÁSA

Fejsérülés 10%
mellkassérülés 8%
hasi sérülés 12%
medencesérülés 10%
végtagsérülés 60%
A SÉRÜLTEK OSZTÁLYOZÁSA
A sérültek osztályozásán olyan folyamatos a sérülés helyétől a végleges ellátásig terjedő
állapotmeghatározást értünk, melynek eredményeként a keletkezett sérültek szétválogatásakor
megszabjuk ellátásuk sürgősségét, a szállítóeszköz fajtáját és a végleges ellátás helyét. Így az osztályo-
zás ennek megfelelően lehet diagnosztikai, ellátási, prognosztikai és szállítási. Az osztályozás során
valamennyi egészségügyi ellátóhelyen az alábbi csoportokba kell sorolni a sérülteket:
elkülönítendők azon sérültek vagy betegek, akik veszélyt jelentenek környezetükre vagy önma-
gukra (fertőzés, sugár, vegyi vagy biológiai fegyvertől szennyezettek, akut pszichózis);
az adott egészségügyi ellátóhelyen ellátásra szorulók – életveszély elhárítása vagy maradandó
egészségkárosodást okozó állapotok ellátása miatt;
tovább szállítandók a végleges egészségügyi ellátóhelyre (állapotuk nem életveszélyes, ellátásuk
ideiglenesen halasztható);
súlyos, reménytelen állapotú sérültek – megmentésükre nincs remény, az adott egészségügyi
ellátóhelyen tüneti kezelésre szorulnak.
A sérültek ellátásának folyamatában az osztályozást minden egészségügyi ellátóhelyen el

kell végezni, de az egyes sérültek besorolása változhat állapotuk megítélésének mértékében.
A kiürítő vagy szállító osztályozás a sérültek szállításának sorrendjét (1-es, 2-es sürgős-
ség), irányát (speciális ellátó kórház), a szállítóeszköz fajtáját (mentőgépkocsi, vonat, repülő,
helikopter), a szállítási testhelyzetet (fekve, ülve) határozza meg.
Az osztályozást osztályozó csoportok végzik, melynek vezetője tapasztalt sebész, tagjai:
egy felcser és egy adminisztrátor. Ez a csoport egy óra alatt 15-20 fekvő és 40 ülő sérültet
tud megvizsgálni. Adott esetben a csoport tagjai fájdalomcsillapítást, vérzéscsillapítást és
törésrögzítés ellenőrzést is végez. Majd a sérültön (ruházaton vagy egyéb jól látható helyen)
az osztályozás eredményét mutató jelzést rögzítenek. Ez a jelzés szabja meg a sérült ellátási
sürgősségét, esetleg a szállításra vonatkozó adatokat is tartalmaz. Ezen osztályozási jelzés
utasításainak elvégzése után újabb jelzés kerül a sérültre, mely a további ellátási irányt szabja
meg.
Az osztályozás eredményeként 2 órán belül el kell végezni a sürgős élet- és végtagmentő

sebészi beavatkozásokat. Az osztályozás objektivitásában a súlyosság és az élet kilátások prog-
nózisában segíthetnek a különböző osztályozási pontrendszerek, mint az AIS (Abbreviated
Injury Score) 1-6 pontig, az ISS (Injury Severity Score) 1-75 pontig.
SZAKASZOS GYÓGYKEZELÉS ÉS RENDELTETÉS SZERINTI KIÜRÍTÉS

A szakaszos gyógykezelés alatt, azt értjük, hogy a sérültáramlás irányában különböző ka-
pacitású egészségügyi ellátó tagozatokat jelölünk ki, melyek a sérültet a kárhelytől a végleges
ellátás helyéig különböző szintű egészségügyi ellátásban részesítik.
Az egészségügyi ellátás szintjei
elsősegély, ön- és kölcsönös segély,
első szaksegély (egészségügyi szakdolgozó által nyújtott segély),
első orvosi segély,
szakorvosi segély,
szakosított szakorvosi segély.
ELSŐSEGÉLY
A kárhelyen valósul meg a sérült kimentése, kisegítése után, melyet a sérült önmaga vagy
társa segítségével el tud végezni. Magába foglalja a sérült ruházat oltását, az égett testfelszín
hűtését, végtag külső vérzésének ideiglenes vérzéscsillapítását, aszeptikus kötés felhelyezését
a sebre vagy az égett testfelszínre, ideiglenes törésrögzítést, fulladás elhárítását a légutak
átjárhatóságának biztosításával, mesterséges lélegeztetést, zárt szívmasszást, szükség esetén
mérgező gázok jelenlétekor gázálarc felhelyezését.
ELSŐ SZAKSEGÉLY
Egészségügyi szakdolgozó által nyújtott segély (felcser, mentőtiszt, nővér):
a korábbi ténykedések ellenőrzése és szükség szerinti kiegészítése,
a törött végtagok rendszeresített rögzítő eszközökkel történő ellátása,
érleszorítók ellenőrzése, igazítása, dokumentálás ellenőrzése, ha a felhelyezés nem
indokolt eltávolítása,
infúziós terápia elkezdése, fájdalomcsillapítás, nyugtatók adása,
nyílt légmell zárása izoláló kötéssel.
ELSŐ ORVOSI SEGÉLY

A kárhelyhez közel települt egészségügyi ellátóhelyen valósul meg. A segélynyújtás folya-
mán az orvos a beérkezett sérültet regisztrálja, osztályozza, szükség esetén részleges vegyi- és
sugármentesítést végez.
Izolálja a fertőző betegeket, életmentő orvosi tevékenységet végez. Ambuláns betegeket és sérül-
teket kezel.
A rászorulókat felkészíti a továbbszállításra. Ezen az ellátóhelyen az első 3 órában csak
életmentő orvosi tevékenységre jut idő, míg a továbbiakban teljes mérvű orvosi ellátást lehet
nyújtani.
Életmentő beavatkozások:
minden típusú fulladás elhárítása, átjárható légút biztosítás, intubáció, leszívás, tra
cheotomia, conicotomia,
külső vérzés csillapítása nyomókötés felhelyezésével, érlekötéssel, érszorítóval,
nyílt légmell zárása izoláló kötés felhelyezésével vagy a korábban felhelyezett kötés
ellenőrzése,
feszülő légmell esetén thoracocenthesis elvégzése,
infúzió megkezdése vagy folytatása (krisztaloid oldat adása),
fájdalomcsillapítás Lidocain, Novocain blokád alkalmazásával,
keringéstámogató gyógyszerek alkalmazása,
végtag-amputációk befejezése (lebenyen lógó végtag esetén),
húgyhólyag-katéterezés vagy suprapubicus hólyagpunctio elvégzése retenció esetén.
Halasztható beavatkozások:
törésrögzítések ellenőrzése és korrekciója,
az elsősegély vagy első szaksegély hiányosságainak kiküszöbölése,
antibiotikum és tetanus elleni védőoltások adása,
oxigénterápia, valamint keringés- és légzéstámogató gyógyszerek adása,
a sérültek és betegek regisztrálása.
SZAKORVOSI SEGÉLY
Általában szükség kórházban valósul meg, mely lehet kőépületbe vagy sátrakba telepített
egészségügyi ellátóhely.
Feladata a beérkezett sérültek regisztrálása, osztályozása, az életveszélyes állapotok megszünte-
tése, az életet veszélyeztető szövődmények kialakulásának megelőzése, esetenként a végleges ellátás.
A szakorvosi életmentő beavatkozások:
külső és belső vérzések végleges csillapítása,
sokktalanítás, vérvesztés pótlása,
nyílt légmell műtéti ellátása,
mellkasi szívókezelés zárt és ventil légmell esetén,
nyílt és fedett hasüri sérülések ellátása,
amputációk,
érrekonstrukciók elvégzése,
dekompressziós koponyalékelések elvégzése,
kiterjedt roncsolt lágyrészsérülések, vegyi vagy sugárzó anyaggal szennyezett sebek –
elsődleges ellátása,
égési sebek kimetszése,
végtagtörések megbízható szállítási rögzítése.
Halasztható beavatkozások:
valamennyi lágyrész sérülés elsődleges kimetszése,
égési sebek kimetszése,
végtagtörések külsőrögzítővel való ellátása,
végtagok törésének gipszsínnel történő rögzítése,
maxilla- és mandibulatörések sínezése.
SZAKOSÍTOTT SZAKORVOSI SEGÉLY

Intézeti vagy báziskórházakban lévő specializált egészségügyi ellátás.
Specialisták bevonásával a sérült teljes körű ellátása történik. Ez a gyógyító-kiürítő
rendszer utolsó állomása, ahol szükség esetén elvégzik a plasztikai korrekciós műtéteket, a
rehabilitációt és az egészségkárosodás mérvének megállapítását.
A tömegesen érkező sérülteket azok a kórházak, klinikák képesek jól ellátni, amelyek
korábban felkészültek a „damage control surgery” elveinek megfelelő alkalmazására és birto-
kukban van az intézeti katasztrófa terv.
15.2. Lövési és repeszsérülések

A lövési és repeszsérülések általában háborúban vagy katasztrófában fordulnak elő. Az
utóbbi években egyre gyakrabban a napi gyakorlatban is előfordulnak ezek a sérülések.
Jelentőségüket az adja, hogy különösen nagy roncsolást, többszörös sérüléseket okoznak a
szervezetben. Ennél fogva a lőtt sérülések patomechanizmusa, diagnózisa és ellátása speciális
ismereteket igényel.
BALLISZTIKAI ALAPFOGALMAK
A ballisztika a lövedék mozgásával foglalkozó tudományág. A lövedék pályája három fő
csoportra osztható:
a lőfegyveren belüli mozgás,
a levegőben vagy más közegben történő mozgás,
a célban, az élő szövetben való mozgás.
A LÖVEDÉK
A lövedéknek vagy projektilnek azt a fémmagot értjük, ami a fegyver csövéből a lőporgázok
hatására távozik. Mind méretét, formáját, anyagát tekintve különböző fajtájú lövedékeket
különböztetünk meg. Egyre modernebb lövedékfajták kerülnek alkalmazásra, melyek külön-
böző fémek és burkok együttesét alkotva egyre pusztítóbb hatást produkálnak. A különböző
fegyverekből származó lövedékek darabjait szilánknak nevezzük. A kisebb szilánkok banális
sérülést okozhatnak, de döntően éppen a szabálytalan éles alakjuk és többszörös előfordu-
lásuk miatt jelentős szöveti destrukciót hoznak létre, így a lövési sérülések legsúlyosabbjai közé
tartoznak.
A LÖVEDÉK MOZGÁSA
A csőtorkolatot elhagyó lövedék a röppályán többfajta mozgást végez. A csőben lévő huza-
golás biztosítja a lövedék hossztengely körüli mozgást, melynek az a szerepe, hogy a lövedéket
a röppályán stabilizálja. Maga a röppálya ív alakú, hossza a csőtorkolattól a becsapódásig tart.
A forgó mozgás mellett a projectil a levegőben oxcillációs, alacsony sebességű lövedék esetében
bukfencező mozgást végez. A billegő előre haladás következtében a lövedék a röppálya körül egyre
kisebb átmérőjű spirális kitérést tesz, így rozetta alakot ír le.
15.1. ábra  Nagy sebességű lövedék mozgása 15.2. ábra  Kis sebességű lövedék mozgása a
a szövetben. Jelentős az expanziós üregképző- szövetben. A bukdácsoló lövedék többszörös
dés, a lőcsatorna egyenes vonalú expanziós üreget képez, a lőcsatorna elhajlik
A lövedék fegyverfajtától függően különböző sebességgel halad a röppályán. Megkülönbözte-

tünkkis, nagy és ultranagy sebességű lövedéket. A kis sebességű lövedék kb. 300 m/s, a nagy
sebességű 900 m/s, az ultranagy sebességű 1500 m/s sebességgel halad (15.1., 15.2. ábra).
A lövedék a becsapódáskor mozgási energiáját átadja a szöveteknek károsítva azoknak
struktúráját, létrehozva a lövési sérülés morfológiai elemeit. Egy adott lövedék kinetikus energi-
ája annál nagyobb, minél nagyobb sebességgel halad. Ezzel arányos szövetpusztító effektusa is.
MV 2
KE 
2
ahol M a tömeg, és V a sebességet jelenti. Ez a képlet a bent rekedt lövedékekre érvényes.
Abban az esetben, ha a lövedék távozik a szövetből, akkor a megmaradt mozgási energiája
levonandó. A szövet által elnyert energiát a következő képlettel jellemezhetjük:
(V12  V22 )
EE  M ,
2
ahol V1 a becsapódási, V2 a megmaradt (távozási) sebességet jelenti. A roncsolás mértéke függ
az energiaátadás időtartamától is. Az energia átalakulásának gyorsasága egyenesen arányos
a roncsolás intenzitásával. A pusztító hatásban legfontosabb tényező a sebesség, de a károsodást a
lövedék tömege, alakja és a becsapódás szöge is befolyásolja.
A lövedék behatolva a szövetbe maga előtt összesajtolja, illetve előretolja a szövetet, mely
haladási irány a tengely körül szférikus irányba előremozog: ezt nevezzük lökéshullámnak.
Az elő szövetek között haladva a lövedék üreget képez, melyet permanens cavitasnak vagy
maradandó üregnek, azaz lőcsatornának nevezünk. A lövedék haladási irányának megfelelően
átadva energiáját a szövetekre sugár irányban áttevődő nyomást hoz létre, mely a szövetek
vaporisatiójához és üregképződéshez vezet: ezt nevezzük temporalis cavitasnak vagy időleges,
ideiglenes üregnek (15.3.–15.6. ábra). Ezen üreg legnagyobb átmérője a lövedék átmérőjének
27-szerese is lehet. A lőcsatorna falát körkörösen különböző mértékű szövetkárosodás éri, ez
15.3. ábra  A behatoló lövedék széttolja és 15.4. ábra  Az ideiglenes kavitációs üreg
roncsolja a szöveteket expanziós fázisban a szöveteket kitágítja
15.5. ábra  Az ideiglenes kavitációs üreg a 15.6. ábra  Állandó lőcsatorna. Potenciálisan
collapsus fázisában idegentesteket szív be a fertőzött, devitalizált szövetekkel kitöltött
lőcsatornába
az oldalütés zónája. Tekintettel a lövedék tömegére, alakjára és sebességére különböző alakú

lőcsatornák jöhetnek létre. Az alacsony sebességű lövedéknél a temporalis cavitas általában
kicsi, még a nagy sebességnél nagy üregképződésre számíthatunk. Az igen magas kezdő
sebességű lövedék kis kaliberű fegyverből (gránátrepeszek, bombarepeszek, konténerbe
helyezett néhány mm átmérőjű acélgolyók) 1000 m/s becsapódási sebességgel először egy üregi
expansiót, azt követően collapsust hoznak létre.
A LÖVEDÉK SZÖVETPUSZTÍTÓ HATÁSAI

A lövési sérülések szennyezettségi fokuknál roncsolt, zúzott és üreges szerkezetüknél
fogva lényegesen különböznek az egyéb, nyit sérülésektől. A lőtt sebek általában három fő
morfológiai képletre oszthatóak:
bemeneti nyílás
lőcsatorna
kimeneti nyílás
A bemeneti nyílás legtöbbször felhányt szélű, kerek szövet hiány, mely alig nagyobb, mint
maga a lövedék. Nagy sebességű lövedék vagy szilánk szabálytalan alakú, olykor kráterszerű
bemeneti nyílást okoz. A lövési sérülés bemeneti nyílásának kriminalisztikai jelentősége is van,
hiszen a közelről, vagy rászorított fegyvercsővel elkövetett suicid szándékú lövéseknél a beme-
neti nyílás körül a torok gázok következtében

lebélyegzési jel látható (égés, lőporszemcsék)
(15.7. ábra).
A lőcsatorna általában cső alakú, fala zeg-
zugos szélű, a lövedék alakjától, mozgásától
tágulatokat és fokozottabban roncsolt részeket
tartalmaz.
Változhat a lőcsatorna iránya, ha a lövedék
különböző denzitású szövethatáron mozog
vagy csontról lepattan. Az eltalált környezet
15.7. ábra  Bemeneti nyílás a lebélyegzési
puha lágyrészei kiszakadhatnak környezetük-
jel morfológiai sajátosságaival
ből növelve a roncsolás mértékét. Ugyanakkor
a lövedék vagy repesz a csont kemény corti
calisának ütközve, abból szilánkokat téphet
ki, melyek mintegy második vagy többszörös
lövedékként a lágyrészek felé mozogva több-
szörös roncsolódást okoznak (15.8. ábra).
A hasüreg sérüléseinél a bélgázok hirtelen nyo-
máscsökkenése az üregi collapsus fázisában a
gyomor és a bélfal rupturájához vezethet. Fo-
lyadékkal telt szerveknél az expanziós hatásra
e szervek robbanásszerű sérülése alakulhat
ki (pl. folyadékkal telt gyomor, húgyhólyag)
(15.9., 15.10. ábra). Tangenciális lövésnél a
csatorna vályú alakú is lehet. Ha a projektil a 15.8. ábra  A csontlövéskor fragmentumok
szakadnak ki a corticalisból, melyek „másod-
testből nem távozik, bent rekedt lövedékről vagy lagos lövedék”-ként további nagy kiterje-
vak csatornáról beszélünk. désű lágyrész-roncsolásokat okoznak
15.9. ábra  Üres gyomron áthatoló lövedék. 15.10. ábra  Folyadékkal telt gyomor.
A szerven a be- és kimeneti nyílás nem okoz Az áthatoló lövedék szétrobbantja a szerv
lényeges elváltozást falát a nyomásfokozódás következtében
A lövedék az útjában, illetve a közvetlen

közelében lévő szöveteket elpusztítja. Így a
lőcsatornát nekrotikus szövettörmelék, vér, besodort
2-b idegenanyagok töltik ki. Magát a lőcsatornát szö-
vettől függő, változó nagyságú kb. 1-1,5 cm-es
2-a zóna az úgynevezett elsődleges nekrózis zónája veszi
körül. Ezt a zónát az oldalütés zónája övezi, mely
1
néhány mm-től akár több cm-ig terjedhet. Ez
utóbbin belül két részt különböztetünk meg: a nek-
robiotikus elváltozások és a molekuláris rázkódtatás
zónáját. Az előbbiben erezettségtől függően
az adventitiasérülés miatt szövetközi vérzések,
trombózisok, nekrózisok vannak jelen, az utób-
biban a szövetek csak biokémiai elváltozásokat
szenvednek, ezért itt csökkent regenerációs
készséggel és a fertőzésekkel szembeni csökkent
ellenálló képességgel kell számolni (15.11. ábra).
15.11. ábra  A lőcsatorna falának felépítése:
1. elsődleges necrosis zónája, A kimeneti nyílás szinte mindig nagyobb, mint
2. oldalütés zónája: a bemeneti, a több helyen felszakadozott bőr mi-
a) nekrobiotikus zóna, att legtöbbször csillag alakú, zegzugos (15.12.
b) molekuláris rázkódtatás zónája ábra). Különösen nagy lehet a kimenti nyílás,
ha a nyílás a lőcsatorna nagyobb átmérőjű
szakaszával egybeesik, vagy kiszakadt csontszi-
lánkok tovább fokozzák a roncsoló hatást, pl.
koponya átlövésnél (15.13. ábra).
15.13. ábra  Koponyán keresztül hatoló

15.12. ábra  Kimeneti nyílás. Zegzugos, lövési sérülés. A kimeneti nyílást a kiszakított
repesztett szélű sérülés csontszilánkok kiszélesítik
LÖVÉSI SÉRÜLÉSEK KLASSZIFIKÁCIÓJA

Testtáj szerint:
zz fej, mellkas, has, medence és végtag.
A lövedék útja szerint:
zz keresztülhatoló (ki-és bemeneti nyílás jelen van),
zz vakon végződő (csak bementi nyilás van).
Súlyosság szerint:
zz áthatoló (amikor a lövedék durán, pleurán, vagy peritoneum áthatol, több testtájat
vagy szervet együttesen károsít),
zz nem áthatoló (nem hatol át durán, pleurán vagy peritoneumon),
zz érintő (vályúlatszerű lőcsatorna, felszínes sérülés).
Lövedék száma szerint:
zz egyszeri (lőtt vagy repeszsérülés),
zz többszörös (több lövedék vagy repesz által okozott sérülés),
LÖVÉSI SÉRÜLÉSEK ELLÁTÁSA

Anamnézis felvétele:
a sérülés iránya,
a sérült testhelyzete a sérülés pillanatában,
adatok a fegyverről,
az utolsó étkezés időpontja,
egyéb szervi betegség.
Megtekintés
jelen van-e a be-és kimeneti nyílás, vagy csak bemeneti,
egyszeres vagy többszörös, mely testtájakat érint a sérülés.
Kétirányú röntgenfelvétel készítése a projektil helyzetének megállapítására.

Teendők:
sokkos beteg sokktalanítása,
széles spektrumú antibiotikum adása,
tetanus, anatoxin vagy toxoid adása,
hat órán belüli primer sebellátás,
többszörös sérülés vagy politraumatizált sérült ellátásakor az életmentő műtéteket és
eljárásokat kell előnyben részesíteni (fenyegető vérzés) két órán belül,
koponya, mellkas, has áthatoló sérüléseinél a testüreg feltárása hat órán belül szükséges.
Lövési sérülések ellátása általában két szakaszban történhet.

Az első szakasz a seb kimetszése az épben (15.14. ábra), a seb nyitva kezelése, a második
szakasz pedig a seb zárása.
Elsődlegesen zárni csak a durát, a pleurát és a peritoneumot kell. Korai sebzárást csak akkor
végezhetünk, ha nem marad a seb körül gyulladás, nincs váladékpangás, vérömleny és a sebszélek
feszüléstől mentesek. Erre lehetőség általában a 3-5. napon van. A ki- és bemeneti nyílást az
épben ki kell metszeni, a lőcsatornát teljes hosszában fel kell tárni és az épben (a vérző határig)
kimetszeni a benne található idegentestekkel és elhalt szövetekkel együtt.
A bent rekedt lövedéket csak akkor érdemes

eltávolítani, ha az jelentősen nem növeli a műtét
kockázatát és nem súlyosbítja a beteg állapotát.
A kimetszett területeket lehetőség szerint
0,5%-os hidrogén-peroxiddal és fiziológiás
sóoldattal bőven át kell öblíteni, majd drenálni
kell. A műtét során bakterológiai tenyésztésre
mintát veszünk, és eredménye szerint célzott
antibiotikum-kezelést adunk.
Csontsérüléseknél a kis szilánkokat és frag-
mentumokat el kell távolítani és választott
módszer szerint a tört végek fixálását kell végezni.
Fontos nagyér sérülések alkalmával a mihamarabbi
érrekonstrukció a sérült részek jó vérellátás biztosí-
tása céljából.
Minden testtájékra és szövetféleségre vonatko- 15.14. ábra  A lőcsatorna elhalt részeinek
zik a minél korábbi primer sebkimetszés elve. kimetszése az ép szöveti határban
15.3. Égési és fagyási sérülések ellátása
ÉGÉSI SÉRÜLÉSEK
A hővel, kémiai anyaggal vagy elektromos árammal történő érintkezés által okozott szövet
károsodás eredményeként fehérjedenaturáció, égési sebvizenyő és intravazális folyadékveszte-
ség alakul ki.
A helyi hatásoknál jobban fenyegeti a sérültet a hypovolaemiás sokk, a fertőzés vagy légúti
sérülés formájában jelentkező szisztémás hatás.
Az égések osztályozása súlyosság szerint

Az égés súlyosságát az érintett szövet mennyiségének a testfelszínhez viszonyított aránya – melyet
a testfelszín százalékában adunk meg – és az égés szövetmélysége szabja meg:
kis égési sérülés: 15% alatti égett testfelszín,
közepesen súlyos égési sérülés: 15–49% égett testfelszín,
nagy kiterjedésű égési sérülés: 50–69% égett testfelszín,
súlyos égési sérülés: 70% – vagy annál nagyobb égett testfelszín.
Az égett felület kiterjedésének meghatározására a Wallace-féle úgynevezett 9-es szabály vált be a

legjobban. Eszerint a felső végtag 9%, az alsó végtag 2×9%, a törzs elől és hátul 2×18% és a
fej a testfelszín 9%-a. A perineum égése 1%. A sérült tenyere a testfelszín 1%-ának felel meg.
A fenti adatok felnőttre vonatkoznak. Az egyes testrészek felülete gyermekkorban különböző
(15.15/a, b, c, d ábra).
15.15. ábra  a: Egyes testrészek felülete 1 éves korig, b: 1-3 éves korig,
c: 3-6 éves korig, d: 6 éves kor felett
Az égési sérülés mélységét első-, másod-, harmad- és negyedfokúként szokták jellemezni:

Erythema, első fokú égés: vörös, érzékeny tapintatú nedvedző bőrfelszín, nincs hólyag-
képződés, a felszín enyhe nyomásra elfehéredik, általában heg nélkül gyógyul.
II/a Bullosus égések: az esetek egy részében hólyagok keletkeznek, ezek alapja erythe
matosus vagy fibrines váladékkal borított és fehéren elszíneződött. A seb alapja nyo
másérzékeny, tapintásra elfehéredhet. A bulla megnyitása elősegíti a seb gyógyulását.
II/b Mély dermalis égés: a corium is érintett, az ellátás mint a II/a-ban.
Epidermis, corium és bőrfüggelékek nekrózisa: járhat hólyagképződéssel vagy a nélkül.
A felszín kifehéredett vagy fekete elszenesedett. Nyomásra nem halványodnak el és
nem fehérednek. Esetenként a bőr csillogó, vörös színű lehet a subdermalis régióban
rögzült hemoglobin következtében. Az égett terület általában érzéketlen, szőrszálak a
tüszőkből könnyen eltávolíthatók. A bőr teljes rétege elhal.
Elszenesedés (carbonisatio): a teljes szövetréteg érintett és elhalt (bőralatti szövetek,
fasciák, csontok) (15.16. ábra).
a 1 2 3 4
15.16. ábra  A bőrben keletkező elváltozások égés hatására. (Dr. Katona István illusztrációja)
a) Ép szövet.
1. Elsőfokú égés felületes hámsérüléssel.
2. Másodfokú égés hólyagképződéssel.
3. Harmadfokú égés a bőr részleges elhalásával.
4. Negyedfokú égés a bőr teljes elhalása a mélyebben található szövetekkel együtt
Légúti égési sérülés

A hő okozta égési sérüléshez társul, azért alakul ki, mert a tökéletlenül elégett égéster-
mékek erősen izgatják a nyálkahártyát. Bizonyos szintű tudatzavar esetén, azonban a forró
gázok belégzése hőkárosodást vált ki az alsó légutakban.
A belégzést követően azonnali felső légúti elzáródás jöhet létre, mely az alsó légutak elzáró-
dásához, – és a kislégutak alveolarisainak kapillárisai kémiai sérülése révén – progrediáló légúti
elégtelenséghez vezet. Ez a fajta égési sérülés általában akkor áll fenn, ha a robbanás vagy a tűz
zárt térben történik, és az orrbemeneti szőrszálakon vagy a szájnyálkahártyán perzselődést, a
szájpadon hyperaemiát és a szájüregben, gégében vagy a köpetben kormot észlelünk.
Kémiai égések
Agresszív savak és lúgok, fenolok, kreozolok, mustárgáz és foszfor okozhatnak kémiai
égési sérülést. Valamennyinél lassan kifejlődő, több óra alatt létrejövő elhalás keletkezik.
Égésbetegség
Az égést kiváltotta sérülés mély metabolikus változásokat hoz létre a szervezetben. Így
nemcsak az égett terület, hanem az egész szervezet betegsége áll fenn. A betegség kórlefolyása
a következő szakaszokra osztható:
1. Sokk időszaka: felnőtteknél a testfelület 20%-át meghaladó égés esetén kialakulásával
számolni kell. Adekvát sokk elleni kezelés mellett a kezelés kb. két napig szükséges (a
terápiás lehetőségeket a „sokk kezelése” című fejezetben).
2. Toxaemia időszaka: második naptól egy héti tart. Ebben az időszakban a szövetszétesés
során keletkezett toxikus anyagok a keringésbe jutnak. A sokkos időszakban hypoxiás
károsodást szenvedett máj detoxikálóképessége csökkent, és ehhez toxikus vesekároso-
dás is társulhat. Ezért forszírozott diuresist kell végezni, esetenként művesekezelés is
szükségessé válhat.
3. Sepsis időszaka: sérülést követően második héten kezdődik és kb. a harmadik hét vé-
géig tart (amennyiben sikeres mikrobaellenes kezelést alkalmaztunk). A vérből rend-
szeresen vett tenyésztési minták (hemokultúrák) alapján célzott antibiotikum-kezelés
– infektológus bevonásával! – hozhatja meg a gyógyulást.
Az égési katasztrófák jellemzői

A katasztrófa színhelye a tűz miatt nehezen megközelíthető, ezért késik a kimentés és a
sérültek ellátása. Nagyszámú sérült keletkezik, melynek többsége súlyos állapotú.
Az égési sérüléshez gyakran társul mechanikus sérülés és áramütés. Jelentős pszichés
traumát szenvednek az égési sérültek (pánikreakció).
Az égési sérülést követő hypovolaemiás sokk, már a sérülést követő első három órában
kialakulhat. Sürgős folyadékpótlás hiányában irreverzíbilis szövetkárosodás alakulhat ki,
melyet a szöveti hypoxia tovább ront.
Nehézkes és bonyolult az égési sérültek osztályozása, a sérülés súlyosságának megítélése, a
sérültek azonosítása, dokumentálása (gyakran a ruházattal együtt elégnek a személyazonosító
iratok is).
Égési sérültek ellátása katasztrófában

Helyszíni ellátás
A sérültet ki kell emelni az égés helyszínéről, az égő vagy parázsló ruhát, vegyi anyagot el
kell távolítani ezzel a további sérülések keletkezését megakadályozzuk.
Az égett testfelszínt hűteni kell. Legcélszerűbb folyóvízzel való öblítés kb. 15-20 perc
időtartamban, vagy hűtő borogatás. A szövetek hűtését csak az első 20 percben érde-
mes elvégezni, mert a későbbiekben önmaguktól is lehűlnek.
Infúziós terápiát kezdünk Ringer-laktát oldattal.
Fájdalomcsillapítás: codeint szájon át 30–60 mg-t, háromóránként 0,1 mg/kg morphint
vagy 1,0 mg/kg meperidint (Dolargan) adunk.
Az égési felszínre steril fedőkötést helyezünk. A sebtoilettet a katasztrófa helyszínén elkez-
deni nem érdemes, hiszen az aszeptikus körülmények nem állnak rendelkezésre.
A súlyos égetteket inhalációs oxigén adása mellett sürgősen specializált intézetbe kell szállí-
tani.
A nagyszámban és egy ütemben keletkező égési sérültek speciális prognosztikai indexe az

ABSI (Abbreviated Burn Severity Index), vele egyenértékű a Baux-szabály, melynek segítsé-
gével nagy valószínűségű prognózis készíthető. A számítás alapja az égés felszín kiterjedése
%-ban és a sérült éveinek száma. Tömeges sérültellátásnál a katasztrófa körülményei Novák
szerint rontják a kórjóslatot (lásd az alábbi táblázatot).
PROGNÓZIS MINDENNAPI KÖRÜLMÉNYEK* KATASZTRÓFAKÖRÜLMÉNYEK**

Ha a sérült kora + kiterjedés %-ának
összege
igen jó 65 45
kedvező 66–75 46–65
kétes 76–100 66–85
rossz 100 85
*Baux-szabály **Novák szerint
Intézeti ellátás
Indokolt a szájüreg újabb áttekintése és kitisztítása, a légzés biztosítása (füst vagy korom
nyomainak észrevételezése). Ha felső légutak korommal szennyezettek, dönteni kell a mester-
séges lélegeztetés javallata felől.
Intravénás folyadékbevitel (a sokk-kezelés részeként) (20% égett felszín fölött kötelező!). Az
infúziós kezelés ajánlott mennyisége = 0,5 ml × égett testfelszín % × ttkg. Az első óra
végén tapasztalható paraméterektől függően vagy fenntartó dózist adunk vagy ismételjük
az előbbi infúzió mennyiségét addig, ameddig a paraméterek élettani határok között nem
stabilizálódnak: így például a diuresis szükséges mennyisége 0,5 ml/ttkg/óra (csecsemőknél
ez az érték 1 ml/ttkg/óra.) Az első 24 óra alatt szükséges 1500–2000 ml 5%-os cukoroldat
bevitele is. A számított mennyiség első felét, a sérülést követő 8 órán belül, további negyedét
a következő 8 és utolsó negyedét a harmadik 8 órában kell beadni. Ha a vizeletmennyiség az 1
ml/ttkg/órát meghaladja, akkor csökkentjük az infúzió tempóját.
Kolloidoldatot a második 4 órában kezdünk adni 0,5 ml × ttkg × égett testfelszín %
dózisban (friss fagyasztott plazma). Az infúziós terápia mennyiségét növelni kell, ha mély
izmokat érintő és károsító égés vagy áram okozta égés áll fenn, erre utalhat a myoglobinuria
megjelenése.
Hólyagkatéter bevezetése szükséges a folyadékterápia effektivitásának pontos megállapítá-
sához.
A fájdalomcsillapítás folyamatossága nélkülözhetetlen.
Gyomoratonia esetén gyomorszondát vezetünk be és mindaddig fenntartjuk, míg az atonia
veszélye fennáll.
Oxigénbelélegeztetés (gépi lélegeztetés túlnyomással): az égéskor gyakran cián (hamu,
gyapjú, különböző műanyagok égésekor), valamint CO és CO2 szabadul fel. A CO hatására
COHb keletkezik. A túlnyomásos oxigénlélegeztetéssel a CO-kiszorítást igyekszünk elérni.
Szükség esetén cardialis támogatást, valamint kálium- és nátriumpótlást kell biztosítani (a korai
intenzív folyadékpótlásban általában nem szerepel kálium).
Szisztémás antibiotikum-kezelés középsúlyos és súlyos esetekben indokolt. Ugyanakkor a
súlyos égettek víztereinek aránya és a szervezet összes vízmennyisége, melyben a gyógyszer
eloszlik, lényegesen eltér a megszokottól, ezért a szokásosnál nagyobb dózisok használata
javasolt.
Intézetben végezzük az első sebellátást, mely az égési felszín alapos megtisztításával, lemo-
sásával kezdődik, ehhez alkalmas lehet 1%-os Chlorhexydin, 0,1–0,2%-os Neomagnol vagy
3%-os hidrogén-peroxid oldat. A további sebkezelés lehet nyitott vagy zárt. Nyitott sebkezelés
az égési felület kötésnélküli terápiáját jelenti. Elsősorban pörkösítő szereket kell használni, pl.
1-2%-os mercurocromot, 0,5%-os ezüst-nitrát- vagy 5%-os tanninoldatot, esetleg ezüst-sul-

fadyasin krémet. A nyitott kezelés nagy előnye, hogy könnyen ellenőrizhető, elmaradnak a
fájdalmas kötéscserék, jó pörkösödés érhető el a sebfelületen.
A zárt sebkezeléskor a kötésváltás általános anaesthesiát igényel.
A tisztítás után lehet pontosan megítélni az égés mélységét és dönteni a primer műtét sür-
gősségéről (bőrkimetszés, bőrpótlás) vagy a konzervatív kezelés felől. A necrectomizált, jól
előkészített sebet autológ bőrlebeny szabad transzplantációjával, nyeles lebeny elforgatásával,
rácsplasztikával fedjük.
Sürgős műtét a necrotomia. A körkörösen égett testrészek, pl. végtag, nyak jelentős pör-
kösödése a keringést akadályozza. A necrotomiával biztosítjuk a megfelelő szöveti keringést.
A beavatkozás általában nem igényel anaesthesiát és nem jár vérzéssel.
A necrotomiát még a katasztrófaellátás körülményei között is el kell végezni, de törekedni
kell az intézeti ellátásra.
Súlyos égetteknél mindenre kiterjedő parenteralis táplálást kell végezni a kezdetektől, de a lehe-
tőségek szerint korán érdemes áttérni az enteralis táplálásra (gyomor- vagy nasojejunalis szonda).
Az égési sérülés szövődményei

Fertőzés: az elhalt nekrotikus szövetek jó táptalajul szolgálnak, ugyanakkor a szervezet
ellenálló képessége az energiaveszteség, az immunrendszer gyengesége következtében a mély-
ponton van. A sérülés után már 48 órával már elszaporodnak a baktériumok a sebfelszínen, a
seb elgennyed, esetenként generalizált formát ölt a fertőzés, és sepsis alakul ki (leggyakrabban
polirezisztens Pseudomonas aeruginosa).
Légúti szövődmények: fej- és nyakégés, belélegzett magas fokú hő kísérője lehet a felső
légutak ödémája. Kórokozók jelenlétében tüdőtályog alakulhat ki.
Máj- és vesekárosodás: az égés betegség shokckos és toxikus szakaszában.
Torzító hegek kontrakturák alakulhatnak ki, melyek ellátása sokszor plasztikai műtétek
sorozatát eredményezheti.
FAGYÁSI SÉRÜLÉSEK
Tömeges fagyási sérülések az általános orvosi gyakorlatban nem fordulnak elő. A nedves
hideg hatására (fagypont körüli hőmérséklet) fagyás és bemerítéses (lövészárok) láb alakul ki.
Hazánkban az utóbbi 50 évben egy ízben fordult elő halmozottan jelentkező fagyási sérülés
a lakosság körében: 1987. január 14-én.
A száraz hideg (fagypont alatti hőmérséklet) mélyebb fagyást, esetenként a test lehűlését eredmé-
nyezi. A test hőjének elvesztését vezetés (nedves ruházat, fémmel történő érintkezés), áramlás (hideg
szél) és hőleadás okozza.
Hypothermiáról akkor beszélünk, ha a test nem tudja tartani a normális hőmérsékletét.
A fázás, hidegrázás megszűnésével a test képtelen magát melegíteni, a maghőmérséklet esése
levertséghez, zavartsághoz, hallucinációkhoz, csökkent légzéshez, lassuló, szabálytalan és
végül megszűnő szívműködéshez vezet.
Mély fagyásban az érintett terület hideg, kemény, fehér és érzéketlen, majd melegítés hatá-
sára foltosan vörös, duzzadt és fájdalmas lesz. Az ártalom a kiterjedéstől függően gyógyulhat,
vagy puha, nedvedző, illetve fekete pörkkel fedett

száraz gangraenába mehet át.
A szoros értelemben vett fagyási sérülésnek legin-
kább a fül, orr, kéz, láb van kitéve.
A praehyperaemiás szakasz 6-24 óra hosszat
tart. Az érintett terület hideg, a kisízületek
mozgásképtelenek. Az ödéma meghaladja a sérült
végtag részletet. Az ezt követő hyperaemiás
szakasz néhány napig tart. A sérült területen égő
fájdalom, pethechiák keletkezhetnek. A károso-
dott szövetekben az elhalás néhány nap múlva 1
2 3 4
indul meg és a demarkáció kb. 20 nap alatt zárul
(15.17. ábra). 15.17. ábra  Fagyási sérülés fázisai
1: felületes, 2: bullosus, 3: a bőr teljes elha-
Úgynevezett lövészárok lábnál a végtag lása, 4: teljes bőr- és bőr alatti szövetelhalás
halvány, ödémás, nedves, hideg és zsibbadt, (mumificatio)
szövetfellazulás, fertőzés alakulhat ki. Autonóm
zavar miatt évekig fennállhat a fokozott izzadás,
fájdalom és túlérzékenység.
A fagyási sérülések osztályozása

A fagyási sérülésnek négy fokozatát különböztetjük meg hasonlóképpen, mint az égések-
nél:
I. fokú fagyás: a bőr szederjes vörös, ödémás, fájdalmas. Egy hét múlva hámlani kezd,
amely több hétig tarthat.
II. fokú sérülés: hyperaemia, ödéma, majd bullaképződés jellemzi. Két-három hét múlva a
bullák beszáradnak és pörkösödnek. Zsibbadás, löktető fájdalom maradhat
vissza.
III. fokú fagyás: a bőr teljes vastagságban elhal. A sérülés határát vesiculák szegélyezik. Bőrön
fekély keletkezhet, majd fekete, kemény száraz pörk képződik, mely leválik
és fekély marad vissza a helyén. Égő-nyilalló fájdalom kíséri a folyamatot.
IV. fokú fagyás: bőr alatti szövetek és a csont is destruálódik. A sérült szövet fekete, száraz,
mumifikált.
A fagyás kórismézése a tünetek és az anamnézis alapján nem nehéz. Sokkal bonyolultabb a
prognózis megállapítása (a sérülés súlyossága alapján) az első vizsgálat során. A szövetelhalás
mértékét izotópvizsgálattal vagy termográfiával állapíthatjuk meg.
Fagyási sérülések kezelése

A fagyást meleg kézzel vagy tárggyal melegítjük. A mélyebben megfagyott végtagot minél
gyorsabban melegítsük meleg vízzel, ezzel egy időben az egész testet is melegíteni kell. A me-
leg ital, meleg-, száraz ruházat segít a fagyott végtag melegítésében.
A sérült végtagot felpolcoljuk;
Tetanus anatoxint és antibiotikumot adunk;
24-48 órán belül heparin, novocain+papaverin iv. adása szükséges a mikroembolizáció
elkerülésére és a mikrocirkuláció visszaállítására;
végtagi fagyásoknál a korán bevezetett tartós epiduralis, axillaris blokád jó eredményeket

adhat, amputációval a teljes demarkációig érdemes várni.
Hypothermia kezelése
Helyszíni ellátásnál a sérültet meleg helységbe kell helyezni, meleg takarókkal és hősugár-
zókkal szükséges melegíteni. Lágyékba, hónaljba melegvizes palackokat kell helyezni.
Intézeti ellátásnál melegvizes kádban kell gyorsan felmelegíteni a sérültet. A víz hőmér-
sékletét 28–30 °C fokról 20 perc alatt 40–42 °C-ra kell emelni. Gondolni kell eközben az
úgynevezett felmelegedési sokkra is. A melegítés során ugyanis a periféria hamarabb meleg-
szik fel, mint a testmag és relatív aránytalanság keletkezik a keringő volumen és az érpálya
kapacitása között. Melegítéskor egyidejű volumenpótlást, szívtámogatást kell végezni folyamatos
EKG- és pulzusellenőrzés mellett, esetleg oxigénterápiát is alkalmazni kell.
Thrombosisprofilaxisként heparint adunk.
Szisztémás antibiotikum-profilaxist kell adni a pneumonia veszélye miatt.
15.4. Mellkasi sérülések ellátása rendkívüli körülmények

között
A mellkasi sérültek megfelelő, sikeres ellátása békeidőben is nagy nehézséget jelent.
A háborús medicina történetéből ismeretes, hogy a II. világháborúban az összes egészség-
ügyi veszteségek 8–12%-a volt mellkasi sérült. Az I. világháborúban az áthatoló mellkasi
sérülések halálozási aránya 60% volt. Ugyancsak I. világháborús adat, hogy a lőtt sérülések
30%-a szövődött empyemával. Ezen szövődmény gyakran vezet maradandó elváltozásokhoz
a pleurában és a tüdőben, mely hosszan tartó vagy végleges egészségügyi károsodást és a
harcképesség-csökkenését okozza. Az elmúlt háborúk tapasztalatai alapján azt mondhatjuk,
hogy főleg a lőtt mellkasi sérülések ellátását tekintették alapvető feladatnak. Ugyanakkor a
legutóbbi lokális háborúk (Falkland, Beirut) statisztikai anyagainak feldolgozásában a zárt
mellkasi sérülések gyakorisága is előtérbe került. Az Öböl-háborúban mellkassérülést a sérül-
tek 5%-nál észleltek.
A MELLKAS SÉRÜLÉSEINEK OSZTÁLYOZÁSA
1. Csont sérülésével tüdő, szív-nagyér, rekesz

I. Fedett
sérülésével, vagy ezek sérülése
mellkassérülések 2. Csont sérülése nélkül nélkül sérülések mellé
1. Csont sérülésével tüdő, szív-nagyér, rekesz társulhat zárt PTX, HPTX
II. Nyílt nem áthatoló
sérülésével, vagy ezek sérülése
mellkasi sérülések 2. Csont sérülése nélkül nélkül
1. Kimeneti nyílással tüdő, szív-nagyér, oesophagus, sérülések mellé
III. Nyílt áthatoló nem rendelkező sérülés rekesz, csont sérülésével, vagy társulhat nyílt, szelepes
mellkasi sérülések
2. Keresztül hatoló sérülés ezek sérülése nélkül PTX, HPTX
A fenti klasszifikációval összhangban, a mellkas sérülései feloszthatók még kompressziós,

lőtt és szúrt sérülésekre. Az utóbbi inkább a békeidős balesetekre és sérülésekre jellemző, míg
a lőtt sérülések általában a háborús idők sérülései.
A lőtt sérülések feloszthatók lövedék és szilánk okozta sérülésekre, mindkettő lehet egyszeri
vagy többszörös sérülés. A sebesülési csatorna jellegétől függően a lőtt sérüléseknél beszélünk
keresztülhatoló (be- és kimeneti nyílással rendelkező) és vakon végződő sérülésekről. Csak
a pontos fizikális vizsgálat és a sérülés mechanizmusának megismerése, valamint az egyéb
diagnosztikus vizsgálóeljárások elemzése adhat végleges diagnózist és egyben határozhatja
meg az ellátás taktikáját.
DIAGNOSZTIKA
Fizikális vizsgálat
inspectio (trauma nyomai, paradox légzés, vénák állapota, petechiák stb.),
auscultatio (alaplégzés, hörgi légzés,crepitáció),
palpatio ( pectoral fremitus),
percussio (tompulat, dobos kopogtatás).
Képalkotó vizsgálatok
Röntgen
zz PA, oldalirányú felvétel,
zz tomographia,
zz vizes kontrasztanyag (oesophagus-, rekeszsérülés esetén).
CT
zz intrapulmonalis folyamatok, mediastinum megítélése.
UH
zz sinusokon folyadék megítélése, rekesz alatti sérülések.
Endoszkópia
zz oesophagoscopia, bronhoscopia általában későbbi kontroll céljából, ugyanakkor
abszolút indikált trachea-, bronchussérülések esetén.
EKG
szívcontusio, szívtamponád gyanújakor.
Spirometria
gyógyulási folyamat követésére.
Angiográfia
ha egyéb diagnosztikus eljárások a nagyér-sérülést nem zárják ki.
Labor
nem specifikus vizsgálóeljárás, vérgázanalízis.
A MELLKASSÉRÜLÉS ELLÁTÁSÁNAK ÁLTALÁNOS ELVEI
Fájdalomcsillapítás. Légzést nem deprimáló fájdalomcsillapítók alkalmazása szükséges

rutinszerűen. Kialakult súlyos dyspnoe esetén kisdózisú morfinszármazék adása indokolt.
Vezetéses érzéstelenítés, intercostalis blokád alkalmazható szaksegély alkalmával.
Mellkasi punkció. Fizikális vizsgálattal és röntgennel igazolt esetben, amennyiben a
haemothorax 5–6 ujjnyit ülőhelyzetben nem haladja meg, helyi érzéstelenítésben leszívható.
A leszívást gumistűvel vagy speciális fecskendővel végezzük a VI–VII. bordaközben, a sca-
pularis vonalban.
Mellkasi drenálás. Az intrathoracalis térszűkület megszüntetésére indikált elvégezni:
fedett sérüléseknél (komplett és feszülő légmellnél, újjnyi vagy azt meghaladó HPTX-
nél, 500 ml-t meghaladó HTX eltávolítására, ha sokkos állapot nem áll fenn;
nyílt sérüléseknél első lépésként a – perifériás zónában lévő áthatoló sérülés esetén, ha
sokkállapot nem áll fenn;
sokk esetén esetén sokktalanítás megkezdése és műtéti feltárás szükséges.
Thoracotomia végzését külön fejezetben tárgyaljuk.

A sérülésekhez társuló igen súlyos cardiorespiratoricus állapot általában nem engedi meg
rendkívüli körülmények között a sérültek első ütemben történő ellátását. Mindezek mellett
megfelelő figyelemmel minimális beavatkozással is életmentő tevékenységet lehet végrehaj-
tani megfelelő jártasság esetén.
A MELLKAS ZÁRT (FEDETT) SÉRÜLÉSEI
Előfordulása békeidőben különböző statisztikák szerint kb. 90%. A halálozási arány az

áthatoló mellkasi sérüléseknél 7,4%, a zárt mellkasi sérülésekben 15,6%.
Bordatörések, szegycsonttörés
A zárt mellkasi sérülések közül a leggyakrabban fordulnak elő. A mellkas anterior-pos-
terior és oldalirányú összenyomására a legnagyobb görbület mentén a bordák eltörhetnek
egy vagy több helyen. A bordák csonthártyáinak intim kapcsolata a fali pleurával gyakran
ezen pleura sérülését is okozhatja (esetleg szakadást). A bordák aktív részvétele a légzésben
megakadályozza azok teljes immobilizálhatóságát. Egyszerű bordatörésnek nevezzük ma-
ximum négy borda törését, e fölötti szám esetén sorozat bordatörésről beszélünk. Egyoldali
bordatörések jelentősebb légzés- és hemodinamikai romlást nem okoznak, a többszörös és
különösen a kétoldali törések súlyos légzési elégtelenséghez vezethetnek. Ha egy borda két
helyen vagy mindkét oldalon sorozatban törik el, akkor ablakos bordatörésről beszélünk. Ezen
bordatörések különleges helyet foglalnak el a sérülések között. Szegycsonttörés esetén mindig
gondolni kell szívcontusióra és a thoracalis gerinc társult törésére is.
A bordatöréseket feloszthatjuk a következőképpen:

elülső bilateralis bordatörések,
anterolateralis bordatörések (jobb és bal oldaliak),
hátsó törések.
A nagy kiterjedésű ablakos bordatörések lényegesen rontják a légzés funkcióját, mert

úgynevezett paradox légzés alakul ki.
Terápia: egyszerű vagy sorozat bordatörés esetén alapvető cél a fájdalomcsillapítás. Pihen-
tetés és oxigenizáció javít a sérült állapotán.
Instabil mellkas esetén, amely akkor jön létre, ha mindkét oldalon sorozat bordatörés
vagy egy oldalon sorozat ablakos törés alakul ki, PEEP gépi lélegeztetést, dekonnexiót kell
alkalmazni. Stabilizációs műtét szükséges, ha egyébként a thoracotomia indikációja fennáll,
vagy a sérüléshez tüdő és/vagy szívcontusio társul. Ennek indikációja rendkívüli körülmények
között igen szűk.
a b c
15.18. ábra  Instabil mellkas típusai

a) kétoldali sorozat bordatörés, b) kétoldali sorozat ablakos törés, c) egyoldali sorozat ablakos törés
Pleurasérülés
A fali vagy visceralis pleura sérülésekor a negatív pleuraűrí nyomás megszűnik és pneumo
thorax (PTX) alakul ki. A jellemző tüneti triász szúró mellkasi fájdalom, erős köhögési
ingerek és dyspnoe. Fizikális vizsgálatkor dobos kopogtatási hang, feszülő légmell esetén
középvonali áttolás és a fenti klinikai képhez társuló cardialis insufficientia igazolja a PTX-t.
Röntgenvizsgálat alátámasztja a diagnózist. A PTX lehet fali, komplett, ventil. Ehhez társul-
hat subcutan emphysema, HTX.
Terápia: fali PTX (1 ujjnyinál kisebb légsáv) nyugalomba helyezésen kívül egyéb ellátást
nem igényel, ha egyébként más műtéti beavatkozásra nincs szükség. Intrapleuralis térszűküle-
tet okozó PTX, HPTX esetén mellkasi punkció, tartósan mellkasi szívás szükséges. Amennyi-
ben 800 ml haematoma leszívása után óránként 200 ml haematoma űrül a drénen keresztül,
vagy jelentős átfújást észlelünk a drénezést követően, thoracotomia indikált.
Didaktikai szempontból itt tárgyaljuk a nyílt áthatoló sérülések során jelentkező PTX-et,
HPTX-et is. Az ún. perifériás áthatoló sérüléseknél, amennyiben thoracotomia nem indikált,
a PTX, HPTX ellátása technikáját tekintve a fedett PTX-szel megegyezik. A különbség, hogy
a sebet sterilen fedni kell, és semleges területen gumistűt kell bevezetni a feszülő PTX meg-
előzésére. Szívás alkalmazásakor tilos a seben keresztülvezetni a szívócsövet.
Fizikális vizsgálattal, szükség esetén a diagnosztikus punkcióval nyert adatokat rönt-
genvizsgálattal kell kiegészíteni. Csak ez tud felvilágosítást adni az esetleges PTX jellegéről,
kiterjedéséről és a folyadék várható mennyiségéről. Általában diagnosztikus punkción kívül
csak akkor végzünk terápiás punkciót, ha a levegő mennyisége a 2 harántujjnyit meghaladja,
a tüdő felszíne domború és a betegnek nagyobb légzési nehézségei nincsenek. Punkciót vég-
zünk folyadék és levegő egyidejű jelenléte esetében, ha a tüdő felett a levegő túl kiterjedt, a
felszín domború és a folyadék a mellkas alján vízszintes nívó képét adja. Punkciót végzünk
akkor is, ha a levegő nem látható ugyan, de a mellkasban kb. 3 harántujjat meghaladó tí-
pusosan elhelyezkedő folyadékárnyék van. Ha ennél több van, a légmell feszülő jellegű, a
tüdő felszíne homorú, a középárnyék áttolt, a folyadék mennyisége tenyérnyi, illetve punkció
után újratelődik, akkor az állandó szívás bevezetése indikált. Az állandó szívást trokáron
át bevezetett drén segítségével végezzük PTX esetén 20–24 Ch-s, HTX esetén 24-30 Ch-s
furulyadrének az optimálisak.
Típusos helyek:
Egy cső bevezetése esetén az elülső hónaljvonalban a röntgenárnyék (levegő, folyadék)
legmélyebb pontjánál előröl hátra és alulról fölfelé irányított trokárral. Ezt a technikát
általában akkor alkalmazzuk, amikor a mellkas zárt, nagyobb tüdősérülés nem látható
és biztosra vehető az, hogy az állandó szívás azonnal negatív nyomást biztosít.
Nagyobb sérüléseknél műtét utáni esetekben, amikor a tüdő nehezebb expanziója
várható, két csövet helyezünk be. Egyet a hátsó hónaljvonalban a röntgenárnyék
legmélyebb pontján, a trokár hegyét alulról felfelé
irányítva, a másikat elől a medioclavicularis vonalban
a II. bordaközben, a trokárt a mellkasfalra merőlege-
sen tartva.
A szívást több módon lehet végezni, legegyszerűbb
és mindenütt kivitelezhető módja a Bülau-szívás.
Nagyobb üvegbe vizet helyezünk és ennek aljára
lógatjuk be a lyuggatott gumiujjal lezárt kivezető-
csövet. A csapszívás, motorszívás és központi szívás
az, melyekkel aktív szívást végezhetünk, így általában
PTX esetén minimum 20, maximum 100 vízcm-es,
HTX esetén 25-40 vízcm- es szívást alkalmazunk.
Az állandó szívást általában 48 óráig tartjuk fenn.
Ha a szívás 4 napig nem vezet eredményre, a drén
áthelyezése vagy a műtét megfontolandó. Rendszeres
röntgenellenőrzést kell végezni, mert előfordul, hogy 15.19. ábra  Bülau-szívópalack
a drenált terület kitapad, másutt viszont részleges összeállítása
PTX vagy folyadékgyülem alakul ki. Ilyen esetekben ezeknek a rekeszeknek, ha na-
gyobbak, újbóli drénezést kell végezni, esetleg csak punkciót. Ha kisebbek, pár napig
obszerválható figyelve, hogy mutatnak-e felszívódási hajlamot, és azután lehet dönteni
a további kezelésről.
Háborús és katasztrófakörülmények között a mellkasfal folytonossági sérülései is kiala-

kulhatnak és a pleuraűr közlekedik az atmoszférikus levegővel. A korábbi szubatmoszferikus
mellűri nyomás megszűnik és ép mediastinum esetén annak lebegése jön létre. Belégzésnél
az ép, kilégzésnél a nyitott oldal felé mozogva. Ha a mellkasfali nyílás a trachea átmérőjé-
nél kisebb, általában egészséges egyének viszonylag jól elviselik rövid ideig ezt a zavart. Ha
azonban a nyílás nagyobb, mint a trachea kalibere, a sérült igen súlyos légzési elégtelenség
állapotába kerül. Ilyenkor első feladat, hogy a mellkasfal sebét haladéktalanul zárttá tegyük,
ragtapasszal, polietilén lappal, vagy más levegőt át nem eresztő anyagú kötéssel (izoláló kö-
téssel). Ezzel egyidejűleg külön nyílásból mellkasdrént kell bevezetni és ezen át az esetleges
feszülő PTX megakadályozására szívást kell alkalmazni.
Az elmúlt háborúk tapasztalatai alapján thoracotomiát és különböző beavatkozásokat a
tüdőkön aránylag ritkán végeztek. Amíg a pleuraűrök drénezése a mellkassérülteknél álta-
lában 78%-ban történt, úgy thoracotomia mindössze csak 6-8%-ban, a US Army vietnámi
adatai szerint. A mellkasi drének korai bevezetése, antibiotikumok használata mellett felére
csökkentette az empyema szövődményét e sérüléseket követően. Amerikai adatok szerint em-
pyemával szövődött mellkas sérülés 16%-ban fordult elő Koreában és 8%-ban Vietnámban.
Szelepes légmell kb. 1%-ban fordul elő lövési sérülést követően és kb. 3%-ban zárt mell-
kasi trauma után, mely kis bronchussérülést követően alakul ki nagy mellkasi sérülés hiánya
nélkül. A légzési fázisokat követő atmoszférikus levegő benyomulása a mellüregbe a sérült
mellkasfélben lévő tüdő teljes összenyomásához vezet, súlyosabb esetekben a mediastinum
ellenkező oldali diszlokációjához, valamint az egészséges tüdő nehezített expandáláshoz
vezet. Ez a sérülés is gyakran együtt jár subcutan emphysemával.
Subcutan és mediastinalis emphysema

Levegőgyűlem a mellkas bőre alatt. Ennek tovaterjedése a nyakra, fejre, hasra vagy a
mediastinumba több okból jöhet létre. A megjelenési formából azonban nem lehet az okokra
következtetni, mert több sérülésfajtának lehet a következménye. Gyakori oka a elsősorban
idősebb embereknél, ha a pleura kitapadt, a mellkast érő erőbehatás következtében a kitapadt
tüdő megreped. Ez gyakorlatilag mindig bordatöréssel jár együtt. Néha a tüdőt maga a tört
borda szúrja meg, máskor a mellkasfalon áthatoló sérülés, pl. szúrás, lövés éri a tüdőt, és
a sérült tüdőfelszín felől levegő áramlik ki. Mivel a kitapadt pleura a légmell kialakulását
megakadályozza, a levegő a szövetek között elsősorban a bőr alá talál utat.
A sérülés következtében feszülő légmell keletkezhet. Ennek oka lehet akár nyílt, akár fedett
sérülés. Az egyre növekvő nyomás részben áttolja a mediastinumot, részben a mediastinalis
szövetek, illetve a mellkasfal szövetei közé préseli a levegőt. Ha a trachea sérül, abból azonnal
nagy mennyiségű levegő áramolhat a nyakba, illetve a mediastinumba. A hörgők repedése
mediastinalis emphysemát okoz. Végül előfordulhat oesophagussérülés, illetve arc mellékü-
regeinek sérülése következményeként is. Rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy az emphysema
nagysága és a kifejlődés gyorsasága nem áll mindig arányban a sérülés súlyosságával.
Ha feszülő PTX okozza a subcutan emphysemát, annak megszüntetését kell elsősorban

végezni. A beteget intubálni kell, feszülő PTX esetén azonnali drénezés indokolt. Ha ez nem
oldja meg a kérdést, felvetődik a thoracotomia lehetősége. Súlyosabb esetekben, különösen
mediastinalis emphysemánál tracheotomia végzése indokolt, ilyenkor mérlegelendő az eset-
leges mediastinotomia is. Kiterjedt subcutan emphysema esetén, ha nagyobb veszély nincs és
a beteget nagyon kínozza a bőr alatti feszülő levegő, alkalmazzák néha a bőr szike hegyével
történő megszurkálását, vagy vastag tűket szúrnak a bőr alá, és így igyekeznek a lyukakon
a levegőt kiáramoltatni. Hangsúlyozni kell, hogy ez csak 2-3 órás eredményt ad, mert a bőr
hamar összetapad és a beszurkált tűk lumenei eldugulnak, ezért súlyosabb esetekben célszerű
ablakos gumidréneket behelyezni a subcutisba és azokat kb. 2 óránként cserélni a végleges
ellátás helyéig, ahol a collaris mediastinotomia jelenti a megfelelő kezelést.
Tüdőcontusio
Súlyosságát tekintve beszélünk atelectasiáról, segmentalis bevérzésről, lebenyszétszaka-
dásról. A klinikai képet a közel panaszmentességtől a dyspnoéig, haemoptoéig terjedő tünet
együttes jellemzi. A társsérülések, mint PTX és HTX, a tüdő sérülését gyakran elfedik, és az
csak a mellüreg drenálása után válik láthatóvá. Pontos diagnózist a CT- és MR-vizsgálat ad.
A sokszor kezdetben súlyosnak nem látszó kórkép jelentős progressziót mutat a 3-5. napra,
és ARDS is kialakulhat.
Terápia: atelectasia esetén fájdalomcsillapítás, légzőtorna, ennél súlyosabb kórkép esetén
a progressziótól és a társsérülésektől függően thoracotomia, gépi lélegeztetés, bronchoscopos
vizsgálat, szükség esetén leszívás a scopon.
Szívcontusio
Szegycsonttörés esetében erre a sérülésre mindig gondolni kell, még abban az esetben is,
ha ennek nyilvánvaló manifesztációja nincs. Klinikailag általában ritmuszavarokban, szívelég-
telenségben nyilvánul meg. A diagnosztikában az EKG és a szívspecifikus izoenzimek: CK,
LDH van segítségünkre.
Terápia: akut szakban intenzív terápián szoros, monitorozott ellenőrzés, gyógyszeres
kezelés, 7-10 napig szigorú fektetés ajánlott.
Nagyér-sérülések
Aortaruptura esetén a sérült a mellkasába elvérzik. Mintegy 10%-ban az aortaív inkomp-
lett rupturáját észleljük, melyre jellemző, hogy 24-48 óra alatt kompletté válik. Általában
zuhanás, nagy erejű ütközés során jön létre. Jellegzetes az igen nagy intenzitású retrosternalis
fájdalom, a pulzuskvalitás differenciája a két karon, súlyos dyspnoe, tágult venae jugularis
externae-k. Mellkasröntgenképen a mediastinum kiszélesedett. Biztos diagnózist UH-,
CT-vizsgálat biztosít. Bizonytalan esetekben angiográfia szükséges a differenciáldiagnózis-
hoz.
Terápia: inkomplett aortaív-sérülés csak szívmotorral rendelkező speciális intézetben
látható el. Nagyér-sérülés – arteria carotis communis, arteria subclavia direkt varrata megkí-
sérelhető.
Trachea- és bronc<hussérülések
Leggyakoribb valamelyik fő bronchus szakadása a carina közelében. Általában zárt glottis
mellett létrejött nagy erejű mellkasi kompresszió okozza. Ritkábban sérül a trachea nyaki
szakasza. Általában a pars menbranacea sérül. A sérülés obstruktív jellegű ventilációs panaszt
okoz. Klinikailag subcutan emphysema, nyeléskor fokozódó fájdalom haemoptoe veti fel a
sérülést. Mellkasröntgenképen mediastinalis levegő, egy- vagy kétoldali PTX látható.
Terápia: a néhány mm-es sérülések általában, jó gyógyhajlamúak, spontán gyógyulnak.
Társuló PTX esetén mellűri drenázs szükséges. Nagyobb trachea- és bronchusszakadás esetén
thoracotomia, légúti anastomosis szükséges. Intubációt a posztoperatív szakban csak rövid
ideig szabad fenntartani. Amennyiben anastomosis nem kivitelezhető, rezekciót kell végezni.
NYÍLT NEM ÁTHATOLÓ MELLKASI SÉRÜLÉSEK
Ritkábban fordulnak elő, mint az áthatoló sérülések, a US Army vietnámi tapasztalatai

szerint 21,1%-ban találták ezt a típusú sérülést. A nem áthatoló mellkasi sérülések gyakran
lokalizálódnak a mellkas felső részére, ahol masszív izomfedés található, és gyakran sérül
együtt a scapulával és a calviculával. Ezen sérültek többsége könnyű sérültnek számít és
elsődleges sebészi sebellátást, sebkimetszést követően a könnyű sérültek kórházába kerülhet
végleges gyógyulásig.
NYÍLT ÁTHATOLÓ MELLKASI SÉRÜLÉSEK

Komoly, magas halálozási arányú sérüléstípus, a II. világháború szovjet tapasztalatai
szerint 10,9%-ban okozott halálos kimenetelt. Az amerikai hadsereg vietnámi tapasztalatai
szerint 9,4%-os mortalitású. Ezen sérülteknél a halálozási arány kb. 60%-os az első héten. Fő
halálok mintegy 85%-ban az akut vérveszteség és a mellkasi szervek roncsolódása. Jobb oldali
mellkasi sérülések kb. 42%-ban, bal oldalon 44%-ban fordulnak elő, és 14%-ban találkozha-
tunk kétoldali mellkasi sérülésekkel. Vakon végződő lőtt sérülés kb. 54%-ban mint halálok
szerepel az amerikaiak vietnámi tapasztalati szerint. Szövődményként a HTX 19%-ban, PTX
8%-ban, HPTX 66%-ban, contusio pulmonis 7%-ban fordult elő.
Áthatoló sérülések testfelszíni lokalizációja szerint négy fontosabb régiót lehet megha-
tározni:
szívtájék,
cervicothoracalis határzóna és mediastinum tájék,
thoracoabdominalis határzóna vagy rekesztájék,
ún. periféria.
Az első három zónában áthatoló sérülésnél abszolút indikált a testüreg műtéti explora
tiója. Az ún. perifériás zónában lévő sérüléseknél mérlegelendő a műtét szükségessége. Műtét
indokolt a 11.4.7. pontban megfogalmazott indikációk esetén.
Ritka sérülés a ductus thoracicus sérülését követően kialakuló chilotorax, ami maga után
vonja a mediastinum hátsó sérülését is. Nyílt sérülésekhez társul, más szervek is sérülnek a
mediastinumban, sűrűn társul hozzá HPTX is, amelyhez a chilotorax hozzáadódik. A chi-
lotorax diagnózis általában a 2-4. napon állítható fel ismételt mellkaspunkciókat követően.
Ekkorra a betegek nagy mennyiségű fehérjét és zsírt veszítenek.
Kezelése általában ismételt mellűri punkcióból áll, általában 2-3 hét múlva a nyirokcsor-
gás spontán megszűnik.
THORACOTOMIÁK INDIKÁCIÓJA
Fedett sérüléseknél
masszív haemothorax,
drenálás után is átfújó PTX esetén,
trachea, bronchus nagy kiterjedésű szakadása masszív intrabronchialis vérzés esetén,
rekeszsérülés,
teljes segmentumra terjedő intrapulmonalis bevérzés,
nyelőcső fedett rupturája,
pericardium, szív fedett rupturája,
instabil mellkas szelektív indikáció alapján.
Nyílt áthatóló sérülés esetén

thoracocervicalis átmenet,
szívtájék,
thoracoabdominalis átmenet sérüléseinél,
perifériás zónában lévő áthatoló sérülésekkor abban az esetben, ha a beteg shokkos.
Fedett sérülésnél általában bronchus- vagy rekeszrupturáról van szó. A típusos postero
lateralis behatolás adja a legjobb feltárást. Hörgősérülés gyanúja esetén az V. vagy VI. bordát
subperiostalisan rezekáljuk, rekeszsérülés gyanúja esetén a VII. vagy VIII. bordát távolítjuk
el.
Nyílt sérülés vagy szúrás esetén a feltárás lehet atípusos is. Igyekezzünk azonban meg-
keresni azt a típusos behatolást, amiből a várható szervsérülés legjobban megközelíthető, így
pl. szívszúrás gyanújával bal oldali elülső behatolást végzünk, háti szúrásnál parascapularist.
A tüdő sérülését, ha nem járnak nagy roncsolással egyszerű csomós öltésekkel zárjuk.
Centrális tüdősérülésnél a tüdő felszínére rávágva a haematomát kiürítjük, az összeesett tüdő
már rezekálható, vagy megfelelő szakember híján felhelyezhetők a hilusra a leszorítók, akár
több órán át, amíg a szakellátás megtörténik. Rekeszruptura esetén a mellkasba került és a
rekesznyíláson át megvizsgálható hasi szerveket gondosan át kell nézni. Hasi szervsérülés
szervsérülés gyanúja esetén külön laparotomiából vagy thoracolaparotomiából kell végezni
az ellátást. A rekesz sebét „U” varratokkal a második rétegben csomós öltésekkel zárjuk.
A szív sérüléseinél a pericardiumot a nervus phrenicus felett, azzal párhuzamos metszéssel
előre behelyezett tartófonalak között nyitjuk meg. A szívsérülést lehetőleg a coronariákat
kerülő atraumatikus öltésekkel zárjuk, amit nem húzunk meg erősen. A pericardium nyílását
szituációs öltésekkel szabad zárni. Ne hagyjunk túl nagy nyílást, mert a szív incarcerálódhat.
Túl szoros varrás után pedig a pericardialis folyadék retenciója tamponádhoz vezethet. Min-
den mellkasi műtét után két szívó drént helyezünk be a mellkasüregbe, és posztoperatív 48-72
órán át szívásra helyezzük. Fél tüdő kivétele esetén egy drént helyezünk be, és Bülau-szívásra
tesszük. Ilyenkor aktív szívás szigorúan tilos, mert a mediastinum megtörésével azonnali
halált okoz.
Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a hasat, illetve a hát alsó részét jobb oldalon
ért sérülés és intrathoracalis vérzés esetén mindig gondolni kell májruptura lehetőségére.
A negatív mellkasi nyomás ilyenkor még jelentéktelen rekeszsérülés esetén is a vért beszívja
a mellüregbe, így a kép HTX formájába jelentkezhet. Egyébként ez bal oldalon lépsérülésre
is vonatkozhat. Éppen ezért alsó borda sérüléseknél, ha a mellkast erősebb ütés érte, HTX
esetén az explorációt hamarabb fontolóra kell venni és gondolni kell a májruptura, bal oldalon
pedig a lépruptura lehetőségére is.
MELLKASSÉRÜLTEK ELLÁTÁSA A HÁTRASZÁLLÍTÁS KÜLÖNBÖZŐ

SZAKASZAIN
Sérülés helyén (harctéren, kárhelyen)

Harctéren az ön- és kölcsönös segélynyújtás valósul meg.
A mellkas nyílt sérüléseinél legfontosabb a mielőbbi, aszeptikus hermetizált occlusiós kö-
tés felhelyezése. Erre alkalmas az egységes sebkötöző csomag vulkanizált bevonatú borítása.
A keresztülhatoló sérüléseknél a ki- és bemeneti nyílást egyaránt occlusiós kötéssel kell fedni.
A sérültnek izomba morfiumot kell adni és fél ülő helyzetben mielőbbi hátraszállításáról
kell gondoskodni.
A sérültet megitatni, megetetni tilos!
Első szaksegély
Az ellátást egészségügyi tiszthelyettes vagy egészségügyi szakdolgozó végzi.
Szükség esetén, ellenőrzést követően megerősíti és kiegészíti a felhelyezett kötéseket, kie-
gészítő fájdalomcsillapítást végez, krisztalloid infundálását megkezdi. Fedett feszülő, illetve
ventil PTX felismerése, ellátása. HTX esetén tehermentesítő mellkaspunkció.
Mellkasi sérültek azonnali továbbszállítást igényelnek. Kíméletes szállítóeszközön fél ülő
testhelyzetben.
Első orvosi segély

Ellátás feladatai:perifériás vénát kell nyitni megkezdeni vagy folytatni a folyadékpótlást.
Itt megfelelő szimptómák alapján már kialakulhat az első orvosi segély szintjén a feszűlő
légmell állapota és diagnózisa. Teendő: mellkaspunkció a sérült pleuraüregbe, a II. bordaköz-
ben a medioclavicularis vonalban, vastag tűvel, melynek végére többszörösen kilyuggatott
gumikesztyűt kell kötni. Ki kell egészíteni az analgetikumok adását, ezen sérültek késedelem
nélkül a szakorvosi segély helyére szállítandók.
Nyílt sérülések esetén tetanus anatoxint és széles spektrumú antibiotikumot kell adni.
Dokumentálni kell a végzett kezelést és meg kell határozni a hátraszállítás irányát, formá-
ját, sorrendjét.
Csak az agonizáló mellkasi sérülteket kell visszatartani.
Szakorvosi segély
Az osztályozás során a következő sérültcsoportokat kell kijelölni:
Amennyiben fizikális vizsgálattal kideríthetően nyílt PTX mellett masszív HTX is fennáll,
nagyfokú légzési elégtelenséggel, akkor mellkasi punkciót kell végezni a sérült oldalon, a vér
lebocsátásával. Kifejezett légzési elégtelenségnél megkísérelhető a vago-sympaticus blokád.
Nyílt HPTX-ben szenvedők elsősorban operálandók, cél a vérzés csillapítása. Amennyiben jó
lehetőségek vannak légi szállításra, akkor e sérültek állapotának megítélését követően és ha
alkalmassá tehetők légi szállításra, akkor plazmaexpander infúzióval a végleges ellátási helyre,
a szakosított szakorvosi segély helyére kell szállítani.Belső vérzés gyanúja esetén a (hasüregbe,
mellüregbe thoracoabdominalis sérülések, vagy a retroperitoneumba) a sérülteket késedelem
nélkül a műtőben kell ellátni a vérzés csillapítása vagy a vérzés megállítása érdekében.
Áthatoló mellűri sérülést szenvedettek sokk nélkül, másodsorban operálandók a vérzők után,
ha a PTX nem kezelhető szívódrénnel vagy HPTX-nél a vérzés konzervatívan nem uralható.
Súlyos sokkos sérültek a sokktalanítóba kerülnek, utána a szükséges műtéti javallatok alapján
a műtőbe. Akiknél belső szervek sérülésére van gyanú, de az nem bizonyított és állapotuk
kielégítő, a fektetőbe kell irányítani a diagnózis további pontosítására. Ki kell jelölni az ago-
nizálók csoportját és szimptomatikus kezelést kell végezni. Azon sérültek, akiknél a belső
szervek sérülése kizárható és csak mellkasfali contusiót vagy át nem hatoló mellkasi sérülést
szenvedtek, a könnyű sérültek ellátóhelyére kell irányítani.
A thoracotomián átesett betegeket evakuálni az 5. napnál előbb érdemes, amikor még a
másodlagos szövődmények nem fejlődtek ki, különösen fertőzések, másodlagos vérzések
formájában.
Intézeti ellátás
Szakosított szakorvosi ellátást nyújtó sebészeti kórházak és speciális intézetek mell- és
hasüregi sérültek számára. A katasztrófasebészeti kórházak megerősített thoracoabdominalis
szakorvosi csoporttal (brigáddal) rendelkeznek.
A sérültek ellátása:
Segélyt nyújtani azon sérültek számára, akik az egészségügyi ellátóhelyek megkerülé-
sével kerültek a kórházba.
A már korábban ellátott sérülteknél a szövődmények kezelése: abscessusok, sebek és
varratok szétválása, másodlagos vérzések és sipolyok.
Szakorvosi ellátást biztosítani a diagnosztikus nehézségeknél és/vagy később kialakult
kórállapotokban.
A stacioner kórházakba kerülnek azon sérültek, akiknél valamilyen rekonstrukciós
műtétre vagy szövődmények tartós kezelésére van szükség.
15.5. Hasi sérülések diagnosztikájának és ellátásának

algoritmusa
Hasi sérülések, a különböző baleseti statisztikák, katasztrófák és háborúk tapasztalatai
alapján, kb. 8–12%-ban fordulnak elő az összes sérülés között. Mortalitásuk kb. 30% a sérü-
lés helyszínén.
HASI SÉRÜLÉSEK OSZTÁLYOZÁSA A SÉRÜLÉS TÍPUSA SZERINT
Nyílt sérülések nem áthatoló sérülések

lumenes vagy parenchymás szerv
(szúrás, tépés, harapás, nyársalás, áthatoló (peritoneumon) sérülésével, vagy sérülése nélkül
lövés) sérülések
Fedett vagy tompa sérülések lumenes vagy parenchymás szerv
(magasból esés, autó kormánya, összenyomás, ütés) sérülésével, vagy sérülése nélkül
hasi lumenes vagy parenchymás szerv
rekesz sérülésével, vagy
sérülésével, vagy sérülése nélkül,
Thoracoabdominalis sérülések sérülése nélkül nyiltan vagy
mellkasi nagyér, szív, tüdő sérülésével
fedetten
vagy sérülése nélkül
Hasfali contusiók, traumás hasfali sérvek (könnyű sérülések)
A has sérülései a medence, a gerinc és az urogenitaliák sérülésével
DIAGNOSZTIKAI LEHETŐSÉGEK
Azonnal el kell dönteni, hogy fennáll-e vérzés, fertőzés vagy mindkettő és sürgős műtétre
szükség van- e.
Anamnézis. A sérülést kiváltó tényező és a sérült testhelyzetének megismerése a sérülés
pillanatában. Meg kell tudni, hogy kapott e bármilyen nemű ellátást a sérüléstől a kór-
házba szállításig. Korábbi betegségek megismerése döntően befolyásolhatja az adekvát
kezelést.
Fizikális vizsgálat. Vérzés esetén elsődleges annak tisztázása, hogy a vérzés a lumenbe,
parenchymás szerv állományába vagy szabad hasüregbe történik-e. Fertőzés esetén
figyelembe kell venni azt a tényt, hogy nemcsak ott fáj, ahol a sérülés észlelhető, ha-
nem az egész hasüreg (peritonitis diffusa). Sérülést követő fájdalmas, feszes, néma
has (megtekintve, tapintva, meghallgatva) általában laparotomiát indikál. Bizonytalan
esetekben további vizsgálatok szükségesek. A rectalis digitális vizsgálat és ennek kap-
csán a Douglas-üreg megítélése kötelező.
Natív hasi röntgenvizsgálat: két síkban (AP + oldal irányú) vizsgálja a subphreniumban
levegő esetleges jelenlétét, valamint kimutathatja az idegentest-lokalizációt.
Mellkasröntgen-vizsgálat: a társsérülés kimutatására (rekeszruptura), valamint ennek
segítségével jobban észrevehető a subphreniumban a kóros szabad levegő.
Hasi UH-vizsgálat: a szabad folyadék jelenlétének és mennyiségének a megítélésére,

parenchymás szervek és a retroperitoneumban lévő sérülések, hasfali haematomák
felfedésére végezzük (2-5).
Peritonealis öblítés kétséges esetekben vér, vizelet, epe, széklet jelenlétének kimutatására
(6, 7).
Kontrasztanyagos röntgenvizsgálat: általában nem szükséges. Ezen vizsgálatok csak
oesophagus- vagy rectum-, esetenként fedett duodenumsérüléseknél alkalmazhatók,
akkor is csak felszívódó kontrasztanyaggal, egyéb akut esetekben kontraindikáltak;
CT-, spirál CT- és MR-vizsgálat parenchymás és üreges szervek sérüléseinek megíté-
lésére, esetleg vérzés kimutatására, szükség esetén angiográfiával kombinálva (8-10);
Diagnosztikus laparoszkópia szúrt és tompa hasi sérüléseknél az esetek harmadában terá-
piás értékű is lehet, így pótolhatja a diagnosztikus laparotomiát. Ellenjavallt: kivérzéses
sokkban, korábban operált hasban (11-16).
Diagnosztikus laparotomia kétséges esetekben a röntgenvizsgálat, UH, peritonealis
öblítés és a laparoszkópia eredményétől függően indikált a hasüreg teljes átvizsgálása.
Korábbi műtét bizonytalansága esetén második betekintés végezhető (13, 14, 17).
A hasi sérülések diagnosztikájának és kezelésének elvi vázlatát foglalja össze a 15.20. ábra,
valamint a 15.21. ábra!
A HASI SÉRÜLÉSEK KEZELÉSE
A továbbiakban az egyes hasi sérülések speciális tulajdonságait és kezeléseit részletezzük.
A máj sérülései
Májsérülés lehetőségét felveti a hasat és a mellkas alsó részét – különösen a jobb oldalon
– érő minden nagyobb erőbehatás és szúrt vagy lőtt sérülés. Az ilyen sérült szállítása sürgős, a
célállomás csak a végleges ellátási hely lehet.
A májsérülések osztályozása
SÚLYOSSÁGI FOK VÉRVESZTÉS MÉRTÉKE ELLÁTÁS

1. típus toksérülés 1 cm elhanyagolható vérzés sutura + drén
2. típus toksérülés 1-3 cm vagy ruptura vérvesztés <500 ml sutura + drén
subcapsularis haematoma
3. típus vérvesztés >500 ml debridement, sutura + drén
vagy centrális sérülés 10 cm
kiterjedt subcapsularis debridement, típusos vagy atípusos
4. típus vérvesztés 1000-2500 ml
haematoma és centrális sérülés rezekció + drén
Crush-sérülés bilobalis nagy
Pringle-manőver bi-, trisegmentomia
5. típus májvénasérüléssel, centrális lövési kivérzéses állapot
+ drén és/vagy tampon
sérülés
Abdominal trauma. F.W.Blaisdell and D.D.Trunkey Thieme Medical Publishers,Inc,New York 1993. p.172 nyomán (1)
fizikális vizsgálat
has vizsgálata, rectalis digitális

és vaginavizsgálat
speciális vizsgálatok
UH, alap hematológia, has és mellkas

rtg., nasogastricus szonda
igen
utherasérülés gyanúja? katéter behelyezése nélkül
nem
katéter behelyezése urológiai vélemény
nem nem
shockos állapot a
resuscitatio ellenére?
igen
tompa hasi sérülés laparotomia áthatoló hasi sérülés
- lövési sérülés?
- evisceratio?
- feszes, néma has?
UH laparoscopos - szabad levegő?
pozitív
ellátás
bizonytalan nem
peritonealis pozitív laparoscopia

öblítés
negatív observatio negatív
sebkimetszés
15.20. ábra  Hasi sérülés diganosztikai elvi vázlata

peritonealis öblítés
mini laparotomia laparocentesis
indikáció: tompa vagy szúrt hasi indikáció: tompa vagy szúrt hasi
sérülés, amikor laparotomia sérülés, mikor laparotomia
nem indikált nem indikált és a mini laparotomia
hólyagkatéter és nasogastricus 2 cm-es bőrmetszés

szonda biztosítása
helyes szúrási technika

a has bőrének
fertőtlenítése és izolálása
a hasfal infiltrációja
1%-os Procainnal
subumbilicalis, hosszanti
kb. 5 cm-es bőrmetszés
a peritoneum megnyitásával szövődmény (kb. 1%)

peritonealis dialízis katéter hólyag- és/vagy bélperforáció
behelyezés a medence irányába mesenterium és/vagy hasfalvérzés
infekció
értékelés
aspirációra 5 ml vagy ennél több vér,

vagy béltartalom ürül:
sürgős laparotomia szükséges
amennyiben bizonytalan az eredmény:

100 ml 37 oC-os fiziológiás sóoldat
infundálása a hasüregbe, a lezárt katéter
szabad végére vizeletes zsák
értékelés
ellenjavalt
3 perc várakozás után kb. 1 l folyadékot kell
visszanyerni a hasüregből, melyből 20 ml mintát amikor sürgős
kell vizsgálni: vvt, fvs, bakt. tenyésztés laparotomia javallt
pozitív eredmény: vvt > 100 000 ml, fvs > 500/ml
vagy epe, béltartalom, baktérium jelenléte relatív ellenjavallat
hamis pozitív: kb. 0,8% terhesség és korábbi

hamis negatív: kb. 1,2% alsó medián laparotomia
15.21. ábra  Hasi sérülés kezelésének elvi vázlata

Műtéti szempontok májsérültek ellátásában

Időben megfelelő hozzáférhetőséget kell biztosítani a májhoz.
zz abdominothoracalis feltárás (median laparotomia és a VIII. bordaközben jobb
oldalon abdominothoracalis behatolás),
zz abdominosternalis feltárás.
Segmentalis műtét elvét kell alkalmazni szelektív érlekötésekkel és/vagy extrahepaticus
tamponáddal.
A vérzést hasi kendővel kell megkísérelni csillapítani. Ezáltal a has jobban áttekint-
hetővé válik (szabaddá válik a vértől) és a kísérő sérülések ellátását is megkezdhetjük.
Ha nem tamponálható a vérzés (nagy vénasérülés vagy artériasérülés), akkor a ligamen
tum hepatoduodenalét puhán leszorítjuk (a vena portae-t és az arteria hepaticát is
egyúttal 30 percig, mely nem okoz ischaemiás májkárosodást). Ha a vérzés nem csök-
ken, az aortát leszoríthatjuk a diaphragma alatt. A vesék vérellátását ezzel blokkoljuk.
Kedvezőtlen eljárás, ezért ritkán alkalmazzuk.
A diaphragmasérülést ki kell zárni.
Májműtéteknél, májsérülések ellátására általában 10 E konzerv vérre van szükség.
Jó, ha rendelkezésre áll hypothermia.
„T” drénezést kell alkalmazni az epeutak detenzionálására (haemobilia).
Lépsérülések
Az összes hasi sérülés között 10%-ában fordul elő lépsérülés izoláltan.
A lépsérülések osztályozása és ellátása (UH, CT)

SÚLYOSSÁGI FOK VÉRVESZTÉS MÉRTÉKE ELLÁTÁS
vérvesztés nincs vagy
1. típus subcapsularis haematoma <3 cm observatio
minimális
subcapsularis haematoma 3–5 cm,
2. típus vérvesztés<250 ml observatio vagy laparotomia
toksérülés <2 cm
3. típus toksérülés 2-4 cm, haematoma >5 cm vérvesztés 250–500 ml laparotomia
roncsolt parenchyma és/vagy
4. típus vérvesztés>500 ml laparotomia
hilusvérzés
A műtéti eljárás általában a splenectomiával egyenlő. Egyes esetekben megkísérelhető a

lép praeservatiója parenchyma- és tokvarattal, segmens- vagy polusrezekcióval, haemostaticus
anyagok odahelyezésével.
A gyomor sérülései
A gyomor fedett, repesztett sérülése telt gyomor mellett, a feszülő gyomorfalat érő
epigastrialis trauma hatására jön létre. A nyílt sérüléseket szúrás vagy lövés okozza.
Kezelési elvek
1. Direkt, adaptáló seromuscularis öltéseket kell alkalmazni.
2. Antrumsérüléseknél és kiterjedt defectusoknál típusos gyomorrezekciókat kell vé-
gezni.
3. Corpus ellátásánál általában direkt varratra van szükség.
A duodenumsérülések duodenum sérülései

A duodenum sérül és felismerése még műtét során sem könnyű. Az epigastriumot, jobb
bordaív táját érintő trauma esetén gondoljunk mindig duodenumruptura lehetőségére.
A duodenum sérüléstípusai
1. Intraperitonealis:
Natív hasi röntgen: szabad levegő.
2. Retroperitonealis:
Intraoperatív diagnózis: Kocher-mobilizáció
zz epés beivódás,
zz emphysema,
zz haematoma.
A duodenumsérülés kezelése
1. Haematoma vagy contusio nem igényel sebészi ellátást.
2. Duodenumruptura:
a kerület 1/3 direkt varrat
a kerület 1/3 > Roux-Y kacs anastomosis
Szövődmények duodenumsérülés állátását követően

1. pancreasnedv és epecsorgás,
2. arrosiós artériás vérzés,
3. tartós sipoly.
A pancreas sérülései
Izolált pancreassérülés ritka, de ritkán is diagnosztizálható. Jól védett szerv, retroperito
nealisan helyezkedik el, szorosan tapad a nagyereken, együttes sérüléskor azonnali kivérzés
következik be. Általában a duodenummal együtt sérül.
Intraoperatív diagnosztikai lehetőségek

1. Az egész pancreast meg kell vizsgálni.
2. A ligamentum gastrocolicum leválasztása után az omentum minust is átmetszük,
így a test, farok jól átvizsgálható, majd Kocher-szerint mobilizáljuk a duodenumot,
így a pancreasfej jól áttapinthatóvá válik.
3. Ki kell zárni a ductus pancreaticus sérülését.
A pancreassérülés ellátási elvei
1. Kis rupturáknál és felszínes sérüléseknél tokvarrat.
2. Ductus pancreaticus is sérült:

zz Y-Roux anastomosis
zz bal oldali rezekció,
zz pancreasfej-rezekció,
zz pancreatoduodenectomia.
3. Drénezést kell alkalmazni!
Vékonybél- és fodorsérülések
A nyílt áthatoló és fedett traumák egyaránt gyakran okoznak többszörös bélsérülést is. Az
áthatoló szúrt, lőtt vagy repesz által okozott sérülések a vékonybélen általában többszörösek
és párosak. Egy-egy bélszakaszon bemeneti és kimeneti nyílást is találunk. Ellátásuknál,
amennyiben lehetőség van rá egysoros harántvarratokat célszerű használni.
Közelfekvő sérülések esetén vagy mesenteriumleszakadást, -roncsolódást követően resec-
tiót kell végezni kétsoros seromuscularis varratok alkalmazásával, és drenálni kell a területet.
A nagycseplesz roncsolt, bevérzett részeit rezekáljuk (19).
Vastagbélsérülések
A sérülés jellemzői: magas fokú a bakteriális kontamináció, a vérellátás egyoldalúsága
nehezíti és befolyásolja a műtéti eredményeket, valamint a vastagbelek vékony falvastagsága is
komolyan nehezíti az ellátásukat (20, 21).
Vastagbélsérülések fajtáit és ellátási taktikáját a 15.22. ábra foglalja össze.
vastagbélsérülés
perforáció lövési sérülés többszörös perforáció,

roncsolódás,
kiterjedt mesocolon-sérülés
sérült szakasz előemelése vagy

eltávolítása + colostoma vagy ileostoma
Coecum
Ascendens előemelés vagy hemicolectomia d.
Flexura d.
Transversum oralis harmad előemelés vagy rezekció
Transverum kp. harmad
Transversum aboralis harmad
előemelés vagy hemicolectomai s.
Flexura s.
Descendens
Sigma oralis harmad
előemelés vagy rezekció + transversostoma
Sigma kp. harmad vagy Hartmann-műtét
Sigma aboralis harmad stutura vagy rezekció + transversostoma

vagy Hartman-műtét
Primer rezekciók csak választott esetekben végezhetők
15.22. ábra  Vastagbélsérülés kezelése

A rectum sérülései
Lehet társsérülés darabos medencetörésnél vagy nyársalásos sérülés (15.23. ábra).
rectumsérülés
intraperitonealis retroperitonealis
bizonytalan esetben
Hartmann-műtét felszívódó kontraszt- sutura vagy exstirpatio +
anyag vizsgálat anus sigmodieus
15.23. ábra  Rectumsérülés kezelése
HASI SÉRÜLÉSEK JELENTŐSÉGE A TÁRSSÉRÜLÉSEK KEZELÉSÉBEN
Bordák, csigolyák, medence nyomásérzékenysége, törés gyanúját jelentheti, a húgycsőnyí-

lásban észlelt friss vér, hólyagsérülést, rectalis vizsgálatnál észlelt vér a rectum sérülését veti
fel. Több testüreget, szervet ért sérülés kölcsönösen egymást súlyosbítja.
Retroperitonealis sérülések ellátása
retroperitonealis
sérülések
1
2 2
1 centrális régió 2 lateralis régió 3 medencerégió
gyorsan növekvő haematoma
UH, CT, angiographia Hgb, Htk, RR

pozitív csökkenés
MŰTÉT
15.24. ábra  Szerv- és nagyérsérülések ellátása a szabályok szerint a régiónak megfelelően.

Blaisdell FW, Trunkey DD. Abdominal trauma. Thieme Medical Publisher 1993 nyomán
Thoracoabdominalis sérülések ellátása

Hasi szervek prolabálnak a mellüregbe: kontrasztanyagos nyeletés szükséges (15.25. ábra).
1 üreges hasűri szerv a mellürehben
Thoracolaparotomiát végzünk
sérült oldalon a rekesz a szükséges oldal felé:
2 folytonossága megszakad szív-, tüdő-, nagyér-, rekeszsérülés
és hasűri szervek együttes
ellátásával
3 folyadék (vér, béltartalom jelenléte)
15.25. ábra  Thoracoabdominalis sérülés kezelése
15.6. Kritikus állapotú sérültek ellátása

Sérülést felügyelő sebészet (damage control surgery)
A sérülést felügyelő sebészet egy korszerű ellátási elv és taktika kritikus állapotú sérültek-
nél, amely megnöveli túlélési esélyüket. Lényege: a sebészi ellátást, életmentő és végleges ellátási
szakaszra osztja (mind a diagnosztikai, mind a sebészi tevékenység vonatkozásában) a túlélés érde-
kében.
A kritikus állapotú sérülteknél az együtemű, végleges ellátásra való törekvések közel 90%-os
mortalitással jártak. Az ellátás „szakaszolása” és a letalis triász (hypothermia < 35 °C, acidosis
< 7,2 pH, coagulopathia pt >19 s) korrekciója, valamint az azonnali vérzéscsillapítás a halálozási
arányt 50% alá vitte (15.1. táblázat).
15.1. táblázat  Kritikus állapotú sérültek halálozási aránya a sérülést felügyelő sebészet alkalmazásával
SZERZŐ ÉV ESETSZÁM GYÓGYULT (%) MORTALITÁS (%)
Johnson 2001 21 90 0%
Aoki 2000 68 34 66
Garrison 1996 70 31 69
Morris 1993 107 40 60
Burch 1990 35 51 49
Összesen 501 52 48
Bashir MO, et al. Influence of damage control concept. Int. J. Disaster Medicine. 2003; 2:97-102.
A sérülést felügyelő sebészet célja

életmentés,
végtagmentés,
szervmentés,
funkció mentés/megtartás,
szövődmények megelőzése,
tartós harc/munkaképesség csökkenés megelőzése.
A sérülést felügyelő sebészet alkalmazása

koponya-, mellkas-, hasüregi vérzések,
nagy kiterjedésű medencetáji törések, retroperitonealis vérzés,
kritikus állapotú sérültek,
tömeges sérültáramlás.
A sebészi ellátás „szakaszolása” az életmentés érdekében

Életmentő sebészet
A sérültek stabilizálását célzó beavatkozások és kezelések élet-, végtag- vagy funkciómentés érde-
kében.
Első teendő a vérzéscsillapítás és a sérülés mértékének megitélése feltárással (intraoperatív
diagnosztika);
contaminatio megítélése (idegentest, üreges szerv perforációja?);
terápiás tevékenység (sutura, előemelés, drén, tamponád),
feszülésmentes hasfalvarrat (peritoneumzárás), bőrvarrat vagy nyitvakezelés, vagy
ideiglenes fedés (hasi compartment szindróma prevenciója).
Elsődleges sebészi ellátás

Korai sebkimetszés, roncsolt helyi sérülések ellátása. A késedelem további generalizált
hatások kialakulását segíti elő, mely megbetegedésekhez, maradandó egészségkároso-
dáshoz és halálozáshoz vezethet!
Teljes körű sebészi ellátás.
Tervezett reoperációk, rekonstrukciók elvégzése.
A sérülést felügyelő sebészet alkalmazásával megnő a jelentősége a team munkának, a

kiforrott klinikai ismereteknek, a protokollszerű végrehajtásnak és az intraoperatív diagnosz-
tikának.
IRODALOM
1. Blaisdell FW, Trunkey DD: Abdominal trauma. Thieme Medical Publisher 1993.
2. Arrillaga A, Graham R, York JW, Miller RS: Increased efficiency and cost-effectiveness in the evalua-
tion of the blunt abdominal trauma patient with use of ultrasound. Am. Surg. 1999; 65: 31-5.
3. Brown MA, Casola G, Sirlin CB, Patel NY, Hoyt DB: Blunt abdominal trauma: screening us in 2,693
patients. J Radiology. 2001; 218:352-8.
4. Goodwin H, Holmes JF, Wisner DH: Abdominal ultrasound examination in pregnant blunt trauma
patients. J Trauma. 2001; 50:689-93.
5. Dolich MO, McKenney MG, Varela JE, Compton RP, McKenney KL, Cohn SM: 2,576 ultrasounds for
blunt abdominal trauma. J Trauma. 2001; 50:108-12.
6. Ergene U, Coskun F, Eray O, Gokce O, Fowler J, Haciyanli M, et al: Current value of peritoneal tap in
blunt abdominal trauma. Eur J Emerg Med. 2002; 9:253-7.
7. Nagy KK, Roberts RR, Joseph KT, Smith RF, An GC, Bokhari F, Barrett J: Experience with over 2500
diagnostic peritoneal lavages. Injury. 2000; 31:479-82.
8. Willmann JK, Roos JE, Platz A, Pfammatter T, Hilfiker PR, Marincek B, et al: Multidetector CT: detection
of active hemorrhage in patients with blunt abdominal trauma. Am J Roentgenol. 2002; 179:437-44.
9. Watts DD, Fakhry SM: Incidence of hollow viscus injury in blunt trauma: an analysis from 275,557
trauma admissions from the East multi-institutional trial. J Trauma 2003; 54:289-94.
10. Rodriguez C, Barone JE, Wilbanks TO, Rha CK, Miller K: Isolated free fluid on computed tomographic
scan in blunt abdominal trauma: a systematic review of incidence and management. J Trauma 2002;
53:79-85.
11. Crist DW, Shapiro MB, Gadacz TR: Emergency laparoscopy in trauma, acute abdomen and intensive
care unit patients. Baillieres clin. Gastroenterol 1993; 7:214-8.
12. Meyer L, Kluge J, Marusch F, Zippel R, Gastinger I: The importance of laparoscopy in blunt abdominal
trauma. Zentralbl Chir. 2002; 127:533-7.
13. Taner AS, Topgul K, Kucukel F, Demir A, Sari S: Diagnostic laparoscopy decreases the rate of unne-
cessary laparotomies and reduces hospital costs in trauma patients. J Laparoendosc Adv Surg Part
2001; 11:207-11.
14. Siki N, Kora Z, Krajaci I, Zuni J: War abdominal trauma: usefulness of Penetrating Abdominal Trauma
Index, Injury Severity Score, and number of injured abdominal organs as predictive factors. J Mil
Med 2001; 166:226-30.
15. Skinner D, Driscoll P, Earlam R: ABC of major trauma. BMJ Supl. 1993; 46-50.
16. Timerbulatov VM, Khasanov AG, Faiazov RR, Kalanov RG, Urazbakhtin IM, Timerbulatov MV: Mini-
mally invasive and organ-saving operations in abdominal trauma. J Khirurgiia (Mosk) 2002; 4:29-33.
17. Orgován Gy, Farkas J: Katona- és katasztrófaorvostan alapjai. Sebészet (Jegyzet). HVK EÜCsF-ség
kiadványa. 1997; 153-71.
18. Richards JR, Derlet RW: Computed tomography and blunt abdominal injury: patient selection based
on examination, haematocrit and haematuria. J Injury 1997; 28: 181-5.
19. Neugebauer H, Wallenboeck E, Hungerford M. Seventy cases of injuries of the small intestine caused
by blunt abdominal trauma: a retrospective study from 1970 to 1994. J Trauma 1999; 46: 116-21.
20. Demetriades D, Murray JA, Chan L, Ordonez C, Bowley D, at al: Penetrating colon injuries requiring
resection: diversion or primary anastomosis? An AAST prospective multicenter study. J Trauma 2001;
50: 765-75.
21. Jacobson LE, Gomez GA, Broadie A: Primary repair of 58 consecutive penetrating injuries of the co-
lon: should colostomy be abandoned? J Am Surg. 1997; 63: 170-7.
22. Emergency War Surgery 3. U.S. Revision. 2004
23. Rotondo MR, Zonies DH: The damage control sequence and underlying logic. Surg Clin North Am
1997; 77: 771.
24. Bashir MO, et al: Influence of damage control concept. Int. J. Disaster Medicine. 2003; 2:97-102.
25. Berkutov NN: Polevaja kirurgia. Leningrád 1973.
26. Bowen TE, Bellamy RF: Emergency War Surgery. NATO Handbook 1988.
27. Dillingham TR, Spellman NT, et al: Analysis of casualties referred to army physical medicine services
during the persian gulf conflict. Am. J. Phys. Med. Rehabil. 1993; 72(4):214-8.
28. Disler-DG, Deluca-SA: Traumatic rupture of the diaphragm and herniation of the liver. Am-Fam-Phy-
sician. 1992 Aug; 46(2): 453-6.
29. Ozrovenyki LD és mtsa: Tüdő contusiós sérülése lőtt felhasi sérüléseknél. Vesztn. Hir. 1975; 11: 95.
30. Radonic V, Aras N, Pavic A: Organization and functioning of the front-line surgical station at Rama in
Bosnia and Herzegovina. Military Med. 1993; 158(12):763.
31. Svéd L: Inter-operability of health services of the coalition forces: the hungarian military hospital’s
experience in the persian gulf war. Military Med. 1994; 159(2):95.
32. Tábori sebészeti utasítás a Varsói Szerződés csapatai egészségügyi szolgálatainak számára. 1981.
Moszkva, Voen. Izdat.
33. Thomas E, Bowen HD, Ronald F, Bellamy HD: Emergency War Surgery I-II United States Government
printing Office Washington D.C. 1988.
34. Tominaga GT, Waxman K, Scannell G, Annas C, Ott RA, Gazzaniga AB : Emergency thoracotomy with
lung resection following trauma. Am-Surg. 1993 Dec; 59(12): 834-7.
35. Williams JF: A Falkland szigeti események tapasztalatai a sérültellátás terén. Abstr. Moudon. Svájc,
1988.
Amennyiben húznánk egy választóvonalat a tankönyvünkben, akkor azt
mondhatnánk, hogy most kezdődik a katasztrófaorvoslás mélyebb szakmai
részletezése. Nem tévedünk, a fiatal sebészszerző megjárta a különböző
hadszíntereket és azok különböző szintű gyógyító intézményeit. Beavat a
sérültellátásba veszélyeztetett környezetben, vizsgálja annak pszichológiai
hatásait. Külön vizsgálja a sürgősségi ellátást műveleti területen, amit
érdemes összevetni a korábbi fejezetben megismert sürgősségi ellátás
elveivel. Szembesít bennünket a háborús sérülésekkel, amelyek végső soron
egy civilizációs katasztrófa következményei. A fejezet erőssége, hogy rögtön
kapcsolja a polgári lakosság érintettségét és ellátásuk lehetőségét. Nem
kerüli el az ilyenkor reális kockázatként jelentkező járványügyi kérdéseket
sem. A negyedik fejezetben már érintett multikulturális környezet egy
speciális helyzetét is érinti a szerző, ez pedig a különböző nemzeti haderők
egészségügyi együttműködése. Ezek igen hasznos információk azoknak,
akik az orvosi pályájukat a Magyar Honvédségben vagy esetleg nemzetközi
segélyszervezetekben kívánják eltölteni.
A szerkesztők
310 V árhelyi L evente
16. fejezet
Nemzetközi orvosi tapasztalatok műveleti
területen
Várhelyi Levente
16.1. A Magyar Honvédség egészségügyi szolgálatának

tevékenysége műveleti területen
A szerző 1998–2011. között öt alkalommal teljesített szolgálatot műveleti területen a
NATO többnemzeti kötelékeiben (SFOR, KFOR, ISAF). Az itt szerzett tapasztalatok fel-
dolgozásának fő szempontjai az alábbiakban kerülnek bemutatásra.
TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS 1990-TŐL
A Magyar Honvédség külszolgálati missziós tevékenysége jelentős múltra tekint vissza, hi-
szen a XIX. század második felében már részt vett a ciprusi békefenntartó műveletben. 1990
óta valamennyi jelentős NATO műveletben részt vettek magyar alakulatok, így az Öböl-há-
ború, a dél-szláv konfliktusok (SFOR, KFOR), Sivatagi Vihar (Irak), Afganisztán (ISAF).
A Magyar Honvédség e könyv megírásakor váltásban 10 fős egészségügyi egységet működtet
Afganisztánban az ISAF RCN kötelékében a Role 3 szintű német tábori kórházban.
AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLAT JELEN TEVÉKENYSÉGE MŰVELETI

TERÜLETEN
A Magyar Honvédség e könyv megírásakor öt misszióban vesz részt, melyekben egészség-

ügyi erők is szerepelnek. Ezek a következők:
ISAF: Afganisztán
KFOR: Koszovó
EUFOR: Bosznia
UNFICYP: Ciprus
MFO: Sínai-félsziget
16. fejezet N e m z e t köz i o r vo s i t a p a s z t a l a t o k m ű ve l e t i t e r ü l e t e n 311
16.2. A műveleti területen végzett tevékenység jellemzői
KATONAI KÖRNYEZET
A műveleti területen szolgálatot teljesítő egészségügyi személyzet különleges körülmé-

nyek között végzi munkáját, hiszen az egészségügyi feladatok ellátása mellett katonaként is
meg kell felelnie a többnemzeti katonai környezetben. Olyan speciális szabályok érvényesek
itt, amelyek az anyaországban, békeidőben nem léteznek (alakiság, fegyverviselés, kommu-
nikációs korlátozások stb.). Ebben a környezetben a katonai egészségügyi szolgálat tagjai
olyan katonák, akik beosztásuknak és képesítésüknek (orvos, asszisztens, ápoló) megfelelően
professzionális egészségügyi tevékenységet is képesek folytatni.
A SZOLGÁLATTELJESÍTÉS SPECIÁLIS KATONAI KÖVETELMÉNYEI
A szolgálatteljesítés, így az egészségügyi tevékenység, katonai környezetben, háborús

körülmények között zajlik. Ennek megfelelően a személyek tevékenységének és mozgásának
szigorú szabályai vannak. A nagyobb táborok és támaszpontok viszonylagos védettséget
jelentenek a támadásokkal szemben, azokat elhagyva azonban a veszélyeztetettség fokozódik.
A táborok elhagyására csakis szolgálati érdekből, konvojkísérettel vagy légi úton, megfelelő
védőfelszerelésben (sisak, repeszálló mellény, védőszemüveg) és fegyverzettel lehetséges. Az
egészségügyi személyzet ezek viselésére és használatára való állandó képességgel kell, hogy
rendelkezzék. A rendszeres lőgyakorlatok a harckészülség fenntartását szolgálják az egész-
ségügyi állomány számára is, hiszen alapvető önvédelmi képességgel minden katonának
rendelkeznie kell. A katonai környezetnek megfelelően bizonyos alaki szabályok is kötelezőek,
úgymint az előírt gyakorló hadi öltözet és a fegyver állandó viselése. Ezalól csak a műtő, a
sportlétesítmény és a mosdó-hálókörlet képez kivételt. Ide tartozik a sorakozókon, parancs-
hirdetéseken és egyéb rendezvényeken való részvétel is.
A napi-heti munkarend és pihenőidő az elöljáró parancsa és a szolgálati szabályzat szerint
történik. A szolgálat adott esetben 0–24 óráig tart, hiszen például tömeges sérültellátási hely-
zetben az egészségügyi állomány egésze részt vesz a munkában, s előfordul, hogy a váltásra
nincs lehetőség.
AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS SZINTJEI
Prehospitális ellátás
A prehospitális ellátás szintjén a sérültek a sérülés helyén vagy annak közelében ön- és
bajtársi segítségben részesülnek, majd ellátásukat a légi és szárazföldi mentő, ún. MedEvac
egységek veszik át.
Sérültellátás a helyszínen
A helyszíni sérültellátás jellemzője, hogy első lépésben nem egészségügyi személyzet
által kerül végrehajtásra, hanem a műveleti területen tevékenykedő katonák végzik ön- és
kölcsönös segély keretében. Cél a sérült életfontosságú élettani működéseinek fenntartása
szükségeszközökkel, vérzéscsillapítás és a fájdalom csillapítása, égés esetén a ruházat eloltása
és az égett felületek azonnali hűtése. A harcoló személyi állománynál egységes életmentő cso-
mag áll rendelkezésre, mely végtagelszorító vértelenítő eszközt (torniquet), sebbe helyezhető
vérzéscsillapító anyagot, valamint intraosszeális injekcióban erős hatású fájdalomcsillapítót
tartalmaz. Ezek használatára a műveleti területre érkező valamennyi katonát minden egyes
alkalommal kötelezően kiképzik, használatukat a gyakorlatban is elsajátíttatják.
A sérültellátás második lépésében az azonnali életmentő beavatkozásokra és újraélesztésre
kiképzett harcoló katona, az ún. „combat medic” kísérletet tesz a beteg állapotának stabili-
zálására. Ezen személy szintén nem rendelkezik egészségügyi végzettséggel, hanem kikép-
zése során speciális tanfolyamon vett részt, melyen elsajátította az újraélesztéshez szükséges
alapismereteket. Az ehhez szükséges eszközök egységcsomagban rendelkezésére állnak.
Tevékenységének célja a sérült életének megmentése: légútbiztosítás, periferiás vénabiztosítás,
folyadékpótlás, vérzéscsillapítás, a törések sínezéssel való rögzítése, fájdalomcsillapítás.
A harmadik lépésben a műveleti területen való mentésre rendszeresített légi vagy szárazföldi
MedEvac egységek végzik a sérültek ellátását. Ezek helyszínre hívása szigorúan meghatáro-
zott szabályok szerint történik.
Tevékenységének célja a beteg életének megmentése szükség szerinti újraélesztéssel, le-
hetőség szerinti sokktalanítása és állapotának stabilizálása, vérzéscsillapítás, a mellkas de-
tenzionálása, lélegeztetés, a törések sínezéssel való rögzítése, fájdalomcsillapítás. A sérülteket
MedEvac egységek szállítják az ellátás hospitális szintjére.
Hospitális ellátás
A hospitális ellátás az ellátás fokozatainak megfelelően 4 lépcsőben zajlik mobil vagy fix
telepítésű kórházszintű ellátó helyeken. Ezeket az ellátás progresszivitásának megfelelően Role
1-4 szintű ellátó helyeknek nevezzük. A sérültek állapotuk stabilizálása után, amilyen hamar
lehetséges, az egyes ellátó helyekről magasabb szintű ellátó helyre, illetve az anyaországba
kerülnek végleges ellátás céljából. A cél az egyes szinteken az ellátó kapacitások mielőbbi
visszaállítása, az intenzív osztályos ágyak felszabadítása a jövőbeli sérültek részére. Ebben a
sérültek kiürítésének kulcsfontosságú szerepe van.
SÉRÜLTELLÁTÁS ROLE 1 SZINTEN

Az első fix településű orvosi ellátó hely, mely ellátási kvalitásait és kapacitását tekintve
az egyes nemzeteknél eltérő. Tömeges sérültáramlás esetén elsődleges feladata a sérültosz-
tályozás (triázs). Az életmentő bevatkozások azonnali elvégzése itt történik: újraélesztés,
sokktalanítás, folyadékpótlás (vagy amennyiben lehetséges, permisszív hypotensio alkalma-
zása), fájdalomcsillapítás limitált műtői és intenzív ellátási kapacitás mellett. Amikor fizi-
kális vizsgálattal vagy pulsoxymetriával légzési elégtelenség áll fenn, lélegeztetés és mellkasi
szívócső behelyezése történik. Amennyiben műtői és intenzív ellátási kapacitás rendelkezésre
áll, az életmentő sebészeti beavatkozások is itt zajlanak a damage control surgery elvei szerint.
A Role 1 szintű ellátó helyek a sebészi kapacitás megteremtése érdekében szükség szerint
ún. előretolt sebészcsoporttal (Forward Surgical Team, FST) vannak megerősítve. Az itt
végzett sebészi tevékenységben behatoló vagy tompa testüregi sérülés esetén thoracotomia,
laparotomia, craniotomia végzése szerepel, esetleges bélresectio, atípusos tüdőlebeny-resec-
tio, kiterjedt égés esetén primer necrectomia, hegkimetszés, fasciotomia szerepel. Légúti égés
esetén intubatio vagy tracheostomia történik. Az elsődleges sebellátás is itt történik a sebek
nyitva kezelésével, továbbá az életmentő amputációk a „life before limb” elvének megfelelően.
Széles spektrumú antibiotikumok adása szintén itt kezdődik a tetanuszprofilaxis biztosítása
mellett. A thrombosisprofilaxis is e szinten indul meg. Amennyiben rendelkezésre áll, rönt-
gen- és CT-vizsgálat végzendő.
A fenti megerősített Role 1 sebészeti ellátó kapacitás: 1 sokktalanító, 1 műtő, 1 műtői
team, 2 intenzív ágy, röntgen.

A sérültellátásban ritkán szerepel első ellátó helyen, a betegek rendszerint Role 1 szintről
vagy helyi polgári kórházból kerülnek átvételre. Primer ellátás abban az esetben történik,
amennyiben a hatáskörzetben történt a sérülés. Hatásköre a Role 1 szintű ellátás teljes biz-
tosítása. Ezen felül az elsődleges műtéti ellátás mellett a reoperációk (second look) e szinten
történnek, intenzív osztályos háttér mellett. A primer műtéti ellátás trauma-teamek által
történik. Érsérülés vagy kiterjedt roncsolás esetén a keringés helyreállítása itt kerül elvégzésre.
A csonttörések rögzítése külső rögzítőkkel történik, melyet gipszrögzítés egészíthet ki. A me-
dence stabilizálása hasonló módszerrel (pelvic clamp) végezhető. Ez az első ellátó hely, ahol
lehetőség nyílik a testüregi sérülések definitív műtéti ellátására vagy ISAF állomány esetén
48–72 órán belüli evakuációra. Bélcsatorna-sérülés esetén colostomia, sigmoideostomia is
végezhető. Röntgen- és CT-kivizsgálás, részletes laboratóriumi vizsgálatok is itt történnek.
Hasűri compartment szindróma vagy kiterjedt lágyrészhiány esetén vákuumasszisztált nyitva
kezelés folyik. Az első bőrpótlások itt kezdhetők.
A sérültellátást trauma-teamek végzik, melyek egyenként 2 sebészi típusú képzettségű
orvosból, 1 aneszteziológus orvosból, 1 aneszteziológiai asszisztensből és 2 ápolóból állnak.
Ezt egészíti ki a műtők személyzete.
A fenti Role 2 sebészeti ellátó kapacitás: 2+1 sokktalanító, 2+1 műtő, 2+1 műtői team,
5+1 intenzív ágy, röntgen, CT.

A tényleges műveleti területtől távoli harctámogató kórház szintjén az előző két ellátási
szint feladatain kívül teljes körű sérültellátás végezhető: a sérülések definitív műtéti ellátása,
előre tervezett műtéti sorozatok által, valamint a testüregek végleges zárása, a bélcsatorna
helyreállítása. A csonttörések végleges műtéti rögzítése is itt történik a fixateur externe-ről
egyéb módszerekre történő váltás által. A bőr- és lágyrészhiányok plasztikai sebészeti mód-
szerekkel való megoldása itt zajlik. E szinten a helyi betegek rehabilitációja is megkezdődik.
A sérültek innen légi úton az anyaországbeli végleges és teljeskörű ellátást nyújtó Role 4
kórházakba kerülnek.

Az anyaországban bármilyen sebészeti típusú ellátás rendelkezésre áll. Itt már valamennyi
orvosszakma megtalálható, így műtéti sorozatok pl. teljes körű rekonstruktív sebészet, bőr-,
lágyrész- és csontpótlás, idegrekonstrukció végezhető. A rehabilitáció folytatása, reumatoló-
giai kezelés, protetika szintén itt zajlik. Az ellátás a békeidejű polgári kórházi ellátás minőségi
színvonalán zajlik.
SPECIÁLIS SZAKMAI KÖVETELMÉNYEK HÁBORÚS KÖRNYEZETBEN
Az egészségügyi ellátás a legkorszerűbb sürgősségi és traumatológiai szakmai elvek szerint

történik, melyek az ATLS szakmai elveit messzemenően követik. A hospitális ellátás szintjén
az egyes sérültek ellátása trauma-teamek által történik. A teamek 1 traumatológus-ortopéd
sebészből, 1 általános sebészből, 1 aneszteziológusból és 1 aneszteziológiai asszisztensből
állnak. A sokktalanítóban ez 2 sürgősségi ápolóval, a műtőben műtősnővel és műtőssegéd-
del egészül ki. A trauma-teamek végigviszik a sérült ellátását a sokktananítóban kezdve, a
diagnosztikus vizsgálatokon át (CT, röntgen), a műtétek elvégzéséig. Az ellátás az intenzív
osztályos kezeléssel folytatódik. Intenzív kezelést nem igénylő betegek nyílt osztályos keze-
lésben részesülnek. Az ellátó személyzetnek ismernie kell a specifikusan harci, illetve háborús
sérülések jellegét és kezelésük szakmai elveit. Erre megfelelő célfelkészítést kapnak. A harcoló
állomány és a MedEvac egységek különleges egészségügyi eszközökkel rendelkeznek, melyek
használatára kiképzést kapnak. Ezek: torniquet, azaz körkörös végtagleszorító eszköz súlyos
vérzés csillapítására, a sebbe közvetlenül helyezendő vérzéscsillapító anyag (quick clot), illetve
intraosszeális injekciós eszköz, mely vénabiztosítás nélkül biztosít gyors folyadékbeviteli le-
hetőséget.
TÖBBNEMZETI KÖRNYEZET
A szolgálatteljesítés NATO vagy egyéb nemzetközi szervezetek kötelékében történik,

ahová az egyes nemzetek alegységeket vagy személyeket vezényelnek. A többnemzeti
kötelékbe a résztvevők eltérő nyelvi, etnikai, vallási, kulturális és történelmi környezetből
érkeznek. A munkát együttesen, közös szakmai elvek szerint kell végezni a fentiekből eredő
különbségek áthidalásával. Ebben a közös kiképzésnek és az „összeszoktató” tréningeknek
van kiemelt szerepük.
Másfelől, a többnemzeti környezet sokszínűségét a befogadó ország (nemzet) szintén
növeli. Itt a fent említett különbségek, különösen a vallási-kulturális sajátosságok kiemelt
jelentősséggel bírnak s ezekhez messzemenően alkalmazkodni kell. A NATO és egyéb nem-
zetközi szervezetek tagjai nagyjából egységesen a nyugati kultúrkör országaiból érkeznek,
ahol a különbségek sokkal kevésbé szembeszökőek, mint például egy közép-ázsiai országban.
16.3. Biztonsági kérdések
A MŰVELETI TERÜLETEK BIZTONSÁGI JELLEMZŐI
A betegellátás esetenként kevéssé vagy nem kontrollált biztonsági körülmények között

zajlik, mely veszélyt jelenthet az egészségügyi ellátást végzőkre. A biztonság garantálásában
az őrző-védő alakulatoknak van kiemelt szerepük. Ez fokozottan érvényes akkor, amikor a
viszonylagos biztonságot nyújtó támaszpontot elhagyják. Ekkor potenciális támadás kedvelt
célpontja az egészségügyi gépjármű. Speciális biztonsági helyzet, amikor a szövetségesnek
gondolt afgán hadsereg vagy rendőrség tagjai fordulnak az ISAF katonái ellen. Ez nemcsak
a harcoló alakulatok tagjai, hanem az egészségügyi ellátók érzelmi és mentális helyzetét is
befolyásolja, mely kihat tevékenységükre.
EGÉSZSÉGÜGYI TEVÉKENYSÉG VESZÉLYEZTETETTSÉGI VISZONYOK

KÖZÖTT
Az egészségügyi személyzet különleges terhelésnek van kitéve, hiszen a hátországihoz

hasonló jellegű munkát kell végeznie teljesen eltérő környezetben, melyben a személyes ve-
szélyeztetettség érzése szinte állandó. Különös tekintettel igaz ez a prehospitális ellátásban
résztvevőkre, akik munkájukat rendszerint a támaszpotokon kívül, esetleges támadásoknak
kitéve végzik. A kiképzés során felkészítő tréningekkel igyekeznek felkészíteni az egészség-
ügyi szakállományt a várható veszélyekre és azok kezelésének technikáira. Ebben a korábban
szerzett személyes tapasztalat nagyban segít. Lgefontosabb annak elsajátítása, hogy fokozott
pszichés terhelés mellett, veszélyhelyzetben is képesek legyenek professzionális egyészségügyi
tevékenységet végezni és szükség esetén önvédelmi képességgel is rendelkezzenek.
A VESZÉLYEZTETETTSÉG PSZICHOLÓGIAI HATÁSAI
A veszélyeztettség egyrészt eltereli a figyelmet a munkáról, másrészt azonban serkentőleg

is hathat a munkavégzőre. A veszélyeztetettség érzése fokozódik, amikor a szövetséges kato-
nák sérüléseit látva saját sérülésük lehetősége is reálisan felmerül. Speciális helyzet, amikor
ellenséges katonák vagy terroristák ellátását kell végezni, akik támadásokban vettek részt vagy
arra készültek. Volt olyan eset, amikor a terrortámadás célja maga az egészségügyi ellátó hely
volt. A személyzetre nehezedő pszichológiai nyomás ilyenkor fokozottabb, hiszen félre kell
tenni a személyes érintettségből adódó ellenérzéseket, és az ellátást a lehető legmagasabb
színvonalon kell végezni.
16.4. Speciális sürgősségi ellátás

A sürgősségi ellátásban a békeidejűtől eltérő szabályok érvényesek (10 perc – 1 óra – 2 óra
szabály), mely főleg a prehospitális sérültellátás szintjén jelentkezik. A sérültek ellátó helyre
juttatása szárazföldi és légi úton történhet, melyet a harcérintkezés intenzitása, a természeti
környezet és az időjárás befolyásol.
A SÜRGŐSSÉGI ELLÁTÁS SZERVEZÉSE
A sérültellátás szervezése műveleti területen komplex feladat, és többnemzeti együtt-

működés keretein belül történik, bár a harcoló állomány egészségügyi biztosítása nemzeti
kompetencia. A hatékony ellátás azonban több nemzet összefogását igényli.
A sürgősségi ellátás prehospitális és hospitális szakaszra osztható. Előbbit az úgynevezett
MedEvac egységek végzik, melyek önálló századokat alkotnak. A földi MedEvac egységek a
specilis feladatoknak megfelelően átalakított páncélozott terepjáró járművekkel rendelkeznek.
A légi MedEvac tevékenység forgószárnyas és fix szárnyas légi eszközökkel zajlik. A helikop-
terek a harcászati kiürítésben vesznek részt, azaz a sérültek beszállítását végzik. A fix szárnyas
repülőgépek a megfelelő leszállóhely közelében lévő ellátó helyek között végzik a sérültek
szállítását.
A SÉRÜLTELLÁTÁS IRÁNYÍTÁSA A MŰVELETI TERÜLETEN
A sérültellátás koordinációját a regionális parancsnokságokhoz tartozó Sérült Kiürítést

Koordináló Központok végzik. A központ többnemzeti személyzetből áll, és folyamatos 24
órás kapcsolatban van a hadműveleti központtal. A folyamatban lévő és tervezett hadművele-
tekről naprakész információkkal rendelkezik, ennek alapján szervezi és tervezi a hadműveletek
egészségügyi biztosítását és a sérültellátást. Korszerű titkosított kommunikációs rendsze-
rekkel rendelkezik. Folyamatos kapcsolatban áll az egészségügyi szolgálat főnökével és az
egészségügyi ellátó helyek klinikai vezetőivel, illetve a mentést végző földi és légi MedEvac
egységekkel, akikkel együttműködve szervezi a sérültellátást. Kapcsolatot tart valamennyi
nemzet valamennyi egészségügyi ellátó helyével, valamint a polgári egészségügyi szolgálatok-
kal. Elsődleges feladata a szövetséges haderők tagjai egészségügyi ellátásának koordinálása és
szükség esetén az anyaországba való szállíttatása. Az elvileg szövetséges haderő és rendőrség
egészségügyi ellátását is szervezi, együttműködésben a helyi katonai kórházakkal. Részt vesz
a polgári lakosság ellátásában is, hiszen a katonai egészségügyi ellátó helyeken limitált módon
civil sérülteket és betegeket is el kell látni abban az esetben, amikor a sérülés olyan harci
cselekményhez köthető, amelyben szövetséges haderők is részt vettek.
AZ ELLÁTÁST BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK
A sérültellátás menetét és sebességét elsősorban a prehospitális szakban befolyásolják külső

tényezők. Abban az esetben, amikor a telepített Role 1-3 ellátó helyek ellenség általi fenyege-
tettsége nem áll fenn, itt az ellátás kórházszerű körülmények között zajlik, amit a sérültszám,
az egészségügyi anyagok-készletek feltöltöttsége és a személyi feltételek határoznak meg.
A prehospitális szakaszban az egészségügyi ellátó erők terepen, esetleges harcérintkezés
után vagy közben tevékenykednek. Ezért tevékenységüket a harcászati helyzet közvetlenül
befolyásolja. A hadműveleti helyzet határozza meg, hogy a művelet egészségügyi biztosí-
tásában milyen erők vesznek részt, illetve azt, hogy milyen sérültszám valószínű. A terepi
munkát az időjárási tényezők is befolyásolják (szél, csapadék, homokvihar), amelyek első-
sorban a légi kiürítés lehetőségét határozzák meg. A földi terepviszonyok a leszállóhelyek
kijelölésében illetve a szárazföldi kiürítésben játszanak szerepet (folyók vízállása átkeléskor,
utak állapota). Fontos tényező a napszak, hiszen a forgószárnyas légi eszközök egy része ren-
delkezik csupán éjszakai repülésre alkalmas műszerekkel. Emiatt számos esetben légi mentés
nem lehetséges, a sérültek kiürítését szárazföldi úton kell megoldani. Előfordult olyan eset
is, amikor az időjárási és harcászati helyzet miatt órákig sem légi, sem földi kiürítés nem volt
lehetséges. Meghatározó tényező továbbá, hogy milyen típusú és képességű járművek állnak
rendelkezésre (páncélozott eszközök). További lényeges tényező a biztonsági helyzet, hiszen
a hatékony egészségügyi ellátás semmilyen körülmények között nem kezdhető meg nem
biztosított területen. Az egészségügyi tevékenységet végzők fokozott biztonsági kockázatnak
vannak kitéve, hiszen harcászatilag az őket biztosító erőkre vannak utalva. Mindezek mellett
a veszélyeztetettség érzése pszichológiai tényezőként a munka hatásfokát is rontja.
LEHETSÉGES BETEGÚTVONALAK
A koalíciós erők tagjai a sérültellátást irányító központok által kerülnek ellátásra. A sérülés
helyétől a központok irányításával MedEvac egységek szállítják a sérülteket a megfelelő szintű
ellátó helyekre. Ehhez a megfelelő rendszeresített dokumentumok és kommunikációs csator-
nák használatosak. A központ végzi az egyes ellátó szintek közötti, valamint az anyaországba
való sérültszállítást. A szövetséges helyi katonai és rendőri erők ellátása hasonló elv szerint
történik. Ezen betegek elhelyezése végül a helyi katonai kórházakban történik.
Problémát jelent a civil betegek és sérültek ellátása.
16.5. Tömeges sérültellátás (MASCAL)

Tömeges sérültellátási helyzet esetén a az ellátási igény meghaladja a helyileg igénybe
vehető ellátó kapacitást, ezért külső források igénybevételére van szükség.
FELKÉSZÜLÉS A TÖMEGES SÉRÜLTELLÁTÁSRA: GYAKORLATOK
Az egyes harccselekmények vagy terrortámadások kapcsán gyakori a tömeges sérültellátási

helyzet. Az ehhez szükséges rutin megszerzéséhez a rendszeresen tartott MASCAL gyakor-
latok elengedhetetlenek.
TÖMEGES SÉRÜLTELLÁTÁS VALÓS HELYZETBEN
A sürgősségi ellátásban az ATLS elvei irányadóak. Gyakori, hogy pl. robbantásos merény-
let után tömeges sérültellátási igény merül fel a polgári lakosság részéről, mely a rendelkezésre
álló katonaegészségügyi erők kapacitását meghaladja. A nagyszámú politraumatizált sérült
ellátása intenzív osztályos hátteret és kapacitást igényel, melyet azonban folyamatosan szaba-
don kell tartani a saját katonaállomány részére.
16.6. Háborús sérülések

A harccselekmények kapcsán főleg lövési és robbanásos sérülések keletkeznek, utóbbiak
egyre növekvő számban. Ezek ellátása külöleges háborús sebészeti elvek szerint történik,
rendszerint a Damage Control Surgery szabályait követve. A csapatmozgások következtében
a közlekedési balesetek száma is jelentős. A koalíciós erők ellátásában a mielőbbi anyaországba
való evakuáció elve érvényesül. A stabil állapotú sérülteket légi úton szállítják az anyaország-
beli ellátó helyekre. Problémát jelent azonban a helyi hadsereg és rendőrség, illetve a polgári
lakosság további ellátása. A NATO-val való együttműködés alapján a koalíciós erők által
mentorált afgán katonai kórházak jöttek létre, melyek elfogadható felszereltségűek, azonban
e megfelelő képzettségű személyzet nagyrészt hiányzik. Az civil ellátást egy gyakorlatilag
polgári egészségügy nélküli országban kell végezni.
ROBBANÁSOS SÉRÜLÉSEK
Az egyes sérülésfajtákat keletkezési mechanizmusuk szerint öt fő csoportba soroljuk: el-

sődleges, másodlagos, harmadlagos, negyedleges és ötödleges robbanásos sérülések [34, 41].
Elsődleges robbanásos sérülések
A TÚLNYOMÁS ÁLTALÁNOS HATÁSAI

Elsődleges robbanásos sérülést (primary blast injury-PBI, barotrauma) a detonáció
okozta nyomáshullám (lökéshullám), illetve a hirtelen nyomásváltozás idéz elő nagy hatóerejű
robbanásban. Ezt egyrészt a robbanási gáz lökéshulláma, másrészt a környezeti légnyomás-
változás és annak tovaterjedése idézi elő. A nyomáshullám a testfelszínt elérve kis részben
visszaverődik, nagyobb része azonban tovaterjed a szövetekbe. A hirtelen nyomásváltozás
leginkább a légtartalmú üreges szervek és a dobhártya sérülésével jár [10, 15, 24, 26, 31].
Az elsődleges robbanási sérülés mértékét a sérült robbanástól való távolsága befolyásolja.
A robbanási nyomáshullám erőssége a távolság négyzetével fordítottan arányos. Szabad térben
bekövetkező robbanás hatásai enyhébbek, mint zárt térben bekövetkező robbanásé, hiszen
a zárt térben (pl. harcjármű, autóbusz) a nyomáshullám intenzitásának csökkenése sokkal
lassúbb és a visszavert hullámok hatása sem elhanyagolható. Sík felületek, pl. falak vagy a talaj
közelében bekövetkezett robbanás nyomáshulláma a felületről visszaverődve súlyosbíthatja az
elsődleges sérülés mértékét [34].
A HALLÓSZERV SÉRÜLÉSEI
A légtartalmú szervek közül a hallószerv sérül leggyakrabban. A dobhártyasérülés fájda-
lommal, vérzéssel, halláscsökkenéssel és fülzúgással járhat. A dobhártya szakadása átlagosan
35 kPa csúcsnyomás felett következik be.
A FELSŐ LÉGUTAK SÉRÜLÉSEI

A robbanásos túlnyomás okozta sérülés legkorábbi jelei a felső légutakon láthatók pe-
techiák és ecchymosis formájában, melyeket a submucosa és a mucosa bevérzései, illetve
az ödéma okoznak. A gége sérülései a vestibulum felett és az epiglottis hátsó felszínén, a
tracheáé random vagy a gyűrűknek megfelelő elrendezésben.
A TÜDŐ SÉRÜLÉSEI
A nyomáshullám 100 kPa felett főleg a tüdő sérülését eredményezi, kisebb-nagyobb
bevérzésektől a súlyos tüdőroncsolódásig, következményes légmellel. A túlnyomásos tüdő-
sérülés az elsődleges robbanásos sérülések leggyakoribb primer halálozási oka. Az azonnal
halált okozó emboliák forrása a tüdő. Emellett a nagy kiterjedésű tüdőcontusio a második
számú halálok [5, 20].
A túlnyomás okozta sérülés legsúlyosabb tünetcsoportja az ún. robbanásos tüdő (blast
lung), mely klinikailag apnoe, bradycardia és hypotensio triászának képében nyilvánul meg.
A robbanásos tüdő képe az esetek egy részében a robbanást követően azonnal, más részében
12–48 órával később alakul ki. A leggyakoribb halálok a robbanást kezdetben túlélők között
a robbanásos tüdő kialakulása. Mellkasi AP röntgenfelvételen kétoldali, jellegzetes pillangó
alakú elváltozás észlelhető [34].
A legsúlyosabb tüdősérülést az akcelerációs-decelerációs mechanizmus okozza, amikor
a tüdőparenchyma leszakad az erekről, vérzést és légemboliát okozva. A nyomáskülönbség
összepréseli az alveolusokban lévő összenyomható levegőt, átszakítja az alveolaris membránt
és azok egybenyílása a légzőfelület csökkenését eredményezi. A nyomáshullám átterjed az
összenyomhatatlan folyadéknak tekinthető tüdőszövetekre, az eltérő sűrűségű szövethatáro-
kon súlyos sérülést eredményezve. A lökéshullám áthaladtával az alveolusokban összepréselt

levegő hirtelen kitágul s ez a kialakult sérüléseket tovább súlyosbítja (légembolia). Kiterjedt
vérzések jellemzők a tüdő állományában. A füst és a robbanási gázok belélegzése a tüdő
sérülését súlyosbíthatja.
A túlnyomásos sérülés azonnali és legnagyobb halálozással járó szövődménye a légem-
bolia. Valódi kóroki előfordulása ismeretlen. Az alveolusok és az interlobalis erek együttes
sérülését tartják lehetséges előidéző oknak. A nyomáshullám által az alveolusokban összenyo-
mott levegő a nyomáshullám tovaterjedése után hirtelen tágulni kezd, és a sérült érfalon át
az érpályába préselődik. Az alveolaris septumok szakadása emphysemát okoz, ezáltal levegő
jelenik meg az interstitialis térben vagy subpleuralis cysták formájában, melyek a pleura felé
törhetnek ki. Ennek eredménye légmell, azaz pneumothorax (PTX).
16.1. ábra  Robbanásos tüdő (blast lung) CT képe (a szerző felvétele)
A SZÍV SÉRÜLÉSEI
Többféle mechanizmus vezethet károsodásához: direkt contusio, neurocardialis reflexek,
sejtszintű állománykárosodás, coronariaelzáródás légembolia vagy fibrinkiválás miatt [21].
A túlnyomás kapcsán igen gyakran ritmuszavarok jelentkeznek: asystole, bradycardia, tachy-
cardia, kamrafibrillatio.
HASÜREGI SÉRÜLÉSEK
Az emésztőrendszer sérülései gyakran fordulnak elő többszörös, illetve víz alatti robbaná-
sok esetén. A hasüregben a bélcsatorna nagy gáztartalmánál fogva a legsérülékenyebb [34].
A bélcsatorna falán ödéma, bevérzések, perforatio és esetleg laceratio jelentkezik. Leggyak-
rabban az alsó vékonybélszakaszon, a coecum, de leginkább az ileocoecalis átmenet tájékán,
ahol a legtöbb gáz gyülemlik fel. A következményes akut hasi tünetek késleltetett formában,
a sérüléstől számított 6–96 óra múlva alakulnak ki. A mesenterium sérülése sem ritka. A me-
senterialis ischaemia oka leggyakrabban a légembolia. Magasabb túlnyomás esetén a máj és a

lép sérülése gyakoribbá válik. Felszíni robbanáskor leginkább harmadlagos mechanizmussal,
tompa hasi trauma hatására következik be sérülésük. Zúzódás és szakadás egyaránt előfordul
következményes haemoperitoneummal. A vesék és a hasnyálmirigy sérülése igen ritka.
VÉGTAGSÉRÜLÉSEK
A gyalogság elleni aknák (melyek telepítésének célja az áldozat harcképtelenné tétele s nem
feltétlen megölése) okoznak leggyakrabban végtagi sérülést, elsősorban az alsó végtagon.
Jellemző az igen magas robbanási túlnyomás (1500 kPa felett), mely a végtag rendkívüli
roncsolódását, gyakran amputációját eredményezi. A detonáció során a nyomás igen hirtelen
megnövekszik, majd a távolsággal arányosan jelentős mértékben csökken, így következhet be,
hogy az alsó végtag amputációt szenved, de nem alakul ki tüdősérülés. A kiterjedt roncsolás
következtében a vérvesztés számottevő lehet. Emellett a szövetek hőkárosodása is jelentős.
Másodlagos mechanizmusként a szövetekben nagy mennyiségű idegen anyag található: föld,
kövek, repeszek, lábbeli- és ruhafoszlányok, egyéb idegentestek. A kiterjedt szövetkárosodás
és szennyezettség (földdel szennyezett sebek) a bakteriális, főleg anaerob fertőzések kockáza-
tát jelentősen megnövelik. Az amputációs sérülések leggyakoribb helye a lábszár alsó harmada
és a láb. Az ellenoldali végtagon és a gáttájon másodlagos mechanizmussal gyakran áthatoló
sérülések keletkeznek.
Másodlagos robbanásos sérülések

Másodlagos robbanásos sérülés vagy repeszsérülés a robbanó szerkezetből (primer
repeszhatás) és a környezetből (szekunder repeszhatás) származó fragmentumok roncsoló
hatásának következménye [11]. Szövetkárosító hatásuk nagyságuktól, alakjuktól, sűrűségük-
16.2. ábra  Behatoló koponyasérülés CT képe

(a szerző felvétele).
től, a becsapódás helyétől és az utána bekövetkező széttöredezéstől, forgásuktól, a sérült által

viselt ruházattól, de legfőképpen a mozgási energiától függ. Ezen mozgási energia a tömeg
és a becsapódási (megelőzően a kezdő-) sebesség függvénye [9]. A repeszek kezdősebessége
átlagosan 900–2500 m/s között változik. A nagy mechanikai energia miatt a roncsolás több-
nyire igen kiterjedt. A szekunder repeszek sebessége jóval alacsonyabb, tömegük változó.
A sérülések jellege függ a környezetben található anyagoktól. Épületekben bekövetkező
robbanás az üvegablakokból származó nagyszámú repesz roncsoló hatása miatt kiterjedt lágy-
rész-, illetve testüregi sérüléseket okoz. A katonai robbanószerkezetek többsége a repeszhatás
fokozása érdekében fémszilánkokat (srapnel) tartalmaz. A terroristatámadásokban használt
robbanószerkezetek a roncsoló hatás növelése miatt szegeket, csavarokat és egyéb kisméretű
fémanyagokat tartalmaznak. Járművek robbantása során a zárt térben bekövetkező súlyos
elsődleges sérülést a jármű alkotóelemeiből képződött másodlagos repeszek súlyosbítják.
Páncélzattal nem ellátott katonai járművek, illetve buszok elleni merényletekkor gyakori e
jelenség. Öngyilkos merénylők önrobbantásakor az elkövető testéből származó darabok,
elsősorban csontok másodlagos repeszként viselkedve az áldozat testébe fúródhatnak.
A másodlagos robbanásos mechanizmus gyakran eredményezi a testüregek behatoló
sérülését, elsősorban a hasüreg és a mellkas érintett.
Az egyes repeszek lőfegyverből származó alacsony kezdősebességű lövedékhez hasonlóan
viselkednek, elsődleges és másodlagos üregeket hozva létre [44].
Harmadlagos robbanásos sérülések

Harmadlagos robbanásos sérülést a nyomáshullámból eredő nagy mechanikai energia
miatt az áldozat egész testének hely- és helyzetváltozása okoz, mely közben a környe-
zeti tárgyakkal vagy a talajjal való ütközés idéz elő főleg töréseket (koponya, nagy csöves
16.3. ábra  Medence- és combcsonttörés ellátása külső rögzítővel

robbanásos sérültön (a szerző felvétele).
csontok, medence, mellkas csontos váza). Az ún. akcelerációs (gyorsulási) fázisban a test
helyváltoztatása több 10 métert is elérhet. Másrészt a detonáció következtében a testet repülő
tárgyak általi ütés is érheti. A különböző szövetek és testrészek gyorsulása eltérő, ez újabb
sérülésekhez vezethet a könnyű felületes sérüléstől a súlyos, életveszélyes sérülésekig. A test
illetve az érintett testrész gyorsulása a test méretének, alakjának és tömegének a lökéshullám
paramétereihez viszonyított arányától függ. A decelerációs (lassulási) fázisban a test kü-
lönböző tárgyaknak, illetve a földnek ütközve szenved különböző sérüléseket [19]. Az üreges
szervek, főleg a mellkas sérülésének, a csont- és gerinctörések és a koponyaűri sérülések fő
mechanizmusa ez. Ez egyrészt a direkt ütődés, másrészt a negatív gyorsulás következménye.
A sérülések széles skálán jöhetnek létre mindkét fázisban, de tapasztalatok szerint a decel-
erációs fázisban létrejött sérülések általában kevésbé súlyosak, mint az akcelerációs fázisban.
Negyedleges (kevert) robbanásos sérülések

Kevert, negyedleges robbanásos sérülésben a hőhatás a felszabaduló és kisugárzott hő és
lánghatás valamint a robbanási gáz magas hőmérséklete eredménye, mely különböző mély-
ségű égést okoz a bőrön és a légutakban [34].
Ezek alapján az égési sérülések két csoportra oszthatók: direkt lánghatás és a kontakt
égés (környezet éghető anyagai, ruházat) okozta égés.
A légvákuum-jelenség miatti oxigénhiány fulladást okozhat. Nagy energiájú robbanás
esetén a nagy mennyiségű por vagy füst belélegzése is légzési zavart okoz.
A robbanás során felszabaduló és az égéskor keletkező toxikus gázok (pl. CO) mérgezést
okozhatnak.
Ötödleges robbanásos sérülések

Ötödleges robbanásos sérülést a tömegpusztító (AVB) robbanó eszközök alkalmazása-
kor annak jellegétől függően sugárzó, kémiai és biológiai ágensek okoznak. A nagy erejű
robbanások, öngyilkos merényletek alkalmával nagy energiával szétszóródó emberi testrészek
más áldozatok sérüléseit okozhatják, a vérrel és testnedvekkel terjedő betegségek vírusfertőzé-
seinek fokozott kockázatával (HIV, HCV).
A ROBBANÁSOS SÉRÜLÉSEK KEZELÉSÉNEK ALAPELVEI
Speciális szempontok
Robbanások esetén, akár katonai harccselekmények, akár terrortámadás vagy balesetek
miatt következtek is be, adott esetben tömeges sérült keletkezésével kell számolni [33].
A sérültek nagy részénél többszörös trauma vagy politraumatizáció áll fenn, az életet ön-
magukban is veszélyeztető sérülésekkel. A mechanikai és hőkárosodás mellett belgyógyá-
szati jellegű traumatizáció is szerepelhet sugár-, vegyi vagy biológiai hatások formájában.
Egyidejűleg több vagy nagyszámú ilyen sérülttel kell számolni s ez felveti az ellátó hely
(kórház) vagy régió katasztrófa- és tömeges sérültellátási tervének életbe léptetését. Ennek
megfelelően a helyszínen folytatott sérültosztályozást az ellátó helyen megismételt triázs kell
kövesse, melyet három tényező tesz szükségessé. Elsőként a sérültek állapota a beszállítás
során változik s ennek megfelelően a osztályozási kategória is módosulhat. Másodszor, az

ellátó hely kapacitásai is változnak s ez szintén osztályozásbeli változásokat vonhat maga után.
Terrortámadás kapcsán maga az ellátó hely is veszélybe kerülhet, s ez a ellátási képességet
csökkentheti. Harmadszor, a sérültáramlásra jellemző, hogy leghamarabb a könnyű sérültek
érkeznek nagy számban, akik a helyszíni sérültosztályozást megkerülve saját lábukon vagy
nem mentőegységekkel kerülnek be a legközelebbi egészségügyi intézménybe. A helyszíni
osztályozáson átesett súlyos sérültek a mentőegységekkel leggyakrabban ezt követően vagy
eközben kerülnek beszállításra. Ez utóbbi jelenség a kórházi triázs másodszori megismétlését
is szükségessé teszi. A sérültek mintegy fele a robbanást követő egy órán túl keresi az ellátó
helyeket.
Zárt térben bekövetkezett robbanás esetén (épületen belül vagy jármű belsejében), illetve
építmények összeomlásakor a sérülések súlyossága és a halálozási arány nő. A sérülések jellege
is változik, hiszen a romok általi betemettetés pl. a Crush-szindrómát szenvedettek számát
növeli, míg a kimentésig eltelt idő arányában sérültek állapota a vérveszteség, kihűlés és ki-
száradás következtében jelentősen romlik.
Diagnosztika
KÓRELŐZMÉNY
Amennyire lehetséges, fel kell deríteni a sérült pontos elhelyezkedését a robbanás köz-
pontjához képest, különös tekintettel a távolságra és a testhelyzetre. A tereptárgyak elhelyez-
kedésének hozzávetőleges ismerete segíthet egyéb sérülések felderítésében. Meg kell becsülni
a robbanás erősségét és jellegét, valamint ebből adódóan azt, hogy várhatóan az elsődleges
vagy a másodlagos-harmadlagos sérülések dominánsak-e. Tisztázni és rögzíteni kell, hogy a
robbanás nyílt vagy zárt térben, esetleg víz alatt következett-e be, illetve azt, hogy a sérült
betemettetést, magasból esést vagy egyéb tompa traumát szenvedett-e.
FIZIKÁLIS VIZSGÁLAT
Az életfontosságú paraméterek megítélése a legelső tevékenység annak eldöntésére, hogy
újraélesztésre szükség van-e. Ezt követi a sérült általános állapotának felmérése és a fizikális
vizsgálat, mely valamennyi testtájra kiterjed. A mellkas vizsgálata elsődleges tüdősérülés és
légmell irányában. Robbanás után jelentkező nehézlégzés minden esetben felveti kiterjedtebb
tüdősérülés, mint elsődleges robbanásos sérülés gyanúját. A nehézlégzést a robbanás egyéb
következményei is okozhatják: légúti égés, gáz és por belélegzése, tüdőoedema szívcontusio
miatt vagy ARDS. További klinikai tünetek súlyos légzészavar esetén cyanosis, köhögés,
légzésszám növekedés vagy dyspnoe. Hallgatózással esetenként mindkét tüdő felett crepi-
tatio észlelhető. Légmell esetén az érintett oldalon légzési hang nem vagy csak gyengülten
hallható. A szájüregből, az orrüregből vagy a hallójáratból vérzés fordulhat elő. A fenyegető
keringési sokk miatt a szívfrekvencia nő, a vérnyomás esik [4].
A fül vizsgálatakor a sérülés súlyosságától függően a dobhártyán hyperaemia, bevérzés
vagy szakadás látható. Dobhártyaszakadás minden esetben felveti egyéb sérülés gyanúját is.
Minden dobhártyasérüléssel járó esetben mellkasröntgen elvégzése javasolt, illetve hosszabb
kórházi megfigyelés, többszöri mellkasröntgen-kontroll ismétléssel, esetleg CT-vizsgálattal.
Megjegyzendő, hogy a dobhártyasérülés hiánya nem zár ki egyéb, súlyos sérülést.
Hasi sérülések kezdetben rejtve maradhatnak, ezért a vizsgálatnak ezirányban is igen

alaposnak kell lennie. Hasi fájdalom, hányinger-hányás, haematemesis, melaena, rectalis
fájdalom, egyéb okkal nem magyarázható hypovolaemia esetén azonnal gondolni kell hasi
sérülésre is. Nyíltszíni robbanás esetén a levegőben terjedő nyomáshullám gyorsan elveszti
energiáját, tehát a robbanás közvetlen környezetében várható hasi sérülés. Zárt térben a
visszaverődő nyomáshullámok, illetve víz alatti robbanás esetén a folyadék összenyomhatat-
lansága miatt a hasüregi sérülések bekövetkezte sokkal valószínűbb.
A fizikális vizsgálat része a hordozható ultrahang készülékkel végzett gyors tájékoztató
vizsgálat (FAST), mely hasűri vérzés, haemopericardium, mellkasi folyadék és légmell jelen-
létéről ad felvilágosítást.
LABORATÓRIUMI VIZSGÁLAT
A kiterjedt és pontos laboratóriumi kivizsgálás tömeges sérültszám esetén nem feltétlenül
kivitelezendő, hiszen diagnosztikus szempontból specifikus haszna igen csekély. A robbaná-
sos sérüléseknek nincsenek specifikus laboratóriumi jelei. A robbanásos sérült többszörös
sérültnek vagy politraumatizációt szenvedettnek tekintendő mindaddig, amíg kivizsgálása
ezt ki nem zárja. Ezért a laborvizsgálatok közül a vérkép (elsősorban hemoglobin-, hematok-
ritérték és vörösvértest- és thrombocytaszám), valamint az alvadási paraméterek vizsgálata
(INR, TI, APTI) az esetleges transzfúzió, illetve a fenyegető DIC miatt elengedhetetlen. Az
általános laborvizsgálatok közül a vércukorszint, máj- és vesefunkciók, valamint az ionház-
tartás vizsgálata emelendő ki.
Az azonnali pulsoxymetria, tételes vérgázanalízis elengedhetetlen, hiszen ez a legtöbb
robbanásos sérült esetében hypoxiát és hyperkapniát mutat [18].
ESZKÖZÖS VIZSGÁLATOK
Mellkas AP röntgenfelvétele az elsődleges túlnyomásos sérülés miatt gyakorlatilag min-
den robbanásos sérültnél készítendő. Robbanásos tüdő képe (blast lung) esetén jellegzetes
kétoldali pillangó alakú elváltozás látható légmell jelenléte mellett vagy anélkül. A felvételeken
gyakran látható intrapulmonalis bevérzés és ödéma, utóbbi jellegzetes, hóeséshez hasonló
képet mutat.
Pontosabb diagnosztikai eljárás a mellkasi CT-vizsgálat elvégzése, mely a tüdőállomány
állapotáról, a légmell és a folyadékgyülem (vér) nagyságáról és elhelyezkedéséről ad részle-
tes felvilágosítást. Spirál CT-vizsgálattal a sérültről gyors teljestest-vizsgálat is készíthető
(trauma scan), mely az egyéb testüregi sérülésekről, az idegentestek elhelyezkedéséről és a
csonttörések hozzávetőleges helyzetéről ad felvilágosítást.
Pulsoxymetria minden esetben, de különösen CO-mérgezés gyanújakor igen fontos.
Mérgezés bekövetkeztekor 100% oxigén lélegeztetése szükséges a vérgázértékek normalizá-
lódásához.
Az EKG-görbe légemboliát követő coronariaelzáródás esetén myocardialis ischaemia,
esetleg infarctus jeleit mutatja.
A fül vizsgálata a dobhártyasérülés miatt szükséges.
Hasi sérülés gyanúja vagy intenzív hasi fájdalom esetén natív hasi röntgenfelvétel, ult-
rahang- vagy CT-vizsgálat végzendő. Leggyakoribb radiológiai tünet a bélsérülés okozta
pneumoperitoneum. A bélfal bevérzések felderítésére pontos képalkotó vizsgálat nem áll ren-
delkezésre, sokszor a CT-vizsgálat sem mutat kezdeti eltérést. Tekintve, hogy ezen bevérzések
gyakran csak 12–36 óra múlva alakulnak ki, a klinikai tünetek (hasi fájdalom, hányás) is csak
késleltetve jelentkeznek.
Végtagi, gerinc és koponyasérülés gyanúja esetén az érintett testtájról legalább kétirányú
röntgenfelvétel készítendő az esetleges csontsérülések megállapítására. A trauma CT-scan
vizsgálat a koponya, a mellkasfal, a gerincoszlop és a medence töréseiről ad felvilágosítást.
Sugár- vagy vegyi kontamináció esetén speciális mentesítés szükséges.
Kezelés
A prehospitális kezelésben békeidőben a mentőszolgálatoknak, műveleti területen a ki-
ürítést végző MedEvac egységeknek alapvető szerepe van. A beteg életkilátásai szempontjából
az időfaktor döntő jelentőségű. Békeidőben a beszállítás többnyire a végleges ellátó helyre
történik, háborús körülmények között a kiürítés több lépcsőben megy végbe. Igen lényeges,
hogy az ön- és kölcsönös segély, illetve az úgynevezett „combat medic” által biztosított ellátás
milyen színvonalú és minőségű.
Igen fontos tudni, hogy vegyi vagy sugárszennyezettség fennáll-e. Normál esetben a
prehospitális kezelés menete hasonló a többszörös, kombinált sérültek ellátáshoz (vénabiz-
tosítás, intubatio, lélegeztetés, ha szükséges, mellkas-detenzionálás, EKG, monitiorozás, fáj-
dalomcsillapítás, égések hűtése, sérült végtagok rögzítése). Sok esetben tömeges sérülttel kell
számolni, így a katasztrófaellátás elveinek is érvényesülniük kell. A sérültosztályozás szerepe
igen fontos.
A hospitális kezelés a sürgősségi osztályon kezdődik. Kombinált robbanásos sérülésben
több testtáj egyidejű érintettsége az ellátás taktikáját alapvetően meghatározza, melynek élet-
16.4. ábra  Mellkascsövezés és pericardium-punctio robbanásos sérültön

mentő, csupán didaktikai szempontból szétválasztott lépései egymást kiegészítik, és általában

egyidejűleg zajlanak.
Első és alapvető lépés a beteg fizikális és műszeres vizsgálata, majd sokktalanítása, alapvető
élettani paramétereinek stabilizálása és monitorozása. Szükség szerint lélegeztetés, légúti égés
esetén gége- vagy légcsőmetszés végzendő. Folyadékpótlást végzünk, illetve kivérzett beteg-
nél a vérveszteséget mielőbb vérkészítménnyel pótoljuk. A mellkast, hasat és a dobhártyát
minden robbanásos sérült esetében kitüntetett figyelemmel kell megvizsgálni. Tüdősérülés
mielőbbi diagnosztizálása nem tűr halasztást (mellkasi röntgenfelvétel, CT), melyet szükség
szerint mellkasi szívó drainage követ. A primer sérüléskor kialakuló tüdőcontusio a sérülés
után néhány óra elteltével ad egyértelmű röntgenképet, így a mellkas röntgenfelvétel megis-
métlése szükséges. A betegek oxigén adására szorulnak. A mesterséges lélegeztetés túlnyo-
mással a tüdősérülés miatt azonban feszülő PTX és légembolia veszélyét hordozza magában,
ezért csupán limitált PIP lélegeztetés lehetséges. Hasi fájdalom és progrediáló hányás esetén
a beteg szoros hasi observatiója szükséges.
A kezelés a továbbiakban a műtőben, majd az intenzív osztályon folytatódik. Második
lépés a vérzésforrások diagnosztizálása és azok mielőbbi műtéti ellátása. A vérzéscsillapítás
a sokktalanítással egyidejűleg zajlik. Amennyiben a vérzéscsillapító műtét a sokktalanítás
részét képezi, a későbbbiekben ismertetendő damage control elvei szerint járunk el. A be-
hatoló sérülések (repeszhatás) standard testüregfeltáró műtéttel, ezt követően a végtagi és
gerincsérülések végtagtraumatológiai, illetve idegsebészeti módszerekkel, az égések standard
égéssebészeti módszerekkel kezelendők. A repeszek okozta sebek kezelése megegyezik az
alacsony kezdősebességű lövedék okozta sebek kezelésével.
A nagyfokú szövetroncsolás és a sebek szennyezettsége miatt széles spektrumú antibio-
tikus kezelés és tetanuszprofilaxis indokolt, mely kiegészíti, de nem helyettesíti a sebészeti
ellátást. Minden nagy kiterjedésű, szennyezett és roncsolt seb potenciálisan fertőzöttnek
tekintendő, ezért az antibiotikus kezelés háborús sérülés esetén terápiás dózisban kell, hogy
történjen. Testüregbe hatoló sérülés esetén az antibiotikus kezelést azonn meg kell kezdeni.
Az esetlegesen sérült érrendszer fokozott thrombosishajlama és az immobilisatio miatt
anticoagulatio szükséges, hacsak ennek kontraindikációja nem áll fenn.
Damage control
A sérültek sebészi ellátása a Damage Control Surgery elvei szerint történik. Nagy-
számú sérült keletkezése esetén harctéri körülmények között a klasszikus elvek szerinti első
lépésben történő definitív sebészeti ellátás nem lehetséges. Cél a beteg állapotának mielőbbi
stabilizálása, a vérzések megszüntetése a lehető legrövidebb műtéti idő alatt. Amennyiben
ez nem történik meg időben, a beteg kihűlése, a kialakuló acidosis és véralvadási zavar
olyan élettani változásokat okoz, mely a halálozást 90%-ig megnöveli (hypothermia, acidosis,
coagulopathia triásza). Legfőbb szempont a beteg életének megtartása.
Damage control surgery alatt azt a gyors élet- és végtagmentő primer sebészi beavatko-
zást értjük, melynek célja a vérzésforrások azonnali megszüntetése, a fertőzések megelőzése
a testüregek (hasüreg) nem feltétlenül történő végleges zárásával és amely intenzív osztályos
kezelés során a normál élettani paraméterek helyreállításával egészül ki [26]. Ezt a komplex
sokktalanítási folyamatot a beteg állapotának stabilizálása után követi második lépésben az
ismételt sebészeti feltárás és definitív ellátás. Így a mortalitás 50 % alá csökkenhet. Cél a
16.5. ábra  Damage control: azonnali vérzéscsillapítás sternotomiából áthatoló

jobb kamrai repeszsérülésben (a szerző felvétele).
16.6. ábra  Repeszektől származó többszörös bélsérülés. Damage control

16.7. ábra  Damage control: nyitott hasűri kezelés hasi compartment

szindróma miatt (a szerző felvétele).
sérült életének megmentése a normál élettani paraméterek normalizálásával, nem pedig az

anatómiai viszonyok azonnali és feltétlen helyreállítása. A damage control első lépésben nem
jelenti a végleges ellátást, hanem a multi- és politraumatizációt szenvedett betegek műtéti
kezelésének első lépését képezi.
Damage control alkalmazandó mindazon sérülteknél, akiknél kombinált hasüregi sérülés
(parenchymás szervek, bél), többszörös vérzés, romló haemodinamikai állapot illetve több
szervrendszert érintő súlyos sérülés áll fenn. Tömeges sérültellátásban az egy betegre jutó
rövid műtéti idő miatt szintén damage control elvek alkalmazandók.
Damage control a lehető legkorábban elvégzendő sokkos vagy presokkos betegnél ISS
>35, pH <7,2, testhőmerséklet <34 °C, valamint coagulatiós zavar (PT>19 s és/vagy PTT
>60 s) esetében.
Kerülendő a hypothermia, a hasüreg minden áron való zárása (hasi compartment szind-
róma), valamint a késedelmes ismételt feltárás vérzés miatt.
A hadműveleti területen történő Minimalizált Sebészeti Ellátás (Tactical Abbreviated Sur-
gical Control, TASC) középpontjában a perifériás érsérülések, a csontos váz nagy töréseinek,
a kiterjedt lágyrészsérülések és a behatoló thoracoabdominalis sérülések életmentő jellegű
műtéti ellátása áll [26]. A definitív sebészeti kezelés az ellátás további, magasabb szintjén
történik. A végleges ellátás ilyen módon műtéti sorozat része.
A damage control szerinti ellátás a fentiek alapján három elkülönített lépésből áll.
Primer műtét, mely során feltárás, vérzéscsillapítás, a contaminatio megszüntetése,
kitamponálás (packing) és átmeneti testüregzárás történik. A törött végtagokat külső
rögzítővel (fixateur externe) rögzítjük.
Intenzív osztályos kezelés, mely célja a normál fiziológiai paraméterek helyreállítása,

a maghőmérséklet visszaemelése, a coagulopathia és a hemodinamikai paraméterek
rendezése.
Tervezett reoperáció, ekkor az ismételt feltárás során történik a végleges és definitív
sebészeti ellátás. A tervezett reoperáció akár műtétek sorozatát is jelentheti.
A sebellátás általános elvei

A sérült testtáj és a beteg további sorsa szempontjából alapvető fontosságú a roncsolás
mértékének megítélése, hiszen egy esetleges septicus szövődmény súlyos testüregi gennye-
dést, végtag elveszítését eredményezheti, esetleg a sérült életét is veszélyezteti. Mindezen
kívül fel kell mérni azt, hogy mely szöveti struktúrák sérültek, melyek a primer ellátás és a
rekonstrukció lehetőségei.
Az első ellátás során széles alapú sebkimetszés, debridement végzendő. Széles, jól átte-
kintést nyújtó feltárás szükséges, emellett a későbbi rekonstrukció lehetőségei másodlagosak.
Elsődleges cél a sérülés ellátása és a fertőzés megelőzése. E nélkül a majdani rekonstrukció is
lehetetlen. A sebkimetszés az épben történik, valamennyi szennyezett és elhalt, keringésétől
megfosztott szövet kimetszése szükséges. Az idegentestek eltávolítását lehetőség szerint
elvégezzük, a seb mechanikai és kémiai tisztítása, többszöri átöblítése szintén alapvető [3].
Az úgynevezett „jet lavage” nagy nyomású steril vízsugár segítségével távolítja el a szennye-
ződéseket és az elhalt szöveteket a sebfelszínekről.
Behatoló testüregi sérülés a műtéti beavatkozás abszolút indikációja. A sérült testüreg
feltárását azonnal el kell végezni a mielőbbi vérzéscsillapítás, esetleges érsérülés ellátása ér-
dekében. Ezt követően a robbanáskor gyakran a szövetek közé kerülő idegentestek lehetőség
16.8. ábra  Roncsolt sebzés ellátása jet lavage segítségével robbanásos

sérültön (a szerző felvétele).
16.9. ábra  A máj repeszsérülése vérzés nélkül, így a repesz eltávolítása nem szükséges
szerinti eltávolítása következik, feltéve ha a kivétel maga nem jár további roncsolással és vér-
zéssel. A szervsérülések ellátását elvégezzük.
A műtét utolsó fázisa a testüreg lehetőség szerinti zárása, megfelelő drainage mellett
[17]. A mellüreget a légzés biztosítása érdekében mellkascső felett zárjuk, hasi compartment
szindróma gyanúja esetén azonban a hasüreget nyitva kezeljük.
Végtagi érsérülés esetén a primer érrekonstrukció a keringés fenntartása érdekében szük-
séges. Ideg- és ínsérülés ellátása primeren nem végezhető, arra a későbbi rekonstrukció során
kerülhet sor.
Nyílt ízületi sérülés esetén feltárás, debridement, öblítő drainage, valamint az ízület rög-
zítése szükséges.
16.10. ábra  Vákuum-asszisztált sebkezelés robbanásos sérültön (a szerző felvétele).

16.11. ábra  Többszörös repeszsérülés másodlagos fedése

hálósított félvastag bőrlebennyel (a szerző felvétele).
Végtagi érintettség esetén compartement szindróma gyanújakor a fasciotomia azonnal

elvégzendő beavatkozás, mely során az érintett testtáj valamennyi izomrekeszének behasítását
végezzük.
A sebek zárása tilos, valamennyi seb nyitva kezelendő. Igen jó módszer a vákuum-asszisz-
tált nyitott sebkezelés alkalmazása. Ennek alkalmazásával a képződő váladék és a kórókozók
folyamatosan eltávolításra kerülnek, míg a sarjszövet képződése fokozott ütemben megindul.
A sebek zárására a későbbiekben, gyulladásos jelek hiányában kerülhet sor. Sebellátást köve-
tően steril kötések felhelyezése, a sérült végtagok gipsszel vagy ortézissel való rögzítése tör-
ténik. A beavatkozásokat követő dokumentáció igen fontos mozzanata a beteg kezelésének,
melyben a végtag keringési és beidegzési állapota, az elszenvedett sérülések (ín, izom, csont)
és a végzett beavatkozások kerülnek leírásra.
Halasztott sebzárás
A halasztott sebzárás elveinek maximális betartása szükséges, ellenkező esetben a szep-
tikus szövődmény kialakulása szinte elkerülhetetlen. A sebzárás 3–10 nap múlva lehetséges,
amennyiben gyulladásra vagy sebfertőzésre utaló jelek nincsenek. Ennek során első lépésben
ismételt sebkimetszés, sebtisztítás történik. A sebzárás feltétele a végtag jó keringési állapota.
16.12. ábra  Nyílt vállízületi sérülés másodlagos fedése latissimus dorsi lebennyel
Szigorúan műtéti körülmények között végzendő beavatkozás, melynek formái a másodlagos

(szekunder) varrat vagy egyéb, bőrpótló eljárások: lebenyelforgatás, félvastag bőr átültetése,
teljes vastagságú lebenyek.
Sebzáráskor a bőr és a lágyrészek feszülése kerülendő. A műtét utáni szakban gyulladásos
jelek irányában fokozott megfigyelés szükséges. Gyulladásos jelek megjelenésekor azonnali
ismételt feltárás és nyitva kezelés végzendő.
LÖVÉSI SÉRÜLÉSEK
A lőfegyverből kilőtt lövedékek által okozott sérülések a lövedék mozgási energiájának

függvényében jönnek létre. Az energia nagysága a Ek=1/2mv2 képlettel írható le (Ek: mozgási
energia, m: lövedék tömege, v: lövedék sebessége), az okozott sérülés mértéke attól függ,
hogy a lövedék mekkora mozgás energiát adott át a szervezetnek.
A lőtt sérülések bemeneti nyílással mindig, kimeneti nyílással abban az esetben rendelkez-
nek, amikor a lövedék elhagyja a szervezetet. Amennyiben ez nem történik meg, bennrekedt
lövedékről beszélünk. A be- és kimeneti nyílást, illetve a bemeneti nyílást a bennrekedt löve-
dékkel összekötő csatornát lőcsatornának nevezzük. Ez nem minden esetben jelent egyenes
vonalat, hiyzen a lövedék a szövetek között írányt változtathat, alakja megváltozhat, esetleg
darabokra törik (fragmentálódás). A lőcsatorna körül a tényleges szövetelhalási zónának meg-
felelően üreg keletkezik, mely a lőszer nagyságától is függ. Ezt állandó üregnek nevezzük.
16.13. ábra  Lőtt mellkasi sérülés CT-képe (a szerző felvétele).
A szövetek rugalmasságuknak köszönhetően az üreg körül összenyomódnak, majd ismét

kitágulnak. Ezáltal az állandó üreg körül átmenetileg nagyobb szövetrés keletkezik, melyet
ideiglenes üregnek nevezünk. A szövetek ilyen jellegű összenyomódása és kitágulása ritmi-
kus jellegű és addig tart, amíg az átadott mozgási energia el nem nyelődik. A jelenséget
az ideiglenes üreg pulzációjának nevezzük. Ennek során az eltérő sűrűségű és víztartalmú
szövetek határai mentén kiterjedt szakadások jöhetnek létre, melyek a lövedék útjától távoli
sérüléseket és nagy mennyiségű vérzést okozhatnak. Ezért a lövési sérülés általában nem csak
egy szövettípust vagy szervet érint, hanem távoli hatásánál fogva a szervezet egészének mű-
ködésére is hatással van. A becsapódás pillanatától a lövedék mögött vákuumhatás jön létre,
mely mintegy a sebbe illetve a lőcsatárnába szívja a környező levegőt, a szennyeződéseket,
ruhafoszlányokat és a bőrön lévő baktériumkat is. Utóbbiak a lőcsatorna mentén lévő ron-
csolt szöveteken és vérömlenyeken táptalajra találva elszaporodhatnak, ezért a lövési sérülést
minden esetben szennyezettnek kell tekinteni és szigorúan nyitott sebkezelést kell alkalmazni.
A lövési sérülések kezelési elvei megegyeznek a másodlagos robbanásos sérülésekéivel.
BALESETEK
Balesetek előfordulása gyakori műveleti területen. Ennek oka a csapatmozgás miatt meg-
növekedett járműforgalom, a szegényes útviszonyok illetve a helyi járműpark rossz műszaki
állapota. A koalíciós erők a területen érvényes közlekedési szabályokat messzemenően betart-
ják, de váratlan helyzetek (civil jármű, gyalogos vagy állat megjelenése) balesetet okozhat.
Gyakori eset, amikor motoros vagy gyalogos hirtelen páncélozott katonai jármű elé kerül.
Ezen esetekben legtöbbször politraumatizáció következik be. A szövetséges katonák a jármű-
vekben is sisakot és repeszálló mellényt viselnek, és általában a biztonsági övet is használják,
így közlekedési balesetből eredő sérülésük ritkább. A polgári lakosság esetében a közlekedési
szabályok figyelmen kívül hagyása, illetve a biztonsági öv hiánya miatt más a helyzet. Motor-
kerékpárosok sisakot nem viselnek. Jellemző, hogy a járművekben általában a megengedettnél
többen tartózkodnak, így baleset esetén a sérültek száma is több. A nagy népszaporulat miatt
a gyermek sérültek száma is arányosan magasabb.
Közlekedési balesetben leggyakrabban nagy energiájú sérülésformák alakulnak ki. Ennek
megfelelően koponya- és mellkassérülések nagy számban fordulnak elő. A csonttörések közül
a medence és a hosszú csöves csontok törései emelendők ki. Mindezen sérülések a traumato-
lógia általános szabályai szerint kezelendők.
KÜLÖNLEGES HELYZET: A POLGÁRI LAKOSSÁG ELLÁTÁSA
A háború sújtotta országokban csaknem törvényszerűen merül fel az igény a katonai

egészségügy által nyújtandó magasabb szintű ellátásra, hiszen az adott ország egészségügyi
infrastruktúrája a szegényég vagy a háborús helyzet miatt jelentősen alacsonyabb szintű.
A katonai egészségügy nem vonhatja ki magát a polgári ellátásból, mert így elvesztené a befo-
gadó nemzeti támogatás jó részét. Ugyanakkor nem kötheti le ellátó kapacitását korlátlanul,
hiszen akkor saját erőinek egészségügyi ellátása szenved hiányt. A legnehezebb e kérdésben az
egyensúlyt megtalálni, ebben az egészségügyi szolgálatok parancsnokainak van legnagyobb
szerepük. A megoldás politikai döntés lenne, amelyben a befogadó nemzetnek nyújtott civil
ellátást teljesen elkülönítenék a katonákétól, ehhez azonban jelentős anyagi erőforrásokra
lenne szükség.
16.7. Speciális járványügyi szempontok: fertőző

betegségek, különleges baktériumkörnyezet
Az egyes országokban előforduló fertőző betegségek gyakorisága az éghajlati és földrajzi
adottságoknak megfelelően változó, melyet az adott ország lakosságának higiénés helyzete és
a járványügyi helyzet befolyásol.
KONTROLLÁLATLAN JÁRVÁNYÜGYI HELYZET
Az elmaradott országokban az egészségügyi ellátás rendszere igen fejletlen és hiányos.

Ilyen módon hiányoznak a fertőző betegségek megelőzésének, felismerésének és kezelésének
eszközei. A járványügyi helyzet ellenőrizetlen, az adott ország önállóan képtelen megoldani a
járványügyi problémákat. Egyes nemzetek támogatásukkal igyekeznek e helyzeten javítani, a
járványügyi megelőző tevékenység támogatásával, fertőző kórházi központok létrehozásával
és oktatással. Ezek a támogatások azonban sok esetben összehangolatlanul és esetlegesen
valósulnak meg, nagyrészt hiányzik tehát a járványügyi helyzet kezelésének nemzeti koncep-
ciója.
KÜLÖNLEGES FERTŐZŐ BETEGSÉGEK
Az egészségügyi ellátókra különleges veszélyt jelentenek az Európában és az USA-ban

nem vagy kis számban jelentkező fertőző betegségek, pl. nyílt TBC egyes formái. Ezekről a
betegek esetében anamnesztikus adat ritkán áll rendelkezésre. Igen gyakoriak a különböző
amőbás és féregfertőzések (pl. Echinococcus).
SEBÉSZI FERTŐZÉSEK: KÜLÖNLEGES BAKTÉRIUMKÖRNYEZET
A helyi lakosság esetében igen gyakori az MRSA érintettség, sok esetben klinikai tüne-
tek nélkül. Hasonló a helyzet az ESBL pozitivitást mutató baktériumtörzsekkel. A két flóra
leggyarabban egyidejűleg van jelen kórházat nem járt beteganyag esetében, tehát kórházi
fertőzés gyakorlatilag kizárható. A helyzetet bonyolítja, hogy a feketepiacokról gyakorlatilag
bármilyen gyógyszer, így antibiotikumok is korlátlanul és orvosi ellenőrzés nélkül beszerez-
hetők. A gyógyszerek származási helye és pontos összetétele sok esetben ismeretlen. A kor-
látlan antibiotikumfogyasztás a baktériumok ellenállását fokozza, így a kórházban nem járt
lakosság körében kialakult magas MRSA fertőzöttségi arány kialakulásában szerepe lehet.
16.8. Többnemzeti együttműködés, kommunikáció
NYELVTUDÁS ÉS KOMMUNIKÁCIÓS ESZKÖZÖK
Többnemzeti környezetben a kapcsolattartáshoz elengedhetetlen a közös nyelv (angol) kö-

zépszintű ismerete. Problémát jelent a nem megfelelő angol nyelvtudás, illetve az a tény, hogy
az egyes országokban eltérő angolt beszélnek. A tapasztalat szerint a nem angol anyanyelvű
országokból származók rendszerint könnyebben megértik egymás, mint az angolt anyanyel-
ven beszélőkkel, különös tekintettel az Egyesült Államokból származókra (dialektusok).
A kommunikációs eszközök használata szintén követelmény. A vezető beosztásban lévők,
illetve az ügyeleti szolgálatot teljesítők rádió adóvevővel rendelkeznek, az ezen keresztül
történő angol nyelvű általános és szaknyelvi kommunikációt el kell sajátítani. Ugyanez vonat-
kozik az egyéb távközlési eszközökre is. Általános szabály, hogy a szolgálati kommunikációt
szigorúan zárt rendszerű és titkosított csatornákon keresztül lehet bonyolítani. Így például
mobil telefon szolgálati használata biztonsági és titkosszolgálati okokból tilos.
KAPCSOLATTARTÁS A SZÖVETSÉGES ERŐK TAGJAIVAL
Az egészségügyi személyzet többnemzeti keretek között tevékenykedik, mely valamennyi

oldal részéről alkalmazkodást követel meg. Alapvető jelentőségű ebben a kommunikáció, a
megfelelő nyelvtudás és a kommunikációs eszközök használata, azok szabályozása. Az ellá-
tásban a fenti intézményben jelenleg három nemzet vesz részt: GER, USA HUN. Az egyes
nemzetek tagjai eltérő kulturális környezetből érkeztek, s ez nemcsak a helyi lakossággal való
kommunikációt (vallási különbségek) befolyásolja, hanem az egyes NATO nemzetek között
is felszínre kerül. Az egészségügyi ellátás alapelvei a „német iskolát” követő országokban
(GER, HUN) nagyjából azonosak, az „angolszász” iskola (USA) ettől azonban némiképp
különbözik. Az különbségek áthidalása elsődleges komunikációs kérdés.
KAPCSOLATTARTÁS A BEFOGADÓ NEMZETTEL
Műveleti területen az egészségügyi erők részt vesznek a polgári lakosság ellátásában,

hiszen a háború sújtotta országok egészségügyi ellátási rendszere rendszerint súlyos zavart
szenved. A kapcsolattartás ilyen módon az ellátandó betegekkel és hozzátartozóikkal folya-
matos. A nyelvi nehézségek miatt rendszerint ez tolmácsok segítségével történik, hiszen ezen
országok lakossága csak igen kisszámban beszél idegen nyelveket. A képet a számos helyi
nyelvjárás színezi. A kapcsolattartás másik fő formája a szakmai kapcsolat a helyi egészségügyi
dolgozókkal. Orvosi szinten az idegen nyelveket, főleg angolt beszélők száma az átlagnál jóval
magasabb, így a kommunikáció könnyebb. A fő nehézséget a kulturális-szakmai különbségek
okozzák.
FELHASZNÁLT IRODALOM
1. Alfici R, Ashkenazi I, Kessel B: Management of Victims in a Mass Casualty Incident Caused by a

Terrorist Bombing: Treatment Algorithms for Stable, Unstable, and in Extremis Victims. Military
Medicine. 2006; 171:1155-1162.
2. Baxter PJ, Gresham A: Deaths and injuries in the eruption of Galeras Volcano, Colombia, 14 January
1993. Journal of Volcanology and Geothermal Research. 1997; 77(1-4): 325-338.
3. Bowyer GW: Management of small fragment wounds: experience from the Afghan border. J Trauma.
1996; 40:S170.
4. Cernak I, Savic J, Ingjatovic D, Jevtic M: Blast Injury from Explosive Munitions. The Journal of Trauma:
Injury, Infection and Critical Care. 1999; 47(1):96-104.
5. Cernak I, Savic J, Zunic G, Pejnovic N, Jovanikic O, Stepic V: Recognizing, Scoring and Predicting Blast
Injuries. World J. Surg. 1999; 23:44-53.
6. Cernak I, Wang Z, Jiang J, Bian X, Savic J: Ultrastructural and functional characteristics of blast injury-
induced neurotrauma. J Trauma. 2001 Apr; 50(4): 695-706. Blast Overpressure
7. Cooper GJ, Townend DJ, Cater SR: The Role of Stress Waves in Thoracic Visceral Injury. J Biomech
1991; 24:273-285.
8. Cooper GJ: Protection of the Lung from Blast Overpressure by Thoracic Stress Wave Decouplers. J
Trauma 1996; 40(Suppl 3): S105-S110.
9. Cooper GJ, Maynard RI, Cross NL, Hill JF: Casualties from Terrorist Bombings. J Trauma, 1983; 23(11):
955-967.
10. Coppel DL: Blast Injuries to the Lungs. Br. J. Surg. 1976; 63:735-737.
11. Coupland RM: War wounds of limbs: surgical management. Oxford, Butterworth-Heinemann Medi-
cal, 1993.
12. Davis TE: Asymmetric War (Terrorism) and the Epidemiology of Blast Trauma. 2004, www.bt.cdc.gov/
coca/ppt/masstrauma.ppt (Accessed October 2004)
13. Frykberg ER, Tepas JJ: Terrorist bombings: Lessons learned from Belfast to Beirut. Ann. Surg. 208:
569, 1998.
14. Gorbunov NV, McFaul SJ, Van Albert S, Morrissette C, Zaucha GM, Nath J: Assessment of inflammatory
response and sequestration of blood iron transferrin complexes in a rat model of lung injury
resulting from exposure to low-frequency shock waves. Crit Care Med. 2004 Apr; 32(4):1028-34 Blast
Overpressure
15. Guy RJ, Glover MA, Cripps NPJ: The Pathophysiology of Primary Blast Injury and its Implications for
Treatment. JR Nav Med Serv 1998; 84:79-86
16. Hetzman TL, Gorove L: Permisszív hyotensio és új szemlélet a súlyos sérültek ellátásában, avagy
merjünk ne adni. Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai sebészet, 2009. LII. 3:
276-282.
17. Hill PF, Edwards DP, Bowyer GW: Small fragment wounds: biophysics, pathophysiology and principles
of management. JR Army Med Corps. 2001; 147:41.
18. Hirshberg B, Oppenheim-Eden A, Pizov R, Sklair-Levi M, Rivkin A, Bardach E, Bublil M, Sprung C,
Kramer MR: Recovery from Blast Lung Injury – One-Year Folow-up. Chest. 1999; 116:1683-1688.
19. Holluba H: Sprengtechnik. Österreischer Gewerbeverlag, 1993. II. C: A robbanóanyagok hatása az
emberi szervezetre - ford. Haralyi L. Műszaki Katonai Közlöny, 1994; 2:25-28.
20. Horrocks C.L: Blast Injuries: Biophysics, Pathophysiology and Management Principles. JR Army Med
Corps, 2001; 147:28.
21. Irwin RJ, Lerner MR, Bealer JF, Mantor PC, Brackett DJ, Tuggle DW: Shock After Blast Wave Injury Is
Caused by a Vagally Mediated Reflex. The Journal of Trauma: Injury, Infection and Critical Care, 1999;
47(1):105-110.
22. Kanjoor JR, Bang RL: Sand Blast Injury. Injury, Int. J. Care Injured, 2001; 32:249-251.
23. Kaplan V, Gireth J: A robbanás személyi állományra gyakorolt hatásai értékmegállapításának idő-
szerű kérdései – ford. Szabó S. Műszaki Katonai Közlöny, 2000; 1:15-20.
24. Lavonas E: Blast Injuries. eMedicine Journal, 2001; 2(10).
25. Lein B, Holcomb J, Brill S: Removal of unexploded ordnance from patients: a 50-year military
experience and current recommendations. Mil. Med. 1999; 164:163.
26. Lounsbury DE (editor): Emergency War Surgery, Third United States Revision, 2004; 1.1-1.15
27. Lukács L: A Föld akna-problémája és a megoldás lehetőségei, különös tekintettel a Magyar Honvéd-
ség közreműködésének javasolható irányaira. Műszaki Katonai Közlöny, 1998; 1:3-19.
28. Lukács L: A kumulatív töltetek kialakulása, hatásmechanizmusuk elmélete. Műszaki Katonai Közlöny,
1996; 3.
29. Lukács L: A robbanóanyag fogalma, a robbanóanyagok felosztása a Magyar Honvédségben. Mű-
szaki Katonai Közlöny, 2008; 1-4. összevont szám; 27-40.
30. Lukács L: A robbanóanyagok kialakulásának rövid története. Műszaki Katonai Közlöny, 2008; 1-4.
összevont szám; 17-25.
31. Mayorga MA: The Pathology of Primary Blast Overpressure Injury. Toxicology. 1997; 121:17-28.
32. Ohnishi M, Kirkman E, Guy RJ, Watkins PE: Reflex Nature of the Cardiorespiratory Response to
Primary Thoracic Blast Injury int he Anaesthetised Rat. Exp. Physiol. 2001; 86(3):357-364.
33. Owen-Smith M: Bomb Blast Injuries: In an Explosive Situation. Nurs. Mirror, 1979; 149:35.
34. PHTLS Prehospital Trauma Life Support: Military Version. Mosby, 2006; Chapter 24.
35. Slater MS, Trunkey DD: Terrorism in America. Arch. Surg. 1997; 132:1059-1066.
36. Sorkine P, Szold O, Kluger Y, Halpern P, Weinbroum AA, Fleishon R, Silbiger A, Rudick V: Permissive
Hypercapnia Ventilation in Patients with Severe Pulmonary Blast Injury. The Journal of Trauma:
Injury, Infection and Critical Care. 1998; 45(1): 35-38.
37. Suneson A, Hansson HA, Seeman T: Peripheral high-energy missile hits cause pressure changes and
damage to the nervous system: experimental studies on pigs. J Trauma. 1987 Jul; 27(7): 782-9 Brain
Pressure Changes
38. Susánszki Z. ford: A robbanás emberre gyakorolt hatásai I-III. Fordítás a Med-Eng Systems Inc. Anya-
gából. Műszaki Katonai Közlöny, 1993; 4:3-18., 1994; 1:19-28, 1994; 2:3-24.
39. Susánszki Z: Zárt robbanóterek nyomásviszonyainak számítógépes meghatározása. 5. Nemzetközi
Robbantástechnikai Kollokvium. Budapest, 1992. szeptember 8-11.
40. Timble K, Glasper J: Anti-personnel mine injury: mechanism and medical management. JR Army
Med Corps. 2001; 147:73
41. Yelverton JT: Pathology Scoring System for Blast Injuries. The Journal of Trauma: Injury Infection and
Critical Care. 1996; 40(3):111-115.
42. Várhelyi L: A robbanásos sérülések sebészeti ellátásának kérdései. Honvédorvos, 2002; 3-4:95-130.
43. Zsiros L, Hábel T, Iványi J, Besze T: A robbanás okozta sérülések sajátosságai. Honvédorvos, 1997; 4:
262-275.
44. Zsiros L: Sugársérüléssel kombinált kis kaliberű, nagy kezdősebességű lövedékek okozta lövési sérü-
lések patofiziológiája állatkísérletben. PhD értekezés. Budapest, 2005.
Ennek a fejezetnek a szerzője már bemutatkozott a műveleti területen, harci
körülmények között végzett orvosi ellátás vizsgálatával az előző fejezetben.
Most a végtagsérülésekkel foglalkozik, hasonló elkötelezettséggel. Nagyon
fontos annak a következetes, az egész tankönyvön áthúzódó gondolatnak
a szakmai definiálása, hogy a nagyszámú sérült, jelen esetben végtagsérült
esetén az elsődleges cél, a sérültek életének megmentése, kompromisszumos
medicina elveivel összhangban. A definitív sebészi kezelésre, más hasi
és mellkasi sérülésekkel együtt a műveleti területen vagy azon kívüli
intézményben, biztonságos körülmények között kerül majd sor. Azonban a
sérüléseket addig is el kell látni, ennek a lépéseit általában és testtájanként
részletesen ismerteti a szerző. Végezetül a nagyenergiájú végtagsérülések
szövődményénekl ismertetésével záródik a fejezet.
A szerkesztők
17. fejezet
Végtagsérülések ellátása katasztrófa és
háborús körülmények között
Várhelyi Levente
A katasztrófa és háborús végtagsérülések ellátásának elvei a békeidejű ortopéd-trauma-

toló- giai ellátási elvektől néhány lényeges szempontból különböznek.
Az elsődleges cél a sérült életének megmentése.
A törések mielőbbi rögzítése nem feltétlenül jelent pontos repozíciót és végleges ellátást,
hanem a mielőbbi végleges ellátóhelyre való szállítás feltételeit biztosítja.
Tudatosan nem törekszünk definitív ellátásra, hanem a beteg állapotának mielőbbi stabi-
lizálását és a szövődmények kockázatának minimalizálását tűzzük ki célul, melyben az idő-
faktor jelentős szerepet játszik. A tömeges sérültszám miatt nem is nyílik lehetőség minden
egyes sérült hosszan tartó sebészi ellátására.
A definitív sebészi kezelésre a műveleti területen vagy a katasztrófa színhelyén kívül eső
intézményben, stabil betegen és biztonságos körülmények között kerül sor.
17.1. Végtagsérülések ellátása a damage control elvei szerint

A végtagsérülések igen gyakran más testtájak sérülésével egyidejűleg észlelhetők, ezért
ellátásuk a hasi és mellkasi sérülések fenti elvek szerinti ellátásával párhuzamosan zajlik.
ELSŐ LÉPÉS: PRIMER FELTÁRÁS, VÉRZÉSCSILLAPÍTÁS, TÖRÖTT CSONTOK

RÖGZÍTÉSE, DEKONTAMINÁCIÓ
A vérzések csillapítása az életmentő testüregi beavatozások részeként, azokkal párhuzamo-
san történik. Vérzéscsillapításra alkalmas módszer az érlekötés. Shunt, illetve áthiadaló bypass
végezhető a keringés azonnali helyreállítására, hiszen 2 órán túli vérkeringési elégtelenség
a végtagi szövetek elhalásához vezethet. Felső végtagi érsérülés esetén az a. radialis vagy az
a. ulnaris leköthető, amennyiben a másik artéria ép és az arcus palmarison keresztül a kéz
vérellátása biztosított.
A nagy csöves csontok, valamint a medence töréseinek mielőbbi rögzítése szükséges. Erre
konzervatív és műtéti módszerek állnak rendelkezésre. Cél a megfelelő stabilitás elérése első-
sorban a szállíthatóság miatt, illetve a későbbi végleges töréskezelés lehetőség szerinti legjobb
feltételeinek biztosítása.
A leggyorsabb és megfelelő stabilitást biztosító eljárás a külső rögzítők (fixateur externe) alkal-
mazása.
A NATO katonai egészségügyi szolgálatainál is kívánatos lenne egységesített, kompa-
tibilis fixateur externe rendszerek bevezetése. A módszer lényege az extrafokális rögzítés
biztosítása. Ezt nyílt törésben intrafokális antibiotikum-kezeléssel (GMMA lánc) egészítjük
17. f e j e z e t Vé g t a g s é r ü l é s e k e l l á t á s a k a t a s z t r ó f a é s h á b o r ú s kö r ü l m é ny e k köz ö t t 343
ki. Mélybe süllyesztett implantátunok alkalmazása az időveszteség és a fémanyag felületén

mélyen a szövetek között végbemenő baktériumkolonizáció miatt nem megengedett. A le-
hető legkisebb invazivitásra kell törekedni. Nagy elmozdulással járó medencetörések repozíciója és
rögzítése a törött csontból történő vérveszteséget csökkenti a tört felszínek egyesítésével. Jelentős vérzés
esetén feltárásos műtéti vérzéscsillapítás szükséges a retroperitoneum kitamponálásával. A leggyor-
sabb medencerögzítési módszer a pelvic clamp vagy egyéb külső rögzítő felhelyezése.
A primer sebellátásban valamennyi sérült és szennyezett szövet radikális kimetszésére kell
törekedni tekintet nélkül annak szerkezetére. A kialakult lágyrészhiányokat nyitva kell kezelni.
A felületek átmeneti fedésére az infekció szempontjából jól kontrollálható Epigard megfelelő.
Igen jó eredmény érhető el a vákuum-asszisztált sebkezelési módszer alkalmazásával, mely
a termelődő váladékot és a baktériumkolóniákat folyamatosan távolítja el és a granulációs
szövetképződést serkenti. Az ízületek üregét lehetőleg primeren zárni kell, ez azonban nem
mindig lehetséges.
Nyílt törések és kiterjedt lágyrészkárosodások esetén a csont- és lágyrészferőzések kockázata igen
nagy. Dekontamináció céljából a könnyen elérhető idegentesteket eltávolítjuk. A mélyen a
szövetek között lévők eltávolítására nem feltétlenül kell törekedni, amennyiben az általuk oko-
zott képletsérülés lehetősége nem áll fenn. A primer eltávolítás némely esetben aránytalanul
nagy szövetroncsolással járna, fokozva a vérveszteséget és növelve a műtéti időt. Amennyiben
szükséges, a panaszt okozó idegentestek stabil betegből sebgyógyulás után, választott idő-
pontban eltávolíthatók. Gyulladt, fertőzött környezetben lévő idegentestek ezzel szemben azonnal
eltávolítandók.
Compartment-szindróma veszélyekor a fasciotomiát azonnal el kell végezni. Amennyiben a
végtag keringése nem biztosítható és a szövetek roncsolása kiterjedt, primer amputáció szükséges.
Aknasérülések bekövetkeztekor legtöbb esetben az amputáció a robbanáskor bekövetkezik,
ekkor már csak annak befejezése a feladat. A csonkot minden esetben nyitva kell kezelni.
MÁSODIK LÉPÉS: INTENZÍV OSZTÁLYOS KEZELÉS

Kihűlés megakadályozása és a maghőmérséklet emelése (melegített infúziók, hőszigetelő fólia,
meleg levegő befúvása, környezet hőmérsékletének emelése). Ezzel egyidejűleg az acidosis krisz
talloid és kolloid infúziók, illetve vérkészítmények adásával előzhető meg. A véralvadási zavarok friss,
teljes vérkészítmények adásával védhetők ki.
HARMADIK LÉPÉS: VÉGLEGES TÖRÉSEGYESÍTÉS, CSONTPÓTLÁS,

LÁGYRÉSZHIÁNYOK FEDÉSE
Stabil betegen békés sebviszonyok mellett gyulladásos jelek hiányában végezhető el a kialakult
lágyrészhiányok fedése. Keringésükben megtartott különféle lebenyek, pl. fasciocutan lebeny
mély lágyrészdefektusok fedésére alkalmas. Megfelelelő lágyrészalappal rendelkező felületes
bőrhiányok félvastag szabad bőrlebenyekkel fedhetők, ezek közül rácsplasztikával kiterjedt
defektusok is kezelhetők. Cél ez esetben nem a teljes azonnali fedés, hanem a hámosodás
megindítása. Teljes értékű fedésre mikrovaszkuláris lebenyek alkalmasak.
A beteg állapotának stabilizálása, a sebek gyógyulása vagy legalábbis a lágyrészek meg-
nyugtatóan gyulladásmentes állapotának kialakulása után választott időben végezhetők el a
végleges törésrögzítést célzó műtéti beavatkozások, melyekhez antibiotikum-védelem szükséges. Ezekre
rendszerint magasabb ellátási szinten kerül sor. Ugyanekkor nyílik lehetőség a csonthiányok
csontpótlással történő megoldására. Legcélszerűbb az autológ csontgraft vagy szivacsos csont

beültetése, de konzerv csont is jó eredménnyel alkalmazható.
Igen jó módszer a vérlemezke géllel augmentált csontpótlási módszer, mely a csont be-
épülését megrövidíti, valamint baktériumellenes hatása is van (utóbbi tapasztalati tényeken
alapul). Mesterséges csontpótló anyagok is jó eredménnyel alkalmazhatók (OSTIM).
Amputáció esetén a csonk másodlagos zárása is ekkor történik.
17.2. A sebellátás általános elvei
PRIMER ELLÁTÁS
A sérült testtáj és a beteg további sorsa szempontjából alapvető fontosságú a roncsolás mértékének
megítélése, hiszen egy esetleges szeptikus szövődmény súlyos testüregi gennyedést, végtag elveszítését
eredményezheti, esetleg a sérült életét is veszélyezteti.
Mindezen kívül fel kell mérni azt, hogy mely szöveti struktúrák sérültek, melyek a primer
ellátás és a rekonstrukció lehetőségei.
A kiterjedt szövetroncsolás, szennyezettség miatt a sebészi kezelést követően (nem he-
lyette!) elengedhetetlen a széles spektrumú antibiotikum-kezelés és a tetanus-profilaxis. Az antibio-
tikum adása intravénásan szükséges legalább a kiürítés idejére. Széles spektrumú cephalospo-
rin (cefazolin 3×1 g) javasolt, de bármilyen első generációs cephalosporin megfelelő a legtöbb
és legsúlyosabb fertőzést okozó Clostridiumok és Streptococcusok ellen. Aminoglikozidok
nem javasoltak shockos vagy kiszáradt betegnél.
A sérülés helyén steril kötés felhelyezése az első lépés.
Orvosi ellátóhelyen a sebellátás elveinek megfelelően az első ellátás során széles alapú, le-
hetőleg hosszanti irányú sebkimetszés, debridement végzendő. Széles, jó áttekintést nyújtó
feltárás elengedhetetlen, tekintet nélkül a későbbi rekonstrukció lehetőségeire.
Elsődleges cél a sérülés ellátása és a fertőzés megelőzése.
Enélkül a későbbi rekonstrukció is lehetetlen. A sebkimetszés az épben történik, vala-
mennyi szennyezett és elhalt, keringésétől megfosztott szövet kimetszése szükséges. Az
idegentestek lehetőség szerinti eltávolítása, a seb mechanikai és kémiai tisztítása, többszöri
átöblítése szintén alapvető.
A végtagok keringésének és beidegzésének ellenőrzése és dokumentálása szükséges.
Érsérüléskor az ér rekonstrukciója primeren elvégzendő, célja a végtag keringésének helyre-
állítása, mely nélkül bármilyen egyéb beavatkozás eredménytelen lesz.
Ideg- és ínsérülés ellátása primeren nem végezhető, arra a későbbi rekonstrukció során
kerülhet sor.
Nyílt ízületi sérülés esetén feltárás, debridement, öblítő drainage, valamint az ízület rögzí-
tése szükséges.
Végtagi érintettség esetén compartment szindróma gyanújakor a fasciotomia azonnal
végrehajtandó beavatkozás, mely során az érintett testtáj valamennyi izomrekeszének behasí-
tását el kell végezni.
A sebek primer zárása tilos, azok nyitva kezelendők. A szabadon lévő képletek: erek, ide-
gek és inak lágyrészekkel való fedése lehetőség szerint szükséges, de a bőrt nyitva kell kezelni.
Az elsődleges ellátásban semmilyen bőrpótló eljárás nem végezhető. A sebek zárására –

gyulladásos jelek hiányában! – csak másodlagosan, a későbbiekben kerülhet sor. Sebellátást
követően steril kötések felhelyezése, a sérült végtagok gipsszel vagy egyéb rögzítőkkel való
immobilizációja történik. A beavatkozásokat követő dokumentáció igen fontos mozzanata a
beteg kezelésének, melyben a végtag keringési és beidegzési állapota, az elszenvedett sérülések
és az elvégzett beavatkozások kerülnek leírásra.
HALASZTOTT SEBZÁRÁS
A halasztott sebzárás elveinek maximális betartása harci sérülés illetve katasztrófa körülmények
esetén elengedhetetlen, ellenkező esetben a szeptikus szövődmény kialakulása szinte szükségszerűen
bekövetkezik. A sebzárás 3-10 nap múlva lehetséges, amennyiben gyulladásra vagy infekcióra
utaló jelek nincsenek. Ennek során első lépésben ismételt sebkimetszés, sebtisztítás történik.
A sebzárás feltétele a végtag jó keringési állapota.
Szigorúan műtéti körülmények között végzendő beavatkozás, melynek formái a má-
sodlagos (szekunder) varrat vagy egyéb, bőrpótló eljárások: lebenyelforgatás, félvastag bőr
átültetése, teljes vastagságú lebenyek. Sebzáráskor a bőr és a lágyrészek feszülése kerülendő.
A műtét utáni szakban gyulladásos jelek irányában fokozott megfigyelés szükséges, ezek megjele-
nésekor azonnali ismételt feltárás végzendő.
17.3. A csonttörések kezelése
ELLÁTÁSI ALAPELVEK
A végtag keringési állapotának megítélése a végtag sorsa szempontjából alapvető. Valamen�-
nyi, keringésében visszafordíthatatlanul károsodott szövet eltávolítása szükséges. A törések
többsége nyílt, a debridement jelentősége a szövődményveszély miatt fokozott. Ezért az osz-
teoszintézis során a nyílt törések kezelési elveinek legszigorúbb betartása kötelező érvényű. A törések
megítélésére legalább kétirányú röntgenfelvétel szükséges.
Műtétkor vértelenítő mandzsetta alkalmazása szükséges, amennyiben a sérülés elhelyez-
kedése ezt lehetővé teszi.
Nyílt törés esetében az ellátás a sebkimetszéssel kezdődik. A lágyrész-összeköttetésüket
megtartott, ezáltal keringéssel rendelkező csontfragmentumokat nem távolítjuk el. A csöves
csontok nagyobb szabad tört darabjait szintén megtartjuk.
A törések belső rögzítése (fixateur interne) lehetőleg kerülendő, főleg akkor, ha egyidejű
érsérülés is fennáll, ehelyett külső rögzítők (fixateur externe) alkalmazása választandó a töré-
sek rögzítésére.
Zárt, műtéti kezelést nem igénylő törések gipszben vagy ortézissel rögzítendők. Kézcson-
tok töréseinek operatív rögzítése esetén főleg Kirschner-drótok használata javasolt, minimális
fémanyag beültetés mellett.
A posztoperatív szakban a sérült végtag felpolcolása, hűtése fontos (ödéma csökkentése,
fájdalomcsillapítás). A gipsz, illetve a kötés felhasítása és végtag megfigyelése a későbbi duz-
zanat miatt elengedhetetlen. Compartment-szindróma veszélye miatt a végtag keringési és
beidegzési állapotának folyamatos észlelése szükséges.
A CSÖVES CSONTOK TÖRÉSEINEK ELLÁTÁSA
A nagy csöves csontok töréseinek első lépésben történő rögzítésére háborús és katasztrófahelyzetben
három módszer áll rendelkezésre. A sérült végleges ellátóhelyre történő szállítására transzport
gipsz vagy egyéb műanyag rögzítő, illetve a külső rögzítő (fixeteur externe, external fixator,
EF) alkalmazása ajánlott módszer. Intézményen belüli rögzítésre a sceletalis extenzió mód-
szere javasolható.
További kezelés és szállítás esetén a beteggel a teljes dokumentáció szállítandó (a sérülés ideje és
körülményei, a képalkotó eljárások eredményei, az elvégzett beavatkozások jellege és ideje,
terápiás terv).
TRANSZPORT RÖGZÍTŐK ÉS GIPSZEK
A transzport gipsz és egyéb konzervatív törésrögzítő eszközök előnye, hogy rövid idő
alatt, egyszerűen felhelyezhetők, alkalmazásuk nem köt le sebészi kapacitást. Hátrányuk,
hogy a nyílt sérülések, sebek körülményesen hozzáférhetők, illetve a lágyrészek állapota
nehezen kontrollálható. Ezen kívül nem minden testtáj töréseinél biztosít megfelelő rögzítést.
A lágyrészek és a keringés védelmének érdekében valamennyi rögzítő jól kipárnázott
legyen. Célja a törött végtag immobilizációja az ellátóhelyre való szállítás idejére. Soha nem
jelent végleges törésrögzítési módszert. Alkalmazásával nem a törés tökéletes repozíciója,
hanem a törött csontok rögzítése érendő el. A sérült szállítását megelőzően a gipszkötést fel
kell helyezni és a keringés biztosítása érdekében egy vagy két helyen fel kell vágni. Amen�-
nyiben a későbbiekben skeletalis extenzióra is szükség van, a nyársakat a gipszkötésbe be kell
építeni. A skeletalis húzókészülék önmagában szállításra nem alkalmas. A különféle otrézisek
a törések többségének rögzítésére nem alkalmasak, különösen instabil törések esetén. Csupán
a kéz-csukló és a láb stabil törései rögzíthetők primeren ortézissel.
A CSÍPŐTÁJ ÉS A COMBCSONT TÖRÉSEI

A csípőtáj és a combcsont distalis harmadbeli töréseinek átmeneti rögzítését legjobban a
medencét és az alsó végtagokat egyaránt rögzíteni képes vákummatrac biztosítja.
Amennyiben a transzport idejére ez nem áll rendelkezésre, medencegipszet készíthetünk,
mely azonban nem előnyös kiterjedt lágyrészkárosodás és politraumatizált beteg esetében.
Felhelyezéséhez megfelelő érzéstelenítés és asszisztencia (2 fő) szükséges. Az alhas-medencetá-
jékra, a sérült oldali alsó végtagra, végig a lábra terjedően, az ellenoldalon a comb distalis
harmadáig szintetikus vattát helyezünk körkörösen. A sacrum és a spina iliaca anterior
superior, valamint minden egyéb csontos kiemelkedés fölé megerősített alápárnázást helye-
zünk. A hasfal fölé vastag textíliát teszünk, melyet a légzőmozgások biztosítására később
eltávolítunk. A hátsó és lateralis oldalakra 6-8 rétegű gipszsínt helyezünk. Ezt követően a
csípőtövistől a sérült oldali lábig és az ellenoldali comb distalis harmadáig 15 cm-es széles-
ségű gipszpólyából körkörös gipszet helyezünk fel. A gáttátájon a széklet- és vizeletürítéshez
megfelelő szabad teret hagyunk. A sérült oldali térd 20 fokos hajlított helyzetben áll. A csípők
abductiója normál mértékűnek, a személyi higiéné biztosításához elegendőnek kell lennie.
A hasfali textíliát eltávolítjuk és a gipsz minden körkörös elemét felhasítjuk, beleértve a hasi
szakaszt is. A gipszre ráírjuk a sérülés és az esetleges műtét, valamint a gipszelés idejét, és
rárajzoljuk a törés nagyjábóli helyzetét.
A TÉRDTÁJÉK, A LÁBSZÁR ÉS A BOKATÁJ TÖRÉSE

A fenti régiók töréseinek rögzítésére hosszú, körökörös, felhasított (HKF) gipsz alkalmas. A sebek
kötéssel való fedése után a végtagra a combtőtől a lábujjak tövéig körökörösen szintetikus
vattát helyezünk. A csontos kiemelkedésekre (femurcondylusok, fibulafejecs, kül-belboka,
metatarsusfejecsek) vastagabb réteget helyezünk a gipsz okozta sérülés megelőzésére. A gip-
szelésnél segédkező asszisztens feladata a kielégítő tengelyállásig reponált törés megtartása.
A térd 20 fokos hajlított helyzetben, a boka 90 fokos neutrális helyzetben áll. Az Achilles-ín
és a sarokcsont sérülésénél ettől eltérő, plantarflectált állású gipsz készítendő. Az előzetesen
kimért 6–8 rétegű gipszsínt felhelyezzük, majd 6–8 db, lehetőleg 15 cm széles gipszpólyával
körökörösen rögzítjük. A gipsz a combtőtől a lábujjak tövéig ér, a csípőízületnek szabad
mozgást engedve. A körkörös gipszet és a kötés valamennyi rétegét hosszában felvágjuk és
gézpólyával újrapólyázzuk. A végtag keringését ellenőrizzük. A gipszre ráírjuk a sérülés és
a gipszelés, valamint – amennyiben történt – a műtét idejét. A törést sémásan a gipszre
rajzoljuk.
A boka és a láb töréseinél hasonlóképpen járunk el, ez esetben azonban rövid, körkörös, fel-
hasított (RKF) gipszet helyezünk fel, mely a térdhajlattól a lábujjak tövéig ér, a térdízületnek
szabad mozgást engedve. A boka és a láb pozíciója azonos.
A VÁLLTÁJÉK ÉS A HUMERUS TESTÉNEK TÖRÉSEI

A külső rögzítő alkalmazása a n. radialis és az érképletek sérülésveszélye miatt nagy körül-
tekintést igényel, így e régióban inkább a konzervatív eljárás ajánlható.
A Velpeau-módszer szerint a törzsre és a sérült felső végtagra a csuklóig körökörösen
szintetikus vattát helyezünk, a hónaljárokba és a kar medialis felszínére pelottát helyezünk
vigyázva, hogy az axillaris ér-idegképletek ne kerüljenek nyomás alá. A rögzítéshez 15 cm-es
gipszpólyát használunk. Első lépésként a törzsre körökörös menetet helyezünk, majd azt há-
tulról a vállra vezetjük. A vállat megkerülve a pólyát elöl a karon végigvezetve és a könyököt
megkerülve, hátul felvisszük a vállra. A fenti sort többször megismételjük, és a kart a törzshöz
rögzítjük. A megfelelő rögzítéshez négy réteg rendszerint elegendő. A kötést azonnal felvág-
juk, és rugalmas pólyával újrapólyázzuk s közben a sérült légzőmozgásait ellenőrizzük.
Egyéb rögzítési módszer a traumatológiában jól ismert Dessault-kötés felhelyezése.
A KÖNYÖKTÁJ ÉS AZ ALKAR TÖRÉSEI

A rögzítésre a hosszú, körkörös, felhasított gipsz alkalmas, mely a hónaljároktól a metacarpusok
fejéig ér, a vállízületnek és az MP ízületeknek szabad mozgást engedve. A könyök 90 fokos
hajlított helyzetben áll.
Első lépésként a fentiek szerint szintetikus csavarunk helyezünk fel. Az előre elkészített
4-6 rétegű gipszsínt felhelyezzük, és 2–4 db 10 cm széles gipszpólyával körökörösen rögzít-
jük. A gipszet és a kötést az utolsó menetig felvágjuk és újrapólyázzuk, miközben a végtag
keringését ellenőrizzük. A kart háromszögletű kendővel felkötjük.
KÜLSŐ RÖGZÍTÉS
A katonai és katasztrófa sebészetben a törések rögzítésére leggyakrabban alkalmazott műtéti

megoldás. A fixateur externe alkalmazása a lágyrészek és sérülések megfelelő kontrollját lehetővé
teszi, minimálisan invazív, gyors beavatkozás, politraumatizált sérültnél ideális rögzítést biztosít.
Egyéb sérülés miatt végzett műtét esetén választandó megoldás. Nemcsak transzport
céljából, de ritkán végleges töréskezelési eljárásként is alkalmazható, akár 6–12 hétig is
fenntartható, amennyiben nyársinfekció nem alakul ki. Más esetben választott időben
egyéb műtéti vagy konzervatív töréskezelési módszerre lehet áttérni. Behelyezett fixa-
teur mellett a sérült ápolása is egyszerűbb. A módszer hátránya az esetleges nyársfertő-
zés, behatolási kapu a mikroorganizmusok számára. A nyársak környezetében testtájtól
függően a vastag izomzat és lágyrészköpeny mechanikai irritációja fodulhat elő.
A békeidőben legelterjedtebben végzett intramedulláris rögzítési technikák a velőűr-
phlegmone veszélye miatt nem végezhetők harctéri körülmények között. Ezen technika
evakuáció után a végleges ellátóhelyen másodlagosan végezhető.
A háborús sebészetben használatos külső rögzítőknek egyidejűleg többféle követelménynek
kell megfelelniük. Legyenek moduláris rendszerűek, a törésgyógyulás vagy a szövődmények
ütemének megfelelően átalakíthatók. NATO kereteken belül standard külső rögzítők haszná-
lata célszerű, amelyek felhelyezése és eltávolítása a különböző ellátóhelyeken csereszabatos.
A fixateurnyársak bevezetése gépi eszközök híján kézi erővel, valamint röntgen-képerősítő
alkalmazása nélkül is legyen lehetséges. Megfelelő modulok segítségével a fixateur a tér több
síkjában is legyen képes stabilitást nyújtani, ehhez a megfelelő számú nyárs behelyezése szük-
séges.
ÁLTALÁNOS ELVEK
Az alsó végtagon a külső rögzítők négyféle standard konfigurációjának ismerete szükséges: femur,
térd, tibia, boka. Ezen felül a módszer a felső végtagon a humerus és alkar töréseinek rögzítésére is
alkalmas
A műtét alsó végtagi törés esetén extensiós vagy normál műtőasztalon egyaránt elvégez-
hető. A törés pontos repozíciója nem szükséges, elegendő a végtaghossz, a tengelyeltérés kor-
rekciója és a rotáció beállítása, ebben asszisztens segédkezik. A fixateur rudazata segítségével
annak hosszát a törött csont hosszához mérjük, és a nyársak elhelyezését előre megtervezzük.
A töréshez legközelebbi nyársak lehetőleg a törési vérömlenyt elkerülve, a töréstől legalább 3
harántujjnyira kerülnek behelyezésre.
A nyársakat percutan technikával, egyenként 1–2 cm-es hosszanti bőrmetszésekből
fúrhatjuk be. Először célszerűen a proximalis törtdarabban a töréshez legközelebbi nyársat
fúrjuk be. Menetvágás nem szükséges, az 5 mm-es nyársat előfúrás után párhuzamosan be-
vezetjük úgy, hogy mindkét corticalisban stabilan rögzüljön. A fixateurrudazat segítségével
meghatározzuk a distalis törtdarab törésközeli nyársának helyét, és a törés megközelítőleges
repozíciója után hasonló technikával behelyezzük. A repozíciós helyzet megtartása mellett
hasonlóképpen járunk el a fennmaradó nyársak esetében. A műtét végén a végtag keringését
ellenőrizzük.
KÜLSŐ RÖGZÍTÉS A FEMURON

A femuron egysíkú fixateurkonfiguráció alkalmazásakor a törés mindkét oldalán legalább
3–3 nyárs behelyezése szükséges (6–6 corticalis rögzítés, a nyársak a csöves csont mindkét
corticalisán áthaladnak). A nyársak behelyezése a femur lateralis oldalán a középvonalban
történik. A nyársakra a stabilitás növelése érdekében a tér két síkjában is helyezhető rudazat.
KÜLSŐ RÖGZÍTÉS A TIBIÁN

A fixateur felhelyezés elve és gyakorlata megegyezik a fent leírtakkal azzal a különbséggel,
hogy a nyársak az anteromedialis felszínen az elülső és hátulsó tibiaél között kerülnek behe-
lyezésre. 2–2 nyárs (4–4 corticalis rögzítés) rendszerint elegendő. Külső rögzítés a térd- és
bokatájékon
Kitejedt roncsolással járó sérülések, ízületbe hatoló darabos törések valamint érsérülés
fennállásakor a térdízület áthaidalható és lezárható a femurba és a tibiába vezetett nyársak és
áthidaló rudazat segítségével. A felső ugróízület hasonlóképpen lezárható a tibia distalis har-
madába és a sarokcsontba, valamint kiegészítésképpen a lábközépcsontokba vezetett nyársak
és áthidaló rudazat segítségével.
KÜLSŐ RÖGZÍTÉS A FELSŐ VÉGTAGON

Nagy roncsolással járó darabos felkartörések szintén rögzíthetők külső rögzítővel, be-
helyezéskor azonban fokozott figyelmet kell fordítani a n. radialis és az érképletek sérülésének
elkerülésére. Alkartörések esetén az ulnába helyezett fixateur szintén alkalmas módszer, az
ér-idegképletek megóvása itt is nagy körültekintést igényel. Az alkartörések többsége azonban
a definitív műtéti ellátásig jól rögzíthető gipszben is. A fixateur externe behelyezés elve és
lépései megyegyeznek a fent leírtakkal.
SCELETALIS EXTENZIÓ
A csöves csontok rögzítésére jó módszer a sceletalis extenzió alkalmazása, mely akkor választandó,
amikor a sérültön többszörös beavatkozást végzünk azonos ellátóhelyen.
Az extenziót a továbbszállítás előtt végzett utolsó beavatkozás végéig fenn kell tartani.
A módszer előnye, hogy egyszerű, minimális felszerelést igényel, a csöves csontok legtöbb tö-
résének rögzítésére alkalmas és segítségével megfelelő tengelykorrekció érhető el. Nagyszámú
sérült esetén az alsó végtagi törések nagy részének kielégítő rögzítését biztosítja minimális
technikai feltételek mellett. Igen gyorsan elvégezhető beavatkozás, mely a sterilitási szabályok
betartását igényli és helyi érzéstelenítésben elvégezhető. A csontba vezetett nyárs szerepét
Steinmann-szeg vagy vastag Kirschner-drót egyaránt betöltheti.
A módszer szállításra nem alkalmas.
A sceletalis extenzió hátránya, hogy a sérült továbbszállítására önmagában nem nyújt
elégséges rögzítést.
COMBCSONTTÖRÉS RÖGZÍTÉSE
Femurtörés esetén a bevezetés a tuberositas tibiae-től hátra és lateral felé történik, lateral
felől medial felé, a tibia ízfelszíneivel párhuzamosan. A lábszárat Braun-szánkóra helyezzük és
a femur tengelyének irányában a nyársra rögzített extenziós patkó segítségével húzókezelést
alkalmazunk a testsúly 1/10 részének megfelelő súllyal.
LÁBSZÁRTÖRÉS RÖGZÍTÉSE
Tibiatörés esetén a bevezetés a sarkcsont hátsó és talpi kontúrjától 2 cm-re előre és cranial
felé, medial felől lateral felé történik. A lábszár Braun-szánkón nyugszik. A húzás tenge-
lyirányban extenziós patkó segítségével, 3–4 kg súllyal történik.
A beavatkozás végén a végtag keringésének kielégítő voltáról meg kell győződni. A kont-
roll- röntgenfelvétel egy órával a felhelyezés után elkészíthető.
17.4. Medencesérülések
Háborús és katasztrófa körülmények között a medence sérülései nem túl gyakoriak. Fel-
osztásuk hasonló a „békeidőben” használatoshoz.
A tompa sérülések nagy vérvesztést és nagyszámú korai halálozást okoznak.
Az áthatoló sérülések rendszerint kismedencei, illetve hasüregi sérüléssel járnak.
A medencetörések elmozdulásának nagysága arányos a bekövetkező vérveszteséggel, ezért a törés
mielőbbi rögzítése a vérzés csökkentésének fő és elsődleges eszköze, ezáltal a mortalitást
is csökkenti. Ez hangsúlyozottan érvényes rendkívüli körülmények között, ahol az egyéb
kezelési lehetőségek behatároltak és a rendelkezésre álló vérkészítmények száma is korlátozott.
Nyílt medencetörések ezért mielőbbi felismerést és azonnali kezelést igényelnek.
DIAGNÓZIS
Fizikális vizsgálattal a mindkét medencelapátra gyakorolt egyidejű nyomással instabi-
litást és krepitációt lehet észlelni. Végtaghosszkülönbség, férfiakban a herezacskó, nőkben
a szeméremajkak bevérzése, külsérelmi nyomok a medence vetületében szintén felvetik a
medencesérülés gyanúját. A gáttájék megtekintése, rectalis és hüvelyi vizsgálat is szükséges
adott esetben.
Az eszközös vizsgálatok közül az AP medence, illetve a betekintő röntgenfelvételek szere-
pelnek első helyen. Amennyiben rendelkezésre áll, a törés jellege CT-vizsgálattal tisztázható
legpontosabban. Minden esetben húgyhólyag-, illetve húgycsősérülésre is gondolni kell, különösen,
ha vér jelenik meg a vizeletben, a húgycsőnyílásban vagy a katéterezés nehezített. Retrográd uret-
rográfia vagy cisztográfia tisztázza a diagnózist.
KEZELÉS
A legelső és legfontosabb teendő: vérzéscsillapítás a medence mielőbbi stabilizálása által. A hely-
színen a nagytomporok magasságában átvezetett medenceövvel, homokzsákkal megtámasztva
vagy a sérültet a sérült oldalra fordítva csökkenthetjük az elmozdulást.
Legjobb módszer azonban a medencetörés külső rögzítővel való ellátása, amely gyors, egyszerű,
stabil, kellő repozíciót biztosít és már az elsődleges sebészi ellátóhelyen biztosítani kell. Amen�-
nyiben a vérzés ennek ellenére is jelentős marad, retroperitonealis feltárást és masszív tampo-
nálást kell végezni.
Nyílt sérülés feltárást, retroperitonealis tamponálást igényel, kiterjedt debridement mel-
lett. A medence stabilizálása egyúttal elvégzendő. Definitív medencestabilizálás mélybe
süllyesztett implantátumokkal csak második lépésben, magasabb ellátási szinten lehetséges.
Kolosztómia javasolt, bélsérülés esetén szükséges.
Lőtt és repesztől származó sérülés a medence valamely csontjának törésével járhat, amely
azonban rendszerint nem jár intabilitással. A vékony- és vastagbél, a végbél és az urogentalis
szervek sérülése nem ritka. Nagyobb vérzés a medencei erek sérüléséből eredhet.
ÁTHATOLÓ SÉRÜLÉSEK
A törést röntgen- vagy CT-vizsgálattal kell tisztázni. A feltárás során rendszerint laparotó-
miát kell végezni, melynek során a vérzéseket elsődlegesen el kell látni, hasonlóképen a hasi
szervek sérüléseit a damage control elvei szerint. Egyszerű bélrezekció elvégezhető első lépés-
ben. A devitalizált sebeket és az élettelen csontfragmentumokat ki kell metszeni. Amennyiben
a csípőízület is megnyílt, azt a nyílt ízületi sérülések kezelési elvei szerint kell ellátni.
A MEDENCE KÜLSŐ RÖGZÍTŐ (FIXATEUR EXTERNE) BEHELYEZÉSE

Lépések:
1. Mindkét csípőtövist kitapintjuk. 2 cm hosszú harántmetszést ejtünk mindkét spina
iliaca anterior superiortól 2 harántujjjal proximalis vagy medioventralis irányban.
A csípőtövist tompán kipreparáljuk.
2. A csípőlapát dőlésszögének és irányának meghatározására az izmok és a csípőlapát
közé vezetődrótot szúrunk maximum 4 cm mélységben. A célzást ezt követően nagy
pontossággal kell végrehajtani, különben a fixateurnyársak nem megfelelő helyre
kerülnek és a rögzítés instabil lesz.
3. A csípőlapát vastagságának medialis és középső harmada határán az 5 mm-es nyárs-
sal a csontra szúrunk, majd nyársat a jelződróttal párhuzamosan 4 cm mélységig
befúrjuk. A fúrás fő iránya a nagytompor, a nyársaknak a csípőlapát lemezei között
kell maradniuk.
4. A második nyársat 2 cm-rel posterior irányban vezetjük be, majd a nyársak behe-
lyezését az ellenoldalon is elvégezzük. Ezt követően a nyársak mozgatásával meg-
győződünk azok stabilitásáról.
5. A medence repozícióját a csípőlapátokra (nem a nyársakra) gyakorolt nyomással
végezzük el. Ezután a nyársakat a has szintje felett harántrudazattal kötjük össze.
17.5. Ízületi sérülések kezelése

Az ízületi sérülések ellátási elvei és lépései hasonlóak a csontsérülésekéhez. Az ízületi
érintettség megítélésére legalább kétirányú röntgenfelvétel szükséges, csakúgy, mint a törések
diagnosztizálásában. Behatoló ízületi sérülés esetén arthrotomia végzendő. A műtétkor vérte-
lenítő mandzsetta használata szükséges. A debridement során valamennyi devitalizált csont- és
porcdarab, idegentest eltávolítandó. Az ízület többszöri átmosása és öblítő drénezése legalább
5 napon át szükséges, a naponta 3–5 alkalommal végzendő öblítés során antibiotikum-tar-

talmú oldatot alkalmazunk. A műtét végén az ízület drén felett zárható, a bőrsebet nyitva
kezeljük. A sérült ízület gipszben vagy ortézisben rögzítendő.
17.6. A kéz sérüléseinek ellátása
ÁLTALÁNOS SZEMPONTOK
Kézsérülések háborús és katasztrófakörülmények között önmagukban ritkán fordulnak
elő, igen gyakran egyéb, súlyos sérüléshez társulnak, ezért ellátásuk a beteg általános állapo-
tának stabilizálása után lehetséges.
A kéz sorsát, az ellátás típusát és a későbbi funkciókat a kültakaró állapota, annak roncsolása
alapvetően meghatározza. Roncsolt kézsérülések harci körülmények között legyakrabban robbaná-
sok során alakulnak ki, de előfordulásukkal természetesen az egyre gyakoribb terrorcselekmények
során is számolni kell. Ez esetben döntő különbség az egyéb, súlyos kézsérülésekhez képest
az egyidejű mechanikai és hőkárosodás jelenléte. A roncsolás csaknem mindig igen kiterjedt
és a sebek mindig szennyezettnek tekintendők. Emiatt antibiotikum-profilaxis megkezdése javasolt.
A megfelelő sebkimetszés jelentősége óriási, hiszen a roncsolás sokszor kiterjedtebb, mint azt
első ránézésre gondolnánk. Szinte valamenyi szöveti struktúra érintett. A sebek primer zárása
nem lehetséges, katasztrófa- vagy háborús körülmények között tilos. A bőrben igen gyakran
különböző méretű idegentestek (repeszdarabkák, lőporszemcsék) találhatóak. A betegek
műtét utáni szoros obszervációja szükséges. Bőrégés – mélységétől függően – kimetszést,
fasciotomiát, dekompressziót, strangulatiók oldását teszi szükségessé. Súlyosan roncsolt, kerin-
gésében jelentősen károsodott végtag esetében az amputáció sok esetben elkerülhetetlen.
Csont-ízületi sérülések rögzítése a primer ellátás során szükséges. Lehetőség szerint mini-
mális fémanyagot ültetünk be: K-drót, cerclage, fixateur externe alkalmazása a leggyakoribb.
Érsérülés esetén a megmenthető végtag keringése szempontjából alapvető ereket primeren rekonst-
ruáljuk.
Idegsérülés ellátása a második lépésben, a helyreállító sebészeti beavatkozások részeként
következik, ahogyan az ínsérülések ellátása szintén a rekonstrukció feladata.
A fenyegető compartment-szindróma miatt a dekompresszió a kézen is sokszor elkerülhetetlen.
A PRIMER ELLÁTÁS TAKTIKAI LÉPÉSEI

1. Sebkimetszés, debridement, repeszek eltávolítása
2. Csonttörés rögzítése minimális fémanyaggal (Kirschner-drót, fixateur)
3. A keringés rekonstrukciója
4. Szöveti rések dekompressziója
5. Ízületi sérülés ellátása, ízületi drén
6. Nyitott sebkezelés
7. Amputáció megítélése
A SZEKUNDER ELLÁTÁS SORÁN VÉGZENDŐ BEAVATKOZÁSOK

1. Bőrpótlások
2. Ínsérülések rekonstukciója
3. Idegsérülések ellátása
4. Csontpótlás
5. Csonkkorrekció, sz.e. hüvelykképzés
17.7. Amputáció
ÁLTALÁNOS SZEMPONTOK
A legsúlyosabb háborús és katasztrófák során jelentkező végtagsérülések a végtag azonnali vagy
műtét során történő elvesztéséhez vezetnek. A bokától illetve a csuklótól proximalisan történt
amputációk az életet a kivérzés miatt közvetlenül veszélyeztetik, és az egyéb kísérő sérülések
a helyzetet tovább súlyosbítják. Az ellátás célja az élet megtartása akár a végtag elvesztése árán
is („life above limb”), valamint a sérült előkészítése az elszállításra.
A végtag megmenthetőségének elbírálására meg kell ítélni a roncsolás mértékét és a végtag
keringésének állapotát.
Az amputáció végzésének indikációi:
totalis vagy subtotalis primer amputáció,
sikertelen vagy eleve lehetetlen érrekonstrukció ischaemiával,
kiterjedt, több szöveti struktúrát érintő csont- és lágyrészroncsolás,
az életet veszélyeztető szeptikus állapot (Clostridiumok),
primer amputáció leggyakoribb oka háborús és katasztrófa körülmények között a
robbanás.
ELLÁTÁS
Az ellátásban szakaszos elvet kell követni, a végleges csonk kialakítása nem az elsődleges
ellátás feladata (OLPA: Open Length Preserving Amputation).
Első lépésben a szövetek életképességi határait követve a lehető leghosszabb csonkot kell
meghagyni a későbbi rekonstrukció lehető legjobb feltételeinek biztosítására. A csonkok
zárása tilos.
Második lépésben, a műveleti területen kívüli ellátóhelyen történik a csonk korrekciója és
végleges kialakítása az optimális protetizálás érdekében. A típusos helyen végzett reamputá-
ciók is itt kerülnek elvégzésre.
17.8. Compartment-szindróma
ELŐFORDULÁS
A nagy energiájú végtagsérülések leggyakoribb és végtag sorsát véglegesen meghatározó szö-
vődménye a compartment-szindróma. Leggyakoribb a lábszáron, de sorrendben a kézen, az
alkaron-felkaron, a lábon és a combon is előfordul.
ETIOLÓGIA
Zárt szöveti térben bekövetkező szövetsérülés, oedema vagy haematoma okozta nyomás-
fokozódás miatti tartós ischaemia.
OKAI
Törés, lágyrészsérülés, külső nyomásfokozódás (crush szindróma), thrombosis, vérzés
(esetleg folyamatban lévő antikoaguláns kezelés miatt), magas nyomású sérülések, ipari
vákumbalesetek, állati toxinok (kígyó, pók), iatrogén ártalom: infúziós szövődmény.
Az egységes etiológiai koncepció (ödéma és ischaemia) kidolgozása Matsen nevéhez
fűződik (1975). A diagnózis elsősorban klinikai tünetek alapján állítható fel. Ezek: duzzanat,
fájdalom, felpolcolásra erősödő tünetek, fájdalom okozta mozgásbeszűkülés, érzészavarok.
A szövetközti (compartmenten belüli) nyomás mérése eszméletlen vagy kontaktusképtelen
betegnél szükséges.
KEZELÉS
Azonnal fasciotomia. Késlekedés esetén az izomelhalás, idegsérülés és contracturák ma-
radandó károsodást okozhatnak, a felső végtagon Volkmann-féle ischaemiás contractura
kialakulásához vezethetnek.
Az emberi társadalom a posztindusztriális világban, már állandósult
veszélyben él a vegyi katasztrófákat illetően is. Életünk mindennapi része
a vegyipar, annak minden hasznos, ugyanakkor veszélyes oldalával
együtt. Ebben a fejezetben a szerző a vegyi katasztrófák lehetséges okait
vizsgálja, amelyek sajnos eléggé életszerűek, így nem fordíthatunk nekik
hátat. Részletezi a felkészülést a vegyi katasztrófa bekövetkezése utáni
ellátásra. Külön foglalkozik az expozícióval, aminek ismerete az ellátás
alapfeltétele. Az időbeni diagnózis, az osztályozás és az ellátás szerepe
a mortalitásban, mint alapelv, itt is meghatározó szerepet kap. Ahogy a
harmadik fejezetben elindult ez a gondolat, lépésről, lépésre teljesedik ki
minden szakterületen, így itt is. Amiért különös ez a rövid fejezet, hogy itt
egy speciális szakmai tartalommal bővül a tudásunk. Ez pedig az, hogy a
korai, gyors segítségnyújtás, ellátás legyen még speciális, a vegyi katasztrófa
körülményeinek is megfelelő.
A szerkesztők
356 Ö tvös E rzsébet
18. fejezet
A vegyi sérültek ellátásának kérdései
Ötvös Erzsébet
A vegyi anyagok a mindennapi élet fontos részei. Az elmúlt évtizedekben több ezer, szükséges és
fontos, de veszélyes kémiai anyagot állítottak elő. Ezek száma és potenciális toxicitása évről évre nő,
ezzel párhuzamosan nő a veszélynek kitett emberek száma, az egészségkárosító hatás lehetősége, a
véletlen vagy szándékos tömeges vegyi sérülések száma.
Vegyi katasztrófák váratlanul jelentkeznek, általában példa nélküliek, az első órákban
nagyon kevés az ellátáshoz szükséges hozzáférhető, alkalmazható információ.
A katasztrófa során rövid idő alatt, viszonylag körülírt területen nagyszámú sérült szorul
sürgős orvosi ellátásra, speciális szervezési intézkedések szükségesek. Az ellátás során nagy
mennyiségű antidotumra lehet szükség, de gondoskodni kell saját magunk és környezetünk
védelméről, a sérült lehető leggyorsabb evakuálásáról is (5).
Az ellátás eredményessége függ az incidens előtti készültségtől és a katasztrófára figyel-
meztető jel utáni választól. Nem lehet eredményes az ellátás, ha nem tervezzük meg, nem ké-
szülünk fel és a gyakorlatban nem ellenőrizzük folyamatosan felkészültségünket (1). Minden
orvostól elvárható, hogy sürgősségi szituációkban is hatékonyan és logikusan cselekedjék (8).
Vegyi katasztrófa okai

Vegyi katasztrófához vezethet:
technikai hiba az előállítás során,
hanyag kezelés a szállítás során,
vegyi hulladék elhelyezése, tárolása,
természeti csapás,
terrortámadás,
vegyi fegyver alkalmazása, előállítása és szállítása során bekövetkező baleset,
veszélyes vegyi anyagot tartalmazó eszköz katonai esemény kapcsán sérül.
Megelőzés
Vegyi katasztrófa megelőzésében fontos szerepet játszik az ipari folyamatok műszaki
ellenőrzése, monitorozása, a megfelelő oktatás, az egyéni védőeszközök használata, valamint
különféle eszközök alkalmazása a nem megfelelő (veszélyes) vegyi anyag kiszabadulásának
ellenőrzésére és megelőzésére.
Felkészülés vegyi katasztrófa ellátására

A felkészülés során adatokat kell gyűjteni a populáció egészségét veszélyeztető anyagokról
(baleseti források), azok biológiai, fizikokémiai hatásáról, az általuk okozott baleset termé-
szetéről, kiterjedéséről, a mérgezés esetén szükséges teendőkről. Fel kell készülni a toxikus
18 . fejezet A ve g y i s é r ü l t e k e l l á t á s á n a k ké r d é s e i 357
kémiai anyagok koncentrációjának mérésére, monitorozására. Feladatokat és felelősséget kell

meghatározni. Fontos a riasztó, figyelmeztető rendszer kiépítése is.
Figyelmet kell fordítani arra, hogy az aktuális helyzetről objektív információt tudjunk
adni, időben tájékoztatni kell a balesetről, annak kiterjedéséről, a tünetek megjelenési idejé-
ről, a szállítási útvonalról, evakuálásra megfelelő helyről, valamint hasznos tanácsokkal kell
ellátni a lakosságot (3).
A felkészülés fontos része az emberi erőforrások, a szükséges orvosi és nem orvosi
eszközök mennyiségi és minőségi becslése. Vegyi katasztrófa során óriási háttérkapacitásra,
antidotumokra, infúziókra, védő- és dekontamináló eszközökre, oxigénre, respirátorra, elegendő
kórházi ágyra, ezen belül nagyszámú intenzív ágyra, égési központra, toxikológiai laboratoriumra,
megfelelő transzport kapacitásra és kommunikációs eszközökre van szükség.
Fel kell készülni a sürgősségi orvosi ellátásra. Képesnek kell lenni az azonnali veszély, a fizikai
és pszichés egészségkárosodás felismerésére. A felkészülés során el kell sajátítani a védőfelsze-
relések használatát, a dekontaminálás módszereit meg kell ismerni. A védőfelszerelés, gázálarc
használata nehezíti a mozgást, csökkenti a látást, hallást, fizikai és pszichés stresszt okoz és
csökkenti a teljesítményt, csak 3–4 sérült ellátása leheséges 1 óra alatt.
A katasztrófaterv csak akkor használható, ha naprakész, a változásokat a megbízott sze-
mélynek rendszeresen ellenőrizni, szükség esetén a tervet átdolgozni, módosítani kell [1].
Rendszeres gyakorlás szükséges a terv működőképességének tesztelésére, a tervben meg kell
határozni ennek gyakoriságát is.
Expozíció
Az expozíció történhet belélegezve (ez a leggyakoribb és legveszélyesebb mód), de mérge-
zés jöhet létre szájon keresztül vízzel és élelemmel, vagy a bőrön – nyálkahártyán – kötőhár-
tyán felszívódva is.(5)
A mérgezést a méreg és a mérgezett tulajdonságai határozzák meg.
Méreg tulajdonságai:
anyag fajtája, halmazállapota (szilárd, folyékony, gáz);
fizikokémiai tulajdonságai, lehetséges kémiai reakciók;
dózis, expozíció ideje, módja;
meteorológiai feltételek (szél, hőmérséklet, páratartalom).
Mérgezett tulajdonságai:
genetikai tényezők;
nem, életkor, testsúly, metabolikus faktorok;
védekezési mechanizmusok, légzési paraméterek (pl. fizikai aktivitás, vagy pánik következté-
ben fellépő tachypnoe fokozza a méreg felszívódását!);
egyéb sérülés, polytrauma;
megelőző betegségek, krónikus betegségek (dohányzás, korábbi mérgezés, kardiopulmonális
betegség, májkárosodás).
18.1. Katasztrófaellátás
Dekontamináció
Az expozíciót követően fontos a méreg mielőbbi eltávolítása. A sérültet a veszélyzóná-
ból ki kell menteni és minél előbb el kell végezni a dekontaminációt. A veszélyzónában csak
életmentő ellátás megengedett, a lehető legkevesebb eszköz használatával. A dekontamináció célja
kettős. Részben megelőzi a sérült további károsodását a vegyi anyagtól (a rekontaminációt),
részben védi az ellátó személyzetet, lehetővé teszi az ellátást, valamint megakadályozza a
szennyeződés szóródását.
A dekontamináció ideálisan a helyszínhez közel, tiszta, nem szennyezett környezetben
történik. A testen és az eszközökön lévő méreg és a szennyezett ruházat eltávolítását követően
gondoskodni kell az eltávolított toxikus anyagok megfelelő izolálásáról. Az emésztőtraktuson át
bekerült mérgező ágens esetén víz itatásával (hígítás), hánytatással segíthető a méreg gyor-
sabb ürülése. Erős savak, lúgok, görcs, a garatreflex hiánya vagy eszméletlenség esetén a
hánytatás tilos! A gyomor kiürítése után aktív szén és hashajtó adható (7). Szükség esetén
dekontaminálás előtt a beteg állapotát stabilizálni, a ventilációt biztosítani kell.
A kontamináció nem akadályozhatja meg az életfenntartó kezelést, de nem is veszé-
lyeztethet életet. Vegyi szennyezés esetén mérlegelni kell, hogy intubálás, vénaszúrás szükséges-e,
végezhető-e biztonságosan, nem kerül-e méreg a felszínről a keringésbe, illetve a mélyebb légutakba?
Teljes mentesítés szükséges a súlyosan mérgezett sérült részletes vizsgálatához és ellátásá-
hoz, mert csak így tudjuk biztosítani a sérült megfelelő orvosi kezelését (definitív sebészeti
ellátás), illetve az ehhez szükséges eszközök alkalmazását, továbbá hogy az egészségügyi
személyzet védőfelszerelés nélkül tudjon dolgozni. A dekontaminációt végző személyzet
folyamatos ellenőrzése, a kontamináció, a mérgezés, a kimerültség jeleinek korai észlelése
szükséges.
A méreg meghatározása
Katasztrófát követően az adott méreg meghatározása késedelmes vagy akár lehetetlen is
lehet. Ennek oka egyaránt lehet az iparban és a kereskedelmi forgalomban használt anyagok-
ról történő hiányos tájékoztatás és a kombinált méreghatás. Ha ismert is az anyag, a humán
toxicitás jellemzői esetleg még feltáratlanok. A tünetek nem specifikus volta nehézzé teheti a
kérdéses anyag azonosítását(2). Az ellátással nem késlekedhetünk a toxikológiai meghatározásig.
A diagnózis megállapítása
A diagnózis megállapításában segíthet a gondos anamnézis. Általában több személy je-
lentkezik ugyanabban az időben hasonló tünetekkel, előfordulhat szokatlan betegség vagy
haláleset. Megkönnyítheti a diagnózis megállapítását a tünetek megfigyelése (megváltozott
mentális állapot, légzési elégtelenség, kardiovaszkuláris instabilitás, eszméletlenség, görcs
stb.). A tünetek kiterjedése alapján következtetni lehet az életkilátásokra. A korrekt orvosi
kezelés megkezdéséhez legalább csoportdiagnózis megállapítása szükséges. A tapasztalat alapján
a legtöbb katasztrófát okozó vegyi anyag által okozott mérgezés 4 klinikai szindrómacso-
portba besorolható. A csoporthoz tartozó anyagok által okozott mérgezések kezelése, ellátása
hasonló [10].
Klinikai szindrómák („toxidromes”):

kolinészterázgátlók,
hólyaghúzók és bőrkárosítók,
asphyxiát okozók,
légúti irritánsok.
Ellátás
Az ellátás célja hogy a legtöbb sérült a lehető leggyorsabban, a legjobb ellátást kapja a morbiditás
és mortalitás csökkentése érdekében (6). Az ellátás többszakaszos tevékenység, az osztályo-
zás, segélynyújtás, kiürítés egymásra épített folyamatos alkalmazása, a helyszínen kezdődik,
ritkán végleges, de jelentősen csökkenti a morbiditást és mortalitást. Korainak, gyorsnak és
speciális követelményeknek megfelelőnek kell lennie.
A tömeges sérültellátás legfontosabb tényezője az osztályozás, mely prioritást határoz meg: a
katasztrófa következtében korlátozott eszközök hatékony felhasználását. Minden ponton
folyamatos, dinamikus, egyszerű, könnyen áttekinthető, gyors és határozott legyen, ös�-
szhangban az orvosi ellátás kapacitásával. Az osztályozott sérültet a ruházatán könnyen
észrevehető helyen elhelyezett úgynevezett osztályozó jeggyel jelöljük a további teendők
meghatározása céljából (1). A vegyi sérülteket 5 csoportba sorolhatjuk.
Vegyi sérültek osztályozása

Azonnali ellátás:
zz életfunkciók fenntartása szükséges, de esély van a túlélésre [légutak elzáródása,
intenzív irritáló köhögés, légzési elégtelenség, kóma, súlyos tudatzavar, nagy kiter-
jedésű égés (20–50%)].
Halasztható ellátás:
zz állapot stabilizálása szükséges, a kórházi kezelés életveszély nélkül halasztható (lég-
zési zavar, tudatzavar, égés).
Minimális ellátás:
zz ambuláns ellátás elegendő (enyhe köhögés, szemtünetek, fejfájás, felületes égés,
gyorsan megszűnő tudatzavar, pszichés reakció).
Haldokló (csak katasztrófa esetén van ilyen kategória, egyébként azonnali ellátásra
szorul a sérült!):
zz nincs esély a túlélésre, fájdalomcsillapítás szükséges [többszörös sérülés, keringési,
légzési elégtelenség, nagy kiterjedésű égés (>50%)].
Potenciálisan sürgős:
zz vizsgálat során nincs tünet, de anamnézis, expozíció alapján feltételezhető a mér-
gezés, az állapot hirtelen súlyosra fordulhat (látszólag fitt, de fizikai terhelést nem
végezhet).
A legtöbb sérültnek a mérgezést követően legalább 24 órás kórházi megfigyelésre van

szüksége a latens toxicitás, a potenciális hirtelen romlás veszélye miatt (12). A szállítás során a
megkezdett kezelést folytatni kell (oxigén, lélegeztetés, folyadékpótlás, szükség szerint antido
tumok). Fontos tényező a kórház informálása (kontaminált sérült érkezése, sérült állapota,
alkalmazott kezelés). Elengedhetetlen a folyamatos kommunikáció az ellátó osztályok, intéz-
mények között. Ismerni kell a kezelési kapacitásokat, ismerni kell a speciális ellátás elérhetősé-
gét, pl. égési centrum, dekontamináló eszközök stb. (2). A sérülteket jobb a helyszínen hagyni
egy jól koordinált rendszerben, mint különböző szállítóeszközökkel nem megfelelő intéz-
ményekbe szállítani. A legközelebbi kórház általában túltelítődött osztályozatlan, elsődleges
mentesítés nélkül kihozott vagy kimenekült könnyű ambuláns sérültekkel (4). Az igénybe
vett kórházakban rendkívüli intézkedésekre van szükség. A kórházi katasztrófatervnek tartal-
mazni kell a vegyi katasztrófa esetén követendő eljárást, szükség esetén a kórház működését
át kell szervezni. Az ellátás során védeni kell az ellátókat és a többi beteget. Osztályozás a
tömeges sérültáramlás miatt itt is szükséges. Fel kell készülni a kontaminált sérült fogadására,
izolálására, mentesítésére (9). Az ellátás egyik szintjén sem szabad megfeledkezni a sérültek
megfelelő regisztrálásáról (tünetmentes esetek is), orvosi feljegyzések készítéséről (4).
A katasztrófa felszámolásának fontos feltétele megfelelő híradás, hírösszeköttetés, segít az
áldozatok kimentésében, elsősegélyben részesítésében, szállításban, igénybe vehető erők és
eszközök megválasztásában, helyszínre küldésében.
Katasztrófa utáni teendők

A katasztrófa után elengedhetetlen a baleset okainak feltárása, a sérültek hosszú távú köve-
tése, az ellátás hatékonyságának, az egyes szervezetek, személyek tevékenységének elemzése,
a következtetések levonása. A tervek a katasztrófák tanulságai, tapasztalatai alapján történő
ellenőrzése, javítása, átdolgozása és az előnytelen tényezők kiküszöbölése szükséges (2).
Összefoglalva, az előre nem látott események ellátását, minél több sérült minél tökéletesebb
kezelését megfelelő tervezéssel és készletezéssel lehet elérni. Fontos a vegyi sérülést követően
kialakult káosz, hisztéria megelőzésére a jól kialakított, mindenki által ismert és elérhető
protokoll, mely leírja a követendő eljárást. Szakszerű, gyors ellátás jelentősen csökkenti a
katasztrófa végső kimenetelét, az emberveszteséget. Ehhez multidiszciplináris team össze-
hangolt munkája, speciális képzés, tapasztalat és gyakorlat kell (8). A poszttraumás pszichés
hatás is jelentős, ennek kezeléséről és a pánik megelőzéséről sem szabad megfeledkezni (4).
IRODALOM
Vegyi sérülések ellátásának kérdései

1. Farkas József: Hazai katasztrófák egészségügyi ellátása, LAM 1993; 3 (12):1108-1115
2. Jan de Boer Marcel Dubouloz: Handbook of Disaster Medicine, International Society of Disaster Me-
dicine, 2000
3. Jerome S Seliger, Joan Kelley Simoneau: Emergency Preparedness; Aspen Publisers 1986
4. Joseph F. Waeckerle MD: Disaster Planning and Response, N. Engl. J. Med. 324 No. 12., March 21, 1991.
5. Major chemical disasters, BMJ, Vol. 302, 12 January 1991
6. Medical News, Flexibility emphasized in medical preparations for possible disasters, JAMA, Jan 18,
1985-Vol 253, No.3.
7. Mérgezések sürgősségi ellátása. Módszertani ajánlás 2004. Oxyológiai-Sürgősségi, Honvéd és Ka-
tasztrófaorvostani Szakmai Kollégium
8. Michael B. Gregg: The Public Health Consequences of Disasters, 1989; U.S. Department of Health
and Human Services, Atlanta9. Robert D Cox: Decontamination and Management of Hazardous Ma-
terials Exposure Victims in the Emergency Department; Annals of Emergency Medicine, April 1994,
23:4
9. Stefanos N. Kales, David C. Christiani: Acute Chemical Emergencies, N. Engl. J. Med. 2004; 350:8-
Ajánlott (további) irodalom

1. IAEA-WHO (Turai I. ed.): Diagnosis and treatment of radiation injuries, IAEA Safety Reports Series, No.
2. 1998.
2. IAEA-WHO (Turai I. ed.) Planning the medical response to radiological accidents, Safety Reports Se-
ries No. 4, IAEA, Vienna, 1998.
3. IAEA-WHO (Turai I. ed.): Follow-up of delayed health consequences of acute accidental radiation
exposure, IAEA-TECDOC-1300, 2002.
4. IAEA, Convention on Early Notification of a Nuclear Accident, and Convention on Assistance in the
Case of a Nuclear Accident or Radiological Emergency, IAEA, Vienna, 1986.
5. IAEA: Joint Radiation Emergency Management Plan of the International Organizations. „J-PLAN”,
IAEA, Vienna, 2000
6. IAEA: Emergency Notification and Assistance, Technical Operations Manual, IAEA, Vienna, 2000.
8. Gusev I, Guskova A, Mettler F: Medical management of radiation accidents. CRC Press, 2001.
9. NATO: Emergency War Surgery, NATO, 2009
10. Sztanyik B. László szerk., Sugársérülések megelőzése és gyógykezelése, Zrínyi Kiadó, 1989.
11. Turai I, Crick M, Nogueira de Oliveira C, Ortiz-Lopez, P, Wrixon AD: Response to Radiological Acci-
dents: the Role of the International Atomic Energy Agency. Radioprotection 36(4): 459-476, 2001.
A most kezdődő anyagrész is a rövidebb fejezetekhez tartozik, ám annál
fontosabb. A láthatatlan halál 1986 tavasza óta jól ismert az átlag európai
számára is. A nem nyilvános statisztikák ma is mutatják a csernobili
atomreaktor katasztrófájának következményeit a különböző országok
mortalitási adataiban. Egész pontosan fogalmazva, Magyarországon is
jelentősen nőtt a halálokok között a rákbetegségek aránya. Pedig az akkor
kiszabadult különböző radioaktív részecskék, köztük pl. a stroncium-90
izotóp felezési ideje, mintegy 29 év még csak most telt le. Hol van még a
vége? A szerző most nem ezzel, hanem azzal foglalkozik részletesen, hogy
a különböző radioaktív anyagok hogyan kerülhetnek ki állami felügyelet
alól, akár terroristák kezébe. Foglalkozik továbbá a szükséges és fontos
biztonsági intézkedésekkel ezen a területen. Természetszerűleg értelmezi
a sugárbetegségek tüneteit, felismerését és azok kezelését ambuláns és
fekvőbeteg-ellátásban egyaránt.
A szerkesztők
364 T urai I stván
19. fejezet
A nukleáris katasztrófák és sugárbalesetek
sérültjeinek ellátása
Turai István
19.1. Nukleáris katasztrófák, sugárbalesetek

Minimális terminológia
nukleáris – maghasadási folyamattal vagy jellemzőkkel társítható (az urán és a
transzurán elemek sajátossága: a hasadás során két új elem, neutronok és ionizáló
sugárzások keletkeznek),
radioaktív – f izikai bomlásra képes anyagok (ionizáló részecskéket vagy elektro-
mágneses sugárzásokat kibocsájtó instabil atomok),
radionukleáris – radioaktív és nukleáris anyagok és folyamatok gyűjtőneve.
NUKLEÁRIS KATASZTRÓFÁK KÖVETKEZMÉNYEI

Katasztrófális tömegpusztító hatásuk miatt sokan – joggal – nukleáris katasztrófának
tekintik az 1945. augusztus 6-án Hiroshimára, majd augusztus 9-én Nagaszakira ledobott
atombombákat. Ezek öt hónap alatt (1945 végéig) mintegy 220 ezer fő halálát eredményez-
ték. A halálos kimenetelű károsodások okaként egyharmad-egyharmad arányban a termikus
hatást, a légnyomást, illetve a sugárhatást teszik felelőssé. Elméletileg elképzelhető a nukleáris
(hasadó) anyagok terrorista (improvizált) alkalmazása, amely elrettentő katasztrófát és rom-
bolást okozhat. Ma a Japánra ledobott bombáknál több ezerszer pusztítóbbak is léteznek.
Ismeretes olyan atombomba is, amely akár egy utazóbőröndben elfér!
A nukleáris energiatermelés kezdete (az Obnyinszkban, Moszkva mellett 1954-ben
üzembe helyezett első energiatermelő nukleáris reaktor hasznosítása) óta nukleáris kataszt-
rófaként egyetlen eseményt tart nyilván a szakirodalom: ez a katasztrófa – amelyet nem ter-
vezett és nem várt eseményként élt meg az emberiség – Ukrajna északi peremén, a Csernobili
Atomerőműben (nem műszaki meghibásodás, hanem emberi mulasztások és szándékos
sorozatos hibák következtében) alakult ki. A hűtőközeg elvesztése miatti gőzrobbanás (a köz-
hiedelemmel ellentétben NEM nukleáris robbanás – hiszen azt a nukleáris fűtőanyag csekély
mértékű dúsítása atomreaktorokban nem teszi lehetővé!) és zónaolvadás (azaz a reaktortar-
tályban lévő urántartalmú fűtőelemkötegek összeolvadása) a nukleáris energetika eddigi
legsúlyosabb következményekkel járó balesetét eredményezte.
A reaktort működtető operátorok és a hűtőközeg elvesztése nyomán kialakult tűz meg-
fékezésén munkálkodó tűzoltók közül 2 fő a baleset napján, illetve másnapján vesztette életét
nem a sugárexpozíció miatt, hanem a gőzrobbanás és termikus égés következtében. Azonban
19. f e j e z e t A n u k l e á r i s k a t a s z t r ó f á k é s s u g á r b a l e s e t e k s é r ü l tj e i n e k e l l á t á s a 365
28 fő heveny sugárterhelése, a hő- és a mechanikai (légnyomás) expozíció mellett olyan nagy-

mértékű volt, hogy az 3 hónapon belül halállal végződő sugárbetegséghez vezetett.
Rajtuk kívül 30 év alatt mintegy 18 millió belorusz, orosz és ukrán gyermek és fiatalkorú
között közel 11 000 főnél diagnosztizáltak – a környezetbe kijutott radioaktív jódizotópok
szervezetbe kerülésével elsődlegesen társítható – pajzsmirigyrákot, amelyek 300–400 km
sugarú körzetben voltak kimutathatóak. [WHO A sebészeti kezelés hatásos volt a halálos
és áttétes pajzsmirigyrák elkerülésére (halálos műtéti szövődményt tíz főnél, a kezeltek egy
ezrelékénél írtak le)].
RADIONUKLEÁRIS TERRORTÁMADÁSOK VESZÉLYE ÉS LEHETŐSÉGE

Jóllehet, radioaktív izotópok (sugárzó anyagok) nagyobb népességcsoportot érintő ter-
rorista alkalmazására ezideig nem került sor, de ennek eshetősége – 2001. szeptember 11.
óta – korántsem zárható ki. Az ártatlan emberek millióit fenyegető és ezreit sújtó terrorista
támadások lehetősége a XXI. század lehangoló realitásává vált.
A radionukleáris terrorizmus valószínűsíthető formái
EMBERCSOPORT BESUGÁRZÁSA NAGYAKTIVITÁSÚ ZÁRT (ESETLEG NYITOTT)

SUGÁRFORRÁSSAL
Talán a legegyszerűbben kivitelezhető, s ennél fogva a legkönnyebben feltételezhető egy
olyan forgatókönyv, amikor egy tömegek által gyakran látogatott nagyforgalmú közintéz-
ményben elrejtenek egy nagyaktivitású zárt sugárforrást, amely külső sugárterhelést ered-
ményez a közelében tartózkodó emberekre. Elméletileg nem kizárható egy olyan terrorista
cselekmény sem, amikor por alakú, jól párolgó, folyékony vagy esetleg légnemű radioaktív
anyagot helyeznek el egy nyitott edényben egy huzatos és/vagy zárt helyen (pl. metróállomá-
son, de akár egy színházteremben vagy bevásárlóközpontban).
A „PISZKOS BOMBA”
A „piszkos bomba” egy hagyományos robbanóanyagot (pl. trinitro-toluolt, TNT-t)
tartalmazó fegyver, amelynek gyutacsai közé radioaktív anyagot helyeznek. Ennek felrob-
bantásakor nem csupán a robbanás közvetlen pusztító hatásaival lehet számolni, de pár száz
méteres környezetben a sugárzási szint is megnövekszik, a levegőbe került radioaktív anyag
külső és belső sugárterhelést okozhat. Jóllehet, ennek mértéke csekély a nukleáris bomba
hatásaihoz viszonyítva, a radioaktív aeroszóllal szennyezett levegő belégzése révén a „pisz-
kos bomba” nagyobb egészségkárosító veszélyt jelenthet és a tömegben kifejezett pánikhoz
vezethet.
IVÓVÍZ- ÉS/VAGY ÉLELMISZERKÉSZLETEK SUGÁRSZENNYEZÉSE

A központi ivóvízellátó hálózat avagy a vízoldékony sugárzó anyaggal feltehetően na-
gyobb volumenben szennyezhető folyékony élelmiszer- (tej) vagy italkészletek (sör, üdítők)
terrorista célú sugárszennyezése egyidejűleg több száz, de akár több ezer ember heveny
sugárbetegségét eredményezheti.
366 T urai I stván
NUKLEÁRIS LÉTESÍTMÉNY ELLENI TÁMADÁS

A nukleáris létesítmények (atomerőmű, kísérleti vagy oktató reaktor stb.) elleni támadás
(netán szabotázs) súlyos következményekre vezethet e létesítmények környezetébe kijutó ra-
dioaktív anyagoknak köszönhetően. A külső és belső sugárterhelés hatásaival, a nemspecifi-
kus tünetek tömeges fellépésével, továbbá pánikkal és tömeghisztériával egyaránt számolni
kell.
Terrorcselekményekre felhasználható radioaktív anyagok lehetséges forrásai

A sugárzó anyagok terrorista alkalmazásának potenciális forrásai:
hasadó anyagok nukleáris fegyvergyártásból;
hasadó anyagok és radioaktív hulladékok atomerőművekből;
kísérleti reaktorokban besugárzott (felaktivált) anyagok;
ipari, orvostudományi és kutatási célokra használt radioaktív anyagok;
radioaktív hulladéktárolókba beszállított, végleges kezelésre és tárolásra váró radioak-
tív anyagok.
Biztonsági intézkedések a radioaktív anyagok terrorista alkalmazásának

megakadályozására
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (International Atomic Energy Agency, alapítva
1957-ben, székhelye: Bécs, tagországok száma 2018 végén: 170) által szorgalmazott és előké-
szített nukleáris és sugárbiztonsági egyezményeket aláíró tagországok (köztük Magyarország)
kötelezettséget vállaltak, hogy intézkedéseket foganatosítanak a radioaktív anyagok terrorista
alkalmazásának megakadályozására. Ennek érdekében a biztonsági intézkedések egész sora
valósult, illetve valósítandó meg:
a nukleáris létesítmények, a hasadó anyag szállítmányok és a radioaktív hulladéktárolók
folyamatos fizikai védelme és őrzése;
a sugárforrások regisztrálása és szigorú nyilvántartása az előállítás, szállítás, felhaszná-
lás, hulladékká nyilvánítás, tárolás és a végleges elhelyezés során;
a sugárforrásokat forgalmazó, szállító és felhasználó személyek megfelelő biztonság-
technikai és sugárvédelmi képzése és rendszeres (ötévente kötelező) továbbképzése;
az ionizáló sugárzás intenzitásának (dózisszintjének) mérésére alkalmas „sugárkapuk”
üzembe helyezése a határállomásokon (ez a közúti, a vasúti és légi határátkelőkön
Magyarországon már megtörtént a shengeni határainkon automatikus sugárzásmérő
eszközök üzembehelyezésével).
További védekezési lehetőségek között említhető és megfontolandó:

„sugárkapuk” felszerelése a fentebb említett, nagy tömegek által látogatott építmé-
nyek (metró, stadionok, sportcsarnokok, pályaudvarok) és szolgáltató központok
(hipermarketek, plázák, kórházak) bejárataiban,
a vízművek és a központi élelmiszer-feldolgozó intézmények szigorú és folyamatos
sugárfigyelési rendszerének kialakítása (rendszeres és gyakori mintaelemzések révén).
SUGÁRBALESETEK ELŐFORDULÁSA
Nemzetközi statisztika
Sugárbalesetek – a közhiedelemmel ellentétben – meglehetősen ritkán fordulnak elő.
1944.január 1. és 2018. december 31. között mintegy 500 olyan sugárbalesetet regisztráltak
világszerte, amely potenciális vagy tényleges egészségügyi következménnyel járt. A nyilván-
tartásba vétel kritériumaként az Oak Ridge-i Regiszter az USA Tudományos Akadémiá-
jának ajánlását követve csak azon eseményeket tekinti sugárbalesetnek, ahol legalább egy
személy potenciális egészségügyi jelentőséggel bíró dózist kapott, azaz amikor az egész test
sugárterhelése meghaladja a 250 mSv-t, avagy a bőrt érő egyenérték dózis Hbőr > 6 Sv,
illetve az egyéb szervekre számított egyenértékdózis H > 0,75 Sv.
1944–2009. június között mintegy 3500 fő kapott a fenti kritériumot kielégítő mértékű
sugárterhelést. Közülük kb. 1500 főnél jelentkeztek a sugárbetegség avagy a helyi sugársérü-
lés észlelhető klinikai tünetei.
Az irodalmi adatok 2019. januári összesítése és értékelése alapján, megállapítható, hogy
75 év alatt a Föld valamennyi országában 179 fő esetében regisztráltak sugárterheléssel
összefüggő halálos kimenetelt. Ez az adat magába foglalja azt a 28 csernobili katasztró-
faelhárítót, akik halálos mértékű ionizáló sugárdózist és hőexpozíciót kaptak 1986. április
26-án hajnalban. E 179 sugáráldozat között szerepel az a 18 zaragozai, 17 costa-ricai, 17
panamai és 10 columbus-i (Ohio, USA) daganatos beteg is, akik kalibrációs hibák miatt az előírtnál
lényegesen, általában 50–66%-kal nagyobb (de Zaragozában esetenként 2–7-szeres) sugárterápiás
dózist kaptak, és a várt több éves túlélés helyett egy éven belül elhaláloztak. [Turai, 2019].
A sugárveszélyes (nukleáris és radiológiai) létesítményekben bekövetkezett balesetek-
ben mintegy 95 fő halálát nem sugárexpozíció okozta. Az utóbbiak között említhetjük
a nukleáris létesítményekben bekövetkezett gőzrobbanást Vlagyivosztokban (SZU)
1985-ben, amely tíz személy halálát okozta, vagy a Mihamai Atomerőműben (Japán)
2004-ben, amelyben a csőtöréskor kiáramló forró gőz és víz öt személy életét oltotta ki.
De ide sorolható 2-2 fő azonnali halála a Csernobili, illetve a Fukushimai Atomerőmű-
vekben is: az előbbiben 1986.április 26-án a gőzrobbanás miatt leszakadt daru súlytotta
halálra az egyik tűzoltót, míg a másikat a robbanás során fellépett légnyomás zúzta a
falhoz halálos sérülést okozva. Az utóbbiban pedig 2011. március 11-én a rettenetes
erejű szökőárban fulladt meg két dolgozó.
Hazai statisztika
Hazánkban a sugárforrások szakszerű nyilvántartása, a sugárveszélyes tevékenységek ha-
tósági (ÁNTSZ) engedélyezése és felügyelete, valamint a rendszeres sugárvédelmi tovább-
képzés eredményeként súlyos egészségügyi hatást kiváltó sugárbaleset még nem fordult elő.
Magyarországon az utóbbi 60 évben egy személyi sérüléssel járó baleset történt. Tiszafü-
reden 1984-ben egy ipari radiográfus Ir-192 forrástól 20 Gy helyi dózist szenvedett három
kézujján. Emiatt később egyetlen ujjpercét amputálni kellett. Az egésztest dózis 0,46 Gy volt,
amelytől klinikai tünetek nem várhatók, és nem is jelentkeztek.
Az éves dóziskorlát túllépését eredményező sugárterhelés is évente legfeljebb néhány eset-
ben fordult elő az utóbbi három évtizedben. Ezen sugárexpozízió azonban sem heveny su-
368 T urai I stván
gárbetegség vagy helyi sugársérülés kiváltására, de még vérmintából meghatározható dózis

kimutatására sem volt elegendő. A biológiai dózisbecslés egyetlen hivatalos intézménye ha-
zánkban az OSSKI a 26/2000 EüM rendelet szerint. Az OSSKI 1957.01.01.–2015.03.31.
között önálló országos intézetként működött, majd az OKI része lett. Jelenleg a Nem-
zeti Népegészségügyi Központ (NNK) Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Főosztá-
lyaként látja el a citogenetikai dózisbecslést is baleseti sugárterhelés esetleges gyanuja
tisztázására.).
19.2. Sugárbalesetek lehetséges egészségügyi hatásai, ezek

felismerése és felkészülés az egészségügyi ellátásukra
AZ IONIZÁLÓ SUGÁRFORRÁSOK LEHETSÉGES HATÁSAI,
EGÉSZSÉGÜGYI KÖVETKEZMÉNYEI
Az ionizáló sugárforrások két alapvető típusát különböztethetjük meg az exponált em-

beri testhez viszonyított lokalizációjuk alapján:
sugárexpozíció távolról, külső sugárforrásból és
sugárexpozíció a testfelületre vagy a szervezetbe került radioaktív anyagoktól (külső és
belső sugárszennyeződés).
A nagyaktivitású külső sugárforrástól származó egész testet érő sugárterhelés tünettanát,

az akut sugárbetegség lefolyási szakaszait, jellegzetes szindrómáit, a diagnosztikai módszereket
és terápiás lehetőségeket, valamint a helyi sugársérülés, a bőr sugárégésének dózisfüggő tüneteit,
azok megjelenésének idejét és súlyosságát, továbbá a túlexpozíció következtében hónapok,
sőt évek múltán fellépő késői következmények (sugárdermatitis, sugárcataracta), valamint a
teratológiai elváltozások és a sztochasztikus hatások dózisfüggő kockázatát részletesen ismer-
teti a nemzetközi és a hazai szakirodalom (ezek válogatott műveit lásd az Irodalomjegyzékben
e fejezet végén).
A sugárorvostani alapismeretek, az esetleges sugársérülések tünetei azért is hangsúlyo-
zandók, mivel az ismeretlen eredetű nemspecifikus panaszokkal jelentkező páciensek eseté-
ben az orvosok csak elvétve gondolnak a sugárexpozíció lehetőségére. Az elmúlt évtizedben
előfordult súlyos és halálos kimenetelű sugárbalesetek során többször csak hetek múltán (s
néhány esetben csak post mortem) állították fel a helyes diagnózist, a sugárexpozíció eshe-
tősége hosszú ideig fel sem vetődött.
Tekintet nélkül arra, hogy a túlexpozíció véletlenszerű baleset vagy szándékos terrorista-
alkalmazás következménye-e, az ionizáló sugárhatások megjelenésében jelentős eltérések
nem várhatók. A fenti kórképek tünettanának, lefolyásának, és gyógykezelésének részletes
ismertetése túllépi e fejezet kereteit. Így az alábbiakban csak egy lényegi áttekintés adható.
A sugárbetegség kezdeti tünetei

Nagyfokú fejfájás, gyengeség, levertség, tartós hányinger, ismétlődő hányás, étvágytalanság, súlyos
esetben hasmenés és hirtelen kialakult limfocitopenia sugárexpozíciót indikálnak. Minél nagyobb volt
az egész testet avagy a test nagy részét érő sugárterhelés, annál gyorsabban és súlyosabb
formában jelennek meg a fenti klinikai és laboratóriumi tünetek. Igen gyakran tévesztik
ételmérgezéssel, de utóbbira a limfocitopenia nem jellemző. A limfociták számának csökkenése
0,5 Gy dózisnál jelentkezik (a normális intervallum alatt marad kb. 5–10%-kal), majd az
1–8 Gy dózistartományban szigorúan dózisfüggő – lásd 19.1. ábra.
19.1. ábra  Limfocitaszám csökkenése a sugárterhelés utáni 2-6. napon az egész testet ért dózis,
és következésképpen a sugárbetegség súlyosságának növekedésével
A sugárbetegség felismerése és elkülönítő diagnózisa

A túlexpozíció utáni 3–4. hétre a trombociták és eritrocyták száma is dózisfüggően
csökken, súlyos és nagyon súlyos fokozatú sugárbetegségben 10 000/mm3, de akár 1000–
2000/mm3 értékre. Ekkor gyakori az orrvérzés (epistaxis) és a pontszerű bevérzések a bőrön
(petechiae), az íny vérzése állandósul, a halálos belső vérzések veszélye is kifejezetten nagy.
A granulociták száma az első napon jelentkező ideiglenes növekedés (demarginálódás) után
fokozatosan csökken, bár a 10–15. napok között egy kisebb csúcs rendszerint megfigyelhető
a differenciált granulociták perifáriás vérbe jutása révén. A szepszis kockázata a 20-35. napon a
legnagyobb, ilyenkor sebészeti kezelés nem végezhető.
Az egyidejű páncitopenia differenciáldiagnosztikai értékű, sugárexpozíciós eredetre utal, és
segít elvetni a fertőző betegség vagy az ételmérgezés diagnózisát, amelyek klinikai megje-
lenésükben és lefolyásukban emlékeztetnek a sugárbetegségre. Ha egyidőben jól körülha-
tárolható területen, viszonylag nagyszámú embernél észlelnénk hasonló tüneteket, akkor
nagyaktivitású ionizáló sugárforrástól származó jelentős baleseti (véletlenszerű) vagy terro-
rista szándékú sugárterhelésre és a frissen előállított élelmiszerek, valamint az ivóvízkészlet
terrorista szándékú sugárszennyezésére is gondolni kell. (Ilyen esetben a területileg illetékes
sugáregészségügyi hatóságot mielőbb értesíteni kell).
370 T urai I stván
A nagyon súlyos és halálos sugárbetegség további klinikai jellemzői: csillapíthatatlan

hányás és hasmenés, tudatzavar, magas láz, hypotensio, erythema (a bőrpír ilyen esetben is
főleg a fedetlen testfelületen jelentkezik).
Azonnali eszméletvesztéssel, görcsökkel és heveny fájdalommal társuló állapot fellépése
nem sugárexpozícióra, hanem toxikus anyagok jelenlétére utal.
A HELYI SUGÁRTERHELÉS TÜNETEI ÉS KEZELÉSE
A helyi sugársérülés fő tünete a bőrpír, amely a dózis növekedésével egyre hamarabb je-
lentkezik, egyre intenzívebb formában, s egyre gyorsabban megy át súlyosabb stádiumokba
(hámlás, hólyagképződés, fekély, nekrózis). 20–25 Gy helyi sugárexpozíció hatására 1,5–3 hét
alatt bőrfekélyek, 25–30 Gy-t meghaladó helyi dózisnál 3 hét alatt bőrelhalás (nekrózis) ala-
kulhat ki. A fekélyesedés rendszerint, a szövetelhalás kizárólag sebészi beavatkozásra gyógyul.
A kimetszést lehetőleg „dozimetria-vezérelten” kell elvégezni, akár a látszólag ép határvonal
mentén, ahol a becsült dózis még nem éri el a 25 Gy-t. A bőrpír, purpura, száraz vagy nedves
hámlás és felhólyagzás általában spontán gyógyul, vagy legfeljebb konzervatív kezelést igényel
(antiszeptikus borogatás vagy naponta többször néhány perces áztatás antibiotikumos
oldatban). A sugárdermatitis általában igen lassan, nehézkesen gyógyul (amely a subcutis
mikrocirkulációjának sérülésére vezethető vissza). Jellemzőek a késői recidívák, akár fél-egy
év múltán kiújuló vagy szomszédos új területen jelentkező szövetelhalások. [IAEA-WHO
1998, Turai-Köteles, 2014].
RADIOAKTÍV ANYAGOKKAL SZENNYEZETT SZEMÉLYEK

SUGÁRMENTESÍTÉSE
Sugárszennyeződés alapos gyanúja esetén (pl. a szétzúzódott ólomkonténerből kiesett,

összetört vagy összelapított sugárforrás láttán, amely közelében magas sugárzási szint mér-
hető) az ellátó személyzetnek – az életmentő és a súlyos, maradandó károsodások (bénulások)
megelőzésére irányuló elsődleges beavatkozások elvégzését követően! – gondoskodnia kell a
sugármentesítő (katasztrófaelhárító) szolgálat értesítéséről a sugárforrás miekőbbi biztonsá-
gos izolálása (ép konténerbe helyezése) érdekében.
Ha egy sugárbaleset vagy nukleáris veszélyhelyzet során emberek is szennyeződnek
radioaktív anyagokkal, akkor az életmentési elsődleges beavatkozások elvégzése és az életve-
szélyes állapotban lévő sérültek kórházba szállítása után intézkedni kell a sugárszennyeződés
mielőbbi biztonságos eltávolításáról az érintett személy(ek) testfelületéről.
Dekontaminálás (mentesítés) és dekorporálás

Külső sugárszennyeződés esetén – amikor a felületi szennyezettségmérő a szabad testfelü-
leteinken (arc, haj, kezek fölött) a háttérérték több tíz- vagy százszorosát mutatja, a személyi
sugármentesítés első teendői a kezek majd az arc lemosása vagy tiszta nedves kendővel történő
letörölgetése, majd a ruhacsere. Mivel – évszaktól és időjárástól függően – hazai viszonyok
között a testünk 50–95%-át általában ruhák fedik, így a felső ruházat tisztára cserélésével
(pl. a mentőautóban lévő tartalék kórházi ruhára vagy bármilyen nem sugárszennyezett
ruhára) a külső sugárszennyeződés jelentős hányada (akár 95%-a) egyszerűen eltávolítható!
Esetleges nukleáris baleset során, „piszkos bomba” robbantását követően vagy – valame-
lyest reálisabban – egy nyilt izotópos munkahelyen bekövetkező radioizotópos szennyeződés
után addig kell ismételni a langyos vizes szappanos-samponos lemosást és/vagy zuha-
nyozást, ameddig a felületi szennyezettségmérő készülék biztonságos értéket nem mutat.
A haj masszív sugárszennyeződése esetén előfordulhat a haj mielőbbi teljes eltávolításának
szükségessége. Ezzel a 2–3 hét múlva törvényszerűen bekövetkező, és pszichésen nehezen
feldolgozható erőteljes csomós hajhullást (epilációt) is megelőzhetjük.
Az összes sugárbaleset mindössze egy százalékában és a halálos sugárbalesetek
kevesebb mint 10%-ában fordultak elő belső sugárszennyeződéssel járó balesetek.
A baleseti sugárterhelés miatt meghalt 179 fő közül 6 fő (3,3%) vesztette életét belső
sugárszennyeződés miatt [Turai, 2019].
Megfigyelések alapján a radioaktív anyagok igen erősen tapadnak a felületekhez,
sokszor csak nagyon nehezen eltávolíthatóak. Ismeretes, hogy a Goianiai sugár-
baleset után (1987 őszén) 4 házat le kellett rombolni és néhány utca burkolatát is
konténerekbe szedve radioaktív hulladékként kell még évtizedekig tárolni, mivel a
tűzoltófecskendős (nagynyomású mosószeres) lemosás nem érte el a kívánt haté-
konyságot [IAEA, 1988, 1998]. A csernobili baleset után az atomerőmű telephelye körüli
utakon aszfaltcserét kellett végezni, mivel a masszív sugárszennyeződést többszöri útmosással
sem tudták eltávolítani. A szakirodalomból nem ismeretes olyan eset, amikor a baleseti sugár-
szennyeződéssel bíró személytől az egészségügyi személyzet kimutatható sugárkárosodást,
de akár mérhető sugárterhelést kapott volna [Turai et al, 2004; IAEA 2018].
Belső sugárszennyeződés esetén a sugárzó anyag típusától függően a 16/2000. EüM ren-
deletben kijelölt 9 szakintézetben végzendő az emberi szervezetbe került radioaktív vegyület
eltávolítását elősegítő vagy a vérbe való felszívódását és a célszervben a felhalmozódását meg-
előző, de legalábbis csökkentő gyógyszeres kezelés (antidotum, abszorbens, komplexképző
stb. készítménnyel) az Országos „Frédéric Joliot-Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi
Kutató Intézet 2006. és 2007. évi Módszertani Útmutatói szerint. Ezen Útmutatók in-
gyenesen hozzáférhetők az Intézet honlapján (www.osski.hu – lásd Kiadványok) [Turai,
2006 és 2007].
Egyetlen esetben, a radioaktív jódizotópok baleseti mértékű felvétele (belégzése) esetén
nem kell szakintézetbe szállítani az érintett személyeket, hanem törekedni kell a pajzsmirigy
jódblokkolásának mielőbbi elvégzésére, a napi jódszükséglet mintegy ezerszeresét tartalmazó
jódtabletta bevételével. A nagydózisú stabil jódadag szervezetbe juttatásával – a radiojód me-
tabolizálódás megtörténte előtt – megelőzhető, illetve ha arra a radiojód aeroszolok belég-
zése után néhány órán belül sor kerül, számottevően csökkenthető a pajzsmirigy radioaktív
jódfelvétele és ezáltal hormonszintézise és sugárterhelése [Turai, 1990, WHO 2017].
372 T urai I stván
A SUGÁRSÉRÜLTEK ELLÁTÁSA
A sugársérültek ambulanter és fekvőbeteg-intézeti ellátási szintjének

megválasztása
Ha sugárzó anyaggal elkövetett terrorista esemény (avagy baleset) következtében a test
egészét vagy nagy részét sugárexpozíció éri, az általános tünetek között leginkább a hányás
megjelenésének ideje és intenzitása alapján becsülhető a dózis.
A szervezetben elnyelt sugáradag felelős valamennyi sugárhatásért, a klinikai és laborató-
riumi tünetek manifesztálódásáért és súlyosságáért, s végső fokon meghatározza a szükséges
és elégséges ellátás szintjét és közvetve az arra optimális intézményt is (19.2. ábra).
Legfontosabb tudnivalók és tennivalók a sugársérültek ellátása során

Kombinált sugársérülés során a helyszínre érkező egészségügyi személyzet – de akár az
elsősegélynyújtási alapkiképzésben részesült mentőalakulat – legfontosabb kötelessége és
azonnali teendője az életmentés és az életveszélyes állapotban lévő sérült stabilizálása!
A sugárszennyezettség mértékének megállapítása, és a páciens vagy a kárhelyen található
egyéb – kevésbé súlyos állapotban lévő – sérültek sugármentesítése nem sürgősségi feladat!
Erre csak az életmentés és a sérültek állapotának stabilizálása után kerülhet sor [Turai et al,
2004].
Mindamellett a sugármentesítő egységnek rendelkeznie kell vészjelzést (hang- és fény-
jelzést) adó sugárzásmérő kéziműszerrel annak érdekében, hogy az esetlegesen igen magas
intenzitású sugárzási térben a mentesítési (életmentési!) munkálatok időtartamát a men-
tőszemélyzet számára biztonságosan lehessen ütemezni és kivitelezni.
FONTOS! A túlexpozíciót kapott vagy sugárszennyezett személy nem válik radioak-

tívvá, sugárforrásnak nem tekinthető, az ellátó személyzetre kimutatható sugárveszélyt
nem jelent! A csernobili reaktorbaleset utáni első órákban halálos és súlyos sugárbetegséget
kapott reaktor-operátorok és tűzoltók sugármentesítését végző egészségügyi személyzet
mindössze 3–4 évre jutó természetes sugárterheléssel megegyező többlet-sugárterhelést
(10 mSv) kapott [Mettler, 2002], amely sem klinikai, sem laboratóriumi kóros elváltozáso-
kat nem eredményezett, mivel azok fellépésének küszöbdózisa 50–100-szor nagyobb (19.2.
ábra).
Sugársérültek ellátására kijelölt fekvőbeteg-ellátó intézmények

A 64/2005 EüM rendelettel módosított 16/2000. EüM rendelet az atomenergiáról szóló
1996. évi CXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról 12. melléklete 9 egészség-
ügyi intézményt jelölt ki az esetleges sugársérültek szakirányú ellátására, figyelembe véve a
területi elosztási elvet is – 1.jegyzék.
19.2. ábra  Sugársérültek szükséges és elégséges ellátási szintje a korai tünetek alapján
1. JEGYZÉK: A SUGÁRSÉRÜLTEK VAGY ARRA GYANÚS SZEMÉLYEK SZAKELLÁTÁSÁRA

KIJELÖLT INTÉZMÉNYEK
1. HM Állami Egészségügyi Központ, Budapest
2. Fővárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórháza, Budapest
3. Országos Onkológiai Intézet, Budapest
4. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Kórháza, Miskolc
5. Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Debrecen
6. Petz Aladár Megyei Kórház, Győr
7. Pécsi Tudományegyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Pécs
8. Szegedi Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztu-
dományi Centrum, Szeged
9. Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórháza, Szekszárd
Ezen kijelölt kórházak személyi és tárgyi feltételei iránti minimum követelményeket az

OSSKI 2007. évi Útmutatója tartalmazza [Turai, 2007].
A foglalkozás-egészségügyi szakszemélyzetnek (de hasonlóképpen a háziorvosoknak és

az egészségügyi intézményeknek is) naprakészen kell tartania az NNK Sugárbiológiai és Su-
gáregészségügyi Főosztálya által fenntartott 24 h/365 nap rendszerben működő Országos
Sugáregészségügyi Készenléti Szolgálatának, valamint a regionális és megyei népegész-
ségügyi szervek és intézetek keretében tevékenykedő Sugáregészségügyi Decentrumok,
illetve az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság területi intézményeinek telefonszámait
és egyéb elérhetőségét, hogy sugárexpozíció gyanúja esetén szaktanácsadást kérhessenek.
374 T urai I stván
A sugárzás nem fertőz! Fertőzésre csak olyan élőlény képes, amely a gazdaszervezetben
szaporodik, és abból kikerülve más élőlényekbe átjutva, azokban tovább tud szaporodni, ily
módon betegséget (vagy hordozást) kiváltani. „Sugárfertőzés” nem létezik, ez a kifejezés
nem értelmezhető! [Turai, 1993] Jóllehet, immár 3 évtizede tart az egészség-felvilá-
gosító munka és küzdelem e nem létező és nem értelmezhető kóros szóhasználat
ellen, sajnos a mai napig előfordul mind a tömegtájékoztatásban, mind egészség-
ügyi-katasztrófaelhárítói nyilatkozatokban.
IRODALOM:
1. Barabanova A, Baranov A, Bushmanov A, Guskova A. (2008): Radiation effects in man, Medicina, Moscow,
2. Bushberg JT, et al (2007): Nuclear/radiological terrorism: Emergency Department management of radia-
tion casualties. J. Emerg. Medicine, 32: 71-85, doi:10.1016/j.jemermed.2006.05.034
3. IAEA, Convention on Early Notification of a Nuclear Accident, and Convention on Assistance in the Case of
a Nuclear Accident or Radiological Emergency, IAEA, Vienna, 1986.
4. IAEA-WHO (Turai I. ed.): Diagnosis and treatment of radiation injuries, IAEA Safety Reports Series, No. 2.
1998a.
5. IAEA-WHO (Turai I. ed.) Planning the medical response to radiological accidents, Safety Reports Series
No. 4, IAEA, Vienna, 1998b.
6. IAEA: Joint Radiation Emergency Management Plan of the International Organizations. „J-PLAN”, IAEA,
Vienna, 2000
7. IAEA-WHO (Turai I. ed.): Follow-up of delayed health consequences of acute accidental radiation expo-
sure, IAEA-TECDOC-1300, 2002.
9. IAEA-WHO 2018 (Turai I. co-author): Medical Management of Persons Internally Contaminated
with Radionuclides in a Nuclear or Radiological Emergency. A Manual for Medical Personnel.”
EPR-INTERNAL CONTAMINATION, pp.105, IAEA, Vienna, https://www-pub.iaea.org/books/IAEA-

Books/12230/Medical-Management-of-Persons-Internally-Contaminated-with-Radionucli-
des-in-a-Nuclear-or-Radiological-Emergency
10. Ilyin LA: Myth and Reality. Megapolis Publ, Moscow, 1995
11. Gusev I, Guskova A, Mettler F (2001): Medical management of radiation accidents. CRC Press,
12. Köteles György: Felkészülés sugaras balesetek orvosi ellátására Magyarországon. Honvédorvos, 2000;
3-4, 119-123,
13. Köteles György (szerk.): Sugáregészségtan, Medicina Könyvkiadó, 2002; 361 old.
14. Liptay L, Kolozsvári F: Sugársérültek és kombinált sugársérültek sürgősségi ellátása tömeges sérültáramlás
viszonyai között. Diagnosztikus, terápiás és szervezési kérdések. Honvédorvos, 2004; 56:255.
15. Mettler FA Jr, Voelz GL. Current concepts: major radiation exposure — what to expect and how to respond.
N Engl J Med 2002; 346:1554-61. https://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMra000365
16. Qiang Liu, Bo Jiang, Li-ping Jiang, Ying Wu, Xiao-guang Wang G, Feng-ling Zhao, Bao-hua Fu, Istvan Turai,
Enhai Jiang: Clinical Report of Three Cases of Acute Radiation Sickness from a 60Co Radiation Accident in
Henan Province in China. J. Rad. Research, 2008; 49(1): 63-69, http://www.jstage.jst.go.jp:80/article/jrr/
advpub/0/advpub
17. Sztanyik B. László (szerk.): Sugársérülések megelőzése és gyógykezelése, Zrínyi Kiadó, 1989
18. Turai I, Sztanyik BL, Stúr D: A hazai lakosság fogazatának radioaktív stroncium tartalma. Egészségtu-
domány, 1987; 32: 388-394.
19. Turai I, Sztanyik BL, Stúr, D: 90Sr content of human teeth in Hungary. Markovic, P. (ed.) Proc. XIV. Re-
gional IRPA Congress, IRPA, Kupari, Dubrovnik, 1987; pp. 307-310.
20. Turai I. A lakosság védelmére foganatosítandó intézkedések tömeges sugársérülés veszélye esetén (12.
fejezet) In: Sugársérülések megelőzése és gyógykezelése. Szerk.: Sztanyik BL., Zrínyi Kiadó, Budapest,
1989; 111-119. old.
21. Turai I: Sugáregészségügyi ismeretek. Medicina Kiadó, Budapest, 1993; 100. old. http://www.osski.hu/
kiadvanyok/sugegism/sugegism.pdf
22. Turai I, Sztanyik BL: Assessment of Sr-90 and Cs-137 activity concentration in human tissues in Hun-
gary, following the Chernobyl accident. In: One decade after Chernobyl: Summing up the conse-
quences of the accident, IAEA-TECDOC-964, IAEA, Vienna, 1997; 2:48-53.
23. Turai I, Crick M, Nogueira de Oliveira C, Ortiz-Lopez, P, Wrixon AD: Response to Radiological Accidents:
the Role of the International Atomic Energy Agency. Radioprotection 2001; 36(4): 459-476.
24. Turai I: Személyi sérülésekkel járó sugárbalesetek és tanulságaik. 10. fejezet, in: Sugáregészségtan. Szerk.
Prof. Dr. Köteles Gy., Medicina Kiadó, Budapest, 2002; 177-191.
25. Turai I, Veress K, Günalp B, Souchkevitch G: Medical response to radiation incidents and radionuclear
threats. BMJ, 2004; 328: 568-572 http://bmj.bmjjournals.com/cgi/content/full/328/7439/568
26. Turai I: Radioaktív anyagokkal szennyeződött személyek sugármentesítése (dekontaminálása és dekor-
porációja). OSSKI Módszertani Útmutató, OTH Nyomda, Budapest, 2006; 66. old. http://www.osski.hu/
kiadvanyok/kiadvanyok.html
27. Turai I.: Útmutató a Sugársérültek ellátásának minimum követelményeiről. OTH Nyomda, Budapest,
2007; 25. old. http://www.osski.hu/kiadvanyok/kiadvanyok.html
28. Turai I: Nukleáris katasztrófák sérültjeinek ellátása. 15.3. fejezet, In: Major László szerk.: A katasztró-
fa-felszámolás egészségügyi alapjai. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2010.
29. Turai I: Terrorcselekmények sugárzó anyagokkal – megelőzés, felismerés, egészségügyi ellátás. XIV.4. fe-
jezet, 852-856. In: Ungváry Gy. és Morvai V. (szerk.): „Munkaegészségtan”, Medicina Könyvkiadó, Buda-
pest, 2010.
30. Turai István és Köteles György (szerk.): Sugáregészségtan, Medicina Könyvkiadó, 2014; 390 old.
31. Turai I. Thyroid Blocking Policy in Hungary and Clarification of Terminology in the Light of Recom-
mendations by International Organisations. Radiation Protection Dosimetry, 2016; 171(1):57-60,
https://doi:10.1093/rpd/ncw225
32. WHO: 1986-2016: CHERNOBYL at 30. An update. WHO, Geneva, April 25, 2016.
33. http://www.who.int/ionizing_radiation/chernobyl/Chernobyl-update.pdf
34. WHO (Turai I. co-author): Iodine thyroid blocking – Guidelines for use in planning for and respond-
ing to radiological and nuclear emergencies. 2017; pp.45, WHO, Geneva, Nov.2017 http://apps.who.
int/iris/handle/10665/259510
Az eddigi fejezetekben láthattuk, hogy bizonyos katasztrófáknál, mint pl.
a földrengéseknél gyakoriak a végtag-, mellkas- és fejsérülések. A fejezet
szerzője azonnal jelzi, hogy a súlyos koponyasérülteknél a mortalitás
30–50%-os. Ezt követően részletezi ennek az összetevőit is. Természetesen
itt is a betegosztályozás, a betegállapot jellemzése az első, ami ezen
a szakterületen is különbözik a békeidőben végzettől. Rögzíti a szerző
azt a szakmai véleményét is, hogy az idegsebészeti ellátás a szakorvosi
segély keretében történhet, olyan intézményben, ahol az idegsebészeti-
neurotraumatológiai ellátás feltételei adottak. A fejezetben részletesen
foglalkozik a kezelések fajtáival, s végül a gerincsérülések rögzítésével,
diagnózisával, végleges, definitív ellátásával. Megemlíti még a rehabilitációt
is, de az már természetesen nem a katasztrófareagálás kérdésköre.
A szerkesztők
378 T óth A ttila
20. fejezet
Idegsebészeti sérülések ellátása katasztrófa
körülmények között
Tóth Attila
20.1. Koponyasérülések
A koponyasérülések mortalitását, morbiditását úgy csökkenthetjük, ha az egyértelmű
tünetek és vizsgálati eredmények alapján a sérültet úgynevezett rizikócsoportba sorolja az ellátó
orvos. E csoportokhoz aztán világosan rendelhetőek a további diagnosztikus és terápiás
teendők.
A mortalitás súlyos koponyasérülteknél 30–50%-os, ennek legjelentősebb prediktorai a
felvételkor észlelt neurológiai állapot (GCS), az életkor, az esetleges hypotensio, a kialakuló másodla-
gos károsodások és a tudatzavar mélysége és időtartama.
Zárt és nyílt (penetráló) koponyasérüléseket különböztetünk meg. Sérülhet a bőr, a skalp, a
koponyacsont, illetve az agy és burkai. Békeidőben az agysérülések 77%-a zárt, 23%-a nyílt,
és ezekhez az esetek 4-5%-ában társul gerincsérülés (elsősorban a C1-3 szakasz érintett).
A betegek állapotának jellemzésére általánosan használatos a Glasgow Coma Scale: a szem-
nyitás, a verbalis productio és a motoros válasz értékelése, 4, 5, illetve 6 pontig. Súlyosnak
nevezzük a koponyasérülést, ha beteg állapotát GCS szerint 8 vagy annál kisebb szám jel-
lemzi. A súlyos koponyasérültek 56–60%-ának egy vagy több más szervrendszere is sérült,
25%-ban sebészileg ellátandó a koponya-agysérülés.
Az idegsebészeti ellátás a szakorvosi segély keretében történhet, olyan intézmény-
ben, ahol adottak az idegsebészeti-neurotraumatológiai ellátás feltételei.
Századok teltek el, mielőtt a sebészek megértették a gyulladás okát és természetét, a
sebfertőzés mechanismusát. A craniocerebralis (és más) sérülések sebészeti ellátásának alap-
elvei tulajdonképpen a XX. században kristályosodtak ki. A idegsebészet kialakulásával, a
betegmonitorizálás és az orvosi adatrögzítés fejlődésével, a tudományos igényű statisztikai
adatfeldolgozás és a sebészi gyakorlat és tapasztalatok gyaraporodásával nagyban sikerült
javítani a craniocerebralis sérülések prognózisát. Harvey Cushing volt ezen elvek gyakorlatba
ültetésének úttörője: a primer durazárás bevezetésével a craniocerebralis sérülések mortalitását a ko-
rábbi 55%-ról 29%-ra csökkentette. A II. világháborúban Small és Turner 16%-os mortalitásról
számolnak be, míg a koreai háborúban – elsősorban a gyors helikopteres légimentés, a definitív
idegsebészeti ellátás előretolása, az antibiotikumok és a teljes vér könnyebb hozzáférhetősége, a primer
ellátás során alkalmazott durazárás kombinációjának eredményeként – a mortalitás tovább csök-
kent. A vietnami háborúban ezen lehetőségek tökéletesítése folytán a mortalitás 9%-ra esett. Segített
ebben a fenti elveken túl a gyors reszuszcitáció, az adakvát sebkimetszés, a primer, minden rétegre
kiterjedő sebzárás, a posztoperatív radiologiai vizsgálatok, illetve az ezek alapján indikált azonnali
reoperáció, továbbá a profilaktikus antibiotikumok és az antikonvulzívumok bevezetése.
20. fejezet I d e g s e b é s z e t i s é r ü l é s e k e l l á t á s a k a t a s z t r ó f a kö r ü l m é ny e k köz ö t t 379
BETEGOSZTÁLYOZÁS KATASZTRÓFAHELYZETBEN
Lényege, hogy a sérülés súlyossága, a sürgős ellátás szükségessége, a minőségi túlélés
lehetősége és az általános orvosi és speciális idegsebészeti ellátás lehetőségei alapján szelek-
táljunk a betegek között. E betegosztályozás szükségszerűen minőségében különbözik a békeidőben
alkalmazottól.
Az eseteket alapvetően három csoportba soroljuk:
sürgős reszuszcitációt és sebészi ellátást igénylő esetek,
sürgős sebészi ellátást igénylő sérültek,
kevésbé sürgős ellátást igénylők.
Először a politraumatizált, a nyílt és az idegrendszeri tünetek rosszabbodását mutató sé-

rülteket kell további ellátásra kijelölni, ezután a kontaktusképtelen, de stabil cardiopulmonalis
állapotú és a megtartott tudatú betegek következnek. Csak ezután kerül sor a megtartott
tudatú, neurológiailag tünetmentes betegekre. Tudomásul kell vegyük, hogy az areaktív
comás betegek gyógyítására alig van esély.
A craniocerebralis sérült kórházba érkezésekor a klinikai állapot stabilizálására, a további,
másodlagos károsodás kivédésére szükséges alapvető teendők:
Légútbiztosítás: a száj és a garat kitisztítása, stabil oldalfekvés, Mayo-pipa, nasopharyn
gealis tubus, szükség esetén transoralis endotrachealis intubáció.
A seb fedése – nyílt koponyasérülés esetén lehetőleg nedves vagy impregnált kötszerrel!
Esetleg intravénás folyadékpótlás – valószínűleg már megtörténtek.
Általános sebellátás: a skalp sebeit feltárni, a vérzéseket ellátni, a sebalapot gondosan

áttekinteni: csontsérülés, liquor vagy agypép ürülése esetén szakorvosi ellátás indokolt.
VIZSGÁLATOK
Klinikai vizsgálat
Első a vitális paraméterek ellenőrzése, ezután vizsgáljuk meg a lágyrészsérüléseket, illetve
a sebalapot csontsérülést keresve. Értékeljük a beteg tudatállapotát, majd végezzünk tájé-
kozódó neurológiai vizsgálatot (pupillastátus, fényreakciók, szemmozgások, corneareflexek,
mimika, reflexek, motorium és szenzibilitás, GCS).
Eszközös vizsgálatok/Az egyes vizsgálatok indikációi

Két- (vagy több) irányú koponyaröntgen a közepes rizikójú csoportban segíthet, háborús
időben, penetráló sérülésnél mind pre-, mind posztoperatíve nélkülözhetetlen.
Nyaki gerinc röntgen (a koponyasérüléssel való gyakori együttes előfordulás miatt
fontos) radiológiailag a nyaki gerincszakasz a craniocervicalis átmenettől a CVII-ThI.
junkcióig tisztázandó, a külső rögzítés mindeddig nem szüntethető meg
Koponya-CT közepes vagy súlyos rizikócsoportba sorolt betegnél más beavatkozások-
hoz szükséges narkózis előtt.
MR akutan ritkán javallt, részben a hosszabb akvizíciós idő, részben technikai problé-
mák (lélegeztetés, betegészlelés) miatt, de későbbi időpontokban hasznos lehet agytör-
zsi károsodás, kisebb fehérállományi laesiók megítélésére.
380 T óth A ttila
Angiográfia csak az alábbi esetek tisztázására indikált: érsérülésből eredő pseudo-aneury-

sma, carotideocavernosus fistula, extracranialis traumás carotisaneurysma, carotideojugula-
ris fistula nagyér- vagy sinusközeli idegentest.
Cisternalis vagy lumbalis punkció (intracranialis térfoglalás esetén ellenjavallt).
A próbafuratok – terápiás hasznuk mellett sok esetben ezek szolgáltatják az iránydi-
agnózist is. Ha a koponyasérültnél a hanyatló tudatállapot egyoldali fénymerev, táguló
pupilla, contralateralis hemiparesis klinikai triászt észleljük, a kórok felső agytörzsi
kompresszió (beékelődés) lehet uncialis transtentorialis herniatio miatt. Ez az esetek
többségében extraaxialis (epi- vagy subduralis) intracranialis haematoma következmé-
nye. A traumás beékelődés prognózisa (főleg rapid volta miatt) igen rossz, valamelyest
is csak a dekompresszió minél gyorsabb végrehajtásával javítható. (Így is csak mintegy
20%-ban érhetünk el kielégítő kórkimenetelt.)
A próbafurat(ok) indikációja:
alapvetően a romló neurológiai státuson alapszik. Gyakorlatilag a segélyhelyen indikált
a beavatkozás (ritka eset), ha a sérült a szemünk előtt halna meg a rapid transtentorialis
beékelődés miatt, nem javulva vagy stagnálva mannisol és hyperventilatio alkalma-
zására. A CT gyors hozzáférhetősége és gyors képakvizíciós ideje miatt ez nyilván
egyre ritkábban fordulhat elő. A következő helyzetekben javasolható e kritériumok
alkalmazása: a neurológiailag stabil beteg szemünk előtt mutatja a fenti változásokat, éber
beteg ugyanezen a folyamaton megy végig szállítás alatt, s ezt szakmailag kompetens
személyzet dokumentálja.
Előfordul, hogy a beteg gyors sebészeti beavatkozást igényel egyéb, szisztémás sérülés
miatt, s nem volt mód preoperatív CT-vizsgálatra (pl. erősen pozitív diagnosztikus
peritonealis lavage és/vagy hemodinamikai instabilitas miatt nem lehetett késlekedni).
Ez esetben fokális neurológiai deficitkor az ennek megfelelő oldalon kell próbafura-
to(ka)t felhelyezni a zajló műtéttel szimultán. Ha lokalizációs értékű jel nem volt, vagy
preoperatív neurológiai vizsgálatra sem volt idő, vagy a próbafurat(ok) negatív(ak), akkor
ICP-monitorozás szükséges ventricularis katéterrel; normál ICP esetén gyógyszeres keze-
lés jöhet szóba, emelkedett ICP (>16 Hgmm – kb. 20 H 2O cm) esetén 3–4 ml levegő
intraventricularis beadásával AP intraoperatív pneumoencephalogram készítendő. Az
esetleges (5 mm-nél nagyobb) középvonali diszlokáció irányával ellentétes oldalon
próbafurat(ok) helyezendő(k) fel, középvonali diszlokáció hiányában a gyógyszeres
kezelés folytatandó.
A próbafuratok kivitelezésének mikéntje

Az első furat a tág pupilla oldalán helyezendő fel (az esetek 85%-ában), ha a pupillák
egyenlőek, akkor a nyilvánvaló trauma oldalán fúrjunk, ha semmiféle eligazító jel
nincs, bal oldalon fúrjunk.
Ha az első furattal
zz epiduralis haematomát találtunk, akkor a vérömleny elérhető részét távolítsuk el a
furaton át, majd
zz vigyük a beteget műtőbe és komplettáljuk a craniotomiát,
zz még narkózisban készíttessünk posztoperatív CT-t,
zz ha epiduralis haematoma nincs és a dura kékesen elszíneződött: duranyitás szük-

séges subduralis haematoma kizárására, majd úgy folytassuk a munkát, mint az
epiduralis haematoma esetén,
zz ha sem epi-, sem subduralis haematomát nem találtunk, és a CT fogadóképes,
sürgős koponya-CT-t kell végeztetnünk,
zz ha nem, előbb további azonos- majd ellenoldali furatlyukak helyezendők fel.
KONZERVATÍV KEZELÉS
Konzervatív kezelés javallt zárt koponyasérülések esetén, ha térfoglaló folyamatot és ma
lignus agyödémát kizártunk. Ugyancsak ez szükséges pre- és posztoperatív a műtétre kerülő
sérültek csoportjában.
Fő eszközei:
Légútbiztosítás, lélegeztetés.
zz GCS8 esetén mindig, cél hiperventilációval a pCO2 csökkentése a normáltartomány
alsó értékéig.
A megfelelő agyi perfúziós nyomás (CPP) fenntartása.
Az ICP csökkentése és az artériás középnyomás növelése útján, ez utóbbit volu
menreszuszcitációval és vazopresszorok adásával elérve.
Ozmotikus diuresis. Mannitol adásával a szérum ozmolalitása 310 mOsm/l fölött tar-
tandó; furosemid szinergisztikus hatású. A hypovolaemia és hypotensio veszélye miatt
alkalmazásuk a folyadékegyensúly pontos monitorizálása mellett biztonságos.
Hypertoniás sóoldatok. A hyponatraemia rontja a kórkimenetelt, ezért a szérum nátri-
umértéke a normáltartomány felső értékei körül tartandó.
Szedáció és analgézia. Benzodiazepinek és főleg a propofol a legalkalmasabb szerek,
ráadásul a görcskészséget is csökkentik, utóbbinak pedig a plazmafelezési ideje is igen
rövid.
Hypothermia. Csökkenti az ICP-t és mediálja az apoptózist. Veszélye a coagulopathia
és az elektrolit-háztartás zavarai. Remegést provokálhat.
Neuromuscularis blokád. Noha csökkenti az ICP-t és a remegést, veszélyei (a görcs-
tevékenység rejtve maradása, a neurológiai státus követhetetlensége, a lélegeztetés
meghosszabbítása, a stressz ulcus és a thromboemboliás szövődmények gyakoribbá
válása) miatt a szedáció előnyösebb.
Barbiturát-kóma. ICP-csökkentő hatása elmarad az ozmodiuretikumokétól, veszélyei
(hypotensio, pupillatágulat) miatt csak az ICP-emelkedés terápiarezisztens eseteiben,
illetve kontrollálhatatlan convulsiók esetén javasolt.
Poszturális drainage. A felsőtest 30 fokkal való megemelése a nyak neutrális hely-
zetének megtartásával javítja a koponya vénás kiáramlását. A vena jugularis interna
kanülök, illetve a nem megfelelően felhelyezett nyaki gallérok ronthatják a visszeres
drainage-t.
A szénhidrát-anyagcsere kontrollja. A hyperglykaemia súlyos koponyasérültekben
kifejezetten rontja a kórlefolyást.
382 T óth A ttila
SEBÉSZI KEZELÉS
Liquodrainage. Agykamrai drénen keresztül agyvizet bocsájthatunk le az ICP értékétől
függően, hogy azt 5-15 Hgmm között tartsuk.
Dekompressziós craniectomia. A fenti módszerekkel kontrollálhatatlan intracranialis
nyomásemelkedés, illetve az agyi perfúziós nyomás kritikus érték (60 Hgmm) alá csökkenése
esetén válhat szükségessé.
Sebészi technika. A skalp sebeit feltárjuk, a sebeket kitisztítjuk, az idegen anyagokat
eltávolítjuk. A fej sebeinél csak minimális sebkimetszésre van szükség. Felhasználva az ellátott
lágyrészsebet, illetve ezt megnagyobbítva készítünk feltárást, craniectomiát végzünk és az ép
duráig preparálunk. A durasérülés széleit tisztázzuk, esetleg rajta segédmetszéseket ejtünk,
gondos vérzéscsillapítás után ellátjuk az agy sérüléseit. Itt törekedni kell arra, hogy az idegen
anyagokat, a vért, a lacerált agyállományt folyamatos öblítés mellett, szívással maradéktalanul
eltávolítsuk, de ép agyszövetet lehetőség szerint ne áldozzunk fel. Ezután zárjuk a durát –
szükség esetén duraplasztikát végzünk és a bőrt is zárjuk (szükség esetén plasztikai sebészeti
elvek szerint).
Lövési sérülések ellátásában ugyanezt a sémát kell követni, azzal a kiegészítéssel, hogy a
lőcsatornát lehetőleg teljes hosszában fel kell tárni és a debridement-t elvégezni, hacsak ez nem
jár a neurológiai állapot vállalhatatlan romlásával. A behatolási kapunál nagyobb, a kilépés
területén kisebb craniectomiát készítünk. Sebészi mikroszkóp beállítása időveszteséget okoz
és a műtéti idő növelésével fokozza a fertőzés rizikóját; az ésszerű kompromisszum ez esetben
a sebészi fejlámpa alkalmazása.
A vénás sinusok sérülésének ellátására a sinus sagittalis superior középső és hátsó harmada
mentén, illetve ettől distalisan grafttal végzett plasztika jön szóba. Az orrmelléküregek, illetve a
mastoid cellulák csontos sérülésekor a sinus mucosáját exstirpáljuk, a csontos üreget zsírral, fascia
latával töltjük ki és pericranium- vagy duragrafttal fedjük.
A kamrarendszeren áthatoló sérülések magasabb morbiditása és mortalitása a szövődményes
kamravérzéssel, a ventriculitisszel és az agy vitális centrumainak sérülésével függ össze. Az
alapos debridementet ilyenkor a plexus choroideus rezekciójával kell kiegészíteni. A vér-
zéscsillapítás után, a zárás előtt az ICP mérésére szolgáló eszközt (lehetőleg kamradrént)
helyezünk el, az epiduralis teret drenáljuk. A csontlebenyt a gyakorlatilag biztos contaminatio
miatt nem helyezzük vissza, emiatt a steril fedőkötés nem lehet túl szoros, hogy iatrogen
ICP-emelkedést ne okozzon.
Zárt sérülések esetén általában osteoplasticus craniotomiát végzünk. Nagymérvű agyduzzadás
esetén alkalmazható dekompresszív zárás nyitva hagyott vagy tehermentesítőleg plasztikázott
dura felett nem reponálva a csontlebenyt. Ez értelmet csakis nagy kiterjedésű csontelvétellel
nyer, hogy a csontdefectus széleinél a cerebrum ne essen elő, mert ez keringészavart, nekró-
zist, további agyduzzadást okozhat.
Ha a beteget preoperatíve lélegeztetni kellett, illetve a posztoperatíve mért ICP a 16 Hgmm-t
meghaladja, akkor az intubációt és a lélegeztetést fenntartjuk. Szintén tovább adagoljuk a man-
nitolt, a glicerint, a furosemidet (káliummal); 14 napig intravénásan, majd további 14 napig
per os adunk antibiotikumot. Antikonvulzívumot állítunk be. Rögtön a műtét után kontroll
kétirányú koponyaröntgen készül az esetlegesen intracranialisan visszamaradt fragmentumok
detektálására. Ha az ICP 16 Hgmm alatt marad, kontrasztanyagos koponya-CT-vizsgálat
történik a 3. és a 7. napon, majd 3 hétig hetente, hogy az esetleges cerebritis és az agy
tályog, illetve hydrocephalus kialakulását időben detektáljuk. Ha a posztoperatív szakban az
ICP hiperventilációval és ozmoterápiával uralhatatlanul 16 Hgmm fölé emelkedik, akut kopo-

nya-CT indikált, és ha a háttérben sebészileg korrigálandó ok áll, reoperációra van szükség. Ha
az ICP-emelkedés oka agyödéma, a mannitol adását folytatjuk, 310 mOsm/l fölött tartva a
szérum ozmolalitását.
A fő komplikációk között a fertőzés, a liquorrhoea, az epilepsia, az érsérülés és a hydrocephalus
említendő.
A bőrlebeny gennyedése esetén a területet feltárjuk, átöblítjük, újra zárjuk.
Agytályogot operálunk, drenálunk, cerebritis esetén az antibiotikum adását folytatjuk.
Különös figyelmet érdemelnek azok az esetek, ahol az idegen anyag behatolási kapuja az
arcon, az orbitában vagy a processus mastoideus környékén van, mert itt a fertőzés rizikója
nagyobb.
Liquorrhoea esetén emeljük a felsőtestet, ha ez nem elég lumbalis liquordrainage-t kez-
dünk, ha emellett 10 nap után is perzisztál az agyvízcsorgás, sebészileg zárjuk a forrásként
szolgáló duradefectust.
Epilepsia esetén antikonvulzívumra állítjuk be a beteget.
Érsérülés angiográfiás kivizsgálást igényel az esetleges sebészi vagy intervenciós neuro
radiológiai korrekció előtt.
A hydrocephalus rendszerint nemreszorptív jellegű, és ventriculoperitonealis shuntölést
igényel. Ha a sérülés helye, hegesedés miatt a vízfejűséget agyvízelfolyási akadály okozza,
endoszkópos III. kamrai ventriculo-cisternostomia is szóba jön.
A legfontosabb prognosztikus faktor mindenképpen a beteg felvételkor regisztrált neurológiai
státusa. Penetráló sérülés esetén a transventricularis vagy több lebenyt érintő szúr- vagy lőcsa-
torna igen rossz prognózist jelent. A korai halálok zöméért az idegrendszer direkt, kiterjedt,
roncsoló sérülése felelős.
Összefoglalóan a sebészi ellátás elvei:

Az intracranialis vérzések evakuációja, vérzéscsillapítás.
A nekrotikus és láthatóan devitalizált agyszövet eltávolítása.
A meglevő roncsolódás meghaladása nélkül eltávolítani az idegen anyagokat, csontot,
hajszálakat, bőrt.
Vízmentes durazárás és a seb zárása, később a koponya kontúrjának plasztikai helyre-
állítása.
20.2. Gerincsérülések
A gerinc katasztrófakörülmények közötti sérülései – a gerincvelő társult sérülésével vagy
anélkül – eltérnek a polgári életben előforduló sérülésektől. Ezek a sérülések gyakran nyitot-
tak, szennyezettek és általában más szervek sérüléseivel szövődnek.
A kezelés elvei a következők:

először a gerinc külső rögzítése a neurológiai rosszabbodás megelőzésére,
diagnózis,
végleges ellátás (gerincstabilizálás),
rehabilitáció.
384 T óth A ttila
Komplett harántlézió esetén a neurológiai javulás valószínűsége minimális és azt a sürgős

sebészi beavatkozás nem befolyásolja. Részleges harántlézió esetén azonban a neurológiai
rosszabbodást mutató sérülteknél a sürgős sebészi dekompresszió jótékony hatású lehet.
A sürgős, életmentő lágyrészrevízió és debridement ekkor is szükséges, különösen társult
colorectalis érintettség esetén.
OSZTÁLYOZÁS
A gerincsérülések osztályozásánál és kezelésénél négy fő tényezőt kell figyelembe venni.
Nyitott vagy zárt a sérülés?
Neurológiai státus: komplett harántlézió, részleges harántlézió vagy tünetmentes.
Komplett harántlézió esetén a sérülés szintje alatt nem észlelhető neurológiai funkció
a spinalis shock időszaka után (általában 24-48 óra, amit a bulbocavernosus reflex
visszatérése jelez).
Az érintett gerincszakasz szerint: nyaki, mellkasi, ágyéki vagy keresztcsonti.

A csontok és szalagok sérülésének mértéke alapján: stabil – instabil.
A gerincvelő-sérülések intenzív ellátásának célja a hypoxia, hypotensio, hyperthermia

és ödéma következtében fellépő másodlagos sérülések minimalizálása.
Instabilitást kell feltételezni (és a gerincet stabilizálni kell) minden olyan betegben, akinek
a következő tünetei vannak:
instabilitás érzésére panaszkodik (kézzel támasztja a fejét),
gerincfájdalmat említ,
érzékenység a tövisnyúlványok fölött,
neurológiai deficit,
megváltozott mentális státus,
gyanús körülmények.
MENTÉS
Mentésnél, a sérült kiszabadításánál különös figyelemmel kell lenni a következőkre.
A nyaki gerinc védelme érdekében:
zz A nyak sohasem lehet hiperextendált.
zz Légútbiztosításra endotrachealis intubációt csak in-line nyakstabilizálás mellett
kísérelhetünk meg, ennek sikertelensége esetén légcsőmetszés indokolt.
zz A fejnek a testtel egy vonalban tartásához több személy szükséges, egy fő csak a
nyak stabilizálásához.
zz A nyak stabilizálására a szállítás alatt merev nyaki gallér és homokzsákok egyaránt
alkalmasak. A fejet és a testet a mentőeszközhöz kell rögzíteni.
A mellkasi és ágyéki gerinc védelméhez:
zz Fordítsuk a beteget oldalra vagy alkalmazzuk a kétemberes szállítást. Ez alatt külön
gondoskodni kell a nyaki gerinc védelméről.
zz Gerinchordágy hiányában szükséghordágyat készíthetünk a helyben fellelhető
anyagokból.
Társsérülések
zz Ha a gerincvelő sérüléseivel együtt járó komplex sérülések érintik a fejet, mellkast,
hasat vagy a végtagokat, akkor az életmentő beavatkozások előnyt élveznek a vég-
leges diagnózissal és a gerinc sérüléseinek kezelésével szemben. E beavatkozások
közben az instabil gerinc további károsodását megfelelő óvintézkedésekkel kell
megelőzni.
SÜRGŐS MŰTÉT
Sürgős műtét a gerinc penetráló vagy zárt sérülései esetén csak neurológiai rosszabbodás
esetén indikált és természetesen csakis szakosított szakorvosi segélyként, báziskórházban
biztosítható. A sebészi ellátás részleteinek ismertetése meghaladja e könyv kereteit.
Összefoglalva, a koponya- és gerincsérültek helyszíni ellátása általában nem lehetséges. Itt

a feladat a vitális paraméterek stabilizálása és definitív ellátás helyére való szállítás. A korrekt
preoperatív ellátás után a sebészi ténykedés fő alapelvei a minden rétegre kiterjedő alapos
debridement, az intracranialis haematomák kiürítése és a szoros dura- és bőrvarrat, illetve az
idegelemek dekompressziója és a gerinc stabilitásának helyreállítása. A posztoperatív észlelés
sarokkövei az ICP-mérés, a vitális és neurológiai jelek folyamatos monitorizálása, hogy az
esetleges komplikációkat időben észleljük és kezelni tudjuk. Igen fontos a komplex rehabilitá-
ció és a rekonstruktív idegsebészet szerepe a teljes felépüléshez.
Az eddig olvasottak szerint vannak különböző, pl. belgyógyászati, sebészeti,
vagy egyéb típusú katasztrófák. Sok más mellett, az is biztosan a szerző
javára írható, hogy nem próbált „fogászati” típusú katasztrófát megalkotni.
Komolyra fordítva a szót, a fejezet szerzője általános orvos, aki többek
között szájsebészeti, valamint honvéd- és katasztrófa-orvostanszakvizsgával
rendelkezik. Ennek ellenére visszafogottan, röviden, de körültekintően írja
körül a saját témáját. Jól érzékelhetően jelzi az olvasó részére, a fogászati
ellátás jelentőségét katasztrófakörülmények között. Az emberek többsége
életében gyakrabban találkozik majdnem elviselhetetlen fogfájással, mint
traumás fájdalmakkal. Természetes, hogy menekülttáborokban, egyéb
hozott betegségek mellett a gyulladásos eredetű fogászati sürgős eseteket is
meg kell oldani. A fejsérülések egy részében pedig megjelenhetnek a traumás
esetek is, amelyek szintén sürgős ellátást igényelnek. Nagyon pontosan
rögzíti a szerző, hogy az izolált szájsebészeti jellegű sérülések ugyan
önmagukban ritkán életveszélyesek, de életveszélyes következményekkel
járhatnak, s amelyeknek az elsődleges kezelésével szintén foglalkozik.
Végezetül foglalkozik a halottak fogászati azonosításával, ami szintén fontos
katasztrófahelyzetben, de szintén csak a negyedik fejezetben került általános
fogalomként említésre.
A szerkesztők
388 S uri C silla
21. fejezet
Fogászati és szájsebészeti elvek katasztrófa
körülmények között
Suri Csilla
A fogászati ellátás katasztrófakörülmények közötti alkalmazása magyarázatra szorul.

A fogászati megbetegedések ugyanis általában nem tartoznak a sürgősségi ellátást igénylő
esetek csoportjába a sebészeti, belgyógyászati és pszichiátriai sürgősségi esetekkel ellentétben.
A fogászati ellátás jelentősége a katonaorvosi gyakorlatban már létjogosultságot nyert: cél a
fogászati megbetegedések ellátása a megbetegedés helyszínén vagy ahhoz nagyon közel. Erre
azért van szükség, mert fogászati megbetegedésekre igen nagy valószínűséggel számíthatunk
(statisztikai adatok alapján a külszolgálatban előforduló összes megbetegedések 25–33%-a
fogászati eredetű). A fogászati problémával küzdő beteg feladatát ellátni nem tudja. A fogászati
betegségek megoldása a rendelkezésre álló személyi, anyagi és technikai feltételek esetén
viszonylag egyszerű, utána az ellátott személy szinte azonnal visszanyeri munkaképességét,
ellentétben a sebészeti vagy belgyógyászati eredetű betegségek nagy részénél.
21.1. A katasztrófakörülmények hatása a fogászati és

szájsebészeti ellátásra
A katasztrófák váratlanul jelentkeznek. Előfordulásuk során számolhatunk a helyi infra-
struktúra pusztulásával vagy nehéz megközelíthetőségével, valamint az egészségügyi hálózat mű-
ködésének zavaraival. Ez érvényes a fogászati ellátóhelyekre is. A katasztrófasújtotta terület
lakosságának viszont szüksége van a fogászati ellátás folyamatos biztosítására a fogászati
megbetegedések várható nagy száma miatt.
Az ellátás halasztása ugyanis súlyos szövődményekkel járhat. A megoldást elsőként a kato-
naorvosi gyakorlatban (a második világháborúban, a brit hadseregben) bevezetett mobil
fogászati egységek alkalmazása jelentheti. A háborúk során a harcoló alakulatoknál ta-
pasztalható, harcképtelenséget okozó nagyszámú fogászati megbetegedés miatt vezették be a
mobil fogászati egységek alkalmazását. Azóta a mobil fogászati egységek alkalmazása a civil
gyakorlatban is világszerte széles körben elterjedt. Nemcsak katasztrófakörülmények között,
de nehezen megközelíthető, elzárt, kis létszámú települések általános fogászati ellátásánál is
jól alkalmazható a mobil fogászati egység.
A fogászati és szájsebészeti esetek osztályozása prioritás szerint: a katasztrófák során alkal-
mazott osztályozás általános alapelveit kell a fogászati és szájsebészeti sérülések, betegségek
esetén is alkalmazni. Életveszélyt okozó fogászati esetekkel nem találkozhatunk, szájsebészeti
eredetű, halaszthatatlan ellátást igénylő esetek azonban előfordulhatnak. A sürgős ellátás szük-
ségessége azonban mind a fogászat, mind a szájsebészet területén jelentős.
21. fejezet Fo g á s z a t i é s s z á j s e b é s z e t i e l ve k k a t a s z t r ó f a kö r ü l m é ny e k köz ö t t 389
A halasztható ellátást igénylő problémák megoldása nem igényel külön felkészültséget.

A legnagyobb arányú a sürgős ellátást igénylők csoportja. Ennek a katasztrófa körülmények
között várhatóan nagyszámú csoportnak a fogászati és szájsebészeti ellátásához szükséges az
ellátási tervek elkészítése és azok gyakorlati alkalmazása.
21.2. A fogászati és szájsebészeti ellátás jelentősége

katasztrófakörülmények között
Statisztikai adatok alapján, a lakosság fogászati állapotát figyelembe véve nagyszámú fogá-
szati esetre számíthatunk, így előzetesen fel kell készülni az ellátás megszervezésére. Mivel a
katasztrófa-orvostan tulajdonképen felfogható a katasztrófamanagenent és a sürgősségi ellátás
együttélésének („házasságának”), katasztrófa körülmények között a fogászati és szájsebészeti
ellátás középpontjában is a sürgősségi ellátás megoldása jelenti a problémát.
FOGÁSZATI SÜRGŐSSÉGI ESETEK

Katasztrófakörülmények között gyakran fordulnak elő. A fogászati sürgősségi esetek két
csoportja a fogászati eredetű gyulladások és sérülések.
A gyulladások csoportjába sorolhatók: az akut pulpitis, periodontitis, a szájnyálkahár-
tya gyulladásos elváltozásai. Mivel ezek a betegségek igen nagy, gyógyszerrel gyakran
nem csillapítható fájdalommal járnak, a beteg sürgősségi fogászati ellátását feltétlenül
meg kell oldani.
A fogászati traumás esetek is sürgős ellátást igényelnek. Ide sorolható a fogak
fracturája (fog koronai részének törése a pulpa megnyílásával, a fogak gyökerének
különböző szinten bekövetkező törései), a fogak szubluxációja, luxációja, valamint a
nyálkahártya, nyelv, ajkak kisebb sérülései.
A fogászati gyulladásos és traumás sürgősségi esetek prognosztizálhatóan nagyarányú

előfordulása miatt katasztrófák esetén a helyszínen szükséges a sürgősségi fogászati ellátás
biztosítása. Amennyiben a helyi infrastruktúra (fogászati rendelő, víz, -áramellátás) károso-
dott vagy az ellátó személyzet nem áll rendelkezésre, a mobil fogászati egység alkalmazása
jelentheti a megoldást. A gyakorlatban már kipróbált, magyar fejlesztésű, mobil fogászati kon-
téner teljes körű fogászati ellátást képes biztosítani. Fogászati egységkészülékkel, autoklávval,
intraoralis röntgenkészülékkel felszerelt, saját víz- és áramellátással, hűtő-fűtőrendszerrel
rendelkezik.
A SZÁJSEBÉSZETI SÜRGŐSSÉGI ELLÁTÁS ELVEI

A jóval gyakoribb fogászati esetek mellett számolnunk kell a szájsebészeti sürgősségi
esetekkel is. Ezek ismerete azért fontos, mert előfordulásuk esetén életmentő beavatkozások
alkalmazása válhat szükségessé.
A szájsebészeti, életmentő beavatkozást igénylő állapotok is két csoportba oszthatók:
gyulladások és sérülések.
390 S uri C silla
GYULLADÁSOK
A maxillofacialis régióban a nyaki spatiumokon keresztül a mellkas irányába terjedő phleg-
mone viszonylag ritka, de életveszélyes kórkép. A folyamat leggyakrabban a második, harmadik
alsó molaris fogakból indul ki, mivel e fogak gyökerei a m. mylohyoideus mögött helyezked-
nek el. Innen a gyulladás közvetlenül a submandibularis résbe, majd a mediastinum irányába
terjedhet. Mindig polimikróbás betegség. A különböző baktériumok szinergizmusa a szövet-
nekrózist, így a folyamat terjedését segíti elő, a megfelelő antibiotikum-kezelést pedig nehezíti.
A folyamat kialakulásában az immunrendszer gyengesége is szerepet játszik: autoimmun
betegségek, diabetes, alkoholizmus. Irodalmi adatok szerint a folyamat 40%-os halálozással
jár. A magas halálozási arány oka a késői diagnózis és az inadekvát terápia.
Klinikai kép: leggyakoribb a submandibularis-submentalis régióból a nyakra terjedő
hyperaemiás, feszes, fájdalmas duzzanat. A beteg állapota gyorsan romlik. A fogászati ellátás
és szokásos antibiotikum-kezelés nem elég. Akut CT-vizsgálat indikált, melyen a gyulladásos
folyadék és gázbuborék jelenléte a diagnózist megerősíti, és az intra- és extraoralis feltárás
optimális helyét is megmutatja.
Kezelésében a légutak biztosítása, a korai széles spektrumú antibiotikum-terápia és a késedelem
nélküli, radikális sebészi feltárás követendő. A betegség időben történő felismerése a gyors lefo-
lyás és rossz prognózis miatt fontos. Ezekben az esetekben, amennyiben a helyszínen a beteg
ellátása nem lehetséges, gondoskodni kell az időben történő, megfelelő ellátó helyre történő
szállításról.
SÉRÜLÉSEK
A maxillofacialis régió az összes sérülések 15%-ában, a halálos kimenetelű esetek 40%-ában
érintett. Az izolált szájsebészeti jellegű sérülések önmagukban ritkán életveszélyesek, de
életveszélyes következményekkel járhatnak. Életveszélyes állapotot jelenthet a maxillofacialis
régió sérülése esetén a légúti elzáródás és a vérzés.
Első feladat a légúti elzáródás megszüntetése.
Nehézséget jelent, hogy a légutak biztosítását a sérülés területén kell megoldani a nyaki
gerinc védelmének figyelembe vételével.
Légúti elzáródást okozó tényezők maxillofacialis trauma esetén:
A maxilla törésekor gyakran posteroinferior helyzetben beékelődik, a nasopharynx
elzáródását okozva. Jellegzetes kép ilyenkor a tányérarc és a pápaszem haematoma.
A légutak felszabadítását a maxilla előemelésével kísérelhetjük meg egy egyszerű mű-
fogás alkalmazásával.
Darabos mandibulatörés esetén a nyelv elveszítheti elülső rögzítettségét, így hátraesve
az oropharynx elzáródását okozhatja. Az állkapocs szélesen ellapult, deformált, a törés
helyén tapintva krepitál. Ilyen esetben az állkapocs előemelése nem segít a légutak
szabaddá tételében, a nyelvet direkt kell előrehúznunk és akár átöltve valamely külső
fix ponthoz rögzítenünk.
Idegentestek (fogak, fogpótlás darabok, csontfragmentumok, hányadék, haematoma)
is elzárhatják a légutakat a szájüregtől az oropharynx, larynx, trachea útján át a bron
chusokig. Elsődleges teendő ezért az arc sérülései esetén a szájüreg kitakarítása. Ezt a
műveletet óvatosan, a bucca felől, oldalsó irányból hátranyúlva kell végezni, nehogy a
szájüregben lévő idegentestet a légutakba nyomjuk.
21. fejezet Fo g á s z a t i é s s z á j s e b é s z e t i e l ve k k a t a s z t r ó f a kö r ü l m é ny e k köz ö t t 391
Vérzés is okozhat légúti elzáródást, hiszen a sérülés eleve a légutak területén helyezkedik
el. A vérzéscsillapítás tehát a légutak biztosításának része is lehet. Az arcsebek az arc
jó vérellátása miatt erős vérzéssel járhatnak, de ritkán okoznak súlyos vérveszteséget.
A vérzéscsillapítást nehezíti, hogy a légutak szabadon hagyása mellett nehéz az arc
területén a fedőkötések felhelyezése. Emellett a szájüreg, orr, garat- és tört csontképle-
tekből eredő vérzés nehezen csillapítható. Ilyen esetben endotrachealis intubáció válhat
szükségessé.
21.3. A fogászati áldozatazonosítás katasztrófák esetén

Napjaink katasztrófái (földrengések, árvizek, repülő szerencsétlenségek, terrorcselek-
mények) azonosítatlan áldozatokkal járnak. Nemcsak a hozzátartozók, de a közvélemény
szemében is egyre nagyobb jelentőségű az áldozatok minél gyorsabb azonosítása. A gyors és
megbízható áldozatazonosítás egységes módszerek bevezetését kívánja meg.
Háromféle áldozatazonosító módszer létezik: a fogászati, az ujjlenyomat és a DNS-módszer.
Az azonosítás alapelve mindhárom módszernél az ismert és az ismeretlen összehasonlítása.
A DNS-módszer napjainkban nagyon népszerű, de drága. A Katrina trópusi vihar esetén
is részben anyagi akadályok hátráltatták az áldozatok DNS-módszerrel történő azonosítást.
A fogászati áldozat azonosítás egy régóta bevált, jól alkalmazható módszer.
Katonai missziókban való részvételhez az előírt szabványok szerint kötelező a fogászati
fizikális vizsgálat és panoráma-röntgenfelvétel készítése, valamint az adatok egységes doku-
mentálása. Ezek alapján lehetséges az ante mortem adatok post mortem adatokkal való össze-
vetése. A fogászati áldozat azonosítást előzőleg erre a feladatra kiképzett, a várható áldozatok
számától függő létszámú személyzet végzi. Az áldozatok azonosításához szükséges személyi
felkészültség mellett az anyagi-technikai feltételek is meghatározottak. A hagyományos mód-
szerű fogászati áldozat azonosítás nagy találati pontosságú, de időigényes feladat.
A fogászati áldozat azonosítás szerepe a DNS-módszer bevezetése és alkalmazása után a
jövőben sem veszíti el jelentőségét, hiszen a koponya csontozata, a fogazat, a lágyrészek
pusztulása után is rengeteg használható információval szolgál a személyazonosságot illetően.
Nagyon fontos ezért a fogászati vizsgálat során a vizsgálati adatok egységes, pontos,
röntgenfelvételekkel alátámasztott, lehetőség szerinti elektronikus módon történő tárolása.
A legújabb számítógépes módszerek (precíziós képillesztő technika) alkalmazásával – ha a
fogazatról előzetesen készült röntgenfelvételek rendelkezésre állnak – a fogászati áldozatazo-
nosító módszer olcsóbb és gyorsabb lehet a többi áldozatazonosító módszernél.
IRODALOM
1. Kovács Ádám: Maxillofaciális traumatológia. Semmelweis Kiadó, Budapest, 1999.

2. Sótonyi Péter (szerk.): Igazságügyi orvostan. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2006.
2. Szabó György (szerk.): Szájsebészet maxillofacialis sebészet. Semmelweis Kiadó, Budapest, 1999.
3. ABC of major trauma. Skinner, Driscoll, BMJ, London, 1991.
4. Emergency war surgery. Third US revision, Washington DC, 2003.
5. Fogászati ellátás szervezése a Magyar Honvédségnél a NATO szabványok alkalmazásával
Az előző fejezetekben a koponya és az arckoponya sérüléseivel és ellátásával
foglalkoztunk, most a psziché reakcióit értékeli a jelen oldalak szerzője. Eddig
csak érintőlegesen foglalkoztunk azzal, hogy bizony katasztrófahelyzetben
manifesztálódó pszichés reakciók, állapotok hogyan zajlanak le. Amíg a
vezetőknél elvárjuk – lásd a vezetési fejezetnél –, hogy az abnormális
helyzetekben is normális reakciót mutassanak, addig a felkészületlen
vagy gyengébb pszichés és szomatikus adottságú egyéneknél, túlélőknél
abnormális, túlméretezett válaszok érkezhetnek. A szerző jól érthetően
taglalja a stresszorok fajtáit, következményeit. Részletesen tárgyalja a
katasztrófa egyes időszakai során bekövetkező pszichés zavarokat, és
azok ellátását a segítségnyújtás és rendeződés fázisában. Nagyon fontos a
pszichológiai elsősegély fogalmának tárgyalása, mert sok tényezőben közös
a feladat, a mentést irányító törzs korábban már részletezett munkájával,
így pl. a korrekt tájékoztatás vagy a hozzátartozók felkutatása, minimális
szükségletek biztosítása, a környezetükre veszélyes túlélők elkülönítése
stb. vonatkozásában. Végezetül fogalmat nyerhetünk a visszarendeződés
hosszabb folyamatairól.
A szerkesztők
394 K ovács G ábor
22. fejezet
A katasztrófák pszichiátriai
vonatkozásai
Kovács Gábor
A psziché működését alapvetően két tényező határozza meg: egyrészt az agy állapota, azaz
sérülékenysége és rugalmassága, másrészt a külső ingerek, amelyek lehetnek materiális és pszi-
chológiai hatások egyaránt. A szervezetet ért hatásokat (fizikai, kémiai, pszichológiai) nevezzük
stresszoroknak, amelyek fiziológiai és pszichés folyamatokat indukálnak, a folyamat pedig maga a
stressz. A stressz a szervezet részéről egy általános adaptációs, védekező mechanizmus, amelynek
eredménye lehet a stresszor által felborított egyensúly, a homeosztázis visszaállítása. Amennyiben
az egyén pszichés és szomatikus adottságai miatt, megfelelő segítség hiányában nem képes megküz-
deni a külső hatásokkal, káros, illetve kóros folyamatok indukálódnak, rövid vagy akár hosszú
távon zajló patológiás állapotok következhetnek be.
A katasztrófák általános jellemzője, hogy olyan stresszorokkal járnak, amelyek a minden-
napos ingerektől mind jellegükben, mind intenzitásukban jelentősen eltérnek. Azaz egy nem
szokványos helyzethez kell alkalmazkodni az egyénnek, a szociális környezetnek, a társada-
lomnak egyaránt. Az ilyen abnormális helyzetekben megfigyelhető reakciókról azt mondjuk,
hogy általában normális övezetbe tartoznak, bár abnormális, túlméretezett válaszok is
bekövetkezhetnek. Jellemző, hogy katasztrófahelyzetben manifesztálódó pszichés reakciók,
állapotok legtöbbje átmeneti, és patológiás maradvány nélkül lezajlik. Ennek megfelelően
az ellátó teamnek a célja a segítségnyújtás során egyrészt a pszichés következmények minél
gyorsabb eliminálása, másrészt az esetleges krónikussá válás megakadályozása
22.1. A stresszor-stressz következményei
STRESSZOR
Akut
zz Szokványos. Ide sorolhatók azok a hatások, amelyek a mindennapokban előfordul-
nak: személyek közötti konfliktusok, a munkahely elvesztése, házasság felbomlása,
rossz jegy az iskolában, előléptetés elmaradása stb. Ezek a stresszorok az egyén
számára rendkívül fontosak, pszichésen megterhelők, feszültséget és hangulati la-
bilitást okozhatnak, de átlagos körülmények között mindenki számára leküzdhető,
megoldható helyzetek.
zz Traumás (pszichotrauma). Az egyén olyan eseménynek elszenvedője, szemtanúja
vagy involválódó alanya, amely halálos fenyegetettséggel, súlyos sérüléssel, a fiziká-
lis és pszichés integritás elvesztésével jár, az individuum pedig intenzív félelemmel,
szorongással, rémülettel, tehetetlenséggel reagál.
22. fejezet A k a t a s z t r ó f á k p s z i c h i á t r i a i vo n a t koz á s a i 395
zz Krónikus. Olyan ismétlődő és/vagy egymást gyakran követő események, hatások,

amelyek önmagukban is pszichés labilitást váltanak ki, de mintegy összegződve,
kumulálódva manifesztálnak egyértelmű károsító hatásokat, kóros folyamatokat.
STRESSZ
A különböző stresszorok különböző fiziológiai, biokémiai, pszichológiai, azaz összessé-
gében stresszfolyamatokat indukálnak, amelyekkel az individuum vagy meg tud küzdeni és
visszaáll az egyensúly, vagy átmeneti, illetve akár krónikus pszichiátriai zavarok következhet-
nek be. Katasztrófák során gyakorlatilag az előbb felsoroltak közül mindegyik stresszforma
bekövetkezhet alapvetően a stresszor intenzitásától, frekvenciájától függően.
Amennyiben gyorsan bekövetkező, nagy intenzitású eseményről (sok áldozattal járó terrorcselek-
mény, földrengés stb.) van szó, akkor az akut stressz, ezek közül is a pszichotraumák a leggyakorib-
bak. Amennyiben lassan bekövetkező és lezajló esemény (pl. árvíz) alanya az egyén, akkor a krónikus
stressz a legjellemzőbb.
KÖVETKEZMÉNY
Amennyiben az organizmus nem képes megküzdeni a stresszel, azaz a stresszfolyamat
végeredménye nem az egyensúly (a homeosztázis), következményes szomatikus és/vagy pszi-
chés kórállapotok alakulhatnak ki.
A szervi és mentális zavarok manifesztálódásában tehát két tényező játszik szerepet: az
organizmus, az agy sérülékenysége és rugalmassága, amely részben genetikailag is meghatá-
rozott, valamint a külső hatások jellege és intenzitása.
22.2. Katasztrófák egyes fázisai során bekövetkező pszichés

zavarok és azok ellátása
A könyv első fejezetében már tárgyaltuk a katasztrófák lefolyásának szakaszait. Az alábbi-
akban – követve e felosztást –, részszakaszokat is elkülönítünk, mivel a pszichés folyamatok
bekövetkezése, lefolyásának dinamikája, az ellátás módja és rendszere ezt megkívánja. A 22.1.
táblázat összefoglalja a pszichés állapotváltozás jellemzőit, illetve a felszámoló team felada-
tait, az egymást követő fázisok során.
A KATASZTRÓFA ELŐTTI IDŐSZAK
Egy-egy esemény bekövetkezésének sem ideje, sem intenzitása nem jósolható meg, azon-
ban a váratlansági tényezők és ezzel együtt az akut pszichés reakciók intenzitásának, gyakori-
ságának a rizikója csökkenthető. Az adott ország, régió geográfiai adottságai, ipari-gazdasági
termelőstruktúrájának ismerete alapján a természeti és humán katasztrófák bekövetkezésének
valószínűsége megbecsülhető, azaz az ott lakók felkészíthetők.
A felkészítés célja a racionális magatartás kiépítése szükséghelyzetben, a váratlanságból
adódó és potenciálisan bekövetkező pszichés folyamatok intenzitásának csökkentése, a várható
22.1. táblázat  A tömegkatasztrófák során jelentkező pszichés hatások ellátásának irányelvei

(NIH Workshop alapján)
VISSZA
ESEMÉNY HATÁS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS RENDEZŐDÉS
FÁZIS RENDEZŐDÉS
ELŐTT (0-48 ÓRA) (0-1 HÉT) (1-4 HÉT)
(2 HÉT-2 ÉV)
Célok −− Felkészülés −− Túlélés −− Támogatás −− Felbecsülés −− Reintegráció
−− Coping −− Kommunikáció −− Tervezés
erősítése
Magatartásfor- −− Felkészülés −− Megküzdés −− Rugalmasság vs. −− Gyász −− Fóbiák
mák (katasztró- −− Beszűkülés kifáradás −− Intruzív −− Elkerülés
fába involváltak: −− Lemondás emlékezés −− Depresszió
túlélők, segítők, −− Verbális −− PTSD
szemtanúk stb.) kifejezés −− Alkalmazko-
dási zavarok
Minden segítő −− Felkészítés −− Segítség −− Orientálás −− Kommuniká- −− Folyamatos
szerepe −− Tréning −− Védelem biztosítása −− Szükségletek ció érzékeny segítségnyúj-
−− Ismeretszer- biztosítása attitüddel tás
zés
Mentális −− Felkészülés −− Alapvető igények −− Szükségletek −− A reinteg −− Terápia
zavarok −− Felkészítés biztosítása felmérése ráció köve-
specialistáinak −− Pszichológiai −− Triázs tése
szerepe elsősegély −− Információk
−− Környezeti nyújtása, segít-
hatások monito- ségre szorulók
rozása felkutatása
−− Technikai támo- −− Környezeti
gatás elősegítése, hatások
konzultáció monitorozása
a segítő szerveze- −− A rugalmasság
tekkel, tréning és reintegráció
elősegítése
veszteségekre való felkészítéssel azok emocionális hatásainak gyengítése, azaz összességében

a megküzdés elősegítése. Ahogy számtalan példa mutatja, a megfelelő felkészítés csökkentheti az
áldozatok számát, a túlélők szorongását, félelmét, bizonytalanságérzését és érzelmi fluktuációját,
ugyanakkor az adekvát viselkedés, az adaptáció valószínűségét javíthatja. A megfelelő katasztrófa
tervek biztosíthatják a túlélők gyors és hatékony ellátását.
A HATÁS FÁZISA (0-48 ÓRA)
Pszichés reakciók
Ebben az időszakban az emberek magatartása, viselkedése nagyon különböző, produkál-
hatnak a helyzetnek megfelelő reakciókat, de megfigyelhetők az emberi magatartás szélsősé-
ges megnyilvánulásai is.
Megfigyelések szerint a katasztrófában érintettek viselkedésük alapján három típusba sorolhatók:
1. típus („normál”) – megfontolt, higgadt, reális, racionálisan cselekvő
2. típus („gátolt”) – döbbent, gátolt, alig mobilizálható, automatikusan cselekvő
3. típus („túlprodukáló”) – zavart, reakciói túlzottak, cselekedetei irracionálisak
A mindennapi élettől távol álló helyzetben nehéz meghatározni, mi a normális és mi az

abnormális, nehéz a határvonalat meghúzni kóros és nem kóros között, annál is inkább, mivel
az ebben a szakaszban megfigyelhető akut reakciók az esetek döntő többségében átmenetiek.
A leghelyesebb, ha a katasztrófákat abnormális helyzetnek tekintjük, és az egyének reakciói-
nak többségét normál keretek közöttinek tartjuk.
Már az első perctől megfigyelhetők szélsőséges magatartási megnyilvánulások, amelyek
szoros kontrollt, illetve sürgős beavatkozást igényelhetnek.
A két véglet:
extrém mértékű nyugtalanság, agitáltság, a kontroll elvesztése, irányíthatatlan és befo-
lyásolhatatlan viselkedés, affektvezérelt violens cselekedetek,
stupor, amikor az egyén nem mozog, nem beszél, nem reagál.
A fent leírt magatartásbeli manifesztációk hátterében, illetve mellett pszichés tünetek áll-
hatnak, a vegetatívum labilitásával az általános stressz folyamat részeként. Az alábbi tünetek
traumatizáló helyzetekben bárkinél kialakulhatnak, akár priméren, akár másodlagosan érintett
az illető:
fizikális – fáradtság, elesettség, szapora légvétel és szapora pulzus, magas vérnyomás,
izomremegés, izzadás, hányás, hányinger, alvászavar, rémálmok;
kognitív – „zavartság”, a tudati integráció fluktuációja, koncentrációs nehézségek, me-
móriazavar, döntésképtelenség, pszichomotoros meglassultság, fellazult gondolkodás,
bűnösségérzés, szuicid gondolatok;
affektív – félelem, szorongás, düh, harag, ingerlékenység, tompultság, depresszió,
elhagyatottság és reménytelenség érzése.
A katasztrófa első fázisában kialakuló akut állapotok egy differenciálatlan, polimorf,

fluktuáló tüneti képet mutatnak, az esetek döntő többségében átmeneti jellegűek, spontán
módon illetve külső támogató segítséggel megszűnnek.
Ebben a szakaszban a pszichológiai konstelláció és a magatartás alapján nem lehet diag-
nózisban gondolkodni, azonban a fenti tüneti kép hangsúlyozottsága, nehéz befolyásolhatósága
esetén beszélhetünk az úgynevezett „akut stressz reakcióról”, amelynek kritériuma természetesen a
megelőző, a mindennapos hatásoktól jellegében és intenzitásában eltérő, akár traumatizáló stresszor.
Az esemény bekövetkezését követően azonnal, vagy pár perc múlva jelentkezik, órákig tart.
Ha 48 órán túl is perzisztál, már egyértelműen kóros pszichés állapotról beszélhetünk.
A katasztrófában érintettek azonnali ellátása

A katasztrófa során mindvégig öt alapvető szubjektív érzésbeli elem kialakítása és fenntartása,
mint cél, határozza meg az ellátást:
a biztonság érzésének kialakítása,
a nyugodtság elősegítése,
az egyéni és kollektív hatékonyság érzésének erősítése,
szociális kapcsolatok kialakítására, illetve fenntartására való képesség,
a remény megőrzése.
Ebben a fázisban az ellátás az egészséges folyamatok helyreállítására, ezek erősítésére össz-

pontosít, kevésbé a klasszikus értelembe vett terápiára. A 22.1. táblázat tartalmazza azokat az
eszközöket, teendőket, amelyekkel ezek a célok elérhetők. Az ellátásnak ebben a szakaszában
az állapotfelmérés, illetve a beavatkozások különböző formája gyakran párhuzamosan halad,
hiszen kialakulhatnak olyan helyzetek, amikor azonnal kell cselekedni. Mindez hasonlít a
szokványos („béke”) sürgősségi ellátás elveihez.
Alapvető feladat az azonnali hatékony segítségre szorulók felismerése, illetve felkutatása, különös-
képpen a veszélyeztetett személyek ellátása:
gyermekek és nők,
fizikálisan is sérültek,
megelőzően pszichiátriai betegségben szenvedettek,
katasztrófa idején bármilyen tartós betegségben szenvedők, főleg azok, akik valami-
lyen folyamatos gyógyszerelésben is részesültek.
Az általános szükségletek biztosítása

Minden segítő feladata. Első teendő a túlélők megfelelő elhelyezése a katasztrófa hely-
színén: olyan környezetben, amely fizikai és pszichológiai biztonságot és viszonylagos
nyugalmat jelent az egyén számára. Nem mellékesen ezzel csökkentjük a másodlagos trauma-
tizációt, azaz megpróbáljuk távol tartani a szorongást, félelmet indukáló látványtól, hang és
szag ingerektől. Alapvető szükségletek közül legfontosabb a takaró és a folyadék. Amennyire
lehetséges a túlélőket ne izoláltan helyezzük el, hiszen az azonos helyzetbe kerültek társasága
pszichésen megnyugtatóbb lehet.
Csak a túlméretezett reakciót mutató egyéneket különítsük el.
Pszichológiai elsősegély
A 17.1. táblázat is mutatja, hogy ebben a szakaszban szinte minden segítőnek van olyan
feladata, amely a kialakuló distresszt csökkenti, a regenerációt gyorsítja. Egyszerű pszi-
chológiai intervenciókkal csökkenthető a túlélők feszültsége, szorongása valamint az ezzel
párhuzamosan észlelhető vegetatív tünetek súlyossága. Lényegében a biztonságba helyezés, az
érzelmek kifejezésének lehetősége, társas kapcsolatok biztosítása pszichológiai segélyt jelent. Emellett
nagyon fontos teendő:
megfelelő, szükséges mértékű és valóságot tartalmazó tájékoztatás,
felvilágosítás (edukáció) arról, hogy a szubjektíve is megélt tünetek a trauma velejárói,
közeli hozzátartozók felkutatása, velük a lehetséges módon kapcsolat teremtése,
a fokozott arousal csökkentése fizikális módszerekkel (megfelelő testhelyzet, a légvéte-
lek szabályozása stb.),
„debriefing”: az ezt igénylő túlélők részére lehetőséget kell biztosítani arra, hogy mind
érzelmi, mind értelmi (kognitív) síkon, akár csoportos formában megkezdhessék az
őket ért pszichotraumák spontán feldolgozását, nem strukturált körülmények között,
a segítők részéről megkívánt az egyszerűség, közérthetőség ugyanakkor a határozott-
ság.
A környezeti hatások folyamatos kontrollja

A katasztrófa bekövetkezése (például robbanás, földrengés) után nem kizárt, hogy további,
másodlagos fizikális és pszichés traumatizáló hatások lépnek fel, ezért a helyszínen tevékenykedő segí-
tőknek folyamatos feladatuk:
a környezeti hatások állandó ellenőrzése,
az esetleges biológiai, kémiai ágensekre utaló jelek felismerése,
tájékozódás a bekövetkezett esemény(ek) hatásairól és azokról a túlélők tájékoztatása,
további szükségletek biztosítása (élelem, ruházat stb.),
a fizikálisan sérült, illetve az extrém pszichés tüneteket mutató túlélők elkülönített
ellátása.
Mindezekkel támogatható az akut pszichés reakciókkal való megküzdés, csökkenthető a

distressz, ugyanakkor kiszűrhetők a másodlagos traumatizáló faktorok, amelyek már potenciá-
lisan nem csak súlyosbíthatják az elsődlegesen bekövetkező „normál” reakciókat, hanem a
tartós pszichiátriai folyamatok kialakulásának a rizikóját is fokozhatják.
SEGÍTSÉGNYÚJTÁS ÉS RENDEZŐDÉS FÁZISA (0-4 HÉT)
Pszichés kórfolyamatok
A katasztrófát követően kialakuló akut pszichés tünetek, tünetegyüttesek kezdetben nem
differenciált formában jelentkeznek, pszichiátriai szempontból diagnosztikailag nem beso-
rolhatók. Az első 48 óra után a túlélők jelentős többségénél gyakorlatilag helyreáll az egyen-
súly, megfelelő segítséggel megkezdődik az adott helyzethez való alkalmazkodás, adekvát
irányítással bevonhatók a katasztrófa felszámolásába. A segítők részéről folyamatos feladat a
szükségletek biztosítása, a tájékoztatás, az orientálás, a közösségi lét valamilyen szinten való
megvalósítása és fenntartása.
Ebben a fázisban az eddig differenciálatlan pszichés állapotok ugyanakkor jól körülhatárolható
tünetegyüttesekké, sőt betegségekké is „rendeződhetnek”. Az akut stressz lezajlása után nem áll helyre
a homeosztázis, az egyén nem tud megküzdeni a stresszor hatásaival, és kialakulnak pszichopatoló-
giailag körülhatárolható folyamatok.
Specifikus, a traumához köthető tünetegyüttesek és stresszbetegségek

A traumatizáló esemény újra átélése, akár álom formájában, akár éber állapotban;
kísérő jelenség a szorongás, feszültség, vegetatív tünetek,
a traumára emlékeztető helyzetek elkerülése; ennek egyik formája az, amikor az ese-
ményről még beszélni sem hajlandó az egyén, annak akár csak említésekor is „lefagy”,
fokozott arousal (készenléti állapot): ingerlékenység, irritabilitás, alvászavar, vegetatív
funkciók labilitása; már enyhe, akár semleges külső ingerek fokozott feszültséggel,
nyugtalansággal történő megélése,
disszociatív tünetek, amelyek nem organikus ok miatt jönnek létre: nem tudja hogy
hol van, nem tudja, hogy ki ő, nem képes realitásában felfogni a történteket, inadekvát
magatartási megnyilvánulásai vannak, nehéz vele adekvát kapcsolatot teremteni.
Ezek a tünetegyüttesek egyértelműen a pszichotraumához, azaz a katasztrófa egyes ese-

ményeihez köthetők, perzisztálnak, önállóan is jelen lehetnek, de ami gyakoribb, együttesen
lépnek fel és ilyenkor „akut stressz betegség” vagy akár „poszttraumás stressz betegség” akut formája
diagnosztizálható.
Aspecifikus tünetegyüttesek (?)
Pszichotikus állapotok,
paranoid kórfolyamatok,
depresszív zavarok,
szorongásos kórformák (fóbia, kényszer, pánik szindróma stb.),
a már ebben a szakaszban is felszínre kerülő extrém alkohol- és drogfogyasztás.
Ezek a tünetegyüttesek a mindennapi életben, pszichotrauma nélkül is kialakulnak, a

katasztrófa során azonban a gondolkodás és általában a megismerés síkján az elszenvedett
eseményekkel összefüggő tartalommal, esetlegesen extrém magatartási megnyilvánulásokkal
kapcsolódnak össze.
Megjelenésükkel katasztrófák minden szakaszában számolnunk kell.
Általános és speciális ellátási formák

Ebben a szakaszban mind a nem specialistáknak, mind a szaksegélyt nyújtóknak vannak
általános teendői, amelyeket a korábbiakban már ismertettünk. Az alábbiakban az egészség-
ügyi személyzet, elsősorban orvosi kompetencia körébe tartozó feladatokat írjuk le. Amen�-
nyiben pszichiáter van a helyszínen, akkor ő végzi, illetve irányításával a szakszemélyzet hajtja
végre.
Triázs. A 22.1. ábra prezentálja a pszichiátriai triázs folyamatát, amely alapjaiban meg-
egyezik a tömeges fizikális sérültek ellátása során alkalmazandó elvekkel, azaz katasztrófahe-
lyzetekben az ellátás jellegének és minőségének közelítenie kell a mindennapokban alkalma-
zottakhoz. Lényegi elemei:
az azonnali orvosi ellátást igénylő pszichiátriai állapotok felismerése,
a helyszíni beavatkozások sorrendjének meghatározása,
az egyén állapotától függő beavatkozások (azonnali/sürgősségi, folyamatos) végrehaj-
tása,
döntés az evakuációról (hospitalizáció).
Az azonnali, sürgősségi ellátást azok az állapotok igénylik, amelyek során az egyén vagy ön-
magára, vagy környezetére közvetlen veszélyt jelent. A veszély elhárítása során illetve után, azaz
veszélyeztető állapot konszolidálása után dönteni kell a beteg elkülönítéséről, illetve arról,
hogy mikor, milyen módon kell, illetve lehetséges a beteg elszállítása a helyszínről.
Szakellátást igénylő, de szükséghelyzetben általános orvosi feladat lehet a fizikálisan sérült,
esetlegesen kémiai vagy biológiai ágenssel fertőzött, pszichés tüneteket mutató beteg ellátása.
Ilyenkor leginkább a tudatzavarok, a deliráns állapotok jelentenek differenciáldiagnosztikai
és terápiás feladatokat.
pszichiátriai tünetek
nincs, nem is volt fennállnak lezajlottak
reintegráció - felügyelet
- reintegráció
- hosszú távú követés
veszélyeztető állapot?
- +
perzisztáló pszichés tünetek azonnali beavatkozás szükséges
farmakoterápia (AP, ANX, AD, HYPN) - Ap (im., iv., po.)

és/vagy pszichoterápiás intervenciók - Anx (im., iv., po.)
- Hypn (im., iv., po.)
felügyelet progresszió szoros felügyelet
gyors lezajlás lassú regresszió
kiürítés 2,3 fázis kiürítés 1. fázis
- hospitalizáció hospitalizáció
- ambulancia
- háziorvos
- felügyelet
- reintegráció
- hosszú távú követés
22.1. ábra  Pszichiátriai triázs (állapotfelmérés és ellátás párhuzamos folyamata)

(ANX: szorongáscsökkentő, AP: antipszichotikum, AD: antidepresszívum, HYPN: altató)
Egyéb terápiás beavatkozások

A szokványos körülményekhez hasonlóan a katasztrófák során is mind a pszicho-, mind
a farmakoterápia alkalmazandó. Láttuk, hogy az első szakaszban elsősorban pszichológiai
intervenciók szükségesek, amelyek nem specifikus beavatkozásoknak (pszichoedukáció,
szupportív terápia, debriefing stb.) tekinthetők, majd később már a szakszemélyzet által vezetve
specifikus terápiák jönnek szóba.
Farmakoterápia gyakorlatilag a katasztrófa bekövetkezése után szinte azonnal szükséges
lehet (extrém érzelmi-magatartásbeli reakciók). A sürgősségi ellátás során leginkább a paren-
terális gyógyszeres kezelés indokolt.
Ugyancsak már a kezdetektől indokolt lehet az alvászavar rendezése altatószerekkel, illetve a
szorongás csökkentése benzodiazepinekkel limitált ideig. A 22.1. ábra összefoglalva tartalmazza
a farmakológiai intervenciókat. Az egyén – állapotának felmérése után, valamint lényegi és
őszinte tájékoztatást követően mintegy szocioterápiaként – megfelelő irányítással bevonha-
tóvá válik a katasztrófa felszámolásába.
VISSZARENDEZŐDÉS FÁZISA (2 HÉT–2 ÉV)
Pszichiátriai szempontból ebben a fázisban a cél:

a perzisztáló pszichiátriai betegségek felismerése és kezelése,
az állapottól függően a reintegráció megvalósítása,
a katasztrófában érintettek követése és az esetlegesen késleltetetten manifesztálódó
pszichiátriai kórformák felismerése és adekvát kezelése,
pszichés támogatást igénylő egyének adekvát helyre történő irányítása.
Ebben az időszakban a pszichés kórfolyamatok már diagnosztikailag körülírható, jól differenci-

ált betegségek képében jelentkeznek (lásd előzőekben: specifikus és nem specifikus kórformák). Mivel
ekkor már a szociális, társadalmi konszolidálódás a jellemző, a betegeket specialisták láthatják el az
állapottól függő környezetben.
Összefoglalva, a katasztrófák során a túlélők körében a pszichológiai reakciók, pszichiátriai

zavarok igen nagy számban fordulnak elő. Az előfordulási gyakoriságot több faktor is befolyásolja,
azaz a pszichés kórfolyamatok kialakulásának rizikója magasabb azoknál, akik:
a katasztrófa epicentruma közelében voltak,
fizikálisan is sérültek,
másodlagosan traumatizálódtak,
anamnézisében pszichiátriai betegség szerepel,
nem kaptak időben pszichológiai illetve pszichiátriai ellátást, szociális támogatást.
Kétségkívül ezek a faktorok a segítőktől függetlenül befolyásolják a túlélők pszichés állapotát,

azonban rendkívül fontos a társadalom felkészítése, az esetleges katasztrófák felszámolásában részt
vevő segítők megfelelő felkészítése, a katasztrófatervekben szereplő szervezési elemek pontos és részletes
leírása, ellátási protokollok megalkotása, hiszen mindezek potenciálisan csökkenthetik a katasztrófák
hatásainak akut és krónikus következményeit.
IRODALOM
1. National Institute of Mental Health. Mental Health and Mass Violence. Evidence-Based early Psycho-
logical Intervention for Victims/Survivors of Mass Violence. A Workshop to Reach Consensus on Best
Practices. NIH Publication 2002; No.02-5138, Washington,D.C. Government Printing Office. (www.
nimh.nih.gov/research/massviolence.pdf)
2. Disaster Mental Health Response. Handbook. Centre for Mental Health. State Health Publication,
2000, No:00145. (www.nswiop.nsw.edu.au)
3. Terrorism and Disaster. Ed: Ursano RJ, Fullerton CS, Norwood AE. Cambridge University Press., 2003.
4. Kéménczy I: Tömegkatasztrófák pszichológiai hatásai. Zrínyi Katonai Kiadó, 1980.
5. Kovács G. A katona- és katasztrófa-pszichiátria újabb aspektusai. Honvédorvos 1999; 1-2:74-80.
Az eddigi fejezetekben sokszor utaltunk a katasztrófák infektológiai
vonatkozásaira, de most, a befejezéshez közeledve, jelen fejezet szerzője
segítségével azt részletesen is megismerheti az érdeklődő. Az általános
belgyógyászati jellegű katasztrófákhoz sorolja – többek között – a járványos
méretű infektológiai megbetegedéseket is. Külön részletezi a terrortámadás
vagy biológiai fegyver alkalmazása esetén kialakuló helyzetek infektológiai
ellátását. Hasonlóan részletezi a hajléktalan vagy menekülttáborokba szorult
tömegek fertőzéseit. Végezetül tárgyalja a sebészeti típusú katasztrófák
túlélőinek, az elsődleges sebészeti ellátásban részesültek ellátását, amelyben
a csatolt táblázatok rendkívül hasznosak.
A szerkesztők
406 R ókusz L ászló
23. fejezet
Katasztrófák infektológiai vonatkozásai
Rókusz László
Az ún. belgyógyászati típusú katasztrófákhoz az árvizet, a földrengést, továbbá a járvá-

nyos méreteket öltő infektológiai megbetegedéseket, a vegyi és sugársérüléseket soroljuk.
A felsorolt katasztrófatípusok (ritkán ugyan, de) keveredhetnek, ami a klinikai lefolyást súlyos-
bítja.
Bármely típusú katasztrófa közvetlen vagy közvetett módon (szövődmény; járvány kialakulása)
fertőző megbetegedésekhez vezet(het). Elsősorban az alapbetegségből fakadó szövődmények ellátása
igényel infektológiai alapismereteket.
Ezek leggyakrabban légúti infekciók, aspirációs pneumónia, egészségügyi ellátással
kapcsolatos pneumonia, illetve művi lélegeztetéssel kapcsolatos tüdőgyulladás formájában
jelentkeznek. Árvizek kapcsán, pl. Thaiföldön, a tsunami idején, a 4 kórházba szállított 777
sérültből 515 főnél lépett fel bőr- és lágyrészinfekció. Jellemző lehet a polimikrobás eredet és
nem ritka az anaerob fertőzés.
Földrengések kapcsán ugyancsak maga a sérülés: a crush szindróma, a compartment-
szindróma, a rhabdomyolysis fellépte súlyos érellátási zavarokat, vesekárosodást eredményez-
het, ami másodlagos fertőzésekhez vezethet. A fertőzések kialakulásával párhuzamosan, a
beteg általános állapota, kockázati tényezői és többek között az esetleges beszűkült egészség-
ügyi ellátási kapacitás szepszis szindróma kialakulását eredményezheti.
Az ionizáló sugársérülés nagy adag gamma-sugárzás következtében lép fel. Elsősorban
a vérképző rendszer elégtelensége, a tápcsatorna nyálkahártyája, valamint a központi ideg-
rendszer károsodása említendő. A csontvelő-elégtelenség következtében agranulocitózis lép
fel, ami súlyos, másodlagos, szisztémás fertőzéseket eredményez. Kombinált antimikrobás
kezelés, granulocitastimuláló faktor adása, illetve őssejt- és csontvelőátültetés, valamint egyéb
szupportáció (vér- és trombocita transzfúzió és megfelelő izoláció) életmentő lehet.
A vegyi sérüléseket követő másodlagos infekciók akkor keletkeznek, ha a sérült esélyt kapott
az egyéb specifikus (antidotum) és aspecifikus (gyomormosás, vesepótló kezelés, művi léle-
geztetés, pacemaker, egyéb intenzív beavatkozás stb.) terápia mellett az életben maradásra.
Fertőző betegségek szempontjából a katasztrófákat két fő csoportra lehet osztani:

a bioterrorizmus során alkalmazható ágensek bevetésekor keletkező nagyszámú beteg.
Ezen katasztrófák háborús cselekmények között és béke körülmények alatt is fellép-
hetnek;
az ún. klasszikus fertőző betegségek járványos mértékben történő fellépte. Az adott földrajzi
helyzetet figyelembe véve elsősorban az alábbiakról van szó:
zz heveny hasmenések (elsősorban a norovírusok okozta kórképek, kolera, hastífusz,
salmonellosis, vérhas, campylobacteriosis). Gyakran életmentő a gyors, megfelelő
mennyiségű ion- és folyadékpótlás, illetve az antibiotikum-kezelés;
23. fejezet K a t a s z t r ó f á k i n f e k t o l ó g i a i vo n a t koz á s a i 407
zz arbovírusok okozta fertőzések (3 fő klinikai szindróma képében jelentkeznek: aszep-

tikus meningitis; arthritis, artralgia; haemorrhagiás betegségek. Jelentőségüknél
fogva elsősorban a Dengue-láz, Nyugat-Nílusi láz, a japán encephalitis, a sárgaláz,
valamint a Hantavirus okozta fertőzéseket kell kiemelni;
zz légúti infekciók (elsősorban a világméretű influenza pandémia okozhat súlyos
problémát);
zz vírusos hepatitisek (hazánkban a hepatitis-A és -E vírusok okozta járványos má-
jgyulladástól lehet tartani; járványos méreteket öltő hepatitisz a rossz higiénés
viszonyok miatt alakul ki, amely mind a háborús-, mind egyéb katasztrófahe-
lyzetre jellemző; elsősorban a preventív medicina alkalmazása – vakcináció és
a higiénés rendszabályoknak lehetőség szerinti alkalmazása, betartatása – révén
lehet mérsékelni, megelőzni a járványok kifejlődését);
zz heveny meningitis (leggyakrabban a Meningococcus okozta járványok szedik ál-
dozataikat; jelenleg a B szerotípusú Meningococcus törzs ellen nincs vakcinációs
lehetőség, egyebekben megfelelő védőoltás áll rendelkezésre; a Meningococcus
okozta megbetegedéseknek halálozási aránya igen nagy, kb. 10%-os; adekvát,
gyorsan alkalmazott penicillin készítmények jelentősen csökkentenik a halálozási
arányt);
zz egyéb infekciók (súlyos katasztrófahelyzetben a malária, a schistosomiasis, a
leishmaniasis, a leptospirosis és a kiütéses tífusz igényel komoly egészségügyi
felkészültséget és feladatot: a megfelelő kemoprofilaxis, higiénés szabályok betar-
tása, a diagnózis gyors megállapítása, megfelelő és hatékony kezelés a betegellátás
alap pillérei).
23.1. Elsődleges ellátási igény járványok és biológiai

fegyver alkalmazása (terrortámadás) esetén
ELSŐDLEGES ELLÁTÁSI IGÉNY JÁRVÁNYOK ESETÉN
Amennyiben járvány alakul ki, az infektológiai ellátás az alábbiakban foglalható röviden

össze:
minél hamarabb meg kell ismerni az ellátandó betegek számát (a jelenleg beteg és a
várható beteg létszámot); ún. egészségügyi veszteség számvetés elkészítése;
mihamarabb meg kell tudni milyen kórokozóval állunk szemben: vírusos, bakteriális vagy
parazitásmegbetegedés okozza a járványt; elérhető mikrobiológiai laboratórium igé-
nye;
közegészségügyi szempontból mennyire veszélyes megbetegedésről van szó, milyen izolációs
taktikát kell alkalmazni;
mihamarabb fel kell venni a kapcsolatot (informatika! híradás technika!) a járványügyi
hatóságokkal és szakmai elöljárókkal;
az egészségügyi veszteségi adatokból kiindulva egészségügyi ellátási kapacitás igényt kell
elkészíteni (orvosi, szakdolgozói, paramedikális személyzet, egészségügyi szállítók;
egészségügyi fogyó anyag-, gyógyszer-, vegyszerigény, radiológiai kapacitás és egyéb

eszközös igények felmérése);
ki kell alakítani az adott helyzetnek legmegfelelőbb intenzív terápiás részleget;
megfelelő osztályozást kell alkalmazni a betegek, sérültek számára;
a kritikus állapotú betegeket intenzív terápiás ellátásban kell részesíteni (sokktalanítás,
elekrolit- és folyadékpótlás, ritmuszavar elhárítása, antibiotikum adása stb.);
biztosítani kell a megfelelő védőruházatot és egészségügyi felszerelést a személyzet tagjainak;
adott esetben megfelelő kemoprofilaxisban és/vagy védőoltásban kell részesíteni az egészség-
ügyi személyzetet;
egészségügyi dokumentáció.
ELSŐDLEGES ELLÁTÁSI IGÉNY BIOLÓGIAI FEGYVER ALKALMAZÁSA

ESETÉN (AZ ELŐZŐ PONTBAN FELSOROLTAK MELLETT)
Kontakt és légúti izoláció igénye fekete himlő (direkt kontaktok esetén 17 napos izoláció
szükséges!), haemorrhagiás lázas megbetegedések estén;
a magas halálozási arány miatt különösen fontos az alábbi betegségek gyors diagnosztikája,
akár molekuláris biológiai azonosítással is: anthrax, tularaemia, pestis, botulizmus, vala-
mint a gyors, hatékony antibiotikum- és szupportív kezelés;
botulotoxin alkalmazása esetén várhatóan nagy lesz a lélegeztető gép kapacitás igénye;
kolera és hastífusz esetében enteralis izolációra is szükség van;
különösen veszélyes fertőző megbetegedések esetén karantén rezsim alkalmazása (fegyveres
őrség, egyirányú beteg áramlás);
folyamatos dezinfekció, takarítás szüksége;
fürdető-mentesítő alkalmazása;
a fekete himlő elleni védőoltás elsősorban a hadsereg személyi állománya, valamint az
egészségügyi ellátásban résztvevők számára ajánlott;
megfelelően kiképzett, megfelelő létszámú egészségügyi személyzet biztosítása;
tömeges megbetegedés esetén szakorvosi és szakápolói megerősítés szükséges;
biológiai fegyver alkalmazása esetén a kompromisszumos medicina elveinek alkalmazása
szükséges.
A felsorolt elsődleges ellátási igényt célszerű jóváhagyott katasztrófa tervekben előre rög-
zíteni.
23.2. Hajléktalan tömegek fertőzései

Katasztrófák esetén a hajléktalan tömegek között a járványok veszélye jelentősen megnő.
Ez elsősorban a rossz szociális és higiénés körülményekkel, valamint a hajléktalanok elszen-
vedett betegségeivel, sérüléseivel, táplálkozási zavaraival, károsodott immunitásával hozható
összefüggésbe.
Elsősorban a légúti fertőzések száma növekszik meg. Súlyos problémát jelenthet a tuberculosis
megjelenése az adott helyszínen: gyógyszerellátási zavarokra lehet számítani.
A problémákat tetézi a multidrug rezisztens Mycobacterium tuberculosis felbukkanása és

terjedése. Egyéb, cseppfertőzéssel terjedő légúti betegségek megjelenésére is számítani lehet
(influenza, Streptococcus okozta tüdőgyulladás, atípusos kórokozók okozta pneumonia,
egyéb vírusok kiváltotta heveny légúti fertőzések).
Hajléktalanok között nagyon gyakori a bőr- és lágyrészfertőzések előfordulása. Elsősorban sca-
bies, pediculosis, impetigo fordul elő. Gyakori megbetegedés az alsó végtagi fekélyesedések,
a cellulitis, az orbánc és a gáz gangraena. A bőr és függelékeinek gyakori horzsolásos, vakará-
sos, karmolásos elváltozásai másodlagos pyogen infekciók kialakulásának kedveznek. A tetvek
által terjesztett Bartonella quintana bacillaris angiomatosist, infektív endocarditist, továbbá
idült, láz nélküli bacteriaemiát, valamint ún. városi lövészárok megbetegedést okozhat.
Ebben a populációban gyakori a hepatitis-C, hepatitis-B, a hepatitis-A, továbbá a szexuális
úton terjedő fertőzések (gonorrhoea, syphilis, HIV/AIDS) is.
Hasmenéses betegségek előfordulása is gyakoribb (lásd előzőekben).
A megelőzésre kell nagy hangsúlyt fektetni (hatékony vízellátás, mosakodás, sérülések
megfelelő ellátása).
A hajléktalan tömegek sikeres ellátásának alapja a kifejlődött kórképek gyors diagnosztikája és
adekvát kezelése.
23.3. Sebészi sérülések fertőzéses szövődményei

A katasztrófát követő időszakban, miután az elsődleges sérültellátás és sebészi beavatkozás meg-
történt, a túlélő személyek életét elsősorban a különböző típusú infekciók fenyegetik. Szokványos
(katasztrófahelyzet nélküli) körülmények között a sérültek szeptikus szövődményeinek elő-
fordulási gyakorisága 10-15%-ot tesz ki.
A vérzés és a zárt koponya trauma után a hasi traumát szenvedett sérültek harmadik
vezető haláloka a szepszis. Az infektológiai kórképek közül a pneumonia a leggyakoribb, ezt
követik a húgyúti infekciók, majd a bacteriaemia. A várható kórokozók közül a pneumóniás
és húgyúti fertőzöttek közül az Enterobacter sp., illetve húgyúti fertőzésekben az E. coli a
leggyakoribb.
A poszttraumás fertőzések góca endogén és exogén eredetű. Az áthatoló hasi sérüléseket követő
fertőzések forrása rendszerint endogén, ami elsősorban a gyomor-bélhuzam perforációjának
eredménye. A vastagbélben élő anaerob flóra szintén ideális közege fertőzésnek. Az exogén
baktériumok (elsősorban Staphylococcus aureus, Streptococcus sp. Clostridium sp.) szintén jelentős
infekciós problémát okozhatnak a szennyezett ruha, föld, idegen testek, éles tárgyak, lövedékek,
repeszek sebbe hatolása következtében. Az azonnal újraélesztés közben, változó terepviszo-
nyok között gyakran sérül a sterilitás szabálya, akár az iv. folyadék bevitele, akár a hólyag
katéterezése, akár a centrális kanűlök biztosítása, akár egyéb invazív beavatkozás során.
A FERTŐZÉSEK LOKÁLIS VAGY SZISZTÉMÁS TÉNYEZŐI

A kórokozók virulenciája és száma;
a szövetek vérellátása és életképessége;
a szervezet védekezőképessége, immunológiai válaszkészsége;
a sokk jelenléte, súlyossága, időtartama;
a laktát acidosis korrekciójának ideje (<< 24 óra);
a sebészi débridement megfelelő volta;

a véralvadás egyensúlya;
az életkor;
a társbetegségek, azok súlyossága.
SZISZTÉMÁS ANTIBIOTIKUM-PROFILAXIS (SZAP)

Jól ismert tény, hogy azoknál a sérülteknél, akik a sérülést követően sebészi beavatkozásra
szorulnak, a szisztémás antibiotikum alkalmazásának következtében a posztoperatív infek-
ciók és a előfordulási gyakorisága is jelentős mértékben csökken. Így pl. a sokk esetén a sérültek
SZAP-a 9%-ról 4%-ra mérsékelte a fertőzéses szövődmények előfordulását.
Több tanulmány szerint a SZAP időtartama (24 óra versus 5 nap) gasztrointestinalis sérülések
esetében nem befolyásolja a fertőzés előfordulási gyakoriságát. A sebészeti műtéti profilaxis ös�-
szefoglalója az 16.1. táblázatban található, míg a 16.2. táblázatban, a hazánkban használatos
néhány antibiotikum napi adagját tüntettük fel (felnőttekben).
BACTERIAEMIA SÉRÜLTEKBEN
A sérüléseket követő bacteriaemia halálozási aránya magas, egyes irodalmi adatok szerint elér-
heti a 40%-ot is. A leggyakoribb bacteriaemiát okozó Gram-negatív aerobok: a Klebsiella pneu-
moniae, az E. coli, az Enterobacter, a Pseudomonas és a Serratia sp. Az áthatoló hasi sérülések
kapcsán az anaerob bacteriaemia során a Bacteroides törzsek a leggyakoribbak. A tompa hasi
sérüléseket követően az aerob és az anaerob bacteriaemia ritkán fordul elő. Empirikus, majd
célzott antibiotikum kezelés indokolt.
PERITONITIS SÉRÜLTEKBEN
Amennyiben peritonitis gyanúja felmerül vagy igazolódik, antibiotikum-kezelés szüksé-
ges. Mind az aerob, mind az anaerob kórokozók ellen hatásos szer alkalmazása indokolt.
INTRAABDOMINALIS TÁLYOG SÉRÜLTEKNÉL

Hasűri tályog kapcsán a sérültek mintegy harmadában jelentkezik bacteriaemia, melynek
letalitása kb. 20%-os. Lázas állapot, leukocytosis észlelése esetén hasi UH-, CT-vizsgálat
indokolt. Drainage, megfelelő antibiotikum-kezelés gyakran elegendő a tályog szanálására.
SZEPSZIS
A vezető halálok traumát követő fertőzésekben. Rendkívül fontos katasztrófahelyzetekben a
gyakorlott intenzív terápiás egységek lehetőség szerint azonnali rendszerbe állítása.
A leggyakoribb kórokozók: Staphylococcus aurues, Escherichia coli, Klebsiella pneumoniae,
Enterobacter spp. A halál az esetek mintegy 25%-ában többszervi elégtelenség következtében
áll be. A sérülés természetétől függően (ortopédiai, hasűri, mellkasi, gerincsérülés, égés) a
kórélettani változások, a klinikai kép, a kezelési módszerek, így többek között az antimikro-
bás terápia is változatosak.
ZÁRT MELLŰRI DRAINAGE

A különböző, súlyos mellkasi sérülések kapcsán gyakran kell alkalmazni zárt mellűri
drainage-t, ami azonban a mellkasi infekciók számát emeli. Antibiotikum profilaktikus adása
hatékonyan mérsékli ezen fertőzések kialakulásának gyakoriságát.
PULMONALIS FERTŐZÉSEK
A traumás sérülések esetén gyakran kell légzési támogatást nyújtani. A nem megfelelő
higiénés viszonyok, a tömeges ellátás igénye, a súlyos sérülések okozta kórélettani változások,
a műtétek következményei olyan kockázati tényezők, amelyek megnövelik a légúti fertőzések
valószínűségét. Mind a poszttraumás, mind a gépi lélegezetéshez kapcsolódó pneumoniák
életet veszélyeztető szövődmények lehetnek. Adekvát, gyorsan megkezdett antibiotikum-ke-
zelés a halálozási arányokat csökkentik.
LÉPELTÁVOLÍTÁST KÖVETŐ INFEKCIÓK

A lépeltávolítást követően elsősorban a tokos baktériumok (Pneumococcus, H. influenzae,
Meningococcus spp.) okozhatnak súlyos bacteriaemiát, tekintettel a lépeltávolítást követő immun-
hiányos állapotra.
A sebészi beavatkozást követően 7–14 nappal javasolt a vakcináció elvégzése (általában
a sebgyógyulásig), addig penicillinszármazék adása javasolt kemoprofilaxis céljából. Utóbbi
alkalmazásának hatékonyságáról a vélemények megoszlanak. Vakcináció céljából a 23 szero-
típust tartalmazó Peumococcus vakcina adása, valamint a konjugált Haemophilus influenzae,
illetve a poliszacharid Meningococcus C vagy a tetravalens (A, C, W, Y) Meningococcus vakcina
adása javasolt. Két év alatti gyermekek esetében konjugált vakcina adása indokolt, tekintettel
arra, hogy ez a vakcina T-lymphocyta-dependens immunmemória kialakítására képes.
IRODALOM
1. Hiransuthikul N, Tantisiriwat W, Lertutsahakul K, et al: Skin and Soft-Tissue Infections am ong Tsu-
nami Survivors in Southern Thailand. Clinical Infectious Diseases 2005;41e93-6.
2. Raoult D, Foucault C, Broqui P: Infections in homeless. Lancet Infect. Dis. 2001; Sept; 1(2):77-84.
3. Dellinger EP. Antibiotic prophylaxis in trauma: penetrating abdominal injuries and open fractures.
Rev. Infect. Dis. 1991; 13 (suppl. 10.): 847-57. (1)
4. Wallace WC. Nosocomial infections in the surgical intensive care unit: a difference between trauma
and surgical patients. A. Surg. 1999;65:990. (2)
5. Jones RC. Antibiotics in trauma. In: Condon R.E., Gorbach S.L. eds. Surgical infections. Baltimore
Williams &Wilkins, 1981. (3)
6. Bozorgzadeh A. The duration of antibiotic administration in penetrating abdominal trauma. Am. J.
Surg. 1999;177:125-131. (4)
7. Jones RC. New directions in antimicrobial therapy, infections in trauma. A symposium, St. James,
Barbados. Stuart Pharmaceuticals., 1983:17. (5)
8. Goins WA, Rodriguez A, Joshi M, et al. Intra-abdominal abscess after blunt abdominal trauma. Ann.
Surg. 1990;212:60. (6)
23.1. táblázat  Mûtéti szisztémás antibiotikum-profilaxis (SZAP)

Sebészeti antimikrobás profilaxis felnõttekben (sebészeti betegek sebfertõzésének megelõzése)
SEBÉSZET FELTÉTELEZETT AJÁNLOTT (ALTERNATÍV) IDŐ

MEGJEGYZÉS1,2,3
TÍPUSA KÓROKOZÓ PROFILAXIS TARTAM
Fej-nyak sebészet
S. aureus, a) clinda 600–900 mg iv. 1–2 adag 1 órával a műtét előtt,
Az oropharynx Streptococcusok, ± genta 1,5 mg/ttkg iv. majd 6–8 óra múlva
megnyitásával a szájüreg anaerob b) cefazolin 1 g iv. ismét
zajló műtétek kórokozói + metronidazol 500 mg iv.
c) AM/CL 1,2 g iv.
d) AM/SB 1,5 g iv.
Mellkassebészet
Tüdőműtétek a S. aureus, CNS, a) cefazolin 1–2 g iv. 1 adag AB profilaxis mellkasi
hörgőrendszer Streptococcus spp., b) cefuroxim 1–2 g iv. trauma esetén nem
megnyitásával. Corynebacterium, c) vanco 1 g iv. ajánlott
Nyelőcsőműtét G-enteralis kórokozók ± genta 1.5 mg/kg iv.
Kardiovaszkuláris sebészet
Coronaria-bypass; S. aureus, CNS, a) cefazolin 1–2 g iv. 8 óránként 24–48 Feltehetően a preop.
billentyű Corynebacterium, b) cefuroxim 1,5 g iv. 8 óránként órán át adott egyszeri adag uo.
sebészet G-enteralis c) vanco 1 g iv. 12 óránként hatásos, mint több adag
kórokozók Szívkatéterezéshez nem
ajánlott
Vanco ajánlott P-allergia
és halmozott MRSA
esetén. Teico is hatásos
lehet
PM, defibrillátor Lásd előző Lásd előző 24 órán át Az AHA nem ajánlja,
implantáció de számos intézetben
alkalmazzák
Érsebészet
Aortarezekció, S. aureus, CNS, a) cefazolin 1–2 g iv. 8 óránként 24 órán át
protézis Corynebacterium, b) vanco 1 g iv. 12 óránként
behelyezése G-enteralis kórokozók
Alsó végtag Lásd előző + a) cefazolin 1–2 g iv. 1 adag Teico is hatásos
amputatiója Clostridium spp. b) vanco 1 g iv.
(ischaemia miatt)
Ortopédiai-traumatológiai műtétek
Ízületi protézis S. aureus, CNS a) cefazolin 1–2 g iv. 1 adag Teico is hatásos
behelyezése. b) vanco 1 g iv.
Egyéb ortopédiai,
traumatológiai
műtétek (pl. nagy
csöves csontok
oszteoszintézise)
Nyílt törések, S. aureus, A csop. a) cefazolin 1–2 g 8 óránként 48 órán át
lágyrészek súlyos streptococcusok, ± metronidazol 500 mg
lacerációja Clostridium spp. 8 óránként
b) AM/CL 1,2 g iv. 8 óránként
c) AM/SB 3 g iv. 8 óránként

MEGJEGYZÉS1,2,3
Állatharapás P. multocida, a) AM/CL 1,2 g iv. 8 óránként 48 órán át
Eikenella corrodens + b) AM/SB 3 g iv. 8 óránként
oralis anaerobok c) clinda 600 mg iv. 8 óránként
Idegsebészet
S. aureus, CNS a) cefazolin 1–2 g iv. 1 adag Teico is hatásos lehet
b) vanco 1 g iv.
Gyomor- gastroduodenalis műtétek
G- bélbaktériumok, a) cefazolin 1–2 g iv. 1 adag Rizikófaktor esetén:
szájüregi flóra b) vanco 1 g iv. kóros obezitás; hypacid
+ genta 1,5 mg/ttkg iv. állapot; csökkent
GI motilitás; vérző
duodenalis fekély;
gyomor carcinoma
Epeúti műtétek G- bélbaktériumok, a) cefazolin 1–2 g iv. 1 adag Rizikófaktor esetén: kor
S. aureus; b) vanco 1 g iv. >70 év; akut cholecys-
Enterococcus spp., + genta 1,5 mg/ttkg iv. titis; nem funkcionáló
Clostridium spp. epehólyag; mechanikus
icterus vagy choledo-
cholithiasis. (Laparo-
szkópos beavatkozások
esetén is alkalmazzák –
szükségessége vitatott)
Appendectomia G- bélbaktériumok; a) cefazolin 1–2 g iv. 1 adag Szövődményes
Anaerobok; Entero- + metronidazol 500 mg iv. appendicitis esetén AB
coccus spp. b) vanco 1 g iv. terápia szükséges.
+ genta 1,5 mg/ttkg iv.
Colorectalis G-bélbaktériumok; a) cefotaxim 2 g 8 óránként 12-24 óra Műtét előtti napon
műtétek anaerobok; + metronidazol 500 mg mechanikus béltisztítás.
Enterococcus spp. 8 óránként A neomycin + erythro
b) cefazolin 1–2 g iv. 8 óránként mycin bázis 1–1 g po.
+ metronidazol 500 mg iv. adása opus előtti napon
8 óránként (13, 14 és 23 órakor)
c) genta 1,5 mg/ttkg iv. 8 hazánkban kevésbé
óránként használatos.
+ metronidazol 500 mg iv. Jo-i hemicolectomia
8 óránként
esetén 12 óra, bo-i
hemicolectomia esetén
24 óra a javasolt AB
profilaxis időtartama
Hasi trauma G-bélbaktériumok; a) cefotaxim 2 g 8 óránként 1 adag Bélperforáció esetén
anaerobok + metronidazol 500 mg empirikus AB kezelés
8 óránként indokolt
b) cefazolin 1–2 g iv.
+ metronidazol 500 mg iv.
c) vanco 1 g iv.
+ metronidazol 500 mg iv.

MEGJEGYZÉS1,2,3
Nőgyógyászati műtétek
Sectio cesarea G- bélbaktériumok; a) cefazolin 1 g iv. (köldökzsinór 1 adag
anaerobok; leszorítása után)
B-csoportú b) vanco 1 g iv.
streptococcusok; + genta 1,5 mg/ttkg iv.
Enterococcus spp. + metronidazol 500 mg iv.
(köldökzsinór leszorítása
után)
Hysterectomia Lásd előző a) cefazolin 1 g iv. 1 adag
b) vanco 1 g iv. +
genta 1,5 mg/ttkg iv.
Abortusz Lásd előző a) penicillin-G 2 ME iv. 1 adag * Első trimeszterben,
b) doxycyclin 300 mg po.* 2 adag magas rizikójú szemé
c) cefazolin 1 g iv.** 1 adag lyeknek (korábbi PID és/
vagy gonorrhoea az
anamnézisben, gyakori
szexuális partnercsere)
100 mg abortusz előtt 1
órával, 200 mg abortusz
után fél órával.
** Második trimeszter-
ben
Urológiai műtétek
G- bélbaktériumok; a) CIP 500 mg po. v. 400 mg iv. 1 adag Magas rizikójú
Enterococcus spp. b) OFLO 200 mg po. v. 200 mg iv. betegekben: opus előtti
vizelettenyésztés pozitív,
vagy az eredmény
nem áll rendelkezésre;
praeoperatív hólyag-
katéter
Szemészeti műtétek
S. aureus; CNS; a) genta v. tobra v. neomycin 1 adag
Streptococcus spp.; –polymyxin B szemcsepp
G- bélbaktériumok, b) cefazolin 100 mg
Pseudomonas spp. subconjunctivalisan a műtét
után 2-24 órán át
Visceralis szerv rupturája
G- bélbaktériumok; a) cefotaxim 2 g 8 óránként Kontaminált, „fertőzött”
anaerobok; + metronidazol 500 mg sebek esetén az empiri-
Enterococcus spp. 8 óránként kus terápiát kb. 5 napon
b) clinda 600 mg iv. 6 óránként át javasolt folytatni.
1
A parenteralis antimikrobás profilaxist a műtét előtt egyszeri iv. injekció vagy infúzió formájában kell beadni.
Hosszan tartó műtét (4–8 óra) esetén intraoperatíve újabb dózist javasolt adni.
2
Vancomycint penicillin- vagy CS-allergiás betegnek és gyakori intézeti MRSA előfordulása esetén javasolt adni,
ha a profilaxis egyébként indokolt.
3
A vancomycin és az aminoglycosidák dózisát mindig ellenőrizni kell, hiszen károsodott vesefunkció esetén
az adagolás mérséklése elengedhetetlen.
23.2. táblázat  A Magyarországon használatos néhány antibiotikum átlagos napi adagja

felnőttkorban
ANTIBIOTIKUM PARENTERALIS ADAGOLÁS PER OS ADAGOLÁS

Penicillin-G 4 × 1 – 4 × 5 ME –
Ampicillin 4 × 500 mg – 4 × 2 g –
Amoxicillin 3 × 500 mg – 3 × 2 g –
Amoxicillin/clavulansav 3 × 1,2 g 3 × 625 mg
Ampicillin/sulbactam 3 × 1,5-3 × 3 g 2 × 350 mg – 2 × 750 mg
Oxacillin 4-6 × 2 g –
Piperacilin/tazobactam 3 × 4,5 g –
Cefazolin 3 × 2 g –
Cefaclor – 3 × 500 mg
Cefuroxim 3 × 750 mg – 3 × 1,5 g 2 × 500 mg
Cefotaxim 3 × 1-2 g –
Ceftazidim 2-3 × 2 g –
Ceftriaxon 1 × 2 g –
Cefoperazon 2-3 × 2 g –
Ertapenem 1 × 1 g –
Imipenem/cilastatin 3 × 1 g –
Meropenem 3 × 1 g –
Gentamicin 1 × 3-5 mg/ttkg –
Amikacin 1 × 15 mg/ttkg –
Netilmicin 1 × 4-6,5 mg/ttkg –
Ofloxacin 2 × 200 mg 2 × 200 mg
Ciprofloxacin 3 × 400 mg 2 × 500 mg
Levofloxacin 1 × 500 mg –
Erythromycin 4 × 600-900 mg 4 × 250 mg
Clarithromycin 2 × 500 mg 2 × 500 mg
Azithromycin 1 × 500 mg 1 × 500 mg
Doxycyclin 1-– × 100 mg
Vancomycin 2 × 1 g –
Teicoplanin 1-2 × 400 mg –
Trimethoprim/sulfamethoxazol 2 × 160/800 mg
Clindamycin 3 × 600-900 mg 4 × 150–300 mg
Metronidazol 3-4 × 500 mg 3 × 250–500 mg
Rifampicin 1 × 600 mg
Kedves Olvasó! Ha Ön kitartott, és elolvasta ezt a könyvet eddig a pontig,
kérjük, szánjon néhány percet arra, hogy elolvassa ezt a főszerkesztőnk által
írt összefoglalót. A fejezetek szerzői nagy erőfeszítéseket tettek, és ezeket az
erőfeszítéseket a szerkesztők és a lektorok elismerik. Mindannyian bízunk
abban, hogy Önök értékelik a katasztrófa-készenlét és reagálás számos
orvosi aspektusának ilyetén feltárását és bemutatását. Természetesen,
mindannyian reménykedünk abban, hogy soha nem lesz szükségünk ezekre
a válaszadási módszerekre, ám a gyakorlat azt feltételezi, hogy valahol a
társadalom megtapasztalja majd szakértelmünk szükségességét ezen a
területen.
A szerkesztők
24. fejezet
Összegzés és szintézis
Major László
Összegzés
Az eddigi huszonhárom fejezetben a szerzők és az olvasók igen hosszú utat jártak be a
katasztrófa – felkészülés és reagálás egészségügyi alapjai témakörben. Számos tudományte-
rületen, azok határmezsgyéin mozogva próbáltak válaszokat adni és kapni a katasztrófákra
való felkészülés feladataira. Azok prognosztizálható vagy váratlan bekövetkezése esetén,
a kezelésük lehetséges módjaira, feladataira. Úgy az elméleti fejtegetések, mint gyakorlati
példák, bevetési tapasztalatok szintézise abban az irányban próbált válaszokat adni, miként
lehet sikeresebben felkészülni egy katasztrófahelyzetre, alapvetően egészségügyi és vezetési
szempontokból. A tankönyv második részében a szerzők részletesen taglalták a katasztrófa-
orvostan lényegét, hogy ebből a szemszögből mit is jelent a prevenció a katasztrófaorvoslás-
ban, s erre hogyan épül rá a kompromisszumos medicina a kárterületen. Hol direkt módon,
hol utalásokkal vezették rá a tanulni vágyókat azokra az alaptételekre, amelyek a különböző
szintű sérült vagy beteg osztályozást, és az ellátást katasztrófahelyzetben meghatározzák. Rá-
mutattak arra a rendkívül nehéz felelősségre, amit ez a tevékenység a gyógyító személyzetre
terhel a kompromisszumos medicina gyakorlása közben. Részletesen taglalták azokat a kü-
lönbségeket, amelyekkel egy belgyógyásznak, sebésznek vagy akár egy fogorvosnak szembe
kell néznie egy kárterületi betegellátás során. Erre a pszichés és szakmai kihívásra próbálja a
tantárgy és segédeszközként a jelen tankönyv felkészíteni a holnap orvosait és egészségügyi
vezetőit. Úgy gondoljuk, direkt vagy indirekt módon az is kiderült, hogy ilyen helyzetbe
bárki kerülhet a lakhelyén. Ugyanakkor azt is világossá tették a szerzők, hogy a katasztrófa-
orvostani szakterületet választók különlegesen szép és nehéz utat választanak. Egyszerre kell
jó elméleti és gyakorlati szakembernek lenni. Egyszerre jó csapatjátékos, ugyanakkor kreatív
gondolkodású, magát különleges helyzetben is feltaláló személy az, aki ezt az utat választja.
Végezetül, pszichésen és fizikailag felkészült, némi túlélőképességgel bíró egyén legyen az,
aki a katasztrófák következményeinek felszámolásában hivatásszerűen részt akar venni, legyen
az orvos vagy más szakmai vezető.
Kitekintés a kapcsolódó szakterületekre

Természetesen a jelen tankönyv nem az abszolút, és nem a tökéletes tudás tárháza. A szer-
kesztők egy, az általuk fontosnak tartott vezérfonal mentén fűzték fel a szükségesnek vélt is-
meretek láncát, hiszen a sok kapcsolódó egyéb szakterület vagy tudományág terjedelmi okból
sem kerülhetett volna a tankönyvbe. Éppen ezért az alábbiakban némi kitekintést próbálunk
24. fejezet Ö s s z e g z é s é s s z i n t é z i s 419
adni azoknak, akik a teljesség irányába kívánnak még elmozdulni. Elsősorban tesszük ezt az
általános részt illetően. Az orvosi fejezetekben azokkal a szintén általánosítható problémákkal
foglalkozunk most, amelyhez szakorvosi tudás és gyakorlat nem szükséges.
24.1 A POLGÁRI VÉDELEMRŐL

szóló fejezetrészeket jól felkészült, tapasztalt szerzők készítették. Az első fejezet nagyon ala-
pos, és körültekintő összefoglalást ad a vállalt témáról. Ami elgondolkodtató, hogy a szerző
miért nem vizsgálja részletesen az 1986-os, Csernobilban bekövetkezett nukleáris üzemi
katasztrófa polgári védelmi vonatkozásait, valamint átsiklik a polgári védelem helyzetében
bekövetkezett alapvető változásokon, azok okain a rendszerváltás időszakában. Pedig mind-
két eseménysorozat döntően befolyásolta a mai állapotok kialakulását.
Csernobil óta eltelt több mint harminc év, lassan szembe kellene nézni azzal, hogy mi is
történt akkoriban. Ez minden területre igaz lehet! Az akkori politikai vezetés vizsgálatára, a
Polgári Védelem Országos Parancsnokságának a szerepére, az orvostudományra, a népegész-
ségügyi kutatások eredményeire, az egészségügyi közellátás tapasztalataira, az atomenergia
stratégiai átértékelésére, a jogi felelősség és az anyagi kártérítések kérdésére. Természetesen
nem volt elvárható a szerzőtől és a jelen könyvtől, hogy a felsorolt – manapság még eretneknek
számító – kérdésekre minden területen egzakt válaszokat adjon. Azonban a polgári védelem
országos vezetésének akkori szerepét már lehetne árnyaltabban, a valóságnak megfelelően
bemutatni, mert csak abból tanulhatnak az utódaink. A korabeli politikai vezetés, a proletár
internacionalizmus elvakult szemellenzője miatt, no meg a Moszkva iránti hűségtől átitatva,
szemrebbenés nélkül vezényelt ki országszerte százezreket az 1986. év május elsejei felvonu-
lásokra a településeinken. A nukleáris katasztrófa után öt nappal! A polgári védelem felső
vezetése ez ellen nem tett semmit, holott ismerte a sugárszennyezettség különböző értékeit
az 1963-tól működő Országos Sugárfigyelő és Jelzőrendszer(1) (OSFJR), közismert nevén a
SUFI, ma OSJER rendszer adatai alapján. Ez annál inkább is így volt, mert a működtetésé-
ben is részt vett.
Jól szemlélteti ezt a hozzáállást az akkori országos folyóiratuk. A Polgári Védelem 1986.
év májusi számában egy betű nem sok, annyi sem szerepel arról, hogy mi is történt, mit is kel-
lene tenni, vagy éppen mi az, ami tilos és veszélyes. A minimum az lett volna, hogy legalább
egy lapzárta utáni betétoldallal reagáljon a magyar emberek millióit érintő veszélyhelyzetre.
Ez technikailag akkor is lehetséges lett volna.
A következő, 1986. év júniusi szám is nagyon tanulságos. Ebben az atomerőművek reak-
torbaleseteiről írnak, a végén megemlítve Csernobilt. Természetesen csak jódizotóp szabadult
ki, az is gyorsan bomlik, hatása elenyésző. Idézzük: „Összességében a reaktorbaleset következté-
ben kiszabadult radioaktív jód emberi szervezetre gyakorolt korai hatása is elhanyagolható, későbbi
következményeinek valószínűsége csaknem kizárható.” Természetesen azt is lelkesen publikálták
– itt és máshol –, hogy az április végi, május eleji nagy esők kimosták a levegőből a rádioaktív
szennyeződést, minden rendben. Igaz a legelőkre, zöldségfélékre rákerült, de idézzük ismét
a megnyugtató sorokat: „a zöldtakarmányon tartott szarvasmarha teje a szennyezett területeken
elérte a 2500Bq/l értéket is, ami a rádioaktív jód kiválasztódása miatt következett be.” Majd ezt
enyhítendő jelezték, hogy a WHO által meghatározott határérték ugyan 2000Bq/l, de ezt a
1
Honvédelmi Bizottság 6/148/1963 sz. határozat alapján hozták létre. Kátai-Urbán Lajos, Vas Gyula, Zellei
Gábor: 25 éve működik hazánkban a radiológiai távmérő hálózat. Net: MHTT – hadtudomány.
szintet tejek elegyítésével, magyarul más tejekkel való keverésével teljesítették, így a lakosság
által bátran fogyasztható.
Nem taglalva az aláírás nélküli, tehát vélhetően szerkesztőségi cikket, a Polgári Véde-
lem Országos Parancsnoksága kézi vezérléssel szolgálta ki a magyar politikai vezetés, abbéli
szándékát, hogy a nyilvánosság előtt eliminálja az eseményeket, és annak következményeit,
függetlenül annak valós tartalmától, veszélyeitől, következményeitől.
A koronát erre a minősíthetetlen eseménysorra, szakmai hozzáállásra az 1986. évi júli-
usi szám tette föl. Ebben az akkori országos törzsparancsnok nyolc pontban dicsérte meg
saját magát, és az általa vezetett szervezetet – meg természetesen az állami intézményeket,
közigazgatást –, hogy milyen jól dolgoztak, helytálltak. A szóban forgó írás ironikus címe
„A lakosság biztonságáért.” Egy félmondatos mentegetődzés az öndicsérettel kapcsolatban
ugyan megjelenik, de ez az egyetlen erénye ennek a jeles írásnak. Azonban érdemes lett volna
még mélyebbre ásni a múlt valós eseményeibe!
Még élnek azok, az akkor fiatal vagy középkorú polgári védelmi tisztek, akiket fogdafe-
nyegetéssel próbáltak eltéríteni az általuk április 30.-án öntevékenyen, szakmai lelkiismeretből
mért sugárszennyezettségi értékek nyilvánosságra hozásától. A büntetés alól úgy mentesül-
tek, hogy egy környékbeli izotóptemető munkatársai kiszálltak az adott településre, és a
mérésükkel igazolták az adataikat. Természetesen nyilvánosságra hozni azután sem lehetett.
De legalább elérték, hogy szűkebb környezetükben, az adott városban, sebtében – a másnapi
kötelező felvonulás előtt – fölsöpörték gépekkel az utcákat, majd az így összegyűlt port,
szemetet, a város éppen akkor épülő parkjának szélén a gépekből kiöntötték. Ezek a tisztek az
IH-5M típusú készülékükkel kimentek ezeket a kupacokat is megmérni, mert szerintük a nagy
látogatottságú helyen nem szerencsés azt tárolni. Ismét igazuk volt, de a valós eredményeket
sosem fogjuk megtudni. Elmondásuk szerint, amikor a fülhallgatójukban a radioaktív beü-
tések már magas, kellemetlen füttyé erősödtek, olvadtak össze, akkor nem mentek közelebb
a leöntött radioaktív kupacokhoz. Újabb fenyegetéseknek kitéve, azokat vállalva, azonban
elérték, hogy a korábbiakban említett izotóptemető védőruhás, szkafanderes munkatársai
tartályokba szedték a sugárzó szemetet és elszállították. Ebben a városban a bátor kiállás
miatt ez megoldódott, de ez volt a kevés kivétel.
Érdemes lett volna tehát bátrabban kutatni, kifejteni ezt a témát. Mint ahogy érdemes
lett volna a rendszerváltás éveit is jobban vizsgálni a polgári védelemnél, annak közép- és
felső vezetésénél. A szakmai, jogi önállóság elvesztésének egyik fő oka az első fejezet szer-
kesztői lábjegyzetben már érintett kontraszelekció. Az odahelyezett vezetők és beosztottak
egy részének emberi jellemhibái, gyengeségei, alkoholfüggése, a túlélésre való törekvése nem
a szükségszerű, a társadalomban is végbemenő változásokat szolgálta Az újító szellemű, a
polgári védelmet, annak teljesen újszerű, beavatkozó képességét javítani akaró szakembereket
háttérbe szorították. Mondvacsinált ügyekkel, vizsgálatokkal zaklatatták azokat, akik jobbat,
mást akartak. Olyanok kerültek magas beosztásokba, pl. megyei parancsnokságok élére, akik
nem ismerték a szakmát, a rendszeresített eszközöket. Például egy fürdető-mentesítő állomást
nem tudtak megkülönböztetni egy tűzoltó fölszereléstől. Tömegével voltak olyanok, akik
nem rendelkeztek megfelelő szakképzettséggel, vagy nem ismerték a vezetés alapfogalmait, a
védelmi igazgatásban használt törzsmunka módszereket. Képtelenek voltak hosszas előkészü-
letek ellenére egy éves beszámoló jelentés és térkép elkészítésére. Hogyan lettek volna képesek
új gondolatok, eljárások befogadására vagy egy váratlanul kialakuló katasztrófa következmé-
nyeinek fölszámolására, annak vezetésére. A változások, a szakmai megújulás kimunkálásáról
már nem is beszélve. Természetesen a sorok írója is ismert nagyon sok tehetséges, jól fölké-
szült híradó, műszaki, vegyivédelmi főtisztet, tudományos fokozattal bíró közismert kutató
is volt az akkori szervezetnél. Voltak továbbá jól felkészült polgári alkalmazottak, vidéken
pedig elkötelezett, nagy helyismerettel bíró lakosságvédelmi előadók. Ők együtt vitték a
hátukon a szakmai feladatokat. Azonban mindezek ellenére az általános megítélés a külső
és belső közvéleményben - korábbi nyelvhasználatot idézve – az volt, hogy a polgári védelem
egyfajta „Rozsdatemetővé” vált. Azok gyűjtőhelyévé, akik a hadseregben vagy a polgári élet
egyéb területein nem váltak be, vagy alkalmatlanok voltak. Ezek mind konkrét példák, tehát a
valós helyzet feltárására való tudományos kutatásnak bőségesen adnának, adtak volna témát.
Lehet, ezek a momentumok miatt is lett a polgári védelemből katasztrófavédelem, pedig a
katasztrófákat nem is kell védeni, jönnek azok maguktól is. Az ide nem illő fekete humort
félretéve, ezért kellett újabb 10–15 év ahhoz, hogy a rendszerváltozás előtt, és alatt a polgári
védelemnél kitalált, kidolgozott új szakmai gondolatok, eljárások, újítások a katasztrófavéde-
lem rendszerében ismét megjelenjenek. Ezért lett volna fontos ezen időszak kicsit részletesebb
vizsgálata. Ez sajnos elmaradt, de legalább az igénye most megfogalmazódott.
24.2. A KOCKÁZATBECSLÉS, A KRITIKUS INFRASTRUKTÚRA, A VÁLSÁGHELYZETI

TERVEZÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN
tartalmú rész, igen fontos új gondolatokat tartalmaz. A katasztrófákra való felkészülés egyik
alapja a kockázatbecslés, függetlenül attól, hogy milyen típusú katasztrófára készülünk. Ter-
mészetesen más lesz egy atomerőművel kapcsolatos kockázatbecslés, mint mondjuk egy ár- és
belvizes vagy egy tornádóveszélyes terület katasztrófa védelmével összefüggő kockázatbecslés.
Természetesen minden kockázatbecslés hasonló felépítéssel bír, azonban a tartalmi jegyekben
és a hangsúlyos elemekben eltérhet egymástól. Érdemes ezeket az adott konkrét helyzetben
megismerni, hiszen nagyon fontos információkat ad a prognosztizálható katasztrófahelyzetek
várható veszteségeiről, különös tekintettel a gyógyító kapacitás humán és dologi dimenzióira.
Igen gondosan összeállított fejezetből tudhatjuk meg a kritikus infrastruktúra, az iparbizton-
ság elemeivel, azok védelmével kapcsolatos ismereteket, és annak jogi kereteit. A veszélyhely-
zeti, válsághelyzeti tervezés alapos vizsgálata pedig azért örömteli anyagrész, mert egyrészt
segít eligazodni ebben a fontos feladatkörben, másrészt útmutatót ad a gyakorlati munkában.
Őszintén vizsgálva a kérdést, tudjuk, hogy az egészségügyi vezetők, kórház, klinikavezetők
napi gondjai mellett, ez csak egy teher a vállukon, de legalább van mihez nyúlni, mert a
fejezetrész lelkiismeretes készítője ezt összeállította. Mi is ez akkor valójában?
24.3. A VESZÉLYHELYZETI TERVEZÉS FOGALMA

a világszerte ismert, akkor is, ha esetenként, és helyenként nem pontosan ezzel a kifejezéssel
használják. Gyakorlatilag az előző fogalomra épülő vagy azzal egybefüggő munkafolyamat.
Általában politikai, gazdasági és szervezési folyamatok összessége, amelyek végeredményeként
különböző szintű felkészültség jelenik az adott társadalmakban a várható veszélyhelyzetre,
legyen az civilizációs vagy természeti katasztrófa. A civilizációs katasztrófába itt a háborús
vagy a fegyveres küszöb alatti terrorcselekményeket, vagy akár a tömeges és ellenőrizetlen
migrációt is beleérthetjük. Megjelenési formája általában egy terv vagy tervrendszer, ame-
lyeket különböző kultúrákban más és más névvel illetnek, de tartalmukban bizonyíthatóan
konvergálnak egymáshoz. Ez pedig nem más, mint a katasztrófákra való reagálás, a mi ese-
tünkben az egészségügyi reagálás, annak minden kapcsolódó vonzatával.
24.4. A BEAVATKOZÁSBIZTONSÁG
Egy új fogalom, annak minden megpróbáltatásával. Azonban ez nem baj. Mert ha valaki
már elindult egy úton, kitalált valamit, azt már rohamtempóban lehet, akár mások által is,
továbbfejleszteni. Az alábbi meghatározást kiemelve a 4. fejezetből, láthatjuk, oly sok eleme
van, ami fejleszthető, átértékelhető. De elindultunk, az élet, a szakmai kihívások tovább fogják
építeni az általunk lerakott alapokat. Mit is takar a fogalom? Mi a bevetésbiztonság lényege?
„Olyan felkészítési és bevetés eljárási módszerek, protokollok, valamint védelemtechnikai eszközök,
előírások összessége, amelyek a különböző alkalmazások során, illetve azt követően nagy biztonsággal
képesek jelentkező kockázatoktól megvédeni a beavatkozó, biztosító szervezetek állományát.”
Amiért fontosnak tartottuk ezt a gondolatot, az a következő: Minden jövőbeni mentő,
beavatkozó munkánál immár azokra is rendszerszerűen gondoljunk, akik egészségük, életük
kockáztatásával végzik különleges feladataikat mások mentése érdekében.
24.5. A LAKOSSÁG ELŐZETES FELKÉSZÍTÉSE ÉS TÁJÉKOZTATÁSA

A tankönyvünk több helyen, a fejezetekben vagy a függelékben visszatérően foglalkozott a
témával. A veszélyhelyzeti tervezés folyamán ez egy fontos és többszörösen visszatérő feladat.
Általában a kockázatbecslés eredménye alapján tervezik a lakosság előzetes felkészítését és
tájékoztatását. Pl. egy atomerőműnél miután a kockázatbecslés elkészült, meghúzzák a köz-
vetlen veszélyeztetettségi zónákat, illetve az uralkodó szélirány szerinti kihullási zónákat, s
ezután lehet célzottan az érintettség alapján a lakosságot felkészíteni, tájékoztatni. Természe-
tesen, ott is beágyazva különböző technikai és védelmi igazgatási rendszerekbe és eljárásokba
a felkészítés, és a védelem tekintetében.
A tájékoztatás egy különösen fontos terület. Könnyebb is meg nehezebb is ma, mint akár
60–70 évvel ezelőtt. Könnyebb technikai oldalról, mert a televíziózás óriásit fejlődött, és
tömegesen elérhetővé váltak olyan technikai újdonságok, mint a mobil telefon és az internet,
amely utóbbi már mobil hálózaton is elérhető. Az elmúlt évek néhány katasztrófa közeli ese-
ményének a tájékoztatás politikája jó, és rossz példákkal egyaránt szolgált. A nehézség részben
a népesség – most nem minősített –, de jelentősen felerősödött információ igényéből, részben
pedig abból adódnak, hogy késve kiadott információk helyett a közvélemény kreál álhíreket,
amelyek azután eddig elképzelhetetlen sebességgel terjednek. A nehézségek másik oka, a szak-
mailag átgondolatlan vagy hivatalos közlemények következtében rendkívül gyorsan kialakuló
felháborodás, ellenállás, ami nehezítheti a helyes szakmai döntéseket. Ide tartozhat még a
katasztrófák kezelésében közreműködő vagy éppen vezető szerepet betöltők tekintélyének
erodálása, a bizalom csökkenése, az egyének szintjén pedig a pszichés zavarok. Mindezek
összességében a mentő-mentesítő munkák hatékonyságának csökkenését eredményezhetik.
Itt is a lényeget kell látni, így röviden összefoglaljuk.
A Public Relations, a PR ma már polgárjogot nyert a közigazgatás, és az üzleti élet napi
gyakorlatában. Legfőbb veszély abban van, hogy a PR észrevétlenül összenőtt a marketing
kommunikációval, amelynek egyik fő feladata éppen a szükségletek felébresztése az átlagpol-
gárban, a lakosságban, mint fogyasztóban.
A mi esetünkben pedig éppen az ellenkezőjéről van szó! Éppen a fogyasztás, a szükségle-
tek korlátozását kell az első ütemben sulykolni a lakosság körében, pl. egy prognosztizálha-
tóan bekövetkező katasztrófa előtt. A második ütemben pedig, amikor már a szükségleteket
osztályozzuk, az anyagi erőforrások elosztásában bizonyos területeket vagy csoportokat már
ideiglenesen vagy átmeneti időre, súlyos elvonásokra kell felkészíteni vagy szembesíteni a
kommunikáció eszközeivel.
24.6. REAGÁLÁS-IRÁNYÍTÁS ÉS A VÉDELMI IGAZGATÁS

Kultúrkörönként eltérő módon szerveződik. Találkozhatunk „ad hoc” típusú, minden-
tudó szakemberekből álló, ideiglenesen és véletlenszerűen összeállt csoportokkal, akik a
katasztrófafilmekben szokásos módon megmentik a világot, és van az ellenkező véglet, ahol
a végtelenül precízen szervezett, vagy éppen diktatórikus rendszer mindenható államszer-
vezete végzi ezt a feladatot is. Az igazság itt is valahol félúton van. Már békében vagy a
katasztrófát megelőzően jól működő közigazgatásra épülő, felkészült védelmi igazgatás nél-
kül sikeres reagálás irányítás nincs, nem lehet. Különösen igaz ez az egészségügyi ágazatra.
Természetesen mindig vannak ideiglenes, vagy az adott katasztrófatípus által kikényszerített
vezetési vagy beavatkozási elemek, de ezek kiegészítik, semhogy átvennék a védelmi igazgatás
feladatait. A védelmi igazgatás, beleértve az egészségügyi igazgatást is, azzal több a normál
közigazgatásnál, hogy más jogszabályi lehetőségei és jogosítványai vannak, ezen felül pedig,
olyan kiegészítő szakmai tudással és anyagi tartalékkészletekkel rendelkezik, amelyek más
esetben nem mozgósíthatók. Ezek a tényezők az erőforrások elosztásánál katasztrófahely-
zetben kiemelt fontosságúak. Összességében, egy jól felkészített, megfelelő tartalék anyagi
készletekkel, üzembiztos vezetési és tájékoztatási rendszerrel rendelkező védelmi igazgatás
képes a katasztrófareagálást megfelelően irányítani.
Ami a jelen könyvünket illeti, a fejezetekben egyfajta kettősség vonul végig. Hiszen a
jelenlegi hivatalos elvek szerint a felkészülés és a reagálás kettőssége jellemzi az egészségügyi
védekezést. Azonban a katasztrófákkal vagy rendkívüli eseményekkel kapcsolatos intézke-
déseknek három időszakát fontos ismerni. Ugyanis, ha tisztában vagyunk a katasztrófák és
rendkívüli események (továbbiakban RES-ek) természetrajzával, akkor sokat tehetünk a meg-
előzés, felkészülés érdekében. Sokat tehetünk a káros hatásainak csökkentése, következmé-
nyeinek gyors és hatékony felszámolása érdekében. Végezetül, a tapasztalatok feldolgozásával,
értékelésével, a különböző belső szabályzók,vagy éppen jogszabályok módosításával pedig
megteremthetjük a felkészülés alapját. Ezzel máris megkülönböztettük a három, tartalmában
alapvetően elkülönülő időszakát a jelzett eseményekkel kapcsolatos feladatoknak. Célszerű
tehát mindig komplex módon – elméleti, gyakorlati és vezető szemszögből is – áttekinteni a
felkészülés, a beavatkozás és az értékelés kérdését, hiszen így tudunk csak helyes iránymuta-
tásokat adni az egészségügyi vezetők, amúgy is kihívásokkal telített munkájának segítésére.
24.7. IDŐ–KÖLTSÉG–EREDMÉNY EGYENSÚLY

Úgy a katasztrófareagálásban, mint a katasztrófa-orvostanban legnehezebb feladat a szük-
ségletek kielégítésében való osztályozás. Ez a tankönyvben is visszatérő dilemma, nem vélet-
lenül, hiszen a tantárgy bevezetésének is az egyik fő oka ez. A katasztrófareagálást irányító
bármilyen szintű törzs garantáltan találkozik olyan helyzettel, amikor dönteni kell a mentési
sorrendről, a mentési szektorokról, a főerő kifejtésének irányáról, az anyagi készletek elosztá-
sáról, éppen az idő, a ráfordított költség és nem utolsósorban a várható eredmény figyelembe
vételével. Az ilyen típusú döntések, akár ezer-tízezer sérült vagy hajléktalan potenciális áldo-
zat sorsát befolyásolhatja egy katasztrófa utáni kárterületen. Hasonló a helyszínen a sérült
triázzsal foglalkozó orvos helyzete is egy OSH-ban. Döntenie kell arról, hogy egy súlyos
sérültet próbál megmenteni, viszonylag sok idő, valamint nagy mennyiségű gyógyszer, vér,
kötszer stb. felhasználásával, vagy másik 8–10 közepes sérültet, akik ugyanezen ráfordítással,
nagyobb eséllyel maradnak életben. Ezeket a kérdéseket orvos szerzőink kitűnően taglalják,
különbséget téve a katasztrófák vagy akár a harctéri sérüléseket illetően.
24.8. NUKLEÁRIS SÉRÜLTEK

Hasonlóan érdekes, a ma emberét nagyon érdeklő kérdés a nukleáris sérültek ellátásával
kapcsolatos fejezet. Kitűnően fölkészült szerzőnk volt, aki szakorvosi és radiológiai ismeretek
terén elfogadott nemzetközi szaktekintély. Nincs okunk kételkedni abban, amit leír, sok év-
tizedes gyakorlati, kutatói tapasztalata meghatározó. Ebben a tekintetben nem is az a kérdés,
amit leír, hanem az, amit nem. A mérleg egyik serpenyőjében láthatjuk mindazt, amit egy
atomenergia békés fölhasználásában elkötelezett szakember hitelesen állít és bizonyít.
Azonban a mérleg másik serpenyője üres maradt. Számtalan kérdés megválaszolatlan
maradt, talán éppen a címben választott téma miatt. Miért is érték el az EU erősödő zöld
pártjai az atomerőművek építésének leállítását, a meglévők fokozatos leállítását? Mit is jelent
az, hogy a sugárszennyezésnek nincs küszöbértéke? Hány felezési időn keresztül pusztítják
a környezetünkbe került radioaktív izotópok az élő szervezetet? Elfogadjuk, hogy Csernobil
után a pontosan diagnosztizált sugárbetegek és emiatt meghalt személyek száma alacsony.
Természetesen egy is sok, de fogadjuk el a szerző állítását! De mit gondolunk azokról az
adatokról, amit Tompa Anna, az MTA doktora, népegészségügy professzora asszonya pub-
likált(2) néhány évvel ezelőtt. Miért emelkedett a rákos megbetegedések és halálozások száma
közel háromszorosára, évi 65–70 000 főre az elmúlt harminc évben? Akkor, amikor a népes-
ség száma a nyolcvanas évektől a mintegy 11 millió főről, 10 millió alá csökkent, amikor az
életszínvonal, a táplálkozás tudatossága javul, a diagnosztika és a gyógyítás eszköztára bővül.
Ebből logikusan az következne, hogy a rákos betegek számának is csökkennie kellene. De
látjuk nem így van. Mielőtt pellengérre kerülnék, tudom, hogy vannak persze tudományos
kutatási alapelvek, amelyek közül az egyik kimondja: Azért, mert két esemény egymás után
történik, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy egymás következményei. Tehát nem állítjuk,
hogy az irdatlan növekedés a rákos betegségekben és mortalitásban kizárólagosan Csernobil
következménye, ahogy a hivatkozott kutatás szerzője sem állítja ezt. Sok-sok egyéb tényező
hozzájárulhat ehhez a tragikus tendenciához. Azonban éppen ideje lenne, hogy elfogulatlanul,
csak a tényekre alapozva, komplex módon vizsgáljuk ezt a problémát. Milyen valós következ-
ményei vannak a Csernobilban bekövetkezett katasztrófának? Az egy fontos dolog és bíztató
eredmény a jövő szempontjából, hogy pl. a vizsgált gyermekek fogaiban elhanyagolható a 90Sr
izotóp(3) jelenléte. Vannak-e azonban olyan vizsgálati eredmények, hogy az elmúlt harminc
évben rákos megbetegedés miatt elhalálozott százezreknél mit mutattak a vizsgálatok? Osztá-
lyozták-e ezeket a jód izotópjaitól, a stroncium két fontos izotópjáig? A következő, még közel
kilenc felezési időben ezektől mi várható? Nem kevesebb, mint 240–250 évről beszélünk, ami
Dr. Tompa Anna, Magyar Tudomány, Bp. 2011. 11.szám.

2
A stroncium 90-es izotópjáról van szó (szerző).

3
több mint nyolc nemzedék. Arról a stroncium kilencvenes izotópról beszélünk, ami a korabeli
hivatalos tájékoztatás, a polgári védelem, a szakemberek, a szaksajtó szerint ki sem került a
túlhevült gőz miatt felrobbant erőmű blokkjából. Ez azonban a politika, az orvostársadalom,
a kutatók felelőssége, mert mi a laikusok csak elszenvedjük a feltáratlan múltunk következ-
ményeit. Jó lenne legalább a következő nemzedékek, az unokáink élete érdekében a hiteles és
mértékadó, főleg pedig elfogulatlan vizsgálatokat elvégezni. Amúgy a tudomány fejlődésének
is ez az egyik motorja.
24.9. TAPASZTALATOK MŰVELETI TERÜLETEN

Laikusként is nagyon érdekes a sebészeti ellátások kérdése a műveleti területen, ami fon-
tosabb, hogy az orvostanhallgatóknak különösen az lesz. Nem vállalva más szakterületekbe
való hozzá nem értő értékelést, minősítést, ezért egy általános, de nagyon fontos elemet
emelnék ki a szerzőtől.
„Többnemzeti környezetben a kapcsolattartáshoz elengedhetetlen e közös nyelv (angol) kö-
zépszintű ismerete. Problémát jelent a nem megfelelő angol nyelvtudás, illetve az a tény, hogy az
egyes országokban eltérő angolt beszélnek. A tapasztalat szerint a nem angol anyanyelvű országokból
származók rendszerint könnyebben megértik egymást, mint az angolt anyanyelven beszélőkkel, kü-
lönös tekintettel az Egyesült Államokból származókra (dialektusok).” Gyakorlatból tudom, hogy
a szerző ezen megállapítása szinte minden szakterületre igaz. Érdemes tovább elemezni a
követelményeket.
„A kommunikációs eszközök használata szintén követelmény. A vezető beosztásban lévők, illetve
az ügyeleti szolgálatot teljesítők rádió adóvevővel rendelkeznek, az ezen keresztül történő angol
nyelvű általános és szaknyelvi kommunikációt el kell sajátítani. Ugyanez vonatkozik az egyéb táv-
közlési eszközökre is. Általános szabály, hogy a szolgálati kommunikációt szigorúan zárt rendszerű
és titkosított csatornákon keresztül lehet bonyolítani. Így például mobil telefon szolgálati használata
biztonsági és titkosszolgálati okokból tilos.”
Gondoljunk bele, még a 2000-es évek közepén egy-egy tanintézet vezetői pályázatban
kifogásolták az efféle tartalmú bejegyzéseket. Az érintett, amúgy jogilag alkalmas pályázót,
hasonló eretnek gondolatok miatt az akkori vezérkari főnök nem nevezte ki. Helyére egy
alkalmatlan került, akit viszont később az illetékes jegyző nem fogadott el és mentett föl.
Nézzük azonban az idézett szerző immár a szakterülete felé közeledő mondanivalóját.
„Az egészségügyi személyzet többnemzeti keretek között tevékenykedik, mely valamennyi oldal ré-
széről alkalmazkodást követel meg… Az egyes nemzetek tagjai eltérő kulturális környezetből érkeztek
s ez nemcsak a helyi lakossággal való kommunikációt (vallási különbségek) befolyásolja, hanem az
egyes NATO nemzetek között is felszínre kerül. Az egészségügyi ellátás alapelvei a »német iskolát«
követő országokban (GER, HUN) nagyjából azonosak, az „angolszász” iskola (USA) ettől azonban
némiképp különbözik. Az különbségek áthidalása elsődleges kommunikációs kérdés.”
A szerző állítását a korábbi angol nyelvű könyvünk kiadása is igazolja. Az angol lektorok-
kal a szakmai, nyelvi különbségek miatt közel két évbe került a szerkesztés, lektorálás, amúgy
egy nyelven sem egyszerű feladata. Folytatva és kiterjesztve a katasztrófavédelem, a polgári
védelem, egyéb önkéntes erők nemzetközi bevetésére a szerző észrevételeit:
„Műveleti területen az egészségügyi erők részt vesznek a polgári lakosság ellátásában, hiszen a
háború sújtotta országok egészségügyi ellátási rendszere rendszerint súlyos zavart szenved. A kapcso-
lattartás ilyen módon az ellátandó betegekkel és hozzátartozóikkal folyamatos. A nyelvi nehézségek
miatt rendszerint ez tolmácsok segítségével történik, hiszen ezen országok lakossága csak igen kis
számban beszél idegen nyelveket. A képet a számos helyi nyelvjárás színezi. A kapcsolattartás másik
fő formája a szakmai kapcsolat a helyi egészségügyi dolgozókkal. Orvosi szinten az idegen nyelveket,
főleg angolt beszélők száma az átlagnál jóval magasabb, így a kommunikáció könnyebb. A fő nehéz-
séget a kulturális-szakmai különbségek okozzák.”
Összefoglalva a lényeget, a nemzetközi szintéren beavatkozásokra vállalkozókat multikul-
turálisan is föl kell készíteni, nem csupán szakmai, és vezetési kérdésekben.
24.10. MI AZ, AMIRŐL NEM ÍRTUNK?

A könyv fejezetein végigvonuló természeti és civilizációs katasztrófákat a klasszikus iskola
szerint értelmezték, értékelték, vizsgálták a szerzők. Megjelent a könyvünkben egyfajta újabb
szemlélet is, amikor is a katasztrófákat prognosztizálható vagy nem prognosztizálható, tehát
nem előre jelezhetőkre osztottuk föl. Számtalan katasztrófafajtával vagy az emberiség előtt
álló katasztrófaszerű kihívással nem foglakoztunk részletesen. Ilyen a klímaváltozás és vele
összefüggésben a globális fölmelegedés, annak ezerféle fizikai, biológiai következményével.
Sokat emlegetjük ugyan itthon a vízzel összefüggő katasztrófákat, de csak egy oldalról, arról,
amikor sok a víz. Kevesebb helyet kap a vízhiány, a vízbiztonság. Ebben a témában egy, a
közelmúltban lezajlott konferencián kiderült, hogy a hazai ivó-, gyógy- és termálvizeket egyre
mélyebbről kell fölhozni, és a talajvízszint, különösen a Kiskunságban, rohamosan csökken.
Ennek fő oka, hogy a szükséges 30–40 nagyméretű árvízi tározó helyett – a rendszervál-
tás utáni kormányok – kettőt tudtak csak kiizzadni. Rossz politikai döntés következtében
föladtuk a Nagymaros-Visegrádnál elkezdett tározót, és vízierőművet. Hármas kárunk kelet-
kezett, ami valójában sokkal több! Nem tárolunk vizet, és nem tudjuk a Duna Bizottságban
vállalt 25 dm-es hajózási vízmélységet biztosítani. Nem tudunk ott tiszta, megújuló energiát
termelni, így venni kell azt. Végül fizethetjük a jelentős büntetést a szerződés megszegése
miatt, és ráadást erőművünk sincs. A magyar politikai elit megbízhatóságáról, hitelességéről
ne is beszéljünk. Az EU felmérés szerint a felszíni vizeink több mint 50%-a szennyezett.
A konferencia idején – az uniótól erre kapott igen jelentős pénzösszeghez – nem volt meg
a magyar kormány csekély kiegészítő kerete. Így bánunk az amúgy is fogyó vizeinkkel, mi-
közben az Alpok hó- és gleccsermennyisége is erőteljesen csökken, ami a Duna forrásvidékét
veszélyezteti. Eközben a világ népességének egy igen jelentős része a földünk olyan részén él,
ahol a felszín alatti víztestek a kimerülés határán vannak. Ilyenek Észak-Afrika, Közel-Kelet,
és Ázsia nagy része. Amennyiben csak a napi ivóvízproblémákat nézzük, sok százmillió ember
kelhet útra egyszer majd, ha élni akar. Elértünk az ellenőrizetlen migrációhoz, és annak csak
egy szűk szakmai következményéhez, az így keletkező egészségügyi problémákhoz, amivel
szintén keveset foglalkoztunk. Amúgy az a migráció már lehet nem is az lesz, hanem inkább
népvándorlás, annak minden következményével.
Összegzésként talán az fogalmazható meg, hogy a katasztrófák és azokra való készenlét és
reagálás témája folyton bővül. Neki kell fogni, és ezeket is vizsgálni, kutatni kell, hogy időben
tenni tudjunk valamit pl. a kibocsájtott káros gázok, a tengerek szennyezése és túlhalászása, a
vizek szennyezése és pazarlása ellen. Tennünk kell a megújuló tiszta energiaforrások használa-
táért, amelyek a kőolaj és az atomenergiával ellentétben nem veszélyesek az emberi egészségre,
s amelyek talán biztatóbb jövőt adhatnak gyermekeinknek, unokáinknak. Természetesen az
érintett kőolaj- és atomenergia-lobbik ezt nem fogják csak úgy engedni, ezzel számolni kell.
Végezetül megállapítható tehát, hogy a katasztrófa-készenlét és -reagálás, valamint

a beavatkozás biztonság egészségügyi vonatkozásai nagyon sok helyen kapcsolódnak más
tudományágak, szakterületek eredményeihez és eljárásaihoz. Ezek szakszerű, összehangolt
alkalmazása ma már nélkülözhetetlen a sikeres beavatkozás, vagy katasztrófa reagálás során.
Valamennyi szerző nevében reméljük, hogy az eddig kézben tartott vagy éppen elektroniku-
san tanulmányozott tankönyvünk új ablakokat nyitott erre a szakmai területre, és bármilyen
helyzetben valódi segítséget nyújt annak, aki ezt igényli.
Függelék
AZ 1. FEJEZET FÜGGELÉKE
I. sz. függelék
Az 1949. évi Genfi Jegyzőkönyvek előírásai
A HÁBORÚ ÁLDOZATAINAK VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ 1949. ÉVI GENFI EGYEZMÉNYEK

ELŐZMÉNYEI
A genfi egyezmények megszületése Henry Dunant svájci állampolgár nevéhez kötődik,
aki tanúja volt 1859. június 24-én az osztrákok és a szárd-pimonti-francia csapatok között le-
zajlott solferinói ütközetnek. A csata után magukra hagyott szenvedő sebesültek látvány arra
ösztönözte, hogy a környékbeli települések lakóiból önkéntes segélyosztagokat szervezzen
és így próbáljanak segíteni a kilátástalan helyzetbe került katonákon. Áldozatos munkájuk-
kal sokak életét mentették meg, bár így is sebesültek ezrei haltak meg szörnyű szenvedések
közepette, a szervezett és szakszerű segélynyújtás hiányában. Ennek a megrázó élménynek a
hatására írta meg ,,Solferinói emlék” című könyvét, amely nagy hatást gyakorolt az európai
közvéleményre, és előkészítette a talajt a későbbi egyezmények létrejöttéhez. Egyben javasolta
egy olyan, békeidőben létrehozandó, önkéntes alapon szerveződő, nemzetek feletti, illetve
nemzetközi szervezet létrehozását, amely készen áll a háború áldozatainak megsegítésére.
A szervezet feladatköre később kibővült a hadifoglyok, a háború által sújtott polgári lakosság
megsegítésének és egyéb emberiességi kérdések megoldásával.
Az összefoglaló néven Genfi Egyezményeknek nevezett jogszabályok a következők:

1. I. Genfi Egyezmény – a hadrakelt fegyveres erők sebesültjei és betegei helyzetének
javítására vonatkozó, Genfben 1949. augusztus 12-én kötött Egyezmény.
2. II. Genfi Egyezmény – a tengeri haderők sebesültjei, betegei és hajótöröttei helyz-
etének javítására vonatkozóan Genfben, 1949. augusztus 12-én kötött Egyezmény.
3. III. Genfi Egyezmény a hadifoglyokkal való bánásmódra vonatkozóan Genfben
1949. augusztus 12-én kötött Egyezmény.
4. IV. Genfi Egyezmény – a polgári lakosság háború idején való védelmére vonatkozóan
1949. augusztus 12-én kötött Egyezmény.
5. I. Jegyzőkönyv – az 1949. augusztus 12-én Genfben kötött Egyezményeket
kiegészítő és a nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről szóló,
Genfben 1977. június 8-án kelt Jegyzőkönyv.
6. II. Jegyzőkönyv – az 1949. augusztus 12-én Genfben kötött Egyezményeket
kiegészítő és a nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről szóló,
Genfben 1977. június 8-án kelt Jegyzőkönyv.
430 A z 1. fejezet függeléke
A Magyar Népköztársaság (mai nevén Magyarország) valamennyi Genfi Egyezményt,

illetve mindkét Jegyzőkönyvet beépítette jogrendszerébe, így azok előírásai jelenleg is hatá-
lyosak. (1954. évi 32. törvényerejű rendelet, 1989. évi 20. törvényerejű rendelet)
AZ I. GENFI EGYEZMÉNY – A HADRAKELT FEGYVERES ERŐK SEBESÜLTJEI ÉS

BETEGEI HELYZETÉNEK JAVÍTÁSÁRA VONATKOZÓ, GENFBEN 1949. AUGUSZTUS
12-ÉN KÖTÖTT EGYEZMÉNY
Az egyezmény érvényes minden olyan esetben, ha bármely két (vagy több) szerződő fél
között fegyveres vagy háborús konfliktus keletkezik, akkor is, ha valamelyik fél hivatalosan
nem ismeri el a hadiállapot fennállását, illetve abban az esetben is, ha olyan féllel kerülnek
konfliktusba, amelyek nem, vagy amelyek nem mindegyike írta alá az egyezményt.
A szerződő felek vállalták, hogy mindenféle megkülönböztetés nélkül emberséges bánás-
módban részesítik azokat, akik közvetlenül nem vettek részt az ellenségeskedésben, a fegyveres
erők azon tagjait, akik megadták magukat, illetve bármilyen módon harcképtelenné váltak.
Megtiltják az élet és a testi épség elleni merénylet, az emberölést, csonkítást, kegyetlen
bánásmódot, a kínzást, a túszok szedését, az emberi méltóság megsértését, a megalázó és
lealacsonyító bánásmódot, a bírósági ítélet nélkül kiszabott büntetést és annak végrehajtását.
Az egyezmény védelemben részesíti a sebesülteket és a betegeket- akkor is, ha azok a
fegyveres erők tagjai - valamint az egészségügyi és az egyházi személyzet tagjait, akik erről a
jogukról nem mondhatnak le.
Az Egyezmény II. fejezete foglalkozik a sebesültekkel és a betegekkel való bánásmóddal.
Eszerint mindenféle megkülönböztetés nélkül, emberséges bánásmódban kell őket részesí-
teni, tilos rajtuk bármilyen testi-, lelki- szellemi károsodást, szenvedést vagy halált okozó
beavatkozást végezni, és tilos orvosi ellátás nélkül hagyni őket. Nőkkel szemben nemüknek
járó különös figyelmet kell tanúsítani.
Az a hadban álló fél, amely sebesülteket és betegeket kénytelen az ellenfelének átengedni -
a lehetőségek szerint - a gondozásban való hozzájárulás céljából egészségügyi személyzetének
és felszerelésének egy részét is hátrahagyni tartozik ezekkel együtt.
Az Egyezmény hatálya a következő csoportokba tartozó sebesültekre és betegekre ter

jed ki:
a fegyveres erők és milíciák tagjai,
egyéb milíciák tagjai,
a fegyveres erőket követő, de azoknak nem közvetlen részét alkotó személyekre,
az összeütköző Felek kereskedelmi tengerészete legénységének tagjaira,
a meg nem szállott terület lakosságára, amely az ellenség közeledtére önként ragad
fegyvert.
Az összeütköző feleknek különösen ütközet után törekedniük kell a sebesültek és betegek

mielőbbi felkutatására és összegyűjtésére, biztosítani kell ápolásukat és gondozásukat, meg
kell akadályozni a bántalmazásukat és kifosztásukat, illetve elejét kell venni a halottak kifosz-
tásának.
Valahányszor a körülmények megengedik, fegyverszünetet, tűzszünetet vagy helyi egyez-
séget kell kötni, a csatatéren hátrahagyott sebesültek elvitele, kicserélése és elszállítása, a sebe-
sülteknek és a betegeknek az ostromlott vagy körülzárt övezetből való kiürítése és kicserélése,
Függelék I . s z . f ü g g e l é k 431
az egészségügyi és az egyházi személyzetnek, valamint az egészségügyi felszerelésnek ebbe az

övezetbe irányuló átszállítása tárgyában.
Az összeütköző Feleknek a lehető legrövidebb időn belül jegyzékbe kell foglalniuk az

ellenfélnek hatalmukba került sebesültjei, betegei és halottai személyazonosságának megálla-
pítására alkalmas összes adatokat az alábbiak szerint:
a) annak a Hatalomnak a megjelölését, amelyhez tartoznak;
b) a katonai, személyi vagy sorszámot;
c) a családi nevet;
d) az utónevet vagy utóneveket;
e) a születés időpontját;
f) a személyazonossági lapon vagy igazolványon található minden egyéb adatot;
g) a fogságba esés vagy az elhalálozási;
h) a sebesülésre, a betegségre vagy a halál okára vonatkozó adatokat.
Fenti adatokat (illetve azokat, amelyek a fentiek közül rendelkezésre állnak) a lehető leg-
rövidebb időn belül a Központi Hadifogoly Iroda útján továbbítani kell ahhoz a hatalomhoz,
amelyhez ezek a személyek tartoznak.
Az összeütköző Feleknek megfelelően hitelesített halotti bizonyítványokat vagy a halot-
takat feltüntető jegyzékeket kell kiállítani, és azokat egymással közölni. A kettős személy-
azonossági lap felét, a végrendeleteket és az elhunytak családja szempontjából jelentős egyéb
okiratokat, pénzösszegeket és a halottaknál talált egyéb tárgyakat kísérőjegyzék alapján kell
egymásnak átadni.
A halottak temetését és elhamvasztását lehetőleg egyénileg, alapos orvosi vizsgálatot köve-
tően kell végrehajtani, úgy, hogy a halált és a személyazonosságot meg lehessen állapítani, és
ezekről számot lehessen adni. A kettős személyazonossági lap felének, vagy ha egyszerű lapról
van szó, magának a lapnak a holttesten kell maradnia.
A hullákat csak kényszerítő egészségügyi okokból vagy az elhunytak vallásából folyó
indokokból lehet elhamvasztani. Elhamvasztás esetében ennek megtörténtét az indokok
megjelölésével részletesen fel kell jegyezni a halotti bizonyítványon vagy a hitelesített halotti
jegyzékben.
Az összeütköző feleknek ezenkívül ügyelniük kell arra, hogy a halottakat tisztességesen,
lehetőleg az elhunytak nemzetisége szerint csoportosítva temessék el, hacsak lehetséges, az
elhunytak vallásának szertartása szerint, sírjaikat tiszteletben kell tartani, gondoskodni kell
azok karbantartásáról és megjelöléséről.
A katonai hatóság felhívást intézhet a lakossághoz, a sebesültek és betegek összegyűjtésé-

ben történő önkéntes részvételre. Az erre a feladatra jelentkezett személyeket és szervezeteket
védelemben kell részesíteni és tevékenységüket nem szabad akadályozni.
AZ EGÉSZSÉGÜGYI ALAKULATOKRÓL ÉS INTÉZETEKRŐL

Az egészségügyi szolgálat helyhez kötött intézetei és mozgó alakulatai semmi körülmé-
nyek között sem támadhatók meg, azokat kíméletben és védelemben kell részesíteni. Műkö-
désüket abban az esetben is folytathatják, ha az ellenség hatalmába kerülnek, amennyiben
annak a hatalomnak, amelynek fogságába esnek, nincs módjában az ezekben az intézetekben
és alakulatoknál található sebesültek és betegek szükséges ápolását biztosítani. Ezeket az

intézményeket úgy kell elhelyezni, hogy a katonai célpontok ellen intézett támadások ne
veszélyeztethessék azokat.
Fenti intézmények védettsége megszűnik, ha alaprendeltetésükön túlmenően az ellenségre
nézve káros műveletekre is felhasználják azokat.
Nem szüntethető meg az intézmények védettsége azáltal:

1. hogy az intézmény személyzete fegyverrel van ellátva, és saját vagy sebesültjei és
betegei védelmére fegyverét használja;
2. hogy a fegyveres betegápolók hiányában az alakulatot vagy intézetet készültség,
őrség vagy kíséret védelmezi;
3. hogy az alakulatnál vagy intézetnél a sebesültektől és a betegektől elvett, de az il-
letékes helyre még be nem küldött hordozható fegyverek és lőszerek vannak;
4. hogy az alakulatnál vagy intézetnél ennek szerves részét nem képező állat-egészségügyi
személyzet és anyag található;
5. hogy az egészségügyi alakulatok és intézetek vagy azok személyzetének emberbaráti
tevékenysége a polgári sebesültekre és betegekre is kiterjed.
A felek béke idején, illetve az ellenségeskedések kitörése után a saját területükön, és ha

szükséges, a megszállott területeken is felállíthatnak egészségügyi övezeteket és helységeket,
amelyek úgy szerveződnek meg, hogy a háború következményeitől megóvják a sebesülteket és
a betegeket, valamint ezen övezetek és helységek megszervezésével és igazgatásával, továbbá
az ott összpontosított személyek ápolásával megbízott személyzetet.
A SZEMÉLYZETRŐL
A kizárólag a sebesültek és betegek felkutatására, felszedésére, szállítására és kezelésére
vagy a betegség megelőzésére, valamint az egészségügyi alakulatok és intézetek ügyvitelére
alkalmazott személyzetet, úgyszintén a fegyveres erőkhöz tartozó tábori lelkészeket, minden
körülmények között kíméletben és védelemben kell részesíteni.
Azok a katonák, a sebesültek és a betegek felkutatásánál, felszedésénél, szállításánál vagy
kezelésénél mint kisegítő ápolók vagy sebesültvivők teljesítsenek szolgálatot, szintén kímé-
letben és védelemben kell részesíteni, ha ezeket a feladatokat abban az időpontban látják el,
amikor az ellenséggel kapcsolatba kerülnek vagy annak hatalmába esnek.
Az említett személyzettel egyenlő elbírálásban részesül a Vöröskereszt nemzeti egyesüle-
teinek és a kormányuk által szabályszerűen elismert és engedélyezett önkéntes segítőegyesü-
leteknek ugyanazon tevékenységre alkalmazott személyzete.
Ha az említett személyzet az ellenfél hatalmába jut, csak olyan mértékben tartható vissza,
amilyen mértékben azt az egészségügyi helyzet, a lelki gondozás és a hadifoglyok száma
szükségessé teszi. Az így visszatartott személyzet tagjai nem tekinthetők hadifoglyoknak, de
megilletik őket a hadifoglyoknak biztosított kedvezmények. A fogva tartó hatalom katonai
felügyelete alatt és hivatási lelkiismeretükkel összhangban ellátják orvosi vagy lelki gondozási
feladataikat azon fegyveres erők hadifoglyainak érdekében, amelyekhez ők is tartoznak. Ezen
tevékenységük során a következő kedvezmények illetik meg őket:
a) Joguk van időszakonként a munkáskülönítményekben vagy a táboron kívül levő

kórházakban tartott hadifoglyokat felkeresni. A fogva tartó hatóság ebből a célból
rendelkezésükre bocsátja a szükséges közlekedési eszközöket.
b) Minden táborban a legmagasabb rendfokozatú rangidős katonaorvos felelős a tábor
katonai hatóságai előtt mindenért, ami kapcsolatban áll a visszatartott egészségügyi
személyzet tevékenységével. Az orvos és a tábori lelkész minden feladatával kapcso-
latban álló kérdésben közvetlenül fordulhat a tábor illetékes hatóságaihoz.
c) A visszatartott személyzet nem kényszeríthető orvosi vagy vallási feladataival össze
nem függő munkára.
AZ ÉPÜLETEKRŐL ÉS A FELSZERELÉSEKRŐL
A fegyveres erők ellenfél hatalmába került összes mozgó egészségügyi alakulatainak fel-
szerelése továbbra is a sebesültek és a betegek céljaira szolgál, azok felszereléseit, raktárait nem
szabad szándékosan megsemmisíteni.
A hadviselőknek a háború törvényei és szokásai által elismert igénybevételi jogát csak
sürgős szükség esetén és csak akkor lehet gyakorolni, ha a sebesültek és betegek ellátását
biztosították.
AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZÁLLÍTÁSOKRÓL
A sebesült- és a betegszállítmányokat vagy az egészségügyi-felszerelés szállítmányokat
tiszteletben kell tartani, és védelemben kell részesíteni ugyanúgy, mint a mozgó egészségügyi
alakulatokat.
Ha ezek a szállítmányok vagy járművek az ellenfél hatalmába jutnak, a hadijog uralma alá
kerülnek, feltéve, hogy az összeütköző fél, amely azokat fogságba ejtette, minden vonatkozás-
ban gondoskodik a bennük levő sebesültekről és betegekről.
Az egészségügyi légi járműveket, a hadviselők nem támadhatják meg, hanem kímélniük

kell az összes érdekelt hadviselők közötti külön megállapodással meghatározott magasságok-
ban, órákban és útvonalakon való repülésük tartama alatt. Az ellenséges vagy az ellenség által
megszállt terület átrepülése ellenkező megállapodás hiányában tilos.
Az egészségügyi légi járművek a leszállásra vonatkozó mindennemű felszólításnak enge-
delmeskedni tartoznak. Ellenséges vagy az ellenség által megszállott területen történő vélet-
len leszállás esetén a sebesültek és betegek, valamint a légi jármű legénysége hadifoglyokká
válnak.
AZ ISMERTETŐJELRŐL
A hadseregek egészségügyi szolgálatának jelvénye és ismertetőjele a fehér alapon nyugvó
vörös kereszt, a vörös félhold vagy a vörös oroszlán és nap. A jelvénynek az illetékes katonai
hatóság engedélyével rajta kell lennie a lobogókon, a karszalagon, valamint az egészségügyi
szolgálathoz tartozó minden felszerelésen.
Az egészségügyi alakulatok személyzete bal karján a katonai hatóság által kiadott, lebé-
lyegzett és az ismertetőjellel ellátott nedvességálló karszalagot tartozik viselni, és ismertető-
jellel ellátott külön személyazonossági igazolvánnyal is kell rendelkezni.
A fent említett személyzet semmi esetben sem fosztható meg sem jelvényeitől, sem sze-
mélyazonossági igazolványától, sem a karszalag viselésének jogától. Az Egyezmény védelme
alatt álló sebesültekkel, betegekkel, személyzettel, épületekkel és felszereléssel szemben meg-
torló intézkedések foganatosítása tilos.
A szerződést aláíró felek mindegyike vállalta, hogy a szerződésben foglaltak betartását

magára nézve kötelezőnek tekinti, azok megsértését pedig szankcionálja.
I. Jegyzőkönyv – az 1949. augusztus 12-én kötött Genfi

Egyezményeket kiegészítő, a nemzetközi fegyveres
összeütközések áldozatainak védelméről szóló
Jegyzőkönyv
A Jegyzőkönyv VI. fejezete foglalkozik a polgári védelemmel, illetve annak feladataival,
az alábbiak szerint:
„polgári védelem” alatt az alább említett emberbaráti feladatok mindegyikének, vagy
némelyikének az ellátása értendő, amelyek a polgári lakosságnak az ellenségeskedések, vagy
katasztrófák veszélyeitől való védelmezésére és közvetlen következményeitől való megóvására,
valamint életben maradása feltételeinek biztosítására irányulnak.
Ezek a feladatok a következők:
(i) figyelmeztetés
(ii) kiürítés
(iii) óvóhelyek kezelése
(iv) elsötétítési rendszabályok bevezetése
(v) mentés
(vi) orvosi ellátás, az elsősegélynyújtást és a lelki gondozást is ideértve
(vii) tűzoltás
(viii) a veszélyeztetett területek felmérése és megjelölése
(ix) fertőtlenítés és hasonló óvintézkedések
(x) szükségelszállásolás és ellátás
(xi) szükségintézkedések az ellenséges csapás vagy katasztrófa által sújtott területek
rendjének helyreállítására és fenntartására;
(xii) a létfontosságú közművek sürgős megjavítása
(xiii) a halottak sürgős eltávolítása
(xiv) közreműködés a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen létesítmények megmentésé-
ben
(xv) a fenti feladatok végrehajtásához szükséges egyéb tevékenység, ideértve többek
között a tervezést és szervezést is.
Polgári védelmi szervezetek alatt azok a szervezetek és más alakulatok értendők, melye-
ket valamelyik összeütköző Fél illetékes hatóságai polgári védelmi feladatok ellátása céljából
szerveztek, illetve engedélyeztek, és amelyeket kizárólag e feladatokkal bíztak meg, illetve
amelyek azokat a feladatokat végzik.
A polgári védelmi szervezetek „személyzete” alatt azok a személyek értendők, akiket

valamelyik összeütköző Fél kizárólag polgári védelmi feladatok végzésével bízott meg, azt
a személyzetet is ideértve, amelyet az érintett Fél illetékes hatósága kizárólag e szervezetek
vezetésével bízott meg.
A polgári védelmi szervezetek „eszközei” alatt azok az anyagok, felszerelések és szállí-
tóeszközök értendő, amelyeket e szervezetek a polgári védelmi feladatok ellátásához használ-
nak.
A jogszabály előírásai szerint a polgári védelem tagjait, valamint azokat a személyeket, akik
polgári védelmi feladatokat látnak el, kíméletben és védelemben kell részesíteni, parancsoló
katonai szükség esetét kivéve nem lehet őket korlátozni feladataik ellátásában. Hasonlóan vé-
delemben és kíméletben kell részesíteni a polgári védelemre szolgáló épületeket és eszközöket,
valamint a polgári lakosság óvóhelyeit.
A POLGÁRI VÉDELEM MŰKÖDÉSE A MEGSZÁLLT TERÜLETEKEN

A megszálló hatóságok kötelesek biztosítani a megszállt területen a polgári védelmi
szervezetek rendeltetésszerű működését, nem kényszeríthetik annak személyzetét alapren-
deltetésükkel ellentétes tevékenység folytatására, anyagikat, eszközeiket, felszereléseiket csak
különleges esetekben vonhatják el eredeti rendeltetésüktől.
A megszálló hatalom nem hajthat végre a polgári védelem tekintetében olyan szervezeti
vagy személyi változásokat, amelyek veszélyeztetnék az alaptevékenység folytatását, és nem
követelheti, hogy a megszállók állampolgárait vagy érdekeit részesítsék előnyben.
A SEMLEGES, ILLETVE AZ ÖSSZEÜTKÖZÉSBEN RÉSZT NEM VEVŐ MÁS ÁLLAMOK

POLGÁRI LAKOSSÁGÁNAK POLGÁRI VÉDELMI SZERVEZETE ÉS A NEMZETKÖZI
KOORDINÁCIÓS SZERVEZET
A védelem és kímélet a semleges, illetve az összeütközésben részt nem vevő más államok
polgári lakosságának olyan polgári védelmi szervezetei személyzetére és eszközeire is kiterjed,
amelyek valamelyik összeütköző Fél területén - annak a Félnek a hozzájárulásával és elle-
nőrzése alatt polgári védelmi feladatokat. Ezen polgári védelmi szervezetek és a nemzetközi
koordinációs szervezeteknek a tevékenysége csak abban az esetben korlátozható, ha saját
vagy a megszállt terület erőforrásaival biztosítani tudja a polgári védelmi feladatok megfelelő
ellátását.
A VÉDELEM MEGSZŰNÉSE
A polgári lakosság polgári védelmi szervezeteit azok személyzetét, épületeit, óvóhelyeit és
eszközeit megillető védelem csak akkor szűnik meg, ha ezek az ellenségnek ártó cselekménye-
ket is elkövetnek, illetve ilyen cselekmények elkövetésére használják fel azokat. Nem minősül
az ellenségnek ártó cselekménynek, ha a polgári lakosság polgári védelmi személyzete a rend
fenntartása vagy önvédelem céljából könnyű egyéni fegyvereket visel. A polgári lakosság pol-
gári védelmi szervezeteinek katonai jellegű kialakítása és az ott teljesített kötelező szolgálat
nem fosztja meg e szervezeteket a jelen fejezetben szabályozott védelemtől.
AZONOSÍTÁS
Mindegyik összeütköző Félnek törekednie kell annak biztosítására, hogy polgári védelmi
szervezetei, azok személyzete, épületei és eszközei mindaddig azonosíthatók legyenek, amíg
kizárólag polgári védelmi feladatokat teljesítenek.
A polgári lakosság óvóhelyeit a megszállt területeken és azokban a körzetekben, ahol
harcok folynak, vagy folyhatnak, a polgári lakosság polgári védelmi személyzetét a polgári
védelem nemzetközi megkülönböztető jelzésével és a jogállásukat igazoló személyi igazol-
vánnyal kell felismerhetővé tenni.
POLGÁRI VÉDELMI SZERVEZETEK MELLÉ RENDELT KATONÁK ÉS KATONAI

ALAKULATOK
A polgári védelmi szervezetek mellé rendelt katonákat és katonai alakulatokat kímélet-
ben és védelemben kell részesíteni, feltéve, hogy kizárólag polgári védelmi tevékenységet
folytatnak, és jól megkülönböztethetők a harcoló alakulatoktól, és legfeljebb könnyű egyéni
fegyvert viselnek.
Ezen alakulatok katonái parancsoló katonai szükség esetét kivéve, mindaddig nem vonha-
tók el polgári védelmi rendeltetésüktől, amíg a polgári védelmi feladatok ellátásához szükség
van rájuk és előzetesen nem gondoskodtak a polgári lakosság szükségleteinek megfelelő
kielégítéséről.
A 2. FEJEZET FÜGGELÉKE

I. sz. függelék
A különleges jogrend
A társadalmak életében előfordulhatnak olyan időszakok, események, amelyek súlyosan ve-
szélyeztetik vagy lehetetlenné teszik azok normális, megszokott rendszer szerinti működését,
esetleg létében veszélyeztetik az adott államot. Ezek az általában nem várt és nem kívánatos
események, folyamatok, például háborúk forradalmak, ipari vagy természeti katasztrófák ki-
kényszerítik az adott társadalom vezetése részéről a válaszreakciót, amely a helyzet kezelésére,
a probléma megoldására, a társadalom életének normális, megszokott formájához történő
visszatérésre irányul. Az ilyen, rendkívüli helyzetekben az állam vezetése, működésének
valamilyen szintű fenntartása, a közrend és közbiztonság, a termelés és az ellátás fenntartása,
vagy az ország erőforrásainak a háborús erőfeszítések szolgálatába történő állítása csak rend-
kívüli intézkedésekkel, a megszokottól eltérő vezetési-irányítási módszerekkel és eszközökkel
biztosítható.
A különleges jogrend meghatározott feltételek megléte esetén lehetővé teszi, hogy a jogál-
lamokban egyébként megszokott és elfogadott állami irányítás és vezetés elveit és módszereit
ideiglenesen hátérbe szorítva erősen centralizált vezetési irányítási módszereket alkalmazza-
nak, akár az állampolgárok érdekeinek sérelmére és jogaik korlátozásával.
Különleges jogrend bevezetése esetén:

a törvények felfüggeszthetők, hatályon kívül helyezhetők, hatályuk korlátozható;
bevezethető a rendeleti úton történő kormányzás;
az állampolgári jogok korlátozhatók;
lehetséges a gazdasági folyamatokba történő közvetlen állami beavatkozás;
az adott állam haderejének alkalmazásáról döntés születik;
a békefenntartó és humanitárius műveletekben való részvételről szintén döntenek;
külföldi fegyveres erők állomásoztatásáról;
Rendkívüli intézkedések hozhatók a közrendre, közbiztonságra közigazgatásra;
az igazságszolgáltatásra;
a gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettségre;
a megelőző védelmi helyzetre vonatkozóan;
a törvényes rend, az élet- és vagyonbiztonság, a közrend és a közbiztonság védelme
érdekében.
egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.
438 A 2. fejezet függeléke
Célszerű magatartási formák az egyes katasztrófák,

katasztrófaszerű események bekövetkezése esetén
ELZÁRKÓZÁS
Az elzárkózás, mint védekezési módszer kerül bevezetésre akkor, ha a kialakult helyzet
szükségessé teszi, valamint a kimenekítéshez szükséges idő nem áll rendelkezésre. A levegővel
terjedő légköri szennyeződés ellen néhány órás, esetleg 1-2 napos elzárkózás – ablakok, ajtók
zárva tartása, szellőző berendezések kikapcsolása – eredményes lehet, ugyanis az alacsony
légcserével bíró helyiség szinte “megszűri” a levegőt, az aeroszol részecskékhez tapadt radioi-
zotópokat. Ezáltal mind a belélegzett levegőben lévő radionuklidok sugárzásából eredő dózis,
mind a levegő bennünket érő külső sugárzása az épület, sugárzást elnyelő hatása miatt is, akár
a tizedére csökkenhet az elzárkózás nélküli esethez képest. A légköri terjedéstől (szélirány,
szélsebesség, a levegő függőleges stabilitása stb.), a beavatkozás elrendeléséhez rendelkezésre
álló időtől, a lakosság felkészültségétől, a tájékoztatási lehetőségektől és sok más helyi ténye-
zőtől függ a beavatkozás hatékonysága.
Az elzárkózás néhány alapszabálya

Amennyiben az utcán tartózkodik!
Ha épületen kívül tartózkodnak, keressenek minél hamarabb óvóhelyet, vagy menje-
nek be a legközelebbi épületbe.
Ha a lakásban tartózkodnak, gyűljön össze a család, és ne hagyják el a házat.
Be kell kapcsolni a rádiót, a helyi adók hullámhosszán hivatalos közleményben tájékoz-
tatják a veszélyeztetett területen lévőket a további teendőkről.
Alakítsanak ki zárt, izolált területet, a tér lezárásával csökkentik a veszélyeztetettséget.
Zárják be, és szigeteljék el az ablakokat, ajtókat. Az ablakok, és az ajtó réseihez tegyen
vizes plédet, vagy törölközőt.
Kapcsolják ki a szellőző berendezést, a réseket ragasszák le szalaggal, a nagyobb réseket
szigeteljék el szövettel, amelyet előzőleg mosószerbe mártottak.
Oltsák el a nyílt tüzet, és kapcsolják ki az egyéb fűtőtesteket. Az elektromos és gázfo-
gyasztó berendezéseket (az őrlángot is) haladéktalanul el kell zárni.
Kapcsolja ki a helyiség ventillációs, vagy légkondicionáló rendszerét.
Figyelje a helyi rádió, televízió, hangosbemondó berendezések közleményét.
Telefonjait csak a legszükségesebb esetben, és rövid ideig használja, ne terhelje túl a
vonalakat, a hatóságoknak szüksége van rájuk.
Mindig készítsen vizet az edényekbe, figyelemmel arra, hogy a villany- és vízszolgál-
tatás bármikor megszakadhat.
Készítsen elő néhány gyertyát, elemlámpát.
Vegye számba az élelmiszereket, gyógyszereket, készüljön fel a „túlélő” csomag össze-
állítására, az esetleges kitelepítésre.
Az elzárkózás ideje alatt a dohányzás tilos!
Ha mégis ki kell mennie a szabadba, védje légzőszerveit.
Nagyon fontos az életben maradás érdekében a fizikai, és döntően a pszichikai állapot

optimális szinten tartása, a pánikhelyzet kialakulását előidéző okok kiszűrése.
A fizikai állóképesség, kondíció és a lelkierő megőrzésével, valamint a túlélés sikerébe
vetett bizalommal a pánik elkerülhető.
Folyamatosan követve a médián keresztül az eseményeket és betartva az elrendelt
korlátozásokat az önmagára utaltság érzése megszüntethető.
Figyeljék a rádió és a televízió adását és cselekedjenek az utasítások szerint.
Csak sürgős esetben telefonáljanak, ne terheljék túl a telefonvonalakat, elsősorban a
segélykérő telefonszámokat ne hívják feleslegesen.
Gondoskodjanak a házi- és haszonállatokról.
Várjanak otthon a további utasításokra.
Ne próbálják hazavinni a gyermeket az iskolából vagy az óvodából, mert róluk gon-
doskodnak.
Megjegyzés: Győződjenek meg arról, hogy nincsenek-e a közelben veszélynek kitéve

idősebb emberek, betegek, mozgásképtelenek. Gondoskodjanak a felügyelet nélküli gyerme-
kekről. Bármit tesznek, őrizzék meg nyugalmukat és higgadtságukat.
Kitelepítés, kimenekítés
Általános magatartási szabályok kitelepítés (kimenekítés) elrendelése esetén:
a lakosság a kitelepítéséről, kimenekítéséről szóló elrendelést követően bárhol értesül
róla az első és legfontosabb számára, hogy ha lehetséges; hazatérjen a lakásába,
családtagjait „összegyűjtse”, mert a kitelepítésre, kimenekítésre a családnak együtt kell
felkészülni;
első feladat a veszélyhelyzeti („túlélő”) csomag összeállítása;
alapvető követelmény, hogy a kitelepítést irányító szerv utasításait be kell tartani, a
gyülekezőhelyen pontosan meg kell jelenni;
a megadott kitelepítési útvonalat kell használni;
a kitelepítés során érvényesül a család együtt tartásának elve;
ha a veszélyhelyzet bekövetkeztekor a tanulók az iskolában tartózkodnak, és az osztá-
lyok tanulóiért a nevelő felel, ő viszi őket a kitelepítési gyülekező helyre, a befogadási
helyen le kell adnia a névsorukat;
mindenkinek el kell döntenie, hogy saját maga által meghatározott befogadási helyre
megy pld. rokonokhoz, vagy a befogadásra kijelölt helyre;
az egyedül maradó gyermekekre, idősekre és betegekre megkülönböztetett figyelmet
kell fordítani,
a mozgásképtelen betegeket a gyülekezőhelyen be kell jelenteni,
a segítők megérkezéséig maradni kell valakinek mellettük;
ne veszélyeztesse senki az életét a család értékeinek védelmével, mert a hátra maradt
ingatlanok, egyéb vagyontárgyak őrzését a rendőrség, polgárőrség, őrző-védő szerve-
zetek végzik.
A lakásból való távozáskor:

ki kell kapcsolni a villanyt, az elektromos készülékeket, a világítást;
el kell zárni a víz- és gázvezetéket, berendezéseket;
el kell oltani a kályhákban, tűzhelyekben az égő tüzeket;
be kell zárni az ablakokat, ha van leereszteni a redőnyöket;
a lakásajtót kulcsra kell zárni;
a mozgásképtelen beteg családtagokat a gyülekezési helyen be kell jelenteni, egy vissza-
maradó családtag felügyelete mellett meg kell várni, amíg az elszállításuk központilag
megtörténik.
A „túlélő”- csomag tartalma:

személyi okmányok, értéktárgyak, készpénz, betétkönyv, bankkártya;
két- három napi élelmiszer (konzerv, nem romlandó élelmiszer) egy liter ivóvíz, tea,
üdítő (az élelmiszereket úgy célszerű összeválogatni, hogy a napi kalória érték a
3000‑3600 kalória tápértéket elérje);
az évszaknak megfelelő lábbeli, felsőruházat, fehérnemű;
tisztálkodási eszközök;
rendszeresen használt gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök;
egyéni védőeszköz (ha van) szükség szerint légzésvédő és bőrvédő eszközként használ-
ható ruházat;
takaró (esetleg hálózsák, gumimatrac,);
ha van, hordozható rádió.
A csomag kialakításánál feltétlenül számolni kell azzal, hogy központilag biztosított szállí-
tóeszközön, esetleg gyalog történik a lakóhelyelhagyás. Fontos, hogy az összeállított csomag
könnyen szállítható legyen, nem haladhatja meg a 20 kg-ot. A csomagon fel kell tüntetni a
nevet, a címet, a gyermek ruházatára lehetőleg fel kell írni, vagy varrni a nevét, születési évét.
Mellékelni kell az esetleges gyógyszerérzékenységéről szóló iratot.
Tartózkodni kell a mindennapi élethez nem szükséges tárgyak, eszközök, becsomagolásá-
tól, bár ha belefér a súlyba, a gyermek szeretett játékát tanácsos betenni.
Teendők tűz esetén, ha tűz keletkezett a lakásunkban:

Ellenőrizzük az ajtót, még mielőtt kinyitnánk.
Ha a szobából ajtón akarunk menekülni, akkor még mielőtt kinyitnánk, a kézfejünkkel
ellenőrizzük az ajtó hőmérsékletét.
Ha gyanúsnak találjuk, óvatosan érintsük meg a kilincset.
Soha ne az ujjunkat vagy a tenyerünket használjuk, mert megéghet, és utána nem
fogjuk tudni használni menekülésre vagy létramászásra.
Teendők meleg ajtó esetén

Ne nyissuk ki!
Meneküljünk az ablakon keresztül.
Ha ez nem lehetséges, lengessünk az ablakban fehér rongydarabot, kiabáljunk a tűz-
oltóknak, hogy észrevegyenek (esetleg hívjuk mobiltelefonon a 105 segélyhívószámot,
Teendők hideg ajtó esetén

Lassan, óvatosan nyissuk ki az ajtót, és nézzük meg, hogy a tűz és a füst nem akadá-
lyozza-e a menekülést.
Ha nem tudunk ajtón át menekülni, akkor csukjuk vissza, és válasszunk másik útvo-
nalat, például az ablakot.
Hívjuk az adott országban működő segélyhívó számot, mondjuk meg a tűz pontos
helyét (város, utca, házszám), hány fő van veszélyben, mekkora a tűz, és mit veszélyez-
tet, van-e olyan tárgy, vagy anyag, ami robbanást okozhat (gázpalack, kanna benzin).
Ha van otthon kézi tűzoltó készülék, akkor megkísérelhetjük a kezdeti tűz oltását.
Olvassuk el a készüléken levő üzembe helyezési utasítást, kövessük a piktogramok
útmutatásait.
Ne menjünk kettő méternél közelebb a tűzhöz, és próbáljuk ki a készüléket, mielőtt a
tűzoltáshoz kezdenénk.
A kiáramló oltóanyagot irányítsuk a tűzre, mozgassuk a tömlő végét, hogy minden-
hova jusson oltóanyag.
Ha a készülék nem működik, vagy nem sikerül a tűzet eloltani, akkor meneküljünk ki,
de a készüléket vigyük ki magunkkal, mert bent hagyva veszélyt jelenthet.
Vízzel elektromos hálózatba kapcsolt készüléket nem szabad oltani!
Minden eloltott tűzről is azonnal értesítsük a tűzoltóságot.
Teendők tűz esetén, ha tűz szemtanúi vagyunk:

Értesítsük a tűzoltóságot a segélyhívószámon az általunk tapasztaltakról.
Ne menjünk a tűz közelébe, de ha szükséges, akkor vizes rongyba burkolódzva (fe-
jünkre téve) kíséreljük meg az életmentést.
Pánikot nem okozva tudassuk a tűz helyszínén tartózkodókat a veszélyekről, azonnal
segítsünk mindenkinek kimenekülni a helyiségekből.
Tevékenység közvetlenül a tűz eloltása után:

Ha láttuk, ki vagy mi okozta a tüzet, vagy a tűzről információt tudunk adni, akkor ezt
jelezzük a helyszínen levő tűzoltónak.
Ne menjünk be olyan helyiségbe, amelyet a szakember veszélyesnek minősített és lezárt.
Ha el kell hagynunk az otthonunkat, akkor bízzunk meg valakit, hogy őrizze értéke-
inket.
Ha a tüzet saját magunk oltottuk el, akkor óvatosan hűtsük vissza a tűz által felme-
legített tárgyakat.
Ne nyissunk ki hirtelen forró fémdobozokat, bizonyosodjunk meg nem lappang-e
valahol a tűz.
Mondjuk el a diszpécsernek, hol és milyen veszélyben vagyunk.
Ha veszélytelen a menekülési útvonal, akkor csukjuk be magunk mögött az ajtót, és
induljunk el a legrövidebb útvonalon kifelé.
Tegyünk kendőt vagy sálat az orrunk, szánk elé, és minél közelebb a padlóhoz, gyor-
san közlekedjünk.
Célszerű magatartásformák vihar esetén, amit tenni kell:

Igyekezni kell valamilyen épületben menedéket keresni, mert vihar esetén az egyik
legnagyobb veszélyt a szél által sodort tárgyak (pl. faágak) jelentik.
Ha a szabadban tartózkodó személy nem képes fedett helyre menekülni, akkor a
kiemelkedő építményektől, fáktól, nagyobb fémtárgyaktól, elektromos vezetékektől
távol helyezkedjen el, ezekbe ugyanis könnyen belecsaphat a villám. A legcélszerűbb
valamilyen terepmélyedésben, pl. gödörben meghúzódni, ezzel ugyanis csökken az
elsodródás veszélye.
Egyéb lehetőség hiányában legcélszerűbb fejjel a szélirányban a földre hasalni, vagy
a földre ülve fejünket a térdünk közé hajtva összefont karjainkkal megvédeni. Ez a
megoldás csökkenti a szélnek kitett testfelületet és a villámcsapás veszélyét. Jégeső
esetén összehajtott ruhadarabbal vagy összefont karjainkkal óvhatjuk meg fejünket a
sérüléstől.
Gépkocsival utazva legcélszerűbb fáktól, elektromos vezetékektől, épületektől, magas
tárgyaktól távol az út szélén megállni, a szél ugyanis nehezebben sodorja el az álló,
mint a mozgó járművet. Egy esetleges villámcsapás esetén a gépjármű fém alkatrészei
elvezetik az elektromosságot, így megóvják a benne tartózkodókat az áramütéstől.
A lakóépületekben az ajtókat, ablakokat be kell csukni, ha van redőnyt, azt le kell eresz-
teni. Célszerű az ablak elé húzni a függönyt, mert az némileg felfoghatja a szilánkokat,
ha a vihar betörné az üveget.
Az elektromos berendezések fali csatlakozóit célszerű kihúzni, és fel kell készülni az
esetleges áramkimaradásra.
Célszerű magatartásformák vihar esetén, amit ne tegyen:

soha ne álljon az ablak elé, mert a vihar betörheti az ablakokat, és a szétrepülő üvegda-
rabok súlyos sérüléseket okozhatnak,
szabadban tartózkodva soha ne álljon fa alá a vihar idején,
leszakadt elektromos vezetéket ne közelítsen meg,
soha ne meneküljön erdőbe vihar elől.
Tevékenység tömeges közúti, vasúti, vízi, légi közlekedési balesetek esetén:

Ha ön egy ilyen baleset szemtanúja vagy az önnel történik meg: hívja a segélyhívó
számot, és diktálja be az esemény fontosabb, ön által ismert részleteit:
zz a baleset leírása,
zz helyszín,
zz sérültek száma,
zz észlelt-e tüzet, illetve járulékos veszélyeket (pl. gáz-, üzemanyag-, veszélyes-
anyag-szivárgást).
Ha a balesetben érintett tehergépjárművön veszélyt jelző táblák, bárcák láthatók, az
azon található számok, ábrák tartalmáról tájékoztassa a hatóságokat.
Ellenőrizze, hogy megsérült-e majd mérje fel az önt körülvevő veszélyeket.
Ha úgy látja, veszélyben van az élete, távozzon a baleset helyszínéről.
A sérülteket ne mozdítsa el, hacsak azok nincsenek további veszélynek kitéve, vagy a
sürgős ellátás azt szükségessé nem teszi (pl. artériás vérzés).
Egészségügyi ismereteinek függvényében próbálja ellátni a sérülteket a mentők kiérke-

zéséig, a sort a legsúlyosabb esettel kezdje.
Ne alkalmazzon olyan módszereket, amelyeket nem ismer tökéletesen, amelyeknek
eredményében nem biztos.
A roncsokat ne mozgassa, a beszorult sérülteket ne próbálja meg kiszabadítani, kivéve,
ha azok további veszélynek vannak kitéve, vagy ha az azonnali ellátás azt szükségessé
teszi.
Próbálja megőrizni nyugalmát, cselekedjen megfontoltan.
Nyugtassa meg a sérülteket.
A kiérkezett szervekkel ossza meg a balesetről szóló minden információját.
Ha nem tud a szerencsétlenség közvetlen közelében segítséget nyújtani, támogassa a
kiérkező mentők, rendőrök, tűzoltók munkáját (pl. hozzon vizet, meleg takarókat,
lámpát, segítsen a sebesültek szállításában, stb.) – egy tömegszerencsétlenségnél min-
den segítség elkél.
A leggyakrabban előforduló veszélyforrások tömegszerencsétlenségek esetén:

tűz,
robbanás,
veszélyes anyagok szivárgása,
leszakadt elektromos vezetékek,
üvegszilánkok,
éles fémtárgyak,
télen kihűlés.
Robbanó anyag, eszköz megtalálása

Azokon a helyeken és területeken, ahol harci tevékenységek folytak (erről a települések
idősebb lakói általában tudnak), esetleg több alkalommal találtak robbanóanyagot,
vagy robbanóeszközt, minden földmunka, építési, vagy bontási tevékenység végzése-
kor fokozott körültekintéssel kell eljárni.
Kerülni kell azon területek megközelítését, illetve az azokra való belépést, amelyekről
feltehető, hogy ott elhagyott robbanószerek találhatók. Ilyenek a használaton kívüli,
vagy ma is használatban lévő lőterek, gyakorlóterek, egyéb elhagyott katonai létesít-
mények. Ha az oda történő belépés mégis szükséges, semmilyen ismeretlen eredetű
és rendeltetésű tárgyat, eszközt nem szabad megközelíteni, megérinteni, vagy helyéről
elmozdítani.
Bárki, aki valahol gyanúsnak tűnő tárgyat talál, köteles azt a lehető legrövidebb
időben belül bejelenteni az alábbi intézmények valamelyikénél:
Tűzszerész ügyelet, Segélyhívó Központ, Rendőrség, Katasztrófavédelmi Ügyeletek,
Helyi Polgármesteri Hivatal
A robbanó anyag, eszköz felismerése:

alakjuk általában hengeres, egyik végén gömbölyded, vagy kúpos
hosszuk néhánytól több tíz centiméterig terjedhet, esetleg a méteres nagyságot is
elérheti, vagy meghaladhatja azt
átmérőjük általában 1,5-2 centiméter és több 10 centiméter között van

ritkábban ettől eltérő formájú eszközök vagy robbanóanyagok is előfordulhatnak (ko-
rong, henger, hasáb alakúak)
A követendő magatartási szabályok:

Soha nem szabad a gyanús tárgyakat teljesen kiásni, helyükről elmozdítani, megtisz-
títani annak érdekében, hogy méreteiket, alakjukat pontosabban meghatározhassuk!
A földben talált, gyanúsnak tűnő tárgy esetében azonnal be kell szüntetni minden
további munkát, és a munkaterületet el kell hagyni!
A munkaterület környékét jól látható módon körül kell határolni, és meg kell akadá-
lyozni, hogy azt bárki megközelíthesse. Szükség esetén egy vagy több személyt kell a
helyszínen hagyni azzal a feladattal, hogy az illetéktelenek behatolását megakadályoz-
zák.
Haladéktalanul le kell állítani a közelben esetleg működő munkagépek motorját.
A megbolygatott robbanóeszközök ugyanis az enyhe talajrezgés hatására is működésbe
léphetnek.
Védekezés szélvihar ellen, ha szabad ég alatt tartózkodunk:

Viselkedjünk nyugodtan, körültekintően.
Ha lehet, keressünk védett, stabil helyet (épület, aluljáró).
Távol haladjunk a fáktól, könnyűszerkezetes épületektől, hogy a letört ágak, cserepek,
üvegszilánkok ne okozzanak sérülést.
Védjük szemünket a portól, fejünket a szél sodorta tárgyaktól, ágaktól stb.
Oszlopba, kerítésbe kapaszkodjunk, hogy ne sodorjon el az erős szél.
Tartsuk, védjük erősen a kisgyerekeket, ne szakadjunk el társainktól.
A járműveket, sátrakat, gyenge szerkezetű építményeket hagyjuk el, mert bentről nem
lehet érzékelni a fenyegető veszélyt (pl. rádőlhet a fa).
Leszakadt villamos távvezetéket megközelíteni is életveszélyes!
Szabadban végzett tűzveszélyes tevékenységet azonnal abba kell hagyni, a tüzet elol-
tani (pl. gazégetés kertben, tábortűz, szalonnasütés, kerti parti).
Csónakázni, fürdőzni erős viharban életveszélyes! Nagyobb vízfelület fölött össze-
függő vízfüggöny alakulhat ki, emiatt jó úszók is megfulladhatnak. Vegyük komolyan
a viharjelzéseket!
Az állatok viselkedése kiszámíthatatlanná válik, megvadulhatnak, ezért ne érjünk
hozzájuk. háziállatokat zárjuk be.
Óvintézkedések az épületen belül:

Az ajtókat, ablakokat zárjuk be.
Ne menjünk ki a szabadba.
Ne hagyjuk a kisgyermekeket, betegeket felügyelet nélkül, lehetőleg senki ne maradjon
egyedül.
Készüljünk fel áramszünetre (elemlámpa előkészítése).
Áramtalanítsuk az elektromos berendezéseket.
Tevékenység földrengés veszélye esetén:

Földrengés esetén a legnagyobb veszélyt a megsérülő épületek leomló falai, lezu-
hanó szerkezeti elemei jelentik.
Ezért a legfontosabb teendő, az épületek mielőbbi elhagyása.
Ne akarjunk mindenáron, azonnal kimenekülni! Ehhez meg kell várni a legcélszerűbb
pillanatot, vagyis a rengések közötti szüneteket.
Amennyiben nem lehetséges az épület azonnali elhagyása, úgy valamilyen erősebb
bútordarab (például ágy vagy asztal) alatt célszerű ideiglenes menedéket keresni.
Ezzel megóvhatjuk magunkat a lehulló törmeléktől, a lezuhanó kisebb tárgyaktól.
Ha a helyiségben nincs olyan berendezési tárgy, amely védelmet nyújthat, célszerű
a legvastagabb, legerősebb falakkal határolt sarokba kuporodni, és fejünket ös�-
szefont karjainkkal, vagy több rétegben összehajtott ruhával (például kabát, pulóver)
védhetjük.
Az előrengések általában rövid ideig (10-30 másodpercig) tartanak, és néhány
perces, esetleg néhány tíz perces szünetekkel követik egymást. Ezen időszakot
célszerű kihasználni a kimenekülésre.
Ha erre lehetőség van, célszerű a lakást áramtalanítani, és a nyílt lángot (például a
gáztűzhelyen) kioltani. Ez néhány percnyi késedelmet okozhat, de megelőzhető a tűz
kialakulása, amely az oltás nehézsége miatt hatalmas károkat okozhat.
Az épületből történő kimenekülés során senki ne kísérelje meg értékeinek, va-
gyontárgyainak kimentését. Ezek összegyűjtésével sok időt veszíthet és a különböző
tárgyak akadályozhatják a mozgásban.
Hűvös idő esetén – ha erre lehetőség van – a kimenekülést megelőzően a legszük-
ségesebb meleg felsőruházatot magunkhoz kell venni, ugyanis előfordulhat, hogy a
földrengés elmúltáig akár több órát kell a szabadban tölteni.
Az épület elhagyása után célszerű a szabadban házaktól, épületektől, magas épít-
ményektől, fáktól, elektromos vezetékektől távol elhelyezkedni. Ezek romosodás,
összeomlás, eldőlés esetén veszélyt jelentenek a körülöttük tartózkodókra. A biztonsá-
gosnak tekinthető távolság megegyezik az adott tárgy legnagyobb magasságával.
A magas épületekből történő kimenekülés esetén fokozott körültekintéssel kell
eljárni, mivel ezek elhagyása hosszabb időt igényel. Alapszabály, hogy ilyen eset-
ben soha nem szabad liftet használni. A felvonók befogadóképessége ugyanis kor-
látozott, és túlterhelésük további veszélyt okozhat, a rájuk való várakozással pedig sok
időt veszíthetünk. A földrengés hatására az elektromos vezetékek megrongálódhatnak,
a felvonók szerkezeti elemei deformálódhatnak, ami lehetetlenné teheti működésüket.
Az ilyen körülmények között a liftben rekedt személyek kimentésére kevés az esély.
Azokból az épületekből, amelyekben sokan tartózkodnak, fokozott óvatossággal kell
kimenekülni. Az épület elhagyásakor kerülni kell a torlódást és a pánikot, gyorsan, de
soha nem futva kell közlekedni. A futó ember ugyanis könnyebben elveszíti egyensú-
lyát és aki ilyen helyzetben elesik, azt a tömeg könnyen agyontaposhatja.
Célszerű magatartási formák földrengés után:

Leszakadt elektromos vezetékeket megérinteni, vagy megközelíteni nem szabad.
A földdel érintkező, áram alatt lévő magasfeszültségű vezetékek közelében a talaj is
vezeti az elektromosságot, és súlyos áramütést okozhat.
Kerülni kell azokat a helyeket, ahol tűz keletkezett. Ezekben az épületekben
ugyanis tűzveszélyes, vagy robbanásveszélyes anyagok (gázpalack, festék oldószer
stb.) lehetnek, illetve olyan anyagok, amelyek az égés során vagy hő hatására mérgező
gőzöket és gázokat bocsátanak ki.
Az épületekben és az utcákon keletkezett tüzek oltásával senki ne kísérletezzen. Ez a
feladat megfelelő felkészültséget, gyakorlatot és felszerelést igényel, ezek híján kilátás-
talan és hiábavaló kockázatvállalás.
A közművek sérüléseinek helyét a lehetőségekhez képest el kell kerülni, ezek ugyanis
veszélyesek lehetnek.
Az utcákon gyalogosan történő közlekedés esetén, ha azok mindkét oldalon egyformán
beépítettek, célszerű középen haladni. Ezzel csökkenthető a megrongálódott épületek
lezuhanó, leomló részei által okozott balesetek valószínűsége.
Földrengés esetén is célszerű kisebb csoportokban, de legalább kettesével közle-
kedni, így mód van arra, hogy szükség esetén egymás segítségére legyenek.
Kerülni kell a nagyobb csoportosulásokat, mivel az emberek ilyen helyzetben hajla-
mosak a pánikra, és a viselkedésük kiszámíthatatlanná válhat. A rémült embertö-
meg elsodorhatja vagy eltaposhatja a közéjük került személyeket.
A földrengés sújtotta területről történő kimenekülés legbiztonságosabb módja, a
gyalogosan történő közlekedés. A terület elhagyása esetenként megkísérelhető saját
gépjárművel is, de számítani kell arra, hogy a járművet hátrahagyva, gyalogosan kell
folytatni az utat, az utak rongálódása, az elhagyott járművek, és a zsúfoltság miatt.
A romok alá került személyek kimenekítésére csak abban az esetben célszerű
vállalkozni, ha a törmelék eltávolítása kézi erővel, veszélytelenül végrehajtható.
Amennyiben a romok eltávolítása, azok súlya vagy mérete miatt nem lehetséges, érte-
síteni kell a mentőerőket.
Könnyebb sérüléseket bárki elláthat, aki ismeri az elsősegélynyújtás alapvető szabá-
lyait. Súlyosabb esetekben csak az vállalkozzon a segélynyújtásra, aki alaposan ismeri
az ezzel kapcsolatos tudnivalókat. A jó szándékú beavatkozás, szakértelem hiányában
súlyosbíthatja a sérült állapotát vagy akár halálát is okozhatja.
Amennyiben vegyi anyagok kiáramlását észleljük, a legfontosabb a környék
azonnali elhagyása. Ilyen esetben lehetőség szerint a szélirányra merőlegesen kell a
területet elhagyni. Az orr és száj elé tartott többszörösen összehajtott ruhaanyag
(ha lehetséges benedvesítve), csökkenti a vegyszerek gőzének, gázának, porának
belégzését. A veszély helyszínét gyorsan, de soha nem futva kell elhagyni. Futás
esetén megsokszorozódik a szervezet levegőszükséglete, és ezzel együtt a belélegzett
vegyszer mennyisége is.
A földrengés által érintett területre visszatelepülni csak akkor célszerű, ha azt a hatósá-
gok javasolják. A sérült épületeket, közműveket ismételt használatba vétel előtt szakemberrel
felül kell vizsgáltatni, és a balesetek elhárítása céljából a legszükségesebb javításokat el kell
végezni.

I. sz. függelék
LÉR-keretrendszer
II. sz. függelék
Feljegyzés elzárkóztatási gyakorlat értékeléséről

A gyakorlat során Kórház homlokzata előtt, az utcán egy veszélyes áru szállító gépjármű
közúti balesete kerül szimulálásra, mely során veszélyes anyag szivárgását imitálják.
Ennek során az utcában több járókelő rosszul lesz. A Katasztrófavédelem helyszínre érkező
egységei lehatárolják a kárterületet, a sérülteket kiviszik a kárterületről és ellátásra átadják
a mentőegységeknek, megállapítják a kiszabadult veszélyes anyag fajtáját és tulajdonságait,
mely alapján elrendelik a baleset közvetlen környezetében lévő Kórház részleges, a mély- és
magasföldszintet érintő elzárkóztatását, a Katasztrófavédelmi Műveleti Labor folyamatos
méréseket végez.
A Kórház személyzete életbe lépteti és végrehajtja az érintett területeken az Egészségügyi
Válsághelyzeti Tervének Elzárkózási Terv c. résztervét, mely során leállítják a közlekedést az
érintett szintekre, lekapcsolják a szellőztető berendezést, átszervezik/lemondják az ambuláns
ellátást, illetve a benntartózkodókkal a legtávolabbi homlokzat irányába vonulnak úgy, hogy
útközben minden nyílászárót bezárnak.
A gyakorlat a kárterület felszámolásával, a Kórház épületének átszellőztetésével, az elzár-
kózás feloldásával ér véget.
A GYAKORLAT SZERVEZÉSE SORÁN TAPASZTALTAK ÉRTÉKELÉSE
1. A Kórház meglévő Egészségügyi és Válsághelyzeti Terv (EVT) Elzárkózási Rész-

terve a technikai kivitelezés tekintetében a gyakorlat során nem volt alkalmazható,
az abban foglaltak nem életszerűek.
Feladat végrehajtása: részben sikeres
Intézkedés szükségessége: Az elzárkózási résztervet át kell dolgozni a valóban
rendelkezésre álló erők és eszközök alapján.
2. A gyakorlat egyes fázisainak időtartama elméleti tervezésen alapult, amit a gyakorlat
nem igazolt vissza, azaz a tervezetthez képest jóval hosszabb ideig tartott pl. a szel-
lőztető rendszerek, liftek leállítása.
Intézkedés szükségessége: Az egyes feladatok tekintetében raj-, illetve egyén szintű
próbákat kell tartani, így megállapítva a válsághelyzetben felmerülő részfolyamatok
valós időszükségletét.
Függelék I I . s z . f ü g g e l é k 449
A GYAKORLAT VÉGREHAJTÁSA SORÁN TAPASZTALTAK ÉRTÉKELÉSE
1. A gyakorlat az előre eltervezett időpontban megkezdődött, a feladatra kijelölt portás

a jelzést a Központi Segélyhívó (112) felé, majd átkapcsolást követően a Mentőszol-
gálat felé az előre egyeztetett szövegezésnek megfelelő módon tette meg.
Feladat végrehajtása: sikeres
Intézkedés szükségessége: nem szükséges
2. A portás a jelzést követően kb. 5 percen keresztül légzésvédelem (védőmaszk) nélkül
tartózkodott a veszélyes anyaggal érintett területen.
Feladat végrehajtása: sikertelen
Intézkedés szükségessége: a portások rendkívüli, ismételt oktatása szükséges a
veszélyes anyag kiömlése tekintetében, továbbá az éves ismétlődő oktatásokon ezt a
témát kiemelten kell kezelni.
3. A portás az eseményt és a 112 felé történő tájékoztatást a riasztási láncnak megfele-
lően jelentette az illetékes rendésznek.
4. A sérülteket „játszó” imitátorok a feladatukat megfelelően látták el. A kárhelyszín
berendezése, a sérültek elhelyezkedése, a sérült gépjármű és kannák jelzései megfe-
leltek a gyakorlat elvárásainak. Bár a gyakorlat ezen része a tervezettnek megfelelőn
lett végrehajtva, a Mentőszolgálat váratlan megjelenése és beavatkozása okozott
némi riadalmat. A Mentőszolgálattal és a Központi Segélyhívóval is egyértelműen
egyeztetésre került, hogy gyakorlat lesz, amiben a Mentőszolgálat nem vesz részt.
Ennek ellenére a Segélyhívó és a Mentők hírközpontja is éles jelzésként kezelte a
gyakorlat bejelentését, melyre két mentőegység is kivonult és intézkedni kezdett. Az
intézkedéseik során egy, a gyakorlatnak megfelelő éles helyzetben saját életüket, testi
épségüket is veszélyeztették volna a beavatkozásuk során alkalmazott módszerekkel,
tekintettel arra, hogy a kárhelyszín felmérése, tájékozódás nélkül, a beavatkozásuk
biztonságos feltételeiről meg nem győződve, légzésvédelem nélkül kezdték meg a
sérültellátást a szennyezett légterű területen.
Intézkedés szükségessége: További gyakorlatok során a résztvevő imitátorokat
oktatni kell arra, hogy mi a teendő egy esetleges váratlan, a testi épségüket veszé-
lyeztető „éles” helyzet esetén. Továbbá a gyakorlatban résztvevő segítő személyzetet
fokozottan oktatni kell arra, hogy a gyakorlat helyszínére hogyan és kit engedhet be.
Indokolt esetben javasolt bekérni pl. az érkező „éles” mentőautó rendszámát. Ennek
protokollját ki kell dolgozni. A beavatkozás biztonságának a beavatkozók oktatásá-
ban is nagyobb szerepet kell szentelni.
5. A portás a tűzoltóság képviselőjének az elzárkózásra felszólító utasítását megértette,
és a riasztási rendnek megfelelően azt pontosan (részleges elzárkózás, teljes áramtala-
nítás, veszélyes anyag megnevezése) továbbította a rendésznek.
6. A főnővér az elzárkózási utasítást megfelelő részletességgel továbbította a Kórház
igazgatójának, akinek utasítására telefonon értesítette a műszaki ügyeletest, valamint
a recepció/ruhatár/telefonközpont környezetét a szükséges feladatok elvégzésére.

A műszaki ügyeletes megkezdte a szellőzés leállítását, a részleges áramtalanítást oly
módon, hogy vitte magával két ügyeletes kollégáját is. A telefonközpontban munkát
végző látássérült személy kimenekítése megfelelően megtörtént. A konyha személy-
zete az elzárkózási feladatokat végrehajtotta, de a tervezettől eltérően nem az ebédlő
felé hagyták el a területet, így az ebédlőben tartózkodó személyek nem értesültek
az elzárkóztatásról. Mivel a műszaki ügyeletes erre a területre nem ért el a tervezett
időben, így az itt tartózkodók tőlük sem kaphattak információkat.
Intézkedés szükségessége: A riasztási lánc tervezése során újra kell gondolni a
feladatok kiosztását, valamint figyelembe kell venni az érintett terület elhagyásának
alternatív módjait is (az I/2. pontban említett „raj-próbák” tapasztalataival). Indokolt
lehet műszaki megoldás kiépítése is – pl. evakuációs hangrendszer – amely mind
egészségügyi válsághelyzetben, mind tűzeset idején megkönnyíti a szervezeti egysé-
gek értesítését, a pánik elkerülését.
7. A műszaki ügyeletes a lifteket/szellőzést sikeresen leállította, végrehajtotta a részle-
ges áramtalanítást. Ugyanakkor ezen feladatok olyan hosszú időt vettek igénybe,
hogy a tervezett, a mélyföldszinti elzárkóztatási folyamatot csak megkezdeni tudta.
A mélyföldszint helyiségeiben tartózkodók egy része nem került kimenekítésre.
A mélyföldszint hátsó ajtajai nem kerültek lezárásra, így a tűzoltóság akadálytalanul
jutott be az épületbe, hogy a szellőztetési feladatait elvégezze (emiatt nem derült
ki, hogy a hatósági kommunikáció egy ilyen helyzetben – elzárkózott intézmény –
hogyan oldható meg).
Feladat végrehajtása: sikertelen
Intézkedés szükségessége: Újra kell gondolni az elzárkóztatási feladatok kiosztását,
mivel a rendelkezésre álló időtartam nem elegendő ahhoz, hogy mind a műszaki,
mind a tájékoztatási/ellenőrzési feladatok végrehajtásra kerüljenek („raj-próbák” lásd
I/2. pontban). Átgondolást igényel a részleges illetve a teljes áramtalanítási feladatok
megoldhatósága, ezen információkkal a meglévő válsághelyzeti tervet pontosítani
kell. Amennyiben a létszám nem teszi lehetővé a megfelelő időre történő részleges
áramtalanítást, úgy ki kell alakítani a biztonságos teljes áramtalanítás infrastruktú-
ráját (pl. szünetmentes áramforrások).
8. A magasföldszint elzárkóztatása megfelelően megtörtént, az összegyűlt betegek
nyugodtan várakoztak a gyülekezési helyen. Az elzárkózás folyamata közben 1 beteg
(imitátor) tiltakozott a folyamat ellen, őt az elzárkóztató egészségügyi személyzet
(nővér) nyugodt hangon meggyőzte és együttműködésre bírta.
9. A kármentesítés befejezését követően a tűzoltóság a Kórház igazgatóját értesítette az
elzárkóztatás feloldásáról, aki ezt jelezte a főnővérnek. A főnővér pontosítás céljából
felhívta a rendészeti csoportvezetőt, aki a tűzoltósággal pontosíttatta az információt,
és jelezte, hogy már megtörtént az épület – tűzoltóság általi – belső szellőztetése is.
Így a főnővér tájékoztatta a gyülekezési helyen lévőket az elzárkóztatás feloldásáról.
A mélyföldszinten tartózkodók, akiknek az elzárkóztatása nem történt meg, az elzár-
kózás feloldásáról sem értesültek.

Intézkedés szükségessége: A további gyakorlatok tervezése, valamint „éles” helyze-
tek hatékonyabb megoldása érdekében a portaszolgálati helyiségekben el kell helyezni
az Intézmények vezetőinek elérhetőségét, és ezt naprakész állapotban kell tartani.
(Amennyiben a tűzvédelmi hatóság Tűzoltási és Műszaki Mentési Tervet készít az
intézményre, abban ezen adatokat szerepelteti).
Át kell gondolni a jelenleg túl hosszú riasztási útvonal lerövidítésének lehetőségeit.
10. A magasföldszint elzárkóztatási feladatait végző személyzet a főnővértől kapott utasí-
tásnak megfelelően a gyülekezési helyszínre érkezést követően telefonon visszajelezte
a feladat végrehajtását, így a főnővér ezt tovább tudta jelezni a Kórház igazgatója felé,
valamint azt is, hogy a mélyföldszint elzárkóztatása nem történt meg.
11. Az elzárkóztatás végét jelző hatósági kommunikáció jelen esetben csak azért tudott
sikeres lenni, mert a gyakorlat tervezése folyamán a Kórház vezetőségének telefon-
számai átadásra kerültek a hatóság részére. Ugyanakkor általánosságban ezek az
információk a hatóságnál nem elérhetőek, vagy nem naprakészek.
Intézkedés szükségessége: Bár az információ átadása sikeres volt, a további gyakor-
latok, valamint az „éles” helyzetekben történő hatékony beavatkozás érdekében ezen
információ hatóság felé történő átadását meg kell oldani.
ÖSSZEGZÉS, ELSŐDLEGES ÁLTALÁNOS INTÉZKEDÉSEK
A részleges elzárkóztatási gyakorlat sikeres volt, hiszen a gyakorlat során fény

derült azokra a buktatókra, amelyek egy éles helyzetben kritikus problémát okozhat-
nak, és akár személyek sérüléséhez, halálához is vezethetnek.
Az „éles” válsághelyzetben történő hatékony beavatkozás érdekében az előzőekben
rögzítettekt lokálisan, valamint az alábbiakban leírt feladatokat végre kell hajtani:
A gyakorlat tapasztalatai alapján, a meglévő elzárkózási terv erő-eszköz szükség-
letét újra kell gondolni a rendelkezésre állás módja és időigénye és a humánerő-
forrás-kapacitás tekintetében, valamint a részleges és teljes áramtalanítás módját a
meglévő tervekben pontosítani, konkretizálni kell. A szükséges infrastrukturális
beruházásokat meg kell tenni.
A meglévő válsághelyzeti tervben szereplő részfeladatok tekintetében raj-, illetve
egyén szintű próbákat kell tartatni, így megállapítva a válsághelyzetben felmerülő
részfolyamatok valós időszükségletét, majd a tervet ezen tapasztalatok alapján
pontosítani kell.
III. sz. függelék
Feljegyzés kiürítési gyakorlatról
A Kórház területén egy tűzeset került imitálásra, amelynek következtében az érintett

területen indokolttá vált mind a betegek, mind az egészségügyi személyzet menekítése, azaz
a kiürítési résztervben foglaltak gyakoroltatására került sor.
A GYAKORLAT SORÁN FELTÉTELEZETT ESEMÉNY
A tűzjelző berendezéssel ellátott épület 4. emeletén, az Intenzív Osztály/Koraszülött Intenzív

Osztály melletti teakonyhában elektromos tűz keletkezik, ahonnan a füst, majd később a tűz is
átterjed az szomszédos, bár épületszerkezetekkel elválasztott Szülészeti Osztály/Koraszülött Intenzív
Osztály folyosójára. A füst/tűz mindkét területen veszélyezteti a betegeket. A tűzjelző szirénája
megszólal, beindul a hő- és füstelvezető rendszer. Az egészségügyi személyzet megkezdi a betegek
kimenekítését, majd a már biztonságos térben megkezdődik a betegek szomszédos egészségügyi intéz-
ményekbe történő elhelyezése, elszállítása.
A GYAKORLAT ÉRTÉKELÉSE ÁLTALÁNOSSÁGBAN
Összességében megállapítható, hogy az egészségügyi válsághelyzeti gyakorlat sikeres

volt, az egészségügyi szakszemélyzet által végzett menekítés, a gyakorlaton feltételezett mű-
szaki adottságokat figyelembe véve sikeresen megtörtént.
A gyakorlat ötlete eleinte a megkeresett szervezeti egységeknél nem aratott osztatlan
sikert, de az idő előre haladtával a kezdeti ellenállás érdeklődésbe váltott át. A gyakorlatot
követően pedig már kifejezetten élénk érdeklődést tapasztaltunk azok részéről is, akik nem
vettek részt aktívan a gyakorlatban.
A betegeket/hozzátartozókat imitálók visszajelzései alapján, a menekítést végző állomány,
illetve a földszinten a befogadást végző egészségügyi szakszemélyzet, valamint az elszállítást
végző koraszülött mentőszolgálat (Peter Cerny Alapítvány) magas szakértelemmel, a lehető-
ségekhez mérten valósághűen végezte el a feladatát.
Függelék I I I . s z . f ü g g e l é k 453
A gyakorlaton résztvevő szervezeti egységek egybehangzóan nyilatkozták az alábbiakat:

A fővárosi kórházakban jelenleg az intenzív osztályok sem építészeti/gépészeti/elektro-
mos kialakításukban, sem egészségügyi műszerezettség, illetve humánerőforrás-kapa-
citás tekintetében nem rendelkeznek olyan optimális adottságokkal, amely a gyakorlat
során adott volt. Jelenleg ezekről a területekről a menekítést sokkal hosszabb idő alatt
lehetne csak végrehajtani, mely a menekítettek túlélési esélyeit jelentősen rontja. A mo-
dellezett újépítésű épülettömbben rendelkezésre álló hivatkozott műszaki, szervezési
feltételek: megfelelő tűzszakaszolás, hő- és füstelvezető rendszer, teljes körű lefedett-
ség tűzjelző rendszerrel, automata vízköddel oltó berendezés, SBO jelenléte, tűzoltó
lift. Mindezeken felül, a gyakorlásba bevonható személyek számának maximalizálása
érdekében, a gyakorlaton felállított személyzet, látogatók, menekítésbe bevonható
személyek létszáma némileg magasabb volt a nap nagyrészében egyébként ezeken a
területeken rendelkezésre állónál.
A gyakorlatot a résztvevők egyöntetűen hasznosnak és a betegbiztonságot fokozónak
értékelték, ugyanakkor szükségesnek tartják, hogy az egyes egészségügyi szervezeti
egységeknél, a saját speciális adottságaikat figyelembe véve, a jövőben is kerüljön sor
hasonló jellegű gyakorlatokra.
A résztvevők egybehangzóan kijelentették, hogy hasznos lenne, ha az oktatásokon a
katasztrófavédelem témakörében orvos is oktatna, és ha az adott helyszínen történő
betegmenekítésről is szó esne.
A gyakorlaton részt vett szervezeti egységek részletes észrevételeit a 3. számú melléklet
tartalmazza.
ÖSSZEFOGLALÁS
A gyakorlat legfontosabb tapasztalata és a legértékesebbnek tartott eredménye, hogy az
egészségügyi ellátást és így adott esetben a válsághelyzeti ellátást végző állomány a kezdeti tá-
volságtartás után aktívan részt vett a tervezésben (sokan az ilyen jellegű tevékenységüket most
először átgondolva), szakmai párbeszéd, viták alakultak közöttük, illetve a gyakorlat után
több helyen szervezetten megosztották a tapasztalataikat munkatársaikkal. Ez számunkra azt
jelenti, hogy bár az Egyészségügyi Válsághelyzeti Tervek minden kórházban, a kórház kijelölt
munkatársa által elkészülnek, a tervezésbe a végrehajtó állomány nem kerül bevonásra, az
elkészült tervek nem kerülnek helyi szinten visszaoktatásra.
A gyakorlat tapasztalatai, a résztvevők észrevételei, valamint az koraszülött/újszülött

intenzív (PIC/NIC) osztályok műszaki hátterének felmérése alapján megállapítható, hogy az
intenzív (vagy ahhoz hasonló jellegű) ellátást biztosító szervezeti egységekben elsődlegesen
a helyben maradás melletti védelmet kell megvalósítani. (Ezt a jelenleg hatályos Országos
Tűzvédelmi Szabályzat az új épületek esetében kötelezően rögzíti is).
1. Amennyiben a válsághelyzet (pl. tűz) az intenzív ellátást biztosító szervezeti egységen

kívül következik be, biztosítani kell, hogy az ne terjedjen át az intenzív ellátott területre.
Ehhez meg kell oldani az egység tűzgátló épületszerkezeti lehatárolását, és a redun-
dáns elektromos és orvosigáz ellátást és az előírásoknak megfelelő minőségű szellőzés
fenntartását.
2. Amennyiben a válsághelyzet az intenzív ellátást biztosító szervezeti egységen belül kö-
vetkezik be biztosítani kell a válsághelyzetet okozó probléma korai észlelését, és azonnal
meg kell kezdeni az elsődleges beavatkozást, elhárítást. Ha a válsághelyzetet okozó
probléma nem hárítható el hatékonyan, és a betegek helyben maradása veszélyezteti a
biztonságukat, akkor az egység melletti legközelebbi védett területen szükséges bizto-
sítani az intenzív ellátottak egészségügyi szempontból is megfelelő elhelyezését.
3. Amennyiben a válsághelyzet az intenzív ellátást biztosító szervezeti egységen belül kö-
vetkezik be, de az épület műszaki adottságai nem teszik lehetővé az adott intézményen
belüli, védett területen történő elhelyezést, meg kell oldani annak a műszaki hátterét,
hogy betegágyak/inkubátorok a lehető legkevesebb mozgatással juthassanak el olyan
területre, ahonnan a Mentőszolgálat/koraszülött mentőszolgálat már szállításra át tudja
őket venni.
A GYAKORLAT LEFOLYÁSA VÁZLATOSAN, A TELJESSÉG IGÉNYE

NÉLKÜL
13.03: megindul mindkét területen a füstképződés (füstgép alkalmazása);

13.05: a tűzjelző elindítja a hangjelzést (szirénák) és a hő-és füstelvezetést (elszívás/ablak-
nyitás); a járőr a tűzzel érintett helyszínen felderít, jelzi a menekítés szükségességét
az orvosnak és a tűzoltóság beavatkozásának szükségességét a portásnak;
13.06: a portás értesíti a tűzoltóságot,
13.07: az ügyeletes orvos elrendeli a kiürítést, majd telefonon segítséget kér a koraszülött
mentőszolgálattól (Cerny);
13.08: az kézben vihető koraszülött babákkal a szülők beszállnak a liftbe.
13.09: a portás értesíti a Sürgősségi Betegellátó Osztályt a menekülők fogadására;
13.10: a járóképes betegek a babáikkal a lépcsőn át leértek a földszinti SBO-ra;
13.11: a Szülészeti Osztály ügyeletes orvosa a járőrön keresztül jelezte a porta felé, hogy
bentragadt egy járóképtelen beteggel, 2 babával és 2 hozzátartozóval az osztály
hátsó kórtermében, és segítséget kért.
13.11: a Peter Cerny Alapítvány 2 koraszülött mentőautóval megérkezik a helyszínre, a
már leérkezett koraszülött babák ellátását átveszik;
13.12: a Tűzoltóság 3 db. gépjárművel megérkezik az épület elé; a portás értesíti az Or-
szágos Mentőszolgálatot;
13.16: a Tűzoltóság újabb 2 gépjárművel megérkezik.
13.18: a Tűzoltóság felér a tűzzel érintett 4. emeletre, és előkészül a beavatkozáshoz;
13.19: az OMSZ mentőautója megérkezik;
13.20: megérkezik a magasból mentő tűzoltó gépjármű;
13.21: az Intenzív Osztályon (felnőtt) megkezdődik az utolsó (6.) beteg előkészítése a
felvonón történő menekítéshez.
13.23: a bent ragadt személyekhez megérkezik a tűzoltóság, szervezik a mentésüket.
13.36: A Központi Diszpécser és Járőrszolgálatra az SBO ügyeletese jelenti, hogy 4 kora-
szülött csecsemőt már átszállítottak a másik Klinikára.
13.38: a veszélyeztetett területen már csak a tűzoltóság tartózkodik.
13.51: a portás jelzi rádión a KDJSZ-nek, hogy a tűzoltók levonultak a helyszínről, a
gyakorlat befejeződött.
A GYAKORLAT ÉRTÉKELÉSE SZAKTERÜLETEKRE LEBONTVA

A biztonsági szakterület észrevételei
– A gyakorlatban résztvevő szervezeti egységek egészségügyi személyzete a rendelkezé-
sére álló eszközparkkal maximálisan valósághűen imitálta a válsághelyzet megoldását,
a betegek ellátása, a hozzátartozókkal és a társszervezetekkel történő kommunikáció
kiemelkedően magas színvonalon történt meg.
– A gyakorlat egészségügyi menekítési része jellemzően a tervezettnek megfelelően sike-
rült, bár a körülmények tudatosan idealizáltak voltak (működő liftek, megfelelő létszám
a menekítéshez, védett kórterem, stb.).
– A gyakorlat első 5-10 percében az épületfelügyeleten lévő 1 fő portásra rendkívül sok
kommunikációs feladat hárult (rádiós, mobil és vezetékes telefonos egyaránt), amit a
tervezett gyakorlat során a portás megfelelően kezelt. Ugyanakkor a portások esetében
rendkívül magas a fluktuáció, így az Intézményeinkben bekövetkező válsághelyzetben
a rutintalan portás ezt az „információ áradatot” sokkal nehezebben fogja tudni kezelni.
Emiatt információvesztés történhet.
– A modellezett épületben üzemszerűen a portás 1 fő járőrrel rádión kapcsolatban van, ami
megkönnyíti a beavatkozást, de a Kórházak nagy részében – különösen éjszaka – csak 1
fő portás van szolgálatban, így ha felderítésre megy, akkor már nincs aki a kiérkező tűz-
oltókat fogadja, és élőszóban tájékoztassa. A járőr a gyakorlat során visszament segíteni a
veszélyeztetett füsttel már telített területre, ugyanakkor éles helyzetben, ezt már kétséges,
hogy meg tudja-e tenni, emiatt az egészségügyi személyzetnek ennyivel kevesebb segít-
sége lesz.
– Az épületfelügyeleten lévő 1 fő portást a kiérkező tűzoltóság elvitte magával, így senki
nem maradt az épületfelügyeleti helyiségben, aki a tűzoltóság további érkező egységeit
tájékoztatta volna a történtekről. A tűzoltósággal további helyismereti gyakorlatokon
ismertetésre kerül az épületfelügyeleti helyiség, mint tűzoltósági beavatkozási központ.
– A menekülőket befogadó, földszinti Sürgősségi Betegellátó Osztályon a triázs és a Klini-
kák felé történő szétosztás, és a betegekkel való kommunikáció megfelelő szakértelemmel,
zökkenőmentesen történt.
– A járóképes betegek menekülése az SBO felé annyira gyorsan történt meg, hogy az SBO
személyzete még nem tudta irányítani őket, emiatt a járóbetegek a szabadba menekültek.
Bár a menekítő nővérek ismerték az SBO-ra vezető utat, de egy kártyás ajtón kellett volna
áthaladni, amit - mivel nem volt kártyájuk ehhez az ajtóhoz - meg sem próbáltak kinyitni
(pedig az ajtó nyitva volt). A helyi szakszemélyzet helyismerete fejlesztendő.
– A tűzoltóság az épület teljes vagy szakaszos áramtalanítását a gyakorlat során nem kérte,
annak ellenére, hogy a teakonyha elektromos eszközeiről terjedt át a tűz, ez jelentősen
megkönnyítette a betegek menekítését.
– Az emelőkosárral kimentett beteg talajszintre érkezését követően vele egészségügyi sze-
mélyzet (OMSZ vagy tűzoltó doktor) nem foglalkozott, az imitátor elárvultan üldögélt a
padon a megmentését követően. Ez reményeink szerint a „gyakorlat légkörének” köszön-
hető.
Koraszülött intenzív ellátó szakterület

– Mivel a gyakorlat részletesen megtervezett volt, így koraszülött babák mentési sorrendjét,
a mozgatásukhoz szükséges feladatokat előre el lehetett dönteni, ami torzította a folyamat
valós időigényét, „éles” helyzetben a menekítés több perccel hosszabb idejű lenne.
– A gyakorlatban egy összeszokott csapat dolgozott, de a valóságban a személyzet tagjai
között sokszor van „új” kolléga (pl. gyakorlaton), akik az instrukciókat nem tudják még
gyorsan teljesíteni, ez is időveszteség.
– A gyakorlatban a folyosó – a hatályos előírásoknak megfelelően – üres volt, így azon
könnyedén lehetett közlekedni az inkubátorokkal, de a valóságban a raktárhiány miatt a
folyosókon rendkívül körülményes egy inkubátort és egyéb szükséges eszközöket végig
tolni, ami további időveszteséget okoz.
– A betegellátás során a szülők jellemzően nem tartózkodnak a csecsemők mellett, így a
menekítést a jelenlévő szakszemélyzet tudja csak elvégezni, ami jelentősen hátráltatja,
akár meg is akadályozhatja a teljes kiürítést.
– Az inkubátorok mozgatása során fellépő egészségügyi eszköz el/lecsúszás (pl. lélegeztető
tubus kicsúszik) visszahelyezése a gyakorlaton történtekhez képest hosszabb idő alatt tud
csak megtörténni, ami rontja a babák túlélési esélyeit.
– A nap nagy részében nincs jelen annyi szülő, amennyi a gyakorlaton megjelent, így valós
tűzesetnél a menekítés sokkal nehézkesebb lenne, esetenként lehetetlen.
– A kimenekített babák elszállíttatása a koraszülött mentőszolgálattal (Peter Cerny Alapít-
vány) sokkal több időt vesz igénybe a valóságban, mivel a speciális mentőautók száma
limitált, és az újabb csecsemő elszállítása csak azután történhet meg, ha már a korábbi
csecsemőt a befogadó intézménybe átszállították, és onnan visszaérkeztek. Ez akár 10-15
perccel is meghosszabbítja a csecsemők biztonságos helyen történő elhelyezését, ami a
babák túlélési esélyeit jelentősen csökkenti.
– A gyakorlat során az inkubátorok logisztikája a valóságosnál lényegesen egyszerűbb és
gyorsabb volt, mivel a gyakorlat helyszínén rendelkezésre állt, egy védett puffer tér (a lift
előtti tűzgátlóelőtér), de a Kórház eredeti területén ilyen tér nincs. A Kórház valós álla-
potához, humánerőforrás kapacitásához képest a gyakorlat túl optimális, és pont emiatt
elgondolkodtató volt.
– Az SBO-n, a nagy létszámú menekülő beteg miatt, kaotikusnak látszott a helyzet, bár a
szakszemélyzet igyekezett megfelelően úrrá lenni a tömegen, talán segíthetett volna, ha
a menekítő szakszemélyzetet is bevonják a menekülők ellátásába.
– A koraszülött mentőszolgálat felé történő átadást követően a menekítő szakszemélyzet
segítségét senki nem kérte, egy valós helyzetben az ő segítségnyújtásuk hatékonyabbá
teheti a mentést.
Szülészeti és nőgyógyászati ellátó terület észrevételei

– A gyakorlat során az anyukák a szobáikban voltak, és velük a babák is, de valós helyzetben
az anyukák bárhol lehetnek az épületben, és a babák nem mindig vannak a kórtermekben.
Emiatt a baba/mama menekítés valós helyzetben több időt vesz igénybe, és a beteglét-
szám ellenőrzése is sokkal nehezebb. Az osztályon előfordul, hogy csak 1 nővér van (pl.
az orvos műt), így nincs lehetőség arra, hogy egy ilyen helyzetben a hiányzó betegeket
felkutassák, ugyanakkor az erre irányuló törekvés több perccel is meghosszabbíthatja a
menekítést. Ezen túlmenően az osztály közelében lévő betegek biztos, hogy még vis�-
szaszaladtak volna a bent hagyott holmijukért, ami további veszélyhelyzetet teremt. Az
is előfordul, hogy az anyukák a kórtermet magukra zárják, a menekítés emiatt további
plusz időbe kerül.
– Az orvos a mentésre várakozás közben telefonon beszélt a járóképes betegeket kísérő
nővérrel, így sikerült információt szereznie a menekítésről.
Aneszteziológiai és intenzív terápiás szakterület észrevételei

– A gyakorlat kifejezetten hiánypótló, mivel az egészségügyi személyzet jellemzően nincs
tisztában a válsághelyzetben végrehajtandó feladataival, a menekítés konkrét megvalósí-
tásával.
– A gyakorlatban résztvevő személyzet kifejezetten „válogatott” volt, ami jelentősen meg-
könnyítette és felgyorsította a betegek szállításra történő előkészítését, ez a folyamat a
valóságban, betegenként, akár 1-2 perccel is meghosszabbíthatja a menekítést.
– A gyakorlat során zavaró volt, hogy a már kimenekített betegek állapotáról, elhelyezésé-
ről nem volt visszajelzésük.
– A gyakorlat során most az ügyeletes orvos közvetlenül elérhető volt, de a valóságban ez
sokszor nincs így. Válsághelyzetben az esetleges beavatkozást (pl. szakaszos áramtalaní-
tás), menekítést több perccel késleltetheti, ha az aktuális ügyeletes orvos telefonszámát
keresgélni kell.
– A gyakorlat során az első betegeket kimenekítő egészségügyi személyzet visszajött a 4.
emeletre a többi betegért, de a valóságban nem biztos, hogy vissza tud/akar jönni a
tűzzel veszélyeztetett területre. A tűzoltók ekkor már a tűz helyszínén voltak, de nem
akadályozták meg, hogy az egészségügyi személyzet védőfelszerelés nélkül visszatérjen a
további betegekért.
Sürgősségi Betegellátó Osztály észrevételei

– A gyakorlat során a koraszülött mentőszolgálattal (Peter Cerny) a kapcsolatfelvétel, és a
betegek átadása zökkenőmentes volt, ugyanakkor az OMSZ kiérkező egysége egyáltalán
nem vette fel a kapcsolatot az SBO-val.
– Az SBO semmilyen információt nem kapott arról, a tűzoltók részéről, hogy a tűz oltása
befejeződött és a tűzoltók az épületből levonultak.
– Egy tömeges betegellátást igénylő válsághelyzet esetén az SBO-belüli betegútvonalakat
biztosítani kell (pl. egyirányúsítás, kereszteződések elkerülése), ehhez az SBO létszáma
nem elegendő.
Peter Cerny Alapítvány (koraszülöttmentés) észrevételei

– Az előzetes helyszíni bejárás nagyon hasznos volt, mivel az épület bonyolultsága nagyon
megnehezítette volna, hogy megtalálják az intenzív ellátásra szoruló babákat.
– A gyakorlat nagyon hasznos volt, mivel ennek során kiderült, hogy ilyen helyzetben nekik
is fel kell vállalni az irányító szerepet, és szükség esetén a betegeket is újra kell osztályozni
(triázs).
– Az SBO-n az irányítás szakszerűen történt, ugyanakkor ilyen helyzetben be lehetne

vonni a már kimenekültek ellátásába az őket kísérő orvosokat, ápolókat is, ez most nem
történt meg.
– Az SBO által kiadott triázs kártyák esetében nem volt egyértelmű, hogy melyik kártya a
szülőé, melyik a babáé.
– Mivel a gyakorlat során irreálisan hamar leértek a földszinti SBO-ra a menekítendő
betegek, így a mentőszolgálatnak is egyszerűbb dolga volt, a valóságban előfordulhat,
hogy nekik kellene visszamenni a füsttel telített környezetbe védőfelszerelés nélkül, amely
esetben a biztonságos menekítés igen kétséges.
Orvostanhallgatók észrevételei, akik „beteget” alakítottak)

– A gyakorlat nagyon hasznos és érdekes volt, a szervezés során a helyszínről és a célokról
kapott információk – nekik, mint hallgatóknak – nagyon hasznosak voltak.
– A gyakorlat során meglepő volt a személyzet csekély létszáma a szülészeti osztályon,
ugyanakkor a kiürítés megindulásáról megkapták a konkrét információkat, a személyzet
a pánikoló járóképes betegeket (anyukák) hozzáértően kezelte.
– Az egyik menekülőnek kibicsaklott a bokája, őt csak a menekítő nővér és a hozzátartozó
segítette, mentősökkel nem találkoztak.
Vöröskereszt szakképzett imitátorainak észrevételei

– A kimenekített imitátorokat felkészületlenül érte, hogy nem tudták előre, hogyan, milyen
módon lesz vége a gyakorlatnak, ez számukra okozott egy pici nehézséget.
– A szakszemélyzet rendkívül fegyelmezetten végezte a kimenekítést, bár a földszinten
okozott némi zavart, hogy a kártyával működő, az SBO-ra vezető átjáró ajtót nem
próbálták meg kinyitni, mivel a menekítőknek ahhoz nem volt kártyája, így az udvarra
mentek, majd később az SBO személyzete vezette őket a befogadás helyszínére.
– A gyakorlat során „éles” rosszullét is történt, amit az egészségügyi szakszemélyzet azon-
nal, megfelelően kezelt, illetve a gyakorlatban intenzív betegként megjelenő imitátort is
szakszerűen ellátták.
– A gyakorlat során szófogadóbbak voltak, mint ahogy az egy valóságos helyzetben tör-
ténne, biztos, hogy pánikolnának, ami megnehezítené a szakszerű menekítést.
A BIZTONSÁGOS ÜZEMELTETÉS ÉRDEKÉBEN SZÜKSÉGES, JAVASOLT

INTÉZKEDÉSEK
– Az intenzív (vagy ahhoz hasonló jellegű) ellátást biztosító összes szervezeti egység terü-
letén elhelyezni 1-1 db minősített tűzoltó takarót, amely alkalmas a kisebb kiterjedésű
tüzek azonnali eloltására.
– Jelenleg a katasztrófavédelem témakörében jogszabály nem teszi kötelezővé az ismétlődő
oktatási kötelezettséget, ugyanakkor indokolt lenne – hasonlóan a tűz-, munka- kör-
nyezetvédelemhez a menekítési témakörben ismétlődő oktatást tartani, egy orvos be-
vonásával. Ehhez minden fekvőbeteg területre ki kell dolgozni egy tematikát a konkrét
menekítésre, elsődlegesen az intenzív osztályok területeire.
IV. sz. függelék
Az egészségügyi létfontosságú rendszerelemek

sajátosságai az I. Nemzeti Kiberverseny tükrében
Hekkertámadás ért Európai Uniós és Ukrán egészségügyi intézményeket. A támadás

során egy ransomware segítségével titkosították a medikai informatikai rendszerek adatait
(betegek személyes- és a kezelés során addig keletkezett minden adatát) és csak bitcoinban
megfizetett váltságdíj fejében oldják fel a titkosítást. Ezen túl a támadók hibajelenségeket ké-
pesek generálni olyan orvostechnikai eszközökben, amelyek távoli elérése hálózaton keresztül
lehetséges, így üzemzavar keletkezett több gyógyszeradagolóban, infúziós pumpában is. Így
lehet összefoglalni az I. Nemzeti Kiberverseny forgatókönyvének alapvetését. A megméret-
tetésen ezen forgatókönyv alapján kellett a csapatoknak az Európai Unió döntéshozóinak
tanácsadó testületeként komplex, több alternatívát tartalmazó krízisintervenciós csomagot
összeállítaniuk.
A helyzet aktualitását a számos nemzetközi példa mellett a 2016-os évben két magyaror-
szági egészségügyi intézményt ért, a betegadatokat és így a betegellátást közvetlenül érintő
ransomware támadás is alátámasztja.
Bár a verseny – elnevezéséből adódóan – egy kibertámadás elhárításáról szól (annak nem-
zeti szinten és a nemzetközi együttműködés szintjén történő kezeléséről) a nyertes csapat
anyagának erőssége többek között abban is rejlett, hogy ugyanilyen részletességgel dolgozta
ki az egyébként megtámadott ágazat továbbműködésének feltételrendszerét, mely a komplex
kríziskezelés elengedhetetlen feltétele.
A nyertes csapat tagjaként és Hazánk egyik legnagyobb egészségügyi szolgáltatójánál
a biztonsági terület felelős vezetőjeként rendkívül tanulságos volt ebből az aspektusból is
áttekinteni a magyar egészségügy „kiberképességeit”, az egészségügyi válsághelyzeti tervezés
és üzemeltetési biztonság területeit ezen aspektusból is.
A javasolt krízisintervenciós csomag – az egészségügyi ellátórendszer válsághelyzeti
működésének lehetőségeire, üzemeltetésbiztonsági kérdéseire vonatkozó részének – értelme-
zéséhez, annak a következőkben történő kifejtéséhez tisztázni szükséges egy-két alapvetést,
melyek szerint:
• 2016. év végén megkezdődtek az egészségügyi ágazatban is a nemzeti létfontosságú
rendszerelemek (LÉR) – korábbi terminológia szerint kritikus infrastruktúraelemek
– kijelölései;
• A kijelölések a területi ellátási kötelezettség mérete, a tevékenység átvételére alkalmas
intézmények közelsége, illetve az adott intézmény – akár speciális képességeiből
adódó – működéséhez fűződő kiemelt egészségpolitikai érdekek szempontrendszere
alapján történt;
• A LÉR-ek üzemeltetői Üzemeltetői Biztonsági Terv (ÜBT) készítésére kötelezettek,
mely során fel kell mérniük az informatikai jellegű üzemeltetési kockázatokat is.
Ennek során nagy hangsúlyt kapnak a medikai informatikai rendszerek és a háló-
Függelék I V . s z . f ü g g e l é k 461
zatra kötött orvostechnikai eszközök üzemeltetési kockázatai, mint a LÉR-en belüli

kritikus infrastruktúraelemek;
• Ezzel együtt ezen intézmények az állami és önkormányzati szervek elektronikus
információbiztonságáról szóló 2013. évi L. törvény hatálya alá kerültek, melynek
köszönhetően kockázatértékelés alapján rendszereiket biztonsági osztályba, a sze-
rvezetüket biztonsági szintbe kell sorolni és az ezen osztályokhoz/szintekhez tartozó
követelményeket meghatározott időn belül teljesíteniük kell;
• Emellett, amennyiben egy rendkívüli esemény miatt az ellátás fenntartásához
szükséges kapacitás helyben nem áll rendelkezésre az egészségügyért felelős
miniszter, a védelmi bizottság elnöke vagy az egészségügyi államigazgatási szerv
egészségügyi válsághelyzetet hirdethet. Ebben az esetben a fekvőbetegellátók aktiv-
izálják az Egészségügyi Válsághelyzeti Terveiket, illetve a további kapacitásnövelés
érdekében további erő, eszköz (szakszemélyzet, illetve pl. az Állami Egészségügyi
Tartalék készletei) vezényelhető, csoportosítható át.
Az esemény kezelése szempontjából érdemes a két különböző típusú támadásra adott re-
akciókat külön-külön kezelni, hogy a végkövetkeztetésnél újra összeérhessenek majd a szálak.
Ezek alapján tehát:
1. A medikai informatikai rendszerek adatainak zárolása:

Egy ilyen típusú esemény bekövetkezésekor az addig az intézményben bármikor is
kezelt betegek előzményadatai, a már felvett és kezelés alatt álló betegek minden rög-
zített adata, így alapadatai, kórelőzménye, a már elkészült diagnosztikai vizsgálatok
eredményei nem lennének láthatóak a kezelést végző személyzet számára. Tehát a
már kezelés alatt álló betegek vizsgálatait meg kell ismételni, azokat és a kórelőzmé-
nyeket ismételten papíralapon rögzíteni szükséges, illetve ezek intézményen belüli lo-
gisztikájáról, a sértetlenség, bizalmasság, rendelkezésre állás alappilléreiről ezesetben
is gondoskodni kell. Bár a magyar egészségügyben több, a kezelés során keletkező
adatot (lázlap, gyógyszerelési lap) jellemzően a medikai informatikai rendszerek
mellett, külön papíralapon is vezetnek, az adminisztrációs és diagnosztikai terhek
jelentősen növekednének, melyek extrém terheléssel járó időszaka az első 48-72 óra.
Ezen időszakban extrém módon és ez után is jelentős mértékben megnő az admi-
nisztratív és diagnosztikai területek humánerőforrás-kapacitás igénye, mely túlnyomó
részt a betegellátási területen dolgozókat terheli. Ezen kívül az adminisztrációs
eszközökre is fokozott igény mutatkozik. Felméréseink alapján elmondható, hogy a
„békeidei”, normál üzemmenet szerinti működés során a fekvőbetegellátás területén
a humánerőforrás-kapacitás jelenleg a szakmai minimum 70-80%-a környékén mo-
zog átlagosan.
Fentiek alapján kijelenthető, hogy egy nagyszabású az Európai Uniót, illetve Ma-
gyarországot országos szinten érintő támadás esetén mindenképpen, de akár kisebb
mértékű támadás esetén sem kerülhető el az egészségügyi válsághelyzet kihirdetése.
Ebben az esetben a LÉR kijelölések alapján szükséges a rendelkezésre álló erőket
és eszközöket átcsoportosítani, melyek által az ellátás biztonsága országos szinten
biztosítható.
2. Orvostechnikai eszközök üzemzavara:

Ebben érintettek lehetnek aktív eszközök (pl.: gyógyszeradagolók, infúziós pum-
pák), illetve állapotkövetésre használt eszközök is (pl.: különböző monitorok, melyek
a nővérpultba „közvetítik” a jeleiket). Hazánkban jellemzően az utóbbi területen ter-
jed erősebben a high-tech eszközök alkalmazása. Az alkalmazásuknak megfelelően a
beteg ellátásába üzemzavarukkal beavatkozhatnak közvetlenül, vagy fals pozitív/fals
negatív jelzések generálásával közvetett módon is.
Ezen esetben az érintett eszközöket a működésből ki kell vonni, azokat korábbi tech-
nikai színvonalat képviselő/tábori eszközökkel szükséges kiváltani. Amellett, hogy
ezen, a kiváltásra alkalmas, tartalék eszközök rendelkezésre állása erősen véleményes,
alkalmazásuk – érthető módon – további humánerőforrás bevonását indokolja.
Ezen erő-eszköz átcsoportosítás szintén a LÉR-ek mentén történhet és az érintettek
számától függően nagy valószínűséggel szintén az egészségügyi válsághelyzet kihir-
detését tenné szükségessé.
A jövőbe tekintő módon szükséges azonban feltennünk a kérdést: Miként előzhető meg
egy ilyen támadás?
Tekintettel arra, hogy a ransomware általában email útján, az ismeretlen feladótól jött,
rossz magyarsággal írt emailek csatolmányának felelőtlen megnyitásával, a BYOD eszközök
szabályozatlan használatával, a szervezeti hálózat korlátozás nélküli és felelőtlen internetel-
érése során a felhasználó által jut be a szervezet rendszerébe, a legkézenfekvőbb megoldás,
napjaink slágertémája (mely ennek ellenére a szakmán kívül kevés „központi” figyelmet élvez)
a biztonságtudatosság fejlesztése. Emellett azonban nem mehetünk el azon tapasztalati tény
mellett sem szótlanul, hogy bár az emberek többsége készségszinten használja mobiltelefonján
a közösségi médiát és ehhez kapcsolódóan különböző alkalmazásokat, a digitális írástudatlan-
sága mégis megmutatkozik, amikor egy számítógépen alapvető műveleteket, egy e-learning
oktatást, egy e-közigazgatáshoz kapcsolódó ügyintézést, vagy egyszerűen egy többszintű
bejelentkezést kell megvalósítania. Véleményem szerint az informatikai biztonságtudatosság
fejlesztése során sokszor az alapokig visszanyúló oktatásra van szükség. Ezeken túl természe-
tesen a megelőzésben ugyanilyen fontos szerepe van létfontosságú hálózatok, kritikus elemek
fizikai és logikai védelmének, illetve a szabályozott módon és a tevékenységhez igazodó
gyakorisággal történő biztonsági mentéseknek, azok tárolási módjának, körülményeinek.
Összegzésképpen elmondható, hogy egy, a versenyben vázolt kibertámadás kivédése,

illetve bekövetkezése esetén az egészségügyi ellátórendszer működésének fenntartása, a véde-
kezés és a következmények kezelése humánerőforrás és technikai oldalról is jelentős kihívások
elé állítja a kritikus infrastruktúraelem üzemeltetőjét, mely jelentős anyagi megterheléssel jár,
az egészségügyi ellátórendszer esetében pedig jelentős humánerőforrás-kapacitás többletet
igényel.
Akár egészségügyi, akár biztonsági szakemberekkel beszélgettem munkám során, hajla-
mosak voltunk mintegy kézlegyintéssel elintézni, megszokásból, már-már természetességé-
ből adódóan szinte ignorálni azt a tényt, hogy az egészségügy erőforráshiányos állapotban
van anyagi- és humánerőforrás téren is. Pedig az üzembiztonság komplex rendszerében, a
munka-, tűz-, vagyon-, környezet- és polgári védelem, illetve informatikai biztonság szakmai
Függelék I V . s z . f ü g g e l é k 463
szempontrendszerének vizsgálata mellett, azok bázisaként kizárólag ezen alapvetések tuda-

tosulásával és kezelésével optimalizálhatóak a biztonsági intézkedések és azok költségei. Ha
ezeket megszokásból egy legyintéssel elintézzük, akkor nem csak a biztonsági intézkedések
arányosságának és gazdaságosságának oltárán áldozunk, de sem az üzemeltetési biztonsági,
sem a válsághelyzeti tervezés nem kerül racionális alapokra, így azok alkalmazhatósága erő-
sen megkérdőjelezhetővé válik.
Mészáros István
Forrás: Detektor Plusz Magazin – 2017 – 24. évfolyam 2. szám.
464 Az 5. fejezet függeléke
AZ 5. FEJEZET FÜGGELÉKE
I. sz. függelék
Betegemelés
karfogás könyökemeléses hónaljfogás

hátulról fogás
vállemelés
a beteg megfordítása
az ágyban
kar alatti
emelés
2008.12.31. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja II. sz. függelék

L 353/325
2008.12.31. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 353/325
2008.12.31. HU Az Európai
V. Unió Hivatalos Lapja
MELLÉKLET L 353/325
V. MELLÉKLET
VESZÉLYT JELZP PIKTOGRAMOK
V. MELLÉKLET

BEVEZETÉS
BEVEZETÉS
BEVEZETÉS
Az egyes veszélyességi osztályokra, a veszélyességi osztály felosztásaira és a veszélyességi kategóriára vonatkozó, veszélyt
jelzQegyes
Az piktogramok eleget
veszélyességi tesznek ea melléklet
osztályokra, és az
veszélyességi I. melléklet
osztály 1.2 szakasza
felosztásaira rendelkezéseinek,
és a veszélyességi kategóriáraés vonatkozó,
a használt veszélyt
színek,
szimbólumok és általános külalak tekintetében megfelelnek
jelzQ piktogramok eleget tesznek e melléklet és az I. mellékletaz alábbi
1.2mintáknak.
szakasza rendelkezéseinek, és a használt színek,
Az egyes veszélyességi
szimbólumok osztályokra,
és általános a veszélyességi
külalak tekintetében osztály felosztásaira
megfelelnek és a veszélyességi kategóriára vonatkozó, veszélyt
az alábbi mintáknak.
jelzQ piktogramok eleget tesznek e melléklet és az I. melléklet 1.2 szakasza rendelkezéseinek, és a használt színek,
szimbólumok és általános külalak tekintetében megfelelnek az alábbi mintáknak.
1. 1. RÉSZ: FIZIKAI VESZÉLYEK

1.1. Szimbólum: robbanó bomba:
1.1. Szimbólum: robbanó bomba:
1.1. Szimbólum:
Piktogram robbanó bomba: Veszélyességi osztály és veszélyességi kategória
(1)
Piktogram (2)veszélyességi kategória
Veszélyességi osztály és
(1) (2)
Piktogram Veszélyességi osztály és veszélyességi kategória
(1) (2)
GHS01 2.1 szakasz
GHS01 Instabil
2.1 robbanóanyagok
szakasz
Instabil robbanóanyagok
Robbanóanyagok, 1.1., 1.2., 1.3, 1.4 alosztály
GHS01 2.1 szakasz
Robbanóanyagok,
2.8 szakasz 1.1., 1.2., 1.3, 1.4 alosztály
Instabil robbanóanyagok
2.8 szakaszanyagok és keverékek, A. és B. típus
Önreaktív
Robbanóanyagok, 1.1., 1.2., 1.3, 1.4 alosztály
Önreaktív
2.15szakaszanyagok és keverékek, A. és B. típus
szakasz
2.8
2.15 szakasz
Szerves peroxidok,
Önreaktív anyagok A. és B. típus A. és B. típus
és keverékek,
Szerves peroxidok, A. és B. típus
2.15 szakasz
Szerves peroxidok, A. és B. típus
1.2. Szimbólum: láng

1.2. Szimbólum: láng
1.2. Szimbólum:
Piktogram láng Veszélyességi osztály és veszélyességi kategória
(1)
Piktogram (2)veszélyességi kategória
Veszélyességi osztály és
(1) (2)
(1) (2)
GHS02 2.2 szakasz
GHS02 Tqzveszélyes
2.2 szakasz gázok, 1. veszélyességi kategória
Tqzveszélyes
2.3 szakasz gázok, 1. veszélyességi kategória
GHS02 2.2 szakasz
2.3 szakasz aeroszolok, 1. és 2. veszélyességi kategória
Tqzveszélyes
Tqzveszélyes gázok, 1. veszélyességi kategória
Tqzveszélyes
szakasz aeroszolok, 1. és 2. veszélyességi kategória
2.6 szakasz
2.3
2.6 szakasz folyadékok, 1., 2. és 3. veszélyességi kategória
Tqzveszélyes
Tqzveszélyes aeroszolok, 1. és 2. veszélyességi kategória
Tqzveszélyes
szakasz folyadékok, 1., 2. és 3. veszélyességi kategória
2.7 szakasz
2.6
2.7 szakasz szilárd anyagok, 1. és 2. veszélyességi kategória
Tqzveszélyes
Tqzveszélyes folyadékok, 1., 2. és 3. veszélyességi kategória
Tqzveszélyes
szakasz szilárd anyagok, 1. és 2. veszélyességi kategória
2.8 szakasz
2.7
2.8 szakaszanyagok és keverékek, B., C., D., E. és F. típus
Önreaktív
Tqzveszélyes szilárd anyagok, 1. és 2. veszélyességi kategória
Önreaktív
szakaszanyagok és keverékek, B., C., D., E. és F. típus
2.9 szakasz
2.8
2.9 szakasz
Piroforos folyadékok,
Önreaktív anyagok és 1. veszélyességi
keverékek, kategória
B., C., D., E. és F. típus
Piroforos folyadékok, 1. veszélyességi kategória
2.10szakasz
szakasz
2.9
2.10 szakasz
Piroforos szilárd anyagok, 1. veszélyességi kategória
Piroforos folyadékok, 1. veszélyességi kategória
2.11 szakasz
szakasz
2.10
2.11 szakasz anyagok és keverékek, 1., 2. és 3. veszélyességi kategória
ÖnmelegedQ
ÖnmelegedQ
szakasz anyagok és keverékek, 1., 2. és 3. veszélyességi kategória
2.12 szakasz
2.11
2.12
Vízzelszakasz
érintkezve tqzveszélyes gázokat
ÖnmelegedQ anyagok és keverékek, 1., kibocsátó anyagok és keverékek,
2. és 3. veszélyességi kategória 1., 2. és 3. veszélyességi
kategória
Vízzel érintkezve tqzveszélyes gázokat kibocsátó anyagok és keverékek, 1., 2. és 3. veszélyességi
2.12 szakasz
kategória
2.15 szakasz
Vízzel
2.15 érintkezve tqzveszélyes gázokat kibocsátó anyagok és keverékek, 1., 2. és 3. veszélyességi
szakasz
Szerves
kategóriaperoxidok, B., C., D., E. és F. típus
Szerves peroxidok, B., C., D., E. és F. típus
2.15 szakasz
Szerves peroxidok, B., C., D., E. és F. típus
2008.12.31. HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja L 353/327
2.2. Szimbólum: maró anyagok

(1) (2)
GHS05 3.2 szakasz

BQrmaró, 1A., 1B., 1C. veszélyességi kategória
3.3 szakasz
Súlyos szemkárosodás, 1. veszélyességi kategória
2.3. Szimbólum: felkiáltójel

(1) (2)
GHS07 3.1 szakasz

Akut toxicitás (szájon át, bQrön át, belélegzéssel), 4. veszélyességi kategória
3.2 szakasz
BQrirritáló, 2. veszélyességi kategória
3.3 szakasz
Szemirritáló, 2. veszélyességi kategória
3.4 szakasz
BQrszenzibilizáció, 1. veszélyességi kategória
3.8 szakasz
Célszervi toxicitás – egyszeri expozíció, 3. veszélyességi kategória
Légúti irritáció
Narkotikus hatások
2.4. Szimbólum: egészségi veszély

(1) (2)
GHS08 3.4 szakasz

LégzQszervi szenzibilizáció, 1. veszélyességi kategória
3.5 szakasz
Csírasejt-mutagenitás, 1A., 1B., 2. veszélyességi kategória
3.6 szakasz
RákkeltQ, 1A., 1B., 2. veszélyességi kategória
3.7 szakasz
Reprodukciós toxicitás, 1A., 1B., 2. veszélyességi kategória
3.8 szakasz
Célszervi toxicitás – egyszeri expozíció, 1. és 2. veszélyességi kategória
3.9 szakasz
Célszervi toxicitás – ismétlQdQ expozíció, 1. és 2. veszélyességi kategória
3.10 szakasz
Aspirációs veszély, 1. veszélyességi kategória
2.5. A következQ, egészségi veszélyességi kategóriák tekintetében nem szükséges piktogram használata:
3.7 szakasz: Reprodukciós toxicitás, a laktációra gyakorolt hatások és a laktáció révén kialakuló hatások, kiegészítQ
veszélyességi kategória
L 353/328 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2008.12.31.
3. 3. RÉSZ: KÖRNYEZETI VESZÉLYEK
3.1. Szimbólum: környezet

(1) (2)
GHS09 4.1 szakasz

A vízi környezetre veszélyes
— akut, 1. veszélyességi kategória
— krónikus, 1. és 2. veszélyességi kategória
A következQ, a környezettel kapcsolatos veszélyességi osztályok és veszélyességi kategóriák tekintetében nem

szükséges piktogram használata:
4.1. szakasz: Veszélyt jelent a vízi környezetre – krónikus, 3. és 4. veszélyességi kategória

III. sz. függelék
Veszélyességi bárcák/jelölések – áttekintés

470 A 7. f e j e z e t f ü g g e l é k e

I. sz. függelék
Mintapélda az együttműködés (EMÜ) megszervezésére egy

járványügyi felderítő szakaszparancsnok szerepében
A 4/1 járványügyi felderítő szakaszparancsnok jelentése az EMÜ megszervezéséről a
feladatszabást követően terepen, a katasztrófa bekövetkezése utáni 3. órában (K+ 3 ó):
1. K+4 órakor a gyülekezési körletben (GYÜK) együttműködve a 7/1/1 logisztikai
rajjal befejezem az előírt készletek feltöltését és elérem a készenlétet.
2. K+4 óra 10 perckor megerősítve a 7/2 szállító szakasszal, a 9/1/5 rádiós rajjal és
együttműködve 2/1 mozgást biztosító osztaggal az 1. sz. menetvonalon megkezdem
a kárterület irányába való menetet, átlag 30 km/órás sebességgel.
3. K+4 óra 30 perckor megkezdem a kárterület járványügyi felderítését, a kiégett
lakópark, romos víztorony terepszakaszon (A látható tereppontokat mindig
jobbról-balra, és hátulról-előre adjuk meg!), aminek az eredményét a 9/1/5 rádiós
rajjal együttműködve folyamatosan jelentem.
4. K+4 óra 50 perckor jelentek a 4. egészségügy század parancsnokának, amennyiben
nem elérhető úgy az Orvosi Segélyhely (OSH) vezető főorvosának a megadott
frekvencián, csatornán.
5. K+4 óra 55 perckor elérem a kárterületre vezető 2. sz. megközelítő út becsatlakozását,
és felveszem a kapcsolatot az 1. lépcső erők parancsnokával. Amennyiben az már a
kárterületen van, úgy a kárterület parancsnokának jelentek.
6. K+5 óra 15 perckor 4/1 rajjal megkezdem a sebesült gyűjtőhelyek kialakítását
a parancsnok által kijelölt 1.5-2 hektáros szektorban a kiégett lakópark, romos
víztorony, parkoló, toronyház tereppontok között, az anyagi készletek és a helyszíni
szükség eszközök igénybevételével elsősegélynyújtást adok a sérülteknek, 4/2 raj,
együttműködve a 7/2 sz. szakasszal, a 2/1 MBO-val, megkezdi a sérültek előzetes
osztályozását és kiszállítását a 4 sz. OSH-ba. A 4/3 raj együttműködve a légi
mentőszolgálat földi irányítójával megkezdi a levegő, víz, élelmiszer, takarmány
vonatkozásában a mintavételezést.
7. K+6 órakor a 9/1/5 rajjal együttműködve, előzetes jelentést adok a szükséges
járványvédelmi intézkedésekre, zavar esetén futár útján a 7/2 sz. szakasz egy sebesült
szállító gépkocsijának felhasználásával.
8. K+8 órakor a 2. sz. megközelítő útvonal becsatlakozásánál átadom a feladatokat a
4. sz. egészségügyi század parancsnokának.
9. K+10 óráig együttműködve az 5/1 mentesítő állomással (MÁ) a kijelölt körletben
megalakítom a 4. sz. mozgó Járványügyi Ellenőrző Állomást, amit a katasztrófa 22.
órájáig működtetek.
10. K+22 óráig rajonként 4 óra pihenőidőt biztosítok, miután a személyi és gépjármű
mentesítést az 5/1 MÁ-on végrehajtották.
11. A 4.sz. Járványügyi Ellenőrző Állomás átadását követően a GYÜK-be vonulok - a
3 sz. menetvonalon -, ahol a K+24 óráig:
• leadom az írásos összefoglaló jelentésem az ügyeletes vezető főorvosnak;
• útbaindítom a megerősítésről kapott 7/2. sz. rajt és a 9/1/5 sz. rajt a kijelölt
körletbe.
12. K+24 órától feltöltöm készleteimet a 7. logisztikai századnál és felkészülök újabb
feladatra.
Dr. Major László


I. sz. függelék
Jelentősebb magyar missziók tapasztalatai

(esettanulmányok)
SRÍ LANKA, 2005

2004. december 28-án, Magyarország kormányának döntése alapján a BM Országos
Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (BM OKF) szervezésében 10 fős orvosi mentőcsoport
utazott ki a szökőár sújtotta Srí Lanka térségébe. Az egészségügyi ellátást 2005. január 7-ig
végezte a csapat (6).
2004. december 26-án, 5 óra 58 perckor 8,9-es és 7.3-as Richter skála erősségű földrengés
rázta meg az indonéziai szigetvilágot. Az első jelentések az Európai Közösségtől érkeztek,
amelyek arról szóltak, hogy Dél-Ázsia térségét földrengés és cunami pusztító hatásai tet-
ték teljesen tönkre. A beszámolók szerint Srí Lankán és annak partvidékén a szökőár óriási
pusztítást végzett. Az első hírek szerint 12.500 ember halt meg és 250.000 ember vált hajlék-
talanná. A katasztrófa bekövetkezését követően még aznap, 2004. december 26-án, 1016-kor
az Európai Bizottság Polgári Védelmi Együttműködési Rendszer keretén belül az EU MIC
(Európai Unió Monitoring és Információs Központja) útján segítségkérés érkezett a BM
OKF-re. A MIC szerint legnagyobb igény a mentőcsapatok kiküldésére Srí Lankában volt.
A MIC tájékoztatta a segítségnyújtásban érintett országokat, hogy az ENSZ OCHA (Hu-
manitárius Ügyek Koordinációs Hivatala) már a helyszínre irányította az UNDAC-ot (Ka-
tasztrófabecslési és Koordinációs Csoportját), amely december 27-én, reggel 0830-kor érkezett
a helyszínre.
A magyar orvosi mentőcsoport 10 fővel került kiállításra:

1 fő csapatvezető,
5 fő orvos,
2 fő mentőtiszt,
2 fő mentőápoló.
A csoport MALÉV(1) charter járata 3 órás késéssel érkezett meg Srí Lanka fővárosába,
Colombóba. A menetidő 20 óra volt. A magyar orvosi mentőcsapat Srí Lankában végzett
minden tevékenységét Magyarország colombói tiszteletbeli konzulja segítette.
Magyar Légiközlekedési Vállalat, működése 2012-ben megszűnt.

1
2004. december 30-án átadták a helyi hatóságoknak az Egészségügyi Minisztérium 6

millió forint értékű gyógyszer adományát. A küldöttséget Srí Lanka egészségügyi minisztere
fogadta. Az egészségügyi miniszter személyesen a csapatvezetőnek adta át Srí Lanka kormá-
nyának megbízó levelét. Megköszönte a 4000 vakcinát és a nagy értékű gyógyszer adományt.
A magyar orvoscsoport működési helyének Galle városát jelölték meg a helyi hatóságok.
A kárhelyszínen történő orvosi tevékenység szolgálati rendjének beosztását és a napi
tevékenység koordinálását, valamint megszabását a magyar orvosi mentőcsoport szakmai
vezetője végezte. A kárhelyszínen folyó orvosi és egészségügyi tevékenység a helyi hatóság
kérésének megfelelően történt. A magyar orvosi mentőcsoport az ENSZ INSARAG Irány-
elvei, az orvosi etikai normák szerint végezte tevékenységét úgy, hogy tiszteletben tartotta a
helyi kulturális és vallási szokásokat, a nemzetközi ENSZ humanitárius elveket. A kárhelyen
a csapat minden tagja az alapvető munkavédelmi és az egészségügyi előírásokat és követel-
ményeket betartotta. A kárhelyi tevékenységet minden csapattag meghatározott szolgálati
rendben, a csapat vezetőjének és szakmai (orvosi) koordinátorának utasítása szerint végezte.
Mindenki a misszió vezetőjének utasításainak megfelelően járt el, tudomásul véve azt, hogy
Magyarország képviseletében vesz részt a küldetésben.
A magyar orvosi mentőcsoport hat és fél napos kárterületi missziója során napi 18-20 órát
dolgozott. A szálláshelyen kialakításra került egy Bázis orvosi segélyhely, és két járművel egy
mobil orvosi csoport. A tevékenységük iránt — a helyi hatóság, orvosi egyetem, a sajtó részé-
ről — nagy érdeklődés mutatkozott már az első naptól kezdve. Érkezésükkor sok ellátatlan
területet (11 menekülttábor) kellett végigjárni, ahol semmilyen orvosi ellátás nem volt. Több
nemzetközi orvoscsapat nem érkezett a térségbe, így kiemelten kezelték a magyar orvosok
tevékenységét. A helyi lakosság és a menekülttábor lakói befogadták és megszerették a cso-
portot. A menekülttáborba történt érkezésünket követően a többi táborból is átvándoroltak
menekültek. A fentiek alapján is belátható, hogy a magyar orvosi mentőcsoport kiküldése
indokolt és szerencsés volt.
A magyar orvosi mentőcsoport Sri Lankán történő tevékenysége sikeresnek és eredmé-
nyesnek ítélhető. A hazai és nemzetközi elismertsége és sajtóvisszhangja nagy volt. Az ellátott
betegek és a vakcinával beosztott menekültek magas száma (5206 fő) is bizonyítja, hogy az
orvosi csoport hatékonyan és az elvárásokon felül teljesített.
A csoport folyamatosan a vezető médiahírek egyik szerepelője volt. A magyar orvosi
mentőcsoport srí lankai részvétele, közreműködése a nemzetközi segítségnyújtásban méltán
váltotta ki az EU elismerését, s ezáltal a hazai katasztrófavédelem elismertségét.
Az alábbi szakmai észrevételek kerültek előtérbe a missziót követően:

Két felderítő szakembert kellene a csoport kiküldése előtt a kárterületre küldeni;
Összezárt csapatban a súrlódások elkerülése érdekében pszichésen is érdemes lenne a
felkészítést megtenni a csapattagoknál.
HAITI, 2010
2010. január 24. és február 3. között Magyarország kormánya döntésének megfelelően
Haiti fővárosa, Port-au-Prince térségébe humanitárius segítségnyújtásra kiutazó 6 fős
egészségügyi mentőcsapat vezetését és a magyar segítségnyújtás koordinálását láttam el.
A mentőcsapat 11 teljes műveleti napból 7 napot a katasztrófa- sújtotta Haiti fővárosában,
Port-au-Prince-ben tevékenykedett.
A földrengésben 112.250 fő halt meg és 193.891 fő sérült meg, 1.000.000 fő vált fedél
nélkülivé és költözött 393 állami vagy spontán létrejött sátortáborba, ahol orvosi ellátásra
szorultak. A MINUSTAH 1.248 fős missziójából 70 fő meghalt, 30 fő sérült meg és 55 fő
tűnt el. Az élelem és ivóvíz híján levő haiti lakosok között egyre gyakoribbá vált a fosztogatás
és az erőszak, a nemzetközi mentőcsapatok mellett így katonai segítségre is szükség volt.
2010. január 19-én, kedden, 11.20 perckor elfogadták a magyar egészségügyi felajánlást,
a mentőcsapat kiküldését. A veszélyhelyzet kezelésére szolgáló Közös Kommunikációs és
Tájékoztatási Rendszeren (CECIS) tájékoztattuk az EU MIC-t kiutazásunk idejéről és a fel-
ajánlott egészségügyi kapacitásunkról. Az EU felé kezdeményeztük a szállíttatási igényünket.
A döntést követően a csapat az ENSZ INSARAG Irányelv szerinti 8 órás riasztási normaidőt
tudta tartani, ezt követően a csapat készen állt az azonnali indulásra.
Megtörtént a csapat tagjainak olttatása ( gamma-globulin, tífusz, kolera, Hepatitisz-A fertő-
zés ellen) az Országos Epidemiológiai Központ Nemzetközi Utazás-egészségügyi és Oltóköz-
pontjában (térítés ellenében önköltségi áron). 2010. január 22-én reggel megérkezett az FPVI
Budapest Ferihegyi úti Kiképző és Raktárbázisára az Egészségügyi Minisztérium Egészség-
ügyi Készletgazdálkodási Intézetének (EKI) gyógyszer és orvosi felszerelés-készlete.
A katasztrófavédelem Budapest Ferihegyi úti Kiképző és Raktárbázisán 2010. január 22-
én került sor a csapat útba indítására, a munkavédelmi oktatásra és a bécsi cargozásra induló
tehergépjármű felmálházására. A felszerelések tömege 1,5 tonnát és 8,0 m3-t tett ki (18 db
nagyméretű alu-láda). A csapat a teljes önellátásra és önfenntartásra is vitt élelmet, ivóvizet,
elhelyezés eszközöket. Az orvosi felszerelések és gyógyszerek mellett infó-kommunikációs
eszközök is berakodásra kerültek.
A cargozás 2010. január 23-án, a reggeli órákban történt meg Bécs Nemzetközi Re-
pülőterén. Az osztrák partner jelezte, hogy a magyar-osztrák-szlovén közös teherszállító
repülőgép nem Haitiban, hanem Dominikán fog leszállni, ezért gondoskodniuk kellett az
önálló áttelepülésről. A csapatvezető felvette a kapcsolatot a Haitiben dolgozó EU PV koor-
dinációs csoporttal, akik tájékoztatták, hogy helyi szállítás ügyében vegye fel a kapcsolatot
a Világélelmezési Program (WFP) képviselőjével. A speciális utazási formanyomtatványokat
még indulás előtt az ENSZ szervezet részére a csapatvezető megküldte.
A kapott információk szerint a légi úton történő személyszállítást az ENSZ Humanitárius
Légi Támogató Szolgálata (UNHAS), a csomagok eljuttatását a WFP irányítja. A csapat
21.30 perckor szállt fel a Sky Georgia légitársaság GFG 1524 járatszámú Ilyushin IL-76
(4L-SKL) repülőgépével, ukrán személyzettel. Ausztria 400 db, Szlovénia 25 db családi sát-
rat küldött még a repülőgéppel, összesen a három ország küldeménye 31,5 tonnát és 167 m3
tett ki.
A Dominikai Köztársaságban, Santo-Domingo repülőterén a földi kiszolgálók túlterhelt-
ségre hivatkozva a szállítógépet nem voltak hajlandóak lepakolni. Az ENSZ által megadott
német összekötőt nem lehetett elérni. A repülőbiztonságiak nem tudtak a gép érkezéséről és
a szállított rakományról. Az innen 40 km-re lévő másik repülőtérre való áttelepülés remény-
telennek tűnt.
Estére a Santo-Domingo-ban lévő Krisna templom udvarában állíttatta fel a csapatvezető a
felszerelésekkel megpakolt teherutót. Másnap a magyar csapat, 2010. január 26-án, hajnalban
indult útnak a közel 250 kilométeres távnak. Gépjárművekkel, közel 8 órás menetidővel, szűk
hegyi utakon érték el Haiti határátkelőjét, Jimanit. Korábbi ismereteik ellenére ENSZ-konvoj
és katonai kíséret nem indult, azt az ENSZ tudott biztosítani, a határon uralkodó tumultus
miatt a csapatvezető úgy döntött, hogy saját felelősségére utazzon a csapat Port-au-Princbe.
Közel 10 órás menetidővel a csapat sikeresen elérte a nemzetközi repülőtéren felállított és
megalakított nemzetközi tábort és az ott lévő OSOCC RC-nél bejelentkezett.
Az 1. műveleti nap, 2010. január 26-án, a magyar csapat azonnal felvette a kapcsolatot
az ENSZ-EU OSOCC-kal (Helyszíni Műveletek Koordinációs Központja), ahol az EU
MIC összekötő segítségével egyeztettek az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vezetőivel.
A magyar csapatnak, mint egészségügyi egységnek a működését a spanyol kórházat, illetve a
sátortáborok meglátogatását jelölték meg. Ezzel egy időben kezdődött el az ENSZ Egészség-
ügyi Munkacsoportjának értekezlete, ahol bejelentésre került a magyar csapat érkezése. Az
ENSZ és az EU szállítóeszközt és védelmet nem tudott biztosítani, Műveleti Bázisunk (BoO)
kijelölését a magyar csapatvezetőre bízták.
A magyar egészségügyi mentőcsapat az ENSZ-EU OSOCC kérésére meglátogatott négy,
Port-au-Princben lévő menekülttábort a 393 közül. A menekülttáborok látogatását a WHO
helyi képviselői kérték a mentőcsapattól, mert a kórházi kezelést igénylő sérültek ellátása
mellett az otthonuktól megfosztott betegek, sérültek ellátása jelentette a legnagyobb gondot.
A katasztrófa bekövetkezte és a kiérkezés között eltelt idő alapvetően meghatározta az
egészségügyi segítségnyújtás módját. A magyar egészségügyi mentőcsapat esetében, az
azonnali beavatkozások (kimentett sérültek prehospitalis ellátása, kórházi definitív ellátása)
zömében megtörténtek. Ezért az elsődleges egészségügyi problémát az ellátott sérültek
elhelyezése, utókezelése valamint a sátortáborok lakóinak közegészségügyi és alapellátása
jelentette.
Port-au-Prince-be érkezésük napján, az ENSZ Egészségügyi Munkacsoportjának értekez-
letén megjelent szakemberek elsődleges problémaként az operált, ellátott sérültek, betegek
elhelyezését említették. Kiderült, hogy nincs elég kórházi ágy, ezért több sérültet nem tudtak
felvenni, valamint az ellátottakat kénytelenek a folyosókon, kórházak udvarán, illetve a tá-
borokban elhelyezni. További gondot jelentett a sérültek transzportja mind a progresszív
betegellátás, mind a táborokba történő szállítás érdekében, mert nem volt minőségileg és
mennyiségileg megfelelő szállítóeszköz. Az első napokban ezt egy helyismerettel csak korláto-
zottan rendelkező vezetővel és kisteherautójával oldotta meg a csapat, majd tájékozódás után
és bizonyos GPS-koordináták segítségével önállóan, bérelt gépkocsit használtak.
A haiti kormány egészségügyi képviselője arra kérte a jelenlevő nemzetközi segítség-
nyújtó csapatok képviselőit, hogy a kórházi/műtéti ellátásra érkezett egységek közül csak
azok maradjanak, akik hosszabb távra ( fél vagy egy évre) át tudnak venni egy-egy intézményt
üzemeltetésre. Jelezték továbbá, hogy a táborokban elhelyezett lakosság közegészségügyi és
alapellátása, valamint az odakerült sérültek utókezelése megoldatlan. A csapat által képviselt
humán erőforrás és felszerelés ezen munkába történő bekapcsolódást lehetővé tette. Miután
elhelyezésük saját kezdeményezésre biztonságosan megoldódott az ENSZ és amerikai katonai
erők által védett repülőtér területén, elsődleges feladatuk volt a csapat és az ellátáshoz szüksé-
ges felszerelés helyszínre juttatásának megszervezése.
Az EU koordinátorok kommunikációs rendszere összeomlott, ezért kérték, hogy vala-

mennyi fotót és jelentést közvetlenül az EU MIC-nek küldje meg a csapat. Helyi szállítási
eszközökről és a csapat védelméről továbbra sem tudtak gondoskodni. A közbiztonság a
növekedő ENSZ ellenőrzés ellenére rossz volt. A menekülttáborok látogatása során számos
veszélynek voltak az orvosok kitéve. A nemzetközi tábor helyét az amerikai erők egyre na-
gyobb mértékben elfoglalták. Az ENSZ tájékoztatása szerint lassan az egészségügyi erők
fokozatosan átadták a kórházak működtetését a hosszabb távon itt lévő erőknek.
Több működő kórházat felkeresve a csapat vezetése megállapította, hogy egészségügyi
személyzet a sérültek számához képest bőségesen rendelkezésre állt, az ellátásokhoz szükséges
felszerelések megvannak. Az utánpótlás bár rapszodikusan, de biztosított. A sátortáborokba
kiérve ezzel szemben a magyar csapat azt tapasztalta, hogy az egészségügyi igények felmérése
még szinte meg sem kezdődött, a lakosságnak nem volt kihez fordulnia. Bekapcsolódtak az
alapellátás, utókezelés, akut betegellátás tevékenységeibe. Gyakorlatban ez azt jelentette, hogy
részben önállóan, részben egyéb (pl. svájci) csapattal közösen az ellátás megszervezéséhez
szükséges TRIÁZS-t, ellátott, operált sérültek sebkezelését, kötéscserét, akut (elsősorban
légúti betegek) vizsgálatát, megfelelő gyógyszeres ellátását (általában egy hétre elegendő
gyógyszer átadásával) végezte a magyar csapat.
A táborokban nagy volt a fertőzésveszély, és a táborlakók között pattanásig feszült a
hangulat. Az egészségügyi személyzet rendkívül körültekintően végezte tevékenységét.
A szakápolók feladata nemcsak a sérültek előkésztése és az orvosok támogatása, hanem a
csapat személyi védelme is volt.
A segítségnyújtás befejeztével a maradék egészségügyi készlet átadására két megfelelő le-
hetőség közül választhatott a magyar csapat. Vagy az ENSZ logisztikai központjában adja le
a maradékot, vagy egy aktív kórház készletét egészítik ki. A második lehetőséget választották
tapasztalva, hogy az addig nemzetközi csapatok által üzemeltetett spanyol kórházat további,
hosszú távú működtetésre egy kubai egészségügyi csoportnak adtak át, de a munkához szük-
séges eszközök, gyógyszerek beszerzéséről még nem tudtak gondoskodni.
A csapat a táborból a Port-au-Prince repülőtérre 2010. február 2-án, reggel 07.00 indult
a svéd IHP csapattal. Szigorú amerikai biztonsági ellenőrzés során sikerült feljutni a védett
repülőgépre.
A magyar csapat tevékenységének összesített statisztikái:

MŰVELETI NAP BETEGELLÁTÁS, FŐ TRIÁZS, FŐ GYÓGYSZER-KIADÁS, FŐ
1 0 0 0
2 97 0 300
3 138 253 640
4 67 155 440
5 23 142 380
6 13 90 220
Összesen: 338 640
1980
978
Mindösszesen:
2958
Az ENSZ és az EU felé az alábbi javaslatok és orvos-szakmai észrevételek kerültek meg-

fogalmazásra:
Hosszú távú egészségügyi ellátásra berendezett orvosi, illetve egészségügyi ellátás
jöhet szóba a jövőben Haitiben.
Fontos a betegek és sérültek utókezeléséhez a katasztrófa-pszichológusok jelenléte,
akik a sürgősségi betegellátásra érkező orvosokat válthatnák. Közreműködésükkel az
érintett lakosság a földrengés okozta traumát jobban feldolgozhatja.
Földrajzilag közelebb lévő segítségnyújtó országok segélycsapatai maradjanak Haitin
(Dél- és Közép-Amerika), de azokat is leválthatják a helyiek.
A Krízis Intervenciós Team-ek (KIT) munkáját nehezítik a nyelvi problémák, mert
gyakorlatilag csak a franciául beszélő szakemberek tudnak hatékony munkát végezni.
Nagyteljesítményű áramfejlesztők szükségesek a kórházakban.
Mentőautók és betegszállító eszközök biztosítását kell megszervezni a környező orszá-
gokból.
A Haitiben tevékenykedő EU PV Mechanizmus eredménye:
CSAPAT/SEGÍTSÉG EGYSÉG, DB LÉTSZÁM, FŐ
USAR 12 440
Tábori Kórház 2 90
Orvosi segélyhely 5 nincs adat
Egészségügyi egység 38 253
Víztisztító 6 nincs adat
Kárbecslő 7 35
Sátor 2 224 17 500
Az OKF vezetésű mentőcsoport munkája elérte célját, kitűzött küldetését nemzetközi és

hazai szinten is sikeresen végrehajtotta. A küldetés során az OKF koordinatív és szakértői
szerepe beigazolódott, a nemzetközi visszajelzések azt igazolják, hogy a hazai szervezésű
hivatalos mentőcsapatok, a nemzetközi eljárásoknak megfelelő, következetes összefogását és
irányítását, valamint tevékenységét nemzetközi szinten is elismerik.
Összességében elmondható: a Haitibe kiküldött magyar egészségügyi mentőcsapat
működése sikeres volt, a küldetés elérte célját. Növelte továbbá Magyarország tekintélyét,
elősegítve hazánk kedvezőbb nemzetközi megítélését. Aktív szerepvállalásunk az EU Polgári
Védelmi Mechanizmusának erősítése terén fontos esemény volt a 10 éves magyar Katasztrófa-
védelem történetében. Előretekintőbb utaztatással akár több felszerelést, nagyobb létszámot
tudtunk volna kijuttatni, ezzel növelhettük volna a magyar egészségügyi szerepvállalást és
annak műveleti idejét.
A katasztrófa által sújtott térségekben történő egészségügyi beavatkozások elsősorban
prehospitális sürgősségi ellátásban gyakorlatot szerzett szakembereket igényelnek. A küldetés
során megállapítható volt, hogy a csapat azon tagjai, akik kórházi, rendelői körülményekhez
szoktak, mind beavatkozási taktikában, mind gondolkozásban és aktív ellátásban kevéssé
tudnak a helyi igényekhez alkalmazkodni.
R ö v i d í t é s e k 477
Rövidítések
ABSI Abbreviated Burn Severity Index
ÁEüT Állami Egészségügyi Tartalék
AIS Abbreviated Injury Score
ÁNTSz Állami Népegészségügyi Tiszti Szolgálat
BM OKF Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága
BM belügyminiszter
CDC Center for Disease Control and Prevention
CTAS kanadai triázs rendszer
DG SANCO EU Bizottság által létrehozott és az Egészségügyi Főigazgatóság által felügyelt
gyorsjelentési rendszer
EKI Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet
EMÜ együttműködés
ERMAH Egészségügyi Radiológiai Mérő- és Adatszolgáltató Hálózat
EWRS Early Warning and Response System (gyors reagálási és válaszadási rendszer)
GYSF Gyorsreagálású Segélycsapat Felszerelés
GYÜK gyülekező körlet
HKF hosszú, körökörös, felhasított (gipsz)
HKR Magyar Honvédség Honvédelmi Katasztrófavédelmi Rendszere
HPTX haemo-pneumothorax
HSC Egészségügyi Biztonsági Bizottság (Health Security Committee)
HTX haemothorax
HVB Helyi Védelmi Bizottság
HVM Hőhullám Elleni Védekezési Munkabizottság
ISS Injury Severity Score
JVM Járványügyi Védekezési Munkabizottság
KEMCS Megyei Védelmi Bizottság Katasztrófaelhárítási Munkacsoportja
KKB Kormányzati Koordinációs Bizottság
KTK Légi szállítású Tömeges Készletek
MBO mozgásbiztosító osztag
MH ABV RIÉR Magyar Honvédség Atom Biológiai Vegyi Riasztási és Értesítési Rendszer
MIOB mindenoldalú biztosítás
MKK Mobil Katasztrófa Kórház
MOSH Mobil Orvosi Segélyhely
MP megindulási pont
OAH Országos Atomenergia Hivatal
OEK Országos Epidemiológiai Központ
OKBI Országos Kémiai Biztonsági Intézet
OKF Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság
OLPA Open Length Preserving Amputation
478 R ö v i d í t é s e k
OMSZ Országos Mentőszolgálat

OSH orvosi segélyhelyek
OSSKI Országos „Frederic Joliot Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet
OT Operatív Törzs
OTH Országos Tisztifőorvosi Hivatal
PTX pneumothorax
RAS-BICHAT Rapid Alert System – Biological Chemcial Agent Attacks (gyors reagálási rendszer)
RKF rövid, körkörös, felhasított (gipsz)
SBO Sürgősségi betegellátó osztály
START Short Triage And Rapid Treatment (séma)
SZAP szisztémás antibiotikum-profilaxis
SZK szükségkórházak
TBE Tömeges Baleseti Egység
VÁK várakozási körlet
VK Veszélyhelyzeti Központ
T á r g y m u t a t ó 479
Tárgymutató
A Állami Egészségügyi Tartalék

Állami Egészségügyi Tartalék (ÁEüT)
Városi Kutató és Mentő Csapatok (USAR)
ABCDE-séma
árvíz
ablakos bordatörés
– fertőző betegségek
Abbreviated Burn Severity Index (ABSI)
– okozta katasztrófák
Abbreviated Injury Score (AIS)
árvíz-veszélyeztetettség Magyarországon
adminisztrációs beavatkozásbiztonság
áttelepülési fázis
agitáltság
átvevő-osztályozók
agrárterrorizmus
azonnali egészségügyi reagálás
agytörzsi kompresszió
aktív fekvőbeteg-ellátóilletve annak
telephelye (kórház)
B
akut pszichés reakció
akut pszichés tünetek bacteriaemia
akut stressz betegség baleset
akut stressz reakció – műveleti területen
akut sugárbetegség ballisztika
alaki szabályok Baux-szabály
alapterv beavatkozás
Alapvető Műveleti Eljárások (SOP) – irányításának egészségügyi aspektusai
alimentáris disztrófia – kockázatai
alkalmi segélynyújtók beavatkozásbiztonság
alkar törése beavatkozási fázis
amputáció beavatkozó biztosító erők
Anderson-óvóhely beavatkozó erők
anglo-amerikai – biztonsága
anthrax – együttműködése
antibiotikum-adagok beavatkozó erőket érő támadások
antibiotikum-profilaxis belgyógyászati ellátás
antropogén katasztrófa belső manőver
aortaruptura belső sugárszennyeződés
arbovírus-fertőzés belvizek
arousal belvízi katasztrófa
aszály belvízi veszélyeztetettség Magyarországon
azonnal foganatosítandó rendszabályok berendelési terv
betegek
betegosztályozás
Á betegútvonalak
Better-protokoll
Ágazati Nukleárisbaleset-elhárítási Szervezet biológiai fegyver
(ÁNBSZ) biológiai háború
Ágazati Nukleárisbaleset-elhárítási Terv biológiai harcianyag
áldozat(ok) biológiai ipari baleset
− azonosításafogászati biológiai ipar potenciális fenyegetései
– sérültség szerinti osztályozása biológiai jellegű katasztrófa
– áldozatok számának modellezése biológiai terrorizmus
480 T á r g y m u t a t ó
bioterrorizmus D
biztonság
biztonsági és egészségvédelmi jelzések Damage Control Surgery
biztonsági intézkedések a radioaktív DDD
anyagok terrorista alkalmazásának debridement
megakadályozására dekontamináció
biztonsági kockázatok köre dekorporálás
biztonsági környezet Demobilizációs (visszavonási) Fázis
biztonságpolitika dengue láz
biztosító erők beavatkozás biztonsága Dessault-kötés
bokatáj törése detonáció okozta nyomáshullám
bordatörések dioxin
botulizmus dobhártyasérülés
botulotoxin ductus thoracicus sérülése
bőrfertőzés duodenumsérülések
bővített (kiterjesztett) segélynyújtás
bronchussérülések
Bülau-szívás E
bűncselekmény
egészségbiztosítás informatikai rendszerei
egészségügyi ágazat kritériumai
egészségügyi anyagbiztosítási terv
C egészségügyi anyagellátás
egészségügyi biztonság
cellulitis Egészségügyi Biztonsági Bizottság (Health
Center for Disease Control and Prevention Security CommitteeHSC)
(CDC) egészségügyi biztonságpolitika
chilotorax egészségügyi biztosítás beavatkozásbizton-
civil egészségügyi erők speciális képzése sági kérdései
civilizációs eredetű katasztrófák egészségügyi csoportok
civilizációs katasztrófák – felkészítése
– megelőző orvostani következményei egészségügyi ellátás
civilizációs katasztrófaveszélyes – folyamatosságának biztosítása árvízben
tevékenységek – szintjei
civil protection egészségügyi ellátási kapacitás igény
cold zóna egészségügyi ellátó rendszer
combat medic – biztosítása
combcsont törés egészségügyi felszámolás
Compartment-szindróma Egészségügyi Kárhelyparancsnok (EKP)
crush sérülés egészségügyi képesítésű műveleti katonák
crush szindróma (EKMK)
egészségügyi kiürítés
egészségügyi következmények
Cs egészségügyi létfontosságú rendszerek és
létesítmények védelme
Egészségügyi Radiológiai Mérő- és
CSCATTT protokoll
Adatszolgáltató Hálózat (ERMAH)
cseppfertőzés
egészségügyi szakfeladatok
csípőtáj törése
egészségügyi szakfelderítés
csontpótlás
egészségügyi tevékenység veszélyeztetettségi
csonttörés
viszonyok között
csöves csontok törései
egészségügyi válsághelyzet
csúszásos munkabalesetek
Egészségügyi Válsághelyzeti Terv (EVT) égési sérülés

egészségügyi válsághelyzeti tervezés − légúti
egészségügyi veszteség – kémiai
egészségügy szerepe katasztrófák elleni égési sérültek ellátása
védekezés szervezeti rendszerében égési szövődmények
egészségvédelem a beavatkozó erőknél élelem biztosítása
együttmûködés (EMÜ) élelmezési terv
együttműködési feladatok élelmiszerkészletek sugárszennyezése
elfogadható kockázati szint életmentő beavatkozás
ellátás-logisztika életmentő csomag
ellátást befolyásoló tényezők műveleti életmentő sebészet
területen érsérülés
ellátmány értékelés
elõzetes intézkedések
előretolt sebészcsoport (Forward Surgical
TeamFST) F
elsődleges ellátási igény
– biológiai fegyver alkalmazása esetén fagyási sérülések
– járványok esetén fáradság
elsődleges robbanásos sérülések fedett vagy tompa hasi sérülések
elsődleges sebészi ellátás fegyvercsempészet
első orvosi segély fekete himlő
elsősegély feladat tisztázása
első szaksegély felderítés beavatkozásbiztonsága
elzárkózási terv felkartörés
embercsempészet felkészülés a tömeges sérültellátásra
embercsoport besugárzása nagyaktivitású Felkészülési Fázis
zárt (esetleg nyitott) sugárforrással felmelegedési shock
emberi anyagcseretermékek kezelése felszerelés
emeléses kockázatok felszíni vizek szennyezodése
emerging infections felügyelet
emphysema femurtörés
ENSZ Cluster fertőtlenítés
ENSZ Egészségügyi Világszervezet (WHO) fertőzés(ek)
ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs – arbovírus okozta
Hivatala (OCHA) – bőr
ENSZ Katasztrófabecslési és Koordinációs – csepp
Csoportja (UNDAC − hajléktalanoké
ENSZ Nemzetközi Kutató és Mentő – különleges
Tanácsadó Csoport (INSARAG) – lágyrész
esésesjárásoscsúszásos munkabalesetek – légúti
eszközök beérkezésének modellezése – műveleti területeken
eszközös vizsgálatok robbanásos sérülésnél – poszttraumás
expozíció – pulmonalis
extrém mértékű nyugtalanság – sebészi
– sebésziműveleti területeken
– sugársérülést követő
É – tényezői
égés osztályozása – vegyi sérülést követő
égésbetegség fertőzési láncolatok megszakítása
égési anaemia first responder
égési katasztrófa fixateur externe
fizikális vizsgálat robbanásos sérülésnél harctéri életmentő katonák (HÉK)

Fogadó és Indító Központ (RDC) harctéri mentőkatonák (HMK)
fogászati áldozatazonosítás harmadlagos robbanásos sérülések
fogászati ellátás hasi sérülések
fogászati sürgősségi esetek − társsérülésekkel
folyadékpótlás hastífusz
földi MedEvac egység hasüregi sérülések
földrengés által sújtott romterület hatások csökkentése (mitigation)
földrengés(ek) health security
– erősségét meghatározó tényezők Helyhez Kötött Laboratóriumok Hálózata
– kapcsán előforduló betegség helyi sugársérülés
– okozta kárterület Helyi Veszélyhelyzet-kezelési Hatóság
főszakorvosi utasítások (LEMA)
franko-germán helyreállítás (recovery)
fürdető-mentesítő helyreállítás utáni értékelés
helyszíni ellátás
− égési sérülésnél
G – sérülteké
Helyszíni Műveletek Koordinációs Központ
gangraena (OSOCC)
geológiai jellegű katasztrófa helyzetértékelés
− Magyarországon hemodialízis
geológiai jellegű katasztrófák hepatitisek
gerincvelő-sérülések heveny hasmenés
gerincsérülés heveny meningitis
gészségügyi szervezetek együttműködése hidrológiai jellegű katasztrófa
Grossunfall − Magyarországon
hiperaktivitásból eredő zavarkeltés
híradás beavatkozásbiztonsága
Gy hivatásos erők felkészítése egészségügyi
feladatok ellátására
gyermek sérültek HM Honvédkórház
gyógyászati feltételek holttestek
gyógyszer-nagykereskedelmi tevékenységet honvédegészségügy
végző gazdálkodó szervezet hospitális ellátás
gyomorsérülés − robbanásos sérülés
Gyorsreagálású Segélycsapat Felszerelés hot zóna
(GYSF) Hőhullám Elleni Védekezési Munkabizottság
gyülekezõ körlet (GYÜK) (HVM)
hóviharok
H humerustörés
hypothermia
háborús környezet
háborús sérülések
haderővédelem I
hadműveleti napló
hajléktalanná vált lakosság ellátása idegentestek a légutakban
hajléktalanok idegsebészeti sérülés
– fertőzései idegsérülés
halasztható beavatkozás idős sérültek
halasztott sebzárás illegális fegyverkereskedelem
hallószerv sérülései illegális kereskedelem
halmozottan jelentkező betegségek illegális migráció
halottak azonosítása impetigo
infekciók lásd még fertőzések jet lavage

infektológia jódblokkolás
információs technológia
informatikai beavatkozásbiztonság
informatikai terrorizmus K
Injury Severity Score (ISS)
ínsérülés kábítószer-csempészet
instabil mellkas Kahn-féle eszkalációs elmélet
intenzív terápiás ellátás kalorikus alultáplálás
intézkedési terv kanadai triage rendszer (CTAS)
intézményben keletkezett károkilletve a kanyaró
működést akadályozó körülmények kapcsolattartás a befogadó nemzettel
között az ellátás fenntartásának terve kapcsolattartás a szövetséges erők tagjaival
intracranialis haematoma karantén
ionizáló sugárforrások lhatásai kárhely
iparbiztonság Kárhelyparancsnoki Pont (KHP)
iparbiztonsági feladatrendszer kárhelyparancsnoklás
iparbiztonsági hatósági intézményrendszer kárhelyszín
iparbiztonsági jogi szabályozás kárterület
iparbiztonsági szabályozás kárterület átadása a közigazgatásnak
ipari katasztrófák katasztrófa
ipari tevékenység veszélyeztetettsége − általános jellemzői
ipartörvény − biológiai
irányítás − civilizációs
– módszere − csoportosítása
irányítási feladatok − dinamika
– törzsmunkája − égési
irányítási tevékenység − egészségügyi csoportosítása
ivóvíz − egészségügyi jellemzői
ivóvíz-ellátási minimumok − egészségügyi következményei
ivóvízkészletek sugárszennyezése − előtti időszak felkészítő tevékenysége
ivóvízzel kapcsolatos fertőző megbetegedések − elsődleges következményei
ízületi sérülés − etiológia szerint
− fogalma
– geológiai
J − időtartama
– ipari
járásoscsúszásos munkabalesetek − kiterjedése
járvány − környezet-egészségügyi hatásmátrixa
− ivóvízzel kapcsolatos − következményeinek felszámolása
– műveleti területen érdekében végzett törzsmunka
− önálló katasztrófakeltő képességű − következményeinek modellezése
− új betegség kórokozója okozta − következményeinek részletes vizsgálata
− zsúfoltsággal kapcsolatos − következményeinek vizsgálata
járványos enteralis megbetegedések − lefolyása
járványügy műveleti területen − lezajlásának védelmi ciklusfelosztása
járványügyi intézkedések rendszere − másodlagos következményei
járványügyi katasztrófa − prognosztizálása
Járványügyi Védekezési Munkabizottság − nukleáris
(JVM) − reagálási szakasza
járványvédelem beavatkozásbiztonsági − társadalmi
kérdései − technikai
járványveszély − technikai jellegű
jelző rendszer − természeti
– tűz okozta kockázat

− vegyi − átadása
− új közegészségügyi − becslése
katasztrófában érintettek azonnali ellátása − elviselése
katasztrófában érintettek viselkedése − értéke
katasztrófa-belgyógyászat − hatása
katasztrófa-egészségügyi irányítás – jellemzői
katasztrófa-egészségügyi szakfelderítés − kezelése
katasztrófaélelmezés – valószínűsége
katasztrófaellátás kockázati érték
katasztrófafelderítés kockázati profil
katasztrófafelszámolás kockázati tényezők
katasztrófakeltő képességű járványok kockázati tűréshatár
katasztrófa-készenlét kockázatos tevékenység befejezése
katasztrófakockázat kolera
katasztrófakórház kombinált kárterület
katasztrófa-közegészségügy- és járványtan kombinált (összetett) sérülés
katasztrófákra való felkészülés feladatai kombinált sérülés
katasztrófa-orvostan kommunikáció
− katona-orvostannal való kapcsolata − többnemzeti
− szakterülete kommunikációs eszközök
katasztrófa-orvostani sebészet kommunikációs terv
katasztrófapszichiátria kompromisszumos elv
katasztrófasebészet kompromisszumos medicina
katasztrófaterv kontamináció
katasztrófavédelem kontrollálatlan járványügyi helyzet
− koordinatív szerepe koponyasérülések
− nukleáris balesetelhárítási feladatai kórelőzmény robbanásos sérülésnél
Katasztrófavédelmi Kárhelyparancsnok kórházi sürgősségi rendszer
Katasztrófavédelmi Mobil Labor (KML) kórházon kívüli sürgősségi ellátórendszer
katasztrófavédelmi rendszer korlátozott (beszűkített) segélynyújtás
Katasztrófavédelmi Sugárfelderítő Egység kölcsönös segély
(KSE) kölcsönös súlyosbítás szindróma
katasztrófaveszélyeztetettség könnyű sérült
katonai-katasztrófa-orvostan könyöktáj törése
katonai környezet környezeti hatások folyamatos kontrollja
katonai megelőző orvosi biztosítás terv környezeti következmények
katonaorvostan − árvízben
kegyeleti biztosítás környezetre veszélyesek elkülönítése
kémiai biztonsági törvény középsúlyos sérült
kémiai égések közintézmények vízellátási igényei
készenlét közlekedési balesetek
− ellenõrzése közösségi méretű malnutritio
készenlét ellenőrzése Központi Irányító Csoport (KICS)
kiegészítő szükségkórház közvetlen következmény
kilátástalanság kritikus állapotú sérültek ellátása
kimenekítési terv kritikus infrastruktúra
kimentés időtartama − eseményciklus
kitelepítés − védelem (Critical Infrastructure
kitelepítési terv ProtectionCIP)
kiürítés szerinti osztályozás kríziskommunikáció beavatkozásbiztonsága
klasszikus fertőző betegségek járványos külső erő fogalma
mértékben történő fellépte külső sugárszennyeződés
klímaváltozás okozta katasztrófahelyzet külső törésrögzítés
L Magyarország biztonságát veszélyeztető

tényezők
laboratóriumi kivizsgálás robbanásos Magyarország biztonsági környezete
sérülésnél Magyarország katasztrófaveszélyeztetettsége
laboratóriumok major accident
lábszártörés májsérülés
lágyrészfertőzések malária
lágyrészhiányok malnutritio
lakosság mandibulatörés
– előzetes felkészítése másodlagos robbanásos sérülések
lakossági hőségriadó tervezetek Mass casualty incident
légembolia Massenunfall
légi MedEvac egység mass gathering medicine
Légiszállítású Tömeges Készletek (KTK) maxillofacialis sérülés
légmell medencegipsz
Légoltalmi Liga medencesérülés
Légoltalmi Őrség MedEvac egység
légoltalom megelőző orvostan és katasztrófa-orvostan
légszennyezettség megelőző orvostani feladatok
légutak sérülései megindulási pont (MP)
légúti égési sérülés mellkasi drenálás
légúti infekciók mellkasi punkció
légvákuum-jelenség mellkasi sérülések
légvédelem − nyílt
legyek – osztályozása
leishmaniasis − zárt sérülései
lépcsőzetes munkamódszer mellkassérültek ellátása a hátraszállítás
különböző szakaszain
lépeltávolítás
mély fagyás
leptospirosis
menekültek elhelyezése
létfenntartás
menekülttáborok
létfontosságú rendszerek és létesítmények
meningitis
védelme
mentális zavarok
létfontosságú rendszerelemek
mentés befejezése
liquorrhoea
mentési irányok
logisztikai feladatok beavatkozásbiztonsága
mentésirányítás
lőcsatorna
mentésirányítási központ
lőgyakorlatok
mentésre alkalmas spontán és szervezett
lökéshullám
erők
lövedék
mentésvezetõ
− mozgása
mentőegység-szintek rendszere
lövési sérülés
mentő erők körletei
lövészárok láb
mentő-mentesítő erők logisztikai biztosítása
mentő-mentesítő munka
M – befejezése
– indítása
madárinfluenza – közben előforduló jelenségek a
magunkra hagyottság érzése vezetésben
Magyar Honvédség egészségügyi mentőszemélyzet
szolgálatának tevékenysége műveleti mentőszolgálat
területen méreg
Magyar Honvédség Honvédelmi – tulajdonságai
Katasztrófavédelmi Rendszere mérgezett tulajdonságai
magyar iparbiztonsági jogfejlődés meteorológiai jellegű katasztrófa
− Magyarországon Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok

meteorológiai jellegű katasztrófák végrehajtása kapcsán felmerülő
MH Atom Biológiai Vegyi Riasztási és feladatellátás terve
Értesítési Rendszer (MH ABV RIÉR) nemzetközi katasztrófaelhárítás
MH Közegészségügyi és Járványügyi Nemzetközi Külső Minősítés (IEC)
Szolgálata nemzetközi segélyszervezetek
MH Mobil Biológiai Laboratórium nemzetközi segítségnyújtás rendszere
Komplexum Nemzetközi Városi Kutató és Mentő (USAR)
MH Mobil Orvoscsoport csapatok
migrációs katasztrófa Népegészségügyi Szakigazgatási Szerv
− antropogén (NSZSZ)
− természeti neurológiai állapot
mindenoldalú biztosítás (MIOB) neurológiai vizsgálat
minősített időszak megszüntetése nukleáris baleset
missziók előkészítése nukleáris balesetelhárítási feladat
mitigation Nukleáris Baleseti Információs és Értékelő
mobil dializáló készülék Központ (NBIÉK)
mobil fogászati egység nukleáris jellegű katasztrófa
Mobil Katasztrófa Kórház (MKK) – következményei
Mobil Orvosi Segélyhely (MOSH) nukleáris sérültek
mobil szükségkórház (MSZK) nukleáris veszélyhelyzet
Mobil Vezetési Pont (MVP)
Morrison-óvóhely
mozgásbiztosítás beavatkozásbiztonsága Ny
mozgásbiztosító osztag (MBO)
mozgósítási fázis nyelvtudás
munkabalesetek nyílt áthatoló mellkasi sérülések
munka- és egészségvédelem a beavatkozó nyílt hasi sérülések
erőknél nyílt nem áthatoló mellkasi sérülések
munkahely nyugtalanságextrém
munkakörzet
munkaterület
műveleti egészségügyi specialisták (MES) O
Műveleti Fázis
műveleti napló orbánc
műveleti terület orkánszerű szelek
– biztonsági jellemzői Országos Epidemiológiai Központ (OEK)
műveleti területen végzett tevékenység Országos „Frederic Joliot Curie”
Mycobacterium tuberculosis Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi
Kutató Intézet (OSSKI)
Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság
N Országos Katasztrófavédelmi Stratégia
Országos Kémiai Biztonsági Intézet (OKBI)
nagyér-sérülések Országos Mentőszolgálat (OMSZ)
nagy mennyiségű csapadék Országos Nukleárisbaleset-elhárítási
negyedleges (kevert) robbanásos sérülések Rendszer (ONER)
Neisseria meningitis Országos SugárfigyelőJelző és Ellenőrző
Nem Várt Események jelentési rendszere Rendszer (OSJER)
nemzeti biztonsági stratégia Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH)
Nemzeti Influenza Pandémiás Terv Országos Toxikológiai Információs Szolgálat
Nemzeti Kapcsolati Pont orvosi segélyhely (OSH)
nemzetközi egészségügyi csoportok – telepítési terv
bevethetősége orvosi ügyeleti szolgálat
orvosszakmai és katasztrófavédelmi irányítás pszichiátriai zavarok

rendszere pszichológiai elsősegély
osztályozás pszichotrauma
osztályozótér pszichózis
pulmonalis fertőzések
Ö pusztító hatás
ökoterrorizmus
önellátás R
önfenntartás
önsegély radioaktív anyagokkal szennyezett személyek
önvédelmi képesség sugármentesítése
összes személyi veszteség radiointoxikáció
ötödleges robbanásos sérülések Radiológiai Távmérő Hálózat
radionukleáris terrorizmus
rágcsálók
P Rapid Alert System – Biological Chemcial
Agent Attacks (RAS-BICHAT)
Paksi atomerőmű reagálás-irányítás
pancreassérülés reaktív neurózis
pánikkeltés recovery
pánikreakciók rectum sérülései
paradox légzés regionális szükségkórház (RSZK)
parancsnoklás a kárhelyen rekeszruptura
párhuzamos munkamódszer rekonstrukció
pediculosis rendelkezésre álló idő
peritonitis rendelkező munkamódszer
permanens cavitas rendeltetés szerinti kiürítés
pestis rendeltetésszerű kiürítés
piszkos bomba rendkívüli hideg
play and run rendkívüli hóesés
pleurasérülés Rendőrségi Kárhelyparancsnok
pneumonia rendszabályokazonnal foganatosítandó
pneumoperitoneum rendvédelem beavatkozásbiztonsága
pneumothorax (PTX) repeszsérülés
polgári lakosság ellátása response
polgári védelem retroperitonealis sérülések
politraumatizáció riasztási terv
POSDCORB riasztó rendszer
poszttraumás fertőzés Richter-skálán
poszttraumás stressz betegség robbanásos sérülések
prehospitális ellátás – kezelésének alapelvei
− robbanásos sérülés robbanásos tüdő (blast lung)
preparedness Role - szintű ellátó helyek
preventív medicina rom alól mentendő áldozat mentési sorrendje
prioritási sorrend romterületi tevékenység sorrendje
proteinhiányos táplálás
pszichés hatások ellátásának irányelvei
pszichés kórfolyamatok S
pszichés reakciók
pszichés zavarok katasztrófák egyes scabies
szakaszaiban sceletalis extenzió
pszichiátria schistosomiasis
pszichiátriai triázs scoop and run
sebellátás sérültellátás-kiszállítás kétlépcsős rendszere

− robbanásos sérülés sérültosztályozás (triázs)
– „szakaszolása” Seveso üzemek
sebészi fertőzések műveleti területeken Short Triage And Rapid Treatment (START)
sebészi sérülések fertőzéses szövődményei séma
sebzáráshalasztott sorozat bordatörés
segélynyújtás speciális képességekkel rendelkező
– mértékének változása mentőerők terror vészhelyzet esetén
– szakaszai földrengés után Speciális Prehospitális Ellátó Csoport
sérülés speciális szakmai követelmények háborús
– dobhártya környezetben
– ductus thoracicus speciális sürgősségi ellátás
− duodenum stay and play
− égési stressz
− fagyási stresszbetegségek
− gyomor stresszor
– háborús stupor
− hallószerv subcutan emphysema
– hasi sugárbaleset
– ideg sugárbetegség
− kémiai égési – akut
− légúti – felismerése
− lép sugárdermatitis
− lövési Sugáregészségügyi Készenléti Szolgálat
− máj sugármentesítés
− mellkasi sugársérülést követő fertőzések
− rectum sugárvédelem beavatkozásbiztonsága
– repesz súlyos sérült
− retroperitonealis surveillance
– robbanásos sürgősségi betegellátás
− súlyosság szerinti fokozatai – biztosítása a mentőcsapat számára
– szív – sürgősségi ellátórendszer
– thoracoabdominalis – sürgősségi készenlét biztosítása
– többszörös – szervezése műveleti területen
– tömeges sürgősségi betegellátó osztály
– trachea sürgősségi rendszer szerepe a
– tüdő katasztrófaellátásra való felkészülésben
– vastagbél sürgősségi rendszerben keletkező adatok
− végtag előrejelzési hasznosíthatósága
− vékonybél syndromic surveillance
sérülést felügyelő sebészet
Sérült Kiürítést Koordináló Központ
sérült(ek) Sz
− kritikus állapotú
– osztályozása szájsebészeti ellátás
– számának modellezése – sürgősségi
sérültellátás szakállomány kiképzése
− befolyásoló tényezői szakaszos gyógykezelés
– elemei szakintézkedés
– helyszínen szakmai helyettes
– műveleti területen szakorvosi segély
– Role szinten – szakosított szakorvosi segély
– szállítás folyamán szakterületi átfedések
− taktikája szállítási terv
szárazság tervezés-szervezés-irányítás
szcenárió tervező feladatok törzsmunkája
szegycsonttörés testüregek behatoló sérülése
szelepes légmell tetanuszprofilaxis
szélsőséges (rendkívüli) időjárás okozta tevékenységet veszélyeztető tényezők
kárterület thoracoabdominalis sérülések
szélviharok thoracotomia
személyi tisztaság szükségletei tibiatörés
szennyvíz tífusz
szervezés tornádók
szervezési feladatok toxidromes
szervezési kérdések toxikológia
– árvízben többletfeladatok ellátásának terve béke és
szervező feladatok törzsmunkája különleges jogrendi időszak idején
szisztémás antibiotikum-profilaxis (SZAP) többnemzeti együttműködés
szívcontusio többnemzeti környezet
szívsérülés többszervi elégtelenség
szolgálatteljesítés speciális katonai többszörös sérülés
követelményei tömeges baleset
szökőár Tömeges Baleseti Egység (TBE)
– szökőár okozta katasztrófa tömeges kitelepítettek
szúnyogok tömeges méretű közlekedési baleset
szükségkórház (SZK) tömeges migráció
– telepítési terve tömeges sérült
szükséggyógyintézet tömeges sérültellátás (MASCAL)
– valós helyzetben
T tömegkommunikáció beavatkozásbiztonsága
taktikai egészségügyi ellátó rendszer tömegpusztító fegyverek
(TEMS –Tactical Emergency Medical tömegrendezvények
SystemTEMS) törésegyesítés
taktikai medicina törött csontok rögzítése
táplálkozás törzsmunka
társadalmi jellegű katasztrófa – munkamódszerei
– megelőző orvostani következményei törzsvezetési gyakorlatok
társadalom felkészítése a katasztrófára tracheasérülés
technikai jellegű katasztrófa transzport gipsz
települések veszélyeztetettségi besorolása transzport törésrögzítők
temporalis cavitas traumához köthető tünetegyüttesek
térdtájék törése traumás stresszor
természeti eredetű katasztrófa triázs
− Magyarországon triázs-rendszerek
− másodlagos megelőző orvostani triázs-személet
következményei trinitro-toluol (TNT)
– megelőző orvostani következményei tuberculosis
természeti jellegű tűzkatasztrófa tularaemia
– Magyarországon túlnyomás általános hatásai
terrorcselekményekre felhasználható tüdőcontusio
radioaktív anyagok tüdősérülés
terrorizmus tűréshatár
terrortámadások tűszúrásos kockázatok
terv tűzoltó doktor
tervezés tűzriadó terv
tervezési feladatok tűzvédelem beavatkozásbiztonsági kérdései
U vérkészletek
vérzés
új betegségek felbukkanása vérzéscsillapítás
új közegészségügyi katasztrófahelyzetek veszélyelhárítási tervhez kapcsolódó feladat
UN szám ellátás terve
USAR / Városi Kutató és Mentő Csapatok veszélyes anyagok (Hazardous
– osztályozási és minősítési rendszere MaterialsHAZMAT)
– felszerelése – elleni egészségügyi védelem
Utómunkálati Fázis – előállításatárolása
− jelölése
Ü – okozta súlyos balesetek elleni
védekezés
üzembiztonsági és egészségügyi – okozta súlyos ipari balesetek
válsághelyzeti tervezés – szállítása
üzemeltetői Biztonsági Tervezés veszélyes áru szállítmányok
Üzemeltetői Biztonsági Terv (ÜBT) – balesetei
veszélyes hulladékok
veszélyes munkaeszközök
V veszélyességi osztály
veszélyes tevékenységek
vakcináció veszélyes üzemi jogi szabályozás
vákuum-asszisztált sebkezelés veszélyeztetettség pszichológiai hatásai
válaszadás (response) szakasz veszélyhelyzeti tervezés fogalma
válltájék törése veszettség
válsághelyzeti tervezés vezetés
– egészségügyben – alapfogalmai
várakozási körlet (VÁK) – megkérdőjelezése
váratlan helyzetek vezető
várható (katasztrófák idején a becsült) vezetõ orvos
egészségügyi veszteség vezető sérülés meghatározása
városi lövészárok megbetegedés viharos szél
védekezés virtuális OSOCC (VOSOCC)
védelmi igazgatás vírusos hepatitisek
védőeszközök visszarendeződés fázisa
védőfelszerelés vulkánkitörések
végtagsérülések
vegyi események W
vegyi- és sugárfelderítési eszközrendszer
vegyi jellegű katasztrófa
Wallace-féle úgynevezett 9-es szabály
vegyipari katasztrófák
warm zóna
vegyi sérülés
vegyi sérülést követő fertőzések
vegyi sérültek osztályozása Z, Zs
vegyi védelem beavatkozásbiztonsága
vékonybélsérülések
zárt mellűri drainage
vektor(ok)
zárt rendszerű szilárdhulladék-kezelés
– elleni küzdelem
– elszaporodása zoonózisok
– okozta zoonózisok zsúfoltsággal összefüggő fertőző
Velpeau-módszer megbetegedések

Semmelweis - Kiado - PDF - 1575726494 Katasztrófa PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Semmelweis - Kiado - PDF - 1575726494 Katasztrófa PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

A katasztrófa-készenlét,

A tankönyv és a kapcsolódó tantárgy Magyarországon, illetve Közép-Európában

A kötet a Semmelweis Egyetem ÁOK Dékáni Hivatal és a Biztonságtechnikai

Címlapfotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem

A könyv a 2010-ben megjelent Katasztrófafelszámolás egészségügyi alapjai (Szerk.:

© Dr. Major László, 2019

Felelős kiadó: Dr. Táncos László igazgató

DR. FALUDI GÁBOR

DR. GÖBL GÁBOR

JACKOVICS PÉTER TÜO. EZDS.

DR. KÁTAI-URBÁN LAJOS TŰ. EZREDES

DR. KOVÁCS GÁBOR

DR. LIPTAY LÁSZLÓ

DR. MA JOR LÁSZLÓ NYÁ. MK. EZDS.

DR. ORGOVÁN GYÖRGY

DR. OROSZ GÁBOR

DR. ÖTVÖS ERZSÉBET

DR. RADNÓTY GÁBOR

DR. RÓKUSZ LÁSZLÓ

DR. SURI CSILLA

DR. TÓTH ATTILA

TÓTH FERDINÁND NYÁ. ALEZ

DR. TURAI ISTVÁN

DR. VASS GYULA TŰ. EZREDES

DR. VÁRHELYI LEVENTE O. EZDS. PHD

1. fejezet A légoltalomtól a katasztrófavédelemig ..................................................... 2

5. fejezet Speciális munka- és egészségvédelem a beavatkozó erőknél ..................... 96

10. fejezet Sürgősségi ellátás katasztrófahelyzetben ................................................... 204

15. fejezet A sebészeti ellátás alapelvei katasztrófák esetén ........................................ 268

16. fejezet Nemzetközi orvosi tapasztalatok műveleti területen ................................ 310

23. fejezet Katasztrófák infektológiai vonatkozásai ................................................... 406

A jelen tankönyv egy sorozat harmadik és mondhatjuk, legizgalmasabb tagja. A szerzők

Elsőként az iparbiztonság és a kritikus infrastruktúra kérdéseire adnak egzakt vála-

Az első magyar nyelvű kiadásunkhoz képest az orvosi fejezetek is változtak, bővültek.

Összességében ismét nehéz, de érdekes interdiszciplináris kirándulást biztosít a

Magyarországon a katasztrófavédelem nemzeti ügy, a védekezés egységes irányítása állami

Az egységes katasztrófavédelmi szervezet megalakítása a korábban önálló szervezetként

Könyvünk – témájából adódóan – a katasztrófavédelmi tevékenység polgári védelmi

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, megalakult a Német Ausztria Köztársaság,

Az I. világháborút követően megindult a harci tapasztalatok tudományos feldolgozása

A légoltalmi Liga feladatai:

Az 1939. évi II. t.c. átértékelte és újraszabályozta a honvédelmi kötelezettséget, kibővítette

Európa és a világ más részeinek országai is felismerték a közelgő világháború veszélyét, és

Olaszországban, jóval a világháborút megelőzően intézkedés történt a légoltalom meg-

1.2. A légoltalom újjászervezése

Tájékoztató Irodája) a marxizmustól való eltéréssel, és a Szovjetunióval szembeni barátságta-

Ebben az időben a Szovjetunió és volt nyugati szövetségesei közötti viszony jelentősen

A TASSZ szovjet hírügynökség 1949. szeptember 25-én közölte, hogy a Szovjetunió is

felső Tanácsának ülésén bejelentette, hogy a Szovjetunióban kipróbálták az első hidrogén-

A politikai tényezők mellett a haditechnikában létrejött változások is hozzájárultak a két

A magyar politikai vezetés is reagált a nemzetközi katonai helyzet alakulására. A Honvé-

Az új elvek szellemében átalakult a hazai légoltalom állományának felkészítése is, ennek

1.3. A légoltalom (polgári védelem) a Magyar Néphadsereg

enyhülés irányába mutattak. Az enyhülési folyamat elindulása és annak az elképzelésnek

1.4. A polgári védelem ismét a belügyminisztérium

életének és anyagi javainak védelme, háború esetén a védekezés és kárfelszámolás döntően a

30. Povalj M vezds.: Régi célok új mód­szerek. Honvédelem 1968/8.

2.1. A katasztrófa fogalma, csoportosítása, pusztító hatásuk

2.1. ábra  Megdöbbentő képek a világban bekövetkezett természeti és civilizációs katasztrófákról

A katasztrófa görög eredetű szó, jelentése fordulat, megsemmisülés, csapás, megrázó

Katasztrófa: „a szükséghelyzet vagy a veszélyhelyzet kihirdetésére alkalmas, illetőleg a minősített

Bővebben lásd a 2. fejezet függelékében.

katasztrófák törvény alapján

30. Povalj M vezds.: Régi célok új módszerek. Honvédelem 1968/8.