4.

Az emberi kommunikáció nem nyelvi formái (testbeszéd):

Elkülönítünk verbális és nem verbális kommunikációt.
Verbális kommunikációnak nevezzük azt, amikor az emberi beszédet és írást használjuk fel.
Nem verbális kommunikációról beszélünk akkor, amikor nem nyelvi jelekkel (pl: mimika, gesztus,
mozgás, térköz, öltözködés) fejezzük ki közölni valónkat. (testbeszéd)
Darwin nyolcféle érzelmet különített el, melyek kiülnek az emberi arcra. A nem verbális jelek
szerepének felismerése azonban csak a múlt század végén kezdődött.
A nem verbális jelzéseket funkciójuk szempontjából három csoportba oszthatjuk. Az első csoportban
azok a jelek vannak, amelyek a közlő személyről vagy a közlő személynek a kommunikációs
helyzetről kialakított álláspontjáról árulnak el valamit (pl: érzelmi állapotról, egyéni tulajdonságokról,
egymáshoz való viszonyról, társadalmi helyzetről).
A második csoportba a kapcsolat létrehozását, fenntartását és lezárását segítő jelek tartoznak (pl:
szakaszolás, fő téma bevezetése, kezdeményezés, lezárás).
A harmadik csoportba tartozó jelek a beszélt szöveg tagolására, hangsúlyozására és kiegészítésére
szolgálnak (pl: hangsúly, hangszín, hangerő, tempó).
Eredetük alapján a nem verbális jelek lehetnek:
- örökölt (ontogenetikus) jelek (ösztönös arckifejezések);
- megtanult (filogenetikus) jelek (pl: fejbólintás);
- egyezményes (konvencionális) jelek (siketnémák ábc-je, vakok írása).
Vokális jelek: (hangsúly, hangszín) A szóbeli tartalom a teljes üzenetnek csak kis részét képviseli. Nem
mindegy, hogyan mondjuk, amit mondunk. A vokális jelek még az arcnál is jobban segítenek a csalás, a
hazugság leleplezésében. A hang hatékonyan jelzi az izgalmat és a szorongást.
Tekintet: A tekintetnek már az állatok közötti kommunikációban is van szerepe. Az ember és állat
között is létrejöhet kommunikáció tekintettel. A tekintetnek a kommunikációs folyamatban szabályozó
szerepe van, visszajelzést ad a befogadóról, a megértésről, a témához, a másik személyhez való érzelmi
viszonyról. A tekintet a kommunikációs folyamatban többnyire öntudatlan, de bizonyos helyzetekben
lehet iránya és tartalma. A hosszas rátekintés valakire a kapcsolatteremtés, kapcsolatfelvétel funkcióját is
betöltheti. Aki szimpatikusabb nekünk arra gyakrabban és hosszabb ideig nézünk. Ha valaki számunkra
ismeretlen, idegen, akkor nagyon kicsi a szemkontaktus.
Mimika: A mimika az érzelmi viszonyok tükröződése az arcon, az arc izmainak mozgása által. Az arcon
az érzelmek kifejezésében a szemnek, a szemöldöknek, a szájnak van szerepe. A mimika nagy része sem
tudatos szinten jelenik meg. A különböző kulturális hatásokra a mimika sokszor tudatosan megváltozik.
A mimika tudatos visszafogása, a póker arc használata egyes társadalmi körökben meghatározó
szereppel bír (pl: politikusok).
Gesztus: Ezek közé soroljuk a fej, a kéz és a kar mozgását. A gesztusok egyaránt lehetnek tanult,
örökölt vagy kulturális és egyéb megállapodásokból fakadó jelek. A fejjel történő biccentés, a kézjelek
használata, a heves, erőteljes érzelmeket kifejező kar- és kézmozdulatok mind a gesztusok csoportjába
tartoznak.
Testtartás: A test mozgása a kommunikáció alatt többnyire tudattalan. A testtartás a felek érzelmi
állapotáról is árulkodhat. A megszólalás kezdetét is a test mozgása (a felsőtest kicsi előredöntése) jelzi.
A helyes, egyenes testtartásnak fontos szerepe van a szónoki beszédben is.
Térköz: A kommunikációs folyamatban a tér, mint nem verbális jelzés, meglehetősen fontos szerepet
játszik.
Négy távolságot különböztetünk meg:
- 0 – 0,5 méter: bizalmas;
- 0,5 – 1,2 méter: személyes;
- 1,2 – 3,5 méter: társasági;
- 3,5 métertől: nyilvános.
A kommunikációs folyamatban felvett távolságot befolyásolja a partnerhez való viszonyunk is.
Idetartozik az érintés is, melynek az emberi kapcsolatokban komoly és bonyolult szabályrendszere van.
Emblémák: Ide elsősorban a ruha, az öltözködés, a hajviselet és a test különböző díszei, a jelvények
vagy a jelvény értékű tárgyak tartoznak. Ezek a személyiséget a kommunikációs folyamat kezdetétől
jellemzik. Sokszor szándékosan választunk különböző emblémákat célunk elérésére (pl: a ruházat
megválasztása más-más környezetekben eltér).A ruha sokat elárul annak viselőjéről, annak
hovatartozásáról, esetleg foglalkozásáról.
A kommunikációs folyamat időviszonyát vizsgája a kronémika (mennyi időt fordítunk pl: az
üdvözlésre, búcsúzásra), mely manapság még nagyon kiforratlan ág a verbális kommunikáció
vizsgálatában. Nem verbális jelek az írásban is előfordulhatnak a szöveg tördelésével és különböző
stílusok alkalmazásával.