Cicelszki Ivett

Műhelymunka
Mit gondolok a versenyről?: A versenyről, mint általános fogalomról alapvetően már gyors válaszként sem tudnám
egyértelműen eldönteni, hogy egy jó vagy rossz dolognak gondolom, nekem rögtön a pro és kontra érveim listája
ugrik be. Úgy gondolom ez egy olyan fogalom, aminél elengedhetetlen, hogy megvizsgáljuk a kontextust, mert
különböző értelmezési térben egészen más fajta álláspontot képviselhetünk. Nekem például elsőre a versenyről a
sportesemények jutnak eszembe, és tudom, hogy a véleményem igen megosztó lehet, de ilyen értelemben utálom az
egész jelenséget, főleg amikor gyerekeket kényszerítenek ilyen szituációkba, mert ekkor a győztesen kívül mindenki
másnak sérül az önbecsülése. Ha azonban a piacról van szó, akkor el sem tudnám képzelni, hogy a különböző
vállalatok és márkák ne versenyezzenek a vevőkért, hiszen mástól-mitől várnák el, hogy egyre többen válasszák
őket? Ilyen szempontból a versenyt sem gondolom károsnak, mert a vásárlók is jól járnak, hisz a cégek folyamatosan
innoválni igyekeznek, valamint nyilván az ár is versenytényező, a vállalat pedig ha ügyesen versenyzik nyilván profit
formájában szintén jól jár.

Fontos számomra hogy versenyezzenek a pénztárcámért?: Egy epikus világban, ahol a cégek azért igyekeznek minél
jobb és minőségibb termékeket gyártani, hogy ezáltal jó képet fessenek magukról és hogy növeljék az emberek
jólétét, a profitszerzés pedig csak mellékes tényező, nem lenne fontos számomra hogy versenyezzenek a
pénztárcámért, mert enélkül is egyre jobb termékek kerülnének a piacra, az ár pedig egyébként is tetszőlegesen
alacsony lenne. Azonban mivel nem ilyen világban élünk, így a vevőkért való versenyzés gyakorlatilag egyenlő a
termékfejlesztéssel és az árakkal való sakkozással, így természetesen el is várom hogy egy cég tegyen is azért hogy
nála költsem el az (egyébként nem létező) pénzemet.

Jobban teljesítek versenyszituációban?: Alapvetően nem, attól függetlenül, hogy óvoda óta próbálják belém verni a
versenyszellemet a váltófutással kezdve, sajnos azóta sem jöttem rá, hogy miért jó érzés az, hogyha mindenki mást
földbe tiportam, majd még azt is elvárom, hogy jó képet vágjanak hozzá és tapsoljanak. Így számomra mivel a
győzelem gondolata sem volt motiváló, az egész versenyhelyzetet tudat alatt is egy hatalmas stresszfaktornak éltem
meg, ami ráadásul a kompetenciáimra sem volt túl jó hatással. Az egyetlen szituáció, amikor nyomás alatt nő a pálma
az én esetemben az, amikor kizárólag magammal, a saját képességeimmel, határaimmal és időmmel versenyzek.

Versenyeznek-e az egyetemek a diákokért?: Mivel nagyon leegyszerűsítve vállalatokról beszélünk, akik szeretnék
fenntartani magukat, ami diákok és nyilván az ő tandíjuk nélkül elég nehézkes lenne, így a logikus válasz
természetesen az igen lenne. Azonban mivel nem volt azért olyan régen a felvételi időszak, tisztán emlékszem még a
stresszes végzősökre, akik igyekeztek minél jobban megírni az érettségit, hogy bekerülhessenek a választott
egyetemre. Ők igyekeztek bejutni, és nem az egyetem őket felvenni. A tendencia, amit én látni vélek, lehet hogy
teljesen téves, de azt vettem észre hogy a magyarországi „nagymúltú egyetemek” persze megtartják a nyílt napokat,
de így a kampányuk itt be is fejeződik, majd elintézi a hírnevük a többit, míg a modernebb, nem rég érkezett
egyetemek, mint a Metropolitan vagy az IBS minden csatornát és platformot megmozgat, hogy népszerűsítse és
bemutassa a képzéseit. Tehát alapvetően igen, versenyeznek értünk, csak mikor választunk, ebből semmit sem
érzünk, mert a mi versenyünk a bekerülésért sokkal erősebb.

Ki a legnagyobb versenytársa az SZTE GTK-nak?: Szerintem általánosan kijelenthető, hogy Magyarországon

bármelyik egyetem bármelyik szakának a legnagyobb vetélytársa a budapesti párja, mert a főváros nyújtotta
előnyöket sokan mindennél előbbre tartják, így az SZTE GTK-nak biztosan nagy vetélytársa a BGE, de az ELTE új
intézete, a GTI is biztosan sokakat fog vonzani szeptembertől. Ha azonban más vidéki egyetemek gazdasági képzéseit
nézzük, akkor mindenképp az SZTE jön ki győztesen, mert Pest után ide jelentkeznek a legtöbben. Az utóbbi években
megfigyelhető azonban, hogy egyre több felvételiző dönt úgy, hogy nem csak egy fél évet szeretne külföldön tanulni,
hanem már ott is kezdené meg a tanulmányait, innentől kezdve pedig igen erős vetélytársakról beszélhetünk
világszerte, főleg az igen kedvelt gyakorlatiasabb oktatást alkalmazó északi országokról.