Abádi Nagy

Zoltán

Swift,
a szatirikus
és a tervező

^l 1^1 o ■■

T
n

:d

SSBKj jffBBBHBIB m mm*

■ a ■'•■
CT)
I----------------------------------------------------------------------------------------------

'

- ‘ :
Abádi Nagy Zoltán
SWIFT, A SZATIRIKUS ÉS A TERVEZŐ
Modern filológiai füzetek 18,

Szerkesztő bizottság:
DO BO SSY LÁ SZLÓ , M ÁDL A N T A L , SALLAY G É Z A ,
S Ü P E K O TTÓ , SZEN CZI M IK L Ó S , SZILY JÓ Z S E F ,
TAMÁS L A JO S

Szerkeszti
K O R Á N Y I MÁTYÁS
Abádi Nagy Zoltán

SWIFT,
A SZATIRIKUS
ÉS A TERVEZŐ

Akadémiai Kiadó, Budapest 1973

(g) Akadémiai Kiadó, Budapest 1973, Abádi Nagy Zoltán

Printed in Hungary
TARTALOM

E lőszó II
I. A „ k ita lá to ro k ” k o ra 17
I I . A kom oly ja v a sla to k 27
1. V alláspolitika, erkölcs, egyházi ügyek 33
2. A nyelvi ak a d ém ia 40
3. Íro rszág 42
4. A kom oly ja v a sla to k fo rm ai sajátosságai 49
I I I . A kom oly ja v a sla to k és S w ift egyéb kom oly írása i 59
IV . A szatirikus ja v a sla to k 74
1. V allás, erkölcs 81
2. N yelv, m űv eltség 83
3. P olitik a, Íro rszá g 87
4. A szatirikus ja v a sla to k form ai sajáto sság a i 90
V. A ja v aslato k és S w ift egyéb szatírái 98
V I. A kom oly és a szatirik u s javaslatok v isz o n y a és
jelentősége S w ift életm űvében 108
V II. A Sw ift e lő tti és a korab eli jav aslatiro d a lo m ró l 129
V I I I . A tervező S w ift helye és jelentősége a ja v a s la t-
irodalom ban 141
1. Sw ift és D efoe 141
2. A szatirik u s és a terv ező 155
Iro d alo m 165
N év m u tató 177

5
 . '
.
8:;
-
.

/
FELESÉGEMNEK

akinek az áldozatvállalása nélkül

ez a munka nem jöhetett
volna létre
• • ■ ,v '
 „E zek a jeles férfiak k iv é tel n élk ü l m indent k ifogáso ltak . . .
kész sém ákkal állta k elő, m e ly e k szerint m in d en m esterséget,
tu d o m á n y t, n y elv et, te ch n ik a i e ljárást teljesen ú j alap o k ra
kell helyezni. E z e n célból k ieszközöltek az u d v a rn á l egy p á te n st,
m ely szerint L agadóban fel k e ll állítani a K irá ly i K ita láto ro k
A kadém iáj á t ” .

S w ift
(L o rd M unodi A „ p r o je c to r r o k ró l)

„ . . . k o ru n k és n em ze tü n k rendkívüli tehetséggel tu d ja a
legkom olyabb dolgokat is nevetségessé ten n i” .

S w ift
(A V indication of I s a a c B ickerstaff)

9
 '

■5

.
ELŐSZÓ

Bár a témaválasztás jogosságának megindoklására

jobb lehetőségek kínálkoznak a dolgozaton belül, az
egyes konkrét kérdések tárgyalásánál, szükségesnek
érezzük, hogy a feldolgozásban követett módszerről, a
dolgozat szerkezetéről néhány gondolatot előrebocsás-
sunk.
Jonathan Swift máig páratlan szatirikus művészeté­
nek a halála óta eltelt bő két évszázad folyamán annyi
figyelmet szentelt az utókor, hogy azt hihetnénk, a mai
kutató legfeljebb finom részletkérdésekbe áshatja mé­
lyebbre magát, de az egész swifti életmű új szempontú
megközelítésére nincs lehetőség. Amíg azonban vita
tárgya lehet, hogy Swift hol beszél álarc mögül, „maszk­
ban,” hol a saját nevében, gyűlölte-e az emberiséget
vagy az íreket stb., mindaddig nincs jobb megoldás,
mint az egész életművet újra meg újra szemügyre venni.
A Swift-tudomány figyelmét eddig elkerülte a komoly és
a szatirikus, a didaktikus és a gúnyolódó Swift összeve­
tésének, viszonyuk kibogozásának lehetősége. Ügy vél­
jük, ez a fajta vizsgálódás sok vitás kérdésben perdöntő
lehet, s határozottan tagadjuk, hogy a swifti életmű
Gulliver negyedik utazásából ítélendő meg.
Az elutasítás, rombolás művésze (mert ez a szatíra
alaptermészete), többször állt elő reform-tervezettel,
pozitív javaslattal, avagy, Swift nyelvén, ,,project”-tel,
„proposal”-lal. Ezekben az írásokban közelről szemügyre
vehetők azok a pozitív eszmények, elképzelések, melyek -
11
nek nem juthat hely a szatírákban. Az építő javaslat és a
romboló szatíra egyazon életművön belül olyan ellent­
mondásnak tűnik, melynek vizsgálata sok tanulsággal
szolgálhat. Swift értekezéseiben, pamfletjeiben, levelei­
ben, prédikációban stb. az egyik arcát mutatja, szatírái­
ban a másikat. Csak a javaslatokban m utatja mindket­
tőt, mert csak ott van komoly és szatirikus változata is
ugyanannak a témának. Ez a műfaj egyedül alkalmas
a swifti komolyság és szatíra viszonyának, átmeneteinek,
eszmei-formai fejlődési törvényszerűségeinek vizsgála­
tára. Az egyetlen műfaj, amelyben őszintén, „maszk”
nélkül és szatirikus álarcban egyaránt megjelenik az író,
s amely köré egész életműve rendeződik, mert minden
fő tém áját tartalmazza mind didaktikus, mind szatiri­
kus formában. Mindkettő a politikai-társadalmi-írói
aktivitás sűrűjébe vezet, sok szállal kapcsolódik a kor­
hoz, a művészt izgató társadalmi aktualitásokhoz *
Swift munkásságának minden fő jellemzője fellelhető a
javaslatok eme mikrovilágában, melynek törvényszerű­
ségei eligazítanak az egész életmű útvesztőiben.
A komoly és a szatirikus javaslatok eszmei és formai
sajátosságainak szemügyre vétele tehát az első lépés,
majd a komoly és a szatirikus életmű belső összefüggé­
seinek felderítése után (a komoly javaslatok és egyéb
írások, valamint a javaslatok és egyéb szatírák viszo­
nyáról szóló fejezetekben) kapcsoljuk össze közvetlenül
a komoly és a szatirikus irodalmat.
A „javaslat” (project) magától kínálkozó, nem önké­
nyesen választott fogódzópont Swift megértéséhez.
Ennél azonban több is. Szükségesnek tartjuk Swift és az
előd-, valamint a kortárs-javaslattevők összehasonlítá­
sát, m ert úgy tűnik, Swiftnek különösen jelentős szerep
ju t egy ilyen összevetésben. A jelen dolgozat ebből a
szempontból némi rendellenességet mutat, azaz a XVII—
XVIII. századi javaslatirodalmat áttekintő fejezet nem
elöl áll, hanem az életmű részleteinek elemzését követi.
Ennek két oka van. A tervezetkészítés történetét bemu-
12
tató bevezető fejezet azt a látszatot keltené, hogy a dol­
gozat a „project” irodalom XVII—XVIII. századi tö r­
ténetét kívánja feldolgozni, ami nem célunk, nem is
szükséges. Ebben rejlik a másik indok is. Minthogy a
kérdéses fejezet nem az egész dolgozat jellegét kívánja
megszabni, a történelmi háttér, a swifti javaslatiroda­
lomból leszűrt tanulságok ismeretében, a viszonyítás
eszközéül szolgál Swift helyének meghatározásához,
ezért o tt van szükség rá, ahol ez utóbbi következik. Az
egész tanulmányt mégis szükségképpen rövid fejezet
vezeti be, mely általában, elvileg foglalkozik a „projec­
ting spirit”-tel, de az egyes javaslatok és javaslattevők
részletezését a későbbi fejezetekre hagyja.
A tanulmány a jelen formában egy nagyobb terje­
delmű értekezés felényire rövidített változata. Hely­
szűke miatt ott több tárgyalt kérdést itt nem is érint­
hetünk, másokat csak röviden a részletes kifejtés he­
lyett.
*
A Swift-művek rövid címeinek megválasztásában a
rövidség volt a fő szempont. Azon igyekeztünk, hogy a
meghagyott címtöredók magába foglalja a cím lényeges
szavait.
A Swift-művek bibliográfiai adatait lehetőleg akkor
közöljük, amikor a kérdéses mű taglalásához fogunk,
ahol az első kiadás adatait adjuk meg, továbbá előfor­
dulási helyét az általunk használt kiadásban, valamint a
rövidített címet, melyet használni fogunk. A szerzőség
vagy a kiadás körüli véleménykülönbségekre, bizony­
talanságokra felhívjuk a figyelmet, s ha elkerülhetetlen,
magunk is állást foglalunk. A bibliográfiai adatok egy­
szeri, teljes megadásától függetlenül, a szövegben gyak­
ran utalunk évszámmal egy-egy mű keletkezési idejére,
csupán azért, hogy ez lapozgatás nélkül segítse a megér­
tést, ha abban a dátumnak jelentősége van.
A nem Swift-művek részletesebb könyvészeti adatai
13
az első és másodlagos forrásokat, azaz auctorszövegeket
és a vonatkozó kritikai, filológiai monográfiákat, érte­
kezéseket elkülönítve felsoroló Bibliográfiában találha­
tók. Az idézetekhez fűzött jegyzetekben minden eset­
ben megadjuk a kérdéses idézet eredeti, angol forrás­
helyét (PW. = Prose Works minden esetben a H. Davis-
féle Swift összes művei. Vö. Bibliográfia) A jegyzetek
után zárójelben megjelenő oldalszámok a magyar műfor­
dítás előfordulási helyét mutatják: Gulliver utazásai
esetében mindig a Magyar Helikon 1968-as kiadásban
(Szentkuthy Miklós fordítása), a Hordómese esetében az
Európa 1958-as (Kéry László fordítása), a többi Swift-
idézetnél az Európa 1961-es Szatíráié és röpiratolc (Kéry
László fordítása) című kötetében. A többi idézetnél
,,sz. f.” áll a jegyzetet követő zárójelben: a szerző for­
dítása.

Köszönetét mondok tanáromnak, e munka irányító­

jának, Országh László professzor úrnak az ösztönzésért,
a gondos szakmai irányításért, nélkülözhetetlen, minden
irányú tanácsaiért, s azért, hogy ez a tanulmány Nagy-
Britannia és az Ír Köztársaság egyetemein, könyvtárai­
ban végzett kutatások eredményeként létrejöhetett.
Ugyancsak köszönet illeti A . N . Jeffares professzort, a
Leeds University angol tanszékének vezetőjét, akinek
az intézetében legtovább dolgoztam, s aki felvilágosítá­
saival, forrásmunkák megoldásával volt segítségemre,
valamint D. W . Jeffersont, az intézet docensét, aki fel­
hívta a figyelmemet a swifti javaslatirodalomban rejlő
lehetőségekre, rendszeresen beszámoltatott kutatásaim
eredményéről, munkámat az első lépésektől a befejezésig
figyelemmel követte, értékes tanácsaival segítette.
Végül, de nem utolsósorban, köszönetét mondok a
British Museum, a leedsi Brotherton Library, az oxfordi
Bodlean Library, a dublini National Library of Ireland
vezetőinek, dolgozóinak türelmes, kitartó segítségükért,
14
a Swift-kiadások szerkesztőinek s a Swift-kutatóknak,
kritikusoknak, akiknek a munkáiból adatokat merítet­
tem, idéztem, valamint azoknak a magyar és angol
kulturális szerveknek, melyek az angol nyelvterületen
végzett kutatásokhoz szükséges időt és anyagi támoga­
tást rendelkezésemre bocsátották.

15
I. A „KITALÁTOROK” KORA

Nem szívesen fordítjuk a „project” , „projector” sza­

vakat magyarra, amíg jelentésüket nem határoztuk meg.
Az angol szavak ugyanis a mai és a X V II—XVIII. szá­
zadi használatban egyaránt bővelkednek különféle
jelentésekben. A „projector” szó1 következetlen és sok­
szor megtévesztő használatának magyarázata a „pro­
jecting spirit” , a tervezetkészítési kedv, később láz, létre­
jöttében szerepet játszó tényezők különböző voltában,
bonyolultságában keresendő. Mielőtt meghatároznánk,
mit értünk „project”-en, „projectorron témánk össze­
függéseiben, a jobb megértés kedvéért vessünk egy pil­
lantást magára a jelenségre.
A közösségi, majd társadalmi-gazdasági élet menetébe
való beleszólási lehetőséggel rendelkező vagy az attól
megfosztott embert a történelem kezdeteitől jellemezte,
hogy sohasem volt alkotó elképzelések szűkében. Nem
véletlen azonban, hogy ez a természetes beleszólási haj­
lam a XVII. századi Anglia pamfletrengetegóben, nyom­
tatványaiban jutott kifejezésre. Mindez jóval Swift—
Defoe előtt történt, de a kezdet kezdetét még előbb,
VIII. Henrik uralkodása idejében kell keresnünk. A
merkantilista szellem2 kialakulásának szakértői (többé-
1A to v á b b iak b a n a projector, tervező és kitalátor szavak
szinonim aként váltakoznak.
2 A m erkantilizm us fogalm ának értelm ezése körüli kö v et­
kezetlenségek, ellentm ondások tisztá zá sa n e m feladatunk.
T ém ánk szem pontjából a m e rk a n tilista szellem a lényeges,
a m e rk a n tilista elképzelések részletei lé n y eg telen ek . A term i-

2 Swift 17
kevésbé egyöntetűen) három tényezőt tartanak döntő
jelentőségűnek: a nemzeti állam kialakulását, a keres­
kedelmi forradalmat és a középkori gazdaság hanyatlá­
sát. Bár a korai előzmények Hódító Vilmos feudális
centralizmusában éppúgy fellelhetők, mint I. és III.
Edwardnak azokban a törvényeiben, melyek a kereske­
delem fejlődését gátló középkori akadályok felszámolá­
sát célozták (az út és a folyami vám, valamint a helyi
pénzek eltörlése, a nyers gyapjú kivitelének, idegen
szövetek behozatalának megtiltása stb.),3mégis, a Tudo­
rok hajózási törvényei, az angol ipart és kereskedelmet
védő intézkedései dajkálták a korai kapitalizmust, a
szabadvállalkozás kialakuló szellemét. A Tudorok fel­
ismerték az újszerű kereskedelmi-gazdasági pezsgés
jelentőségét és központi ellenőrzés alá vételének szüksé­
gességét, m ert szoros összefüggésben látták számtalan
más régi és új tényezővel, mint például a királyi pénz­
háztartás gondjaival, de legfőképp Aligha tengeri u ra­
lomra való törekvésével. A The Libelle ofEnglyshe Polycye
című névtelen költemény már 1436-ban a tengeri uralom
megszerzésében látta az angol kereskedelem felvirágoz­
tatásának lehetőségét, amint ezt a vers alcíme is m u tat­
ja: A Poem on the Use of Sea-Power. A XV. század eleji
versben csírázó nacionalista erők a Tudor gazdaságpoli­
tika és a reneszánsz szellem gondozásában növekedtek
jelentőségben, s a XVII. század gondolkodásának foko­
zatosan, de oly félreérthetetlenül meghatározóivá vál­
tak, hogy Defoe már hazafias kötelességnek tarto tta a
gyarmatszerzést.
Amit eddig elmondottunk, látszólag még mindig nem
kapcsolódik a „projecting spirit” -hez, pedig valójában ez
az ipart-kereskedelmet serkentő Tudor-politika idézte
nológiával k a p c so la to s félreértésekről, ellentm ondó v élem é­
nyekről vő. E . A . J . Johnson: P redecessors o f A dam S m ith ,
3—4.
3Ezek rész letes elem zését vő. P . W . B u ck: The P o litic s
o f M ercantilism , 5— 13.

18
elő azt a korhangulatot, mely legjellemzőbben az ipari­
kereskedelmi vállalkozókedvben, lelkes tervezésben, új
lehetőségek kutatásában, találmányok, javaslatok,
ötletek özönében jutott kifejezésre. Az amerikai arany
beáramlása I. Erzsébet uralkodásának idején sokaknak
lehetővé tette komoly anyagi befektetést igénylő terve­
zetek megvalósítását. Ezekre a „project” -ekre, „inven­
tion”-ökre a tervező vagy feltaláló azonnal védelmet
kért, s kapott is, pátens formájában, fgy születtek az
első modern monopóliumok.4A monopóliumok elnyerői a
legkülönfélébb ötletekre, vállalkozásokra kaptak sza­
badalomlevelet. (Legtöbbjüket ma már korántsem hív­
nánk ,,találm ányinak, ahogyan a korabeli megjelölés
legtöbbször az „invention” volt. Sir Bevis Bulmer nevé­
hez például egy sereg „project” fűződik: megpróbált
világítótorony hálózatot kiépíteni, az elsők között szi­
vattyúzott vizet a Thames-ből Nyugat-London házaiba,
de ezek mellett foglalkozott ólom-, ezüst-, aranybányá­
szattal stb.)56
Az udvar mindig lekötötte a profit egy részét, s hogy
egyre több pénzre tegyen szert, hamarosan nem csupán
új iparágak alapítására, hanem meglevők ellenőrzésére
vagy korántsem gazdasági jellegű vállalkozásokra is
hasonló pátenseket bocsátott ki (pl. a különféle biztosí­
tások). Hogy ez s még néhány más körülmény hamarosan
az ipar-kereskedelem fejlődésének gátjává s nem elő­
mozdítójává, ugyanakkor társadalmi megvetés, majd
nevetség tárgyává tette a ,,projector”-okat, arra rövide­
sen visszatérünk. (Csak annyira kívántunk történelmi­
gazdasági kérdésekkel foglalkozni, amennyiben ez a
„projector” megjelenésének megértéséhez szükséges.)
Állapítsuk meg most összegzésként, hogy a fentiekből
4 O. N . C lark: E arly C a p ita lism and In v e n tio n , 149— 50.
A k ö zépkori m onopólium ok különbségéről vö. L . C. K n ig h ts :
D ram a a n d Society in th e A ge o f Jonson, 67.
6 L . C. K n ig h ts: D ram a a n d Society in th e Age o f Jo n so n ,
80— 1.

2* 19
láthatóan, a X V II. századi tervezési láz egyúttal a társa­
dalmi közérzet fokmérője volt, s bár a gazdasági terve­
zetek lényeges változáson mentek át Swift—Defoe korára,
a „kitalátori” buzgalom a kapitalizmussal együtt szüle­
te tt s az energiát, lelkesedést annak új gazdasági lehető­
ségeiből merítette.
Míg Swift szavaival a kor: ,,a tervkováesolók kora” ,
addig Sprat ,,a kísérletek korá”-ról írt a History of the
Royal Societyben.* Az új tudomány, a természettudo­
mány születésének, a Royal Society alapításának évszá­
zadában a kísérletezés is több mindent jelenthetett,
mint ma. A ,,virtuoso”-k (ahogyan a természettudomá­
nyos kísérletezőket, és a Royal Society tagjait hívta a
kor) nemcsak akkor hozhatók kapcsolatba a „projec­
ting spirit”-tel, ha a céheket visszahúzó gazdasági erőnek
nyilvánították vagy a technikai újítások szükségessége
mellett foglaltak állást, mint Sprat. A tervezőket az
utilitarisztikus szellem kapcsolta a természettudományos
kísérletezőkhöz (nem véletlenül szerepelnek együtt
Swift lagadói akadémiáján), amely szellem mint Richard
Roster Jones kim utatta, a baconi tanításokig vezethető
vissza.67
Bacon elképzelése szerint az első lépés a természet
megismeréséhez és legyőzéséhez a természet egyetemes
történetének összeállítása, ami a múltból fentmaradt
hiteles feljegyzések, kortárs megfigyelések, de főleg
számtalan kísérleti eredmény összegezése lesz. Ezt a
tanítást visszhangozta az egész XVII. század. Harvey
éppúgy, mint Boyle vagy Sprat, s a kísérletezés minden-
hatóságába v e tett hit tette a korai angol természettudo­
mányt gyanakvóvá a kísérletekkel nem bizonyított,

6 PW . I I. 44. R . F . Jones: A ncients a n d M oderns, P re fa ce

V III. (sz. f.)
7 R . F. Jo n e s: A n cie n ts and M oderns, P re fa ce X . A b ac o n i
ta n o k ra v o n atk o zó következő m o n d a to k b a n u g y an csak Jo n e s
k itű n ő k ö n y v ét h ív tu k segítségül. Vö. uo. P re fa c e V I I I —I X .
és 159, 168.
20
bizonyos mértékig spekulatívnak érzett descartes-i me­
chanikus materializmussal szemben. Mindez önmagában
is nagy hatással lehetett volna a nem kifejezetten termé­
szettudományos kísérletezés bátorítására, új utak, meg­
oldások keresésére az élet legkülönbözőbb területein.
Bacon azonban kétféle kísérletet különböztetett meg.
Az egyik pusztán a tudomány előrevitelét (adat a nagy
műbe), a másik közvetlenül az emberiség jólétét szol­
gálja (attól függetlenül, hogy a távolabbi perspektívát
tekintve az előbbit is az utóbbinak rendelte alá). Ez az
utilitarisztikus szellem kapcsolta az új ökonómiai és te r­
mészettudományos gondolkodást. Így volt lehetséges,
hogy Locke közelebb állt a természettudományhoz,
mint bármely más korabeli gondolkodó vagy, hogy a
,,virtuoso”-k mezőgazdasági, mechanikai, kézműipari
stb. kérdésekkel foglalkoztak.
A tervezési és kísérletezési szenvedély ilyen találko­
zása (sok esetben azonossága) mellett a „projecting
spirit” összetevői közül nem maradhat ki egy harmadik:
a puritanizmus. A puritanizmus kapcsolata az előző
két tényezővel olyan szoros, hogy számbavétele a javas­
latirodalom kapcsán ezért elengedhetetlen. R. H.
Tawney a Religion and the Rise of Capitalism c. könyvé­
ben ezt írta: ,,A XVII. századot meghatározó hajtóerő a
puritán szellem térhódítása, diadala és átalakulása volt.
Az igazi angol reformációt a puritanizmus jelentette, s
nem az, hogy a Tudorok elszakadtak Rómától: a modern
Anglia kétségtelenül abból a küzdelemből nőtt ki, me­
lyet a puritánok folytattak a régi rend ellen.”8
Az angol reformáció ilyen gazdasági értelmezése is
feltételezi a protestánst, akit némi üldöztetés tett puri­
tánná Mary uralkodása idején. Azt azonban Tawney
bírálói is elismerik, hogy ha a puritánok nem is egyedül
képviselték az ipart, kereskedelmet, a bankot, a talál­
mányokat stb., mindnek a fő erejét jelentették. Hogy
8 198. (sz. f.)

21
Tawney nem já r messze az igazságtól, azt a XVII. szá­
zad végi, s a Swift korabeli whig párt disszenter-rehabi-
litációra törekvő politikája (Id. a Test Act visszavonásá­
nak kísérleteit, a következő fejezetekben) s más tények
mellett az is bizonyítja, hogy a ,,projector”-t kinevető
szatirikus irodalom a tervezési mániát a puritán „zeal” -
lel, ,,enthusiasm”-mal azonosította.
Miért éppen a puritán buzgóság és ügybuzgóság hívta
ki a szatirikus szerzők kritikáját? A válasz a puritán
dogmákban rejlik, történelmi közhely. Tawney így fogal­
mazta meg: ,,A szentségek tiszteletével kérkedőket meg­
vető puritán számára az evilági küszködés, szorgalom
vált egyfajta szentséggé.”
A merkantilizmus gazdasági dogmái egybeestek a
puritán etikai dogmáival.
„A részvénytársaságok megjelenése előtti időkben
csak a kellő intenzitással, komolysággal, megfontoltság­
gal, szisztémával és metódussal végzett munka biztosí­
tott sikert az üzleti életben.”9
Hozzátehetjük, hogy később a Test Act szándékosan
megtagadott a puritánoktól minden más érvényesülési
lehetőséget.
A gazdasági, természettudományos és puritán háttér­
ből vezethetők le tehát a tervezetkészítési szenvedély
(legalábbis legalapvetőbb) tulajdonságai. (Több kulcs
ismeretes még a XVII. század megértéséhez, de vélemé­
nyünk szerint azok maguk is az előző három összetevő­
vagy közülük valamelyik — termékei.)
A „projecting spirit” történetéhez azonban a tervező
nevetségessé válása is hozzátartozik. A „projector” Ben
Jonsontól Swiftig a szatíra gyakori céltáblája volt.
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan lett a tervezetkészítő
ilyen sebezhető, ismét a monopóliumokhoz kell vissza­
térnünk.
A baj azzal kezdődött, hogy az udvar pénzforrásnak,

9 Uo. 199. 251. (sz. f.)

22
a pénztelen, de fényűző életet élő udvaroncok pedig
életjáradéknak tekintették a pátensek adományozását.
Az utóbbinak a pátens számtalan csalásra, visszaélésre
adott lehetőséget, olyannyira, hogy a pátensrendszer
1610-re a kereskedelem, ipar fejlődésének kerékkötőjévé
lett. Egy-egy új eljárásra, találmányra szerzett pátens
rendszerint felhatalmazta annak birtoklóját az adott
iparág feletti teljes uralomra. A legtöbb iparág lassan
az efféle élősködők kapzsiságának kielégítésére termelt.
A monopolista legtöbbször be sem vezette az ígért újí­
tást, amire pedig a pátenst kapta, hanem a régi termé­
keket vásárolta fel (azok olcsóbbak voltak), s egyszerűen
kereskedett. Gyakran csak finanszírozták, de mással
szerveztették meg a kérdéses iparágat. Hogy a legtöbb
„projector” csak jó meggazdagodási lehetőségnek tekin­
tette a monopóliumot, azt az is mutatja, hogy soha senki
nem kért két pátenst ugyanarra az iparágra, azaz pátens­
hez jutva nem érdekelte tovább az ipar fejlesztése, álla­
pítja meg a korabeli dokumentumok alapján G. N.
Clark. A szükséget szenvedő udvaroncok és ,,projector”-
ok hihetetlen nyomást gyakoroltak az udvarra, hogy
monopóliumhoz jussanak. Voltak természetesen becsü­
letes tervezők, újítók is, de mint mindig, a figyelmet
akkor is a (sokszor hírhedt) csalók vonták magukra.
Már 1571-ben elhangzott néhány célzás a parlamentben
a pátensekkel való visszaélésekre. Ezután a felháborodás
egyre nőtt. A parlament proklamációkra kényszerítette a
királynőt, majd I. Jakabot. A helyzet azonban egyre
rosszabbodott, különösen 1614 után, amikor a király
(nélkülözvén a parlament pénzügyi segítségét), így
próbált pénzre szert tenni. Végül a Statute of Monopolies
nyilvánított semmisnek minden hazai monopóliumot
1624-ben (néhányat név szerint kivéve).
Érthető, ha a közvélemény, de főleg a szatirikus
szemében a „projector” negatív figura, csaló volt. A
kritika a szatíra egyik alapvetően fontos alkotóeleme.
A másik összetevővel, a komikussal is maguk a tervezők
23
siettek a szatirikus segítségére. Nagyon sok „projector”
ugyanis, hogy pénzhez jusson, a legképtelenebb fantaz­
magóriákkal ostromolta a minisztereket (ez Swift korá­
ban is tartott). így történt, hogy a „Monopoly” szónak
kezdettől fogva pejoratív mellékíze is volt az angol
nyelvben, a ,,projector”-nek is. (Utóbbit I. Jakab hasz­
nálta először elítélő értelemben 1604-ben egy parlamenti
beszédében.10)
A „projecting spirit” tehát több forrásból táplálko­
zott, meglehetősen összetett társadalmi jelenség volt.
Bennünket e dolgozatban nem minden érdekel, amit a
kortársak ,,project”-nek hívtak. Az angol nyelvben ez a
szó ma is jelenthet, akkor is jelenthetett bármiféle írott
vagy íratlan társadalmi érvényű, vagy csak néhány
emberre vonatkozó, a parlamenttől eredő vagy magán-
személy agyában eltökélt tervet, tervezetet, törvényt,
elképzelést, elgondolást, próbálkozást, valaminek a meg­
oldására, megvalósítására, létrehozására, megreformálá­
sára stb. A következőkben a szónak ezektől a jelentései­
től eltekintünk. ATudor- és Stuart-pátensekkel a további­
akban nem foglalkozunk. A „project” , mely vizsgálódá­
saink tárgya lehet, ugyanis írott, kiadott vagy kiadásra
szánt, mert a tervezet az egész társadalom figyelmét
kívánta egy kérdésre irányítani, m ert a szerző a társada­
lom véleményét kívánta megnyerni. A tervezetkészítő
igen sokszor levél formában tá rta az olvasó elé elképze­
léseit, vagy legalábbis valakinek dedikálta művét a kor
szokásai szerint. Ennek ellenére azonban a legönzőbb
céllal írt javaslatok is fenntartották azt a látszatot,
hogy a tervező szeme előtt a közösség érdeke lebeg. Ez a
reneszánsz szabadalomlevél adományozásának is felté-

10 A „ p ro je c to r” ellenszenvessé, nevetségessé v á lá sá n a k
bizonyítására elso ro lt történelm i té n y e k , m egállap ításo k a
következő fo rrá so k b ó l szárm aznak: L . G. K n ig h ts: D ra m a a n d
Society in th e A ge o f Jonson, 67, 69— 71, 73 (Note 1), 78— 9;
G. N . Clark: E a r ly C apitalism and In v e n tio n 144, 149— 50,
151.

24
tele volt: „bármi, ami a köz javát szolgálja” , amint azt
Bacon 1601. nov. 20-i parlamenti beszédében megfogal­
mazta.11 Ezek a tervezetek azonban közvetlenül az
elbíráló miniszternek vagy a királynőhöz, királyhoz is
szólhattak, a nagyközönség bevonása nélkül (legnagyobb
részüket a tervező feltehetően soha le sem írta). B ár a
pénzszerzés vagy magas pártfogás elnyerésének vágya,
vagy legalább gondolata jelen volt a későbbi, pamflet­
formában vagy könyvalakban kiadott tervezetekben is,
ezek mégis olvasóközönségnek szóltak elsőfokon, de
színleg mindenesetre.
Hasonló meggondolásból nem tekintjük tárgyunkhoz
tartozónak a nagy mennyiségű, törvénnyé lett vagy
elvetett törvényjavaslatot sem, melyek szintén belefér­
nek a „project” legtágabb jelentésébe (a kor élt is a
lehetőséggel). Kivételt teszünk majd azokkal a törvény-
javaslatokkal, melyek Swiftből ellenjavaslatot, szatírát
vagy bármilyen, írásban fennmaradt reakciót váltottak
ki (1. a későbbi fejezeteket.)
A természettudományos kísérletezést semmi esetre
sem tartjuk a ,,projeet”-irodalomhoz tartozónak s
annak szatíráját sem. Azok a tervezetek, melyekben a
tervező valamiféle, általa társadalmi jelentőségűnek
vallott újítást, kísérleti eredményt ismertetett — tehát
,,virtuoso”-k vagy leginkább tudományosan képzetlen,
együgyű kísérletezők közvetlenül gyakorlati célokat
szolgáló „találmányai” — társadalmi szempontból való­
jában ritkán voltak jelentősek. Jelentőségüket az adja,
hogy a legtöbb alapot szolgáltatták a szatirikus tám a­
dásra.
Vizsgálódásaink során nem kívánunk különbséget
tenni a „project” és a „proposal” között. Mindkét meg­
jelölés gyakori előfordulású a korabeli címekben, Swift-
nél is. Olykor úgy tetszik, a „tervezet” nagyobbszabású,

11 W . H . Price: T he E nglish P a te n ts o f M onopoly, 154.

(sz. f.)
25
radikálisabb változásokat javasol, egy egész probléma­
komplexusra kiterjeszti figyelmét, míg a „javaslat”
középpontjában egyetlen kérdés áll, nem akar radikáli­
san újat, csak javítani az adott lehetőségek felhasználá­
sával. A két megjelölés szeszélyes és következetlen hasz­
nálata azonban fölöslegessé, félrevezetővé teszi a különb­
ségtevést (Swift sem következetes a két szó használatá­
ban). Annak tehát, hogy a következőkben a „tervezet”
vagy a „javaslat” szót használjuk, nincs megkülönböz­
tető jelentősége.
Összegezve tehát: tervezeteknek tekintjük (a címtől
függetlenül) azokat az írásokat, melyek társadalmi
hasznú javaslatokat tartalmaznak, rendszerint valami
okból tarthatatlan állapot, valamilyen fennálló hiba,
stb. megreformálására. Az író (komoly vagy szatirikus)
szándékától függően megkülönböztetünk viszont komoly
és szatirikus javaslatokat („serious” és „mock propo­
sals” ). A fenti, általánosságban mozgó meghatározás
alapján mindkettőre érvényes különbségekre részletesen
visszatérünk. Az író szándékosan javasolhat képtelen
megoldást egy hiba kijavítására. Ilyenkor van szatirikus
javaslattal dolgunk. Swift javaslatai is komoly és szatiri­
kus javaslatok csoportjára oszthatók. A kérdéses esetek­
ben mindig megindokoljuk majd miért nem sorolunk egy-
-egy művet a javaslatok közé, s miért vagy miért nem
tartjuk komoly vagy szatirikus javaslatnak.

26
II. A KOMOLY JAVASLATOK

A komoly javaslatok, melyekben Swift saját javasla­

tait tárja az olvasó elé a következők:
A Project for the Advancement of Religion and the Reforma­
tion of Manners (1709)12
The Tatler. 1710. szept. 28. No. CCXXX.13
A Proposal for Correcting, Improving and Ascertaining
the English Tongue (1711- 12)14
On Barbarous Denominations in Ireland (?)156
The Story of the Injured Lady. Being a true Picture of
Scotch Perfidy, Irish Poverty, and English partiality
(1707 ?)1(!

12B enj. Tooke n y o m ta tta ki 1709-ben (kb. április eleje),

de 1708-ban vagy előbb író d h a to tt, m e rt szerepel S w ift 1708
októberi listá já n . Vö. I . E h ren p reis: Sw ift. Vol. I I . A p p en d ix
B. A J a v a s la t keletkezési k ö rülm ényeinek részleteiről vö.
H. Davis, P W . I I . In tro d u c tio n , X X . P W . I I . — R ö v . The
Advancement of Religion.
13 P W . I I . 173.
11 PW . IV . 1. Először 1712. m á j. 17-én jelen t m eg B enj.
Tookenál (London). — R ö v . A Proposal for Correcting the
English Tongue.
is PVV. IV . 280. K eletkezésének éve nem ism eretes. E lőször
Deane S w ift je len tette m eg 1765-ben (D ublin).
i6 p \y , i x . Swift életében n em je le n t meg. 1746-ban n y o m ta
ki M. Cooper (London) shillinges p a m fletk é n t, s F au lk n e r
b ev ette m ég az évben m e g jelen t Sw ift g yűjtem én y én ek
nyolcadik kötetébe. (Vö. H . D avis, P W . IX . In tro d u c tio n X .)
H ogy 1707 vagy 1708-ban k e le tk e z h e te tt, arró l vö. O. D avis;
27
A Propasal for the Universal Use of Irish Manufacture,
in Cloaths and Furniture of Houses, etc. Utterly Rejecting
and Renouncing Every Thing wearable that comes from
England (1720)17
A n Humble Address to both Houses of Parliament (1725)18
A Letter to the Archbishop of Dublin, concerning the Wea­
vers (1729)19
Proposal that A ll the Ladies Should Appear Constantly in
Irish Manufactures (1729)20
A Proposal for Badges Giving to the Beggars (1737)21
Considerations about Maintaining the Poor ( ?)22

S w ift’s T he S to ry o f th e In ju re d L a d y , H LQ (A ug; 1943), Vo!.

V I. N o. 4. 473— 89. V élem ényét a k ritik a m a g áé v á te tte . Vö.
O. W. F erguson: Jo n a th a n S w ift a n d Ire lan d , 28; H . D avis,
P W . IX . I n tro d u c tio n IX — X . s tb . — R ö v . The In ju re d Lady.
17 P W . I X . „ K in y o m ta tta és á r u s íto tta ” E . W a te rs 1720-
-b an (D ublin). — R ö v . The Ir is h M anufacture.
is p w . X . T u la jd o n k ép p M. B . R ő fö s utolsó levele, m ely et
n em je le n te te tt m eg, m e rt közben a W ood p á te n s é t a k irály
v isszavonta. A gyű jtem én y es F a u lk n e r-k ia d ásb a n lá to tt n a p ­
v ilá g o t 1735-ben. A keletkezés ré sz le te it vö. P W . X . In tro d u c ­
tio n X X V I— X X X . — R öv. A n H um ble Address.
19 P W . X I I . N y o m ta tá s b a n D ean e S w ift k ia d á sá b a n jelen t
m eg először 1765-ben (London). — R ö v . A Letter to the A rch­
bishop.
2 ° p w . X I I . M ire m e g jelen h etett volna, az ír p a rla m e n t
m eg szav azta a f ra n c ia és a spanyol b o rra k iv e te tt ú ja b b a d ó t.
E z t is D eane S w ift 1765-ös k iad ása ta rta lm a z ta először n y o m ­
ta tá s b a n . Vö. D a vis, PW . X II . In tro d u c tio n X X I — X X I I I .;
O. M . F erguson: J o n a th a n Sw ift a n d Ire lan d , 156. — R öv.
A Proposal to the L adies.
21 P W . X I I I . T . C ooper n y o m ta tta k i L o n donb an , 1737-ben.
E z a ja v a sla t a z o n b a n egy 1726. sz ep t. 26-án le firk a n to tt
g o n d o la tm e n et k id o lg o z o tt v á lto z a ta . Vö. P W . X I I I . A p p en ­
d ix C.; uo. In tro d u c tio n X X X V III— X X X I X ; O. M . Ferguson:
J o n a th a n S w ift a n d Ireland, 183. — R ö v . A P roposal for
Badges.
22 p w . X I I I . F e lte h e tő e n az 1726— 37 k ö zö tti években
k e le tk e z e tt, közel a z A P roposal fo r B adges első (1726) v agy
végleges (1735) v álto za tá h o z. E lő szö r D eane S w ift a d ta ki
(1765, L ondon). — R ö v . M aintaining the Poor.

28
 A fenti írásokat csak az ta rtja egy csoportban, hogy
mind magában foglal valamilyen javaslatot. Ezért vehe­
tő ide a The Injured Lady, amely tulajdonképpen —
formáját tekintve — nem javaslat, hanem szatirikus
parabola. A „sértett hölgy” levelére írt ,,válasz”-ban
azonban (The Answer to the Injured Lady), „a barát”
tanácsai félreérthetetlen javaslatok, az irónia legcseké­
lyebb jele nélkül.23
A TheTatler 1710. jan. 27-i száma ugyancsak ide ta r­
tozik a benne először, bár még kezdetlegesen megjelenő,
a két évvel későbbi nyelvi javaslatban kifejtett gondola­
tok miatt. Az An Humble Address tulajdonképpen a
Rőfös levélsorozatában az utolsó. Az előző levelekkel
ellentétben azonban összefoglalja és javaslat formájában
tárja az ír parlament elé összes eddigi, mind a Wood réz­
pénzével, mind Írország általános gazdasági-szociális
nyomorával kapcsolatos érveit. Az A Letter to the Arch­
bishop kevés újat tartalmaz az előző írásokhoz képest,
nem is javaslatnak készült. Most mégis a komoly javas­
latok sorában a helye, m ert Swift egy olyan megoldási
lehetőségről tesz említést benne,24 melyet írott formában
csak itt említ, s amely azt is mutatja, nem csupán ter­
vezeteket írt, de konkrét tevékenységet is kifejtett az
ír rőfösök és az ír ipar helyzetének javítására.
Ez a sokféleség nem az elemzés kedvéért szükséges
csoportosítás jogosságát cáfolja, hanem a swifti javas­
latok természetéből adódik. A látszólag zavaros képből
a javaslattevő Swift tulajdonságaira következtethetünk,
olyan tulajdonságokra, melyek megkülönböztetik Defoe-
tól, más előd és kortárs ,,projector”-októl. (Erre később
visszatérünk.)
Saját javaslatai mellett gyakran foglalkoztatták
Swiftet valamilyen formában a mások javaslatai. Eze­
ket a még vegyesebb írásokat, a komoly javaslatok cso-

23 P W . I X . 11.
2* A L e tte r to the A rchishop, P W . X II . 69—70.

29
portján belül az különbözteti meg az előzőektől, hogy
mások tervezeteit tám adták, bírálták vagy támogatták.
A Rőfös (M. B. Drapier) levelei például a „the project
of Mr. Wood” (a Mr. Wood terve)25 elleni hadviselés ter­
mékei.
Ide tartoznak az ír vagy az angol parlament előtt levő
törvényjavaslatok mellett vagy ellen hadakozó írások is.
Ezek időrendi sorrendben a következők:
A Letter from a Member of the House of Commons in
Ireland to a Member of the House of Commons in England
Concerning the Sacramental Test (1709).28
A Letter to a Member of Parlament in Ireland. Upon
Chusing a new Speaker there (1708)27
Some Arguments Againts enlarging the Power of Bis­
hops, in Letting of Leases (1723)28
A Letter to the Shop-Keepers, Tradesmen, Farmers, and
Common People of Ireland, Concerning the Brass Half-
Pence Coined by Mr. Woods, with a Design to have them
Pass in this Kingdom (1724)29
A Letter to Mr. Harding the Printer, Upon Occasion of a

! i P W .X . 12.
26 p \y . I I . 109. E lőször J o h n M orphew n y o m ta tta k i L o n ­
donban, 1708 decem berben. -— R ö v . A Letter Concerning
the Sacramental Test.
27 p w . I I . 127. 1708— 10 k ö z ö tt k eletk e zh e tett, de ak k o r
feltehetően n em je le n t meg, n in c s tu d o m ásu n k eg y k o rú n y o m ­
t a t o t t példányról. Vö. H . D avis, P W . I I . In tro d u c tio n X X X I I .
— R öv. U pon C husing a new Speaker.
28 PW . IX . 43. E lőször J . H y d e n y o m ta tta k i D u b lin b an ,
1723-ban. S w ift 1723. okt. 21-re d a tá lta (uo. 60.). — R öv.
A gainst the Power o f Bishops.
29 pyy. x . 1. M. B . D rapier első levele ez. E lőször J . H arding
n y o m ta ki D u b lin b a n 1724 m á rc iu sá b a n (M. B . leveleiről
v ö. uo. In tro d u c tio n . — R öv. m a g y a ru l: A z írországi keres­
kedőknek.

30
Paragraph in his News-Paper of Aug. 1st. Relating to
Mr. Woods Half-Pence (1724).30
Some Observations Upon a Paper Gall'd, The Report of
the Committee of the Most Honourable the Privy-Council
in England. Relating to Wood’s Half-Pence (1724)31
A Letter to the Whole People of Ireland (1724)32
Seasonable Advice to the Grand Jury concerning the Bill
preparing against the Printer of the preceding Letter
(1724)33
A Letter to the Right Honourable the Lord Viscount Mo-
lesworth (1724)34
A Letter to the Lord Chancellor Middleton (1724)35
A n Answer to a Paper, called a Memorial of the Poor
Inhabitanst, Tradesmen and Labourers of the Kingdom of
Ireland (1728)36

30 PW . X. 13. M. B . D rapier m á s o d ik levele. J o h n Harding-

n á l jelen t meg, D u b lin b an , 1724 a u g u sz tu sb a n . — R ö v . A Letter
to M r. Harding. (M agyarul nem je le n t meg.)
31 PW . X . 25. M . B . D rapier h a r m a d ik levele. J o h n H arding,
D u b lin , 1724. au g u sztu s. — R öv. m a g y a ru l: N éh á n y megjegyzés
egy irományra.
32 p w . X. 51. A negyedik levél. J o h n H arding, D ub lin , 1724.
o k tó b e r 22. —R ö v . M agyarul: L evél Írország egész népéhez.
33 PW . X . 69. N é h á n y nappal H a rd in g le ta rtó z ta tá s a u tá n
ír ta , névtelenül te rje sz te tte D u b lin b a n (vö. 0 . W . Ferguson:
J o n a th a n Swift a n d Ireland, 125.) írá s á n a k k e lte : 1724. nov.
11. — Röv. Seasonable Advice to the Grand J u ry .
34 PW . X . 77. M. B. D rapier ö tö d ik levele. J o h n H arding,
D u b lin , 1724. decem ber. —- R ö v . m a g y aru l: Lord Molesworth
Öméltóságához.
35 p \y x . M egjelenési so rre n d b en a Rőfös h a to d ik levele.
E lő b b írta (1724. október 26.), m i n t az A L e tte r to Moles-
w o rth -t (1724. dee. 14.), de Carteret fenyegetései m ia tt nem
a d ta ki. Csak 1735-ben jelent m e g , m in t az A H u m b le A ddress,
a W orks h a to d ik kötetében, D u b lin b a n . •— R ö v . A Letter to
M iddleton. (M agyarul ez a levél sin c s meg.)
36 P X . X II . 15. S. H ardingnál D u b lin b a n , 1728-ban. — R ö v .
A n Answer to a Paper, called M em orial.
31
 A n Answer to Several Letters from Unlconwn Persons
(1729)37
A n Answer to Several Letters sent me from Unknown
Hands (1729)38
A Letter on Manculla’s Project about Half-Pence (1729)39
On the for Bill the Clergy’s Residing on their Livings
(1732)40
Considerations upon two Bills sent down from the R-H-
the H-ofL To the H-ble H-of C— Relating to the Clergy of
I ___ D. (1732)41
Queries Relating to the Sacramental Test (1732)42
The Presbyterian Plea of Merit, in Order to take off the
Test; Impartially Examined (1733)
Some Considerations in the Choice of a Recorder, Febru­
ary 1732 3.43
Advice to the Free-Men of the City of Dublin in the
Choice of a Member to Represent them in Parliament
(1733 )44

37 p w . X I I . 73. T ulajdonképp az előző fo ly tatása, d e nem

a d ta ki. — R ö v . A nsw er to U nknow n Persons.
38 p w . X I I . 54. Válasz a R őföshöz cím ze tt különféle leve­
lekre, ja v a s la to k ra . — R öv. Letters form U nknow n H ands.
39 p w . X I I . 91. N em a d ta ki. — R ö v . A Letter on M a n cu lla ’s
Project.
10 P W . X I I . 179. N em a d ta ki. K eletk ezési k örülm ényeiről
vö. L . A . L a n d a : Sw ift an d th e C h u rch o f Irelan d , 113. — R öv.
T he Clergy’s R esiding on th e ir L ivings.
41 P W . X I I . 189. 1732. feb ru ár 24-i keltezésű. A M oore-nál
jelen t m eg L o n d o n b an (1732). — R ö v . Considerations upon
two B ills.
42 P W . X I I . 253. M egjelent 1732-ben. Vö. uo. H . D avis,
In tro d u c tio n X L I. E z t s a k övetkező ír á s t csupán az k ö ti a
ja v aslatiro d alo m h o z, hogy m in d k e ttő a T est A ct k ap c sá n
író d o tt. U o. 261. E lőször 1733-ban je le n t m eg D u b lin b a n ,
George F aulkn ern él. — R ö v . The presbyterians Plea of M erit.
43 P W . X I I I . 67. Faulkner, D u b lin , 1733. feb ru ár. (Vö. uo.
H . D avis, In tro d u c tio n X X IV .)
44 P W . X I I I . 77. M egjelent 1733-ban (kb. aug.). Vö. u o . H .
D avis, I n tro d u c tio n X X V . -— R ö v . A dvice to the F ree-M en
of D ublin.
32
 Observations Occasioned by reading a Paper, entilted
The Case of the Woollen Manufacturers of Dublin, etc.
(1733)45
Some Reasons against the Bill for setting the Tythe of
Hemp, Flax, etc. by a Modus (1734)46
A Letter on the Fishery (1734)47
Reasons Why we should not Lower the Coins Now cur­
rent in thist Kingdom (1736)48
Ezek — a mások tervezetei, törvényjavaslatok s egyéb
gazdasági, társadalmi, vallás-egyházpolitikai aktualitá­
sok által kiváltott reflexiók — formailag nem tekinthe­
tők tervezeteknek. Tartalmilag, eszmeileg azonban a
komoly javaslattevő Swift tárgyalása során nélkülöz­
hetetlenek, s a két csoport tematikai azonossága lehető­
vé teszi, hogy tárgyi-eszmei szempontból együtt vizsgál­
juk őket.
A komoly javaslatok vagy azokkal kapcsolatos írások
együttesen három tém át képviselnek: a vallás-erkölcs; a
nyelv és Írország.

. V A L L Á S P O L IT IK A , E R K Ö L C S , E G Y H Á Z I Ü G Y E K

Swift egyetlen vallási-erkölcsi reformot sürgető javas­

latot írt: The Advancement of Religion. A javaslat ko-
45 p \ y X I I I . 87. 1733-ban írta , feltehetően decem berben.
H . D avis tudom ása sz erin t nem je le n t meg 1789-ig. E k k o r
N ichols a d ta ki: M iscellaneous Pieces in Prose a n d V erse . .
n o t in serted in Mr. S h erid an ’s ed itio n o f th e D e a n ’s W orks.
Vő. H . D avis, (PW . X I I I .) In tro d u c tio n X X V II. —- R öv.
Observations Occasioned by reading a Paper.
46 P W . X I I I . 93. E lőször m eg jelen t: 1734. ja n . 8. Vö. L . A .
L a n d a : Sw ift and th e C hurch o f Ire lan d , 124. — R ö v . Some
Reasons against Settling the Tythe.
17 p w . X II I . 109. F rancis G rantnál jelen t m e g először
1749-ben. Grant v álasz k én t n y o m ta tta ki s a já t 1734-es jav as­
la tá ra . F aulkner a W o rk s 1762-es k ia d ásá b a v e tte be (X . kötet).
Vö. uo. H . Davis, In tro d u c tio n X X X I I —X X X IV .
48 P W . X II I . 117. E . Waters, D u b lin 1736. á p r. 24. — Röv.
Reasons W hy we should not Lower the Goins.

3 Swift 33
 molyságát azonban a kritika gyakran kétségbe vonja.
Ha pedig elismeri komoly javaslatnak, jelentéktelen,
zavaros moralizálásnak minősíti.49 A jelen tanulmány
szempontjából döntő kérdés, valóban komoly-e vagy
szatirikus-e ez a tervezet.
Swiftet 1708- 9 körül — a mindennapok lényegtele­
nebb gondjai mellett — három olyan kérdés foglalkoz­
tatta, melyeket további, vallási, de főleg politikai és
művészi karrierje szempontjából meghatározónak érez­
hetett, s melyek a The Advancement of Religion írására
ösztönözhették, vagy azon legalábbis nyomot hagyhat­
tak. Ez a három kérdés: a „the first fruits” (az angol
királyi udvarnak fizetett papi tizedek ügyében 1704—11
között Swift képviselte az írországi anglikán papság
érdekeit), a ,.Sacramental Test” (erről lásd lentebb) és a
saját érvényesülése.50
A whigek az ír papság kérésének teljesítését ellenszol­
gáltatáshoz kötötték: járuljon hozzá az ír papság a
disszenter elnyomó Sacramental Test eltörléséhez. Ebben
a kérdésben azonban Swift élete végéig nem engedett.
Ahányszor újra törvényjavaslat lett a disszenterek reha­
bilitációja, annyiszor fogott tollat ellene. Mind a,,first
fruits” , mind előléptetésének kérdését alárendelte a
disszenter-politikával kapcsolatos meggyőződésének.
Ezért nem volt köpönyegforgató, amikor a whig elutasí­
tás után elfogadta a tory segítséget.
A reformtervezet egyik érdekes ellentmondása azon­
ban épp az, hogy a vallási nonkomformizmussal, szek­
tákkal oly kíméletlen Swift, pontosan, amikor erkölcsi
reformját a hitbuzgó életre alapozta, nem szólt a vallási
különbségekről. A vallási szekták ellen gyakran hangoz­
tato tt kifogása: nem az a baj, hogy léteznek, hanem az

19 W . B . E w a ld : T he M asks o f J o n a th a n S w ift, 45— 7.,

I . E hren p reis: S w ift I I . 276; 292— 94.
50 R . Q u in ta n a : T he M ind a n d A rt o f Jo n a th a n S w ift, 118.

34
hogy egyre több követő megszerzésén fáradoznak (az
A Tale of a Tub és a Mechanical Operation of the Siprit
visszatérő témája), hogy így sok szavazathoz, nagy
támogatáshoz jutva megdöntsék a kormányt, megbont­
sák az állam rendjét.51
A The Advancement of Beligionból kimarad a Sacramen
tál Test kérdése,52 mert — s ez az, amit néhány kritikus
nem vett figyelembe — Swift ,,a vallás” fogalmát itt

51 S entim ents, P W . I I . 12. (Sw ift kiem elései) A z i t t először

előforduló m ű a d a ta i: The S entim ents o f a C hurh-of-E ngland
M an, W ith R e sp e c t to Religion. F e lth e tő e n 1704-ben író d o tt,
b á r Swift 1708-ra d a tá lta . Vö. I . E hrenpreis, T he D ate o f
S w ift’s S ntim en ts, R E S . I I I . (Ju ly , 1952); u ő : S w ift I I . A p p en ­
d ix A. 767. — R ö v . Sentim ents.
52 A „ first f r u its ” -al kapcsolatos sw ifti tev ék en y ség esak
n agyon á tté te le se n tü k rö ző d h et írásaiban, az állam ap p a rá tu s,
a p árto k stb . k o rru p tság á v al kapcsolatos ta p a s z ta la to k egyik
fo rrásaként. E hrenpreis szerint feltehető, h o g y az á h íto tt u d v ari
elismerés rem é n y e ösztönözhette S w iftet a refo rm terv ezet
m egírására. E hrenpreis n y ilvánvalóan é rté k te le n írásn ak ta r t ja
a The A d v an c em e n t of R eligiont, de e lle n tm o n d á st is felfedez­
h e tü n k feltevéseiben. A L ondon G azette 1708. aug. 23-i szám á­
b a n rá a k a d t A n n a királynő egy 1708. aug. 18-i proklam áeió-
já ra , m elyben a vallást, erkölcsöt, a h itb u z g a lm a t és az eré n y t
aján lja a la ttv a ló i figyelm ébe. E hrenpreis e z t írja : “ I t is even
possible th a t am ong th e o th e r incentives fo r concocting his
sim ple-M inded proposals, S w ift hoped to recom m en d him self
a t co u rt.” (S w ift I I . 293.) Sw ift k ia d á sra s z á n t írásain ak 1708
o k tó b eri k e le tű jegyzéke (uo. A p pendix B .) ta rta lm a z z a a
P ro ject fo r R efo rm atio n o f M anners (Sw ift e z t a cím et h asz­
n álta), s v a ló b a n elképzelhető, hogy az írás a k irály n ő levelének
h atásá ra , az e lte lt bő egy h ónap a l a tt s z ü le te tt. A te rv e ze t
u ta l is h a tá s ta la n proklam ációkra (57.) D e leh etetlen , hogy a
terv ezettel S w ift az u d v ar kegyeire s z á m íto tt volna, hiszen,
m in t m aga E h re n p reis k im u ta tja k é t o ld a lla l előbb (s ezzel a
vélem ényével é rtü n k egyet) (Sw ift, I I . 291): „ T h e language h ere
sounds so p a lp a b ly and furiously a n ti-W h ig th a t one feels
am azed a t S w ift’s publishing th e P ro je c t w hile he still h o p ed
for som ething form th e J u n to . I fin d h a r d to disagree w ith
S w ift’s godson, Thom as S heridan, w ho called th e P ro je c t a
‘strong, th o u g h covert a tta c k upon th e p o w er o f th e W h ig s’ ” .
Sheridan: L ife o f Swift, 785. 51.

3* 35
nem a tőle megszokott módon használta, a szektákkal
szemben az anglikanizmusnak kisajátítva, hanem az
anglikanizmus és a szekták egységesen erkölcsi rendet
képviselnek a (főleg ateista) romlottsággal szemben. Ez
önmagában elég bizonyíték arra, hogy Swiftet nem szati­
rikus szándék vezette. A tervezet szerint bármiféle
hivatal betöltésére csak a vallásos, hitbuzgó élet képesít­
het. Ha ezt szatirikusnak érezzük, figyelmünket elkerül­
te az a körülmény, hogy Swift a vallást mint eszközt,
becsületre, rendre, közmorálra, társadalmi fegyelemre
nevelő tanok rendszerét teszi a társadalomban betölt­
hető posztok elérésének feltételévé. (Az egyik ironikus
megjegyzésben épp a hivatalnokok — nemcsak erkölcsi
— alkalmatlanságáról panaszkodik.53
Az adminisztratív úton bevezetett és fenntartott
vallás54 nem teszi szatirikus javaslattá a The Advance­
ment of Religiont. Ettől ugyanis a tervezet magja, maga
a javasolt megoldás (vallásos-erkölcsös élet követelmé­
nye az elvtelenség, korruptság megszüntetésére) józan,
ésszerű maradt. Nem túlzott, nem képtelen vagy más
módon ironikus. Nem szatirikus a tervezet továbbá,
mert ezt az ötletet nem komikus vagy ironikus hatás
keltésére használja Swift, hanem beépíti az őszinte,
komoly hangú érvelés menetébe, ami a helyzet súlyos­
ságának bennünk keltett érzetét fokozza: Swift maga is
elborzasztónak találja, hogy csak ilyen megoldás lehet­
séges. Végül, Swift maga is érezte, hogy bármennyire
igaz, logikus és a tervezetben adott utilitarisztikus mora-
lizálással következetes is a hipokritákból szenteket
kényszerítő módszer pszichológiája, mégsem praktikus,
nem kivihető.55

53 PW . I I . 47., 49.
51 „This is n o t to be accom plished a n y o th e r W ay, th a n b y
introducing R elig io n , as m uch as possible, to be th e T u rn a n d
F ashion of th e A ge; w hich only lies in th e P ow er o f th e A d m i­
n istra tio n .” uo. 59.
55 Uo. 56—57. 62, 63.
36
 Hogy a reformtervezetből hiányzik a disszenter kérdés
az azért is érdekes, mert a vele csaknem egyidős (inkább
fiatalabb) A Letter Concerning the Sacramental Test
tanulsága szerint Swiftben forrt ellenük az indulat.
(A puritánok utódai a disszenterek.)
Az 1673-as keletkezésű Test Act csak 1704-től vonat­
kozott Írországra is. A törvény az anglikán államvallás
egyeduralmával igyekezett a vallás és az állam rendjét
biztosítani, oly módon, hogy bármilyen polgári vagy
katonai hivatal, tisztség elnyerését hűségeskühöz, alap­
vető anglikán vallási tételek és ceremóniák betartásához
kötötte. Ezzel a disszenterek, a katolikusok és a többi
„szekta” elől az érvényesülés útjait teljesen lezárta.56
Az anglikán teória és Swift57 szerint a puritanizmus meg­
születéséért a katolikusok (Mary rémuralma), a polgári
forradalomért pedig a puritánok voltak a felelősek. A
polgári forradalom — mondták — végzetes vallási-állami
anarchia, sőt, vallási szektarianizmusból királygyilkos
vérengzéssé fajult anarchia volt. Ezért szükséges a nem
anglikán vallásoknak, szektáknak, a hatalomból tör­
ténő kizárása. Enélkül visszatér az anarchia, a felfordu­
lás, a vérengzés. A whigek, akiknek a háborúja s politi­
kai hatalma egyre nagyobb mértékben függött a disz-
szenterek pénzétől, erkölcsi támogatásától, többször
megkísérelték a Test Act visszavonását. Ezeket a pró­
bálkozásokat azonban még több mint száz évig, a szí­
vós tory-anglikán ellenállás mindannyiszor meghiúsí­
totta. Ilyen kísérlet volt az 1708-as és az 1732—33-as,
melyek Swiftből a leghevesebb disszenter-ellenes íráso­
kat váltották ki.
I. Jakab és I. Károly uralkodása idején szakadatlanul
áramlottak Írországba a skót presbiteriánusok, akik
nem titkolták az anglikán egyházzal szemben táplált
ellenséges érzéseiket. Antrim megye, ahol Swift egyház-
56L .A . L a n d a : S w ift a n d th e C hurch o f Ire la n d , 56.;
G. D a vie s: E ssays on th e L a te r S tu arts, 80.
67 T he P re sb y teria n s P le a of M erit, PW . X I I . 263— 79.

37
községei voltak, különösen hemzsegett tőlük. Ugyan­
akkor Swift anglikán elődei teljesen elhanyagolták gyü­
lekezeteiket, s a hívek gyakran arra kényszerültek,
hogy presbiteriánus istentiszteleteken vegyenek részt.58
H a itt azt érezte, hogy az anglikán egyház komolyan
tarthat a presbiteriánusoktól, akkor ez az érzés jogos volt
s nem véletlenül játszott alapvető szerepet már az
A Tale of a Tub (Hordómese) születésében.59
Ugyanakkor a Church of Ireland belső ellenségei ellen
folytatott harchoz társulva jelenik meg először, az angol
érdekeknek gazdaságilag, politikailag kiszolgáltatott Íror­
szág témája. Az A Letter Concerning the Sacramental Test­
ben a Swift helyett érvelő ír parlamenti képviselőnek
arról kell meggyőznie londoni kollégáját (és az olvasót),
hogy a Test Act visszavonása veszedelmes és kivihetet­
len. Tárgyilagos érveléssel bebizonyítja, hogy a tervezet
az ír parlament és az ír papság ellenállásával legyőzhet-
tetlen akadályba ütközne. An angol érdekek hű kiszol­
gálásának bombasztikus fitogtatása azonban alapvetően
ironikus, azaz a bizonyítandó tétel cáfolata. A színlelt
hízelgés az ír szolgalelkűség m iatt érzett indulatra épül
közvetlenül, s a nyilvánvalóan tarthatatlannak érzett
állapot magasztalásával fordul az angolok elleni iró­
niába.
A Queries Relating to the Sacramental Test és a The
Presbyterian Plea of Merit tömör, logikus érvsorozatok,
melyekben ismét kitér régi és új presbiteriánus érvekre,
történelmileg bizonyítja a disszenterek társadalmi vesze-
delmességót, láthatóan még mindig a polgári forrada­
lom, az ír lázadás és mészárlás fölötti elborzadásában.60

58 Swift p ály ak e zd é si antrim i nehézségeiről, ta p a s z ta la ta iró l

v ö . L . A . L anda: S w ift and th e C h u rch o f Ireland, 69.
59 A Tale o f a T u b . W ritten for th e U niversal Im p ro v e m e n t
o f M ankind. E lő sz ö r 1704 ta v a sz á n je le n t meg L o n d o n b an .
P W . I. — R ö v . m a g y a ru l: Hordómese.
60 Queries R e la tin g to the S a c ra m e n ta l T est, P W . X I I . 257.,
T h e P re sb y teria n s P le a of Merit. 263-tól.

38
Ezekben az írásokban már nincs helye a könnyed iróniá­
nak. Az ír angol viszonyra utaló megjegyzések summá-
sak, megsemmisítő erejűek.
A vallási szekták háttérbe szorításának szükségessége
tehát Swift egyik alapvető meggyőződése volt, mely
munkái egy részét meghatározta, vagy éppen ihlette.
Több rövid írásban szentelt azonban figyelmet (főleg
1732 -36 között) az egyház gazdasági ügyeinek. Az
1723-as Against the Power of Bishops tanulsága szerint
Swiftnek nem voltak illúziói az alsópapságot elnyomó
püspöki karról, s az egyházi vagyon ellen irányuló
törvényjavaslatot61 az egész ír gazdasági élet összefüg­
gésében vizsgálta. Az írás jelentőségét az adja, hogy
Swift a The Use of Irish Manufacture után tovább bőví­
tette, ismét összegezte ide vonatkozó ismereteit, s
néhány keserű tapasztalattal lett gazdagabb, elsősorban
az ír földesurak kapzsiságát illetően. A Rőfös mindennek
hasznát vette alig öt hónap múlva.
Az egyház más világi ügyeiben folyt 1732 - 33-as viták
a komoly javaslatok szempontjábóllényegtelenek.Nagy-

61 A földbirtokos nem esség I . K ároly tö r v é n y é t v e tte célba,

am ely m e g tilto tta az egyházi földek elidegenítését. A z 1723-as
tö rv én y jav aslat épp a k ét lényeges záradékot k ív á n ta eltörölni.
Az egyik szerin t a püspökök, egyházi te s tü le te k 21 évnél
hosszabb időre nem a d h a tta k bérbe földet. (A püspö k ö k ui.
szívesen felv e tte k évtizedekre előre egy ó riá si pénzösszeget
a bérlőtől, s a hátralévő, a szegényes m e g élh e té st alig biztosító
részleteket h a g y tá k u tó d a ik ra.) A m ásodik z á ra d é k kim ondta,
hogy a püspöki föld soha n em a d h a tó bérbe m in d e n k o ri értéke
felénél alább. íg y a b érb e ad ó t m egvédte a tö r v é n y a h átrán y o s
alkutól, az egyházi föld p ed ig lépést t a r t o t t a föld értékének
állandó em elkedésével. Az 1723-as ja v a sla t e ltö rö lte volna a
21 éves ko rláto zást, és lehető ve te tte volna a föld bérbevételét
bárm ilyen összegért, am ely a megelőző h ú sz évben bérként
szerepelt. L anda idéz a B ili kapcsán C a n te rb u ry -b e áradó
püspöki levelekből. M int S w ift sem, a p ü sp ö k ö k sem dőltek
be a p illan atn y ilag csábító, d e hosszú táv o n a z egyház gazdasági
tö n k reju tásá v al fenyegető csaléteknek. Vö. L . A . L anda: Sw ift
and th e C hurch o f Ire lan d , 9 6 —109.
39
részt a püspökök és az alsópapság között dúltak, ugyan­
csak törvényjavaslatok kapcsán, s Swiftet az alsópapság
védelmezőjeként látjuk viszont. A Considerations upon
two Bills, az On the Bill for the Clergy’s Residing on their
Livings, Some Considerations in the Choice of a Recorder,
Advice to the Free-Men of Dublin, Some Reansons against
Settling the Tythe azért jelentősek, mert ama téves köz­
hit cáfolatai, mely szerint közügyekben 1729-ben, a
Szerény javaslatban (A Modest Proposal) mondta ki
Swift az utolsó szót.62

2. A N Y E L V I A K A D É M IA

Swift csak egy javaslatot írt nyelvi akadémia létesíté­

sének tárgyában, de amellett számtalan didaktikus
írásban és paródiában tértek vissza nyelvi kérdések
egészen 1738-ig, a Polite Conversation megjelenéséig.63
Ahogyan az anglikán egyeduralomban az átmenetileg
beállt társadalmi szélcsend konzerválásának biztosí­
tékát látta, ugyanúgy rögzíteni kívánta az angol nyel­
vet az A Proposal for Correcting the English Tongue-ban.
Ahogyan azonban a restaurációban gyökerező gondol-

62 A M o d est P roposal for P re v e n tin g th e Children o f p o o r

People in Ire la n d , from being a B u rd e n to th e ir P a re n ts o r
C ountry, a n d fo r m aking th e m beneficial to th e P ublick. P W .
X II . E lőször S . Hardingn&l je le n t m eg D uhlinban, 1729-ben.
— Röv. m a g y a ru l: Szerény javaslat.
63 A C o m p lea t Collection o f G enteel a n d Ingenious C o n v e r­
sation, A cco rd in g To th e m o st p o lite M ode an d M ethod, n o w
used a t C o u rt, a n d in th e B e st C om panies o f E ngland. I n se v eral
Dialogues. P W . IV . 97. George F a u lk n er a d ta ki D u b lin b an ,
1738-ban. — R ö v . Polite Conversations. M ás nyelvi tá r g y ú
írásai: H in ts to w ard s an E ssa y on C onversation (F a u lk n e r
je len tette m eg először 1763-ban); A M odest D efence o f P u n n in g
(1716-os k eltezésű , de Herbert D avis a d t a k i először); A D is­
courses to P ro v e th e A n tiq u ity o f th e E n g lish Tongue (D eane
S w ift a d ta k i 1765-ben); A D ialouge in th e Castilian L an g u a g e
(E lrington B a ll a d t a ki először) stb .
40
kodás kora legkíméletlenebb kritikusává tette, ugyanúgy
a nyelv mint a korabeli szellemiség kifejező eszköze,
hordozó anyaga, csak újabb felületet jelentett Swift
támadásának.
Ha a The Advancement of Religionhen a valláshoz kötöt­
te az erkölcsöt, itt az utóbbi hanyatlásának tudja be a
restauráció utáni nyelvromlást. A nyelvreformáló szán­
dék és az éles társadalombírálat kettős kötéssel kapcso­
lódik egymáshoz. Nem csupán arról van szó, hogy a
nyelvi kérdéseket is kihasználta az általános korruptság
ostorozására, hanem arról is, hogy nyelvi antipátiái a
többiekkel azonos tőről fakadnak. Az „ostoba udvari
piperkőcök, féleszű poéták és egyetemi titánok”64 s a
velük járó, tőlük eredő nyelvtorzító különcködés tehát
kölcsönösen felszínen tarto tta és felidézte egymást Swift
művészetében. A javaslat hangja végig komoly, indula­
tos jelzőkben bővelkedik, de az iróniától teljesen ment.
Nincs tudomásunk arról, hogy a The Advancement of
Religion gyakorlati megvalósítását valaha is megkísé­
relte vona. Azt azonban tudjuk, hogy 1710—14 között
sokat fáradozott az akadémia megvalósításán, s ezzel
kapcsolatos reményei is a királynő halálával foszlottak
semmivé.65 Lord Oxfordot akarta megnyerni tervéhez,
a javaslatot következésképp a legtöbb kortárs tory
propagandának fogta fel. Az utókor felmenti Swiftet ez
alól a vád alól. Rendszerint elítéli azonban, amiért nem
látott a modern nyelvész szemével. Swift nyelvszemléle­
tének elemzése és értékelése azonban nem tartozik
tárgyunkhoz.66
Az On Barbarous Denominations in Ireland könnyű,
szellemes, de sokkal jelentéktelenebb írás, a kiejthetet-
“ P W . IV . 13. (sz. f.)
85 P W . IV . T extual N otes, 285. A F au lk n e r 1735-ös k iad ásá­
ban szereplő szöveg (az A P ro p o sa l fo r C orrecting th e E nglish
T ongue előtt) feltehetően a S w ift to lláb ó l szárm azik.
66 A lapos elem zést o lv a sh a tu n k I . E hrenpreis: S w ift I I.
542— 9.

41
len „barbár, nevetséges vagy abszurd”67 ír földbirtok-,
grófsági stb. nevek miatti bosszankodásának terméke,
ezeknek angol nevekre való változtatását javasolja.

H. ÍR O R SZ Á G

Swift életének és munkásságának összefüggésében

végső fokon Írország játszotta a legbonyolultabb és leg-
paradoxabb szerepet. Az anglo-ír68 maga sajátos törté­
nelmi produktum a XVII- XVIII. sz.-i Írországban,
vizsgálata bonyohilt feladat, akkor is, ha átlagpolgárról
s nem olyan zseniről van szó, akinek a tevékenysége és
vélekedése az anglo-ír fogalmának legszélsőségesebb
jelentéseit felöleli.
A szokástól eltérve, de témánknak legmegfelelőbb
módon, nem kívánunk az egyes művek elemzésébe, így
sokszor elkerülhetetlenül kritikai közhelyek ismétlésébe
bocsátkozni, hanem az ír írások fő témáinak, javasolt
megoldásainak fejlődéstörténetét kívánjuk adni az első
The Injured Lady (1707)-től a sort bezáró A Proposal for
Badges (1737) c. művéig, hogy ezáltal nyomon követ­
hessük, összegezhessük, mit jelentett Swiftnek eszmei­
leg, művészileg az írországi gazdasági-politikai pokolba
való leszállás.
Ha a The Injured Lady 1707-ben (vagy 1708-ban)
született, ahogyan abban ma már a Swift-irodalom
egyetért, akkor legszembetűnőbb tulajdonsága a nagy­
mérvű egyezés, melyet alapvető kérdésekben a csaknem
másfél évtizeddel későbbi javaslatokkal, értekezésekkel
mutat. Már itt megjelenik a húszas évek javaslataiban
oly sokat visszatérő két panasz: az ír ipart szándékosan
elsorvasztó angol politika, valamint az ír mezőgazdaság
siralmas helyzete miatt. Utal az ország elszegényedését
67 P W . IV . 280.
68 Az anglo-ír kérdésről vö. B ria n F itzgerald: T h e Anglo-
Iris h e. könyvét.

42
eredményező törvényekre: az 1666-os tiltóvámra (az
Angliába vitt élő állatról, ami pedig az ír kereskedelem
háromnegyed részét tette ki) és az 1699-es törvényre
(az utóbbi teljesen megtiltotta az ír gyapjúáru kivitelét,
csakis feldolgozatlan nyersgyapjút) adhatott el Írország,
azt is kizárólag Angliának.69 I t t megjelenik a ,,to employ
his own Folks” merkantilista elve, mely később több­
ször visszatér (mígnem a Szerény javaslat született belőle
1729-ben), az „absentee” kérdés, az írek felelőssége stb.
A The Injured Lady burkoltan ugyan, de a legalapve­
tőbb, elvi-általános összefüggésekben veti fel az angol—ír
viszony kérdéseit. Ebből a szempontból a The Irish
Manufacture (a megírás sorrendjében is a következő)
újabb lépést jelent. Egy konkrét kérdés, az ír gyapjúipar
támogatása áll az írás középpontjában. Az általános elvi
következtetések itt nem oly kimondottak, de benne fog­
laltatnak egy konkrét ír sérelem leírásában. Ez a javas­
lat azonban még mindig egy kissé légüres térben mozog,
mert az ipar ügyének előrevitele olyasmi, melynek érde­
kében elvileg mozgósítható az olvasó, de a gyakorlati
megvalósítás parlamenti törvények stb. függvénye.
A harmadik „korszak” a Rőfös leveleit foglalja magában.
I t t konkrét kérdésről van szó a leggyakorlatibb értelem­
ben, tettre, világosan megfogalmazható, azonnali állás-
foglalásra kell mozgósítani az ír népet. A közelharcban
Swift egy ideig félre is teszi a nagy összefüggéseket, s
csak a 3. levélben kapcsolja össze a Wood-kérdést az
ország függőségi helyzetével. Az ír témájú írások negye­
dik, utolsó csoportjának tekintjük azt a sok (gyakran
töredékes, életében kiadatlan) írást, melyben — sok­
szor mások javaslatai vagy saját régebbi javaslatai kap­
csán — Swift ismét az egészet, az ország elcsüggesztő,
mérhetetlen nyomorát, kiszolgáltatottságát látja, egy
69 The In ju re d L ady, P W . IX . 6; Az e m líte tt törv én y ek rő l,
a Poynings’ Law -ról, a tö b b i Íro rszá g o t s ú jtó angol törv én y rő l,
a Írország korabeli állap o táró l vö. O. W . F erguson kön y v én ek
'S in g u lar C ondition’ of E ig h te e n th C en tu ry Ire la n d c. f., 5— 25.

43
konkrét kérdésben vívott nagy hadjárat után. A sort
nyitó The Injured Ladytöi azonban különbözik ez a
korszak, amennyiben — bár itt is az egész képet látja —
a konkrét hibákra figyel Swift.
Milyen művek sorolhatók ide ? A The Injured Ladyvöl
bőven szóltunk, cím szerint említettük a The Irish M anu-
facture-1. 1720 után a Gulliver’s Travels és egy-két
kisebb alkotás kötötte le figyelmét, idejét.70 (Például az
em lített 1723-as, az egyházi földek bérbeadását újra
szabályozni kívánó törvényjavaslattal kapcsolatban.)
Már 1723 telén nagy port kavart azonban az a szabada­
lom, melyet William Wood vaskereskedő kaparintott
meg Írországnak aprópénzzel való ellátására.71 Ha vala­
mi, akkor ez ,project’ volt. Mire Swift belépett a vitába-
a Rőfös első levelével (1724 március), akkorra már a-
,,Wood úr gyalázatos elgondolása” („abominable Pro­
ject” )72 elleni ellenvetések rég megfogalmazódtak Íror­
szágban, szájról szájra jártak.73 Az első, felrázó, mozgó­
sító levél után végképp elmérgesítette a helyzetet a
Newton analízise, az angol Titkos Tanács különbizott­
ságának jelentése (összefogdosott tanúk vallomása alap­
ján) s Wood javaslatai.74 Ezeket szedte ízekre Swift a

70 T ra v els in to Several R e m o te N a tio n s o f th e W orld. P W .

X I. E lő sz ö r 1726. o któber 28-án je le n t m eg L ondonban, B en j.
M otte-nál. — R öv. m a g y aru l: Gulliver utazásai v. Gulliver.
Az u ta z á s o k alk o tásán ak időrendjéről vö. R . Q uintana: S w ift,
A n I n tro d u c tio n , 146; P W . X I.; H . W illiam s, In tro d u c tio n .
71 A R ő fö s leveleit kiv áltó esem ényekről vö. O. W . F erg u so n :
J o n a th a n S w ift and Ire la n d , 84— 95; H . D avis, (PW . X .)
In tro d u c tio n X I.
72 A z első levél (A L e tte r to th e S hop-K eepers), P W . X . 8.
73 O. W . F erguson: J o n a th a n S w ift a n d Ire lan d , 88. A so ro n
következő n é h á n y tö rté n e ti té n y é r t is Fergusonn&k ta rto z u n k
köszönettel.
71 R e p o rt o f N ew ton’s A ssay o f W o o d ’s Coinage, P W . X .
A ppendix C .; R e p o rt ro m th e P o stb o y , D u b lin , J u ly 31,1724
— uo. 189; R e p o rt of th e P riv y Council C om m ittee (ez t a r t a l­
m a zta W o o d ja v a sla tá t is), uo. 191.
44
második és a harmadik levélben: A Letter to Mr. Harding
(1724. aug. 4.); Some Observations (1724. aug. 25.) A
második, de különösen a harmadik levél utáni forró
ellenállási hangulat sokakban alábbhagyott Carteret
hirtelen érkezésének hírére. A pontosan a lord érkezésé­
nek napjára (1724. okt. 22.) időzített, Írország függet­
lenségét hangoztató negyedik levelet (Levél Írország
egész népéhez) Swift épp ezért szíverősítőnek szánta.
Carteret szerint túl erősre sikerült, s írója ellen prokla-
mációt bocsátottak ki,75 nyomdászát, John Hardingot
börtönbe vetették. A következő két levél a negyediket
védi a hangoztatott vádak ellen. Az A Letter to Middle-
tont írta előbb (1724. okt. 26.), de Carteret fenyegetései
óvatosságra intették, ezért nem adta ki. így ötödikként
a tulajdonképpeni hatodik, a még mindig — bár több­
nyire ironikusan — védekező (Lord Molesworth Öméltó­
ságához című) jelent meg (1724 december). Az utolsó,
hetedik levélj mely összegzi s nagy összefüggésekben
veti fel ismét Írország helyzetének kérdését (An Humble
Address, 1725) szintén kiadatlan maradt, mert Swift
közben értesült arról, hogy Wood visszaadta a szabadal­
mat.
A negyedik ír korszakot vegyes témájú írások képvise­
lik. Bár Swift egyre rezignáltabb hangon ír, mégis fárad­
hatatlan. 1728 és 29-ben, majd ismét 1732-ben született
sok belőlük, s nagyrészt régi témáinak új változatai,
néha új ötletekkel, s két csoport címeiből láthatóan
továbbra is az ír ipar, a mezőgazdaság és az ír pénz kér­
désére összpontosítva.
Írország helyzete az ír tárgyú javaslatirodalom kiin­
duló és nyugvópontja. Az ország helyzetét egyre remény­
telenebbnek látja, de a becsületes ,projector’-szellem a
kiábrándító valóság láttán is tovább űzi az orvosság
hajszolásában, s a Rőfös levelei után egyre közelebb

75 V W . A ppendix C. 205.

45
hozza Swiftet a szenvedés és a nyomor fizikai aspektusai­
hoz. Az elborzadás olyan messzire vezetett, mint a
Szerény javaslat, de még annál is tovább, mert az ír
koldusok kérdése (A Proposal for Badges, 1737) nyolc
évvel később is foglalkoztatta, s az Observations occasio­
ned by a Paper (1733), A Letter on the Fishery (1734) és a
Reasons Why we should not Lower the Coins (1736) mind
1729 után született.
Swift végig úgy látta (s ez a másik fő téma), hogy a
fenti állapotok előidézésében az első számú bűnös:
ANGLIA. A The Injured Lady soha be nem váltott
ígéretek áldozata lett. A The Irish Manufacture már
nem ilyen hiszékeny, nem vár csodát az angol miniszte­
rektől. Néhány ironikus célzást leszámítva, s annak
ellenére, hogy lassan, de biztosan kikezdi az angolokat, a
Rőfös az első három levélben változatlanul álhtja, hogy
a király jót akart, megtévesztés áldozata, Wood egyedül,
támogatók nélkül tör a nemzet romlására. így könnyebb
volt az íreket Wood ellen megnyerni. A negyedik levél­
ben tér vissza a The Irish Manufacture éles angolellenes-
sége. Mindazt, amit Swift korábbi éveiben, személyes
tapasztalásból megtudott az udvar, a miniszterek, a
kormány korruptságáról, most egy tönkrejutott, agyon­
nyomorított ország alattvalóinak sorsában érezhette. A
hatás nem maradt el. A The Humble Addresshen kezdő­
dött ironikus-lakonikus hang (amikor „javaslatok”
helyett „szerény óhajtások” -ról beszél, ez Anglia irányá­
ban érzett csendes megvetéssé keményedik, s „a szom-
szédok”-at ezután egyre ritkábban említve Swift csak
Írországon belül marad javaslataival.
Írország súlyos helyzetéért még valaki felelős: maguk
az írek. De ha meg akarta nyerni őket Wood ellen, önbi­
zalmat, bátorságot kellett öntenie beléjük. Ebben a
nemzeti egységet kovácsoló állásfoglalásban nem állt be,
nem is állhatott be változás a leveleket illetően. Csak
későbbi írásaiban fordult ismét teljes erővel az írek osto­
baságai ellen.
46
 Milyen megoldásokat javasol Swift, mit árulnak el ír
témájú javaslatai ebből a szempontból ?
Írországnak mindenképp a hazai ipar támogatása a
megoldás. Swift ugyanakkor bojkottot ajánl minden
angol ipari termék ellen. Ez lett később a Rőfös minden
levelének a mottója is. 76 Ebből úgy tűnik, mintha a
levelek nem jelentenének előrelépést, egyik a másik
után. A bojkott sürgetése mellett azonban a harmadik
levéllel kezdődően kialakult ezekben az írásokban egy
melléktéma, amely egyre nagyobb mértékben s a főté­
mánál egyre jobban leköti Swift figyelmét: az angol
brutalitás a szabadság szolgaság kérdését vetette fel:. . .
„Isten, a természet, a nemzetek és a saját hazátok tö r­
vénye szerint éppoly szabad nép vagytok, és éppoly
szabadnak kell lennetek, amilyenek angliai testvérei­
tek.”77
1728 —29 után a sok „halva született terv”, „kezdet­
leges javaslat” , „ellentmondó spekuláció”78, melyekkel
a nemzeti hősként tisztelt Kőföst elárasztották, kezdte
bosszantani Swiftet. Úgy látta, azt remélni, hogy az ír
helyzet egy korszakalkotó ötlettel vagy tervezettel meg­
oldható, egyenlő a csodavárással. Mindent félretéve, a
pillanatnyi válságból, a mérhetetlen nemzeti adósságból
kellett először valami kivezető utat találni.
Nem lehet feladatunk, hogy a sok késői javaslatot
mind felsoroljuk, mert nem kívánunk gazdaságiam szem­
pontból foglalkozni velük. A sok torzó vagy amorf írás
után az A Proposal for Badges c. művében írt egy utol­
só komoly hangú javaslatot. Talán a sors iróniája, hogy
első komoly tervezetében (The Advancement of Religion)
vallási-erkölcsi tökéletességen alapuló társadalmat kép­
zelt el magának, s az utolsóban nyomorult, ír vidéki
koldusokat kell Dublinből kiűznie. Ahogyan első javas-
76 1. levél: PW . X . 11. (121.); 2. levél: uo. 23. 3. levél: uo.
45. (123.); 4. levél: uo. 66— 67. (130.)
77 Uo. 63. (137.)
78 P W . X II . 66. (sz. f.)

4T
latában, úgy az utolsóban is önző érdekein át akarta
megnyerni az embert. De, míg az első esetben gazdag
hivatal, előléptetés volt a tét, addig 1737-ben már puszta
életben maradás, amit a koldusnak az alamizsna jelent,
ha nem mások eszik el előle.
Ha most, miután a többin végigtekintettünk, vissza­
kanyarodunk a The Injured Ladyhez, a The Answer
javaslataihoz, megdöbbenve kell észrevennünk, hogy
ezekben az írásokban tovább ment Swift, mint bárhol
máshol, a legharciasabbakat is ideszámítva. Erre alapoz­
zuk azt a feltevésünket, mely szerint a The Answert
jóval később írta, mint magát a parabolát. Ami teljesen
példa nélkül áll Swift egész munkásságában, az a The
Answer legmeglepőbb tanácsa, mely szerint Írországnak
Skóciával kellene szövetkeznie Anglia ellen. A The
Answer ezzel a javaslatával magával a The Injured
Ladyve 1 kerül ellentétbe, melynek alcíme: ,,a skót csa­
lárdság, az ír szegénység és az angol részrehajlás igaz
története” , és ahol igen hevesen támadja a skótokat.
Swift korai munkáiból ismeretes, hogy ez volt a tényleges
álláspontja, s nem a válaszoló ,,úr”-é, aki azzal, hogy a
,,hölgy”-et a skótokkal való szövetkezésre biztatja,
feledni látszik barátnője indulatos kitöréseit arról,
hogy a „kiállhatatlan”, „tetves” , „büdös” skótot az
unió helyett egy király lefejezésében való bűnrészessé­
gért, s a legádázabb presbiteriánus vallásgyűlöletért
kellene felelősségre vonni.79 Minthogy a „gentleman”
tanácsai egyébként reálisak, s a valóságos helyzetet tük­
rözik, a levél írásakor az angolok elleni ír—skót összeját­
szás lehetőségét is komolyan gondolhatta. Ez azonban
később lehetett, a húszas, s nem a tízes években.
Az ír traktátusokból, javaslatokból a vallási torzsal­
kodásokra történő utalások is hiányoznak. Részben
azért, mert egységre s nem belső viszálykodásra volt
szükség. Másrészt ez azt is bizonyítja, hogy Swift — ha

79 PW . IX . 1. 3 - 4 . (sz. f.)

48
az anglikán egyházat nem látta veszélyeztetve (s a
Sacramental Test érvénybentartása ezt garantálta) —
komolyan értelmezte, s gyakorolta is a vallási türelmet.
Ha említi a vallási különbségeket, akkor is az írek közöt­
ti zavarkeltés céljából terjesztett angol híresztelések
cáfolataként.
Az ír témájú írások ipari, kereskedelmi, mezőgazda-
sági, pénzügyi, szociális javaslatokat egyaránt tartal­
maznak. A kereskedelemről, mezőgazdaságról vallott
swifti felfogás különösen perdöntő lehet, ha Swiftnek a
korhoz való viszonyát kívánjuk meghatározni. (Erre a
kérdésre később térünk vissza.)

4. A K OM OLY JA V A S L A T O K FO R M A I S A JÁ T O SS Á G A I

......... mert hiábavaló dolog orvosságot ajánlani,

amíg nem ismerjük a betegség okát, vagy félni amíg
nincs bizonyosságunk a veszélyről, először általában
fogom vázolni a rendkívüli korrupciót, melyre nemze­
tünk süllyedt a vallás és az erkölcsök terén, s csak azután
adom elő rövid tervemet mindkettő megreformálásá­
ra.”80 A tervezetnek, mint jellemzően X V II—XVIII.
századi műformának ez a szerkezeti képlete, s mint az
idézet mutatja, Swift a formai követelményeknek is
megfelelő, szabályszerű javaslatot akart írni. Az A
Proposal for Correcting the English Tongue-ban tehát
először: „nyelvünk rendkívül tökéletlen” voltáról be­
szél, majd ezt követi a javaslat „nyelvünk megreformá­
lása érdekében” .81 A kissé szabálytalan The Irish Manu­
facture is két részre tagolódik, bár itt a javasolt megoldás
szükségességét utólag bizonyítja az uralkodó állapotok
leírása. Az A Proposal to the Ladies-ben (mely végered-

80 T he A d vancem ent o f Religion, PW . I I . 45. (sz. f.)

81 P W . IV . 6.; uo. 13. (sz. f.)

4 Swift 49
menyben ismét az 1720-as tém át vetette fel), először
arról szól: „honnan erednek ezek a bajok” , majd beszél
arról, hogy „több megoldás kínálkozik”.82Az A Proposal
for giving Badges-ben is az uralkodó állapotok ecsetelé­
sét követi a „hatásos módszer” .83
Ez az öt alkotás tulajdonképpen komoly javaslat, a
szó formai értelmében is. Ezeknek a teljes címében
minden esetben szerepel is a „project” vagy a „proposal”
szó, a többiében nem. Bizonyára Swift is ezeket ta rto tta
igazi javaslatoknak. A tulajdonképpeni javasolt megol­
dással azonban egyik sem foglalkozik hosszabban néhány
bekezdésnél:
The Advancement of Religion: „Nem szándékom, hogy
ennek vagy más tervnek a részleteibe bocsátkozzam. . .”
A Proposal for Correcting the English Tongue: . . nem
térek ki a további részletekre.”84
Fokozottan áll ez a The Irish Manufacture-ve. A megol­
dásoknál az A Proposal to the Ladies és az A Proposal for
Badges-ben időzik legtovább.
Mire összpontosítja akkor Swift a figyelmet? A The
Advancement of Religion az erkölcsi romlottságot részle­
tezi, s legfeljebb arra utal, hogyan vethetne ennek véget
a tervezet, de a konkrét megvalósítás pénzügyi, admi­
nisztratív stb. részletei nem érdeklik. Ugyanígy az
AProposal for Correcting the English Tongue főcélja: ,,. . .
hogy megmutassa a javaslat hasznosságát.”85A The Ir ish
Manufacture sem a megvalósítás részleteit, hanem (köz­
vetve) társadalmi feltételeit vizsgálja. Az A Proposal to
the Ladies több megoldási lehetőséget vesz fontolóra, de
azoknak csak rövid kritikáját adja, s a számtani műve­
letek, mint annyiszor, most is csak Írország állapotának
hatásos érzékeltetését szolgálják. A The Proposal for
82 PW . X I I . 123. (sz. f.)
83 PW . X I I I . 138 .(sz. f.)
81 PW . I I . 49.; P W . IV . 16. (sz. f.)
85 PW . IV . 16. (sz. f.)
50
giving Badges ugyancsak a helyzet tűrhetetlenségével,
az esetleges megvalósítás morális gondjaival és igazo­
lásával foglalkozik.
Swift komoly hangú javaslatainak legfontosabb szer­
kezeti tanulsága tehát az, hogy a legkülönfélébb javas­
latok kapcsán mindig az uralkodó jelen, a korruptság
(erkölcsi, nyelvi), nyomor (ír ügyek) s az ezeket előidéző
és fenntartó tényezők foglalkoztatták legintenzívebben,
még a javasolt gazdasági, szociális jellegű megoldások
esetében is. Javaslatainak emberi-társadalmi összefüg­
gései, szükségessége, hatásai érdeklik. Elemi erejű morá­
lis felháborodás, nem csupán hagyományos, vallási ere­
detű moralizáló hajlam vagy a korabeli merkantilista
gondolkodás termékei. Ez a sajátos morális indíttatás
Swiftet a két utóbbi fölé emelte s a kor leghatásosabb
kritikusává tette.
A legsikerültebb javaslatokban egyfajta kemény
logika, a morál logikája fedezhető fel a felszíni gondolati
érvelés alatt. Az erkölcsi reformtervezetben éppen az a
gondolat, amelyik m iatt egyes kritikusok ironikusnak
tartják a tervezetet (az erkölcsös élet hátrány egy pozí­
ció elnyerésében) közvetlenül a javaslat után egy belső,
szerkezeti érvelés utolsó, a komoly érv ironikus megerő­
sítése kedvéért, gonoszul eltúlzott, utolsó láncszemeként
jelenik meg. Swift először leírja, hogy nincsenek vallási
elvek szerint élő nemesek, katonák stb. . . ., majd arról
panaszkodik, hogy a látszat kedvéért sem törekszik er­
kölcsös életre az emberiség nagy része. A hivatalok, ran­
gok adományozásánál az alkalmasság az utolsó szem­
pont, amit — az uralkodó gyakorlat szerint — figyelemre
méltatnak. Ezt a látszólag pusztán illusztráló felsorolást
a javaslat kapcsolja össze először: 1. vallásos-erkölcsös
legyen az ember, 2. legalábbis látszatra (a sok színlelés
egy idő után úgyis tényleges tulajdonság lesz), 3. s ez
legyen a hivatalok odaítélésének fő szempontja. Innen
egy lépés az említett okok miatt egyébként sem szó sze­
rint értendő javaslat ironikus megerősítése: „. . . ha a
4* 51
züllött élet és jellem nem lenne az előmenetel feltétele,
míg a vallásosság puszta látszata annak biztos akadá­
lya. . .”86
Az ügy logikája és érdeke szerint haladó szerkesztés
mellett a szerkezeti érvelés sokkal türelmetlenebb, indu­
latosabb és művészileg primitívebb formája: az ismétlés.
A Rőfös leveleire általában jellemző egyféle ismétlő
módszer, néhány logikus alapérvre való folytonos vissza­
térés, több oldalról történő bizonyítás, ha valami külö­
nösen felháborítja, akkor az írás szerkezeti tömörségét
megtörve többször visszatér rá. Az ismétlés tematikailag
is ismétlődést jelent a javaslatokban. Az A Proposal to
the Ladies csak újabb variáció a The Irish Manufacture
témára, olyannyira, hogy a fő motívum el is hangzott
az 1720-as javaslatban.
Az ismétlő módszer azonban nem jelenti azt, hogy
Swift meggyőzési módszereinek fegyvertárából hiányzik
a rugalmas, friss taktikai érzék. Épp a Rőfös leveleiben
láttuk, hogy az első két levélben nem üt meg éles angol­
ellenes hangot, az íreket nem ostorozza. Mindez taktikai
célt szolgált. Hasonló okok m iatt hiányzik az első leve­
lekből Írország jelen nyomorúságának hangoztatása, mi
több, Woodhoz képest Angliát is becsületes kereskedelmi
partnernek tünteti fel egy alkalommal. Ez a „Wood
egyedül Írország ellen” szándékos beállítás eredménye,
ami nem jelenti, hogy Swiftnek kiment a fejéből saját,
The Irish Manufacture c. javaslata.
A The Advancement of Religion szerkezetébe rejtett
meggyőzési módszernek, a komoly javaslat ironikus
megerősítésének közeli rokona a másik jellemzően
swift módszer: a komoly érvnek ad abszurdum történő
felfokozása. Ez is egy plusz lépés a logikus érvsorozat
végén, az eredmény azonban nem a komoly tétel meg­
fordítása, hanem lehetetlenné torzítása. (Formálisan ez
a plusz lépés itt is logikusan következik a komoly érvelés
86 P W . I I . 45., 49, 50.

52
menetéből.) így kapjuk például a Wood-féle rossz pénz
értéktelenségének és súlyának csillagászati eltúlzásátr
az évi földbért fizető farmer három lóval, a bankár ezer­
kétszáz lóval vontatja a rézpénzt.87 (Az ironikus-fan­
tasztikus megerősítés megjelenése és funkciója a komoly
javaslatokban a szatirikus javaslatok vizsgálata szem­
pontjából jelentős. A Rőfös levelei (különösen az első
kettő) alapvetően ily módon nyert abszurdra épülnek:
Wood egyedül egy egész nemzet ellen.
Nagy szerepe van a meggyőző levelek erejében az
őszintén spekulatív hangnak is. Ez a módszer: a tárgyi­
lagosság, józan okoskodás, a szavahihetőség egyik for­
rása. Ez a „tegyük fel, hogy” , megengedve haladó érve­
lés egy érv elfogadásából indul: nem direkt elutasító
hanem feltételezve cáfoló módon halad. Igaz, csak mérle­
gelésre elfogadott érvekről van szó. A cáfolat azonban
közvetlen, egyenes, ellentétben a szatírákkal, ahol a
látszólagos teljes elfogadásból, sőt egy ügy „védelméből”
adódó ironikus érvelés lesz teljesen egyértelmű az eluta­
sítással.88A feltételezésbe rendszerint annyira belejátssza
magát Swift, hogy később azt is csak feltételezi, „óvato­
san kezeli” , ami pedig történelmi tény. Ez teljesen
egyezik a „szerény műveltségű” (a levelei sokkal több­
ről árulkodnak) Rőfös jellemével. Következetesen meg­
engedi a „tévedés” lehetőségét is,89 s ezt a magatartást
tovább erősíti a szándékosan óvatoskodó fogalmazás.
A szavahihetőség biztosítása mellett nagy szerepe van a
meggyőzés folyamatában a különböző tervezettémák
által kívánt különböző „projector” jellemeknek, az
általuk hitelesített atmoszférának is. A javaslattevő írói,
maszk jellemét építő, álláspontját körvonalazó utalások,
megjegyzések tömegére gondolunk.
Swiftnél nemcsak akkor beszélhetünk álarcról,
87 Az írországi kereskedőknek, P W . X . 6, 7. (114— 15.).
88P é ld a lehet erre a „ m o d e rn W it” a Tale-ből, a „nom inal
C h ristian ity ” az A gainst A bolishing C ristianityből,, stb .
89 T he A dvancem ent o f R eligion, PW . I I. 62.

53
„maszkról” , ha egy „sértett hölgy” , „Captain Gulliver”,
„M. B. Drapier” álarcát ölti magára, hiszen haPartridge-
ről ír, egyben Bickerstaff felejthetetlen jellemét is
alkotja. H a nincs bábúja, alakja, mint ahogyan a
vallási-erkölcsi reformtervezetben sincs, az író maga
„adoptál” egyet a téma által megkívánt mértékig.
Az álarcok kisebb-nagyobb mértékű egyénítése vagy
különféle írói álláspontok felvétele azt jelenti, hogy a
The Advancement of Religionhen a vallásnak, erkölcsnek
társadalmi egyeduralmat kívánó ,,projector”-ral, a The
Irish Manufacture-hen az angol elnyomás ellen felbő­
szült anglo-ír tervezővel (ugyanez a The Proposal to the
Ladieshen) stb. van dolgunk.
Az öt, tartalmilag-formailag legszabályosabb komoly
hangú javaslatból kettő levél. Ezek azért is külön figyel­
met érdemelnek, mert a címzettek egyrészt az írói állás-
foglalást meghatározhatják vagy módosíthatják, más­
részt az olvasó meggyőzésének jobb lehetősége mellett
egy adott személyre való ráhatás nyílt lehetőségét biz­
tosítják. A címzettek valóságos személyek: „The Coun­
tess of Berkeley” {The Advancement of Religion) és „the
mostHonourable Earl of Oxford and Mortimer, Lord High
Treasurer of Great Britain” (A Proposal for correcting
the English Tongue). Swift mindkét esetben először
lefelé fokozza a címzettet, hogy a józanul ítélkező ember
hatását keltse. A reformtervezeten belül megismétlődik
ez a módszer a királynővel kapcsolatban, majd Harley-t
is „feddi” azért, hogy ezzel még nagyobb és őszintébb
dicséretekre teremtsen alkalmat.
A meggyőzés fegyvereinek sokfélesége kellőn bizo­
nyítja, hogy Swiftnek minden komoly tervezete szív­
ügye volt. Ez formai vizsgálódásaink első fontos eredmé­
nye. A meggyőzés fegyvereinek seregszemléje után
azonban tudni szeretnénk, ami a swifti javaslatirodalom
megítélése szempontjából éppúgy lényeges, hogy vajon
a meggyőzés mestere hitt-e javaslatai megvalósíthatósá­
gában.
54
 Az a tény, hogy élete végéig írt komoly javaslatokat,
maga elég bizonyíték. Nemhogy hitt, de makacsul opti­
mista volt. Igaz, egyre kilátástalanabbnak ítélte a hely­
zetet, de nem hagyott fel az orvoslási lehetőségek kuta­
tásával. A legtanulságosabb ebből a szempontból a két
javaslat: a The Irish Manufacture (1720) és az A Proposal
for the Ladies (1729) összevetése. Az első egyetlen javas­
latot tartalmaz, de nem magán a javaslaton, hanem a
sérelmek rengetegének részletezésén van a hangsúly.
Az utóbbi írásának idején Swift hangja sokkal lemon-
dóbb Írország helyzetét illetően. A Proposal to the Ladies-
hen mégis nem egy, de egyszerre több javaslatnak szen­
tel figyelmet. Az erkölcsi reformtervezetben javasolt
kétes erkölcsi értékű módszerek (valóságos besúgó
hálózat az ateista és az erkölcstelen viselkedés kinyo­
mozására) az író által felvett álláspont szándékos eltúl-
zását jelenthetik. A tervezet mögötti írói pózban annak
az elszántsága érzik, aki tudja, hogy meghökkentően
kell megjelenítenie, valami drasztikusát javasolnia
ahhoz, hogy odafigyeljen az emberiség. Túlozni, torzí­
tani, hogy a hibák az emberek fülébe ordítsanak, valami
képtelenséggel rádöbbenteni olvasóit a változtatás
szükségességére. Nem bonyolult, nem tetszetős magyará­
zat ez, de a legkézenfekvőbb. A reformtervezet képte­
lenségei feltehetően ebből az érzésből születtek.
H a kételkednie kellett javaslatai kivihetőségében,
akkor az nem a bennük foglalt megoldások megvalósít-
hatatlanságának, hanem a szükséges konkrét és erkölcsi
(elsősorban angol és ír hivatalos) támogatás hiányának,
sőt a hivatalos ellenszegülésnek, üldöztetésnek tudható
be. A The Irish Manufacture-t ,,. . .rágalmazó, lázító,
pártütő irománynak állították be. . . A néhai Mr. Whit-
shed a nyomdász ellen eljárást indított. . .” Ezen üldöz­
tetések közepette takácsainkból mintegy ezerötszáz zsi-
ványsorba taszíttatott, koldusbotra jutott vagy elhagy­
ta az országot.” Ezt követte a Rőfös elleni proklamá­
ció, a levelek nyomdászának újbóli meghurcolása, az
55
A Short View of the State of Ireland miatti üldöz­
tetés.90
Néhányszor említettük, hogy az irónia Swift komoly
javaslataiban is szerephez jut. A szatíráról e helyütt
elég annyit mondanunk, hogy elfogadjuk E. W. Rosen­
heim megkülönböztetését, melyet ,,a szatirikus elem”
és ,,a szatíra” között tesz. „Szatirikus elem” lehet egy
szatirikus vagy egyáltalán nem szatirikus műben elő­
forduló szakasz, mondat vagy akár zárójeles megjegy­
zés stb. „A szatíra” olyan mű, melyben a szatirikus
elemek vannak túlsúlyban a nem szatirikusokkal szem­
ben (műfajra való tekintet nélkül91). Az „iróniára” év­
századok során oly sok jelentést ráaggatott a haszná­
lat, hogy elemzési célokra csak pontos körülhatárolással
használható. Jelen tanulmányunkban a továbbiakban
egyetlen, a legklasszikusabb jelentésben használjuk az
„irónia” megjelölést: ,,. . .amikor az irónia művelője
színleg védelmébe vesz egy véleményt, álláspontot, fél­
reérthetetlenül érezteti az olvasóval, hogy valójában
valami egészen más véleményt, álláspontot vall magáé­
nak.”92 Ugyanakkor alárendeltségi viszonyt látunk a
szatíra és az irónia között, az iróniát csupán a szatirikus
hatáskeltés, ábrázolási mód egyik eszközének tekint­
jük.93

9° p w . X I I . 121. A proklam áció szövege: P W . X . 206. A p ­

p endix C. A S h o rt V iew o f th e S ta te o f Irelan d . S. H a rd in g ,
J o h n H ard in g özvegye a d ta ki (H a rd in g börtö n b en h a lt m eg
1725-ben) D u b lin b an , 1727— 28-ban, P W . X I I . — R ö v . A Short
View.
91 E . W. R osenheim : S w ift an d th e S a tiris t’s A rt, 10— 11.
92 J . B u llitt: J o n a th a n Sw ift an d th e A n ato m y o f S atire ,
49— 50. (sz. f.)
93 Szalay K á ro ly S zatíra és h u m o r c. könyvében elfo g ad ja
az irónia fenti m e g h a tá ro z á sá t m in t form ális m ódszert, de n em
ta lá lja kielégítőnek (275.). V árai ta n u l a sz atírá v al és a h u m o rra l
egyenrangú k o m ik u m fa jtá v á teszi, (283), s ezáltal elm életi
ellentm ondásokba bonyolódik, m elyek m egold ását m eg sem
kísérli. Mi elfogadjuk a szatírá v al k apcsolatos alap v ető állás-
66
 Visszatérve Swift didaktikus javaslataira, a szatíra
szemszögéből nézve a legszembetűnőbb tulajdonságuk:
Swift kifejezetten óvakodik attól, hogy szatirikusnak
hasson. Mint az erkölcsi reformtervezetben mondja,
célja a puszta tények felsorolása, túlzás vagy sza­
tíra nélkül.”94 Célját sikerült is mindig elérnie. Az emlí­
tett öt javaslat szerkezeti tagolódását tekintve csak
javaslat, de éppen azzal lettek komoly javaslatokká,
hogy a kifejtett megoldási terv őszinte szándékból szü­
letett (azaz a javasolt megoldás soha nem szatirikus),
s a szatirikus elemek nem válnak bennük uralkodóvá.
A javaslat összhatása nem szatirikus az előforduló szati­
rikus elemek ellenére.
Az A Letter conserning the Sacramental Test és a The
Irish Manufacture-hen van jelen a legtöbb irónia, a
maga legtisztább formájában. U tóbbi egyben jó példája
a szatirikus és a komoly elemek szakadatlan váltogatá­
sának, s annak, hogyan kerekedik felül a komoly,
indulatos hang. A Rőfös leveleiben a harmadik levél
után szaporodnak el a szatirikus elemek, majd a nagy­
részt ironikus-szarkasztikus negyedik-ötödik levél után

p o n tjá t, te h á t, hogy a szatíra egy, a term észetben előforduló

jelenség „m űvészi k o m ik u m m á” em elése (202—3.). N e m é rtü n k
azo n b an egyet vele a b b a n , hogy ez a term észetben előforduló
jelenség (a szatirikus á ltal tá m a d o tt hiba) egyben „k o m ik u s
jelen ség ” . A szatíra tá rg y a m aga a jelenség, s ez m in d ig v a la ­
m ily en létező vagy az író által k ita lá lt hiba, am i ö n m a g á b a n ,
„ te rm é s z e ti állap o táb a n ” nem fe lté tle n ü l kom ikus. A Swift
á lta l á b rá z o lt bűnök, rom lottság, a klasszikusok és m o d ern ek
iro d alm i háborúja, az írországi á lla p o to k egyáltalán n e m kom i­
k u sa k , csak a szatirikus látásm ód eredm ényeként). A z a d o t t hiba
s z a tírá v á emelésének különféle m ó d ja i v annak: abszurd logika, az
elv o n t szó szerinti értelm ezése és fo rd ítv a , a színlelt d ic sérettel
tö rté n ő tám adás (m i csak ezt a m e g fo rd ítá st n evezzük iró n iá­
n ak ). A szatíra te h á t a létrejövő h a tá s . Ez a h a tá s szatirik u s
a k k o r is, ha ironikus írói m a g a ta rtá s , módszer h o z z a létre.
Az iró n ia nem le h et azonos k a te g ó ria a szatírával. A z irónia
a sz a tirik u s ábrázolási m ód egyik eszköze.
91 T h e A dvancem ent o f R eligion, PW . II. 45. (sz. f.)

57
ismét megritkulnak, de egyben maróbbá válnak. A di­
daktikus hang egyeduralkodóvá válása a késői javaslatok­
ban nem azt jelenti, hogy Swiftnek nem volt kedve az
ironikus bírálathoz, hiszen ekkor született a Szerény
Javaslat s még néhány szatíra. Ez is azt bizonyítja
inkább, amit más összefüggésben már említettünk: az
1725 utáni javaslatokban Swift egyre nagyobb figyel­
met szentelt a tényleges megoldási lehetőségeknek.

58
III. A KOMOLY JAVASLATOK ÉS
SWIFT EGYÉB KOMOLY ÍRÁSAI

A komoly javaslatokban feltáruló eszmei összefüggé­

sek s azok változásainak nyomon követése, valamint a
formai elemzés megkívánta, hogy ezen írásokat nemcsak
a szatíráktól, de Swift többi komoly írásától is elszige­
telve vizsgáljuk. Mielőtt rétérnénk a szatirikus javasla­
tokra, majd a komoly és a szatirikus javaslatok viszo­
nyának vizsgálatára, előbb a komoly javaslatokat kell
visszahelyeznünk az egész swifti didaktikus életmű szö­
vetébe. Éz nem a többi politizáló-moralizáló írás elem­
zése m iatt kívánatos (elemzésük nem célunk), hanem ily
módon épp a komoly tervezetekről tudunk meg még töb­
bet a további elemzés számára. Témánk szempontjából
ugyanis lényeges, hogy most, ezen a ponton adjunk vá­
laszt a kérdésre: a swifti életmű elszigetelt darabjai-e,
hirtelen, egyszeri ötletek termékei-e a komoly javas­
latok, vagy valami módon rokoníthatók a többi alko­
tással, esetleg szorosan kapcsolódnak azokhoz ? Ha igen,
kérdés, mi ez a rokonsági fok?
Ha a szatírákat még mindig figyelmen kívül hagyva
végigtekintünk Swift munkásságán, azt látjuk, hogy
a javaslatok nincsenek egyedül, mindig nem javaslat
jellegű, didaktikus alkotások kisebb-nagyobb társasá­
gában találjuk őket. A The Advancement of Beligiont
Swift az 1708—9-ben tervezett kötetben kívánta meg­
jelentetni,95 s hogy a kötet 1711-ig késett, s a reformter-
95 Vö. I . Ehrenpreis: S w ift II. A ppendix B. 168— 69.

59
vezet előbb, 1709-ben (április 20) megjelent,9697a megírás
idejére vonatkozóan nem lehet irányadó. Az 1708-as
jegyzékből azonban tudjuk, hogy azon a reformtervvel
együtt a Sentiments, a Remarks87 és a Tritical Essay98 is
szerepelt néhány más, művészileg jelentéktelenebb alko­
tás társaságában. Irvin Ehrenpreis véleménye szerint a
Sentiments (amely a The Advancement of Religionnal
kapcsolatban bennünket legjobban érdekel) annak elle­
nére, hogy Swift 1708-ra datálta, 1704-es keletkezésű.99
Bármikori keletkezésű a Sentiments, olyan szoros szálak
kapcsolják hozzá a reformtervezetet, hogy az, úgy vél­
jük, közvetlenül utána vagy vele egyidőben keletkezhe­
te tt. Ez a szoros kapcsolat nekünk lényegesebb, mint a
keletkezési dátumok.
A nyelvi akadémiai javaslat sincs egyedül: a The
Examiner,100 a A szövetségesek viselkedése (The Conduct
of the Allies),101 Some Remarks on the Barrier Treaty102

96 p \y . XI. H . D avis: In tro d u c tio n X X .

97 R e m a rk s upon a Book, in title d , th e R in g h ts o f th e Crhis-
tia n C hurh, &c. F elteh ető en ezen is 1707— 8 -b an dolgozott
(T in d all k ö n y v e 1707-ben je le n t m eg), de végül le m o n d o tt a
m e g jelen te tésérő l, be sem fejezte. (Vö. PW . II. H . D avis, I n tr o ­
d u c tio n X V II I.) E lőször F a u lk n e r je len tette m eg 1763-ban
— R ö v . R em arks.
98 A T ritic a l E ssa y upon th e F acu ltie s of th e M ind. 1707.
au g . 6-i keltezésű, egyike v o lt azo n írásoknak, m e ly ek e t Sw ift
a M iscellanies in P rose and V erse 1711-es k ia d ásá b an je len te­
t e t t m e g először. P W . I . — R ö v .: Upon the F aculties of the
M in d .
991. E h ren p reis: Sw ift I I . A p p en d ix A. 767.
100 1710. n o v . 2. (13. sz.) — 1711. jún. 14. (45. sz.), P W . I I I .
101 T h e C o n d u ct o f th e A llies, an d th e L a te M in istry , in
B e g in n in g a n d C arrying on th e P re s e n t W ar. 1711. nov. 27-én
je le n t m eg (n y o m ta tta Jo h n M orphew , London). P W . V I . —
R ö v . m a g y a ru l: A szövetségesek viselkedése.
102 Som e R e m a rk s on th e B a rrie r T reaty, betw een h er
M a je s ty an d th e States-G eneral. 1712. febr. 22-én je le n t m eg
J o h n M orphew -nél, L ondonban. P W . V I. — R ö v . On the
B a rrie r T reaty.

60
és sok más politikai röpirat után következett vagy velük
együtt íródott (az A Proposal for correcting the English
Tongue 1711 nyara és 1712. február 22. között szüle­
te tt103104), s ha az erkölcsi tervezet esetében utaltunk arra,
hogy nem csupán más komoly írásokkal, hanem temati­
kailag rokon környezetben jelent meg, akkor a legfon­
tosabbnak itt is a Hints towards an Essay on Conversa-
tiont10i kell tartanunk, amely minden valószínűség sze­
rint 1710 (az angol nyelv korruptságát bemutató The
Tatler, 230. sz.) és 1712 (az akadémiai javaslat) között
keletkezett.105 (A nyelvi-stiláris helytelenségek halla­
tán, láttán minduntalan tűzbejövő Swift sok más írásá­
ban szétszórt alkalmi megjegyzéseit nem említve.)
Az öt komoly javaslat közül az utolsó három Írország
helyzetével kapcsolatos. Az általunk tárgyalt saját
javaslatokat vagy a mások javaslatait tartalmazó röp-
iratokon kívül néhány komoly hangú röpiratot, érteke­
zést is kiváltott Swiftből az ír nyomor. A legjelentőseb­
bek: A Short View, Maxims Controlled in Ireland,106107
A Vindication of his Excellency Lord Carteret101 (utóbbi­
ban a szatirikus hatást keltő érvelés menete teljesen
megfelel a vitatott komoly témának, azt erősíti). Itt
azonban két különbséget tapasztalhatunk az előző cso-

103 I . Ehrenpreis, Sw ift, II. 542— 44.

104 H in ts tow ards an E ssay o n C onversation. F elteh ető en
1710— 12 között írta . Sw ift életében nem je le n t m eg. Először
F a u lk n e r a d ta ki 1763-ban (D ublin). — R ö v . A n E ssay on
Conversation.
105 H . D avis: P W . IV . In tro d u c tio n , X X X I.
106 M axims C ontrolled in Ire la n d , T he T ru th o f som e M axims
in S ta te and G overnm ent, exam ined w ith reference to Ireland.
F elte h ető en 1728-ban írta , de n em fejezte be, so h a nem a d ta ki.
D ea n e Swift je le n te tte m eg 1765-ben. P W . X I I . (vö. uo.
H . D avis, In tro d u c tio n X X I I I . 1. la p alji jeg y zet) — R öv.
M a x im s in Ireland.
107 A V indication o f his E xcellency th e L o rd C . . . . -t, from
th e C harge of favouring none b u t Tories, H igh-C hurchm en and
Ja c o b ite s. 1723-ban jelen t m eg (akkor is írta ), T . Warner
k ia d ásá b an , L ondonban. — R ö v . A V indication of Lord Carteret.

61
portokhoz képest. Adott ugyan az azonos témájú
komoly írások környezete, de ezekből egy sem előzi meg
a The Irish Manufadure-t, ez az alkotói korszak a javas­
lattal indul. A Sentiments vagy megelőzte (ez a valószí­
nűbb) a The Advancement of Beligiont, vagy egykorú
vele. Az angol nyelv állapota jóval korábbi Swift-téma,
mint a javaslat, de kétséget kizáróan az 1710—12-es
időszak korszaka volt ennek a témának, mert mindig
visszatér. (Attól függetlenül, hogy a Polite Conversations
írásán dolgozott, 1712 után nincs úgy felszínen a nyelvi
téma, néhány humoros töredéket leszámítva.108) A The
Irish Manufacture azonban, amely ,,. . . Swiftnek jó
ideig témája volt beszélgetésekben, de még prédikációi­
ban is” ,109 — első az 1720-szal kezdődő ír korszakhoz
tartozó írások sorában. A Delany által itt említett pré­
dikációkból sem maradt fenn egy sem. A ránk maradt
prédikációk között kettő ír témájú: Doing Good,1101
Causes of the Wretched Condition of Ireland Mindkettő , m

1724 után keletkezőit.112

A másik szembetűnő eltérés nem kevésbé izgalmas.
Swift ír témájú prózai írásai az általunk használt és
idézett Herbert Davis-féle összes kiadás tizenhárom

108 P l. A M odest Defence o f P u n n in g , m elyet P o p e G o d ’s

R e venge a g a in s t P unn in g -jára ír t (1716. nov. 7.), de n em a d ta
ki. P W . IV . U g yancsak: A D iscourse to P rov e th e A n tiq u ity
o f th e E n g lish Tongue, m elyet először D eane Sw ift a d o tt k i
1765-ben. P W . IV .
109 R . Q uintana idézi D elany-tő i. T h e Mind an d A rt o f
J o n a th a n S w ift, 234. (sz. f.).
110 D oing Good: A Sermon, O n th e Occasion o f W o o d ’s
P ro je c t 1724-ben írta , először csak — 1765-ben je len t m eg a
W o rk s H aw kesw orth-féle k ia d ásá b an . P W . IX . — R ö v . D oing
Good.
111 P o n to sa n nem d atálh a tó . E lő sz ö r a H aw kesw orth-féle
k ia d á sb a n (W orks) je len t m eg 1765-ben, L ondonban. — R ö v .
T h e Wretched C ondition of Ireland.
112 Vö. L . A . L a n d a bevezetését a prédikáció k elő tt. P W .
I X . In tro d u c tio n to th e Serm ons. 127.

62
 kötetében három és fél kötetet tesz ki. (Vol. IX.: Irish
Tracts 1720 23 and Sermons; Vol. X.: The Drapier’s
Letters and Other Works 1724 —25: Vol. X II: IrishTracts:
1728 —33 ; Vol. XIII: Directions to Servants and Miscel­
laneous Pieces 1733 - 42.) Ennek megfelelően nyüzsög­
nek a Swift-kutató fejében az ír vonatkozású címek. A
meglepetés akkor következik, amikor számba kell venni
azokat az ír tárgyú komoly írásokat, melyek nem javas­
latok, s közvetve sem kapcsolódnak javaslatokhoz. A
nagyszámú komoly hangú pamfletból a javaslatiroda­
lomhoz tartozók kiválasztása után alig m aradt néhány
(a sokszor néhány bekezdésnyi, művészileg igénytelen,
nem kiadásra szánt töredékeket, feljegyzéseket termé­
szetesen nem számítva).
Ez a két jelenség összefügg. 1720 előtt (mondjuk így,
mert most már nyilvánvaló a változás, ami a komoly
írásokban a javaslat—nem javaslat arányában bekö­
vetkezett) a komoly javaslatokat tematikailag azonos
nem javaslatszerű komoly írások előzték meg. Ezek a
javaslatok tehát Swift izgató alapvető kérdéseket kép­
viselnek, s a swifti életmű (legalábbis nem szatirikus
részének) jellemző, szerves részei. 1712 —20 között nem
írt javaslatot, de írt számtalan politikai tárgyú érteke­
zést, tory-apológiát. Az 1720 előtti időben, egészében
véve is (a Discourse of the Contests and Dissention in
Athens and Rome-tói, te h á t 1701-től113, sokkal több, ja­
vaslatokhoz közvetlenül nem kapcsolódó didaktikus
alkotással van dolgunk. 1720 után változott a helyzet.
A meglevő komoly írások lesznek a javaslatokban és
ellenjavaslatokban (főleg a Rőfös leveleiben) bemuta­
tott viszonyok s az azok megváltoztatásáért folytatott
küzdelem tükröződései, összefoglalásai. Milyen jelentős

113 D iscourse of the C o n te sts and D issentions in A thens an d

Rome, P W . I. Először 1701-ben jelent m e g J o h n N u ttn á l,
L on d o n b an. — Röv. G ontests and D issentions.

63
témák foglalkoztatták Swiftet 1720 előtt nem javaslat
jellegű műveiben? Másként fogalmazva: milyen témák
maradnak, ha a javaslatokat és a szatírákat lefejtjük
erről a termésről ?
A válasz nem nehéz. Nagy egységeiben tekintve:
politikai, vallási szektarianizmus, műveltségbeni (elsősor­
ban nyevi vagy nyelvi jelenségekben tetten érhető)
hiányosságok, hanyatlás s az ezekre visszavezethető
erkölcsi romlottság. Mindegyik írása valamelyik jegyé­
ben született, vagy ami gyakoribb, a fenti témák közül
egyszerre többre összpontosítja figyelmét. Az 1701
1720 közötti swifti munkásság vizsgálatánál azonban
nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt az aránybeli v álto ­
zást, amelyet az 1710-es fordulópont hozott a tém ák
viszonyában. A The Examinerben és azt követően
egyeduralkodóvá vált a politikai téma. A vallási-művelt-
ségbeli kérdések ennek alárendelt szerepet játszottak,
jelentőségben a politikai meggyőzés fegyvereivé zsugo­
rodtak. Ugyanúgy az erkölcsi nézőpont is a tory ügyet
védő vagy a whigeket támadó komoly vagy szatirikus
érvelés szolgálatába állt, a pillanatnyi pártpolitikai
érdekek szerinti, megbízhatatlan párt- és politikai
morállá szűkült.
Az 1714-es csatavesztés (Anna halála, a whigek győ­
zelme) után az ellenállhatatlanul rohamozó toryt a
tory apologéta váltotta fel, az indulatos hadviselésből
szenvtelenebb hangú történelem lett, de Swift változat­
lanul ugyanazon konkrét események történelmi-politikai
elemzésének szentelte figyelmét. Bár 1712 jócskán
belül esik ezen a korszakon, a nyelvi témájú A Proposal
for Correcting the English Tongue-t és az An Essay on
Conversationt az 1710 előtti írásokhoz sorolhatjuk. A
tematikai-művészi szempontok mellett ezt az is indo­
kolja, hogy ezek a kérdések jóval 1710 előtt foglalkoz­
tatták, az akadémiai javaslat terve is korábbi, csupán a
whigek elleni hadjárat kellős közepén feltehetően nem
ju to tt ideje a megírására korábban (ahogyan pontosan
64
azt sem tudjuk, mikor foglalkoztatta először a gondolat,
s mikor kezdett a javaslat megfogalmazásához).
Egyetértésben Ricardo Quintanával, az 1701 —10-es
korszakkal kapcsolatban leszögezhetjük, hogy a Senti­
ments az 1709 —10-es évek Írásaiban megjelenő politikai­
vallási elvek kulcsa, mert ezek összegzése.114 A Contests
and Dissentions alapvető politikai elvei térnek vissza
benne, de a Tindall könyvét ízekre szedő Remarks is a
Sentiments vallási és egyházi kérdésekben elfoglalt állás­
pontjára vezethető vissza. Az értekezés fő témája: a
vallásban és az államban elmélyülő szakadás kérdése.
Ezekről fogalmazza meg saját mérsékelt, el nem kötele­
zett elveit. A vallási szektákról azt tartotta, hogy hívek
toborzásával, szavazatok gyűjtésével veszélyeztetik az
államvallást és az államrendet. Évek múlva is csaknem
szó szerint visszatér ez a véleménye.115A Swifté nem volt
végletes álláspont. Ha ellenezte is a Test Act visszavoná­
sát, nincs tudomásunk arról, hogy az Anna utolsó évei­
ben erősödő disszenter elnyomásban bármily csekély
része is lett volna. Az Occasional Conformity Bilit emlí­
tette néhányszor, de semmi nem mutatja, hogy támo­
gatta.116 A Sentiments tanulsága szerint 1704 —8 között
túlzásnak tartotta ilyen törvény bevezetését.117 A ,,mér-

114 „T he ideas expressed in th e series of p a m p h le ts begun

in 1701 an d com pleted in 1709 a re seen g ra d u a lly to form
them selves into a carefully designed structure. I n th is stru c tu re
The S entim ents o f a C hurch o f E n g la n d M an (1708) m a y be
regarded as th e keystone. H ere S w ift proceeded w ith u n fal­
terin g directness to th e ce n tral p ro b lem about w hich all o th ers
lay grouped: the relatio n s o f C h u rch an d s ta te .” R . Q uintana:
T he M ind and A rt o f J o n a th a n S w ift, 136.
115 O f P ublick A b su rd ity s in E ngland. Sw ift é le té b e n nem
je len t meg. (Először D eane S w ift, 1765.) K eletkezésén ek ide­
jéről nincs biztos a d a tu n k . P W . V. Vö. uo. 80. — R ö v . O f Pub­
lick Absuditys.
116 J .C . Beckett: S w ift as a n E cclesistical S ta te sm a n , 146—
65.
117 P W . I I . 6.

5 Swift 65
sékelt anglikán” a valláshoz hasonlóan politikai kérdések­
ben is így lá tta a saját szerepét: „mérsékelni a rivális
erők között” .118
A nemesi butaság, az üresfejű vagy nagyképű tudá­
lékosság (,pedantry’), az ostoba szellemeskedés (,wit’)
miatti swifti felháborodás olyan régi, m int maga a
Hordómese vagy a A könyvek csatája (Battle of the
Books)119 s végigkövethető az egész életműben.120
E műveletlen siserehadnak az angol nyelvre veszedel­
mes kártékonysága különösen 1710 táján lett Swift
egyik fő tém ája (bár már 1707-ben éppúgy haragra
lobbantotta Tindall nyakatekert, bölcselkedő stílusa,
mint 1720-ban a papnövendékben a stílusérzék hiá­
nya).121
Két lényeges megállapításban összegezhető az, amit
az 1701 —10 között keletkezett alkotásokról eddig el­
mondottunk: mindegyik komoly javaslat közvetlen
környezetében találunk azonos témájú komoly írásokat
(melyek nem javaslatok), s fordítva, minden jelentős
téma, ami ebben az időben az írót egyébként is foglal-

118 PW . I I . 2.
119 A F u ll a n d T ru e A ccount o f th e B a tte l F o u g h t la s t
F riday, B etw een th e A ncient a n d th e M odern B o o k s I n St.
Ja m e s’s L ib rary . E lő szö r 1704 ta v a sz á n jelent m eg az A T ale
o f a T ubbal e g y k ö te tb e n . (L ondonban) PW . I. -— R ö v . m a ­
gyarul: A könyvek csatája.
120 Of th e E d u c a tio n o f L adies c. tö red ék (keletkezési id eje
m eg h atáro zatlan , először D eane S w ift a d ta ki 1765-ben), P W .
IV . 227. — A L e tte r form a L a y -P a tro n to a G e n tle m a n .
Desingning fo r H o ly O rders, P W . IX . 80. (A levél 1720. ja n .
9-i keltezésű. E . W a te rs n y o m ta tta ki 1720-ban, D u b lin b a n .}
— R öv. A Letter to a Young Gentleman. — A n E ssay o n C o n v er­
sation, P W . IV . 90. O n G ood-M anners and G ood-B reeding,
P W . 215.) (K eletkezésének id eje n em ism eretes. E lő sz ö r
D r. Delany a d ta k i L ondonban, A z O bservations u p o n L ord
O rrery ’s R e m a rk s, etc, függelékében, 1754-ben.) A n E ssa y
o n Conversation, P W . IV . 90.
121 R em arks, P W . I I . 80— 81.; A L e tte r to a Y o u n g G en tle­
m an, PW . IX . 65.

66
koztatta (vallás, politika, műveltség-nyelv, erkölcs),
helyet kapott valamelyik komoly javaslatban is.
A komoly írásoktól a javaslatok felé haladó vizsgá­
lódás a The Irish Manufacture után értelmét veszti,
mert onnan a javaslat vált uralkodóvá. De hogyan állt
elő ez az érdekes változás? Richard I. Cook, Jonathan
Swift as a Tory Pamphleteer (1967) c. könyvében alapvető
különbséget mutat ki Swift 1710 előtti és 1720 utáni
ars poeticájában. A Hordómese az 1710-es kiadásához
fűzött Apology szerint „hasznos és szórakoztató szatí­
ra” . Tizenöt évvel később, egy Pope-hoz írt levélben
(1725. szept. 28.): ,, . . . minden munkámban legfőbb
célul tűzöm magam elé, hogy nyugtalanítsam, mintsem,
hogy szórakoztassam a világot” .122 Swift ezek szerint,
pályája második felében egyre inkább vitatkozó kedvű,
támadó hangú, s nem egyszerűen kibékítő, mérséklő
szándékú, mint 1710 előtt volt. A mérsékelés helyett
a javítás, változtatás szükségességének érzése erősö­
dött. A változást, a magyarázattal együtt tehát 1710 -
14 között kell keresnünk.
Cook könyve részletesen elemzi a toryk oldalán foly­
ta to tt hadjáratot. Swift nagy vállalkozása, hogy előbb
a whig politikusok és politikájuk tekintélyét tönkre­
zúzza (The Examiner, 1710—11; A Short Character
of Thomas Wharton, 1710), majd, hogy a holland szövet­
ségesek elárulásának szükségességét igazolva kedvező
hangulatot teremtsen a háború befejezéséhez ( A szövet­
ségesek viselkedése, 1711; On the Barrier Treaty, 1712;
A Letter to a Whig Lord, 1712), és, hogy végül az ut-
rechti békét a whig és a holland támadások ellen meg­
védje (Four Last Years of the Queen, 1713; Importance
of the ,Guardian’ Considered, 1713; Publick Spirit
of the Whigs, 1714)123 — ez a nagy vállalkozás a kor
122 H ordóm ese, P W . I. 1. (14.); Corr. H I . 102. (sz. f.).
123 Az először előforduló S w ift- m ű v ek : A S h o rt C h a ra cter
o f H is E x. T. E . o f W . L. L. o f I - . w ith A n A cco u n t o f som e
sm aller Facts, d u rin g His G o v ern m e n t, w hich w ill n o t be p u t

5* 67
félrevezető szóhasználatával élve, nagyszabású .pro­
ject’ volt. E ttől természetesen ezek az írások nem lettek
javaslatokká a szó szorosabb, irodalmi értelmében.
Közvetve azonban, azáltal, hogy Swiftet a bajokkal
szemben türelmetlenebbé tették, a heves, támadó
pamflet mesterévé avatták, azzal, hogy érzékenyebb
lett a sérelmekre, hogy állandóan okokat, megoldásokat
kellett cáfolnia, igazolnia (ami sürgős kiutat kereső
szituáció-érzéshez vezetett), mindez jó iskola volt az ír
javaslatok előtt, kapcsolódik azokhoz.
Cook magyarázata a polemizáló magatartásból értel­
mezett „korrektiv” írói feladatról azonban nem ad
megnyugtató magyarázatot arra, hogy a nem szatirikus
alkotásokban miért éppen javaslatokat eredményezett
ez az új, polemizáló kedv. (Cook nem a javaslatok
szemszögéből vizsgálta a kérdést, így természetesen
nem is lehetett feladata, hogy a fenti jelenségekre
választ keressen.) Állítása vitatható, mely szerint amit
Swift 1710 előtt még kinevethetőnek vagy reformmal
megoldhatónak látott, az 1720 után ehhez már túl

in to th e A rticles o f Im p each m en t. E lőször W illiam Coryton

n y o m ta ki L o n d o n b an , 1711-ben (a levél, S w ift keltezése sze­
rin t, 1710. aug. 30-án k eletkezett). P W . I I I . — R ö v . A Short
Character of T hom as Wharton. Som e R easons to P ro v e, th a t no
P erso n is obliged b y his P rinciples as a W hig, To O ppose H er
M ajesty or H e r P re se n t M inistry. I n a L e tte r to a W h ig L ord.
M egjelent 1712-ben L ondonban, J o h n M orphew-ná\. P W . V I.
T h e H isto ry o f th e F o u r L ast Y ears o f th e Q ueen (írta 1713-
b an ). A . M iller a d ta ki L o n d o n b an 1758-ban, m a jd m ég
u g y an az évben George F aulkner D u b lin b an . P W . V II. — R öv.
F our Last Years of the Queen. A k ia d ás körüli bo n yodalm akról
(egészen 1713-m al kezdődően) vö. H . W illiam s előszavát, uo.)
T h e Im p o rtan c e o f th e G uardian Considered, in a Second
L e tte r to th e B a iliff o f Stockbidge. (Jo h n M orphew, L ondon,
1713.) P W . V III. T h e P ublick S p irit o f th e W ighs: S et fo rth
in th e ir G enerous E n co u rag em en t o f th e A u th o r o f th e Crisis:
w ith som e O bservations on th e Seasonableness, Candor,
E ru d itio n , and th e Style o f th a t T reatise. (John M orphew,
L o ndon, 1714.) P W . V III.

ÍÍ8
veszélyes, épp az elszaporodott komoly javaslatok
miatt (de épp annyira a Gulliver miatt is). Igaz, amit
eddig nem látott veszélyesnek, az hirtelen túl veszélyes­
nek mutatkozott, de a sok javaslat bizonyítja, hogy
hangsúlyeltolódás, intenzitásbeli változás következett
be, javaslatait alárendeli a valóság égető aktualitásai­
nak. Mind a kinevető, mind a javaslattevő magatartás
csak minőségi változáson ment át, de 1720 után is
jellemzője maradt Swiftnek. (A szatirikus magatartás
változásai nem tárgyunkhoz tartozóak.)
Swift a saját helyzetét 1710 előtt pártpolitikai
előítéletektől mentesnek látta (az is volt). Feladata:
„mérsékelni a rivális erők között” , „mielőtt nyílt össze­
csapássá fajulnak a dolgok” .124 A helyzet azonban nyílt
összecsapássá fajult, s igaz, saját politikai elvei becsü­
letes fenntartásával (nagyrészt egybeestek az akkori
tory érdekekkel), de mérséklő hatásúnak korántsem
mondható retorikai eszközökkel szállt hadba az egyik
„rivális hatalom” oldalán. Mindkét párt Anglia ural­
kodó osztályát jelentette. Bármennyire egyértelmű volt
ez a küzdelem a feudális földbirtokos arisztokrácia és az
ország tényleges gazdasági erejét jelentő, politikai
irányításra törő burzsoázia közötti közdelemmel (s egy
ilyen harcban Swift nem képviselhetett középutas
elveket), ez a harc mégis csak parlamenti belviszályban
nyilvánult meg legközvetlenebbül. A felszínen levő
vallási, politikai, főleg katonai kérdések körüli vádas­
kodás, zűrzavar pedig soha nem állította szembe
Swiftet legalapvetőbb elveivel. A Sentiments legmélyén
pedig ezt vallotta:
„Ahol bármely személy vagy csoport, nem bírván az
Egész támogatását, végül is erőszakkal ragadja magá­
hoz a hatalmat, ott tulajdonképpen nincs többé kor­
mányzat csak visszaélés és korrupció. Az . . . önkény-
uralmat . . . az anarchiánál is rosszabbnak tartom,

124 S entim ents, PW . I I . 2.

69
ahogyan boldogabb a vadember az ősrengetegben,
mint a láncravert gályarab” .125
A tory—whig viszály nem hatolhatott olyan mélysé­
gekig a politikai ellenségeskedésen belül előre, hogy
fenti elméleti fejtegetéseit Angliára alkalmazza. Swift-
nek ebből ki kellett kerülnie (az ismert csalódásokkal
és tanulságokkal). Ez a kívülállás nem egyszerűen az
1710 előtti állapotba való visszajutást jelentette. Akkor
a politikai hatalmat gyakorló néhányak szemével
látott^ csak éppen kívülállóként. 1714 után, Anglia
után Írország, a gyarmattartó után a gyarmat. Az a
nagy ellentét, amely a szükséges elvi mélységekig
szántott Swiftben, a tönkresanyargatott, kizsákmá­
nyolt nemzet és a lelketlen zsarnok közötti ellentét volt.
Ez volt Swift emberi-politikai becsületességének próbá­
ja, nem az 1710 —14-es időszak. Az 1710 előtti elvek
kiváltója az aggodalom: a pártok, vallások közötti
cívódás veszélyeztetheti az ország békéjét. Ez a múlt­
ból hozott félelem (a polgárháború) s a jövőt fenyegető
lehetőség volt a legtöbb, ami Swiftet harcra bírhatta,
akkor is, ha íroszág sorsáról, gyarmati helyzetéről ez
idő tájt is bőséges tapasztalattal rendelkezett. Anglia
írországi politikája, melyet Swift 1714 után tudott
igazi valóságában felmérni, szisztematikusan ellent­
mondott a Contents and Dissentions és a Sentiments
elveinek. Ami a Sentimentsben a vadembert rabszolgává
süllyesztette, az az önkényuralom volt („arbitrary
Power”), amely nemcsak végrehajtotta, de maga is
hozta, a közösség („the Whole” ) megkérdezése nélkül,
a törvényeket. Ez történt Írországban. Swift köteles­
ségének érezte, hogy „az egész”-nek védelmére keljen
(„Amikor azt mondom, ,nép’, a nép nagyobb részére,
a tömegre gondolok” .), s nagyon jól érezte, minek
köszönhette a rászabott ügy megtalálását: „mert
semmi közöm nincs a hatalmon ülőkhöz” ).126 A két
,2S S entim ents, P W . I I . 15. (sz. f.)
126 D oing G ood, P W . IX . 234. (sz. f.)
70
hatalom között kezdetben, majd az egyikkel való
szövetségen át a hatalomból kirekesztettekhez: ezen
az úton ju to tt el Swift az ír javaslatokig, traktátusokig.
(Irvin Ehrenpreis a trecentenáriumi Swift-kongresszu-
son kimutatta: Swift teljesen azonosította magát az ír
néppel, nem érezte magát száműzöttnek. Sok ír pamf­
letból hiányzik az irónia. Véleménye szerint ez is a
fenti állítást látszik megerősíteni.127)
Az elmondottakból valami más is következik. Swift
jól tudta (volt alkalma belülről megismerni), kikkel
van dolga Írországnak. A sérelmek bármily meggyőző
előadása az adott helyzetben teljesen hatástalan lett
volna. A józan, logikus érvelés 1710 14 között több
csatát nyert, de a háború annak ellenére elveszett,
pedig a té t - egy nép tönkretételéhez képest — csekély
volt. De Swift legalább kiismerte az ellenséget, s mód­
szert változtatott. Azok a javaslatok, melyek Írorszá­
gon belül, Anglia kiiktatásával hoznának eredményt,
kecsegtettek némi reménnyel (mint például a gyapjú­
ipar megsegítése belső piac teremtésével). Ezért Swift
nagyrészt ilyen megoldásokat keresett.
Megállapítottuk, hogy a komoly írásokat és javas­
latokat kölcsönös tematikai azonosság rokonit ja egy­
mással. Ügy tűnik azonban, a kapcsolat ennél is szoro­
sabb. A tematikai azonosság önmagában mellérendelt
viszonyt jelentene. Amikor a javaslat orvosságot ajánl,
moralizáló-értekező elődei érveire épít, de azokhoz
képest előrelépést jelent. A sok részletbeli megfelelés
mellett például a The Advancement of Religion alap­
képlete már a Sentimentsben megjelent, s a Sentiments-1
író középutas anglikánnak a színlelt vallásosságról
vallott felfogása a vallási reformtervezet javasolt megol­
dásaként tér vissza:128 A The Advancement of Religion
(épp abból eredően, hogy javaslat) mégis több lehető-
1271 . E hrenpreis: D r. S . . . . t and th e H ib ern ia n P a trio t,
35—36.
u s PVy n n _. g

71
seggel rendelkezik, művészileg többrétű alkotás lett,
mint a nagyrészt színtelen, direkt prózában értekező
Sentiments. (A színlelt hitbuzgóságot a Sentiments nem
dicsérhette, mert o tt az tiszta iróniának hatott volna).
A javaslat műformája nagyobb távolságot engedélye­
zett az író valóságos énje és a műben tanúsított maga­
tartása, azaz a javaslattevő maszkja között, nagyobb
a fikció, az „alakítás” lehetősége.
Utaljunk itt röviden arra, hogy ha a The Irish Manu-
facture-t nem is előzte meg közvetlenül ír témájú írás
(a sokkal korábbi The Injured Ladyt s az Írországra
csak Wharton kapcsán utaló szatírát, az A Short
Character of Thomas Whartont kivéve), ugyancsak
1720-ban jelent meg az: A Letter to a Young Gentleman.
A t. akkoriban divatos, oktató-tanácsadó értekezés az
1710—20 közötti politikai tárgyú prózatermést mint­
egy átugorva, összefoglalja az 1710 előtti témákat.
A papnövendéknek adott részletes szakmai tanácsok
lehetővé teszik a részletes nyelvi-stiláris oktatást épp­
úgy, mint az ateistákkal, politikai frakciókkal kapcso­
latos eszmefuttatást. Ezek a szálak ismét az általános
erkölcsi romlottságban futnak össze. A The Advan­
cement of JReligionhoz képest azonban némi változással.
A levél írója már nem tulajdonítja az erkölcsi korrup­
ciót oly nagy mértékben az ateizmusnak, mint előde
tette. Mi több, megfordítja a kettő közötti viszonyt.
Az 1708-as tervezet a vallásos gondolkodás hiányában
lá tta az erkölcsök romlásának fő okát (ennek megfele­
lően a vallásban lá tta az erkölcsök javításának lehető­
ségét). Az 1720-as értekezés szerint fordítva: az erköl­
csök hanyatlásából következik a szabadgondolkodás.129
Ez az alapvető szemléletbeli-hangsúlybeli változás majd
a Gulliver utazásai szempontjából lesz jelentős.
Ami pillanatnyilag nekünk fontos, az az, hogy Swift
komoly javaslatai témájukban, alapvető célkitűzéseik-
12» p W . i x . 79.

72
ben azonosak a többi komoly írással, azokból nőnek ki,
mert az uralkodó állapotok ábrázolása után a megol­
dásra való törekvés igényével lépnek fel. Ebben az
értelemben az írói temperamentum, szituációérzés fok­
mérői is, nagyobb mértékű felháborodást mutatnak,
s egy eszköztelenebb formához képest a művészileg
bonyolultabb, minőségileg gazdagabb forma felé való
haladást jelentik.

73
IV. A SZATIRIKUS JAVASLATOK

A szatirikus javaslatok birodalma is jól körülhatárol­

ható Swift munkásságában. Ahogyan minden swifti for­
mát, művészi eszközt a komikus-szatirikus használat
teljesít ki, itt nyer hihetetlenül sokoldalú alkalmazást,
úgy, ha teljességre törekszünk, a szatirikus javaslat
esetében a „javaslat” fogalma is tágabban értelmezendő,
mint a komoly írások esetében.
A komoly javaslatokat két csoportba osztottuk: egy­
részt saját javaslatok, másfelől egyéb szerzők javaslatai­
val kapcsolatos írások vagy szintén javaslatok, melyek­
ben Swift gyakran visszatér saját régi terveinek propa­
gálására, vagy előad egy újat. Utóbbiak egy javaslat
kapcsán vagy kedvéért születtek, önálló alkotások vol­
tak. A szatirikus javaslat azonban egy nagyobb szati­
rikus alkotásban, nagyobb szatirikus cél szolgálatában is
megjelenhet. A Gulliver utazásai lagadói akadémiáján130
nyüzsögnek a reformerek, tervezők, tudományos kísér­
letezők. Eszelős kísérleteik, együgyű tervezeteik nem­
hogy egyszerűen Swift megannyi szatirikus javaslatának
tekinthetők, de legtöbbször Swift egyéb komoly vagy sza­
tirikus javastalaival közeli rokonságban állnak, talán
épp azok szatirikus túlzásai. A harmadik utazás miatt
soroljuk tehát a Gullivert a szatirikus javaslatok közé.

130 PW . X I. P . I I I . Ch. V—V I. 163— 76. (275— 97.)

74
 Egyébként elkerüli a kritika figyelmét, de a jelen
összefüggésben lényeges, hogy Swift .projectorrként
kezdte írói pályafutását. Mint a Hordómese előszavából
megtudjuk, a különös cím maga arra utal, hogy egy
„zseniális” vállalkozás, .project’ szemtanúi vagyunk.
A „tale” (a mese) feladata az, hogy a „ tu b ” (a hordó)
szerepét töltse be a „whale” (bálna) ellen, azaz, a vallás
és állam borulékony, rozoga hajóját a félelmetes modern
,,wit”-ektől (elménc), elsősorban Hobbes LeviatkanyÁ-
tól megóvja.131 Itt tehát az író nem javasol, hanem meg­
valósít egy tervet. Miután megtudjuk, hogy ilyen terv­
nek kell felfognunk a szatírát, Swift áttérhet a megvaló­
sításra, s természetesen a végeredmény nem tervezet
vagy javaslat az általunk használt értelemben, hanem
egyszerűen szatíra. Azért érdekes ez a .project’, mert
csupán az író szándékában, az alkotás létjogosultságá­
nak komikus igazolásában az, egyébként ,mese’, szatíra.
A .project’ csak ürügy, de olyan gondolat, amely ironikus
érvként más, kifejezettebben a javaslatirodalomhoz tar­
tozó írásokban is visszatért. Az Against Abolishing
Christianityben éppúgy, m int az A Letter to a Young Poet-
hen jelen van a gondolat: a ,,wit”-ek „roppant szelle­
mességének” lekötésében, levelezetésében a vallás nél­
külözhetetlen szerepet játszik.132
131 A Tale o f a Tub, P W . I . T h e Preface, 24— 26. (41— 42.)
132 A n A rg u m en t To p ro v e, T h a t the A bolishing o f Christia­
n ity in E n g lan d , May, as T h in g s now Stand, b e a tte n d e d w ith
some Inconveniences, and p e rh a p s , not p ro d u c e those m an y
good E ffects propesed th e re b y . PW . II. 26. E lő sz ö r 1711-ben
jelen t m eg. F elthetően 1708-ban k eletk ezett, szerepel az
1708-as jegyzéken. Vö. I . E h ren p reis: Sw ift I I . 276 és uo.
A ppendix B . R öv. A g ain st Abolishing C h ristia n ity . Az A
L etter o f A dvice to a Y o u n g P o e t, together w ith a Proposal
for th e E ncouragem ent o f P o e tr y th is K ingdom (R öv. A Letter
to a Y o ung Poet) 1721-ben je le n t meg, J . H y d e kiadásában,
D ublinban. Az első kiadás a lá írá s a ,E. F .’ v o lt, a m i a m ásodik­
ban v á lto z o tt ,by J . Sw ift’-re. S w ift maga a z o n b a n nem vezette
be az 1727—32-es M iscellanies-be, s ezután egy id e ig az ő példá­
já t köv etve Faulkner, H aw kesw orth is k ih a g y ta a Sw ift-kiadá-

75
 A Hordómese csupán ezért még nem tárgyalható a
javaslatok között. Az ellenség figyelmének elterelése
azonban addig szükséges, mondja Swift, amíg elkészül
az óriási akadémia, „mely kilencezerhétszáznegyven-

sokból. L anda é p p ezért vonja k é tsé g b e Swift szerzőségét.

A levélen a z o n b a n annyira Sw ift k ez e érzik, hogy H . D a v is
szerint sem le h e te tle n , Swift 1727-ben egyszerűen e lfe le jtk e z e tt
erről az írásról. (E lőfordult S w ifttel, h o g y pl. az A L e t te r
Concerning th e S acram ental T e s te t 1708-ra d a tá lta , h o lo tt
1710-ben írta , s G odolphin 1710-es b u k á sá ró l m in t az 1712.
év nagy esem én y érő l beszélt. Vő. I . E h renp reis: S w ift I I .
A ppendix A , 767). L anda kételyének m á s ik oka, hogy a le v é l
1720. dec. 1-i k eltez ésű , am ikor S w ifte t (nov. m á so d ik és
dec. első felében) a T he B ubble c. h o sszú költem ény ír á s a
k ö tö tte le. A szerzőség kérdéséről v ö . L . A . Landa: P W . I X .
In tro d u c tio n X X I V — X X V II.) S z e rin tü n k épp a T he B u b b le
cáfolhatja L a n d a feltevését, m iszerin t v a la k i, aki Sw ift m ű v e it
alaposan ism erte, kifejezéseit g o n d o san tan u lm á n y o zta , s z á n ­
dékosan S w ift-u tá n z a to t ak a rt lé tre h o z n i ebben az írá s b a n .
U tá n z a tn a k v a ló b a n brilliáns lenne. A lev él azonban n e m c sa k
a Tale, az A L e t te r to a Young G e n tle m a n kiváló ism eretérő l,
han em a T he B u b b le s c. költem ény ism eretérő l is á ru lk o d ik .
M árpedig 1720. d ec . 7-én a The B u b b les c sa k készülő k ö lte m é n y
v o lt. T udjuk, h o g y Sw ift dec. 15-én k é sz ü lt el vele, e k k o r
k ü ld te el Fordn&k. H a Swift épp ezen a költem én y en d o lg o z o tt;
a k k o r elképzelhető, h o g y ő m aga u t a l t a versre: „ S h u t u p
th e Sacred B ooks, a n d I would be b o u n d o u r W it w ould r u n
dow n like a n A la rm , o r fall as th e S to c k s did, and ru in h a lf
o f th e P oets o f th e s e Kingdoms. A n d i f th a t were th e C ase,
how would m o st o f t h a t Tribe . . . w h o d e a lt so freely in t h a t
F u n d , rejoice t h a t th e y had draw n o u t in tim e, an d le f t th e
p rese n t G eneratio n o f P oets to be |th e B U B B I D S .” j (P W . I X .
A ppendix C, 330.) Figyelem re m é ltó a levélben a m o d e rn
szerzőről a d o tt k é p , m ely néhány év m ú lv a meglepő h a s o n ló ­
sággal té r t v issza a lagadói ak a d ém ia n y e lv i ,,p ro ject” -jé b e n
(ahol szavak h e ly e tt tárgyakkal „ tá rs a lo g n a k ” a beszélők):
A levélben: „ E v e r y A u th o r by h is M a n ag e m en t Seats u n d e r
him self, being o v erlo a d ed w ith his o w n In d e x and carry s, lik e
a N o rth -C o u n try P e d la r, all his S u b sta n c e a n d F u rn itu re u p o n
h is B ack . . .” (uo, 334.) A G u lliverben: “ . . . he m u s t b e
obliged in P ro p o rtio n to carry a g re a te r B u n d le on Things u p o n
h is Back, . . . I h a v e often beheld tw o o f those Sages a lm o s t
sinking u nder th e W e ig h t of th e ir P a c k s , like P edlars a m o n g
76
három személy befogadására alkalmas, ami szerény
számítás szerint nagyjából megközelíti a szigethazában
élő toliforgatók jelenlegi számát.”133 A nagy akadémia
megvalósítása, úgy véljük, a Gulliver utazásáig váratott
magára (alább a párhuzamra részletesen kitérünk), s a
„mese” jobban kétségbeej tette a Commonwealth „odvas,
száraz, üres, kongó, merev” 134 hajójának utasait, mint
maga a „bálna”. Mégis, az akadémia terve kidolgozat­
lansága ellenére is jelentős, Swift szatirikus javaslatai­
nak első, töredéknyi képviselője.
A hordó meséje az em lített két vékonyka szál mellett
egy harmadik, sokkal erősebbel is kapcsolódik a javasla­
tokhoz. Ez a Kitérő az őrültség eredetéről, hasznáról és
fejlődéséről az államban.135 I t t már — bár egy nagyobb
mű szatirikus koncepciójába, lazán fűzött szerkezetébe
illeszkedő, de a későbbi swifti gyakorlatnak alapjában tel­
jesen megfelelő javaslattal van dolgunk. Ez a korai
javaslat természetesen lényeges különbséget m utat a
későbbiekhez képest (erre visszatérünk). Mint láttuk, a
javaslat értelmezését még a nagyobb szatirikus művek
részeiként megjelenő szatirikus javaslatok esetében is
több irányban kell kiszélesítenünk.
Feltétlenül indoklásra szorul az a döntésünk is, hogy a
Polite Conversationst a szatirikus javaslatok sorában
fogjuk említeni. Magában a társalgásgyűjteményben a
paródia teszi a szatírát. Hogy a mű mégsem egyszerűen
paródia, abban ismét az előszó a ludas: A n Introduction

us; . . (PW . X I. P i l l . Ch. V . 170.) N em erősebbek ezek az

érvek sem , m in t azok, m e ly ek Swift szerzősége ellen szólnak,
de a z o k sem többek feltevésnél. M inthogy m a g a L anda sem
zárja k i a n n a k lehetőségét, hogy a levél S w ift alko tása, m i
elfo g a d ju k Swift szerzőségét.
13 3 p \y _ i The Preface, 25. (42. o.)
134 ü o . 24. (42. o.)
135 A Digression C oncerning th e O riginal, th e U se a n d th e
Im p ro v e m e n t of M adness in a C om m onw ealth, P W . I. S. IX .
102. (117. o.) — Röv. m a g y a ru l: Kitérő az őrültségről.

77
to the following Treatise, amely úgy ajánlja ezt az elret­
tentőén üres, ostoba szalonzsargont az egész nemzetnek,
mint a legműveltebb, legelőkelőbb viselkedés biztosí­
tékát, az angol nyelvben elszaporodó „hibák” kiküszö­
böléséhez vezető megoldást136. Akár a Hordómese, ez is az
író szándékában, céljának kinyilvánításában válik ,pro-
jectté’. Ahogyan ott, itt is — Swift szavaival — a köz­
jó érdekében írt, ami a javaslatnak, mint műfajnak is
egyik legfontosabb jellemző vonása. A Gayhez intézett
sorokban azonban a „public good” egy másik alkotásra
is vonatkozott (“having two great works in hand”137).
A másik mű címe: Directions to Servants.138
A szolganépnek előírt utasításokkal nem maradt fenn
előszó, melyben Swift ezt a Polite Connersationshoz
hasonlóan mint a szolgahad munkaerkölcsét megrefor­
máló, az úr—szolga közötti békét és egyetértést biztosító
tervezetet ajánlhatta volna a társadalom figyelmébe.
Mint az A Letter to a Young Poetet, úgy az írói (bár iro­
nikusan értett) társadalomreformáló szándék ezt is a
többi oktató-tanácsadó levél fölé emeli. Am a „public
good” szem előtt tartása nem elég ahhoz, hogy a Direc­
tions to Servantst tervezetnek minősítsük. A társadalom
bűneinek ostorozásán át a javítás az egyszerű szatírának
is célja. A „projectori” magatartás csak hozzágondol­
ható ehhez a késői műhöz, de annyira sem jut benne
kifejezésre, mint a Hordómese, mégkevésbé, mint a
Polite Concersations előszavában. Sehol nem tesz emlí­
tést arról, milyen eredményre vezethet, ha a szolga
„előírásainak” megfelelően cselekszik, míg a társalgás­
gyűjtemény bevezetője lelkesen ecseteli a mű társa­
dalmi szükségességét és hasznosságát. A Directions
136 p o lite C onversation, P W . IV . 99— 124.
137 1731. aug. 28-i, John G ay-he?. ír t levelében. H . D avis,
P W . X I I I . In tro d u c tio n V II.
138 D irections to S ervants. E lő szö r 1745-ben, S w ift h alálá n ak
év é b en je le n t m e g D ublinban, George F aulkner k iad ásáb an .
P W . X III.

78
to Servants-1 Swift egyfajta sajátosan swifti szatirikus
tervezetté tehette volna, de nem tette. E zért ezt a művet
nem tárgyaljuk a javaslatok között.
Eljutottunk azokhoz az alkotásokhoz, melyek önálló
javaslatok, nem nagyobb szatíra részei, nemcsak a
magatartás, a szándék tervezői, hanem tartalmukat
tekintve is szatirikus javaslatoknak íródtak. Bizonyos
különbségekre azonban itt is fel kell hívnunk a figyel­
met: Swift az olvasó elé vagy saját tervezetet tár (Sze­
rény javaslat ) , vagy tollat foghat mások valóságos (Rea­
sons for Repealing the Sacramental Test)139 vagy feltétele­
zett tervezete kapcsán (Against Abolishing Christianity).
A fenti rövid utalások alapján indokoltnak érezzük,
hogy szatirikus javaslatként vagy azokkal együtt tár­
gyaljuk a következő írásokat (az évszám a megírás évét
jelöli, vagy annak ismeretlensége, vitatott volta esetén,,
a kiadásét):

Hordómese (A Tale of a Tub) (1704);

Against Abolishing Christianity (1708);
The Toiler (Chamber of Fame), No 67, 68. (1709)140;.

139 R easons H um bly O ffered to th e P a r lia m e n t o f Ireland,

for repealing th e S acram ental T est, in F av o u r o f th e Catholicks,
otherw ise called R om an C atholicks, and, B y th e ir Ill-W illers,
P ap ists, d raw n P a rtly form A rgum ents as t h e y a re Catholicks,
an d P a r tly from A rgu m en ts com mon to th e m w ith th eir
B rethren th e D issenters. S w ift 1733-ban írta . E lő sz ö r C. D avis
a d ta ki 1738-ban L ondonban. P W . X II. R ö v . Reasons for
Repealing the Sacramental T est.
140 T he T atler, No. 67: F ro m S atu rd ay S e p t. 10. to Tuesday
Sept. 13. 1709; No. 68. F ro m T uesday S ept. 13. to T hursday
Sept. 15. 1709. P W . I I . A p p en d ix C. 238 és 240. N incs ugyan
b izonyítékunk arra, hogy S w ift ír ta ezt a k é t sz ám o t, a PW .
ilyen cím a l a tt közli ő k et: C ontributions to T h e T atler and
The S p ectator. A ttrib u te d to S w ift or c o n ta in in g h in ts furnish­
ed by him . (uo, 233) A rra, h o g y h a nem is ő ír ta , legalábbis
az ő ö tle te nyom án ír ta Steele vagy A ddison, a Steele 1709:
okt. 8-án k elt, Swifthez ír t levele a bizonyíték. O t t ez t kérdezte.

79 *
 Harrison’s Tailor („Court of Alienation” ), No 8.
<1710)141;
Swearers Bank (1720),•142
A Letter to a Young Poet (1721);
Gulliver utazásai (Gulliver’s Travels) (1726);
Szerény javaslat (A Modest Proposal) (1729);
The Answer to the Craftsman (1731)143;
The Advantages by Repealing the Test (1732)144;

“ W h at passed a t t h e E lectio n for H is f ir s t Table being t o b e

p ub lish ’d th is d a y s e n ’ n ig h t: . . C orr. I . 151— 152.) A k é r ­
déses The T atler írá so k ró l vő. H . D avis, P W . II. I n tro d u c tio n
X X V —X X X IV .
141 H arriso n ’s T a tle r , N o. 8. From T u esd . M ar. 13. to . T h u rs d .
M ar. 15. 1710. P W . I I . A ppendix C. 257. M in t fenti elődét, P W .
e z t is azon írások k ö z é sorolja, m e ly ek e t S w ift vagy m a g a ír t,
v ag y ö tletek et a d o t t h ozzá. Az írás lényege, a szatirikus ja v a s ­
l a t te h á t bárm ely e s e tb e n az övé, s ú g y v éljü k , a m i sz e m p o n ­
tu n k b ó l az ő m ű v é n e k tek inthető.
142 Swearers B a n k o r, P arlia m en ta ry S e c u rity for a new B a n k .
1720-ban je len t m e g D ublinban (T h o m a s H um e-nál), e g y ü tt
so k m ás, az ír b a n k tö rv é n y m e g b u k ta tá s á t célzó p a m fle tte l.
P W . IX . — R öv. Sw earers Bank. — A n n a k ellenére, h o g y a
legtöbb S w ift-kiadás b e v e tte ezt a ja v a s la to t, L . A . L a n d a
(PW . IX . I n tro d u c tio n X IX .) sem m iféle bizonyítékot n e m
ta lá lt arra nézve, h o g y Sw ift írta volna. S w ift soha n em d o l­
g o z ta to tt Thomas H u m e -m e \, de épp a Swearers B a n k m e g ­
jelenésének évében k é t nyom dásza is v o lt: Thomas H yd e és
J o h n H arding. A stílu sb ó l is a rra k ö v e tk e z te t, n em S w ift
m un k ája. Mi csu p án a té m a és m aga a ja v a s la t alap já n k ív á ­
n u n k a korábbi k ia d ó k m e lle tt állást foglalni. A k á ro m k o d á s
m e g ad ó z tatása m eg lep ő en em lékeztet a G u lliv er egyik p o litik a i
,,p ro jec to r” -ának te rv é re : . . . to la y a certain T a x u p o n
V ices and F o lly ;” (P W . X l ’.’P . I I I . Ch. V I. 173.)
143 The A nsw er to th e C raftsm an. F elte h ető en 1731-ben
ír ta , válaszként a T h e C raftsm an 1730. n o v . 7-i sz.-ra (277. sz .),
d e csak 1758-ban je le n t m eg először F a u lk n e m é 1 (W orks, V ol.
IX .). PW . X II.
144 The A d v an ta g es P roposed by R e p e a lin g the S a c ra m e n ta l
T est, Im p artia lly consid ered . George F a u lk n e r ad ta k i D u b lin ­
b an 1732-ben. P W . X I I . — Röv. The Advantages by R epealing
he Test.
80
 The Debt of the Nation (1732)145
Reasons for Repealing the Test (1733);
Polite Conversations (1738).
A javaslat legtágabb értelmezése tehát azt jelenti, hogy
ezen írások mindegyike tartalmaz legalább egy, kizáró­
lag szatirikus célt szolgáló, abszurd javaslatot. Témáikat
tekintve a szatirikus javaslatok is három csoportra oszt­
hatók: 1. vallás, erkölcs; 2. műveltség, nyelv; 3. Írország,
politika. A szatirikus javaslatokban uralkodó három fő
téma — némi aránybeli és nyomatékbeli eltéréssel —
megegyezik a komoly javaslatok témáival.

1. V A LLÁ S, ERK Ö LCS

A Hordómese tehát ,project’, s a fejtegetés a „mesé”-

ről, ,,hordó”-ról és a műben való értelmezésükről egy a
sok szatirikus eszköz közül, melynek segítségével Swift
a kezdet kezdetén meghatározhatja a szatirikus viszo­
nyokat.
A ,wit’-veszély elhárításának a vallás által nyújtott
lehetősége szatirikus érvként az Against Abolishing
Christianityben is visszatér. Ez az írás már sokai közvet­
lenebbül és teljes tartalmával a javaslatok közé tartozik.
Amit Swift javasol, az ellenjavaslat. Ügy véli, a keresz­
ténység „eltörlése” nem járna olyan óriási előnyökkel,
mint első pillanatra látszik. Javasolja, hogy legalább
névlegesen, a ceremóniák megtartásával (mert ennél az
ma már úgysem több — mondja) kegyelmezzen a világ a
kereszténységnek. Valójában azonban olyan javaslat15

115 A P roposal for an A c t o f P arlia m en t to p a y o ff th e D ebt

of th e N atio n , w ithout ta x in g th e Subject, b y w ich th e N u m b er
of la n d e d Gentry, an d S u b stan tial F a rm e rs w ill be conside­
rab ly encreased, an d no P erso n will be th e poorer, o r co n tri­
b u te o n e F arth in g to th e Charge. Először 1732-ben je le n t meg
D u b linban. PW . X II . — R ö v . The Debt of the N ation .

6 Swift 81
vagy törvényjavaslat, ami ellen Swift szót emel, nem
létezett. Ez a „javaslat” a kor ateista hangulatának
szatirikus túlzása, ahogyan a feltételezett egyetemes
ateizmus ellen képviselt álláspont, a „nominal Christiani­
ty ” is túlzás, a hipokrata ájtatosság álarcában törtető
kapitalizmus hitetlenségének szatírája. Ebből az látszik,
hogy ez nem szatirikus javaslat elsősorban, hanem szati­
rikus védelem, s az is, hogy író által képviselt valóságos
álláspont a feltételezett ellenség és a védelmezett ügy
közötti senki földje („real Christianity”), melyről mind­
két hadállás tarthatatlannak tűnik. A szatíra mindkét
oldal ellen támad. A szatirikus beállítás arról is árulko­
dik, hogy a két oldal csak két variáció azonos témára.
A nyílt ateizmussal üzleti, hipokrata érvekkel, világi
kényelmességi szempontok hangoztatásával veszi fel a
harcot Swift, a formális vallás nevében. Végső fokon
nem hisz a szatirikusán képviselt ügyben, saját ellen­
javaslatában (a névleges kereszténységben) annak ta r t­
hatatlanságát bizonyítja be.
Az 1732 33-as Test Act-párti komoly írások nincse­
nek egyedül. A Queries Relating to the Sacramental Test
és a Presbyterian's Plea of Merit szatirikus testvérei a
The Advantages by Repealing the Test és a Reasons for
Repealing the Sacranental Test. Az első szerint a presbi-
teriánusok még nem értek meg arra, hogy az anglikán
egyház szerepét átvegyék.146 Sokkal kifejezettebben
javaslat és határozottabban szatíra a Reasons for Repea­
ling the Sacramental Test. Swift most a katolikust akarja
államvallásnak megtenni. A Test kérdése ilyenformán
minden oldalról kellő megvilágítást nyert (anglikán,
disszenter, katolikus). A Sarcamental Testtel és a szek­
tákkal kapcsolatos swifti állásfoglalásról nem mond
újat ez a két írás, csak a tálalás módja más. A tanulságot
a Hordómesében megfogalmazta.14716

116 PW . X II. 250— 1.

U ,PW . I. S. X I . 127. (141.)

82
 Ha a szatirikus javaslatok nem is tartalmaznak erköl­
csi tárgyú javaslatokat is egyúttal, mint a The Advance­
ment of Religion, a háttérként csaknem mindig jelenlevő
erkölcs olykor fő témává lép elő a ,,mock-project”-ekben
is. Akár maga írta, akár csak az ötletet adta, a The
Tatler 67, és 68. száma a Gulliver tanulsága szerint így
vagy úgy, mindenképp a Swift művének tekinthető.
A Gulliver harmadik utazása segít annak eldöntésében,
mit tervezett Swift másfél-két évtizeddel azelőtt a
Chamber cf Fame-mel. Nemcsak az emberi rosszindulatot,
a hírnév iránti érzéketlenséget akarta pellengérre állí­
tani, hanem Glubdubdrid előtt ez az első utalás az igazi
történelmi érdemek hiányára. Bár Lagado két politikai
kitalátorának tervezete elsősorban a XVII. század máso­
dik, a XVIII. század első felében divatos vérmes pénz­
ügyi tervezetek paródiája (a Gulliver írásának idején sok
javaslat született Írország gazdasági, pénzügyi helyzeté­
nek javítására), itt kell szólnunk róluk, ugyanis az erkölcs
megadóztatásában látták a megoldást.148

2. N Y ELV , M Ű V ELTSÉG

A Hordcmese a kor „éles elméit” egy akadémián

kívánta foglalkoztatni. A gazdag pártfogók kegyeinek
elnyeréséért a házibohóc szerepéig megalázkodó gerinc­
telen szolgalelkűséget mindenképp felháborítónak, a
tehetség felelőtlen pazarlásának tartotta Swift. Ezért a
Court of Alienation (a Harrison-féle Tatler 8. sz.) lényege,
hogy az érdemtelen „wit” tehetségét elidegenítheti az a
legközelebbi rokona, aki a legmegnyugtatóbban szava­
tolja annak értelmes kihasználását.149 Ezután, 1720-ig,
nem írt szatirikus javaslatot.
V itatott kérdés, hogy a Swearers Bank írójának meny­
nyi szerepe volt az ír bank 1720-as létrehozási kísérleté-
118 G ulliver, PW . X I. P . I I I . Ch. V I. 173.
149 p W . n . A ppendix C. 258— 9.

C* 83
nek meghiúsításában. Mint javaslat, természetesen a
bankszervezési láz szatírája első fokon. Ezzel szoros
összefüggésben (hisz ezért létesítették a bankokat is)
az ország pénzügyi helyzetének javítására kiagyalt kép­
telen tervezeteket parodizálta. (A Gulliver politikai
tervezőjének ötlete a jó tulajdonságok vagy bűnök meg­
adóztatásáról a Swearers Bank közeli rokona. Hasonló
jellegű pénzügyi javaslat lesz majd a Szerény Javaslat,
The Debt of the Nation és a The Answer to the Craftsman.)
A Swearers Bank javaslatában a harmadik szatirikus
tényező maga a káromkodás, amely oly mérvű, hogy
lehetővé teszi az ország pénzügyi gondjainak megoldását
Az A Letter to a Young Poet is egy példa arra, hogyan
lehet egy tém át különféle szatirikus összefüggésekbe
állítva megközelíteni és elítélni. Swift ezekben a tanácsok­
ban minden komoly érvet visszájára fordít, mindennek
az ellenkezőjét ajánlja. Ugyanakkor néhány régi szatiri­
kus érvre is ráismerünk: a modern költő legyen ateista,
de szellemét köszörülje vallási kérdéseken.
A Hordómesében a haszontalan, spekulatív fantázia
lekötésére tervezett akadémia a Gulliverben készült el,150
s Lagado ,,p rojectorrai ismét a modern ,,wit”-ek, ezút­
tal mint „tudósok” , „tervezők” nem ateisták vagy köl­
tők. A lagadói akadémiában nem csupán a Hordómesében
kialakított „modern” szemlélet tér vissza, de a tervezők
akadémiájának jellegét már ez a fiatalkori mű meghatá-

150 H ogy a G ulliver h arm a d ik u ta z á sa p o n to sa n m ik o r

sz ü le te tt, a r r a n ézv e k é t tá b o rra oszlik a k ritik a vélem énye.
E gyesek sz erin t e z t ír ta Sw ift legelőször, s m e rt m ég nem a la ­
k u lt ki benne az egész m ű terve, ezért tö re d e z e tte b b , m ű v észi­
leg tökéletlenebb, m in t a tö b b i u ta zá s. A m á sik tá b o r ú g y
véli, ez a rész k é s z ü lt el utolsóként. K im u ta tjá k u i., hogy S w ift
sokszor u ta l B oyle-ra , s ezek az u ta lá so k szorosan k ö v etik
B oyle összes m ű v e in ek 1725-ös k ia d á sá t (“ T h e P hilosophical
W o rk s o f th e H o n o u ra b le R o b e rt Boyle, A b rid g ed , m ethodised
a n d disposed” ). V o. M . N icholson—N . M . M ohler: T he Scien­
tific B ackground o f S w ift’s ‘V oyage to L a p u ta ’, 230.

84
rozta. Nem a többször említett akadémia-tervre, hanem
a kilencedik fejezetre, a test alsó régióiból felszálló, az
agyat megtermékenyítő és lelkes működésre serkentő
gőzökre gondolunk. (Kitérő az őrültségről.) Ez az „alko­
tó” őrület fékezi az értelem működését, a gőzök csak a
fantáziát, a képzeletet gerjesztik lázas tevékenységre.
Az eredmény következésképp képzelgés, fantáziálás
(esztelen katonai hódítás, haszontalan, spekulatív filo­
zófiai rendszerek, vallási víziók).151 Swiftnek ebben az
első, részletesen kifejtett szatirikus javaslatában (hogy
ugyanis minden közhasznú tevékenységre egyedül a
bomlottság, a téboly képesít) az új természettudomány
eredményes műveléséhez szükséges tünetek leírását is
megtaláljuk. Nemhogy a Hordómese mechanikus-szatiri­
kus magyarázata áll a későbbi lagadói kitalátorok meg­
szállottságára („az elmének az alsóbb szervekből fel­
szálló bizonyos párák okozta megzavarodása”), de kül­
lemre is a Hordómese Bedlam-lakóinak pontos másai.
Hordómese: „Lépj a következő zárka nyílásához — de
előbb fogd be az orrodat. . .; Szakálla gyér és torzonborz,
arca piszkos sárga színével erősen emlékeztet táplálékára,
mikor első ízben távozik belőle. . . Lompos halandó, aki
ganéját turkálja, vizeletében pancsol.”
Gulliver: ,,. . .még orromat sem mertem befogni.
. . .Arca és szakálla egyforma szalmasárga; keze és
ruhája agyonmaszatolva piszokkal. . . . Ez a tudós. . . a
legkülönbözőbb kísérleteket végezte azon célból, hogy
az ember ürülékből visszanyerje az eredeti tápanyago­
kat.”152
A lagadói akadémiának két fő „szekciója” van: a
tudományok és a politikai kitalátorok szekciója. Előbbi
„alintézetei” : a természettudomány, a spekulatív tudo­
mányok, a nyelvek. A természettudományos kísérlete-

151 P W . I. S. IX . 108. (123.)

152 P W . i g_ i x . 112— 3. — P W . X I . P . I I I . Ch. V. 163.

85
zőkkel nem kívánunk foglalkozni. Ezeket igen behatóan
vizsgálta a Swift-kritika.153 Másrészt a természettudo­
mányos kísérletek, amint az már többször megállapítást
nyert, legtöbbször korabeli, akkor még képtelenségnek
tűnő kísérletek átvételei, eltúlzásai, tehát nem Swift
j)project” -jei154 (azokkal kapcsolatba sem hozhatók, mert
a természettudomány meglehetősen kívül esett a swifti
szatíra hatósugarán).
A természettudós két fajtájában (kísérletező és speku­
láló tudósok) a swifti szatíra feltehetően a Bacon nyo­
mán a korra jellemző „alkalmazott” és „tiszta” tudo­
mány155 megkülönböztetést követte. Míg a kísérletezők
„találmányokat” hajszolnak, miket a mindennapi élet
szolgálatába kívánnak állítani (a napsugarak elraktáro­
zása, a fordított házépítés stb.), addig a spekulatív
tudósok öncélúan művelik a tudományt, ismeretes, s a
Royal Society által is szükségesnek tarto tt rendszere­
ken, az egész természet leírását, az eddigi tudományt
összegző „nagy mű” létrehozásán fáradoztak. Az egyik
professzor gépe képes lesz a világ összes művészetét és
tudományát egyetlen gépbe sűríteni, a teljes írott nyelv­
nek egy keverőgépbe való behelyezésével, a nyert mon­
dattöredékek egymás mellé rakásával.156 A nyelvi pro­
fesszorok találmányai szorosan kapcsolódnak Swift
korábbi nyelvi témájú írásaihoz. A szavak indokolatlan
rövidítése m iatt érzett felháborodás legabszurdabb kife-

153 Vö. W . A . E d d y : G ulliver’s T ra v els. A C ritical S tudy;

M . N icholson—N . M . M ohler: T he S cientific B ackground o f
S w ift’s V oyage to L a p u ta ; K . W illia m s: S w ift’s L a p u ta n s and
„ M a th e m a tic a l G. R . Potter: S w ift a n d N a tu ra l Science; C . J .
H orne: L ite ra tu re an d Science stb .
151 N icholson— M ohler k im u ta tja , h o g y k e ttő t kivéve m in d ­
eg y ik kísérlet fellelehető a P h iliso p h ical T ransactions-ban.
T h e Scientific B ackground o f S w ift’s V oyage to L ap u ta,
U55— 267.
155 V ő. R . F . J o n e s: A ncients a n d M oderns, 148.
156 P W . X I. P . I I I . Ch. V. 168. (281— 83.)

86
jeződése természetesen a szatirikus javaslat: a nyelv
minden szavát el kell törölni, s minthogy egyébként is
csak a főnevek voltak lényegesek, elég, ha tárgyakat
mutatunk fel szavak kimondása helyett.
A Polite Conversationsban ismét sorra veszi minden
régi érvét, s ironikusan utánzásra javasol mindent, amit
azelőtt kifogásolt.

3. P O L IT IK A , ÍR O R S Z Á G

Swift nemcsak a filozófusok, hanem a politikusok

tetteinek analízisére is emlékezett a Hordómeséből a
lagadói akadémia írásakor. A politikai buzgalmat is
összekötötte a test alsó régióiból felszálló gőzökkel,
párákkal. A politikai tervezők nem véletlenül szen­
teltek nagy figyelmet a szenátorok emésztésének, az
összeesküvők székletének stb. Sok válasz kínálkozik
arra, hogyan alakította ki, honnan kölcsönözte Swift
egy-egy szatirikus ötletét a Hordómesében.157 Mecha­
nikus „magyarázataiból” , valamint a Leviathan és
Descartes nevének gyakori emlegetéséből nem nehéz
kitalálni (Descartest magát is az őrült filozófusok közé
sorolta), hogy a szatirikus támadás módja maga is
szatíra, a mechanikus materializmus könyörtelen bírá­
lata. (Emlékezzünk arra, hogy Hobbes épp a Leviathan
előszavában fejtette ki mechanikus felfogását,158s Swift,
mint láttuk, a Hordómesét a Leviathan ellen írta.) Ha a
„Body Politic”159 betegségeinek gyógyszereként ajánlt
szatirikus javaslatok gyógyítási logikája nem kis mérték -

157 E rrő l a legjobb írás: P . H arth: S w ift an d A nglican R a tio ­

nalism .
158 T . Hobbes: B ody , M an, and Citizen. In tro d u c tio n , 10.
159 H obbes kifejezése. Vö. pl. a D e Corpore P olitico c. m űve.
A B ody, Man, and C itizen szem elvényeket m u ta t be belőle az
1839-es M olesw orth-féle teljes kiadás alap já n (277.).
87
 ben irányul is a mechanikus materializmus ellen, a kór
észlelése és alapos ismerete természetesen Swift saját
politikai praxisából érthető.
A legmaradandóbb, formailag a legsikerültebb, a
legmintaszerűbb szatirikus javaslat a Szerény javaslat.
Swift ezúttal nem olyan megoldást javasol, ami egysze­
rűen ironikus fordítás vagy lehetetlen képtelenség.
Akármelyik komoly javaslatba is beillenének az ír
szegények nyomorát bemutató bevezető részek. Innen
egy lépés a szörnyű javaslat, a Swifttől legelső műve
óta megszokott egyszerű módon: egy tétel minden
összefüggésére kiterjesztett szó szerinti értelmezésével.
H a az ír állati sorban él, akkor állat, ha állat, akkor
mészárolható, mint az állat, hiszen a helyzet oly szomo­
rú, hogy a tervező ezek után is emberbarátnak tüntet­
heti fel magát. Nem különbözik ez attól, ahogyan szó
szerint értelmezve, mindenre átvitte a test mecnanikus
működésének tételét.
Évi százezer egyéves gyermek lemészárlása a leg­
szörnyűbb vád, ami Angliát valaha érhette. A kritika
figyelmét eddig elkerülte azonban egy érdekes jelenség:
miközben a tervező a nyílt mészárlás szükségességét
indokolja, ezzel párhuzamosan egy fokozottan erősödő
ellenhang vonul végig az egész művön, mellyel Swift
az utolsó pillanatban mindig elejét veszi annak, hogy
komolyan vegyük magát a szörnyű javaslatot. A javas­
lat indokolásában hangzik el a legtöbb vád az angolok
és az írek ellen, majd az elképzelhető ellenvetéseket
mérlegre téve nyíltan elkülöníti magát saját javasla­
tától. „Ezért senki ne beszéljen nekem más megoldá­
sokról. Például, hogy vessünk ki azokra a birtokosokra,
akik nem élnek itthon, minden font után 5 shilling adót.
Hogy ne használjunk más szövetet és háztartási fölsze­
relést, csak amit magunk termeltünk és készítettünk.
Hogy hagyjunk fel az ellenségeskedéssel és a
pártoskodással” . . . stb. ,, . . . amíg legalább halvány
reménye fel nem csillan annak, hogy őszintén és tiszta
88
szívből megpróbálja valaki valóra váltani őket”.160.
Ez a megoldhatatlannak nyilvánított javaslatlista nem
más, mint Swift összes korábbi, Írországgal kapcsolatos
javaslatának újbóli felsorolása a The Irish Manufacture-
től 1729-ig. A Szerény javaslat szatirikus javaslata tehát
döbbenetesen azért rázza meg az olvasót, hogy aztán
komolyabban fontolóra vegye a megfelelő lélektani
pillanatban megemlített más megoldási lehetőségeket,
mindazt, amit Swift komolyan gondol, de eddig hiába
ismételt.
Ezután még két, a szatirikus javaslattól magát elha­
tároló mozzanatra figyelhetünk fel. Az egyikben Swift
feltételezi, hogy az övénél jobb javaslatok is létezhet­
nek, „melyek éppoly ártalmatlannak, olcsónak, könnnyű-
nek és hatékonynak bizonyulnak” .160161 A másik: a sike­
res ráhatás után az olvasó érzelmi felszabadítása a
szörnyű javaslat nyomása alól azáltal, hogy a tervező
elárulja: „Nincs olyan gyermekem, akinek a révén
egyetlen pennyhez is hozzájuthatnék” .162
1730-ban francia toborzó tisztek jelentek meg Duó­
imban. Az egyik tiltakozó írás (The Craftsman — 1730.
nov. 7-i száma) éppen a Szerény javaslatban javasolt
megoldáshoz hasonlította az olcsó élettel való szabad
kufárkodást.163 Ez az írás váltotta ki Swiftből a The
Answer to the Craftsmant, melyben ironikusan ismét
felöltötte annak a tervezőnek az álarcát, akit a nemzet
jövő boldogságának keresése kényszerít kegyetlen meg­
oldások előterjesztésére. Az emberkereskedelmet az
Írországnak végre kínálkozó nagy kereskedelmi lehető­
ségként álhtja be. Ezt azonban kiegészíti egy terve­
zettel, melyben a földművelés helyett legeltetést java­
sol. Az ír földbirtokosoknak semmiképp nem ienne
160 P W . X I I . 116— 17. (169.)
161 U o. (170.)
162 Uo. 118. (171.)
163 A ja v a s la t keletkezési körülm ényeiről vö. H . D avis, PW .
X II . In tro d u c tio n X X X — X X X I.

89
megengedhető, hogy Írországban éljenek, Írország ne
szállítson árut csak Angliába, Angliát kényszeríteni
kell arra, hogy Írországot angol ipari termékekkel
ellássa, csak Angliában vert pénzt szabad forgalomba
hozni stb. Ezek a javaslatok nem igénylik a kommen­
tárt. Ironikusan Írországot Arcadiává varázsló terve­
zetként javasolja mindazt, amit Anglia több, mint
félszázad óta törvényekkel kényszerített az országra,
s melyek az ír népet koldussorba nyomorították.
Swift még 1732-ben is tudott egy megoldást az ír
nemzeti adósság kifizetésére. A The Debt of the Nation
a Swearers Bank és a Gulliver pénzügyi tervezetének
rokona azzal a különbséggel, hogy ismét olyasmit
ajánl, amit komoly írásaiban ellenzett. Ez a papi
földek eladása volt. Minthogy ezt a szatírát az egyházi
birtokokkal kapcsolatos 1732 33-as törvényjavaslat
váltotta ki, a szatíra kisebb hatósugarú, s csaknem
teljes erővel az alsópapság rovására spekuláló ír püs­
pöki kar ellen irányul, amit csak fokoz az a körülmény,
hogy mondanivalóját egy olyan angol püspök szájába
adja, aki frissen érkezett Írországba.

4. A S Z A T IR IK U S JA V A SL A TO K F O R M A I
SA JÁ TO SSÁ G A I

A jelen fejezet bevezetésében említettük, hogy az itt

tárgyalt szatirikus javaslatoknak egyetlen közös jellem­
zője van: mind tartalmaz egy szatirikus célt szolgáló
abszurd javaslatot. Formai szempontból egy bizonyos:
ezek a művek javaslatok és szatírák is egyben. A szatíra fő
forrása azonban maga a javaslat, egy javasolt megoldás
által terem tett szatirikus viszonyok, látásmód stb.164
164 A „ ja v a s la t” sz ó t k é t é rte lem b en kell h aszn áln u n k -
O lykor m a g á t a m ű fo rm á t jelöli, m á sk o r csak az írá sb a n ja v a ­
solt m egoldást. E z é rt igyekszünk — a félreérthetőség elkerülése
érdekében — a „m eg o ld ás” , „ ja v a s o lt m egoldás” s z a v a k a t
használni, ah o l lehetséges.
90
 Az Against Abolishing Christianity kiindulópontja
egy feltételezés: a kereszténység eltörlésének szándéka.
Ha az A Letter to a Young Poet vagy a Polite Conversa­
tions előszavából kiemeljük a javaslatot, mindkét írás
megszűnt szatíra lenni. A Szerény javaslatban a javas­
lat leglényege: gyermekek lemészárlása. Nem kell
mást tennünk, csak egyetlen szót, a „gyermek” szót
valami értelmileg idevágó szóval behelyettesíteni (mond­
juk, „juh” ), ennek megfelelően az emberi vonatkozáso­
kat (melyekre az egyetlen szó adott lehetőséget) ki­
hagyni, — s a javaslat többé nem érdemelné meg, hogy
ma már valaki elolvassa: „Egy rendkívül tájékozott
amerikai ismerősöm mondta nekem Londonban, hogy
a zsenge, egészséges, jól ápolt, egyéves juh igen ízletes,
tápláló és hasznos étel akár pörköltnek, akár nyárson
vagy sütőben sütve, akár pedig főve. Nincs kétségem
felőle, hogy kitűnően beválik tokánynak vagy ragunak
is. Tisztelettel javaslom tehát, tétessék nyilvános meg­
fontolás tárgyává, hogy az imént kiszámított 120 000
juhból 20 000 szolgáljon tenyésztésre, s ennek is csak
egynegyede legyen hímnemű. Ez is több, mint amennyit
a fekete marha, sertés esetében meghagyunk. . . .
A fennmaradó 100 000-et egyéves korban föl lehet
ajánlani megvételre az ország előkelő és gazdag urai­
nak. A farmernek pedig meg kell hagyni, hogy az utolsó
hónapban kiadósán etesse őket . . .” stb.165
A szatirikus javaslatban tehát a legfontosabb, a
szatirikus hatást alapfokon biztosító tényező a javasolt
megoldás, ebből bomlik ki az egész írást átfogó szati­
rikus hálózat. A komoly javaslatokból elhagyhatjuk
a javaslatot magát, a tervezet többi része hangban,
hatásban, az érvek érvényességében mit sem változik.
A szatirikus javaslat ezzel szemben teljes terjedelmében
minőségi változáson megy át. Visszaváltozik komoly
javaslattá pusztán attól, hogy a megoldás szatirikus
'«5 P W . X II. I l i — 2. „ á tírá s a ” . (163.)

91
élét elvesszük, vagy a legprózaibb didaktikus írássá
lesz, ha a megoldást elhagyjuk (természetesen, ha
mindkét esetben a szatirikus méregfog kihúzásával a
belőle kifutó idegszálakat is eltávolítjuk).
A nagy terjedelmű HorcLómesébe illeszkedő Kitérő
az őrültségről és a Gulliver sok kis javaslata egy nagyobb
szatirikus elképzelés függvénye, sokszor csak bekez­
désnyi terjedelmű, alig hosszabb, mint ami a tervezet
lényegének ismertetéséhez szükséges. I tt az egész
javaslat csak a megoldás, ezért külön nem beszélünk
a javasolt megoldásnak a tervezet egészét meghatározó
szerepéről.
Vizsgáljuk meg most a szatirikus javaslatok méreg­
fogát, a javasolt megoldást abból a szempontból, hogy
mi teszi azt méregfoggá, a szatíra forrásává? A javasolt
szatirikus megoldások három csoportra oszthatók.
Az első csoport: a Court of Alienation, Swearers Bank,
a lagadói tervezetek egy része és a Szerény javaslat.
Mindegyikben mechanikus gondolkodás, pontosabban
mechanikus fordítás vagy mechanikus azonosítás ered­
ménye a javasolt megoldás.
A komoly javaslatokban a megoldást olykor ironikus,
de túlnyomóan komoly érvelés követte, mely részben
a javaslat előnyeit, nagyobbrészt szükségességét tag­
lalta, s mely legtöbbször nem különböztethető meg az
írás első részétől. A szatirikus javaslatokban ezzel
ellentétben a javasolt megoldás elhangzásával egy
pillanat alatt megváltozik a helyzet. A javaslat innen
szatíra. Az eddigi előadásmód nem változik. A felszínen
éppoly komoly, őszinte hangnak azonban a javaslat
által eltorzított összefüggések, szatirikus értelmet ad­
nak. A mechanikus értelemátvitel után ugyanazok az
összefüggések nem csupán elítéltetnek, hanem nevet­
ségessé vagy elrettentővé színezőcLnek. Ehhez azonban
az szükséges, hogy az író olyan megoldást ajánljon,
amely az eredeti téma, azaz a szatíra tárgyának legtöbb
összefüggésére kiterjeszthető, a legtöbb mechanikus
92
analógiára nyújt lehetőséget. Ebből Swift különféle
ötvözeteket kovácsol. A javasolt megoldásban megtör­
tént mechanikus azonosítás (az ember = állat) az ír
állapotok tudatosításának legmegrázóbb lehetőségét
jelenti. A mechanikus azonosítás ugyanakkor olyan
analógia is lehet, melyben az eredeti témát (pl. az ír
bank) szatirikus megvilágításba helyező új (a károm-
kodók bankja) társtémává nőheti ki magát, s amellett,
hogy szatirikusán erősíti az író eredeti mondanivalóját,
maga is a szatíra tárgya lesz.
Ezekben a szatirikus javaslatokban a mechanikus
azonosítás jellege is döntően befolyásolja a bekövetkező
szatirikus hatást. Az ország pénzügyi gondjainak a
lakosság káromkodási hajlamával történő összekapcso­
lása természetszerűen degradáló, a nemzeti bank
tekintélyét és hitelét lefokozó hatást eredményez.
Minél komolyabb hangon, minél nagyobb ügy buzga­
lommal, fontoskodással kezdi most már Swift a furcsa
bank előnyeinek, működésének felvázolását, annál
nevetségesebbé teszi. Nem kell szatirikus fogásokon
törnie a fejét. A javaslat logikájának a megfelelő érve­
ket kell megtalálnia, s azok minél logikusabbak (esetleg
egy komoly javaslatban), annál jobban megfelelnek a
célnak, mert az abszurd kiindulópont előre aláásta
komolyságukat. Ez esetben a lelkes tervezői optimiz­
mus (a tekintélyromboló, lefokozó beállítás révén)
könnyed, a komikus felé hajló szatírát eredményez.
Swift komédiázó kedve olykor oda is hagyja a szatírát
egy-egy kínálkozó komikus lehetőség kiaknázása ked­
véért.186
A Szerény javaslat alapja azonban egy hasonlat (az
ember úgy él, mint az állat), melynek szó szerinti
értelmezése egy eredetileg is tragikus helyzetnek terem-16

166 P W . IX . 297. S w ift kom édiázó k edvéről m á s összefüggé­

sekben vö. B .D obrée: T h e Jocose D ean , 58; S z a la y : S zatíra
és h u m o r, 282. stb.

93
tett még sötétebb, az elviselhetőség határán járó,
brutális kifejeződési lehetőséget. Ez a lehetőség a végle­
tes abszurd javaslat komoly hangú kifejtésével való­
sággá is válik. Véleményünk szerint itt rejlik az írás
kulcsa, semmilyen, a javasolt megoldás elemzését mellőző
vizsgálódás nem érintheti a mű lényegét. Ricardo
Quintana így összegezi véleményét: „Az a világ, melybe
a Szerény javaslat invitál bennünket, a mi ismerős
világunk kétszeresen torzított változatban: először,
amilyenné egy tipikus tervkovács féktelen képzelete
gyúrta, majd amivé az átgyúrt világot a paródia
tovább torzította.”
John M. Bullitt szerint: ,,E rövid esszé páratlan
szörnyűsége nem magából a javaslatból hanem a
,szerző’ jelleméből táplálkozik. Mert a fiktív szerző,
Swift maszkja, tökéletesen példázza azt a jellemet, aki
képtelen felmérni tettei következményeit.”
William Bragg Ewald szerint „a szerző” („a maszk” )
elismeri tervezete kegyetlenségét, de Swifttel és az
olvasóval ellentétben nem látja együttérzése és a
javaslat közötti ellentmondást.167 A modern kritika
Swift és írói álarca kettősségében keresi a megoldást.
Mint az előzőekben láttuk, Swift és a tervező nem
választandó el. Swift beleéli magát a projector’ szere­
pébe, visszakoztatja a tervezőt. A tervező (vagy Swift,
ha tetszik) nagyon is tudatában van javaslata kegyet­
lenségének.
A szatirikus javaslatok másik csoportjába tartozik
a Kitérő az őrültségről, valamint a Gulliver néhány
javaslata kivételével a többi alkotás. A javasolt megol­
dás ezekben az esetekben nem mechanikus alkotás.
A javasolt megoldás ezekben az esetekben nem mecha­
nikus azonosítás, hanem ironikus fordítás. Az Against

167 S itu atio n al S atire : A C om m entary o n th e M ethod o f

S w ift, 96. (sz. f.); J o n a th a n S w ift an d th e A n ato m y o f S atire,
6 1 . (sz. f.); T he M asks o f J o n a th a n Sw ift, 170.

94
Abolishing Christianity a névleges vallást, az A Letter
to a Young Poet az ír költészet fellendítésének ürügyén
annak biztos halálát okozó módszereket, Lagadóban
szavak nélküli beszédet javasol, tehát mindig a Swift
által kívánatosnak ta rto tt megoldás ellenkezőjét. A The
Debt of the Nationben az ironikus javaslat nem változtat
az író helyén. A püspöki földek áruba bocsátásának
javaslásakor Swift nem állt át Írország bajainak orvos­
lásáról ironikusan, mondjuk a püspökök érdekeinek
vagy más olyan érdek védelmére, mely — a szatíra
kedvéért — Írország nyomorának súlyosbítását okozza.
A Reasons for Repealing the Testben azonban a katolikus
érdek védelme a Church of England álláspontjának
(ironikus) odahagyását is jelentette, a Test Act eltörlé­
sét sürgeti, holott, láthatjuk, ez egyike volt azoknak a
kérdéseknek, melyekben Swift élete végéig nem enge­
dett.
Swift szatirikus javaslatai is mutatják, hogy a katoli­
kusokat nem tekintette olyan komoly ellenfélnek,
mint a disszentereket. A Reasons for Repealing the Test­
nek ugyanis két disszenter témájú párja van: The
Presbyteryan’s Plea of Merit, és a The Advantages
by Repealing the Test. Előbbi a komoly írások közé
tartozik, utóbbi, melyben a presbiteranizmusról ír
mint államvallásról, szándékában, hangjában bizony­
talan. Helyenként ironikusan, presbiterianusként be­
szél, m ajd a legkomolyabb hangon figyelmezteti őket,
indulatosan kifakad ellenük. Ez pedig ugyanaz a kísérlet
volt a disszenterekkel, ami a Reasons for Repealing the
Testben sikerült a katolikusokkal. Swift tehát ironiku­
san bele tudta magát játszani a katolikus szerepébe,
de jóval erősebb disszenter ellensége megakadályozta
abban, hogy ez a disszenterek esetében is sikerüljön.
A The Answer to the Craftsman című kiadatlan
szatirikus javaslat mechanikus gondolkodásból eredő
javaslata a Szerény javaslatéval rokon. Az ehhez fűzött
„tervezet, mely nézetem szerint, legjobban szolgálná
95
mindkét királyság legigazibb érdekeit” .168 azonban
ironikusan fordított megoldásokat kínál. A két javas
lattípus természetéből következik, hogy ugyanazon
íráson belül a kettő bizonyos értelemben ellentmond
egymásnak. Az egyik a valóságos összfüggések által
diktált érveket kényszeríti változatlanul a javaslat
által megteremtett mechanikus logikába. A másik
nem más, mint orvosság helyett a betegség dicsőítése,
a súlyosbításra való biztatás, a helyzet javítására a
bajok okait ajánlani orvosságként. Először nyíltan
megbélyegzi az Írország export—import politikájába a
saját érdekeinek megfelelően durván beleavatkozó
angol politikát, majd ironikusan javasolja, hogy Íror­
szág csak Angliába szállítson minden nyersanyagot,
és csak onnan importálhasson minden iparcikket stb.
A zavaró művészi törés oka az ugyanazon íráson belül
jelenlévő, művészileg m ásfajta eszközöket igénylő két
különböző javaslat.
A szatirikus javaslatok harmadik típusát a Hordómese
(Kitérő az őrültségről) és néhány lagadói tervezet
képviseli. Maga a Hordómese a swifti mechanikus
gondolkodás legelső, legbrilliánsabb példatára. Az őrült­
séget történelem—vallás —filozófia teremtő erőként be­
mutató, s társadalmilag leghasznosabb tulajdonság­
ként ajánló fejezet mégis különbözik a későbbi, mecha­
nikus azonosításon alapuló javaslatoktól. B ár itt is
mechanikus azonosítás történik, a két azonosított
elem (a társadalom és az őrültekháza) oly távok, s a
kölcsönös problematikái fedés oly mértékben hiányzik,
hogy a hatás túlnyomóan komikus inkább, m int szati­
rikus, s e hatás létrejötte az azonosságot mégis bizo­
nyító mechanikus bravúrok eredménye. Másik különb­
ség, hogy míg a többi szatirikus javaslatban a tényleges
hibák orvoslásának szándéka vezet el a mechanikus
gondolkodással származtatott abszurd javaslathoz, itt

168 P W . X I I . 175. (sz. f.)

96
a kezdettől abszurd, mechanikus gondolkodás vezet el
a hibák megmutatásához. A Kitérő az őrültségről javas­
lata tulajdonképpen nem javaslat, hanem csupán
diagnózis, a baj megmutatása. Ezzel szemben még a
Gulliver utazásai hasonló, inkább komikus, mint szati­
rikus viszonyba állítható, túlságosan távoli dolgokat
azonosító analógiái is (pl. a politikai gondolkodás és a
széklet színének összefüggése) javaslatszerűbbek. A ko­
rai, játékos formai eszközök közelebb kerülnek a társa­
dalmi hibákhoz, s egyre súlyosabb, lényegesebb társa­
dalmi bajok szatirikus orvoslásának eszközeivé, másod­
rangú szereplőkké lesznek. A Kitérő az őrültségről
a The Chamber of Fame és a Court of Alienation alap­
jában ugyan szatirikus bírálatok, de legalább annyira
öncélú szatirikus játékok is, s ajánlt megoldásaik sem
iróniával, sem máshogyan nem sejtetnek kivitelezhető,
praktikus megoldásokat. A problémafelvetés még eléggé
általános és fájdalommentes is ahhoz, hogy erre szükség
legyen. (Ne felejtsük, hogy a Hordómesében például a
mechanikus bizonyítás nem a javaslat kedvéért szük­
séges, hanem első számú funkciójában az egész mű
egyik szatirikus célkitűzését szolgálja: épp a mechani­
kus gondolkodás paródiája.) Swift későbbi szatirikus
javaslatai szoros egységet alkotnak a kiindulásul szol­
gáló sérelmekkel, hibákkal, a szatirikus megoldások
a valóban szükséges komoly megoldás szükségességének
érzését erősítik az olvasóban, s gyakran a tényleges
megoldásra való közvetlen rámutatás feladatát szánja
neki az író.
A szatirikus javaslat tehát művészileg bonyolultabb,
összetettebb, mint komoly hangú elődje. Azok a lénye­
ges formai sajátosságok, melyek a szatirikus javaslatot
alkotják, melyekből fő jellemzői fakadnak, azonosak
vagy egészen mások, m n t a komoly javaslatokéi.
(A kettő viszonyáról külön fejezetben szólunk.)

7 Swift 97
 V. A JAVASLATOK
ÉS SWIFT EGYÉB SZATÍRÁI

A javaslatok (komoly és szatirikus) és a többi szatíra

viszonyát vizsgálva kitűnik, hogy a javaslattevő Swift
tevékenysége messze túlnő a tényleges javaslatok vagy
a Hordómese, a Gulliver utazásai említett részeinek
határain. A komoly és szatirikus javaslattémák megje­
lenhetnek a többi szatírában éppúgy, ahogyan a szatí­
rák témáit vagy szatirikus eszközeit viszontlátjuk
a késői tervezetekben, javaslatokban. Swift ezen kívül
is minduntalan (sokszor néhány közbevetett mondat­
ban) képtelen ötleteket ajánl, komikus, szatirikus
„felfedezések, „találmányok” , „tervezetek” kiadását
ígéri. A Hordómese konklúziója a legtökéletesebben
jellemzi az egész m űvet ebből a szempontból: „Mikor
elmém képességei közt kiosztottam a szerepeket, jónak
láttam a leleményt gazdának megtenni, a módszert és
az értelmet pedig lakájokul melléje adni” .169
A józan ész irányításától „megszabadított” mecha­
nikus fantáziaműködtetés tesz mindenkiből felfedezőt,
feltalálót, így lesz Swiftnek minden „invention” ,
„project”. A narrátor által csodált zseniális modernek
legfontosabb jellemzője „a leleményt gazdának meg­
tenni”, hiszen az „én ” nem Swift, hanem a „Grub
utcai baráti társaság” tagja. A mechanikus agyműköd­
tetés tehát a vallási és a „modern” (tudomány, művelt­
ségbeli, politikai) fanatizmus fenntartója. A feltalálási-
169 PW . I. The C onclusion, 134. (148.)

98
tervezési mánia s a rá jellemző agyműködtetés a Hordó­
mese fő szatirikus célkitűzésének kulcsa. A Grub utcai
modern álarca lehetővé teszi, hogy Swift sokszor a leg­
közvetlenebb szatírát is a modern észjárásnak megfele­
lően „invention” , „discovery” , „project” (találmány,
felfedezés, tervezet) kifejezések kíséretében adja elő.
A kritikusok „invented or drew up Rules for themsel­
ves” („szabályokat gondoltak ki vagy szerkesztettek
maguknak” ), a Grub utcaiak „felfedezték” , hogyan
lehet valaki tudós, költő olvasás, gondolkodás nélkül
(Kitérő a kitérők dicséretére), vagy később: „ Most
olyanfajta kísérletbe fogok, ami nagyon elterjedt a
modern írók között, s ez nem más, mint a semmiről
írni” .170 Hozzátehetjük, hogy a The Mechanical Opera­
tion of the Spirit (amely szatirikus célkitűzésében,
eszközeiben a Hordómese oly közeli rokona, hogy
annak egy kitérőjét alkothatná) narrátora is a Gresham
College tagja.171 Ugyancsak a Hordómesében kinevetett
modern, patetikus semmitmondás, évszázados közhe­
lyekből, banalitásokból összefércelt „művészet” elleni
támadás a rövid paródia, az Upon the Faculties of
the Mind, az A Letter to a Young Poet korai előfutára.172
A tervezetkészítés és a tervezetek tartalm ának szati­
rikus funkciója nem ért véget a korai alkotásokkal,
hanem tovább élt; s néhány játékos, legképtelenebb
ötletében visszatért a Gulliverben. Gulliver kapitány
utazásai azonban az eddigieknél is nagyobb meglepeté­
seket tartogatnak. Az egyik ilyen váratlan „felfedezés”
az, hogy komoly javaslatra akadunk szatírában. Ez tör­
ténik a lilliputi utazásban.
170 A D igression C oncerning Criticks, P W . I . S. I I I . 56. (73.)^
The Conclusion, uo. 133. (147.)
171 p \V \ I. 172. A D iscourse Concerning th e M echanical
O peration o f the Spirit in a L e tte r to a F rie n d . A F ra g m en t.
Először 1704 tavaszán je le n t m eg L on d o n b an az A T ale o f a
T ubbal egy kötetben. P W . I . — R öv. The M echanical Operation
of the S p irit.
172 U p o n th e F aculties o f th e Mind, uo. 246.

7* 99
 A fiatal generációk nevelésének elégtelensége, első­
sorban a nemesi műveletlenség, Swift egész életében
visszatérő téma. Az erre történő gyakori utalásokon
(javaslatokban is) s többnyire töredékes, didaktikus
alkotásokon kívül azonban nem szentelt önálló javas­
latot a témának. A műveiben elszórtan fellelhető meg­
jegyzésekből, nézetekből hiteles képet alkothatunk
magunknak arról, mit értett Swift ideális nevelésen.173
Ez az összkép mint komoly javaslatot hitelesíti a lilli-
puti nevelési rendszer leírását. Az ideálisként leírt (bár
a Gulliver kereteinek megfelelően nem kifejezett javas­
latként előadott) nevelési rendszer azon elvek gyűjte­
ménye, melyeket Swift ideálisnak tartott, s célja nyil­
vánvalóan az volt, hogy leírásukkal mondjon bírálatot
a korabeli angol nevelés felett. Ezért tartjuk ezt a
részt a szatírán belüli komoly javaslatnak.
A javaslatok és szatírák viszonyának vizsgálata
nemcsak a szatirikus alkotásokban nagy számmal szét­
szórt javaslatszerű gondolatok, javaslatnak is beillő
részletek felfedezésének újdonságával szolgál. Az előző
fejezetekben tárgyalt javaslatok megoldásait, fő érveit
gyakran szatirikus motívumokként látjuk viszont,
esetleg csak néhány mondatnyi szatirikus kirohanás,
alkalmi oldalvágás formájában. Ennek legnagyobb
szabású példáját ismét a Gulliverben találjuk, közelebb­
ről, a lilliputi törvényekben. Ezek a törvények az 1710

173 L ásd az a lá b b i helyeken: Gulliver, P W . X I. P . I. Ch. V I.

4 5 —7.; uo. 45.; T he A dvancem ent o f R eligion, PW . I I . 51.;
P W . X I. P . I. Ch. V I. 45.; P W . IV . 217. (Az Ö n Good M anners
an d Good B ree d in g azon töredékek egyike, m elyek írá sá n a k
ideje m e g álla p íth a ta tla n . Először D r. D elany a d ta ki 1 754-ben.
— R öv. On Good M a n n ers.); PW . X I. P . I. Ch. V I. 45.; P W .
IX . 86. (Az A le tte r to a Y oung L ady, o n H e r M arriage. 1723.
február 11-i keltezésű, először a M iscellanies in V erse an d
P rose 1727-es k ia d á sá b a n je len t meg L o n d o n b an . P W . IX . —
R öv. A Letter to a Y oung L a d y .) ; P W . X I. P . I. Ch. V I. 46.;
P W . IX . 89.; P W . X I. P . I. Ch. V I. 45, 46.
100
előtti erkölcsi reformtervezet, a The Advancement of
Religion megvalósulásai: „Midőn megfelelő embereket
keresnek különböző hivatalokba és különböző foglal­
kozásokhoz, a vezető szempont náluk inkább a becsület
és erkölcs, mint a különleges tehetség” .
A reformtervezet tárgyalásában igyekeztünk bizo­
nyítani, hogy Swift javaslata nem ironikus, nem szent
életű analfabétákat kíván vezetőposztokba ültetni.
Ezt ezúttal félreérthetetlenül ki is mondja, s ezzel a
The Advancement of Religionnal kapcsolatban kialakí­
tott véleményünkben is megerősít bennünket.
,, . . . igazmondás, jogérzet és a többi hasonló”
„jószándékkal és tapasztalattal párosítva” mindenkit
képesít a haza szolgálatára, „kivéve persze, ahol külön­
leges szaktudásra van szükség” . „Mert azok a hibák,
melyeket egy egy talpig becsületes ember követ el
tudatlanságból, távolról sem lesznek olyan végzetesek
a közjóra nézve, mint egy olyan ember fekete praktikái,
akinek születésétől fogva hajlama van a korrupcióra,
és méghozzá ragyogó észbeli képességekkel is rendel­
kezik, hogy korruptságát gyümölcsöztesse, terjessze és
elleplezze” .
A lilliputi rendszer pontosan egyezik az erkölcsi
javaslattal, nem csupán hasonlít arra. Az erkölcsi
szempontok mellett — ,, . . . az az ember, aki nem
hisz isteni gondviselésben semmiféle állami hivatalt
soha el nem láthat” .174 A The Advancement of Religion
ismét megjelenik az óriások országában, ahol a hivatal­
nokrendszer valóban erkölcsi és szakmai alkalmassági
szempontokon alapul.
Az erkölcsi tervezetnek a Gulliverrel kapcsolatos
érdekessége az is, hogy első összefoglalása, bűnlajstroma
mindazon emberi fogyatékosságoknak, társadalmi bű­
nöknek, melyek Swiftből már ekkor morális felhábo-
dást váltottak ki, s a Gulliver utazásai lapjain ez a fel-17

171 P W . X I. P. I. Ch. V I. 43. (84.); uo. (84— 86.); uo. 44./86.).

101
háborodás té r vissza sokkal töményebben, konzekven­
sebben, a szatíra sokkal hatásosabb, bonyolultabb
fegyverzetében. Ezek részletezése hosszú felsorolást
igényelne, állításunkat csupán kulcsszavak kiemelésé­
vel is igazolhatjuk (a reformtervezet két egymást
követő, együttesen mindössze húsz sornyi szakaszát
idézzük):
„Korrupció . . . a játék túlhajtása .. . hazardíro-
zás . . . csalások . . . civakodás . . . esküdözés . . . isten-
káromlás . . . a háztartás elhanyagolása . . . korlátlan
szabadosságok . . . trágár szenvedélyek . . . szédel­
gés . . . fondorlatok . . . mohó kéjelgés az igazságtalan­
ságokban . . . zsarnokság . . . a polgári és katonai
pozíciókkal folytatott nyílt üzérkedés . . . korrupt hiva­
talok . . . gálád visszaélések . . . érdekhaj hászás . . .
frakciók . . . tudatlanság . . .” 17S
A pártoskodásról alkotott swifti vélemény legbrillián-
sabb szatirikus összegezése a lilliputi szekták bemuta­
tása. A szatíra lényege (a vallási, politikai frakciók
közötti különbség csupán külsőségek miatti értelmetlen
fontoskodás eredménye) már a Sentiments lényege, a
The Advancement of Religion és az Against Abolishing
Cristianity egyik tanulsága is volt. (A javaslatokban
sem számított újdonságnak, csíráit a Contests and
Dissentionsb&n lelhetjük.) Utóbbiban a Gulliverben oly
jellemző szatirikus beállítás is megtörtént: a pártosko-
dási hajlam az emberrel születik, örök tulajdonság.
A Gulliver négy utazásában Írország helyzetére vo­
natkozó szatírát természetesen nem a javaslatok ihlet­
ték, hanem azt is, ezeket is az írországi állapotok láttán
érzett morális felháborodás diktálta. Nem kétséges
ugyanakkor, hogy néhány epizód közvetlenül kapcso­
lódik egy-egy javaslathoz. Lilliputból hazatérvén, Gul­
liver a magával vitt apró állatok között külön megem­
líti a juhokat, a parányi jószágoktól várja a hazai
us p W . n . 4(j. (s z . f.)

102
gyapjúipar fellendítését. Ez éppúgy a The Irish Manu-
facture-t idézi, mint a lilliputi császár irgalmasságának
hangoztatása akkor, amikor a legkegyetlenebb ítéletet
hozta. 1720-ban az ilyen porhintést, arcátlan alakosko­
dást tartotta a legmegalázóbbnak az angolok viselke­
désében.176
A vallási, erkölcsi, politikai javaslattémák mellett
a nyelvi téma is megjelenik a (project’-eken kívül is.
Már Peter kétségbeejtően káromkodott a Hordómesé­
ben. Partridge kalendáriumcsináló nyelvi analfabetiz­
musát nem találta olyan felháborítónak Swift, mint
égbekiáltó angolsággal közrebocsátott áltudományos
hazugságait.177
A javaslatok tehát teljes tartalmukkal, vagy csak
közvetlen, szatirikus utalás formájában, de még több­
ször, közvetett, áttételesebb módon vannak jelen a
szatírákban, azok szerves, olykor nélkülözhetetlen
részét alkotják. A Hordómese kapcsán több összefüg­
gésben megmutattuk ennek a fordítottját is, a szatíra
hatásának nyomait (a mechanikus gondolkodás) a
javaslatokban. Emlékeztessünk például a „klasszikus”
- „modern” téma vándorlására. A Hordómese, A köny­
vek csatája után szatirikus javaslat lett belőle a Chamber
of Fame-ben, majd ismét szatíra a Gulliverben. A glubb-
dubdridi varázsló-kormányzó palotájában történtek
nem a Hordómeséből, hanem a Chamber of Fame-bői
következtek. Előbbi és az Against Abolishing Chistianity
között Herbert Davis m utatott ki párhuzamokat.178
176 P W . X I. P . I. Ch. V III. 64. (117.) T he Irish M an u factu re,
PW . IX . 20. PW . X I. P . I. Ch. V II. 56. (105—6.)
177 P redictions for th e Y ea r 1708. W herein th e M o n th and
D ay o f th e Y ear are S et dow n, th e P ersons nam ed, a n d th e
g re a t A ctions and E v e n ts o f n e x t Y ea r p articu la rly re la te d , as
th e y will come to pass. W ritte n to p re v e n t th e P eo p le o f
E n g lan d from being f u rth e r im p o s’d on b y vulgar A lm a n a c -
m akers. Jo h n M orphew -nál je le n t m eg L ondonban, 1708-ban.
P W . I I . — R öv. m a g y aru l: B ickerstaff jövendölései.
178 H . Davis, J o n a th a n Sw ift, 128.

103
 A Szerény javaslat művészi hatásában a Gulliver utazá­
sainak van nagy szerepe, ahol erre a sötét tónusra elő­
ször rátalált Swift.
A tartalmi vonatkozásokon kívül a .project’ a szati­
rikus eszköz szerepét is betöltheti valami nagyobb
szatirikus összefüggésnek alárendelten, éspedig két­
féleképpen. Az egyik esetben a ,project’ szatirikus
rendeltetése nyilvánvaló. Swift javasol vagy javasoltat
valamit, ami azonban tartalmában nem javaslat, egé­
szen más szatirikus célt szolgál, a swifti, tényleges
javaslatokhoz tematikai vagy formai szempontból
semmi köze nincs. Az egyik legjobb példa erre az,
amikor Brobdingnagban Gulliver a puskapor haszná­
latának előnyeiről kívánja meggyőzni az uralkodót
(,,. . . makes a Proposal of much Advantage to the
King” .179) A puskaport nem Swift vagy Gulliver találta
fel, ajánlása nem következik Swift javaslataiból vagy
más írásaiból, nem szolgálja egy felvett írói maszk
jellemzését sem, mint a Hordómese apró képtelenségei.
Egyetlen feladata, hogy a naiv mesélő és a felvilágosult
uralkodó szemléletbeli ellentétébe állítva leleplezze az
európai, civilizált vandalizmust.
Más esetben a .project’ vagy .proposal’ szó el sem
hangzik, az olvasó nem is gondol tervezetre, javaslatra.
A szatirikus műhelyében, saját használatára kialakított
írói fogásokra gondolunk, melyek mint szatirikus
eszközök vagy egységek maguk is valóságos belső
rendszereket alkotnak egy-egy szatirikus építményben.
A „tervezet” , „javaslat” szavak erre már sehogyan
sem illenek, de az angol .project’ szó igen. Swift egyik
legkimunkáltabb, legismertebb rejtett ,,project”-je az
aeolistákról szóló fejezet, a Hordómesében. (VIII. feje­
zet) A Kitérő az őrültségről ebben az értelemben is
„project” . Külön érdekessége, hogy ezen, az eredetileg

179 P W . X I. P . I I . Ch. V II. 118. (202.)

104
saját szatirikus céljának eszközéül kitervelt és megvaló­
sított ,,project”-en Swift fordít egyet, s a fejezet végén
tényleges javaslatként ajánlja a társadalom figyelmébe.
Az eredeti, csupán szatirikus eszköz nagyságrendű kép­
let: a király, a filozófus, vallási fanatikus = az őrülttel.
A fordítás eredményeként a javaslat: az őrült = király,
filozófus, vallási fanatikus. Ezt az aeolizmussal is meg­
tehette volna, de nem tette. (Csupán azt kellett volna
tennie, hogy nem elterjedt gyakorlatként írja le az
„Inspiration” [ihletés] aeolista gerjesztésének és áta­
dásának módját, hanem mint soha nem látott, leghasz­
nosabb találmányt ajánlotta volna a fanatikus prédi­
kátorok figyelmébe.) Az efajta alkotásmód, művészi
találékonyság mutatja, milyen közel állt Swift a ter­
vezetkészítő észjárásához. Érdekes kérdés rejlik itt,
a szatirikus és a tervező viszonyának a kérdése. Ami­
lyen közel áll egymáshoz a kettő a jelen összefüggésben,
más vonatkozásban annyira ellentmondó is. Swift a
szatirikus (a szatirikus a hibát, a tarthatatlant látja)
és Swift a „projector” (a tervező fő tulajdonsága az
optimizmus, nem tartja reménytelennek a helyzetet,
orvossággal szolgál) vizsgálatára, a swifti életművön
belüli összefüggéseikre a következő fejezetben térünk
vissza.
Elöljáróban, s a jelen fejezet összefoglalásaként
megállapíthatjuk, hogy bár a javaslatok és szatírák
összefüggése kölcsönös, a javaslatok lényegesen na­
gyobb szerephez jutnak a nem javaslatszerű szatírák­
ban, mint fordítva. A legnagyobb hatást a Hordómese
gyakorolta a javaslatokra és más szatírákra, de, mint
láttuk, azokkal a tulajdonságaival, melyek „project”-
szerűvé tették, tervezői-feltalálói-kísérletezői, mecha­
nikus logikájából, eszközgazdaságából származtak. A
szatírák, a legterjedelmesebb Gullivert is beleértve,
nem adnak a javaslatokban fellelhető alaptémához
többletet: vallás, erkölcs, műveltség, nyelv, politika,
Írország kérdéseiben. Ezeket csupán többféle szatirikus
105
összefüggésbe helyezve elmélyítik és részletesebbé,
gazdagabbá teszik.
Amit a javaslatok és egyéb szatírák viszonyáról
eddig elmondottunk, azt rövid kronológiai áttekintés­
sel is megerősíthetjük. A könyvek csatájának, témája
(klasszikus—modern), a, The Mechanical Operation of the
Spirit c. szatírát ugyancsak témája és eszköztára
kapcsolja a Hordómeséhez. Ebben mindkettő benne
foglaltatik, mindkettő a ,,mese” mellékbolygójának
tekinthető. ( A könyvek csatája közeli rokon eszközeiben
is. Ilyen mechanikus magyarázatokra gondolunk: K ri­
tika istennő epével teli szörnyet vetett Wotton szájába,
hogy az epe felszálljon agyába, s elméjét megzavarja.180
Közvetve, amennyiben a tudománynak álcázott csalás,
szédelgés elleni támadás, a Bickerstaff jövendölései
is kapcsolódik — ha nem is a javaslatokhoz, de a
„projectori” magatartáshoz, hiszen Bickerstaff maszk­
jában csillagjósként lépett fel Partridge ellen. Bár a
csillagjóslás más, mint a tervezetkészítés (inkább a
lagadói természettudományos kísérletezéssel rokon),
Swift szemében a tervezőéhez hasonló észjárást, főleg
tudatlanságot leplezett. (Arra, hogy Swift hogyan
vélekedett a ,,projector”-ról, s miért választotta legtöbb­
ször ezt a szerepet, később visszatérünk.) 1710 előtt
nem is írt több szatírát (kis töredékeket leszámítva).
1710 és 1720 között, ha a szatirikus részek sűrűn színe­
zik is (főleg 1714-ig) politikai cikkeit, röpiratait, érte­
kezéseit, ezek az alkotások közvetlen politikai célok
eléréséért komolyan polemizáló írások maradnak. Talán
az egyetlen tiszta szatíra a The Character of Thomas
Wharton, amely, bár nem hagyja említés nélkül Írország
helyzetét, kizárólag Wharton tekintélye ellen irányult.
1720 után a Gulliver képviseli a nem javaslatszerű
szatirikus alkotásokat. Minden szatíra, amit Swift a

180 P W . I. 155. (28.)

10C
Gulliveren és a Directions to Servantsen kívül 1720
után írt, szatirikus javaslat. (Utaltunk arra, hogy a
Directions to Servants ironikus tanácsai a Polite Conver-
sationshez hasonlóan a szatirikus javaslatok közeli
rokona.) Ez megfelel annak, amit a komoly javaslatok
és egyéb komoly hangú írások viszonyában találtunk:
az 1720 utáni komoly hangú írások túlnyomó része
javaslat vagy ahhoz kapcsolódó alkotás.

107
V I. A KOMOLY É S A SZA TIR IK U S
JAVASLATOK VISZONYA É S JE L E N T Ő S É G E
SW IFT ÉLE TM Ű V É B EN

A javaslatoknak a többi d id ak tik u s írással és a tö b b i

szatírával tö rté n t összevetése egyebek m ellett azzal a
tanulsággal szolgált, hogy nagy tem a tik a i egységekben
tek in tv e (vallás erkölcs, m űveltség— nyelv, politika—
Írország) a nem javaslatszerű kom oly és szatirikus term és
sem m i olyan té m á v a l nem szolgál, am i nincs jelen a
javaslatokban. M ásként fogalm azva: a javaslatok k ü lö n ­
böző m értékben és keveredésben, de Swift életm űvének
m inden tém á já t tartalm azzák. M egállapítottuk, hogy
a tartalm i hasonlóságnál is szorosabb kötésekkel v an
dolgunk. A kom oly javaslatok ugyanazon té m á k
eszmeileg-formailag fejlettebb v á lto z ata i, az őket k ö rü l­
vevő többi d id ak tik u s írások tö k é le te síte tt változatai.
A nem -javaslatszerű szatírák és a javaslatok közötti
összefüggés is tö b b ré tű , kölcsönös.
Az eddigi tanulságok azt m u ta tjá k , hogy a javaslatok
fo n ala m entén való b an rendezhető m ind a kom oly­
didaktikus, m ind a szatirikus életm ű. Az eddigi részle­
te k elemzése u tá n a komoly és a szatirikus javaslatok
viszonyában kapcsolhatjuk ismét egybe az egész életm ű­
v e t. íg y k id eríth e tjü k majd, m ilyen szerepe v olt a
sz a tírá k a t körülvevő (legtöbbször megelőző) egyéb
írásoknak az előbbiek m egszületésében, s hogy, b ár az
u tó k o r a művészileg legidőtállóbb szatírákból kiindulva
p ró b álja m egítélni Sw ift m otívum ait, szándékait, a
s z a tíra valójában legtöbbször nem az első, nem is az
uto lsó variáció u g y a n a rra az írói m ag atartásra, am ely
108
magatartás megértéséhez a kucsot az adott szatírához
vezető előzmények, az életművön belüli tematikai
környezet adja. Az a tény, hogy Swift művei épp a
javaslatok vezérfonala mentén rendezhetők (kivéve,
mint láttuk, az 1710- 20 közötti politikai tevékeny­
séggel kapcsolatos írásokat), előre árulkodik ezen írói
magatartás természetéről.
A komoly és a szatirikus javaslatok kapcsolatára
vonatkozó észrevételeink közül az első kronológiai
természetű: az említett művek alkotásának időrendje
megerősíthet bennünket vizsgálódási módszerünk jo­
gosságában. A javaslatirodalmon végigtekintve szembe­
tűnő ugyanis, hogy az egész életművön végig olyan
kisebb, zárt egységeket találunk, melyekben minden
komoly javaslat közvetlen közelében van egy azonos
témájú szatirikus javaslat, vagy fordítva. Ezeket az
egységeket még tömörebbé teszi az, hogy a komoly
javaslatok maguk is egyéb, hozzájuk szorosan kapcso­
lódó didaktikus értekezések, röpiratok társaságában
jelennek meg, rendszerint azokat követően.
Az első szatirikus javaslatnak mondható írásnak, a
Hordómesének, amellett, hogy sok szállal kapcsolódik
a későbbi alkotásokhoz (főleg az időrendben is legköze­
lebbi The Advancement of Religionhoz és az Against
Abolishing Christianityhez), saját közeli párja is van, a
Contests and Dissentions. Utóbbi ugyan nem javaslat,
hanem egyszerű didaktikus írás, de az itt komoly
hangon helytelenített politikai szakadások tökéletes
szatirikus kiegészítője a Hordómese vallási funkcióinak
krónikája, s még közvetlenebbül a Kitérő az őrültségről
szatirikus javaslata, mely szerint az udvari és egyéb
állami tisztségek betöltésére egyedül az elmezavar
képesít. A Contests and Dissentions és a Hordómese alko­
tásának sorrendjétől függetlenül éppoly tökéletes ez a
megfelelés, mint a politikai mérsékletet sürgető Senti­
ments és a lagadói akadémikus félkoponyacserés szati­
rikus tervezete között.
109
 A legtömörebb a következő egység (1704 —10 között)
a didaktikus Sentiments, a The Advancement of Religion
c. komoly javaslat és az Against Abolishing Christianity
c. szatirikus javaslat között. A csoportot éppoly jól
kiegészíti az A Letter Concerning the Sacramental Test
és az Upon Chusing a new Speaker, mint a Remarks,
melyet Tindall könyve váltott ki.
A nyelvi javaslatok komoly változatai és a szatirikus
változat (A Letter to a Young Poet) közé ékelődött a
politikai zsurnaliszta és a történetírói tevékenység.
Az 1720- 21-ben megjelent nyelvi témájú levelek
(az A Letter to a Young Poetné1 korábbi az A Letter to a
Young Gentleman is) mintegy kötik az új korszakot
az 1710 előttihez. Ehhez az egységhez sorolhatjuk a
Swearers Bankt, a Polite Conversationst is. Az utóbbi
csak 1738-ban jelent meg, de mint Swift Popénak írta
1732-ben, már akkor 28 éve dolgozott rajta.181 (A ne­
künk legérdekesebb An Introduction to the following
Treatise feltehetően csak a mű kiadása előtt, 1738
táján keletkezett, de megírásának ideje csak a Polite
Conversations befejezésétől függött, rég megfogalmazó­
dott gondolatok papírravetését jelentette. Ezeknek a
gondolatoknak a lényege pedig egyezik az A Letter
to a Young Poétával. (Az On Barbarous Denominations
in Ireland keletkezésének ideje nem ismeretes.)
A javaslatok és azokkal kapcsolatos írások 1720
utáni népszerűségéről más szóltunk. Swift olyan inten­
zíven azonosította magát az ír sérelmekkel, hogy egyre
többet bocsátkozott témái ismétlésébe. Az A Proposal
to the Ladies nem más, mint a The Irish Manufacture
9 évvel későbbi változata. Megírásának éve azonban a
témában írott első szatirikus javaslat, a Szerény javas­
lat keletkezési éve is. 1720—29 között sok minden
történt, a Rőfös levelei és a Gulliver utazásai többek
között. (Utóbbi magában foglalja ugyan az ír állapotok
isi p \y , X I I I . H . D avis: In tro d u c tio n V II.

110
szatíráját, de nem javaslat formájában.) Mint alább lát­
ni fogjuk, a The Irish Manufadure-től a Szerény javaslat­
ig, az An Answer to the Craftsmanig ezek készítették az
utat. Ha, a, The Injured Lady valóban 1710 előtti alkotás,
akkor ez is a jelen egység egy korai, ahogyan az A
Proposal for Giving Badges egy késői képviselője.
Az 1732 —33-as egyházügyi vitákkal kapcsolatos
írások jóval kisebb, ugyancsak zárt egységet alkotnak,
azaz, komoly és szatirikus javaslatot is szentelt Swift
ugyanannak a témának. A Considerations upon two
Bilisre és a The Debt of the Nationre gondolunk, az
egyházi földek bérbeadását szabályozni, az alsópapság
birtokait felosztani kívánó törvényjavaslatokkal kap­
csolatban. A Sacramental Test körül ismét fellángolt
vita váltotta ki másrészt a komoly hangú Queries
Relating to the Sacramental Test és a The Presbyteryan’s
Plea of Merit c. írásokat, valamint a The Advantages
by Repealing the Test és a Reasons for Repealing the Test
c. szatirikus javaslatokat.
A komoly és a szatirikus javaslatok között meglevő
időrendi közelség is arra enged következtetni, hogy
ezen írások között szoros kapcsolat létezik. Nem azért
követtük végig ezeket a kisebb-nagyobb tematikai
egységeket, mert szigorúan ezekben kívánjuk részlete­
sen megvizsgálni a komoly és a szatirikus javaslatok
kapcsolatát. Csak legközvetlenebb tematikai környe­
zetüket kívántuk megmutatni kiindulásként. A „leg­
közvetlenebb” fogalmát a következő három értelemben
értjük: az adott egységhez számítjuk először a kérdéses
javaslat keletkezése körüli években keletkezett azonos
témájú javaslatokat, másodszor azokkal kapcsolatos,
esetleg tematikailag rokon, de nem javaslatnak szánt
didaktikus alkotások (pl. The Advancement of Religi­
on-Sentiments), és harmadszor az időben távolabb eső,
de azonos témájú, kifejezetten javaslatnak szánt
írásokat (pl. A Proposal for Badgest az ír tárgyúakhoz).
Léteznek azonban időben távoli, sokszoros áttételek is,
111
mint a Hordómesét és a Gulliver utazásait egymáshoz
fűző szálak, vagy mint a The Advancement of Religion
és a Gulliver közötti kapcsolat. Ezekben a szélesebb
összefüggésekben találjuk meg az olyan, látszólag sehová
nem tartozó javaslatok rokonságát, mint a The Chamber
of Fame és a Court of Alienation. A t. ilyen rejtettebb,
finomabb kapcsolatok elemzésének lehetőségét nem
kívánjuk vizsgálódásainkból kizárni, ezért célszerűbb­
nek látszik, ha a részletes elemzés során visszatérünk
az eddig használt, átfogóbb érvényű tematikai csopor­
tosításra, melyek közül egy-egy a fent bem utatott
egységek közül többet is magában foglal. A tematikai
nézőpont nagyobb biztosíték is arra, hogy a részletek
elemzésekor ne veszítsük szem elől az egész életművet,
hanem annak helyes, új szempontú megítéléséhez
jussunk el.
Végül, de nem utolsósorban, Swift írásaiban valósá­
gos témahalmozás tanúi lehetünk. Ez azt jelenti, hogy
politikai nézetekről beszélve gondolnunk kell az Against
Abolishing Christianityre, a Reasons for Repealing the
Testre és más művekre éppúgy, ahogyan az erkölcsi
reformtervezet a vallás és az erkölcs, a Swearers Bank
az írországi és nyelvi ügyek témájához egyaránt sorol­
ható stb.
Nem tudjuk pontosan, mikor írta Swift a Sentiments,
az Against Abolishing Christianityt, a The Advancement
of Religiont, de bármilyen sorrendbe állítjuk is a három
írást, mindegyik következhet a másikból. (A fenti
sorrend Swifttől származik, így követték egymást az
1711-es Miscellaniesben és az 1735-ös összegyűjtött
Works-ben. A Sentiments, amely még a korai Contests
and Dissentionsre emlékeztet, kétségtelenül megelőz­
hette a másik kettőt. Csírájában mindkét javaslat
benne rejlik ebben az értekezésben. Már itt azonosí­
totta a szabadgondolkodást a hitetlenséggel, erkölcs­
telenséggel. Várható volt a Sentiments megszületése, mert
már a Hordómese is a Leviathan-bálna figyelmét
112
k ív án ta elterelni. A Lev iátkannak itt még k ijá rt a
kom oly ellenfélnek kijáró tisztelet, s a bálna és a szerző
figyelmét (a vallási sz a tírá t tartalm azó részben) Peter
és Jack tö rtén ete k ö tö tte le. A Sentimentsben a „F ree­
th in k er” megvetése kim ondott. Ebből az ellenséges
érzésből le tt m indkét ja v a sla t, melyekben az ateizm us
egyetlen ellenséggé n ő tte ki m agát, s (főleg a szatirikus
javaslatban) M artin vallása m aga is sz atíra tárgya
lesz.
A Sentiments az Against Abolishing Christianity
csíráját is tartalm azza.182
M int a The Advancement of Religionhan, úgy i tt is
színlelt vallásosságot javasol Swift, azzal a lényeges
különbséggel, hogy az előbbiben ezt (adm inisztratív
úton) bevezetni kívánja, m íg e m itta,,nom inal Christia-
n ity ” -t m int m egvalósult eredm ényt, a vallás történ e­
tében sikeresen elért fejlődési szakaszt írja le, s fenntar­
tásá é rt száll síkra (ironikusan). A két alkotás i t t látszó­
lag szöges ellentétbe k e rü l egymással. H a az erkölcsi
tervezet kom olyan hisz a külsőségeiben színlelt vallás­
ban a „nom inal C h ristian ity ” -ben, akkor hogyan lehet
az, hogy a szatirikus jav a slatb a n épp ez v á lik a szatíra
céltáblájává? Mégis szatirik u s javaslat lenne a The
Advancement of Religion? Csak nehezíti a kérdést az
Against Abolishing Christianitynek az a te istá k hetedik
érvére a d o tt válasza. Az a te ista a kereszténység eltör­
lésének egyik nagy előnyét épp az „erény, lelkiism eret,
becsület, igazságosság” 183 egyidejű, autom atikus eltű­
nésében látja. Swift ellenvetése: ez m ár m egvalósult.
Az elu tasíto tt „nom inal C hristianity” része, jellemzője
te h á t az erkölcstelenség, becstelenség, lelkiism eret­
lenség, igazságtalanság, s az erkölcsi reform tervezet­
ben épp fordítva: az erén y stb. biztosítékát, ápolását
a színlelet vallásosságban látja.

új p w IL 4
183 Uo. 33. (sz. f.)

8 Swift 113
 A szatirikus javaslatban a viszonyítás m ércéje a
„real C h ristian ity ” . Ennek nevében mond íté le te t a
vallási alakoskodás és az ateizm us fölött. A reform -
tervezet kom olyan javasolja, am it mond. A vallás,
erkölcs színlelése első lépés a „ re á l” felé (jobb m egoldás
híján), a sok színlelésből őszinte életform ává válik
m ajd m in dkettő.
A szatirikus javaslat névleges vallása nem azonos
a komoly jav aslatb an a já n lt színlelt vallásossággal,
m ert u tó b b ib a n ez az „igazi” vallásra, erkölcsre vezető
ú t a tervező szerint. A fent id é z e tt „hetedik é rv ” is
bizonyítja, hogy a névleges kereszténység ugyanaz
az elu ta síto tt jelen, m int a reform terv k iindulópont­
jául szolgáló uralkodó állapotok. A funkcióbeli hasonlóság
m ellett a sok részletbeli azonosság is ezt b izo n y ítja .184
Nem m ás ez, m int a The Advancement of Religioriben
a javaslat szükségességét igazoló állapotok ironikus
védelme. A zt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a
tervezet főereje az erkölcsi reform , míg a szatirikus
javaslatban a hangsúly (m inthogy az ateizmus i t t nem
az egyik fő rossz, hanem egyedüli vitapartner) a v allásra
helyeződik á t. U talnunk kell a rra , is, am it k o ráb b an
kim u tattu n k , hogy bár a reform tervezet nem szatirikus,
mégis épp az em beri önzésre te rv e z e tt hipokrízis azon
pontok egyike, melyekre Sw ift ebben a m o n d atáb an
gondolhatott: „L ehet, hogy tév ed ek néhány orvosság
esetében . . .” 185
Swift célja a megvalósulás részleteitől függetlenül az
ateizmus és az erkölcsi k o rru p tság m egszüntetése,
orvoslása. A kom oly és a szatirikus javaslat így u g y a n ­
azon módszer különböző alkalm azása ugyanazon ellen­
ség leterítésére. A hibák puszta elutasítása m eg tö rté n ­
h e te tt volna egy egyszerű did ak tik u s értekezésben
(ahogyan meg is tö rté n t a Sentimentsben), vagy olyan 18*

181 Uo. 58, 31, 55, 30, 60, 29.

iss p W . I I . 62. (sz. f.)

114
szatírában, am i nem javaslat, m int a Gulliver nagyrész­
ben. Ami a Sentimentst ja v a sla ttá te tte a reform ter­
vezetben és a kereszténység eltörlését ajánló javaslatban,
az az ,,és orvoslása” célkitűzése volt. H ogyan le tt azon­
b an az egyik esetben kom oly, a m ásikban szatirikus
javaslat az eredm ény?
Swift a reform tervezetben komoly érveléssel tám a d ta ,
a szatirikus javaslatban ironikus érveléssel védelm ébe
v e tte a hibákat. O tt a jav a slat a hibák m egoldásának
valóságos lehetősége, i tt a hiba válik jav a slattá . íg y le tt
az Against Abolishing Christianity azon szatirikus javas­
latok egyike, melyek ironikus fordítással sz árm aztath a­
tó k a tényleges összefüggésekből. I t t a jav aslat nem
kíván tényleges megoldással szolgálni. A The Advance­
ment of Religion direkt próza, egyértelm ű m oralizálás.
Szatirikus p á rja a szatirikus fikció186 egyszerű form ája
(például a Szerény javaslathoz képest). A javasolt meg­
oldás m aga is a fikció része, szerepe a hibák ironikus
eltúlzásával a helyzet ta rth a ta tla n sá g á ra való rádöb-
bentés. E z t a célt szolgálja m inden szatirikusán javasolt
swifti megoldás a Kitérő az őrültségről r m űtől a Reasons
for Repealing the Testig.
Alapvető különbség ez a kom oly javaslatokhoz
képest. O tt a helyzet b em u tatására épül és továbblépést
jelent a javasolt megoldás. Ezzel szem ben a szatirikus
javaslatban a javasolt megoldás szerepe azonos a javas-

186 A „szatirik u s fikció” fo g alm át E . W . Bosenheim től v e ttü k

á t, a nála h aszn á lt jelentésben. Sw ift an d th e S a tiris t’s A rt,
17— 9. A T he A dvancem ent o f R eligion lo g ik á já n ak ki keli
állnia a valóság p ró b ájá t, az A gainst A bolishing R eligionnak
nem . I t t az író, a hib ák védelem be vételével sorozato s csalást
fo ly tat, am ibe azonban az olvasó beleegyezik, s am i m ö g ö tt
m indig m eg találja a valóságos jelentést. A fikció n em tö b b itt,
m in t am en n y it a m e g fo rd íto tt té telek h am is lo g ik ájú bizonyí­
tá sa igényel. E z é rt m o n d ju k , hogy a sz atirik u s fikció egyszerű
form ájával v a n dolgunk az A g ain st A bolishing C hristian ity -b en .
A Szerény ja v aslatb a n pl. a tényleges fikciónak is n a g y szerep
ju t.

8* 115
lat szükségességét indokló kiindulóponttal (csak sokkal
hatásosabb és művészibb). Másként fogalmazva: a
szatíra természetét a javaslat nem változtatja meg,
hanem szolgálatába áll: pozitív megoldás nem juthat
szerephez, a javaslat szatirikus eszközzé lesz. Míg a
komoly tervezet, javaslat az egyszerű didaktikus írások­
hoz képest előrelépés az eszmeileg pozitívabb felé, s így
az írói aktivitás, szándék komolyságának fokmérője
(mert a hibák taglalásán túl veszi a fáradtságot orvosság
keresésére), addig a szatirikus javaslat írójában a javí­
tási szándéknál (látszólag) erősebb (ahogyan ez a szatí­
rának általában jellemzője) a hibák láttán érzett morális
felháborodása. Ahogyan a komoly javaslat művészileg
is többet jelentett a didaktikus írásoknál, úgy a szatiri­
kus javaslat minkettőnél összetettebb, magasabbrendű
művészi forma.
Ha a szatirikus javaslatban a tényleges reformátor
nem jelenik meg, s a javasolt „orvoslás” csak a szatíra
leleplező erejét fokozza, tudni szeretnénk, van-e valami
rend, törvényszerűség keletkezési sorrendjükben? A
Sentiments és a két javaslat esetében nehéz lenne ezt
megbízhatóan megállapítani, az 1731 —33-as egyház­
ügyi javaslatokban és a Sacramental Testhez kapcsolódó
írásokban már könnyebb a dolgunk.
Az első egységhez tartozik a Clergy's Residing on
their Livings, a Considerations upon two Bills, a The Debt
of the Nation, s minthogy mindhárom (1731 —32-es
írások) az alsópapság és a püspökség viszonyának bon­
colása, ide soroljuk a korábbi (1723) Against the Power
of Bishops című röpiratot is. Ezek közül a két első kap­
csolódik komoly javaslathoz (törvényjavaslathoz), s
bennük Swift maga is javaslatot tesz. Az egyetlen szati­
rikus javaslat a The Debt of the Nation.
A komoly írások és a szatirikus javaslat közötti össze­
függést nem nehéz megállapítanunk. Az 1723-as tö r­
vényjavaslat kapcsán a józanul gondolkodó püspököket
kellett megnyernie azon világi földbirtokosokkal szemben,
116
akik az egyházi érdekek ellen indítottak támadást.
Csaknem egy évtizeddel később a helyzet annyiban
változott, hogy a sérelmezett törvényjavaslat most a
püspöki kartól származott. (A püspökök olyan törvényt
akartak elfogadtatni a parlamenttel, amely bizonyos
esetekben kívánatos megoldást jelenthetett, az ország
alsópapságának túlnyomó részét azonban tönkrejuttat­
ta volna.) A két komoly hangú írás nyilvánvalóan meg­
előzte a szatirikus javaslatot. A Clergy's Residing on
their Livings 1731. december vagy 1732. januári keletke­
zésű.187 A Considerations upon two Bills 1732 márciusá­
ban jelent meg, de Swift maga datálta február 24-re.
Az ugyancsak 1732-ben megjelent The Debt of the Nationt
feltehetően csak ezek után írta. Nemcsak a két másik
írás 1732 eleji keletkezése enged erre következtetni,
hanem az alkotásokból kiolvasható belső bizonyítékok
is. A Considerations upon two Bills c. műben a püspöki
földek eladásának szatirikus javaslatában. (The Debt of
the Nation) nagymértékű indulat-felhalmozódás szem­
tanúi lehetünk sőt, egy rövid, gunyoros szakaszban már
előrevetíti magát a szatirikus javaslat is.188
A The Debt of the Nation szatirikus élét nem kis m ér­
tékben a javaslattevő m aszk fokozza: az önzetlen, Íro r­
szág ja v á t akaró angol püspök. Ez volt az utolsó és leg­
jobb lehetőség arra, hogy a püspököket b elátásra bírja,
m egértesse velük az alsópapság helyzetét. E z t is a való­
ságos tényekkel fo ly ta to tt komoly érvelés hiábavaló­
sága felett érzett in d u lat és felháborodás v á lto tta ki.

187 H . D avis: T ex tu al N otes, P W . X I I . 341. (A k ézirat

utolsó o ld a lát S w ift egy k o ráb b a n m eg k ezd ett, 1731. dec.
28-i keltezésű, befejezetlen levél h á tu ljá ra irta .) Á C onsidera­
tio n s u p o n tw o Bills 1732. febr. 24-i keltezésű, s a törvény-
ja v a s la t alapos ism eretéről árulkodik. A C lergy’s R esiding
on th e ir L ivings-ben S w ift m ég csak „h allo m ásb ó l” tu d v a la m it
a tö rv én y jav aslatró l. E z az írás te h á t feltétle n ü l 1731. dec.
28. és 1732. febr. 24. k ö z ö tt szü letett.
188 P W . X II . 198.

117
 A Sacramental Testhez kapcsolódó késői szatirikus
javaslatok hasonló keserűség termékei. Az 1708-as
A Letter Concerning the Sacramental Test érvei, s a jól
ismert katolikus, méginkább disszenter-ellenesség ezút­
tal ellentmondást nem tűrőek, a figyelmet nem osztja
meg az angol—ír viszonnyal, annak részleteivel folytatott
ironikus játék. Hogy az 1732 —33-as hadjáratot épp az
Advantages by Repealing the Testte\ kezdte, azt mutatja,
hogy Swift pillanatnyilag úgy érezte, az anglikán állás­
pont védelme hiábavaló. 1708-ban, a „parlamenti kép­
viselő” levelében támadta, most feltételesen védeni
próbálta a Test visszavonását. Mégsem lett ez az írás a
korábbi szatirikus változata, mert bár Swift olyan lehe­
tőséget vesz fontolóra (disszenter = államvallás), amit
csak ironikusnak érezhetünk, mégis túlságosan elfogult
volt ebben a kérdésben ahhoz, hogy akárcsak a szatíra
kedvéért, azonosulni tudott volna ezzel az állásponttal.
Az Advantages by Repealing the Test a komoly hangú
vitairat és a szatirikus javaslat sikertelen keveréke.
Az ezt követő három írás közül az első kettő komoly,
a Reasons for Repealing the Test ismét szatirikus, most a
katolikus álláspont ironikus védelme. A Test történelmi­
leg adott összefüggéseiből, az érvényben tartása vagy
visszavonása körüli vitákból logikusan következett a
két szatirikus javaslat: a disszenternek, katolikusnak az
anglikán álláspontról történő támadása után a két ellen­
fél álarcának felöltése és ügyük szatirikus védelme.
Megint a komoly hangú megközelítés jött előbb, az
A Letter Concerning the Sacramental Test (1708) az
Advantages by Repealing the Test (1733. február189) előtt,
a, Queries Relating to the Sacramental Test (1732. február—
december között190), valamint a Presbyteryan’s Plea of

189 p \y , X II . I I . D avis: In tro d u c tio n X L —X L I.

190 1732-ben je le n t m eg az A d v an tag es b y R epealing th e
T e st után.

118
Merit (1733. szeptember—október191) a, Reasons for Repea­
ling the Test előtt (1733. november192).
Ha 1732-ben már nem volt türelme Swiftnek ahhoz,
hogy a disszenter gúnyáját magára öltse, az 1708-as
levél könnyedebb, játékosabb hangja alapján feltéte­
lezhetjük, hogy ilyesmi 1710 előtt lehetséges volt. Meg­
kockáztatjuk a feltevést (tudomásunk szerint így még
senki nem értelmezte ezt a fejezetet), hogy a Kitérő az
őrültségről lényegében a Sacramental Test kérdésének
első szatirikus megjelenése.
Az őrültek társadalmi vezetőszerepre való elhivatott­
ságának és alkalmasságának hangoztatása korántsem
olyan általános szatíra, mint amilyennek (egyébként
Swift munkásságának belső logikája szerint) könnyen
értelmezhető. Az őrültek szektájának atyja ugyanis a
szintén zavarodott Jack. Jack ekkor már a disszentere-
ket képviseli (ha pusztán a kálvinizmust képviselné, az
angol társadalmi posztok odaítélésének összefüggésében
akkor is a puritánokat kell értenünk), a bolondok szek­
tája az ő híveiből áll. Swift mindig sok célt valósít meg
egyszerre. Nem vitatható, hogy az őrültek szektája
által kínált lehetőséget az ateizmus, a kartéziánus filo­
zófia stb. ellen is kihasználta. Az állások, hivatalok
ajánlgatása az őrülteknek azonban kísértetiesen emlé­
keztet a Sacramental Test körüli alapvető kérdésre:
megengedhető-e, hogy a disszenterek (kisebb részt a kato­
likusok) társadalmi érvényesülésének az államvallás
útján történő korlátozása megszűnjön? Ha arra gondo­
lunk, hogy a Hordómese elsőfokon Peter-Martin-Jack
története, akkor azt kell mondanunk, a Kitérő az őrült­
ségről c. fejezetben a disszenter-párti whig álláspont
karikirozása nem csupán egyik, hanem a fő szatirikus

191 A z 1733. okt. 4-én kezdődő p a rla m e n ti ülésszak ra jelen­

te tte m eg F aulknernél. Vő. H . Davis, P W . X II . In tro d u c tio n
X L II .
192 S w ift maga d a tá lta . PW . X II. 295.

119
célkitűzés. Aki a disszenterekre akarja bízni az ország
sorsát, az őrültekkel fog össze.
Az előző fejezetben említést tettünk a Gulliver és az
erkölcsi reformtervezet kapcsolatáról.
Az 1710 előtti erkölcsi reformtervezetben aligha
maradt említetlen olyan bűn, melynek a korcs Yahook
nem válnak rabjaivá a negyedik utazásban. Aligha van
Swiftnek olyan írása, amelyben egy ügy kiélezésének,
elemzésének módjában, a támadást kiváltó okban vagy
az alkalmazott harcmodorban fel ne lelnénk valamit,
ami a moral tartományához köti az adott alkotást. Az
1710—14-es tapasztalatok, majd az írországi események
csak megerősítették Swiftet abban, amit a The Advance­
ment of It éligionban már összefoglalt. Mint az eddig tá r­
gyalt javaslattémáknál a szatirikus javaslat, úgy Swift
addigi munkássága után a Gulliver utazásai művészileg a
legbonyolultabb, legnagyobb erejű alkotás. Tematikai­
lag azonban (a kidolgozásban lelhető új tartalm i elemek
tömege ellenére) nem több, mint összefoglalás. A régi
kérdések összefogásának szatirikus módja, a szatirikus
fikció új, de legtöbbször korábbi írásokból levezethető.
Az egyik legtöbbet vitatott, legmeghökkentőbb újdon­
ság a Szerény javaslat előzménye, a Yahoo, nem más,
mint a The Advancement of Religion fő panaszának szó
szerinti, vizuáhs megvalósítása. Akkor ezt írta Swift:
„Sohasem törekednek arra, hogy bűneiket palástolják
vagy mérsékeljék, mint a régi időkben, ellenkezőleg,
leplezetlenül mutogatják a nyilvánosság előtt, mintha
az élet legtermészetesebb dolgai lennének, anélkül, hogy
lelkiismeretük vagy a világ a legcsekélyebb szemrehá­
nyással illetné őket.” 193
Az erkölcsi reformtervezet bűneiből bőven ju t más
országoknak is, Lilliputnak éppúgy, mint Laputának.
Nem csoda, ha a Yahooknak az inkább fizikai termé­
szetű, ocsmányabb bűnök maradnak (túlságosan alan-
i93 P W n 45 (sz f j

120
tas, fejletlen horda ahhoz, hogy kifinom ult, civilizált
bűneik legyenek), melyek á lla ti m ivoltukból következ­
nek. Swiftet az ír nyom orba való egyre m élyebb bepillan­
tás m ind közelebb hozta az em bertelen állapotok, élet-
körülm ények fizikailag undorító, riasztó szemléléséhez.
Az angol kapitalizm us gyarm atosító iparpolitikája
következtében beállt helyzet, az ország (Írország) álta lá ­
nos elszegényedése, a tö n k re te tt iparágakból élők kol­
dusbotra ju tása, az ír szegénység tömeges kivándorlása
olyan valóság volt, m elyet Sw ift jóval a Proposal for
Badges vagy ak ár a Szerény javaslat előtt leolvasott a táj
és az em berek arcáról:
,,Azok az utazók, akik b e já rjá k ezt az országot, s
figyelmesen tanulm ányozzák a term észet a rcát, vagy az
őslakók áb rázatát, szokásait és lakóhelyeit, aligha kép­
zelik, hogy a törvény, vallás vagy a legközönségesebb
hum ánum létezik e földön.” 194
A Gulliver kiadása után pedig ezt írta K ingnek ( A Letter
to the Archbishop): ,,. . .az utcákon járto m b an gyakran
próbálom eldönteni, vajon azok a két lábon járó, ember
form ájú, ru h ák b a öltözött, egyenes ta rtá s ú állatok,
melyek u tam b a kerülnek, ahhoz a hozzájuk nagyon
hasonló fajhoz tartoznak-e, melyet A ngliában lá t­
tam . . .” 195
A Y ahookban teh át m ind a reform tervezet, m ind az ír
tárg y ú írások kapcsolatot ta rta n a k a Gulliverrel.
U gyancsak a javaslatok felől történő megközelítés
segíthet annak biztos eldöntésében, B alnibariban Íro r­
szágba érkezett-e Gulliver? V olt, aki kétségbevonta ezt,
m ások az ország és a főváros (Lagado) elhanyagolt
állapotában lá ttá k a k e ttő azonosításának bizonyítékát.
A bizonyítékok száma azonban ennél nagyobb. í r tém á­
jú javaslataiban a m ezőgazdaság elhanyagolását (a jó
term őtalaj ellenére) Swift éppúgy sérelmezte Írországban,

191 The Iris h M anufacture, P W . IX . 21. (sz. f.)

195 PW . X I I . 65. (sz. f.)
121
mint amennyire Gullivert meglepte ugyanaz Balnibari-
ban: A bajt súlyosbítja a ,,projectorrok hada, s a töké­
letlen tervezők gyakorlatiatlan, eszelős tervei. Ehhez
hasonló tervezési láz éppen a Gulliver írásának idején és
az azt követő években érte el tetőpontját Írországban.
1720 után Swift művészete is javaslat-központúvá lett.
Minél sürgetőbb volt valamilyen megoldás a számtalan
bajra, annál számosabb spekulatív, értelmetlen, gyakran
a bajt nyilvánvalóan csak növelő javaslat, javítási
kísérlet látott napvilágot a legkülönbözőbb szerzők
tollából. Swiftet mind jobban bosszantotta a sok,
eleve esztelennek látszó tervezet. A Letter to the Arch-
bishopb&n ezt írta: „Fáraszt a sok halvaszületett terve
zet. . ”196
Ez az érzés tér vissza Lagadóban, lord Munodi véle­
ményében. H a a következő fejezetekben a szatíra (mint
mindig) ennél több célba talál, az Swift szatirikus
művészetében megszokott jelenség, ami nem változtat
a Balnibari Írország párhuzam érvényességén. Az eddi­
giek mellett emlékeztetünk arra, hogy a lagadói javas­
latok között van egy pénzügyi „project” , amely, mint
jóval előbb a Swearers Bank vagy később a The Debt of
the Nation (mert ez is egyik funkciója a szatirikus javas­
latnak), a korabeli ír pénzügyi spekulációkat, életképte­
len tervezeteket parodizálta, nyilvánvaló erkölcsi vonat­
kozású tartalm a mellett.
Szándékosan hallgattunk eddig egy lagadói politikai
tervezetről. A Sentiments mérsékletet prédikáló politi­
kájából ugyanolyan mechanikus logikával származik a
kettéfűrészelt politikus félfejek párosítása, mint ahogyan
a reformtervezet panaszából következtek a Yahook
nyílt, leplezetlen ocsmányságai.
Térjünk most vissza a komoly és a szatirikus javasla­
tok viszonyára, különös tekintettel az utóbbi jelentősé­
gére és a keletkezéséhez vezető körülményekre. A politi-
i96 p \ y # X II . 66. (A L etter to th e A rchbishop) (sz. f.)
122
kai (és írországi) tárgynál maradva vegyük szemügyre a
legvitatottabb szatirikus javaslatot és tematikai környe­
zetét. Egyhelyütt említettük, hogy a Szerény javaslat
megszületésében, szatírájának komorságában a Gulliver
is szerepet játszott. A Yahooban megtörtént az ember
= állat azonosítás. Ez az egyenlőség azonban minőségileg
más eredményre vezet a két alkotásban. A Szerény javas­
lat ír szegényének más szerepet szánt Swift, mint a
Yahoonak. A Yahoo aligha komikus (legfeljebb Gullivert
hozza nevetséges helyzetbe), inkább groteszk, vissza­
taszító. A gyermekei vágóhídra küldésére kényszer!tett
ír tragikus figura. A Yahoo mindent megtestesít, amire
a negyedik utazás, és annak summázó természete révén
az egész könyv szatírájának össztüze irányul. Az olvasó­
nak el kell határolnia magát tőle. Az írt is érik oldalvá­
gások, de a szatíra fő ereje nem ellene irányul. Az olvasó­
nak együtt kell éreznie vele, segíteni rajta. Ez a különb­
ség is mutatja, hogy Swift nem a negyedik utazásban,
hanem a Szerény javaslatban alkotta a legsúlyosabb
szatírát. A különbségek ellenére azonban utóbbi megérté­
séhez a komoly javaslatokon kívül a Yahoo is feltétlenül
hozzátartozik. Ma már közhely, milyen hatást váltott
ki ez a szatirikus javaslat a közvetlen utókorból, s nem
kis mértékben hozzájárult a huszadik század elejéig
tartó Swift-gyűlölethez. Sem bemutatni, sem bírálni nem
kívánjuk ezt a véleményt.197 A többi szatirikus javaslat­
tal összevetve azonban kitűnik, hogy épp a tragikum
jelenléte az, ami a Szerény javaslatot egyedülálló szatí­
rává teszi, s bár a komoly és a szatirikus javaslatok

197 Mégis meg kell jegyeznünk a n n y it, hogy a h uszadik

sz áz ad b an is visszatér ez az értetlenség. F . R . L eavis 1934-ben
m egjelent, s legutóbb, 1967-ben ism ét k ia d o tt ta n u lm á n y a
(The Iro n y of Swift) valóságos „iro d alm i s á tá n ” -n ak tü n te ti
fel S w iftet, s egyetlen „p o z itív ” té n y e z ő t lá t m űvészetében,
am i: „self-assertion-superbia” (az 1967-es k ö te tb e n 123.)
(Vo. W . Frost válaszával: The Iro n y o f S w ift an d Gibbon.
A R e p ly to F. R. L eavis.)

123
 egyenkénti elemzéséből láthatóan Írország helyzete
valóban tragikus volt, mégis külön figyelmet érdemel az,
hogyan jutott el Swift addig, hogy az utókor a tragikus
kinevetésének vádjával illette.
Az ír tárgyú komoly javaslatokban, értekezésekben
több szálon-vezet az út a szatirikus javaslatig. Az első és
legfontosabb az írországi viszonyok elkeserítő volta,
ami mind intenzívebb felháborodást, s az ír néppel való
érzelmi azonosulást váltott ki Swiftből. Erre bőségesen
láttunk példát. Ezzel együtt a gazdasági okok, a kora­
beli gazdasági okoskodás vizsgálata során jut Swift arra
a meggyőződésre, amelyrea szatirikus javaslatot alapozta,
s melyet hónapokkal a javaslat megírása előtt (1729
szeptemberében írta) így fogalmazott meg az A Letter to
the Archbishopb&n (1729. áprilisi keltezésű, de feltehetően
előbb keletkezett): . . az abszolutizált elv, mely sze­
rint a nép a nemzet vagyona, nálunk, a mi viszonyaink
között nem érvényes. Sem (iparunk), hogy alkalmaz­
zuk, sem élelmünk, hogy eltartsuk őket.”
1729 előtti írásaiban ezért újra meg újra feltűnik
annak a gondolata, hogy a jelen nyomorúságos életnél a
halál is jobb lenne az ír szegénynek, de a közösségnek is.
(A „közjó” érdekében kívánatos mészárlás a Szerény
javaslat fontos eleme.) A Maxims in Ireland (1728):
. akiknek a halál lenne a legjobb, amit kívánhatnak
maguknak, mind a maguk, mind a köz szempontjá­
ból.” 198
Arra, hogy a Maxims in Ireland különös jelentőség­
gel bír a szatirikus javaslat szempontjából, Louis A.
Landa hívta fel a figyelmet. K im utatta, hogy mindkét
írásban a munkanélkühség m iatt kénytelenek lopni, kol­
dulni a kisemmizett írek. A lakosságnak ez a része hasz­
navehetetlen, teher az országnak, de teremthetők olyan
feltételek, melyek mellett némi hasznot hajtana ez a

198 . X I I . H . D a v is : In tro d u c tio n , X IX .; uo. X V II.

P W . X I I . 66—67. (sz. f.); uo. 136. (sz. f.).

124
réteg a közösségnek. Mindkét írás ironikus megoldása
emberek eladása (itt rabszolgának, o tt élelemnek.)199
Hozzátehetjük Landa észrevételeihez, hogy ugyancsak
a Maxims in Irelandb&n jelenik meg a gyerek mint
teher a közösségnek. ,,. . .munka híján minden hat szü­
lető gyermekből legalább öt ballasztként nehezedik
ránk.”200
Az Answer to a Paper Called Memorial (1728) adja az
egyik indokot, mely lehetővé teszi a tragikum szatirikus
ábrázolását.
„Meg kell vallani, a farmerek méltán bűnhődnek a
huncutságért, durvaságukért, ostobaságukért. De a
földesurak, földbirtokosok sem kivételek. . .”201
A szatirikus javaslat témájának, motívumainak
csírái tehát megvannak az előző művekben. Ahhoz,
hogy az egyre sötétebbnek látszó tragikus szatirikusán
ábrázolható legyen, még kellett valami: kiábrándulás
az addigi megjelenítési, ábrázolási, művészi meggyőzési
módszerekből, azok eredményességének kétségbevonása.
Az előző „egységekben” is úgy találtuk, hogy a didakti­
kus írások és a komoly javaslatok hatástalanságának
érzése késztette az írót a téma szatirikus ábrázolására.
A szatirikus javaslat indulatos, türelmét vesztett írói
gesztus, az előzőeknél hatásosabb módszer az olvasó
felrázására, figyelmének megragadására. A Szerény ja ­
vaslat esetében ez nem csupán ezen műformák meg­
állapított viszonyából, művészi logikájából tudható,
hanem Swift maga kimondja. Az A Letter to the Arch-
bishopban röviden vázolt „jelen nyomorúságunk”-ban
a kereskedelem, a hajózási törvények, az Angliába ki­
áramló pénz, a külföldi luxus- és piperecikkek importjá­
nak, a földesúri kizsákmányolásnak, a mezőgazdaság el­
hanyagolásának témáit látjuk viszont.202 Ekkor már
199 a M odest P roposal a n d P opulousness, 40— 162.
800 P W . X I I . 136. (sz. f.)
801 U o. 18. (sz. f.)
202 U o. 66.
125
csak az import helyzetet látja javíthatónak, a többit
nem. Az Answer to Unknown Persons állítása szerint a ja-
víthatatlanság sokszor az emberek nemtörődömségének
tudható be.203 Ezért nem akar hallani más megoldásról
(s itt saját korábbi javaslatait sorolja fel) az A Modest
Proposal tervezője.20* Végül (amit a Gulliverrel kapcso­
latban említettünk), felháborította a sok kártékony ja­
vaslat.205 Így került sor a tragikus szatirikus megjele­
nítésére. Swift azonban nem csupán a szatirikus javas­
latot megelőző, hanem az azt követő művek is felmen­
tik az embertelenség, őrültség vádja alól. Az A Proposal
totheLadiest alig két hónappal később írta. Igaz, a ha­
sonló témájú The Irish Manufacture magabiztos, harcias
hangjához képest érzik rajta, hogy közben volt a Szerény
javaslat, de a letargikus hang ellenére is azt bizonyítja,
hogy Swift a bajok orvosolhatóságának reményét nem
adta fel.
Az ír tém a még egy (ezúttal könnyebb hangú) szatiri­
kus javaslattal dicsekedhet: The Answer to the Craftsman.
A szatirikus javaslat írásának döntő motívumait most
még világosabban megfogalmazta Swift: ,,. . . mert már
minden más megoldást kipróbáltunk, de eredménytele­
nül.”206
Nem is a The Answer to the Craftsman, hanem egy
komoly javaslat, az A Proposal for Badges az utolsó ír
tárgyú javaslat. A kettő között keletkezett az A Letter
on the Fishery (1734) és a Reasons why we should not
Lower the Coins című, szintén komoly javaslatok. Az ír
témájú komoly és szatirikus javaslatok viszonyára tehát
az jellemző, hogy az előbbiek megelőzik, de követik is az
utóbbiakat. A szatirikus javaslat születésében nagy
szerepet játszik az őszinte tervezői segítőkészség, a
meggyőző komoly érvelés hatástalanságának tudatosu-
203 Uo. 75.
201 Uo. 117.
205 Answ er to U nknow n P erso n s, uo. 79.
206 PW . X I I . 177. (sz. f.)

126
lása az íróban. Ebben a lelkiállapotban a hibára össz­
pontosítja figyelmét, nem konstruktív megoldást java­
sol, hanem a megoldás hibatudatosító, destruktív (a
szatirikus célkitűzés hibaromboló természetét értvén
ezen). Megmutattuk, hogy a komoly javaslatokban is a
sérelmeknek, hibáknak szentel nagyobb figyelmet, tehát
egyféle, a szatirikusra jellemző magatartást a pozitív
reformátori szerepben sem tud levetni. A javítás igénye
azonban csak a háttérbe húzódik vissza, az írói szándék
láthatatlan régióiba, de láthatatlan jelenléte az, ami egy
építő javaslat szükségességét megérteti az olvasóval, s a
szatirikus javaslatot a komoly javaslattal azonos cél
közvetett eszközévé teszi.
A nyelvi javaslatok viszonyában is ugyanezt találjuk.
Az 1710 előtti komoly hangú írások (a The Tatlerben és
az A Proposal for Correcting the English Tongue) semmit
nem változtattak a hibákon. A szatíra hatásosabb fegy­
veréhez folyamodott Swift, s az A Letter to a Young
Poet, a lagadói „tárgy-beszéd” tervezete, valamint a
Polite Conversations lett az 1710 előtti komoly hangú
hadviselés teljesen azonos témájú, de szatirikus folyta­
tása.
Kimutattuk, hogy a komoly és szatirikus nem javas­
lat jellegű swifti életmű csaknem teljes egészében szoro­
san kapcsolódik mind a komoly, mind a szatirikus javas­
latokhoz. A komoly javaslatot mindig megelőzi a témán
belül egy vagy több didaktikus írás, a szatirikus javas­
latot pedig egy vagy több komoly javaslat vagy legalább
is didaktikus írás (a téma mindig azonos). A sok szem­
pontból rendhagyó Hordómesére is áll ez, ha arra gondo­
lunk, hogy a szakadárság, a frakciók szatíráját megelőz­
te a téma komoly hangú ábrázolása a Contests and Dis-
sentionshen. A javaslatirodalmat sok szál fűzi a másik
nagy kivételhez, a Gulliver utazásaihoz. A benne feltáruló
szatirikus világ tartalmilag vagy a művészi megvalósí­
tás eszközeiben a javaslatok számtalan új vagy régi
elemét tartalmazza.
127
 Ezeknek megfelelően a swifti életmű belső struktúrája
a mi nézőpontunkból: írásai kisebb-nagyobb tematikai
csoportokba rendeződnek. Egy-egy téma esetében a di­
daktikus problémafelvetés az első lépés, ezt követi a ja­
vaslat, amikor Swift megoldást javasol, végül a szatiri­
kus javaslat (esetleg nem javaslat jellegű szatíra is). így
minden téma megtette az utat a művészileg legkezdetle­
gesebbtől a legbonyolultabb formáig. A komoly hangú
javaslatok száma jóval nagyobb, mint a szatirikusaké.
Utóbbiak képviselik a művészileg legfejlettebb, de nem
feltétlenül az utolsó hozzászólást a témához.
Az a körülmény, hogy ha valamelyik fokozat va­
lahol el is marad, Swift először mindig komolyan
veszi fontolóra ezeket a témákat, hogy számban sokkal
több komoly javaslatot szentel egy kérdésnek, hogy a
szatirikus javaslatot ismét komoly javaslat követheti
(azaz a szatirikus javaslat nem konklúzióféle), s, hogy
1720 után nemcsak közérdekű, de alapvetően megoldást
kereső tevékenység kifejezőjévé válik művészete, mind­
ez kétségbevonhatatlan bizonyítéka annak, hogy Swift
legkomorabb szatíráit is a legőszintébb javítási szándék
diktálta.

128
VII. A SWIFT ELŐTTI ÉS KORABELI
JAVASLATIROD ALOMRÓL

Az előd és kortárs (komoly és szatirikus) javaslatiroda­

lom vizsgálatánál bennünket a „projecting spirit” -nek
az irodalommal való érintkezése, az irodalomban való
tükröződése érdekelt. Nem kétséges, hogy a XVII. szá­
zad nagy részében (Bacon és Defoe között) ez a szempont
a tervezőket kinevető szatirikus alkotásokra korlátozta
volna figyelmünket. Néhány filozófus, író, költő jelent­
kezett egy-egy reformtervezettel (Locke,207 Milton,208
Cowley209 stb.), de nem művelték rendszeresen a terve­
zet műfaját. D efoe-Sw ift kedvéért azonban röviden
áttekintettük a főleg gazdasági-politikai tárgyú, művé­
szileg teljesen igénytelen komoly javaslattermést is.
Nagyon vegyes természetű írások ezek. Sokszor irodalmi
ambícióval távolról sem rendelkező, a toliforgatásban
teljesen járatlan, becsületes kereskedők, vagy csupán
gyors meggazdagodásra vágyó szélhámosok tollából
születtek. A kereskedőtől az arisztokratáig mindenkié­
ből, s ezek az írások témabeli, motívumbeli változatos­
ságban, ésszerűségben! jelentőségben, és minden más
szempontból, minden elképzelhető lehetőséget képvisel­
nek. Közös jellemzőjük, hogy őszintén vagy színleg
mind a közösség javán fáradoztak. Valamennyien a
meglevő hibák (vallási, erkölcsi stb.) kijavítását, társa-
207 Some T h o u g h ts concerning E du catio n , 1690.
2°8 Of E d u c a tio n , 1644.
209 A P ro p o sitio n for th e A d vancem ent o f E x p e rim e n ta l
Philosophy, 1661.

9 Swift 129
dalmi méretű bajok orvoslását (pénzromlás, nemzeti
adósság stb.), hirtelen előállt, társadalmilag égető aktu­
alitások megoldását (a spanyol örökösödési háború által
felvetett kérdések), a kor szellemének megfelelően fel­
fogott boldog jövőt (piac, gyarmatszerzés stb.) tartják
szem előtt. Rendszerint pamfletnyi terjedelműek, a java­
solt megoldást az adott korabeli elvek érvényesítésének
vagy azokbírálatánakszándéka, a javaslattevő pártállása,
vallási hovatartozása határozza meg. (Az egész XVII
XVIII. századra vonatkozó megállapítást természetesen
rugalmasan, a történelmi és korviszonyoknak megfele­
lően értjük — mint például a „pártok” fogalmát a rene­
szánsz idején.)
A társadalom romlottságának didaktikus vagy szati­
rikus ostorozása korántsem új jelenség a X V I—XVII.
században, ahogyan szórványosan komoly tervezeteket
is találhatunk a monopóliumhajhász tervezési láz előtt.
A késő XVI. században társadalmi méretekben jelent­
kező kitalátori buzgalommal az akkoriban divatos bűn­
anatómiák (;,anatomy of abuses” ) révén ta rt közeli ro­
konságot az irodalom. (Ernest A. Baker m utat rá arra,
hogy a korábban jórészt karikírozott társadalmi bűnök
az angol reneszánsz prózában a komikus szellem tovább­
élése mellett egyre inkább realisztikus megközelítés,
didaktikus vizsgálódás tárgyai lettek.210)
Bármily közeli szemléletbeli rokonságot mutatnak is
Thomas Nashe, Deloney és más írók a tervezetkészítővel,
ez a kapocs tú l áttételes, távoli. A bűnanatómiák és a
tervezői szellem közötti kapcsolatot náluk sokkal kifeje­
zettebben bizonyította William Stafford és Philip
Stubbes műve, a Compendious or briefe Examination of
Certayne ordinary Complaints, of divers of our Countrymen
in these our Dayes (1581)211 és az Anatomy of the Abuses

210 The H is to r y o f th e E n g lish N ovel I I. 128— 29.

211 Az iro d a lo m tö rté n e t n é h a ;;A Briefe C onceipt o f E n g lish
P ollicy” cím m el em legeti. 1681-ben jelen t m eg L o n d o n b an .
130
in England. (1583)212 Számos egyezés m u ta tta , hogy gaz­
dasági-társadalm i gondjaiban, törekvéseiben a Stafford-
Stubbes és a Defoe k o ra egymás rokona. Defoe kora ug y an ­
az v o lt nagyban, teljes lendületben, a m i a Staffordékezde­
teiben, próbálkozásokban. (A fokozatbeli különbségre a
polgári forradalom és 1688 a m agyarázat.) Az Examin-
taion of Complaints szám unkra legfontosabb tanulsága
az, hogy ha a m egvalósításban el is t é r a későbbi jav as­
latoktól, a megfogalm azott írói szándék szerint m ár tö k é­
letes javaslat.
A tervezetek tartalm a, témavilága (az ismétlődések
mellett) az új idők új gondjaival ezután mindig gazdago­
dott, de formáját, lényegi, általános jellemzőit tekintve
egészen Swiftig mit sem változott. Meg kell emlékez­
nünk a polgári forradalommal uralkodóvá váló politikai
tervezetekről, mert 1640-től Swiftig és tovább a vallási,
politikai szektarianizmus a korábbi gazdaság-központú­
ság u tán most nagy területet sajátít ki magának a terve­
zetirodalomban.
A gazdasági és politikai témájú tervezetek mellett
olyan írások is napvilágot láttak, melyek legtöbbször a
társadalmi tudományos, kulturális haladás legfontosabb
intézményeinek létrehozásához vezettek. Talán az egész
XVII. század legjelentősebb !jproject”-je volt a Royal
Society megalapítása. A legelső tervezetet egy ilyen tár­
saság felállítására Samuel Hartlib jelentette meg 1641-
ben A Description of the Famous Kingdome of Macaria
címmel. A nyelvi akadémia ügyét még Swift javaslata
sem vitte sikerre, de Edmund Bolton (1617), Sir F.
Kynaston (1635), R. H. Esquire (1660) és mások sürget-

(Mi a z F . J . F um ivall k ia d á st h a sz n á ltu k .) -— R öv. E xa m in a ­

tion o f Complaints.
212 1583-ban je len t m eg L ondonban. ( F . J . F u m iv a ll k ét
rész b en a d ta ki: A n a to m y of the A buses in E ngland in S hakes­
p e a re ’s Y outh, 1877, és A natom y o f th e A buses in E n g lan d .
P a r t I I . The D isplay o f C orruptions req u irin g R e fo rm a tio n ,
1882.) — Röv. A n a to m y of Abuses.

9* 131
ték megalapítását Dryden (1685), Defoe (1697), Addison
(1711), Swift 1712) előtt.213*Nem volt kevesebb a nevelési
tervezetek száma sem. Durie, Petty, Hall, Webster,
Cowley és a többi tervező elképzelései, mint R. F. Jones
kimutatta, a baconi tanításokat egyeztették a puritán
pedagógiával.114
E kkor m ár a közgazdaságtudom ány tö rté n ete is
jelentősebb figurákkal dicsekedhet, akik módszeresebb
gondolkodók voltak, m int a sokszor tizedrendű, am atőr
pam fletírók. E d w ard Misseldon, Thom as M unn, a század
m ásodik felében W illiam P e tty , N ehem iah Grew — m int
a , ,virtuoso” -k — a baconi utilitaritizm u s rabjai voltak.
G yakran naivak vagy heves nacionalisták, írásaik (mint
E . A. J . Johnson m ondja róluk) m ozaikszerűek, a közép­
kori gondolkodás m aradványai, statisztik ai szám ítások,
a m echanika, b o tan ik a és p u szta fantazm agóriák keveré­
kei.215 Ahogyan H obbes igyekezett H arvey term észet­
tudom ányos téziseit állam ügyekre átvinni, úgy a leg­
jo b b és legnagyobb hatású (Sw iftre is nagy hatással
volt) Sir W illiam P e tty n e k is meggyőződése volt, hogy a
politikai és gazdasági élet törvényszerűségei anatóm iai és
m atem atikai törvényekkel v ezethetők le.216 P e tty és
társa i, következetlenségeik, gyengéik ellenére sokkal
rendszeresebb és következetesebb ökonómiai gondolko­
d ó k voltak, m in t például D aniel Defoe, aki viszont
szám unkra jelentősebb, m int b á rk i elődei közül.
Nem csak hogy sok tervezetet, jav a slato t hag y o tt hátra,
de az ezek által tis z ta form ájában képviselt gondolkodás

213 R észleteiben vö. O. M . M c k n ig h t: M odern E nglish in th e

M aking 279—80, 321.
211 A ncients an d M oderns, 175.
215 Predecessors o f A d am S m ith, 7, 9.
216 P olitical A rith m e tic, or a D iscourse concerning th e ex ­
t e n t a n d value o f L ands, P eople, B uildings; H u sb an d ry ,
M anufacture(s), C om m erce, F ish ery , etc., etc. . . 1677-ben
í r t a P e tty , de csak 1690-ben je len t m eg; P redecessors o f A dam
S m ith , 96.

132
határozza meg többi, szépirodalmilag legjelentősebb
művét is, mint a Robinson Crusoe vagy a Moll Flanders,
melyek új irodalomtörténeti korszakokat nyitottak.
Defoe vérbeli „projector” volt. Vele tört be az irodalom­
ba az az új osztály, amely az Erzsébet-kori monopóliu­
moktól jutott el a polgári forradalomig, s amely az 1689-
es törvényekben foglalt vívmányokat és nagy lehetősé­
geit a felfokozott ipari-kereskedelmi tevékenységen kívül
saját irodalmának megteremtésében is gyümölcsöztette.
A Defoe által képviselt szellem annyira jellemző volt a
korra, hogy Addison egyetlen névben, Sir Andrew
Freeport nevében össze tudta foglalni a két ország, a
feltartóztathatatlan Anglia és az eltiport Írország sorsát.
Defoe alkotói fantáziája a korabeli valóságból táplál­
kozik, akkor is, ha korát messze megelőzi, mint az An
Essay upon Projects (1697) néhány tervezetében, akkor
is, ha nem tud szabadulni tőle, mint a The Complete
English Tradesman vagy az A Plan of English Commerce
esetében. (A Defoe tervezeteire a Swifttel való összevetés
kapcsán térünk vissza a következő fejezetben.)
A X V II. sz. végén, a X V III. sz. elején hirtelen meg­
n ő tt a tervezetek száma, a legkülönfélébb té m á jú írások
özöne jelent meg néhány évtized a la tt. A legnépesebb
csoportot a kereskedelm i-ipari tém ájú jav a slato k alkot­
ják. Az export—im port aránya, a lakosság foglalkoztatá­
sa, a luxuscikkek im portjának csökkentése, az arany-ezüst
készlet külföldre való áram lásának m egakadályozása, a
piacszerzés és m ás m erkantilista elvek jegyében íródtak
(túlnyom óan pro és néha contra). N em csak Írországban,
de Angliában is szám talan tervezet s z ü le te tt bankról,
biztosításról, a pénz rom lásának, ham isításán ak meg­
akadályozásáról, az állami költségek fedezéséhez szük­
séges nagy összegek előterem tésének m ódjairól. Az
utóbbiak különösen nagy hullám át A ngliában az örökö­
södési háború v á lto tta ki (a háború fo ly ta tá sa vagy befe­
jezése m ellett kardoskodó whig és to ry politik ai javasla­
tokkal), Írországban pedig, főleg a k atasztro fális 1720-as
133
években, a nemzeti adósság törlesztésének szükséges­
sége.
Szatirikus tervezetek, ,,mock-project”-ek után k u ta t­
va, meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a swifti értelemben
vett, a komoly javaslatot formailag minden szempont­
ból követő, mintegy a komoly javaslat paródiájaként is
abszurd megoldást ajánló szatirikus tervezetet egyet
sem találtunk a XVII. század végéig. Ez annál feltű­
nőbb jelenség, azért is hihetetlen, mert a projector”
szónak már 1604-ben volt pejoratív értelme, s a tervező
az egész XVII. században nevetség tárgya, a szatíra
céltáblája volt. Ben Jonsontól Ned Wardig azonban be
kell érnünk szatirikus tervezetek helyett a tervezőket
gúnyoló szatírákkal. Ben Jonson bizonyos mértékig
kivétel. Ő az első, aki világosan megkülönböztette a két
csalót: az áltudós alkimistát (The Alchemist, 1610) és a
,,projector”-t (The Devil is an Ass, 1616). Subtle és
Meercraft utilitarisztikus elveket vallanak, minden fel­
találói és ,,projector”-i leleményüket a hiszékeny áldo­
zatok megkopasztásában gyümölcsöztetik. Mindkét
esetben az áldozatok kapzsiságán, ostobaságán csattan a
szatíra ostora elsősorban, a csalók csupán a megérde­
melt büntetés kiszabásának eszközei.
Meercraft, a tervező, azért m intha körültekintőbben
csalna. Subtle szakzsargonnak tűnő félelmetes alkimista
halandzsája a legnyilvánvalóbb, következetes blöffölós.
Meercraft nagyon vigyáz a látszatra, s bármily sebesen
kapkodja magára álruháit látótávolságon kívül, az
áldozat gyanúja nem hatolhat át a hírvivőkkel, írnokok­
kal körülvett, legmagasabb személyek nevével dobálózó
maestro által keltett illúzión. R á nem is gyanakszik
senki, Subtle-ra igen. Subtle-lel szemben mégis, m intha
elnézőbb lenne az író. O elmenekül, de Meercraft benn­
maradt a csávában. Ben Jonson nem tartja olyan vesze­
delmesnek az alkimistát, mint a társadalmilag veszélye­
sebb szédelgőnek beállított ,,projector”-t. Meercraft
terve, melyet Eitzdottrelnek ajánl, azonban csak becste-
134
len terv, csel, de nem terv ezet. Még kevésbé szatirikus
tervezet. B en Jonsonból te h á t nem hián y zan ak szatiri­
kus javaslatokba kívánkozó szatirikus ötletek, de ezek
itt még csupán egy szokványos vígjáték cselekményébe
épülnek, nem válnak ja v a s la ttá . (A The Staple of News
egyik főszereplője is „ p ro je c to r” , a kezdetleges hírszerző
iroda tervezője. I t t azo n b an a szatíra szem pontjából
maga a „project” , vagy az a tény, hogy Cymbal „ p ro ­
jector” , kevésbé lényeges.)
A X V II. század fo ly am án a tervezőt é rt tám adások
száma egyre nőtt, de az, hogy a terv e ző t szándékosan
utánozva gúnyolja ki valam ilyen k ép telen jav aslattal
tudom ásunk szerint sen k in ek nem ju to tt eszébe. Ez nem
jelenti, hogy a szatirikus portré nem gazdagodott új
vonásokkal. A polgári forradalom id ején írt politikai
tervezetnek például leg aláb b annyi eredm énye lett, hogy
a restauráció utáni sz atírá k b a n a politikai köpönyegfor­
gatás v á d ja elől a terv ező sem m enekült.
A század közepe u tá n húsz-harminc évig a „virtuoso”
került a szatirikus érdeklődés előterébe. Igaz, hogy a
Royal Society (mint tö b b ekkor a la p íto tt intézmény)
létrehozásán serényen buzgólkodtak a legjobb tervezők,
de ezek m aguk is „term észetfilozófusok” voltak legin­
kább, s a term észettudom ányos kísérletezés jobban
csiklandozta a szatirikus hajlamú k o r társak at, m int
bármi m ás. A term észettudósok töm egével o n to tták az
olyan kísérleteket, m ely ek et a k ortársak sokszor, a kísér­
letek komolysága, jele n tő s volta ellenére sem tu d ta k
megállni nevetés nélkül. Többen k im u ta ttá k , hogy Swift
a lagadói akadémia term észettudom ányos kísérleteiben
egyszerűen egy-egy valóságos, de a laikusnak valósze­
rűtlennek, kom ikusnak hangzó korabeli kísérletet ír t le
(esetleg, a komikus h a tá s fokozása érdekében, k e ttő t
vagy tö b b e t ötvözött.)217 Ez tö rtén t Thom as Shadwell

217 Vö. pl. M . H. N ico lso n — N . M . M o h ler: T he Scientific

B ackground o f Swift’s .V o y ag e to L a p u ta ’. U gyanezt m o n d ja
135
művében, a The Virtuosoban is (1676). (Shadwell és
Dryden koráról szólva meg kell említenünk a szatirikus
tanácsok divatját. A szatirikus tanácsok közeli rokonai,
s lehet — ez a kérdés alapos kutatást igényelne — köz­
vetlen elődei a szatirikus javaslatoknak.218
A Hordómese előtt tehát nem találtunk szatirikus
javaslatot. Ez azt jelenti, hogy bár a kötet csak 1704-ben
jelent meg, az első tervezet-szatíra a XVII. század
utolsó évtizedében vagy esetleg az 1680-as évek végén
születhetett.219 H a mégis volt szatirikus javaslat ezt
megelőzően, akkor már csak egy helyen kereshetők:
az első folyóiratokban. Hogy ezekben lenni kellett szati­
rikus javaslatoknak, arra a The Tatler és a The Spectator
számos javaslata enged következtetni. Köztudomású,
hogy ez a két irodalomtörténeti jelentőségű lap mennyit
köszönhetett elődeinek, s mint W alter Graham kimu­
ta tta , Steele és Addison jellemei nagy részét a Weekly
Comedy-ből (1699. május 10-től, mindössze tíz száma
jelent meg), a London Terrae Eilius, or Satyrical Refor­
merből (1707—8) és a London Spy-ból (1698 1700)
vette.220
A XVII. század végén gyorsan szaporodó humoros
újságok nagy része egyáltalán nem, vagy alig hozzáfér­
hető. Graham ismertetését olvasva azonban nem tartjuk
S w ijtröl és Shadivellről M .H .N ic o ls o n — D. S . Itodes: I n tr o ­
d u c tio n to T h o m a s Shadw ell’s ,The V irtu o so ’.
218 K é t p éld a: T h e Q uacks A cadem y: O r, T he D unces D irec­
to r y . A new A r t t o cross th e old P ro v e rb , an d m ak e a M an a
F o o l an d P h y sic ia n b o th a t a T im e. D iscoverin g th e general
M ethods w h ereb y so m a n y ignorant P re te n d e rs o b ta in R e p u te
a n d P ractice. (L o n d o n , 1678. H arle ian M iscellany.); A L e tte r
fro m his H oliness th e P ope of R om e, to h is H ighness th e P rin ce
o f O range: C o n tain in g several P ro p o sa ls, an d O vertures o f
A g reem en t, b e tw ix t th e Church o f E n g la n d , a n d th e C hurch
o f R om e, T ra n sla te d o u t of L atin, for th e B e n efit of all tr u e
P ro te s ta n ts . N é v te le n , H arleian M iscellany, V ol. I.
219 Az A T ale o f a T ub a lk o tásán ak tö rté n e té rő l vö. P W .
I . H . D avis b ev e ze té sét.
220 Vö. T he B eginnings of E nglish L ite ra ry Periodicals, 61.

136
valószínűnek, hogy az 1680 előttiek tartalm aztak szati­
rikus javaslatot. 1680 után lett divatos hagyományos
formák szatirikus művelése: „the burlesque news and
mock advertisments” .221 A szatirikus tanácsok, a ,,mock”
elem jelenlétéből a ,,mock-proposal” megjelenésére is
következtethetünk. Swift ezekből vehette az ötletet a
formához. A Weekly Comedy kávéházi jellemei között
szerepelt egy Whim nevű „projector” . E zt és a másik
két folyóiratot Ned Ward írta. A London Terrae Filius,
or Satyrical Reformer címéből is az sejthető, hogy Ward
írt szatirikus javaslatot. Ezek a humoros alkotások
azonban jellemszatírák, a London Spy nem tartalmaz
egyetlen szatirikus javaslatot sem, Whim és All-craft
parókagyártó gépének találmánya222 (a Weekly Comedy-
ben) nem jelent előrelépést Meercraft (Ben Jonson)
fogpiszkálós ,,project”-jéhez képest. Ha Steele—Addison
Ned Ward-tól örökölte is a ,,projector” -t, Swift „kité­
rői” (bár későbbi betoldásokat is tartalmaznak) 1697-ben
már elkészültek, a vallásos szatírát, Peter ,,project”-jei-
vel 1696-ban Kilroot-ban fejezte be.223 (Az első Ned Ward-
sorozat, a London Spy, 1698-ban indult.) Szinte lehetet­
len feladat annak kiderítése, hogy Swiftnek jutott-e
eszébe először, hogy szatirikus tervezetet írjon. Azt azon­
ban nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy számottevő
író nem művelte ezt a műfajt a Hordómese előtt.
Igen lényeges, hogy a következő k ét-h áro m évtized
k é t irodalmi óriása, az angol felvilágosodás k é t arcának,
(a győztes polgár és a szatirizáló kedv) képviselője egy­
a rá n t tervezetekkel kezdte. Defoe és Sw ift, anélkül, hogy
tu d o tt volna egymásról, egyidőben dolgozott az A n
Essay upon Projects és a Hordómese írásán. Defoe Scan­
dalous Clubja, (a W eekly Review-ban) szin tén a The T at-
ler és a The Spectator elődei közé ta r to z o tt ugyan, de

221 U o. 37.
222 Harold W illiam T royer: N ed W ard o f G ru b stre et, 131.
223 p w . i h . D avis: I n t r o d u c ti o n X V — X V I .

137
kizárólag morális tartalmú tanácsadással foglalkozott, a
befutott kérdéseknek megfelelő, szórakoztató módon.
Steele és Addison esszéi már (több esetben Swift ötlete
nyomán224) számos szatirikus javaslatot tartalmaznak.
(Míg Addison sokat gúnyolta a mániákus tervezőket, fel­
találókat, Steele maga szenvedélyes „projector” volt.
Már Oxfordban alkalmista kísérletekre adta fejét, 1718-
ban egy, az élőhal szállításával kapcsolatos találmányra
kapott szabadalmat stb.) Steele és Addison szatirikus
javaslataiban a korabeli élet legkülönfélébb visszásságai­
nak orvoslására ajánlt képtelenségek fellelhetők. A The
Tatler például felszólította a bankokat, hogy epigram­
mákat, episztolákat fogadjanak el készpénz gyanánt, az
East India Company pedig hőskölteményeket (43. sz.)22526*.
Steele javaslata a mechanikus versgyártást tám adta
ugyanúgy, ahogyan két évvel később (1713. július 10.) a
The Guardianban (78. sz.) Pope te tte a hősköltemény
elkészítési módját tartalmazó receptjében. Steele zseniá­
lis táblázatokban, Pope a pudding készítés módjában
vélte felfedezni a megoldást. Mindkét eljárás feleslegessé
teszi a grammatikát, értelmet, a versíráshoz csupán
mechanikusan alkalmazható szabályok ismerete szüksé­
ges.228 A moralizáló szándék és a humor ellenére a tatleri-
spectatori szatirikus javaslatokból hiányzik a metsző
kritikai él, mely a Swiftéi mellett Pope és Arbuthnot
néhány javaslatát is jellemzi. Maga Pope is könnyedeb­
ben humorizált, ha Addisonnal együtt tette a The

224 1735-ben S w ift jóváhagyásával je le n te k m eg a k ö v etk ező

soro k is a g y ű jte m é n y es kiadásban: ,,I t is w ell known, t h a t th e
A u th o r w rit se v eral T atlers, and som e S p ectato rs: an d furnise-
h e d H in ts fo r m a n y m ore. . . . B u t, a s w e are infrom ed, h e
w ould never te ll h is best F riends th e p a rtic u la r P a p e r s .”
P W . II. 173.
225 1709. jú l. 19. T h e L ucubration o f I s a a c B ickerstaff, E s q .;
R evised and C o rrec ted b y th e A u th o r. V ol. I . 245—6.
226 A R eceit to m a k e an E pick P o em . V o. T he Prose W o rk s
o f Alexander P ope, Vol. I. 115. M ag y aru l: A z epikus k ö lté sz e t­
r ő l (ford. Szobotka T ibor: Az angol esszé klasszikusai, 58.)

138
Spectatorban (452., 457. sz.), mint a csípősebb Az epikus
költészetről vagy a The Club of Little 3 /ewhen.227 A The
Art of Polytical Lying (1712) témának Swift is figyelmet
szentelt a The Examiner 14. számában (1710. november
g.)228
Arbuthnot ,,project” -je tulajdonképp a tervezet terve
(vázlata), a politikai hazudozásról készülő műve vázla­
tos áttekintése. A hazudozás művészetének felmagaszta-
lásához Arbuthnot, ahogyan Swift is gyakran tette, egy
morálisan igaz tételt fordított mechanikusan a visszájá­
ra. Alapos politikai tájékozottságát tudományos, tárgyi­
lagos látásmódja szűrte könnyed, időtálló szatírává.
A matematikusán iskolázott elme módszerességével
képes felfedezni az ironikusan beállított viszonyokban
minden szatirikus lehetőséget. Ha az egyetlen „hazug­
ság” szót valami másra cserélnénk (néhány, ebből logi­
kusan következő kisebb változtatással), a legnagyobb
alapossággal, következetességgel megírt tudományos mű
vázlatát kapnánk. A politikai hazugság tulajdonságaira
(pl. tartósságuk, terjedési sebességük stb.), fajtáinak,
hatása módozatainak, ellenszerének vizsgálatára egy­
aránt kiterjed a figyelme,229 s a szatíra eléri a korrupt
politikusokat és a félrevezethető állampolgárokat egy­
aránt. Formai különlegességei ellenére önálló, csak te r­
vezetnek készült alkotás, melyben a tervezettel semmi
más nem keveredik, a szatirikus javaslat egyeduralko­
dóvá válik egyazon íráson belül. Pope műve, Az epikus
költészetről s a The Art of Polytical Lying közelíti meg leg­
inkább Swift szatirikus javaslatait, amennyiben mind­
kettő egyetlen társadalmi hibát ostoroz, ezt a hibát egy
pillanatra sem téveszti szem elől.
Nem véletlen, hogy közös munkára is vállalkoztak, s a
mindhármuknál fellelhető ötletekről sokszor lehetetlen

227 T h e P rose W orks o f A lexander P o p e . Vol. I.

228 P W . I I I . 8.
229 T h e Life and W orks o f Jo h n A rb u th n o t, 294— 302.

139
megállapítani, kitől származtak. A Scriblerus Club
működésének legnagyobb jelentőségét abban látjuk,
hogy éppen a (sajnos, csak törekedésen fennmaradt)
Memoirs of the Extraordinary Life, Works and Discoveries
of Martinas Scriblerus (1714) megírásához kezdtek és
nem valami máshoz.230 Martinus volt a nagy „projec­
to r” , a nagy „virtuoso” , s nem csupán az ő, de apja,
Cornelius története is megannyi „project” . A szereplők
tervezeteiben, találmányaiban, manővereiben, egész
gondolkodásukban kizárólagos fenntartó, mozgató erő­
ként uralkodik el a „mechanical operation of the spirit” ,
melyet Swift, Arbuthnot és Pope magával hozott saját
korábbi szatirikus javaslataiból mint a „projector”'
szatírájának módszerét.

230 K eletkezésének tö rté n e té rő l vö. George Sherburn: T he

E a r ly Career o f A lexander P ope, 69— 82. — R ö v . M a rtin u s
Scriblerus.

140
V III. ATERVEZŐ SW IFT H E L Y E ÉS JE L E N T Ő S É G E
A JAVASL ÁTÍROD ALOMBAN

Az előző fejezetekből k é t tén y v ita th a ta tla n n a k lá t­

szik: 1. a kom oly tervezetek története D efoe-ban kulm i­
nál, a tervkovács szenvedély benne ta lá lt legjobb iro­
dalm i szószólójára; 2. Sw ift jelentősége a szatirikus ja ­
v a sla t m egterem tésében (nagy a valószínűsége, hogy a
m űfaj m egtalálásának dicsősége is az övé). Abból, hogy
a tervezési láz tető p o n tjá ra hágott, term észetszerűen
következett a szatirikus ja v a sla t megszületése, kedvelt
szatirikus form ává való emelkedése. M ivel Swift előtt
nem beszélhetünk „m ock-project” irodalom ról, a kom oly
tervezetek legnagyobb, legtipikusabb képviselője pedig
Defoe (ahogyan Swift felülm úlhatatlan a szatirikus vál­
tozatokkal), úgy véljük, Sw ift helyének kijelölésére,
jelentőségének m eghatározására k e ttő jü k összevetésé­
ben nyílik a legjobb lehetőség (mások tervezeteire is a
Swift Deofe párhuzam összefüggéseiben fogunk utalni).

1. S W IF T ÉS D E F O E

Óvakodnunk kell attól, hogy k ettőjük összevetésénél

a javaslatokat szem elől tévesztve a Sw ift és Defoe m un­
kássága kapcsán felmerülő szokványos általánosságok
ismétlésébe bocsátkozzunk. U gyanakkor, m in t többször
em lítettük, a „projecting sp irit” vizsgálatával a kor
pulzusát m érjük, s gy ak ran elkerülhetetlen jól ism ert
tények felelevenítése, bizonyos elterjedt vélem ények
felülvizsgálása.
141
 Az emberi büszkeség ö n tudat, gőg („pride” ) a d id a k ti­
kus és a szatirikus irodalom nak kezd ettő l fogva tém ája.
K orabeli m egnyilvánulásainak felism erésére jól m eg tan í­
to tta Defoe-t a szigorú p uritán nevelés, de a büszkeség, a
gőg, az önteltség a klasszicista ideálokkal sem v o lt
összeegyeztethető Az angol felvilágosodás te h á t nem v é le t­
lenül örökölte a tém á t. Swiftnél a Gulliver fő tém á ja lett.
A The Art of Polytical Lyingh&n A rb u th n o t ();A hajlam
. . ., hogy az em beriséget gonoszabbnak, alávalóbbnak,
szerencsétlenebbnek higgyük m ag unknál” ), és a The
Club of Little Menhen Pope (,,. . . néhányan olyan sze­
m élyekről írta k , akik náluk is alacsonyabbak. . .” ),
azonos következtetésre ju to tt a Chamber of Fame-m el
( , , . . . a b e k ü ld ö tt nevek bőségesen elegendők a Sötét
Terem névsorának összeállítására.”231)
A !;pride” (m ert nincs pontos m agyar szó arra, am it
Swift kora é r te tt rajta) megjelenési form ái közül a leg­
tö b b e t a kellő nevelés és m űveltség hiányának tu d ta k be
a kortársak. Sw ift és Defoe eg y a rá n t panaszkodik a
nemesi m űveletlenségről. A nők nevelésére létesítendő
akadém ia tervezetében k ife jte tt defoe-i elvek nem csak a
fő gondolatban, de a részletekben is meglepő egyezést
m u tatn ak Sw ift elképzeléseivel.232 Egészében véve azon­
b an míg Defoe egy fajta term észetes lelkesedéssel beszél a
m űvelt nőről, s valóban a női egyenjogúság, a hum ánum
szemszögéből nézi a kérdést, Sw iftből hiányzik a női
nem iránti defoe-i rajongás és a nő társasági-hitestársi
kötelezettségei á lta l d ik tá lt észszerű követelm énynek
ta r tja nevelésüket.
Az angol nyelv hanyatlásának o k á t Swift a királyi
u d v a r k o rruptságában látta , m ely csak fokozódni fog,
„m íg nagyobb gondot nem fo rd ítu n k a nemes ifjak
nevelésére” . . ., sajnálatos tu d atlan ság eredm énye, hogy

231 295.; 122.; P W . I I . 241.

232 Defoe; 148; S w ift; PW . X I. P . I . Ch. V I. 46.; P W . I X .
91.; A cadem y o f W om en (An E ssa y u p o n P ro jects). 148.

142
a nyelv változásait ,,a szeszély és a divat irányítja.”233'
Defoe 15 évvel azelőtt egyetértett ezzel az A n Essay upon
Projects nyelvi akadémiai tervezetében. A nyelvi torzu­
lásokat szerinte ,,a tudatlanság, affektáció” és „szeszély”
eredményezte.234 „Olyan személyek, akik erre a fela­
datra köztudottan legképzettebbek” (Swift) „kiváló,
tudós személyek” (Defoe) feladata lenne mindkét aka­
démián, hogy ennek a gyakorlatnak véget vessenek.235
Defoe, ha nem is kívánja „rögzíteni” az angol nyelvet,
szükségesnek tartja „megtisztítani a különcködő torzí­
tásoktól” , s az akadémiai társaság kizárólagos joga lenne
„hogy szavakat ötvözzön.”236 (A morális felháborodás
mellett nyelvi meggondolások vezették Steele-t, Defoe-t,
Swiftet, a káromkodás elleni hadviselésben.)
Az angol nyelv kérdése — Swift és Defoe is úgy véli
— közvetlenül meghatározza a költészet állapotát.
A nyelvi akadémia feladatai közé tartozik majd:
„hogy száműzze a fennhéjázást és tudálékosságot,
kordában tartsa fiatal költőink hetykeségét, szemte­
lenségét” (Defoe). Swift közelebbről meg is határozta,
kikre gondolt: „a restauráció utáni költők” . A „modern”
költők tudománya nem több, mint „a tartalomjegyzék
böngészésének modern tudománya” , amit bevált mód­
szerként ajánlt az A Letter to a Young Poethon. Swift
után vélekedett így az egész Scriblerus Club. A „nagy
tartalomjegyzékek és kis összefoglalások” tudományá­
ról ugyanis a Kitérő a kitérők dicséretére c. fejezetben
értekezett először Swift. Pope csaknem szóról szóra
ezt mondja: a költőt nem érheti meglepetés „mind­
addig, amíg a m utatók és szótárak hozzáférhetők,

233 a P roposal for C orrecting th e E n g lish T ongue, PW . IV . 10.

The T a tle r (CCXXX), P W . II. 173; A p ro p o sa l for C orrecting
th e E n g lish Tongue, P W . IV . 11.
234 1 2 6 .

235 P W . IV . 14. ( S w ift) ; 126. (Defoe)

236 A n E ssa y upon P ro je c ts, 126, 127.

143
amelyek minden ismeret tárházai” .237 A költőktől egy
lépés — a fordítók. Pope két görög nyelvet ta rto tt
számon: „az eredeti görög és az, amelyről modern
szerzőink fordítanak” . . . ez utóbbit egy óra alatt
könnyűszerrel lehet elsajátítani. Mint Swift írja a
The Tatlerben (230. sz.): „. . . a könyveket nem for­
dítják, hanem (közismert kifejezéssel élve) kiveszik a
franciából, latinból vagy más nyelvből és átteszik az
angolba” . Defoe ezúttal is bízik az akadémia eredmé­
nyes reformáló hatásában, gondjaira bízza a fordítókat
is: ,, . . . cenzúrázniuk kellene . . . az írók, különösen
a fordítók szertelenségeit” .238
Sokkal menthetetlenebb a színházak helyzete. Azon­
kívül, hogy átveszik és terjesztik a nyelvi torzszülemé­
nyeket, a divatos darabok erkölcsromboló tartalm a
miatt mind Swiftnek, mint Defoe-nak komoly gondot
jelentettek. Most Swift a megértőbb. A The Advan­
cement of Religion csak ellenőrzés alá kívánja vonni a
színházak működését. Az A n Essay upon Projects
írásának idején még Defoe is megelégedett volni azzal,
ha az akadémia a bemutatásra szánt darabokat cenzú­
rázná, de 1709-ben már mást gondolt, s a The Rewiew
65. számában (szeptember 1.) egy tervezetet te tt közzé
a színházak bezáratásáról. Teljes puritán buzgalmát
felvonultatta a cél érdekében, s a „theatre” szó leírását
is elkerülve, így írta körül az ördögi erkölcstelenségek
házát: ,, . . . a bűn melegágyai, az Ördög kollégiumai
vagy inkább egyetemei, a Sátán műhelyei, ahol a
Pokol termékei sokszoros!ttatnak” . Praktikus érzéke,
embersége azonban most sem hagyta el. Esküvel
kötelezné a színészeket, hogy tartózkodni fognak a

237 Defoe: 126, 128 (sz. f.); S w ift: P W . IV. 1. (sz. f.); P W .
IX . A ppendix 334. (sz. f.); H ordóm ese, P W . I. S. V II. 93.
(1 0 9 .); P ope: A z epikus költészetről, 116. (Az angol esszé
lr líic ! C ! 7 ilíiiq fn Q 1

238 P o p e :’ 116— 7. (59.); S w ift; P W . I I . 174. (sz. f.); Defoe:

127. (sz. f.).

144
fellépéstől, a színházakat lerombolná, de a színészeknek
tovább folyósítaná eredeti fizetésüket.239
Ezek a kérdések m ár az erkölcsi reformtervezetek
világába vezetnek. H a Defoe m egvalósíthatta volna
tervezetét, hogy belépőjegyek árusítása nélkül elő­
terem tse a színészek fizetését, egy erkölcsbarát egyletet
hozott volna létre. Az uralkodópár b áto ríto tta az er­
kölcsreformáló társaságok működését.240 N athaniel
Weld 1689-ben egy dublini Society for the Reformation
of Manners (így nevezték őket) összejövetelén ta rto tt
prédikációjából fogalm at alkothatunk magunknak, mi­
lyen módon végezték ezek a társaságok erkölcs javító
m unkájukat. Weld köszönetét m ond a város magiszt­
rátusának, amiért megvédi a besúgókat a lakosság
haragjától.241 Swift erre a tevékenységre, ilyen beszé­
dekre gondolhatott, amikor a T h e A d v a n c e m e n t o f
R e lig io r ib & n ezt írta : „A vallási társaságok . . . civako­
dó klubocskákká süllyedtek, üzleti vállalkozássá, me­
lyen a legalávalóbb, gaz besúgók szedik meg m agukat” .
M áshelyütt m intha Weldnek válaszolna: „ . . . ezek
a derék magisztrátus urak, ahelyett, hogy fellépnének
a gaztettek ellen, m aguk növelik kétszeresére az erköl­
csi fertőt, mely nélkülük csupán felényi lenne.242
Ugyancsak dublini összejövetelen (szintén 1698-ban)
egy bizonyos J. Boyse nevezetű püspök röviden u ta lt
az erkölcsnemesítő társaságok történetére, s keletkezé­
süket (Londonban) húsz évvel azelőttre tette. II. Jakab
trónralépésekor (akinek az uralkodása nem kedvezett
ennek a munkának) huszonöt társaság m űködött,
m ondja Boyse. Megemlíti ő is, hogy a hívek gyakran
életük kockáztatásával végzik m unkájukat, ő is lerója
h áláját a patronáló magas hivatalnokoknak, különös
' » » S w i f t : PW . IV . 10.; P W . I I . 56.; D e f o e : 132.; T h e B est
o f D efo e’s Review, 243.; uo.
840 V ő. J a m e s S u t h e r l a n d : Defoe, 66— 6.
M1 18.
P W . I I . 67. (sz. f.); uo. 66. (sz. f.)

10 Swift 146
tek in tettel a békebírákra.243 Sw ift ezt sem h a g y ta szó
nélkül erkölcsi reform tervezetében: . g y ak ran olya­
nokat jelölnek a békebírói tisztre, akiknek legfőbb
érdeke, hogy az erény teljesen szám űzettessék közü­
lünk . .
Defoe, a The Poor Man’s Plea for a Reformation
of Manners, and Suppressing Immorality in the Nation
(1698) és a Reformation of Manners, a Satyr (1702)
című m űveiben m aga is ezt lá tja az erkölcsi reform
legfőbb ak ad ály án ak . M int az utó b b i előszavában
m egfogalm azta: „Senki nem m ara szta lh a t el m ásokat
olyan b ű n ö k ért, m elyeket m aga g y a k o ro l. . .’>244
A The Review 85. számában (1704. december 26.)
ismét visszatért erre a kérdésre.
R endkívül meglepő, hogy a gondolat, m elyre Swift
építi terv e ze té t, m ilyen közel áll D efoe-nak a károm ko­
dások, esküdözések, rossz nyelvi szokások m egrefor­
m álására a d o tt tanácsához. Defoe szerint: „ . . . ha
Anglia férfiai felhagynának ezzel a szokással, m aga
a károm kodás oly ostoba és nevetséges valam i, hogy
ham arosan k ö z ú tá la t tárg y á v á válna, és kim enne a
divatból” .245
Swift állá sp o n tja annyiban különbözik, hogy a
bűnök elhagyására, a színlelésre ő kényszerítene, s a
kénytelen színlelés folytán v áln a a vallás és erkölcs az
emberek term észetévé. M indketten azonos m egállapí­
tásból in d u ln a k ki: a rendelkezésre álló törvények
hatástalanok. Defoe a naivabb pszichológus (és m ora­
lista), m ert feltételezi, hogy a p u sz ta példaadás u tá n ­
zásra és a b ű n ö k elhagyására fogja késztetni az em beri­
séget. Sw ift azzal kezdi fejtegetéseit, hogy a jó példa
nem reform áló h atású . A nna királynő jó p éldájának
semmi h a tá sa , m íg különös m ódon II. K á ro ly rossz
248119— 120— 121.
144 P W . I I .5 5 . (sz. f.); Defoe: P re fa ce (nincs lapszám ozás).
B ro th e rto n C ollection, (sz. f.)
244 132.
146
példája hihetetlen korrumpáló hatást gyakorolt környe­
zetére, az országra.
Nemcsak a gazdagra-szegényre vonatkozó más
törvények felháborító igazságtalansága, hanem a szegé­
nyek legszegényebbjének, a koldusnak a sorsa is fog­
lalkoztatta mindkét tervezőt. Amint az A n Essay
upon Project Of Friendly Societies c. fejezete kétféle
koldust különböztet meg, az élősködőt (büntetendő)
és a nem önhibájából tönkrejutattott (felkarolandó),
ugyanúgy az A Proposal for Badges is csak azoknak
hajlandó segítséget nyújtani, akik megérdemlik.240 Míg
azonban Defoe csupán egy Friendly Society megalapí­
tását javasolja, Swift már egy ilyenféle jótékonysági
intézményt (the Poor House) igazgató bizottság tagja­
ként beszél. Defoe általánosságban ír, kezdeményezően,
Swift konkrét, adminisztratív intézkedési lehetőséget
keres egy sajátos dublini probléma megoldására. A 'ja­
vasolt megoldást ezúttal nem Defoe, hanem Stubbes
szavaival helyettesítjük be, aki az Anatomy of Abuses-
ben ugyanezt javasolta 1583-ban: ,, . . . kívánatosnak
látom, hogy eltartatnának, mindegyik a maga egyház-
községében, annak költségén” .247
A swifti komoly javaslatok és a Defoe-tervezetek
részletkérdéseit összehasonlító vizsgálódást folytathat­
nánk. Ügy véljük azonban, az eddigiek bőségesen
igazolják a tematikai-eszmei összevetés lehetséges és
jogos voltát, s elégséges alapot nyújtanak néhány
átfogóbb jellegű, általánosabb érvényű észrevétel meg­
tételéhez.
Az első különbség, am ely a két tervező alkotásait
nagyobb összefüggések szem pontjából szem ügyre véve
szem betűnik, az olyasmi, am i túlnő a javaslatirodal­
mon, s Swift és Defoe egész m unkásságának alapvető
m egkülönböztető vonása. Amíg Defoe m indig valami

89— 90.; PW . X II I . 135.

!17 II. 42.

10* 147
merőben új m egoldást keres valam ilyen intézm ény
létrehozására, valam ilyen kérdés m egoldására, addig
Swift ren d szerin t valami, a jelenben a d o tt korrupció
(vagy m ások képetelenségei, a b a jt, nyom orúságot
fokozó tervezetei) ellen tám a d . Defoe is a helyzet
ta rth a ta tla n sá g á n a k felvázolásából indul, de innen
gyorsan to v áb b lép , figyelmét a jav aso lt ötlet, a kivi­
telezhetőség részletei kötik le. E zzel szemben Swift
a javasolt m egoldás rövid felvázolása u tá n visszatér
a kiindulási p o ntra, a k iin dulásul szolgáló helyzet
tárgyalásához. Defoe az új m egszállottja, Sw ift jófor­
m án képtelen levenni tek in te té t a jelen hibáiról, a nyo­
m orúságról s tb . Defoe az építő tervező, Sw ift a rom ­
boló tervező, nem tu d ja levetni a szatirikus term észetét.
Defoe m indig konstruktív, Sw ift preventív, korrektiv.
E zért v olt A Rőfös leveleinek, ellenállhatatlan h atása.
O tt az író belső indíttatása, a té m a kezelésének m ódja a
legszerencsésebben találkozott a külső, társadalm i
igénnyel.
A teljesen ésszerű, időszerű, realizálható m egoldásokat
javasló A Proposal for Correcting the English Tongue,
The Irish Manufacture vagy az A Proposal for Badges
kisebbik része foglalkozik csak a megoldás m iként­
jével. H a Sw ift következetesen — a Defoe m ódján -
a javasolt m egoldásra koncentrál —, akkor az szatiri­
kus jav aslat lesz. A szatirikus céllal m aga elé tű z ö tt
„orvoslási” lehetőséget m inden oldalról m egvilágítja,
a legapróbb részlet sem kerüli el a figyelm ét, s az
utak-m ódok, kellő számítások szolgáltatásában a leg­
vérbelibb tervező sem m úlja felül a Szerény javaslatot.
M int lá ttu k azonban, a szatirikus javaslat lényegében
szatíra, a kom oly tervezethez k é p e st ugyanazon m on­
danivaló szatirikus, indirekt m egfogalm azásának a
módja.
Swift ír té m á jú javaslatai és Defoe kereskedelm i
tervezetei egy m ásik lényeges különbséggel szolgálnak:
Defoe a m erk an tilista elvek fe n n ta rtá s nélküli propa-
148
gátora. Swiftnek legalábbis a merkantilista elvek
írországi érvényére nézve — egyre több a fenntartása.
Louis A. Landa hívta fel a figyelmet arra, hogy a
Szerény javaslat maga is egy merkantilista elv cáfolata
(a benne megvalósuló más művészi célok mellett.)248
Ennek a Swift—Defoe különbségnek, Landa igaz meg­
állapításán túl, más jelentősége is van. Amikor Swift
ironikusan elfogadta a merkantilista elveket ebben a
szatirikus javaslatban, s bemutatta hatásukat, akkor a
világirodalom történetében a legdrámaibban m utatta
meg őket — a gyarmat szemszögéből. Nem ő volt az
első, aki nem ta rto tta alkalmazhatónak azt, ami
Angliában bevált (legalábbis nem mindent). William
Molyneoux ezt 1698-ban megtette.249 De Swift teremtett
nagy művészetet ebből a témából. Bár csak írországi
alkalmazásuk ellen tiltakozott, s általában véve elfo­
gadta helyesnek a merkantilista elveket, azáltal, hogy
az alattuk megbúvó igazságtalanságra, kizsákmányo­
lásra ráirányította a figyelmet, akarva-akaratlanul
ellenük hatott.
Defoe csupán gazdasági, kereskedelmi megvilágí­
tásban látta ezeket az elveket, s csak Anglia szemével,
ezért futó erkölcsi aggályok ellenére következetes
szószólójuk maradhatott. Swift a humánum, erkölcs,
emberi jogok oldaláról és Írország szemével. Ezért
kellett ellenük fordulnia. Ehhez nem volt elég, hogy
Írországba költözzön. Swift egész szatirikus és nem
szatirikus munkásságának éle olyan korabeli jelenségek
ellen irányult, melyek nem állták ki morális elveinek
próbáját. Sir William Temple-nek is módjában állt,
hogy Írország szemével ismerkedjék meg az ír helyzet­
tel. ö azonban Dublinban is angol maradt. Épp azok
egyike volt, akik veszedelmesnek ta rto ttá k az ír gyapjú-
248 A M odest P roposal and P opulousness és S w ift’s E conom ic
Views a n d M ercantilism .
249 T h e Case of I re la n d ’s being bound b y ac ts o f P arlia m en t
in E n g la n d , sta te d (D ublin, 1698).
149
ipart az angol kereskedelmi érdekekre.250 A merkantilis­
ta elvekkel kapcsolatos Swift—Defoe különbség tehát
az általuk képviselt országok különbözőségéből ered.
Ugyanakkor a javíthatatlan „projector” Defoe (még
a Harley-nak írt leveleiben is tervezeteket ajánlga-
to tt !251) disszentersége, ahogyan Steele és a többiek
whig-pártisága is, jelentős elvi-politikai kérdésekben
határolta el ezeket az írókat Swifttől, vagy épp szembe­
fordította őket vele. Whig elveivel Steele Swift poli­
tikai elképzeléseinek következetes ellenzője volt. Amíg
a The Examiner az új tory politikát védelmezte, Steele
a The Medley-nek írt. A The Medley kizárólag a The
Examiner ellenzésére született. A Marlborough-t támadó
The Conduct of the Alliesva (1711) a The Englishman’s
Thanks to the Duke of Marlborough volt Steele válasza
(1712).
Az, hogy Defoe munkássága kereskedő-középosztály
érdekű, közismert, nem részletezzük. Sokkal izgal­
masabb, vitathatóbb Swift osztály-hovatartozása. Igaz,
az ír mezőgazdaság javításának és fejlesztésének szük­
ségessége az 1720 utáni javaslatokban, javaslattal
kapcsolatos írásokban egyre gyakrabban visszatér,252
a Rőfös az első levelében ezt írta: „Mert a földmíves
ta rtja el a kereskedőt, a boltost és a kézművest” .253
Ebből azonban Cook is, mások is, túl messzemenő
következtetéseket vontak le. Cook véleménye szerint
Swift szemében a disszenter és kereskedő Defoe mind­
azt megtestesítette, amit Swift az általa védelmezett
társadalmi osztályokra, rendre a legveszedelmesebbnek
tartott. John E. Ross úgy véli, Swift nem hitt a haladás-
350 A n E ssay u p o n th e A d v an c em e n t o f T rad e in Ire lan d
(1873). The W orks o f Sir W illiam T em ple, 9.
251 Vo. 1710. szept. 5-i levelét: „ I n O rder to P u sh th is
ad v an tag eo u s proposale o f E n co u rag ein g S cotland to build,
f i t t o u t an d re p a ir H e r O wn S hipping . . O. H . H ealey:
T h e L etters o f D aniel D efoe, 280.
252 P W . IX . 15, 47—8, X . 16. stb .
253 PW . X . 8. (117.)
150
ban, teljes sötótenlátás jellem ezte. M int a neoklasszi­
cizmus képviselője, „végterm ék volt” . A Defoe-féle
h alad ást rosszabnak ta r to tta a jelennél.254
Swift jól lá tta , hogy a Church of Ire lan d az adott
helyzetben gazdaságilag-politikailag a földbirtokos ne­
mességtől v á rh a to tt m egerősödést. (Ezért is egyértelm ű
nála a műveltségi színvonal emelése a nem esi műve-
letlenség felszámolásával.) Túlzás azonban a z t állítani,
hogy Sw iftet csak ez az osztály érdekelte, m i több, a
korabeli kereskedelmi a k tiv itá st, ipari m ozgást vesze­
delmesnek ta r to tta . Azért túlzás és durva hiba, m ert,
aki ilyen vélem ényt alkot, az a Rőfösről, a The Irish
Manufadure-ról teljesen megfeledkezik. Az ír gy ap jú ­
ipar lábraállításáért, a szabadkereskedelem ért folyta­
to tt h a d já rat pedig Swift m unkásságának egyik leglé­
nyegesebb pontja. Igaz, a The Irish Manufacture-ben
teljesen érthetően úgy lá tta , hogy, ha m á r A nglia ír
ip a rt sorvasztó politikája v á lto z ta th a ta tla n , akkor a
mezőgazdaság elhanyagolása, a gabona im portálása
ú jab b felesleges csapás, a m it az ország m aga mér
m agára. E ttő l eltekintve az ipar-kereskedelem tám oga­
tásának, erősítésének szükségességéről, s nem veszedel­
mes voltáról szól a javaslat. Az Against the Power
of Bishopsba,n az iparosodás legfőbb a k a d á ly á t épp a
kereskedelem elm aradottságában látja. A P üblich Ab­
surdity es in Englandben türelm etlennek ta r tja , hogy
tö b b nagyvárosnak nincs parlam enti képviselete, „bár
tele van iparkodó városlakókkal, akik szám ottevő előre-
m ozdítói a királyság kereskedelm ének” . K é p te le n állí­
tásn ak tartju k , hogy Swift a z ért sietett az ír boltosok,
rőfösök segítségére, m ert ők még nem v á lta k „Monied
In te re s t” -té (pénzérdekeltséggé), m int az angol keres­
kedők.255 Swift jól tu d ta , megerősödésük épp a z t ered-
254 J o n a th a n S w ift as a T o ry P am p h leteer, 96.; S w ift an d
Defoe. A S tu d y in R elatio n sh ip , 121, 124.
255 Ji. I . Cook: J o n a th a n S w ift as a T ory P a m h le te e r, 133.
(sz. f.)
151
ményezné, hogy azzá v áljan ak . Azt is lá tta , hogy
,, . . . a nem zet gazdagságát, a m it valaha a föld é rté ­
kében ta r to tta k számon, m a részvények értékének
állásából sz ám ítják ki . . ,”256
A részvényekkel elkövetett csalások viszont nem csak
Swiftet, hanem Defoe-t is felháborították.257 A South
Sea Bubble ham arosan m in d k e ttő t igazolta elm arasz­
taló vélem ényében. A kereskedők kapzsiságát, m eg­
bízh atatlan ság át Swift egyébként is elkeserítőek t a r ­
to tta .
Az a vélemény, hogy a tory és a kereskedelem két
egymással teljesen ellentétes fogalom, régi volt már
Swift korában is. Egy pamflet (Torism and Trade Can
Never Agree, 1713?) így írt: „Elképzelhető, hogy azok,
akik mellett két olyan érdek áll, mint az egyház és a
földbirtok, majd olyan vacakságokkal törődnek, mint
a kereskedelem?”258
Az ilyen korabeli érzéseket táp lálta a ta g a d h a ta t­
lanul nagy disszenter kereskedelm i buzgalom, a to ry k
többségének m ag atartása, a főleg a középosztályra
épülő whig politika, Sir A ndrew Ereeport és Sir R oger
de Coverley vélekedései, v itái stb . Nem kétséges, hogy
a XIV. Lajos ellen fo ly ta to tt whig háború is o k o zh atta,
hogy Swift a finánctőke ellen fordult akkoriban, hiszen
legfőbb feladatából, a békekötésre készülő to ry p o litik a
tám ogatásából következett, hogy a hadsereg p én zfo rrá­
sával, a finánctőkével ta lá lta szembe m agát. L . A.
L anda k im u ta tta , hogy a kereskedelem ügyének védel­
mezői között számos em inens to ry is volt: D udley
N orth, Sir Jo sia h Child, Charles D avenant stb ., sokan
közülük a leghathatósabban tám ogatták az E a s t
In d ia C om panyt. A Torism and Trade Can Never

256 The E x a m in e r, 13. sz. (1710. nov. 2.) (PW . I I I . 6.) sz. f.)
257 A n E ssa y u p o n P rojects, 4 2 —3.
258 L. A . L a n d a idézi: S w ift’s E conom ic Views a n d M e rc an ­
tilism , 310. (sz. f.)

152
Agree pedig Defoe-t is a kereskedelem ellenségének
nevezte.259 A Swift könyvtárában talált gazdasági
tárgyú, korabeli kiadványok bizonyítják,260 hogy —
ha nem is volt a tárgy szisztematikus művelője —
tekintélyes ismeretanyaggal rendelkezett ezen a téren.
Ezekből merített, mikor fontolóra vette kora gazdasági
elképzeléseit, melyekkel — ha többet közülük Írország­
ban veszedelmesnek is tarto tt — alapjában egyetértett.
A mezőgazdaság jelentőségét pedig a merkantilista
írók is hangoztatták.
Defoe osztály-hovatartozása kétségbevonhatatlan.
Swift esetében azonban rugalmasan kezelendő ez a
kérdés. Politikai és egyházi okokból többször kellett
a „Landed Interest” mellett ,,Monied Interest” ellen
állást foglalnia. 1720 után úgy tekintett a földbirtokos
nemességre, mint az egyház támaszára. Ugyancsak
1720 után, a The Irish Manufacture-vel kezdődően
felvette a harcot az ír ipar és kereskedelem oldalán.
Ebben az összefüggésben a földesúr embertelen, műve­
letlen, farmernyúzó. De, mint merkantilista kortársai,
Swift sem feledkezett el a mezőgazdaság jelentőségéről
az ipar mellett. A kérdés tehát nem egyszerű, s a két
író közötti lényeges különbség nem itt keresendő.
{Hiszen Defoe mindig ugyanannak a közönségnek írt,
míg Swiftnél pl. a Rőfös majd minden levele más
közönséghez szól.261)
A két életmű különbségeinek gyökere véleményünk
szerint addig a pontig nyúlik vissza, ahol az ipar-keres-
259 Uo. 310— 11.
260 Josiah Child,: D iscourse o n T rad e (1693); Charles D a ven a n t:
P ic tu re of th e m odern w hig: w ith o th e r tra c ts (1701); Jo h n
B row ne: E ssays on T rad e an d Coin o f Ire lan d (1729); Jo h n
Locke: T racts R e latin g to m oney, in te re st an d T ra d e (1696);
W illiam P etty: E ssays in P olitical A rith m e tick (1699); S am uel
M odden: R eflections and resolutions for th e g en tlem en of
Ire lan d (1738).
261 Carl R . W oodring: T he A im s, A udience, a n d S tru c tu re
o f th e D rap ier’s F o u rth L etter, 51.
153
kedelem és a m orál ú tja i elválnak a kor m egítélése
szerint. Defoe tis z tá n lá tta , hogy Anglia nem végzett
m akulátlan tevékenységet ipari-kereskedelm i, tö rek ­
véseiben. De Defoe a kereskedelem , Swift a morál
m ellett dön tö tt. M in dkettőt segítette a döntésben a
helyzet, am elyet elfoglalt. D efoe-t sodorta m agával
egy ország roham os gazdasági fellendülésének árja.
Sw iftnek, az elnyom ott ország szószólójának szemben
k e lle tt úsznia ezzel az árral. A víz sok m indent sodort
m agával. D efoe-nak nem k e lle tt törődnie vele, ha
lá tta is. A szem ben úszóra életveszedelm et je le n th e tett,
a legjobban a rra k ellett figyelnie. Swift nem tu d ta és
nem a k a rta félretenni azokat a gondokat, m elyekről
Defoe m egfeledkezhetett. íg y tö rté n t, hogy Robinson,
legyőzhetetlen a k aratáv al, testi-lelki erejével ú jra ­
te re m te tte a civilizációt. Az éles szemű G ulliver azon­
b a n tú l sok h ib át ta lá lt ebben a m unkában. A fent
e m líte tt döntés ilyen messze vezetett, de ennél is
messzebb. H ans H . Andersen rá m u ta to tt Defoe ellent­
m ondó állásfoglalására a rabszolgakereskedelem m el
kapcsolatban (A n Essay upon Projects — m ellette;
Reformation of Manners — ellene; Robinson Crusoe és
m ás írások — m ellette; Colonel Jaclc — ellene.262)
Gulliver például ezt m ondja egy helyen: „ É n azon­
b a n . . . félreérthetetlenül hangsúlyoztam , hogy soha
az életben nem leszek eszköze olyan akcióknak, melyek
egy szabad és hősi n ép et rabszolgasorsra akarnak
kényszeríteni” .263 A szatirikus Sw ift szemében az angol:
„ k o rru p t nem zet” , Defoe szem ében: „kereskedő nem ­
z e t” .264
A javaslatirodalm on belül ezek a különbségek ered­
m ényeznek olyan form ai sajátosságbeli különbséget,
hogy, míg Defoe m intaszerű tervezeteket ír, addig
Sw ift m induntalan odahagyja m agát a javasolt megol-
262 T he P a ra d o x o f T ra d e a n d M o rality in Defoe, 23— 25.
263 P W . IX . P . I . Ch. V. 37. (76.)
264 A n E ssay u p o n P ro je cts, 46. (sz. f.)

154
dást (a komoly javaslatokban), s a m egoldásért k iáltó
helyzetet részletezi. Ez eg y ú tta l egy m ásik sw ifti
tulajdonságot is jelent. T ervezetei szenvedélyesek,
indulattól fűtöttek. Ahogyan Defoe, a regényekben is,
csak beszél a szenvedélyekről, de érzelmi intenzitásnak
nyom a sincs, ugyanúgy hiányzik ez a tervezeteiből
E nnek egy újabb különbség az oka, s formai szem pont­
ból ez a leglényegesebb: Defoe az An Essay upon
Projectshen csak „te rv ez ” , de nem „alkot” , figyelm ét
a tények, szám ítások k ö tik le.
Sw ift és a „tervezési láz” viszonyát úgy vizsgáltuk,
hogy a komoly jav a slato k a t v e te ttü k össze Defoe
tervezeteivel. Ideje, hogy szem ügyre vegyük a m ásik
tervező, a szatirikus tervező Sw ift viszonyát a k ita lá -
tori buzgalomhoz. M inthogy Sw ift előtt csak az egy­
szerű ,,projector” -szatíra áll rendelkezésünkre (a s z a ti­
rikus „project” helyett), ezért az összevetést Sw ift
tervezői, álarc mögé re jte tt, művészi funkcióinak
vizsgálatával kapcsoljuk össze.

2. A S Z A T IR IK U S É S A T E R V E Z Ő

Swift is, Defoe is jól tu d ta , hogy a „projector” nem

örvendett osztatlan közmegbecsülésnek. Swift kom oly
javaslataiban igyekezett elhatárolni m agát a féleszű
tervezőktől.263 A Dalby Thomas Esq.-hoz íro tt előszóban
(An Essay upon Projects) Defoe is arról panaszkodik,
hogy a tervezési m ánia botrányos m éreteket ö ltö tt.265266267
H ogy a X V I I - X V I I I . századi szatíra m ilyen tu la j­
donságokat tá rsíto tt a tervezői tevékenységgel, a z t a
The Devil is an Ass és a The Projectors267 c. kom édiák
szereplőinek a puszta névsora kitűnően összefoglalja:
265 A P roposal for C orrecting th e E nglish Tongue, P W . IV..
20 — 1 .
266 U o. 25.
267 , W . I I . ’: The P ro je cto rs: A Com edy.

155.
M eercraft, E verill, Drainwell, Air-Castle, Shirtless,
M achine, Sly, Principle (Tükörfordításban: Csupacsalás,
Mindiggaz, Jólfejő, Légvár, Ingtelen, M asina, Ravasz,
Alapelv). B en Jonsontól Swiftig a szegénység jellemez­
te, s a gyors m eggazdagodás vágya űzte őket. Tömege­
sen á llíto tta k elő bevehetetlen gyógyszereket a tá rs a ­
dalm i bajok orvoslására. Az egyik m eggazdagodott
(Meercraft, Drainwell), a m ásik nem (Shirtless például).
Az előbbi ügyes csaló, az utóbbi b eszám íth atatlan
idióta a szatirikus szemében. M ásrészt igen sok becsületes
tervező ju to tt tönkre a tervezésben. E zek et, m int
H a rtlib o t is, valóban csak a közjó, a tu d o m án y előre-
vitele érdekelte. Ő m inden pénzét a köz ja v á ra fordí­
to tta , eredm énytelen kísérletezésbe ölte, s szegénység­
ben h alt meg. (A restauráció m egfosztotta állásától, a
R oyal Society be sem v e tte tagjai közé.268) B ennünket
azonban az érdekel, am ilyennek a szatíra l á t ta — nyil­
ván nem H a rtlib o t, P e tty t —, hanem a tehetségtelen
élősködőket.
Már az 1620-as, 30-as évekre olyan nyilvánvalóan
a fejlődés gátjává vált a pátens-rendszer, hogy Pulche-
riának száműznie kellett az ezer ürüggyel élősködőket
öccse, az alig hogy nagykorúvá lett császár udvarából.
(Philip Massinger: The Emperor of the East, 1632.)209
Samuel Butler így jellemezte a tervezőt (Butler jellemei
csak 1759-ben jelentek meg): ,, . . . előrelátó ember.
Művésze az ármánynak, tervezeteknek, fondorlatoknak,
melyekkel felkutatja azt a pénzt, amit mások biztosnak
hitt helyekre rejtenek. A legkülönfélébb visszaélések
leleplezője, rejtélyek nagy nyitogatója, akinek mégis
minden bajra egyetlen orvossága van: pátens szerzé­
sével részt biztosít magának bennük, ami által azok
törvényesíttetnek, következésképp nem tekinthetők
többé csalásnak” .270
268 R . F . Jo n e s: A ncients an d M oderns, 153.
269 A ct I. Scene I I . 290.
270 C haracters an d Passages from N ote-B ooks, 115. (sz. f.)

156
 A X V II. századi szatíra te h á t alapvetően e g y e té rte tt
a tervező megítélésében.
Addison és Defoe is e g y e té rte tt abban, hogy a leg­
több „projector” képzelgéseinek semmi köze sincs a
valósághoz, s a fantazm agóriák m egvalósítására te t t
m akacs erőfeszítések vége „koldusbot, tönkrem enés,
becstelenség” .271 Ő ket mégis jobban érdeklik a ja v íth a ­
ta tla n buzgólkodók indítékai, m int elődeiket. A hang­
súly így a tervező becstelen szándékairól, szélhám ossá­
gáról fokozatosan a tervek képtelenségére to ló d o tt át,
s a X V III. századi szatirikusok nem a csalóban, hanem
a kétségbeejtő szegénység d ik tá lta tervezetek k é p te ­
lenségében lá ttá k a szatíra fő forrását. (Ebben annak
is nagy szerepe volt, hogy ez a hiba így, az „ésszerűtlen”
tarto m án y áb a ta rto z o tt, s jobban megfelelt a felvilá­
gosodás szatirikus ízlésének.) A legtökéletesebb bizo­
nyítékokkal a sw ifti szatirikus javaslatok szolgálnak.
Swiftnél a javasolt megoldás képtelensége le tt a
szatíra legfontosabb eszköze, forrása, azáltal, hogy
szatirikussá to rz íto tta a valóságos viszonyokat. S zati­
rikus javaslatai azonban ennél sokkal többek is egyben:
nem a tervezők, a „ p ro je c to rro k ostobaságainak
kinevettetését szolgálják elsősorban, hanem egy nagy­
szabású, didaktikus és szatirikus fronton egyaránt
fo ly ta to tt hadviselés eszközei. W. B. Ew ald k im u ta tta ,
hogy a legtöbbször szatirikus céllal felöltött álarc írói
eszközként a X V II. század vége felé terjed t el (ez is
am ellett szól, hogy a X V II. században senki nem írt
szatirikus tervezetet, hiszen az effajta írói szerepjátszás,
egyáltalán nem v o lt még ism ert írói fogás), s sokáig
ta r to tta népszerűségét a X V III. században. Swift nagy
érdem e volt, m ondja Ew ald, hogy az álarcot elsősorban
ironikus céllal használta.272 A „projector” á larcát öl­
tö tte fel a leggyakrabban. Míg Bickerstaff, W agstaff

271 T he S pectator, 535. szám (Vol. IV . 410.) (sz, f.)

272 T he Masks o f J o n a th a n Sw ift, 3— 7.

157
és mások az író egyéniségétől távolabb eső, ironikusan
adoptált jellemek, addig a tervező — az eddigiek
bizonyítják Swift egyéniségének, reformtörekvései­
nek, szatírájának legjellemzőbb része. Egyszerre több
szatirikus cél megvalósítására is képes volt. (Defoe
legtöbbször egyre is alig, amint azt a The Shortes Way
with the Dissenters kalandos története is bizonyítja.)
A Szerény javaslatban tehát a „vad, spekulatív terve­
zetek”273 paródiáját is látnunk kell. Ez azonban másod-,
harmadrandú jelentőségű kérdésként húzódik meg a
háttérben a fő szatirikus célkitűzés mögött.
Swift gyakran közvetlenül támadja a tervezőket,
de sohasem a tervezés tényét, létjogosultságát (legtöbb­
ször nem is a tervező jószándékát vonja kétségbe),
hanem az adott tervezetek ostobaságát, rövidlátását,
kivihetetlenségét vagy végletes esetekben társadalmi
kártékonyságát kifogásolja.274 Nem növelhették szemé­
ben a „projector” tekintélyét a tengeri hosszúság
meghatározásán lázasan buzgólkodó kísérletezők sem:
„Elegem van a hosszúságból. Két kitalátort biztattam,
akik közül az egyik csaló volt, a másik elmetszette a
saját torkát” .275 Ebből az idézetből az is kiviláglik,
hogy segítette a tervezőket. Ha figyelmesen elolvassuk
Gulliver harmadik utazását, megtalálhatjuk az egy­
ügyű lagadói kísérletezők próbálkozásainak a magyará­
zatát is, ami felmenti Swiftet a természettudomány és a
„projecting spirit” elutasításának elhamarkodott vád­
jától. ,, . . . valamicskét konyítanak ugyan a matézis­
hez, de tele vannak gőzös elméletekkel” .276 Nem az
általuk képviselt tudományban való jártasság, hanem
éppen az abban való járatlanság miatt váltak nevet-

273 P W . I I . 47. (sz. f.)

274 C onsiderations a b o u t M ain tain in g th e P oor, P W . X II I .
714. (A lkotásának ideje n em ism eretes.)
276 George It. P o tter: S w ift a n d N a tu ra l Science, 111— 3.
(sz. f.)
276 PW . X I. P . I I I . Ch. IV . 160. (272.)

168
 ségessé. Gulliver, aki fiatal korában maga is egyféle
kitalátor volt, alaposabb, praktikusabb matematikai —
fizikai ismeretekkel rendelkezik a lagadóiaknál. Swift
jókora kíváncsisággal, hiszékenységgel is felruházza a
kapitányt a szatirikus hatás kedvéért. Lagado siralmas
állapota megdöbbenti, majd egy fejezettel odébb lel­
kesedik azokért a fantazmagóriákért, melyek — mint
Munodi előzőleg felvilágosította róla — ezt a pusztulást
előidézték Lagaaóban. Ilyen nagyfokú hiszékenységre
két okból volt szükség. Először azért, hogy Gulliver
lelkes tolmácsolása félreérthetetlenül kiemelje, itt tulaj­
donképp angliai —írországi dolgokról van szó, s másod­
szor, hogy Gulliver majd fenntartás nélkül elfogadja a
.holes lovak világát.
Említettük, hogy a Szatirikus javaslatok gondolkodás-
módja, érvelésének mikéntje a tervezők paródiája is
egyben. Ennél azonban van a swifti „projector” szatí­
rának egy sokkal lényegesebb, következetesen jelenlévő
céltáblája: a puritán „zeal” , „enthusiasm” , „fanati­
cism” (buzgóság, lelkesedés, fanatizmus). Owen Barfi­
eld, aki az angol szavak történetében nyomozott az
angol történelem, koreszmény, korhangulat után, kimu­
tatta, hogy Swift korában „még mindig meghatározó
volt a vallási fanatizmus elleni reakció” .277 A Hordó­
mesében, a The Mechanical Operation of the Spiritben
az aeolisták és a többi széllel bélelt, fanatikus tanoktól
őrjöngő szekta, a Kitérő az őrültségről gőz-elmélete is,
mind a XVII. századi puritánellenes szatírákat idézi.
Clarence M. Webster elemzi részletesen Swift és a
korábbi jÄwtänellenes szatíra rokonságát (Swift and
Some Earlier Satirists of Puritan Enthusiasm) . Mi csak
arra kívánunk emlékezni, hogy Swift szenvedélyesen
gyűlölte a tudatlan megszállottságot, a túlhajtott
buzgalmat, lelkesedést. Ennek a megnyilvánulási for­
mái voltak: a pedantéria, Partridge asztrológiája, a
277 H isto ry of E nglish W ords, 173.

159
„wit” , az „Opinion” , a fanatikus prédikátor, a „mo­
dern” költő, stb. A tervezőnek lelkesednie kell, lelkese­
dést kell ébresztenie, tehát pusztán a tervezetkészítés
természeténél fogva is jobban idetartozhat, mint a
felsoroltak legtöbbje. A puritánokkal való kapcsolat
nemcsak abban áll, hogy a „projecting spirit” a XVII.
század tudatában egyet jelentett a puritanizmussal.
A tervezésben önmagában is buzgalom, lelkesedés jut
kifejezésre. A korai szatirikusok gyakran szatirizálták
a tervezőt ezért a lelkesedéséért, anélkül, hogy ezt a
puritanizmushoz kapcsolták volna. (Earle humoros­
szatirikus jellemei között is van erre példa.278) Swift
szatírájában a puritán és a tervezői lelkesedés találko­
zott, s kölcsönösen erősítette egymást. (Itt kell utalnunk
arra a kapcsolatra, amit a XVII. századi puritánellenes
szatíra és a Gulhver negyedik utazása között vélünk,
felfedezni. Az egész negyedik utazásnak az emberről
alkotott alapkoncepciója, a Yahoo-hasonlat, benne
foglaltatik Ben Jonson két mondatában. Quarulous így
foglalja össze a puritánokról alkotott véleményét —
kettő volt közülük az általa is ismert Purecraft és a
prófétai nevű Zeal-of-the-Land Busy: „El innen, ti
hipokrata, gőgös buták csűrhéje, vadak vagytok in­
kább, mint őrültek. Alkalmasabbak az erdei életre,
vadállatok közé, mint házakba, emberek gyülekeze­
tébe” .279)
Nem tartozik tárgyunkhoz, hogy a Hordómesében a
fizikai ocsmányság jellemvonásaival felruházott disszen-
ter szekták, s általában a XVII. század puritánellenes
irodalmának hasonló eszköztára és a negyedik utazás
oly sokat vitatott Yahoo-i között párhuzamot von­
junk, de úgy hisszük, érdemes lenne ezt a kérdést
alaposabban megvizsgálni.

278 M icro-Cosm ographie (először 1628-ban je le n t m eg, de a

kérdéses Írá st csak az 1629-es 5. k iad ás ta rta lm a z ta ), 89.
279 B artholom eow F air, A c t. V . Scene I I . 142. (sz. f.)

160
 Swift néha gúnyolta, de sokkal inkább maga is
elfogadta, s mind komoly, mind szatirikus formájában
társadalmi bűnök, hibák tudatosítására, ostorozására,
esetleg kiút felajánlására használta a „project” műfaját.
A tervező és a szatirikus Swift azonban úgy tűnik, egy
szempontból ellentmond egymásnak. A tervező és a
szatirikus egyaránt (a szatirikus javaslatokat a szatírá­
hoz értjük) az olvasó megnyerésére törekszik. Az előbbi
esetben az olvasó elfogad valami újat, az író ösztönzése
nyomán alkotó munkára vállalkozik. A szatirikus
kiábrándítja a jelenből, romboló tevékenységet végez
(hiteket, illúziókat rombol). A tervező megmutatja a
kiutat is, megoldást ajánl, optimista lelkesedéssel adja
elő tervezetét. A szatirikus nem mutat megoldást
(a pozitív eszmény kimondása megfosztaná művét
szatirikus jellegétől), reménytelennek tünteti fel a
helyzetet (ezt követeli tőle a szatirikus ábrázolási mód).
Swift mind a tervezetet, mind a szatírát sikeresen
művelte. A Rőfös levelei tűzbe hozták, ellenállásra
sarkallták az íreket. A Szerény javaslat íróját két évszá­
zadig őrültnek tartották. A furcsa ellentmondásra a vá­
lasz a komoly és a szatirikus javaslatok viszonyában
rejlik, részben meg is fogalmazódott, s egyben vizsgá­
lódásaink konklúziója lesz.
A tervező és a szatirikus ugyanazon Swift két arca,
ugyanazon bűnök elleni háború két formája. Téma és
művészi cél tekintetében a kétféle alkotás szoros egy­
séget képez. A kiindulópont mindkét esetben azonos:
az uralkodó állapotok bemutatása. A tervező is rombo­
lással kezdi tehát (igaz, abból a feltételezésből indul,
hogy a kérdéses helyzetből az olvasónak is elege van,
míg a szatirikusnak akarata ellenére kell meggyőzni az
olvasót valami helytelenségről, nevetséges, korrupt
stb. voltáról). A tervező továbblép, megoldást ajánl, a
szatirikus, indirekt, bonyolultabb művészi eszközök
felvonultatásával csak a hiba megsemmisítését tűzi
célul. A támadás sokkal hevesebb elsöprő erejű hatásá-
11 Swift 161
val a didaktikus írás, komoly javaslat nem vetekedhet.
A fokozati sorrend, melyre a didaktikus írás, a komoly
javaslat, a szatirikus javaslat viszonyában rám utat­
tunk, csupán művészi, írói magatartásformák leggya­
koribb sorrendje ugyanazon probléma művészileg igény­
telenebb feldolgozásától a magasabbrendű felé, de nem
Swift eszmei fejlődésének sémája. Bár megkülönböz­
tettünk kisebb egységeket, melyeken belül Swift
mindegyik témával végigjárta mindegyik fokozatot, a
legtragikusabb szatirikus javaslatot, a Szerény javas­
latot is követi több komoly javaslat a témában.
1720 után kettős folyamat tanúi lehetünk. A javas­
lat uralkodó formává válik, s ezzel egyidejűleg egyre
fokozódó kiábrándultság vesz erőt az írón a forma, a
tervezői erőfeszítések hatékonyságát illetően. Ennek
ellenére szinte úgy tűnik, hogy magának a Szerény
javaslatnak, is a Swift korábbi komoly javaslataira
való figyelemráirányítás a feladata. A komoly terveze­
tekben — a szatirikus szokásának megfelelően — a
bajok ecsetelése, az orvoslás szükségességének bizonyí­
tása érdekli elsősorban, s magáról az orvosságról
minduntalan megfeledkezik. Ez a másik szoros kapocs
a tervező és a szatirikus Swift között.
1714 előtti társadalomkritikus tevékenységét a jelen
konzerválására való törekvés jellemezte. Az alap,
melyről támadásait intézte, politikailag-vallásilag a res-
taurációs gondolkodás, művészileg a klasszikus művelt­
ség volt. 1714—20 közötti tapasztalatai változáshoz
vezettek. Amikor 1720-ban Swift felvetette az ír témát,
a defoe-i kor lelkiismeretévé vált. Az írek védelme
mellett olyan jelenségekre hívta fel a figyelmet, melyek­
re akkor még kevesen figyeltek, „élvezetek, profit,
törtetés” .280 Ezekben látta az emberi tettek fő motívu­
mait. ,, . . . valami hatásos módszerrel civilizálni

280 A n H u m b le A ddress, P W . X . 129. (sz. f.)

162
kellene a szegényeket. . Z’281 Egy-két nagyon ritk a
kivételtől eltekintve, a „poorer S ort” embertelen
munkaviszonyaira és szegénységére vonatkozó javas­
latokkal csak a X V III. század végén, a X IX . század
elején találkozunk. Gulliver így foglalta össze Swift
törekvéseit: „A legmohóbban falták szemeim azokat,
akik zsarnokok és bitorlók szívébe döfték késüket,
vagy akik visszaadták a szabadságot elnyomott és
lealázott nemzeteknek” .282 Swift nagy érdeme a javas­
latirodalom történetében a szatirikus javaslat m egte­
remtése, s a legtöményebb, legbonyolultabb szatirikus
formává való tökéletesítése. Nem lehetetlen, hogy
amikor Steele arról ír t (1710), m it köszönhetett a
T h e T a l l e r Swift „szokatlan észjárásának” („uncommon
way of thinking” ),283 akkor a szatirikus javaslatokra
is gondolhatott. A szatirikus javaslat megszületésében
jelentős szerepe volt a szatirizáló kedv növekedésének.
A korra jellemző szatirizáló kedv Swift munkásságá­
ban, a Scriblerus Club m unkájában a kitalátori buzgal­
m at tűzte tollhegyre, s így az irodalom a kor legjellem­
zőbb módján m u tatta meg a kor legmeghatározóbb
törekvéseit. A kor volt a tervező és szatirikus egyszerre.
A kettő találkozásának legnagyobb eredménye kétség­
telenül Swift művészete volt, aki elődeivel ellentétben
a „public good” (a közjó) szempontjából ítélte meg a
tervezési láz elfogadható és elvetendő tulajdonságait.
Swiftben a tervező és a szatirikus egyaránt a társadalm i
hibák, bűnök megreformálására törekedett. Egyszer
eltűnődött: „H a az em ber ifjúságától öregségéig fel­
jegyezné mindazt a véleményt, am it a szerelemről,
politikáról, vallásról, tudom ányról és a többiről alko-

281 U o . 137. (sz. f.)

282 PW. X I. P . I I I . Ch. V TTT- 180. (301.)
iss p \y . i i . ff. D avis: Introduction, XXVI.
11* 163
to tt magának az évek során: m ekkora következetlenség,
mennyi ellentm ondás gyűlne így össze” ?284
Amit tervezeteiben, javaslataiban feljegyzett, az
következetes és ellentmondás nélküli, am i feljogosít
bennünket a rra az állításra, hogy Swift a tervezőnek
is, a szatirikusnak is a H o r d ó m e s é b e n jelölt ki egy életre
szóló program ot: ........ minden újabb m űtét után
világosan m egállapítottam , hogy mennél tovább hala­
dunk, a hibák számban és terjedelemben annál inkább
növekszenek. Mindebből méltán vontam le magamnak
azt a következtetést, hogy az a bölcselő vagy feltaláló,
aki a term észetben jelentkező repedéseket és szakadá­
sokat össze tu d ja forrasztani és fércelni, sokkal nagyobb
szolgálatot tesz az emberiségnek és hasznosabb tudo­
mányra ta n ít bennünket, m int az, aki m a köztisztelet­
nek örvend s aki feltép és leleplez minden hibát, akárha
valaki a b o n ctan t tartaná az orvostudomány végső
céljának” .285

•“ T houghts o n V arious S u bjects. E lőször 1711-ben je len t

meg. PW . I . 244.
*“ PW. I. S. I X . 110.(125.)
164
IRODALOM

FE L H A SZ N Á L T S W IF T -K IA D Á S O K

T he P ro se W orks o f J o n a th a n Sw ift. E d . b y H e rb e rt, D avis.

I. A T ale o f a T ub. W ith O th er E a rly W o rk s 1696— 1707.
O xford, 1939.
II. B ick e rstaff P ap ers a n d P a m p h le ts o n th e C hurch.
O xford, 1939.
I I I . T he E x am in er an d O th e r Pieces W r itte n in 1710— 11.
O xford, 1940.
IV. A P ro p o sal for C orrecting th e E n g lish Tongue. P o lite
C onversation, E tc . O xford, 1957.
V. M iscellaneous an d A utobiographical Pieces F rag m en ts
a n d M arginalia. O xford, 1951.
V I. P o litic al T racts 1711— 1713. O xford, 1951.
V II. T he H isto ry o f th e F o u r L a s t Y e a rs o f th e Q ueen.
O xford, 1951.
V III. P o litic a l T racts 1713— 1719. O xford, 1953.
IX . Iris h T ra cts 1720— 1723. A nd S erm ons. O xford, 1948.
X . T he D ra p ie r’s L e tte rs a n d O ther W o rk s 1724— 1725.
O xford, 1941.
X I. G u lliv er’s Travels, 1726. O xford, 1941.
X II. Iris h T ra cts 1728— 1742. O xford, 1955.
X III. D irections to S erv an ts a n d M iscellaneous Pieces 1733—
1742. 1959.
A T ale o f a T ub. E d . A . C. G uthkelch— D . N ichol S m ith .
O xford, 1958.
The Correspondence o f J o n a th a n Swift. E d . H aro ld W illiam s,
O xford, 1963.

F O R R Á SM U N K Á K :
Addison, Jo sep h : T he S p e c ta to r. E d . Donald F . Bond. O xford,
1965.
Arbuthnot, John-. T he L ife a n d W orks o f — , E d . George A .
Aithen. O xford, 1892.

165
B acon, Lord F rancis: E ssa y s, M oral, E conom ical, an d P o litical.
Chiswick, 1822.
Brdler, Sam uel: C h a ra cters an d P assages fro m N ote-B ooks.
E d . A . R . Waller. C am bridge, 1908.
Defoe, D aniel: T he P a ra le l: or, P ersec u tio n o f P ro te s ta n ts
th e S hortest W a y to p re v e n t th e G ro w th o f P o p ery in
Ire lan d , D ublin, 1705.
Defoe, D aniel: R e fo rm a tio n o f M anners, a S a ty r. 1702. (B ro th er-
to n Collection.)
D efoe, D aniel: T he P o o r M an ’s P lea fo r a R efo rm atio n o f
M anners an d S upressing Im m o ra lity in th e N atio n . 1698.
Defoe, D aniel: T he B e st o f D efoe’s R eview . E d . W illiam C.
Payne. N ew Y ork, 1951.
Defoe, D aniel: (A n U n p u b lish ed M a n u scrip t of, 1704?) V o.
Jam es Sutherland: D efoe, A ppendix.
D efoe, D aniel: A P la n o f th e E nglish Com m erce. O xford, 1927.
(Shakespeare H ea d ed.)
D efoe, D aniel: T he C om plete E nglish T ra d esm an in F a m ilia r
L etters, D irecting h im in all th e several P a rts an d P ro g res­
sions o f T R A D E . D u b lin , 1726.
Defoe, D aniel: A n E s s a y u p o n P ro je cts, 1697. (The E a rlie r
L ife and W orks o f D . D efoe. E d . H en ry M orley, L ondon,
1889.)
Defoe, D aniel: T he L e tte r s o f ed. G eorge H arris H ealey ,
O xford, 1955.
D ekker, T h om as: T he S euen D eadly Sinnes o f L ondon. A
S trange H orse-R ace. (The N o n -D ram atic W orks o f T hom as
D ekker. E d . A lexander B . Grosart, L ondon, 1885.)
D ennis, Jo h n : T he A d v an c em e n t an d R e fo rm a tio n of M odern
P o etry . 1701. T he C ritical W orks o f J o h n D ennis. Vol. I . E d .
Edw ard N iles Hooker, B a ltim o ra, 1939.
F idler, T hom as: T he H o ly S ta te an d th e P ro fan e S ta te .
Cam bridge, 1642. (E d. M a x im ilia n G raff Walten. N ew Y o rk ,
1938).
Gilbert, S ir H u m p h re y : Q eene E lizab eth es A chadem y fro m
L andsdow ne MS. p rin te d in E a rly E n g lish T reatises an d
P oem s on E d u ca tio n , P recedence, an d M anners. E d . F . J .
F urnivall. L ondon, 1869.
Jo n so n , B en: T he A lchem ist. E d . F . H . M ares. L ondon 1967.
Jo n so n , B en : B atholom ew F a ir. E d . E dw ard B . Partridge,
L ondon, 1964.
Jo n so n , B en : T he P o em s o f — , E d. B ernard H . Newdigate,
O xford, 1936.
Jo n so n , B en: T he D evil is a n Ass, T he W o rk s o f B en Jo n so n .
E d . W illiam Gifford. L on d o n , 1873.
Jo n so n , B en: T he S tap le o f News. uo.

166
Littleton, E dw ard: A P ro je c t o f a d e sc e n t upon F rance. B y a
P erso n o f Q uality, L ondon, 1691.
M assinger, P h ilip : T he E m p ero r o f th e E ast, 1632. (The
P la y s o f F h ilip M assinger. E d . W . G ifjord. L ondon, 1840.)
M olesworth, Viscount Robert: Som e C onsiderations fo r th e
P ro m o tin g o f A griculture and E m p lo y in g th e Poor. D ublin,
1723.
M olyneux, W illiam : T h e Case o f I r e la n d ’s being b o u n d b y
a c ts o f P arlia m en t in E ngland, s ta te d . D ublin, 1698.
P etty, S ir W illiam : T he P olitical A n a to m y o f Ireland . (1672)
(Csak 1691-ben je le n t meg.) A C ollection of T ra c ts and
T reatises Illu stra tiv e o f th e N a tu ra l H isto ry , A n tiq u ities and
th e P o litical and Social S tate o f Ire la n d , Vol. I I . D u b lin ,
1860.)
Pope, Gay, A rbuthnot: T hree H o u rs o f M arriage. D u b lin ,
1761.
P etty, S ir W illiam : P o litic al A rith m e tic, o r a D iscourse con­
cerning th e ex ten t a n d value o f L a n d s, People, B uildings;
H u sb a n d ry , M anufacture(s), C om m erce, Fishery, etc. etc.
1677. (először 1690-ben jelen t m eg.) A n English G artn e r.
In g a th e rin g s from o u r H isto ry a n d L ite ra tu re by E dw ard
Arber, Vol. V I.
Pope, A lexa n d er: The P ro se W orks o f -, E d . N orm an A u lt.
O xford, 1936.
P rior, M atthew : D ialogues o f th e D ea d O th e r W orks in P rose
a n d Verse. E d . A . R . Waller. C am bridge, 1907.
P rior, T hom as: A L ist o f th e A bsen tees o f Ireland, a n d th e
Y early V alue of th e ir E sta te s a n d Inco m es Spent A b ro ad ,
D ublin, 1729. (Ireland T racts a n d T reatises, Vol. I I., D u b lin ,
1860.)
P rior, T hom as: O bservations on Coin in G eneral. W ith som e
P ro p o sals for R eg u latin g th e V alu e o f Coin in Ire la n d .
D ublin, 1729.
P riv y Council, The: A b rie f n ote o f th e benefits th a t grow to
th is R ealm , by the O bservation o f F ish D ays: w ith a reason
a n d cause w herefore th e law in t h a t b e h a lf m ade, is o rd ain ed .
1594. (Social E ngland Illu stra te d .)
“ Projector, A ” : R eform ation: or, A P la n for A bolishing
C h ristian ity . H um bly S ub m itted to th e C onsideration o f th e
L eg islature. London, 1787.
Shadwell, T hom as: T he V irtuoso. E d . M arjorie Hope N icol-
son— D avid Stuart Rodies, L ondon, 1966.
Steele, S ir Richard: T ra c ts and P a m p h le ts. E d . Rue Blanchard.
B altim ore, 1944.
Steele, S ir R ichard: T he Tow n T alk, T he F ish Pool, th e P leb e­
ian, th e Old Whig, th e Spinster, c. D u b lin , 1790.

167
Steele, S ir R ichard: The L u c u b ra tio n s o f Isaa c B ick erstaff,
E sq .: R ev ised a n d C orrected b y th e A uth o r. D u b lin , 1728.
Steele —A d d is o n : H isto ry , O pinions, a n d L u cu b ratio n s, o f Isaac
B ick e rstaff, E sq . F rom th e ‘T a tle r ’. E d . H . R . M ontgomery,
L ondon, 1861.
S w ift, J onathannhk tu la jd o n íto tt v a g y a já n lt, n év telen ek :
T he Second P a r t o f th e S w earers B a n k , w ith n ew Reasons
T o E n co u rag e t h a t P roject. D u b lin , 1720.
T he O ld W o m an an d her Goose. A T ale. D evised o n A ccount
o f a c e rta in P ro je ct. (In scrib ed to th e R e v d . Jo n a th a n
S w ift, D . D . D . S. P . D. P a . P a t.) D ublin, 1736.
A n E ssa y on Gibing, w ith a P r o je c t for its Im p ro v em en t.
D u b lin , 1725.
T h e G ra n d M istery, or M e d ita tin g o v er an H o u se of Office
R e s to r ’d a n d U n v eil’d; . . . ” L o n d o n , 1727. (3rd. ed.)
T em ple, S ir W illia m : A n E ssa y u p o n th e A d v an cem en t o f
T ra d e in Ire la n d . 1673. T he W o rk s o f Sir W illiam Temple,
L on d o n , 1814.

K R I T I K A I IRO D ALO M :
A ndersen, H a n s H . : The P a ra d o x o f T rad e an d M orality in
D efoe. M P. X X X IX . 1941. Vol. 1. 23—46.
A rm ens, S v e n M .: Jo h n G ay Social C ritic. N ew Y o rk , 1954.
A shley, M aurice: E ngland in th e S ev en tee n th C e n tu ry , H ar-
m o n d sw o rth , 1967.
A tk in s , I . W . H . : E nglish L ite ra ry C riticism . 1 7 th 18th Cen­
tu rie s. L ondon, 1966.
B aker, E rnest A .: T he H istory o f th e E nglish N o v el. Vol. I I .
T h e E liz a b e th a n Age and A fter. L on d o n , 1929.
B arfield, Owen: H isto ry in E n g lish W ords. L o n d o n , 1962.
B arish, A . J o n a s : B en Jonson a n d th e L an g u ag e o f Prose
C om edy. C am bridge, Mass. 1960.
B augh, A lbert G .: A H istory o f th e E n g lish L an g u ag e. London,
1959.
Beattie, Lester M .: Jo h n A rb u th n o t M ath em atic ia n an d S atir­
ist. C am br. M ass. 1935.
Beckett, J . G .: S w ift as an E cc lesiastical S ta te sm a n (In: F air
L ib e rty W as A ll H is Cry, ed. A . N . Jeffares.)
B ernard, F . V . : S w ift’s M axim o n P opulousness. A Possible
Source. N & Q . CCX. 1965.
Bredvold, L o u is I . : The In te lle c tu a l M ilieu o f J o h n D ryden.
M ichigan, 1962.
Bredvold, L o u is I . : T he Gloom o f th e T ory S atirists. (In :
J . L . C lifford: E ig h te en th -C e n tu ry E nglish L ite ra tu re .)
Brow n, J a m e s: S w ift as M oralist. P Q . Vol. 33. 1954.

168
Brown, N orm an O .: T he E x c re m e n ta l Vision in Sw ift. (In :
E .T u v e so n : A Collection o f C ritical Essays.)
B uck, P hilip, W .: T he P olitics o f M ercantilism , N ew Y o rk ,
1942.
B ullitt, Jo h n M . : J o n a th a n S w ift a n d th e A natom y o f S atire.
H a rv a rd — Cam bridge, 1953.
Capham, S ir J o h n : A Concise E co n o m ic H istory o f B rita in .
Cam bridge, 1963.
Case, A rthur E . : F o u r E ssays on G ulliver; s Travels. P rin c e to n ,
1945.
Clark, S ir George: T he S even teen th C entury. Oxford, 1967.
Clark, G. N . : E a rly C apitalism a n d Invention. T he E co n o m ic
H isto ry R eview , Vol, V I. N o2. (A pril, 1936.)
Clarke, A u s tin : T he P o e try o f Sw ift. D ublin, 1967.
Clifford, Jam es L . (ed. by): E ig h te e n th C entury E nglish L ite ra ­
tu re. N ew Y ork— O xford, 1965.
Collins, A . S . : L anguage 1660— 1784. In : The P elican G uide
to E nglish L ite ra tu re . Vol. 4. H arm ondsw orth, 1966.
Cook, Richard I . : J o n a th a n S w ift as a T ory P am p h le te er.
S eattle an d L ondon, 1967.
D avis, H erbert: J o n a th a n Sw ift. N ew Y ork, O xford, 1964.
D avis, Herbert: S w ift’s C haracter. (In : Jo n a th a n Sw ift 1667—
1967. A D ublin T ercen ten ary T rib u te.)
D avis, Herbert: S w ift’s View o f P o e try (In: F air L ib e rty W as
A ll H is Cry, ed. A . N . Jeffares.)
D ennis, N ig el: Jo n a th a n Swift, L on d o n , 1965.
D obrée,B onam y: T he Jocose D ea n (In : F air L ib erty W as A ll
H is Cry. ed. A . N . Jeffares.)
Doren, K a rl V a n : Sw ift. L ondon, 1931.
D unham , W illiam Huse-—Pargellis, Sta n ley: C om plaint an d
R eform in E ngland. 1436— 1714. N ew York, 1936.
E ddy, W illiam A .: G ulliver’s T rav els. A C ritical S tu d y .
P rin ceton, 1923.
Ehrenpreis, I r v in : Sw ift. T he M an, H is W orks, an d th e Age.
Vol. I.: Mr. S w ift and h is Contem poraries. L o n d o n ,
1962.
Ehrenpreis, I r v in : Sw ift. T he M an, his W orks and th e Age.
Vol. I I . D r. Sw ift. L ondon, 1967.
Ehrenpreis, I r v in : T he P erso n ality o f Jo n a th a n Sw ift. L o n d o n ,
1968.
Ehrenpreis, I r v in : T he M eaning o f G ulliver’s L a st V oyage.
(In : E .T u v e so n : Sw ift. A C ollection o f C ritical E ssay s.)
Ehrenpris, I r v in : T he Origins o f G ulliver’s T ravels (In : F a ir
L ib e rty W as A ll H is Cry. E d . A . N . Jeffares)
Ehrenpreis, I r v in : T he D ate o f S w ift’s ‘S entim ents’. R E S I I I .
Ju ly , 1952.

169
E hrenpreis, I r v i n : D r. S ......... t an d th e H ib e rn ia n P a trio t
( In : J o n a th a n Sw ift 1667— 1967.)
E llio tt, Robert 0 .: G ulliver as L ite ra ry A rtist. E L H Vol. 19.
(1952) N o. 1.
E w a ld , W illia m B ragg: T he M asks o f J o n a th a n S w ift. O xford,
1954.
Ferguson, Oliver W .: J o n a th a n Sw ift an d Ire la n d , U rb a n a ,
1962.
F erguson, Oliver W .: S w ift’s Saeva In d ig n a tio a n d a M odest
P ro p o s a l. PQ. X X X V III. N o. 4. O et. 1959.
F itz G erald, B ria n : T he A n g lo —Irish . L ond o n — N ew Y ork,
1952.
Foot, M ic h a e l: The P en a n d th e Sword. A Y ea r in th e Life o f
J o n a th a n Swift. L ondon, 1966.
F rost, W illia m : The Iro n y o f S w ift a n d G ibbon. A R e p ly to
F . R . L eav is. E ssa y in C riticism , Vol. X V II. N o. 1. J a n .
1967.
George, D orothy M .: L o n d o n Life in th e E ig h te e n th C entury.
H a rm o n d sw o rth , 1966.
Gilbert, J a c k G.: The D ra p ie r’s In itials. N Q . C C V III. 1963.
Goldgar, B ertrand A . : T h e Curse o f P a rty . S w ift’s R elatio n s
w ith A d d iso n and S teele. L incoln, 1961.
Goodwin, F r a n k S tie r: J o n a th a n Sw ift. N ew Y o rk , 1940.
G raham , W alter: T he B eginnings o f E nglish L ite ra ry P eriodi­
cals. N ew Y ork, 1926.
Grierson, H . J . G .: Cross C u rren ts in E nglish L ite ra tu re o f th e
X V I I th C entury. L ondon, 1929.
Grierson, H erbert—S m ith J . C . : A C ritical H is to ry o f E nglish
P o e tr y . H arm o n d sw o rth , 1966.
H all, F . G .: H istory o f th e B a n k o f Ire la n d . D u b lin , O xford,
1949.
H arding, A l a n : A Social H isto ry o f E nglish L aw . H arm o n d s­
w o rth , 1966.
H arth, P h ilip : Sw ift a n d A nglican R a tio n alism . (The Religious
B a c k g ro u n d of A T ale o f a T u b .) Chicago, 1961.
H azard, P a u l: The E u ro p e a n M ind 1680—1715. H arm o n d s­
w o rth , 1964.
H orne, G. J . : L ite ra tu re a n d Science (In : T he P e lic a n G uide to
E n g lish L ite ra tu re . Vol. 4. H arm o n d sw o rth , 1966.
H orrell, Jo sep h : W h a t G u lliver K new . (In : E . T u veso n : Swift.
A C o llectio n of C ritical E ssays.)
H u m p h reys, A . R .: T he A u g u sta n W orld. L o n d o n , 1964.
Ja c k, I a n : A u g u stan S atire , O xford, 1966.
Ja c kso n , R . W yse: S w ift a n d his Circle. D ublin , 1945.
Jarrell, M a ck ie, L . : ‘J a c k a n d th e D a n d ’: S w ift tra d itio n s in
Ire la n d (In : F air L ib e rty W as All H is Cry. E d . A . N . Jejares)

170
Je ffa res, A . N . (ed): F a ir L ib e rty W a s All H is Cry. L ondon—
N ew Y ork, 1967.
Jefferson, D. W .: A n A pproach to Sw ift. (In : T he Pelican
G uide to E nglish L ite ra tu re. Yol. 4.
Joh n son, E . A . J . : P redecessors o f A d am S m ith. T he G row th
o f B ritish E conom ic T hought. L o n d o n , 1965.
Johnson, Sam uel: S w ift. Lives o f th e P o ets. Vol. V. L ondon,
1906.
Johnston, D enis: I n Search o f Sw ift. D ublin, 1959.
J ones, R . F . : The B ackground o f th e A tta c k on Science in th e
A ge of Pope. (In : J . L. C lifford: E ig h te e n th -C e n tu ry E nglish
L ite ra tu re)
Jo n es, Richard Foster (ed.): T he S ev en tee n th C entury . Studies
in th e H istory o f E nglish T h o u g h t and L ite ra tu re from
B acon to Pope. S tanford, 1951.
Jo n es, Richard F oster: A ncients a n d M oderns. A S tu d y o f th e
R ise o f th e Scientific M ovem ent in S even teen th C en tu ry
E n g lan d . B erkeley, 1965.
K a cziá n y Géza: S w ift J o n a th a n és kora. B u d a p est, 1901.
K a u fm a n n , R. J . (ed. by.): E liz a b e th a n D ram o. N ew Y o rk —
O xford, 1966.
K ea st, W illiam R . (ed. by): S ev en tee n th C e n tu ry E nglish
P o e try . New Y o rk , O xford, 1963.
K in g , Richard A sh e : Swift in Ire la n d . L ondon, D ublin,
1895.
K n ig h ts, L . C .: D ra m a and S ociety in th e A ge o f Jo n so n .
H arm ondsw orth, 1962.
Laidler, H arry W .: Social-Econom ic M ovem ents. L ondon, 1949.
L a n d a , L ouis A .: S w ift and th e C hurch o f Ire lan d , O xford,
1954.
L a n d a , Louis A .: A M odest P ro p o sa l a n d Populousness. MP.
V ol. 40. No. 2. 1942.
L a n d a , L ouis A .: S w ift’s E conom ic V iew a an d M ercantilism .
E L H . X . No. 4.
L a n d a , Louis A .: J o n a th a n S w ift’N o t th e G ra v est o f D iv in es’.
1943. (In: J o n a th a n Swift 1667— 1967.)
Laprode, W illiam T hom as: P up lic O pinion an d P o litics in
E ig h te e n th C en tu ry E ngland to th e F a ll o f W alpole. New
Y o rk , 1936.
Leavis, F . R . : The Iro n y of S w ift (In : F a ir L ib e rty W as All
H is Cry. ed. A . N . Jeffares.)
Leunox, P . I . : D ean Sw ift. The Iris h P a tr io t. W ash in g to n , 1920.
L ’E strange Rev. A . G.: H isto ry of E n g lish H u m o u r. L ondon, 1878.
Long, Littleton: S w ift’s A rithm etic. N & Q . C C III. 1958.
M a anen, W . V an: D efoe and S w ift. E nglish S tudies. Vol. 3.
J u n e 1921.

171
M a ck , M a y n a r d : G ulliver’s T rav els. (In. E .T u v e s o n : Sw ift,
A C ollection o f C ritical E ssay s.)
M acL ean, K enneth: J o h n L ocke a n d E nglish L ite ra tu re o f th e
E ig h te e n th C entury. N ew Y o rk . 1962.
M ares, F . H .: In tro d u c tio n (to T h e A lchem ist). L ondon, 1967.
M ayhew , George P .: R age o r R a ille ry . San M arino, 1967.
M ayhew , George P .: R e ce n t S w ift S cholarship. D u b lin , 1967.
M cD owell, R . B . : S w ift as a P o litic a l T hinker. D u b lin , 1967.
M cknight, George H . : M odem E n g lish in th e M aking. L o n d o n —
N ew Y o rk , 1928.
M e rc ie r,V iv ia n : T he Irish Com ic T ra d itio n , O xford, 1962.
M ercier, V iv ia n : Sw ift and th e G aelic T ra d itio n (In : F a ir
L ib e rty W as A ll H is Cry, ed. A . N . Jefjares.)
M ercier, V iv ia n : S w ift’s H u m o u r. D u b lin , 1967.
M ilb u m , D . J u d s o n : The A ge o f W it. 1650— 1750. L o ndon,
1966.
M o n k , Sa m u el H olt: T he P rid e o f L em uel G ulliver. Sew anee
R ev iew 1955.
M oore, J . N . P .: S w ift’s P h ila n th ro p y . D ublin, 1967.
M oore, J o h n Robert: D aniel D efoe. C itizen o f th e M odern
W o rld . Chicago, 1958.
M oore, Jo h n Robert: A C hecklist o f th e W ritin g s o f D an iel
D efoe. B loom ington, 1960.
M u rry , J . M id d leto n : Swift. L o n d o n , 1955.
N e ill, S te p h en : A nglicanism . H a rm o n d sw o rth , 1965.
N icoicon, M . H .—Rodes, D . S . : In tro d u c tio n (to T hom as
S h ad w ell’s T he V irtuoso, L o n d o n , 1966.)
N icolson, M arjorie— Mohler, N o r a M .: T he Scientific B a c k ­
g ro u n d o f S w ift’s ‘Voyage to L a p u t a ’. (In: F a ir L ib e rty W as
A ll H is C ry, ed. A . N . Jeffares.)
Orwell, George: P olitics vs. L ite ra tu re : an E x a m in a tio n of
G u lliv er’s T ravels. (In: S h o o tin g an E le p h a n t an d O th er
E ssa y s, L ondo n, 1950.
Partridge, E dw ard B . : I n tro d u c tio n (to B artholom ew F air),
L o n d o n , 1964.
P aulson, R onald: Them e an d S tru c tu re in S w ift’s T ale o f a T ub.
N ew H av e n , 1960.
Peake, Charles: Sw ift and th e P assio n s. M LR. LV. 1960. N o. 2.
Peters, R ichard: H obbes. H a rm o n d sw o rth , 1967.
P ilkington, M rs. L etitia: M em oirs o f M rs. L e titia P ilk in g to n .
1712— 1750. L ondon, 1928.
Potter, George Reuben: Sw ift a n d N a tu r a l Science. P Q . X X . 2.
A p ril, 1941.
P otts, L . J . : Com edy. L ondon. 1966.
Price, W illia m H yd e: T he E n g lish P á te n s t o f M onopoly.
C am bridge, 1913.

172
Proper, Crenroad B art A n n e : Social E le m en ts in E nglish
P rose F iction. A m sterdam , 1929.
Q uinn, D avid B . : T he E a rly In te rp re ta tio n o f P o y n in g s’
Law , 1494— 1534. Irish H isto ric al Studies, Y ol. I I . No. 7.
1941.
Q uintana, R icardo: A M odest A ppraisal: S w ift S cholarship
an d criticism , 1945— 65. (In : F a ir L iberty W a s A ll H is Cry.)
Q uintana, Ricardo: T he M ind an d A rt o f J o n a th a n Swift.
G loucester, Mass. 1965.
Q uintana, R icardo: S itu atio n al S atire: A C o m m e n ta ry on th e
M ethod o f Sw ift. (In : E . T uveson: Swift. A C ollection o f
C ritical E ssays.)
Q uintana, Ricardo: Sw ift. A n In tro d u c tio n . L o n d o n , 1966.
Q uintana, Ricardo: G ulliver’s T ravels: The S a tirie I n te n t and
E x ecu tio n . D ublin, 1967.
Rosenheim, Edw ard W . J r .: S w ift and th e S a tir is t’s A rt.
Chicago— L ondon, 1963.
Ross, Jo h n F .: S w ift an d Defoe. A S tudy in R ela tio n sh ip .
B erkeley— C am bridge, 1941.
Ross, Jo h n F .: T he F in a l C om edy of L em uel G uliv er. (In :
E . T uveson: Sw ift. A collection o f C ritical E ssa y s.)
Rowse, A . L . : S w ift as a P o et. (In: F a ir L ib e rty W as All
H iss Cry, ed. A . N . Jeffarest.)
R ubinstein, A nnette T . : T he G re a t T radition in E n g lish L ite ra­
tu re form S hakespeare to J a n e A usten. N ew Y o rk , 1953.
S am s, H enry W .: S w ift’s S atire o f th e Second P erso n , E L H .
Vol. 26. 1959. No. 1.
Schilling, Bernard N . : E sse n tia l Articles: fo r th e S tu d y o f
E nglish A u g u stan B ackground. London, 1964.
Sherburn, George: T he E a rly C areer o f A lexander P o p e . O xford.
1934.
S im m s, J . G .: Ire lan d in th e A ge o f Swift. D u b lin , 1967.
S m ith , D avid N ichol: J o n a th a n Swift: Som e O bservations.
(In: F a ir L ib e rty W as A ll H is Cry, ed. A . N . Jeffares.)
Steensm a, Robert C .: Sw ift o n S tanding A rm ies: A Possible
Source. N&Q. C C V III, 1963.
Stephen, L eslie: E nglish L ite ra tu re and S ociety in th e 18th
C entury. L ondon, 1963.
Sutherland, Jam es: F orm s an d M ethods in S w ift’s Satire.
D ublin, 1967.
Sutherland, J a m e s : E nglish S atire. Cam bridge, 1962.
Sutherland, Ja m es: Defoe. L ondon, 1937.
S zalay K á ro ly: S zatíra és h u m o r. B udapest, 1963.
S zalay K ároly: A m a g y a r s z a tíra száz éve. B u d a p e s t, 1966.
S zilá g yi J ú lia : Jo n a th a n S w ift és a h uszadik század . B uka­
rest, 1968.

173
Taw ney, R . H . : B usiness an d P o litic s under Ja m e s I. C am ­
bridge, 1958.
Tawney, R . H .: R eligion an d th e R ise o f C apitalism . L o n d o n ,
1926.
Thackeray, W illia m M akepeace: S w ift, The W orks o f W . M.
T hackeray. V ol. X . L ondon, 1888.
Traugott, J o h n : A V oyage to N ow here w ith T hom as M o re an d
J o n a th a n S w ift: U to p ia an d th e V oyage to th e H ouyhnV m m s.
(In: E . T uveson: A C ollection o f C ritical Essays.)
Trevelyen, 0 . M . : E nglish Social H isto ry . H arm o n d s w o rth ,
1967.
Troyer, H oward W illia m : N ed W a rd o f G rubstreet. H a r v a r d ,
1946.
Turbeville, A . S . : E nglish M en a n d M anners in th e 18th
C entury. N ew Y o rk , O xford, 1964.
Tuveson, E rn est: In tro d u c tio n (to : Swift. A C ollection o f
Critical E ssay s.) P re n tic e-H a ll, 1964.
Tuveson, E rn est: S w ift: T he D ea n as S atirist. (In : uo.)
Voigt, M ilto n : S w ift an d th e T w e n tie th Century. D e tro it, 1964.
Wagner, H enry R . : Irish E conom ics 1700— 1783. A B ib lio ­
g raphy w ith N o tes, L ondon, 1907.
Webster, Clarence M .: Sw ift a n d Some E arlier S a tiris ts o f
P u rita n E n th u sia sm . PM LA . Vol. 48. dec. 1933. N o. 4.
W hite, Newport J . D . : S w iftiana in M arsh’s L ib rary . H e rm a -
thena, Vol. X I . N o X X V II. 1901.
W illey, B a sil: T h e S even teen th C e n tu ry B ackground. H ar-
m ondsw orth, 1964.
W illey, B a sil: T h e E ig h te e n th -C e n tu ry B ackground. M id d le­
sex, 1967.
W illey, B a sil: T h e E nglish M oralists. London, 1965.
W illey, B a sil: T h e T ouch o f Cold philosophy. (In : R ichard
Foster J ones: T h e S ev en teen th C entury)
W illiam s, K athleen: J o n a th a n S w ift a n d th e Age o f C o m p ro ­
mise. K a n sa s—L ondon, 1959.
W illiam s, K athleen M . : ‘A nim al R a tio n is C apax’. A S tu d y o f
C ertain A spects o f S w ift’s Im a g e ry . E L H . Vol. 21. 1954.
No. 3.
W illiam s, K athleen M . : G ulliver’s V oyage to th e H o u y h n h n m s.
E L H . Vol. 18. 1951. No. 4.
W illiam s, K athleen: J o n a th a n S w ift. London, 1968.
W illiam s, K a th lee n : S w ift’s L a p u ta n s and ‘M a th em atic a’.
N&Q. C C V III. 1963.
Wilson, D avid F . R . : D ean S w ift (In : Jo n a th a n S w ift 1667—
1967.)
W ilson, T .C .: S w ift’s P erso n ality (In : F a ir L ib erty W a s All
H is Cry, ed. A . N . J e f f ares.)

174
Wintern, Calhoun: C ap tain Steele. The E arly C a re er o f R ichard
Steele. B altim ore, 1964.
Woodring, Carl R .: T he A im s, A udience, an d S tru c tu re of th e
D ra p ie r’s F o u rth L e tte r. M LQ . 17. 1956.
W oolf, V irginia: S w ift’s J o u r n a l to Stella (In : F a ir L ib erty
W as All H is Cry, ed. A . N . Jeffares.)

175
 '

.
NÉVMUTATÓ
A d d iso n , Jo h n 79, 132, 133,
136—38, 157
A ndersen, H ans. H 154
A rb u th n o t, Jo h n 138 — 40
B acon, F rancis 20, 25, 129
B aker, E rn e st A. 130
B all, E lrin g to n 40
B arfield, Owen 159
B eck ett, J . C. 65
B erkeley, th e C ountess o f 54
B olton, E dm und 131
B oyle, R o b e rt 20, 84
Boyse, J . 145
B row ne, Jo h n 153
B uck, P . W. 18
B u llitt, Jo h n M. 56, 94
B uhner, Sir Bevis 19
B u tler, Samuel 156
C a rteret, Lord 31, 45
Child, Sir Joshua 152—53
C lark, G. N . 19, 23 — 24
C o o k ,R ich ard I. 67 — 68, 150 —
51
Cooper, FM. 27 —28
C o ry ton, W . 68
Cowley, A braham 129, 132
D av e n an t, Charles 152 —53
D avis, G. 27
D avis, H erbert27 — 30,32 —33,
40, 44, 6 0 - 6 1 , 76, 78, 80,
89, 103, 110, 117— 19, 124,
137, 163
12 Swift
D efoe, D aniel 17— 18, 20, 29,
129, 131 —33, 137, 141 — 55,
1 5 7 -5 8
D elany, D r. 62, 66, 100
D eloney, T hom as 130
D escartes, R ené 87
D obrée, B. 93
D ry d en , Jo h n 132, 136
D urie, Jo h n 132
E arle , Jo h n 160
E d d y , W . A. 86
E d w ard , I. 18
E d w a rd , I I . 18
E hren p reis, Irv in 27, 34, 35,
41, 59 —61, 71, 75, 76
E rzséb et, I. 19
E w ald , W illiam B ra g g 341 94,
157
F au lk n e r, G. 27, 28, 32, 33, 40,
41, 60, 61, 68, 75, 78, 80, 119
F erguson, O. W . 28, 31, 43,
44
F itzg erald , B . 42
F ro st, W . 123
F u rn iv a ll, F . G. 131
G rah am , W a lte r 136
G ra n t, F rancis 33
G rew , N ehem iah 132
H all, Jo h n 132
H ard in g , Jo h n 30, 31, 45, 80
177
H arle y , R o b e rt (Id. m ég O x­ M ortim er 54
ford, firs t E a rl of) 54, 150 M otle, B. 44
H a rtlib , Sam uel 131, 156 M unn, T hom as 132
H a r th , P . 87
H a rv e y , W illiam 20, 132 N ashe, T hom as 130
H aw k esw o rth 62, 75 N ew ton, Isaa c 44
H ealey, G. H . 150 N icolson 135 — 36
H en rik , V II I . 17 N o rth , D udley 152
H obbes, T hom as 75, 87, 132 N u tt, J . 63
H orne, C. J . 86
H u m e, T h. 80
H y d e, G. 30, 75, 80 O xford, first E a rl o f 41, 54

J a k a b , I . 2 3 - 4 , 37 P artrid g e, J o h n 103, 106, 156

J a k a b , I I . 145
Jo h n so n , E . A. J . 18, 132
Jo n e s, R ic h a rd F o s te r 20, 86,
156
Jo h n so n , B en 22, 134, 137,156,
160
P e tty , Sir W illiam 132, 153,
156
P ope, A lexander 62, 67, 138 —
40, 142, 144
P o tte r, G. R . 86, 158
P rice, W . H . 25

K áro ly , I . 37 Q uintana, R ica rd o 34, 44, 62,

K áro ly , I I . 146 65, 94
K n ig h ts, L . C. 19, 24
K y n a sto n , Sir F . 131 R osenheim , E . W . 56, 115, 136
Ross, Jo h n 150
L an d a , L ouis A. 32, 33, 37 —
39,62, 76 — 77, 80, 124, 149,
152 — 53 Shad well, T hom as 135 — 36
L eavis, F . R . 123 S herburn, George 140
L ocke, J o h n 21, 129, 153 Sheridan, T hom as 35
S m ith, A. 18, 132
M arlborough, Jo h n C hurchill, S p rat, T hom as 20
firs t D uke of 150 Stafford, W illiam 130
M ary (Queen) 21, 37 Steele, R ich a rd 79, 131, 136 —
M assinger, P hilip 156 38
M cknight, G. M. 132 S tubbes, P hilip 130 — 31
Miller, A . 68 S utherland, Ja m e s 145
M ilton, J o h n 129 Sw ift, D eane 27, 28, 40, 62, 65,
M isseldon, E dw ard 132 66
M odden, Sam uel 153
M öhler, N . M. 84, 86, 135 Szalay K ároly 56, 93
M olesw orth, L ord 87 S zobotka T ibor 138
M olyneoux, W illiam 149
Moore, J o h n 32 Taw ney, R . H . 21 — 22
M orphew , J . 30, 60, 68, 103 Tem ple, Sir W illiam 149—50

178
T in d all, M athew 65 —66 W e b ste r, Clarence M. 159
T ooke, B. 27 W e b ste r, Jo h n 132
T royer, H . W . 137 W eld, N athaniel 145
W h a rto n , T hom as 72, 106
V ilm os, H ódító 18 W h itsh e d , W illiam 55
W illiam s, H . 44, 68
W a rd , N ed 134 W ood, W illiam 29 —3 0 ,4 3 —46,
W a rn er, T. 61 52
W a te rs, E . 33, 66 W oodring, C. R . 153

179
A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó igazgatója
Felelős szerkesztő :Szígyártó György né
Műszaki szerkesztő: Erdősi Katalin
Terjedelem: 9 (A/5) ív
AK 332 k 7376
Akadémiai Nyomda, Budapest
Felelős vezető: Bernát György igazgató
A Modern Filológiai Füzetek
sorozat előző kötete

Salyámosy Miklós
MAGYAR IRODALOM
NÉMETORSZÁGBAN
1913-1932

A szerző a Németország­
ban 1913—1932 között meg­
jelent magyar könyvek ki­
adását és kritikai visszhang­
ját ismerteti. Felkutatta a
mintegy 200 szépirodalmi
művet, amelyeket részben
németül írtak, részben né­
metre fordítottak. Különös
érdeklődésre tarthat számot
a magyar emigráció ama
szépirodalmi műveinek be­
mutatása, melyek Magyar-
országon mindmáig nem je­
lentek meg. Figyelmet szentel
a szerző Stefan I. Kleinnek,
a korszak legjelentősebb mű­
fordítójának.
A tanulmányt a címben
jelzett időszak németül meg­
jelent magyar irodalmának
teljességre törekvő bibliog­
ráfiája zárja.
Kb. 190 oldal . Fűzve kb.
18,— Ft

AKADÉMIAI KIADÓ
BUDAPEST
 Ára: 18, —Ft

ABÁDI NAGY Z O LT Á N
SWIFT, A SZATIRIKUS ÉS TERVEZŐ

M odern F ilológiai Füzetek 18

Az eddigi Swift-kritikáknak a módszere csaknem

kizárólag az volt, hogy a nagy szatírákat az életmű
egészéből kiszakítva vizsgálta. Ez azonban ellent­
mondó, gyakran téves Swift-értelmezések forrása
lett. Ez volt sokáig nálunk is az uralkodó szemlélet.
E mű újszerűsége az, hogy a teljes swifti életmű
keretében a szatirikus álarcok mögött a valóságos
írói szándékot fedezi fel. Azért jelentős ez a feldol­
gozási módszer, mert általa felismerjük, hogy a
szatirikus életműben a komolyság és a szatíra össze­
függései tematikus egységben jelentkeznek. A tanul­
mány az egész swifti életművet felöleli. Ugyanakkor
bevezet a korban oly jelentős műfaj: a tervezetek,
a javaslatok világába, és megmutatja, hogyan kap­
csolódott egybe ezekben a művekben a korai kapi­
talizmusra jellemző tervezési-újítási láz és szatiri-
záló hajlam.
E tanulmány fő erénye az, hogy eloszlatja a hamis
Swift-mítoszokat.

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPES'