AZ EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ NEM NYELVI JELEI ÉS

KIFEJEZŐESZKÖZEI
KOMMUNIKÁCIÓ: bármely jelrendszer szándékos és kölcsönös felhasználása az emberi
érintkezésben.
CÉLJA az információ átadása.

A nyelvi (= verbális) és nem nyelvi (= nonverbális) kifejezőeszközök általában szorosan

összefonódnak egymással a kommunikáció során.

NONVERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ: nem nyelvi kommunikáció, amikor nem szavakkal, hanem

minden olyan jellel történik az információ átadása, ami a szituáció megértését segíti. Ezek a jelzések
hangsúlyozhatják, kiegészíthetik, helyettesíthetik a mondanivalót.

A hallgató nem csupán a beszélő szavaira figyel, hanem a testbeszédére, beszédének zenei jelzéseire
is. Ezek kiegészíthetik, hangsúlyozhatják, helyettesíthetik a mondanivalót, valamint ellentmondásba is
kerülhetnek a szóbeli közléssel.

A NEM NYELVI KIFEJEZŐESZKÖZÖK TÍPUSAI:

TESTBESZÉD: összetett jelrendszer, a test által adott nem nyelvi jelzéseket jelenti

Fajtái:

1. mimika (arcjáték)
2. gesztusok (pl. fej, kar, kéz, váll mozdulatai, jelzései)
3. testtartás
4. térközszabályozás (kommunikációs felek távolsága egymástól)

VOKÁLIS JELZÉSEK/PARALINGVISZTIKAI (HANGGAL KIFEJEZETT NEM NYELVI)

JELZÉSEK

1. szövegfonetikai eszközök: hangszín, hanglejtés, hangerő, hangsúlyozás,

beszédtempó, szünetek
2. más hangbeli jelzések: sóhajtás, nevetés, köhögés, nyelés…

KÜLSŐ MEGJELENÉS

Ruházat, hajviselet, ékszerek, tetoválások…  hangsúlyozzák az ember

egyéniségét, és egy adott közösséghez tartozását