Egy viharos nyári reggel Edít, a Báná i gyefe-

kek mamája el{anik a tengerben. Atiz éves Be_

nedek azonban hisz abban, hogy az édesanyja
él. Éskarácsonyra kiderÍil nekí volt igazal
Hogyan lehetséges ez? A Nagy Kon}rv L00 leg-
kedveltebb miíve kozé. kertilt Petepite lt jának
ngalmas, ij t rténete ísmétmegnevettet, és
<iromkcinnyeket is csalhat a szemtinkbe.
www.nogradi.hu

llilililLilIil[ililluillt
W.
#m
ffi

w
ffi
ffi
%
ffiÜ
6fu
ffiE
ffi
re
ffi
ffi
*t,
ffi
.r:"*"'f':t*
&$l
', (
iK' ,,
) .ffi T,,
%l
tr "l)),\

lY ?-i. i". .JidF

' Y'l
\
'I il l /i\
f r'
\.&"' s
':,

,//
1'{

Yar** "1

.qí{*-/''
')1
tt

4),,t\l
'/l /t
',,,,.,/
< 2 /\
l,
\/\
'\n, /',4)
r'

ffiffi
ffi
M
ffi

-&*
ffi
* {.*J#[f{

Hatf tizennégj,l lábbal . ,,A n uérem bdiljle''

Madame Kcirbeszdj . Kuty az írb l

A B^náti család Edit eltíinéseel tt ot nappal étkezett a

ftancia tengefpartra' Egészen pontosan Nizzába étkeztek.
Rogyásig pakolt aut jukkal Írgy néztek ki, mint akik nem
egy hétre, hanem egy évre jottek. Még a palacsintastit t
meg a vécékefétis elhozták. H^tha nincs a panzi ban.
A család hat f b l és tizennégy lább l állt. Yal sziníileg,
nrindenki' aki szereti akutyákat, meg tudja fejteni ahat f -
hoz tartoz tizefinégY l^b titkát. Az a tapasztalt és bolcs
személy ugyanis tudja, hogy a kutya is ember, csak éppen
';tlllat. Métt ne? lyz emberek kozott is el forclul' hogy vala_

melyik éppen rigy viselkedik' mint egy majom, egy e|efánt,

vagy egy papagáj, de teljesen embernek nézkL.
Két élrrel a nizzai nyaralás eI tt az akkor éppen nyolcéves,
lrarmadik osztályos BenedekAz én családom címíj'iskolai ft>
 galmazásában ezt itta'. ,,A mi családunkban
an1'u a családf , Az r betíit raccsolni kell, ahogy Dudás Béla tanát (lt, a ma-
aprr hegediil, Kata a kishrigom, Bobi
a kutyánk, D ra meg hÍi- tektanát szokta: rhépa, rhetek' mogyorh . Asz végénpe-
lye.'' Mint mindig, ezt a fogalmazásátis
megmutatta a mamá- digaz nbetíit rigy kell kiejteni' mintha meg lennénkÍázva
jának, miel tt bevitte volna az iskolába.
A mamája. aki fran- és az orrunkb l beszélnénk.
ciatanárn volt egy gknnáziumban, megkérte
Benit, hogy a Az apartmanban egy nagyobb el tét, egy fiird szoba és
,,D ta meg htilye ', ktÍejezéstírjaát gy, hogy tudni lehessen:
három kiilon hál szoba volt.
D ru a n vére. Benedek mindig sz t fogadott a mamájának.
Benedek a h gáva|, a négyévesKatával, és Bobival, a
A beadott fogalmazásban a kovetk ez mondat
á1]t: ,,Ami csa- tacsk -kop keverékkel egy szobában aludt. D ru, a Í7aw-
ládunkban anyu a csalác1f , apu hegedi.il, Kata
a kish gom, lány és Tamás, az apapedig ktilon-kiiLlon' egy-egy hál ftilké-
Bobi a kutyánk, D ra meg a hrllye n vérem.,'
ben. Edit, a családf mindig ott d lt le, ahol a legnagyobb
Senki se gondolja, hogy Benedek nem szerette
a testvé- sziikség volt rá. Ha Kata fosszat álmodott, vagy Benedek
rét. Szerette és szidta. Van ilyen.
meg akaÍta hallgatni a fol1tatásos an}'Ll-mese rijabb epiz d-
Miel tt Benedek mamája eltííntvolna a tengerbe n, aBá- ját, al<kot Beniék szobájába ment. HaD nakszerelmi bá-
náti család ot csodálatos napot toltott Nizzaban,
a Foldko- nata volt, akkor a nagyobbiklánya mellé bliit' Ha pedig ki
zi_tenger partján. A magyarok nagyon tudiák
élveznia ten- akafta pihenni magát, akkor bezítk zott a fitd szobába,
gert' meft nekik nincs. Valamikor volt'
csak elvesztették hogy ne hallja zenész fét1ét,akl álmábanBeethoven Ötodik
valahol a torténelem során, és még nem találták
meg. szimf niíját dridolta teljes hanger vel, ktilonos tekintettel
A család egy panzi ban lakott. A panzi olyan, mint
a az tit sokre, gymint: dob, iistdob, cintányér stb.
száIloda, csak nem euák annyka akuqákat
és a ncsajoz (A kevésbéképzett olvas k kedvéértmegjegyzend ,
gyerekeket. Ezenkívi.il a panzi bejfuatánál,
vagy a konyhá- hogy ez a Beethoven nem ew naw, foltos bernáthegyi a
jában, illetve az éttermébengyakran
el forclul egy tulajdo- hasonl címíifilmb l' hanem egy német zeneszerz , aki
nosn , akit madame-nak, azaz asszonyomnakkell
hívni. A élete vége felé megstikettilt' és talán azért irt olyan hangos
nizzai madame olyan volt, mintha minden
vendég szetet zenéket, hogy legalább valamit halljon bel ltik.)
és agg d mamájalenne. Két hatalmas lufimellén
fesztilt a Edit, a mama tehát csak egy kád, meleg vizbenpihenhet-
blriz, és mindenkire rigy mosolygott, hogy
a szájakorbeért te ki magát, amíg valaki a családb l ki nem botladozott a
a Íején,a két széle pedig találkozott hátul
a tark ján. fuitd szobába stirg s dolga miatt.
Beniék egy apafimant béreltek. Így hívják a lakást
fuan- Egy nappal anagy vihar el tt Edit kavicsokat gyííjtott Be-
ciásan. S t! Ezt a sz t gy kell kiejteni, hogy
áp rbma,n. nedekkel és Katával a pafion.
 Tamás, az apjtlk nem volt veltik. Szokása szerint a pan-
zi alagsorimos konyhájábanhegedtilt a madameengedé-
lyével. Azért a mos konyhában,hogy a tobbi vendéget ne
zavarja. ABánáti gyerekek apja a Budapesti Rádi Szimfo-
nikus Zenekatának zenészevolt, és naponta négy táthege-
dt\lt. Azéft csak négyet, mer[ most nyafalt. A tulaidonosn
nagyon ortilt Tamás ieÉkának' A hegedíísz nem hallat-
szott fel az emeletre, az alagsor egerei pedig a harmadik
napon átmenektiltek a szomszédos panzi ba. Nem min-
denki szefeti a komolyzenét'
D ta szintén nem vett részt a tengefparti kavicsgyííjtés-
ben. Ú1 batátaival l gott. Ez az occse szerint annyit jelen-
tett, hogy a pafton mutogatta a melleit, az Ango|sétányon
riszálta a fenekét, és a parkban, egy árnyékos padon gya-
korolta a cs kol zást, hogy ha majd'a R me és
JÍrlia címíí
ttagédiában cs kra keri'il a sor' akkor ezzel ne legyen tecls-
nikai gondja. Ezt igy mondta.
D ra szinészn nek késztilt' és ktitonleges képessége
volt abarátkozásra. Amint a család megérkezett valahova'
D ra egy n m lva már három-négy lánnyal és Íirival ka-
rattyolt angolul, némettil vagy mutogatással. Ezen a három
nyelven értett valamennyite a mawaron kíviil. Új barátai
pefsze nem D raként ismerték, mert D ta utílta a nevét.
otthon hetente jabb és rijabb míívészneveketvett fel.
l Szefinte D ra néven nem lehet valal<tvnághítíifilmszínész-
n . Merthogy az lesz. A ftancia tengerparron a j l hang_
zti Annabella néven ismerték. Benedek szerint Anna, a de-
bella jobban illett volna rá. D ruki akart utalni egy pofont
az occsének ezért a szemét és igazságtalan megjegyzésétt,
de Benedek gyorsabban tudott szaladnj'. A csrifol dásval -
ban jogtalan volt. A tizennégy éves D ra-Annabella igen
csinosnak számított a hasonl korri lányok kozott. Minde-
ne megvolt, amire alányokbtiszkék' és amit l a firiknak ki-
guvad a szemtik.
A francia tengerpafton nagyon nehéz kavicsot gyííjteni.A
kavicsok tobbsége ugyanis olyan szép' hogy az ember leg-
szívesebben mindet egy zsákba lap átolná' és hazavinné. Az-
tána család tiIhetne otthon atévéel tt nyakig a s derben.
Az egyik kovecskét színes etezet disziti, a másik félig feke-
te, félig fehér, mintha igy tewezte volna meg egy míivész,
a harmadik sztirke, egyetlen voroses színííolrrel a dere-
kán. Ésmindegyiket csodálatosan gombolyííre és simára
csiszolta a tenger. A tenger olyan, mint az iskola meg az
élet: minden szogletest, rticskost, érdest igyekszik legom-
bolyíteni. Igaz, ez nem mindig sikertil.
- Csak a legszebbeket válogassátok ki! - mondta Edit a
gyerekeinek, akik percenként sza|adtak odahozzá egy ma-
rék kavíccsal meg Bobival. Szegény eb nem értette, hogy
bolond gazdái mért kapkodják fel a foldr l azt, ami se nem
ennival , se nem kutyakaka. - Ha mindet betessztik a ko-
csiba, amit ide hoztok, hova fogunk tilni? Yagy azt aka!á-
tok, hogy én itt marudjak?
- Nem! Nem! - l<tabálta Kata meg Ben, és messzire dob-
ták a markukban Szorongatott kavicsot.
 Kés bb akavicsffijt k leriltek egy szikJáta. és Edit me- az íjrb l érkezett. Kata megolelte a ktttyát, és megkérdez-
sélt nekik. Volt egy folytatásos torténete, amelyet
régen a te az arryját, hogy mért mondja Miki majom mindig azt,
kicsi D rának mesélt, aztán, hogy D ra feln tt, inkább
Be- hogy ,,munyimunyi"? Megkérdezte, pedig tudta Lzt na-
nedeknek' majd végtil Katának. Persze Beni is
maradhatott mesélés kozben, ha akart. ÉsáltaLában
mindig ott gyon j l.
akart. - Mert Miki majom mindig igybeszél - mondta el ismét
A mama fantasztikus meséjében a saját gyerekein kívril
a mamája. - Csak ezt hajtogatia' Munyimunyi! De mi még-
Miki majom volt az áltancl f szercpl .
is tudjuk, hogy mit akar mondani.
- Miki majom egy napon' amikor a csillagok k zi)tt ciká-
Benedek a száját h zogatta'
zott az íir}:raj jával, meglátott egy kicsi rukétát,
amelynek - Azttrl:raj t nem benzinhajtja és odafent nincs leveg .
az ablakán egy kutya kukucskált ki szomortian.
',Munyimu- Hogy hozta át Miki majom a kutyát az egyilk iirhaj b l a
nyi! - kiáltott rá Miki majom. - Hfu te mit csinálsz itt,
ha- másikba?
ver?'' ,,Keringek - válaszo|takLltya.
- Kísérletikutya vagyok. - Mondd kisfiam - nézett Edit legokosabb firigyermeké-
Kil ttek a világíirbe, de elfogyo tt a benzin, és nem fudok
re -, ítgy nézek én ki, mint a Spektnrm televizi ? Ha tudo-
visszamenni a foldre.'' Miki majom erre rogton áttette
a ku- mányos ismeretekre vágysz, ne tám kattints!
tyát az rhaj jába és visszavitte a foldre. Csakhogy
a kutya Beni zavaftan vigyorgott. Tényleg butaság a fizika torvé-
nem maradhatott vele, mert Mikinek sok dolga
volt: meg nyeit számon kérni egy mesén.
kellett mentenie az embereket a gonoszokt l,
meg ilyesmi.
Elrepiilt hát a kutyával Buclapestfe a Pék utca nyolcba... - Egyébként Bobi iírruhában volt' és palackb l kapott
leveg t, te észlény- olelte magához Benedeket az anyja,
- Ott lakunk mi - sz ltkozbe Kata.
de akkor már Kata is ott volt a nyakában, és a kutya is fel
- Így van - b lintott Edit. - ÉsMiki majom tudta, hogy a
akart kapaszkodni ahátán. A szeretetvágy fert z .
barátai: Kata és Beni szeretik a kutyát. Ezérlekiabált:
,,Mu- - Segítség!- nevetett Edit, majd a családtagjaitletázta, a
nyimunyi! Talíltam egy kutyát a viágíirben. Nem
akarjá- szalmakalapiát Kata fejére eitette, és berohant a tengerbe.
tok befogadni?"
A gyerekek futottak volna utána. - Most ne gyertek! - kiál-
- De igen! - mondta Kata' - Akarjuk!
- ÉsMiki majom tott Edit. - Nagyok a hullámok.YigyízzKatára| Úszom egy
akkor leeresztette egy kosárban a kutyát az erkélyiinkre.
kicsit' - Ésbelevetette magít avizbe.
Így kertilt hozzánk a Bobi _ fejezte be a rovid
mesét az Edit kitíínen riszott. Versenyeken indult lfiabb korí-
anya és megsimogatta a kutyát'
ban. Érmeimeg oklevelei otthon az iiveges polcon voltak,
Bobi olyan vidáman cs válta a farkát, mintha értette
vol- meft mindenféle bajnokságot nyert.
na a toténetet, és briszke lett volna arta, hogy
egyenesen

10
11
 Benedek kézenfogtaah gát és odasétált, ahol a tengef
csak a lábukat nyalogathatta. onnan néztékaz anyjukat,
aki nagy karcsapásokkal, konnyedén szelte avizet.
& fej*x*t"
Bobikutya-íitlény megpr bál t a családf után sprintelni,
de miután a kop papa ellenére csak egy foldszintes tacs-
k nak sziiletett, az els nagyobb hullám kidobta a partÍa,
mint egy labdát.
Jean-Paul" a tapiz s . Úszds a uíbarban
Edit a partt l nem t l messze szkált ide-oda, hogy még Az orkcÍn dtka . ,,Nem ldtta a mamá'mat?''
meghallhassa, ha a gyerekei vánakiáltanak.
- Lítod' an}'ut? - kérdezte Beni Katát.
- Most látom... Most nem látom. '. Most látom.. Most
'
nem látom. . . - mondta akislány, és figyelte a hullámok
há-
tán felemelked majd elsiillyecl testet.
Benedek elvigyorodott a kislány csacsogásán, de aztán
elkomolyodott, míg imádott anyja felbukkan és elmertil Este a Bánáti család nagy hal- és hírsstitogetésen vett részt
alakját figyelte. Nem j érzésvolt, amikor a piros fiird ru- a panzi tobbi vendégévelegyiitt a kertben. Volt ott egy
ha a hutlámok kozott hirtelen eltíint a szeme el l. magas dán bázaspár, ketten egyi.itt négy méter kortiliek,
Nagyon
szerette az anyját. Szépnek találta szabályos atcát, két angol n vér,,I LOVE THE CATS!" felkat trik kban és
sz szá-
lakkal tarkított sijtéthaját, szénfekete naw szemét és egy olaszcsaládhatvagy nyolc f ve|, nem lehetettmegszá-
min-
dig nevetésre kész vékony ajkát. Ugy gondolta, az mamá- molni ket, mert folyton nytizsogtek. Jelen volt még két
ja aleggyonyorííbb n avilágon.
t tokéletesen egyforma, kovér német férfi is. De lehet, hogy
Í az egyik n volt, mert sza|ag volt a hajában és Brtinhildá-
tt
nak hívták.
A partin D ra-Annabella is megjelent leg jabb szerelmé-
vel, akit már tobb mint fél napja ismert. AJean-Paul névre
haLlgat firi D ra szerint hasonlított volna Brad Pittre' ha
nem kopasz' nem á|l e| a ftile' nagyobb a szeme és kisebb
az offa. Ebben volt valami igazság. Néhány tucat plasztikai

Í2 I3
 míitétután a fi tisztfua Brad Prittnek nézhetett volna
ki - D ra-Annabella pofonvágta
szedegette a tiiskéket a fiáb |,
hátulr l. Így azonban Jean-Paul inkább Dudás tanát tta
Jean-Pault és orokre szakitott vele. A lány nem ár.Ilta eI
hasonlított, akinek az iskolai jelmezbálon mindig
els dijat senkinek, miért pofozta fel szívszerelmét, csak annyit
akatak adni lenyíígozen eredeti vámpfu-maszkjáét, pe-
mondott el mindenkinek négyszemkozt, hogy a fitt tánc
dig nem is volt rajta álarc.
kozben tapogatta.
Jean-Paul szerencsére nem értett magyatul, és így nem
- Téged?| - pásztázta végig Benedek a n vététsunyi pil-
tudta, miért tildozi Annabella egy teli flakon ásványvízzel
lantással. - Mit tudott megfogni?
az occsét. Benedek csak arra kéÍteD fát, hogy vigye
visz_ A kérdésttermészetesen egy méteres tildozéses
sza a szívszerelmét a csatornáb a, ahonnanhozta.
Vigye visz- verseny kovette a panzi kortil.
sza, meft Kata megint Sikoltozni fog álmában,
mint két - Ha elkaplak, kitépem a hajadat te szemét kolyok! -
nappal azel tt, amikor D ta egy kovér holland Íi
val álli- tivoltotte D ra és arra gondolt' hogy ezt a diihot milyen j l
tott be' A holland fiti, vacsora után egyetlen altesti
gáztáma- fel fogja tudni idézni majd egyszer, ha a gonosz mostohát
dás-sorozattal menektilésre késztette a panzi
vendégeit. kell játszania a H f ehérkében.
Így telt el az este a szokásos családi békességben
és n'v'rr- Aztán mindenki elment lefektidni.
galomban.
Acsaládf azflap éjszakaaférjévelaludt, hiábakérte D -
A panzi sné nyolc ra kortil, testi ttilstily.át kihasználva
ra, hogy brijjon be mellé, meft Szefetne valamit elmesélni
a falhoz támasztotta Benedek apját, aki más lehet séget
neki elalvás el tt.
nem lát:rra, beleegyezett, hogy hegedtil valami szépet'
Sze- - Néha az apátol<kal is kell aludnom - mondta Edit -
rencsére Tamás nem Beethovent mennydorogte
el, hanem mert elfelejti, hogy felesége is van.
vidám ftancia, sk t, ír és német népdalokat von
zotta ven- - Tudom, mit csináltok ilyenkor - mondta D ra élesen'
dégek legnagyobb oromére. A finom ftanciaborokat
k s_ meft diihos volt, hogy senkinek sem tudja elsuttogni rá-
tolgatva, a hetyke és pajkos hegedíísz ra mindenki
táncol- kig tart szerelme és csal dása megráz torténetét.
ni kezdett. Miután a zenéhez ill eredeti néptáncokat
nem - Remélem is, hogy tudod - mondta ny.rrgodtan az anyja.
ismerték, rij stílust koreografáltak a vad' nizzai éjszakában.
- Ha nem tudnád, nem engednélek el l gni aba taiddal. De
Edit ,,a veszett bakkecskék a szirtekr l mekegve a
tengef- tartsd meg ezt a tudást magadnak, oké? Ésigétem, holnap
be trgrálnak'' címet adta a tetszet s tánckompo zici nak.
délel tt csak veled leszek, és csak rád figyelek, ha akatod.
Benedek a rohogést l beesett egy t zsabokorba,
és mint Sajnos D ra-Annabella édesanyja nem tudta betartani az
rosszul borotvált stindiszn kenilt el . Mikozben
Edit ki- igéretét,mert másnap reggel eltíínta viharos tengef hullá-
maiban.

I4
I5
 Edit hat rakor, mint minden reggel, aznap is lement risz_ hogy mit meséljen Miki majomr l aznap Benedeknek és
kálni egy kicsit. Mint minden nap' ismét mélyen be szott
Katának. Ki tudja?...
a tengerbe, élvezve az víztiikor végtelenségét,a csen-
'jási A viharos erejííorkán egyetlen pillanat alatt sotétségbe
det és a nyugalmat, amelyben a di.iborg aut k, és az tivol-
borította a tengeft és a partot. Mint amikor a mesében
toz házmesternék kozott él vfuosi embernek olvan rit- megjelenik a Gonosz Tiindér, és a rugyog nappalb l éj-
kán lehet tésze.
szakát vatázsol, hogy szornyíi bossztit állhasson az embe-
Kissé borris volt az ég. Az éppen csak felkel napra rá-
reken.
másztak a felh k' Renedek világoskék zoknija szokott ilyen
,'Gyíílolom ezt a dedis és napfényes világot! - sivítja'
lenni focizás után. Editet azonban egy híívosebb reggel
mondjuk, míg végigszáguld a wz felett - Gyíílolom,mert
nem taftottavissza az szkálást |. még a nagy haj k kel-
mindenki megvet és átkoz, mint a sotétséggyilkos fejedel-
tette' riásnak látsz hrrllámokt l sem félt, amelyekt | a mét' Gyíílolom a nevetéseteket, amely lehallatszik az orok
gyermekei sikoltoztak, ha meglítták azokat kifelé tornyo-
éjszaka birodalmába' ahol élek. Gyííloloma szeretetet'
sulni. Edit képes volt rákon át lebegni avizben, vagy sik-
amit egymás iránt éteztek, és amit én nem éreztem még
lani a felszínén.Lehet, ho gy az risz baj nok ok val jában ha-
senki és semmi iránt soha' Sotét égboltozatom, fekete ko-
lak' Csak meleg a vértik, nincs kopoltyrijuk, és nem lehet
penyem' amelyen nem siit át a nap, s amelyen egyetlen
bel liik halászlét készíteni.
csillag sem csillog, most táteritem a fenti vllágra, s a fold-
Az otkán olyan hirtelen Csapott le a ftancia tengerpaft-
clel teszem egyenl vé vitágz országotokat!... ''
ra, mint egy ostof a gyan tlanul poroszkál l ru. Az id já-
Lehet, hogy nem éppen ezt mondaná, de valami hason-
rással foglalkoz k tudták ugyan' hogy vihar kozeleg, és
I t, az biztos. Meg kellene nézni este a tévéhiradban, ahol
I

jelezték is a veszélyt - a világit tornyokon villogtak a fé-

nyilván interjrit készitenének vele is, mint minden politi-
nyek -, de az asszony nem figyelt. Talán azért nemfigyelt,
kussal, aki valami eszement dolgot csinált aznap a foldon.
mert olyan gondtalanul napfényesek voltak az elmíflt na-
A sotétséggel egyiitt, mint ezer tébol}.ultan száguld ka-
pok, hogy szinte szell sem tezzentette avizet. Yagy talán
mion, végigsoport a tengefen a szél, éshatalmas hullámok-
arra gondolt, hogy (lszkálása rovid rácskája alatt nagy ba-
kal rohamozta meg a pafiol Szerencsére az a néhány ha-
l ja akkot sem tofténhet, ha feltámad' a szél. Lehet' hogy
ki_ lászcs nak, amelyik hajnalban kimerészkedett a vizte, már
vál ttsz képességébenbizott,meft lány korában a viharos a síiríinvillog vész|ámpák els je|zésérekimenekult abiz-
Balatont is át szta. De a legval színíibb, hogy a gyerekei
tonságos kikot be. Némelyiket így is a sziklákhoz csapták
jfutak a fejében. Például D ra szerelmi csal dá sa.
Yagy az, a hullámok, mert nem rcgzitették i l a m l hoz és a ten-
gerfenékre siillyesztett horgonyhoz.

I6 Í7 ..,jr,;.'.i1!;
f ia i r t l,r:;y..",.

!'.-f
3 { 4?;")'i-i
r/ J' rX /",/
I
Benedek arla r1adt fel, hogy Bobi, hideg otával a kezét
bokdosi idegesen.
- Nyugi már! - lokte el a kutya fejét és álmosan átpislan-
tott Kat^ta. A kislány mélyen aludt' Arra sem Íezzent fel.
amikor egy szélroham a párkányr l lesodorta Miki majom
leg b l épitett íithaj ját. Benedek az ablak ÍeIékapta a fe-
iét. ,,Mi van itt?" Az ablak becsap dott. Egy pillanatm lva
hatalmas es cseppek diiborogtek az iivegen. Bobi szííkolt.
A firi szeme elkerekedett, amikor kipillantott és meglátta
az elsijtéted eget. Kiugrott az ágyb l és az ablakhoz |é-
pett' A gyonyoríípat, amely ot napon át napfényben
ttin-
dokolt, most sziirke és hideg volt. A sotétzold tengefen
embermagasság hullámok száguldottak végig. Benedek
szivét osszeszorította egy láthatatlan kéz. Nehezen kapott
leveg t. Nemcsak a rémiszt látvány fiasztotta meg, ha-
nem valami ismeretlen eredetíí félelem is. Kata pefsze
meg se rezdtilt. TaIán éppen Miki majommal repÍil avilág-
íírben,és kozben tigy beszélgetnek' hogy ,,munyimunyi,
munyimunyi" , ami azt jeleÍfti, hogy nagyon szeretlek
,léw
abatátom.
A fi , Bobival a nyomában átrohant a sziilei szobájába'
Az ablakra efesztett red ny résein át beszífu d tompa
fényben lítta, hogy az apja mélyen alszik.
Az anyja nem volt sehol.
Benedek a fund szobához sietett és halkan bekopogott.
-Anya! - suttogta. - Anya! - S mert nem jott válasz, va-
tosan kinyitotta az ajt t. A ftird szobábannem volt senki.
Benedek ajka megremegett. Emlékezett ri, hogy valamikor
18
gyerekkorában' amikor még Kata sem volt kozttik, ew éj-
szaka fekiadt és átszaIadt a sziileihez. A ]irál szoba azonban
tires volt' mert Edit és Tamás a koncert után abarátail<kal
beiiltek egy étterembe beszélgetni. Akkor étezte Beni a
magány és a félelem ilyen fullaszt rohamát. Azon az éjsza-
kánan vére,D ta arra ébredt, hogy az occse azágyamel-
lett zokog és telehányja akét napjavísátolt pomponos pa-
pucsát. Az ta azonban már eltelt néhínyév, és a fiti biztos
volt benne, hogy haazanyjavagY azapjaéppen nincsenek
jelen' akkor valahol máshol biztosan megta|á|hat ak.
Bobi, mintha tudta volna, hogy a gazdája kit keres, kor-
beszaladt a szobában és belesett az ágy meg a szektény alí.
Iliztos, ami biztos. Az emberek nagyon ktilonosek. Folyton
eltíínnek meg feltíínnek.Reggel elmennek, este megjon-
rrek. Vagy nem jonnek. Aztánegy hét mírlva felbukkannak,
mint a ftilsiiketít en vékony hangokat nyiszogtat magas
férfi szokott, aki ktilfoldi koncertekre jfu a zenekarral. De
pefsze Bobi nem talílt az ágy meg a szekrény alatt senkit.
-D ta!... - Suttogta Benedek és átfutott a n véte szobá-
jába. ,,Igen, igen - gondolta. - Anya odabrijt hajnalban D -
rához, hiszen este megígérte, hogy meghallgatja a szívfáj-
dalmáq vagyis a htilye meséjét Jean-Paulr l meg a tapizís-
r l. Biztosan odabítjt...''
De D ra egyediil aludt.
Benedek nem akarta fekázni. Lehet, hogy az anyja csak
lement kávét inni. Vagy sétálni. Igen, sétálni, hiszen min-
dig korán kelt. Úszni biztosan nem ment ilyen id ben. Per-
sze, hogy nem ment. Kjzárt dolog, hogy lement volna Ítsz-
19
 ni. Az aztín teliesen lehetetlen. Hiszen mindig mondta,
- Mama? - kérdezte Ben a korbeszájílpanzi snét - Nem
hogy még aBalaton szélétese szabad menni, ha feltámad
látta a mamámat?
a szél. Pláne, ha vihar van! Benedek emléke zett az egyik
- Mama? - pislogott a fiítra két hatalmas melle felett az
mesére, amelyben Miki majom az utols pillanatban men-
asszony és a kezét széttátta, ami nemzetkozi nyelven any-
ti meg ket, amikor egy cs nakban tilnek a viharos Balaton
nyit ielent, hogy nem tudom, nem láttam. Aztán felmuta-
kozepén. Már csapkodnak a villámok, már emelkeclnek a
tott a mennyezetre. _ Talán még aIszk.
hullámok, amikor Miki majom azíithaj jával foléitik siklik'
Benedek nemet intett. Akkor mír az asszony szája is
és leenged melléjiik egy nagy kosarat. Abba mindannyian
csak a fliléig ért.
belepattannak, s a csorl már h zzais fel ket az(trhaj ta,
- Lehet, hogy sétál - mondta, és az ujjaival je|ezte a lé-
mikozben a cs nak darubokta torik egy szikLán. Speciel a
pegetést.
Balaton kijzepén nincsenek sziklák, de ez Editet nem za-
Benedek b lintott' aztán fielnet intett és b lintott me-
vaÍta a meseszovésben.
gint. Tehetetlentil állt egyik |ábár I a másikra. Ha egy min-
- Lehetetlen, hogy anya lement szni _ motyogta Ben denkir l mindig mindent tud madame James Bond sem
Ínaga elé, és gy, ahogy volt, pizsamában lesiet ett a panzi
sejti, hol keresse az anyjít, honnan tudná?
ebédl jébe. Bobi izgatottan rohant utána, bár egy ilyen
- l , i .Nyugodj meg! - mondta az asszony, és már egé-
foldszintes kutyának ugyanolyan nehézlemenni a lépcs n,
szen kicsi |ett a szája. - Gyere, tilj le! Kapsz egy csésze fi-
mint egy embernek a meredek hegyr l.
nom kaka t. - S már vette is le a csészéta polcr l. De mi-
A panzi sn nek, aki már a vendégek reggelijét készitet-
re megfordult afi eltiínt.
te rogton korbe étt a szája, amikor meglátta a gyereket.
'
*
J reggelt Benedek! J reggelt! - mondta franciául a
madame. - Hogy vagy? Líttad avihart?
De Beni csak legyintett zavaÍtan, mint aki nemcsak hogy
nem érti, amit mondanak neki, de most nincs is kedve
belyeskedni. Kata találta ki a sz t, amikor a sziileivel va-
csofa után a tfusalg ba ment. ,,Megytink a helyesked be?,,
A gyerekek nagyon kreatívak. Rengeteg munkába kertil
nekiink, szegény feln tteknek kinevelni bel ltik ezt az ide-
gesit képességet' de tobbnyire sikertil.

20 21
r
/
f

a leveg be kapta az imént. Akkorának látszott, mint egy ki-

sebbfajta ház. Csakiott, iott, mint egy szupervonat. Lehet,
& f*jexet hogy egy-egy ilyen hullámon a deszkít iigyesen meglo-
vagl fiírk fel tudnak suhanni, ahogy azt a fi7mekbenlítn|
bfu ez sem nagyon hihet , de egy asszony' akárhány vefse-
nyen Ítszott is' csak a csodában bizhat. Csodák azonbanrit-
Ilarc a uibanral . Csukl' s kutya a lépcs n kán esnek meg az emberrel. Esetleg elmarad egy felmér
Ifol a csalddft? . K peny a pa.r.ton do|gozat, vagy otos taláIata lesz az embernek a lott n. De
aztán évekjg semmi.

Benedek ismét felszaladt a lépcs n. Szegény Bobi meg utá_

na' Egy tacsk számára lefelé bukdácsolni sem leányálom,
de felfelé meg egyenesen állatkinzás' Ahhoz gumigerincre
volna sziiksége egy efféle csukl s minibuszhoz hasonl ku-
Edit az els szélroÍtamta megfordult, és er teljes
temp k- tyának, hogy konnyedén hullámozzon a lépcs k felett, mint
kal riszni kezdett a" paÍ"Í.felé. Bármennyire is bízott
magá- hemy afaágon. Nos, gumigefinc, azmost éppen nem volt
ban és az (lszni tudásában, most rémtilten osszes
zottilt a Bobinál haszníIatban.
szive. Az orkán sotétsége ugyanis foléborult
és a part el- Mire szeg ny kutya felért, Benedek már felkoltotte az
tíínt.Azonnal a gyerekei jutottak az eszébe. Mennyire apját.
megijedhetnek majd, ha nem lesz ott, amikor felébrednek.
- Anya nincs meg! - rángatta aka!át. - Nincs meg!
Az els hullám felemelte és kifeté vitte, bár a paftot
Edit - Mi?... Mi nincs meg? - pislcrgott Tamás, és rogton a he-
a hullám tercj& l sem látta a félhomályban.
Inkább csak gedíijére nézett. EzvoIt a család legnagyobb értéke.Persze
sejtette, hogy merre van. Aztán a hullám csricsár
l lezu- a gyerekeken kívtil.
hant avizbe és egy pillanatta elmertilt. Szerencsére
val - - Anya nincs itt! - kiabált Benedek.
ban j ítsz volt, tudta mikof mit kell csinálnia,
hogy - }{át percze , hogy nincs itt... Biztosan lement riszni -
uralkodjon a vízett, s ne rajta uralkodjon a viz.
Amikor mondta Tamás, és mát éppen meg akart fordulni, hogy
azonban a felszinte bukkant, rémtilten látta a
kovetkez folytassa édesded reggeli szundikáIását, amikor felfogta
hullámot kozeledni. Az mát sokkal nagyobb volt'
mint ami Benedek második mondatának az éttelmél

22 23
 - Szonyíi vihat van, apal Yihar van! Vihar!'.. nem akart visszamászni. Csak egy cip ftiz meg egy b.uk
A féffi ktkászál dott az ágyb l és az ablal<hozlépett. Látta
tud ilyen szemét letni az élet legnehezebb pillanataiban.
az éjszakává sotéttilt eget' és a tengefen emelked hullá-
Ben levetette magát az apja lábÍthoz és beÍ zte a clp jét.
mokat.
Ntalábanigazánnem haragudott tá,hogy ilyen lassri és ne-
- Biztosan nem ment be a vizbe _ motyogta. _ Ilyen vi_ hézkes, mert ahogy az anyja, is elfogadta az apját olyan-
harban nem megy a vízbe.'. Yagy ha bement, kiiott...
nak, amilyen, de most egy kicsit diihos volt. Mégiscsak az
Anyut nem kell félteni... - Ésfélelemmel teli pillantással
apjaafeln tt! Neki most gyorsabbnak és határozottabbnak
nézett Benedekre meg szegény, liheg Bobira.
kellene lennie. De legalábbis be kellene tudnia f zni egy
- Ésha bement avizbe? _ kérdezteBen. - Ésha bement, cip t.
miel tt kitort volna a vihar? Ésha beiiszott? Beriszott, Mire leértek a foldszintÍe, a panzi sné és néhány ven-
ahogy szokott?
dég már az éttetem el tt porge tte a ftancia r betííket,és
Afi apja csak állt sz tlanul, nézettés pislogott, mint Ba-
nyelte az nbetíiket. Aff l beszéltek' hogy az Edit nevííma_
ba nagyi szokott, ha elbányja a szemiivegét. Nem a gyofs gyaÍ asszolly biztosan nem ment |e aznap reggel szni. De
felÍogásáért szerették a családtagjai. TalánEdit is azértvette
ha netán mégis lement a tengerhez - áIlitotta az egyik né-
át a családf i szerepet t le, mert ha meg kellett oldani
egy met férfi vagy n -' akkor Sem torténhetett semmi baja,
problémát, az asszony már megoldotta, mikor a f&je
még mert a magyarok ugyan báttak és meggondolatlanok, de
csak megkétdezte, hogy mi a probléma.
mindent megrisznak. ott volt ugye a foci-világbajnokság,
- Csak nem ment be...? _ dadogtaTamás és tétován ol- amit Puskásék akkor vesztettek el, amikor a legjobbak vol-
tozkodni kezclett. _ Az kizárt... Az lehetetlen... motyog-
- tak, mégsem verték agyon ket. Aztán ott van az a sok cso-
ta, és fbrdítva vette fel az als na&á. jjáLt. De ha be
- is ment, dálatos forradalom is, amit a magyatok t lléltek. Sz val az
biztosan kiiott, amikor esni kezclett... Nem gondolod?
asszony akkor is ki tudott volna jonni a wzb l a vihar kito-
Benedek nem bírta tovább hallgatni az apja tétova sza-
rése el tt' ha mégis bement. Miéft? Mert láthatta a paftoÍl
vait. Átrohant a szobájába, bogy is feloltozhessen.
a vészje|zést, és kitíínen írszik. - F olytatták a vendégek az
Kata még mindig aludt. ,,Csak aludjon - gondolta a firi,
izgatott cseverészést: - Mindenesetfe nagy felel tlenség a
mik zben magára kapko<lta arubáit. - Úgysem tudna segí- viharos tengerben szkálni, ha az embernek három gyefe-
teni. Mire felkel, anyr itt lesz."
ke meg egy fol1ton hegediil míivészférjevan. Aki egye-
Mikor visszaszaladt az apjához, az még mindig az edz - diil él, az esetleg nyugodtan megfulladhat, vagyis izé, az
cip jével kínl dott, mert az egyik ftz kib jta lyukb l, és sem... No, de egy családos ember?!...

24 25
 Amikor a panzi sn megláttaTamást, rogton el relokte
- Gyere már| - kiáltott az apjáta, aki sokkal udvariasabb
a lufikat és ezzel elzátta az utat akijárat felé.
és félénkebbvolt annáI, mint hogy átpasszítozza magát a
- Monsieur Bánáti| Igaz,hogy ma is elment szegény fele-
;:anzi sn és a plafonig ér zold novény kozott akijfuat fe-
sége riszni?
lé. Benedek kláItására azonban a n l1edtenhátrah kolt és
A madame, nagy anyai agg dásábanmegint tull tt a Cé- 'Íamás el tt megnyílt az t.
lon. A szegény sz t kihagyhatta volna. Még j hogy Beni
, Apa és f1a a kutyájukkal lefutottak a paÍtra. A zuhog
nem értette.
es ben senki sem volt a panzi t a paftt I eIvílaszt Angol
- Azthiszem.... talán nem.. . - dadogtaTamás, aki fran- sétány nevííton. Szegény Bobi félig-meddig a hatalmas
ciául is tanult' mert Baba nagyi fiatal kotában szerelmes
t csákban ilszva,botladozva gurult a gazdíi után. El nem
volt egy de Gaulle nev í csinos francia politikusba.
tldtaképzelni, mi kényszeríthetkét értelmes embert arra,
- Sajnos nem láttam a feleségét- mondta a panzi sné. -
hogy olyan id ben mászkáljanak, amikor még a kutyákat
Pedig én mát itt vagyok hat ta ta. Ha látom, biztosan
fi- se verik ki. De az osztonei nem engedték, hogy a panzi
gyelmeztetem, hogy ne menjen le a tengerre, mert
a di védelmet n1rtjt efesze aIatt marud1on. A kutya Sofsa nem
is bemondta, hogy vihar lesz.
'.Igaz, hogy kozben kétszer lehet jobb' mint a gazdáié, ha val ban családtag' Legfel-
voltam a ruktárban, hogy kjhozzam az udit t meg a teiet'
jebb valamiveljobb' Pontosabbanné}aa csak neki j a csa-
meft ott tartjuk ahíit ben. Ugye ilyen melegben mégatar-
|/adban, mig az embereknek kutyaélete van. Szerintem, ha
t s tejet sem okos dolog apolcratenni. De azcsak néhány
más alakban írjraszii{ethetnénk, sokan szeretnének kutyák
percig ttthatott. Kiilonben el sem mozdrrltam innen.
Úgy- lenni saját maguknál.
hogy, ha valaki itten elmegy, biztosan észreves zem.
Ha A homokos pafton' ahol máskor száz és száz ember he-
nem figyelek, akkor is. Nem beszélve arr l, hogy a kedves,
vet a fiaperny k alatt, gyetekeklabdáznak, fagylaltárusok
udvarias felesége rám koszont volna, ha erre jár. No'
de járnak, és kajín kamasz fiírk lesik a monokinis lányokat,
másfele nem is tudott volna menni, hiszen ahogy lejon
a most egy lélek sem volt. A hatalmas hullámok olyan
lépcs n blablablabl abla. ..
messzire csaptak ki a parton, ahova napfényes napokon
Benedek arra gondolt, hogy ha ezekben a lufikban is gáz
még csecsem ket is n1.ugodtan fektethettek az anyák.
volna, mint a budapesti állatkertnéj. árusított léggombok-
Tamís és Benedek b rig ázva, és a hideg szélben resz-
ben, akkor csak meg kellene lokni a panzi sn t, aki fel_
kewe szaIadtak a hullámokig. onnan néztéka sotétbe ve-
szál|na a plafonra, k meg kimehetné nek az ajt n.
No, de sz tengert' amelyen taIán még egy ceánjár t sem |íttak
ette hiába várt.
volna meg' nemhogy egy kicsi, vékony n t piros filrd ru-
hában'
26
27
 - Anya! Anya! Anya! - lrirabá./rt Benedek, de a szélvibar dtil. Gyerekkotában is rosszul lett, ha valami nagyon vátat-
konnyedén elfojtotta a hangját. lan és ijeszt dolog érte. Édesanyja egyetlen elkényeztetett
- Nem' . ' Nem... - dadogtaTamás. - Nem lehet itt... Itt gyereke volt, akit a szélt l is ltak. Emiatt lett ilyen tutyi-
nem lehet... Itt nagyon magasak a hultámok . Es állt a fér mutyi anyímasszony katonája'
-
fi a parton, egyik Iábár l a másikra nehezedve és reszke- Az apa kivette a kopeny zsebéb l akezét és széttárta az
tett. - Ha be is ment, már kijott. ' ujjait. A tenyerén kicsiny míianyag maci fektidt. A Kata
'
- Akkor hol van? - nézett az apjára afi ,. - Hol van? Bent míianyagmacija, amellyel a kislány játszani szokott, hamír
nincs. Itt nincs. A panzi ban sincs. nagyon álmos, de csak azért sem akar elaludni.
Ahogy idegességébenazAngol sétány felé mutato tt, ész-
fevette a feh& kopenyt. A kopeny az utat és a partot elvá-
laszt k kerítésalján, a foldon hevert. Mocskosan , vize-
sen, ahogy a vihat lesodorta a vaskorlátr l. Mert Edit fiir-
d kopenyben szokott lejonni L paÍÍta, s oda teszi a ko-
pen}.t akotlá:.ra, amíg riszik. Ki vinné el? Errefelé
nem lop-
nak kopen1t. Reggel híívosvan, konnyenmegfázhatna,ha
csak flird ruhában futna le. S kiilonosen akkor kell a ko-
peny, ha kijon avizb l. Benedek a homokos, vizes rongy_
darabhoz rohant és felkapta. ,,Lehet, hogy nem is anyíé
-
gondolta. Itt hagyhatta bárki... Akár tegnap is...,' Bobi
rog-
ton tudta, hogy ez csak Edit kopenye lehet, fel is ugrált,
hogy elkap ja fogával a szélét,de nem érte el. Tamás is el-
fordult a vízt l, amelyen a hatalmas hullámokon kívtil
amrigy sem látszott semmi, és Benedekhez futott. A fi for-
gatta a kopen}t, kereste a zsebét' A zsebeit.
Nem találta.
Azokban kell lenni valaminek. Ább l kidertilhet... Ideges-
ségében nem vette észre, hogy a kopeny ki van fordiwa.
Az apja elvette t le a mocskos rongydarabot, megfofdítot_
ta és belenírlt a zsebébe . Látszott, hogy egy kicsit
megszé-

28
 &o ^{

*ff- fcjezet
Öt perc m lva ott volt a rend rkocsi. A nyomoz k szin-
te még el se kezdték a kihallgate$, két helikopter mát eI-
hilzott a paft felett, s három motofos haj is krtutott aviz-
re. Siettek. Havalakit ekkora vihat után meg akarnakaleL
ni, minden másodperc számit.
A parton az emberek hamat megtudták, mi toftént, meÍt
Rend rcik pa.nzi ban . Hazugstig Katdnak
e a fossz hit szítnyakon ját, migaj t csigapostás viszi. A pan-
Egjl csoddlatos reggeli szomonÍs ga zi lak i elmondták ahonfitátsaiknak' dánadánnak, angol
A pirosÍiird rullás n az angotnak, német a németnek, s azok mondták tovább
svédnek, olasznak, fuanciának. Persze volt, aki fékeéttette a
szotnyíi hírt, s egyesek mát egy egész családr l beszéltek,
akik odavesztek a cs nakjukon. ,,De lrlát miért mentek be
hajnalb an? Hor gászni? Gyerekekkel ? Naná, hiszen bizto san
stitott anap.Detrítnem|áttáka jelzést, hogy jon avihar?
A vihar talín egy ráig sem taftott. Úgy jott, mint a fogfá-
Talánnem figyeltek. Gyorsan jijttazl Biztosan felborította a
jás vagy egy tanfeltigyel : gyofsan és
vátatlanul. Ésígy is cs nakot. Akkor a cs nakot megtalá,Iják... Talán azt igen.
ment. A nap kistitott, a víz lecsendesedett, a homok
hamar Szegény gyerekek!... Magyarok voltak, Bukarestb l. Nem
megszátadt, és az emberek elindultak a pafitalegdrágább
Budapestr l? De' Lehet' Az ottvan a Balaton mellett?...'' És
kincseikkel: a gyerekeikkel meg a mobiltelefonjukkal.
mondták a butaságaikat így tovább.
Akkor már a rend rség és a parti tség is tudta, hogy A nyomoz k mindenkit kihallgattak' El szor Tamást és
egy magyat asszony feltételezlset en eltiint a viharban.
Mi- Benedeket, aztán a panzi snét, meg néhány vendéget,
kor Benedek és az apja visszarohantak a mocskos ko- akik nem tudtak semmit. A nyomoz k nem voltak biztosak
pennyel és a m(iany ag maciv al a panzi ba, a madame
azoÍ|- benne, hogy Bánáti Edit vaI ban a vízbe veszett' Lehet,
nal telefonált.
hogy el sem ment írszni. Lehet, hogy csak sétálni ment va-
- Egy asszony belefulladt a tengerbe! - kiabált akagyl - lahova és a vihar el l beh z dott egy másik szállodába
ba, sTamásnak a |élegzeteis elakadt a kegyetlen szavakt
l. vagy panzi ba. A kopenye nem bizonyíték. A kopenyét le-
Még j , hogy Benedek nem tudott fnnciíul. Képes lett
i tehette a paftta és elment kopeny nélkiil. Vagy még teg-
volna diihében a falhoz csapdosni a reggelihe z kikészitett
nap hag',ta ott. vagy besétált a vizbe, (tszott ewet, Lzten
csészéket.

30
3r
 kiment a pafiÍa valahol máshol, és talá\kozott
egy ismer s_
sel, akivel még most is beszélget. Yagy iátszottak, ami el fordul a gyerekek kozott , de t ne fog_
nem is az kope- clossák a sztilei el ttt Éspláne ne tapizzák akárbol, mett
nye. A nyomoz k ilyenek. Minden lehetséges
változatot gy akármin rugja az aká.rkit, hogy az négykézláb megy
végiggondolnak. ,,Még az is lehet mondták,
- persze csak ak árb ou a|. Hiilye Jean-Paul
a panzi sn nek -, hogy találkozott ew
!

idegen férfivel, és D ra kisminkelte magát, gondosan megféstilte sz kés-

beleszeretett. Aztán most megszokott vele
Mexik ba. lrarna haját, felvette a bikinijét, aÍta a piros p l ját, s aztán
Yagy Kinába. Ilyesmi naponta megtofténik.',
Ennek a lehe- ltválIára dobta a ftird kopenyét, amelyb l megfelel en ki-
t ségétazonban a madame hevesen tagadta.
_ Ezbutaság! Maguk villant a combja. Végiil a strandpapucsába lépett, és az ot-
nemlátták ezt az asszonyt! - hadat-
ráta ilLesztette sotét napszemtivegét. Szerelmi csal dás
ta drih sen. - Ez a n mindig a gyerekeivel
foglalkozott. r-rtán mindig ebben a szemiivegben járt, hogy senki se lát-
Délben' és délet tt és délután és este. Nem
lehetett r la le- hassa kisírt szemét, ami most éppen nem volt kisírva, de
vakarni a kisebbik lányát meg a fiát' Egyedtil
hajnalban mindegy. Csak hadd higgyék. Asztátok is így csináliák.Lát-
ment le apatIta, amígagyerekek aludtak,
hogy risszon egy- ni lehet a magazinokban. Feltíínfekete szemtivegben
kicsit. Bár ne tette volna! Még most is élnel...
mennek a fot sok elé,ha elakarnak bírjni.
A nyomoz k b logattak, de megvolt a véleményiik.
tát- Miután D ra-Annabella elkésziilt, lement reggelizni.
tak k már halott asszon}t feltámadni. amikor át akarta
venni ahaláláért jár biztositási pénzt. És
Két perc mírlva zokogva fuldoklott az apja karjában,
zokog , kirabolt amikor megtudta' mi tortént. A szemiivege a foldre esett.
férfival is találkoztak már, aki a kaszin
ban vesztette el a Az egyk félrepordiilt strandpapucsát Bobi vette kezelésbe
vagyonát, de egy rublási mesét akart a
családjínakbeadni, éles kis fogaival. A kopenye a derekára cs szott, és ott l -
hogy a felesége ne verje megint laposra golÍiit
a vel. gott. A két nyomoz t is ki akarta hallgatni, de nem lehe-
tett. Amilyen ontudatos, kemény kis n volt Benedek n -
Mikozben anyomoz kapanzi éttermében
minden lehet- vére' ha a saját éIetétkellett élnie, vagy szembe kellett
séges eltíínési változatot számbavettek,
a Bínáticsalád na- száIlnia az occsével vagy a sztileivel, gy omlott ossze, s
gyobbik lánya, D ra-Annabella felébfedt.
Felkelt, nagyot lettb g kicsi lány a fossz bít trallatán Még Benedek sze-
ny jt zott a simogat napsugárban, és orÍilt, hogy tegnap
méb lis kicsurrant a konny, ahogy D ruzokogásáthal\gat-
este dobtaJean-pault, azt atapiz sz myeteget.
Nem mint- ta, és odabíjt a n véréhezmeg az apjíhoz, ami már id t-
ha hoz.zá nem lehetne nyilni' ha is akarja.
Nem fossz' len id k ta nem toftént meg. De hirtelen felkapta a fejét
ami j .D ru mát az vodában se tiltako zott, haorvososdit
és csak annyit mondott: Kata!

32
33
 - Kata!... - mondta az apja is rémiilten , és a fiáta me-
- Te buta! - legyintett a'kutya felé Kata, és szegény álla-
redt. D ra is az occsérc nézett konnyben risz szemeivel,
ti családtag nem értette, mért olyan haragos ot gazdájako-
de amikor mondani akartvalamit elcsuklott
ahangja. zul az egyik. Már megint mi rosszat csinált, amit l nem is
,,Igen, Kata - gondolták mind. - Kata még alszik.
Kata tud?
mindjátt felkel. Kata nem tudhatja meg.''
Kata és Beni lementek reggelizni. Tamás nem volt az ét-
- Kata nem tudhatjameg _ mondta ki mindannyiuk gon_ teremben. D ta, szemén a j tékony sotét szemtiveggel
dolatát Benedek és felrohant az emelete.
Szegény Bobi... -, némán jeIezte Beninek, hogy az apiuk lement apartta. Al:;í-
de ezt talán mát mondani se kell. H zott
a gazdája után. rom gyerek leiilt a megterített asztalhoz.
Benedeknek szerencséje volt. Kata éppen
a szemét nyi- Rajtuk kívtil csak az oIaszok voltak az éttetemben. Reg-
togatta. Nem kellett felkelteni. A kislány
elmosolyodott, geliztek mind a heten. Most meg lehetett számolni ket,
mint akinek a red ny résein beoml napsugarak
csiklan- meÍt az asztaluknáI i.iltek, és perg nyelviikon' de halkan
dozzák a szája szé|ét'
suttogtak, mikozben a mawafokat néztékHa Beni vagy
- Hol van Bobi? - ezvolt az els kérdése,de mát taÍtotta'
Kata feléjiik pillantott, akkor a férfl meg a n szomor an
is a tenyerét a kutya elé, aki mer szeretetb
l, amrigy sáro- mosolygott és b lintott, mint akik így akar1ák klfejezni az
san, mocskosan fel akart ugrani mellé
az ágyba. - Juj, de egyittétzésiiket. Kata persze nem értette' mit b logatnak,
koszos! Mi tortént?
mint bamba gumikutya a kocsi háts ab|akában. Tegnap
- Semmi - mondta Benedek. - Beleesett a pocsolyába'
észre sem vették ket, csak rohangáltak, mint hat vagy
Gyere, segítek. - Ésfeloltoztette ah gát.
Kozben el kellett nyolc hasmenéses nyírl.
mondania, hogy mi lesz a reggeli (ugyanaz,
mint tegnap), Kata számára a panzi sné is furcsa volt kicsit. Nagy vo-
mit fognak csinálni (ugyanazt, mint tegnap)
és hogy hol ros foltot festett a szeme koré, vagy mi volt az a pkos pac-
van anyu.
ni, és a szája a ftiléig sem ért, nemhogy korbe a fején. De
- Öooo... - kezdte Ben. - Elment. Elment venni
egy... a kislány nem sokat foglalkozott ezekkel a furcsa dolgok-
flird ruhát.
kal, mert igazán csak az asztaIra tudott figyelni.
- Mér'? - kérdezte Kata' - Piros meg a kék is
van neki. Benedek nem mondott igazat.
Benedek lehajtott fejjel b logatott, miko
zben a kislány EgyáItalán 17em az volt a reggeli, mjnt az eL z nap' A pan-
szandíljának a csatját pr bálta bekapcsolni.
zi sné csupa finomsággalrakta tele Beniék asztalát. A gyere-
- Igen, igen... De elszakadt... Apiros... Vagyis Bobi
el- kek ilyeneket az elmítlt napokban még csak nem is |áttak'
rugta...
Volt ott lekl.ráttal' di val és trir val toltott meleg kifli. Gri-

34 35
 molcsos joghurt és csokoládékrém - hfuomfélelBanín,
na-
fancs' mézédes sárgadinnye és sz l .
Kata olyan elképedten mosolygott a sok csodálatos
en-
nival ta, mint a matektanár, ha otosre felel egy bukásra
áll tanul ja. (Nem Dudás tanár l vafi sz , mett az
mosolyával szrinyogot lehet irtani') ".
- Ez mind a miénk? - kérdezte a kicsi lány.
A panzi sné, mintha értette volrra a kérdést,b lintott, és
raccsolt valamit gyofsan' mikozben egy konnycsepp
végig-
gurult az atcán és a lufikon landolt' Akkor
megfordult és
el sietett a konyha Íelé,hátha talál mé g
v alami finoms ág ot.
Kata rogton nekiesett a kifliknek és észre sem veŰe.
hogy a testvérei, akik máskof egy szelet kalácson
vaw a
szebbik sz l faton is osszekapnak, most csak csipeget_
nek az ennival b |, és az ajt felé pislognak folyamatosan.
- Enkész vagyok * mondta D ra és felpattant.
- Énis - mondta Benedek, és Kata vállfuatette a kezét.
- Figyelj! Ittvárj meg minket... Sieti'ink vissza,csak. csak
'.
le kell szaladni a pattta, mert... meg van beszélve.
Nem,
D ta?
- De - mondta D ta' _ ott vár a Jean-Paul, ffi g a tob-
biek...
Az olaszok porogtek valamit a nyelvtiko n, nyilván azt,
hogy majd k figyelnek a kislányra, de akkor mát panzi-
a
sné is leii{t D ra helyére és legyintett Benedek
felé, hogy
mehetnek nyugodtan.
Katát nem nagyon izgattaa feje felett zajl szoveg
és jel-
beszéd. Imádott enni. Sokat is evett. Ha nem szaladgáIta
36
volna le napkozbefl ezt az kdatlan mennyiségí3kal rlát,
mít darut kellett volna bérelni, hogy feltegyék az ágyáta,
vagy mehe tne lapánba szum birk z nak'
Szegény Bobi nem tudta, hogy menjen, vagy maradjon,
míg Benedek rá nem parancsolt, hogy: til! Pillanatnyilag a
kutya ezt a pafaflcsot boldogan teljesítette.
D ra és az occse lerohantak a paÍta'
AIabdtrz , napoz , sétá tomegben az apjukat is alig ta-
|álták meg.
Tamás bent állt a térdig ér vtzben és aIáthatárt kémlel-
te. Ide-oda lépegetett, mintha akkor jobban Látna. A gyere-
kek nem kérdeztek semmit, mett az apjuk azonna| nemet
intett a fejével, mikor megpillant otta ket, ami azt j elentet-
te, hogy: semmi, semmi.
A tengef felett helikopter korozott' Messze bent két r-
haj t lehetett látni.
- Maid jovok! - mondta Benedek és elrohant.
,'HtilÉk!HiilÉk! - mondta magátban a rend rokre, ahe-
likopterre, és az egészvtIígra. - Ezek bent keresik, mikoz-
ben lehet, hogy valahol kint fekszik a paÍton - diiborogtek
a fejében a szavak. - Lehet, hogy kimászott és most rosszul
van... Nem tud felkelni.. ' Ésnem segít neki senki, mert
nem is tudják, hogy rosszul van. .. Itt mindenki csak doglik
a Íuapon, és ha |^ri^k an}'rrt, azt tiszik, hogy is napozik.
Mert csak fekszik mozdulatlanul, mint abban a filmben,
amelyikben a firit kivetette Lviz a partra... Melyikben is?"
Benedek végigsietett a paftoÍa. Hosszri a nizzai tenger-
paft, tobb kilométer. Benedek nem akarta az egészet bejár-
37
 ni, meft arra gondolt, csak a kozelben
sodorhatta ki a viz Még csak nem is hasonlított az anyjáta. Kicsi szeme , vé-
az anyját, illetve csak itt johetett ki parrta...
a kony orra és rrizsos szíja volt. Edit sohasem r(tzsozta l<l' a
A firi szeme gy jáLÍt jobbra-ba|ta,mint
egy szokott rabo- száját itt a parton.
kat keres fénysz r a bortcinéjs zakában.
Benedek arcít l egy pt7lanat alatt eltíínta mosoly. Nem
A piros fiird ruha'.. Azt kell keresni,
a piros fi.ird ruhát. tudott megsz lalni. ztvaÍÍaÍfelemelkedett és hátrább lé-
Gyereken vagy Íeln tt férfin átsiklott a
tekintete. A n ket pett.
sem nézte meg, ha ketten_hárman tiltek
egymás mellett és - Nem akaftam... - mondta végtil halkan, de nem foly-
beszélgettek. Csak a partot nézte, plázst,
a a homokot. A tatta. Látszott, hogy a piros fiird ruhás n rigysem érti,
tengeffe nem is pillantott.
amit mond.
,,Az lehetetlen, hogy anyrr itt szkáljon, mikozben
mi
meg riiltink, hogy hol van. Nem, nem... Csak
az tofténhe-
tett, hogy kimászott és... és elájllt',,
Amikor Benedek mindezt már tizedjére gondolt
avégig,
a távolban felvillant egy piros ftird ruhás n . Tulajdonosa
a k korlát mellett a hasán fekiidt' Félig
napo n, ÍéIigár-
nyékban. A fejét a pokr cra fektette,
de olyan furcsán,
mint aki ájult. Yagy alszik. Az arcán Edit
szalm akalapja
volt. vagy egy ugyanolyan. Benedek szíve
akko t dob-
bant, mint egy ristdob a Beethoven
szimfonia leghango_
sabb részében.Futni kezdett a piros
Ítird ruhás n felé.
Majdnem |épett egy gyerekre, mikor kereszttilfutott
egy
pléden, ami persze homokos lett
a lába nyomán' Rísz l-
tak, kiabáltakutána, fenyegették
- nem hallott semmit.
- Anya! - kiáltotta és majd kiszakadt a szive
az otomt l.
- Anyal - Éstérdre esett a k koflátkozelében hever test
mellett.
A piros ruhásn levette a szalmakalapot az atcár l, és
hunyorogva Benedekre pillantott.

38
 ff
%
Szerencsére Tamás nemigen figyelt a fecsegésre. Csak
állt és nézte a tengeft' A.vá|la és al:ráta vorosre égett. De a
_-P {E fciczet férftt ez sem érdekelte. Meg akart halni.lJgy &ezte, hogy
ha Edit nem lesz meg' akkor nincs értelme az éIetének.Azt
hogy a felesége a tengerbe fulladt, kimondani sem mefre,
és amennyire harugldni tudott, haragudott a panzi sné-
Vdrakozds paÍ,ton . Fottik és nyomoz k
a ru ezért a megjegyzésért.
Míki majom2 a' m'egment . Az anyu illata
,,Egyel re nem találják... - ilyeneket mondott. - ugy
nézki, jelenleg még nincs meg...''
A hol hangosan sír , hol csak htippog D tÍt percze a
délel tt fo|y amán korb evetté k a b at átai, és e gyfol1t áb an v i'

gaszta|ni, n}'ugtatgatni pr
bálták.
_Ne sírj, Annabella! Majd meglátod, hogy meglesz. Ki-
bukkan a habokb l, mint az a gÓrog istenn ... Ki is volt
Délre a pafti fségkeres haj i visszatértek a tengerr l. A he- az?... A PénelopéCruz!... Te hiilye vagy?..'
likopterek mát hamatabb abbahag1t ák a kutatást.
A lányok simogatták, a firik pedig (nagy lelki er r l téve
Tamás egész id alatt a pafton állt és a csodáravárt.
Cso- tanriságot' s egyi.ittérzéstrket bizonyítand )' nem mentek
da nem tortént, hacsak aztnemtekintjiik
annak,hogynem el focizni, nem baromkodtak, és nem fogdosták alányokat.
kapott napsz tást. Igaz, D ra az apja fejére tette
anyja szal- S t! Üdít ket hoztak a saját pénztikb l! Jean-Paul is oda-
makalapját, de akkor Tamás már egy tája asekély
vízben jott, hogy bocsánatot kérjen az el z esti dolog miatt. D -
téblábolt. Aki tudott a szotny esetr l és ismerte
,
Bánátié- ra megbocsátott neki' de szetelemr l sz sem lehetett.
kat, mind odament Tamástmegnyugtatni.
,,A h gom ba tt- Megtartották egymás kozott a fél centi távolságot'
jának a n véte is így járt
- mondta az egyik német n . - Katát és Bobit a nagy' olasz család a panzi b l levitte a
Elment riszkálni a Dunába és otven kilométerrel
lejjebb prffa.Igyekeztek elterelni a gyerek figyelmét. Ez nem volt
Íogtákki." ,,Az semmi! - mondta egy svájci féfi.
-Á szom- nehéz, meft minden kivánságát te|jesitették. Azt játszot-
szédom beq,ja decemberben beleese tt abefagyott
Bodeni- ták, am7t akart, oda mentek, ahova akafi, annyi kavi-
tavon egy lékbe és márciusbantaláltákmeg.',
csot szedtek ossze neki, hogy Bobit be lehetett volna takat'
Az emberek beleétz képessége id nként lenyíigoz
. ni vele, s akkor vettek neki fagylaltot, amikor kért. Bobi né-

40 4L
 ha D hoz szaladt, néha Tamáshoz. Nem nagyon
értette
ahelyzetet Se a családf nincs itt, sem Benedek? fbt kat váIogatta a komputeren. Néhányat eI akartak ktil-
Érezte, <leni a kornyék rcnd tparuncsnokságainak, hogy segítsék
valami baj van. Néha csak letilt a víz
koze|ében a paftta, a
a nyomozást.
távolba nézett és halkan szííkolt.
A rend rnyomoz k délben aut t ktildtek Tamásért - Sajnos a déIel tti kutatásunk eredménytelen volt -
és mondta ffuadt atccal az id sebb nyomoz Tamásnak. - Ha
bevitték a helyi rend rségre, amelyet
Ftanciaorszáqban a felesége val ban bement reggel ilszni, és nem jott ki a vi-
csend rségnek neveznek, de ez most nem
érdekes. Bene- hat eI tt, vagy nem vette fel egy cs nak, akkor... akkor saj-
dek ragaszkodott hozzá,hogy az apjávalmehessen.
Tamás- nos...
nak Edit ritlevelén kívtil magával kellett
vinnie a di*itátis A nyomoz elhallgatott, s hajtott. Széttátta a karját. Na-
fényképezgépet is, amelyen az elm
lt napok megárokí- gyon nehéz megmondani valakinek' hogy ne reményked-
tett pillanatai voltak.
jen, mert a felesége már nem lehet életben.
A reggeli kihallgat tisztek, a két nyom
oz azEditr l ké- - Mit mond? - kérdezte Benedek.
szített képeket letoltotték a komputerre'
Edit négykézláb áll a vizben, Kata a - Azt, hogy eddig nemtalálták, de még keresik - mond-
hátán, Bobi ugatja
taTamásmagyarul, aztánfuanclítaváItott: - Ésmi tofténik
ket.
akkor, ha felvette egy l;raj ? . . . - kérdezte és nyelnie kellett,
Edit és Benedek labdáznak.
meft a szomor ság gomb ca fojtogatta a torkát.
Edit vigasztalja Katát, aki valami miatt
sír.
Edit és Benedek egymás fagylaltját nyalják,Bobi - Nem akarom hamis ábrándokban ringatni - mondtaaz
Edit gy csinál, mintha meg akarn á vetni Benedeket,
figyel. id sebb férti. - Ha a felesége egy haj n lenne, akkot mát
Katakiváncsian nézi ket' (Eztvajonki
s hírt kaptunk volna, hogy taláItak egy asszon}t a tenger-
csinálta? Mert hogy ben...
D raabarátaivall<1gott, Tamásmeg hegediilt, az tuti.)
Edit fekszik és alszik a napetny alatt - Mit mond? - k&dezte Benedek.
Bobival.
Edit nyakig besátozva a nevet Katát - Azt, hogy vátjík annak a haj nak a jelentkezését, aki
ijesztgeti. felvette - mondta Tamás magyaru| és ismét a nyomoz -
Benedek észre sem vette hogy miko
, zben afot kat né- hoz fordult: - De ha a feleségem elájult és nem tudta meg-
zegette a kép etny n, elfehére dnek
az ujjai, annyira okolbe
szotította a kezét. mondani, hogy kicsoda, akkor...
Az id sebb nyomoz - alacsony, izmos
A rend r a fejét ingatta'
férfi kevés hajjal
- az ít asztala mellett állt. A fiatalabb a székébenrilt - Akkor is tudnánk r la, hogy talátltak valakit. Akkor is
és a tudnánk, ha netán ájultan taláIják.

42
43
 - Es ha még nem kotott ki ainaj ?
- Mit mond? - kétdezte Benedek.
- Uram' ahaj k el vannak látva ad -vev készttlékekkel.
Ma már a legkisebb cs nakban is van mobiltelefo - Azt, hogy mindent megtesznek, minden szigetet meg-
n. Ha ta- néznek, és mindenhova elkiildik an1'u fot it. S ha megtalál-
láltak volna valakit, azt már rák tatudnánk.
ják, azonnal hívnak minket. Menjtink!
- Értem- s hajtott Tamás' - Értem.
A komputer képerny jén láthat fot n a szalmakalapos
- Mit mond? - kérdezte idegesen Benedek.
Edit éppen kézen fogva szaladt egy sz ros katű fétfival a
Azt kisfiam, hogy mindenhol van mobil' tehát
= sz lnak tengefparton. Val sziníileg a f&jéveI. A fényképetBene_
majd, ha any'ut megtalálják.
rJek készitette. Érdekes fot volt. A beáilitás Editet ketté-
- Mondd meg nekik, hogy an),u nagyon j l riszik. Verse_
vágta' Tamísb l pedig csak a kezét hagyta meg. Nagyon
nyeket nyert. Biztos, hogy ki szott valahol .
Talánegy szi- modern.
geten. Meg kellene nézni minden szigetet
a helikopterrel.
Vagy elriszott egy másik városba. Tegyék fel
azinternetre A panzi kertjében Benit és az apját a sir
Kata fogadta'
a Íot ját, tegyenek ki plakátokat, hogy aki
látja, az sz ljon
neki, hogy keresstik. Hiába ugtáItak kortilotte az oLasz gyerekek, hriába pr -
bálták megvigasztalni D ra és a barátai, Kata diihosen és
Tamás magához olelte Benedeket és aztmondta
francií- csillapíthatatlanul sírt.
ul a nyomoz nak, hogy ,,afiam biztos benne,
hogy az any_
ja ki szott egy szigetre vaw máshova, - Nem szefetem an}.ut! Nem szeretem! - kiabálta. - Min-
mert sz bajnok <lig csak elmegy, és nem jonhaza. Meg ígérget!
volt."
- Az helyében én is ezt mondanám' ufam mondta
D ra elmesélte, hogy Kata ebéd kozben kezdett el cirku-
- az szolni, meft Edit nem jott haza. Azt megértette, hogy az ap-
id sebb nyomoz . - Míndent megteszÍink, hogy megtaláI-
ja és Benedek nincsenek ott, metr D fa azthazudta, hogy
juk. A helikopterek megnézték a kozeli
szigeteket. Pedig
annak semmi val színíiségesincs, hogy a Lz a t sza|onban aut kat néznek, de ahhoz nem volt hoz-
felesége el tu- zászol*,a,hogy az anyja elmegy vásárolni és rákon át a szi-
dott volna szni a legkozelebbi szigetig a
viharban. A kol_ nét sem látni. Persze a sításnak nem csak Edit hiánya vo|t
légám most ktildi szét madame Bánátifotoit
minden rend- az oka. Kata e1Í^tldt a sok j^tékban, meg a fél tonna enni-
r rsnek és a parti rségnek. Kérem, most menienek visz-
sza a panzi ba, és ha lehet, marudjanakis
val betermelése után, és álmos volt, mint ebéd után álta-
ott. Abban a pil-
lanatban, hogy tudunk valamit, magukat
lában.
fogiuk el sz t ér-
tesíteni. - Minek neki ftrrd ruha? - b gott és a szemét dorzsolte.
- Van neki, nem! Nincs neki? Egy piros is van neki...

44
45
 Benedek sz nélkiil feLnyalábolta a h gát, és felvitte az
- ott, hogy egyszer volt, holnem volt - mondta Kata és
emeletre, a szobájukba aludni. SzerencséreD ramár
ebéd kíváncsian vátta a fol1tatást.
el tt megfiirdette.
- Persze, pefsze - b logatott Benedek. - Mát emlék-
- Mire felkersz... - kezdte Ben, mikozben lefekrette a szem. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Miki ma-
kislányt. - Mire felkelsz... jom.
- Itt lesz anyu? _ kétdezte Kata.
- Nem igy kezd dik - mondta Kata' - Anyu nem így
- Igen - mondta Benedek halkan, és még hozzátette:
- szokta.
Remélem.
- Tudom - mondta Benedek és egy picit a szájába aha-
- Akkor mesélj! - mondta a kislány, és magáho z szotitot- rapott, mint mindig, ha ideges volt, de nem akafia, vagy
ta Bobit, aki szintén átesett a zubanyzás kellemetlen
mííve- nem mefte mutatni. - Tudom, hogy annr nem így szokta.
letén.
De én most így szokom!... Egyszer volt, hol nem volt, volt
- Mit meséljek? - kérdezte Benedek, pedig pontosan ewszeÍ egy... egy anyuka, aki nagyon j l tudott tiszni.
tudta, hogy Kata mire gondol.
- Az ansru is j 1 tud írszni! - kiáltott a kislány és még na-
-,\ Miki majmot - mondta Kata. gyobbra nyitotta a szemét. ,,Na, ezt j l megcsiní|tam| -
- A Miki majmot én... - kezdte Beni, de nem folytatta. gondolta Benedek. Most már annyta ébren van, mint nyril
Azt akana mondani, hogy azt a mesét nem tudja. Azt
avadászaton."
csak anyu tudja. Ésmajd, ha anyr visszajon, akkor lesz
me- - oké - b lintott - An1-u is j l tud tiszni' meg a néni is
se. Meg egyébként sem akar most mesélni. Sok
minden- j l tud szni, akk l mesélek.
hez nincs kedve, de azok kozott is els a mesélés'Ahhoz
Kata ha|lgatott. volt olyan okos' hogy tudta: a mesél t
aztán végképpnincs kedve.
nem szabad felidegesíteni, mert abbahagyja a mesét, mint
- Egyszet volt, hol nem volt - kezdte lassan, hátha Kata D ra szokta, ha nétra-nél;ra olvas neki egy konyvb l ot
elalszik kozben, és nem kell folytatnia. De Kata tágta nyí|t
percig.
szemmel vátta a mesét, mintha az álmosságt l nem pislo-
- Sz val ez a j l risz an1'uka - folytatta Benedek - kotán
gott volna már ebéd kozben is ezerszer, mint
bagoly az el- reggel felkelt és beriszott a fettenetesen nagy kék tengef-
rabolt mobiltelefonta, ha az hivást jelez'
be. Úszott' Ítszott, írszott a hullámok teteién. Nagyon j l
Benedek várt egy kicsit, aztán nagyot s hajtott. Nincs
tiszott és nem vette észre, hogy felh k vannak az égen.
menekvés.
Egyre tobb felh volt az égen' Már a napot is eltakarta egy
- Hol is tanottam? - kétdezte. felh . Szél kerekedett...

46 47
 Benedek az ágytámla felett kipillantott az ablakon.
Látta ség. ÉsMiki majom ledobta a kosarat, amelybe bele tudott
a végtelenbe fut sotétzold vizet, afelh
tten kék eget, a re- mászni. Egy pillanat mírlva már fent volt a haj n és Miki
ménytelentil riási mindenséget, amelyben most valahol majmot ossze-vissza cs kolta oromében. ',Munyimunyi!
ott van magányosan és elveszetten az édesanyja.
Nem kell' nem kell! - mondta Miki majom. - Szívesen tet-
Kicsit elakadt ah:angja. Aztánmondta tovább. De inkább tem. Máskor is!'' Éskivitte az an4rukát a paÍIta, ahol a gye-
az ablak felé, a tengef felé, mintha mát nem is ah gának
rekek boldogan tapsoltak, amikor meglátták. Ésa kislánya,
mesélne, hanem csak magának:
a legkisebb megkérte, hogy soha ne írsszon be a tengefbe,
- Egyre er sebb szél fqt a tengef felett. Felkorbácsolta ha vihar késztil, csak kint szkáljon a' part mellett, ahollát-
a hullámokat. Az anyuka, azanagyon j l sz
,még ezeket ni lehet...
a hullámokat is át szta' meg átítszta, meg
átugrotta' ha ki- Benedek Katára pillantott. Kata meg Bobi már aludtak.
sebbek voltak, de aztán zuhogni kezdett az es
is, és na- Bobi Katához simult' Kata meg Benedekhez.
gyon megázott. vawis hát, most
iut eszembe, mindegy A firi nem akart megmozdulni, nehogy felkoltse ah gát.
volt' hogy megázott, mert rÍgyis vizes volt. Mert benne
volt Mozdulatlanul fekiidt. Meleg volt, mégis j l esett neki,
a tengerben. De mát nagyon elfátadt. Éssotét
volt az ég, hogy a h gahátaa mellét melegíti.
és már nem látta, meffe van a paft. A gyerekeire
gondolt, A kék eget figyelte az abLakon át, amikor valami zajtllal-
akik a parton vátták, és csak riszott és szott, meft
nagyon lott a háta mogott a szobában. Mintha valaki pakolgatna,
j sz volt. De egyfe jobban elÍáradt, mert a hullámok rendezgetne.
csak jottek, jottek és átcsaptak rujta. Ésakkor
Miki majom, A anyja szokott így.
aki fentr l, a magasb l, az íirhaj jáb l minde nt
lát, észte- Benedek vatosan hátrasandított.
vette, hogy valaki riszik a viharos tengerben' És
lesuhant a Igen! Edit volt azl
viz folé, éslátta, hogy egy n ott uszik, de már egyre
fárad- - Szornyíímilyen rendetlen vagy kisfiam. Sose teszed el
tabb. Ésakkor az anqka folé emelkedett'.. vagyis
stily- a holmijaidat - hallotta az ismet s hangot és Beninek el-
lyedt, és lekiáltott hangsz r ján, hogy dob neki
egy kosa- akadt a lélegzete. _ Ha így dobod |e a p l dat, meg a nad-
rat kotélen.
tágodat, reggelre gy rott fongy lesz mindkett .
- Munyimunyi - mondtaKataés le_lecsuk dott a szeme. Benedek lassan megfordult' Félt, hogy csak álmodik, és
- Persze - fol7tatta Benedek. - Aztk:áltotta, hogy: nem akarta elkergetni az áIomképet. De amít látott' ÍIem
nyimunyi! Itt vagyok! Majd én megmentelek!,, Az ',Mu-
anyrlka álomképnek tíínt.Az anyjaállt ott a ftird kopenyében' szal-
persze rogton megn}'ugodott' mert látta, hogy jon
a segít- makalappaI a fején, és az ledobott ruhadarabjait szede-

48 49
 gette fel a foldr l, az ágy támlájár
|, meg az asztakol. Az-

ffi.
tán osszehaitogawa mindet a székre tette.
- Mit nézel w? - mosolygott Benedekre. - Nem láttál
r*j*x*t
még fehér embert?
Az anyja mindig ezt mondta, ha valamelyik gyereke el_
bambulva nézett rá.
- Nem, de... ma... - dadogta a fi -, te .. te elvesztél
' a Bdrka a bullá'mok tetején . Ember a aízben
viharban.
,Megfojtorn és bed'obom'' . Az ékszerek marad'nak
- Rossz pénz nem vész el - nevetett Edit, mert ezt
is
gyaktan mondogatta, ha valamelyik gyerekét
éppen nem
találta. - Csak nem képzeled, hogy nem
sztam ki? Kicsit
messzebb értem paftot, azétt nemvoltam itt
délel tt.
Benedek leugrott az ágyr l és átkarclta az
anyjaderekát.
Étezte azt azismer s, meleg teiszag anyrrillatot
, amit any-
nyira imádott.
Aznap reggel egy kopott, sziirkére mízoht haj t is ide-oda do_
- Mért csináltad ezt? - mondta kicsit sír san' kicsit dti-
báltak a viharos tengef hullámai, de Federico, a spanyol csak
hosen. - Úgy megiiesztettél!
fél kézzel kapaszkodott a korlátba. Nem azért vo|t ilyen me-
- Te butuska - srigta Eclit afia ftilébe. - Csak nem gon-
tész, mett másik keze nem volt, mint egy rendes ka| zkapi-
doltad, hogy itt tudlak hagyni benneteket?!
tánynak, aki kamp t hotd az alkar1a helyén, hanem meft a
Kata meg Bobi még aludt, amikor Benedek
Íekiadt. Az másik mancsával egy llralál-r:a rémiilt firi ingét markolta ossze,
ég ugyanolyan kéken fagyogott odakint,
mint az elalvása s írgy emelte meg a sovány testet, mint egefet a macska.
el tt. A firi nyelt egyet, a szájamegfemeg ett, aztánmegfor-
- Mit akarsz te csinálni, kis barátom? Be akarcz menni a
dult. A szobában nem volt senki. A p l ja,
a nadtá$a, a kajtitbe? El akarcz bírjni? Hát mit képzelsz, te szárazfoldi pat-
futd ruhája ott hevett, ahova dobta: az ágyámlán,
a f l- kány? Azétt jottéI a haj mra, hogy a vackodon heveréssz?
don.
Ugy l<tváglak a tengerbe, mint kutyát a h ba!... Most hátra
Benedek mégis ilgy étezte, hogy az anyja ittvolt.
mégyl Megnézed a koteleket! Megnézed a ládÍkat| Aztán
Biztos, hogy itt volt.
visszajossz ide! Ide hozzám! Hogy az anyád ne sirasson!...
Még étezte az illatát.
Ezzel elengedte a fiírt.

50 5T
 - A pénzt Íelnyalná, de a mel btidos neki! És
mégez di- llz otegnem nagyon tof dott avihanal. Letilt, nekifeszí
csekedett, hogy Barcelonábol egyedtil
ment fel egy vitorlá- tette a lá.bát a kajiit oldalának' hogy egy nagyobb hullám-
son Velencébe! Tudod hova mentél te
fot kis barátom...? nál le ne gssen a padr l, és meg-me gh zta a borostivegét,
De a firi már nem ha|Iotta abeszéd,igen
csriny a fol7tatá- megszíl"ta a bi.idos pipáját. Kozben egy régi slágert dridolt,
sát, mert elindult a haj vége felé négykéztáb
ide-oda amelyet még i{ri korában tanult egy bortonben. ,,Kedve-
cs szkálva, hogy teljesítse a kapitány patancsát.
sem sokat vedel' a kocsmáb l sose megy el, de ewszeÍ
Kett iiikon kívril még egy h fehé r haj
,izmos' inas, id - majd kiviszik, és tobbet nem iszik, hej...''
sebb férfi, meg egy vékony gyereklány
volt a haj n. De A sovány filit Pabl nak híwák. Még valahol Barcelona
ezek ketten lent voltak a kajiitben,néw
keskeny áw, egy felett egy kikot ben szeg dott el matt znak a rozzantbír-
asztal, néhány pad meg egy f z pult
társaságában. A f.h;; kára, amely titokban kíbit szert vitt Algériába. Pablo per-
hajri férfi Federico apja volt, a lány
meg Marseille-ben, a sze ezt nem tudta. Azt hitte, aha1 száL|ítmánya aIádákba
pafton talá|ta a spanyol, ahonnan elindultak.
A lányt Mariá- zsírfolt sok használt motoralkatrész. Amikor a kotelek el-
nak híwá;1r., és az eLs pillanatban látszott
raita, hogy csak len nése után visszafelé botladozott, egy nagyobb hullám
egy afféle szerencsétlen kis csavarg
' Kopott ruhájában megint végigsoport a fedéIzeten és Írjra eláztatta a két em-
egy fillér nélkiil k válygott a pizzénakoftil'
ahol Federico bert. Pablo kétkézzelkapaszkodott valami ki^ll fémváz-
meg az apja ebédeltek. Federico odaintette
az ijedt, éhes ba, hogy el ne vigye aviz. Az áwízszetíiroham visszavonu-
szemíi lányt, letlltette' megetette, kifagga
tta, aztánteletom- Iása után, a koze|ed hullám teteién hirtelen egy piros
te a fejét egy csodálatos, fomantikus tengefi
utazás ígére- ftird ruhás aIakot pillantott meg.
tével' Nem volt nehéz. Mafiaegy nevel
intézetb lszokott - Federico! - kiáltotta. - Asszony avízben|
meg, ahova valami apr kis bolti topás
miatt kertilt. Haza A kapitány odakapta a fejét. Még látta a voros színii vil-
nem akart menni, meft biztosan elkapták
volna és visszavi- lanást a hullám csr]rcsán.
szik az intézetbe. Inkább elment haj
kázni Federic val. - A pokolba! - tivoltott fel. - Hogy kertil ez ide?
Yonzottaakaland, no meg az is, hogy ahaj
nlegatábbkap A partt l legalább tízk]lométerrevoltak.
ennival t. Akkor még nem seithette, hogy a csodálatos,
ro- - Még csak ez kellett! - ordított megint a spanyol, és in-
mantikus utazásb l ilyen égszakadás, foldindulás
lesz. Ült tett a fiítnak. - Hrizd be, ha tudod! - S halkabbanhozzátet'
Ient a kajtitben és ismételg ette azt az
egyet|en imát, amit te: - Vagy fulladj meg vele egytitt!
iskolás kotában megtanítottak neki.
,,Miatyánk, ki vagy a Pablo ahaj szé|éhezkriszott, a ment ovetleakasztotta,
mennyekben, szenteltessék meg a Te neved...,,
és villámgyofsan ráhurkolt egy kotelet. Dobta volna a ful-
Érdekes'Nagy vész idején mindenki vallásos
lesz. dokl nak, de az eltíjnt.
52 53
 - Szegény nyomorult - lihegte a fi , mikozben a szél az
atcátazápotoztaavizet. - Ez se jon fel tobbet...
De Pablo tévedett' A piros flird ruhás alak a baj hoz
egészen kozel bukkant fel ismét. Most már j l
látszott,
hogy egy Íiatal asszony verg dik avizben'
- Hé! - ordított aft(t, - Hé! Figyeli!
Ésmár hajítottais a ment ovet. Ügyesen dobta,
az ov az
ítsz alak mellé keriilt. A n azonnal belekapaszkodhatott.
Pablo a ment owel egytitt h znikezdte a kime*ilt,
szinte
tehetetlentil sodr d testet a lnaj felé. Most már
csak
azért kellett imádkozni, hogy a kozeled hullám
ne vágja
az asszoÍL'Ía bárka oldalához. Szerencsére a viz
a ment -
owel egytitt megemelte a konnyíí testet, és afedélzetfe So-
dorta, mikor átcsapott ahaj n. A piros ftird ruhás
asszony
Pabl val egyi.itt a korlátboz zuhant. Csatakos fekete hajjal
borított Íeje avascs nek iit dott. A firi egyik kezével
a kor-
látot szorttotta, a másikkal a n kar1ít Tudta, hogy
most
már mind a ketten biztonságbanvannak.
Avizvisszavonult. A n mozdulatlanur hevert a firi
menett.
Ktilonos m don, a vihar amilyen hirtelen jott, olyan
gyofsan le is csendesedett. Mintha varami feradatalett
vol-
na, amit elvégzett, s most mehetne pihenni.
- Na, mi a helyzet? _ ha|latszott Federico rohogése.
-
Mit henteregsz azza| avízihullával, té, Kolumbusz?
- Azthiszem, elájult - mondta afi . - A korlátba vefte a
fejét.
Amikor Federico és Pablo bevitték a piros fiird ruhás
n t akajitbe, az oreg tengeri medvének a szeme sem reb-
>4
bent. De nemazétt, mertmát tészegvolt, hanem mert éle-
te során már annyivtzbe frilt vagy kimentett embert lított,
amennyi kutyátt egy falusi lakos. A|1ny pefsze felsikoltott
és keresztet vetett, mikor meglátta, hogy a két matt z egy
magatehetetlen testet cipel le alépcs n, meft az els gon-
dolata az volt, hogy egy halottat fogtak ki.
- Ne sikoltozz, te! - mordult rá a spanyol. - Inkább té_
rítsd magához,ha él még, aztántoru|d meg, és adj íavala-
mi szátaz fongyot.
Pablo csak állt, lihegett a fátadtságt l, és a n t nézte.
- Hogy birt ez elriszni idíig? Micsoda kis semmi n !
Nem hiszem el.
- Mert nincs agyad - mondta a spanyol és tágy jtott egy
cigarettára. - Lehet, hogy kiesett ahaj b l, ami els{illyedt.
Vagy egy cs nakb l, ami osszetort. Csak nem képzeled,
hogy a paftt 1 idáig rlrszott ilyen id ben! _ Ésaz apjára vi-
gyorgott. - Csinos kis asszonyka, mi, papa?
De az oreg nem sz lt, csak féIrenézett,amikor alány Ie-
vette a ftird ruhát a n t |, és végigdorzsolte a testét egy
tori.ilkoz vel.
-Jobb lenne, ha mindenki menne a dolga után! - mond-
ta aLány, és a szeme diihosen Federic ra villant.
- Majd éppen te fogod megmondani, mit csiná|jak? -
mordult Maiáta a spanyol, de mát fordult is ajt felé. - Na,
gyefe' te életment ! Ne kukkolj itt! Csináljunk rendet.
A két matt z kiment.
A vihar alaposan helybenhagyta ahaj t. Fatormelék, hi
nát, kagyl borította a fedélzetet.
55
 - Hogy az a...! - káromkodott egy ctftát a spanyol és a
- Nem clobhat be avtzbe egy éI embert!
fi ra mordult. - Alli neki takarítani! De rigy, minth a élnél.
- Ha csak ez a gond, akkor maid el tte megfoitom - vi-
- Vissza kell fordulnunk, hogy kitegytik ezt a n t a par_ gyorgott kedvesen Federico. - Ugy rendben lesz?
ton Cannes-ban vagy Nizzában - jegyezte meg a
firi. - on- Pablo eltr zta a száját. Tudta' csak ugratja a spanyol. De-
nan kertilherett ide.
hogyis fojtana meg ez egy n tt A vízbe se dobná soha'
- Ezt ne mondd még egyszef, meft letitlek, mint egy re- Csak a szája nagy. Azért fitogtatja a hataLmát, meft a baj n
piJl halat. Majd leállok a rend rséggel cseverészni
egy hti- is az apja a f nok, nem .
lye n miart! Dolgozzr.
Bár, ki tudja? Elég elvetemtilt egy fick nak látszik.
- De hát keresik! - bámult a spanyolra a fi . - Legalíbb
Lehet, hogy drogot szálhitvagy ilyesmit, amiéfi elkaphat-
fel kellene hívni a patti tséget. Biztosan keresik.
ják, ésbevanhatjáknéhány évre. De embert talán nem ol-
- Ha keresik, majd megtalá\ják - mofgott a spanyol. - ne... Legalábbis Pablo így gondolta.
Pokolba vele!...
A tenger olyan csendes volt kortilotttik, mintha mosta-
- De hát mért nem fordulunk meg? Fél ra alatt kint va-
nában még a kornyéken se lett volna vihar, nemhogy itt a
g1unk...
haj kortil. Ilyen a vitág. Végigsopor rajta egy otkín vagy
- Befogod mát a szíd? - tivoltott Federico és felkapott
egy háboru, de ha véget ér, és a tormelékeket eltakaÁti^k,
egy lapátot- - Mindjátt beváglak a vizbe, azten
te kint le- akkor az ember szinte el se hiszi, hogy mindaz a szornyíi'
hetsz, ha akarsz, egy ota alatt, mint hulla!
ség megtortént, ami megtofrént.
Pablo nyelt egyet. A spanyol viselkedésébl megérezte,
Mire Federico visszament a haj kaiiitbe, a kimentett
hogy itt valami titok lappang. Ha ennyire nem akar
vissza_ asszony egy virágos nyár1 ruhában, még mindig áiultan fe'
menni a pattta' ha ennyire fél a rcnd, rségt l, aiiriot
vala- kidt az ágyon.
mit rejteget. Lehetséges, hogy nem is motoralkatrészeket
- Éppen ezt tldtad adni? - mordult a |ányru dtihosen,
szállitanak ALgériába?
de az apja egy pillantással lecsitította'
- Akkor mit csinálunk a n vel? - kérdezte a firi'
A virágos ruha Federico feleségéévolt, aki eIhagyta a
- Na, mit gondolsz? - rohogcsélt a spanyol. Eladjuk a
- férjétés elvitte a gyerekeket is.
lánykeresked knek Afrikában. Vagy bedobjuk a el
vizbe. - Mi van vele? - kérdezte ismét a spanyol, mikozben -

- Ezt nem mondja komolyan!...

vette a kávéf z t.
- Mi az, hogy nem mondom komolyan? Ki a kapitány
- Nincs magánát - mondta aLány- - AztÍnliszem, treverte
ezen a haj n? Én!És'ha a kapitány mond valamit,
az toÍ- a fejét. Nem tudom felébreszteni. Pofoztam is, meg hideg
vény!
vizze| mostam az arcát.

)() 57
 Federico, mikozben a kávéf z vel babrált
pislantott. ,,Helyes kis asszony _ gonclolta. _
, az ájult n re
Lehet, hogy ry B
g

{
spanyol. Yagy fuancia? Lehet, hogy Isten kiildte L
. rtt tarthat_ {* Í*:!*xrt
nám a haj n.'. Marhaság! Mért matadna velem?
Legfel_
jebb, ha bezárnám...,,
- Ha megszátadt a futd ruhája, add. vissza tá mondta
-
az orcg a lánynak. - Kitessziik' ahol partot értink,
Ngétiá- ,,Az any mat keresem' . E&| baldsz, aki kÍtta
ban. Megmentetttik. A tobbi nem a mi dolgunk.
Isten így Vera, a' steward,ess . ,,Bobi! Keresd!"
akarta.Isten gondoskodjon r la.
Alány tudta' hogy nem ez aleghelyesebb megoldás.
Az
asszon}t át kellene adni a ftancia rend rségnek.
Nem he-
lyes kirakni a fuanciapartokt l nyo|cszázkilométerre,
Afri-
kában. Mindenki azt Íogia gondolni, hogy
valahot Algériá-
ban szott be a tengerbe. Hogyan fog visszakertilni a csa_
ládjához? Ezen morfondírozott a líny, de
nem mondott Amikor Katakés délután felkelt, Benedek azt mondta ne_
semmit. t nujtátt a rend rs ég el l, hogy ne vigyék
visz- ki, hogy an1'rr megjott. vagyishogy itt volt, amíg aludt' És
sza a nevel intézetbe. Meg tudta érteni,
ha más se rajong nagyon sa)nálrta, hogy nem ért vissza délre, de nem talált
a zsatul<kal val találkozásért.
olyan fijrrd rlháL amit keresett. Csak bikini volt, vagyis
Szerette volna, ha az asszony magáho z téÍ.vaionki, és kétrészesftird ruha. lrzt anyl nem szefeti, mert van egy
miért szott be ilyen messze? Á frird r{rh áján l<tvul nem
kis pocija. Ez egyébkéÍÍ igaz volt. A magyarázat elég hihe-
volt rajta más, mint egy vékony aranylánc és jegygyíi(uje.
a tetlentil hangzott, de Kata elhitte. Ezután azt is elhitte,
Az oteg az ékszercket levétette az asszonyt l, és a pipás-
hogy ary.u a városban megismerkedett egy tengerészkapi-
dobozábarukta.
tánnyal, aki éppen az setd b I iÓtthaza, és volt egy val -
- Ez a fizetség, hogy megmentetttik az életét mondta,
- di Miki nevíímajmocskája, amelyet an1'unak akart adni. De
és visszatette a szájába a pipát' - Algírban
majd eladjuk. a majom ahaj ján volt, és l;raj nagyon messze állt. Ary''u
Jobb, ha nem marud nálunk semmiféle árul je|.
azt mondta, hogy szívesen elmegy a majomért a kapi'
tánnyal, mert Kata biztosan nagyon orlilne, ha eIboznáne-
ki, és nem fog haragudni, ha esetleg nem ér vissza estig

58
59
 vagy holnapig. Beneclek mindezt rigy mondta
el, hogy az tek. De Tamás nem tudta elképzeln| hogy Edit nélktil
olébe Yette Katát. Kata val ban nagyon ortilt, és elment
menjen haza. Egyálta|án nem tudta elképzelni, hogy til a
játszani az olasz gyerekekkel'
kocsiban és nincs mellette Edit. Ez már azétt is elképzelhe-
Hazudni nagyon csrinya dolog, de néha muszáj,baabá-
tetlen volt' mert Edit tilt akormánynál Budape stt lNizzá-
natt l meg akarunk védeni valakit, akit szeretiink.
ig. Az asszony ugyanis dokkal jobban vezetett, mint a fétje.
D ta, mikor megtudta Katát l, hogy anyu elment a ma- Benedek nem sírt, és nem tilt a parton. Benedek nem
iométt, azt monclta Benedeknek, hogy te hiilye vagy! Mit
volt tehetetlen. Az anyja fia volt' ahogy mondani szokás.
hazudozol sszevissza? Meg kellett volna Katánakmonda-
Az anyját l mindig azttrallotta', hogy ,,sose szabad feladni!''
ni, hogy mi van!
Megazt, hogy,,ha nem pr bálod meg, nem is sikeríilhet''.
- Te vagy a htilye - vá|aszolt Benedek. - Ésakkor most
Ezt a két mondatot ismételgette magában' amikor írgy
te mondd meg, hogy mivan?
dontott, elmegy az anyja egyik fényképévelnyomozni.
- Azvan, hogy an1..rr eltííntavihatban, te hrilye! - mond- szabad feladni. Ha nem pr bálod meg, nem is si-
taD ra és b gni kezdett' ',Sose
keriilhet."
Benedek azt gondolta, hogy nem hrilye hanem
, aD _ Miel tt elinclult, Ieszaladtapartfaazapjához és megkér-
ra, de egy b g lánnyalnem akart veszekedni.
Pláne. ha az dezte, hogyan mondják franciául: az anyámat keresem.
ab g lányan vére.
-Je cherche ma mefe - mondta Tamás, (ami egyébként
D ra egyébként szinte egész délután zokogott.
Aba tai zso sers ma mer-Í|ek hangzik), de nem kétdezte meg a fi-
hiába vigasztalták.
át,hogy mit akar csinálni. Úgy nézett ki ott a sziklán csti-
ABánáti gyerekek apjalentvolt a parton. Bobival
egyritt csiilve' mint akit ekarázsoLtak, s addig nem mozdul meg,
a napetny alatt rilt és nézte a tengeft. ott tilt,
a:nol el z amig a felesége meg ÍIem cs kolja.
nap Edit a gyerekeknek mesélte a Miki majnrot.
A sírás foj- - Zso sers ma mer! Zso sers ma mer! - ismételgette a fi ,
togatta, de bele-beleharapott a szájába, hogy
a fájdalom el- mikozben a palÍ feletti Angol sétányru futott. Néhány k
-
fojtsa kicsordul konnyeit. Tehetetlen volt. Egész
életében száI fuancián kíviil csak turisták jottek mentek. Benedek
tehetetlen volt, de most, amikor a gyerekeit magához
kel- szinte mindegyikhez odaszaladt és felmutatta a fot t, ame-
lett volna olelnie, és veliik kellett volna lennie,
hogy meg- lyen Edit legkedvesebb mosolyával rugyogott.
vigasztalja ket, és reményt ontson beléjtik, csak rilt paÍ-
a - Zso sers ma mer! - mondta és kíváncsian figyeIte avfu
ton és nézte a végteleniil fodroz d hullámokat. Másnap
laszad k atcát. - Zso sers ma mer!
haza kellett indulniuk Nizzáb l, hiszen csak
egy hétre jot- Egy kutyás lány afe1éttázta.

60 61
 Egy bottal ját oteg r hosszan nézte a képet, és azt
mondta: No, no.
Egy n és egy férfi egymás szavába vágsra kérdeztek,
mondtak valamit, de Benedek nem értette. Yal szintleg
hallottak egy asszony elt nésérl és aztk&deztéka fi t l'
hogy az mamájár l van_e sz . Aztán sajnálkozva megsi-
mogatták a fejét és elmentek.
Egy négy-ot gyerekes család' minden tagja megnézte a
képet. Még a kis kocsiban til gyereknek is megmutatták.
A féffi fejénkalap volt, a n hajánpedig kend . hogy eltííntegy asszony. Vallomásában elmondta' hogy a
El szot nem sz ltak semmit csak htimmogtek.
'Hm,
hm, nu, nu, ja, ja."
Aztán a férti megkérdezte magyarul:
- Magyar vagy?
Benedek csak némán b lintott, annyita meglep dott,
hogy a ktilonos család' feje tud magyarul.
- Nem ismerjtik amamádat - mondta a kalapos. - Mi tor-
tént vele?
- Beriszott a tengerbe... - mutatott avizfelé Benedek. -
Vagyis nem biztos... Lehet, hogy csak elment reggel és az-
tán nem jott vissza.. '
- Értem- mondta a férti. - Akkor menj haza! A mamád
márbiztosan otthon van és nagyon ideges, hogy nem taláI.
Aztán a feleségéhez fordult, és valami furcsa nvelven el-
kezdett hadarni.
Benedek nem értette. Most akkor ezek magyarck vagy
csak félig?
De szoget ritott a fejébe' amit kalapos mondott. Tény-
leg! Hátha ansru mát otthon van, mig a sétányon nyomoz.
62
Visszarohant a panzi ba.
Az anyja nem volt ott.
A két nyomoz azonban ott volt, bát éppen indulásra
készen. Az apja el tttik állt és rázk d vál7ak'kal, halkan
sírt.
Mint kés bb Benedeknek elmesélte, a nyomoz k kihall-
gattak egy halászt, aki a cs nakjávaI éppen a tengercn játt
avihatban, és látott egy piros fi.ird ruhás n t avízben. A ha-
|ász magát l j elentkeze tt a rcnd rségen, amikor megtudta,
keresett személy elég messze szott t le. Amikot észtevet-
te , elindult, hogy felvegye a cs nakba, de a n eltíínt.Nem
keresgélhette sokáig, meft félt, hogy a cs nakjával egytitt
felborul. Így is nehezenverg dott ki a plftfa, akkorák vol-
tak a hullámok. A ha|ász gy gondolta, hogy a n semmi-
képpen sem riszhatott ki. Ha a cs nakkal is nehéz volt ki-
kecmeregniavtzb |, akkor ítszva lehetetlen.
A nyomoz k, miután mindezt elmeséltékTamásnak,
megkérdezték,meddig marad Nizzíban. Tamás elmondta,
hogy egy hétre jottek, és másnap haza kellene indulniuk.
De nem tudja mi lesz, mert Budapestt lNizzáig a felesé-
ge iilt a kormányná|, nem is tud j lvezetni, de most' ha
tudna, se bírna ilyen állapotban.
A nyomoz k ekkor elkezdtek telefonálgatni, felhíwák a
magyr nagykovetséget' ahol már tudtak a budapesti asz-
szony elt nésétl, és azt igérték,hogy intézkednek.
A nyomoz k ezután megpr bálták megn1rrgtatfii Ta-
mást, aki nem bírta visszafojtani a konnyeit, és halkan, htip-
63
 pogve sírni kezdett. Most már nem segített a szájharupdá-
lás sem.
Ekkor érkezett Benedek, akinek az apja beszámolt min-
denr l, miután a nyomoz k elmentek.
- Nem igaz - mondta a fi dtihosen és a saját combjfua
ut tt az oklével, mint kisebb korában' amikor iiisztizni
kezdett. - Lehet, hogy a ha!ász valaki mást látott Nem
csak an1,'u riszott minden reggel... Más is iiszott... A néme-
tek is mindig risztak...
De Tamás nem sz lt semmit' Úgy érezte, a reményke-
désnek vége' A felesége végleg és orokre eltíínta Foldko-
zi-tengerben, és a gyerekekkel egyedi.il maradt.
Másnap reggel egy fiatal magYaf n jelent meg a panzi -
ban' Verának hír,ták, magas volt, vor s haj és olyan szíík
szoknyát viselt, hogy a dán férfi átesett a felesége |ábán,
amikor odanézett.
Y eta az egyik légitársaság utaskísérje volt. (Stewardess_
nek is nevezik, de annak nincs semmi értelme.) Yeta a
nagykovetség megbizásáb l hozott ot reptil jegyet az esti
gépre aBánáti család tagjainak. Az otodik jegy Bobi nevé-
re sz lt. Afiataln azt mondta, hogy az aut
iukat néhány
napon beltil hazaviszi valaki, aki amiigy is Budapestre
megy.
Vera segített osszecsomagolni Tamásnak, aki erre a fela-
datra egyedtil képtelen lett volna. A kevésbéfontos dolgok
egy ftszét azonnal a kocsi csomagtart jábatették. A tobbit
két b rondbe gyom<lszolte a n azzal,hogy ezt elviszi és
64
majd felteszi a rcpttl re. A kavicsokat Vera ki akarta dob-
ni' de Benedek olyan cirkuszt csinált anya kauicsaiért,
hogy végi.il mindet betették az aut ba. A kocsi e|bfuja.
Vera, miel tt elment volna, Tamás lelkére kototte, hogy
hatralegyenek készen, meft érti.ik jon a reptil téri kisbusz.
Az az utols Nizzában toltott nap Tamás, D ra és Bene-
dek életénektalán legkeservesebb napja volt. A kis Kata el-
mefit j^tszani az olasz gyerekekkel, és nem vett részt a ko-
zos családi szomorítságban, mert elhitte, hogy Edit elment
a tengerészkapitány haj iára, hogy elhozza neki Miki maj-
mot. De az is lehet, hogy nem egészen hitte el, csak el
akana hinni. Ki lát egy kisgyerek fejébe?
A gyerekek apja a déli rákig tompa némaságban tilt a
pafton ésnézteavizet. Nézte, mintha aztvírtavolna, hogy
egyszef csak megjelenik Etlit, és mosolyogva kifelé lépdel
a hullámok kozott piros fiird ruhájában.,,BoCS, dtágám| -
mondaná, gonclolta a férfi. - Egy kicsit tovább szkáltam,
mint szoktam. Mi jság? Hol vannak a gyerekek? Reggeliz-
tetek?"
D ta egész nap a barátait l bítcsrizott, e-mail címeket
cserélt' ajándékokat kapott, és kisírta a szemét. Jean-Paul-
nak is mindent megbocsátott, s t, meg is cs kolta, de csak
rigy, mint egy havert. Na j , talán picit hosszabban.
Benedek megint a városban k szálrt, de most magával
vitte Bobit és az anyja egyik haszníIt ttIk já;t is. Meg volt
gy z dve r la' hogy a halász, akit a rend rok kihallgattak'
valaki mást látott a tengerbe n, és az anyjavátatlanulfel fog
bukkanni valahol. Id nként megszagoltatta Bobival a p l t
o)
 és táparuncsolt a kutyára: keresd! Nem volt bolond, tudta,
hogy Bobi nem egy nyomoz kurya. De Bobi apja kop volt,
tehát vadászeb, és Bobiná jobban senki sem ismerhette
Edit l]Latát. Az emberek az utcán nem nagyon mutatták a
meghokkenésti{<et, amikor észrevették, hogy egy kisfiri
id nként valamtféle ruhadarabot nyom a kutyája otrához.
Nyugat-Eur pában mindenki olyan riiltséget csinálhat,
amilyet akar,ha másokat nemzavaÍ vele. Érdekes szokás.
Benedek Bobival minden olyan helyre elment Nizzában,
ahol anyával egytitt voltak. Kiment a piacta, ahol fantaszti-
kus halakat, kagyl kat, rákokat és polipokat átultak a ha-
|ászok. Bekukkantott az élelmiszer-áruházba, ahol néha
egytitt vásárolt a család. Felsétált a mítzeumh oz, ahol anyá-
val egy híres fest képeit látták égen reptil lovakr l meg
háztet n hegedtil szakállas férfiakr l. Benedek szeint ez
afest nem volt komplett. Egy hegedíísbiztosan leesne a
híztet r l, ha ott kezdene játszani. Pláne apa, akinek olyan
tétiszonya van, hogy ha a Duna-parton felné zne a Parla-
mentre, talán beleszédiilne a vízbe.
Aztán Bobi elvezette a fi t a régi városrészbe, ahol kes-
keny utcák mellett sok száz éves házak álltak. és az abla-
kok kozott kifeszített kotélen száradtak a ruhák' Talán a
kutya val ban étezte Edit illatát' Vagy csak véletlentil t é-
vedt ana? Mindenesetre Benedek most már minden asz-
szon}t megnézett, aki az anyjához valamennyire hasonlí_
tott. Mindegy volt' milyen oltozetben jártak-keltek, hiszen
afi ílgy gondolta, az anyjanem mászká|hat avárosban ab-
ban a piros fiird ruhában, amelyben riszott. Biztosan szer-
66
zett vailami ruhát - gondolta. Azt, hogy Edit miért nem
ment vissza trozzájlk, mért sétáIna egyediil Nizzában, s
hogy miért hagyja a gyerekeit és a fétjétilyen szornyíí bi-
zonytalansígban, nem kérdezte meg magát l a fi . Nem
kétdezte meg, meft nem tudott volna váIaszolni akérdésé-
re. Csak tudta, érezte, hogy valahonnan' hirtelen felbuk-
kanhat az anyja, mint aki csak játszott veltik' Mint aki csak
tréfílt,bujkált egy kicsit el liik' mint annyiszof megtette,
ha sétáItak valahol' vagy akát otthon is. S váratlanul most
is el pattanhat egy kapualib l vagy egy uzletb l, amint
szokott: ,,Itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szurok!"
Egy-egy ismer snek tetsz alak hirtelen felbukkanása,
egy ruha vll|anása,Iátványa olyan szivdobogást okozott Be-
nedeknek, hogy csak kapkodta a leveg t. Persze minden
alkalommal gyofsan kidertilt, hogy téved: idegen n k, is-
mefetlen asszonyok - más, boldog gyerekek an1'ukái jfutak
az utcán.
Benedek nem tudta mennyi ideje k vályog Nizzában, s
fogalma sem volt, lrrány ra, amikor egy rcnd ruut meg-
állt mellette, és a kocsib l az id sebb nyomoz szál7tln.
Mondott Beninek valamit pery anyanyelvén, amit pefsze
a fi nem éttett, azt^fL az jfua mutatott. A kis mutat a
négyes szímon állt. A reptil gép indutásáig már csak né-
trány ta volt hátta. Benedeket , az apja bejelentésérc mít
déI ta keresték a rend rok'
67
 Tamás el szor az édesanyjíthívtafel, aki a szokásos m -

clon azonnal osszeszidta.

& ft:jex*t - Na, végre, hogy eszedbe iutottam kisfiam! Három nap-
ja nem tudok mít t |atoksemmit. Mondtam is Leának (Lea
a tagyi ba tn je volt), hogy kén1telen leszek telefonálni
neked, ha te nem vagy hailand . Az persze, hogy nekem
A diilt s nagymama . rndulds a repiil. térre mobilon téged feIhívni, milyen dtága, téged nem érde-
Egjl nagj,t kosdr élelrniszer . Ismeretl.en n
Algírban kel...
- Anya - sz It kozbe Tamás, de folytatni nem tudta,
mefÍ az anyja még nem fejezte be .

- Két napja meg vagyok fázva, h emelkedésem is volt,

de azért elmentem hozzátok Lajossal (Lajos a nagyiba tja
volt) meglocsolni a virágokat, meg kivettem az jságokat
és a leveleket, ahogy kérted. Mert ha én ígérekvalamit, azt
Tamásra még egy-két fettenetes feladat várt
az indulás megcsinálom akkor is' ha a halálomon vagyok. De ezze|
el tt. Fel kellett hívnia például az anyját, akit a gyerekek szemben a fiamt l nem várhatom el, hogy néha felhívjon!
Baba nagyinak híltak.
Az, hogy én mennyire agg dom értetek, meft ott vagytok
Tamás sztilei elváltak. Az apjaelment Dél-Afrikáb
a.Yagy a tengef mellett a gyerekekkel, az percze nem szímít.
Auszttáliába? Harminc éve semmit sem tudtak
r la hál,is- Haddagg dion azavénhtilye anyád, ugye?
tennek' Mármint a Baba nagyi szerint hál'istennek.
Mert - Ánya! - kiáltott felTamás és a száia femegett a kitorni
Tamás apja fol1ton hegedtilt és nem tor dott
sem a felesé- késztil zokogást l. - Kérlek, figyelj már. '.|
gével' sem a gyerekével. Szornyíí! Babanagyipefsze
szefe- - Mi? Mi az? - hallatszott az anyja iiedt hangf a, aki rcg-
lemb l ment Tamás papájáthoz és utálatb l vált et
t le' Ki ton megérezte, hogy valamibaj van, ha a fia ilyen hangon
éÍtiezt? Ilyen a világ. Érdekes.
mer hozzí sz lni. - Csak nem tortént veled valami, kisfi-
Editnek csak az édesapja élt. A Papa veltik lakott'
mert am?
nagyon rosszul látott, és Edit gondoskodott
t la. Editnek - Anya! Edit eltíínt. '.
volt egy n véte is, Krisztina, aki Ausztnában élt id
I a családjá- - Mi? Hogy? Edit...? - dadogott az s asszony rémtil-
val. Most, hogy Editék elmentek Nizzába, aPapa
nálavolt, ten. - Elhagyott? Most? Ott?
Bécsben. ket is értesítenikellett a tragédiár l.

68 69
 -Jaj, dehogy!... Ánya! Dehogy hagyott el! Hogy képze- - Gyere haza! Gyertek hazat Majd mindent megbeszé-
Ied?... Az ahelyzet, hogy... Edit eltíínta
tengerben! liink. Ésv\gyázz az ítton!
-Jézus Mfuia| - sikoltott Tamás anyja és gyorsan letilt - De hít repiil vel megytink!
egy székre, meft Ligy étezte, azonnal elájul.
- Hogyhogy el- - Akkor is! Le ne zuhanjatok!
tíint?
- Kosz! Majdvigyázunk.
- Tegnap reggel beriszott... Mint minden reggel... Tu_ Mire a repiil téri kisbusz megérkezett negyed hétkor a
dod, milyen j t riszik... Bajnok is volt. ..
Aztánkitort a vi- panzi elé, a vendégek már mind elbírc s ztak aBánáti csa-
har... Ésaz ta nincs meg.
Iád tagjait l. Megjelent az egyitt négyméteresdán házas-
- ugy érted, hogy... hogy nem riszott ki? pát, a két német férfi (egyiktik talán n ), az angoln vérek
- Úgy!
,,Good by baby!'' feliratír trik ban, és persze az olaszok is
- Jaj, istenem! Borzalmas!.. - Na, és a rcnd rség?...
Beje- hatanvagy nyolcan. (Heten.) Mindenki a konnyeivel ktisz-
lentetted?
kodott. Kiilonosen, mikor az oLaszokt I kapott ajándékba-
- De anya!... Hát percze! Nem találiák. bájáva| btiszkélked Katáta néztek. Benedek egyébkéntaz-
- Keresték?
zal nyugtatta meg a kislán1t' hogy anyu majd kés bb jon
- Haj kkal, helikopterekkel... utánuk, meft a majomnak egy ktilon helikoptert bérel a ha-
- Úristen, kisfiam!... Úristen, szegénykém!..' És
pen most nem vagyok melletted!...
én ép- i skapitány, nehogy megijedjen a naw gépen. D ra me-
gint nagyon diihos volt, hogy az occse ilyeneket hazudik,
- Anya! Beszélni kellene Krisztinával. Ugye felhívod?
de mát nem sz lt semmit. Ahazugsáry helyett sem tudott
APapa ott van nála, Bécsben. Nekem nincs
er m..' volna mit mondanial:r gának.
- Persze... Pefsze, hogy felhívom - mondta Tamás any- A panzi sné t sy sírt, hogy az egész teste beleremegett.
ja és sírni kezdett. - Szornyíí!..
. Rettenetes!. . . Ésmi van a Egyenként magához olelte aBánáti család tagjait, Bobi ki-
gyerekekkel? Mit mondtál nekik?
vételével. A le gho s s z abban B e ne de ket szoritotta magáho z,
- Mindent tudnak. Csak Kata nem... Repiil géppel aki majdnem megfulladt.
me-
gyunkhaza.
- Édeskicsi gyerekeim! Édeskicsi árváim| - mondta
- Reptil vel? Hisz az egy vagyon!... Ésa kocsi?
franciául, amit a gyerekek szerencsére nem értettek.
- Valaki hazahozza. Ésryugodjmeg' a reptiÍ t se mi
fizet- Végiil az asszony egy riás kosárnyi finomságot rakott
jtik, hanem a nagykove tség, vagy
a rcpul társaság... Ányal Tamás olébe, amikor azbeszáIlt a minibuszba.
Nem tudom, mit csináljak.. ' Nem tudom, mit
csináliak' - Nem tudok mást adni - hiippogte ' - Fogadjátok el ezt
a kis apr ságot.

70 7t
 - Uristen! - hordtilt fel a fé i, amikor megérezte a Íé|^
A gép kapitánya kijott a ftilkéiébl' hogy kezet fogjon
mázsányi ennival t a combján. - Ezzelmost 'famással. Elmondta, még reménykedik. Egy rcpiJl sze-
mit csináljak?
- De rogton a sírást l remeg lufik folé pillantott' ahrll a rencsétlens ég után az egész vilrág azt hitte, hogy az utasok
kocsitet n tril koriilbelril
a madam e atcalehetett, és meg- elpusztultak a hegyek kozott az serd ben, de két h nap
k szonte az ajándékot: - Mefci Madame! Merci
beaucoup! mírlva megtaláIták ket' és a tobbségtik éht. Az serd per-
Koszonom asszonyom! Nagyon koszonoml
sze egy kicsit más, mint a tengef ...
Tamás, D ra és Benedek az Angol sétányon
és a reptil - Az élelemmel teli kosarat nem lehetett sehova letenni
tér felé vezet riton végig a sírásukat pr bá ták
elfojtani a vagy feltenni, gyhogy Tamás az ítton végig az olébentar
kocsiban. hog1, Kata meg ne ijedjen. Csak bámulták
a ten- totta. Kiszeflás el tt percekig masszirozta elzsibbadt comb-
gert kimeredt szemmel mind ahítman,
mintha abban re- jít,hogy feltudjon kelniaz iilésérl. Kozben a j szivíima-
ménykedtek volna, hogy Edit hirtelen kifut a
habokb l, és dame-ta gondolt sok szeretettelés magas vérnyomással'
a piros futd ruhájában integetve odarohanhozzájuk:
,,Yát- A repiil téren megkapták a csomagjaLkat és Bobit, aki
jatok meg! Yfu1atokt Énis megyek!,'
boldog ugatással jelezte, hogy t rlélte a borton rákat.Yera
is elb csírzott a gyefekekt l' meg Tamást l, és a szeme, az
Abejáratnál Vera, a rcpu' tátsaság fiatalutaskísérj
e várta els felbukkanása ta eI szot volt konnyes. A kijáratnál a
ket voros hajjal és szíik szoknyában' Bobi számáta
egy vámos megílLítottaa szomor(lmenetet, és a kosárra mutat-
speciális ketrecet hozott, meft a repril gépen
csak ebben va rnegkérd ezte, miért hoznakbe az orczágba ennyi élelmi-
lehetett á latokat szállitani. Bobi megs zagolgatta
a Íémvá- szert? Nem tudják, hogy ez tIlos? Tamás nem válaszoIt,
zat, meg alul a míjanyag tálcát, amelyen a
vizeletnek is kti- csak tánézett a vámosra, ahogy Baba nagyi nézett gye-
lon lefoly javolt, aztán megugatta aketrecet.
Nem nagyon rekkorában, ha valami fosszat csinált. Akkor a vámos va-
tetszett neki. Ha t kérdezik, inkább gyalog
ment volna ha- to s an hátt ált néhány lép é st, minden j t kív ánt a csalídnak,
za, mint hogy rács mogott reptiljon. De nem
kérdezték. és intett, hogy mehetnek.
Benedek betette a ketrecbe és bricsrit intett
neki.
- N1.Ltgi! otthon találkozunk!
Amikor Tamás a gyerekekkel belépett a lakásukba, amely
A reptil rit szomor és esemén1telen volt.
egy hatemeletes ház második emeletén volt a Duna pan-
Yeta a gépen édességekethozott a gyerekeknek,
de ján,D ta azonnal berohant a szobájába és zokogva az ágy-
csak Kata kért bel le. Benedeknek csorgott a
nyála, d,e ra vetette magát. Kata nem értette , miért b g a t véte.
megfogadta magában, hogy addig nem eszik
csokoládét' - Mert Nizzában mandt a szerelme, Jean-Paul - mondta
amíg anya nem jon vissza.
Benedek komoran, és nem szakadt le a plafon.

72 73
 Algírban a Kozponti Pszichiátri ai Intézetbe szá
litották azt -J napot asszonyom! - mondta azigazgat n fuancilí-
a 35-4o éves asszonyt, akit a reggeli rákban
a f vfuost | ul. - Hogy van?
néhány kilométerre talá|tak a tengetpatton.
asszony egy naperny alatt fektidt piros ftird
Az ismeretlen -J napot - mondta az ágyon fekv asszony. - Koszo-
ruháb an né- nom, j l.
hány sitály társaságában. A madarak csak akkor
rebbentek - Ön francia? - kérdezte az igazgat n , de a beteg nem
fel, amikor a rend tség megérkezett.
válaszo|t. Az igazgat n rc nézett, aztán az ab|akot figyelte'
- Ámikor megta|á|ták, a n nem volt magánál
- számo|t mint aki er sen gondolkodik.
be az intézet igazgat n jének Pierre Clavier'
egy ftatal, fe- - Ön francia? - ismételte meg a kérdésétaz íntézetveze-
kete orvos, mik zben a folyos n az ismeretlen
szobája felé tartottak. - A b re fel van ázva.
asszony t je. A sotét hajír asszofly ekkor rápillantott és azt mondta:
Sokáig szkál- Nem tudom.
hatott a tengerben. J l táplá t és egészséges
egyébként. - Mi a neve? - kétdezte a ftatal doktor, de a n csak a fe-
A rend rséget telefonon értesítetteegy ismeretlen fiatal
jét rázta némán és tehetetleniil'
n , hogy itt és itt, egy elhagyott pattszakaszonlátott egy
piros flird ruhás asszonyt. .. Az asszony - Van családja? - jott a kovetkez kétdés,amire ismét
fejét nagy tités ér- ha\|gatás volt a válasz. Az orvos tovább kérdezett: - Tudja'
hette. A rend rség arca is gyanakszik, hogy
bííncselek- hol van?
mény tortént, és annak az áldozata... Kortilbeltil
egy rá- - Nem - mondta halkanan .
val ezel tt tén magához. Franclául és angolul
beszél. De - Algírban van. Tudja, melyik országf városa Algír?
nem fudott válaszolni, mikor.megkérdezttik,
hogy mi a ne- Az ágyon fekv asszony szeme felcsillant.
ve, melyik orczágb l származik, és mi toftént
vele. Azt - Algéria f városa?
gondolom' teljes emlékezetkiesésr l vansz
. Semmit nem
- Igen - b lintott az igazgat n .- Helyes. Ön NLgériár
tud onmagfu l és az életérl. Tel1.esen elvesztette
az emlé- ban él?
kezetét... A rend rség lefot zta. A képétel Íogjaktildeni
A nér.telen n megint tehetetlentil nézett a két orvosra
minden algériai jságba, meg a tévébe,hátha
valaki felis- és megrázta a fe1ét' Nem tudta, hogy itt él-e, mi a neve, s
meri. Vetttink t le vért. A laboreredmények
néhánv n van-e csalLádja. De Lzt tudta, hogy Algéria f városa Ngir. Az
beliil meglesznek... Itt helyezttik el.
igazgat megint feltett egy kérdést:
Az orvos kinyitotta az ajt t, és az igazgat n
velbelépett - Tudja, hogy mílyen évszakvan?
a k rterembe. Az ágyon sotéthajri asszony
fekiidt sápadt - Nyár.
atccal. A belép k hangjfuakinyitotta a szemét.Nagy,
szén- - Igen. Ésmelyik évben vag1'unk?
fekete szeme volt.

74
75
 A n bámult egy darabig, aztán megrázta a fejét.
- Mi lesz' ha kudarcot vallok, és ennek a n nek sohasem
- Nem tudom. Nem tudok semmit. Mindent elfelejtet_
fog eszébe jutni, hogy va| jában kicsoda?
tem. Ez olyan szomyíi.
- Akkor szomoni leszek. Ez a n pedig ahaIáIáíg itt Ína-
- Semmi baj - mondta az igazgat n . _ Lassan minden
rad az intézettinkben, ha a rokonai nem taIáIják meg vala-
eszébe fog jutni. A doktor t majd'foglalkozik
magával és mi csoda folyán.
meglátja, hamarosan visszatérnek az emlékei.
- Most megnyugtatott, igazgat n - flntorította eI az ar-
Azigazgat n , mikor afiatalorvossal egyritt elb
csrizott cát a fiatal ofvos. - Mégis inkább dzsesszdobosnak kellett
a betegt l és kimentek a folyos ra, megkér
dezte: volna mennem. ott tobb a sikerélmény.
- Semmi nyomot nemtaláltaka frird ruhájánvagy rajta,
Az asszony elnevette magát'
amib l a nemzetiségérekovetkeztetni lehetne?
- Dzsesszdobos még mindig lehet. De szerintem maga
- Semmit - mondta afratal, fekete orvos. _ Illewe azuj-
orvosként fog megoregedni.
jánlánszik, hogy volt jegygyíjÍíjje'de
nyilván riszás el tt le_ - Ett l félek.
vette. Egyébként... Bocsásson meg' professzorasszony,
de
val ban rigy gondolja, hogy meg tudjuk gy gyitani?
Az igazgat n megállt és szembefo tdult az orvossal.
- Ázt gondolom, hogy maganawon j szakember, Pierre.
Havalakivissza tudja hozni ennek a szerencsétlen
asszony-
nakaz életét'az emlékeit, akkor az magalesz. Hamégsem
sikertil, akkor tévedtem, és nagyon fogom sajnálni.
- Hát még én! - mondta az oÍvos és nyelt egyet. Még
-
soha nem volt ilyen esetem... Eddig csak amnézrás
oregek-
kel foglalkoztam... Semmi gyakorlatom.. .

-Ezaz asszonymíívelt, okos és &zékeny ember. Láthat- ir

ta' mennyire szenved, mert nem emlékszik semmire,

és 'J

hogyan harcol némán és er lkodve, hogy valami

eszébe il

jusson. Kemény, kuzd fajtánaklátom.

olyan, mint maga.
Meg fogják egymást érteni, és meg fogjákegymást
kedvel_
ni, ami a gy gyttlás alapia.

76
 #\
q"*ff
*f & fcjezrt
Reggek kítogat . Kicsi csom nagyot kíu n
Anyu a téuében. ,,Akárki ak rtnit tnond, él!,,
Reggel a nagymama koltotte fel a családot dobhártyaszag-
gat csengetésével.
Addig nyomta abejátati ajt cseng jét, amig a cseng -
hangra meg Bobi ÜgatáseÍaTamáski nem tántorgott, hogy
ajt t nyisson.
- Anya! - horogte az élett l, akialvatlanságt l, és a pan-
zi sné elem zsiás kosarát l kimertilt féÍfi.- Hiszen van
kulcsod!
- sikoltott fel az id s holgy és a fia nyaká-
- Jaj, tényleg!
ba ugrott.- Dtága kisfiam! De 1' , hogy itt vagy!... Bocsáss
meg! A kulcsot elfelejtettem. Hoztam egy kis palacsintát'
Még meleg. Azt hittem, már fentvag;,tok.
- Reggel hétkor? ÉiréÍután fektidttink le...
I
- Istenem! Hogy tudsz ilyenkor aludni? Énegész éjszaka
le sem hun}tam a szemem - sírta el magát Tamás alig ot-
78
vennyolc éves mamája, aki kissé kovérkés'de azéft igeÍa
csinos, sz k&e festett hajír holgy volt. Mindig elegáns,
kicsit tán szííkruhákban játt, nyakában elmarudhatatlan
gyongysorával' Egy barátságos kis budai éttermet vezetett.
- Anprkám, kérlek!. . . A gyerekek még alszanak - suttog-
ta a férfi, és a szobájába visszatántofogya az ágyába zuhant.
A ,'gyerekek'' mellesleg mír nem aludtak. A nagyi hang-
ja egy doglott mormotát is j1áé|esztett volna' A gyerekek
csak rigy tettek, mintha aludnának. A fejiikre h ztákataka-
r t, hogy se a nagymamával, se a világossággal, se a val -
sággal ne kelljen még találkozni. Ktilonosen Benedek bírjt
a paplan alatti sotétségmélyére,hogy jta an;yvval lehes-
sen, aki megint ott volt veltik és palacsintát si.itott. Még
érezni lehetett a palacsinta ll7atít.
- Na, mondd kisfiam - suttogta a nagyi, és az ágy szé|é-
re tilt a fia mellé' - Hogy torténhetett ez?t Hogy toftént?
- Ahogy a telefonban meséltem. Kiment ítszni, mint
minden reggel' '' - kezdteTamás, de a mamájafolyatta:
- Istenem! Hogy lehet egy feln tt ember ilyen felel t-
len? Hát nemlátta, hogy vihar kozeledik? Egy anyínak, aki- i
nek gyerekei vannak, mindenáron be kell mennie a tengef-
be? olyan fontos az a rcggeliíszkáIás, hogy nem lehet so-
hasem kihagyni?
- Anya! Mit beszélsz? Edit rugyog an írszik! Bajnokságo-
kat nyert. Tobbszor át szta a Balatont!... '
- Igen? Bajnokságot nyert? At szta a Balatont? Itt van,
tessék az etedménye! A meggondoIatlanság, a felel tlen-
ség, a vakmer ség... - hiippogte a nawmama, és a zseb-
79
 kend jével vatosan feLitatta a konnyeit, hogy a szemfes-
ték nehogy elken d1'on. Neki ma még a vendégei kozé kell
mennie. Neki ma még dolgoznia kell. - Ésmost mi lesz?
-
kér<lezte, miután kissé megnRrgodott.
- Hogyhogy an1rlkím? - nézettazanyjáraTamás. - Hogy-
hogy mi lesz?
- Hogyhogy hogyhogy mi lesz? _ kerekedett el a nagyi
Szeme. - Három gyereked van! Napi hat-nyolc t gyako-
rolsz' pr bálsz. Este koncertek, ktilfoldi utazás' Ésmég
megkérdezed, ,,hogyhogy mi lesz,,? Kisfiam' hát sose n sz
már fel?... Énbolclogan jonnék és segítenék,ellátnám a
gyerekeket, f znék rájuk, mosnék tájuk, vigyíznékríjuk,
de nekem dolgoznom kell. Kivehetek egy hetet, vagy eset_
leg kett t aszabadságom terhére, csakhogyneked ide egy
álland támasz kell. Kata négyéves!D nak meg Bene_
deknek pedig még nincs iskola, hogy legalább délel tt va_
lahol biztonságban lennének.
Tamás elfordult és a tenyerével eltakarÍa az atcát, mint
aki hallani sem akarja, amit az anyja mond. persze, hogy
kell valami segítség.Pefsze, hogy el kell látni valakinek a
háztattást, és foglalkoznia kell a gyerekekkel. De erre
még gondolni sem akar.
Hirtelen megfordult és a konyokéte támaszkodva fel-
emelkedett.
- Anya! Énezzel még nem akarok foglalkozni. Még nem
tértem magamhoz ... Ésaz is lehet' hogy Edit egy ra mril-
va beállitl. . .
80
A nagymamaafejéhez kapott' felpattant és megbotlott a
sz nyegben. Ha nincs ott a szekrény, akkor talánkiviszi a
falat a konyhába és áttendezi a lakást. Így csak rátenyerelt
a szekrényajt ta.
- Mit beszélsz? '.. Hát a nyakamat torom ki miattad, ha
ilyen butaságokat mondasz, kísfiam! Gondolod, az elmt t
három napban nem jelentkezett volna, ha kiírszik valahol,
vagy felveszi egy cs nak? Három napig kétségekkozott ha-
gyott volna? Hátom napig nem kereste volna a gyerekeit'
akiket imádott? Tamás! Szornyíí dolog, ami tortént' de el
kell fogadni, hogy Edit nincs!...
- Soha!
Benedek az ajt ban állt és dtihében akotát tántott a pi-
zsama feIs tészén,hogy az a gombolás mentén elszakadt.
- Soha! - kiabálta. - Soha! Soha! An1'u él! Tudd meg na-
gyi, hogy nem szeretlek, ha ilyeneket mondasz! Tudd meg,
hogy nem szefetlek! An1-u él! Éshaza fog jonni!
Baba nagyi szeméb l kicsordult a konny. Mát a smink
sem érdekelte. Benedekhez sietett és át akatta olelni.
- Édeski unokám! Gyere ide a nagyihoz! Hadd oleljelek
meg! Tudod, hogy szeretlek...
- Nem kell! - klabálta Benedek és kifutott nagyanyiaole-
I kafiai el l a s'zobáb l. Bobi persze rohant vtána. - Nem
kell, ha ilyeneket beszélsz|
De Baba nagyi nem hagyta annylban A Baba nagyi soha
semmit sem hagyott annyiban. A Batra nagyinak mindig
igaza vo|t, de legalábbis igazának kellett lennie. Vagyis
mindenkinek el kellett fogadnia, hogy neki igaza van.
81
 Amíg az atokéletes állapot nem kovetkezettbe, hogy min_
denki elfogadja az ígazát, addigBaba nagyi nem adta fel
a harcot. Baba nagyi nagyon hasonlított D tához. Vagyis
D ra aBaba nagyihoz. Mindig az ovék kellett, hogy legyen
az utols sz . Ésnemcsak azétt, meft Edit minden pillanatban mindegyi_
- Drága kis unokám! - rohant Benedek és Bobi után a
nagyi, anagyi után pedig Tamás, nehogy megint felbukjon
a mamája. - Dtága kis unokám l - kiabálta a nagyi, és kovet-
te Benit be a gyerekszobába, ki a gyerekszobáb l, be a
konyhába, ki a konyháb l' s kozben mondta' mondta: - Tu-
dod, hogy szefetlek! Éncsak a leg;'obbat akarom nektek.
Ki éft meg téged, ha nem én? Nekem fáj alegjobban, ami
toftént. De' ami toftént' azt el kell fogadni. Gyere ide,
hadd oleljelek meg! Ne szaladj el a nagymamíd el l! Gye-
re, megvigasztal a Baba nagyi! . . .
- elj meg an5..trkám, mert el fogsz esni! - kiabált Tamás,
és a csrisz s kovon az e| szobában majdnem elvág dott. -
Átj meg an1,-ukám!''. Ne rtiljetek meg, mert meg rtilok!
Az uldozéses verseny kozben áttrappoltak D ra szobá-
ján is, aki rigy csinált, mintha akkor kelne fel, és dtihosen
rohant utánuk. Aztán futkostak Kata ágya koftil, aki az ap-
jahátfua ugrott, hogy lovacskízva kergessék Benit, s végtil
a vécéajtel tt osszeesve' egymásra borulva zokogtak a
bánatt l, kivéve Bobit és Katát, akik nevettek.
a - Játsszunk még! - kiabálta a kislány. - Játsszunk még!
Beni a vécébezárk zott és nem volt hajlancl kijonni.
Hilába rimánkodott neki a na;wmlma, hiába konyorgott az
apja, Benedek hajthatatlan volt. Csak akkor nyitotta ki az
82
ajt t és jott ki, amikor a flagymama elment doLgozni, D ru
pedig sikoltozni kezdett, hogy be fog pisilni, ha nem me-
het be azonnal.
Ez az e\s nap otthon, az anyjuk nélkiil rettenetes volt'
ki.iknek hlínyzott, hanem azért is, meÍt aznap néhÍnyy
ságban meg|elent és tobb tévébenbemondták, hogy egy
BáneriEdit nevííasszony eltíint Nizza mellett, a tengerben.
Az t\ság meg a tévémár csak ilyen. Ha nagyszeíjen ta-
nulsz, meg dolgozo|, és j ember vagy, akit mindenki sze-
fet, akkof soha nem kertilsz aképerny fe vagy a lapokba.
De ha a bicikliddeleli.itsz egy szt^tt,vaw ezeÍ lufit fujsz fel
egy ru alatt, akkor mindenki t lad beszél egy napig. Az
egyik színes napilapban, amelyben a legtobbet lehet olvas_
ni Jennifer Lopezt I, Matt Damonr l, Brad Pittf l és Julia
Robertsr l, megjelent Edit egyik fot ia is azok koziil, ame-
lyeket a nizzai rencl rok szétkiildtek a viIágba- F'z a fot
volt egy nizzai napilapban is ,,Keressiik!'' felirattal. Ma mát
avi!ágban nincs titok. Ha egy hír, egy kép megjelenik va-
lahol, vagy felkertil az irtternetre, egy perc mrilva minden-
ki tudhatia, |íthatja.
Tamás reggel még gyanírtlanul indult a rend rségre'
hogy bejelentse a felesége eltíínését. Úgy gondolta, ez ko-
teIez . Alig lépett ki azonban az ajt n, az egyik Szomszéd-
asszony' aki id nként ezt azt kolcsonkért Editt l, borsot,
lisztet, cukrot, s a szélességemegegyezett a magasságával, i I
l
kirohant a folyos ra és a férfi nyakába vetette magát.
1
i.
83
ll
 -Jaj, istenem! Most láttam a tévébenlEs az iságban is
benne van - zokogta. - Mennyire sajnálom! Fogadja rész-
vétemet! Hogy toftéat?
Tamás meglepetéSében és a szomsz édasszony s lya alatt
remeg lábakkal csak dadogott.
- Á tévében? HogYhogy a tévében? Milyen tévében?
- Nem tudom, mef' kapcsolgattam, de azt mondták' el-
tíint a tengerben' A tengerben? Lehetsé ges ez? Hiszen vi-
lágbajnok risz volt!
-Yilágbajnok?... Nem, nem.' ' - fiadozott Tamás, és
,,Bocsánat! Egy pillanat!'' felkiáltással visszamenekiilt a la-
kásba.
- Benne volt a tévében- mondta halk, remeg hangon
D tának és Benedeknek, mikozben Kata a szomszéd szo-
bában Bobit dogonyozte.
- Most megvizsgá|lak! Bobika, nyisd ki a szádat! Ne félj!
Át...
- Az ujságban is benne vaÍI, hogy eltíínt. Meg a fot ja is
rnegjelent - folytatta Tamás. - Csak azétt mondom' hogy
késztiljetek fel: mát sokan tudják.
- Nagyon csítnyál< a fogaicl' Bobi - ha|latszott a szom-
széd szobáb l. - El kell menni a fogorvosh oz. Majd ott szé-
pen mindetkLl:r zzák.'..
D ra egyik kezéve| a másikat markolászta. Eztis a Baba
nagyit l orokolte.
- Akkor most már ÍIrindenki tudja? Az osszes oszt^lytát-
sam' meg minden batátn m?
84
- Tojok rá - mondta Benedek dtihosen. - Fel lem min_
denki azttud, am7takat.Hazugság| Mind hazugság! Éntu-
dom' hogy anyu él.
D ra meg Tamás csak néztékBenedek elszánt arcát, és
nem mertek megsz lalni.
- ÉsKata? - kétdezte végti{ Tamás. - Mit mondjunk neki?
- Ha kimegy az utcáta és talá|kozilk valakivel' írgyis meg-
tudja - mondta D ta a occsének. - Hiábahazttdsz neki! Hi-
ába!
- Nem tudja meg! Majd én beszélek vele - mordult visz-
sza Benedek és kiment a szobáb |.
Abban a pillanatban megsz lalt a telefon.
- Nem kell felvenni - mondta Tamás. - Még nem va-
gyrnk itthon.
- Ésha fontos? - kérdezte D ta, aki a batátn ire gon-
dolt. Talán khívják. De inkább aztmondta: - Lehet, hogy
a rend rség' TaLín an1rrval kapcso1atos... - Ésfelvette a
kagyl t.
Nem a rend rség volt, és nem is D ra egyik barátn je
vagy orok szerelme, hanem egy rokon. S aztín egy ismer s
telefonált. Aztán anw tanártátsai, batátai, ismef sei, Ta-
más kollégái, Kata v nénije, plusz a fél otszág. ,,Mi tor-
tént? Hogy tortént? De ugye nem taIáIták a. '. sz val az
izét... a testét? Akkor még van temény?" Szinte otpercen-
ként csengett a telefon. Mindig D rátak kellett felvennie,
mett az apja déleL tt a rend rségen volt, és mikor hazajott,
nem volt hajland beszélni telefonon senkivel.
85
 - Nem vagyok itthon - mondta és bezárk zott a szobá-
jába a hegedííjével.Estig eljátszotta az egész
zeneitodalmat
oda meg vissza. Még az anyjáva| sem akart beszélni.
- De hát hallom, hegedtill _ knbált a nawmama dÍiho-
sen a telefonba.
- A rídi t hallod, nagyikám - ny'lgtatga tta D ra. - Á Jasha
HetÍetz hegedtil.
- la, tényleg! - n1.ugodott meg a nawmama, aki nagyon
értett a zenéhez, és a világhiríi Hetfetz volt a kedvence.
-
Most hogy mondod, már halloml Sajnos apád sose tudna
ilyen szépen hegediilni. Pedig, ha gyakorolt volna...
Benedek természetesen beszélt Katával.
- Van egy kis baj - kezdte, amikor sikertilt szegény Bo-
bit megszabaditani Kata doktor nénit l, aki éppen a ftilét
akar;a leoperálni, hogy megjavítsa, és a kutya jobban
hall-
jon. - Figyelj rám Katus! Képzeld, Miki majmot
nem enge-
dik anyrnak hazahozni se helikopteffel, se reptil géppel'
- Miért?
- Mert... Mert félnek, hogy a reptil n megbetegszik. Tu-
dod, csak íirtraj n szokott repkedni és az egészen más.
Sokkal gyorsabb.
- Tudom - mondta Kata. - Énis reptiltem repiil n. Az is
gyorsabb.
- Na látod! - mondta Benedek. - Úgyhogy an1.u beri-
Szott a tengerbe, és gy csinált, mint aki eltíínik.
- Értem - mondta Kata, bír természetesen egy hangot
sem értett az egészb t.
86
- De nem tííntel, AKÁRKI AKÁRMIT MoND! - fol1'tatta
l]enedek er sen hangs lyozva az utols három sz t. -
Nem tííntel, hanem beszáLlt egy kis cs nakba titokban,
amin ott van Miki majom is.
- A munyimunyi?
- Igen, a munyimunyi. Ésazzal a lnaj val jonnek haza-
Nagyon lassan jonnek, meÍt azofl abaj n evezni kell. Na-
gyon sokára fognak ideérni. De ez titok. Mindenki azt fog
ja neked mondani, hogy eltíint a tengerben. De te ne hidd
el! Te tudod' hogy nem tííntel a tengerben, hanem Miki
majommal jonhaza egy kis cs nakban. k nem tudják és
nem is szabad nekik elmondani. Mert ha elmondjuk valaki-
nek, akkor megtalrá|ják és elveszik t lre a Miki majmot és
visszaviszik az afrlkai serd be. Nem mondod el senkinek?
- Nem - szoritotta ossze a szájátKata.
- Ésha valaki majd azt mondia neked az ov7ban,hogy az
an1rrkád eltíínta tengerben, akkor mit mondsz nel<t?
- Azt, hogy: hi.ilye vawl. A te anyrkád tííntel!
_ H^t... - kezdte volna Benedek a h gát meggy zni,
hogy talán éppenséggelmást is mondhatna, de aztán Csak
b lintott. Mindegy. Így is j . Az a fontos, hogy Kata is tud-
ja anya él|
87

Km.r"*j*x*a
Torta az asrtalon . Emlékezetpr ba
A Papa uehink marad . Ed.it bab t u rt
Az intézet kertjében pá|mafákmagasodtak az egyikgyalog-
t mentén, ahol padok, szok kutak, szép formákra vágott
bokrok és virágos kis kertek kovették egymást.
Az egyik padon a fiatal fekete doktor iilt a tengerparton
talált asszonnyal, aki elvesztette az emlékezetét.Az asszo-
nyon konnyŰr k rházi kontos volt.
- Figyeljen tám, madame! - mondta a doktor franciául,
és megpr b/alta a beteg emlékeit felidézni. - Asztal. Mi
iut
eszébe, ha azt mondom: asztal?
Az asszony a doktorra nézett és zavartan elmosolyodott.
- Itt az intézeti szobámban az ágy am mellett v an ew asz-
tal és rajta egy vázában vkág.
- Igen, igen - b lintott a doktor. - Ez igaz madame. De
most pr báljon meg egy régebbi emlékéregondolni. Vala-
B8
i
rni tortént az aszta|Ia|, vagY azofi az asztaLon, vagy az asztal
mellett valamikor régen. ..
- Az asztal? ... _ nézett végig az iÍon tétova pillantással
az asszon1 vagyis Edit, hiszen mi tudjuk, hogy EdIt. Ezt
csak nem tudja.
Az tor' senki se járt. Üres volt, mint Edit emlékezete.
_ La table - suttogta halkan Edit az aszta| sz t franciláuI.
- La table...
Talán, ha valaki megsz Iitja magyarul, magyaru| vála-
szolt volna, s kideriil a szátmazása, majd némi telefonálga-
tás, kutatás után minden, amit tudni kell r la. De az algiti
P szichIáttiai Inté z etb e n nem voltak ma gyarok.
Edit nézte az tires utat és elmerengett. va'on milyen fon-
tos vagy érdekes dolog toftént az éIetében'ami egy asz-
tallal kapcsolatos? Tudta, hogy a doktor segíteni akat.EI
Szefetne bányászri a mrilt kodéb l egy emléket' valami
torténetet' ami segít kideríteni, hogy kicsoda, holélt, mit
csinált. Meft mindent elfelejtett. A nevét is, az életétis...
Asztal. .' Aszta|... Yátat|an felderengett el tte egy kerek
asztal, amin volt valami... Valami, ami leesett. Ésakkor
eszébe jutott. Elmosolyodott Ílgy mondta ki hangosan. -
Leesett az asztak l a totta.
A fiatal, fekete ofvos felkapta a fejét. Na, végre! Hát
mégis van remény?
- Milyen toÍta?
- Gyerryás - mondta Edit. - Szi.iletésnapi.
- IJány gyeÍtyavolt rajta?
- Talán ot...
89
 - Kinek a sztiletésnapjavolt, madame?
- Nem - mosolygott az ofvos. - Úgy engem hívnak.
Edit arcfu l eltíínta mosoly' a doktorra pillantott és
- Persze - mondta Eclit. - Ez az Ón neve. . . Akkor nem tu-
megrázta a fejét. Nem emlékezett.
clom, hogy lrlivjáka kisfiiit. - Majd hirtelen felkiáltott: - Dá-
Nem emlékezett te, hogy otéves korában felborította
az vid! Dávidnakhivjákl
asztalt, amk l leesett a sztiletésnapi tortája. Arra
sem em- - Nagyszeríí!Milyen Dávid? Ismeri a másik nevét is?
lékezett, hogy nagyon játékos, pajkos gyerek volt.
Elb jt -Dávid... - mondta Eclit és osszeráncolt homlokánlít-
az aszta|alatt, mikor a sziilei el készítettékneki
a szuIina- szott, menny-ife szefetne visszaemlékezni a kisfiri vezeték-
pi meglepetést. Aztán kiáltozva hiwák, s a vátakozás
iz- nevére. Tudta, hogy ez fontos volna. Ha megmond egy ve-
galmában elfelejtette , hogy hol van. Felpattant,
a fejét be- zetéknevet, abb l a doktor talán kiderítheti, hogy milyen
verte és az asztalt felborította.
nemzetiségíí,de legalábbts azt, melyik országban élt gye-
Mindebb l csak a lees tortára emlékezett.
rekkorában.
- l - b lintott a doktor. - Mondok egy másik sz t. Kis-
- Nem emlékszem - mondta végiil szomorítan az asz-
firi. Érti, rrgye? Kisfiti.
szony.
Edit végigsimítottaa haját' Nyelvét végigh zta kiszátadt
- Nem baj. Majd eszébe juttaIán... Milyen táskát vitt Dá-
ajkán és nyelt egyet.
vid?
- Tegnap volt itt egy kisfiti. .. A szakácsn kisfia.
- Egy táskát. H^rit^skít... Igen! Elvette a táskámat, és
- Igen - mondta a doktor. - Az tegnap volt. Tehát Ön
vitte.
emlékszik arta, ami az ta tottént, hogy i<lekenilt az
inté- - Nagyszeríi| _ kiáltotta az oÍvos. - Nagyon udvarias volt
zetbe. De hunyja be a szemét és pr báljon meg
egy másik ez a Dívid Biztosan tetszett neki a szép kislány. Magának
kisfiírra gondolni. Egy másikra, akivel régen találkozott.
is tetszett Dlavid?
Régesrégen...
- Nem tudom - mosolyodott el az asszony. - Biztosan.
Edit behunyta a szemét. Sotétségvolt. Nem látott sem-
-Persze... Na látja, hogy tud emlékezni! Gyeriink to- lt
mit. Aztán hirtelen felvillant egy havas utca.
vább! Hol tortént ez? Melyik városban?
- Havas utca - mondta hangosan. Aztínmegint látottva- foly
- Nem tuclom... Egy foly parton.... Széles nagy ...
lamit. - Kisfiír viszi a táskát.
- Mi a foly neve?
- Hol van ez a havas utca? - kér<Íezte a doktor.
- Nem tudom... H volt. NagY h . Lll
- Nem tudom - rázta meg a fejét az asszony.
Edit nem emlékezett rí, hogy otodikes korában Kaposi
- Hogy hivják a kisfirit?
Dávid udvarolt neki, aki mindig hazakisérte és olyankor
- Pierre.
vitte a tískáját. Arra sem emlékezett, hogy a fiíinak gon-
90 9t ill
dor, sz ke hajavolt és gitározni tanult. Áz iskolai jelmezbá-
lon popsztárnak oltozve énekelt. ,Jejeje!,' Az sem
iutott
Edit eszébe, hogy neki is tetszett a firi. Csak arra emléke_
zett, hogy egy Dávid nevííkisfiri viszi a táskát a havas ton.
Néhány tával kés bb a doktor találkozott az intézet
igazgat n jével a kávéz ban.
- Nos, mi írjság a mi kedves ismeretlentinkkel? _ k&dez-
te az igazgat n , és letilt
az otvos mellé'
- Nem remén1telen. Haladunk. A hív szavas m dszerrel
pr bálkoztam. Asztal, kisfiri. Gyerekkori emlékek mertil-
tek fel. Nagyon hiányosak, de vele torténtek. Az biztos,
hogy nem Afrikában toltotte az $ ko t mert havas tájban
sétílaz iskolába.
- Ez is valami. Sajnos az jságban megjelent Íbt kat sen-
ki sem ismerte fel. Legalábbis a rend rség szerint senki
sem jelentkezett, hogy ismeri ezt az asszonlt. pedig biztos,
hogy valahol itt veszett el Algír kornyékén. J val
messzebbr l nem szhatott volna idáig... - Az igazgat n
ivott néhány kortyot a kávéjáb l, aztán jru az orvoshoz
fordult. - No, és alaborat riumi eredmények? Megtudtunk
valami lényegeset?
- A holgy egészséges.Annyira egészséges,hogy gyere-
ket vár.
Az igazgat n szeme felcsillant.
- Hoppá! Komolyan?
- Igen. Ötoa* h napos terhes. r's a n gy gyász azt
mondja, biztos, hogy nem ez lesz az els sztilése.
92
A holgy els , második és harmadik sziilésének gyÍimolcse
éppen aPapa nyakában, olében, és karján cstingott. A Pa-
;;a, aklSzeme romlása miatt mát csak sotétebb és
világo-
sabb foltokat|átott avt7ágb l, de néha azokat sem, Kriszti-
nával, Edit n vérévelérkezett Bécsb l. A lakásba lépve I
Írgy olelte magátr<>z az unokáit, plusz Bobit, ahogy virágo-
kat markolunk egy csokorba. Nem sírt, s t mosolygott'
- Nt ugi bestia banda! - monclta nevetve. - Le ne birk z'
zátok a szegény oregembert! Megmondalak benneteket az
anyátoknak , ha hazajon. Mert tuti, hogy hazajon.
Krisztina, akinek elegáns narancssárga koszttimj e ktvágá-
sáb l kikandikáltak a feh& blírz fodrai, el-fintorította az at
cát, és a s
goráta nézett. A kezével je\ezte, hogy az apja l1ye-
neket mond, mi ta megtudta, hogy Edit asítzbe veszett' lill
Papát a gyerekek bekísértéka szobájíba és leiiltették ab-
ba a tégi fotelbe' amely még a Papa édesapjáévolt sok-sok
éwel azel tt.
- Nem tudja elhinni, ami tortént - mondta Tamásnak
Krisztina, amikor ketten maradtak. - Mikozben én sírok,
téz a nagy semmibe és mosolyog. Hiába meséltem el neki
tobbszor is, hogy milyen vihar volt' és Editet nem találták
nreg, minc1ig azt mondja, hogy Edit é1, Iátja- látia, aki
lassan már nem \át semmit. Mit csináljak? -.. Remélem, ez
nem aztjelenti, hogy az agyával is tortént valami.
Tamás hallgatott' Ez mát sok volt neki. Egész életében
hegediilt és semmi mással nem kellett foglalkoznia. A há-
i
zasságáig a mamája csinált helyette mindent a cip puco-
L
lást l abevásár|ásig, és a haimosást l a lakásfe|t{i sig' He- it
93
zass^gkotéSe után ezeket a feladatokat Edit vette át. És
most tászakadt az ég. A három gyerek, a lakás, a háztar
tás... Ésakkor még a világta|an ap sa is itt van...
Krisztina, mintha kttalálta volna Tamás gondolatait, ffieg-
n}.ugtat an a férfi ka!áta tette a kezét.
- Természetesen meg fogorn oldani apa elhelyezését.
Most' hogy Edit nincs, a gyerekek mellett az ellításár'mát
semmiképpen sem vállalhatod Nálunk sem lehet, mert
fol1ton utazunk, és nem maradhat egyediil, felÍigyelet nél-
kiil. Már fel is hír,tam az egyikid sek otthonát Sopronban,
aholktilon apaÍtmant kap: szoba, konyha, Íutd szoba, er-
kély. eiland orvosi feliigyelet' napi háromszori étkezés.
Természetesen én flzetem.
Arnikor Benedek meghallotta, hogy a Papát otthonba
akarják tenni, bevadult, mint felingefelt bika az aténában.
- Nem! - kiabálta. - A Papa itt marad. Csak semmi ott-
hon, meg ilyesmi!
- Ugyan már Benikém! - mondtaKÍisztina. - Ez lehetet-
len! Itt nem lehet elIátni.
- Majd mi ellátjuk! - áIlt a Papa és a nagynénje kozé a
firi. - Öltoztet'iik, meg f ztink . o is tud f zni,hiszensza-
kács volt. Majd f zunk egyritt' - Aztán Benedek a n vété-
re nézett. - D ra! Mondj mát valamit|
- Szerintem is maradjon itt, amíg csak lehet - mondta
D ra, de ahangja nem volt nagyon meggy z . O mfu sey
tette, hogy milyen nagy felel sség szakad rá1'uk most, hogy
nincs an1.u, aki mindent elintéz, mindent megcsinál, min_
den problémát megold a szivugyeket is beleértve.
94
- Maradjon itt aPapa| Maradjon itt! - mondta Kata és el-
sfuta magát - Majd én mindig behozom a papucsát, amit
Bobi kivisz!
Papa nem sz lt. Csak íilt a fotelben és zavatÍafL hallga-
tott. O nem mondhatott semmit. nem mondhatta, hogy
ne vigyék az otthonba. Nem mondhatta' hogy itt Szefetne
maradni az unokííkozott. Az id s ember, kiilonosen, ha
beteg is, vagy nem lát' olyan, mint a gyerek' Nehezen tud-
,1a ellátni magát, és így nem is donthet onmagár l ebben a
dologban.
Krisztina dtihosen a s gotíra nézett'
- Tamás! Mondj már valamit! Hiszen megbeszéltiik,
hogy Papa az otthonba megy, ahol ktilon lakása lesz és or-
vosi feltigyelet. Tamás! Mért halLgatsz? A gyerekek Szinte
bármikor meglátogathatják.
A férfi a gyerekeit nézte, aztán nagy leveg t vett és azt
mondta.
- A Papa itt marad.
- Éljent- kiáltott Benedek, de nem az apjához futott,
hogy megolelje és megkoszonje neki, amitváIIaI, hanem a
Papához. - Hallod, Papa? Itt maradsz! Veltink matadsz|
Tamás lekísértea s gon jét az aut hoz, miután Kriszti-
na mindenkit 1 elbÍrcsírzott.
- Te tudod' mit csinálsz - mondta az e|egáns asszony.
- Természetesen kiildok pénzt, de ez nem volt egy okos
dontés. Apának az otthonban mindene meglett volna.
- Lehet - b lintott Tamás. - Sajnálom. Nem tehettem
mást.
95
 T
- Ne haragudj, hogy kimondom, de mindig is ez volt a
legnagyobb hibád - jegyezte meg Krisztina hidegen, mi_
kozben kinyitotta a kocsi ajtaját, hogy beszálljon. - Mindig
engedted, hogy mások dontsenek helyetted . Yalamikot az
anyád dontott, aztífi Edit, most pedig a g1'erekek' Szerin-
tem még abba sem volt belesz lásod, hogy hány gyereke-
tek legyen. Yagy talán azt állitod, hogy éppe thármat akat
tál?
- Nem - mondta afétfi. - Nem hármatakartunk. hanem
négyet.
- Hogyhogy négyet? - fordtrlt vissza Krisztina Tamás felé.
- Edit terhes volt - suttogta a férfi és kicsordult a kony_
nye' - Senki se tudta még, csak mi ketten.
- Ó, Istenem! - s hajtott fel Krisztina, és bricsírz ul ma-
gához olelte a s gotát vigasztal an' meg pefsze vatosan,
nehogy osszegy r djon a koszttimje.
.r'ffi
ffiffi
!B*
fi#ffi
M
W
&-
ffi#*
ffi
,&- w $*rq:x*t
j
ÉIetanya nélkt:il . Félelmes éjszak k
Edit hÍ.togatdsai . D l szodr RoztÍ'lia
Ta|án hihetetlennek hangzik' de a Bánáti család hazaérke-
zése után néhány héttel a gyerekek hétkoznapjai szinte
ugyanolyanok voltak, mint a tragikus nyaralás el tt'
Bobit háromszor le kellett vinni' az il1ságot reggel Ta-
másnak fel kellett hozni és Kata ismét vodába iáft. Bene-
dek vitte, meg hozta a h gát, aztán napkozben olvasott,
Papíval f zott és számit gépezett. D ra abarátaival l gott'
s holBernadettnek, hol meg oféIiánakbifiek. A gyerekek
apja egy vars i konceftfe késztilt a zenekarta|'
Persze Edit hiánya, a szotnyíi esemény hfue a nap hu-
szonnégy tájában ott lebegett koriilotttik.
Az vodában Lz v n k kézt l kézre adták Katát és
konny szokott a szemtikbe. Nemigen kérhetett olyasmit,
amit ne teljesítettek volna azonna|. Amikor pedig a kislány
Krausz Tibike fejére ontotte a kaka t, íneft a gyerek azt
97
 mondta, hogy Kata mamája meghalt, akkor az tivolt kisfi-
Délben Papa meg Benedek egyiitt f ztek.
t elvitték leftirdetni, Kata pedig kapott egy másik pohár
A Papa fiatalabb korában szakács volt. Évekig Francior_
kaka t.
szígban dolgozott. Edit ott sztiletett, s így lett a fuancia
D ra mindig abatátitátsaságkozéppontjában volt, most szinte a második anyanyelve.
azonban még azok is gyengédenbántak vele, akik régeb-
A Papa és Beni minden nap eldontotték' hogy mi legyen
ben Pénelopé Cruzt D ránál csinosabbnak és tehetsége- az ebéd. Aztán aPapaLediktáltL, mi kell a f zéshez, és a fiír
sebbnek találták. D nak részletesen el kellett mesélnie,
i.igyesen bevásárolt. Ezután Bobival egyiitt hírman kimen-
mi tortént Nizzában, kik voltak abatátai, és hogy nézett ki
tek a konyhába és elkészitették az ételeket. Amit látni kel-
Jean-Paul, akitisztára egy Brad Pitt volt. Hosszas konyorgés Iett, azt Benedek csinálta aPapautasitásai szerint' Amihez
után Lilinek és Mártinak, akét legjobb ba tn jének azt is
pedig elég volt a kéz, a tapintás, az a Papáta marudt. Bene-
elmondta, miért veszett ossze Jean-Pau\lal a mamája elt -
dek fel tudta torni a toj^st és kiilon tudta választani a sát-
nése el tti estén, a kerti partin.
gát afehérjét l,ha kellett. A Papa megpucolta a sfugarépít
Benedek az intetneten minden rend rségi honlapot és feldarabolta a hírst' Benedek leszedte a hírsr l a zsíros
megkeresett, ahol az anyja neYe szere pelt. Láthatta, hogy
részeket, ha maradt még rujta, és figyelt ata, hogy a víz ne
szinte mindegyiken Llgyanazt a szoveget kozolték fuanciá-
fusson ki, ha f zk a burgonyát. Bobi volt a f k stol .
ul. ,,Edit Banati, une femme bongrois a, perdu... " Mind_
Minden nap j kat f ztek, s hetente egyszef ki is takarí-
egyik igy kezd dott' Tamás az egylket Beni kérésérelefor-
tottak.
dította: ,,B^n^ti Edit, magyar asszony augusztus 12-én
Niz- Így teltek a napok, a hetek.
zánálbe szott a tengerbe és eltíínt.Akj az asszony eltííné-
Csak esték ne lettek volna!
sével kapcsolatban bármilyen informáci val rendelkezik,
Meft este Kata lefekvés el tt mindig átolelte Bobit és
hivja fel ezt a számot. '' Ésitt egy fuanciarend rségi telefon-
sírt, hogy az aflylf miért nem jon már meg a munyimunyi-
szám állt. Benedek leirta a szoveget és felolvasta a Papá-
val. S mesélni kellett neki a fol1tatásos an1rr-mesét Írjra
nak. A Papa legyintett.
meg írjra.
- Afuancia rend rok a slicctiket se taláIjákmeg - rnond- - Egyszer aztánKata meg Benedek egy lakatlan szigetre
ta. - Énismerem alányomat.Ya|amitortént vele, de él'
Ér- vet dtek a tenger kozepén - mesélte Benedek, mikozben
zem. Lítom. - Ésmegszorította Benede kkezét, mik<izben
a h ga a kariába fészkel dott, ahogy sziiletése ta az any-
a firi er sen hozzányomta az atcát aPapakarjához,
mert jávaL is fekiidt e|alvás e| tt. - Úgy keriiltek oda, hogy cs -
is pontosan ezt érezte.
nakáztak és eltévedtek avizen. A szigeten nem volt senki,

98 99
 Csak sok banánfa, meg datolyafa. Kata meg Benedek min-
- Ha egyszer az éIetben rendesen letennéd a ruhíidat, a
denb l sokat ettek' kicsit el is rontottík a gyomrukat' és
I

ta\paclis megcs kolnám - mondta és mosolygott' I

telekakilták a szigetet. De aztán mát haza akattak menni'

- Ha rendesen letenném a rlháimat' sose jonnél be a
Nagy ttizet gyrijtottak, hogy valaki észrevegye és megtalál-
szobába rendet csinálni - mondta Benedek, és vigyorgott
ja ket. Miki majom éppen arru jfutazíithaj jával. ,,Munyi- is.
munyi! - kiáltott le' mert észrevette a nagy flistot. - Hát ti
- Nem vagy te egy kicsit szemtelen, kisfiam? I

meg hogy kertiltok ide?,, Azíirhaj n ott volt an}'rr' meg a

- Nem vagy te egy kicsit szigorít, édesanyám?
Bobi és a Tom Cruise is. ,Jaj, de j , hogy éppen erre jotte-
- Akarsz egy Pofont?
tek!'' - kiáltott fel Kata, és az íirhaj leszállt. Mindenki na-
- Akarok!
I

gyon jot érezte magáta szigeten, d,e aztánhazakellett men-

De a pofon nem Csattant el' Egyrészt, mett Edit sosem
ni, mert apu meg papa egyediil voltak itthon.
iitotte meg a gyerekeit, mástészt, mert Benedek felébredt'
- ÉsD ra? - kérdezte Kata már félálomban. EsténkéntD ra is sírt egy sort, miután leftirdott és be-
- D ru abatátaival l gott akkor is valahol és a fenekét ri- kente magát mamája valamelyik kencéjéveltet t l talpig'
szálta. Egyébkéntis Annabellánakhiwák, vagy másképp.
De csak az ágyábat hiippogott csendben, fejére hÍrzott ta-
Benedek se ortilt az estéknek. Titkolta ugyan a csalíd-
kar val. Napkozben halaszthatatlan dolgaival foglalta el
tagjai el tt, de félt az éjszakát l. Félt az álmát(ll. Sokszor ál-
magát. Délel tt tizenegy ráig aludt, aztán chatelt a féIvi'
modta azt, hogy az anyja nevetve ftlt befelé a vízbe, a hul-
|íggal, vagy találkozott Lbatátn ivel, esetleg rjabb Brad
lámok kozott. Egyre beljebb és beljebb halada piros ftircl -
Pitt ltínzattal randizott, de este a megszokott an}'u puszi,
tuhájában, mikozben Bobi ugat' Beneclek megazégen tor-
anFrszag' anyLr<lorgálás nagyon hlányzott' tJgy étezte,
nyosul viharfelh kfe mutogat és kiabál: megszakad a szive an1-u miatt, aki a tengefbe veszett és sa-
',Anya! Vihar
lesz! Nem látod? Vihar lesz! Anya!,, De anya, mintha nem
ját magáért, aki most már senkinek se mesélheti el estén-
látná a felh ket, csak kacagva visszaint, aztánbeleveti ma-
ként színtén,hogy mikor, kivel, hol' mit miért csinált
gát a habokba, és eltíínik.Kés bb a tengef kisimul, végte-
Vagy nem csinált.
len lesz és tires. Pokoli rossz álom volt. A legrohadtabb
álom' amilétezlk.
A gyerekek apja kétszer annyit tregecliilt, mint bármikor
Szerencsére, amikor ebb l a rossz álmáb l felébredt, is az, ha az ember el tudja foglalni magát va|a-
máskor. J
mindig ott volt a szobában anya'Yilágos volt. Nagyon vilá-
mivel, amikor nehéz a szíve. Mindegy, hogy olvas, tévét
gos. Ésanyán a piros fÍird ruha meg a fehér fiird kopeny
néz, énekel, játsz\k vagy beszélget a barítaival, csak ne a
volt mindig. pakolt.

100 101
bánatain járjon az esze. A férfi is iigy étezte, hogy ha nem
hegedtilne, meg rjitené a gyász meg a fájdalom. Mert Ta-
más biztos volt benne, hogy Edit meghalt. Mi ta hazajot-
tek Nizzáb l, kétszer is beszélt a fuancia nyomoz kkal,
akik remén1telennek :.afioffák Edit felbukk atását.
- Értse meg - monclta az id sebbik a telefonb a -, ha a fe-
leségétfel is vette volna esetleg egy haj , és Bánáti asz-
szoÍly, mondjuk' k mába esett, és az ta sem tétt magához,
hanem áj tan fekszik egy k rházi ágyon, akkor is tudnánk
mát r la. Franciaországban az sszes egészségtigyi1ntéz-
ménynek kotelez bejelenteni, ha egy ismeretlen személ1t
b eszállitanak hozzájuk. De olas z- é s Sp anyolo t szágban is ez
a ltelyzet. Éskolcsonosen értesítjtikegymást, hiszen min-
denkinek ez az érdeke. Egyetlen k thíznak sincs arra pén-
ze, hogy egy ismeretlen, és magatehetetlen személyt ápol-
jon évekig. Kiilonosen' ha annak a személynek csaláchja
van. Sajnos' ufam' Bánáti asszony a tengerbe veszett. A tor-
vény szerint természetesen ot évig nem nyilvánithatjákha-
lottnak. Ez azonban sajnos az on számáta nem jelenti azt,
hogy ot évigvárrri kell, mert bármikor felbukkanhat. A tof-
vény azok miatt tattalmazza az elég hosszri, otéves id tarta-
mot, akik már(i holnapra eltíinnek. De nem a tengerben,
hanem például otthonr l. Elmennek, mert mondjuk, nem
akatnak a férjtikkel vaw a feleségiikkel élni, és azt sem
aka!ík, hogy a házastársukvalaha megtatálja ket. Az ilyen
személyeket' ha nem kertilnek el , ot év m lva holttá lehet
nyilvánítani, és az omegy akkor rijra megházasodhat, ha
akat' Az on felesége azonban nem így tííntel. Maclame Bá-
Í02
Nincs hír
rráti beírszott a tengerb e, és az ta senki sem \átta.
r la, pedig ma már az inÍetnetvilágában egy pefc alatt kor-
befut a foldon minden kis hír. Sajnálom! Nagyon sajnálom!
Tamás senkinek sem számolt be err l a telefonbe szélge-
tésr l. Magában gyászoIt. S este is addig hegedtilt, amíg le
nem billent a feje az áLmosságt l. A zene azonball Sem a
gyerekeket' sem a szomszédokat nem zaYafta, meft Tamás
kis szobíja tokéletesen hangszigetelt volt. Még az ablakok-
ba is dupla iiveget szereltetett be Edit, mikor a lakásba kol-
toztek. Ilyen volt aBánáticsalád feje. Gondolt Tamásra, aki
esetleg éjszaka hegediilni akat, és gond<llt a szomszédok-
ra' akik ugyanakkor aludni szeretnének.
Mindenki éIte az életétés tette a dolgát, ahogy tudta és
gondolta. A Baba nagyi is. Írgy gondolta, hogy a fia meg
azunokíiélete nem megfelel tínyba halad' Az nem nor-
mális, hogy egy félvak oregember a tízévesunokíjával f z
és takarít. Ésaz sem normális, hogy a tizennégy éves ,,kész-
n ezalány" a p|ázábat k vályog a batátaival, míg meg
nem tofténik aba1. Tudjuk, mire gondolunk' Naná, hogy
tudjuk. Az meg végképpnem nofmális, hogy a négyéves
kislány a Miki majommal cs nakban visszaérkez mamáját
vária, mikozben a mamája már sajnos nincs az éI k sorá-
ban. Baba nagyi rigy gondolta' hogy EdiltlnaláIaután rávát
a csaIád életénekírj és normális mederbe terelése, miután
sem kozel, sem távol nincs egy egészséges lelkiiletíírokon'
aki ezt az igennehéz problémát meg tudná oldani'
Egy augusztus végi napon telefonon bejelentette aftának,
hogy este egyik kedves régi ismer sével meglátogatja'
lt
103
 _Tr
- Ki az a kedues régi ismer s? - kérdezte Tamás, mert
anyja hangjának a dallama, és a hangs zine nagyon gyanris
volt számáta. Tamás étzékenyftile ugyanis még azt is meg-
étezte az anyjahangjában, ha annaknyomta a láfrát a cip .
Ésez nem csak azért volt, mert a zetle sokkal érzékenyeb-
bé tette a hal|ását. Ha valakit j l ismertink, mondjuk, az
apánkat, vagy az anyínkat, akkor a hangjáb l is azonnal
meg tudjuk állapítani, hogy most diihos, csak titkolni pr -
bálja, vagy éppen ajándékot reiteget számunkra, de még
nem akarja megmondani.
- Ha azt mondom, hogy egy kedves ismer s, akkor egy
kedves ismer s - mondta kicsit megbánt, dva Tamás ma-
mája. - Talánazthiszed, hogy egy ismeretlen n t viszek fel
hozzád bemutatni?
- Aztl - mondta Tamás, és nem tévedett.
Rozáliát, mert így hír,ták a kedues régi ismer st, az étte-
rem egyik vendége ajánlottaBaba nagyi figyelmébe.
- A papája f orvos - mondta a vendég Rozáliát l sokat
sejtet pillantással egy tányétt l lel g rántott hris elfo
gyasztása kozben. - F.ozália is ak rházban dolgozik. Titkáf-
n . A szrileivel lakik egy gyonyoríi budai házban. Egyetlen
gyerek, mindent fog orokolni, de nehogy azt higgye, hogy
egy unatkoz tllíny. Dolgos, szorgalmas, gyereksze ret ...
A vendég ezután félrenyelt' kicsit fuldokolt, majd kikop-
te a cubákot' miután Baba nagyiÍlátba csapta, és folytatta
a t lzásokt l mentes bemutatást.
- Vékcrny, csinos lány hullámos barna hajjal... Nagyon
fiatalos. Nem néz ki harmincnak.
to4
Ez igazvolt. Nem harrnincnak nézett ki. Rozália ugyanis
már betoltotte a harmincotot. Kortilbeliil annyinak is lát-
szott. Legfeljebb neglwennek.
Amikor Baba nagyival megjelent fogy krirareklám_sová-
nyan' világoskék ttillruhában, narancssátga kaLapban és
magas sarkír cip ben, mitt d,olgos, szorgalmas, gyerek-
szeret p tmamajelolt' a lakást a plafonig betoltotte az
édeskésparfum tebéz i|lata.
- Mi ez aborzalmasb z? - kétdezte halkan D(lra-oféIia
Baba nagyit l, mert idegenek jelenlétébentudott visel-
kedni.
_
- Ez avilág egyik legfuágíbb parfiimje , kicsim! Suttog-
tavisszaBaba nagyi. - L'odeur de la Soir! - Ami az este il-
latát ie|eÍtette és lod rdol szoaaar-nak kell ejteni'
D ra-ofélia, amikor meghallotta a parfi'im nevét, visítva
felnevetett, meÍt csak az utols sz tagot értette.
EzzelRozália sorsa el volt donwe.
Nem mintha bármelyik csa|ádtag rokonszenvét elnyerte
volna a szegény <lolgos' szorgalmas Hamupip ke-f orvos_
Iány, al<l nem néz ki harmincnak. Még Kata iS az apjához
bírjt, amikor meglátta, meft egy rajzfi|mben majdnem ép-
pen így nézettki a boszi' aktegércévatázsolta a gyerekeket'
Este a Miki-majom mesében is szerepet kellett aclni Ro_
zállának.
- ...és akkor Bobi nem fogadott sz t és elcsavargott a
tengerparton. Minclentitt kerestiik Miki majommal egyiitt,
de nem találtuk sehol. Ésegyszer csak elszállt feletttink ra-
kétánegy nagy Do|ászoát, akitRozeLi^nak híltak' és láttuk,
105
hogy a Bobi nála van. Miki majom rogton tildozni kezdte *wre
az iirhaj jával, és mikor utolérte, elvette t le Bobit, a Ro- ffi#
ffip
záliát pedig a rukétájával egyiitt belokte a tengerbe. Így
tííntel orokre az utols Dolászoát.
&eM
ffiF
& Í'*g*:rt'{
- Munyimunyi - mondta Kata, és Bobit magához olelve
elaludt.

Vereked.és a c pd'k miatt . BirÍ néni biintetése

I smeretlen uild.gsztdrok' Zdszl és bfunnusz

ll

tl

Benedek az els iskolai napon osszeverekedett Baril Gy'r

szival.
Reggel, mikor bement az iskolráb4 már mindenki tudta'
hogy mi tortént az édesanyjávaI. Yolt, aki az 1ságb l vagy
atévébl értesi.ilt a szomort esetr l, és volt' aki attt1l hal-
lotta, aki az jságb lvagy atévéb|értestilt r la. Ésolyan
att 1hallotta, aki szintén csak hallottava|akit |,
is volt, aki
aki olvasta vagy látta. Így terjednek a hírek szájr l szá1ra,
mint a népdal és az infllenza.
Csopi néni az oszt^Iyf nokn mát az évnyit n magíhoz
olelte Benecleket' megcs ko|ta a feje bílbiát, és sz tlanul
konnyezett. Csopi néni kicsit dundi, mosolyg s asszony
volt nagy z<lld szemekkel, és voros színíiftrlbeval kkal. Az
osztálynak az évnyit napján csak annyit mondott, miután

r07
 -r
elkrildte Benedeket egy pohár vizért, hogy legyetek tiirel_
mesek és kedvesek Benivel, mert elvesztette az édesanyját.
Az els iskolai nap reggelén mindenki Benedek korril to-
longott.
és jta hallani akarták a szornyíi torténetet.
Isjru
- Ésbiztos, hogy nem szott ki, amiko r jott a vihar? _
kétdezte Sarudi Ferike' akit nem az eszéértszefetteka tob-
biek, hanem a papájaboltjáb l lopott és elosztogatott cso-
kiért meg rágokért.
- Barom vagy, Ferike? - kétdezte szokásos finom modo-
tában Baril Gy.ttszi, egy voros haj ,, nagy orr fiti.
- Már
kétszer elmondta, hogy a mamája nem jott ki a wzb l'
mert belefulladt.
- Azt mondtam?|. - Csattant fel Benedek és az egész tes-
te megfeszi.ilt. - Azt mondtam?
- Nem is azt mondta| - nézett dtihosen Bafil rua Bene-
dekhez legkozelebb , rovid hajri kislány, akit Szivori
Áginak híwak. - Beni^ll azt mondta, hogy nem lehet tudni'
hol van.
- Mi az, hogy ,,nem lehet tudni''? - hadonászott a kezé-
vel Baril . - Vagy kiiot, vagy nem
iotr ki. Vagy kimentet_
ték, vagy nem. Ésha nem, akkor. '. - Baril Benedekre
né-
zett és csak annyit mondott: - Ez van. Sajnátom.
Benedek nem sz lt semmit, csak osszes zoittotta a száját,
és a keze megremegett.
- o|táti egy hi'ilye vagy te Baril l - mondta Ágibarátn -
je, a kovérkésDávid Anna, és ahogy megtázta
É a fejét, vál-
Iig ét gondor fekete haja ide-oda hullámzott.
r
- Lehet,
108
hogy egy szigerle keriilt, ahol cszfi néhányan élnek és
t ncs telefon. .. Amíg nem találják Írreg, addig él!
Baril legyintett.
- Mi van? - kérdezte Benedek. - yIétÍlegyintgetsz te?
- Ma mát mindentitt van telefon.
- Igen? - sietett Benedek vé<lelmére megint a Szivori' -
A nagymamáék lent élnek Mátiapusztán, és nekik sincs te-
lefonjuk.
- Máriapuszta? - vigyorgott Ba l '- olyan nincs is'
- Te htilye vagy - zátta le Agi a 7itát' - ott laknak a na-
gyimék!
Ezen aztán mindenki nevetgélt. (; a Márlapuszta néven'
ki meg Baril n, aki nem tudja, hoSY van ilyen falu' Ami
pefsze nem falu, csak néhány ház, ffieg a térképen sincs'
de mindegy.
A fesztiltsé g talán Benedek f5 $6.ril kozott is felold d-
hatott volna' ha a kis Krtzsán ngm dobja be, hogy a Fold-
kozi_tengerben cápák is vannak.
- Ajjaj| - mondta Baril . _ Az gáz|
- Honnan a fenéb |veszed g71, kfizsán! - mordult Anna
a kis novésii fi ra, aki zavafia116176tr z dott'
- Olvastam.
- Hol olvastad?
- Valamelyik konlwben.
Tuclták, hogy Krizsán Imi sokat olVas. F leg mindenÍéleá|-
latos meg kalandos konyveket. Úgyhogy mégigaza is lehet'
- Ha abban a tengerben vannalí cápák' akkor minden
érthet - dtinnyogte Baril és a hplyére indult volna' ha
Benedek nem fogja meg az ingét.
109
 - Mi érthet ? Mi? Mi érthet ?
- Minden. Ésengedd el az ingem, j ?
- Mi az a minden? - kérdezte Benedek és nemcsak hogy
nem engedte el a firi ingét, de meg is csavarta.
Baril szeme elsotéttilt. Ez nem i t ielentett. Bafil t na_
gyon eleven, gyofs eszíj,, de kemény gyereknek ismerte az
osztály' t nem lehetetett btintetlentil megsérteni.
- Engedj el, Bátátil. Nem verlek meg, meft most halt
meg a mamád' oké? - mordult Benedekre és megrántotta
az ingét, ami a vartás mentén, a h na alatt végigs zakadt.
De abban a pillanatban Benedek már ritott is. és a két ri
osszeverekedett.
Baril er sebb volt, de Beni diihosebb. Baril maga alá
akafta gyíírniBenedeket, aki iitott, vágott, csípett, r gott,
harupott, mint egy felingerelt vad,áI|at. Baril egyik kezével
leszorította Benedek fejét, a másikkal pedig a bal ka!át.
Sajnos harmadik keze nem volt, ezért nem tudottvédekez-
ni, amikor Benedek okolbe szotítottjobb kezével soroza-
tot bokszolt abofiájába. Két perc mÍtlva, mikor Dudás Bé-
la tanát r berohant, meft a lányok behílták a folyos r l,
már mind a két firi tele volt kék és voros foltokkal, apr
horzsolásokkal, sebekkel.
A matematikatanát megállt a kiizd k felett és vékony
hangján, ami az eleven fát nyiszál életlen f rész sivitísá-
nál csak egy hajszálnyival volt kellemetlenebb' a firikra ki-
áltott.
- Tessék szíves lenni abbahagyni, és felállni' mert pofo-
nok lesznek kiosztva!
110
Az igazgat i itodában, a 17agy faragott it asztal el tt
egyik fi sem volt hajland vílaszoIni Biri néni kérdésére,
miszerint: miért verekedtek ossze?
Biri néninek persze volt rendes neve is. Dr. Kozima Ve-
ronika olgának hívták. Az iskolábanazonban h sz éve, mi-
ta az intézményvezette' csak Biri néni volt mindenki-
nek. Hogy az igazgat n neve miért éppen Birilett, az az
é|et nagy taLányaikozé tatozik, mint az uf k létezésének
kérdése'vagy Sarkadi Ferike csekély értelmi képességei-
nek az oka.
Baril az igazgat i asztal faragásait tanulmányozta, mi-
kozben Benedek Biri néni szemébe nézett egyenesen.
- Ismét kérdezem: miért verekedtetek ossze?
Az itodában Dudás Bé|a tanát ron kívtil, aki tanírként
volt jelen, a fiírk kozelében állt Csopi néni, az osztályf nok
is. Látszott, hogy a konnyeivel kiiszkodik. Szivori Ági
meg Dávid Anna magyatázataib l már sejtette a verekedés
okát, de Biri néni nem t kérdezte.
A fi k hallgattak. Biri néni az osztályf nok felé fordult.
- Léw szíves mindkett jtik ellen rz jébe írd be' hogy
holnap, ebéd után nem mehetnek addig haza, amig meg
nem tanulják A kis hercegb l at ka és a kis herceg meséjét.
Biri néninek ilyen kiilonos btintetési szokásaivoltak. So-
kan nem értettek egyet vele, mert azt mondták: btintetés-
b l nem helyes szép verseket, vagy novellákat megtanul-
tatni. Bifi néni szerint azonban, ha a kis bíínosnagy lesz,
már nem fog neki fájni, hogy biintiben tanulta meg, amit
megtanult. Örtitni fog, hogy tudja. Örtitni fog' hogy a me-
111
 Akkor és ott kaphatja el az emlékc_
Se az élete része lett.
zetéb l, amikor szriksége lesz tá, és amikor akafla. Például
elmondhatja a gyerckeinek, az unokíinak. Néhány tanát a
vállít vonogatta: hogyan lehet gy tanítani, hogy azember
a tizéves taknyosban a harminc- vagy negnrenéves feln t-
tet lássa folyton és nem a lusta és tanárbosszant kis maj-
mot, aki miatt nem lehet az rán rendesen tanítani?
Amikor Drrdás tanát t díszkíséretévela két firi kiment,
Csopi néni megje gyezte:
- Benedek mamája tííntel a tengefben. '.
- Tudom - mondta Biri néni. _ Ezért sokkal jobban oda
fogunk figyelni tá, hogy a gyászában segítstik, és a lelki fáj-
dalmát enyhítstik. De az iskolai rend mindenkire egyaránt
vonatkozik, akát árva, akár félátva, akár esetle g két anyia
és három apjavan.
Budapesten azÍnpnrrré.r;, szi napvolt, mikozben Al-
girban tombolt ah ség. Szerencsére a Kozponti Pszichiát-
.iai Intézetben mííkodott a légkondicionál berendezés,
igy az éptiletben kellemes icl volt.
Edit a szobájában ii{t és fényképeket v álogatott szét az asz-
talnál. A fényképeket Pierre-t l kapta, aki mindent elkove_
tett, hogy az ismeretlen asszony emlékei feltámadjanak.
Edit
feladata az volt, hogy két csoportba válogassa szét afot
kat.
Az egyik csoportba azokat kellett helyezni, akiket ismert, a
másik csopoftba azokat, akik ismeretlenek voltak.
Az ismeretlenek csoportia sokkal nagyobb volt, mint az
ismer seké. Pedig a fot k lnátoldalfua a képen szerepl k
rt2
tlcvét is felírták. Az ismer sok kozé keriilt Hitler, a tomeg-
gyilkos diktátor, valamint a Beatles egytittes, Sophia Lofen,
l szinészn és Muhammad Ali, az okolviv . Edit biztos volt
llenne, hogy ezeket az atcokat mát látta, a neveket már
hallotta vagy olvastavalahol. Az ismeretlenek kozott is volt
tllyan' aki ismer snek tííntegy kicsit, de a nevtik a fot
hátoldaIín nem mondott Editnek semmit.
Madonna? Edit tudta, hogy a Madonna, Jézus anyja. Aké-
pen láthat féIig meztelen n azonban még csak nem is
emlékeztette a festményeken láthat Mátifua. A másik fo-
t hátán egy férfinéváIlt: George Clooney. Edit rigy gon-
dolta' sohasem hallotta ezt a flevet és nem látta a f&fit.
Edit sokáig nézett egy-egy afcot, szefette volna, havala-
melyikr l eszébe jut valami, de sehogy sem sikertilt. Ta|ílt
egy képet' amelyen vékony, fekete ruhába olozott férfi
énekelt és táncolt. A férfinak hakánybarna b re volt, tehát
valamelyik szul je,vagy nagyszil iefekete lehetett. Az ar'
ca olyan sima és szabályos volt, mintha áIarcot hordana.
Edit egy piLlanatta ismer snek ta|áIta, de aztán semmi sem
jutott az eszébe r la. Megforditotta a fot t. MichaelJack-
Son' ez á|lt a papir másik oldalán. Editnek fogalma sem
volt, hogy ez ki lehet. Biztos valami algíri énekes - gondol-
ta. - Bár a neve angol... Ismernem kellene?
A kovetkez fot egy kon1v borit ját íbrázo|ta. A bori
t n vékony szemiiveges firi állt' a feje folott felirattal:
Harry Potter és a bolcsek kove. Edit írgy étezte, életében
nem|átta ezt a kon1.vet. De még hasonl t sem.
t13
 Edit szobájának ajtaja nyitva volt. A társalg b | behallat_ gig akarná simítani a képet' A zefle, gondolta, a zefle fla'
televízi hangja. Az ápoltak, a betegek kozi.i{ oten-
szott a gyon ismer s. Eztvalamikor már sokszor hallotta. Ésmint_
hatan mindig a tévéel tt tiltek, pedig néhányan szinte lll ezt a képet islátta volna mít a mozdulatlanul ál1 ftrr-
semmit sem értettek a képekb l és a szovegb l. Minden tl(íkopenyes férfiakkal , a zász| rudakkal, az emelked zász-
betegnek az idegeivel, az agyával volt valamibaja. Edit egy l<ikkal...
spoftfiport et izgatott hangját hallotta kintr l, aki valamifé- A zene befejez dott, a zász| kat nem h ztík tovább, a
levízilabdadont utols perceir l beszélt' Edit gy gondol- Íérfiakmegmozdultak, nevetgéltek' a kozonség tapsolt.
ta, t sosem érdekelte a spoft. Úgy &ezte, neki soha sem_ Mikozben az asszony leengedte a kezét, az arcához
mi koze nem volt ilyesmihez. rrÉlt.Az atca neclves volt. Nem értette. Síft? Miéft?
Aztánnéhány perc mrilva' mikor Edit egy jabb fot t do-
bott az ismeretlenekhalmazába, egy bizonyos Bruce willis
vagy Dilis fényképét,nem fudta elolvasni rendesen' isme-
t s dallam szivárgott be hozzá a társa|g b l. Igen, igen' . . !
Az asszony állitani merte volna, hogy ismeri ezt a zenét.
Felállt' kiment az ajt n, majd a folyos n végigsiewe elérte
a títsalg t. Val ban csak ten-hatan tiltek a fotelekben' s
néztéka tévét.A képerny n ftird kopenyes férfiak ál\tak
kicsit Szofosan egy emelvényen. A nyakukon kerek érem
l gott és kozben sz lt az ismer s zene. Edit tétován a tévé
elé sétált, rigy bámulta a jelenetet és hallgatta a zenét. EgY
beteg, aki alig tlldott beszélni, mondott is neki valamit dti-
hosen arabul. Ya| sziníileg, azt, hogy menjen onnan. De
Edit nem mozdult. A férfiak csoportja után három zászl -
rudat lehetett látni aképeny n A rudakra zászl kath z-
tak. A kozéps r don emelked zászl volt mindig a leg-
magasabban. A szél er sen lobogtatta, ide-oda csavaÍgatta,
de azétt j llátszott, hogy három csík van rujta: z lcl, fehér
és piros. Vagy fordítva' Edit felemelte a kezét, mintha vé-

r14
 -ffiry
ffi&
Á*-tr & f'cjc""x*r
A cápdktt5l nem kellfélni . Rizi-Iizi megjel'enik
A kis llerceg és a r ka . Csak az uft5k tellették
Amikor Benedek kék foltokkal és horzsolásokkal az atcán
hazaétkezett, és bement a Papához koszonni, a nagyapja
nem láthatta az unokájeL de rogton megérezte, hogy vala-
mi baj tortént'
- Nem érdekes - mondta Benedek. - Csak osszevere-
kedtem a Baril G1'uszival. Beinák az ellen tz mbe, hogy
holnap délután bent kell maradnom a suliban, és meg kell
tanulni valami htilye r kás mesét. 1-Jiáitod?
- Persze - olelte magíhoz a fi t a nagyapja. - De min-
denképpen verekedni kellett?
- Igen - mondta Benedek. - A Baril egy barom.
- J l van - s hajtotr a papa, aki tudta, hogy mindenki_
nek azt kell tennie' amit j nak lát. De amit tesz, azétt fe|el-
nie kell Isten és ember el tt. Így szokta mondani.
r76
- Mondd, Papa - kérdezte kés bb Benedek anagyapiá-
ttll. - A Foldkozi-tengerben vannak cápák?
- Nem tudom - mondta a Papa' - Nézd meg egy lexi-
li<rrrban vagy az internetedet. Azt szoktad mondani, hogy
l lt t mindent megta|á|sz.
- Aha! - csillant fel Beni Szeme' és beírta az egyikkerc'
sli programba, hogy,,Foldkozi-tenger' Cápa".
Lznap Beni egészen hét ráig boldog volt, mert kidefiilt,
lltlgy Franciaotszágnál a tengerbefl az elm lt száz év alatt
cg cápatámadás tortént, és az sem volt halálos' Hét ra-
li<lrpedig azért milrt el a Beni | kedve, mert Baba nagyi
rrlegint egjl ked.ues ismer séuel á|Iitott be, akit Liza néni'
rlek híltak.
Liza néni egészen más volt, mint a parflimben íztatott
l\ozáltia. Nem sovány volt, hanem dundi, nem papagá'1nak
(iltozott, mert csak egy bord színíikosztiim volt njta és
nem pislogott féSztvev n a ,,szegény kis árvákra'', mint a
Dolászoát. EzzeI szemben felkapott egy kotén1t, villám-
Í{yofsan elmosogatott, és a nagyivaI
kozosen osszetitottek
cgy finom vacsorát.
A vacsora végérelátszott, hogy Katát,D tát és Bobit le-
Vette a !ábÍt lRizi'Lizi, ahogy Benedek magában elnevez-
te Baba nagyikedves ismer sét. Katának egy pltissmack t
hozott ajándékba, D nak meg ezt mondta, hogy olyan
szép, mint egy színészn. Benedek arra gondolt, behozza
a felmos rongyot' hogy feltorolje, ami a novéréb| ma'
radt, mert D ra elolvadt az igazság ilyen kend zetlen ki_
mondását l, de éhes volt és inkább evett.
r17
 Rjzi-Lizi Bobit konnyen megnyefte magának, hiszen ne-
ki is volt egy vizslája. Egy kis fulvakatás, egy kis hizelgés,
meg a sok csont a vacsofa után, és Bobi már magasan cs -
válta a farkát.
Rizi-Lizi Benedeket is dicsérte. Azt mondta ,,klÍejezetten
értelmes tekintete van". Ezzel azonban a fi t nem lehetett
levenni a lábár l. A Bobira szokták mondani az utcán az
idegenek, hogy értelmes tekintete van. Úgyhogy ez Ílem
dicséret. Ez csak olaj! Egyébként is: ez a Ít , ha azt mond-
ja, bogy gy néz ki, mint George Clooney meg Arnold
Schwarzenegger egy testben, Benedeket azzal sem nyerte
volna meg' S hogy miért nem? Csak! Mit kell mindig min-
dent megmagyatázni?|
A gyerekek apja egész este talán csak háromszor sz lalt
meg' és abb l kett a j estét kíuánok és a koszonom a
uacsorát volt. Másnap Vars ba kellett :utazflia a zenekanal
és hálás volt a mamájának' hog)' talált valakit, aki vigyíz a
gyerekekre és az ap sára. Mert csak err l volt sz . Mát-
mint hogy Rizi-Lizi csak egy asszony lesz aháznál és nem
p tmama. Ezt mondta Baba nagyi is a vacsoránál, amikor a
kedves ismer s már elbricsrizott és hazament, és eztmond-
ta Benedek apja is, amikor álompuszit adott este a fiának.
- Kell valaki, aki ellátja a háztartást meg benneteket -
magyarázta. - Liza néni megfelel nek látszik effe afeladat-
ru. Kata meg D ra már egészen osszebarátkozott vele
'..
Benedek hallgatott. Val ban ,,értelmes tel<sntetíi,, azaz
okos volt, mert a mamqa így nevelte. Edit mindig meg-
mondta neki' hogy mi miért van és nem gtigyogott' mint a
118
Ícln ttek szoktak gi.igyorészni a nagyobb gyerekeknek is' A
tíz-tizenegyéves gyerek nem kicsi feln tt, de nem is riás-
llébi. Megvan a magához val esze, azaz mindent megért,
lra elmondják neki, hogy minek mi az oka- Benedek tudta.
lrogy ha egy feln tt űgy magyatízkodik, ahogy az apjaRizi-
Lizive|kapcsolatban' akkor afeIn tt sem egészen biztos ab-
ban, amit mond, és egy kicsit saját magát is gy zkodi'
ÉiszakaBenedek mamájaismét megjelent a gyerekek szo-
bá1íban, elpakolta a fia holmiját, aztán leiilt a fotelbe, ahova
régenszokott,ésazaszta|ilámpavarázsIatosf ényslgarában
Ben ellen rz konyvét nézegette. Rosszkedvííneklátszott'
- Az abaj, hogy verekedtem? - k&dezte Benedek'
- Az is - mondta Edit. - Te ne verekedj miattam' meÍtLz
nekem is fáj.
Benedek megrántott a a váIlrát.
- Ha nem csak néha-néhajonnélhaza, hanem 1ttmarud-
nál, nem verekednék.
Edit a fiára nézett. Nem sz lt' csak nézett, ahogy régen,
ha valami nem tetszett neki.
- Most |tarugszol'? - kérdezte Ben.
- Nem - mondta az anyia. - Tudom' hogy egy kicsit iga-
zad van. De még nem johetek vissza, mert még ítton va-
gyok.
- Úton?
- Persze. Jovtink Miki majommal hazafelé a cs nakon,
és evezni kell.
- A cs nakon? - dertilt fel Benedek arca- - De hát ezt
Katának én mesélem!
IT9
 __F
- Pedig ez nem mese - mosolyodott el végre Edit. -
Yagy hazudtálKatának?
Benedek megrázta a Íejét.Pefsze, hogy nem hazudott.
Mesélt, de nem hazudott.
Másnap ebéd után Benedeket és Baril t Csopi néni beiil-
tette az tires kon}'vtárba. Mindketten megkapták A kis her_
ceg címííkonyvet, amelyet egy bizonyos Antoine de Saint-
Exupéry írt. (Ejtve: szenextipéfi; naná,hogy azn betíítalig
mondjuk ki, az t betíítmeg faccsolva, mint Nizzábant)
Csopi néni kinyitotta a konyweket a t ka mesénél,és ott
bagyta a két firit. Azt mondta, csak vécérelehet kimenni,
és két ra miflva visszajon. Aki addig megtanulja a szcjve-
get, hazamehet.
Benedek ismerte a kon1wet. Ötéves lehetett' mikor az
anyja felolvasta neki, de Beni koriilbeltil egy sz t sem ér-
tett bel le. Aztán kés bb egyedtil is elolvasta, és akkor már
értette' hogy az ír pil ta leszáll a sivatagban, találkozik
egy csillagr l iott kisfirival, akinek van egy zsája. Ennyit
értett. A tobbit nem. A r kát se. ,'Nem kell mindent éfteni
- mondta amamája akkor. - Elég, haérzed. Ennél at kás
résznélpéldául mit éreztél?,,,,Azt, lrogy éhes vagyok'' -
mondta Benedek szintén, és a mamája elkezdett nevetni.
A kon1vtárban, a btintetés délutánján percze már els ol-
vasásra értette' hogy a r kaféla kis hercegt l, de szefetne
vele barátkozni, csak éppen lassan' napr l rripÍa kozeled-
ve hozzi. Kicsit unalmas volt. Nem volt benne se vatázs-
lás, se vámpit, se aut s tildozés, se cs kol zás. Mindegy.
Ezt is meg lehet tanulni, ha nagyon muszáj.
120
Átpislantott Baril ta. A fiír homloka osszeráncolÓdott,
rnikozben olvasott, és a szája lassan mozgott, mint aki
cgyenként fotná|gatja a szavakat. Benedeknek eszébe ju-
tott, hogy Baril még tavaly is lassan és sz tagolva olvasott
az oszt^IybaÍ, ha felsz lították. olvasási nehézségei miatt
tobbnyire otthon is rigy tanult, hogy a mamája felolvasta
neki a tankonlwb l, amit kellett. Benedek ezt tudta' A ma-
m^j^t l hallotta, akinek Baril mamája mondta el egy szti_
li éttekezlet után.
Na, ez reggelig se tanulja meg a t kát, az tuti'
De alighogy Benedek ismét olvasni kezdte a mesét' Ba-
ril megsz lalt.
- Lehet, hogy felvette egy tengera|attját .
Benedek gy csinált, mintha nem hallotta volna'
- Rengeteg tengeralatt jír van mindeniitt - folytatta Ba-
ril . - Minden nagyobb orczágnak van tengefalattjár ja'
Láttam en \ egy filmet. Van bel liik nagy is, meg van mi-
ni is' Lehet, hogy egy ilyen vette fel a mamádat, és most is
ott van a fedé|zeten.
Benedek felpillantott. Érdekes, erre még nem gondolt,
de csak annYit mondott:
- Arr l mír tldnánk. - Ésigyekezett elutasít , hideg
hangon beszélni, hiszen k végi.il is haragban vannak'
- Ésha a terlgefallttjár még nem kotott ki? Mondjuk,
titkos kémked ktildetésben van. Akkor neki tilos kikotni!
Addig viszi a mamádat, amíg ki nem kothet' Lehet az két
h nap is. Aztán majd kikot, és akkor kidertil, hogy a ma-
mád veli.ik volt épségben, egészségben meg minden!" '
r21
 Baril hangja egészen belelkesedett. szinte márláttama-
- Nem, kosz! - mondta Benedek és a fogadalmáta gon-
gát a televizio s kam er átk el tt, amikor B ene dek mamáj
a ha- clolt. - Nem eszem csokit' amíg annr vissza nem jon.
zatér. pontosan tudtam, hogy mi toftént'' - fogja maj<I
',Én - Értem - mondta a ÍagY orru fiír és betermelte az egész
mondani.
t^bllLt egyedtil. Alig nyelte le az utols falatot, hirtelen ki-
Az elképzelésval ban logikusan hangzott. Benedek szí_ guvadt aszeme, mintha félrenyelt volna. De nem volt sem-
ve hevesebben vert. Hátrad lt a széken és a kon1w lapjait
mibaja, csak az eszébe jutott valaml - Figyelj! _ kiáltott
gyíírogewe gonclolko<lott.
fel, és félresoporte maga el l A kis herceget. - Tudom mi
- Így is tofténhetett volna - mondta kis id mrilva -, de tortént a mamáddal!... Hogy ez Í7eÍnjutott az esziinkbe!...
nem torténhetett. Minden haj nak éS tengeral attjfu nak
- Mi? - kérdezte Benedek és a teste megfesztilt. HavaIa'
van telefonja. Ezt egy francia rend rnyomoz t l tudom.
mi szemétséget mond Baril , akkor biztos, hogy megint
Biztos, hogy felhívnák a kozpontjukat, hogy bejelentsék:
behriz neki egyet.
idegen van a fedélzeten.
- Ugye vihar volt aznap, amikor amamád bement szni?
Banl megnyrilt képpel csak annyit mondott' hogy: ez
- kétdezte Baril , és írgy nézett, mintha minden a váIasz-
igaz. Rládi -ad vev juk van, meg internet' meg minden,
t l ftrggne.
amivel tartják a kapcsolatot.
- Igen - mondta Benedek. - Nagy vihar volt.
Sajnálta a j
kis elképzelését,amelyet még el z este ta-
- Éshirtelen jott, ugye? - kétdezte Baril , ahogy a filmek-
lált ki elalvás el tt. Kát, hogy az életben, ha valami j tot-
ben szoktak a nyomoz k kérdezni' ha valakit vallatnak.
ténik, vagy j t gondolunk, szinte mindig van egy de.Igaz,
- Nagyon hirtelen - mondta Benedek, bár ezt csak sejt-
ha rossz torténik' vagy rosszat gondolunk, akkor is. Baril
hette, nem tudta pontosan.
okos fiti volt, tudta, hogy minden haj álland kapcsolat_
- Éshirtelen is ért véget avi'7'nt - mondta Baril , mire Be-
ban van a pafancsnoksígával, de valahogy elfelejtette ami-
, nedek b lintott. Ezigy igaz. Ezt |átta.Akkor már fentvolt.
kot az otlete kipattant a fejéb l.
Baril elhallgatott és mer n Benedek szemébe bámult,
A két fi sz tlanul tilt egymással szemben és nagyo n et -
mint aki aztvátja, hogy a másik mondja ki a megoldást. Az-
sen figyeltek a leveg be. Mindketten gy érezték'hogy
tán, miután Benedek hallgatott, mégis k&dezett megint.
most így egytitt sokkal konnyebben esztikbe juthatna a
- Kik szoktak a Foldre érkezni egy hirtelen támadt vihar-
megoldás: a mama eltíínéséneka dtka.
ban? Éskik mennek elugyanilyen váratlanul?
- Kétsz csokit? - bontott ki egy tábla mogyor sat Baril , Benedek elsápadt. Tudta, hogy Baril azlf kra gondol,
aki ezt hozta uzsonnár a.
és tudta' hogy az anyja e\tíinése így is torténhetett- |]rb |

r22 r23
 érkezett lények végtil is vannak' is sok filmet látott, ami
r luk sz lt. Embereklátták a kis foldon kívtilieket, vagy a7.
íirhaj jukat. vagy a jeleket |átták, amit az uf k a foldon
hagltak. Korok ab zamez ben meg ilyesmi. Benedek any_
ja ugyan sose hitt az uf kban, mindig kinevette azokat,
akjk ezt komolyan vették, de anya is téve<lhetett.
- Ez teljesen tutira igy tortént - mondta Baril és nem
'
bírt tilve mandni az izgalomt l. Felugrott az aszta\ta és át-
lendtilt a másik oldaka. - A foldon kívtiliek egészen bizto-
san kiilonleges mííszerekkelfigyelik a Foldet. Azért is fi-
gyelik' hogy lássák, ha valal<l rhábor ta késztil a Foldon.
Meg aztán itt hagytak mindenféle kész{iléket,amikor itt
jártak és azok is jelzéseket adnak nekik. Meg,
szerintem,
emberek is élnek itt a Foldon, akik nem igazi emberek' ha-
nem az kémjeik. Err l tobb filmet is láttam.
- Persze - mondta Benedek. - Énis.
- Na látod! - Litott az asztalra Baril . - Hát akkor így tor-
tént. Nem krilonos, hogy éppen ott támadt hirtelen vihar'
ahol a mamád elt nt? Vagyis, ahol szkált?
Benedek csak a Íejétingatta, mint aki valamit nem ért.
- De miért éppen t akarták magukkal vinni?
Baril széttárta a kezét.
- Azt mi nem tudhassuk.
- Nem tudhatjuk - javitotta ki Benedek, ahogy az anyja
szokta, ha rosszul mond valamit.
-Ja - mondtaBail . - Nem tudhatjuk. De leher, hogy a
tagybátyám tobbet tud.
- Miéft? Ő kicsoda?
r24
?
- A nagybraty m? O ezzel foglalkozik - mondta titokza-
ttlsan Baril . - Ó s a mestersége, de mindent tud az uf k-
l l. Minden film, meg konlv megvan neki, ami ert l sz l.
Akarod, hogy elmenjiink hozzá?
- Persze! - mondta Benedek, és a konyvre támaszkodva
nát állt is volna fel' de rogton visszaiilt. _ ert;t Ezt meg kell
tanulni.
- Ésha nem? - kétdezte Barll di.ihosen. - Teszek a kis
r(lkáta.
- Nem lehet - mondta Benedek. - Apámnak mát igy is
e\ég baja van. Nem akarom, hogy miattam berángassák.
Felolvasom hangosan, és akkor mind a ketten konnyebben
megtanuljuk.
- J - mondta Baril és a Benedek melletti Székfe
'
csusszant.
Amikor Csopi néni, ígérete Szefint, két ra m lva be-
ment a kon1'vtárba' mindkét fiír tudta a kis herceg és a r -
ka tofténetét. csopi néninek mát az is kiilonos volt, hogy
egymás mellett tiltek és nem egymással szemben. De azt
végképpnem értette, hogy Baril , akinek otthon is felol-
vassák a szovegeket, hogy bemagolhassa, hogyan tudta
megtanulni ezt a mesét itt egyedtil ugyanannyi id alatt,
I
mint Benedek. Pláne írgy, hogy a kon1vét valahotnan az
asztal al l kaparta el a felelet végén.
r25
 *#s
ffi ,{w
ffi d"-ffi*
*fu
&ffi
*.& e Íc;excfl
Emlékezés bipruizisban . Rizi-Iizi iigjleskedik
J lia és R me . GondolkodcÍs négjlszemkcjzt
I
Edit természetesen elmondta az owosának, hogy a televi-
zi ban hallott egy ismer s dallamot és látott egy zászl t.
A himnuszt el is dtidolta, de a fekete orvosnak a dallam is_
meretlen volt. Annál jobban ismerte a zászl t.
- zijld, fehér, piros' azt mondta?
- Igen... - b logatott Edit. -Ezzelahátomszínií csíkkal
lengett, azbiztos.
- Akkor ez alobog , madame, olasz zászl volt - moso-
lyodott el az orvos. - Lehet, Ílogy maga olasz? - Ésmon-
dott néhány mondatot olaszul. De Edit nem értette.
- Sajnos, akkor nem val színíí,hogy o|asz _ Szomofo-
dott el a doki. - Az nagyon_nagyon ritkán el fordulhat,
hogy valaki egy baleset miatt még az anyanyelvét is elfe-
lejti. De ha ez megtofténik' akkor más nyelveket sem
tud...
r26
reményked arca elkomorodott. Abban bízott, hogy
Edit
;lZ ()fvos meg tudja mondani, miért volt ismer s számítaaz
lt clallam, és a zász|
.
Étezte, hogy az eI z életében nem élhetett egyediil'
l}iztosan volt családia, voltak rokonai' ismer sei, batátai,
lrkik most nem tudják' hogy merre van. '. Arra is gondolt'
lrogy talán férje és gyerekei is vannak, bár egyáItalín nem
cmlékezett rájuk.
Igazán mindent megtett azért, hogy emlékezzen, de
semmi sem iutott eszébe. Az agya olyan volt, mint egy ho-
moksivatag: végtelentil huLlímz semmi. Mintha az emlé-
l(eit belepte volna a pot, ahogy a homokvihar akataváno-
kat szokta.
- Ne keseredjen el, madame - mondta az orvos, mintha
megérezte volna, hogy az asszony mire gondol. - Csak id
kérdése,mikor tét vissza az emlékezete.
- Csak azt nem értem - nézett maga elé Edit -, hogy
azok' akik kozott éltem, miel tt ez a dologvelem tortént.. '
Sz val, hogy a rokonaim vagy ismer seim...
- Azt akaqakétdezni, hogy miért nem keresik?
Edit némán b lintott.
- Ny.ugodjon meg, madame, keresik - mosolygott az ot'
vos. - Biztosan bejelentették a rend rségen, és keresik az
rijságok, meg az internet segítségévelis. De évente a vilá-
gon nagyon sokan tíínnekel... Ezren és ezren.
Edit szomoruan b logatott és domborod hasára kul-
csolta akezét.
- Mi is feltetttik az intetnette a fényképét'de nem vár-
hatunk ana,hogy a rokonai majd megta|álják. A mi felada-
127
tunk az, hogy felidézzuk az emlékert. A fényképekkel,
amelyeket csopoftosítani kellett, sajnos nem volt sike-
riink. Nagyon kevés híres embeft ismeft fel' Most megpr -
bálkozunk a hipn zissal. Tudja, mi az?
Edit b lintott. Örtilt, hogy legalább valamire emlékszik.
- Tudom. Ha hipnotizál, olyan állapotba kertilok, mint-
ha aludnék, mégsem alszom. Ilyenkor, ha magakétdez, én
félig álomban, félig ébren pr bálok a kérdésreválaszolni.. '
-Helyes - b lintottadoktor. - D ljon hátraafotelben,
fekiidjon kényelmesen, és csukja be a szemét.
Az asszony engedelmeskedett. Aztán, ahogy az otvos az
ilyenkor sziikséges utasításokat halkan mormolni kezdte,
Edit lassan egy álomhoz hasonl furcsa állapotba si'illyedt.
Az orvos el szor ellen rizte, hogy val ban hipnotikus
álomba mertilt-e a beteg' aztínk&dezett.
- Mi a neve, madame?
- Nem tudom - mondta halkan Edit.
- Hogyan sz litotta gyerekkorábanamamíja?
- Nem tudom.
- Énvagyok a mamád' - mon<lta a fekete ofvos. - Ho-
gyan sz litsalak kislányom? Hogy szeretnéd?
Edit kicsit hallgatott, majd vékonyabb hangon, mintha
valaki más sz litaná meg, azt mondta:
- Edit! - Ésmegismételte: - Edit!
- Nagyszeríít.Tehát Editnek
- Igen - mondta Edit, mintha 'rlivjík?
mísr l volna sz . - Eclit-
nek hívják.
- Ésmi a másik neve Editnek?
128
- Azt nem tudom.
- Van egy másik neved Edit, kislányom - mondta az ot-
Vos, mert megint Edit mamájet játszotta. - Hogy sz lítanak
az iskolában? Hogy hívnak ki felelni?
- Edit, gyere ki felelni - mondta Edit. il
- Rendben. Akkor ezttragyjlk. Hány éves vagy Edit? it
Tizéves' J l feleltem...
- |í
Amikor feleltél, tízévesvoltál. Ésmost hány éves vagy?
-
- Nem tudom - mondta Edit.
Van családod, Edit? - kérdezte az orvos.
-
Nem tudom...
-
- TaLán van egy fiad.. . Énvagyok a kisfiad. Hogy hívnak
engem mama?
Edit hallgatott, látszott rujta, hogy nagy er feszítéssel
szefetne kimondani egy nevet, de képtelen rá. Végtil me-
gint csak azt Ínofidta, hogy:
- Nem tudom...
Ésett l kezdve Edit egyetlen kérdésresem tudott vála-
szolni. Az orvos mégis sikeresnek tartotta a hipn zist, mert
legalább annyit megtudott' hogy Editet Editnek, vagy ftan-
ciásan írva Edith-nek hívják. Ebb l azonban nem dertilt ki,
hogy melyik országb l szátmazik Eur pában és Eur pán
kívtil számos ofszágban élnek Edith neví asszonyok, lá-
nyok. Ha Editet mondjuk Piroskának hivják, egy ra a|att
megtalílták volna a családját Magyarors zágon.
rzg
Bafilo nagybátyját a fi rk nem ta!álták otthon. Elmentek az
rás m helyébe' cle az is be volt zárva. Ki volt ugyan téve
egy táb|a, hog/ ,,Rogton jovok!'', cle Baril szerint ez atáb-
la néha három napig is kint l g, mikozben a nagybátyja
Prágában vagy Berlinben iil egy uf kr l sz | konferencí-
ín. Az id, m 'lásával az rás nenr foglalkozik.
- Ha itt sincS, meg ott sincs, akkor lehet, hogy találko-
zik - mondtaBarll titokzatosan.
- Mi az, hogy ,Íalelkozik,? - kérdezte Benedek.
- Ta|álkozik valakivel, aki uf kat |átott vagy valamit tud
a foldon kíviiliekríjl. A nagybraty mat mindenki megkere-
si, akivel ilyesrni toftént.
- Már azt hitfem' az uf l<kal találkozik.
- Més az is le\et - monclta Baril . - Mert az uf k szerin-
tem tudják,ltogy'mindent tud roluk, és mindig foglalkozik
veliik. Ezétt aztánba tilaggondolnak tá. Azis lehet, hogy
néha megkefesik, ha valamit meg akarnak tudni a foldla-
k krol...
- Lejonnek lncl:,zzí?
- Nem. Telefonon hivják vagy e-mailt krildenek szerin-
tem, de err I a rragybraty m nefn beszélhet. Tilos.
Ezután a két fi még másfél ráig beszélgetett arr l,
hogy Benedek t\amájáthogyan vihették el a foldon kíviili-
ek, és hogyan kertilhet majd vissza a Foldre. El szor Baril
kísértehaza Befiedeket, aztán Benedek Baril t. Az utat a
két lakás kozott háromszor tették meg oda-vissza.
Ami akkor koztiik toftént, az egy nagy batátság kezdete
volt.
130
Benedek otthon azonna| e| akata mondani a nagyapjá-
rlak Baril csodálatos magyatízatát anya eltíinésérl' de Pa-
l)a nem volt egyediil' Rizi-Lizí tett-vett ní|a. Az asszony ki-
pakolta a szekrény, majd szépen osszehajtogatva mindent
visszatett. Kozben pef sze álland an beszélt a P apához. Lát-
szott, az id s, világtalan embernek j l esik, hogy az egész
rrapi egyedtillét után valaki gondoskodik r
la' beszélget ve-
le. Benedek semmiképpen sem akarta csodálatos felfede-
zésiiket egy idegen n el tt megbeszélni a nagyapjáva|,
gyhogy csak bekoszont. Rizi-Lizi persze feltette a feln t-
tek szokásos kérdéssorozatet az iskolát l, az ebéclr l, a fe-
lelésr l meg egyéb tokéletesen értelmetlen clolgokrtil,
mintha neki bármi koze lett volna ezekhez, de Beneclek
csak morgott valamit udvariasan az oÍfa alatt és kiment a
szobáb 1.
Az apja koncertturnén voltVars ban a zenekanal. Vele
tehát nem tudott tárgya\ni az uf kr l. TaIát nem is akart.
Tamás biztosan nem hinne neki. Ezt talán nem mondaná
meg, csak nézne rá szomorrian, ami Llwafiaz.
Benedek nagy leveg tvett és bekukkantott a n véréhez.
H^tha csoda tofténik és egyszer az éIetben sikertil D rával
értelmesen kommunikálni, ami azt jeleflt| hogy amit az
ember mon<lani akat, az eljut a másik hiilye agyáig'
D ra ugyan soha nem mondta el a titkait Benecleknek,
de a fi azétt mitden fontos dolgot tudott a n vér& |'
Tudta' mert minden nap leolvasta a lány arcát l, hogy ép_
pen diihos' szerelmes, vagy éppen az a titokzatos n i baja
van, amk l el tte sose beszélnek. Ezen kíviil a barátn kkel
r37
fol1tatott telefonbes zéIgetéseis kihallats zott a szobájáb61,
haaz ember odasettenkedett afélig nyitott ajt hoz és hall-
gat zott. Most például Benedek tudta' lrogy D ra olyan
szefelmes, mint Bobi szokott lenni, ha meglát egy tuzel
lánykutyát. Benedek még a fiír nevét is tudta. R me nak
hivták' Legalábbis ez volt a beceneve . D ra a telefonba azt
mondta t |aaba tn jének, (ami ugye véletleniil kihallat-
szott), hogy ,,tiszta egy Leonardo di Caprio! Hát nem? Meg_
fiilok érte|" Ebb l Benedek az élettapasztalatai alapián
megseitette, hogy a stác keze a bokájáig ér, sz ros, mint
egy orángután és nem tud riszni.
Mikor bekukkantott a n véréhez,Dtira éppen megint
pofíkat vágott a tiikor el tt. Beni legalábbis így nevezte
n vére szinmíivészetét,amiben nem vo\t igaza. D tát
ugyanis nem kis szinészj tehetséggel áldotta meg a sofs
egy rendez n szerint, aki hallotta t egy versenyefi sza-
valni. Persze tudjrrk, egy tehetséges emberb l akkora nrrl-
la is lehet, mint egy elefánt popsija, ha nem fejleszti a ké-
pességeit, ha lusta, vagy nem kezdeményez, meft fél a ku-
darcokt l. De D rát nem ilYennek ismerjiik.
Most is hatátozott és széles mozdulattal intette csendre
Benedeket, helyet mutatott neki a sz nyegen, és felugrott
az ágyára.
_J(iia vagyok! - kiáltott Benedekre, mikozben lágy
mozdulattal a leveg be dobta mindkét ka!át'
,Jal Énmeg a David Backham!" - gondolta Beneclek, de
csak nyelt egyet. Úgy dontott, végigszenvecli a Jíiia-míi-
sort' ha ez az ára, hogy a n véte meghallgassa. Ki kell bír-
132
perc míívéSzetet,hogy a családb l valaki_
rlia ezt az ot-tiz
vel megoszthassa a nagY titkot.
D ta-J liaolyan hevesen vágotta Shakespeare-monol g
liozepébe, hogy az occse osszetezzent.
- ,,Valld meg nekem nyíltan: szeÍetsz-e, kedves"'
Ha azt hiszed, hogy konnyen kapsz meg engem,
Morcoskodom, nemet mondok kacéran,
Hogy udvarolj..."
Benedek máskor biztosan elvigyorodott volna ezen
a szerelmesked s szovegen' ahogy a srácok a suliban az
ilyesmit nevezték, cle most er t vett magán' Azt ugyan
nem egészen ér1ette' hogy ki mit kap meg konnyen, de
ta!án az influenzár l van sz . Azt konnyen meg lehet
kapni.
D ra-Jírlia az ágy tetején hadonászott és lángol pillan-
tásokat vetett az occsére.
- ,,Szép Montague, Iásd,Iágy vagyok, nagyon,
S azt véled így, hogy konnyíívéríí voltam,
Debízz te bennem, hííbbleszek tehozzád,
Mint kik ravaszdin kelletik maguk'"
Beneclek most már nem bírta visszatartati a vigyorgását'
Tudta, lrogy a konnyíívéríí valami olyasmit jelent, hogy a
n szexis. D ru-Jíllia abba is hagya a szavalást'
- Mi van? Mi a rohognival ? - meredt az occsére dtiho-
sen, és méghozzítette:- Egy sz t sem értesz az egészb l,
igaz?
- Del Képzeld! Érteml - áIlt fel a sz nyegt(il Beneclek'
_
Be vagy porogve megint valami zsí'lnpolért'
r33
 D ra-l(llia erre leugrott az ágyt l, felkapott egy pfunát
és az occsének esett.
_ Te htilyebaromtin okor!
- kiabált és a pámátvalhatal-
masakat titott Benedekhátáraés fejére, ahol érte. - Neked
a R me egy Jean-Paul?|. Takarcdj kt a szobámb l l Taka-
rcdit
D rának nem kellettháromszor mondania. Benedek ki-
menekiilt az ajt n. Tudta, hogy ezek után sz sem lehet
uf kf l. Még anyával kapcsolatban sem.
Kata a szobájukban Bobival játszott. Azt játszották, hogy
Kata aháta mogé feitette Bobi gumikacsáját, amelyet a ku_
qa rágni szokott. Bobi pedig írgy csinált, mintha nem
ismefné a rejtekhelyet és farkcs válva várta,hogy Kata el -
kapja és felmutassa a játékot.
Nekik mondja eIazuf kat? Kata egy sz t sem értene be-
l le. Egyébkéntis (tgy tudja, hogy any.u Miki majommal
1v11hazaÍe|é egy cs nakon. Nem kellene most egy rij me-
sével osszezavatni. Bobi talán értenéegy kicsit Edit meg-
menektilésénekcsodás torténetét, mert olyan okos kutya,
ho gy ha ember lenne, me gv álaszthatnák p olgárme stern ek
Ebadtán, de neki meg nem lehet emberi nyelven ilyen bo-
nyolult jelenségeket elmondani.
Benedek bezátk zott a ftird szobába. Úgy dontott, a
legjobb lesz, ha ezt a fontos dolgot is azokkal beszéli meg,
akikkel titokban szokta: saját magával meg anyáva|.
- Sz val, hogy is tortént az az eltíjnés? - kérde ztehalkart
a tiikor el tt a sajátképmását l. - Kora reggel volt. Éppen
felkelt a nap. Felh se látszott az égen.
t34
A tiikorben Benedek feje mellett, el szor haIvínyan,
rnajd mind láthat bban bontakozott ki az anyja atca, aki fe-
kete haját fehér szalaggal kototte át, ahogy néha szerette
hordani.
- Így volt - mosolygott imádott fifuaEdit. - Pizsamale,
ftird ruha fel, és kány a tengef' mint minden reggel. Lá-
tod, ez rímel: tengef, reggel. Ilyen aÍim, jegyezd meg.
- J , j - táncolta ossze a homlokát Benedek -, de most
ne a rímekr lbeszéI1.
- Azt is tudni kell, kisfiam - mondta Edit. - Ésne ráncold
a homlokod, mert Írgy marad. Sz val lementem a tengef-
hez, és kozben nem találkoztam senkivel...
- Mert ha valakiveltalál'kozol akkor azkés bb tudta vol-
na, hogy lementél a tengerhez.
- Helyes a b gés, otosz|ín - mosolygott Edit, mert ezt iS
szokta mondani.
- Sz va]' lementél'..
- Sz val lementem ésbelegázoltam a habokba.
- Mír nagy hullámok voltak?
- Nem kisfiam, nem voltak nagy hullámok' Lehet, hogy
anyád nem egy okos n de nem is bolond. Ha nagy hullá-
'
mok lettek volna, nem megyek be a tengerbe.
- Bocsánat - mondta Benedek.
- Semmi baj - mondta az anya feje. _ Sz val beítsztam
messzire, ami nagyon j l esett. Csak sajnos nem vettem
észte aviharje|zést a parton, mert nem figyeltem.
- Nektink mindig azt mondtad, hogy nagyon figyeljiink
alímpákta, ha kozlekedtink, te meg nem figyeltél?
135
 - Ez szemtehányás akar lenni? - Nincs semmi baj - kiabált Benedek' - Mindjárt me-
- Igen. gyek.
- Helyes' megérdemlem - mondta Edit és folytatta ' - váL- Ésvisszafotdult a ttikor felé. De mfu hlába' Anya eltíínt.
fatlanul jott a vihar. Hatalmas szél, es , emeletes huIlá- A firi nagYon di.ihos volt.
Látta, ahogy Rizi-Lizi átmegy az ttesten, és éppen
mok. Egyik hullám felvitt, a másik levitt. TJsztam, ítsztam, ar-

de nem tudtam kiérni aparta.Mát azthittem, valaminagy ra száglid e$y Audi Quattr val. Hát nem nagyon fékez' az
baj lesz velem. Ésnagyon sajnáltaIak téged, hogy milyen biztos!
szomorri leszel akkor. Éssajnáltam Katít, Tamást, meg Bo-
bit iS. Meg D rát'
- Akkor azonban hirtelen hatalmas fényességtámadt ko-
ri.ilotted - mondta Benedek.
- Igen - bámult a mamája a tiikorbe. - Honnan tudod?
- A foldon kíviiliek íirhaj ja ilyen er sen szokott világi-
tani, ha leereszkedik.
- Milyen okos kisfiam van. Biiszke vagyokrád, hogy ilyen
sokat tudsz. Val ban. Er s fény támadtkori'i{ottem, és aho
v a az uf6k vlLígítottak,ott a hullámok lec sende sedtek.

- De hogy kertiltél fel az rhaj ra? Leszálltak érted egy

reptil csészealjjal?
- Nem. Egyszer csak azt vettem észte, hogy fent vagyok
az íirhaj jukon.
- Ákkor már tudom - mondta Benedek. - Az er terÍikbe
keri.i{tél és felszippantottak.
- Igen, az blzony lehetséges te okos kisfiam - mondta
Edit, és akkor hirtelen valaki kopogott a flird szoba ajta-
ján. Rizi-Lizi volt. Megkérdezte Benedekt l, hogy níncs-e
valami baj. Mert hangokat hallott bentr l' Egyébkéntis
kész a vacsofa.

136
*@
ffiee
.ff-*.# & {"*icz*t
Mért szeretiink, mért utdlunk? . Scjtét er k egjl n k riit
Összeeskiiu k a konybd'ban . Ababalláz trendezése
A gyerekek édesap1a egy hétig volt Vars ban és néhány
lengyel kisvárosban a zenekatal' Tamás, ha éppen nem
koncertezett, a szál|odai szobájában iilt és hegediilt. Yagy
a gyerekekkel beszélt telefonon. Yagy nézettkiaz ablakon
és nem Iátott semmit. Mert csak Editet látta maga el tt. A
fekete baján a feh& szalaggal. A piros futd ruhájában.
Nagy pocakkal, mikot D tát vátta. Nagy pocakkal' mikor
Benitvátta. Nagy pocakkal, mikor Katátvárta. Ésnagy po-
cak nélkiil, mikor t vfuta haza egy koncertturnér l.
Tamás sokat ábrándozott Editr l és sokat sítt az elvesz-
tése miatt.
Ezzel toltotte az idejét Lengyelországban, ha nem kon-
Cettezett és nem hegedtilt.
A feln ttek pontosan olyanok, mint a gyerekek, csak le-
tagadják, mert szégyeIlik.
138
,
amás táv o\Iétében Rizi-Lizi las san áw ette a csaIád it ányítá-
l,
sát. Nem volt nehéz. Mindenki ki volt éhezve a gondosko-
dásta, a gyengédségre, a figyelemre, mi ta Edit, a család-
f ... De ezt tudjuk.
Rizi-Lizi nagyon értett hozzá, hogy mások szívénekleg-
bels , legtitkosabb kamtíjíbabelopja magát. Ha valaki is-
mefte az asszony éIetét,nem is értette, hogy ett l a ked-
ves, gyengéd, figyelmes holg1t l miért vált el a férje' Mert
a harmincot éves dundi asszonynak egyszeÍ már bekotot-
ték a fejét. Tíz évig volt egy pincér felesége'
Babanagyiírgytudta,hogyRizi-Liziférjenembecsiilte
meg felesége gyongéd gondoskodását' Ónz , er szakos és
fol1ton kovete| z férfi volt. Ezt a szomoru tén1t Baba na-
gyi a legbiztosabb forrásb, l, kozvetlenti| Rizi-Lizit l tudta
meg. Rizi-Lizinemtitkolt el semmit. E|árulrta, hogy imádja
a gyerekeket és neki csakazért nincs, meft a férje nem bír-
ta a gyerekzsivait.
Bezzeg Rizi-Lizt|... Amint megétkezett a gy gyszeÍter-
b 1, ahol dolgozott, csakaztnézte, mit csinálhat, segíthet
a gyerekeknek és aPapának. Kinek' mire van sztiksége'
Ki'
mit í hait.
Gyakran hozott kisebb ajándékokat aBánáti csalíd tag-
jainak.D ránaká|talábanvalami finom krémet vagy o|ajat'
amit a nagy Iány az atcíta (Benedek szerint a fenekére)
kenhetett,hogymégvonz bblegyen.Katánakmtizliszele.
tet, mézeset vett, meft a kislány azt imá.dta' Benecleknek
konyvet hozott, vagy egy szép cenlzít, tollrat, ftizetet' mert
aPapát lmegtudta, hogy annak oftil. A PapánakáIta|íban
r39
 nem hozott semmit, de este egytitt f zott, stitott vele. Át-
vette Benedek helyét a konyhában.
Nem csoda, ha Benedeken kívtil mindenki el volt ragad-
tatvaRizi-Lizit l. Nem is lehetett érteni, hogy Benedeknek
mibaja vele. A legérdekesebb az volt' hogy ezt az ellen-
szenvet maga Benedek sem értette . Ha bezárk zott a fit-
d szobába, vaw este az ágyában bebrijt a paplan alá, és
szintén megbeszélt mindent sajátmagával meg amamájá-
val, meg kellett állapitania, hogy Rizi-Lizi nagyon rendes.
A családb l mindenki szereti. Ésbiztos, hogy , Benedek
is nagyon szeÍetné,ha nem utálná annyira.
Az érzeLmek már csak ilyenek. Szerettink, és nem min-
dig tudjuk a szeÍetet okát. tJtálunk' és néha azt sem lehet
megmagyatázni. Ha Benedeket valaki arr l faggatta volna,
hogy Rizi-Lizi miétt olyan ellenszenves a számáta, talán azt
mondja kortilbeliil, mint Han Solo a Csillagok lnábotÍ.ilár
ban: étzi a sotét, gonosz er ket az asszony koftil. Ha talál-
kozik vele, a gyomfa osszerándul, a tiideje t jtatnikezd, és
nem kap elég leveg t. AzéÍtez jeLentvaLamít.
Benedek tudta, hogy csak az étzi ezeket a sotét és go-
nosz er ket, akinek egy kiilonleges vev késziilékYan az
agyábat Katának meg a Papának sajnos nem volt ilyen ve-
v késztiléke' D tának pedig - Benedek szerint - már szif.-
letésileg hibás volt a winchestere, és oLI kezíi Edvárdot
sem ismerte volna fel,ha az megdicséri a szájátvagy a sze-
mét. Úgyhogy egyedtil Ben étezte a Gonoszt' ha Rizi-Lizi
jelen volt. A Papának is megmondta az élet majd be fogja
bizonyítani' hogy neki volt igaza. A Papa szerint percze az
140
élet mindent bebizonyít, meg annak az eLlenkez jét is, de
Kzi-Lizi megité|ésébennem adott igazat az unokájának'
-Te biztosan att I félsz, hogy Liza nénían1'u helyébe
akar lépni.
- Nem Papa - mondta Benedek -' nem félek' meft Rizi-Li-
zi legfeljebb a kutyakakábatudlépni, és nem ary'u helyébe'
- De hát hogyan is léphetne a helyébe? An1'tr él...
- Igen, én tudom, hogy an1tr él. De apa, megD ta egy-
á|talánnem így gondolja. Éste is olyan vagy néha, mint aki
már... Már nem is egészen... hisz benne.
- Nincs igazad - mondta aPapa és mereven nézte azt a
kis világos foltot, amit az unokájáb l látott' - Énétzem,
hogy Edit é1... Vele álmodom. Lítom t, ahogy nevet vala-
hol. Nevet, ahogy szokott. Valahol messze. Csakaz a hely-
zet, tudod. .. Sz val, ahogy azid mrilik, egyre nehezebb'
Benedek erre nem mondott semmit. Azt sem mondta el
aPapának,hogy Baril valmát biztosak benne, hogyan tíín-
hetett el a tengerb l an1'u. Nem mondta el, hogy a foldon
kívtiliek vitték magukkal. Nem mondta el, meft fé|t, a
nagyap1a esetleg nem hisz neki, és majd e|kezdi gy zkod-
ni, hogy foldon kíviiliek nincsenek. Ezért nem is vihették
elanyát.Befliezt nem akarta aPapát l hallani.
Baba nagyi gyakran fettíínta lakásban olyankor félrevo-
nult Rizi-Lizive| a konyhába beszélgetni. Halkan beszélget-
tek, mintha titkaik volnának. Az egyik ilyen titkos megbe-
széléskozben Kata beme nthozzájuk és bejelentette, hogy
telefonált''. Baba nagyi megsz lalni sem tudott, csak
',an).u
T4T
t^togott, mint hal a paÍIon. Rizi-Lizi azonban rogton meg-
kétdezte, hogy az an1.u mikor telefonált. Kata mondta,
hogy most. Az el bb. Rizi-Lizi megjegyezte, hogy nem hal-
lotta a telefoncsorgést. Kata mutatta a játékmobilját, és el-
árulta, hogy le van halkítva, azért nem hallatszik. Akkor
mát a Baba nagyi is magíhoz tért és megkérclezte az uno_
kÍLje l, hogy mit mondott an}'Ll a telefonba. Hamafosan itt_
hon lesz Miki majommal egyi'itt _ váIaszolta Kata boldogan
és kivonult a konyháb l.
- Ezt Benedek meséli neki - mondta Rlzi-Lizi nagy s haj-
jal. - Este mindig csakazt hallom: munyimunyi, munyimu-
nyi... Pedig nem hallgat zom, eskriszom neked Babika! De
kihallatszik a szobájukb l',,Munyimunyi, munyimunyi. . .''
Néha egy nát is. Nem tudom, ezmitjelenthet, de olyan
betegesnek hangzik ilyen nagy gyerekekt l... Munyimu-
nyi... Csecsem knek talán mondhatunk ilyet... Benedek
fo\ton arr l mesél Katának, milyen haj valmeg cs nakkal
jonhaza az an;ruká1a meg az a majom. A Miki.
- Szegény kis unokáim! - mondta Baba nagyi és konnybe
lábadt a Szeme. - olyan nehéz elhitetni veltik azigazat.
Rizi-Lizi b logatott.
- Igen, igen. Nagyon nehéz. Mégis meg kell pr bálni,
meft egy álomvilágban élnek. Ésminél kés bb tu<lják meg'
mi tortént a rnamájukkal ual j ban, anníl nagyobb lesz a
fájdalmuk.
- De hát ki mondja meg nekik? Éshogy mondjuk meg
nekik?
- Nem is tudom - pislogott a dundi asszony. - De most
már tudniuk kellene' meÍt az élet nem áll meg. Az élet
r42
l]legy tovább. .. Az élet az olyan... Mondjuk, Katít még
tneg is ér1em, hogy ellehet kábítani egy ilyen majmos me-
sével. Kicsi még. Majd én megpr bálok vele beszélni va-
t()San. De Benedek már nagyfiír. Tizéves. Egy okos nagy
gyerek. Neki tudnia kell, hogy a mamája orokre eltíínta vi-
lrarban... Ésel kellene fogadnia az elmíiás gondolatát.
- Igen - b lintott Baba nagyi, és a szemét toriilgette. -
Nekem mít az els napon volt vele egy komoly vitám er-
r l. Nem is értem, hogy két h nappal az eset után még mi-
ben reménykedhet szegény kis unokám.
- Az uf kban - halkítottale ahangjítRlzi-Lizi. - Véletle-
niil hallottam, amikor valamelyik ba tjával beszélt telefo-
non. Valami ilyesmit talrá|tlk ki' hogy szegény Editet elra-
bolták a fÓldon kíviiliek.
- Ó' istenem! - s hajtott fel a nagyi. - Ó, istenem!
ÉsRizi-Lizi megjegyezte:
- Lehet, hogy ezze| már pszichol gushoz kellene men-
ni, nem?
- Lehet - mondta Baba nagyi. - Igazad van. Ha Tamás
hazajon, beszélek vele. - S aztán még hozzátette: - Talán
az id majd mindent megold.
- Pefsze, pefsze - nézett maga eléPiizi-Liz| - De mennyi
1ooí
Estére Kata beIázasodott. Nem kohogott' nem folyt az
offa, nem fájt a feje, se a hasa, se a fiile, csak lázas volt.
Az egészitgy kezd dott, hogy Rizi-Lizi bement h<>zzÍa ját-
szani. Babáztak' Atrendezték a bírtorokat a babaházban.
A babaházban mindenkinek kiilon szobája volt. A papá-
t:rak, a mamának meg a gyerekeknek is. Rizi-I-izt azt mond-
r43
ta,hogy amamaszobájá;b lcsináljanak egy nagyon szép já-
tékszobát. Mert a gyerekszoba nagyon kicsi játékszobának.
Ésa mama rigysem jonhaza, és akkor a szobájáb l lehetne
a játékszoba, al:'ol a gyerekek játszanak. De Kata nem akart
a mama szobájá'b l játékszobát csinálni, meft a mamabát-
mikor megjohet. Rlzi-Lizi azt mondt4 hogy ha ilyen sokáig
nem jott, akkor mír taIán nem is tud jonni' és biztosan
sem bánná , ha a szobáj^b l játékszoba lenne, mert is sze-
fette a gyerekeit. De Kata még akkor sem akart a mama
szobájáb l játékszobát. Ésakkot a Rizi-Lizi azt mondta,
hogy: tudod, mit? Most rendezztik át a mama szobáját já-
tékszobává, és ha a m^ma mégis megjon esetleg, talántán,
ami nem val szin , akkor majd visszarcndezzuk De addig
minek ílljon itt feleslegesen? Ésígy végiil attendezték a
maml szobáját.
ÉsKata estéfe belázasodott.
Rizi-Lizi pefsze azonnal levetk ztette, ágyba fektette,
Íázcsil7apit t adott neki, és kihíwa az oÍvost. De az ofvos
sem tudta, hogy Katának mi baja. Mert nem fíjt semmije,
nem volt beteg semmije, csaklázas volt. Ésfol1ton azthaj-
togatta sírva, hogy: az aflyut akarom, az anwt akarom. És
aD n is bement hozzá, és aD ra is sírt, mert nem tudott
mást csinálni. ÉsaPapa is bement hozzá, és aPapa is csak
sírt, sajnos, de már oteg, meg rosszul lát, ezétt tehetet-
ten. Ésakkor Benedek is bement ah gáthoz, és mindenkit
kikiildott. Ésaztán addig mesélt Katának Miki majomr l
meg an}'uf 1, míg a kislány el nem aludt.
r44
&ffi.*ciexet
Félrebe széd. ldz lomban' A munyimunyi nYelu
Nyikita bd.' az ufol gus ' Anyu titka aolt az ok
Hátomezet kilométerrel távolabb az aIgiri intézetben az-
nap este Edit is beIázasodott. Nem fáit semmije, nem volt
beteg semmije , csakIázas volt és sírt.
Az éjszakai ápol n megkérdezte t le, hogy miért sír'
de az asszony nem tudta megmondani. Csak azthaitogat-
ta, hogy el akar menni innen, mertvátják Mikor megkér-
dezték, hogy hova akar menni, azt mondta: haza' Mikor
megkétdezték,hogy kik várják, azt váIaszolta, hogy nem
tudja.
Az iigyeletes ofvos szeriÍlt az ísmeretlen n nek ideg|áza
volt. Így nevezik az orvosok a lázat, ha hakány fogalmuk
sincs, hogy mit 1 van. Edit kapott tázcs1lLapit t, ami azon'
ban nem nagyon hasznáIt.
Edit éjszaka annyta|ázas lett, hogy félrebeszélt'
v5
 Ez volt az els alkalom Nizza ta, hogy magyarul mon-
dott valamit. Sainos az éjszakai orvos meg az ápol n k
nem ismerték azt a furcsa nyelvet, amelyen az ismeretlen
asszony megsz lalt. A egyik n vérke szerint ilyen nyelv
nincs is. A beteg csak gurgulázik,brekeg és halandzsázik.
- I]sszáIki kisfiam, ítsszálki munyimunyi! - mondta Edit
és hánykol dott. - Vigyed Katát is, vigyed munyimunyi!
Miki majom nem jon. I]sszá|ki, ilsszál munyimunyi!Jon a
vihar. A Kata nem tud riszni kisfiam, munyimunyi, nem tud
szni! Nagy hullámok jonnek. Miki majom nem jon, nem
jon munyimunyi.
Ésígy tovább. Ezltán Edit ismét kapott egy tázcsi|lapít
injekcir t, meÍt az ofvos a sok munyimunyi hal|atán att l
félt, hogy a beteg bek mál' azaz elveszti az eszméletét, és
akkor esetleg még az a kevés emléke is eltíínik'ami a gye-
rekkoráb l megmaradt. El fordulhat. Szerencsére Editnek
lement a láza. Ny.ugodtan aludt reggelig, és mikor felkelt,
nem emlékezett Semmife.
Az ápolr n k reggel elmondták Pierre-nek, hogy a bete-
ge éjszakavalami ismeretlen nyelven fékebeszéLt. Mikor az
ofvos megkérdezte, hogy mégis, mit mondott, az ápoL -
n k csak arra emlékeztek, hogy ,,munyimunyi''. Ezt tobb-
szor is mondta. Á kiilonos kifejezést azonban az ofvos sem
hallotta soha. Az intézet igazgat n je szerencsére j l is-
mefte az algériai nyelwudományi intézet egyik professzo-
tát, akj tizenkét nyelven beszélt és még tizenhat nyelven
értett.
Az igazgat n felhíwa a professzort telefonon.
146
- Nem értettem pontosan, madame - mondta a ptofesz-
slof -) a holgy aztismételgette, hogy ',munyimunyi''?
- Igen. Az ípol n k szerint tobbszor is. Munyimunyi'
- Érdekes. Így els haLlásta az eLefántcsontparti szenu-
Í k egyik kifejezésétehasonlít. Bír k inkább monyimo-
rryinak mondják.
- Nem - mondta azigazgat n . - Ez biztos' hogy munyí-
munyi volt, mert tobb éjszakás ápol tt t is megkérdeztem,
hogy pontosan hogyan hangzott.
- Elképzelhet , hogy a szenuf k egyik csopoftia munyi-
munyinak mondfa a monYimonYit.
- Igen, ez lehet - mondta az igazgat n . - Ésez mit ie-
lent?
- A monyimonyi azt ielefLti, hogy ,,anyám, kigy t fog-
tam, de félek, hogy megmar''.
- Aha! - mondta Lz igazgat n . - Nem értem' Méft
mondta volna éppen ezt a betegtink?
- Bizonyos vatázs|ások esetében is trasználrják a szenu-
f k ezt aklÍejezéstés akkor mást is jelenthet' Például' mi-
kor maj omv adászatt a me nne k' a toÍzs any ját lriiv ják se gíts é_
gtil. Mennyire fekete a holgY?
- Mint a tej.
- Fehér? Érdekes. Persze lehet, hogy a holgy az eÍefánt-
Csontpafti torzsek si hiwilágával foglalkozott és ez buk-
kant fel mostlez^Imában. De a dolog nagyon izga\mas'IJtá-
nanézek,hogy a pátizsikollégák esetleg nem tudnak-e tob-
bet err l és visszahívom.
- El re is koszonom - mondta az igazgat n '
r47
 Természetesen Pierre Editet is megkérdezte, hogy mit
jelent a munyimunyi kifejezés, de Edit nem tudta.
- Éiszakaezt ismételgette az ápol n k szerint - mondta
az orYos.
- Nem tudom, miért mondtam.
- Semmi nem jut az eszébe r la?
- T alán nyogtem, az hallatszott munyímunyinak.
- Az ápol n k azt mondták, hogy folyamatosan beszélt'
és tobbszor ismételte. Nem fuanciául beszélt.
- Nem?! - Bámult Edit az orvosfa. - Hát milyen nyelven?
- Ez az, amit nem tudunk. Munyimunyi. Csak ezt a sz t
jegyezték meg a n vérek.
- Ésez mil-ven nyelven van?
- Jelenleg nem tudjuk.Yal sziníi valamelyik afrikaitotzs
nyelvén.
- Ezek szerint én valame|yik fekete afikai totzsb l szár-
mazom?
Pierre elnevette magát.
- Nem gy néz ki. Persze az is lehet, hogy eredetileg
szénfekete volt, csak sokáig ázott a tengerben és kifakult.
Ezen persze Edit is nevetett.
- Munyimunyi! Teljesen értelmetlen - mondta.
Az aIg&iai nyehtudományi intézet professzoru beszélt
párizsi kollégáival. A Francia Tudományos Akadémia nyel-
vészei szerint a ,,munyimunyi'' kifejezés nemcsak tobb af-
rikai torzs nyelvében talállirat meg, hanem az ausztrál s-
lakosok, az ab k is használják, ha a kisgyerek anyja tánti
szefetetét aka!ák kifejezni. Pierre szerint ezek a magyatí
148
zatok nemhozták kozelebb Edit szátmazásának a megfej-
téSét.Edit ugyanis kortilbeliil annyira nézett ki alacsony
gondor haj ab nak, mint fekete afrikainak'
Att 1 kezdve azonbat Edit kicsit vidámabb volt' Ebben
koztejítszott az í|lapota, a hetedik h napos terhesség,
amely a legtobb n t der(ísebbé, boldogabbá teszí' De az a
bizonyos ismeretlen és titokzatos kifejezés is egyre gyak-
rabban az eszébe jutott. Munyimunyi. Nem értette mit
je-
lent, de írgy ismételgette id nként, mint egy vatázsigét'
Étezte, hogy ebben a klÍejezésben rejlik élete titka. Néha
tátette akezét novekv pocakjíta, és azt suttogta: munyi-
munyi. Fura m don ett l megnl'ugodott'
:s *
*
Mílltak a napok, a hetek.
Rizi-Lizi visszarendezte Kata babahízában a Mama szo-
b^i^t, mire Kata !áza azotnal elmírlt. Tamás visszajott
Var-
s b 1. D ra cs kol zott R me val, ami kihallatszott'
(Nem a cs, kol zásballatszott ki, hanem abarátn knek te-
lefonon bejelentett hír.)
A Papa sokat tilt a di mellett, zenét hallgatott, és néz-
te a fényfoltokat. Napr l fLapru szomor bb lett' Egyre ke-
vésbéés kevésbépislákolt benne a remény, hogy a línya
visszatér. Már a f zés sem okozott neki oromot. Ráadásul
nem volt segítsége'meft Rizi-Lizi napkozben dolgozott'
Benedek pedig kés n jotthaza az iskoláb l'
Azt szokták mondani, az id minden sebet begy gyit'
Lehet, hogy így van. De haígy van, akkor az nagyon lassan
torténik. A seb e\ szor csak hegesedik, mint amikor leiit-
r49

jiik a térdiinket. Aztán ha nem kaparjuk el, mint a htilye
Sarudi Ferike szokta, akkor az abarna izé, amit varnak ne-
veztink, leesik. De a nagyobb sebek nyoma általában otol*
re megmarad. Ennyit a gy gyit id t l.
Bene deknek vé gre sikerril t taláIko znia B aril nagyb ruty iá-
val, akit Jovánovits Nyikitának híwak, és Nyikita bá'-nak
kellett nevezni
Az rásizletben találták a magas, sovány fé it. Kis fejé-
vel, kamp s orrával,lefittyedt ajkával, gorbe hátával gy
nézett ki, mint egy hatalmas totz kérd jel. A szemrivege
miatt meg afra az otvenéves Harry Potterre hasonlított, aki
kviddics kozben leesett a seprífu l és betorte az ortát.
Már tudott Edit esetér l. Ba l mondta el neki.
Amikor a fi k meglátogatták, letette az éppen szétsze-
dett rát a kezéb |, bezárta az ajt t, és kiakaszt otta rá, az is-
meft táblát: Rogton jovok!
Aztánmag^ elé tiltette afi kat, és azt mondta, hogy: El -
fbrdul.
Benedek Barl.| ra nézett, hogy ez mit jelent, de aba ttja
csak intett, hogy várjon. Majd a nagybtaty minclent el-
mond.
- El fordul, hogy a Vendégek valakit elvisznek maguk-
kal - mondta Nyikita bá', mikozben a szeme ide-oda siklott
a kis iizletben, mintha folyton azt|esné, hogy ott vannak-e
mát a vendégek' ahogy az uf kat fieYezte. Aztán folytatta,
de minden mondat után sztinetet tartott' mint ahogy a ze-
nészek szokták a szimf niákban a tételek kozott.
150
il
ll
- Nekem tobb tanír is beszámolt arr l, hogy a rokoná-
nak, vagy ismer sének így veszett nyoma. (Sztinet') Volt
kozi.iliik olyan' aki |átta is' (Sziinet.) Egy szegedi asszony
arra ébredt, hogy hatalmas fényesség átad szét a szobában'
(Sziinet.) Reggelre a féle eltííntmell le az ágyb l, és s<rha
tobbé nem téft vissza. (Sziinet.) Egy másik esetben egy fi-
ata| pít tííntel Gy r és Sopron kozott a vonatr l' (Sziinet')
A lány éclesapjáva| utaztak, aki valami nagy fényességt l
elájult. (Sziinet.) Mikor magíhoz tétt, a fiatalok már nem
voltak a fiilkében és a csomagja is eltírnt. (Sz rnet.) El szor
azthitte,hogy az ifj pát megtréfálta. (Sziinet') De miután
a |ánya meg a v legény h napok mírlva sem aclott életjelt
magár |, és a nemzetkozi rencl rség sem ta|áIta meg ket,
az apa csak egyetlen dologra gondolhatott.
- Ésaztán visszatértek? - kérdezte Beneclek'
Nyikita bá' kohintett és Baril ru tézett, mintha az rrn()-
kaoccsét akatná utasítani, hogy fi gyelmeztesse a barátját a
megÍ'elel viselkedésre.
-Yárj még! - stigta Baril Benedeknek. - Majd aztÍs el-
mondja.
- Sok-sok ilyen eset volt Magyarorczágon és kiilfoliltin'
(Sziinet.) Énszinte mindegyikr l értesi.iltem a tan lkt l,
vagy Lz internetr 1. (Sziinet.) Sajnos, azíljságok és a tévé
ezekt I az esetekt l hallgatnak. (Szirnet.) Ami a visszaté-
rést illeti, ha mát kérdeztecl: az is el fotdul. (Sziinct.) I]ár
fitkán. (Sztinet.) Énkét emberr l tuclok, akiket a Vcn<lége-
ink visszaengedtek. (Sziinet.) Az egyik Aclisor volt, egy ti-
zefiegy éves román szírmazásít gyerek, aki csak arra emlé-
151
kezett, hogy hatalmas fejííapt lények kozott élt hosszri
ideig. (Sziinet.) Ezt az interneten olvastam angolul, de az-
tán tobb forrásb l ellen nztem, és kideriilt, hogy igaz.
Valaki kopogtatott az ajt n. Egy n meg egy férfi volt.
Nyikita bá' oda se nézett, csak hallgatott. Az ajt flál k Megbocsáthat , ha a fiír kozbesz l, hiszen a saját anyjár l
sem t, sem a gyerekeket nem láthatták. ^|l
- Ez sosincs itt - mondta a n . - Mért ide hozod az tát?
- Mert nem kér sokat - mondta a f&fi és megint kopo-
gott.
- Nem kér sokat, csak sosincs itt. Gfatulálok! - mondta
a n és elmentek.
- A másik visszatérésmég érdekesebb - fol1tatta elbe_
szélésétaz tás, mintha mi sem tortént volna. - Egy asz-
szony' aki három gyerekét és a f&jét bíttahagyva, egyik
pillanatr l a másikra felszív dott, nyolc év mrilva ugyan-
ilyen váratlanul felbukkant a konyhában. (Sztinet.) A leg-
ktilonosebb, hogy uryarLaz a ruha volt rajta, mint amiben
eltiínt, és szinte semmit nem oregedett. (Sziinet.)EzUkraj-
nában toftént. (Sztinet.) Az t|ságir knak elmondta, hogy
pontosan semmire sem emlékszik, de nagyon j l érezte
magát' és bármikor visszamenne oda, ahol volt. (Sztinet.)
A Vendégek val sziníileg kitorolhették az asszony mem -
n^j^b l az cisszes emléket, amit náluk tapasztalt. (Sztinet.)
Ez étthet , hiszen nem akarják, hogy mindenki tudja, mi-
lyen csodálatos világban élnek. (Sztinet.) Akkor ugyanis
mindenki oda akarnamenni, ami nagy zavaÍt okozna. (Szti-
net.) k gondosan kiválasztják, hogy kiket akarnak maguk_
kal vinni kísérletivagy más célokra.
r52
_ Ésaz anyut vajon mért vitték el? - kérdezte Benedek'
lneft nem gy zte kivárni, amigBaÍjlÍnagybátyja a lényeg-
re tér.
Nyikita bá' kohintett, de eza kohintés most j ságos volt'
vansz .
- Édesanyádat nem ismertem - mondta az
tás' - Nem
fudhatom, lehettek-e olyan titkai, amelyekre a Vendégek
kíváncsiak voltak.
- Milyen títkokra tetszik gondolni?
- A világ elpusztításával, az íírháborukkal, a
fert z be-
tegségek terjesztésével vagy effélékkelkapcsolatos titkok'
Benedek a fejét tízta-
titka volt'
- Anyrnak nem voltak ilyen titkai' Neki csak egy
Nyikitá bá' felkapta a fejét. Titok?
- Ésmi vo]rt az?
Benedek Bari\ rupillantott, aki rogton megérezte' hogy
mir 1 van sz , és felemelte jobb keze mutat éskozéps
ujját.
- Eskiiszcrm azanyámfiíta,lnogy nem mondom
el senki-
nek!
Az tás is b lintott, ami azt ie|eÍ'Ltette, hogy sem
mondja elsenkinek. Egyébként is, a ha\Igatás az szakmfu
jában, mármint az ol giábaÍ, koteLez '
-Az anyrkátm'.. - kezdte Benedek, és nagyot nyelt'
meÍÍez még a családban is nagy titok volt, D ra'
Baba na-
gyi, meg Papa se tudta - ... az anYlkám kisbabát v^Ít' Hal-
lottam' amikor apuval beszéltek r la'
153
 - Na, na... - dadogta az tís. - Igen, igen" ' Jon'
Nyikita bá' atcán némi csal dás látszott. valami sokkal jon" '
nagyobb, a világmindenség sorsát érint titokra várt. (Mel-
- Ésvigyorgott, mint szamír a nyáti almára'
lesleg az embet szriletése a világmindenség sorsát eléggé Benedeknek hirtelen a konnyei is eleredtek a hírre'
érinti, de Nyikita bá' agya nem eÍTe a gondolatra ketyeg.) tllyan biztosnak !átta, hogy ez csakis írgy torténhetett' és
Bal1l beharapta a száját, hogy ne vigyorogjon. Az iutott ltz Íog torténni' amit Baril rngybruty ja mondott' "Igen'
eszébe,hogy tudja, hogyan késztila gyerek' Ha nincs ott igen, ez \esz - gondolta. - Ez olyan biztos, amilyen biztos'
a nagybátyja, meg nem Bened ek anyjár | van sz , biztosan lrogy a nap kering a fÓld koftil. Illefve fotdítva'"
el is mondta volna azonnal részletesen. Így azonban in- Barilisboldoganhuhogottabíztat j slatta,ésokolbe
kább lesunyta a fejét, mint aki komoran gondolkodik. szorított kézzel bokszol állásba ugrott' Híl, de ki tudna
- Nem egészen ilyen titokra gondoltam - mondta Nyiki- most valakit i.itni!...
tabá, de aztán felcsillant a szeme. - Bár ki tudja? (Sztinet') Hát igen. o igy fejezte ki a legnagyobb érzelmeit'
Lehet, hogy a Vendégek kíváncsiak, hogyan sztiletik egy
ember, mert k nem így sziiletnek. Igen, igen! - Kiáltott
fel az tás.Izgatott Volt. Ez abb l is látszott' hogy a mon-
datok kozott nem tartott sziinetet. - pontosan ez az oka,
hogy éppe n a mamádat vílasztották. Éstudod, mit mon-
dok? J hírem van! Megvítják, mig a mamád megsztil, és
aztánvissza fogjitk kiildeni t is' meg a kisteswéredet is a
Foldre!
- Igen?! - kiáltott fel Benedek oromében, majd szinte
akantlanul a h rihorgas férfi nyakába ugrott és megcs -
kolta az arcát.
Nyikita bá' majdnem hátraesett kis kerek székénannyi-
ra meglepte a hirtelen étzelmi vihar és végeredméÍ|ye:a
puszi. IJtoljfua kisgyerek korában a kutyájuk cs kolta meg,
de az se sokszor. Nem volt szép kolyok. A férfiak az utcá-
jukban vele ijesztgették a feleségtiket, ha az gyercket
akart:,,Yigyázzl. Ilyen is lehet!''

154
*@w
EffiÉ R
Edit b lintott. Ezt mondani sem kellett volna neki' Min-
ffis
ffis
d
den vígya az vo\t, hogy visszajojjenek az emlékei' és vég-
tr# #{
*ffi* s {-",;",'.",+
{{- lq_'l{. I re megtud jl, hogy kicsoda és kikhez tattozik. Bár egy ki-
csit félt is. Mi van, ha kideriil' hogy légtornísz egy cirkusz-
ban és akkor verte be a fejét, amikor a leesett a ttapézr |?
Lehet, hogy a társai otthagyták a tengefparton, mikor elha-
baldla
Séta Algírb&?t o A spanyol j ztak. Vagy esetleg bérgyilkos' mint abban a francia flm-
.f slás a Bazd'rban . Az ismer s ékszerek ben, amit az intézetben látott' és éppen akci kozbenvíg-
ták kupán. Persze az,lnow gyereket várt, ésan gy gyász
szefint életébenmár korábban is sztilt, az egy kicsit meg-
n}-Llgtatta. Tobbgyermekes anya nem szokott bérgyilkos-
n'ak menni. Hacsak nem család i víIIalkozásban gyilkolász-
nak.
Edit elmosolyodott. Honnan jut eszébe ennyi butaság,
Pierre engedélyt kapott az igazgat n t l, hogy Edittel el- mikozben ava\ di é|et& I nem jut eszébe semmi?
menjen a városba sétálni egy kicsit. Nem sz rakozásb l A piacon Pierre kicsit Edit el tt ment, hogy megvédje a
akat míszkáIni az asszonnyal. Ez is a gy gyitási kísérletré- n nagy hasát a tomegt l, amely fel és alá hullámzott Lz
sze volt. A séta kozben tapasztalt benyomások, élmények ánrsok kozott. A t IáÍad napfényt | az ég sztnte kibírha-
esetleg Edit eszébe juttathatnak valami fontosat az életé- tatlanul ragyogott. Pierre vett egy kalapot az asszonytak,
bl. meg saját magának is, hogy védekezhessenek az aIgfui nap
Bár okt berben játtak m|dÍ, az ég tele volt napfénnyel. tijzét l.
Pierre és az asszony éreztéka mind gyorsabban novekv El szor a zo|dség- és gytimolcspiacon sétáltak. Ekkora
forr ságot. sz l ftirtoket és gfapefrtrithez hasonlít , dinnye nagysírgír
Az orvos e| szor a piacta vitte betegét. ott taláIhat a gyiimolcsoket Edit még sohasem látott. Ftige, clat<llya, na-
legtobb ember' és ott találtrat a legtobb termék is, a gyii- fancs' k kuszdi s minclen mi szem szájnak ingcrc, lra|-
'
molcst l a mázas edényekig és a halakt | a zolc]ségekig. mokban állt a foldon és az asztalokon.
- Kérem, madame - mondta Pierre. - Ha bármi olyasmit Edit szinte mindent felismert, amit lírttltt, csltk azt nem
lát, amir l eszébe jut valami emléke, azonnal sz ljon. tudta, hogy ezeket honnan ismeri, s h<lgy va'n'e szcmélyes

r56 757
emléke valamelyikkel kapcsolatban. Nem iutott eszébe'
hogy Kata imádja a sz | t, D ra a nafaÍIcsot' Benedek a ba-
nánt. Csak ment, nézett jobbra-balra, s vátta a mindent
megvilágosit éLméryt.
A tomegben nem látta, s nem is vehette észte, hogy va-
laki koveti.
A zoldség- és gyiimolcshalmok után Pierre a ha|piacra
vezette Editet' ahol f(irészhalt l a tintahalig, polipt l a cá-
pauszonyig minden kaphat volt' Kagyl k tomege feketél-
lett a hatalmas fonott kosarakban, és számtalanfajta hal fic-
kándozott, amilyeneket Edit még nem Iátott soha. Vagy
legalábbis ilyenekre nem emlék ezett.
Az orwos id nként kérd n az asszonyÍa nézett, aki meg-
tázta a fejét. Ennyi elég volt, hogy Pierre tudja: egyetlen
emlék se bukkant el a m ltb l.
Átmentek abazárba.
A titokzatos kíséroda is kovette ket.
Egyforma b dék sorakoztak egymás mellett. Mindegyik
teteie olyan volt kicsiben, mint a muzulmán templomok
teteie, vagy az ázsiai oregek fejét borít kis kerek sapkák.
Edényeket, konyhai e szkozoket, ékszereke t, szépit szerc-
ket és édességeket árultak a hangos keresked k.
Edit megigazítottavállán a kend t és kozben háttapIl|an-
tott. Csak annyit látott, hogy egy fiatal lány bámul tá, majd
hirtelen eltíínik az édességeket árusít b dé mogott. Edit
arra gondolt, hogy talán a pocakját nézte. Vannak lányok'
akik szeretik a gyerekeket, és minden állapotos n t meg-
tlámulnak.
158
Edit már a hetedik h nap végéntaftott a n gy gyász
szerint. De az is lehet, hogy már a nyolcadikban volt. Ezt
nem mindig lehet pontosan megállapitani' Az biztos, hogy
másfél-kéth nap mÍrlva' decemberben sziilni fog.
Pierre az ékszerkeresked k felé vezette az asszon'Í.
A b dé mogott hirtelen eltíin lány Maria volt, a fiatal
marseille-i csavarg a spanyol kopott bátká\át l. Amikor az
ájult Editet kirakták a parta, Maria acldig konyorgott az
oregnek, amíg egy naperny t az Lsszony folé nem tettek,
hogy a szerencsétlen ne kapjon napszírrást. Aztín a haj
továbbindult. Néhány kilométerrel odébb kotottek ki. Fe-
<lerico egy kis motorcs<1nakkal meg egy táskával kiment a
paÍffa. A spanyol azt mondta Pabl nak meg a lánynak,
hogy randev ja van és rohogott.
Maria nem tudta, mi van a tískában, és persze azt Sem,
hogy Federico kivel taláLkozlk. Tobb mint két ru is eltelt,
mire meglátták Fecleric t, aki fohanva' botÍadozva és táska
nélktil érkezett a homokdíínékkozott. Látszott, hogy nehe-
zenmíszikbe a motorcs nakba, s azonnal indult ahaj felré'
- Gyertink! - iivoltotte mát messzir l. - Induljunk!
Mindjárt itt vannak!
A cs nakb I mfu nem bírt felkapaszkodni a traj ra- Er(l-
senvérz seb volt a jobb o\dalán. Pablo és az oreg felhírzta
a fedéIzette, aztán a cs nakot is felemelték a csorl vel.
Éppen mikor az oteg elindította ahai t, néhírrryterepjá_
t hata|mas poft kavawa fékezett a partoll. t)t-hat tl1rfi ug-
rált ki a kocsikb l. Feg1ver volt náluk, de ncnl l(íttck' Csak
áI|tak a homokban és néztek a távolo<](l hajíl trtírn.
759

- Becsapott a kis szfuiai, a rohadék - lihegett Federico,
mikozben az ap1a megpr bálta e|áL|ítani a vétzést.- Csak
két zacsk ban volt aflyag. Az egyik, amit megnézttink.
A tobbi cukor volt. Add át neki az izenetemet, Padre!
- Majd te átadod - mondta az apja.
- Énmár nem - nyogott a spanyol. - Énmár nem kotok ki.
Federico igazat mondott. Éj;elmeghalt. Az oreg meg-
gy jtott egY gYeÍtyát a fia feje mellett és egész éj1el imád-
kozott. Aztán belevarrta a fia testét egy zsákba és Pabl val
bedobták a tengerbe. Reggel az oreg megkérdezte Pabl _
t l meg Mariat l, hogy visszamennek-e vele Spanyolor-
szágba, ahol van egy kis elintézni val tigye, vagy inkább
kimennek apafiÍa. Pablo vissza akart menntahazájába, de
Maria nem. Félt a haj n. IJgy &ezte ott kísértFederico és
az ismeretlen asszony szelleme.
Az oreg odaadta a líncot és a gyíiríitMarlának, és kitet-
te Algír kozelében.
Az ta a lány csavargott. Kéregetett. Abb l élt. Eddig
még sikertilt elkeriilnie a rend roket, akik biztosan vissza-
kiildték volna Marseille-be a fiatalkoru bíinoz k intézeté-
be. Vagy ami még rosszabb, itt zátták volna be. Sikertilt el_
kertilnie a lánykeresked ket is, akik eladnákvalamelyik af_
rikai országba, ahol a fiatal fehér lányoknak j ánrk van.
Maria szeretett volna felkeriilni egy francia haj ra, hogy
visszamenjen Eur pába, de nem volt pénze. Az egyik utas-
szíllit ta sikeriilt felszoknie , de indulás el tt észrevették,
és még szerencséje volt, hogy be tudott ugrani a vizbe, és
kiriszott, miel tt érte jottek volna a rend rok.
t 10
1l
Eladhatta volna aláncot és a ffir t, amelyeket mindig a
nyakán és az ujján hordott, de valami titokzatos tilrt er
Visszataftotta' Pedig ta|ánkapott volna értiik annyit, hogy
hazahaj zhasson. Lehet, hogy félt. Ha meggyan(lsitják,
lrogy lopta, kemény évek vártak volna rá.
Most, hogy a piacon észrevette Editet, megdobbant a
szive. El tehátt É|az asszony! S nemcsak hogy él, de kisba-
bátvár'
Maiabeszélni akafi az ismer s ismeretlennel. Beszélnie
kellett vele. Tudni szefette volna, kj ez a n ' Éshogyan ke-
riilt a tengerbe hírsz kilométerre a partokt l. Csak félt'
Nem tudta, mennyire lehet veszélyes számára ez a taIáI-
kozás. Hiszen is ott volt a haj n. Ha kidertil, hogy kiha_
Iásztak valakit a vizb \ Franciaország kozelében, s aztán
eszméletlen állapotban kitették az a|gétiai parton, t is be-
zíthatják. Ktilonosen, ha tájonnek' hogy a haj drogot
szá|litott.
Maria levette magát ir az aruny|áncot éS a gytir t, aztárv
megkertilt néhány b dét, és Pierre meg Edit elé vágott'
Úgy dontott az osztoneirebizza magít. Azok még sohasem
tragsták cserben. Yagy |ega|ábbis ritkán.
Az orvos és betege éppen kifordult az egyIkékszerkeres-
ked b dé jáb L, amikor a fekete haj r vékony lány eléjiik
perdtilt.
- Akarja, hogy j soliak magának? - kérdezte Eclitet'
- Nem! Koszonjtik, nem! - mondta Pierre í:s a lány elé
emelte akezét,hogy az ne johessen kozelebb' Az tltwos is-
mefte a helyi szokásokat. Tudta, ha az embcr valakit két lé_
r6t
pésnélkozelebb enged magához, akátmi megtofténhet.
Rablás, gyilkosság, et szak.
- Magát a pafton talílták egy piros furd ruhában _ ha-
darta a lány és az oÍvos leengedte akezét. Edit is megtor-
pant, és a|ányta bámult.
- Honnan tudja?
- Mondtam, hogy j s vagyok, csak maguk nem hisznek
nekem.
- A j slásban nem hisziink - mondta Pierre.
- Honnan tudja, hol találtak rám? - kétdezte ismét Edit'
- Biztosan az intézetben dolgozik - mondta az oÍYos. -
A konyhán mosogat?
Alány afejéttázta.
- Én?lMilyen intézetben? Nem dolgozom én sehol -
mondta és az asszonyta nézett. _ Akarja tudni' hogy keriilt
a partta?
- Persze, hogy akarom! - kiáltotta Edit. - Tobb' mint két
h napja itt vagyok, és fogalmam sincs, mi a nevem, hon-
nan jottem, és hogyan keriiltem NgétIába!...
AIány nem értette. Mi az, hogy valaki nem tudja a nevét?
- A holgy elvesztette az emlékezetét_ magyatázta Pier-
re, és pénzt vett el . - Ha val ban tud t lavalamit, mond-
ja el, szivesen fizetek érte.
Mana nem vette el a pénzt, tétovázott. Ha mindent el-
mond, akkor ez a Íekete férti talán rend rért kiált' Tanris-
kodnia kell, letart ztatj^k. De ha rigy csinál, mintha j sol-
na... Akát még j l is járhat.
162
- Mutassa a tenyerét asszonyom - mondta végiil és ma-
ga elé emelte Edit kezét. - Ön majdnem a tengerbe veszett
- mondta lassan, s ílgy tett, mint aki az asszony tenyerén
fut vonalakat tan mányozza' - Hatalmas vihar volt" ' Pi-
ros ftird ruhában riszott a hullámok teteién valahol" ' Va-
lahol mess ze . . . Y alahol Franciao rczág kozelében.' .
- Ne butáskodjon! - mondta Pierre. - Hogy kertilt volna
Eur páb l Afrikába?
Maíra osszeráncolta a homlokát, mint aki er sen kon-
centrál.
- Bgy inaj felvette... Egy kopott bárkahozta el idáig" '
Az orvos mosolYgott.
- Ugyan már! Mért tett volna meg vele egy haj nyolc-
százk1lométert, ha Franciaországban is kiteheti? Ez értel-
metlen.
Maia nyelt egyet. Elengedte az asszony kezét' Nem
mondhatta meg, hogy egy drogszá|bít hraj t l van sz '
Nem mondhatta meg, hogy is ott volt ahai n. Nem ma-
gyarázkodhatott.
Távolabb két rcnd r bukkant fel a b dék kozott' Maiá-
nak félpefce volt, hogy eltíínjon.
- Ha hisz nekem, hisz, ha nem hisz, nem hisz - hadafta
és e| kapta a zsebéb I a|áncot meg a syíiÍt. - Vegye meg
t lem ezt| AtLÍ7y|
Edit, amikor megpillantotta az ékszereket, elsápadt' Las-
san kinyírjtottaa tenyerét. Az orvos azonnallítta,hogy a
betegével valami toftént. Valamit felismert.
EL hízott néhány bank|egyet.
163
 A lány az asszony tenyerébe tette L láncot meg a g}r f t
és kikapta a doktor kezéb l a pénzt' Az osszeg éppen elég_
nek látszott egy haj jegyte hazáig. Aztán Maia gy eltíint, Rm.r'*!ezct
mintha ott se lett volna.
Pierre hallgatott. Az asszony sípadt arcát nézte. Már sej-
tette, hogy alánynakva|ami koze volt az asszoÍ\y sorsához.
De ezt a mesét aftanciaországivLharr l, meg af:raj r l, amí Tetefond'lt-eEdit a llold'r l? ' Mindenkú tud múnd'ent
Afrikába }roz egy fuldokl t, nem hitte el. Ide psziclloltÍgus kell! ' Néba aJeln tt is sír
- Ismerem ezt a láncot valahonnan - mondta Edit. - És
a gy ríit is. Valakin Íáttam. De.. ' nem tudom kicsodán...

Benedek és Baril megfogadták egymásnak, hogy senki-

nek sem mondiák el az osztí|ybarl a Íagy titkot Beni ma-
má!át l' Mármint hogy az uf k elvitték, meg minden' Szá-
radjon le a nyelve' és bukjon meg év végén,aki elmondja'
meg ilyesmi.
Az egyik reggel a csirkeagyri Sarudi Ferike azzal a kér-
déssel fogadta Benedeket, hogy tényleg telefonált a ma-
máda Holdr l?
Benedek dtihosen Baril ra nézett, a|<t' széttárta akarját'
sem
- Eski.iszom a kuryám életére!- mondta' - Senkinek
sz ltaml Egy sz t se!
Kidertilt, hogy Baril igazat mondott' A nagybátyja fe-
csegte e| az esetet a piacon az ufol gus lángosstit nek a
legnagyoLrb titoktartást kérve. A lángosstit senkinek sem

rc5

szolt, csak egy fend mek, aki mindig nála vette a tejfolos
lángost, és tud titkot tattafLi, hiszen ez a szakmája. Arend-
r nem is mondta elmásnak, csak a mamájának aki Saru-
di Ferike papájánál szokott tijságot vásárolni' A tobbit elle-
het képzelni.
A foldon az a titok, amit csak egy ember tud.
Benedek magáhozhítzta Sarudi Ferikét és a ftilébe sutto-
gott:
- Ha bárkinek elmondod, kapsz három kokit, leh zlak a
vécében,és tobbet nem stigok nyelltan rán. Yilágos?
- Abszolírt! - mondta Ferike és a kovetkez szunette az
egész osztály tudta, hova t nt Benedek mamája.
Benedeket és Baril t az osztályársaik a folyostln az ab-
lakpárkányh oz szoittották, és csak rgy záporoztak a kérd,é-
3
sek:
I
- Melyik bolyg ra vitték? Mit mondott a telefonba? Kis
Í
I kék emberkék voltak vagy nagyfejíízolclek? Ti ezt elhiszi-
I
I tek? Biztos hivott vagy csak valaki viccelt? Nem akarsz
utána menni? Mikor jon vissza?
Benedek és Baril egy ideig csendben tíittéka sok rájuk
z dul kérdést,aztánBaril felkapta akezét, mire minden-
ki elhallgatott.
- Tudtok titkot tartani? - kérdezte vészi sl hangon.
- Igen! - tivoltott az otodik bé.
- Mi is - mondta Baril és Benedekkel egyritt áttortekaz
o sztály táÍ s aik gyíiíjjé n.
Persze a titkot még aznap megtudta mindenki az iskolá-
ban, a tanáti kart is beleértve.
166
- Szomorír clolog - mondta a tanároknak Biri néni'
az is-
kolaigazgat n je. - De nem lenne j ,hamost minden
diák
ezzel foglalkozna.Javaslom, az oszt^lyf nokok Lz oszt^Iya-
ikban mondják el, hogy Benedek édesanyját' l h napok
ve-
m nincs irtit. Ez annyit jelent, hogy sajnos a tengerbe
szett. Ami peclig a foldon kívi.ilieket illeti, ha net^nvannak'
bizonyátanem a tengerben szká| n k elrablásával
foglal-
koznak. S persze meg kell mondani' hogy hagyjákbékén
a
Bánáti fiírt. Ne faggassák, ne gy zkodjék' lrz id
minden
kérdésre vá|aszt ad.
Ett 1 kezdve a diákok elhallgattak' ha Benedek kozele-
dett és szomor ran pislogtak rá' A' tanárok pedig írgy
be-
széltekvele'minthaamamíjatemetéséntaláLkoztánakép-
pen, és részvéttiket ny1\vánitanák a szegény írvának'
Ktilonosen a nagyon érzékeny, vékony, szemiiveges Mi-
ci néni (kornyezetismeret) borította be Benedeket szíve
egészmelegével. volt az, aki még felelni se híwa ki he-
tekig a fiírt. Csak megkérdezte id nként, hogy "Benike'
nemakarszfelelniesetleg?''IlyenkorBenedekfelállt,nem
sz lt semmit, csak nézte a tanárn t és vátt'
Aztán az egylk sziinetben a folyos n megállította
Mici
nénit' és megkérte, hogy ugyanírgy beszéljen vele' mint
a
tobbiekkel. Ésha azt akafia, hogy feleljen, hívja ki
felelni'
Akkor Mici néni szemét elontotte a konny, és azt clacttlgt:t,
hogy
hogy ,,annyira sainálom''. Mife Benedek azt mondta'
t nem kell sainálni, meft az é<1esanyja rrgyanÍrgy
él' mint
a tobbiek édesanyja, csak most éppen nincs itt :r
f()lcl()n'
<leezcsakideiglenes.Micinénierresírcltlgírlnikczclettés
167
azt Suttogta, hogy ,,igen... igen... a szíviinkben. '. orokké
él..., amig gondolunk rá'... és te mindig... mert téged na-
gyon szefetett...'' Erre Benedek nagyon dtihosen és udva-
riatlanul mondott valami csrinyát' amit az iskolában abszo-
lrit tilos kimondani, de a tévébenmeg az utcán naponta
otszor-hats zot eIhangzik. Aztán megfordult, és elrohant.
Mici néni az egészjelenetet részletesen elmesélte ataná-
riban a tobbi pedag gusnak, kivéve azt az egy fettenetes
sz t, amit sose mondott volrra ki. De azt is korti{irta. Ataná-
rok véleméÍlyeaz volt, beleértve Csopi néni, az osztályf -
nok vélemérryétis, hogy Benedeket pszichol gushoz kel_
lene ktildeni' mert ezt a viselkedést, meg a foldon kíYtili
sztofit egy oktatási intézménybenmár nem lehet kezelni.
Csopi néni beszélt Benedekr l és a pszichol gusr l Ta-
mással, akit Baba nagyi már két hete gy zkodott ugyanef_
r I. ,,l gyereknek szriksége va17a lelki segítségre!"
,J - mondta Tamás. - De pszichol gus nem kell. Majd
én beszélek vele!''
Ésbeszélt.
Kata még vodában volt détután' amikor Tamás bement
a fla szobájába.
Benedek éppen egy Szpirit nevíílánnyal csevegett a ne-
ten arr l' hogy az uf knak tényleg olyan nagy fejiik van-e'
mint egy-egy képregényben, vagy éppen hogy kicsi, eset-
leg semmilyen' meft a melliikb l néznek ki, mint akiknek
a fejét beverték a ttidejébe.
- Zavarlak? - kérdezte Tamás' aki val színiíleg nem tud-
ta, hogy a legtobb szil ezt nem szokta megkérdezni a
18
gyerekét l, csak jon-megy a gyefekszobában kérdezésnél-
ktil, mintha kint mászkáIna a L utcában vagy a t parton'
- Nem zavatsz - mondta Ben' és Szpiritnek csak annyit
írt, hogy pill., ami Lzt je|enti, hogy ,,pillafiat| v^Íj egy ki-
csit! Majd visszatérek.''
Tamísletilt Kata ígyáta, éshagyta, hogy Bobi felugorjon
mellé és megnya|ja a kezét. A kutya így oriilt a gyerekszo-
ba ritka vendégének'
- An1'ur l szeretnék veled beszélni - mondta Tamás,
és
zavatábanmegragadta Bobi állkapcsát, mire a kurya ossze-
zítta a fogait.
_
- Juj! - szisszent fel Tamás. Ez a kutya
};rarap? - De Be_
nedek csak legyintett.
- Nem kell félni. Be van olwa.
- Ez megn1'u gtat - lt zta eI akezét a fétfi' - Ha leharap-
ja az $jaimat, legalább a veszettség nem fenyeget'
- Mit akars z anwr |beszélni? - kérdezte Ben' bár seitet-
te, hogy merr 1 ftlj a szé|.
el a
- Kisfiam - nyelt egyet Tamás -, an}-ut nem vitték
foldon kíviiliek.
Azt nem lehetett mondani' hogy Tamás pszichol giai
képessége nagy volt. Azzal kezdte a beszélgetést,amivel
esetleg be kellett volna feiezti.
Benedek hallgatott. lrz apla folyatta'
- Sajnos anyu eltíínéséhezsemmi koziik az uf knak'
- Honnan tudod? -kétdezte Benedek'
jelentek meg
- Te is tudo<l - mondta Tamás, és konnyek
a szemében. - Te is tudod, hogy mi toftént'
169
 - En tudom - mondta Benedek komolyan, mintha vol-
na a feln tt és a vele szemben til apa a gyerck. - Te nem
akarod tudni, hogy mi tortént. An}-ut nem találták meg.
Mindenkit megtalálnak' aki a tengerbe fullad, meft a haj k
jonnek' mennek és meglátják... Vagy a testet kiviszi aviz a
paÍtÍa.Megtalálták an1rrt? Nem. Foldon kíviiliek pedig van-
nak. Énmár egy csom kon1vet láttam r luk a kon}"vtár-
ban. Meg a neten is találtam olyan oldalt, amibizortyitja.
Tamás csak nézett, csak bámutt konnyei homáIyán át a
sz nyegte magl elé, mikozben Bobi, el étel gyanánt az ui-
jait k stolgatta.
Bát igy volna! - htippogte . - Bár így volna!
_
-N1'ugodj meg, apa! N1'ugodj meg!"' Anya haza fog
ionni.
Lz ágyon iil maidnem neg}'Venéves férfi, apa, férj és
hegediímíívész ilgy zokogott tízévesfia ví|lán, ahogy a fil-
meken |átyokatvagy asszonyokat lehet 1átni, amint kedve-
siik olel karja1ban átadjákmagukat konnyes fájdalmrrknak
vagy oromtiknek.
Bobi a sz nyegen áI|dogí|va hevesen lengette a farkát,
és hol egyik, hol másik gazdájáranézett, mint aki magyatá-
zatotvát. Rovid élete során sok mindent|^tott ' lár az em-
berek kozott, még 18 éven feltili jeleneteket is' de ilyet
még nem. Ésez teljesen megzavaÍIa' Fogalma sem volt'

- Így van - b logatott Benedek. - Higgyél nekem! An).ut hogy most kit kell megnyalni vagy meghanpni'
azéttvittékel magukkal a foldon kíviiliek' mert látni akaf- - Higgyél nekem! - mondta Benedek az apjának' -
Éntu-
ták, hogyan sztiletik meg egy foldi baba. dom, hogy é1.
Tamás lassan felemelte a fejét. Még a szája is tátva ma-
radt a meglepetést l. Bobi éppen af&fika táját pt bá|ta
leoperálni, mert rigy gondolta, ab rszij a desszert.
- Honnan tudtad? - kétdezte remeg hangon. - Senki
sem tudta, csak mi ketten.
- Tudtam és kész - mondta Benedek. - Kihallatszott.
Tamás nem bírta tovább' Elsírta magát, bár tudta, ez aleg-
rosszabb, amit egy apa, eW feln tt a gyerek el tt tehet. Hi-
szen azért jott be, hogy felvilágosítsa és megvigasztalja a fi-
át. Most meg tessék: zokog és osszecsuklik, mint egy fongy.
Benedek az apiához sietett. Bobit egy gyongéd mozclu-
lattal lesoporte a foldre, hogy nyekkent' és átolelte Ta-
mást.

170

A munyimunyi népfl1ul . Beni megérzése
Ilege d'ííkoncert egj,l szeméfilnek
Egjl sír l ny meguigasztaldsa
Edit, kozel a sztiléshez, hatalmas pocakjával már nem na-
gyon mászkált ki az intézeti épiiletb l. Kivéve, ha az orvo'
sa' Pierre elkísérteegy rovíd sétára. Pedig az id igen eny-
he volt. Eur pában sokan onilnének olyan télnek, amilyen
Algériában van. Magyarországon ezt sznek vagy kota ta-
vasznakhivják.
Editnek abazárbanval séta és alánnyal vat találkozás
ta sem jutott eszébe, hogy ki volt az, akin az aranyláncot
és a gy ríit látta. A rend rok, akiknek az intézet igazgat -
n je megmutatta az ékszereket, annyit meg tudtak áI|apita-
ni az aranyba nyomott fémjelb l, hogy a|áncot New-York-
bankészitették'(Tamás hozta egy koncertkorritr l), a gy -
ríítpedig Bécsben. (Ez Krisztina ajándéka volt.) Ebb l
azonban sajnos semmit sem lehetett megtudni Edit szár-
mazásár |.
172
Egyik nap, december kozepe táján, amikor Edit meg
Pierre a patkban' sétáItak, az orvos énekelgetni kezdett'
Egy francia népdalt énekelt, amit még gyerekkorában a
mamáját l hallott.
lr cla| arr lsz lt, hogy az avignoni hídon mindenki tánc-
ra perdiil, és az lrak igy jfujík, az if1 holgyek meg gy'
A dalb l nem lehet megtu<lni, hogy mért pont a hidontán-
colnak, de kozismert, hogy a franciák szeretnek az utcán
mulatni. Néha még a kovezetet iS feltépik j kedviikben, és
barikádot építenekbel le. Játékos nép.
Persze a doki nemazért énekelt, hogy az énektudásával di-
csekedjen' vagy feitidézze a gyercI<korát. Az ofvos' a pedag -
gus meg a politikus o|yan é| lény' akik semmit sem tesznek
véletleni.il, ha a betegtik' a diákjuk, YLqY a vá|aszt polgáruk
jelen van. A fekete orvos Editet akafta rávenni az éneklésre,
trát\lr-a dal hangu|ata eszébe iuttat valamit , vaw éppen maga
az énekszímsegit az orvosnak a titok felderítésében'
- Nincs j hangom - mondta Edit. - Szerintem életem-
ben nem sokat foglalkozhattam zenével. '.
Ha eztTamáshal\ja, akiházasságuk tizenot éve alatt mi-
nimum napi négy rát hegediilt, és éj1e| Iegalíbb ennyit
dudorászott a felesége ftilébe' biztosan beleesik a felmos
vodorbe és megfullad a rohogést l. De nem hallotta és így
életben maradt.
- Azétt csak pr báljon meg elénekelni egy dalt - mond-
ta Pierre, és felcsillant a Szeme' amikor Edit belekezc|ett:
- ,,A csitári hegyek alatt régen leesett a híl,
azthaI|ottam kis angyalom, vélecl esett el a l '
T73
 Kitortecl a kezedet, mivel olelsz engemet?
Így háLt kedves kis angyalom' Ílem lehetek a tied.''
Amikor Edit befejezte a magyat népdalt, Pierre csak pis-
logott.
- Ez gyonyor(t - mondta. - De milyen nyelven énekelt,
madame?
- Milyen nyelven? - Az asszony megállt azíltkozepénés
az oÍvosfa bámrrlt. - Nem tudom. ' . Nem ftanciáll, az biz-
tos.
- Hát igen - mosolygott az orvos. - Biztos, hogy nem
franciául vagy angolul, mert azt éfteném. - Aztán hirtelen
felkapta a fe1ét. - Mondja, nem ez az a munyimunyi nyelv,
amelyen alázálmában is beszélt?
-.{z lehet - mondta Edit. - De akkor most már biztos,
hogy én munyimunyi vagyok.
- Aha - b lintott Pierre. - Csak az abaj, hogy ilyen nép
nincs.
- Ki tudja? _ indrrlt tovább Edit. - Lehet, hogy valahol az
afrikai serd kben van. Vagy volt, csak kihalt' és én va-
gyok az utols munyimunyi.
- Hacsak gy nem! - vigyorgott a fiatal fekete doktor, és
elhatározta, hogy kazettátaveszi a dalt. A Nyelr,tudományi
Intézet professzorának percekbe sem fog kertilni, hogy ki-
derítse, milyen nyelven énekel Edit' és hol élnek a munyi-
munyik, ha élnek egyáltalán valahol.
***
Amikor Benec1ek felugrott amatek takozepén és kirohant
az osztal'Íeremb l' Dudás Béla tanát r majdnem megful-
174
laclt. Rá akart ugyanis kiáltani a fi ta, hogy azonnal iiljon
vissza a helyére, de félrenye|te a nyáIát, ami a légcsovébe
egy-
csítszott. Ebb l az atanl\ság, hogy vagy nem szabad
szeffe nyelni és beszélni , YLEY ne menjiink tanárnak'
Beneclek egyébkéntnemazéttrohant ki váratlanul' mert
sziVátatejet ivott, vagy eszébe iutott, hogy Bobit reggel
el-
felejtette felvinni az utcír l' Megétezte, hogy neki most
haza kel| mennie, de azonnal Nem tudta miért ' de az
ér-
zésegyteer sebbendoboltbenne.El szorellenálltavon-
zásnak,meft nem akart megint iskolai botrán1t. Így is
e1ég
volt, hogy fol1'ton vele foglalkoztak' De lz nkozepe
felré
rnár nem bírta tovíbb. Mennie kellett. Tudta, hogy
Dudás
tanár lrathiábakérné, hogy enge djehaza, mer1 rossz
ér-
zése van. A tanír t azt mondaná, hogy neki is rossz
érzé-
Se van. IJgy érzi, be kell írnia Ben e\Ier tz
jébe' hogy za-
vatja az tát. Úgyhogy Bene<lek inkább kirohant' mint Zri-
nyi Mikl s Szigetváron a torokok ellen'
Hinni kell a megétzésernkben' Néha i k' Néha nem k'
j
De ha j k, akkor nagyon i kor ionnek' Ha pedig nem
j k'
Íem igazak, akkor meg mindegy: tévedni emberi
^zLz
dolog.
Bene<lek szinte beesett a |akásba, amikor kinyitotta
az
ait t.
Az e|s pillanatban semmi ktilonoset nem érzékelt'
Csond volt, mintha nem lett volna otthon senki' llobi
ugyan odarohant hozzíésboldogan len!]ette a flrk/lt'
c|e
fol1ton ezt csiná|ta,hL a családb l valaki haz:'tjiltt'
BenibenézettaPapíhoz,akiafotelbensztrrrclikált.Ez
eddig rendben van.
175
 A firi a testvéfeiért sem agg dott. Kata vodában volt,
D ra meg iskolában.
De hol vafl az apja?...
Bobi, mintha meghallotta volna a gazdája gondolatát, a
hangszigetelt szoba ajtajíhoz szaladt.
- Aha! - mondta Ben. - Megint gyakorol. - Éskinyitotta
a párnás ajt t.
Tamás val ban hegediilt. A hattytit játszotta egy Saint-
Sáns nevt'r fuancia zeneszetz t l. De nem volt egyediil.
Rlzi-Lizi is a szobában iilt és rajong arccal hallgatta a he-
gedíisz t. Ami rogton feltííntBenedeknek, az nem is az
egyszemélyes kozonség volt, amelyet a nizzai tig ebben a
szobában a mamája játszott el, hanem Rizi-Lizi tuházata,
ha1a és arca. Rizi-Lizin egy testhez tapad zold pul ver
volt, térdig sem ér sztirkés szoknya, és magas sarkri feke-
te cip . Altalában nem ilyesmIben f zott vagy mosogatott
a konyhában. Az arca (lgy ki volt festve, beleérn e a száj-
r(lzst, meg a félméteresszempillákat is, mint Baba nagyi-
nak, ha koncertre megy abarátjával, a Lajossal, és saját be-
vallása szerint is csak otvenévesnek akar l<tnézni. Rizi-Lizi
haja pedig, amelyet általában kend takart, most hatalmas
szénaboglya volt.
Amikor Benedek belépett, az apja olyan hamis hangot
hílzott a meglepetést l' hogy még Bobi is ftiléhez kapott a
mancsával. Naná! A Bánáti családban a kutya is zeneért
lesz. Beethovent l mondjuk a fuísz tori, de a liba johet.
Vagyis a hattyÍr.
176
- ApáÁgyonyorÍíen játszk - mondta R1zi-Lizi és a boká-
jáig elvorosodott. Benedek megétezte, hogy mit l borult
lángba a n de nagy tész\etességgel azéÍtnem tudta
volna
,
elmondani.
- Hít te mit kefesel itthon? - kétdezte Tamás' és leen-
gedte a von t.
- Hazakildtek, mert... elmarad két ta - hazudott Bene_
dek, és Rizi-Llzit nézte. Mit akar ez a n az apját l azon
kíviil, ami 18 éven feltitieknek val ?
-Jaj, nekem már mennem is kell! - ugrott feIRizi-Lizi
olyan vítat|anu|, hogy a szék is felborult meglepetésében'
-Koszonomakoncertet,Tamás!Gyonyoríívolt!Viszont-
Látásta este! - Éskisietett.
Tamíscsak b lintott és a hírrokat piszkáLta a]negedíil]|én.
Benedek állt és az apját nézte' Mit lehet ilyenkor mon-
danl?
Lz - adott
- Adtál enni a Bobinak? - tette fel végiil ezt
pillanatban - éLetbevág an fontos kérdést,mire Tamás ri-
adtan felPillantott.
- Nem - mondta. - Bocs! Elfelejtettem'
Benedek kiment a konyhába, hogy egy pohár vizet
ru-
igyon eÍTe a nagy megrázk dtatásra' Rizi-Lizi az i'innepi
ttájá ran a Dunára néz ablaknát| ál\t és remegett a
víl'|a'
Amikor Beni belép ett az Lsszony megfordult' Konnyes volt
a szeme.
- Ne haragudi! - mondta. - Énnagyon szefetlek
benne_
teket.
r77
 e Íujta
rásban. Felkonyokolt, szipo go tt, azt^n a z sebkend
b
Benedek némán ál|t, és a tíizhelyr l a konyhaszekrényte
nézett meg vissza. Mit lehet erre mondani? az orrát.
csendesen' és kí-
Aznap este még egy váratlan esemény tortént. Eztazonban - Pefsze, hogy hiilyébb vagy - mondta
tudom'
Benedek nem érezte meg el re. Talán nem volt szímáta váncsian az occsétepillantott. - Csak még aztnem
olyan fontos. hogy most éppen miért.
D rát megcsalta R me di Capri , vagy hogy hivják. téged' én meg
- A R me d azétt hiilye, meft megcsalt
meg
AIány kisírt szemmel érkezetthaza a színiiskolíbl, aho- azértvagyok még hiilyébb, meft én' " nem csalnálak
va délutánonként játt, s azonnal a szobájába rohant' hogy a helyében.
a zokogásít n}.Llgodtan folytathassa. D ra elvih ogta maget Így megy ez a |ányoknál' Sírnak'
Kata, Bobi, Tamás és aPapa besiettek hozzá, hogy megvi- nevetnek. Ésnéha egyszeffe csináliák mindkett t'
Ki éfti
gasztalják, bármi toftént' de Benedek csak elhrizta a száját. ezt?
aszája' Azétt
- Biztos azt mondta neki valaki az utcán, hogy gorbe a - Kosz - mondta D ta,és megint legorbiilt
|ába. flemolyan konnyíímegemészteni, ha az ember szerel-
^zt
AztánKatát | megtudta, hogy a Capti di R me , vagy me más |ány kezét izzad1a ossze a moziban'
-Lega?íbb az anwnak el tudnám mondani -
hogy hívjitk, volt a szemét, meft egy másik lánnyalcs ko- sírt fel is-
l zott nyilvános helyen. Mikor a tobbiek kivonultak a mét D ra és a párnába temette az arcát'
konyhába vacsorázni, ahol Rlzi-Lizt tiisténkedett kis koté- Renedek letilt a n vére ágyára, ami mclstanában négy-ot
nyében nagy mosollyal, mintha déIel tt mi sem tortént éve nem esett meg, és megsimogatta D takarját'
mire D ra
volna' Benedek bement a n véréhez.Csak azért mentbe, - Meséljek nekecl munyimunyit? - kérdezte'
halkabbra vette a sirását, és kozelebb fészkel dott
az
mer_t kihallatszott alány sítása. Ésez a sírás nemc sak fájclal-
mas volt, de ismer s is. Anya sírt így egyszef. Talán a fiagy- occséhez.
egy hatalmas
mama halálakor. Vagy máskor. Mindegy. D ra pont Ligy - Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer
elmcsél-
sírt' mintha az anyja lánya volna. Az volt. Beninek be kel- tengef csendes hullámokka| - kezchte Renedek és
a rcttcnc-
lett menni hozzá. te Edit meg a foldon kívtiliek egymásra talrá|ísít
Kata be-
- Menj a fenébe! - mondta D ra, mikor meglátta az ocs- tes viharban. A mese felénélSem taftott, amik<rr
mcg_
csét, és az ígyán hasalva zavartalanul b gott tovább. - Te osont D ra szobájába Bobival, Tamás peclig a Papirval
is olyan hiilye vagy, mint . á|lt az ajt bafi, s írgy hallgatták a t rténctct'
lratltlm:rs re-
- Nem is - mondta Benedek. _ Mert én hiilyébb vagyok. - Ésakkor Miki majom észrevette' lrogy egy
D rát a vátat|anttl szinte vallomás megakasztotta a si- piil csészealj ereszkedik a tenÍ4er fiilé' éppen tlcla' ahcll
178 779
 ',Munyimunyi| - fl-!&ffiffi# &&
nyeton eltíínt. jelezte az uf knak,
^nW
hogy ott van. - Munyimunyi!''' s melléjiik siklott azíirhaj - pffi
jával. ott lebegtek egymás kozelében. Akkor a csészealj aj- fu & F * f"*iq."z*t
tffinffi *""'*
ffi
s *- J -

taia kinyilt és ott állt anya meg... meg az uf k. Ésanya

átugrott Miki majom tbaj jába és b csrit intett az uf k-
nak. ,,Mindent nagyon koszonok! - mondta. - Azt is, hogy
megmentettétek az életemet. Stb." Akkor a csészealj elhri- Eg1l kiinnyíí,gjlors sziilés ' Emlékek aisszatérése
zott a világíirbe, Miki majom pedig hazahozta anyát. ,,Mu- J bírt lloz alezredes . A Papafélrebeszél?
nyimunyi! - mondta, mikor letette itt a ház el tt, és ez fi-
gyelmeztetés volt' hogy ilyet soha tobbet ne csináljon. -
Munyimunyi!"
Benedek elhallgatott, és az ajkához tett mutat $jával je-
|ezteKatának is, hogy marudjoncsondbe. D ra elaludt. Pa-
pa meg Tamás gyofsan kimentek aszobáb |, hogy senki se
Intézet pro-
lássa a konnyeiket. Csend volt. Csak PiizlLizi szipogásátle- Karácsony el tt egy nappala Nyelwudományi
munyimunyi nyel_
hetett hallani a konyháb l. ott hallgatta végig a mesét. fesszora azza]hívtafel Pierre-t, hogy a
ezt meghallotta'
Most érezte meg igazán, hogy neki effe a csodálatos kis ven énekelt népdal magya{' Edit' amikor
családta legalább olyan nagy sztiksége van, mint a Bánáti megtízta a fejét.
_ és talán
családnak tá. Ugy étezte, az egyetlen ember, aki p tol- - MagyaflAkkor én magyatvagyok? kétdezte'
ni tudja Editet, a leggondosabb feleséget és alegdrágább a várat|an :riirt ]- is megrendiilve.
Feljajdult és belekapasz-
és a doki rog_
anyát. Ebben talán még igaza is lehetett volna, ha az élet kodott az orvosba . _ Elkezd dott - mondta'
pásztorlány címttbruztl'
kegyetlen, és Edit abban a viharban orokre eltíínik. ton tudta, hogy nem a Sauna, a kis
hanem a sziilés'
tévésorczatíJj eplz dja kezd dott el'
egy baba a nap_
Ritkán jon olyan gyofsan és konnyedén
me gsziiletett' Az
vl|ágr a, aho gy a ne gyedik Bánáti-c semete
mincl-
e|s apt jelzést I,kis fájdalomt l' a gyerek felsírásáig
ossze néhátty n telt el'
segítette a kis-
- Eiha! - mondta az atab orvos' akiv\|lagra
l}izt<ls vagyok
fiílt. - Ez volt ám a konnyír és gyors menet!

180 18l
 pedig m<rnd-
benne' madame, hogy ez flem az els , de nem is a máso- A másik ápol n Pierre dokiért futott' Edit
ami eszébe
dík gyerek, így van? Ezbizony már a harmadik legalább! ta' mondta fáradtan, kimeriilten, de bol<logan'
hogy ha nem monclja ki' akkor
- A negyedik - mondta Edit olyan n1.r-rgodtan és halkan' iutott, mintha att l félne,
mintha nem a szrilés pillanatában, a sziilés ismer s és meg- írjra minden elmertila semmiben'
ráz é|ménynek a hatásáta tért volna vissza az emlékeze- - Van egy kutyánk. Bobi' Tacsk
-kop keverék" ' Az
te. Mintha nem a fájdalomvillámfényében látta volna meg apám veli.ink lakik... Rosszul Iát"' A lányom'
D ru' szi-
nészn akar lenni. A fiam, Benedek, nagyon értelmes
és
képzelete képeny jén a családját: el szot Bobit, aztán a
négyéves'
hátom gyereket, a fé!ét,az apját, Krisztinát, meg Babi na- csupa szív kolyok. A kisebbik lányom még csak
Tudják'
gyit. A képek mogott pedig mát ott tolongott egész elve_ ke<lves és gyonyoríí... A férjem folyon hegediil" '
szitett tudása, mint átviz idején partok kozé szoittva a Beethoven meg Mozart...
éppen
megduzzadt foly . Ésmint agátjátátszakit viz, gy ziidult A fiatal fekete orvos ot perc mírlva ott volt. Edit
fekete haia
az emlékezetébe a neve' a csa|ádja, ahazája, és az emléke- a kis Nicolas Banatit olelte magához, akinek
volt' mint az anyjínak, és ráncosan fintorgott' mint
zetvesztés mélységesmély k tjában eltíint élete . min-

den írisztilott. Nicolas, magyarul: Mikl s' Edit

ezt a nevet
- Magyar vagyok - dadogta Edit franciául. - A nevem:
Bánáti Edit. A Himnuszt hallottam a tévében... Magyat va- adta a fiának..
gyok.'. Háronr gyerek... Nem. Négy gyerekem van. A fér- Pierre írgy vigyorgoff, mint a nizzai panzi sné: hátul
jem hegedíjmíivész... Budapesten lakom' Pék utca B, má- szinte osszeért a szíja.
oromében'
sodik emelet. Tanár vagyok. .. Báníti Edit... ftancia ta- - Gratulálok! - szoron gatta az asszony kezét
- Látja, maclame, a gyerekkel egytitt maga is
nár... Aftancia nyelv a második anyanyelvem... Nizzában jjíszi|etett'
nyaraltunk. . . reggel beÍrsztam a tengerbe és jott a vihat. . . Nagy gy zelem ez nektink!
Az orvos és a kortilotte srirgol d n vérek dermedten Edit csak annyit mondott: koszonclm!
Pierre-
álltak, és csak bámultak a maszkjuk felett. Mind tudták' Aztán- némi aVís utín - szépen mindent elmesélt
nek meg az intézet lgazgat n jének sorr' l sorra
hogy egy emlékezetvesztéses beteg sztilésébensegédkez- magár l
nek. Még az (ljszilott kis Bánáti csemete sítása is elcsuk- fileg az é|etérl. Elmon<\ta azt is, hogy munyimtrnyi'nyclv
nrttnyimtl-
lott, mintha tudta volna' hogy mekkora gy g1.r-rlást okozott valoban nincs, csak magyar' Egészet pontosan
l a gyerckci-
a mamájának az vílágrajotte. nyi nyelven egyecltil Miki majom beszél' akir
a nyak-
- Jézrrs! - sikoltott fel végre az egy\k fekete n vét. _ Ma- nek mesélni szokott- Arra is emlékezett nrár' lrtlgy
ga emlékszik! - Éselb gte magát az oromt l. láncésagytlf(Lazovévolt.Alánynaktlttltl.lazítrbantclrát

182 In3
 - kérdezte az
valami koze lehetett a megmenekiiléséhez. Edit azonban - Csak nem valamelyik unokámmiattiott?
tobbségéhezha-
alta egyálta|án nem emlékezett, hogyan menektilt meg a oreg, és akezemegremegett' A magyarok
mélt nak tar-
szornyíi viharban. Igaz, ezt soha nem tudta meg. Ezt csak sonl an is nagyon fontosnak és tiszteletre
totta arend rség munkáját' csak az
csaIádjÍlhoz Íe kertil-
Pablo, Mafia és Federico apjatudta a Foldon.
Edit azonnal fel akarta hívni a férjét.Az intézet igazgat - jenek ot kilométernélkozelebb a zsaruk'
meg az oteget az
n je azonban aÍfa kérte, hogy várjon egy napot. Yárjon, - Nem, nem, semmi bai - nylgtatta
amig a mawr rend rség tájékoztatja a családját. alezredes, és vigyorgott, mint aki egy
j viccet akar elmon-
Csak érdekl dni sze_
- Nem értem - mondta Edit. - Miért nem mondhatom dani, és mát e! rerohog a poénon' -
retnék a csa|íd, meg az on egészségefel
meg én' hogy élek? Rettenetes lehetett nekik jrilius ta! ui-
l'
az a|ezredes
szen mind azthiszik, hogy a vizbe ftilladtam. A Papa csupán egy fehér foltnak érzéke|te
beszélvagy tté-
- Madame - fogta Íneg az asszony kezét az igazgat n - atcát,és így nem tuclta, hogy azkomolyan
IJgye' maga sem akafia, hogy a váratlan oromt l valame- fálkozik. Mit éfdekli a magyx hat ságot
az egészsége?
Hetven évig akutya se kérdezte meg t le,
hogy hogy van'
lyik családtagjának baja essen? Az id sebbek esetében egy
Ilyenváratlan orom akár infatktust is okozhat. Fel kell ket Most lett olYan fontos?
a rend rként be-
készítenilelkileg. Bizzuk ezt a megfelel emberekre. - Koszonom , én j i- vagyok - mondta
Edit végtil megértette' hogy a vátakozásra sztikség van.
j
mutatkoz fehér foltnak' - Éson? Ön is lvan?
Egyébként is, ha kibírtak ot h napot nélktile, akkor egy na- A rend r víhogott.
- Énj l! Énnagyon j l! - Ésosszecsapta
pot már csak kibírnak valahogy. akezétoromében'
mindenki j l van a család-
*** - No, és - fol1tatta doktor Nagy -'
Karácsony délel tt tizenegy n e| tt ot perccel, amikor a ban? Úgy értem, dolgoznak, tanulnak'
senki se beteg" '

és zavafian kohin-
kissé kovérkésdr. Nagy Csaba rcnd r alezredes és pszi- - Nem beteg senki - mondta aPapa'
orvosnak tetszik
chol gus civil oltonyben és a bajusza alatt bujkál mo- tett. - Bocsánat, hogy megkérdem' <le
sollyal becsengetett a Beruáti-lakásba, csak Papa és Bobi lenni? Már csak, hogy ennyire érdekli
az egészségtink'No'
voltak otthon. A gyerekek Tamással elmentek vásárolni, Ri_ meg a doktorátusa miatt" '
Pszichol gus va-
zi-Lizi pedig Babi nagyinál készitette az tinnepi vacsorát, - Nem, nem! - kacagott az aleztedes' -
téÍt'-
amely é\'tizedek ta ott késztilt a Bán6ni család hagyomí- gyok. Abb l van doktorátusom' - Íls a lényegre
gánáti Eclit el_
nya szerint. Ugye, maguk rigy tudiák, hogy az on |ínya'
A rend r, mikor a Papa beengedte, bemutatkozott, az- tiínt egy tengeri viharban?
tán leiiltek a konyhában.

784 185
 valami - szipogoft Ba-
A Papa, az asztalba kapaszkodva felemelkedett, mert -Frava\ ban az idegeivel tortént
Akkor sainos
fényes elméjévelegy pillanat alatt megéftette' hogy miért ba nagyi is -, akkor nem maradhat otthon'
vihorászik egy rend r ilyen boldogan' mikozben a rend r- nem maradhat otthon'
ségnélkomorabb testtiletet csak a temet ben lehet találni Amikor Baba nagylnegyed ra mírlva megérkezett' ^Pa'
fekete ruhában, ás val akézben. pa sírt az Óromt l.
Dr. Nagy hozta a j hírt. r kiabá|ta. - Egy fantasz-
- Itt volt egy csodálatos rend -
Csaba|. kzért jott,
-Éta hnyom?! - kiáltott fel az oreg. - Ugye él?! Meg- tikus ember! EgY Pszichol gus! Dr' Nagy
mondtam! Megmondtam! hogy megmondja: Edit él!
vezette az
Ésakkor dr. Nagy Csaba végre elmonclta, hogy Edit meg- _
J , i | - mondta Baba nagyi, és a szobájába egy pohár
menektilt, él és hamafosan taláIkozhat a család1ával. oreget, majd leiittette Lz ágyfua' Aztán'behozott
APapa nem bírta kjvátni, míg Tamásék megjonnek, és a vizet és egy a|tat t. - Vedd be ezt a
gy gyszert' és fekiidi le!
forgatta a fejét a Papa' -
veje mobilja peÍsze megint ki volt kapcsolva. Felhílta te- - De hít miért fektetsz le? -
Képzeld' Al-
l;rátPlaba nagyit. Nincs semmí bajom. " - Ésírira felnevetett' -
- Edit é1! - kiáltotta a telefonba, mire Baba nagyi rémiil- géiában fogták ki! Vagyis odakeri'ilt'
támaszkodott'
ten nézett Rizi-Lizire. Baba nagyimegszécliilt és a szekrénynek
- A Papa rosszul van - suttogta. - Azonnal oda kell men- _ 1ltgénában? - kérdezte femeg hangon' - Beírszott
nem. Azt kiabá|ja, hogy é1!'' Franciaorsz ágban és ki rszott Algériában?
',Edit
a csoda! A csoda!
- Edit él! - kiáltotta jra aPapa, mire Baba nagyi el vet- - Igen! - kiá|totta aPapa' - Ez
- Lzbiztos - s haitott Babanagyi' - Ez val
ban csoda
te a legmegn}'ugtat bbnak szánthangját.
az el nem aludt'
- Persze, drágám! - fuvolázta a telefonba. - Hogyne é1ne! lenne. - Éssimog atta az oreg fejét' mig
- Te tudod? - k&dezte az oreg és nevetett oromében. - Rél6ramír1vaTamás és a gyerekek megérkeztek'
hangszigetelt szobá-
Te tudtad? Baba nagyi azonnalbeh zta a flát a
mi tortént'
- Hát persze, Papa, hát persze! De te most csak n1.ugodj ba és elmondta neki, hogy a Papívll'
éS a Szenteste
meg, és várj| Azonnal ott leszek' és mindent megbeszéli.ink! - Nyilván Edit hiánya, meg a karácsony
t - magya-
Aztán letette a kagyl t és gyorsan átoltozott. kozeledése ví]ttotta ki bel te ezt a hallucináci
hogy Edit él' és Al-
- Szegény oreg! - csak ezt ismételgette. - Szegény oreg. ráztaBabanagyi. - Lz az elképzelése'
ezt () egy
- Úgy lítszik, a lelke nem bírta tovább' beleroppant - géiíbanvan!... Most mondcl meg!"' Éshogy
egy kis esélye'
nyelt nagyokat Rlzi-Lizi. - Énszívesen ápolnám... rend ttol tudja. Lefektettem. Alszik. Van

186 r87
hogy mire felkel' az egészet elfelejti. De az is lehetséges,
hogy nem. Akkor sajnos ki kell hivni az orvost. Vagy be
kell vinni a k rházba... Tudod, kisfiam, az ilyesmi veszé-
lyes is lehet. Saját magára is, meg a gyerekekre is. Mi van,
ha azt hiszi, hogy tud reptilni és kiugrik az ab|akon?
Tamás csak iilt a székénés rémrilten bámult az anyjára.
Már csak ez kellett! Hogy aPapát be kelljen vinni a k r-
házba? Micsoda csapás Lesz a gyerekek számára, ha meg-
tudják, hogy a Papájuk.. .megbolondult!
A Papa majdnem négy tát aludt. Ebben nemcsak az al-
tat , hanem a várat|an oromhír okozta megtázk dtatás is
koztejátszott. Az id seknek a lelke is gyofsan kifárad, nem
csak a teste.
Amikor felkelt, Tamás mellette iilt.
A gyerekek a szobájukban szinházasdit játszottak. D ru
meg Benedek boh cok voltak, Kata meg Bobi pedig a ko-
zonség. Edit boldog lett volna, ha|átja, hogy a gyerekei mi-
lyen csodálato san 1átszanak e gyiitt szok évenként egyszer,
karácsonykor.
- Mondta Baba? Hallottad? - kétdezte rogton a Papa,
ahogy meghallott a T amás hangját, aki koszont neki.
- Mit? - kétdezte Tamás vatosan. - Mit kellett volna
hallanom?
- Hogyhogy mit? Hát nem mondta? Edit él! Algériában
van! Ma este fel fog hívni!
-J l van Papa - mondta Tamás, és remegett a hangja,
annyfta sa1nálta az ap sát. - Nagyon oriiIok. Fantaszti-
kus!... Csodálatos! De, ha kérhetlek, kérlek' ne mondd el
lBB
most a gyerekeknek' Hadd legyen nekik meglepetés"'
Hadd legyen karácsonyi meglepetés, j ?
_ Hát, ha így gondolod - b logatott az oreg izgatottat
hiszen
-, akkor legyen írgy. Nem lesz konnyííhallgatni'
olyan boldogok lennének" ' olyan boldogok
lesznek' De
majd megpr bálok uralkodni magamon és
nem sz |ti' ha
így gondolod...
és Baba nagyi
Tamás így gondolta. Pontosabban Tamás
gondolta írgy, hogy inaPapa nem aludta ki aképzelgését
Editr l, akkor toltsék egyiitt a karácsony estéiétmost
bé-
aPapát
kében, és aztánmaid valamilyen indokkalbeviszik
a k rhízbakivizsgáltatni. A feln t tek
számáta biztosan szo-
a gyefe-
morít |esz a szenteste ett I a titokt l, de legalább
keket nem zaklatiák fel egy ilyen téveszmével'álhírrel
szenteste.
Ésnéha
Az ember néha biztos valamiben' amiben téved'
ígaza van'
arra gondol, biztosan téved, mikozben esetleg
Így megy ez az é|etben. J tudni'
189

Afeny fafeld,íszítése. Baba nagj,li mi'ndjdrt eldjul
,,Itt uagj,tok a F ldcjn.'' . A bazaérkezés
A feny fát a feln ttek a gyerekekkel egyiitt díszítettékfel.
Dn gy Iátta, hogy az apjuk és Baba nagyi szomorká-
sabbak, mint az karácsonykor szokás.
- Biztosan anyrr miatt - mondta Benedek, amikot a n -
véte a ftilébe srigta' amit észrevett, és amLt a fi is j l látott.
UgyanakkoÍ az sem keriilte el a gyerekek figyelmét,
hogy a Papa álland an vihog. A látásromlása ta aPapa fe|-
adata volt, hogy a díszeket kivegye a dobozb l , és átadja az
unokáinak, akik azokat az ágakra akasztják. Mikozben kita-
p ogatta a fíb I, tivegb l, hánc sb l késztilt díszeket, fi gurá_
kat folyamatosan nevetgélt és beszélt.
- Ez az angyalka, eztKata tegye az a|s ágacskára... Ezek
arunydi k... D ra lesz az tigyes, aki mindet felteszi... Itt
van a jászolka, amit an1.ukátok csinált, amikor kicsi volt.
Benedek! Eztte akaszd fel! A csillagsz r k Tamás feladata
190
lesz... No, most itt van a csítcs. Baba nagyi, eztte teszed
fel
fel, mert afiadnaktérlszonyavan' De kérlek, ne borítsd
azt fát, mint ot évve| ezel tt.. '
Ésmondta, sorolta Papa a teend ket nevetve, aminek
a
humorát D ra meg Bene<lek nem nagyon értette' de
j
kedvre deriiltek t le. Mire készen lett a fa, mát mind ro-
hogcséltek, és a Papa szovegét utánozták, ismételgették
kedves csírfondárossággal.
- Itt van a kisded meg a mamája, ezt D
tika fuggeszti
fel... Itt vannak a három királyok, amit apátok hozott R
-
máb l^. Baba nagyi , ezt te akaszd fel a ffua| " '
Ésez aiátékos szovegelés, nevetgélés még Tamást és
Ba-
ba nagyit is megmosolYogtatta'
Rizi-Lizia konyhában tett-Vett, hogy a vacsofa' az katí-
csonyfa készített vacsorája csodálatosan tinnepi legyen'
,,Az els karácsony, amit egytitt toltok veltik - gondolta
magában - legyen feleithetet1en!''
Amikorafafe\diszítésebefejez dott,szokásszerint,le-
kapcsolták a villanyt, s csak egy kis gyeÍtya fénye vl|ágí-
tott. mindenki bement a szobí1ába, és titokban'
mintha egymást nem is láttták a félhomályban' a fa alá
^zt^n
hordták az ajíndékaikat.
Néhány perc mírlva megsz lalt a csengetqír' s mire a
gyerekek bementek anappa|Iba, a karácsonyfín szikráztak
a csillagsz r k és égtek a gyertyák'
El szor a Mennyb l az angj'lalt' aztált a Kis karítcs()n))'
nag1,l karáCsonyt meg a Pá'sztorok, pásztorok
Betlebem-
bent énekeltékel. Az efféIe zenészcsa|ádoknál az egész dal-
irodalmatvégigéneklik,miel ttnekilehetesniazajándék-
191
csomagoknak. Yégezettil a Csendes éj kovetkezett, amit Aztán a Papáta nézett, akinek a szeméb | az orcmt l
Tamás hegedíivel kísért'mint minden alkalommal. csorogtak a konnYek.
kigyírlt feiében a
,,Csend,es éj, szentséges éj, mindenek álma mély..." - A i íí-lt?- dadogta, meft hiftelen
tud tobbet
Baba nagyi és Rizi-Lizi a gyerekek mogott síírííntortilget- szízas ég . Aztáncsak felnyogott' mint aki nem
ték a szemtiket. mondani.
szelrl '1éb l'
A kozos éneklésután Beni felkapcsolta a villranyq hogy Baba nagyi valamit megér ezhetett az igazság
mert amikor
el szor a gyerekek, majd a feln ttek kibonthassák az aján- meft gyofsan letilt egy székte'IJtálrt elájulni'
ez ve|e egYszeÍ megtoftént a fia eskiiv jén' elszakadt
és
dékcsomagjalkat.
szétgurult a |eg&ágíbb gyongysora' A
gyerekek peÍsze
Ésakkor megsz lalt a telefon.
egy sz tsem értettekaz egészb l'
Csak annyit láttak' hogy
- az| - kiáltott fe| Papa, és tétován a késztilékirányá- sir'
ba indult. De Baba nagyi csak legyintett. az apjlkelsápad, Baba nagyi a székre csuklik' aPapa
- Biztosan Krisztináék Bécsb l! - mondta és felkapta a Rizi-Lizinek pedig táwavan a szája'
kagyl t. - Ha1l ! Szervusz dtágám! Kellemes...! -Adomafeleségét-mondtaazorvos'ésTamásegypil.
- Bon soir! - hallatszott egy férfi hangja. - J estét! Dok- lanat mírlva meghallotta Edit hangjít:
tor Pierre Clavier vagyok Algírb l. Bánátí Tamás rirral sze- - Édesem! Kisfiírnk sztiletett" '
a kagyl val'
retnék beszélni. - Edit - Suttogta Tamás és írgy áI|tkezében
mint kolyokkorában, amikor az Ijedtségt l beeresztett
a
Baba nagyi el szor csak pislogott kett t, mint az tbizo-
nyos bagoly, aztán rogton aftakezébe nyomta akagyl t. nadrágjába. - Edit! Édesem!
- Nem értem! Egy pasas' Franciául beszél! Téged akat. Baba nagyi a szívéhezkapott'
nem ájult el'
- Hall ! sánátiTamásvagyok - mondta Tamás franciául, - Mindjárt elájulok! - mondta, de
mire Pierre ismét bemutatkozott. D ra oromében felsikoltott és odarohant az apiá}roz'
- An1'u! Anrr! - kiabírta és kitépte
az ap1a kezéb l a
- Doktor Pierre Clavier Algírb l. J estét! Bizonyára mít
tttdja a j hírt. kagyl t. - Anl'u! AnYu!
elsírta magát' - J l'
- J lrlítt? - kérdezett vissza Tamás és arca gondolt, hogy - D rikám! - mondta az aty1a és
ezva|amivallásos dolog lehet. Az egyik evangélium szerint vagltok?
a konnyek'
az angyaI viszi a j h1Ít Máiínak, hogy fia sztiletik, vagy ya- Rizi-Liziszeméb l is omleni kezdtek hirtelen
Gyorsan letette akezébentaftott tány&okat
akis asztaka'
lami ilyesmi. De mért hivja t ezze| a j hírrel egy francia
doktor Algírb l karácsony estéjén?Most akarja megtéfíteni? Még csak azkeI|, hogy leejtse'

192 r93

Bobi állt, lengette afarkát és vigyorgott. Ha mindenki sír
meg nevet, nagy baj nem lehet.
Kata meg Benedek azonban nem sírt és nem nevetett.
Csak áIltak, fogták egymás kezét és mosolyogtak. k tud-
ták...
Lzután mindenki beszélt Edittelnéhány sz t' csak Papa
nem, mert a sírást l nem tudott megsz lalni.
Kata aztkérdezte, hogy mikor érkeziktrazaMiki majom-
mal, mire Editnek a szava. is elakadt. Honnan tudja Kata,
hogy kistestvére sziiletett és Mikl snak trivják?
- Holnap - dadogta végiil - vagy holnapután.
A családtagok koziil Benedek kapta meg utoljáru a tele-
fonkagyl t.
- Anya! - Suttogta' és szinte hallotta a foldon kívtili tér
halk zugását.
- Énvagyok, kisfiam.
- Tudtam, hogy élsz.
- Ne haragudj!
- Honnan beszélsz?
- Algírb l - mondta Edit. - Ngétiáb l.
- De hát az a Foldon van! - csodálkozott Benedek.
- Igen - mondta Edit. - Miért, dtágám, mit gondoltál? Én
is itt vagyok. a Foldon.
***
Edit december 3 1 -én, Szilve szter napjának délutánj án érke-
zett Budapestre.
A repiil téren' a családon kívi.il (ideszámitva Bobit is)
ott voltak D ra barátn i, Benedek osztálytársai (Baril
794
szewezésében), Csopi néni, Biri néni és mindenki' akit
te-
lefonon el lehetett érni.
l'
Természetesen ott volt a csa|ádjáva|Krisztina is Bécsb
akit D ra még szenteste, fogton az anyjával val beszélge-
tés után hívott fel a csodálatos hírrel. Krisztina eL
szor azt
mondta dtihosen az unokahírgának, hogy ,,ne haragudj'
D rikám' de nagyon hiilye vicceid vannak!'' lrztán pefsze
vizesre zokogta az tinnepi kosztiimjét oromében'
A reptil té ri kI1fuatt l kicsit távolabb egy csokor vitág-
gal ott állt Rizi-Lizi is.
két
A családot meglepte, hogy néhány írjság fot sa' meg
tévécsatorna is a repiil térenvolt a kamerákka|, e
gyLít-
étde-
sz7k, ezena világon senki sem tud elbírjni,havaIami
lett'
kes torténik vele. Végtil is ez nem baj' A világ olyan
jobb
mint egy nagy falu: mindenki mindent tu<lhat' Talán
is lenne, ha a tévétez tíl1 pletykíts Mari néninek bív-
nánk, nem?
Az í1sígitk reptil t ér vár termében interjílkat készi'
a
tettek Tamással és a gyerekekkel, míg ki nem nyílt
az ajt '
meg nem jelent Edit egy kis bebugyolált csomagga|
akar-
S
aki elkísérte
ián. Mogotte Pieffe iott a kézicsomagokkal,
Budapestre egykori betegét.
Bobi persze lábakon és korlátokon áttorue azonna| a
csa_
Iádf hoz rohant, hogy tírlárad vonyítással, szagolgatással
johet_
és kéznyalogatáSsal els ként koszontse' Csak utána
tek a tobbiek.
oldalakon ít tafiana leírni, hogy ki mit monclott és
ho_
gyan sírt a ta|á|kozás perceiben, cle sziikségtelen' hiszen
t95
 A vfuakoz ismer sok kozott taIán BarIL volt a legbol-
ezt mindenki Iáthatta a délutáni tévébitadkban' meg az
esti ismétléskor' Persze lehetséges, hogy egy rcgény a té- dogabb.
- Na, mi van pupákok! - vigyofgott
az osztalr'rtáÍsaíÍa'-
vétiportnál érzelmesebben, és tín szebben tudja leírni,
Kinek vdrtigaza? Kita!áItaki, hogy megmentettékaz
uf k?
ami tortént' de soha val ságosabban és pontosabban.
elvitték Ngétiá-
Kata arcát azonban a tévé nem mutatta, amikor az anyja ke- - Igen? - pislogott Krizsán Imike' - És
zében taÍtott csomagfa nézett, és megkérdezte, hogy mi ez? ba?
hogy ke-
- ntiki majom - mondta Edit. - A kisocséd . _ Ésaz osz- - Naná, pupák! Naná, hogy elvitték! Kiilonben
mnak
tálytátsak, a tanátok, az jságit k meg egyéb idegenek rtilt volna ocla? A nagybraty m tudta! A nagybraty
nem egészen értették,hogy a Bánáti csalíd tagjai min ka- iizentek!
mit
cagnak olyan fékezhetetlentil' mikozben azt kiabálják, Krizsán Imi meg a tobbiek effe pefsze nem tu<ltak
oriilt an_
hogy,,munyimunyi! munyimunyi! " mondani. Kiilon-kiilontalrán egyikiik se nagyon
vafi az
Mikor R1zi-Lizi átadta a virágot Editnek' Baba nagyi igy nak, hogy esetleg vannak uf k' Éppen elég baiuk
Már
mutatta be. embereknek a Foldon egymással, meg a természettel'
- o Liza, abatátn m, aki a családodat gondozta, amigtí- csak azuf k hiányoznak, meg egy pírp a hátunkra'
és ababa
volvoltál. Amikor aBánáticsalád megérkezett a lakásukba
éppen D ra kezében volt, Tamás és Edit olyan forr
cs k-
- Koszonom - mondta Edit és megcs kolta a konnyes
kezdtek a
asszon}'t, akinek más álom' s más család után kellett néz- ban forrtak ossze, hogy a karácsonfán vibrálni
|ámpícskákésfelszikráztakazépenmaradtcsillagsz
r k'
nie ezután, ha boldog akart lenni.
- Na, de an1'u! - mondta D ra némi
irigységgel ahang-
Pierre-t mindenki azonnal megszerette, mikor kideriilt,
jában. - A gyerekek el tt? - Mire a sztil k lagy
nehezen ki-
hogy volt Edit ofvosa' batátja, gy g;;rt ja a hosszri, emlé-
kezet nélkiili h napok alatt. Csak Katah z dott el t le egy bontakoztak egymásb l, és T amás dadogva megkérdezte
:

vol-
kicsit, amikor a doki a kezét ny jtotta. Sok piszkos kezet - Gyerekek? Hol vannak itt gyerekek? Ti okosabbak
anyátok él'
|átott mát az vodában, de ilyen feketét még nem. tatok, mint én. Ti val ban hittetek abban' hogy
- Csak Beni volt okos - mondta D n
szintén' - Énbrr-
A doktor pontosan értette ah z dozás okát' és nagyot ne-
vetett. Aztán kivett a táskájátb l egy pliissmajmot, ami olyan n voltam. - Ésaz occsére mosolygott'
a tofténe-
tokéletes volt, hogy szinte megsz lalt. Kataszája a f{rléig ért' Eltratátozta, hogy így fog mosolyogni' ha maicl
hogy íí
Egy j
l kiválasztott a1ándék elég volt, hogy oromében az or- tiiket filmre viszik, és iátsszaD rát' Mefi az ttrti'
voshoz simuljon és még puszit is adjon a nagy fekete atcÍa. iátsszaD rát.
Minden szivhezvezet egy ítt, csak meg kell találni.
197
r96
 a*-

-Tavaly is ismertem. Csak nem figyeltem'

az abizo-
ffiÁ
ffiEtr A parton hamar szétfutott ahíte, hogy megjott
eltííntavlhar-
nyos magyaf asszony a csalrád'1ával, akitavaly
ffi

*&*#$-)E B{.8${,tes
a leghitelesebb
ban. Mindenki Edittel akanbeszélni' hogy
Nem hitték
forrásb l tudja meg, hogyan tortént a csoda'
keriiLtNizzá-
el, hogy Edit sem tudja pontosan, miképpen

Nyolc h nappal kés bb, augusztusban a Bánáti csaIád, a b lAlgériába.

már négykézIíbbotlradoz Mikivel Nizzába \tazott nyaral'
Eáraszt nap volt.
meg a Papí-
ni. A régi panzi ban szíI|tak meg, ahol a madame aBánáti
Miután Edit beszétt telefonon Krisztiníval
hamar el-
csalíd minden tagját a mellei kozé fojtogatta oromében. val' lefektette a gyefekeket, s Tamással egytitt
Ktilonosen Editet olelgette agyon és átasztotta el konnyei aludt.
és
ceáfiával' iHat rulehetett reggel, amikor Edit szeme felpattant'
a red nyok rései kozott vékonyan
átszivátg fényb l|átta'
- Dtágámt - sikoltotta. - Csoda toftént! Száz gyertyát írszik
gytijtottam a szíiznek, amikor megtudtam. EgészNizza ma- hogy szép napnak néznek elébe' Úgy gondolta'
gár 1 beszélt!. . .. egyet, s azt^n iríny acsaládi reggeli'
A panzi ban volt nébány ismer s torzsvendég is. Koz- Amikorazonbanmegmozdult-vatosan,hogyneéb-
fessze felTamást -, a konyoke egy testbe
iitkozott'
tuk, az egyiitt négyméteresdán házaspát, és a két angol
n vét ,,Éryen, aki meg nem halt!'' feliratír trik kban. Az Nem értette.
fekiidt'
olasz család,hatanvagy nyolcan, és a két német férfi (n ?),
Biztos, hogy este Tamás az így bal oldalán
hogy Benedek-
akik jírliusban nyaraltak Nizzában' telefonon beszéltek Edit iobbra nézett.A félhomálybanirátta'

Edittel, amikor a panzi sn fellrtivta ket, hogy megiottek t l nem tud felkelni' A gyerek mellette aludt' "Kis bolond
valamit l éjsza-
a magyarok. - gondolta az asszoÍ|y' - Biztosan megijedt
Délután aftancia nyomoz k is benéztek. ka és idebírit, mint gyerekkorában'''
elindult az ágy
Eclit kinyíritottl aIábát éslassan ataszolva
- Nagy ízgalmakat okozott nektink, madame - mondta kozott kicsusszanva
az id sebb -, de oriilok, hogy él. vége felé. Úgy gondoirta, akét férfiír
|eszáIl.lrlat.
- Ennek én is oriilok - mondta Edit. - Ésbocsánat! Valami
- Ugye ismeri a vihafe|zéseket? - kérdezte a fiatalabb
De |íbáva| valami meleg, puha testet érintett'
olyan puhát, ami megnya|ta abokíjíl
nyomoz , mire Edit b lintott.

199
198
 Hogy kertil ide a Bobi? íirhaj jával és észrevette a táboÍtLlzet, amit a gyerekek
Edit meglepetésében feli.ilt, és ekkor nemcsak Bobit látta gyriitottak. ,,Munyimunyi - kiáltott le a magasb l. - Hát ti
megazágyvégében' hanem Katát is. A gyerekágyban pedig, meg mit csináltok? Munyimunyi!"
Miki mellettD ra osszegombolyodott teste seilett fel. - Munyimunyi - hallarszott abban a pillanatban a gye_
- Összeeskiivés - suttogta, mire a gyerekek, akik az aL rekágy fel l, és a nagy ágy lak i egyszeÍTe ugrottak fel és
vást csak tettették' felugrottak, és az anyjukra vetették ma- rohantak a legkisebb BánátiLtoz'
gukat. - Megsz lalt! Hallortad? Azt mondta: munyimunyi! - kia_
- Nem mehetsz sehova! Nem mehetsz sehova! - ismétel- bálták egymásnak' de olyan hangosan, hogy a panzi min-
gették, mint egy rigmust és szegény apjukat majdnem le- den vendége felriadt e korui rán.
r gtákazágyt l. Sajnáljuk kedves eur paiak. Kétszer gondolja meg' aki a
- Mi ez? - pislogott Tamás. - ParusztIázadás? magyarok mellé teszi le a fenekét. ott nincs alvás, ha fel-
- Igen - mondta Kata és az ap1a fejére i.ilve énekelni kez- jon a nap.
dett: - Munyimunyi, mesélj! Munyimunyi, mesélj! - Mire Vége
természetesen a tobbiek is csatlakoztak akivánsíghoz:
- Munyimunyi, mesélj! Munyimunyi, mesélj!...
Edit megadta magát. Visszad lt az ágyta, magához karol-
ta a gyerekeit (Mikit LeszámiÚa, meft a baba még aludt)' és
belekezdett:
- Egyszer volt egy család, amelyben a világ legrosszabb
gyerekei éltek. E'zek a gyerekek nem akkor fektidtek le, s \'t'th" 'i''i ;t"'''r,
,,1.n;ti"t
nem akkor keltek, nem akkor játszottak és nem akkor et-
,,, J'f4"i." l
'l
tek, nem akkor tanultak és nem akkor tévéztek, amikor a '.
":r 1;,'r,'lJ.
!.

normális gyerekek szoktak.

- Remélem' an1'u, nem r lunk beszélsz? - kérdezte D -
ra, mire Edit szornytilkodve fels hajtott:
- Isten ments! - Ésfolytatta. - Ezeket a gyerekeket a szti-
leik egy este kitették egy lakatIan szigetre, hogy végre egy
kis ryrrgalmuk legyen. Miki majom azonban atra rcpult az

200