Műcsarnok-könyvek

elmegyakorlat

11 .

Marc Augé
Nem-helyek
Bevezetés
a szürmodernitás
antropológiájába
 Marc Augé | N e m - helyek

Bevezetés a s z ü r m o d e r n i t á s a n tr op o l ó g i áj á b a

A mű er ed eti címe

h u ; ; Aiujv. | Ne n Ueux
introduction a une anthropoiogie de la surm odernité

For i í t o l t a | : áber Ágost on

Lektorálta | Sutyák Tibor

©EDITIONS DU S E U ! L 5 1992
Collection La Libraíre du XXIe siécte,
sous la direction de Maurice Ölen dér •
Elm egyakorlat
 M a rc A u g é | - •-

» 'V V léi ci lU <nitdS -Jhlí r ti ü \ L v; * ú ;

f * theory!
 Tartalom

7 Bevezetés

10 Közel és távo l

29 Az an tro p o ló g ia i hely

46 A h e ly e ktő l a n e m -h e ly e k ig

67 Epilógus
 Bevezetés

Pie rre Dupont, m ie lő tt beült volna az autójába, pénzt a k a rt kivenni a ba nka uto-
matából. A gép elfogadta a kártyát és 1800 fra n k felv ételé t engedélyezte. Dupont
egy go m b m e g n y o m á s á v a l jóváhagyta a tra n z a k c ió t. A gép t ü r e l m e t kért, majd
kiadta a kívánt összeget és fig yelm ezte tte Dupont-t, hogy ne felejtse el a kártyáját
elvenni. A gép a művele te t egy „ Kös zö njük!’’- k e l zárta, míg Pierre Dupont a ba nk­
je gyeket a pénztárcájá ba tette.
Az úton min den rendben ment, vasárnap reggel Párizs m egközelíté se nem okoz
nehézséget az A11-es autópályán. Várakoznia sem kellett a felhajtásnál, Dourdan-
nál b a n kk á rtyá já v a l kifizette az a u tó p á ly a -h a s z n á la ti díjat, az e lk e r ü lő g y o r s fo r­
g a lm i szakaszon m e g k e r ü lt e Párizst, és az A1-e s autópály án k e re s z tü l meg is
érkezett a Roissy repülőtérre. Autóját a m élygarázs m ásodik szintjén, a J sorban
hagyta, pa rk o ló ká rtyá já t pénztárcájába csúsztatta, majd az A ir France r e g is z tr á ­
ciós p u ltjá h o z s ie te tt. M e g k ö n n y e b b ü lv e s z a b a d u lt meg b ő r ö n d jé tő l [pontosan
húsz kiló), majd átnyújtotta jegyét az uta sfe lv ételt bonyolító hölgynek, és jelezte,
hogy a foly o só felé eső és dohá nyzó h e ly re s z e r e tn e ü lni. A m o s o ly g ó s hölg y
a szám ítógépen ellenőrizte , hogy van-e erre lehetőség, majd ném án bólintott, és
a beszálló kárty ával együtt visszaadta D u p o n t-n a k a jegyét: „B e szá llá s 18 ó ra k o r
a B t e r m i n á l o n ” - m ondta.
Dupont a biztonsági elle nőrzéshez idő előtt érke zett, hogy a d u ty -fre e ben legyen
még ideje v á s á ro ln i e g y -k é t dolg ot. Vett is egy üveg k on yako t [egy kis szuve nír
F ranciao rszágb ól az ázsiai ügyfeleknek) és egy doboz szivart (saját használatra).
Fizetés után gondosan elte tte a b a n kk á rtyá já t és a szám lát.
V ég ig te kin te tt a fényűző k ira k a to k o n - p a rfü m ö k , ruhák, éks ze rek -, a könyves­
boltnál megállt, belelapozott néhány magazinba, majd választása végül egy könnyed
olvasnivalónak ígérkező könyvre - utazás, kémek, kalandok - esett, s ezután m in ­
den sietség n é lk ü l tovább foly tatta sétáját.
Élvezte a szabadság érzését, am ely abból adódott, hogy m e g sz ab adu lt a b ő rö n d ­
jétől, vagy még inkább abból a jóleső bizonyosságból, hogy az események innentől
m á r m a g u k tó l hala dnak előre; most, hogy m á r „eleget tett a sza b á lyo k n a k” , ig a­
zolta személyazonosságát, és a beszálló kárty ája is a zsebében van. „Kaland k e t ­
tesben! Roissy!” - vajon a zsúfo lt helyeken, ahol a különböző e m b e r e k útja in ak

A z eredeti, fra ncia n y e lv e n m e g je le n t m ű h iv a tk o z á s a it a m a g y a r o lv a s ó k tá jé k o z ta tá s á ra

a szerkesztők szám os helyen kiegészítették. A kötetben a *-al je lö lt helyeken a szerkesztők vagy

a fordító k ie g é s z íté s e i és m e g je g y z é s e i olvashatók, m íg a sze rző h iva tko zá sa it s zá m o k jelzik.

ezrei keresztezik egymást, nem m ara dt meg mégis v alami a senki földje, a p a r la ­
gon heverő föld te rü le te k, az ip arterü le tek, a váró te rm ek , a pályaudvarok, az egy­
szerre szem é ly telen és zsúfo lt helyek vonzerejéből, ahol átm e n e tile g m e g a d a tik
a kaland lehetősége, az az érzés, hogy nem ke ll m ást tenni, csak „h á tr a d ő ln i és
várni, hogy a do lg ok m a g u k t ó l m e g tö r t é n j e n e k ” ?
A beszállásnál minden rendben ment. Azokat, akiknek a jegyén a Z betűjel szerepelt,
a hangosbemondó felszólította, hogy utoljára szálljanak be. Dupont-t némiképp elszó­
rakoztatta az X-ek és Y-ok szelíd, de felesleges tülekedése a term in ál kapujánál.
Felszállás előtt, m ia la tt az újságokat körbekínálták, Dupont a légitársaság m a g a ­
zinját lapo zgatta, s ujjával végig követte a rep ülés f e lté te le z e tt útvonalát: Iráklio,
L á rna ka, .Bejrút, Dharan, Dubai, B o m b a y*, B a n g k o k - m in de z töb b m in t 9000
k ilo m é te rn y i út m e g té te lé t je le n ti egy s z e m p illa n tá s alatt; városnevek, am e ly e k
id ő n k é n t a h í ra d á s o k b a n is f e lb u k k a n n a k . D u p o n t v é g ig t e k in t e t t a d u ty -fre e
á r lis tá n , m e g b iz o n y o s o d o tt a r ró l, hogy a hosszú távú já r a t o k o n h i te lk á r ty á t is
elfogadnak, majd elégedetten olvasta végig a „busin ess class" á lta l nyújtott extra
szolgáltatások listáját, amelyeket cége nagylelkű előzékenységének köszönhetően
élvezhet. („A Charles de Gaulle 2 és a New York-i repülőtéren a Le Club szalonjai
le hető vé te s z ik a k ik a p c s o ló d á s t... E m e l le t t te le fo n , f é n y m á s o ló és M in it e l is
a vendégek rendelkezésére áll... Figyelmes és személyre szabott kiszolgálás m ellett
a hosszú távú já ra to k a t nagyobb és kényelm esebb Espace 2000 ü lése k kel s z e re l­
t ü k fel, a m e ly e k tá m lá ja és fe jtá m lá ja külön is á llí th a t ó . . . ” ) D u pont v é g ig m é r te
az Espace 2000 típ usú üléséhez tartozó , d ig itá lis kijelz ővel e llá t o tt ve z é rlő e g y ­
séget, majd ismét a magazin rek lám ja ib a tem etke zett, és csod álatta l vette s z e m ­
ügyre az á r a m v o n a la s s p o r tm o t o r o k a t, majd né hány fén yképe t egy ne m z etk öz i
hotelh áló zat szállo dáiról, am e ly e k némi dagály ossággal „a civilizáció h e ly ta rtó i­
ként" hirdették m agukat (a m arra kech i M am m ounia, „egykor palota, ma m á r szál­
loda” , a brüsszeli Metropole, „ahol a 19. század szépségei ma is ragyognak” ). Végül
t e k in t e t e egy au tó h i r d e té s é r e tévedt, a m e ly ugyanazt a nevet vis e lte , m in t az
ülés, am elyben helyet fogla lt: Renault Espace**: „Egyszer csak elkezdünk vágya­
kozni egy nagyobb té r után... Az érzés vára tlan ul fog el bennünket. De nem ereszt.
A saját t é r e lle n á llh a ta tla n vágya m agával ragad. Egy mozgó tér, am e ly messzire
repít. Ahol m in de n a kezünk ügyében van, s e m m ib e n sem szenvedünk hiányt...”
Végül is pont olyan ez, m in t a repülőben. „ M á r érzi is a te re t kib ontakozni ö n m a ­
gában... Még s e h o l se m ére zte m a g á t olyan jól, m in t az új E s p a c e - b a n ” , zárta
kedves sora it a hirdeté s.

* Ma Mumbai. (A ford.)

** Az autótípus nevében szereplő Espace szó magyarul teret jelent. (A ford.)

8
És m ár meg is kezdődött a felszállás. A magazin hátralévő oldalait gyorsan lapozta
végig, néhány m á s o d p e r c e t s z e n te lt egy c ik k n e k („a víziló, a folyó u r a ” ), am e ly
Afrika be m utatás á val kezdődött [„a legendák b ö lc ső je ” , „a mágia és a varázslás
ha zája” ), majd egy tu d ó s ítá sn a k B o lo g n á r ó l („ B á r h o l s z e re le m b e lehe t esni, de
B olognában m agába a városba szere t bele az e m b e r . ” ). Egy ja pán film h i r d e té ­
sének színkavalkádja m egrag adta fig ye lm é t egy p illa na tra I.,Vivid colors, vib ra n t
sound and non-stop action. Make them yours forever"!. Charles Trenet egyik dalának
refré nje gyakran eszébe ju to tt, am ióta dé lu tá n az autórád ió b an hallotta , és azon
tűnődött, hogy a dalban m eg é n e ke lt „fénykép, az a régi fénykép fia tal ko ro m b ó l"
talán a következő ge ne ráció kna k m á r nem is fog s e m m it sem mondani. A jelen
színei megörökíthetők, nem kell hozzá más, csak egy fagyasztókam(e)ra. Egy Visa-
kártya hirdetése m egnyugvással töltötte el („Használhatja Dubaiban is vagy bárhol
máshol, ahová csak utazik... Visa-kártyájával biztonságban érezheti magát.” ). Szóra­
kozott p illa ntás t vetett a kön yv is m e rte tő kre, és szakm ai é rd e k lő d é s b ő l elidőzött
néhány pillanatig az Eurom arketing című könyv ism ertetője fölött: „A szükségletek
és a fogyasztói szokások homogenizációja egyike azon fajsúlyos tendenciáknak, am e­
lyek az új nemzetközi vállalati környezetet jellemzik... A globalizáció jelenségének
az európai vállalati szektorra, az euromarketing érvényességére és tartalmára, vala­
m in t a nemzetközi m ark e tingkörnyezet alakulá sára gyakorolt hatásainak vizsgá­
lata szám o s k é rd é s t vet fel... Az is m e r te té s vég ül „a le hető le gjo bban s t a n d a r ­
dizált egyveleg létrehozása sze m p o n tjá b ó l kedvező f e lt é te le k ” számba vételével
és „az európai szintű kom m unik áció arch it ek túrá já n ak” körvonalazásával zárult.
Pierre Dupont ábrándos ha ng ula tban tette le a magazint. Az övék becsatolására
figyelmeztető jelz őlám pa kialudt. Felvette a fejh allgatót, kiválasztotta az 5-ös csa­
torná t, és e l m e r ü l t Haydn C - d ú r go rd o n k a v e rs e n y é n e k lassú tételébe n. Néhány
órát (amíg a gép átrepül a Földközi-tenger, az A ra b -te n g e r és a Bengáli-öböl fölött)
egyedül lehet végre.

9
 Közel és távol

A közeli dolgok antro poló giá já ról egyre gyakrabban hallani. Egy 1987-ben a Musée
des A rts et T ra d itio n s p o p u la ire s -b e n t a r t o t t k on feren cia („K u ltú r a n tro p o ló g ia
és etnológia F ranciaországban” ), am elyből A m ásik és a h a so n ló * cím m e l kiadvány
is készült, a mai nyugati, illetve a távoli népeket vizsgáló etn oló gusok érd eklődési
területeinek közeledését jelezte. A konferencia és a kiadvány kimondottan a Toulouse-
ban 1982-ben m eg re n d e ze tt kon feren c iá n (A fra n c ia o rs z á g i e tn o ló g ia ú j irá n y a i!
és egyes s z a k m a i m u n k á k , ille tv e f o l y ó i r a t - k ü l ö n s z á m o k la p ja in m e g in d u l t
refle xió t kívánta folytatni.
M in dazonáltal az érd eklődé s új irányaiból, az új kutatási te rü le te k k ia la k u lá sáb ól
és a korábban ne m ta p a szta lt do lg ok köze le désé bő l szárm a zó f e lis m e r é s nem
zárja ki, hogy az legalább részben nem félre é rté s e ke n alapul, vagy újabb f é lr e é r ­
téseket szül. Mielőtt belevágnánk a nyugati világ antropológiájának megvitatásába,
a tis z tá n lá tá s érd eké ben é rd e m e s néhány m egje gyzést előre bocs á ta ni.
Az a n t r o p o ló g ia m in d ig is az itt és m o s t a n tro p o ló g iá ja volt. A m u n k á já t végző
etnológus mindig valahol máshol já r (ez az ő „it t ” -je), és azt írja le, amit abban a pilla­
natban lát vagy hall. Ezután m e g fig y e lé s e in e k m inősége, szándékai, elő ítéle te i
vagy az álta la le írt szöveg lé tre h o zá sá ra hatást gya korló egyéb tényezők m in dig
vita tárgyát képezhetik. De egy dolog bizonyos: az etnológia mindig az aktuális jelen
közvetlen érzékelését feltételezi. Az elméleti antropológus, aki mások beszámolóira
és te re p k u ta tá s a ira hivatkozik, valójában etn o ló g u so k beszám oló ira, nem pedig
é rte lm e z é s re váró közvetett fo r r á s o k ra tám asz ko dik. Sőt, a k a ro s s z é k -a n tro p o -
ló gusok, akik id őn ként mi m a g u n k is vagyunk, a d o k u m e n t u m o k a t f e ltá ró t ö r t é ­
nésztől is különböznek. Azokat a tényeket, amelyek után M urdock fájljaiban** kuta­
tunk, jó l vagy rosszul, de bizonyos válto zók [házasodási, le s zárm azási, örö klé si
szabályok) alapján figyelték meg, amely változókat a „m ásodfokú an tro p o ló g ia ” is
használja. Mindaz, ami távolabb visz a terep közvetlen meg figyelésétől, egyben az
a n tro po ló g iá tó l is eltávolít; az antro poló gia i érdeklődésű történ észek nem válnak
antropológusokká. A legkevesebb, amit a „történeti antropológia” term in usá ról állít­
hatunk, hogy nem eléggé eg yértelm ű; az „an tropoló gia i ihle tettségű t ö r té n e tírá s ”

* (Szerk: Segalen, Martiné) L A u tre e t le se m b la b le . R e g a rd s s u r ie th n o lo g ie des s o cié té s

c o n te m p o ra in e s . Presses du C N R S , Paris, 1989.
** Utalás George Peter Murdock hatalmas lélegzetvételű etnológiai felmé résére, a H u m a n
R e la tio n s A re a F i le -ra . A H R A F egy 1949-b en létrehozott, több száz intézmény, főként
észak-amerikai egyetemek által alkotott adatbázis és kutatási program, amely az emberi
viselkedés és a kultúra legátfogóbb is m er etren ds ze ré ne k kiépítését célozta. (A ford.)

10
pontosabbnak tűnik. Ezzel s zim m etrikus, de fordított előjelű példa az antro poló gu­
soknál (az afrikanistáknál) is megvan, akik kötelességüknek érzik, hogy a történelemre,
mégpedig an nak a szájhagyományban rögzült fo rm á já ra hivatkozzanak. Hampaté
Ba mondását mindenki ismeri, amely szerint, ha Afrikában meghal egy idős ember,
akko r az olyan, „m in th a egy könyvtár égett volna p o rig ” ; az in fo rm átor, akivel be­
szédbe elegyedünk, legyen idős vagy fiatal, olyan személy, aki nem magáról a m ú l t ­
ról, hanem arról beszél, amit a m últró l tud vagy gondol. Az inform átor nincs az általa
e lm e s é lt e s e m é n n y e l egy idősíkban, viszont az a n t ro p o ló g u s s z ám á ra mind az
in form átor, mind pedig az általa e lm o n d o tta k a jelenben léteznek. Az in fo r m á to r
által e lm o n d o tta k a m ú ltr a és a je le n re egyaránt vonatkoznak. Tehát az a n tro p o ­
lógus, aki - m á r csak s zakm a i k ö te le s s é g b ő l is - é r d e k lő d ik a m ú lt iránt, a szó
szoros értelmében nem tekinthető történésznek. Ám ezzel a megjegyzéssel pusztán
a vizsgálati tárgyak és módszerek pontosabb meghatározására törekszünk: nyilván­
való, hogy Ginzburg, Le Goff vagy L e ro y -L a d u rie törté n e ti m un k ái k ie m elk e dő en
fo n to s a k az a n t r o p o ló g u s o k s zá m á ra . De ez nem v á lto z ta t azon a tényen, hogy
esetükben törté n é sz e k m u n k á iró l van szó: ezek tárgya a m últ, m ó d s ze rü k pedig
d o k u m e n tu m o k vizsgálatát feltételezi.
A „ m o s t ” -ot tehát megtárgyaltuk, térjü nk rá az „ it t ” kérdésére. Annyi bizonyos, hogy
Európa és a Nyugat „ i t t ” -je csak a korábban „gya rm a tin a k", mostanság „fe jlő d ő ­
ne k” nevezett és a brit, illetve francia a n tro po ló g us o k álta l elősze retette l vizsgált
országok távoli „ m á s h o l” -jával párhuzam ba állítva nyer érte lm e t. U gyanakkor az
itt és a m á s h o l sze m b e n á llá s a [egyfajta elna g yo lt fe lo sztá s ez - E urópa/a világ
többi része amely az angolok által lebonyolított futballm eccseket juttatja az ember
eszébe abból az időből, a m ik o r igazi f u t b a lln a g y h a ta lo m n a k szám ította k: Anglia
a világválogatott ellen) csak ak k o r szolgálhatna a kétféle antropológia m e g k ü lö n ­
böztetésének és sze m beállításának alapjául, ha m á r eleve feltételezné azt, a m irő l
valójában szó van: vagyis, hogy két különböző an tro p o ló g ia létezik.
Az a kijele ntés, m is z e rin t az a n tro p o ló g u s o k érd e k lő d é se egyre in kább E u r ó ­
pára ko rlátozódik, m ivel a távoli t e r ü le t e k egyre kevésbé m e g kö z e líth e tő k a szá­
m ukra , vitatható. Először is Afrika, A m e rik a és Ázsia egyes te rü le te i kiváló k u t a ­
tási le he tő ség eket biztosítanak... M áso dszo r pedig Európa an tro p o ló g ia i t e r e p ­
ként saját jo go n is s zám b a jö n. N in c s szó a r r ó l, hogy az a n t r o p o ló g u s o k csak
„jobb híján" forduln ának Európa felé. És pontosan ez az, ami miatt megkérdője le z­
hetjük az E uró p a /m á sh o l szembeállítást, am elyen az európai etnológia leginkább
m o d e r n is ta m e g k ö z e líté s ű d e fin íc ió in a k n é m e ly ik e is alap szik . A nyu gati világ
an tropológiájának kérdése mögött kettős problémafelvetés körvonalazódik. Ennek
egyik oldala, hogy vajon az európai etnológia je le n le gi állapotában a távoli t á r s a ­
d a lm a k a t vizsgáló etn oló giá val képes le he t-e kifin o m u ltá g , k om p le xit ás és kon-
ceptualiz álás sze m p o n tjá b ó l felvenni a versenyt. Erre a kérd ésre ig ennel szokás
fe le ln i, le g a lá b b is ami az E urópát vizsgáló e tn o ló g u s o k a t ille ti, és am e n n yib e n
az inkább a jövőre vonatkozik. Ily módon M artin é Segalen a fent e m líte tt kiadvány
hasábjain ö r ö m m e l írhatta, hogy két etnológus, aki Európa ugyanazon te rületén ek
ro k o ns á gi viszonyait tan u lm á n yo z za , ha so n ló ké p p é rte k e z h e t eg ym ással, m in t
ahogy „b á rm e ly ik afrikai nép sz a ké rtő i” teszik, és Anthony P. Cohen is kiemelheti,
hogy Robin Foxnak a Tory-szigeten vagy Marilyn S trathernnek Elmdonban a ro k o n ­
sági viszonyokkal kapcsolatos vizsgálatai nyilvánvalóvá teszik egyrészt a rokonsági
viszonyok, illetve az e viszonyok á lta l le hetővé vált s tra té g iá k központi szere pét
a „m i" társad alm ain kba n, m ásrészt pedig az egymás m e lle tt élő k u ltú rá k sokfé le ­
ségét egy olyan országban, m in t a m ily en a mai N a g y -B rita n n ia .
Ha azonban a kérdést ebben a form áb an tesszük fel, akkor, ahogyan majd később
látni fogjuk, m e g le h e tő s e n félrevezető : vagy az európai t á r s a d a lm a k elég te le n
s z im b ó lu m k é p z ő erejé nek, vagy pedig az Európát vizsgáló e t n o ló g u s o k e s z im ­
b ó lu m o k e le m z é sé re való k é p te le n sé g é n e k le he tő ség ét ke ll felv e tnün k.
A m ásodik kérdés teljesen más jelle gű : vajon a m odern világ tényei, intézményei,
közö sségi (m u n k a -, szab ad id ő - vagy la kókö zösség ek) vagy közleke dési f o r m á i
m e g ra g a d h a t ó k - e eg yálta lá n a n tro p o ló g ia i p e rspe ktíváb ól? L e g e lő s z ö r is v il á ­
gosan ke ll lá tn un k, hogy ez a kérd és k o rá n ts e m csak Európával kap csolatba n
vethető fel. Bárki, akine k van valam ennyi tapasztala ta pé ld ául A frik áva l k a p c so ­
latban, tisztában van azzal, hogy b á rm ifé le globális an tro po ló g ia i m e g k ö z e líté s ­
nek eg ym ássa l k ö lcs ö n h a tá sb a n lévő és az éppen m e g tö r t é n t ese m én y ek álta l
kiváltott elem e k sokaságát kell figyelembe vennie, még ha azok nem is bonthatók
szét egyértelműen „hagyományos” és „ m o d e r n ” kategóriákra. De azt is tudjuk, hogy
mindazok az intézm ények, am e ly eket a tá rs a d a lm i lét m egértéséhez figyelembe
ke ll vennünk (bérmunka, vállalatok, sporte sem ények, média stb.), min den k o n ti­
nensen fokozatosan egyre nagyobb szerephez ju tn a k . M áso dso rban ez a kérdés
az e r e d e ti k é r d é s t ig e n c s a k á t f o r m á lja : m á r nem E u ró p á ró l, h a n e m m a g á r ó l
a je le n id e jű s é g r ő l van szó, abban a tola ko d ó és zavarba ejtő fo rm á b a n , ahogyan
azt a legégetőbb a k tu a litá s o k m eg ha tá rozz á k.
Ezek után elengedhetetlen, hogy a m ód szer és a vizsgálati tárgy kérdése közötti
különbséget világosan lássuk. Sokan (és maga Lévi-Strauss is többször) felhívták
m á r arra a figyelm et, hogy a m o d e rn világot etnoló gia i viz sgála t a lá le het vonni,
m á r amennyiben képesek vagyunk a vizsgálati m ód szere in k segítségével vizsgál­
ható egységeket egym ástól elkülöníteni. És tudjuk, hogy Gérard Althabe (aki a k ko r
még nem tudhatta, hogy politikusainknak mennyi töprengenivalót fog adni) mennyire
fonto snak tartotta a lépcsőház, a lépcsőházi élet vizsgálatát Saint-Denis, v alam in t
N antes kü lv á ro sa in a k la kótelepi házaiban.

12
Aki végzett m á r te re p ku ta tá st, az sosem téveszti szem elől az etnológiai kutatás
korlátait, amelyek egyszersmind előnyeit is jelentik, és hogy az etnológusnak hozzá­
vetőlegesen körvonalaznia kell azt a csoportot, am elyet vizsgál, és am ely őt befo­
gadja. Ennek a v iz sg ála tnak több oldala van. A m ó d s ze rta n i oldal, a vizsgáland ó
e m b ere kkel való tényleges kapcsolatfelvétel csak egy dolog. A kiválasztott csoport
reprezentativitásának kérdése pedig egy másik; kérdés ugyanis, hogy azok, a k ik ­
kel beszélünk és akiket m egfigyelü nk, m it m on da nak el ne kün k azokról, ak ik ke l
nem beszélünk és akiket nem látunk. Az etnológiai te re p m u n k a legelőször is egy­
fajta társadalm i földm érő munkát jelent, az etnológusnak a lépték ismerőjévé, a kis
léptékek összehasonlító szakértőjévé kell válnia: létrehoz egy je le n tésteli világot,
amelyhez szükség esetén gyors vizsgála tok segítségével a m ik r o - és a m a k r o ­
szint közötti univerzumokat tár fel, vagy történészként dokum entum okban mélyed el.
M egpró bálja maga és m áso k előtt világossá tenni, hogy a m ik o r azo k ró l beszél,
akikkel korábban beszélt, ak k o r valójában kiknek a nevében is beszél. Semmi sem
utal arra, hogy a valóságban létező e m p irik u s vizsgálati tárgy, a reprezentativitás
p roblém ája egy Párizs külvárosában ta lá lh a tó v á lla lat esetében m ásképpen m e ­
rülne fel, m in t a m ik o r egy nagy afrikai királyság viszonyait vizsgáljuk.
Két megjegyzés kívánkozik ide: az egyik a tö r t é n e le m m e l, a m ásik az a n t ro p o ló ­
giával kapcsolatos. Mindkettőnek köze van ugyanis az etnológus azon törekvéséhez,
hogy e m p irik u s vizsgálata tárgyát kontextusba ágyazza, hogy e tárgy minőségi
reprezentativitását meghatározza - mivel itt szigorú é rtelem b en nem s ta tis zti­
kailag reprezentatív m inták kiválasztásáról, hanem annak m egállapításáról van szó,
hogy ami egy család rokonsági viszonyai esetében megfigyelh ető , az más család
vagy falu ro k o nsá gi viszonyaira is érvényes-e. Az olyan f o g a lm a k , m in t pé ld á u l
a „ t ö r z s ” vagy a „nép" m eghatározása is ezzel a kérd ésse l függ össze. Az a n t r o ­
pológusok számára e törekvé sük egyszerre je le n t közös pontot a törté n é sze kke l
és különbözőséget hozzájuk képest; inkább azt m o n d h a tju k - tis ztele tben tartva
a történ ettu dom ány időbeli elsőbbségét -, hogy a m ikro tö rté n e le m iránt érdeklődő
történészek akko r alkalm azzák az etnológusi megközelítést, a m ik o r őket magukat
is az ele m ze tt esetek - például egy 15. században élt frio uli m o ln á r élete - r e p r e ­
zentativitásának kérdése foglalkoztatja, azonban ezt a reprezentativitást csak úgy
tudják biztosítani, ha a „ n y o m o k ” vagy „ je le k ” vagy a példa értékű kivétel fogalm át
alkalmazzák, míg a terepkutatást végző etnológus, ha lelkiism eretesen végzi m u n ­
káját, kiválaszt egy kicsit távolabb eső helyet és ellenőrzi, hogy az, am it a k iin d u ­
lási helyen megfigyelni vélt, ott is érvényes-e. Ez k é ts é gtele nü l az előnye annak,
ha az e m b e r m un kájána k tárgya a jelen - bár ez csak sovány vigasz a törté n é sze k
nyilvánvaló előnyéhez képest: ők ugyanis tudjá k, mi lesz a folytatás.

13
A második megjegyzés az antropológia tárgyával, pontosabban ezúttal annak in te l­
le ktu ális tárgyával, vagy ha úgy jo bban tetszik, az etn oló gus általá nosítási képes­
ségével kapcsolatos. Az nyilvánvaló, hogy egy falu egyik felének ap rólékos m e g fi­
gye lé sétől vagy m íto szok egy adott népesség körében végzett ö ssze gyű jtésé tő l
óriási lépés választ el bennünket ahhoz, hogy a „ ro k o n s á g ” vagy „a mítoszok elemi
s tru k tú r á in a k ” elméletéig eljussunk. És itt nem csak a s tr u k tu r a liz m u s ró l van szó.
M in de nfajta nagyobb lé ptékű a n tro p o ló g ia i e ljá rá s n a k az a célja, hogy le galá bb
né hány olyan á l ta lá n o s érvényű h ip o té z is t f e lá llí t s o n , a m e ly e t noha egy ad ott
kon krét eset feld olgozása ihletett, de am ely a p ro b le m a tik u s kon fig u ráció k fe lt á ­
rásán k e r e s z tü l messze t ú lm u t a t ezen az eg yetlen eseten - ilyenek a varázslás,
a házasságkötés, a h a ta lo m vagy a t e rm e lő v is z o n y o k elm é le te i.
Anélkül, hogy ezen általánosítási törekvések érvényességével kapcsolatban állást
fog lalnánk, egyszerűen csak érvként fogjuk felhasználni azt a tényt, hogy az a n t ro ­
pológiai irodalom alkotórészét képezik, annak érdekében, hogy rám u ta ss un k arra:
a m é re tre vonatkozó érv, a m ik o r nem egzotikus t á rs a d a lm a k esetében m e r ü l fel,
a viz sgála tnak csak egyetlen aspektusát, tehát a m ódszert, nem pedig a tárgyat
érinti; sem az empirikusan vizsgált, és még kevésbé az intellektuális, elméleti tárgyat,
am ely nem csak az általánosítást, de az összehasonlítást is feltételezi.
A vizsgálati módszer kérdését nem lenne szabad összetéveszteni a tárgy pro b le m a ­
tikájával, mivel az antropológia tárgya sosem például egy falu vagy város valamely
részének t e lje s s é g re törekvő leírása volt. A m ik o r az efféle m o n o g r á fiá k e lőszö r
megjelentek, akkor azok egy még hiányos leltár kiegészítéseként jelentkeztek, a m e ­
lyek az elvégzett kutatá sokra többé vagy kevésbé támaszkodva jobbára em p iriku s
természetű általánosításokkal álltak elő egy adott népcsoportra vonatkozóan. Az „itt
és m o s t ” v izs g ála tával k a p c so la tb a n e ls ő s o rb a n ne m az a kérdés, hogy le h e t-
séges-e, és ha igen, a k k o r hogyan le hetséges a nagyobb egységek - egy válla lat
vagy egy üdülőtelep - vizsgálata (hiszen akár így, akár úgy, de ez lehetséges), hanem
az, hogy a mai társadalm i létnek van nak-e olyan aspektusai, amelyek ma az a n tro ­
po ló gia i viz s g á ló d á s s z e m p o n tj á b ó l r e le v á n s n a k t ű n n e k - ugyanúgy, ahogyan
a rokonsággal, a házasodással, az ajándékozással, a cserével stb. kapcsolatos k é r ­
dések (em p irik u s tárgyként) először m a g ukra vonják a távoli népekkel foglalkozó
an tropoló gusok figyelmét, majd (in te llektuális tárgyként) gondolkodásra késztetik
őket. A m ó d s z e r t a n i m e g f o n t o l á s o k k a l k a p c s o la tb a n (a m e lye k k é t s é g t e le n ü l
jogosak) a k k o r já r u n k el helyesen, ha a t á rg g y a l kap csolatos elő fe lte v é se k re is
vetünk egy pillantást. ,

14
A tárggyal kapcsolatos előfeltevések az „itt és m o s t ” an tro po ló g iá já n ak lé tjogo­
sultsá g á t ille tően kétely eket é b re s z th e tn e k bennünk. Louis D u m o n t jegyzi meg
a La T a ra s q u e * újabb kia d á sá h o z íro tt elő sza vába n, a m e ly n e k egy r é s z le té t
Martiné Sagalen is idézi a 4 m á sik és a ha son ló bevezetőjében, hogy ..az é rd e k ­
lődési körök e lto ló d á s a ” és a „ p r o b le m a t ik á k ” megváltozása (amit itt mi most az
e m p irik u s tárgyak és az in te lle ktuális tárgyak megváltozásával azonosítunk)
le hete tlenné teszi az á lta lu n k művelt diszciplínák esetében a kum ula tivitást és
„képes lehet azok kontinuitását is aláásni” . Az érdeklődési körök megváltozására
egy olyan példát hoz, amelyet a néphagyomány vizsgálatával állít szembe: „a f r a n ­
ciaországi t á r s a d a lm i lét nagyobb s p e k t ru m ú és d iffe re n c iá lta b b megkö­
zelítésében m á r nem különül el tisztán a modern és a nem modern, például a kéz­
műves jellegű és az ipari á r u te rm e lé s egymástól."
Nem vagyok a r r ó l meggyőződve, hogy egy tu d o m á n y á g k o n tin u itá s á t vizsgálati
tárgyainak állandósága határozná meg. Ez a kijelentés a biológiával kapcsolatban
m in de n bizonnyal k é ts é g e k e t ébreszt, m iv e l ne m vagyok biztos abban, hogy az
D u m on t fente bb idézett m e g álla p ítása é rte lm é b e n k u m u la tív volna: egy kuta tá s
befejeződésével új vizsgálati tárgyak k e rü ln ek az e m b e r látómezejébe. És a tá r s a ­
dalmi létet vizsgáló tudományok esetében Dumont megállapítása még inkább vitat­
hatónak tűnik, mivel mindig a társadalm i létről van szó, a m ik o r a csoportosítási és
hiera rchizálási m ódozatok megváltoznak, és mivel így a kutató fig yelm ét olyan új
tárgyak ragadják meg, amelyek, akárcsak a kutatóbiológus által felfedezett új vizs­
gálati tárgyak, nem semmisítik meg az eredeti vizsgálat tárgyait, hanem csak tovább
bonyolítják azokat. Ennek fényében Louis Dumont aggodalmai az „itt és m ost” an tro­
pológusai körében is megértő fülekre találnak. Gérard Althabe, Jacques Cheyronnaud
és Béatrix Le Wita ezt A m á s ik és a h a so n ló című k o n feren c ia kiad ván y ban k ife ­
jezésre is ju tta tják, a m ik o r tréfálkozva megjegyzik, hogy a bre to nokat „a Crédit
Agricole -nál felvett bankkölcsönük jobban érdekli, mint saját népük genealógiája...”
De e m e g fo g a lm a z á s m ö g ö tt is a v iz sg ála ti tá rg y p ro b lé m á ja k ö rv o n a la z ó d ik :
sem m i sem írja elő, hogy a bretonok genealógiája jobban kellene, hogy érdekelje
az an tro poló gusokat, m in t m ag uka t a bretonokat. [És ez a k k o r is igaz, ha kétlem,
hogy ezt a t é m á t éppen a bre to no k hagynák te lje s s é g g e l figye lm e n kívül.) Ha az
„ it t és m o s t ” irá n t é r d e k lő d ő a n t r o p o ló g ia k iz á ró la g a m á r f e l t á r t és r ö g z ü lt
kate góriák szerint működne, ha új tárgyak ko n stru k ció ja nem lenne lehetséges,
a k k o r az új te r ü le te k bevonását az e m p irik u s vizsg álatokba főleg a kíváncsiság és
nem a szükség m otiv áln á.

* Dumont, Louis: La T a ra s q u e . Gallimard, Paris, 1 98 7.

15
Az im é nti e s z m e fu tta tá s b ó l az an tro p o ló g ia i k u ta tá s o k pozitív m eg ha tá roz á sa
következik. Ezt a definíciót m ost m e g p ró b á lju k két eltérő észrevételből kibontani.
Az első észrevétel az antropológiai kutatással kapcsolatos: az antropológiai kutatás
a m á sik kérdését vizsgálja a jelenben. A másik kérdése nem egyszerűen egy olyan
kérdés, am ellyel hébe-hóba szembesülni kénytelen; ez jelenti számára az egyetlen
in te lle ktu á lis tárgyat, am e ly b ől egyéb vizsgálati te rü le te k bo ntakozta thatok ki. Az
a tény, hogy ezt a kérdést a jelenben vizsgálja, megnyugtató módon elkülöníti a tö rté ­
nettudománytól, és mivel egyidejűleg többféle megközelítésben is vizsgálja, az a n tro ­
pológia a többi tá rs a d a lo m tu d o m á n y tó l is elkülö nül.
A m ásikat minden létező form ájában vizsgálat alá vonja: az egzotikus másikat, akit
az egyform aként tételezett „ m i ” (mi franciák, európaiak, nyugatiak) azonosságával
szembeállítva határoz meg; a mások álta l létrehozott m á s ik a t, a m ásik népet vagy
k u ltú rá t, a m e ly e t a mások, az „ő k" szintén e g y fo rm a k é n t té te le ze tt és le g g y a k ­
rabban egy népcsoport nevével illetett csoportjával szembeállítva definiál; a t á r s a ­
dalmi m á s ik a i: a belső másikat, akihez viszonyítva a különbségek olyan rendszere
jön létre, am e ly a ne m ek e lkülö nítésé vel kezdődik, de am e ly családi, politikai és
gazdasági szem pontb ól az egyének egymáshoz viszonyított helyét is meghatározza
oly módon, hogy nem le hetséges egy a rendszerben elfo g la lt pozícióról (idősebb,
fiatalabb, főnök, ügyfél, fogoly stb.) an élkül beszélni, hogy közben egy sor más pozí­
cióra ne uta ln á nk; az előzővel össze nem téve sztendő m a g un kban rejlő m á s ik a i,
aki minden gondolkodási rendszerben központi jelentőségű, és akinek az un iv e r­
zális je le n lé te abból adódik, hogy az in div idu alitá s ö n m ag ába n t ö rté n ő e lg o n d o ­
lása nem lehetséges: az öröklés, az örökség, a leszármazási viszonyok, a ha son­
lóság, a befolyás mind megannyi formája a kategorizálásnak, amelyek segítségével
a m ásság k o m p le m e n t a ritá s a e lgo ndo lh ató, és am e lye k b á r m ifé le in d iv id u a li­
tásban benne re jle n ek. Az én fog alm á val, a betegség és a v arázslá s é r t e l m e ­
zésével fog la lk o zó egész sz a k iro d a lo m azt igazolja, hogy az etnoló gia szám á ra
legalapvetőbb kérd és az általa viz sgáltak szám ára is a legfonto sabb: ez az, am it
lényegi vagy bennünk rejlő másságnak nevezhetnénk. A magunkban rejlő m ásság­
nak az etnológus álta l vizsgált rendszerekben megjelenő reprezentációi e másság
szükségszerűségét magában az individualitásban fedezik fel, s így a kollektív iden­
titá s és az egyéni id e n titá s s z é tv á la s z tá s á t le h e te tle n n é teszik . Ez fig y e le m re
m éltó példája annak, a m ik o r m ag ukn ak a vizsgált hiteknek a tarta lm a képes hatást
g ya k o ro ln i arra az e ljá rá s ra , a m e ly m e g r a g a d á s á r a t ö re k s z ik : az a n tro p o ló g iá t
az egyén r e p r e z e n t á c ió ja ne m e g y s z e rű e n a z é rt é r d e k li, m e r t az t á r s a d a l m i
konstrukció, hanem azért is, m e rt az egyénről kia lakított bárm iféle reprezentáció
szükségképpen a vele egylényegű tá rs a d a lm i viszonyró l kia la kított reprezentáció

16
is egyben. Ezért a felfe d e zé sé rt kö s zö n e tte l t a r to z u n k tehát a távoli t á r s a d a l­
makat vizsgáló an tro po ló g iá na k - de még inkább a tan ulm á ny oz o tt em bereknek:
a t á rs a d a lo m az egyénnel kezd ődik; az egyén pedig az etnoló gia tá rgykö réb e is
tartozik . A ko n k ré t az an tro p o ló g ia szám á ra pont az e lle n kező jé t je le n ti annak,
m in t ah ogyan egyes s z o c io ló g ia i is k o lá k m e g h a tá r o z z á k . Ez u t ó b b ia k s z e r in t
a k o n k r é t azokban a na gysá g re n d e k b e n rag a d h a tó meg, a m e ly e k b ő l az egyéni
válto zatossá go k ki vannak iktatva.
M a rc e l Mauss, a pszic h o ló g ia és a s z oc ioló gia v is z o n y á ró l érteke z ve az a n t r o ­
pológiai p e rspe ktíváb ól m e g ra g a d h a tó in div idu alitá s m e g h a tá ro z á s á t n a g y m é r ­
tékben leszűkítette. Egy érdekes szövegrészben valójában azt állítja, hogy a szoci­
ológusok által vizsgált e m b er nem a m odern elit részekre szakadt, ellenőrzés alatt
t a r to tt em berével, hanem a hétközna pi vagy ősi e m b e r r e l egyenlő, akit t o t a lit á s ­
ként lehe t m eg ha tá ro zn i: „A mai á tla g e m b e r - és ez fő k é n t a nőkre érvényes
v a la m in t az ősi vagy e lm a r a d o t t tá r s a d a lm a k b a n élő e m b e r e k m a g u k is t o t a l i­
tást a lk o tn a k ; E ‘t o t a l i t á s ’ v iz s g ála ta m o d e rn t á r s a d a l m u n k e litjé t le szám ítv a
minden egyéb szempontból létfontosságú". De a totalitás fogalma, am elyről tudjuk,
hogy M aussnak, a kine k a felfo gásá ba n a k o n k r é t a te lje s e t je le n ti, az in div idu­
alitás f o g a lm á t korlátozza és bizonyos é r te le m b e n m eg cson kítja . Pontosabban
kifejezve, az in dividualitás, a m e ly re Mauss gondol, az adott k u ltú r á ra nézve re p ­
rezentatív, tipikus individualitást jelent. Ezt megerősíti a totális társ ad alm i tények­
ről adott elemzésében, amelynek értelmezésébe, ahogyan Marcel Mauss m u n k á s ­
ságát is m e rte tő előszavában IIn tro d u c tio n a io e u v re de M a rc e l M a u s s *1 Lévi-
Strau ss is megjegyzi, ne m cs ak a m e g k ü lö n b ö zte té s összes asp ektusá t (családi,
technik ai, gazdasági) ke ll bevonni [am elyek közül h a jla m o s a k le h e tü n k csak az
egyiket fig yele m be venni), hanem azt a s z e m lé le tm ó d o t is, a m it a m e g k ü lö n b ö z ­
tetést m egélő b e n n szü lö tte k e m e g k ü lö n b ö z te té s e k k e l k ap csolatba n a m ag uk
szám ára k ia lak ítottak vagy kia lakíthatn ak. A to tá lis t á r s a d a lm i tény m e g ta p a sz ­
talása két s ze m p o n tb ó l is ko n kré t [és teljes): je len ti egy a térbe n és időben pon­
tosan lo kalizált társ a d a lo m , s egyben e tá rs a d a lo m v alam e ly tag já n ak ta p a szta ­
latát is. Azonban ez az egyén nem akárki: azzal a t á r s a d a lo m m a l válik azonossá,
am elynek csak egyfajta kifejeződése. És az is je lz é s é rté k k e l bír, hogy annak érzé­
keltetésére, m it ért egy tetszőleges egyén alatt, Mauss a határozott névelőt hasz­
nálja, s így például „a melanézról” beszél, aki egyik vagy másik szigeten él. A fentebb
idézett szöveg világossá teszi szám unkra ezt a kérdést. A melanéz nem csak abból

* Ma gya ru l m eg je le n t: C laude L é vi- S tr au ss: B e v e z e té s M a rc e l M a u s s é le tm ű v é h e z .

In M a rc e l Mauss: S z o c io ló g ia és a n tro p o ló g ia . Osiris, Budapest, 2004. (A ford.)

17
az o k b ó l kifolyóla g to tá lis , m e r t egyszerre tö b b fé le egyéni, vagyis „fizikai, f iz io ­
lógiai, pszichikai vagy szociológiai" dimenziójában fogjuk fel, hanem m ert esetében
szin te tiz á ló je lle g ű in d iv id u a litá s ró l, egy olyan k u ltú r a k ife je z ő d é s é rő l van szó,
a m e ly maga is egészként, t e lje s k é n t je le n ik meg.
A kultúra és az individualitás e felfogásáról még sokat lehetne beszélni (és beszél­
tek is róla m á r sokat mások). Az, hogy bizonyos s z em p on tb ól és bizonyos k on tex­
tusokban k ultú ra és individualitás egymás kölcsönös kifejeződéseiként je le n he t
meg, m á r - m á r elcsépeltnek, de legalábbis közhelyszerűnek tűnik; ezt a m e g k ö ­
zelítést a lk a lm a z z u k akkor, a m i k o r p é ld ául v a la k ir ő l azt m on djuk, hogy breton,
angol, au verg ne-i vagy né met. És nem le p ő dhe tünk meg azon sem, hogy az á llí ­
tólag szabad in dividualitások reakciói statis ztik ailag szig nifikáns m in tá k alapján
megérthető k és aká r előre is jelezhetők. Egyszerűen csak a rró l van szó, hogy ezzel
párhuzam osan m e g ta n u ltu n k az abszolút, egyszerű és szubsztanciális id e n titá ­
sokban kételkedni, mind kollektív, mind pedig egyéni szinten. A k u ltú rá k „ m ű k ö ­
dése” az erd őké re hasonlít, vagyis sosem hoznak létre lezárt totalitásoka t (ennek
megvannak a külső és belső okai); az egyének pedig, akárm ilyen egyszerűnek kép­
z eljü k is őket, sose m le h e tn e k eléggé eg ys zerű ek ahhoz, hogy k ie m e lk e d je n e k
abból a rendből, am ely a helyüket kijelöli: bennük a rend totalitása csak részle­
gesen fejeződik ki. Ezenkívül b á rm ely fen nálló rend p ro b le m a tik u s jellege talán
sose m válna nyilv ánvalóvá - h á b o r ú k b a n , lá z a d á s o k id ején, k o n f lik t u s o k vagy
a feszültségek megje le nésekor -, ha ehhez valamiféle egyéni kezdeményezés nem
adná meg a kezdő löketet. Sem a té rbe n és időben lo k a liz á lt k u ltú ra , sem pedig
azok az egyének, akikben e kultúra testet ölt, nem képez az identitás számára olyan
alap ot, a m e ly e n t ú l s e m m ifé le m ásság ne le nne elké p ze lh e tő . T e rm é s z e te s e n
a kultúra „m ű kö d é s é t” saját peremvidékein, vagy az intézményi rendszereken belüli
egyéni stratégiákat nem kell figyelembe venni bizonyos (intellektuális) kutatási t á r ­
gyak meghatározásakor. A viták ezen a ponton nem ritkán a rosszhiszeműség vagy
a szűklá tó k ö rű sé g áldozatává váltak: min dössze annyit jegyeznénk itt meg, hogy
például annak, hogy egy szabályt be tartanak-e vagy sem, hogy adott esetben m e g ­
kerü lh ető vagy áthágható-e vagy sem, se m m i köze sincs m indazon logikai im p li­
kációk szám bavételéhez, am e ly e k ala pos vizsgála t tárgyá t kell, hogy képezzék.
Ezzel szemben vannak olyan vizsgálati tárgyak, am ely ek ténylegesen a változási
vagy áta la kulá si folyam atok, a távolságok, a kezdeményezé sek vagy a h a tá r á tlé ­
pések számbavételét követelik meg.
Mindig tud nun k kell, hogy m irő l beszélünk, és itt elég, ha csak megjegyezzük, hogy
fü g g e tle n ü l attól, hogy az antro po ló g ia i kutatá s éppen melyik szintet érinti, célja
a mások álta l a másik k ategóriájá ról alkotott in te rpre tá ció k inte rpretá lá sa azokon
az eltérő szinteken, am elyek ezen in te rpretá ció helyét kijelö lik és szükségességét
kik é n y s z e rítik : a nép, a törzs, a falu, a család vagy a c s o p o r t a lk o t á s bá rm ily e n
más f o r m á ja egészen a rokoni k a p c s o la t le g k is e bb egységéig, a m e ly rő l tudju k,
hogy a család id e n titá s á t a h á zassá gkö té si kén y szer alá re n de li; v égül pedig az
egyén, akit m in de n ritu á lis re n d s z e r ö s s z e te ttk é n t és a m ásság ho rdo zója kén t
ha tároz meg, a szó szo ro s é r t e l m é b e n e l g o n d o lh a t a t la n , ahogyan m ás s z e m ­
po ntból a kirá ly és a varázsló ala kja is az.
A m áso dik észrevétel sem az a n tro p o ló g iá ra , hanem arra a világra vonatkozik,
amelyben az an tro p o ló g ia saját vizsgála ti tá rgya it felle li; ez k o n k ré ta b b m e g k ö ­
zelítésben a mai világot jelenti. Nem a rr ó l van szó, hogy az antropológia, ráunva
az egzotikus vidékekre, ism e rőseb b te rü le te k felé fordítaná tekin tetét, ezzel saját
foly tonosságának m egszakadását kockáztatva (ahogyan Louis D u m on t aggódva
gondolja), hanem a mai világ az, amely felg yorsult átalakulásaival az antropoló gus
érdeklődését magára vonja, vagyis a másság kategóriájával kapcsolatos ism é te lt
és m ó d s z e r e s re fle x ió t k ik é n y s z e ríti. Ezen á t a la k u lá s o k k ö z ü l h á r m a t k ö z e ­
le b b rő l is s z em ü gyre veszünk.
Az első az idő, a mi időérzékelésünk, de az a mód is, ahogyan az időt felhasználjuk,
ahogyan rendelk ezünk vele. Sok teo re tik us véli úgy, hogy az idő im m á r nem a d o l­
gok é rte lm e s s é g é n e k alapelve; az idő m in t olyan: fe lfo gha ta tla n . A fejlődés g o n ­
dolatát, vagyis, hogy a későbbi dolg ok a korábbi dolg ok is m e re té b e n m e g m a g y a ­
rázhatók, bizonyos é rtelem b en meg tépázta a 20. század, am ely zátonyra futta tta
a 19. század nagy, óceánjáró gyanánt mindent átszelő reményeit és illúzióit. E prob­
lémafelvetés hátterében valójában több, egymástól eltérő észrevétel húzódik meg:
a világháborúk, a to ta litá riu s rendszerek és népirtó po litik á k á lta l okozott a t r o c i­
tások, am e ly e k - és ez a le gkevesebb, a m it k ije le n t h e tü n k - nem az e m b e ris é g
e rkö lc si fe jlő d é s é rő l t a n ú s k o d n a k ; a nagy elbeszélé sek, vagyis az átfogó é r t e l ­
mezési ren d s ze re k eltű nése, a m e ly e k fela data az lett volna, hogy az e m b erisé g
á lta lá n o s f e jlő d é s é r ő l s z á m o t adja nak, de ebben nem já r t a k s ik e r r e l, ahogyan
a hivatalosan is belő lü k táplá lkozó politikai rendszerek szintén elté velyedtek vagy
összeomlottak; vagyis m in dent egybevetve a tö rté n e le m értelm éb e vetett hit m e g ­
rendülé se vagy, ha po ntosabban a k a ru n k fogalm azni, a k k o r is m é te lt m e g r e n d ü ­
lése, hiszen Paul Hazard* m á r a 17. és 18. század fordu ló já n azonosítani vélte ezt
a je le n ség et, a m e ly a régie k és a m o d e r n e k vitájában és az euró pai tud at v á l­
ságba kerü lé sében m utatko zott meg. De még ha Fontenelle gyanakvással s z e m ­
lélte is a történettudományt, e gyanakvás főként annak módszerére (anekdotikus és
kevéssé megbízható), tárgyára (a m últ csak az emberi esztelenségtől visszhangzik),
illetve hasznára (a fiatalokat inkább a rró l a k o rró l kellene okítani, amelyben élnek)

* H az ar d, Paul: La C ris e de la c o n s c ie n c e e u ro p é e n n e , 1 6 8 0 -1 7 1 5 . A rt he m e Fayard,

Paris, 1961.
vonatkozott. Ezzel szemben amennyiben a történészek manapság, különösen Fran­
ciaországban, gyanakvással tekintenek a történettudományra, ezt nem technikai vagy
m ódszertani p ro b lé m á k k a l m agyarázhatju k (a tö rté n e ttu d o m á n y fejlődésen ment
keresztül), hanem m ert nehezükre esik az időt az értelm esség alapelvévé emelni,
de még inkább ne he zükre esik fe lle ln i benne az id en titá s alapelvét.
Továbbá azt is jó l látjuk, hogy e tö rté n é sz e k bizonyos nagy, eg yébként az „ a n t r o ­
p o ló gia ” tá rgyk ö réb e uta lt té m á k a t (a család, a magánéle t, az em léke z és helyei)
előnyben részesítenek. Ezek a kutatások találkoznak a közönség régi fo rm á k iránti
rajongásával, mintha azt m eséln ék el kortársainknak, hogy milyenek is ők, azáltal,
hogy m egmutatják, miben nem olyanok, amilyenek voltak. Ezt a megközelítést senki
sem s zem lélt e ti jobban, m in t Pierre Nora a Az e m lé ke ze t h e lye i című könyve első
k ö te té h e z írt e lő s z a v á b a n : a s z e m é ly e s b e s z á m o ló k , d o k u m e n t u m o k , képek,
illetve „a m últ látható je le inek” babonás felhalmozása révén, mondja, azt igyekszünk
m e g ta lá ln i, hogy mi az, am ib e n m á s o k vagyunk, „e m ásság s z e m lé lé s e közben
pedig abban rem énykedünk, hátha a ne mlétező identitás m égiscsak a szem ünkbe
ragyog. Nem az identitás genezisét keressük, hanem mindössze annak m e g h a tá ­
rozását, hogy kik vagyunk m in da nna k fényében, akik m á r nem vagyunk.”
Ez az általá nos megállapítás összecseng a s a rtre -i és m arxista hivatkozások e ltű ­
nésével (közvetlenül a m áso dik világh áb orú után), am e ly e k az univ erzálist végső
soron a különösség igazságaként fogták fel, valamint azzal, amit - mások nyomán -
a posztmodern érzékenységnek nevezhetnénk, amely szerint egyik divat épp annyit
ér, mint bármelyik másik, a különböző divatokból összeálló patchwork pedig a mo-
dernitásnak m in t a haladás ideájával összekapcsolt fejlődésnek a végét jelenti.
Kimeríthetetlen témával van dolgunk, de az idő problematikáját egy másik perspek­
tívából is megközelíthetjük: azon hétköznapi tapasztalat irányából, m iszerint a t ö r ­
té n e le m egyre gyorsul. Ahogy kicsit idősebbek leszünk, m ú ltu n k , saját é l e t t ö r ­
t é n e t ü n k m á r i s t ö r t é n e l e m m é v á lik . A v e le m e g y id ő s e k g y e r e k k o r u k b ó l még
em lékezhetnek az első világháború veteránjainak néma múltb a Tévedésére, amely
azt sug allta, hogy ők m e g é lté k a t ö r t é n e lm e t (de még milyet!), és hogy mi sose
fo g ju k m e g é rte n i, hogy m in d e z m it je le n t. M anapság a k ö z e lm ú lt , a ha tvanas,
a hetvenes és nemsokára a nyolcvanas évek is ugyanolyan hirtelen fognak eltűnni
a tö r t é n e le m b e n , ahogyan onnan e l ő b u k k a n t a k . Talo nb a t e t t ü k a t ö r t é n e lm e t.
A tö rté n e le m a nyo m un kban jár, á rn y é kk é n t követ bennünket. A tö r té n e le m nem
más, mint olyan események sora, amelyeket sokan eseménynek tekintenek (a Beatles,
a 68-as d iá k m o z g a lm a k , az a lg é ria i és a v ie tn a m i háború, M it t e r r a n d 1981-es

* Nora, Pierre: L e s lie u x de m é m o ire . (B ib lio th é q u e iliu s tré e d e s h is to ire s ). Gallim ard,
P a r i s , 1 9 8 4 - 1 9 9 2 . M a g y a r u l m eg je len t: E m lé k e z e t és tö r té n e le m k ö z ö tt: v á lo g a to tt

ta n u lm á n y o k / Nora, Pierre; [vél., szerk. K. Horváth Zsolt], Napvilág, Budapest, 20 10 .

győzelme, a berlini fal leomlása, a kelet-európai országok demokratikus átalakulása,
az Ö bö l-há ború , a Szovjetunió szétesése). Olyan e s e m é n y e k r ő l van itt szó, a m e ­
lyekről vélelmezhetjük, hogy a közeli vagy távoli jövő történészei szemében fontosak
lesznek, és amelyekhez bármelyikünk - még ha tisztában is van azzal, hogy szerepe
ebben a történetben nem fontosabb, mint Stendhal P á rm a i kolostorában Fabrice-é
a Waterlooi csata forgatagában - hozzá tud tenni néhány sajátos körü lm én yt vagy
képet, min th a m inden nappal kevésbé lenne igaz az, hogy az em bere k, akik a t ö r ­
tén elm e t csinálják [m ert ugyan ki más?), nem tudják, hogy ők azok, akik csinálják.
Vajon [egy egyre jo b b a n ö s s z e z s u g o ro d ó boly gón - e r r e k éső bb még v is s z a ­
térek) nem éppen ez a nagy bőség okoz p r o b lé m á t a je le n k o r t ö r t é n e t t e l f o g la l­
kozó t ö rté n é s z e k s zám ára?
Ez a kérdés további m agyarázatra szorul. Az „ e s e m é n y e k ” m egragadása mindig
is nehé zséget okozott azoknak a tö rté n é s z e k n e k , akik szerint ezek fe lo ld ó d n a k
a t ö r t é n e le m nagy ívű válto zásaib an, és ezért fe le s le g e s sz ó c s é p lé s n e k t e k i n ­
tetté k a korábbi helyzet és e korábbi helyzetb ől kifejlő dő későbbi helyzet között.
A kérdést övező vitában pont ez képezi Francois F u r e t-n e k a francia f o r r a d a l o m ­
m al min t p a r excellence esem énnyel kapcsolatos elem zésének lényegét. Mert mit
is állít a G ondoljuk újra a francia fo rra d a lm a t* című könyvében? Azt, hogy a f o r r a ­
dalom kitörésének napjától kezdve a fo rra d a lm i esemény létrehozza „a törté n e lm i
akció új modalitásait, amelyek egyáltalán nem következnek az előbbi hely zetb ől” .
A f o r r a d a l m i ese m é n y (a f ra n c ia f o r r a d a l o m ebben az é r t e le m b e n kiv é te le sen
eseményjellegű) nem redukálható azon tényezők összességére, am elyek lehetővé,
utóla g pedig e l g o n d o lh a tó v á te tté k . És hibát k ö v e tn é n k el, ha ezt az e le m z é s t
a francia forrad alom esetére korlátoznánk. A történ ele m „felg yorsulá sa” bizonyos,
általában a közgazdászok, törté n é s ze k vagy s zocioló gusok á lta l sem előre látott
ese m é n y e k tú lb u r j á n z á s á v a l függ össze. A p r o b l é m á t az e s e m é n y e k e t ú lz o t t
számossága jelenti, nem pedig a 20. század bo rzalmai [amelyek nagysága minden
eddigit fe lü lm ú lt, de amelyet a technológia tett lehetővé), az in te lle k tu á lis sém ák
változása vagy a politikai átalakulások, amelyekre a történ ele m számos egyéb pél­
dával tud szolgálni. Ez a tú lz o tt szám osság, am e ly egyrészt a re n d e lk e z é s ü n k re
álló in fo rm áció k túlb urjánzásának tudható be, másrészt pedig a „világrendszeren”
belü l újonnan k ia la k u lt kö lcsön ös függőségi viszonyok fig ye le m be vétele n é lk ü l
nem m e g rag adh ató, kétsé gkívül p r o b lé m á t okoz a tö rté n é s z e k n e k , közü lü k is
legfőképpen azoknak, akik je le n k o rt ö r t é n e t t e l fog la lkozna k [ám ez utóbbi kitétel
az e lm ú lt évtizedek eseménygazdagsága m ia tt talán m á r é r t e lm é t is veszítette).
De ez a p ro b lé m a nyilvánvalóan an tro p o ló g ia i je lle gű .

* Furet, Francois: P e n s e r la R é v o lu tio n . Galü mard, Paris, 19 78 . M a g ya ru l megjelent:

Furet, Francois: G o n d o lju k újra a fra n c ia fo rra d a lm a t. T a nu lm á ny Kiadó, Pécs, 1994.

F u re t a f r a n c ia f o r r a d a l o m d i n a m ik á j á t e s e m é n y k é n t d e fin iá lja : „Ez egy p o li­
tik a in a k , id e o ló g ia in a k vagy k u l t u r á l is n a k is nevezhető d in a m ik a , a m e ly képes
az értelem felfokozott tevékenységén keresztül mozgósítani az em bereket és m e g ­
sokszorozni az a k c ió k a t.” Az an tro po ló g ia i s z e m p o n tb ó l kitűnően m e g rag adh ató
felfokozott értelem adási igényről számos mai esemény tanúskodik, olyan e s e m é ­
nyek, amelyek ellentmondásait még nem volt időnk számba venni: m ik o r olyan rend­
szerek, amelyek bukására senki se m ert volna gondolni, szempillantás alatt dőlnek
romba; de még jobb a szabad országok politikai, társadalm i, gazdasági életét egy­
aránt érintő, lappangó válságok példája, a m ik r ő l m integy észrevétle nül kezdtünk
az értelem term in usaiban nyilatkozni. Az újdonságot nem az jelenti, hogy a világnak
nincs vagy a korábbiakhoz képest kevésbé van értelme, hanem az, hogy kimondottan
mindennapi szükségét érezzük annak, hogy é rte lm e t adjunk neki: nem egy falunak
vagy családnak, hanem az egész világnak. Annak igénye, hogy értelmet adjunk a jelen­
nek is, nem csupán a m últnak, az események túlburjánzásának köszönhető; az ese­
mények eme túlnépesedése pedig egy olyan helyzettel függ össze, amit „szürm oder-
nitásnak*” nevezhetünk, így utalva lényegi modalitására, a mértéktelenségre.
Mert ezt a je le nt és a k öz e lm ú ltat is elárasztó, esem ényekkel túlz sú folt időt m in d ­
annyian használjuk vagy használni véljük. És ez bennünk, tegyük hozzá, az é rte le m ­
adás iránti igényt csak fokozza. A születésko r várható éle tta rta m megnövekedése,
a három helyett ma m á r inkább négy generáció együttélésének megszokottá válása
a társadalm i lét gyakorlati dimenzióiban fokozatosan változásokat idéz elő. De e vál­
tozások ezzel párhuzam osan a kollektív, genealógiai és tö rté n e lm i em lékezetet is
kitágítják, és m in d e n egyes e m b e r szá m á ra m e g s o k s z o ro z z á k azokat az a l k a l ­
makat, a m ik o r úgy érezheti, a nagybetűs Történ ele m összeér, összekapcsolódik
az ő saját élettörténetével. Elvárásai és csalódásai ennek az érzésnek az erő sö­
désével vannak összefüggésben.
A s z ü rm o de rnitás helyzetét tehát a m érté kn é lkü lis é g - az idő m é r té k n é lk ü lis é g é ­
nek - form ájában fogjuk meg határozni, utalva arra, hogy a benne rejlő e lle n t m o n ­
dásokból fakadóan kiváló vizsgálati terepet és a tárgy szó minden értelm ében kiváló
vizsgálati tárgyat je le n t az antropológiai kutatás számára. A szü rm o d e rn itá s t egy
olyan érm e egyik old alá nak tek in thetjü k, amelynek másik oldalán a po sztm o de r­
nizmus látható - vagyis mintha csak egy negatívról előhívott fényképről beszélnénk.
A s z ü rm o d e rn itá s szám ára az idő elgondolása azért je le n t problém át, m e rt a mai
világ túl van zsúfolva eseményekkel, nem pedig a fejlődés ideájának szertefoszlása
miatt, a m e ly ne m új fejlem ény, le ga lá b bis ha azon k a rik a tú r a s z e r ű m eg je le n ési
formáira gondolunk, amelyek különösen könnyűvé teszik a leleplezését; a (minden­
napi létünkben im m anensen benne rejlő) küszöbön álló vagy szorosan a nyomunk-

* Az ered et i fr an cia szövegben a s u r m o d e r n ité t e r m in u s sze re p e l, a m e ly e t gyakran

szupermodernitásnak fordítanak. Mi ezt a szürrealizmus analógiájára szürmodernitásként
fordítjuk. (A ford.)

22
ban haladó tö rté n e le m tém áján ak felvetése ele nged he te tlen ül szükséges a t ö r t é ­
nelem értelm ének tárgyalásához: az egész jelen megértése iránti vágyunkból fakad
annak nehézsége, hogy a k ö z e lm ú ltn a k é rte lm e t adjunk; az érte le m iránti pozitív
igény (e nnek d e m o k r a t i k u s id eálja k é t s é g t e le n ü l a lap vető f o n to s s á g ú s z e m ­
pont), am e ly a mai t á r s a d a lm a k b a n élő eg yén ekn él m e g je le n ik , paradox módon
m a g y a r á z a tta l s z o lg á lh a t azo kra a je le n s é g e k r e , a m e ly e k e t id ő n k é n t v a l a m i ­
féle je le n tésválság je le ik é n t é rte lm e z n e k , pé ld á u l a Föld m inden - a szocializ­
musban, a lib e ra lizm u sb a n és h a m aro san a p o s z tk o m m u n iz m u s b a n - csalódott
la kójá nak csalód ottsá gá ra.
A mai világra je lle m z ő m ásik fe lg y o rs u lt változás, illetve a s z ü r m o d e r n itá s r a j e l ­
lemző m é rté k n é lk ü lis é g m ásik fajtája a té r r e l kapcsolatos. A té r m é r t é k n é l k ü li­
ségével k a p c s o la tb a n e lő s z ö r is e lm o n d h a tju k , hogy, s zin té n paradox mód on ,
a bolygó összezsugorodásával á ll össze függésben, vagyis azzal az ö n m a g u n k tó l
való e ltá v o lo d á s sa l, a m e ly az ű rh a jó s o k s z e r e p é b ő l és a m ű h o ld a k föld k ö rü li
pályára á llítá sá b ó l is következik. Bizonyos é rte le m b e n azt m o n d h a tju k , hogy az
űrben m e g te t t első lé pé sek saját t e r ü n k e t , m e ly n e k pontos m é r e t e ir ő l éppen
a m űh oldak álta l készített felvételek adnak képet, parányira zsugorítják. De a világ
ezzel pá rhuzamosan ki is nyílik előttünk. Nagyságrendi változások korában élünk,
és ez v o n a tk o z ik te r m é s z e t e s e n eg yrészt az ű r m e g h ó d ítá s á ra , de a F ö ld re is:
a gyors közlekedési eszközök bárm ely ik két fővárost egym ástól legfeljebb néhány
órányi távo lságra hozzák. A m ű h o ld a k á lta l közvetített és a le ge ld ugottabb falvak
házainak tetején is ég felé m e re d e z ő a n te n n á k o n k e r e s z tü l o tt h o n a in k b e n s ő ­
séges köze gébe be ha to ló k é p s o r o k a világ m á s ik végén t ö r t é n ő e s e m é n y e k r ő l
szinte azonnal és olykor egyenes adásban tudósítanak bennünket. Természetesen
é r z é k e ljü k az ily m ód on s z e le k t á lt k ép ek á l ta l hozzánk e l ju t t a t o t t in fo r m á c ió
torzulásait és en nek káros hatásait: ezeket nem csak m a n ip ulá ln i lehet, de a képi
m egje le nítés (amely csak egy le hetőség a sok ezer közül) olyan hatást gyakorol,
olyan erőt rejt magában, am e ly az általa hordozott objektív in fo rm á c ió é t messze
meghaladja. Ezen felü l meg kell jegyezni azt is, hogy a világ minden pontján a tévé-
képernyőkön nap m in t nap eg ym ással vegyítve je le n n e k meg a hírek, a r e k lá m o k
és a fik ció s műfaj kép sorai, a m e ly e k kezelése és fe lh aszn álá si célja, le galá bbis
elméletben, nem azonos, de amelyek a szemünk előtt egy sokféleségében is viszony­
lag homogén világot hoznak létre. Mi lehet hívebb a valósághoz és, bizonyos é r t e ­
le mben, in fo rm atívabb az a m e rik a i e m b e r e k életével kapcsolatban, m in t egy jó
kis a m e rik a i f ilm s o r o z a t? És ugyancsak fon to s felhívni a fig y e lm e t arra a ham is
ismerősségérzetre, am elyet a televízió hoz létre a tévénéző és a Történele m sze­
replői között, a k ik s z á m u n k r a le g a lá b b an n y ira m e g s z o k o tt a k k á válnak, m in t
a szappanoperahősök vagy a művészeti és sportélet nemzetközi sztárjainak alakjai.
Ezek a szereplők eggyé olvadnak azokkal a helyekkel, ahol életüket rendszeresen

23
nyomon köve thetjü k: Texas, Kalifornia , W ashingto n, Moszkva, az Elysée-palo ta,
T w ic ke n h a m , az A u b is q u e -h á g ó vagy az A rab -siva ta g ; még ha ne m is ism e rjü k,
a k k o r is könnyedén fe li s m e r jü k őket.
Ez a té r b e li t ú lb u r já n z á s eg yfajta c s a lik é n t f u n k c io n á l, de hogy a c s a lit ki te tte
oda, azt nehéz le nne m e g m o n d a n i. Ez a tú lb u r j á n z á s je le n t ő s részben átve tte
azon világok helyét, amelyek hagyományosan az etnológus vizsgálati terepét je le n ­
tették. Ezeket az univerzum okat, amelyek m ag uk is na gym érté kben fiktív un iv e r­
zumok, a kölcsönös e lis m e r é s un iv e rzu m a in a k te k in th e tjü k . A s z im b o lik u s v ilá ­
gok sajátja, hogy azok s zám ára, akik ö r ö k ü l kapták, s o k k a l in kább a kölcsön ös
e lis m eré st, s e m m in t csak a puszta m e g is m e r é s t teszik lehetővé: olyan zárt v ilá ­
g o k ró l van itt szó, a m e ly e k b e n m in de n je le n t é s s e l bír, olyan kó d e g y ü tte s e k rő l,
a m e ly e k m e g fe jt é s é h e z c s a k bizonyos e m b e r e k n e k van k u lc s u k , de a m e ly e k
létezését mindenki elismeri; ebben az esetben részben fiktív, de valós hatást kifejtő
t o t a l it á s o k k a l van d o lg u n k , a m e ly e k r ő l a k á r azt is h ih e tn é n k , hogy csak az é rt
hozták létre őket, hogy ezzel boldoggá tegyék az etn o ló g u s o ka t. M e rtho gy ezen
a po nton az e t n o ló g u s o k fejé be n m u n k á l ó f a n t a z m a g ó r iá k az á l t a lu k v iz s g á lt
b e n n s z ü lö t te k fa n ta z m a g ó riá iv a l egybecsengenek. Az etnoló gia elé k itűzö tt cél
sokáig je le n té s te li terek, t o t a lit á s k é n t fe lfo g o tt k u l t ú r á k k a l az o nosított t á r s a ­
d a lm a k körvo na la zá sa volt: olyan je le n t é s s e l bíró világok, a m e ly e k b e n azok az
eg yén ek és c s o p o r t o k , a k ik és a m e ly e k e v ilá g n a k csa k e g yfajta m e g je le n ít ő i
voltak, ugyanazon k r it é r i u m o k , é r té k e k alapjá n és é rte lm e z é s i e ljá r á s o k s e g ít­
ségével határozzák meg ö n m a g u ka t.
A né lk ü l, hogy v is s z a té rn é n k a k u ltú ra és az in div idu alitá s fen te bb bírált f e lf o ­
gásához, elég csak an nyit m egje gyeznünk, hogy ez az id e o lo g ik u s felfo gás mind
az e tn o ló g u s o k , m in d pedig az á l t a lu k v iz s g á lt a k id e o ló g iá it t ü k r ö z ik , és hogy
a sz ürm odern világ megtapasztalása segíthet az etnológusoknak abban, hogy ezen
id eologikus felfo gástól mentesíteni tudjá k m agukat, vagy legalábbis an nak h a tá­
saival tisztában legyenek. Mert az a t é r olyan fajta szerveződésén alapszik, a m e ­
lyet a m o d e r n it á s t e r e t e lje s e n e lá r a s z t és v is z o n y la g o s s á tesz. Fontos, hogy
világos legyen: az idő felfogását, úgy tűnt, az esem ények túlte ngé se megnehezíti,
a t ö r t é n e t i in te rp r e tá c ió u ra lk o d ó m ó d o z a ta it pedig ra d ik á lis a n alá á ssa; a t é r
fe lfo g á s á t a f o ly a m a tb a n lévő á ta la k u lá s o k kevésbé é r i n t ik (hiszen tová b b ra is
léteznek te rü le te k és vidékek a valóságban, és még inkább az egyéni és kollektív
tu d a to kb a n és képzeletekben), m in t a m e n n y ire azt a je le n t é rb e li tú lb u rjá n z á s a
bo nyo lu lttá teszi. E tú lb u rjá n zá s, ahogyan lá th a ttu k , a na gyságrendbeli v á lto z á ­
sokban, képzeletbeli vagy elképzelt dolg ok m eg sokasodásában és a közlekedési
eszközök látványos fe lg y o rs u lá s á b a n é rh e tő tette n, és k o n k r é ta n a fizikai világ
je le n tő s á ta la k u lá sá h o z vezet: a városi a g g lo m e r á c ió k kiterjedése, a n é pe s ség­
ván do rlá so k és a „ n e m - h e ly e k ” elszaporodása, sz em beállítva a helyek szocio­
lógiai fogalm ával, am e ly e t Mauss és egy egész etnoló gia i irányzat az időben és
térben lo k a liz á lt k u ltú r á v a l kap csol össze. A „ n e m - h e ly e k ” közé ta rto z n a k azok
a lé te s ítm é nyek is, am e lye k az e m b e r e k és a tá rg y a k gyors helyváltoztatásához
szüksé ge sek (g y o r s fo r g a lm i utak, fe l- és le ha jt ó szakaszok, re p ü lő te re k ), a h o ­
gyan m a g u k a közlekedési eszközök, a be vá sá rló kö zp o n to k vagy a m e n e k ü lte k
elkü lö n íté s é re szolgáló m e n e k ü lt tá b o r o k is. A mai k o r ebből a s z e m p o n tb ó l is
ellentmondásos: am int a Földön a té r egységesként elképzelhetővé válik, és a kiter­
jedt m u ltin a c io n á lis há ló z atok m e g e rő s ö d n e k , a p a r t i k u l a r iz m u s o k kiá ltásai is
fele rősö dne k; azoké, akik ne m a k a rn a k m á s o k a t be engedni az orszá gu kba vagy
azoké, akik épp új hazát kere sne k m ag ukn ak, m in th a csak az egyik csoport kon-
z ervatizm usa és a m á s ik m e s s ia n iz m u s a egyazon nyelven, a föld és a gyö kere k
nyelvén lenne kénytele n m eg szólaln i.
Úgy vélhetjük, hogy a térbeli p a ram é te rek megváltozása (a té r túlburjánzása) által
okozott p r o b l é m á k az e t n o ló g u s s z á m á r a h a s o n la t o s a k azokhoz, a m e ly e k k e l
a történészeknek az események túlb urjánzá sako r kellett szembenézniük. A nehéz­
ségek valóban hasonló te rm é s z e tű e k , de egyben az a n tro p o ló g ia i kuta tá s szá­
mára k iv é te le sen s t im u l á lo k is. A m eg vá lto zó n a g y s á g re n d e k és p a r a m é te r e k
közepette, a k á r csak a 19. században, most is a nekünk új civilizációk és k u ltú r á k
vizsgálata van fe la d a tk é n t kitűzve s z á m u n k ra .
Az a tény, hogy ezeket a c ivilizáció kat és k u l tú r á k a t részben m a g u n k alkotju k,
vajmi keveset számít, hiszen m egle hetősen messze vagyunk attól, hogy azok m in ­
den vonásával tisztában legyünk. Éppen ellenkezőleg, egykor a nyugati megfigyelők
szemében az egzotikus k u ltú r á k nem is tű n te k annyira másnak, hogy azokat meg
ne pró bálták volna először saját etn o ce n triku s szoká sren dszere ik alapján s z e m ­
ügyre venni. Ha m á r a távolban szerzett ta p asztala to k m e g ta n íto tta k be nnünket
arra, hogy f ig y e lm ü n k fókuszát át kell t u d n u n k máshová is helyezni, a k k o r ebből
előnyt kell kovácsolnunk a m ag un k számára. A s z ü rm o d e rn itá s világa nem egye­
zik meg pontosan azzal a világgal, amelyben úgy gondoljuk, hogy élünk, m ert olyan
világban élünk, am ely et nem ta n u lt u n k még meg a m eg fe le lő módon szem léln i.
Ismét meg ke ll ta n u ln u n k a te re t elgondoln i.
A m é r t é k n é lk ü lis é g h a rm a d ik fo rm á já t, a m e ly seg ítsé géve l a s z ü r m o d e r n it á s t
m e g h a tá ro z h a tju k , m in d a n n yia n is m e rjü k . Az egóról, az in d iv id u u m r ó l van szó,
amely az an tro p o ló g ia i g o n d olk o dá s ba n is m é t m e g je le n ik , m iv el új vizsgálandó
te rü le te k hiányában (nincsenek m á r e g y m á s tó l e lk ü lö n ü lő vizsgálati területek),
ille tve e l m é le t i in s p ir á c ió híján (a nagy e l b e s z é lé s e k is k iv e s z te k a vilá g b ó l)
az etn oló gu sok, le ga lá b bis kö zü lü k egyesek, m iu tá n m e g p r ó b á ltá k a k u ltú r á k a t
(a maussi értelemben vett lokalizált kultúrákat) úgy kezelni, mintha azok szövegek
le nnének, odáig ju to tta k , hogy m á r csak az e tn o g rá fia i le írás szövegszerűsége
érdekli őket - am e ly te rm észe tes en a szöveg létrehozójá ra je lle m ző, ahogyan, ha
hihetü nk Jam e s Cliffordnak, a n u e re k tő l többet tu d tu n k meg Evan s-P rit cha rdról,
m in t fordítva. Anélk ül, hogy m e g k érd ője le znén k a he rm e n e u tik a i kutatás sz e lle ­
miségét, amelynek értelm éb en az é rtelm ező k m aguk is a m áso kkal kapcsolatban
végzett vizsgálat közben konstru áljá k meg magukat, felvethetjük, hogy mivel etn o­
ló g iá ró l és etnoló gia i ir o d a lo m r ó l beszélünk, a h e r m e n e u tik a kicsiben könnyen
vezethet trivialitásokhoz. Valóban nem biztos, hogy az etnográfiai korpuszra a lk a l­
m azott d e k o n s tru k tiv is ta s z e lle m is é g ű ir o d a lo m k r itik a segítségével b a n a litá ­
sokon és nyilvánvaló tényeken kívül mást is m eg tu d h a tu n k (például hogy Evans-
Pritchard a g y a rm a tb iro d a lm a k korában élt). Ezzel szemben könnyen lehet, hogy
az etnológia, am ennyiben a terepvizsgálatokat a terepvizsgálatok végzőinek vizs­
gálatával váltja fel, rossz útra téved. A po sztmode rn antropológia a sz ürm odernitás
viz sg á la tá n a k ab bó l a típ u s á b ó l tá p lá lk o z ik , a m e ly n e k r e d u k c io n is ta m ód szere
(a vizsgálati terepet szövegre, a szöveget pedig annak szerzőjére redukálja) annak
csak egyfajta sajátos kifejeződése.
A nyugati t á r s a d a lm a k b a n az egyén le galább arra törekszik, hogy ön m agában is
egy világot alkosson. A hozzá eljutó in fo rm áció kat saját maga próbálja saját maga
számára értelm ezni. A vallásszociológusok rám u ta tta k a katolikus vallásgyakorlás
sajátos jellegére: a hívek a maguk módján törekszenek vallásukat gyakorolni. Hason­
ló képpen a n e m e k közötti viszony k érd ése is csak az in d iv id u a litá s m in d e n k ir e
vonatkozó értéke nevében tisztázható. A megközelítések individualizálódása, tegyük
hozzá, nem a n nyira m e g le p ő , ha a fe n te b b i e le m z é s e k r e g o n d o lu n k : az egyéni
t ö r té n e te k re a kolle ktív tö r té n e le m sohasem volt még ilyen je le n tő s hatással, de
a kollektív azonosulás viszonypontjai sem voltak soha ennyire változékonyak. A je le n­
tések egyéni előállítására tehát minden korábbin ál nagyobb szükség van. T e r m é ­
szetesen a szociológia tökéletesen képes rámutatni azokra az illúziókra, amelyekből
a megközelítések individualizálódása fakad, azokra az újraterm elő dési és sztereó-
tipizálási hatásokra, am e ly e k a cselekvőkben csak részben vagy egyálta lán nem
tudatosulnak. Azonban a jelentések létrehozásának egyéni jellege, amelyet - a testről,
a jele ntésekről, az élet pezsgéséről beszélve - egy egész reklámgépezet, illetve az
egyéni szabadság témája köré épülő politikai nyelvezet közvetít felénk, önmagában
is figyelmet érdem el: a je len téstula jd onítás egyéni jellege abból táplálkozik, am it
az etnológusok a m ások esetében, külön fé le fo rm á k b a n tan ulm á nyozta k, a m ik e t
nem is annyira kozm o ló giá kna k, s e m m in t helyi a n t ro p o ló g iá k n a k nevezhetnénk,
vagyis re p re z e n tá c ió k olyan ren ds ze réne k , am ely ben az id en titá s és a másság
ka tegóriái te ste t öltenek.

26
Az antropológusok számára új form ában ugyan, de ismét megjelennek azok a prob­
lémák, am elyekkel Mauss, utána pedig az egész kultu rális antropológiai irányzat is
szembetalálkozott: hogyan kell az egyént elgondolni és helyét meghatározni? Michel
de Certeau A m indennapok le le m é n y e *című könyvében ..a cselekvés művészetének
fortélyairól” beszél, amelyek a modern, különösen a nagyvárosi társadalom globális
kényszerein ek alávete tt egyének szám á ra lehetővé teszik, hogy e kényszereket
kijátsszák, a maguk javára fordítsák és egyfajta hétköznapi ba rkácsolás e re d m é ­
nyeként rajta hagyják kezük és az álta lu k bejárt útvonalak nyomát. De Michel de
Certeau tudatában volt annak, hogy ezek a fortélyok és cselekvési művészetek hol
az átlagegyének sokaságára (a kon krétum o kra), hol pedig az egyének átlagára
(vagyis egy absztrakcióra) vonatkoznak: Szociológiai tárgyú munkáiban iRossz közérzet
a k u ltú rá b a n * * , Egy illú z ió jö v ő je * * * ! m aga Freud is ha sználta az „ á t la g e m b e r ”
(dér gemeine Mann) kifejezést, az egyének átlagát Mausshoz némiképp hasonló
módon szembeállítva a felvilágosult elittel, vagyis az em berek közül azokkal, akik
képesek saját m agukra egyfajta reflexív megközelítés tárg yaként tekinteni.
Csakhogy Freud tis ztában van azzal, hogy az elid e g e n e d e tt e m b e r - a k ü lön fé le
intézményektől, például a vallá stól elidegenedett e m b e r -, a kiről beszél, az egész
em berre és minden em b erre vonatkozik, így magára Freudra is vagy bárki másra,
aki képes m ag áb an az e lid e g e n e d é s m e c h a n iz m u s a it és h a tá s a it m e g fig ye ln i.
Ez a szüksé gsze rű elidegenedés ugyanaz, a m i r ő l Lé vi-S tra u ss a M a rc e l Mauss
munkásságát ism ertető előszavában ír, m ik o r azt mondja, hogy éppen az van elide­
genedve, akit épelméjűnek tartunk, hiszen elfogadja, hogy olyan világban él, amelyet
a másokhoz való viszony határoz meg. Tudjuk, hogy Freud végzett magán önana­
lízist. Az an tro po ló g uso k szám ára ma az je le nt pro blém át, hogy hogyan illesszék
bele elemzéseikbe az általu k megfigyeltek szubjektivitását, vagyis, összességében,
tekintetbe véve az egyén újfajta státuszát társad alm ain kba n, hogyan definiálják
újra a reprezentativitás feltételeit. Freud példája nyomán nem zárható ki az a le he­
tőség, hogy az etnológus saját k ultú rájána k benn szülöttjeként, vagyis egy k itü n ­
tetett helyzetben lévő in fo rm á to rk é n t tekin tsen önmagára, és megpróbáljo n időn­
ként „önetnoanalízis t” végezni.

* Certeau, Michel de: L 'ln v e n tio n du q u o tid ie n . 1. A rts de fairé. Gallimard, Paris, 1990.
Ma gy arul megjelent: Cer tea u, Michel de: A m in d e n n a p o k le le m é n y e . Kijárat Kiadó,
Budapest, 2010.
** Freud, Sigmund: D a s U n b e h a g e n in d e r K u ltu r. In te rna tion aler Psychoanalytischer
Verlag, Wien, 1930. Magyarul megjelent: Freud, Sigmund: R ossz kö z é rz e t a kultúrában.
Kossuth, D eb recen, 1992.
* * * Freud, S ig m un d: M a s s e n p s y c h o lo g ie u n d Ic h - A n a ly s e . D ie Z u k u n ft e in e r Illu s io n .
Fischer- Tas chenbuch-Verlag, Frankfurt am Main, 1 97 3. M agya ru l megjelent: Freud,
Sigmund: E g y illú z ió jö v ő je . Pár be szé d, Budapest, 1991.

27
Az egyéni jelentéstula jd onításra vagy, ha úgy tetszik, a je lentéstulajdonítás egyedi­
ségére helyezett nagyobb hangsúlyon túl a szingularitással kapcsolatos egyéb je le n­
ségekre is több figyelmet kellene fordítani: a tárgyak, csoportok vagy hovatartozások
egyediségére, a helyek átalakulására, az egyediség minden típusára, amelyek paradox
módon ellenpólust képezhetnek az összefüggési rendszerbe ágyazás, a delokalizáció
vagy az események felg yorsulá sának elle n tm ond áso s folyamataival szemben, és
am e ly e k e t e lh a m a r k o d o t t a n csak olyan k ije le n t é s e k k e l szoktak érz ékle te ssé
tenni, m in t pé ld ául hogy „a ku ltú ra h o m o g e n iz á ló d ik ” vagy „ g lo b a liz á ló d ik ” .
A mai világ a n tro p o ló g iá já n a k le he tő s ég eit firta tó k é rd é s n e k a m ó d s z e r helyett
a tárgyra kell irányulnia. Nem m in th a a módszertani kérdések ne bírnának m e g ­
határozó jelentőséggel, vagy mintha teljesen el lehetne választani őket a tárgy kérdé­
sétől. De a tárgy problémája a legalapvetőbb probléma, két sz em pontb ól is, m ert
mie lő tt a mai korra je lle m ző n e k tűnő új társad alm i fo rm ákka l, in tézményekkel, az
érdeklődés új irányaival kezdenénk el foglalkozni, azokat a változásokat kell sz em ­
ügyre vennünk, amelyek azokat a nagy kategóriákat érintik, amelyek révén az em b e­
rek saját identitásukat és kölcsönös viszonyaikat elgondolják. A m é rtékn élk üliség
há rom form ája segítségével, a m e llye l a szü rm o d e rn itá s je lenlegi helyzetét je lle ­
mezni próbáltuk, a s z ü rm o d e rn itá s t a n élkül tesszük felfoghatóvá, hogy összetett­
ségét vagy a benne rejlő e lle n t m o n d á s o k a t fig ye lm e n kívül hagynánk, vagy hogy
azt egy letűnt modernitás szükségszerű perspektívájának tekintenénk, melynek m ár
csak fennmaradó szigetecskéit vagy nyomait tudjuk azonosítani, dokum e ntum a in a k
leltárba vételével. A 21. század az an tropológia évszázada lesz, nem pusztán azért,
m ert a m é rté kn é lk ü lisé g három típusa nem más, m in t az antro poló giá t fo lya m a ­
tosan tápláló nyersanyag aktuális megjelenési formája, hanem azért is, m ert a szür-
mod ernitásra jellem ző helyzetekben (ahogyan az antropológia által vizsgált „akk u l-
turáció” során is) az összetevők anélkül állnak össze eggyé, hogy eközben m e g s e m ­
misítenék egymást. így azokat, akik az an tropológia álta l vizsgált jele nségek iránt
(a házasságtól a vallásig, a cserétől a hatalomig, a megszállo ttságtól a varázslásig)
komoly érdeklődést tanúsítanak, m ár most megnyugtathatjuk: e jelenségek sem Afri­
kában, sem pedig Európában nem készüln ek eltű nni, hanem a többi je le n s é g g e l
együtt új je le n tésre tesznek szert egy másfajta világban, am elynek é rte lm é t vagy
érte lm e tle n sé g é t a mai és a jövőbeli an tro po ló g uso k feladata lesz feltárni.

28
 Az antropológiai hely

A hely, am ely en az a n tro p o ló g u s azo kk al osztozik, a k ik r ő l beszél, valódi hely: itt

élnek és m u n k á lk o d n a k a bennszülö tte k, akik védelmezik, határait őrzik, k ulcs -
fonto sságú részeit k ijelö lik, de akik ezzel p á rh u za m o s a n a helyet benépesítő és
belső geográfiáját életre keltő égi és alvilági hatalm ak, ősök vagy s z elle m e k nyo­
mait is f ig y e le m m e l kísérik, m in th a csak az em beris ég kis csoportja, amely nekik
ezen a helyen áldozatokat m utat be, egyszersmind az em beriség lényegét képvi­
selné, mintha az emberiség e megnevezésre csak a számára kijelölt megszentelt
helyen tarthatn a igényt.
Az etnológus ezzel szemben a hely szervezettségének (vagyis a vad és a megműve lt
term észet közötti ha tárok örökös újrarajzolásán ak, a t e rm ő fö ld e k és halastavak
állandó vagy ideiglenes elosztásának, a lakóhelyek alaprajzának és a lakhatás rend­
szabályainak, más szóval, a csoport gazdasági, társadalmi, politikai és vallási föld ­
rajzának) feltá rá s áv a l egy még en né l is kényszerítőbb és nagyon is evidens rend
felm uta tását ígéri, am elynek a térbeli megjelenés afféle második term észetet k ö l­
csönöz. Ekképp az etnológus a bennszülö ttek le g kif in om u ltab bja kén t és legtudó-
sabbjaként tekin t magára.
Bizonyos é rte le m b e n az a hely, am elyen az etn oló gu s és az általa vizsg ált b e n n ­
szülöttek osztoznak - a latin invenire ige értelm ében invenciónak tekinthető: azok
fedezték fel, ak ik azt a s a já tju k n a k te k in tik . Az e re d e tm íto s z o k ritk á n kötő dne k
a valódi eredethez, sőt, általában olyan m o n d á k ró l van szó, amelyek a hely szelle ­
meit és az első lakókat a csoport közös kalandozásai során forrasztják egybe. A föld­
terület társadalm i megjelölése annál inkább szükséges, mivel ez a megjelölés nem
mindig képes a kezdetekre visszautalni. De az etnológus képes ezt a je lö lést m e g ­
találni. Még az is megtörténhet, hogy azokban, akiket vizsgál, vizsgálódásai folytán
és kíváncsiságából kifolyólag éppen maga ébreszti fel a saját szárm azásuk iránti
érdeklődést, am elyet a legújabb fejleményekhez kötődő jele nségek - a városokba
vándorlás, új te r ü le te k benépesülése, az ipari k u ltú r á k terje szkedése - képesek
voltak tompítani, olykor pedig teljesen elnyomni.
Természete sen e kettős érte le m b e n vett invenció m ög ött ott van a valóság, amely
számára nyersanyagot és vizsgálati tárgyat jelent. De az invenció fantazmagóriákat
és illúziókat is szülhet: egyrészt fantazm agóriát a be nnszülötte k esetében, akik úgy
vélhetik, hogy t á r s a d a lm u k az idők kezd etétől fogva e g ybe kap csoló dik egy é r i n ­
tetle n t e rü le t örökkévalóságával, és minden, ami ezen a te rü le te n kívül van, szá­
m u k ra nem is igazán elgo ndolh ató; m á s ré szt illú ziót az etn oló gu s esetében, aki
úgy gondolja, hogy az általa vizsgált társadalom olyannyira transzparens a saját maga
számára, hogy e társadalom minden apró gyakorlatában, minden intézményében és
a tá rs a d a lm a t alkotók m indegyikének egész személyiségében kifejeződik. A t e r ­
mészet szabályos felosztásának feltételezése, amely minden társadalomra - még a no­
mád társadalmakra is - jellemző, csak a fantazmagóriát élteti és az illúziót táplálja.
A bennszülö ttek fanta zm agóriá já t az jelenti, hogy egy zárt és egyszer és m in d e n ­
korra létrehozott világban élnek, amelyben tula jd onképpen nincs is m it m e g is ­
merni. Már m in de nt is m e rünk , am it is m e rni érdem es: a földeket, az erdőt, a f o r ­
rásokat, a fontos és megszente lt helyeket, a gyógynövényeket, valam in t a helyek
időbeli dimenzióit is, am elynek megalapozását és elvi stabilitását eredetm ítoszok
és a ritu á lé k naptára biztosítja. Az itt élők szám ára m indössze az a feladat, hogy
k iis m e rjé k m agukat ebben a világban. Minden előre nem látott eseményt, még ha
rituális szempontból tökéletesen előrelátható és szabályosan ismétlődő is, ahogyan
a születések, betegségek vagy az elhalálozások; tulajdonképpen nem azért kell értel­
mezni, hogy megértsük, hanem azért, hogy felism erjü k, vagyis, hogy egy diskurzus,
egy diagnózis megragadhatóvá tehesse m á r használatba vett terminusokban, a m e ­
lyek fele m le getése valószínűleg nem sokkolná a ku ltu rá lis ortodoxia és a kia la ­
kult társad alm i viszonyok védelmezőit. Az, hogy e diskurzus te rm in usa i h a jla m o ­
sak a térbeliséghez kötődni, nem meglepő, hiszen a társadalm i szerkezet egyszerre
fejezi ki a csoport identitását és mindazt, amit a kívülről vagy belülről fenyegető veszé­
lyekkel szemben a csoportnak meg kell védenie annak érdekében, hogy a nyelvezet,
melyen keresztü l az identitás kifejezésre ju ttath ató, ne veszítse el jelentését.
Etnoló gusként az egyik legelső élm ényem , a m ik o r az allad ián nép földjén tanúja
lehettem egy holttest kikérdezésének, ebből a szem pontb ól példaértékű volt: annál
is inkább, mivel sok eltérő változatban Nyugat-Afrikában igen elterjedt gyakorlatról
van szó, és hasonló t e c h n ik á k k a l a világ egyéb tájain is talá lk o z hatu nk. Nagyjából
az volt a feladat, hogy rá ke lle tt bírni a holttestet arra, hogy megmondja, a gyilkos
az alladian nép területén lévő faluból származik vagy azon kívülről, a ceremóniának
helyt adó faluból vagy azon kívülről (és ha kívülről, akkor keleti vagy nyugati irányból),
az áldozat csalá d já b ó l vagy azon kívülről, a házában vagy a házon kív ü lrő l és így
tovább. Előfordult egyébként, hogy a holttest, rövidre zárva a kérdezz-felelek lassú
előrehaladását, cipelő it egy kunyhó felé terelte , am e ly n ek kerítését vagy bejárati
ajtaját áttörve jelezte kikérdezőinek, hogy a gyilkost nem érdemes távolabb keresni.
Ennél a példánál nem is lehetne jo bban kifejezésre ju tta tn i azt, hogy a népcsoport
identitása (jelen esetben az alladaianok álta l alkotott összetett csoport), amelynek
kétségtele nül szüksége van belső feszültségein ek megfelelő kezelésére, külső és
belső határainak szüntelen felülvizsgálatát igényli, és mind a m últban, mind pedig
a jelenben fontos, hogy szinte minden egyéni haláleset beköve tkeztekor e ha tárok
újra ki legyenek mondva, meg legyenek erősítve.
A lé tre ho zott és s z ü n te le n ü l ú jraa la p ított hely fa n ta z m agó riá ja csak félig t e k in t ­
hető fantazmagóriá nak. Min denekelő tt megálla píthatju k, hogy jó l működik, vagyis
inkább jó l m ű k ö d ö tt: a föld ek hangsúly os s zerepet kaptak, m e g tö rté n t a t e r m é ­
szet d o m es ztik á lá sa , a ge ne ráció k ú jr a t e r m e lé s e pedig biztosítva van; ebben az
é r te le m b e n a f ö ld t e r ü le t istenei hatékony v é d e lm e t nyújtottak. A külső agresz-
sziók és a be lső s z a k a d á s o k e lle n é re a k ije lö lt t e r ü l e t fenn tu d o t t m a ra d n i, és
tudjuk, hogy ez nem mindig van így: ebben az értelem ben a jövendölésen és a m e g ­
előzésen alapuló in té zkedések szintén hatékonynak bizonyultak. Ez a ha tékon y­
ság a család, a családi kapcsolatok, a falu vagy a csoport szintjén is megjelenik. Azok,
akik a k onkrét viszontagságokkal, az egyes nehézségek tisztázásával és m e g o l­
dásával foglalkoznak, mindig többen vannak, mint azok, akik ezekben a kérdésekben
áldozatként vagy vádlottként érintettek: mindenki összetart, minden összefügg.
És f a n ta z m a g ó riá ró l azért is csak félig van szó, m e r t még ha senki nem is vonja
kétségbe a közös hely és azon h a ta lm a k valóságát, am e ly e k azt fen yege tik vagy
védelmezik, más csoportok (Afrikában számos eredetmítosz alapmotívuma a háború
vagy a m enekülés) és más istenek realitásával, no meg a nők cseré jének vagy más
c s o p o rto k tó l való elrag adá sán ak szükségességével m in de nk i tisztában van - és
tisztában volt. Semmi sem utal arra, hogy ahogyan a múltban, úgy manapság is egy
zárt és ö n e llá tó világ elképzelé se, a k á r azok körében, akik azt közve títették és
ennélfogva azonosultak vele, több lett volna szükséges és hasznos elképzelésnél;
nem hazugságról, hanem a földhöz kapcsolódó hozzávetőleges m íto szról van szó,
amely ugyanolyan bizonytalan, mint az a terület, amelynek egyediségét megalapozta,
és akárcsak a határok, időnként módosításra szorul, és éppen ebből adódóan arra
van kárhoztatva, hogy a legutolsó helyváltoztatásról mindig úgy beszéljen, min tha
az a csoport létrejöttével esne egybe.
És ez az a pont, ah o l az e t n o ló g u s á lta l t á p lá lt il lú z ió és a b e n n s z ü lö t te k fé lig -
meddig fantazmagóriája összeér. De illúziónak is csak félig az. Mert még ha az etno­
lógus az általa tan ulm á ny oz o tt em b e re ke t hajla m os is azzal a te rü le t t e l azonosí­
tani, ahol föllelte őket, illetve azzal a térrel, amelyet létrehoztak, de ahogyan ők sem,
úgy az etnoló gus sem hagyja figyelm en kívül tö rté n e tü k viszontagságait, helyvál­
toztatásaik at, ha táraik válto zásait és azon te r e k sokfé le sé gé t, a m e ly e k hez ig a­
zodnak. És az is le h e tsé g e s , hogy ho z zájuk h a s o n ló a n ő m aga is h a jla m o s az
aktuálisan tapasztalt radikális változásokon egyfajta illuzórikus m últbeli stabilitást
számon kérni. A m ik o r b u lld óze rrel tarolna k le egy területet, a fiatalok a városba
költöznek, vagy a m ik o r máshonnan érkezők tele pednek le, a kko r a legkonkrétabb,
a térhez legszorosabban kötődő értelem ben a terület nyomaival együtt az identitás
nyomai is e ltö rölte tn ek a föld színéről.

31
De az e tn o ló g u s s z á m á ra nem ez je le n t i a k ís é rté s lényegét, m iv e l az i n t e l l e k ­
tu á lis t e r m é s z e t ű és az e tn o ló g ia i h a g yo m á n yb a n is rég óta je le n van.
Egy olyan f o g a lo m r a tám aszkodva, a m e lly e l e hagyományhoz ta rto z ó k gyakran
nem csak éltek, de vissza is éltek, ezt a kísértést „a totalitás kís értésének" fogjuk
nevezni. Térjü nk vissza egy pillanatra a totális társad alm i tény Mauss á ltal használt
fogalmára, illetve Lévi-Strauss hozzá fűzött megjegyzéseire. Maussnál a társadalm i
tény tota litá s a a t o ta litá s két m ásik fajtájá hoz kap csolódik: egyrészt a to ta litá s t
alkotó intézmények, m ásrészt a különféle dim enziók összességéhez, amelyek
segítségével mindazok individualitása, akik megélik ezt az összességet és kiveszik
részüket belőle, meghatározódik. Láttuk, hogy Lévi-Strauss kiválóan összefoglalta
ezt a nézőpontot, felvetve, hogy a társadalm i tény min denekelő tt totálisként észlelt
társadalm i tény, vagyis olyan társadalm i tény, amely értelm ezé sébe bármely benn­
szülött szemléletmódja beletartozik, aki ezt megéli. Csakhogy a teljességre törekvő
értelmezés ezen ideálja - amely bármelyik regényírót képes lehet elbátortalanítani,
lévén túl sokat követelne képzelőerejétől - az ..átlagem ber” igen sajátos felfogásán
alapszik; szemben a modern elit képviselőivel, az „átla ge m ber” maga is „totálisként”
van meghatározva, hiszen „legapróbb észleletei vagy a legkisebb mentá lis m eg ráz ­
kódtatás létének egészét é rin ti” . Mauss szemében a modern társadalom ban bárki,
aki nem tartozik az elithez, „átla ge m bern ek” számít. De az archaikus szemlélet csak
az á tla g o t is m e ri. Az „ á t l a g e m b e r ” az „ a r c h a ik u s vagy e l m a r a d o t t t á r s a d a l m a k
szinte bármelyik tagjára hasonlít" abban az értelemben, hogy éppen azon környezet
számára, amely „ to tá lis k é n t” való meghatá rozását lehetővé teszi, sebezhetőként
és átjárható ként tűn ik fel.
Egyáltalán ne m m a g á tó l értetődő, hogy M auss s zám á ra a m o d e rn tá rs a d a lo m
mégis az etnológia álta l vizsgálható tárgyké nt je le n ik meg. Felfogásában ugyanis
az etnoló gus vizsgálati tárgyát a térben és időben lokalizált t á rs a d a lm a k jele ntik .
Az e tn o ló g u s sz á m á ra id eális t e re p e n ( a m e ly e t ‘az „a r c h a ik u s vagy e l m a r a d o t t "
t á r s a d a l m a k je le n t e n e k ) m in d e n e m b e r „ á t la g e m b e r " (vagy azt m o n d h a t ju k ,
„ re p r e z e n ta tív ” ); a t é rb e li és időbeli lo kalizáció teh át nem okoz bonyo da lm aka t,
hiszen az minden em b e rre kiterjed, és az osztálytagozódás, a vándorlás, az u r b a ­
nizáció vagy az ip arosodás sem sokszorozza meg e tá r s a d a lm a k d im en z ió it
vagy teszi p ro b le m a tik u s s á látásviszonyait. A tota litá s és a lo kalizált tá rs a d a lo m
képzete m ö g ö t t az eg y m ás b a gond n é lk ü l á t f o rd ít h a tó k u ltú r a , t á r s a d a lo m és
egyén ideája húzódik meg.
A k u ltú ra szövegként tö r té n ő felfogása, a m e ly az a m e rik a i k u ltú ra n tr o p o ló g ia
egyik le gúja bb szülem é nye, a lo k a liz á lt tá r s a d a lo m e lk ép zelé séb en m á r teljes
egészében benne fo g la lta tik . A m ik o r, a r r ó l értekezve, hogy a to tá lis tá rs a d a lm i

32
tény ele m zé sébe e tá rs a d a lo m egy „te tsz ő le g e s ta g já n a k " elem zé sét is s z ü k ­
séges bevonni, Mauss „a melanézt" említi, aki „egyik vagy másik szigeten él” , jelzés-
értékű, hogy a határozott névelőt használja (a hivatkozott melanéz ember, ahogyan
m áshol vagy m á s k o r egy adott népnek a pé ldaértékűség rangjára em e lt bármely
tagja is, egy prototípus,), ahogyan az is je lz és é rtékű, hogy péld aként egy szigetet
[egy kis szigetet) említ, am ely a k u ltu rá lis to ta litá s p a r e xce lle n ce lelőhelye. Egy
sziget körvonalának és ha tárainak kijelölése vagy megrajzolása nem okoz nehéz­
séget; egy szigetcsoport szigetei között a navigációs és k ereskedelm i útvonalak
rögzített és elismert határt jelölnek ki egyrészt a viszonylagos identitás [az elismert
identitás és a m e g s z ilá rd u lt kapcsolatok) területe, m ás ré s zt pedig a külső világ,
a tökéletes idegenség világa között. Az egyedi je lle m z ő k m eghatározására törekvő
etnológus számára az lenne az ideális helyzet, ha minden nép külön szigeten élne,
ha a szig etek - noha esetleg f e n n á llh a t közö ttü k kapcsolat, de - külö n b ö z n é n e k
egymástól, és ha minden egyes szigetlakó pontos másolata lenne az adott szi­
geten élő bárm ely ik szomszédjának.
A k u l tu r á l is a n tro p o ló g ia m e g k ö z e líté s m ó d já n a k k o rlá ta i nyilvánvalóvá válnak,
a m i k o r a tá rs a d a l m a k s z is z te m a tik u s viz s g á la tá n a k igényét je le n ti be: m in de n
egyes k u l tú r a s a já tlé n y e g ű k é n t való té te le z é s e eg y szerre je le n t e n é azok e r e ­
dendően p ro blem atik u s jellegének (amelyről alkalo m ad tá n a más k u ltú rá kra vagy
a t ö rté n e le m zö kkenőire adott reakció ik tanúskodnak), illetve a tá rs a d a lm i szövet
és az eg yének á lta l e lfo g la lt pozíciók a k u ltu r á lis a n m e g h a tá r o z o tt „szöve gb ől"
sosem levezethető össz e tetts égének fig ye lm e n kívül hagyását. Ahogyan azt sem
szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a bennszülött fantazm agóriá i és az etnológus
illúziói bizonyos m é rté k b e n a v a ló sá g b ó l t á p lá lk o z n a k : a t é r m eg szerve ződé se
és a helyek lé trehozása egy adott tá rs a d a lm i csoporton belül a kollektív és egyéni
gyakorlatok tétje in ek és módozata in ak egyikét je le ntik . A kolle ktiv itá sokn ak (vagy
irányítóiknak) ugyanúgy, ahogyan az alkotó egyéneknek is, az identitást és a viszony­
lagosságot egyidejűleg kell elgondolniuk. Ehhez szám ukra az szükségeltetik, hogy
a csoport egésze álta l osztott identitás, a többi egyénnel vagy csop orttal szemben
m e g h a tá r o z o tt sajátos id entitá s, v a la m in t a m ás e g y é n e k tő l vagy c s o p o r t o k t ó l
(el)különböző egyének vagy csoportok egyéni iden titásának a lk otóe le m e it sz im b ó­
lu m ok form ájában megjelenítsék. E törekvés a té r kezelési módjában is testet ölt,
és ezért nem meglepő, ha az etnológus arra vetemedik, hogy a viszonyokat vissza­
felé, vagyis a té r felől a társad alm is ág felé haladva próbálja meg feltárni, azt fe lté ­
telezve, hogy a t é r maga is tá r s a d a lm i p ro d u k tu m . Ez a fo rd íto tt irányú m e g k ö ­
zelítés lénye gét tekin tve „ k u l t u r á li s " je lle gű , m iv el a tá r s a d a lm i rend legjobban
látható, leginkább m e g sz ilá rd u lt és le ginkább szentesített je le ibő l kiindulva je lö li
ki e rend helyét, egyszersmind közös helyként határozza meg magát a rendet.
Az „antropológia i hely” te rm in u s t a té r e konkrét és s zim b olikus konstru kció já n ak
t a r t ju k fenn, a m e ly ö n m a g á b a n nem képes a t á r s a d a l m i élet m ó d o s u lá s a it és
elle n tm o n d á sa it m egragadni, de hozzá igazodnak mindazok, akik helyét kijelöli -
még ha ez a hely adott esetben nem is túl előkelő. Ez azért van, m ert minden a n tro ­
pológia a m ások álta l művelt antropológia antropológiai elemzése is egyben, ezen
felü l pedig azért, m e rt a hely, az antropológiai hely, egyidejűleg tölt be értelem adó
szerepet azok számára, akik lakják, és teszi lehetővé a m e g értést azok számára,
akik viz s g álják. Az a n t ro p o ló g ia i hely töb b szin te n is é r t e lm e z h e t ő . A k a b il ház
világos és sötét oldala, a mina vagy ewe nép kunyhója és a benne lakó legba, amely
megóvja az alvót saját készteté seitől vagy a küszöböt őrző legba, am ely megvédi
a külső támadásoktól; mindazok a dualista szerveződési módok, amelyeknek a talajon
gyakran ig encsak m a te riá lis és jó l lá th ató jele i vannak, és a m e ly e k a házasság-
kötéseket, a cs eréket, a já té k o k a t vagy a v allá st közv e tle n ül vagy közvetve m e g ­
h a tároz zá k ; az ebrié vagy atyé falvak, a m e ly e k h á r m a s ta g o lá sa a cs a lá d o k és
a különböző k o r c s o p o r to k életét m eg ha tá rozza : m egannyi hely, a m e ly e k e l e m ­
zése csak azért lehet é r t e lm e s válla lkozás, m e r t m a g u k is é r t e l e m m e l vannak
felruházva, és m e r t az é rte le m a d á s sz ükségességét m inden új útvonal vagy r i t u ­
ális is m é tlő d é s m egerősíti.
E he ly eknek le galá bb há ro m közös von ásu k van: egyszerre az identitás, a vis zo­
nyok és a tö rté n e t is é g he ly e ik é n t t e k in t e n e k m a g u k r a (vagy t e k in t e n e k rájuk).
A ház alaprajza, az e g yüttla ká s szabályai, a falu részei, az oltá rok, a közös terek,
a terület felosztása mindenki számára kijelöli a lehetőségek, az előírások és a t ila l­
m ak összességét, a m e ly e k a té rr e és a t á r s a d a lm i viszo nyokra egyszerre v o n a t­
koznak. Megszületni annyit tesz, m in t születni valahová, egy la kóhelyre születni.
Ebben az érte le m b e n a születési hely az egyéni identitás része; Afrik ában például
előford ul, hogy azt az újszülöttet, aki vé le tle n ü l a falu határain kívül jön a világra,
v a la m ily e n , a s z ü le t é s he lyé hez k öze li t e r m é s z e t i k é p z ő d m é n y r ő l nevezik el.
A születési hely a „ s a j á t ” (és a saját név) törvén yén ek van aláre ndelv e, a m e ly r ő l
M ic hel de Certeau is beszél. Am i Louis M a rin t illeti, ő a hely a risz to te lé szi m e g ­
határozását F u r e t ié r e * - tő l em e li át („egy test elsődle ges és válto zatla n felü le te ,
amely egy másik testet vesz körül, vagy, hogy világosabb legyen, azt a teret, amelybe
egy test bele van helyezve” 1), ahogyan a következő m e g fo g a lm a z á s t is: „M in den
test e lfo g la lja saját h e ly é t.” De ez az egyedi és kiz á ró la g o s h e lyfo g la lá s inkább

* Furetiére, Antoine: D ic tio n n a ire U n iv e rs e L (1684)

1 Marin, Louis: Le lie u du p o u v o irá V ersailles. In La P ro d u c tio n des lie u x exe m p la ire s. Les

Dossiers des sém inaires TTS, École des Hautes Études en Sciences Sociales, Paris, 1991. 89. o.

34
a sírban fekvő élettelen, s e m m in t a megszülető vagy élő testre jellemző. A születés
és az élet b iro d a lm á b a n a saját helyet és a k iz á róla go s in div idu alitá st nehezebb
meghatározni és elgondolni. Michel de Certeau szerint a hely (lieu), bármiféle legyen
is, azt a rendet jelenti, „am ely alapján az elem e k az egyidejű fennállá s viszonyaiba
rendeződnek” , és noha kizárja annak lehetőségét, hogy két dolog ugyanazt a „te re t”
(place) foglalja el, és elismeri, hogy a hely (lieu) minden eleme más elemek mellett
van jelen, saját „h e lyé n ” (endroit), a „h e ly e t” (lieu) „pozíciók pillanatnyi k o n fig u rá ­
c ió ja k é n t ” határozza meg, ami azt je le n ti, hogy e g y m á s tó l e lk ü lö n ü lő és elté rő
elemek term észetesen létezhetnek egy adott helyen (lieu) egymás mellett, de ettől
még el tu d ju k képzelni a közöttü k lévő kap c solatoka t vagy azt a közös identitást,
amely abból adódik, hogy mindannyian ugyanabban a térben (lieu) foglalnak helyet.
Hasonlóképpen az eg yüttla kás szabályai, am e ly e k a gyerek helyét k ijelö lik (á lta­
lában az anyja m e lle tt az apja, az anyai nagybátyja vagy az anyai nagyanyja há zá­
ban), olyan k o n fig u ráció ba helyezik őt bele, a m e ly n e k a ta la jra való kivetülései
m á s o k k a l egyetem ben rá nézve is érvényesek.
Végül pedig a tö rté n e ti je lle g: egy hely a ttó l a p illa n a tt ó l t e k in th e tő sz ü k s é g s z e ­
rűen helynek, a m ik o r az id entitás és a viszonyok összekapcsoló dása révén szert
tesz a stabilitás m in im u m á ra . Helynek tekin thető annyiban, am ennyiben a benne
élők olyan viszonyítási pontokat ism e rnek fel bennük, am elyek nem képezik m e g ­
is m e ré s tárgyait. Az an tro p o ló g ia i hely sz á m u k ra pontosan an nyiban te k in th e tő
történetinek, amennyiben sikerül a történettu domány figyelmét elkerülnie. Ez a hely,
amelyet az ősök hoztak létre („Mert szebb volt, míg felé m tetőd ős íve hajlék...” *),
a m e ly e t a n e m ré g e ltá v o z o tt a k olyan j e l e k k e l z s ú f o ln a k tele , a m e ly e k é r t e l ­
mezéséhez speciá lis tu d ásra van szükség, és a m e ly e k o lta lm a z ó hatását egy
po ntos n a p t á r kelti szab ályos id ő k ö z ö n k é n t é le tre . Éppen az e l le n t é t e annak,
a m it P ie rre Nora „az e m lé k e z e t h e ly é n e k ” nevez, és a m e ly r ő l oly he lyesen azt
írja, hogy abban alapvetően saját k ü lö n b ö z ő s é g ü n k e t rag a d ju k meg, annak
képét, am i m á r nem vagyunk. Az a n tro p o ló g ia i hely lakója a t ö r t é n e le m b e n él,
de annak nem alakítója. A történele m hez való e kétféle viszonyulás közötti k ülön b­
ség m in de n bizonnyal világos a velem egyidős h o n f it á r s a im közü l p é ld á u l azok
szám á ra, a kik v á r o s u k b a n (vagy abban a váro sba n, a h o l éppen ü d ü lte k ) ü n n e ­
pe lték az úrn ap já t, a ke re s z tjá ró napokat vagy a gyógyító szen tek v a la m e ly ik é t
álta lá ban egy fé lre es ő kápolna árnyékában: m e r t még ha ezek a m e n e te k vagy
szertartá sok e ltű n te k is mára, e m lékü k, szemben sok más gyere kkori em lékkel,
nem eg yszerű en a m ú ló időt vagy az e m b e r v á lto z á s á t ju tt a tj a eszü nk b e: ezek
a d o lg ok tényle g e ltű n te k , vagy inkább á ta la k u lta k . Idő rő l id őre m e g ta r t ju k az

* Bellay, Joachim du : S z o n e tt a h o n v á g y ró l - Tóth Árpád fordítása. (A ford.)

ünnepet, hogy felidézzük, hogyan volt mindez régen, ahogy a cséplés régi te c h n i­
káját is minden évben felelevenítjük. A kápolnát m á r felú jítottá k azóta, és olyk or­
olykor egy-egy kon certne k vagy előadásnak ad otthont. Mindenezek felelevenítése
zavart m osolyt csal az idősebbek arcára vagy néhány m últb a vesző megjegyzésre
s a r k a llj a őke t; a fe lid é z é s a távo lb a vetíti azo kat a he ly e ket, a h o l egyik n a p r ó l
a másikra éltek, ma pedig azt várjuk el tőlük, hogy ezekre a helyekre a törté n e le m
egy darabjaként tekintsenek. Saját m agukat szemlélve, beavatott tu ris ta k é n t nem
képesek a n o s z ta lg iá n a k vagy az e m lé k e z e t fa n tá z ia k é p e in e k betudni bizonyos
változásokat, am elyek a továbbra is élőhely ükül szolgáló térben objektíve végbe­
mennek; ez a tér m ár nem azonos azzal a hellyel, amelyben annak idején éltek.
Nyilvánvaló, hogy az antro poló gia i hely in te lle k tu á lis státusza bizonytalan, mivel
azt a - csak részben m aterializálódo tt - elképzelé st kell é rte n ü n k rajta, am elyet
lakói a f ö ld t e r ü le t te l, r o k o n a ik k a l és m á s o k k a l a m a g u k s z á m á ra k ia la k ítan ak .
Ez a felf o gás le het részleg es vagy m itiz á lt is, és azt m in d ig az e lfo g la lt pozíció
vagy né zőpont határozza meg. De e t t ő l f ü g g e t le n ü l tá jé ko zó d á s i p o n to k egész
sorá t biztosítja és írja elő, a m e ly e k n e k s e m m i közük sin cs v a la m ifé le é rin te tle n
ha rm ó n iá h o z vagy elveszett pa rad ic som h oz, hiszen olyan viszonyítási p o n to k r ó l
van szó, am elyeket, ha eltű nn én ek, csak nagy nehé zségek árán le hetne pótolni.
Ha az e tn o ló g u s a m aga r é s z é r ő l oly é rzé k e n y is m in d a rra , am i az á lta la m e g -
fig ye ltekn ek a t é r r e l és föld de l k apcsolatos felfogásában a zártságot, a k ü lv ilá g ­
gal f e n n t a r t o t t ka p c s o la to k k ö r ü lt e k i n t ő kezelé sét, az isteni im m a n e n c iá já t az
em beriben, a je le n tések rokonságát és a je le k szükségszerűségét jelenti, ez azért
van, m ert kia la kított egy képet azo król a maga számára, és m e rt tisztában van
azok szük sé g e s sé g é ve l.
Ha az antropológiai té r meghatá rozását kicsit közelebbrő l is szemügyre vesszük,
ak k o r lá thatjuk, hogy m in d e n e ke lő tt g e o m e trik u s t é r r ő l van szó, am ely a térb eli
alakzatok három egyszerű fajtájából hozható létre, amelyek a különböző intézményi
kereteket kialakítják, és bizonyos ért elem b en a társad alm i té r alapvető alakzatait
jelentik. A geometria nyelvén kifejezve a következőkről van szó: a vonalról, a vonalak
találkozásáról és mag áról a találkozási vagy metszéspontról. Konkrétabb formában,
a m indennapjain kban gyakrabban használt földrajzi fog alm a kat használva beszél­
hetnénk egyrészről utakról, útvo n a la k ró l vagy tengelyekről, am ely ek egyik helyet
kötik össze a másikkal, és amelyeket em berek je lö lte k ki, illetve m ásré szről keresz­
te z ő d é s e k rő l és olyan h e lye k ről, ah o l az e m b e r e k v é le t le n ü l vagy szán dé kosa n
ta lá lk o z n a k , összegyűln ek, a m e ly e k e t gyakran n a g y t e r e k e n hoztak lé tre, hogy
- például a piac esetében - a gazdasági csere kívánalmainak megfeleljenek, és végül
többé-kevésbé épület jellegű központokról, legyenek vallási vagy politikai központok,
am e ly eket bizonyos e m b e re k a la k íto tta k ki egy t é r kijelölése és határvon ala in ak
megrajzolása céljából. Azok az emberek, akik ezeken kívül esnek, más központok
és terek segítségével m ag uka t m áso kkén t határozzák meg.
M in d a z o n á lta l az útvonalak, a kere s z te z ő d é s e k és a köz p on to k e g ym á stó l nem
teljesen fü g g e tle n fo g a lm a k , ug yanis e g y m á s s a l részleg es átfedésben vannak.
Előfordulhat, hogy egy útvonal olyan fontos pontok m ellett halad el, amelyek m e g ­
annyi gyülekezőhelyet je lö lnek; a piacok közül némelyek rögzített pontot képeznek
azon útvonalak mentén, amelyeket szegélyeznek; amennyiben maga a piac is látvá­
nyosságot je le nt, úgy a tér, amelyen talá lh ató, olyan m o n u m e n t u m n a k vagy ép ü­
le tn ek is o tth o n t adhat (egy istenség oltá ra, u ra lk o d ó i palota), a m e ly egy m ás ik
t árs ad alm i té r központját jelképezi. A te re k egym ásbakapcsolódásai az in té z m é­
nyek k o m p le x itá s á ra rím e ln e k. A nagy piacok m e g k ö v e te lik a politikai e l le n ­
őrzés bizonyos formáit; a piacok csak egy szerződés értelm ében létezhetnek, amely
be tartását külön fé le vallási vagy jogi e ljá rá sok biztosítják: védett te r ü le te k ezek.
Am i az ú tv o n a l a k a t ille t i, s z á m o s olyan h a t á r v o n a la t s z e ln e k át, a m e l y e k r ő l
tud juk , hogy fe n n m a r a d á s u k ne m m a g á t ó l é rte tő d ő , hiszen az gazdasági vagy
r it u á lis k ö l t s é g e k k e l já r.
Ezek az egyszerű fo rm á k nem csak a nagy politikai és gazdasági tereket jellemzik,
de a fa lv a k és a házak be ls ő t e r é t is m e g h a tá r o z z á k . M íto s z és g o n d o lk o d á s
a g ö rö g ö k n é l* című könyvében Jean-Pierre Vernant arra m utat rá, hogy a Hesztia
és H e rm é s z alkotta páros esetében az első a ház közepén elhelyeze tt kerek tű z ­
helyet, a magába zárkózó csoportot és az e m b e r önmagához való viszonyulását
jelképezi, míg Hermész, aki nem csak a küszöb és az ajtó, de a kere szte ződ ése k
és a városkapu istene is egyben, a mozgást és a m áso kkal való kap csolatot s z i m ­
bolizálja. Az identitás és a kapcsolatok az antropológia által hagyományosan t a n u l­
mányozott térbeli elrendezés központi kérdése.
Ahogyan a történ ele m is, mivel a térbe bevésődött minden kapcsolat az időbe is be
van vésve, és az imént felsorolt egyszerű térbeli fo rm á k is csak az időben és az idő
á lta l nyerik el k o n k r é t a la k ju k a t. E lő szö r is az a valóság, a m it m e g je le n íte n e k ,
történeti jellegű: Afrikában és sok egyéb helyen is a falvak és a királyságok eredet­
mítoszai egy egész utazást idéznek meg, amelyben több átmeneti állomás is szerepel,
m ie lő tt a nép végső la k h e lyé t m e g le li. Azt is tu d ju k, hogy a pia co kn a k [ahogyan
az igazgatási központoknak) is megvan a m a g u k történ ete; egyesek kiala kuln ak,
m ások eltű nnek. Egy isten m e g is m e ré s é n e k vagy m eg szü le té sé n e k is meg lehet
adni az idejét, és ugyanaz igaz a k ultu szokra és a szentélyekre, m in t a piacokra
és igazgatási központokra is: fü g g e tle n ü l attól, hogy f e n n m a r a d n a k -e vagy sem,
az a tér, am elyben kib onta koznak vagy összezsugorodnak, t ö r té n e lm i té rré válik.
Ugyanakkor e terek m ateriálisán időbeli d im en zió járól is m o n d a n u n k kell néhány
szót. Az ú tv o n a la k hossza napo kba n vagy ó rá k b a n m é rh e tő . A p ia c té r azonban

* Vernant, Jean-Pierre: M yth e e tp e n s é e che z les G re cs: É tu d e s de p s y c h o lo g ie historique.

Maspero, Paris, 1965.

csak bizonyos na po kon tö lti be a nevében e m l ít e t t f u n k c ió t. N y u g a t- A f r ik á b a n
a csere olyan te rü le te i körvo na la zh atók, am e lye k b e n a piac helyei és napjai heti
ritm u s b a n ro tálód nak. A k u ltu s z h e ly e k és a politik ai vagy vallási összejö vetele k
helyei e f u n k c ió ik a t csak bizonyos, álta lá ban előre m e g h a tá ro z o tt id őp ontokban
tö ltik be. A beavatási s z e rta rtá s o k ra és te rm é k e n ys é g i r itu á lé k ra szabályos id ő­
közönként kerül sor: a vallási vagy társadalm i események naptárának alapját rend­
szerint a m ezőgazdasági n a p tá r képezi, és azon helyek s z a k rá lis je lle ge , a m e ­
lyek a r itu á lis tevé k enys é ge knek o tth o n t adnak, időben változó. Ez te r e m t i meg
az egyes he ly e khez k a p c s o ló d ó e m lé k e z e t k ia la k u lá s á n a k fe lt é te le it, a m e ly e k
szerepet játszanak e helyek szakrális jellegének megerősítésében. Ahogyan Durkheim
A v a llá s i é le t e le m i fo r m á i* - ban leírja, maga a s z a k rá lis fo g a lm a az ünnep vagy
cere m ó n ia válta kozó te rm é s z e té h e z k apcsolódó re tro s p e k tív je lle g b ő l adódik.
Ha Durkheim a zsidó pészachot vagy a háborús veteránok összejövetelét egyformán
..vallásosnak” vagy ..szakrálisnak” véli, ez azért lehetséges, m e rt m in dk e ttő le h e ­
tőséget ad a résztvevők szám ára nem csak arra, hogy felidézzék m ag ukn ak annak
a csop ortna k az em lékét, am elyhez tartoznak, hanem arra is, hogy felelevenítsék
a korábbi ün ne psé gek e m lé k k é p e it.
Az e m l é k m ű vagy m ű e m lé k épület, ah ogyan a r r a a szó la tin e re d e tije ( m o n u ­
m e n tu m ) utal, az álla n dó ság vagy le ga lá b bis a tartó s sá g kézzel fogható kifeje-
ződési form ája kíván lenni. Az isteneknek oltárra, az ura lk o dók n ak pedig palotára
és tró n ra van szükségük, hogy fe lü le m e lk e d je n e k az idő esetlegességén, s így az
em b ere k számára lehetővé válik, hogy az egymást követő generációkat foly tonos­
ság ukb an go nd olják el. A hagyom ányos afrik a i nozológia egyik in te rp re tá c ió ja
bizonyos értelem ben ugyanezt fejezi ki, ugyanis e felfogás szerint a betegséget egy
istenség okozza, akit fe ld ü h íte tt, hogy annak az e m b e rn e k az utóda, aki o ltá rt
em e lt a szám ára, elhanyagolja ezt az oltá rt. A m o n u m e n tu m , vagyis a m o z d u la t ­
lanság illúziója nélk ül az em b ere k szemében a történ ele m nem lenne több puszta
ab s z tra k c ió n á l. A t á r s a d a lm i t e r e t közvetlen fu n k c ió v a l ne m bíró e m lé k m ű v e k
ta rkítjá k , legyen szó im p ozá ns k ő é p ítm é n y e k rő l vagy fö ld b ő l kés zü lt o ltá r ró l, és
azt a jogos érzést keltik minden emberben, hogy m á r legtöbbjük megszületése előtt
a helyükön álltak, és h a lá lu k után is állni fognak. Furcsam ód az idő kon tin uitását
éppen a t é r m e g sz a kíto ttsá g a és diszko n tin u itá s a ju tta tja kifejezésre.
A té r megszerveződésének m ágik us hatása k étségtele nül annak tudható be, hogy,
határaival és vitális központjaival, védelmi rendszerével, gyenge pontjaival, vérteze-

* Durkheim, Émile: Le s fo rm e s é lé m e n ta ire s de la vie re lig ie u s e . Le s y s té m e to té m iq u e

en A u s tra lie . Les Presses universitaires de France, Paris, 1968. Ma gyarul megjelent:
Durk heim , Émile: A v a llá s i é le t e le m i fo rm á i: to te m is z tik u s r e n d s z e r A u s z trá liá b a n .
L'Harmattan, Budapest, 20 03 .

38
tévéi és hiányosságaival magára az emberi testre is a tér egy szeleteként tekintünk.
Legalábbis a képzelet szintjén (amely ugyanakkor számos kultúra esetében a társa­
dalm i s z im b ó lu m r e n d s z e rr e l esik egybe) a test olyan összetett és hierarchik usan
szervezett tér, amelybe kívülről be lehet hatolni. Azon esetek m ellett, a m ik o r egy
t e r ü le t e t a test an a ló g iá já ra k é p z e lü n k el, nagyon gya kran a fo r d íto tt helyzet is
elő fo rd u l, vagyis hogy a te s te t fo g ju k fel úgy, m in th a f ö ld t e r ü l e t lenne. Nyu ga t-
Afrikában például a személyiség a lk o tó e le m e it topográfiai t e rm in u s o k b a n ragad­
ják meg, am e ly Freud to p ográ fiai m e g kö z e líté sé t ju tt a th a t ja eszünkbe, de olyan
valósá gokra vonatkoztatva, am e ly e k lényegileg m a te r iá lis k é n t vannak felfogva.
A mai Ghána és E le fá n tc so n tp a rt te rü le té n élő akan civilizációk felfogása szerint
m in den egyén pszichéjét két „ e n titá s ” alkotja ; a psziché m a te riá lis je lle g é re utal
közvetlenül, hogy az egyik „ e n ti tá s t ” a test álta l vetett árnyékkal, közvetve pedig,
hogy a test gyengülé sét a két entitás egyikének gyengülé sével vagy eltűnésével
azonosítják. Az egészséget a két „e n titá s " tö k é le te s egybeesése je le n ti. Ugyan­
a k k o r egy e m b e rt meg le het ölni azzal, ha hirte le n fe lé b re sz tjü k, m iv el a két
„e n titá s " közül az egyik, az, a m e ly ik éjs z a k á n k é n t kóborol, ne m tud vis s za té rni
a testbe, m ie lő t t az fe lé b re d n e .
M a g u k a t a belső s z e rve k e t vagy a te st bizonyos része it (a veséket, a feje t vagy
a nagylábujjat) k ülön állóké nt kezelik, amelyben gyakran az ősök lakoznak, s ezért
sajátos kultu sz tárgyai. így a test k ultu s zhe lyek összességévé válik; a különböző
területek e t pedig aszerint lehet egym ástól elkülöníteni, hogy mosdatni vagy kene-
getni kell-e. Láthatjuk, hogy a té r m egkonstruálá sával kapcsolatban leírt je llem zők
az em b eri testen magán is m eg jele nnek. Ha valaki á lm áb an elkala ndozik, a k k o r
számára veszélyt jelent, ha a központn ak t e k in te tt te s ttő l t ú l m esszire távolodik.
Az ősi elem ek ebben a középpontba állított testben érnek össze, s ennek akko r van
m onum entális (mozdulatlanságot idéző) hatása, ha az adott elemek léte a múlékony
test porhüvelyét az időben megelőzi, s végül t ú l is éli. A test em lékm űvé változását
gyakran annak halál utáni mumifikálása vagy egy sírem lék felállítása teljesíti be.
Egyszerű térbeli fo rm á k b ó l kiindulva lá th atju k tehát, hogyan érintkezik és lép kö l­
csönhatásba egymással az individuális és a kollektív. A politikai szim bolika ezeket
a lehetőségeket arra használja, hogy kifejezésre juttassa a hatalo m erejét, amely
hatalom egyetlen szuverén alakjában egyesíti és jelképezi az egy társadalmi kolle k­
tivitáson belül megjelenő sokféleséget. Ez olykor a király testének m in t többszörös
testnek a többi testtő l való megkülönböztetésével megy végbe. A kettős királyi test
tém ája m egle hetősen gyakori Afrikában. így péld ául a mai E le fá ntcsontpart t e r ü ­
letén e lte rülő Sanwi Királyság agni király ának volt egy hasonmása, aki eredetileg
rabszolga volt és az Ekala nevet viselte, amely a korábban m á r em lített két entitás
egyikének meg nevezéséből szárm azik: mivel két teste és két eka iája volt (egyik

39
a sajátja, a másik pedig rabszolga hasonmásáé), az agni ura lk o dóró l úgy tartották,
hogy különösen erős védelem alatt áll. Ugyanis a rabszolga hasonmás teste minden,
a király személye elleni támadásnak útját állja. Ha ez mégsem sikerült, és a király
m eg halt, a k k o r te rm é sze te se n az ekala is követte őt a sírba. A király többszörös
testénél azonban még gyakoribb és még több figyelmet é rd em e l az uralkodói ha ta­
lom t e ré n e k kon c en trá ló d ása és összesűrűsödése. Az u ra lk o dó nagyon gyakran
k én ysz erü l egyfajta házi őrizetbe, a m i k o r is a tró n já n hosszú órá kig ta rtó szinte
te lje s m o z d u l a t la n s á g r a van ítélve, e n n e k k ö s z ö n h e tő e n pedig a la ttv a ló i e lő tt
t á r g y k é n t je le n ik meg. A te st e passzív t ö m ö r s é g e s z e m e t s z ú r t F ra ze rn e k, az
ő közvetítésével pedig Durkheim nek, akinek feltű nt az is, hogy ez a jelenség olyan,
e g y m á s tó l m in d té rb e n , m in d pedig id őben ig e n c sa k távol eső b ir o d a lm a k b a n
is megfigyelhető, m in t az ősi Mexikó, a B e n in i-öb öl országai vagy Japán. E példák
esetében kü lö n ö s e n é rd e k e s az a tény, hogy a kir á lyi t e s te t id ő n k é n t egy tá rg y
(trón, korona) vagy egy m á s ik e m b e ri tes t is h e ly e tte s íth e ti a kirá ly ság álla n d ó
középpontjának megjelenítésében, amely egyébként a királytól hosszú órákig tartó
teljes m ozd ulatla n ság ot kívánna meg.
Az u r a lk o d ó s z e m é ly é n e k m o z d u la tla n s á g a és k o r lá t o k közé s z o ríto tts á g a szó
szerint olyan központot alkot, amelyet a dinasztia állandósága tesz még erősebbé,
és am ely a t á r s a d a lm o n belüli sokféle séget elrendezi és egységbe töm öríti. Meg
kell jegyeznünk, hogy a ha ta lo m azonosítása azzal a hellyel, am e ly b en k ib o n ta ­
kozik, vagy azzal az épülettel, amelyben képviselői tevékenykednek, a modern á lla ­
m ok politikai d isk urzu s ain ak visszatérő je llem zője. A m ik o r valaki a Fehér Házról
vagy a K r e m lr ő l beszél, a k k o r nem csak egy (m űem lé k) épületről, de e m b e r e k r ő l
és h a ta lm i s t r u k t ú r á k r ó l is beszél. M e to n ím iá k lá n c o la tá b a n be sz é lü n k akko r,
a m i k o r egy országot an na k fővá rosáva l, a főváro st pedig a vezetőikhez tá r s íto tt
ép ülettel azonosítjuk. Term észeté ből adódóan a politika nyelvezete a térbeliséghez
kötődik (m ár akkor is, a m ik o r bal- vagy jo bbold alró l van szó); ez kétségtelenül abból
fakad, hogy az egységet és a sokféle séget egyidejűleg kell megjelenítenie; ennek
az e lle n t m o n d á s s a l t e r h e lt in te lle k t u á lis k én yszern ek pedig a c e n tra litá s a le g ­
inkább közelítő, a legplasztikusabb és egyben legm ate riá lis abb kifejeződése.
Az útvonal, a kereszteződés, a c e n tru m és a m ű e m lé k (épület) fogalm ai nem csak
a ha gyom ányosan a n t ro p o ló g ia in a k t e k in t e t t he lyek le írását, de részben a mai
francia tér, különösen a városi té r m egra g adá sát is segítik. Paradox módon sajá­
tos té rk é n t tu d ju k m eg ragadni ezt a teret általu k, noha definíció szerint az össze­
h a sonlítá st szolgálják.
F ranciaországot c e n tra liz á lt o rs zá gké nt szokás je lle m ezn i. És ez politikai s z e m ­
pontból, legalábbis a 17. század óta, k é tsé gtele nü l igaz, és a regio nalizációt célzó

40
Legújabb törekvések ellenére adm in isztra tív s zem p on tb ól még ma is cen tralizált
országról beszélhetünk (a francia fo rrad alom ba n eredetileg m egfo galm azott cél
a v á la s z tó k e rü le te k tisztán és sz ig orúan g e o m e tria i sze m p o n tú felosztása volt).
És a fra n c iá k fejében is k é ts é g te le n ü l c e n tra liz á lt o r s z á g ró l van szó, am e ly f e l ­
fogás fő k é n t az út? és vasú thálóza t k ia la kítá s á b ó l ered, ezeket ugyanis - le g ­
alábbis kezd etben - két, P á riz s -k ö z p o n tú p ó k h á ló k é n t g o n d o ltá k el.
A pontosítás kedvéért érd e m e s megjegyezni, hogy noha nincs a világon még egy
főváros, am ely et Párizshoz hasonlóan képzelnének el, ug yancsak nincs még egy
város Franciaországban, amely ne törekedett volna egy kisebb-nagyobb régió köz­
pontjává válni, és hosszú évek vagy évszázadok alatt ne tu d o tt volna legalább egy
szűkebb értelemben vett központot [„városközpontot” ) létrehozni, amely ezt a tö re k ­
vést anyagi és s zim b oli k us fo rm áb an is kifejezésre ju ttatja. Még a legszerényebb
francia városokn ak, sőt, falvaknak is van városközpontju k, ahol a vallási hatalm a t
(te m p lo m ), a világi h a t a lm a t ( p o lg á r m e s t e r i hivatal, a l p r e f e k t ú r a vagy a j e l e n ­
tősebb tele püléseken prefektúra) képviselő épületek egymás közelében találhatók.
A (F ranciao rszá g le gtöbb régió já ban kato lik u s) t e m p l o m re n d s z e r in t egy téren
található, s az em b er mindenképpen elhalad mellette, ha keresztülmegy a városon.
A városháza a közelben áll, még ha a T e m p lo m té r (place de l ’ Église) m e lle tt saját
teret szenteln ek is neki (place de la Mairie). Szintén a váro sközpontban és mindig
a városháza és a t e m p l o m s z om s zé dsá gáb an ta lá lh a tó a h o lta k szá m á ra e m e lt
és nem vallási célt szolgáló, hanem törté n e ti fun kció jú épület (amelyben péld ául
a két világháború áldozatainak nevük kőbe vésésével állíta nak em léket): nemzeti
ünnepek alkalmával, pé ldául novem ber 11-én a polgári vagy alk alo m ad tá n a ka­
tonai hatóságok m eg em lé kezn ek azokról, akik éle tüket áldozták a hazáért. Úgy­
nevezett ..megemlékezési c e re m ó n iá k r ó l” van tehát szó, am elyek pontosan m e g ­
felelnek Durkheim vallásosságról adott tág - vagyis társadalmi - meghatározásának.
E ceremóniák különleges hatásának oka kétségkívül abból is adódik, hogy a hely, amely
befogadja őket, korábban az élők és a holtak gyakori bensőséges találkozásának helye
volt: sok faluban még ma is láthatjuk a középkori térbeli elrendezés nyomát, am ely­
ben a temető által körülölelt tem plom volt az aktív társadalmi élet középpontja.
A városközpont az aktivitás helye; a vidéki városok és falvak hagyományos kon cep­
ciója szerint (amelyet a 20. század első felének irodalm ában Giraudoux vagy Jules
Romain keltett életre), főleg a harmadik köztársaság idején, de részben még ma is,
a kávézók, a szállodák és üzletek a városközpontba kerültek, nem messze a piac­
té rtő l [m ár amennyiben nem a te m p lo m előtti té r je lentette a piacteret is egyben).
A váro sközp ont heti ren d s z e re s s é g g e l (vásárnap és vásárnapokon) ..életre k e l” ,
miközben a technicista és voluntarista városépítészet szellemében létrehozott újabb
városokkal kapcsolatban gyakori kritikaként fogalmazódik meg, hogy kivesztek belő­
lük a korábbi idők la ssabb életvitelében fon to s szerepet já ts zó helyek, am e ly e k
lehetőséget biztosítottak az egyéni útvonalak kereszteződésére és összekapcsoló­
dására, beszélgetésekre és a magány időleges elfeledésére, lett légyen szó a templom
vagya városháza kapujáról, a kávézó pultjáról vagy a pékség bejáratáról. A vasárnap
reggelek lomha ritmusa és fecsegő atmoszférája azonban a vidéki Franciaországra
mind a mai napig jellemző.
Ezt a F ranciao rsz ágo t kis e bb -nag yob b je le n tő s é g g e l bíró közp on to k eg ym ássa l
összefüggő egészeként lehetne m eghatározni, amely ek egy kisebb vagy nagyobb
régió igazgatási, ünnepi és k e re s ked elm i fun kció it polarizálják. Az útvonalak kia ­
lakítása, vagyis az ezeket a közp on to kat e g y m á ssa l egy há lózatba összefonó és
m egle hetősen sűrű n szőtt úthálózat, am elyet (országos jele n tőség ű közp ontokat
összekötő) o rs z á g u ta k és (a m eg yék szin tjén je le n tő s) megyei fő u ta k alko tn a k,
híven t ü k r ö z i ezt a t ö b b k ö z p o n tú és h ie r a rc h iz á lt elre n d e zé st. Az au tó s t a k il o ­
m é te rk ö v e k ne m ré g még a r r ó l tájé k o zta ttá k, hogy milyen messze van a le g k ö ­
zelebbi te le p ü lé s vagy nagyváros. Ma m á r ezek az in fo rm á c ió k ha ta lm a s t á b lá k ­
ró l o lv a s h a tó k le, a k ö z le k e d é s f e lg y o r s u lá s a és in te n z itá s á n a k növekedése
ugyanis m eg köve te li ezt.
Minden franciaországi tele pü lé s arra törekszik, hogy egy je le n tős m ére tű te rü le t
vagy legalább valamilyen sajátos tevékenység központjává váljon. Ha Lyon, nagy­
városként, egyebek m e lle tt igényt ta rt „a ga s ztro nóm ia fővá ro sa” titu lu sra , ak k o r
egy olyan kisváros is, m in t Thiers, jo gg al nevezheti magát „a kézművesség fővá­
rosának", Digouin a „kerá m ia ké szíté s fővá ro sán ak” , egy olyan nagyobb falu pedig,
m in t Janzé, jo g g a l t e k in th e ti m ag át „a tanyasi c sirke h a z á já n a k ” . A te le p ü lé s e k
ha tárát jelző táblá kon a testvérvárosok neve m e lle tt m á r e tit u lu s o k a t is f e lt ü n ­
tetik. E jelz ések m elle tt, am ely ek bizonyos érte le m b e n a m o d e rn s é g rő l és az új
európai gazdasági térbe in te g rá lts á g ró l is tanúskodnak, más jelz ések (és tá jé ­
kozató táblák) is megje lennek, am ely eken az adott hely t ö rté n e lm i érdekességeit
tüntetik fel: 14. vagy 15. századi kápolnákról, kastélyokról, megalitekről, kézműipari,
csipke- vagy ke rá m ia m ú z e u m o k ró l tájékoztatnak. A történeti gyökerek ugyanolyan
hangsúlyt kapnak, m in t a külvilág iránti nyitottság, min th a az egyiknek szüksége
lenne a másik ellensúlyára. Az elhaladó autósoknak minden történ elm i falu táblák
egész sorával (melyek olyanok, akárcsak megannyi „névjegykártya” ) hirdeti büszkén
saját t ö rté n e lm é t. A tö r té n e lm i kontextus ilyetén megjelenítése m egle hetősen új
fejlemény, am ely a t é r áta la ku lá sá val (a váro sokat e lkerü lő útsza kaszok és a u tó ­
pályák kiépítésével) párhuzamosan jelenik meg. Ezek az átalakítások azonban éppen
ellenkezőleg, a t ö r té n e lm i kontextust jele ntő m ű e m lé k e k elk erülé sével magának
a történelm i kontextusnak a rövidre zárását célozzák. Mindezt jogosan tekinthetjük
az áthaladó, a turis ta fig ye lm é nek m egrag adá sára és m e g ta rtására tett erőfeszí­
tésnek; de ez csak ak k o r já rh a t sik e rrel, ha a tö rté n e le m és az adott területhez
kapcsolódó identitások iránti érdeklődéssel találkozik, amely az elm ú lt húsz évben
egyre erőteljesebben je lle m e zte a franciákat. Az é v szá m m al ellá to tt m ű e m lé k az
autenticitás m egtestesítője ként je le n ik meg, am ely az em b e re k b ő l autom atik usan
érd eklődé st vált ki: a lá th ató je le n és a m últ, am e lyre a je le n visszautal, eltá v o­
lodik egymástól. A m ú ltra tett utalás bo nyolulta bbá teszi a jelent.
Meg k e ll azonban je g ye zü n k, hogy F r a n c ia o r s z á g b a n az u tc á k e lne vezésé v el
m in d ig is igyekeztek némi t ö r t é n e lm i dim e n zió t kölcsönözni a városi vagy falusi
tereknek. Az utcák és te re k elnevezése hagyományosan az em lé k á llítá s eszköze.
T erm észe te sen bevett g y a korlat volt, hogy egyes é p ü le t e k r ő l nevezték el az oda
vezető utcákat vagy a nekik helyt adó tereket - nem nélkülözve a redundanciahatást,
a m e lyn e k egyébként k é tsé g kívü l megvan a maga bája. A m egannyi Pályaudvar
utcát, Színház utcát és Városháza teret m á r nem is érdem es számon tartani, annyi
van belőlük. A városok vagy falvak főutcáit azonban leggyakrabban helyi vagy orszá­
gos ism ertségű notabilitáso król vagy a nemzeti tö rté n e le m fontos eseményei után
szokták elnevezni. Ha tehát egy Párizshoz hasonlatos nagyváros utcaneveiről leltárt
szeretn énk készíteni, ak k o r V ercing étorix től Charles de Gaulle -ig Franciaország
egész tö r té n e lm é t áttekinthetn énk. Ha valaki gyakran utazik m etrón, és a párizsi
föld alatti élettel, valam in t a m e tró m e g á lló k n a k a felszíni utcákra vagy épületekre
vonatkozó neveivel kezd ismerkedni, ak k o r nap m in t nap óh atatla nu l bűvkörébe
vonzza a történelem. A Párizsban élők számára az Alésia, a Bastille vagy a Solférino
le galá bb an nyira, vagy még in kább s egítik a t é r b e li tájé kozó dá s t, m in t az e lig a ­
zodást a t ö r t é n e le m b e n .
Franciaországban tehát az utak és kereszteződések ha jla m osa k „ m o n u m e n t u ­
m o k k á ” (emlékhelyekké) válni, mivel nevük a törté n e le m h e z láncolja őket. Ezek az
álla ndó tö r t é n e lm i u ta lá s o k az útvonalak, kere s zte ződ ése k és m o n u m e n t u m o k
között gyakran szoros kapcsolatot teremtenek, amelyek a városokban (főleg Párizs­
ban) rajzolódnak ki a legvilágosabban, ahol a t ö r té n e lm i utalá sok s okkal szá m o ­
sabbak. P árizs na k nem csak egy központja van; a v á ro s k ö z p o n to t hol az Eiffel-
torony rajzával, hol pedig a város eredeti és t ö r té n e lm i központjára utaló „Párizs,
N o t r e - D a m e ” f e l i r a t t a l je lzik . A N o t r e - D a m e ugyanis a Szajna közepén egy kis
szigeten, az Tie de la Citén található, jó néhány kilom éte rn yi távolságban az Eiffel-
toronytól. Párizsnak tehát több központja is van. Fontos felhívni a figyelm et a köz-
igazgatás terén tapasztalható ambivalens helyzetre, amely a francia politikai életben
m indig is p ro b le m a tik u s volt (és am ely an nak c en tra liz ált ság át is jó l jelzi): Párizs
egyszerre egy húsz k e rü le tre tagolt város és Franciaország fővárosa. A párizsiak
m á r több a lk a lo m m a l hihették, hogy ők alakítják Franciaország t ö rté n e lm é t, és
ez a hit (amely a francia f o r r a d a lo m b ó l táplálkozik) töb bször okozott m á r fe s z ü lt­
séget az ország és a város irányítói között. 1795 óta egészen a közelmúltig - egyet­
len rövid kivéte ltől eltekintve az 1848-as fo rra d a lo m idején - nem volt Párizsnak
külön polgármestere, hanem a várost húsz kerület húsz polg árm estere irányította
a Szajna prefektusa és a ren dő rprefek tu s közös felügyelete mellett. A városi ta n á ­
csot csak 1834-ben hozták létre. A m ik o r néhány évvel ezelőtt a főváros jo gá llá s át
m egváltoztatták és Jacques Chiracot Párizs polg ármesterévé választották, a poli­
tikai vita részben a körül a kérdés körül zajlott, hogy vajon ez a poszt hozzásegíti-e
majd őt ahhoz, hogy Franciao rszág köztársasági elnökévé válasszák. Senki sem
gondolta komolyan, hogy egy a franciák 10 száza lékának otthont adó város irányí­
tásának megszerzése önm agáért való cél lenne. A há rom párizsi palota (az Elysée,
a Matignon és az Hotel de Vilié) léte - amely ek rendeltetése noha eltérő, mégis
nehéz lenne ezeket világosan elválasztani egymástól, és amelyek m elle tt még leg­
alább két hasonló fonto sságg al bíró épületet kell m eg em lí ten i: a L u x e m b o u rg -
palotát (amely a Szenátus székhelye) és a Nemzetgyűlést (ahol a képviselők törvény­
hozási m unkája zajlik) - jó l jelzi, hogy azért könnyű földrajzi je lle gű m e ta fo rá k k a l
m e g r a g a d n i p o litik a i é le tü n k e t, m e r t az a c e n t ra liz á lt s á g irányába mozog, és
a hatalmi ágak és fun k ciók m eg különb öztetése ellen ére foly am atosan a központ
központjának m eg hatá rozására vagy kijelö lé sére törekszik, ami m in de nne k k iin ­
dulási és végpontja is egyben. T erm észetesen akkor, a m ik o r az em b ere k azt la to l­
gatják, hogy vajon a hatalom az Elysée-ből a Matignonba vagy a Matignonból a Port-
Royalba (ahol az A lk o tm á n y ta n á c s székel) k e r ü lt- e át, nem puszta m e ta fo rá ró l
van szó, és jo gg al m e r ü l fel ilyenkor, hogy a francia d e m o k ra tik u s közélet állandó
feszültsége és m ozgalmassága vajon legalább részben nem abból adódik-e, hogy
a plura litás, a de m okrá cia és az egyensúly politikai ideálja (amelyet elm éle tben
m in denki magáénak vall), v a la m in t a korm á nyzá snak a t ö rté n e lm i id őkből ö rö k ü l
kapott in te lle k tu á lis és f ö ld r a jz i- p o litik a i modellje, am e ly a fra n c iá k a t álla ndóan
az alapok újragondolására és a központ újradefiniálására készteti, egymással csak
bajosan összeilleszthető.
Földrajzi szempontból, legalábbis azon párizsiak számára, akik nem tartoznak a több­
séghez, és a kikn e k van még id ejü k a városban sétálni, Párizs központja a Szajna
vonalával azonosítható. Ezt az utat já rjá k be a turis tah ajók is, a m e ly e k rő l a főváros
legtöbb tö rté n e ti és politikai vonatkozású m ű e m lé k e és épülete m egcsodálh ató.
De e m e lle tt vannak m ás központo k is, a m e ly e k é p ü le te k k e l t a r k íto tt te rekh ez és
utak kereszteződéséhez (ÉtoiLe, Co ncorde tér), illetve m ag ukh oz az ép ületekhez
(az Opera, a Madeleine tem plom ) vagy az épületekhez vezető sugárutakhoz (avenue
de l'Opéra, rue de la Paix, Champs-Elysées) kapcsolódnak, mintha Franciaország
fővárosában más se lenne, csak központ és m ű e m lé k épület. És valóban, n é m i­
képp még most is ez a helyzet, a m ik o r a különböző kerüle te k sajátos jellege egyéb­
ként m á r halványulni kezdett. Tudjuk, hogy mindegyik kerü le tn ek megvolt a maga
sajátos arculata, és hogy a Párizsról szóló dalok kliséi valós alapokon nyugsza­
nak; a különböző kerüle te ket, a rájuk je lle m z ő tevé kenységeket vagy „sze m é ly i­
s é g ü k e t” (abban az értelem ben, ahogyan a m e rik ai a n tro po lóg uso k ezt a fogalm at
használni szokták) még ma is lehetséges lenne részletekbe men ően leírni, ah o­
gyan átváltozásaikat és az etnikai és társ ad alm i összetételt megváltoztató népes­
sé gm ozgásokat is. Léo Malet detektívregényei, am ely ek általában a U . és a 15.
kerületben játszódnak és az 50-es évek hangulatát idézik, még ma sem veszítették
el t e lje s e n a k t u a li tá s u k a t.
Ugyanakkor egyre kevesebb em b e r lakik Párizsban, még ha sokan dolgoznak is ott,
és ez a változás az egész országot érintő áta la ku lá s t jelzi. A városképein ket uraló
tö rté n e lm i látásm ód talán átesztétizálódik, ám ezzel párhuzam osan művivé válik,
társad alm ila g pedig kiüresedik. Valószínűleg Hugues Capet-t és a francia f o r r a ­
dalmat mindannyian ugyanúgy megünnepeljük; még mindig képesek vagyunk közös
m últu nkh oz való eltérő viszonyulásunk vagy jele ntős tö rté n e lm i események eltérő
értelmezése okán egymással vitába szállni. De Malraux óta városaink múzeumokká
alakultak át (fehérre vakolt, díszkivilágítással ellátott épületek, forgalo m elől elzárt
területek, sétálóutcák), miközben az elkerülő és gyorsforgalm i utak, az autópályák
és gyo rsvasu tak távol ta rta n a k bennünket tőlük.
Ez az e lté r ü l é s azonban ném i le l k i i s m e r e t - f u r d a l á s t okoz, e r r ő l t a n ú s k o d ik az
a meg számlálhatatlan mennyiségű jelzőtábla is, amelyek mind a környék látványos­
ságainak és tö rté n e ti e m lé k e in e k m e g te k in té s é r e bizta tjá k az utazót. Csakhogy
a régi m ű e m lé k e k felkeresésére biztató jelz őtáblá k paradox módon éppen a váro­
sok határainál, a lakótelepek, ipartelepek és nagyáruházak árnyékában állnak, mi
több, az autópályák mentén is szaporodnak a helyi nevezetességeket jelző feliratok,
amelyek arra lennének hivatottak, hogy m egállíts anak bennünket, ahelyett, hogy
egyszerűen továbbhajtanánk; mintha a korábbi időkre, régi helyekre való folyamatos
utalás pusztán a jelenben kibontakozó té r egyfajta elbeszélése lenne.

45
 A helyektől a nem -helyekig*

A m ú lt je le n lé te a je len be n, a m e ly tú lá r a d ez utóbbin és m a g á n a k követeli azt:

ebben látja Jean Starobin ski a m od ern itás lényegét. Ennek kapcsán egy nem rég
m egje le nt cikkében megjegyzi, hogy azok a szerzők, akik a művészeti m od ern itás
leghívebb képviselői, „ lé tr e h o z tá k azt a po lifóniá t, am e lyb en a sorso k, a tette k,
a gondolatok, az em lékképek virtuálisan végtelen egymásba fonódása egy basszus­
m eneten alapszik, amely jelzi a földi napok múlását és kijelöli azt a helyet, amelyet
a régi rítus fo g la lt el (és am e ly e t ma is elfo g la lh a tn a )". Staro bin sk i idézi a Joyce
U lysses**-ének első oldalain elhangzó liturgia szavait: „ Introibo a d a lta re D ei";Az eltűnt
idő nyom ában*** elejét, melyben a Combray-i harangtoronyjelzi az órák múlását, meg­
határozva „a polgárok tagolatlan és egységes napjainak" ritmusát. Megemlíti továbbá
Claude Simon T ö rté n e t*** *című művét, melyben „a vallási iskola emlékei, a reggeli
latin imádság, az asztali áldás délben, az esti angyali üdvözlet tá m p o n to k a t je l ö l ­
nek ki a tekintetek, a szétszabdalt horizontok, a különféle idézetek között, amelyek
a létezés le gkülö nbözőbb idődim enzió iból, a kép zeletből és a t ö r t é n e lm i m ú ltb ó l
származnak, s amelyek látszólagos rend nélkül csoportosulnak egy nagy, hatalmas
titok körül...” „Az időbeliség folytonosságának e premodern alkotóelemei, melyekről
az író be a k a rja bizonyítani, hogy nem f e le jt e t t e el őket még a k k o r sem, m ik o r
éppen m egszabadult t ő lü k ” , egyszersm in d egy világ térbeli a lk otóe le m e i is. Erről
a világról írta Jacques Le Goff, hogy a középkortó l kezdve a középpontba helyezett
táj és a megszervezett idő találkozásában, a te m p lo m és a haran gtoro ny kö rü l
form álód ott. Starobin ski cikke soka tm o nd ón egy B a u d e laire-id éze tte l kezdődik,
a P á riz s i ké p e k című v e r s c ik lu s első v erséből, m elyben a m o d e rn itá s látványát
a költő egyetlen képbe sűríti:

.... a műhelyt, mely fecseg s dalolva-zengve lángol,

a város száz torony- és kürtő-á rboc át
s a mennyboltot, melyen öröklét ragyog át.”

(SZABÓ LŐRINC FORDÍTÁSA)

* A fejezet m a g y a ru l m eg je le n t: Augé, Marc: A he lyek től a n e m - h e ly e k ig .

(Fordította: Fáber Ágoston) In: A n th r o p o lis 4 . 1 - 2 , 2007. 6 2 - 8 2 . o.
** Joyce, James: U ly s s e s . The Odyssey Press, Ham burg, 1932. M a g ya ru l megjelent:
Joyce, Ja mes: U ly s s e s . Európa, Budapest, 20 12 .
*** Proust, Marcel: Á la recherche du temps perdu: Du cőté de chez Swann. Gallimard, Paris, 1954.
Magyarul megjelent: Proust, Marcel: A z e ltű n t idő nyom ában. Atlantisz, Budapest, 2001.
* * * * Simon, Claude: H istoire , Éditions de Minuit, 1967. Magyarul megjelent: Simon, Claude:
T ö rté n e t. Holnap, Budapest, 1998.

46
„B ass zu s m en et” : a Starobinski által használt beszédes te rm in u s a régi helyeket és
ritmusokat hivatott felidézni: a modernitás nem törli el, csak a háttérbe helyezi azokat,
mintegy a múló és örök időjelzőiként. Továbbélnek, mint a szavak, melyek kifejezik őket,
a jelenben és a jövőben is. A modernitás a művészetben megőrzi a hely teljes időbeli­
ségét; abban a form ában, ahogy ez az időbeliség a térben és a szavakban rögzült.
Az idő körforgása és a táj hangsúlyos pontjai m ög ött szavak és nyelvek rejtőznek:
a liturgia, a „régi rítu s ” sajátos kifejezései, kontra sztba állítva a „dalolva-zengve
lángoló m ű te r e m m e l” ; szavak, melyeket az egy nyelvet beszélők használnak, s akik
e közös nyelv használata révén felism erik , hogy ugyanahhoz a világhoz tartoznak.
A helyet a szavak, a jelszavak utalásszerű említése, a beszélő felek cinkossága és
a beavatottság intimitása teszi teljessé. Vincent Descombes* írja Proust Francoise-
áról, hogy egy „retorikai területet” jelöl ki mindazokkal együtt, akik képesek követni
észjárását, akiknek érvelési módja, szókincse és aforizm ái egy kozm oló giá t a lk o t­
nak, melyet Az e ltű n t idő nyom ában elbeszélője „com bray-i filozófiá nak” nevez.
Am ennyiben a hely identitást, viszonyokat és tö rtén etis ég et feltételez, a tér, mely
sem identitást, sem viszonyokat, sem pedig történetiséget nem implikál, nem-helyet
hoz létre. A hipotézis, mely m e lle tt itt érvelünk, az, hogy a s z ü r m o d e rn itá s n e m ­
helyeket te re m t, vagyis olyan tereke t, a m e ly e k ö n m a g u k b a n nem an tro po lóg ia i
értelem b en vett helyek, és am elyek a baudelaire-i m o d ern itással ellentétben nem
építik magukba a m últ helyeit. A m últ e helyei, osztályozva, leltárba véve és „ e m lé ­
kek helyeivé” előléptetve jó l k ö rü lh atárolha tó státuszt fogla lnak el a s z ü rm o d e rn i-
tásban. Egy világ, ahol klinikán születün k és kórházban halu nk meg, ahol fényűző
vagy embertelen form át öltve, de szaporodnak a tranzitpontok, az átmeneti szállások
(szállodaláncok, squatok, utazási klubok, m enekü lt tá bo rok, le bontásra vagy ö r ö k ­
kévaló ro th a d á s ra ítélt bádogvárosok), ah o l s ű rű n szőtt közleke dési háló zatok
jö nn ek létre (szintén otthont adva egyeseknek), és ahol a bevásárlóközpontokhoz,
bankjegykiadó és egyéb automatákhoz szokott em ber némán fonódik össze a keres­
ke d e le m m e l. Egy ilyen világ, am e ly mag ányos in div idu alizm usra, m úla n dósá gra ,
id őszakosságra és tűnékenységre van ítélve, új vizsgálati tárgyat je le n t nem csak
az an tropológusok, de m ások számára is, s am elynek előbb új dimenzióit kell tisz­
tázni ahhoz, hogy m egálla píthassuk, milyen s z em p on tb ól le hetne kérdőre vonni.
Tegyük hozzá, hogy te rm é sz e te se n a helyre és a n e m -h e ly re egyará nt érvényes:
tiszta form ában sosem létezik, helyek és kapcsolatok alakuln ak újjá benne; „a hét­
köznapi t a lá lé k o n y s á g n a k ” és „a gya k o rla t m ű v é s z e té n e k ” „ezeréve s f o r t é ly a i” ,

* Descombes, Vincent: P ro u s t, p h ilo s o p h ie du ro m a n . Editions de Minuit, Paris, 1987.

melyeket Michel de Certeau oly finoman elemzett, utat törhetnek magukn ak és kifej­
leszthetik saját s tratégiá jukat e világban. A hely és a n e m -he ly inkább két e lle n ­
tétes pólust jelöl: míg az első sosem tűnik el, addig a másik sosem valósul meg t e l­
jesen. Olyan pergamenpapírokhoz hasonlítanak, amelyeken az identitás és a viszony
zavaros játéka szüntelenül újraíródik. Mégis a ne m-hely tekinthető a kor számszerű­
síthető mértékegységének. Ezt úgy kapjuk meg, ha - a terület, a térfogat és a távol­
ság közös nevezőre hozásával - összeadjuk a légi és vasúti útvonalakat, au tóutaka t
és azokat a mozgó fülkéket, melyeket „közlekedési eszkö zökn ek” szokás nevezni
[repülőgép, vonat, autóbusz); a reptereket, a pályaudvarokat, az űrállomásokat, a nagy
szállodaláncokat, a szabadidő eltö ltésé re létesített parkokat és a be vásárlóköz­
pontokat; és végül a vezeték nélküli és kábelhálózatok kuszaságát, amelyek a világűrt
ko m m u nik á ció ra használják; ez a kom m u n iká c ió pedig az e m b ert gyakran s em m i
egyébbel nem kapcsolja össze, csak egy ön m a g á ró l alk otott m ásik képpel.
A hely és a n e m -h e ly közötti különbség a hely és a té r szem b eá llításán ke re sztü l
érthető meg. A folytatáshoz is m e rnün k kell Michel de Certeau elemzését a hely és
a té r f o g a l m a i r ó l . Nála „h e ly e k ” és „ t e r e k ” nem úgy á lln a k szemben egymással,
m int a „h e lye k ” és a „ n e m - h e ly e k ” . Felfogásában a té r egy „használatba vett hely",
mozgó testek találkozása: a sétálók az urbanisztika által m értanilag helyként m e g ­
határozott utcát térré változtatják. A hely (mint elem ek valamilyen módon rendezett
együttese) és a t é r (mint e helyek é le tte l való m eg tö lté s e egy test mozgása által)
effajta párhuzamba állításánál de Certeau - a term in us o k jelentését pontosítandó -
más szerzőkre is hivatkozik. Közülük az első Merleau-Ponty, aki Az észlelés fe n o ­
m e n o ló g iá ja * című művében a „m é rta n i t é r t ő l” m egkülönbözteti az „antropológiai
t e r e t ” m in t „egzisztenciális teret", am ely nem más, m in t egy olyan hely, amelyben
az e m b e rn e k a világhoz való viszo nyának ta p asztala tá t alapvetően „egy m iliő ve l
való k a p c so la ta ” határozza meg. A m ásodik hivatkozás a beszéddel és a beszéd­
a k t u s s a l k a p c so la to s. „A t é r az a hely s z á m á ra , am i a beszélt szó az egyszerű
szóhoz képest, vagyis, am ikor a használata során keletkező többértelműség jellemzi,
egyetlen t e r m in u s b a n ölt testet, de tö b bféle kon ven ció b ól táp lá lk o zik , egy je le n
[vagy egy idő) a k tu s a k é n t van m e g fo g a lm a z v a és a la k u l át a k ö r ü lö tt e eg ym ást
váltó szavak előidézte változásoknak köszönhetően” . A harmadik az előzőből követ­
kezik és az e lb e s z é lé s t m in t m u n k á t á llítja a köz é p p o n tb a , a m e ly s z ü n t e le n ü l
v á lto z ta t: „h elyeket terekké, te re ke t h e ly e k ké” . Ebből term é sz e te s módon követ­
kezik a „ c s in á ln i" és a „ l á t n i ” közötti külön bs ég tétel, mely a hé tköznapi nyelvben
- ami hol egy képet kínál fel („ott van egy..."), hol mozgásokat szervez meg („belépsz,

* Merleau-Ponty, Maurice: P h é n o m é n o lo g ie de la p e rc e p tio n . Gallimard, Paris, 1945.

ke re s z tü l mész, majd e lfo r d u ls z ...” ) - vagy a té r k é p e k je lz ése ib en érhető tette n:
a középkori térkép ektől kezdve, amelyek az út nyomvonalát tartalmazzák, egészen
a legújabb térképekig, melyekről az útvonalakra vonatkozó leírások m ár hiányoznak,
és am elyek bizonyos ..eltérő eredetű e l e m e k ” révén a földrajzi tudás egy „á lla p o ­
t á r ó l” tanúskodnak. A harmadik, egyben utolsó M erleau-Ponty -idézet az elbeszé­
lésre, különösen az úti be szám oló ra vonatkozik, am e ly összeegyezteti „csin áln i"
és „ lá t n i” kettős igényét [„azon helyek említése, m elyek az elbeszélé sekből szá r­
maznak, vagy amelyek az elbeszéléseket lehetővé teszik, a lépések és m ozdulatok
e lbeszélé seit je lz é s e k k e l lá tják e l ” ), s végső soron összefügg azzal, a m it M ic hel
de Certe au „ b ű n ö z é s n e k ” nevez, m iv e l „ k e r e s z tü l m e g y ” , „ á t h á g ” és szentesíti
„az út be járásának kiváltságát az állapothoz ké p e st” .
Ezen a ponton némi te r m in o ló g ia i pontosítás szükséges. A hely, abban az é r t e ­
lemben, ahogy mi itt használjuk, nem teljesen azonos azzal a hellyel, amelyet Michel
de Certeau a té r r e l szembeállít, ahogyan a m értani alakzatot a mozgással, a néma
szót a k im o n d o ttá l vagy az á lla p otot az út bejárásával. Mi a helyet m eg s zilá rdu lt,
s zim b oli k us je lentésében, az antro poló gia i hely é rtelm éb en használjuk. T e r m é ­
szetesen fontos, hogy ezt a je le n tést figyele m be vegyük ahhoz, hogy a hely életre
keljen, és hogy lehetséges legyen utak bejárásáról beszélni; sem m i sem tiltja, hogy
ezt a mozgást a té r fo g alm á val ragadju k meg. De a szándékunk nem ez: az a n t r o ­
pológiai hely fogalmába ugyanis az utakat, a beszédeket és a rá je llem ző nyelvezet
kia la kulá sának lehetőségét is beleértjük. A té r fogalma, ahogyan manapság hasz­
nálják, alkalm azható a Föld szim b ó lu m o kk a l el nem látott vagy csak bajosan ellá t­
ható területeire, mivel nem je lö l tu la jd onságokat. (Például a m ik o r a világű r m e g ­
hódításáról beszélnek, min dent egybevetve sokka l inkább funkcionális, m in t e lra ­
g a dtatott te rm in u s o k b a n , vagy m ik o r m in é l pontosabban szere tn ék m eg ragadni
a mai nyelvezetben az új, de m á ris sztereotipizált, az utazáshoz, a szálláshoz vagy
a szabadidő eltöltéséhez kapcsolódó intézményeket, tula jd onságaik tól megfosztott
vagy nehezen a z o n o s íth a tó h e ly e k e t m in t „ t a l á l k o z ó p o n t ” , „a já té k , v a la m in t
a szabadidő e ltö lté s é n e k t e r e i ” .)
Kísértést ére zhe tü nk tehát, hogy a hely s z im b ó lu m o k k a l ellá to tt terét és a n e m ­
hely s z im b ó lu m o k t ó l m e n te s t e r é t s z e m b e á llí t s u k e g y m áss a l. Ez azonban azt
jelentené, hogy m egelégszünk a ne m -he ly ek negatív definíciójával, am ellyel eddig
d o lg oztun k, s a m e ly e t M ic h e l de C e rte a u -n a k a t é r f o g a lm á r ó l adott elem zése
segítségével m eg ha ladhatu nk.
A „ t é r ” önm agában elvontabb fogalom, m in t a „h e ly ” , használatával egyszersmind
egy esem ényre (amely egy bizonyos helyen m egtö rtént), egy mítoszra (beszédes
nevű hely) vagy egy tö rté n e tre (nevezetes hely) is utalunk. Egyaránt alkalm azható

49
kiterjedésre, két dolog vagy pont közötti távolságra (kétm éte rn yi helyet [espace]
hagyunk ki a kerítés oszlopai között) vagy időbeli távolságra (egy hét alatt [en l’espace
d ’ une sem a in e]).2 A „ té r " tehát kim o n d o tta n elvont fogalo m , m e ly rő l sokat e lá ru l
az, hogy rendszeresen előfo rd u l (még ha kevéssé diffe re nciáltan is) a hétköznapi
nyelvben és k o ru n k je llegzete s intézményein ek speciális nyelvezetében. A Képes
Nagy Larousse szótár külön fajtába sorolja a „ lé g té r ” szót, ami a légkör azon részét
jelöli, melynek légiforgalma felett egy állam ellenőrzést gyakorol (a „lé gtér” kevésbé
ko n kré t, m in t a hajózásban ha szná lt m eg fe le lő je , a „f e ls é g v iz e k ” te r m in u s ), de
más példákat is felsorol, melyek mind a fogalom rugalmasságát bizonyítják. Például
az „európai jogi t é r ” kifejezés kapcsán jó l látszik, hogy a határ fogalm a benne fog­
la ltatik, de ha e fo g a lo m tó l elvonatkoztatunk, a k k o r az m indazon intézmények és
szabályok egész sorát jelenti, melyek kevéssé lokalizálhatok. A „hirdetési t é r ” kife­
jezés pedig olyan fe lü le te t vagy id ő ta rta m o t jelöl, m elyet „a különböző médiában
r e k lá m m a l tö lte nek k i” , míg a „térvásárlá s" minden olyan „m űve le tre " vonatkozik,
amelyeket egy reklám cég a „hirdetési t é r b e n ” végez. A „ t é r ” [espace] szó divatos­
sága - a m e ly e t ugyanúgy ha szná ln a k nézőterek, m in t ta lá lk o z ó h e ly e k („Espace
Cardin" Párizsban, „Espace Yves Rocher” La Gacilly-ban), kertek („espaces v e rts ” ),
r e p ü lő g é p ü lé s e k (Espace 2000) vagy a u tó k (R e na ult Espace) m e g je lö lé s é r e -
egyrészt jelzi a mai kort uraló tem atik át (a reklám, a kép, a szabadidő, a szabadság,
a helyváltoztatás), m ásré sz t azt az absztra há ló d ási folyamatot, m ely e te m a tik á t
fenyegeti, hiszen úgy t ű n ik , m in th a a t é r mai fogyasztói e ls ő s o rb a n m á r csak
szavakat v á sá ro ln á n a k m a g u kn a k.
A használatba vett té r annyit tesz - írja M ichel de Certeau -, m in t „m eg is m é te ln i
a gyerekkor örömteli és néma élményeit: tehát másnak lenni, mássá változni a hely­
b e n ” . A g y e r m e k k o r ö r ö m te li és ném a élm én yei: az első utazás vagy a születés.
Ezek a különbözővé válás legelső élményei: saját magunk (önmagunkként és m ásik­
ként történ ő) fe lis m e r é s é n e k élménye, am e ly e t újra és újra felidéz a já rá s m in t
első térbeli tevékenység és a tükörbe nézés mint a saját képünkkel való azonosulás.
Minden elbeszélés a gyerekkorba nyúlik vissza. M ikor Michel de Certeau a „térbeli
e lb e s z é lé s ” kifejezést használja, egyrészt olyan „e lb e s z é lé s e k re " utal, am e ly e k
te re ke t „szelnek á t ” és „szerveznek m e g ” („Minden elbeszélés egy utazás elb e ­
szélése...” ), m ásré szt arra a helyre, amelyet az elbeszélés írása k o n stituál (.... az
olvasmány az a tér, melyet a hely használata hozott létre, és amelyet jelek rendszere
- az elbeszélés - alkot m e g ” ). De a könyvet előbb írják, és csak azután olvassák;
számos helyet já r be, mie lőtt maga is létrehozna egyet: ahogy az utazás, úgy annak

2 A francia eredetiben mindkét példában az „espace”, vagyis a „tér” szó szerepel. A magyar

fordításban e két helyen a ..tér” szót a magy ar megfelelővel pótoltuk. (A ford.)

50
elbeszélése is számos helyen halad keresztül. A helyek effajta sokasága, az a túlzott
elvárás, melyet a t e k in t e t te l és a le írá s sa l szem b en tá m a s z t (hogyan is lehetne
m in d e n t lá tni, m in d e n t elm on dan i? ), és a m e ly „az elvesze ttség é r z é s é t ” kelti,
szaka dé kot t e r e m t a s z e m lé lő d ő - u ta z ó és az őt körbevevő táj között, ami m e g ­
akadályozza őt abban, hogy egy helyet lásson maga előtt, és a maga teljessé gé­
ben legyen jelen - még a k k o r is, ha ezt a hiányt m eg próbálja számos és részletes
in form áció val pótolni, am ely eket az útikönyvekből vagy az ú tle írá s ok b ól merít.
(Ebből az elveszettségből később aztán m ag un khoz térünk, péld ául azáltal, hogy
k o m m e n tá ro k a t fűzünk a képhez, am ely kimerevítette a pillanatot: „Tessék, látod,
ezen a képen a Parthenon előtt á l lo k ” . Megle het azonban, hogy m ik o r valóban ott
álltunk, meglepődve kérdeztük m ag un któ l: „Vajon m ié rt is jö tte m én ide?” ).
Mikor Michel de Certeau „n e m -h e ly rő l” beszél, akkor a hely negatív minőségére utal,
a helyre, amely önmaga számára nincs jelen, és amelyre neve („n e m -h e ly ” ) is utal.
A tulajdonnevek, mondja, „egy kívülről érkező pa rancsot (egy történetet) kénysze­
rítenek a hely ekre” . És valóban igaz, hogy az az ember, aki egy út bejárása közben
az ahhoz kapcsolódó neveket fel tudja sorolni, még nem biztos, hogy ismeri is az utat.
De vajon le he tsé ge s az, hogy pusztán a nevek e le g e n d ő k le n n é n e k ahhoz, hogy
„végbevigyék ezt az eróziót, lé trehozzák a ne m -h e ly e t a helyben, melyet a nevek
törvénye váj b e lé ” ? M inden útvonalat, m ondja M ich e l de Certeau, „ e l t é r í t e n e k ”
a nevek, melyek „eredetileg jelen nem lévő jelentéseket, irányokat kényszerítenek rá".
Majd hozzáteszi: „ezek a nevek nem -he ly eke t hoznak létre a helyekben; azokat á t­
meneti helyekké [passages] változtatják". Ugyanakkor, ellenkezőképp, azt is m o n d ­
hatjuk, hogy az áthaladás ténye különle ges státusszal ruházza fel a helyneveket.
A nevek törvénye álta l lé tre ho z ott törésvonal, melyben elvész a tekin tet, m inden
utazás h o riz o n t já t képezi (helyek h a lm o z ó d á s a , a hely ta g adá sa); s a m ozgás,
am ely „áthelyezi a v o n a la k a t” és átszeli a helyeket, definíció szerint útvonalakat,
vagyis szavakat és n e m - h e ly e k e t hoz lé tre.
A té r m in t a helyek (nem pedig a hely) használatba vétele kettős helyváltoztatásból
ered: egyrészt te rm é sze te se n az utazóéból, de azzal p á rhu zam os a n a tájé bó l is,
melyet az utazó mindig csak részleteiben, „pillanatfelvételként” észlel. Ezeket em lé ­
kezetében össze-vissza gyúrja egybe, s a segítségükkel létrehozott elbeszélésben
vagy diavetítés form ájában (amelyhez hazatérése után ko m m e n tá ro k a t fűz az egy­
b e gyűltek előtt), a szó szoros é r te lm é b e n újra összeállítja. Az utazás (m elyre az
etnológus gyanakvással, m á r - m á r gyűlölettel tekint) a tekin tet és a táj között fiktív
viszonyt alakít ki. Am en nyiben tehát a „ t e r e t ” a helyek olyan használatba vételének
nevezzük, amely sajátos módon meghatározza az utazást, meg kell jegyeznünk, hogy
olyan terek is vannak, amelyekben az egyén an élkül érzi magát szemlélőnek, hogy
a látvány sajátossága fontos volna a számára. Mintha valójában a szemlélő helyzete

51
je le n te n é a látvány lényegét, m in th a v ég ere dm én ybe n a s z e m lé lő saját helyzete
válna önnön látványosságává. Számos utazási prospektus feltételezi a tekintet ezen
elhajlását, elté rülését azáltal, hogy az utazni vágyónak m á r előre érdeklődő, s zem ­
lélődő arcokat m utat (magányosan vagy csoportban), amelyek a határtalan óceánt,
a havasok hegyláncait vagy a fe lh ő k a rc o ló k k a l tele tűz de lt város lá tk épének h o r i­
zontját fürkészik. Ezek a szem lélő összesűrített, előrevetített képei, melyek m in d ­
mind róla szólnak, de más és más nevet viselnek (Tahiti, Alpe d ’ Huez, New York).
Az utazó tere tehát ebben az érte le m b e n a n e m -h e ly archetípusa.
A mozgás a különböző világok egyidejű létezéséhez és az antropológiai hely, valamint
a m á r nem antropológiai hely együttes tapasztalatához (mely Starobinski m oderni-
tásmeghatározásának lényege) hozzákapcsolja a magányosság és az „állásfoglalás”
egyéni m e g ta p a s z ta lá s á t. Ez utóbbi az egyén ta p asz tala ta , aki a táj s z e m l é lé ­
sének szenteli magát; „felveszi a pózt” , és annak tudatában, hogy ezt teszi, ritka,
o lykor m e la n k o lik u s ö r ö m ö t érez. Nem m egle pő tehát, ha a m ú lt század „ m a g á ­
nyos utazóinál” , vagyis nem a hivatásos vagy tudományos céllal, hanem az a lkalm i,
a k e d v t e lé s b ő l u t a z ó k n á l t a l á l k o z u n k a t e r e k lá tn o k i le írá s á v a l, a h o l sem az
id e n titá s, s em a viszony, sem a t ö r t é n e le m nem je le n t ig a zá ból s e m m i t , a h ol
a m ag án yt m in t az egyéniség m e g h a la d á sá t, k iü re s e d é s é t é lik meg, ah ol csak
a képek mozgása teszi lá th atóvá o l y k o r - o l y k o r azok s z e m lé lő i szá m á ra a m ú lt
lé te zését és a jövő le hető ség ét.
Nem is annyira Baudela ire-re gondolu nk itt, aki megelégszik azzal, hogy az olvasót
utazásra invitálja, hanem sokkal inkább Chateaubriand-ra, aki valóban szüntelenül
utazik, és képes a látásra - jó lle he t főleg civilizációk halálát látja, s le ro m b o lt vagy
lepusztult tájakat: a valaha tün dökölő civilizációk alkotta nevezetes épületek kiá b­
rándító maradványait. Spárta eltűnt, s a rom o kba n álló Hellászt ókori t ü n d ö k ­
lé séről mit sem tudó betola kodók fog la ltá k el. Az „(át)utazó” egyidejűleg közvetíti
a letűnt korok és a múló élet képeit, de valójában az utazással já ró helyváltoztatás
az, ami elbűvöli és magával ragadja. E mozgás öncélú, semmi más célja nincs, hacsak
az nem, hogy azt utólag lejegyezzék, s ezzel felidézzék és rögzítsék a képét.
Chateaubriand Utazás P árizstól J e ru z s á le m ig * első kiadásának előszavában pon­
tosan leírja mindezt. Az utazással kapcsolatban tagadja, hogyannak célja kizárólag az
utazás megírása volna, de azt elismeri, szándékai között szerepelt, hogy „képeket" gyűjt­
sön A vértanukhoz. Nem a tudományosság igényével tette mindezt: „N e m kívántam
a Chardin-ek, Tavernier-k, Chandlerek, Mungo Parkok, H u m b o ld t o k n y o m d o k á b a
lépni...” S ez olyannyira igaz, hogy a bevallottan cél nélküli mű megfelel a következő

* Chateaubriand, Francois René de: Itiné raire de P ans a Jé rusalem . Julliard, Paris, 1964.
e lle n tm o n d á s o s kíván alo m nak: kiz áróla g a sz e rz ő rő l szól, de anélkül, hogy róla
tula jd onképpen b á rm it is elárulna. ..Az olvasó s okkal inkább az em bert, sem m int
a szerzőt fogja m in d e n h o l látni; folyton m a g a m r ó l írok, és ezt bízvást teh ette m ,
hiszen nem terveztem em lékira ta im kiadását” . A látogató által előnyben részesített
né zőponto k, m e ly e k e t az író leír, é r t e l e m s z e r ű e n azok, a m e ly e k b ő l lenyűgöző
látványok egész sora tárul elénk („kelet felé az Imitosz-hegy, észak felé a Pendelikon,
észak-nyugat felé nézve pedig a Párnisz látható” ). A szemlélődésnek azonban azon­
nal vége szakad, a m in t ö n m a g á ra irányulva, m a g á ra saját t á r g y a k é n t tekin tve,
a m ú lt és a jövő tekintetein ek bizonytalan sokaságában feloldódni látszik: „Attika
e képét, a látványt, mely elém tárult, olyan szemek látták, melyek le csukódtak m ár
több mint kétezer éve. Egyszer rám kerül a sor: másoknak, akik hozzám hasonlóan
mulandók, e rom ok láttán ugyanezen gondolatok fognak eszükbe ötleni." Az ideális
nézőpont a távolodó hajó hídja, m ert itt a távolság a mozgás hatásával kapcsolódik
össze. Az eltűnő szárazföld felidézése egyszersmind az utas képét is felidézi, aki
még mindig a ham arosan puszta árnyképpé és távoli morajlássá váló szárazföldet
fürkészi. A hely elmosódása ugyanakkor az utazás tetőpontja, az utazó által felvett
legvégső póz is egyben: „Ahogy fokozatosan távolodtunk, a Sunium hegyfokon álló
oszlopok a hu llá m o k felett egyre szebbnek tűnte k: az ég azúrkék hátterében kivé­
teles fehérségük élesen kirajzolódott a csendes éjszakában. M ár igencsak messze
já rtu nk, m ik o r a hegyfok lá bánál a hu llá m o k morajlása, a borókabokrokban a szél
susogása és a t e m p lo m o t egyedüliként lakó tücskö k éneke m eg ütötte fülü nket:
ezek voltak az utolsó hangok, melyeket Görögországban ha llo tta m ".
B árm it mondjon is („Talán én leszek az utolsó francia, aki azért hagyja el országát,
hogy egy ré g im ó d i za rá n d o k gondola taiv a l, céljá val és é rzé seivel a S ze n tfö ld re
zarándokoljo n.” ), Chateaubriand útja valójában nem zarándokút. A nevezetes hely,
m e ly n é l a z a r á n d o k la t véget ér, de finíc ió s z e rin t t ú l van t e r h e lv e je le n t é s s e l.
A jelentés, amit ott keresünk, ma ugyanúgy érvényes, mint a m últ zarándokai idején.
Az út, az azt tagoló szakaszok és fontos pontok az em lé k h e llye l együtt „egyirányú”
helyet képeznek, vagyis „teret” abban az értelemben, ahogy Michel de Certeau a fogal­
mat használja. Alphonse Dupront megjegyzi, hogy a tenger átszelésének beavatási
szerepe van: „ M ik o r a z a rá n d o k ú to n á tk e lé s r e k e r ü l sor, új á lla p o t jön létre, és
a hősiesség hétköznapivá válik. A szárazföld és a víz eltérő súlly al je le n ik meg,
főként a tengeri utazások esetében, ahol a víz rejtélyessége változást idéz elő. Lát­
szólagos adottságok ezek, amelyek mögött a mélyben a beavatási szertartás betel­
jesülésének valósága húzódik meg, s amelyet azáltal, hogy tengerre szálltak, némely
egyházi személyek a 12. század elején intuitíve m e g ta p a s z ta lta k ” *.

Dupront, Alphonse: D u s a c ré . Gallimard, Paris, 1987.

53
Chateaubriand-nál viszont m ásról van szó; útjának végcélja nem Jeruzsálem, hanem
Spanyolország, ahol szeretője várja (ug yan akkor az Utazás P á rizstó l J e ru zsá le m ig
nem önvallom ás: Chateaubriand szótla nul „m eg őrzi a pózt” ); a szent helyek egy­
általán nem ih letik meg. Ezekről m ások m á r sokat í r t a k : .... zavart érzek m a g a m ­
ban e tárgyban. Helyesebb lenne a szent helyek pontos leírását adnom ? De csak
azt tu d n á m e lis m é te ln i, a m it e lő tte m m á so k m á r e lm o n d t a k : talá n kevés olyan
tém a van a mai k o r olvasói szám ára, m elyet e n né l is kevésbé ism e rn e k, mégis,
nincs még egy téma, melyet ugyanakkor ilyen teljességben kim erítettek volna. Vagy
hagyjam ki e szent helyek be m utatását? De vajon ezzel nem éppen utazásom le g ­
fon tosabb részét tö rö ln é m ki, s tü n te tn é m el végső céljá t?” Kétségtelen, hogy e
helyeken a keresztény hívő, akivé Chateaubriand válni szeretne, nem képes oly
felszabadultan ünnepelni a do lgok eltűné sét, m in t Attika vagy Spárta esetében,
így tehát s z org alm a s an leírja, a m it lát, m űve ltség ével kérkedik, egész old a la ka t
idéz utazóktól vagy költő ktől, péld ául M ilto n tó l és Tassótól. Ügyesen tereli a szót.
Ezúttal az igék és a d o k u m e n tu m o k túlb u rjá n zá sá n a k is tanúi lehetünk, m elyek
Chateaubriand szent helyeinek n e m -h e ly k é n t történ ő m eg hatá rozását lehetővé
te n n é k , h a s o n ló a n ah hoz, ahogy p r o s p e k t u s a in k és ú tik ö n y v e in k k é p e k b e és
s z ó fo rd u la to k b a ö n tik őket. Visszaté rve a m o d e rn it á s elem zéséhez, a fo g a lm a t
(a baudelaire-i értelemben) különböző világok szándékoltan egyidejű be m utatása­
ként definiálva megállapíthatjuk, hogy a nem-hely megtapasztalása mint önreflexió
és m in t a néző és a látvány egyidejű eltávolítása nem mindig hiányzik a m o d e rn i-
tásból. Starobinski a Párizsi képek első verséhez írt kommentárjában egyfelől hang­
súlyozza, hogy a m odern városban két világ (kémények és óratornyok) egyidejűleg
van jelen. Másfelől kijelöli a költő sajátos pozícióját is, aki mindent egybevetve m adár­
t á v la tb ó l kívánja s ze m ü g y re venni a do lg okat, a m e ly pozíció pedig ne m ta rto z ik
sem a v allá s, sem a m u n k a világá ho z , és S t a r o b in s k i s z e r in t m e g f e le lt e t h e t ő
a m odernitás kettős vonásának: „Az egyén eltűnése a tömegben - vagy éppen e lle n­
kezőleg, k orlátla n hatalom, m elyre az egyéni tudat igényt t a r t . ”
Meg kell azonban je gyeznünk, hogy a szem lélő dő költő pozíciója maga is látvány.
A párizsi képben maga Baudelaire foglalja el azt a pozíciót, melyből a várost sze m ­
léli, de a m e ly r ő l egy m á s ik önm aga a táv o lb ó l egy „ m á s o d ik n é z e te t” is kialakít:

„ Ki könyöklök és nézem padlásszobámból

a műhelyt, mely fecseg s dalolva-zengve lángol,

a váro s száz to ro n y - és k ü r t ő - á r b o c á t . . . ”

(SZABÓ LŐRINC FORDÍTÁSA)

54
Ily módon tehát Baudelaire ne m csak a régi vallásosság és az új ipari világ együtt­
élését vagy az egyéni tudat korlátlan hatalm át ábrázolja, de a magány igen sajátos
és m odern fo rm á já t is megrajzolja. A pozíció, a „te s tta rtá s ", az attitűd (a szó le g­
hétköznapibb, testi értelm éb en véve) egy olyan mozgás v égeredményeként je lenik
és valósul meg, am ely a tájb ól és a tek in tetből, am e ly arra m in t tárgyra irányult,
minden ta r t a lm a t és é r te lm e t kilúgoz, mivel pontosan a te kin te t az, amely a tájba
olvad, és egy újabb és senkihez sem tartozó te kin te t tárgyává válik - amely lehet
ugyanaz vagy egy másik tekintet.
Annak a le gje llem zőbb m egnyilatkozásai, am it én „ s z ü r m o d e rn it á s n a k ” nevezek,
a tekin tet effajta áthelyeződését, a képek efféle já té kát s a tudat ilyetén k iü re s e ­
dését eredm ényezhetik, de ezúttal rendszerezettebb, álta lá nosított és prózai f o r ­
mában. A „s z ü r m o d e rn it á s " az egyéni tu d a to k r a a m agány újfajta tap a s zta la ta it
és próbaté te lé t kényszeríti, s ez a ne m -h e lye k megje le nésével és sokasodásával
áll közvetlen összefüggésben.
Mielőtt a sz ü rm o d e rn itá s ne m -he lyeine k elem zésére rá té r tü n k volna, kétsé g­
kívül hasznos volt - még ha csak utalások szintjén is, de - be mutatni azt a viszonyt,
ami a „m odernitás" művészetének legelism erte bb képviselőit a hely és a té r fo g al­
mához fűzi. Tudjuk, hogy Ben jaminnek a párizsi passzázsok, a vas- és üvegépítészet
iránt tanúsíto tt érd eklődése részben azzal magyarázható, hogy a következő év­
század építészetének előfutára kívánt lenni; álom vagy jövőbelátás volt ez a részéről.
Hasonlóképp azon is elgondolkozhatunk, hogy vajon a tegnap modernitásának kép­
viselői, akik gondolk odásának középpontjában a világ kon krét tere állt, nem v ilá­
gítottak-e rá m á r a kko r a mai szürm odernitás egyes elemeire, nem megérzés vagy
szerencsés véletlen folytán, hanem an nak köszönhetően, hogy kivételes esetben
(művészként) m á r ak k o r olyan pozíciókat (testtartásokat és attitűdöket) testesítet­
tek meg, amelyek prózaibb fo rm áb an ugyan, de később általá nossá váltak.
Jól látható, hogy „n e m -h e ly e n ” két olyan valóságot értünk, amelyek kiegészítik egy­
mást, ugyanakkor jó l el is külön üln ek egymástól: egyrészt a tereket, melyek bizo­
nyos célokkal (közlekedés, szállítás, kereskedelem, szabadidős tevékenység) állnak
kapcsolatban, másrészt pedig magát a viszonyt, mely az egyéneket e terekhez fűzi.
Még ha e két viszony nagymértékben át is fedi egymást (az em berek utaznak, vásá­
rolnak, pihennek), nem szabad őket eg ym ássa l összekeverni, m ivel az e m b e re k
önm agukhoz és másokhoz fűződő viszonyainak egész sokaságát közvetítik a n e m ­
helyek, ezek a viszonyok pedig csak közvetett kapcsolatban álln a k a ne m -he ly ek
céljaival. Ahogy az antropológiai terek szerves társadalm is ágot, úgy a nem-helyek
magányos szerződéses viszonyokat hoznak létre. Vajon hogyan elemezné Durkheim
a párizsi Roissy r e p ü lő té r v áró te rm ét?

55
A közvetítés, melyek révén az egyének a nem-hely terében környezetükhöz kapcso­
lódnak, szavak és szövegek segítségével valósul meg. Tudjuk, hogy léteznek olyan
szavak, melyek egyben képek is, vagy főként képek: mindazoknak a képzelete, akik
még s oh ase m já r ta k Haitin vagy M a r r a k e s h -b e n , e puszta nevek h a lla tán m égis
azonnal elkezd szárnyalni. Egyes televíziós v e té lke d ő k azzal vívtak ki te k in té ly t
maguknak, hogy nagy értékű ajándékokat kínálnak fel, főként utazások formájában
(„egy hét két személy részére egy m arokkói h á rom csilla gos szállo dában” , „két hét
teljes ellátással Floridában” ), am elyeknek puszta említése is elegendő ahhoz, hogy
a nézőknek ö rö m e t okozzon, holott a nyereményből nem is részesülnek. A „szavak
ereje ” (amelyet egy francia hetilap oly büszkén a „sokkoló kép ekhez” hasonlatosan
emleget) nem csak a tula jd onneveket je lle m zi; bizonyos kontextusokban köznevek
egész sora (utazás, tenger, nap, sétahajózás) bír ugyanakkora felidézőerővel. Könnyen
elképzelhetjük ugyanakkor, hogy léteznek olyan szavak, amelyek számunkra kevésbé
egzotikusak, a messzi távolt kevésbé idézik fel, de amelyek máshol nagy vonzerővel
bírtak vagy bírnak ma is (Amerika, Európa, a Nyugat, fogyasztás, közlekedés). Egyes
helyek csak a rájuk vonatkozó szavak á lta l léteznek, teh át ebben az é r te le m b e n
n e m -h e ly e k vagy kép zeletbeli helyek, egyszerű közhelyek vagy utópiák, m elyek
pontosan ellentétei mindannak, am it Michel de Certeau nem -he ly ne k hív, s e lle n ­
tétei a beszédes nevű he lyn ek (melyről nem tudni, hogy ki nevezte el, és hogy pon­
tosan m it is nevez meg). A szó itt nem hoz lé tre sza ka d é k o t a hétközna pi f u n k ­
cionalitás és a letűnt mítosz között: életre hívja a képet, létrehozza s egyúttal m ű k ö ­
désbe is hozza a mítoszt (a tévénézők hűségesek m aradnak a műsorhoz, az albánok
Olaszországban A m e r ik á r ó l álm odoznak, a tu r iz m u s fejlődik).
U g y a n a k k o ra s z ü rm o d e rn itá s ne m -h e lye in e k is (amelyekbe belépünk, a m ik o r az
autópályán haladunk, am ik o r a szuperm arketben vásárolunk vagy a reptéren a lo n­
doni vagy a m a r s e ille - i gép in du lá sá ra várunk) megvan az a tula jd onsá gu k, hogy
az elénk tárt szavak és szövegek segítségével határozzák meg maguka t: ezek való­
jában rájuk vonatkozó használati utasítások, amelyek hol előíró („álljon a jobb oldali
sorba” ), hol tiltó („dohányozni tilos” ), hol tájékoztató célzattal születtek („Ön Beaujolais
régióba é rk e z e tt” ). E használati utasításokban hol többé-kevésbé explicit és kodi­
fik á lt p ik to g r a m o k h o z f o ly a m o d n a k (péld ául a K R ESZ -táblá k vagy az útikönyvek
jelzései), hol pedig a természetes nyelvet használják. Ily módon adnak tájékoztatást
a közlekedési és utazási e lőíráso król azokban a terekben, m elyekben az egyének
csak szövegekkel k erü ln ek kapcsolatba. Ezek m ögött „jogi s zem é ly e k” vagy intéz­
mények állnak (repterek, légitársaságok, a Közlekedési Minisztérium, kereskedelmi
vállalatok, a közlekedési rendőrség, önkormányzatok), amely ek néha explicit f o r ­
mában is m egjelennek („ezen útszakasz építését a megye finanszírozza” , „az állam

56
célja az Önök é le tm in ő s é g é n e k ja v ítá s a” ), míg m á s k o r e je le n lé t éppen csak f e l­
sejlik a felszólítások, tanácsok, tájékoztatók, a napjaink városképét olyannyira m eg­
határozó k ü lö n fé le „se g é d e s z k ö z ö k ” [táblák, képern yők, plakátok) útján közve­
tített üzenetek hátterében.
A franciaországi autópályák útvonalát igen jó l rajzoltá k meg, tájakat tárna k elénk,
id őn k ént a m ag asb ól, m elyek egészen m ás látványt nyújtanak, m in t az o r s z á g ­
utak. Az au tópályák a személyes hangvételű f ilm e k világából a w e s te r n film e k tág
horizontjainak szélesvásznú világába repítettek bennünket. Valójában azonban csak
az út mentén elszórt szövegek azok, melyek a tájat elbeszélik és rejtett szépségeit
felfedik. Már nem kell keresztü lm ennünk a városokon, a fontos helyeket csak táblák
je lzik. Az utazót tehát bizonyos é r te le m b e n m e g k ím é lik attól, hogy m e g á lljo n és
körülnézzen. A délre tartó autópályán a táblák felhívják a figyelmét egyik vagy másik
13. századi erődítményre, egyik vagy másik nevezetes borvidékre, Vézelay-re, az „örök
d o m b r a ” , Avallonnais tájaira, Cézanne tájk épeire (s ily módon a ku ltú ra visszatér
a lé nye gétő l m e g fo s zto tt, de k o m m e n t á r r a l s z ü n t e le n ü l e llá t o tt term é s ze tb e ).
A táj a távolban marad, term észe ti és építészeti értékei csak ürügyül szolgálnak
a fe ltü n te te tt szöveg számára, amelyet id őnként s e m a tik u s rajz egészít ki akkor,
a m i k o r nyilvánvaló, hogy az utazónak ig azából nincs is lehető sége a figyelm ébe
ajánlott nevezetességet m egte kin te ni, és így csak az a tudat okozhat neki örömöt,
hogy a nevezetesség a közelben van.
Az autópálya tehát két szem p on tb ól is érdekes: egyrészt funkcio nális szükségsze­
rűsé gb ől e lk e rü li m indazokat a nevezetes helyeket, m elyek m e lle tt elvezet ben­
nünket; ugyanakkor k om m e ntálja azokat, s ehhez az in fo rm áció hoz a be nzinkutak
[egyre inkább) regionális kultú rhá zak benyomását keltik azáltal, hogy helyi t e r m é ­
keket és t é rk é p e k e t is á ru ln a k . Csakhogy azok, akik arra já rn a k , á lta lá ban nem
állnak meg; időnként újra elhaladnak ott, minden nyáron vagy évente akár többször
is; s így az elvont tér, melyet ren dsz e rint inkább olvasnak, s e m m in t sz em léln ek,
végül külön ös m ódon is m e rő ssé válik s z á m u k ra , éppen úgy, m in t más, s z e r e n ­
csésebb e m b e re k sz á m á ra a bang koki r e p ü l ő t é r o rc h id e a á r u s a vagy a párizsi
Roissy I. re p ü lő té r d u ty -fre e boltja.
Úgy ha rm in c évvel ezelőtt az országutakon haladva, vonattal közlekedve az e m b e ­
reknek még le hetőségük volt a hétköznapok in tim itásába betekinteni. Ugyanakkor
az autóval és a vasúton történő közlekedés ebben a tekintetben, m in t egy hely színe
és fonákja, egymás elle npontja i voltak, és ezt részben még ma is m e g ta p a s z ta l­
hatják azok, akik megtehetik, hogy TGV (gyorsvasút) helyett az alsóbb rendű utakat
vagy az egyszerű vasutat választják, esetleg a regionális vasútvonalakat, m á r ahol
m egm aradtak, mivel a helyközi közlekedést bonyolító szárnyvonalak jelentős rész­

57
ben m e g s z ű n n e k . Az a ls ó b b re n d ű uta k m a n a p s á g á lta lá b a n k i k e r ü li k a la k o tt
te rü le te k e t - valaha, a faluba vagy a városba érve főutcává ala ku ltak, am elyet két
o ld a lr ó l házak h o m lo kz atai szegélyeztek. Reggel nyolc vagy este hét óra után az
autós néptelennek tűnő házak között hajtott végig (a becsukott ab la ktá blá k m ög ül
itt-ott fények szűrődtek ki, a közös helyiségek ugyanis rendszerint hátrafelé néznek),
s az a kimért, méltóságteljes kép fogadta őket, melyet a franciák előszeretettel sugá­
ro z n a k m a g u k r ó l: a m ily e n n e k m a g u k a t a s z o m s z é d o k e lő t t m u t a t n i s z e re tik .
Az elhaladó autósnak még megvolt a lehetősége, hogy megszemlélje azokat a helye­
ket, a m e ly e k m anapság m á r csak nevek egy ú tm e n ti táblá n (La F e rté - B e rn a rd ,
Nogent-le-Retrou); a szövegeket (boltok cégérei, önkormányzati rendeletek), melye­
ket la ssítá skor vagy a piros lá p m á n á l állva elolvashatott, nem neki szánták. Ezzel
szemben a vonat, ahogy régen, úgy ma is, sokkal tolakodóbb. A vasút gyakran a t e le ­
pülések házai mögött vezet, és lehetővé teszi, hogy betekintsünk a vidéki hétköznapok
intimitásába nem elölről, hanem hátulról, a kert felől; hogy esténként beleshessünk
a kivilágított konyhába, szobába, és ha nem lenne közvilágítás, az utca a sötétség
és az éjszaka birod alm a lenne. Régebben a vonat még nem haladt olyan gyorsan,
hogy az utas ne tudta volna kivenni az állomás nevét, melyen éppen keresztülhaladt.
A mai száguldó vonatok ezt lehetetlenné teszik, mintha csak egyes helységnevek egy­
szerűen kimentek volna a divatból. Az utas viszont cserébe kap más neveket: a ..repü­
lővonatban” ülve (ahogy a TGV-ket nevezhetnénk) a repülőgépekéhez hasonlatos maga­
zinokat böngészhet, melyek cikkekkel, képekkel és rek lám ok ka l hívják fel figyelmét
arra, hogy a mai világnak (vagy az arró l sugárzott képnek) megfelelően kell élni.
Más példát is hozhatu nk arra, hogy a szöveg hogyan árasztja el a tereke t: a bevá­
sárlóközpontokban szótlanul keringő vásárló címkéket olvas, zöldséget vagy gyümöl­
csöt m é r egy mérlegen, amely a súly alapján kiszámolja az árat, majd hitelkártyáját
egy szintén szótlan vagy kevéssé beszédes fiata l hölgynek nyújtja át, aki m in den
egyes á rucik ket egy vonalkód-leolvasó elé tart, majd ellenőrzi, hogy a vásárló hite l­
kártyája rendben működik-e. Ennél közvetlenebb, de még némább párbeszéd zajlik
le a h i t e lk á rty a -tu la jd o n o s és a b a n k a u to m a ta között. M ik o r kártyáját behelyezi
az automatába, a képernyőn általában m egnyugtató utasítások, olykor r e n d re u ta ­
sítások je lennek meg („kártyáját rosszul helyezte be” , „vegye el kártyáját” , „olvassa
el fig ye lm e sen az u ta s ítá s o k a t” ). Minden felszólítás, m ely m in k e t vesz célba - az
utakon, a bevásá rló kö zpo ntokb an vagy az utca sarkán (a ba n k re n d s z e r e lő re to lt
bástyái előtt állva) - , egyszerre és vá logatás n é lk ü l von atk oz ik m in d e g y ik ü n k re ,
b á r m e ly ik ü n k r e („k ö s z ö n jü k lá to g a tá s á t ” , ..jó utat k ív á n u n k ” , „ kö szö n jü k, hogy
megtisztelt minket bizalmával” ). A felszólítás létrehozza az „átlagembert” , aki a keres­
kedelmi, az úthálózat vagy a bankrendszer használójaként definiálható. Létrehozza

58
az átlagem bert, de olykor egyéniesíti is, pé ldául egyes utakon hirtelen felvillan egy
felirat [110! 110!), mely a sietős autóst utasítja rendre; né mely párizsi keresztező­
désben pedig autom atik u san rögzítik a tilos jelzésen áthajtókat, s a vétkes autóját
utólag fénykép alapján azonosítják. Minden hite lkártya rendelkezik egy azonosító­
számmal, mely lehetővé teszi a bankautomata számára, hogy a kártya tulajdonosát
tájékoztassa és ugyanakkor a szabályok betartására is felhívja figyelmét: „legfeljebb
600 f r a n k o t tud fe lv e n n i” . Míg az „a n tro p o ló g ia i h e ly ” a la p já u l egyik vagy m ásik
e m b e r identitása, a közös nyelv otthonossága, a táj is m e rős pontjai, az ille m h a ll­
gatólagos szabályai szolgálnak, addig az utasok, a vásárlók vagy a vasárnapi vezetők
közös identitását a ne m -hely hozza létre. Azok, akiknek egy bizonyos ideig nem kell
pozíciójuknak megfe le lő en viselkedniük, nem kell helyükön m ara dn iu k, nem kell
m e g je le n é s ü k re ügyelniük, az ezen á tm e n e ti id entitás á lta l nyújtott viszonylagos
a n on im it ás t kétségkívül felsza ba du lá ské nt élik meg. Ez a d u ty -fre e bolt esetében
is igaz: az in d u lá s ra váró utas, alig hogy s z e m é ly a zo n o ssá g á t ig azolta (útlevele
vagy személyi igazolványa segítségével) - mente sülve csomagjai terhe és a hé t­
köznapok nyomása alól -, m egroham ozza az „adóm entes üzletet” , nem is annyira
a kedvezményes vásárlás lehetősége miatt, m in t inkább azzal a szán dé kkal, hogy
a pillanat ürességét, az in duló uta s-lé t visszavonhatatlanságát megízlelhesse.
Magányos, m ég is h a s o n la to s a t ö b b ie k h e z a n e m - h e ly ha sználó ja, aki a n e m ­
hellyel (vagy az azt irányító h a talo m m al) szerződéses viszonyban áll. E szerződés
létére alkalo m ad tá n em lékezte tik is [a n e m -he ly használati utasítása ennek egyik
eleme): a jegy, melyet megvásárolt, a bankkártya, melyet fizetéskor használ, a bevá­
sárlókocsi, m elly el a szu p e rm a rk e t polcai között halad, mind e szerződés m e g lé ­
tének többé vagy kevésbé kényszerítő erejű jelei. A szerződés mindig az aláíró
személyes identitásához kapcsolódik. Ahhoz, hogy a beszállás előtti váróte rem be
léphessünk, be kell m utatn unk (névre szóló) jegyünket a che ck-in pultnál. A beszál­
lókártya és a személyazonosságot igazoló okirat egyidejű átnyújtása a ren dő rnek
azt tanúsítja, hogy a szerződést betartottu k: a különböző országok előírásai e lté r ­
nek e tekintetben (személyi igazolvány, útlevél, útlevél és vízum), és m á r az indulás­
nál elle n őrz ik, hogy m e g fe le lt ü n k - e azoknak. Az utas teh át csak azután nyeri el
anonim itását, hogy igazolta magát - ez bizonyos érte le m b e n a szerződés e lfo ga­
dását is jelenti. A s z u p e rm a rk e t vásárlója, ha csekke l vagy hite lk árty ával fizet, az
autópálya használójához hasonlóan szintén igazolja személyazonosságát. A n e m ­
hely használója m in d ig k öte le s v a la m ily e n m ód on bizonyítani az á rta tla n s á g á t.
A szem ély azonosság és a szerződés előzetes vagy utóla gos e lle n őrzé s e k o ru n k
fogyasztási te r é t a n e m - h e ly körébe uta lja: csak a k k o r lé p h e tü n k be, ha á r t a t ­

59
la nok vagyunk. A szavak itt tula jdonképpen m á r nem ju tn a k szerephez. A sze­
mélyazonosság ellenőrzése n é lk ü l nincs individualizáció (és az an on im it ásh oz
való jog is megtagadható).
T erm észete sen az ártatla nsá g k r ité r iu m a i egybeesnek a személyazonosság k o n ­
vencionális és hivatalos krit é riu m a iva l (ezek azok, am elyek a különböző kártyáin­
kon szerepelnek, s am elyeket rejtélyes fájlok raktároznak el). Az ártatlanság azon­
ban m ást is je le n thet: a n e m -h e ly tere felszabadítja szokásos kötöttségei alól azt,
aki oda belép, s aki így nem lesz többé más, m in t am it utasként, vásá rló ként vagy
vezetőként csin ál vagy átél. Megeshet, hogy még min dig az előző nap gondja inak
hatása alatt áll, s ug yan akko r m á r a következő napon töp reng, de környezete az
ad ott p illa n a tb a n e z e k tő l á t m e n e t ile g eltá volítja . A gyengéd b ir to k lá s tárgyává
válik, és aká rcsak egy b irto k o lt tárgy, a birto klá s n a k több vagy kevesebb t e h e t ­
séggel vagy meggyőződéssel átadja magát, s en nek köszönhetően egy pilla natra
megízlelheti a szem ély telenné válás passzív és a szerepjátékok aktív örö m eit.
A n e m - té r használója végső soron saját képével találja szembe magát, de ez a kép
igen különös. Az egyetlen arc, m ely kirajzolódik, az egyetlen hang, ami alakot ölt
abban a párbeszédben, amelyet a m in denkit megszólító táj-szöveggel folytat, egye­
dül a sajátja - a m agány arca és hangja, a m e ly a n ná l inkább zavarba ejtő, m ivel
e gyc sap ásra m il lió m ás e m b e r m a g á n y á t idézi fel. A n e m - h e ly e k utazója csak
a v á m e lle n ő rz é s n é l, az autópályadíj m e g fiz e té s é n é l vagy a p é n z tá rg é p n é l nyeri
vissza s z em é ly a z ono s ság át. Várakozás közben pedig ugyanazon s zab ályokna k
e n g e d e lm e s k e d ik , ugyanolyan üze ne te ket kap és ugyanazokra a fe ls zó lítá s o kra
reagál, m in t bárki más. A n e m - h e ly tere nem hoz lé tre sem egyedi identitá sokat,
sem viszonyokat, csak mag ányt és hasonlóságot.
Nem ad teret a törté n e le m n e k sem, melyet esetleg egyszerű látványossággá, tehát
leggyakrabban utalásszerű szövegekké alakít. Benne a je len aktualitá sa és azon-
nalisága uralkodik. Ahogy a nem -helyek bejárásának, úgy az utalásszerű szövegek­
nek is az idő a m é rté k e g y s é g ü k : az útv onalakhoz m in dig ta rto z ik m e n e tre n d , az
érkezések vagy in dulá sok táblázata, melyekben egy ru b rik á t mindig fe n n ta rta n a k
az esetleges késések jelzésére. A ne m -he ly ek a je lenben élik meg maguka t. Az út
bejárásának jelenében, mely hosszú távú repülőutak kivetítőjén „ölt t estet” , amelyen
a repülőgép haladása folyamatosan figyele m m el kísérhető. Szükség esetén a kapi­
tány ezt még n é m ik é p p r e d u n d á n s e le m e k k e l is kiegészíti: „Ha jo b b ra néznek,
Lisszabont láthatják." Valójában azonban semmit sem látunk: a látványosság továbbra
is csak egy gondolat, egy szó. Az autópályán egyes k ijelz ő kről a h ő m é rs é k le te t és
a té r használatához szükséges in fo rm áció kat olvashatjuk le: „Az A3-ason két kilo ­

60
m é t e r hosszan f o rg a lm i d u g ó .” Az a k tu a litá s m in dig je le n van: a gépen az újsá­
gokat újra és újra elolvassuk; egyes lé gitársaságok já ratain még híradót is néz­
hetünk, felvételről. A legtöbb autóban van autórádió. A benzinkutakon és a szuper­
m ark e te kbe n egyfolytában szól a rádió: az adott nap un alom ig is m é te lg etett szó­
fordu la ta i, re k lá m o k és hírek kényszerítik m a g u ka t a vásárló ra. Összességében
minden úgy történik, min tha a teret foglyul ejtette volna az idő, m in tha sem m i más
nem létezne, csak a napi vagy az előző napi hírek, m in th a m inden egyéni történ et
saját mozgatóit, szavait és képeit a je le n k ifog yha ta tlan t ö r t é n e lm é n e k kia p a d ­
hatatlan forrá s á b ó l merítené.
A n e m -h e ly utazója - akit a k ereskedelm i, viszonteladói és közlekedési in té z m é ­
nyek á lta l un a lo m ig is m é te lt képek s z ü n te le n ü l o s t r o m o ln a k - az örö k je le n t és
a találkozást önmagával egyidejűleg tapasztalja meg. Találkozás, kép, azonosulás:
a negyvenes úr, akinek a s tew ardess figyelm es tekin tete kim o n d h a ta tla n ö rö m et
okoz, a magabiztos tekintetű vezető, aki beindítja turbódízel autóját, ki tudja, melyik
afrikai versenypályán, s a férfiasság álarcát m agára öltő férfi, akit a nő szere lm es
p illa n tá s o k k a l követ, m e rt érzi vad illa tú kölnijét - ez m in d ugyanaz a személy.
Am ennyiben az azonosulásra csábító m in tá k mind férfia khoz kötődnek, ez azért
van, mert az én ideálja, melyet közvetítenek, a férfiasság, és m ert egyelőre a hiteles
üzletasszonyról és autóvezető nőről kialakított kép „ fé r fia s ” tula jd onságokat fe lté ­
telez. A hangnem és a képek természetesen egy kisebb presztízsű nem-helybe lépve
megváltoznak, például a szupermarketben, melyet z öm m el nők látogatnak. A nemek
közötti egyenlőség (később pedig a megkülönböztetés hiányának) témájához ezeken
a helyeken azonos módon, de fordított irányból közelítenek: az új típusú apák, olvas­
suk időnként egy-egy „női magazinban” , törődnek a há ztartással és az újszülöttnek
is go ndját viselik. A s z u p e rm a r k e te k u g y an ak ko r a te k in té lyt [a média, a sztárok,
az aktualitások) meghatá rozó beszéd terepei is. A legje le ntősebb továbbra is az,
am it a reklám gé pe zetek „k e re s z tp ro m ó c ió já n a k ” nevezhetnénk.
A kereskedelm i rádiók bevásárlóközpontokat reklám oznak, a bevásárlóközpontok
pedig a k e re s k e d e lm i rádiókat. N y a r a lá s k o r a b e n z in ku ta k a m e r ik a i utazásokat
kínálnak, a rádió e r r ő l tájékoztat. A légitársaságok magazinjai ho tellánco kat r e k ­
lámoznak, amelyek cserébe a lé gitá rsaság okn ak csapnak hírverést - ebben az az
érdekes, hogy a hely minden fogyasztóját így egyfajta objektíve univerzális kozm o­
lógia képei és visszhangjai veszik k ö rü l (eltérően azoktól, a m e lye k ke l az e tn o ló ­
gusok hagyományosan foglalkoztak), am ely ek egyszerre ism e rős ek és tekin télyt
sugárzók. Ebből két dolog biztosan következik. Egyrészt ezek a képek hajlamosak
rendszert alkotni; egy olyan világot rajzolnak körül, amelyet minden em ber magáévá
tehet, mivel az s z ü n tele nü l megszólítja. A ná rciz m us kísértése itt annál erősebb,

61
mivel a midenkire vonatkozó előírást látszik megfogalmazni: tégy úgy, mint a többiek,
hogy önmagad lehess. Másrészről pedig, mint minden kozmológia, ez az új is isme-
rősséget áraszt. A n e m - h e ly pa radoxona: az idegen, aki egy is m e re tle n o r s z á g ­
ban bolyong (az „átutazó" idegen), csak az autópályák, benzinkutak, hipe rm a rketek
vagy a ho tellánco k anonim itásában ism eri ki magát. Egy ism e rős m árk á jú ü z e m ­
anyag t á b lá já n a k látványa m e g n y u g ta tó a s zám á ra, és a s z u p e r m a r k e t polcain
m e g kön nyeb bü lé ssel fedezi fel a m u ltin a cio n á lis cégek á lta l szentesített tis z ­
tasági, háztartási vagy élelm iszer-ipari term ékeket. Ezzel szemben a kelet-európai
országok megőriztek m aguknak némi egzotikusságot azáltal, hogy még nem kap­
csolódta k be teljesen a v ilágk e resk e de le m vérkeringésébe.

A mai világban a helyek és a terek, a helyek és a n e m -he ly ek egymásba fonódnak,

egymásb a hatoln ak. A n e m - h e ly k ia la k u lá s á n a k eshetősége b á rm e ly ik helyben
benne rejlik. A ne m -he ly ek gyakori látogatójának gyakran tám ad igénye arra, hogy
a helyhez vis s z a té rje n (p é ld á u l s k a n z e n s z e rű n y a r a ló r ó l á lm o d ik ). A helyek és
a n e m -h e ly e k szem ben á lln a k eg ym ássa l (és kölcsönösen egym ást feltételezik),
m in t a szavak és fo g a lm a k , m e ly e k seg ítsé g é ve l le ír ju k őket. Viszont a divatos
szavak - melyeknek úgy harminc évvel ezelőtt még nem volt létjogosultságuk - azok,
amelyek a nem-helyekhez kötődnek. így tehát szembeállíthatjuk egymással a tranzitok
(fogolytáborok vagy átszálló utasok) valóságát a lakóhellyel, az a u tó p á lya -cso m ó ­
p o n to t (melyben az autók útja nem keresztezi egymást) a kereszteződéssel (ahol
viszont igen), az utast (akit végcélja határoz meg) az utazóval (aki úton van) - jellemző
módon azok, akik a vonaton még utazóknak számítanak, a m in t TGV-re szállnak,
utassá válna k -, a la k ó p a rk o t (m ely a La rou sse m eg ha tá roz á sa sz erint „újfa jta
lakások eg yüttese” ), melyben nem élnek együtt az em berek, és am ely s e m m in e k
sincs a közepén (a la kótelepe k a p e r e m k e rü le te k szim bólu m ai), a m ű e m lé k ép ü ­
lettel, am elynél közösen emlékezünk, valamint a k o m m u n iká ció t (jeleivel, képeivel,
stratégiá ival együtt) a (beszélt) nyelvvel.
A szavak fon to ssága itt elsődle ges, m iv el hidat képeznek a különböző szokások
között, nevelik a tekin tetet és form ába öntik a tájat. Idézzük csak fel egy pillanatra
azt, ahogy Vincent Descombes a „retorikai te r ü le te t” Combray „filozófiájának” vagy
inkább „kozmológiájának” elemzéséből kiindulva meghatározza: „Mit jelent a regény­
ben az, hogy egy em b er otthon érzi magát? A kérdés nem annyira egy földrajzi, mint
inkább egy retorikai terü le tre vonatkozik (amennyiben a re to rik a it klasszikus é rte ­
lemben, tehát m in t beszédaktusok álta l m eghatá rozottat használjuk, m in t például
védő- vagy vádbeszéd, dicshimnusz, cenzúrázás, javaslattétel, figyelmeztetés stb.).
Az e m b er ak ko r érzi otthon magát, ha jó l érzi magát abban a retorikában, amelyen

62
a hasonló há tté rrel rendelkező e m b ere kk el osztozik. Az jelzi, hogy az e m b er otthon
érzi magát, hogy képes magát nehézségek né lk ü l m egértetni és beszélgetőpart­
nereinek gondolatmenetébe belehelyezkedni anélkül, hogy hosszas magyarázatokra
lenne szükség. Egy e m b er retorikai területe akk o r érvéget, m ik o r beszélgetőpart­
nerei m á r nem képesek m egérteni azokat az érveket, melyeket tettei magyaráza­
tára felsorakoztat, sem a sérelm eket, melyeket megfogalmaz, sem pedig a csodá­
latot, am it valami vagy valaki iránt kifejez. A r e t o r ik a i- k o m m u n ik á c ió s zavar egy
határ átlépéséről tanúskodik, mely határt inkább határzónaként, valamiféle határőr­
grófságként, m in ts e m egy jó l m eg rajz o lt vonalként kell fe lfo g n i” .
Ha Descom bes-nak igaza van, ak k o r m in debből az következik, hogy a sz ü rm o d e r-
nitás világában az e m b e r egyszerre m in d e n h o l és sehol sem érzi „ o t t h o n ” magát:
a ha tárzónák vagy a „ h a tá r ő r g r ó fs á g o k ” , m e ly e k rő l Descombes beszél, sohase m
vezetnek teljesen is m e re tle n világokba. A s z ü rm o d e rn itá s (mely a m é r t é k n é l k ü ­
liség három form ájából, az események, vala m in t a té r túlá ra d á sá b ó l és a je le n ­
tése k egyéni e lő á llítá s á b ó l tá p lá lk o z ik ) te lje s kifejeződése t e r m é s z e t e s módon
a n e m - h e ly e k b e n v a ló s u l meg. Viszont ez utó b b ia k o n szavak és képek uta znak
keresztül, amelyek a helyek még létező sokféleségében gyökereznek, s melyekben
az em b ere k hétköznapi életük egy részét próbálják m egalkotni. De ezzel szemben
megtörténhet az is, hogy a nem-helyek a szülőhelytől vesznek át maguknak szavakat,
ah ogy az a u tó p á ly á k vagy a „ p i h e n ő t e r ü l e t e k ” esetében is lá th a t ju k - a t e r ü l e t
lehető le gsemlegesebb értelm ében, a hely és a nevezetes hely fog alm á tó l a lehető
legtávolabb -, amelyek a közeli területek egyedi vagy misztikus jelképétől kölcsönzik
megjelölésüket: Bagoly-, Farkasodú-, Viharosvölgy- vagy Krokett-pihenőhely. Olyan
világban élünk tehát, amelyben az, amit az etnológusok hagyományosan „kultu rális
é r in tk e z é s n e k ” neveztek, teljesen á lta lá nos je le n ség gé vált. Az „ i t t e l ” fogla lkozó
etnológus először is azzal a nehézséggel találkozik, hogy egyidejűleg mindig a „m ás-
h o lró l” is szó van anélkül, hogy e „ m á s h o l” helyzetét egyedi, e lk ü lö n ü lt (egzotikus)
tá rg y k é n t meg le hetn e ko n s tru á ln i. A nyelv is e r r ő l a töb bszörö s á tit a to tt s á g r ó l
á ru lk o d ik . A k o m m u n ik á c ió s t e c h n o ló g iá k b a n és a m a r k e tin g b e n rá vilá gít erre
a basic English használata, mely sokkal kevésbé egy nyelv győzelmét jelenti a többi
felett, mintsem egy egyetemes hallgatóságot megcélzó szókincs beáramlását minden
nyelvbe. Jelzés értékű az, hogy ilyen általános nyelvezetre egyáltalán szükség van,
s sokkal kevésbé je le n tős az a tény, hogy éppen az a n g o lró l van szó. A nyelv r o m ­
lása (ha a beszélt nyelvben a szem antik ai és szin ta ktikai kom petencia c s ö k k e ­
nését annak nevezhetjük) inkább ezen általá nossá válásnak róható fel, m in ts e m
annak, hogy egyik nyelv m egfe rtőzte vagy felbolygatta volna a másikat.
Tehát jól látjuk, hogy mi különbözteti meg a szürm odernitást a m odernitástól abban

63
a formában, ahogyan azt Starobinski Baudelaire segítségével meghatározta. A s zür­
modernitás nem tölti ki teljesen a mai korszakot. Ezzel ellentétben a baudelaire-i
m o d e r n v á r o s k é p b e n m in d e n ö s s z e k e v e re d ik , m in d e n m i n d e n n e l ö s sze függ :
a harangtornyok és a kémények a „város u ra i” . A m odernitás szem lélő dő em bere
a régi és az új összefonódásának lehet szemtanúja. Ezzel szemben a s z ü r m o d e r ­
nitás a régit (a tö r té n e lm e t) - ahogy az egzotikus és egyedi helyeket is - sajátos
látványossággá változtatja át. A tö rtén ele m és az egzotikum ok ugyanazt a szerepet
játs szák itt, m in t az írott szövegekben az „id é ze te k ” - ez a státusz ju t oly csodá­
latos módon kifejeződésre az utazási iro dák katalógusaiban. A s zü rm o d e rn itá s
nem-helyeiben mindig van egy külön hely (a vitrinben, a plakáton, a gépből jobbra
kinézve, az autópálya m e lle tt balra) az „ é rd e ke ss é g e k n e k” - az ele fántcsontparti
ananásznak, Velencének, a dózsepalotának, Tangervagy Alézia városának. De ezek
nem rendeződnek semmiféle rendszerbe, s az út bejárásának idejére csak különböző
egyediségek egyidejű létezését teszik lehetővé, amelyek hasonlók ugyan, de közöm ­
bösek eg ymás iránt. Am en nyiben a s z ü r m o d e rn itá s te ré t a n e m -h e ly e k alkotjá k,
akkor az nem táplálhat ugyanolyan ambíciókat, mint a modernitás. Amint az egyének
összejönnek, tá rs a d a lm is á g o t hoznak létre és te re k e t rendeznek be. Ezzel s z e m ­
ben a s z ü rm o d e rn itá s terét a következő e lle n tm o n d á s je lle m z i: kizárólag egyé­
nek (vásárlók, utasok, felhasználók, hallgatók) vannak benne, de őket csak a be- vagy
kilépésnél azonosítják, társadalm asítják és lokalizálják (név, foglalkozás, születési
hely, cím). Amennyiben a s z ü rm o d e rn itá s terét a ne m -h e lye k alkotják, m agya­
rázatot kell talá ln i az alábbi paradoxonra: a tá rs a d a lm i já té kot m ásh ol játsszák,
nem a mai kor előretolt helyőrségein. A nem-helyek óriási zárójelekként egyre több
e m b ert fog adnak magukba nap m in t nap. S a nem -he ly eke t különösképpen le gin ­
kább azok veszik célba, akik a fanatikusságig fokozzák a szülőföld megőrzése vagy
visszahódítása iránti szenvedélyüket. A rep te rek és a repülőgépek, a bevásárló-
központok és a pályaudvarok, ha m o n d h a tju k így: hatékonysági m e g fo n to lá s o k ­
ból m in d ig is a m e r é n y le t e k k e d ve lt c é lp o n tja i v o lta k (hogy az a u tó k b a r e jte tt
bo m b á k ró l m á r ne is beszéljünk). De talán azért is, m e rt - többé vagy kevésbé
zavaros módon - azok, akik újfe nt tá rs a d a lm a s o d á s t és lokalizációt követelnek,
csak ideáljaik tagadását látják bennük. A n e m -h e ly az utópia ellentéte: létezik,
ugyanakkor nem fog la l mag ában o rg an ik us társad alm at.
Ezen a ponton egy fen te bb m á r é r in t e t t kérd és h ez j u t u n k vissza: a po litik ához.
Sylviane Agacinski* egy, a város tém ájának szentelt cikkében a konvent egyik tagja,
Anacharsis Cloots által m egfo galm azott ideálra és követelésre hívja fel a figyelmet.

* Agacinski, Sylviane: La v ilié in q u ié te . In Le Temp s de la réflexion, Paris, 1987.

64
Ő ellenezte az egyetlen emberben megtestesülő hatalmat, ezért követelte a király
kivégzését is. A ha talom bármifajta helyhez kötése, bárm iféle egyéni szuverenitás,
m ég az e m b e r is é g n é p e k re ta g o ló d á s á n a k g o n d o la ta is ö s s z e f é r h e te t le n volt
s z á m á ra az egy és oszthatatlan em beri nem szuverenitásával. Ebből a s z e m ­
pontból a főváros, Párizs nem számít kitüntetett helynek, csak am ennyire egy „gyö-
kértelenített, földrajzi m iv o lt ától m egfo sztott ideát” az e m b e r k itü n te te ttn e k vél:
..Az elvont, univerzális emberiség (talán nem csak egyszerűen a bourgeois é rte lm é ­
ben) székh elyének paradoxona - írja Agacinski - abban áll, hogy az egyszersm ind
ne m -h e ly is, egy seholsin cs hely, melyet Michel Foucault, anélkül, hogy a várost
bele értette volna, »heterotó piának« nevezett” . Bizonyos, hogy man apság az u n i­
verzalitás és a helyhez kötöttség gondolata között feszülő elle ntét a világ globális
szintjén je le n ik meg, m elynek vizsgálatát itt csak egyetlen s zem p on tb ól é r in t e t ­
tük: abból a m egálla p ításb ól kiindulva, hogy az emberiség, legalábbis idejének
egy részét, területen kívül tölti, az következik, hogy a szürm o de rnit ás felgyorsulása
h á ro m je lle g z e te s f o r m á j á n a k ha tá sá ra az e m p ir ik u s és az elvont m e g h a t á r o ­
zásának feltételei megváltoznak.
A „h e ly e n - k ív ü l” és a „ n e m - h e ly ” , melyet a s z ü rm o d e rn itá s e m b ere látogat, nem
egyenlő a hatalom „nem-helyével", melyben az univerzális elgondolásának és hely­
m eghatározásának, a lokális m eg szün te té sén ek és m e g te rem tésé ne k , valam in t
az eredet kinyilvánításának és kétségbe vonásának kettős és ellentmondásos szük­
ség essé ge eg ym ásb a fo n ó d ik. A h a ta lo m ezen e l g o n d o lh a t a t la n része - m e ly
a társadalm i rendnek mindig is alapját képezte, szükség esetén feje tetejére állítva
azon te rm in u so ka t, melyek e rend elképzelését lehetővé tetté k, oly önkényesen,
min th a az csak egy term észe ti dolog lenne - k ülönle ges kifejezést nyer a f o r r a ­
dalmi akaratban, mely egyszerre kívánja az univerzálisát és a hatalm at elképzelni,
az ön k é n yu ra lm a t és az an arch iá t kétségbe vonni, de am ely tágabb é rtelem b en
véve minden helyhez kötött rend alkotója. E rend, definíció szerint, a hatalom térbeli
kifejeződését hozza létre. A kényszer, ami Anacharsis Cloots gondolkodására nehe­
zedik (s amely megengedi, hogy alkalo m ad tá n „naivitását" hangsúlyozzuk), abban
áll, hogy ő helyként tek in t a világra - az egész em beri nem helyeként t e r m é s z e ­
tesen, am ely nek kia lakulása egy té r megszerve ződését és egy középpont m e g je ­
lölé sét feltéte le zi. Egyébiránt ig encsak s o k a tm o n d ó , hogy a m i k o r a tiz e n k e tte k
Európája vagy az Új világre nd szóba kerül, azo nn al felv e tődik a kérdés, vajon mi
lehet egyik vagy m ásik igazi központja: B rü s s z e l (hogy S tr a s b o u r g o t m ost ne is
említsük) vagy Bonn (Berlin helyett)? New York az ENSZ-székházzal vagy Washington
a Pentagonnal? A hely ideája még m indig itt kísért, és a na cio n a liz m u so k „újbóli

65
f e ltű n é s e ” , ami a hely elgondolá sát ism ét a k tu a litá ss a l ruházza fel, a lo ka liz á ­
cióhoz való visszatérésnek is tekinthető, m elytő l - úgy tűnhet - a Birodalo m (mely
az emberi nem állítólagos előképe) eltávolodott. Viszont a Birodalom nyelve ugyan­
az volt, m in t az őt elutasító nem zetek nyelvei, talán éppen azért, m e rt a régi B ir o ­
d a lo m n a k , ahogy az új n e m z e te k n e k is, m ie lő t t a s z ü r m o d e r n it á s szakaszába
lépnének, ki kell vívniuk saját m odernitásukat. A „ to tá lis ” világként elképzelt B ir o ­
da lom soh asem ne m-hely. Ellenkezőleg, a kép, mely hozzá kapcsolódik, egy olyan
világ képe, amelyben soha senki sincs egyedül ott, ahol min denki közvetlen e lle n ­
őrzés alatt áll, amelyből a m ú lta t m in t olyant kitörö lték Ita bu la r a s a l A Birodalom,
mint az Orwell vagy Kafka által lefestett világ, nem premodern, hanem „param odem "
[m ode rn itá s sa l szembeni). A m o d ern itás kis iklá sa kén t s e m m i esetre sem t e k in t ­
hető a m o d ern it ás jövőjének, és a s zü rm o d e rn itá s három vonása közül, melyeket
ko rá bb an m e g p r ó b á l t u n k m e g v ilá g íta n i, e g y ik b ő l sem tá p lá lk o z ik . Egyenesen
a sz ü rm o d e rn itá s ellentéte. Mivel a tö rté n e le m felg yorsulá sa iránt érzéketlen,
inkább újraírja azt; a t é r beszűkülé sének érzésétől a benne élőket úgy óvja meg,
hogy korlátozza a mozgás és az in fo rm á c ió á ra m lá s szabadságát. Ezáltal (mint
ahogyan az az em b eri jo gok tisztele tben tartásá ra irányuló kezdeményezésekre
adott görcsös reakcióiból is kitűnik) száműzi ideológiájából az egyénire való hivat­
kozást, és m e g pró bálja azt saját határain kívülre vetíteni - a legfőbb gonosz vagy
csábító alakjába. Természetesen első helyen a Szovjetunió ju t eszünkbe, de léteztek
más Biro da lm ak is, kicsik és nagyok egyaránt. A kísértés, melyet néha egyes poli­
t ik u s a in k é re z n e k a rra , hogy úgy g o n d o ljá k , az e g y p á r tr e n d s z e r bevezetése és
a törvényhozó, v a la m in t a vég rehajtó ha talo m egyesítése a de m o k rá cia e le n g e d ­
hetetlen feltételét képezik Afrikában vagy Ázsiában, különös módon éppen azokból
a gondolati s é m á k b ó l táp lá lkozik , am e ly e k elavultságára és ön m agában r o m lo t t
je lle g é r e t ü s t é n t r á m u ta t n a k , ha E u r ó p á r ó l van szó. A helyek és a n e m - h e ly e k
egyidejű létezésének buktatója mindig politikai. A k elet-eu rópa i országok k étsé g­
kívül meg fogják találni helyüket a világm é retű k ereskedelm i és fogyasztási r e n d ­
szereken belül. De az ezekhez kapcsolódó nem-helyek terjeszkedése mögött - empi­
rikusan megszámlá lh ató és elemezhető nem-helyek, melyek meghatározása első­
sorban közgazdasági - a po litik u s ok m á r m ost le m aradtak, és csak azért t ö p r e n ­
genek egyre inkább azon, hogy m e r re m en je nek, m e r t valójában egyre kevésbé
tudjá k, hogy hol is vannak.

66
 Epilógus

Ha egy nemzetközi já ra t Szaú d-Arábia fölö tt is elhalad, a k k o r a lé giu tas-kísérő

felhívja az utasok figyelmét arra, hogy a légtér elhagyásáig tilos az alkoholfogyasztás.
Ez a (felség)terület térbe való behatolását jelzi. Föld=társadalom=nemzet=kultúra=vallás:
az antropológiai hely észrevétlenül nyomul be a térbe. A m ik o r a gép elhagyja Szaúd-
Arábia légterét, és az utasok ismét a tér által képviselt nem-helybe zökkennek vissza,
a k k o r egyszersm in d a hely m in d e n re kiterjedő u r a lm á t ó l is m eg szab adu ln ak ; ez
a szabadság érzéséhez hasonlít. Egy tehetséges brit író, David Lodge, nem régiben
közreadta a Grál kaland m odern változatát, am elyet jó h u m o r é r z é k rő l árulkodva
a nyelvészeti és szem iotikái kutatás kozm opolita és szűk világába helyezett bele.3
A h u m o r forrása itt szociológiai természetű: a könyvben leírt akadémiai közeg csak
egy az egész világot átszövő tá r s a d a lm i „ h á ló z a t o k ” közül, am e ly e k a különböző
emberek mindegyike számára egyéni életutak lehetőségét nyújtja, de amelyek mégis
kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Végső soron a lovagok kalandozása is ehhez
hasonló volt, és az egyén bolyongása, a ká r a m ú lt mítoszaiban, aká r a je le n való­
ságában, m indig várakozásokkal és rem é n y e kke l teli.

Az e tn o ló g iá n a k m in d ig le g a lá b b két t e r e t k e ll f ig y e le m b e vennie: eg y részt azt

a helyet [egy falut, egy vállalatot), amelyet éppen vizsgál, másrész pedig azt a tágabb
é rtelem b en vett helyet, amelybe az előbbi be van ágyazva, és amelynek hatásai és
kényszerei a helyi viszonyok [nép, királyság, állam) belső alaku lá sá t nem hagyják
érintetlenül. Az etnológus tehát módszertanilag kénytelen kancsallá válni: egyszerre
kell figyelnie arra a konkrét helyre, amelyet vizsgál, és arra a fontos határvonalra,
am ely ezt a helyet a külvilágtól elválasztja.
A szürm odernitásban e külvilág részben nem-helyekből, e nem -hely ek pedig rész­
ben képekből álln ak össze. A n e m -he ly ekre történő belépés a magányos individu­
alitá s és az egyén, v a la m in t a k ö z h a ta lo m közötti nem e m b e r i közvetítés [erre
a célra elég egy plakát vagy egy kijelző) gya korlatilag precedens nélk üli tap asz­
talatával szolgál. A mai tá rs a d a lm a k a t vizsgáló etn oló gus az egyén je le n lé té vel
az azt k ö rü lö le lő univerzum ba ágyazva találkozik, ahol az egyén hagyományosan
fellelte azokat az álta lá nos meghatá rozó tényezőket, am elyek fényében a sajátos
kon fig u ráció k vagy az egyéni elté rés e k szám ára é rte lm e t nyertek.

3 Lodge, David: S m a ll W orld. Penguin Books, London, 1985.

67
A képek e já té kát hiba lenne puszta illú ziónak (az elidege ne dés egy posztm odern
fo rm á já n a k ) tekin teni. E g yje le n s é g m eg h a tá ro z ó tényezőinek elem zé s év el még
sosem sik erült annak valóságát teljes körűen megragadni. A nem -hely megtapasz­
talásában annak vonzereje az igazán figyele m reméltó, amely fordított arányban áll
az adott te rü le t, vagyis az adott hely és a hagyom ány vonzerejével. A höm pöly gő
kocsisorok hétvégén vagy szünidőben az utakon, a légiirányítók harca a zsúfolt légi­
folyosókkal vagy az áru k terje szté sének új form ái meggyőzően tan úskod na k erről.
Ahogyan azok a jele nségek is, am elyeket első látásra a helyi értékek vagy a k u l tu ­
rális örökségekben rejlő identitásképző lehetőségek véd elm ére irányuló t ö r e k ­
véssel mag yaráznánk. A bevándorlók azért t ö ltik el (általában elvont) ag goda­
lo m m a l a m á r le te le p e d e tte k e t, m e r t je le n lé t ü k világossá teszi, hogy a föld hö z
kötődő bizonyosságok mennyire viszonylagosak. Am i a bevándorló kapcsán egy­
szerre c sod álatot és a g g o d a lm a t ébreszt m ásokban, az valójában a kivándorló .
Európa jelenlegi helyzete arra ösztönöz bennünket, hogy le hetőségként a naciona­
lizmusok „visszatérésével” is számoljunk. Ugyanakkor talán több figyelmet kellene
fordítanunk e „visszatérés” azon aspektusaira, amelyek e „visszatérésben” a közös­
ségi rend elutasításából táp lá lkozna k: a nemzeti azonosság m od ellje kétségkívül
lehetőséget ad ezen elutasítás megfogalmazására, de annak csak az egyéni felfogás
(az egyén szabad mozgásának gondolata) képes mozgatóerőt kölcsönözni és jelentést
adni; viszont könnyen lehet, hogy később éppen ugyanez fogja az elutasítást aláásni.

Akár a nyomorhoz, akár a fényűzéshez kötődnek, a nem -hellyel kapcsolatos tapasz­

tala tok (amelyek a t ö r té n e le m felg yo rs u lá sá tó l és a bolygó összezsugorodásának
többé vagy kevésbé világos m e g fo ga lm azó dá sától elválaszthatatlanok) a t á r s a ­
dalmi lét bármely formájának alapvető elemeivé váltak. Ebből adódik annak sajátos
és mindent összevetve ellentmondásos jellege, amit Nyugaton magunkba zárkózás-
ként, b e z á r k ó z á s k é n t ( „c o c o o n in g ") s zokás é r t é k e ln i: az egyéni é le t t ö r t é n e t e k
(a térrel, a képpel és a fogyasztással kiala kított kényszerű kapcsolatból adódóan)
még soha nem voltak ennyire a világtörténelembe, vagyis magába a történele m be
beágyazva. Ebből a helyzetből min den egyéni attitűd érthetővé válik: a m en ekü lé s
[bezárkózás vagy elmenekülés), a félelem (önmagunktól vagy másoktól), de a tapasz­
talat in te nzitá sának (a teljesítm énynek) a hajszolása és a lázadás is (az ura lk odó
érté k e k k e l szemben). Nem lehetséges többé a tá rs a d a lm i viszonyok elemzése az
egyének m e llő z é sé v e l, de az egyének e le m z é s e k o r sem t e k in t h e t ü n k el többé
azoknak a te re k n e k az elem zésétől, am elyeken az egyének áthaladnak.

68
Egy nap talán kapunk valamilyen je le t egy m ásik bolygóról. És talán a szolidaritás,
am ely m ech an iz m usa it az etnoló gus kicsiben tanulmányozza, az egész földi teret
hellyé fogja tudni változtatni. A földi származás jelentéssel fog telítődni. De addig is,
nem le hetünk biztosak abban, hogy a környezetre leselkedő veszélyek elégségesek
ehhez. Az egyéni sorsok közössége a nem -hely anonimitásában éli meg magányát.

Szükség lenne tehát ham arosan - vagy talán m á r ma is - a magány etnológiájára,

még ha a két t e rm in u s látszólag e llen tm ond ás b an is áll egymással.

69
 Felhasznált irodalom

Certeau, Michel de: L'lnvention du quotidien. 1. A rts de fairé. Gallimard, Paris, 1990.
(m agyarul: Certeau, M ic hel de: A m in d e n n a p o k lelem énye.
Kijárat Kiadó, Budapest, 2010.)
Chateaubriand, Francois René de: Itinéraire de Paris áJérusalem . Julliard, Paris, 1964-.
Descombes, Vincent: Proust, ph ilo sop hie du rom an. Editions de Minuit, Paris, 1987.
Dumont, Louis: La Tarasque. Gallim ard, Paris, 1987.
Dupront, Alphonse: Du sacré. Gallimard, Paris, 1987.
Furet, Francois: P e n se r la Révolution. Gallim ard, Paris, 1978.
(magyarul: Furet, Francois: G o n d o lju k ú jra a fra n c ia fo rra d a lm a t.
T a n u lm á n y Kiadó, Pécs, 1994.)
Flazard, Paul: La Crise de la conscience européenne, 1680-1715. A rth e m e Fayard,
Paris, 1961.
Mauss, Marcel: Sociologie et an th ro p o lo g ie . PUF, Paris, 1966.
(magyarul: Mauss, M arcel: S zociológia és an tro p o ló g ia . Osiris, Budapest, 2000.)
[Szerk: Segalen, Martiné) L A u tre et le sem b la ble . Regards s u r l'e th n o lo g ie des
sociétés co n tem po rain es. Presses du CNRS, Paris, 1989.
S taro bin sk i, Jean: Les c h e m in é e s et les c lo c h e rs. M ag azine litté ra ire , No. 280.
septem bre, 1990.

70
 Marc Augé válogatott művei

Le Rivage alladian. ORSTOM, Paris, 1969.

La C o n stru ctio n du m onde. Maspero, Paris, 1974.
Les D om aines de la parenté. Maspero, Paris, 1975.
Théorie des p o uvo irs et idéologie. Herm ann, Paris, 1975.
P ouvoirs de vie, po uvo irs de m ó rt. F lam m a rio n , Paris, 1977.
Symbole, fonction, histo ire . Hachette, Paris, 1979.
Génié du Paganism e. G allim ard, Paris, 1982.
La Traversée du Luxem bourg. Hachette, Paris, 1985.
Un eth nolog ue dans le m étro. Le Seuil, Paris, 1986.
D om aines et chateaux. Le Seuil, Paris, 1992.
Le Sens des autres. Fayard, Paris, 1994.
P o u r une a n th ro p o lo g ie des m ondes con te m p o ra in s. Aubier, Paris, 1994.
P a ris , années trente. Hazan, Paris, 1996.
La G uerre des réves. E xercices d 'e th n o -fic tio n . Le Seuil, Paris, 1997.
L 'lm p o s s ib le voyage. Le to u ris m e et ses im ages. Payot & Rivages, Paris, 1997.
F iction s fin de siécle. Fayard, Paris, 2000.
Les F orm es de l'o u b li. Payot & Rivages, Paris, 2001.
J o u rn a l de gu erre . Galilée, Paris, 2003.
Le Temps en ruines. Galilée, Paris, 2003.
P o u r quoi vivons-nous? Fayard, Paris, 2003.

Le M é tie r d'a n th ro p o lo g u e . Sens et liberté . Galilée, Paris, 2006.

Casablanca. Le Seuil, Paris, 2007.
Éloge de la bicyclette. Payot & Rivages, Paris, 2008.

Oú est passé l'avenir. Panama, Paris, 2008. (Le Seuil, Paris, 2011.)
Le M étro revisité. Le Seuil, Paris, 2008.
P o u r une a n th ro p o lo g ie de la m o b ilité . Payot & Rivages, Paris, 2009.
C arnet de ro u te et de déroutes. Galilée, Paris, 2010.
La C o m m una uté illu s o ire . Payot & Rivages, Paris, 2010.
J o u rn a l d'un SDF. Le Seuil, Paris, 2011.

La Vie en double. Voyage, ethnologie, é critu re . Payot & Rivages, Paris, 2011.

71
A KÖTET L É TR E JÖ TT É T TÁ MOG ATT A:

MM Ez a mű a Francia Intézet/Francia Kül- és Európa-ügyi Minisztérium, a Magyarországi Francia

Nagykövetség és a Magyarországi Francia Intézet támogatásával a Kosztolányi Könyvtámogatási
Program (P.A.P.) keretében jelent meg.

Cet ouvrage publié dans le cadre du Programme d’aide á la publication (P.A.P.)

l i s Kosztolányi bénéficie du soutien de l’lnstitut francais/ministére francais des Affaires étrangéres
8UDWE8T et européennes, de l’Ambassade de France en Hongrie et de l’lnstitut francais en Hongrie.

kiadó M űcsarnok N onp ro fit K ft., 2012

FELELŐS kiadó Gulyás Gábor ügyvezető igazgató

s o r o z a t s z e r k e s z t ő Készm an József

b o r í t ó t e r v B ogdán C s illa

t e r v Bárd Johanna

nyom da Prim e Rate

ISBN 978-963-9506-59-6

Műcsarnok - Kunsthalle, Budapest

Hősök tere, 1146 Dózsa György út 37.
www.mucsarnok.huwww.kunsthalle.hu