Megjelent a Füzetek 21.

száma

Egy vértelen küzdelem eredményeinek számbavétele.

Részlet.
Indíttatás, két idézet a sajtóból a választást megelőző időszakból.

Magyar Nemzet 1998. szeptember 10. csütörtök (Örmény listaviták)

"Avanesian Alex, az Országos Örmény Önkormányzat elnökének tudomása szerint idén
huszonhét helyen indul az országban örmény jelölt. Az elmúlt választások tizenhat helyéhez
képest ez komoly előrelépés. A jelölteket a legrégebb hazai örmény kulturális egyesület,
az Arménia Népe indítja a nemzetiségi törvény alapján." (szerk. megj.: És az egyéb
szervezetek valamint a független többiek?)
Később: "Mélységesen elszomorít, hogy az alkotmány és a nemzetiségi törvény lehetővé
teszi, hogy a választásokon szélsőséges, a nemzetiség nevével visszaélő, nem a közösséghez
tartozó elemek is indulhassanak" - fogalmazott az elnök.

168 óra című hetilap X. évfolyam 41. száma (1998. október 13.) Örmény Örvény
"Kibédi Varga Sándor riporter: Mi történik, ha a kisebbségi választások után önök, az
Arménia Népe Egyesület jelöltjei kisebbségbe kerülnek?
Ha a fővárosi és az országos örmény kisebbségi önkormányzatban nem örmények lesznek
többségben, a hagyományok ápolása megszakad. A riválisok nem beszélik a nyelvet,
nincsenek nemzetközi kapcsolataik. Észborító. Akkor én lemondok - válaszolja Avanesian.

<><><>

Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület

Etikai Kódexe

Ezt az Etikai Kódexet - mint általános alapelvek gyűjteményét - az Erdélyi Örmény

Gyökerek Kulturális Egyesület hozta létre az egyesület tagjai és a magyarországi
magyarörmények számára, hogy Isten segítségével nevelhessük, jobbá tehessük
önmagunkat és fejleszthessük kulturális örökségünk megőrzése érdekében végzett
munkánkat. Ennek azért érezzük szükségét, mert meggyőződésünk, hogy az
önkormányzatban (kisebbségi önkormányzatban) való részvétel nem az egyéni
szereplésvágyat elégíti ki, hanem közösségünknek - a kisebbségnek és az egész magyar
nemzetnek (melynek része vagyunk) - javát szolgáló tevékenység.

1.§. A kisebbségi képviselői tevékenység alázattal vállalt közösségi szolgálat: azaz nem
munkanélküli státusz, nem az egyéni egzisztencia megteremtését szolgáló "állás", nem
gazdasági vállalkozás és nem szociális intézmény. A kisebbségi képviselőnek legjobb
lelkiismerete szerint választói érdekeit szolgálva kell cselekednie.

2.§. A kisebbségi önkormányzat csak a törvényben (lásd: 1993-as, LXXVII. törvény a

Nemzeti és etnikai kisebbségekről) szereplő területeken és feladatkörökben tevékenykedhet,
tehát:
a) - őrzi a kisebbség hagyományait,
b) - törekszik a közösség megteremtésére - és ebben a tevékenységében sem árthat a
többségi, befogadó nemzetnek.
A Kisebbségi Önkormányzat:
 c) - nem foglalkozik pártpolitikával
d)- nem foglalkozik szociális ellátással, menekültek elhelyezésével
e) - nem kíván az állami külpolitika helyett tevékenykedni.

3.§. A megválasztott képviselő minden megnyilvánulásában szem előtt tartja, hogy egy egész
közösséget ítélnek meg általa. Ezért egy adott munka elvégzésére az arra leginkább rátermett,
vagy leginkább hozzáértő személyt kell kijelölni.
4.§. Miután a kisebbségi önkormányzati képviselő közpénzekkel bánik, ezért fokozott
kötelessége, hogy a gazdálkodás tiszta, nyitott, bárki által áttekinthető legyen.

5.§. A képviselő önként vállalt közösségi tevékenységet. Ebből következnek az alábbiak:

a.) - vállalt kötelezettségeit gondosan, megfelelő határidőre teljesíti (a térítés, vagy
munkadíj nélkül vállalt kötelesség is kötelesség, miután mások számítanak rá -
váratlan, a vállalás után fellépő akadályoztatás esetén megfelelő módon és időben
értesítenie kell a képviselőtársakat)
b.) - több, vagy jobb munkával igyekszik elérni társai (a testület, a tágabb közösség)
megbecsülését, mások lejáratása, mások munkájának rombolása nem alkalmazható
eszköz
c.) - a testületi üléseken való részvételért járó díjazást nem tartjuk etikusnak, ha egy
képviselő ennél többet vállal, költségeit természetesen elszámolhatja, valamint
legfeljebb annyi honoráriumra (megbízási díjra) tarthat igényt, amennyiért ugyanazt a
munkát külső ember végezné el.

6.§. Az egyes képviselő jelentkezik munkáért, vagy kezdeményezi a munkát. A közösség

(illetőleg az Önkormányzat tagjai) kíséreljék meg, hogy aki tenni szeretne, annak
biztosítsanak is teret. Ha egy elvégzendő feladatra több jelentkező akad, igyekezni kell a
munkából és az érte járó elismerésből mindenkinek juttatni.

7.§. A képviselőnek az etikai szabályokon túl elsősorban a törvénynek és a testületi

döntéseknek megfelelően kell eljárnia, ezért mindezeket ismernie alapkötelessége.

8. §. Ha a képviselő magánéleti - gazdasági tevékenységével és képviselői munkájával

kapcsolatban az összeférhetetlenség kételye merül fel, kötelessége alávetni magát az Etikai
Bizottság vizsgálatának.

9.§. Egyetlen kisebbségen belül is fölmerülhetnek másságok: a képviselőnek tiszteletben kell

tartania a kisebbségen belüli másféle áramlatokat is.

10.§. Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület 60 napon belül létrehoz egy Etikai
Bizottságot, amelynek illetékességét az Egyesület tagjai, valamint ezen Etikai Kódexet aláíró
képviselőjelöltek elfogadják, függetlenül attól, hogy megválasztják-e őket, vagy sem.

11.§. Alulírottak az Etikai Kódex kijelentéseit magunkra nézve, szabad akaratunkból

elfogadjuk, és magunkra nézve kötelezőnek tartjuk.

Budapest,1998. október 15.

Aláírók: Jelöltjeink.
 Füzetek 23 szám

Sikertelen kísérlet a demokráciára

„Ha nincs meg a szabadságnak a saját rendje, akkor csak idő kérdése, hogy mikor őrlődik föl
a szabadság az anarchiában és a rendetlenségben.”

Az Országos Örmény Önkormányzat (OÖÖ) választása előtt a demokratikus erők összefogtak, hogy az elmúlt
négy év működését megváltoztassák, a vezetést leváltsák. Az OÖÖ közgyűlés tagjai több mint fele nem szerzett
mandátumot az októberi választások eredményeként, tehát jó esély mutatkozott a diktatórikus vezetés és
szavazógépezet helyett a hazai örménység egészét reprezentáló, minőségi képviseletet ellátó szervezet
létrehozására. Ezt bizonyította a jelölőszervezetek és független jelöltek sokszínűsége is, amelyből csupán egy
szervezet az Avanesian Alex által vezetett Arménia. A választások eredményének statisztikája bizonyítja, hogy az
Arménia Népe Kulturális Egyesület kizárólagosságát a hazai örménység megváltoztatni kívánja.

Az örmény képviselők országos elnök által történt november 26-i összehívása során Avanesian Alex
minősíthetetlen stílusban elzárkózott a választás bármiféle rendező elvének megtárgyalásától. Ez a magatartása
már elővetítette az elnöki diktatúra továbbvitelének szándékát, ezért részletes írásbeli előterjesztéssel valamennyi
örmény kisebbségi képviselőhöz eljuttattuk a hazai örménység érdekét jobban képviselő demokratikus,
törvényes, átlátható és ellenőrizhető működési formára tett javaslatunkat, ennek demokratikus rendező elveit
(ajánlott napirenddel és szabályzat tervezettel a január 3-i választásra). A legfontosabb célt abban láttuk és látjuk,
hogy az országos kisebbségi önkormányzatok törvényes felügyeletének hiánya- a kisebbségi jogszabályok
joghézaga okán - miatt a törvényes működés biztosítását és ellenőrzését magunk, a hazai örménység legitim
képviselői kell megoldjuk.

Javaslataink röviden a következők voltak:

1. Csak helyi önkormányzati mandátummal rendelkező elektor, azaz tényleges képviselők kerülhessenek
beválasztásra az országos testületbe, akik mögött önkormányzati felelősség, az októberi választások
választópolgárainak többszáz szavazata van.

2. Javasoltuk, hogy az elektorválasztó gyűlés emelje fel az országos testület létszámát 25 főre és minden területi
önkormányzat egy-egy jelöltet nevezhessen meg demokratikus helyi választásuk eredményeként. E javaslat
lényegében a területi delegálási elv érvényesítése, a törvényes ajánlásokkal kombinálva.

3. Javasolni kívántuk, hogy az országos testületbe ne kerülhessen beválasztásra testületi tag közvetlen
hozzátartozója (egyenes ági rokon, házastárs, testvér). Ne válhasson családi vállalkozássá az országos
önkormányzat.

4. Javasolni kívántuk, hogy az elektorválasztó gyűlés hozza létre a hazai örmény kisebbségi képviselők
testületét, amely minden évben egyszer kötelezően összehívásra kerül és beszámoltatja az országos
önkormányzatot. E testület az összes megválasztott képviselőből (125 fő) álljon és javasolt neve: Magyarországi
Örmény Kisebbségi Képviselők Testülete. Megalakít egy 3-5 fős Számvizsgáló Bizottságot, amelybe a
jelölőszervezetek delegálnak 1-2-3 tagot. Felállít egy 3-5 tagú Etikai Bizottságot, amelybe a jelölőszervezetek az
Országos és a Fővárosi örmény önkormányzatok delegálnak tagokat. A 125 tagú testület, Számvizsgáló Bizottság
és az Etikai Bizottság felállítása óvintézkedés a kisebbségi jogszabályok módosításáig, az országos kisebbségi
önkormányzatok törvényességi felügyelete törvényi biztosításáig.

Avanesian elnök válaszként a képviselőkhöz irt december 29-i express levelében megerősítette félelmünket és
előrevetítette jövőnkre a múlt árnyékát: „... a magyarországi örménységnek tiszta fejjel, lelkiismeretes és
alaposan felkészülten gondolkodó vezetőkre van szüksége, akik sosem személyes érdekeket szem előtt tartva
politizálnak, hanem mindenkor a közösség érdekét rendelik alá az egyéni akaratnak”. /kiemelés a cikk
szerzőjétől/.

És a közösség érdeke a január 3-i választáson valóban alárendelődött Avanesian Alex egyéni, elnöki akaratának,
sőt nem átallotta a Heti Világgazdaság január 9-i számában már akként megjelentetni fényképét, hagy „Posztján
maradhat”. Kár, hogy 16. helyezetét elfelejtette megemlíteni a 23 fős listán, és az is kár, hogy az Orlay u-i
örmény-katolikus lelkészség műkincseit mutatja széttárt kezeivel, mint a sajátját, holott azokhoz semmi köze
sincsen.

A fentiekben részletezett és írásban részletesen leirt javaslataink megtárgyalását nem sikerült megtárgyalni, de
még napirendre tűzni sem. Erre ugyanis az elnökünkkel együtt a választást rendező Országos Választási
Bizottság, az Országos Választási Iroda és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal részéről sem volt politikai
akarat. (!) Ezzel megakadályozták megtárgyalni saját dolgainkat, beavatkozva belügyeinkbe.

A választás eredményeként január 3-án kizárólag az Arménia Népe K.E jelöltjei és elektorai kerültek az 23 fős
OÖÖ-ba.

Az ekként zajlott választási eljárás és eredmény ellen benyújtott kifogásunkat a Legfelsőbb Bíróság elutasította.
Idézet az indoklásból: „A kérelmező ..... egy olyan eljárás megakadályozását kifogásolja, amelynek
megengedése nem törvény által előírt kötelezettsége a választást lebonyolító szervezetnek. A Legfelsőbb Bíróság
álláspontja szerint nem volt törvényi akadálya annak, hogy a jelölésre nézve az egyes jelölő szervezetek politikai
megállapodást kössenek, azonban ennek a megtárgyalása - nem feltétlenül az Örmény Országos Kisebbségi
Önkormányzatot megválasztó elektori gyűlés, még akkor sem, ha ezt célszerűségi, illetőleg hatékonysági okok
indokolják.” A végzés ellen további jogorvoslatnak helye nincs, de mindenki - és különösen a 23 így
megválasztott országos örmény önkormányzati képviselő - le kell vonja ebből a tanulságot; De még a
jogszabályalkotók is, a kisebbségi törvények sürgős módosításának szükségességéről.

Két órás heroikus küzdelmet folytattunk csupán azért, hogy beszélhessünk saját dolgainkról, a hazai örménység
érdekképviselete választása előtt. Semmiféle kérdést nem tárgyalhattunk meg, mert a rendezők és az Országos
Választási Bizottság által ajánlott levezető elnök - véletlenül az Országos Örmény Önkormányzat (?) által is
ajánlott Dénes Gábor (nem örmény származású), akit 10 fős családi választói gyűlésen ezért választatott meg
Avanesian Alex örmény elektornak a főváros XVII. Kerületében, nem engedte megtárgyalni azokat. Akik jelen
voltak a zárttá nyilvánított elektori gyűlésen január 3-án, azok tapasztalhatták a kérdések megtárgyalásától való
félelmet a rendezőkben: a közösség érdekének esetleges érvényesülését, a további irányíthatatlanná,
manipulálhatatlanná válás veszélyét. Ki is nyilvánították, hogy nem kívánnak ilyen kérdések megtárgyalásával
precedenst teremteni. Ez pedig nyíltan a hazai örmény kisebbség érdekei elleni megnyilvánulás volt, egy jelölő
szervezet, az Arménia Népe K.E. és elnöke Avanesian Alex érdekeinek támogatásával. Akik nem voltak jelen,
azok is megtekinthetik a teljes választói gyűlés videófelvételét. Érdemes! Bizonyítékul és okulásul, hogy kik
azok, akik bort isznak és vizet prédikálnak. Ugyanis az előzmények előrevetítették a választás antidemokratikus
lefolyásának veszélyét, ezért felkértünk egy TV stábot a teljes anyag rögzítésére.

Az Országos Örmény Önkormányzat megválasztásával olyan testület jött létre, amely nem reprezentálja a hazai
örménység összetételét, a körülbelül 95 - 98 %-ot kitevő magyar anyanyelvű, örmény gyökerű, erdélyi
származású, és a számszerűen elenyésző számú örmény anyanyelvű bevándorolt örmény testvéreink arányát.
dr. Issekutz Sarolta

<><><>

Beszámoló tíz éve elhunyt apámnak

Édesapám!

El kell mondanom, mi történt bennem január 3-án.

Mindig arra tanítottál, hogy örmény származásommal ne kérkedjek, mert amióta István ükapám Bem
hasznára működött, azóta mi inkább magyarok vagyunk. Mondtad ezt a szoros családi kötelékek tudatában,
körülvéve csupa, ugyancsak örmény származású családdal. Nagyapád Csiky-lányt vett el, lányai pedig
Zakariáshoz, Novákhoz, Fejérhez mentek feleségül, a dédanyád Császár-lány volt, a te édesanyádat is Cs.
Zakariás Anna névre keresztelték... de nehogy a szövevényes családfát felsoroljam, ezt Te nálam úgyis jobban
tudod. Csakhogy: mondtad te mindezt annak a szorításnak a tudatában, amely 1919-től kezdve (Tamási Áront
idézve: "hogy a románok kézhez vettek minket") fojtogatott minden magyarul beszélőt a Feketeügy mentén is.
Ugyanakkor folyamatosan tanítottál arra a humanista elvre, hogy „nem értek egyet veled, ezért mindent
megteszek, hogy elmondhasd ellenérveidet." Ezeket az eszméket mélyen belém ültetted és ráneveltél, hogy azt
az embert érezzem közelinek, aki az erkölcsi igazságosságért áldozni képes.
Most hát számot kell adnom Neked (igen, Neked, pedig, magam is négy gyermek apjaként halálod napjáig
magáztalak), hogy miért kanyarodtam olyan irányba, amit Te nem szorgalmaztál. Te az erdélyi magyarságot
féltetted. (Volt is mitől!) Aztán pedig, hogy Budapestig sodort minket a történelemnek gúnyolt áradat, én amúgy
sem tudtam, mihez kezdjek a származási-családi hagyománnyal. Csak angadzsáburt ettem és tudtam, hogy
kiterjedt és örmény származású a családunk.
1999 január 3-án még talán a fejedet is csóváltad, amikor láttad, hogy beülők egy nagy terembe, ahol
különféle ízetlenségek folynak. Nem részletezem, Édesapám, mert ha éppen odafigyeltél, úgyis láttad. (Bár lehet,
hogy Nektek, ott fent már indifferens az itteni, alacsony piszok?) Bizonyára emlékszel itteni életedből a görcsös
könnyedséggel elkövetett jogtalanságokra, amelyeknek mindig volt írott, törvényes igazolása - legfeljebb az
alapvető, emberi erkölcsöt sértették. De azt nagyon. Nos, január 3-án mégis eljött egy pillanat, amikor abban a
teremben kezdtem mégis jól érezni magam. Miért?
Ültem ott egy kis csapat egyik legkisebbik tagjaként. A csapat igyekezett méltányosan, de mégis a végsőkig
harcolni az igazságért. Méltányosságért cserébe azonban nem kapott méltányosságot. Igyekezett becsületes
kompromisszumot kötni, és valamilyen emberi "többlet" érdekében arányosságot kiharcolni. Hiába.
Úthengerként nyomult valami más, ami irgalmat, belátást nem ismer. És én ekkor - "amazok" sorozatos, vak és
ignoráns szavazó-győzelmei láttán - kezdtem jól érezni magam csupán attól, hogy ezen a széken ülök, ennek a
kis csapatnak tagjaként. Egyszerűen boldog lettem - érts meg, Édesapám! - mert az enyéim között vagyok.
Neked nemzeti megfontolásokból igazad volt, hogy szinte kizárólag a magyarságoddal törődtél. (Meg az
enyémet nevelgetted.) Ma más a helyzet, mint az elmúlt hetven év Erdélyében: közeledünk a nemzeteket
áthidaló (de nem kiküszöbölő) európai álomhoz. És ezen a január 3-án abban a szép, nagy ülésteremben nem
népek vitáztak, hanem két szemlélet. "Ezek", akik között ültem, a méltányosság és a demokrácia nevű álomért
küzdöttek. Olyan demokráciáért, amely nem csupán számok könyörtelen világa, eszközül nem a másik
elhallgattatását alkalmazza, főként pedig nem a "számszerű demokrácia diktatúrája". Tudták, hogy szinte semmi
esélyük. "To dream, the impossible dream" lehetetlen álom, hogy a "La Mancha lovagja" dalszövegét idézzem -
persze, csak azért, hogy kissé nyugati típusú műveltségemmel kérkedjem.
Édesapa, ezzel a jelentésemet be is zárom. Boldognak éreztem magam, Reád is büszkén, mert képes voltál
úgy nevelni engem, hogy magyar legyek, a gyökereimet soha nem feledve. (Az egykori, szomorú kifejezést
pozitívan kifordítva: igazi, becsületes "kettős nevelés" volt ez.) Nélküled sohasem ülhettem volna ott, azon a
széken, ennek a kicsi csoportnak legkisebbik tagjaként, a Te más irányú törekvéseidet kissé visszafordítva. Ekkor
jutott eszembe István ükapám Bem Józseffel, mert az a 48/49-es küzdelem is "the impossible dream" volt egy
úthengerrel szemben. Hiszem, hogy vasárnap este 9 óra tájt, amikor láttad "örmény kisebbségi képviselő" fiadat,
amint cseppet keserűen, mégis valami büszkeséggel a szívében ballag el a nagy ülésteremből - nem csóváltad a
fejed, sőt...! Jó helyen ültem, az enyémek között. Ezt Te bizonyosan jóváhagyod.
Ölel fiad: Dávid Csaba
<><><>
Füzetek 28. száma
Gondolataim Avanesian Alex elnök úr május 31-i,
az "ARARÁT" című folyóiratban megjelent "A második négy esztendő" című cikkéhez

"Nekünk, örményeknek megadatott, hogy a második ciklusban is megmutathassuk befogadó országunknak,

milyenek is vagyunk valójában."
Ez az elnök úr részéről olyan mondat, amellyel mélységesen egyetértek. Nekünk, Magyarországon élő örmény
kisebbségieknek 1640 óta, állandóan bizonyítanunk kell!

Bizonyítottak őseink emberségből, bizonyították helytállásukat és életképességüket a kereskedelem, a

kézműipar, a gazdasági élet minden területén. Sorolhatnám kiválóságainkat a tudományos élet színterein, a
képzőművészet területén is. Nem tartok felsorolást, mert mi örmények büszkén tartjuk számon kiemelkedő
nagyságainkat.

Én legbüszkébben azokra az 1848/49-ben új, befogadó hazájukért vértanúhalált halt hősökre emlékezem, akik
odaálltak a Magyar Haza mellé, hogy kivívhassák a maguk és a befogadó nemzet szabadságát, és vártanúságuk
árán is kitartottak. Mi, magyarhoni örmények elsősorban ezekért, az őseink által kivívott elismerések
elvesztéséért aggódunk! Mi, ma élő, aggódó utódok álmatlan éjszakákon, gondolatban beszélgetünk őseinkkel.
Lelkiismeretünkön keresztül, nap-mint-nap számot adunk cselekedeteinkről.

Ezért tölt el aggodalommal az a helyzet, amelyet az Országos Örmény Kisebbségi Önkormányzatban,

megválasztásom óta tapasztalok.

Mit ír vezércikkében az elnök úr?

"Képviselőink közül pedig néhányan nem érzik át a feladat nagyszerűségét..." - Valóban! Nem egyformán
érezzük át ezt a nagyszerűséget! Ki-ki morális értékrendje szerint éli meg azt, hogy nem kap kielégítő választ
feltett kérdéseire. Az elnökségi ülésen megdöbbenéssel hallottam az új főkönyvelőnőtől azt a mondatot, hogy
olyan állapotokat vett át, hogy az elnök urat bármikor bezárhatják. Erre március 2-i keltezéssel ajánlott levelet
írtam az elnök úrnak.

Ahhoz, hogy az elnökség munkájához nevemet adjam, radikálisan biztosítani kell a számviteli törvény, a
pénzgazdálkodási szabályok maradéktalan alkalmazását és betartását.
Kértem az elmúlt ciklus beszámolóval történő lezárását, az esetleges szabálytalanságokért a felelősségrevonás
alkalmazását.

Valóban: "Október óta eltelt fél esztendő, ideje a számvetésnek." - írja cikkében az elnök úr.
1999 évre az elnökség részéről jóváhagyott munkaterv nincsen. Érvényes költségvetés nincsen! Az elnökség egy
alkalommal tárgyalni akarta, egyetlen napirendi pontként az ez évi költségvetést. Az írásos előterjesztés olyan
silányra sikeredett, hogy javaslatomra az elnökség a napirend tárgyalásáról levétette.
"Nekünk, örményeknek megadatott, hogy a második ciklusban is megmutassuk..." stb. - írja az elnök úr.

Az országos választáson a 119 résztvevő elektortól 110 szavazatot kaptam. Miről számolhatok be az engem
megválasztóknak? Arról, hogy érvényes munkaterv és jóváhagyott költségvetés nélkül megkérdőjelezhető az
Országos Örmény Kisebbségi Önkormányzat eltelt, féléves tevékenysége?
Pénzügyi Ellenőrző Bizottság nincsen.
Mivel az elnökség előtt sem nyitott a helyzet belső ellenőrizhetősége, feltételezésekre lehet hagyatkozni. Így én
sajnálattal, magamra vettem az elnök úr azon szemrehányását, hogy vannak képviselők, akik "nem érzik át a
feladat nagyszerűségét." Így aztán bocsánatot kérek a reám szavazatot adó, 110 elektortól, hogy nem tudok
lelkendezni egy ilyen csodálatos lehetőség kapcsán, amikor "másodszor is megmutathatjuk a befogadó
nemzetnek..." stb.

Meggyőződésem az, hogy csakis radikális rendcsinálással változtathatunk azon a helyzeten, amelybe
örménységünk belekerült. A Magyar Állam identitástudatunk megőrzéséhez, kultúránk és hagyományaink
ápolására ad, az elnök úr cikkében közölt adat szerint 15 ezer magyarhoni örménynek egy összeget.

Ennek a pénznek a felhasználásáról kell demokratikusan dönteni és a törvények szerint elszámolni. Mivel
nincsen munkaterv és jóváhagyott költségvetés, ez jelenleg nem így történik. Addig nem élem át a feladat
nagyszerűségét! BOCSÁNAT!
Id. ÁJÁN GERGELY
a Siófoki Örmény Kisebbségi Önkormányzat elnöke

<><><>
Mi van az Orlay utcában?

Megpróbálunk tényeket felsorolni. Nem véleményeket. Kérjük Olvasóinkat, vonjanak le adandó

következtetéseket. Előre kérünk mindenkit, hogy a későbbi időpontban kitűzendő egyházközségi
választásra nagyon figyeljenek oda!

Május 29-én, szombaton Budapesten járt a bécsi Mechitarista Kongregáció küldöttsége Paulus Kodjanian
generális apát úr vezetésével.
A küldöttség tagjaként jelen volt Vahan Hovagimian atya is, a budapesti Örmény Katolikus Egyházközség
plébánosa.
A küldöttség tájékozódott az Orlay-utcai plébánia körüli helyzetről, találkozott a
magyarörménység képviselőivel, valamint az Örmény Katolikus Egyházközség felettes
egyházi szerveivel.
A látogatás első, közvetlen következménye, hogy a június 5-ére kitűzött egyháztanácsi választást elnapolták.
A háttér

(Idézet az ARARÁT c. lap 1996/22. számából)

Örömmel tudatjuk, hogy az Örmény Katolikus Közösség a "Magyarországi Katolikus Egyházközségi

Képviselőtestületek Szabályzata" szerint megválasztotta Egyházközségi Képviselőtestületét, melynek a
megbízása öt évre szól, tagjai munkájukért ellenszolgáltatásban nem részesülnek:
A képviselőtestület tagjai: Avanesian Gurgenné, Karapetian Karine, Göcseián Antalné, Dr. Moldován
Kristóf, Diramerján Onnig, Simon J. Záven, Dr. Szám László, Balabanian Hartioun, Károlyi Jánosné,
Nazarjan Hamlet, ifj. Göcseján Antal, Aján Andrea.

A híradást aláírta (az ugyanezen híradás szerint első rendes ülését 1996. IX. 23-én megtartó), említett
Egyházközségi Tanács pénztárosa, dr. Moldován Kristóf.

A Budapesti Örmény Kisebbségi Önkormányzatok Társulása tiltakozott az ellen, hogy hallomás szerint folyó év
június 5-re egyháztanácsi választást tűztek ki. Az előző, vitatható választás következtében az Orlay utcában
olyan egyháztanács működött, amelynek - mint erre nemrég fény derült - a Kánonjog szerint kötelező, püspöki
kinevezése (nominatio) nem történt meg.

Pedig az előbb idézett ARARÁT beszámoló éppen a Magyarországi Katolikus Egyházközségi

Képviselőtestületek Szabályzatára hivatkozott, amely a Corpus Iuris Canonici /Kánonjog/ alapján áll. És abban
írva vagyon, ami írva vagyon: megyéspüspöki kinevezés nélkül az egyháztanács nem létezik.

De ki akar itt a római pápa fennhatósága alá tartozni? Százvalahányan vélhetően nem, hiszen új egyházat
alapítottak. (Erre még visszatérünk.)

Egyesek talán furcsának találják, de az Egyházjog logikus... azt is kimondja például, hogy aki más egyházat
alapít, az automatikusan kizáródik a Katolikus Egyházból: exkommunikálja önmagát. És azt is mondja az
Egyházjog, hogy egyháztanácsi tag csakis megkeresztelt, feddhetetlen életű... és természetesen olyan ember
lehet, aki az Egyház tagja.
Vagyis nincs excommunikatio alatt!

Létezik a Fővárosi Bíróságon egy ügyirat 7.Pk. 60.889/1998. szám alatt. Ez egy új egyház, a Magyarországi
Örmény Egyház bejegyzésének okirata, amelyet 124-en írtak alá. (Az érvényes magyar törvény szerint száznál
több fő szükséges egy új egyház bírósági bejegyzéséhez.)
A másolat pecsétje: "Igazolom, hogy ez a teljes másolat a Fővárosi Bíróságon 7. Pk. 60.889/1998 szám alatt
iktatott ügyirattal megegyező. Bpest, 1999 június 1."
Az ügyirat Nyilatkozatot és 124 aláírást tartalmaz.

Új egyház?

Ha korábban létezett volna "Magyarországi Örmény Egyház", nem kellett volna minimum száz aláírással
támogatva bejegyeztetni a bíróságon. De tudjuk, ilyen egyház eleddig nem létezett. Ki, miért, milyen elvekre
alapozva hozta létre?

A bíróságon iktatott dokumentumok szerint az új egyház alapszabályát 1998 augusztus 2-án, alakuló ülésükön
fogadták el, október 4-én módosították.
Megválasztották az egyházközségi tanácsot is:
elnök - dr. Moldován Kristóf,
elnökhelyettes - Avanesian Alex és dr. Peltekian Aram,
jegyző - Simon J. Zaven,
aljegyző - dr. Garaguly István,
pénztáros - Göcseján Antalné,
önkormányzati és egyházi összekötő Rudas Valéria,
gazdasági gondnok - Nazarjan Hamlet és Penyásko Imre,
számvizsgáló bizottság - dr. Szám László és ifj. Gőcseján Antal,
lelkipásztori bizottság - Károlyi Zsaszmen és dr. Zakariás Richárd,
egyházi szóvivő - Hutterer Ingrid.
Vidéki képviselők - Sólyomvári György, id. Aján Gerő, dr. Malhazián Armen.

Az új egyház alapszabályának IV. fejezetében ez olvasható:

"Az egyház vállalkozási tevékenységet folytathat, vállalatot alapíthat, gazdasági társaságot hozhat létre,
intézményeket működtethet (...), az egyház céljára használt épületet jogosult részlegesen hasznosítani, temetőt
fenntartani." Tovább: "Az egyház vagyona az egyház más egyházzal való egyesülés, szétválás esetén a jogutód
egyház tulajdonába kerül."

Tehát egyesülünk, szétválunk, újabb egyházat alapítunk, létre hozzuk az egyház egyházának egyházát,
jogutódlunk, a vagyont pedig (templom, könyvtár, múzeum), ami nem a "miénk" volt, hanem elődök által minden
magyarországi örménykatolikusé, vagyonjogilag pedig a Katolikus Egyházé... - hát azt a vagyont, azt bizony,
visszük magunkkal.
Addig alakítgatunk és jegyeztetgetünk be, amíg sikerül elkamuflálni mindent.

Néhány, lényeges megjegyzés a névsorral kapcsolatban:

Az új egyház bejegyzését támogató 124 aláírás között id. Aján Gerő neve nem szerepel.
Ő nem egyházalapító. Vélhetően tudta nélkül "megelőlegezték" neki az új egyház vidéki képviselő
tisztségét.

Az új egyház egyházközségi tanácsának névsora számos egyezést mutat az 1996-ban létrehozott örmény
katolikus plébánia egyháztanácsának névsorával. (Tessék összehasonlítani!)

Ismételjük: aki új egyházat alapít, automatikusan kizárja magát a Római Katolikus Egyházból, ily módon
egyháztanács tagja sem lehet.

Az új egyház bejelentett székhelye: Budapest XI. Orlay utca 6., vagyis a Budapesti Örmény Katolikus
Lelkészség....

Még egy idézet az ARARÁT 1996/22-es számából, dr. Moldován Kristóf tollából:

"A Gazdasági Bizottság felel az egyházi törvények és a gazdasági törvények betartásáért, továbbá gondját
viseli az egyházi vagyonnak, irányítja az egyház pénzügyi gazdálkodását. "

Bárcsak...! De az említett - amúgy, egyházjogilag nem létező - egyháztanács pénzügyi, gazdasági tevékenységét
ellenőrizni nem lehetett.

Végezetül ismét egy idézet a Magyarországi Örmény Egyháznak a Fővárosi Bíróságon 7. Pk. 60.889/1998. szám
alatt bejegyzett alapszabályából:

V. fejezet, 4. pont:
"A vallási felügyeletet a bécsi mechitarista egyház látja el. A bécsi felekezet és a Magyarországi Örmény
Egyház vezetősége folyamatosra tartják a kapcsolatot és konzultálnak. Bécs részéről a jelenlegi vezető P.
Vahan Hovagimian."

Kérdés, hogy mindig, mindenki tud-e arról, ha valaki, valamikor és valamire hivatkozásul
használja a nevét?
Egyáltalán: mi ez az egész?

<><><>
Füzetek 29 szám
"A befogadó nemzet katolikus híveivel szemben is sértő az a nyílt támadás,
mely a katolikus vallást érinti Magyarországon az apostoli örmény egyház
hívei részéről."
Az idézet Fancsali János nagylélegzetű tanulmányából való, amelynek mottója:

„ Scripta manent”

(azaz: „az írás megmarad...” részletek Fancsali János „Fából vaskarika” c. tanulmányából, amely a
Magyarörmény Kulturális Lapok 4. évfolyama 2. számában jelent meg - minden olvasónknak javasoljuk a teljes
szöveget!
A tanulmány lábjegyzeteit lapunk jellegére tekintettel a vonatkozó helyeken, zárójelben közöljük)

A sort elég korán kezdte az Ararát, mikor a magyar honfoglalás 1100. évfordulója kapcsán elmélkedtek
megmaradásról és asszimilációról (Szalmási Pál: A magyar Millecentenárium = Ararát 1996. 14. sz. 1-2) . "A
történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy az örmény kolóniák csak ott maradhattak fenn tartósan, ahol kitartottak
ősi egyházuk és ortodox vallásuk mellett. Ahol a Rómával való „egyesülés” (unió), vagyis az örmény katolikus
felekezetre való áttérés megtörtént, ott a beolvadás egy évszázadon belül törvényszerűen bekövetkezett..." az
erdélyi örmények ... nagy naivan maguk szorgalmazták a „megtérést”, mivel attól komoly gazdasági-politikai
előnyöket reméltek. Az utóbbiakat sorra-rendre meg is kapták az udvartól és gyors gazdasági, társadalmi
felemelkedésük elől minden akadály elhárult.”

Nem tudni rosszakarat a millecentenárium kapcsán, tudatlanság, vagy mindenáron való bizonygatás e sorok
indítéka. Zavaró körülmények igazságuk útjában: az erdélyi örmények egyesülése 1690-ben, kesereg az
anyanyelv hiányán. Ez, bárhogy számoljuk, nem száz éven belül van. Őseinek jól kalkuláltak; ritka szerencse
volt a magyar néppel való találkozásuk, tolerancia, hasonló gondolkodásvilág, vallásosság okán. És ezért
megkapták is mindazt, amit megígértek nekik. Ma, háromszáz évvel e tévedésük után, egy betelepült -
Németországban, Franciaországban, Angliában, az Egyesült Államokban - mit kap cserébe, mert feladja
vallását???

A történelemben nincs „ha”! („vajon ha az örmények anyaországa hazánkkal határos lett volna, ugyanúgy
kitartottak volna-e a mi hűségünkön?”) Kérdezhetném: ha Magyarország a Pamíron lett volna, elkerülte volna-e
tatár-török, és akkor az örmények hova menekültek volna, sőt ma is hova menekülnének?
Az örmények hűségének alternatívája a Moldovában-maradás lett volna - írja érdemteli vezércikkírónk, mikor
pontosan tudja, hogy onnan őseink épp vallási üldöztetésük miatt menekültek el. A „románok minden bizonnyal
örömmel fogadták volna keblükre hittestvéreiket, akik viszont hozzájuk csatlakozva minden valószínűség szerint
hosszabb ideig megőrizhették volna eredeti vallásukat, s azzal együtt nemzeti identitásukat és nyelvüket”
mondata után már nem ajánlok neki könyvészetet. Köztudott - Moldovából 1670 táján nem jött el az összes ott
élő örmény Erdélybe. Csak halkan kérdem: ma azok leszármazottai közül hányan beszélnek örményül?? És
hány lelkészségük van?
Másodikként a már többször említett „mindenki egy egyházhoz tartozik” eszembe juttatja a régi mondást: „Eine
Kirche, ein Gott, ein Volk”.

Örömmel olvastam a budapesti Örmény Katolikus Egyházközség számvizsgálójának írását: „Az örmény liturgia
nyelve, a késői óörmény (krápár) némileg különbözik a mai beszélt nyelvtől. Az örmény egyházban az a nyelv
használatos. Kápolnánkban a nyugati örmény kiejtés hagyománya él, amely az Örmény Köztársaságtól délre és
nyugatra élő örmények között terjedt el. A magyarörmények ősei is Erdélyben sajátos nyugati nyelvjárást
beszéltek. Ez a keleti változatot ismerőknek kiejtésbeli különbségek és a hagyományos helyesírás miatt
szokatlan." Ha jól értem, térjünk vissza a nyugati örmény nyelvjárásról az óörmény krápárra, hogy keleti örmény
barátainknak ne legyenek kiejtésbeli problémáik. (Dr. Szám László: Szerezzük vissza örökségünket = Ararát
1998.11.sz.4.)
„Az én nagy tervem az, hogy elérjem, minden magyarországi örmény származású ember tudjon beszélni az apái
nyelvén, s csatlakozna ahhoz a valláshoz, amelyet ősei követtek.” - mondja ki őszintén, mire készül egyik
képviselőjelöltünk, kinek szörnyű pechjére sikerült bekerülnie az Országos Önkormányzat testületébe. Merthogy
anusaburt, dáláuzit, vagy báklávát szívesen ezentúl is praktizálni fogok, az bizonyos. De hogy... inkább azt
mondom „örülők neked, barátom (nem cimborám! Vigyázat!), s annak, hogy képviselsz majd bennünket is az
önkormányzatnál.” (Dr. Peltekian Aram, az Arménia Népe Kulturális Egyesület jelöltje=Ararát 1998.21.sz.13.)

„A nyelv a nemzet történelme, múltja, jelene, jövője. Nyelv nélkül megszűnik létezni a nemzet szó értelme,
elveszíti legfontosabb sajátosságait. Magyarországon, Lengyelországban, Romániában, Nyugat-Ukrajnában és
mindenütt, ahol az örmény közösségek a katolikus egyház elnyomása alatt kicserélték nemzeti vallásukat a
katolikus asszimilálódó vallásra, rövid idő alatt elvesztették nyelvüket és minden egyéb nemzeti sajátosságokat.
Persze, a nép jövőjéről gondolkodó, a nemzeti értékeket megóvni szándékozó vezetőség, invitálásokkal próbálta
meg pótolni elvesztett értékeit. Azonban nemzeti egyház vallás nélkül a reneszánsz nem volt tartós. A fent
említett országok örmény közösségeinek többségében csak emlékeik maradtak saját eredetükről, származásukról.
Anyaországuk helyét, utolsó lakóhelyként jelölik meg pátriájuknak, az anyanyelv felcserélődött az adott ország
nyelvére, felvéve az adott nép hagyományait is. Miden eltorzult, a fogalmak és az elképzelések...
Mindez a történelem része, de iránymutatója annak a ténynek, hogy a nemzeti újjászületés útjai csakis az
anyanyelv és nemzeti vallás jogainak visszaállításában találhatók meg.” (Badaljan Edvard: Az Anyaországtól
elszakadt nemzetiségek fennmaradásának problémái =Ararát, 1999.2.sz.24.)
A katolikus egyház tehát kérjen bocsánatot és vonuljon ki az Orlay utcai lelkészségről! Köszönjük, hogy értünk
szóltál! Irány Baku, Teherán vagy Dei-el-Zor, máris indulunk, szabad marad a hely!
Magyarországon pedig, ahol anyanyelvnek és nemzeti vallásnak nincsenek jogaik, állíttassanak azon jogok
vissza (!?), az örmény újjászületés érdekében. Úgy legyen! Jöhetnek az ecsmiadzini ifjú örmények!

2/1999. (01.24.) OÖÖ hat.

„Az Országos Örmény Önkormányzat szerint nem tehető különbség örmény és örmény ember között, sem
tartózkodási, sem származási helyét tekintve, illetve semmilyen egyéb más szempont szerint. Az Országos
Örmény Önkormányzat feladata az SzMSz szerint is valamennyi magyarországi örmény társunk képviselete, a
kisebbségi jogainak és biztosítása. Az újonnan felállott Országos Örmény Önkormányzat ezen elvi állásfoglalása
jegyében tevékenykedik az elkövetkező négy esztendőben, és erre kéri valamennyi helyi örmény kisebbségi
önkormányzatot, a jelen elvi állásfoglalás megküldésével. Mindent megtesz továbbá az ezzel ellentétes képviselő
tevékenységek visszaszorítására.”

Teljesen egyet értek a fenti határozattal, ugyanakkor tisztelettel észrevételezem, hogy a kisebbségi
önkormányzatoknak semmiféle egyházi jellegű jogosítványuk nincs, tehát maradt egy szempont, mely
lényegében épp a kultúramegőrző, azaz az egyház - pontosabban a vallás - szerinti különbség. Ez pedig a
magyarországi örmények esetében az örmény-katolikus és az örményapostoli ortodox vallásban hívők létében
testesül meg. Ők együtt (előbbiek a magyaröménység 99%-ában, utóbbiak az Országos Önkormányzat 99%-
ában) mindnyájan képezik a magyarországi örmény kisebbséget. Összes testületükkel, egyesületeikkel - volens,
nolens. Mindkettőnek megőrzése, ápolása törvénybeli kötelessége a kisebbségi önkormányzatoknak, még az
Országos Önkormányzatnak is. Másképp azt a benyomást keltenék, mintha az Országos Örmény Önkormányzat
saját kisebbségén belül, és azon kívül egy dekatolizálási és magyartalanítási akciót folytatna. Ez pedig igen
negatívan hatna úgy a befogadó nemzettel, mint annak igen fontos egyházával, a római katolikus hívőkkel való
viszonyunkban. Akik most mi magunk vagyunk! Márpedig a katolikus egyházfő fennhatóságát a nemzeti alapon
szervezett ortodoxia - legszebb kijelentései ellenére, vagy mellett - nem ismeri el, ugyanakkor ezen nemzeti
ortodox egyházak remekül működnek egymással, közös céljaik érdekében. Ők Kelet-Európa utóbbi 50 évében,
minden ateista hivatalos irányzat mellett, több környező országban az egyetlen elismert nemzet-állami
egyházként szerepeltek. Ezért jogfosztott máig az erdélyi görögkatolikus egyház.

Magyarország esetében, az örmény kisebbségi önkormányzat jogcímén az örmény-katolikus egyházból ortodox

egyházat alapítani - valódi fából vaskarika. Ehhez, remélhetőleg sem a hazai katolikus egyház, sem a hazai
magyar örménység nem fog szótlanul asszisztálni.
Van-e valóban magyarörmény képviselő, aki ennek ódiumát fölvállalja?
Másfelől, kérdés: megéri-e nekünk, hogy valaki, háromszázötven év múltán kockára tegye addig felhőtlen
kapcsolatunkat az általunk, magyarörmények által immár hazának nevezett szülőföldünkkel?
Fancsali G. János

Oldások és kötések

"Szülőföld = Valakinek a szempontjából az a vidék vagy ország, ahol született" De ha ez a

"valaki ", szülőföldjét csak "befogadó országnak" érzi és nyilvánítja ki, szíve joga. Bár
minősíti őt, jellemét. Ha pedig nem szülőföld, úgy is lehet bánni vele!

Világosító Sz. Gergely ünnepe az önmények keresztény néppé válásának emlékére évente megtartatik a
magyarörmények körében is. Érdekes ragaszkodás az ősi hagyományokhoz, hisz ez lényegében egy örmény
apostoli ("ortodox") ünnep, mégis az örmény katolikusok is magukénak vallják. És megünneplik. A római
katolikus egyház pedig nem ellenzi, a realitások mezején maradva.

Múlt évben, ez alkalommal olvashattuk egy interjúban a kinyilatkoztatást: "Miután mindenki (??)
Magyarországon él, magyar állampolgár, egy egyházhoz tartozik... fölösleges lenne a megkülönböztetés." Ekkor,
1998. júliusában már javában és titokban folyt az aláírásgyűjtés egy új örmény egyház megalapítása érdekében.
Végül 124-en írták alá - magyarok, románok, németek, görögök, örmények és egyebek -"azonos vallást"
gyakorló nyilatkozatukat, anélkül, hogy megneveznék azt!

A Magyarországi Örmény Egyház nevű szekta 1998. augusztus elején kezdeményezte bejegyzését a Fővárosi
Bíróságon, mely végül 7Pk/60.889/1998/3. szám alatt - pótlások miatt - 1998. novemberében megtörtént... az
Orlay u. 6. sz. alatti székhelyére (!!?). De nem ez a megdöbbentő, hanem az a szomorú tény, hogy apostoli
("ortodox") barátaink otthagyták vallásukat, melyet nyelvük mellett a legféltettebb kincsként kellett volna
óvniuk, egy szektáért, melyben számbeli kisebbségben vannak a többi alapító nemzetiségüekkel szemben! Mi
lehetett az, ami ennyire elvakította őket?

Hisz a vezetőségben sincsenek kellően képviselve: Dr. Moldován Kristóf - saját szavai szerint is örmény
katolikus, miképpen - ha megkeresztelték - Simon J. Zaven, Garaguly L, ifj. Göcseján A., Penyáskó L, Hutterer
Ingrid, Zacharias Klára. tehát 7 örmény katolikus, szemben Peltekian Arammal, Károlyi Zsaszmennel, kikről
feltételezhető, hogy még szülőföldjükön vették fel az "ortodoxiát". Bár utóbbit az örmény katolikus
egyháztanácsban is megtaláljuk!

Ettől leszünk tanácstalanok! Rudasné Tomescu Valéria a legérdekesebb eset, mert ő román ortodox lehet, így az
sem érthető, mit keres a vezetőség sorában, mégha alapító tag is!

Miután a bíróságkérte hiánypótlást teljesítették, megjelent egy újabb interjú (1998. október 13.), melyben az
immár szekta-elnökhelyettes "megmutatja az örmény katolikus templom és a múzeum termeit, kincseit."
Miközben szekta-alapításával excommunikálta magát, ha esetleg korábban ebben a templomban keresztelték
volna meg! Ha pedig nem keresztelték meg, akkor valójában mi köze az általa mutogatott kincsekhez? Miként
jutott olyan helyzetbe, hogy ő mutogassa azokat?

Hasonlítsuk össze a korábbi Országos Önkormányzat testületét a szekta-alapítók és az új Országos

Önkormányzat névsorával. (A név után szereplő I. jelzés=az Apafi Mihály idején Erdélybe települt örmény
gyökerű, a II.=az 1915 után Magyarországra menekült örmény leszármazottja, az évszámok az utóbbi években
bevándorolt, első generációs örmény Magyarországra érkezésének időpontja, saját bevallása szerint (az
állampolgárság elnyerése plusz 2-3 év). A táblázat 1. oszlopában az Országos Örmény Önkormányzati tisztség,
a 2.-ban az 1996 áprilisi Budapesti Örmény Katolikus Egyháztanácsi tagság, a 3.-ban az 1998 augusztusi
Magyarországi Örmény Egyház alapító tagja, esetleg tisztségviselője, míg a 4.-ben az 1999 január 3-i Országos
Örmény Önkormányzati képviselőség szerepel, az elnyert szavazatok száma szerinti sorrendben (a zárójeles "E"
azt jelenti: utólag választott elektor):

Név 1. 2. 3. 4.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Avanesian Alex II. elnök - e.hely. 16.
Avanesian A-né
Karapetian Karine 1976 - világi elnök igen -
Avanesian G-né II. - tiszteletbeli e. igen -
Avedikian V. ? - ifj. biz. igen -
Balabanian H. 1970 igen lelkipásztori biz igen -
Badaljan E. 1988 főtitkár - igen 13.
Diramerján O. 1969 igen gazd. felügy. igen -
Diramerján V. 1969 - - igen 12.
Göcseián A-né II. - világi e.hely. pénztáros -
ifj. Görcseián A. II. - számvizsgáló számvizsg. -
Garaguly István I. - ifj.biz.tag aljegyző 21.
Károlyi Zs. 1976 ügyv.elnök lelkipásztori biz. Lelkip. biz. -
Moldován Kristóf I. pü.biz.elnök pénztáros elnök -
Nazarjan H. 1972 - gazd.gondnok gazd.g. 11.
Peltekian A. 1980 - - eln.hely. 14.
Penyásko Imre ? - gazd.gondnok gazd.g. -
Simon J.Z. II. - jegyző jegyző -
Szám László I. - számvizsg. számvizsg. -
Zacharias Klára ? biz.elnök - igen 18.
Guzsik T. ? - diakonus, kántor igen -
Detre Cs-né ? biz.elnök - igen 20.(E)
Rudas Valéria ? biz.elnök - összekötő -
Zárugné T.K. ? - - - 10.(E)
Hutterer Ingrid ? - - szóvivő -

"Önkormányzatunk segítségével alapítottuk újra egyháztanácsunkat." (1998. július 18.)

Miként léptek át, lássuk a következőkben:

1. A katolikus egyházvezetésből a Magyarországi Örmény Egyház vezetésébe:
1. Garaguly István, 2. Károlyi Zsaszmen, 3. Moldován Kristóf, 4. Penyáskó Imre, 5. S.Simon J. Záven, 6: Guzsik
Tamás
2. A katolikus egyházvezetésből a Magyarországi Örmény Egyház tagjai közé:
1. Avanesian Alexné, 2. Avanesian Gurgenné, 3. Avedikian Viktória, 4. Balabanian Hartioun, 5. Diramerjan
Onnig, 6. Göcseián Antalné, 7. ifj. Göcseián Antal, 8. Nazarjan Hamlet, 9. Szám László

3. Önkormányzati vezetésből a Magyarországi Örmény Egyház vezetésébe:

1. Avanesian Alex országos elnök - MÖE elnökhelyettes, 2. Moldován Kristóf OÖÖ pü. biz. elnöke - MÖE
elnök, 3. Peltekian Aram debreceni elnök - MÖE elnökhelyettes, 4. Károlyi Zsaszmen ügyv. elnök - MÖE
lelkészi bizottság, 5. Rudas Valéria orsz. biz. elnök - MÖE összekötő

4. Elvesztett önk. választás kompenzációja MÖE funkcióval:

1. Károlyi Zs., 2. Moldován Kristóf., 3. Rudas V., 4. Simon J. Z.

5. Csak egyházi működésben érdekeltek:

1. Göcseián Antalné, 2. ifj. Göcseián Antal, 3. Penyáskó L, 4. Szám László

6. Az elvesztett önkormányzati választás kompenzálása - elektori választásból országos önkormányzati képviselő

(!):
1. Detre Csabáné, 2. Zárugné T.K.

7. Érdekes alapító tagok:

1. a Nuridsány-család, 2. Váradyné E.M., 3. a Tomescu-család, 4. Farkas M., a XI. ker. német kisebbségi
önkormányzatból, 5. dr. Guzsik Tamás

Az új egyházban, szektában szerepvállalók célja a régi templom lebontása és új templom építése (Ararát,
21/1998.6.), miáltal megvalósul nemcsak az örmény katolikus egyház és hívők likvidálása, hanem dr. Peltekian
Aram szép és érthető gondolata az őseink vallásához való visszatérésről, sőt, Tomescu Rudasné Valéria álma is.
Ő tudniillik az Alexián Kft igazgatója, az országos elnök mellett az Interararát szőnyegszalon társtulajdonosa,
volt országos testületi tag, most a Magyarországi Örmény Egyház összekötője. Az ő álma tudniillik a "páratlan
értékű levéltár és múzeum"-mal kapcsolatos. Állandóan találkozunk nevével és az egyházhoz tartozó "kincs"
fogalmával. Ha nincs nyomunk, nincs jogalapunk, nemdebár?

A Magyarországi Örmény Egyházban érdekeltek tehát (zárójelben a szám azt jelenti, hányadikként kerültek az
Országos Örmény Önkormányzatba - vagy nem kerültek be):
1. Avanesian Alex (16), 2. Avanesian A-né, Karapetian Karine (-), 3. Avanesian Gurgenné (-), Avedikian Viktória
(-), 5. Balabanian H. (-), 6. Diramerjan O. (-), 7. Göcseian A.-né (-), 8. ifj. Göcseian Antal (-), 9. Garaguly István
(21), 10. Károlyi Zsaszmen (-), 11. Moldován Kristóf (-), 12. Nazarjan Hamlet (11), 13. Peltekian Aram (14), 14.
Penyásko Imre (-), 15. Simon J. Zaven (-), 16. Szám László (-), 17. Zacharias Klára (18), 18. Guzsik Tamás (-),
19. Detre Csabáné (20), 20. Rudasné Tomescu Valéria (-), 21. Hutterer Ingrid (-).

Nem kérdem, miféle örmény-katolikus gazdasági gondnok lehetett Nazarjan Hamlet, kivel és mit köt össze
Rudasné Tomescu Valéria, milyen pénztárnok az, aki az új szektában elnök lett...

Sokkal érdekesebb dolgokat találtam:

- Ha nem felejtjük, hogy Jengibarjan és Gogescu EÖGYKE-támogatással lett 4. illetve 6. helyezett az
Országos Önkormányzat listáján, akkor a Magyarországi Örmény Egyházban érdekelt összes ember a saját
Egyesületük által leszavazottak köréből került ki! Ők - akik "sosem személyes érdekeket szem előtt tartva
politizálnak, hanem mindenkor a közösség érdekét rendelik alá az egyéni akaratnak." Sőt: "az álkisebbségiek
indulásában nagyon fontos szerepet játszott a pénz..." Az országos listából kimaradtak mind keményen
érdekeltek a MÖE alapításában. Ők volnának azok az "álkisebbségiek", akikre utalt a mindenkori elnök?
Valóban, a mostani országos listán sokan rendelkeznek vállalkozói státusszal, de csak az APEH a
megmondhatója, hogy ezek a vállalkozások valóban élnek-e, vagy sokan munkanélküliként, leginkább a
képviselői juttatásokból élnek?
- Elkerülhetetlen lesz azon a testületen belül a konfrontáció és az ebből fakadó szét- és leválások
sorozata.
- Ha bárkinek még ezen túl is kételye volna a magyarörmények magyarságában történő asszimilálódás
kérdésében, tekintse át ezt a mostani folyamatot. Az a hihetetlen türelem és elhagyatottság, amivel a mintegy 10
ezernyi hazai magyarörmény engedi magát kisemmizni egy legfeljebb 30-40 tagú, erőszakos, zajos csoport által,
kísértetiesen hasonlít a magyarság viselkedéséhez.
- Az országos elnök úrnak komoly és folyamatos problémái vannak a magyar állammal, a magyarsággal.
"A kisebbségek helyzete megoldásra vár. Az Országgyűlésben még mindig joghézagos helyzet uralkodik..." és
ennek megoldását a bukarestiekkel való minden találkozóján közösen keresik. Bár sokszor találkoztak, de nem
feltételezem a nyelvismeretet, tehát a legkézenfekvőbb megoldás ilyenkor Rudasné Tomescu Valéria segítsége.
"A tárgyalásokból kiderült a magyar Kisebbségi Törvény egyes téves működési rendelkezése, és
rögzítettek néhány új, együttműködési irányt." (Ararat, Bucuresti, 16-30 novembre 1998)
"Kár lenne tagadni, sokszor megkülönböztető, már-már rasszizmusnak is nevezhető kirekesztésben is
részünk van..." - írja az elnök, féléves rövid beszámolójában (Ararát, 5/1999.2.) "...de be kell lássuk, hogy ebben
nem egyszer mi magunk is hibásak vagyunk." Valóban?

Ezen kirekesztett, Magyarországon rasszizmust megélő örményekkel, akik ott fent vezetnek, nem tudok
semmiképpen azonosulni. Közéjük semmi áron nem akarok "befészkelődni".

Csak köszönettel tartozom a magyar államnak, a magyar népnek, hogy egy nemtudomhányadnyi örmény
részemet oly sok jóakarattal segítik, támogatják.
Kötelességemnek tartom a fenti sértés miatt mindkettőt, hazámat és magyar népemet megkövetni azok nevében
is, akikkel ilyen bántó közösséget nem vállaltam. Remélem, hogy ily esztelen vádaskodás miatt nem vész oda
hitelem, melyet 300 éve - nem pár hónapja - nyertem őseim révén.

"Mi, Szamosújvár, Erzsébetváros és Gyergyó közönsége ezt határoztuk: ha e három város közül
bármelyik olyan dolgot írna, vagy tudósítás nélkül határozna, ami mindnyájunkat érdekel és egyik a másikat
arról nem értesítené, akkor azon város polgárai templomuk javára 200 Ft büntetést adjanak, elkövetett
tettüket pedig rontsák el " (Szamosújvár, 1727)
Simai Salamon, kérlek, ébredj!
Fancsali János
<><><>

Füzetek 30 szám.
Nem
vallási-felekezeti indulat!

Az Orlay utcában, az Örmény Katolikus Lelkészségen, (amely Róma fennhatósága, a bécsi

Mechitarista Kongregáció lelkészségi felügyelete alatt működik), abban az épületben,
amelyet magyarországi, magyar érzésű, örménykatolikus elődeink hoztak létre, az ország
magyarörmény közösségének élete zajlott:

helye van mindenkinek, aki testvérként jön és elismeri a házigazda jogát; az újabban
jötteknek is. (No, de a többségi, magyarörmény katolikusnak is!)
Tiltakozunk, hogy különféle egyház- és cégalapítások révén, (időnként gyanútlanok
megtévesztésével), suba alatt "átalakuljon" az egész és sokunk helyett egy szűk kör
rátegye a kezét arra, ami nem az övé.
Befogadunk - de otthonunkban mi magunk
Otthon
akarunk
maradni!

Kérjük, küldje el aláírásával ellátva a laphoz mellékelt Nyilatkozatot, amelynek

kicsinyített másolatát alább közöljük.
<><><>
Az Erdélyi Örmény Gyökerek - füzetek 1999. augusztusi számának melléklete
Amennyiben Ön egyetért a következő nyilatkozattal, kérjük, írja alá (olvasható névvel,
lakcímmel és személyi igazolvány-számmal, valamint hiteles aláírással és zárt borítékban
küldje el az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület irodájába 1251. Budapest, Pf. 70.
Egy példányt többen is aláírhatnak, üres példányt fénymásolni is lehet. (kitöltött adatlap
azonban már nem fénymásolható!) és csak ezt, (az Erdélyi Örmény Gyökerek füzetek 1999
augusztusi számának 19. oldalán is szereplő) betű szerinti szöveget tekintjük érvényesnek.

Nyilatkozat !

Alulírott kijelentem, hogy erdélyi örmény gyökerű magyar vagyok, illetve az alábbiakkal
egyetértek:
1. Örmény elődeim (örmény és magyar anyanyelvű) hagyatékát és hagyományait szellemi és
anyagi értelemben egyaránt megőrizni kívánom.
2. Követelem, hogy a budapesti Örmény Katolikus templom (XI. kerület, Orlay utca 6.), a
hozzá tartozó múzeum, könyvtár és levéltár, az itt magyarörmény elődeink által összegyűjtött
(adományaikból létrehozott) anyagi és szellemi értékek, az örmény és magyar nyelvű
dokumentáció - mint a magyar kultúra örmény eredetű része - nyilvánosan hozzáférhető,
ellenőrzött legyen.
3. Követelem, hogy a budapesti Örmény Katolikus templom és tartozékai (korábban a
többségében erdélyi származású magyarörménység szellemi-kulturális közösségének
központja) e funkcióját a továbbiakban is betölthesse s az örmény katolikus egyház lelki
gondozása mellett a régi hagyományoknak megfelelően, a magyar anyanyelvű magyarörmény
közösség számára ismét működő, örmény kultúránkat és hagyományainkat ápoló közösségi
hellyé válhasson.
4. Kérem, hogy az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Hivatal és a Bécsi Mechitarista
Kongregáció ügyünket, kérésünknek megfelelően, megnyugtatóan rendezze.
5. Jelen nyilatkozatom kizárólag a Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Hivatal, illetőleg a
bécsi Mechitarista Kongregáció részére juttatható el. Nevem és adataim semmilyen más
fórumon, illetve nyilvánosan nem használhatók.
Név Lakcím Személyi igazolvány száma Aláírás
..............……. .................................. ....................................... ................................
<><><>
Füzetek 31.
Kínos ügyről, őszintén:

Kárpótlás?

"A mintegy 15 ezer lelket számláló magyarországi örménység nevében a kárpótlást nem lehet követelni, mert a
közösség őseit és mostani leszármazottait nem érintette a törökországi népirtás."
Az idézet Issekutz Saroltának a Magyar Nemzetben közölt nyilatkozatából való, amely a "Kárpótlást kérnek az
örmények" című interjú-összeállításban jelent meg, augusztus utolsó napjaiban.
Régóta hallunk úgynevezett "alvó számlákról"; jobbára a II. világháborúban legyilkolt zsidók nyugati
bankokban heverő pénzeiről van szó. A népirtásokban bővelkedő XX. század egyik legelső népirtása volt a
törökországi örményeken elkövetett genocídium. Jogosan követeli tehát az 1915 óta idegenbe menekült
örménység, hogy "...az örmény diaszpóra szervezetei számára tegyék hozzáférhetővé az Amerikai Egyesült
Államok és Nyugat Európa bankjaiban, valamint biztosítótársaságainál lévő, 1914 előtt az örmények által
nyitott számlákat, valamint életbiztosításokat. Ezeken azóta pénzmozgás nem volt, ezért valószínűsíthető, hogy
tulajdonosaik, illetve hozzátartozóik a genocídium áldozataivá váltak Törökország területén."

Ezt mondja Avanesian Alex, az Országos Örmény Önkormányzat elnöke az előbb említett újság cikkében.
Állítása jogos és helyes.
Csakhogy az újságcikk így kezdődik:

"A magyarországi örmény közösség csatlakozik Amerikában élő testvérei törekvéseihez, amelynek célja a
genocídium kárigényeinek megfogalmazása és az úgynevezett alvószámlák felkutatása - nyilatkozta lapunknak
Avanesian Alex, az Országos Örmény Önkormányzat elnöke."

Tisztelettel (és higgye el, kérem, Tisztelt Olvasó: szeretettel) fordulok az elnök úrhoz: Ha Ön ezt országos
elnökként mondja, akkor abba természetszerűleg én is beleértem magamat. Márpedig, lévén őseim sok száz éve
jöttek el az Ararát alól (vagyis: lehetséges török fennhatóságú területekről), csaló volnék, ha az 1915-ös
genocídium áldozatainak számlája iránt érdeklődnék.
Az én egykoron kiirtott családtagjaim "számlái" ma már nem létező bankokban, valamikori fejedelmi
udvarokban és évszázadok alatt "kimosott", polgárosult gazemberek magánvagyonában hevernek...

Tiszta szívvel kívánom az elnök úrnak és a törökországi genocídium után Magyarországra menekült családok
tagjainak, tegyenek meg mindent, hogy igazságot - de legalábbis valamelyes kárpótlást - nyerhessenek az alvó
számlák ügyében. Ismétlem: kívánom, hogy sikerüljön. De hangsúlyozni szeretném: tegyék ezt a saját nevükben.

Ha ön, elnök úr, és hasonló sorsú menekült örmény testvéreim - a genocídium, a keserű, gonosz, felháborító
esemény késői folyományaként - a magyarországi örménység nevében tesznek, mondanak bármit is, azzal
minket, a háromszáz éve itt élő, sok-sokezer örmény származású, örmény gyökerű magyart ízléstelen helyzetbe
hozzák. Nekünk gyászolnunk Musza Dagh negyven napjának (és sok-sok évének) áldozatait tisztes kötelességünk.
Emlékeznünk kell reájuk.
De reánk hivatkozva az ő számláik után kutatni... elnök úr, kérem, ne tegye! Legyen ez a belátás az Ön által
sürgetett megbékélés ("Nyárbúcsúztató" - Ararát, 1999 augusztusi szám) nagyszerű gesztusa az Ön részéről!
Tisztelettel és előre is köszönettel:
Dávid Csaba

Füzetek 32 száma
("Ünneprontóak" vagyunk: a megtisztelő levél után, valamint Aján Gerő szeptemberi
számunkban megjelent írása után ismét a siófoki elnök úr levelét - és ismét nagyon súlyos
ügyben - kell közreadnunk. A szerzővel együtt azonban úgy gondoljuk, hogy a közügyek a
közvéleményre tartoznak.)

Dr. Doncsev Toso úrnak,

a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnökének
Tisztelt Elnök úr !
Ön, az Országos Örmény Kisebbségi Önkormányzat „Ararát” című lapjának egyik számában
úgy nyilatkozott, hogy az Örmény Önkormányzatban sincsen több probléma, mint a többi
nemzetiségnél.
Valószínűleg Ön nem rendelkezik kellő informáltsággal!
Éves, jóváhagyott munkaterv nincsen! Nincsenek munkabizottságok! Egyáltalában szervezett
tevékenység nincsen. Az elnökségnek éves ülésrendje nincsen. Az elnökség összehívása
spontán, rendszertelenül történik. Az elnökségi ülésekről jegyzőkönyvek nem készülnek, az
elnökség tagjai nem kapják kézhez.
Nagy nehézségek árán megalakítottunk egy pénzügyi előkészítő bizottságot, amelyből három
tag, amikor belenézett a kialakított pénzügyi körülményekbe és összetűzésbe került az elnök
úrral, nemcsak a pénzügyi bizottsági tagságukról, hanem az országos elnökségi tagságukról is
lemondtak!
Az elnök, Avanesian Alex úr, a lemondásuk után olyan ülést hívott össze, amire én meghívót
sem kaptam, mivel ezt megelőzően bíráltam az 1999-es költségvetés silány és tartalmatlan
tervezetét és azt javaslatomra az elnökség a napirendről levette.
Így én ellenzékbe kerültem. Arra az elnökségi ülésre, amelyen a költségvetést tárgyalták, én
már meghívást sem kaptam! Én, az országos választáson, a 119 jelen lévő elektortól 110
szavazatot kaptam. A harmadik, legtöbb szavazattal kerültem be az elnökségbe.
Ez az Országos Örmény Kisebbségi Önkormányzat nem a Magyarországon száz évnél
régebben itt élő örménység érdekképviselete!
Az elnökség hiteltelen! A tevékenységet keresők más szervezetek felé orientálódnak. Így
tettem én is.
Mivel cikkemben bírálom az Ön által vezetett hivatal pályázati döntését és azt a taktikázást,
amelyet Avanesian elnök úr az Erdélyben élő, úgynevezett magyarörménység kirekesztésére
irányít, óhatatlanul keresek összefüggést, az Önök személyes viszonya, és az erdélyi örmény
származású gyerekeinknek pályázaton elérhetett 300 ezer forintjának elutasítása között.
Mivel, mint elnökségi tagnak, fogalmam nincsen információ hiányában a pénzügyi helyzetről,
az állítólag jóváhagyott költségvetésről írásos anyagot nem kaptam - gondolom, hogy már
elnökségi tag sem vagyok.
A zavaros pénzügyi helyzetet látva kértem az Ász (Állami Számvevőszék - a szerk.)
vizsgálatát. Ezt egyelőre elutasították. Vajon miért? Melyek az Ön által vezetett hivatal
lehetőségei a kialakult helyzet megváltoztatására?
Üdvözlettel:
Aján Gergely
Siófok, 1999.09.13.
<><><>

Füzetek 35
Részlet: Újévi interjú dr. Issekutz Saroltával.

Tavalyelőtt év végén és 1999 elején - különösen Avanesian Alex részéről - éles hangú
nyilatkozatok láttak napvilágot, mint: aki nem tud örményül, nem örmény. A
sajtónyilatkozatokban - az Ararát oldalain is - mindig gondosan egymás mellett szerepeltették
Issekutz Sarolta és Roland Antoniewicz ("az örmény királ”) nevét. Gondolok például a
„plakátháborúra", amikor is valaki gyalázkodó plakátokat ragasztott ki. Az Ararát néhány
hónapja csupán annyit közölt, hogy a Bíróság megállapította a gyalázkodó
plakátragasztásban R. Antoniewicz bűnösségét - ám egyéb hozzátenni valója nem volt. Mi
történt ebben a kérdésben azóta?

- Várom, hogy történjen valami. Avanesian úr ugyanis nyilvánosan engem rágalmazott meg a
plakátok kiragasztásával, sőt, hozzá közelálló képviselőtársa is ezzel vádolt, ezért várom,
hogy az Ararát hasábjain bocsánatot kérnek tőlem a rágalmazásért.

Azok, akik örmény eredetű magyarnak vallják magukat és szeretnének örmény katolikus
misére járni az Orlay utcába, mit remélhetnek 2000-ben?

A római katolikus egyház örmény katolikus szertartású plébániáját az Orlay utcában a

Magyarországi Örmény Egyház nevű, a katolikus egyháztól elkülönülő tömörülés foglalta el
(megtévesztésképpen ugyanazok a személyek alapították, akik korábban katolikusnak
vallották magukat). Mit remélhetnek örménykatolikus magyar testvéreink 2000-ben?
Harcunkat nem adjuk fel. Eddig nem sikerült rendezni templomunk, múzeumunk,
könyvtárunk és levéltárunk sorsát, de 2000-ben folytatjuk a harcot. Megengedhetetlen, hogy
tárgyi emlékeinket elorozni akarják és megakadályoznak bennünket, hogy templomunkban
saját szertartású misén vehessünk részt.
A Katolikus Egyház remélhetőleg hathatósan közbelép az ügyben, ha pedig nem sikerülne itthon és Bécsben, a
Mechitarista Rendnél megnyugtató döntést elérnünk, úgy akár a pápáig is el fogunk menni. Jó lenne, ha a
Magyarországi Örmény Egyház alapítói belátnák, hogy nem a más vagyona terhére kell megoldaniuk, hanem
saját maguknak kell létrehozniuk imaházukat, templomukat, saját anyagi hozzájárulásokból, bárhol
Magyarországon és ott élhetik saját hitéletüket. Ehhez mindenkinek joga van, de arra nincs, hogy más hitélete és
vagyona rovására teremtsen magának "hit-élet-teret".
 <><><>
Mi a véleménye a mai, magyarországi, nemzetiségi önkormányzatok létéről, működéséről? Mi
a véleménye arról, hogy a nemzetiségi és etnikai kisebbségi törvény következtében egyre-
másra a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletéről esik szó?

Sajnos, elég rossz a véleményem a kisebbségi önkormányzatok működéséről. Jelenleg annyi a

joghézag és annyira hiányos a kisebbségi törvény, valamint a kiegészítő jogszabályok, hogy
az országos kisebbségi önkormányzatok törvényességi felügyelet nélkül, mint állam az
államban működhetnek s gyakorlatilag azt tesznek, amit akarnak. Mivel nem vonatkozik rájuk
semmilyen érdemleges ellenőrzésre kötelező jogszabály, így nincs mód arra, hogy akár kirívó
esetekben valamely szerv, ügyészség, bíróság, vagy az Állami Számvevőszék vizsgálódjék,
vagy megállapításokat tegyen. Ha ilyet mégis tesz, akkor annak végrehajtása nem biztosított.
Éppen ezért, amíg meg nem oldódik az országos kisebbségi önkormányzatok ilyetén
törvényességi felügyelete, teljesen irreális a kisebbségeknek az az óhaja, hogy parlamenti
képviselettel rendelkezzenek.
Először a kisebbségeknek kell működésükön belül kötelezően és kikényszeríthető módon a
demokráciát biztosítaniuk és csak azután követelhetik a parlamenti demokráciában való
részvételüket. Belső szabályozottság nélkül ugyanis csak anarchia várható, ami például az
örményeknél megállapítható. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a kisebbségi önkormányzatiság
révén gyakran olyan emberek kerültek felszínre, akik alkalmatlanok közösségi
érdekképviseletre. Részben azért, mert még saját érdekképviseletük vonatkozásában is
segítségre szorulnak, részben pedig felkészületlenség, morális hiányosságok miatt. Ezért van
az, hogy sokan pénzszerzésre használják fel a lehetőséget. Ezért ennek az új
intézményrendszernek ilyen formában nem sok jövőt jósolok.
Sajnálatos, hogy a hazai, nemzetiségi kisebbségeket és a cigány etnikumot egy kalap alá
vonták és ugyanazokkal a jogszabályokkal próbálták meg szabályozás alá vonni. Jogszabályi
értelemben is külön kell választani a szociális problémákkal küszködő cigányságot és a
nemzeti kisebbségeket. A valódi nemzeti kisebbségek számára külön, valóban csak kulturális
autonómiát segítő szabályozási és támogatási rendszert kell megtervezni, de a pozitív
diszkrimináció alkalmazásával igen is joga van az államnak a költségvetési juttatást
ellenőrizni.

Hogyan tudná (szeretné) elképzelni a magyarországi örmény származásúak és nemzetiségűek

(magyar és örmény anyanyelvűek együttélését a továbbiakban? Lehet-e, kell-e külön beszélni
önkormányzati, társadalmi, vallási, politikai együttműködésről?

1996 tavaszán javaslatot terjesztettem az Országos Önkormányzat közgyűlése elé arról, hogy
a hazai örménység - hasonlóan más kisebbségekhez - többszínű és legalább két csoportra
bontandó. Az erdélyi magyarörménység más érdeklődési körű, mint az utóbbi években,
esetleg évtizedekben betelepült, úgynevezett keleti örmények, akiknek elsősorban
beilleszkedési problémáik vannak és egészen más az érdeklődési körük. Éppen ezért
javasoltam, hogy az OÖÖ elnöke alá válasszunk két elnökhelyettest, akik a két csoportosulás
érdekképviseletét, illetve irányítását elvállalnák, miközben mindkét csoportosulás tagjai
valamennyi rendezvényen korlátlanul részt vehetnek. Nem elválasztjuk őket, hanem
lehetőséget biztosítunk, hogy a saját igényeik és hagyományaik szerint terjesszék saját
kultúrájukat a másik csoport tagjai, illetve a más nemzetiségűek, a haza más polgárai irányába
is.
Az 1998 évi kisebbségi választásoknál, amikor szintén olyan javaslatokkal álltam elő, hogy az
országos ónkormányzat összetétele feleljen meg a kisebbség tényleges összetételének,
ajánlatomat szintén nem fogadták el. Szerintük mi nem vagyunk örmények, kizártak
bennünket.
Kár az együttműködésről beszélni ilyen személyi feltételek mellett. Szerencsére az
önkormányzati törvény önállóságot biztosít minden önkormányzatnak, illetve azok
társulásának. Az országos önkormányzati cím semminemű fölérendeltséget nem jelent
egyetlen önkormányzatnak sem. Ilyen feltételek mellett választottuk azt az utat, hogy önálló
arculattal megjelenve, az országos önkormányzat mellett, minden szinten, idehaza és
külföldön közvetlenül képviseljük magunkat, gyakran az országos önkormányzat mellett.
Minden szinten kinyilvánítjuk, hogy a jelenlegi országos önkormányzat nem képviseli a mi
közösségünket, bár a demokrácia formális szabályai szerint (választás során megszerzett
státusz) ezt kellene tennie. Szeretném aláhúzni, nem mi szakadtunk ki, hanem kitaszítottak
bennünket.
Felmerül az a kérdés, hogy mi van azokkal az önkormányzatokkal, amelyek azt vallják
magukról, hogy függetlenek. Valójában az erővonalak az elmúlt időben annyira rendeződtek,
hogy túl a formális megnyilatkozásokon, közvetett módon a "függetlenek" majdnem
mindegyike valahova húz és így valamelyik szekértáborral tud együttműködni.

Milyen jelentőséget tulajdonít annak, hogy az örmény kisebbség köreiben terjesztett vélekedés
szerint alapvetően elnök asszony és Avanesian Alex közötti, személyes konfliktusokról van
szó? Egyáltalán, mennyiben igaz ez a feltételezés?

Túl egyszerű volna a köztem és Avanesian Alex közötti nézeteltérést személyes konfliktussá
degradálni. Szemléletbeli különbségről van szó. Az én nézetem szerint a hazai örménység
többrétegű, többféle kultúrájú és mindenkinek biztosítani kell azt a jogát, hogy saját igénye,
saját kultúrája szerint élhesse a jelenét. Avanesian Alex úr szerint csak örmény létezik, akinek
kötelessége örményül beszélni. Ő a keleti irányt képviseli, én pedig azt mondom, hogy a
magyarörmények természetes őshazája Erdély, ahonnan származnak, érdeklődésük és
kapcsolatteremtő igyekezetük is ebben az irányban mutatkozik meg.
Különbség van közöttünk egyébként a közpénzek felhasználását illetően is. Véleményem
szerint az adófizető polgárok pénzéből a kisebbségnek juttatott pénzt vissza kell forgatni a
kisebbség és az egész társadalom kultúrája számára. Nincs "pardon", közpénzből nem lehet
magánakciókat folytatni. Ez ellen léptem fel 1995-ben is és azóta is, folyamatosan.
További ellentét, hogy úgy a betelepülésük időpontjában és kultúrájukban, mint vallási téren
is eltérőek a hazai örmények. Míg a magyarországi összörménység mintegy 98 százalékát
kitevő magyarörmények ma örmény katolikusok, vagy római katolikusok, illetve már
elkereszteltek, például reformátusok, addig a két százalékot kitevő keleti örmények egy része
ateista, illetve az elmúlt évtizedekben a Szovjetunióból települtek be és ott nem lettek
megkeresztelve. Más részük, akiket megkereszteltek, az apostoli egyház hívei. Ezen
különbség csak azért került reflektorfénybe, mert az újonnan érkezettek úgy vélték, az a
járható út, hogy elvegyék a másik templomát.
Különbség közöttünk az is, hogy én fontosabbnak tartom a magyar-örmény magyar
közösségen belüli, közösségi életet, az emberekkel való személyes foglalkozást, mint a kifelé
irányuló, látszatprogramokban megnyilvánuló politika folytatását, amely mögött nincs
társadalmi bázis.
Meg kell jegyeznem, annyi alapja van a köztem és Avanesian Alex közötti személyes
ellentétről szóló híreknek, hogy az 1998 májusában OÖÖ Hírlevélben ellenem megjelentetett
valótlan állítások miatt jó hírnév sérelme címén pert indítottam az Országos Örmény
Önkormányzat ellen. A per több mint egy éve folyik, de itt sem én és Avanesian elnök úr áll
szemben, hanem tanuk seregét vonultatja fel, megpróbálva valótlan állításait bizonyítani, s
ezzel szerencsétlen tanukat, képviselőtársaimat teszi ki - függetlenül attól, hogy vétettek-e
ellenem, vagy sem - esetlegesen újabb, rágalmazás, stb. miatti jogvédelmem iránti eljárásnak.
Hogy az ellentét mennyire nem privát, személyes jellegű, arra jellemző, hogy amikor a 23
tagú OÖÖ három képviselője lemondott, a választási listán következő személyek országos
képviselővé való kinevezését Avanesian elnök megakadályozta (nem személyemet érintette).
Ez nem személyes nézetkülönbség, hanem félelem a más nézetektől.

<><><>

Füzetek 36.
Miatyánk, aki a cégünkben vagy...

Megkaptam az "ajándékcsomagot", az adóbevallási papírokat. Az APEH körültekintően

mellékeli a 64 oldalas Útmutatót, amelynek a 3-ik oldalán közli a törvényileg létező egyházak
listáját: nekik adhatom az adóm egy százalékát támogatásul.

Ne lepődj meg jó és türelmes Olvasó, összesen 77 (nem félreírás: hetvenhét) egyházat

támogathatsz. Az ökumené felé haladunk? Egyre több az egyház. Éljen a vallásszabadság...
(vagy a nevében elkövetett vállalkozási boom).

Szórakoztató lehetne felsorolni bizonyos egyházneveket, de nem tehetem, mert azonnal

vallásellenes propagandával, korlátozással, gyűlölettel és ökumené-ellenességgel vádolnának.
Egyet viszont fölemlítek: a listán szerepel 63. szám alatt a Magyarországi Örmény Egyház.
Nocsak!
Örmény származású vagyok, szeretném vállalni apám, dédapám és szépapám ebbeli
hagyatékát, de...
De mi az a Magyarországi Örmény Egyház, amely most az adóm egy százalékára áhítozik?
Római katolikus örményekről már hallottam (magam is ebbe a vallásba születtem bele),
örmény szertartású római katolikusokról is, apostoliakról is, hadd ne soroljam...
Magyarországi Örmény Egyház? Netán összeültek a lányok meg a fiúk és kitaláltak valami
jópofát?
Igen, lapunkban már volt szó a témáról, érintőlegesen. Lássuk most konkrétabban is.

Páter Leszkovszky korábbi cikkünkre reagálva levelet juttatott el hozzánk 1999. július 19-i
dátummal, amelyet augusztusi számunkban közöltünk is. Leszkovszky atya arra, az Aján Gerő
által korábban föltett kérdésre válaszol, miszerint;
"Kérem szíves tájékoztatását az ügyben, hogy mit jelent az, hogy "Örmény Egyház"? Az
utóbbi időben felbukkant ez a téma! Miben változtatja meg az abbeli hitünket, hogy
hűségesek vagyunk őseink hitéhez, vallásához? Engem örmény szertartású római
katolikusnak kereszteltek Szamosújváron 1932-ben." (EÖGYKE-füzetek, 1999 május)
A páteri válasz:
"Tehát ez a kifejezés, "örmény egyház", önmagában nem teljes meghatározás. Használható
azonban, amikor a tárgyalt kérdés olyan téma körébe vág, amiben nincs eltérés a katolikus és
az apostoli egyházak között, mint a történelem első századai..."

Valaki itt tudatosan beszél homályosan, vagy félrevezették...

Mert ezek után (hogy APEH-ívünkben ott virít a hirtelen megalakult egyház) már csak bele
kell néznünk a bírósági papírokba, bejegyzésekbe.
7.Pk. 60.889/1998 szám alatt ezt találjuk:

Nyilatkozat
Alulírottak, ehelyütt eredeti aláírásunkkal úgy nyilatkozunk a mai napon, együttesen és
egyhangúan, hogy azonos hitelveket követünk és közös vallásunk gyakorlása céljából a mai
napon a hatályos magyar jogszabályok szerint megalapítottuk a MAGYARORSZÁGI Örmény
Egyházat.
1. Avanesian Alex (Bp. V.ker)
2. Dr. Peltekian Aram Ibrahim (Debrecen)
3. Dr. Peltekian Aramné (Debrecen)
4. Dr. Szarukán István (Debrecen)
5. Dr. Szarukán Istvánné (Debrecen)
6. Dr. Bagi Éva (Debrecen)
7. Bagi Antalné (Debrecen)
8. Dr. Malhazjan Armen (Nyíregyháza)
9. Dr. Gevorgján András (Debrecen)
10. Gevorgján Dávid (Debrecen)
11. Dr. /olvashatatlan/ (Debrecen)
12. Dr. Deczki Gyöngyi (Debrecen)
13. Peltekián Róbert (Debrecen)
14. Badaljan Edvard (Bp. IX.ker)
15. Mészáros Józsefné (Érd)
16. /olvashatatlan/ Lajos (Bp. V. ker)
17. Nazarján Hamlet (Bp. XVIII. ker)
18. Nazarján Júlia (Bp. XVIII. ker)
19. Nazarján Ármen (Bp.XVIII. ker)
20. Diramerian Onnig (Bp.VI. ker)
21. Diramerian Viktor (Bp.VI. ker)
22. Diramerian Artin (Bp.VI. ker)
23. Avanesian Szilvia (Bp.V. ker)
24. Avanesian Szona (Bp.V. ker)
25. Kékessy Istvánné (Bp.V. ker)
26. Karapetian Karine (Bp.V. ker)
27. Avanesian Gurgenné (Bp.V. ker)
28. Dr. Moldován Kristóf (Bp.XI. ker)
29. Papp Gábor (Bp.XIII. ker)
30. Papp Gyula (Bp.XI. ker)
31. Papp Gyuláné (Bp.XI. ker)
32. Moldován Katalin (Bp.I. ker)
33. Diramerian Viktor (Bp.VI. ker)
34. Maracskó Barbara (Bp.I. ker)
35. Moldován Éva (Bp.XII. ker)
36. Szongoth Gábor (Bp.XIV. ker)
(neve illetéktelen felhasználása miatt azóta eljárást kezdeményezett)
37. Raum Frigyes (Bp.II. ker)
38. Raum Frigyesné (Bp.II. ker)
39. Honti Ferencné (Bp.V. ker)
40. Hackel Rezsővé (Bp.II. ker)
41. Hackelné Tóth Katalin (Bp.XII. ker)
42. Osváth Csaba (Székesfehérvár)
43. Sólyomvári Gábor (Székesfehérvár)
44. Sólyomvári Györgyné (Székesfehérvár)
45. Sólyomvári Beatrix (Bp.XX. ker)
46. Dérné Sohonyai Ilona (Székesfehérvár)
47. Sólyomvári György (Székesfehérvár)
48. Verzár Ferenc (Székesfehérvár)
49. Esze Károlyné (Székesfehérvár)
50. ifj. Sólyomvári György (Székesfehérvár)
51. Dér Tibor (Székesfehérvár)
52. Almási Ferencné (Székesfehérvár)
53. Sági Jánosné (Székesfehérvár)
54. Gerván Jánosné (Székesfehérvár)
55. Kozics Lajosné (Székesfehérvár)
56. Kozics Lajos (Székesfehérvár)
57. Pischer Anna (Székesfehérvár)
58. Dr. Szám László (Kistarcsa)
(levele tanúsága szerint kilépett)
59. Dr. Zakariás Richárd (Bp.XI. ker)
60. Szerencsés János (Bp.XIV. ker)
61. Dr. Garaguly István (Bp.I. ker)
62. Dr. Guzsik Tamás (Bp.VII. ker)
63. Szárkiszján Ádámné (Bp.XXI. ker)
64. Szabó Attila (Bp.III. ker)
65. Jagamos Attila (Bp.XII. ker)
66. Jagamos Annamária (Bp.XII. ker)
67. Jagamos Izabella (Bp.XII. ker)
68. Zachariás Klára (Bp.XII. ker)
69. Szárkiszján Ádám (Bp.XXI. ker)
70. /olvashatatlan/ Géza (Szekszárd)
71. Avedikian Viktória (Bp.VI. ker)
72. Fischer Gábor (Bp.VI. ker)
73. Ter-Manueljánc Larisza (Bp.X. ker)
74. Ter-Manueljánc Arcvik (Bp.X. ker)
75. Ter-Manueljánc Zsanna Armen (Bp.X. ker)
76. Ter-Manueljánc Karen (Bp.X. ker)
77. Ter-Manueljánc Nora (Bp.XIV. ker)
78. Kása Istvánné (Bp.XIII. ker)
79. Kása István (Bp.XVIII. ker)
80. Kása Róbert (Bp.XVIII. ker)
81. ifj. Kása István (Bp.XIII. ker)
82. Balabanian Hartioun (Bp.II. ker)
83. Dr. Detre Csaba (Bp.XII. ker)
84. Dr. Detre Csabáné (Bp.XII. ker)
85. Kazarjan Knar (Pázmánd)
86. Váradiné Endrész Marianna (Szigethalom)
87. Váradi Gyula József (Szigethalom)
88. Kazarján Knar (Pázmánd)
89. Simonjan Ripszime (Bp.I. ker)
90. Moszojan Szarkisz (Bp.I. ker)
91. Dávid Csaba (Székesfehérvár)
92. /olvashatatlan/ (Bp.XIV. ker)
93. Rudas Valéria (Bp.XV. ker)
94. Veresné Krajcár Izabella (Bp.XI. ker)
95. Stuber Sándorné (Bp.XI. ker)
96. Messel Gáspár (Bp.XI. ker)
97. Lakos Imre (Bp.I. ker)
98. Ferencz Lajos (Bp.XV. ker)
99. Simon Melinda (Bp.XVI. ker)
100. Simon J. Zaven (Bp.XVI. ker)
101. Simon J. Zavenné (Bp.XVI. ker)
102. Dr. Józsa István (Bp.XI. ker)
103. Szegedi Ferenc (Bp.XI. ker)
104. Csanád Bálint (Bp.XI. ker)
105. Csanád Bálint (Bp.XI. ker)
106. Bod Veronika (Bp.XI. ker)
107. Péterfiné László Ildikó (Bp.XI. ker)
108. Farkas Márta (Bp.XI. ker)
109. Kárpáti Imre (Bp.XI. ker)
110. Kovács Ferenc (Bp.XI. ker)
111. Czunyi László (Bp.XI. ker)
112. Dr. Bátorfi Attila (Bp.XI. ker)
113. Zsembery Gyula (Bp.XI. ker)
114. Gyorgyevics Miklós (Bp.XI. ker)
115. Gehér József (Bp.XI. ker)
116. Rudas István (Bp.XV. ker)
117. Tomescu Pál (Bp.XV. ker)
118. Tomescu Pálné (Bp.XV.ker)
119. Göcseián Antal (Bp.XIII. ker)
120. Göcseián Antalné (Bp.XIII. ker)
121. ifj. Göcseián Antal (Dunakeszi)
122. ifj. Göcseián Antalné (Dunakeszi)
123. Göcseián András (Felsőgöd)
124. Göcseián Andrásné (Felsőgöd)

A bírósági bejegyzés mellett mindezt megfejeli egy:

Hozzájáruló nyilatkozat
Alulírottak, mint az Örmény Katolikus Lelkészség (1116 Budapest, Orlay u. 6.)
egyháztanácsának tagjai az alábbi nyilatkozatot tesszük:
Ezúton hozzájárulunk ahhoz, hogy a megalakulandó új Magyarországi Örmény Egyház a
Fővárosi Bíróságon lelkészségünk Orlay utcai címén bejelentkezzen, és lelkészségünkkel
közösen a nevezett címet használja. Úgy gondoljuk, hogy ez az együttműködés a
magyarországi örménység legjobb javát szolgálja.
Budapest, 1998. szeptember 10.
Örmény Katolikus Lelkészség Egyháztanácsa
Karapetian Karine világi elnök,
Simon J. Zaven jegyző,
Moldován Kristóf pénztáros

Mit alapítunk?
Dr. Moldován Kristóf elnök (Magyarországi Örmény Egyház) 1999. május 13-án a Fővárosi
Bírósághoz küldött beadványához csatolta az előbbi "Hozzájáruló Nyilatkozatot". A beadvány
szövege szerint 1998-ban háromszor ülésezett a Magyarországi Örmény Egyház
egyháztanácsa, két alkalommal jelen volt Leszkovszky Pál és P. Vahan Hovagimian lelkész,
akik "hallgatólagosan egyetértettek az önálló egyház létrehozásával".

Alapszabályt 1998 augusztus 2-i alakuló ülésükön hoztak, október 4-én módosították, hogy a
magyarországi örmények "szabad vallásgyakorlásuk, kulturális örökségük ápolása, megőrzése
és leszármazóik felé továbbadása céljából külön, önálló egyházba szerveződve erősítsék
meg..." stb.
Az alapszabály IV. fejezete szerint "Az egyház vállalkozási tevékenységet folytathat,
vállalatot alapíthat, gazdasági társaságot hozhat létre, intézményeket működtethet", valamint
"az egyház céljára használt épületet jogosult részlegesen hasznosítani..."
Még nincs vége! V. fejezet:
"A vallási felügyeletet a bécsi mechitarista egyház látja el. A bécsi felekezet és a
Magyarországi Örmény Egyház vezetősége folyamatosan tartják a kapcsolatot és
konzultálnak. Bécs részéről a jelenlegi vezető Páter Vahan Hovagimian."

Az egyházközségi tanács tagjai: dr. Moldován Kristóf (elnök), Avanesian Alex és dr. Peltekian
Aram (elnökhelyettes), Simon J. Zaven (jegyző), dr. Garaguly István (aljegyző), Göcseián
Antalné (pénztáros), Rudas Valéria (önkormányzati és egyházi összekötő). A gazdasági
gondnok Nazarjan Hamlet és Penyásko Imre, a számvizsgáló bizottság tagjai: dr. Szám László
és ifj. Göcsején Antal, a lelkipásztori bizottság tagjai: Károlyi Zsaszmen és dr. Zakariás
Richárd, az egyházi szóvivő: Hutterer Ingrid. Vidéki képviselők: Sólyomvári György, id. Aján
Gerő, dr. Malhazián Armen.

Namármost...
Aján Gerő ugyan nem szerepel az egyházalapító aláírók között, de attól még áttérhetett
(volna) az "új" egyházba. Csakhogy tavaly májusban (az előbb már idézett levelében) Aján
Gerő úr a következőket írta (23-24-ik oldal):
"Engem örmény szertartású római katolikusnak kereszteltek Szamosújváron 1932-ben.
Nyilatkozom! Elutasítok minden ettől eltérő, engem és az Aján családot érintő
változást!"

Van még:
1999 júniusi számunkban felidéztük az Ararát 96/22 számából a híradást, amely szerint a
"Magyarországi Katolikus Egyházközségi Képviselőtestületek Szabályzata" szerint
egyházközségi képviselőtestületet választottak öt évre. Tagjai: Avanesian Gurgenné,
Karapetian Karine, Göcseián Antalné, Dr. Moldován Kristóf, Diramerján Onnig, Simon J.
Zaven, Dr. Szám László, Balabanian Hartioun, Károlyi Jánosné, Nazarjan Hamlet, ifj.
Göcseián Antal, Aján Andrea. (Ez utóbbit kivéve - valamint Szám László visszavonását
tudomásul véve - az akkor megválasztott katolikus egyházközségi tanács összes tagja az új
egyház alapítói között szerepel.)
A felsorolt személyek tehát a Katolikus Egyház hű tagjai (voltak?), ezért viselhettek
egyháztanácsi tisztséget. Igaz, két ével később új egyházat alapítanak. Akkor talán mégsem
olyan hű tagok?
Az Orlay utcai épületet az új egyház céljaira megnyitó egyháztanácsi tagok (Karapetian
Karine, Simon J. Zaven, Moldován Kristóf) mindannyian szerepelnek az új egyház alapító
aláírói között.

Csakhát...! a Katolikus Egyház szerint (Corpus Iuris Canonici) az, aki új egyházat alapít,
automatikusan excommunikálja önmagát. No, de a kiközösített (excommunikált) hogyan lehet
az otthagyott Egyház egyházközségi képviselője? S ha nem az, akkor hogyan nyilatkozhat és
bocsáthat rendelkezésre vagyont, épületet, amely az otthagyott Római Katolikus Egyházé?
Persze, ha egy Egyház képviselője vagyok, attól még lelkiismereti jogom, hogy átmenjek egy
másikba. Hogy újat alapítsak. Válhatok katolikusból mohamedánná is. Egyértelműen
"kiléptem". De hogyan volna jogom rendelkezni az otthagyott Egyház vagyonával?

Érdekes hangsúlyt találok a Magyarországi Örmény Egyház című képlet alapító okiratában,
miszerint "vállalkozási tevékenységet folytathat, vállalatot alapíthat, gazdasági társaságot
hozhat létre..." Meg, hogy az épületet, amelyben működik, "jogosult részlegesen
hasznosítani". Már mindjárt hasznosítani akar, holott alighogy létrejött 12-szer tíz apostollal?
Ja, igen, és rögtön megjelenik az APEH papírján, hogy adjam oda neki azt az egy százalékot...
Lehet, hogy a hitvalló közösség, céget alapított? Netán megszületett egy új fogalom, a
"kifizetődő ökumené"? (Egyébként gyanítom, hogy az "ökumené" és "ökonómia" szavakat
kissé összekeverték... hiába no, zűrös ez az ógörög, meg latin, nem megy a mai örményeknek.
)
Az Orlay utcai épületet - tegyük fel - csak félig (?) "hasznosítják" az örmény szertartású római
katolikusok feje fölött. A másik felével ti, örmény szertartású, magyar, római katolikusok
csináljatok, amit akartok! Hiszen a ti őseitek pénzéből épült. Kérdés, hogy a tetőt
hasznosítják-e a fejetek fölül s tiétek marad a pince, miközben látszólag hitelvekről
vitatkozunk...?
Vagy az alapokat hasznosítják? Akkor a tetőt vihetitek magatokkal tovább, ki a mezőre.
Legalább nem esik rátok az eső...
dcs. (Budapest)

A szerkesztőség megjegyzése:
Aki a közölt névsor aláírói közül úgy érzi, hogy annakidején aláírását nem egy ismeretlen
egyház alapításához adta, hanem valamiképpen megtévesztés áldozata, esetleg rosszul
értelmezett valamit, az tiltakozhat az ügyészségen. Felajánljuk, hogy a Füzetekben - mint ezt
mások már megtették - lehetőséget biztosítunk, hogy a vélemény a nyilvánosság előtt is
megjelenjen, ezért kérjük a tiltakozást hozzánk is eljuttatni.
<><><>
Füzetek 36.

Nyílt levél
dr. Garaguly István elnök Úrnak,
Budavári Örmény Kisebbségi Önkormányzat

Tisztelt Elnök Úr!

A millenniumi év első hónapja végén küldött különös levelét megkaptam és döbbenetemnek,

véleményemnek ezúton nyílt levél formájában látom szükségét hangot adni, hogy felhívjam
mások figyelmét is az abban rejlő csúsztatásokra (nemes és dicséretes célkitűzések mögé
becsempészni tisztességtelen szándékokat, megtévesztve a jóhiszemű embereket).

Levelemet nemcsak személyes indíttatásból írom, hanem az Erdélyi Örmény Gyökerek -

Füzetek 1999. augusztusi számának mellékleteként kiküldött és közel félezer aláírt,
visszaküldött nyilatkozat felhatalmazása alapján is.
Idézetek az Ön által írott levélből:

"A Budavári Örmény Kisebbségi Önkormányzat szervezésében 2000 szeptemberében meg

kívánjuk jelentetni az örmény szertartás szerint énekelt és olvasott Szent Liturgia szöveg- és
kottaanyagát olyan szerkezetben, amely lehetővé teszi azt, hogy a hívek - legyenek bár
örmény, vagy magyar anyanyelvűek - a Szentmise folyamatát nyomon követve az Eukarisztia
ünneplésébe minél teljesebben bekapcsolódjanak."
"A könyv megjelentetésével az a célunk, hogy a 2000. Jubileumi Szent Évben a
magyarországi örmény (katolikus és apostoli) híveknek legyen jól használható és mindenki
által hozzáférhető, az ősi Szent Liturgiába való bekapcsolódást mind örmény, mind a magyar
anyanyelvűek számára lehetővé tevő énekes misekönyve..."
"A kifejezetten hívek használatára szánt misekönyv Poghosz Kondjanian C.M. Vind, a Bécsi
Mechitaristák Generális Apátjának intenciói alapján és jóváhagyásával, P. Vahan Hovagimian
és P. Leszkovszky Pál atyák segítő közreműködésével az Orlay utcai Örmény Templom
kórusa által jelenleg is használt, dr. Guzsik Tamás által szerkesztett "Örmény-Magyar
Misekönyv és Énektár" anyagának és szerkesztési szempontjainak felhasználásával készül. "
(az idézetekben lévő kiemelések tőlem - Dr. I.S.)

A nyílt levél külső olvasóinak tisztánlátása érdekében tudni kell, hogy a világon több örmény
egyház létezik, az "örmény" jelző a vallás, a liturgia, a szertartások vonatkozásában csak mint
gyűjtő fogalom létezik. A konkrét egyházakat (apostoli, katolikus, stb.) megkülönböztető
jelzőket a pontos megnevezéshez használni kell. Az időrendi sorrendből következtetve az
"ősi" jelző az apostolit illeti meg, hiszen ebből kiszakadva, később keletkezett a katolikus.

Megdöbbent, hogy mindazok után, amit a hazai örmény szertartású, római katolikus örmény
hívek ellen az elmúlt időben elkövettek, még mindig nem elég.
Mindenkinek lelkiismereti ügye, "levetkőzni" vallását és más vallást választani, illetve kreálni
egy új vallást.

A HIT nem tréfa. Ön, tisztelt Elnök Úr, 1998. nyarán - eléggé érdekes módon - alapítója és
egyházközségi tanácsának aljegyzője lett egy új egyháznak (Magyarországi Örmény Egyház),
amelynek hitelvei, rítusa nem ismertek. Annyi egyértelmű, hogy az új egyház nem tartozik a
katolikus egyház sorába, mert a Katolikus Egyháztól elhatárolta magát. Eddig Ön -
tudomásom szerint - katolikus volt, azóta nem tudom, minek kell neveznem.
Vélhetően Ön egy, a maga útján járó, kialakulóban lévő, önmagát kereső örmény egyháznak a
tagja, amelynek - ismétlem - még nem ismertek rítusai, énekei, hitelvei.
Ha szó szerint veszem az Ön elnevezésre vonatkozó elméletét, akkor azt kell feltételeznem,
hogy Ön "örmény" vallású. (Örmény Egyház)

A nem útkereső örmények hazánkban majd 100 %-ban katolikusok immár 300 éve, akiknek
ősei adományaiból és Kádár Dániel apátplébános gyűjtéséből épült fel az Orlay utcai
Budapesti Örmény Katolikus Templom és Lelkészség. Nem Örmény Templom, ahogy írja
levelében, hanem Örmény Katolikus Templom. És a szentmise - ahogy a régi V. ker.
Semmelweis u. 9. szám alatti templomunkban is - örmény szertartás szerinti római katolikus.
A misét nagyrészt magyar nyelven celebrálta Kádár Atya, hiszen a hívek ezt szokták meg, ezt
értették és szerették.

Ön, a levelében írtak szerint a "magyarországi (katolikus és apostoli) hívek közösségének"

kíván énekes misekönyvet kiadatni, hogy közösen együtt imádkozva ünnepelhessük meg az
örmény kereszténység 1700 éves jubileumát.
Nagyon szép törekvés. De így, hogy az Ősi Szent Liturgia címszó alatt (ami pontos olvasatban
az apostolit jelenti) összeállítanak egy misekönyvet, ezáltal burkoltan hivatalossá teszi a
katolikus hívek számára az apostoli rítust. Ezzel nem csinál mást, mint súlyosan megsérti a
katolikus hazai örménység vallásszabadságát és félrevezeti a gyanútlan embereket.
Vélelmezésemet az is alátámasztja, hogy a misekönyvet dr. Guzsik Tamás anyagából és
szerkesztési szempontjainak felhasználásával kívánja megjelentetni, aki szintén elhagyta
katolikus vallását és az új egyház alapítója lett.
Ismét hangsúlyozom, a Magyarországi Örmény Egyház létrehozása belügyük. Hazánkban
vallásszabadság van. De ahhoz nincs joguk, hogy a katolikus templomunkat elfoglalják,
katolikus szertartásunkat megváltoztassák.
Dicséretes lenne, ha Ön és egyházalapító társai - akik nagy százalékban még csak nem is
örmények - kialakítanák hitelveiket, a közös hitelveik szerinti szertartást és azt saját anyagi
felajánlásaik eredményeként misekönyvben is kiadhatják.
Amennyiben ehhez támogatást kérnek, katolikus keresztény testvéreiktől, akkor ezt nyíltan
közöljék.
Csak öntsünk tiszta vizet a pohárba.

Ami pedig az örmény kereszténység 1700 éves jubileumának ünneplését illeti, szintén nem
szabad összekeverni a fogalmakat.
Mi, hazai örmény gyökerű katolikusok ugyanúgy büszkék vagyunk őseinkre,
kereszténységükre és méltóképpen meg fogjuk ünnepelni azt, mint ahogyan minden évben
konferenciát szervezünk és tartunk egyházi témakörben. (Nem kizárt, hogy mi is kiadjuk
katolikus misekönyvünket.)
A katolikusok a saját szertartásuk szerint akarják megünnepelni az 1700 éves évfordulót, -
saját templomukban - mint ahogy Önök a saját - egyenlőre általam ismeretlen rítusuk szerint
az ismeretlen imaházukban.
A Szent Év véleményünk szerint nem azt jelenti, hogy Jereván elfoglalja Rómát vagy fordítva
és kialakul egy vallás. A Szent Év csak közeledést és békességesebb egymás melletti hitélet
gyakorlást jelent.
Zavaros a feltehetőleg körlevélként kiküldött levelében említett "Örmény-Magyar Misekönyv
és Énektár" közreműködőinek sora is. Ön olyan személyeket említ meg, akik közül mind a
bécsi mechitarista főapát úr, mind a kinevezett plébános úr kifejezetten elhatárolódtak ezen új
egyháztól és ezt a hazai katolikus egyház tudomására is hozták. Nevük ilyetén felhasználása
mások megtévesztését szolgálja.
A magam részéről tiltakozásomat fejezem ki ezen félrevezető eljárás ellen, amely alkalmas
arra, hogy jóhiszemű embereket megtévesszen, ugyanúgy, mint a Magyarországi Örmény
Egyház felhívása a jövedelemadó 1 %-ának felajánlására. Önöknek nincs joga a hazai "egész
örmény közösségünk" érdekeire hivatkozni, csupán egy kis létszámú, számunkra ismeretlen
céllal és hitelvek szerint, nagyrészt nem örmény származásúakból alakult csoport érdekében.
Bp. 2000. febr. 7.
dr. Issekutz Sarolta
<><><>
Füzetek 37.
A karácsonyi klubest...

"Lapzárta után érlesültünk, hogy az Ararát c. lap 2000. január 31-i dátummal megjelent
számában igaztalan, csúnya támadást intézett Szongoth Gábor ellen, a Fővárosi Örmény
Klub 1999. december 16-i estjével kapcsolatban. A kérdésre következő számunkban
visszatérünk." - ígértük februárban.

Az Ararát januári száma sérelmezi, hogy a BÖKÖT karácsonyi rendezvényére érkező

Avanesian Alex országos elnököt Szongoth Gábor távozásra kérte. A Magyarok Háza
zenetermében a Fővárosi Örmény Klub tartotta rendezvényét, amelynek rendezője egyedül az
Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület és a Budapesti Örmény Kisebbségi
Önkormányzatok Társulása, háziasszony és rendező dr. Issekutz Sarolta.

Meghívót mi nem küldtünk Avanesian Alex és társai részére, sőt közvetítőn keresztül előre
megüzentük, hogy személye nem kívánatos a rendezvényen.
A cikket vélhetően félrevezetett újságíró vethette papírra (aláírás nélkül). Más okát ugyanis
nem találjuk a szerző megdöbbenésének. Avanesian Alexet az emlékezetes esten nem
"kiutasították", csupán emlékeztették saját korábbi kinyilatkozására.
Ehhez elég a számos dokumentum közül az 1997. nov. 6.-án írt levél utolsó bekezdését
elolvasni (az Országos Örmény Önkormányzat fejléces papírján:)
"Mint az V. kerületi, mint az Országos Örmény Önkormányzat elnöke elhatárolom magam
minden olyan rendezvénytől, amit a jövőben a Magyarok Világszövetsége székházában
rendez dr. Issekutz Sarolta, akár teszi ezt, mint fővárosi elnök, akár, mint az Erdélyi Örmény
Gyökerek Egyesületének elnöke. (Dátum, aláírás: A.A. elnök)" (kiemelés a szerk. - től) Csak
egy oka lehetett Avanesian Alexnek a Magyarok Házában az EÖGYKE és a BÖKÖT
rendezvényén való megjelenésének: pillanatnyi emlékezetkiesésben szenvedett. Ezért, jó
szándékkal, emlékezetét fel kellett frissíteni.
Ezt tettük.
Az igazsághoz tartozik, hogy Szongoth Gábor a rendezvény háziasszonyának, dr. Issekutz
Saroltának kérésére emlékeztette korábbi véleményére Avanesian Alexet.
Az emlékezet-kiesés azért is valószínűsíthető, mert Avanesian Alex a terembe lépve a klub
háziasszonyát nem ismerte fel és rajta átnézve, köszönés nélkül ment el mellette.
Kérdezheti az olvasó: miért fordulhatott elő egyáltalán felhívás a távozásra, amikor a Füzetek
minden számának címoldalán ott áll: ..."hívottan és hívatlanul" mindenkit szeretettel várunk
klubdélutánjainkra ...?
Nos, az általános meghívó erkölcsileg talán mégsem vonatkozhat arra, aki az elmúlt három
évben mindent megtett, hogy e közösség ne létezhessen.
1998 során és azóta is rendszeresen azt nyilatkozza az elnök a médiában, hogy mi az
örmények közé furakodtunk, nem vagyunk örmények, csak az etnobiznisz érdekében valljuk
magunkat örményeknek.
Elhatárolódik tőlünk.
A.A. a februári Ararát "Elöljáróban" c. cikkében a következőt írja: "Többször leszögezte már
az Országos Örmény Önkormányzat, hogy a magyarországi örmények legális szervezete a
kisebbségi törvény szerint az OÖÖ és az Arménia Népe Kulturális Egyesület. Nincs hivatalos
fóruma semmilyen más szerveződésnek. "

Ha A.A. szerint az EÖGYKE (illetve a BÖKÖT) nem legális, akkor miért és hogyan akart
részt venni azon az ominózus karácsonyi ünnepségen? Egy nem legális szervezet ünnepsége
sem legális...
dr. Issekutz Sarolta
<><><>

Ügyek, vádak, erkölcsök

Aesopus modorában:
"A" tett valamit, amit "B" nem helyeselt.
- Ne tedd, mert rossz! - figyelmeztette "B".
Erre "A" kikelt magából:
- Sértegetsz és mocskolódsz! - És tovább tette a rosszat.
Következmény: "A" azóta is neheztel "B"-re, mondván: sérteget és mocskolódik.
Az egész "EÖGYKE-füzetek" számot meg lehetne tölteni a témával. Hisszük: jobb, ha nem
tesszük, mert a támadások, követelések (de a hozzászólások többsége is) az utolsó pillanatban
érkezett. Nem akarnánk Olvasóinkat adathalmaz fölemlegetésével (ismételgetésével)
fárasztani. Az "egyház-ügy" témakör dagad.
Hangsúlyozzuk: az érdemi vita elől nem térünk ki. De szeretnénk az eredeti kérdésről
beszélni. A parttalan (vallásügyi) vitát el akarjuk kerülni. Mindenkinek szíve joga úgy
imádkozni, ahogyan akar s ezt tilos vitatni. Úgy látszik azonban, hogy (szándékosan?)
elcsúszófélben a hangsúly az egyre apróbb, egyre messzebbre menő (uram bocsá, egyre
kicsinyesebb) részletek felé.

Az EÖGYKE-Füzetek számaiban (legutóbb a februáriban) föltett lényegi kérdésekre senki

sem válaszol az érintettek közül lényegileg. Elismerik tehát az általunk fölemlített tényeket...?
Vagy csupán elcsúszó "oldalcsapkodást" folytatnak? Elterelő hadműveleteket?
Több olvasónk utolsó pillanatban érkezett véleményét is összefoglalva, nagyon rövidre fogva
reagálunk: az Ararát 2000. február 29-i számának 9. oldalán kiadott Közleményben Dr.
Moldován Kristóf sok egyéb között ezt írja februári számunk "Miatyánk, aki a cégünkben
vagy..." című cikkünkre tiltakozásul:
"A cikkíró /.../ komoly ténybeli tévedésekben van.
1. Szamosújváron mindig működött, 1932-ben és jelenleg is működik külön örmény katolikus
templom és plébánia, illetve római katolikus templom és plébánia. Ennek következtében, akit
az örmény templomban kereszteltek, az örmény katolikus, akit pedig a római katolikus
templomban kereszteltek, az római katolikus. Nem létezik tehát olyan fogalom, hogy örmény
szertartású római katolikus...."
(Minden további értesítés nélkül: lásd jelenlegi címlapunkon az 1937-es pecsét képét.
Helyhiány miatt nem mellékeljük a többi, jóval korábbi, sok tucatnyi hasonló pecsétet, stb.)
Vagy: "5. Téved a cikkíró továbbá abban is, amikor a Budapest XI. Orlay u. 6. sz. alatti
ingatlant a Római Katolikus Egyház tulajdonának nyilvánítja. Ez ugyanis nem az ő
tulajdonuk."
Jó, jó, azt mondja, nem a Római Katolikus Egyházé, de akkor kié?
Kié? Ezt miért nem tetszik megmondani?

Több olvasónk írja, hogy régi egyházközösségünk örmény szertartású római katolikus, a
hozzátartozó múzeummal együtt a Magyar Katolikus Egyház alá tartozik, a tulajdonjogot és a
felügyeletet ő gyakorolja.
Az újonnan alapított MÖE (Magyarországi Örmény Egyház) nem örmény szertartású római
katolikus egyház, mert olyan már van. Hogy milyen szertartású, azt nem tudjuk.

Új egyház tagjainak toborzásakor etikátlannak tartjuk az összemosást, ezért az örmény

katolikus hívek védelme érdekében igyekszünk felvilágosítani és reagálni, amikor
megtévesztés folyik. Ha valaki a felvilágosítás után is elhagyja a katolikus egyházat, az ő
dolga. Ha valaki támogatja az új egyházat, megteheti. De lásson tisztán, hogy milyen egyház
tagja és mit támogat.
Minden egyéb csak mellébeszélés, ködösítés.
Például: arra az egyszerű, közérthető kérdésre, hogy egyik egyházból a másikba áttérve
miként lehet az előbbi egyház vagyonával bármilyen módon is (akár részlegesen)
rendelkezni...? hát erre például senki az érintettek közül nem reagál. Úgy látszik, ez rendben
van? Ettől kezdve csak az imakönyvek tipográfiáját vitassuk?

Isten minden nyelven, minden tájszólásban ért. És minden nyelven, minden tájszólásban azt
mondja: "És ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét..." (Mózes V.5,21, Károli
szerint).
A lényegi kérdésektől nem tudunk eltérni. További "hitviták" elé ugyan nézhetünk, de csak
akkor, ha azok a tényekről, a lényegről szólnak.
dcs
******
A "Közlemény" megjelenése óta sisteregnek a szerkesztőségi telefonvonalak: a
magyarörmények tiltakoznak és levélben is többen megküldték anyakönyveik másolatát,
bizonyítandó, mekkora szamárság azt állítani: "nincs olyan fogalom, hogy örmény szertartású
római katolikus ".
Tartozunk Olvasóinknak dr. Garaguly István I. kerületi örmény kisebbségi önkormányzati
elnök levelével, amelyet válaszként írt a februári számunkban az Issekutz Sarolta által neki
címzett nyílt levélre.
Vissza kell majd térnünk az Ararát "Közleményére" is... Ezúttal egy levelet közlünk, amelyet
szerzője az említett lapnak küldött meg, de nekünk is rendelkezésünkre bocsátott:

Tisztelt Ararát Szerkesztőség!

Megdöbbenéssel olvastam február 29-i számuk 9. oldalán a dr. Moldován Kristóf aláírásával
megjelentetett közleményt. Felháborított, hogy olyan "helyreigazítást" kér, amely nem felel
meg a valóságak. Miután az Ararát állítólag a hazai örménység lapja, furcsának tartom, hogy
megjelenhet olyan "helyreigazítás", amely éppen az olvasók félrevezetését szolgálja, valótlan
állításával. Szerencsére a többséget nem lehet félrevezetni, mert családi archívumában vannak
saját múltjukra vonatkozó dokumentumok. Másoknak viszont tartózkodnia kellene az általuk
ismeretlen tények tagadásától. A médiának - szerény véleményem szerint - ugyanis a
valóságot kellene közölnie és nem a valótlanságot. Az én hitem szerint legalábbis ez így
kellene legyen. Engem Csíkszépvizen örmény szertartású római katolikusnak kereszteltek a
Csíkszépvizi Örmény Szertartású Római Katolikus Plébánián, mint ahogy a velem azonos
vallásúak ezreit is. Ugyanez volt a neve a többi erdélyi és a budapesti örmény szertartású
római katolikus plébániának is, amelyet az anyakönyvek bizonyítanak. Mindenki
megnyugtatására és tájékoztatás céljából közlöm az alábbiakat:
birtokomban van "Az örmény szertartású római katolikus egyházközségeknek EMLÉKIRATA
az Örmény Katolikus Apostoli Kormányzóság helyzetének rendezése tárgyában ", melyet
1941-ben Budapesten adtak ki s amelynek aláírói:
"A magyarországi örmény szertartású római katolikus egyházközségek képviseletében,
Budapesten, 1941. évi március hó 10. napján,

a szamosújvári egyházközösség képviseletében:

Alexa Ferenc plébános, Zabulik Jenő birtokos főgondnok, Dr. Bányai Károly gondnok, Dr.
Bogdán Jenő kir. járásbírósági elnök, Dr. Pongrácz Ernő kir. közjegyző

a gyergyószentmiklósi egyházközösség képviseletében:

Vákár József pápai kamarás plébános, Lázár János birtokos és kereskedő főgondnok, Dr.
Vákár P. Arthur kormányfőtanácsos, Cziffra Ferenc banktisztviselő, Dr. Dobribán Antal ny.
kórházi főorvos, Dr. Fejér Mihály ügyvéd

a csíkszépvizi egyházközség képviseletében:

Bodurian János plébános, Fejér Miklós gondnok, Dr. Zakariás Bálint ügyvéd, Zakariás Gerő
bankigazgató, Dr. Zakariás Jenő ügyvéd
a budapesti egyházközség képviseletében:
Dr. P. Pungutz Antal mechitarista, egyházi elnök, Dr. Simay Gyula ny. ítélőtáblai tanácselnök,
Dr. Ávédik Félix a budapesti kir. büntetőtörvényszék másodelnöke gondnok, Császár Jenő ny.
tábornok alelnök, Papp János ny. miniszteri tanácsos, alelnök, Dr. Szentpétery István ny.
miniszteri tanácsos alelnök."

(Az Erzsébetvárosi Örmény Szertartású Római Katolikus Plébánia csupán azért nem írhatta
alá, mert 1941-ben nem tartozott Magyarországhoz.)

Érdemes megfigyelni az aláírók nevét és funkcióit. Mi, magyarörmények büszkék vagyunk,

hogy ilyen személyiségek voltak egyházközségeink képviselői. Megnyugtatásul közlöm, hogy
"A budapesti örmény katolikus egyházközség igazgatási szabályzata" is a birtokomban van,
amelyet az egyházközség képviselőtestületének megbízásából Dr. Simay Gyula világi elnök,
Dr. P. Pungutz Antal egyházi elnök és Dr. Ávédik Félix gondnok írt alá és az egyházközség
körpecsétjével láttak el, melynek szövege: "Örmény Szert. Rom. Kath. Egyházközség
Budapesten."
A szabályzatot jóváhagyták és kézjegyükkel látták el:
671/937. szám Jóváhagyom: Esztergom, 1937. március hó 9. Serédi Jusztinian bíboros
hercegprímás, esztergomi érsek,
712/1937. szám I. ügyosztály. Jóváhagyom. Budapest, 1937. évi március hó 25-én. A
miniszter rendeletéből: Dr. Madarász miniszteri osztályfőnök.

Tisztelt Szerkesztőség ! Kérem, hogy szíveskedjék jelen levelemet változatlan szöveggel

megjelentetni.
Budapest 2000. március 4.
Zakariás Antal Dirán Budapest
<><><>
Füzetek 38.
AZ ESZTERGOM - BUDAPESTI ÉRSEKTŐL

921/2000 Budapest, 2000. március 10.

Tisztelt Ügyvédnő!
Megkaptam f. év március 10-én kelt levelét, amelyben hivatalosan érdeklődik aziránt, hogy a
Budapesti Örmény Katolikus Lelkészségnek (Budapest, XI. Orlay u. 6.) van-e törvényes
Egyházközségi Képviselőtestülete.

Az Örmény Katolikus Lelkészség 1996. április 26-án összegyűlt képviselőtestület választásra.

A jegyzőkönyv alapján a választás törvénytelen volt. (vö. MEKSz 4.4.). Továbbá a MEKSz
előírása értelmében a törvényesen megválasztott tagokat fel kell terjeszteni a főpásztornak,
aki a kinevezést eszközli. Sem fölterjesztés, sem kinevezés nem történt.

A fentiek alapján azt kell válaszolnom, hogy 1996. április 26. óta a Budapesti Örmény
Katolikus Lelkészségnek nincs törvényes Egyházközségi Képviselőtestülete.

Főpásztori áldásommal
Paskai László
Körpecsét: dr. Paskai László Bíboros - Prímás - Esztergom-Budapesti Érsek

Dr. Issekutz Sarolta úrhölgynek

Ügyvéd
Budapest Donáti u. 7/a

******

Nagyon régen esedékes ez a levél, amelyben Főpásztorunk írásban is kifejti, miszerint

lelkészségünknek nincs törvényes Egyházközségi Képviselőtestülete.
E rövid levél meghatározó közösségünk múltbéli történései, egyes személyek
tevékenységének megítélése és a jövő alakulása szempontjából.
1996. április 26-án a választás törvénytelen volt. Akik e "választást" (az Országos Örmény
Önkormányzat nevében, Avanesian Alex és családja vezetésével) titkosan, maguk között, zárt
körben előkészítették, lefolytatták, majd ezt követően kiosztották maguk között a tisztségeket,
beültek egyházunkba, e módon csellel elfoglalták örmény szertartású római katolikus
egyházunkat, törvénytelenül jártak el.

A törvénytelenség elkövetése tudatos volt Avanesian Alex és klikkje részéről. Már 1994-ben
tudatában voltak annak, hogy az örmény szertartású római katolikus egyházunkkal, az Orlay
utcai ingatlanunkkal kapcsolatos bármely kérdésben előzetes engedélyre és utólagos
jóváhagyásra van szükség a főegyházmegyétől. Néhai dr. Issekutz János ügyvéd már 1994-
ben előkészítette és átadta Avanesian Alexnek a Főegyházmegyéhez írott kérelem és
használati megállapodás tervezetét, amelyben a Budapesti Örmény Katolikus Lelkészség
vezetője kérelmezi a "hazai magyar-örmény és identitását is megtartó örménység" nevében az
egyházközség működésének elősegítése, anyagi támogatása, az örmény származás
hagyományai és kulturális szükségletei biztosítása érdekében a civil örmény szervezetek, a
leendő önkormányzat részére az együttműködést, az Orlay utcai ingatlan használatának
biztosítását. (Az irat az EÖGYKE irattárában megtekinthető).

Avanesian Alex félrevezette a közösséget, amikor a főegyházmegye hozzájárulásának

beszerzését állította 1995-ben, mint ahogyan az 1996-os "választás" eredményének
jóváhagyását sem kérték meg - nem ok nélkül.

Már az 1996-os Örmény Szertartású Római Katolikus egyháztanácsi "alakuló ülésen" dr.
Issekutz Sarolta tájékoztatta az ott összegyűlt Avanesian családot és klikkjét, valamint Vahan
Hovagimian lelkész urat, hogy törvénytelen volt a választás, nem tudtak róla a hívek, és nem
örmény szertartású római katolikus, illetve nem római katolikus az állítólagos
egyháztanácsosok egy része. Dr. Issekutz Saroltát emiatt a Lelkészségről akkor kizavarták,
majd megkezdődött ellene a hajsza politikai, önkormányzati és civil fronton egyaránt. E
főpásztori levél azonban erkölcsi elégtételt ad az igazságtalan vádakra, legalább egyházi
vonatkozásban. Talán nincs messze az az idő, hogy a többi témában is kiderüljön az igazság.

Miután a választás törvénytelen volt, nincs egyházközségi képviselőtestület, a négy éven át

hozott ál-egyháztanácsi cselekedetek és határozatok semmisek, azaz, mintha meg sem hozták
volna azokat.
Így pl. semmis az a határozat is, amellyel beengedték a Magyarországi Örmény Egyház nevű,
új szerveződést (saját magukat) az örmény szertartású, római katolikus templomunkba.
Törvénytelenül tartják kezükben templomunk, múzeumunk, könyvtárunk kulcsát és
törvénytelenül zárták ki onnan a magyarörmény katolikus közösségünk tagjait. Megtörtént és
valódi viszont az a mérhetetlen erkölcsi és anyagi kár, amit ezen cselekedetükkel az elkövetők
okoztak, nemcsak az örmény szertartású római katolikus, református, történelmi örmény
kisebbségnek, a magyarörménység imázsának, hanem az egész hazai örmény közösségnek.

Van azonban a főpásztori levélnek egy igen súlyos, a közösség jövőjét meghatározó jelentése
is, amelyen érdemes elgondolkodni.
- Az 1996-os "választási jegyzőkönyvön" aláíróként Vahan Hovagimian lelkész úr aláírása is
szerepel.
- A Magyarországi Örmény Egyház 1998-as alapító okirata a lelki gondozást a Bécsi
Mechitarista Rendre és Vahan Hovagimian lelkész úrra bízza.
- Az Esztergom - Budapesti Főegyházmegyei Hivatal 1999 tavaszán megállapodott a Bécsi
Mechitarista Rend főapátjával a Budapesti Örmény Katolikus Lelkészség státuszának
megerősítése és az új egyházi alakulat erőszakos foglalása elleni fellépésben. Sajnos, Vahan
Hovagimian lelkész úr az eltelt egy év alatt nemhogy segítette volna a rendezést, hanem
továbbra is az erőszakos templomfoglalókkal tartja a kapcsolatot, akik máig birtokukban
tartják javainkat, egyházunkat. Egyetlen alkalommal sem határolta el magát sem szóban, sem
írásban a közösség előtt neve jogtalan felhasználása miatt, mint a Magyarországi Örmény
Egyház "kinevezett lelki gondozója". Pedig német fordításban tudomására hoztuk a tényeket.
- De a napokban kiküldött, aláírás nélküli levelükben (Leszkovszky Pál és Vahan Hovagimian
lelkész urak gépelt neveivel) sem határolódtak el a befészkelődött vallási alakzattól, sőt, a
levélben köszönetüket tolmácsolják dr. Guzsik Tamásnak (énekkarunk vezetőjének) és dr.
Garaguly Istvánnak (orgonistánknak) a templomunkban végzett áldozatos munkájukért, akik
egyébként az új vallási alakzat 61. és 62. sorszáma alatti alapítói (Füzetek 2000. Februári
szám 11. oldal). Melyik egyház énekkaráról és orgonistájáról van szó? Megjegyzem:
nevezettek sem jelezték elhatárolódásukat az új egyház alapításától, nevük jogtalan
felhasználása miatt. Ez esetben azt kell vélelmeznünk, hogy az új egyházi alakzatról van szó.
- A 2000. februári dátummal kiküldött, fenti körlevélhez egy Nyilatkozatot és az Örmény
Katolikus Lelkészség csekkjét is mellékelték. Ki, kivel és miért íratta a nyilatkozatot és ki
gyűjti azt, milyen célból? Hiszen Vahan atya nem ért magyarul, németül levelezünk a renddel,
ám választ sem németül, sem magyarul nem kaptunk. Miért nem utal a levél a mellékelt
nyilatkozatra? Kinek a kezébe kerül az Örmény Katolikus Lelkészségünk csekkjén érkezett és
érkező pénzösszeg, amelyről az évek során senki, sehol nem számolt el?
- De lehet, hogy a lelkész urak semmiről sem tudnak, nevükkel visszaéltek. Ezzel kapcsolatos
nyilatkozatuknak helyt adunk következő számunkban, amennyiben lapzártáig azt eljuttatják
szerkesztőségünkhöz. Sajnálom, hogy a lapunkat rendszeresen kézhez vevő Leszkovszky Pál
segédlelkész úr ezt eddig nem tette meg. De ha ezután sem teszi(k) meg, akkor ...

Tehát a jövőt megnyugtató módon csak azzal lehet elkezdeni, hogy:

- meg kell tisztítani az Orlay utcát a Magyarországi Örmény Egyháztól, amelyhez az egyházi
felettesek segítségét kértük,
- mielőbb biztosítani kell őseink tárgyi hagyatékát, templomunkat, az örmény szertartású
római katolikus közösségünk részére egy Gondnokság felállításával,
- a Gondnokság közreműködésével meg kell szervezni a törvényes egyháztanácsi
választásokat az örmény szertartású római katolikus, illetve római katolikus hívek körében,
akik nem excommunikálták magukat a Katolikus Egyházból a Magyarországi Örmény
Egyház alapításával,
- csak az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye előzetes hozzájárulásával kiírt és lefolytatott
választás eredményeként, utólagos jóváhagyással, kinevezéssel iktatható be az Örmény
Szertartású Római Katolikus Egyháztanács és kezdheti el működését a jóváhagyott működési
szabályzat alapján.
- Fentiekre tekintettel kérjük katolikus örmény testvéreinket, hogy a mögöttük lévő hosszú
évek elviselése után, most már azt a kis időt türelmesen várják végig, amíg egyházközségünk
helyzete megnyugtató módon rendeződik és

- NE KÜLDJÉK VISSZA A P. VAHAN HOVAGIMIAN C.M.V. ÁLTAL ALÁÍRT, 2000

MÁRCIUS 4-én KELTEZETT NYILATKOZATOT
(amelyen látható két, különböző pecsétet egyébként a Magyarországi Örmény Egyház
egyháztanácsosai saját érdekükben korlátlanul használtak eddig fel). Ha itt az ideje, hasonló
módon tájékoztatjuk Testvéreinket a teendőkről.

Végezetül tájékoztatjuk Olvasóinkat, hogy közösségünk és egyházunk sorsának a fenti

szellemben történő rendezése a felettes egyházi szerveknél folyamatban van, azokhoz
kérelmeinket írásban eljuttattuk, írásos válaszaikat várjuk.
2000. április 5.

Dr. Issekutz Sarolta

******

A következő levelet id. Aján Gergely, a Siófoki Örmény Kisebbségi Önkormányzat elnöke írta
arra a megkereső levélre és nyilatkozatra, amelyet Leszkovszky Pál és Vahan Hovagimian
atyák aláírásával juttattak el többeknek.

Igen tisztelt Atyák!

A széjjelszéledés veszélye fenyegette az örmény szertartású római katolikus nyájat! Ez a

veszély még ma sem múlott el! A nyáj széjjelszaladt és kellő távolságról figyel visszafelé, azt
nézi, hogy a pásztorok hogyan tudnak megküzdeni a betolakodott "ordas farkassal"?
Még nincsen egyértelmű jel, vagy nyugalmat adó, visszahívó szó!
Ez az úgynevezett magyar-örmény közösség igen nagy árat fizet azért, hogy kellő időben nem
tudott összefogni. Hogyan fordulhatott elő az, hogy a körülbelül az 1640-es években
letelepedett, Magyarországon élő örménység kiengedte a kezéből a kezdeményezést és az
irányítást ?
Hogyan lehetséges az, hogy néhány u.n. keleti örmény, kik főrésze a bolsevizmus
ideológiájában nevelkedett, vette át a hatalmat a körülbelül 98 % felett?
A jelenlegi baj gyökerét abban látom, hogy az államilag tudomásul vett társadalmi irányítás
átcsúszott a jelenlegi Országos Örmény Önkormányzat kezébe. Ők az ortodoxiát támogatják.
Ameddig ez nem változik meg, addig örmény katolikus egyházunk sem kerülhet megfelelő
támogatottsági helyzetbe.
Itt a két problémát együtt kell kezelni és változtatásán munkálkodni.
Az OÖÖ nem alkalmas a magyarországi örménység irányítására. A választásoknál a harmadik
legtöbb szavazatot kaptam. Mivel igen hamar szembekerültem a jelenlegi vezetéssel, az
országos ülésekre meg sem hívnak! (A bolsevista értelmezésű demokrácia nevében!)
A széjjelszéledt nyáj külön-külön keresi vélt igazának érvényesítését. Én hazafelé,
szülőföldem felé orientálódom.
Siófok testvérvárosa Gyergyószentmiklós. Tavaly, amikor március 15-én ott voltam
koszorúzni, az örmény katolikus egyháztanács segítségért könyörgött, mert közel 300 éves
barokk templomunk tetőzete már egy évet sem bír ki. Mindent megteszek, hogy sikerüljön
anyagi segítséget szereznem.
Szülővárosom, Szamosújvár részére is próbálok támogatást szerezni a parókia és a
visszakapott Rubens oltárkép védelmére. Az elmúlt évben a három, erdélyi örmények által
alapított városból 3x10 örmény származású magyar anyanyelvű gyermek és 10 felnőtt kísérő
nyaraltatását biztosítottuk Siófokon. Az idén június 16 és 26 között ismét érkeznek. Erre az
időre tisztelettel meghívtam Gábor testvért is, Szamosújvár plébánosát: legyen a Siófoki
Örmény Önkormányzat vendége.
Isten látja lelkemet! Egyéni érdekek nem vezérelnek!
Ha reám szabatik: át kell vennem az irányítást és egységet kell teremteni, a magyarországi
örményeket egy táborba kell összefogni!
Ehhez adjon morális hátteret Szongott Kristóf 1898-ban írt művének, a „Magyarhoni örmény
családok GENEALÓGIÁJA" című könyvének 13. lapja alján olvasható értelmezés:
ÁJÁN = fejedelem. stb.
A jelenlegi helyzetet nehéz tétlenül szemlélni!
Siófok, 2000 Március 20.
Id. Aján Gergely

<><><>

Füzetek 39.
Nyílt levél Dr. Doncsev Toso Úrnak,
a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal Elnökének!

Tisztelt Elnök Úr!

A Budapesti Örmény Kisebbségi Önkormányzatok Társulása, az Erdélyi Önvény Gyökerek

Kulturális Egyesület, valamint a XI. kerületi Örmény Kisebbségi Önkormányzat elnökeként
alulírott és Szongoth Gábor elnök úr 2000. márciusában levélben fordultunk Önhöz és kértük
intézkedését az alábbi ügyben.
Idézet levelünkből:
Mellékelten megküldjük Avanesian Alex elnöknek az Ararát 2000. februári számában
megjelent "Elöljáróban" cikkét, amelyben az alábbiakat írja:
"Többször leszögezte már az Országos Örmény Önkormányzat, hogy a magyarországi
örmények legális szervezete: az Országos Örmény Önkormányzat és az Arménia Népe
Kulturális Egyesület. Nincs hivatalos fóruma semmilyen más szerveződésnek."

Tisztelt Elnök Úr!

Ön már évek óta tudomással bír a hazai örménységen belüli ellentétekről, a működési
anarchiáról, amely az Országos Örmény Önkormányzatot jellemzi. Évek óta semmi sem
változott, pedig már a második ciklusból is eltelt több mint 1 év !
A hazai magyar anyanyelvű örménység, a történelmi magyarörmény kisebbség nem tűrheti és
nem is tűri, hogy ilyen és hasonló rasszista megnyilvánulások tévesszék meg a közvéleményt,
ilyen valótlan kinyilatkoztatások jelenjenek meg a Magyar Állam többmilliós költségvetési
juttatásából fenntartott Ararát lapban, amely állítólag a hazai örménység lapja. Bár már az
sem, mert az Arménia Népe a kiadója a lapnak, legnagyobb megdöbbenésünkre.
Megengedhetetlen, hogy ilyen rasszista kinyilatkoztatások hangozhassanak el az elnök
szájából, amellyel kétségbe vonja más örmény kisebbségi önkormányzati szervek és
szervezetek, társadalmi, civil szervezetek legitimitását....
Kérjük intézkedését, hogy Avanesian Alex elnök úr, úgyis mint az Országos Örmény
Önkormányzat elnöke, úgyis mint az Arménia Népe Kulturális Egyesület elnöke, ezen
nyilatkozatát vonja vissza és azt jelentesse meg az Ararát újság hasábjain.
Tisztelettel kérjük, hogy kisebbségi közösségi és egyéni jogaink megvédése iránti
intézkedéséről - fentiek tárgyában - bennünket értesíteni szíveskedjék 30 napon belül...."

Március 30-i keltezéssel, mint a Budapesti Örmény Kisebbségi Önkormányzatok Társulása

elnöke, az alábbi - igen elgondolkodtató - levelet kaptam a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi
Hivatal Bolgár, Görög, Örmény, Szerb Referatura fejléccel Popovics György főosztályvezető
úrtól.

"Tisztelt Elnök Asszony!

Dr. Doncsev Toso elnök úrnak címzett levelét, amelyben az Elnök úr intézkedését kéri annak
érdekében, hogy Avanesian Alex, az Országos Örmény Önkormányzat elnöke vonja vissza az
Ararát c. lapban közölt nyilatkozatát, március 23-án megkaptuk.
Hivatalunk azonban nem az igazságszolgáltatás intézménye. Ön, amennyiben úgy véli, hagy a
személyhez fűződő jogai sérültek, a Ptk. 85. §-a alapján a bírósághoz fordulhat."

Tisztelt Elnök Úr!

Mint jogban járatos ember, úgy gondoltam és gondolom jelenleg is, hogy az önkormányzati és
civil szervezetek képviseletében az elnökök által Önhöz intézett kérelmeink nem az engem ért
sérelmeket kéri orvosolni, hanem a hazai örmény kisebbség többségét ért sérelmeket. Elvártuk
volna, hogy több kisebbségi szervezet által sérelmezett ügyben Ön intézkedjen és
intézkedéséről a szervezeteket tájékoztassa is.
Nem merjük ugyanis azt a következtetést levonni, hogy esetleg Ön is egyetért ezen
kijelentésekkel.

A 34/1990.(VIII.30.) Korm. rendelettel létrehozott Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal

feladata - néhány idézet a törvényből - a folyamatos kapcsolattartás a kisebbségek
érdekképviseleti és egyéb szervezeteivel, sőt közreműködés - a kisebbségi szervezetekkel való
egyeztetés útján - az érdekek feltárásában, a sajátos kisebbségi igények felmérésében. A
Hivatal feladata továbbá figyelemmel kísérni a közvéleménynek a kisebbségekkel kapcsolatos
állásfoglalásait, a hazai és külföldi sajtót is.
A mi olvasatunkban ezen feladatok kötelezővé teszik a Hivatal számára - levél nélkül is - a
panaszlott nyilatkozat elleni fellépést, annak tartalmától való elhatárolódást, nemhogy
személyhez fűződő jogok megsértésére degradálni a problémát. Itt a hazai örmény
kisebbségről van szó és annak jogairól, a közvélemény tudatos félrevezetéséről, a
demokratikusan megválasztott helyi örmény kisebbségi önkormányzatok és más civil örmény
szervezetek legitimitásáról.
Csak az Ön vezetése alatt álló Hivatal és a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa rendelkezik
jogosítvánnyal ez ügyben és - meggyőződésem szerint - kötelezettségekkel is, hogy hasonló
megnyilatkozások egyetlen kisebbségi szervezet (nemcsak örmény) elnöke részéről el ne
hangozhassanak.
Tájékoztatásul közlöm, hogy hasonló levelet küldtünk a kisebbségi ombudsman úrhoz is, bár
visszajelzést mindezideig még nem kaptunk rá.
Töretlenül várják szervezeteink it. Elnök Úr intézkedését az ügyben.
Budapest, 2000. május 8.
Tisztelettel:
dr. Issekutz Sarolta elnök
Budapest II. ker. Örmény Kisebbségi Önkormányzat,
Budapesti Örmény Kisebbségi Önkormányzatok Társulása,
Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület
 <><><>

Csak egy kérdés

(avagy: mit jelez az impresszum? - a jelen számunkban közölt, dr. Issekutz Sarolta által írt
"Nyílt levél dr. Doncsev Tosóhoz" c. íráshoz csatlakozva)

Az az egy kérdés, amit szeretnék föltenni, így hangzik: mit jelez az impresszum?
Egészen pontosan fogalmazva: mit jelez a kolofonban elhelyezett impresszum?
Nem keresztrejtvényt adok fel Önöknek, és nem akarnám az Olvasót bosszantani, ezért máris
megmagyarázom az említett fogalmakat.

A kolofon a könyv (vagy folyóirat, lap, időszaki kiadvány) azon része, ahol a készítők neve, a
nyomtatványra vonatkozó adatok szerepelnek. Magyarán: azt jelzi, hogy ki csinálta, ki vállal
érte felelősséget? Az impresszum pedig a nyomdai adatokat, a tervezést, kivitelezést jelző
rész, amelyet (a nyomdaipari lexikon hivatalos megfogalmazása szerint, valamint évszázados,
kiadói-szerkesztői-nyomdai szokás alapján) többnyire a kolofonban helyeznek el.
Vagyis - bár néha keverjük a két elnevezést - mindez együtt valamely kiadvány készítőinek a
névjegye. Nemcsak szokás, hanem törvényi kötelezettség. Ha ugyanis egy kiadvány kolofon
(impresszum) nélkül jelenik meg, az nincs. Nem létezik. Az olyan, mintha bekopogunk
valakinek az ajtaján, de a kérdésre: "ki az?" - nem válaszolunk. Nem mehetünk utána, hogy
ki, mikor, miért írt és nyomtatott ki ezt, vagy azt.
Minden lapnál így van ez.
Például az ARARÁT-nál. Ennek a lapnak 1999. december 31-i dátummal kiadott számában
(V. évfolyam 12. szám) a kolofon a 24. oldalon (hátsó borítón) azt mondja, hogy:
Az Országos Örmény Önkormányzat folyóirata - Készült a Magyarországi Nemzeti és
Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatásával.
És ez így van rendjén. Ország-világ így tudta: az ARARÁT az Országos Örmény
Önkormányzat lapja.

Az 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 55/A § 1-7 pontja
szerint létrejött ez a bizonyos kolofonban említett - Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért
Közalapítvány. Közpénzekből működik, sok egyéb feladata között igen sok millió forintot - az
adófizető magyar állampolgárok forintjait - ítéli oda az országos kisebbségi
önkormányzatoknak arra a célra, hogy kisebbségi lapot, folyóiratot jelentessenek meg.
Pongyola megfogalmazással: olyan évi öt-hét-kilenc (és még több) millió forintról van szó
nemzetiségenként. (Némely - igen nagy létszámú - kisebbség esetén ennek a többszöröséről.)
És ez így van rendjén. Szívesen idézném szó szerint az említett paragrafus teljes szövegét,
minden pontját, amelyek azt határozzák meg, hogy kik döntenek a pénz odaítéléséről, kik
ellenőrzik, stb. De nem akarom untatni az Olvasót...
Csupán annyit említek meg az idevonatkozó, egy oldalnyi szövegből, hogy az Országgyűlés
elnöke által kijelölt két személy, továbbá a Miniszterelnöki Hivatal, valamint a
pénzügyminiszter által kijelölt személyek ellenőrzik a Közalapítványt. Egy mondatot - a (6)
pontot - viszont muszáj idéznem:
"(6) A Felügyelő Bizottság elnöke a Kormány nemzeti és etnikai kisebbségi ügyek
felügyeletével megbízott tisztségviselője által kijelölt személy."
Nekem Doncsev Toso jut eszembe, mint "megbízott tisztségviselő", de lehet, hogy
tájékozatlan és naiv vagyok.
Mindegy: tájékoztatást szeretnék kapni.
Szeretném, ha az általam - magyar adófizető választópolgár által - megbízott tisztségviselők
azt tennék, amivel én (nem én személy szerint, hanem a társadalom)... vagyis személy szerint
én is.., megbíztuk őket. Hiszen ez a civil társadalom, a polgári társadalom működése: nem
alattvalók vagyunk, hanem önálló, a törvényeket szabad akaratukból betartó emberek! (Na,
ugye, hogy milyen naiv vagyok?)
Csakhogy.., és ugyanis...:
Az ARARÁT című folyóiratnak 2000. február 29. dátummal (VI. évfolyam 2. szám) is
megjelent egy soron következő száma (és azután következő számok is...)
Viszont ennek (és az utána következőknek) a kolofonjában már másvalami szerepel...
A februári számban ezt a "névjegyet" a 23. oldalon találjuk (egyébként az ilyesmit - amikor
hol itt, hol ott szerepeltetik az adatokat - "mozgó impresszum" néven emlegetik a lapcsinálók,
nincs is benne semmi kivetnivaló, bevett szokás ez is). Csakhogy itt névjegyként már a
következőket olvasom:
ARARÁT - Az Arménia Népe Kulturális Egyesület folyóirata - Készült a Magyarországi
Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatásával.
Nocsak...! Az Országos Örmény Önkormányzat lapja hirtelenjében az Arménia Népe
Kulturális Egyesület folyóiratává lett?
Hogyan, mitől, miért, kinek, miből?
Netán a választások során megalakult országos önkormányzatok számára a magyar
Országgyűlés által nyújtott közpénzekből egy civil szerveződés kap milliókat, hogy saját
szócsövét hozza létre? Tehát az adófizetők által választott, közjogi testület helyett egy privát
személyek által létrehozott szerveződés? Választott önkormányzat helyett létrehozott
egyesület?
Persze, én vagyok sanda szándékkal vádolható, ha olyan kérdéseket teszek fel, hogy:
privatizálunk, privatizálgatunk?
Meg, ha még azt is értem már, miért kiabál valaki arról, hogy egyedül ő a jogos
reprezentáns...
Hogy is van ez?
(No, csupán ezt az egy kérdést akartam föltenni az impresszumok és kolofonok ügyében.)
Aha, és még egy kérdést: mit szól mindehhez Közalapítvány, hivatali elnök, aki államtitkár-
helyettesi rangot visel? És mit szól ehhez a Miniszterelnöki Hivatal?
Dcs
<><><>

Füzetek 44. szám.

dr. Csordás Eörs
protonotárius, kanonok, prímási irodaigazgató megnyitó előadása
(részletek)

Dr. Paskai László bíboros, Budapest-Esztergomi érsek, a Magyarörmény nemzetközi

kulturális napok Budapesten című rendezvény-sorozat fővédnöke megbízottjaként Dr. Csordás
Eörs protonotárius, kanonok, prímási irodaigazgató tartotta a IX. kerületi Dési Huber István
Művelődési Házban a konferencia első előadását, szeptember 29-én. (Az előadás szövege a
konferencia összes anyagát tartalmazó kötetben fog megjelenni, ezúttal kisebb rövidítésekkel
közöljük.)

A Bíboros atya nevében sok szeretettel köszöntöm a megjelenteket, ő maga a millenniumi

eseménysorozatok miatt igen terhelt, és nem tudott személyesen eljönni...
Az volt a feladatom, hogy megmutassam az örmény, római katolikus közösség helyét az
Egyházban. Talán az első és legfontosabb, tekintettel arra, hogy magam az Orlay-utcában
lévő, ominózus kérdéssel éppen eleget foglalkoztam, és ami az én nézetem szerint egy nagyon
kristálytiszta és világos dolog: elbitorlásnak a gyanúja áll fönt, tehát semmiféle jogi problémát
nem látok benne, Másik kérdés, hogy mennyire megoldható ez a kérdés.

A hölgyek és urak bizonyára emlékeznek, hogy a Hittani Kongregáció nemrégiben, augusztus

6-án kiadta a "Dominus Jesus" kezdetű nyilatkozatot. Ez a nyilatkozat olyan volt, amelyre a
sajtó azonnal felkapta a fejét, és elkezdte magyarázni. /.../
A Hittani Kongregáció nyilatkozata elutasít néhány, úgynevezett "relativista" elméletet. Ezek
a "relativista" elméletek belopództak napjaink gondolkodásába. Ami annyit jelent, hogy:
"gyerekek, teljesen mindegy, hogy ki, milyen vallású, egy Isten van, aztán nyugodjunk meg
ebben."
A Nyilatkozat azt mondja az Úr Jézus az egyetlen Üdvözítő, nem egyszerűen közösséget
szervezett a hívekből, hanem Egyházat, üdvözítő misztériumot alapított. Ő maga van az
Egyházban, és az Egyház Őbenne van. Ezért Krisztus üdvözítő misztériumának a teljessége az
Egyházhoz is tartozik, mely elválaszthatatlanul kapcsolódik Urához. Miként egy élő test feje
és tagjai különböznek bár, de el nem választhatók egymástól, úgy Krisztust és az Egyházat
sem lehet összekeverni, sem szétválasztani, mert egyetlen, teljes Krisztust alkotnak.

A hivőknek vallaniuk kell, hogy az apostoli jogfolytonosságban gyökerező, történeti

folytonosság van a Krisztus által alapított Egyház és a Katolikus Egyház között. Krisztus
egyetlen egyháza, melyet Üdvözítőnk feltámadása után a Pásztor Péternek adott át, és őrá,
meg a többi apostolra bízta terjesztését és kormányzását, és mindörökre az igazság oszlopának
és erősségének rendelte.
Evilágban, mint alkotmányos és rendezett társaság, a Péter utóda és a vele közösségben élő
püspökök által közösen kormányozott Katolikus Egyházban létezik... és itt hangsúlyozom a
latin kifejezést: subsistit in... tehát abban áll fönn, abban létezik.
A "subsistit in" a létezik kifejezéssel a II. Vatikáni Zsinat kijelenti, hogy Krisztus Egyháza a
keresztények megosztottsága ellenére, a maga teljességében csak a katolikus egyházban
létezik./.../

Mit jelent a katolikus egyházhoz tartozni? Hármas kötelékkel kapcsolódunk a katolikus

egyházhoz, ez a hit közössége, a szentségek közössége és a kormányzati közösség. /.../
(Az érseki hivatalvezető kanonok úr ezután az egyházszakadás) említette fel, majd így
folytatta)
Emlékszünk a történelemből, hogy a Ferrara-Firenzei Zsinaton 1439. november 22-én az
örmény egyesülés történik meg.
Az egyesülések olyanok voltak, hogy a püspökök elhatározták, de már annyira beleivódott az
emberekbe a különbözőség, hogy nem fogadták el, voltak visszatérések keletre, nyugatra,
majd Lembergben (a mai ukrán Lviv - a szerk.) megtörténik a híres egyesülés, únió, és ez
most már kifejezetten az örmény egyházra vonatkozik.

Ha katolikus egyházról beszélünk, a legtöbb ember - és ez Magyarországon természetes, mert

a "latinok" vannak többségben - mindig a latin szertartású egyházra gondol. Ez azonban nem
így van: a Katolikus Egyház több, úgy nevezett "sui iuris", tehát saját jogú egyház közösségét
alkotja. Egy ilyen "sui iuris" egyháznak saját kultúrája van, saját rítusa, saját lelkisége, saját
történelme van, s ezeket a Katolikus Egyház a legmesszebbmenőkig elfogadja. Még
kormányzati szempontból is, amennyiben ezeknek a "sui iuris" egyházaknak az élén mindig
pátriárkák állnak. Ezt nem nagyon tudják az emberek, de a "sui iuiris" egyházak pátriárkái
között ott van a római pápa is, aki a Nyugat pátriárkája. /../
A "sui iuris" egyházak között vannak az antiochiai, az alexandriai, az arméniai, a khald és a
konstantinápolyi. /../
Így tehát az Örmény Római Katolikus Egyház egy "sui iuris" egyház a katolikus egyházon
belül.
Természetes és világos, hogy megoszlanak a rítusok. Ez történelmi események folytán alakult.
Ahogyan az örmények idekerültek, először Oroszország, majd Lengyel- és Erdélyország...
tehát el kellett hagyniuk a hazájukat, és ott, ahova érkeznek, kisebbségben vannak. De az ő
számukra is biztosítani kell, hogy a Krisztus egyetlen egyházához tartozhassanak, a saját
rítusuk szerint.
Vannak olyan esetek, amikor nincsenek olyan sokan, hogy külön egyházmegyét lehessen a
számukra biztosítani.
Ilyenkor Róma úgy rendelkezik, hogy ha van más, keleti szertartású hierarcha azon a
környéken, akkor annak rendeli alá azt a közösséget - ebben az esetben az örmény
részegyházhoz tartozókat. Ha nincs keleti rítusú hierarcha, akkor a latin szertartású hierarcha
alá. Teljesen mindegy, mint mondtam, különböző rítusokról van szó. Persze, egy keleti rítus
közelebb áll az örmény rítushoz, de (hiány esetén) latin rítus alá rendelik. Így történt ez
Magyarországon is. 250 évvel az erdélyi események után, 1923-ban - és ez nagyon fontos! - a
nyíregyházi, hajdúdorogi püspöknek nem volt egész Magyarországra joghatósága. Ez azért
fontos, mert fölvetődik a kérdés, vajon miért nem a görögkatolikus püspöknek rendelték alá
az örmény közösséget? Mert nem volt joghatósága az egész ország területére... /../
Róma ezért az igen magasrangú Esztergom-Budapesti (az akkor még csak Esztergomi)
érseket nevezte ki az örménység főpásztorává Magyarországon.
(A kanonok ezután elmondta, hogy Serédi Jusztinián érsek alapította a Budapesti Római
Katolikus Örmény Lelkészséget, amely latin főpásztor alatt csorbítatlanul örmény rítusú
maradt, majd Kádár apátúr elévülhetetlen érdemei nyomán az Orlay utca 6. alatt már
plébániaként születik meg.)
Ebben a plébániában az örmény katolikus, római katolikus hívek vannak jelen. Azért
hangsúlyozom a „római katolikust", mert ezzel azt akarom hangsúlyozni, hogy a római pápa
alá tartoznak. Vagyis a pátriárka a római pápa. Nem a szertartást akarom hangsúlyozni! Ettől a
lelkiség, a történelem, a rítus, minden megmarad örménynek.
Ahhoz azonban ebben a közösségnek senkinek nincs joga, hogy ettől az (egyházi)
kormányzattól elszakadva egy "sui iuris" egyházat hozzon létre, még kevésbé a római
egyházközösségnek a helyén! Ezt így egyszerűen bitorlásnak lehet mondani. Ráadásul,
amikor beszélek az illetőkkel, elmondják, hogy ők milyen római katolikusok! Ettől egy
egyházjogásznak minden haja szála az égnek áll, és azt mondja, ilyen nincs. Arról pedig,
amikor ők már az ortodoxia felé mennek, rendelkezik a Keleti Egyházi Kódex, amely az
örmény egyháznak is kódexe: azt mondja, hogy az ilyenek ki vannak közösítve. /..l
Ettől a perctől kezdve azonban az illetőnek az Egyház tulajdonában sincsen semmi joga.
Ez világos.
Azt kell mondanom, holnap megérhetjük, hogy valamelyik új közösség, például a "Nyújtsd ki
kezed Krisztusért Egyház" (létezik ilyen), bejelenti székhelyének az Esztergomi
Székesegyházat, és nem fogunk tudni vele mit csinálni! Mint ahogyan, sajnos, államtitkár úr
(a kanonok úr ekkor a jelenlévő dr. Visy kulturális helyettes államtitkár felé fordult), a jelen
esetben sem igen tudunk mit csinálni, márpedig semmi különbség az Esztergomi
Székesegyház és az Orlay utca 6. között! Ezt hangsúlyozom és nem véletlenül mondtam végig
ezt a gondolatmenetet, mert mind a kettő ugyanannak az Egyháznak a részegyháza, helyi
egyháza! Az, hogy amaz a templom nagy és a plébánosa római rítusú - az nem jelent semmit.
Hiszen az örmény katolikusoknak ugyanazok a jogaik vannak a katolikus egyházban, mint a
latin rítusúaknak. /..I
(Milyen beleszólása van ebbe a bécsi mechitaristáknak? Mindenütt vannak szerzetesrendek -
folytatta dr. Csordás Eörs - keleti és latin rítusokban egyaránt. A keleti rítusokban gyakoribb,
hogy szerzetesek közül választanak püspököt, mert nőtlen. A Róma által elismert
szerzetesrend tagjai lelkipásztori munkát végezhetnek. Ha egy közösséget egy szerzetesrend
lelkipásztori vezetésére bíztak, mint az Orlay utcát a bécsi mechitaristákra, attól még a
plébánia főhatósága a területileg illetékes püspök marad.)
Tehát nem a szerzetesközösség vezetője irányítja a plébániát, hanem a helyi főpásztor.
Ha tehát az Orlay utcát nézem, amely a mechitarista rendre volt bízva, az nem azt jelenti,
hogy a bécsi apát rendelkezik - továbbra is Magyarország prímása rendelkezik.
Róma is látta ezt a problémát és a Bíboros atya is jelezte a Keleti Kongregációban, hogy mik
vannak itt, és hogy Magyarországon be lehet jelenteni bármelyik templomba egy új egyházat
és azt be is írják. Ezt az anomáliát fölismerte Róma és Silversini bíboros úr írt, hogy
visszarendezték az egykor lévő rendet, és Bécset és Velencét újra összekapcsolták. Jelenleg a
velencei főapát a rend főapátja.

Hogy mit tudunk csinálni a jelenlegi helyzetben, azt azért nem tudom megmondani, mert a
Bíboros úr írt a Magyar Köztársaság Bíróságának, amelyben tiltakozott az ellen, hogy egyik
templomába bejelentsenek egy egyházat.
Elnézést, államtitkár úr, hogy ezt a szót fogom használni, (Csordás kanonok ismét dr Visy
Zsolt felé fordult), de kapott egy pimasz választ, amelyben az állt, hogy "kérem, ez be van
jelentve és ezzel kész". Amikor olvastam a levelet, elállt a lélegzetem. Ilyen levelet
Magyarország prímása még a történelem folyamán nem kapott, de még a kommunizmus alatt
sem.
Azóta is folynak a tárgyalások és megpróbálunk valamit tenni, de azt látjuk, hogy a másik
oldal közben nagyon előre tör - és megtévesztő módon! /../
Mindezek elmondásával hangsúlyozom, hogy először is a főpásztornak a jogait védem, - ez a
dolgom - az örmény, római katolikus, magyarországi közösséget akarom védeni és szeretném
védeni.
És ígérem, hogy a továbbiakban is azokat a lépéseket, amelyeket meg tudunk tenni, hogy
az Orlay utca világosan, kristálytisztán római katolikus plébánia-közösség legyen, meg
fogjuk tenni! - fejezte be dr. Csordás Eörs kanonok úr nagy tapssal fogadott előadását.

******
Gondolatok egy mise és egy múzeumlátogatás körül

Meghallgattam dr. Csordás Eörs kanonok úr előadását: ami az Orlay utcát illeti, bitorlás. Nem
én mondom, hanem dr. Paskai László bíboros, prímás nevében dr. Csordás Eörs protonotárius,
kanonok, prímási irodaigazgató.
Az értelmező szótár szerint "bitorlás": jogtalanul birtokol, jogtalanul használ valamit,
jogtalanul ráteszi a kezét valamire, ami nem az övé, stb.

Mise előtt láttam a templomban kitett Ararát c. újság 2000. szeptemberi számát: a harmadik
oldalon A.A. átveszi a kitüntetést a parlamentben. Mi ez? Bitorlókat tüntetnek ki, mások
javainak jogtalan használóit?
Tudom, hogy egy miniszternek protokolláris kötelességei is vannak. Nekem szerencsém, hogy
már évek óta nem kellett A.A.-val kezet fognom.

A kanonok úr szavai szerinti "elbitorlást" egy "azonos hitelveket valló lelki közösség" műveli
(ez a Magyarországi Örmény Egyház alapító iratában olvasható meghatározás.) Tehát ők
közösen, együtt bitorolnak.

Nem vádolok, csak elgondolkodom. Mint Issekutz Sarolta férje, igen sok rendezvényen
vettem részt. Eszembe jutnak azok a napok, amikor Ádám hegedűjét, Karine zongorajátékát
hallgattuk és büszkén dagadt az én nem örmény mellem is... büszke voltam, hogy ilyen
emberek közösségével állok kapcsolatban. Vagy a többi kedves ember, akivel a
rendezvényeken találkoztam és jót beszélgettünk: Sólyomvári György, Szárkiszján Ádám, a
négy csodálatos gyermeket nevelő Dér Tibor és felesége, meg a többiek.
Az emlékeket elborítja a felhő: a bitorló zászlaja alá álltak és hátteret szolgáltatnak a
törvénytelenséghez. Bevallom, mindig eszembe fog jutni ez a felhő, ha a jövőben kezet kell
fognom velük.
Gondolni kell erre, legalább egy pillanatig, mielőtt kezet nyújtunk nekik.
Nem vádolok, csak elgondolkodom.

Személyesen vettem részt az egy héttel a rendezvény előtt tartott előkészítő tárgyalásokon,
amikor Páter Hovagimian kioktatott, hogy a plébánia használatával kapcsolatban a
rendfőnökkel folytatott korábbi levelezés és engedély érvénytelen. Ő maga, P.V.H., kijelölt
plébános rendelkezik arról, ki és mikor léphet be a plébániára, a múzeumba.
Nem járult hozzá, hogy zártkörű fogadás és kulturális műsor legyen a plébánián. Ha ez így
van, tudomásul vettük, és módosult a program. A fogadás és a kultúrprogram átkerült a
Bocskai útra. Tudomásul vettük, hogy P.V.H. az úr a maga kis dombján.
Csakhogy... Mit láthattunk ezek után vasárnap?
Szól a telefon: ugranak a szőrös fiúk és érkeznek az Orlay utca elé. Közben P.V.H. misézik! Ő
tehát biztosan nem adhat engedélyt, hogy a fiúk bemenjenek a plébániára. A szőrős fiúk
minden engedélykérés nélkül bevonulnak, kivonulnak, járnak ki és be, le és fel. P.V.H.
misézik.
Ki az úr azon a bizonyos dombon? Ezek szerint mégsem P.V.H.
Nem vádolok, csak elgondolkodom.

Állok az Orlay utcában a templom udvarán és elnézem Betegh Kamillt, aki meghajlott a több
mint 70 év súlya alatt. Eljött a templomba, hogy megnézze azt a nagy, görbelábú asztalt,
amelyet a nagymama adományozott a plébániának, Kádár Dániel plébános idején. Felnézek a
felső udvarra: sötét, szúrós szemű, zsebre dugott kezű, szabadidőruhás kaukázusi fiúk közül
A.A. mosolyog le a tömeg felé. Visszanézek az idős Betegh Kamillra: meglátja-e nagymamája
görbe lábú asztalát?
Nem látta meg.

A plébániára nem lehetett bemenni. Oda bezákóztak a szabadidőruhás kaukázusi fiuk, akik
nem is értették: mit akar a hajlott hátú öregember? Van-e joga valamit akarni?
Nem vádolok, csak elgondolkodom.

Egy telefon: máris három civilruhás rendőr ugrik az Orlay utcába. "Állampolgári bejelentés
érkezett, valaki fél valamitől."
Valaki fél, hogy a hajlott hátú öregember megtámad egy szúrós tekintetű azeri fiút, akikből
majdnem tizenöten vannak már a plébánián, minden lépcsőfordulóra jut belőlük egy-kettő.
Tévében hallottam a rendőrségi szóvivőtől: a rendőrség csak akkor avatkozik be, ha vér
folyik.
De ha a "más tulajdonát jogtalanul használó", ám megfelelő ember telefonál, akkor a
rendőrség azonnal jön és sötét, azeri fiúkat véd a hajlott hátú öregember esetleges
támadásától. A rendőr kezében a rendezvény szervezőjének írásos megrendelése, amelyet az
Őrmester Kft. kapott, hogy a szentmise utáni zártkörű beszélgetés a papokkal, és a
múzeumlátogatás előre egyeztetett rendjét biztosítsa. Semmi templomfoglalás! ...csak
imádkozni, múzeumot nézni és a templom jövőjét meghatározó beszélgetést folytatni a
plébánossal.
Máshol gyakran akkor sincs ott a rendőrség, ha vér folyik, itt azonnal hárman vannak, mert
egy hajlott hátú öregember szeretné látni nagymama ajándék asztalát és szeretné megbeszélni
plébánosával, hogy válasszanak egy törvényes gondnokságot.
A rendőr az öregembert védő biztonsági embert figyelmezteti: semmilyen körülmények között
sem léphet be a kapun... Nem védheti meg az öregembert a bitorlótól.
Hogy mi védi a hajlott hátú öreget a 10-15 azeri fiútól, akik egy része nagy, fekete limuzinnal,
más része 30 milliós fehér V-rendszámú Mercédesszel érkezett, a többieket egy rozzant
mikrobusszal hozták (talán a menekülttáborból...?). Eszembe jut, hogy ahonnan ezek a fiúk
jöttek, ott még a parlamentben is géppisztollyal intézik el a dolgokat. Hiszen az egy másik
ország.
Nem vádolok, csak elgondolkodom.
Eszembe jut, hogy 56 őszén, Budapest határában álltak a szovjet tankok, várva a hívó szót.
Közben beszélgettek a magyarokkal. Kiderült, úgy tudták, a Szuezi csatornánál vannak...
Vajon, a szúrós szemű kaukázusi fiú tudja-e, hogy ő a "betolakodó, hajlott hátú öreg ember
támadásától" védi a 100 kilogrammos, összekulcsolt karral, diadalittasan lefelé szemlélődő
bitorlót?
Nem hiszem, hogy tudja. Magyarul egy szót sem tud, oroszul, örményül pedig csak
megtévesztő tájékoztatást hallhatott.
Eszembe jut, hogy A.A. ugyanazt tette, mint az, aki behívta az oroszokat, hogy saját hatalmát
szovjet szuronyokkal és tankokkal biztosítsa.
Nézem a fél kezét folyvást zsebében tartó azeri fiút, vajon mit szorongat? Talán tudatlanul áll
A.A. háta mögött, mellett?
Lehet, hogy semmit sem tud, de sajnos, ez rajtunk nem segít, mint ahogyan az sem segített
rajtunk, hogy a Budapestre irányított szovjet kiskatonának azt mondták, Szuez alá viszik.
Egyetlen remény villan fel bennem: a szovjet uralom is megszűnt egyszer, bár sok áldozattal
járt. Kádár János kivégeztette az "ellenzéket", annak vezetőit.
Nézem a templom előtt "szervezkedő" feleségemet, szervezi, kik, hogyan, milyen
csoportokban juthatnak be a múzeumba. Bízom a Jóistenben, hogy a történelem nem
ismétlődik meg ugyanúgy.
Nem vádolok, csak elgondolkodom.
Elgondolom, hogy az alig néhány éve itt lakó és még magyarul semmit, vagy keveset tudó
örmény menekült, bevándorló, aki elhagyta hazáját, szeretett szülőföldjét, talán nem is ilyen,
amilyennek én most látom. Lehet, hogy nem rohanna az ablakon át ajtóstul a házba, csak
kopogtatna és befogadást várna, segítséget a beilleszkedéshez Ő talán nem is „bitorló"
szándékkal áll ott, a felső mellvédnél. Csupán félrevezették és azt mondják neki: "itt vannak
ezek a ..., akik el akarják foglalni a MI tulajdonunkat."
Lehet, hogy ő ott fentről bennünket tekint betolakodónak, bitorlónak, magánlak-sértőnek? Ezt
sulykolják neki. Talán, ha ismerné az igazságot, lejönne és azt mondaná az öreg embernek:
"Örülök, hogy megismerhettem, mert tudom, hogy ön a híres Czetz tábornok rokona, akire
AA olyan szívesen hivatkozik! Kérem, fáradjon be, üljön a nagymama görbelábú asztalához,
álmodozzon a régmúltról! Én pedig majd később, talán holnap, bekopogok és kérem, hogy ez
a közösség, amely 800 év után is örménynek vallja magát, fogadjon be."
Lehet, hogy ő is normális erkölcsű és érzületű ember.
Őt itt most saját akarata és szándéka ellenére egyszerűen bitorlónak mutatják. Lehet, de én ezt
nem tudom... Csak nagyon sajnálom, hogy nem valósulhatott meg az az álom, amellyel a
kisebbségi tevékenység indult, hogy egyik fontos célkitűzésünk az újonnan betelepültek
befogadása a közösségünkbe. "Befogadás" - mondom, ahogyan Apafi is tette három
évszázada. Csakhát az örmények akkor megvették azt a területet, hogy Szamosújvárt
építsenek, s nem elvették. Sajnálom, hogy nyelvi akadályok miatt nem ismerhetik meg az
igazságot, a valóságot. Az hogy erre, a hazáját elhagyni kényszerült örményre úgy nézek, mint
bitorlóra - az bizony a közvetítő A.A. és tettestársai felelőssége, és mindazoké, akik
hallgatnak. Sajnos, ezek után ők fekete bárányok lettek, talán saját akaratuk ellenére. Talán.
De az biztos, hogy a Czetz-rokontól, a hetven feletti Betegh Kamilltól megvédték a
múzeumot.
Nem vádolok, csak elgondolkodom.
Balogh Jenő
<><><>

Nemzetek, olimpiák és etnobizniszek

(Elhangzott a Fővárosi Örmény Klub szeptember 21-i találkozóján, délután 17.20-kor)

Folynak az olimpiai küzdelmek a nagyvilágban.

Nem egyszerűen arra gondolok, ami jelenleg Sydney-ben történik, bár magától értetődően
adódik a párhuzam. Azoktól a jelenlévőktől, akik nem különösebben érdeklődnek a sport
iránt, megértést kérek.
Hogy mégis a párhuzamnál maradjunk: gondoljuk meg, hogy az olimpiai játékok, amelyek
most a Föld másik felén folynak - nem a sport világának ünnepét jelentik, hanem annál jóval
többet. Az emberiség ünnepét jelentik, mert bármit is hallunk pénzről, doppingról és egyéb
zavaró dolgokról, mégis szeretnénk azt hinni, hogy tart a tiszta küzdelem.
Szükségeink van erre a hitre.
Ezért mondhatjuk, hogy az olimpiai játékok valamiféle emberiségi ünnepet jelentenek. Ha
pedig közben a "mienk" győz, dobogós helyezést ér el, persze, hogy ünnep. Mi, akik nem az
úszómedencében, nem a vívópáston, nem a futópályán töltjük életünk jó részét, úgy érezzük
mégis, hogy mi magunk úsztuk meg legjobban a távot, mi vittük be a győztes szúrást, mi
szakítottuk át elsőként a célszalagot.
Vannak a mindennapi életben másféle ünnepek is, például az évfordulók, amelyek a számok
mágiájára hasonlítanak: száz éve történt, kétszázötven éve történt, háromszáz éve telepedtek
meg őseink Erdély földjén, ezer éve született a magyar államiság, kétezer éves a
kereszténység…
Mindez majdnem a véletlen kérdése. Lehetne egy adott dátum két évvel későbbi, vagy egy
évvel korábbi is... Az olimpiai küzdelmek azonban - hála Istennek - négyévenként,
rendszeresen megismétlődnek. Nem kell az ünnepre és a küzdelemre kerek ötven, száz, vagy
ezer évet várni.
Évfordulóktól függetlenül s egyáltalán nem ünnepi külsőségek között folyik azonban egy
másik olimpia is: ez látszólag soha sem jár dobogóval, himnusszal és zászlófelvonással.
Küzdelemmel viszont igen.
Méghozzá - továbbra is a sportok hasonlatánál maradva - labdajáték folyik. A labdát nekünk
már feldobták, amikor először büntetlenül elhangozhatott a kijelentés: az az örmény, aki
örményül tud. Magyarországon hangzott el, nem az Ararát tövén...
Számtalanszor beszéltünk már arról, hogy ki micsoda, hogy mi erdélyi örmény gyökerűek
vagyunk, hogy mi magyarörmények vagyunk. Hogy Isten adta s Alkotmány-adta jogom annak
vallani magam, aki vagyok.
Ma, szeptember 21-én délután a Magyar Egyes műsorán ismételten elhangzott az egyetlen
szájból, amelyre a látszat szerint Magyarországon örmény ügyekben odafigyelnek - vagy
amely száj ma Magyarországon örmény ügyekben hangot kap:
- Ha a határon kívüli magyaroktól megkívánható, hogy tudjanak magyarul, akkor a határon
belüli nemzetiségektől is megkívánható, hogy ismerjék az anyanyelvüket.
Valamint: - El kell dönteni, hogy lengyelek, ruszinok, görögök, örmények, vagy magyarok
vagyunk-e.
Ismétlem: 2000 szeptember 21, 15.05-kor, a Rondó műsora.
Etnobiznisz van: csúnya nem-örmények kihasználják a helyzetet és örménynek adják ki
magukat, pedig még nem is jártak az Ararát tövében.
Föl kell tételeznem ezek szerint, hogy önök itt mind, legalábbis, akik EÖGYKE-tagok, jól
felfogott anyagi érdekükben vallják magukat örmény származásúnak.
Folyik az etno-olimpia. Nem Sydneyben, hanem Magyarországon.
Egy hét múlva kezdődik a III. egyházi konferencia, amelynek címe "A 300 éves örmény
szertartású római katolikus egyház és közösségei Magyarhonban régen és ma". Egy hét múlva
kezdődnek a Magyarörmény Kulturális Napok. Legyen ez a mi vívópástunk, a mi
úszómedencénk, a mi futópályánk. A mi küzdelmünk, amelynek a végén dobogó nincs, de
talán egy kicsike himnusz a saját lelkünkben felhangzik. (Miközben folyik a csúnya
"örményezés". Személyes deklarációm: ötven százalékban örmény származású vagyok, a
XIX. század során elmagyarosodott, örmény gyökereire büszke, hagyományait őrző erdélyiek
sarja. Családi nevem Dávid, amely név Szongott Kristófnál is jegyzékben szerepel, mint
örmény családnév. Ha nem apám a vérségileg száz százalékos örmény, hanem anyám, akkor
akár Jagellónak is hívhatnának, - s mégis, ugyanígy, ötven százalékban örmény volnék,
érzésem és meggyőződésem szerint száz százalékban erdélyi gyökerű magyarörmény.
Deklarálom: nem vagyok hajlandó "eldönteni", magyar vagyok-e, vagy örmény. Nincs mit
eldöntenem. Azt sem fogom eldönteni, vajon az apám fia vagyok-e, vagy az unokám
nagyapja, ugyanis mindkettő vagyok. Egyszerre. Az apámat már eltemettem, de ha csak az
unokám nagyapja volnék, akkor árvaházi volnék.
Nem akarom önmagamat árvaházivá vallani.
Amúgy meg, jut eszembe: nem az-e a helyzet még mindig, hogy nekem, neked, nektek, a
háromszáz év alatt magyarrá vált magyarörményeknek köszönhetően lehet örmény
nemzetiség s jártathat szájat az, aki éppen az imént, tíz-húsz-hetven éve érkezett ide?
dcs
<><><>

Füzetek 46. Egyetlen kérdés

Örömmel olvastuk országos elnökünk "Feljegyzését" és teljesen azonosulunk végső

mondataival. "Az egy hazában együtt, egymásért elv.... nem lehet csupán szólam a
Millennium évében. A magyarországi örménység vallásához, templomához, örmény
identitásához mindenáron ragaszkodik."
Elragadó, hogy ő, mint az 1998. nyarán alapított Magyarországi Örmény Egyház nevű szekta
alelnöke, képes azonosulni a magyarországi örménység 99%-ával, az örmény katolikusok
akaratával, ragaszkodásával. Bár kissé furcsa, hisz ő akkor, két és fél évvel ezelőtt - ha volt is
valaha katolikusként keresztelve -, excommunikálta magát ebből az egyházból. Tehát neki a
katolikus egyházban sem jogai, sem kötelezettségei nincsenek. Sőt!
Jönnek is ilyenkor a kérdések:
 az örmény katolikus lelkész miért szektatagokat kért fel és mire? Saját híveitől tartott?
 milyen minőségben tartózkodott az Orlay utcai ingatlanban az országos elnök és
képviselőtársai 2000. október 1-én délelőtt?
 melyik egyháztanács képviselői voltak jelen? (Az örmény katolikus egyháznak 1996 óta
nincs törvényes egyháztanácsa! ) Ha a szekta egyháztanácsa volt ott, ők milyen
minőségben voltak jelen az örmény katolikus templom, múzeum és könyvtár irodájában ?
 az Országos Önkormányzat több bevándorló-státusban lévő férfi segítségét kérte az
örmény katolikusok ellen ezen a napon. Firtatta-e valaki nevüket, nacionáléjukat, itt
tartózkodásuk jogcímét? Fényképeiket már láttuk - megkapják ezekután is a magyar
állampolgárságot?
Hagyjuk csak a válaszokat!
A kérdés:
Meddig tekinti még az országos elnökség a magyar államot banánköztársaságnak és meddig
zaklatja ez a 40 fős bizánci csoport a nevünkben az ország legfőbb méltóságait?
Budaörs, 2000. december 1.
Fancsali János
<><><>
Füzetek 47.

Rablómesék
Fancsali János írása

"A magyarországi népek meséit válogatja össze az Útmutató Tanácsadó és Kiadó, mely erre a
programjára támogatást kapott a millenniumi keretből ... A tizenhárom kötetre tervezett
sorozat a Magyarország területén élő kisebbségek népmesekincseiből ad válogatást...
Szimenov Tódor (a kiadó vezetője) elmondta... zömében az anyaországból eredő mesekincs
található meg a válogatásokban, amelyeket mindig az adott nemzet legjobb ismerői
szerkesztenek a kiadó számára."
(Magyar Nemzet, 2000. Június 10.)

Amennyiben "anyaországunkból eredő mesekincs" fogja képviselni a hazai örménységet,

akkor az csak erdélyi magyar-örmény termék lehet. Pontosabban: magyar nyelven, magyar-
örmények által közölt mese. És nem "tiszta" örmény”! Ha pedig "örmény" név alatt
közölnének ilyen meséket, a mi meséinket, ez rablómese.

Másfelől, ha a keleti örmények meséit szeretné közölni a sorozat kiadója, ami ugyanennyire
valószínű - , akkor félrevezeti olvasóit, ez pedig; rabló-mese.

A 70-es években Romániában jelent meg az erdélyi örmény mesék furcsa kötete, melyre
Gabányi János szamosújvári tanár hívta föl akkor figyelmemet: kutatásai szerint a "román
nyelven közölt erdélyi örmény mesék" közlőiről kiderült, hogy csak "virtuális" személyek,
élő, hús-vér mivoltukban senki, sehol nem ismerte őket! Ez a rablómesék harmadik fajtája.
Hiába érdeklődtem: senki nevünkben nem kért fel senkit, mint "legjobb ismerőt", hogy
válogasson meséink közül a kiadó számára!

Újra leírjuk: a hazai örménység 99%-a kettős identitású magyarörmény, aki 800 éve jött el az
akkori örmény fővárosból, Aniból és aki Erdélyt vallja anyaországának. Még csak véletlenül
sem tételezzük föl, hogy Szimenov Tódor úr éppen Doncsev Tosó úr ajánlásával kapta meg az
említett anyagi támogatást, és hasonlóképpen - eszünkbe sem jut az a szörnyűség, hogy
ortodox alapon, a készülő örmény mesék kötete kaukázusi mesékkel altatná majd
gyermekeinket.
A korrekt megoldáson kérjük tehát töprengeni a kiadó vezetőit, most, a magyar kultúra
ünnepe alkalmával. Hisz az erdélyi magyarörménység mindig jó szívvel segített keleti,
üldözött testvérein, befogadta őket, amit azok, mint például dr. Hovhannesian Eghia -, tiszta
szívvel megháláltak.
A mostani "hála" szerint a befogadó magyarörmények nem is léteznek, a magyar állam pedig
rosszul, "majdnemhogy rasszistán" bánik a keleti örményekkel, dől a panasz. Ezt a - nemcsak
egyházpolitikai - konfliktust még fokozná egy kirekesztő tartalmú keleti örmény meséskönyv,
mely a magyar állampolgárok pénzéből jelenne meg a hazai magyarörmények nevében.
Felvállalja talán mindezt a kiadó?
Budaörs, az új évezred második napján
<><><>

Repedések

Szongoth Gábor eljuttatott szerkesztőségünkhöz két levelet, amelyekből fölsejlik, hogyan is

szervezték a Magyarországi Örmény Egyházat, amelyről az Erdélyi Örmény Gyökerek
Füzetek 2000. februári számban már olvashattak (Miatyánk, aki a cégünkben vagy... )
Egy megtévesztett "egyházalapító" írt, részletezve, hogyan éltek vissza jóindulatával,
jóhiszeműségével. Mellékelte a Fővárosi Főügyészséghez intézett levelet is, amelyben kéri,
tegyék meg a szükségen lépéseket.

Mint korábban is utaltak rá jelek, a MÖE alapításához különböző időben keletkezett,

különböző célzatból gyűjtött aláíróívek elé illesztették a Magyarországi Örmény Egyház
alapításáról szóló nyilatkozatot.
Az aláíróíven például az itt közölt levél írójának, Péterfiné László Ildikónak a neve még
további tizenhét, XI. kerületi önkormányzati képviselő neve között szerepel, köztük a
polgármester, valamint a német és lengyel kisebbségi önkormányzat képviselői.
Miért éppen a német vagy lengyel kisebbség képviselője kívánna örmény egyházat alapítani?

Péterfiné László Ildikó levele megerősíti a korábbi gyanút: az aláírók egy része megtévesztett
személy!
Nem egyházat alapítottak, amikor a neveket egy fejléc nélküli ívre odaírták, hanem
valamilyen más, (jelen esetben az örmény kisebbséget általában támogató nyilatkozatra) adták
a nevüket.
Szerkesztőségünkben (mint korábban is említettük), már több olyan levél is van, amelyben az
aláírók kifejtették, hogy ők nem akartak egyházat alapítani.
Sajnálatos módon a megtévesztések nyilvánossága kerülése rossz fényt vet a magyarországi
örmény közösségekre. De az elhallgatás, eltitkolás a kívánatos tisztulást akadályozza. Eddig
ugyanis semmiféle más eszköz nem volt hatásos.
Szerkesztőség
(a Szongoth Gábornak írt levelet némi rövidítéssel közöljük, ezt jeleztük is.)

Budapest Főváros XI. kerületi Örmény Kisebbségi Önkormányzat

Szongoth Gábor elnök úr

Kedves Gábor!
Köszönettel megkaptam levelét és mélységes aggodalom tölt el, hogy még mindig nem zárult
le ez az ügy.
Nem állt és a jövőben sem áll szándékomban egyházalapításban részt venni, én magam már
több, mint ötven éve vagyok tagja - a keresztség vétele óta - a Római Katolikus Egyháznak.
A nyilatkozat, amelyet 107.-ként írtam alá, nem egyházalapításban való részvételre irányult,
hanem aláírásommal arra a kérdésre adtam igenlő választ, hogy akarom-e, és támogatom-e,
hogy a jövőben is működjön Magyarországon örmény kisebbségi önkormányzat. A kérdés
felvetése számomra azt is egyértelművé tette, hogy amennyiben módom lesz rá és igényt
tartanak személyes részvételemre, úgy az önkormányzati lehetőségek keretein belül segítem
egyházi, kulturális, politikai tevékenységeiket.
/.../
Visszatérve a nyilatkozathoz, tulajdonképpen az aláírók köre is megkérdőjelezi számomra,
hogy mi "azonos hitelveket követve" az aláírások fölé szerkesztett nyilatkozat tartalmához
"egyhangúan" csatlakoztunk volna. Mindezek után sajnálom, hogy aláírásom és nevem ilyen
ügybe keveredhetett, hogy jóhiszeműségemet ilyen célra szándékozták felhasználni.
Kérésére a nyilatkozatot megteszem, melyet jelen, Önnek írt levelemhez mellékelek is.
/.../
Buda, 2001. január 8.
Péterfiné László Ildikó

(a következő levelet rövidítés nélkül, teljes, pontos szövegében közöljük)

Fővárosi Főügyészség
Dr. Szabados Zsuzsa úrasszony
osztályvezető ügyész
Budapest, Akadémia u.13. 1053

Tisztelt Osztályvezető Ügyész Asszony!

A Budapest Főváros XI. kerületi Örmény Kisebbségi Önkormányzat elnöke, Szongoth Gábor
úr levélben keresett meg és hívta fel a figyelmemet arra, hogy jóhiszeműségemmel visszaélve
aláírásomat egy egyházalapítás céljára használták fel.
Meggyőződésem, hogy az aláírási oldalakon nem volt rajta a számomra a mai napig
ismeretlen nyilatkozat tartalma, ugyanis azt nem írtam volna alá.

Nem kívántam és a jövőben sem kívánok Magyarországon új egyház alapításában részt venni,
ahhoz támogatást nyújtani, hiszen én több mint ötven éve vagyok tagja a Római Katolikus
Egyháznak, ahonnan új egyház alapításával sem szándékozom távozni.
Az új egyház alapítására tett lépésekkel nem értek egyet és mélységesen felháborít, hogy
aláírásainkat ilyen nemtelen módon használták fel.

Mindezek előrebocsátásával aláírásomat - amelyet hangsúlyozom, hogy nem

egyházalapításhoz adtam - ezennel visszavonom.
Döntésemről egyidejűleg az Örmény Kisebbségi Önkormányzat XI. kerületi elnökét is
értesítem. Kérem fentiek szíves tudomásulvételét és a szükséges intézkedés megtételét.
Tisztelettel
Buda, 2001. január 8.
Péterfiné László Ildikó
<><><>

Egy kis vidámság

JAN ARANYAN: A lelszi bárdok

Edwardian angol király
léptet Audiján -
"Hadd látom - úgymond - mennyit ér
a lelszi tartomány?"

"Van-é ott önkormányzat is,

van-é dotáció?
Támogat-é a Hivatal,
s a tévé-rádió?"
"Felség, valóban, koronád
legszebb gyémántja Lelsz –
itt kisebbségi törvényre
s hű szavazókra lelsz!"

S Edwardian angol király

vágtat Audiján
körötte ég a pofabőr,
pirul a tartomány.

Főhivatal a vár neve,

hol aznap este szállt,
Főhivatal elnök-ura
vendégli a királyt.

Vadat-halat s mi jó falat,
adózók ingere -
sürgő csoport párt-szolga hord,
s külföld tapsol bele.

"Ti urak, ti urak, ti Lelsz-ebek!

Nem mulattok velem?
Amit lelek, azt elviszem
ezért kell Lelsz nekem!"

"Ti mensevik többségiek,

a józan szó csak árt!
Hol van, ki zengje tetteim?
Elő egy lelszi bárd!"

Szó bennszakad, hang fennakad,

(a törvényt megszegik) -
ajtó megől egy-egy konok
lelsz-bárd emelkedik.

"Itt van, király, ki tetteid

törvény elé viszi -
Kultúra, klub, egyesület!
A többség sem kicsi!"

"Máglyára!" - szól Edwardian -

"a kisebbségnek árt!
Ah, elismerés kell nekünk!"
S jön újabb lelszi bárd.

"Ah, lágyan kél az esti szél

a Hivatal felől...
a tisztesség, a józan ész
lassacskán összedől!"
"Meglátom én!" - s parancsot ád
király, rettenetest:
"Máglyára, ki nem onnan jött,
keletről, egyenest!"

Szolgái szétszáguldanak
önkormányzat-szerén -
Főhivatalban így esett
hasra törvény, szegény.

S ötszáz bizony, dalolva ment

a füstbe, millió!
Senki se tudta mondani:
fiúk, ez így nem jó!

"Haha! Mi zúg? Erdélyi dal

a klubotokban ez?
Felköttetem az ombudsmant,
ha bosszant bármi nesz!"

Áll néma csend - bizottságok

zümmögnek, mint bogár -
"Fejére szól, ki szót emel!
Edwardian jó király!"

De túl zenén, túl síp-dobon,

Főhivatalon át -
mégis akad, ki énekli
a józan ész dalát.

(Lelsz közép-európai tartomány, amelyet a versben sem említett évben megszálltak az

ideiglenesen hazánkban állomásozó Edwardian király anglian hadai. A nyelvtörténészek
szerint Lelsz tartomány történelmi jellemzője, hogy ki mit lel, azt lenyúlja. Azaz, régi angol
mondás szerint: "Kikorján kel, aranyjant lel!"
(A fordító - Béla néni - megjegyzése)
<><><>
Füzetek 56. szám
Semjén Zsolt államtitkár beszéde
(elhangzott 2001 szeptember 15-én, Kolozsvárott)
Kiemelten felhívjuk a figyelmet a megvastagított részre, az előadás végén.

Tisztelt konferencia, tisztelt Elnök asszony!

Először is szeretném megköszöni a megtisztelő meghívást, azt, hogy itt lehetek önök között és
módom van a magyar kormány részéről a legnagyobb szeretettel kifejezni megbecsülésünket
Önök iránt, azért a küldetésért és hitvallásért, amellyel hűségesek maradtak a nemzethez,
hűségesek őseik tradíciójához és hűségesek az Egyházukhoz.
Magyarországon olyan kormány van, amely a keresztényi és nemzeti értékek iránt
mélységesen elkötelezett. Az egész millenniumi ünnepségsorozatnak a lényege: hogyha
végignézek a magyar történelmen, akkor látható, hogy a magyar nemzet sorsa akkor ment jól,
akkor gazdagodtunk lelkiekben, szellemiekben, kultúrában és mindenben, amikor hűségesek
voltunk a Szent István-i örökséghez. És akkor torkollott a nemzet sorsa katasztrófába, amikor
akár jobbra, akár balra lecsúsztunk erről a Szent István-i útról. Tehát az egész millenniumi
ünnepségsorozatnak a lényege az, hogy hűségesek maradjunk ahhoz az örökséghez, amelyre
Szent István felépítette a nemzet katedrálisát. Ez lényegében három nagy pilléren nyugszik: a
kereszténységen, az európaiságon és a magyarságon. Ez a három elem - lényege szerint -
egymásra mutat.
Ha volt a Földön befogadó ország a történelemben, akkor az Szent István Magyarországa.
Nyilvánvaló, hogy a magyar nemzet egyetemébe integrálódó nemzetiségek, kultúrák, tradíciók
a megerősödést és gazdagodást szolgálják. Az is nyilvánvaló, hogy az örménység - egyszerűen
máshoz nem is nagyon hasonlítható - szolgálatot és gazdagodást jelentett a magyar nemzet
egyeteme számára.
A magyar egyházpolitika szintén a Szent István-i örökségre utal, ami talán úgy fogalmazható
meg, hogy ami jó az egyháznak, az jó az országnak és ami jó az országnak, az jó az
egyháznak. Nagyon-nagyon röviden néhány gondolatot mondanék a magyar
egyházpolitikáról. Már csak azért is röviden, mert eszembe jut drága plébánosunk, aki
gyerekkoromban azt mondta nekem: Zsoltikám, jegyezd meg, hogy két fajta prédikáció
létezik: vagy rövid, vagy rossz.
/.../
A magyar egyházpolitikának a lényege - és úgy gondolom, ez tényleg nagyon fontos az
örménykatolikusság szempontjából is -, hogy az egyház sui generis valóság.
Következésképpen nem az állami intézmény-rendszernek valamelyik alrendszere, hanem az
állammal azonos valóság. Ebből következik, hogy állam és egyház kapcsolatában nem
fogadható el semmifajta alá-fölérendeltség, csak a legszigorúbb mellérendeltség. A másik
pedig, hogy az állam és az egyház elválasztása nem jelentheti az egyház és a társadalom
elválasztását. Hiszen egyszerre vagyunk tagjai egyházunknak és polgárai hazánknak. A kettő
szembeállítása tehát nem járható út, csupán a kettő harmonikus együttműködése. Ebből a
filozófiai alapvetésből következik egyház-finanszírozási gyakorlatunk és politikánk,
amelynek a lényege, hogyha az egyház közfeladatot vállal át, legyen az iskola, szociális
intézmény, kórház, közgyűjtemény vagy bármely kulturális feladat, akkor automatikusan és
fillérre azt a támogatást kell kapnia, mint a hasonló feladatot ellátó állami vagy
önkormányzati intézménynek. Mert ha nem ez történne, akkor nem csak arról volna szó, hogy
egy állami és egy egyházi intézmény között tennénk különbséget, hanem - mondjuk egy
iskola esetében - gyerek és gyerek között, egy kórház esetében beteg és beteg között, ami
lényegében vallási alapú diszkriminációt jelentene.
És ezért elfogadhatatlan az, amikor azt kell hallgatnunk, hogy vannak olyan felfogások,
amelyek azt mondják: kérem, ha a keresztények egyházi iskolát akarnak, egyházi
gyűjteményt, kórházat, akkor részben vagy egészben, de tartsák fenn maguk. Ez azért
elfogadhatatlan, mert mi, vallásos emberek ugyanolyan adófizető polgárok vagyunk, mint
bárki más. Ugyanúgy a vallásos emberek adójából is tartatik fenn az összes elgondolható
állami és önkormányzati intézmény. Ha ezek után a közfeladatot átvállaló egyházi intézményt
a vallásos embereknek mintegy "plusszban" kellene fenntartani, akkor lényegében kettős
adófizetésre volnánk kényszerítve. Ez annak a deklarációja, hogy másodrendű állampolgárnak
tekintenek minket.
Miután a magyar kormány nem tekinti másodrendű állampolgároknak a vallásos embereket,
ebből következik, hogy nem vagyunk kettős adófizetésre kényszeríthetőek - és csak akkor
nem vagyunk kettős adófizetésre kényszerítve, ha az állam fillére ugyanúgy finanszírozza a
közfeladatokat átvállaló egyházi intézményeket, mint a hasonló feladatokat ellátó államiakat,
vagy önkormányzatiakat.
Tehát az egyházpolitikánk három nagy pilléren nyugszik: első az egyenlő finanszírozás. Ha
egy egyház azt mondja, hogy - mondjuk - egy közgyűjteményt - mondjuk, egy örmény
közgyűjteményt - akar fenntartani, akkor az állam Magyarországon köteles azt fillérre
ugyanúgy finanszírozni, mint bármely állami funkciójú közgyűjteményt. Ha azt mondja, hogy
iskolát akar fenntartani, akkor ugyanígy, és így tovább. Ide tartozik még a hitoktatás kérdése.
Az állam köteles ugyanúgy finanszírozni az állami, önkormányzati iskolában folytatott
hitoktatást, mint bármely más tantárgyat.
A második nagy pillér a történelmi egyházakkal kötött szerződés. Ezek az élet minden
területén biztosítják az egyházak szabadságát. Most csak két részletet emelnék ki. Az egyik
az, hogy mindaz az ingatlantömeg, amit a kommunista rendszer bármilyen jogcímen elrabolt
az egyházaktól, az jog és igazság szerint visszajár az egyházaknak. Ennek az
ingatlantömegnek egy részére esetleg azt mondják az egyházak, hogy nem tudják visszakérni
természetben, mert nem tudnak vele ebben a formában mit kezdeni. Akkor ez a vagyontömeg
átalakul járadék-alappá. Tehát az ingatlantömeg értékének, amit nem kér vissza, az adott
egyház az 5 %-át kapja évente, az idők végezetéig, valorizálva. Ez jelen pillanatban, a
katolikus egyház esetében évi 2 milliárd forint, a református egyház esetében másfél milliárd,
és így tovább.
Ide tartozik még az, hogy minden állampolgár személyi jövedelemadójának 1 %-át annak az
egyháznak utalja, amelyiknek óhajtja. Egy másik 1 %-át pedig annak a társadalmi
szervezetnek, egyesületnek, amelyiknek óhajtja.
A harmadik az ingatlan-rendezés kérdése, és remélem, hogy ezt a magyar gyakorlatot
valamilyen formában Románia is követni fogja. Ennek a lényege az, hogy mindaz a
vagyontömeg, amit bármilyen címen elraboltak az egyháztól, az visszajár az egyháznak. Az
előbb elmondtam: amit az egyház nem kér vissza, az átalakul járadékká. Amit viszont az
egyház visszakér, ott két lehetőség van: vagy visszakéri természetben, tehát az eredeti
épületet, akkor az állam kifizeti a helyi önkormányzatot, hogy az abban az épületben lévő
intézménye helyett építsen új iskolát, szociális intézményt, stb. Akkor az egyházé lesz az
eredeti épület, az önkormányzat ott lévő intézménye pedig megkapja a funkció kiváltásához
szükséges pénzt az államtól. A második lehetőség, hogy az egyház azt mondja, nem kéri
vissza természetben, akkor marad az épület - mondjuk - az önkormányzatnál, viszont ekkor az
egyház megkapja az épület államosításkori értékét, mai áron, amiből építhet egy új épületet.
Ennek az összköltsége több mint 100 milliárd forint. Ennek az összegnek több mint a felét
kifizettük és évente körülbelül 6-7 milliárd forintot biztosít az állam erre az ingatlan-
rendezésre. Néhány éven belül a teljes folyamatot be fogjuk fejezni.
Ezen kívül még van egy 4 milliárd forintos összeg. Megjegyzem, hogy Magyarországon az
egyházi intézmények ugyanúgy pályázhatnak az állami keretekre, mint az államiak és
legalább az arányuknak megfelelően nyernek is - következésképpen a műemlék-fenntartás
lényegében állami feladat, függetlenül attól, hogy az egy kastély, egy vár, vagy egy templom.
Például a budai Mátyás templom fenntartása nyilvánvaló, hogy nem a Várban élő hívek
hitbuzgalmi feladata, hanem a magyar nemzeti épített örökség része ugyanúgy, mint egy kis
faluban a barokk templom. Ennek a fenntartása állami feladat, nem pedig hitbuzgalmi. Ezért
az épített örökségre, illetve azokra az összegekre, amelyeket a műemlékek fenntartására szánt
a magyar állam, az egyház is ugyanúgy pályázhat, mint az államiak.
Ezen kívül van egy 4 milliárd forintos összeg, ami kifejezetten csak egyházi célokat szolgál,
és ennek a 10 %-a a határon túli magyar egyházi célokra fordítódik.
Nagyon röviden és dióhéjban ez a magyar egyházpolitikai gyakorlat.
Hadd mondjak el még egy gondolatot, mert azt hiszem, külön jelentősége van: tavaly, 2000
augusztus 20-án a magyar nemzet rendkívüli ajándékot kapott I. Bartalomeiosztól,
Konstantinápoly egyetemes pátriárkájától, aki Budapesten, a Szent István-bazilika előtt,
Angelo Soldano bíboros, pápai legátus jelenlétében jelentette be, hogy a Bizánci Szent
Szinódus szentnek ismeri el István királyt. Ilyesmire 1054, vagyis a keleti egyház elszakadása
óta nem volt precedens, hogy egy Nyugaton - az egyházszakadás után kanonizált - szentet
Keleten is elismertek volna, vagy egy Keleten kanonizált szentet Nyugaton elismertek volna.
Az első, akiben az egyetemes katolikus és az egyetemes ortodox hívő Istennek - egy konkrét,
történelmi szituációban megvalósult - kegyelmét egyaránt tisztelheti, a mi Szent István
királyunk.
Most tehát várom, hogy Deotis pátriárka is mielőbb kövesse az egyetemes patriarkátus -
egyébként normatív - irányítását. Megjegyzem, hogy a kanonizáció után néhány nappal II.
Alekszij, minden oroszok pátriarkája küldött útján levelet juttatott el, amelyben biztosította a
Magyar Köztársaság elnökét, hogy az orosz ortodox egyház szentként tiszteli István
királyunkat. Úgyhogy remélem, Deotis pátriárka is minél előbb követni fogja az egyetemes
patriarchátust és a konstantinápolyihoz hasonlóan - amely elkészítette ékes görög nyelven
Szent Istváni liturgiáját és a bizánci pátriárka a sziklatemplomban bemutatta - hogy ezt Deotis
pátriárka is követni fogja, és mielőbb ékes román nyelven is tanúi lehetünk Szent István
ortodox szentként való tiszteletének.
A magyarországi örménységgel kapcsolatban természetes, hogy mindaz, amit
elmondtam, vonatkozik az örménységre is, az örmény katolikus egyházra. Egyetlen
problémáról szeretnék beszámolni, amiről nyilván tudomásuk van.
Az Orlay utca 6-ban, amely az Esztergomi Főegyházmegyén belül az
örménykatolikusság temploma, az a sajnálatos dolog történt, hogy néhány ember,
alapítván egy Magyarországi Örmény Egyház nevű társulatot, "Orlay utca 6."
székhellyel ezt bejegyeztette, és akadályozza az Esztergomi Főegyházmegyét és az
örmény katolikusságot a templomának a használatában.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a magyar állam alkotmányos megfontolásoktól vezérelve
sem kíván egyházak közötti, egyházon belüli vitába beavatkozni. De nem kétséges, hogy
a katolikus kánonjog alapján az Orlay utca 6. a Magyar Katolikus Egyház tulajdona, az
örménykatolikus közösség tulajdonában van, amelynek az ordináriusa Paskai László
bíboros úr. Következésképpen nyilvánvaló, hogy a magyar államnak a helyes tulajdoni
viszonyokat biztosítania kell. Megpróbáltam az atyával és az érdekelt felekkel
jószolgálati úton is beszélni. Hogyha ez nem vezet eredményre, gondolom az Esztergomi
Főegyházmegye a bírósághoz fordul, a bíróság döntését a magyar állam végrehajtja.
Nem kétséges - anélkül, hogy bármit prejudikálnék -, hogy az Orlay utca 6. az örmény
katolikus egyház tulajdona. Természetesen mindenki olyan egyházat alapít, amilyet
akar, mindenkinek, személy szerint szuverén joga, hogy visszatér az ortodoxiára, vagy
olyan szektát alapít, amilyet akar, de más egyház tulajdonában nem lehet új egyházat
alapítani.
Tehát, következésképpen: amennyiben az örmény katolikusság kéri, a Magyar Állam az
ott lévő gyűjteményt, művészeti értékeket, mindent kész leltárba venni és állami védelem
alá helyezni. Reményeink szerint sikerül bíróságtól függetlenül, megállapodásra jutni, és
az örmény katolikus egyháznak saját ingatlanát rendeltetésszerűen használnia. Ez
abban testesül meg, hogy a bíboros úr visszakapja a kulcsokat, és egy megfelelő
egyháztanács kerül kinevezésre.
Amennyiben ez nem történik meg, Csordás Eörs atya úgy tájékoztatott, hogy akkor
ennek bírói úton szereznek érvényt.
Szerintem mindenki számára szerencsésebb lenne, ha ezt el lehetne kerülni. De ha nem,
akkor marad a bírói út, mindenesetre. Éppen most azt beszéltük meg, hogy az örmény
katolikusság kérésére ezt a gyűjteményt védelem alá helyezzük, hogy semmilyen
formában, semmilyen módon kára ne keletkezzen.
Ezekkel a gondolatokkal szeretném még egyszer megköszönni önöknek hűségüket a
nemzethez és az egyházhoz, és biztosítani önöket kormányom nevében is arról, hogy
nagyon nagyra értékeljük azt a munkát, amit önök végeznek a mai Magyarországon és
Erdélyben. Ha bármikor, bármilyen ügyben segíteni tudunk, akkor természetes, hogy
rendelkezésre állunk, hiszen ezért vagyunk.
 <><><>

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma

dr. Semjén Zsolt államtitkár

Igen tisztelt Államtitkár Úr!

A 2001. szeptember 15-i kolozsvári magyarörmény konferenciánkon tett látogatását és
felszólalását ezennel is hálás szívvel megköszönöm itthoni és otthoni magyarörmény
közösségünk nevében.
Nagy örömünkre szolgál, hogy hazánk Kormánya figyelemmel kíséri küzdelmünket,
kulturális-hitéleti identitásőrző missziónkat. Az igen pozitív elismerések segítenek át
bennünket a nap, mint nap érő negatív élményeken, az igaz ügyünk melletti kiállásra
buzdítva.
Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület - mint a hazai magyar anyanyelvű örmény
gyökerűek civil szervezete - , továbbá a Budapesti Örmény Kisebbségi Önkormányzatok
Társulása Budapest Főváros II., VI., IX. és XI. kerületi Örmény Kisebbségi Önkormányzatok)
elnökeként, a testületek, valamint a mellékelt nyilatkozatot szabályszerűen kitöltve és aláírva
mintegy 350 magyarörmény közösségi tagunk felhatalmazása (1999 nyarán juttatták el
hozzánk) alapján tisztelettel
kérjük,
hogy a Budapest XI. ker. Orlay u. 6. szám alatt fekvő Budapesti Örmény Katolikus
Lelkészség kebelében lévő múzeumunkat, könyvtárunkat és levéltárunkat
állami védelem alá helyezni szíveskedjék,
a közgyűjteménnyé tételi eljárást megindítani szíveskedjék. Plébániánk, múzeumunk,
könyvtárunk és levéltárunk kincsei nemzeti örökségünk részét képezi, melynek
nyilvántartásba és a köz számára látogathatóvá tétele fontos nemzeti érdek.

Tisztelettel kérjük, hogy a leltározás során a magyarörmény közösségünk két nemzetközi hírű
főmuzeológusa szakmai segítségét szíveskedjék igénybe venni: Fichtingerné dr. Pásztor
Emese és Batári Ferenc - Iparművészeti Múzeum.

Tisztelettel kérjük - jószolgálati úton - segítségét, hogy a Magyarországi Örmény Egyház

megszüntesse székhelyeként az Orlay u. 6. szám alatti ingatlanunkba történt bejelentkezését,
azt elhagyja, azaz örménykatolikus - katolikus közösségünk végre birtokba vehesse és végre
háborítatlanul használhassa saját templomát, plébániáját, múzeumát, könyvtárát, levéltárát.
Kérjük szíves közreműködését, hogy az örmény szertartású római katolikus és a római
katolikus örmény közösségünk által 2000. október 1. napján választott 3 tagú ideiglenes
gondnokság végre kinevezésre kerüljön és megkezdődhessen a mielőbbi egyháztanács-
választásra való felkészülés.

Budapest, 2001. október 19.

Megkülönböztetett tisztelettel:
dr. Issekutz Sarolta
<><><>

Füzetek 59.szám

Nyilatkozat
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia december 11-13-i ülésén megütközését fejezte ki a Népszabadság c.
napilapban december 10-én a 7. oldalon közölt interjú miatt, amelynek alcíme volt: „Miért maradt el II. Karekin
katholikosz, az örmény egyházfő budapesti látogatása?" Az interjúban Meszrob Krikorian bécsi örmény ortodox
érsek a valóságnak nem megfelelő és sértő állításokat közöl, félretájékoztatva a közvéleményt (olvasókat). - A
katolikus örmény egyházközség Budapesten, az Orlay utcában 1970-ben ingatlant vásárolt magának kizárólag
katolikus anyagi alapból, ezért nem felel meg az igazságnak, hogy „évtizedekkel ezelőtt közösen vásárolták".
(Dokumentumok megtalálhatók az Esztergom-Budapesti Érsekségen.) - Két évvel ezelőtt néhány nem katolikus
örmény megalapította a „Magyarországi Örmény Egyházat", amely bírósági bejegyzést kapott, és jogtalanul a
katolikus örmény egyházközség épületét jelölték meg az új egyház központjaként. - A magyar állami vezetők
kifejezték készségüket, hogy szívesen találkoznak az örmény egyházfővel, amennyiben a jogvitákkal terhelt
Orlay utcai épületet nem látogatja meg. Mivel II. Karekin katolikosz ennek ellenére is az egyházi illetékesek
értesítése nélkül az Orlay utcai katolikus örmény templomba szándékozott menni, a sértő magatartás miatt az
állami vezetők elzárkóztak a hivatalos találkozástól. Ettől függetlenül a határőrségnek utasítást adtak, hogy
minden körülmények között segítsék elő a katolikosz belépését az országba. - Paskai László bíboros nem kapott
sem közvetlen, sem közvetett jelzést az örmény katolikosz látogatási szándékáról, sem tárgyalási tervéről, sem
annak témájáról. Az interjú közli, hogy „egy fiatal pap ezen a héten érkezik Budapestre". Sajnálatos módon ez
megtörtént. Furcsa és erőszakos magatartás az örmény ortodox pap küldése és beköltözése a katolikus örmény
egyházközség tulajdonát képező épületbe a tulajdonos és az illetékes katolikus főpásztor tudta és beleegyezése
nélkül. Ebben a tényben a mai idők „templomfoglalását" láthatjuk.
Fáj és sajnáljuk, hogy II. János Pál pápa három hónappal ezelőtti nagyvonalú és testvéri örményországi
találkozása után ugyanennek az örmény katolikosznak bécsi érseke sértő megnyilatkozással és intézkedéssel
akadályozza a jó szándékú ökumenizmust, amelynek egyik alapja az igazságosság és a jog tiszteletben tartása.
Bennünket továbbra is az a szellem vezet, amelyet II. János Pál pápa örményországi útján mutatott fel.
Budapest, 2001. december 13.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KONFERENCIA

CONFERENTIA EPISCOPORUM HUNGÁRIÁE
H-1071 Budapest VII., Városliget fasor 45.
Telefon: (361)342-6959, telefax: (361)342-6957
E-mail:pkt@katolikus.hu, Postai cím: 1406. Budapest, Pf. 79.
<><><>

Az Esztergom-Budapesti Érsekség közleménye

Az Esztergom-Budapesti Érsekség a Budapesti Örmény Katolikus Lelkészség javára történő befizetések
elkülönítésére Budapest Örmény Katolikus Lelkészség 11100908-19143138-37000004 elnevezéssel számlát
nyitott az Inter-Európa Bank Rt.-nél. A befizetésekhez ugyanilyen elnevezésű készpénz-befizetési csekkek
készülnek napokon belül a hívek számára.
A csekkeket eljuttatjuk az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület elnökének, dr. Issekutz Saroltának,
akitől át lehet venni.
Budapest. 2002. január 4.

Felhívás!
Mint az Esztergom-Budapesti Érsekség közleményéből kiderül, az Esztergom Budapesti Érsekség -
egyetértésben az örmény katolikus Pátriárka Őboldogságával - rendezni kívánja a Budapesti Örmény Katolikus
Lelkészség ügyeit, köztük annak pénzügyeit is. Ennek szellemében külön számlát nyitott a Budapesti Örmény
Katolikus Lelkészség javára történő befizetések, pénzadományok fogadására.
Kérjük lapunk olvasóit, hogy ha befizetési célzatból felhívást és csekket kaptak P. Leszkovszki Pál és P. Vahan
Hovagimian aláírással, akkor a levélhez csatolt csekket ne használják a befizetésekre, hanem a rövidesen
egyesületünknél hozzáférhető új csekket.
Mint a közleményből kiderül, az új bankszámlán gyűjtött pénz felett nem a jelenleg törvénytelenül működő nem
katolikus örmény egyháztanács, hanem a vitás ügyek rendezése után törvényesen kinevezett ideiglenes
gondnokság, majd törvényes választással létrehozott Egyháztanács és a plébános fog rendelkezni.
Kérjük, jelezze levélben, vagy telefonon hogy ilyen csekket igényel, és azt postán megküldjük Önnek.
dr. Issekutz Sarolta
Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület elnöke
 Templomfoglalás a XX. század végén
Több mint négy éve furcsa „játék" folyik a Budapesti Örmény Katolikus Lelkészség körül. Ennek ingatlana,
templomunk, múzeumunk körül... a benne felhalmozott adományok, kincsek, emlékek körül...
Közben kavarognak a meghatározások és elnevezések: katolikus, örmény, magyarországi, ortodox, apostoli...
Megtévesztő. Akadnak ismétlődő nevek, olyan személyeké, akik hol ilyen, hol más színben bukkannak fel. Ez is
megtévesztő. A közvélemény elbizonytalanodik és legyint: bizonyára felekezeti villongásokról van szó! Vallási
türelmetlenségről van szó! Így aztán azok (többnyire a magyarörmények), akik arról beszélnek, hogy „nem az
övék, a miénk!", lassanként már a szűkkeblű gyűlölködők képében tűnnek fel - legalábbis így tüntet fel minket a
másik oldal. De ki és mi az a „másik oldal"?

A szélesebb magyarországi közvélemény már-már elkönyvelte magában: örmény vircsaft...

Pedig még nem is olyan régen (és évszázadok óta!) ez a közvélemény elismeréssel és megbecsüléssel tekintett az
örmény származású magyarokra. És megértéssel, segítőkészen befogadta a néhány tucatnyi, újonnan bevándorló,
Örményországból érkező örményt.
Mi történt hát?
Lapunk jelen száma összefoglaltan mutatja be mindazt, ami eligazít a kérdésben.
1999 tavasza óta folyik a harc, hogy az új alakulat, amely magát Magyarországi Örmény Egyháznak (MÖE)
nevezi, vegye le a kezét Orlay utcai, örmény katolikus plébániánkról, templomunkról.* Hitelveikről semmit sem
tudni, ám a Fővárosi Bíróság 1998 novemberében a 124 alapító tag kérelmére hipp-hopp bejegyezte ezt az
„egyházat"... egyenest az Orlay utcai örmény katolikus templom címére!
Az egyházközségi tanács tagjai: dr. Moldován Kristóf elnök (igen, az a Moldován Kristóf, aki Kádár Dániel
atya idején, 1958-ban az Örmény Katolikus Egyházközség Képviselőtestületének egyik tagja, majd az alakuló
ülés után a Hitbuzgalmi Szakosztály, valamint a kápolnaépítő bizottság tagja volt!), elnökhelyettesek: Avanesian
Alex és dr. Peltekian Aram. Jegyző: Simon J. Zaven, aljegyző: dr. Garaguly István, pénztáros: Göcseján Antalné,
önkormányzati és egyházi összekötő: Rudas Valéria, gazdasági gondnok: Nazarjan Hamlet és Penyáskó Imre, a
számvizsgáló bizottság tagja: ifj. Göcseján Antal, a lelkipásztori bizottság tagja: Károlyi Zsaszmen és az azóta
elhunyt dr. Zakariás Richárd, egyházi szóvivő: Hutterer Ingrid, vidéki képviselők: Sólyomvári György és dr.
Malhazian Armen.
Ők és az általuk képviselt Magyarországi Örmény Egyház nem katolikus, a katolikus örményekhez semmi
közük. Aki ugyanis közülük katolikus volt, az új egyház alapításával önmagát kizárta a Katolikus Egyházból
(lásd a csillag alatt felsorolt irodalomban Dr. Csordás Eörs kanonok előadását.) Amikor arra hívnak fel, hogy
adjuk adónk 1%-át a Magyarországi Örmény Egyház javára, gondoljunk arra, hogy ezzel nem a Magyarországon
honos Örmény Szertartású Római Katolikus Egyházat támogatjuk, (amely a Római Katolikus Egyház rész-
egyháza), mert ahhoz a nyilatkozatot a Magyar Katolikus Egyház technikai számára kellene küldenünk...!

Miért alakult ez a Magyarországi Örmény Egyház? (Ügyesen kitalált elnevezés! Sokan észre sem veszik,
meg sem kérdezik, hogy milyen? „Örmény"...! De keleti? Nyugati? „Magyarországi Örmény „... azt sugallja,
hogy mindenki, aki Magyarországon él és örmény származású... ide „tartozik". De nem!)
Az új képződmény alapszabályából kiderül, hogy gazdasági megfontolásokból hozták létre. Kimondatott
egyebek között: más egyházakkal egyesülhet, vagyonát átadhatja az új egyház tulajdonába.
Csupán azért kell új egyházat alapítani, hogy utána egyesülni lehessen egy másik egyházzal? Miféle vallás
ez?
És miféle vagyona lehet a hirtelen alakult „egyház"-nak? Hiszen a mi, örmény szertartású római katolikus
egyházunk tulajdonába költözött be, oda jegyeztette be magát, jogtalanul! És gyakorlatilag birtokában tartja a
templomot a múzeumi tárgyakkal, levéltárral, könyvtárral együtt, jogtalanul!
Vagy: lehet-e ebben az új egyházban a hitélet irányítója Vahan Hovagimian plébános, amint azt az új egyház
alapszabályában olvassuk? Hiszen őt a Rómához tartozó Bécsi Mechitarista Rend küldte ide, hogy a római
katolikus örmények lelki gondozását ellássa!
Egy ideig annyit láttunk csupán, hogy a két „egyházfő", Avanesian Alex és dr. Moldován Kristóf, valamint
csapatuk gazdasági és más célokból manőverezni kezd.
Ez az „egyház" akadályozta meg 2000. október 1-én, hogy a Budapesti Örmény Katolikus Plébánia
helyiségeiben zárt körben találkozhassunk egyházi vezetőinkkel; ez hívta ki ellenünk a rendőrséget, amikor
határon innen és túl élő katolikus magyarörmények a III. Konferencia ünnepi szentmiséjén együtt szerettünk
volna ünnepelni. (Lásd az elején már csillag alatt jelzett lábjegyzetünket a számos, nyilvánosságra hozott
dokumentumról, beszámolóról és véleményről.)
Minderre felhívtuk az „alapító tagok" figyelmét, közzétettük a 124 ember névsorát. Többen közülük hivatalos
feljelentést tettek az „egyház" szervezői, vezetői ellen. A Magyarországi Örmény Egyház létrehozói ellen a
büntetőeljárás jelenleg nyomozati szakaszban, lassan, de folyik.
Az elmúlt év november 20-án elterjedt a hír, hogy 21-én hazánkba érkezik az ortodox (apostoli) örmények
egyházi vezetője, az ecsmiadzini katolikosz. (A „katolikosz" elnevezés kissé megtévesztő, mert semmi köze a
katolikussághoz. Az se tévesszen meg senkit, hogy az ecsmiadzini katolikosz címe „minden örmények
katolikosza" - az örmény katolikusokra ez legkevésbé sem vonatkozik.)**
Magyarországon nem volt és nincs ortodox örmény egyház. Mégis, számunkra, magyar anyanyelvű örmény
szertartású római katolikus, református, stb. vallású magyarörmények számára is fontos lett volna megismerni az
ősi örmény egyház vezetőjét. Az Országos Örmény Önkormányzat vezetői ettől a lehetőségtől minket eleve
elzártak. A tervezett találkozóra csak örmény nyelvű meghívót küldtek néhány kiválasztottnak - de nekik is csak
az utolsó pillanatban. Ezért tiltakoztunk a Magyar Távirati Irodához eljuttatott nyilatkozatban (lásd lapunk
további részében). Hiszen mi évek óta küzdünk templomunk visszaszerzéséért és hitéletünk helyreállításáért s
erről szerettük volna tájékoztatni az ortodox örmény katolikoszt.
A katolikosz végül is nem jött... Nem is akart? Vagy jött volna, de nem akart a katolikus örményekkel, a
Magyar Katolikus Egyházzal találkozni? (Lásd lapunk első oldalán a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
nyilatkozatát.)
Pedig milyen szép lett volna, ha olyasmire kerülhetett volna sor, mint amit több mint egy évszázada, a
Magyar Szalon című lap 1893. októberi száma ír le. A szamosújvári örmény katolikus küldöttek, Bárány Lukács
szamosújvári lelkész és Novák György lelkész Crimian Mgtics 141-ik katolikosznak bécsi látogatása alkalmával
ezt mondták:
„...Mi magyar örmények Szent István hatalmas koronájának védelme alatt elégedetten és boldogan élünk,
élvezzük a szabadságot és az összes polgári jogokat. Forrón óhajtjuk, hogy vajha testvéreink Arméniában
megtalálnák ugyanazt a boldogságot, melyet mi Magyarországon élvezünk és kivívhassák ugyanazokat a
szabadságjogokat és jogokat.
A katholikosz reszkető hangon a következőket mondta:
...Ti vagytok, testvéreim az elsők, akik sok örmény nevében azt jelentitek: mi helyzetünkkel, sorsunkkal meg
vagyunk elégedve! Az Isten áldása legyen azon az országon, a melyben olyan boldognak érzitek magatokat! "
Cselingárián Jakab számol be erről, érdemes emlékezetünkbe vésnünk.

Hihetetlen a 20-ik század végén elkövetett templomfoglalás! A MÖE kisajátítja a katolikus templomot,
kizárólagos tulajdonaként bánik az épülettel és a múzeummal, megakadályozza a hitéletet. Politikai és gazdasági
hatalom megszerzésére használja ki azokat a lehetőségeket, amelyek az örmény nemzeti kisebbség számára
nyílnak Magyarországon! A jóhiszeműségre épít, a magyarországi történelmi örménység jó hírnevére. A hitélet
szentségét mocskolja be, ugyanakkor bemocskolja valamennyi örmény tisztességét, nemcsak a
magyarörményekét.
Ezt a jó nevet, őseink jó nevét, a mi örökségünket lopja el és sározza be.
Mindebben évek óta segédkezik a sajtó, a jobb- és baloldali egyaránt. Vélhetően nem rosszindulat, hanem
megbocsáthatatlan tájékozatlanság vezeti. Vagy félrevezetik.

A katolikosz „meghiúsult" látogatásának sajtóvisszhangja felhívta a nagyközönség figyelmét, hogy

hazánkban valami nincs rendben az örmények között, akiknek országa a világon elsőként lett kereszténnyé... és
éppen a hitélet, az egyház, a templom körül nincs rendben!
Jelen számunkban olvasható a Magyar Nemzet egyoldalúságról árulkodó híradása, amelyben elhangzik az a
hazug vád is az új egyházat alapító Avanesian Alextől, miszerint a Katolikus Egyház Magyarországon üldözi az
örményeket. (A tolvaj kiált „fogd meg!"-et!)
A Népszabadságnak adott interjúban pedig az ortodox örmény egyház bécsi püspöke, Krikorjan nyilatkozik
megdöbbentően: ők évek óta tudnak az Orlay utcai templom tulajdonlása körüli vitákról, amelyet békésen
kívánnak rendezni...!?
De mi köze a hirtelen alakult Magyarországi Örmény Egyháznak, vagy a Magyarországon nem is létező
Ortodox Örmény Egyháznak a Budapesti Örmény Katolikus Lelkészség által vásárolt ingatlanhoz, amely
jelenleg is e lelkészség tulajdonát képezi? Mi köze az általunk, apáink által felépített örmény szertartású római
katolikus templomunkhoz? Lehet itt tulajdonjogi vitáról beszélni? (Ezzel kapcsolatosan ajánljuk a jelen számban
közölt 1958-as jegyzőkönyvet, amely az Örmény Katolikus Egyházközség képviselőtestületének újjáalakuló
üléséről készült.)
Új egyházat, persze, lehet alapítani... de nem így, törvénytelenül elfoglalva más ingatlanát, mint azt a MÖE
tette.
S akkor jön az Ortodox Örmény Egyház, hogy békésen rendezzen... mi ez, talán jószolgálati igyekezet? Hát...
lássuk:

A hazai örménységet különösen megdöbbentette a bécsi örmény ortodox püspök kijelentése, hogy itteni hívei
kérésére - akik egyenlőek a Magyarországi Örmény Egyház tagjaival! - haladéktalanul ortodox papot küld
Budapestre. Az ortodox pap meg is érkezett a katolikus templomba, amely fölött az esztergomi érsek az illetékes!
 Keleti rablómegoldás?
Szerencsére a Velencei Mechitarista Rend és a Keleti Kongregáció segítségével a betolakodót sikerült
eltávolítani. (Ismételten felhívjuk a figyelmet a lábjegyzetben közölt magyarázatra: a római katolikus örmények
rítus vonatkozásában XIX. Nerszesz Bedrosz pátriárka alá tartoznak, aki a vatikáni Keleti Kongregáció tagja.)
Most egyértelműen kiderült, hogy a Magyarországi Örmény Egyház és főnökei mindenkit félrevezettek: a
hazai örménységet, a magyar adófizető állampolgárokat, a Bécsi Mechitarista Rendet, de a bécsi és az
ecsmiadzini Ortodox Örmény Egyház vezetőit is.
Ismételjük: a magyarországi, történelmi örménység több évszázadon át, egészen a jelenig jó hírnevet,
becsületet vívott ki magának, és az örménységnek általában. Ezt az „egyházalapító" besározta. Ilyen ember nem
méltó arra, hogy bárkit képviseljen - s ezt a hazai örménység tagjainak, de az állami szerveknek is tudomásul
kell venniük.
A törvényesség mindenkit kötelez, nemzeti, kisebbségi hovatartozástól függetlenül. A tisztesség
követelménye is egyformán vonatkozik mindenkire a hazában és a nagyvilágban.
dr. Issekutz Sarolta

* Lapunk ezzel kapcsolatos anyagai: „Mi van az Orlay utcában?" - 1999. június; Fancsali János: Oldások és
kötések - 1999. július; „Otthon akarunk maradni!" és Nyilatkozat - 1999. augusztus; „Miatyánk, aki a cégünkben
vagy" dcs - 2000. február; Ügyek, vádak, erkölcsök - 2000 március; Dr. Paskai László bíboros válaszlevele, dr.
Issekutz Sarolta cikke, valamint id. Áján Gergely: Igen tisztelt Atyák! - 2000 április, Dr. Csordás Eörs előadása a
budapesti, III. Örménymagyar Konferencián, Balogh Jenő: Gondolatok egy mise és egy múzeumlátogatás körül -
2000 október; Avanesian Alex feljegyzése, Fancsali János: Egyetlen kérdés – 2000. december; „Repedések" –
2001. február; „Ami a Szabadság című újságban megjelent tényszerű beszámolóból kimaradt", „Vétkesek közt
cinkos, aki néma" – 2001. augusztus; Semjén Zsolt államtitkár beszéde a IV. Örménymagyar Konferencián –
2001. október; Levél dr. Semjén Zsolt államtitkárnak – 2001. november.
** Az örmény katolikus pátriárka, XIX. Nerszesz Bedrosz, Bejrutban székel. A rítus vonatkozásában hozzá
tartozik a hazai örmény katolikusság. A pátriárka tagja a Keleti Kongregációnak, amely a római pápa
fennhatósága alatt működik.

<><><>
II. Karekin katolikosz Magyarországi látogatásának elmaradásával kapcsolatosan a hazai történelmi
örménység nevében az MTI-nek eljuttatott nyilatkozat

A hazai történelmi örménység nyilatkozata

Az örménység 330 éve települt be tömegesen Erdélybe, Magyarországra, több évszázados menekülésük
végállomására, hazánkba. Jelenleg létszámuk kb. 15 ezer főre tehető. Ezen magyar anyanyelvű, örmény
szertartású római katolikus, református örménység az un. magyarörmények, akik örmény gyökereiket,
kultúrájukat és hagyományaikat ápolják, szoros kapcsolatot tartanak fenn Erdélyben maradt kb. 10 ezer főnyi
társaikkal, civil szervezeteikkel. Társadalmi elfogadtatásuk évszázadok óta kimagaslóan elismert.
A XX. század végén betelepült örmény anyanyelvű örmény kisebbség létszáma kb. 100-200 főre tehető
hazánkban, akik többsége szintén ápolja kultúráját, beilleszkedni kívánnak választott hazájuk társadalmába.
Vallásukat tekintve - amennyiben megkereszteltek - az örmény apostoli egyházhoz tartoznak. Templomuk,
imahelyük nem ismert.
A hazai történelmi örménység szükségesnek tartja az alábbi nyilatkozatot megtenni az őket képviselő civil
szervezet és az örmény kisebbségi önkormányzataik által.
A Magyar Állam demokratikus kisebbségvédelmének köszönhetően alakulhattak meg nagyszámú helyi
örmény kisebbségi önkormányzataink az ország különböző helyein, valamint a főváros kerületeiben, anyagi
hozzájárulást biztosítva működésükhöz.
A történelmi magyarörménység kisebbségi önkormányzatai és civil szervezete (Erdélyi Örmény Gyökerek
Kulturális Egyesület) társadalmi támogatottsága igen jelentős, kapcsolattartása a közösséggel rendszeres határon
belül és kívül.
A Magyar Állam jelentős anyagi támogatása következtében mód nyílt úgy a magyarörmény, mint az örmény
anyanyelvű szervezetek kulturális, hagyományőrző, nyelvápoló tevékenységére, az örmény identitás erősítésére,
a nemzetközi kapcsolatok ápolására.
1999-ben megalakult ugyan az Országos Örmény Önkormányzat Avanesian Alex elnökletével, azonban
kezdettől fogva működése törvénytelen, nem közösségi döntésen alapul, a hazai örmény közösségnek nincs
beleszólása és tudomása tevékenységéről. A magyar anyanyelvű örménységet teljesen kirekesztette,
nyilatkozataiban is kijelentve, hogy nem örmények, csupán az etnobiznisz miatt vállalják fel az örménységet.
Avanesian Alex elnök és néhány fős tanácsadó testülete tevékenységének köszönhetően hazánkban az
örménység társadalmi elfogadtatása veszélyben van, amely miatt a hazai történelmi örménység, a
magyarörmények már tiltakozásukat fejezték ki és segítséget kértek úgy a hazai állami szervektől (NEKH,
Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa), mint az európai örmény szervezettől, Jivan Tabibian örmény
nagykövet úrtól, valamint a Magyar Katolikus Egyháztól, az örmény szertartású római katolikus egyházi
elöljáróságoktól.
Az elnök és szűk köre a hazai örmény anyanyelvű örménység egy csoportját, valamint nem örmény
származású személyeket is félrevezetve 1998. novemberében létrehozott egy Magyarországi Örmény Egyház
nevezetű szervezetet, amelynek nevében már megalakulása előtt nyilatkozatokat tett, ingatlan és egyéb
jogügyleteket kötött törvénysértő módon. Ezen egyház elnökhelyettese Avanesian Alex, az országos elnök. Ez az
egyház önhatalmúan székhelyként bejelentette magát az örmény szertartású római katolikusok Budapest XI.
Orlay utca 6. szám alatt fekvő ingatlanába, elfoglalva templomukat, múzeumukat, könyvtárukat és levéltárukat,
kizárva onnan a Magyar Katolikus Egyházat és a 64. részegyházát képező örmény szertartású római
katolikusokat. Az ügyben a Fővárosi Főügyészség megindította a nyomozást (T.206/2000), amely jelenleg is
folyamatban van.
A hazai magyarörménység a Magyarországi Örmény Egyház bitorlása ellen segítségért és védelemért
folyamodott a Magyar Katolikus Egyházhoz, valamint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához és kérték
a XI. ker. Orlay u. 6. számú ingatlan, valamint a nemzeti örökségünk részét képező múzeum, könyvtár állami
védelem alá helyezését. Ingatlana védelmében és hitélete megakadályozása miatt segítségért folyamodott
továbbá a Velencei Mechitarista Rendhez, a bejrúti örmény katolikus Pátriárkához, a vatikáni Keleti
Kongregátióhoz, valamint Jivan Tabibian nagykövet úrhoz.
Sajnálattal állapítottuk meg, hogy II. Garekin Katolikosz magyarországi látogatásáról közösségünk
semmilyen értesítést nem kapott, bennünket az országos vezetés értesítésre sem méltatott. Csupán néhány
örmény anyanyelvű testvérünk kapott örmény nyelvű meghívót, azt is aláírás nélkül az utolsó nap. Sajnálattal
állapítjuk meg, hogy a Katolikosz látogatásának szándékát nem hozták nyilvánosságra, hogy a hazai örménység
megismerhesse az ősi örmény egyház, az Örmény Apostoli Egyház vezetőjét, tájékoztathassa a hazai örménység
hitéleti problémáiról. Ugyanígy nyilatkoztak örmény anyanyelvű testvéreink is, akik szerették volna tájékoztatni
az egyházfőt a saját testvéreiktől elszenvedett sérelmeikről.
Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy az egyházfő látogatásának meghiúsulása nem a fentiek meghiúsítása
érdekében történt-e, politikai célzattal, hazánk lejáratásának szándékával.
Közösségünk úgy határozott, hogy kirekesztettségünkről, az örmény szertartású római katolikus ingatlanunk
és hitéletünk elleni támadásról, a hazai örménység történelméről és kultúrájáról a Katolikoszt levélben értesítjük,
kérve segítő közreműködését.
Avanesian Alex törvénytelen magatartása, felelőtlen viselkedése következtében a hazai örménység
többévszázados pozitív megítélése veszélybe került. Nemcsak hazai, hanem nemzetközi vonatkozásban is
félreinformálja a közvéleményt a médiumok felhasználásával a kül- és belföldi kapcsolataiban, de
félreinformálja a hazai állami, kisebbségi szerveket, szervezeteket, az Örmény Köztársaság vezetését, az apostoli
örmény egyházat is. Magatartásával nem a hazai örménység érdekeit képviseli, legyen az magyar, vagy örmény
anyanyelvű. Kirekeszti a közösséget az érdekképviseletből, megakadályozza érdekérvényesítését.
Budapest 2001. november 23.

Aláírók:
Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület Dr. Issekutz Sarolta elnök sk. pecsét
Budapest Főváros II. ker. Örmény Kisebbségi Önkormányzat Zakariás Antal Dirán elnökhelyettes sk. pecsét
Budapest Főváros VI. ker. Örmény Kisebbségi Önkormányzat Wertán Zsoltné elnök sk. pecsét
Budapest Főváros IX. ker. Örmény Kisebbségi Önkormányzat Dr. Borszéki Béla elnök sk. pecsét
Budapest Főváros XI. ker. Örmény Kisebbségi Önkormányzat Szongoth Gábor elnök sk. pecsét
Budaörsi Örmény Kisebbségi Önkormányzat Fancsali János elnök sk. pecsét
Siófoki Örmény Kisebbségi Önkormányzat id. Aján Gerő elnök sk. Pecsét
<><><>

Népszabadság 2001. december 10.

Talán majd legközelebb
Miért maradt el II. Karekin katholikosz, az örmény egyházfő budapesti látogatása?

Mint arról lapunkban már hírt adtunk, novemberben kútba esett „az örmények pápájának" magyarországi
látogatása. Az 1700 évvel ezelőtt alapított örmény keresztény egyház vezetője, II. Karekin katholikosz azokban a
napokban Ausztriában vendégeskedett, a bécsi érsekség által a keleti egyházakkal meglévő kapcsolatok
ápolására és erősítésére létrehozott Pro Oriente Alapítvány meghívására. Logikusnak látszott, hogy a messzi
Kaukázusból érkezett főpap közép-európai tartózkodását magyarországi látogatásra is felhasználja. Ezt
szorgalmazták mindenekelőtt a hazai örmény önkormányzat vezetői, továbbá a pannonhalmi főapát (aki néhány
éve az örmény vallási központban, Ecsmiadzinban járva még a mostani katholikosz elődjét hívta meg az
apátságba), s bár állami szinten is komoly előkészületek történtek, az utolsó pillanatban Budapest lemondta a
látogatást. A szokatlan fejleményről kérdeztük az örmény ortodox egyház középeurópai képviselőjét. Meszrob
Krikorian érsek bécsi székhelyén nyilatkozott a Népszabadságnak.
- Mit tud ön a magyarországi látogatás előkészítéséről? Ki volt tulajdonképpen a meghívó?
- Jómagam az előkészületek tevékeny részvevője voltam. Bő egy éve, 2000. szeptember 21-én Budapestre
utaztam, mert ottani híveim úgy tájékoztattak, hogy kormányuk nagy érdeklődést tanúsítana Őszentsége
magyarországi meghívása iránt, sőt, hajlandó lenne őt államfőnek kijáró keretek között fogadni.
- Az említett hívek alatt ön azokat érti, akik Magyarországi Örmény Egyház néven 1998-ban vallási
közösséget hoztak létre?
- Igen, s az örmény apostoli egyház részéről én vagyok a feljebbvalójuk. De én irányítom Bécsből Ausztria
mellett a Skandináviában, Csehországban és Szlovákiában élő híveinket is. Visszatérve azonban a szervezésre:
találkoztam az egyházi ügyekben illetékes államtitkárhelyettessel, Semjén Zsolt úrral és néhány munkatársával, s
megbeszélésünkön többször is elhangzott, mennyire óhajtja Budapest ezt a látogatást.
- De ezek szerint nem a magyar kormány hívta meg a katholikoszt.
- Nem, de miután értesültek II. Karekin bécsi látogatásáról, számomra a beszélgetésünkből egyértelműen az
csengett ki, hogy ezt a kínálkozó lehetőséget nem szeretnék elmulasztani. Kilátásba helyezték az államfői szintű
fogadtatást, a parlament felkeresését is.
- Szerepelt-e a forgatókönyvben találkozó a magyarországi örményekkel? Ezt azért kell megkérdeznem,
mert az örmény származású magyarok egyes képviselői - akik néhány év óta rossz viszonyban vannak az
országos önkormányzatuk vezetőivel - utóbb azt panaszolták, hogy kihagyták őket az előkészületekből.
- Az önkormányzat vezetői, akik végig jelen lettek volna a hivatalos program eseményein, azt jelezték, hogy
külön is szerveznek egy találkozót az örmény kulturális központban, s oda valamennyi csoport képviselőit
meghívják. Azok ugyanis, akiknek ősei 300 évvel ezelőtt vándoroltak el szülőföldjükről, s előbb Erdélyben,
később a mai Magyarországon telepedtek le, már nem tartoznak az apostoli egyházhoz, a római pápa
fennhatóságát ismerik el, ugyanakkor saját szertartásrendjük szerint élik hitéletüket. De meggyőződésem szerint
az ő számukra is emlékezetes maradt volna a találkozó az örmény történelmi egyház főpásztorával.
- A „régi örmények" azt is nehezményezik, hogy az Orlay utcai templomot - amely az esztergom-budapesti
érsekség felügyelete alá tartozik - az országos önkormányzat vezetői, Alex Avanesian elnökkel az élen
kizárólagos birtokukba vették, s a szent hely hovatartozása körül azóta is dúl a vita közöttük. Mit tehetett
volna ebben a helyzetben a katholikosz az indulatok lecsillapítására?
- Ezt a budapesti templomot a Magyarországon élő örmények évtizedekkel ezelőtt közösen vásárolták, s
nemcsak a római pápát egyházfőjüknek elismerők, de az én közvetlen vezetésem alatt álló hívek felmenőinek a
pénze is benne van, amit dokumentálni lehet. Ők kifejezték óhajukat, hogy időről időre örmény nyelven, az
apostoli egyház szertartására is legyen itt lehetőség. Ezt én tudomásul vettem, és intézkedtem annak érdekében,
hogy egyházunk küldjön papot magyarországi híveinkhez. Erőfeszítéseimet siker koronázta: egy fiatal pap ezen
a héten érkezik Budapestre, hogy ezt a megtisztelő szolgálatot ellássa.
- Ami nyilván örömet okoz majd az ön híveinek, ámde egyúttal elmérgesítheti a templom használatával
kapcsolatos vitát is.
- A templom esetében eddig is az volt a meghatározó, hogy ott örmények imádkoztak. Szerintem az egyházi
hovatartozásuk, a különböző szertartási rendek gyakorlása elmarad jelentőségében amögött, hogy ilyen kicsiny,
ráadásul a világban szétszórt nép, mint a mienk, mennyire képes az összetartásra, egymás megbecsülésére. Hát
nem lehet egyazon templomban különféle rituálék szerint ugyanazt az Istent imádni? Szerintem lehet, és ennek
felismerése jelentheti a megbékélés felé a döntő lépést.
- Ezt az ügyet azonban a magyarországi örmények egymagukban nem tudják rendezni, itt tényleg szükség
lenne a magyar katolikus és az örmény ortodox egyház közötti párbeszédre.
- Valóban elég régóta folyik már a vita a budapesti örmény templom hovatartozásáról, s mi is kiváló
lehetőséget láttunk volna arra, hogy a problémát a magyar katolikus egyház vezetőivel, testvéri légkörben
áttekintsük. Meggyőződésünk szerint a megoldás kulcsa Paskai László bíboros úrnál van, tehát igen célszerűnek
találtuk volna, ha Őszentsége II. Karekin találkozik a magyar katolikus egyház vezetőjével is.
- Az esztergom-budapesti főegyházmegye azonban utóbb épp azt nehezményezte, hogy őket senki nem
tájékoztatta a látogatás terveiről. Csordás Eörs prímási irodaigazgató lapunknak elmondta, hogy Paskai
László azon az ominózus héten nem is tartózkodott Magyarországon. Eminenciád szerint ki és hol követte el a
hibát?
- A fejleményekben nyilván szerepet játszott, hogy október végén három hétre kórházba kellett vonulnom,
így az előkészületekben, azok legvégső szakaszában nem vehettem részt. A szervezést a hazánkat
Magyarországon is képviselő bécsi örmény nagykövetség vette át. Feltételezem, hogy a diplomaták alapvetően
az állami protokollra összpontosították a figyelmüket, a program egyházi részét pedig magától értetődőként
kezelték. Az is ismert volt itt Bécsben - Várszegi Asztrik főapát erről több üzenetet is küldött a Pro Oriente
Alapítványnak -, hogy Pannonhalmán is nagyon várják a katholikoszt, legfeljebb az maradt kérdéses, hogy
Budapestre menet vagy onnan visszaútban álljon-e meg az apátságban. A végül egyeztetett program szerint a
magyarországi látogatás záróeseménye lett volna a pannonhalmi kitérő.
- Ehhez képest mi történt valójában ?
- A tervezett utazás előtt egy nappal, tehát november 20-án reggel a magyar Külügyminisztérium telefonon
tájékoztatta bécsi nagykövetségünket, hogy a látogatást lemondják. Ezt később írásos üzenetben is
megerősítették. Mi természetesen körbekérdeztük, akit csak elértünk, s az a meggyőződés alakult ki bennünk,
hogy a váratlan és enyhén szólva szokatlan lépés mögött Paskai bíboros állt. Ő követelhette megbízottján
keresztül a világi szervektől, hogy ne fogadják a katholikoszt, aki őt, az érseket nem kívánja felkeresni. De hát ez
részéről teljesen téves helyzetmegítélés volt, hiszen mi soha nem állítottuk, hogy nem megyünk el hozzá,
ellenkezőleg: jó lehetőséget láttunk volna egy ilyen találkozóban arra, hogy kapcsolataink egészét, benne a
templom ügyét is, baráti, testvéri szellemben áttekintsük.
- Hogyan reagáltak a budapesti visszalépés hírére?
- Megdöbbenéssel, s nemcsak mi, de bécsi partnereink is, akik Őszentsége itteni programját szervezték:
Schönborn bíboros és mások. II. Karekin egyházi és alapítványi meghívásoknak eleget téve látogatott ugyan
Ausztriába, mégis fogadta őt Thomas Klestil államfő, Wolfgang Schüssel kancellár és Benita Ferrero-Waldner
külügyminiszter is. Ami azonban a magyarországi látogatás lemondását illeti, ott én nem is az állami protokoll
elmaradását sajnálom mindenekfelett, hanem azt, hogy nem került sor arra a párbeszédre, ami az ökumené
lényege, ami a különböző egyházak közötti közeledést előmozdítja. Ezt nem akadályozhatja, ha vita vagy
nézeteltérés van közöttünk, ellenkezőleg: párbeszéd útján juthatunk el a megoldáshoz, a megegyezéshez, a
megbékéléshez. Ezúttal is megismétlem: nem állt szándékunkban elkerülni a találkozási lehetőséget a bíboros
úrral, és azt a reakciót, amelyet bizonyos koordinációs hibák belőle kiváltottak, nem tudjuk utólag kritikátlanul
elfogadni. Nem vagyunk ellenségek, országaink is régi barátok, a félreértések tisztázására más mód is akadt
volna, mint az olyan túlzott, sértett reagálás, aminek most a tanúi lehettünk.
Bécs-Budapest, 2001. december
Farkas József György
******

Magyar Nemzet, 2001. november 24. (szó szerinti utánnyomás)

Hiába várták az örmény egyházfőt

Az előzetes várakozásokkal ellentétben II. Karekin, minden örmények katolikosza mégsem látogatott
Magyarországra. Csordás Eörs, az Esztergom-budapesti érsekség irodaigazgatója szerint Paskai László bíboros
„tárt karokkal várta volna a katolikoszt".

Munkatársainktól
Már tavasszal megkezdődött az Örmény Apostoli Egyház alapításának 1700. évfordulójára időzített látogatás
szervezése, s a katolikosz a hazai örmény híveken kívül találkozott volna a magyarországi egyházi
méltóságokkal is - közölte lapunkkal Avaneszián Alex, a magyarországi örmény kisebbségi önkormányzat
vezetője. Hozzátette: az utazás előtt pár órával a Külügyminisztérium arról értesítette II. Karekint, hogy technikai
okok miatt mégsem tudják őt fogadni. Avaneszián szerint az ügy kínos, ezért kivizsgálásra szorul. Állítja:
magyarországi örmény körökben közismert, hogy egy egyházi ügyekben felelős kormánytisztviselő még
tavasszal nem kívánatos személynek minősítette II. Karekint. Hozzátette: a hazai örmények úgy érzik, hogy a
magyarországi katolikus egyház „üldözi" őket. Semjén Zsolt, a kultusztárca egyházi ügyekkel megbízott
helyettes államtitkára elmondta: ismeretei szerint a kormány egyetlen tisztviselője sem tett ilyen kijelentést.
Csordás Eörs kijelentette: Paskai László bíboros tárt karokkal fogadta volna II. Karekint, hiszen fontos
küldetésének érzi, hogy a Kelet és Nyugat közötti közeledést szolgálja. A magyarországi örmény hívek között
azonban valóban vita van, amelybe a katolikus egyház nem szól bele. Horváth Gábor külügyi szóvivő elmondta:
a tárcának csupán az lett volna a feladata, hogy II. Karekin a programot szervezze.
<><><>
Füzetek 61. szám
Az örmények és a pénz -
milyen örmények és milyen pénz?

Keseregjünk-e vagy felháborodjunk?

 Az örmény származású közösségeket régóta foglalkoztatja a kérdés, különösen azóta, hogy
a Népszabadság február 7-i száma első oldalon közölte az Állami Számvevőszék
megállapításait, amelyeket az Országos Örmény Önkormányzatnál (OÖÖ) folytatott
vizsgálatból szűrtek le.
Idézzük: „...a testület például nem tudott elszámolni az 1996-ban egyszeri állami
vagyonjuttatásként kapott részvényekkel. Az biztos, hogy a pakettet 1997-ben eladták, s abból
diszkont kincstárjegyeket vásároltak, ám 1999-ben már semmilyen értékpapír nem volt a
testület birtokában, s a nyilvántartások ezzel kapcsolatos gazdasági eseményt (vétel, eladás,
árfolyamveszteség vagy nyereség) sem regisztráltak. Az ÁSZ a gazdálkodási fegyelem súlyos
megsértése miatt az önkormányzat elnökének felelősségét is felvetette."
Minket, örmény származású magyarokat - tudjuk, szándékolatlanul - de sért a híradás
címe: „az örmények rosszul bántak a pénzzel". (A legkevésbé sem az a baj, hogy a
Népszabadság ír a dologról! Épp ellenkezőleg...)
Ezután más lapból megtudtuk, hogy az ÁSZ illetékese ügyészséghez fordult panaszával,
miután a rendőrség feljelentésük ellenére sem indított nyomozást hanyag kezelés miatt,
hanem továbbküldte az ügyet az APEH Bűnügyi Igazgatóságához: megítélhető-e a számviteli
fegyelem megsértése? „Érthető" : ha az ÁSZ több mint tízmilliós hiány miatt feljelent, akkor
előbb meg kell vizsgálni, hogy hiányzik-e az a tízmillió, amelyet nem találnak...
Végülis örülhetnénk: fény derül arra, hogy valahol, valami nincs rendben.
De kik ezek „az" örmények, akik tíz milliót kézen-közön elhánynak?
Örüljünk, vagy keseregjünk? Hiszen „mi már szóltunk"! Magánszemélyek, önkormányzati
képviselők és civil szervezetek évek óta jelezték már, hogy valami nincs, nagyon nincs
rendben az Országos Örmény Önkormányzat működése körül. 1998 március 2-i dátummal dr.
Issekutz Sarolta örmény kisebbségi képviselő (visszaigazoltan) juttatott el beadványt a
Köztársasági Elnöki-, a Miniszterelnöki-, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalba, a
Belügy- és Igazságügyi Minisztériumokba, a Kisebbségi Ombudsmanhoz, a Legfőbb
Ügyészséghez, az ÁSZ-hoz, stb. Mondhatni, válasz, főként pedig érdemi válasz nélkül.
Aján Gergely, a Siófoki Örmény Kisebbségi Önkormányzat elnöke (akit 1999 januárjában
- majdnem egyetlenként a hazai, ú.n. történelmi örménység képviselői közül, ám a harmadik
legtöbb szavazattal - beválasztottak az országos önkormányzat tagjai közé), megelégelve az
OÖÖ elnöke, Avanesian Alex és szűk csoportja ügyködését, már 1999 augusztus 15-i
dátummal ezt írta:
„Ez évben az OÖÖ a magyar államtól 26 millió Ft támogatást kap, különböző jogcímeken.
Mire költik el ezt a hatalmas összeget? /.../ Mit és kiket képviselnek az elnökségben
túlsúlyban lévő, Szovjetunióból betelepült örmények? Csak nem az elnök úr bebetonozását és
magyarörmény-ellenes határozatainak biztosítását? /.../
Miért mondtak le azok a magyar-örmény fiatalok, akik nemcsak pénzügyi előkészítő
bizottsági tagságukról, de országos mandátumukról is lemondtak?"
Hasonló tartalommal, kérdésekkel fordult Aján Gergely a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi
Hivatal (NEKH) akkori elnökéhez, Doncsev Tosóhoz: „Éves, jóváhagyott munkaterv nincsen!
Nincsenek munkabizottságok! Egyáltalában szervezett tevékenység nincsen. Az elnökségnek
éves ülésrendje nincsen. Az elnökség összehívása spontán, rendszertelenül történik. Az
elnökségi ülésekről jegyzőkönyvek nem készülnek, az elnökség tagjai nem kapják kézhez.
Nagy nehézségek árán megalakítottunk egy pénzügyi előkészítő bizottságot, amelyből
három tag, amikor belenézett a kialakított pénzügyi körülményekbe és összetűzésbe került az
elnök úrral, nemcsak a pénzügyi bizottsági tagságról, hanem az országos elnökségi tagságról
is lemondott!
Az elnök, Avanesian Alex úr a lemondások után olyan ülést hívott össze, amire én
meghívót sem kaptam, mivel ezt megelőzően bíráltam az 1999-es költségvetés silány és
tartalmatlan tervezetét..." (Mindkét írás nyílt levélként megjelent az Erdélyi Örmény
Gyökerek füzetekben - a kulturális egyesület lapja 1999 szept. ill. okt. számában).
Az anomáliák, sőt, vélhető törvénytelenségek ügyében még ugyancsak 1999-ben 6
szervezet írt feljelentést a Fővárosi Főügyészséghez, ezt 2000-ben megsürgették, majd 2001-
ben ismét... A kisebbségi ombudsman 1997-től, a NEKH elnöke 1998-tól szinte évenként
kapott jelzést. A siófoki Aján Gergely 1998-ban is, 1999-ben is vizsgálatra kérte az ÁSZ-t.
Örülhetünk (?), hogy ez 2001-ben végre megtörtént.
Az elmúlt napokban, az ÁSZ-jelentésre hivatkozva dr. Issekutz Sarolta, mint az Erdélyi
Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület elnöke, ismételt levélben kérte a kisebbségi
ombudsmant, hogy szíveskedjék vizsgálatot indítani. Idézzük:
„Évek óta jeleztük minden fórumon, így t. Kisebbségi Biztos Úrnál is a törvénysértések
sorozatát, a pénzügyi anarchiát, sajnos eredménytelenül. Emiatt egyébként 1999-ben az
újonnan alakult Országos Örmény Önkormányzat teljes Pénzügyi Bizottsága lemondott, sőt,
mandátumát is visszaadta. Azóta sem történt semmi a törvényes működés helyreállítása
érdekében.../.../
Tisztelettel kérjük, hogy a hazai örmény közösség jó hírneve érdekében Avanesian Alex
elnök ellen a büntetőeljárást megindítani szíveskedjék."
Feljelentések, beadványok és kérelmek sorolásán túl említsünk valamit, hisz talán kevéssé
világos a közvélemény előtt: ki kicsoda? Honnan vannak örmények, örmény származásúak
Magyarországon? Az 1993-as Törvény a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekről megállapítja,
hogy nemzetiség az a népcsoport, amely legalább száz éve él Magyarországon.
Több mint 300 éve települtek be menekült örmények az Erdélyi Fejedelemségbe; lettek
aztán magyar anyanyelvűvé, mindig őrizve örmény származásuk tudatát. Eredeti szakmáik, az
ipar és kereskedés tisztességes művelésével vívtak ki jó nevet a magyarság körében. Adták
aztán a magyar nemzetnek Kiss Ernő és Lázár Vilmos aradi vértanút, Hollósy Simon
festőművészt, Csiky Gergely drámaírót, kiegyezéskori minisztereket, Korbuly Bogdánt, a
kolozsvári színház intendánsát, az Ady által kedvelt irodalmár Zubolyt, stb., számos közéleti,
gazdasági, művészeti, szellemi kiválóságot is.
Röviden: általuk - a három évszázada itt élők által - lehet nemzeti kisebbségi az is, aki
néhány évtizede vándorolt be Szovjet-Örményországból, másként csak „bevándorolt" státusza
lehetne, akár a távolkeletieknek, akik pedig, ugye, sokkal-sokkal többen vannak...
Visszatérünk az eredeti kérdésre: keseregjünk-e vagy felháborodjunk?
Keseregjünk? Hiszen az évszázadok óta itt élő, örmény gyökerű magyarok, a történelmi
örménység jó nevét piszkítják be azok, akik mindent kisajátítva, mint „az" örmények
szerepelnek. Több „színben" is szerepelnek. Például az 1998-as önkormányzati választások
előtt folyvást a két aradi vértanúra hivatkoztak, majd miután megszerezték a stallumot,
kezdtek „elhatárolódni": aki nem tud örményül, az nem is örmény... talán az Olvasók még
emlékeznek ezekre a csúsztatásokra.
Aztán jött a további kirekesztősdi... S aki ma nem tud tíz millió forinttal (közpénzzel)
elszámolni, annak kedvenc hivatkozása, hogy „etnobiznisz" folyik.
Felháborodjunk? Hiszen a törvénytelenségekre hiába igyekeztünk felhívni az illetékesek
figyelmét. Hiszen, ha efféle témában, a hazai örménységet érintő kérdésekben a média
bármikor is megkérdezett valakit, az csakis a már említett, s most elszámolni nem tudó
országos elnök, Avanesian Alex volt.
Mi, magyarörmények pedig itt vagyunk, meg lehet kérdezni minket. És itt is leszünk, a
szülőföldünkön, magyar anyanyelvű és érzelmű állampolgárokként, akiket sért, ha
összemosnak bennünket az elkövetőkkel.
Bizony, meg lehetne hallgatni olykor a mi szavunkat is. Még akkor is, ha
elmagyarosodtunk.
2002. február 15.
id. Aján Gergely Gergely
Siófoki Örmény Kisebbségi Önkormányzat elnöke
 Fancsali János
Budaörsi Örmény Kisebbségi Önkormányzat elnöke
dr. Issekutz Sarolta
Bp. II. kerületi Örmény Kisebbségi Önkorm. elnöke
Szongoth Gábor
Bp. XI. kerületi Örmény Kisebbségi Önkorm. elnöke
Dávid Csaba
Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület

A fenti szöveg általunk rövidített változata „Milyen örmények, milyen pénz?" címen
megjelent a Népszabadság március 1-i, pénteki számában.
***

Egy szaros tehén bepiszkolja az egész csordát!

(erdélyi örmény közmondás, örményül:)
Meg khákhod govmé gilozne éz polor csurdán!
<><>

Füzetek 67. szám egy sok év utánni ítélet

Pesti Központi Kerületi Bíróság
35. P. 85.725/2001/13

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Pesti Központi Kerületi Bíróság

dr. ISSEKUTZ SAROLTA felperesnek
ORSZÁGOS ÖRMÉNY ÖNKORMÁNYZAT (1095 Budapest, Soroksári út 1-5.
III/2.) alperes ellen
személyiségi jog megsértésének megállapítása és kártérítés megfizetése iránt indított
perében meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:

A bíróság megállapítja, hogy az Országos Örmény Önkormányzat által 1998. május hóban
az Ararát újság mellékleteként kiadott Örmény Önkormányzati Hírlevél Első évfolyam 1.
számában az alább megnevezett cikkeiben az alábbiak szerint részletesen felsoroltan az
alperes
- az „Elég volt" című cikkben
„milyen köztörvényes bűnök elkövetésével mocskolja be képviselőtársait",
- a „Kettős identitás" című cikkben
„A választások után pedig a 40 elektorból Ön volt az egyetlen, aki egy éven keresztül 3
elnöki tiszteletdíjban részesült havonta,..."
- a „Vetkőző képviselő" című cikkben
„1995-ben ügyesen még Karácsony előtt - rövid két hét alatt - átutaltathatott férje
munkatársainak kft-jébe 560.750,- Ft-ot, egy munkamegbízást aláírva, egy számítógépes
rendszer kialakítására... a testület háta mögött olyasmi zajlik, amiről - mint például ezen
kifizetések valódi tartalmáról és körülményeiről - a testület nem értesült"
„Önkormányzati éves költségvetésből egyetlen személy kampányát kialakítani... túlzás...
Különösen olyan helyzetben túlzás, ha az illető - mint dr. Issekutz asszony - a korábbiakban,
amikor még az örménykedés nem járt állami támogatással, Örmény klubokban sem járt"
- a „Betelt a pohár" című cikkben
„Ekkor kezdődött el a rágalomhadjárat. Ebben dr. Issekutz Sarolta nem ismer határokat"
 „1996 decemberében lemondott az elnöki tisztségről, mivel jogtalanul töltötte be két
helyen is a magas posztot"
ezen valótlan tények állításával és híresztelésével megsértette a felperes jó-hírnév
védelméhez fűződő személyiségi jogait.
A bíróság kötelezi az alperest, hogy elégtétel adásaként az Ararát újság legközelebb
megjelenő számában tegye közzé az ítélet rendelkező részét.
A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 500.000,-
Ft-ot és 25.000,- Ft perköltséget.
A bíróság a felperes ezt meghaladó keresetét elutasítja.
<><><>