Li Taj Po: Vers arról, Petőfi Sándor: Igyunk!

hogy egyedül boroztam

a hold alatt
Akinek nincs szeretője,
Tízezer oka van a búbánatnak, Bort igyék,
a jó borból nincsen pár száz pohár csak. S hinni fogja, hogy minden lyány
Sok a szomorúság és a bor kevés, Érte ég.
de ahol bor árad, ott nincsen bánat.
Ezért mondom én, hogy szent ital a bor. És igyék bort az, akinek
Hogyha jól berúgunk, szívünk feltámad: Pénze nincs,
hódítók kölesét nem ette Po-ji, S az övé lesz a világon
Jen Huj is gyakorta nyelt üres nyálat, Minden kincs.
de inni akkor is mindig szerettek.
A hiú dicsőség mit is használhat? És igyék bort az, akinek
Rákollót mártok az arany italba, Búja van,
tündérsziget-dombok, borseprős tálak. S a bú tőle nyakrafőre
Jó borral rúgjunk be hát a toronyban, Elrohan.
dicsőségére a szép holdsugárnak.
Sem szeretőm, sem pénzem, csak
760 körül Bánatom;
Másnál háromszorta többet
Ihatom.

Pest, 1844