Terminus: szakkifejezés

Tipológia: az osztályozás eszköze. Minden tipológia egy bizonyos számú alapvető dimenzióra épül,
melyek egymással való kombinációja az eszmék és fogalmak olyan terét hozza létre (ún. konceptuális
teret) melynek segítségével a tanulmányozott jelenség értelemmel bíró módon elhelyezhető,
klasszifikálható és ezáltal jobban megérthető.
Konceptualizálni: valamely dimenzió mentén (a jelenségek egy fontos aspektusa alapján) különbséget
tenni.
Terminológia: az előbbi folyamatot elősegíti egy jó szakszókincs (terminológia) megalkotása, mely a
kérdéses tipológia alapvető dimenzióit tükrözi.
Osztályozás alapelvei: Arisztotelész
Burrel és Morgan-féle tipológia által megfogalmazott négy megközelítés neve: radikális
strukturalizmus, radikális humanizmus, funkcionalizmus, interpretatív megközelítés.
funkcionalista: konszenzus+objektivista
Szubsztantív elméletek: hétköznapi nyelven vannak megfogalmazva.
Alfred Adler: életmód kifejezés bevezetése.
Szemiotika: A jelek tudománya, egyik alapítója Charles S. Pierce.
Ikon: Az a jel, ami hasonlít arra, amit jelöl. (közlekedési táblák)
Szimptóma: közvetve vagy közvetlenül szoros kapcsolatban van egy másik jelenséggel. (pl. ásítás az
álmosság vagy az unalom szimptómája)
Index/Szignál/Jelzés: Amennyiben a jel nem pusztán szorosan kapcsolódik ahhoz, amit jelöl, hanem
maga okozza a jel létrejöttét. A jelzések felszólításként is funkcionálhatnak. (pl. füst, hőség—
elszaladunk a tűz közeléből)
Szimbólum: a jel és jelölt közötti kapcsolat többnyire önkényes, (azaz egy többé-kevésbé elfogadott
konvención alapul).
Fonológia: a kiejtésre vonatkozó szabályok rendszere pl: hasonulás
Szintaxis: a nyelvi jelek összekapcsolásának szabályrendszere
Szemantika: a nyelvi jelek és a valóság összekapcsolásnak szabályrendszere
Pragmatika: a nyelvi jelek és a kommunikáló felek cselekedeti összefüggésének a szabályrendszere
Rekurzív: önmagára is alkalmazható
Interszubjektív: kölcsönösen tudatos.
Intencionális: céltudatos, minden egy jelrendszeren belül valósul meg, amelyet a nyelvi
szimbólumrendszer határoz meg.
A nyelvi szimbólumrendszer jellemzői: kettős tagoltság, fonológia, szintaxis, szemantika, pragmatika.
A kommunikáció 4 funkciója: informatív, kontroll, társas, expresszív
A kommunikáció 4 típusa (alárendelt viszony): parancs, konzultáció, regisztráció, jelentés
Denotáció: egy adott szó konkrét jelentése.
Konnotáció: a szóval kapcsolatos asszociációkra, implicit módon sugallt tartalmakra vonatkozik.
Ágencia: A cselekvő és akarattal rendelkező szubjektum azon képességét értjük, hogy a fennálló
társadalmi és társas struktúrákon belül élni tud a választás lehetőségével, azaz képes másként is
cselekedni. Ez esetenként jelentheti akár az adott struktúrák által kijelölt határok áthágását is.
Konkordancia-diszkordancia: hasonlóság-különbözőség
Moreno: bevezette a csoportstruktúrák leírására, mérésére, elemzésére szolg. szociometriai
eljárásokat.  grafikus: szociogram
Laissez-faire: kb „Menjen minden a maga útján”
Robert F. Bales (Harvard) interakció-elemzési modellje
Bibliometria: tudományos kommunikáció tanulmányozása pl. hivatkozáselemzés.
Konglomerátumok: konglomeráció=felhalmozás; össze nem tartozó elemek összesítése, egyveleg,
katyvasz.
intramediális: a hírekkel kapcsolatos információk, melyek a médiából származnak
extramediális: a médián kívüli forrásból származnak
Lesipuskás mérgezések: annak a publicitásnak a következménye, amelyet a tömegkommunikációs
eszközök juttattak az esetnek.
McGinnis újságíró szerint a televízió hatalmas erejével inkább arra lehetett rávenni a megválasztókat,
hogy egy jelöltről mesterségesen kialakított képre szavazzanak, mintsem magára a jelöltre (a
jelöltnek előadóművésznek kell lennie).
propaganda: meghatározott doktrína módszeres terjesztése
oktatás: valamilyen ismeret vagy készség átadásának aktusa
propaganda az oktatásban: (pl szöveges feladatok) Zimbardo, Ebbesen és Maslach szerint ezek a
példák tükrözik és legitimizálják a kapitalista társadalmat.
George W. Hartmann: Azok, akik elsősorban érzelmi hangvételű agitációban részesültek, inkább
voltak hajlandóak a közlő álláspontját elfogadni, mint azok, akiket elsősorban logikai úton akartak
meggyőzni.
Howard Leventhal: Minél jobban megijeszt valakit egy közlés, annál valószínűbb, hogy megelőző
lépéseket fog tenni. (Pl. a legjobban megfélemlített kísérleti személyek közül hagyták abba legtöbben
a dohányzást.) De a nagy félelem bizonyos embereknél megbéníthatja a cselekvést. Leventhal
kimutatta, hogy a magas önértékelésű embereknél az erős megfélemlítés inkább hatékony.
Leventhal kutatásai szerint az a közlés hatékonyabb, amely nem csak félelmet kelt, hanem egyúttal
pontos utasításokat tartalmaz a megelőző lépésekről. (hol, mikor, hogyan?)
Philip Zimbardo: „egyenes” összefüggés – Minél nagyobb az eltérés a vélemények közt, annál inkább
megváltozik a hallgatók véleménye.
Hovland, Harvey, Sherif: „nem-lineáris” összefüggés – Ha egy közlés jelentősen különbözik a
meggyőzni kívánt személy saját álláspontjától, akkor ez kívül esik az „elfogadhatóság körén”, és
valójában nem lesz túlságosan meggyőző.
Brehm reaktancia-elmélete: Ha egy erőszakosan, durván rábeszélő közlés hatására úgy érezzük, hogy
szabadságunk veszélyben van, mindent megteszünk, hogy helyreállítsuk, védekező mechanizmusunk
beindul.
Festinger-Maccoby kísérlete: A hallgatóságot háttérzajjal megzavarták abban, hogy ellenérvekkel
védekezzenek a meggyőzés ellen. (pl. heklizés=politikai beszédeket megzavaró bekiabálások)
McGuire-féle védőoltás-effektus: McGuire úgy vélte, ha valakit előzetesen kitesznek egy rövid
közlésnek, amelyet helyben meg tud cáfolni, akkor ily módon „immunizálódik” az összes későbbi érv
ellen.