A történet Nyilas Mihály, egy szegény debreceni kisdiák életének szörnyűségeit foglalja össze.

Szülei  nagyon szegény, egyszerű emberek, apja ács. De nagy szeretetben élnek, erejükön felül
taníttatják Misit, mert jó tanuló.

Misi diák volt és neki megadatott az a szerencse, a debreceni gimnáziumba járhatott. Nem
rendelkezett sok önbizalommal, ezért mindig félt a tanárokkal beszélni. Nem igyekszik kitűnni a
többiek közül, inkább elvegyül, elbújik, bár a tanulásban éppen ellenkezőleg van ez, mert jó eszű,
jó képességű gyerek. Nagyon félénk, határozatlan mindvégig, talán annyiban változik, hogy
csalódik az emberekben, megtapasztalja, hogy a felnőttek világában sokkal óvatosabbnak kell
lennie, bizalmatlanná válik. De személyisége alapjában nem változik, az átélt rosszak ellenére is
meg akar maradni jó, becsületes embernek, ahogy arra anyja tanította.

Természetesen kedvelem őt, mert szimpatikus a tisztasága, becsületessége, bátortalansága, naivsága

pedig érthető, egy szegény családból való, vidéki kisfiú. Elszakadt családjától, kollégiumba került, egy
idegen , ismeretlen környezetben kellett feltalálnia magát. Hirtelen sok emberrel került kapcsolatba,
nem tudta ilyen gyorsan kiismerni ezt a városi világot. Tudható, érezhető, hogy más, mint a többi
gyerek. Tehetsége, személyisége megkülönbözteti őt az átlagtól.

Rokonszenves az is, ahogy már ilyen kisdiákként életcélja felé tör.

Kedves, szeretetre méltó kisfiú, de az átélt rossz élmények miatt nem akar debreceni diák maradni. A
hitét azért nem veszíti el, azt mondja,  a regény végén mondja, hogy az emberiség tanítója szeretne
lenni. Valószínűleg 20 év múlva író-költőként látnánk majd viszont, hiszen az szeretne lenni, t

itokban már kisiskolás korában is verseket ír, és olvasni is nagyon szereti azokat.