Madách Imre

Az ember tragédiája

KÉSZÍTETTE: AMBRUS GYULA

Keletkezés

Madách: “Kezdtem 1859 február 17.-én, végeztem 1860 március 26.-án”

– 1857 körül kezdett foglalkozni a témával.
– 1859. február 17. – 1860. március 26.
– Elsőként Szontágh Pálnak olvasta el.
– történeti hitelesség szempontjából néhány jelentős változtatást javasolt. Madách
elfogadta.
– Szontágh javaslatára 1861 elején átadta a kéziratot Arany Jánosnak:
– Arany először nem is akarta elolvasni, gyenge Faust utánzatnak vélte, majd 1861.
szeptember 12-én levelet ír Madáchnak, néhány stiláris javítást javasol – őmiatta
került a mű végére: “Küzdj és bízva bízz”
– 1861. október 31-én a Kisfaludy Társaságnak bemutatja a művet.
– 1862. január 12-én jelent meg kiadásban először.
– 1863. – második, javított kiadás. Ez a végleges
Műfaj

 Drámai költemény vagy lírai dráma:

Az elnevezés Shelley: Megszabadított Prométheusz című művéből ered, s a
szintagma egyszerre utal a romantika esztétikájának műfaji határokat lebontó
törekvésére, valamint arra, hogy nem a külsődleges drámai akció a fontos, hanem
a szereplőkben lejátszódó gondolatok ki vetítése, azaz a műfajban minden a
szereplőkben lejátszódó lírai folyamatoknak van alárendelve.
Cselekmény: (15 szín)

 1. A menny: Isten megteremti a világot és az angyalok kara dicsőíti ezért. Ám egy

közülük, Lucifer, megtámadja őt, szembefordul vele. Kiválik az angyalok közül és
mindenhol ellentétet akar szítani. Isten neki adja a tudás és halhatatlanság fáját az
Édenben. Lucifernek ez a kis föld is elég, hogy megteremtse a tagadást.
 2. Szín:   Ádám és Éva a Paradicsomban felfedezik a tudás és halhatatlanság fáját,
de az Úr megtiltja, hogy vegyenek róla. Ekkor megjelenik Lucifer, aki ráveszi
őket. Tettük miatt kiűzetnek a Paradicsomból.
 3. Szín: Ádám és Éva megpróbál otthont teremteni. Hogy ne legyenek egyedül
Lucifer Nimfákat teremt és nekik adja a Reményt. Ádám még tudást is kér
Lucifertől, aki egy manipulált jövőképet tár elé és végigkíséri a történelmen. Az
első állomásuk az ókor.
Cselekmény:

 A tizenöt színből álló költemény első három színe A és az utolsó szín (XV. A Pálmafás
liget, a Paradicsomból kiűzve) keretbe foglalják a köztük lévő tizenegyet. Ezért az
első három és az utolsó színre Keretszinekként vagy biblikus szíként, míg a
közrefogott tizenegy színre Történetiszínekként szokás utalni. A Tragédia színeiben
Madách (Ádám mint a lírai hős, illetve kalauza, Lucifer szemén keresztül) végigvezet
a biblikus és földi világtörténelem művészi szándékai szerint kiemelt és értelmezett
„nagy pillanatain”, s látnia kell: az emberiség kiemelkedő alakjai új meg új
eszmékkel, hanyatló s megújuló erkölcsi felbuzdulással küzdenek az emberiség
tökéletesedéséért, a jobb sorsért, az mégis bukásból bukásba hanyatlik. A földi
történelem vége pedig magának a Földnek és egyúttal lakóinak teljes tönkremenetele.
Látomásai hatására Ádám úgy dönt, nem érdemes az életre és már-már eldobja azt
magától; társa, a gyermekük megfoganását megjelentő Éva szavára, valamint az Úr
biztatására úgy dönt – bár továbbra is kételyek mardossák – vállalja a küzdelmet, amit
az egyes ember és az egész emberiség sorsának beteljesítése jelent.
Madách Imre

 Született: 1820, január 20. Alsósztregova

 Meghalt:1864. október 5.
 Szülei: Madách Imre és Majthényi Anna
 Házastársa: Fráter Erzsébet
 Gyermeke: Madách Albert
Köszönöm a figyelmet!