KNUT HAMSUN • ÉHSÉG

KNUT HAMSUN

ÉHSÉG

H Á T T É R K IA D Ó
B udapest
 A mű eredeti címe:
Knut Hamsun
Sült
Oslo, 1953, Gyldenkal Norsk Forlag

Megjelent az Európa Kiadó, Budapest, 1965-ös

kiadása alapján
© Knut Hamsun és Hajdú Henrik jogutódai
Fordította:
HAJDÚ HENRIK
A könyv borítóját
URAI ERIKA
tervezte

ISBN 963 8128 07 6

Kiadta a Háttér Kiadó

Felelős kiadó: Balogh Ferencné
Műszaki vezető: Lantos Kálmán
Készült az ETO-Print Nyomdaipari Kft.-ben
Felelős vezető: Balogh Mihály
 Knut Hamsunról

nut Hamsun neve ellentétes indulatokat lob­

K bant a lélekben: vonzó és taszító érzelmek
egyszerre zilálják az idegeket, ha végiggondol­
juk hosszú életútját, am ely oly sok, em berhez
méltó művészi magasságon vezetett keresztül,
hogy végűi a vallott és vállalt em bertelenségbe
torkolljon. Ez cáfolhatatlan tény, ha összefüg­
gően tekintjük végig az 1859-től 1952-ig terjedő
élet fejlődéstörténetét. De ha az egész életmű­
ből innét vagy onnét kiragadunk egy-egy köny­
vet, például az Éhséget a pálya elejéről, vagy a
Halk húrokat penget a vándor címűt az alkotóerő
délidejéről, Vagy akár az Utolsó fejezetet a vég­
ső évtizedekből, akkor mégis kétkedve tesszük
fel a kérdést: vajon valóban nem lett volna más­
féle útja is ennek a vitathatatlanul nagy m űvész­
nek, aki ennyi újat, ennyi em berségeset tudott
megmutatni a természet külvilágából, és a ter­
mészetet tudomásul vevő em ber benső világá­
ból?
Kilencvenhárom éves korában befejeződött
testi léte, s hét esztendővel később - 1959-ben -
már elérkeztünk centenáriumához is. És akinek
születése óf^s másfél évszázad telt el, az az emlé-
kezefben már bevonult a régi időbe, m ég akkor
is, ha Matuzsálemre emlékeztető életkort érhe­
tett meg. ilyenkor már arra is megérett az idő,
hogy újra idézzük azt a varázshangulatot, ame­
lyet a Hamsun-regények idéztek föl bennünk
ama nagyon régi - egy egész özönvízzel ezelőt­
ti - időben, am ikor oly nagyon szerettük ezt a
nagy norvég elbeszélőt. Újra kell idéznünk,
hogy kiválogassuk azokat az alkotásokat, ahon
nét talán másfelé is vezethetett volna az útja.
Mert Knut Hamsun életművében éles és bántó
ellentmondásokra találunk. Míg életútja egészé­
ben riasztó, sok m űve önmagában hordja a jó
és rossz szétválaszthatatlan elegyét, némelyik
a legm agasabb o rm o kig elért, s néha-néha
olyan alkotásokkal ajándékozta m eg az em be­
riséget, am elyeket nem dobhatunk ki a magunk
szegényítése nélkül a nagy közös kincstárból,
idézzük hát újra, mit is szerettünk oly nagyon
Hamsun regényeiben, kísérjük végig a hosszú
életet, hogy tisztában legyünk vele is és önm a­
gunkkal is, akikben ellentétes indulatokat lob­
bant az öregségére nácivá lett Knut Hamsun ne­
ve és emléke.
1890-ben, am ikor az Éhség megjelent, a skan­
dináv népek irodalma világdiadalának legma-
gasán állott. A norvég Ibsent már ellenfelei is tu­
dom ásul vették; a polgári hazugságok kérlelhe­
tetlen leleplezője, a drámaírás fejedelme, példá­
ja és mércéje lett m inden világrészen. A svéd
Strindberg élete delelőjén járva jobbra-balra
vagdalkozva készítette elő a XX. század külön­
böző bizarr „izmusait”, m iközben indulatos ple­
bejus-haragjával m ondott átkot a polgárság in­
tézményeire. A dán Brandes a valóság és em ­
berség nevében m ondott megfellebbezhetet­
len ítéletet m inden irodalmi hazugság fölött.

- 6 -
 Ezek az északiak, akik az irodalomtörténet év­
századjain keresztül ismeretlen csendben éltek
ott a térkép felső szélén, szinte csak önm aguk­
nak mondogatván a skaldok énekeit, m ajd a pro­
testáns zsoltárokat, egészen a XIX. század dere­
káig úgyszólván mindenestül kívül maradtak a
világirodalom közösségén. S ha egy-egy név el
is jutott a délebbi tájakra, hát az is dán volt vagy
svéd. Norvégia politikailag nem is létezett, még
névleg is csak 18 14-ben született újra, de akkor
is perszonálunióbán Svédországgal. Az állami
függetlenséget, amely m ég a középkorban el­
enyészett, Norvégia csak 1905-ben nyerte visz-
sza. Miközben a két másik skandináv ország, a
svédeké és a dánoké, a kezdődő polgárosodás
idején meggazdagodott, és behozta elmaradott­
ságát, Norvégia, a szegény em berek kisparaszti
és kispolgári hazája hátul kullogott az európai or­
szágok történetében. Csakhogy ennek a Norvé­
giának, akárcsak a másik két skandináv ország­
nak, volt egy nagy öröksége: a demokrácia. És
alighanem Norvégiáé volt a legrégebbi. Ezek a
viking-leszármazottak sohasem voltak jo b b á ­
gyok. Azok a régi vízenjárók találták fel a parla­
mentet m ég abban az időben, am ikor Európa
közepén a szent királyok a feudalizmust szer­
vezték. Bizonnyal ez a dem okratikus örökség
volt az egyik oka annak, hogy 1848 nagy polgá­
ri kiábrándulása után, a rossz útra jutott társada­
lom erőteljes bírálatát, az orosz klasszikusok
mellett, a skandináv klasszikusok mondhatták
el. És mint egykor a hódító normann elődök,
akik hol hajókon, hol lovon végigszáguldották
fél Európát, s ahol megjelentek, ott hódítottak és
m indent újraszerveztek, azonképpen jelentek
meg évszázadok múltán Európa irodalm i tájain,
színházakban és könyvke re skedésekb en a
svéd, norvég, dán drámák és regények, hogy iz
galmat keltsenek, vitákat ébresszenek, és mér­
téket adjanak. S lám, Európa végül is meghódolt
Ibsen előtt, a m aga szószólójának érezte
Strindberget, és igaz irodalmi bírájának fogadta
el Brandest. 1890-ben a skandináv irodalomnak
hasonló világtekintélye volt, mint a kortárs orosz
irodalomnak. És am ikor ebben az évben Knut
Hamsun Éhség című könyve megjelent, körül­
belül olyan méretű azonnali siker követte, mint
úgy negyedszázaddal előbb Ibsen Peer Gynfjét.
Knut Hamsun, a harm inc éves író egy csapásra
világhíres lett.
De hosszú utat kellett m egtennie Knut
Pedersennek, az északi hegyvidék falusi ottho­
nából elindult, kalandos kedvű norvég paraszt­
fiúnak, aki egy kissé Peer Gyntre emlékeztetően
járta a távoli tájakat, hogy önmagára leljen, amíg
m eg is találta magát, s úgy tudta kifejezni saját él­
ményeit, hogy azonnali világhír visszhangoz­
zék rá. Am íg Knut Pedersen, a Gudbrand-völgyi
parasztfiú eljutott Knut Hamsunhoz, az íróhoz,
addig kalandos évtizedek múltak el. Kisfiúként
m egism erte az északi fénnyel teljes Lofoten-
szigetek nagyokat hallgató hajós- és halászvilá­
gát, ahol a m agányos gyerek a temetőbe járt áb­
rándozni. Rideg, szűkszavú protestáns élet volt
az, am elyben ifjúvá serdült. De a táj, az északi táj,
kom or fenségével, hegyormaival és tengerével,
jeges fennsíkjaival és sziklás öbleivel, szikrázó
fényeivel és gom olygó ködeivel ugyanúgy meg-
igézte, m int egykoron Ibsent, aki ugyancsak
azon a m essze északi vidéken töltötte el ifjúsá­
gát, ugyanúgy elvágyakozott onnét, s ugyanúgy
magával vitte délebbi szélességi fokok fiai közé
a fjordok és a fjeitek látomását.

- 8 -
 Tizenhét éves korában Knut Pedersen - a
Hamsun írói nevet csak később vette fel - beállt
cipészinasnak. Holott akkor már tudta, hogy író,
költő lesz belőle. Már írt is egy kisregényt, amely
még nem volt több, mint olvasmányainak vissz
hangja, és csak egy-egy természetleírás sejteti,
hogy írójából író lehet még idővel. Persze, amit
ekkortájt írt, m ég senkinek sem kellett. És a fiatal
cipészlegény fogja magát, elszegődik egy hajó­
ra, amely Amerikába viszi. Ott nincs m iből élnie.
Elkezdődnek azok a nagy éhezések, amelyek
majd a világhíres könyv élményeit adják. Mit te­
gyen? Vissza Norvégiába. Közben olvas, olvas
és olvas. Hazulról örökölte Björnson prózájának
szemléletességét és báját, Amerikában magá­
ba itta Mark Twain vibráló ötletességét, ítélkező
mosolyát, és közben csak úgy zuhog rá a szá­
zadvég tudom ányának és elm élkedésének ,
mindenféle hatása: új volt a filozófia, Schopen­
hauer és Nietzsche, új volt a pszichológia, a fizio­
lógia- A fiatal írójelölt éhes volt: fizikai értelem­
ben is, szellemi értelemben is. De a valódi éhség
odahaza sem szűnt meg. Ám bár tartott egyné­
hány, Mark Twain szellem ében felépített, elő­
adást Amerikáról, egy két cikkét el tudta fogad­
tatni az újságokkal, de még nem vették tudomá­
sul. És néha már olyan éhes volt, hogy a szem e
káprázott tőle. Hát újra vissza Amerikábal Volt vil­
lamoskalauz Chicagóban, és dolgozott dakotai
farmokon, m áskor m eg Am erika norvéglakta vi­
dékein mesélgetett az otthonról a kivándorlóit
szegény embereknek. Mire m eg újra hazakerült,
megírta amerikai élményeit. Meg is jelent ez a
könyv, anélkül, hogy az irodalmi élet felfigyelt
volna rá. Hanem, amikorra ez a legelső könyv
nyomdába került, ő már írta az Éhséget. Megta­
lálta magát. És magamagáról írt.

- 9 -
 Mi is az a különös varázs, amelyet mindenki
érez, aki csak olvassa? Nehéz dolog a művészi
hatás okait elemezni. De a titok valahol ott rejtőz­
het, hogy ebben a regényfélében (mert szigorú
műértelemben alig-alig mondhatjuk regénynek,
inkább regényes lírai vallomás ez sok novellisz-
tikus elemmel összeszőve) a súlyos valóságról
van szó, de ez a valóság, mint valami különös lá­
tomás lebben elénk. Kétségtelen - és ez jellem ­
ző Hamsunra elejétől végig amit ő megmutat:
a valóságnak csupán egy része. A m élyebb ősz-
szefüggések ez időben mintha nem is érdekel­
nék. A külvilágból, a társadalomból jórészt csak
a felszínt nézi: a külvilágból a szem mel közvetle­
nül felfogható, a látvány érdekli, és mindaz,
ahogy az emberi lélek visszhangzik és vissza-
fénylik erre a külvilágra. Hamsun elszakítja az
okot a következménytől. Ő az okozatok ábrázo­
lója. irodalm i családfája tehát részben a natura­
lizm ushoz köti, részben az im presszionizm us­
hoz. De a naturalizmus sivár m ég akkor is, ha
lakomáról beszél, Hamsun pedig csillogó akkor
is, ha az éhség látomásait idézi fel. Az impresz-
szionizm us megelégszik a színekkel, form ák­
kal, fényekkel, mozdulatlanná parancsolt m oz­
zanatokkal - Hamsunnál mindez az impresszió
beárad az em beri tudatba, megmozgatja az ösz­
tönöket, és az em ber együtt lélegzik az egész
külvilággal. Nála az em bernek csupán börtöne a
társadalom, ahonnét szabadulás csak a termé­
szet, csak az ösztönök felé vezet. Ez a korlátja
realizmusának, ez a gyökere individualizmusá­
nak, ez az indítéka misztikusságának; ez a kiin­
dulópontja későbbi fasizmusának is.
És következtek ezután sorra a különös hangu­
latú könyvek. E lőbb a Rejtelmek (Mysterier,
1892): ez a lazán fűzött történetsorozat Nagel úr­

- 10 -
ról, a sárga ruhás kóklerről, aki egy kis faluban
egymás után bizonyítja be a m eghökkent pa­
rasztoknak, hogy az egész élet, benne m ég a
szerelem is - csalás. Az Éhség (Sült) - ugyan az ol­
vasó szinte maga is érzi a testi nyomorúságot -
nem pesszimista könyv. A Rejtelmek mulatsá­
gos, olykor m ég derűs is, de kifejezetten pesszi­
mista.
És ezután következett a Pán ( 1894). Itt nincs
testi éhség, itt nincs kiábrándító bűvészkedés, itt
csak szerelem van. A férfi és a nő regénye ez.
Még pontosabban: a férfi, a nő és a természet re­
génye. Pszichologizáló mű, de lírai alkotás, az ér­
zelmek és a gyönyörűséges testi valóságok köl­
tészete. És éppen mint költészetet kell tudom á­
sul vennünk, mert realista regénynek m inden
szépsége ellenére sem kiálthatjuk ki. Még azt is
elmondhatjuk, hogy ném iképpen a dekadens lí­
rával rokon, hiszen ebben a nagy vágyódásban
nincsen megoldás, férfi és nő párharca itt nem
oldódik összhanggá, önkínzó és egym ást kínzó
gyötrelem a hiány is, a beteljesülés is, és az értel­
metlen élet m ögött settenkedik az értelmetlen
halál. Ha filozófiáját keressük, akár korai egzisz­
tencializmust is fedezhetünk fel rem énytelen
eseménysorozatában. De közben m égis együtt
iélegzünk az egész természettel, közben mégis
azt éljük át, hogy a szerelem a lét csodálatos
meglepetésekkel teljes ajándéka. Ha a bölcselet
vagy a társadalomtudomány oldaláról közelít­
jük m eg a Pánt, talán m ég el is utasítjuk. De hát
akkor sem gondolunk elméleti kérdésekre és
társadalmi összefüggésekre, ha egy nagyon
szeretett, nagyon szép nővel kettesben járunk
lom bos fák alatt. Csak nagyon szépnek érezzük
a világot.

- 11
 Hanem azért Hamsun érezte, hogy az írónak
más feladata is van. Akarta is ábrázolni a társa­
dalm i összefüggéseket. Ibsen, Strindberg,
Brandes Skandináviájában egyszerűen nem le­
hetett nem észrevenni, hogy az em ber társada­
lomban é lé s az író társadalmi kérdésekre köte­
les felelni. A Lynge szerkesztő (Redaktör Lynge)
m eg az Új fö ld (Ny jord) politikai regénynek ké­
szült. De utána Hamsun a vonzóan romantikus
Viktóriában ( 1898) megint csak visszaérkezett
a szerélemhez és a természethez. Közben pe­
dig azt is megpróbálta, hogy milyen az: drámát ír­
ni. Azonnal egész trilógiával lépett a közönség
elé. Ez a mű egy gőgös lélek - ivar Kareno - élet­
útjának három állomása három konfliktusban.
Különös drámák: ha nem tudnánk, merre tartott
Hamsun életútja, azt is vélhetnénk, hogy a Nietz-
sche-féle világszem lélet paródiája, vagy leg­
alábbis erőteljes kritikája ez a három dráma.
1920-ban Az anyaföld kincse (Markens
grode) című regényéért megkapta a Nobel-díjat.
Az olvasók már előzőleg az élő legnagyobbak
közt tartották számon. S merthogy hosszú életet
élt, végigjárta az egész utat. Lett hazaáruló, és
megérte a háború végét is, am ikor bíróság előtt
kellett számot adnia. És Norvégia nem tehetett
egyebet, mint hogy elítélte - vagyona elveszté­
sére - legnagyobb íróját. Bizonnyal magas korá­
ra való tekintettel nem volt m ég szigorúbb a bün­
tetés. Némi öncsalással azt lehetett mondani,
hogy vén fejjel már nem volt egészen beszámít­
ható. 1952-ben halt meg, kilencvenhárom éves
korában. Emberként kicsi volt, írónak óriás.

HEGEDŰS GÉZA
 Első rész

k k o r fo ly to n ko p la lta m K ristia n iá b a n ,1
A abban a furcsa városban, am ely átfor­
mál, s csak azután ereszt el bennünket...
Ébren fekszem padlásszobám ban, s hal­
lom, h o g y az óra elüti alattam a hatot; m ár egé­
szen m egvirradt, s a lé p cső kö n m e g ke zd ő ­
d ö tt a nyü zsg é s. L e n t az ajtónál, a h o l a
M orgenblodet2 régi szám ai vonták be kárpit­
tal a falat, jó l láthattam a világítótorony igazga­
tójának közlem ényét, valam ivel balra p e d ig
Fábián Olsen pék vastag betűs, harsány, íny­
csiklandó, m eleg cipót kínáló hirdetését.
A lig nyitottam ki szem em et, régi szo ká so m
szerint elgondolkoztam , vajon m a m in e k örül­
hetnék. M ostanában m eglehetős sanyarú na­
p o k jártak rám, holm ija im rendre a zaciba ke­
rültek. Ideges és türelm etlen voltam , s szédü­
léseim m iatt néha naphosszat föl sem keltem .
O lykorolyko r, a m iko r a szerencse kedvezett,

1A norvég főváros, Oslo régi neve.

2 Reggeli Újság.

- 13 -
egyik-m ásik lapnál kaptam öt koronát egy-egy
tárcáért.
E gyre vilá g o sa b b lett. B öngészni kezdtem
az ajtónál kifüggesztett hirdetéseket. Már el
tudtam olvasni ezeket a sovány, v ig yo rg ó be­
tűket is: „A n d e rse n kisa sszony, szem födő-
árus, a kaputól jo b b ra .” S okáig ezzel foglal­
koztam , s a lenti óra m ár a nyolcat is elütötte,
am iko r fölkeltem és felöltöztem .
Kinyitottam az ablakot, s kinéztem . Láttam
egy ruhaszárító kötelet m e g e gy nagy rétet: a
távolban, egy leégett kovácsm űh ely mellett,
néhány m unkás a ro m o k eltakarításán dolgo­
zott. A párkányra könyököltem , s fölbám ultam
az égre. Ma bizonyosa n szép idő lesz. Eljött az
ősz, a finom , hűvös évszak, am ikor m inden
színt vált, s elmúlik. A z utcák m ár m egélénkül­
tek, s a lárm a kicsalt engem is: ez az üres szo­
ba, m elynek padlója lépéseim alatt hullámzott,
olyan volt, m int egy korhadt, borzalm as kopo r­
só. A z ajtóról hiányzott a zár, a zugból a kályha:
rendszerint harisnyában aludtam, h o g y reg­
gel száraz lábbal kelhessek föl. Csupán egy
kis piros hintaszéktől vidultam föl; esténként
e b b e n b ó b is k o lta m , és ábrá n d o zta m . Ha
nagy szél kerekedett, s a lenti ajtók kicsapód­
tak, a padlón és a falakon keresztül különös vi­
sítás hallatszott, s a Morgenbiodet az ajtó m el­
lett arasznyira m eghasadt.
Fölem elkedtem , s az ágy lábánál a sarok­
ban ben yúltam e g y batyuba. Nem találtam
ben ne egy m orzsá t sem ; vissza m en te m az
ablakhoz.
„Ki tudja - tűnődtem -, m ire jó a további ál­
láskeresés?" Teljesen letörtem a sok elutasí­

- 14 -
tástói, határozott „nerrf-től, a csillogó és elszür­
külő rem ényektől, a se m m ib e fúló újabb és
újabb kísérletektől. Végül m ár beálltam volna
pé n zbeszed őnek is, de későn jelentkeztem ;
különben sem tudtam ötven korona ó vad é­
kot adni. M indenütt akad ályo kba ütköztem .
A tűzoltóságnál is jelentkeztem . Vagy ötve-
nen sorakoztunk az előcsarnokban, s kidül-
lesztettük m ellünket, h o g y erős és rettenthe­
tetlen fé rfia k n a k h assu nk. E g y h iv a ta ln o k
m e g sze m lé lte a pályázókat; m egtapogatta
karjukat, s kérdeze tt egyet-mást. M ellettem
csak elment; m egcsóválta fejét, s kijelentette,
h o g y páp aszem em m iatt nem kellek. Újra b e­
álltam a sorba, m o st m ár páp aszem nélkül;
összeráncoltam hom lokom at, tekintetem va­
lósággal döfött, de e m b e re m m o s o ly o g v a
m egint kihagyott - b izonyára rám ism ert. Saj­
nos, ruhám m ár foszladozik, ú g yh o g y többé
nem is ajánlkozhatom rende s helyre.
Mily sim án és szabályosan lecsúsztam ! Vé­
gül ú g yszó lvá n m in d e n b ő l kiko pta m ; ne m
m aradt e g y fésűm , sőt e g y k ö n y v e m sem ,
h o g y olvasással űzzem el szom orúságom at.
Egész nyáron kijártam a tem etőkbe, va g y be­
ültem a palota kertjébe. H asábszám ra írtam a
la p o kn a k a c ik k e k e t a le g k ü lö n b ö z ő b b té­
m ákról, idegesen kiagyalt, furcsa ötleteket, kü­
lö n ö s sze szé lye ke t. K é ts é g b e e s é s e m b e n
gyakran a legképtelenebb tárg yakhoz nyúl­
tam; sokáig viaskodtam velük, de hasztalan,
hasztalan. M ihelyt b efejezte m valam elyiket,
rögtön nekifogtam a következőnek. A szer­
kesztők elzárkózásától ritkán törtem le; m in­
dig bíztam, h o g y valam elyik kísérletem beüt.

- 15 -
S csakugyan, ha hébe-hóba sikerült összeüt­
n ö m valam i é p ké zlá b dolgot, egyetlen dél­
után m unkájával m egkerestem öt koronát.
Újra fölegyenesedtem ; oda m e nte m a m os­
dóhoz, s egy kis vízzel m egnedvesítettem
n a d rá g o m kifé n ye se d e tt térdét, h o g y feke­
té b b n e k és újabbnak lássék. E m űvelet után
szo ká s szerint papírt és ceruzát dugtam a
zsebem be, s kim entem . N agyon halkan sur­
rantam le a lépcsőn, h o g y kijátsszam háziasz-
s z o n y o m éberségét; m ár napok óta potyára
laktam, s m ost sem volt m ib ő l fizetnem .
Kilencet ütött. Kocsik zörögtek, hangok töl­
tötték be a levegőt, valam i roppant reggeli kó ­
russá kevered tek a g ya lo g o so k lépteivel és a
k o csiso k ostorcsördítésével. A zajos nyüzs­
gésb e n m enten fölfrissültem , s egyre vid á­
m a b b k e d v e m ke re ke d e tt. E sze m ágába
sem ju to tt h o g y reggeli sétára induljak. Miért
szívnám tele a tüdőm et friss levegővel? Erős
voltam , m int e g y bika: m e g tudtam volna állíta­
ni b á rm e ly szekeret. Ritka, fin o m hangulatba
m erültem , a derűs k ö z ö n y érzésébe. Sorra
m egfigye ltem a sz e m b e jö v ő és továbbsiető
em bereket, vé g ig b ö n g é szte m a falragaszo­
kat, elfogtam a tovatűnő om n ib u szo kró l rám
té v e d ő tekinteteket, kitá ru lko zta m m in d e n
csekélységnek, m inde n futó, utam ba so d ró ­
d ó je le n sé g n e k.
C sak harap hatnék valam it egy ilyen tün­
dökletes napon! G yönyörködtem a reggeli ra­
gyogásban, s féktelen ö rö m ö m b e n m inden
o k nélkül eldúdoltam néhány dallamot. Egy
m észárszék előtt e g y a sszon y állt, kezében
kosár: n a g y b a n tan a ko d o tt, k o lb á s z t sü s­

- 16 -
 sön-e ebédre. A m iko r elm entem mellette, rám
pillantott. C supán e g y fo g a volt, e g ye tle n
szem foga. Az a sszon y képétől m ostani ide­
gessé gem ben és é rzé ken ységem ben azon­
nal m egundorodtam , hosszú, sárga foga ú gy
állt ki, m int e g y kisujj, s a h o g y felém fordult, pil­
lantásában va sta g k o lb á s z o k dagadoztak.
H irtelen e lm e n t az é tvá g ya m , alig b írta m
ém elygésem m el. A h o g y oda értem a bazár­
hoz, a szökőkú tbó l ittam e g y kis vizet. F ölnéz­
tem - a M egváltó tem p lom ána k óram utatója a
tízesen állt.
T ová bb ballagtam. N em tö rő d te m se m m i­
vel. Ötletszerűen m egálltam egy sarkon, s tel­
jesen céltalanul befordultam e g y m ellékutcá­
ba. Ö sszevissza kószáltam a reggeli ragyo-
gásban; gondtalanul ringatóztam a tö b b i b o l­
d o g e m b e r közt. A levegő tisztán és fényesen
tündökölt, lelkem re se telepedett árnyék.
Már tíz perce egy sánta öre g baktatott előt­
tem. Egyik kezéb en batyut vitt, nagy ig ye ke ­
zettel, m inde n erejét m egfeszítve törtetett elő­
re. Hallottam, m ennyire zihál, s e sze m b e ju ­
tott, h o g y átvehetném a csom agját; d e nem
siettem utána. Fönt a G raensenen3 találkoz­
tam Hans Paulival: kö szö n t s tovasietett, v a ­
jo n m ié rt rohan? Igazán n e m p á ly á z ta m
egyetlen koronájára sem ; a lehető legham a­
rabb vissza kü ld ö m néhány hete kölcsö n ké rt
takaróját is. Csak ju ssa k e g y kis levegőhöz,
nem kell nekem senki em berfia takarója. Ta­
lán m ár m a belefogok a jö v ő bűneiről va g y az

3 Szó szerint: határ: Oslo egyik fő u tcái*

- 17
akarat szabadságáról szóló cikkem be, vagy
bárm ibe, am it érd e m e s elolvasni, h o g y leg­
alább tíz korona üsse a markomat... E cikk
g o n d o la tá ra h irte le n fö lb u zd u lta m , h o g y
nyo m b a n fogjak hozzá a m unkához, s árasz-
szam szét tudásom at. Elhatároztam , h o g y be­
h ú z ó d o m a palota p a rkjá ba, s nem n yu g ­
szom , m íg el nem készülök.
De az öreg n yo m o ré k továbbra is előttem
kalim pált. Végül m ár ideges lettem. Miért rán­
gatózik ez a szerencsétlen folyton előttem?
Mintha ve ze tőm nek szegő dött volna; talán el­
tökélte, h o g y m in d ig útm utatóm lesz, s magá*
ra kényszeríti tekintetem et. Izgalm am ban úgy
képzeltem , h o g y m inde n keresztutcánál las­
sít valam elyest, s m eglesi, m erre szándéko­
zom továbbm enni; aztán jó l m eglóbálja ba­
tyuját, s kem énye n nekiered, h o g y m egelőz­
zön. E gyre tö b b keserűsé ggel szem léltem
ezt a torz alakot. Érzem , h o g y m in d in ká b b be­
legázol derűs hangulatom ba, s valam i rútság­
gal fedi be e szép, tiszta reggelt. Ni, akár egy
nagy, ugráló bogár, am ely kono kul kiverekszi
h e ly é t a vilá g b a n , s m a g á n a k kívánja az
egész járdát. A m iko r fölkerültünk a dom bra,
m egelégeltem a dolgot; odaléptem egy kira­
kathoz, s m egálltam , h o g y elhagyhasson. Né­
hány perc múlva, am iko r továbbindultam , a
sánta m egint előttem bicegett: id őközbe n ő is
m egállapodott. E kko r elvakultan előrelódul­
tam, három -négy lépéssel utolértem , és a vál­
lára csaptam .
N yo m ba n m egállt. E gym ásra m eredtünk.
- A d jo n egy kis tejrevalót! - szólalt m eg vé
gül, s lehorgasztotta fejét.

- 18
 Ejnye, ejnye, ezt m egkaptam ! Ö sszevissza
turkáltam a zsebeim ben.
- Szóval, tejre. 1lm. De m anapság szű kö ­
sen vagyunk, s nem tudom , csakugyan rászo­
rul-e a segítségre.
- Tegnap D ram m e nben4 ettem utoljára! -
m ondta a sánta. - Nincs e g y ő ré m sem, s ed­
d ig nem kaptam munkát.
- Iparos?
- Igen, kaplitűző vagyok.
-M icso d a ?
- Kaplitűző. De a tö b b i cip é szm u n ká h o z is
értek.
- A z más! - m ondtam . - V árjon itt néhány
percig. Szerzek e g y kis pénzt, pár őrét.
Lerohantam a Pile útra. Tudtam , h o g y ott az
egyik ház első em eletén lakik e g y zálogos;
egyé bként e d d ig s osem voltam nála. A kapu­
ban gyorsan levetettem m ellényem et, ö ssze ­
csavartam , s h ó n o m alá dugtam ; aztán föl­
m entem a lépcsőn, s b e ko p o g ta m az „inté-
zet”-be. M eghajoltam , s a pultra d o b ta m a m el­
lényt.
- Egy ötven! - m ondta az em ber.
- Köszönöm ! - feleltem. - Ha nem híztam
volna ki belőle, nem hag ynám itt.
M egkaptam a pénzt és a cédulát, s vissza ­
siettem. Ez a m ellény-ügy vo ltaké ppen kitűnő
ötlet volt; m é g bősé gesen m e g is reggelizhe­
tek, s estig befejezhetem a jö v ő bűneiről ter­
vezett tanulm ányom at. E gyszerre m e g b é ké l­
tem a világgal, s rohantam a n yo m orékho z,

4 Oslo egyik külvárosa, erről nevezték el a város egyik

főútvonalát.

- 19 -
h o g y egysze r s m inde nkorra m egszabadul­
ja k tőle.
- Tessék! - m o n d ta m neki. - Örülök, h og y
rögtön h ozzá m fordult.
Elvette a pénzt, s végigm ért. Vajon m it bá­
m ul? Ú gy véltem , k ü lö n ö se n n a d rá g o m o n
akadt fönn; elképed tem pim aszságán. Csak
nem hiszi ez a nyavalyás, h o g y olyan sze­
gén y vagyok, am ilyenne k látszom ? Hisz úgy­
szólván m áris belekezd tem egy tízkoronás
cikkbe! Egyáltalán nem félek a jövőtől; többr
vasat tartok a tűzben. Mi köze hozzá bárkinek,
h o g y ilyen derűs napon borravalóval tüntetek
ki valakit? A n yo m o ré k tekintetétől fölforrt a
vérem . Elhatároztam , h o g y távozás előtt m eg­
leckéztetem őkelm ét. Vállrándítva megállapí­
tottam:
- Jóem ber, m aga nagyon csúnyán viselke­
dik! Miért bazsal jó te v ő je térdére, ha kap egy
koronát?
Hátrahőkölt egészen a falig, s eltátotta szá­
ját. Valam i m oto szkált kobakjában; alkalm a­
sint úgy gondolta, h o g y a bolond ját járatom
vele. Visszanyújtotta a pénzt.
T o p o rz é k o lv a rákiab áltam , h o g y tartsa
m eg. Csak nem képzeli, h o g y potyára fára­
doztam ? Ki tudja, nem tartozom -e neki azzal a
koronával; talán e sze m b e jutott egy régi adós*
ságom . Igaz e m b e r előtt áll, tetőtől talpig be­
csületes e m b e r előtt, igen, tartsa m eg azt a
pénzt... Sose köszöngesse; örvendek, h og y
kisegíthettem . Isten vele!
O tthagytam. Végre lerázhattam ezt a guta­
ütött nyűgöt; föllélegeztem . Visszam entem a
Pile útra, s m egálltam egy élelm iszerbolt előtt.

- 20 -
A kirakatból rengeteg áru m osolyg ott ki; úgy
döntöttem , h o g y bem egyek, s veszek valamit.
- Egy darab sajtot m e g e g y zsem lét! - d o b ­
tam a félkoronást a pultra.
- A z egészért? - g ú n yoló dott az asszony;
egyetlen tekintetre se méltatott.
-Ig e n , az egé sz ötve n őréért! - h a n g sú ­
lyoztam .
M egkaptam a holm it, hajlongva e lkö szö n ­
tem az öreg, kö vé r nőtől, s fölvágtattam a p a la
ta parkjába. Találtam e g y üres padot, s nekies­
tem az elem ózsiának. ízlett; m ár rég nem et­
tem ilyen bőségesen. Lassanként olyan jó lla ­
kott nyugalom ba m erültem , m intha hosszan
sírtam volna. P om pás k e d v e m kerekedett;
m ost m ár nem akarózott h o lm i lapos és kö ­
zönséges tém áról írnom. Mi az, h o g y a jö v ő
bűnei? Nem titok, csak bele kell kukkantani a
históriába. Nem, én sú ly o s a b b feladattal is
m e g b irkó zo m . Éreztem , h o g y le k ü z d ö m a
le gnag yobb akadályokat, s eltökéltem , h o g y
h á ro m fe je ze tb e n fö ld o lg o z o m a filo zó fia i
m egism erés kérdését. Term észetesen m e g ­
ra g a d o m az alkalm at, s ízzé-porrá z ú z o m
Kant néhány szofizmáját... Elő akartam venni
írószereim et, h o g y hozzá fog jak a m unkához,
e kko r vettem észre, h o g y nincs ceruzám ; a
zálogosnál m aradt, a m ellényzsebem ben.
Istenem, m in d e n ellenem esküdött! K árom ­
ko d ta m néhányat, fölálltam , és já rkálni ke zd ­
tem az ágyások közt. Körös-körül nagy csend
volt. Messze, a királyné villájánál, két dada tolt
gyerekkocsit; különben e g y lélek se m m utat­
kozott. S zörnyen elkeseredtem ; d ü h ösen sé­
táltam p a d o m előtt. „M indenütt buktatókba üt­

-21 -
közöm ! H árom fejezetes cikke m nem készül­
het cl egy p o to m sá g miatt, m ert nincs egy
tízőrés ceruzám ! S ha vissza m e n n é k a Pile út­
ra, és e lkérn ém a ceruzám at? M egírhatnék
egy cs o m ó hasábot, m íg a sétálók el nem
özön lik a parkot. A n nyi m in d e n függ ettől a filo­
zófiai m e g ism e ré srő l szóló tanulm ánytól, ta­
lán sok-sok e m b e r boldogsága. N agyon lehet­
séges. Talán e lő b b re lendítene egy sereg fia­
talem bert - hajtogattarrt. - Kanttal ped ig nem
ke zd e k ki. Fölösleges. Leg felje bb elegánsan y
kité re k az id ő és a tér tárg yalá sa elől. De
Renanért nem felelek, Renanért, az öre g pa­
pért... M indenesetre az a fontos, h o g y m egír­
ja k ennyi m e g ennyi hasábot. Nem fizettem
h ázb ért, h á z ia s s z o n y o m m in d e n reggel
h ossza n néz rám, ha összetalálkozunk a lép­
csőházban: ettől naphosszat gyötrődöm , leg­
jo b b ó rá im b a n is elkeserít, noha különben
n e m g o n d o lo k s e m m i ke lle m e tle n sé g re .
Nem kín ló d o m tovább!” Kiperdültem a park­
ból, h o g y e lhozzam a ceruzám at a zálogostól.
A p a lo ta d o m b ró l le jö ve t e lhaladtam két
h ö lg y m ellett. S ie tte m b e n h o z z á é rte m az
egyiknek a karjához. Fölnéztem : telt arcú volt,
egy kissé sápadt. Hirtelen elpirul, s csodálato­
san m egszépül, v a jo n mitől? Talán egy arra
m enő férfi egyetlen szavától, talán csak a m a­
ga titkos gondolatától. Vagy m ert karját súrol­
tam? D uzzadt m elle hevesen hullám zik; ke­
m ényen szorítja napernyőjét. Mi történt vele?
Megálltam, s hagytam , h o g y m egint elém
kerüljön. Ez a jelenet oly furcsán hatott rám,
h o g y m a jd g yöke re t ve rt a lábam , indulatos
voltam ; haragudtam m agam ra, am iért elhagy­

- 22 -
tam a ceruzát. Az ého m ra elfogyasztott b ő ­
séges reggelitől m eg fölhevültem . De g o n d o ­
lataim egyszerre b o lo n d o sá n kibicsaklanak;
furcsa ke d ve m támad, h o g y m e g ije ssze m a
hölgyet, kövessem , s így va g y úgy fölingerel­
jem . Újra utolérem , e lm eg yek mellette, m ajd
gyorsan m egfordulok, és farka sszem e t né­
zek vele. Képébe m eredek, s álltó h e lyem ben
kitalálok e g y so se m hallott nevet, egy lágyan
és idegencsen hangzó nevet: Ylajali. A m iko r
odaért hozzám , kiegyene sedtem , s határo­
zottan rászóltam :
- Kisasszony, elveszti a könyvét!
Szívem hallhatóan dobolt.
- A kö nyve m e t? - ké rd i társnőjétől. S to­
vábbm egy.
G o n o s z s á g o m n e m h a g y n y u g o d n i: a
h ö lg y után ló d u lo k . T ö k é le te s e n tudtam ,
h o g y o tro m b á n k o m is z k o d o m , d e ne m
küzdhettem le vágyam at: zavaros hangula­
tom rabja voltam , s va ko n e n g e d e lm e s k e d ­
tem le g b á rg yú b b ötleteim nek. I lasztalan b i­
zonygattam m agam nak, h o g y osto b á n vise l­
kedem ; hülyén fin torogtam a h ö lg y m ögött, s
a m iko r elhaladtam m ellette, nagyokat k ö h ö g ­
tem. Lassan, pár lé p é sn yire to p o g ta m előtte.
Á llandóan hátam on é reztem tekintetét, aka­
ratlanul is m e g g ö rb e d te m a szé g ye n tő l, s
ko rholta m m agam at, h o g y g yö trö m . Lassa n­
ként c s o d á la to s ká b u la tb a estem ; va la h o l
m e ssze vagyok, másutt, s szinte öntudatla­
nul úgy érzem , h o g y nem is én o s o n o k a k ö ­
vezeten.
A h ö lg y n é h á n y p e rc m ú lv a a Pascha-
kö n yvke re ske d é sh e z ért. Én m ár ott állam az

- 23 -
első kirakatnál, s a m iko r elém kerül, odalépek
hozzá, s m egism étlem :
- Kisasszony, elveszti a könyvét!
- Miféle könyvet? - riadozik. - Te érted, m ifé­
le k ö n yvrő l beszél?
S megáll. G onoszul g y ö n y ö rk ö d ö m zavará­
ban: u jjo n g o k a sze m é b ő l tűző tétovázás lát­
tán. Képtelen m egérteni, m iért szólongatom
kétségbeesetten. N incs nála könyv, m é g egy
p a p írs z e le tk e sem , m é g is kutatja zsebeit,
ö ssze vissza forgatja kezét, hátrafordul, a já r
dát vizsgálja, a v é g s ő k ig m egfeszíti fin o m
agyacskáját, h o g y kitalálja, m ilyen kön yvrő l
beszélek. Elpirul és elsápad, arckifejezése pil­
lanatonként változik, s hallhatóan liheg: ruhá­
já n a k g o m b ja i is szinte rám m erednek, m int
e g y halálra rém ült szem sor.
- N e tö rő d j vele! - húzza to vá b b a m ásik. -
Hiszen részeg. Nem látod, h o g y részeg?
B árm enn yire kizö kke n te m m agam ból, bár­
m ily láthatatlan erő hatalm ába estem is, sem ­
m i sem kerülte el figyelm em et. E gy nagy, bar­
na kutya rohant át az utcán, neki a ligetnek, le a
T iv o li5 felé, ke ske n y a lpakkaö rv volt a nya­
kán. F öljeb b kinyílt e g y első em eleti ablak,
e g y csupasz karú lány kihajolt rajta, s hozzáfo­
gott a külső táblák tisztításához. Teljesen éber
voltam , frissen koncentráltam : m inden jelen­
ség o ly sugárzóan, o ly kézzelfoghatóan áradt
belém , m intha hirtelen éles fény perdült volna
körülöttem . A z elöl haladó h ö lgyek kalapján
k é k m a d á rs z á rn y é ke ske d e tt, n ya ku kb a n

5 Oslo vidámparkja.

- 24 -
s k ó t se lye m sza la g . T e s tv é re k n e k n é zte m
őket.
B e ka n ya ro d ta k. A Cisler-féle z e n e m ű k e ­
reskedé s előtt m egálltak, s összed ugták a fe­
jüket. Én is m egálltam . K é sőbb m egfordultak,
s végigrótták e lő b b i útjukat. Újra elhaladtak
m ellettem ; az E gyetem utcánál befordultak a
St. O laf tér felé. A m e n n y ire c sa k m ertem ,
m in d vé g ig a sarkukban voltam . E g yszer visz-
szasandítottak, félénken is, kíváncsian is; úgy
láttam, nem botránkoztak m eg, nem ráncol­
ták össze szem öldöküket. T ü relem m el v is z o ­
nozták tolakodásom at. R estelkedve sütöttem
le szem em et. N em ü ld ö z ö m ő k e t to vá b b ;
csak hálából kísérem te kin te te m m e l léptei­
ket, s add ig b ám ulok utánuk, m íg el ne m tűn­
nek valahol.
A kettes szám ú nagy, h á rom em ele tes ház
előtt m é g egysze r visszapillantottak, aztán b e ­
m entek. A szö kő kú t m ellett ne kitá m a szko d ­
tam a gázlám pa oszlopának, s a lépcsőhá z fe­
lé figyeltem ; lépéseik nesze az első em eleten
halt el. E lh ú zó d o m az oszloptól, s fölné zek a
házra. E kko r furcsa d o lo g történik. Fent m eg­
m ozdulnak a függönyök, e g y pillanat m úlva
kitárul az ablak, e g y fej kihajlik, s kü lö n ö s
tekintet rebbe n rám. „Ylajali!” - suttogtam , s
éreztem, h o g y elpirulok. Miért nem kiált segít­
ségért? Miért n em vágja fejem he z az e gyik vi­
rágcserepet, vagy m iért nem küld le valakit,
h o g y elzavarjan ak? M ozdulatlanu l né zzü k
egym ást. Egy perc is eltelik. G ondolatok rö p ­
ködn ek az ablak és az utca közt, s e g y szó
sem hallatszik. A h ö lg y visszahúzódik. Meg­
rezzenek; finom ütés ráng át a szívem en. Egy

- 25-
váll elfordul, egy hát eltűnik a szobában. Szinte
bólintásnak éreztem a lassú hátrálást, a gyen­
géd vállm ozgást; vérem fölpezsdült e kedves
üdvözlésre. Csodálatosan vid á m lettem. A z­
tán m egfordultam , és elindultam lefelé.
Nem m ertem hátranézni; n em tudtam, visz-
szatért-e az ablakhoz. Ezen töprengve egyre
nyugtalanabb és id e g e se b b lettem . A ligha­
nem m ost is az ablaknál áll, s onnan lesi m oz­
dulataimat. S zörnyen viszo lyo g ta m e hátulról
való ellenőrzéstől. Kihúztam m agam at, s ke­
m ényen lépdeltem , de lábam meg-megrán-
dult, s já rá so m m induntalan kibicsaklott, m ert
p á vá sko d n i akartam . H ogy nyug odtnak és
k ö z ö n y ö s n e k hassak, a ka rom at lóbáltam ,
kö p kö d te m , s jobbra-balra fintorogtam , Hiá­
ba. Éreztem , h o g y az a szem pár állandóan a
tarkó m ba fúródik, s a h id e g végigfutott a gerin­
cem en. Végre bem en ekültem e g y m ellékut­
cába, s onnan letértem a Pile útra, h o g y visz-
szaszerezze m a ceruzám at.
R ögtön m egkaptam . A zálogos m aga ke­
reste ki a m ellényt, s szólt, h o g y e g y füst alatt
vizsg á lja m át a tö b b i zsebet is. Csakugyan ta­
láltam két zálogcédulát. Eltettem a papírokat,
s a barátságos férfiúnak m e g kö szö n te m szí­
vességét. E gyre jo b b a n vo n zó d ta m a zálo­
goshoz, s e g ysze rre nagyon fontosnak tekin­
tettem , h o g y im p o n á lja k neki. M egindultam
az ajtó felé, m a jd vissza fo rd u lta m a pulthoz,
m intha ottfelejtettem volta valam it; úgy vél­
tem, m agyarázattal tartozom , fölvilágosítás-
sal, s d ú d o ln i kezdtem , h o g y fölkeltse m fi­
gyelm ét. Fogtam a ceruzát, s b e lebö ktem a
levegőbe.
 - E sze m be sem jutott volna, h o g y idemász-
szak egy vacak ceruzáért! - m ondtam . - Más,
kü lönös o k hozo tt vissza. B á rm ily cse ké ly­
ségnek látszik is, ez a csö p p ceruzacso nk tett
azzá, am i vagyok, ú gyszó lván ennek kö s z ö n ­
hetem a világban elfoglalt helyem et.
A zálogos odajött egészen a pulthoz.
-Ig a zá n ? - kérdezte, s kíváncsian nézett
rám.
- Ezzel a ceruzával írtam a filo zófiai m e g is­
m e ré s rő l s z ó ló h á ro m k ö te te s ta n u lm á ­
nyom at! - folytattam hidegvérrel. - N em hal­
lott róla?
De, m intha hallotta volna a nevet is, m e g a cí­
m et is.
- Nos, az az én m űvem ! - m ondtam . - Tehát
ne csodálkozzék, ha visszakívántam ezt a pa­
rányi ceruzavéget. Nagy kin cs ez nekem , va­
lóságos kis jó barát. Különben fogadja, uram,
őszinte hálám at jóságáért. S o sem felejtem
el... nem, csakugyan nem felejtem el. Kimond-
tam, állom. Én m ár ilyen vagyok, s ön m e g is
érdem li. Isten vele!
Ú gy m e h e tte m az ajtóhoz, m in t akin e k az
ajánlásától m a g a s állások függnek. A d e ré k
z á lo g o s k é ts z e r is m e g h a jo lt, m íg k iv o ­
nultam . M ég e g y s z e r vissza n é zte m , s e lbú­
csúztam .
A lé p c s ő n e g y a s s z o n n y a l ta lá lko zta m .
F é lénke n fé lre h ú zó d o tt, h o g y k ité rje n e lő ­
lem , o ly h e tyké n lé p d e lte m lefelé. A ka ratla­
nul z s e b e m b e nyúlta m , h o g y m e g a já n d é ­
k o z z a m valam ivel; de n e m találtam sem m it;
erre m e g h ö k k e n v e e liszko lta m m ellette. Kis­
vártatva ő is b e k o p o g o tt az „in té ze ttb e ; m e g ­

- 27 -
ism e rte m az ajtóra feszített acélháló je lle g ­
zetes zörgését.
A nap d e le lő re ért; tize n ké t óra lehetett.
A város m ár fölkászálódott; közeledett a séta-
fikálás ideje; köszöntő, kacarászó csopo rtok
hullám zottak föl-alá a Kari Johan utcánk o ld a ­
la m h o z szorítottam kö n yö kö m e t, s lapulva
surrantam tova az is m e rő s ö k mellett. T ö p ­
rengve m ásztam felfelé a palotadom bon.
Sok em berre l találkoztam . Mily könn yen és ^
fölényesen forgolódnak! Úgy libbe nnek át az
életen, m int valam i bálterm en. Nem ül gon d a
szem ükben, teher nem n yo m ja le vállukat; ta­
lán egyetlen felhős gondolat, egyetlen pindur-
ka titkos fájda lom sem zaklatja derűs lelkűket.
S én, aki itt lo p a k o d o m köztük, fiatalon, m ég
úgyszó lván ham vasán, én m ár el is felejtet­
tem, m i a boldogság! Teljesen eltöltött ez a
gondolat, s m egállapítottam , h o g y borzalm as
igazságtalanság történt velem . Miért szenved­
tem annyit az utóbbi hónapokban? Korábbi
derűm v é g ké p p elillant; m indenfelől képtelen
gyö tre lm e k zúdultak rám . N em ülhettem le
e g y padra, ne m tehettem e g y lépést, n yo m ­
ban a p ró és je le n té k te le n véletlenek, n y o ­
m o rú s á g o s s e m m is é g e k to la k o d ta k tuda­
tom ba, s szétszórták erőm et. E gy tovaszágul-
d ó kutya, e g y úrie m b e r gom blyukába n sár­
g á lló ró zsa fö lb o ly g a tta g o n d o la ta im a t, s
h o ssza s tűnődé sre késztetett. Mi ütött belém?
isten pécézett ki? De m iért éppen engem ? Mi­
ért nem e g y dél-amerikait, ha szabad kérdez­

6 Oslo egyik főútvonala.

- 28 -
 nem? Minél m é lye b b re hatoltam , annál érthe­
tetlenebbé vált, m iért é ppen én lettem az iste­
ni k e g y e le m s z e s z é ly é n e k kísérleti nyula.
M e g le h e tő se n k ü lö n ö s eljárás: m e llő z i az
egész világot, h o g y belém akaszkodhasson,
noha Pascha antikvárius is, H ennechen hajós­
vállalkozó is m é ltó b b voít erre a kitüntetésre.
Hiába tépelődtem . A le g súlyosabb kifogá­
sokkal kárhoztattam az Úr önkényét. Nem já r­
ja, h o g y az Atya velem fizetteti m e g az egész
világ bűnéit! Igaz, találtam e g y padot, s le is ül­
tem, de folyton csak gyötrődtem , s képtelen
voltam e g ye b e kre gondolni. Attól a m ájusi
n ap tól ke zdve , a m ik o r ke lle m e tle n s é g e im
m egkezdődtek, határozottan éreztem , h o g y
egyre inkább gyengülök. Sokkal ern ye d te b b
voltam , se m h o g y követhettem volna elhatá­
rozásaim at: kis rágcsálók furakodtak belém ,
s üresre martak. És ha Isten úgy döntött, h o g y
egészen elpusztít? Fölálltam, s já rkálni ke z d ­
tem a pad e lő tt
E bben a pillanatban a le g m é lye b b g yö tre ­
le m be zuhantam : karom is annyira m egfáj­
dult, h o g y nehezem re esett rendesen tartani.
A legutóbbi b ő sé g e s é tkezés következtébe n
k e se rve s é m e lyg é sse l kü szkö d te m . T úlsá­
gosan elteltem, ingerülten sétáltam föl s alá,
egysze r sem pillantottam a körülö ttem nyüzs-
gölődőkre, akik árnyakként suhantak el m el­
lettem. Majd két úr elfoglalta padom at: rágyúj­
tottak, s hangosan beszélgetni kezdtek. Meg­
haragudtam , s m ár-már rájuk főrm eqltem , de
aztán otthagytam őket, s átm e nte m a park túl­
só részére. Találtam e g y új padot, s leültem.
M egint az ú rra gondoltam . Szerintem telje­

- 29 -
sen felelőtlen d o lo g tőle, h o g y valahányszor
állásért jelentkezem , m in d ig közbelép, s elle­
nem tör, noha csupán a m indennapi kenyérre
p á ly á z o m . P o n to sa n m e g fig y e lte m , h o g y
am ikor huzam o sabban koplalok, m intha agy­
ve lő m halkan kifolyna kopo nyám ból, s üre­
sen lebegnék. Fejem kö nn yűvé és idegenné
válik; m ár nem é rzem súlyát vállam on. Ha
ilye n ko r ránézek valakire, alighanem tágra
m eresztem szem em et.
így töprengtem a pádon, s m ind keserűb­
ben lázadoztam Isten ö rö kö s gyötrése ellen.
Ha úgy képzeli, h o g y zaklatással és gáncso­
lással jo b b a n m agához édesget, biztosítha­
tom: téved. S a dactól szinte sírva néztem föl a
m agasba; e g ysze r s m inde nkorra m e g m o n ­
dogattam neki m agam ban.
E sze m be jutottak régi hittanóráim em lékei.
M egcsendültek fülem be a zsoltárok dallamai.
Hangtalanul beszé ltem m agam m al, s gúnyo­
san félrehajtottam fejem et. Miért aggódjam
olyan cse kélység miatt, h o g y m it egyek, mit
igyák, s m ivel fö d je m be ezt a halandó testnek
nevezett hitvány féregzsákot? Nem gondos-
kodott-e a Terem tő rólam , akárcsak az ég m a­
darairól, s ne m része síte tte kegye lm ében ,
a m iko r kipécézte gyarló szolgáját? isten bele­
nyúlt idegszálaim közé, s lágyan, gyengéden
összekuszálta az egész hálózatot, isten visz-
szahúzta ujjait, s ím e rájuk tapadtak finom
id e g ro s tja im és v é k o n y id e g szá la im . S e
szent ujjak, isten ujjai n yom án nyitott rés, seb
tám adt agyam on. De isten b ékén hagyott; m i­
helyt befejezte m űvét, nem illetett többé, s
nem sújtott se m m i gonoszsággal. Békén el­

- 30 -
eresztett; m egengedte, h o g y örüljek nyitott
s e b e m n e k. Nem , isten, az ö rö k k é v a ló Úr,
nem sújtott se m m i rosszal...
A Diákliget felől zeneszó szűrődö tt föl hoz­
zám. Tehát m ár két óra elmúlt. Elővettem pa­
pírjaim at h o g y b e le fo g ja k az írásba; e k k o r
b o rb é ly b lo k k o m kiesett a zsebem ből. Kinyi­
tottam s m e g szám oltam a szelvényeket; m é g
hat je g y volt benne. „Hála Istennek! - rebeg-
tem. - Még néhány hétig rendesen, borotvál-
tan járhatok!” M egm aradt va g yo n ká m birtoká­
ban rögtön d erűse bbre hangolódtam ; g o n d o ­
san kisim ítottam a szelvényeket, s eltettem a
blokkot.
De az írással nem boldogultam . N éhány
s o rn yi n e kib u zd u lá s után v é g k é p p e la ka d ­
tam. G ondolataim ö sszevissza kóvályogtak;
nem sikerült ö sszp o n to síta n i fig ye lm e m e t.
Minden kizökkentett, m in d e n új b e n yo m á sb a
belefeledkeztem . L e g yek és szú n yo g o k tele­
ped tek a papírra, s m eg za va rta k m u n k á m ­
ban, Rájuk fújtam, h o g y m egszab aduljak tő­
lük, egyre erő se b b e n és erő se b b e n fújtam,
de hasztalan. A kis bestiák hátrapucsítják fe­
neküket, szétterpeszkednek, s úgy m e g m a ­
kacsolják m agukat, h o g y cingár lábaik ívbe fe­
szülnek. Egyáltalán nem kívánkoznak el. Min­
d ig b e le k a p a s z k o d n a k v a la m ib e ; n e k itá ­
m asztják sarkukat egy-egy ve ssző n e k vagy
papírbarázdának, s ko no kul m aradnak, m íg
m aguk m eg nem elégelik vizitjüket.
Egy ideig ezekke l a kis szörn ye te g e kke l
foglalkoztam ; keresztbe vetettem lábam at, s
hosszasan figyeltem őket. Hirtelen éles klari­
néthangok csaptak föl h o zzá m a Diákligetből,

-31 -
s új irányba terelték gondolataim at. A z agya-
lástól letörten zsebre dugtam papírjaimat, s
hátradőltem a pádon. Fejem ebb en a pillanat­
ban annyira kitisztul, h o g y fáradság nélkül cif-
rázgatom a legpazarabb gondolatokat. Am íg
eb b e a helyzetbe m erevüiök, s m ellem en és
lábam on végigsiklatom tekintetem et, észre-
v e sze m , h o g y b o k á m m in d e n é rv e ré s re
m egrándul. Félig fölegyenesedem , s lábam ra
sandítok. Furcsa, fantasztikus, e d d ig soha­
sem tapasztalt hangulatba esem ; valam i fi­
nom , csodálatos fény cikázik át idegeim en.
A m iko r lepillantottam cipőim re, m intha vala­
m e lyik régi is m e rő s ö m b e b otlo ttam volna,
vagy vissza szere zte m volna egy elvesztett
tagom at; a találkozás gyö n yö rű sé g e reszket
érzékeim ben, s sze m e m kö n n yb e lábad; úgy
rém lik, c ip ő m susogva dalol felém . „Gyenge­
ség! - torkoltam le m agam at. Ö sszeszorítot­
tam ö klöm e t s kijelentettem : - G yengeség! Be­
lehülyülök ezekb e a nevetséges érzésekbe,
tudatosan já ro m a bolondját!” Higgadtan és
szig orú an érveltem , s össze csip p e n te tte m
szem em et, h o g y m e g kü zd je k könnyeim m el.
Mintha e d d ig so se m láttam volna a cipőm et:
belem élye dek külsejébe, tanulm ányozom uj-
ja im m ozgatására reagáló m im ikáját, form á­
já t és nyeszlett felsőrészét, s megállapítom ,
h o g y ráncai és varratai roppant egyéniek, rop­
pant jellegzetesek. Szinte m agam vagyok ez
a cipő; énem énje, lélegző része...
Sokáig játszadoztam ezekkel a sejtelm ek­
kel, talán egy teljes óráig. Majd jö tt egy kis öreg­
em ber, s elfoglalta p ad om túlsó végét. Belefá­
radhatott a járásba, m ert lihegve mondta:

- 32 -
 - Igen, igen, igen! Igen, igen, igen! Haj, haj!
Mintha valam i szél Kisöpörte volna fejem et
erre a sorozatra. Fütyültem a cipőre, s m áris
úgy véleKedtem, m intha réges-rég éltem vo l­
na át Kusza hangulatom at, va g y talán e g y k é t
éve, s lassanKént Ki is hull em léKezetem ből.
Figyelni Kezdtem az öreget.
De m i Közöm ehhez az em berKéhez? Sem ­
mi, igazán sem m i! CsaKhogy görcsö se n fo­
gott egy újságot, a hirdetési oldallal Kifelé for­
dított, csom agolópapírnaK használt régi szá­
mot. Hirtelen Kíváncsiságom ban valósággal
m egbűvölten néztem az újságot. Őrült ideám
támadt: bizonyára Különös lap, egyetlen a m a­
ga nem ében. K íváncsiságom egyre foKozó-
dott; ide-oda fészKelődtem a pádon. Alkalma-
sint okiratok, e g y levéltárból ellopott ve sze ­
delm e s aKtáK. TitKos jegyzőK önyveK ről, ösz-
szeesKüvésről Képzelődtem .
A z öreg szótlanul gondolKozott. V ajon m i­
ért fordítja be az újság cím oldalát? N em szo-
Kás! Itt valam i agyafúrtság lappang! A z öreg
aligha válna m e g csom agjától. Nem, a világ
m inde n Kincséért sem. Talán m ég a zsebétől
is félti a titKot. EsKüszöm , valam i nincs rend­
ben a cso m a g Körül.
A levegőb e bám ultam . M ajd m e gőrültem a
Kíváncsiságtól, h o g y nem deríthetem föl ezt a
m isztikus ügyet. M egtapogattam zsebeim et,
h o g y valam i ajándéKKal k e d v e ske d h e sse n !
a bácsiKának, s szóra bírhassam . Csak a b o r­
b é ly b lo k k került a ke z e m b e , d e n y o m b a n
visszadugtam . Hallatlan p im a szsá g ra szán­
tam el m agam . Üres m e llzse b e m re ütöttem , s
m egszólaltam :

- 33 -
 - M egkínálhatom egy cigarettával?
Nem, nem dohányzik, szem e m iatt leszo­
kott a füstölésről, m a jd n e m m egvakult már.
K ülönben hálás köszönet!
- Régóta szenved? Talán m ár nem is ol­
vas? M ég újságot sem?
- Sajnos, m é g újságot sem!
A z öreg rám nézett. M indkét szem e hályo-
g o s volt, színtelen, üveges tekintetű, csúnya.
- Ugye, ön idegen errefelé ? - kérdezte.
- Az, az... A z újság cím ével sem boldogul?
- Nem nagyon... - A zonnal kihallotta hang­
lejtésem ből, h o g y idegen vagyok. Nem tagad­
ja, füle csodálatos; éjszaka, a m ikor m indenki
alszik, a s zo m szé d szo b á b ó l is m eghallja az
em b e re k lélegzését. - De szabad tudnom , hol
lakik?
G yorsan kitaláltam egy hazugságot. Akarat­
lanul, te rv és szándék nélkül hazudtam :
- Szent Olaf tér kettő...
- Igazán? - A z öreg úgy ism erte a teret, m int
a tenyerét. Van ott e g y szökőkút, néhány gáz­
lámpa, két-három fa... m inde n kavicsra em lék­
szik. - Hányas szám ban lakik?
Már beleszédültem az újság titkába. Türel­
m etlenül fölálltam. Törik-szakad, kib o g o zo m
ezt a rejtélyt.
- De ha nem tudja elolvasni újságját, miért...
- igen, kettes szám ot m ondott? - A z öreg
egyáltalán nem hederített nyugtalanságom ra.
- valaha ism ertem a kettes szám ú ház vala­
m e n n yi lakóját. H ogy hívják a házigazdáját?
Kapásból m o n d ta m egy nevet, h o g y m eg­
szabaduljak az öre g zaklatásától. Kitaláltam
ezt a nevet, h o g y kitérjek az üldözés elől.

- 34 -
 - Happolati! - m ondtam .
- Igen, Happolati! - bólintott az öreg; egyet­
len szótagot sem hagyott ki e nehéz névből.
E lképedve néztem rá. N agyon kom olyan,
tűnődve ült. A lig ejtettem ki ezt a buta nevet, az
öreg rögtön belenyugodott, s úgy dobta visz-
sza, m intha m ár hallotta volna. K özben letette
csom agját a padra. M inden kíváncsiságom
v é g ig b iz s e rg e tt id e g e im e n . M e gfigye ltem ,
h o g y az újságon kö vé r zsírfoltok ütnek át.
- Ugye, a házigazdája tengerész? - kérd e z­
te az öreg, a le gcse ké lye b b g ún y nélkül. - Mint­
ha tengerész lett volna. Úgy em lékszem ...
- Tengerész? Bocsánat, akko r az ön ism e­
rőse a fiatalabbik; ez ugyanis J. A. Happolati,
ügynök.
Gondoltam, h o g y ezzel végké pp diadalm as­
kodom ; az öreg csakugyan m egint engedett.
- A zt hallottam, ügyes fickó - p ró b á lkozott
tovább.
- Nagy huncut - feleltem. - R em ek üzletem ­
ber! M indennel foglalkozik. Szállít áfonyát Kí­
nába, hoz O roszo rszág ból tollat, pelyhet, bőrt,
fát, tintát...
-H e h e ! Ö rdö ngös kópé! - szólt kö z b e az
öreg. Egészen fölélénkült.
M icsoda fordulat! Kiaknáztam a helyzetet; a
hazugságok kergetőztek fejem ben. Újra leül­
tem. M e g fe le d k e z te m az ú jsá g ró l, nekitü-
zesedtem , s nem hagytam szó h o z jutni az
öreget. A törpe hiszékenysé gétől nekirugasz­
kodtam ; irgalm atlanul tönkrehazudom , telje­
sen legyűröm a bácsikat.
- N em hallott Happolati találm ányáról, a vil­
lam os zsoltároskönyvről?

- 35 -
 - Micsoda? Vili...?
-Ig e n , a sötétben világító villa m os betűk!
Óriási vállalkozás! Milliós tőkék forognak, ön­
tödék és n yo m d á k dolgoznak, nagy fizetésű
technikusok töm ege sürgölődik, állítólag hét­
száz em ber.
- E z m ár igen! - állapította m e g az öreg.
Nem m o n d o tt többet. Elhitte m inde n szava­
mat; m é g csak nem is álm élkodott. Csalódás-
féle vett rajtam erőt; azt hittem, h o g y ötleteim ­
től m egvadul.
M egint elsütöttem néh ány kétségbeesett
hazugságot; m o st m ár a vé g ső kig feszítettem
a húrt; célozgattam , h o g y H appolati kilenc
évig perzsa m iniszter volt. - Talán nem is sejti,
m i Perzsiában a m iniszter? - kérdeztem . -
T ö b b m int itt a király! A fféle szultán, ha ugyan
tudja, m i az. De Happolati so se m lőtt bakot. - S
beszéltem neki Ylajaliról, erről a tündéri király­
kisasszonyról, akit három száz rabnő dédel­
get, s aki sárga rózsábó l vetett n yoszo lyán al­
szik. A világ le g sze b b terem tése. - Istenemre,
sose láttam hozzá fogható gyönyörűséget!
- Igazán? O lyan szép? - szólt az öreg, s szó­
rakozottan lenézett a földre.
-S Z é p ? Kábító! B ű n ö se n édes! Szem e,
akár a nyersselyem , karja, akár a borostyán!
Pillantása csábítóbb a csóknál, s am iko r hang­
ja rám zendül, m intha a b o r m ám o ra járná át
szívem et. Miért ne volna kábító? Végtére sem
nem pénzbeszedő, sem nem tűzoltó. Igenis,
a m e n n yo rszá g csodája, m eseszép!
- Úgy! - szeppent m e g az em berke.
N yugalm a bosszantott. H angom fölajzótt,
m é ly s é g e s k o m o ly s á g g a l b e szé lte m . Már

- 36 -
 nem gondoltam az ellopott levéltári iratokra,
és az idegen hatalm akkal kötött szerződésre.
A kis cso m a g hasztalan lapult köztünk a pá­
don, m o s t m á r s e m m i k e d v e m n e m volt,
h o g y m egállapítsam tartalmát. Szilajul bele­
m erültem történeteim be; kü lönös látom ások
kergetőztek előttem , fe je m b e szállt a vér, s
úgy hazudtam , m int a vízfolyás.
A z öreg ebb en a pillanatban m enni készült.
Fölegyenesedett, s h o g y ne távozzon olyan
hirtelen, m é g m egkérdezte:
- N agyon gazdag az a Happolati?
M icsoda und ok öre g vak! O ly biztosan d o ­
bálózik ezzel a kitalált idegen névvel, m intha
naponta hallaná, va g y m inde n cégtáblán ol­
vashatná. N em hagyja ki egyetlen szótagját,
s ő t be tű jé t sem ; b e fu ra k o d o tt agyába, s
n y o m b a n m e g g yö ke re ze tt. F ö lfo rtya n ta m .
M indinkább m eggyű löltem az öreget, ú g y lát­
szik, sosem zökken ki sodrából, so se m gya­
nakszik.
- Nem tudom ! - durcáskodtam . - Egyáltalán
nem tudom ! E gyébkén t szeretném , ha e g y­
szer s m inde nkorra m egjegyezné, h o g y az il­
lető Johan A re n d t Happolati. Mint n evé nek
kezdőbetűi is mutatják.
- Johan A re n d t H appolati! - ism ételte, s
ugyannak cso dá lkozo tt hevességem en. A z­
tán elhallgatott.
- Csak látná a feleségét! - acsarkodtam . - Mi­
lyen kövér!... Vagy nem hiszi el, h o g y kövér?
- De b izo n yo sa n az... E gy Happolatiné...
A z öreg szelíden és halkan felelt m inde n ro­
hamra. Kereste a szavakat, m intha félne, h o g y
m egbánt és fölingerel.

- 37 -
 - A z ö rd ö g b e is! Talán úgy képzeli, h og y ha­
zu g sá gokkal szédítem ? - tajtékzottam . - S
h o g y ujjam ból szoptam a Happolati nevet?
S o sem láttam ilyen c s ö k ö n y ö s és gon osz
öregem bert! Mintha az ö rd ö g bújt volna m a­
gába! K é pes gyanúsítani, h o g y n y o m o ru lt
éhenkórász vagyok, le gjo bb ruhám ban ülök
itt, s m é g egy tele cigarettatárcám sincs a zse­
bem ben! Nos, nem szoktam m eg, h og y így
bánjanak velem ! Nem bizony! S szavam ra,
n em is tűröm el! Sem m agától, sem mástól!
Vegye tudom ásul!
A z öreg hápogva hallgatta végig kitörése­
met, e g y szót sem szólt, m a jd gyorsan fölkap­
ta cso m agját a pádról, s szinte futva, öreges ti-
pegéssel nekieredt az ösvénynek.
Ü ltöm ben figyeltem egyre távolo dó és egy­
re tö p ö rö d ő hátát. N em tudom , m ib ő l követ­
keztettem , de m egeskü dte m volna, h o g y so­
sem láttam ennél becstelenebb, b űn ösebb
hátat. Egyáltalán nem bántam m eg, h o g y tá­
vozása előtt lehordtam az öreget...
S ötétedni kezdett. A nap lecsúszott, a fák
körös-körül összesúgtak, s az egyensúlyozó-
rúd m ellett c so p o rto kb a ve rő d ö tt dadák fölci-
h e lődtek, h o g y h a za to ljá k kocsijukat. N yu­
g od t és derűs voltam . E lőbbi izgalm am las­
san ké n t lecsillapult. Ö sszecsuklottam , eler-
nyedtem , s m in d in ká b b elálm osodtam ; m ár
nem feküdte m eg g yo m ro m a t a korábban el­
fogyasztott sok-sok kenyér. A le gjo bb hangu­
latban dőlte m hátra; becsuktam szem em et,
elbóbiskoltam , s a m ikor igazán elaludtam vol­
na, egy pa rkő r vállam ra tette a kezét:
- itt nem alhat!
 - Nem, nem! - m ondtam , s rögtön fölálltam
S egyszerre m egint ráeszm éltem teljes n yo ­
m orúságom ra. T ennem kell valam it, ki kell ta­
lálnom valamit! E d dig hiába kerestem állást,
ajánlóleveleim elévültek, különbe n is sokkal
jelentéktelenebb szem élyisége ktől szárm az­
tak, s e m h o g y e lő re le n d íth e tn é k sorsom at.
Meg aztán a nyár végi kuda rco k sorozatától
vég ké p p elcsüggedtem . H ázbérem m inde n­
esetre esed ékessé vált; ki keli eszelnem vala­
mit, h o g y fizethessek. A tö b b i egyelőre nem
fontos.
Akaratlanul újra elővettem ceruzám at, pa­
pírjaimat, s gépiesen firkáltam az 1 848-as év­
szám ot. Legalább egye tleneg y használható
g on dolat villanna föl bennem , s elővarázsol­
ná a szü ksé g e s szavakat! H isz m á s k o r is
m egesett, igazán m egesett, h o g y a le gcseké­
ly e b b m e g e rő lte té s nélkül, e g y fo ly tá b a n ,
p o m pá san m egírtam egy h o sszú cikket.
ü lö k a pádon, s va g y tízszer lefirkantom az
1848-at. ö s s z e vissza, keresztül-kasul, a leg­
k ü lö n b ö z ő b b fo rm á kb a n ro v o m ezt a szá­
mot, s várom , hátha e sze m b e ju t az alkalm as
ötlet. Egész raj kusza gon dolat rö p k ö d a fe­
jem ben. A z a lko n y hangulatától borússá és
érzelgőssé válók. B eköszöntött az ősz, s kez­
di elaltatni a term észetet. A Jegyek és a rova­
rok b ágyadoznak; fönt a fákon és lent a réten
küzde lm ek nesze hallatszik, az elm úlás ellen
had a ko zó k nyugtalan m otozása, zúgása és
züm m ögése. A c sú szó m á szó k világa m é g
egysze r m egbolydul; a c s ö p p férgek kid u g ­
já k sárga fejüket a m ohából, h o s s z ú fonala­
kon előretapogatóznak, m a jd hirtelen ö ssze ­

- 39 -
esnek, m egfordulnak, s fölfelé tárják hasukat.
A z eső hideg, fin o m leheletétől m inde n nö­
vé n y jellegzetesen elszíneződik; a sápadt fű­
szálak a nap felé ágaskodnak, s az elszáradt
levelek hulldogálása olyan hangot ad, m int a
se lye m h e rn yó k vándorlása. Ez az ősz évsza­
ka, az elm úlás karneváljának ideje. A rózsák
pirosra gyúltak; csodálatos, beteges fény szít­
ja vé rző színüket.
Úgy kínlódtam , m int egy v e rg ő d ő féreg, a
pusztulás csápjai közt e halálba hanyatló min-
denségben. Furcsa rém ületektől m egszálltán
fölálltam , s szilajul lépegettem az ösvényen.
„Nem! - kiáltottam föl, s ö kö lb e szorítottam
m indké t kezem et. - Elég volt!” Újra leültem, s
elővettem ceruzám at, h o g y vé ge zzek azzal a
cikkel. M erőben haszontalan m inde n töpren­
gés, ha kifizetetlen a házbérünk.
G ondolataim lassanként kialakultak. Ébe­
ren, lassan és m egfontoltan m egírtam kétol-
dalnyi bevezetést. Ez bárm inek kezdete lehe­
tett, útleírásé, politikai tanulm ányé, k é sőb bi el­
határozásom tól függően. B árm inek az elejé­
re odaillett.
A ztán h a tá ro zo tt tém át kerestem : egy e m ­
bert, e g y tárgyat, h o g y rácsaphassak. S nem
találtam sem m it. G ondolataim m egin t ö ssze ­
g a b a lyo d ta k e m e d d ő g yö trő d é sb e n . É rez­
tem, h o g y a g ya m valóságg al m egbénul; fe­
je m ürül, ürül, s végü l k ö n n ye n és kiszikkad-
tan leng a vállam on. M inden p o rciká m m a l
é re z te m az á sító ü re s s é g e t; ú g y rém lett,
m in th a te tő tő l ta lp ig a s e m m i tá to n g a n a
bennem .

- 40 -
 -Is te n e m , te re m tő m ! - kiá lto tta m fá jd a l­
m am ban tö b b szö r is, és se m m it nem m o n d ­
tam hozzá.
A szél belekapott a lom bba, vihar közele­
dett. M ég egy ideig ültem, s kétségbe esve bá­
m ultam papírjaim ra. Aztán összehajtottam , s
lassan zsebre vágtam a paksam étát. H űvös
lett, hiányzott a m ellény; nyakig b e g o m b o l­
koztam , zsebre dugtam a kezem et. M ajd föl­
keltem s tovaballagtam .
Ha m ost sikerülne, csak m o st az egysze r si­
kerülne! H á z ia s s z o n y o m m á r k é ts z e r fü r­
készve nézett rám a házbér miatt, s én lekus-
hadva, zavart köszö n é sse l surrantam el m el­
lette. T ö b b é nem teszem : ha le g kö ze le b b a
sze m e m b e néz, fö lm ond ok, s tiszta vizet ö n ­
tök a pohárba; ne m bujkálok örökké.
A park kijáratánál újra m egláttam m egfuta­
mított törpém et. A m isztikus újság cso m a g föl­
bontva feküdt m ellette a pádon; az e m b e rke
szorgalm asan falatozott a m inde nféle e le m ó ­
zsiából. M ajdnem o d a m e n te m hozzá, h o g y
kibékítsem , h o g y bocsánatáért k ö nyö rö gjek,
de az eleség visszatartott; tíz öreg ujja, m int tíz
ráncos karom , undorítóan szorongatta a zsí­
ros szend vicset. É m elyegve, egye tlen szó
nélkül haladtam el mellette. N em ism ert rám.
Szem e szaruszárazon m e re d t felém ; arcán
egy izo m se rebbent.
T o vá b b baktattam.
S zo kás sze rin t m egálltam m in d e n kifü g ­
gesztett újság előtt, h o g y ta n ulm á nyozzam
az állásh irdetéseket. S ze re n csé re találtam
e g y m e g fe le lő n e k lá tszó helyet. E g y grön-

-41 -
landslereti7 kere ske d ő kö n yve lő i állást kínál:
esténként kétórai m unka, fizetés m egeg ye­
zés szerint. F öljegyeztem a címet, s im á d ko z­
tam m agam ban, h o g y Isten segítsen hozzá
ehhez a helyhez. K evesebbel m egelégszem ,
m int bárki más: ötven őre bőségesen elég
lesz, vagy talán neg yven is... m ajd csak m eg­
alkuszunk.
O tthon e g y cédula várt az asztalon. Házi­
a sszo n yo m kérte, h o g y előre fizessek, vagy
m ie lő b b költözze k ki. Ne haragudjak, csupán
a ké n ysze rű ség diktálta sorait. Szíves üdvö z­
lettel Gundersenné.
M egírtam ajánlatomat: Christie keresked ő­
nek, G rönlandsleret harm ince gy; borítékba
tettem, s b e d o b ta m a sarki postaládába. Majd
visszatértem szobám ba, s beültem a hinta­
székbe, h o g y to vá b b gondolkozzam . A sötét­
ség e gyre sűrűsödött. B elepusztulok a nyo­
m orúságba.

N agyon korán éb re d te m föl. Még jó sötét

volt, a m iko r kinyitottam a szem em et, s a lenti
lakás órája csak jó sokára ütötte el az ötöt.
A ludni akartam m ég, de az álom seho gy se
jö tt vissza a szem em re, e gyre frisse b b let­
tem, s fekte m be n ezer dologra gondoltam .
Hirtelen eszem be jut egy két kitűnő mondat,
egy vázlat, egy tárca alaphangja, egy páratla­
nul szerencsés nyelvi ötlet. Újra m eg újra elis-
m étlem e rem e k szavakat, s m egállapítom ,
h o g y tökéletesek. Kisvártatva tö b b is csatlako­
zik hozzájuk. E gyszerre fölizzom , s odakapok

7 Oslo egyik kerülete.

- 42 -
 az ágy mögé, az asztalon fekvő papírért és ce­
ruzáért. Mintha egy erem m egpattant volna; a
szavak áradva követik egym ást, összeren de­
ződnek, helyzetekbe illeszkednek; jelenet jele­
netbe torkoll, cselekm ények és párbeszédek
robbannak ki agyam ból, s csodálatos ö rö m
árad el rajtam. M egszállottan írok, s pillanatnyi
szünet nélkül o n to m az oldalakat. G ondola­
taim o ly roham osan és o ly b ő sé gesen nyü­
zsögnek, h o g y kö rm ö lé s kö zb e n e g y cs o m ó
m ellékes d o lo g ró l m egfeledkezem , noha tel­
je s e rő m b ő l dolgozo m . A z áradás szakadat­
lanul tart; eltelek a tárggyal, s m in d e n szó ter­
m észetesen fo lyik toliam ból.
A z áldott m á m o r egyetlen pillanatra sem
csökken; m ár tizenöt-húsz oldal heve r a térde­
men, a m ikor végre leteszem a ceruzát. Ha ér­
nek valam it ezek a papírok, m egm enekültem !
Kiugróm az ágyból, s felöltözöm . M indinkább
világosodik; az ajtó m ellett m ár kib ö n g é szh e ­
tő a vilá g ító to ro n y ig a zgatójának k ö z le m é ­
nye, az ablaknál ped ig szükség esetén m é g ír­
hatnék is. S tüstént hozzáfogok, h o g y lem á­
soljam a cikket.
A fénynek és a színeknek különös, sűrű pá­
rája csap föl e zekb ől a fantazm agóriákból.
M eglepetten h úzo m ki m agam at a rem e k for­
d u la to k láttán, s m e g á lla p íto m , h o g y m é g
so se m olvastam ily sikerült m egoldásokat.
Ö rö m ö m b e n és b o ld o g sá g o m b a n valóság­
gal kigyúlok; úgy érzem , diadalm askodtam .
F ö lm a rkolom az írást, s első m érlegelésre leg­
alább öt koronára becsülöm . Senki sem so-
kallhatja az öt koronát; ellenkezőleg, tíz k o ro ­
na is uzsoraár az ilyesm iért, fő ké p p tartalm i

- 43 -
g a zd a g sá g a m iatt. E s z e m ágában sincs,
h o g y in g y e n h e rd á lja m el ezt az é rd e ke s
m unkát. T ud tom m al nem m inde n bokorban
terem ilyen regény. S kim ondtam : tíz korona!
A szobá ban egyre vilá g o sa b b lett. Az ajtó
felé sandítottam . Most m ár könn yen olvasha­
tók az A n d e rse n kis a s s z o n y n a k a kaputól
jo b b ra ka p h a tó s z e m fö d ő irő l szó ló finom ,
csontvázszerű betűk. A z idő repült; az óra ré­
gen elcsendítette a hetet.
Fölálltam , s szé tn é zte m a szobában. Ha
m e g g o n d o lo m , G undersenné a le g jo b b ko r
m o n d o tt föl. Ez a kam ra vo ltaké pp nem is felel
meg; a zöld függ ö n yö k túlságosan egyszerű­
ek, m e g aztán igazán kevés szö g áll ki a falból
egy rendes ruhatár szám ára. A sarokban álló
rozoga hintaszék p e d ig legfö ljebb a hintaszé­
kek karikatúrája; szánalm as is, nevetséges is.
Felnőtt e m b e rn e k kínosan alacsony, s o ly
szűk, h o g y valahán yszor fölállok belőle, m in­
dig csizm ahú zóért sóhajtozom . Egy szó, m int
száz; e b b e n a s z o b á b a n nem végezhetek
szellem i m unkát, tehát nem is tartom meg!
A világ m inde n kincséért sem ! Máris sokáig
hallgattam , tűrtem, szenve dte m e zugban.
A rem é nytő l és az ö rö m tő l fölfuvalkodot-
tan, m induntalan előkaptam és végigcsodál­
tam csodá latos vázlatom at, ú g y döntöttem ,
h o g y azonnal elköltözöm . Fogtam batyumat,
e g y v ö rö s zsebkendőt, am elyben két tiszta
gallér m e g néhány gyűrött, kenyé rg öngyöleg­
nek használt újságpapír búslakodott; össze­
csavartam ágyterítőm et, s zsebredugtam fe*
hérpapír-készletem et. A biztonság kedvéért
b e ku kkantottam m in d e n sarokba, h o g y ne

- 44 -
ha g yjak itt sem m it; s m ik o r b e fe je zte m az
eredm énytelen kutatást, az ablakho z léptem,
s kinéztem . A reggel b o rú s és párás volt. A le­
égett ko vá csm ű h e lyn é l e g y lélek sem m u­
tatkozott, s az udvaron kiakasztott ruhaszárító
kötél a n e d ve ssé g tő l ö ss z e z s u g o ro d v a fe­
szült a falak közt. Jól ism erte m m indezt, ezért
eljöttem az ablaktól; h ó n o m alá vettem az ágy-
terítőt, m eghajoltam a világítótorony igazgató­
já n a k k ö z le m é n y e m e g A n d e rs e n kisasz-
szo n y sze m fö d ő i felé, s kinyitottam az ajtót.
Egyszerre e szem be jutott háziasszonyom .
Nem hagyhatom szó nélkül faképnél; had d
lássa, h o g y ille m tu d ó e m b e rre l v o lt dolga,
írásban is m e g kö szö n ö m neki, h o g y néhány
napig ingyen lakhattam nála. B iztos m e g m e ­
nekülésem tudatától annyira föllelkesültem ,
h o g y m egfogadtam : pár nap m úlva vissza jö ­
vök, m egajá n d é ko zo m szegényt öt koro n á ­
val; fölényesen bebizonyítom , h o g y ú rie m b e r
lakott födele alatt.
Az asztalon hagytam a cédulát.
Újra m egálltam az ajtóban, s visszafordul­
tam . A lig bírtam d ia d a lm a s é rzé se m m e l;
olyan hálára gyúltam Isten és a M indenség
iránt, h o g y az ágy elé térdeltem , s hangosan
köszöngettem az ú r m a reggel tanúsított nagy
jóságát. Tudtam, nagyon jó l tudtam, h o g y az
im ént átélt, m ajd m egörökített elragadtatás és
inspiráció az ég csodálatos ajándéka volt, vá­
lasz tegnapi segélykiáltásom ra. - Istenem, te
segítettél m eg! - kiáltottam, s a le re n d e z é s tő l
zokogtam . Egy-egy pillanatra elhallgattam, s fi­
gyeltem , nem jön-e valaki a lépcsőn. V égre föl­

- 45 -
álltam. Nesztelenül lesurrantam a földszintre, s
észrevétlenül elértem a kaput.
A z utcák fénylettek a reggeli esőtől. A z ég
szürkén és alacsonyan ráterpeszkedett a vá­
rosra; egyetlen napsugár sem csillant ki. Va­
jo n h ány óra lehet? Szokás szerint a városhá­
za felé ődöngtem ; ott tűnt ki, h o g y fél kilencre
jár. Ilyenform á m m é g elsétálhattam va g y két
órát. Tíz, sőt tizenegy előtt hiába m ennék föl a
laphoz; a d d ig kószálok, s útközben kiesze­
lem, hog yan juthatnék pár falathoz. Különben
nem féltem , m a s e m m iké p p sem fekszem le
éhesen; azok az id ő k hál’ istennek elmúltak!
Annak m ár vége, ro ssz álom... m ost m ár fölfe­
lé visz az utam!
Lassanként m eguntam a zöld takaró cipe-
léséí. Igazán fölösleges, h o g y a világ szem e
láttára h o rd o zza m ezt a málhát. Mit gondolná­
nak rólam ? Tanakodtam , vajon hova rejthet­
n é m el e g ye lő re . D ö ntö ttem ! B e m e g y e k
S em bhez, s b e cso m a goltatom . R ögtön kü­
lö nb form ája lesz, s nem kell restelkednem
miatta. Benyitottam a boltba, s közölte m kéré­
sem et az e gyik segéddel.
E lőször a takaróra nézett, aztán rám; m int­
ha kissé fitym álkodo tt volna, a m iko r átvette a
holm it. M egharagudtam .
- Patvarba, vig yá zzo n ! - kiáltottam rá. - Két
drága üveg váza van benne! S zm irnába kül­
döm !
Ez hatott, nagyszerűen hatott. A segéd fé­
lénk m ozdulatokkal m entegetőzött: nem sejt­
hette, h o g y olyan értékes tárgyak vannak a ta­
karóban. M ihelyt elkészült, m e g kö szö n te m
szívességét, m int olyasvalaki, aki m ár m eg­

- 46 -
szokta, h o g y kincseket küldjö n Szm irnába.
T á vo zá so m ko r m é g az ajtót is kitárta előttem .
A nagy piactéren bolyongtam , m é g p e d ig
lehetőleg a virágárusnők közelében. A nehéz
vö rö s rózsák, am elyek duzzadtan és vérzőn
csillogtak a ned ves reggelben, bűnösen kísér­
tettek, h o g y kapjak föl e g y szálat. Meg-meg-
kérdeztem árukat, csak h o g y egészen oda-
som fordálhassak. 1la volna fölösleges pén­
zem, vennék egyet, b á rm ib e kerülne is; legföl­
je b b m egkoplalnám , h o g y ism ét egye nsúly­
ba zökkenjek.
Tíz órakor fö lm entem a laphoz. Olló úr ösz-
szevissza turkált a régi szá m o k közt; a szer­
kesztő m é g nem jö tt be. Fölszólításra b e h o z­
tam négy kéziratom at; hangsúlyozom , h o g y
m űvem szokatlanul fontos, s Olló úr lelkére
kötöm : az írást a sze rk e s z tő ke zé b e adja.
Még m a jö v ö k a válaszért.
-J ó l - m o n d ta O lló úr, s v is s z a fo rd u lt lap­
jaihoz.
Megállapítottam, h o g y a jó e m b e r fö löslege­
sen nyugodt, de nem szóltam rá, kifelé m enet
is csak kö zö n yö se n odabiccentettem neki.
Most aztán ráértem . Ha legalább kiderülne!
G yalázatos id ő volt, s z é lc s e n d e s és n y o ­
m asztó. A h ö lg ye k m indenesetre kinyitották
ernyőjüket; a gyap jú sa p ká s férfiak k o m ik u ­
sán hatottak. M egint v é g ig m e n te m a ko fá k
közt, s m egbám ultam a zöldségféléket és a
rózsákat. E kko r e g y kéz neh ezedik vállam ra.
M egfordulok. A „T uskó” köszön:
- Jó reggelt!
- Jó reggelt? - ké rdeze m vissza, h o g y m i­
előbb kitudjam szándékát. N em nagyon ra­

- 47 -
jo n g o k ezért a „T uskó’’-ért. Kíváncsian néze­
geti a h ó n o m alatt tartott vadonatúj csom agot:
- Mit visz?
- Lent voltam Sem bnél, s vettem egy ruhá­
ra való szövetet! - vetettem oda. - N em járha­
tok to vá b b ily kopottan: végtére külsőnkkel is
törő dnün k kell.
M eghökkenve néz rám.
- H ogy van különben? - pittyeg felém.
- Ragyogóan!
- D olgozik?
- H ogy dolgozom -e? - álm élkodo m . - Chris-
tie n a g yke re ske d ő kö n yve lő je vagyok!
- Úgy! - m ondja, s kissé hátrább lép. - Sza­
vam ra, roppant örülök szerencséjének! Csak
el ne kunyorálják a keresetét. Isten vele!
Kisvártatva m egfordul, s visszajön. Botjá­
val c s o m a g o m felé döf:
- A jánlhatom a szabóm at. Isaksen varrja a
le g s z e b b ruhákat. C sa k m o n d ja , h o g y én
küldtem .
Miért dugja bele az orrát a legsajátabb d o l­
gaim ba? Mi k öze hozzá, m e lyik szabónál d o l­
goztatok? E lfogott a düh. E cifra szélházi lát­
tán annyira elkeseredtem , h o g y m eglehető­
sen brutálisan az arcába vágtam , m iért nem
adja m e g tíz koronám at. Még szó h o z sem ju ­
tott, m áris m egbá nta m követelőzésem et. Za­
vartan lesütöttem szem em et, s am iko r egy
h ö lg y közeledett, hátraugrottam , h o g y kitér­
je k előle, s ügyesen felhasználva az alkalmat,
elillantam.
Hol üssem agyon a várakozás idejét? Üres
zsebb el nem ülhetek be kávéházba: s haszta­
lan tűnődtem , m e lyik ism e rő sö m h ö z m ehet­

- 48 -
nék fel ebben a napszakban. Ö sztönösen ne­
kivágtam a városnak. E gy ideig fönt kering­
tem a nagypiac és a G raensen közt, vé g ig b ö n ­
gésztem az A ftenposten8 kifüggesztett leg­
újabb híreit, lekanyarodtam a Kari Johan utcá­
ra, m ajd fölsiettem a M egváltó-tem ető felé. Ott,
a dom bo n, a kápolna m ellett találtam e g y nyu­
g od t helyet.
El-elszunyókáltam a p árás le ve g ő b e n , a
csendben, g o n d o lko zta m , b ó b isko lta m , és
fáztam. S az idő múlt. Vajon bizonyos-e, h og y
tárcám az ihletett m űvészet kis rem eke? Ki
tudja, hány hiba csúszott bele! S m iért is fo­
gadnák el, csakugyan, miért? Talán egészen
közepes írás, talán pocsékul rossz; m i b izto ­
sít, h o g y nem hever-e m á ris a p a p írko sá r­
ban?... Ö röm öm szétfoszlott; fölugrottam , s ki­
rohantam a tem etőből.
Lent az A ker utcán bekukkantottam egy ki­
rakatba, s megállapítottam, h o g y m é g alig múlt
tizenkettő. Ettől végké pp elkeseredtem ; hatá­
rozottan bíztam , h o g y m ár délutánra jár. S
négy óra előtt hasztalan keresném a szerkesz­
tőt! A ggódtam tárcám sorsa miatt; m inél töb­
bet gondolkoztam , annál képtelenebbnek hit­
tem, h o g y o ly hirtelen, szinte kábultan, lázak és
álm ok révületében valam i használhatót írhat­
tam. Persze h o g y á m ította m m agam at, s
egész reggel potyára ujjongtam . Term észete­
sen!... Nekivágtam az Ullevaal útnak, a St. Hans-
dom bnak; kiértem a rétekre, befordultam a fur­
csa sagenei9 sikátorokba, átgázoltam .fatele­

8 Esti Hírlap.
9 Oslo egyik kerülete.

- 49 -
peken és szántóföldeken, s végül egy végelát­
hatatlan országúton találtam magamat.
itt m egálltam , s úgy döntöttem , h o g y vissza­
ford ulo k. A n ag y sie tésb en kim elegedtem ;
lassan, elszo n tyo lo d va lépdeltem befelé. Két
szénásszekér jö tt szem be. A fuvarosok has-
m ánt, h a ja d o n fő tt fe k ü d te k a m agasban.
M indkét pufók képű legény vid ám a n dúdolga-
tott fönt. G ondoltam , h o g y m egszólítanak, fe­
lém ve rnek valam i m egjegyzést, va g y rám rik­
kantanak b izo n yo s csúfságot; s am iko r közel
értem , az egyik valóban lekiáltott, s m egkér­
dezte, m it szorong ato k a h ó n o m alatt.
- Ágytakarót! - feleltem.
- Hány óra? - érdeklődött.
- Nem tudom . A lighanem három .
N evetve hajtottak tovább. E bben a pillanat­
ban o sto r csattant a fülem en, a kalapom lere­
pült; úgy látszik, ellenállhatatlanul tréfára kész­
tettem a fiatalem bereket. T om b o lva kaptam
fülem hez, fölem eltem kalapom at az árok szé­
léről, s odébbálltam . A St. lla n s-d o m b o n m eg­
tudtam, h o g y négy óra elmúlt.
N égy óra! Sőt m ár el is múlt! Lerob ogtam a
városba, a sze rkesztőség felé. A szerkesztő
talán m ár el is távozott az irodából! Siettem, fu­
tottam, botladoztam , nekiszaladtam néhány
kocsinak, elhagytam m in d e n sétálót, verse­
nye zte m a lovakkal; őrülten loholtam , h o g y jó ­
kor beérjek. Berepültem a kapun, négyesével
rohantam föl a lépcsőn, s bekopogtam .
S em m i válasz.
„Elm ent! Elm ent!” - fo g el a rettegés. Lenyo­
m o m a kilincset. A z ajtó enged. Újra kopogta­
tok, aztán belépek.

- 50 -
 A szerkesztő az asztalnál ül. K im ered az ab­
lakon, írásra em eli tollát. A m ik o r m eghallja zi­
háló köszönésem et, felém fordul, rám pislant,
s fejcsóválva m ondja:
- Még nem volt id ő m elolvasni a vázlatát.
M egörülök, h o g y legalább e g ye lőre nem
lökte vissza írásomat. M egnyugtatom :
- Sebaj, kérem , sebaj! N em sürgős! Talán
pár nap múlva. Vagy...?
- Majd m eglátom . Különben is itt a címe.
Elfelejtettem közölni vele, h o g y m ár egyál­
talán n incs cím em . A z audiencia b e fe je z ő ­
dött: hajlongva hátrálok kifelé. Ism ét fölizzik
bennem a rem ény. Még se m m i baj sincs, el­
le n ke ző le g , e lő tte m a világ! S kie sze lte m ,
h o g y a nagy m ennye i tanács éppen m o st sza­
vazta m e g diadalom at: tíz koro n a üsse m ar­
kom at egy tárcáért...
Ó, ha m eghálhatnék valahol! Latolgatom ,
hol húzódhatnék m eg. A nnyira leköt ez a kér­
dés, h o g y öntudatlanul m egállók az utca k ö ­
zepén. Elfelejtem , hol vagyok: ú g y m ere d e k
föl, m int egy m agán yos rőzse kö te g a tenger
torlásában és zúgásában. A rikkancsg yerek
felém nyújtva a Viking egyik szám át: „Ezer
vicc! Vegye meg!" Föltekintek, m egrezzenek:
újra S em b előtt vagyok.
Gyorsan m egfordulok, elő re ka p o m a cso ­
magot, s lesietek a Kirke utcán: féleK, h o g y az
a b la k b ó l utánam bám u ln a k. E lh a g y o m
ln g e b re te t10 és a színházat, tovasurra nok a
Loge mellett, s le lo p ó zo m a tenger és az erőd

10 Oslo egyik negyede.

-51 -
felé. Megint leülök egy pacira, s belem erülök a
tűnődésbe.
Hol a cso d á b a n kere sse k éjjeli szállást?
Vagy nincs e g y zug sem , ahol reggelig m eg­
h ú z ó d h a to k? B ü s z k e s é g e m tiltotta, h o g y
visszatérjek szobám ba. Nem szokáso m az
állhatatlanság! H aragosan elutasítottam ezt
az ötletet, s fölén yesen m o so lyo g va g o n d o l­
tam a v ö rö s hintaszékecskére. Képzettársí­
tás folytán hirtelen e gyik régi lakásom on, egy
kétablakos Haegde-dom bi szobá ban tartóz­
kodo m ; az asztalra helyezett tálcán vastag
sze n d vicse k dagadoznak. A legfölső bélszín­
né változik, csábító bélszínné. Csupa ragyo­
gás: hófehér asztalkendő, rengeteg kenyér,
ezüstvilla. S nyílik az ajtó: h á zia sszo n yo m
újabb teával kínál...
Látom ások és álm ok! Ha m ost ennék, m a­
gyaráztam m agam nak, m egint elszédülnék;
súlyos ideglázzal m eg egy cs o m ó őrült vízió­
val kellene küszköd nöm . Hiába, nem bírom
az ételt; ez az én sajátságom , ez az én jelleg­
zetességem .
Ha beesteledik, talán m ajd találok valam i
hajlékot. De nem sürgős, e g ye lőre m eg va ­
gyok; végszü ksé g esetén kim ehetek az erdő­
be. V álogathatok az egész környéken, s a hő­
m érséklet egyelőre nem csökken.
A te n g e r nyug odtan, cse n d e se n hullám ­
zott. A ha jó k és a lom ha, széles orrú k o m p o k
barázdákat v ontak a víz ó lm o s síkjára. Tova-
sikló testük jobbra-balra húzott egy-egy csí­
kot, füstjük p e lyhese n dőlt kém ényü kből, a
gép ek dugattyúi to m p á n pö fö g te k a n yirkos
levegőbe. N em sütött a nap, szél sem fújt; m ö ­

- 52 -
 göttem ned vesen álltak a fák, s p a d o m árasz­
totta a hideget. A z idő m últ E lálm osodtam ,
elern yedtem s m eg-m egborzongtam . K isvár­
tatva éreztem , h o g y sze m e m lecsukódik. Eh,
c su kó d jé k le...
Sűrű sötétségben é bred tem föl. Kábultan
és d id e re g ve ugrottam talpra; fe lkap tam a
cso m a g o m s elindultam . Egyre gyo rsa b b a n
m entem , h o g y kim elegedjek; hadonásztam ,
s m eg d ö rzsö lte m szinte érzéketlenné zsib ­
badt lábamat. Följutottam a tűzőrséghez. Ki­
lenc óra volt; órákig aludtam.
Mihez fogjak? Valahol m eg kell bújnom . Föl­
bám ulok az őrre, találgatom , va jo n nem hú­
zódhatnék-e m eg valam elyik folyosón. Leg­
jo bb, ha kilesem azt a pillanatot, a m ikor az
őrjárat elvonul. Fölm egyek a lépcsőn, h o g y
m egszólítsam az őrt. N yo m ba n tisztelgésre
e m e li baltáját, s vá rja m o n d ó k á m a t. A fö l­
emelt, élével felém fordított balta hidegen be­
lehasít idegeim be; elném ulok a félelem től e
fegyveres férfi előtt, s akaratlanul vissza húzó­
dom . E gy szót sem szólok, csak e gyre távolo­
dom . A látszat kedvéért m e g d ö rzső lö m h o m ­
lokom at, m intha elfelejtettem volna valamit,
aztán leosonok. A já rdá n valósággal felléle­
geztem , m int aki nagy ve szé lyb ő l szabadult
meg. S eliszkoltam .
Fázva és éhesen, m in d rem énytelenebbül
róttam a Kari Johan em elkedőjét; a já ró ke lő k
füle hallatára hangosan károm kodtam . Lent a
P arlam entnél, p o n to s a n az e lső o ro s z lá n
előtt, újabb képzettársítás m e g y b en nem vé g ­
be. E gy festőre gondolok, egy fiatalem berre,
akit a Tivoliban valam ikor m egm entettem a

- 53 -
felpofozástól, s akit ké s ő b b m eg is látogat­
tam. Csattintok az ujjam m al, s le ro b o g o k a
T o rd e n skjo ld utca felé. Ott az egyik ajtón rá­
bu kka nok a C. Zarharias Bartel névtáblára, s
bekopogtatok.
A festő m aga jö tt ki; förtelm esen dőlt belőle
a sör- m e g a dohányszag.
- Jó estét! - köszöntem .
- J ó estét! Maga az? Fékom adta, ily későn
jön? Lám pafénynél nem m utat sem m it. Leg­
utóbb rákentem e g y szénakazlat, s itt-ott vál­
toztattam rajta. Majd nappal nézze meg; m ost
hiába vizsgálná.
- Csak bízza rám! - szóltam ; különben nem
is sejtettem , m iféle képről beszél.
-T e lje s e n lehetetlen! - tiltakozott. - ilyenkor
m erő sárgaság! Meg aztán - suttogta - m a es­
te e gy kis nő van nálam, úg yh o g y nem hívha­
tom be.
- Persze, persze.
Visszavonultam , elköszöntem .
Ilye n fo rm á n n incs m ás hátra, az erd ő b e
kell m ennem . Csak a föld ne lenne olyan ned­
ves! M egtapogattam a takarót, s m indinkáb b
beletörődtem abba a gondolatba, h o g y kinn
fo g o k hálni. A d d ig hajszoltam valam i szállást
a városban, m íg vé g ké p p bele nem fáradtam
és b ele n e m untam ; va ló sá g g a l élveztem ,
h o g y végre nyugalom száll rám, elengedhe­
tem m agam , s töprengés nélkül kószálhatok.
Az egyetem óráján m ár tíz elmúlt. V égigm en­
tem a városon. A H aegde-dom b egyik fűszer­
keresked ése előtt m egálltam : m ennyi élelm i­
szer a kirakatban! Egy kerek cipó m ellett e gy
m acska aludt, m ögötte ped ig egy b ö d ö n disz­

- 54 -
nózsír és tö b b üveg dara kínálkozott. E gy ide­
ig g yö n yö rkö d te m a finom ságokban, de egy
garasom sem lévén, h o g y ve g ye k valamit, el­
fordultam , és to v á b b m eneteltem . N agyon
lassan haladtam . E lkocogtam a m ajorstuei ál­
lom ás előtt. A z órák teltek, s egysze r csak kiér­
tem a bogstad-i erdőbe.
Itt letértem az útról, s m egpihentem . Majd
terepszem lét tartottam, össze h o rd ta m kupac­
nyi hangát és borókát, levackoltam egy töb-
b éke vésbé száraz d o m b o c s k a lejtőjére, ki­
bontottam csom agom at, s elővettem a taka­
rót. A hosszú túrától fáradtan és eltörődötten
n yo m b a n ledőltem . Csak h o ssza s forgoló-
dás után h e lye zke d te m el; fülem sajgott, a
szénáslegény csapásától valam e nnyire m eg
is dagadt, tehát nem dőlhettem oldalt. Levetet­
tem cipőm et, s nagy cso m ago lópa pírba ta­
karva, a fejem alá tettem.
Sűrű sö té ts é g e re s z k e d e tt rám . M inden
csendes volt, m inden. De fönt, a m agasban,
zengett az ö rö k dallam , a szélfutam , a tom pa,
távoli, s osem hallgató züm m ögés. A d d ig hall­
gattam ezt a szakadatlan, fá jd a lm a s suso-
gást, m íg bele nem kábultam . B izonyára a ke­
ringő világo k szim fó n iá ja szű rő d ö tt le h o z ­
zám, csillagok intonálták éneküket...
- Fenét! - kacagtam föl, h o g y erőre kapjak. -
B agoly huh og Kánaánban!
Fölkeltem , m a jd visszafeküdtem ; fölvettem
cipőm et, ide-oda topogtam a sötétségben, s
újra ledőltem . H ajnalig v ia sko d ta m d ü h ö m ­
m el és félelm em m el. A k k o r nagy nehezen el­
aludtam.

- 55 -
 Fényes nappal é b re d te m föl; m intha m ár
délre já rt volna. Fölrántottam cipőm et, becso­
m agoltam a takarót, s vissza m en te m a város­
ba. Ma sem sütött a nap. Kutyául fáztam. Lá­
bam érzéketlenné zsibbadt, s sze m e m káp-
rázva könnyezett.
H árom óra volt. A z éhség csúnyán belém
kapott; a n n yira e lp e tyh ü d te m , h o g y itt-ott
h á n yta m is. L e k a n y a ro d ta m a n é p k o n y ­
hához, elolvastam az étlapot, s tüntető váilvo-
nogatással jeleztem , h o g y irtózom a pácolt
hústól m e g a főtt szalonnától. O nnan a pálya­
udva rh oz bandukoltam .
Különös kábulat ereszkedett agyamra. To­
vább m e nte m , h o g y leküzdjem ezt az érzést,
de annyira szédültem , h o g y végül le kellett ül­
n öm egy lépcsőre. Egész lényem m egválto­
zott; e g y id e g szá la m m egpattant. N éhány­
szor levegő után kapkodtam , s álm élkodva ül­
dögéltem . Nem ájultam el; jó l éreztem , hogy
fülem b izsere g a tegnapi ütéstől, s am ikor egy
is m e rő s ö m elhaladt m ellettem , rögtön ráis­
m ertem , s fölállva köszöntöttem .
Miféle új kín járult m ost a többihez? Csak
nem hűltem m e g a puszta földön? Vagy a ;
ko p la lá stó l szédülök? V o ltaképp en se m m i
értelm e, h o g y így éljek. Krisztus szent sebei­
re, ne m tudom , m ivel szolgáltam rá erre a
kím életlen hajszára! S hirtelen e sze m b e ju ­
tott, h o g y akár n yo m b a n elaljasodhatnék, s
be a dhatnám a takarót a zaciba. A dnának rá
e g y koronát, h á ro m szo r jóllakhatnék, s kivár­
h a tn á m s o rs o m jo b b ra fo rd u lá sá t. Hans
Paulinak m a jd füllentek valam it. N ekieredtem
a zacis pincéjének, de m egálltam a bejárat i

- 56 -
előtt, tétován m egrázta m fejem et, s v issza fo r­
dultam.
A h o g y továbbm entem , egyre n a g yo b b b o l­
do g ság lett rajtam úrrá. igen, m egálltam ezt a
nehéz próbát! T isztessé gem tudata fejem be
szállt. U jjongva állapítottam m eg, h o g y nagy
je llem vagyok, fehér világítótorony az e m b e ­
rek hord a lé ko s, ro n c s o k k a l ellep ett te n g e ­
rében. Zálogosítsak el idegen tulajdont egy
ebédért, egyem m e g és igyam m e g lelkiism e­
retemet, h o g y aztán u n d o ro d ja k m agam tól,
restelkedjem m agam előtt? Soha! Soha! Eh,
ez csak afféle futó gondolat, szinte e sze m b e
sem jutott. Ellenőrizhetetlen zagyva ságoké rt
senki sem felel, főképp, ha ily rettenetesen fáj
a feje, és m ás ágytakaróját cipeli.
B izonyo s, h o g y e lőbb-utóbb k ie v ic k é le k
ebb ől a csávából! itt van például a grönland-
slereti ke resked ő; ajánlatom elkü ld é se óta
zaklattam-e naponta? Becsöngettem -e hozzá
későn-korán, m íg el nem utasított? Ú gyszól­
ván ne m is je le n tk e z te m válaszért. Lehet,
ho g y nem hiába pályáztam ; talán ezúttal m e g ­
ütöttem a főnyerem ényt, hisz a szere n cse
útjai kiszám íthatatlanok. S elindultam a Grön-
landsleret felé.
A legutóbbi m egrázkódtatástól elgyengül­
tem. A lig vonszo ltam tagjaimat. Folyton azon
töprengtem , m it m o n d ja k a keresked őnek.
Rem élem ; az illető jó em ber, kérés nélkül is ad
egy korona előleget. A z ilyen fickó k néha rop­
pant ötletesek.
Besurrantam e g y kapu alá, m egnyálaztam
nadrágom térdét, h o g y kopottsága valam ivel
feketébbnek lássék, bedugtam a takarót egy

- 57 -
sötét sarokban álló láda m ögé, átvágtam az
úttesten, s benyitottam a boltocskába.
Egy em ber zacskót ragaszt régi újságokból.
- Christie urat keresem ! - m ondtam .
- Meg is találta! - felelte a főnök.
-Ú g y ! Ez m e g ez vagyok; néhány napja
tisztelettel ajánlkoztam önhöz. Nem tudom , al-
kalmazhat-e.
N é h á n yszo r e lszu sszantotta nevem et, s
fölkacagott.
- No, nézzen ide! - m ondta, s m ellzsebéből
elővette levelem et. - Tekintse m eg, uram, h o ­
gyan bánik a szám okkal. 1848-ból keltezte so­
rait. - És torkaszakadtából nevetett.
- Ez csakug yan hiba! - szepp entem meg. -
Egy kis gondatlanság, elism erem .
- C sa khogy nekem pon tos kö n yve lő kell! -
m ondta. - Sajnálom ; írása folyéko nyan olvas­
ható, stílusa is tetszik, de...
E gy ideig vártam . Lehetetlen, h o g y ez az
utolsó szava. De ő csak tová b b ragasztott.
- Kellemetlen! - m ondtam . - Borzasztóan
kellem etlen. Bizonyos, h o g y tö b b é sosem is­
m étlem m eg. S ez a kis tolihiba aligha főbenjá­
ró kö n yve lő i bűn.
- Dehogy! Nem is állítom ezt! - felelte a b o l­
tos. - De neke m olyan fontos volt, h o g y m ás­
sal töltöttem be az állást.
- Tehát m ár döntött? - kérdeztem .
- Hogyne!
- Nos, a kkor kár a szóért!
- Igen, igen. Sajnálom , de...
- Isten vele! - m ondtam .
Tüzes, brutális harag gyúit bennem . A ka­
p u színbő l e lh o zta m cso m ago m at, s v ic s o ­

- 58 -
 rítva, bocsánatkérés nélkül nekiro hantam a
b é k é s já ró k e lő k n e k . A m ik o r e g y úr k issé
m éltatlankodva rendreutasított, szilajul ráfö r­
m edtem , orra előtt hadonásztam , s elvakult,
fékezhetetlen d ü h b e gurulva lé p d e lte m to­
v á b b . R e n d ő ré rt kiáltott, s én s ó v á ro g v a
kívántam, h o g y m egtépázh assak e g y rend­
őrt. S zántszándékkal lassítottam , h o g y a „ha­
tósági k ö z e g ” utolérhessen; de nem jött. Nos,
m iféle é rd e k kívánja, h o g y le g b e n s ő s é g e ­
s e b b és le g szo rg a lm a sa b b kísérleteim ku­
darcba fúljanak? Miért írtam 1848-at? Mi k ö ­
z ö m ahhoz az átkozott szám hoz? Ú gy érez­
tem, h o g y beleim össze ku n ko ro d n a k, m int a
férgek, s egyáltalán nem bizo n yo s, h o g y es­
tig haraphatok valam it. S am int az id ő m úlik,
te s tile g és le lk ile g k is z ik k a d o k , m in d na­
g y o b b becstelenség ekre vetem edem . Piru­
lás nélkül hazudom , sze g é n y e m b e re k nya­
kán é lősködő m , s aljasan, hidegen, fö lé n ye ­
sen k ite rve le m , h o g y e lo ro z o m id e g e n e k
ágyterítőit. L elkem elrothad; fekete p e n é sz­
g o m b á k terjedn ek el b e n ső m b e n . S isten a
m e n n y e k b ő l é b e re n fig y e l rám , s vig yá z,
h o g y annak rendje s m ó d ja szerint pusztul­
ja k el, lassan, fokozatosan, zö kke n ő nélkül.
A p o k o l m é lysé g é b e n p e d ig k o m is z ö rd ö ­
gök to p o rzé ko lva várják, m ik o r kö ve te k el ha­
lálos bűnt, m egbocsáth ata tlan bűnt, am iért
az igazságos Úr kö zé jü k taszít...
A nnyira nekiiram odtam , h o g y már-m ár re­
pültem. Hirtelen balra fordultam , s haragosan
berontottam egy világos, cifra kapun. N em áll­
tam meg, egyáltalán nem álltam m eg; de a ka­
pu különös díszei n yo m b a n tudatom ba hatol­

- 59 -
tak. M egjegyeztem az ajtók, a dekorációk, a
köveze t m inde n jelentéktelen vonását, m íg
fölrohantam a lépcsőn, n e ve se n becsö nget­
tem e g y első em eleti lakásba. Miért éppen
oda? S m iért éppen a lépcsőháztól legtávo­
labbi cseng őnek estem neki?
E gy fiatal h ö lg y fogadott: szürke ruháját fe­
kete csip ke díszítette. C so dálkozva bám ult
rám, aztán m egrázta fejét, s így szólt:
- Ma s e m m i nincs! - s be akarta csukni az
ajtót.
V ajon m ib e kevered tem ezzel a dám ával?
Nyilván ágról szakadt koldusnak nézett. Egy­
szerre m e g n yu g o d ta m s lehűltem . Kalapot
em eltem , tisztelettel m eghajoltam , s m intha
nem hallottam volna kijelentését, a lehető leg­
udvariasabban m egjegyeztem :
- B ocsásson m eg, kisasszony, h o g y ily lár­
m ásan jelentkeztem : nem ism ertem csengő­
jüket. Ugye, itt keres e g y beteg úr kocsitolót?
E gy ideig élvezte ezt a csalafinta mókát. S
m intha tétovázott volna, hova sorolja szem é­
lyemet.
- Nem! - m ondta végül. - Itt nem lakik sem ­
m iféle beteg úr!
- Nem? Egy éltes úr, napi két óra sétáltatásra
fölfogadna valakit, óránként negyven őréért?
- Nem.
- A kko r ism ételten bocsásson meg! - m en­
tegetőztem . - Lehet, h o g y egy földszinti csa­
lád hirdetett. Szívesen ajánlottam volna ugyan­
is egyik ism erősöm et, egyik pártfogoltamat.
Wedel-Jarlsberg vagyok. - S újabb m eghajlás
közben visszavonultam . A fiatal hölgy m élyen
elpirult; zavarában szinte gyökeret vert a Iába,

- 60 -
s m ereven bám ult utánam, m íg lem entem a
lépcsőn.
N yu g a lm a m vissza té rt, a g y a m kitisztult.
A h ö lg y elutasító szavai h id e g zuhanyként ha­
tottak rám. Tehát odá ig jutottam , h o g y g o n d o ­
latban bárki felém b ö kh et s m egállapíthatja:
„Ni, e g y koldus, aki a ko n y h á k hulla dékán
élősködik!"
A M öller utcában e g y ko csm a előtt sokáig
szim atoltam a bent sülő pecse nye jó illatát.
Már-már lenyom ta m a kilincset, h o g y puszta
é rd e klődésb ől benyissak; de m é g jó k o r ész­
be kaptam , s eloldalogtam . A nagypiactéren
hasztalan kerestem üres padot, h o g y e g y id ő ­
re m egpihenjek. A te m p lo m körüL is hiába
m ászkáltam : nem vo lt nyug odt hely, ahová le­
zökkenhettem volna. - Term észetes! - bán­
kó d ta m . - T e rm é sze te s, te rm é sze te s! - S
odébbálltam . Lekerültem a bazár sarkára, a
szökőkúthoz, s ittam e g y ko rty vizet. O nnan
továbbkullogtam ; percekig álldogáltam m in­
den kirakat előtt, s bám észan figyeltem a tova­
tűnő kocsikat. Fejem valósággal izzott, s ha­
lá n té k o m fu rcsá n lüktetett. A s z ö k ő k ú tb ó l
ivott víz fölkavarta gyom rom a t; id ő n ké n t kíno­
san öklendeztem . így kevered tem föl a Krist-
tem etőbe. Leültem, térd em re k önyö költem , s
te n y e re m b e h a jto tta m fe je m e t. E b b e n az
ö ssze g ö rb e d t h e lyzetben m e g k ö n n y e b b ü l­
tem; é m elyg ésem m egszűnt.
E gy kőfaragó hasalt m ellettem , névbetűket
vésett egy nagy gránitlapba. Kék pápaszem et
viselt, hirtelen e sze m b e juttatta e gyik m a jd ­
nem elfeledett ism erősöm et, e g y bankhivatal­

-61 -
nokot, akivel va la m iko r az Opland-kávéház-
ban találkoztam .
Csak le tudnám küzdeni szem érm em et, s
oda m e n n é k hozzá! Ha kib ö kh e tn é m neki az
ig azságo t, h o g y ká tyú b a ju to tta m , h o g y
la ssa n ké n t e lm e rü lö k! R á bízh atn ám b o r­
bélyblokkom at... A z ö rd ö g b e is, hol az a b o r­
bélyblokk! M ajdnem egy korona értékű kincs!
Idegesen kutatok. Mivel nem találom m eg rög­
tön, fölugrom , s kive r a félelem verítéke, úgy
keresem . Végre, m ellzsebem m élyén, tiszta
és összefirkált papírok töm kelegében, m egle­
lem. Előre-hátra la pozgatom a hat szelvényt.
Minek n eke m ez a holm i? Miért ne határozhat­
nám el, h o g y tö b b é ne m b o ro tvá lko zo m ?
E gy fél koro n a árán m egm enekülhetnék, egy
k o n g s b e rg i 11 ezüst fél korona árán! A bank
hatkor zár; hét-nyolc körül elfoghatom e m be­
rem et az O pland előtt.
S okáig dédelgettem ezt a gondolatot. Az
idő múlt, a szél csúnyán rázta a közeli va d ­
gesztenyefákat, s az alkonyat közeledett. Va­
jo n nem bán tok m e g hat b orbélyszelvénnye l
e g y fiatalurat, e g y bankhivatalnokot? Talán
neki két p o m p á s b o rb é lyb lo kkja is van, sok­
kal fin o m a b b és tisztább borbélyblokkja, m int
az enyém . Ki tudja? S beletúrtam zsebeim be,
h o g y m ást is találjak a szelvények mellé, de
se m m i nem került elő. Ne ajánljam föl nyak­
kendőm et? Ha nyakig b e g o m b o lo m kabáto­
mat, könn yen m eglehetek nélküle, hisz úgyis
be kell g o m b o lko zn o m , m ivel m ellényem en

11 Konsgberg - Oslótól mintegy száz kilométerre fek­

vő, pénzverdéjéről ismert város.

- 62 -
m ár túladtam. Kioldottam nyakkendőm et, ezt
a nagy csokrot, am ely rá borult fél m ellem re;
gon dosan m egtisztogattam , s a b o rb é ly b lo k ­
kal együtt becso m a goltam egy fehér írópapír­
ba. Aztán kifordultam a tem etőből, s lesiettem
az Oplandhoz.
A városháza órája hetet mutatott. A kávé­
ház körül kóvályogtam . A vasrács m ellett föl-
alá ődöngve, éberen figyeltem a kijö vő ke t és
a betérőket. N yolc óra tájt végre m egpillantot­
tam a fiatalembert. Frissen és elegánsan jö tt
föl a dom bo n; a kávéház felé tartott. Szívem,
m int kism adár, verdese tt a m ellem ben; kö ­
szönés nélkül nekirohantam .
- E gy fél koronát, öregem ! - fö lé n ye ske d ­
tem. - itt van érte a valuta! - s m arkába n y o m ­
tam a csö p p csom agot.
- Nincs! - m ondta. - Szavam ra, nincs! - S
szem em láttára kifordította pénztárcáját. - A z
este elvertem m inde n garasom at. H iggye el,
egy vasam sincs!
- Ugyan, kedve s barátom ! - feleltem , s elhit­
tem m inden szavát. Miért is hazudott volna
ilyen csekélység miatt? Meg aztán úgy láttam,
h og y szem e m a jd n e m k ö n n yb e lábadt, am i­
kor átkutatta zsebeit, s nem talált sem m it. Ta-
karodót fújtam. - B o csásson m eg! - m o n d ­
tam. - Csak egy kicsit m egszorultam .
Már jó l lent jártam , a m iko r a c so m a g m iatt
utánam kiáltott. - Tartsa m eg, tartsa m eg! - vá­
laszoltam . - Szívesen adom ! Szóra sem érde­
mes, bagatell... körülb elü l m in d e n fö ld i kin­
csem ! - S szavaim hallatára elérzékenyültem ;
o ly vigasztalanul hangzottak a vaksötét esté­
ben, h o g y fölzokogtam .

- 63 -
 H űvös szél tám adt, s a fe lh ő k vadul szágul­
dottak az égen; az alkonyat óta egyre hide­
g e b b lett. Sírva m e n te m lefelé az utcán. Mind
m é lysé g e se b b e n sajnáltam m agam at, s újra
m e g újra m e g ism é te lte m néhány szót, egy
fölkiáltást, a m e ly fo lyto n kibuggyantotta már-
m ár elapadó könn yeim et: - istenem , annyira
szenvedek! Istenem , annyira szenvedek!
Eltelt egy óra, lassan és lom hán. E gy ideig a
T o rv utcán lődörögtem , m a jd leültem egy-egy
lépcsőre, a tovasietők elől behúzódtam a ka­
pualjakba, s kábán bám ultam a kivilágított bol­
tokban nyüzsg ő vásárlókat, v é g ü l egy desz­
karakás m ögött, a te m p lo m és a bazárok közt
levackoltam .
Nem, b árho gy lesz is, m a nem m egyek ki az
erdőbe; ilyen erőtlenül nem járnám m eg azt a
végtelen utat. M ajdcsak átvirrasztom valahol
az éjszakát, n a nagyon fagyna, legföljebb sé­
tálok a te m p lo m körül. Sem m iségekkel nem
törődöm... S hátradőltem és elszundítottam.
A zaj csökkent, a bolto k becsuktak, a gyalo­
g o so k sürgése ritkult, s az ablakok lassanként
elsötétcdtek...
Fölpillantottam . Valaki állt előttem . A sze­
m e m b e fénylő g o m b o k rendőrre.vallottak, de
az arcát nem láttam.
- Jó estét! - köszönt.
- Jó estét! - feleltem ijedten. Zavartan álltam
föl. A re n d ő r egy ideig m ozdulatlanul vára­
kozott.
- Hol lakik? - kérdezte.
Gépiesen, g o n d o lk o z á s nélkül hadartam
régi cím em et, a kis padlásszobáét, ahonnan
eljöttem.

- 64 -
 M egint hallgatott.
- E lkövettem valamit? - hebegtem .
- S z ó sincs róla! - felelte. - De m o st m ár
m enjen haza. Ne feküdjék itt a hidegben.
- Igen, fogas szél fúj, érzem .
E lköszöntem , s ö sztö n ö se n az elhagyott
pad lásszo ba felé botorkáltam . Csak észre­
vé tlen ül fö lsu rra n h a tn é k! N yo lc lé p c s ő az
egész, s csupán a két le gfö lső re cseg a lépé­
sek alatt!
Lent a kapuban levetettem cipőm et, s föl­
osontam . M icsoda csend! A z első em eleten
egy óra halkan ketyegett, s egy g yerm ek nyö-
szörgött. K ésőbb sem m i sem hallatszott. Kita­
pogattam az ajtót, sarkánál m egem eltem , s
szokás szerint kulcs nélkül kinyitottam . Belép­
tem a szobába, s nesztelenül betettem az ajtót.
M inden úgy volt, a h o g y otthagytam : a füg­
g ö n yö k félrehúzva lógtak, s az á g y üresen tá­
tongott. A z asztalon valam i papír feküdt, talán
h á zia sszon yom n ak írt levelem : úgy látszik,
G undersenné m é g nem já rt itt távozásom óta.
M egtapogattam a fehér foltot, s cso d á lko zva
állapítottam m eg, h o g y levél. Levél? O davi­
szem az ablakhoz, a sötétségben nehezen
betűzgetem a rossz írású címzést, s végül rá­
ism erek nevem re. Lám, g o n dolom , háziasz-
szo n yo m közli, h o g y h o rd ja m el irhám at, ha
vissza m ernék lopózni!
S lassan, nagyon lassan kifordulok a szobá­
ból. Egyik kezem ben a cipő, a m ásikban a le­
vél, h ón om alatt pedig a takaró tekeredik. Láb­
ujjhegyen lépdelek, s vicsorgással ellensúlyo­
zom a lépcső nyikorgásait. Szerencsésen leju­
tok a földszintre, s m áris ott állok a kapuban.

- 65 -
 Újra fö lve sze m a cipőt. K ényelm esen fű­
zöm be, sőt egy pillanatra el is ereszkedem , s
fásultan szo ro n g a to m a levelet.
Majd fölcihclő döm .
F öljebb egy gázlám pa libegő lángja hunyo­
rog. Beállók a fénykörbe, n e kin yo m o m cso­
m agom at az oszlopnak, s kelletlenül, nagyon
kelletlenül fö lb o n to m a levelet.
Mintha fényár csapna m ellem nek. Akaratla­
nul fölkiáltok, akaratlanul fölujjongok: a szer­
kesztő elfogadta, sőt m ár ki is szedette tárcá­
mat! „N éhány kis változtatás... néhány hibaiga­
zítás... talentum os cikk... holnap megjelenik...
tíz korona.”
Sírtam és nevettem , nekiiram odtam az ut­
cának, m egálltam , letérdeltem , összevissza
esküdöztem , fogadkoztam . S az idő múlt.
A bold o g sá g tó l repesve hajnalig dúdoltam ,
s folyton ism ételtem : „Talentum os cikk, tehát
afféle kis rem ekm ű, zseniális telitalálat! S tíz
korona!"
 Második rész

g y este, pár hét múlva, kint kószáltam .

E Megint beültem e g y tem etőbe; cikket ír­
tam valam elyik lapnak. Tíz óráig dolgoztam ,
m ár sötét lett, a kaput is bezárták. Éhes v o l­
tam, keservesen éhes. Sajnos, a tíz korona ha­
m ar elfogyott két-három napja alig ettem vala­
mit. A nnyira elgyengültem , h o g y a ceruzát is
nehezen tartottam. E gy ro ssz tollkés m e g egy
kulcsköteg bújt m eg a zsebem ben, de nem
volt egy őrém sem.
Mivel a tem etőt bezárták, haza kellett volna
m ennem ; de úgy viszo lyo g ta m üres és sötét
szobám tól, egy elhagyott, átm eneti tartózko­
dásra kikunyerált b á d o g o sm ű h e lytő l, h o g y
tovább csatangoltam . Céltalanul keringtem a
városháza körül, kiballagtam a rakodópartig,
s letelepedtem egy padra.
Ebben a pillanatban egyáltalán nem szo-
m o rk o d ta m . M e g fe le d k e z te m n y o m o rú s á ­
gom ról, s a szürkületbe bú vó szép és békés
víz láttán m egnyugodtam . A lig vártam , h o g y
régi s z o k á s o m h o z híven, v é g ig é lv e z z e m
m ost írt, s fájó agyam szerint le g jo b b m űve­

- 67 -
 met. Elővettem a kéziratot, odatartottam sze­
m em hez, h og y jo b b a n lássam, s oldalról oldal­
ra végigfutottam rajta. Végül belefáradtam, s
zsebre dugtam a papírokat. Minden hallgatott;
a tenger kéklő g yöngyházként terült el, s a kis­
m adarak ném án röpköd tek előttem. Valami­
vel följebb egy rendőr ődöng. Egyébként egy
lélek sincs kint; az egész öböl m élyen alszik.
Újra m e g v iz s g á lo m kincseim et: van egy
ro ssz tollkésem , e g y ku lcscso m ó m , de nincs
e g y őrém sem . Hirtelen ben yú lo k zsebem be,
s ism ét e lő ve sze m a papírokat. M indez gé­
pies aktus, öntudatlan idegrángás. Kiválasz­
tok egy tiszta lapot, s - Isten tudja, m iféle
sugallatra - s o d ro k e g y tölcsért; g on dosan
behajtogatom , h o g y telinek lássék, s kihají­
to m a járdára. A szél kicsit tová b b so d o rja , az­
tán m ozdulatlanul elnyúlik.
A z éhség m ost belém mart. Nézem, nézem
a fehér tölcsért. Mintha fényes ezüstpénzek
d u zza d o zn á n a k benne, s ko n o ku l e rő s k ö ­
döm , h og y csakugyan rejteget valamit. Fölé­
nyesen játszadozom : ha eltalálom az össze­
get, az egész az enyém lesz! Szinte látom alul a
kecses kis tíz őréseker és a föléjük lapuló vas­
kos, rovátkás szélű koronásokat. Ni, valóságos
p én ze sza cskó ! M egszállottan bám ultam , s
egyre biztattam magamat, hogy lopjam el.
Hallom, a rendő r köhécsel. Vajon m i kapar­
ja a torkom at, h o g y én is köhögjek? Fölállok, s
h a n g o sa n k rá k o g o k . H á ro m s z o r újrázok,
h o g y m eghallja. S m ár látom, h o g y rácsap a
tölcsérre, ha ideér. Úgy örültem e csínynek,
h o g y ujjongva d ö rzsö lte m kezem et, s p ocsé­
kul károm kodtam . Fölsülsz, kutya! E csúfság

- 68-
m iatt a tüzes gyehennába jutsz! Belerésze-
gedtem a Koplalásba, m e g kó tya g o so d ta m az
éhségtől.
A rendőr vasalt talpa néhány perc m úlva
m ár K ö zele bb csa tto g a Kövezeten. Körül-
Kémlel. Szem látom ást nem sürgős neKi, reg­
gelig m in d e n re ráér. N em látja a tö lcsért -
csaK am iKor m ár odaér. Mi van benne? Talán
egy csinos összegecsKe! E gy c s o m ó ezüst­
pénz!... Fölveszi. Hm! Könnyű, túlságosan Kön­
nyű! Hátha drága tollba, Kalapdíszbe botlot-
tunK?... Nagy m ancsával óvatosan Kibontja, s
beleKuKKant. Szilajul nevetve csapK odtam tér­
dem et; úgy nevettem , m int e g y őrült. S egyet­
len hang sem nyiKKant Ki gégém en; Kacagá­
som némán, betegesen tört föl...
Megint fölhangziK a csattogás a szívem m é­
lyéből; a rendő r a raKodópart felé fordul. Köny-
nyesen, zihálva ültem, lázas jó k e d v e m Kere-
Kedett. H a ngosan m o n o lo g iz á lta m ; b e s z á ­
m oltam a tölcsér történetéről, utánoztam a
szegény rendőr m ozdulatait, te nyerem be Ku-
KucsKáltam, s újra m e g újra elm ondtam : - Kö­
högve dobta el! K ö högve dobta el! - Új, csípős
változatoKKal toldottam m e g e szavaKat, átfor­
m áltam az egész m ondatat, s így hegyeztem
Ki: - E gyszer Köhögött - Khöhö!
E lsoroltam e szavaK ö ssze s variációit, s jó l
beesteledett, m ire v id á m s á g o m m egszűnt.
Á lm o s nyugalom ba m erültem , Kellem es bá-
gyadtságba, nem is tiltaKoztam ellene. A sötét­
ség Kissé m egsűrűsödött; Könnyű szellő ba­
rázdálta a tenger g yö n g yh á z síKját. A feKete
törzsű hajóK - vitorlájuK az égb e fúródott -,
m egannyi ném a szörny, m intha ugrásra Ké-

- 69 -
szcn ellenem borzolnák sörtéjüket. Nem fájt
s e m m im ; é h s é g e m e lto m p íto tta kínjaim at.
Üresen, finom an, a kö rn ye ző világból kisza­
kadva lebegtem , s nagy b o ld o g sá g töltött el,
h o g y senki se lát. Fölhúztam lábam at a padra,
nekidőlte m a támlának; így m é g jo b b a n érez­
tem az elszigeteltség m ám orát. Egyetlen fel­
hő sem nyom ult lelkem be, egyetlen szoron­
gás sem , s am enn yire gondolataim terjedtek,
nem kívántam sem m it, nem akartam sem m it.
Nyitott szem m el, elrévülten az öntudatlanság
édes ringásán m e re dte m bele a sötétségbe.
Egy hang sem pisszent körülöttem . A lágy
h o m á ly elfödte előlem a m indenséget, s rám
borította a legzsong ítóbb nyugalm at - csak a
csend üres, m o n o to n züm m ö g é se hallgat fü­
lem ben. S a vízen le skelő dő k o m o r szörnyek
készülnek, h o g y ha beáll az éjszaka, m aguk­
ba szívjanak, kiragadjanak a m esszi tengerre,
s tova so d o rja n a k idegen országokba, ahol
em b e r nem él. S elvisznek Ylajali hercegnő
kastélyába, ahol káprázatos po m p a vár rám,
a fö ld ke re ksé g legkáprázatosabb pom pája.
S Ylajali tündöklő tere m be n ül, ahol m inden
am etiszt, sárga rózsatrónon, s am ikor belé­
pek, felém nyújtja kezét, s a m iko r közeledem
és letérdelek, hangosan üdvözöl; „isten ho­
zott, lovag, nálam és házam ban! Húsz nyara
várlak, és hívlak m inde n h o ld fé n ye s éjsza­
kán! A m ik o r szom orkodtál, én sírtam, s ha
aludtál, én szép álm okat leheltem beléd...” S a
kedve s kézen fog, m egindultunk, s hosszú fo­
lyosókon, hurrázó cso p o rto k közt vezet, su­
gárzó kertekben, ahol három száz fiatal lány
já tszik és kacag; s bevisz egy m ásik csarnok­

- 70 -
ba, ahol m inden tündöklő sm aragd, napfény
zuhog a terem be, a galériákon és a fo ly o s ó ­
kon elragadó kóru so k zengenek, illatfelhők
tódulnak felén. Szorosan fo g o m herceg nőm
kezét, s érzem , h o g y vérem a bűvö let vad
g yö n yö ré b e n forr. Á tölelem , de ő suttogva
szabadkozik: „Nem itt! B eljebb!” S benyitunk a
vö rö s terem be, ahol m inde n rubin, s ott a szé­
dítő káprázat közepette ö sszerog yok. Ylajali
ekkor hozzám simul, s arcom ba lihegi: „isten
hozott, szerelm em ! C sókolj m eg! Még... Még...”
C sillagok sziporkáznak előttem , s gon dola­
taim belevesznek a fény orkánjába...
Elszundítottam fektem ben; a re n d ő r riasz­
tott föl. Kegyetlenül visszacibáltak az életbe
és a nyom orúságba. E lőször bárgyún csodál­
koztam , h o g y a szabad ég alatt vagyok, aztán
hirtelen keserűség fogott el, m a jd n e m fölzo­
kogtam bánatom ban. Miért élek m ég? A m íg
aludtam, m egeredt az eső. Ruhám teljesen át­
n e d ve se d e tt; m in d e n íz e m b e n va co g ta m .
A sötétség m é g sűrűbbé vált; a re n d ő r úgy­
szólván eltűnt benne.
- No! - m ondta. - Keljen m ár föl!
Rögtön fölálltam. A kko r is e n g e d e lm e ske d ­
tem volna, ha m egparancsolja, h o g y feküdjek
vissza. Nagyon elcsüggedtem és nagyon el-
ernyedtem ; ráadásul e bb en a pillanatban újra
belém m art az éhség.
- Ebadta maflája, várjon! - kiáltott utánam a
rendőr. - Miért hagyja itt a kalapját? No, m ost
m ár mehet!
- N ekem is ú gy rémlett, hogy... h o g y itt felej­
tettem valamit! - d ad ogtam elrévülten. - Kö­
szönöm . Jó éjszakát!

-71 -
 S cloldalogtam .
I lej, ha m ost volna egy falat kenyerem ! Egy
karéjén áldott rozskenyér, am elyet járkálás
k ö z b e n m a jszo lh a tn é k! Jól láttam m a g a m
előtt azt az ízes, különleges rozskenyérkét!
Rettenetesen éheztem . Kívántam a halált. Ó,
bárcsak fölfordulnék! É rzelgősen sírtam. Még
m e d d ig n yom orgok? Hirtelen m egálltam s to-
porzé ko lva ká ro m ko d n i kezdtem . Minek ne­
vezett az az alak? Maflának? Te vacak rendőr,
te! Kit m afláztál le az im ént ? M egfordultam s
visszasiettem . Majd m egpu kkadtam d ü h ö m ­
ben. A z úttesten m egbo tlottam s elestem, de
ki tö rő d ik ilyen csekélységgel - fölugrottam s
továbbloholtam . Á m a pályaudvar előtt m ár ki­
szállt be lő le m m inde n erő, se m m iké p p sem
juthattam volna le a rakodópartra; egyébként
haragom lecsillapodott rohanás közben. Fúj­
tatva m egálltam . - Hát fontosak az ilyen rend­
ő rök m egjegyzései? - M égsem tűrök el m in­
dent! Helyes! - szakítottam félbe m agam at. -
De ha olyan együgyű! - S e m entegetőzéssel
tökéletesen m egelégedtem . T ö b b s z ö r m eg­
ism ételtem , h o g y a szerencsétlen siralm asan
együgyű. S visszafordultam .
- Ejnye, te oktondi! - fortyantam föl. - Úgy lo
holsz a sötét éjszakában, ezen a lucskos ut­
cán, m int e g y veszett!
Szinte elaléltam az éhség vájkáló kínzásá­
tól. E g yre n y e ld e ke lte m , h o g y n yá la m m a l
enyhítsem éhem et. Mintha ez használt volna.
Hetek óta é h ko p p o n élek, ú g yh o g y m ostaná­
ban roppant elgyengültem . Ha egy-egy sike­
res m an ő ve rre l fölha jszolta m öt koronát, a
pénz nem futottá a d d ig sem , h o g y az újabb

- 72 -
ko p la ló kú ra előtt kissé ö s s z e s z e d je m m a ­
gam. F őképp a hátam és a vállam fájt. Ha re­
kedten köhögtem , va g y já rás kö zb e n m élyen
m eghajoltam , egy-egy pillanatra leküzdöttem
tüdőm szúrását; de hátam és vállam sajgásá­
val nem boldogultam . Hát m ár so se m tápász-
ko d o m föl? Vagy én nem élhetek úgy, m int
bárki, m int Pascha antikvárius és H ennechen
hajósvállalkozó? Pedig széles a vállam , m int
egy óriásé, s karom nem győz-e m inde n m un­
kát? S nem dogoztam -e a M öller utcában egy
fatelepen, h o g y m eg ke re sse m m inde nnap i
kenyerem et? Rest vagyok? Hát nem keres­
tem állást, nem já rtam előadásokra, nem ír­
tam cikket, s nem olvastam éjjel-nappal, m int
e g y bolond ? S nem zsugorgattam -e fö s v é ­
nyen, nem sínylődtem -e kenyéren és tejen,
am ikor dúskálkodhattam volna, nem rágód-
tam-e száraz m orzsá kon, a m iko r g y e n g é b ­
ben kerestem , s nem koplaltam -e, a m ik o r
s e m m im sem volt? Talán szállod ában pöf-
feszkedem , földszinti lakosztályban? Padlás­
szobában h ú zó d o m m eg, ablaktalan bá d o ­
gosm űhelyben, ahonnan a télen az ö rd ö g is
m egszökött, m ert ott csak hóaszalásra fanya­
lodhatott volna. Ezért egyáltalán ne m értem
ezt a hajszát.
T ö p re n g é se m közep ette e gye tlen szikra
gonoszság, irigység, de m é g keserűsé g sem
pislákolt gondolataim ban.
Egy fesíékesbolt előtt m egálltam , s vé gig­
néztem a kirakatot. Szerettem volta elolvasni
két légm entesen lezárt d o b o z cím kéjét, de a
sötétség miatt hiába p róbálkoztam . B osszan­
kodva hessegettem el új ötleteim et, és m ivel

- 73 -
se h o g y sem találtam ki, m i van a zokban a d o ­
bozokban, szilajul és kem énye n rávertem az
üvegre. F öljeb b m egpillantottam egy rendőrt.
M eggyorsítottam lépteim et, elébe penderül-
tem, s a kép é b e vágtam :
-T íz óra!
- Dehogy! Kettő! - bámult.
- Nem! - m ondtam . - Tíz! - Tajtékozva oda­
nyom ulta m hozzá, ö kö lb e szorítottam keze­
met: - Igenis, tudja m eg, h o g y tíz óra van!
N éhány m á so d p e rcig tűnődött, s elképed­
ve végigm ért. M ajd halkan m egszólalt:
- M indenesetre ideje, h o g y hazam enjen.
Ne kísérjem el?
Jóságától ellágyultam . Éreztem , h o g y köny-
nyeim kicsordulnak. G yorsan feleltem:
- Nem, nem! Köszönöm ! E gy kávéházban
virrasztottam . Igazán kedves!
A m ik o r otthagytam , sisakjához bökte ujjait.
Szívességétől elérzékenyülten fölzokogtam .
Miért nincs öt koronám , h o g y m egajándékoz­
zam vele? Megálltam, s utánanéztem , m íg las­
san rótta útját. Vadul ö klözte m hom lokom at, s
aho gy a re n d ő r távolodott, egyre keservese b­
ben sírtam. Á tkoztam szegénységem et, csúf­
nevekkel illettem m agam at, szennyes sérté­
sekkel, válogatott durva m ocskolódásokkal.
M ajdnem hazáig ontottam az o csm ánysá go­
kat. A kapuban jö tte m rá, h o g y elvesztettem
kulcsaim at.
- Persze! - vonítottam . - Miért ne vesztettem
volna el azokat az átkozott kulcsokat? Egy is­
tálló fölött, egy bád o g o sm ű h e lyb e n lakom , éj­
szaka zárt kapu fogad, s hiába ráznám a kilin­
cset - tehát m iért vig yázzak kulcsaim ra? Lucs­

- 74 -
kos vagyok, m int egy kutya, egy kissé éhes,
egy picurkát éhes, s szinte nevetségesen fá­
radt - tehát m iért ne h a g yja m el azokat a kul­
csokat? Igazán furcsa, h o g y az egész ház
A k e rb a 1 kirándult, a m iko r hazajövök! - S éhe­
sen és elcsigázottan hahotáztam .
Hallottam a lovak d ob ogásá t az istállóban,
s jó l láthattam em eleti ablakom at, de nem tud­
tam kinyitni a kaput, s nem surranhattam be.
Ezért fáradtságom ban és keserűsé gem ben
elhatároztam , h o g y vissza m e g ye k a ra ko d ó ­
partra, s m e gkeresem a kulcsokat.
Az eső újra eleredt; éreztem , h o g y vállam
m ár egészen árnedvesedik. A városházánál
ragyog ó ötletem támadt: a hatósággal nyitta­
tom ki a kaput. O dasiettem e g y rendőrhöz. Va­
lósággal esedeztem neki, h o g y jö jjö n velem ,
s ha lehet, bocsá sson be.
Hja, ha lehetne! De n incs m ivel. N em itt ő r­
zik a re n d ő rsé g kulcsait, han em a detektív-
osztályon.
- A kko r m it csináljak?
- M enjen szállodába és feküdjön le.
-S a jn o s n e m m e hetek. N incs pé n ze m .
Tudja, egy kávéházban mulattam...
így tárgyaltunk e g y darabig a városháza
lé p cső jé n . A re n d ő r m é ly e n tö p re n g e tt, s
néh ányszor végignézett rajtam. A z eső állan­
dóan szakadt.
- A k k o r ford uljon az ügyeleteshez. Mondja,
h o g y hajléktalan.

1 Kirándulóhely Oslo környékén.

- 75 -
 Hajléktalan? Erre nem gondoltam . A z áldó­
ját, ez rem e k ötlet! S n yo m b a n m eg kö szö n ­
tem a kitűnő tanácsot.
- Csak állítsak be, s m ondjam , h o g y hajlék­
talan vagyok?
- Persze!...
- Neve? - kérdezte az ügyeletes.
- Tangen -, A ndreas Tangen.
Nem tudom , m iért hazudtam . G ondolataim
ziláltan rö p kö d te k, s te ljesen elárasztották
agyam at. M inden szám ítás nélkül, szinte tuda­
tom alól rántottam ki ezt a nevet. S em m i szük­
ség nem volt a füllentésre.
- Foglalkozása?
Most könn yen kicsö ppen hetek innen. Hm.
E lő s z ö r ú g y d ö n tö tte m , h o g y b á d o g o s le­
szek. De nem kísérletezhettem . A m egadott
név ne m illik m in d e n bádogosra, pápasze­
m e m tő l m eg éppenséggel elüt. Eh, lesz, am i
lesz! E lőbb re léptem , s szilárdan és ünnepé­
lyesen kivágtam :
- Újságírói
A tolla fölé hajló ügyeletes m egrezzent: úgy
álltam korlátja előtt, m int e g y hajléktalan m i­
niszter. Nem gyanakodott; igazán m egérthet­
te, h o g y nehezen nyilatkoztam . Ebadta, egy
újságíró szállást keres a városházán!
- M elyik lapnál dolgozik, Tangen úr?
- A Morgenblodetnáll m ondtam . - Bevallom ,
az éjjel kirúgtam a hámból...
- Ne firtassuk! - szakított félbe, s m o so lyo g ­
va fűzte hozzá: - Fiatalság, bolondság... Mi
m e g é rtjü k az ilyesm it. - Fölállt, udvariasan
m eghajolt felém , s oda szólt egy rendőrnek: -
Vezesse föl ezt az urat a különszobába. Jó éjt!

- 76 -
 A nnyira elhűltem m erészségem től, h o g y a
hideg vé g ig b o rsó zo tt hátam on. Ö kölbe szorí­
tottam kezem et, különben összecsuklottam
volna.
- A gáz tíz p e rcig ég! - fig ye lm e zte te tt a
rendőr m ég az ajtóban.
- Aztán elalszik?
-A z tá n elalszik!
Leültem az ágyra, s figyelte m a kulcs forgá­
sát. A világos cella barátságosan hatott; hatá­
rozottan kellem es volt. G yö n y ö rk ö d v e hall­
gattam az eső be szű rő d ő kopogását. M icso­
da rem ek cella! Á lm o m b a n sem kívánhatnék
jobbat. Egyre elism e rő b b e n néztem körül. Le­
vetettem kalapom at, s b e lem eredtem a falon
égő gázlángba. H ogyan is zajlott le ez az első
találkozásom a rendőrséggel? Mert m o st elő­
ször találkoztam vele, s azonnal lóvá tettem!
Tangen újságíró! Hű, fene! A M orgenbladet
m unkatársa! A fő re n d ő rt szíve n ütötte a
Morgenbladet. Mi m egértjük ezt! Mi? Két óráig
a m inisztertanács estélyén szórakoztunk, s
akkor kiderül, h o g y otthon felejtettük kapukul­
csunkat m e g ezresekkel töm ö tt bukszánkat!
Vezesse föl ezt az urat a különszobába...
A gáz hirtelen kialszik, csodá latos hirtelen,
előtte nem pislog, nem lobbad ozik. Vaksötét­
ben ülök. Nem látom kezem et, nem látom a fe­
hér falakat, nem látok sem m it. Mi m ást tehet­
nék, lefekszem . Levetkezem , lefeküdtem .
De sokkal frisse b b voltam , se m h o g y el tud­
tam volna aludni. E gy ideig belebám ultam a
sötétségbe, eb b e a sűrű, feneketlen, titokza­
tos feketeségbe. M inden g o n d o la to m vissza­
pattant róla. Majd m egfulladtam a súlyos, p o ­

- 77 -
koli tö m e g alatt. Lehunytam szem em et, hal­
kan d u d o rá szta m , s ko n o ku l fo rg o ló d ta m ,
h o g y m e g fe le d k e z z e m róla. N em sikerült.
A sötétség lenyűgözte gondolataim at, s egy
pillanatra sem hagyott nyugton. S ha m agam
is fölszívódtam ebb en a sötétségben, ha ré­
szévé váltam ? Fölpattanok s jobbra-balra ha­
donászom .
Az id egessé g teljesen úrrá lett rajtam, hiába
küzdöttem ellene. A z ágyon gubbaszkodtam ,
a le gvada bb fantazm agóriák kerítettek hatal­
m ukba, s b ö lcsőda lokat züm m ögve, verítéke-
sen tusakodva csitítottam m agam at. A sötét­
ségbe m eredtem . S osem tapasztaltam ilyen
sötétséget. Kétségtelen, valam i különös sötét­
ség ez, valam i d esperát elem, am elyre eddig
senki se m fig ye lt föl. A le gne ve tsé g e se b b
g o n d o la to k k a l v ia s k o d ta m s m in d e n tő l ré­
m üldöztem . A falban, egy karnyújtásnyira, föl­
fedeztem e g y kis lyukat, e g y szöghelyeí, egy-
jelet. M egtapogatom , belefújok, s kim éricské­
lem m élységét. Nem, ez nem ártalm atlan lyuk;
nagyon is intrikus és titokzatos lyuk, ó va ko d ­
no m kell tőle. S e rejtelem től m egszállottan, kí­
vá ncsiságo m és félelm e m lázában fölkeltem ,
s előkerestem rossz tolikésem et, h o g y beil­
le sszem m élységébe, m egállapítsam , nem
ér-e át a szo m s z é d celláig.
V issza fe kü d te m , h o g y elszundítsak, jo b ­
ban m ondva, h o g y to vább harcoljak a sötét­
séggel. A z eső elállt nem hallottam egy han­
got sem . S okáig füleltem, nem járkál-e valaki
az utcán; s folyton izgultam , m íg végre lépé­
sek közeledtek, hangzásuk szerint egy rend­
őr lépései. E gyszerre csak nevetgélve csat-

- 78 -
tintgatni kezdek az ujjam m al. Hej, haj! Ebugat­
ta! Úgy látszik, kitaláltam e g y új szót. Fölülök s
kim ond om : - Kuboaa! - Nincs m eg a nyelv­
ben, ez az én találm ányom . Betűkből alakult,
akárcsak m ás szó. Hékás, terem tettél e g y új
szó t... Kuboaa!”... M icsoda nyelvi kincs!
A szó m ár-már világított előttem a sötétben.
Á lm é lko d va m e re sztge tem szem em et, s
ö rö m ö m b e n h an gosan nevetek: kitaláltam
valamit! Majd suttogni kezdek. M egleshetnek,
ped ig el a karom titkolni, am it kitaláltam. Hatal­
m ába kerített a koplalás vid á m őrülete. Üre­
sen, zsib b a d ta n lebegtem , g o n d o la ta im le­
ráztak m inden béklyót. Ném án tanakodom .
A legszeszélyesebb eszm etársításokkal p ró ­
bálkozom , h o g y kifürkésszem új szavam je ­
lentését. Fölösleges, h o g y az „isten” va g y a
„T ivoli” szinonim ája legyen, s ne helyettesítse
a „tenyészvásár"-t sem . K em ényen összeszo-
rífom öklöm et, s m egism étlem : - Nem, ne he­
lyettesítse a „tenyészvásár”-t! A „lakat"-ot va g y
a „hajnal”-t se szorítsa ki. A z efféle szavak csö­
kö nyö sen leplezik jelentésüket. E gyelőre vá­
rok. Ráérek. A lszo m rá.
M osolyogva feksze m a priccsen, d e hallga­
tok: nem n yilatkozom sem így, sem úgy. Né­
hány perc m úlva ideges leszek. A z új szó sza­
kadatlanul b elém döf, újra m e g újra visszatér,
m ajd lefoglalja m inde n gondolatom at, s telje­
sen ko m o lly á tesz. M egállapítom , h o g y m i
nem lehet, de az ö rd ö g tudja, h o g y voltaké p­
pen m icsoda. - M ellékes is! - to rk o lo m le m a­
gamat, karom ba csípek, s to vá b b b iz o n y k o ­
dom , h o g y m ellékes. Fő, h o g y a szó m egvan.
De folyton rágódom , s kínlód ásom elhessenti

- 79-
szenderem et. Egyetlen fogalom sem m éltó e
ritka szóhoz. M egint fölülök, a fejem et fogom ,
s így szólok: - Eh, m erő képtelenség, h o g y „ki­
vá n d o rlá s" v a g y „d o h á n y g y á r" legyen! Ha
ilyesm it jelenthetne, m ár régen döntöttem vol­
na, s levontam volna a következtetéseket. Ez
a szó valam i lelki jelentésre utal, b izo n yo s ér­
zésre, b izo n yo s állapotra - nem világos? - S
az e m léke zetem b en kutatok, h o g y valam i d o ­
lo ghoz kapcsoljam . E kkor úgy rém lik, h og y
va la ki m e g szó la l, b e le a v a tk o z ik c s e v e g é ­
sem be, s én ráförm edek: - M icsoda? Ne fo ly­
tasd ezt a hülyeséget! „Kötőpam ut?” Menj a
pokolba! Miért tűrjem el, h o g y „kötőpam ut”-ot
je le n tse n , ha vé le tle n ü l is z o n y o d o m attól,
h o g y „kötőpam ut"-ot jelentsen? M agam talál­
tam ki ezt a szót; szent jo g o m , h o g y saját ked­
ve m re adjak neki jelentést. S am ennyire tu­
dom , e d d ig nem nyilatkoztam...
E gyre ke se rve se b b e n belegabalyodtam a
kérdésbe. Végül kiugrottam az ágyból, h og y
m e g ke re sse m a csapot. Nem voltam szo m ­
jas, de agyam izzott, s ö sztönöse n a vizet áhí­
tottam. B őségesen nyeldekeltem , m ajd visz-
szafeküdtem , s m egfogadtam , h o g y törik-sza-
kad: elalszom ! B ehunytam a szem em , nyuga­
lom ra kényszerítettem m agam . Néhány per­
cig m ozdulatlanul hevertem . Kiütött rajtam a
veríték, a v é r vágtatva lo h o lt ereim ben. Ó,
m égis m ó ká s volt, aho gy az az ostoba a töl­
csérben szim atolta a pénzt! S csak egyszer
köhögött. V ajon m ég lent kószál? Vagy a pa­
d o m o n ül?... Kék gyöngyház... Hajók...
K inyitottam szem em et. Miért hunynám le,
ha nem tudok aludni? S ugyanaz a sötétség

- 80 -
terjengett körülöttem , ugyanaz a kifürkészhe­
tetlen, fekete örökkévalóság, am ely ellen g o n ­
dolataim berzenkednek, s képtelenek m e g é r­
teni. Mihez hasonlítsam az ilyen sötétséget?
G ö rcsö s e rő fe s z íté s s e l ig y e k e z te m , h o g y
m egtaláljam az igazi szót, a le gfe keté bb szót,
am ely pontosan kifejezi, m e n n yire sűrű az
ilyen sötétség, azt a kegyetlenül fekete szót,
am elynek kim ond ásától szám csúful bekor-
m ozódik. Istenem, m ekkora sötétségi S aka­
ratlanul vissza g o n d o lo k az öbölre, a hajókra,
a rám leselkedő fekete szörnyekre. Legszíve­
sebben m agukhoz szívnának, letepernének,
h o g y átröpítsenek országon-világon, em beri
szem nem látta b irod alm akon keresztül. Tuta­
jo n ringok, víztöm egek vonzásában, felhők
közt, s zuhanok, zuhanok... lrtózatom b an re­
kedten fölkiáltok, s b e le ka p a szko d o m az ágy­
ba. V eszedelm es utakra kerültem ; lefelé vá­
g ó d ta m , m in t e g y ro n g y c s o m ó . M e n n yire
m egkönnyebbültem , am iko r belecsaptam a
k e m é n y priccsbe! - Ez a halál! - suttogtam . -
M ost halsz m eg! - S e g y id e ig latolgatom ,
h o g y m iért halok m eg. Aztán fölülök, s szig o ­
rúan kérdezem : - Ki m ondta, h o g y m eghalok?
Ha én találtam ki a szót, jo g o s a n határozom
m eg értelmét... - Tudtam , h o g y fantáziálok, lo­
csogá som kö zbe n is tudom . A gye n g e sé g és
a kim erültség delírium ában úsztam , de tuda­
tom nem tom pult el. S hirtelen keresztülvillant
rajtam, h o g y m egőrültem . Rettegve kiu gró m
az ágyból. O datántorgok az ajtóhoz, nekife­
szülök, h og y betörjem , b e leverem fejem et a
falba, hangosan jajgatok, ujjaim ba harapok,
sírok és átkozódom...

-81 -
 M inden hallgatott, csupá n h a n g o m v e rő ­
dött vissza a falakról, összecsu klotta m ; m ég
tapogatózni sem tudtam. E kko r fönt, m aga­
san, szem közt, kiszürkült a falból egy négy­
szög, a fehérség elm ódosított tónusa, afféle
sejtelem - a napfény. Ó, m ennyire m egköny-
nyebbültem ! A padlón elnyúlva boldogan sír­
tam a g yö n yö rű sé g e s derengés láttán, hálál­
ko d va zokogtam , s c só ko m m a l hintettem az
ablak felé, úgy viselkedtem , m int egy há b o ro ­
dott. De ebb en a pillanatban is tudtam, h og y
m it cselekszem . C süggedésem e gyszerre el­
illant, ké tsé g b e e sé se m és fájda lm am m e g ­
szűnt, s a m e n n y ire g o n d o la ta im terjedtek,
ne m áskálódo tt b e n n e m teljesítetlen kíván­
ság. M ereven ültem a padlón, összekulcsol­
tam kezem et, s türelm esen vártam a nap kel­
tére.
M icsoda éjszaka volt! „H ogy tom b olá som
nem hallatszott ki!” - álm élkodtam . Persze, kü­
lön szobá ban tartózkodtam , m agasan a többi
fo g o ly fölött, m in t hajléktalan m iniszter, ha
szabad így m onda nom . M indvégig a le gjo bb
hangulatban, az egyre világo sabb ablak felé
fordulva, m iniszterként ágáltam, vo n Tangen-
nak neveztem m agam at, s közhivatalnoki stí­
lusban szónokoltam . Fantazm agóriáim nem
ültek el, csak sokkal kevésb é idegeskedtem .
Ejnye, h o g y otthon felejtettem a pénztárcá­
mat! Sajnálatos hanyagság! Megengedi, m i­
niszter úr, h o g y lefektessem ? S halálos k o m o ­
lyan, m inde nféle cerem ónia kö zbe n leeresz­
kedtem a priccsre.
A cella kö rvo n a la i kitűntek, s lassanként
m egláttam a vastag kilincset is. E lszórakoz­

- 82 -
tam vele. Az eg yfo rm a sötétség, ez az irritáló
sűrűség, am elytől m agam at sem láttam, nagy
nehezen m egtört. V é rem lecsendesült, s ha­
m arosan éreztem , h o g y szem em lezárul.

H a ngos ko p o g ta tá s riasztott föl. R ögtön

talpra ugrottam, s ka p ko d va ö ltöztem föl. Ru­
hám m ég tegnap estéről csu ro m vize s volt.
- M enjen le a naposhoz! - m ondta a rendőr.
„Tehát újabb form alitásokkal zaklatnak!” -
aggodalm askodtam .
Benyitottam egy nagy helyiségbe. Harm inc­
negyven em ber üldögélt bent, csupa hajlékta­
lan. A je g y z ő k ö n y v v e z e tő so rra szólította
őket, s m ind kapott egy-egy ebédjegyet. A na­
pos folyton faggatta a m ellette álló rendőrt:
-E n n e k is adott? Ne sajnálja tőlük! Ni, m i­
lyen csenevészek! S óvárogva néztem azo­
kat a jegyeket. Ha n eke m is jutna belőlük!
- A ndreas Tangen, újságíró!
Előreléptem s m eghajoltam .
- Kedves uram, ön hog yan került ide?
M egm agyaráztam az esetet; úgy m o n d ta m
el, m int tegnap este. S ze m re b b e n é s nélkül,
rendületlenül hazudtam , teljes őszinteséggel:
sajnos, ott ragadtam egy kávéházban, elvesz­
tettem kapukulcsomat...
- Igen! - m osolygott. - Értem! Leg alá bb jó l
aludt?
- Mint egy m iniszter! - feleltem . - Mint egy m i­
niszter.
- Ö rvendek! - m ondta s fölállt. - Jó reggelt!
O dábbálltam .
N ekem is, nekem is egy jegyet! Már három
hosszú napja koplalok! E gy falat kenyeret! De

- 83 -
ve le m senki sem törődött, kérni m e g nem
m ertem . R ögtön g yan úba ke ve red nék. I la
ezek beleturkálnak m agánügyeim be, s fölfe­
dik kilétemet, okvetlenül letartóztatnak ham is
adatszolgáltatás miatt. - Fölszegem fejemet,
zsebre d u g o m kezem et, s m illio m osi gőggel
kilépdelek a városházáról.
A nap m ár m elegen tűzött, tíz órára járt, s a
Young tér forgalm a javában kavargott. I lova
m enjek? M egtapogatom zsebem et; a kézirat
benne van. T ize n e g yko r fö lm egye k a szer­
kesztőségbe. N éhány percig a m ellvédről fi­
gyelem a lent nyüzsg ő életet. Ruhám jó cská n
gőzölgött. A z éhség újra belém csikart, g y o m ­
ro m b a kapott, m egrázott, s finom , fájdalm as
s z ú rá s o k k a l zaklatott. C sa ku g ya n n incs
egyetlen barátom , ism e rő sö m sem ? Nem for­
dulhatok senkihez? F ölidézem összes ism e­
rősöm et. Van-e köztük tízőrés tőkés? Nincs.
M indenesetre rem e k nap; csupa napfény, csu­
pa ragyogás. Az ég úgy kéklett, m int a tenger a
lieri h e g yek között...
N em is fig ye lve lépteim re, hazafelé bak­
tattam.
Keserves ez a koplalás. Az utcán találtam
egy rágható forgácsot. Ez használt. H ogy ed­
d ig nem g o n doltam rá!
A kapu nyitva volt. A z udvaros, m int m indig,
hangosan köszöntött.
- Kiderült! - m ondta.
- Ki! - feleltem. Csak ennyi telt tőlem. Vajon
nem kölcsönözne-e egy koronát? Ha van pén­
ze, bizo n yo sa n kisegít. S egyszer íratott ve­
lem e gy levelet is.
Mintha valam i szónoklatra készült volna.

- 84 -
 - Igen, kiderült. Hm. Ma házbérfizetés lenne.
Nincs öt koronája? Csak néhány napra. Már
m á sko r is segített rajtam.
- Nem, igazán nincs, Jens Ólai! - feleltem. -
Most nincs. Talán később, talán délután. - S föl­
botorkáltam a lépcsőn.
Fönt kacagva vágó dta m le az ágyra. Pokoli
szerencse, h o g y ez a fickó m egelőzött! Be­
csületem tiszta. Öt korona - isten m ents, k o ­
ma! Miért nem kértél öt nép konyhá i részvényt
vagy egy akeri földbirtokot?
Ettől az öt koronától egyre va d a b b vih ogás­
ra fakadtam . Ugye, m ily e n fe n e g y e re k v a ­
gyok? Öt korona! Kérlek, szívesen! Majd m e g ­
pukkadtam nevettem ben: „Patvarba, m egfojt
ez az ételszag! Miért tűrik itt a déli karaj bűzét?”
O daugrom az ablakhoz, h o g y kie re ssze m az
áp o ro d o tt levegőt. „Pincér, e g y ada g rosté­
lyost!” A z asztal, a rozoga asztal felé fordul­
tam, am elyet írás kö zb e n té rd e m m e l kellett tá-
m asztgatnom , s alázatosan h ajlo ngva é rdek­
lő dte m : „N em p a ra n c s o l e g y p o h á r bort?
Nem? Tangen vagyok, Tangen m iniszter. Saj­
nos, egy kicsit kimaradtam... Hja, kapukulcs
nélkül...”
S g o n d o la ta im m e g in t s z á rn y ra kaptak.
Tudtam , h o g y ö ss z e z a g y v á lo k hetet-havat;
nyugodtan felelhettem volna m inde n szava­
mért. Meg is állapítottam: „Újra értelm etlenül
fecsegsz!” De nem tehettem róla. M intha é b ­
ren feküdnék, á lm om ba n beszélnék. Fejem
könn yű volt, friss és tiszta, s lelkem felhőtlenül
tündökölt. M egadóan tovavitorláztam .
-T e ssé k! Tessék! A m in t látja, m inde n csu­
pa rubin. Ylajali, Ylajali! A puha, v ö rö s selyem -

- 85 -
pam lag! H ogy lihegsz, hercegnőm ! C sókolj
m eg, s z e re lm e m ! Még, m ég! K arod b o ­
rostyán, ajkad tűzvész... Pincér, hol az a ros­
télyos?!...
A nap besütött szobám ba; a lovak lent ro­
pogtatták a zabot. Vígan belekap tam a fo r­
gácsba; ú g y szo p ta m , m in t e g y gye rm e k.
K ö zb e n fo ly to n m a rk o lá s z ta m a kéziratot.
Egyáltalán nem foglalkoztatott, de ö sztönöm
és vé re m em lékezett rá. Aztán elővettem .
Átnedvesedett. Sebaj, kiteregettem a nap­
ra. Majd já rkálni kezdtem . Milyen siralm as ez
a szoba! A padlót vastagon fedi a bádoghulla­
dék, de sehol egy szék, s a fal sima, sima,
egyetlen szö g sincs benne. M inden lekerült a
zacis pincéjébe. S e m m im sincs, legföljebb
néhány ív porle pte papír szégye nkezik aszta­
lom on. Az ágyon levő öreg, zöld takaró nem
az enyém ; pár hónapja kö lcsö n ö zte m Hans
Paulltól... N agyot esettintek. Hans Pauli Petter-
sen okvetlenül segít rajtam! Jól em léksze m a
cím ére. C sú nyán m e g fe le d k e z te m Hans
Pauliról! B izonyára m egharagszik, h o g y nem
rögtön hozzá fordultam . F ogom kalapom at,
össze ka p o m a kéziratot, s lerontok a lépcsőn.
- Hé, hé! Jens Ólai! - kiáltok be az istállóba. -
Rem élem , délután kisegíthetlek!
A váro sh á zá n á l látom , h o g y tizene gy el­
múlt. Elhatározom , h og y nyom ba n fölm egyek
a szerkesztőségbe. A z ajtóban m egnézem ,
sorban vannak-e a cikk lapjai. G ondosan kisi­
m ítom, zsebre dugom , s kopogtatok. Szívem
hallhatóan dobogott, am ikor benyitottam .
Olló úr m ost is m űködik. Félénken érdeklő­
döm , vajon a szerkesztő úr bejött-e. S em m i

- 86 -
válasz. Olló úr ném án vagdalja a v id é ki lapok
híreit.
M egism étlem a kérdést, s b e lje bb topogok.
- A szerkesztő úr m ég nincs itt! - szólalt
m eg végül Olló úr, de nem nézett rám.
-M ik o r jö n be?
- Nem tudom . Egyáltalán nem tudom .
-M ik o r zárnak?
vá la sz nem érkezett, kinéztek. Olló úr az
egész beszélgetés alatt egyetlen pillantásra
sem méltatta igénytelen szem élyem et, ped ig
han gom ró l rám ism ert. „Ennyire becsülnek itt,
örege m ” - gondoltam . Mintha a falnak beszél­
nék. Csak nem a szerkesztő úr utasítására?
Igaz, am ióta elfogadta híres tízkoronás tárcá­
mat, szinte naponta betörtem hozzá használ­
hatatlan dolgokkal. Elolvasta m in d e n íráso­
mat, s vissza a d ta m in d e n írásom at. Talán
m ost új re n d sza b á lyo kka l v é d e k e z ik roha­
m aim ellen. E lindultam H o m a n sb y felé.
Hans Pauli Pettersen parasztdiák, s e g y
négyem eletes ház e gyik padlásszobájában
lakik, tehát Hans Pauli Pettersen szeg é n y em ­
ber. De ha van egy koronája, nem tagadja le.
Bizonyos, h o g y ideadja; m intha m áris m ar­
kom ban volna a pénz. Előre örültem , igen, o k­
vetlenül m e g ka p o m azt a koronát. A kapu zár­
va volt, csengetnem kellett.
- Pettersen diákhoz jö vö k! - m ondtam , s fel­
felé nyom ultam . - K önnyen m egtalálom .
- Pettersen diákhoz? - ism étli a szolgáló. -
Aki a padlásszobában lakott? A z m ár elköltö­
zött. N em tudom , hová, de m egkért, h o g y
kü ldje m leveleit Herm ansenhez, a T o ld b o d ut­
cába. - S m e gm ondta a szám ot.

- 87 -
 Bízva és re m é n yke d ve m e g ye k vé g ig a
T o ld b o d utcán, h o g y m egtudako lja m Hans
Pauli címét. Ez az utolsó lehetőség, nem sza-
laszthatom el. Ú tközben elhaladtam egy újon­
nan épült ház előtt; két asztalos m é g kint gya­
lult. Lehajoltam néhány tiszta forgácsért; az
egyiket bekaptam , a tö bbit p e d ig tartalékul
zsebre dugtam . S to vá b b róttam az utat. Éhsé­
g e m be n föl-fölnyögtem . Egy péküzlet kiraka­
tában m e g p illa n to tta m e g y c s o d á la to sa n
nagy, tíz őrés kenyeret, a le g n a g yo b b tíz őrés
kenyeret...
- M egtudhatnám Pettersen diák címét?
-B e rn t A n ker utca tíz, padlásszoba. Oda­
m egy? Ugye, átadja neki hozzánk érkezett le­
veleit?
A z előbbi úton fö lka p a szko d o m a városba.
M egint e ltá m o ly g o k az a szta lo so k m ellett:
m o s t falatoznak; térdük kö zé szorítják csajká­
jukat, s eszik a jó m eleg nép konyhá i ebédet.
E lm egyek a pék előtt. A kenyér változatlanul
ott m osolyo g. Végül halálosan kim erülve elér­
tem a Bernt A n ker utcát. B efordulok a nyitott
kapun, s a re n g e te g lé p cső n fö lk a p a s z k o ­
d o m a m agasba. Hol vannak azok a levelek?
Hadd derítsem föl rögtön Hans Paulit! Bará­
tom aligha utasít el, ha b e szá m o lo k körülm é­
nyeim ről. Nem, nem! Hans Pauli csupa szív,
m in d ig mondtam ...
A z ajtaján névjegy: „11. P. Pettersen, a teoló­
gia hallgatója - hazautazott."
Leültem álltó helyem ben, leültem a puszta
kőre, letaglózva, ag yo n ve rve . G épiesen is­
m étlem : „Hazautazott! Hazautazott!” Majd der-
m edten hallgatok. Nincs kö n n y a sze m e m ­

- 88 -
 ben, nem g o n d o lko d o m , nem érzek. M ere­
ven bám ulom a leveleket, ne m tudom , m ihez
kezdjek. Eltelik tíz perc, talán húsz v a g y több,
s egy helyben, m ozdulatlanul ülök. Ez a to m ­
pa kábulat m ajdn em olyan, m int a szender.
Valaki jö n fölfelé a lépcsőn. Fölállok.
-P e tte rse n diáknak hoztam két levelet! -
m ondom .
-H azautazott! - feleli az asszony. - De a
szünidő után visszajön. Ha akarja, átvehetem
azokat a leveleket.
- N agyon helyes! Köszönöm ! Legalább rög­
tön m egkapja őket. Lehet, h o g y fontosak. Jó
reggelt!
Odalent m egálltam , ö kö lb e szorítottam ke­
zemet, s a nyílt utcán fölkiáltottam : - Hadd
m ondjak valamit, te drága Atyaisten! Jó cég
vagy! - S dühösen bólogatva fö lvicso rg o k a
felhőkre: - A teremfáját, igazán jó cég vagy!
N éhány lépés m úlva újra m egállók. Hirte­
len e le re s z k e d e m : ö s s z e k u lc s o lo m k e z e ­
met, le h o rg a szto m fejem et, édeskésen, já m ­
borul érd e klő d ö m : - V ajon esengtél-e hozzá,
gyerm ekem ?
Ez ham isan hangzott.
- Nagy H-val m ondd! - hápogtam . - N agyob­
bal, m int e g y katedrális! Próbáld: fo h á szko d ­
tál-e Hozzá, gyerm ekem ? - L e su n yo m feje­
met, bánatosan rezgetem hangom at, s kin yö ­
göm : - Nem!
Ez is ham isan hangzott.
„Színlelj, te bolond! M ondd, h o g y idézted
m ennyei Atyánkat! S siránkozz, h o g y rebegé-
sed m elódiája lepipáljon m inde n törcdelm et.

- 89 -
No, rajta! Ez jo b b volt. De sóhajts is, sóhajts,
m int egy kehes ló. igen, ilyenform án!”
Szigorúan oktatom m agam at, s türelm etle­
nül toporzékolok, ha je le n e te m b e hiba csú­
szik. A íovasietők b á m é szko d va m egford ul­
nak utánam, a m iko r le szam arazom igényte­
len szem élyem et.
Folyton rágcsáltam forgácsom at, s a lehető
le g gyorsabb an ip arko dtam lefelé. Észre sem
vettem , m ár a pályaudvarnál jártam . A Megvál-
tónk-tem plom órája fél kettőt jelzett. Egy ideig
tűnődtem . A veríték kiverte hom lokom at, s le-
szivárgott szem em be. „Kísérj le a rakodópart­
ra! - biztattam m agam at. -1 la ugyan ráérsz!” S
hajlongva sétáltam a part felé.
A h a jó k k in t v e s z te g e lte k , a te n g e r fé­
n ye se n hu llá m zo tt. M inde n pezsg ett: g ő z ­
sípok visítoztak, m á lh a h o rd ó k cipekedtek,
s a tutajok felől vid á m kurjongatás hallatszott.
K ö zele m be n e g y sütem ényes kofa terp esz­
kedik, s áruja fölé lógatja barna orrát. A z előt­
te álló asztalon gyalázatosan so k nyalánk­
sá g to rn y o s u l. F in to ro g v a fo rd u lo k el. A z
egé sz ra ko d ó p a rt szaglik ettől a ném bertől!
Pfuj, m iért nem szellőztetnek itt? E gy m ellet­
tem ülő úrhoz fordulok, s clp a n a szo lo m neki,
m ilye n kellem etlenek az ilyen sütem ényes
k o fá k .....Nem ? De azt azért rem élem , elis­
m eri, hogy..." C sa kh o g y a jó e m b e r valam iért
gyanakszik; m o n d ó k á m kö zb e n föláll, s m eg­
lép. M agam is fölállok, s utána sietek. Szilár­
dan elhatároztam , h o g y b e b izo n yíto m téve­
dését.
- Már csak egészségi sze m p o n to kb ó l is! -
kezdtem , a vállára verve.

- 90 -
 - Bocsánat, idegen vagyok, s nem értek az
egészségügyhöz! - m ondta, s hüledezve m e­
redt rám.
-N o s , ha idegen, nem zaklatom... M inden­
esetre fö lajánlom segítségem et. Ne ve ze s­
sem körül? Ne? Mert szívesen vállalkozom rá,
m égpe dig teljesen ingyen...
De az idegen egyáltalán nem kért társasá­
gom ból; átsietett a túlsó járdára.
V is s z a m e n te m a p á d h o z s leültem . Na­
gyo n nyugtalan voltam , s a valam ivel távo­
labb nyekergő kintorna játéka m é g in kább el­
szom orított. Érces, m e re v m uzsika zuhogott
rám, W eber valam elyik töredéke, am elyh ez
egy csitri sipította a kíséretet. A kintorna fuvo­
laszerű bánata fölpe zsgeti vérem et, idegeim
rem egéséből visszh a n g o k zendülnek, s egy
pillanat m úlva nyöszörögve, dúd olva a pad
tám lájára hanyatlók. A z éhség roppant furcsa
érzésekbe so d o rja az em bert! Ú gy érzem , föl­
kapnak e hangok, be le o lva d o k e hangokba,
túlröppenek, le begve túlrö p p e n e k a heg ye­
ken, s nekitáncolok a fény zónáinak...
- E gy őrét! - m o n d ja a kintornáslányka, s fe­
lém nyújtja bádogtányérját. - Csak e g y őrét!
- Rögtön! - feleltem öntudatlanul, fölugrom ,
s átkutatom zsebeim et. De a g ye rm e k tréfá­
nak véli a m ozdulatot, s szótlanul elhúzódik.
Sokalltam ezt a ném a béketűrést; jo b b a n örül­
tem volna, ha n e ke m röffen. E lk e s e re d v e
visszahívtam . - Nincs e g y g araso m sem l -
m ondtam . - De ham arosan m egfizetem tarto­
zásom at; talán m ár holnap. H ogy hívnak? Ó,
ez igazán szép név; soha nem felejtem el. Te­
hát holnap...

-91 -
 De jó l láttam, h o g y szótlansága ellenére
n em hisz nekem . K é tsé g b e e sve fö lz o k o g ­
tam e kis szotyka hitetlensége miatt, ism ét
visszahívtam , s föltéptem a kabátom at, h og y
m e gajándé kozzam m ellényem m el. - N yom ­
ban kártalanítalak! - m ondtam . - Várj egy pilla­
natig...
S nem vo lt m ellényem !
De hát m iért kerestem azt a szerencsétlen
ruhadarabot? Hisz m ár hetekkel ezelőtt túlad­
tam rajta. Mi ütött belém ? A z elképedt lány
nem várt tovább; d is z k ó it előlem. S m inek is
tartóztatnám . Ö sszecsődültek körülöttem , s
harsányan nevettek. Egy rendő r hozzá m fura-
kodik, s faggat, h o g y m i történt.
-S e m m i! - felelem . - E gyáltalán sem m i.
Oda akartam adni a m ellé n ye m e t annak a
lánykának... az apjának küldtem volna... mit
kell ezen nevetni! Le g fö lje b b hazam egyek a
m ásikért.
- Ne csináljon csődületet! - m ondja a rend­
őr. - Lóduljon! - S belém bokszol. - Ezek a m a­
ga papírjai? - kiált utánam.
- Patvarba, a cikkem ! M inden szelet nagyon
fontos! M ilyen gondatlan vagyok...
K ezem ben a kézirat. Megállapítom, h og y
re n d b e n van, s e g y p illa n a tn yi ta n a ko d á s
va g y tétovázás nélkül elindulok a szerkesztő­
ség felé. A M egváltó tem p lom ána k óram utató­
ja a négyesen állt.
Az ajtó zárva. Nesztelenül le osono k a lép­
csőn. Ú gy félek, m int egy tolvaj, s a kapuban
tanácstalanul m egállók. Mihez fogjak? Neki­
dő lö k a falnak, a kövezetre bám ulok s elgon­
do lko d o m . E gy g o m b o stű csillog előttem: le-

- 92 -
 hajlok s fölveszem . Ma levágnám kabátom
gom bjait, m it kapnék értük? A lighanem sem ­
mit. A g o m b o k csak go m b o k; de, egyenként
tüzetesen m egvizsgálva őket, rájöttem , h o g y
szinte újak. A z idea m inde nesetre, rem ek:
ro s s z to lik é s e m m e l le v a g d a lo m az egé sz
m indenséget, s elsüthetem a pincében. A z öt
g o m b eladásának lehetősége rem é nnyel töl­
tött el. „Igen, igen! Ez döfi!” N ekem állt a világ.
B o ldo gságom ba n rögtön v a g d o sn i kezdtem
a gom bokat. E m űvelet kö zb e n így m onologi-
záltam: „Igen, uram, eléggé letörtem . Pillanat­
nyi pénzzavarban vagyok... Kopottak, m o n d ­
ja? Ne túlozzon. H ihetetlenül k e vé ssé nyű-
vö m el gom bjaim at. H iggye el, so se m gom-
b o lko zo m be; ez m egrögzött szokáso m , je l­
legzetességem... Nos, ha nem kellenek! De tíz
őréhez ragaszkodom , legalább. Istenem, ki
kényszeríti önt? Jobb, ha kussol, s nyugton
hagy... Jó, hívjon rendőrt. Itt v á ro m érkezésü­
ket... S em m ihez nem nyúlok addig... Á, jó na­
pot, jó napot! Tangen vagyok, az este kirúg­
tam a hámból...”
Valaki jö n a lépcsőn. Hirtelen vissza zö kke ­
nek a valóságba. R áism erek O lló úrra, s g yo r­
san elrejtem gom bjaim at. N em viszo n o zza
köszönésem et; átnéz rajtam, s m é lység esen
belem erül kö rm e in e k szem lélésébe. Megállí­
tom, s a szerkesztő iránt érdeklődöm .
- Nincs bent.
- Hazudik! - m ondtam . S m agam is elcso­
dálkoztam , m ilye n p im a sz folytatásra vete­
m edtem . - B eszélnem kell vele. Okvetlenül.
A m inisztertanácsból h o zo k üzenetet.
- Velem nem közölheti?
 - Önnel? - m értem vé g ig Olló urat.
Ez hatott. N yo m ba n m egfordult s beeresz­
tett. Szívem to rko m b a n vert. Ö sszecsikartam
fogam at, h o g y bátorságra kapjak; kopogtat­
tam s beléptem a szerkesztő szentélyébe.
- Jó napot! Ön az? - nyájaskodoít. - Üljön le!
Jobban örültem volna, ha azonnal kiutasít.
H üppögve m ondtam :
- B o csásson meg...
- Üljön le! - ismételte.
Leültem s elm ondtam , h o g y újabb cikket ír­
tam, e g y nagyon fontos cikket a lapja szám á­
ra. G örcsös szorgalom m al, óriási erőfeszítés­
sel d o lg o zta m rajta.
- Elolvasom ! - nyúlt az írásért. - igen, m indig
g ö rc s ö s e n dolgozik. De stílusa túlságosan
szilaj. Miért nem fékezi indulatait? Mintha ö rö k­
ké lázas volna. M indenesetre elolvasom . - S
vissza fordu lt asztalához.
M ozdulatlanul ültem. Ne kérjek tőle egy ko­
ronát? M agyarázzam m eg neki, m i okozza ál­
landó lázamat? B izonyo san segítene rajtam;
nem e lő szö r húzna ki a csávából.
Fölálltam . Hm! De le gutóbb, a m ik o r itt já r­
tam , s o p á n k o d o tt, h o g y n in c s pénze, s a
p é n z b e s z e d ő v e l kapartatott ö ssze valam it
szám om ra. Talán m o s t se áll jo b b a n . Nem,
a világé rt sem ! V agy ne m látom , h o g y d o l­
gozik?
- Kíván m é g valamit? - kérdezte.
- Nem! - csattantam föl. - M ikor é rd e k lő d ­
hetek?
- 1la erre jár, b árm ikor! - felelte. - Két-három
nap múlva.

- 94 -
 Lenyeltem kérésem et. Úgy éreztem , nem
élhetek vissza ezzel a végtelen jósággal, in­
ká b b éhen halok. S elm entem .
Még az utcán, az újabb é h sé groham kö z­
ben sem bántam meg, h o g y nem csengtem
azért a koronáért. E lővettem a m á so d ik forgá­
csot, s szopogatni kezdtem . Ez m egint hasz­
nált. Miért nem rágcsáltam korábban? „Te gya­
lázatos! - törtem ki. - M ajdnem pum polásra
vetem edtél, képes lettél volna zavarba hozni
ezt az em bert!” S csúnyán szidalm aztam m a­
gam at a tolako dó ötlet miatt. „Szavam ra, so­
sem hallottam ekkora aljasságot! - m ondtam .
- N ekirontasz szegénynek, s m é g jó, h o g y
nem kaparod ki a szem ét egy vacak koro n á ­
ért! Ó, te nyom orult kutya! Mars, m ars! G yor­
sabban! G yorsabban, te ripők! M ajd én m egta­
nítalak, m eg én!"
Szaladni kezdtem , h o g y m e g b ü n te sse m
m agam . Száguldva törtettem vé g ig az utcá­
kon, elkeseredett kiáltásokkal hajszoltam m a­
gamat, s ha m eglassultak lépteim , halkan és
tajtékozva hurrogtam le m agam at. Már föl is
értem a Pile útra. A m iko r végre kim erültem ,
dühösen és sírósan m egálltam , egész tes­
te m b e n re s z k e tv e v é g ig n y ú lta m e g y lé p ­
csőn. „Nem elég!” - m ondtam . S h o g y önkín­
zásom teljes legyen, újra fölpattantam . Úgy áll­
tam, m int a cövek! Kinevettem m agam , s m u­
lattam e lc s ig á z o tts á g o m o n . N é h á n y p e rc
m úlva ke g ye s b ó lin tá ssa l e n g e d é lye zte m ,
h og y leüljek; de akko r is a lé p cső legkénye l­
m etlenebb részén h úzódtam m eg.
istenem , m ily b old o g a n pihentem m eg! Le­
töröltem arcom verítékét, s m élyen, hosszan

- 95 -
szippantottam a levegőből. M icsoda rohanás
volt! De se m m i kesergés: m egérdem eltem !
Miért kívántam azt a koronát? M egfizettem só­
vá rg á so m é rt! S szelíd p é ld á ló zá sb a k e z d ­
tem: szinte anyai hangon korholta m m agam .
M indinkább elérzékenyültem , m ajd fáradtan
és erőtlenül fölzokogtam . Csendesen, b en ső­
ségesen, egyetlen kö n n y nélkül.
Teljes n e g yedóráig va g y m ég tová b b egy
h e lyb e n ültem . A sétálók ellep ték a járdát:
nem tö rő d te m velük. Itt-ott kisg yere kek játsza­
doztak; az egyik túloldali fán m adárka énekelt.
Egy re n d ő r elém állt s m egszólított:
- Miért ül itt?
- Miért ülök itt? - kérdeztem . - Jókedvem ben!
- Már félórája figyelem ! - m ondta. - Ugye, fél­
órája itt ül?
- Körülbelül! - feleltem. - Nem tetszik? - Ha­
ragosan fölálltam s otthagytam .
A térről vissza n é zte m az utcába. „Jóked­
vem ben !” Miféle válasz volt ez? M ondtad vo l­
na: „Mert kim erültem !” Ó, te mafla, sosem tanu­
lod m e g az alakoskodást! S m iért nem nyö­
szörögtél: „Mert összee stem !” S óhajtoznod
kellett volna, m int e g y lónak.
A tűzőrségnél, újabb ötlet m ám orában, is­
m ét m egálltam . A já ró ke lő k m e g rö kö n yö d é ­
sére c s e ttin tg e tte m és h a h otá zta m : „Igen,
igen! Menj ki Levison tiszteleteshez! Ne ha­
bozz! Ha csak a p róba kedvéért is. Végtére:
nem m ulasztasz el sem m it. A z idő m eg ép­
penséggel gyönyörű!”
B em entem Pascha könyvkereskedésébe,
kike restem a cím tárból Levison tiszteletes la­
kását, s elindultam . „Nincs tovább! - m o n d ­

- 96 -
tam. - Ne teketóriázz! Lelkiism eret, m ondod?
Ne locsogj! A m agadfajta n yo m orult nem finy-
nyáskodhat. Ugye, koplalsz? Ugye? S fontos
ü g yb e n jö s s z , halaszthatatlan ügyben. De
horgászd le fejedet, s fuvolázva térj rá kéré­
sedre. V onakodol? Jegyezd m eg, a kko r itt
hagylak! H idd el, furcsa ziláltság ban fu ld o ­
kolsz, éjjelente ped ig a sötétség hatalm aival
és nagy, ném a szörnyekke l viaskodol. Borra
és tejre szom jazol, s nem kapsz e g y kortyo t
sem. Idáig jutottál. Nincs betevő falatod. De a
kegyelem ben szerencsére m é g hiszel. Nem,
hited nem rendült m eg! Tehát: ku lcsold össze
kezedet, s légy ájtatos, m int a m e g vesze ke­
dett Sátán, a m ikor kegyelem ért könyörög. S a
M am m on? M inden fo rm á já b a n g y ű lö ld a
M am m ont. Persze ez az é n e ke skö n yve kre
nem vonatkozik, a kétkoronás em lékekre...”
A papiak táblájáról leolvashattam : „Hivatalos
órák 12-től 4-ig.”
„Itt nincs mese! - m ondtam . - C selekedni
kell! No, sunyd le fejedet, m é g lejjebb...” - S be­
csöngettem a papiakba. - Beszélhetnék a tisz-
teletes úrral? - kérdeztem a szolgálótól; de
nem akaródzott hozzátenni, h o g y „az Isten
nevében".
- Nincs itthon! - felelte a lány.
„Nincs itthon! Nincs itthon!” Ez fölforgatta ter­
vem et, s teljesen összekuszálta kiagyalt mon-
dókám at. Miért róttam v é g ig ezt a h o s s z ú
utat? Iszonyú!
- Miért keresi?
- Sem m iért! - feleltem. - Igazán sem m iért!
Csak kiruccantam e b b e n az isteni időben,
hog y üdvö zö lje m a tiszteletes urat.

- 97 -
 Néztük, néztük egym ást. Szántszándékkal
kidüllesztettem m ellem et, h o g y rádöbbenjen
a kabátom at összetartó gom bostűre; tekinte­
tem m el esdekeltem , h o g y lássa meg, m iért
jöttem... de a szerencsétlen nem értette.
- Bizony, isteni időnk van! A nagytiszteletű
asszon y sin cs idehaza?
- De! Csak csúzos! M ozdulatlanul fekszik a
pamlagon... Ne adjak át valam i üzenetet?
- Nem, nem! Néha-néha, a séta kedvéért, kó­
szálok egy kicsit. E béd után jó le sik az ilyesmi.
V isszafordultam . Mi haszna lett volna to­
vá b b fecsegni. M eg aztán szédültem is; kis
híja, h o g y ö ssze nem estem . „H ivatalos órák
12-től 4-ig.” K éstem e g y órát; a kegye lem ide­
je lejárt.
A n a g y p ia cté re n a te m p lo m m e lle tt le­
ereszked tem egy padra. istenem , hát végleg
befellegzett! N em sírtam. Már túlságosan ki­
m erültem ; a v é g ső kig elcsigázottan, apatikus
tétlenségbe d erm edten ültem. Mozdulatlanul,
éhesen. M ellem sajgott; égő fájdalom gyulladt
benne. Most m ár a forgács sem segített, áll­
ka p cso m b e le zsibbadt a haszontalan m unká­
ba. Felesleges is. Lehorgadtam . Még útköz­
ben találtam egy darab m egbám ult narancs­
héjat; szo p o g a tá sá tó l é m e lye g n i kezde tt a
g yo m ro m . Beteg voltam ; ütőerem kéken ki­
duzzadt csuklóm ból.
V oltaképpen miért, habozom ? N aphosszat
lótok-futok e g y koronáért, h o g y néhány órá­
val m egho sszabbítsa m életemet. De hát nem
m indegy, h o g y egy nappal előbb v agy utóbb
történik m e g az elkerülhetetlen? Ha rendes
e m b e r vagyok, m ár régen hazam egyek, le­

- 98 -
fekszem s b e a d o m a kulcsot. E b ben a pilla­
natban világosan látok. M ost kellene m eghal­
nom . Itt az ősz; a term észet n yug alo m ra tér.
M egpróbá ltam m in d e n eszközt, kih a szn á l­
tam m in d e n ism e rt se g é lyforrást. É rze lg ő ­
sen babusgattam ezt a gondolatot, s vala­
h á n yszo r b e le ka p a szko d ta m vo lna valam i
biztató lehetőségbe, le m o n d ó a n suttogtam ;
„Ó, te bolond, hisz m ár haldokolsz!" M egírok
néhány levelet, ö ssze ra ko m dolgaim at, fel­
készülök. G ondosan m e g m o sa kszo m , szé­
pen m egágyazok; le hajtom fejem et e g y fe­
hér papírra, legtisztább holm im ra, a zö ld taka­
rót pedig...
A z ö ld takaró! E g y s z e rre fö ls e rk e n te m ;
agyam lüktetett, szívem dobolt. F ölpattanok s
tovasietek; m inden ízem föléled, s újra m eg új­
ra ellihegem : „A zöld takarói A zöld takaró!”
Egészen nekiiram odom , m intha valam i után
futnék, s kisvártatva bero n to k b á d o g o sm ű h e ­
lyem be.
M inden této vázás nélkül o d a m e g y e k az
ágyhoz, összecsa varom Hans Pauli takaróját.
Lehetetlen, h o g y e kitűnő ötlet realizálásával
ne m eneküljek meg! Fölényesen leráztam o s­
toba aggodalm aim at. A fene v e s z ő d jé k velük!
Nem vagyo k sem szent, sem erényhős! Nem,
nem kergültem meg...
Fogtam a takarót, s le vittem a S tener utca
5-be.
Kopogtattam , s beléptem a nagy terem be.
E lőször já ro k itt. A z ajtó cseng ője kétségbe­
esve kalim pált fölöttem . A s z o m s z é d helyi­
ségből kijön egy k é rő d z ő em ber; a h o g y a
pulthoz áll, m ég ja vában csám csog.

- 99 -
 - L e g y e n szíves, a d jo n s z e m ü v e g e m re
egy fél koronát! - m ondtam . - Néhány nap
m úlva okvetlen kiváltom .
- Mi? Erre az acélkeretű pápaszem re?
- Erre.
-N e m adhatok.
- Nem, valóban nem adhat. Persze, csak tré­
fáltam. De hoztam egy takarót. Mivel m ár rég­
óta nem használom , úgy gondoltam , h o g y ön
esetleg m egveszi.
- Sajnos, egész raktár ágytakaró gyűlt itt
össze! - felelte a zálogos. S a m ikor kibontot­
tam a csom agot, alig m éltatta egyetlen pillan­
tásra:
- Ne haragudjék, d e ez a h o lm i nem kell ne­
kem!
- Ez a rosszabb ik oldala! - m ondtam . - A m á­
sik oldala sokkal jobb!
- Hasztalan, ne is m utassa! B árhova viszi,
nem kap érte tíz őrét sem!
- Elism erem , nem ér valam i sokat! - m o n d ­
tam. - De egy m ásik darabbal bizonyosa n el­
kelne az árverésen.
- Nem, nem ! Kár a szóért!
- H uszonöt őre? - kérdeztem .
- Eh, m é g hán yszo r ism ételjem , h o g y nem
kell! in gyen sem kell!
Újra h ó n o m alá dugtam a takarót, s haza­
m entem .
ú g y ágáltam , m intha se m m i sem történt
vonta: szétterítettem a takarót az ágyon, s
szokás szerint kisimítottam... általában ipar­
kodtam , h o g y utolsó cse le ke d e te m n e k ne
m aradjanak nyom ai. Lehetetlen, h o g y am ikor
k ite rve lte m azt az o csm á n ysá g o t, teljesen

- 100 -
 eszem en voltam ; m inél tö b b s z ö r g o n doltam
rá, annál inkább e lszörn yedtem tőle. Csupán
a gyen geség bénító roham a, a lelki szétmál-
lás folyam ata indulhatott m e g bennem . Nem
is estem bele a csapdába; rögtön sejtettem,
h o g y valam i hiba van a kréta körül, s határo­
zottan a szem üveggel kezdtem a dolgot. S na­
g yon örültem, h o g y nem kö vettem el azt a
csúfságot, am elyn ek m ocska beszennyezte
volna életem utolsó óráit.
S visszakullogtam a városba.
Megint le zökkentem egy padra a M egváltó
tem p lom a mellett. A legutóbbi izg alo m tól fáj­
dalm asan elernyedten, a koplalástól betegen,
letörve, m ellem re horgasztottam fejem et. S
az idő múlt.
Szívesen m aradtam . Itt va la m ive l vilá g o ­
sabb volt, m int bent a házban; e g yé b ké n t úgy
éreztem, h o g y m ellem a szabad levegőn ke­
vé sb é fáj; s am úgy is jó k o r hazajutok.
Szunyókáltam , töprengtem , s szenvedtem .
Fölvettem egy kavicsot, m e g törö ltem s szo ­
pogattam . Különben m eg sem m occantam ,
m ég föl sem pillantottam . E m b e re k jö ttek,
mentek. Kocsizörgés, patkócsattogás és be­
szélgetés kavargott a levegőben.
De hátha m ég elsózhatnám gom bjaim at?
Persze hiába szaladgálnék, fő ké p p ily bete­
gen. De hisz voltaké pp úgyis a zacis felé térek
haza - igazi „zacisom " felé.
Végre fölálltam, s lassan, tántorogva tova­
baktattam. H o m lo ko m tüzelt, belázasodtam ,
de valahog y m égis kiléptem . M egint elhalad­
tam a pék ínycsiklandozó kirakata előtt. „Most
nem állunk m eg! - m o n d ta m eltökélt határo-

- ÍOI -
zottsággal. - S ha kérnék bent egy falat kenye­
ret?” - villant át agyam on. „Pfuj!” - suttogtam, s
m e g c s ó v á lta m fejem et. G únyosan m o s o ­
lyogva inaltam el. Tudtam , h o g y abban a bolt­
ban hiába m inde n könyörgés.
A Kötélverők átjárójának egyik kapujában
e g y szerelm esp ár suttogott; valam ivel mesz-
s z e b b e g y lá n y m é re g e tte a já rd á t az ab­
lakból. O ly m egfontoltan topogtam , m intha
valam i ritka p roblém án töprengenék... s a lány
kijött az utcára.
- H o g y vagy, apuskám ? Mi bajod? Beteg
vagy? Jesszusom , m icsoda arc! - S gyorsan
visszahúzódott.
N yom ban m egálltam . Mi lelhette az arco­
mat? C sakugyan a sír szélére jutottam ? Meg­
tapogattam képem et. Bizony, nagyon sovány
va gyo k. O rcáim , m int két befelé ke re ke d ő
csésze. De hát, istenem! S tová b b kocogtam .
Aztán m egint m egálltam . S zörnyen sovány
lehetek. A sze m e m m ár-már beesik a fejem ­
be. Milyen látványt nyújthatok? A z áldóját! A d ­
d ig koplaljak, m íg elevenen m egrothadok?
Éreztem , h o g y d ü h ö m m é g egyszer fölforr,
m é g egysze r utoljára végigráng rajtam, isten
m e n ts ilye n ábrázattól, mi? A g y a m csupa
fény és értelem , ö klö m m e l ripityává zúzhat­
nám a le g e rő se b b hordárt, s Kristiania kellős
közep én éhen fo rd u lo k föl! Helyes ez? Jó ez?
Éjjel-nappal loholtam , m int a pap lova; vakulá-
sig tanultam, ko p o nyám at kiaszaltam az éh­
ség kínjaiban - s ördögadta, hova jutottam ?
M ég a szajhák is m enekü lnek előlem . „De
m ost m ár elég! Érted? A teremfáját, nagyon
e/ég!” E gyre dühösebben, szédültebben és vi-

- 102 -
csorgób ban, sírva és s z itk o z ó d v a ü vö ltö z­
tem. Bántam is én a járókelőket! Újra m agam
ellen fordultam : szándékosan n e kim e ntem a
gázlám páknak, ö klö m b e vájtam körm öm et,
dad ogáso m büntetéséül beleharaptam nyel­
vem be, s veszettül hahotáztam , va la h á n y­
szor súlyosabb fájda lom nyilallt belém .
„De hát m it tegyek? - feleltem végre m a­
gam nak. S toporzékolva ism ételgettem : „Mit
tegyek?” E gy tovasiető úr m o so lyo g va biztat:
- Csukássá be magát!
U tánanéztem . E g yik is m e rt n ő o rv o s u n k
volt, az úgynevezett „H erceg”. Még ez sem ér­
tette m eg állapotom at, jó llehet m ár paroláz-
tam is vele. Lehiggadtam . C sukassam be m a­
gamat? igaza van, m eghibbantam . A z őrület
vérem ben tom bolt, id egeim b en futkosott. Hát
így fejezzem be?! így, így?! S lassan, szo m o rú ­
an to vább bandukoltam . így hullok el!
Újra m egállók. „Ne csukjanak be! - m o n ­
dom . - Ne, ne!" S szinte belerekedtem a féle­
lem be. K önyörögtem , esdekeltem , h o g y ne
csukjanak be. „A kkor vissza kerü lné k a város­
házára, s bezárnának e g y sötét, po ko li cellá­
ba. Jaj! Tán m ásképp is boldogulhatok! Hadd
p ró b á lja k ki m in d e n le h e tő sé g e t! E zentúl
szorgalm asabb leszek! Házról házra járok, ha
lábam térdig kopik is! Cisler zenem ű-kereske­
dőnél például m é g egyáltalán nem voltam .
Majd csak e lve rg ő d ö m valahogy...” így n yö ­
szörögtem , m íg m e g nem ríkattam magam at.
Csak ne csukjanak be!
Cisler? Nem valam i m agasa bb sugallat volt
ez? Véletlenül jutott eszem be. M essze lakik,
de okvetlenül e lm eg yek hozzá, ha lassan és

- 103 -
szuszog va is. Ism erem üzletét; a régi jó id ők­
ben gyakran vásároltam nála egy-egy kottát.
Kérjek tőle fél koronát? Talán sértésnek tekin­
tené. in k á b b e g y e g é sz k o ro n á ró l s z ó lo k
majd.
B enyitottam a boltba, s a fő n ö k iránt érdek­
lődtem . Egy alkalm azott az iroda felé m uta­
tott. Cisler bent ült, csinosan, divatos öltözet­
ben, szám lákba tem etkezve.
E ldad ogtam m e n tegetőzése m et és kéré­
sem et. A n y o m o r kénysze ré re fordulok h o z­
zá... H am arosan visszafizetem ... M ihelyt m eg­
k a p o m a cikkhonorárium ot... N agyon hálás
volnék...
M ég ja vában beszéltem , ő m ár vissza for­
dult a pult felé, s folytatta m unkáját. A m iko r be­
fejeztem m ondókám at, szem e sarkából rám
sandított, m egcsóválta szép fejét, s kijelentet­
te: - Nem! - Csak ennyit. Indoklás nélkül. Ma­
gyarázat nélkül.
T é rd e m görcsö se n reszketett; nekitám asz­
ko dtam a fényezett szekrénykének. Próbál­
kozzun k m ég egyszer. Miért éppen az ő nevé­
re ujjon gta m föl, a m iko r lent m ászkáltam 9
V a te rla n d -tö m b b e n 2? Id ő n ké n t b e leszúrt a
bal oldalam on, a veríték elöntötte testemet.
- H m . R ettenetes n y o m o rb a ju to tta m ! -
m ondtam . - Sajnos, beteg is vagyok. Két-há-
ro m nap m úlva m inde n bizonnya l m egadom .
Ha lehet, segítsen rajtam.
- Kedves uram, m iért hozzá m jön? - kérdez
te. - N ekem ön teljesen X, egy utcáról beállító
idegen. M enjen a laphoz, ott ism erik.

2 Oslo egyik negyede.

- 104 -
 -C s a k m a estére! - m o n d ta m . - A sz e r­
ke sztőség m ár üres, én p e d ig csúfosan éhes
vagyok.
Folyton rázta a fejét. Még a kko r is rázta, m i­
kor m ár fogtam a kilincset.
- Isten vele! - m ondtam .
„No, ez aligha m agasabb sugallatra történt!
- állapítottam m eg. - Ha szorul a kapca, ilyen
m agasra jó m a g a m is m utogathatok.” Kerület­
ről kerületre vánszorogtam , s itt-ott m e g p ih e n ­
tem a lépcsőkön. Csak ne csukjanak be! Ezen
id ő alatt szörnyen rettegtem a cella rém eitől;
rendő rök láttán b e o sontam a m ellékutcákba,
h o g y kikerüljem őket. „M ost szám olu nk szá­
zig! - m ondtam . - S újra m egkíséreljük szeren­
csénket! Talán egysze r nyerünk!”
Egy kis fonalbolt elé értem. Még sosem vá­
sároltam itt sem m it. Egyetlen em b e r a pult m ö ­
gött; a belső iroda ajtaján porcelántábla, az
asztalokon és a polcokon rengeteg áru. Meg­
vártam, h og y az utolsó ve vő is távozzék a bolt­
ból, egy g öd rö s állú fiatal hölgy. Milyen b o ld o g ­
nak látszott! ö s s z e g o m b o s tű z ö tt k a b á to m ­
ban nem illeghettem előtte; elfordultam tőle.
- Óhajt valamit? - érd e klő d ö tt a segéd.
- Itt a főnök úr? - kérdeztem .
-Jo tu n h e im b a n túrázik! - felelte. - Miért ke­
resi?
- Néhány őréért zavartam volna! - p róbá l­
tam m o so lyo g n i. - Kegyetlenül koplalok, s
nincs egy garasom sem.
- A k k o r e g y fo rm a g a z d a g o k va g yu n k! -
m ondta, s hozzáfogott a c é rn á sd o b o zo k ren­
dezéséhez.

- 105 -
 - Ne utasítson el! K önyörüljön rajtam! - der­
m edtem m eg. - M ajdnem éhen halok! Napok
óta nem ettem e g y falatot sem!
Halálos kom olyan, egyetlen szó nélkül, sor­
ra kiforgatta zsebeit.
- Rem élem , m ost m ár nem kételkedik?
- Csak öt őrét! - csengtem . - Pár nap m úlva
duplán m egadom !
- K e d ve s ba rá to m , d é z s m á lja m m e g a
pénztárt? - szólt rám türelmetlenül.
- Igen! - m ondtam . - V egyen ki öt őrét!
- N e m ettem m eszet! - csattant föl, m ajd
hozzáfűzte: - Legyen szíves, ne ízetlenkedjék
tovább!
A z éhségtől betegen és a szégyentől láza­
san elsom p olyo gta m . Eh, végre befejezzük
ezt a m ókát! Csakugyan túlságosan m élyre
m erültem . É ve kig álltam a sarat, szilárdan
szem beszálltam a viharokkal, s m ost hirtelen
lecsúsztam a brutális koldulásig. Ez az egyet­
len nap eldurvította m in d e n gondolatom at,
szem érm etle nségg el m ocskolta be lelkemet.
Eltökélten, siránkozva hajlongtam a legvaca­
kabb szatócsok előtt. S m ire jutottam ? Kap-
tam-e egyetlen m orzsát is? Leg följe bb m eg­
utáltam m agam at. Igen, m ost m ár véget ve­
tünk ennek a m ókának! S otthon ham arosan
bezárják a kaput; ha nem sietek, m egint a vá­
rosházán virraszthatok...
Új erőre kaptam , nem kívánkoztam a város­
házára. Ö s s z e g ö rn y e d v e , bal b o rd á im a t
n y o m k o d v a csillapítottam a be lé m nyilalló
szúrásokat. így botorkáltam hazafelé. Lem e­
redtem a járdára, h o g y elkerüljem az esetle­
ges köszönéseket. A tűzőrség irányába ipar­

- 106 -
kodtam . Ó, hála, hála! A M egváltó tem p lom án
csak hét óra volt; m é g há ro m óra hosszat kint
csatangolhatok. M ennyire m egijedtem !
Lám, végigpróbá ltam m indent; nem tértem
ki sem m i elől. „S em m i nem sikerül egész nap!
- gondoltam . - Ha elm ondanám , senki nem
hinné el, s ha leírnám, füllentéssel vádolnának
meg. M indenütt fölsültem . Nos, hasztalan. Ha­
nem ezentúl nem érzelgünk! Pfuj, m icsoda
csúfság! Biztosítlak, h o g y m é lység esen un­
d o ro d o m tőled. Ha elbuktál, hát elbuktál. Va­
jo n az istállóban nem lophatnék-e egy m arék
zabot?” E gy fénycsóva, egy pászm a - tudtam,
h o g y az istálló lakatra van zárva.
Lassan vonszo ltam m agam hazafelé. Meg­
szom jaztam ; Szerencsére csak ily későn. Kö­
rülnéztem, vajon hol ihatnék. Már túlhaladtam
a bazárokon, s m agánházba nem akarózott
bem en nem . R em élem , hazáig kibírom ; ne­
gyedóra még. Á m b á r nem bizonyos, h o g y
bennem m arad az a ko rty víz; g y o m ro m nem
tűrt m eg sem m it, sőt egy ideje nyálam tól is
ém elygett.
A g om bo k! A g o m b o kka l m é g egyáltalán
nem próbálkoztam . Szinte le gyökerezett a lá­
bam, s boldog an elm oso lyod tam . Talán m ég­
sem pusztulok el! Van m ég m e n e kvé s szá­
m om ra. O kvetlenül kapo k értük tíz őrét, s hol­
nap is szerezhetek tízet, csütörtökö n p e d ig je ­
lentkezem a honorárium ért. B izonyo san föltá-
p á szko d o m t H o gy is fe le d ke zh e tte m m e g
gom bjaim ról? Elővettem az egész csom ót, s
g y ö n y ö rk ö d v e e redtem tova. Ö rö m ö m b e n
m inden elsötétült előttem ; nem láttam az utca
végéig sem.

- 107 -
 M ilyen jó l ism erte m a nagy pincét, sötét es­
téim vigaszát, ke d ve s pióca barátom at. Min­
den h o lm im itt tűnt el sorjában, m inden hazai
apróságom , utolsó kö n yve m is. Á rverési na­
p o ko n rendszerint lent ólálkodtam , s m indig
örvendtem , ha kö n yve im rokonsze nvesnek
látszó em b e re kh e z kerültek. Szinte büszke
voltam , a m iko r M agelsen színész m egvette
órám at. Egy ism e rő sö m vásárolta m eg a ka­
lendárium ot, am elyb en első költői kísérletem
látott napvilágot, felöltőm ped ig egy fényké­
pésznél kötött ki, m űterm i kellék lett. Nem, iga­
zán nem panaszkodhattam .
Ö sszem arkoltam gom bjaim at, s benyitot­
tam. A zacis a pultnál ír.
- Nem sürgősl - óvatoskod om , h o g y ne za­
varjam , ne b o ssza n tsa m to la k o d á s o m m a l.,
H angom oly üresen kongott, h o g y alig ism er­
tem rá, s szívem úgy vert, m int a kalapács:
Most is nyájasan fogadott, m int m indig. Mo- i
solyogva lépett elém, a pultra lapította tenye- ;
rét, s szótlanul tekintett rám.
- Hoztam valamit. Esetleg használhatja... Ne- <
kém csak utam ban van. Biztosítom, énnálam
csak bosszantásul hever... Néhány gom b.
- Miféle g om bo k, m iféle gom bok? - S egé­
szen kezem fölé hajlik.
- Nem adna néhány őrét értük?... Keveset...
Tetszése szerint... ,
- E zekért a gom bo kért? - A zacis csodál­
kozva bám észko dik. - Ezekért a gom bokért?
- C supán e g y szivarravalót, va g y ameny-
nyit gondol. É ppen erre jártam , gondoltam ,
benézek.

- 108 -
 Az öreg zálogos nevetett, s szó nélkül visz-
szafordult a pulthoz. Én álltam, álltam, vo lta ­
ké pp en nem nag yo n b iza ko d ta m , de vala­
hog y hittem b izo n yo s lehetőségekben. E bből
a nevetésből halálos ítéletem harsant ki. Vajon
szem üvegem nem lendítene-e valamit?
- Persze itt h a g yn á m p á p a s z e m e m e t is!
A le gnag yobb készséggell - nyújtottam feléje
ezt a szerencsétlen holm it. - Csupán tíz őréért,
vagy legföljebb ötért!
-T u d ja , h o g y a pápaszem ére nem adhatok
sem m it! - torkolt le a zacis. - A m últkor is m e g ­
m ondtam .
- Bélyegre kell a pénz! - dünnyögtem . - Ho­
gyan küldje m el fontos leveleim et? Nem alku­
dozom ; m egelégszem e g y öt- va g y tízőrés
bélyeggel.
- A z isten áldja meg, m enjen már! - hadarin-
tott felém.
„Nos, akkor befejezzük!” - állapítottam m eg.
G épiesen fö lra k ta m a sze m ü ve g e t, s fö l­
m arkoltam gom bjaim at. Elköszöntem , s szo ­
kás szerint behúztam m agam után az ajtót.
M ost m ár valóban befellegzett. A pincegá dor
e lőtt m egálltam , s újra m e g v iz s g á lta m a
gom bokat. „Különös, h o g y nem kellettek neki!
- m o n d ta m . - P e dig m a jd n e m újak! N em
értem !”
A h o g y ott elm élkedtem , valaki lem ent a pin­
cébe. Véletlenül m eglökött. K ölcsön ösen el­
nézést kértünk. M egfordultam s utánanéztem .
- Ejnye, te vagy az? - szólalt m e g a lépcsőn.
V isszajött hozzám , ráism ertem . - Hékás, mi
bajod ? - kérdezte. - Mit csináltál odalent?
- Üzleti ügyek. A m in t látom, te is le készülsz.

- 109 -
 - Le. Mit vittél neki?
T é rdem rem egett, nekitá m a szkodtam a fal­
nak, s feléje nyújtottam gom bjaim at.
- Ebadta! - kiáltott föl. - Hát idáig jutottál?
- J ó éjt! - kö szö n te m el; sírás fojtogatta tor­
kom at.
- Várj egy pillanatig! - m ondta.
Mire várjak? Maga is a zacishoz készül, ta­
lán je g yg yű rű jé t csapja be, napok óta koplal,
tartozik a házbérrel.
- Jó! - feleltem . - Ha sietsz...
- Hogyne! - fogott karon. - De kim ondom :
nem hiszek neked. Hülye vagy! Legjobb, ha
ve le m jössz!
Tudtam, m iben sántikál. Becsületem m ara­
déka tiltakozott:
- Nem lehet! Megígértem, h og y fél nyolckor a
Bernt Anker utcában leszek...
- Persze, fél nyolckor! De m ár nyolcra jár. Lá­
tod ezt az órát? Most visze m le. No, gyere, te
éhes m ihasznai Itt neked is leesik öt korona.
S betuszkolt a zacishoz.
 Harmadik rész

sodálatos, g yö n yö rű hét következett. Új­

C ra túljutottam a legrosszabbon, naponta
ettem, ke d ve m fokozódott, s egyre tö b b terv­
vel foglalkoztam . Három -négy tanulm ányon
dolgoztam ; ezek kisajtolták szeg é n y agyam
m inden szikráját, m inde n gondolatát, s m égis
hittem, h o g y s o rso m jo b b ra fordult. A szer­
kesztő m áris visszaküldte legújabb cikkem et,
am ely m iatt annyit szaladgáltam , s am elyben
annyira rem énykedtem . A szöveg et pillantás­
ra sem m éltattam ; haragosan, sé rtő d ö tte n
széttéptem . Elhatároztam , ezentúl m ás lapnál
próbálkozom , h o g y tö b b lehetőségem kínál­
kozzék. Leg ro ssza b b esetben, ha m inde n kö­
tél szakad, je len tkeze m valam e lyik hajón, az
A páca m ár kifutásra készen vá rakozik lent a
kikötőben. Talán átvisz A rhangelszkbe, vagy
ahová tart. Ú g yhogy alighanem jo g o s a n biza­
kodtam .
Csúnyán m egsínylettem az utolsó krízist.
Hajam csom óstul hullott, fejem rettenetesen
fájt, kü lönöse n reggelente, s id e g e ssé g e m
egyáltalán nem csökkent. N appal csak úgy

- 111 -
tudtam írni, h o g y ron g yo kb a burkoltam keze­
met; b ő rö m m é g leheletem től is fájt. A m iko r
Jens Ólai odalent becsapta az istálló ajtaját,
v a g y valam e lyik kutya betévedt a hátsó ud­
varba, s föl-fölvakkantott, m intha hideg szúrás
állt volna gerin cem be és csontjaim ba. Megle­
hetősen letörtem.
N a pró l n ap ra v ia s k o d ta m m u n ká m m a l.
Egy-egy falat lenyelésére is alig hagytam időt,
h o g y ism ét nekiülhessek az írásnak. Á gya­
m o n is, billegő íróasztalkám on is szanaszét
hevertek a je g yze te k és a telefirkált papírla­
pok. Váltakozva do lg o zta m rajtuk; toldottam ,
töröltem , egy-egy színes szóval fölfrissítettem
a holt részeket, s a legkínosabb fáradtsággal
vo n szo ló d ta m m o nda tról m ondatra. E gy dél­
után végre befejeztem egyik cikkem et; vid á­
m an és b o ldog an zsebre dugtam , s fölsiet­
tem a „p a ra n csn o kih o z. Nem halogathattam
az újabb pénzszerzést. Már alig m aradt egy­
ket őrém .
A „parancsno k” m egkért, üljek le egy pilla­
natra, rögtön intézkedik... S to vá b b írt.
K örülnéztem a kis irodában: m ellszobrok, li­
tográfiák, újságkivágások, valam int egy óriási
papírkosár, a m elyb e egy felnőtt férfi szőrös-
tül-bőröstül belefért volna. V iszolyo gva sandí­
tottam erre a roppant torokra, erre az örökké
nyitva tátongó sárkánybarlangra, am ely egy-
re-másra elnyelte a visszautasított m unkákat -
a m e g se m m isü lt rem ényeket.
-H á n y a d ik a van ma? - szólalt m e g a „pa­
rancsnok" az asztal mellett.
- 1luszonnyolcadika! - feleltem boldogan,
ho g y szolgálatára lehetek.

- 112 -
 - H uszonnyolcadika. - S to vább ír. Majd be­
borítékoz két levelet, a kosárba d o b néhány
papirost, s leteszi a tollat. M egfordul széké­
ben, s rám néz. A m iko r észreveszi, h o g y m ég
az ajtónál állok, félig kom olyan, félig tréfásan
rámutat egy székre.
A m ik o r s z é tn y ito m ka b á to m a t, s e lő v e ­
szem a kéziratot, elfordulok, ne lássa, h o g y
nincs m ellényem .
- Csak egy kis Correggio-tanulm ány! - m o n ­
dom . - De, sajnos, nem n agyon sikerült...
K ive szi k e z e m b ő l az írást, s b e le la p o z.
Most pontosan sze m kö zt ül.
Tehát közelről ilyen az az em ber, akinek a
nevére legkorábbi ifjúságom óta em lékszem ,
s akinek a lapja évekig a le gjo bban hatott rám.
Haja gön dör, és sz é p b arna s z e m e k issé
nyugtalan; néha-néha beleszusszan a le vegő­
be. Ez a v e sze d e lm e s író szelíd skó t p apnak
látszik, p e d ig szavai n yom án állandóan véres
csíkok piroslanak. A félelem és a csodálat kü­
lönös érzése buzo g föl bennem ; m ajd n e m
kö n n y szökik a szem em be, s akaratlanul k ö ­
zelebb lépek, h o g y m e g m o n d ja m neki, m ily
b e n s ő s é g e s e n sze re te m . T a n ítvá n ya v a ­
gyok, ne taposson el, ne zúzzon szét, ágról-
szakadt kontárt.
Fölnézett, lassan összehajtotta a kéziratot,
s hosszasan töprengett. H ogy m egkönnyít-
sem szám ára az elutasító választ, előrenyú­
lok s kijelentem :
- Ugye, használhatatlan? - M osolyo gva je l­
zem, h o g y könn yen fo g a d o m ítéletét.
- Mi csak a legnép szerű bb cikke ket kö zö l­
hetjük! - feleli. - Hisz tudja, kik o lvasnak b en­

- 113 -
nünket. N em egyszerűsíthetné le ezt a do lg o ­
zatot? Vagy nem keresne valam i érthetőbb
tárgyat?
Elám ulok tapintatától. N yilvánvalóan visz-
szautasította cikkem et, de ezt nem is tehette
volna szebben. H ogy ne zaklassam tovább,
így válaszolok:
- Hogyne, szívesen.
A z ajtó felé hátrálok.
- Hm. B o csásson meg, h o g y alkalm atlan­
kodtam ezzel a... - Meghajtok, s m ár fo g o m a
kilincset.
- Ha óhajtja, kiutalhatok egy kis előleget! -
m ondja. - M ajd ledolgozza.
E bben a pillanatban derült ki, h o g y haszta­
lan kísérletezem , ezért kissé m egalázó az
ajánlata.
- Nem, nem ! E gy ideig m ég elve rg ő d ö m -
feleltem. - E gyébként hálás köszönet. Isten
vele!
- Isten vele! - feleli a „parancsnok”, s n yo m ­
ban vissza fordu l íróasztala felé.
M indenesetre túlzottan kegye snek m utat­
kozott. I lálás voltam jóságáért: igyekeztem is,
h o g y m éltó legyek rá. Eltökéltem , h o g y m in d ­
add ig nem jelentkezem , am íg ki nem vágo m
a rezet, el nem képe sztem a „p a ra n c s n o k o t,
s nem kényszerítek ki belőle egy elragadta­
tott tízkoroná s m ozdulatot. Újra hazafordul­
tam, s m egin t nekifogtam az írásnak.
A kö ve tke ző estéken, n yolc óra tájt, am ikor
a gáz m ár égett, rendszerint ez történt velem:
A m iko r kilépe k a kapun, h o g y napi gyötrel­
m e k után sétáljak egyet, a gázlám pa alatt egy
fekete ruhás h ö lg y áll a kapunál, felém fordul,

- 1 14 -
s m ereven vizsgálja járásom at. M egfigyelem ,
h o g y m indig egyazon ruhában jön; sűrű, m el­
lig érő fátyla elrejti képét, s kis ern yő jé n e k fo­
gójában elefántcsont-karika pom pázik.
Már három este itt várakozik. M ihelyt elhala­
d o k mellette, lassan m egfordul, s ellenkező
irányban elmegy.
ideges agyam rögtön kinyújtotta csápjait.
Valam i b o lo n d sugallatra úgy érezem , h o g y
ezek a látogatások nekem szólnak. Már-már
eldöntöttem , h o g y o d a m e g ye k hozzá, m eg­
k é rd e z e m tőle, ne m keres-e valakit, nem
kívánja-e segítségem et, s n yo m o rú sá g o s kül­
sőm ellenére nem óhajtja-e, h o g y a sötét utcá­
kon oltalm azóan hazakísérjem . De m egha­
tározhatatlan félelem élt bennem , h o g y ez az
ism eretség p é n zbe kerülhet, e g y poh ár b o r­
ba, e g y o m n ib u s z je g y b e , p é n z e m p e d ig
nincs már. A rem énytelen sze g é n ysé g m eg­
bénította akaratom at, arra sem vo lt kedvem ,
h o g y a nő felé pillantsak, a m iko r elvonultam
előtte. A z éhség m egint beállított hozzám ; teg­
nap este óta nem ettem e g y falatot sem . Tulaj­
don képpe n nem nagy szó, hisz gyakran na­
pokig koplaltam , m égis aggasztóan kezdtem
fogyni, sokkal kevésb é bírtam m ár a nélkülö­
zést, m int eddig. Egyetlen nap alatt m ajd n e m
összecsuklottam , s e g y ko rty víztől is állandó
hányhatnékom volt. Ráadásul éjjelente e gyre
dideregtem . Ruhástul feküdtem , nappali öltö­
zetem ben; m inden este hidegrázósan heve r­
tem le, s hajnalig m a jd m egfagytam . S zörnyű
huzat van, hiába bú jo k az ócska takaró alá;
reggelente úgy ébredtem , h o g y o rro m bed u­
gult a szabadon fúvó csípős levegőtől.

- 1 15 -
 Ö sszevissza b o ly o n g o k az utcákon, s talál­
gatom , m ib ő l é lje k m e g le g ú ja b b c ik k e m
megírásáig. 1la volna egy szál gyertyám , m ég
az éjszaka belekapnék a m unkába; m ihelyt
belelendülök, két óra alatt befejezem az egé­
szet, s holnap újra fölm ehetnék a „parancs­
n o k ih o z .
F ölénye sen b e n y ito k az O plandba; fiatal
ban ktisztviselő ism e rő sö m kétségkívül kise­
gít tíz őrével, h o g y gyertyát vehessek. Zavar­
talanul ténfereghettem valam ennyi helyiség­
ben. Elsétáltam e g y tucat beszélgető, eddegé-
lő és id dogá ló cso p o rt mellett, behatoltam a
kávéház m élyébe, m é g a vö rö s szobába is,
de sehol s em akadtam rá em berem re. Zavar­
tan és bosszú san vonultam ki, s m egindultam
a palota felé.
Miféle tüzes, sistergő sátán átka alatt nyö­
gök, h o g y nem tudom lerázni ezeket a cudar-
Ságokat! Hosszú, d ü h ö s lépésekkel rohanok,
g o ro m b á n feltűröm gallérom at, nadrá gzse­
b e m b e d u g o m öklöm et, s utcahosszat szi­
d o m szerencsétlen csillagom at. Hét-nyolc h ó ­
napja nincs egy igazán gondtalan órám , leg<
fö lje b b e g y kurta hétig van m it harapnom , s
végül ism ét térdre kényszerülök. S e renge­
teg n yo m o rú sá g közepette m ég becsületes
is vagyok, hehe, testestül-lelkestül becsületes!
Isten m ents, ki látott ekkora bolondot! S fölidé­
zem k o rá b b i tépelődésem et: m ilye n restel­
ke d ve lopóztam be Hans Pauli takarójával a
zálogoshoz. G únyosan vih ogtam fin o m há­
borgá som o n, m egvetően vé g ig kö p kö d te m a
járdát, s nem találtam elég durva szavakat os­
to b a sá g o m m egbé lyegzé sére . A zóta tanul­

- 1 16 -
 tam egyet-mást! I la ebb en a pillanatban m eg­
találnám az utcán e g y iskolás lá ny össze g yű j­
tött pénzecskéjét, egy szeg é n y ö zve g y egyet­
len őréjét, h a b o z á s né lkü l fö lm a rk o ln á m ,
m e g fo n to lt n y u g a lo m m a l e llo p n á m , aztán
úgy aludnék, m int a bunda. Ha m ár átszenved­
tem a po ko l kínjait, nem tűrök tovább. Legyen,
am inek lennie kell!
H árom szor-négyszer m egkerültem a palo­
tát, aztán elhatároztam , h o g y hazam egyek.
N éhány percre m ég bekukkantottam a park­
ba, s végül leballagtam a Kari Johanra.
T izeneg y felé járt. A z át m egle hetősen sö ­
tét volt, de a nyüzsgés nem szűnt m eg; halk
párok és lárm ás cso p o rto k m ászkáltak ösz-
szevissza. Eljött a nagy óra, a párzás ideje,
a m ikor titokzatos d o lg o k történnek, s vid á m
kalandok kezdődnek. S zo knyák suhognak,
érzéki kacajok búgnak, m ellek hullám zanak,
lihegések hörrennek. Lent a G randnál kiáltás
zeng: „Emma!" A z egész út fo rró g ő zö kke l telt
m ocsárra em lékeztet.
Ö nkéntele n z s e b e m b e n yú lo k. H o nnan
szerezzek két koronát? A szenvedély, am ely
ott re m e g m in d e n já ró k e lő m ozdulataiban,
m ég a gázlám pák tom p a fén yé b e n is, a csen­
des, fölgerjedt éjszaka, a suttogásoktól égő
levegő, a sok-sok ölelés, reszkető vallom ás,
félig kim o n d o tt szó, picike siko ly fö lé m kere­
kedett. A B lo m q vist-ka p u b a n e g y c s o m ó
m a cska n y iv á k o lv a s z e re tke zik. S n e ke m
nincs két koronám ! Milyen gyötrelem , m ilyen
po csé k gyötrelem ! M ilyen m egalázóan, m i­
lyen förtelm esen ocsm ány! És én m egin t egy
szegény ö zve g y utolsó garasára gondolok,

- 117 -
egy iskolás fiú sapkájára és zsebkendőjére,
egy koldus tarisznyájára... a le g csekélyebb te-
ketóriázás nélkül elem e lné m az egészet, oda­
vin n é m a h o lm ika t a ro n g ysze d ő h ö z, s fe­
nekére vern é k „keresetem ének. Vigasztalá­
s o m ra és m e n tsé g e m re m in d e n fé le vádat
szórtam a m ellettem elsuhanó jó k e d v ű em ­
berekre; haragosan vono gatta m vállamat, s
lenézően bám ultam a tovaringó párok után.
Ezek az öntelt, nyalakod ó diákocskák, akik ki­
c sa p o n g ó vilá g fin a k k é p ze lik m agukat, ha
m egfogdo shatnak egy-egy varrólányt! Ezek a
piperkőcök, bankfiúk, kereskedők, aszfaltbe-
tyárok, akik nem vetik m e g sem a matrózné-
kat, sem a le g közelebbi kapualjban fél pohár
sörért kapható vastag, parlagi pillangókat! Mi­
csoda szirének! Vackuk m é g őrzi tegnapi lo-,
vágjuk, e g y tűzoltó va g y egy istállófiú testi m e­
legét; a trón állandóan üres, állandóan sza­
bad, tessék, elfoglalható!... V é g ig kö p ö m a já r­
dát. S ha ráloccsantok valakire! Baj is az? Meg­
vetem ezeket a sze m e m láttára d ö rg ö lő ző és
párzó férgeket. Fölszegem fejem et, s hálál­
ko d va állapítom meg, h o g y tisztább úton jár- j
hatok.
A Parlam ent előtt e g y lány sétált, nagyon
m e re ve n nézett rám, a m iko r m elléje kerül- ;
tem. i
- Jó estét! - m ondtam .
- Jó estét! - Megállt.
- Hm. Ily sokáig kim aradt? A fiatal hölgyek ;
alkalm asab b id ő b e n is levegőzh etn ének a 5
Kari Johanon! Nem? Tán m ég so se m szólítot- ?
ták m eg, ne m zaklatták, sőt, kereken kim ond- í
va, nem akarták hazakísérni?

- 1 18 -
 C so d á lko zva m e re d t rám. A rc v o n á s a im ­
ból fürkészte, hogyan értse szavaim at. Majd
hirtelen belém karolt, s kijelentette:
-M ehetünk!
Mentem. A b é rko csiá llo m á so n túl m egáll­
tam, k is z a b a d íto tta m ka rom at, s m e g je ­
gyeztem :
- C sakhogy, drágá m , n e k e m e g y ő ré m
sincs. - S továbbigyekeztem .
Eleinte nem hitte el: de a m iko r végigtapo­
gatta zsebeim et, és se m m it nem talált, bosz-
szúsan fölszegte fejét, s tö kfilkón ak nevezett.
- Jó éjszakát! - válaszoltam .
- Várjon! - kiáltott utánam. - A ranyke re tes a
pápaszem e?
-N e m .
- A kko r m enjen a pokolba!
S m entem .
Kisvártatva utánam szaladt.
- A zért velem jöhet! - m ondta.
M egalázónak éreztem e sze g é n y terem tés
ajánlatát, s kitértem előle.
- M á r é jfé lre jár, s v a la h o v a ké szü lö k.
E gyébként m iért vállal ilyen áldozatot?
- Most m ár okorom , h o g y elkísérjen!
De ilyenform án n em m e g ye k vele.
- Persze, m áshoz ígérkezett! - m ondta.
- Nem! - tiltakoztam .
Ó, egy ideje csúful elpetyhüdtem . A nők már-
m ár éppen úgy hatottak rám, m int a férfiak.
A nyom orúságban kiszikkadtam . De m ivel e
derék lány alkalm asint szánakozott rajtam, el­
határoztam, h o g y m egm entem a látszatot.
- H ogy hívják? - kérdeztem . - Marié nak?
Úgy! Nos, figyeljen, Marié! - S b e le ke zd te m vi­

- 1 19 -
se lkedése m m agyarázatába. A lány m indin­
ká b b elképedt. - Csak nem hiszi, h o g y estén­
ként csitrikre vadászom ? Ugye, nem képzel
ilyen aljasnak? V agy társalgásunk kezdete
óta szóltam-e egyetlen illetlen szót is? így vi­
selkedik az, aki g on oszságb an sántikál? Be­
vallom , csakis azért szólítottam m eg, s azért
követtem néhány lépésnyire, h o g y m egálla­
pítsam, m e d d ig kívánja feszíteni a húrt. Külön­
ben ez m e g ez vagyok, itteni m eg itteni lel­
kész. Jó éjt! Menj, s ne vétkezz többé!
Ezzel odébbálltam .
U jjongva d ö rzsö lte m kezem et. Hangosan
d icsértem rem e k ötletem et. M icsoda ö rö m az ;
ilyen kegye s cselekedet! Lehet, h o g y ezzel a :
buzdítással e g ysze r s m inde nkorra m egm en­
tettem ezt a bukott nőt! s ha elgondolkozik, ok- j
vetlenül m egérti; s m é g halála órájában is há­
lásan e m léke zik m e g rólam . Ó, m égis szép,
ha az e m b e r becsületes, tetőtől talpig becsüle­
tes! K edvem tündökölt; éreztem , h o g y m ost
m in d e n n e l m e g b irkó zn é k. Csak vo lna egy
c sö p p gyertyám ; talán befejezném a cikket!
K önnyedén lóbáltam új kapukulcsom at; dú­
doltam , fü työ ré szte m és tanakodtam . Hon­
nan ke rítse k e g y d a ra b ka gyertyát? N incs
m ás hátra, le h o zo m írószereim et, le az utcára,
s odaállok a gázlám pa alá. Kinyitottam a ka­
put, s fö lm e n te m papírjaim ért.
Lejövet kívülről lakatra zártam a kaput, s be­
álltam a lám pa fénykörébe. S em m i nesz sem
hallatszott, csupán e g y rendő r nehéz lépései
csattogtak lent a keresztutcában, s m essze, a
St. l lans-dom b felé egy kutya ugatott. Nem, itt
nem zökken hetek ki a m unkából. Fülem ig fel­

- 120 -
tűrtem gallérom at, s teljes e rő b ő l e lg o n d o l­
koztam . Bárcsak b e tudnám fejezni ezt a kis
tanulmányt! Most egy eléggé nehéz baktató­
nál tartok, ide egészen észrevétlen átm enet
kell, h o g y valam i új fordulat következhessen,
aztán fojtott sim a finálé, egy h o sszú d ü b ö r­
gés, am ely befejezésül váratlanul, m egrázó-
an felcsattan, m int e g y lövés va g y e g y h eg y­
om lás robaja! Punktum!
De a szavak nem jutottak eszem be. Elol­
vastam az egész cikket, az elejétől kezdve,
m ondatról m ondatra, s gondolata im újra m eg
újra m egtorpantak e vih aro s te tő pont előtt.
A v ia s k o d á s k ö z b e n fö lb u k k a n t a rendőr,
m egállt az utca közepén, nem m e ssze tőlem ,
s teljesen szétzilálta hangulatom at. Mi köze
hozzá, ha e bb en a pillanatban is írom a „pa­
ra n c s n o k in a k szánt c ik k e m kitű n ő c s ú c s ­
pontját? Istenem , hát okvetlenül elm erülök,
bárho gy kapálóztam is? E gy óra hossza t kint
ro sto ko lta m . A re n d ő r m á r rég eltávozott.
Olyan hideg volt, h o g y nem m aradhattam to­
vább. Végül csüggedten, e lszo n tyo lo d va ki­
nyitottam a kaput, s fölbo torkálta m zugom ba.
Fönt derm esztő en h id e g volt; a sűrű sötét­
ségben alig láttam az ablakot. O datapogatóz­
tam az ágyhoz, levetettem cipőm et, s leültem,
h o g y k e z e m b e n m e le n g e s s e m lábam at.
Majd ruhástul lefeküdtem - m eg rö g zö tt szo ­
kásom szerint.
M ásnap m ég úgyszólván m e g sem virradt,
am ikor fölültem az ágyban, s újra elővettem a
cikket. E bben a helyzetben d élig ö sszeka par­
tam tíz-húsz sort. S m é g m in d ig ne m jutottam
el a befejezéshez.

- 121 -
 Fölkeltem , fölvettem a cipőt, s ide-oda járkál­
tam, h o g y m egm elegedjek. A z ablakok be­
fagytak. Kinéztem . Havazott. Lent, a hátsó ud­
varon, vastag hóréteg födte a kö veze tei és a
kutat.
Ö s sze vissza m o to zta m , céltalanul ténfe-
regtem, belekapartam a falakba, óvatosan az
ajtónak nyo m ta m hom lokom at, m utatóujjam ­
m al m egkop ogtattam a padlót, s feszülten fi­
gyeltem . Találom ra, de tűnődve „dolgoztam ”,
m intha valam i fontos ügyben já rné k el. S k ö z­
ben hangosan, újra m e g újra elism ételtem :
„Jóságos isten, hisz ez valóságos őrültség!" S
to vá b b hőb örögtem . Nagy sokára, m integy
két óra m úlva, visszatért belém az erő, ajkam ­
ba haraptam , s tőlem telhetően kihúztam m a­
gamat. „E bből elég volt!" Fogtam egy rágható
forgácsot, s elszántan visszaültem írni.
K e s e rv e s e n ö s s z e ró tta m n é h á n y kurta
m ondatot. B eleakaszkodtam egy tucat nagy
nehezen előkapo tt szóba, h o g y úgy-ahogy
e lő b b re evickéljek. Aztán elakadtam . Fejem
kongott, nem bírtam tovább. S m ivel hiába
gyötrődtem , m ere ven bám ultam ezeket az
utolsó szavakat, ezt a befejezetlen ívet. Rám e­
redek a furcsa, reszkető betűkre, am elye k
csöpp, b e rz e n k e d ő figurákként sandítanak
föl a papírról, s végül nem értek sem m it, nem
g o n d o lo k sem m it.
A z idő múlt. A z utcán zajlott az élet. Kocsik
zörögtek, lo vak dob ogtak. Hallottam , h o g y
Jens Ólai az istállóban szólongatja állatait. Tel:
je sen elpetyhüdtem . Csak ültem, csám csog'
tam; de egyé b ké n t nem csináltam sem m it;
M ellem kegyetlenül sajgott.

- 122 -
 Lassanként bealkonyult. M indinkább eler-
nyedtem , fáradtan ráhanyatlottam az ágyra.
H ogy m egm elegítsem a kezem et, beletúrtam
hajam ba, keresztül-kasul, előre-hátra. Kis haj­
csom ók, hervadt tincsek tapadtak ujjaim ra, s
szétszóródtak a fejpárnán. A kko r nem tö rő d ­
tem ezzel a veszteséggel. Sebaj; ju t is, m arad
is. Újra m egpróbáltam , h o g y kitörjek e b b ő l a
kü lönös kábulatból, a m e lyn e k k ö d e átjárta
tagjaim at. Fölültem , m e g ve re g e tte m té rd e i­
met, krákogtam , h o g y m ajd belegebedtem ...
s ism ét visszadőltem . Hasztalan; nyitott szem ­
m el h a ld o ko lta m , te k in te te m fö lm e re d t a
m ennyezetre. K é sőbb bekaptam m utatóujja­
mat, belefeledkeztem a cuclizásba. A g y a m ­
ban m egm ozdult valami; e g y g o n dolat tolako­
dott elő, egy veszekedett ötlet: ha beleharap­
nék? S habozás nélkül, hun yo ro g va össze ­
zártam fogaimat.
Fölugrottam , v é g re m agam hoz tértem . Uj-
ja m b ó l kibuggyant a vér, s szépen lenyaltam
a csöppeket. Nem fájt; a seb jelentéktelen volt.
De h irte le n fö lo c s ú d ta m ; fe jc s ó v á lv a o d a ­
m entem az ablakhoz, s ke restem e g y ron­
gyot a sebre. S zem em k ö n n yb e lábadt a fog­
lalatoskodás közben; elpityeredtem . Oly szá­
nalm asan hatott ez a sovány, szétm a rt ujj!
M ennyei Atyám , hát ide jutottam !
A sötétség egyre sűrűsödött. Ha van gye r­
tyám, talán m a m égis befejezhetem a cikket.
Fejem újra kitisztult. G ondolataim m egint fris­
sen nyüzsögtek. N em is n a g yo n sz e n v e d ­
tem; m ost kevésb é éreztem a koplalás kínjait,
m int néhány órája. Rem élem , holnap ig kibí­
rom. Talán a fűszerestől kaph ato k hitelbe egy
szál gyertyát, ha m indent e lm o n d o k neki. is­
m e re m : a régi jó n a p o kb a n , a m ik o r m é g
akadt egy kis pénzem , állandóan nála vettem
a kenyeret. B izonyo san hozo m ra is ad g yer­
tyát. S időtlen id ők óta e lőször kikeféltem a ru­
hám at, s a m e n n yire a sötétségbe n láttam,
le p ö ckö lte m ka b á to m gallérjáról a kihullott
hajszálakat. Aztán lebotorkáltam a lépcsőn.
A z utcán e szem be jutott, h o g y talán inkább
kenyeret kellene kérnem . T étovázva álltam
meg. „Nem!" - döntöttem . Sajnos, m ostani ál­
la p o to m b a n n em ehetek. C sak a k o rá b b i
história ism étlőd ne m eg; látom ások, képzelő­
dések, zagyva ságok rohannának meg, úgy­
h o g y so se m jutnék a cikk végére. Pedig fon­
tos, h o g y a d d ig állítsak be a „parancsno k”-
hoz, am íg em lé kszik rám. „A világért sem !” Ma­
rad a gyertya. S b efordultam a boltba.
E gy a sszo n y vásárol a pultnál. T ö b b pa­
pírburkolatú cso m a g o cska fekszik előttem .
A segéd azt hiszi, m ost is kenyérért jö vö k; ott­
hagyja az asszonyt, fo g egy cipót, újságpapír­
ba tekeri, s szó nélkül felém nyújtja.
- Nem... m ost gyertya kellene! - m ondorr(.
N agyon halkan és alázatosan tagolom a sza­
vakat, h o g y a segéd úr ne bosszankodjék, s
ne utasítsa el kérésem et.
Feleletem váratlanul hangzott; először kér­
tem m ást, m int kenyeret.
- Akkor, kérem , várjon egy kicsit! - m ondja,
s vissza fordu l az asszonyhoz.
A nő átveszi az árut, s fizet. Letesz egy ö tko­
ronást, vissza kap belőle, s távozik.
M agunkra m aradunk. A segéd m egszólal:

- 124 -
 - Tehát gyertya! - Föltép egy csom agot, s ki­
vesz egy szálat. Ő is néz, én is nézek, s nyel­
vem nem fo ro g rá kívánságom ra. - Igaz, m ár
fizetett! - szól hirtelen. Megállapítja, h o g y fizet­
tem; hallottam m inde n szavát. S kiszá m o l né­
hány ezüstpénzt a fiókból... Fényes, vastag
koronákat. Öt ko ro n á b ó l ad vissza, az asz-
szo n y ötkoronásából.
- Tessék! - m ondja.
Egy pillanatig elnézem ezt a vagyont. Sej­
tem, h o g y ez nem rendes dolog, de nem latol­
gatok, nem g o n d o lo k sem m ire, csak álmélko-
d o m az előttem fénylő kincsen. S gépiesen
összesze dem a pénzt.
A pult előtt állok, bárgyún, lesújtva, m egsem -
misülten; az ajtó felé lépek, s újra m egtorpa­
nok. A fal egyik pontjára szegezem tekintete­
met; egy bőrszíjon csengő csüng, alatta pedig
egy köteg zsinór. Nézem, nézem a holmikat.
És várok.
A segéd úr eb b ő l arra következtet, h o g y
fecseghetnékem tám adt összerakja hát a pul­
ton heverő csom agolópapírokat, s kijelenti:
- Úgy látszik, m egjött a tél!
- 1lm. Csakugyan m egjött! - felelem . - Úgy
látszik, m egjött. - S kisvártatva hozzáfűzöm : -
Nem sietett. De m intha valóban m egjö tt volna.
Pedig egyáltalán nem sietett.
Csupa zöldséget fecsegek, de úgy hallgat­
tam szavaim at, m intha m ás beszélne.
- Gondolja? - kérdezi a segéd.
Z seb re d u g ta m p é n zze l telt ö klö m e t, le­
n yo m ta m a kilin cset s eloldalogtam ; hallot­
tam, ahogy elköszönök, s a segé d is jó é jsza­
kát kíván.

- 125 -
 A lig hagytam el a lépcsőt, am ikor a bolt ajta­
ja kitárult, s a segéd utánam kiáltott. Egy csipet
csodálkozás, e g y csipet félelem nélkül m eg­
fo rd u lta m ; c sa k ö s s z e m a rk o lta m a pénzt,
h o g y szükség esetén visszaadjam .
- itt felejtette a gyertyát! - m ondja a segéd.
- K ö szö n ö m ! - bólin tok. - K ö szönöm ! Kö­
szönö m !
S a gyertya birtokában továbbügetek.
Első értelm es g on dolato m a pénzre vonat­
kozott. O dam entem egy gázlám pához, s újra
m egszám oltam , m o so lyo g va latolgattam va­
gyonom at. I Iát m égis kim ásztam a csávából,
csodá latosan , po m p á sa n , hosszú, h o sszú
időre kim ásztam ! S m egint zsebre dugtam az
öklöm et, s továbbm entem .
A főutcán egy kifőzés előtt m egálltam , s hi­
degen, nyugodtan fontolgatni kezdtem , ne tér-
jek-e be rögtön egy kis löncsre. T ányér és kés­
csörgés, sőt húskalapálás hallatszott ki. A kí­
sértés túlságosan erős volt. Benyitottam .
- Egy bélszínt! - m ondom .
- Egy bélszínt! - kiáltott be a pincérnő egy
nyílásba... Letelepedtem a bejáratnál egy m a­
gán yos asztalkához, s elereszkedve várakoz­
tam. Félhom ályban ültem, de jó volt ez a rej­
tek. Legalább zavartalanul gondolkozhattam .
A pincérnő néha-néha kíváncsian felém san­
dított.
Tehát elkövettem az első igazi becstelensé­
get, az első lopást, am elyhez képest m inden
edd igi csínyem kedve s m ókának számít; az
első apró, az első óriási gazságot... Hát aztán?
Most m ár hiába sopá nkodo m ! E gyébként ké­
sőbb, valam ikor, m ihelyt kö n n y e b b so ro m

- 126 -
lesz, rendezhetem az ügyet a szatóccsal. Kü­
lönben sem bizonyos, h o g y to vá b b züllök; s
nem is fogadtam m eg, h o g y m inde nkin él be­
c s ü le te s e b b leszek. Nem , e s z e m ágában
sincs...
- M ikor kapo m azt a bélszínt?
- Rögtön! - A p incérnő a nyíláson keresztül
bekukkant a konyhába.
S ha egysze r kiderül a dolog? Ha a segéd
észbe kap, s kib ogozza a kenyérügyet m eg
azt a históriá t az a s s z o n y öt koronájával?
Nem lehetetlen, h o g y e g ysze r ráocsúdik az
egész fifikára, talán m ár legközelebb, am iko r
b em eg yek vásárolni. Nos, isten neki!... Egy tit­
kos vállrándítással elintéztem az esetet.
- Tessék! - n yá ja sko d ik a pincérnő, s az
asztalra teszi a bélszínt. - De m iért nem ül be a
m ásik szobába? itt alig lát!
- K öszönöm , itt is m egvagyok! - felelem .
K e d ve ssé g é tő l h irte le n e lé rz é k e n y ü lö k .
N y o m b a n k ifiz e te m a bélszínt, k e z é b e
n yo m o k e g y m arék pénzt, s rácsukom ujjait.
A pincérnő elm osolyodik, s én tréfásan, köny-
nyezve m ondo m : - A m ara dékon ve gye n egy
házat...
- Kedves egészségére!
H ozzáfogtam az evéshez. Egyre m o h ó b ­
ban faltam. Rágás nélkül nyeltem a koncokat.
Úgy téptem a húst, m int egy em berevő.
A pincérnő visszatért.
- Nem inna valamit? - kérdezi. S e g y kissé
fölém hajlik. Ránéztem . N agyon halkan be­
szélt, m ajd n e m félszegen. Lesütötte szem ét.
- Egy pohár sört, vagy am it óhajt... Paran­
csoljon velem... 1la tetszik, ráadásnak...

- 127 -
 - K öszönöm ! - feleltem. - Most nem, m ajd
legközelebb, ha m egint eljövök.
Visszavonult, s beült a söntésbe. Csupán a
feje látszott ki. Furcsa terem tés!
A m ik o r vé g e zte m , hirtele n fölpattantam .
Máris m egun dorodtam . A pincérnő felállt. Hú­
zó do ztam a világosságtól. Féltem, h o g y ez a
jó h is z e m ű lá ny rádöb ben nyom orúságom ra,
ezért m eghajolva gyorsan elbúcsúztam , s ki­
fordultam .
G y o m ro m fe n y e g e tő e n h á b o rg o tt. Na­
gyo n szenve dte m ; m inde n kikívánko zott be­
lőlem . Kínosan ö kle n d e zte m va lam e nnyi sö ­
tét sarokban. D ühösen kü szkö d te m , h o g y
vissza fo jtsa m az újabb öblítőroham ot; ö kö l­
be szorítottam a kezem et, viaskodtam , topor-
zékoltam , nyeldekeltem ... hasztalan! Végül,
b e u g ro tta m e g y ka p u a ljb a , le h a jo lta m , s
könn yezve, va ko n folytattam a hányást.
E lkeseredve dülöng tem tovább. Sírva át­
koztam az ism eretlen, borzalm as hatalmakat,
a po ko l m élységes fenekére kívántam vala­
m ennyit, h o g y ennyire m eggyötörnek. Nem
n a g yo n lo vagiasak, nem , egyáltalán nem
azok!... O dam entem egy kirakat előtt bám ész­
ko d ó férfihoz, s hadarva m egkérdeztem tőle,
m ivel táplálna e g y régóta éhező embert. A sze­
rencsétlen már-már elpatkol, m ondtam , m ert
utálja a bélszínt.
- Úgy hallottam, h og y a tej segít, a forralt tej! -
álm élkodik az illető. - Különben kiről van szó?
- K öszönöm ! K öszönöm ! - m ondom . - A tej
nyilván segít, a forralt tej.
S odábbállok.

- 128 -
 B em entem az első kávéházba, s kértem
egy pohár forralt tejet. Még szinte bugyogott,
de én m ár nyeldekeltem . H abzsolva szívtam
m inden csöppjét, s távoztam . Hazam entem .
Most különös d o lo g történt. Kapum előtt, a
g á zlám páho z tám a szkodva, a lám pa fé n y ­
körében áll valaki. Már m essziről m e g ism e ­
rem a derengésben... m egint a fekete ruhás
hölgy. A korább i esték fekete hölgye. S em m i
kétség, m ár n e g yedszer van itt ezen a helyen.
M ozdulatlanul áll.
A n nyira furcsá llo m ezt, h o g y akaratlanul
lassítok. A gyam ebb en a pillanatban rende­
sen m űködik, de n agyon izgatott vagyok; ide­
ge im fö lb o rz o ló d ta k az u to lsó étke zé stő l.
Szokásom szerint elm eg yek mellette, m ár ott
vagyo k a kapunál, s be akarok lépni. E kkor va­
lam i sugallatra m egállapodom . Ö sztönösen
m egfordulok, odalépek a hölgyhöz, s az arcá­
ba nézve m egszólítom :
- Jó estét, kisasszony!
- Jó estét! - feleli.
- Bocsánat, keres valakit? Már n e g yedszer
látom itt. A segítségére lehetnék valam iben?
E gyébként ne haragudjék...
- Igazán nem tudom...
- E bben a házban nem lakik senki, csak há­
rom -négy ló m eg jó m ag am . E gyébkén t istálló
és bádogosm űhely. Sajnos, bizonyára téved,
ha itt keres valakit.
Felém fordul, s így szól:
- Nem keresek senkit. Csak állok.
Tehát csak áll. így álldogál puszta szeszély­
ből, estéről estére. M indenesetre sajátságos
élvezet. Eltűnődtem , és egyre ke vé sb é értet­

- 129 -
tem a hölgyet. Aztán elhatároztam , h o g y m e­
rész leszek. Halkan m egcsörrentettem pén­
zem et, s fölényesen érdeklődtem :
Ne igyunk m e g egy pohár bort valahol?...
Ha m ár beállt a tél, hehe... Nem tartana so­
káig... Jön?
- Nem, nem! K öszönöm ! Lehetetlen! De, ha
tetszik, egy darabon elkísérhet... E bben a sö­
tétségben nehezen ju tok haza. ily későn félek
egyedül a Kari Johan úton.
- N agyon szívesen!
Elindultunk: a jo b b o m o n haladt. Sajátságo­
sán fölélénkültem . Mily rem ek tudat, h og y egy
fiatal lány közelében lehetek. Egész úton g yö ­
nyö rkö d te m benne. Hajának parfümje, testé­
nek m elege, nőiességének illata, leheletének
édessége, valahányszor felém fordult..., m ind­
ez belém áradt, s leküzdhetetlenül fölzaklatta
érzékeim et. Alig láttam belőle egyebet, m int a
fátyol m ögött egy telt, kissé sápadt arcot, vala­
m int a köpe nyt duzzasztó, ívelt mellet. Megza­
varodtam a kö p e n y és a fátyol alatt rejtőző
gyön yörűségek gondolatától. Bárgyún ujjong­
tam. Nem állhattam meg, h o g y ne érjek a kis­
asszonyhoz. M egcirógattam vállát, s dőrén
m osolyogtam . Szívem hangosan kalapált.
- Milyen különös maga! - m ondtam .
-V a jo n miért?
- Például azért a szokásért, h o g y estéről es­
tére m inden ok nélkül, puszta kedvtelésből
ideáll egy istálló elé...
- Nos, hátha n e m p u szta k e d vte lé sb ő l?
E g yé b ké n t állandóan so ká ig fenn vagyok,
nehezen a lszom el. Maga m ár éjfél előtt le­
fekszik?

- 130 -
 - Én? S em m itől sem irtó zo m annyira, m int
az éjfél előtti lefekvéstől. Hehe.
- Ugye, hehe! így hát m in d ig kisétálok, va­
la h á n yszo r ráérek. Fönt lakom , a Szent O laf
téren...
- Ylajali! - kiáltottam.
- Mit m ond?
- Csak azt, h o g y Ylajali... De folytassa!
- Fönt lakom , a St. Olaf téren, m eglehetős
m agányosan, anyussai. Sajnos n em lehet tár­
salogni vele, m ert sze g é n yke süket. Ugye,
ezek után nem furcsállja, h o g y olykor-olykor
elkószálok?
- A világért sem ! - feleltem.
-N e m ? - Kihallottam hangjából, h o g y m o ­
solyog.
- Nincs testvére?
- De, van egy néném . H onnan tudja? Csak
m ost elutazott Ham burgba.
- Ugye, nem régen?
- Öt hete. M iből sejtette, h o g y van e g y né­
ném?
- Sem m iből. Csak kérdeztem .
Hallgattunk. Egy férfi keresztezi utunkat, ci­
pőt visz a hóna alatt. E gyébkén t az utca vé-
ges-végig néptelen. A T ivolinál h o sszú sor
lam pion ég. A havazás elállt. A z ég kitisztult.
- istenem , nem fázik ebben a kiskabátban?
- néz rám hirtelen a hölgy.
M ondjam m eg neki, m iért nincs felöltőm ?
R ögtön tárjam fel helyzetem et, s e g ysze r s
m in d e n k o rra ria s s z a m el e zt az ang yalt?
Hisz o ly jó, h o g y ott ballaghatok m ellette, S
egy ideig titkolha tom a valóságot. R endületle­
nül hazudtam :

- 131 -
 - D ehogy fázom ! - S h o g y m ás tém ára terel­
je m figyelm ét, m egkérdeztem : - Látta a Tivoli
állatseregletét?
- Nem! - felelte. - Érdekes?
I la m ost odakívánkozna! Be, a fénybe, az
e m b e re k közé! M ennyire m eghökkenne! El­
ijeszteném rossz ruhám m al, sovány, két nap­
ja m osdatlan arcom m al. S talán észrevenné,
h o g y m é g m ellényem sincs...
- Ó, nem! - tiltakoztam . - Képtelenül unal­
m as! - S e sze m b e jutott néhány ügyes szó­
lam, néhány egyszerű szó, szétm álló g o n d o ­
lataim m aradéka: - Mit várhatnánk az efféle
kis m enazsériától? A ketrecbe zárt állatok kü­
lönben sem érdekesek. Tudják, h o g y nézzük
őket, érzik a rájuk szeg e ző d ő pillantást, s ala­
koskodnak. Nem, neke m jo b b a n tetszenek
azok a vadak, am elye k nem sejtik, h o g y em ­
beri figyelem tárgyai, azok a félénk négylábú­
ak, a m e lye k b a rla n g ju kb a n topognak, szu­
nyókálva hevernek, és tűnődve nyaldossák
talpukat. Igazam van?
-H o g y n e !
- A z állat csupán egyéni vadságában, egyé­
ni félelm ességében hat. A z éjszaka sűrű sö­
tétségében tovasurranó nesztelen lépések,
az erdő zúgásai és riadalmai, a tovahúzó m a­
darak rikácsolásai, a szelek, a vérszagok, az
űrbéli lárm ák, vag yis a d úvadak világának ha­
m isítatlan m egnyilvánulásai...
M egtorpantam . V ajon nem fárasztom -e a
kisasszonyt? N yo m orúsá gom tudatában újra
összecsuklottam . Ha nem va g yo k ily kopott,
m ilyen ö rö m e t szerezhettem volna neki az­
zal, h o g y bebarangolju k a tiv o lit! Nem értet;

- 132 -
tem, m iért lő d ö rö g o ly szívesen ez a fiatal te­
rem tés a Kari Johanon egy félm eztelen éhen­
kórász társaságában. Mire gondol? S m iért il­
legek előtte, m iért vig y o rg o k idétlenül s e m m i­
ségeken? Mi a csodáért vállalom , h o g y ez a fi­
n o m páva v é g ig h u rc o ljo n a h o s s z ú úton?
Mintha b izo n y hancúroznék. Nem é rzem a
le gkö n n ye b b szellőcskében is a halál hide­
gét? S nem to m b o l agya m b an az őrület, m ert
hón apok óta egyhuzam ban koplalok? Nem
akadályozza ez a lány, h o g y hazam enjek, s
szürcsöljek pár csö p p tejet, pár ko rty g y o m o r­
csillapító tejet? Miért nem fordul el tőlem , s
m iért nem küld a pokolba?
K é tség beestem . V é g s ő e lk e s e re d é s e m ­
ben fölkiáltottam :
- Voltaképpen nem kellene ve le m jönnie,
kisasszony! Már csak öltöze tem m el is prosti-
tuálom magát. Szavam ra! H iggye el!
M eghökken. H irtelen rám néz, s hallgat.
Majd m egszólal:
- istenem ! - nem m o n d többet.
- Mire gondolt? - kérdeztem .
- Jaj, ne beszéljen így... Most m ár ham aro­
san otthon leszek. - S m eggyorsította lépteit.
Befordultunk az E gyetem utcába, s m ár lát­
tuk is a St. Olaf tér lámpáit. E kkor a kisa sszo n y
újra lassított.
- Nem akarok kíváncsiskodni! - m o n d o m . -
De nem árulná el nevét, rhielőtt elbúcsúzunk?
S nem hajtaná föl fátylát egy pillanatra, h o g y
láthassam ? Nagyon hálás volnék.
Szünet, vártam , vártam.
- Már látott egyszer! - feleli.
- Ylajali! - ism étlem .

- 133 -
 - Fél napig hajszolt. Egészen hazáig. Ittas
volt? - Bizonyos, h o g y m egint m osolyog.
- igen! - m ondtam . - Sajnos, akko r ittas
voltam .
- Szörnyű!
S m agam is lesújtva szörnyülködtem .
Fölértünk a szökőkúthoz. Megálltunk, s föl­
pillantunk a kettes szám ú ház sok-sok fénylő
ablakára.
- Ne jö jjö n tovább! - m ondja. - Köszönöm ,
h o g y elkísért.
Lcho rg aszto ttam fejem et; félénken hallgat­
tam. Levettem kalapom at; hajadonfőtt álltam.
V ajon kezet nyújt-e?
- Miért nem kér, h o g y kísérjem vissza egy
darabon? - ingerkedik. De lesüti szentit.
- istenem ! - rajongok. - Visszakísérne?
- De csak e g y kis darabon!
S m egfordultunk.
Teljesen m egzavarodtam . Egyáltalán nem
tudtam, hol tartok; a kicsike vé g ké p p kihozott
a so d ro m b ó l. Ujjongtam , lelkendeztem ; úgy
éreztem , belehalok a boldogságba. Igen, m a­
ga ajánlkozott! N em az én kívánságom nak en­
gedett! V issza kísé r! R e p e sve b á m u lo k rá,
m in d in ká b b fölbá torod om ; m inde n szavával
erőseb ben vonz. Egy pillanatra m egfeledke­
zem arról, m ilyen szegény, elesett nyom orult
vagyok. A vér újra m elegen buzo g bennem ,
m in t ö s s z e o m lá s o m előtt, s elh a tá ro zo m ,
h o g y egy kis furfanggal m e g p ró b á lo k e lő b b ­
re tapogatózni.
- E gyébként nem m agát üldöztem akkor! -
m ondtam . - H anem a testvérét.

- 134 -
 A testvérem et? - képed el. Megáll, néz, s
várja válaszom at. - Ne kerteljen!
- Igen, a testvérét! - feleltem . - V a g yis az
e lő tte m h a la d ó ké t h ö lg y kö zü l a fia ta la b ­
bikat.
- A fiatalabbikat? I Iahaha! - Hangosan, önfe­
ledten kacagott, m int e g y gyerm ek. - Milyen
ravasz maga! Csak azért m ondja, h o g y föl­
e m eljem fátylamat. Persze. De fölsült... átlátok
a szitán.
így évődtünk. S zakadatlanul fecsegtünk.
Ö sszevissza lefetyeltem , b o ld o g voltam . A ki­
csike elm ondta, h o g y m ár látott egyszer, ré­
gen, e g y szín h á zi e lő a d á so n . N e gyedm a-
gam m al bolondoztam ; bizo n yo sa n akkor is
fölöntöttem a garatra.
- Miért öntöttem volna föl?
- Mert folyton nevetett.
- V a g y úgy! ig en, a k k o rib a n s o k a t n e ­
vettem .
- S m ost m ár nem nevet?
- De. Most is. Hisz az élet csupa gyönyörűség.
Leértünk a Kari Johanra. M egszólalt:
- Nem m együn k tovább!
M egfordultunk, s ism ét végigróttuk az Egye­
tem utcát. A szökőkú t táján m eglassítottam
lépteimet; tudtam, h o g y nem m ehetek följebb.
- M ost p e d ig sie sse n haza! - m o ndta, s
megállt.
- Sietek! - feleltem.
Majd fölszólított, h o g y kö ve sse m a kapuig.
- Ugye, ez nem illetlenség?
- Nem, nem! - m ondtam .
De a kapuban m egint rám zúdult m inden
nyom orúság. A m agam fajta siralm as alakok

- 135 -
ne ágáljanak! Iff állok e g y fiafal h ö lg y előtt,
piszkosan, toprongyosan, az éhségtől elcsi­
gázva, m osdatlanul, pár szál göncben... m ajd
elsüllyedtem . Ö sszehúzódva, önkéntelenül is
lekushadva kérdeztem :
- T ö b b é nem láthatom?
Teljesen rem énytelenül dadogtam : szinte
kívántam, h o g y szigorúan elutasítson, s ettől
m erevüljek m eg és hűljek le.
- De! - m ondta.
- Mikor?
- Nem tudom .
Szünet.
- Nem em elné föl fátylát egy pillanatra? -
kérleltem . - Csak, h o g y lássam , kivel beszél­
tem. Csupán egy pillanatra. H ogy lássam, ki­
vel beszéltem .
Szünet.
- Kedden este m egvárhat itt! - m ondja. - Jó?
- ó, drágám ! I la m egengedi!
- Nyolckor.
-K ö s z ö n ö m !
Újra és újra m egsim ogattam : lefricskáztam
kö p e n yé rő l a havat, ez is ürügy volt, h o g y hoz­
záérhessek. G yönyörűség töltött el, h o g y oly
közel lehetek hozzá.
- De azért ne ítéljen el! - m ondta. Megint m o ­
solygott.
- U g ya n -
H atározott m ozdulattal h o m lo ká ra dobta
fátylát; egy pillanatig egym ásra m eredtünk. -
Ylajali! - m ondtam . Fölágaskodott, nyakam ba
fonta karját, s m egcsókolt. Melle hullámzott, lé­
legzete fölhorkant.

- 136 -
 Aztán kiperdült ölelésem ből, zihálva, liheg­
ve elköszönt, m egfordult, s szó nélkül fölsza­
ladt a lépcsőn...
A kapu becsapódott.

M ásnap m ég sűrűbben havazott. Nagy, vas­

kos, lucskos, kéklő pacsm ag ok estek, s p o ­
csolyává olvadtak. Jeges, m etsző szél fújt.
M eglehetősen későn ébredtem föl, az esti
izgalom tól kábultan, a szép találkozástól m á­
m orosán. Nyitott szem m e l feküdtem m ég egy
kicsit, s e lra g a d ta tá so m b a n m a g a m m ellé
képzeltem Ylajalit. Kitártam karjaimat, m egölel­
tem m agamat, s belecsókoltam a levegőbe.
Majd fölkeltem, m egittam egy újabb csésze te­
jet, haraptam hozzá valamit, s ezzel elvertem
éhségem et; csak idegeim háborogtak megint.
Lesiettem a ruhásbazárokhoz. Kiszám ítot­
tam, h o g y vehetnék egy ócska m ellényt, vala­
m i kabát alá gyű rh e tő rongyot, bárm it. Föl­
m entem a bazár lépcsőjén, kivá lasztottam
egy m ellényt, s nézegetni kezdtem . A h o g y ott
m otoztam , arra jö tt egy ism erős, és rám kiál­
tott. O tthagytam a m ellényt, s lem entem . Tech­
nikus volt, s hivatalába igyekezett.
- Jöjjön, fizetek egy pohár sört! - m ondta. -
De siessen, m ert nem érek rá... Miféle h ö lg y­
gyei sétált az este?
- Hallja! - csattantam föl, puszta gondolatá­
ra is féltékenyen. - Hátha éppen a m enyasz-
szonyom m al?
^ Ejha! - m ondta. ^
- Igen, tegnap egyeztünk meg.
M intha letaglóztam volna; elhitte m in d e n
szavam at. R e n d ü le tle n ü l h a z u d ta m neki,

- 137 -
h o g y m egszabaduljak tőle. M egkaptuk sörün­
ket, ittunk, és távoztunk.
- isten vele!... Hm! - bökte ki. - T artozom m a­
gának néhány koronával; szégyen, gyalázat,
h o g y m ár rég nem adtam m eg. De ham aro­
san jelentkezem .
- K öszönöm ! - m ondtam . De tudtam, h og y
so se m látom viszo n t a koronákat.
Sajnos, a sör csakham ar fejem be szállt; na­
g y o n kim e le g e d te m . A tegnap esti kaland
gondolatától kigyúlok, s m ajd n e m m egzava­
rodom... És ha kedd en nem jö n el? Ha m eg­
g on dolja magát, s gyanút fog... Vajon m ivel
gyanúsíthat meg?... G ondolataim egyszerre
fölrebbentek, s lecsaptak a pénzre. M egijed­
tem, halálosan m egrettentem m agam tól. Vé­
g igszenve dte m a lopás m inde n mozzanatát.
Láttam a kis boltot, a pultot, a pénz fölé csúszó
sován y kezem et, s elképzeltem , m ilyen lesz,
am ikor a re ndő rség kihallgat és letartóztat. Bi­
lincset raknak a kezem re, és a lábam ra. Nem,
csak a kezem re, sőt talán csak fél kezem re. S
láttam a korlátot, az ügyeletes je gyzőkön yvét,
a papíron kaparászó tollát s tekintetét, szúrós
tekintetét: „Nos, Tangen úr?” S láttam a cellát
is, az ö rö k sötétséget...
I lm. I lirtelen ö kö lb e szorítottam a kezem et,
h o g y bátorságra kapjak; egyre gyorsabban
igyekeztem a nagy piactér felé. Ott leültem.
Ne gyereke skedjü nk! v a jo n ki tudná rám bi­
zonyítani a lopást? A segéd különben is m ég
a k k o r s e m csa p n a lárm át, ha ráocsúdna,
h o g y is történt, sokkal jo b b a n ragaszkodik ál­
lásához. S em m i lárma, se m m i jelenet, ha sza­
bad kérnem !

- 138 -
 De a pénz m égis nyom ta a zsebem et, s
nem hagyott nyugton. M egvizsgáltam lelkiis­
m eretem et, s határozottan m egállapítottam ,
h o g y ezerszer b o ld o g a b b voltam , am íg be­
csületesen szenvedtem . És Ylajali! N em rán­
tottam é le szegénykét a sárba bűn ös ke ze m ­
mel? Istenem, Istenem! Ylajali!
Mintha berúgtam volna, fölpattantam, s oda­
m entem az Elefánt gyógyszertárnái áruló süte­
m ényes kofához. Még nem késő, m ég kim ász­
hatok a gyalázatból. Igen, az egész világnak
m egm utatom , h og y képes vagyo k rá! Útköz­
ben összem arkoltam a pénzt, m inden őrét, és
m intha vásárolni akarnék, az asszon y asztala
fölé hajoltam, s egyszerűen a kezébe nyom ­
tam az egészet. S szó nélkül elszeleltem.
Föllélegeztem . Hát újra becsületes vagyok!
Üres zsebeim nem húznak le többé; m icsoda
m ám or, h o g y m egin t sóhe r vagyok. A z a va­
gyon voltaképpen rengeteg titkos gyötrelm et
okozott. M indig csak b o rz a lo m m a l g o n d o l­
tam rá. V égtére nem va g yo k züllött lélek; tisz­
tességem iszo n yo d o tt m inde n o csm á n ysá g ­
tól. Bizony! M icsoda szerencse, m egint tisz­
tán állok ielkiism eretem előtt. „Utánozzatok! -
m ondtam , s végignéztem a nyüzsg ő téren. -
Utánozzatok!” M egörvendeztettem e g y sze­
gény sütem ényes kofát. S m ily tapintatosan!
A z ö re g a s s z o n y ám ult-bám ult. G ye rm e ke i
m a jóllakottan fekszenek lé... Fölpezsdültem
ezektől a gondolatoktól, s m e g e skü d te m vo l­
na, h o g y példásan viselkedtem . Istennek há­
la, túladtam a pénzen.
Idegesen és m á m o ro sá n ő d ö n g te m utca
hossza t. M egittasultam a g y ö n y ö rű s é g tő l,

- 139 -
h o g y tisztán és becsületesen állhatok Ylajali
elé, s bátran nézhetek a szem ébe. Fájdalm a­
im elm últak, agyam kitisztult; m intha fejem
tündöklőén világított volna vállam on. A lig fér­
tem a b őröm be; vad csintalanságokra készül­
tem. Felforgatom a várost. A G raensenen úgy
rikoltoztam , m int e g y bolond; fülem zúgott, s
idegeim részegen lángoltak, v a k m e rő sé g e m
lázában eltökéltem , h o g y o d a m e g y e k egy
hordárhoz, s m e g sú g o m neki, hány éves va­
gyok. A bácsika hallgatott, m int a sír, m égis
szívesen paroláztam vele, belebám ultam ké­
pébe, s egyetlen szó m agyarázat nélkül elinal­
tam m ellőle. Felism ertem a körülöttem zúgó
han gok és kacajok ö ssze s árnyalatát, m egfi­
gyeltem néhány ugrán dozó verebet, tanulm á­
nyoztam a köveze t kockáinak rajzát, s a leg­
k ü lö n fé lé b b je le k re és a le gcsodá latosab b
figurákra bukkantam bennük. így jutottam el a
parlam enthez.
Hirtelen m egállók, s a bérkocsikra bám u­
lok. A k o c s is o k szószátyárkodnak, a lovak
b ó b isko lva álldogálnak a csúf szélben. „Gye­
re!” - m ondtam , s oldalba vágtam m agamat.
O dapattantam az első ko csih o z s beültem . -
Ullevaal út harm inchét! - kiáltottam. S tovagör­
dültünk.
A ko csis útközben vissza-visszasandított,
legörbedt, bekukkantott a via szosvászon sá­
tor alá. G yanakodott? Kétségkívül kopott öltö­
zetem m iatt pislog ott rám.
- T alálkoznom kell valakivel! - kiáltottam ki
h o g y m e g e lő zze m kérdezősködését, s rész­
letesen e lm on dtam neki, h o g y okvetlenül ta­
lá lko zn o m kell az illetővel.

- 140 -
 Megállunk a 37-es előtt, kiugróm , fölroha­
nok, a m áso d ik em eleten m egragad ok egy
cse ng őhúzó t, s m e g rá n to m ; a ha ra n g hat-
szor-hétszer fölüvölt odabent.
E gy lány nyit ajtót. M egállapítom , h o g y fül­
bevalója arany, s szürke blúzán fekete szatén­
g o m b o k ragyognak, ijedten néz rám.
- Kierulfhoz jö vök, Joachim Kierulfhoz! Ha
szabad így m ondanom , gyapjúkereskedő, fu­
ra figura.
A lány m egcsóválja fejét.
- Itt nem lakik sem m ifé le Kierulf! - m ondja.
Rám bámul, s m ár fogja is a kilincset, h o g y
vissza vo n u ljo n . E gyáltalán n e m ip a rko d ik,
h og y m egkeresse azt az alakot. Pedig látszik,
h og y ism eri em berem et; de páratlanul rest. Dü­
hösen sarkon fordulok, s lerohanok a lépcsőn.
- Nincs itt! - kiáltok a ko csis felé.
- Nincs?
- Nincs. Hajtson a Töm te utca tizenegybe!
Rettenetesen izgulok, és m intha a k o csis is
m e g s z e p p e n t volna. N yilvá n ú g y érezte,
h o g y életről-halálról van szó, m ert ellenkezés
nélkül tovahajtott. K em ényen rásózott a lóra.
- H ogy hívják azt az em bert? - ford ult vissza
a bakon.
- Kierulfnak, Kierulf gyapjúkereskedőnek.
A kocsis is m egerősítette, h o g y az illetőt
nem lehet m ással összetéveszteni.
- Ugye, világos kabátban jár?
- Micsoda? - kiáltottam . - V ilágos kabátban?
Megőrült? Nem teáscsésze után loholok. - Ez
a világos kabát kínosan idegesített, s b e b izo ­
nyította, am it m ár tudtam, h o g y m ilye n álnok
ez az előttem ülő em ber.

- 141
 - H ogy is hívják? Kierulfnak?
-M ié rt csodálkozik? - kérdeztem . - Nem
szégyen ez a név!
- Nem v ö rö s hajú?
C sakugyan lehet, h o g y vö rö s hajú; s am i­
ko r a kocsis figyelm eztetett erre a lehetőség­
re, rögtön biztos voltam , h o g y Kierulf haja vö:
rös. Hála ébred t szívem ben: ez az ágrólsza-
kadt ko csis leleplezi azt a bitangot! Teljesen
igaza van! Bizonyos, h o g y a gyapjúsnak v ö ­
rös a haja.
- A k k o r vittem néhányszor! - m ondta a ko­
csis. - Á llandóan furkósbottal jár.
A ke re ske d ő hirtelen életre kelt előttem:
- Hehe, so se m teszi le azt a furkósbototl
Még álm ában sem!
B izo n yo s, h o g y a k o c s is gya kra n vitte
Kierulfot. Határozottan ráismert...
Úgy robogtunk, h o g y a ló patkója szikrázott.
Ziláltságom ban is színjózanul g o n d o lko z­
tam. E ldübörgünk egy rendőr mellett, de jó l lá­
tom 69-es szám át. Ez a szám átkozottul fölci­
kázik bennem ; m int szilánk csap agyam ba:
69, pon tosa n 69. Nem feledlek el!
A le gvada bb ötletek kerítettek hatalmukba.
H átradőltem a kocsiban. Ö sszekuporodtam a
via szo svá szo n sátor alatt, h o g y senki se lás­
sa, ha m o zg a to m szám at, s bárgyún fecse­
gek; A g ya m b a n őrület tom bol, s én tűröm ezt
a to m b o lá s t; é rzem , h o g y le kü zd h e te tle n
erők rabságába estem . Halkan szenve délye­
sen, a le gcse ké lye b b ok nélkül, továbbra is vi­
dám an és m á m o ro sá n vigyorogtam . így ha­
tott rám az előbbi két pohár sör. De lassan­
ként lecsillapodom ; nyugalm am m indinkáb b

- 142 -
visszatér. A hideg belenyilallt sebe s ujjam ba.
Gallérom m ögé dugtam kezem et, h o g y vala­
m e n n y ire m e g m e le g íts e m . S le é rtü n k a
Töm te utcába. A ko csis megállt.
Kényelm esen, kábán, petyhüdten, fejfájó­
san kilépek a kocsiból. B enyitok a házba, átvá­
gok az udvaron, s b eleütközöm e g y ajtóba. Ki­
tárom az ajtót, s be fo rd u lo k rajta. E gy fo ly o ­
són vagyok, afféle kétablakos előszobában.
Az egyik sarok m élyén két b ő rö n d heve r egy­
m áson. A hosszanti fal m ellett e g y ócska, fes-
tetlen, szőnyeggel letakart padka áll. A jo b b ol­
dali szo b á b ó l han gok és g y e rm e k s ik o ly o k
szűrődn ek ki, s felülről, az első em eletről, egy
vaslap kalapálása hallatszik. N yo m b a n m egfi­
gyeltem m indezt.
N yugodtan v é g ig m e g ye k a helyiségen, ne­
ki a sze m kö zti ajtónak, m inde n sie tség és
m enekülési szánd ék nélkül. K inyitom az aj­
tót, s kifo rd u lo k a V o g n m a n d utcába. F öltekin­
tek a házra, am elyen átjöttem , s e lo lva so m a
kapu fülé szö g e ze tt cégtáblát: K o csm a és
utasszállás.
E szem be sem jut, h o g y élszeleljek a vára­
kozó kocsis elől. M egfontoltan ro vo m a V ogn­
m and utcát. Nem szorongok, s nincs bennem
az az érzés, h o g y rosszban sántikálok. Kierulf,
ez a g ya p jú ke re ske d ő , aki régóta kísértett
agyam ban, akit élő szem élynek véltem , s akit
m akacsul hajszoltam , kih ullott tu d a tom ból,
szétfoszolt a többi hibbant, váltakozva fölvető­
dő és tovatűnő ötlettel együtt. Már csak úgy Té­
vedtem rá, m int valam i sejtelem re, em lékre.
T ová b b m e n ve m in d in ká b b kijózanodtam ;
elernyedve, bágyadtan vánszorogtam . A hó

- 143 -
tová b b ra is nagy, ned ves pelyhekb en hullott,
így jutottam ki a Grönland negyedbe, közvet­
lenül a te m p lom hoz, s ott leültem egy padra.
A já ró k e lő k c so d á lko zva néztek rám. T ö p ­
rengtem .
Istenem , ho va jutottam ! A n nyira m egelé­
geltem n y o m o ru lt életem et, h o g y m ár ke d ­
v e m sem vo lt to vá b b harcolni érte. A balsors
fö lé m kerekedett, s kegyetlenül m egtépázott;
úgy összeasztam , h o g y m ár csak árnyéka
v o lta m e g y k o ri m a g a m n a k. V á lla m m e g ­
e re szked ett, fé lo ld a la s lettem . L a ssa nként
m eg szo kta m , h o g y já rá s kö zb e n előregör-
bed jek, és így k ím é lje m tüdőm et. N éhány
napja m e g vizsg á lta m testem et. Déltájt levet­
kő zte m otthon, s vizsgálat kö zb e n ke se rve ­
sen m egsirattam m agam at. Hetek óta ugyan­
í g y in gben hem pe reg tem , m ár m egkérgese-
dett a renge teg verítéktől, s fö ld ö rzsö lte kö l­
dökö m e t. A s e b b ő l vé re s n e d v szivárgott, s
bár a kim a rju lt rész nem fájt, szo m orúan ékte­
lenkede tt hasa m közepén. Nem volt m ivel
gyógyítani, m agától p e d ig nem hegedt be. Ki­
m ostam , m a jd g o n d o sa n letöröltem , aztán új­
ra ráhúztam a régi inget. Hasztalan m inden
kesergés...
Ü lök a pád on, s s z o m o rú a n id é zg e te m
m indezt. U n do ro d o m m agam tól; m ég kezem
is vissza taszítóan hat. Fintorogva, kínosan
szem lélem ö klö m petyhüdt, szem érm etlen ki­
fejezését. Sovány ujjaim láttán eliszonyodom .
Valósággal gyűlölöm szikkadt alakomat; bele­
b o rzad ok abba, h og y viselnem , tapintanom
kell. M ennyei Atyám , csak m ár befejezném !
S óvárogva hívtam a halált.

- 144 -
 Letiportan, szutykosan, ön m a g á m tó l utál-
kozva gépiesen fölálltam, s hazafelé ődöng-
tem. E gy kapu fölött ez a szö ve g hivalkodott:
A ndersen kisa sszo n y szem födőárus, a kapu­
tól jobbra. „Régi em lékek!" - m ondtam , s visz-
szaem lékeztem korábbi, h a m m e rsb o rg i zu­
gom ra, a kis hintaszékre, az ajtó m ellett az új­
ságkárpitra, a v ilá g ító to ro n y ig a zgatójának
közlem é nyére és Fábián Olsen pék friss ke­
nyerére. Igen, akkor m é g sokkal jo b b d o lg o m
volt, m int most: egyetlen éjszaka m egírtam
egy tízkoronás tárcát. Azóta nem írok, egyálta­
lán nem tudok írni; agyam rögtön kim erül, m i­
helyt nekiülök a m unkának. Ó, ha fölfordulnék!
S m entem , m entem .
A m in t közeledtem a fűszereshez, egyre ha­
tározottabban sejtettem , h o g y ve szte m b e ro­
hanok; de szilárdan ragaszko dta m elhatáro­
zásom hoz; lesz, am i lesz! N yugodtan fö lm e ­
gyek a lépcsőn. A z ajtóban találkozom egy
lánykával, csészét tart a kezében, elsurranok
mellette, s beh ú zo m az ajtót. M egint kettes­
ben va g yo k a segéddel.
- Milyen csúf idő! - m ondja.
Miért köntörfalaz? Miért nem esik nekem ?
Kirobbantam :
- Nem azért jöttem , h o g y az időről fecsegjek!
S zilajságom tól m e gle pődik, szatócsagya
kong; nem is gyanította, h o g y becsa pta m öt
koronával.
- Nem tudja, h o g y becsaptam ? - fö rm e d e k
rá. Zihálok, reszketek, s m ár-már erőszakkal
kényszerítem , h o g y valljon színt.
De az e gyügyű nem sejt sem m it.

- 145 -
 Jóságos ég, m ilye n szam arak közt kell ten­
gőd nöm ! Leh ordom , s tüzetesen m egm agya­
rázom neki az esetet. M egm utatom , hol álltam
én, s hol állt ő, am iko r a b ű n csele km én y m eg­
történt, hol feküdt a pénz, h ogyan csaptam rá,
s hogyan m arko ltam föl az egészet. A gyüge
m egért m indent, de nem ront felém . Ide-oda
fordul, befülel a túlsó szobába, rám pisszeg,
h o g y halkabban beszéljek, s végül kim ondja:
- igazán csúful viselkedett!
- Ejha! - kiáltottam , m ert m indenáron ellent
akartam m onda ni neki, belekötni. - Nem süly-
lye dte m le annyira, am ennyire maga, törpe
fűszereslélek, képzeli! T erm észetesen nem
tartottam m e g azt a pénzt! ilyesm i soha nem
jutna eszem be! S forgatni sem kívántam! Sok­
kal becsületeseb b vagyok...
-1 lát a kko r hova tette?
- Tudja meg, h o g y az utolsó őréig odaadtam
egy öregasszonynak! Úgy nézzen rám, hogy
én sosem feledkezem m eg végké pp a szegé­
nyekről...
E gy ideig m érlegeli szavaim at. Bizonyára
latolgatja, vajon tisztességesnek tekinthet-e.
Végül m egkérdezi:
- Miért nem hozta vissza a pénzt?
- No, ide figyeljen! - to rko lo m le. - Mert nem
akartam kellem etlen ségbe sodorni) Mert ta­
pintatos voltam ! S így hálálja m e g nagylelkű­
ségem et! M egm agyarázom az egész dolgot,
s m aga o ly pim asz, m int egy kutya! Egyáltalán
nem igyekszik, h o g y m egbé kéljen velem . Te­
hát m o s o m kezem et! Különben m enjen a p o ­
kolba! Jó éjt!
Kirohantam , s bevágtam az ajtót.

- 146 -
 De otthon, sivár zugom ban, a puha hótól
lucskosan, a napi baktatás fáradalm aitól resz­
ketve, hirtelen elpárolgott gőgöm , s újra ösz-
szeestem . Megbántam, h o g y rátám adtam a
szegé ny boltosra, büntetésül zoko g va fojto­
gattam m agam at, s halálosan restelkedtem
az o tro m ba tréfa miatt, a z a tökkelütött term é­
szetesen halálosan féltette állását, ezért nem
m ert kiabálni az öt koronáért, am it az üzlet el­
vesztett. S én kihasználtam rettegését, m eg­
gyötörte m hetvenkedésem m el, s le p o csko n ­
diáztam csipkelődésem m el. A tulajdonos pe­
dig alighanem a s zo m szé d szobá ban ült, s
kis híja, h o g y a lárm ára ki nem jött. Rettenetes,
m ennyire elaljasodtam !
De hát m iért is nem kerültem horogra? A k­
ko r m indennek vége lenne. Hisz úgyszólván
a b ilin csb e dug tam a kezem et. E gyáltalán
nem ellenkeztem volna. Sőti Segítettem v o l­
na. Egek és földe k ura, egyetlen b o ld o g pilla­
natért odaadnám b á rm e ly napom at! E gy tál
lencséért egész életemet! Uram, csak m ost
hallgass meg!...
N edves ruhám ban feküdtem le. Fölsejlett
bennem , h og y az éjjel esetleg m eghalok, s
e rő m m e g fe s z íté s é v e l e lre n d e z te m á g y a ­
mat. Reggel legyen valam i tisztességes fo r­
m ája környezetem nek. Ö sszekulcsoltam ke­
zemet, s elhelyezkedtem a vé g s ő pihenőre.
S hirtelen elém villan Ylajali. H ogy az este
teljesen m egfele dkeztem róla! S m egint gye n ­
ge világosság szűrődik lelkem be, egy sugár-
nyi napfény, áldottan m elengető. A nap fén y ál­
landóan e rő sö d ik; lágy, fin o m és kábítóan
g yö n yö rű csík, égőn tűz halántékom ra, s izzó­

- 147 -
vá forralja kiaszalt agyam at. Végül őrületes
lángtenger csap szem em be, lo b o g az ég és a
föld, a láva sodrában em berek és állatok, he­
g yek és ördög ök, sistereg a m élység, a siva­
tag, a világegyetem , az utolsó ítélet.
Aztán sem nem láttam, sem nem hallottam...
Másnap izzadtan ébredtem . Egész testem
nedves volt; á láz átjárta m inden porcikám at.
Eleinte nem tudtam, m i történt velem ; álmél-
kodva néztem körül. Mintha teljesen m egvál­
toztam volna; nem ism ertem m agam ra. Meg­
tapogattam karom at és lábamat, s m élysége­
sen csodálkoztam , h o g y az ablak ott van, ahol
van, nem ped ig a szem közti falban, m eg hogy
az u d va rb a n álló lo va k d o b o g á s a fölülrő l
hangzik felém. M eglehetősen ém elyegtem .
Hajam nyirkosá n és hidegen tapadt h o m lo ­
kom ra. F ölkönyököltem , s lenéztem a fejpár­
nára; ott is csom óstul feküdtek a ned ves tin­
csek. L áb am az éjszaka fo lya m á n beleda­
gadt a cipőbe, d e nem fájt, csak nehezen m o z­
gattam ujjaimat.
Délután, alkonyat felé, kike cm ereg tem az
ágyból, s m oto ztam a szobában. Ó vatos lépé­
sekkel topogtam ; vig yá zn o m kellett, h o g y fel
ne bukjak, s lehetőleg kím éltem izm aim at. Tu­
la jdo nképpe n nem is szenvedtem , s nem sír­
tam . Á lta lá b a n ne m s z o m o rk o d ta m , e llen­
kezőleg, b o ld o g derű ringatott. E sze m be sem
jutott, h o g y m egváltoztassam a dolgokat.
K é ső b b elm e n te m hazulról.
C supán e g y é rzé s kínzott: é m elye gtem ,
m égis folyton faltam volna. M egint u nd ok ét­
vágy, egyre g yö fre lm e se b b falánkság mart.
M ellem k e g y e tle n ü l sajgott; külö n ö s, halk

- 148 -
 m unka folyt benne. Mintha húsz pindurka állat
jo b b ra fordult volna; egy darabig rágcsált, az­
tán balra fordult, s újra rágcsált. A kis d ö g ö k
egy pillanatra elcsendesültek, m ajd folytatták
a vájkálást. Nesztelenül, ráérősen dolgoztak;
ahova befúrták magukat, m indenütt nyílás hú­
zódott mögöttük...
Nem voltam beteg, csak gyenge, s folyton
izzadtam . K ikívánkoztam a nagy piactérre,
h og y m egpihenjek, de a hosszá úton nehe­
zen baktattam. Végre odaértem ; m ár a piac és
a T o rv utca sarkán álltam. A veríték sze m e m ­
be szivárgott, elhom ályosította a pápaszem
üvegét, s szinte elvette látásom at. Megálltam,
h o g y m egtörö ljem képem et. Nem figyeltem
meg, hol veszteglek, nem ügyeltem rá: irtóza­
tos lárm a zajgott körülöttem .
Hirtelen éles, harsány kiáltás hangzik; „Vi­
gyázzon!” Hallom a kiáltást, tisztán hallom, s
idegesen félrehúzódom ; oly gyorsan m ozgok,
am ennyire rossz lábam tól telik. Egy roppant
kenyérszállító kocsi ro b o g el mellettem. Kere­
ke súrolja kabátomat. Ha fürgébb vagyok, talán
sim án m egúszo m a dolgot. Ha fü rg ébb va­
gyok, ha valam ennyire fürgébb vagyok, ha jo b ­
ban iparkodom . Hasztalan, egyik lábam m eg­
sérült, két ujjam szétzúzódott. Éreztem, hogy
szinte összekunkorodnak a cipőben.
A kocsis teljes erejéből m egállítja a lovakat;
m egfordul a bakon, s rém ülten kérdezi, h o g y
m i történt. Nos, rosszabb ul is végződhetett
volna... Talán nem is olyan veszélyes... R em é­
lem, s e m m im sem tört el... Ó, kérem...
M inden erőm et ö ssze sze d ve odasántikál-
tam egy pádhoz. A fe lé m táto gó tö m e g tő l

- 149 -
m egszeppentem . Miféle csődület ez? Végté­
re aránylag ép bőrrel m enekültem m eg, ha
m ár a balsors nyakam ba zúdult. Sokkal fájdal­
m asabb, h o g y cip ő m szétrepedt; talpa levált
az orráról. Föltartottam lábamat; a résben vér
piroslott. Nos, egyikünk sem akarta a m ásik
kárát. A k o c s is ne m akarta sú lyo sb íta n i
am úgy is súlyos helyzetem et, lám, m ennyire
m e g van rém ülve. Ha kérek tőle egy cipócs-
kát, aligha utasít el. B izonyára ö rö m m e l adná.
isten fizesse m e g jóságát!
Cudarul éheztem , s nem tudtam, hogyan
csillapítsam le ezt a szem érm etlen étvágyat.
Ide-oda fo ro g ta m a pádon, s egészen előre
g örbe dte m . M ihelyt besötétedett, átvánszo­
rogtam a városházához. Isten a m e g m o n d h a ­
tója, m iképp en jutottam oda! Leültem a m ell­
véd szélére. Kitéptem kabá tom e gyik zsebét,
s céltalanul, kom oran, a s e m m ib e bám é sz­
k o d v a rágtam . Hallottam , h o g y kö rü lö tte m
gyereke k játszanak, s ösztönöse n figyeltem
a sé tá ló k k ö z e le d é s é re és tá volo dására.
E gyébként teljesen eltom pultam .
M ajd e gysze rre elhatározom , h o g y lem e­
g yek valam e lyik bazárba, s szerzek egy da­
rab nyers húst. Fölállok s átvágok a m ellvé­
den. A tetősor túlsó végé ig sántikálok, ott le­
m egyek. A m é szárszékek közelében fölkiál­
tottam a lépcső szádja felé, m intha kutyám ra
vicsorognék, és szem telenül m egszólítottam
a legelső m észárost.
- Legyen szíves, adjon egy csontot annak a
kuvasznak! - m ondtam . - c s a k egy csontot!
F ölösle ges, h o g y m ó c s in g is le gyen rajta.
Csak h o g y b e tö m je m a bestia száját!

- 150 -
 M egkaptam a csontot, a p o m p á s kis cson­
tot, rajta húskolonc, s bedugtam kabá tom alá.
A nnyira hálálkodtam , h o g y a m é száros cso­
dálkozva nézett rám.
- Ne köszöngesse! - m ondta.
- Miért ne? - dünnyögtem . - N agyon kedve s
volt!
S fölm entem . Szívem m ajd kiugrott a he­
lyéből.
Jó m élyen besurrantam a K o vá cso k átjáró­
jába, s m egálltam e g y b a ro m fiu d va r rozoga
kapuja előtt. A k ö rn y é k e n e g y szál lá m pa
sem világított. Á ld o tt sötétség terjengett körü­
löttem . N ekiestem a csontnak.
Nem ízlett. A lvadt vé r ém elyítő szaga dőlt
belőle. Rögtön m eghányatott. Újra p ró b á lko z­
tam. Ha nem jö n n e föl, bizonyára m e g e m é sz­
teném. De m egint kifordult belőlem . M egdü­
hödtem . Szilajul beleharaptam a húsba, kitép­
tem e g y darab kát s e rő sza kka l lenyeltem .
Hasztalan. M ihelyt a kis cafrangok m eg m e le ­
gedtek gyo m ro m b a n , azonnal kikívánkoztak.
E szelősen ö kölbe szorítottam kezem et, gyá­
m oltalanságom ban fölzokogtam , s m egszál­
lottan faltam. Úgy hullottak könnyeim , h o g y
összekentem a csontot. Hánytam, k á ro m k o d ­
tam és faltam. A nnyira jajongtam , h o g y szí­
vem m ajd beleszakadt, s to vább hánytam ,
hánytam . Tajtékozva átkoztam a világ ö sszes
hatalmait.
Csend. Sehol e gy em ber, sehol egy lámpa,
sehol egy pisszenés. A le gvada bb izg alo m ­
ban háborgok, hangosan zihálva, vicso ro g va
sírok, valahányszor kih á n yo m a m ócsingo-
kat, am elyek talán erőt adnának. M ivel egyet­

- 151 -
len kísérletem sem sikerül, gyűlölettől to m b o l­
va a kapuhoz vá g o m a csontot, ő rjön gve üvöl­
tözöm , s fölordíto k az égre. R ekedten és m a­
kacsul id ézem istent, s karm olásra görbítem
u jja im a t.....K im o n d o m , e ge k sze n t Baálja,
h o g y nem vagy, de ha vagy, úgy m egátkoz­
lak, h o g y eged belepusztul a p o ko l tüzébe. Ki­
m ondo m , h o g y eléd borultam , de te elutasítot­
tad szolgálataim at, Igen, elűztél! Most m in d ­
örö kre elfordulok tőled, m ert ro sszko r látogat­
tál m eg. K im ondom : tudom , h o g y m eghalok,
de m égis kicsúfollak, te m ennyei, gyilko s fogú
Ápisz. Lesújtottál rám, de nem tudod, h o g y so­
sem engedek a balsorsnak. Nem tudtad? Ál­
m o d b a n fo rm á lta d szívem et? K im o n d o m :
m inde n ízem, m inden csö p p vérem örül, ha
kicsúfolhat, ha fütyülhet kegyelm edre. M os­
tantól fogva túlnézek összes cselekedeteden
és egész lényeden, elátko zom valam ennyi
feléd szálló gondolatom at, s kité p e m nyel­
vem et, ha m é g egysze r neve dre fordul. Ki­
m ondo m : ha vagy, sem életem ben, sem halá­
lo m ba n nem szólítlak többé. V égeztünk egy­
m ással. M ost e lhallgatok, m e gtagad lak, itt
hagylak...”
Csend.
Felindulva, elcsig á zo tta n reszketek. Egy
helyben állok, s m ég súgva o ntom az átkokat
és a szidalm akat. Z oko gásom hüppögésbe
fúl, őrült düh kitörésem tom p a ernyedtséggel
vé g ző d ik. Ó, de m in d e z csak iro d a lo m és
ciko rnya volt, h o g y enyhítsek nyom orúság o­
m on: puszta szóáradat. Talán egy félóráig szi­
po g o k és suttogok, s bele ka p a szko d o m a ka­
puba. Majd han gok szűrődn ek felém; két férfi

- 152 -
 beszélgetve közeledik a K ovácsok átjáróján.
E ltám olygok a kaputól, a házak m ellett vé gig­
osonva vissza fo rd u lo k a kivilágított utcákra.
Míg m egyek a Young-dom bon, gondolataim
hirtelen csapongani kezdenek. Megállapítom,
hog y a piacszéli dülede ző viskók, a rozoga
é le lm is z e re s b ó d é k és az ó c s k á s b o lto k a
hely szégyenfoltjai. Elcsúfítják az egész teret,
m egfertőzik a várost. Pfuj! Nem tűrjük ezt a
szem étdom bot! S kiszám ítom , m ib e kerülne,
ha idetelepítenők a Földrajzi intézetet, azt a
szép épületet, am elyet arra já rto m b a n m in d ig
m egcsodáltam . Lehet, h o g y az átköltöztetés
belekerülne hetven-hetvenkétezer koronába.
Kétségkívül csin o s összeg, szé p kis zs e b ­
pénz, hehe; ez-az kitelne belőle. R ábólintot­
tam üres fejem m el, s elism ertem , h o g y annyi
zsebpénzzel lehetne valam it kezdeni. Ezután
is m eg-m egrem egtem , s jó llehet m ár nem sír­
tam, néha m ég föl-fölcsuklottam.
Úgy éreztem , nincs m ár b e n nem sok élet,
és m o st éne klem utolsó versem et. De hát
olyan m indegy, m it sem tö rő d te m az egész­
szel. M indenesetre lefelé igyekeztem , a kikö ­
tő felé, m inél távolabb zugom tól. A ká r az utca
porában elnyúltam volna. M indinkább bele­
tom pultam a szenvedésbe; sérült lábam na­
gyo n sajgott. Mintha a fájda lom fölhatolt volna
com bom ba, de nem g yö trő d te m kü lö n ö se b ­
ben. K ínosabb g yö trelm ekkel is m e g b irkó z­
tam már.
így jutottam le a vasúti rakodópartra. A for­
galom m egszűnt, a lárm a elült, csupán itt-ott
látszott valaki; e g y d o k k m u n k á s v a g y egy
m atróz sétált kezét zsebre dugva. Föltűnt egy

- 153 -
sánta em ber: m ereven sandítva bicegett el
m ellettem . Ö sztönösen m egálltam , kalapom ­
hoz böktem , s m e g kérdeztem tőle, vajon az
A páca elindult-e. Nem állhattam meg, h o g y
e gyetlenegyszer ne csettintsek az ujjaim m al
az alak orra alá, s ne kiáltsak föl:
- A z áldóját! igen, az A p á c a !-Teljesen m eg­
feled kezte m róla! De tudatom m élyén folyton
ott ringott, szüntelenül foglalkoztam vele.
- Bizony, az A páca m ár elvitorlázott.
- N em hallotta, m i az úti célja?
A sánta töpreng, h o ssza b b ik lábára nehe­
zedik, s fölem eli a rövidebbet; ez egy kissé ka­
limpál.
- Nem! - m ondja. - Tudja, h o g y m it visz?
-N e m !-fe le le m .
De ekko r m ár m egfele dkeztem az Apácá­
r ó l s újabb kérdésse l fordultam a sántához.
Vajon H olm estrand m ilyen m essze lehet in­
nen, régi földrajzi m é rfö ld b e n szám olva?
- H olm estrand? Alighanem...
- v a g y Veblungsnaes?
- H ogy is m ondjam ? Alighanem...
- Ejnye, ne haragudjék! Már eszem be jutott
- vá g o k kö zb e m egint. - Nem kínálna m eg
egy kis dohánnyal? Csak egy csipetnyivel!
M egkaptam a dohányt, m elegen hálálkod­
tam s to v á b b m e n te m . N em v a g y o k d o h á ­
nyos; rögtön zsebre vágtam az adom ányt.
A sánta tágra nyílt s ze m m e l bám ult, alkalm a­
sint gyanakodott. Fürkésző tekintete utánam
hussant. B evallom , bosszantott, h o g y üldöz.
M egfordulok, vissza tip e g e k hozzá, ránézek
s kim o n d o m :
- Kaplitűző!

- 154 -
 Csak ezt a szót: kaplitűző! S em m i egyebet.
K özben kem énye n nézek rá, m a jd átd ö fö m a
szem em m el; m intha m ás világból m ere dnék
a képébe. S néh ány pillanatig várok. M ajd
visszakullogok a pályaudvar felé. A sánta hall­
gatott; csak a tekintetével követett.
Kaplitűző? Szinte g yö ke re t ve rt a lábam .
Alighanem n yom ba n m egsejtettem : m ár talál­
koztam ezzel a nyom orékkal. Fönt a Graense-
nen, reggeli napsütésben; a m ik o r zálogba
csaptam m ellényem et. Azóta egy ö rö kké va ­
lóság telt el.
Míg így tűnődö m a tér és a Kikötő utca egyik
sarokhá zának tám a szko d va , hirtelen m e g ­
rezzenek. Ha m ost m egléphetnék! De m ivel
m ara dnom kell, kono kul előrebám ulok, s ie-
küzd ö m m inden szem érm em et. Nem m ene­
külhettem ; szem től sze m b e n állok a „parancs­
nokkal".
„Mit sem szám ít!" - g o n d o lo m pim aszul,
m ég előbbre is billegek, h o g y m agam ra irá­
nyítsam figyelm ét. N em szá na lom ért esen-
gek; az öngúny, az ö n ve ssző zé s kívánsága
hajt. Csak ledőlhetnék a sárba, h o g y a „pa­
rancsnok” taposson rám, gázoljon arcom ba.
Nem is köszönök.
A „p a ra n csn o k” talán sejti, h o g y va lahol
m egfeneklettem ; valam e nnyire m eglassítot­
ta lépéseit. Pár szóval m egállítom :
- T artozom valam ivel, de m é g nincs itt az
ideje.
- Miért? - kérdezi. - Még nem készült el?
- Nem, m ég nem készültem el.
S ze m e m h irte le n k ö n n y b e lá b a d a „pa­
rancsnok” jóságától; k ö h ö g ö k és krákogok,

- 155 -
h o g y le gyűrjem ellágyulásom at. A „parancs­
n o k ” szusszant, s m erő n néz:
- H ogy él m e g addig? - érdeklődik.
- Sehogy! - felelem. - Egyáltalán sehogy. Ma
m ég nem is ettem, de...
- Szent Isten! igazán nem járja, h o g y éhen
haljon! - m ondja. S rögtön zsebé be nyúl.
Most elpirulok, vissza h ú zó d o m a falhoz, s
m e g k a p a s z k o d o m . Jól látom , h o g y a „pa­
ra ncsno k” beletúr tárcájába, de hallgatok. A z­
tán átnyújt egy tízkoronást. Nem, nem teketó­
riázik; sim án átnyújt egy tízkoronást. S n yo m ­
ban m egism étli: n em járja, h o g y éhen haljak.
D adogva szaba dkozom , s egyelőre nem
ve sze m el a bankjegyet:
- Dehogy, a világért sem... Ez egyébként is
nagyon sok...
- Gyorsan, gyorsan! - m ondja, s az órájára
pillant. - Elutazom ; s hallom , h o g y a vonat m ár
jö n is.
Elvettem a pénzt. Mintha az ö rö m m egbéní­
tott volna. E gy szó sem jö tt ki a szám on, m ég
csak azt sem m ondtam , h o g y köszönöm .
- Ugyan, ne restelkedjék! - búcsúzik a „pa­
ra ncsno k”. - Tudom , m a jd ledolgozza.
S elment.
A m iko r m ár néhány lépésnyire járt, hirtelen
e szem be jutott, h o g y nem köszön tem m eg
segítségét. Utánabicegtem , de nehezen ha­
ladtam előre; rossz lábam nem győzte az ira­
mot, így is m a jd n e m orra buktam . A „parancs­
n o k ” e gyre m e ssze b b rohant. Elcsüggedtem .
Kiabáljak utána? Nem üvöltözhetek! S am ikor
végre nekibátofodtam , s kiáltottam egyet-ket-

- 156 -
tőt, a „parancsnok" m ár árkon-bokron túl járt;
hangom nem érte utol.
Halkan sírva néztem utána a já rd a széléről.
„Soha ilyet! - m ondtam . - Tíz koroná t adott!”
V isszam entem , odaálltam, ahol ő állott, s utá­
n o zta m m ozdulatait. K ö n n y e s a rc o m h o z
em eltem a bankjegyet, m egvizsg áltam elöl-
hátul, s károm kodtam , m int a jégeső... ká ro m ­
kodva bizonygattam , h o g y csakugyan tízko­
ronást tartok a kezem ben!
K ésőbb - talán sokkal később, m ert m ár az
egész körn yé k elcsendesült - különös m ó ­
don a Töm te utca 1 1. elé kerültem , itt csaptam
be a h iszékeny kocsist, s ezen a házon o so n ­
tam át észrevétlenül. A m ik o r e g y pillanatra le­
higgadtam , m á so d szo r is befordultam a ka­
pun. Neki a k o csm ána k és az utasszállásnak.
Benyitottam , s n yo m b a n kaptam e g y ágyat.
Kedd.
N apfény és csend, csodálatos ragyogás.
A hó elolvadt. M ennyi élet, vid á m sá g és derűs
arc, m ennyi m o s o ly és kacagás! A szökőku-
takból vízsugarak íveltek föl, aranylón a nap
aranyától és kéklőn az égbolt kékjétől...
Déltájt kiléptem T öm te utcai szállásom ról,
ahol a „parancsnok” tízkoronásából arany éle­
tem volt. Elindultam a városba. Kitűnő hangu­
latban voltam , egész délután a legforgalm a­
sabb utcákon őgyelegtem , és néztem az em ­
bereket. Jóval hét óra előtt fölsétáltam a St.
Olaf térre, s fölkukkantottam a kettes szám ú
ház ablakaira. E gy óra m ú lva találkozunk!
M in d vé g ig kö nn yű, m á m o ro s fé le le m b e n
úsztam. Mi lesz? Mivel fogadjam , ha lejön a
lépcsőn? M ondjam , hogy; „Jó estét, kisasz-

- 157 -
szony!” v a g y csak m osolyo gja k? Elhatároz­
tam, h o g y elég lesz a m osolygás. T erm észe­
tesen m élység es tisztelettel köszönök.
R estelkedve iszkoltam el; nem illik ilyen ko­
rán m e g je le n n i. E g y id e ig a Kari Johanon
ődöngtem , s állandóan figyeltem az egyetem
óráját. N yo lckor vissza fordu ltam az Egyetem
utcába. Ú tközben rádöb bentem h o g y aligha­
nem m áris kések; ekko r teljes e rő m b ő l neki­
lódultam . Lábujjaim m é g fájtak, de különben
se m m i b a jo m nem volt.
O daálltam a szökőkúthoz, s kifújtam m aga­
mat. S okáig b á m é szko d ta m a kettes szám ú
ház ablakaira, de hiába. Nos, m ég várhatok;
nincsenek sürgős dolgaim . A kicsike bizonyá­
ra jönne, de n em jöhet. S tová b b strázsáltam.
Csak nem álom az egész? Csak nem azon a
lázas éjszakán találtam ki az első találkozást?
Tétován töprengtem ; m agam sem tudtam, há­
nyadán vagyok.
- 1lm! - hangzott m ögöttem .
Hallottam a köhintést, sőt hallottam a közelí­
tő kö n n yű lé péseke t is; de nem fordultam
m eg. M ozdulatlan bám ultam a széles lépcső­
házat.
- Jó estét! - száll felém egy hang.
M egfeledkezem a m osolygásról, m ég a ka­
lapom at sem ka p o m le rögtön, roppant cso­
dálkozom , h o g y a kicsike az ellenkező irány­
ból jött.
- Régóta vár? - kérdezi; egy kissé m ég liheg.
- Dehogy! M agam is m ost értem föl! - felel­
tem . - S ha vártam volna is? Különben úgy szá­
mítottam, h o g y m ásfelől jön.

- 158 -
 - Elkísértem anyust e g y is m e rő s család­
hoz, Ma este nem lesz otthon.
- Úgy! - m ondtam .
Elindultunk. A sarkon e g y rendő r áll és néz
bennünket.
- Voltaképpen hova készülünk? - kérdezi s
megáll.
- A h ova akarja. Magától függ.
- Juj, de unalm as! M agam döntsék?
Szünet.
Megszólalok, csak h o g y m o n d ja k valamit:
- Úgy látom, ablakaik sötétek.
- Csakugyan! - élénkül föl. - A szolgálónak
is kim enő je van. Teljesen egyedül m aradtam .
M indketten fölnéztünk a kettes szám ú ház
ablakaira, m intha m é g e g y ik ü n k se m g y ö ­
nyö rkö d ö tt volna ebben a látványban.
- Nem m ehetünk föl m agukhoz? - kérde­
zem . - Ha akarja, az ajtó m ellett h ú z ó d o m
meg...
Izg a lm a m b a n m e g re m e g te m . N a gyon
m egbántam tolakodásom at. S ha a kicsike
m egsértő dik és faképnél hagy? Ha soha töb­
bé nem látom ? És ez a n yo m o rú sá g o s ruha
rajtam! K étségbeesve vártam a választ.
- Fölösleges, h o g y az ajtó m ellett h úzó djé k
m eg! - m ondja.
Fölm entünk.
A sötét fo lyo só n kézen fogva vezetett. -
Nem kell suttognia! - m ondta. - N yugodtan be­
szélhet. - S be n yito ttu n k. M e g g yú jto tt e g y
gyertyát - nem lámpát, hanem gyertyát -, s
kuncogva rendelkezett:
- Ne nézzen rám! Juj, m e n n yire restellem !
De soha többé nem teszem !

- 159 -
 - Mit nem tesz soha többé?
-N em ... a világért sem... soha tö b b é nem
csó ko lo m meg!
-N e m ? - kérdeztem , s m indketten nevet­
tünk. Feléje nyúltam, de kisiklott kezem ből, s
az asztal túlsó oldalára pattant. így néztünk né­
hány pillanatig farkasszem et. A gyertya kö z­
tünk állt.
M ajd k ib o n to tta fátylát, s letette kalapját.
Játékosan rám-rám villantotta tekintetét; állan­
dóan figyelt, h o g y ne foghassa m el. Újra neki­
rontottam , de m egbo tlottam a szőnyegben, s
elestem ; sebes lábam összerogyott. Siralm a­
san tápászkod ta m föl.
- istenem , h o g y elpirult! - m ondta. - S m ily
szö rnyen ügyetlen!
- Sajnos!
S to vá b b kergetőztünk.
- Mintha sántítana.
- Talán. E gy kicsit. E gy picurkát.
-L e g u tó b b az ujja fájt, m ost m eg a lába;
folyton b eleakad valam ibe.
- Néhány napja m ajdnem elgázolt egy kocsi. '
- Elgázolta? Persze, m egint ivott! Borzalom ,
h o g y él maga, fiatalember?! - K om olykodva
m egfenyegetett. - Nos, üljünk le! - m ondta. -
De ne az ajtóhoz. M ilyen ügyefogyott! ide! Ma­
ga ott, én itt, így... Juj, csak ilyen m áié férfiakkal
ne kerüljünk össze! Ilyenkor nekünk kell udva­
rolnunk; a kisujjukat sem m ozdítják. Most pél- ;
dául székem tám lájára tehette volna kezét;
ennyit m aga is kitalálhatna. Mert ha én mon- ;
d ó k ilyesm it, m é g az álla is leesik. Bizony,
tö b b s z ö r láttam; m o st is úgy álm élkodik. Á m ­
bár hasztalan hajtogatja: ha garázd álkod ni

- 160 -
van kedve, nem ilyen szerény. A k k o r is, am i­
kor fölöntött a garatra, s egész hazáig kö ve ­
tett. S h o g y gyötört szellem ességével: „Kis­
asszony, e lve szti kön yvé t! Igazán e lve szti
könyvét, kisa sszo n y!” Hahaha! Pfuj, m ilye n
durva volt!
M egsem m isülten néztem rá. Szívem han­
gosan vert, vé re m m elegen pezsgett. Milyen
csodálatos élvezet, h o g y m egint itt ülhetek
egy em beri hajlékban, hallgathatom az óra ke­
tyegését, s üres m onologizálá s helyett egy
eleven, fiatal lánnyal beszélgethetek.
- Miért hallgat?
- Milyen kedve s maga! - rajongtam . - Magá­
ba habarodtam , teljesen m agáb a h a b a ro d ­
tam. H asztalan ka p á ló zo m . M aga a le g fu r­
csább teremtés... Szem e o lyko r úgy ragyog,
mint... m int valam i virág. Nem , nem ! Talán
nem virág, hanem... Hiába, bele kell tö rő d ­
nöm , h o g y ha lá lo sa n s z e re lm e s v a g yo k.
H ogy hívják? igen, m o ndja m eg, h o g y hívják...
- Magát h o g y hívják? Istenem , m egin t m ajd
elfe le jte tte m ! T e g n a p fo ly to n az já rt az
e s z e m b e n , h o g y m e g k é rd e z e m . Persze,
nem folyton, hisz egész nap n e m g o n d o lta m
magára.
-T udja, m inek neveztem el magát? Ylajali-
nak! H ogy tetszik? Ugye, m ilye n dallam os?
- Ylajali?
- Igen.
- Idegen név?
-H m . Nem, nem.
- Nos, elég jó l hangzik.
H o sszas a lk u d o z á s o k után b e m u ta tk o z ­
tunk egym ásnak. Szorosan m ellém ült a pam-

- 161 -
lagra, s talpával eltolta a széket. T ová bb cse­
vegtünk.
- Ma m e g is borotválkozott! - m ondta. - Álta­
lában re n d e se b b n e k látszik, m int legutóbb.
De ne legyen beképzelt, csak e g y picivel...
Nem, legutóbb tényleg nagyon kopo tt volt. Rá­
adásul az ujjacskáját is, h o g y kötötte be! S
m ennyire hívott, h o g y fizet egy pohár bort. Kö­
szö n ö m szépen!
-T e h á t szána lm as kü lső m m iatt utasított
vissza? - kérdeztem .
- Dehogy! - szabadkozott, s lesütötte sze­
mét. - Isten a m egm ondhatója, h o g y nem! Ez
e sze m b e sem jutott.
- Maga b izo n yo sa n úgy véli, h o g y ke d ve m ­
re cifrálkodhatok. Ki kell ábrándítanom . Na-
gyon-nagyon szegé ny vagyok.
Rám nézett.
- N agyon szegény?
- Nagyon.
Szünet.
- istenem , m agam is az vagyok! - m ondta, s
fölszeg te fejét. M inden szavától m eg ré sze ­
gedtem . Mintha szívem bo rb a n fürdött volna,
noha tudtam, h o g y a kicsike a legátlagosabb
kristianiai csirke, aki zsargonban beszél és
h e ty k é n fecseg. N y o m b a n fö lp e zsd ü lte m ,
a m iko r félrehajtotta fejét, s feszülten figyelt
m egjegyzéseim re. S h o g y szívtam leheletét!
- Elárulom, hogy... - dadogtam . - De ne hara­
gudjék... A z este, a m ikor lefeküdtem , úgy he­
lyeztem el karomat... mintha... m intha m aga
benne pihent volna. S úgy aludtam el.
- Igazán? Ó, ez szép volt! - Szünet. - De csak
m e ssziről ily bátor; m ert különben...

- 162 -
 - Nem hiszi, hogy különben is olyan vagyok?
- Nem, nem hiszem .
- Pedig m in d e n re elkészülhet! - h e n ce g ­
tem. S körülfontam derekát.
- El? - fitym álkodott.
B osszankodtam , h o g y annyira illedelm es­
nek tekint; kihúztam a m ellem et, nekiduráltam
magam at, s m egfogtam a kezét. De lassan le­
kapcsolta ujjaimat, s egy arasznyira elhúzó­
dott m ellőlem . Ettől m egin t inam ba szállt a bá­
torság, elvörösödtem , s az ablakra pislogtam .
Hiába képze lőd tem volna? C sakugyan szá­
nalm as figura lehettem . Bezzeg, ha akko r ta^
lálkozunk, am iko r m ég em b e ri fo rm á m volt, a
régi jó napokban, a m ikor éltem világom at! Fáj­
dalm asan levert voltam .
- Na látja! - szólalt meg. - Na látja! Egyetlen
hom lokráncolással elhessentem . A lig húzó­
d o m kicsit arrébb, a h ő s m ár visszavonul! -
Csintalanul nevetett, s lehunyta szem ét, m int­
ha félne pillantásom tól.
- A teremfáját! - törtem ki. - Most m egláthat­
ja! - S m agam hoz rántottam vállát. Buta tyúk!
A nnyira tapasztalatlannak hisz? Hej, az élő is­
tenre... Ha kell, m i is kivágjuk a rezet! Ebadta
boszorkánya! Ha csak attól függ...
Hát m ár vé g ké p p se m m ire se va g yo k jó?!
Nyugodtan, szem leh unyva ült. M indketten
hallgattunk. M egragadtam s m a g a m h o z szorí­
tottam. Nem tiltakozott. Hallottam szívünk d o ­
bogását, az övét is, az enyé m e t is. Mintha lo­
vasroha m d ü b ö rg ő it volna.
M egcsókoltam .
Mintha m e g h á b o ro d ta m volna. M ondtam
valam i badarságot, am in nevetett. Belesuttog­

- 163 -
tam szájába néhány becenevet, m egcirógat­
tam , s tö b b s z ö r m e g c s ó k o lta m . N é hány
g o m b n y ira k in yito tta m blúzát, s a m ellébe
sandítottam , in gébő l két fehér, g ö m b ö lyű cso­
da villant felém . *
- Mutassa! - m o n d o m , s a többi g o m b b a l bí­
belődöm , h o g y kitágítsam a nyílást; de annyi­
ra reszketek, h o g y a legalsó gom bo k, ahol a
blúz egyé bként is nagyon feszes, ellenállnak
kísérletem nek. - Csak egy pillanatra m utas­
sa... csak egy pillanatra...
Lassan, gyen géde n nyakam köré fonja kar­
ját; lehelete arcom ba fújtat piros, rem egő orr­
lyukaiból. S zabad kezével m aga nyitja ki blú­
zát, go m b o n ké n t. Zavartan, kurtán nevet, s
tö b b s z ö r fölpillant, va jo n látom-e, m ennyire
fél. Kioldja szalagjait, s kikapcsolja fűzőjét. Uj­
jo n g és reszket. S én vé g ig m a rko lá szo m a
g o m b o ka t és a szalagokat...
H ogy elterelje figyelm em et, baljával m egsi­
m ogatja vállam at, s így szól:
- H ogy hull a haja!
- Igen! - m o n d o m , s m ellei közé fúrom szá­
mat. Most m ár elém tárul egész teste. Mintha
hirtelen m eghökkenne! Mintha m egbánta v o l­
na, h o g y ily m esszire m erészkedett: össze­
húzza ruháit, s fölkön yököl. S h o g y eltitkolja,
m ily e n za va rb a n va n fe d e tle n teste miatt,
m egint a hajam hullásáról kezd beszélni.
- Miért ko p a szo d ik ily korán?
- Nem tudom .
- Term észetesen m értéktelenül iszik, sőt ta­
lán... Pfuj, nem m o n d o m ki! Nem süllyed el?
Különbnek hittem uraságodat! Ily fiatal, s m ár­
is elha g yo g a tja sörényét!... Leg ye n szíves,

- 164 -
m ondja el, hogyan él voltaképpen. B izonyára
szörnyűségesen! De őszintén beszéljen! Ér­
ti? Kerülgetés nélkül! Különben is rögtön ész-
reveszem , m ihelyt köntörfalaz. Nos, kezdje!
Ó, h o g y ellankadtam ! Inkább bám ultam né­
mán, m int h og y itt illegjek, s e kísérletekkel kín­
lódjak. S em m ire nem va g yo k m ár jó, ronggyá
málltam.
- Halljuk! - m ondta.
E lm o ndtam m indent, e lm o n d ta m a teljes
igazságot. Nem túloztam el a dolgokat, nem
pályáztam részvétére; arró l sem fe le d k e z ­
tem m eg, h o g y e gyik este öt ko ro n á t eltulaj­
donítottam .
Á lm élkodva, sápadtan, dúltan figyelt; sze­
m e zavartan csillogott. Elhatároztam , h o g y le-
küzdö m szavaim szo m o rú hatását, ezért föl­
egyenesedtem :
-M á r túl va g yo k rajta. F ölösleges to vá b b
beszélni róla. Megmenekültem...
De a kicsike nagyon elszontyolodott.
- Isten m ents! - m ondta s elhallgatott. Tagol­
va dadogta ezt is, k ö zbe n h o sszú szüneteket
tartott. - isten m ents!
Tréfálni kezdtem , aztán m egcsiklandoztam ,
s öleléssel fejeztem be a műveletet. Bosszan­
tott, h o g y m egin t b e g o m b o lta blúzát. Miért
szem érm eteskedik? Vajon többre becsülne,
ha önpusztító korhelyként züllenék? Ha festet­
ten élnék?... Badarság! Ne teketóriázzunk! S ha­
csak az kell neki, ne legyen oka panaszra.
Folytattam a kísérletet.
L e fe kte tte m , e g y s z e rű e n le fe k te tte m a
pam lagra. Ellenkezett, de nagyon gyengén,
in kább bámult.

- 165 -
 - Ne... Mit akar? - kérdezte.
-M ita k a ro k ?
-Ne... ne...
- De igen! igen...
- Nem, nem! - kiáltott. Majd sértőn rám för-
medt: - Ú gy látszik, megőrült!
Akaratlanul m egtorpantam , s így szóltam :
-T ré fá l?
- Dehogy! M ilyen furcsa most! S am ikor ül­
dözött... akko r sem ivott?
- Nem. De akkor nem is koplaltam ; néhány
perce ettem.
-A n n á l rosszabb.
- Inkább ittam volna?
- Igen... Huh, félek m agától! istenem , eresz-
szen el!
Tanakodtam . Nem, m o st nem ereszthetem
el! Most m ár n em tágíthatok! Ily későn nem lo­
csogunk e g y pam lagon! He, m iféle kifogás ez
ilyenkor? Mintha nem tudnám , h o g y pusztán
s z e m é rm e s k e d ü n k ! Nem , n e m h ü lyü lte m
meg! Rajta! Roham ra!
K em ényen viaskodott, sokkal ke m é n ye b ­
ben, s e m h o g y sze m é rm e ssé g b ő l harcolt vol­
na. Vigyázatlanul m e glö kte m a gyertyát, úgy­
h o g y a világo sság kialudt. A kicsike kétség-
beesetten védekezett, m ég föl is jajdult.
- Hagyjon, hagyjon! Inkább csókolja m eg a
m ellem et! K edvesem , drágám !
R ögtön m egálltam . Szavai o ly rémülten, oly
gyám oltalanul hangzottak, h o g y egyszerre le­
törtem tőlük. Úgy érezte, h o g y az is elég, ha
csókra kínálja mellét. M ilyen szép volt ez, m i­
lyen szép és együgyű! Legszívesebben le bo­
rultam volna előtte.

- 166 -
 - De, gyönyörűm ! - m o n d ta m tanácstalanul.
- Nem értem magát... Nem értem, m iért já t­
szott a tűzzel...
Fölállt, s reszkető kézzel m eggyú jtotta a
gyertyát. Én tétován ültem a pam lagon. Mi
lesz? E lvesztettem m inden bátorságom at.
A falra pillantott, az órára, s összerázkódott.
-J a j, a szo lg á ló azo n n a l beto p p a n h a t! -
m ondta. Ez volt a válasza.
E nyílt célzásra föltápászkodtam . K ö penyé­
hez kapott, h o g y fölvegye; de aztán m á ské p p
döntött: otthagyta, s a ká lyháho z ment. Sá­
padt volt, s egyre nyugtalanabb lett. H ogy ne
legyen az a látszat, m intha ki kellene dobnia,
m egjegyeztem :
- Nemde, apja katona volt? - S fölcihelődtem .
- igen, katona volt. H onnan tudja?
- Nem tudom , csak gondolom .
- Furcsa!
-Ig e n , igen. Hébe-hóba m e gsejte k egyet-
mást. Hehe, ez is őrültségem re vall...
Gyorsan fölnézett, de nem felelt. Éreztem ,
h o g y je le n lé te m kínos neki. E lhatároztam ,
h o g y véget vetek az egésznek. O dam entem
az ajtóhoz. T öb b é nem csó ko l m eg? Még ke­
zet sem ad? Vártam, vártam.
- Már m egy? - kérdezte, s m ozdulatlanul állt
a kályha mellett.
Nem válaszoltam . Zavartan és megalázot-
tan álldogáltam , s ném án néztem rá. M inden
összeo m lott bennem ! Hát nem tartóztat. Hirte­
len elsiklott m ellőlem , én p e d ig búcsúzni ké­
szültem. Lázasan kerestem azt a m é ly és sú­
lyo s szót, am ely lesújtja, s talán e g y kissé im ­
ponál is neki. S szilárd eltökéltségem , kitervelt

- 167 -
hid egsé gem és büszke ségem ellenére, kín­
lódva, nyugtalanul és sé rtő d ö tte n fecsegni
kezdtem . A lesújtó szó elmaradt; bárgyún vi­
selkedtem . Jó svádám van, ontottam a frázi­
sokat.
- Miért nem jelenti ki kereken és világosan,
h o g y sze d je m a sátorfám at? - kérdeztem . -
Nos? Mire jó ez az udvariaskodá s ? Fölösle­
ges vo lt célozgatni, h o g y m indjárt jö n a szol­
gáló, kertelés nélkül m e g m o n d h a tta volna;
„tűnjék el, anyám ért kell m ern em s nem óhaj­
tom, h o g y ve le m jö jjö n az utcán”. Nem erre
gondolt? D e ho g yn e m ! Erre! R ögtön kitalál­
tam. Ham ar n yo m ra ju to k én! Különben is m in­
den kiderült kapkodásából, ahogy köp e n yé ­
ért nyúlt, aztán m égis otthagyta. Ism étlem , én
m inde nt m egsejtek. S lehet, h o g y ez nem is
őrültség...
- Istenem, bocsá ssa m e g azt a szót! Véletle­
nül szaladt ki a szám on! - kiáltott föl. De ekkor
sem közeledett felém.
Hajthatatlanul folytattam . Fecsegés közben
viszo lyo g va állapítottam meg, h o g y untatom,
h o g y m in d e n sza va m félresikiik, m égis to­
vá b b hadartam :
- A z is lehet m eglehetősen érzékeny, aki a
le g k e v é s b é s e m őrült; az ilye n te rm é sze t
s e m m is é g e k b ő l táplálkozik, s egyetlen ke­
m é n y szótól m eghal. - Értésére adtam, h og y
m agam is efféle term észet vagyok. - Jegyez­
zük meg: szegé nysége m annyira fokozta bi­
zo n yo s képességeim et, h o g y m iattuk folyton
ke llem etlen ségekb e s o d ró d o m ; han gsúlyo­
zom , sajnos, fo ly to n k e lle m e tle n s é g e k b e
so d ró d o m . De ennek is vannak előnyei; eliga­

- 168 -
 zít b izo n yo s helyzetekben. A z intelligens sze­
g ény sokkal jo b b m egfigyelő, m int az intelli­
gens gazdag. A szegé ny ébren körülnéz, m i­
előtt továbblép, s gyan akodva m érlegeli kö r­
n ye ze te szavait; m in d e n lé p é s e n y o m á n
újabb feladat, újabb m unka hárul gondolataira
és érzéseire. Finom és érzékeny, m élység e­
sen tapasztalt em ber, m é lység esen sebzett
lelkű ember...
S hossza san szavaltam le lkem sebeiről.
De szóáradatom tól m in d nyugtalanabb lett.
T ö b b szö r fölkiáltott: „Jaj, istenem !” - s kétség-
beesetten tördelte kezét. Jól láttam, h o g y g yö t­
röm, pedig szerettem volta kímélni, de nem kí­
m éltem . Végül úgy véltem , h o g y nagy voná­
sokban kitálaltam neki a legszükségesebbet,
s kétségbeesett tekintetétől elérzékenyülve
fölkiáltottam :
- M egyek már, m egyek! Nem látja, h o g y fo
g om a kilincset? Isten vele! Hallja? Isten vele!
Igazán válaszolhatna, kétszer köszöntem , és
azonnal távozom . Nem is kérem , h o g y újra lát­
hassam ; csa k kínt o k o z n a m agának. De
m o n d ja : m ié rt ne m h a g y o tt b é ké n? M ivel
bántottam meg? Ugye nem zavartam köreit?
S m iért fo rd u lt el tő le m egysze rre, m intha
nem is em lékezne rám? A nnyira belém gá­
zolt, h o g y m ost sokkal n yo m o ru lta b b vagyok,
m int valaha. De, istenem re, nem hibbantam
m eg! Ha m e g go ndolja, b izo n yá ra elism eri,
h o g y sem m i ba jo m sincs. Nos, nyújtsa kezét!
Vagy engedje m eg, h o g y o d a m e n je k m agá­
hoz! M egengedi? Nem akarok se m m i rosz-
szat, legföljebb egy pillanatra m aga elé térde­
lek. Csupán e g y pillanatra borulok le. Jó? Hát

- 169 -
akkor nem, látom, fél, nem közeledem ! 1ligy-
gye el, nem közeledem ! istenem , m iért rém ül­
dözik? Hisz nem m ozdulok, m eg sem m occa­
nok. Csak le zökkentem volna a szőnyegre, ar­
ra a lába előtt tévő p iro s foltra. De m aga m eg­
rettent, s z e m é b ő l láttam , h o g y m egrettent,
ezért nem m o cca n o k meg. Ugye egyetlen lé­
pést sem közeledtem ? É p poly m ozdulatlanul
álltam, m int m ost, am iko r odam utatok arra a
p iro s rózsára, ahova letérdeltem volna. Nem,
nem is m utatok, egyáltalán nem m utatok se­
hova, h o g y ne féljen, csak bólintok és nézek,
így! S m aga pontosan tudja, m elyik rózsára
g ondolok, ha nem is engedi meg, h o g y oda­
térdeljek. Fél tőlem , tehát nem enged közel.
C sak azt n e m értem , h o g y a n n e ve zh e te tt
őrültnek? Ugye, m aga sem hiszi, h o g y m e g ­
háb orodtam ? A nyáron, réges-régen, valóban
őrült voltam . Kem ényen dolgoztam , s a m ikor
belem erültem a m unkába, m egfeledkeztem
az ebédről. Hiába tagadnám , állandóan m eg­
feled kezte m róla. Szavam ra! Ne m ehessek el
innen, ha füllentek. E b ből is láthatja, h o g y igaz­
ságtalanul vádolt. Nem kénysze rű ségből k o p ­
laltam , van hitelem , n ag y hitelem , m é g az
ingebret- és a Gravesen-cégnél is. Gyakran
so k pénz volt a zsebem ben, m é gsem vásá­
ro lta m s e m m it. Puszta fe le d é k e n y s é g b ő l.
Hallja? Nem? Hallgat, m akacsul hallgat. Őrzi a
kályhát, s vár. Várja, h o g y elkotródjak...
Felém pattant, s előrenyújtotta kezét. M ély­
séges gyan akvással néztem rá. Igazán m e g ­
enyhült? V agy alakoskodik, h o g y lerázzon?
K ö n nyezve a nyaka m b a esett. C sak álltam, s
né zte m , n é zte m . C só kra n yú jto tta száját.

- 170 -
Nem hittem neki. B izonyá ra áldozatot vállal,
csak eszkö z szám ára, h o g y m eg sza b a d u l­
jo n tőlem .
M ondott valamit, valam i ilyesm it: - M égis
szeretem magát! - N agyon halkan, szinte ért­
hetetlenül m ondta. Talán ro sszul hallottam
szavait: de hevesen m egölelt, e g y pillanatra
n yaka m b a fonta karjait, s lá b u jjh e g yre állt,
h o g y jo b b a n fölérjen hozzám .
Féltem, h o g y ké n ysze rb ő l o ly gyengéd, s
csak így szóltam :
- Milyen szép most!
Nem m ondtam többet. Hátraléptem, kitaszí­
tottam az ajtót, s hátrálva kim entem . Ő bent
maradt.
 Negyedik rész

eállt a tél, a rideg, lu cskos tél. Alig-aligha­

B vazott. Ködös, sötét, ö rö kö s éjszaka te­
rült a városra. Egy h o sszú hétig frissítő szellő
sem kerekedett. A z utcai gázlám pák szinte
nap hosszat égtek, az e m berek m égis egy­
m ásnak m entek a ködben. A harangok kon-
gása, a lovak csengője, a já ró ke lő k beszéde,
a patkók dobogása, m inde n hang tom pán dü-
b ö rg ö tt a sűrű levegőben. Múltak a hetek, s az
időjárás változatlan m aradt.
Még m in d ig a vaterland-töm bben laktam.
Már gyö ke re t verte m ebb en a kocsm ában,
e b b e n az u ta sfo g a d ó b a n , aho va züllöttsé-
g e m ellenére be fé szke lő d h e tte m . Pénzem
m ár régen elfogyott, de azért úgy jártam-kel-
tem, m intha jo g o sa n idetartoznék. A háziasz-
szo n y m é g nem szólt, neke m m égis nagyon
kínos volt, h o g y nem tudok neki fizetni. így telt
el há ro m hét.
Már jó néhány napja nekiültem az írásnak,
de soha nem sikerült m egeléged ésem re m ű­
ködni. Hiába próbálkoztam , b árm ily szorgal­
m as voltam is. Későn-korán dolgoztam . Min­
den kísérletem kudarcba fulladt. A szerencse
elpártolt tőlem.
E gy első em eleti szobában, a le g jo b b ven­
dégszobáb an folytak ezek a próbálkozások,
zavartalanul viaskodhattam az első este óta,
am ikor m ég volt pénzem , s ki tudtam egyenlí­
teni a számlát. Azóta is egyre rem énykedtem ,
h o g y összeütök e g y cikket, h o g y kifizethes­
sem a szobát és e g yé b adósságaim at; ezért
kínlódtam annyira. Különösen sokat vártam
egy m egkezdett írástól: allegória e g y könyv-
kereske d é sb e n tám adt tűzről. E m é lyé rze l­
m ű gondolat kifejtésére koncentráltam m in­
den igyekezetem et. Elhatároztam , h o g y ez­
zel fizetem vissza a „p a ra n csn o kin a k az elő­
leget. Bebizonyítom , h o g y akko r igazi talentu­
m on segített, igen, kétségkívül b ebizonyítom ,
csak az ihlet jö jjö n meg. S m iért ne jö n n e meg,
akár a legham arabb? Kilábaltam a bajokból;
naponta ettem valamit, h á zia sszo n yo m reg­
gel is, este is g o n d o sko d o tt rólam egy-egy
s z e n d viccse l, s id e g e s s é g e m s zin te v é g ­
képp m egszűnt. Már nem bugyoláltam be ke­
zem et írás közben, s szédülés nélkül tudtam
lenézni az utcára első em eleti ablakaim ból.
S orsom m inde nképp en jo b b ra fordult, s cso ­
dálkozni kezdtem , m iért is nem b o ld o g u lo k al­
legóriám m al. N em értettem a d o lg o k össze ­
függését.
E g yszer aztán ráocsúdíam lerom lásom ra,
ráocsúdtam agyam petyhüdtségére és pan­
gására. H á ziasszonyom ugyanis följött h o z­
zám, h o g y nézzek át egy szám lát. - V alam i hi­
ba van a szám ításban! - m ondta. - N em egye­
zik könyve m m el; de nem tudom , hol a hiba.

- 173 -
 B e le fo g ta m a szá m o lá sb a . H á z ia s s z o ­
n y o m s z e m k ö z t ült s figyelt. Ö sszeadtam
m in d a húsz tételt; e lőször lefelé, m ajd fölfelé,
s az e re d m é n y m in d a kétszer helyesnek bi­
zonyult. A z asszon yra néztem . Előttem ter­
peszkedett, s feszülten leste szavaim at. Meg­
állapítottam , h o g y terhes. R ögtön észrevet­
tem állapotát, de egyáltalán nem b á m é szko d ­
tam rá.
- H elyes az összeg! - m ondtam .
- Nézze m eg újra! N em lehet annyi! Tudom ,
h o g y kevesebb.
És sorra ellenőriztem m indé n tételt: két ke­
nyér á huszonöt, egy lám paüveg tizennyolc,
szapp an húsz, vaj harm inckettő... B á rm ely
tö kfilkó össze tudná adni ezt a szám oszlopot,
ezt a szim pla kis szatócsszám lát. Becsülete­
sen iparkodtam , h o g y m egtaláljam az asz-
szo n y által em legetett hibát, de nem találtam.
Sajnos, a nagy keresgélés közepeit, két-há-
rom p erc múlva, úgy éreztem , h o g y m inden
táncra perdül előttem . Már nem láttam a „tarto­
z ik” és a „követel" különbségét; ö sszeke ver­
tem az egészet. V égre hirtelen le h orgonyo z­
tam a kö ve tke ző tételnél: három egész öt ti­
zenhatod font sajt á tizenhat. A g yam teljesen
kim erült; kábán m ere dte m a sajtra. M enthetet­
lenül elakadtam .
- Rettenetes ez a kusza szám sor! - m o n d ­
tam kétségbeesetten. - A z áldóját, itt öt tizen­
hatod sajt pim aszko dik. Hehe, a kis szem te­
len! Látja?
- Igen! - szólt a m adám . - M indig így írják. Ez
fűszeres sajt. Most is jó l írták. Öt tizenhatod,
vagyis öt lat...
 - Értem, értem! - vágtam Közbe, noha volta­
képpen nem értettem sem m it.
Újra m egpróbá ltam , h o g y m e g o ld ja m ezt
a kis szám ta ni feladatot, a m e llye l n é h á n y
hónapja m é g két p e rc alatt vé g e zte m volna.
Pokolian izzadtam . Teljes e rő m b ő l b e le m e ­
rültem e titokzatos szá m o kb a , s o lyan tö p ­
rengve h u n yo ro g ta m rájuk, m intha a legel-
m é ly ü lte b b e n fo g la lk o z n é k az esettel; de
végül fel kellett adnom . Ez az öt lat sajt v é g ­
ké p p tönkretett, v a la m i m e g pa ttanha tott ko ­
ponyám ban.
A hatás ke d vé é rt e g yre m o zg a tta m szá­
mat, s rá-rádöftem e g y szám ra; ez alatt m ind
lejjebb és le jjebb siklottam , m intha folyton kö ­
zelebb kerülnék az eredm ényhez. A m adám
ped ig várt. Végül így szóltam :
- Most m ár vé g ig b ö n g é szte m az egészet,
s a m e n n y ire m e g á lla p íth a to m , az ö s s z e g
helyes.
- Helyes? - kérdezte az asszony. - igazán
helyes? - De jó l láttam, h o g y nem hisz nekem .
S hirtelen m egéreztem , h o g y szavaiból b izo ­
n yo s kicsin ylé s, va la m i szo ka tla n k ö z ö n y
szűrődik felém, am it e d d ig nem tapasztaltam .
- Úgy látszik, - m ondta -, ritkán szám ol tizen-
h a to d o kka l - s hozzáfűzte, o lya sva la kih e z
kell fordulnia, aki érti ezt, h o g y re ndb en le­
gyen a számla. Nem nyilatkozott nag yon sér­
tően, a m egszégyenítés szándékával, csak
tűnődve és kom olyan. A z ajtóban m é g visz-
szaszólt, de nem nézett rám.
- Bocsásson meg, h og y terheltem!
Távozott.

- 175 -
 Az ajtó kisvártatva m egint kinyílt. Háziasz-
s zo n yo m visszatért; m ég nem juthatott az elő­
szoba végéig.
- Igaz is! - m ondta. - Ne haragudjék; de nem
tartozik nekem ? Nem három hete jött?
- Igen. akkor jöttem .
- Magam is nehezen tartom el nagy családo­
mat, ezért, sajnos, ezentúl nem hitelezhetek...
K özbeszóltam :
-M á r em lítettem , h o g y m eg ke zd te m egy
cikket! M ihelyt befejezem , rögtön m egkapja
pénzét. N yugodt tehet.
- S ha s o se m fejezi be azt a cikket?
-G o n d o lja ? Rem élem , holnap va g y talán
m é g az éjszaka m e g jö n az ihlet. Egyáltalán
nem lehetetlen, h o g y m é g éjszaka m egjön; s
akkor le gfö ljebb negyedóra alatt elkészülök.
Tudja, az én m unkám nem olyan, m int m áso­
ké; én nem ülhetek le, h o g y naponta m egcsi­
náljak b izo n yo s m ennyiséget. N ekem ki kell
vá rn o m a pillanatot. És senki sem szám íthatja
ki napra m eg órára, m iko r találkozik ihletével.
Sokkal szeszé lye se b b a dolog.
I lá zia sszo n yo m kim ent. Kétségtelen, hogy
jó cská n kiábrándult belőlem .
Fölugrottam . A m in t m agam ra m aradtam ,
kétségbeesetten tépni kezdtem hajamat. Vé­
g em van, végem ! A g ya m cs ő d ö t m ondott!
l lát olyan tö kfilkó vagyok, h o g y egy darabka
fűszeres sajt is kifo g rajtam? De csakugyan
m eghibbantam -e, ha ilyen kérdésekkel bíbe­
lődöm ? H iszen a szám la ellenőrzése közben
tökéletesen m egfigyeltem , h o g y háziasszo­
n y o m terhes! Teljesen tájékozatlan voltam
efelől, senki nem beszélt róla, nem is vétette-

- 176 -
nül jutott eszem be; saját sze m e m m e l láttam,
s tüstént felfogtam , m é g p e d ig e g y kétség-
beesett pillanatban, a m iko r tizenhatodokkal
küszködtem . Mire m agyarázzam ezt?
O dam entem az ablakhoz, s kinéztem ; abla­
k o m a V o gnm and utcára nyílt. Lent az úttes­
ten nagy játék folyt; kopo tt ruhájú g ye rkő cö k
hancúroztak a kopo tt utcán. Visítozva hajigál-
tak egy üres palackot. E gy bú to ro sko csi d ö ­
cögött el köztük; alkalm asint e g y kilakoltatott
család költözik la kbérnegye d előtt. R ögtön ki­
találtam. A kocsin ágyn em űk és bútorok he­
vertek, szúrágta ágyak és szekrények, három
lábú, v ö rö s színű székek, m atracok, vasho l­
mik, bádogedények. A c ó k m ó k tetején egy
lányka, egy csitri, egy fagyos orrú csúfság ült;
görcsö se n fo g ó z k o d o tt kékre vált kezével,
h o g y le ne pottyanjon. E gy halom összelucs-
kolt m atracon gubbaszkodott, s lenézett az
üres palackkal d o b á ló zó kicsikre...
Jól láttam m indezt, s kön n ye n m egértettem
az egész jelenetet. K özben azt is hallottam ,
h o g y a házia sszo n yo m szolgálója a sz o m ­
szédos konyh ában énekelt. Ism ertem a dalla­
mot, tehát figyeltem , h o g y nem hibáz-e. S b iz­
tattam m agam at, h o g y hülyétől n em telne ki
ilyen éberség. Nem, szerencsére ne m butul-
tam el.
L en t ké t a p ró s á g h irte le n ö s s z e k a p ; az
egyik ism erős, a h áziasszon y fia. K inyitom az
ablakot, h o g y halljam, m it kiabálnak e g ym á s­
ra. E gy csapat n yo m b a n össze cső d ü lt abla­
k o m alatt, s vá gya kozva bám ul föl. Mire vár­
nak? H ogy kirepüljön valam i? E lszáradt virág,
csont, szivarvég, bárm i rágcsálni va g y szét-

- 177 -
szednivaló? E lgém beredve , sóváran tátog-
tak. A két kis ellenség to vább civódik. A g ye r­
m eki szájakból rút, ned ves szö rn ye k m ó d já ­
ra, is z o n y a to s sza va k b u kn a k ki, o tro m b a
csúfnevek, sza jh a szitko k, m a tró z k á ro m k o ­
dások, kikö tői é lm én yek hulladékai. S a két
csö p p sé g annyira belem erül a m ara kodás­
ba, h o g y észre sem veszik, am iko r háziasz-
s zo n yo m köztük terem.
- igen! - m agyarázza a csem etéje. - T orkon
ragadott! M ajd m egfulladtam ! - S odafordul a
gonoszul vig yo rg ó m eré nylő felé, s m érge­
sen üvölti: - Pusztulj innen, te kaldeus orrú!
Ilyen tetves fojtogatja az e m b e r fiát! A z apád
nemjóját...
S az anya, ez a terhes asszony, aki betölti
hasával a szűk utcát, rácsap a tízéves gyer­
m ekre:
- Csitt! Kussolj! H ogy ká ro m ko d ik az ebad­
ta! Úgy nyelvelsz, m intha ringyó k köze nevel­
kedtél volna! Gyere!
- Nem m egyek!
- De bejössz!
- Nem m egyek!
Az ablakból látom, h o g y az anya egyre dü­
hösebb. E csúnya civó dás annyira felidege­
sít, h o g y nem bírom tovább, és lekiáltok a kö-
lyöknek: - Gyere föl egy pillanatra! - Kétszer ki­
áltok le, h o g y m egzavarjam , h o g y lecsende­
sítsem őket. M ásodszor m ár üvöltök. A z anya
csod á lko zva m egfordul, s fölnéz rám. N yo m ­
ban lehiggad, fitym á lko d va , ső t nag yo n is
fitym á lko d va sandít felém , s korholva ránci-
gálja fiacskáját. Hangosan beszél, h o g y p on­
tosan halljam , am it m ond:

- 178 -
 - Pfuj, te gyalázatos! Nézd, m inde nki m eg
bámul!
Abból, am i v é g b e m e g y előttem , sem m i, a
le gcsekélyebb m e llé kkö rü lm é n y sem sikkad
el. Figyelm em roppant friss volt, szinte beszí­
vott, s lezajlása pillanatában azonnal m érle­
gelt m inden m ozzanatot. Tehát aligha b o m lo t­
tam meg. De m iért is b o m lo ttam volna meg?
„l lallod-e! - szólaltam m e g hirtelen. - Most
m ár túlságos gyakran firtatod elm ebeli állapo­
todat, s agg oda lm a sko d o l miatta. H agyd ab­
ba ezt a hóbortot! M elyik őrült figyeli m e g és
fogja föl a do lg o ka t o ly pontosan, m int te?
H idd el, lassanként nevetségessé válsz, kika­
caglak. Jegyezd meg: hébe-hóba m in d e n ki té­
vedhet, m ég a le gszim p lá b b kérd é se kb e n is.
Ez nem jelent sem m it, puszta véletlen, ism ét­
lem: hajszál híja, h o g y ki nem nevetlek. A m i
ped ig a szatócsszám lát illeti, azok a vacak öt
tizenhatod sajtocskák - h o g y ne m ondjam :
szegfűszeges és b o rs o s sajtocskák -, hehe,
ráülepedhetnek a le g jo b b ko p o n yá kra is. Már
a szaguk is kihozza az em bert a sodrából...” S
csúfo n d á ro sa n kig ú n yo lta m m in d e n fű sze­
res sajtot. „Kínáljatok különbet! - m ondtam . Kí­
náljatok öt tizenhatod fin o m vajat! A z jo b b a n
ízlene!”
N yihogva nevettem tréfáim on, s pokolian
m ulattam rajtuk. M egvolt m indenem ; lu bicko l­
tam, m int a hal a vízben. Föl-alá m ászkáltam , s
egyre v id á m a b b a n b e szé lte m m agam ban,
hangosan hahotáztam , s m a jd kib újtam b ő ­
röm ből. Mintha csak ez a csipet b o ld o g sá g
kellett volna, ez a pillanatnyi gondtalan, felhőt­
len m ám or, h o g y m unkaké pes állapotba ke-

- 179 -
rüljck. A sztalhoz ültem, s belekezd tem az alle­
g ó riá k kid o lg o zá sá b a . R e m ekü l haladtam ,
so kka l jo b b a n , m in t régóta bárm ikor. Nem
g yo rsa n , d e a m e d d ig eljutottam , v é le m é ­
nye m szerint kitűnően sikerült. Egy teljes órá­
ig nem m erültem ki.
így érek el a kö n yvke re ske d é sb e n kiütött
tűz allegóriájának egyik nagyon fontos pontjá­
hoz; ehhez képest a tö b b i sem m iség. Szeret­
tem volna határozottan hangsúlyozni, h og y
nem kö n yve k égnek ott, hanem agyak, e m b e ­
ri agyak, s h o g y ezek az agyak gyújtanak föl
e g y új Szent Bertalan-éjet! E kkor hirtelen ki­
csapó dott az ajtó, s háziasszon yom b e rob­
bant. Nem állt m e g a küszöbön; betört a szo­
bába.
Halkan, rekedten fölkiáltottam ; m intha csa
pás ért volna.
- M icsoda? - kérdezte. - M ondott valamit?
E gy utasnak kell ez a szoba. Maga lent alhat
nálunk; kap külön ágyat is. - S választ sem vár
va, fölm arkolta papírjaimat.
Derűs hangulatom elillant; haragudtam , el
keseredtem , s n yo m b a n fölálltam. Ném án tűr
tem az a sszo n y dúlását; egy kukkot sem szól
tam. S a m adám ke zem be nyom ta összes pa
pírjaimat.
Hiába kö tö zkö d te m volna; el kellett hagy
n őm a szobát. Tehát ez a drága pillanat is el
szürkült. Már a lépcsőn találkoztam az új utas
sál, egy fiatalem ber volt, keze fejére nagy kék
h o rg o n y tetoválva, m ögötte hordá r jött, vállá
ra akasztva m atrózláda. A z idegenről lerítt,
h o g y tengerész. „No - g o n doltam -, ez alkalmi
v e n d é g lehet; nyilván ham arosan kikö ltözkö

- 180 -
dik szobám ból. Ha holnap elutazik, m egint el­
kaphatok egy nagy pillanatot! C supán öt perc­
nyi ihlet szükséges, h o g y b e fejezzem a tűz­
vészről szóló m űvem et. Ezért beletörődtem
sorsomba...
E d dig sosem voltam lent a gálád lakásá­
ban. A férfi, az asszony, az a sszo n y apja és a
négy gyerek éjjel-nappal abban az egyetlen
szobában tartózkodott. A szolgáló a ko n yh á ­
ban lakott, ott is hált. Kelletlenül kö zeledtem az
ajtóhoz. Kopogtattam . Senki sem felelt, ped ig
bent hangos beszélgetés folyt.
A férfi szó nélkül fogadott; köszö n é se m e t
sem viszonozta. Oly kö zö n yö se n nézett rám,
m int egy fabáb. K ülönben egy kikö tő b e li is­
m e rő sö m m e l kártyázott, e g y A b lakü veg csúf­
nevű hordárral. Az ágyban e g y p ó lyá s gőgi-
csélt, s az öregem ber, a háziasszon y apja,
egy padkán gubbaszkodott; fejét tenyerébe
hajtotta, m intha a tüdeje fájna va g y kólika g y ö ­
törné. Ez az összegörbedt, szinte g a lam bősz
vénsé g olyan volt, m int valam i lekushadt, ta­
pogatózó féreg.
- Sajnos, m a éjszakára ide kell b e ké re d z­
kednem ! - m ondtam az em bernek.
- Feleségem m egengedte? - hangzott.
- Meg. E gy új utas elfoglalta a szobám at.
Erre m ár nem felelt; folytatta a kártyázást.
Á llan dóan így henyélt. B á rkivel leült k á r­
tyázni, sőt m ég potyára is játszott, h o g y elölje
idejét, s legyen valam i a kezében. E gyébként
nem csinált sem m it, s csak egy-egy nyújtó­
zásra m ozdult m eg; nyugodtan tűrte, h o g y fe­
lesége föl-le futkározzon, m inde nnel törődjön,
s m egszerezze a napi vendégeket. A z asz-

- 181 -
szo n y a kikö tőb eli m álházókkal és h o rd á ro k­
kal is üzleti kapcsolatban állt; m inde n be h o ­
zott vend égért fizetett nekik, s gyakran éjjeli
szállásra is befogadta őket. Ezúttal az A b lak­
üveg állított be az új utassal.
Most két g ye rm e k nyitott be, két nyeszlett,
szeplős csitri; a ruha cafatokban lógott rajtuk.
Kisvártatva a h á ziasszon y is bejött. M egkér­
deztem tőle, hol vackoljak le. Kurtán odavetet­
te, h o g y bent is fekhetek, a többiekkel, de kint
is, az előszoba padkáján, ahol jo b b a n esik.
B eszéd kö zb e n összevissza m otozott, m int­
ha takarítana, s rám sem nézett.
E d e rm e sztő válaszra összeestem . Úgy he­
begtem , m intha örülnék, h o g y e g y éjszakára
kivonulhatok szobám ból; m o so lyt erőltettem
m agam ra, h o g y a m adám ne bosszankodjék,
s ne kö ssö n talpam ra útilaput. Kijelentettem: -
Ó, m a jd csak m egleszek valahogy! - S elhall­
gattam.
A m adám to vá b b sürgölődött.
- Különben vegye tudom ásul, h o g y m agam
is nehezen élek meg. Nem tarthatok el m á s a
kát! - jelentette ki. - E gyszer m ár m ondtam !
-D e , ke d ve s a sszon yom , két-három nap
m úlva befejezem a cikket! - feleltem. - A kko r
m é g ráadást is kap. Öt koronát.
Jól láttam, h o g y nem bízik a cikkben. S nem
henceghettem , e gy kis sérelem m iatt nem ke­
rekedhettem föl. Tudtam , m i várna rám, ha ne­
kivágnék a vakvilágnak.

Eltelt néhány nap.

Változatlanul bent húzódtam m eg a család­
nál, m ivel az előszobá ban nem volt kályha; s

- 182 -
 nem bírtam a hideget; éjszakánként a padlón
aludtam. Az idegen tengerész m ég szo b á m ­
ban lakott, s a je le k szerint egyelőre nem is kí­
vánkozott ki. Déltájt a háziasszon y is b en yi­
tott, s elm ondta, h o g y a m atróz előre kifizette
az egész hónapot; e g yé b ké n t k o rm á n y o s i
vizsgára készül, ezért tartózkod ik a városban.
E hír hallatára m egállapítottam , h o g y örökre
kicsö ppen tem a szobából.
K im entem az e lő szobá ba, s leültem . Ha
egyáltalán sikerülne, csak idekint, a cse n d e s­
ségben tudnék írni. L e m o n d ta m allegóriám ­
ról; új idea, rem ek ötlet foglalkoztatott, igen,
ko m p o n á lo k e g y kö zé p ko ri tárgyú egyfelvo-
násost. A kereszt jele lesz a címe. Különösen a
főalakra összpontosítottam fantáziám at, egy
pom pás, fanatikus ringyóra, aki a te m p lo m ­
ban bujálkodik, nem gyengeségből, nem is
szenvedélyből, hanem a m e n n y ellen áskáló­
d ó gyűlöletből; b u jálkodik az oltár lábánál, az
oltár térítőjén, a m e n n y ellen lázadó m á m o ro s
m egvetésből.
A m int az idő múlt, m in d jo b b a n rajongtam
ezért az alakért. A nagy szajha végül teljesen
elevenen állt előttem . Külseje szabálytalan és
riasztó: m agas, nag yon so vá n y és nagyon
barna, s hosszú lába já rás kö zb e n ki-kivillan
szoknyájából. Füle nagy, elálló. V agyis se m ­
m iké p p sem szép, le gfö ljebb tűrhető látvány.
E lső so rb a n bám u la to s s ze m é rm e tle n sé g e
vonzott, a m egfontoltan elkövetett bűn szilaj
elszántsága. C sakugyan lelkesen fo g la lko z­
tam vele; agyam szinte kiduzzadt e szörny-
szülöttől. Teljes két óra hosszat egyh uzam ­
ban dolgoztam a drám án.

- 183 -
 A m ik o r m egírtam egy cso m ó oldalt, talán ti-
zet-tizenkettőt, gyakran kínlódva, o lyko r hosz-
szú szünetekkel, rengeteg törlés és papírté­
pés közepeit, annyira elfáradtam , és annyira
m e g m e re ve d te m a hidegtől és a kim erültség­
től, h o g y fölkelte m , s le m e n te m az utcára.
A csa lá d s z o b á já b ó l az u to lsó fé ló rá b a n
olyan gyerm eksírás harsant ki, h o g y se m m i­
ké p p sem tudtam volna tová b b dolgozni. Ki­
sétáltam hát a D ram m en útra, s ott m aradtam
estig; útközben egyre azon töprengtem , ho­
gyan folytassam a drám át. Hazatérés előtt a
kö vetkező történt velem :
A Kari Johan utca végén, egész a pályaud­
varnál, e g y cip ő ke re ske d é s előtt álldogáltam .
A jó ég tudja, m iért éppen ott! V égignéztem a
kirakatot, d e egyáltalán nem vá g ya ko zta m
e gyik cip őre sem , gondolataim m essze röp­
ködtek, a világ m ás táján. Trécselő cso p o rt vo ­
nult el m ögöttem , de nem figyeltem rájuk. Ek­
ko r valaki hangosan rám köszönt:
- Jó estét!
A Tuskó üdvözölt.
- Jó estét! - tétováztam . A lig ism ertem rá.
- Nos, h o g y van? - kérdezte.
- Köszönöm ... szokás szerint!
- Még m o st is Christie-nél robotol?
- Christie-nél?
-M in th a e g y s z e r em líte tte volna, h o g y
Christie-nél könyvelő.
-Ú g y? ! Nem, otthagytam . Lehetetlen volt
együ tt d o lg o z n i vele; ka p cso la tu n k ham ar
m egszakadt.
- Miért?
- E g yszer elírtam egy szám ot, aztán...

- 184-
 - Hamisított?
M icsoda? A T uskó rám csapott, h o g y hami-
sítottam-e. S m ily gyorsan és é rd e klő d ve csa­
pott rám. sé rtő d ö tte n m értem végig, s nem
válaszoltam .
-is te n e m , ez m in d e n kive l m egeshet! - vi­
gasztalt. M e g e skü d ö tt volna, h o g y h a m isí­
tottam.
- M i az, ho g y: „istenem , ez m in d e n k iv e l
megeshet"? - kérdeztem . - H ogy csupa ham i­
sító szaladgál itt? Hallja, barátom , csak nem hi­
szi, h o g y olyan aljasságra vetem edtem ? Én?
- Ne haragudjék, de úgy m ondta, hogy...
Fölszegtem fejem et, elfordultam a Tuskó-
tól, s lenéztem a járdára. Tekintetem e g y köze­
ledő p iro s ruhára tévedt, e g y férfi oldalán rin­
gó nőre. Ha véletlenül nem beszélgetek a Tus-
kóval, nem ü tő d ö m m e g durva gyanúsításá­
tól, nem szegem föl fejem et, s ne m fo rd u lo k
sértődötten félre, akkor az a piros ruha talán
észrevétlenül elsuhant volna m ellettem . De
mi kö zö m ahhoz a ruhához? Miért bám ulom ,
m ég ha Nagel ud va rh ö lg y ruhája is?
A Tuskó tovább m entegetőzött. Nem figyel­
tem rá; állandóan a kö ze le d ő p iro s ruhára m e­
redtem . S va la m i k e re s z tü lv o n a g lik m e lle ­
men, valam i belém szúr, simán, finom an; g o n ­
dolatban, a szájam a t se m m o z d ítv a sutto­
gom : „Ylajali!”
Most a Tuskó is m egfordult. F ölfedezte a pá­
rocskát, a hölgyet és az urat, köszön tötte őket,
s utánuk tekintett. Én nem k ö szö n te m - vagy
talán m égis köszöntem . A p iro s ruha tová b b
ringott a Kari Johanon, s eltűnt.
- Ki volt a lovag? - kérdezte a Tuskó.

- 185 -
 - Nem látta? A Herceg. H ercegnek nevezik.
Ism eri a hölgyet?
- Igen, futólag. Maga nem ism eri?
-N e m !-fe le lte m .
- A kko r m iért köszöntötte oly m élyen?
- 1lát köszöntöttem ?
- Ó, csak nem tagadja le? - furcsálkodott a
Tuskó. - Érdekes! Mintha a kicsike folyton m a­
gára sandított volna.
- H onnan ism eri? - kérdeztem .
- vo lta ké p p e n nem ism erem . A z ősszel lát­
tam először. E gy este harm adm agam m al a
G randban szórakoztam . A m iko r kijöttünk a
kávéházból, n yo m b a n belebotlottunk. Egye­
dül m ent a C a m m erm e yer mellett, s m egszólí­
tottuk. E lőször elutasítóan felelt, de víg hárm a­
sunk egyike, egy va km e rő kópé, szorosan
h o z z á s z e g ő d ö tt. „Isten látja a le lk e m e t -
m ondta -, egy haja szálát sem görbítem meg,
csupán hazáig kísérem , h o g y m egbizonyod-
hassam , nem történt sem m i baja. Különben
egész éjjel nyugtalankodnék!” - Barátom sza­
kadatlanul lefetyelt; ö ssze h o rd o tt hetet-havat,
s W aldem ar A tterdag fé nyképé szként mutat­
kozott be. Nem ijedt m e g a kezdeti hidegség­
től, s végül m egnevettette a kicsikét. Haza is kí­
sérhette.
- S h o g y vé g ző d ö tt a dolog? - lihegtem .
- Hogy? Sehogy! A kicsike igazi dáma!
Egy pillanatig m indketten hallgattunk. A Tus­
kó is, én is.
- Patvarba, hát ez a Herceg! Ez! - révedt el
aztán. - De ha a kisa sszo n y ezzel m ászkál,
nem felelek érte.

- 186 -
 Tovább hallgattam. Persze, a Herceg bizo­
nyosan nekiront. Hát aztán? Mi kö z ö m hozzá?
Elbúcsúztam tőle is, bájaitól is, örö kre elbú­
csúztam! Vajon m ivel vigasztalódtam volna?
Leg kom iszabb ul g o n d o lko zta m róla; szinte
boldogan hem pergettem m e g a sárban. Csak
ezért h a rag udtam szö rn ye n , h o g y ka lapot
em eltem a pár előtt, ha ugyan em eltem . Miért
em eltem volta kalapot az effélék előtt? Nem tö­
rő d ö m m ár a kisasszonnyal, egyáltalán nem
tö rő döm vele. Megcsúnyult, tönkrem ent. Pfúj,
m ennyire elhervadt! Lehet, h og y folyton rám
bámult. Nem csodálkoztam viselkedésén; ta­
lán a bűntudat kezdte gyötörni. De azért nem
kell a lába elé borulnom , s bolond ul köszön-
getnem neki, fő k é p p ha a n n yira e lh e rva d t
m ostanában. A Herceg örökre m egtarthatja
magának. Egészségére! Nos, egysze r eszem ­
be juthat, h og y büszkén elm egyek mellette, s
m ég csak nem is hederítek rá. K önnyen m eg­
kaphatja, m ég ha a sze m e m b e néz is, m ég
ha vérpiros ruhában pává skodik is. Nagyon
könnyen m egkaphatja! Hehe, m icsoda győze­
lem lenne! Ha jó l ism erem m agam at, m ég m a
éjszaka befejezem a drámát, s a kisa sszony
egy hét m úlva térden csúszkál előttem. Min­
den bájával, hehe, m inden bájával...
- Isten vele! - bö kte m ki.
De a Tuskó belém csim paszko dott. Meg­
kérdezte:
- Mivel foglalkozik m ostanában?
- Mivel? T erm észetesen írok. Mi egyé bbel
foglalkoznék? Hisz e b b ő l élek. Jelenleg egy
nagy drám án dolgozo m , A Kereszt jele cím ű
kö zép kori tárgyú drám án.

- 187 -
 - Ejha! - álm élkodott. - Ha beüt a dolog...
- Nem félek! - feleltem. - Rem élem , egy hét
m úlva hall rólam egyet-mást.
És ezzel otthagytam .
O dahaza rögtön lám pát kértem háziasszo­
nyom tól. N agyon fontos volt, h o g y m egkap­
ja m azt a lámpát. Eltökéltem , h o g y az éjjel
nem feksze m le. D rám ám fergetegesen ka­
vargón agyam ban, s bizakodtam , h og y reg­
gelig jó darabot m egírok belőle. Roppant alá­
zatosan terjesztettem elő óhajom at, m ert ész­
revettem , h o g y a m a d á m elégedetlenül fintor-
gott, h o g y m egin t a szobá ban vagyok.
- M ajdnem b e fejezte m e g y érdeke s drá­
mát! - m ondtam . - Már csak néhány jelenet hi­
ányzik belőle! - S buzgón hajtogattam , h og y
m unkám b á rm iko r színre kerülhet. - Ha tehát
m egtenné ezt a nagy szívességet...
De nem volt lámpája. Hasztalan töprengett,
az egész házban n em akadt egyetlen fölösle­
ges lám pa sem.
- Ha éjfélig vár, talán m egkaphatja a konyha­
lámpát. De m iért nem vesz egy darab gyertyát?
Hallgattam. Jól tudta, h o g y nincs tíz őrém
gyertyára. Persze m egint elakadok! A szolgá­
ló m ár lejött; nem a konyh ában tartózkodott,
hanem lent ült köztünk, vagyis fönt nem is
gyújtottak lámpát. Keserűen fontolgattam ezt,
de nem szóltam sem m it.
A szolgáló hirtelen felém fordult;
- Ugye, az e lő b b a palotából jö tt ki? Ott va­
csorázott? - S hangosan vih ogott tréfáján.
Leültem , s elővettem papírjaim at, h o g y va­
lam ivel elő b b re jussak. T é rd e m re tettem a pa­
pírokat, s szakadatlanul m agam elé bám ul­

- 188 -
tam, h o g y figyelm e m ne s zó ró d jé k szét; de hi­
ába erőlködtem , hiába kísérleteztem , m inde n
p ró b á lko zá so m dugába dőlt. A háziasszon y
két leánykája bejött, s nekiesett e g y m acská­
nak, egy furcsa, beteg, szinte csupasz m acs­
kának. A m iko r a szem ébe fújtak, kö n n ye i ki­
buggyantak, s orrára folytak. A házigazda két
m á k virá g g a l h u s z o n e g y e z e tt az asztalnál.
Csupán az a sszon y dolgozott, m int m indig;
szorgalm asan varrt. Jól látta, h o g y e bb en a
zsiva jb a n nem tu d o k írni, de m ár n e m tö­
rődött velem ; m ég m o so lyg o tt is, a m iko r a
szolgáló belém kötött. A z egész ház ellenem
röffent; m intha az a tény, h o g y kiebrudaltak
szobám ból, ürügy lenne, h o g y kullancsnak
nézhessenek. Még ez a szolgáló, ez az ala­
csony, barna szem ű, frufrus, lapos m ellű szaj­
ha is kigúnyolt, am iko r esténként m egkap tam
a szendvicset. Folyton faggatott, h o g y hol ét­
kezem , m ivel a Grand körn yé ké n so ha sem
botlik belém . Kétségkívül tudott n yo m o rú sá ­
gom ról, s élvezte, h o g y ezt éreztetheti velem .
Hirtelen eltűnődöm m indezen, s belesülök
a drám a replikáiba. Újra m e g újra p ró b á lko ­
zom. Fejem oly különösen zúg, h o g y végül
abb ahag yom a kísérletezést. Zsebre d ug om
papírjaim at s föltekintek. A szolgáló közve tle ­
nül előttem ül. Ránézek, s látom ke ske n y há­
tát, csapott, fejletlen vállát. Miért kö tö zkö d ik
velem ? S ha a palotából jö tte m volna ki? Á rt az
neki? Néhány napja pim aszul kinevetett m i­
vel véletlenül m egbo tlottam a lépcsőn, m a jd
beleakadtam egy szögbe, s elszakítottam ka­
bátom at. T e g n a p az e lő s z o b á b a n ö s s z e ­
szedte m egsem m isített kéziratom at s az ellő-

- 189 -
pott d rá m atö re dékek fölolvasásával m ulattat­
ta a társaságot. Pedig soha sem kötöttem be­
le, s tudtom m al so se m kértem tőle sem m iféle
szívességet. Ellenkezőleg, esténkint m agam
vackoltam le a szoba padlójára, h o g y ezzel
se terheljem . K o paszod ásom m iatt is csúfon-
d á ro s k o d o tt. R e g gelente h a h otá zott, m ert
m o s d ó v iz e m b e n hajszálak úszkáltak, igaz, ci­
p ő m á tk o z o ttu l szé tvá so tt, k ü lö n ö s e n az
egyik, am elyiken a ke n ye re skocsi átment; s a
bestia ettől sem nyughatott. - G yönyörű lábbe­
li! - m ondta. - A kár egy kutyaól! - Bizonyos,
h o g y cip ő m m ár jó cská n kiszolgált; de egy­
előre nem vehettem újat.
Míg v é g ig g o n d o lo m ezt, s cso d á lko zo m a
szolgáló nyílt kom iszkod ásán, a lánykák rá­
csaptak az ágyban g u b b a szko d ó öregre; kö ­
rülugrálták, s szívvel-lélekkel belem erültek eb­
be a m unkába. Fogtak egy-egy szalmaszálat,
s beleszúrtak nagyapjuk fülébe. Egy ideig el­
néztem őket, s nem avatkoztam bele a d o lo g ­
ba. A z öreg egyetlen ujjal sem védekezett;
csak haragosan nézett, valahányszor kínzói
feléje döftek, s a fejét rázta, h o g y elhajoljon a
fülébe hatoló szalm a elől.
E látványtól annyira fölháborodtam , hogy
m egbű völten lestem a fejlem ényeket. A z apa
föltekintett a kártyából, s jó ke d vű e n nevetett a
kicsiken; társait is figyelm eztette a történtekre.
De m iért nem m o zd u l az öreg? Miért nem löki
el a gyerm ekeket? A z ágy felé léptem.
- Maradjon! Maradjon! Béna az öreg! - kiál
tott a gazda.
S h o g y ki ne repítsenek az éjszakába, hogy
b e a vatko zásom m a l ne ingereljem föl ezt az

- 190 -
alakor, ném án v is s z a k u llo g o k he lye m re , s
nyugodtan m eglapulok. Miért kockáztassam
szállásom at és élelm em et azzal, h o g y bele­
avatkozom ebb e a családi háborúságba? Ne
bolo n d o zzu n k egy félholt aggastyán lovagja­
ként! S pom pá san élveztem , h o g y ilyen kőszí­
vű vagyok.
A kis ö rd ö g ö k tová b b gyötörté k nagyapju­
kat. Bosszantotta őket, h o g y az öre g el-elhajlik
tám adásaik elöl, s m o s t m ár a szem ét és az
orrát is m egcélozták. A nagyapa g yű lö lkö d ve
m eredt rájuk; egy szót sem szólt, karját sem
m ozdította. Majd hirtelen előrehajolt s arcul
köpte az egyik lánykát; aztán újra előrehajolt,
s odasercintett a m ásik felé is, de ezúttal nem
talált. Láttam, h o g y a gazda lecsapja a kártyát
az asztalra, s oda lód ul az ágyhoz. R á kvörö s­
re gyúlt:
-V é n disznó, szem en kö p ö d a gyerekeket?
- Istenem, m iért nem nyughatnak! - kiabál­
tam m agam on kívül. De m e g sem m o cca n ­
tam. Úgy féltem a kiutasítástól, h o g y nem kiál­
tottam különösebben, csak egész testem ben
reszkettem a felindulástól.
A gazda ellenem fordult.
- A teremfáját! Miért lo cso g közbe?! Jobb
lesz, ha befogja pam puláját, s nem bírá skodik
itt. H asznos tanács, fogadja meg!
Most a m adám is fölcsattant, az egész ház­
ban harsogtak a szitkok.
- Isten látja, valam e nnyien m egvesztetek! -
visította. - Ha bent akartok m aradni, nagyon
ajánlom, h o g y csilla podjato k le. Hát ne m elég,
h o g y egyes é lő skö d ő k szip o lyo zzá k az e m ­
bert, m ég prédikálnak és szem te len kednek

191 -
is. De, halljátok, m o st m ár torkig laktam az ef­
félével. Csitt! Kussoljatok, kölykök, s töröljétek
m eg az orrotokat, vagy én törlőm meg! So­
sem láttam ilyen tolakodókat! B ejönnek az ut­
cáról, s éjszakának idején fölverik a házat, p e­
d ig tetűzsírra sin cs pénzük. Értsétek m eg,
nem tűröm az ilyesm it. S aki nem tartozik ide,
m áris lódulhat. Azt hiszem , saját házam ban
békén lehetek!
Nem feleltem neki, ki sem nyitottam a szá­
mat, csak visszaültem az ajtó mellé, s figyel­
tem a lármát. M indenki sivalkodoft, m ég a két
g ye rm e k és a szolgáló is; az utóbbi nagyban
m agyarázta, hog yan kaptunk össze. Ha hall­
gatok, előbb-utóbb elm úlik a vihar; ha nem
szólok, aligha kerül sor a vé g ső leszám olás­
ra. S m it is m ondh attam volna? Talán kint nem
dü h ö n g a tél, s nem közeledik az éjszaka?
M ost csapjak az asztalra, s já tsszam a hőst?
Ne b o m o lju n k! S c s e n d e se n gubbaszkod -
tam, noha szentlátom ást terheltem a háziakat.
Konokul bám ultam a fal olajnyom atú Krisztus­
képét, s m akacsul hallgattam a háziasszony
kitöréseire.
- Ha rám céloz, m adám , akár rögtön lelép­
hetek! - m ondta az egyik kártyás.
Fölállt. Aztán a m ásik kártyás is fölállt.
- Nem, nem rád céloztam ! S rád sem ! - for­
dult az a s s z o n y a vendégekhez. - Ha kell,
m egm utathatom , kire céloztam . Ha kell! De
m ennyire! A z egész világ előtt...
S zakadozottan beszélt, kis id ő kö zö kb e n
d ö fkö lő d ö tt felém , s hosszan húzta a szava­
kat; így fejezte ki, h o g y rám célzott. „Csitt! - hű-
töttem m agam at. - Csitt! E d dig nem utasított

- 192 -
ki, nem beszélt világosan, nem p aran csolt
rám félreérthetetlenül. N em idétlenke dünk,
nem gőgösködünk! S em m i szükség rá, álljuk
a sarat!...” De m ily különösen zöld hajú az a
Krisztus a képen. Nem is annyira fűzöld, in­
ká b b perjezöld. He, kitűnő m egállapítás! Üde
perjezöld... E bben a pillanatban e g y cs o m ó
bátor képzettársítás suhant fejem en keresz­
tül: a zöld fűtől az írás b izo n yo s helyéig, am ely
szerint az élet perzselésre vá ró fűhöz haso n­
latos, onnan az ítélet napjáig, a m iko r m inde n
lángtengerré válik, m a jd e g y kis vargabetűvel
a lisszaboni földrengésig, s végül e g y sárga­
réz spanyol kö p ő csé szé ig és Ylajaliék ébe n­
fa tollszáráig. Ó, m inden m úlandó! A ká r a föl­
perzselt fű! E gész k ü zd e lm ü n k vé g e n ég y
szál deszka m eg egy s ze m fö d ő - szállítja A n­
dersen kisasszony, a kaputól jobbra...
M indez vé g ig ciká zo tt a g ya m o n e b b e n a
kétségbeesett pillanatban, a m iko r háziasszo­
n yo m elhatározta, h o g y túlad rajtam.
- Megsüketült? - fö rm e d t rám. - A zo nnal ta
karodjon! Hallja? Ú gy látszik, ez az e m b e r
m egkergült! Ne m onda ssa többet, szedje a
sátorfáját!
A z ajtóra néztem . Nem azért, h o g y m enjek,
a világért sem ! Pim aszul latolgattam: ha kulcs
volna a zárban, a tö b b iekkel együtt b e zá rkó z­
nék, h o g y m egm enekü lje k a kiűzetéstől. Hisz­
térikus b o rza lo m m a l g o n d o lta m arra, h o g y
m egint az utcára kerülök. De nem volt kulcs a
zárban. Fölálltam: se m m i rem ény!
E kkor a gazda hangja ö ssze ke ve re d ik az
asszonyéval. C sodálkozva állok m eg. U gyan­
az az em ber, aki az e lő b b m egfenyegetett,

- 193 -
m o s t érthetetlen m ó d o n p á rto m ra kel. így
szól:
- É jszakának idején senkit nem szabad ki­
dobni. Tilos!
N em tudtam, h o g y tilos. N em is hittem el, no­
ha igaz lehetett; az a sszo n y ugyanis gyorsan
lehiggadt, m egnyugodott, s tö b b é nem szólt
hozzám . Még két szend vicset is adott vacso ­
rára, de n em fogadtam el. Ezzel akartam vi­
s z o n o z n i az e m b e r jó ságát. K ijelentettem ,
h o g y m ár vacsoráztam .
A m ik o r végre kiso m fo rd á lta m az előszobá­
ba, h o g y lefeküdjek, a m adám utánam jött,
m egállt a küszöbön, s felém tolva nagy terhes
hasát, hangosan közölte velem :
- Jegyezze m eg, m a utoljára hál itt!
- igen, igen! - feleltem.
Holnapra talán akad valami, ha szorgalm a­
san szétnézek. R em élhetőleg találok valahol
e g y zugot. E gyelőre örültem , h o g y födél alatt
m aradhattam . í

R eggel öt va g y hat óráig aludtam . Még nem j

virradt, a m iko r föléb re dte m . De azért kipat- |
tantam az ágyból. A h id e g m iatt ruhástól fe- I
küdtem , tehát nem kellett ö ltö zkö d n ö m , ittam 1
e g y kis vizet, nesztelenül kinyitottam az ajtót, %
s leosontam , h o g y bele ne b o toljak az asz
szonyba. |
Csak néhány rendő r m ászkált a vaksötét ut
cákon, éjjeli őrjáratuk végére értek már. Kis-1
vártatva két lá m paoltogató is m egkezdte kör- j
útját, c é l nélkül ballagtam . Följutottam a Kirke |
utcába, s letértem az erő d felé. Fázósan és ál- j
m osan, a h o sszú túrától zsibbadtan, és a köp- I

- 194 -
látástól elgyengülten, letelepedtem e g y pad-
ra, s jó ideig szunyókáltam . H árom hétig csak­
is h á z ia s s z o n y o m regge li és esti s z e n d v i­
csén éltem; m ost m ár h u szo nnég y órája nem
ettem egy falatot sem. Újra ke zd ő d ö tt szenve­
désem , ham arosan m egoldást kell találnom .
Erre gondolva, újra elbóbiskoltam ...
Arra ébred tem föl, h o g y a közelben beszél­
getnek, m agam hoz térve láttam, h o g y id ő kö z­
ben fényes nappal lett, s h o g y az egész város
talpon van. Fölálltam, s tovább sétáltam. A nap
áttűzött a hegyek közt, az ég fehéren és fino­
m an feszült, s a k o m o r hetek után boldogan
g yö n yö rkö d te m a tiszta reggelben. Elszállt be­
lőlem m inden gond, s m egeskü dte m volna,
h ogy nincs is nagyon rossz dolgom . M ellem re
csaptam, s önfeledten dúdoltam e g y dallamot.
O ly rekedten, o ly siralm a san dün n yö g te m ,
h og y hangom hallatára sírva fakadtam . Ez a
csodálatos nap, ez a fehér, sugárzó ég is úgy
hatott rám, h o g y föl kellett zokognom .
- Mi baja? - kérdezte e g y em ber.
Nem feleltem , csak elinaltam. R estelkedve
horgasztottam le fejem et.
Lejutottam az öbölhöz. Egy o ro sz lo b o g ó s
hajó, a Copégoro, valósággal ontotta a sze­
net. Egy ideig figyeltem , m i történik a fedélze­
tén. A hajó a je le k szerint m ár m a jd n e m ki­
ürült; teste a kilencedik lábig em elkedett, noha
befogadta a teljes ballasztot. A m ik o r a csiz­
m ás s z é n h o rd ó k v é g ig ta lp a lta k rajta, az
egész alkotm ány dübörgött.
A naptól, a fénytől, a tenger sós párájától, a
víg és eleven nyüzsgéstől m e g p e zsd ü lt a vé ­
rem. E gyszerre ráocsúdtam , h o g y itt ültöm ­

- 195 -
ben m egírhatnám a drám a néhány jelenetét.
S elővettem papírjaimat.
N e k ifo g ta m e g y s z e rz e te s replikájának,
erőtől és vallási türelm etlenségtől kellett vol­
na duzzadnia, d e „nem sikerült. Majd otthagy­
tam a szerzetest, h o g y hozzá fog jak egy be­
szédh ez, a m e ly b e n a bíró m e n n y d ö rö g a
te m p lo m g ya lá zó szajha ellen. Fél oldal után
elakadtam . Szavaim légüres térben pufogtak.
A rohanás körülöttem , a daruk csikorgása, a
já rg á n yo k a lárm ája és a vasláncok csörgése
teljesen elütött a k ö zé p ko r dohos, sűrű leve­
gőjétől, am elyn ek kö dké nt kellett volna m eg­
ülnie a drám át. Ö sszeszedtem papírjaimat, s
fölszed elő zködtem .
M é g iscsa k n e kiló d u lta m . H atározottan
éreztem , h o g y ha m inden jó l megy, m o st tud­
nék valam it csinálni. Csak m eghúzódhatnék
valahol! T öprengtem , tanakodtam , s m indu n­
talan m e g pihentem egy kis tűnődésre. Végül
is b e le tö rő d te m , h o g y az eg é sz vá ro sb a n
nincs egy nyu g o d t zug, ahol m egbújhatnék.
Egyetlen lehetőség: vissza m e g ye k a Vater-
land-tömb fogadójába. Legörnyedtem e gon­
dolat súlyától, s hajtogattam, h o g y ez képtelen­
ség, de egyre sodródtam , egyre közelebb ke­
rültem a tiltott helyhez. „Siralm asan viselkedel!
- korholtam m agam at. - Nem is siralmasan, ha­
nem ocsm ányul!” Hasztalan. Egyáltalán nem
voltam büszke. Sőt! Kénytelen-kelletlen elis­
m ertem , h o g y nincs nálam aljasabb terem t­
mény. De azért csak tovább csoszogtam .
A kapualjban újra fontolgatni kezdtem a ter­
vet. „Nos, lesz, am i lesz, vágjunk neki! Miért
félsz ilyen potom ságtól? E lőször is csupán

- 196 -
néhány óráig m aradsz; m ásodszo r; tö b b é a
világért sem bújsz m e g itt!” .Beléptem az ud­
varba. Még a m a cska kö ve ke n im b o lyo g va is
tétováztam , s csaknem vissza fordu ltam az aj­
tóból. Ö sszecsikartam fogaim at. Nem, nem
p öffeszkedü nk! L e g ro s s z a b b e setben kije ­
lentjük, h o g y m ost kö szö n ü n k el, m o s t bú-
c sú zko d u n k a háziaktól, s m o s t b e szé ljü k
m eg azt a kis adósságot. Benyitottam az elő­
szobába.
Bent nesztelenül m egálltam . A gazda, kétlé-
pésnyire, kabát és kalap nélkül g ö rb e d t előt­
tem; a családi szobába kukucskált be a kulcs­
lyukon. Csitítva intett felém , s rö h ö g ve újra be­
hunyorított a kulcslyukba.
- Jöjjön ide! - suttogta.
Lábujjhegyen közeledtem .
- Nézzen be! - m ondta, s izgatottan kunco­
gott. - Pillantson be! Hihi! Ott fekszenek. Látja
az öreget? Látja?
A z ágyban, a Krisztus-nyom at alatt, éppen
szem közt velem két alak hem pergett, a házi­
asszon y m eg az idegen korm ányos.
A nő lába a sötét takarón fehérlett. S az ágy
túlsó v é g é n e lő re d ő lv e , ö s s z e c s u k lo tta n ,
m ozdulatlanul ült az apa, a béna öreg...
A házigazda felé fordultam . M ajdh ogy han­
gosan nem hahotázott. Befogta orrát.
- Látta az öreget? - lihegte. - Ugye, látta?
H ogy b á m é szko d ik a vén szam ár! - S m egint
n e kinyom akod ott a kulcslyuknak.
O dam entem az ablakhoz s leültem. Ez a lát­
vá n y kegyetlenül szétzilálta gondolataim at, s
kizökkentett gazdag hangulatomból... Nos, m i
kö zö m m indehhez? Ha a férj belenyugszik,

- 197 -
sőt m ég m ulat is rajta, nekem se m m i o k o m a
berzenkedésre. A m i p e d ig az öreget illeti, az
ö reg m ár öreg. Talán nem is látta az egészet,
talán aludt; hátha m ár m eg is halt. Nagyon le­
hetséges, h o g y m ár m eghalt. Nem firtattam
az esetet.
Újra elővettem papírjaim at, s el akartam zár­
kó zni m inde n zavaró hatás elől. A bíró egyik
m ondatánál m egtorpantam : „így parancsolja
Isten és a törvény, így parancsolja b ölcs ta­
nácsa dóim szava, így parancsolja lelkiism e­
retem..." Kinéztem az ablakon, h o g y elgond ol­
jam , m it parancsol a lelkiism erete. A szobá ból
ném i zaj szűrődö tt ki. B ánom is én, hadd szű­
rődjön! A z öre g e g yé b ké n t meghalt, talán m ár
hajnali n é g yko r m eghalt; nekem tehát tökéle­
tesen m indegy, m iféle zaj szűrődik ki. Mi a
csodának fo g la lko zo m vele? Nyugalom !
„így parancsolja lelkiismeretem..."
De m in d e n ellenem esküdött. A gazda sem
állt valam i nyugodtan a kulcslyuknál; hallot­
tam, h o g y fojtottan föl-fölkacag, s láttam, h og y
reszket. E gy utcai jelenet is lekötötte a figyel­
m em et. A túlsó já rdá n egy fiúcska já tsza d o ­
zott a n a p fén yben. N em sejtett s e m m i ve ­
szélyt; béké sen kötözgetett e g y rakás papír­
csíkot. Hirtelen fölugrik; szitko zó d va hátrál, s
m egpillant e g y em bert, e g y vö rö s szakállú fel­
nőttet. A vö rö s egy első em eleti ablakból ha­
jo lt ki, s fejen köpte a gyerm eket. A kicsi hara­
gosan zokogott, s tébolyultan fenyegetőzött
az ablak felé, de az e m b e r csak vigyorgott. így
tartott va g y öt percig. Elfordultam , h o g y ne lás­
sam a síró apróságot.
„így parancsolja lelkiism eretem ...”

- 198 -
 itt m enthetetlenül leragadtam . Már-már m in ­
den összeku száló dott előttem , sőt végül úgy
éreztem, h o g y m inden, am i e d d ig született,
használhatatlan, sőt, h o g y az egész ötlet kí­
nos zagyvalék. A kö zé p ko rb a n a lelkiism eret
m erő képtelenség, hisz a lelkiism eret Shakes­
pea re tá n c m e s te r ta lálm á nya, v á g y is az
egész beszé d bárgyú és ham is. Tehát m un­
kám véges-végig rossz? Újra átfutottam a kéz­
iratot, s kétségeim n yo m b a n eloszlottak; re­
m ek h e lye kre bukkantam , igazán é rd e ke s
h o ssza bb részekre. S m egint m á m o ro s vágy
ébredt bennem , h o g y m ie lő b b b e fejezzem a
drámát.
Fölálltam s az ajtóhoz m entem , n oha a gaz­
da dühödten integetett, h o g y csend esen lép­
deljek. Szilárdan és határozottan kifordultam
az előszobából, fö lm entem az első em eletre,
régi szobám ba. A k o rm á n yo s végtére nincs
itt, s kinek árt, ha e g y pillanatra beülök? Nem
p is z k á ló d o m h o lm ija közt, s asztalá t se m
használom ; csupán leülök az ajtónál. G yorsan
térdem re terítettem a papírokat.
Percekig po m p á sa n haladtam . A replikák
készen pattogtak fejem ben; szakadatlanul ír­
tam. Lapjaim egyre-m ásra teltek. Árkon-bok-
ron rohanok, elrag adtatásom ban lihegek, s
szinte részegen d o lg o zo m . E b ben a ro h a m ­
ban nem hallok sem m it, csak ezt a b o ld o g
lihegést. S e g y ritka szerencsé s ideára föluj­
jo ngok: a drám a b iz o n y o s je le n e té b e n m e g ­
szólaltatok e g y harangot. V a lósá ggal szár­
nyaltam.
E kkor a lépcső felől lépések hallatszanak.
M egrezzenek, s dúltan, s zin te u g rá sra k é ­

- 199 -
szén, félénken, éberen, riadtan és a koplalás­
tól zaklatottan ülök; idegesen figyelek, s m ere­
v e n ta rto m ceruzám at. K é pte len v a g y o k
egyetlen szót is leírni. A z ajtó felpattan, s a len­
ti pár benyit.
Még rá sem kezdhetek a bocsánatkérésre,
a m iko r az elám ult háziasszon y fölvisít:
-J ó s á g o s isten, m áris visszaszökött!
-B o csá n a t! - m ondtam . Folytattam volna,
de nem jutottam tovább.
A házia sszo n y rikácsolva kitárta az ajtót:
- Ha nem takarodik, rendőrrel d o b a to m ki!
Fölálltam.
- Csak bú csú zko d n i akartam! - dadogtam . -
Ezért vára ko zta m itt. Nem nyúltam s e m m i­
hez, ezen a széken ültem...
- Ugyan! - szólalt m e g a korm ányos. - Ez is
baj? Ne bántsa szegényt!
A lépcsőhá zban hirtelen elöntött a düh. Leg­
szívesebbe n m egfojtottam volna ezt a kövér,
dag adt ném bert, aki a sarkam ban fújtatott,
h o g y kilódítso n. E gy pillanatra m egálltam .
Szám ban a le gund orítóbb csúfnevek bugy-
borogtak. De a m iko r kitörtem volna, lehiggad-
tam s hallgattam . így háláltam m e g az idegen
védelm ét, aki az a sszo n y m ögött jött, s hallot­
ta volna szitkozódásom at. A m adám szaka­
datlanul üvöltött, s én lépésről lépésre ször-
n ye b b d üh be gurultam.
A z udvarban ko no kul lassítottam. A zo n ta­
nakodtam , ne fizessek-e m eg az asszonynak.
A nnyira kizö kke n te m so drom ból, h o g y a leg­
borza lm a sa b b vérontásra gondoltam : hasba
rúgni, álltó helyében agyonsújtani! A kapuban
e g y hordá rba ütközöm . Köszön. B ánom is én!

- 200 -
A m a dám hoz fordul, s hallom , h o g y irántam
érdeklődik; de nem tö rő d ö m vele.
Kint pár lépés m úlva utolér, újra köszön, s
m egállít. Á tn y ú jt e g y levelet. H e ve se n és
bosszúsan föltépem a borítékot. E gy tízkoro­
nás hull ki belőle, de e g y sor sincs mellette.
Ránézek az em berre:
- Miféle bárgyúság ez? Ki küldi ezt a levelet?
- Nem tudom ! - feleli a hordár. - N ekem egy
hö lgy adta át.
Ném án álltam. A ho rd á r elm ent. E kko r visz-
szad u g o m a pénzt a borítékba, kem é n ye n
össze m a rko lo m , s o d a p e rd ü lö k a kapu ból
kukucskáló háziasszonyhoz. Most! Képébe
vágom a bankót. Szót sem szóltam , hangot
sem ejtettem, csak m egfigyeltem , h o g y m ég
el se m entem , m áris rácsapott az összeg yűrt
papírra...
He, így kell viselkedni! Se szó, se beszéd, fö­
lé n ye se n ö s s z e g y ű rü n k e g y n a g y b a n k je ­
gyet, s üldözőink ké pé be vágjuk. Ez a m éltó
válasz! Nesztek, kutyák!...
A Töm te utca és a Vasút tér sarkán hirtelen
elszédültem ; fejem úgy zúgott, h o g y nekies­
tem e g y ház falának. M intha m egbé nultam
volna, ne m csa k m enni, de fö le g ye n e se d n i
sem tudtam ; le g ö rb e d v e és á ju ld o z v a ka ­
paszko dta m a falba. Ez a kábulat csak fo k o z ­
ta őrült dühöm et; topo rzé ko lva rugdaltam a
járdát. S ok m in d e n n e l próbá lkoztam , h o g y
erőre kapjak: csattogtattam fogaim at, össze ­
ráncoltam h om lokom at, kétségbeesetten for­
gattam szememet... s lassanként m egköny-
nyebbültem . G ondolataim kitisztultak; ráesz­
m éltem , h o g y so rs o m beteljesedett. Kinyúj-

-201 -
fótiam karom at, s elrug aszkodtam a faltól; az
utca to vá b b táncolt velem . D ühöm ben föl-föl-
ziháltam. Vad elszántsággal küzdö ttem nyo­
m orult állapotom ellen; szilajul hadakoztam ,
h o g y le ne zuhanjak. N em akartam ö ssze ­
rogyni, állva akartam m eghalni. Most egy tar­
gonca gurul el lassan előttem . Látom , h og y
burgonya van rajta, de haragom ban, m akacs­
sá go m b an kitalálom , h o g y az nem burgonya,
hanem káposzta, s to m b o lva b izonyga tom
igazamat. Jól hallom , m it m ondo k, s tudato­
san e s kü d ö zö m erre a hazugságra; pokolian
élvezem a ham is eskü gyönyörűségét. Meg­
ré szegsze m ettől a példátlan bűntől, fölnyúj­
tom há ro m ujjamat, s az Atya, a Fiú és a Szent­
lé le k n e v é b e n re m e g ő s z á jja l e sk ü s z ö m ,
h o g y a b urgo nya - káposzta.
A z id ő múlt. Lee re szkedtem e gy közeli lép­
csőre, m e g tö rö lte m h o m lo k o m a t és n ya ­
kam at, vissza fo jto tta m lélegzetem et, s nyu­
g a lo m ra ké n ysze ríte tte m m agam at. A nap
lem ent, a délután árnyai sűrűsödtek. Újra el­
g o n d o lk o z ta m helyze te m e n . R ettenetesen
koplaltam . N éhány óra m úlva éjfél lesz; ham a­
rosan tenni kell valam it. G ondolataim vissza-
vissza rö p p e n te k a fogadóhoz, am elyb ől elűz­
tek. E gyáltalán n e m k ívá n ko zta m oda, de
nem tudtam p a ra n cso ln i e kísértésnek. Bi­
zonyos, h o g y az a sszo n y jo g o sa n d ob ott ki.
Miért is tartott volna potyán? Ráadásul néha
vetett felém egy-egy falatot; m ég az este, sú­
lyo s háborgásában sem fosztott m eg attól a
két szendvicstől; jó sá g o sá n rám tukmálta vol­
na, m ert tudta, h o g y koplalok. Ilyenform á n
nem acsarkodhattam ellene, s m ég a lépcsőn

- 202 -
e s d e k e lte m m a g a m b a n , h o g y b o c s á s s a
m e g eljárásom at. K ülönösen legutolsó hálát­
lanságom bántott. Rettenetes, h o g y a képé be
vágtám a pénzt...
Tíz koronát! É rd e klő d ve füttyentettem . Ki
küldhette azt a levelet? Valójában csak m ost
g o n doltam rá, s m áris sejtettem az összefüg­
géseket. B e lebetegedtem a fá jda lom ba é s a
szégyenbe, fejem et csó vá lva re ke d te n sut­
togtam: - Ylajali! Pedig m é g tegnap is fogad-
koztam , h o g y ha ta lá lko zo m vele, b üszké n el­
m e g y e k m ellette, s a p o rb a s ú jto m k ö z ö ­
nyöm m el. S íme részvétet ébresztettem szí­
vébe n és alam izsnát kaptam tőle. Nem, nem,
nem, m egaláztatásom nak so se m lesz vége!
M ég előtte se m állhattam m e g felem elt fővel.
B árhova fordulok, m indenütt süllyedek; süly-
lye dek térdig, süllyedek m ellig, b elem erülök a
becstelenségbe, s nem bu kka n o k föl soha,
soha! Ez a m élypont! E lfogadok tíz korona kö-
nyöradom ányt, s nem d o b o m vissza titkos jó ­
tevőm nek. Dehogy! Sőt két kézzel kap o k a föl­
kínált garasok felé, s vad u n d o ro m ellenére
velük fizetem ki szállásomat...
V a jon ne m szerezhe tné m -e v is s z a vala­
h o g y azt a tízest? A házia sszo n yh o z nem m e­
hetek el, h o g y kikunyeráljam zsebéből. B izo­
nyára akad m ásféle m e g oldás is, ha nagyon
igyekszem . Itt aligha elégség esek a szo ká ­
so s fogások, itt latba kell vetnem egész egyé­
niségem et, különben ö rö kre le m o n d h a to k ar­
ról a tíz koronáról. S töprengeni kezdtem .
Négy óra lehet; ha befejezte m vo lna drám á­
mat, talán m ég m a beszé lhe tné k a színigaz­
gatóval. F ogom a kéziratot, hogy, erőne k ere­

- 203 -
jével, végigvágtassak az utolsó három négy
jeleneten. G ondolkodo m , izzadok, elejétől el­
o lva so m az egészet, de nem ju to k előbbre.
„Ne butulj! - m o n d o m . - Ne m akacskod j!” S ne­
kivá gok a drám ának, lefirkantok m inde n ötle­
tet, h o g y kim ásszak a kátyúból. Á ltatom m a­
gamat, h o g y m egin t m egragadtam egy nagy
pillanatot; nyilván valóa n csalok, füllentek, s
válogatás nélkül nyargalok a szavak közt. - Ki­
tűnő! Pazar! - suttogtam közben. - írd le! - De
utolsó replikáim tól m eghökkenek; ezek a pár­
be szé d e k g yö ke re se n ellenkeznek az első
jelenetekkel, s a szerzetes stílusa egyáltalán
nem közé p ko ria s. S zé tha rap om a ceruzát,
fölugrom , darab okra tépem a kéziratot, lapon­
ként a fö ld h ö z vá g o m kalapom at, s dühödten
tap o so k rajta. - Elvesztem ! - hörgők. - Höl­
g ye im és uraim, elvesztem ! - S csak ezt hajto­
gatom , m íg b ő sze n ugrálok kalapom on.
Egy re n d ő r pár lépésről figyel; az úttest kö ­
zepén áll, s csak rám ügyel. A m iko r fölvetem
fejem et, tekintetünk találkozik; talán m ár rég­
óta kitüntet érdeklődésével. F ölveszem kala­
pom at, s o d a m e g ye k a „közegéhez.
- Nem tudja, hány óra? - kérdezem .
Egy ideig vár, m ajd előkotorja óráját; ezalatt
is folyton „szem revételez”.
- N égyre jár! - feleli.
- Helyes! - m o n d o m . - C sakugyan négyre
jár. S ze re te m a le lk iis m e re te s em bereket.
Szám íthat pártfogásom ra.
Otthagytam . A nnyira elképedt, h o g y m ere­
ve n szo ro n g a tta óráját, s szájtátva bám ult.
A Royal előtt m egfordultam ; sóbálványként
pislogott utánam.

- 204 -
 „Hehe, így kell bánni a kutyákkal! Válogatott
pim aszsággal! Ez im pon ál nekik! Ettől hétrét
görbe dnek...” R o p p a n t te tsze tte m m a g a m ­
nak, s m egint belefogtam a dúdolásba. Izgal­
m am ban m egfele dkeztem m inde n fá jd a lo m ­
ról és kellem etlenségről. Piheként libegtem a
téren át, b e ka n ya ro d ta m a bazároknál, s a
Megváltó tem p lom a m ellett letelepedtem egy
padra.
V o ltaképp en m indegy, v is s z a k ü ld ő m é a
tízkoronást vagy sem ! Ha m egkaptam , két­
ségkívül az enyém , s ahonnan jött, ott aligha
hiányzik. Már a félreérthetetlen cím zés m iatt is
el kellett fogadnom ; b o lo n d lettem volna, ha a
hordárnál hagyom . S nem küldhetek vissza
m ás tízkoronást sem . Vagyis: ne m tehetek
sem m it.
Szántszándékkal belem erültem a piaci for­
galom ba, s k ö z ö m b ö s d o lgokra irányítottam
gondolataim at, de hiába: m induntalan vissza ­
kevered tem a tízkoronáshoz. V égül m ár hara­
gosan ráztam öklöm et. „Ha vissza kü ld ö m a
pénzt, vérig sértem Ylajalit! - m ondtam . - És
m iért sérteném m eg? Á llandóan hencegjek,
p ö ffe s z k e d v e rá zza m fejem et, s h a jto g a s ­
sam , hog y: »nem, köszönöm «? M ost látha­
tom, hova vezet az ilyesm i; ism ét az utcára ke­
rültem . K e d ve m re u ra sko d h a tta m volna, s
kicsö ppen tem a jó m eleg szobából; az első
szó ra e lfutott a p u lyka m é re g , jo b b ra -b a lra
szórtam a tízkoronásokat, s odábbálltam ...”
Iszonyatos ká ro m ko d á s tört ki belőlem , am i­
ért m egléptem szállásom ról, s újabb bajba
keveredtem .

- 205 -
 Eh, fütyülök az egész esetre! Nem kértem
azt a tízkoronást, s különbe n sem volt sokáig
a kezem ben, odavágtam egy idegen, örökre
m eggyű lölt bandának. Ez va g yo k én; ha tarto­
zom , fizetek, m int a köles. Tudom , Ylajali sem
bánta m eg, h o g y kisegített, tehát m iért h o m ­
lok? Végtére az a legkevesebb, h o g y néha-
néha felém vet egy tízkoronást. Hisz az a sze­
g én y lány b o lo n d u lt értem , talán halálosan
szerelm es belém... Ettől a gondolattal nekitü-
zesedtem . S em m i kétség, h o g y szegényke
belém szeretett!...
Öt óra lett. H osszú ingerültségem után ism ét
összecsuklottam ; fejem újra tom pán zúgott.
M agam elé m e re d v e b á m u lta m az Elefánt
gyógyszertár felé. A z éhség csúnyán tépázta
beleimet; nagyon szenvedtem . Míg így ülök, s
belefúrom tekintetem et a levegőbe, egy alak
m in d tökéletesebben kirajzolódik előttem; vé­
gül határozottan ráism erek az Elefánt g yó g y­
szertárból árusító sütem ényes kofára.
M egrezzenek, fölegyenesedem s elgondol­
kodom . igen, ez az az asszony, ez az az asztal,
és ez az a hely! Majd füttyögök, és csattintga-
tok az ujjam m al; föláilok a pádról, s elindulok a
gyógyszertár felé. Nem ostobáskodunk! Fene
bánja, akár a bűn zsoldja volt, akár a jó kong-
bergi ezüstpénz! Nem páváskodunk, a túlsá­
gos g őg be belepusztul az ember...
L e m e g ye k a sarokra, szem ügyre veszem
az asszonyt, s elébe állok. Barátságosan m o ­
solyo g va bólintok, s úgy válogatom szavai­
mat, m intha a lehető le gterm észetesebb v o l­
na, h o g y m egint jelentkezem .

- 206 -
 - Jó napot! - m o n d o m . - Talán m ár nem is
em lé kszik rám!
- Nem! - tétovázik.
Még m é zeseb ben m oso lyg o k, m intha elér­
teném nagyszerű tréfáját, s folytatom :
- Ugye, egyszer itt hagytam egy m arék ko ro ­
nát? Szó nélkül letettem, e g y árva szó nélkül:
sose szószátyárkodom . Becsületes em b e re k
közt fölösleges a sok locsogás. Potom ságok-
ra nem kötünk szerződéseket. Hehe. Én, én
ajándékoztam m eg m agát akkor.
- Csakugyan! M ost m ár m agára ismerek...
M eg kellett a k a d á ly o z n o m hálálkodását,
ezért gyorsan közbe vágok, s m áris kutatom ,
m elyik halom ra csapjak le:
- Nos, eljöttem a sütem ényért.
Nem érti m agyarázatom at.
- A sütem ényért! - ism étlem . - Eljöttem a sü­
tem ényért. Legalább egy részért, az első p o r­
cióért. Ma m é g nem kell m ind.
- Eljött? - kérdezi.
- H ogy a csodá ba ne jö tte m volna el! - fele­
lem, s fölkacagok, m intha tájékozatlanságán
m ulatnék. Föl is ve sze k e g y sü te m é n yt az
asztalról, valam i kalácsot, s beleharapok.
Az a sszon y erre fö le m e lke d ik a pincegá­
dorban, s akaratlan m ozdulattal karját tárja
árui fölé. S zem em re lobbantja, h o g y ne m várt
vissza, m ert az ilyesm i kö zö n sé g e s rablás.
- Nem? - érdeklődöm . - Igazán nem ? Maga
v a ló b a n a n g ya li te re m té s! Ú g y látszik, na­
gyo n m egszokta, h o g y visszafizetési kötele­
zettség nélkül, csak úgy m egőrzésre, átvehet
egy cso m ó koronát! Lám , lám! Csak nem hit­
te, h o g y lopott pénzzel hajigálózom ? Ó, m é g

- 207 -
jó, h o g y nem hitte! Ő szintén k ö szö n ö m szí­
ves vélem ényét. Ha szabad kifejeznem , rop­
pant örvendetes, h o g y becsületes em bernek
tekintett. Haha! Valósággal kitüntet!
- D e akkor m iért ajándékozott m eg? - ke­
sergett a nénike.
Kifejtettem , h o g y m ié rt is a já n d é ko zta m
m eg. Halkan és n y o m a té ko sa n m a g ya rá z­
tam: m e g rögzött szo ká so m ez, m ert vakon bí­
zo m em bertársaim ban. Ha papírral, szerző­
déssel kínálnak m eg, nem et intek, s kitérek az
ajánlat elől. isten a m egm ondhatója, m ilyen hi­
szé ke n y vagyok.
De az a sszo n y értetlenebb, m int valaha.
Más e szkö zö kh ö z folyam odtam . Rápirítot­
tam, s tiltakoztam vona kodása ellen.
- Tán m é g so se m kapott előleget? - kérdez­
tem. - T erm észetesen va g yo n o s em berektől,
például konzuloktól. Sohasem ? Nos, nem te­
hetek róla, h o g y m aga nem ism eri ezt a szo­
kást. Ez kü lfö ld ö n á lla n d ó gyakorlat. Vagy
m é g nem já rt az ország határán túl? Persze!
A k k o r v iszo n t hallgasson! - S m egint bele­
m arko ltam az áruba.
D ühösen m orgott, m akacsul hadonászott
az asztal fölött, sőt ki is kapott a ke ze m b ő l egy
sütem ényt, s visszatette a helyére. Dühösen
az asztalra csaptam , s a rendőrséggel fenye­
getőztem .
- K öszönje m e g jóságom at! - m ondtam . -
Ha elvenné m m indazt, am i nekem jár, azon­
nal tö nkrem e nne, m ert annak idején óriási
össze g h e z juttattam . De nem kell annyi: m eg­
elégszem a felével. S ráadásul többé nem is

- 208 -
jö v ö k vissza. Isten m ents, a m agafajta e m b e ­
rekkel ne m érintkezem .
Végre odavetett n ég y öt kalácsot. A ljasul
fölsrófolta az árakat, m a jd rám szólt, h o g y
m o s t m ár lóduljak. T o v á b b p ö rö lte m vele;
e rősköd tem , h o g y le galább e g y ko ro n á va l
m egcsalt, s egyé bként is gyalázatosan kiszi­
polyozott.
-T u d ja , h o g y a tö rvé n y szigorúan bünteti
az ilyen hitványságot? - kérdeztem . - V igyáz­
zon magára! Vén szam ár, ö rö k ö s b ö rtö n b e
kerülhet! - Erre m é g egy sütem ényt a m ar­
kom ba nyom ott, s szinte vicso ro g va kö vetel­
te, h o g y m enjek.
S otthagytam .
- He, so se m láttam ilyen alam uszi sütem é­
nyes kofát! - A téren átm enet fo lyto n m a jszo l­
tam, s ócsároltam a zsugori öregasszonyt. El­
ism ételtem párbeszédünket, s úgy éreztem ,
h o g y az ö sszecsa pásbó l diadalm asan kerül­
tem ki. A já ró ke lő k szem e láttára ettem és szó ­
nokoltam .
S a sütem ény roham osan fogyott; a renge­
teg kalács m eg sem kottyant éhségem nek.
Jóságos atyám , igazán nem ko ttya n t m eg!
M ohóságom ban m a jd n e m bekaptam az utol­
sót is, am elyet kezdettől fogva a v o g n m a n d
utcai fiúcskának, a v ö rö s szakállú m e ré n ylő
áldozatának szántam . S zegény apróság, ál­
landóan előttem lebegett! E gy pillanatra sem
felejtettem el, hogyan ugrott föl, sírt és szitko­
zódott. Fölnézett rám is, a m iko r a v ö rö s kö p é ­
se a fejére loccsant, h o g y lássa, ne m nevetek-
e rajta. V ajon lent találom-e m ég? Jól kiléptem ,
h o g y m ie lő b b leérjek a V o g n m a n d utcába. Ott

- 209 -
rohantam el, ahol széttéptem a drám át, s ahol
néhány papírszelet to vá b b árulkodott kétség-
beesésem ről, elsiettem az im ént elképesztett
re n d ő r mellett, s végül le zökkentem a lé pcső­
nél, ahol a fiúcska m egszégyenült.
A g y e rm e k n e m vo lt ott. A z utca szinte telje­
sen kihalt. Lassanként besötétedett; a fiúcska
m ár nyilván bem ent. Ó vatosan letettem a sü­
tem ényt, neki a kapunak; ke m é n ye n b e k o ­
pogtattam , s n yo m b a n eliram odtam . „B izo­
nyosa n m egtalálja! - biztattam m agam at. - Mi­
helyt kijön, rögtön megtalálja!" S az együgyű
ö rö m ö m tő l k ö n n y szökött a szem em be.
V isszaballagtam az öbölbe.
Most nem voltam éhes, de a sok édesség
fölkavarta g yom rom a t. M egint a legvadabb
gon d o la to k kergetőztek a fejem ben: ha titok­
ban elvágnám valam e lyik hajó kötelét, vagy
hirtelen tüzet kiáltanék? T o vá b b bandukolok,
leülök e g y ládára, s ö ssze ku lcso lo m keze­
met. Fejem egyre nehezebb. N em m ozdulok,
nem is k a p a szko d o m sem m ibe.
Kábán b á m u lo m a C opégorót, az o ro sz
zászlós három árbocost. Valaki a korláthoz tá­
m aszkodik; a bal oldal p iro s lám pásai a fejére
h u n y o ro g n a k . F ö lá llo k s á ts z ó lo k hozzá.
S em m i cé lo m sincs a beszélgetéssel, nem is
vá ro k választ. O davetem :
- M ikor indul, kapitány úr?
- N em sokára! - feleli az em ber. Svédül be­
szél, tehát nyilván finn.
- Hm. Nincs üres helye? - E bben a pillanat­
ban olyan m in d e g y volt, igent m ond-e vagy
nem et. Fásultan néztem rá.

- 210 -
 - Nincs! - m ondta. - L e g fö lje b b hajósinas
kellene!
Hajósinas! M egrezzentem , lekaptam pápa­
szem em et, zseb e m b e csúsztattam , ráléptem
a bürüre, s fölbo torkálta m a kapitányhoz.
- G yakorlatlan vagyo k! - m o ndtam . - De
rám bízhat bárm it! Hová készül?
- Ballaszttal Leedsbe, s szénnel Cádizba.
- H elyes! - e rő s z a k o s k o d ta m . - N e ke m
m indegy, hova m együnk. M indent vállalok.
Egy ideig tanakodott.
- S osem hajóztál? - kérdezte.
- Nem. De, ism étlem , nem félek sem m ifé le
m unkától. Már próbáltam egyet-mást.
Újra eltűnődött. Már eltökéltem , h o g y vele
tartok, s m ost m eghökkentem , h o g y vissza ­
zavar a partra.
-N o s , h o g y gondolja, kapitány úr? - b ö k ­
tem ki végül. - Igazán m egteszek m indent,
am it kell. A m it kell?! H aszontalan fickó volnék,
ha csak azt vége zn é m el, am it rám bíz. Ha kell,
egyfolytában állok két őrséget. N em ism erek
lehetetlent.
- Hát m egpróbálhatjuk! - m ondta, s fogad­
kozá so m hallatára e lm o so lyo d o tt. - Ha baj
lesz, A ngliában elválhatunk.
-T e rm é s z e te s e n ! - ö rv e n d e z te m . S újra
e lm o n d ta m , h o g y ha baj lesz, A n g liá b a n
hagyhat.
így fogadott föl.
Kint a fjordba n lázasan és elcsigázottan ki­
egyenesedtem ; vissza n é zte m a szá ra zfö ld
felé, s e g ye lő re e lb ú csú zta m a váro stó l, a
fénylő ablaksorokkal tündöklő Kristianiától.