Professional Documents
Culture Documents
ERDÉLYI MAGYAR CSALÁDNEVEK
Megjelent a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával
ISBN 978-606-8581-6-4
Europrint,
Nagyvárad, 2014
TARTALOM
ELŐSZÓ
NÉV ÉS NYELV
A MAGYAR CSALÁDNEVEK KIALAKULÁSA
A SZÁMBA VETT CSALÁDNEVEK VIZSGÁLATÁNAK FORRÁSA
A SZÁMBA VETT CSALÁDNEVEK GYAKORISÁGI MUTATÓJA
I. A MAGYARBÓL EREDEZTETHETŐ CSALÁDNEVEK
1. AZ APA EGYELEMŰ NEVÉBŐL ALAKULT CSALÁDNEVEK
Egyelemű, régi világi személynevekből eredő családnevek
Egyelemű, régi egyházi személynevekből eredő családnevek
Teljes nevek
Becéző alakok
Rövidüléssel alakult becenevek mint családnevek
Rövidüléssel és képzéssel alakult becenevek mint családnevek
a. az apanév patronimikon képzős alakjából eredő családnevek
b. az apanévhez járuló -fi utótagú családnevek
2.) HELYSÉGNÉVBŐL VALÓ CSALÁDNEVEK
a. származási helyre utaló településnevek -i képzős alakulásai
b. puszta helynevek mint családnevek
3. VILÁGI NÉVADÁSON ALAPULÓ CSALÁDNEVEK
a) népnevek mint családnevek
b) mesterségre, foglalkozásra utaló családnevek
c. tisztséget, méltóságot, társadalmi hovatartozást jelölő köznévből eredő családnevek
d. testalkatra, testi fogyatékosságra, testi állapotra, külső testi tulajdonságra utaló családnevek
e. jellemre, belső lelki tulajdonságra utaló családnevek
f. állatnevekből eredő családnevek
g. növénynevekből eredő családnevek
h. betegségre utaló, betegségnevekből eredő családnevek
i. életkorra utaló családnevek
j. vagyoni állapotra utaló családnevek
k. társadalmi állapotra, társadalmi hovatartozásra, életvitelre utaló családnevek
l. családi, rokoni kapcsolatra utaló családnevek
m. nemzedékviszonyító elemek összetevőiből alakult családnevek
n. birtoklásra utaló közszavakból eredő családnevek
o. anyagot, tárgyat, puszta helyet jelölő köznév mint családnév
II. IDEGEN EREDETŰ MAGYAR CSALÁDNEVEK
Román eredetű magyar családnevek
Szláv eredetű magyar családnevek
Német eredetű magyar családnevek
Görög-latin eredetű magyar családnevek
OLASZ EREDETŰ MAGYAR CSALÁDNEVEK
Francia eredetű magyar családnevek
Örmény eredetű, örmények viselte magyar családnevek
III: BIZONYTALAN EREDETŰ, KÉTES ETIMOLÓGIÁJÚ CSALÁDNEVEK
NÉHÁNY STATISZTIKAI KÖVETKEZTETÉS
CSALÁDNEVEK BETŰRENDES MUTATÓJA
A-Á B C-Cs D E-É F G-Gy H I J K L M N O-Ö P R S Sz T- Ty U-Ü V-W-X Z-Zs
FONTOSABB SZAKIRODALOM
ELŐSZÓ
Terjedelmében e szerény kiadvány címe - Erdélyi magyar családnevek - némileg félreérthető.
Ugyanis a névtani szakirodalom magyar családnevek terminuson csak a magyarból értelmezhető,
magyarázható családneveket érti, s ezektől elkülöníti a magyarban idegen családneveket, noha mindkét
kategóriába besorolt neveket ugyanazon nép, a magyar anyanyelvű, magukat magyar nemzetiségűnek
valló, a magyar kultúrát magukénak érző, tehát magyar személyek viselik. Mindkét névtípust, a magyar
családneveket meg az idegen eredetű magyar családneveket el lehet és el kell különíteni, de nincs okunk
az idegen eredetű családneveket a „magyar családnevek” fogalmából kirekeszteni. Tartalmát tekintve
könyvem tárgya tehát: mutatvány az erdélyi magyarság családneveiből.
A családnevek kutatásának, vizsgálatának gazdag szakirodalma van, mind történeti, mind jelenkori, a
mai helyzet leírásának vonatkozásában. E szakirodalomhoz azonban csak a névtanos nyelvész/történész
jut hozzá, csak ő tud benne tájékozódni, eligazodni. Szükséges azonban, hogy a tudománynépszerűsítés
révén a köznapi ember is névtani ismereteket nyerjen, akit főleg az érdekel, mi lehet családja, környezete
neveinek magyarázata. Nyelvművelő és tudománynépszerűsítő tevékenységem állandó kísérője volt ez az
érdeklődés. Többé-kevésbé ezt az általános érdeklődést vélem kielégíteni azzal, hogy a Tinivár
Kiadó Maturandusok című kiadvány családnévanyagát bemutassam, értelmezzem. Az említett
kiadványsorozatban a romániai magyar tannyelvű iskolák végzőseinek névsora található. A
feldolgozáshoz nyolc évet, az 1994 és 2002 közötti időszakot vettem tekintetbe. A témaválasztásban ez az
eljárás talán kissé szokatlan, hiszen a jelenkori, szinkrón anyagú névtárak egy-egy település, valamely
tájegység teljes névanyagának felgyűjtését, rendszerezését, feldolgozását célozzák (ilyen például erdélyi
viszonylatban B. Gergely Piroska kalotaszegi, Kovácsné József Magda hegyaljai gyűjtése). E munkákkal
szemben a tőlem felsorakoztatott nevek forrása tulajdonképpen egy-egy vidék névanyagából
mutatványszerűen merít. S bár a nyolc év végzőseinek ötvenezres száma a feldolgozás szempontjából
meglehetősen gazdag, az erdélyi magyarság számarányához viszonyítva igen csekély, csupán öt
százaléknyi. Van azonban ennek a névvizsgálati módnak előnye is. Az iskolaközpontok hálózata átfogja
az egész erdélyi magyar nyelvterületet, következésképp az egyes iskolákban végzett tanulók többnyire
magukkal hozzák a vidékükre jellemző sajátos neveket; gyakoriságuk, számbavételük, összesítésük,
rendszerbe foglalásuk általánosságban megadja az erdélyi magyarok egészére a tőlük használt családnevek
rendszertani jellemzőit, a különböző névtípusok arányait. Ha többszörösére emelnők is a vizsgált
személyek számát, ez a vizsgálat a neveket gyarapítaná is ugyan, de aligha módosítaná –vélem– a
névtípusok arányait, jellemzőit.
Sajnálatosan elmaradt a vizsgált családnevek általános gyakorisági mutatója mellett az iskolák szerinti
gyakorisági táblázat. Ezzel kimutathatóak lettek volna a területi egyezések és azok az eltérések, amelyek
csak az illető vidékre jellemzőek. Nyilvánvalóan más-más eredményt kaphatunk például Nagykároly és
Csíkszereda névanyagának összetevé- séből. Bizonyos jellemző nevekről, mint ismeretes, sok esetben
megállapítható, hogy a név viselője honnan, mely vidékről származik. Csupán példaként említem, hogy
a Tankó név „természetszerűen” a Gyimesekre utal, egy Maneszes nevű személlyel kapcsolatban csakis a
mezőségi Magyarszo- vátot szokás emlegetni. Természetesen más és más a magyarból értelmezhető és az
idegen eredetű nevek számaránya attól függően, hogy a lakosság vegyes nyelvi környezetben,
szórványban élt és él, vagy az idegen hatástól többé-kevésbé mentes tömbmagyarság tagja.
Nem foglalkozom a családnév keletkezési körülményeinek a megállapításával. Erre csak a
ragadványnevek közvetlen számbavételekor van lehetőség. A családnevek egy részével
kapcsolatban ezt - az átlagos nyelvi műveltség birtokában - bárki megteheti. Az is nyilvánvaló, hogy a
jelentéstani rendszerezés egyben a név eredetére is utal. Több családnév többféle indíték alapján is
létrejöhet, megfejtésükre többféle magyarázat is elfogadható. (Pl. a Bogya családnév lehet a Bo-
gyoszló rövidült Bogy változatának -a beceképzős alakja, de lehet a román Bodea átvétele is; mindkét
magyarázat elvileg kifogástalan.) Követtem a névtani szakirodalomnak azt a gyakorlatát, amely
a családnév eredete tekintetében csak a közvetlen előzményre utal, s nem megy vissza a név eredetének
végső forrásáig. Ez természetszerű a magyar közszói eredetű családneveknél. Például
az Ács, a Pásztor az ács meg a pásztor foglalkozást jelölő közszóból ered, és senki sem várja el a
névfejtőtől, hogy azács (ótörök), a pásztor (szláv) közszó eredetére is utaljon. A névtudomány ugyanezt a
gyakorlatot követi a tulaj- donnévi eredetű családnevekkel kapcsolatban is. Mint családnév
a Dániel előzménye — tehát eredete — a Dániel keresztnév. A családnév értelmezője már nem tekinti
feladatának a Dánielnek mint keresztnévnek a magyarázatát, azt, hogy e bibliai eredetű keresztnév
- Dániel - két héber szó összekapcsolásából keletkezett; jelentése: 'Isten a bírám’. Ugyanez a helyzet az
idegen eredetű magyar családnevek esetében is. A magyar névtanos azt állapítja meg, hogy az idegen
eredetű nevet viselő magyarnak a családneve mely nyelvből származó jövevénynév, de hogy a név az
átadó nyelvben milyen eredetű, az már nem a magyar névtan feladata. Példaként említem ezt a két idegen
eredetű magyar családnevet: Ráduly, Berger. A magyar névtani irodalom e nevekről megállapítja, hogy
az előbbi román, az utóbbi német eredetű. Szinte természetes, hogy e nevek viselői magyarázatként ennél
többet is szeretnének tudni, azt, hogy milyen eredetű a név a románban, illetőleg a németben; mi a név
közszói jelentése. Végső elemzésben a magyar Ráduly a román Radu(l) átvétele. A román név a szlávból
ered, a szláv Rad névnek -ul végartikulussal (a magyarban névelővel) ellátott formája: Radu ’a Rad’, a
szláv név közszói rad alakjának jelentése 'öröm'. A német Berger (ném. berg ’hegy’ + -
ermelléknévképző) magyar megfelelője: hegyi > Hegyi.
Talán csalódást okozok azzal az olvasónak, hogy a fenti — a magyar névtanon túlmutató — igényét a
könyv lapjain nem elégíthetem ki. Majd egy másik alkalommal.
NÉV ÉS NYELV
1. Megszoktuk: minden embernek van neve. Ha valakiről beszélgetünk, csak a nevét kell említenünk,
mindjárt felrémlik bennünk ismerősünk a maga testi mivoltában, jellemének jó és rossz tulajdonságaival
együtt. Ha ismeretlen, a megemlített névhez kötjük mindazt, amit róla közölni szándékozott
beszélgetőpartnerünk. Közösségben élve az ember mindig szükségét érezte, hogy közöljön valamit egy
másik - éppen jelen nem lévő - embertársáról, de ahhoz, hogy mondjon róla valamit, meg kellett neveznie.
Vagyis a szóban forgó személyt úgy különíthette el az embercsoport többi tagjától, hogy nevet adott neki.
így lett a név, a személynév elsőrendű funkciója az egyénítés, egyben az elkülönítés.
Sokáig uralkodott az a nézet, hogy a személynévnek nincs jelentése. Hogy ez a nézet a köztudatba is
átment, arra egy nyelvész, H. Sörensen, az utca emberét idézi példaként: „Mit jelent az, hogy Churchill? -
Nem jelent semmit, az egy név. - Persze azt jelenti, hogy »templomdomb« (»church-hill«).” Tegyük
hozzá: az angolban járatos nyelvész számára. Egy történész számára pedig „volt angol miniszterelnök”.
Mindez azt jelenti, hogy a személynevek bizonyos információtartalmat is hordoznak, sok esetben a
névviselő nemét, nemzetiségét szuggerálják. „Ha a Molnár János nevet halljuk, akkor - anélkül, hogy az
illető személyt ismernénk is - tudjuk már, hogy egy magyar férfiról van szó. Az Yvette Leblanc név
viselője valószínűleg francia nő” - írja Kálmán Béla. A Nagy István névhez esetenként az egyik ember az
írót, a másik a festőművészt, a harmadik a karvezetőt idézi fel, a negyediknek talán nem mond semmit,
vagy éppen a szomszéd vasesztergályost juttatja eszébe, aki szintén a gyakori Nagy István nevet viseli.
Ám ha a Nagy István személynév meghatározott egyedi létezőt jelöl (pl. az író Nagy Istvánt), a névre
akkor is másként reagál az, aki személyesen ismerte, másként az, aki csak műveit olvasta, s megint
másként az, aki csak hallott róla, de aligha tagadhatjuk, hogy mindaz, amit a név a hallgatóban felidéz,
hozzátartozik „a jelölt dolog tudati képéhez”. Ezért a név az egyéniség szimbóluma is. Mondhat- nók, az
egyéniség a névvel kezdődik. „Ha az egyénnek nincs neve, voltaképpen nem számít egyénnek - írja Mario
Pei. - Valójában csak akkor kezd szubjektíve létezni, ha kap vagy ad magának egy nevet, amelynek révén
azonosítani tudja önmagát.”
2. A névtudománynak nincsenek konkrét adatai arról, hogy a primitív társadalmakban hogyan
alakultak ki az első nevek, de a későbbi névadási rendszerek tanulmányozásából deduktív módszerrel
kétséget kizáróan megállapíthatta: a személynév kezdetben éppúgy jelentett valamit, mint bármely közszó,
vagyis csaknem valamennyi személynév köz- névi jelentéssel bíró szóra vezethető vissza. Egy személyt,
nem is mindig születése pillanatában, hanem életének későbbi szakaszában, megjelölhettek például
valamely sajátos testi vagy lelki tulajdonsága alapján. Akire úgy hivatkoztak valamely nyelvközösség
anyanyelvén, hogy „a kopasz” vagy „a vörös”, az valóban kopasz, valóban vörös (hajú, bőrű) volt; ekkor
még a személyt jelölő név és közszó jelentésében nincs eltérés, a kettő között teljes a jelentésbeli
azonosság. Ezzel szemben korunkban, mint ismeretes, teljesen más a névadási szokás. Az újszülött
utónevét, más szóhasználat szerint a keresztnevét - bizonyos hagyományok, névdivat alapján - a szülőktől
kapja, vezetéknevét, családnevét pedig örökli. Mikor a francia szülő gyermekének a Jean, az angol
a John, a spanyol a Juan, a német a Johann, az olasz a Giovanni, az orosz az Ivan, a magyar a János, a
román a Ion, a szerb a Jo- van, a holland, a cseh, a lengyel a Jan, a baszk az Iban, az ír a Sean és a finn
a Juhanna nevet adja, ekkor e neveknek nincs már közszói értelmük. A névtudományi vizsgálat azonban
megállapíthatja, hogy ugyanazon névnek sajátos anyanyelvi formáiról van szó, és a személynévi
alakváltozatok visszavezethetők egy közszói alapformára, amelyből e név végső fokon ered. Hogy
példánknál maradjunk, a fenti nevek a héber Johanán névre vezethetők vissza, amely
a Jahve gyakori Jo rövidítéséből és a hanan igéből tevődik össze. Jelentése: ’Jahve kegyelmes’ (ti.
lehetővé tette a régen várt gyermek megszületését). A héber név a görögön vagy latinon át a kereszténység
útján terjedt el az európai népek nyelvében.
A mai modem nevek és névrendszerek kialakulásának megértéséhez ezért a névtudománynak az ókori
és kora középkori népek sajátos névanyagát kell tanulmányoznia. Elvileg ugyanis bármely népről
állítható, hogy kialakulásának időszakában saját közszavaival nevezte meg közösségének tagjait, eredeti
szókincse alapján maga alakította ki egyelemu neveit. (Ekkor ugyanis a névrendszer nem tagolódott
többelemű nevekre: család- és utó- vagy előnevekre.) A népvándorlás kori magyarság is egyelemű
neveket használt. Ezeknek a neveknek egy része eredeti magyar név volt. Ilyen például a Levedi név, mely
a magyar lesz (lev-) igetőből való származék (jelentése levő, élő vagy lét, élet); ilyen továbbá a Kisid, Ös,
Főd fejecske’, Tar, Szép, Csala ’csábító’, Látó stb. Az már megint más kérdés, hogy az ilyen eredetű
egye- lemű nevek - pogány kori írásbeliség híján - nem mutathatók ki a népek mindegyikénél. De ahol az
eredeti névanyag nem mutatható is ki, az még nem jelenti azt, hogy eredeti neveik ne lettek volna. A XVI.
századra az eredeti magyar, a „pogány” neveket is szinte teljesen kiszorították a „keresztény” nevek. A
francia társadalom sem őrzött meg egyetlen eredeti kelta, egyetlen örökölt latin nevet sem, noha
köztudomású, hogy a latin-francia nyelvi folytonosság egy pillanatig sem szünetelt. A mai névanyag
közszói eredetének megvilágításában fontos tehát az eredeti névkincs ismerete is, melyet a nemzeti
öntudat a későbbiekben igen sokszor felújított. De megkülönböztető figyelemmel kellett a
névtudománynak a héber, a görög, a római és a szláv személynevekhez fordulnia, mint olyanokhoz,
amelyek az európai népek névrendszerét a későbbiekben - a kereszténység terjedésével - alapvetően
meghatározták.
3. A héber nevek kategóriájába tartoznak szerte a világon a legnépszerűbb férfi- és női nevek: az
olyanok, mint János, József, Gábor vagy Mária, Judit, Erzsébet, Eszter. A héber (zsidó) nevek azonban
nem eredeti alakjukban, hanem a biblia latin fordítása, az ún. Vulgata útján terjedtek el, s nyerték el
később sajátos nemzeti formájukat. A héberben a nevek még közszói jelentésűek, mint például
a Jónás(héber Jónah = galamb), Zsuzsanna (héber Sosan = liliom), Salamon (héber Selomoh = békés,
szelíd), Izsák (héber Jishak = nevetés), Judit (héber Jehudith = zsidó, júdeai no). Jellegzetes héber nevek
az olyan összetételek, amelyeknek egyik tagja ’is- ten’, illetve ’úr’, ’atya’ jelentésű szó. A héberben két
ilyen szó is volt. Az egyik a közismert éli, a másik tulajdonnév: Jahve vagy Jehova. Az éli szóval
összetett név például a Dániel (Daniéi = isteni bíró), Mihály (Mikaél = istenhez hasonló). A Jahve névvel
összetett név például a József (Joséph = Jahve gyarapítson), Zakariás (Zekarjah = Jahve emlékezik). A
héber nevek nemcsak az európai népek körében találhatók meg, egy részük eljutott az arab-török világba
is. Az Ábrahám arab alakja az Ibrahim, a Dávidé a Daut, Daud, a Józsefé a Juszuf,a Salamon név arab
megfelelője a Szolimán vagy Szulejmán.
A görög nevek egy része a klasszikus korban is egyelemű, köznévi jelentéssel is bíró név volt,
mint Platón (= széles vál- lú), Kleón (= dicsőség). Elsősorban az egyelemű rabszolganevek terjedtek el az
egész világon. A kereszténység ugyanis kezdetben a rabszolgák között terjedt, s így nagyon sok köz- névi
jelentésű rabszolganév került be a martirológiumba, ahonnan tovább terjedt más népekhez is. Görög
eredetű név például az Ágnes (Hagnész = tiszta), András (Andreasz < andreiosz = férfias), Borbála
(Barbara = barbár, nem görög nő), György (Geórgiosz = földműves), Ilona (Helené = világító,
fényes),Irén (Eiréné = béke), István (Sztephanosz = koszorú). A pogány görögöknél szokásban volt még
az újszülöttet valamely istenségnek felajánlani. Ilyen név például a Dénes (Dionüsziosz = Dionüszosznak,
a bor és szőlő istenének ajánlott), Demeter (Démétriosz = Démétérnek, a föld istennőjének ajánlott). Itt is
találunk olyan összetett neveket, amelyeknek egyik eleme a görög theosz ’isten’ szót
tartalmazza:Tódor vagy Tivadar (Theodórosz = isten ajándéka), Teofil (Theophilosz = isten kedveltje).
A római (latin) névhasználat, amint azt a Romulus és Remus mondából is tudjuk, kezdetben
egyelemű. A rabszolganevek továbbra is azok maradnak, de az előkelő családok az egyéni név mellett
használhatták a nemzetség nevét is (Servius Tullius). Később az egyéni és a nemzetségnévhez családi
nevet is hozzáfűzhettek (Caius Julius Caesar). A mindig -ius-m végződő nemzetségnevek között
olyanokat találunk, mint Claudius (claudus = sánta), Fabius (faba = bab), Flavius (flavus =
szőke), Asinius (asinus = szamár). A családnevek a leggyakrabban ragadványnév jellegűek: Cicero (cicer
= borsó), Naso (= nagy orrú), Graechus (= csóka), Ru- fus (= vörös) stb. A római nevek szabályos
rendszere a birodalom bukása után feledésbe merült, s a névrendszer egybeesik az egyelemű
rabszolganevekkel. Ez magyarázza, hogy különféle római birodalmi személyek egyetlen néven kerültek a
martirológiumba, s így terjedtek el a középkor folyamán. A latin eredetű nevek között találjuk az olyan
neveket, mint Albin (Albinus = fehér), Orsolya (Ursula = kis medve), Margit (Margarita = gyöngy), Pál
(Paulus = kicsi), Dezső (Desiderius = óhajtott), Benedek (Benedictus = áldott) stb.
A germán névadásban is megtaláljuk az egyszerű, egyele- mű neveket: Berta (= fényes), Blanka (=
fehér), Bruno (= barna), Ernest (= küzdelem), Ida (= ragyogó, fényes), Helga (= ép, egészséges).
Túlnyomó többségükben azonban a germán nevek olyan összetételekből kerülnek ki, amelyek elő- és
utótagjainak köznévi jelentése főleg harcra, fegyverekre, dicsőségre vonatkozik; igaz, a két elem
kapcsolata, összefüggése a mai ember számára nem mindig világos. Ime néhány ilyen köznévi elemekből
összeállt név: Berhart (= erős medve: bern ’medve’ + hard), Eberhart (= erős vadkan: eber’vadkan’
+ hard), Gerhart (= erős dárda: ger ’dár- da’ + hard), Rikhard (= erős uralkodó: rik ’uralkodó,
hatalmasság’ + hard), Adolf (= nemes farkas: ad ’nemes’ + wolf ~ olf ’farkas’), Rudolf (= dicső
farkas: hruod ’hírnév, dicsőség’ + olf), Adalbert (= fénylő nemesség: adal ’nemes’ + berht ’ fényes’).
A szláv nevek között ilyen egyelemű neveket találunk: Milan (= kedves), Branko (= védő), de
túlnyomó többségük olyan összetett szó, amelynek egyik eleme vagy a slav 'dicsőség’, vagy a mir ’béke’
szó. Ilyenek: Jaroslav (= tavaszi dicsőség), Boleslav (= örök dicsőség), Vladislav (= hatalom +
dicsőség), Venceslav (= koszorú + dicsőség), illetőleg Vla- dimir (= hatalom + béke), Kazimir (=
békebontó, összeférhetetlen), Ljubomir (= kedves + béke), Bogumir (= isteni béke). Természetesen más
közszói elemekből is összetevődhettek személynevek: Bogdan (= isten adománya: bog ’isten’
+ dan ’ad’),Bogumil (= istennek kedves), Ludmilla (= a népeknek kedves), Borivoj (= romboló
sereg), Radivoj (= vidám sereg). Megjegyzendő, hogy néhány, ma tipikusan orosz név nem eredendően
szláv, hanem középkori átvétel. A Natalia - ennek becealakja a Natasa - a latin Natale Domini (= az úr
születése), az Igor a skandináv Ingvarr, az Olga (ebből a hímnemű Oleg) a norvég Helga átvétele.
4. Mi jellemzi a fenti neveket? Elsődlegesen az, hogy közszói értelmük is van, a név közszói értelme
és a jelölt személy között még szoros az összefüggés. Megváltozik a helyzet, amikor e nevek a
kereszténység terjesztésével az európai népek körében átveszik az eredeti, jelentéssel bíró nevek helyét. A
keresztény egyház a névadásban is a régi, a pogány társadalom megtörésének eszközét látja; kötelező
csakis bibliai nevet vagy valamely szentnek, a legendák hőseinek a nevét adni az újszülöttnek. Sok
esetben a pap egyszerűen a keresztény naptárhoz igazodott, és annak a szentnek a nevét adta a
gyermeknek, amely napon a világra jött. A név már nem anyanyelvű jellemzője viselőjének, hanem „csak
név”, tulajdonképp a példaképül választott személy nevének átruházása. Ezzel meg is szűnik a jelentésbeli
kapcsolat a név és viselője között. Nem is zavarja a név viselőjét, hogy az eredeti jelentés nem túlságosan
hízelgő számára, mint például a Calvin (latin ’kopasz’), Claude (latin ’sánta’),Algernon (ófrancia
’pofaszakállas’) stb.
A középkorban a kereszténység terjedése tehát óriási változást idézett elő az európai népek
névrendszerében. A korszak kezdete sokrétűséget jelez. Az új nevek mellett a régi, eredeti nevek is tovább
élnek, de e korszakra mégis az újak terjedése és a régiek csaknem teljes visszaszorulása a jellemző. Egy
adott időpontban helyenként már törvény tiltja, hogy a gyermeknek ne „szent”, azaz ne vallási eredetű
nevet adjanak. Kötelezően olyan nevet kell adni az újszülöttnek, amely a szentek ünnepnapjaiként a
keresztény naptárban is megtalálható. A germán neveket is az egyház terjeszti el a más nyelvű népek
között azzal, hogy e nevek viselői közül sokakat kanonizál, szentté avat. Mindezen belül persze kedvelt
és kevésbé kedvelt nevek váltogatják egymást országonként, sőt vidékenként is.
A különféle népek között ekként kialakuló névrendszerben bizonyos egységesülés figyelhető meg
abban az értelemben, hogy a nevek jó része közös eredetre vezethető vissza. Ugyanaz a ’jó’ jelentésű
görög Agatha név található meg az angolban (Agatha), a franciában (Agathe, Agathon), a
németben (Agatha, Agatho), az olaszban (Agata), a magyarban (Ágota), a bolgárban és
románban (Agafia), az oroszban (Agafia, Agata) és az ukránban is (Hafia). A szintén
görög Alexandrosz (= férfiakat oltalmazó) nevet ott találjuk akár az angolban,
németben (Alexander), franciában (Alexandre), olaszban (Alessandro,
Alessandra), románban (Alexandru), akár a magyarban (Sándor), bolgárban (Alekszander, Alek-
szandra), oroszban (Alekszandr, Alekszandra, Alekszandrin, Alekszandrina) stb. Újabb példaként
említsük az ószövetségi héber Baruch, ’áldott’ jelentésű nevet; ennek latin fordítása, a Benedictus eljutott
az angolba (Benedict), a franciába (Be- noit), az olaszba (Benedetto, Benedetta), a csehbe (Benes), a
spanyolba (Benito), a németbe (Beinisch), a hollandba (Benedictus), a magyarba (Benedek), a
románba (Benedic), a szerbbe (Benedik), a lengyelbe (Benedykt), az oroszba (Venedikt, Venedikta) stb.
A példákat sokáig sorolhatnók, de annak jelzésére e néhány is elegendő, hogy az „egységes” névrendszert
illusztrálják, és utaljanak arra, hogy a születéskor nyert nevek más és más nyelvterületen egyazon név
különböző nyelvbeli névváltozatainak tekinthetők. Ezen alapult és alapul az előnevek - a magyarban:
utónevek, keresztnevek - fordítása és átültetése. Ezt a többé-kevésbé látszólagos egységesülési folyamatot
azonban a sokszínűség irányába sodorta egyrészt a sajátos nemzeti ejtés és írás, másrészt a
felismerhetetlenségig eltérő beceváltozatok sokasága.
A közismert nevek szokatlan és különös formát ölthetnek az egyes nyelvekben. A
héber Jakobah, latin Jacobus név franciául Jacques (ejtve zsák), spanyolul Jago, olaszul Gia-
como, angolul James(ejtve dzseimsz), bolgárul Jakov, örményül Agop. Nehezen ismerünk rá, hogy az
ír Sean, finn Juhanna, az olasz Giovanni meg az orosz Ivan egyazon név. Ki gondolná, hogy az
ír Seosmh, az olaszGiuseppe és a szláv Joszip együvé tartozik, akárcsak a francia Henri és a magyar Imre
? Az Eugenius névnek például igen eltérő nemzeti ejtése van, bár írásmódja hasonlít:
franciául özsén (Eugene),spanyolul euhényo (Eugenio), románul eudzsén (Eugen), németül ajgén (Eugen)
, oroszul jevgenyij.
A nevek „egységén”, nemzetköziségén legtöbbet változtattak a kicsinyítő-becéző formák. A becézés
történhetett a név egyszerű csonkításával, de történhetett a teljes vagy csonkított névhez ragasztott
képzőkkel is. Nem egy becenév önállósul azzal, hogy a névadók tudatában megszűnik a becenévnek az
eredeti névvel való etimológiai kapcsolata, s ezzel új név születik.
A becézés csonkító formáját megtaláljuk már az ógörögben. így keletkezett például
a Philipposz névből a Philon, a Menelaoszból a Mennesz. Az ógermán nevek az alaki változtatások
mellett az összetett nevek egyikét őrzik meg: a Fried- rich névből így lesz Fritz, a Hugbertből
Hugo, az Odward vagy Ottulf névből Otto.
A mai európai népek, nyelvi lehetőségeik növekedésével, még sűrűbben élnek a beceformákkal. A
németben a Johan- nes névből Hans lett. A dél-olaszban Vanni áll a Giovanni helyett, ugyancsak az
olaszban a Vincenzo névből Vince, a Durante névből Dante lett, a Giuseppe név
beceformája Beppe vagy Peppino. E két utóbbi becenév mindjárt eszünkbe juttatja a spanyol José nevet:
ez becézve Pepevagy Pepito. A rövidülés gyakori az
angolban: Sam (Samuel), Tom (Thomas), Ben (Benjamin), Joe (Joseph), Nich (Nikolas), Pat (Patrick), a
női nevek között pedig ott találjuk a Peggy-, Daisy-, Molly-félebeceváltozatokat. A franciában szokásosak
az olyan beceformák, amelyek az eredeti név valamely szótagját
ismétlik: Lulu (Lucien), Jojo (Georges), Totor (Viktor) stb. Érdekesség, hogy az oroszban férfi becenevek
alkotására nőnemű képzőket használnak: Grisa (Gregorij), Misa (Mihail). Még gyakoribbak a -
ja kicsinyítő képzővel alkotott női és férfi becenevek: Galja (Galina), Szonja (Szo-
fia), Tolja(Anatoli), Vologya (Vladimir) stb.
A becealakok sokféleségének érzékeltetésére talán még célszerűbb a latin Benedictus magyar és a
görög Alekszandrosz román beceváltozatait felsorakoztatnunk. A középkori latin nyelvű egyházi
szertartásban a magyar gyerek is - sok más nemzetiségűhöz hasonlóan - a latin Benedictus nevet kapja. De
ebből a későbbiekben nemcsak Benedek lesz, hanem Béni, Bene, Benő, Bende, Bendo, Benda, Benyus,
Bencs, Be- nics, Benke, Benko, Bence is, és ezek később családnévvé válva aligha emlékeztetnek
a Benedek alapformájára. A görög Alekszandrosz a románban mint Alexandru igen népszerű, mutatja ezt
a beceformák sokasága: Alecu, Aleca, Lacu, Leca, Lexi, Lixandru, Lixandra, Lixandrucâ,
Drucâ, Lixand- ruţâ, Druţâ, Lisandru, Lisandra, Lisandrina, Sandru, Sand- ra, Alexandrin, Sandrin,Drinu,
Alexandrina, Sandrina, Dri- na, Sandu, Sanda, Sândel, Sânducu, Ducu, Sânduleţ, Sându- lache, Sânduţu,
Duţu, Şandru, Şandrea, Şândru, Şendrea stb.
A román beceformák kettősségéből - hím- és nőnemű alakjaiból - is kitűnik, hogy a finnugor
nyelvekkel ellentétben, az indoeurópai nyelvekben ugyanannak a névnek hímnemű alakja férfit jelöl, tehát
férfinév, ugyanannak a névnek nőnemű alakja pedig nőre vonatkozik, női névvé alakul. A példák sorát
idézhetjük: az Alexander férfinév nőiesítéséből jött létre az Alexandra. így keletkezett
az Adrian(magyarul Adorján) mellé az Adriana, az Albert mellé az Albertina, az Albin mellé
az Albina, az Ambrosius (magyarul Ambrus) mellé az Ambrosia, az Andreas (András) mellé az Andrea,
az Antoniusmellé az Antónia, az Emilius (Emil) mellé az Emilia, az Aurelius (Aurél) mellé
az Aurélia, az Augustus (Ágost) mellé az Augusta, a Gabriel (Gábor) mellé a Gabriella, a Ju- lius mellé
a Júlia stb. A férfinevek nőnemű alakjai mint női nevek csakis az indoeurópai, illetőleg a nemeket nyelvi
eszközökkel is megkülönböztető nyelvekben keletkezhetnek, s e nevek a nyelvtani nemet nem ismerő
finnugor nyelvekben mind jövevények. A francia Louis (Lajos) női párja a Louise, ennek magyar
megfelelője a Lujza, ami természetesen jövevénynév. A becenevek sajátos nemzeti formái ugyanis nem
maradnak meg csupán ugyanazon nép névhasználati formáinak, ahol nyelvileg kialakultak, hanem
jövevénynévként feltűnnek kezdetben a szomszédos, majd a távolabbi népek névanyagában is. Ma
a Rita nemcsak olasz, a Margot (Margó) nemcsak francia, a Grete nemcsak német becenév.
Az Antal magyaros becealakja Anti, Antika, de becézik Tóniként is – ez utóbbi már átvétel a németből.
Vajon a szóvégként megelevenedett Lia becenevet (Cornelia, Rosalia stb.) hány nép vallhatja magáénak?
5. Elérkezik az idő, amikor a lakosság szaporodásával az egyelemű név már nem tudja tökéletesen
biztosítani az azonosítást és elkülönítést, pedig erre egyre inkább szükség van. Az erősödő hűbéri
társadalom joggyakorlata, az öröklés jogi szabályai például megkövetelik, hogy a családi összetartozás a
névben is kifejezésre jusson. Ehhez az egyéni név nem elegendő. És a szükséglet megteremti emellé a
családnevet is. Az a tapasztalat, hogy a családnevek kialakulása és az írásbeliség terjedése két, egymással
szorosan összefüggő jelenség. Az egyéni név mellé az öröklődő családnevet is fel kellett és lehetett
jegyezni, s ez nagymértékben elősegítette a személyek azonosítását, megkönnyítette a hatóságok munkáját
mindennemű adminisztrációban: a családi vagyon örököseinek kijelölésében, az adózásban, a katonák
toborzásában. A családnevek kialakulásában nagy szerepe volt tehát az adminisztratív bürokráciának.
A kételemű névrendszer, a családnévhasználat kialakulása természetesen nem hirtelen, hanem
századokon át tartó lassú folyamat eredményeként történt. A társadalmi fejlődés eltérő volta miatt az
egyes népeknél sem egyidejűleg jelenik meg. Családnevet először Olaszországban találunk a X-XI.
században, majd Franciaországban és később Németországban. A Franciaországból való terjedés
természetes következménye, hogy előbb Németország délnyugati városaiban tűnik fel, majd a
kereskedelmi utak mentén - a művelődési vérkeringés vonalán - kelet és észak felé vonul. A folyamat a
XIV. században eléri Magyarországot és vele együtt Lengyelországot is, miután már előbb megindult
Csehországban. A szerbeknél, románoknál és bolgároknál a családnévhasználat megszilárdulása a XVII-
XVIII. századra tehető, mert a pravoszlávval más művelődési körhöz tartoznak - bár Oroszországban a
családneveket már egy évszázaddal korábban kezdik használni.
A családnév az egyes népeken belül a különböző társadalmi rétegek körében sem egyidejűleg tűnik fel.
Mindig előbb a felső társadalmi réteg között jelenik meg, majd a középső rétegben, s igen későn az alsó
népréteg, a jobbágyság között. A családnév megjelenésétől a teljes megszilárdulásig évszázadok telnek el,
s az ingadozás - a kötelező adminisztráció mellett - napjainkig tart. Angliában a családnév például 1300
körül jelenik meg, de az anyakönyvvezetés csak 1538-ban válik kötelezővé. Walesben VII. Henrik csak a
XVI. században rendeli el, hogy minden nemesnek legyen családneve, de a többi társadalmi réteg között
még a XVIII. században sem válik általánossá. Németországban feltűnik a családnév már a XII.
században, előbb a nemesség körében, majd a XIV. században elterjed a polgárság között, s csak a XVI.
században válik általánossá. Magyarországon, bár az első családnevek feltűnnek már a XIII. század végén,
kötelező használatukat csak - öt évszázaddal később - II. József írja elő. Ugyanezt Törökországban Kemal
Musztafa 1935-ben rendeli el. Tunéziában és több más arab országban még később, a második
világháború után rendezik törvénnyel a családneveket - s még ma is vannak országok, amelyekben nem
általános a családnévhasználat.
6. A családneveket tehát minden népnél ugyanaz a szükséglet és szokás hozta létre, annak ellenére,
hogy e szükséglet nem mindenütt azonos időben jelentkezik. A családnevek kialakulásának módja is
csaknem azonos, a létrejövő kételemű névtípusok is egyezést mutatnak. Eltérést nem a kialakulás
módjában és a családnevek típusaiban, hanem az eltérő nyelvben találunk. Nézzük meg a következőkben a
gyakoribb családnévtípusokat.
a) A családnevek egyik típusa az, amelyben az apanév válik családnévvé. Az apanév mint családnév
megvalósulhat úgy, hogy az újszülött egyéni nevet kap, s mellé az apa neve járul ’valakinek a fia’
jelentésű végződéssel. A magyarban János, a Péter fia szerkezetből alakult a Péterfi János kételemű
névtípus. Ugyanezt a folyamatot mutatja a Walter, John’s son ’Walter, John fia’, amelyből végül aWalter
Johnson név fejlődött. Hasonló angol név a Stephenson (István fia), Robinson (Róbert
fia), Wilson (Vilmos fia) stb. Ezt a szerkezetet tükrözik az ilyen német nevek, mint a Mendelssohn,
Jakobssohn, Mosessohn és mások. A skandináv nyelvekben ez a leggyakoribb névtípus. A -
son Valakinek a fia’ jelentésű a svédben és az izlandiban is: Danielsson, Holgerson, Lar- son,
Andersson, Olafsson, Nielson, Gustafsson, Karlsson, Erikson. A dánban és a norvégban ugyanez a
végződés -sen alakú: Petersen, Larsen, Rasmussen, Andersen, Nielsen, Hansen, Ibsen stb.
Ugyanebbe a névtípusba tartoznak még a -poulosz végződésű újgörög nevek: Georgopoulosz,
Sztavropoulosz, Makro- poulosz; a török -oglu végűek: Ahmedoglu, Davidoglu, Yege- noglu; az örmény -
jánvégűek: Hacsaturján, Petroszján, Mikoján; a -vili végű grúz nevek: Baratasvili, Gaprindasvili,
Dzsugasvili, valamint a -dze és -zade végű tadzsik nevek: Leonidze, Szvanidze meg Turszunzade.
Az angolban vannak még olyan kelta eredetű nevek is, amelyekben a név ’ fiú’ jelentésű eleme a
családnév elején található. Ilyenek a francia-normann eredetű angol Fitz- kezdetű nevek, amelyekben
aFitz a francia fils utóda: Fitzge- rald, Fitzmaurice, Fitzpatrick. Ilyen nevet általában az angol nemesek
törvénytelen gyermekei kaptak. Szintén előtétként járult a névhez az ugyancsak ’ fiú’
jelentésű mac,illetőleg ennek rövidített párja, a mc: MacCarter, MacDonald, Mac- kenzie, McCarty,
McHugh. Ugyancsak Valakinek a fia’ jelentésben az Ap jelentkezik: Aphugh. így a Mchugh, Fitz- hugh,
Aphughvégső soron ugyanaz a név.
A semita népeknél időtlen idők óta ugyanez a rendszer dívik a névadásban. Az arab
országokban Abdul ibn Husszejn annyi mint ’Abdul, Husszejn fia’. Ilyenek továbbá a
héber Ben és Bar kezdetű nevek: Ben Bella, Ben Gurion, Bar- Kochba. Az ókori zsidóknál Jakub ben
Abraham annyi mint ’Jákob, Ábrahám fia’.
Meg kell jegyeznünk, hogy amilyen gyakori ez a névtípus az említett nyelvekben, éppolyan szokatlan
a finn, az újlatin, sőt a szláv nyelvekben is, bár az oroszban a keresztnév és az apa birtokjeles keresztneve
mint családnév közé kezdetben odatették a szin ’fia’ jelentésű szót is, pl. Ivan szin Petrov, de e
szerkezetből később a szin kimaradt.
Az apanévből keletkezett családnevek másik csoportjában az apa nevéhez nem egy ’fia’ jelentésű szó
járul, hanem valamilyen birtokjel, azaz az egyéni név és a családnévként szereplő apanév között jelölt
birtokviszony alakult ki. Ez a típus a magyarban sem ismeretlen, csak az -é birtokjel időközben i-
vé záródott és megrövidült. Egy János a Ferencé típusú szerkezetből keletkezett a Ferenczy (János) és a
többi más hasonló családnév. Az -s birtokjeles típus sűrűn előfordul az angolban: Adams, Dickens, Jones,
Peters, Williams; a németben: Jakobs, Martens, Philipps, Roberts. Ide tartozik a Marx név is, hiszen ha
az x betűt felbontjuk alkotóelemeire (k + s), nem nehéz rájönnünk, hogy e név annyit jelent: Márkusé,
Márké.
A szláv nyelvekben éppen ezek a birtokjeles családnevek a legismertebbek. Az apanév kemény
mássalhangzó után -ov, lágy mássalhangzó után -ev toldalékot kap. Nagyon gyakoriak az oroszban és a
bolgárban: Petrov, Pavlov, Dimitrov, Iva- nov, Vasziljev, Grigorjev, Szergejev stb. Az -a végű nevek az
oroszban ilyenkor -in végződést kapnak: Kuzmin (Kozmáé), Lukin (Lukácsé), Fomin (Tamásé). A
szerbben hasonló szerepű az -ics (ic): Damjanics, Petrovics, Miklosics, Jakubo- vics, Nusics stb. A
lengyelben az ilyenkor szokásos toldalék az -owicz vagy -ewicz: Kurilowicz, Mickiewicz, Sienkiewicz.
A görögben két, birtokviszonyt kifejező toldalékot is találunk. Az egyik az -adisz, -idisz, -idész:
Fotiadisz, Konsztan- tinidisz, Stephanidész; a másik - hímnemű főnevek genitivu- saként - az -u:
Nicolau, Theodoru stb.
Birtokos eset jele gyakran a latin eredetű nevek -i és -isz végződése is, pl. Augustini, Danielisz, de
nem hiányzik e névtípus az újlatin nyelvekből sem. Ilyen szerepet tölt be az olasz -
ni: Valentini,Antonioni, Graziani; a spanyol -ez: Alva- rez, Juanez, Fernandez ~ Hernandez, Perez; a
románban az -escu: Ionescu, Vasilescu, Antonescu, Dumitrescu, Teodores- cu, Grigorescu. Ez utóbbiak
annyira tipikusan román nevek, hogy az effajta nevet viselőkről ...escu címen színdarabot is írt
- Tudor Muşatescu. Egy sor francia névben a de prepozíció fejezi ki a birtokviszonyt: Degeorges,
Dejean, Depierre. Bizonyos francia nyelvjárásokban az a meg a la prepozíciónak van ugyanilyen
értéke: Amathieu, Lamartine. A de, di az olaszban sem a nemesség jele a nevekben, hanem -
é jelentésű: D’Annunzio, DeSica, Di Stefano, De Vittorio stb.
Szerepelhet családnévként az apanév minden jel, minden viszonyító nyelvi elem nélkül is. A magyar
családnevek között találunk teljes alakú utóneveket (Pál, György, Tamás), de leggyakrabban a név
becealakja válik családnévvé: Palkó, Pósa, Györke, Györkös, Tankó, Tancs. Az ilyen eredetű
családnevek a magyarban főleg a székelyeknél gyakoriak. Megtalálhatók a románban: Andrei,
Anton, Fanea,Firea, Costea, Mihnea, Luca, Luxandru, Ion, Ionuţ, Ilie, Ilieş, Iosif, Dan, Dânuţ,
Ghiţâ, Radu; a franciában: Philippe, Simond, Aubert, Michelet, Clémenceau (< Clément), Hugo,
Martinet, Pierret, Pierrot, Daudet (< lat. Deodatus), Rodin (< Rudolf), Rim- baud (< ném. Reimbold); a
németben: Rudolf, Joachim, Luther, Rilke (< Rudolf), továbbá sok kicsinyítő képzős -ing, -
ung névalak: Körting, Harding, Dühring, Adelung; az angolban: Grant, Watt (< Walter) stb. A finnben
az effajta családnevek végén a jellegzetes -nen képzőt találjuk: Mattinen, Hakulinen, Paavonen,
Yrjönen stb. A szláv nyelvekben is a kicsinyítő képzős egyéni nevek válnak leginkább családnevekké; így
a szlovákban: Tomcik, Andreicik, Ada- mec, Mihalec, Odrus, Jakus, Antus, Slavko, Vladko, Franyo,
Valjo, Benes, Petres, Tomes, Frantisek, Fridek, sőt ún. nagyító képzős névformákkal is
találkozhatunk: Lesták, Fedák, Vandrák. Az ukránban nagyon jellegzetesek az -enko és a -juk képzős
egyéni nevek: Makarenko (= kis Makár), Oszipenko, Korolenko, Tarastyenko; Kostyuk, Pavljuk,
Romanjuk.
b) A családnevek egy másik típusát a helynevekre, az átköltözésre, származásra utaló nevek alkotják.
Ezt a fajta családnevet a középkorban elsőként a nemesek kapták. A családnév általában a birtokot jelölte,
vagyis a nemesek a birtokukról kapták vagy vették fel a nevüket. A magyar nemesek közül például
a Thoroczkayak Torockó, a Kölcseyek Kölcse, a Széchenyiek Szécsény községről kapták a nevüket, és -
i képzővel (az akkori helyesírás szerinti -y-nal) kapcsolták keresztnevükhöz.
A francia de, du, de la, a német von ugyanezt a szerepet töltötte be, ugyanilyen nemesi név a
francia Philippe de Champagne, de Lafontaine, de Chateaubriand, a német Wolfram von Eschenbach,
von Hindenburg, von Waldegg. Az alsóbb néprétegeknél később a családnévben a lakóhelyre való utalás
már nem kötődik nemesi címhez, hanem csupán azt mutatja, hogy a család honnan költözött új
lakóhelyére. Ilyenek a német -er képzős családnevek: Berliner (berlini), Hamburger, Oppenheimer,
Krakauer stb.; a román -eanu, -anu, -ean, -an vagy -aru képzős családnevek: Bráileanu, Rebrea-
nu,Muntean, Moldovan, Bârsan, Blăjan, Haţegan, Felecan, Comănaru, Rovinaru stb.; a görög -
otisz végűek: Aksziotisz, Kovalliotisz stb. A hollandoknál és flamandoknál a van előtét ilyen szerepű: Van
Dijk(= gáti), Van Gogh, Van Houten, Van de Velde, Vanderbilt; a franciában a viszonyító elem a de, du:
Delille (= lille-i), Dubois (= erdei), Dujardin (= kerti), Du- mas (= házi), Dumont (= hegyi), Dupont (=
hídi), Duval (= völgyi) stb. Az észtben gyakran a helynevek birtokos esete alkotja a
családnevet: Pikamae, Saare. Az olaszban e nevek alakja Pisano, Romano, Veronese stb. A szláv
nyelvekben -szkij, -szki, -cki, -sky képző kapcsolódik a helynévhez; az oroszban: Szibirszkij,
Mescserszkij, Krupszkij; a lengyelben Lwowski, Tarnowski, Rapacki; a bolgárban: Levszki, Romanszki;
a szlovákban: Zilinsky, Zvolensky. A szlovákban ilyen szerepű az -ák képző is: Hornyák (=
hegyi), Lipták (= liptói). A finnben -nen vagy -la képzősök a helynévi családnevek: Lahtinen, Jokinen,
Setala, Ravila, Liimola, de a puszta helynév is gyakori: Joki (= folyó), Maki (= hegy), Nurmi (= rét) stb.
A puszta helynév előfordul a németben is: Kirchhof, Berg, Landau, Worms, Altheim; ritkán az
angolban: Montgomery, Wiston, London, Woods, Craig, Downs, sőt a franciában is megtalálható, annak
ellenére, hogy Napóleon az ilyen neveket tiltotta: Lyon, Paris, Laval, Villeneuve.
c) A fenti típussal rokon - hiszen a lakosság mozgására, vándorlására utal - a nemzetiséget jelentő név.
A Németh, Tóth, Török, Rácz stb. névtípus nemcsak a magyarban, hanem más népeknél is gyakori; a
románban: Bulgaru, Frâncu, Neamţu, Rusu, Tătaru, Turcu, Ungureanu; a németben: Pol- lach (=
lengyel), Böhm (= cseh), Welsch (= francia), Frem- ming (= flamand, holland), Ungar (=
magyar), Bloch (= ro- mán); a franciában: Lallemand (= német), Langlois (= angol), Lombard (= olasz),
az angolban: French (= francia), Scott (= skót), Dutch (= holland); a szlovákban: Polák (=
lengyel),Moravsk (= morva). E névtípus fellelhető a finnben is a szokásos -nen képzős
alakban: Virolainen (= észt), Karja- leinen (= karjalai), Ruotsalainen (= svéd), Venülüinen (= orosz).
d) A kialakuló családnevek egy része ragadványnévként a nevet viselő személy foglalkozására utalt. A
magyar Asztalos-, Kovács-, Szabó-, Szűcs-, Molnár-féle nevekhez hasonlókat találunk a
románban: Cizmaru, Fieraru, Moraru, Ola- ru, Rotaru, Zidaru; a németben: Fischer (=
halász), Pelzer (= szűcs), Schafer (= juhász), Schmidt (= kovács), Schneider (= szabó), Wagner (=
szekeres),Weber (= takács); a franciában: Boucher (= mészáros), Boulanger (= pék), Lefévre (=
kovács), Tailleur (= szabó), Tisserand (= takács); az olaszban: Ferrari (= kovács), Fogazzaro (= pék); az
angolban:Baker (= pék), Chamberlain (= lakáj), Butler (= komornyik), Smith (= kovács), Taylor (=
szabó). A szláv nyelvek között ez a névtípus a csehben és szlovákban gyakori: Krajcir (=
szabó), Debnár (= bognár), Pekár (= pék), Stolár (= asztalos). Az oroszban e nevek is -ov birtokjeles
alakok: Kuznyecov (= kovácsé, ti. a kovács fia), Ponomarjov (= sekrestyésé), Popov (=
papé), Szaposnyikov (= vargáé) stb.
Hogy azonos módon alakul ki a legtöbb népnél a foglalkozásra utaló családnév, mutatja az is, hogy a
magyar Kovács megfelelője a franciában a Ferrier, a spanyolban a Herrero, az olaszban a Ferraro,a
románban a Fieraru, az angolban a Smith, a németben a Schmidt, a hollandban a Smit, a lengyelben
a Kowalczyk, sőt még a szírben is a Haddad.
e) A családneveknek egy igen nagy csoportja ragadványnév eredetű. Ezek a nevek a régen elfelejtett
ős valamely testi és lelki tulajdonságára, szokására, vagyoni helyzetére, szava- járására, életkorára, családi
helyzetére vonatkoztak. A legváltozatosabb családnévtípus valamennyi népnél előfordul. Sorakoztassunk
fel csupán néhányat mutatóban.
Ilyen családnevek találhatók a franciában: Lebon (= jó), Legrand (= nagy), Lebrun (= barna), Leroux,
Rousseau (= vörös), Lecoq (= kakas), Renard (= róka), Corneille (= varjú), Racine (=
gyökér),Loucheur (= selyp), Poincaré (= kockaököl), Mattamé (= rosszul felfegyverzett); a
németben: Klein (= kicsi), Lange (= hosszú), Schwarz (= fekete), Hirsch (= szarvas), Ochs (=
ökör), Fuchs (= róka),Herz (= szív), Hahn (= kakas), Helmholz (= sisakfa), Goldmann (= gazdag
ember), Guttmann (= jó ember), Feuerbach (= tűzpatak); az angolban: Brown (= barna), Fox (=
róka), Harding (= makacs),Longfellow (= hosszú fickó), Drinkwater (= idd a vizet); az
olaszban: Gambetta (= láb), Rossi (= vörös), Colombo (= galamb), Buonaparte (= jó
oldal), Bevilacqua (= idd a vizet), Machiavelli (= gonosz karmok); az oroszban: Tolsztoj (=
kövér), Gladkij (= sima), Gorkij (= keserű), Bednij (= szegény), Szedoj (= ősz); a románban: Lungu (=
hosszú), Strîmbu (= görbe), Scurtu (= alacsony), Pitigoi (= cinke),Cercel (= fülbevaló), Málaimare (=
málészájú); a szlovákban: Behác (= szaladó), Hlavác (= nagyfejű), Galbác (= bal kezes, balog), Hrdos (=
büszke), Nemoga (= néma), Suhajda (= legény); vagy akár a csehben a Smetana (= tejföl), a Chytry (=
ravasz), a törökben az Aslan (= oroszlán), a szerbben a Szokol (= sólyom), a görögben a Mavru (= fekete).
A névadás indítékait tekintve a különféle népek ragadványneveiben is van közös: a jelentésből
kiindulva a magyar Szőke, Fehér, a francia Leblanc, az angol White, az olasz Bianchi, a német Weiss, az
orosz Belov, a walesi Gwynne, a román Bálan, Albu nevet először olyan valaki viselte a családban, aki
szokatlanul szőke volt, vagy idő előtt megőszült. (Itt jegyezzük meg: a jellegzetes román nevek, bármilyen
névtípusba tartoznak is, az -u(l) végartikulus miatt -u-ban végződnek: Marinescu, Ardeleanu, Moraru,
Albu.)
7. Az apanévből, helységnévből, nemzetiségnévből, foglalkozás- vagy ragadványnévből
keletkező családnév tehát az egyéni névhez társulva a névhasználatban az elkülönítést és egyénítést
jobban szolgáló kételemű személyneveket hozta létre. Néhány népnél találkozunk több elemű nevekkel is.
Az angolszász országokban az előnév és az apai családnév közé beékelődik az anya családneve. Az
amerikaiak tiszteletadásként olykor kiírják mind a három nevet: Franklin Delano Roosevelt, John
Fitzgerald Kennedy, máskor meg a második nevet csak kezdőbetűvel jelölik: Lyndon B.
Johnson. Angliában szokásosabb - legalábbis írásban - a két első nevet csak kezdőbetűvel jelölni: A. S.
Hayes, B. D. Fray. A spanyol nyelvű országokban az y (= és) kötőszóval az apai és anyai családnevet
kötik össze: Juan Menéndez y Pelayo, Manuel Rico y Fraga, Ramón Arramon y Serra. Találkozhatunk
ilyen szokatlanul hosszú, többelemű személynévvel is: José Maria de Pereda y Sanchez de Porrúa.
Az oroszban némileg eltér a többelemű név az angoltól meg a spanyoltól. A név itt is három elemből
áll: az előnév- ből, az apai előnévből és a családnévből. Az apai név férfiak esetében -ovics, -evics, a nők
esetében -ovna, -evna végződésű. A családnév végén igen gyakran -ov, -ev, nőnemű alakban -ova,
-eva végződést találunk. Például: Ivan Nyikolajevics Petrov, illetőleg Nyina Nyikolajevna Petrova.
8. A szláv nyelvekben a családnévnek általában van hímnemű és nőnemű alakja is. Az oroszban
férfinév a Tyereskov, Guricsev, Krupszkij, Repin, e nevek női alakváltozata a Tye- reskova, Guricseva,
Krupszkaja, Repina. Ugyanezt találjuk a bolgárban (Russzev—Russzeva), a lengyelben (Zambrowicz-
Zambrowiczeva, Mirski-Mirska), a fehéroroszban (Taras- csenkov-Tarascsenkova). Bár a „tipikus” cseh
nevek igen gyakran -ek, -ik toldalékban végződnek (Latek, Zatopek, Fu- cik), női alakváltozatuk mégis -
ova végződést kap: Zatopko- va, Fucikova. Sőt az idegen eredetű nevek is ezt a végződést kapják női
alakváltozatukban: Majer-Majerova. Ugyanígy a szlovákban: Ivanco-Ivancova. A melléknévből alakult
családneveknek éppúgy van nő-, illetőleg hímnemű alakjuk, mint a közszavaknak. A szláv családnevek
hím- és nőnemű alakjából már eleve tudni lehet, hogy akiről szó van, férfi-e, vagy nő, bár az oroszban az
idegen eredetű családnevek, az ukránban az -enko meg a -juk végződésű nevek e szabály alól kivonják
magukat.
9. Ami az egyéni név és a családnév sorrendjét illeti, az előbbi a nyelvek többségében megelőzi a
családnevet, s csak néhány nyelvben, mint például a magyarban, a kínaiban és a japánban van fordítva.
Miért ez a kettősség? A családnevek kialakulásának folyamata akkor ment végbe, amikor a latin nyelv
tekintélye igen nagy volt. S ha tudjuk, hogy a családnév jelző (tulajdonság- vagy birtokosjelző), és hogy a
latinban meg a legtöbb indoeurópai nyelvben a jelző a jelzett szó után áll, akkor természetszerűnek
tekinthetjük, hogy a családnév követi az egyéni nevet, pl. a latin Benedictus Rufus, az olasz Benedetto
Rosso, a francia Benőit le Roux. (A románban hasonló szerkezetek: Ştefan cel Mare, Alexandru cel
Bun.) A nevek sorrendjében kialakuló általános európai nyelvszokás ott is érvényesítette hatását, ahol ez
nyelvileg nem lett volna törvényszerű. A németben az apa nevére utaló családnevek a német nyelvtan
szabályai szerint is az egyéni név után kerülnek (Otto Karlssohn), ha azonban a családnév
tulajdonságjelzőből származik, a nyelvtan szabályai szerint az Adenauer Konrad volna a szabályos
sorrend. A célszerűtlen kettősség elkerülésére való törekvés és a szinte kényszerítő latinos keresztnév-
családnév sorrend egységessé tette a névhasználatot.
A magyarban - mint köztudomású - a jelző megelőzi a jelzett szót, s így a természetes sorrend Bándi
László, Benko Zoltán, Szabó György, Gálffy Antal. Ám nemcsak a magyarban, hanem a többi finnugor
nyelvben is ez a jelző és a jelzett szó sorrendje, ennek ellenére a finnben a Paavi
Itkonen, Lauri Hakulinen, az észtben a Paul Ariste, Julius Magiste latinos sorrend a szokásos, a
hivatalos névhasználat, amely tulajdonképp svéd hatást mutat, érthetően, hiszen a finnek évszázadokon át
svéd alattvalók voltak.
10. Ha már említettük, hogy a kínai és japán személynevekben a magyarhoz hasonlóan elöl áll a
családnév, lépjünk ki az európai népek neveinek köréből, s vessünk egy pillantást a kínai és a japán,
valamint az arab nevekre.
A kínai nevek három elemből tevődnek össze, minden elemük egy-egy szótagból áll, s nem
különülnek el férfi- és női nevekre. Mindenki előtt ismeretesek az ilyen háromelemű nevek: Szun Jat-
szen, Teng Hsziao-ping, Hua Kuo-feng. A háromelemű név tagjai közül (pl. Li Hung-csang) az első,
a Li az öröklődő családnév, a második, a Hung, ugyanazon szülőktől származó valamennyi testvér neve,
csupán a harmadik, a csang az egyéni név. Ritkán előfordul a kételemű név is: Csen I. A nők
férjhezmenetelük után is megőrzik teljes, saját háromelemű nevüket.
A kínai nevek valamennyi elemének közszói értelme van (pl. Csen = gyöngy). Nincsenek
hagyományosan használt egyéni nevek, mindenki olyan közszói értelmű nevet ad, amilyen tetszik neki. A
családnevek között mintegy 3000 hagyományos név öröklődik. A kínai névrendszer hatással volt más
távol-keleti népek névrendszerére is; a kínaiakhoz hasonló névrendszert találunk a koreai meg a vietnami
nyelvben.
A továbbiakban sorakoztassunk fel néhány egyelemű, közszói értelmű arab nevet: Ali (=
magas), Ahmed (= áldott), Gemal (= szépség), Kemal (= tökéletes), Murat (= kívánt), Musztafa (=
választott),Enver (= a legkiválóbb), Hasszan (= szép), Szelim (= erős) stb. Minthogy azonban az
egyelemű nevek eléggé kis számúak voltak, hamar megjelentek az összetett nevek is, közöttük a már
említett, az apai név elé illesztett ‘fia’ jelentésű ben szóval alakult több elemű nevek, mint Ali Ben
Ahmed (Ali, Ahmed fia), Ali Ben Hasszan. Az egyelemű nevek differenciálódását segítette elő a
‘szolgája’ jelentésűAbdel is: Abdel Káder (= a mindenható szolgája), Abdel Kerim (= a kegyelmes
szolgája). Az Abdallah vagy Abdullah név is tulajdonképpen Abd Allah (= Allah szolgája). Ezen az
alapon alakult ki a háromelemű név is, mint Gamal Abdel Nasszer (nasszer = segítő), de az arabban nem
ritkák az ilyen kígyóhosszúságú nevek sem: Szidi el Hadzsi Abd el Kader Uled Mahiddin. Figyelmet
érdemel az ‘aki feltámad’ jelentésű Mahiddin név -din eleme, amely ‘hit, vallás’ jelentésű, s amely sok
arab (és török) név alkotóeleme: Alladin, Naszretin, Nurredin, Szaladin stb.
Nem vizsgáltam azonban mind az 51 984 személy nevét, csak a magyar helyesírással írt
neveket elemeztem. Ezek száma: 45 189. Kirekesztettem ugyanis azokat a neveket, amelyek román
helyesírással írt, tipikusan román nevek. Például az Achim román név, nem vettem figyelembe, de az
Átyim mint román eredetű magyar név már bekerült a vizsgálandó nevek közé. Az illető személyek
alkalmasint a vegyes házasság révén a román apa nevét viselik, de közöttük olyan magyar nevek is
lehetnek, amelyekről feltételezhető, hogy a magyar név bejegyzése az anyakönyvi hivatalban,
bediktálás alapján, román helyesírással történt. Ilyen nevek, mint például: Bokor > Bocor, Bárányi
> Barani, Kálmán > Calman, Csonka > Cionca, Kávási > Cavaşi, Pálinkás > Palincaş,Kántor
> Cantor, Istók > Iștoc, Szucsági > Suciaghi, Erkedi >Erchedi, Szombat > Sombat stb. Hogy e nevek
viselői magyarnak tartják magukat, vagy sem, nem állt módomban eldönteni. Szemléltetésképpen a
román nevek egy csoportját, a teljesség igénye nélkül, az egyes nevek gyakoriságának mellőzésével,
az alábbiakban közlöm:
Alban, Alexa, Almăşan, Anderco, Andrei, Anghel, Ardelean, Ardeleanu, Armancu, Aurariu, Avram, Bac
arnea, Baciu, Balea, Banu, Baraboi, Barani, Barbu, Barticel, Bădărău, Bălescu, Băndean, Bârsan,Ber
eşchi, Bertici, Bichiş, Bighiu, Blejuc, Bocor, Bodea, Bogheanu, Boghiş, Boier, Boita, Bojan, Bonci, Bo
ncina, Bondici, Bone, Bordeanu, Bordianu, Borican, Boşca, Boşcu, Botian, Botorcu, Brădescu,Brăescu,
Brecter, Buciuman-, Cucu, Bucur, Budinciuc, Buler, Bunica, Burcă, Burian, Butacu, Butiu, Caia, Calm
an, Canea, Cantor, Caracea, Casiadi, Casian, Catea, Cavalciuc, Cavaşi, Cazac, Cazacu,Cârnatu, Căta
nă, Câmpeanu, Câmpianu, Ceangău, , Cenger, Cengeri, Cernic, Cervid, Chelbezan, Chemeri, Chende,
Cherciu, Cherecheş, Chereji, Cheri, Chesuţi, Chevul, Chici, Chichindan, Chilat, Chiorean, Chiriţescu,
Chirode, Chiş, Cibi, Cibulac, Cibutariu, Ciobanu, Ciobotaru, Ciocârlâu, Ciocuta, Cionca, Ciorea, Ciser,
Ciucinia, Coadă, Coci, Cociodar, Cochior, Cocoş, Codrea, Cojocar, Cojocaru,Colceri, Coman,
Comănescu, Constantin, Constantinescu, Copati, Corbei, Corbui, Corda, Corleciuc, Coroi, Coroiu,
Cosma, Cosovan, Costa, Costan, Costea, Costin, Coşovan, Cota, Cotârlău, Cotiraş, Covaci, Covaciu,
Crainic, Crăcănel, Crăciun, Crecan, Creţ, Creţu, Crijan, Cristea, Cristian, Cristodor, Croitoriu,
Crucerescu, Curelea, Custorov, Dae, Dandei, Dascal, Dascălu, Deleşega, Dinca, Dinu, Dobre, Dobrean,
Dogaru, Dolhescu, Donca, Doroghi, Drâgoiu, Duca, Dumitrache, Dumitru, Duroi, Ecaterinei, Eftimie,
Epureanu, Erchedi, Estoca, Fartade, Fechete, Feier, Fetico, Filimon, Fiscutean, Florea, Focşa, Francisc,
Francu, Frunza, Fuccaro, Fucs, Gagiu, Gale, Garbea, Gavrilescu, Gădălean, Gârbea, Gâta, Geambaşu,
Geangălău, Georgescu, Ghenghe, Gheorghe, Gheorghiac, Gheorghiţă, Gheran, Gherghey, Ghitea, Ghuri,
Gindele, Giurgiu, Giuruma, Gîrbovan, Goga, Gostian, Grasin, Graur, Guiaş, Guşă, Gută, Harbu,
Hăngan, Hendea, Hengan, Herciu, Heşfeşeanu, Hodiş, Horj, Hosu, Hossu, Hrabovski, Hudea, Husar,
Husaru, Iablonschi, Iacob, Iancu, Ianculescu, Ianoşi, Iclănzan, Iezdemer, Ilanu, Iliş, Irimia, Ioni, Iorga,
Iosip, Istrate, Iştoc, Iuen, Iuga, Ivanciu, Joja, Lazăr, Lazici, Lăpuşan, Lăpuşeanu, Lechti, Lencar, Lichi,
Lifu, Lorinţ, Luca, Lucaci, Lucaciu, Lupean, Madru, Maier, Maioga, Maior, Malanca, Manea, Maniu,
Manole, Marc, Marchiş, Marcu, Mareuş, Marfici, Margui, Martalogu, Martec, Mastaleriu, Matei,
Mărginean, Megheri, Mesaroş, Metei, Micău, Michel, Miclăuş, Micle, Miclea, Mihai, Mihăilă, Milinte,
Minculete, Mirce, Mircea, Miron, Misiac, Mititelu, Mitrică, Mitru, Mocanu, Mociar, Mohaila, Moica,
Moroianu, Moscviciov, Munc, Muntean, Munteanu, Murariu, Mureşani, Mureşanu, Murgui, Naghi,
Nădejde, Năprădean, Neagu, Neculai, Negele, Negoaiă, Negrea, Negru, Nicheu, Nichita, Nicolae,
Nicoriuc, Niculescu, Nistor, Novac, Oancea, Ocheanu, Ocneru, Olaru, Oltean, Oprea, Orgovici, Pagani,
Palincaş, Panait, Papadopol, Papagică, Pascu, Paşca, Păduraru, Pârâu, Pârgariu, Petraru, Petre,
Petric, Petru, Pintea, Pirici, Pislaru, Pîrjol, Pobereznic, Poenar, Pofoc, Pogăcean, Popa, Popescu,
Popovici, Porombovici, Poşea, Prahovean, Preda, Prisecaru, Purcar, Purdea, Puşcaş, Radici, Radu,
Raduch, Rahău, Raica, Raposa, Rar, Raţiu, Rădulescu, Rănoiu, Regian, Roca, Roşca, Rugină, Ruja, Rus,
Rusu, Russu, Sabău, Sabou, Safta, Saftencu, Saitoc, Samoşan, Saraziu, Sascău, Săprugi, Sârbu,
Schircanici, Scridon, Scurta, Seciu, Seitan, Selejan, Senco, Senpali, Sibişanu, Silaghi, Silimon, Sisea,
Slâniceanu, Soare, Socaci, Sombat, Someşan, Spaciu, Stan, Stanciu, Stangerean, Stângeran, Stoica,
Stupar, Suciaghi, Suciu, Sughici, Şeulean, Şinca, Şirghel, Ştefan, Ştefănescu, Şuteu, Tanzoriş, Tavagiu,
Tâmpu, Târnovan, Teoreanu, Tesari, Tesler, Terşilă, Tinca, Toader, Todea, Toma, Tomas, Tomaş,
Toncean, Tontea, Tota, Tutelea, Turcu, Tavagiu, Ţâra, Ţentea, Ţepuc, Ţineghe, Ţinian, Uglean, Ugocean,
Ungurean, Urzica, Uxandru, Vancea, Vasile, Vătaf, Veconi, Vegher, Vespreni, Vilico, Vindiş, Vintilă,
Vinţe, Vitan, Vlad, Vlădărean, Vlăseana, Voicu, Volescu, Vrencean, Zabou, Zdroba, Zotici, Stb. stb. , , ,
Teljes nevek
Abrahám, Abrám, Ábrám, Abrán, Ábrán (< Abrahám), Adám, Ádány, Adorján, Ágoston, Akácos~
Akáczos (< lat. Achatius), Albert, Albertus, Ambrus, András, Angyal, Antal, Apostol, Áron, Balás ~
Balázs, Bálint ~ Bálinth, Barabás, Benedek, Berecz (< lat. Brictus), Bernád, Bernádt, Bernárd, Bernát ~
Bernáth, Bertalan, Birtalan, Boldizsár, Borbás (< Barabás), Cirék, Czerék, Czerják, Czintos
(< lat.Hyacinthus), Cziriák, Czirják, Czirjék (< lat. Cyriacus), Cézár ~ Czézár, Damián,
Dánél, Daniel, Dániel, Dávid, Demén, Demény, Demes, Demeter, Demián, Demján, Demjén, Denes,
Dénes, Dienes, Dimén, Dimény, Domján, Domokos, Donát ~ Dónát, Donáth, Dünáth, Dömötör, Egyed,
Elek, Elekes (az Elek alakváltozata), Fábián, Ferenc ~ Ferencz, Filep, Filip, Filöp, Flórián, Fórián, Fülöp,
Gaál, Gábor, Gál, Gáll, Gáspár, Gedeon, Gédra, Gellén, (< Kilián < lat. Chilianus), Gellér, Gellérd,
Gellért, Gergely, Gilyén (< Kilián), Gothár, Gothárd, Gothárt, Gyárfás, Gyenes (< Dénes), György, Hé-
lyiás (< Éliás), Hodor (< Odor < ném. Ulrich), Ignácz, Illés, Ilyés ~ Illyés, Imre ~ Imreh, Incze, István,
Iván, Izsák, Jakab, Jakabos, Jakob, Jákob, János, Jenes (a Denes ~ Dénes változata), Jeremiás, Jobb (<
Jób), Jónás, József, Kálmán, Kályán ~ Kaján (< Káin), Karácson, Karácsony, Károly, Kazamér (<
Kázmér), Kelemen, Kerestély, Keresztély, Keresztes, Kilin, Kilyén (< Kilián), Kolmán (< Kálmán),
Kolumbán (< lat. Columbanus), Kondrád, Kondrádt, Konrát, Kozma, Kozmér (< Kázmér),
Kristály (a Kerestély alakváltozata), Kristóf, Kristóf, Krisztián, Lajos, László, Lázár, Lénárd, Lénárt ~
Lénárth, Lőrencz, Lőrinc ~ Lőrincz, Lukács ~ Lukáts, Makár (< lat. Macarius), Marian (< lat. Marianus),
Márk, Márkos, Márkus, Márkusz, Márok (a Márk alakváltozata), Martin, Marton, Márton, Martonos,
Mártonos (< lat. Martinus), Máté ~ Máthé, Mátté, Mátyás, Máttyás, Menyhárt, Michály, Mihály, Miklós,
Mikola (Miklós szláv eredetű alakváltozata), Móricz, Móritz, Morocz (a Móric alakváltozata),Mózes,
Orbán, Osvár, Osvát ~ Osváth, Oszvald, Ozsvár, Ozsvát ~ Ozsváth (az Oszváld régi magyar
alakváltozatai), Paál, Pál, Páll, Péter, Pongrácz, Rudolf, Salamon, Sándor, Sántus (< Xántus), Sebestin ~
Sebestyén, Serestély, Serestény, Seres- ter (a Szilveszter régi magyar
alakváltozatai), Sigmond (a Zsigmond hagyományőrző írásváltozata), Simény (< lat. Simeon), Simon,
Sylvester, Sylveszter, Szaniszló, Száva, Szórád, Tamás, Tibád (< ném. Theobald), Tivadar, Tobiás ~
Tóbiás, Urbán (< lat. Urbanus), Venczel, Veronika, Viktor, Vince ~ Vincze, Vitális, Vitályos, Xántus,
Xánktusz, Zakariás, Zsigmond.
Az apajogú társadalomban csak egészen ritkán válhatott az anyanév családnévvé, legyen az régi világi
vagy régi egyházi személynév. Anyagomban csupán néhány olyan családnév található, mely régi egyházi
női névből keletkezett: Luca ~ Lucza, Margit, Rebeka, Sára. Az Aliz nyilvánvalóan újabb- kori átvétel.
Ide soroltam azokat a családneveket, amelyek két régi egyházi személynév összetapadása révén
keletkeztek: Gálpál,Györgyilyés, Györgyjakab, Györgylőrincz, Györgypál, Páljános. E nevek eredetükben
alkalmasint átmenetet képeznek az egyelemű és a kételemű nevek kialakulásában. Van eset, amikor az
egyelemű név megkülönböztető jelzős előtagot kap: Kopál, Szélpál, Tópál, Vargapál, Vaspál. E
névtípusba tartozó nevek száma anyagomban 240, a számba vett nevek összességének 4,27%-a. Ilyen
típusú nevet - egyelemű, régi egyházi személynevek teljes alakjaiból származó családnevet - 10 125
személy visel, ez a számba vett személyek összességének 22,44%-a.
Becéző alakok
Gyakoriságuk miatt a teljes alakú keresztnevek nem mindig voltak alkalmasak a megkülönböztetésre.
Ahogyan a teljes keresztnév családnévvé alakult, ugyanúgy vált családnévvé a keresztnév becealakja is. A
becenevek alaki rendszerében két nagy kategóriát szokás megkülönböztetni: a) rövidüléssel alakult
becenevek mint családnevek (pl. Gyula > Gyu, Móric > Mór, Ferenc > Fer); b) rövidüléssel és képzéssel
alakult becenevek mint családnevek (pl. Benedek > Ben > Bencze, Benczo, Benci, Bende, Bene, Benes,
Beno, Benk, Benke, Benkes, Béni). Olykor a becéző képző nem a rövidült alakhoz járul, hanem a teljes
névalakhoz (pl. Lajoska, Lászlóka, Jánoska).
d. testalkatra, testi fogyatékosságra, testi állapotra, külső testi tulajdonságra utaló családnevek
A személyek megkülönböztetésének egyik leggyakoribb módja, ha a név utal a szóban forgó személy
valamely külső testi tulajdonságára. A családnevek keletkezésének ez a módja egy rendkívül változatos
családnévtípusnak adott életet. Közöttük több olyan családnevet is találunk, amely a testi tulajdonság
hasonlóságon alapuló metaforikus megnevezése. E családnévtípus anyagomban gazdagon
képviselt: Apró(< apró ’kis növésű, alacsony’), Bajusz (< bajusz 'feltűnően, szokatlanul nagy
bajuszú’), Balog ~ Balogh (< balog 'balkezes’), Barna (< barna ’a haj vagy a bőr színe’, de lehet
a Barnabás régi egyházi személynév rövidült becealakja is), Begy (< begy 'nagy, kerek mellű,
begyes’), Beder ~ Bender ~ Bon- dor (< bender ~ bondor ’göndör’), Berze (< berze 'borzas,
bozontos’), Bodor (< bodor ’göndör’), Bogyó(< bogyó ’apró gyümölcs’, a kistermetű gyermek
metaforikus elnevezése, de lehet a Bogyiszló régi világi személynév rövidült becealakjá- nak -ó képzős
származéka is), Bonczos (< bonczos ’kócos, borzas’), Bonta (< bonta ’fekete-fehér foltos vagy csíkos’
őszülő haj vagy szakáll), Böndör (< böndör ’göndör’), Bugja (< boglya ~ buglya ’szénaboglya’, fésületlen
haj vagy szakáll), Butyka (< butyka ~ butykó ’tőke, tönk, tuskó’ az alacsony, tömzsi ember metaforikus
elnevezése), Czap ~ Czapp (< cap ’kecskebak’, öreg szakállas ember), Csíkos (< csíkos test vagy
ruha), Csonka (< csonka kezű vagy lábú),Csontos (< csontos ’erős
csontozató’), Csorba (< csorba ’hiányos fogazató’), Csög (< csög, göcs, kistermetű, tömött
ember), Csutak (< csutak ’tőke, tönk, tuskó’, az alacsony, tömzsi ember elnevezése),Csutka (< csutka ’a
gyümölcs magháza, torzsája, maradéka’, a fejletlen, növésben visszamaradt, vézna gyermek metaforikus
elnevezése), Dali (< dali ’deli, délceg’), Délczeg (< délceg ’daliás, jó tartású’, de a régies ’szi- laj,
féktelen’ jelentésben lehet jellemnév is), Deres (< deres ’őszes hajú vagy
szakállú’), Dióka (< dió + ka ’apró, mint egy dió’), Dücsko (< dücsko ’tőke, tönk, tuskó’; az alacsony,
tömzsi ember metaforikus elnevezése), Dombora (< dombor, domború), Elefánt (< elefánt; szokatlanul
nagy, testes személy), Erős ~ Erőss (< erős ’nagyerejű, izmos’), Fakó (< fakó ’fénytelen, szürkés színű,
jellegtelen’ bőr- vagy hajszín), Fehér ~ Fejér (< fehér ’világos színű’ bőr vagy haj), Fejes (< fejes ’nagy
fejű’), Fekete (< fekete ’fekete hajú vagy sötét bőrű’), Finna, Finta, Fintás, Fitori (< finta ’fitos
orrú’),Fodor (< fodor ’göndör’), Füstös (< füstös; sötét bőrű), Gebe (< gebe ’ sovány, göthös ember’, de
lehet a Géborján vagy a Gebhárt személynév rövidült alakjának -e beceképzős származéka is), Gombocz ~
Gombócz (< gombóc ’gömbölyű, alacsony termetű ember’), Göcs (< göcs ’pindurka, kis termetű’, de
’görcs’ értelemben lehet betegségnév is), Görbe (< görbe ’hajlott hátú,
púpos’), Gyenge (< gyenge’erőtlen’ testi állapot), Hajas (< hajas ’dús hajú’), Halász, Hamvas ~ Ham-
mas (< hamvas ’hamuszürke’), Hízó (< hízó feltűnően kövér, mint egy
hízódisznó’), Hosszú (< hosszú ’magas termetű’), Kajcsa(< kajcsa ’görbe lábú’), Kebeles (< kebeles ~
kebles ’nagy keblű’), Kékes (< kékes ’kék szemű vagy kékeres’), Kese (< kese ’nagyon
szőke’), Keszeg (< keszeg ’vézna, sovány’, de mint halnév, lehet a halász elnevezése is), Kicsi, Kicsid,
Kis ~ Kiss ~Küs, Kisded (< kicsi, kis ~ küs, kisded ’kicsiny, alacsony termetű’), Koczkás, Koka ~
Kóka (< kóka ’hajlott, görbe’; elvonás a kókad igéből), Kondor (<kondor ’göndör, kunkorodó hajú vagy
szőrű’), Kónya (< kónya ’hajlott, görbe’), Kopacz ~ Kopatz (< kopac ~ kopasz ’olyan személy, akinek
nincsen haja’), Kóréh (< koré ~ kóró ’kü- lönböző növényeknek télen át is megmaradó, száraz, kemény
szára’; ösztövér, „száraz” testalkatra utaló névadás), Korom (< korom ’sötét árnyalatú haj, bőr vagy szem
színe), Körmös (< körmös ’lopogató, tolvajkodó’), Kövér (<kövér ’elhízott, hájas’), Kurta (< kurta ’kis
termetű’), Lábas (< lábas ’feltűnően nagy lábú’), Lapis (< lapis ’lapos, vékony’
testalkat), Laska (< laska ’unalmas, érdektelen’), Maczkós (< mackós ’cammogó, idomtalan
járású’), Magos (< magos ’magas termetű’), Mákszem (< mákszem ’kicsi,
pindurka’), Melles (< melles ’széles, kidomborodó mellű’ vagy ’nagy mellű’), Nagy (< nagy ’magas,
szálas termetű’),Nehéz (< nehéz ’komor, mogorva, összeférhetetlen’), Néma (< néma 'beszélni nem tudó’
vagy ’szótlan, hallgatag’ személy, ez utóbbi jelentésben jellemnév), Nyakacska (< nyakacska ’rövid,
vékony, gyenge nyakú’), Nyakas (< nyakas ’makacs’), Nyakó (< nyakó ’görbe, hibás
nyakú’), Ordas (< ordas ’feketés, kormos színű’), Ormos (< orom köznév -s képzős származéka;
az orom ’valamin hosszában végigfutó kiemelkedés’; az Ormos családnév előzményének talán ’nagy orrú’
lehetett a jelentése), Ősz (< ősz ’fehér vagy szürke hajú’), Piros (< piros ’piros arcú, piros hajú’, de lehet
becenév, a Piroska régi egyházi személynév rövidülése is), Piroska (< piroska ’pirosas’, de lehet a
latin Prisca magyar változata is), Pupp (< pup ’kó- ros csontkinövés a háton;
púpos), Reketes (< reketes ’rekedt hangú,
beszédű’), Rendes (<rendes ’rendtartó’), Rövid (< rövid ’kicsiny,
alacsony’), Sajgó (< sajgó, a sajog ’csillog, fénylik’ ige -ó képzős melléknévi igeneve; csillogó, ragyogó
arc, szem), Sánta ~ Sántha (< sánta ’hibás lábú, bicegő’),Sárig (< sárig ’sárga’; sápadt, vértelen arc- vagy
testszín), Sugár (< sugár ’sudár, nyúlánk, karcsú’), Suta (< suta ’csonka, balkezes’), Süket (< süket ’nem
halló, nagyot halló’), Süketes (< süketes ’nagyot halló’), Szakál (< szakáll ’állon növő szőrzet’; nagy
szakállú), Szakállas ~ Szakállos (< szakállas ’ szakállt viselő’ személy), Száraz (< száraz ’ asszott,
töpörödött’ személy), Széles ~ Szélles ~ Szélyes (<széles ’széles homlo- kú, arcú, vállú,
mellű’), Szemes (< szemes ’éles látású’), Sze- nyes (< szennyes ’piszkos,
gondozatlan’), Szép (< szép 'tetszetős külső, délceg termet, szép arc’), Szisze (< szisze'selyp, sziszegő
hangot adó’), Szőke (< szőke 'világos haj’), Temérdek (< temérdek 'vaskos, zömök, tömött’), Taar ~ Tar ~
Tarr (< tar ’kopasz’), Tompos (< tompos ’széles csípőjű’), Tőke (< tőke ’fatörzs, tuskó’; az alacsony,
tömzsi személy metaforikus megnevezése), Tölgyes (< tögyes, tölgyes, tügyes ’állkapocs’; nagyállú, de
lehet a tölgy fanév -s képzős származéka is), Törsök ~ Törzsök (< törzsök'kicsiny,
tömzsi’), Vasgyúró (< vasgyúró ’erős, izmos, kemény’), Vastag (< vastag ’erős,
izmos’), Vékony (< vékony 'sovány, karcsú, gyenge’), Veres ~ Veress ~ Vörös (< veres ~ vörös ’veres
hajú’ vagy ’veres bőrű’), Virág ~ Virágh (< virág ’olyan szép, mint egy virág’), Zöld (< zöld ’talán
nagyon sápadt egyén neve’), Zöl- de (< zöld + -e beceképző), Zsuffa (< zsufa ’zömök, tömzsi’).
E családnévtípusba anyagom szerint 127 név tartozik, ez a nevek összességének 2,23%-a. Ilyen típusú
nevet - testalkatra, testi fogyatékosságra, testi állapotra, külső testi tulajdonságra utaló családnevet - 3750
személy visel, ez a vizsgált nevek összességének 8,29%-a.
A-Á
Abadi
Abod
Abodi
Abódi
Abonyi
Abos
Ábrahám
Abrám
Ábrám
Abrán
Ábrán
Ábri
Abrudbányai
Acél ~ Aczél
Ackerman
Ács
Ádám
Ádámcsik
Ádámosi ~ Ádámosy
Ádámszki
Ádány
Adi ~ Ady
Adom
Adomány
Adony
Adorján
Adorjáni
Adriányi
Agh
Ágh
Agopcsa
Ágopcsa
Ágoston
Ágya
Agyagási
Agyó
Aiben
Aigel
Airizer
Ajrizier
Ajtay
Ajvász
Akácos ~ Akáczos
Aknai
Alafi
Albert
Albertus
Albu
Alenyuk
Alexa
Alexy
Alföldi ~ Alföldy
Aliz
Almási
Alpár
Alszegi
Alt
Altfater
Altfatter
Ambrus
Amci
Amik
Ámik
Amota
Andacs
Anderka
Anderkó
Andó
Andok
Andor ~ Andorka
Andorkó
Andorwald
András
Andrási ~ Andrásy
André
Andrej ~ Andreikovics
Andrészek
Anfonya
Angi
Angyal
Angyalosi
Anok
Antal
Antalfi ~ Antalffy
Antalka
Anti
Apa
Apáczai
Apai
Apáti
Apjok
Apor
Apostol
Appa
Apró
Arácsi
Arany
Arányi
Aranyics
Aranyosi
Arató
Arcfalvi
Ardai
Ari
Árkosi
Ármeán
Ármos
Arnandorf
Arnocz
Arnócz
Arnold
Áron
Aros
Áros
Árpa
Árpás
Árpási
Arros
Arthur
Árus
Árva
Árvai ~ Árvay
Aszalos
Aszalós
Aszódi
Asztalnok
Asztalos
Attl
Atyai
Átyim
Auder
Auderwald
Aulich
Aunaházi
Auzik
Avasán
Ávid
Azbé
B
Bába
Babai
Bábán
Bábel
Babó
Babócsi
Babos
Babota
Babrik
Bacó ~ Baczó
Bacz
Baczai
Baczala
Baczoni
Baczur
Bács
Bacsádi
Bacsik
Bacsó
Badar
Badi
Baga
Bagaméri
Bagdi
Bagi
Bagoly
Bagosi
Bagothai
Bágyi
Bai
Baja
Bajas
Bajcsi
Bajgyi
Bajgyik
Baji
Bajka ~ Bayka
Bajkó
Bajna
Bajnocki
Bajusz
Bajzát ~ Bajzáth
Bak
Baka
Bakai
Bákai
Bakaity
Bakcsi
Baki
Bakk
Bakó
Bakos
Bakró
Baksa
Baksai
Bakuc ~ Bakucz
Bakucs
Bala
Balajti
Balán
Balás
Balask
Baláska
Balaskó
Balassi
Balássi ~ Balássy
Balázs
Balázsházi
Balázsi ~ Balázsy
Balbináth
BalhaBali
Baliga
Balika
Bálint ~ Bálinth
Balizs
Balla
Ballai
Balló
Ballok
Ballók
Baló
Báló
Balog ~ Baloga
Balogh
Balon
Balta
Bályoki
Bán
Banai
Bancsa
Bancse
Bancsi
Báncsi
Banda
Bándár
Bandi
Bándi ~ Bándy
Bándrovszki
Bandrovszky
Bandura
Bánfi ~ Bánffy
Banga
Bangur
Bánházi
Bánhegyesi
Báni
Bánkos
Banó
Bános
Bántó
Bánya
Bányai
Bányász
Bara
Barabás
Barabási
Baracsi
Bárány
Baranyai
Baranyi
Barát ~ Baráth
Baráta
Barátki
Barazsuly
Barbocz
Barboni
Bárbu
Bárbuj
Bárbul
Bárbuly
Bárczi
Barcs
Barcsa
Barcsay
Bárdi
Bardocz
Bardócz
Bardoczi
Bardóczi ~ Bardóczy
Bardon
Bárdos
Bárdosi
Barella
Barhács
Bari
Baricz
Barjnocki
Barkó
Barkóczi
Barlán
Barna
Barnódi
Bárócz
Barók
Baróti ~ Baróthi
Barra
Barta ~ Bartha
Bartalis ~ Bartalus
Barth
Barthalis
Barthos
Barthus
Barti ~ Barthy
Bartis
Bartó
Bartók
Bartos ~ Bartus
Basa
Basilidesz
Bász
Batiz
Batizán
Batka
Batki
Bató
Batok
Bátori ~ Báthori ~ Báthory
Bauch
Bauer
Bauholczor
Bauman
Baumann
Bausche
Bautta
Báyer
Bazaráth
Bázsa
Bazsó
Bebi
Bech
Becher
Bechtold
Becze
Béczi
Becsek
Bécsi
Bede
Beder
Bedo
Bedoházi
Bege
Begidsán
Begidzsán
Begy
Behány
Beke
Bekecs
Békefi
Bekes
Békés
Békesi
Békési
Bekk
Beko
Béla
Bélafalvi
Belányi
Belce
Belcsák
Béldi
Belényesi
Belényi
Bélfenyér
Belkovits
Bella
Bélteki
Beluk
Bencze
Benczédi
Benczi
Benczik
Benczo
Bencsik
Bende
Bendel
Bender
Bendyuk
Bene
Benedecsik
Benedek
Benedekfi
Benefi
Benes
Beni
Benk
Benke
Benkes
Benko
Benkóczi
Benkovits
Beno
Bente
Bényei
Bényi
Benyoczki
Benyovszki
Bérces
Berci ~ Berczi
Bercuj
Berde
Berecz
Bereczi
Bereczki ~ Bereczky
Berei
Berek
Berekméri
Berencz
Berendi
Berényi
Béres
Berger
Berke
Berkeczi
Berkencz
Berkeszi
Berki
Bernád
Bernádt
Bernárd
Bernát ~ Bernáth
Berszán
Bertalan
Bertók
Berze
Besenyei
Besenyi
Bessenyei
Bészéll
Bétai
Betegh
Bethlem
Bethlendi
Bethleni
Betkovits
Betuker
Beyer
Bezgédi
Bezsnyei
Biális
Biás
Biba
Biblia
Bibó
Biczó
Bicsak
Bicsi
Bicskei
Bicski
Bicsok
Bidermann
Bidiga
Bidló
Bigyiga
Bihari
Bikádi
Bikás
Bikfalvi
Bila
Bilibok
Bilibók
Bilka
Bille
Bimbó
Binder
Birgiszer
Biri
Biricz
Birinyi
Birizló
Birkás
Birki
Birkner
Bíró
Biroga
Birta ~ Birtha
Birtalan
Birtók
Birton
Biszak
Biszkontini
Biszok
Bisztrán
Bitai
Blács
Blaga
Blága
Blaskó
Blázsi
Blénesi
Blénessy
Blényesi
Blos
Blosz
Blóz
Boár
Bobrila
Bobrovszki
Bocz
Boczog
Bocsárdi
Bócsi
Bocskai ~ Bocskay
Bocskor
Bócsó
Bod
Boda
Bodali
Bodea
Bodi
Bódi
Bódis
Bódizs
Bodnár
Bodnáruk
Bodó
Bodóczi
Bodogán
Bodoki ~ Bodoky
Bodola
Bodolay
Bodoni
Bodonyi
Bodor
Bodos
Bodosi
Bodrog
Bodrogi
Boér
Boga
Bogács
Bogár
Bogát
Bogáthy
Bogdán
Bogdándi
Bognár
Bogos
Bogya
Bogyó
Bogyor
Bohács
Bojta
Bojtor
Bóka
Bokk
Bokor
Bokos
Boldi
Boldis
Boldizsár
Boldog
Boldos
Boleman
Bolemann
Bolgár
Bolla
Bollos
Bolyai
Bomhér
Boncidai ~ Bonczidai
Boncina
Boncz
Bonczi
Bonczos
Bondár
Bondor
Bóne
Bóné
Bongó
Bongyán
Boni
Bóni
Bónis
Bonlasz
Bonta
Bontó
Bonus
Bonyhai
Bora
Borbándi
Borbás
Borbát ~ Borbáth
Borbé
Borbély
Borboj
Borbola
Borcsa
Bordás
Bordi
Bore
Borgya
Borhidi
Boricza
Borigyuri
Borka
Bornemisza
Bornemissza
Borok
Borók
Boronkai
Boros
Borovszky
Borozsnyai
Bors
Borsai
Borsi
Borsó
Borsos
Borsoss
Bortó
Bortos
Boruzs
Borvíz
Borza
Borzák
Borzás
Borzási
Bossányi
Bosznyák
Bot ~ Both
Bota ~ Botha
Botár
Botházi
Boti
Botorok
Botos
Botta
Bottyán
Bován
Bozga
Bozoki
Bozsó
Bozsoki ~ Bozsoky
Bozsovszky
Böde
Bögözi
Bögre
Böhm
Böjte ~ Böjthe ~ Böjthe Böyte ~ Böythe
Böjti
Bökényi
Bökönyi
Bökös
Bölöni ~ Bölöny
Bölönyi
Böndi
Böndika
Böndör
Böszörményi
Bözödi
Brabos
Brád
Brankovics
Branner
Brassai ~ Brassay
Braun
Brebán
Bréda
Breg
Breier
Breim
Brém
Brenner
Bretter
Brezán
Brezovszky
Brezsán
Brindus
Bringye
Briny
Brodács
Brok
Brók
Brotya
Brugós
Bruma
Brumár
Bruncsák
Brücher
Buboly
Buchman
Bucs
Bucsás
Bucsi
Buda
Budaházi
Budai
Budár
Budi
Budiszelics
Budurián
Buford
Bugán
Bugja
Bugyi
Buha
Buja
Bujárszki
Bujdosó
Buka
Bukaresti
Bukovics
Buksa
Bukur
Bulárka
Buláth
Buliga
Bulucz
Bulz
Bulzán
Bumbák
Buna
Bunda
Bundik
Bunika
Bunta
Bura
Burger
Burian
Burja
Burján
Burkus
Burszán
Burus
Burzán
Bu ~ Bus
Buslig
Bustya
Buta
Buteán
Buti
Butka
Butkai
Butnár
Butta
Butuza
Butyka
Búza
Búzás
Búzás
Búzási
Buzdug
Buzgó
Buzi
Buzle
Buzogány
Buzsi
Bücs
Bücsi
Bűcsi
Bükfejes
Bükkei
Bükki
Bükkös
Bükkösi
Bükös
Bükösi
Bülgözdi
Büte
C-Cs
Cégé
Cegői
Cerny
Cézár ~ Czézár
Chillik
Cifra ~ Czifra
Cirék
Culij
Czáher
Czakó
Czampó
Czank
Czap
Czapp
Czégei
Czégéni
Czegényi
Czégényi
Czéghér
Czeglédi
Czegő
Czekes
Czeki
Czell
Czellencz
Czenczer
Czerán
Czerék
Czerják
Czernák
Czibak
Czibere
Czika
Czikai
Czikmántori
Czikó
Czikus
Czili
Czilli
Czimbalmos
Czimbor
Czimerman
Czimermann
Czimmerman
Czimmermann
Czina
Czine
Czineziri
Czink
Czinó
Czintos
Czinzel
Czipa
Cziple
Czira
Cziraizer
Cziriák
Czirják
Czirjék
Cziszter
Czitros
Czizek
Czobor
Czompa
Czompó
Czompok
Czondi
Czudar
Czuhai
Czumbel
Czumbil
Czundel
Czupor
Czüvek
Czűvek
Csaba
Csabai
Csabaz
Csaholczi
Csahy
Csák
Csáka
Csákány
Csáki ~ Csáky
Csákvári ~ Csákváry
Csala
Csali
Csalóka
Csalóka
Csanádi
Csáni
Csányi
Csapai
Csapó
Császár
Császi
Csata
Csatári
Csath
Csáth
Csáti
Csatlós
Csató
Csatt
Csavar
Csávási
Csavdári
Csavó
Csécs
Csedo
Csefalvi
Csegedi
Csegezi ~ Csegezy
Csegodi
Csegoldi
Csegöldi
Csegzi ~ Csegzy
Cseh
Csehik
Cseke
Cséki
Csekme
Cseko
Cselinszki
Csemátoni
Cseme
Csender
Csemik
Csemy
Csemyei
Csendes
Csendőr
Csenge
Csengeri
Csenteri
Csép
Csepán
Csepei
Csepella
Csepin
Cseppentő
Csepreghy
Csepregi ~
Cser
Csere
Cserei ~ Cserey
Csereoka
Cserese
Cseresznyés
Csergedi
Csergezán
Csergő
Csergőfi ~ Csergőffy
Cserháti
Cseri
Cserkész
Csermák
Csernyi
Cservid
Cseszkó
Csete
Cseterás
Csetlár
Csetri
Csia
Csibi ~ Csiby
Csobi
Csicsáky
Csifó
Csigyár
Csihák
Csík
Csikai
Csíki ~ Csíky
Csókási
Csikós
Csikós
Csíkos
Csilik
Csilip
Csillag
Csillám
Csinádi
Csingó
Csinos
Csinta
Csintalan
Csipán
Csipkár
Csipkés
Csirák
Csiri
Csiszár
Csiszár
Csiszár
Csiszár
Csiszer
Csiza
Csizma
Csizmadi
Csizmadia
Csizmár
Csizmás
Cslinszki
Csobánczy
Csobánka
Csobot ~ Csoboth
Csog
Csóg
Csók
Csóka
Csokmai
Csoltó
Csomafáy
Csomaközi
Csomay
Csombor
Csomortáni
Csomortányi
Csüdő
Csomos
Csomós
Csomoss
Csongrád
Csonka
Csont
Csonta
Csontos
Csonvay
Csorba
Csorbái
Csordás
Csorik
Csórik
Csórja
Csorján
Csórján
Csornán
Csorna ~ Csornai
Csortán
Csorvási
Csóti
Csotló
Csöbi
Csög
Csőkör
Csömör
Csöregi
Csőregi
Csősz
Csucsuj
Csúcsúja
Csuka
Csukás
Csukát
Csukor
Csupán
Csupei
Csupor
Csurka
Csurulya
Csutak
Csutka
Csüdöm
Csüdör
Csüdőr
Csüg
Csűri
Csűri ~ Csűry
Csűrös
Csűrös
Csűrős
D
Dacz
Dácz
Daczó
Dadai ~ Daday
Dajbukát
Dajka
Dájka
Dakó
Dála
Dalbinát
Dali
Dallos
Dálnoki
Dálya
Dályai
Damián
Damó
Dán
Dancs
Dáncsuj ~ Dáncsuly
Dandé
Dandóczi
Dáné
Dánél
Danguly
Dani
Dáni
Daniel
Dániel
Dánielisz
Danika
Danka
Dankó
Danyi
Dar
Darabán
Darabont
Darabos
Daradics
Daragics ~ Daragits
Daragus
Darai
Dari
Darkó
Darloti
Darmány
Darnai
Daró
Daróczi
Darolczán
Daru
Darvai
Darvas
Darvasi
Dascell
Dászkel
Datki
Daubner
Dávid
Deák
Deáky
Debre
Debreci ~ Debreczi
Debreceni ~ Debreczeni
Debrenti
Debrovszky
Décse
Décsei
Décsi
Deé
Deér
Deézsy
Dégi ~ Déghy
Dehencs
Dékány
Dekel
Deker
Délczeg
Demártini
Dembroszky
Dembrovszky
Deme
Démel
Demén
Demény
Deményi
Demes
Demeter
Demián
Demján
Demjén
Demker
Demku
Dencsák
Déncsi
Déner
Denes
Dénes
Dénesi
Denk
Denkó
Derecskei
Derecski
Deregán
Deregus
Dérer
Deres
Déri
Deritei
Derner
Derzsi ~ Derzsy
Désy
Deszke
Dészpa
Détári
Deutsch
Deverdics
Dézmás
Dezsi
Dézsi ~ Dézsy
Dezső
Dibernádó
Didi
Dienes
Dietrich
Dima
Dimand
Dimén
Dimény
Dinka
Dióka
Diós
Diosi
Diószegi
Dirchl
Ditrich
Divin
Divinyi
Doba
Dobai
Dóbé
Dobes
Dobi
Dobolyi
Dobondi
Dobos
Doboy
Dobra
Dobrai
Dobrán
Dobránszky
Dobre
Dobreán
Dobri
Dobribán
Dobricza
Dobrila
Dobrin
Dobrosi
Dobrován
Dobrovszki
Docze
Dóczé
Dóczi ~ Dóczy
Dodé
Dodi
Dodó
Dohi ~ Dohy
Dóka
Dolcsig
Dolezsán
Dolóczki
Domahidi
Dombai ~ Dombay
Dombi ~ Domby
Dombora
Domján
Domó
Domokos
Donát ~ Donáth ~ Dónáth
Dongi
Donka
Donogán
Dóra
Dorgó
Dorka
Dormány
Dorner
Doroghi
Doros
Dorsonszky
Dósa
Dótzi
Dózsa
Döme
Dömös
Dömötör
Döngölő
Dőringer
Dörner
Dragomér
Dragomir
Drágos
Drágus
Draskovics ~ Draskovits
Dregus
Drilla
Drimus
Drinkál
Drócsa
Drozdowszki
Drumár
Drumer
Dubicska
Dubován
Dudás
Dudi
Duduj
Duduly
Duffner
Duka
Dukász
Dul
Dulacsi
Dulányi
Dull
Dulló
Duma
Duna
Dunai
Dundler
Dupta
Durai
Durkó
Durst
Durugy
Dusa
Dusincki
Dusinszky
Duska
Duy
Dücskő
Dvarniczki
E-É
Ebenspanger
Ebergenyi
Eberlein
Éberszt
Ébert
Eble
Ecsedi
Ecselei
Edelhauser
Éder
Égei
Eger
Egeresi
Égető
Égly
Egresi ~ Egressy
Egri
Egyed
Egyedi
Ehrenwerth
Eiben
Eiholcz
Eizert
Eizner
Ekárt
Eke
Ekkert
Elchinger
Elefánt
Elek
Elekes
Éles
Ellenes
Elmer
Elség
Éltes
Éltető
Emődi
Enderle
Endes
Endi
Endreffy
Endrefi
Engel
Engi
Enyed
Enyedfi
Enyedi
Eötvös
Eperjesi ~ Eperjesy
Epli
Eranus
Erbstein
Ercse
Ercsei ~ Ercsey
Erdei
Erdély
Erdélyi
Erdő
Erdődi
Erdőközi
Erdős
Erkedi
Erli
Ernei
Ernszt
Erős
Erőss
Érsek
Érseki
Erszény
Ertsey
Erzse
Estefán
Eszenyei
Eszes
Esztán ~ Esztány
Esztegár
Eszteró
Etédi
Evert
F
Fáber
Fábián
Facsar
Fadgyas
Faff
Fagyura
Fakelman
Fakó
Fákó
Falka
Falkus
Fall
Falnagy
Faltinszki
Faluvégi
Fám
Fancsal
Fancsali
Fancsiki
Fándly
Faragó
Farc
Farcádi ~ Farczádi ~ Farczády
Farkas
Farnas
Fata
Fatta
Fátyol
Faulvetter
Fauszt
Fazakas
Fazekas
Fazoli
Feczkó
Fecsó
Fecső
Fegyver
Fegyveresi
Fehér
Fehérdi
Fehérvári
Feichtner
Feifer
Feiffer
Feigi
Feigl
Fejér
Fejérvári
Fejes
Fekete
Feketics
Felber
Felcser
Feldider
Fele
Félegyházi
Feleki
Felföldi
Felházi
Felhősi
Felicides
Felleg
Felméri
Felszegi
Felvinczi ~ Felvinczy
Fenczik
Fenerstein
Fenesi
Fénya
Fenyák
Fenyédi
Fényes
Fényi
Fenyvesi
Ferenc ~ Ferencz
Ferenci ~ Ferenczi ~ Ferenczy
Ferencsik ~ Ferenczik
Ferentzi
Feri
Ferkő
Fernegel
Fésüs
Fetés
Fetscher
Fetykó
Fey
Fézer
Fiacskó
Fica
Ficher
Ficó
Ficz
Figusch
Fikó
Fila
File
Filep
Filimon
Filip
Filöp
Filtner
Fincicki
Finciszki
Finna
Finta
Fintás
Finyák
Firtos
Fischer
Fitori
Fitz
Fizesán
Flack
Fleckenstein
Fleischer
Fleisz
Flóra
Flórián
Floriska
Foch
Focze
Fodor
Fogarasi
Fogarassi ~ Fogarassy
Fogas
Fogel
Fógel
Fogolyán
Fokt
Fontu
Foray
Forgács
Forgó
Fóri
Fórián
Forika
Fórika
Foris
Fóris
Foriska
Foriss
Fóriss
Forizs
Fórizs
Formittag
Foró
Forrai ~ Forray
Forreiter
Forró
Forverszki
Forvith
Forvorszki
Forwald
Foszler
Fosztó
Föcze
Földes
Földesi
Földvári ~ Földváry
Franczia
Frank
Frányi
Frendl
Frenkó
Fried
Friederl
Friedmann
Frincsán
Frink
Friss
From
Frölich
Fuchs
Fugel
Fuhrmann
Fuksz
Fula
Funer
Furcsik
Furduj
Furkó
Furmann
Furó
Furtuna
Furu
Furus
Futaki
Futó
Fülei
Füleki
Fülöp
Füstös
Fűzér
Füzesi
Fűzesi
Füzessy
Fűzfa
Fűzi
G-Gy
Gaál ~ Gál
Gábor
Gábora
Gáborka
Gábory
Gábos
Gábri
Gabrielli
Gacsádi
Gacsó
Gadó
Gádoros
Gagyi
Gahér
Gaj
Gája
Gajai
Gajdó
Gajdos
Gajewszki
Gajgó
Galaci ~ Galaczi
Galaczki
Galajda
Galamb
Galambfalvi
Galambodi
Galambos
Galanton
Gálfalvi ~ Gálfalvy
Gálfi ~ Gálffy
Gali
Galica ~ Galicz
Gálicza
Galiger
Gáll
Galló
Gallovics
Gálna
Galovits
Gálovits
Gálpál
Galusnyák
Galvácsi ~ Galvácsy
Gandi
Gánóczi
Garaguly
Garai
Garda
Gardó
Gargya
Garlati
Garnai
Gáspár
Gászner
Gászpor
Gáti
Gátti
Gavallér
Gávris
Gazda
Gazdag
Gazdi
Gázmár
Gáznár
Gázsa
Gazsi
Gazsó
Gebe
Geczi ~ Géczi
Geczo
Gecse
Gécse
Gede
Gedeon
Gedő
Gédra
Gegesi
Gegő
Geiger
Géléi
Gelinek
Gellén
Gellér
Gellérd
Gellért
Gencs
Genda
Geng
Gercuj ~ Gerczuj
Gere
Geréb
Geréd
Gereőffy ~ Geréffy
Gerendi
Gergely
Gergen
Gerhardt
Germán
Gerő
Geröcz
Gerőcz
Gerőffy
Gerstmayer
Gevált
Gévalt
Geyer
Ghimán
Gidó
Gidófalvi
Gidró
Gile
Gilyén
Gimbell
Ginál
Gindele
Gindell
Ginder
Giráncsi
Girás
Gires
Giró
Girtler
Gittinger
Gittye
Glatsz
Glatz
Gliga
Glignoza
Gligor
Glugi
Gnadt
Gnádt
Gnánt
Gocz
Gocsnam
Goda
Godó
Godra
Godza
Godzsa
Goga
Góga
Gogolák
Goldberg
Golicza
Gólicza
Gólya
Golyhó
Gombár
Gombási
Gombkötő
Gombocz
Gombócz
Gomboczi
Gombos
Gomyik
Gonda
Gondos
Gorán
Gorbai ~ Gorbay
Goró
Gorun
Gossler
Gosuly
Gósuly
Gotczman
Gotha
Gothár
Gothárd
Gothárt
Gother
Gottlieb
Govrik
Gózner
Gozsi
Göcz
Göcző
Göcs
Gödé
Gödér
Gödör
Gödri
Göncz
Gönczi
Görbe
Görcsi
Görgényi
Görög
Görgős
Gőte
Götferd
Göthér
Göttfer
Gőz
Grabán
Gráf
Gráma
Gráncsa
Grauer
Grávuj
Grebur
Grekuj
Grendel
Grenovics
Grépály
Gréta
Grieb
Grigercsik
Grim
Grimling
Grimm
Gríz
Gríz
Gross
Grosz
Grósz
Grószgerő
Gruber
Grubisics
Gruer
Gruja
Gruman
Grúzán
Grünstein
Grünwald
Gub
GubaGuczuj
Gudor
Gugulya
Gui
Guja ~ Gulya
Gujás ~ Gulyás
Gujdár
Gulácsi
Gulassa
Guruzda
Gurzán
Gurzó
Gusztus
Guther
Gúti
Gúzs
Gündisch
Günther
Günzel
Gzsinga
Gyagyi
Gyákon
Gyalai ~ Gyalay
Gyapai
Gyárfás
Gyarmati ~ Gyarmathi ~ Gyarmathy
Gyémánt
Gyenes
Gyenge
Gyepesi
Gyéresi
Gyergyai
Gyerkes
Gyerkó
Gyéró
Gyerő
Gyila
Gyimesvölgyi
Gyonos
Gyor
Gyorfi
Gyori ~ Gyory
Gyökös
Gyömbér
Gyöne
Gyöngy
Gyöngyi
Gyöngyösi
Gyöngyössy
Gyönös
Györbiró
Győrbíró
Györffy
Györfi ~ Györfy
Győrfy
György
Györgyák
Györgybíró
Györgydeák
Györgyi
Györgyice ~ Györgyicze
Györgyike
Györgyilyés
Györgyjakab
Györgykovács
Györgylorincz
Györgypál
Györke
Györkei
Györki
Györkös
Gyugyuc ~ Gyugyucz
Gyula
Gyulai
Gyurcsányi
Gyurik
Gyuritza
Gyurka
Gyurkó
Gyügyei
Gyüjto
Gyűjtő
Gyüre
H
Haág
Haáz
Haba
Haberpursch
Habinyák
Haboczki
Habuczki
Hadadi ~ Hadady
Hadházi
Hadnagy
Hága
Hágen
Hágó
Haidel
Haidrich
Hail
Hajas
Hajdó
Hajdu ~ Hajdú
Hajducsi
Hajnal
Hajner
Hajós
Hájtájer
Hájtlájer
Halasi
Halász
Halászi
Haldli
Hallai
Haller
Halmágy
Halmágyi
Halmazsán
Halmen
Halmi
Halmos
Halmosi
Haltek
Hamar
Hambrik
Hammal
Hammas
Hamvai
Hamvas
Hamza
Hanák
Hancz
Handra
Hanesz
Hang
Hánis
Hánizs
Hankó
Hanos
Hanza
Hanzi
Hánzi
Hanyecz
Hara
Harácsek
Haragay
Haragi
Haragos
Harai
Haraji
Haraklányi
Harali
Haraly
Haralyi
Harangozó
Harani
Harascsak
Hárász
Haraszi ~ Haraszti
Harasztosi
Haraszy
Harausz
Harcsa
Harembás
Hargitai
Hari ~ Hary
Haricska
Haris
Harkácsi
Harkai
Harkó
Harmath
Harmati ~ Harmathi
Harmos
Háromi
Háromszéki ~ Háromszéky
Hárosfalvi
Harra
Harsányi
Hársony
Hart
Harteli ~ Hartely
Hártel
Hartlein
Hartman
Hartmayer
Haszán
Haszmann
Hasznosi
Hatala
Hatfaludi
Hatházi ~ Hatházy
Hatos
Hauer
Hauk
Hauner
Haupel
Hauszlinger
Havadi
Havadtői
Havasi
Havlin
Havor
Havram
Hávrics
Havrila
Haydú
Házi
Héb
Heczel
Hecskó
Hedlicska
Heé
Hegedűs
Hegedűs
Hégely
Hégető
Hegyeli
Hegyi
Hegyes
Hegyesi
Heidelbacher
Heij
Heim
Heinrich
Heiszmann
Héjas
Héjja
Héjjas
Heldsdorfer
Hella
Helle
Heller
Hellmann
Helmeczi
Helvei
Helyi
Hélyiás
Hemmer
Hencz
Henczel
Hencs
Hengán
Hening
Heninger
Henn
Henning
Henter
Hentes
Hérák
Herbert
Herberth
Herbst
Herbszt
Hercz
Herczeg ~ Herczegh
Herda
Herdeló
Herdlicska
Herembás
Herlitska
Herman
Hermán
Hermann
Hermány
Hernádi
Hernek
Herperger
Herschovits
Herteli ~ Hertely
Hervol
Herz
Hesfelán
Hetényi
Hetzke
Hevele
Heveli
Hevesi
Hévizi
Hibácskó
Hidas
Hideg
Hidegkúti
Hídi
Hilbel
Hildebrand
Hindrich
Hintalan
Hintz
Hippach
Hiriczkó
Hiripi
Hitter
Hízó
Hlavathy
Hobai
Hobay
Hoch
Hochbauer
Hochdorfer
Hodgyai
Hódi
Hodisán
Hodor
Hodos
Hódos
Hofdemel
Hoffman
Hoffmann
Hogyai
Hohl
Holcz
Holczer
Holczinger
Holczman
Holczmann
Holhos
Holicska
Hollanda
Hollinek
Holló
Hollósi ~ Hollósy
Holod
Hommer
Homoky
Homonai
Homonnai
Hompoth
Horila
Horj
Horn
Horvát ~ Horváth
Hosszú
Hover
Hóver
Hozó
Hőgye
Hőgyes
Hölgyes
Hönig
Hőnig
Hraboski
Hrisztu
Hrubecz
Hubbes
Hubert
Hubes
Hubesz
Hudák
Hudicska
Hudy
Huiczky
Huli
Hulubán
Hunyadi
Hurubás
Husz
Huszár
Huszti
Huth
Hutzel
Huú
Huza
Hügel
Hűsze
Hvell
I
Ignácz
Igyártó
Ilban
Ilicsuk
IlkeiIlle
Illei
Illés
Ilonczai
Ilonka
Ilosvay
Ilucz
Ilur
Ilyés
Illyés
Imecs ~ Imets
Imre ~ Imreh
Incze
Inczédi
Inczefi ~ Inczeffy
Indacsek
Ingber
Insperger
Ipó
Irimiás
Iring
Isai
Isán
Islik
Ispas
Istók
István
Istvándi
Istvánfi ~ Istvánffy
Iszlai ~ Iszlay
Ivácson
Ivácsony
Iván
Ivaniczki ~ Ivanitzki
Ivanovics
Izsák
Izsáki
Izsán
Izsány
Izsó
J
Jáger
Jagó
Jagos
Jáhó
Jakab
Jakabfi ~ Jakabffi ~ Jakabffy
Jakabházi
Jakabos
Jaklovszky
Jakó
Jákó
Jakob
Jákob
Jákobi
Jakocs
Jakócs
Jakubik
Jakubinyi
Jámbor
Jancsi
Jancsika
Jancsó
Janda
Jáné
Jáni
Janitsek
Janka
Jánka
Jankó
Jankovics ~ Jankovits
Jánó
János
Jánosi
Jánoska
Jánossy
Janota
Januczás
Járai ~ Járay
Jári
Jaricza
Jarosewitz
Jártó
Jaskó
Jaszenovics
Jászfalvi
Jászoly
Jávorszky
Jedenák
Jekel
Jénáki ~ Jénáky
Jenei ~ Jeney
Jenes
Jeni
Jére
Jéré
Jeremiás
Jéri
Jervol
Jeszenovits
Jeszenszki
Joachimsthaler
Joanovics
Jobb
Jobbágy
Jócsák
Jódi
Jókai
Jónás
Joner
Jónucz
Jonuczás
Jonutz
Joó
Joós
Jordáki
Jorga
Jósa
Jova
Jován
Józan
Józsa
József
Józsi
Juga
Juhas
Juhász
Juhos
Jula
Jungvert
Jurka
Juszel
Juszli
Jusztel
Jutka
K
Kába
Kábái
Kabanek
Kabát
Kabdebó
Kabódi
Kabos
Kacza
Kacsa
Kacsó
Kácsóf
Kácsor
Kadácsi
Kádár
Kádas
Kadosa
Kaffai
Kaflikiewicz
Kaiser
Kaizer
Kaján
Kajcsa
Kajcsarácz
Kajser
Kajtár
Kajtor
Kakas
Kakasi ~ Kakasy
Kakucs
Kala
Kálai
Kaláka
Kalamár
Kalányos
Kalapács
Kálcza
Káli
Káli
Kálik
Kálit
Kalla
Kállai ~ Kállay
Kalló
Kallós
Kálmán
Kalmár
Kálnoki
Káló
Kálóczki
Kaltenbacher
Kályán
Kamenszki
Kanabé
Kancsag
Kandi
Kandó
Kaniczki
Kanizsai
Kántor
Kánya
Kányádi
Kanyaró
Kanyó
Kapás
Kapeller
Kapi ~ Kapy
Kapitány
Kaplonyi
Kapocza
Kápolnai
Káposztás
Kapus
Kapusi
Kara
Karacs
Karacsi
Karácson
Karácsony
Karácsonyi
Karajos
Karancsi
Kárándi
Kárász
Karda
Kardos
Karetka
Kari
Karikás
Karizás
Káró
Károly
Károlyi
Kárpinszki
Karsai
Kart
Kasa
Kása
Kasler
Kásler
Kassai ~ Kassay
Kastal
Kasza
Kaszás
Kászoni
Kászonyi
Kaszta
Kata
Kátai
Káté
Kati
Kató
Katocz
Katócz
Katona
Katroczkó
Kaucsár
Kávai
Kávási
Kaveczki
Kavernyuk
Kazamér
Kebeles
Kécz
Kecseti
Kecskés
Kedei
Kedves
Kegyes
Keisz
Keizer
Kékedi
Kékes
Kele
Kelecsényi
Kelemen
Kellán
Keller
Kellermann
Kelner
Kémendi
Kémenes
Kémeri
Kencse
Kende
Kenderesi
Kendi
Kenesi
Kénesi
Kenéz
Kenyeres
Képes
Kercsó
Kerecsenyi
Kerek
Kerekes
Kerékgyártó
Kereskényi
Kereső
Kerestély
Keresszegi
Keresztély
Keresztes
Keresztesi
Keresztessy
Keresztúri
Keretka
Kerezsi
Kéri
Kern
Kernászt
Kerner
Kertesi
Kertész
Kerti
Kertmegi
Kese
Keserű
Kesléder
Kész
Keszeg
Keszler
Ketesdi
Keul
Kezán
Kézdi ~ Kézdy
Kézel
Khell
Kibédi
Kicsi
Kicsid
Kidei
Kier
Kígyósi
Kilin
Kilyén
Kilyéni
Kim
Kimpán
Kimpián
Kínál
Kinczel ~ Kinczler
Kinda
Kincses
Kindle
Kinizsi
Kinter
Kintzel
Kiós
Kiosz
Kir
Király
Királyi
Kirei
Kiri
Kirilla
Kirizsán
Kirmájer
Kirsch
Kis ~ Kiss
Kisari
Kisded
Kiseleff
Kisfaludi
Kisfalusi
Kisgyörgy
Kisjancsi
Kiskasza
Kislaki
Kismihály
Kispál
Kispataki
Kispista
Kisvárdai
Klampeczki
Klapka
Klári
Klein
Klement
Klimbusz
Klinger
Klotzbir
KlozerKlór
Klutsch
Kluzsán
Knál
Knecht
Knoblan
Knoll
Knop
Kobán
Koblicska
Kóbori
Koch
Koczkás
Kocs
Kócs
Kocsik
Kocsis
Kocsmár
Kocsmarik
Kocsmáros
Kocsoládé
Kocsor
Kodácz
Kodesch
Kodó
Kodolányi
Kodori
Kodra
Koka
Kóka
Kokai ~ Kokay
Kókay
Kokán
Kokas
Kokó
Kokoly
Kolbai
Kolbász
Kolbaszer
Kolbert
Kolcza
Kolcsa
Kolcsár
Kolesa ~ Kolésa
Kolgya
Kollár
Kollektor
Koller
Kolmán
Kolozsi
Kolozsvári
Kolumbán
Kólya
Komádi
Komán
Komáromi
Komát
Komjátszegi
Komlódi ~ Komlódy
Komlósi
Kommer
Komoróczy
Komporály
Komsa
Kona
Koncz ~ Kontz
Koncza
Koncsag
Koncság
Kondics
Kondó
Kondor
Kondorossy
Kondra
Kondrád
Kondrádi
Kondrát ~ Kondráth
Konecsny
Konnát
Konnerth
Konrád ~ Konrát
Konsza
Kontek
Kontesveller
Kontrai
Kónya
Konyhai
Koós
Kopacz ~ Kopatz
Kopán
Kopándi
Kopányi
Kopeczny
Kopis
Kópis
Koppándi
Kor
Korber
Korbuly
Korch
Korcsmáros
Kordics
Kóréh
Kork
Kornics
Kornis
Kornovics
Kornya
Kórodi
Korodi ~ Kóródi ~ Korody
Kóródy
Korom
Koromoszley
Korondi ~ Korondy
Koronka
Koros
Korozs
Korpos
Kosa ~ Kósa
Kosoczki
Kostyák
Kosután
Kosz
Kosza
Kósza
Koszorus
Koszorús
Koszta
Kosztán
Kosztándi
Kosztely
Koszti
Kosztián
Kosztin
Kosztolányi
Kóter
Kóti
Kotlár
Kotona
Kotró
Kotroczó
Kotta
Kottra
Kotyesz
Kova
Kovács ~ Kovácsi
Kovácsinszky
Kovalik
Kovásznai ~ Kovásznay
Kováts
kovits
Kozák
Kozán
Kozi
Kozma
Kozmér
Kozovits
Kozsár
Kozsokár
Köblös
Köbölkuti
Kökényesdi
Kökösi
Kökövics
Kölcze
Kölcsey
Köllő
Költő
Kömíves
Kömöcsi
Kömös
Kőműves
Könczey ~ Köntzey
Köncse
Köne
Kőnig
Köntés
Köntös
Könyű
Könyves
Köő
Kőpál
Köpe
Köpeczi
Köpeczny
Köpefalnagy
Körmendi ~ Körmendy
Körmöczki
Körmöczy
Körmös
Körösfői ~ Körösfőy
Körösi
Kőrösi ~ Kőrösy
Körözsi
Körtélyesi
Körtesi
Körtvélyessi
Kőszegi
Köteles
Kötő
Kővágó
Kővári
Kövecsi
Kövendi
Kövér
Kövesdi
Kpangbai
Krafcsik
Krajla
Krájnik
Krakkai
Krakkó
Krakovschi
Krall
Králl
Kramer
Krammer
Kramnovszki
Kranowszky
Krassói
Krasznai
Kratochwill
Krausz
Krecsák
Kredátusz
Krejcik
Krémer
Kremmer
Kremsz
Krézsek
Kribus
Krisán
Krisár
Kristal
Kristály
Kristán
Kristó
Kristóf
Kristóff
Kriszta
Kriszte
Krisztián
Krisztilyán
Krivács
Kriza
Krizbai
Krizsán
Krucz
Kruk
Krupa
Krupiczer
Krupinczer
Kruzselák
Kruzsicz
Kruzsovszki
Krüzsely
Kubán
Kubánda
Kubaszek
Kubát
Kubik
Kubinszki ~ Kubinszky
Kubinyi
Kubola
Kucza
Kucsek
Kucsován
Kucsván
Kudor
Kueres
Kugler
Kuglis
Kuhn
Kui
Kuin
Kuki
Kukta
Kukuj
Kula
Kulcsár
Kuli
Kulik
Kulin
Kulpinszki
Kun
Kuna
Kuncz
Kuncser
Kundi
Kunos
Kupa
Kupán
Kupás
Kupe
Kupin
Kurázs
Kurcsakovszky
Kurcsi
Kurika
Kurjatkó
Kurkó
Kuron
Kurpé
Kurta
Kurtuly
Kurtus
Kurucz
Kurunczi
Kurz
Kusiczki
Kusnyer
Kustán
Kuszálik
Kusztás
Kusztora
Kusztos
Kusztura
Kutas
Kutasi
Kuti
Kúti ~ Kúthi
Kutos
Kuutár
Kuzman
Kuzmányi
Kuzmik
Kuzsma
Kuzsovszki
Kürti ~ Kürthy
Küs
Küsmödi
L
Laár
Lába
Labancz
Lábas
Laber
Labina
Laci
Lackó ~ Laczay
Laczi
Laczkó
Laczkovics
Lada
Ládai ~ Láday
Ladányi
Ladó
Laiber
Laicsák
Lajos
Lajosi
Lajoska
Lajtár
Lajtos
Lakatos
Lakó
Lánc
Lánczky
Landuer
Lang
Láng
Langer
Lángviser
Lantos
Lántzky
Lapis
Lapohos
Láposi
Lasák
Laska
Laskay
Laslavik
László
Lászlóffy
Lath
Latzin
Laub
Laurán
Lauter
Lax
Lay
Laza
Lázár
Lazarov
Lázin
Lázok
Lazsádi
Lebedi ~ Lebedy
Léber
Lebovits
Lechner
Lécz
Léczfalvi
Lecsenka
Legmann
Legoza
Lehocz
Lehoczki ~ Lehotzki
Leiher
Leitman
Leitmann
Leize
Lekó
Lelenka
Lemhényi
Lemperger
Len
Lénárd
Lénárt ~ Lénárth
Lendák
Lendek
Lender
Lendvay
Lengyel
Leon
Leonhardt
Leopold
Lep
Lepedus
Lepolszki
Lepp
Les
Lesák
Lesnyiczky
Less
Lestyán
Lészai ~ Lészay
Leszó
Létai ~ Létay
Letényi
Léva
Lévai ~ Lévay
Levei
Leveles
Levente
Libál
Libiczei ~ Libiczey
Libik
Libor
Libus
Licz
Lieb
Lihor
Linczing
Linder
Lingvai
Lini
Linzembold
Linzenbold
Lipai
Lipcsei
Lipeczky
Lipos
Lippai
Lipták
Liszkai
Littasi
Lizák
Lobenschus
Lobotka
Loga
Lóga
Loja
Lokodi
Loncsák
Lopó
Lorencz
Losonczi ~ Losonczy
Losteiner
Lothári
Lovadi
Lovag
Lovas
Lovász
Lozsádi
Löchli
Lőcsei
Löff
Löffler
Lőfi
Löke
Lőke
Lőkös
Lönhárt
Lőrencz
Lőrinc ~ Lőrincz
Lőrinci ~ Lőrinczi ~ Lőrinczy
Löscher
Lötény
Lőtény
Lővőtei
Luca ~ Lucza
Lucai ~ Luczai
Luczás
Luczek
Ludascher
Ludasi
Ludász
Ludescher
Ludvocher
Lugosi
Luk
Luka
Lukács ~ Lukácsi
Lukáts
Lukics
Lump
Lunczer
Lung
Lungu
Lunguj
Lunka
Lupán
Lupány
Lupás
Lupsa
Lupucz
Lurcza
LuskaiLusztig
Lutsch
Lutz
Lychnovszky
M
Mácza
Maczey
Maczkó
Maczkos
Maczkós
Maczur
Macsek
Mácsi
Macskási
Macskássy
Madácsy
Madar
Madár
Madaras
Madarasi
Madarász
Máday
Mádi
Mados
Madura
Maembe
Mag
Magdás
Magdó
Magera
Magics
Mágler
Magó
Magori
Magos
Magyar
Magyari
Magyaros
Magyarosi
Maggyán
Májai
Majdik
Majer
Májer
Majercsik
Májerkuk
Majevszki
Majla
Majlát ~ Majláth
Majó
Major
Majorán
Majorcsik
Majoros
Majos
Majthényi
Mák
Makai
Makár
Makfalvi
Maki
Makkai
Maklucz
Makó
Mákos
Makrai
Maksai ~ Maksay
Mákszem
Makszim
Malczanek
Malec
Mali
Maliczky
Malicski
Málnási
Malonyai
Manc
Máncz
Máncs
Mandali
Mándi
Mándoki
Mándra
Mandrik
Máneász
Maneszes
Manfredi
Mangel
Mánn
Mántó
Manz
Mánya
Mányokai
Mányoki
Már
Mara
Márai
Marakos
Maráz
Marcián
Marcika ~ Marczika
Marczi
Marczin
Marczinkó
Marcsó
Mardirosz
Márdirosz
Marek
Márek
Maresch
Margit
Margitházi
Marha
Marhát
Mári
Marian
Maricza
Marinka
Marjai
Márk
Márka
Markaly
Markó
Márkó
Markos
Márkos
Márkosi
Markovics
Márkus
Márkusz
Marok
Márok
Marosán
Marosi ~ Marossi ~ Marossy
Marozsán
Marthi ~ Marthy
Marti ~ Martin
Mártin
Martincsek
Martini
Martinka
Martinovics
Marton
Márton
Mártonfi
Martonfy
Martonos
Mártonos
Marucza
Maruzsán
Maskulik
Masztich
Máté ~ Máthé
Mátéffy
Mátéfi
Mátej
Matekovics ~ Matekovits
Matics
Mátis
Matolcsi
Mátrai ~ Mátray
Matruk
Mátté
Mattis
Matula
Mátza
Mátyás ~ Mátyási ~ Mátyásy
Matyi
Matyika
Máttyás
Mátyus
Maxim
Mayer
Máyer
Mayor
Mazur
Mecher
Méder
Medgyesi
Medisán
Mednyanszky
Merlás
Medra
Medve
Medvés
Medvesán
Medvéssy
Megyaszai
Megyeri
Megyes
Megyesi
Méhes
Méhész
Méhi
Meisel
Meister
Meizel
Mekeres
Mekker
Meleg
Melega
Mellan
Mellán
Melles
Melzer
Mendi
Mendli
Menegotti
Menninger
Mentes
Menyei
Menyhárt
Méra
Mérai
Mérán
Mére
Meregya
Merejta
Mérey
Merk
Mertz
Merza
Meskó
Mester
Mészár
Meszarik
Mészáros
Mészely
Meszesi
Metz
Metzig
Mezei ~ Mezey
Mézes
Mézesi
Mezinger
Mézinger
Mézmer
Mező
Mezősi
Michály
Micheler
Mihácz
Mihácsa
Mihalcz
Mihálcz
Mihálcsa
Mihálcsik
Mihalek
Mihálfi
Mihalik
Mihály
Mihálydeák
Mihályfalvi
Mihálykó
Mihát
Miheler
Mihocsa
Mihók
Miholcsa
Mihucz
Miiller
Mike
Mikecz
Mikeler
Mikes
Mikk
Mikle
Mikló
Miklós
Miklósi
Miklosicza
Miklóssy
Miklovics ~ Miklovits
Mikó
Mikola
Mikos
Miksa
Mikulás
Milác
Mild
Mile
Milesevics
Milián
Milik
Milinte
Mille
Milós
Milotai ~ Milotay
Millye
Mincsor
Minier
Miniska
Minya
Mircse ~ Mirtse
Misik
Misinszki
Miske
Miskolczi ~ Miskolczy
Missik
Miszner
Miszti
Misztrik
Miterreitter
Mitra
Mitruly
Mizsai
Mladin
Mocás ~ Moczás
Mocsári
Móda
Módi
Moga
Moguly
Mogyorós
Mogyorosi
Mogyorósi
Mohácsek
Mohácsi
Mohailla
Mohi
Mohr
Moka
Mokán
Mokány
Moldovai
Moldován
Moldvai
Molitorisz
Molnár
Molnos
Molnus
Móna
Monai
Moni
Monoki
Mónus
Móra
Móré
Móréh
Móricz
Móriczi
Móritz
Morna
Morocz
Morosán
Moroz
Morozs
Morozsán
Mosdoczi
Mosó
Mosoni
Mostis
Moun
Mozer
Mózer
Mózes
Mozsai
Mózsi
Mráz
Mucsi
Mudra
Muhi
Munkácsi
Muntán
Munteán
Muntyán
Mura
Murádin
Murányi
Murás
Murczek
Muresán
Murja
Murvai ~ Murvay
Musát
Muset
Musinszchi
Muszka
Muszta
Muszte
Muzsi
Muzsnai
N
Náday
Nádházi
Nádi ~ Nády
Náfrádi
Nagelschmidt
Nágó
Nagy
Nagygyörgy
Nagyhegyi
Nagyobb
Nagyoláh
Nagyosi
Nákó
Nákovics
Nán
Nánási
Nap
Naphegyi
Napholcz
Nauhárdt
Návai ~ Návay
Názár
Nazarovits
Náznán
Nebel
Nébel
Néda
Nedeczky
Nedelka
Néder
Negoutzi
Nehéz
Néma
Némedi
Neményi
Nemere
Nemes
Német ~
Németh
Németi ~ Némethi ~ Némethy
Nenkov
Neu
Neubauer
Neuhoff
Nezozon
Nika
Nikolics
Ninács
Nisztor
Nits
Noda
Nógrádi
Nomák
Nornáti
Noszek
Noszlopi
Noun
Novák
Novotni
Nősek
Nősz
Nőtáros
Növeli
Nuritsány
Nuszer
Nyágrus
Nyágui
Nyáguj
Nyáguli
Nyáguly
Nyakacska
Nyakas
Nyakó
Nyárádi
Nyári
Nyegre
Nyéki
Nyemec
Nyerges
Nyeső
Nyeste
Nyika
Nyikita
Nyikó
Nyikos
Nyilas
Nyilha
Nyirecsa
Nyíri
Nyíró
Nyisztor
Nyitra
Nyitrai
Nyugali
Nyúlás
Nyulasi
O-Ö
Óbis
Obolenszki
Ohánics
Okányi
Oklicsány
Oklicsányi
Okos
Oláh
Olajos
Olasz
Olcsvári ~ Olcsváry
OloszÖlti
Oltyán
Olyüs
Ónodi ~ Ónody
Opál
Opfermann
Opra
Opre
Órás
Oravecz
Orbai
Orbán
Orbok
Orbók
Ordas
Ordodi
Orendt
Orgonás
Orgován
Orha
Ori
Ormai
Ormenisán
Ormos
Orosz
Oroszfáji
Oroszhegyi
Oroszi
Orsós
Orsós
Orth
Orván
Orvos
Osán
Ostoros
Osvár
Osvát ~ Osváth
Osz
Oszaczky
Oszlács
Oszóczki
Osztás
Oszter
Oszvald
Otohál
Oze
Ozimok
Ozsvár
Ozsvát ~ Ozsváth
Ökrös
Ölvedi
Ölyves
Ördög ~ Ördögh
Örmeni
Örmény
Örsi
Örvössy
Ötves
Ötvös
P
Paál ~ Pál
Pachota
Pácz
Páczai
Paczal
Pádár
Padka
Paizs
Pajor
Pajzos
Pajzsos
Páka
Pákai ~ Pákay
Pakó
Pakocs
Pakot
Pakssy
Paku
Pakucs
Pakulár
Palágyi
Palai
Palancser
Palatka
Palatkás
Palavics ~ Palavits
Pálcza
Palczert
Palencser
Palér
Pálfalvi
Pálfi ~ Pálffi ~ Pálffy
Pálhegyi
Pali
Palicsák
Palikó
Pálinkás
Páljános
Palkó
Pálkó
Pálkovács
Palkovics
Páll
Palla
Pallay
Pallér
Palló
Pallócska
Pallos
Pallós
Pálóczi
Pálosi
Pálosy
Paltán
Pályi
Pánczél
Panda
Pandi
Pándi
Pandula
Paner
Páni
Panigay
Paniti
Panna
Panpel
Pánti
Pantilimon
Pántlik
Pántya
Pány ~ Pánya
Panyi
Pap ~ Papp
Pápa
Pápai ~ Pápay
Paper
Papik
Papuc
Papucs
Para
Parajdi
Parászka
Paraté
Pardek
Párdi
Párhonyi
Pari
Parlagi
Parti
Partin
Páska
Páskuj
Pászka
Pásztai
Pászti
Pásztor
Pásztori
Patakfalvi
Pataki ~ Pataky
Patka
Patkó
Patkós
Pató
Patócs
Patrubány
Pátyodi
Paur
Páva
Pávai
Pável
Pávelka
Páyer
Pázmány
Páznán
Pazurich
Pázsint
Pázsintke
Pech
Pecz
Peczi
Pécsi
Peiter
Pék
Pekári
Pekka
Peleskei
Péli
Peligán
Pelle
Pellei
Peltán
Péntek
Pénzes
Pépel
Pepelán
Pepella
Perde
Perdi
Pere
Perecz
Perei
Perényi
Peres
Perger
Perje
Perjessy
Perlik
Pernyesz
Persán
Pesek
Pete
Petelei ~ Peteley
Péter
Péterfi ~ Péterfy ~ Péterffy
Péterszabó
Peti
Petikó
Petkes
Petki ~ Petky
Petkovics
Pető ~ Pethő
Petők
Petrányi
Petrás
Petráss
Petréd
Petres
Petri ~ Petry
Petrics
Petrikó
Petrovics
Petrovszki
Petruc ~ Petrucz
Petruka
Petrus
Petruska
Petruzsán
Petyár
Peuker
Pfeifer
Pfeiter
Pichermajer
Pichler
Pigai
Piheni
Pikermájer
Pilbák
Pilbát ~ Pilbáth
Pilinger
Pilinszki
Pilkás
Pilláth
Pillich
Pinczés
Pink
Pinkovszki
Pinovai
Pintér
Pinti
Pintya
Pintyák
Pintye
Pintyuca
Pipei
Pipis
Pirampel
Pirámpel
Pircsák
Pircsuk
Piringer
Piros
Piroska
Piski
Piskolti
Pista
Pitlák
Pitó
Pitroff
Pittman
Pituk
Plajás
Plastin
Platschek
Plébán
Ples
Plesek
Plet
Plotik
Plugor
Poczó
Pócs
Pocsai
Pocsaly
Pocsár
Pócsi
Pócsik
Podbennsek
Podló
Podolán
Podolyák
Podolyán
Podrádszki
Pogán
Pogány
Pógár
Pohl
Poka
Póka
Poke
Poké
Pokké
Pokola
Pokorny
Pokucs
Polacsek
Polenczky
Polenszki
Polereczky
Polgár
Policsák
Pólik
Polner
Polonyi
Polónyi
Poloz
Polyák
Pongor
Pongrácz
Pop
Popa
Pópi
Popika
Popity
Popomajer
Popovics
Popp
Pora
Póra
Poráczky
Porcza
Porczán
Porczel
Porcs
Porcsalmi
Porgánszki
Porkoláb
Porondi
Porsztner
Portéka
Portik
Portörő
Pósa
Posta
Pósta
Pósz ~ Poósz
Poszet
Posszert
Posszet
Poszti
Posztos
Posztós
Posztuly
Póta
Póti
Potik
Potor
Potyó
Pozman
Pózman
Pozna
Pozsár
Pozsgai
Pozsoky
Pozsony
Pozsonyi
Pöllnitz
Pötyő
Prágai
Prakab
Pránczki
Prázsmári
Precsák
Precsák
Préda
Preg ~ Pregh
Prekup
Prém
Prentel
Preszler
Prezsmer
Pricz
Princz
Princzinger
Prinyi
Prínyi
Privegyei
Privigyei
Prizsibaslaw-
Prodán
Prógli
Próhaszka
Pronczik
Propot
Propszt
Pruker
Pugner
Puja
Pulugor
Puni
Pupák
Pupp
Purguly
Purima
Puskai
Puskás
Puszta
Pusztaháti
Pusztai
Pünkösti
Püsök
Püspöki
R
Raab
Raáb
Rab
Rabai
Rabi
Rabocskai
Rác ~ Rácz
Rád
Radeczky
Rádi
Radics
Radnóti
Radó
Radócz
Rádu
Ráduly
Radvánszki ~ Radvánszky
Radványi
Rafai
Raff
Raffai
Rain
Rajcsányi
Rajka
Rajkov
Rajnai
Rajz
Rák
Rakasi
Rakó
Rákoczi
Rákóczi
Rákos
Rákosfalvy
Rákosi ~ Rákosy ~ Rákossy
Rakosnyi
Ráksi
Rámay
Rancz
Ráp
Rapó
Rápolti ~ Rápóti
Raposa
Rariga
Ráskai
Rátoni
Rátz
Rauch
Ravasz
Rázmán
Rebeka
Rebendics
Rebenek
Rebnyik
Récsei
Rédai
Rédei
Regéczi ~ Regéczy
Régeni
Régenstreif
Regián
Reha
Reibold
Reich
Reikli
Reinengger
Reiner
Reinmüller
Reisz
Reiz
Reizer
Rekályi
Reketes
Rekita
Reman
Rémán
Rencz
Rencsek
Rencsik
Rend
Rendes
Rendi ~ Rendy
Renn
Rennich
Répásy
Rés
Résch
Restli
Részeg ~ Részegh
Reszler
Reteg
Retek
Rétesi
Réti ~ Réthi ~ Réthy
Rettegi
Rétyi
Revák
Révész
Reviczky
Revilák
Rezemberg
Rezi
Richard
Ridzyk
Riebel
RigánRiger
Ríger
Rigmányi
Rigó
Rigój
Rilli
Rilti
Riskó
Rist
Riti
Ritli
Ritter
Riza
Robb
Robel
Rober
Robert
Rodé
Rohács
Rohán
Rohodi
Rokaly
Rokk
Rokosnyi
Román
Románszki
Románti
Romát
Romocsa
Romok
Rónyai
Ronyecz
Ropogh
Rosapf
Rosenberg
Roska
Rostás
Roszcopf
Roszkopf
Roth
Róth
Rothbacher
Rothbecher
Rothbecker
Rottensteiner
Rotter
Roxin
Rozeknál
Rozeknát
Rozenberg
Rozik
Rozin
Rozs
Rózsa
Rozsnyai
Rög
Römer
Rövid
Rucz
Rudics
Rudolf
Ruff
Rugán
Ruhig
Rumpel
Ruparcsics
Rus
Rusai
Rusz
Ruszi
Ruszin
Ruszka
Ruszkai
Ruszuly
Ruzsa
Rüsz
Rűsz
S
Sáfár
Sáfrány
Sághi
Sajgó
Sáji
Sajó
Sájter
Sajti
Sajtos
Sala
Salak
Salamon
Salánki
Salat
Sali
Sall
Sallai ~ Sallay
Sallak
Salló
Saló
Sálvári
Sámi
Samu
Sándor
Sánduly
Sánta ~ Sántha
Sántai
Sántus
Sanyó
Sára
Sárándi
Sarany
Sarány
Sárdi
Sárig
Sarkadi ~ Sarkady
Sárkány
Sármási
Sáros
Sárosi ~ Sárosy ~ Sárossy
Sárpataki
Sás
Sas ~ Sass
Sáska
Saskó
Sass
Sásvári
Saszet
Sata
Sável
Schafler
Scharczkoph
Schatzer
Schável
Schebor
Scheck
Scheer
Schefler
Scheicher
Scheifli
Scheip
Schek
Schick
Schill
Schinka
Schlachter
Schmák
Schmálholcz
Schmid
Schmidt
Schmutzer
Schnabel
Schnébli
Schnecht
Schneider
Schnell
Schobel
Schon
Schön
Schönberg
Schönberger
Schönflug
Schöntein
Schrádi
Schrek
Schrepler
Schulcz
Schuller
Schulleri
Schupler
Schvárcz
Schvarczkopf
Schveiger
Schwar ~Schwarcz ~ Schwartz
Sebe
Sebesi
Sebestin
Sebestyén
Sebi
Sebo
Sebok
Seffer
Segesdi
Sejk
Sek
Selestye
Sell
Selmeczi ~ Selmetzi
Selyem
Seman
Semmel
Semsei
Sepler
Seprodi
Sepsi
Séra
Serár
Serbán
Serebán
Sereg
Seregi
Seremi
Serén
Serény
Serényi
Seres
Serestély
Serester
Serestyén
Setényi
Siák
Sibos
Sidó
Sigmond
Sije ~ Silye
Sík
Sike
Sikes
Siklódi
Sikó
Silai
Sildán
Siller
Silló
Simai ~ Simay
Smazenka
Simák
Simándi
Siménfalvi
Simény
Simkó
Simma
Simó
Simófi
Simon
Simonfi ~ Simonffy
Simonits
Simonovi
Simonovics
Simonyi
Simpf
Sinai
Sinf
Sink
Sinka
Sinyi
Síp
Sipkó
Sipos
Sípos
Siráki
Sisak
Sisák
Siska
Siskovits
Siteri
Skorván
Skrabel
Sladics
Slama
Sleider
Slekta
Smausz
Smazenka
Smeták
Smidt
Smitkó
Smucz
Smutku
Snakovszki
Sneider
Snell
Snellemperg
Sobester
Sófalvi
Sógor
Sojmos ~ Solymos
Soltész
Solti
Sólya
Solymosi
Sólyom
Somai ~ Somay
Somkereki
Sommer
Somodi
Somogyi
Somoldi
Somolyák
Somorai
Somsai
Sonka
Sonmah
Soó
Soó
Soós ~ Sós
Sopronyi
Sorbán
Sorján
Sorosán
Sósvári
Sótányi
Sóvágó
Sovárd
Sovárszki
Sönberger
Sörös
Sőtér
Sövér
Span
Spanyol
Speth
Spierer
Spiller
Spir
Spitz
Spitzer
Sprencz
Spurigán
Srankó
Sráth
Srausz
Srepler
Sróth
Stágel
Staharóczky
Stahura
Stancz
Stánczky
Stanik
Stankovits
Starcel
Stark
Stecz
Stefán
Stefánics
Stefánkovits ~ Stefánkovics
Stegbauer
Steib
Steiger
Steinbinder
Steinbrunner
Steiner
Stekli
Stelik
Stélik
Stemmer
Ster
Sterbinszky
Sterk
Stermüller
Sterner
Stevlik
Stevuk
Stiák
Stier
Stocz
Stoff
Stojánoff
Stokker
Storch
Straff
Strausz
Strautz
Strazalkovszky
Svalecz
Streza
Striffler
Strifler
Strömpel
Struczny
Struczuj
Strumberger
Stucz
Stupeczky
Sturzán
Sturzinger
Suba
Subtész
Sugár
Suhó
Sukó
Suller
Sulyok
Súlyok
Sumi
Suni
Surányi
Susman
Suta
Suták
Sükei
Süket
Süketes
Sükösd
Süle
Süli
Süller
Sütő
Süveg
Svábi
Svárcz
Svegler
Svella
Svetzka
Sylv
Sylvester
Sylveszter
Sz
Szabad
Szabadai
Szabadas
Szabadhegyi
Szabadi
Szabados
Szabadszállási
Szablyár
Szabó
Szabolcs
Szados
Száfta
Szainik
Szakács ~ Szakáts
Szakál
Szakáli
Szakállas
Szakálli
Szakállos
Szakmári ~ Szakmáry
Szalad
Szalai ~ Szalay
Szalánszki
Szalárdi
Száldobágyi
Szalfetter
Szalkai
Szallai
Szállasy
Szalló
Szallos
Szallós
Szalma
Szaló
Szalók
Szalontai ~ Szalontay
Szálteleki
Szamos
Szamosközi
Számszuly
Szanda
Szaniszló
Szántó ~ Szánthó
Szappanos
Szappanyos
Száraz
Szarka
Szarvadi
Szarvas
Szarvashegyi
Szász
Szászi
Szaszkó
Szászrégen
Szatmári ~ Szathmári ~ Szatmáry ~ Szathmáry
Szauer
Száv
Száva
Szavai ~ Szavay
Szávó
Szávuj ~ Szávuly
Szebeni
Szecsánszki
Szécsényi
Szecsete
Szécsi
Szecskó
Szederjesi ~ Szederyesi
Szedlacsek
Szegecs
Szegedi ~ Szegedy
Szegi
Szegő
Szeibel
Szejke
Székedy
Székely
Székelyhídi ~ Székelyhídy
Szekerán
Szekeres
Szekrény
Szekrényes
Szekuta
Szél ~ Széll
Szeleczki
Szeles
Széles
Szelesi
Szélesi
Szeley
Szellelki
Szélles
Szellő
Szélpál
Szélyes
Szemák
Szemányi
Szemcsuk
Szeméhy
Személy
Szemendi
Szemennyei
Szemes
Szén
Szénás
Szénási
Szenczi
Szendilek
Szendrei ~ Szendrey
Szendrődi
Szénégető
Szenes
Szenkovics
Szentandrási
Szentesi
Szente
Szentes
Szentgyörgyi
Szenti ~ Szenty
Szentjobbi
Szentkirály
Szentkirályi
Szentmártoni
Szentmiklósi ~ Szentmiklósy
Szentpáli
Szentpéteri ~ Szentpétery
Szenyes
Szép
Szepesi
Szepessy
Széplaki
Szeredai
Szeredi
Szerepi
Szeri
Széri
Szeszermann
Szfárli
Szia
Szibrik
Szigeti ~ Szigethi ~ Szigethy
Szigyárthó
Szígyártó
Sziki
Sziklavári
Szikszai
Szilágy
Szilágyi
Szilaj
Szilbereisz
Szilv
Szilva
Szilvágyi
Szilvás
Szilvási
Szilveszter
Szima
Szimcsák
Szimion
Szín
Szini
Szinkovics
Szinte
Szipoly
Szisze
Szitás
szky
Szlahotka
Szlenka
Szloboda
Szlopp
Szmolka
Szmutku
Szobodos
Szobolai
Szoboszlai ~
Szoboszlay
Szocs ~ Szots
Szocska
Szodorai
Szógrádi
Szogyényi
Szogyör
Szoke
Szokol
Szokola
Szokoli ~ Szokoly
Szolák
Szolár
Szolga
Szollat
Szolnoki
Szőllős
Szőllősi ~ Szőllősy
Szolomájer
Szolomájér
Szolosi
Szombat
Szombatfalvi
Szombati ~ Szombathy
Szomor
Szomorú
Szonda
Szondi
Szongot
Szonyi
Szopos
Szopri
Szora
Szóra
Szorád
Szórádi
Szoták
Szotyori
Szováti
Szögyényi
Szögyör
Szöko
Szökocs
Szököcs
Szöllősi
Szőllősi
Szölősi
Szörnyi
Szörnyű
Szövérdfi
Szövérdi
Szövérfi
Szrága
Sztakics
Sztáncsuj
Sztankovics
Sztankovszki ~ Sztankovszky
Sztárai
Sztojka ~ Sztolyka
Sztranyák
Szubler
Szugyiczki
Szuhai
Szuhánszky
Szuhányi
Szunyoghi ~ Szunyoghy
Szur
Szurkos
Szurla
Szutor
Szűcs
Szűz
Szvinyuk
Szvitjanek
Szvoboda
T-Ty
Taar
Tábori
Tácsa
Tácsik
Taizs
Takács ~ Takáts
Takár
Takó
Tála
Talafa
Talált
Tálas
Tallián
Tálos
Talpai
Tamás
Tamási
Tamássy
Támpa
Tana
Tanászi
Táncos ~ Tánczos
Tani
Tanka
Tánki
Tankó
Tankóczi ~ Tankóczy
Tánta
Tanti
Tapalaga
Tapasztó
Tar ~ Tarr
Tarcza
Tarczali ~ Tarczaly
Tarczi
Tarcsa
Tarcsafalvi
Tarcsán
Tarcsi
Tardi
Tari
Tarisznyás
Tárkányi
Tarka
Tarkányi
Tarkó
Tárkonyi
Tárnok
Tárnoky
Tarosy
Tarpai
Tarsoly
Tas
Tasadán
Tasi
Tasnádi
Tassaly
Tatai ~ Tatay
Tatár
Tátrai
Tauf
Tavaszi
Tebécs
Técsi
Téglás
Teiszler
Tekeres
Tekle
Teklesz
Tekse
Telegdi ~ Telegdy
Telek
Telekfalvi
Teleki ~ Teleky
Tellár
Temérdek
Templi
Tenger
Tengyer
Tenkő
Tepfenhárt
Tér
Terebesi
Terék
Terely
Terge
Ternei
Terschánszki
Terza
Teslér
Teszler
Teutsch
Thalmaier
Thamó
Theil
Theis
Theisz
Thiesz
Thoroczka
Thököly
Tibád
Tibesz
Tibodi
Tibódi
Tiboldi
Tifán
Tihi
Tihor
Tikosi
Tilger
Tillinger
Tima
Timár
Tímár
Timischi
Tischler
Tivadar
Tleisz
Toáder
Toarnicska
Tóásó
Tobiás
Tóbiás
Todi
Tódór
Todorán
Tófalvi
Tofán
Tóháti
Tohotni
Tok
Tokai ~ Tokay
Tokos
Tókos
Tolán
Toldi ~ Toldy
Tollas
Tolnai ~
Tolnay
Tolvaj
Toma
Tomai
Tomanicska
Tomos
Tompa
Tompos
Tomsa
Tomus
Tonczár
Tonder
Tonitsch
Toók
Toós
Topai
Topor
Torda
Tordai
Tordátfalvi
Torjai
Torkas
Torkos
Torma
Tornai
Toró
Toroczkai ~ Toroczkay
Tóros
Torös
Torró
Torzsa
Tosa
Tósa
Tót ~ Tóth
Tóta
Tóthpál
Tóti ~ Tóthi
Totka
Totpál
Totszegi
Toutsch
Tovissy
Tozsér
Tök
Tőke
Tőkés
Tököli ~ Tököly ~ Tökölyi
Tölcséres
Tölgyes
Tölgyesi
Tölgyi
Tömo
Tönko
Törek
Töro
Török
Törös
Törsök
Törzsök
Tötszegi
Tötök
Tőtös
Tőtős
Tövek
Tövisi
Tövissi ~ Tövissy
Trandafir
Trattner
Trattnex
Trella
Trenka
Tribel
Trif
Trifa
Triff
Trimfa
Trinfa
Trinfuj ~ Trinfuly
Tripa
Trombitás
Troszeli
Troznai
Trozner
Trózner
Trsó
Trubács
Trucza
Truczkai
Truczke
Trufán
Trunk
Tubák
Tuef
Tulics
Tulit
Tulkos
Tulogdi ~ Tulogdy
Tulván
Tuma
Tunyogi
Turai
Turánicz
Turcza
Turgyán
Túri
Turoczi
Turóczi ~ Turóczy
Turoczki
Turos
Turós
Túros
Túrós
Turucz
Turzai
Tusa
Tussai
Tuta
Tutó
Tutor
Tutsek
Tuzson
Türi
Tűrke
Türkösi
Türtösi
Tüzes
Tüzesi
Tyepák
Tyihák
Tyira
Tyirla
Tyukodi
U-Ü
Udvar
Udvarfalvi
Udvarhelyi
Udvari
Uglai
Uglár
Ugocsa
Ugrai
Ugri
Ugrin
Ugroczi
Ugron
Uhl
Uj
Újfalus
Újfalusi
Ujfalvi
Újfalvi
Újhelyi
Ujj
Újlaki
Újvári
Ujvárosi
Újvárosi
Ullmann
Ulman
Ulmer
Unatovszki
Ungár
Ungu
Ungurán
Ungvár
Ungvári
Unterlander
Urai ~ Uray
Urák
Urbán
Uri ~ Ury
Úri ~ Úry
Urmánczy
Urr
Urszinyi
Urszuj ~ Urszuly
Urus
Urusz
Uszkai
Uzoni
Ülkei
Ürmös
Ürmösi
Ürögdi
Üto
Üveges
V-W-X
Va
Vachter
Vackán
Váczi ~ Váczy
Vad
Vadadi
Vadai
Vadas
Vadász
Vágási
Vagner
Vágner
Vágó
Vagyas
Vagyura
Vajas
Vajasdi
Vajda
Vajdos
Vajdovics
Vajik
Vajna
Vajnár
Váju
Vakarcs
Vakkon
Vakon
Valádi
Valdman
Valencsik ~ Valentsik
Valenter
Valentin
Valentiny
Valicsek
Valkai
Vallasek
Valpecz
Valter
Valuka
Vama
Vámos
Vámszedő
Vanáni
Váncsa ~ Vántsa
Vancsik
Vándor
Vank
Vánkos
Ványa
Ványi
Vanyó
Ványolós
Vanyovszki
Váradi ~ Várady
Várda
Várdai ~ Várday
Vardó
Várdó
Varga ~ Vargha
Vargancsik
Vargapál
Vargyas
Vargyasi
Várhelyi
Vári
Varjasi
Varkus
Várkúti
Várni ~ Vámy
Varó
Váró
Varró
Varsányi
Várvédő
Várza
Vas ~ Vass
Vasadi
Vásárhely
Vásárhelyi
Vasas
Vasgyúró
Vaskor
Vaslobán
Vasok
Vaspál
Vass
Vassy
Vastag
Vasvári
Vásza
Vaszi
Vaszil
Vászka
Vata
Váta
Vatány
Vaum
Vayas
Vayna
Véber
Vécsei
Vécsi
Végh
Végső
Veibel
Veibli
Veiszberger
Vékás
Vekerdi
Vekker
Vékony
Vekov
Velin
Velle
Velti
Vén
Vencz
Venczel
Véneser
Vénig
Véniger
Venkli
Venter
Vér
Verdes
Vereb
Veréb
Veres
Veress
Verestói ~ Verestóy
Verga
Verkel
Vermes
Véron
Veronika
Versenyi
Vertlen
Verzár
Verzsenyi
Verzsényi
Véső
Vesselényi
Vészi
Veszprémi
Vetési
Vetró
Vezér
Vezsenyi
Vice
Viczer
Viczkus
Vicsacsán
Vicsacsány
Vicsai
Vicsocsány
Vida
Vidács
Vidáne
Viderák
Viderok
Vidrovics
Viduj
Víg ~ Vígh
Vikárius
Vikol
Viktor
Viland
Vild
Vilhelm
Vilikó
Villand
Villányi
Viman
Vince ~ Vincze
Vincei
Vinczefi ~ Vinczeffy
Vinczellér
Vinczi
Vindics
Vinkler
Vinkovics
Vinter
Virág ~ Virágh
Virágos
Virgina
Virginás
Viski ~ Visky
Vistai
Vita
Vita
Vitális
Vitályos
Vitán
Vitéz
Vitos
Vitt
Villa
Vitus
Vizaknai
Vizaner
Vizer
Vízi
Vizoli
Vizoll
Vizsnovszky
Vizsnyovszky
Vlád
Vleskó
Voisz
Voith
Voitek
Voiticsek
Voitsuk
Vojkuj
Volfer
Volkán
Volker
Vollancs
Voloncs
Volosin
Vonház
Vonó
Vonsza
Vónya
Vonyiga
Vorzsák
Völgyesi
Vörös
Vrasgyák
Vrencsán
Vulkán
Vulpe
Vultur
Vura
Waczel
Wagner
Waldraf
Wallandt
Wallasi
Wallner
Walter
Wanek
Waum
Wautuch
Weber
Wéber
Wéghoffer
Wegroszta
Weinberger
Weinstein
Weis
Weiser
Welker
Wellmann
Wenczel
Wendler
Werczberger
Wersánsky
Wessely
Widiman
Wilhelm
Winkler
Winterfeld
Wisky
Wissky
Wiszt
Wittmann
Wohfart
Xántus
Xántusz
Z-Zs
Zabán
Zabolai
Zabos
Zágoni
Zágonyi
Zagyva
Zaha
Zaharovics ~ Zaharovits
Zahorán
Zahoránszky
Zahradnyik
Zahu
Záhu
Zaj
Zaja
Zajca
Zajzon ~ Zayzon
Zakariás
Zalányi
Zalina
Zareczki
Zári
Zárug
Zatoschil
Zátyi
Zatykó
Zavaczki
Závászki
Závátzky
Zavilla
Závó
Zay
Zborovszki
Zdroba
Zeffer
Zejk
Zelikovics
Zenberger
Zeng
Zerbes
Zerin
Zerkula
Zétényi
Zih
Zilahi
Zilincki ~ Zilinczki
Zillmann
Zima
Zimán
Zimonyi
Zippenfénig
Zipsz
Zirkuli
Zohori
Zolcsák
Zoller
Zolnai
Zoltai
Zoltán
Zoltáni
Zolya
Zólya
Zolyomi
Zólyomi
Zomora
Zomori
Zonda
Zonga
Zongor
Zór
Zorgel
Zoványi
Zöld
Zölde
Zöldesi
Zöldi
Zömei
Zörgő
Zrínyi
Zubán
Zubor
Zubreczky
Zudor
Zuh
Zurik
Zürich
Zsadányi
Zsakó
Zsarnóczay
Zsebe
Zsejki
Zsembera
Zsemlyéi
Zsetkei
Zsidó
Zsiga
Zsigmond
Zsigó
Zsigovszki
Zsíros
Zsisku
Zsizsik
ZsizskuZsok
Zsók
Zsoldos
Zsombori
Zsóri
Zsödő
Zsögön
Zsuffa
Zsugán
Zsugya
Zsunkuly
Zsúpon
Zsurka
Zsurkán
Zsuzs
FONTOSABB SZAKIRODALOM
Bahlow, Hans: Deutsches Namenslexikon. München, 1972.
Benkő Loránd: Régi magyar személynévadás. Budapest, 1949.
Benkő Loránd: Árpád-kori személyneveink. Magyar Nyelvőr 1950. 18-23.
Constantinescu, N. A.: Dicţionar onomastic românesc. Bukarest,1952.
Fehértói Katalin: Árpád-kori kis személynévtár. Budapest, 1983.
Fehértói Katalin: A -fi, -fia utótagú magyar családnevek kialakulása. Magyar Nyelvőr 1998. 458 467.
B. Gergely Piroska: A kalotaszegi magyar családnevek rendszertani és funkcionális vizsgálata. Budapest,
1981.
Gombocz Zoltán: Árpád-kori török személyneveink. Budapest, 1915.
Graur, AL: Nume de persoane. Bukarest, 1965.
Hadrovics László: A magyar-délszláv együttélés onomasztikai kérdéseiről. NévtElőad., 1970. 234-239.
Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan. Budapest, 2003.
Iordan, Iorgu: Dicţionar al numelor de familie româneşti. Bukarest, 1983.
Kálmán Béla: A nevek világa. Budapest, 1973.
Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára. XlV-XVll. század. Budapest, 1993.
Kniezsa István: A magyar és szlovák családnevek rendszere. Budapest, 1965.
Kovács Sándor: Betűrendes mutató Wenczel Gusztáv Arpád-kori Új Okmánytárhoz. Budapest, 1889.
Kovácsné József Magda: Az erdélyi Havasalja személynevei. Budapest, 1993.
Ördög Ferenc: Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén. Budapest, 1973.
J. Soltész Katalin: A tulajdonnév funkciója és jelentése. Budapest, 1979.
J. Soltész Katalin: Idegen családneveink. Magyar Nyelvőr 1983. 272-279.
Svoboda, lan: Stároceska a osobníjmena a nasc prijmeni. Prága, 1964.