Móricz Zsigmond: Égi madár

Móricz 1915-ben a fronton önkéntes haditudósítóként dolgozott, több riportot írt.

Üdvözölte a polgári demokratikus forradalmat. A háborúban haditudósító volt, életközeli
bemutatást adott a katonasorsról. Sokat várt az őszirózsás forradalomtól.
Az Égi madár Móricz Zsigmondnak az első világháború idején, 1915 és 1916-ban keletkezett
elbeszéléseiből készült válogatás.

Az alkotás műfaja novella (kisepikai műfaj). Egy részletezés nélküli, egy szálon futó
történet, csak néhány szereplőt vonultat fel, váratlan fordulatokkal, mely előkészíti a
kifejletet.
A jelzős szerkezetű címnek a maga konkrétságában is már erős a másodlagos jelentése,
átvitt értelme; kifejezés alaptagja, a madár az egyik legősibb, leggyakoribb toposz: (többek
között) a szabadság jelképe; a jelző felerősíti a jelzett szó olvasatát: a végtelenséget
hangsúlyozza.
Az alkotásban Illyés bácsit a város egyik koldusát minden más hajléktalannal együtt a
város szegényházába vittek, hogy ne szégyenítsék az élő polgárokat. Bármennyire megfelelő
ez a helyszín számára nem szeretne maradni mert még maradt benne életszikra amit kint
szeretne elkölteni, viszont nem engedik "kirepülni".
A szegényház egy dárdás vaskerítéssel körbevett, orgona virágokkal beültetett épület.
Bent vidám gruppok, kövér lombú tavaszi fák. Afféle földi paradicsomot szeretne létrehozni a
gondnok.
A szerzemény összesűrített mindössze pár perc erejéig tart.
A kreációnak több mellékszereplője is van, viszont ők nem beszélnek szimplán érzelmi,
látszólagos állapotukról tudunk. A két fontosabb szereplő a szegényház egyik apácaforma
kedves nővér aki gondviselő, unalmasan szelíd, közömbösen jóságos, mindenkihez van egy
szava és szeretné elérni, hogy minden koldus nyugodtan, békében a szegényházban élje le
életét. A másik főszereplő az idős, hajléktalan, önfejű Illyés bácsi akinek nem tetszik az itteni
élés mód és visszavágyik az utcára, úgy dolgozza fel ezt az egészet mintha börtönben volna ő
pedig „szabad szeretne lenni mint a madár”, ezért nem ért egyet a nővérrel és vitába
kezdenek.
Az elbeszélés empatikus, lineáris egy síkon haladó. A narrátor mindentudó. Realista
stílusjegyű.

A novella záró mondata elégikus hangvételű. A címben jelölt kifejezés a zárlatban

egyszerre vonatkozik a szereplőre, az elbeszélőre és tágan értelmezve az olvasóra: az ember
csak korlátozottan élheti meg a földön szabadságát és szabadságvágyát. Az egyedítés
eszközei: a környezetrajz; a dialógus életszerűsége, élőbeszédet hangsúlyozó volta, a név –
Illyés – megadása; utalások az öreg korábbi életmódjára. Az általánosítás eszközei: a
szereplőket csak életkoruk és foglakozásuk jellemzi; a köznapi fogalmak jelképpé tágítása; az
ember és az égi madár fogalomkörének értelmezése; a nagybetűs szóalakok.
 Források: https://bookline.hu/product/home.action?
_v=Moricz_Zsigmond_Egi_madar&type=20&id=125781
https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%B3ricz_Zsigmond
https://prezi.com/cmo-dipdqslv/a-novellaelemzes/