6. C.

Tétel

 Aszeronegatív spondylarthropathiák (SNSA-k) többé- kevésbé hasonló genetikai háttérrel, klinikai

tulajdonságokkal és radiológiai eltérésekkel jellemezhetô betegségcsoportot alkotnak. Ide sorolhatók a
spondylitis ankylopoetica (SPA), az arthritis psoriatica, a reaktív arthritisek, a gyulladásos
bélbetegségekhez társuló arthritisek és a nem differenciált spondylarthropathiák.

 Az SPA a SNSA-k leggyakoribb és legjellegzetesebb képviselôje. Dominálóan a gerincet érintve

jellegzetes gyulladásos fájdalmat okoz, és évek, évtizedek alatt súlyos strukturális és funkcionális
károsodást hoz létre.

 A korábbiaknál lényegesen hatásosabb kezelési eljárások, a korai diagnózist lehetôvé tevô módszerek
és szemléletbeli változások elterjedésével a betegség által okozott károsodást és következményes
életminôségromlást kedvezôen befolyásolhatjuk.

 Epidemiológia:
 A betegség rendszerint fiatal felnôtt korban kezdôdik, férfiak körében az SPA kétszer-háromszor
gyakoribb, mint nôknél.1 A betegség elôfordulása jelentôs változékonyságot mutat az egyes
populációk között, összefüggésben a HLA-B27 sejtfelszíni antigén elôfordulásával; prevalenciája
KözépEurópában 0,3–0,5%-ra tehetô,2 így gyakorisága csak kevéssel marad el a rheumatoid
arthritisétôl. Az SPA-val járó fájdalom és mozgáskorlátozottság, az esetleges extraartikuláris
tünetek jelentôs életminôség-romlást okoznak.

 Gyakori elôfordulásával, a fiatal-középkorú betegek munkaképtelenné tételé- vel és a kezelés,

ápolás költségével a betegség a társadalomra is nagy terhet ró. Klinikai tünetek Az SPA elsô
tünetei általában 15–40 éves korban jelentkeznek, 50 éves kor felett kezdôdô betegséggel csak
elvétve lehet találkozni.

 A betegek kezdetben tipikusan deréktáji fájdalomra panaszkodnak, amely hónapokig fennáll, a

hajnali órákban, ágynyugalomban a legerôsebb, merevséggel társul, és napközben, mozgásra
mérséklôdik.

 Szemben a degeneratív, túlterhelés okozta deréktáji fájdalommal, az SPA-ra jellemzô fájdalom

nem szteroid gyulladáscsökkentô (NSAID) hatására 1-2 nap alatt jelentôsen csökken.

 Mivel a betegség jelentôs családi halmozódást mutat, segítheti a diagnózis felállítását, ha kiderül,
hogy SPA vagy az SNSA-k közé tartozó egyéb betegség fordult elô a vérrokonok között.

 A gerinc gyulladása mellett a csípôízület, ritkábban a vállízületek (összefoglaló néven tô-

ízületek) szintén érintettek lehetnek, a gyulladásos folyamat kontraktúrához és destruktív
elváltozásokhoz is vezethet. Perifériás ízületi érintettség is társulhat SPA-hoz, a térdek és bokák
aszimmetrikus oligoarthritise a legtí- pusosabb.

 A gerincet az SPA rendszerint aszcendáló jelleggel érinti. A háti gerinc ízületeinek gyulladása
(elsôsorban a costovertebralis és a társuló sternocostalis ízületi érintettség miatt) a mellkas
abroncsszerû fájdalmával és feszülésével is jár, mely tüneteket köhögés és sóhajtás is fokozhatja.
 A nyaki gerinc érintő:
 Gyakorisága és az általa okozott súlyos funkcionális károsodás, életminôség-romlás miatt a
spondylitis ankylopoetica jelentôs terhet ró a betegekre és a társadalomra. A betegség korai
diagnózisában segítségünkre lehetnek a klasszikus tünetek mellett a betegséghez társuló egyéb
kórké- pek, a korszerû képalkotó vizsgálatok is.

 Rendszerint a lumbális és thoracalis gerinc elmerevedésével társul, és a betegség ekkor már a

beteg tipikus testtartása alapján is diagnosztizálható. Az SPA-hoz társuló extraartikuláris
tünetek közül az entesitis, az uveitis és a gasztrointesztinális manifesztációk viszonylag
gyakoriak, a szív ingerületvezetô rendszerének károsodása, az aortabillentyû elégtelensége és a
tüdô érintettsége meglehetôsen ritka. Az enthesitisek az inak, ízületi szalagok vagy tokok és a
fasciák csonton való tapadásának helyén kialakult gyulladás következtében okoznak fájdalmas
duzzanatot.

 Leggyakrabban az Achilles-ín és a fascia plantaris calcaneushoz közeli végénél, ritkábban a

térdek és a bokák környékén. Az uveitis – mely rendszerint rekurráló jellegû, féloldali, és a
szem elülsô képleteit érinti – vörösséggel, fájdalommal, fokozott könnyezéssel és
fénykerüléssel jár.

 A pontos diagnózis csak réslámpás szemészeti szakvizsgálattal állítható fel, és az idôben

elkezdett kezelés mellett a szövôdmé- nyek – a szivárványhártyának a lencsé- hez vagy a
corneához való letapadása – megelôzhetôk.

 Klinikailag nyilvánvaló gyulladásos bélbetegség az SPA-betegek mintegy ötödénél fordul elô,

de tünetmentes betegek jelentôs részének ileumában vagy vastagbelében is igazolható
gyulladásra utaló endoszkópos vagy hisztológiai elváltozás.

 Diagnózis A SPA diagnózisában mindmáig a módosított New York-i kritériumrendszer

használatos

 Betegvizsgálat
 Anamnesis
 Fizikális vizsgálat
 Laboratóriumi
 Inspectio Inspectio = megtekintés = megtekintés

 Laboratóriumi
 Percussio = kopogtatás vizsgálatok
 Képalkotó vizsgálatok
 Auscultatio Auscultatio =hallgatózás =hallgatózás
 Palpatio Palpatio = tapintás

 Ennek nagy hátránya, hogy csak a hagyomá- nyos röntgenvizsgálattal kimutatható,

elôrehaladott sacroiliacalis ízületi elté- rések kialakulása után állítható fel a betegség
diagnózisa. Mivel ezeknek az elváltozásoknak a kialakulása éveket vehet igénybe, és a
 betegség kezdeti tünetei sokszor bizonytalanok, az elsô tünetek kialakulása és az SPA
diagnózisa között évek telhetnek el, ami hátráltathatja a hatásos kezelést.

 Mivel az SNSA-k közé tartozó betegségek kezdeti kezelése lényegesen nem különbözik
egymástól, megoldást jelenthet a „nem differenciált SNSA” fogalomkör használata. Az SNSA-
kra jellemzô anamnesztikus adatok és klinikai tünetek közül a beteg által panaszolt gyulladá-
sos gerincfájdalom mellett az SNSA-k csoportjába tartozó betegség családi elôfordulása, a
gerincpanaszok NSAID szedésére bekövetkezô jelentôs csökkenése, uveitis, aszimmetrikus
oligoarthritis vagy enthesitis fennállása, illetve anamnesztikus elôfordulása erôsíti a betegség
gyanúját.
 Az SPA szoros asszociációt mutat a HLA-B27 sejtfelszíni antigén elôfordulásával, ezért a
fenti tünetek bármelyikének vagy kombinációjának meglétekor hasznos lehet ennek az
antigénnek a meghatározása. Annak ellenére, hogy az SPA-betegek több mint 95%-a HLA-
B27-pozitív, az esetleges pozitivitás nem jelenti feltétlenül azt, hogy az SPA kialakul.

 A képalkotó vizsgálatok kulcsfontosságúak az SPA diagnózisában. A hagyományos

röntgenvizsgálat a sacroiliacalis ízületben mutat legelôször a betegségre jellemzô
elváltozásokat. Az erozív folyamatok mellett párhuzamosan reparatív jellegû
csontújdonképzô- dés is létrejön, így a kezdeti, kontúregyenetlenséggel jellemezhetô
elváltozások helyét az ízületi rés beszûkülése, végstádiumban teljes ankylosis veszi át.
Hasonló folyamatok zajlanak a csigolyák széleinél, majd az annulus fibrosus és a hosszanti
gerincszalagok mé- lyebb rétegeinek osszifikációja következtében syndesmophyták
képzôdnek. Évek, évtizedek alatt a radiológiai kép a „bambusznád gerinc” kialakulásáig
progrediál, ez gyakorlatilag a gerinc teljes ankylosisát jelenti. A korai diagnózis felállítását a
korszerû képalkotó vizsgálatok segítik. A CT a sacroiliacalis ízületek kortikális eróziójának és
subchondralis sclerosisának detektálá- sa révén segítheti a diagnózist, de költségessége és a
sugárterhelés miatt alkalmazása inkább csak kérdésesese.

 Az SPA 1984-es módosított New York-i kritériumrendszere

 Klinikai kritériumok Legalább 3 hónapja fennálló deréktáji fájdalom és merevség, mely
mozgásra javul, de pihenés nem csökkenti Az ágyéki gerinc szagittális és frontális síkban
kialakult mozgáskorlátozottsága A mellkas légzési kitérésének csökkenése a kornak és
nemnek megfelelô normál érté- kekkel összehasonlítva Radiológiai kritérium Kétoldali,
legalább 2-es stádiumú vagy féloldali, 3-as-4es stádiumú sacroilitis Az SPA definitív
diagnózisa akkor mondható ki, ha a radiológiai kritériumhoz legalább egy klinikai kritérium
társul.

 Spondylitis ankylopoetica tekben jön szóba. Az MR-vizsgálat szé- les körû elterjedése
jelentôsen javította a sacroileitis korai diagnózisának lehetôségeit. A zsírszuppressziós vagy
STIR (short tau inversion recovery) technika alkalmazása lehetôvé teszi a subchondralis
csontvelô oedemájának kimutatá- sát, amely az ízületi gyulladás legkorábbi makroszkópos
jelének tekinthetô.

 Az említett vizsgálatok elterjedésével háttérbe szorult a csontszcintigráfia alkalmazása a

sacroileitis diagnózisá- ban, mivel ez a módszer nem kellôen specifikus a gyulladás
kimutatásában. A kezelés általános szempontjai Az SPA-betegek gondozása és kezelése során
az összehangolt orvosi tevékenység mellett a családnak és a szociális ellátó rendszer
 dolgozóinak is fontos a szerepe. A kezelés alapja a beteg megfelelô felvilágosítása,
informálása. A betegnek tisztában kell lennie betegsé- gének krónikus voltával, várható
lefolyásával, a kezelés lehetôségeivel és esetleges szövôdményeivel. Fontos a beteg
szerepének és felelôsségének hangsúlyozása állapotának alakulásá- ban. Az alapellátás
feladata a panaszok és tünetek alapján a betegség lehetôsé- gének felvetése, a beteg
reumatológiai szakrendelésre utalása, a betegség és a kezelés esetleges szövôdményeinek
monitorozása, felismerése. A reumatológus a beteg gondozása során a diagnózis igazolását
követôen felméri és rendszeresen ellenôrzi az SPA által okozott funkcionális károsodásokat,
felállítja a kezelési stratégiát, extraartikuláris tünetek jelentkezése esetén egyeztet a
társszakmák képviselôivel, irányítja a gyógyszeres terápiát, koordinálja az ezzel kapcsolatos
monitorozást. A gyógytornász, a fizioterápiás szakember elsôdleges feladata a mozgásterápia
irányítása, emellett egyéb nem gyógyszeres kezelések végzése, életmódbeli tanácsok nyújtása.
A betegklubok, önsegélyezô egyesületek hasznosak lehetnek a betegek testi-lelki-
egzisztenciális nehézségeinek kezelésében.

 Schober-teszt: két pontot jelölünk ki a spina iliaca anterior és posterior magasságá- ban, a
középvonalban, és az elôbbi felett 10 cm-rel. A beteget megkérjük, hogy nyújtott térddel a
lehetô legjobban hajoljon elôre, és a két pont közötti távolságot lemérjük. Ha a vizsgált
személy egészséges, akkor a növekedés 4 cm-nél nagyobb (esetünkben 2,7 cm) 2. ábra. A
beteg 4. intercostalis résének magasságában körülvezetett mérôszalag segítségével rögzítjük a
maximális kilégzés és a maximális belégzés során észlelhetô növekedést. Ha a vizsgált
személy egészséges, akkor 2,5 cm-nél nagyobb értéket kapunk, de a kóros érték határa függ a
kortól és a nemtôl is 4 Különszám Nem gyógyszeres kezelések Az SPA kezelésében a
gyógyszeres és nem gyógyszeres terápia megfelelô egyensúlyára van szükség.

 A fizioterápia, ezen belül a mozgásterápia sokáig az SPA kezelésének legfontosabb részét

képezte, alkalmazása a korszerû gyógyszeres kezelések mellett sem nélkülözhetô. Elsôdleges
célja a gerinc mozgásbeszûkülésének megakadályozá- sa vagy lassítása, de csökkenti a
fájdalmat és a merevséget is. Gyógytornász irányítása és idôszakos ellenôrzése mellett a
betegnek otthon napi rendszerességgel kell a gyógytornát végeznie.

 Ugyancsak igazolható volt, hogy a gyógyvízterápia kedvezôen befolyásolja a betegek

fájdalmát és mozgásfunkció- ját. Mivel hazánk gyógyvíznagyhatalom, fontos hangsúlyozni,
hogy ez az eljárás költséghatékonyan képes javítani a betegek fizikális funkcióját.16

 Gyógyszeres kezelések
 Hagyományos gyógyszeres kezelések Az SPA-ban alkalmazott gyógyszeres kezelés
alapját a nem szteroid gyulladáscsökkentôk (NSAID) jelentik. Ezek a készítmények már
néhány napos alkalmazás során jelentôsen mérséklik a gerinc- és az esetlegesen érintett
perifériás ízületek fájdalmát, javítják a beteg mozgásfunkcióit. Nem mutatható ki lényeges
különbség a hagyomá- nyos NSAID-ok és a ciklooxigenáz-2- (COX-2) enzim gátlószerei
között, a készítmény kiválasztását az esetleges kísérô betegségek, a szer potenciális
mellékhatásai és a gyógyszer ára befolyásolják.

 Míg a hagyományos NSAIDok alkalmazása korábbi gyomor- vagy nyombélfekély esetén

ellenjavallt, addig a „coxibok” társuló kardio- vagy cerebrovaszkuláris betegségek esetén
kontraindikáltak. Az NSAID-kezelésnek a betegség radiológiai progressziójára gyakorolt
 hosszú távú hatását a celecoxib vonatkozásában tudták igazolni. Ebben a vizsgálatban a
rendszeres NSAID-kezelésben részesült betegek körében a radiológiai progresszió
lassúbbnak bizonyult, mint az NSAID-ot csak alkalomszerûen szedô betegek körében,
annak ellenére, hogy a betegek panaszait és tüneteit jellemzô paraméterek nem mutattak
szignifikáns különbséget a két csoport között.18 Bár az eredmények megerôsítéséhez
további vizsgálatokra van szükség, az adatok arra utalnak, hogy SPA-betegek tartós
NSAID-kezelése bázisterápiás, betegségmódosító hatással bírhat. Szemben tehát azzal az
általánosan elfogadott irányelvvel, miszerint az NSAID-kezelést a lehetô legrövidebb ideig
és a legkisebb hatásos dózisban célszerû alkalmazni, az SPA-betegek kezelése során az
ajánlott teljes vagy tolerálható dózisban történô tartós gyógyszeradagolás tûnik
optimálisnak. Ha az NSAID-ok fájdalomcsillapító hatása nem elégséges, paracetamollal
vagy egyéb nem opioid analgetikumokkal egészíthetôk ki, bár az utóbbiaknak
gyulladáscsökkentô hatásuk nincs. A kortikoszteroid injekciók az axiális (leggyakrabban a
sacroiliacalis) ízületekben, a costovertebralis, sternocostalis, manubriosternalis és a
perifériás ízületekben kialakuló gyulladásos folyamatok esetén használhatók helyi
kezelésként, de enthesitis okozta tünetek és panaszok enyhítésére is alkalmasak.

 Lokális kortikoszteroid injekciók enthesitis elleni alkalmazásakor fokozott óvatossággal

kell eljárni, mivel helytelen alkalmazás esetén mellékhatásaként ín-rupturát okozhatnak. A
rheumatoid arthritis kezelésében rutinszerûen alkalmazott betegségmó- dosító szerek
(DMARD-ok, pl. methotrexat) az SPA axiális manifesztáció- ja vonatkozásában
hatástalannak bizonyultak, így csak gerincérintettséggel járó SPA esetén adásuk felesleges,
sôt a potenciális mellékhatások veszélye miatt ellenjavallt. A tartós sulfasalazinkezelés
ugyanakkor csökkentette a perifériás arthritis aktivitását, így e szer alkalmazása perifériás
arhritisszel társuló kórformákban, kiegészítô kezelésként szóbajön.

 Biológiai terápiák A biológiai terápiás készítményeknek, ezen belül a tumornekrózis

faktor-a (TNF-a) gátlószereinek alkalmazása áttörést jelentett az SPA-betegek kezelé-
sében. A sacroiliacalis ízületben MRvizsgálatokkal igazolható gyulladás és az innen
származó biopsziás mintákban kimutatható jelentôs mennyiségû TNFa mRNS alapján
feltételezhetô volt a kifejlesztett TNF-blokkolók kedvezô hatása

 A gyakorlati tapasztalat igazolta az elméleti feltételezéseket. A gyógyszerek már rövid

távon jelentôsen javí- tották a gerincfájdalmat, a funkciót és a gyulladásos paramétereket, és
ezek a kedvezô hatások több éves kezelést követôen is fennmaradtak.

 Spondylitis ankylopoetica kedvezô hatásuk volt a TNF-blokkolóknak a betegség

aktivitására (BASDAI), a funkcionális (BASFI) és a metrikus indexre (BASMI) is.22–24
Többéves biológiai terápiát követôen is a betegek egyharmada tartós remisszióban volt. A
tartós kezelést elhagyva a betegek panaszai és tünetei fokozatosan, átlagosan néhány hónap
elteltével visszatértek, de az ismételt kezelés éppoly hatá- sosnak bizonyult, mint korábban.

 Jelenleg az SPA kezelésére három TNF-a-gátló készítmény van törzskönyvezve. Az

infliximab kiméra monoklonális antitest, melyet intravé- násan kell alkalmazni 5 mg/ttkg
dózisban, a bevezetô kezdeti periódust (0., 2., 6. hét) követôen minden 8. héten. Az
adalimumab teljesen humanizált monoklonális antitest, melyet kéthetente kell adni, 40 mg-
os dózisban, szubkután. Az etanercept a monoklonális antitestektôl szerkezetében
különbözô, 75 kD-os TNF-receptor fúziós protein, melynek dózisa heti 2325 mg vagy 1350
 mg szubkután. A három készítmény gerinctünetekre kifejtett hatásában lényeges különbség
nem mutatható ki. Az SPA leggyakoribb extraartikuláris manifesztációinak, így az akut
anterior uveitisnek és a gyulladásos bélbetegségeknek a kezelésben viszont jelentôs
különbség észlelhetô a különbözô TNF-a-gátlók között. A monoklonális antitestek
(infliximab és adalimumab) jelentôsen csökkentik mind az uveitises fellángolások
gyakoriságát és súlyosságát, mind a gyulladásos bélbetegségek aktivitását, miközben az
etanercept hatása ezekre a kórképekre sokkal gyengébb.

 A TNF-a-gátló kezeléssel kapcsolatos látványos eredmények mellett ugyanakkor meg kell

említeni azokat a vizsgálatokat is, amelyek arra utalnak, hogy a biológiai terápiás kezelések
a radiológiai progressziót nem lassítják olyan jelentôsen, mint más, inkább erozív jellegû
gyulladásos reumatológiai kórképekben (pl. rheumatoid arthritisben) megfigyelhetô.

 Ezek a felismerések olyan célzott terápia kidolgozását sürgetik, amely az ankylosist okozó
kóros csontújdonképzôdés szelektív megakadályozását segíthetik elô. A TNF-a-gátló
kezelés SPA-ban való alkalmazhatóságát hazánkban a Reumatológiai Szakmai Kollégium
módszertani levele szabályozza, összhangban a nemzetközi ajánlásokkal. Ennek alapján a
biológiai terápia csak az SPA módosított New York-i kritériumok szerinti egyértelmû
diagnózisa esetén kezdhetô meg, abban az esetben, ha a betegség a korábbi adekvát
konzervatív kezelés ellenére is aktív. Ez SPA esetén legalább két NSAID maximális, illetve
tolerálható dózisban történô tartós (legalább 3 hónapig tartó) alkalmazá- sát jelenti. Ez a
feltétel oligoarthritises vagy enthesitises manifesztációk esetén legalább két lokális szteroid
injekció hatástalanságával, az igen ritka polyarthritis esetén pedig sulfasalazin vagy egyéb
DMARD legalább 4 hónapos alkalmazása ellenére megfigyelhetô hatástalansággal egészül
ki. A betegség aktivitása a BASDAI index segítségével határozható meg; a betegség
aktívnak tekinthetô, ha a BASDAI index (0–100) több mint 40. Hazánkban a TNF-agátló
kezelés indikálása, felírása és a betegek követése a „biológiai terápiás centrumok” feladata.
Az anti-TNFkezelés potenciális mellékhatásai közül viszonylag gyakoriak az injekció
helyén létrejövô reakciók a szubkután készítmények (etanercept és adalimumab)
alkalmazásakor, és ritka a szokatlan infúziós reakció az intravénás infliximab
alkalmazásakor. Nyílt vizsgálatok igazolták, hogy a kezelés a fertôzések nagyobb
veszélyével jár, de a megfelelô szûrôvizsgálatokkal (kiemelten fontos a tuberkulózis
szûrése) a kockázat jelentôsen csökkenthetô. Demielinizációs betegségek, lupus-szerû
szindrómák megjelenését és a korábban meglevô szívelégtelenség romlását szintén leírták
néhány esettanulmányban, de gyakoriságuk semmiképpen sem tekinthetô jelentôsnek. Bár a
TNF-a-gátló kezelések összehasonlíthatatlanul drágábbak, mint az SPA hagyományos
kezelése, az ezekkel a készítményekkel elérhetô eredmény – a fájdalom és a funkció
javulása – szintén jelentôsen meghaladja a korábbi eszközeinkkel elérhetô eredményeket.
Sebészeti kezelés Sebészeti kezelés SPA-ban csak korrekciós jelleggel, a már kialakult
súlyos deformitások helyreállítása céljából jön szóba. Optimális esetben ezeknek az
elváltozásoknak a kialakulása az idô- ben és megfelelô módon alkalmazott gyógyszeres és
nem gyógyszeres eljárá- sokkal megakadályozható. A csípô makacs fájdalommal,
rokkantsággal és képalkotó vizsgálatokkal is kimutatható strukturális károsodással járó
eltérés esetén teljes csípôízületi artroplasztika bármely életkorban szóba jöhet.

 A hosszú távú tartósság és a szövôdményekben tapasztalt különbség a cementes, illetve

nem cementes csípôprotézisek alkalmazása esetén nem jelentôs, de figyelembe véve azt,
hogy a betegek többsége fiatal, általában a nem cementes protézis használatos, mivel az
 esetleges késôbbi revíziók technikailag könnyebbek. A lumbális ék-osteotomia nagyfokú
rokkantságot okozó fixált kyphosis esetén kiváló funkcionális eredményt adhat, mivel
megszünteti a horizontális látómezô beszûkülését s ezzel jelentôsen javítja az
életminôséget.

 A testtömegmérés (köznapi kifejezéssel testsúly):

 testtömeg lényege:
 az emberi testalkat mértékszámául szolgáló adat, amely segítségével
megítélhető a tápláltság, illetve hozzájárul egyes kezelések beállításához vagy
hatásosságának megállapításához
 a testtömeg mérés célja:
 a testmagasság értével együtt meghatározható a testtömeg-index,
 felhasználásra kerül a testfelszín számításnál,
 segítségéve kiszűrhetők a kóros súlyváltozások

 a testtömeg mérés kivitelezése:

 előkészítés:
 eszközök:
 állásra képes kliens esetén:
 állómérleg (tizedes mérleg, hordozható
elektronikus mérleg)
 használat előtt a mérleget ki kell "tárázni"
 kis és nagy súlyt a nullapontra állítani
 tárázógombbal úgy kell a mérleget beállítani,
hogy a két nyelv egy vonalra essék, (az
elektronikus mérlegek minden mérés előtt
automatikusan kalibrálódnak)

 állásra képtelen kliens esetén:

                         
    Ø
       

      ágymérleg ● székmérleg,
       
      ●
csecsemő korban: kosár-
vagy tálcamérleg
(csecsemőmérleg)
a mérlegre tiszta
papírtörülközőt kell
helyezni, jegyzetfüzet,
íróeszköz

kliens:
pszichés: el kell magyarázni
        a testsúly mérésének célját
és menetét,
az elvégzéshez a kliens
segítségét kell kérni

somatikus: a kliens a
mérés helyére megy,
leveszi a lábbelijét (cipő,
papucs) és a felső
ruházatát sz. e. segítséget
kell nyújtani,
   - mérés utáni feladatok: megköszönni a
kliens együttműködését, sz. e. segédkezni
a lábbeli és a felsőruházat felvételében,
illetve az ágyához visszakísérni
    * mérés elvégzése:
 ellenőrizni a mérleg tárázását (sz.e. tárázni),
    * a kliens rá áll a mérlegre és lehetőleg
mozdulatlan marad,
a mérleg egyensúlyi helyzetbe hozása:
előbb a nagy súlyt kell addig mozgatni
amíg majdnem eléri kliens súlyát,, a kis
súly mozgatásával meg kell keresni a
mérleg egyensúlyi állapotot 0,1 kg-os
pontossággal a mért értéket abszolút
számmal, kilogrammban mérve a
jegyzetfüzetben kell rögzíteni vagy a lázlap
megfelelő rovatában bejegyezni vagy
súlygörbe formájában kell megrajzolni,
,
    *
    Ø
    Ø  
    * gyógyintézetbe való felvételkor
intézeti tartózkodás esetén általában hetente,
csecsemőnél minden táplálkozás (szoptatás)
után, vizelethajtás esetén reggel és este
   - kiszámítása:
   - testtömegindex kategóriák:
 c) testtömegindex
a testtömeg mérés szabályai:
mindig azonos időben, ugyanazon
napszakban kell végezni (legcélszerűbb
reggeli órákban)
Ugyanolyan körülmények között
történjen:
a kliens éhgyomorra legyen,
vizelet és székletürítés után történjen,
a kliens öltözéke ugyanaz legyen,
ne legyen viseljen lábbelit
Testtömegindex (rövidítve TTI, angolul
bady mass index [BMI]):
lényege: egy statisztikai mérőszám, mely a
test elhízottságának fokát mutatja,
a testsúlyt a testmagassághoz viszonyítja,
és ez alapján pontosabban értékelhető az
elhízás mértéke
a kilogrammban mért testtömeget osztva a
méterben kifejezett magasság négyzetével
(kg/m2)
kategória

18,5 alatt soványság

18,5-24,9 között egészséges testtömeg

25,0-29,9 között túltápláltság, túlsúly

30,0-34,9 között mérsékelten elhízott

35,0-39,9 között súlyos elhízás

40,0 felett igen súlyos fokú elhízás

   Testzsírszázalék: aránya függ:

lényege: a genetikai hajlamtól,
a zsírszövet aránya
 a teljes nemtől,
testtömeghez életkortól,
viszonyítva, fizikai aktivitástól,
amely meg-mutatja környezeti hatásoktól (pl. hőmérséklet, stressz),
hogy a táplálkozástól
testsúly
izomtömegből vagy mérése:
zsírból áll speciális mérőműszer segítségével: minimális (mágneses, infra v.
speciális mérőműszer elektromos) sugárzás testen történő átvezetésével a szövetek
segítségével: ellenállását méri és a testmagasság, testsúly, életkor és nem
figyelembevételével bonyolult képletek alapján kiszámolja a mért
személy testzsírszázalékának %-ban és kg-ban megadott értékét

   - a bőr alatti zsírszövet

vastagságának
mérésére alkalmas,
hasi típusú zsírtöbblet
esetén a zsír egy része a
bőr alatt tárolódik,
másik része pedig a
hasüregben helyezkedik
el,
hasüregi zsírtöbblet a
néma gyilkos,

 d) értékelése: Az egészséges táplálkozás összetevői:

naponta:
   - a mért zsírmennyiség 100 g fehérje, 100 g zsír, 400 g szénhidrát, ásványi anyagok,
nem jelent teljes növényi rostok, vitaminok, (folyadékok) víz
egészében zsírfelesleget
   - kb. 5-10 %-a
létfontosságú zsír,
5. A testsúly és a táplálkozás összefüggése:

túlsúly:
oka: nem megfelelő összetételű táplálék fogyasztása (túlzott
energiabevitel, kevés vitamin fogyasztás, elégtelen élelmirost
 bevitel)
 a) túlsúlyhoz társuló betegségek: cukorbetegség, magas vérnyomás,
érelmeszesedés
   - soványság:
oka: rendszertelen
étkezés, elégtelen
fehérje és
szénhidrátbevitel
    
      a soványsághoz társuló betegségek:                    
gyomor- bélrendszeri betegségek
krónikus fertőző betegségek

A testmagasság:
Lényege: az emberi termet mértékszámául szolgáló adat, amely a fejtető és a talp (talaj) közötti
távolság hosszmértékegységben mérve

Célja:
a testtömeg értékkel együtt meghatározható a testtömeg-index,
belőle számítható a testfelszín

Testmagasság mérés kivitelezése:

előkészítés:
eszközök:
mérőállvány (mérőszalag),
mérce tövéhez tiszta papírtörülközőt kell tenni,
jegyzetfüzet,
íróeszköz

kliens:
pszichés:
el kell magyarázni a testmagasság mérésének célját, menetét az
elvégzéshez a kliens segítségét kell kérni

somatikus (testi):
a kliens a mérés helyére megy,
leveszi a lábbelijét (cipő, papucs)
sz. e. segítséget kell nyújtani!

mérés elvégzése:
* mérőállvány mérőszárát a kliens testmagassága fölé kell
emelni,
* a kliens háttal, lábbeli nélkül áll a mérőállványra,

a kliens testhelyzete:
egyenesen áll (de nem feszes testtartásban),
kihúzza magát,
sarkait összeilleszti,
lábai párhuzamosan állnak,

a kliens feje előre néz:

(a fül külső hallójárata és orrhegye közös, vízszintes síkban helyezkednek el)
ezután a mérce vízszintes szárát a kliens fejének legmagasabb pontjára kell engedni,
A mért értéket abszolút számmal, centiméterben mérve a jegyzetfüzetben kell rögzíteni, :
vagy a lázlap megfelelő rovatában bejegyezni

mérés utáni feladatok:

megköszönni a kliens együttműködését,
sz. e. segédkezni a lábbeli felvételében, illetve az ágyához visszakísérni,

Testmagasság mérés nem vagy nehezen mozgóbetegnél:

fekvő testhossz:
kemény, vízszintes felületen, hanyatt fekve, a lábak nyújtottak, a
talpak derékszöget zárnak be a vízszintes felülettel,
a fejtető és a sarok távolságát centiméterszalaggal kell megmérni
mérővályúval:
segítségével az újszülöttek, csecsemők testhosszának mérése
történik

testmagasság mérés mérőállvány hiányában:

- a klienst függőleges felület elé kell állítani az ismertetett
testtartással,
- függőleges felületre merőleges tárggyal fel kell mérni a
kliens magasságát,
- majd ezt a távolságot mérőszalaggal kell lemérni,

A testfelszín (testfelület):
testfelszín fogalma:
test külső felszínének terület mértékegységben kifejezett
nagysága

testfelszín mértékének szerepe:

szervezet működési állapotának jellemzésére szolgál (számos
élettani érték a testfelszínnel arányos
pl.: a szív által percenként a keringésbe táblázat segítségével:
juttatott vér mennyisége, a légzési kapacitás stb.)
a testtömeg és a
testmagasság
ismeretében
a testfelszín mérése:
- képlet segítségével:
(testtömeg0,425 x testmagasság0,725) x 0,007184
 Testkörfogat mérése és dokumentálása
1. A testkörfogat lényege:
egy adott testrész kerületének meghatározása, amely
segítséget nyújt betegségek megállapításában, következtetni
lehet állapotok változásra, haskörfogat esetén a test tömegére is

2. A testkörfogatmérés előkészítése:
a) eszközök:
mérőszalag, vagy testkörfogatmérő,
jegyzetfüzet,
íróeszköz

környezet:
- helység kiválasztása (elkülönítés),
- megfelelő hőmérsékletről való gondoskodás,
- megfelelő megvilágítás biztosítása,

kliens:
- pszichés:
Ø el kell magyarázni a testkörfogat mérés mérésének célját és menetét,
Ø az elvégzéshez a kliens segítségét kell kérni

- somatikus:
Ø a kliens a mérés helyére megy (vagy biztosítani kell az intim környezetet, pl.:
paraván),
Ø a mérni kívánt testrész szabaddá tétele (sz. e. a ruházat eltávolításában segítséget
kell nyújtani!)

3. A testkörfogat mérés elvégzése:

- a mérést végző higiénés kézfertőtlenítést végez,
-has vagy derékkörfogat mérés esetén a klienst meg kell kérni, hogy menjen
el a WC-re (széklet- és vizeletürítés)
-szabaddá a testrészen a mérési pontot meg kell jelölni (ez a későbbi
mérések ellenőrző pontjaként szolgál)

Ø has vagy derékkörfogat:

·a méréshez a kliens feküdjön a hátára,
·ki kell tapintani a hónalj vonalban az utolsó borda alsó szélét,
·ugyanebben a vonalban a csípőlapát felső szélét,
·a két pont közötti távolság felénél (kb. a
köldök felett két ujjnyival) kell a mérést
elvégezni,
·a mérést kilégzés után, a hasfal elernyedt állapotában kell elvégezni,
·a mérőszalagot úgy kell keresztezni, hogy az ujjunk ne kerüljön a
mérőszalag alá
Ø csípő körfogat:
 csípőtaréj magasságában,
Ø comb körfogat:
mindkét lábon ugyanabban a magasságban
combközép tájon,
Ø lábszár körfogat:
a vádli legszélesebb részén, mindkét lábon,
azonos magasságában,
Ø egyéb helyen pl.:
·gyermekeknél fejkörfogat mérése,
·nyak körfogatának mérése pajzsmirigy
betegségeiben

- a mért értéket a jegyzetfüzetben rögzíteni

4. A testkörfogat mérés utáni feladatok:

- megköszönni a kliens együttműködését,
- sz. e. segédkezni a ruházat rendezésében, illetve az ágyához
visszakísérni,
- a mérőszalag előírás szerinti fertőtlenítése,
- higiénés kézfertőtlenítést végezni,
- a mért értéket a beteg dokumentációjába bevezetni