Fejlődési diszfázia:

A beszédfolyamat különböző típusú zavarai között sajátos probléma a beszéd elsajátításának

nehézsége, az úgynevezett akadályozott beszédfejlődés, vagy más elnevezéssel beszédfejlődési zavar,
vagy fejlődési diszfázia.

A beszéd két fázisú folyamat. Meg kell formálni a gondolatot, majd ki kell mondani, vagyis
mozgássorozattá alakítani. Mivel a nyelv és a beszéd többé-kevésbé függetlenek, az egyik fejlődhet
normálisan, míg a másik lemarad. Azonban, ha a mondanivaló nincs nyelvi formába öntve, nem
mondható ki; így az akadályozott beszédfejlődés megkésett beszédfejlődésnek is mutatkozik. A
fejlődési diszfázia két típusra oszható: a receptív, vagyis észlelési, és az expresszív, azaz kifejezési
formára.

Meghatározása:

A fejlődési diszfázia azon képességek eltérő fejlődését, hiányosságát jelenti, amellyel a gyermek a
nyelvi információkat felfogja, feldolgozza, és nyelvi szándékait kifejezi. A gyakran súlyos tünetek
ellenére a gyerek értelmileg és hallását tekintve is ép, így ha időben megkezdődik az intenzív kezelés,
a gyerek teljes értékű életet élhet. A beszédzavar ritkán számolható fel teljesen, és a gyerek az
iskolában is több támogatásra szorul, jellemző az olvasás és írás elsajátításának nehézsége, ebből
adódóan tanulási problémák jelentkezhetnek. Azonban folytonos intenzív segítséggel a többi
normális beszédfejlődésű gyerekkel együtt haladhat és ugyanazt a tudást szerezheti meg.

Típusai:

Ez a beszédprobléma lehet enyhébb és súlyosabb. Szenzoros (receptív) diszfáziáról akkor beszélünk,

ha az ép hallású gyermeknek a beszéd feldolgozása és megértése okoz problémát. Ilyenkor a kiejtés
viszonylag helyes, tiszta is lehet. Motoros (expresszív) diszfázia esetében a beszéd kivitelezése jelent
gondot, súlyos vagy enyhébb artikulációs zavarral és diszgrammatizmussal társul. Az is előfordul
azonban, hogy mindkét oldal érintett (szenzomotoros diszfázia): a megértés és a beszéd kivitelezése
is, az egyik túlsúlyával.

Tünetei:

Bár tünetei jellemzőek, gyakran nehéz elkülöníteni a megkésett beszédfejlődéstől. ’’Megkésett

beszédfejlődés’’ esetén a gyerek késve ugyan, de végigjárja a beszédfejlődés minden fázisát. A
diszfázia tünetei a nyelv minden szintjén (hangok, morfémák, szavak, mondatalkotás) jelentkeznek,
és nem egyszerűen késik a fejlődés, hanem más utat is jár be.A nyelvi szintek elmaradásának vagy
zavarának következményei a pöszeség, a zöngés-zöngétlen hangok cseréje, helytelen toldalékolás,
grammatikai problémák, hibás szórend, beszéd- és olvasásértési problémák. Szinte mindig megjelenik
a ’’diszgrammatizmus’’, vagyis a nyelvtan helytelen használata

A normál fejlődésű gyerekek átlagosan négyéves korukra elsajátítják az alapvető nyelvtani

szabályokat, megtanulják a ragok és a különböző nyelvtani szerkezetek használatát. A diszfáziás
gyermek beszédfejlődése elmarad az életkorának megfelelő beszédszinttől, gyakran 3 éves kor után
sem indul meg a beszéd. Megreked a spontán beszéd szintjén, lassan gyarapodik a szókincse, gyakran
gagyog, másokat ismétel. Rendkívül szembetűnő, ha csak szótöredékeket mond és egyszavas
mondatokat használ, vagy a verbális kifejezés helyett gesztusokkal kommunikál.

Ezek a tünetek magasabb életkorban is megmaradhatnak, és gyakran társulnak a

részképességzavarok különböző megjelenési formáival, jellegzetes pszichikus funkciózavarokkal:
fáradékonyak, szétszórtak, túl mozgékonyak, a mozgásban ügyetlenek lehetnek, valamint gondok
támadhatnak a figyelemmel, az emlékezettel, a térbeli tájékozódással, és az észlelés (tapintás, látás,
hallás) területén. Megjelentik a verbális típusú tanulásnak, különösen egy idegen nyelv
elsajátításának a nehézsége.