Az első bécsi döntés egyik előzménye

Darányi Kálmán németországi tárgyalásai

Németország 1935-től kezdve erőteljes fegyverkezésbe kezdett, a Saar-vidék és Ausztria

békés annektálása után 1938-ban célul tűzte ki Csehszlovákiától a főként németek lakta
Szudéta-vidék megszerzését. Magyarország miniszterelnöke, pusztaszentgyörgyi és tetétleni
Darányi Kálmán ugyanezen év tavaszán országunk védelmi képességének növelése érdekében
meghirdette az egymilliárd pengős győri programot.

A külpolitika terén ekkor már folyt a bledi konferencia, és aláírás előtt állt az egyezmény,
amelyben a kisantant államai elismerték Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát,
amelyért cserébe le kellett mondanunk a fegyveres revízió szándékáról. 1 1938. augusztus 21-e
és 28-a között került sor vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzónak és kíséretének
németországi látogatására, amelyen Hitler nemcsak kitüntetett figyelemmel fogadta a
delegációt, hanem különösen is Horthy kedvében akart járni. Ezért meghívta Kielbe, hogy
augusztus 22-én együtt tekintsék meg a német flotta díszfelvonulását és hadgyakorlatát.
Először Hitler és a német kormány tagjai jelenlétében a kormányzó hitvese keresztanyaként
vett részt a PRINZ EUGEN nehézcirkáló vízrebocsátásában. Majd a két ország vezetői a
GRILLE aviso fedélzetéről nézték végig a gyakorlatot. Augusztus 25-én pedig Berlinben a
sajtóhírek szerint Németország addigi leghatalmasabb csapatszemléjét rendezték meg a
kormányzó és hitvese tiszteletére. 2

A kitüntető figyelem persze nem volt őszinte. Hitler már Horthyval folytatott négyszemközti
tárgyalásán a GRILLE-n előállt ajánlatával. Kifejtette Csehszlovákiával kapcsolatos terveit,
elismerte Magyarország területi igényeit akár a Kárpátokig, azonban feltételül szabta, hogy
Magyarország mozgósítsa honvédségét, és lépjen fel támadólag. Ha a csehszlovákok
ellenállnak, akkor Németország Magyarország segítségére fog sietni.

Horthy tisztában volt azzal, hogy a magyar honvédség még nincs felkészülve egy ilyen
támadásra, és a kisantant beavatkozására is lehetett számítani, így nemet mondott. De
ugyanezen a véleményen voltak a magyar kormány tagjai is a német kollégáikkal történt
közvetlen tárgyalásaikon. Hitlerre nem hatottak az érvek, megsértődött, a két küldöttség
között olyan fagyossá vált a hangulat, hogy a kancellár protokolláris üzenetként a saját
jachtján, a GRILLE-n vendégül látott magas rangú politikusokat átköltöztette a többségnek
helyet adó PATRIA gőzösre. A magyar küldöttség álláspontja a tárgyalások hátralévő ideje
alatt sem változott, Hitler hidegen búcsúzott, a viszony megromlott.

A későbbiekben minden úgy alakult, ahogy a kancellár megjósolta a kieli találkozón. A

felvidéki revízió reménye elhalványult, arra sem látszott akkor esély, hogy a müncheni
tárgyalásokon szóba kerüljön.

Sztójay Döme berlini követünk azonban kijárta, hogy Hitler 1938. szeptember 20-án fogadja
Obersalzbergben vitéz ómoraviczai Imrédy Béla miniszterelnököt, kányai Kánya Kálmán
külügyminisztert és vitéz Keresztes-Fischer Lajos altábornagy, vezérkari főnököt. Hitler,
Ribbentrop és Wilhelm Keitel vezérezredes várta őket. A delegációt Újpétery Elemér kísérte,
az ajtón kívül maradt, de onnan is hallotta és értette Hitler hosszas kiabálását. A részleteket is
megtudta, ugyanis a visszaúton a repülőgépen neki diktálta le a miniszterelnök és a
 2

külügyminiszter az emlékeztetőt. A lényege: szemrehányásokkal illette a magyar vezetést a

kieli válasz miatt. Ő mindent kilátásba helyezett Magyarországnak, a várható rizikó kicsi volt,
de azt sem vállaltuk. Aki nem kockáztat, ne számítson arra, hogy más kikaparja neki a
gesztenyét. A tervezett müncheni konferencián nem fogja támogatni a magyar területi
igényeket, sőt meg sem fogja említeni azokat. Erről már értesítette az olaszokat is.

Ebben a helyzetben sok lehetőség nem maradt. Újpétery szerint talán Kánya Kálmán, de lehet,
hogy gróf körösszeghi és adorjáni Csáky István ötlete lehetett, hogy utóbbi, aki ekkor a
külügyminiszter kabinetfőnöke volt, 1938. szeptember 29-én megjelenjen Münchenben.
Ciano gróffal, Olaszország külügyminiszterével, Mussolini vejével akart tárgyalni, azonban
ez nem sikerült neki. Végül a rendőrkordont áttörve elérte az olasz küldöttséget, amikor tagjai
felfelé a lépcsőn, a döntő konferenciára siettek. Ciano nem tudott kitérni a találkozó elől, s
Csáky a néhány pillanatnyi időt kihasználva azt kérte tőle, hogy mint Magyarország barátja
legalább annyit javasoljon, hogy a felvidéki területi követeléseink szerepeljenek a
zárónyilatkozatban. Az olasz külügyminiszter erre ígéretet tett.

Imrédy Magda és Újpétery Elemér. Színházi Magazin, 1940. december 8. 20.

 3

Több tény bizonyítja, hogy van valóságalapja a történetnek. Az egyik, hogy Hitler előzetes
álláspontja ellenére tényleg belekerült a dokumentumba a magyar igény. Az egyezmény
kiegészítő részét képező nyilatkozat a következőket tartalmazza: „A négy hatalom
kormányfői kinyilatkoztatják, hogy a Csehszlovákiában élő lengyel és magyar kisebbségek
kérdését a négy hatalom itt jelen lévő kormányfői fogják további tárgyalás alá venni,
amennyiben az az érdekelt kormányoknak közvetlen megegyezése útján három hónapon belül
rendezést nem nyerne.” 3

A másik a Magyar Távirati Iroda két rövid híradása. Az első: „Gróf Csáky István rendkívüli
követ és meghatalmazott miniszter, a külügyminiszter kabinetfőnöke, ma [szeptember 29-én]
hajnalban repülőgépen Münchenbe utazott.” 4 A második egy nappal későbbről: „Csáky István
gróf rendkívüli követ és meghatalmazott minisztert, a külügyminiszter kabinetfőnökét, aki a
magyar kormányt megfigyelő minőségben képviselte Münchenben, csütörtökön [szeptember
30-án] Mussolini olasz miniszterelnök kétízben is fogadta. A Duce ezzel is bizonyságot akart
tenni arról, hogy milyen nagy érdeklődéssel viseltetik a csehszlovákiai magyar népcsoport
követelései iránt.” 5 Ha túloz is az MTI híradása, azt biztosra vehetjük, hogy Csáky
Münchenben volt, és találkozott valakivel az olasz küldöttségből. Végül egy érdekesség, a
RADOR román hírügynökség Münchenből jelentést adott ki a találkozóról, amely mindezeket
megerősíti: „Csáky gróf meghatalmazott miniszter, akit Horthy régens különleges feladattal
bízott meg, repülővel érkezett ide, és azonnal felvette a kapcsolatot az olasz küldöttséggel.” 6

Tehát a külügynek sikerült elérnie, hogy a müncheni egyezményben megemlítsék a

Csehszlovákiában élő magyar kisebbség ügyét, és három hónapos határidőt írtak elő a
nagyhatalmak a felek közvetlen megegyezésére. A tárgyalások 1938. október 9-én
elkezdődtek Komáromban, a ZSÓFIA sétahajón, azonban október 13-án lényeges eredmény
elérése nélkül fejeződtek be. A magyar igény töredékének érvényesítését sikerült volna elérni
Josef Tisónak, az autonóm szlovák kormány miniszterelnöke által vezetett csehszlovák
küldöttségnél.

A külügyminisztérium tudta, hogy a csehszlovákok csak német nyomásra tesznek majd

további engedményt. De ehhez kellett valaki, aki a németek szimpátiáját bírva ezt el tudja
érni. Sztójay Döme berlini magyar királyi követ elérte, hogy Hitler tárgyaljon a számára
elfogadható Darányi Kálmán volt miniszterelnökkel. A választás fő oka az lehetett, hogy
Darányi nem volt jelen Kielben. Elkísérte őt Mecsér András, jó német kapcsolatairól ismert
országgyűlési képviselő is. Imrédy Béla miniszterelnök Darányi mellé Újpéteryt jelölte ki, aki
egyrészt jól beszélt németül, ezáltal ellensúlyozhatta Darányi gyenge nyelvtudását, másrészt
Teleki Pál nemzetiségi térképeinek kidolgozásában részt vett, jól ismerte tartalmukat.

A küldöttség 1938. október 14-én reggel repülőgéppel, majd gépkocsin tette meg az utat
Obersalzbergig. 7 Hitler fogadta Darányit, majd bevezette a dolgozószobájába, ahol Joachim
von Ribbentrop külügyminiszter is jelen volt. Újpétery előtt becsukódott az ajtó. Azonban
Hewell követségi tanácsos, aki a külügyminisztérium részéről volt a kancellár mellé beosztva,
észrevette ezt, és kissé nyitva hagyta az ajtót. Újpétery szerint azért, mert tudta, hogy Darányi
nem beszél jó németül, illetve nem lehet tisztában a Teleki-féle térképek tartalmával. Tehát
Újpétery kintről is követni tudta a tárgyalást.

Hitler először Darányinak adta meg a szót, aki halkan, kissé akadozva előadta a magyar
kormány javaslatait, mit tenne a csehszlovák–magyar határrevízió érdekében. Így a
népszövetségből való kilépést, az antikomintern paktumhoz való csatlakozást és tízéves
gazdasági szerződést ajánlott fel Németországgal. Darányi öt percet beszélhetett, miután
 4

befejezte, Hitler felugrott a székéről; fel-alá járkálva dührohamot kapott. A magyar vezetőket
leszidta, amiért nem mozgósítottak, ahogy ő Kielben javasolta. Gyávának nevezte őket, mert
akkor kérnek támogatást, amikor már Németország mindent megkapott, amit akart.
Monológja vagy negyvenöt percig tartott.

Darányi, aki nyilván ennek nagy részét megértette, de feltehetőleg nem az egészet, és tudta,
hogy be kell számolnia minden részletről később Imrédynek, talán zavarában, de összeszedte
magát, és csendesen, nyugodtan annyit válaszolt:

– Birodalmi kancellár úr, nem értettem, kérem még egyszer.

A néma csendben Hitler csak annyit mondott:

– Ribbentrop, játssza ezt maga tovább – és elbúcsúzás nélkül kirohant a teremből.

A külügyminiszter azt tanácsolta Darányinak, hogy találkozzanak este tíz órakor

Münchenben, a szállodájuk halljában. A megbeszélés barátságos légkörben zajlott. A magyar
javaslatokról annyit mondott, hogy elfogadták azokat, de megvalósításuk későbbre fog
tolódni. Most csak a határról tárgyaljanak.

Újpétery Elemér, a miniszterelnök személyi titkára a háttérben, előtte Imrédy Béla és felesége
Rómából való hazaérkezésük után. Új Magyarság képes melléklete, 1938. július 26. 1.
 5

Újpétery Elemér kiteregette a Teleki-féle térképeket, amelyeket a szakértői tárgyalásokon a

németek már alaposan megismertek. Ribbentrop beosztottjai, élükön a később Magyarország
sorsában fontos szerepet játszó Edmund Veesenmayerrel pedig elővették a sajátjaikat.
Lényegében egyezett a két fél által megrajzolt néprajzi határ. Egy lényeges különbség volt
csak: Ungvár és Munkács környékén hét falut, amelyek élelmezték a két várost, magának
igényelt a magyar kormány, azonban a német térképeken nem így volt jelölve. Ribbentrop
kijelentette, hogy a magyar fél által kijelölt néprajzi határ megegyezik az ő szakembereinek
véleményével. Kivéve az említett hét község, amelyeknek szerintük Kárpátalján kell
maradniuk, ugyanis egy esetlegesen létrejövő német védnökség alatt álló Ruszinszkóból nem
hajlandók német többségű helységeket átadni. Ezután a következő párbeszéd zajlott le
Újpétery és a németek között:

– Birodalmi külügyminiszter úr! Ennek a hét falunak a többsége nem német, hanem zsidó.

– Zsidó? – kérdezte meglepetten és ingerülten Ribbentrop. – Veesenmayer, azonnal

ellenőrizni!

– Kegyelmes uram. A magyaroknak igazuk van. A többség zsidó – válaszolta visszatérése

után Veesenmayer.

– Zsidó? – kérdezte még egyszer Ribbentrop. – Azonnal Magyarországnak adni – fejezte be.

Ezzel véget értek az egyeztetések. Darányi Kálmán és Ribbentrop megállapodott a németek

által elfogadott új csehszlovák–magyar határról. Azonban hátra volt még Olaszország
tájékoztatása. Politikust nem lehetett küldeni, nehogy újra megsértődjenek a németek. Ezért
az Államtudományi Intézetből Rónai Andrásra, és Újpétery Elemérre esett a választás. 1938.
október 27-én repültek Rómába, ahol Ciano gróf fogadta őket báró Villani Frigyes ottani
magyar királyi követtel együtt. 8 A külügyminiszter betekintést kért a Ribbentrop által
jóváhagyott térképekbe. A Pozsony környéki girbe-gurba nyugati néprajzi határra mutatott és
azt mondta:

– Ezt a határt, ezt a kusza határt így úgysem lehet se megindokolni, se megvédeni, se
megoldani sem gazdaságilag, sem közgazdaságilag – mosolygott Ciano. – Én ezt javaslom –
húzott egy egyenes vonalat Magyarország javára. – Ezt a vonalat én meghúztam, és így lesz,
ezt viszem holnap Ribbentropnak – jegyezte meg végül.

Hazatérésük után más és más volt a vezető politikusok véleménye: Imrédy nem kapott
fejfájást a többletterületért. Kánya Kálmán külügyminiszter kissé cinikusan azt mondta, hogy
az aránylag fiatal Cianótól nem várt mást, meg akarta mutatni a németeknek, hogy
Olaszország is számít. Egyedül Teleki bosszankodott: a döntés értelmetlen, ő néprajzi határt
szeretett volna, ennyi erővel megkaphattuk volna fél Szlovákiát. Újpétery szerint kár lett
volna megsérteni Ciano önérzetét, végül is nekünk akart jót. A németek pedig elfogadták. Így
az igényünknél több területet, de ezzel együtt még százötvenezer szlovák lakost kaptunk
vissza. A határszakaszt később Ciano-vonalnak nevezték.

Ezután már csak a formális döntés meghozatala volt hátra. Magyarország 1938. október 20-án
nemzetközi döntőbíráskodást kért, amelyet október 26-án Csehszlovákia is elfogadott.
Franciaország és Nagy-Britannia lemondott a jogairól, így Németország és Olaszország hozta
meg az első bécsi döntést 1938. november 2-án. 9 Felvidék visszatért!
 6

A fentiek egyértelműen cáfolják azt a rosszindulatú és teljesen hamis liberális narratívát,

miszerint az első bécsi döntés alapján a Felvidéket Hitler és Mussolini kegyéből, mintegy
előlegbe kaptuk jövendő háborús részvételünkért, ezért teljesen jogosan vették el újra tőlünk.
Újpétery Elemér részleteiben sem cáfolt, és sok mindenben igazolt izgalmas visszaemlékezése
bizonyítja, hogy a magyar vezetés becsületes politizálása és a külügyminisztérium ügyessége
némi szerencsével fűszerezve vezetett el a németek által fogcsikorgatva támogatott döntésig,
Felvidék visszatéréséhez.

Kása Csaba, Magyarságkutató Intézet

Történeti Kutatóközpont ügyvivő szakértő

Videók

A kormányzó berlini fogadtatása. Mozihíradó a British Movietone archívumából:

https://www.youtube.com/watch?v=3NhSry_rybQ

A Pathé News mozihíradója a kormányzó kieli látogatását követő berlini katonai parádéról.
Angol nyelvű híradórészlet, amelyet Brit Birodalom-szerte vetítettek a játékfilmek előtt a
mozik: https://www.britishpathe.com/asset/45505/

A kormányzó hitvese megkereszteli a PRINZ EUGEN nehézcirkálót. A British Pathé

archívumából: https://www.britishpathe.com/asset/90689/

A kormányzó megszemléli a kieli hadgyakorlatot. Feltehetőleg híradóba nem került felvétel a

British Pathé archívumából: https://www.britishpathe.com/asset/90909/

1
Az első bécsi döntés előzményeiről és az azt követő katonai eseményekről bővebben Babucs Zoltán: A
Felvidék és Kárpátalja hazatérésének emlékalbuma. Heraldika Könyvkiadó, Budapest 2019. 39–52.
2
Az eseményeket Újpétery Elemér: Végállomás Lisszabon. Magvető Könyvkiadó, 1987. (Tények és tanúk.)
könyvének 58–83. oldala alapján ismertetjük. Újpétery mindegyik tárgyaláson részt vett, több esetben ő
készítette el a jegyzőkönyveket, jelentéseket. Újpétery (Ulakity) Elemér, dr. (Eszék, 1911. január 19. – Brüsszel,
2001. szeptember 18.) okleveles közgazdász, diplomata. Az egyetem elvégzése után nemzetközi jogból és
politikai földrajzból doktorált. 1937-ben, próbaéve leteltével, a külügyminisztérium segédfogalmazója lett. Az
elnöki, majd a protokollosztályon eltöltött rövid idő után 1938. május végén Imrédy Béla miniszterelnök mellé
osztották be külügyi titkárnak. 1939. január 2-ától Csáky István külügyminiszter titkára, majd áprilistól egyben
összekötő Teleki Pál miniszterelnök és Csáky között. 1940. november 28-án vette feleségül ómoraviczai Imrédy
Kálmán MÁV-elnökhelyettesnek, a miniszterelnök bátyjának fiatalabbik leányát, Magdát, aki háromszoros
országos műkorcsolyázó bajnok volt. Házassági tanúik Imrédy Béla és Csáky István voltak. Teleki halála után
Bárdossy László 1941. év elejei rövid külügyminisztersége alatt megtartotta titkári pozíciójában, majd
miniszterelnöki kinevezése után Újpétery a külügyminisztérium Kulturális Osztályának helyettes vezetője lett.
1942. október 9-től a lisszaboni magyar királyi követség titkárává nevezték ki. 1944. március 19-e után
Wodianer Andor követ csatlakozott a disszidensekhez, azonban Újpétery úgy gondolta, hogy egy semleges
országban biztosítani kell a követség működését, így helyén maradt, és ideiglenes ügyvivővé nevezték ki. A
nyilas hatalomátvétel után Szálasit nem ismerte el, azonban a követséget tovább vezette, ezért távollétében
halálra ítélték. A Debrecenben megalakult Ideiglenes Kormánynál jelentkezett, azonban munkájára nem tartottak
igényt, így 1946. július 28-án lemondott. Ezután politikával nem foglalkozott, nemzetközi kereskedelmi
cégeknél dolgozott. Bővebben Uzonyi Anita: Egy karrierdiplomata a Horthy-korszakban: Újpétery Elemér
(1911–2001) életpályája. Doktori értekezés. Debrecen, 2023. https://dea.lib.unideb.hu/bitstreams/fa7a79d4-
9a20-420f-9420-be30da9f1e8c/download
 7

3
1938. évi XXXIV. törvénycikk indokolása a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az
országgal egyesítéséről.
4
MTI Napi Hírek, 1938. szeptember 29. 11. kiadás.
5
MTI Napi Hírek, 1938. szeptember 30. 14. kiadás.
6
Contele Csaky la Muenchen. România, 1938. október 1. 1.
7
A Német Távirati Iroda müncheni keltezésű jelentése alapján adott hírt az MTI a tárgyalásról. MTI Napi Hírek,
1938. október 14. 22. kiadás. Újpétery Elemér részvételéről is tudósított a sajtó. Darányi Kálmán Hitler vezérnél.
Magyarság, 1938. október 15. 1.
8
Az MTI csak Ciano és Villani Frigyes találkozójáról adott hírt. MTI Napi Hírek, 1938. október 27. 33. kiadás.
9
A részletekről Gulyás László: Az első bécsi döntés, a végjáték, avagy mi történt 1938. november 2-án. In Vizi
László Tamás (szerk.): Magyar Világ 1938–1940. Magyarságkutató Intézet, Budapest, 2020.