Szálasi Ferenc pere

(Előadásvázlat Szerencsés Károly Magyar miniszterelnökök a bíróság előtt

1946–1958 című, TÖ-275/k kódszámú szemináriumára)

1945. okt. 3-án juttatták vissza Szálasit Magyarországra (+ Bárdossy; Imrédy; Jaross
Andor, a Sztójay-kormány belügyminisztere; Endre László, a hadműveleti területek
kormánybiztosa; Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter; Kunder Antal, a Sztójay-
kormány kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere; Szőllősi Jenő; Kassai-Schallmayer
Ferenc propagandaminiszter; Hellebronth Vilmos, a termelés fokozására alapított
minisztérium vezetője; Gömbös Ernő; Szálasi szárnysegéde. A Szabad Nép így ír: „A
tizenegyedik Szálasi Ferenc. Hajadonfőtt van, arca sápadt, tekintete zavart,
meghunyászkodó szemével a földet keresi.”

A per
A tárgyalás kezdete: 1946. feb. 5., a Zeneakadémia nagytermében (fűtés nem volt). A
tárgyalás 19 tárgyalási napból állt, márc. 1-jén ért véget.
Nem csak Szálasi pere, hanem több nyilasé is: Vajna Gábor belügyminiszter, Szőllősi
Jenő miniszterelnök-helyettes, Csia Sándor a háromtagú kormányzótanács egyik tagja, Gera
József 1945 márciusától a kormányzótanács tagja, Kemény Gábor külügyminiszter, Beregfy
Károly honvédelmi miniszter, vezérkari főnök, a kormányzótanács tagja.
Személyi adatok felvétele: Arra a kérdésre, hogy mi a foglalkozása, azt válaszolta, hogy
nemzetvezető (ezt a tisztséget 1944. nov. 4-től 1945. máj. 1-ig viselte). Arra a kérdésre, hogy
bűnösnek érzi-e magát, nemmel felelt.

A vádirat
„1.) Az 1930. III. tc. 60. §-ának 3. pontjába ütköző és az 1934. XVIII. tc. 3. §-a szerint
minősülő hűtlenség bűntette miatt [aki államtitkokat nyilvánosságra hoz, illetőkkel vagy
személlyel közöl abból a célból, hogy a titok idegen állam hatóságának a birtokába jusson].
1930. III. tc.: „A katonai büntető törvénykönyv életbelépéséről és a közönséges
büntetőtörvények egyes rendelkezéseinek ezzel kapcsolatos módosításáról és
kiegészítéséről”. 1934. XVIII. tc.: „A hűtlenség szigorúbb büntetéséről”. Az 1930. III. tc. 58.
§-a 1. bekezdésébe ütköző és ugyanezen § 2. bekezdése szerint minősülő hűtlenség bűntette
[ez azt mondta ki, hogy hűtlenséget követ el az, aki külhatalom kormányával vagy külföldi
szervezettel szövetkezik, vagy érintkezésbe bocsátkozik avégett, hogy a magyar állam ellen
ellenséges cselekményre bírja], továbbá
2.) az 1945. VII. tc. 1. §-a által törvényerőre emelt Nbr. 11. § 1. pont 1. bekezdésébe, a 3.,
4., 5. és 6. pontjába ütköző háborús bűntettek [4. pont: háborús bűnös, aki vezető tisztséget
vállal; 5. pont: részesei és tettesei voltak emberek törvénytelen megkínzásának és
kivégzésének: zsidók és ellenállók; 6. pont: újságcikkekben, rádión huzamosabb időn át
folyamatosan izgattak a háború mellett].” 1945. VII.: a háborús és népellenes bűnösök
bíróság elé állításáról és megbüntetéséről szóló törvény.

A bűnök részletezése
1944. aug. 31-én felkereste Winckelmann tábornokot, a magyarországi SS és Gestapo
főparancsnokát, és közölte vele: Horthy ki akar ugrani → ezzel államtitkot adott ki + a
hatalom erőszakos megszerzésére tört, mert közölte Winckelmann-nal, hogy kész átvenni a

1
kormányt. Szálasi: „… a kormányzó a legmesszebbmenően el volt szánva arra, hogy külön
utakon fogja megoldani Magyarország belső kérdéseit… Winckelmann-nak megmondtam,
hogy a kormányzó lépésével sem a magyar nemzet, sem a Nyilaskeresztes Párt–Hungarista
Mozgalom semmi esetre sem tud egyetérteni…” Winckelmann 1946. feb. 20-i kihallgatása:
„Azt mondotta, hajlandó volna a kormányt átvenni. Megkérdeztem, hogy Horthyval, vagy
Horthy nélkül? Szálasi azt mondotta, akár Horthyval, akár Horthy nélkül, de szívesebben
Horthy nélkül.”
1944. áprilisától kapcsolatot keresett Veesenmayer német követtel. 1944. máj. 3-án
Szálasi kihallgatáson volt Horthynál, majd erről tájékoztatta Veesenmayert; Szálasi
véleménye Horthyról: nem megbízható, mert egy angolszász beállítottságú klikk befolyása
alatt áll. Szálasi: „Közöltem, hogy a Hungarista Mozgalom–Nyilaskeresztes Párt nem fogja
tétlenül nézni a Kormányzónak ezt a törvény- és alkotmányellenes fellépését és
kezdeményezését.” Ezenkívül a totális mozgósításról biztosította a követet, ha ő kerül
hatalomra. „Elnök: Feltételezetten, hogyha okt. 15-e előtt Szálasi részéről nincsenek
felajánlkozások, a kormányzó félreállása után őt tették volna oda? Voltak más jobboldaliak
is? Veesenmayer: Voltak mások, de csak Szálasi jött számításba. Elnök: Miért éppen ő?
Veesenmayer: Ő volt az egyetlen, aki hajlandó volt a felelősséget ilyen szörnyű körülmények
között vállalni.” Ezt a tényt Veesenmayer szept-ben közölte Szálasival. Elnök: „A Naplóból
meg kell állapítani, hogy nem Veesenmayer sürgeti a hatalomátvételt, hanem a Hungarista
Mozgalom”
A hatalomátvételhez a németek politikai és rendőri segítségét kérte. „Elnök: Mit értett Ön
politikai kibontakozás alatt? A Hungarista Mozgalom hatalomra jutását? Szálasi: Igen.
Elnök: Mit értett Ön politikai rendészeti szelvény alatt? Szálasi: Ennek a kibontakozásnak a
biztosítását. Elnök: A németek segítségével? Szálasi: Nem.” Napló: „Alap nálam, hogy a
német segítség kérése nélkül, saját erőből készültem a hatalom átvételére, ha a szövetséges
viszonyt Németországgal bármely oldalról is törvényellenesen meg akarják szüntetni. A bíró
és az ügyészek – az a benyomásom – nem tudják és nem is tudhatják ennek ellenkezőjét
bizonyítani… Végeredmény: az igazság tiszta, hogy nem a németek segítségével, de a
Kormányzó akaratából is vettük át a hatalmat és hogy sziklaszilárdan meg voltunk győződve
mindannyian, hogy a háborút meg fogjuk nyerni a németek oldalán. A tanácselnök kezdi
idegeit elveszíteni, mert látja, hogy az a feltevés, amire a vádat építik, nem felel meg a
tényeknek.” „Elnök: Tehát nyilvánvaló volt, hogy a hatalomátvételhez a nyilaspárt nem lesz
elegendő és a német karhatalom támogatására lesz szükség? Veesenmayer: Teljes
mértékben ez volt a benyomásom.”
1944. okt. 16-án elkövetett hatalomátvétel. A hatalomátvételig a Werbőczy utcai SS-
laktanyában vigyáztak a németek Szálasira, nehogy a Lakatos-kormány letartóztassa.
„Elnök: 1944. okt. 15–16-án átvette az uralmat. Meddig gyakorolta? Szálasi: Magyarország
területén 1945. már. 27-ig, illetőleg ápr. 1-ig, amíg az összes kormányszervek ki nem
települtek No-ba… ott pedig máj. 5-ig gyakoroltuk a hatalmat, amíg az amerikai megszállás
meg nem történt.” Hadparancsot intézett a néphez, melyben bejelentette a hatalomátvételt és
a háború folytatására szólított fel. Horthy egyébként csak okt. 18-án ismerte el Szálasit,
kényszer hatására. Lakatos Géza ellenjegyzését csak okt. 31-én tudták megszerezni. „Elnök:
Ön okt. 15-én úgy hajtotta fejét nyugovóra, hogy még akkor sem tudott arról, hogy a
rádióban beolvasott hadparancs szerint már hatalomra került? Szálasi: Nem.” Szálasi
szerint az ezen a napon történt események „mind ad hoc utasítások voltak.” Szálasi egész
végig azt állította, hogy a hatalomátvételről ő semmi konkrétumot nem tudott, az irányítás
végig a németek kezében volt. „Elnök: Önök meg voltak győződve, hogy a csendőrség,
rendőrség és a katonaság Önök mellett lesz? Szálasi: A legteljesebben.” „Elnök: Ön

2
megmarad abbeli állítása mellett, hogy a Kormányzó teljesen önként lemondott? Szálasi:
Igen. Elnök: És Önt megbízta az államfői jogok gyakorlásával és a miniszterelnöki teendők
ellátásával? Szálasi: Igen. Elnök: Ez okt. 16-án délelőtt volt, rögtön az első találkozáson?
Szálasi: Igen.” Lakatos: [Horthy ezt mondta Szálasi látogatása után] „’Megint ez a fráter,
azt kívánja tőlem, hogy a hatalmat adjam át neki és én kirúgtam.’… Elnök: Szálasi, mit szól
Ön ehhez? Szálasi: Fenntartom vallomásomat, ahogy előbb a főtárgyaláson mondtam!…
Lakatos: A Kormányzó lemond a kormányzói tisztségről és valami többségre támaszkodva
Szálasi Ferencet kormányalakítással bízza meg… Elnök: Államfői jogok gyakorlásáról nem
volt benne szó? Lakatos: Egy árva szó sem, ezt merem állítani.” Veesenmayer: [mikor
Szálasi visszajött Horthytól] „Azzal jött vissza, hogy kudarccal járt és semmi nem jött ki az
egészből… amikor egy-két órával később újból elmentem Horthyhoz, Horthy saját maga
mondta nekem, hogy eszében sincs Szálasit kinevezni… Elnök: A Kormányzó minek
következtében változtatta meg elhatározását…? Veesenmayer: Személyes benyomásom az
volt, hogy a fiáról volt szó. Elnök: És ki kívánta tőle azt, hogy Szálasit bízza meg?
Veesenmayer: Én!… mindig az volt a benyomásom, hogy személyes érdekek nem vezetik,
hogy saját felfogása szerint mindig csak Magyarországért és egy nagyobb Magyarországért
küzdött… Ő talán úgy érezte, hogy misszionáriusa az elveinek.”
Totális mozgósítás. Ennek csúcsszerveként tárca nélküli miniszterséget hozott létre,
Kovarcz Emillel az élén. 12–70 éves kor között nemre való tekintet nélkül munkaszolgálatra
kötelezték a lakosságot. „Elnök: Milyen formák között történt a mozgósítás? Szálasi: A
honvédelmi törvényben előírt korhatáron belül – nemre való tekintet nélkül –, a nőket
azonban nem fegyveres szolgálatra, hanem front mögötti szolgálatra, a férfiak
helyettesítésére mozgósítottuk.” A hatalomátvétel másnapján a minisztertanácsi jegyzőkönyv
2. pontja: Magyarország havi háborús hozzájárulásának összegét 200 millió pengőről 300
millió pengőre emelik. „Elnök: Szeptember 16-án volt Önnek egy megbeszélése
Greiffenberg tábornokkal [1944. már. 19. után a Wehrmacht meghatalmazott tábornoka
Magyarországon]. Ekkor Ön azt mondotta Greiffenbergnek, hogy az Ön felfogása szerint a
totális háborúba való bevetés céljaira Magyarországnak 800 000–1 000 000 főnyi hadsereg
áll rendelkezésére, csupán felszerelni kell a német hadiiparnak, mert a magyar ipar
felszerelni képtelen. Szálasi: Igen.”
14 új hadosztály felállításáról intézkedett, egy hadosztály 12 000 emberből állt;
felszerelni a németeknek kellett őket. Mindössze 2-3 hadosztály alakult csak meg. Magyar
katonák a német hadseregbe is beálltak; Szálasi szerint mint világnézeti katonák. A
világnézetről: „Az én meggyőződésem az, hogy az általunk hirdetett világnézet egyáltalában
nem bukott meg.” A magyar SS-hadosztályok Hitlerre és Szálasira esküdtek fel, német
egyenruhában teljesítettek szolgálatot.
A vádirat részletesen foglalkozik az 1935-ben megindult nyilas szervezkedéssel: a
Nemzet Akaratának Pártjának létrehozása 1935. már. 4-én. Pártjában megtiltotta a politikai
véleménynyilvánítást, embereitől pedig katonás fegyelmet követelt. A mozgalom anyagilag
Berlinre és Rómára támaszkodott.
Az ország lakosságának és termelőeszközeinek kitelepítése. Így Németországba települt a
hadsereg egy része, kb. 40 000 levente, a köztisztviselők nagy része. Elvitték a gyárak
gépeit, az ország állatállományát, több ezer személy- és teherautót, mozdonyt, személy- és
tehervagont; a magyar koronázási ékszereket, az Állami Pénzverdéből 59 kg aranyat, 8
vagon ezüstöt, a Nemzeti Bankból 42 kg rúdaranyat. „A végrehajtás nem sikerült teljesen.
Gondolom, csak úgy 40-50% erejéig legfeljebb.” Szálasi: „Meg voltam győződve a háború
megnyeréséről és ha tőlem függött volna, minden személyt kiürítettem volna Nyugatra a
háború és a győzelem érdekében.” „Zboray védő: Hitt Ön a németek végső győzelmében?

3
Szálasi: Hát világos! Ha egy pillanatig is kételkedtem volna benne, akkor nem ez az
elhatározás és döntés jött volna létre. Zboray: Mire alapította ezt a meggyőződését? Szálasi:
Már 1944. okt. 15-e előtt határozott és konkrét formában híreket kaptam, amelyek szerint a
németek a hadviselés és a hadieszközök szempontjából olyan utakra tértek, amelyeknek
segítségével a háború okvetlenül és feltétlenül megnyerhető részükről [a német
csodafegyverre gondolt].” Szerinte a háborút a nemzet folytatni akarta, és mögötte
sorakoztak fel: „Elnök: Honnan tudott arról, hogy a nemzet folytatni akarja ezt a háborút?
Szálasi: Azért, mert a legteljesebben elszakadtak a Kormányzótól… Irányítottam az egész
áttelepítést. Ez teljesen elfoglalta időmet. Ápr. 1-től kb. máj. 1-ig tartott ez a hatalmas
mozgás, amíg ez a nemzetrész át tudott települni… Elnök: Tudott Ön Budapest ostromáról?
Szálasi: Igen, a katonai összefoglalókból… Meg vagyok győződve arról, hogy mindaz, ami
Budapest érdekében történt, a mi részünkről az helyes volt… Elnök: Ön azt meri állítani,
hogy a nemzet hősi elhatározása volt Budapestnek a védelme? Szálasi: Igen… Elnök: Arról
se tud, hogy csak a németek védték Budapestet? Ezt tudnia kellett Önnek. Szálasi: Úgy
tudtam, hogy a szövetséges magyar–német csapatok együtt védték a várost, a lakossággal
egyetemben.” Winckelmann (egy német!): „Én élénken Budapest védelme ellen foglaltam
állást, s ezért mint harcparancsnokot le is váltottak.”
A zsidó lakosság elleni atrocitások. 1944. nov. 17-én Szálasi egy rendeletében a zsidókat
6 csoportra osztotta: 1.) A külföldi menleveles zsidók. Az ún. Palatinus házakban gyűjtendők
össze 1944. nov. 20-ig. 2.) A kölcsönzsidók, akiket a Német Birodalmi Kormány mint
munkaképeseket (a férfiak 16-60 és a nők 17-50 évig) a közös hadviselés érdekében
hajlandó munkába állítani. Ezek a zsidók a magyar nemzet javára teljesítik
munkaszolgálatukat. Név szerint adandók át a német kormánynak. 3.) A Magyarországon
egyelőre visszamaradó zsidók gettóban tömörítendők. 4.) A mentesített zsidók: politikai,
gazdasági és társadalmi életben nem vehetnek részt. 5.) Egyházi személyek: belátható időn
belül külföldre áthelyezendők. 6.) Zsidófajú külföldi állampolgárok: 1944. dec. hó 1-ig az
ország területét elhagyni kötelesek. Szálasi semmit sem tudott a deportálásokról,
kivégzésekről. Lészay népbíró kérdésére, hogy tudott-e arról, hogy okt. 16-a után, jórészt
időseket és nőket 6000-es csoportokban, gyalogmenetben hurcoltak a nyugati határszélre,
Szálasi szerint azért került sor, mert „az összes közlekedési eszközök bénára voltak
bombázva.”
Domonkos Miksa, a pesti izraelita hitközség ügyvezetőjének vallomása: A nyilas uralom
alatt Budapestről kb. 100–120 000 zsidót vittek el, „minden válogatás nélkül, gyermekektől
az aggokig, betegeket és nyomorékokat egyaránt vittek. Elnök: Mikor fejeződött be a
Budapestről való elszállítás? Domonkos: Mindaddig tartott, amíg nyitva volt az
ostromgyűrű Budapest körül.”
Ferenczy László csendőralezredes vallomása: „Általános érvényű intézkedés volt… az
összes zsidóknak kivétel nélkül internálótáborokba való szállítása és gyűjtése… Egy másik
kirívó intézkedés… tudomásom szerint magától Szálasitól eredt, hogy a nyilaskeresztes párt
tagjai nemcsak a múltban elkövetett bűncselekményekre kaptak salvus conductust [menlevél;
itt: felmentés], hanem ezt biztosították részükre a jövőben elkövetett bármilyen
bűncselekményekre is…” Szálasi az atrocitásokról: „Erről nem tudok és ebben nem hiszek…
[Hogy] az ilyen kivégzések megtörténtek, csak úgy tudom elképzelni, hogy az illetők nem
saját kezdeményezésükre cselekedtek, hanem utasításra, esetleg a német hatóság
utasítására… Megdöbbenti és elítéli a magyar nép velem együtt ezeket a kilengéseket,
amelyek a zsidókérdés végrehajtása során tényként megállapíthatók.” Napló: „Lassan
rájönnek a zsidók, hogy tényleg nekem köszönhetik életüket azok, akik az elmúlt
zsidótragédiából élve visszajöttek vagy élve maradhattak.”

4
 Az ellenállók kivégzése: Bajcsy-Zsilinszkyéket a Nemzeti Számonkérő Szék (felállítva
1944. okt. 26-án) tartóztatta le, Szálasi pedig „a legenergikusabb eljárásra adott utasítást.”
[1944. nov 9.: Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága] Frank népügyész: „Ezt a
bíróságot rendelet alapján állították fel és törvénnyel utólag sem erősítették meg. Az így
összeült társaság tehát nem bíróság és ítélete nem bírói ítélet, hanem közönséges gyilkosság!
… Nagy politikai ügyész: Nem terjesztették Ön elé a halálos ítéletet? Szálasi: Egész biztos,
hogy nem… Nagy: Én tudok róla, mégpedig Bajcsy-Zsilinszky Endre özvegyétől…, hogy ő
eljuttatta a kegyelmi kérvényt Önhöz. Szálasi: Hozzám nem jutott el.” (Bajcsy-Zsilinszky
Endrét 1944. dec. 24-én végezték ki + katonaszökevények kivégzése a hátországban)
A háború érdekében írt cikkek és mondott beszédek (ide tartozott Naplója is, amit a
tárgyaláson felhasználtak): ezek azt a célt szolgálták, hogy „az ország háborúba lépése,
illetőleg a háború fokozottabb mértékben való folytatása érdekében a közfelfogást jelentős
mértékben befolyásolják és az országra káros irányba tereljék.” A vádirathoz csatolták
Szálasi 1944. júl. 26-án Hitlerhez intézett memorandumát, amelyben a Szálasi felajánlotta
szolgálatait a Führernek.
Frank László népügyész vádbeszéde: „Népbíró urak, önöknek egy hivatásuk lesz a
tanácskozásra visszavonulva: Szálasi Ferenc és bűntársai ügyében szentesítsék azt az
ítéletet, amelyet a magyar nép és a magyar történelem már meghozott.”
Latkóczy Imre védőbeszéde (érdekesség: nem Zboray tartotta, hanem helyettese): az
államtitkokról: „A németeknek itt annyi kémjük volt, …és szinte a verebek is csiripelték már,
amit mindenki tudott, hogy a magyarság ki akar lépni a háborúból.” A hűtlenségről: teljesen
kizárt, mert Szálasiék már egy évek óta szövetséges országgal szövetkeztek.
Az utolsó szó jogán: 4 órás beszéd, de teljesen zagyvalék.
Szálasi 1946. feb. 21-i naplójegyzete: „Az a hír érkezett…, hogy tíz napon belül
négyünket kivégeznek, éspedig: én, br. Kemény, Vajna és Beregfy. Teljesedjék Isten szent
akarata. Emelt fővel akarom életem utolsó lépéseit megtenni. Lelkiismeretem tiszta. Isten
előtt bármikor meg merek jelenni.”

Az ítélet
1946. már. 1-jén hirdették ki. Jogerős kötél általi halál + nyugdíjigény elvesztése és
állásvesztés + vagyonelkobzás + politikai jogok 10 évre való felfüggesztése. A Nbr. 11. § 6.
pontja (írások és beszédek) alól felmentették őket, mert a beszédekről hiteles másolat nem
állt a bíróság rendelkezésére. Mind a heten fellebbeztek. Amikor Nürnbergből megérkezett a
Nemzetközi Katonai Törvényszék engedélye a kivégzésre, azt végrehajtották: Szálasi, Vajna,
Beregfy, Gera: márc. 12.; Szőllősi, Kemény, Csia: márc. 19.

Szálasi saját magáról

„Az égi bíró már ítélt fölöttem és ítéletébe már előre belenyugodtam, a földi bírót pedig
nem félem... Beszélgetés Rákosi Mátyásról az Osztályvezetővel az Alosztályvezető
jelenlétében. Rákosi Mátyás alkalmas-e miniszterelnöknek. Én nem jöhetek tekintetbe, mert
már egyszer elrontottam… Az egyiket zöld ingeim közül az Osztályvezető kérelmére elkérik
tőlem a bűnügyi múzeum számára, természetesen odaadom, rájuk bízom, melyiket veszik el.
Ráírhatják: ebben hajtották rajta végre a halálos ítéletet. A nemzet mást fog ráírni, ezt:
Miattunk, értünk, velünk… Az én utam a bitó alá természetes út, mellyel csak bekoronázom
sok ezer hungarista testvérem testi vér- és életáldozatát. Ez számomra éppen olyan
magasztos dicsőség, mint a halálos ítéletet hozó rendszer számára alacsonyabbrendűségből
származó dicstelenség.” A tárgyaláson: „Sem a tanácselnök úr, sem én nem tudjuk
meghatározni, hogy mániákus vagyok-e… Kétezer évvel ezelőtt is itt volt a földön az igazság

5
és mégis csak keresztre feszítették.” „1940. nov. 17-én elhangzott Teleki Pálnak a szájából,
hogy én orvospszichológiai tünemény vagyok a magyar politikai életben.”

Szálasi megítélése
1945. dec. 20-án pszichológus látogatta meg Szálasit börtönében: „… csökkent
valóságérzéke, kóros önértékelése, küldetésébe vetett hite, zavaros ideológiája, skizoid
pszichopátiája diagnózisnak felvételét teszik jogosulttá… Szálasi nem elmebeteg, hanem
skizoid pszichopata (életidegen kóros személyiség).”
Frank László: „Szálasi nem bolond, és nem bálvány. Szálasi megszállott ember,
mégpedig a hatalom megszállottja… Megalomániás… Saját személyére vonatkozóan csak
nemzetközi bíróságot tart illetékesnek.”

IRODALOM:

Frank László: Zöld ár. Zrínyi, 1975.

Ítél a történelem; A Szálasi-per. Híradó Könyvtár, 1946.
Karsai Elek: Ítél a nép. Kossuth, 1977.
Karsai Elek–Karsai László: A Szálasi-per. Reform, 1988.