A tanú (film) bemutatása

A tanú Bacsó Péter által 1969-ben rendezett, egész estés magyar film. Műfaját tekintve
filmszatíra, filmdráma, filmvígjáték.
Elkészülte után – bár a Rákosi-rendszerről szól, azonnal betiltotta, a Szirmai István 1969.
szeptemberi halálát követően pozícióba került Aczél György. Tíz évig dobozban volt, és
1979-ben is csak azért mutathatták be, mert külföldön a Betiltott Filmek Fesztiváljára
készültek. 1981-ben még a XXIV. cannes-i filmfesztiválon is szerepelt, de nem
versenyfilmként. A tanú évek alatt kultuszfilmmé érett. A hazai első legális vetítések egyike
az 1977-es Bacsó-vígjátékszemle keretében zajlott, a József körút 63. szám alatti Bányász
moziban. 1979. június 6-ától a Nagymező utcai Tinódiban vetítették hosszú hetekig,
hónapokig. A mozifilm a Mafilm gyártásában készült, s a MOKÉP forgalmazásában jelent
meg.
1980-ban könyv formájában is megjelent (a film történetétől részben eltérő részekkel).
2012-ben bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar
film közé.
Folytatása 1994-ben készült el Megint tanú címmel, ám az első rész sikerét már nem érte el.
A filmet digitálisan felújították, s ezt 2018-ban mutatták be.
2019-ben előkerült a film eredeti cenzúrázatlan változata, amit digitálisan felújítva a 2019-es
cannes-i fesztiválon mutattak be, ezt követően júniustól került a hazai mozikba.1

Cselekmény
1950-et írunk. A főhős, Pelikán József, a bamba dunai gátőr egyedül neveli gyerekeit, mióta
neje megszökött egy román uszálykormányossal. A film elején Pelikán nem kap húst a
boltban, hogy gyerekeinek enni adhasson, ezért otthon bejelenti: „Dezsőnek meg kell halnia”
– vagyis titokban le kell vágniuk a pincében nevelt egyetlen disznajukat, ami akkor illegális,
ún. feketevágásnak minősült. A tervet végrehajtják: a pincében az apa levágja Dezsőt, közben
pedig a Pelikán gyerekekből álló ad hoc őrs énekpróbát tart (Ej-haj, száll az ének…), hogy
hangjuk elnyomja a disznó visítását. Mire „állampolgári” beljelentés nyomán kiszáll a biciklis
rendőrjárőr, rendben lezajlik a vágás.
Másnap a folyóparton Pelikán találkozik egyik régi illegális kommunista elvtársával, Dániel
Zoltánnal, aki most miniszter, és éppen horgászik. Dániel a vízbe pottyan, ám Pelikán
kimenti, majd hazaviszi és ágyba dugja, nehogy megfázzon. Közben egy „komoly, névtelen,
írógéppel írt feljelentés” miatt ismét megjelennek náluk a rendőrök. Dániel nagy hévvel
magyarázza a közegeknek, hogy hibát követnek el: Pelikán régi kommunista, mindenkin
segít, sose szegne törvényt; a háború alatt őt is bújtatta a nyilasok elől, majd – mielőtt Pelikán
megakadályozhatná – elhúzza az asztalt és megmutatja nekik a lejárót a pincébe, ahol szépen
tálba rakva sorakoznak a disznótoros finomságok. A feketevágás ezzel bizonyítást nyer,
aminek láttán Dániel már nemtudja, de nem is akarja megmenteni Pelikánt, mert „–
Kommunistákra tízszeresen-százszorosan vonatkozik a törvény!”, akit azonnal le is

1
Forrás: Wikipédia
tartóztatnak, és elvisznek, a bizonyítékul szolgáló húst pedig lelocsolják petróleummal. Így
Dezsőnek hiába kellett kimúlnia, a család éhen marad.2
Pelikán börtönbe kerül. Itt találkozik az egykori rendőrségi verőember Gulyással, aki még
1944-ben kiverte a fogait. Már-már nekiront, hogy bosszút álljon rajta, amikor belép
szobatársuk, egy katolikus püspök. Nem sokkal ezután Pelikánt meglátogatja a beszélőn a
lánya, aki megnyugtatja: múltjára való
tekintettel lehet, hogy enyhe büntetést kap,
hacsak nem éppen vele akarnak példát
statuálni, merthogy „szocialista jog, meg
minden”. Lehet, hogy védőügyvédje (!) a
legsúlyosabb ítéletet fogja kérni, mivel a
statuálás a fontos (ezt Pelikán egyáltalán
nem érti), de végül titokzatos módon
hazakerül. Találkozik egy Csetneky nevű
földijével is (aki már 1942-ben is
feljelentette) és jól megfenyegeti (nyilván ő
a névtelen följelentő). Pelikán megpróbálja
felkeresni barátját a minisztériumban, ahol azonban már nem is emlékeznek Dánielre, s azt
sem tudják, ki a miniszter.
Egyik este érte jön a „nagy fekete autó”, és elviszi egy titokzatos helyre, a még titokzatosabb
Virág elvtárshoz, aki megvendégeli, és tájékoztatja arról, hogy „a nemzetközi helyzet egyre
fokozódik”, „az osztályharc élesedik” és „az élet nem (egy) habostorta”. Sajátos konspiratív
modorában elmagyarázza Pelikánnak, hogy a kommunizmus és a kapitalizmus közti harc
egyre durvul, ezért óriási szükség van megbízható, régi kommunistákra, minél több társadalmi
poszton – hiszen „ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség”. Ennek értelmében megbízza, hogy
legyen a Fedett Uszoda igazgatója, valamint közli vele, hogy „egyszer majd kérni fogunk
magától valamit…” Pelikán hiába szabadkozik, hogy „én kérem ideológiailag nem vagyok
elég képzett”, a kérés az kérés. Uszodaigazgató lesz.
Másnap Pelikán fagylaltozni viszi
a gyerekeit. Amikor hazatérnek,
már várja őket a látogatóba
érkezett Virág elvtárs és az ő két
„fia”. A krumplivacsora közben
eldurrantott zacskó (Pelikán
kisfiának csínye) ürügyén Virág
testőrei szétlövik a ház szegényes
bútorzatát és a szekrény tetején
sorakozó befőtteket.
Pelikán munkába áll mint uszodaigazgató. Amikor odaér, hatalmas sort lát a Fedett
bejáratánál. Kérdi a jegyszedőtől, miért nem engedi be az embereket, mire az bizalmasan a
fülébe súgja, hogy „odabent úsznak”. Pelikán erre bemegy tájékozódni. Mivel
„fürdőgatyában” nem ismeri fel Bástya elvtársat, a legfőbb hadügyért, utasítja a jegyszedőt,
hogy mindenkit engedjen be, akinek van jegye. A tömeg betódul, és felszabadultan a

2
Forrás: Wikipédia
medencébe ugrál, de ezzel veszélyeztetik Bástya elvtárs biztonságát, gorillái ruhástul a vízbe
ugranak, és kimentik a forgatagból. Pelikán pedig ismét börtönbe kerül.

Ott újra találkozik a püspökkel és Gulyással. Ismét elengedik, de este megint elviszi a nagy
fekete autó Virág elvtárshoz, aki elmondja neki, hogy Bástya elvtárs már megbocsátott, mivel
minden a jegyszedő hibája („A jegyszedőt internáltuk…”). (Virág közben lehordja élemedett
korú titkárnőjét annak térdig érő „kurta” szoknyája miatt: „Hagyjuk a szexualitást a hanyatló
nyugat ópiumának”.) Ezután kinevezi Pelikánt az Angolpark igazgatójává. „De miért pont
Angolpark? Miért nem Vidámpark? Vagy Viccpark?” – kérdi Pelikán. „A torkánál ragadta
meg a kérdést… Angolpark! Hogy az angol imperialista világbirodalom röhögjön a
markába?! Egy frászt! Vidámpark! Ez kell a dolgozóknak!” – helyesel lelkesen Virág.
Pelikán átszervezi a Vidámparkot. Nincs többé Szellemvasút, hanem helyette a
SZOCIALISTA SZELLEM VASÚTJA, táncoló csontvázak helyett bilincseiket törő
proletárokkal. Bástya elvtárs elsőként utazik végig az átideologizált szellemvasúton, de a saját
képét kísérő sikolytól elájul. Pelikán ismét dutyiba kerül, ahonnan megint Virág elvtárs hozza
ki.
Új munkaköre a
Narancskutató Intézet
vezetése lesz. Bástya elvtárs
az intézetbe látogat, ám az
erre az alkalomra szervezett
ünnepség előtt Pelikán
gyerekei megeszik a termést,
az egyetlen érett narancsot. A
gyomorbeteg Virág ekkor
saját citromját veszi elő a
zsebéből, és csúsztatja Pelikán
kezébe, hogy azt szolgálják fel
Bástya elvtársnak. „Mi ez?!” –
kérdi a citromba harapó
Bástya fancsali, dühös képpel.
Pelikán Virág elvtárs unszolására megismétli: „Az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit
savanyú, de a mienk.” Ezután jutalmul este közösen megnézik a Csárdáskirálynőt, Rátonyi
Róbert szereplésével.
Virág elvtárs pedig végre kér valamit: megmondja Pelikánnak, akit minyonnal kínál, hogy ő
lesz a koronatanú a kémkedéssel vádolt Dániel Zoltán miniszter elleni koncepciós perben.
„Dániel mindent bevallott” – mondja Virág. „Mindent?” – kérdi a megszeppent, értetlen
Pelikán. „Mindent” – ismétli nyomatékkal Virág. Pelikán teljesen összezavarodik, elveszti a
valóságérzékét, gépiesen ismételgeti az ávós szlogent, miszerint „az a gyanús, ami nem
gyanús.” Végül a párt szava győzedelmeskedik benne.
Pelikánt elkezdik felkészíteni a perre. Orvosi vizsgálaton esik át, lúdtalpbetétet kap,
beszédtechnikai órákon vesz részt, betanítják a szerepre, felöltöztetik – vagyis tudományos
alapossággal formálják a becsületes, de az ellenség által megtévesztett proletár képére. Akkor
is a betanult szöveget mormolja, amikor a tárgyalásra való készülése miatt felügyelet nélkül
maradt Duna-gát átszakad, és mindent elönt a folyam. A házukból kiöntött falubelijei számára
sincs más mondanivalója, mint a Virág elvtárstól tanult bölcsességek: „Ja, elvtársak, az élet
nem egy habostorta!” – ami finoman szólva sem teszi éppen népszerűvé. „Itt valami tényleg
nem stimmel” – eszmél fel.
Mivel Gulyás is fontos tanú a tárgyaláson, Pelikán teljesen összezavarodik, felháborodásában
elfelejti a betanult szöveget, a bíró legnagyobb megdöbbenésére nem tesz terhelő vallomást
Dániel ellen, összeszólalkozik viszont Gulyással, akit a szembesítéskor nyilas pribéknek
nevez. Gulyás erre szemrebbenés nélkül módosítja vallomását, s Pelikánt is kémnek nevezi.
Pelikán ezért újra rács mögé kerül, immár mint halálraítélt. Mire viszont eljön a kivégzés
napja, hirtelen változás áll be a politikában (minden bizonnyal a Sztálin halála utáni néhány
könnyebb hónapra való utalás), és sem a hóhér, sem a helyettese, sem annak a helyettese nem
jelenik meg a bitófánál, hiába vár rá a smasszer és Pelikán. Együtt, kiáltozva hívogatják a
börtönudvaron az állami ítélet-végrehajtót: „– Doktor Kotász! Doktor Kotász!” Ezzel
felriasztják álmából a börtönigazgatót, aki pizsamában lejön, belenéz az irataiba, és közli a jó
hírt: „– Hát gratulálok, magát rehabilitálni fogják.” Mire az együgyű Pelikán: „– Inkább
tessék akasztani!”, majd a smasszer legnagyobb dühére – „A gombócot is megzabálta, a bort
is megitta, ki se végzik, dohányt is kap… Egy brancs maguk, ne is tagadja!” – szabadon
engedik.

Pár év múlva a tömött pesti villamoson Pelikán újra találkozik az azóta senkivé zsugorodott,
mellőzött, rosszkedvű Virág elvtárssal, aki rezignáltan kijelenti: „Nem baj… Nem baj,
visszasírnak még maguk engem!” Mire Pelikán válasza: „Hát, erre azér’ nem mernék
megesküdni.”3

Szereplők
Fábri Zoltán filmrendező iskolázott színész is volt. A legendás színházcsináló Both Béla
ekkor éppen a Nemzeti Színházat igazgatta, sikeresen lavírozva Marton Endre és Major
Tamás között. Vámos László a Madách Színház máshol is sokat foglalkoztatott rendezője
volt. Az ország első színházában játszott Velenczey István és a filmen is sokat foglalkoztatott
Horváth József. Rátonyi Róbert kevés filmszerepeinek egyikét játszhatta el.

Bánó Pál, Pálffy György és Fehér Tibor a felvétel idején a Miskolci Nemzeti Színháznál volt
szerződésben. Kézdy György Pécsett, Iványi József és Novák István Debrecenben működött.
Bicskey Károly „száműzetésének” aktuális állomása Veszprém volt. Kátay Endre Szegeden,
Mezey Lajos Kecskeméten, Tándor Lajos – vidéki évek után – a Thália Színházban volt
szerződésben. Szintén Pesten, a Madách Színházban játszott (zömmel epizódszerepeket)
Rákosi Mária. Bálint György több pesti és vidéki szerződés után, akkor a győri társulat tagja
volt.

Cenzúrázatlan változat

3
Forrás: Wikipédia
Egy hosszabb jelenetben látható, ahogy a börtönben a katolikus egyház ezer éves
fennállásáról és a szocializmus ehhez képest pár évéről beszélnek. Ebben a változatban nem
szivaroznak a börtönben.
Pelikán elvtárs meglátogatja Dániel Zoltánt a börtönben, ahol őt már teljesen megtörték.
Pelikán ennek hatására dönt úgy, hogy tanúskodik.
A börtönös jelenet végén az őr azt mondja Pelikánnak: Tűnjön el, mert dühbe gurulok!. A
„dühbe gurulok” helyett eredetileg azt mondta: „a seggibe lövök”, de a cenzúra miatt át kellett
szinkronizálni, a szájáról viszont le lehet olvasni az eredeti, stílushűbb szöveget. A
cenzúrázatlan változatban az eredeti szöveggel hallható.
Amikor Pelikánt az őr a kivégzés helyszínére viszi, megérkezésükkor a cenzúrázatlan
változatban a kamera megmutatja az ítélet-végrehajtásra készen álló akasztófát is.
Az utolsó jelenetet, amelyben Pelikán és Virág elvtárs találkoznak a villamoson, teljes
egészében kivágták (azért, mert azt utóbb, ideológiai okokból, a pozitív végkicsengés miatt
kellett beilleszteni)
A Marx-idézet ebben a változatban a film elején van a stáblista és a József Attila-idézet
között.

Érdekességek
A film zenéjét a jeles jazz-zenész, zongorista és zeneszerző Vukán György írta – ez volt a
debütálása a filmzenék terén.
Az egyik ávósnak be volt kötve forgatás közben a szeme, de ez nem a forgatókönyv része
volt, csak véletlenül forgatás közben megsérült.
Bástya elvtárs figurája a személyi kultusszal övezett második idol, a korabeli honvédelmi
miniszter, Farkas Mihály hadseregtábornok alakja, Both Béla első filmszerepe.
Az egyik jelenetben ruhaipari szakértelmét is megcsillantó Virág elvtárs, a szabósegédből
ÁVH-vezérré emelkedett Péter Gábor megtestesítője (Pelikán József öltönyéhez fűz
megjegyzéseket). Ám ez nem igazán érthető utalás, mert a filmben Virág elvtárs hobbija az
órásmesterség – a szabó szakma említése túl direkt lett volna, ezt a kultúrpolitikai vezetés
nem engedélyezte. Azonban az 1980-ban közreadott Bacsó Péter-féle kisregényben az
éjszakai kihallgatást megelőzően Virág elvtárs már nem órákkal bíbelődik, hanem varrógépen
ügyködik.
Dániel Zoltán alakja utalás Rajk Lászlóra is. A modell azonban a Horthy, Rákosi és Kádár
idejében is bebörtönzött Újhelyi Szilárd – a forgatás időpontjában a rendező filmgyári főnöke
– volt.
Az állami ítélet-végrehajtó, doktor Kotász neve egy labdarúgótól származik.
A film forgatását egy ízben leállították. A folytatás engedélyezésekor Rényi Pétert bízták meg
ideológiai-konzultánsi feladattal. Javaslatára-kérésére került be a filmbe Csetneky, a kisnyilas
karaktere. Ezzel a rendező azonosulni tudott. Más, ilyen módon bekerült jelenetnek nem örült
túlságosan.
 Az Elvtárs, a csákányt jó mélyre
vágd című „álcázó” kánon az ötvenes
évek egyik legnépszerűbb indulója
volt. Szövegét Bacsó Péter írta, egy
Makk Károllyal közösen készített
főiskolai filmbe. A filmet az ÁVH
zsákba tette, és elvitte, csak néhány
standfotó maradt meg belőle.
Azért a Csárdáskirálynő című
operettet választották a filmbe, mert ez volt Rákosi kedvence. A rendező szerette volna
Rátonyi mellett Honthy Hannát is szerepeltetni, aki azonban túl magas gázsit kért volna.
Az összes börtönjelenetet egy gyártelepen forgatták.
A film egyik humoros jelenete a Budapesti Vidám Parkban játszódott, ahol az igazgatóvá
avanzsált Pelikán túlzott ügybuzgalomból a „Szocialista Szellem Vasútjává” építtette át az
addigi Szellemvasutat. A jelenetet a Vidám Park Viharvasútjában forgatták.
Ugyancsak a vidámparkos jelenetnél látható a főbejárat feletti „Angolpark” felirat, amit az
államosítás utáni Vidámpark szövegű, vastraverzekre szerelt fénycsőfeliratot eltakarva
drótoztak föl, nagy meglepetést keltve a forgatásról mit sem sejtő járókelőkben (a filmen
aztán az elé kötötték fel a hevenyészett, betűnként más színű Vidám feliratot). A cselekmény
szerint maga Pelikán találta ki Angol Park helyett a Vidám Park nevet, hogy ezzel is mérjünk
csapást az angol imperialistákra.
Egy évvel A tanú után készült el Kállai Ferenc újabb filmje, az Én vagyok Jeromos. Ebben
egy Pelikánhoz hasonlóan egyenes és becsületes, de kissé naiv vidéki körzeti orvost alakít,
akinek a Duna a telkén húzódó gátjával, valamint a gátakat fenntartó vállalattal gyűlik meg a
baja (Pelikán is gátőr volt). A gúnyosan rendszerkritikus filmet ugyan bemutatták, de utána
évtizedekre dobozba került A tanúhoz hasonlóan.4
A film végén Pelikán hazaindul a börtönből, a Körúton bolyongva érdeklődik, hogy milyen
nap és milyen hónap hányadika van. A filmben itt elhelyezett felirat szerint ezután több év
telik el, amikor a körúti villamoson összeakad a már bukott Virág elvtárssal. A több év
ellenére ugyanabban a ruhában van, amiben a börtönből kiengedték. A felirat nélkül a jelenet
folyamatos lenne, Pelikán kiszabadul, a Körúton bolyong, felszáll a villamosra, ahol
összeakad a már hatalmát vesztett Virággal. Az azonos ruha arra utalhat, hogy a jelenetet
eredetileg így tervezhették, de a később elhelyezett felirattal találkozásukat és Virág elvtárs
bukását későbbre, 1956 utánra tolták. A könyv változatban a villamoson való találkozás
közvetlenül Pelikán szabadulása után történik.
Őze Lajos mint Virág elvtárs egy jelenetben egy régi órát szerel. Az évekkel későbbi Az
ötödik pecsét című filmben egy külsőleg Virágra hasonlító órásmestert alakít, sőt utolsó
filmjében a Hány az óra, Vekker úr?-ban is órásmestert alakít, azonban a forgatás közben
bekövetkezett halála miatt jeleneteit Jordán Tamással forgatták újra.

4
Forrás: Wikipédia
A kultuszfilm teljeskörű digitális restaurálása 2018-ban történt. Az egyetlen cenzúrázatlan
korabeli kópiát digitális technika segítségével rekonstruálták. A kivágott részeket a Filmlabor
szakemberei be tudták illeszteni a filmbe, és 4K minőségben restaurálták a filmhez.

Szállóigék
A tanú talán Magyarország egyik legjelentősebb kultuszfilmje, ami évtizedeken keresztül mit
sem veszített a népszerűségéből, aminek a mondatai a köznyelv részévé váltak. Pár példa:
„A nemzetközi helyzet egyre fokozódik.”
„Az élet nem egy habostorta!” – amely nem a rendező-forgatókönyvíró leleménye: eredetileg
Andics Erzsébet főiskolai óráján hangzott el.
„Magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk!" – A Rákosi-rendszerben valóban
történtek idehaza is próbálkozások citrusfélék termesztésére – politikai nyomásra (id. Porpáczy
Aladár növénynemesítő akadémikus vezetésével), eleve kudarcra ítélve. És természetesen szovjet
példát követve, ahol a déli részeken (Kaukázus, Fekete-tenger melléke stb.) évszázadok óta
megterem a mandarin, narancs, citrom, és ahol adott volt a klíma és megfelelő talaj. A „magyar
narancs”-ról, ill. a citrusfélék korabeli megítéléséről (a luxus szinonimája volt

A tanú (film) bemutatása........................................................................................................................1

Cselekmény........................................................................................................................................1
Szereplők............................................................................................................................................3
Cenzúrázatlan változat.......................................................................................................................4
Érdekességek......................................................................................................................................4
Szállóigék............................................................................................................................................6