2.

tétel: Jelrendszerek a nem nyelvi közlésben

A jel meghatározása:
- A jel érzékszervünkkel felfogható jelenség, amely egy másik jelenségre utal.
- Bármilyen jelenség működhet jelként, amelyet egy értelmező közösség a kommunikációjában
egy adott jelrendszer részeként, a jelrendszerre vonatkozó szabályok szerint használ.
- A jel és a jelrendszer segít eligazodni a valóságban.
Szerkezete: jel = jelölő + jelölt + jelentés. jelölő/ jeltest
A jelek általános jellemzői:
 Önmagánál többet jelent
 Közösség számára ismert és elfogadott
 Kommunikációs eszköz
jelölt dolog
JEL jelentés
 Többnyire emberi kommunikációban él
 A jel valamilyen jelrendszer része
 Fizikailag érzékelhető jelenség, érzékszerveinkkel felfogható
A jelek fajtái:
1. Kialakulásuk szerinti csoportosítás:
 Természetes: a jelelő és a jelölt között ok okozati összefüggés fedezhető fel (pl.: állatok
kommunikációja, arcpirulás)
 Mesterséges: a jelelő és a jelölt között nincs természetes kapcsolat, szándékoltan,
célirányosan alkotta meg az ember, emberi közösségek; ez csak az emberi kommunikációban
létezik
2. Pierce-féle csoportosítás:
 Ikon: a jelölő és a jelölt között hasonlóság fedezhető fel (pl.: fénykép, portré, videó,
hangutánzó szavak)
 Index: a jelölő és a jelölt között ok-okozati vagy egyéb logikai összefüggés fedezhetőfel (pl.:
arcpirulás, füst)
 Szimbólum: a jelölő és a jelölt között nincs összefüggés, társadalmi konvenció(megegyezés)
alapján jön létre (pl.: jegygyűrű, nemzeti zászló, kereszt)
A nonverbális (vagyis nem nyelvi) kommunikáció körébe tartoznak azok az üzenetek, amelyeket
testünkkel – testtartásunkkal, mozdulatainkkal, arckifejezésünkkel – adunk át. Arcunk jelzéseit
mimikának, míg a testünk más részeivel végzett, jelként funkcionáló mozdulatokat gesztusoknak
nevezzük.
A testbeszéd üzenetei között vannak:
- ösztönösek, (pl. felsőtestünket összefont karjainkkal vagy egy mappával védjük, ha feszültek,
zavartak vagy bizonytalanok vagyunk)
- velünk születettek,
- tanultak, szándékosan alkalmazottak (pl. felfelé fordított hüvelykujj, amellyel tetszésünket
jelezzük) Az ilyen tanult jelekkel külföldön vigyázni kell, mert lehet, hogy sértés jelent.
A mosoly lehet ösztönös, ha önkéntelenül mosolyodunk el egy kellemes emlék hatására, de lehet
szándékos is, ha így szeretnénk valakiben jó benyomást kelteni.
Azt is üzenetekként értelmezzük, ahogyan kommunikációs partnerünk a térben elhelyezkedik,
illetve személyes tárgyait elhelyezi. A proxemika szó jelenti a térközszabályozást, vagyis azt, amit a
körülöttünk lévő tér felhasználásával, kihasználásával üzenünk másoknak. Az embereknek van
személyes terük, amelynek megsértése feszültséget, agressziót vált ki belőlük. Ez növeli az emberek
ingerültségét azokban a helyzetekben, amelyekben kénytelenek másokkal kis területen osztozni,
például egy zsúfolt tömegközlekedési eszközön vagy egy koncerten. Személyes terünkbe csak azokat
engedjük be szívesen, akik a legközelebb állnak hozzánk, és minél kevésbé ismerünk vagy kedvelünk
valakit, annál nagyobb távolságot igénylünk a vele való kommunikáció során.
A térközigény kultúránként eltérő: egyes országokban az emberek személyes tere kisebb, míg
másokban nagyobb. Ha eltérő térközigényű kultúrából származó emberek találkoznak, akkor
általában tolakodásként, bizalmaskodásként, illetve távolságtartásként, elutasításként szokták
értelmezni a másik túlzottnak érzett közelségét vagy távolságát.
Kultúra és térhasználat
A térhasználatot vizsgálva Edward T. Hall antropológus négy zónát különített el:
- a bizalmas távolságot (kb. 50 cm-ig),
- a személyes távolságot (50–120 cm),
- a társadalmi távolságot (120–360 cm) és
- a nyilvános távolságot (360 cm-től).
Fontos, hogy beszélgetéseink során az adott beszédhelyzetnek megfelelő zónát válasszuk, mert
beszédpartnerünk túlzott távolságtartást vagy bizalmaskodó viselkedést is tulajdoníthat nekünk. Ezek
a kategóriák kultúránként változnak. Például egy európai ember számára a maorik köszöntése már a
bizalmas zóna körébe tartozna: az ún. hongi során a két fél összeérinti a homlokát és egymás
szemébe néz.
A nonverbális kommunikáció fontos része a megjelenésünk (ruházatunk, ékszereink, testékszereink,
hajviseletünk stb.) is. Folyamatosan üzeneteket bocsátunk ki azzal, hogy betartjuk vagy nem tartjuk
be azokat a szabályokat (normákat), amelyek kultúránkban az öltözködésre és testünk díszítésére
vonatkoznak.
Mások üzeneteit folyamatosan értelmezzük saját értékrendünk, ízlésünk szerint
- Ami egyeseknek egyedi, kreatív, az másoknak ízléstelen, feltűnősködő lehet.
- Ami egy generáció számára norma, az más generációk számára éppen a norma megszegését
jelentheti.
- pl:Egy nem eltakarható tetoválás vagy egy formabontó frizura negatív üzenet lehet egy
munkáltatónak, aki nem feltűnő és egyedi, hanem az elvárásokhoz alkalmazkodó,
megbízható és megbízhatóságot sugárzó dolgozót keres.
A nonverbális kommunikáció és a befolyásolás
A nonverbális kommunikáció jelzéseit kevésbé tudatosan értelmezzük, mint a nyelvieket, ezért
viszont igen erősen hatnak ránk. Azok, akik saját érdekükben, mások érdekeinek figyelmen kívül
hagyásával kívánják befolyásolni mások gondolkodását és viselkedését, komoly gondot fordítanak
arra, hogy megtanulják, milyen jelzésekkel tehetik meg ezt minél hatékonyabban.
A hazugság önkéntelen nonverbális jeleinek leplezése tanulható. A hazugság jelei pl. az arc gyors
megérintése, a szemkontaktus kerülése, erőltetett mosoly stb.
Azok a jelzések is elsajátíthatók, amelyekkel megbízható, kedves ember benyomását kelthetjük.
Érdemes odafigyelni mások testbeszédére, amikor arról beszélnek, mi a jó nekünk – főleg, ha nem
fedik fel, milyen érdekeik fűződnek a meggyőzésünkhöz.
A nem nyelvi (nonverbális) jelek: