Madách Imre

Az ember tragédiája /1859-1860/

A bibliai teremtéstörténetre épül a mű cselekménye, amit meseszerű, csodás jelenségek, ha
kell, vonzók; ha kell, taszítók színesítenek.
Keretszínek, "biblikus színek" fogják közre Ádámnak tizenegy színből álló álmát, amit
Lucifer bocsát rá azért, hogy az emberiség történetének csak sötét képeit vetítve elé,
kilátástalannak láttassa a jövőt. Ebben a művészi szerkesztésben a megtörtént, kiábrándító
események mintha csak Ádám álma után következnének; tehát a küzdés, az emberi élet
értelmetlen.
Első szín
Az expozíció a mennyei birodalmat ábrázolja. Az úr nagy fényességben trónusán ül, körülötte
térdelő angyalsereg. Az angyalok kara dicsőíti őt. Az Úr elégedetten tekint le az általa
teremtett világra:
"Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Míg egy kerékfogát újítni kell."

Drámai jelenetben konfliktushelyzet alakul ki, ugyanis az egyik főangyal, Lucifer ahelyett,
hogy dicsérné az Urat, szembeszáll vele. Értelmetlennek tartja a teremtést, tagadja, hogy
bármi jó, szép következhet. (Az egész cselekmény során ő a "tagadás szelleme".) De ha már
így alakult, akkor részt követel a teremtésből.
Az Úr gúnyosan ajándékoz neki a teremtett világból:
"Legyen, amint kívánod.
Tekints a földre, Éden fái közt
E két sudár fát a kellő középen
Megátkozom, aztán tiéd legyen."

Lucifer méltatlankodva fogadja:

"Fukar kezekkel mérsz,
de hisz nagy úr vagy,
S egy talpalatnyi föld elég nekem,
Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni."
Második szín
A földön folytatódik a történet. Az első emberpár, Ádám és Éva a paradicsomban
gondtalanul, boldogan élnek. Éva elégedetten mondja Ádámnak:
"Ah, élni, élni, mily édes, mi szép!"

Ádám közbevetése után boldogan folytatja:

"Érezni, hogy gondoskodnak felőlünk,
És mindezért csupán hálát rebegnünk
Ahhoz, ki nyújtja mind e kéjeket."
A két fa, amit az úr Lucifernek adott, a tudás és a halhatatlanság fája. Erről a két fáról az
emberteremtményeknek nem szabad gyümölcsöt szakítaniuk. A szélrohamból kibontakozó
ijesztő Lucifer - hogy elkezdje csatáját az Úrral szemben - biztatja őket:
"Mit képes tenni az arasznyi lét?
E két fa rejti mind e birtokot,
S ettől tiltott el, aki alkotott.
Tudsz, mint az Isten, azt ha élvezed,
Ettől örök ifjú marad becsed."

Éva szakít a tudás fájáról. Az almát először ő, majd Ádám is megízleli. Az öröklét fájához
hiába húzza őket Lucifer, azt nem érik el, mert egy angyal lángoló karddal útjukat állja.
A mennyekből dörgő hang hallik; az Úr szól Ádámhoz:
"Ádám, Ádám! Elhagytál engemet,
Elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban."
Harmadik szín
Ádámot és Évát a paradicsomon kívül, egy pálmafás vidéken látjuk viszont, miután
méltatlanná váltak a paradicsomi életre. Egyelőre bizakodva dolgozgatnak. Éva lugast, Ádám
kerítést készít, ám eszükbe jut, hogy az öröklét fáját nem érték el. Kétségek gyötrik őket: hol a
lét határa, milyen a jövő? Lucifer van velük; Ádám bizakodva kéri:
"Hadd lássam, mért küzdök, mit szenvedek."

Éva is szeretne előre látni:

"Hadd lássam éri is, ...
Nem lankad-e el, nem veszít-e bájam."

Lucifer bűbájt, varázslatot bocsát rájuk:

"Legyen. Bűbájat szállítok reátok,
És a jövőnek végéig beláttok
Tünékeny álom képei alatt..."

A történeti színekben mindig Ádám, Éva és Lucifer a főszereplő.

Az eszmékért rajongó Ádámot Lucifer nem csupán indokolatlan tagadással hűti le, hanem
konkrét példákkal, érvekkel, rideg racionalizmussal is.