9.

tétel - A mozgáskorlátozottság hatása a nyelvi és kommunikációs

fejlődésre (halmozott fogyatékossággal élő mozgáskorlátozott személyek)

I. Halmozott fogyatékossággal élő mozgáskorlátozott személyek

 „Súlyos-halmozott sérülés: jelen felosztásban a vezető tünet a mozgáskorlátozottság,

mely mellé egyéb/más fogyatékosság (látás-, hallássérülés, beszédfogyatékosság vagy
intellektuális képességzavar stb.) társulhat.” – pedagógiai és gyógypedagógia
csoportosítás szerint
- „A halmozott fogyatékosság olyan állapot, amelyben különböző társult formában és
arányban van jelen az értelmi képességek, a mozgásfunkciók, a verbális (és
nonverbális) kommunikáció, a látás, látási észlelés, a hallás, hallási észlelés, a
megismerő funkciók, esetenként a személyiség és viselkedés zavara. A halmozottan
fogyatékos tanulóknak speciális, komplex megsegítésre van szükségük.” (MK
irányelv)
- „A súlyos és halmozott fogyatékosság az egész élet során fennálló állapot, amelyre
jellemző, hogy a testi struktúrák károsodása következtében az alapvető humán
funkciók – mint a kommunikáció, a mozgás, a megismerő funkciók, az érzékelés-
észlelés és az önkiszolgálás – minimálisan két területén súlyos vagy legsúlyosabb
mértékű funkciózavar tapasztalható. Ennek következtében az érintett személy
pszichofizikai teljesítményei extrém mértékben eltérnek az átlagtól, így
tevékenységeiben erősen akadályozottá válik, és társadalmi részvételében jelentősen
korlátozott lehet. A súlyos és halmozott fogyatékosság hátterében rendszerint a korai
életszakaszban bekövetkező, a központi idegrendszert érintő komplex károsodás áll. A
különböző fogyatékosságok a legkülönfélébb kombinációkban és súlyossági
fokozatokban, esetleg eltérő időben jelenhetnek meg.
A súlyos és halmozottan fogyatékos tanulók (továbbiakban: súlyos és halmozottan
fogyatékos tanulók) esetében a leggyakrabban a súlyos kommunikációs zavar, a
különböző súlyosságú mozgásszervi fogyatékosság (mozgáskorlátozottság) és a
különböző súlyosságú értelmi fogyatékosság (intellektuális képességzavar) igen
változatos kombinációit találjuk. Ezek mellett előfordulhat látási fogyatékosság
(látássérülés), hallási fogyatékosság (hallássérülés), figyelemzavar, magatartás-
szabályozási zavar, autizmus spektrumzavar, továbbá egyéb társuló rendellenességek
(pl. epilepszia). A fenti funkciózavarok egyedi kombinációinak köszönhetően
egyénileg nagyon változó igényű személyiségekkel találkozunk. Ebből következően a
tanulócsoport összetétele rendkívül heterogén lehet.” (SNI irányelv)
 A súlyos és halmozottan fogyatékos tanulók tanulási sajátosságai:
1. Kötődés a tárgyakhoz és a jelenhez – testközeli dolgok, elérhető távolságban
vannak, az ő személyiségére vonatkoznak, motiváció!
2. Cselekvéses tanulás és komplex (totális) kommunikációs beágyazottság –
szemléletes-cselekvéses tanulás (megfigyelés, próba, szerencse, utánzás), komplex
kommunikációs stratégiák használata! (verbális+nem
verbális+metakommunikációs jelzések), a kommunikáció bármely formája! több
oldalú megközelítés
3. Tevékenységtanulás kis lépésekben – nem célszerű izoláltan gyakoroltatni,
folyamatba ágyazva! (esetleg itt kiemelni egy-egy területet), pl.: főzés, öltözködés,
terítés
4. Tevékenységtanulás segítséggel – csak a szükséges segítségadás, fokozatosan
csökkenteni azt, verbális segítség nonverbálissal kiegészítve, majd bemutatás,
majd vezetett, motoros segítségadás, célminimális segítségadással végrehajtani a
cselekvést
5. Megfelelő tanulási motiváció kialakítása és fenntartása – reális elvárások,
megfelelő motiválás, tanuló ismerete

A nevelési-oktatási 5 alapelv közül az egyik:

A kommunikáció és az interakció elve – központi probléma a kölcsönös kommunikációs
akadályozottság fennállása; a nevelés-oktatás kommunikatív, párbeszédes jellegű; a tanulás az
észlelésen, érzékelésen keresztül történik  a fogyatékossággal élő személy minimális
jelzéseiben is fel kell fedezni a kommunikatív szándékot!  Winfried Mall – Elsődleges
kommunikáció: A primér kommunikáció körfolyamata, Bazális kommunikáció: A másik tesz
valamit. A másik tettét magamra vonatkoztatom, magatartását közlésnek tekintem.  A
másik az én tettemet, mint rá vonatkozó választ, közlésnek veszi.  Odaillő cselekvéssel
válaszolok. + Schaffer – AST koncepció: Másodlagos tartalmak-Bázistartalmak-
Üdvözlés/szociális kapcsolatok
célok a tanuló kommunikációs lehetőségeinek a feltárása; kapcsolat kialakítása a
környezettel! kommunikációs repertoár fokozatos kialakítása; kommunikációs igény
felkeltése és megerősítése; kapcsolatfelvétel, szemkontaktus; kölcsönös bizalom! önálló
döntések kialakítása; kommunikációs alapszabályok kialakítása; ábrák-szimbólumok-jelek
megértésének tanítása (absztrakció, gondolkodás); fontos kompetenciák a mozgás és a
kommunikáció (szövegértés, szövegalkotás)

forrás: MK. személyek irányelve; SNI irányelv 2020; néhány kiegészítés a súlyos
halmi órából
II. Kommunikációs jellemzőik ismertetése

- a súlyosan-halmozottan fogyatékos személyek elsődleges kommunikációs eszközük a

testük  Schaffer-Individuális kommunikáció

a kommunikáció során:
- kapcsolatba lépés a környezettel
- befolyásolja a környezetét
- kifejezi magát
- jobban érti a körülötte lévő dolgokat
(„jó kommunikátor”)
a mozgáskorlátozott személyeknél előfordulhat, hogy:
- a test, mint kifejezőeszköz nem működik
- csak a befogadó szerep van meg (észleli, és érti a beszédet, de kifejezni nem tudja
magát) / nem érti, nem tudja befogadni
- kívülállóvá válhat
- a kommunikációs helyzetet nem tudja uralni, nem egyenlő a részvétel a két fél
közt
- hiányos ismeretek pl. egy témával kapcsolatban (tapasztalathiány miatt)
- kevés tapasztalat lesz
(„rossz kommunikátor”)

 KOMPLEX FEJLESZTÉS: minden területet egyaránt fejleszteni, fontos a

környezet hatása és a személyes kapcsolatok!

Hol és mi lehet probléma a kommunikáció terén, miért? – (A halmozott

fogyatékossággal élő mozgáskorlátozott személyeknél a többi mozgáskorlátozottsági
csoportra (pl. korai agykárosodás) vonatkozó kommunikációs jellemzők közül is
elmondhatók. Az érintett területek különböző kombinációi lehetnek pl.: mozgásszervi
+ látássérülés + értelmi fogyatékosság

1. Beszéd
A. Receptív
- hallássérülés, látássérülés esetén hiányos lehet a passzív szókincs,
akadályozott a szókincs bővítése
- látássérülés esetén a nonverbális jelzések hiánya áll fent, ami fontos
része a kommunikációnak (a nonverbális jelzések a kommunikáció
jelentős része)
- hallássérülés esetén nehéz egyszerre figyelni több mindenre (pl. üzenet
tárgya, üzenet közvetítője, üzenetközvetítő módszer,
eszköz)üzenetek közvetítésére időt hagyni, lassan adagolni az
üzeneteket + jól látható vizuális információk
- metakommunikáció zavara, hiánya
 - mozgásszervi problémák miatt, mozgáskorlátozottságból adódó
tapasztalathiány (mozgáson alapuló tapasztalatszerzés hiánya,
mennyiségileg és minőségileg is eltér a tipikus fejlődéshez képest) (pl.:
nem tud megismerni tárgyakat, helyszíneket stb., nem alakul ki a hozzá
kapcsolódó szókincs, szavak ismerete, nem tudja mihez kötni, mert
nincs vele tapasztalata, nehezíti a külvilág megismerését, ok-okozati
összefüggéseket)
- kódolási, dekódolási nehézségek (pl. kommunikáció formája, fogalmak
érthetőek-e)
- bonyolult nyelvtan, összetett mondatok nehézséget okozhatnak 
egyszerű mondatok
- kommunikáció hiánya (látássérülés, hallássérülés vagy értelmi
fogyatékosság, nem beszél/nem érti)  megfelelő kommunikációs
módszer!
- beszédészlelési, beszédértési problémák (nem ismeri a nyelvtani
alapszabályokat)

B. Expresszív
- aktív szókincs terén hiányosság, nehezítettség
- nem ismeri a szavakat (tapasztalathiány miatt – mozgásszervi
probléma, hallássérülés, látássérülés)
- anarthria (beszédképtelenség)/ kifejezés nehezítettsége, nehezen érthető
beszéd – hangképzés, hangadás, fonáció, hangerő, nyálcsorgás (nyitva
van a szája), levegő használat, légzőizmok, kifulladás, túlmozgások, fej
rossz tartása, száj körüli izmok gyengesége, nyelv izmai, artikulációs
problémák
- látássérülés esetén problémát okozhat a kommunikációs módszer
hatékony alkalmazása, a kommunikációs helyzet felismerése és
kialakítása; nehézségük lehet a nonverbális gesztusok visszajelzések
leolvasása terén (ásítás, fintor)  támaszkodni lehet a tapintásra,
auditív ingerekre, minimális látásmaradványra, ha van
- siketvakság esetén nehézség a kommunikációs folyamatban való
részvételben, nehéz felismerni hogyan és mikor kommunikáljanak,
előfordul, hogy nem jókor reagálnak egy közlésre (nem odaillő
módon) jó, ha van segítő személy, aki segít az információcserében
- nyelvtan, grammatika területén nehézségek (nem érthető a beszéde,
nem ismeri a nyelvtani alapszabályokat)
- pragmatika területén is lehetnek nehézségek (pl.: tapasztalathiány miatt,
szituációk)
- proxemika, térközszabályozás terén is a mozgáskorlátozottságból
adódóan (kerekesszékben ül az egyik fél, a másik esetleg áll)
- nonverbális kommunikáció (gesztusok, mimika…), jelzések
félreértelmezése (pl.: száj körüli terület, tikkelés, izomrángás, akaratlan
mozgások, túlmozgás)
- érzelemkifejezés hiánya a kommunikáció során, vagy megtévesztő
érzelemkifejezés pl.: örömkifejezése úgy tűnhet, mintha baj lenne, riadt
lenne
 2. Írott nyelv – olvasás, írás
- látássérülés, hallássérülés, mozgáskorlátozottság miatt kialakult
nehézségek, akadályozottság az írott nyelv területén (írás, olvasás)
- olvasás során nehézség lehet a szerialitás terén (pl.: akaratlan mozgások
vagy testtartás (pl.: fejtartás) miatt)
- olvasáskor a motoros kivitelezés akadályozottsága állhat fent
- lassú/nem olvasható írás (nincs funkció)  pl.: önálló tanulási
folyamat akadályozottsága, nem tud aláírni hivatalos papírokat, levelet
feladni
- figyelem, emlékezet területek gyengesége, vizuális rendszer
érintettsége (pl. formaészlelés), fixációs problémák, nystagmus 
akadályozzák az olvasást, írást
- írás nehezítettsége pl.: akaratlan mozgások miatt, vagy
csökkent/fokozott az izomtónus nyomhagyás problémái;
manipuláció, finommotorika, grafomotorium fejlesztése, megfelelő
íróeszköz kiválasztása (pl.: vastag, puha, grafit, rögzíteni a ceruzát,
lap/füzet alá csúszásgátló)
- ha a kézfunkció nem teszi lehetővé a kézírást  digitális eszközön
dolgozni (laptop, számítógép, tablet), a tanagyagot digitalizálni kell

3. AAK/IKT
- AAK fajtái: külső segédeszköz nélküliek (hang, test, kéz), külső
segédeszközzel (low tech-piktogram, high tech-számítógép); vokális-
verbális(beszéd), vokális-nonverbális(sírás), nonvokális-
verbális(jelnyelv), nonvokális-nonverbális (gesztusnyelv)
- fontos a megfelelő eszköz kiválasztása egyénileg, adaptálva
- pl.: a mozgásai miatt, vagy a kézfunkció miatt melyik a megfelelő
eszköz a számára, melyiket tudja jól kezelni, melyiket használja
szívesen, meg tudja fogni, ne dobja el
- segítő technológiák használata az írásra a kézírás helyett vagy mellett, a
gondolatközlés, a kommunikáció eszköze habilitáció, rehabilitáció
- infokommunikációs eszközökkel történő írás  nyomtatott és írott
betűk ismerete kell hozzá
- aktív és önálló kommunikáció kialakítása különböző módszerekkel és
eszközökkel (pl. kép, ábra, piktogram, Bliss-nyelv)  aktív részvétel
felé törekvés, minél aktívabb részese legyen a szűkebb és tágabb
környezetének, szükségleteiket megfelelően és aktívan kifejezni,
érzelmek és gondolatok megosztása, kapcsolatfelvétel
- szükség lehet még logopédiai fejlesztésre és beszédterápiára

forrás: órán elhangzottak - kiscsoportban összegyűjtöttek alapján, korábbi ismeretek; A MK.

személyek kommunikációjának támogatása (téma); Pár-beszéd 3. fejezet – Kommunikáció
érzékszervi sérüléssel társuló, súlyos, halmozott sérülés esetén; néhány kiegészítés a MK
tanulók irányelvéből; AAK-s órából néhány infó
 4. Gyakorlati példák, beszéd fejlesztése, mozgásnevelés
módszere

A mozgás és beszédnevelés általános feladatai: (nem a mennyiség, hanem a minőség a

lényeg!  ne fárasszuk ki, ne fokozzuk az izomtónust)

- helyes testhelyzet felvétele (önálló felvételének és megtartásának megtanítása)

- kóros együttmozgások leépítése (fej, törzs, végtagok), fej-váll mozgásait
elkülöníteni
- helyes beszédlégzés automatizálása
- száj és annak területeinek túlérzékenységének leépítése
- szájzárás kialakítása, normális szájtartás fixálása
- differenciált nyelvmozgások kialakítása
- a beszédben résztvevő izmok mozgásainak elkülönítése, arc és légzőizmok kóros
feszüléseinek megakadályozása hangadás során

Reflexgátló testhelyzetek a beszéd zavarainak kezelésére: cél kóros reflexek gátlása;

tónusfokozódás, kóros reflexek csökkentése
testhelyzetekre példa: oldalfekvés (hajlított); háton (lábak talpon vagy hashoz húzva);
szájzárást elősegítő gyakorlatok: célszáj körüli terület túlérzékenységének leépítése;
szájzárás kialakítása, normális szájzárás fixálása; ajak körüli izmok lazítása, erősítése
szájzárás erősítés, lazítás: 1db gomb, zsineg, flakon – a zsineg egyik végére a gombot
másikra a flakont erősítjük, a gombot a szájpitvarba kell helyezni, megemelni a flakont, majd
visszatenni, nehezítés – vízzel, fokozatosan növelni a víz mennyiségét a flakonban
ajakizom erősítő, lazító: egy korty vizet a gyermek a szájába vesz majd egyik arcához
irányítja, vissza közép, majd másik arcához, majd közép; a vizet erősen összezárt ajkak közt
kell vékony sugárban kiengedni;  fogmosás utáni szájöblítés gyakoroltatása
fújó gyakorlatok: léggömb, zsebkendő fújása, lufi felfújása, szívószállal vízbe buborék fújás,
gyertya elfújás, fúvós hangszerek (síp, szájharmonika)  ügyelni, hogy ne harapjon rá pl. a
szívószálra, mert kóros reflex fixálásához vezethet
szívó gyakorlatok: kis papírdarabok felszívása és megtartása szívószállal, levegő beszívása
csücsörített ajakkal, vízivás szívószállal, arc becuppantása két fogsor közé
Nyelvgyakorlatok: cél a nyelv álltól független mozgásainak gyakorlása, izomerejének
fokozása; a nyelv megtartása a szájtéren belül
nyelvöltögetés ütemre -előre, hátra, jobbra, balra, le, fel; orrhegy érintés; alsó és felső ajak
végigsimitása a nyelvheggyel; hengert formálni nyelvből, levegő fújása, szívása így;
rágógumi szétlapítása nyelvvel;
Arcgyakorlatok: cél mimikai izmok lazítása, mozgásainak gyakorlása; kifejező arcmimika
fejlesztése
gyakorlatok: szemöldök felhúzása, homlok ráncolása; szemet nagyra nyitni, szemhéjat
leengedni; ásítás utánzása laza állkapoccsal; irányított etetés módszere pl.: alma leharapása,
rágása egyik, majd másik oldalon (az ajkak rágás közben zárva legyenek);
Légzéstechnika, hangadástechnikai és ritmus gyakorlatok: cél beszédlégzés (vegyes
mélylégzés) tudatosítása, fejlesztése a test többi részének lazításával; biztonságos hangadás
kialakítása, laza állmozgás gyakorlása; dysarthria-ra jellemző monotónia, aritmia
kiküszöbölése; az artikuláló szervek ritmikus mozgásának fejlesztése
gyakorlatok: helyes testtartás! kilégzés idejének növelése – magán/mássalhangzókkal,
kilégzés-szünet-belégzés-hangoztatás (pl.: ma-má, ha-há, a e i á ..., hét napjai egy levegővel,
mondókák, versikék); mozgáshoz kötött ritmikus beszédgyakorlatok (ülve, asztalnál
kezekkel), mozgás és beszéd fejlődése, fejlesztése párhuzamosan
forrás: Mozgásnevelés Kézikönyv II.