A magyar külpolitika a két világháború között

Bethlen István külpolitikája (1921-1931)

 A vesztes háború és Trianon rendkívül behatárolta az ország külpolitikai mozgásterét.

 A kormány aláírta a trianoni békét, de azt sem a közvélemény, sem a politikai elit nem
fogadta el.
 Ugyanakkor az ország lehetőségei és a nemzetközi viszonyok nem tették lehetővé, hogy a
béke revíziója a kormánypolitika szintjére emelkedjen.
 A vesztes, katonai ellenőrzés alatt álló, ellenséges szövetség gyűrűjében élő ország
számára az alapvető külpolitikai feladat az elszigeteltség oldása és az egyenjogúság
kivívása volt.
 A nagyhatalmak közül Franciaország a kisantant mögött állt. Nagy-Britannia ugyan
megértőbbnek mutatkozott, például támogatta a magyar kölcsönkérelmet, de a
békerendszert nem kívánta felrúgni.
 A Szovjetunió elutasította a versailles-i békét, sőt Romániával szemben területi
követelései voltak, azonban a kommunista nagyhatalommal a magyar vezetés nem kívánt
együttműködni.
 A győzelmével elégedetlen Olaszország kínált egyedül lehetőséget a nyitásra (az
olaszok támogatásával került sor a soproni népszavazásra is.) Az olaszokra Romániával és
Csehszlovákiával szemben nem számíthattunk, mert befolyásuk megerősítése érdekében
ezekkel az országokkal is jó viszonyra törekedtek.
 Bethlen igyekezett a nyugati elvárásoknak megfelelően alakítani az ország belső életét.
 1922-ben Magyarországot felvették a Népszövetségbe, illetve jelentős sikernek
számított a népszövetségi kölcsön megszerzése is.
 A kisantant megbontására irányuló kísérletek azonban meghiúsultak, mivel
engedményekre egyik fél sem mutatott hajlandóságot.
 Az egyetlen komoly közeledési kísérlet Jugoszlávia irányába történt, mivel a délszláv
országgal szemben voltak a legenyhébbek a sérelmeink és a követeléseink. Ebben fontos
állomás Horthy mohácsi beszéde, melyet a csata 500 éves évfordulóján (1926) mondott
el, s amelyben a közös harcokra emlékezett.
 A fejlemények hatására a jugoszlávellenes olasz külpolitika a korábbinál is nagyobb
hajlandóságot mutatott a megegyezésre. Így született meg a Bethlen és Mussolini által
aláírt olasz–magyar örök barátsági szerződés 1927-ben.
Gömbös Gyula külpolitikája (1932-1936)
 Magyarország méreteinél, s nyitott gazdaságánál fogva saját erejéből nem tudta leküzdeni
a válságot. A gazdaság talpra állását a világgazdaság lassú fellendülése hozta meg, de a
folyamatot elősegítette Gömbös külpolitikája is.
 Felvette a kapcsolatot a náci Németországgal, s személyes látogatásakor Hitlernél
elérte, hogy a német piacra több magyar mezőgazdasági terméket szállíthassunk.
 Hasonló megegyezésre jutott Olaszországgal, sőt a Szovjetunióval is diplomáciai
kapcsolatot létesített.
 Gömbös külpolitikájának hátterében a revízió állt. Ezért politikai téren is közeledni
kívánt Hitlerhez, akiben nem ismerte fel a világot romba döntő diktátort. Hitler ekkor még
nem ígért támogatást.
 Gömbös a náci Németország mellett Mussolinire próbált támaszkodni, aki továbbra is
fenn kívánta tartani befolyását a Duna-medencében. Így került sor az olasz–magyar–
osztrák gazdasági és politikai együttműködést megerősítő római jegyzőkönyv aláírására
1934-ben.
Darányi Kálmán külpolitikája (1936-1938)
 Gömbös halálát követően Horthy és a Bethlen mögött álló erők politikai irányváltást
kívántak.
 Darányi Kálmán a Németországgal fenntartott jó viszony mellett közeledni próbált a
Nyugat és Olaszország felé.
 Szakított Gömbös kísérletével, szabadabb teret nyitott a baloldali mozgalmaknak, s
fellépett az erősödő szélsőjobboldallal szemben.
 Az egyre valóságosabb háborús veszély s a fokozódó európai fegyverkezés közepette
Magyarország még mindig a trianoni béke által meghatározott, a védelmi feladatok
ellátására is alkalmatlan hadsereggel rendelkezett.
 Az Anschlusst követően a Kisantant államai is elismerték Magyarország jogát a
fegyverkezésre, mivel Magyarország lemondott az erőszak alkalmazásáról.
 Darányi a győri programmal (1938) megindította a hadsereg felfegyverzését (erre 1
milliárd pengőt szántak). Az öt évre meghirdetett tervet hiába teljesítették két év alatt, az
évtizedes lemaradást nem lehetett behozni.
 A magyar hadsereg korszerűtlen maradt, fogatolt tüzérséggel, huszárokkal és kerékpáros
egységekkel nézhetett szembe a közeledő háborúval. A csekély katonai erő jelentősen
csökkentette a magyar politika mozgásterét.
 Darányi nem tudta tartani a megszabott irányt: egyre inkább Németországhoz
közeledett, s engedni kényszerült a szélsőjobbnak.
 Az Anschluss révén a náci birodalom már az ország nyugati szomszédjává vált. A
kormányt az is befolyásolta, hogy a német sikerek Magyarországon is növelték a nácik
tekintélyét, egyre többen vélték úgy, hogy a jövőben Németország fogja meghatározni a
térség politikáját.
 Az erősödő szélsőjobboldali veszéllyel szemben a vezető réteg konzervatív csoportjai
a kormányzói jogkör erősítését tartották kívánatosnak: a kormányzót hivatali tetteiért
az országgyűlés nem vonhatta felelősségre, és a törvénykezésben kétszer hat hónapra
kiterjedő halasztó vétójogot kapott 1937-ben.
Imrédy Béla külpolitikája (1938-1939)
 Darányit követően Horthy Imrédy Bélát nevezte ki miniszterelnökké, akit angolbarát
bankárnak tartottak.
 Imrédy azonban rövidesen még erőteljesebb német orientációra tért át. Ez nem
véletlen: a térségben egyre nyomasztóbbá vált a német befolyás.
 A revízióra épülő magyar külpolitika sikere mindinkább Németország segítségén
múlott, és ez a tény lehetetlenné tette a Nyugathoz való közeledést.
 Berlini látogatása során Imrédy Horthyval együtt még visszautasította Hitler felszólítását
egy Csehszlovákia elleni kalandor akcióra.
 Ugyanakkor a németek követelésének is engedett: elfogadtatta az országgyűléssel az
első zsidótörvényt (1938), amely a jogegyenlőséget feladva több értelmiségi pályán 20%-
ban korlátozta az izraelita vallású magyar állampolgárok arányát. (A zsidókat vallási
alapon különítették el.)
 Emellett Imrédy egyre nagyobb teret engedett a náci befolyásnak a magyarországi
németek körében (Volksbund).
Az első bécsi döntés (1938. november 2.)
 A müncheni konferencián, 1938 szeptemberében, a Csehszlovákiával szembeni magyar
és lengyel területi igények eldöntését kétoldalú tárgyalásokra bízták, ám megegyezés nem
született.
 A lengyelek katonai akcióval foglalták el Teschen környékét, míg Magyarország
igényeiről nagyhatalmi döntés született.
 Németország és Olaszország (mivel a franciák és az angolok érdektelenek voltak a
kérdésben) Magyarországnak ítélte Csehszlovákia magyarlakta területeit.
 A magyar csapatok bevonulását mind az érintett területek lakossága (82%-uk magyar
volt), mind az anyaország népe kitörő lelkesedéssel fogadta. Ugyanakkor a németek
kegyéből megvalósuló revízió tovább erősítette a nácik befolyását.
 Imrédy Béla híveit a Magyar Élet Mozgalomba szervezve tömegpártot kívánt létrehozni.
Erre azért is szüksége volt, mert a parlamentben nem tudta terveit megvalósítani. Amikor
rendeleti kormányzást akart bevezetni, az országgyűlés leszavazta. Lemondott, de Horthy
ismét felkérte a kormány vezetésére, a kormányzó és a konzervatív vezető réteg bizalmát
azonban elvesztette. Végül azért kényszerült lemondásra, mert nyilvánosságra hozták,
hogy felmenői között egy izraelita vallású dédszülő is volt.
Teleki Pál külpolitikája (1939-1941)
 A kormányzó végül a nagy tapasztalattal rendelkező Teleki Pált nevezte ki
miniszterelnökké.
 Teleki ápolni kívánta az angol kapcsolatokat, de a Hitlernek szabad kezet adó nyugati
politikára 1939-ben nem lehetett támaszkodni. Ezért a német jóindulat megtartása
érdekében az ország csatlakozott az antikomintern paktumhoz és kilépett a
Népszövetségből.
 1939 márciusában Hitler bekebelezte Csehországot, és támogatásával létrejött a független,
németbarát Szlovákia.
 A magyar kormány ekkor Kárpátalja visszacsatolása mellett döntött, s a magyar
csapatok bevonultak a döntő többségében ruszinok lakta országrészbe. Teleki
elképzeléseivel ellentétben Kárpátaljának nem adtak önkormányzatot, s így lakosságának
jelentős részét nem sikerült megnyerni.
 A közeledő háborúval kapcsolatban Teleki megfogalmazta az általa helyesnek tartott
politikát. Véleménye szerint Németország nem győzhet, így a magyaroknak ugyan
együtt kell menetelnie a németekkel, de nem szabad belépni a háborúba. A magyar
fegyveres erőket nem szabad a háborúban feláldozni, hanem meg kell őrizni a háború
végére, a rendezések időszakára.
 E politika jegyében hirdette meg a fegyveres semlegesség politikáját a háború
kitörésekor. Nem engedélyezte a Lengyelország ellen támadó német csapatok
átvonulását Magyarországon, majd megnyitotta a magyar határt a lengyel polgári és
katonai menekültek előtt. E lépése bátor kiállás volt a Molotov–Ribbentrop-paktum
ellen.
 A magyar kormány mozgástere azonban a francia összeomlást követően tovább csökkent.
A második bécsi döntés 1940. augusztus 30.
 1940 nyarán a szovjetek ultimátumban követelték a románoktól Besszarábia átadását,
melyet meg is kaptak.
 A magyar politikai vezetés és a közvélemény elérkezettnek látta az időt az újabb
revíziós lépésre, melyet a szovjet kormány is megértően fogadott.
 Telekinek fenntartásai voltak, mivel félt attól, hogy a németek túl nagy árat szabnak a
területekért. A lehetőséget azonban a kormány nem hagyta elveszni, s magyar csapatokat
vonultatott fel a román határon. A németek nem engedhették meg két szövetségesük
fegyveres összecsapását. Ismét el kívánták játszani a döntőbíró szerepét, hogy mind a
magyarokat, mind a románokat szorosabban magukhoz kössék, s a későbbiekben is a
területi változtatások reményével tudják újabb és újabb háborús áldozatokra rávenni őket.
 Így került sor a második bécsi döntésre, amely Magyarországnak ítélte Észak-Erdélyt
és a Székelyföldet.
 A területet enyhe többségben magyarok lakták, de jelentős számú román került magyar
fennhatóság alá. (Dél-Erdélyben viszont sok magyar maradt román fennhatóság alatt.)
 A bevonulás során összetűzésekre került sor, s százezrek hagyták el szülőföldjüket (a
magyarok északra, a románok délre költöztek).
 A hálára kötelezett Magyarország nem kerülhette el, hogy csatlakozzék a németek,
olaszok és japánok által kötött háromhatalmi egyezményhez 1940 novemberében.
(Ugyanekkor Románia is csatlakozott.)
 A náci Németország növekvő hatalmi súlyát Teleki a németbarát politikát folytató
jugoszláv kormányhoz közeledve próbálta némiképp ellensúlyozni. 1940 végén a két
kormány örök barátsági szerződést írt alá.
 1941 tavaszán azonban a háromhatalmi egyezményhez csatlakozó jugoszláv kormányt
angolbarát tisztek katonai puccsal megdöntötték.
 Hitler a küszöbön álló nagy szovjetellenes hadjárat előtt nem hagyhatta fedezetlenül
jobbszárnyát, így elhatározta Jugoszlávia lerohanását.
 A magyar kormánytól a német csapatok átengedését és a volt magyarországi területekért
cserébe katonai részvételt követelt. Az együttműködés visszautasítása szakítást jelentett
volna a németekkel, elfogadása pedig ugyanezt a nyugati szövetségesekkel.
 Teleki semlegességre épülő politikáját nem lehetett folytatni. A miniszterelnök
öngyilkosságba menekült.
Bárdossy László külpolitikája (1941-1942)
 Személyes áldozata nem változtatta meg az eseményeket: az újonnan kinevezett
miniszterelnök, Bárdossy László teljesítette a németek követeléseit.
 A magyar csapatok bevonultak a Délvidékre, azzal a megkötéssel, hogy előbb
megvárták a jugoszláv állam szétesését (a horvátok kiválását).
 A revíziós politika újabb eredménye a Muraköz, a baranyai háromszög és Bácska
visszacsatolása volt 1941 áprilisában.
 A visszacsatolt területeken a lakosságnak csak a 40%-a volt magyar.
 Az angolok nem üzentek hadat Magyarországnak, de megszakították a diplomáciai
kapcsolatokat.
 A jövőre nézve ennél vészterhesebb volt, hogy az ország immár teljes mértékben a német
blokk befolyása alá került.