ISAAC ASIMOV: A V�ZZEL BOR�TOTT HELY (Rak�ta magazin 1990/Tavasz)

Sohasem fogunk kijutni a vil�g�rbe. S�t a f�ld�nk�v�liek sem fognak lesz�llni a

F�ld�n - legal�bbis t�bb� m�r nem.
Ne higgy�k, hogy a pesszimizmus mondatja ezt velem. T�ny, hogy az �rutaz�s
lehets�ges; a f�ld�nk�v�liek pedig m�r j�rtak itt. Tudom, hogy �gy t�rt�nt. S
lehets�ges, hogy az �rben vil�gok milli�i k�z�tt m�r most is �rhaj�k milli�i
cik�znak, de mi sohasem csatlakozhatunk hozz�juk. Ezt is tudom. �s mindez egy
k�ptelen f�lre�rt�s miatt.
Ezt el kell hogy mes�ljem.
A dolog val�j�ban Bart Cameron t�ved�se miatt t�rt�nt, ez�rt, hogy
t�rt�netemet meg�rthess�k, meg kell ismerni�k �t. � az Idaho �llambeli Twin
Gulch seriffje, �n pedig a helyettese vagyok. Bart Cameron t�relmetlen ember,
�s m�g a szok�sosn�l is t�relmetlenebb� v�lik, ha �ves j�vedelemad�j�nak
kisz�mol�s�r�l van sz�. Tudj�k, amellett, hogy ell�tja a seriffi hivatalt,
�rdekelts�gei vannak egy �ruh�zban, vett n�h�ny r�szv�nyt egy birkafarmhoz,
kiveszi a r�sz�t egy koh�szati �zemb�l, van egy panzi�ja a hadirokkant
veter�nok sz�m�ra, �s m�g n�h�ny ehhez hasonl� dologban is benne van. Ez�ltal
az ad� kisz�m�t�sa term�szetesen egy kiss� bonyolultt� v�lik. Persze jobban
j�rna, ha tartana maga mellett egy ad�szak�rt�t, de � ragaszkodik hozz�, hogy
mindent maga csin�ljon, �s ez megkeseredett emberr� tette. �prilis
tizennegyedik�re szinte teljesen megk�zel�thetetlenn� v�lt.
Ez�rt sajn�latos, hogy az a rep�l� cs�szealj pont 1956. �prilis 14-�n sz�llt
le a F�ld�n.
L�ttam, ahogy megt�rt�nt. Sz�kem a seriffi iroda fal�hoz volt t�masztva, �n
pedig az ablakon �t a csillagokat b�multam, �s t�l lust�nak �reztem magam, hogy
visszamenjek az �js�gomhoz, �gy azon gondolkodtam, mi lenne jobb, leengedni a
f�gg��gyamat �s lefek�dni, vagy tov�bb hallgatni Cameron folytonos
szitkoz�d�s�t, amint vagy sz�zhuszonhetedszer n�zi �t a sz�moszlopait.
El�sz�r hull�csillagnak v�ltem, de azut�n a f�nys�v egyik r�sze elv�lt
t�rs�t�l, �s hang n�lk�l, l�gy�n ereszkedett lefel�. Egy sz�raz, lehull�
falev�l is hangosabban �rne f�ldet, mint ez. K�t f�rfi l�pett ki a j�rm�b�l.
Meg sem b�rtam mukkanni. Leveg�t sem v�ve, mozdulatlanul �ltem ott, de
szemeim majd kiugrottak a hely�kb�l. �s m�gis, �n csak, �ltem ott egyetlen hang
n�lk�l.
�s Cameron? � fel sem n�zett.
Kopog�s hallatszott. Felt�rult a bej�rati ajt�, �s a rep�l� cs�szealj k�t
utasa l�pett be a szob�ba. Ha el�tte nem l�tom a cserj�sben le sz�ll� rep�l�
cs�szealjat, azt hihettem volna, hogy egyszer� v�rosi polg�rok csup�n.
Sz�nfekete-sz�rke �lt�nyt, feh�r inget �s gesztenyebarna, sz�les nyakkend�t
viseltek. Fekete cip�j�k �s szint�n fekete, sz�les karim�j� kalapjuk volt. Az
arcb�r�k s�t�t, hull�mos hajuk fekete, a szem�k pedig barna volt. K�r�lbel�l �t
l�b magasak lehettek, �s az arcukon komoly kifejez�s �lt. Nagyon egyform�n
n�ztek ki.
Istenem, �gy megr�m�ltem!
Cameron viszont az ajt� nyit�s�ra �pphogy csak felpillantott, �sszer�ncolta a
szem�ld�k�t. Felt�telezem, hogyha a j�vedelemad�ja nem foglalja le minden
gondolat�t, hal�lra r�h�gte volna mag�t ilyen ruh�k l�tt�n itt, Twin Gulchban,
de �gy m�g csak el sem mosolyodott.
- Mit tehetek maguk�rt, emberek? - k�rdezte, �s kez�t oly mozdulattal
helyezte a formanyomtatv�nyokra, hogy mindenki sz�m�ra nyilv�nval�v� v�lj�k:
kev�s elfecs�relni val� ideje van.
Az egyik idegen el�rel�pett.
- M�r hossz� ideje megfigyel�s alatt tartjuk az �n�k n�p�t - mondta, minden
egyes sz�t �vatosan, sz�j�val gondosan megform�lva ejtett ki.
- Az �n n�pemet? - k�rdezte Cameron: - Nekem csak egy feles�gem van. Mi a baj
vele?
- Ezt a ter�letet elszigetelts�ge �s b�k�s mivolta miatt v�lasztottuk ki az
els� kapcsolatfelv�tel sz�nhely��l - folytatta a fick�. - �gy tudjuk, hogy itt
maga a vezet�.
- �n vagyok a seriff, b�kje ki, nyugodtan, ha erre gondol. Mi a baj?
- Rendk�v�l k�r�ltekint�en j�rtunk el �lt�zk�d�si m�djuk kiv�laszt�s�n�l �s
megjelen�s�k magunkra �lt�s�n�l.
- Ez az �n �lt�zk�d�si m�dom? - Cameron el�sz�r m�rte v�gig alaposan a
l�togat�kat.
- Igen, ez az �n t�rsadalmi oszt�ly�nak domin�ns �lt�zk�d�si m�dja.
Megtanultuk az �n�k nyelv�t is.
V�gre vil�goss�g gyulladt Cameron fej�ben.
- Bar�taim, �n�k ugye k�lf�ldiek? - k�rdezte.
Cameron nem rajongott t�ls�gosan a k�lf�ldiek�rt, a katonaidej�n k�v�l sokkal
nem is tal�lkozott, de ha ilyesmi megesett, igyekezett tisztess�gesen
viselkedni vel�k szemben.
- K�lf�ldiek? - k�rdezte a rep�l� cs�szealj utasa. - A sz� szoros �rtelm�ben.
Mi arr�l a v�zzel bor�tott helyr�l �rkezt�nk; amit az �n�k n�pe V�nusznak h�v.
(Addigra m�r alig b�rtam nyitva tartani a szememet, de ez a bejelent�s
azonnal magamhoz t�r�tett. Hiszen l�ttam a rep�l� cs�szealjat. L�ttam, amint
f�ldet �rt. Hinnem kell nekik! Ezek az emberek - vagy ak�rkik - a V�nuszr�l
j�ttek.)
�m Cameronnak a szeme sem rebbent.
- Rendben van - mondta. - Ez itt az Amerikai Egyes�lt �llamok ter�lete. Itt
mindenki egyenl� jogokkal rendelkezik fajra, vil�gn�zeti meggy�z�d�sre, sz�nre,
vagy nemzetis�gre val� tekintet n�lk�l. �llok szolg�latukra. Miben lehetek a
seg�ts�g�kre?
- Szeretn�nk, ha azonnali int�zked�seket tenne arra vonatkoz�an, hogy az
Amerikai Egyes�lt �llamok, ahogy �n ezt a ter�letet h�vta, legfontosabb emberei
ideutazzanak, �s megkezdhess�k a t�rgyal�sokat az �n�k n�p�nek hatalmas
szervezet�nkh�z val� csatlakoz�s�r�l.
Cameron elv�r�s�d�tt.
- M�g hogy a mi n�p�nk csatlakozik az �n�k szervezet�hez! Mi m�r az ENSZ-nek,
�s m�g az �rd�g tudja, minek is a tagjai vagyunk. �s hogy h�vjam ide az
Eln�k�t, mi? Azonnal? Twin Gulchba? S�rg�s �zenetet k�ldjek neki?
R�m n�zett, ezt v�rva, hogy mosollyal d�jazom az elhangzottakat, de �n
teljesen letagl�zva b�multam.
- Aj�nlott is el�g lesz - felelte az egyik idegen.
- A Kongresszusnak is k�ldjek egyet? �s a Legfels�bb B�r�s�gnak is?
Cameront el�nt�tte a d�h. �kl�vel j�vedelemad�-nyomtatv�nyaira csapott, �s
�gy �v�lt�tte:
- �gy l�tom, �n�knek nincs seg�ts�gre sz�ks�g�k, nekem pedig semmi kedvem,
hogy a dr�ga id�t holmi j�ttment, okoskod� paprikajancsikra pazaroljam, akik
r�ad�sul m�g k�lf�ldiek is. Ha nem takarodnak azonnal a fen�be,
csendh�bor�t�s�rt letart�ztatom �s �gy a sittre v�gom magukat, hogy soha a
b�d�s �letben t�bb� el� nem ker�lnek onnan.
- Azt szeretn�, ha t�vozn�nk? - k�rdezte a V�nusz-lak�.
- De azonnal! Kotr�djanak innen a fen�be, menjenek vissza oda, ahonnan
j�ttek. Nem akarom sem magukat, sem m�st magam k�r�l l�tni.
A k�t f�rfi egym�sra pillantott, s arcizmaikkal jeleket v�ltottak.
Majd az, amelyik eddig is vitte a sz�t, megsz�lalt:
- Belen�ztem a gondolataiba, �s l�ttam, hogy t�nyleg azt szeretn�, ha mag�ra
hagyn�nk. Nem a mi m�dszer�nk, hogy olyan szem�lyekre er�ltess�k magunkat vagy
szervezet�nket, akik egy�ltal�n nem akarj�k ezt. Tiszteletben tartjuk a
mag�n�let�t, �s t�vozunk. Soha t�bb� nem t�r�nk vissza. Biztons�gban lesznek,
gondoskodunk r�la, hogy senki se t�vedhessen be �n�kh�z, �s az �n�k n�pe sem
fogja elhagyni t�bb� ezt a ter�letet.
- N�zze, uram, nekem elegem van ebb�l a szarakod�sb�l, h�romig sz�molok...
Az idegenek megfordultak �s t�voztak, �n pedig tudtam, minden �gy igaz, ahogy
elmondt�k. Tudj�k, �n m�sk�ppen hallgattam �ket, mint Cameron, aki csak a
j�vedelemad�j�ra tudott gondolni, m�g nekem �gy t�nt, mintha hallan�m a
gondolataikat: ugye �rtik, mire gondotok? Tudtam, hogy a F�ldet valamilyen
�vezet fogja k�r�l�lelni, mely a hatalm�ban tart benn�nket, nem engedi, hogy
m�sok hozz�nk, �s mi m�s vil�gokba utazzunk. Tudtam, hogy �gy lesz.
Ahogy elmentek - sajnos m�r k�s�n -, visszat�rt a hangom. - Cameron, az isten
szerelm�re, ezek az �rb�l j�ttek! - ki�ltottam. - Mi�rt zavarta el �ket?
- Az �rb�l?! - b�mult r�m.
- N�zze! - �v�lt�ttem. Ma m�r nem tudom, hogyan, de huszon�t fonttal nehezebb
s�lya ellen�re az ing�n�l fogva megragadtam �s az ablakhoz vonszoltam, mik�zben
inggombjai sorban lepattogtak.
El�sz�r t�ls�gosan meglep�d�tt ahhoz, hogy ellen�lljon, �s amikor el�gg�
visszanyerte az �ntudat�t, hogy le�ss�n, kipillantott az ablakon, �s a
l�tv�nyt�l m�g a l�legzete is el�llt.
A k�t f�rfi �ppen akkor sz�llt be a rep�l� cs�szealjba, az pedig ott fek�dt,
tudj�k, olyan nagy kerek, f�nyes �s massz�v volt. �s azut�n felsz�llt.
Pihek�nnyen rep�lt felfel�, majd az egyik oldal�n egy v�r�ses narancss�rga
sug�r l�vellt ki, �s ahogy a haj� egyre t�volodott, mind f�nyesebb lett, �s m�r
csak lassan a semmibe vesz�, f�nyes kis pont volt �jra.
- Mi�rt zavarta el �ket, seriff? - k�rdeztem. - Tal�lkozniuk kellett volna az
Eln�kkel. Most m�r soha t�bb� nem t�rnek vissza.
- Azt hittem, k�lf�ldiek - motyogta Cameron. - Azt mondt�k, hogy megtanult�k
a nyelv�nket. �s a szavakat is olyan furcs�n ejtett�k ki.
- Nagyon j�. M�g hogy k�lf�ldiek.
- Azt mondt�k, hogy k�lf�ldiek, �s t�nyleg olaszoknak is l�tszottak. Azt
hittem, hogy olaszok.
- Hogy lehettek volna olaszok? Hiszen azt mondt�k, hogy a V�nusz bolyg�r�l
j�ttek. Hallottam, amikor ezt mondt�k.
- A V�nusz bolyg�r�l? - Cameron szemei forogni kezdtek.
- Ezt mondt�k. Egy v�zzel bor�tott helynek, vagy valami ilyesminek h�vt�k.
Tudja, a V�nuszon sok a v�z.
Tudniuk kell, hogy ez csak egy f�lre�rt�s, egy ostoba f�lre�rt�s volt,
amilyent b�rki b�rmikor elk�vethet. Csakhogy a F�ld most m�r sohasem kelhet
�rutaz�sra, sohasem sz�llhatunk le a Holdon, �s a V�nusz-lak�k sem l�togatnak
meg benn�nket m�g egyszer. Az a bolond Cameron �s az �tkozott j�vedelemad�ja!
Ugyanis v�g�l csak kib�kte az igazs�got.
- A V�nuszr�l! Amikor arr�l a v�zzel bor�tott helyr�l besz�ltek, �n azt
hittem, hogy Velenc�re gondolnak!

(1956)

Koch Gy�rgy ford�t�sa