GYARMATBIRODALMAK A XX.

SZÁZAD ELEJÉN
Versengés a gyarmatokért

A 19. század első felében a vezető európai államok kereskedelmi raktárak és katonai támaszpontok sorát hozták létre Ázsia és
Afrika part menti vidékein. Később a szárazföldek belső területeit is elfoglalták, és gyarmatokká alakították azokat. Az ott élő
népeket leigázták, és gyakran európai szabályokat és szokásokat vezettek be. Hatalmas területek kerültek így különösen Nagy-
Britannia és Franciaország ellenőrzése alá a világ számos pontján.
A gyarmatosításba csak később bekapcsolódó európai országoknak, mindenekelőtt Németországnak azonban már csak kisebb
területek meghódítására volt lehetősége. Ezért a németek egyre hangosabban követelték a világ újrafelosztását.
A 20. század kezdetére megnőtt az ellentét a gyarmatosító országok között. A nagyhatalmak éles birodalomépítő versenybe
kezdtek egymás ellen az Európától távoli vidékeken is.

A hódítások okai és céljai

A világ gyarmatosításában a nemzeti büszkeség és küldetéstudat fontos szerepet játszott. A gyarmati terjeszkedés versenyéből
egyik nemzet sem akart kimaradni. Magukra úgy tekintettek, mint a modern keresztény civilizáció képviselőire, akiknek az a feladata,
hogy elvigyék a tudást, illetve a hitet a fejletlen és barbár népeknek.
A gyarmatosítás oka még inkább az volt, hogy a fejlett európai gyáripar jelentős nyersanyaglelőhelyeket remélt a még ismeretlen
területeken. A nagy kereskedelmi vállalatok pedig a gyarmatok terményeinek (például a tea, gyapot, selyem) Európába szállításából,
illetve az európai árucikkek gyarmati eladásából számítottak jelentős bevételekre. Minden ország fegyveresen is igyekezett
biztosítani kereskedelmi útvonalait és a gyarmatokon élő állampolgárai biztonságát. A tartós katonai jelenlét pedig a további
terjeszkedést is megkönnyítette a távoli földrészeken
Élet a gyarmatokon
A meghódított területeket rendszerint nyelvi, vallási és
politikai megosztottság jellemezte. India területén például
közel hatszáz helyi uralkodó osztozott, ami megkönnyítette a
brit gyarmatosítók dolgát. Az európaiak technikai fölénye a
modern fegyverek terén is megmutatkozott. Ezt kihasználva
a 19. század utolsó harmadában uralmuk alá hajtották
Afrikát és Délkelet-Ázsia nagy részét. Kína is félgyarmattá
vált: katonailag nem szállták meg, de politikai és gazdasági
tekintetben alárendelődött az európai
nagyhatalmaknak. Japán ugyanakkor belső
modernizálásának köszönhetően elkerülte a
gyarmatosítást.
A gyarmatosítás következtében az elfoglalt területek
modernizálódtak. Kiépült a vasúthálózat, sok helyen európai
mintájú iskolarendszert vezettek be. A meghódított lakosság
döntő részének az életkörülményei azonban nem
javultak. Sőt, az európai kereskedők és a fejlett gyáripar
megjelenése következtében tömegek vesztették el addigi
munkájukat. A hatalmas népességgel rendelkező
területeken sokan maradtak mezőgazdasági művelésre Egy brit katonatiszt indiai szolgáival
alkalmas föld nélkül. A kiirtott erdők és az elhanyagolt Miként tükrözi a fénykép a helyzetet?
csatornák miatt árvizek is pusztítottak. Ezért nőtt az
elszegényedés, gyakori volt az éhínség.
 FELADATOK

1. A térképen a XX. Század eleji gyarmatbirodalmak

vannak feltűntetve (az anyaország és a gyarmatok
ugyanazzal a színnel vannak jelölve).
Tanulmányozd a térképet, majd állapítsd meg
melyik ország rendelkezett a legnagyobb
gyarmatbirodalommal?

2. Melyik állam nem rendelkezett gyarmattal?

3. Figyeld meg a német gyarmatok elhelyezkedését!

Mit állapíthattok meg?

4. Mi volt a véleménye a rajz készítőjének az angol

gyarmatosításról? Azonosítsuk az egyes térségeket!

Az angol polip karjai messzire elérnek

 Kell-e gyarmatosítani?
Bismarck német kancellár sokáig ellenezte a gyarmatosítást, mert az
európai erőegyensúly fenntartását fontosabbnak gondolta. 1888-ban így
nyilatkozott:
„Az én Afrika-térképem Európában van. Itt fekszik Oroszország,
és itt (…) Franciaország, s mi középen vagyunk; ez az én Afrika-
térképem.”

Az új uralkodó, II. Vilmos császár viszont 1900-ban már így

gondolkodott Németország szerepéről:
„Véleményem szerint harminc évvel ezelőtt a német nép nem
OTTO VON BISMARCK azért harcolt és ontotta vérét fejedelmeinek vezetése alatt, hogy most
nagy külpolitikai döntéseknél a háttérbe szoruljon. Ha ez bekövetkezne,
akkor a német nép egyszer s mindenkorra elveszítené világhatalmi
helyzetét, amelyet nem vagyok hajlandó elfogadni. Ezért kötelességem,
sőt legszentebb kiváltságom a megfelelő, sőt, ha szükséges, embertelen
eszközök kíméletlen alkalmazása.”

5. Fogalmazd meg a Bismarck és II. Vilmos közötti vita lényegét

az idézetek alapján!

II. VILMOS