Vaisnava etikett, szabályok

Az odaadás nektárja:
Az odaadó szolgálat végzésének módja

Alapelvek:
Az embernek
(1) el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómester lótuszlábának oltalmát,
(2) avatást kell kapnia a lelki tanítómestertől, és meg kell tanulnia tőle, hogyan végezze az odaadó szolgálatot,
(3) hittel és odaadással engedelmeskednie kell a lelki tanítómester utasításainak,
(4) a lelki tanítómester útmutatása szerint követnie kell a nagy ácáryák (tanítók) nyomdokait,
(5) kérdeznie kell a lelki tanítómestert arról, hogy miként fejlődhet a Krisna-tudatban,
(6) készen kell állnia arra, hogy minden anyagi dologról lemondjon az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Srí Krisna elégedettsége kedvéért
(ami annyit jelent, hogy amikor odaadó szolgálatot végzünk Krisnának, készen kell állnunk arra, hogy lemondjunk valamiről, amitől esetleg
nem akarunk megválni, és elfogadjunk valamit, ami talán nincs az ínyünkre),
(7) egy olyan szent zarándokhelyen kell élnie, mint Dváraká vagy Vrndávana,
(8) csupán azokat a javakat szabad elfogadnia, amelyekre szüksége van, azaz csak annyi kapcsolatot szabad fenntartania az anyagi
világgal, amennyi feltétlenül szükséges,
(9) Ekádasín böjtnapot kell tartania, és
(10) imádnia kell az olyan szent fákat, mint a banyanfa.
Ez a tíz elem elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy hozzálássunk a szabályozó elvek szerinti odaadó szolgálathoz. Ha a kezdő bhakta
kezdetben követi a fenti tíz elvet, akkor nem férhet hozzá kétség, hogy hamarosan nagy fejlődést fog elérni a Krisna-tudatban.

A következő csoportba az itt felsorolt utasítások tartoznak:

(1) Utasítsuk el mereven az abhakták társaságát,
(2) ne oktassuk azt, aki nem vágyik arra, hogy elkezdje az odaadó szolgálatot,
(3) ne akarjunk mindenáron költséges templomokat vagy monostorokat építeni,
(4) ne törekedjünk arra, hogy sok könyvet elolvassunk, és ne támadjon olyan gondolatunk, hogy azzal keressük a kenyerünket, hogy
előadásokat tartunk a Srímad-Bhágavatamból vagy a Bhagavad-gítából, illetve e művek hivatásos előadói legyünk,
(5) ne hanyagoljuk el mindennapos kötelességeinket,
(6) ne bánkódjunk, ha veszteség ér bennünket, és ne örüljünk a nyereségnek,
(7) ne legyünk tiszteletlenek a félistenekkel szemben,
(8) semmilyen élőlénynek se okozzunk szükségtelenül aggodalmat,
(9) gondosan kerüljük el a különböző sértéseket az Úr szent neve éneklésekor és a templomi múrti imádatakor,
(10) sohase tűrjük el, ha valaki az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Krisnát vagy bhaktáit gyalázza.
Az említett tíz elv követése nélkül senki sem emelkedhet fel megfelelő módon a sádhana-bhakti, a gyakorlatban végzett odaadó szolgálat
szintjére.

A további fontos elemek a következők:

(1) Díszítsük a testünket tilakával, a vaisnavák jelével. (Célja az, hogy amikor valaki megpillantja e jeleket egy vaisnava testén, nyomban
Krisnára fog emlékezni. Az Úr Caitanya azt mondta, hogy vaisnava az, akit meglátva az emberek Krisnára emlékeznek. Lényeges ezért,
hogy egy vaisnava díszítse tilakával a testét, hogy másoknak eszébe juthasson Krisna.)
(2) Amikor ilyen tilaka-jeleket teszünk fel, néha a „Hare Krsna” szavakat is ráírhatjuk a testünkre.
(3) Fogadjuk el az olyan virágokat és füzéreket, amelyeket felajánlottak a múrtinak és a lelki tanítómesternek, és helyezzük őket a
testünkre.
(4) Tanuljunk meg táncolni a múrti előtt.
(5) Tanuljuk meg, hogy azonnal le kell borulnunk, amint megpillantjuk a múrtit vagy a lelki tanítómestert.
(6) Amikor valaki az Úr Krisna templomába látogat, fel kell állnia.
(7) Amikor a múrtit sétára viszik az utcára, a bhaktának azonnal csatlakoznia kell a menethez. (Ezzel kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy
Indiában, különösen a Visnu-templomokban az a szokás, hogy a nagy múrtin kívül — aki állandóan a templom főépületében áll — vannak
kisebb múrtik, akikkel esténként körmenetet rendeznek. Néhány templomban az a szokás, hogy minden este felvonulnak egy zenekar
kíséretében, miközben szép nagy ernyőt tartanak a múrtik fölé, akik díszes trónuson ülnek egy szekéren vagy egy gyaloghintóban, melyet a
bhakták visznek. A múrtik kijönnek az utcára, és bejárják a környéket, az emberek pedig kiállnak a ház elé, hogy prasádamot ajánljanak fel.
A helybéliek mind csatlakoznak a körmenethez, s az egész esemény rendkívül csodálatos. Amikor a múrtik kijönnek, a templomi szolgák
közlik velük a napi számvetést: ennyi volt a bevétel és ennyi a kiadás. Mindez azért van, mert a múrtikat tekintik az egész létesítmény
birtokosának, s a papok és mások, akik gondot viselnek a templomra, mind a múrtik szolgái. Ez a szokás nagyon-nagyon ősi, és mind a mai
napig fennmaradt. Ez a pont tehát kijelenti, hogy amikor a múrtit körmenetre viszik, az embereknek csatlakozniuk kell a felvonuláshoz.)
(8) Egy bhaktának naponta legalább egyszer vagy kétszer, reggel és este el kell látogatnia egy Visnu-templomba. (Vrndávanában ezt a
szokást nagyon szigorúan követik. A város bhaktái minden áldott reggel és este elmennek a különböző templomokba. Ezekben az
időpontokban ezért nagy csúcsforgalom van az egész városban. Vrndávana városában körülbelül ötezer templom található. Természetesen
lehetetlen az összes templomba elmenni, de van legalább egy tucatnyi nagy és jelentős templom, melyeket a Gosvámík alapítottak, és
amelyekbe el kell látogatnunk.)
(9) Legalább háromszor körül kell járnunk a templom épületét. (Minden templomban lehetőség van rá, hogy körbejárjuk az épületet,
legalább háromszor. Vannak bhakták, akik ezt többször is megteszik: tízszer, tizenötször, a fogadalmuknak megfelelően. A Gosvámík a
Govardhana-hegyet járták körbe.) Körül kell járnunk Vrndávana területét is.
(10) A szabályozó elveket követve imádnunk kell a templomi múrtit. (Áratit és prasádamot kell felajánlanunk, fel kell ékesítenünk a múrtit,
stb. Valamennyi tevékenységet rendszeresen kell végeznünk.)
(11) Személyes szolgálatot kell végeznünk a múrtiknak,
(12) énekelnünk kell,
(13) sankírtanát kell végeznünk,
(14) japáznunk kell,
(15) imádkoznunk kell,
(16) fontos imákat kell mondanunk,
(17) ennünk kell a mahá-prasádamból (abból az ételből, amely a múrtinak felajánlott tányéron maradt),
(18) innunk kell a caranámrtából (a múrtik fürdővizéből, mellyel a látogatókat megkínálják),
 (19) meg kell szagolnunk a múrtinak felajánlott füstölőket és virágokat,
(20) meg kell érintenünk a múrti lótuszlábát,
(21) nagy odaadással kell gyönyörködnünk a múrtiban,
(22) időnként áratit (árátrikát) kell felajánlanunk,
(23) hallanunk kell az Úrról és kedvteléseiről a Srímad-Bhágavatamból, a Bhagavad-gítából és a hasonló könyvekből,
(24) imádkoznunk kell a múrti kegyéért,
(25) emlékeznünk kell a múrtira,
(26) meditálnunk kell Rajta,
(27) önkéntes szolgálatot kell végeznünk,
(28) barátként kell gondolnunk az Úrra,
(29) mindenünket fel kell ajánlanunk az Úrnak,
(30) fel kell ajánlanunk a kedvenc dolgainkat (ételt vagy ruhát),
(31) Krisnáért vállalnunk kell minden kockázatot, és minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk Érte,
(32) minden körülmények között meghódolt léleknek kell lennünk,
(33) meg kell öntöznünk a tulasí fát,
(34) rendszeresen hallgatnunk kell a Srímad-Bhágavatamot és a hasonló írásokat,
(35) egy olyan szent helyen kell élnünk, mint Mathurá, Vrndávana vagy Dváraká.
(36) szolgálnunk kell a vaisnavákat (a bhaktákat),
(37) odaadó szolgálatunkat a lehetőségeinkhez mérten kell megszerveznünk,
(38) Kárttika havában (október-novemberben) úgy kell intéznünk, hogy különleges szolgálatokat végezhessünk,
(39) Janmástamí napján (amikor Krisna megjelent ebben a világban) végezzünk különleges szolgálatot,
(40) bármilyen szolgálatot végzünk a múrtinak, nagy figyelemmel és odaadással kell tennünk,
(41) a Bhágavatam olvasásának örömét a bhakták között élvezzük, s ne a kívülállók társaságában,
(42) társuljunk azokkal a bhaktákkal, akiket fejlettebbnek tekintenek,
(43) énekeljük az Úr szent nevét,
(44) éljünk Mathurá területén.

Az elkerülendő sértések

AVédákat kiegészítő írások harminckét sértést sorolnak fel, amelyet az Úr szolgálata során el kell kerülnünk:
(1) Nem szabad a múrti templomába kocsin, gyaloghintón vagy cipővel a lábunkon belépni.
(2) Nem szabad elmulasztanunk a különféle ünnepek, például a Janmástamí és a Ratha-yátrá megtartását az Istenség Legfelsőbb
Személyisége örömére.
(3) Mindig le kell borulnunk a múrti előtt.
(4) Nem szabad belépnünk a templomba, hogy az Urat imádjuk, ha evés után nem mostunk kezet és lábat.
(5) Nem szabad szennyezett állapotban a templomba mennünk. (A védikus szentírások meghagyják, hogy ha valaki meghal a családban,
az egész család beszennyeződik egy időre, társadalmi helyzetüktől függően. Bráhmana-család esetében a szennyezett időszak tizenkét napig
tart, a ksatriyák és a vaisyák esetében tizenöt napig, a súdrákéban pedig harminc napig.)
(6) Nem szabad úgy leborulnunk, hogy csak az egyik kezünk érinti a földet.
(7) Nem szabad senkit körbejárnunk Srí Krisna előtt. (A templom körüljárásakor a múrti jobb keze felől kell indulnunk. A templom
épületét naponta legalább háromszor körül kell járnunk.)
(8) Nem szabad kinyújtanunk a lábunkat a múrti előtt.
(9) Nem szabad átfognunk a bokánkat, a könyökünket vagy a térdünket, amikor a múrti elõtt ülünk.
(10) Nem szabad lefeküdnünk Krisna múrtija előtt.
(11) Nem szabad prasádamot ennünk a múrti jelenlétében.
(12) Sohasem szabad hazudnunk a múrti előtt.
(13) Nem szabad túl hangosan beszélnünk a múrti előtt.
(14) Nem szabad másokkal beszélgetnünk a m¡rti előtt.
(15) Nem szabad sírnunk vagy kiabálnunk a múrti előtt.
(16) Nem szabad vitáznunk vagy veszekednünk a múrti előtt.
(17) Nem szabad senkit sem megszidnunk a múrti előtt.
(18) Nem szabad alamizsnát adnunk a koldusoknak a múrti előtt.
(19) Nem szabad másokkal durván beszélnünk a múrti előtt.
(20) Nem szabad szőrmetakarót viselnünk a múrti előtt.
(21) Nem szabad másokat magasztalnunk vagy dicsérnünk a múrti előtt.
(22) Nem szabad csúnyán beszélnünk a múrti előtt.
(23) Nem szabad szellentenünk a múrti előtt.
(24) Mindig lehetőségeinkhez mérten kell imádnunk a múrtit. (A Bhagavad-gítában az áll, hogy az Úrnak már az is örömet okoz, ha egy
bhakta csak egy levelet vagy egy kis vizet felajánl Neki. Ez a szabály, amelyet az Úr mondott ki, egyetemesen érvényes, és még a
legszegényebb ember is követheti. Nem jelenti azonban azt, hogy akinek módjában áll nagyon gazdagon imádni az Urat, szintén ezt a
folyamatot kövesse, és csupán egy kis vizet meg levelet felajánlva igyekezzen elégedetté tenni Őt. Ha lehetősége van rá, ékesítse fel nagyon
szépen a múrtit, ajánljon fel szép virágokat és finom ételeket, és tartson meg minden ünnepséget. Ez az utasítás nem arra utal, hogy egy
kevéske vízzel és egy levéllel próbáljuk meg elégedetté tenni a Legfelsőbb Urat, és minden pénzt költsünk a saját érzékkielégítésünkre.)
(25) Nem szabad olyan ételt ennünk, melyet nem ajánlottak fel Krisnának.
(26) Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az évszaknak megfelelően friss gyümölcsöt és gabonát ajánljunk fel Krisnának.
(27) Főzés után senkit sem szabad megkínálnunk az étellel addig, míg fel nem ajánlottuk a múrtinak.
(28) Nem szabad háttal ülnünk a múrtinak.
(29) Nem szabad némán felajánlanunk a hódolatunkat a lelki tanítómesternek. Ez azt jelenti, hogy hangosan kell kimondanunk a lelki
tanítómesterhez szóló imákat, amikor a hódolatunkat ajánljuk neki.
(30) Nem szabad elmulasztanunk dicsőíteni a lelki tanítómestert, amikor jelen van.
(31) Nem szabad magunkat dicsőíteni a lelki tanítómester előtt.
(32) Nem szabad kigúnyolnunk a félisteneket a múrti előtt.
Ez a felsorolás harminckét sértést tartalmazott. Mellettük a Varáha Purána sok más sértést is megemlít. Ezek a következők:
(1) Ne érjünk a múrtihoz egy sötét szobában!
(2) Mindig szigorúan tartsuk be a múrti-imádatra vonatkozó szabályokat!
 (3) Ne lépjünk a múrti templomába úgy, hogy valamilyen hanggal ne jeleznénk jöttünket!
(4) Ne ajánljunk fel olyan ételt a múrtinak, melyet kutyák vagy más alacsony szintű állatok megpillantottak!
(5) Az imádat közben maradjunk csöndben!
(6) Az imádat végzése idején ne menjünk a vécére!
(7) Ne ajánljunk fel füstölőt anélkül, hogy virágot is ajánlanánk fel mellette!
(8) Ne ajánljunk fel olyan hasznavehetetlen virágot, amelynek nincs illata!
(9) Ne mulasszuk el mindennap nagyon gondosan megmosni a fogunkat!
(10) Ne lépjünk a templomba közvetlenül nemi érintkezés után!
(11) Nem szabad hozzáérnünk egy nőhöz a menstruációja idején!
(12) Ne menjünk a templomba, ha holttesthez értünk!
(13) Ne lépjünk a templomba piros vagy kék színű öltözékben, illetve olyan ruhában, amely nincs kimosva!
(14) Ne menjünk a templomba, ha holttestet láttunk!
(15) Ne szellentsünk a templomban!
(16) Ne legyünk dühösek a templomban!
(17) Ne menjünk a templomba, ha előtte halottasházban jártunk!
(18) Ne böffentsünk a múrti előtt! Ez arra utal, hogy amíg valaki teljesen meg nem emésztette az ételét, ne lépjen a templomba.
(19) Ne szívjunk marihuánát, gañját!
(20) Ne használjunk ópiumot vagy hasonló kábítószereket!
(21) Ne lépjünk be a múrti szobájába és ne érintsük meg a múrtit azután, hogy olajjal dörzsöltük be a testünket!
(22) Ne legyünk tiszteletlenek az olyan szentírásokkal szemben, amelyek az Úr felsőbbrendű hatalmáról tanítanak!
(23) Ne vezessünk be semmilyen ellentétes véleményt hangoztató szentírást!
(24) Ne rágjunk bételt a múrti előtt!
(25) Ne ajánljunk fel olyan virágot, melyet tisztátalan edényben tartottak!
(26) Ne imádjuk az Urat a csupasz padlón ülve! Valamilyen ülőhelyet vagy szőnyeget kell használnunk.
(27) Ne érintsük meg a múrtit, ha előtte nem vettünk teljes fürdőt!
(28) Ne díszítsük a homlokunkat háromvonalú tilakával!
(29) Ne lépjünk be a templomba kéz- és lábmosás nélkül!
További szabályok, hogy ne ajánljunk fel olyan ételt, amit nem vaisnava főzött, ne imádjuk a múrtit abhakták előtt, és ne imádjuk az Urat
úgy, hogy közben egy abhaktát látunk. Imádnunk kell Ganapati félistent, aki elhárít minden akadályt az odaadó szolgálat útjából. A
Brahma-samhitá elmondja, hogy Ganapati az Úr Nrsmhadeva lótuszlábát imádja, ezért nagy áldást jelent a bhaktáknak, mert minden
akadályt megsemmisít. Minden bhaktának imádnia kell ezért Ganapatit. A múrtikat nem szabad olyan vízben fürdetnünk, amelyhez valaki a
körmével vagy az ujjával hozzáért. Amikor egy bhakta izzad, nem szabad imádnia a múrtit. A felsoroltakon kívül még számos hasonló
tilalom van. Nem szabad például átlépni olyan virágokon, melyeket felajánlottak a múrtiknak, és nem szabad fogadalmat tenni Isten
nevében. Ezek tehát a sértések az odaadó szolgálat végzése során. Valamennyit gondosan el kell kerülnünk.
A Padma Purána kijelenti, hogy az Úr még egy velejéig bűnös embernek is tökéletes védelmet nyújt, ha az egyszerűen csak meghódol Neki.
Elfogadott tény tehát, hogy aki meghódol az Istenség Legfelsőbb Személyisége előtt, az megszabadul minden bűnös visszahatástól. S még ha
valaki sértést követ is el az Istenség Legfelsőbb Személyisége ellen, felszabadulhat pusztán annak a hatására, hogy oltalmat keres az Úr szent
neveinél: Hare Krsna, Hare Krsna, Krsna Krsna, Hare Hare/ Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma, Hare Hare. A Hare Krisna éneklése
tehát minden bűntől képes megtisztítani az embert, de ha valaki az Úr szent nevei ellen követ el sértéseket, akkor nincs esélye a
felszabadulásra.

A szent név éneklése elleni sértések a következők:

(1) Sértés azoknak a bhaktáknak a gyalázása, akik az Úr szent neve terjesztésének szentelték életüket.
(2) Sértés a félistenek, például az Úr Siva vagy az Úr Brahmá nevét az Úr Visnu nevével egyenlőnek, illetve Tőle függetlennek tekinteni.
(Vannak ateisták, akik azt hiszik, hogy a félistenek mind ugyanolyanok, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Visnu. Egy bhakta
azonban tudja, hogy legyen bármilyen hatalmas is, egyetlen félisten sem lehet függetlenül olyan, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
Ezért ha valaki úgy véli, hogy a „Kálí, Kálí!” vagy „Durgá, Durgá!” éneklése ugyanaz, mintha a Hare Krisna mantrát énekelné, a
legsúlyosabb sértést követi el.)
(3) Sértés, ha valaki megtagadja a lelki tanítómester utasítását.
(4) Sértés, ha valaki a védikus írásokat vagy a védikus írások folytatását gyalázza.
(5) Sértés a Hare Krisna éneklésének dicsőségét képzelődésnek tekinteni.
(6) Sértés az Úr szent nevének más értelmet tulajdonítani.
(7) Sértés bűnös tetteket elkövetni az Úr szent nevének erejében bízva. (Nem szabad azt hinnünk, hogy mivel az Úr szent nevének éneklése
megszabadít minden bűnös visszahatástól, az ember folytathatja bűnös tetteit, s aztán újra énekelheti a Hare Krisnát, hogy megszabaduljon
tőlük. Ez a veszélyes mentalitás rendkívül sértő, és el kell kerülnünk.)
(8) Sértés a Hare Krisna éneklését azok közé az áldásos rituális cselekedetek közé sorolni, amelyeket a Védák ajánlanak mint gyümölcsöző
tetteket (karma-kándát).
(9) Sértés egy hitetlen embert a szent név dicsőségéről oktatni. (Mindenki részt vehet az Úr szent nevének éneklésében, de kezdetben ne
tanítsunk másokat az Úr transzcendentális hatalmáról. Akik túlságosan bűnösek, azok nem képesek felismerni az Úr transzcendentális
dicsőségét, ezért jobb nem oktatni őket erről.)
(10) Sértés, ha nincs teljes hitünk a szent név éneklésében, és továbbra is kitartunk anyagi ragaszkodásaink mellett, még azután is, hogy
oly sok utasítást hallottunk ezzel kapcsolatban.
Még az is sértésnek számít, ha valaki figyelmetlenül mondja az Úr szent nevét.
Minden bhaktának, aki vaisnavának tekinti magát, óvakodnia kell ezektől a sértésektől, hogy gyorsan elérje a kívánt sikert.

Múrti-imádat otthon
Az otthoni múrti-imádat nem helyettesíti a templomi imádatot

A hagyományos védikus társadalomban szinte minden bráhmana imádott múrtit. A legtöbb családos bráhmanának legalább egy
sálagráma-silája (az Úr Visnu természetben, kő formájában megnyilvánuló inkarnációja) volt otthon, akinek a bhogát és az imádatot
ajánlotta. A gaudíya vaisnava hagyományban az Úr Caitanya társainak is voltak múrtijaik az otthonukban, akiket rendszeresen imádtak.
Az ISKCON-ban is sokan imádnak a lakásukon múrtikat. Nem szabad azonban, hogy az otthoni múrti-imádat elterelje a figyelmet a
templomi imádatról.
Ha a lelki tanítómester engedélyt ad a bhaktának saját múrti imádatra, a bhakta megértése az legyen, hogy a személyes múrti a templomi
múrti kiterjedése, akinek szintén ajánl szolgálatot. Az Úr nagyon kegyes, hogy megjelenik a bhakták otthonában, elfogadja a család
imádatát, és az otthont is templommá változtatja. Nem szabad azonban visszaélni az Úr és a lelki tanítómester kegyével oly módon, hogy
hanyagul végzi valaki az imádatot, vagy a templomi múrti-imádatát hanyagolja el.
Az oltár leírása
Ha tisztaság van a házban, a lelki tanítómester engedélyével meghívhatja a bhakta az Urat múrti formájában. A kétdimenziós, kép
formájú múrti egyike az imádható múrtiknak. A legegyszerűbb oltáron a Panca-tattva (az Úr Caitanya és négy legbensőségesebb társa
együtt ábrázolva) és a guru-parampará (a legutóbbi öt legfontosabb gaudíya vaisnava lelki tanítómester egymást követve) képei állnak a
bhakta avató lelki tanítómesteréével együtt, és ki lehet egészíteni a hat Gosvámí (az Úr Caitanya legfontosabb tanítványai és követői) és
Nrisimhadeva képével.
A Panca-tattva álljon magasabban, mint a guru-parampará. Oltárnak megfelel egy polc is, de az önálló oltár még jobb. Tanácsos függönyt
szerelni az oltár elé, mert akkor éjszakára be lehet húzni azt, és jó, ha van egy lámpa, ami az oltárt világítja meg: fel lehet kapcsolni, amikor
ébren van a múrti, és lekapcsolni, amikor alszik. De megfelelő az is, ha csak egy márványlapra helyezik az imádott múrtit.
A Panca-tattva nagyon kegyes, és nem fogad el sértést – nem sértődik meg – az imádat közben elkövetett hibák miatt. Bár az Úr kép
formáját nem lehet öltöztetni, de hódolatot, bhogát (az Úrnak készített étel, de még nem ajánlották fel) és áratit ugyanúgy lehet ajánlani
Neki, mint a háromdimenziós múrtinak.
Bhoga ajánlása és árati az otthoni imádatban
A templomban a múrti a király szerepében van jelen, és az imádat fő jellemzője a bőség. Az otthoni imádatban viszont a vendég szerepét
játssza, ezért majdnem minden ajánlatot elfogad. Az imádat legfőbb eleme azonban otthon is a Hare Krisna mantra éneklése. Bár az otthoni
imádatnál nem szükséges olyan szigorú időbeosztást követni, mint a templomban, de minél szabályozottabban zajlik, annál kielégítőbb az
Úr és a bhakta számára egyaránt.
A bhoga-ajánlás menete
Az alábbiakban ismertetett módszer alkalmazható mind kétdimenziós, mind háromdimenziós otthoni múrtik vagy silák imádata során.
1. Egy olyan tálcára, amit csak az Úr használ, helyezd el a felajánlásra váró ételt. Szépen rendezz el mindent a tálcán, hogy kívánatos
legyen. Az étel mellé mindig tegyél vizet is.
2. Ajánld hódolatodat lelki tanítómesterednek és/vagy Sríla Prabhupádának, majd vegyél ácamanát.
3. Közvetlenül az oltáron vagy egy kis asztalon az oltár előtt, ahol a felajánlást végzed, egy kedves kézmozdulattal ültesd le a lelki
tanítómesteredet és/vagy Sríla Prabhupádát egy kis ásanára (s-sz).
4. Helyezd el a felajánló tálcát a múrti elé közvetlenül az oltáron, vagy egy kis asztalon az oltár előtt.
5. Ásanán ülve a jobb kezedbe tegyél pár csepp vizet az ácaman pohárból, és spricceld le az ételt, miközben a mahá-mantrát mondod. Ha
van tulasí leveled, tegyél minden ételre. Ha nincs, egy kis tulasí ággal megérinthetsz minden ételt.
6. Közvetlenül az oltáron vagy egy kis asztalon az oltár előtt, ahol a felajánlást végzed, ültesd le a múrtit egy kis ásanára.
7. Elmében vagy egy külön e célra rendszeresített kis ácamana pohárból egy kidobóedénybe átöntve ajánlj vizet a múrtinak, először
lábmosáshoz, majd ácamanához. Eközben bal kézzel csengess.
8. Kínáló kézmozdulattal ajánld a múrtinak először az ételt, majd az italt. Eközben bal kézzel csengess.
9. Csengess a jobb kezeddel, s közben mondd el háromszor a lelki tanítómestered pramána mantráját (a lelki tanítómester konkrét
személyét dicsőítő mantra), engedélyt kérve ezzel, hogy az Úr szolgálatában segíthess neki. Ha nincsen avató lelki tanítómestered, akkor
Sríla Prahupáda pranáma mantráját (Sríla Prabhupádát dicsőítő mantra) mondd el.
nama om visnu-pádáya krsna-prestháya bhú-tale
srímate bhaktivedánta-svámin iti námine
namas te sárasvate deve gaura-vání-pracárine
nirvisesa-súnyavádi-páscátya-desa-tárine
„Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupádának, aki nagyon kedves az Úr
Krisnának, mert az Ő lótuszlábánál keresett menedéket. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neked, óh, lelki tanítómester, Bhaktisiddhánta
Sarasvatí Gosvámí tanítványa. Az Úr Caitanyadeva üzenetét prédikálod, s felszabadítod a nyugati világ országait, melyeket megfertőzött a
személytelenség és az üresség filozófiája.”
Mond el háromszor a következő imát az Úr Caitanyához, hogy megkapd a kegyét:
namo mahá-vadányáya krsna-prema-pradáya te
krsnáya krsna-caitanya- námne gaura-tvise namah
„Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a Legfelsőbb Úrnak, Srí Krisna Caitanyának, aki minden más avatáránál, még Magánál Krisnánál is
nagylelkűbb, mert ellenszolgáltatás nélkül azt az ajándékot adja, amit még soha senki: a Krisna iránti tiszta szeretetet.”
Mondd el háromszor a következő imát, így ajánlva a tiszteletedet az Úr Krisnának:
namo brahmanya-deváya go-bráhmana-hitáya ca
jagad-dhitáya krsnáya govindáya namo namah
„Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a Legfelsőbb Abszolút Igazságnak, Krisnának, aki a tehenek és a bráhmanák, valamint a többi
élőlény jóakarója. Újra meg újra hódolatomat ajánlom Govindának, aki az öröm tárháza minden érzék számára.”
10. Hagyd el a helyiséget tíz percre, hogy az Úr zavartalanul ehessen. Ha kaptál már Gáyátrí mantrát, mondd el egyszer a harmadik és az
ötödik sorát. Énekelhetsz más vaisnava imákat is.
11. Tíz perc után menj be a szobába, tapsolj hármat és csengess.
12. Elmében vagy egy külön e célra rendszeresített ki ácamana pohárból egy kidobóedénybe átöntve ajánlj vizet a múrtinak először
szájmosáshoz, másodszor kéz- és arcmosáshoz, harmadszor lábmosáshoz, negyedszer az ácamanához. Eközben bal kézzel csengess.
13. Ültesd vissza a múrtit, majd lelki tanítómesteredet a helyére.
14. Egy kínáló kézmozdulattal ajánld a prasádamot, először Sríla Prabhupádának, majd lelki tanítómesterednek.
15. Vedd le a felajánló tálcát, és vidd ki a szobából. Közben imádkozz azt remélve, hogy elégedetté tetted az Urat.
16. A felajánlás helyét töröld le egy tiszta ruhával.
17. A mahá-prasádamot (a legfőbb prasádam, amit a múrti közvetlenül megevett a tányérjából) szedd át a felajánló tálcáról egy másik
tálcára. Az Úr tálcáját mosd el, töröld el és tedd a helyére.
Bár az otthoni imádatnak nem feltétlenül szükséges szigorúan meghatározott időben történnie, de nagyon kedvező a rendszeresség, pl.
mindig ajánlani Neki reggelit, ebédet, és vacsorát. Legjobb minden a házban készített ételt felajánlani a múrtinak. Ha a háziak nem esznek
otthon, akkor se feledkezzenek el megetetni a múrtit.
 A főzés és a konyhai sztenderdek

Az étel elkészítése az Úr örömére, és a prasádam megtisztelése azaz elfogyasztása a Krisna-tudat nagyon fontos eleme, ahogy arra az
alábbi idézetek is utalnak:
„Caitanya Maháprabhu elégedett volt, mert látta, milyen sok finom ételt főztek Krisnának. Valójában minden prasádamot Krisnának
főznek, és nem az embereknek, de a bhakták nagy örömmel fogyasztanak belőle.” (Srí Caitanya-caritámrta Madhya-lílá 3 fejezet 64 vers
magyarázat)
„Helyeselte a főzés módját és azt, ahogyan az ételt Krisnának felajánlották. Olyan elégedett volt, hogy kijelentette: Őszintén mondom,
hogy annak, aki ilyen finom ételeket tud felajánlani Krisnának, személyesen ragadom meg a lótuszlábát, s életről életre a fejemen fogom
tartani.” (Srí Caitanya-caritámrta Madhya-lílá 3 fejezet 65 vers)
„Abból, hogy milyen kiválóan végzik az imádatot, Mádhavendra Purí arra következtetett, hogy csak a legjobb ételeket ajánlják.” (Srí
Caitanya-caritámrta Madhya-lílá 4 fejezet 114 vers)
Egy bhaktának jó szakáccsá kell válnia, hogy első osztályú ételeket tudjon ajánlani a múrtinak. A múrti konyhája legyen nagyon tiszta és
rendezett. Rendszeresen takarítsa a tűzhelyt, a hűtőszekrényt és a szekrényeket. Javasolt időnként vízzel higított tehéntrágyával is átmosni
mindent, mert ez biztosítja a pújá-tisztaságot. Mielőtt belép valaki a konyhába, mosson kezet, és legyen pújá-tiszta. Hölgyek fedjék be a
fejüket, hogy a hajuk ne hulljon bele az ételbe. Nagy sértés olyan bhogát ajánlani az Úrnak, amiben hajszál van. Ha a szakács megérinti az
arcát, a száját, a haját vagy tüsszent, mindig mosson kezet. Főzés közben legjobb folyamatosan mosogatni. A szemetet rendszeresen el kell
távolítani a konyhából.
Ha valaki otthoni imádatot végez, nem feltétlenül kell konyhájának és magának szigorúan pújá-tisztának lennie a főzéshez, de a legjobb
csak olyan ruhát hordania, amiben nem volt WC-n, nem aludt, nem evett és nem volt az utcán benne, és viseljen tilakát is. Lehet, hogy ezek
nem mindig megvalósíthatók, de ez lenne az ideális.
A főzéshez mindig jó minőségű, friss alapanyagokat válasszon a bhakta, és nagyon tisztán készítse el azokat. A legjobb, ha egyáltalán nem
használ konzerveket. Minden alapanyagot, amit csak lehet, alaposan mosson meg. Ha valami a földre esik, de nem ért a lábához, nyers, és
meg lehet mosni, akkor még felajánlható, de ha már megfőzték, és nem lehet megmosni, akkor ne ajánlja fel. Főzés közben a szakács sose
kóstolja meg az ételt, mert először az Úr ízleli meg azt. Használjon recepteket, hogy biztos legyen a megfelelő fűszerezésben. Sértésnek
minősül az is, ha hagyja az alapanyagokat megrohadni, és nem használja fel őket.
Sríla Prabhupáda hangsúlyozza, hogy a bhakták mindig a legnagyobb tisztaságot tartsák fenn a főzés során:
„A lényeg az, hogy amikor ételt ajánlunk az Úrnak, mindent nagy tisztelettel és nagyon tisztán készítsünk el és ajánljunk. Jagannátha
Puríban az Úr naponta 56-szor eszik. Az Úr tud enni bármennyiszer, amikor csak tudsz felajánlani. Azonban bármit is ajánlunk, azt
tisztelettel és odaadással ajánljuk… Már felajánlott ételt sose tegyünk vissza a hűtőbe a még fel nem ajánlott ételekhez… A hűtőszekrény
legyen mindig nagyon tiszta. A legjobb, ha van egy külön hűtő a prasádam ételeknek. Sose együnk a konyhában. Van elég hely enni, miért
kellene a konyhában enni? A konyha az Úr szobája. Cipőben se lépjünk a konyhában… A konyhában csak a főzéshez szükséges dolgokat
beszéljük meg vagy az Úrról beszéljünk. És piszkos (evős) tányérokat ne hozzunk be a konyhába. (Ha nincs más hely, ahol elmoshatnánk
őket, akkor tegyük őket a mosogatóba és rögtön mossuk el.) Mindig mossunk kezet, amikor prasádamot készítünk, és így minden nagyon
tisztán fog készülni. Mi a nehézség ezekkel a szabályokkal? Ezek szabályok, és egyszerű szabályok, és követni kell őket. Hajlandónak kell
lennünk szabályokat követni Krisnáért. Másképp mi bizonyítja, hogy szeretjük Krisnát? És nem nehéz követni őket.”
A főzés során a megfelelő tudat fenntartása a legfontosabb. Az fogja biztosítani, hogy az Úr elfogadja a felajánlást. A szakács tudata
belekerül az ételbe, és meghatározza azoknak a tudatát, akik az ételt enni fogják. Emiatt a templomokban a főzés kizárólag a bráhmanák
kiváltsága. A megfelelő tudat biztosítása érdekében főzés közben a szakács ne hallgasson mást, mint hagyományos bhajanát vagy leckét.
Emlékezzen arra, hogy az Úr étvágya a szakács odaadásával arányos.

Vaisnava etikett (Őszentsége Bhakti Caru Swami előadása)

Szeretnék mindenkit üdvözölni a vaisnava etikett leckéinken. Köszönöm, hogy eljöttetek (eljöttek). Néhány idézetet fogok elolvasni a
Caitanya Caritamritából, Caitanya Maháprabhu Sanatana Goswaminak adott utasításait a sadaracararól, a vaisnava tevékenységeiről.
Caitanya Maháprabhu arra utasította Sanatana Goswamit, hogy írjon „vaisnava smritit” (Hari Bhakta Vilasa), CC. Madhya Lila 24. 324-
344.: Sanatana Goswami összetett kézzel így szólt: „Uram!" Meghagytad nekem, hogy írjak egy útmutatót a vaisnavák tetteihez. Rendkívül
alacsony sorban születtem, nem tudok semmit a helyes viselkedésről. Hogyan írhatnék útmutatót a vaisnava tevékenységekhez?„ Sanatana
Goswami utána megkérte az Urat: „Kérlek személyesen mondd el nekem, miképpen írhatom meg e nehéz könyvet a vaisnava viselkedésről.
Kegyesen nyilvánítsd meg Magad a szívemben! Ha megnyilvánítanád Magad a szívemben, és személyesen irányítanál e könyv
megírásában, akkor alacsony származásom ellenére remélhetném, hogy képes leszek megírni. Te megteheted ezt, mivel Te Magad vagy az
Istenség Legfelsőbb Személyisége, s bármilyen tanítást adsz az tökéletes.„
„Bármit akarsz tenni, az Úr Krisna kegyéből képes leszel helyesen véghezvinni. Meg fogja nyilvánítani a valódi jelentést - felelte Srí
Caitanya Maháprabhu. „Mivel áttekintést kértél Tőlem, kérlek hallgasd meg a következő néhány utalást! Először arról írj, hogy az
embernek menedéket kell keresnie egy hiteles lelki tanítómesternél. Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és tanítvány jellemzőit. Így a lelki
tanítómester elfogadása előtt az ember megbizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki tanítómester is ugyancsak meggyőződhet
arról milyen szinten áll a tanítvány.
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Krisnát az imádat tárgyaként mutasd be, és írj a bija-mantráról, mellyel Krisnát, valamint Rámát,
vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége bármely más kiterjedését imádják.”
„Szólnod kell a mantra megkapásához szükséges tulajdonságokról, a mantra tökéletességéről, a mantra tisztításáról, az avatásról, a
reggeli kötelességekről, a Legfelsőbb Úrra való emlékezésről, a tisztaságról, a száj és a test többi részének megmosásáról. El kell mondanod,
hogy az embernek rendszeresen meg kell mosnia a fogát, rendszeresen fürödnie kell, imákat kell mondania az Úrhoz, és hódolatát kell
ajánlania a lelki tanítómesternek. Írj arról is, hogy szolgálnunk kell a lelki tanítómestert, hogy testünkre tizenkét helyen urdhva pundrát
(tilakát) kell festenünk, hogy testünket az Úr szent neveivel, vagy az Úr jelképeivel, például a korongnak és a buzogánynak a lenyomatával
kell díszítenünk.”
„Ezután írd le, hogyan díszítsük testünket gopicandanával, hogyan viseljünk nyakláncot, hogyan gyűjtsünk tulasi levelet a tulasi cserjéről,
hogyan tisztítsuk az oltárt és a ruhánkat, hogyan takarítsuk saját lakásunkat, valamint hogyan menjünk a templomba, és húzzuk meg a
harangot, hogy felhívjuk magunkra az Úr Krisna figyelmét. Szólj a múrti imádatról is, melynek során naponta legalább ötször kell ételt
felajánlanunk Krisnának, és megfelelő időben ágyba kell fektetni Őt. Írd le az arati felajánlásának folyamatát is, valamint az Úr imádatát az
öt, tizenhat vagy az ötven tartozék jegyzéke szerint!”
Beszélned kell a múrtik és a salagrama-silá jellemzőiről. A múrtik látogatásáról a templomban, valamint a szent helyek, például
Vrindavana, Dvaraka, Mathura bejárásáról szintén szólnod kell.”
 „Dicsőítsd a szent nevet, és magyarázd el, hogy az embernek nagy körültekintéssel meg kell válnia az éneklése közben elkövetett
sértésektől! Beszélj a vaisnavák tulajdonságairól és mondd el, hogy fel kell adnunk, illetve meg kell semmisítenünk a seva-aparadhát, a
múrti imádata során elkövetett sértést.”
Ismertesd melyek az imádat elemei, a víz, a kagylóhéj a virágok, a lámpa! Tégy említést a halk japázásról, az imák felajánlásáról, a
körbejárásról, és a hódolat felajánlásáról is! Valamennyiről adj alapos leírást!”
„Ezeken kívül írj a purascarana végzésének módszereiről, a krisna-prasadam fogyasztásáról, a felajánlatlan étel elutasításáról, valamint
arról, hogy nem szabad gyaláznunk az Úr bhaktáit!”
Ugyancsak fontos, hogy a bhakták megjegyezzék: egy vaisnava nem szabad, hogy valamit is elfogadjon, ha, előzőleg nem lett felajánlva
Krisnának. E tekintetben nagyon óvatosnak kell lennünk. Mindezt azért, mert látok egy olyan irányvonalat az egész földkerekségen, hogy
olyan dolgokat eszünk, amelyek nem felajánlottak. Az egyedüli kritérium, amit figyelembe vettünk, hogy az étel vegetáriánus legyen. Mi
azonban csak Krisnának felajánlott ételt kellene, hogy fogyasszunk.
Próbáljátok ezt, amennyire lehetséges kikerülni. Amikor utaztok, vagy sankirtanon vagytok az más. Mégis törekedjetek arra, hogy
mindent felajánljatok Krisnának, mielőtt elfogyasztanátok az ételt.
„Ismertesd a bhakta ismertetőjeleit, azt, hogyan társuljunk a bhaktákkal, hogyan tegyük elégedetté szolgálatunkkal a bhaktákat és
hogyan váljunk meg az abhakták társaságától. Magyarázd el azt is, milyen értékes a Srímad-Bhágavatam felolvasásának rendszeres
hallgatása!”
Láthatjuk, hogy mindezen utasítást Sanatana Goswaminak, hogyan vezette be Prabhupáda szervezetünkbe.
„Írj azokról a rituális kötelezettségekről, melyeket naponta el kell végezni és adj leírást a kéthetenkénti kötelességekről is, különösen arról,
hogyan kell betartanunk a kéthetenkénti Ekadasi böjtöt!”
Ugyancsak fontos és figyelembe kell venni, hogy az Ekadasi nem csak azt jelenti, hogy a gabonától tartózkodjunk. Ha Ekadasiról
beszélünk valójában böjtre gondolunk. A böjt azt jelenti semmit nem enni. A böjt nem feltétlen a gabonától való tartózkodás. Kezdetben,
természetesen, a bhakta tartózkodhat csupán a gabonától Ekadasi napján. Ahogy azonban fejlődik, teljes böjtöt kell tartania. Úgyszintén
ahogy már írtuk, fent is maradhatunk 24 órát. Maradjunk fent egész nap.
Amikor leckét tartok az Ekadasiról, a bhakták gyakran kikötik, hogy Prabhupáda soha nem utasított bennünket Ekadasin ilyenre. Mégis
az Odaadás nektárjában Prabhupáda azt mondja, hogy a bhakták fennmaradhatnak egész éjszaka az Úr dicsőségét énekelve és böjtölve. Így
Prabhupáda utasított bennünket arra is, hogy maradjunk fent egész éjszaka. Valójában ez nem is egy nehéz feladat.
„Javasold a kevert Ekadasitól való tartózkodást és a tiszta Ekadasi megtartását.”
Lehet, hogy megfigyeltétek néha, nem böjtölünk Ekadasin, hanem Dvadasin. Az oka ennek az, hogy az Ekadasi kevert. Ez azt jelenti, hogy
a dasami áttevődik az Ekadasiba. Amikor a tízedik nap egybeesik a tizenegyedik nappal, azt kevertnek tekintik, illetve behasadtnak
(áthatoltnak). Így valaki nem Ekadasi napján böjtöl, hanem a következőn, ami Dvadasi, a tizenkettedik nap. Már leírtuk, hogy a Maha-
Dvadasin való böjtölés ezerszer erősebb, mint az Ekadasi.
„Írj arról a hibáról is, amit az Ekadasi elhanyagolása jelent! Ezzel kapcsolatban nagyon körültekintőnek kell lennünk. Ha az ember nem
óvatos, hanyagság uralkodik majd el rajta az odaadó szolgálat végzése során.”
„Amit a vaisnava viselkedéséről, a vaisnava templomok emeléséről, a múrtik beavatásáról és minden másról mondasz, a Puránakból
származó idézetekkel kell alátámasztanod.”
„Adj általános és közelebbi leírást a vaisnavák viselkedéséről és tevékenységéről! Vázlatosan ismertesd melyek azok a tettek, amelyeket
végre kell hajtani és melyek, amelyek tiltottak! Minderről előírások és illemszabályok formájában számolj be!”
Néhány további idézet Sríla Prabhupádatól az etikettről:
„Vrindavana minden lakója vaisnava. Életük minden tekintetben áldásos, mert bármilyen módon Krisna Szent Nevét éneklik. „ CC. Adi
5.232. Magyarázat.
Itt úgyszintén meg kell értenünk egy dolgot, hogy minden ISKCON-bhakta vaisnava, mert valamilyen módon a Szent Nevet énekli.
Prabhupáda megadja nekünk a vaisnava minősítését. Vrindavána minden lakóját vaisnavának kell tekinteni. Miért? Mert valamilyen
módon Ők az Úr Szent Neveit éneklik. Mit mondani az ISKCON-bhaktákról? Nagyon tiszteletteljesen kell lennünk minden bhaktával
szemben, jól tudván, hogy ők mindannyian vaisnavák.
A legnagyobb akadály lelki életünkben a vaisnava aparada. Valójában ez egy nagyon veszélyes sértés. Nagyon óvatosnak kell lennünk a
vaisnava aparaddal.
„Habár néhányan nem követik szigorúan a szabályokat és elöljárókat az odaadó szolgálatról, egészében véve Ők mégis Krisna bhaktái és
az Ő nevét éneklik közvetlenül, vagy közvetve.”
Ez egy nagyon fontos utasítás. Valójában az egész vaisnava etikett, illetve a teljes vaisnava kultúra ezen az elven alapszik.
cc Adi 7.50. Magyarázat „ A vaisnavának béketűrőnek kell lennie, mint a fa és alázatosnak, mint egy fűszál.”
„Mégis a szerzője ennek az utasításnak, Caitanya Maháprabhu , nem tolerálta Jagai és Madhai viselkedését. Amikor ők fizikailag
bántalmazták (zaklatták) Nityananda Prabhut, Ő azon nyomban mérges lett és meg akarta őket ölni (gyilkolni). Mindaddig nagyon
elnézőnek és alázatosnak kell lennünk, amíg saját magunkról van szó, ha azonban a lelki tanítómester vagy más vaisnava gyalázásáról van
szó, tűzként kelljen, hogy fellobbanjon bennünk a méreg. A vaisnava gyalázását nem szabad tolerálnunk s azonnal a három megoldás
valamelyikét kell választanuk, ha valaki gyalázza a vaisnavát, magasabb érvekkel és okfejtéssel meg kell állítani. Ha valaki nem kellőképpen
szakavatott, hogy ezt megtegye, vessen véget az életének a helyszínen, ha mégsem tudja megtenni, távozzon el. Sosem szabad hallgatnunk a
vaisnavák gyalázását.”
Habár a vaisnavák nagyon alázatosak és elnézők, ez nem gyengeség. A vaisnavák nem gyengék. A vaisnavák oly kemények, mint a
mennykő. Ha kell olyan vérengzővé válunk, mint az oroszlán. Prabhupáda gyakran mondaná: A vaisnava oly lágy, mint a rózsaszirom és oly
kemény, mint a mennykő. A vaisnava nemcsak lágy, de ha szükséges keménnyé tud válni. Ez azt mutatja, hogy a vaisnavák nem gyengék. A
vaisnavák nagyon- nagyon erősek, mind fizikailag, mind lelkileg. Valójában ez lelki erő, amely felruházza őket pszichikai erővel.
A vaisnavák mindenkivel szemben tisztelettudóak kell, hogy legyenek. A vaisnavának mindenkinek meg kell adnia tiszteletet, ugyanakkor
saját magának nem elvárni senkitől. „amanina manadena”
A vaisnava adasa darsi. A vaisnava sosem látja mások hibáit. Természetesen, mindenkinek vannak jó tulajdonságai és hibái. Ezért azt
mondjuk: „sadayana guna mitsanti”. A vaisnava csak az ember jó tulajdonságait (dicsőségét) fogadja el. A hibákat nem. „Adasa darsi” arra
utal, aki nem talál másokban hibát. Ő másokban egyszerűen a jó tulajdonságokat látja, magában meg csak a hibákat. Ő nagyon szigorú
saját magával szemben, s mindig éberen figyeli sajátmagát, felfedve (leleplezve) minden hibáját.
A vaisnava mindig követi a guru és Krisna parancsát. Bárki, aki Krisnáról szándékozik írni, először a guru és Krisna engedélyét kel
megkapnia (megszereznie). Az ember először tiszta bhaktává kell, hogy válljon, utána engedélyt kérhet a lelki tanítómesterétől, s azt az
engedélyt Krisna fogja jóváhagyni a szívén belül.
Sanatana Goswami követte Caitanya Maháprabhu utasításait és megírta a könyvet a vaisnava etikettről. Ez a könyv útmutató, amely
irányítja a vaisnavák cselekedeteit. A Hari Bhakti Vilasa a vaisnava etikettről beszél, mint a tiszta bhakta viselkedéséről. Mindenkinek
követni kell ezt a mércét. Íme a Hari Bhakti Vilasa hogyan doktrínája (határozza) meg a vaisnava etikettet. Annak tisztaságát és néhány
vaisnava alapelvet.
 „Mivel semmi sem lehet eredményes „sadachar” illetve etikett nélkül, minden cselekedetet megfelelő etikettel kell végrehajtani. „Megfelelő
illemszabályok szerint kell ténykednünk. A szent ember szíve mentes a szennyeződéstől. Ahogy egy szent ember cselekszik, az megfelelő
etikett. Ahogy egy szent ember cselekszik az úgy ismeretes, mint sadacara.
„Ha az ember elolvassa a Védák hat ágát megfelelő etikett gyakorlása nélkül, nem fog megtisztulni, ahogyan a madár elrepül (tovarepül)
fészkéből, mihelyt kinőnék szárnyai, a Védák épp úgy hagyják el halála pillanatában. „
„Habár valaki megszerezheti az összes tudást a Védákból, de ha nem gyakorolja az etikettet, avagy nem válik vaisnavává, minden
megszerzett tudása elveszik halála pillanatában.”
„A megfelelő etikett növeli a hírnevet, a bőséget (gazdagságot), az élethosszt, és elpusztít minden kedvezőtlen dolgot.”
„Óh király, a megfelelő etikett megadja a dharma, artha és kama eredményét. Ezért a bölcs ember nagyon óvatosan használja a
szentírásokban leírt megfelelő etikettet.”
„Ily módon megérthetjük, hogy a vaisnava etikett megtisztítja a szívet és a tudatot.”
Most íme néhány alapelv és rendelkezés amelyet a Hari Bhakti Vilasa és az Odaadás Nektárja c. művekből állítottam össze a vaisnavák
megfelelő viselkedését illetően.
A vaisnava:
1. Felajánlja tiszteletét és hódolatát a gurunak, az Úrnak és bhaktáknak, valamint más feletteseinek. Fel kell ajánlani tiszteletünket és
hódolatunkat feletteseinknek (elöljáróinknak) mint a guru és az Úr és bhaktái. Ugyancsak tisztelnünk kell felettes rokonainkat, mint például
szüleinket.
2. Kelj fel reggel 4 óra előtt, s vegyél részt a mangala-aratin
3. Miután felkelsz, előbb moss fogat, majd fürödj meg.
4. Székelés (széklet) után fürödj meg.
5. Vizelés után vízzel mosd (tisztítsd) le. Mosd meg a kezed és a lábad is.
6. Mossunk (moss) kezet, lábat és szájat prasádam elfogadása előtt és után. Legalább kezet mossunk. A nyugati országokban lábat mosni
lehet, hogy nehéz dolog, de Indiában kezet és lábat is kell mosnunk prasádam elfogadása előtt és után.
7. Moss kezet vízivás után. Ezt azért, mert amíg tartod a poharat ivás közben, a kezed valójában beszennyeződik.
8. Használd a jobb kezed evésre és ivásra. Még akkor is, ha balkezes vagy, próbáld meg a jobb kezed használni.
9. Mindig viselj tiszta ruhát.
10. Soha semmit ne lopj.
11. Soha ne használj kellemetlen szavakat.
12. Soha ne hazudj még viccből sem. Magyarán, még viccből se hazudjunk.
13. Soha ne beszéljünk csúnyán másokról.
14. Ne vallj mások ellenségére.
15. Ne barátkozz olyan emberekkel, akik irigyek, elesettek, bolondok, ellenségesek, extravagánsak, csalók, hazugok, vagy tiltott
kapcsolatuk van nőkkel. Ne barátkozz tisztátalan nőkkel.
16. Ne utazz egyedül.
17. Ne tüsszents és ásíts, hogy nem takarod el a szád.
18. Ne nevess hangosan.
19. Ne szellents hangosan.
20. Mindig kerüld el a krematóriumot, a kertet, és a tisztátalan nőket este.
21. Ne vegyél menedéket egy elesett személynél.
22. Se ne aludj, se ne maradj fent túl sokat.
23. Ne nyújtóztasd meg lábaid feletteseid előtt.
24. Ne vizelj, illetve székelj az úton.
25. Ne köpj, amíg eszel.
26. Ne sértsd meg a nőket.
27. Ne légy irigy a nőkre.
28. Soha senkinek ne okozz rosszat (bántalmat/kárt), helyette mindig próbálj jót tenni másokkal (másoknak).
29. Ne társulj lelkiismeretlen emberekkel, és ne olvass „szentírásokat” amik nem hitelesek. ? A szentírások idézetekben jelennek meg,
azért is nevezik azokat szentírásoknak.
30. Ne ugrass (tréfálkozz) olyan embereket (emberekkel), bolondosak, bolondok, bajban vannak (bánatosak), csúnyák, dörzsöltek
(ravaszak), testileg fogyatékosak vagy elesettek.
31. Senkit ne fenyíts meg, kivéve fiaid és tanítványaid, hogy ezzel is okítsd őket.
32. Fürödj meg (le) borotválkozás, nemi közösülés, illetve miután voltál krematóriumban.
33. Senkit ne üss fejen, és senkinek ne húzd meg a haját.
34. Ne egyél joghurtot, vagy csicseriborsó lisztet estére. Valójában Prabhupáda csak a joghurttal kapcsolatban adott utasítást, de a
csicseriborsóval kapcsolatban nem vagyunk ilyen bizonyosak. Ezekkel kapcsolatban ezen túl légy óvatos. Ne egyél csicseriborsót este. Reggel
megfelelő, este viszont nem.
35. Ha valaki megsért, csendben hagyd el a helyet.
36. Sose dicsérd magad.
37. Soha ne nézz meztelen nőre vagy férfire.
38. Az ételt, amit enni akarsz, ne rakd az öledbe.
39. Ne veszekedj a feleségeddel.
40. Ne köpj a vízre (vízbe). Nem szabad a vízre köpni, mert az emberek néha a tavakból, folyókból isznak vizet.
41. Ne aludj a templom-szobában.
42. A sannyasiknak naponta háromszor kell fürödni, a grihastáknak, brahmacariknak legalább kétszer naponta.
43. Miután valaki prasádamot fogyaszt, a helyet, ahol a tálca volt, fel (meg) kell tisztítani. Ne lépjünk át azon a területen, ahol prasádamot
fogyasztottak, mert az szennyesnek tekinthető.
Sok templomban megfigyeltem, hogy miután elfogyasztjuk a prasádamot, amely általában a földön van, egyszerűen átlépünk rajta. Utána
lábmosás nélkül bemegyünk a templom-szobába. Elővigyázatosnak kell lenni ebből a szempontból. Az a hely, ahol prasádamot fogyasztunk
el, szennyezett lesz. Ha rálépünk arra a helyre, meg kell mosnunk a lábunkat. Azt a helyet, ahol prasádamot fogyasztottak meg kell
tisztítani, közvetlenül a prasádam elfogyasztása után. A templomnak nagyon tisztának kell lenni, ezért vigyáznunk kell, hogy ne
szennyezzük feleslegesen.
44. Aki szájának vagy orrának belsejét érinti, kezét meg kell mosnia.
45. Tilaka festése után acaman-t kell végezni (csinálni) a következőket mondva „om kesavaya namah” „om narayanaya namah”és
„madavaya namah”.
 A felsoroltak csupán néhány azon alapelvek közül, amelyek szerint a vaisnava cselekszik. Részletesebben is fogjuk ezeket venni későbbi
leckéinken.
Krisna vaisnava bhaktájává válni
1. Mi mindannyian Krisna parányi, szerves részei vagyunk. Ahogy Krisna-tudatunk fejlődik, minden Isteni tulajdonság ki fog bennünk
fejlődni.
2. A legfelsőbb folyamat, mellyel kifejleszthetjük Krisna-tudatunkat a Szent Név vibrálása.
3. Tiszta bhaktává válni nem oly olcsó (egyszerű) dolog. Kerülnünk kell az utánzást. És szigorúan követni Sríla Prabhupáda lábnyomait.
4. A tiszta bhakta tulajdonságai, mint Sríla Prabhupáda, messze meghaladják felfogóképességünket. Mégis, Srí Krisna és a vaisnavák
kegyéből az elvek és a folyamat nagyon világossá és egyszerűvé vált.
5. Srí Krisna a Bhagavad-gítában (12. 13-20.) világosan megmondja, melyek azok a tulajdonságok, amik kedvesek neki:
a) „Aki nem irigy, hanem minden élőlény kedves barátja, nem képzeli tulajdonosnak magát és mentes a hamis egotól boldogságban és
boldogtalanságban egyaránt kiegyensúlyozott, türelmes mindig elégedett, önfegyelmezett, nagy elszántsággal végzi az odaadó szolgálatot,
valamint elméjét és értelmét Rám szegezi, s az Én bhaktám - az nagyon kedves Nekem. (Bg. 12. 13-14.)
b) „Aki nem okoz gondot senkinek sem, akit senki sem zavar, s aki boldogságban és boldogtalanságban, félelemben és aggodalomban
egyaránt rendíthetetlen - az nagyon kedves Nekem.” (Bg. 12. 15.)
c) „Az a bhaktám, aki nem függ a tettek szokásos folyásától, tiszta, ügyes, gondok nélküli, nem éri semmi fájdalom, s nem törekszik
eredményre, az nagyon kedves Nekem.” (Bg. 12. 16.)
d) „Az a bhakta, aki nem ujjong és nem is búsul, nem sajnálkozik és nem vágyakozik, s lemond mind a kedvező, mind a kedvezőtlen
dolgokról, az nagyon kedves Nekem.” (Bg. 12. 17.)
e) „Aki egyformán bánik barátaival és ellenségeivel, aki tiszteletben és gyalázatban, hidegben és melegben, boldogságban és
boldogtalanságban, hírnévben és szégyenben egyformán kiegyensúlyozott, kerüli a rossz társaságot, mindig csendes, mindennel elégedett,
nem törődik semmilyen hajlékkal, szilárd a tudásban, s odaadó szolgálatba merül, az nagyon kedves Nekem.” (Bg. 12.18-19)
f) „Azok, akik az odaadó szolgálat e maradandó útját járják, s Engem tekintve legfelsőbb céljuknak, nagy hittel teljesen elmerülnek
ebben, azok, nagyon-nagyon kedvesek Nekem.” (Bg. 12. 20.)
6. Hogyan fejleszthetjük ki ezeket a tulajdonságokat? Srila Rupa Goswami magyarázata (útmutatása):
a) legyünk lelkesek
b) törekedjünk bizalommal
c) legyünk türelmesek
d) cselekedjünk a szabályozó elvekkel összhangban (mint sravanam, kirtanam, visnoh smaranam - hallás, éneklés, emlékezés Krisnára.)
e) kerüljük az abhaktákkal való társulást
f) követnünk kell az előző acaryák lábnyomait (Tanítások Nektárja, 3. Szöveg) (vers)
7. Ő ugyancsak megvilágítja azokat a gyakorlatokat, amelyek akadályozzák a Krisna-tudatunk fejlődését:
a) a szükségesnél több evés, vagy szükségesnél több anyagi dolog felhalmozása
b) túlzott erőfeszítés nehezen megszerezhető anyagi dolgok eléréséért, amelyeket nagyon nehezen tudunk megszerezni
c) szükségtelen beszéd anyagi témákról
d) az írások szabályozó elveinek gyakorlása pusztán követésük, nem pedig a lelki fejlődés kedvéért, vagy az írásos elvek elvetése és az
azoktól független szeszélyes cselekvés.
e) Társulás olyan világi gondolkodású emberekkel, akiket a Krisna-tudat nem érdekel
f) mohó vágy anyagi eredményekre
8. Sríla Prabhupáda, aki mind gyakorlati, mind kegyes volt, adott nekünk egy nagyon világos és egyszerű áttekintést arról, hogy milyen
tulajdonságokat kell elérnünk (gyakorolnunk), hogy fejlődjünk a Krisna-tudatban. Kérlek, olvassátok el a Bhagavad-gítá 13. Fejezetéből a
8-12. versig.
9. A Krisna-tudat fejlesztésének folyamata alapjában egyszerű és egyenes. Ha mi őszintén menedéket veszünk a vaisnavák lótuszlábainál,
és erősen vágyunk arra, hogy elérjük a célt, Sri Caitanya Maháprabhu kétségtelenül ontani fogja ránk a kegyét.
10. A lélek minden isteni tulajdonságot tartalmaz. Ezért, ahogy mi közeledünk lelki identitásunkhoz, ezek a tulajdonságok természetesen
(természetszerűen) megnyilvánulnak.
A vaisnava viselkedés alapelvei
A vaisnava etikett nem felszínes vagy lényegtelen.
„Mindezen részletek hallatán Sri Caitanya Maháprabhu nagyon elégedett volt, s így szólt: (Cc. Antya 4. 128-130)
„Kedves Sanatanám! Noha te vagy az egész univerzum felszabadítója, s még a félistenek és a nagy szentek is megtisztelnek, ha
megérintenek, egy bhaktára jellemző, hogy betartja és védelmezi a vaisnava illemszabályokat. A vaisnava illemszabályok betartása a bhakta
ékessége.”
A kijelentés tehát így szól: „A vaisnava illemszabályok betartása a bhakta ékessége.” Mit jelent mindez? Vajon az etikett valami puszta
külsőség, vagy szabadon választható? Szemléltessük ezt egy analógiával: lehetséges-e gazdagnak lenni gazdagság nélkül? Avagy mi az értéke
a gazdagságnak, ha nem használunk drága ékszereket? Általában véve az ember úgy fogja magát feldíszíteni (kidíszíteni), amilyen gazdag.
Ha valaki nagyon gazdag: mindig a legszebb ruhákkal és tartozékokkal fogja ékesíteni magát. Hasonlóan, azt, aki szilárd a Krisna-
tudatban, a vaisnava illemszabály ékszerei természetes módon fogják ékesíteni minden kapcsolatát és cselekedetét. A bhakta jellemvonásai
mindig fenségesen megnyilvánulnak minden cselekedetében. A vaisnava mélységét jellemvonásai alapján ítélhetjük meg. Az őszinte bhakta
ezért a vaisnava illemmel fogja magát ékesíteni minden tekintetben.
Etikett (értelmezése a szótárból): 1, hagyományos, társadalmi viselkedésnek megfelelő elvárások. 2, egy hívatás erkölcsi elvárásai,
szabályai.
A vaisnava azonosságának elfogadása szükségessé tesz egy bizonyos szintet a viselkedésben, illetve illemben. A vaisnava illem elősegíti a
Krisna-tudatot. Magába foglalja azokat a kritériumokat -protokollt - amelyekkel a bhakta megfelelően tud viselkedni minden helyzetben. A
Bhagavad-gítában (6.24.magyarázat) az Upadesamrita 3. versét idézve Sríla Prabhupáda részletezi az odaadó szolgálat fejlődésének egyik
kedvező elemét, mint a „jóság kötőerejében végrehajtott cselekedet” A vaisnava etikett gyakorlása mindig a jóság kötőerejében végrehajtott
tett, s egy ugródeszka a transzcendentális szintre.
A jóság kötőereje elősegíti az önmegvalósítást, ugyanakkor a tudatlanság- és a szenvedély- nem. Ezért, hogy hogyan alkalmazza valaki a
vaisnava illemszabály elveit, arról ad tanúbizonyságot vajon a bhakta Krisna-tudatos-e vagy sem, illetve: alázatos-e? Lelkiismeretes-e? Jól
nevelt-e (moderált-e)? Fegyelmezett-e? Művelt-e? Mennyire mutatja ki jó tulajdonságait?
Sríla Prabhupáda idézetei
A vaisnava jobb, mint a brahmana.
SP levele Sivaramanak (1975/12./7.) „Brahmanikus élet tisztaságot jelent.”
„A brahmnikus élet azt jelenti, hogy nagyon tiszták vagyunk, belül és kívül egyaránt. Belülről énekléssel (vibrálással) és hallással, kívülről
pedig fürdéssel háromszor naponta, ha nem lehetséges legalább kétszer, de mindig minimum egyszer. Fürödjünk székelés után. A brahmana
jellemvonásokat megtalálhatjuk a Bhagavad-gítá 18. Fejezetének 42-ik versében:
„A bráhmanak munkáját az alábbi, természetükből adódó tulajdonságok jellemzik: nyugodtság, önfegyelmezés, vezeklés, tisztaság,
béketűrés, becsületesség, tudás, bölcsesség és vallásosság.”
Gondoskodj arról, hogy ezeket az utasításokat megfelelően kövessék.”
Kerülni az anyagias (világi) emberekkel való társulást.
(Az egymással kapcsolatban) Ramesvara: „Ők azt állítják, hogy a mi életstílusunk arra irányul, hogy a bhaktákat elszigetelje az anyagi
világtól.”
„Igen”, mondta P. „Mi utálunk keveredni veletek. Egy úriember se próbál társulni (keveredni) a léhűtőkkel. A varjak sem fognak együtt
élni a kacsákkal és a fehér hattyúk nem szeretnek együtt élni a varjakkal. Ez a természet elrendezése. Az ugyanolyan tollú madarak egy
csoportba gyülekeznek.” (SP Lil. VI., 222. old.)
A lábak
A lábak nem szabad, hogy érintsenek valakit vagy valamit. Különösen szent tárgyakat. Lábaink még fedetlenek sem maradhatnak. Ez
mind sértés.
Alapjában a lábak csak a padlót érintik, máskülönben el kell őket (azokat) takarnunk.
Soha senkit ne lépjünk át vagy adjunk át valamit valaki felett
a) amíg hódolatunkat ajánlják (pl. A vaisnavák előtt)
b) amíg ülnek (a templomszobában)
Az ajtó becsapása
Az ajtók csapkodása, habár kisebb hibának tűnt, nagyon idegesítette Sríla Prabhupádát. Az a gondatlanság és a téves (rossz) használat
tünete, s azt mondta, a hang megrepesztette a szívét. Egy alkalommal Prabhupáda kijött a szobájából és felkiáltott: „Ki csapkodja az ajtót?
Senki sem tudja honnan jött ez az épület. Készpénznek veszitek, hogy itt van, de senki sem törődik vele.” (SP Lilla. V. 144. Oldal)
Lopás
SP levele Pradyumnánaak (68/1/22) Ne lopj.
„Ami a lopást illeti, az embernek nem szabad lopnia, kivéve nagyon ritka esetben. Ez egy erkölcsi alapelv, mely javallott minden
szentírásban, mint a lelki kultúra előfeltétele.”
Bővebben a vaisnava viselkedéséről
„ A bhakta jellemzője, hogy betartja és védelmezi a vaisnava illemszabályokat. A vaisnava illem betartása a bhakta ékszere.” (Cc. Antya-
Lila 4. 129-130)
Idézetek Sríla Prabhupádától
„Úgy cselekedjetek, hogy lássák mi ideális jelleműek vagyunk.” - Egy jól ismert SP idézet: amikor megkérdezték: „Hogyan ismered fel a
vaisnavát? „ SP válasza: „Ő egy tökéletes úriember.”
( Cc. Antya Lila 102-103.) Sanátana Goswámí Haridasa Thakuranak:
„Vannak, akik kiválóan viselkednek, de nem prédikálják a Krisna-tudat vallását, ugyanakkor mások prédikálnak, de magatartásuk nem
megfelelő.”
„Viselkedéseddel és prédikálásoddal te egyszerre teszel eleget mind két kötelességnek a szent névvel kapcsolatban. Az egész világ lelki
tanítómestere vagy ezért, hiszen te vagy a legfejlettebb bhakta a világon.”
„Aki eloszlat miden kételyt, jobb annál a brahmanánál, aki tudja a Védák értelmét, de még tőle is jobb, aki szigorúan követi a
brahminikus elveket. Jobb tőle, aki felszabadult minden anyagi köteléktől, de legjobb a tiszta bhakta, aki odaadó szolgálatot végez minden
ellenszolgáltatás nélkül.” (S.Bhág. 3.29.32.)
SP levele Rupanugának (1972/5./9.) „Forrald fel a tejet”
„Most én azt akarom, hogy összpontosítsatok arra, hogy bhaktáink Krisna-tudatosak legyenek, s hogy mi is azok legyünk, s ne pedig azzal
legyünk elfoglalva, hogy nagymértékben bővítsük létszámunkat, de lelki tartalom nélkül. Ez épp olyan, mint a tej forralása, az egyre sűrűbb
és édesebb lesz. Most csináljátok (tegyétek) azt, forraljátok a tejet.”
Patita Udharának (1974/12./12.) „a bhakta mindig ideális a viselkedésben.”
„Mi mindannyian együtt kell, hogy működjünk, máskülönben mit fognak az emberek hinni, ha mi egymással harcolunk? A bhakta mindig
példakép a viselkedésben.”
SP levele Gargamuninak 1969/2./5.). „A vaisnavák tünete az alázatosság.”
„Az alázatos megbánásod (bűnbánatod) éppolyan, mint a vaisnava diáké. Nagyon köszönöm neked ezt az alázatot. Az Úr Caitanya arra
tanított bennünket, hogy legyünk alázatosabban a fűszálnál és béketűrőbbek a fánál. Ezek a tünetek vaisnava tünetek.”
SP levele Dindayalnak (1970/2./2.). „Krisna nagyon kegyes azokkal, akik nagyon alázatos mentalitást mutatnak az Úrnak végzett odaadó
szolgálatban. Az Úr Caitanya azt tanácsolta, legyünk alázatosabbak a szalmaszálnál és béketűrőbbek a fánál, s így dicsőítsük (komolyan) az
Urat. Ez a világ nagyon szörnyű (borzasztó). Mindenki kész arra, hogy valamilyen zavart keltsen, különösen nagyon hajlamosak arra, hogy
zavarják a Krisna-tudatos személyeket, mert ez a démonikus élet módja. Így, hogy megvédjük magunkat minden veszélytől, a Hare Krisna
Mantrát kell rendszeresen vibrálnunk, miközben alázatosabbnak kell lennünk a szalmaszálnál és béketűrőbbek a fánál. Utána Krisna, aki
Dindayal, kegyét fogja hinteni ránk”
SP levele Upendrának (1970/8./18.). „Te mindenre jó vagy, de a te hozzáállásod, hogy semmire sem vagy jó, nagyon szép. A vaisnava
mindig alázatos és szerény, ő sosem felfuvalkodott, még akkor sem, ha a félistenek legmagasabb képesítését vallja magáénak.”
SP levele Janardannak (1968/1/21.)
„Mi tehát nagyon alázatosnak kell, hogy legyünk a Krisna-tudat megértésében.... Hogy megértsük Krisnát, ahogy a Bhagavad-gítában
beszél, vagy más védikus írásban, a tanítványi láncolat megfelelő forrását kell használnunk. Ez a mi valós tudásunk. Az elképzelés az, hogy
mindenki azt tartsa magáról, hogy nem tud semmit. Az ő helyzete biztos. De amint azt mondja „Én mindent tudok és előzőleg ez és ez
voltam...” ő valójában csirkefogó (gazember). Így tudom, hogy te hiteles forrásból próbálsz tudást meríteni, s nem vagy felfuvalkodott, mint
azok a bolondok, akik azt hiszik mindent tudnak. A te alázatodat én nagyon értékelem.”
„Máskülönben alanyai lehetünk a kritikának.”
SP levele Advaitának (1970/5./28.) „Amint már sokszor említettem, két párhuzamos vonalat (utat) kell fenntartanunk, nevezetesen a
Srímad-Bhágavatam útját és a Pancatriki útját. A Srímad-Bhágavatam a paramahamsák útja, a Pancaratra pedig a kezdőknek való. Tehát
a templomi imádat szükségszerű a kezdőknek, hogy a szabályozó elvek betartásával a bhakták egyre tisztábbak és tisztábban legyenek, s így
jussanak el arra a szintre, hogy megértsék a Srímad-Bhágavatamot. Így mi mindig szem előtt kell, hogy tartsuk ezeket az elveket és erre a
standardra kell, hogy helyezzük a központok fenntartását.
Nemrég kaptam egy „Kaly” újságot, amelyben a mi aktivitásunkat Nyugaton nagyon (nagyra) értékelik. Különösen értékelik a négy tiltó
elv követésére tett parancsunkat. Így a mi ténykedéseink leírása után a szerkesztő megjegyezte, hogy nálunk a dolgok jelen pillanatban
nagyon szépen alakulnak, de csak az Isten tudja hogyan fog alakulni a jövőben. Ez azt jelenti, hogy az indiaiak, illetve a védikus elvek
szigorú követői kételkednek az amerikai és európai tanítványokban, pontosabban abban, hogyan fogják ők betartani ezeket az elveket. Ez
tehát egy figyelmeztetés Istentől, hogy ne térjünk le a fentebb említett két irányvonalról s így váljunk ellenlábasaink bírálatának alanyává.”
„Másokkal való viselkedésünk nagyon tiszta kell, hogy legyen.” Levél Bali Morgannak (1970/2./22.)
Levél Satsvarupának (1969/8./19.)
„Valahogy csináljatok dolgokat jó értelemben zavar nélkül. Nekünk nagyon józanul kell fejlődni. Én mindig rendelkezésetekre állok
bármikor is szükséges. „
(Ezért a komoly bhakta mindig kész útmutatást kapni a feljebbvalóktól/más vaisnaváktól, hogy megértse a helyes cselekvés útját.)
„De semmi olyat nem szabad lopnunk, mint pénz, étel, benzin stb. Csak azért, hogy növeljük szolgálatunkat. Ez nagyon veszélyes, s ha
tetten érnek bennünket a mi munkánknak befellegzett. Szolgáljon erre épp nem régi példa. Indiában, Balyogi Guru Maharaja megkísérelt
becsempészni az országba néhány apró dolgot, s a vámhatóság lefülelte. Ez miatt a kis incidens miatt az ő egész erőfeszítése, hogy
prédikáljon, kútba esett - mindamellett, hogy ő egy elsőszámú gazember az ő prédikálása ostobaság. Ezzel munkáját gyakorlatilag befejezte,
mert a kormány nem fog neki útlevelet adni, hogy elhagyja Indiát. Ezért mindig elővigyázatosnak kell, hogy legyünk, kerülnünk kell
bármely olyan helyzetet, amellyel veszélyeztetnénk magas társadalmi pozíciónkat. Valami bolondos (ostoba, jelentéktelen) kis lopással.”
(Forrás N/A).
Nincs fizetés
„A tanár és a pujari sosem szabad, hogy fizetésért dolgozzon. Az ő munkája tiszta odaadás kell, hogy legyen. A ksatriya úgyszintén.” (SP
LL. V, 65-66. Oldal)
A vaisnava viselkedése mindenki számára inspiráló
SP levele Janardannának (1968/1./21.) „Az alázatosságnak nagy az értéke.”
SP levele Shivanandához (1968/9./14.) „Ez a Krisna-tudatú mozgalom a zenén, a filozófián, lelki kultúrán és személyes viselkedésen
keresztül éri el tetőpontját, ami a bhakta ideális jellemvonása (jelleme). Mindazon mennyei tevékenységek hozzájárulása együtt minden
bizonnyal azt fogja eredményezni, hogy a nyugati világ gyökeresen megváltozik.
SP levele Batu Gopálnak (1975/2./1.)
„Igazad van. Mi mindannyian ideális jellemmel kell, hogy rendelkezzünk, s utána az emberekre ez nagy benyomást fog gyakorolni -
tisztaságunkat tanúsítva. A bhakta hibátlan - neki nincsenek hibái.
Azonban (mégis), a másik oldalon, ha nem követünk:
SP levele Madhavi Latának (1968/10./28.)
„Szép, hogy te prédikálsz ott, de tudnod kell, hogy az olyan tettek, mint a lopás, a Krisna-tudat elveit szegi meg. Én mindig azt akarom,
hogy a tanítványaim rendelkezzenek ideális jellemmel, ne pedig lejárassák társaságunkat (közösségünket).”
Levél Sridamának (1970/7./8.)
„Nagyon jó, hogy megkaptad az engedélyt az éneklésre és a könyvek (ki)osztására, akárcsak a begyűjtésre. Most arra kell
összpontosítanod, hogy fejleszd a lelki erődet az elesett lelkek vonzására a Krisna-tudatba. A napi kötelességeket mindenkinek szigorúan
végre kell hajtania: 16 kört japázni, irodalmunkat rendszeresen olvasni, és megvitatni. Ilymód mindent szépen kell csinálni. Sankirtanozni is
kell az utcákon, a gyülekezőhelyeken, s így megmutatni (bemutatni) mi a Krisna-tudatú mozgalom, és hogy az mindenki örök javát és
boldogságát szolgálja.
Tedd tehát mindezeket a dolgokat nagy lelkesedéssel, és nagyon óvatosan (elővigyázatosan). Mindannyiunk aktivitása nyitott, kell, hogy
legyen, hogy ne tudják bírálni missziónkat (küldetésünket). Tehát minden tevékenységünk vaisnava standard (mérce) szerint kell, hogy
történjen. Nem szabad elferdítenünk célunkat, s csupán pénzt (be)szedni az emberektől. Mégis, ha mindent őszintén, Krisna-tudatos módon
csinálunk, Úr Krisna elégedett lesz, s megad minden segítséget őszinte szolgálatainkra.”
A kapcsolatok etikettje
1. A vaisnava társadalom pedánsan felépített szerkezetű, ahol a rangidőseket mindig tisztelik a fiatalok, és a fiatalok szeretetet és áldást
kapnak a rangidősektől.
2. A vaisnava társadalom szerkezete a varnasrama rendszer: brahmana, ksatriya, vaisya és sudra, valamint sannyasi, varnaprasta,
grihasta és brahmacari.
3. A rangidősség figyelembevételekor az istentestvéreknél az avatás ideje számít. Azok a bhakták, akik előbb kaptak avatást, rangidősnek
számítanak.
4. A guru istentestvérét ugyanúgy kell tisztelni, mint a gurut.
5. A sannyasikat mindig ugyanúgy kell tisztelni, mint a gurut.
6. A vaisnava társadalomban mindenki az alázatra törekszik. Minél fejlettebb szinten van valaki, annál alázatosabb.
7. Néha a rangidős vaisnavák felajánlják hódolatukat a fiatal vaisnaváknak, ha ő nagyon alázatos, de a fiatal vaisnava sosem szabad, hogy
azt higgye, hogy ő megérdemli azt a tiszteletet minden rangidős vaisnavától. Ugyanakkor, ha felajánlja hódolatát a fiatal vaisnavának, ő
nagyon kellemetlen helyzetben kell, hogy érezze magát, és ismét és ismét imádkoznia kell Krisnához, hogy Ő kapja meg a hódolatot.
8. Az ember mindig tartsa szem előtt, hogy a célja alázatosabbá válni fűszálnál és béketűrőbbé a fánál, nem elvárva semmilyen
megbecsülést személyére rendelkezően, ugyanakkor másoknak minden tiszteletet megadva.
9. A vaisnava etikett megsértése kétségkívül az ember lelki fejlődésének lerombolását jelenti.
10. Sose foglalj álláspontot, ha rangidős vaisnavák között nézeteltérés van. Maradj semleges, mert a vaisnavák közötti veszekedés egyfajta
kedvtelés és meghaladja felfogóképességünket.
11. A tanítvány lelki tanítómesterét úgy kell, tisztelje, mint Istent.
12. A prédikálók legyenek könyörületesek a jámborokhoz, de kerüljék a sértegetőket (bűnösöket).
Idézetek Sríla Prabhupádatól
Titulusok (címek) viselése
„Egy dolog, amelyet megfigyelhetünk, mint az illemszabály tartozékát. A lelki tanítómester megszólítása Ő Isteni Kegyelme, az istentestvér
Őkegyelme, minden más sannyasi Őszentsége.” SP levele Rayaramanak (1967/1./30.) ???
Hogyan viselkedni az istentestvérekkel?
„A Prabhu definíciója: SP, „ Nem csak használni kell - mechanikusan, hanem alkalmazni kell - értelemszerűen. (VE 68/6./14.)
(68/6/18) ???
„Igen, másokat „Prabhu”-nak hívni rendben van, de azzá válni már nem. Másokat elfogadni, mint prabhu s szolgának maradni - ez az
elképzelés. Csak azért mert valaki „Prabhu”-nak hív minket, nem kell prabhuvá válni, s a többieket szolgának tekinteni. Más szavakkal,
mindenki szolgaként kell, hogy tekintsen sajátmagára, s nem szabad azt hinni, hogy prabhu, csupán azért, mert „prabhu”-nak szólították.
Ez kedvezővé teszi a kapcsolatot.
- A „Prabhu” gyakorlati definíciója (jelenése): -Ralph Waldo Emmerson (idézete megtalálható minden angol nyelvű Bhagavad Gíta külső
borítóján) azt mondta, „Minden ember, akivel találkoztam az én felettesem. Így én tanulok tőle.”
„A lelki tanítómestert szolgálni annyit jelent, hogy szolgáljuk a tanítványait is.”
SP levele Shivanandának (1969/1./23.) „Ami az istentestvéreid szolgálatát illeti, az egy nagyon jó gyakorlat. A lelki tanítómester sose nincs
követői nélkül, ezért a lelki tanítómestert szolgálni azt jelenti, hogy az ő tanítványainak is szolgái vagyunk. Ha a királyt akarod szolgálni,
szolgálnod kell az ő miniszterét, a titkárát és mindenkit, aki őt szolgálja. Ha az ő szolgáit szolgálod, az lehet, hogy nagyobb örömet szerez
neki, mintha személyesen a királyt szolgálod.”
Ugyanakkor:
SP levele Kirtanadának (1977/.11./23.)
„Miért kell Taittiriyának szolga? Az istentestvérek feladata (rendeltetése) nem az, hogy szolgák legyenek. A lelki tanítómester parancsa
(utasítása) nélkül senki sem használhatja istentestvérének szolgálatát, mint személyes szolgájaként.
„Prabhu”-nak nevezzük (hívjuk) egymást, ezért hogyan kezelhetnénk istentestvérünket szolgaként? Az Úr Caitanya Mahaprabhu
Govinda das-t alkalmazta szolgájaként, aki istentestvére volt, de ez volt Srí Caitanya Maháprabhu lelki tanítómesterének parancsa
(utasítása).”
SP levele Janardanának(1968/1./21.)
„Megértem, hogy istentestvéreid olyanok, mint fiatalabb- tőled függő testvérek: kedvesen bánj velük, úgy, mint saját- tőled függő
testvérekkel, s próbáld fejleszteni őket a Krisna-tudatban, amennyire tudod.”
SP levele Janakinak (1969/1./18.) „Kérlek, végezzétek kötelességeiteket együttesen, s egymás között legyen békés magatartás Mi állandóan
azt hirdetjük a világban, hogy a békés légkör fontos, s ha egy kis zavar is keletkezik táborunkban, az nem lesz jó példa. Ezért mindenki
legyen türelmes, toleráns és együttműködő.”
SP levele Gargamuninak (1969/9./8.) „Egy dolgot mégis meg kell állítanotok: a testvérek közötti harcot. Máskülönben az egész program
kútba esik. Te, Tamal Krisna, Brahmananda, Satsvarupa –mindent együtt kell csinálnotok. Ez az én kérésem. Fokozatosan Krisna kegyével
bővülünk. Így ha közöttünk súrlódás van, az veszélyt fog jelenteni.”
SP levele Brahmanandának (1969/11./15.) Ezt nevezik Vaikuntha viselkedésnek. A Vaikunthán valójában nincs hiba, mindenki tökéletes,
de egy másfajta verseny létezik. A verseny abból áll, hogy az egyik bhakta a másik bhaktákról úgy gondolkodik, hogy ők milyen szépen
szolgálják az Urat. Az anyagi világban ez a magatartás úgy nyilvánul meg, hogy mindenki úgy szeret gondolkodni: én jobban csinálom, mint
mások. Ez anyagi felfogás. A lelki világban ez pont az ellenkezője. Mindenki azt hiszi, hogy kartárs bhaktái jobban dolgoznak (ténykednek)
mint ő maga. Minket arra tanítanak, hogy istentestvéreinket Prabhu-nak szólítsuk, ami urat jelent. Ez azt jelenti, hogy mindig meg kell
próbálnunk meg találni istentestvéreink szolgálatát. Néha kétségek támadnak, de ezeket el kell néznünk. „
SP levele Upendrának (1870/8./4.) „Nem lényeges, hogy mik vagyunk családfenntartók, vagy lemondott rendben élők, a lényeg, hogy a
paramahamsák legyünk, teljesen meghódoljunk Úr Krisnának.”
„Brahmana, ksatriya, vaisya, sudra, brahmacari, grihasta, vánaprasta, és sannyása Ezek mind anyagi felfogás. A Krisna-tudatú mozgalom
lényege, hogy transzcendentalistává váljunk ezekhez az anyagi megjelölésekhez. Ezek a fiúk, ezek az idegenek (külföldiek) ebben a
szellemben nevelkedtek (tanultak). SP Lil:. V. 21. Oldal)
A családfenntartók viselkedése
SP levele Vrindavana Chandrának ( 1970./24./6.)
„Örülök, hogy azt hallom, hogy a te jó feleséged segít is neked. Ez a kötelessége egy hűséges társnak Ha feleség segítőkész, ő a legjobb
barát és filozófus. Így a Krisna-tudatban a feleség soha nem teher, hanem az érem nélkülözhetetlen másik oldala.
Adj (mutass) példát honfitársaidnak, hogyan tud a fiatalabb generáció békében élni, férj és feleség, Krisna szolgálatában. Ilyen fajta férjre
és feleségre sok példa van. Ők különböző központjainkban dolgoznak, s ezt a fenséges üzenetet hirdetik (propagálják),”
A lelki tanítómesterrel való bánásmód
Levél Madhudvistának (1970/2./14.) „Ami az imákat illeti Úr Nityananda Prabhuhoz, az előző levelemben írtam, hogy az ilyen ima teljesen
megfelelő. Az egyedüli imánk arra kell, hogy vonatkozzon, hogy vágyunk legyen az odaadó szolgálatban fejlődni, s azt az imát nem
közvetlenül az Úrhoz kellene intézni, hanem közvetítőin keresztül, hiteles szolgáján, vagy képviselőjén keresztül.”
(megjegyzés: a „közvetítő” többes számban szerepel, nem egyes számban.)
„Én megbüntetlek (megfenyítelek) mert ez az én kötelességem. A tanítványra a fegyelem vonatkozik, így ez az én kötelességem
tanítványaim irányában. Máskülönben engem senki nem idegesít. Ezt egyszerűen azért teszem, hogy fegyelmezzelek benneteket, mert ti
tanítványaim vagytok. „ (SP Lil. V. 49.. oldal)
Ti lehet, hogy féltek lelki tanítómesteretektől, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell eljönnötök őt látni. Én idehívlak benneteket, hogy
lássatok engem.” (SP Lil. 196. oldal)
-A tanítványnak sosem szabad lelki tanítómesterét utasítani. „Ramachandra Puri nem tudta miért sír Madhavendra Puri és tanácsot
akart adni neki. Ezzel nagy sértést követett el, hiszen egy tanítványnak sosem szabad azzal próbálkoznia, hogy kioktassa a lelki
tanítómesterét.” (Cc. Antya 8.21. magyarázat)
- A tanítvány mindaddig nem avathat, amíg lelki tanítómestere él. SP levele Acyutanandának (1968/8./21.)
Az első dolog, hogy felszólítottam Acyutanandát, hogy ne avasson, Ti nem vagytok megfelelő helyzetben, hogy bárkit is felavassatok.
Egyébként is az etikett azt mondja, mindaddig, amíg a lelki tanítómester él, minden törekvő tanítványt hozzá kell vinni. Ezért ha valaki ég a
vágytól, hogy avatást kapjon először is hallania kell a filozófiánkról, és társulni az éneklésben legalább három hónapig, s ha szükséges
elküldöm neki a japafüzért, ha ti javasoljátok.”
-A guruk nem szabad, hogy megszegjék a vaisnava illemszabályt (és felavassák istentestvéreik jó hírű tanítványait):
SP levele Makundának VE (1968/3./26.) „ Kaptam egy levelet Hrshikeshától, amely nagyon leverő. Úgy értesültem, hogy Bon Maharaja
rávette, hogy kapjon tőle avatást, s menedéket. Ez a buta gyerek bedőlt neki. Hrshikesha levelére a következőt válaszoltam: „Drága
Hrshikesáhám! Nagyon meglepődtem, hogy Bon Maharaja felavatott téged. Mindannak ellenére, hogy tudta én már felavattalak téged. Így
ez a vaisnava etikett szándékos megszegése, és egyébként személyem ellen elkövetett szándékos sértés, Nem tudom miért tette ezt, de
egyetlen egy vaisnava sem hagyná jóvá ezt a sértő cselekedetet. Tudnod kell, hogy nagy baklövést követtél el. Nem kívánnék most erről
bővebb magyarázatot adni, de ha mégis ez a vágyad, hogy erről többet tudj meg, szívesen foglak felvilágosítani...” Ha Hrshikesha ír nekem
ki kellene kerülnöm a választ. Nem tudom jóváhagyni sem Hrshikesha, sem Bon Maharaja sértő tettét.”
Rangidősek, fiatalok és egyenrangúak
„Mindenkinek így kell cselekednie: ha egy nála kiválóbb emberrel találkozik, akkor legyen nagyon boldog, ha nála kevésbé kiválóbbal,
akkor legyen hozzá könyörületes, ha pedig egy vele egyenrangút lát, barátkozzon vele. Ily módon sohasem lesz rá hatással az anyagi világ
három féle szenvedése.” (Srímad-Bhágavatam 4.8.34)
Magyarázat: Ha találkozunk valakivel, aki nálunk kiválóbb, általában irigyek leszünk rá, ha olyan emberrel van dolgunk, aki kevésbé
képzett, mint mi, azt lenézzük, amikor pedig velünk egyenlő szinten állókat látunk, nagyon büszkék leszünk cselekedeteinkre. Ezek okoznak
minden anyagi gyötrelmet. A nagy bölcs, Nárada ezért azt mondja, hogy egy bhaktának tökéletesen kell cselekednie. Ahelyett, hogy irigy
lenne egy nála képzettebb emberre, fogadja őt boldogan. Ahelyett, hogy zsarnokoskodna egy nála alacsonyabb szinten állóval, legyen
könyörületes hozzá, hogy felemelje őt a megfelelő szintre. Ha pedig egy vele egyenrangúval találkozik, akkor ahelyett, hogy saját tetteivel
büszkélkedve előtte, bánjon vele barátként. Legyen könyörületes minden emberrel, akiknek amiatt, hogy megfeledkeztek Istenről, most
szenvedésben van részük. Fontos, hogy ennek megfelelően cselekedjünk, mert ez boldoggá teszi az embert ebben az anyagi világban.
Felülmúlni egy feljebbvaló személyt
„A transzcendentális tudomány alapos ismeretéhez hozzátartozik annak gyakorlati alkalmazása is. Uddhava, mivel tisztában volt a
transzcendentális tudomány gyakorlati alkalmazásával, azt tanácsolta Vidurának, hogy a transzcendentális tudás elsajátítása érdekében
keresse fel Maitreya Risit. Vidura Uddhavát akarta elfogadni lelki tanítómesterének, de Uddhava nem vállalta el ezt a feladatot, mivel
Vidura egyidős volt Vidura (Uddhava) apjával (?) nem fogadhatta el tanítványaként, főként, ha Maitreya is jelen volt a közelben. A törvény
az, hogy rangosabb személy jelenlétében az ember ne akarjon tanítani még akkor sem, ha alkalmas rá és kellőképpen művelt. Uddhava
tehát úgy döntött, hogy az idős Vidurát egy másik korosabb személyhez, Maitreyahoz küldi, aki szintén hatalmas tudás birtokában volt,
mert közvetlenül az Úr tanította miközben elhagyni készült ezt a halandó világot. Mivel Uddhavát és Maitreyát is maga az Úr tanította,
mindketten jogosan lehettek volna Vidurának, vagy bárki másnak a lelki tanítómesterei, de mivel Maitreya volt az idősebb, neki volt joga
először lelki tanítómesterré válni, főként Vidura lelki tanítómesterévé, aki sokkal idősebb volt Uddhavánál. Az ember ne vágyjon arra, hogy
pusztán a haszon és a hírnév miatt legyen belőle lelki tanítómester: csakis az Úr szolgálata érdekében vállalja el a feladatot. Az Úr sohasem
tűri el a maryada vyatikrama arcátlanságát Senkinek sem szabad a személyes haszon és hírnév érdekében megtagadnia egy idősebb lelki
tanítómestertől a neki járó tiszteletet. A csaló lelki tanítómester Az efféle szemtelenséggel a lelki megvalósítás útján tett fejlődést
kockáztatja.” (SB. 3.4.26.)
SP levele Sudamának (1970/7./29.) A sannyási tisztelete
„Mindenkinek megfelelő tiszteletben kell részesítenie a sannyásit. Az ő helyzete mindig magasabb, mint minden más bennlakóé a
templomban. Ezért a felsőbb helyzetét ő mindig tetteivel viselkedésével kell, hogy fenntartsa.”
SP levele Rayramának (1967/1./30.)
„Egy dolog az illemszabállyal kapcsolatban, amit lehet, hogy észrevettél: a lelki tanítómester „Ő Isteni Kegyelme”, az istentestvér
„Őkegyelme” és bármely más sannyási „Őszentsége”.”
SP levele Janardanának (1968/1./21.)
„Megértem, hogy istentestvéreid olyanok, mint fiatalabb- tőled függő testvérek: kedvesen bánj velük, úgy, mint saját- tőled függő
testvérekkel, s próbáld fejleszteni őket a Krisna-tudatban, amennyire tudod.”
SP levele Arundhatinak (1969/6./16.) „Ami a te második kérdésedet illeti, hogyan köszönni a karmiknak: ha a karmi a barátod, csak
egyszerűen Hare Krisnával köszönj, és összekulcsolt kézzel érintsd meg a homlokod. Ha a karmi feljebbvaló rokon, énekeld a Hare Krisnát
és ajánld hódolatodat. Ez kellene, hogy legyen az illemszabály, ami a nyilvánosságot illeti”
SP levele Yamuna devinek és Harsharaninak (1968/1./15.)
„Ha nektek valamilyen különleges bánatotok (fájdalmatok) van, kérlek benneteket, tudassátok velem, de ne zavarjon benneteket bármely
fajta egyet nem értés istentestvéreitekkel. Minden élőlény egy egyéni lélek, s mint olyan a nézeteltérés igencsak előfordulhat egymás közötti
kapcsolatainkban. Ilyenkor a közös célt kell szem előtt tartani. Ti mindketten értelmes és józan lányok vagytok, és az én véleményem is jó
rólatok. Soha ne vegyétek fel a nem-együttműködés álláspontját csak azért, mert mások álláspontjával nem értetek egyet.”
(Mint feljebbvalók) „Nem szabad elfogadnunk a szükségtelen érzék-kielégítést.”
(levél Brahmanandának (1968/2./20.)
A nőket úgy kezelni, mint anyákat
(vagy: Nőkre úgy tekinteni, mint anyákra)
„Az Isten iránti szeretet terjesztése során Caitanya Maháprabhu és társai nem törődtek sem azzal, hogy ki alkalmas a befogadásra, ki
nem, sem azzal, hol osszák és hol ne osszák: Ők nem adtak feltételeket.” (Cc. Adi-Lila 2.7.22.)
1. Lényegében a kettősség azt jelenti, hogy elfelejtettük, Krisna szerves része vagyunk. Mi Tőle elkülönülten akarunk élvezni, az irányító
szerepét akarjuk játszani. Ez az irányítási irányvonal a nemi élet vágyában tetőzik.
2. A nő/férfi-felfogás rokon értelmű az anyagi tudattal.
3. Krisna -tudatúvá válni azt jelenti: a kettőség fölé emelkedni. Szilárdak, kell, hogy legyünk abban a tudatban, mi mindannyian Krisna
szerves részei vagyunk, az Ő élvezetéért - nem a mienkért.
4. A bhakta legelső kötelessége, hogy túllépjen a nemi vágyon.
5. Ez filozófiai tisztánlátást, állandó gyakorlatot és kitartást igényel. ( Az utálat (irtózás) nem megoldás. A vonzódás/utálat (irtózás) egy
érem két oldala.)
6. A Panca-tattva jóvoltából Srila Prabhupáda megkönnyített rajtunk, és kinyitotta bhakti kincstárát a férfiak és nők minden osztályának.
7. Ez számunkra intenzív és korlátlan lehetőségeket teremt, hogy túllépjünk az anyagi ragaszkodáson és utálaton (irtózáson). Kifejleszti
transzcendentális megvalósításunkat Krisnával.
8. Az „anya” szó tiszteletet és józanságot sugall (jelent).
9. Amikor mi azt tanácsoljuk, hogy a nőket anyákként kell tekinteni, arra gondolunk, hogy a nőkkel való tetteink tartózkodóak és
tiszteletteljesek legyenek.
10. Az ilyen magatartás csökkenti a sértő mentalitást és cselekedeteket más élőlényekkel szemben.
11. A nőknek anyaként kell viselkedni.
12. A Krisna-tudat gyakorlásában a nemek különválasztása elkerülhetetlen.
Idézetek Srila Prabhupádatól
SP levele Gargamuninak (1975.9.84) ”A zavarral kapcsolatban, amit a nő-bhakták okoztak, csak annyit, hogy ők is élőlények, Ők
úgyszintén Krisnához jöttek. Így tudatosan én nem tudom elutasítani őket. Ha a mi férfitagjaink, a brahmacarik sannyasik, szilárdakká
válnak a Krisna-tudatban, akkor nincs probléma. A férfitagok kötelessége, hogy nagyon szilárdak és óvatosak legyenek. Ezt rendszeres
énekléssel érhetjük el, mint például Haridasa Thakura.
Levél Rayramának (1967/10./4.) „Védelmezd a nőket. (Ne zsákmányold ki őket.)”„Kérlek, vezesd a mi áratlan nő-istentestvéreinket, akik
tőlünk vettek menedéket. A lányok fogékonyabbak Maya finomabb ragaszkodásaihoz. A fűk egy kicsit erősebbek. Mrinalini, Jadurani, és
minden más lány képzett, jó-kinézésű, értelmes, tanult, és komolyan végzi a Krisna-tudatot, védelmet kell, hogy kapjon Maya
ragaszkodásaitól.
 SP levele Gargamuninak (1969/10,/18.) „Maya legvonzóbb formája a nők és a pénz. Mi Krisna-tudatos emberek kapcsolatba kerülünk
nőkkel és pénzel prédikálásunk alatt. Az egyedüli megelőző intézkedés, hogy tartsuk távol magunkat ezektől az, hogy nem érzék-
kielégítésünkre használjuk. Így kellőképpen erősek maradunk. Az anyagias emberek mindent érzék-kielégítésre használnak, a Krisna-
tudatos emberek pedig Krisna érzékeinek kielégítésére. Ezek a dolgok, úgy ahogy vannak, nem hibásak, a nők és a pénz csupán akkor lesz
azzá, ha nem megfelelően használjuk. A nem-megfelelő használat azt jelenti, hogy azokat érzék-kielégítésre használjuk.”
SP levele Ekayaninak(1972/12./3.)„Ki vezette be ezeket (azokat) a dolgokat, hogy a nők nem japázhatnak a templomban, nem tarthatnak
aratit, és még sok mást? Ha ők ingerültek a brahmacarik menjenek az erdőbe. Ezeket a dolgokat én soha nem vezettem be. A brahmacarik
nem tudnak megmaradni a nők jelenlétében a templomban. Elmehetnek akkor az erdőbe, ne New Yorkban éljenek New York tele van
nőkkel, hogyan lehet elkerülni, hogy lássuk őket? A LEGJOBB HA AZ ERDŐBE MEGYÜNK, mert ott egyetlen egy nőt sem fogunk látni.
Ez mindazokra vonatkozik, AKIK KÖNNYEN INGERLÉKENYEK. Akkor azonban senki sem fogja látni őket, s így HOGYAN FOG A MI
PRÉDIKÁLÁSUNK HALADNI?
Vaisnava aparadhak
„A Krisna-tudatban minden ember nagyon fontos, mert az Úr Krisna minden bhaktájának minden cselekedete áldásos minden élőlény
számára.” (SP levele Shivanandának 1969./6./15.).
A vaisnavák nagysága (nagyszerűsége)
Idézetek a Hari Bhakti Vilasaból
1. Az Úr Hari bhaktái nagyon ritkák a Kaly-yugában. A bhakták helyzete emelkedettebb, mint az Úr Brahmá és úr Rudra helyzete.
2. Egy bhakta jelenléte a halál pillanatában még egy brahmana gyilkosát is a lelki égbe juttatja. (10.86.)
3. Ha a kutyaevő vaisnava lesz, helyzete még a brahmanánál is magasabb, s ha a sannyasi mentes Krisna iránti odaadástól, ő alacsonyabb
helyzetben van, mint a kutyaevő. )10.87.)
4. Még a teljes megsemmisülés idején sem esik le Krisna bhaktája. Ezért ismerik Krisnát mindenhol, mint tévedhetetlent., mindent áthatót
és kimeríthetetlent, ezért nincs ok a bhaktákat félteni. A bhakta soha senkinek nem okoz fájdalmat. )10.101-105.)
5. Azok, akik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Sri Harit szolgálják, a legjobb emberek, tőlük senki sem jobb a három világban.
(10.110.)
6. A bűntelen, nagylelkű vaisnavák megtisztítják az egész teremtést, így ők még a szent helyektől is jobbak. (10.118.)
7. Azok, akik az Én bhaktáim, nem az Én bhaktáim. Azok, akik bhaktáim bhaktái, azok a bhakták. (10.133.)
8. Bhaktáim, akik meghódoltak Nekem, s akik mentesek a vonzódástól és irtózástól, irigységtől, és büszkeségtől szüntelenül az Én
dicsőségemet éneklik. Ők soha senkinek nem okoznak fájdalmat. Ők mindig bhaktáimat szolgálják, és arra vágynak, Rólam halljanak. Ők
azok, akik mindig szívükben hordoznak. (10.145-146.)
A vaisnava gyalázása
SP levele Gopal Krisnának(1970/4./21.)
„Mindig ébernek kell lenned nem követsz-e el valamilyen sértést. Ez egy nagyon szép hozzáállás. Az Úr Krisnának, képviselőjének, a lelki
tanítómesternek, nyújtott szolgálatban mindig ezt a félő magatartást kell fenntartanunk, ami fokozott figyelmet jelent. Ez a magatartás
fokozatosan fejleszt majd a Krisna-tudatban.”
Idézetek a Hari Bhakti Vilasaból
1. Ha valaki gyaláz egy vaisnavát elveszti vallásosságát, gazdagságát, hírnevét és gyerekeit. (10.310)
2. Ha valaki megver egy vaisnavát, gyalázza a vaisnavát, tiszteletlen vele szemben, megharagszik rá, vagy ha nem fejezi ki örömét, ha
vaisnavát lát, a pokolba megy. (10.310)
A vaisnava négy fajta gyalázása
1. Kifogást találni a vaisnavában nyilvánvaló alacsony születése miatt.
2. Káromolni őt előző hibáiért.
3. Káromolni őt véletlen hibáiért.
4. Káromolni őt azokért a bűnökért, amelyeket már majdnem jóvátett.
(Harinam Cintamaniból)
Mit tenni, ha valaki vaisnava aparadhat követ el.
Ha valaki véletlen aparadhat követ el egy vaisnava ellen, bocsánatot kell kérnie a vaisnavától - komolyan fogva az ő lábát. A vaisnava
nagyon kegyes, így ő azon nyomban meg fogja őt ölelni és megbocsátani minden sértését. (A Harinam Cintamaniból)
A vaisnava dicsőítése
SP levele Tamal Krisnának (1968./8./19.)
Ez valójában a bhakta dolga. Mindenkinek méltányolnia kell más bhakták értékeit. Senki sem kritizálhat másvalaki.”
„Most, hogy eljöttél otthonomba, felmagasztaltál, életem teljesen sikeres lett. Hogy láthassunk egy vaisnavát, ami nagyon ritka, olyan
szerencsénknek kell lenni, mintha Sri Harit látnánk. Biztosan tömérdek jámbor cselekedetet végeztem, oly nagyot, mint a Meru hegy, hogy
ezért láthatok egy ilyen nagy vaisnavát mint te.” (HBV. 10. 337-338.)
A vaisnava öltözködése vagy úgy öltözködni, mint egy vaisnava
„Srí Caitanya Maháprabhu így szolt: Első osztályú vaisnava az, akinek jelenléte másokat arra ösztönöz, hogy a szent nevet énekeljék”
(CC. Madya-Lila 6.16.74.)
1. Vaisnava megjelenésünkben nem szabad megalkuvásoknak lenni.. Mi Sríla Prabhupáda képviselői vagyunk. Arra kell, hogy
törekedjünk, hogy első osztályú képviselők legyünk.
2. Szükséges, tudatában legyünk a megjelenés hiteles standardjának, azt fenn kell tartanunk, és prédikálnunk. A Kaly-korban az eltérések
könnyen irányadó mércévé válnak. Erre ébernek kell lennünk.
3. A megfelelő viselet segíti a megfelelő tudatot,, azonosságunkat és felelősségünket Sríla Prabhupáda és a vaisnavák szolgálatában.
4. A vaisnava megjelenése vonzó és elősegíti a prédálást. Az első benyomás, amely legtöbbször a szemünk által felfogott inger, a
leghosszabb ideig tart.
5. Csupán a vaisnava látásával a feltételekhez kötött lélek megtisztul.
Idézetek Sríla Prabhupádatól.
„Sríla Prabhupáda egy vrindavanai lakoshoz megfelelően öltözött. Kanthi-malat viselt (nyakon viselt gyöngyök), és egyszerű gyapot-
dhotit, japa-malát (imafüzér), egy öreg chadart, vagy sálat. Arca arany színű volt, feje borotvált, sikhával a hátulján, , homloka fehér
vaisnava tilakával díszített. Fehér, hegyes papucsot viselt - Indiában gyakori viselet sadhuk között. Azonban New Yorkban ki látott vagy
álmodott ilyen megjelenésű emberről, mint ez a vaisnava? Könnyen lehet, hogy ő volt az első sannyasi vaisnava aki New Yorkba érkezett
megalkuvást nem ismerő kinézetével. Természetesen a New Yorkiak nagy mesterek voltak abban, hogy nem nagy figyelmet szenteltek az
újonnan érkezett idegennek.”
(SP Lilamritta, 2. kötet, 7. oldal)
Vaisnava tilak viselése egy muzulmán gyárban (SP Nektár 3, 6. történet)
Volt egyszer egy gyár Indiában, ahol minden munkás hindu volt, s főként vaisnavák. A vaisnavák szabadon öltözködhettek, tilakát
viselhettek a munkahelyükön és más kellékeket. Egy idő után a gyár új irányítót kapott, s a tulajdonos muzulmán volt. A vállalkozást átvéve
a muzulmán tulajdonos előterjesztette, hogy nem fogja a munkásoknak megengedni, hogy munkán vaisnava tilakát viseljenek. A munkások
többsége szót fogadott, s a tulajdonos által bejelentett napon megjelent tilaka nélkül. Egy dolgozó azonban úgy gondolta megkockáztatja s
Krisnára bízza (Krisnától teszi függővé).így aztán elment dolgozni nagyon tiszta fehér vaisnava-tialakat viselve. Miután a munkások
összesereglettek, az új muzulmán tulajdonos azt mondta: „Ez a bhakta, aki vaisnava tilakát hord (visel) nagyon bátor. Ő viselheti továbbra
is a munkán. A többieknek azonban tilos viselni”.
Ilymód Prabhupáda bátorította a bhaktákat, hogy nem feltétlenül kell a vaisnava jelöléseket elhagyni. Ahol a helyzet megtiltja,
Prabhupáda azt mondja, nem kell feltétlen tilakát viselni, de a bhakta legalább vízzel tegye fel a tilakát testére Visnu neveivel. Ha azonban a
kellékek engedélyezettek, a bhakta nem feltétlen kell, hogy mellőzze a vaisnava ruha és gyöngyök viselését.
SDG megjegyzése: Ez a történet a mai gyakorlatból származik. 1966-ban Sríla Prabhupáda nagyon örült, hogy Rupanuga és Satsvarupa
kitartóan viselték a vaisnava tilakat munkahelyükön a New Yorki Jóléti minisztériumban. Bhaktisidhanta Sarasvati Thakura ugyancsak
arra vágyott, hogy a felső bíróság bírái vaisnava tilakat viseljenek. Ez annak lenne szimbóluma, hogy a Krisna-tudat eredményesen
befolyásolja a világot. Még azokon a helyeken is, ahol a tilaka viselése nem engedélyezett, többféleképpen kellene megpróbálnia, hogy
emlékezzen Krisnára amíg dolgozik. A történet, amelyet Prabhupáda mesélt el arról az emberről, aki kitartott a tilaka viselése mellett
munkahelyén, ösztönzőleg hatott minden bhaktára, aki olyan munkahelyen dolgozik, amelyet karmik irányítanak. Így vagy úgy bhakták
kell, hogy maradjunk
„A Gaudiya vaisnava sikha másfél hüvelyk (megközelítőleg 4 cm) hosszú - nem nagyobb. A nagyobb sikha más sampradayát jelent. A
sikhán csomó kell, hogy legyen.”(SP Lil. V. 93. oldal)"
Mások helyreigazítása
„A bhakta azt jelenti, hogy képesnek lenni, elviselni mindenféle fajta kényelmetlenséget és az anyagi természet minden veszélyét, s mivel ő
túlzottan belemerül Krisna szolgálatába, nincs ideje mérgesnek lenni (megsértődni), vagy valamilyen hibát találni. Nem. A bhakta azt
jelenti, nagyon nagylelkűnek és kedvesnek lenni mindenkivel, mindig úriember, minden életfeltétel közepette.” (SP levele Hansaduttának
1972/12./10)
1. Különbség van a kritizálás és a helyreigazítás között. A bhakta megérti, hogy a vaisnava kritizálása beszennyezi a szívét és akadályozza
a lelki fejlődését.
2. Hogy egy bhaktát helyreigazítsunk szükséges, hogy:
a) ne legyünk irigyek,
b) vágyjunk arra, hogy a bhaktát segítsük a Krisna-tudatban
c) abban a helyzetben legyünk, hogy lelkileg vagy igazgatási szempontból jogunk vagy/és szükségünk legyen beavatkozásra
Vagy
A bhakta személyesen kérje, hogy segítsünk nehézségeiben.
3. A bhakta aki helyreigazít, az gyakorlatban is kell, hogy alkalmazza azt, amiről prédikál.
3. A helyreigazítás módjai:
a) A helyre igazítást tegyük meg személyes példánkkal és társulással
b) Vezessük a bhaktát egy fejlettebb bhakta menedékéhez
c) A kezdő bhaktának nem kellene személyesen helyreigazítania más bhaktát. Problémáját egy rangidős bhaktánk kellene feltárnia, aki őt
meg tudja nyugtatni és kérni az ő segítségét/tanácsát a helyzet helyrehozására.
d) Durva szavak és tettek nem helyénvalóak (helytállóak) az őszinte bhakta helyreigazításában.
e) Ha őszinte és nyílt kritikát kapunk, hálásnak kell lennünk, nem pedig „kiborulnunk”. Negatívan reagálni egy helyénvaló kijavításra a
hamis ego megnyilvánulása.
f) Egy fejlett vaisnava minden neki címzett helyreigazítást az Úr Caitanya Maháprabhu kegyének fogja tekinteni .
g) A megelőzés jobb, mint a gyógykezelés. Ha minden bhakta felelősséggel áll hozzá a megfelelő tudat kiépítéséhez, a helyreigazítás
szükségessége a minimumra csökken.
Idézetek Sríla Prabhupádatól
SP levele Patita Uddharannak (1974/12./12) A bhakta aki alázatos - nem hibakereső
„A leveledben nem találsz hibát senkiben sem. Te egy jó vaisnava vagy. Te nem találsz hibásnak senkit sem. Ez képzettség. Ezt tudnod kell.
Mindig alázatosnak és béketűrőnek kell lennünk. Így mindannyian együtt kell, hogy működjünk, máskülönben mit fognak az emberek
hinni, ha mi egymással veszekedünk (küzdünk)? A bhakta mindig ideális a viselkedésben.”
SP levele Brahmanandának (1969/11./15.) Ezt nevezik Vaikuntha viselkedésnek. A Vaikunthán valójában nincs hiba, mindenki tökéletes,
de egy másfajta verseny létezik. A verseny abból áll, hogy az egyik bhakta így gondol, a másik bhaktákra: milyen szépen tudják ők az Urat
szolgálni. Az anyagi világban mindenki az hiszi, ő jobban tud valamit csinálni, mint mások. Ez anyagi felfogás. A Lelki Világban ez épp az
ellenkezője: Mindenki azt hiszi, hogy velem egy idős bhaktáim mind jobbak tőlem Minket arra tanítanak, hogy istentestvéreinket
Prabhunak szólítsuk, ami Mestert jelent. Ez azt jelenti, hogy istentestvéreinknek mindig a szolgai oldalát kell megtalálni. Néha vannak
kétségek, de ezt próbáljuk meg elnézni.”
Levél Tamal Krisnának (1973/8./23., 1973/8./26.) „Egy mayapuri indiai bhakta panaszlevelét kaptam meg, név szerint Prabharupa Das
Brahmacari, akit az amerikai bhakták „kínoztak”. Óvatosan tudakozódj az esetről, s tedd, ami szükséges. Indiai vagy külföldi, nem
lényeges. Bárki csatlakozik hozzánk minden kötelezettségtől mentesül. Az egyedüli kötelék az istenszeretet. A mi határozott prédikálásunk,
hogy senki sem részesüljön rossz (durva) bánásmódban, szabadon elmehet. Mi olyan személyeket toborzunk, akik már rengeteg vért adtak.
Mindenki a megújulásér jön. Nem tudod elvárni tőlük, hogy tökéletesek legyenek. Ez a mi feladatunk, hogy őket tökéletessé formáljuk
amennyire az lehetséges, ezért tehát nagyon elővigyázatosak és óvatosak leszünk ebben a vonatkozásban.
Levél Upendrának (1970/10./28.) A bhakta nem megfelelő viselkedése. „Tartsd szépen a szabályozó elveket, japázz 16 kört, s gondoskodj
arról, hogy minden segéded mind ezt tegye. Ha valaki ezt nem teszi, szelíden vedd rá. „
SP levele Bavanandának (1970/10./28) „Ami néhány nem megfelelő viselkedést illeti, tartsd kordában szelíd neveléssel.. A te elnéző és
kedves hozzáállásod nagyon szép. Oktasd így őket.”
SP levele Upendrának (1969/3./11.) „Igen, egy új ember kezdetben követhet el baklövéseket, de ez nem azt jelenti, hogy túlzottan
türelmetlenek lehetünk vele. Végülis, oktatni annyit jelent, hogy az ember nem tud, így neked kell őt szépen oktatnod. A vaisnava
alázatosabb a fűszálnál, így amikor egy új embert oktatsz, ne légy izgatott miatta. Egyébként is, mi prédikátorok vagyunk, s nem várjuk el
hallgatóinktól, illetve jelöltjeinktől, hogy minden kihívásunkra válaszoljanak. Ha (már) mindenki képzet, mi értelme a mi
prédikálásunknak?”
SP levele Hansaduttának (19974/9./29). „Javítsd ki: ne törd össze.”
„Próbáld barátságosan elintézni és javítsd ki magad. Egy embert nagy nehézségek árán tudunk kiképezni, különösen a lelki életben.
Mindenkinek van gyenge pontja és hiányossága. Jobb azt kijavítani, illetve kiigazítani, mint összetörni.”
SP levele Nara-narayanának (1969/2./7.) „Had intézze el az autoritás.”
„Engedd meg, hogy nagyon megköszönjem, utolsó leveled, amelyben néhány ellentmondásra mutattál rá, sok new yorki bhaktánál. Igazad
van azokban az esetekben, amelyeket leírtál, mint például a múrtik előtt aludni, fel nem ajánlott ételt elfogadni, vizet inni a fürdőszobából,
és a japakörök mellőzése. A helyzet azonban az, hogy figyelmet nem lehet kérni, ha nincs szófogadás. Úgy ahogy te szófogadó vagy hozzám,
ugyanígy engedelmesnek kell lenned képviselőmhöz. Kijelentésed, miszerint Brahmananda egy csodálatos bhakta, száz százalékban
elfogadott részemről. Ő a felelőse a new yorki központnak, s ezért ha megfelelő engedelmességet nem kap, lehetetlen lesz számára a
templomi ügyeket irányítani. Ilyen körülmények között azon ellentmondások, amelyeket megfigyeltél, rá is vonatkoznak. Ő meglehetősen
ésszerű és elintézi majd az ügyet az illetékes bhaktákkal. „
SP levele Madhumangalának (1972./11./18). „Ami az amszterdami templom ügyeinek általános állapotát illeti, megértem, hogy zavar van
köztetek, de ezt nem kell komolyan venni. Az igazi munka a prédikálás. Ha teljes figyelmet szenteltek ennek az ügynek, minden más munka
is automatikusan eredményes lesz. Ha egymással veszekszünk (harcolunk), az egyáltalán nem jó. Ha a prédikálást elhanyagoljuk, vagy
leesünk a szabályozó elvek követésében - mint négy előtt kelni, tizenhat kört japázni és ilyenek - ha ezeket a dolgokat nem tartjuk be
szigorúan, Maya közénk férkőzik, és mindent elront. Ezért az én legjobb tanácsom, hogy szigorúan kövesd ezeket a dolgokat és legyél példa,
hogy a többiek követni tudjanak. Egymást, mint vaisnavákat nem szabad kritizálni, mert mindenkiben van hiba, és mi is kritika tárgyává
válhatunk. A legjobb, ha egymás között nem vagyunk gyanakvóak. Ilyenkor, ha mi látunk ellentmondásokat, s javaslatokat teszünk, a
többiek automatikusan figyelembe veszik és megteszik a lépéseket, hogy kijavítsák az ügyet. Ez együttműködés, és nekünk erre az
együttműködésre kell alapozni, máskülönben az egész kudarcra van ítélve, ha mi továbbra is veszekszünk (harcolunk) egymással apró
cseprő dolgokban. Próbáljátok hát megszervezni a dolgokat és prédikáljatok együtt ebben a szellemben, s ez engem nagyon elégedetté tesz
majd.”
SP levele Vrindavanesvarinak (1969/7./28.) „Említetted, hogy Jayagovinda megkritizált, s emiatt kiborultál. Nem tudom pontosan, miről
van szó, de ha valami őszinte kritikát kapunk, nincs okunk kiborulni.”
SP levele Goursundarnak (1972/8./26.). a hiba benned van
„Ha van valami incidens, s azt állítom, hogy senki sem együttműködik velem, vagy senki sem fog velem dolgozni, ez az én hibám, nem az
önöké! A vaisnava bhaktának így kell dolgoznia. Másokban nem kell hibát keresnünk, kritizálni, majd továbbmenni. Az nem vaisnava
módszer. Jobb, ha mi mindig készek vagyunk másoknak tiszteletünket felajánlani, és mindig úgy tekinteni rájuk, mint feljebbvalóinkra.”
Etikett az irányításban (igazgatásban)
Az ISKCON egy lelki szervezet, amelyet Sríla Prabhupáda alakított. Vigyáznunk kell arra, hogy ne váljon anyagivá. Minden (férj-feleség
kapcsolat, murti-imádat, még a prasadam is) anyagivá változhat a tudat segítségével. Minden társadalomban kell lennie valamilyen
szervezetnek és irányításnak, máskülönben káosz alakul ki. Még a lelkivilágban is, Krisna barátai is alosztályokra vannak osztva és
felügyelet alatt állnak (Úr Balaráma a csoport vezetője a tehénpásztorfiúknak, Candravali és Radharani a vezetője a gopik bal, és jobb
szárnyának stb.). Az ISKCON nem különböző. Abból a célból, hogy az emberek harmonikusan hassanak egymásra, a kapcsolatokat és
tetteket szabályozni és vezetni (irányítani) kell.
1. Az anyagi természet a kizsákmányolás világa, a lelki természet a szolgálat világa.
2. Az ISKCON lelki szervezet. Helyzetétől függetlenül mindenki mindenek előtt Srí Caitanya Maháprabhu és Sríla Prabhupáda szolgája.
Senki sem használhatja helyzetét önös célokra.
3. A magasabb pozíció nagyobb szolgálatot jelent. A pozíció lehetőséget jelent, hogy tisztán képviseljük Sríla Prabhupádát. Ezért, a mi
szervezetünk az alázaton és béketűrésen kell, hogy alapuljon.
4. Beosztottjaidat kezeld úgy, mint fiatalabb testvéreidet.
5. A vezetőség alapja a lelki, nem pedig bármilyen anyagi képesítés (képzettség). Az érett prédikálásnak szentelt egyén a legjobb vezető.
6. A vezető jelleme szeplőtelen kell, hogy legyen.
7. A vezetőknek együtt érzőknek kell lenniük követőikkel. Ilyenkor a követők természetesen hinni fognak nekik.
8. Fontos függetlenül és felelősségteljesen vezetni.
9. A Krisna-tudatú irányítás autokratikus és demokratikus.
10. Beszélj a bhaktákkal, s légy megnyitott új ötletekre.
11. A vaisnavák elől semmit ne titkolj el.
12. Egy aláírónál több kell a bankszámláknál, ingatlanok vásárlásánál stb.
13. A legjobb, ha minden befolyt összeget a múrtik, Sríla Prabhupáda és a vaisnavák elé tárunk.
14. Minden befolyt összeget bankba kell letétbe helyezni, s innen számláról lehet költeni.
Idézetek Sríla Prabhupádától
„Úr Krisna édességét nem tudják megízlelni azok, akik magukat egyenlőnek vélik Krisnával. Azt csak a szolgálat érzésén keresztül lehet
megízlelni.” CC. Adi-Lila 1. 6. 103.
SP levele Hansaduttának (1970/7./11)
„.Vagy követheted a másik terved, de bárhogyan is teszel, tegyétek azt közösen egyesített konzultációval. Ha azt közösen teszitek, ilymód
erőt kaptok, hogy megfelelően döntsetek. „
SP levele Amokhának (1972/5./9.)
„Egy dolog, a központok közötti a túl nagy verseny nem jó. A hangsúly az együttműködésen kell, hogy legyen nem a versengésen.”
SP levele Janakinak (1969/1./18.)
„Kérlek, végezzétek a kötelességeket egyesült erővel, szétszakítás (széthúzás) nélkül, békés magatartással egymás között. Mozgalmunk a
békés háttér hirdetésével nyomul előre a világban. Ha mi egy kis zavart mutatunk táborunkban az nem lesz jó példa. Ezért mindenki legyen
türelmes, toleráns és együttműködő.”
„A Krisna-tudat olyan fontos misszió. A bhaktának együtt kell működnie még akkor is, ha ellentmondások vannak (elégtelen bevétel, nem
megfelelő diéta). Az anyagi világ olyan, mint az óceán, mindig vannak hullámok is” (SP Lil. V. 9. oldal).
Levél Upendrának (1970/8./6.).
„Most minden tanítványomnak együttesen kell dolgoznia. Ezt a sankirtan mozgalmat együttműködéssel kell terjeszteni. Ha nem tudtok
együtt dolgozni, az én munkám is leáll. A mi szervezetünk olyan, mint egy nagy család. Egymás közötti kapcsolataink a szereteten és a
bizalmon alapszik. Fel kell adnunk a veszekedő (harcoló) mentalitásunkat és használnunk kell intelligenciánkat, hogy haladjunk előre. El
kell, hogy fogadjátok a segítséget istentestvéreitektől.”
SP levele Kirtanandának (1974/11. 12.).
„Igen, a szabályok és előírások követése (betartása) a GBC valódi képesítése. Megkönnyítettük a dolgokat, hogy valaki képesített legyen
ilyen pozícióra, de még mindig megszegi a szabályokat. A te következtetésed nagyon jó, és én nagyra értékelem azt, hogy a GBC vagy te
mindig Krisna szolgái vagytok. Ez a kívánatos.”
„Amikor a Krisna-tudatos személy felemelkedik egy felelősségteljes pozícióba, ő alázatos lesz, mint a fa megrakva gyümölccsel.”
(1970/1./27.) Gayendra
„Amikor egy Krisna-tudatú személy felemelkedik egy felelősségteljes pozícióba, ő sosem lesz felfuvalkodott. Épp úgy, mint a fa, amely
roskadásig meg van rakva gyümölccsel alázatos lesz, és meghajlik, hasonlóan, egy nagy lélek a Krisna-tudatban alázatosabb lesz a fűszálnál,
s meghajlik, mint a gyümölcsöktől roskadozó fa, mert a Krisna-tudatos személy, mint a Krisna ügynöke cselekszik, ezért kötelességét
felelősségteljesen végzi.”
Lelki irányítás (igazgatás) (SP Lil. V. 91. oldal.) Prabhupáda azt mondta , hogy ő ismeri a „tanítványai pulzusát” . Így nemrég (1972)
megérezte azt az irányvonalat, hogy túlzottan elmentünk az irányításban, s elégségesen a prédikálásban. Titkárának azt mondta, hogy a
GBC embernek nem egyszerűen csak az íróasztala mögött kell ülnie, azon fáradozva, hogy a hatalmat központosítsa, de el kell, hogy
különüljön, sannyasat fogadjon el, utazzon és prédikáljon. Most ő azt tanácsolta, hogy ne adják fel az irányítási terhüket, hanem kövessék
az ő példáját, a prédikálásban és irányításban, GBC zónáikon lemondott szellemben.”
SP levele Krisnavesa dd.-nek(1975.//1./16.)
„A kérésem az, hogy próbáld követni az autoritásodat - a templomvezetőt, GBC-t, stb. Szépen működj együtt velük. A mi mozgalmunk a
szereteten és bizalmon alapul, ezért ha nem működünk együtt, hogy is van azzal a szeretettel és bizalommal? Kövess minden szabályt és
előírást nagyon szigorúan eltérés nélkül, japázz 16 kört, látogasd a leckéket, és mangala aratit, s akkor minden rendben lesz.”
SP levele Krisna dasnak (VE (1969/3./5.)
„Ez a meghódolási folyamat feltétel nélkül. Meghódolni nem annyit jelent, hogy csak kedvező körülmények közepette hódolunk meg. Az
nem meghódolás. Meghódolni annyit jelent, bármely feltétel esetén a meghódolási folyamatnak folytatódnia kell. (És mi annak a
meghódolási folyamatnak a része?). Együttesen kell dolgoznunk. Ez az én vágyam. Ha ti egymás között veszekedtek (harcoltok) valamilyen
egyéni érdekekért, az nem meghódolás.”
„A Krisna-tudat teljes együttműködést jelent Krisnával, és Krisna teljes követését jelenti. Erre mindig emlékeznünk kell. Épp úgy, mint
amikor a fáról beszélünk, az magába foglalja a gyökeret, a törzset, az ágakat, a leveleket, a virágokat - mindent. Ezért Krisnát szeretni
annyit jelent, mint, szeretni Őt, nevével, dicsőségével, minőségével, kíséretével, lakóhelyével, bhaktáéval stb.” (1970/3./2.) Yamuna
Etikett a templomszobában
A templomszoba etikettjéről Sríla Prabhupáda ír részletesen Az Odaadás nektárja című művében.
Más idézetek Sríla Prabhupádától
Levél Nandaráninak és Krisna dévinek (1967/10./4.)
„Egy másik dolog, amit én kérek, hogy a templomban minden legyen szép és tiszta. Mindenki mosson kezet mielőtt bármit megérint, ami
Krisnáé. Mindig emlékeznünk kell erre, hogy Krisna a legtisztább, s hasonlóan csak a legtisztábbak társulhatnak Vele. A tisztaság kéz a
kézben jár az istenszeretettel.”
(Arcan) „Abban nincs ügy, ha imitt-amott kis változások vannak - az igazi kötelesség a szeretet és az odaadás. „(1970/7./26.). Yamuna.
SP levele Kirtanandának (1974/11./23.)
„Ami a prásadamot illeti, én sosem engedtem meg Mr. Malkaninak, hogy a templomban főzzön. Ő nem avatott. Természetesen, ő hindu, de
nem avatott, hogy főzzön a templomban. Bármely fizetett szakács nem kívánatos. A független főzés a templomban nem jó.” (lábjegyzet: a
helyén való dolog, hogy csupán kétszer avatott brahmana tanítványok főzzenek a templomban.”)
Levél Mahapurusa (1968/3./28.) „Igen, a nem avatott dolgozhat a konyhában egy bhakta felügyelete alatt.”
(CC. Antya 4. 128. magyaráztat) „Az indiai templomok papjainál az a szokás, hogy a kívülállókat még meg sem szabad érinteni, s ha ez
már megtörtént, nem mehetnek be a múrtik szobájába. Ez egy nagyon fontos előírás a templomi imádatban.”
Látni a múrtit nagyon megnyerő hangulatban
Levél Tamal Krisnának (1970/5./27.)
„Te úgy írtad le Sri Sri Radha Krisna Őméltóságukat a londoni templomban, mint csodálatosat. Igen, ez a standard szolgálatok tesztje. Ha
mi a múrtikat nagyon megnyerő hangulatban látjuk, az bizonyítani fogja az Úrnak végzett szolgálatunkat. Ezért mindenhol ilyen megnyerő
hangulatban fogjuk látni a múrtikat. Mihelyt más hangulatban látjuk a múrtikat, azon nyomban meg kell értenünk saját
ellentmondásainkat.”
Sríla Prabhupáda azt mondta, hogy az odaadás gyakorlása a Jayapuri templomban megfelelő szinten van, s be lehet vezetni ISKCON-
szerte. (Azaz illatos olajok felajánlása, pálcikákra gyöngyök gyapot pamacsokkal, amelyeket a pap később a múrtik virágfüzérével
felajánlják a betérő hívőknek friss virágfüzérekért) (SP Lil. V. 47, 48. oldal.)
Vendégek és tagok kiszolgálása
A vaisnava szíve nagyon tiszta és tisztaszívű személy végtelenül nagylelkű. Ezért valaki vaisnava szintje olymértékben lesz nagy, amilyen
mértékben ő nagylelkű.
Általános tudnivalók
1. Bármely vendég, aki meglátogat, Sríla Prabhupáda vendége. Mint az Ő szolgái, a mi örömünk (kötelességünk) őket szolgálni.
2. Egy vendég megérkezése alkalom arra, hogy megismertessük a feltételekhez kötött lelket Sríla Prabhupáddal, vagy, hogy megízleljük a
vaisnava társulást. A vaisnavák örülnek, és hálájukat fejezik ki, hogy áldást kaptak az ilyen lehetőséggel.
3. A Krisna-tudat szinonimája a személyesség. Szükséges, hogy túllépjünk a testi felfogáson, és emlékezzünk, arra, hogy mindenki szerves
része Krisnának és nagyon kedves Neki. Mi ezt gyakorlatban a következőkkel mutatjuk ki:
a) Üdvözöljük a vendéget édes szavakkal, ülőhellyel és prasádammal. (Ha nincs prasádam, legalább egy pohár vizet kell felajánlanunk).
b) Felkészülünk arra, hogy időnket és őszinte odafigyelésünket adjuk.
c) Krisna-tudatosak maradunk vitáinkban, ténykedéseinkben.
d) Megköszönjük a vendégnek a látogatást, és meghívjuk a következő alkalomra is.
4. Lényegében, hozzáállásunk egy szeretetteljes kapcsolat kell, hogy legyen.
Vendégek fogadása a templomban
„Amikor látjuk, hogy az emberek eljönnek, énekelnek, táncolnak, prasádamot esznek, öröm tölti el őket, és könyveket vásárolnak, akkor
tudjuk, hogy Srí Caitanya Maháprabhu mindig jelen van az ilyen transzcendentális eseményeken, s nagyon boldog és elégedett.” Adi Lila 2.
9. 50. oldal.
 5. A spontán szolgálat a látogatóban bátorítást kap, a bhakta érzékeny és tiszta prédikálásából. Minden vendéget legalább annyira kell
lefoglalnunk, hogy halljon Sríla Prabhupáda dicsőségéről, megízlelje a prasádamot, vagy énekelje a szent nevet.
6. Ha egy ilyen lelket lefoglalunk, ilymód természetes vonzódás ébred bennünk iránta, ami valójában abbéli vágyunk, hogy megosszuk a
tapasztalt boldogságot. Egy kiváló prédikáló elősegíti ezt prasádam felajánlásával, templomba való meghívással vagy irodalommal. A
vendégnek mindent felajánlunk, és megkérjük továbbítsa (ossza szét) barátainak és rokonainak.
Idézetek Sríla Prabhupádától
- SP Nektár 3, 1. Történet: Surabhi Swami és Jayapataka Swami
Egy napon, mikor Sríla Prabhupáda Bombayban volt, látogatók jöttek egy időben Vrindavanaból és Mayapurból. Ez abban az időszakban
történt, amikor mindkét helyen folyt a templom építése, így Prabhupáda várta a bhaktákat, hogy jöjjenek ezekről a helyekről pénzt kérni. A
bhakták tudták, hogy Prabhupáda várni fogja őket és kérni az eredményeket ezekről a fontos építési munkákról.
Amikor ezek a bhakták meglátogatták távoli helyekről, Prabhupáda mindig először üdvözölte őket a vaisnava etikettnek megfelelően.
Prabhupáda azt mondta, hogy az ő küldetése harc mayával, és így fogadta saját katonáit a harcmezőről, először meleg szavakkal
megnyugtatással. Utána megkérdezte fogadtak-e már el prasádamot, s felajánlotta nekik a pihenés lehetőségét is. Legalább pár percre a
közvetlen, nyomasztó problémákat félretette Prabhupáda, tanítványai szívélyes üdvözlésében és darsanjának édességében fürödtek.
„Mindig fel kell tudnunk kínálni vizet, forró purit, padlizsán-bajit és édességet.” Mondta Prabhupáda, még amikor a vendégek kicsit
szégyenlősek voltak, Prabhupáda akkor is ragaszkodott ahhoz, hogy kiadós (bőséges) ételmennyiséget fogadjanak el. ( SP Lil. V. 144. oldal)
A vonaton, útban Calcutta felé Sríla Prabhupáda nemtetszését ismételgette a rosszul vezetett Kumba- melai ISKCON pandal ügyében.
Vendégek ezrei jöttek a Hare Kisna pandalra, úgy, hogy nem kínálták meg őket prasádammal. Eltökélt volt abban, hogy a rossz példa ne
ismétlődjön meg. Levelet diktált: „Minden ISKCON templomvezetőnek”
„Kérlek, fogadjátok áldásaimat. Most el kell rendeznetek, hogy minden egyes templomban legyen elegendő prasadam szétosztani
(osztásra). Tarthattok 2-3 első osztályú szakácsot, akiknek egész nap kell, hogy legyen elfoglaltságuk. Bármikor jön egy vendég, prasádamot
kell, hogy kapjon. Napjában úgy kell eljárni, hogy a szakácsok legalább 10-20 tálalást teljesítsenek puriból, sabjiból, majd hozzá lehet adni
halavát és pakurát. A látogatókat azon nyomban (rögtön) ki kell szolgálni. Bármikor jön egy úriember, ki kell őt szolgálni. Amint a 20 tálalás
elfogyott, a szakácsok rögvest készítsenek másik 20 tálalásra, s azt raktározzák el. A nap végén, ha senki nem jön, embereink megehetik ezt,
így nincs veszteség Nem, mondhatjátok: „Ez kész.”, ‘Ez még nem főtt meg (készült el)”, „Nincs elég alapanyagunk a főzéshez.” stb. Ezt
szigorúan végre kell hajtani.
A templomot Srimati Radharani, Laksmi vezeti, így miért lenne hiány? A mi filozófiánk, ha bárki jön, hadd fogadjon el prasádamot,
énekelje a Hare Krisnát és legyen boldog. Mindenről Krisna gondoskodik. Krisna nem szegény, miért utasítanánk vissza őket? Ezt meg kell
tenni bármilyen áron. Nincs nehézség, csupán jó, vezetésre van szükség. A nap végén eladhatjátok vagy elajándékozhatjátok. Ha mi abban
hiszünk, hogy Krisna ellát mindannyiunkat, miért lennénk fösvények? Ez azt jelenti, hogy elveszítsük hitünket Krisnában, azt hisszük, hogy
mi vagyunk a cselekvők és eltartók. Meg vagyunk róla győződve, hogy Krisna ellát bennünket! Hadd jöjjön az egész világ. Mi meg tudjuk
őket etetni: így kérlek benneteket, csináljátok (tegyétek) ezt meg szépen. Kezdjétek azonnal.” SP Lilamrita VI. 232. oldal: levél, 1977.
január)
Prasádam felszolgálása és megtisztelése
„Nekem nagyon tetszik ez az ötlet. Éneklésünk a gyógyszer, prasádamunk az étrend az anyagi betegség gyógykezelésében.” (SP levele
Dayanandának 1968/10./37.)
Hogyan kell megtisztelni prasádamot?
Amikor a bhakta osztja a prasádamot, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének felajánlott étel maradékait el kell fogadnunk, mint az Úr
tiszta bhaktáin keresztül megnyilvánított kegyét. Mindezt abból a célból, hogy odaadó szolgálatunk lelki erejét fenntartsuk. (NI 4. szöveg 39.
oldal)
1. Emlékezzünk, hogy a Krisna-prasádam nem különbözik Krisnától. Mondjuk el a „sarira a bidya-jal” imát, hogy emlékezzünk erre.
2. Használjuk jobb-kezünket.
3. Meditáljunk azon, hogyan fogadta el Krisna a felajánlást (meditálhatunk ugyancsak Krisna kegyén, hogy ellátott bennünket
prasádammal és az Úr Caitanya Maháprabhu és az Úr Krisna prasádam kedvtelésein).
4. Ne beszélgessünk (beszéljünk), amíg prasádamot fogadunk el (kivéve Krisna és prasádamjának dicsőítése).
5. Ne dobáljuk a prasádamot, sose érintsük lábunkkal.
6. Mossunk kezet, lábat és szájat étkezés előtt és után.
7. Igyunk egy pohár vizet egy órával étkezés előtt. Étkezés után egy bizonyos ideig ne igyunk, ha mégis kell, igyunk valami forrót.
8. Sríla Prabhupáda mondta: gyomrunk 1/4-ét töltsük meg vízzel, 1/2-ét étellel és a megmaradt egy 1/4-ét levegővel. Ne együk túl
magunkat!”
Hogyan kell felszolgálni a prasádamot?
„Sosem szabad elpazarolni a Krisna-prasadamot. A legjobb azt főzni, amit kérnek, s aztán mindegyik személynek azt adni, amit akar. A
védikus rendszer előírja, hogy az emberek sorokban üljenek, tálcáik mögött, s a kiszolgálók sorban lefelé haladva mindenki tálcájára kis
mennyiségű ételt tesznek minden egyes preparációból, hacsak nincs valami ellenvetés, az étkezők részéről. Utánna semmit sem osztanak.
Majd ha valaki még kér, a felszolgálók le-föl járkálnak és adnak még, ha valaki kér. Ilymód semmi sem veszik kárba, s mindenki elégedett.”
(SP levele Kirtiraja dasnak 1971/11.
1. Mindenkit, aki prasádamot akar elfogyasztani, be kell hívni, hogy üljön le a padlóra, s a képesített bhaktáknak kell osztani.
2. Azok, akik felszolgálnak nagyon tiszták, békések, és elégedettek kell, hogy legyenek. Ha szükségszerű, ők a felszolgálás előtt kell, hogy
egyenek. Amíg felszolgálnak a beszélgetést kerüljék.
3. Csak megfelelő mennyiséget osszunk, hogy semmi se vesszen kárba.
4. A rangidőseket kell először kiszolgálni. A háztartók kell, hogy szolgálják a vendégeket. Az időseket és a gyerekeket először kell
kiszolgálni.
5. Ha mindenki leült, akit ki kell szolgálni, tegyünk minden tálcára sót és citromot.
6. Először mindig vizet adjunk.
7. A prasádamot a következő sorrendben kell felszolgálni: először a keserű preparációkat, mint a sukta, keserű dinnye ? .
utánna spenót és más csípősen fanyar ételek
sült preparációk, dhal
különféle fűszeres zöldségek
savanyú ételek
édes preparációk
 rizs és capati, állandó ételek és mindig a tálcán kell, hogy legyenek.
8. Menjünk körbe második felszolgálásra, amíg mindenki elégedett nem lesz. Ne legyünk fukarok, semmit se tartsunk vissza, mert mi
akarjuk elfogyasztani később. A prasádam kiosztásra való.
9. Ne érintsük meg a tálcákat merőkanállal. Ha a tálcát megérintjük, kanalunk szennyes lesz. Ilyen esetben a kanalat meg kell mosnunk.
10. Ujjaink egyetlen preparációt se érintsenek meg, még a vizet se. A sót sosem kézzel osztjuk,
11. használjunk kanalat.
12. Soha ne érintsük meg a prasádamot a lábunkkal, vagy lépjünk rajta át.
13. A praáadamot felszolgáló-vödrökből osszuk.
14. Ne húzzuk a vödröket a padlón, és ne okozzunk csengő hangot a fazék fülével, vagy konyhai edényekkel. Csöndben (csöndesen)
szolgáljuk fel a prasádamot.
15. Ha mindenki befejezte a prasádam megtisztelését, rögtön tisztítsuk meg a helyszínt.
Idézetek Sríla Prabhupádától
Egy történet Prabhupáda látogatásáról (néhány tanítványával együtt) Puri Maharaja asramájába Visakhapatnamában (SP Ll. V., 66-67.
oldal):
„Prabhupáda istentestvére, Ananda, égett a vágytól, hogy főzzön és szolgálja nemcsak Srila Prabhupádat, de minden tanítványát is.
Ananda már koros volt, mégis mindenki állandó szolgálatának helyzetét vette fel. Habár gyengén (rosszul) beszélt angolul, Prabhupáda
tanítványai észlelték Ananda és Prabhupáda egymás iránti szeretetét. Ananda kapcsolatát Srila Prabhupáda tanítványaival különösen
főzésen és a prasádam felszolgálásán keresztül fejezte ki...
(Utána egy csodálatos leírást találhatunk, hogyan osztotta Amanda a bhaktáknak prasádamot.)
Minden reggel mindenki a Prabhupáda lakása előtti verandán (tornácon) gyülekezett. A férfiak az egyik, a hölgyek a másik oldalon ültek.
Lent a sorok között Ananada fürgén lépegetett a prasádamot osztva, amíg Prabhupáda a sor egyik végén leült egy faszékre japa-gyöngyeit
tapogatva, s figyelte, ahogyan a bhakták elfogadják a prasádamot. Prabhupáda pénzel látta el az asramot, és Ananda rendszeresen pompás
(fényűző) lakomákat főzött (készített) : olajban sült krumplit őrölt fűszerekkel, rizst, joghurtot, dhalt, három különböző sabjit, sült
hasábburgonyát, csatnit, malpurát, rajkelit, sandesát, ksirát - mindazt kitűnő, nektári minőségben.
Prabhupáda leült a két sor elején és bátorította őket a prasádam elfogadására: „Adj neki még!” Prabhupáda dicsérte Ananda főztjét,
mosolyogva elégedettséget sugározva, amint látta tanítványait prasádamot elfogadni... Amint a bhakták a prasadam elfogyasztásának vége
felé jártak, Sríla Prabhupáda hangosan mondta a prema-dhvanit. Erre minden bhakta kiáltással felelt, : „Jaya!”. Mindenki annyit ehetett
amennyit csak tudott.
Egy ilyen lakoma után Prabhupáda behívta a bhaktákat szobájába és megjegyezte: „Látjátok, hogyan főz ő. Ő mindent megfőz,
kiszolgálja (felszolgál) s utána mindaddig nem eszik, amíg mindenki teljes mértékben nem lesz elégedett. Ez vaisnava, ahogyan cselekszik ő
elégedettebb, amikor másokat szolgál, mint amikor saját magával foglalkozik.”.
Kírtana etikett
„Ami a kérdésedet illeti a táncról, az lelkes kell, hogy legyen felemelve kezünket, mint a Panca-tattva. Ti is táncolhattok lelkesen felemelt
kezekkel. Az Úr Caitanya minden követője felemelt kezekkel táncolt. Ha valaki eksztázisban táncol az rendben van, de jobb, ha felemelt
kézzel tesszük azt. (SP levele Kirtanandának 1974/11.10.)
1. A kírtan az Úr Hari dicsőítését jelenti énekléssel. (Amikor csak egy bhakta énekel az bhajan.)
2. Dicsőítsd Sri Krisnát, ne saját magad.
3. Énekelj őszinte odaadással Srí Krisna és bhaktái örömére.
4. Amikor csoportban énekelünk, egy vagy két személynek kell vezetnie, a többi bhaktának pedig követnie.
5. A hangszerek, amit használhatunk kírtanra, Sríla Prabhupáda utasítása szerint a karatal, a mridanga és jhampa, (whomper). Ő nem
helyeselte a harmónium használatát kírtanra. Bhajanra a harmónium megfelel. A hangszerek, különösen a jhampa, nem ??? nyomhatja el a
Szent Nevet, vagy nem okozhat fájdalmat a fülnek. A hangszerek a kírtan-vezetőt kell, hogy kövessék.
6. Használjunk egyszerű dallamot, és inkább a napszaknak megfelelő melódiát.
7. Ne hidd, hogy te vagy a legjobb énekes, ezért neked kell vezetni. A vaisnavák természetüknél fogva alázatosak. Ők természetesen
követni szeretnek inkább, mint vezetni. Ha azonban megkérik Őket, a vaisnavák, boldogan teszik azt szolgálatként.
"Etikett a nyilvánosságban
„Bármit tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek a nyomdokába lépnek, és bármilyen irányadó lépteket szabjon meg példájával,
az egész világ követi őt.” (Bg. 3.21.)
1. Mindig emlékezzünk arra, hogy Sríla Prabhupádát képviseljük. Sríla Prabhupáda sohasem kompromittálta az Abszolút Igazságot.
Mégis, ő mindig tökéletes úriember volt. Ez a Krisna-tudat.
2. Amíg az emberekkel foglakozunk, fel kell áldoznunk hamis egónkat. Arra kell magunkat edzeni, hogy ne törődjünk az anyagi természet
három kötőerejének finom hatásával.
3. Szükséges fejlesztenünk céltudatos elhatározásunkat, hogy úgy gondolkodjunk, beszéljünk és cselekedjünk, ahogy Sríla Prabhupáda
elvárja tőlünk. Ez a Krisna-tudat.
4. Mindannyiunk kötelessége állandó gyakorlattal emlékeznünk arra, hogy mindenki Srí Krisna szerves része. A mi egyedüli dolgunk,
hogy felélesszük az ő valós lelki tudatukat.
5. Mindig emlékezzünk arra, hogy mindenki - Srí Krisnát is beleértve - minket figyel.
6. A sankirtan a leghatásosabb módszer a Krisna-tudat felébresztésére. A bhaktának ez legyen az első dolga, hogy ossza Srí Caitanya
Maháprabhu kegyét. Ez kell, hogy legyen az alapja minden cselekedetünknek.
7. Soha ne veszítsük el türelmünket a nyilvánosság előtt. Az alázat és a tolerancia mindig győzedelmeskedni fog a düh és a csalódottság
felett.
8. Ne együnk nyilvánosság előtt, vagy ne üljünk le nyilvános helyen (helyeken) vitatkozás vagy relaxálás (lazítás) céljából.
Idézetek Sríla Prabhupádától
SP levele Srí Govindának (1974/6./12.) „Valójában mi is a (mi) célunk? Célunk, hogy ideális jellemű embereket faragjunk. Ha embereink
ezért osztanak könyvet, ők a legjobb szolgálatot nyújtják a társadalomnak. Amit mi teszünk, azt a társadalomnak látni kellene - látni a
bhaktáink áldozatát, ami életük mögött van, ahogyan élnek mindenüket feláldozva a társadalom jólétéért.
(SP Lil. V., 22-23. oldal) „Ez az életszínvonal Amerikában. Nem mondhatod: „Nem, én nem fogok lefeküdni egy szép lakásban. Én az utcán
fogok lefeküdni. Én sannyási vagyok!” Akkor senki nem fog tisztelni, Ezért mi használjuk ezt (autót), de nem szabad, hogy kötődjünk hozzá.
Egyedüli kötődésünk Krisna felé kell, hogy legyen. Krisna szolgálatában mindent elfogadhatunk.”
Lábak érintése (1ö70/3./11.) Acyutananda „Senkinek ne engedd, hogy megérintse a lábad - de ha mégis kitartanak akaratuk mellett, hogy
megérintsék a lábad és nincs más út, hogy elkerüld, egyszerűen csak emlékezz az előző acaryákra és lelki tanítómesterekre, fogadd el őket, s
imára kulcsolt kézzel válaszolj namaskarával. Ez a vaisnava etikett.”
Mikor Sríla Prabhupádát az újságírók kérdezték, ő nem olyan szempontból válaszolt, ami az újságba került volna, úgy beszélt hozzájuk,
mint lelkekhez, akik kezüket nyújtják a Krisna-tudat felé. (SP L.l. V., 58. oldal)
Egy fiatalember követelte: „Megvalósította-e lelki azonosságát lényének legbelsejében?”
Prabhupáda: „Igen.”
A fiatalember: „Mikor íródott a Bhagavad-gítá?
Prabhupáda: „Most Ön válaszoljon az én kérdésemre. Mi a tudás megszerzésének folyamata a Bhagavad-gítából?”
A fiatalember: „Nem, Ön mondja meg nekem mikor íródott a Bhagavad-gíta? Néhány Swami szerint 1500 - , de Ön azt mondja 5000 évvel
ezelőtt.”
Sríla Prabhupáda felemelte a hangját és mérgesen megszólalt: „Én nem vagyok az Ön szolgája, én Krisna szolgája vagyok. Önnek kell
válaszolnia a kérdéseimre!”
Utána a fiatalember eltávozott, Prabhupáda befejezte leckéjét kijelentve, hogy alázatos hozzáállással kell megközelítenie, szolgálattal és
kérdezősködéssel, s nem egyszerűen csak kihívó kérdéseket feltéve. (SP Ll. V., 16. Oldal)
„Épp úgy, ahogy a gopík epekednek Krisna után, Arjuna dühbe gurult Krisnáért. Ezért az nem rossz, ha a bhakta dühös lesz Krisnáért.”
(SP Ll. V., 17. oldal)"
Etikett szent helyeken
„Szent helyre jönni annyit jelent, odajönni, ahol a sadhuk vannak. Én itt vagyok, miért megy mindenki máshova?” „Nem láthatod
Vrindávanát visayaval, vagy anyagi energiával. A test az, mennyire tudtad legyőzni az evést, alvást és a párzást.??? Ne hidd, hogy eljössz
Vrindávanába és goswami leszel.!” (SP ll. V., 193. oldal).
1. Azért megyünk a szent helyre, hogy megtisztuljunk, hogy fejlesszük a Krisna-tudatunkat.
2. Fontos, hogy ne csak az ISKCON bhaktáival legyünk alázatosak, de a Dháma minden lakójával is. (Különösen figyelmesnek kell
lennünk a „világi dolgainkban, mint az utazás megszervezése, bevásárlás).
3. A Dhámában lenni valójában azt jelenti, hogy a bhakták társulásában lenni, hallani a rangidős bhaktáktól és szolgálni őket. Nem
láthatjuk a szent helyet visayával (anyagi energiával). A vaisnavák kegyétől függünk.
4. Ápolnunk kell Sríla Prabhupáda hírnevét, úgy, hogy tiszták maradunk minden ténykedésünkben. (Ez mindent magába foglal az
étkezéstől a pénz átváltásáig (beváltásáig).
5. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a Govardhan Hegy, Radha- és Syama Kunda stb. a Legfelsőbb Transzcendentális Személyiségek. Ha
mi arra vágyunk, hogy darshant vegyünk Tőlük, azt a megfelelő tudatban kell tennünk.
6. Az állatok is a Dhama lakói. Őket sem megnyerni, sem ellenségeinké nem kell tenni. A legjobb, ha semlegesek maradunk.
7. Fontos, hogy a Dhámba szolgai, nem élvezői mentalitással jöjjünk. Így látogatásunk sikeres lesz.
Idézetek Sríla Prabhupádától
SP levcle Jadunandanának (1968/3./26.)A Dháma szempontjai (újoncoknak nem javasolt az egyedüllét keresése).
„ A bhaktákkal való társulás az egyedüli vigasz életünkben. New York lehet, hogy egy kicsit forgalmasabb, mint Boston, de mindaddig,
amíg egy gyakorlott bhakta vezetése alatt áll, a dolgok mindkét esetben rendben vannak. Az egyedüllét tendenciája egyfajta reakció múltbéli
anyagi cselekedeteinkre, de az egyedüllét nem annyira jó a kezdőknek... A legjobb a kezdetben nem keresni az egyedüllétet, hanem a tiszta
bhakták közt (között) maradni, így ha még Maya támad is, az ő társaságuk megvéd bennünket. Ha azonban ti mindig elfoglaltak vagytok a
prédikálásban, az nagyon jó. Mégis, egyedül maradni egy elhagyatott helyen az új embernek nem tanácsos.
Vrindávana természetesen nagyon megkapó az odaadó szolgálatra, ugyanakkor nem tanácsos egyedül maradni. Én megpróbálok egy szép
helyet kapni Vrindávanában, s amikor megtalálom, személyesen leszek jelen néhány bhaktával, és értékelni fogom Vrindaván atmoszféráját.
Mindaddig, amíg odaadó szolgálatot végzünk, megfelelő irányítással, biztosan transzcendentális helyzetben vagyunk, és a transzcendentális
helyzet korlátlan, nem számít, hogy Vrindávanában, vagy az USA-ban vagy. Persze, mégis a Vrindávanai légkör nagyon édes. Mindaddig,
amíg teljes mértékben meg nem szabadulunk anyagi kötődéseinktől, még a vrindávánai tartózkodás sem lesz egyéniségünkhöz illő. Épp úgy,
mint Kirtananda esetében, így történt... A mi egészséges helyzetünk mindig Krisna szolgálatában lenni, az egy pozitív állapot.
Tanuljátok az illemszabályokat: „A szent dhámaban , ha egy tanítványom iszik a kancsóból és beszennyezi azt, mindenki észre fogja venni.
Ne légy megkritizálva ezért a tisztátalanságért, vagy én leszek megkritizálva. A bhakták kötelessége, hogy kövessék ezeket az
illemszabályokat nagyon szigorúan.” (SP Ll. V., 29-30. oldal)
(vonatkozást találhatunk erre ugyancsak a „Hogyan felszolgálni és megtisztelni a prasádamot” ).
Ne zavarjuk a kutyákat.
(SP Lil. V., 25. oldal) Egyszer Vrindávanában a bhakták megpróbáltak elzavarni néhány kóbor kutyát, köveket dobálva és ordibálva,, de
Prabhupáda megakadályozta őket, „Hagyjátok őket békén”, mondta, és a tálcájáról kezdte őket dobálni.
A majmok.
„Se barátjuk, se ellenségük ne legyetek. Ha megbarátkoztok velük, csak aggatni fognak. Ha ellenségeitek lesznek, ők nagyon bosszúállóvá
válnak. Csak maradjatok semleges helyzetben. (SP L.l. V., 42. oldal)
Hogyan járjunk el az Indiai brahmanákkal, mayavádikkal és más sampadayákkal
Indiai brahmanák és mayavadik
1. Ha kapcsolatba kerülünk smarta brahmanákkal, emlékeznünk kell, hogy nekik nincs hiteles tanítványi láncolatuk. Ezért nincsenek
abban a helyzetben, hogy transzcendentális tudást fogadjanak el.
2. A vaisnava emelkedettebb, mint a brahmana.
3. Sríla Prabhupáda második pranam-mantrája arra utal, hogy minimalizálni kell a kapcsolatunkat a mayavádikkal.
4. Tiszteletünket felajánljuk a mayavadiknak, de ételüket sohasem szabad elfogadnunk.
5. Hogyan legyőzni a mayavadikat:
a) Ismeretük az Abszolútról nem teljes.
b) Az Abszolút iránti keresésükben ők relatív (viszonylagos) eszközöket használnak.
c) Elferdítik a szentírások lényegét.
d) Az Úr Síva Sankaracarya személyében jelent meg, hogy félrevezesse a démonikus embereket a Kali-korszakban a mayavadi filozófiával.
6. A legjobb, ha nem prédikálunk a mayavádiknak vagy smarta brahmanáknak. Azonban prédikálnunk kell az ártatlanoknak, akiket ők
befolyásolnak.
Más sampradayák
1. Nagy különbségek vannak a négy sampradaya között - Sri, Brahma, Rudra, Kumara.
 2. Nagy különbség van ezen sampradayák és a miénk között.
3. Hajszálnyi különbség van az ISKCON és más gaudiya sampradayák között
4. Sríla Prabhupáda lelki helyzete páratlan. Ez a mi jó szerencsénk, hogy kapcsolatban vagyunk Vele.
5. A kaszt-goswamik felfogása a tanítványi láncolatról teljes félreértés.
6. Függetlenül attól mennyire emelkedett, a vaisnava mindig tiszteletét ajánlja. Minél fejlettebb, annál alázatosabb. Ezért kapcsolatunk
más sampradayákkal nagyon tisztességes kell, hogy legyen.
7. A mi kapcsolatunkban tisztában kell lennünk azzal, hogy mi a különbség az engedelmesség, alázat és tisztelet között.
8. Mindig tiszteletadónak kell lenni más sampradayákkal - legalább külsőlegesen - hogy megvédjük Srila Prabhupada hírnevét.
9. Jó, ha tudjuk a különbségeket és hiányosságokat a mi lelki közösségünkben.
10. Mindig tisztában kell lennünk a Vraja Bhusik páratlan helyzetével.
Idézetek Sríla Prabhupádától
„Swamiji, az ön tanítványai nem szépen ejtik ki a sanskrit nyelvet. Még a Hare Krisna mantrát se mondják megfelelően.”
Prabhupáda: „Igen, ezért jöttünk mi ide - hogy önökkel társuljunk, s így taníthassanak bennünket.” (SP Ll. V. 63. oldal)
SP levele Alfred Fordnak (1974/7./30.) „Ami kérdéseidet illeti, Indiában a sannyasit, azt a személyt aki a lemondott rendben él, mindig
tisztelik. Még ebben a leesett helyzetben is Indiában mindenfelé tisztelik a sannyasit, és megélhetését tekintve nincs problémája. Ezért igazad
van, hogy a lemondott rendben élő személyt megbecsülik.
Adj mindenkinek megfelelő tiszteletet (1970/10./30.) Jayapataka „Kérdéseddel kapcsolatban, hogyan fejezzük ki tiszteletünket a
sannyasiknak: Minden sannyasinak, még ha mayavadi is, ajánljuk hódolatunkat - így nem lesz sérelem. Amint megfigyelted, mi az Úr
Caitanya utasításait követjük, miszerint kellő tiszteletet adunk másoknak, helyzetüknek megfelelően , de nincs szükség mindig társulni
mindegyikükkel. Még ha valaki vaisnava is, de nem jó személyiség, mi megadhatjuk neki a vaisnavának kijáró tiszteletet, de nem
társulhatunk vele.”
SP Nektár (3.30.)
„Egy alkalommal, amikor Prabhupáda a Bhaktivedanta Manorban tartózkodott, egy mayavadi sannyasi jött látogatóba. Sríla
Prabhupáda nagyon barátságosan fogadta őt, és belekezdtek valamilyen vitába. Amikor az ember eltávozott, szándékosan otthagyott egy
rakás brosúrát. A brosúrák egy rövid esszét tartalmaztak, a monista dotrináról, hogy „minden egy”, dacolva a védikus szentírások közvetlen
jelentésével, és teljes mértékben kihagyva Úr Krisnát, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
A következő délután Prabhupáda találkozott a bhaktákkal. Gyakorlata volt, hogy elfogadott egy nagy tál (tálca) gyümölcsöt és diót. Ebből
egy keveset saját magának vett el, a megmaradt maha-prasadamot pedig megkérte egyik tanítványát, hogy ossza ki az összes bhakta között.
Ezen a különleges napon kérte a brosúrákat. A bhakták meglepődtek, - „Miért keresi Prabhupáda ezeket a brosúrákat?” Amikor azokat
behozták, Sríla Prabhupáda azt mondta: Minden bhaktának ossz egyet A bhakták megzavarodtak, amint a mayavadi brosúrákat egytől
egyig kiosztották.
Majd Prabhupáda megszólalt: „Mindenki vegye a brosúrát, nyissa ki és vegye a kezébe”. Elvett néhány gyümölcsöt a tálcáról és elkezdte
azokat enni. Utána jelzett, hogy a maradékot osszák ki. Azt mondta, hogy a bhakták a brosúrát papírtálcának kell, hogy használják.
Egy bhakta később megjegyezte, hogy Prabhupáda ezzel az egyszerű tettel az yukta-vairagyát gyakorolja. Egy ateista értekezést hasznos
célra használt, egyidejűleg kigúnyolva szerzőjét, ugyanakkor lekötve őt az odaadó szolgálatban.
A mayavadikkal való bánásmód... majd a másik sannyasi (mayavadi) elkezdett beszélni. Sríla Prabhupáda ránézett, és azt mondta:
„Azonnal kezdjetek kirtant.” Így mi felkeltünk a sannyasi beszédének közepén és kirtanozni kezdtünk. ”Ő imperszonalista filozófiát
prédikált és én nem tudtam ezt elviselni.”, mondta Prabhupáda.
(Bhurijan w/SP JapánbanSP Ll. V., 92. oldal)

Krisna-hit alapvető tanításai

A Krisna-tudat az öt világvallás egyikének, a hinduizmusnak egy képviselője, amely világszerte többszáz-millió követőt számlál.
Gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza, azonban a nyugati világban csak 1965 után vált ismertté, Ő Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta
Szvámi Prabhupáda erőfeszítései nyomán.
Sríla Prabhupáda az Egyesült Államokban kezdte el a Krisna-tudat angol nyelvű terjesztését. Élete utolsó éveiben tizennégyszer utazta
körbe a világot, előadásokat tartott, 60 kötetnyi angol nyelvű könyvet írt és száznál is több templomot alapított meg.
A Krisna-tudat tanításait az ősi védikus irodalom foglalja össze. Krisnát, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádjuk, s célunk az
Isten iránti odaadás, szeretet kifejlesztése. Az önmegvalósítás tökéletes útjaként a Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré Haré
Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré mantra éneklését ajánljuk. Mindennapjaink a tisztaság, a kegyesség, az igazságosság és a
lemondás jegyében telnek.
Teológiai tételei olyan ősi indiai írásokon alapulnak, mint például a Védák, az upanisadok, a puránák, vagy a Mahábhárata eposz részét
képező Bhagavad-gítá. A hívek ezen írások összességét "védikus írások" névvel illetik, a nyugati indológusok, történészek viszont általában
csak az eredeti négy Véda (Rg r-ri -, Yajur y-j, j-dzs -, Sáma s-sz és Atharva Véda) megnevezésére használják a "védikus irat" kifejezést. A
Krisna-hit mai gyakorlatában a legkiemelkedőbb jelentőséggel (a néha "India Bibliájának" is nevezett) Bhagavad-gítá, illetve a puránák
közül a Srímad-Bhágavatam áll.
A Krisna-hit egyik legfontosabb tétele - a hinduizmus körén belül általánosan elfogadott - lélekvándorlás gondolata. Eszerint az ember (és
minden más lény) nem a testének tekintendő, hanem egy örök, láthatatlan, transzcendentális természetű léleknek, amit szanszkritul
átmának (önvalónak) neveznek. Ez a természetfeletti "részecske" ebben a világban különféle testeket ölt magára és vet le magáról, ahogyan
a ruháinkat cseréljük. A lélek léte örök, azonban az anyagi testek romlandóak, megöregszenek és elpusztulnak. Így a lélek egy új testbe
kényszerül vándorolni. Hogy milyen testbe kerül, az a korábban elkövetett tetteinek erkölcsi súlyától függ. Az élőlények sorsát szabályzó
törvényszerűséget karmának nevezik, amit cselekedeteivel maga az élőlény alakít ki. Vagyis mindenki a maga sorsának - és jövendőbeli
testének - a "kovácsa".
Az átmá (lélek) egyaránt megszülethet növényi, vagy állati, vagy emberi testekben - az élet forrása, a lélek minden fajban egyforma,
csupán az öltözet különbözik. Ez a felfogás az egyik oka az Indiában széles körben elfogadott erőszaknélküliségnek (ahimsá s-sz), az
állatokkal való könyörületességnek, illetve a vegetarianizmusnak is.
A vaisnava teológia szerint Isten megértésének különböző fokozatai vannak. Az Ő energiái mindent áthatóak, ám az energiák forrás
végeredményben egy Legfelsőbb Személy. Vagyis egészen személyes jellemvonásokkal rendelkezik: formája van, cselekedetei, szokásai és
különleges tulajdonságai. Ez nem azt jelenti azonban, hogy a földiekhez hasonló, anyagi teste lenne, hanem transzcendentális, soha nem
öregedő és el nem múló, gyönyörrel teli, lelki testtel rendelkezik. Ezt a perszonális (személyes) Istent nevezik Krisnának, ami arra utal, hogy
fenséges tulajdonságai által "mindenkit vonz".
 Az egyéni élőlények, parányi lelkek eredendőn Krisna társaságában, a lelki világban éltek, de szabad akaratukat rosszul használva
elfordultak Istentől, és így az anyagi világba zuhantak. Ezt a világot éppen azért hozza létre a Teremtő, hogy helyet biztosítson a
függetlenségre vágyó, önző lelkeknek. Az anyagba esett lélekszikrák valódi kilétükről megfeledkezve különböző anyagi burkolatokat
(testeket) öltenek magukra, és ezen keresztül próbálják élvezni létüket. Azonban az anyagi világ alacsonyabb rendű természete és
mulandósága révén soha nem teheti elégedetté az elveszett boldogságukat kutató élőlényeket. Isten időről időre különböző formákban
alászáll ebbe a világba, éppen azért, hogy emlékeztesse a jívákat (j-dzs, a parányi lelkeket) elfelejtett helyzetükre, régen elhagyott
otthonukra, és a Hozzá fűződő kapcsolatukra. Az ilyen formában megjelenő isteni lényeket inkarnációknak (megtestesülés, alászállás),
szanszkritul avatároknak nevezik. Isten olykor személyesen jön el a Földre, és van, amikor egy parányi lelket küld el, megbízva őt üzenete
hirdetésével. E gondolkodásmódból adódik a hinduizmus eredendő toleranciája a különféle vallások iránt: ha más vallások hívei egy másik
szentírást és vallási tanítót követnek is, végső soron a tanítások forrása ugyanaz a Legfelsőbb Lény, aki segíteni igyekszik a különböző
helyeken és időben élő lelkeken.
Isten a kinyilatkoztatáson keresztül, és a tanítómesterek által mutatja meg azt a lehetőséget, ahogy a lélek újra eljuthat eredeti otthonába,
vissza Istenhez. A szentírások tanulmányozása, egy hiteles lelki tanítómester elfogadása és követése elengedhetetlen feltételek ehhez az
"üdvözüléshez", a lélekvándorlás körforgásából való megszabaduláshoz. Emellett a lelki gyakorlónak fontos erkölcsi követelményeknek is
eleget kell tenni (például tartózkodás a kábító és mámorítószerektől, a hús-, hal- és tojásevéstől, szerencsejátéktól, házasságon kívüli
szexuális élettől, és a házasságon belül is csak gyermeknemzés céljából engedélyezett, hogy a gyereket Krisna-tudatban neveljük fel), és
emellett rendszeres ismételnie kell Istennek a védikus írásokban kinyilatkoztatott neveit, melyek fontosságát a védikus írások különösen
hangsúlyozzák a jelenlegi korszakban: Hare Krsna, Hare Krsna, Krsna Krsna, Hare Hare, Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma, Hare
Hare (Mahá-mantra). A lelki élet szabályait komolyan követő hívő megszabadul múltbeli rossz tetteinek minden következményétől
(karmájától), és végül teste elhagyása után nem kell egy újabb evilági testben megszületnie, hanem elfoglalja helyét a lelki birodalomban,
mint a Legfelsőbb Lény egyik örök társa. Ez a Krisna-hívők életének végső célja.

A Krisna-tudat alapelve, célja

A Krisna-tudatú mozgalom arra szolgál, hogy megmentse az emberi társadalmat a lelki haláltól. És tökéletes tudásban részesítse az
emberi társadalmat. E tudás által az ember megértheti, ki ő, ki Isten, mi az anyagi világ. Miért jöttünk ide, miért kell keresztülmennünk
annyi gyötrelmen és nyomorúságon, s miért kell meghalnunk. Jelenleg az emberi társadalmat félrevezetik azok a vak vezetők, akik nem
ismerik az emberi élet célját, amely nem más, mint az önmegvalósítás, valamint az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűződő elveszett
kapcsolatunk helyre állítása. Az ember szüntelenül az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzi. A Krisna-tudatú bármit tesz, tudja (ő
lélek nem test), hogy a test Krisna tulajdona, s ezért Őt kell vele szolgálnia. Minden tette eredményét Krisnának ajánlja fel. Felszabadult
lélek, aki nem aggódik tettei eredményei miatt. Békés az ember, nincs kettőség. Minden, ami létezik, Krisna energiájának terméke. A
Krisna-tudat nem hit kérdése; ez tudomány. Az első lépés ismerni a különbséget az élő test és a halott test között. A különbség az, hogy
amikor valaki meghal akkor a lélek, vagyis az életerő elhagyja a testet. Ezért nevezik a testet halottnak. Két dolog van tehát: az egyik ez a
test a másik pedig az életerő a testben. Mi a testben lévő életerőről beszélünk. Ez a különbég a Krisna-tudat tudománya – amely lelki – és a
közönséges materialista tudomány között.
Az emberi élet értelme az élvezet. De az emberek most az életnek egy hamis szintjén vannak, ezért ahelyett, hogy élveznék az életet,
szenvednek. Mindenhol csak a létért való küzdelmet látjuk. Mindenki küzd, de mi az élvezet a végén, csak küzdenek és meghalnak. Ezért –
bár az élet az élvezetért van – jelenleg az ember élete nem élvezet. De ha eljut az élet valódi, lelki szintjére, akkor élvezni fog.
Ha a lélek élvezni kívánja ezt az anyagi világot, akkor megfeledkezik igazi otthonáról a lelki világban, s megszületik ebbe a létezésért
folytatott küzdelemmel teli életbe. Az ismétlődő születés, halál, betegség és öregség e természetellenes életformáját meg lehet állítani, ha a
lélek tudata egybeesik Isten legfelsőbb tudatával. Ez a Krisna-tudat mozgalmának alapelve.
Az egyéni lélek a tudata által jelen van az egész testben, úgy a Felsőlélek, Paramátmá jelen van szerte az egész teremtésben, felsőbbrendű
tudata által. Ezt a felsőbbrendű tudatot az egyéni lélek – akinek tudata behatárolt – nem imitálhatja: megérthetem, mi történik az én
behatárolt testemben, de nem érezhetem, mi megy végbe valaki másnak a testében. Én jelen vagyok az egész testemben a tudatom által, de
nem vagyok jelen ezzel a tudatommal senki másnak a testében. Azonban a Felsőlélek, aki mindenkiben jelen van, mindenhol ott van ő
minden létezésről tudatos. Ez a felsőbbrendű tudat csak az egyéni tudat és a felsőbbrendű tudat összekapcsolódásával érhető el, s ezt a
folyamatot nevezik meghódolásnak, Krisna-tudatnak.
A Krisna-tudat mozgalom célja a tudat megtisztítása. A tudatunk velünk tart a halál pillanatában. A tudat úgy hagyja el a testet, ahogy a
virág illatát viszi magával a levegő. Amikor meghalunk, ez az öt elemből – földből, vízből, levegőből, tűzből és éterből – álló anyagi test
alkotórészeire bomlik, s a durva anyagok visszatérnek az elemekbe. Vagy ahogy a keresztény Biblia mondja: „Porból jöttél, és porrá leszel.”
A halál pillanatában a finomabb elemek (az elme, az értelem és az ego), amelyeket egyesülve tudatnak nevezünk, egy másik testbe viszik a
parányi lélekrészecskét, hogy tetteinek megfelelően szenvedésben vagy élvezetben legyen része. Tudatunkat a tetteink alakítják. Ha
ürülékkel társulunk, akkor tudatunk, amely olyan, mint a levegő, az ürülék bűzét viszi magával, és így a halálunk pillanatában egy
nemkívánatos testbe szállít bennünket. Ha pedig a tudat rózsák fölött halad el, akkor a rózsák illatát viszi, s így olyan testbe kerülünk, ahol
élvezhetjük korábbi tetteink eredményét. Ha arra képezzük magunkat, hogy Krisna-tudatban cselekedjünk, akkor tudatunk Krisnához visz
majd bennünket. A tudatnak megfelelően különböző testek alakulnak ki, ezért ha a yoga elvei szerint formáljuk a tudatunkat, akkor olyan
testet kapunk, amelyben tudjuk majd gyakorolni a yogát. Jó szüleink lesznek, lehetőséget kapunk a yoga folyamatának végzésére, és
automatikusan képesek leszünk Krisna-tudatunkra ébredni, melyet már előző testünkben gyakoroltunk. Jelenlegi kötelességünk ezért az,
hogy isteni tudatra tegyünk szert. Ha isteni, örök tudással teli, boldog életre és lelki felemelkedésre vágyunk – más szóval ha haza akarunk
térni, vissza Istenhez –, akkor el kell sajátítanunk az isteni tudatot, a Krisna-tudatot.
Krisna-tudatban mindennel egyetértünk és meghódolunk Krisnának. Krisna tudatban való cselekvéskor következő életünkben ott
folytassuk, ahol abbahagytuk a tanulmányozást. Krisna tudatban örömet jelent minden tett. Énekelünk, táncolunk, eszünk és a Bhagavad-
gítáról beszélünk. Ha nem jutunk el annak a megértéséig kik is vagyunk valójában nem beszélhetünk valódi tudásról. Fel kell ismerni, hogy
nem ez a test az énünk és úgy kell cselekednünk is, mert lelki lények vagyunk. Krisna tudatban bűnös tetteink szunnyadó visszahatásainak
magja mind megsemmisülnek. Az odaadó szolgálatnak kilenc ajánlott folyamata van: hallgatás, éneklés, emlékezés, imádat, imádkozás,
szolgálat, úr szolgálójaként cselekedni, baráti kapcsolatot kialakítani az Úrral, mindent felajánlani az Úrnak. Érdeklődni kell Brahman
felől. Krisna-tudatban az a folyamat, amely az érzékeket készíti fel a szabályozó elvek segítségével, főként a Hare Krisna éneklésével.
Szerénynek és alázatosnak kell válnunk, hogy meghaljuk Krisna üzenetét. Nem kell különbséget tenni a lelki és az anyagi energia között.
Krisna tudat alkalmassá tesz, hogy lássuk Istent. Ki kell szabadulni a lélekvándorlás rabságából. Nem a cselekvésről való teljes lemondást,
tétlen elmélkedést hirdeti, hanem a tevékenységet, azzal a megszorítással, hogy a cselekvést vágy nélkül, haszonra, (önzetlenül,
pragmatizmus) nem számítva kell végezni. Az isteni tudásért az ember folyamodjon egy lelki tanítómesterhez (guru), a szolgálatkészség és a
tárgyhoz tartozó tudakozódás kísérte meghódolás oltalmában. Aki Krisna tudatban cselekszik, az már nem vágyik arra, hogy élvezze ezt az
anyagi világot, az valóban bölcs. Mindenkit a kéj vezérel, egy bölcsnek sohasem parancsol. S hogyan lehetséges ez? A tudás tüze felégeti a
bűnös tettek összes visszahatását. Életünknek csak az adhat értelmet és irányt, ha Krisna tudat transzcendentális tudományának
elsajátításáért küzdünk, a bölcsesség királyáért. Krisna tudat szentírásai leírják, hogy az emberi élet valódi célja az, hogy az ember
felülemelkedjen a természet három kötőerején (jóság, szenvedély, tudatlanság). Ezzel megszabadul az anyagi világhoz való erős
lekötöttségtől, és képessé válik tiszta, motiválatlan, szeretetteljes odaadó szolgálatot végezni Krisnának, és visszatérni a lelki világba.

1. A Krisna hívők szerint Krisna az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Eredeti, (örök, tudással és boldogsággal teli) transzcendentális
alakjában – kékesfekete bőrű, elbűvölő, fuvolázó fiúként – mindig lelkivilágbeli lakhelyén tartózkodik. Személyes kiterjedésein és energiáin
keresztül azonban egyszerre mindenhol jelen van, és mindenről tud.
A „Krisna” név arra utal, hogy Ő mindenki számára vonzó; Ő a legfölsőbb élőlény, Aki minden más dolog forrása, Neki Magának
azonban nincs más eredete; Ő az anyagi és a lelki világ, minden energia és tudás oka; Belőle származik minden egyes lélek is.
A Krisnatudat Nemzetközi Szervezetét (ISKCON) Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda (1896–1977) alapította
1966-ban. E világvallás célja az, hogy Srí Csaitanja Maháprabhu tanításai az egész világon elterjedhessenek.
Sríla Prabhupáda tehát nem egy új vallást alapított, hanem egy olyan világméretű szervezetet hozott létre, mely a világ minden részén
lehetőséget nyújt az embereknek a vaisnava bölcselet megismerésére és az ezen alapuló vallásos életmód gyakorlására.
2. Történelmileg a Krisna-tudat az i.e. 3000-5000 körül keletkezett hinduizmus gyökereire támaszkodik. A hinduizmus e szentként tisztelt
iratai, a védikus írások lejegyzésére egyes elemzők szerint körülbelül ötezer éve került sor.
A Krisna-tudat a hinduizmus része, mely egy gyűjtőfogalom, India azon több ezer éves vallásait foglalja magában, amelyek a védikus
irodalmon (India ősi szanszkrit nyelvű szentírásain) alapulnak.
A vaisnavizmus, vagyis a Visnu, illetve Krisna hit a hinduizmus legősibb, legismertebb és legelterjedtebb irányzata. A vallás korszerűsége
abban áll, hogy Isten szolgálatában és a védikus tudás bemutatása során a hívek a nyugati világ eszközeit és lehetőségeit is alkalmazzák.
A Krisna hívők bölcseletükben, elveikben és az életmódot meghatározó alapvető szabályok tekintetében teljes mértékben az ősi vaisnava
hagyományt képviselik nyugaton és Indiában egyaránt.
3. A Krisna-tudat szent könyveinek a védikus szentírásokat tekintik. A véda szanszkrit szó, jelentése: tudás, tudomány. A hagyomány
szerint a védikus tudás, örök igazság lévén, a világegyetem keletkezésével egy időben jött létre.
A védikus írások mantráit, verseit Brahmá, az első teremtett félisten mondta ki először hangosan. Ezután a tudás mesterről tanítványra
szállt alá, hallás útján. Később (mintegy ötezer évvel ezelőtt) Sríla Vjászadéva a könnyebb érthetőség érdekében részekre osztotta, lejegyezte
és magyarázatokkal látta el e tudásgyűjteményt.
4. Az istentiszteletek között a legfőbb vallási gyakorlat a szent nevek, a mahá-mantra éneklése: Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna,
Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré. Krisna neveinek éneklése megtisztítja a tudatot az anyagi szennyeződésektől,
és lelki boldogságot eredményez.
Krisna neveit ismételhetjük egyedül (japa), másokkal közösen énekelve (bhadzsana), és közösen táncolva (kírtana). A szent név
éneklésének végső célja az önzetlen, tiszta istenszeretet elérése.
A japázáshoz egy 108 golyóból álló imafüzért, a japa láncot használnak, amelyet a japa zsákban tartanak, amelynek alakja egy nyíló
lótuszra hasonlít. Az avatott hívek számára napi tizenhat kör japázás kötelező.
A Krisna templomok oltárán egy képet vagy szobrot (múrti) láthatunk, amely Krisnát vagy valamelyik inkarnációját ábrázolja. A hívők
mindennap istentiszteletet mutatnak be e múrtiformáknak: ételt ajánlanak Nekik, fölöltöztetik Őket, a szertartások során pedig füstölőt,
lángot, vizet és virágokat ajánlanak föl Nekik.
Isten a hiteles módon elkészített múrti formáin keresztül elfogadja és viszonozza hívei szeretetét, ily módon segítve őket a fejlődésben a
lelki életben. A Krisna templomok oltárán leggyakrabban Srí Csaitanja és Srí Nitjánanda, vagy Srí Krisna, és örök társa, Srímatí
Rádhárání formái láthatók.
A két legfontosabb szent hely a Delhitől nyolcvan kilométerre délre fekvő Vrindávana (Krisna gyermekkorának helyszíne) és a Nyugat
Bengáliában található Máyápur (Srí Csaitanja szülőhelye). Ezek mellett minden olyan hely vagy templom szentnek számít, ahol szent
emberek élnek, és Istent szolgálják. Ezek látogatása is lelki cselekedetnek, odaadó szolgálatnak minősül.
5. A Krisna-hívők ünnepei több osztályba sorolhatóak. Vannak, amelyek Krisna vagy Krisna valamely inkarnációjának “megjelenési
napjai” e világban; mások a Krisna-hívő szentek megjelenési (születési) és eltávozási napjai; némelyek valamely vallásilag jelentős
történelmi esemény ünnepei; és végül van a saját lelki tanítónk (guru) születésnapja. A Krisna-hívők holdnaptárat használnak, ezért az
egyes ünnepek évente más időpontra esnek a Gergely-naptár szerint. Mivel nagyon sok ilyen ünnep van, csak a legfontosabbak soroljuk itt
föl:
Gaura Purnima: Krisna legutóbbi inkarnációjának, Csaitanja Maháprabhunak a megjelenési napja;
Ráma Navami: az Úr Rámacsandra megjelenési napja, aki Krisna egy korábbi inkarnációja;
Nriszimha Csaturdászi: az Úr félig oroszlán és félig ember megjelenési formájának dicsőséges győzelme egy gonosz démon fölött;
Srí Krisna Dzsanmasztami: Krisna megjelenési napja e világban;
Govardhana Pudzsa: Krisna fölemelte Indiában a Govardhana-hegyet, és hét napig tartotta;
Vjásza Pudzsa: az avatott hívők a lelki tanítójuk születésnapját ünneplik.
6. Az öltözködési hagyomány szerint a nők tarka színű szárit hordanak, és az ő esetükben általában nincs jelentősége a színeknek és a
mintáknak. A teljes nőtlenségben élő férfiak sáfrányszínű, a házasok és a házasulandók pedig fehér színű ruhát viselnek.
A férfiaknál a fej kopaszsága a lemondásra utal a világi élvezetekről és ragaszkodásokról, a tarkón meghagyott hajtincs pedig az
egyistenhit jelképe.
A homlokon lévő jel neve tilaka, melyet a hívők minden zuhanyzás után a felsőtest további tizenegy pontjára is fölfestenek. A homlok
közepén húzódó két függőleges vonal Krisna lábnyomát jelképezi, az orron húzódó levélforma pedig a szent tulaszí növény levelét.
A tilaka valamely szent hely vagy folyó földjéből, agyagából készül, és fölfestésekor az Úr megfelelő neveit szokás ismételni. A test díszítése
szent jelekkel arra is utal, hogy testük a szívükben is jelen lévő Úr temploma, melyet az Ő szolgálatára kell használniuk. A házas hölgyek
homlokának közepén egy piros színű pötty is látható, amely a férjezettségüket jelöli.
A védikus vallásbölcselet szerint a tisztaság, a lemondás, az igazmondás és a kegyesség a vallás négy egyetemes alapelve. Ezek következetes
alkalmazása a vallási gyakorlatok végzésével együtt biztosítja az ember lelki fölemelkedését, elutasításuk pedig erkölcsi és lelki hanyatláshoz
vezet.
Az étkezés tekintetében is Krisna hívők négy erkölcsi szabály követését tartják különösen fontosnak: a húsevés beszüntetése
könyörületesség az állatok iránt, ugyanakkor fejleszti a képességet az együttérzésre; a tartózkodás a kábító és mámorítószerektől a
lemondásnak és a mértékletes életmódnak kedvez; a korlátozatlan nemi élet elkerülése biztosítja a belső tisztaságot; a szerencsejátékok és a
pénzügyi üzelmek elkerülése pedig abban segít az embernek, hogy igazmondó és becsületes maradjon.
A vallás egyik fő alapelve tehát az erőszakmentesség, mert nem lehet hatékony vallásos életet élni, ha az ember erőszakot követ el más
élőlények ellen, vagy ha elfogyasztásuk által bűnrészessé válik ezen erőszakos cselekedetben.
 Hitük szerint az állatok is lelkek, Isten gyermekei, és az embernek nincs joga elvenni az életüket pusztán azért, hogy kielégítse telhetetlen
nyelve vágyait. A vaisnava írások a vegetáriánus ételek (zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék, olajos magvak, cukor és tejtermékek)
fogyasztását írják elő az ember számára.

A Krisna-tudat gyakorlásáról

A védikus tanítások nem csupán egy tetszetős filozófiát hirdetnek, hanem praktikus tudást és tapasztalatot adnak gyakorlóinak. A lélekről
és Istenről szóló bölcsességet egy teljes, gyakorlatias kultúra öleli körül: ezt nevezzük védikus vagy a Védákon, India ősi szent iratain függő
kultúrának. Az ennek megfelelő öltözködés, szokások, viselkedési szabályok és lelki gyakorlatok az ember gyors lelki felemelkedését
biztosítják.
A lelki fejlődéshez az embernek nem szükséges szerzetesi módon, a világi tevékenységeket teljesen feladva élnie. A Krisna-hívők egy kisebb
része csak egyházi szolgálatokat végez, a többségük azonban a világban élő és dolgozó családos ember, aki életét a védikus elveknek
megfelelően éli, mindennapjaikat a Krisna-tudat szellemisége, mint alapvető érték, mint életvitel és filozófiai elv hatja át. Attól függően,
hogy valaki mennyire elkötelezett, otthonában is élhet szinte szerzetesi rendszerezettségű életet, vagy követhet annyit a védikus alapelvek
közül, amennyit körülményei és saját elhatározása lehetővé tesznek. Így vannak olyanok, akik precízen követik a védikus írások
útmutatásait, és szolgálatukkal és adományaikkal rendszeresen támogatják a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségét, míg mások –
kevesebb követelményt támasztva magukkal szemben – alkalmi segítőként vagy szimpatizánsként kapcsolódnak a közösséghez.
Erkölcsi téren a védikus irodalom a kegyesség, az igazmondás, a lemondás és a tisztaság elveinek követését írja elő a hívők számára. A
gyakorlatban ez a vegetáriánus táplálkozást, a szerencsejátékok és a mámorítószerek elkerülését, valamint a testi vágyak lecsillapítása
érdekében a szexualitás korlátozását jelenti. Mindez a hétköznapok során kivitelezhető életformát jelent.
A Krisna-hívők legfőbb gyakorlata Krisna neveinek rendszeres éneklése és ismétlése a Haré Krisna mahá-mantra formájában: Haré
Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré, Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. A Szent Név rendszeres éneklése
fokozatosan felszabadítja az ember elméjét az anyagi világ negatív befolyása alól, állandó belső örömet, elégedettséget és a lelki élet
gyakorlásához szükséges erőt biztosít. A hívőkkel való közös éneklés és társulás nem csak a szociális kapcsolatokat jelenti, hanem további ízt
ad a Krisna-tudatos életvitel könnyed gyakorlásához.
Tanításaink
A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének tagjai az Úr Krisnát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként tisztelik. A Krisna-
tudat a hinduizmus világvallásához tartozó legnagyobb vallási irányzat. Az Úr Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége imádata a hívők
legfontosabb vallásos tevékenysége.
Az Úr Krisnát a hívők az odaadó szolgálat folyamatán keresztül képesek megközelíteni.
Ehhez elengedhetetlen, hogy a hívők megértsék, az élőlények nem azonosak anyagi testükkel, hanem örök lelkek, és hogy megismerjék a
lélekvándorlás és karma tanát.
A vallásos folyamatok gyakorlásához kívánatos a fő erkölcsi és szabályozó elvek betartása, valamint az ahimsā, az erőszakmentesség
elvének, és a vegetarianizmus megértése, követése.
A legfontosabb napi tevékenységek közé tartozik, hogy a hívők erőszakmentes, vegetáriánus ételeket ajánlanak Istennek, az ilyen
élelmiszer karma-mentes, lelki étellé válik.
A mantra meditáció végzése a napi vallásgyakorlatok másik alappillére, az Úr Szent Nevének éneklése közvetlenül összekapcsolja a hívőt
Istennel.
A templomokban és központokban a Krisna-hívők az Úr ún. mūrti-formáit imádják, amely nem különbözik Magától Krisnától. A mūrti-
imádat történhet templomokban és otthon.
A hívők a vallásgyakorlás alapjának tekintik a lemondás, az igazmondás és a kegyesség elvének gyakorlati megvalósítását. A
mindennapokban a tisztaság és a tradicionális viselet segíti a megfelelő tudatállapot kialakítását az elmélyüléshez.
Az élőlények a lelki életben hatékonyan fejlődhetnek, az elemző tanulmányozás, a tanulás által, ehhez pedig elengedhetetlen a védikus
szentírások rendszeres és alapos tanulmányozása.
A hívők (bhakták) a közösségi életben, a bhakták (hívők) és egymás társaságában még hatékonyabban fejlődhetnek, ehhez kiváló
támpontot nyújt a fesztiválok és a szent helyek látogatása.
Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége
Krisnát a védikus szentírások mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, vagyis mint személyt mutatják be. A Krisna-tudat monoteista
vallás, a hinduizmus legnagyobb sodrát, a vaisnava ágat képviseli, a hívők az Úr Visnut – vagy személyesebb nevén Krisnát – imádják. Isten
személy, Aki különféle tulajdonságokkal rendelkezik. E tulajdonságai közül kiemelkedik 6 fensége, Ő minden tudás, lemondás, hírnév,
szépség, gazdagság és erő birtokosa, ezeket a maga teljességében nyilvánítja meg, s ezeknek Ő maga a forrása is.
A „Krisna” név legfontosabb tulajdonságára utal: Mindenkit Vonzó. Ő a legfelsőbb élőlény, Aki minden más dolog forrása, Neki magának
azonban nincsen más eredete. Ő az anyagi és a lelki világ, minden energia és tudás oka, és Belőle származik minden egyes lélek, élőlény is.
Eredeti, örök, tudással és boldogsággal teli transzcendentális alakjában – a kékesfekete bőrű, elbűvölő, fuvolázó fiúként – mindig a lelki-
világbeli lakhelyén, Goloka Vṛndāvanában tartózkodik. Személyes kiterjedésein és energiáin keresztül azonban egyszerre mindenhol jelen
van, és mindenről tudatos, s határozott céllal újra és újra megjelenik az anyagi világban is, hogy bemutassa kedvteléseit, és megvédelmezze
híveit. A Krisna-tudatú hívők a legfontosabbnak tekintik életükben, hogy kifejlesszék odaadásukat és ragaszkodásukat az Istenség
Legfelsőbb Személyisége, az Úr Krisna iránt, s hogy visszaállítsák vele eredeti és örök lelki kapcsolatukat – amely az élőlény
legtermészetesebb sajátja -, s amely az anyagi világban számos külső inger által válik befedetté. Krisna imádatának célja is éppen az örök
lelki kapcsolatra való szilárd emlékezés.
A vaisnava szentírások, például a Srīmad-Bhagāvatam elmondja, hogy Istennek több arculata van, és mindenki a saját lelki fejlettségi
szintjének megfelelően láthatja e formáit. Isten egyik formája a személytelen energiaként mindent átható, mindenütt jelen lévő Brahman-
arculata. Ez voltaképpen Krisna lelki testének mindenhová eljutó, ragyogó sugárzása. Isten másik aspektusa a Felsőlélek vagy Paramātmā
forma. Ebben a személyiséggel rendelkező formájában Isten minden élőlény szívében és minden atomban is jelen van.
Legteljesebb, eredeti arculata az Ő személyes, kétkarú formája (Bhagavān Krisna). Ő a Brahman- és a Felsőlélek-arculat forrása is. Az Úr
Krisna e személyes formája örökké a lelki világban végzi kedvteléseit társaival, időről időre alászáll azonban, hogy az anyagi világban
megszülető, a születést, betegséget, szenvedéseket, változásokat tapasztaló, bajba jutott élőlények számára megtanítsa az odaadás elveit, és
hazahívja őket a lelki világba.
Krisna számtalan különféle formában száll alá, hogy megtanítsa az élőlényeknek a vallás és a lelki gyakorlatok végzését. Ezek közül két
kiemelkedő formája a több mint 5300 éve Vrndāvana nevű faluban megjelent pásztorfiú, (Gopāla) Krisna és az Úr (Śrī) Caitanya
Mahāprabhu, Krisna 1486-ban megjelent avatārája, Aki elterjesztette a világban a korunkra jellemző legfontosabb vallásos folyamatot, a
Szent Név, a Haré Krisna Mahā-mantra éneklését.
 Ha Istent a Naphoz hasonlítjuk, akkor a Brahman olyan, mint e Nap ragyogása, a Felsőlélek pedig olyan, akár a földön heverő
tükörcserepekben visszatükröződő napok sokasága. Végső soron tehát Isten egy személy, ám a kezdő lelki gyakorlók olykor személytelen
energiáját vagy a Felsőlelket hiszik minden dolog végső forrásának, a napsugarak forrása azonban mégis csak maga a Nap.
Odaadó szolgálat
Az odaadó szolgálat az Istennek önzetlenül, odaadóan és szeretettel végzett cselekedeteket jelenti. Istent az ilyen módon végzett
cselekedetekkel tehetjük elégedetté, és ennek segítségével léphetünk Vele kapcsolatba, így érhetjük el Őt. Az ilyen cselekedetek ún. lelki
tettekké válnak, amelyek az anyagi, hétköznapi tettekkel ellentétben nem okoznak az élőlény számára újabb és újabb visszahatásokat,
vagyis további karmát, amely az ok-okozat működési elve szerint, a három kötőerő (a szenvedély, a tudatlanság és a jóság) segítségével
megköti az embert.
Az élőlény az odaadó szolgálaton keresztül kifejlesztheti az istenszeretetet, és elérheti, hogy többé ne kelljen részt vennie az ismétlődő
születés és halál végtelen körfolyamatában. Az odaadó szolgálat végzése az élőlény legalapvetőbb sajátja, amely Isten és az élőlény (jīva)
közötti természetes, eredeti kapcsolat során eleve fennáll. A szolgálat kifejezést a Krisna-tudat hagyománya nem a hétköznapi értelemben
használja: nem szolgaságként, hanem sokkal inkább természetes odafigyelésként írják le a szentírások.
A vallásos életvitel önmagában még nem jelent odaadó szolgálatot, de minden olyan tett, amelyet az őszinte istenszeretetet áthat,
automatikusan azzá válik. Az odaadó szolgálat biztosítja a lelki fejlődést is, azáltal, hogy megtisztítja szívünket az olyan anyagi
szennyeződésektől, mint a kéjvágy, a düh, az irigység, a mohóság, a büszkeség és az illúzió. Ezek a jellembeli nem kívánatos tulajdonságok
eredetileg nem tartoznak a lélek természetéhez, de az anyagi világban való lét során beszennyeződik vele. Az odaadó szolgálattal a lélek
ismét levetkőzheti e gyengeségeit, egyszerű, becsületes és elégedett lesz.
Az odaadó szolgálatnak kilenc folyamata, vagyis alapvető módja van. Ezek a következők:
1. Hallani az Úrról és dicsőségéről
2. Az Úr dicsőségét énekelni, elbeszélni
3. Emlékezni Rá és cselekedeteire
4. Szolgálni a lótuszlábait
5. Imádatot végezni Neki
6. Imákat felajánlani Neki
7. Szolgálni az Urat
8. Barátkozni/barátságban lenni az Úrral
9. Teljes valónkkal meghódolni Neki
Ha az odaadó szolgálat kilenc folyamata közül bármelyiket gyakoroljuk, sikert érhetünk el a lelki életben. A hívők (bhakták) azonban nem
csak egy, hanem lehetőség szerint több módszert is gyakorolnak ezek közül. A legfontosabb gyakorlat az Úr dicsőségének hallgatása és
éneklése. Hallhatunk és beszélhetünk Krisna transzcendentális cselekedeteiről, vagy hallgathatjuk és ismételhetjük Szent Neveit a Hare
Krisna Mahā-mantra formájában. E gyakorlatok segítségével a Krisna iránti szeretet hamar felébred az ember szívében.
Amikor Krisna híveit szolgáljuk, szintén odaadó szolgálatot végzünk, a szentírások szerint ezzel még elégedettebbé tehetjük az Urat, mint
ha Őt magát szolgálnánk, Ő Maga is hívein, bhaktáin keresztül megközelíthető. Ezért a Krisna-tudatú hívők számára nagyon fontos a
bhakták, hittársak társasága és az odaadó szolgálat közös végzése.
Ahimsā, vegetarianizmus
A Krisna-tudat gyakorlása során a legfontosabb elv, amelyet szem előtt tartanak a hívők, az erőszakmentesség elve. Az ahimsā (m-n, s-sz)
elv alkalmazása nem csak a hívők étkezésére vonatkozik, hanem átfogó életvitelt is feltételez. Az anyagi világban az ember léte számtalan
külső hatástól, forrástól függ. Szinte minden másodpercben élőlények millióit pusztítjuk el (pl. belélegzéssel), akarva- akaratlanul is
károsítjuk környezetünket létezésünkkel, mert feléljük a természet erőforrásait. Az anyagi világban lehetetlen úgy élni, hogy soha egyetlen
élőlénynek sem vagyunk kárára, de a bölcs törekszik arra, hogy a lehető legkevesebb szenvedést és fájdalmat okozza környezetében az
élőlényeknek – éppen úgy, ahogy ő maga sem szívesen fogad el szenvedést másoktól.
Ennek fényében a hívők igyekeznek a legkisebb ártás elve szerint élni. Ez a legmarkánsabban a vegetáriánus étkezésben nyilvánul meg. A
Krisna-hívők szigorúan kerülik a hús, hal és tojás fogyasztását, amely az állatok vagy utódaik kegyetlen elpusztításával jár. Külön ki kell
emelnünk, hogy korunkban sajnos gyakran botrányos körülmények között tartják az állatokat már életükben is. A hústermékek
megvásárlásával és a húsipar támogatásával az ember nyíltan hozzájárul az állatok kegyetlen körülmények között tartásához és
megöléséhez, amely amellett, hogy kínokkal teli az állatok számára, az emberre közvetve negatív visszahatást, negatív karmát ad.
A Krisna-hívők a tanítások tanulmányozása során megértik, hogy lelki értelemben minden élőlény egyenlő, és az embert semmi sem
jogosítja fel arra, hogy az élőlények felett ítélkezzen, és öncélból elpusztítsa őket. A hústermékek fogyasztása ráadásul bizonyítottan
feszültebbé, szenvedélyesebbé és zaklatottá teszi az elmét, ami hátráltatja a napi szintű vallásos, lelki gyakorlatok végzését, az elmélyülést.
A Krisna-hívők általában lakto-vegetáriánus étkezést folytatnak, a hívek ügyelnek azonban arra, hogy jámbor, ahimsā-elvű
gazdálkodásból származzanak a tejtermékek. Az ipari tejtermékek legnagyobb része ugyanis a tejelő állatok nyilvánvaló kihasználásával
készül, s ezen állatok tartása sokszor nem különbözik a vágóhídi állatok tartási körülményeitől. Azokat a jószágokat, amelyek már nem
képesek tovább szolgálni az embereket, ezekben a gazdaságokban is egyszerűen csak levágják, mivel fenntartásuk túl költséges lenne. Egy
ahimsā-elvű farmgazdaságban, mint pl. a Krisna-völgyben található Gośālā (Tehénvédelmi Központ), az állatokat életük természetes végéig
gondozzák a védikus szent írásoknak megfelelően. A tehenet mindemellett az ember egyik anyjának tekintik, mivel az embert tejével
táplálja. A hívők számára elfogadhatatlan az a nézet is, amely szerint egy közösség kiöregedett tagjaitól egyszerűen meg kell szabadulni.
Az állattartásra vonatkozó legfontosabb etikai előírásokat a Srīmad-Bhāgavatam ismerhetjük meg. Az Úr Krisna és testvére, Balarāma
több mint 5300 éve jelentek meg a Földön, és cselekedeteikkel bemutatták a rendkívül jámbor védikus kultúra alapjait.
Amennyiben erőszakmentes tej nem áll rendelkezésre, a vegetáriánus étkezés a legszigorúbb értelemben vegán étkezést jelent, amikor a
hívők kizárólag növényi eredetű, friss, tiszta táplálékokat használnak fel ételeikhez alapanyagként (kerülve ugyanakkor a tudatlanság
kötőerejét erősítő hagymaféléket és gombát).
A nem templomokban élő, világi hívők felé a tejtermékek kerülése nem alapvető elvárás, csupán ajánlás, az egyház központjaiban és
hivatalos intézményeiben azonban csak erőszakmentes gazdálkodásból származó tejtermékeket használnak fel!
Felmerül a kérdés, hogy a növények elfogyasztása, elpusztítása nem jár-e hasonlóan negatív, káros visszahatással? Természetesen a
növényi életforma elpusztítása is bűn (ide tartozik pl. az ökológiai rombolás is), az emberek az anyagi világban testük fenntartása érdekében
azonban arra kényszerülnek, hogy más kárán maradjanak életben. A növényi életforma ugyanakkor – bár lelki értelemben nem különbözik
– testi-anyagi értelemben alacsonyabb rendű, mint az állati. A növények szenvedése valamelyest enyhébb az állatokénál szervezetük
felépítése okán, a hívők pedig ezeket az ételeket felajánlják Istennek, ezáltal az étel megtisztul a káros hatásoktól. Ugyanakkor nagy
hangsúlyt kap az egyszerű életvitel, az „elégséges-gondolkodásmód” kialakítása. Ennélfogva a hívők, és különösen a szerzetesek még a
táplálékokból, a természet kincseiből, az anyagi javakból is pusztán annyit vesznek magukhoz és annyit használnak, amennyi feltétlenül
szükséges létük fenntartásához és lelki gyakorlataik, szolgálataik végzéséhez. A lemondott életvitel ennélfogva az erőszak nélküliség
alapköve!
Az ahimsā elvének alkalmazása tehát jóval több egy étkezési rendszernél. A Krisna-hívők a táplálkozás beállításán túl törekszenek arra,
hogy lehetőleg semmilyen módon se okozzanak kárt vagy aggodalmat más élőlényeknek. Kerülik életükben a szerencsejátékok űzését,
kommunikációjukban törekszenek a szép, kiegyensúlyozott beszédre, és semmi esetre sem fogadnak el jövedelmet olyan forrásból, amely
más számára kárt okozott. (Így természetesen egy Krisna-hívő pl. nem lesz hentes.)
Mindezen előírások hozzájárulnak az emberek lelki boldogságához és az önmegvalósításhoz. Így végső soron az ahimsā azt jelenti,
mindenféle dolgot elkerülünk, amely az élőlény lelki fejlődését hátráltatja. A Srīmad-Bhāgavatam szerint a sādhu (szent életű személy) vagy
bhakta (hívő) elsőszámú ismérve az erőszakmentesség. Vagyis az ahimsā olyan alapelv, amely alapját képezi minden további
hitgyakorlatnak.
Mūrti-imádat
A mūrti szó jelentése képviselő, forma, vagy ‘Aki megszemélyesült’. A mūrti Isten szobor formája, közvetlen képmása, amely azonban
gyökeresen eltér a hagyományos művészeti megformálásoktól, a mūrti ugyanis bizonyos feltételek együttes teljesülése mellett Isten közvetlen
képviselője, közvetlen jelenléte egy adott helyen.
A mūrti nem egy szobor, hanem Isten anyagi formában való megtestesülése. A védikus szentírások tanúbizonysága szerint Isten a hiteles
módon elkészített mūrti-formáin keresztül elfogadja és viszonozza hívei szeretetét, ily módon segítve őket a lelki életben való fejlődésben.
Anyagi érzékeinkkel nem vagyunk képesek látni Istent, de Ő kegyesen megjelenik szobor vagy kép formájában, hogy láthassuk és
szolgálhassuk Őt. A mūrti tehát azzal a céllal jelenik meg, hogy a hívők közvetlenül imádhassák és szolgálhassák Őt. Az emberek számára
Istenről mint elvont fogalomról gondolkodni nagyon nehéz. Az istenszeretet elérése és az odaadásban való elmélyülés érdekében – Krisna
kegyéből – a hívők anyagi megjelenési formáin keresztül léphetnek Vele kapcsolatba. A mūrti imádata így erősíti az elmélyülést a lelki
életben.
A mūrtinak már a megjelenése és megformálása is különleges módon történik. Speciális anyagból, speciális asztrológiai állások mellett,
kedvező időpontban történhet kifaragásuk. A faragást csak egy szakavatott művész végezheti, egy ún. silpa, aki nem csak a művészetben,
hanem a transzcendentális tudásban is járatos, fejlett lelki személy. A ma használatos mūrtik általában márványból készülnek, amely nem
csak tartós, hanem nagyon tiszta anyag is egyben, az így beavatott istenszobrokat 10.000 évig imádják a hívek.
Ahhoz, hogy egy anyagból mūrti lehessen, gyakran speciális feltételeknek kell teljesülniük. Az Úr Jagannātha és testvérei mūrtijai – pl. a
Szekérfesztiválon imádott istenségek – fából készülnek, amelyek azonban kivételesen ritkák és gyűrűikben speciális mintáknak kell
megjelenni. A mūrti ugyanakkor két további dolog által válik Isten teljes értékű képviselőjévé: beavatási ceremónián esik át, amelyet
brāhmanāk végeznek, illetve a hívők odaadása, imádata által.
A mūrtik különböző Istenségeket testesítenek meg, ezek a formák azonban mind az Úr Krisna különféle képviselői, különböző alászállt
formái. A Krisna-hívők gyakran Śrī Krisna és örök társainak formáját, az Úr Rāmacandrát, illetve leggyakrabban 15. századi megjelenési
formáját, Śrī Caitanya Mahāprabhut és társait imádják.
Magyarországon jelenleg két ponton zajlik kiemelt oltári imádat a templomokban. A somogyvámosi Krisna-völgyben és Budapesten, a
csillaghegyi Haré Krisna Központban. A völgyben Rādhā Śyāmasundarát, Krisnát és örök társát, Budapesten az Úr Caitanyát és
Nityānandát (Śrī Śrī Dayal Nitāi Vijayā Gaurāngát) imádják.
A mūrtiknak egyébként két nagy csoportja létezik, egy nagyobb, nem mozdítható, templomi forma, illetve egy kisebb, mozgatható párja.
Utóbbi formában a hívek a különféle fesztiválokon találkozhatnak Velük.
Az oltári imádat a templomokban rendkívül szigorú sztenderdek és tisztasági előírások szerint zajlik. Az imádat kora hajnalban kezdődik
és este 9 óráig tart. Ennek folyamán a pūjārīk (az imádatot végző személyek) ízletes ételeket készítenek és ajánlanak fel az Úrnak,
gyönyörűen feldíszítik, virágfüzérekkel és más díszekkel ékesítik Őket, a nap során többször felajánlják az oltári imádat alapvető kellékeit,
a füstölőt, lángot, legyezőket, virágokat és vizet. Az imádat folyamatát a lelki gyakorlatok szilárd végzése mellett bárki elsajátíthatja az
idősebb hívektől.
A templomi szertartások mellett Isten mūrti formájának imádatát leggyakrabban a családosoknak javasolják. A családos életvitel (az ún.
grhasta āśramában (ejtsd: grihaszta ashramban) való élet) ugyanis számos olyan élethelyzet elé állítja a hívőket, amely során kialakul a
hamis birtoklásérzet és a ragaszkodásokból fakadó aggódás. Az ember a pénzkeresés, munkája szigorú végzése, a házassággal kapcsolatos
tennivalók és főként a gyermeknevelés során a mindennapi élet tennivalóiba merül, s gyakran magát hiszi eredményei birtokosának. A
családosok ezért Isten egy kisebb formáját, kisebb méretű képviselőjét invitálják meg otthonukba. A leggyakrabban Gaura Nitāi (Caitanya
és Nityānanda) képmása kerül a családi oltárra, akiknek felajánlják az elkészült ételeket, füstölőt, lángot, virágot, vizet és szépen kidíszítik
Őket. Mindez segít a családosoknak abban, hogy szüntelenül emlékezzenek Krisnára és mentessé váljanak a hamis büszkeségtől. A kezdő
hitgyakorlók számára is ajánlható, hogy legalább Gaura és Nitāi egy képi megjelenésének ajánlják fel ételeiket.
A lelki étel
Krisna-hívők a mindennapi lelki gyakorlatok részeként nagy odaadással készítik el ételeiket és felajánlják azokat Istennek. Az ételek így
ún. lelki étellé vagy prasādammá (Isten kegyes ételévé) válnak.
Az ételajánlás lényege, hogy a hívő őszinte szívvel kéri Istent, fogadja el felajánlását. Mivel az étkezés minden nap többször is érinti az
embereket, ezért ez az egyik leghasznosabb és legegyszerűbb vallásos gyakorlat. Nagyon közvetlen kapcsolatot tesz lehetővé Istennel, és
szépen példázza azt a folyamatot és lehetőséget, ahogy törekvéseink által közelebb kerülünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez. Mert
bár az élelmiszereket mi magunk készítjük el Számára, valójában az alapanyagok az Ő kegyéből jönnek létre, Ő táplálja a terményeket és
adja a beszerzésükhöz szükséges forrásokat. Az ételfelajánlás szép lehetőség arra, hogy az ember az odaadó szolgálatban foglalja le
mindazon kincseket, amelyek az Úrtól származnak.
A Krisna-hívők főzés közben nem kóstolnak bele az ételbe, hogy Krisna legyen az első, aki megízleli azt. Ám nem csupán az elkészült étel
felajánlására figyelnek, hanem már maga a főzés folyamata is odaadó hangulatban, szeretettel, odafigyeléssel történik. Az alapanyagok
megválasztásánál elengedhetetlen szempont, hogy csak tiszta, hús, hal, tojás, hagyma és gombamentes, tehát a szenvedély és tudatlanság
kötőerejétől mentes anyagokat használnak fel. Megengedettek a gabonafélék, zöldségek, gyümölcsök, erőszakmentes gazdálkodásból
származó tejtermékek, olajok és olajos magvak, mindezeket változatos fűszerekkel ízesítik.
A felajánlás történhet templomban, az oltári imádat részeként, különösen magas tisztasági sztenderdek szerint, vagy otthon, egy házi
oltárnál – a legtöbb család így ajánlja fel az elkészített étkeket. Az elkészült ételekből egy kis mennyiséget egy erre a célra szolgáló tálcára
vagy tálkákba tesznek, majd a tálcát az oltárra, Krisna valamely képmása elé helyezik. Ekkor a felajánlást végző bhakta (hívő) saját
szavaival, vagy szanszkrit mantrák elmondásával kéri az Urat a felajánlás elfogadására. Mivel Krisna tudata mindent átható, így hallja a
hívő szavait, és értékelve híve odaadását, az iránta érzett szeretetéből elfogadja és megkóstolja a felajánlást. A felajánlott étel pár percig az
oltáron marad, majd leveszik onnan, és a család vagy a gyülekezet tagjai ezután látnak csak hozzá az Istennek felajánlott, és így megszentelt
ételek elfogyasztásához. Az ételek felajánlása azért is elengedhetetlen, mivel a növényi alapanyagokból készült élelmiszerek is valamely
élőlény elpusztításával járnak, tehát az ártalmas, negatív visszahatásokat azáltal semlegesítjük, hogy felajánljuk Istennek, Aki mindennek a
forrása és birtokosa.
Bár bizonyos ünnepeken és fesztiválokon a templomokban a hívők akár 108 féle ételt is készítenek az ízletes, vegetáriánus alapanyagokból,
Krisna az egyszerűséget és az odaadást értékeli a legtöbbre. Ha valaki csak szerény felajánlást tud tenni, azt is nagyra értékeli. Az Úr Maga
mondja a Bhagavad-gītāban:
„Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.” (9.26)
 Mantra meditáció
A Krisna-tudat legfontosabb vallási gyakorlata korunkban a Mahā-mantra, a Hare Krisna mantra éneklése.
Hare Krsna Hare Krsna
Krsna Krsna Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma
Rāma Rāma Hare Hare
(ejtsd: Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré)
„Drága Uram, kérlek, foglalj le odaadó szolgálatodban!”
Az Úr Szent Nevének éneklése mindig minden körülmények között az egyik legfontosabb folyamat, ugyanakkor a Kali-korszakban, az
úgynevezett vaskorban, amelyben élünk, ez különösen igaz. Míg a korábbi korszakokban az elsődleges vallásos folyamat a meditáció vagy
éppen az áldozatok bemutatása volt, addig ma a Szent Névben érdemes a leginkább elmerülni, ez ugyanis az egyik legegyszerűbb, mégis a
legkevesebb hibalehetőséggel járó meditációs folyamat, ám végzése nagyon könnyű és bárki által alkalmazható. Az éneklés során ráadásul
az odaadó szolgálat folyamatai közül hármat is végzünk, egyszerre énekeljük, halljuk az Úr Szent Nevét, és ezáltal folyamatosan
emlékezünk is rá.
Krisna neveinek éneklése megtisztítja a tudatot az anyagi szennyeződésektől és lelki boldogságot eredményez. Tömören úgy
fogalmazhatnánk ezt meg, hogy a Szent Név zengése általánosan elégedetté, kiegyensúlyozottá teszi az embert. A Szent Név éneklését az Úr
Caitanya (ejtsd: Csajtanja) Mahāprabhu, Krisna 15. századi alászállt formája terjesztette el. Példás élete során egy bhakta (hívő) képében
megjelenve mutatta be a mantra meditáció folyamatát és a vallásgyakorlás alapvető elemeit. A hívők ebben a folyamatban is közvetlenül
Krisna előírását követik.
Krisna neveit ismételhetjük egyedül (japa), másokkal közösen énekelve (bhajana), és közösen táncolva (kīrtana).
A Szent Név éneklésének végső célja az önzetlen, tiszta istenszeretet elérése. Isten nevei transzcendentálisak, lelkiek. Nem ebből az anyagi
világból származnak, hanem a lelki világból, Isten hajlékából, s mivel Ő abszolút, Nevei nem különböznek Tőle. Ugyanolyan lelkiek és
tiszták, mint Ő Maga. Ha valaki kimondja a neveit – Hare, Krsna, Rāma, Gaurānga, stb. –, akkor közvetlen kapcsolatba kerül Vele. A
névben benne rejlik Krisna Maga. Ezért a mantra meditációt nagy tisztelettel végzik a hívek.
Isten neveinek éneklésével, kimondásával az ember megszabadul múltbeli tettei visszahatásaitól, egyenes következményeitől, és
fokozatosan elveszíti anyagi ragaszkodásait, vágyait, amelyek egyébként végeláthatatlanul és kielégíthetetlenül termelődnének újra az elme
segítségével. Lelki céljai felé haladva az ember a Szent Név éneklésének köszönhetően magasabb rendű boldogságot tapasztal. Ily módon
fokozatosan megtisztul, és halála pillanatában is képes lesz Istenre gondolni. Teste elhagyása után ezáltal eljut Isten birodalmába, ahonnan
már nem kell visszatérnie az anyagi világba. A védikus írások kijelentik, hogy Isten neveinek rendszeres ismétlése, éneklése nélkül jóformán
lehetetlen előrelépést tenni a lelki fejlődés útján. Ez azonban a leghatékonyabb módszer, ha szeretnénk előre haladni.
A Krisna-tudatú hívők számára a nap során a legfontosabb folyamat a reggeli mantra meditáció, a japázás (ejtsd: dzsapázás) végzése. A
reggeli tisztálkodást követően a nap első órái a lelki életről szólnak, a közös imádság pedig a legnagyobb elmélyülést adó gyakorlat.
A mantra meditáció vagy japázás azt jelenti, hogy Isten Szent Neveit figyelemmel és odaadással ismételjük. Ehhez egy 108 golyóból álló
imafüzért, japa-láncot használunk, amit a japa-zsákban tartunk, amelynek alakja egy nyíló lótuszra hasonlít. A zsákot a kezünkön tartva, a
108 láncszemen haladva egyenként elmondjuk a Mahā-mantrát, ezt nevezik „egy kör” japázásnak. Az avatott hívek számára naponta
legalább tizenhat kör japázást írnak elő a szent írások, ami mintegy másfél-két órán át tart. A nem avatott hívek a számukra megfelelő
számú kört ismétlik el naponta. A gyakorlás által a meditáció egyre mélyül, s a napi 10 perces meditáció akár több órára képes emelkedni. A
japameditáció közben nagyon fontos a szavak tiszta kiejtése és figyelmes hallgatása. Aki akár csak egyszer is kiejti Krisna nevét, pl. Hare
Krisna, kezdő gyakorlónak számít, s életében kedvezőségekre számíthat.
Tisztaság és viselet
A tisztaság 3 szintje
A Krisna-hívők számára rendkívül fontos a tisztaság fenntartása, amelyet a vallás, a lelki gyakorlatok legalapvetőbb elemének tartanak! A
tisztaság 3 szinten valósulhat meg:
1. A test tisztasága, ide kapcsolódik az öltözékek, illetve környezetünk tisztasága is;
2. A test finomabb szintű, belső tisztaságának formájában (pl. húsmentes étkezés);
3. A tudat vagy elme szintjén jelen lévő finomfizikai tisztaságként.
A fizikai tisztaság a Krisna-hívők számára nem csak azt jelenti, hogy rendben tartjuk testünket, és öltözékünket, hanem egy nagyon
pontos higiénés szabályrendszer betartását valósítják meg. A hívők minden nap, már a hajnali órákban megfürdenek, és a nap során
igyekeznek fenntartani higiéniájukat. A testre ezt követően a hívek speciális festékkel, egy szantálpépből és agyagból készült bőrbarát
keverékkel felfestik a test 12 pontjára a tilaka jelet (amely egy tulasī-levélre emlékeztet, és kifejezi, hogy követjük Krisnát), s a felfestés
közben Isten különböző neveit éneklik. Ezáltal a test nem csak anyagi, hanem finomfizikai értelemben is megtisztul (a test a lélek
temploma), s alkalmassá válik arra, hogy odaadó szolgálatot végezzenek. Ez után kezdődik számukra a nap leginkább lelki élettel
kapcsolatos szakasza. Mantra meditációt végeznek, friss fejjel tanulmányozzák a szentírásokat egy kedvező hajnali időpontban, reggel 4:30-
tól kb. 8 óráig.
A test tisztasága mellett az otthon, a környezet, a lakóhely, sőt, a munkahely tisztaságára is ügyelnek a hívek. A természet védelme ennél
fogva a Krisna-hívők számára nem csak az erőszakmentesség, hanem a tisztaság alapelvének alkalmazása is egyben.
Öltözködés
A hívők minden nap tiszta öltözéket húznak, amely megfelelően elfedi testüket, de szellős és természetbarát alapanyagokból készül.
Kerülik a mesterséges és állati eredetű termékeket a ruházkodásban is. Legyen szó akár szerzetesekről, akár templomon kívül élő
személyekről, mind igyekeznek távol maradni a szennyező dolgoktól, különösen igaz ez az oltári imádat folyamatára, ahol kifejezetten
magas tisztasági sztenderdek vannak érvényben.
Az öltözködésben a hívek általában a tradicionális indiai viselet szabályait követik. A hölgyek (matajīk) elfedik vállaikat és mellkasukat,
hosszú szoknyát és szárit, vagy gopī-kendős ruhát viselnek. Az urak (prabhuk) dhotiban és egy ingszerű felsőben, kurtában járnak.
Kiegészítő ruhadarab lehet egy meleg gyapjú kendő, a csadar. Ez a viselet lehetővé teszi a hívők számára, hogy jobban azonosuljanak
vallásukkal, segíti a jóság minőségének elérését, a tiszta rendezett tudatállapot megvalósítását a mindennapokban és kifejezi vallási
hovatartozásukat.
A közösségen belül az öltözékek eligazítást jelentenek a szociális életben is. A tanuló életet élő vagy lemondott rendben élő férfiak általában
sáfrány színű dhotiban és kurtában, míg a hölgyek hófehér, dísztelen száriban járnak. A fiatalabb kislányok általában még gopī vagy gopika
ruhát hordanak, kis csólival, pólóval és egy egyszerűen viselhető kendővel, az idősebb leányok különféle szárikban járnak. A hagyományos
észak-indiai viselet szerint a nők a szárit elölről hátra hajtják, míg a dél indiai tradíciót követők hátulról előre vezetik a szári ékes fej-részét.
A férfiaknál a viselet része a śikhā (ejtsd: sikhá; önállósult ejtése: szikha), egy hajtincs, amely az egyistenhit jelképe, illetve avatott,
brāhmana (papi szintű) hívőknél a brahmin-zsinór. A nők esetében a homlokjelek kapnak jelentős szerepet, a bindi a jegyben járó,
elkötelezett leányok, míg a kumkum a védikus házasságban élő asszonyok éke. A viselet nagyon sokat segít abban, hogy a társadalmi
érintkezésben az etikett maradéktalanul megvalósulhasson fiatalok és idősek, férfiak és nők között.
A férfiak a tisztaság érdekében a hajukat leborotválják, a hölgyek pedig fonatba vagy kontyba fogják fel hajukat, s a templomokban egy
vékony kendővel fedik le a tincseket. Nemtől függetlenül a hívők mindig viselik az ún. tilaka jelet, hogy kifejezzék, Krisnához tartoznak.
Akiknek nem áll módjukban szantálpéppel felfesteni e jeleket, javasolják, hogy legalább vízzel tegyék ezt meg. Szintén mindkét nemre
jellemző a szent tulasī növényből készült nyaklánc viselete. A kezdő gyakorló hívők egy- vagy kétsoros, az avatott hívők háromsoros láncot
viselnek. Ennek a test védelmezésében és az istenhit kifejezésében van szerepe.
A védikus ruhák viselése azonban nem kötelező nyilvános helyeken, nem elsőrangú és nem elengedhetetlen szempont a Krisna-tudat
gyakorlásában. Nem a dhotitól (ejtsd dhóti) vagy a száritól lesz valaki Krisna-hívő. Ennél sokkal fontosabb a szív és a tudat tisztítása, a
vallás alapelveinek követése. Az egyszerű, hagyományos öltözet viselése a vaisnava hagyományhoz való tartozásra és az egyszerű életvitelre
utal, ugyanakkor mindenki számára láthatóvá teszi, hogy az illető Istennek szentelte az életét. A hívők számára a ruházat abban is segít,
hogy jobban azonosuljanak vallásukkal, ahogy minden egyenruha elősegíti, hogy viselője a szerepének megfelelően gondolkodjon és
cselekedjen. A felismerhetőség azt is lehetővé teszi, hogy e ruha viselőjétől mások is érdeklődhessenek a lelki értékekről.
Belső és finomfizikai tisztaság
A test belső tisztasága azáltal valósul meg, hogy étkezésükben kerülik a szennyező ételeket, különösen a húst és a halat, vagyis az állati
tetemeket, amelyek elhullott élőlények lévén nem tudják táplálni megfelelően a testet. Kerülik a bűzös és tudatlanságot okozó ételeket, így a
gombaféléket és hagymaféléket, a doppingoló szereket, dohánytermékeket és az alkoholt, valamint más erjesztett termékeket (pl. ecet) és a
tojást, amely tulajdonképpen egy új, fiatal élőlény forrása.
A tiszta, friss alapanyagokból készült ételeket felajánlják Istennek, ezáltal tiszta, lelki ételt, prasādam fogyasztanak, amely a testet és a
jellemet is tisztítja. A megfelelő élelmiszerekből készült prasādam, valamint az, hogy a hívők kommunikációjukban, pl. a szóhasználatukban
is kerülik a tisztátalan dolgokat (így az illetlen kifejezések használatát, mások rágalmazását, sértegetését) elérik a nyelv szabályozását. Ettől
szabályozottá válik a gyomor, vagyis az éhségérzés és az étkezés, amely által kontrollálhatóvá válik a nemi élet. A hívők tartózkodnak a
tisztátalan, törvénytelen nemi élettől, amely nem gyermeknemzés céljából történik, s amely azonban csak akkor jöhet létre, hogyha
szabályozott a nyelv és a gyomor. Hasonlóképpen tartózkodnak a szerencsejátékok és a hasonló rendszerű spekulatív tevékenységek
űzésétől, amely a tudat beszennyezője.
A test külső és belső tisztasága lévén, illetve a mantra meditáció hatásaként a tudat is tisztává válik, amely jól mérhető az emberi
viselkedésen, jellemen. Általa az ember békésebbé, kiegyensúlyozottabbá válik, könnyebbé válik a dolgok tervezése, a rendezettség elérése,
az ún. jóság minősége valósul meg életében. Fokozódik a testi és lelki életerő és elérhető a boldogság érzése.
Tanulás, szentírások tanulmányozása
Transzcendentális tudás, önképzés
A tanulás a Krisna-hívők életében az egyik legfontosabb tevékenység a mindennapokban. Mind a gyakorlati, használható tudás
megszerzése (pl. kertészkedés, élelmiszertermelés, természetvédelmi ismeretek), mind a saját szakma elsajátítása, legfőbbképp pedig a
védikus tudományok megismerése kap kiemelt szerepet. A legfontosabb mindközül a lelki tudás megszerzése, amely feltárja az ember
számára, hogy kicsoda ő, mi a lélek (ātma), az élőlény (jīva), megtanulja, hogy ehhez képest másodlagos a testi önazonossága; hogy kicsoda
Isten, és hogy mi ezek valódi kapcsolata.
A lelki tudás transzcendentális tudás, amely végső soron az önvalóval és Krisnával, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével foglalkozik.
Mindezekről tudakozódhatunk a védikus irodalomból, szentírásokból, különösen az ezek esszenciáját jelentő Srīmad-Bhāgavatamból,
valamint Śrīla Prabhupāda, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének alapítója könyveiből, hiteles, tényfeltáró magyarázataiból.
A Védák, a tudás könyveiként ismert írások Földünk legrégebbi írásos emlékei. Maga a veda (ejtsd:) véda) szó olyan átfogó tudást jelent,
amely örök érvényű, teljes és minden ismeretet felölelő. A Krisna-tudat legfontosabb szentírásai a Védák esszenciái: a Srīmad-Bhāgavatam,
a két monumentális eposz, a Rāmāyana és a Mahābhārata, valamint ez utóbbi része, a Bhagavad-gītā, amely közvetlen párbeszéd
formájában történő tanítás Krisnától barátjának, Arjunának (ejtsd: Ardzsunának). E szentírások egyik fontos ismérve, hogy a tanítások
szélesebb hallgatóság előtt hangzottak el, később lejegyzésre kerültek, és ezáltal minden érdeklődőnek lehetősége nyílik korokon át a
tanítások megismerésére. Ezeken keresztül a figyelmes tanulmányozó megértheti ezen átfogó tudás legjavát, a Védák lényegi végét, az ún.
vedāntát.
A napi szintű önképzés a Krisna-tudat elengedhetetlen része. A hívők nem csupán iskolákban, illetve tanfolyamokon tudakozódnak az élet
értelméről, hanem a hétköznapok során önállóan is tanulmányozzák a szentírásokat. Az élethosszig tartó tanulás folyamata a kulcsa annak,
hogy a figyelmes szemlélő a tudatlanság, az ismeretek hiányának állapotából eljusson a valódi tudásig és önismeretig. A szentírások
tanulmányozását a védikus hagyomány egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt javasolja, aki segít eligazodni a tanulmányok során, és
beépíteni ezt a tudást a mindennapi gyakorlatba. A valódi lelki tudás ugyanis olyan valódi felismerést, megértést ad, amely ennélfogva a hívő
mindennapi gyakorlataiban, életmódjában is kézzelfoghatóan megnyilvánul. A lelki tudás minden bölcsesség királya. Az alábbi ima ezt
gyönyörűen feltárja:
„Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom lelki tanítómesteremnek, aki a tudás fénylő fáklyalángjával felnyitotta a tudatlanság sötétségétől
elvakult szememet.”
A védikus szentírások tartalmazzák mindazt a transzcendentális tudást, amely Isten megismeréséhez szükséges. Isten megismerése nélkül
nem ébredhet vágy a szívünkben arra, hogy elérjük Őt – ha pedig nem vágyunk őszintén az Úr Krisna elérésére, akkor továbbra is csupán
az anyagi világ élvezetére tudunk törekedni, magasabb rendű cél nélkül.
A szentírások tanulmányozása
A szentírások nagy részletességgel mutatják be az élet célját, és hogy miként érhetjük ezt el. Mindezek mellett a védikus írások közvetlenül
Istentől erednek, vagyis transzcendentálisak, ezért pusztán rendszeres hallgatásukkal, olvasásukkal automatikusan tisztulunk, azaz
fejlődünk a lelki életben.
Śrīla Prabhupāda könyveinek tanulmányozásával és egy hiteles lelki tanítómester segítségével a hatalmas védikus tudás lényege mindenki
számára felfoghatóvá válik. A lelki tökéletesség eléréséhez nem szükséges kiemelkedő tanultság, intelligencia vagy bármilyen más anyagi
képesség, csupán az, hogy valaki őszintén vágyjon a lelki életben való fejlődésre, Krisna szolgálatára. Krisna Maga mondja a Bhagavad-
gītāban (10.10), hogy „… akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel
eljuthatnak Hozzám”.
Iskolai és iskolán kívüli képzések
A tanulás a Krisna-hívők életében már kisgyermekkortól fogva kiemelt szerepet kap: a gyermekek a védikus értékeket ápoló családi
napköziben vagy a somogyvámosi védikus rendszerű iskolában, a gurukulában sajátíthatják el az alapvető ismereteket. A gyerekek játékos
formában nem csak a hagyományos tárgyakról és témákról tudakozódhatnak, hanem Istenről is hallanak, a tanulás, a feladatok mind-mind
Krisnával állnak kapcsolatban. Így lelki, örök tudást szereznek.
Felnőttek számára hasznos tanulmányokat adhat a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, amely Európában egyedüliként akkreditált
főiskolai diplomát nyújt hallgatóinak vaisnava teológia és jóga szakirányokon. A tanulmányok azonban nem csak iskolai rendszerű oktatás
keretében végezhetők. Fiatal érdeklődők számára nyitva áll a lehetőség kipróbálni a szerzetesi, kolostori életformát akár egy hétvége vagy
akár több éves képzés formájában. Itt napi szinten hallhatóak előadások a védikus filozófia tárgyköréből.
A lelki tanítványi láncolat
„E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncon keresztül szállt alá, s a szent királyok így értették meg azt…” mondja Krisna a
Bhagavad-gītāban (4.2). Az Úrról szóló, legfelsőbb, transzcendentális tudás, vagyis az Abszolútról szóló tudás a tanítványi láncolaton
keresztül jut el minden kor emberéhez. A lelki tanítványi láncolat egy közvetítő közeg, egy hibátlan kapocs az élőlények és az Úr Krisna
között. A tudás megszerzéséért ezért egy guruhoz kell fordulnunk.
Fordulj egy lelki tanítómesterhez, s tudakozódj tőle alázatosan
A Krisna-hívők életében felemelő és fontos pillanat, amikor avatást fogadhatnak el egy lelki tanítómestertől és így részesévé válnak a
tanítványi láncolatnak. A guru-paramparā kifejezés a lelki tanítómesterek láncát jelenti, amely egészen az Úr Krisnáig nyúlik vissza. A
láncolat minden egyes tagja ugyanazt az esszenciális tudást képviseli, évszázadokon és évezredeken keresztül, korokon és korokon át. Az Úr
Krisna tanításait nem kaphattuk meg mindannyian közvetlenül és személyesen, nem lehettünk mindannyian ott, amikor alászállt
kedvteléseit bemutatni ebbe az anyagi világba, azonban a transzcendentális tanítások érintetlenül kell, hogy megmaradjanak az utókornak.
Így lesznek azok valóban az Úr szavai – s mi ma is részesülhetünk ebből. Noha az írások, könyvek, jegyzetek elvesznek a történelem során, a
megvalósított tudás, a személyes példa, az egész életet átható tiszta Krisna-tudat azonban megmarad és továbbhagyományozódik. Így
kaphatjuk meg ma az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tanításait.
“Ezért az első dolog, amit tennünk kell, ha szert akarunk tenni arra a tudásra, amit Brahmá megkapott, nem más, mint hogy forduljunk
egy hiteles lelki tanítómesterhez, az Úr képviselőjéhez, aki a paramparā rendszerét követi. Senki ne próbálkozzon azzal, hogy tökéletlen
anyagi tudományára támaszkodva magyarázza meg a hiteles írásokat! A guru, a hiteles lelki tanítómester az autentikus védikus irodalom
útmutatása szerint képes tanítványát a helyes úton vezetni, s nem csupán hangzatos szavakkal kápráztatja el. Tetteivel az odaadó szolgálat
elveire oktatja a tanítványt.” (Srīmad-Bhāgavatam, 2. 9. 37, magyarázat)
Krisnát képviselve a láncolat részeként
A lelki tanítómester Krisna hiteles képviselője (azonban véletlenül sem Krisna Maga!), aki a védikus tudást megvalósította életében. A
szentírásokban foglalt tanítások, szavai és egész élete egybecsengenek, a tanítómester az életével mutat példát tanítványai számára. A lelki
tanítómester ugyanúgy tanítvány is, aki figyel és követ, és éppen az, hogy követ, az hatalmazza fel arra, hogy később ő maga is
tanítványokat fogadjon el.
„A guru nem talál ki egy új folyamatot, hogy azt tanítsa meg tanítványának. A tanítvány a gurutól egy olyan hiteles folyamatot kap,
amelyet a guru az ő gurujától kapott. Ezt hívják a tanítványi láncolat rendszerének (evam paramparā-prāptam imam rājarsayo viduh). Ez
az a hiteles védikus rendszer, amelyen keresztül elsajátíthatjuk az odaadó szolgálat folyamatát, amely elégedetté teszi az Istenség Legfelsőbb
Személyiségét.”
A lelki tanítómester adja át a szükséges tudást a lelki élet, az odaadó szolgálat végzéséhez, a dharma (a vallásos életvitel) követéséhez, az
istenszeretet (prema) kifejlesztéséhez. Ő mutatja meg azt, hogy hogyan, miként érhető el valódi célunk.
A hiteles lelki tanítómester tulajdonságairól Śrīla Rūpa Gosvāmi így ír a Śrī Upadesamritában:
„Aki képes kordában tartani a beszéd, az elme, a düh, a gyomor, a nyelv és a nemi szervek késztetéseit, azt gosvāmīnak nevezik, s alkalmas
arra, hogy tanítványokat fogadjon el az egész világon.”
Krisna szavait ismételve
Az a személy, aki fegyelmezett, szabályozott életet él, nem talál ki semmilyen új tanítást, hanem egyszerűen csak elismétli, amit Ő maga is
a gurujától hallott, kapott, egyfajta átlátszó közegként tisztán és a maga teljességében adja át a Krisna-tudatot az emberek számára. A lelki
tanítómesteren keresztül az ember lehetőséget kap arra, hogy a sok ezer éve feltárt tudással ma is megismerkedjünk, és a gyakorlatban
alkalmazhassuk életünkben. A Krisna-tudatú Hívők szabályozott életvitelének célja is éppen az, hogy a megfelelő belső tisztaság és
tudatállapot kialakításával örökké Krisnára emlékezzenek és változatlanul mutassák be saját példájukkal a Krisna-tudatos életvitelt (a
Krisna-tudatos filozófiai gyakorlati alkalmazását).
A guru-paramparā részévé válni
A tanítványi láncolat fontosságát jelzi az is, hogy az Úr Krisna, amikor több mint 5300 évvel ezelőtt megjelent a Földön, valamint amikor
később, a 15. században rejtett inkarnációként alászállt az anyagi világba, mint az Úr Caitanya Mahāprabhu, mindkét alkalommal Maga is
avatást fogadott el és részesévé vált a guru-paramparānak. Bár Ő Krisna Maga, mégis életével példát kívánt mutatni követői számára, hogy
megértesse a módszert. A tanítványi láncolat (és képviselő tagja, a guru) követésével juthatunk vissza Hozzá a lelki világba.
Brahma-Mādhva-gau
īya sampradāya
A vaisnavizmusnak, az Úr Visnu vagy Krisna híveinek négy iskolája vagy tanítványi láncolata létezik a világon. E láncolatok első tanítói
olyan kiváló félisteni személyek, akik közvetlenül az Úrtól kapták még meg ezt a tudást. Ilyen az Úr Brahmá is, akinek tanítványi
láncolatában fogadott el avatást az Úr Caitanya is. A Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének tagjai és így a magyar Krisna-hívők ezért
szintén ebbe a tanítványi láncolatba kívánnak beavatást nyerni.
E sampradāya (tanítványi láncolat) is a történelem során egy rövid időre megszakadt, a tanításokat egy kivételes személyiség,
Madhvācārya azonban felelevenítette. Az Úr Caitanya szintén azért jelent meg Bengálban, 1486-ban kedvteléseit bemutatva, hogy megújítsa
a tanításokat és életével hitelesen példázza azokat. A megújulás helyét, Bengált eredetileg Gauda-deshanak nevezik, így lett a Krisna-tudatú
hívők tanítványi láncolatának pontos neve: Brahma-Mādhva-gaudīya sampradāya – utalva a láncolat legfontosabb elemeire. Śrīla
Prabhupāda és hű tanítványai az ISKCON-ban ezt a ragyogó lelki láncolatot képviselik.
Lélekvándorlás és karma
Nem a test az éned! A lélek a testben rejlő szikra
Az élőlény – az egyéni lélek – eredeti énje egyáltalán nem azonos a látható anyagi testével. Valódi önazonosságát tekintve minden élőlény
transzcendentális tulajdonságokkal rendelkező lélek, aki örök, sohasem született, és nem is hal meg. A lelki világban élő lelkek eredeti, lelki
testükben vannak ott jelen, az anyagi világban azonban fizikai testet öltenek magukra. A lélek nem hal meg a test halálával, hanem mindig
folytatja létezését újabb és újabb testet elfogadva, amíg az odaadás, az istenszeretet-jógája által (prema-bhakti yoga) vissza nem tér a lelki
világba Krisnához. A lélekvándorlás fogalmán azt értjük, hogy az anyagtalan lélekszikra életről életre lecseréli anyagi testeit: leveti az
addigi, öreg, elhasználódott testét, és újat fogad el helyette. A test tulajdonképpen már az élet folyamán is állandóan szemmel láthatóan
változik – míg a lélek ugyanaz marad. A halál során nem történik más, mint hogy a változatlan lélek egy másik testbe költözik.
Lélekvándorlás vagy visszatérés a lelki világba
Az új test elfogadása, milyensége nagymértékben függ attól, hogy az élőlény halála pillanatában mire gondol. A Krisna-hívők ezért is
végzik annyira intenzíven lelki gyakorlataikat, hogy a halál pillanatában a tudat a lehető legnagyobb megnyugvással mélyedhessen el
Istenben, és az élőlény kikerülhessen a végtelen körforgásból.
A lélekvándorlás körforgásában minden élőlény részt vesz: a növények, az állatok és az emberek is. A szent írások (külön) szerint a
növényi életforma egy rendkívül kötött, kiszolgáltatott helyzet, az állati életforma leginkább a szenvedély kötőerejének hatása alatt áll, az
emberi életforma azonban különösen kedvező. Az emberi test tiszta, intelligens, konstruktív, kiváltképp alkalmas arra, hogy odaadó
szolgálatot végezzünk vele, és imádjuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
De miért is fogadott el a lélek testet?
A lélek egykor saját egyéni döntésének köszönhetően került az anyagi világba, az a vágy vezérelte, hogy megtapasztalja az irányító
helyzetét, ő maga vezessen. Krisna a szabad akarat által lehetővé tette ezt, és ezáltal az eltávolodást a lelki világból, így az élőlény irányításra
törekvő vágya teljesült.
Az anyagi világban azonban az a törvényszerűség uralkodik, hogy a testek mulandóak, a lélek pedig vágyai és tettei következtében egy
megfelelő, újabb testet kap. A lélek a vágyain túl ugyanis azért kap egy bizonyos testet, mert mentalitása számára az a legmegfelelőbb. A
védikus szent írások pl. világosan kijelentik, hogy a hús fogyasztása az emberek számára tilos, a ragadozók számára azonban lehetséges.
Krisna kegyéből az élőlények következő életükben mindig olyan testet fogadhatnak el, amelyben egy adott cselekedet kevésbé számít
bűnnek. Ezért pl. aki sorozatosan megszegi ezt az előírást, olyan testet fogadhat el, mint a ragadozó állatoké.
A védikus szent írások szerint nyolcmillió-négyszázezer létforma létezik a világban. A lélek az anyagba zuhanásakor először magasrendű
testet kap, ám ha ezt anyagi vágyai beteljesítésére használja, akkor lezuhan a legalacsonyabb létformába, egy egysejtű testébe.
Kilencszázezer típusú vízi élőlény, kétmillió növényfaj, egymillió-egyszázezerféle rovar és puhatestű, egymillióféle madárfaj, hárommillióféle
négylábú, és négyszázezerféle emberi faj létezik. A leesett lélek ezt követően az egyszerűbb testekből fokozatosan, egyesével halad a
magasabb szintek felé. Ennek az automatikus lelki emelkedésnek a csúcsán emberi testhez jut. A különféle létformákba történő
lélekvándorlás a karma törvényei szerint történik.
A karma törvénye
A karma az ok-okozat, a hatás és visszahatás törvényszerűsége az emberi cselekedetek területén, amely nagyon szövevényes. Alapelve,
hogy minden tettünk egy vele egyező súlyú, ránk irányuló következményt von maga után. Ha valakivel jót teszünk, akkor a jövőben (akár
későbbi életeink valamelyikében) ugyanolyan jó fog történni velünk. Ha viszont valakinek ártunk, akkor később nekünk is pontosan
ugyanolyan ártalmat kell elszenvednünk. Így a saját múltbeli cselekedeteink alakítják ki a jelenlegi sorsunkat, és a jelenlegi tetteink
határozzák meg a jövőnket.
A tettek jó és rossz minősítését a szent írásokban fellelhető szabályok határozzák meg, Krisna szavai. Isten mindenki szívében jelen lévő
formája, a Felsőlélek biztosítja, hogy előbb vagy utóbb (akár sok-sok élet után) mindenki megkapja saját cselekedetei visszahatását.
A lélekvándorlás az ismétlődő születés és halál körforgása, amely a karma törvényén keresztül, mint egyfajta KRESZ-szabályrendszeren
keresztül kerül alkalmazásra.
Fő erkölcsi és szabályozó elvek
A Krisna-tudatú hívők életében az erkölcsi és szabályozó elvek nem pusztán a hétköznapi értelemben, hanem magasabb sztenderdek
szerint valósulnak meg. A legfontosabb elvek és értékek azok, amelyek a védikus szent írásokban, így a Srīmad-Bhāgavatamban, illetve a
Bhagavad-gītāban fellelhetők. Ezek az írások Magától az Úr Krisnától erednek, ezek az Ő szavai. Ő a lelki és az anyagi világ teremtője és
forrása, és ennél fogva teljes működésének, a legfőbb jó és rossz elveinek tökéletes ismerője. Tanításait, a társadalmi életre vonatkozó
legfontosabb előírásait a hívők ezért maradéktalanul betartják.
Mindazon alapvető emberi, erkölcsi elvek mellett, amelyek a jó ízlés és a józan ész szerint valók, a Krisna-tudatú hívők számára a
legfontosabb az erőszakmentesség, az ahimsā elvének követése. Az ahimsā a gyakorlatban egy igen szerteágazó, az egész életmódra kiható
elv, amelynél fogva a Krisna-hívők törekednek rá, hogy sem tetteikkel, sem szavaikkal, de még a gondolatok szintjén se ártsanak egyetlen
élőlénynek sem. Nem pusztán azért, mert ez magára az okozó személyre negatív visszahatást, rossz karmát ad, hanem azért, mert a
hitgyakorló, Krisna bhaktája megérti, hogy lelki értelemben minden élőlény, minden lélek egyenlő, ezáltal minden élőlény kedves barátjává
válik.
Erre egy nagyon szép példa, hogy a szerzetesek reggel, felkeléskor egy rövid imát ajánlanak a Földanyának, amiért egész nap rajta járnak,
lépdelnek, és akarva-akaratlanul is felélik erőforrásait. Az ahimsā elve a legmarkánsabban a vegetáriánus, főként a vegán életvitelben
mutatkozik meg, ennél fogva a hívők sem húst, halat, tojást, sem pedig olyan élelmiszereket, termékeket nem fogyasztanak, amelyek úgy
jöttek létre, hogy az valamely élőlény vesztét okozta, vagy kárt okozott neki. A Krisna-hívők 4 legfontosabb szabályozó elve az a 4 tiltás,
amelynek köszönhetően a test és a tudat is tisztává, erőszakmentessé, békéssé és rendezetté válik. Mélyebben megismerve ezeket megérthető,
hogy ez a 4 elv valójában 4 pozitív ajánlás az emberi jellem fejlesztésére.
Ezek a következők:
A húsevés beszüntetése könyörületesség az állatok iránt, ugyanakkor fejleszti az együttérzésre való képességet;
A kábító- és mámorítószerektől való tartózkodás a lemondásnak, a mértékletes életmódnak kedvez;
A korlátozatlan nemi élet elkerülése biztosítja a belső tisztaságot;
A szerencsejátékok és a pénzügyi spekuláció elkerülése pedig abban segít az embernek, hogy igazmondó és becsületes maradjon.
A hívők e mellett fontosnak tartják a könyörületességet, a felebaráti szeretet kifejezését embertársaink iránt, az elesettek megsegítését. Az
Ételt az Életért a világszerte működő és az egyik legnagyobb szegényélelmezési program, a Food for Life Global része. A karitatív és
prevenciós tevékenység a hívők számára az egyik legfontosabb elv kifejeződése.
Hitélet
A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének tagjai számára kiemelten fontos, hogy a mindennapokban is végezhessék lelki
gyakorlataikat. A hitélet legalapvetőbb eleme, hogy a hívők az Úr Krisnát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének személyes formáját
imádják, aki különféle tulajdonságokkal rendelkezik, továbbá a hatféle fenséget, legfőbb értéket (tudás, lemondás, szépség, erő, hírnév,
gazdagság) tökéletesen megnyilvánítja.
Az imádat célja és lényege, hogy kifejlesszük odaadásunkat az Úr iránt, s folyamatosan emlékezzünk Rá. Az emlékezés kialakításához a
Krisna-tudatú hívők számára fontos napi lelki gyakorlataik végzése, különösen az Úr Szent Nevének, a Hare Krisna Mahā-mantrának
éneklése, amely korunkra, a Kali-korszakra előírt legfontosabb vallásos folyamat, és amelyet az Úr Krisna egy későbbi – a 15. században
alászállt formája – Śrī Caitanya Mahāprabhu terjesztett el. Mindezek a lelki gyakorlatok akkor a legkedvezőbbek, ha szent helyen vagy
közös imahelyen végezzük azt.
Az odaadó szolgálat – amelynek kifejlesztésére a hívők leginkább törekednek – öt leghatékonyabb módja és ezáltal a Krisna-hívők öt
legfontosabb vallásos gyakorlata:
1. Énekelni az Úr Szent Nevét
2. Imádni az Úr mūrti formáját, a Tőle nem különböző különleges istenszobor-formát
3. Tanulmányozni, hallgatni és elbeszélni a szentírásokat, különösen a Srīmad-Bhāgavatamot
4. Keresni a hívők társaságát, segíteni és szolgálni őket
5. Szent helyen élni (vagy tartózkodni) – ezek közül is a legkedvezőbb a Mathurā nevű szent hely.
Az MKTHK a hívők számára különböző prédikáló központokat tart fenn, ahol a programokon a hívők együttesen vehetnek részt. A hitélet
két kiemelt központja az MKTHK székhelye, a somogyvámosi Krisna-völgy (Nava Vraja Dhāma) és a budapesti Haré Krisna Indiai
Oktatási és Kulturális Központ. E két helyszínen a nap 24 órájában, a napszaknak megfelelő oltári imádat zajlik a védikus előírásoknak
megfelelően. Az oltárokon Śrī Śrī Tribhuvana Sundara Rādhe-Śyāmát és Śrī Śrī Dayal Nitāi Vijayā Gaurāngát imádják a különféle
kellékekkel. A nap során több alkalommal az előírásoknak megfelelően ételajánlás is történik.
A hívők a reggeli programra 4:30-tól érkezhetnek, és lehetőség nyílik – gyakorlattól függően – részt venni a reggeli szertartások
előkészítésében is. A reggeli program során mintegy 2 órás közös mantra meditációra (a Hare Krisna mantra éneklésére) van mód, továbbá
minden reggel egy előadást hallhatnak a hívek a védikus filozófia és tudáskincs valamely témaköréből. A főbb központokban az imádati
helyiségek mellett könyvtárszoba áll a hívők rendelkezésére, ahol fellelhetők és szabadon olvashatók a legfontosabb szentírások és
magyarázataik. Mellette társalgó helyiség biztosít teret a hívők közötti eszmecserének.
A központok bárki számára nyitva állnak a különböző szertartások és a kiemelt fesztiválok alkalmával, ahol pl. a védikus
tűzceremóniákba vagy az istenszobor-imádatba tekinthetnek be az érdeklődők, és választ kapatnak a hitélettel kapcsolatos kérdéseikre.
A hívők számára továbbá lehetőség nyílik arra, hogy az egyház támogató tagjaiként részt vegyenek a mentori programban, amely során
kisebb közösségi segítő programokon vehetnek részt, és tanácsot kaphatnak lelki gyakorlataik erősítéséhez. Ezt követően egy lelki
tanítómestertől tudakozódhatnak az élet magasabb rendű céljáról, kipróbálhatják a templomi életvitelt a különböző bentlakásos
hétvégéken, illetve megfelelő képzés után, tetszés szerint a védikus tanokba és kultúrába való beavatást fogadhatnak el.
Az egyház tagjai továbbá kérhetik a központoktól, hogy esküvőjüket egy védikus tűzáldozati ceremónia keretében valamely szent helyen
rendezhessék meg, gyermekeik pedig részesülhetnek a védikus tisztító ceremóniákban, a samskārákban (ejtsd: szamszkárák). (Pl. első
gabonaétel fogyasztása kisgyermekkorban, stb.)
A családok számára a központokban rendszeresen szerveznek közös gyermekfoglalkozásokat, programokat, melyek célja, hogy a
kisgyermekes szülők is könnyedén részt vehessenek a hitéletben. A hívő családok gyermekei számára az MKTHK családi napközit, valamint
akkreditált általános iskolát tart fenn (Krisna-völgyben), az érdeklődő felnőtteknek pedig államilag elismert diplomát nyújtó főiskolát
működtet a jóga és a filozófia megismerésére.
A templomi oltári imádat menete Magyarországon a nemzetközi ISKCON sztenderdek szerint:
4:30-tól Mangala-ārati – reggeli program
Közös mantra meditáció
7:00 Oltárnyitás, Śrīla Prabhupāda iránti elismerés és tisztelet kifejezése
Reggeli előadás, lecke
12:30 Déli oltári ajánlás
18:00 vagy 19:00 Gaura-ārati – esti ajánlás
21:00 Az oltár zárása az adott napon

A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének hitvallása

Annak érdekében, hogy a parányi élőlény az anyag fogságából visszatérhessen elfelejtett otthonába, a lelki világba, újra meg kell tanulnia
a Legfelsőbb Személy szeretetteljes szolgálatát.
Közösségünk (MKHK) a hinduizmus többezer éves vaisnava irányzatát követi – amely a hinduizmus legnagyobb ága, hiszen a hinduk
mintegy 70%-a vallja magáénak – azon belül a bengáli vagy gaudíja vaisnava tradíció képviselője. Ezt a hiteles vallási tradíciót Ő Isteni
Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének alapító ácsárjája (lelki tanítómestere)
ismertette meg a világgal „Krisna-tudat” néven. Sríla Prabhupáda a megszakítatlan vaisnava tanítványi láncolat tagjaként az ősi vallási
tradíciót lényegi változtatás nélkül, ugyanakkor a modern korban megérthető és gyakorolható módon tette hozzáférhetővé. Az MKTHK
elkötelezett az ő tanításainak és iránymutatásainak követése mellett.
Vallásunk alapját az összefoglalóan védikus írásoknak nevezett könyvek képezik, melyeket kinyilatkoztatott, az emberi tudás felett álló,
tévedhetetlen tudásgyűjteményként fogadunk el. Ezek közé tartoznak például a négy Véda, az upanisadok, a puránák, a Védánta-szútra, a
Mahábhárata és a Rámájana, valamint egyéb kiegészítő írások. Leghangsúlyosabban a Bhagavad-gítát, a Srímad-Bhágavatamot és a
Csaitanja Csaritámritát tanulmányozzuk és tanítjuk. A Bhagavad-gítá a Mahábhárata filozófikus tartalmú részlete, és a hinduizmuson belül
széleskörű ismertségnek és elfogadottságnak örvend. A Srímad-Bhágavatam a puránikus irodalomba tartozik, azon belül a legkiemelkedőbb
gyöngyszemnek tartják. A Csaitanja Csaritámrita pedig a 15-16. században a Földön járt Srí Csaitanja Maháprabhu életét és tanításait
mutatja be, aki Krisna legutóbb megjelent inkarnációja, evilági megjelenése volt.
Vallásunk egyértelműen monoteista, egyistenhívő. Istent ugyanakkor sokféle néven lehet szólítani, ezek közül a legbensőségesebbnek a
Krisna nevet tekintjük, de elfogadjuk, hogy ugyanezt a Legfelsőbb Lényt mind a hinduizmuson, mind más vallásokon belül másféle
módokon is megnevezik. Krisna az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ugyanaz az Isten, akit minden monoteista vallás mint a
világmindenség eredetét, mindentudó és mindenható lényt tisztel. A Legfelsőbb Személy örök, rendkívül vonzó lelki formával és
tulajdonságokkal rendelkezik. Személyes formájában a teremtetlen, örökké létező lelki világban él, az Ő örök szerves részét képező, ám
önálló egyéniséggel rendelkező társaival, a parányi lelkekkel együtt.
A parányi lelkek a lelki világban Krisna örömteli odaadó szolgálatát végzik, ám döntési szabadságuk lehetővé teszi, hogy felfüggesszék ezt
a szolgálatot, és elforduljanak a Legfelsőbb Lénytől. Az ilyen módon önzővé váltó lelkek számára teremtette Krisna az anyagi világot, mint
saját alsóbbrendű, anyagi energiájának megnyilvánulását. Az anyagi világ létezése ideiglenes, ám elpusztulása után újra megteremtésre
kerül egy örök ciklikus világfolyamat részeként.
Az anyagi világba került lelkek 8 400 000 féle testet kaphatnak vágyaik és tetteik következményeképpen. Így hosszasan vándorolnak az
anyagi világon belül. Az emberi test különleges lehetőséget biztosít számukra a lelki felemelkedésre, ugyanakkor tetteik következtében
kedvezőbb és kedvezőtlenebb helyzetbe is kerülhetnek. Az erkölcsös viselkedés szabályainak megtartása, különösen pedig négy etikai
szabály követése segíti őket a tisztulásban: a húsmentes táplálkozás, a szerencsejáték és a kábító-, mámorítószerek kerülése, valamint a csak
gyereknemzés céljából gyakorolt szexuális élet. A lelki tökéletesedést pedig legfőképpen a védikus írásokban több helyen kinyilatkoztatott
mahá-mantra rendszeres éneklése, ismétlése biztosítja: Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma,
Ráma Ráma, Haré Haré.
A lélek eredeti tevékenysége Krisna, Isten szolgálata. Annak érdekében, hogy a parányi élőlény az anyag fogságából visszatérhessen
elfelejtett otthonába, a lelki világba, újra meg kell tanulnia a Legfelsőbb Személy szeretetteljes szolgálatát. A Róla való rendszeres
ismeretszerzés és az Ő dicsőítése mellett mindenki számára számtalan lehetőség nyílik, hogy saját személyiségének megfelelő módon odaadó
szolgálatot végezzen a gyakorlatban, olyan tettekkel, amelyek elégedettséget okoznak az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Az odaadás
kultúrájának elsajátítása érdekében a törekvő lelki gyakorlókat lelki tanítómesterek segítik az Istenhez vezető úton. A lelki gyakorlatok
részét képezi az is, hogy a hívők másokkal is megismertessék a védikus tudást és életmódot, természetesen tiszteletben tartva eközben mások
szabad akaratát.
Az emberi élet végső célja, hogy megtisztuljunk az önzés, a kéjvágy, a mohóság, a düh rossz tulajdonságaitól, és újraélesszük tiszta
szeretetünket Srí Krisna iránt. Ha a lélek élete végére eléri ezt az állapotot, akkor teste elhagyásakor hazatér a lelki világba, vissza Istenhez.
 Melyek a Krisna-tudat alapvető szabályai?

Sríla Sivaráma Szvámí előadása a négy szabályról

Ha valaki iskolába jár, tartania kell magát egyfajta etiketthez: meghatározott módon kell öltözködnie, követnie kell bizonyos szabályokat.
Ha nem követi őket, nem fog tudni tanulni. Ha például magnózik az iskolában, akkor nem tud majd figyelni az órákon, ha pedig nem követi
a tanagyagot, egy idő után nem fogja érteni, hogy miről van szó.
Ahhoz, hogy képesek legyünk megérteni a transzcendentális tudást, szintén úgy kell viselkednünk, hogy megfelelően tiszta állapotba
kerüljön a tudatunk. Az erkölcsi szabályok azért fontosak, mert tisztán tartják a tudatot. Ebben a befogadó állapotban meg tudjuk érteni
azt a transzcendentális tudást, melynek révén megismerhetjük Istent, és képessé válhatunk arra, hogy szeressük Őt. Ehhez azonban az kell,
hogy ne kövessünk el olyan cselekedeteket, amelyek szennyezik a tudatunkat. A következőkben azt a négy egyszerű szabályt szeretném
ismertetni, amit az avatott Krisna-hívők követnek.
(1) Nem eszünk húst (beleértve a halat is), tojást, gombát és hagymát.
Amit fogyasztunk, abból lesz a testünk, s ez a tudatunkat is befolyásolja. A tigris azért viselkedik úgy, mint egy tigris, mert úgy eszik mint
egy tigris. Ugyanakkor az őznek vagy a tehénnek, aki csak füvet eszik, egy másfajta, igen jámbor és szelíd természete van. A védikus
szentírások ezért azt hangsúlyozzák - és Buddha is ezt tanította -, hogy má himszját szarvá bhútáni: éljünk erőszakmentesen, azaz a lehető
legkevesebb szenvedést okozzuk más élőlényeknek. A Biblia is azt írja: „Ne ölj!” Ez egy nagyon általános vallási utasítás. Akik jártak már
vágóhídon vagy laktak vidéken, azok tudják, mit jelent levágni egy állatot. Rossz érzés részt venni ilyesmiben, vagy akár csak látni is ilyet.
Miért? Mert szükségtelen erőszakot követnek el egy másik élőlény ellen.
A növények is élőlények, de különbség van a növények és az állatok között. Az állati lét fejlettebb létforma, mint a növényi. A sásztrák,
azaz a védikus szentírások is különbséget tesznek köztük: „Ezt eheted, ezt pedig nem. Ez a minimális, ez viszont már több, mint a minimális
erőszak.” De igazán tökéletes tudatállapotba akkor kerülhetünk, ha vegetáriánus ételeinket is felajánljuk Istennek.
(2) Második szabályunk az, hogy távol tartjuk magunkat a szerencsejátékoktól, amelyek szintén kedvezőtlen mentalitást eredményeznek.
Nyilvánvaló, hogy ebben a világban minden Isten tulajdona. Ísávászjam idam szarvam. A Srí Ísopanisad elmagyarázza, hogy minden Istené,
s ebből mindenkinek csak annyit szabad használnia, amennyi a létfenntartásához szükséges. Ami ezen túl van, azt nem szabad személyes
célokra használni, hanem Isten szolgálatába kell állítani.
Illúzió bármiről is azt gondolni, hogy a miénk. Amikor a világra jöttünk, nem volt semmink, és amikor elhagyjuk ezt a világot, akkor is
üres kézzel távozunk. Ha szerencsejátékra pazarolnánk az időnket, az csak a kapzsiságunkat és a hamis birtoklásérzetünket növelné,
ugyanakkor elterelné a figyelmünket a valóban fontos célról, arról, hogy megismerjük és szolgáljuk Istent.
(3) A harmadik szabály az, hogy csak gyermeknemzés céljából élünk szexuális életet.
Ha az embernek sikerül tökéletes tudatállapotba emelkednie, akkor megérti, hogy nem egyenlő a testével. Parányi lélekként vagyunk
ebben a testben, ami olyan, mint egy jól felépített gép. A testet a lélek mozgatja, ami valójában az élet forrása. Azok a cselekedetek, amelyek
fokozzák a testtel való azonosulást, akadályozzák a tiszta tudat kialakulását. A szexualitás, ami annyira divatos mostanában, s amit gyakran
összetévesztenek a szeretettel, csak erősíti a test-tudatot. Manapság mindent a nemiség segítségével reklámoznak: a cigarettát, a kocsit, a
repülőutakat, a fogpiszkálót és még sorolhatnám. Ez azonban csak befedi a tudatunkat. Ilyen alapokkal nem lehet megérteni a
transzcendentális tudást.
A védikus kultúra célja ezért az, hogy a minimálisra csökkentse a szexualitást. De mennyi a minimális? Az ember csak a saját feleségével,
illetve férjével lehet intim kapcsolatban. A nemi élet pedig kizárólag azt a célt szolgálja, hogy tiszta tudatú kisfiúkat és kislányokat hozzunk
a világra. Nem olyanokat, akik véletlenül születtek, vagy csak éppen megúszták, hogy elvetéljék őket. Hanem olyanokat, akiket szeretettel
nemzettek, és szeretettel fogadtak. Ez a célja a szexualitás korlátozásának. Különben a kéjvágy annyira felerősödik a tudatunkban, hogy
akárhová nézünk, mindenben csak ezt fogjuk látni.
(4) A negyedik szabály pedig az, hogy semmiféle kábítószert nem fogyasztunk.
Ma már szinte lehetetlen felsorolni az összes kábítószert, annyi van belőlük. Ezek különösen is olyan dolgok, amelyek megváltoztatják a
tudatunkat. A tea, a kávé, a cigaretta, a drogok mesterséges módon stimulálnak, felpörgetnek, elkábítanak. És mi a hatásuk? Hogy ismét
elfelejtjük, kik vagyunk. Torzult tudattal élünk, és torzított módon látjuk az életet.
A védikus szentírások ezt a négy alapvető törvényt magyarázzák el. Ezek valójában nem lelki elvek, hanem morális alapkövetelmények. A
védikus irodalom szerint valaki akkor tekinthető igazán embernek, ha követi ezt a négy elvet. Ha nem követi őket, akkor emberi formája
van ugyan, de a viselkedése alapján nem lehet a civilizált lények közé sorolni.
Mindenki tudja azonban, hogy ezt az önfegyelmet nem könnyű megvalósítani. A leghíresebb védikus írásban, a Bhagavad-gítában, Krisna
azt mondja, hogy „erősödj meg egy magasabb, lelki szinten”. Ardzsuna erre azt kérdezi: „Hogy csináljam ezt?” Krisna pedig elmagyarázza:
szatatam kírtajantó mám, jatantas csa dridha vratáh. „Mindig énekeld az Én nevemet. Ennek a transzcendentális hangvibrációnak óriási
ereje van. Te parányi lélek vagy, s mivel ilyen kicsi vagy, az anyagi világ pedig hatalmas, könnyen a hatása alá kerülsz. Ha azonban
menedéket veszel ennél a transzcendentális hangvibrációnál, elég erőt kapsz ahhoz, hogy meg tudd határozni, hogyan akarsz élni, és képes
leszel lelki irányba terelni az életedet.”
Ezért jött el az Úr Krisna ötszáz évvel ezelőtt Srí Csaitanja Maháprabhuként, és mutatta be az Úr szent neveinek közösségi éneklését:
Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare, Hare Ráma, Hare Ráma, Ráma Ráma, Hare Hare. Istennek ezek a nevei ugyanolyan
hatalommal bírnak és ugyanolyan erőteljesek mint Maga Isten, s át vannak itatva az Ő összes energiájával. Ezt bárki kipróbálhatja, nem
kerül semmibe. Ha megpróbáljuk naponta öt percig mondani a Hare Krisna mantrát, akkor érezni fogjuk, hogy tisztul a tudatunk,
ugyanakkor elég lelki erőt tudunk majd belőle meríteni ahhoz, hogy követni tudjuk az említett szabályokat, és mentessé váljunk a világi
szennyeződésektől és a kedvezőtlen befolyásoktól. Ahogy kapcsolatba kerülünk a transzcendentális hangvibrációval, egyre inkább képesek
leszünk művelni a transzcendentális tudást, melynek segítségével meg tudjuk ismerni Istent. Ha pedig megismerjük Istent, úgy fokozatosan
megtanuljuk szeretni is Őt. Minden vallási előírásnak ez a lényege. Így tudunk közelebb lépni a valódi szabadság és Isten szent lakhelye felé.

Mi a dharma négy elve?

(A dharma jelentése – 1) vallásos elvek, minden dolog alaptörvénye 2) az élőlény örök, természetes elfoglaltsága (az Úr odaadó szolgálata).)
A szabályozó elvek
A védikus kultúra azt tanítja nekünk, hogy a valóban civilizált társadalom alapja négy szabályozó elv, amelyeket mindenkinek követnie
kell, hogy harmonizálja az életét, ameddig itt van a földön; aztán, a négy szabályozó elv teljesülése egyértékű a négy fő erény kifejlődésével,
amelyek minden valóban civilizált társadalom négy alapvető pillérét képezik, és amelyek: kegyesség, tisztaság, lemondás és őszinteség.
1. A kegyesség
A kegyesség a valódi ember egyik fő jellemzője. Csak egy valódi ember lehet kegyes, mert nemcsak az emberi társadalomnak, hanem az
állati és növényi társadalmaknak is a jótevője. Ilyen módon részvéttel és egyenlően bánik minden élőlénnyel, olyan formában, hogy végül
mindannyian kiszabadulhassanak ebből az anyagi rabságból. Ezért nem ölhetünk meg, nem kell megölnünk egyetlen élőlényt sem.
Semmiképpen nincs jogunk megakadályozni a progresszív életét, mert minden élőlény úgy halad előre az evolúció életében, hogy az egyik
testből a másikba vándorol. És ha bármilyen lényt megölünk, feltartóztatjuk a haladását; mert neki újból vissza kell térnie ebbe a
létformába, amelynek ciklusa megszakadt, amit váratlanul kényszerítettek elhagyni, azzal a céllal, hogy feljebb lépjen egy másik, magasabb
létformába. Ezért a haladásunkat semmilyen indokkal nem szabad feltartóztatni, legkevésbé sem az önző szeszély miatt, hogy kielégítsük a
nyelvet. "Az embernek nemcsak vegetáriánus ételeket kell ennie, hanem azokat először fel kell ajánlania az Istenség Legfelsőbb
Személyiségének." Következésképpen: bármelyik személy, aki részt vesz az állatok megölésében, szükségtelenül eltörli sajátmagában a
magasabb lelki képességet, amely a valódi embert jellemzi; ami a szeretete és részvétel minden olyan élő teremtmény iránt, mint ő; mert ha
megsérti a saját érzelmeit, esztelen, kegyetlen és erőszakos lesz, lezülleszti a legjobb érzéseit, tulajdonságait és képességeiket. Nem kétséges:
az igazi kegyesség nem akkor lesz elégedett, ha a szükségleteit mások testéből elégíti ki, hanem ha azokat visszavezeti örök kapcsolatához
Istennel. A Bhágavata - Dharma elvei kegyesek, és aki azokat követi, automatikusan el fogja utasítani a barátság mindenfaja hiányát, a vele
járó karmával együtt. Ha ezeket a védikus szabályokat követjük, a minden élőlénnyel szembeni kegyesség valódi szintjén cselekszünk, mert
mi mind örök lelkek vagyunk; és mindenkinek az a rendeltetése, hogy mindig a lelki boldogság teljes energiájában éljen, az Istenség
Legfelsőbb Személyiségének szerető szolgálatában.
2. A tisztaság
A tisztaság a valódi ember egy másik jellemzője. Ami azt jelenti, tisztának lenni belül és kívül; tehát legyen meg a szív, az elme, értelem
igazi tisztasága, a helyé, ahol lakunk, ahol dolgozunk, személyes kapcsolatainké, legyenek azok családiak, barátiak vagy üzletiek, stb.
Minden legyen tiszta! De a szív és elme tisztasága köztük vannak, a legfontosabbak, és ettől nem lehet eltekinteni. És itt lép be eréllyel a
Legfelsőbb Úr dicsőítése, mert semmi sem tisztíthatja meg a szívet és az elmét a felgyülemlett portól az Abszolút dicsőítése nélkül. Lehet,
hogy egy ateista társadalom anyagi értelemben jól ellátott, de nem tisztíthatja meg sem az elmét, sem a szívet, amelynek fogalma sincs
Istenről; és, ennél az egyszerű oknál fogva, az ilyen civilizáció embereinek nem lehetnek sem jó kvalifikációik, sem jó érzéseik; még kevésbé
lehet bennük tisztelet a valódi ember egyik kényesebb és szentebb funkciója iránt, amilyen a szexuális kapcsolat.
Így történt, hogy az elmúlt években a szexuális szabad szerelem nagy hulláma elrejtette a nagy sérelmet, ami a világi, rendezetlen, önző és
nem kívánt kapcsolatokat jelenti, amelyek befolyással vannak minden valóban ember belső életére; mert a valóban civilizált társadalom,
amilyen a védikus kultúra, szabályozó elveinek megfelelően a szexuális találkozás csak és kizárólag a házasságon belül valósulhat meg, és
azzal az egyetlen céllal, hogy gyerekeket nemzzenek, akiket Istentudatban fognak felnevelni.
Ha a szexet liberális formában gyakorolják, annak fizikai, erkölcsi és lelki betegség a következménye. Az észbeli képesség csökken, és
állandó megszállottságtól szenved, hogy megszerezze az élvezetet, amely sohasem konkretizálódik. Mert az ember sokkal több, mint ez.
Tudata és szívének szükséglete nem elégülnek ki csak ezzel az aktussal. Aztán harcolni kell a liberális és tilos kapcsolat bajai ellen, amelyek
következményei a szörnyű abortusz, annyi betegség, mint a végzetes AIDS, a válás legalizálása, öngyilkosság és erőszak jelenetei,
alkoholizmus és drogfüggőség, a családok korai felbomlása (a fiatal fiúk miatt, akik tilos szexet gyakorolnak), a pornográfia, stb. A tudat
vagy a szellem tisztasága segít bennünket megérteni, hogy valójában nem ez a test vagyunk, és hogy sokkal nagyobb kielégülést találhatunk
a lelki tudat fejlesztésében.
Következésképpen, a tisztátalan jelentése: az Istentudat ellen cselekedni. Szívünkben, elménkben vagy testükben bármilyen szennyezés
meg fog akadályozni abban, hogy közeledjünk Istenhez.
3. A lemondás
A valódi ember nem cselekszik az érzékszervei követelései szerint, nem kényszeríti magát szükségtelen formában a mérgezésre. Aki
megmérgezi magát alkohollal, droggal vagy más butító szerrel, elkerülhetetlenül el fogja veszteni az elme feletti uralmat és az egyensúlyt, és
nevetséges módon összefüggéstelenül beszélő (zavaros), szentimentális vagy erőszakos személlyé válik. Mindazonáltal egy valódi ember
értelme sokkal meghaladja a derült egyensúlyt; mert tökéletesen megérti, igazi transzcendentális helyzete van, hogy ő az Isteni Úr egy
nagyon kicsi szerves része. Örökké Őt kell szolgálnia szeretettel és odaadással. Ezért nincs az az elmebeteg meglátása, hogy ő az univerzum
középpontja, és az életének az a rendeltetése, hogy élvezze az érzékeit. Még a családtagjaihoz sem ragaszkodik, hanem előbb az abszolút
igazságról érdeklődik.
Ilyen módon a valódi ember nem mérgezi magát. Nem esztelen, nem is vágyakozik túlzottan az anyagi élvezetre, mert az egyetlen, amit
tesz, hogy az anyagi szükségleteit a minimumra csökkenti. És az élete annál is inkább a mértékletesség, egyensúly és bölcsesség igazi példája.
Ezért az a személy, aki arra törekszik, hogy megszabaduljon az anyagi világ mámorító illúziójától, aki azért harcol, hogy felfedezze a valódi
Énjét, és aki komolyan foglalkozik a belső kutatással, nem birtokolhat igazi lelki megvalósítást, nem engedheti meg magának a legkisebb
hanyagságot, alacsonyabb és alacsonyabb rendű étvágyainak kielégítését a mérgezéssel. Mert a mérgezéstől az ember elveszti az
akaraterejét, és azt a képességét, hogy aszkézist végezzen. A valódi ember egyensúlyban, világosan és egészségesen tartja a testét és az
elméjét. Ellenkező esetben lehetetlen lesz hozzáférni a magasabb igazságokhoz.
4. Az őszinteség
Ahhoz, hogy valaki igazat mondhasson, ismernie kell az Igazságot. Őszintének lenni nemcsak az, hogy tartózkodik a hazugságok
mondásától. Az igazi őszinteség akkor kezdődik, amikor elfogadja Istent, mint a Legfelsőbb Abszolút Igazságot; ahogyan azt a
kinyilatkoztatott szentírások megerősítik.
Azoknak, akik az Abszolút Igazságot keresik, akik nem elégedettek az anyagi érzékkielégítéssel, és a mentális spekulációval, hiteles
tekintélyekhez kell közeledniük, akik már elérték az Abszolút Igazságot; azzal a céllal, hogy beavassa lelki megértésüket a tanítványi lánc
folyamatán keresztül. Ha egyszer valaki felismerte, hogy Isten az Abszolút Igazság, akkor az a komoly kötelessége van, hogy bőségesen ossza
ezt az Igazságot, és ilyen módon legyőzze a hamisságot. Mert manapság a személyek többsége arra törekszik, hogy vakon tagadja azt a tényt,
hogy ebben az univerzumban minden egy Legfelsőbb lényhez vagy Legfelsőbb Úrhoz tartozik, és hogy ugyanakkor mindent Ő irányít. Csak
akkor lehet elérni az annyira áhított békét és felvirágzást ebben a világban, ha a civilizált emberiség felismeri ezt a nagy Igazságot. Mivel
hiányzik az alapvető felismerés, hogy Isten a Legfelsőbb Tulajdonosa mindennek, ami létezik, az ember megsérti Isten és a természet
univerzális törvényeit, és nagy szenvedésekbe esik. Az Igazság megismerése szabadít fel minket. A test mint maga a lény felfogása
borzalmasan hamis, és ezt bármely élőlény halála előtt ellenőrizni lehet; mert amikor látjuk a testét, érezzük, hogy ő ilyen vagy más
formában eltávozott. Ezért a test nem a valódi élőlény, hanem egy jármű, amely a vezetőjét szállítja. Ilyen módon a lélek a mi valódi
lényünk. És ez az élet az anyagi világban; elszenvedni a születés, betegség, öregség és halál összes változásait; nem ez az örök lélek valódi
létezése. Minket egy magasabb rendű és isteni, lelki és abszolút világba szántak. Igazából, amikor egy valódi ember minden energiáját
annak szenteli, ami örök, mindig bölcs lesz. Sríla Prabhupáda azt mondta, ma mi örök lények vagyunk, akkor miért érdeklődünk időleges
dolgok iránt? Meg kell értenünk az igazi realitás jelentését. Realitás olyan létezést jelent, amely nem tűnhet el. Realitás örökkévalóságot
jelent. Ez az igazi realitás. De mi azzal vesztegetjük az időt, hogy eltakarjuk ennek az anyagi létezésnek a misztériumait, azt, hogy ez
időleges, ahelyett, hogy megvalósítanánk az Istentudatot. Sríla Atulánanda Ácárya (c-cs, y-j)) mondja: "Elfelejtettük, hogy az emberi élet
célja felébreszteni a szeretetet Isten iránt. Megtisztítani a szívet, és megteremteni a béke, bölcsesség és testvériség környezetét.". Fájdalmas
látni, hogy még a gyerekek és fiatalok is videójátékokkal pazarolják az idejüket, az egyik pénzdarabot a másik után költik el, dohányoznak,
stb., a szenvedélytől és erőszakos tendenciáktól átitatott, rideg környezetben. Kicsi koruk óta arra nevelik őket, hogy egy gépben vagy az
érzékek tárgyaiban keressenek kielégülést; de sokkal ritkábban látni, hogy igyekeznének megismerni valamit a lelki természetről, ami őket
alkotja. Ilyen módon teljesen elfelejtik, milyen szerencsések és gazdagok, amiért emberi testük van, és megvan a lehetőségük, hogy
kifejlesszék a lelki tudatukat, amelynek tetőfoka az extázis, béke és boldogság élete. Teljesen elfelejtik, hogy Isten ott van a szívükben, mint
egy jóakaró barát; készen arra, hogy megadjon mindenféle áldást, megkönnyebbülést és tökéletességet. És természetesen őszintének lenni
azt is jelenti, "megmondani az igazat", nagyon becsületesen. Következtetés:
A valóban civilizált társadalom négy szabályozó elve: az irgalom, a tisztaság, a lemondás és az őszinteség közül egyedül az őszinteség
maradt meg ebben a korszakban. Ez azt jelenti, hogy még a hedonista vagy bűnös módon élő személyekben is megmaradt a vágy, hogy
halljon az igazságról, Istenről. E tulajdonságok akármelyikét kifejlesztheti az ember, csoda lenne, ha ezek nagyon gyorsan megjelennek
minden cselekedetében, és fokozatosan egyre jobban növekednek, mint a növekvő hold. És az ember, hogy végül igazán irgalmas, tiszta,
lemondott és őszinte legyen, és felemelkedhessen a legfelsőbb tudat szintjére, ahol megérheti az élet legvégső tökéletességét, ami a tiszta
szeretet Isten iránt. "Amikor ez a négy elv hiányzik, a társadalom összedől, és belép a káosz állapotába."

A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének Többször módosított, egységes szerkezetbe foglalt Alapszabálya (Részlet)

I. RÉSZ
Alapvető rendelkezések
I. fejezet
Alapvető fogalmak
1. § Az Alapszabály alkalmazásában:
a/ BBT (Bhaktivedanta Book Trust): az ISKCON nemzetközi kiadója,
b/ Bhagavad-gítá: a Védák, a világirodalom legősibb szentírásának, az Isopanisadok összefoglalása, amely öt alapvető filozófiai pontot
magyaráz, vagyis Isvara (Isten), jiva (lélek), karma (tettek), yoga (a megvalósítás útja), kála (az idő),
c/ GBC (Governing Body Commission): az ISKCON legfelsőbb irányító és végrehajtó
testülete,
d/ harinama: az Úr Caitanya Maháprabhu által egész Indiában bemutatott Hare Krisna mantra nyilvános, közös táncos-éneklése
felvonulás keretében,
e/ ISKCON (International Society for Krishna Consciousness): a Krisna-tudatú Hívők Nemzetközi Közössége, melyet 1966-ban alapított
A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda, mint a vaisnava tradíció nyugati megnyilvánulási formáját,
f/ mantra: a mahá-mantra szövege "Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare, Hare Rama Hare Rama, Rama Rama, Hare
Hare",
g/ Maha-mantra: a Védákban kinyilvánított legősibb mantra, amely nem különbözik Istentől: Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna
Hare Hare Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare,
h/ murti: Krisna szobra, melyet a hindu templomokban imádnak több ezer éves tradíció alapján,
i/ prasadam: Krisnának rituálisan felajánlott étel,
j/ Sadhana-bhakti: rendszeres lelki gyakorlaton alapuló folyamat
k/ sankirtana: a hindu szentírások misszionárius ajándékozása,
l/ Srí Caitanya Maháprabhu (1486-1534): Krisna megtestesüléseként elfogadott és egész Indiában tisztelt, népszerű vallásreformer, aki a
hinduizmus egyik legnagyobb hatású tanítója, filozófusa,
m/ Sríla Prabhupáda (1896-1977): az ISKCON alapítója, aki hosszas előkészületek után 1965-ben érkezett New Yorkba, hogy elterjessze a
vaisnava (Krisna-tudatos) filozófiát és gyakorlatot a nyugati világban,
n/ Srímad-Bhágavatam: a Védák része, a Puranak összegzése, amely Krisna földi kedvteléseit rögzíti,
o/ vaisnava tradíció: a hinduizmus legősibb kasztrendszeren (varnasrama-dharma) alapuló társadalmi formája, amely Visnut vagy
Krisnát helyezi imádatának központjába,
p/ védák: ötezer éves hindu szent iratok, melyeknek fő részei a Rig véda, Yajur véda és Sama véda, hozzá kapcsolódnak a Mahábharata, a
Rámáyana, Puránák és az Isopanisadok.
r/ Az egyház székhelye: 1039 Budapest, Lehel u. 15-17.
II. fejezet
Alapvető elvek
2. § Az Egyház működése során tiszteletben tartja a Magyar Köztársaság jogrendjét.
3. § Az Egyház működése során tiszteletben tartja a magyar társadalom elfogadott értékrendjét.
4. § Az Egyház működése során tiszteletben tartja más vallások tanításait és más egyházak tagjainak hitét és a más egyházakat. Az egyház
tanításai szerint egyetlen, ám sokféle úton megközelíthető Isten van. Ezért az egyház nem szándékozik más egyház hívő táborát sem
magához vonzani, illetve lelkészei és hívei semmilyen körülmények között sem törekednek más egyházak tagjainak bármilyen formában
történő befolyásolására. Az egyház keresi a lehetőségek, hogy a vallási fundamentalizmuson túlmutató együttműködést teremtsen kreatív,
oktatási és kulturális téren más egyházakkal, elősegítve a magyar társadalom sokszínű, önmagát sokféleképpen kifejező polgárainak
kulturális és lelki fejlődését.
5. § Az egyház működésének filozófiai alapelvei a vaisnava tradíció tanításaira, India több ezer éves szent irataira, a Védákra
támaszkodnak, legfőképpen a Bhagavad-gítára és a Srímad-Bhágavatamra, melyek napjainkban is érvényes és következetes választ adnak
az élet végső kérdéseire. A filozófia alapvető tanítása az, hogy az élőlények nem azonosak mindig változó anyagi testükkel, hanem valójában
transzcendentális, örök lelkek, melyek ebben a világban életről életre, testből testbe vándorolnak. Az emberi élet célja a világ és Isten
megismerése, a Hozzá fűződő szeretetteljes viszony visszaállítása és visszatérés a lelkek örök otthonába. A vaisnava szentírások szerint a
lelki fejlődés alapja az Isten dicsőségéről való hallás és szent neveinek éneklése (Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare, Hare
Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare), melyet Srí Caitanya Maháprabhu (1486-1534) terjesztett el.
Ehhez a gyakorlathoz tiszta erkölcsös élet járul, amely vegetáriánus étrendet, a szexualitás korlátozását, valamint a kábító- és
mámorítószerektől való tartózkodást foglalja magában.
III. fejezet
Alapvető célok
6. § Az Egyház alapvető céljai:
a/ hogy módszeresen terjessze a lelki tudást a társadalomban, s az embereket a lelki életre nevelje azzal a szándékkal, hogy az élet
értékeinek egyensúlyát visszaállítsák, s így a világra igazi egység és béke köszöntsön,
b/ hogy a Krisna-tudatot úgy terjesszék, ahogyan azt a Bhagavad-gítá és a Srímad-Bhágavatam kinyilvánítja,
c/ hogy a Közösség tagjait egyesítse és közelebb vigye Krisnához, a legfőbb lényhez, s ezzel a közösség tagjaiban és az emberiségben
kifejlessze azt az eszmét, hogy minden lélek az Istenség (Krisna) minőségének része,
d/ hogy tanítsa mindenkinek a sankirtana mozgalmat, hogy bátorítson a sankirtana mozgalomra, Isten szent nevének közös éneklésére,
ahogy azt az Úr Srí Caitanya Maháprabhu kinyilvánította tanításaiban,
 e/ hogy a tagok és az egész társadalom számára a kedvtelések színhegyén szent helyet emeljen, Krisnának szentelve azt,
f/ hogy a tagokat közelebb hozza egymáshoz, hogy egy egyszerűbb és természetesebb életformát taníthassanak,
g/ hogy a fentebb említett célokat szem előtt tartva rendszeresen kiadványokat, folyóiratokat, könyveket és különféle írásokat adjon ki és
terjesszen,
7. § (1) Az Egyház alapvető céljainak megvalósítása érdekében minden olyan tevékenységet folytathat, amit jogszabály számára lehetővé
tesz.
(2) Az alapvető célok megvalósítását szolgálja különösen az Egyház missziós-prédikáló tevékenysége, a kulturális rendezvény szervező
tevékenysége, az ismeretterjesztő és oktatási tevékenysége, a gyógyító és szociális gondoskodó tevékenysége és a gazdasági tevékenysége is.
8. § (1) Az Egyház alapvető céljainak megvalósítása minden olyan tevékenységét segítő önálló jogi személyiséggel rendelkező, vagy önálló
jogi személyiséggel nem rendelkező állandó, vagy ideiglenes intézményt, vagy szervezetet létesíthet, amit jogszabály számára lehetővé tesz.
(2) Az Egyház alapvető céljainak megvalósítását szolgálhatják különösen az ismeretterjesztő és oktató tevékenységet végző egyházi óvodák
és iskolák, a társadalom testi egészségének megőrzésében és helyreállításában szerepet vállaló egyházi kórházak, a szociális helyzetük miatt
arra rászorulóknak táplálékot biztosító egyházi ingyen konyhák és a Krisna-tudatos életmód gyakorlásának teret adó egyházi Biofarmok.

A Bhagavad-gítá tizenharmadik fejezete (13.8—12) azt tanácsolja, hogy a következőképpen járjuk a tudás útját:

„Alázatosság; büszkeségnélküliség; erõszakmentesség; béketûrés; egyszerûség; egy hiteles lelki tanítómester elfogadása; tisztaság;
kitartás; önfegyelem; lemondás az érzékkielégítés tárgyairól; a hamis ego hiánya; a születés, halál, öregség és betegség okozta gyötrelem
felismerése; lemondás; nem kötõdés a gyermekekhez, a feleséghez, az otthonhoz és a többi hasonló dologhoz; kiegyensúlyozottság kellemes
és kellemetlen körülmények között egyaránt; az Irántam érzett állandó és tiszta odaadás; magányos életre törekvés; elkülönülés az emberek
általános tömegétõl; az önmegvalósítás fontosságának felismerése; az Abszolút Igazság utáni filozófiai kutatás — mindezeket tudásnak
nyilvánítom, s ezen kívül minden tudatlanság.”

(1) Váljunk tökéletes úriemberré, és tanuljuk meg, hogyan tiszteljünk másokat.

(2) Ne tetszelegjünk a vallásos ember szerepében csupán a hírnév kedvéért.
(3) Ne okozzunk aggodalmat másoknak se tetteinkkel, se gondolatainkkal, se szavainkkal.
(4) Tanuljunk meg béketűrőnek lenni még akkor is, ha provokálnak bennünket.
(5) Tanuljuk meg, hogyan kerüljük el a kétszínűséget másokkal való kapcsolatainkban.
(6) Kutassunk fel egy hiteles lelki tanítómestert, aki lépésről lépésre a lelki megvalósítás szintjére vezethet bennünket. Adjuk át magunkat
az ilyen lelki tanítómesternek, szolgáljuk őt, és tegyünk fel lényegre törő kérdéseket neki.
(7) Hogy eljuthassunk az önmegvalósításig, kövessük a kinyilatkoztatott szentírásokban lefektetett szabályozó elveket.
(8) Valljuk szilárd meggyőződéssel a szentírások tanait.
(9) Mondjunk le teljesen az olyan tettekről, amelyek akadályozzák az önmegvalósítást.
(10) Ne fogadjunk el többet, mint ami testünk fenntartásához feltétlenül szükséges.
(11) Ne azonosítsuk magunkat a durva anyagi testünkkel, és ne gondoljuk saját tulajdonunknak azokat, akik e testtel kapcsolatban állnak.
(12) Sohase felejtsük el, hogy amíg anyagi testtel rendelkezünk, addig szembe kell néznünk az ismétlődő születés, öregkor, betegség és halál
nyomorúságával. Nincs értelme arról álmodozni, hogy megszabadulhatunk az anyagi test okozta szenvedésektől. A legjobb, ha megkeressük
a módját, hogyan nyerjük vissza lelki azonosságunkat.
(13) Ami a létszükségleteinket illeti, ne ragaszkodjunk több dologhoz, mint ami a lelki fejlődésünkhöz kell.
(14) Ne ragaszkodjunk jobban a feleségünkhöz, a gyermekeinkhez és az otthonunkhoz, mint amennyire a szentírások előírják.
(15) Ne örvendjünk, ha jó történik velünk, és ne legyünk elkeseredve, ha valami nemkívánatos eseménnyel kell szembenéznünk. Tudnunk
kell, hogy mindkét érzés az elme játéka csupán.
(16) Váljunk az Istenség Személyisége, Srí Krisna tiszta bhaktájává, és szolgáljuk Őt nagy odafigyeléssel.
(17) Igyekezzünk kifejleszteni magunkban a vágyat, hogy félreeső helyen, csöndes, nyugodt környezetben éljünk, ami kedvez a lelki
életnek. Kerüljük el az abhakták által látogatott, zsúfolt helyeket.
(18) Váljunk tudóssá, filozófussá, aki a lelki tudomány mélységeit kutatja, és ismerjük fel, hogy a lelki tudást örökre megtarthatjuk, míg
az anyagi a test halálával véget ér.
Ez a tizennyolc pont együttesen képezi azt a folyamatot, amelynek követésével valódi tudásra tehetünk szert. Ezen kívül minden más
módszer a tudatlanság kategóriájába tartozik.

A meghódolás folyamata:

(1) Fogadjuk el azokat a dolgokat, amelyek segítik az odaadó szolgálat végzését.

(2) Utasítsuk el azokat, amelyek nem kedvezőek.
(3) Higgyünk szilárdan abban, hogy Srí Krisna megvédelmez minket.
(4) Éreznünk kell, hogy egyedül Krisna kegyétől függünk.
(5) Ne legyen más érdekünk, mint Srí Krisna érdeke.
(6) Legyünk mindig szerények és béketűrőek.

Tanítások nektárja:

Második vers
„Az ember odaadó szolgálata megsemmisül, ha túlságosan belebonyolódik a következő hat cselekedetbe: (1) a szükségesnél több evés vagy
a szükségesnél több anyagi dolog felhalmozása; (2) túlzott igyekezet nehezen megszerezhető anyagi dolgok eléréséért; (3) szükségtelen
beszéd világi témákról; (4) az írások szabályozó elveinek gyakorlása pusztán követésük, nem pedig a lelki fejlődés kedvéért; vagy az írások
szabályozó elveinek elvetése és a tőlük független, szeszélyes cselekvés; (5) társulás olyan világi gondolkodású emberekkel, akiket nem érdekel
a Krisna-tudat; (6) mohó vágy anyagi eredményekre.”
 Harmadik vers
„A tiszta odaadó szolgálat végzését hat dolog segíti kedvezõen: (1) lelkesedés, (2) bizalommal teli törekvés, (3) türelem, (4) a szabályozó
elvek szerinti cselekvés [mint sravanam kírtanah visnoh smaranam – hallás és éneklés Krisnáról, emlékezés Krisnára], (5) az abhaktákkal
való társulás kerülése, (6) az előző ácáryák lábnyomainak követése. Ez a hat dolog minden kétséget kizárva biztosítja a tiszta odaadó
szolgálat teljes sikerét.”

Negyedik vers
„Adományozás, adományok elfogadása, az elme bizalmas feltárása, bizalmas érdeklődés, prasáda elfogadása és felajánlása – ez a bhakták
közötti szeretet hat jele.”
Hatféle cselekedet van: (1) adományt adni a bhaktáknak, (2) elfogadni bármit, amit a bhakták felajánlanak viszonzásképpen, (3) feltárni
az elménket a bhaktáknak, (4) az Úr bensőséges szolgálatáról érdeklődni tőlük, (5) megtisztelni a prasádát, vagyis a lelki ételt, amelyet a
bhakták adtak, (6) a bhaktákat prasádával etetni.

Az eksztatikus szeretetben élők jelleme

Rúpa Gosvámí most annak a bhaktának a jellemvonásairól számol be, akiben kifejlődött az eksztatikus szeretet Krisna iránt. Ezek a
jellemzők a következők:
(1) Idejét mindig az Úr odaadó szolgálatára szeretné használni. Nem szereti a tétlenséget. Szakadatlanul szolgálni akar, a nap huszonnégy
óráján keresztül, a legkisebb megingás nélkül.
(2) Mindig fegyelmezett és állhatatos.
(3) Semmi anyagi dologhoz nem vonzódik.
(4) Nem vágyik semmilyen anyagi tiszteletre cselekedetei viszonzásául.
(5) Mindig bizonyos abban, hogy Krisna a kegyében fogja részesíteni.
(6) Mindig nagyon szeretné hűségesen szolgálni az Urat.
(7) Nagyon ragaszkodik az Úr szent neveinek énekléséhez.
(8) Mindig az Úr transzcendentális tulajdonságairól szeretne beszélni.
(9) Nagyon szeret olyan helyen élni, ahol az Úr a kedvteléseit végzi, például Mathurában, Vrndávanában vagy Dvárakában.

„Íme azok az általános elvek, amelyeket minden emberi lénynek követnie kell: legyen igazmondó, kegyes, lemondott (böjtöljön a hónap
bizonyos napjain), fürödjön naponta kétszer, legyen türelmes, tegyen különbséget helyes és helytelen között, uralkodjon az elméje fölött,
szabályozza az érzékeit, tartózkodjon az erőszaktól, éljen cölibátusban, adományozzon, olvassa a szentírásokat, legyen egyszerű, legyen
elégedett, szolgálja a szenteket, fokozatosan mondjon le a szükségtelen elfoglaltságokról, vegye észre, hogy az emberi társadalom
szükségtelen cselekedetei mind hiábavalóak, legyen szótlan és komoly, kerüljön minden fölösleges beszédet, gondolkodjon azon, hogy vajon
a test vagy a lélek vagyunk-e, minden élőlényt egyformán lásson el élelemmel (az embereket és az állatokat egyaránt), minden lélekre
(különösen az emberi létformában) úgy tekintsen, mint a Legfelsőbb Úr részére, halljon az Istenség Legfelsőbb Személyisége (a szentek
menedéke) cselekedeteiről és tanításairól, beszéljen ezekről, mindig emlékezzen rájuk, törekedjen a szolgálatra, végezzen imádatot, ajánlja
fel a hódolatát, váljon szolgává, váljon baráttá, valamint hódoljon meg egész lényével. Óh, Yudhisthira király, erre a harminc tulajdonságra
kell szert tennie az élőlénynek az emberi létformában. Pusztán azzal, hogy elsajátítjuk ezeket, elégedetté tehetjük az Istenség Legfelsőbb
Személyiségét.” Srímad-Bhágavatam 7. 11 8-12)

Bhagavad-gítá idézetek:

„Aki nem irigy, hanem minden élõlény kedves barátja, nem képzeli tulajdonosnak magát és mentes a hamis egótól, boldogságban és
boldogtalanságban egyaránt kiegyensúlyozott, türelmes, mindig elégedett, önfegyelmezett, nagy elszántsággal végzi az odaadó szolgálatot,
valamint elméjét és értelmét Rám szögezi, s az Én bhaktám — az nagyon kedves Nekem.” Bhagavad-gítá 12. 13-14

„Aki nem okoz gondot senkinek sem, akit senki nem zavar, s aki boldogságban és boldogtalanságban, félelemben és aggodalomban
egyaránt rendíthetetlen — az nagyon kedves Nekem.” Bhagavad-gítá 12. 15

„Az a bhaktám, aki nem függ a tettek szokásos folyásától, tiszta, ügyes, gondok nélküli, nem éri semmi fájdalom, s nem törekszik
eredményre, az nagyon kedves Nekem.” Bhagavad-gítá 12. 16

„Az olyan bhakta, aki nem ujjong és nem is búsul, nem sajnálkozik és nem vágyakozik, s lemond úgy a kedvezõ, mint a kedvezõtlen
dolgokról, az nagyon kedves Nekem.” Bhagavad-gítá 12. 17

„Aki egyformán bánik barátaival és ellenségeivel, aki tiszteletben és gyalázatban, hidegben és melegben, boldogságban és
boldogtalanságban, hírnévben és szégyenben egyformán kiegyensúlyozott, kerüli a rossz társaságot, mindig csendes, mindennel elégedett,
nem törõdik semmilyen hajlékkal, szilárd a tudásban, s odaadó szolgálatba merül, az nagyon kedves Nekem.” Bhagavad-gítá 12. 18-19

„Alázatosság; büszkeségnélküliség; erõszakmentesség; béketûrés; egyszerûség; egy hiteles lelki tanítómester elfogadása; tisztaság;
kitartás; önfegyelem; lemondás az érzékkielégítés tárgyairól; a hamis ego hiánya; a születés, halál, öregség és betegség okozta gyötrelem
felismerése; lemondás; nem kötõdés a gyermekekhez, a feleséghez, az otthonhoz és a többi hasonló dologhoz; kiegyensúlyozottság kellemes
és kellemetlen körülmények között egyaránt; az Irántam érzett állandó és tiszta odaadás; magányos életre törekvés; elkülönülés az emberek
általános tömegétõl; az önmegvalósítás fontosságának felismerése; az Abszolút Igazság utáni filozófiai kutatás — mindezeket tudásnak
nyilvánítom, s ezen kívül minden tudatlanság.” Bhagavad-gítá 13. 8-12

„Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így válaszolt: Óh, Pándu fia! Aki nem gyûlöli a ragyogást, a ragaszkodást s az illúziót, de nem is
vágyik rájuk, ha nincsenek jelen; akit nem ingatnak meg és nem zaklatnak fel az anyagi kötõerõk efféle visszahatásai, valamint semleges és
transzcendentális marad, mert tudja, hogy csupán a kötõerõk mûködnek; aki az önvalóba merül, s örömre és fájdalomra egyformán tekint;
aki egyenlõnek látja a földgöröngyöt, a kõdarabot és az aranyrögöt; aki egyformán fogad kedvezõt és kedvezõtlent; akit dicséret és
becsmérlés, tisztelet és megvetés nem rendíthet meg; aki a baráttal és az ellenséggel egyformán bánik, valamint felhagyott minden anyagi
tettel, arról azt mondják, felülemelkedett a természet kötõerõin.” Bhagavad-gítá 14. 22-25

„Az Istenség Legfelsõbb Személyisége így szólt: Félelemnélküliség, a lét megtisztítása, a lelki tudás mûvelése, adományozás, önfegyelmezés,
áldozatok végrehajtása, a Védák tanulmányozása, vezeklés, egyszerûség, erõszaknélküliség, igazmondás, mentesség a haragtól, lemondás,
békesség, idegenkedés a hibakereséstõl, könyörületesség minden élõlény iránt, mentesség a mohóságtól, kedvesség, szerénység,
rendíthetetlen elszántság, életerõ, megbocsátás, kitartás, tisztaság, valamint mentesség az irigységtõl és a becsvágytól — óh, Bharata fia,
ezek a transzcendentális tulajdonságok az isteni természettel megáldott ember jellemzõi.” Bhagavad-gítá 16. 1-3

„Aki az értelme által megtisztult, elméjét eltökéltséggel fegyelmezi, eltávolodott az érzékkielégítés tárgyaitól, megszabadult a
ragaszkodástól és a gyûlölettõl, magányos helyen él, keveset eszik, testét, elméjét és beszédét fegyelmezi, mindig transzba merül, lemondást
gyakorol, mentes a hamis egótól, az alaptalan büszkeségtõl, és nem vágyik testi erõre, megszabadult a kéjtõl, a dühtõl, nem fogad el anyagi
dolgokat, mentes a hamis birtoklásérzettõl, valamint békés, az kétségtelenül elérte az önmegvalósítást.” Bhagavad-gítá 18. 51-52

Miért énekeljük a Hare Krsnát?

- Amikor énekled a Hare Krsnát, Krsna táncol a nyelveden.

- Énekelheted a Hare Krsnát halkan, mint személyes meditáció vagy hangosan a családdal, barátokkal,
mindkét esetben működik.
- Minél többet énekeled Hare Krsnát, annál jobbat fogsz kapni.
- Nincsenek szigorú szabályok, énekelhetsz bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között.
- Nem szükséges semmilyen előzetes képesítés a Hare Krsna énekléséhez. Fiatal vagy idős, bárki
énekelheti, bármilyen származású, vallású legyen, a világ bármelyik országában.
- Krsna önmaga teljes mértékben jelen van nevének transzcendentális hangvibrációjában, és minél
többet japázol, annál inkább megvalósítod ezt.
- Srila Prabhupada és más nagy személyiségek is énekelték a Hare Krsnát, te miért ne tennéd?
- Ingyen van és sosem lesz semmilyen költsége.
- Ha végignézed a Védikus irodalmat, nem fogsz a Hare Krsna Hare Krsna Krsna Krsna Hare
Hare Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare éneklésénél magasabb rendű dolgot találni.
- Ez a leghatékonyabb önmegvalósítási eszköz a jelenlegi Kali-yugában. Semmi más nem működik
ennyire jól.
- Azt eredményezi, hogy mindig törődni fogsz Krsnával, minden öröm tárházával.
- A Hare Krsna éneklése melléktermékként elhozza a felszabadulást.
- A Hare Krsna éneklése minden bajra enyhülést hoz.
- A Hare Krsna éneklése az eksztázis legmagasabb formáját adja.
- A Hare Krsna éneklése könnyű. Amikor a legjobb módszer a legkönnyebb, akkor miért nehezíted
meg az életed?
- A Hare Krsna éneklése nemcsak téged tisztít, hanem a körülötted lévő élőlényeket is; akárki hallja,
lelki eredményre tesz szert.
- A Hare Krsna éneklése önmegvalósítottá tesz és megmutatja, hogyan cselekedj önmegvalósított
lélekként.
- A Hare Krsna éneklése megtisztítja a szívet minden illúziótól és félreértéstől.
- A Hare Krsna éneklése semlegesíti a Kali-yuga, a képmutatás és nézeteltérések korának bűnös
atmoszféráját.
- A Hare Krsna éneklése megszabadít minden korábbi karma visszahatásától. Még ha csak egyszer,
tisztán és őszintén teszed ezt, akkor is több visszahatástól szabadít meg, mint amennyit képes vagy
létrehozni.
- A Hare Krsna éneklése kiszabadít a születés és halál végtelen körforgásából..
- A Hare Krsna éneklése lelki békét teremt számodra és a körülötted lévők számára.
- A Hare Krsna éneklésével visszatérhetsz Krsna teljes tudással és boldogsággal teli örök világába.
- A Hare Krsna éneklésével megszabadulhatsz minden aggodalomtól.
- A Hare Krsna éneklése felébreszti az istenszeretetet.
- Az a személy, aki énekli a Hare Krsnát, minden jó tulajdonságra szert tesz.
- Minden más védikus mantra benne van a Hare Krsna éneklésében, vagyis ezzel mindegyik
éneklésének az eredményét megkapod.
- Lépten-nyomon megízlelheted azt a nektárt, amelyre a lélek igazán szomjazik.

Miért fontos a Hare Krisna éneklése?

A Hare Krisna éneklése megszabadít minden aggodalomtól.

Ha a Hare Krisnát énekled, kifejlődik benned az összes jó tulajdonság.
A Hare Krisna éneklése megszabadít minden nyomorúságtól és szenvedéstől.
A Hare Krisna éneklése lelki békét teremt számodra és a téged körülvevők számára.
A Hare Krisna éneklése megszabadít minden múltbeli karmád visszahatásától. Ha Krisna nevét akár egyetlen egyszer is tisztán, őszintén
ejted ki, több karmikus visszahatástól szabadulsz meg, mint amennyit el tudsz követni.
A Hare Krisna éneklése legyőzi a Kali-yugának, a képmutatás és viszály jelen korszakának bűnös atmoszféráját.
Minél többet énekled a Hare Krisnát, annál nagyobb kedvet kapsz az énekléséhez.
A Hare Krisna éneklése felébreszti az istenszeretetet.
 A Hare Krisna éneklése megadja a felszabadulást, ami csupán mellékes áldás az úton.
Ha a Hare Krisnát énekled, automatikusan szert teszel a tudásra és a ragaszkodásnélküliségre.
A viszály jelenlegi korszakában ez az önmegvalósítás leghatékonyabb eszköze.
A Hare Krisna éneklése megtisztítja a szívet minden illúziótól és félreértéstől.
A Hare Krisna éneklése eljuttat az önmegvalósításhoz, és azt is megmutatja, miként cselekedj önmegvalósított lélekként.
Nincsenek nehezen követhető vagy szigorú szabályai. Bárhol, bármikor, bármilyen körülmények között énekelhető. Krisna teljes
mértékben jelen van nevének transzcendentális hangjaiban. Minél többet énekled, annál inkább megvalósítod ezt.
A Hare Krisna éneklése nem csupán téged tisztít meg, hanem minden élőlényt. Bárki is hallja az éneklést, lelki áldásban részesül.
A Hare Krisna éneklésével visszatérsz Krisna örök, tudással és boldogsággal teli hajlékára.
A Hare Krisna éneklése nem igényel előzetes képesítést. Akár fiatal, akár öreg, bárki énekelheti a Hare Krisnát, legyen bármilyen vallású
vagy nemzetiségű.
A Hare Krisna éneklése a legmagasabb rendű extázisban részesít.
Ingyenes: a Hare Krisna éneklése soha nem kerül pénzbe.