ELEKTROMOS GÉP-ÉS

KÉSZÜLÉKSZERELŐ
MESTERVIZSGÁRA
FELKÉSZÍTŐ JEGYZET

Budapest, 2014
 Szerzők:
Kővári András

Lektorálta:
Tátrai István

Kiadja:
Magyar Kereskedelmi és Iparkamara

A tananyag kidolgozása a TÁMOP-2.3.4.B-13/1-2013-0001 számú, „Dol-

gozva tanulj!” című projekt keretében, az Európai Unió Európai Szociális
Alapjának támogatásával valósult meg.

A jegyzet kizárólag a TÁMOP-2.3.4.B-13/1-2013-0001 „Dolgozva tanulj”

projekt keretében szervezett mesterképzésen résztvevő személyek részére,
kizárólag a projekt keretében és annak befejezéséig sokszorosítható.
2
 TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés ...................................................................................................................... 6
2. A villamos gép fogalma és felosztása ........................................................................... 7
2.1. A villamos gépek fogalma ..................................................................................... 7
2.2. A villamos gépek felosztása .................................................................................. 7
3. Villamos gépek szerkezeti felépítése ............................................................................ 8
3.1. Állórész vastest ...................................................................................................... 9
3.2. Állórész tekercselés ............................................................................................. 11
3.3 Pajzsok.................................................................................................................. 13
3.4. Csapágyazás ........................................................................................................ 13
3.5. Kefetartó szerkezet felerősítése ........................................................................... 15
3.6 Szénkefék ............................................................................................................. 16
3.7 Fogórészek, tengelyek .......................................................................................... 18
3.8 Kommutátorok ...................................................................................................... 21
3.9 Csúszógyűrűk ....................................................................................................... 23
4. Villamosságtani ismeretek .......................................................................................... 24
4.1. Egyenáramú hálózatok ........................................................................................ 25
4.2 Mágneses körök .................................................................................................... 28
5. Egyenáramú forgógépek ............................................................................................. 31
5.1 Egyenáramú gépek szerkezeti felépítése, működése ............................................ 31
5.2 Egyenáramú generátorok kapcsolási vázlata, üzemi jellemzők ............................ 39
5.2.1 Külső gerjesztésű generátor........................................................................... 39
5.2.2 Párhuzamos gerjesztésű generátor ................................................................. 40
5.2.3 Vegyes gerjesztésű generátor ........................................................................ 41
5.2.4 Soros gerjesztésű generátor ........................................................................... 42
5.3. Egyenáramú motorok .......................................................................................... 44
5.3.1. Állandó mágnesű motorok ........................................................................... 45
5.3.2 Külső gerjesztésű egyenáramú motor ............................................................ 45
5.3.3 Soros gerjesztésű egyenáramú motor ............................................................ 46
5.3.4 Párhuzamos gerjesztésű egyenáramú motor .................................................. 46
5.3.5 Vegyes gerjesztésű egyenáramú motor ......................................................... 47
5.4 Különleges egyenáramú motorok ......................................................................... 47
5.4.1 Erősítőgépek .................................................................................................. 47
5.4.2 Egyenáramú fordulatszámmérő generátorok ................................................. 48
5.4.3 Léptetőmotorok ............................................................................................. 48
5.5 Egyenáramú gépek fordulatszám szabályozása .................................................... 49
5.6 Egyenáramú motorok fékezése ............................................................................. 50
5.6.1 Dinamikus fékezés ........................................................................................ 50
5.6.2 Energia visszatáplálásos fékezés ................................................................... 50
5.6.3 Ellenáramú fékezés ....................................................................................... 50
5.6.4 Egyenáramú motorok indítása ....................................................................... 51
5.6.5 Egyenáramú gépek veszteségei ..................................................................... 52
5.7 Egyenáramú gépek vizsgálata ............................................................................... 53
6. Szinkrongépek............................................................................................................. 53
6.1 Szinkrongépek szerkezeti felépítése ..................................................................... 54
6.2 Működési elve ...................................................................................................... 55
6.3 Szinkrongépek üzeme ........................................................................................... 56
6.3.1 Üresjárási üzemállapot .................................................................................. 56
3
 6.3.2 Ohmos terhelés .............................................................................................. 57
6.3.3 Induktív terhelés ............................................................................................ 58
6.3.4 Kapacitív terhelés .......................................................................................... 59
6.4 Szinkron gépek szabályozási és külső jelleggörbéi, hálózatra kapcsolása ............ 60
6.4.1 Szinkron generátorok terhelési jelleggörbéi .................................................. 60
6.4.2 A szinkrongép nyomatéka ............................................................................. 61
6.4.3 A szinkrongép zárlata .................................................................................... 63
6.4.4 „V” görbék .................................................................................................... 64
6.4.5 Szinkron gépek hálózatra kapcsolása ............................................................ 65
6.4.6 Szinkrongépek veszteségei ............................................................................ 67
7. Aszinkron gépek ......................................................................................................... 68
7.1 Aszinkron gépek felépítése ................................................................................... 68
7.2 Aszinkron motorok működési elve ....................................................................... 69
7.3.1 Csillagkapcsolás kialakítása .......................................................................... 71
7.3.2 Háromszögkapcsolás kialakítása ................................................................... 72
7.4 Aszinkron motorok indítása .................................................................................. 72
7.4.1 Az állórész indítási eljárások: ........................................................................ 72
7.4.2 A forgórész indítási eljárások: ....................................................................... 72
7.4.3 Az indító nyomaték megváltoztatása: ........................................................... 73
7.5 Gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott indítási módok .................................... 73
7.5.1 Álló motor közvetlen hálózatra kapcsolása ................................................... 73
7.5.2 Nehéz indítás ................................................................................................. 73
7.5.3 Ellenállásos indítás ........................................................................................ 74
7.5.4 Transzformátoros indítás ............................................................................... 75
7.5.5 Y-D indítás .................................................................................................... 75
7.5.6 Csúszógyűrűk közé iktatott ellenállás ........................................................... 76
7.5.7 Különleges horonykialakítás ......................................................................... 76
7.5.8 Lágyindítás .................................................................................................... 77
7.5.9 Goromba indítás ............................................................................................ 77
7.6. Frekvenciaváltó ................................................................................................... 78
7.8 Egyfázisú aszinkronmotor .................................................................................... 80
7.8.1 Szerkezeti kialakítása, működése .................................................................. 80
7.8.2 Egyfázisú motor segédfázissal és kondenzátorral ......................................... 81
7.8.3 Egyfázisú motor segédfázissal és indító kondenzátorral ............................... 82
7.8.4 Indító relés egyfázisú motor .......................................................................... 82
7.8.5 Állandó üzemű segédfázis és kondenzátoros egyfázisú motor ...................... 82
7.9 Aszinkron motorok fékezése ................................................................................ 83
7.9.1 Dinamikus fékezés ........................................................................................ 83
7.9.2 Ellenáramú fékezés ....................................................................................... 84
7.9.3 Generátoros fékezés ...................................................................................... 84
7.9.4 Aszimmetrikus fékkapcsolás ......................................................................... 85
8. Transzformátorok ........................................................................................................ 85
8.1 Transzformátorok felépítése ................................................................................. 85
8.2 A transzformátorok működése .............................................................................. 86
8.2.1 Villamos működési elv .................................................................................. 86
8.2.2 Üresjárási üzemállapot .................................................................................. 87
8.2.3 Terhelési üzemállapot ................................................................................... 88
8.2.4 Rövidzárási üzemállapot ............................................................................... 89
8.4 A transzformátor veszteségei és hatásfok ............................................................. 90
4
 8.5 Különleges transzformátorok................................................................................ 90
8.6 Transzformátorok párhuzamos üzeme, vizsgálata ................................................ 91
9. Villamos gépek meghibásodásai, javítási technológiák .............................................. 91
9.1 Villamos gépek jellegzetes hibái .......................................................................... 92
9.1.1 Forgórész diagnosztikai vizsgálatai ............................................................... 92
9.1.2 Ellenállás, impedancia mérés ........................................................................ 92
9.1.3 Menetzárlat-vizsgálat .................................................................................... 92
9.1.4 Forgórész mechanikai állapotának vizsgálata ............................................... 92
9.1.5 Állórész diagnosztikai vizsgálatai ................................................................. 92
9.2 Villamos gépek javítása ........................................................................................ 93
9.2.1 Mechanikus javítások .................................................................................... 93
9.2.2 Hibafelmérés utáni munkafolyamatok .......................................................... 93
9.3 Javítás utáni vizsgálatok ....................................................................................... 94
9.4 Különleges gépek vizsgálata................................................................................. 94
9.5 Működési próbák .................................................................................................. 94
9.5.1 Bejáratás ........................................................................................................ 94
9.5.2 Üresjárás........................................................................................................ 94
9.5.3 Járulékos szerelvények ellenőrzése ............................................................... 95
9.5.4 Kommutátoros váltakozó áramú gépek vizsgálata ........................................ 95
9.5.5 Egyenáramú gépek ........................................................................................ 95
9.5.6 Váltakozó áramú gépek ................................................................................. 96
10. Biztonságtechnika ..................................................................................................... 96
10.1 Biztonságtechnika, érintés elleni védelem .......................................................... 96
10.2 A szerelői ellenőrzés végrehajtása ...................................................................... 99
10.3 MSZ 1585 Villamos berendezések üzemletetése ............................................. 100
11. Szabványjegyzék..................................................................................................... 101

5
1. Bevezetés

A villamos energia az emberiség számára már pótolhatatlan az élet minden területén.

Amennyiben energia kimaradás történik a villamos rendszerben, azonnal felismerjük az
életünkben betöltött szerepét. Az ipar, a kereskedelem, a közlekedés, a távközlés - és foly-
tatni lehetne a felsorolást - számtalan formájában felhasználói a villamos energiának. A
villamos energia előállításához, átalakításához, szállításához, felhasználásához villamos
berendezésekre, villamos gépekre van szükség. Az ezeken a területeken dolgozók számára
folyamatos kihívás a szakmai ismeretek helyén való alkalmazása. Elég egy pontatlanság,
egy hiányos ismeret, máris súlyos következményekkel számolhatunk.
Ez a jegyzet az elektromos gép- és készülékszerelő mestervizsgára készülők számára kí-
ván segítséget nyújtani. Természetesen a jegyzet nem pótolhatja a szakkönyvek, a rende-
letek, szabványok ismereteit. A korábbi tanulmányok során számos elméleti és gyakorlati
ismeret megszerzésére került sor. A mestervizsga követelmények teljesítéséhez kívánunk
segítséget nyújtani az ismeretek rendszerezésével. Az egyes fejezetekben igyekeztünk a
legfontosabb ismeretekre, összefüggésekre ráirányítani a figyelmet. Nem a szóbeli tételsor
reprodukálása volt a célunk. A jegyzet meghatározott terjedelme nem tette lehetővé, hogy
olyan témakörökkel is részletesen foglalkozzunk, mint a szabályozástechnika, az új rajz-
jelek megismerése, szerelési-, kapcsolási- és áramutas rajzok bemutatása. Fontos terület
az érintés elleni védelem, hisz villamos berendezés védelem nélkül nem működhet. Szá-
mos üzemeltetési kérdés kifejtése csak érintőlegesen történt meg. A fontosnak tartott is-
meretek kiegészítésére természetesen van lehetőség. Ehhez segítséget nyújt a szakiroda-
lom, és a ma már nélkülözhetetlen világhálón elérhető szakmai anyagok. A jó szakember-
től elvárható, hogy a régi ismereteit profi módon alkalmazza, de fogékony legyen az új
ismeretek befogadására és alkalmazására is. Úgy gondoljuk, az eredményes vizsgát köve-
tően mód lesz arra, hogy a duális képzés keretein belül tanulókkal foglalkozzanak, elméleti
ismereteiket rendszerezzék és a komoly szakmai gyakorlati ismereteiket is átadják a szak-
munkás jelölteknek.
Reméljük jegyzetünkkel sikerült kellő mértékben az ismereteket rendszerezni, és a tar-
talmi anyagra építve, kiegészítve az elméleti és gyakorlati foglakozásokon hallottakkal,
hozzá tudtunk járulni az eredményes vizsga letételéhez.
Minden mesterjelölt hallgatónak sikeres felkészülést, eredményes munkát kívánunk.

6
2. A villamos gép fogalma és felosztása

2.1. A villamos gépek fogalma

A villamos gépek nélkülözhetetlen eszközei az energiatermelésnek, az energiaátalakítás-
nak, és a korszerű villamos hajtásoknak. A villamos gépek rohamos fejlődése az energia
előállításban, a felhasználásban, nagymértékben segítette elő a technikai fejlődést. Az élet
minden területén megtalálhatóak: az iparban, a szállításban, a mezőgazdaságban, a közle-
kedésben, az épületautomatizálásban, a gáz- és a vízkitermelésben, szolgáltatásban. Ma
már természetes, hogy a villamos gépekkel találkozhatunk a gyógyászatban, és a háztar-
tásokban is. A sokrétű felhasználás természetesen számos követelményt, kiviteli formát
hozott létre, de számos közös vonás is megtalálható, mint például a szerkezeti felépítés.
A villamos energiát villamos gépekkel állítjuk elő, melyet közvetlenül villamos gépek
hajtására használunk fel, illetve az igényeknek megfelelően kisebb, vagy nagyobb feszült-
ségűvé alakítunk át. Napjainkban a villamos motorok által hajtott gépek, gépsorok nélkül
elképzelhetetlen lenne a modern nagyipari termelés. Egyre nagyobb igény jelentkezik a
kisfogyasztók részéről a törpegépek alkalmazására. Ez az igény a jövőben várhatóan to-
vább fog növekedni.
A villamos gépek fogalma alatt azokat a gépeket értjük, amelyek a villamos energia elő-
állítását, a villamos energia átalakítását – valamilyen tulajdonságának megváltoztatását –
végzik, és a villamos energiából mechanikai energiát állítanak elő.
Napjainkban a villamos gépek gyártása során két jellemező fejlődési irány tapasztalható.
A nagygépek teljesítménye és méretei nőnek, a kisgépek méretei egyre csökkennek.
A villamos energiafogyasztás alakulását szemlélteti az 1. számú ábra.

1. ábra Energia fogyasztás megoszlása

Az ábrából is jól érzékelhető, hogy a napi villamos energiafelhasználás több mint 50%-t
a villamos motorok és hajtások teszik ki.

2.2. A villamos gépek felosztása

A villamos gépeket a villamos energia rendszerben elfoglalt feladatuk, működési módjuk,

rendeltetésük, áram nem, fázisszám, valamint szerkezeti főrészek szerint csoportosíthatjuk
A villamos gépek részletes felosztása a 2. számú ábrán látható.

7
 2. ábra Villamos gépek felosztása

Természetesen a felosztást tovább lehet folytatni az alábbiak szerint:

Szerkezeti főrészek szerint: állógépek, forgógépek
Működési módjuk szerint: egyenáramú gépek, szinkron gépek, aszinkrongépek, transzfor-
mátorok.
Fázisszám szerint: egyfázisú, háromfázisú villamos gépek.
A transzformátorok felosztása lehetséges felhasználásuk szerint, feladatellátás szerint,
szerkezeti kialakítás alapján, stb.
A továbbiakban a villamos forgógépek szerkezeti kialakításával, mindazokkal a szerkezei
részek bemutatásával kívánunk foglalkozni, melyek a gyakorlati életben előfordulnak. A
teljességre a jegyzet terjedelmi korlátai miatt nem törekszünk, de a legjellemzőbb sajátos-
ságokat, hibákat, azok feltárásának lehetőségeit, módszereit kívánjuk bemutatni.

3. Villamos gépek szerkezeti felépítése

Azokat az alkatrészeket, melyekből a villamos forgógépeket összeépítjük, szerkezetei ele-

meknek nevezzük. A szerkezeti részek két nagy csoportra bonthatók: aktív – és passzív
szerkezeti elemek.
Az aktív szerkezeti elemek:
 a mágneses fluxust vezető részek – lemeztest, pólusok,
 áramot vezető részek – csatlakozó kapcsok, kommutátor, tekercsek, szénke-
fék, bronzkefék, csúszógyűrűk,
 a szigetelés – kivezetések, tekercsek, vezetékek, átkötések szigetelése.
8
Ide tartoznak mindazok a szerkezeti elemek, amelyek a villamos forgógépek elektromág-
neses működéséhez szükségesek.
Passzív, vagy inaktív szerkezeti elemek:
Azokat a szerkezeti elemeket értjük alattuk, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a vil-
lamos forgógépek mechanikai, dinamikus és termikus működéséhez. Ide tartoznak a tartó-
, szorító-, záró és terelőszerkezetek, a működtető részek, a segédberendezések. Segédbe-
rendezéseknek tekintjük a pajzsokat, a csapágyfedeleket, rövidre záró szerkezetet, a ten-
gelyt, a légterelőt, és az olajellátó berendezést

3.1. Állórész – vastest

A villamos forgógépek két fő szerkezeti részből állnak: állórészből és forgórészből. Az

állórész az állórész házból és a lemeztestből áll.
Az állórész ház feladata, a lemezelés összefogása, a pólusok központos tartása, a lemeze-
lésben, vagy a pólusokon elhelyezett tekercselés, tekercselések befogadása, a pajzsok, a
kefetartó szerkezet, kefetartók helyzetének biztosítása, a hűtőlevegő irányítása, valamint
a gép belső szerkezeteinek védelme. Az állórész ház biztosítja a gép, gépek rögzítését,
felerősítését. Különleges esetekben az állórész házat vízszintes síkban osztva, két részből
készítik. Nagy gépek esetében nem ritka az állórész ház négy részre osztása. Ilyen nagy
villamos gépek lehetnek a szinkron motorok, darumotorok. Az osztott házú gépek eseté-
ben az összeszerelésnél nagyon fontos a lemezelések pontos illesztése, ezért erre fokozot-
tan figyelni kell.
A pajzsnak pontosan kell illeszkednie a házhoz. Erre különösen akkor kell ügyelni, ha a
pajzsokban vannak elhelyezve a csapágyak. Amennyiben nem központos, azaz a csap-
ágyak nem esnek egy vonalba, a csapágyak melegedni fognak. Ha a csapágy tengelyvo-
nala nem esik egybe az állórész furatának középvonalával, a légrés egyenlőtlenné válik.
Egyenáramú gépeknél nem kívánt szikrázás, míg váltakozó áramú gépek esetében a ki-
egyenlítő áramok jönnek létre. Ennek a következménye, ha a forgórész hozzáér az álló-
részhez.
A pajzsokat felerősítő csavarok osztása szimmetrikus. Ez lehetővé teszi a pajzsok szükség
szerinti elforgatását.
A ház fontos szerepet tölt be a levegő egyenletes sebességgel történő áramlásában.
Ügyelni kell a szennyeződések elkerülésére, mivel nem megfelelő hűtés esetén a villamos
gép üzemelési körülményei megváltoznak, meghibásodáshoz vezethetnek.
Az egyenáramú gépeknél az állórész ház benne van a mágneses körben, részt vesz az
indukció vonalak vezetésében, ezért a ház keresztmetszetét a mechanikai méretezés mellet
villamosan is méretezni kell. Az egyáramú gépek esetében a működéshez fontos a rema-
nens mágnesesség biztosítása, emiatt az állórész ház anyaga acéllemez, acélöntvény. A
főpólusok megfogása a házhoz, a felfekvő felület kialakítása korábban síklapú volt. Ma
már a főpólusok megfogása a házhoz esztergált felülettel történik.
A váltakozó áramú gépek háza nem vesz részt a mágneses erővonalak vezetésében. He-
gesztett kovácsolt vasból, vagy öntöttvasból készülnek. Vannak olyan villamos gépek is
melyeknek nincs házuk, a lemezeket a kerületre hegesztett laposvasak tartják össze és
ezekre történik a két pajzs, a felerősítő lábak és a kapocsléc felerősítése.
A vastestben a mágneses tér időbeli változása miatt feszültség indukálódik. Az ez által
fenntartott áram okozza a vaslemez Foucault – veszteséget, amely a vaslemez vastagságá-
nak négyzetével arányos. Az áram kialakulásának csökkentésére a vaslemezek vastagságát

9
a minimumra méretezik, a lemezeket egymástól elszigetelik. A váltakozó áramú gépek
állórésze lemezelt.
A vastesttel szemben támasztott követelmények:
 a kisajtolt lemezek a sajtolási szélek mentén ne legyenek sorjásak,
 a lemezek szigetelése egyenletes és minél vékonyabb legyen
 a hornyok a körvonalai összesajtolt állapotban tökéletesen fedjék egymást- a lemez-
test tengelyirányú mérete mindenhol azonos legyen.

A lemeztest nagy szilícium tartalmú acéllemez, melyet dinamólemeznek nevezünk.

A transzformátor- és dinamólemezek minőségét a szilícium- (Si) tartalom határozza meg.
Növekedésével csökken a hiszterézis és az örvényáramú veszteség, nő a permeabilitás és
a fajlagos villamos ellenállás. A permeabilitás szempontjából célszerű 2-2,3% szilícium-
mal ötvözni. A Si növeli az anyag keménységét, de ezzel rontja az alakíthatóságot. A szi-
líciumtartalom mellett a mechanikai tulajdonságokat az anyagban lévő feszültségek, a kü-
lönféle mechanikai igénybevételek, a megmunkálás (hengerlés), és a hőkezelés is befo-
lyásolja.
Dinamólemezek
A dinamólemezek ötvözői a szén (0,1%), a szilícium (0,4~2,3%) és mangán (0,2-0,35%).
A dinamólemezeket, amelyek vastagsága 0,5-1 mm, általában melegen hengerelik, így
finomszemcsés anyagszerkezet alakul ki. Szigetelésükre általában lakkokat használnak.
Mint korábban már utalást tettünk rá, dinamólemezekből készítik az erősáramú villamos
gépek álló- és forgórészeihez a megfelelő profilú lemezeket.
Transzformátorlemezek
A transzformátorlemezek szenet (0,06%), szilíciumot (2,2-4,2%) és mangánt (0,1-0,2%)
tartalmaznak. A lemezanyagok közül legelterjedtebbek a 4% Si ötvözésűek. Táblalemez-
ben, lágyított állapotban vagy különféle lemez maglap alakzatokban kerülnek forgalomba.
A lemezek felületét általában szigetelik az örvényáramú veszteségek megelőzése érdeké-
ben. A Hypersil hidegen hengerelt anizotróp lemezt szalagban 0,04-0,35 mm vastagság-
ban gyártják. A Permalloy B, ill. Permalloy C kiváló mágneses tulajdonságát lágyító hő-
kezeléssel érik el. (Ezek az ötvözetek valójában Ni-Fe ötvözetek, csak a felhasználási
módjuk miatt tárgyaljuk azokat a vasötvözetekkel együtt). Ezeket a vasmagként használt
lemezeket egymással összefüggő, tömör szigetelőréteggel választják el. Ez lehet papírszi-
getelés, foszfátozás, magnéziumszilikátos szigetelés stb.
A transzformátorlemezek szerelésekor vigyáznunk kell a szigetelésre, mert ha az megsé-
rül, megnövekszik az örvényáramú veszteség.
Lemezelés
A lemezek összerakásakor a lemeztest hosszának megfelelő számú lemezt összefűzve –
összeszorító csavarokkal - vezetőlécekre raknak illetve fűznek be, majd tengelyirányú hid-
raulikus sajtolással méretre sajtolják. Kisebb helyszíni javításoknál szorítótárcsa alkalma-
zása is megengedett. Gondosan ügyelni kell arra, hogy az axiális méretnek megfelelő
mennyiségű lemezt sajtoljunk be, ellenkező esetben nem lesz elég kemény a lemezelés.

10
 3. ábra Állórész lemezelési hiba1 4. ábra Lemezelési hiba a forgórészen2

3.2. Állórész tekercselés

A villamos gépek tekercselésének anyaga elektrolitikus réz, vagy alumínium. Jellemzően,

- mivel az alumínium jelentős hátránya a kisebb teljesítmény, a meghibásodás fokozottabb
lehetősége - az elektrolitikus réz alkalmazása terjedt el.
Az egyfázisú aszinkron motorok esetében a fáziseltolódáshoz szükséges ellenállást egybe
építik a segédfázissal. Az ellenállásanyag sárgaréz, melynek a fajlagos ellenállása na-
gyobb, mint az elektrolitikus rézé.
A vezetők keresztmetszete a gyakorlatban a kisgépekhez kör kersztmetsztű, míg a na-
gyobb teljesítményűekhez négyszögletes alakú húzott vezetőket alkalmaznak.
A vezetők szigeteléséhez a gyakorlatban figyelembe kell venni, a menetek között fellépő
feszültségkülönbséget, az üzemeltetés során kialakuló maximális üzemi hőmérsékletet, a
fellépő mechanikai igénybevételt.
Az alkalmazott szigetelőanyagok lehetnek:
 pamutszigetelés,
 zománc – pamutszigetelés,
 lakkszigetelés,
 különleges fonott szigetelés,
 fonott – szövött szigetelés,
 szalagozás,
 lakkpapír szigetelés,
 gumiszigetelés,
 rásütött mikacső,
 eloxálás,
 szilikon szigetelés.

Tekercs és horonyszigetelés kialakítása során figyelembe kell venni, hogy a villamos gép
milyen feszültségszinten működik. Amennyiben a tekercset gumi, vagy mikacső szigete-
léssel látják el, úgy a horonyszigetelés elhagyható. Ezek hiányában a hő – és mechanikai
igénybevétel miatt a horonyszigetelést el kell készíteni.

1
http://elektroszer.5mp.eu
2
http://elektroszer.5mp.eu
11
 Kis – és középfeszültségű gépek esetében a horonyszigetelés prespán, vagy papír
alapú, 0,2-0,5 mm vastag lemez két – három rétegben.
 Nagyfeszültségre kizárólag mikacsővet alkalmaznak. A mechanikai védelem céljára
egy réteg pergamen papírt sütnek rá.
 A pólustörzs, a cséve szigetelése prespánból, vagy papírból, rásütéssel, vagy rácsa-
varással készül. Amennyiben olajban kifőzött fa, vagy bakelit távolságtartó betéteket
helyeznek a tekercs és a cséve, a pólustörzs közé, akkor levegőszigetelés kerül alkal-
mazásra.
A villamos gépekre vonatkozó szigetelési osztályokat az 1. számú táblázat tartalmazza.
1. számú táblázat
Osztály Legnagyobb megengedett Szigetelőanyagok
hőmérséklet (0C)
E 120 Papírbakelit, textilbakelit, kikeményített
présmassza, triacetátfólia
B 130 Üveg, szilikátrost, csillám kötőanyaggal,
B osztályú műgyantalakkok
F 155 Üvegszálas szilikátrost, műgyantával átita-
tott csillám
H 180 Szilikon, csillám, szilikongyantával átita-
tott üvegszál

A tekercsfej szigetelése kisgépek esetében bevonó lakk, közép – és nagy gépek esetében
kizárólag szalagozással készül. Felújítás során különös figyelmet kell fordítani arra, hogy
a lakkozás esetén milyen lakk kerül alkalmazásra, mivel a spiritusz és benzin lakk rosszul
tapad egymáshoz. Ennek következménye a lakkréteg felhólyagosodása, felrepedezése. A
lakkozást követően huszonnégy órás természetes száradás, majd nagyfeszültségen 5 – 8
órai kifűtés következik. A feszültség alá helyezés csak ezek után valósítható meg.
A tekercselés rögzítése során ügyelni kell arra, hogy az áramjárta vezetők között azonos
áramirány esetén vonzó erő, míg ellentétes áramirányok esetén taszító erő lép fel. Mivel a
villamos gép jelentős mennyiségű tekercselemet tartalmaz, ezek egymásra jelentős me-
chanikai erőhatást fejtenek ki. Ezt az igénybevételt a vastest még fokozza. Az állórészen
elhelyezett tekercsekre a következő erők hatnak:
 az egyes fázisokat egymástól eltávolítani igyekvő erők,
 a tekercseket egymáshoz szorító erő,
 a tekercsfej és vastest között fellépő húzó erő.
Itt említjük meg, hogy a forgórészen elhelyezett vezetőkre még centrifugális erő is hat.
A villamos gépeknél az üzemmódból adódóan, ezek az erőhatások gyakoriságukat te-
kintve fokozódhatnak. A gyakori indítások nagy áramlökéseket jelentenek, de hasonló ha-
tás lép fel üzemzavar, vagy zárlat esetén is.
A tekercsek megfelelő rögzítésére, a tekercsek elmozdulásának megakadályozására a te-
kercseket horonyléccel látják el. A horonyléc anyaga olajban kifőzött bükkfa. Esetenként
előfordulhat kőrisfa alkalmazása is. Különleges esetekben bakelitből, textil-bakelitből
lyuk nélküli bakelitcsőből készülnek. A kiékelés nagy gépek esetében a nagy kerületi se-
besség, a fellépő centrifugális erők miatt fém horonyléc, melyet horonyéknek is neveznek.
A tekercsek rögzítését az 5. – és 6. számú ábra tartalmazza.

12
5. ábra Tekercsfej rögzítése3 6. ábra Tekercsek rögzítése4

Kivezetések, kapocsléc kialakítása minden esetben olyan legyen, hogy megfeleljen a vil-
lamos gép feszültségszintjének. Ügyelni kell a jó megfogásra, az esetleg fellépő áramlö-
kések hatása miatt. Figyelembe kell venni a rezgésből származó igénybevételt. Elegendő
helyet kell biztosítani a ki – és bekötéshez. A tekercskivezetések egyértelműen beazono-
síthatóak legyenek.

3.3. Pajzsok

A pajzsok feladata, hogy kellő mechanikai védelmet biztosítson idegen testeknek a gép
belsejébe történő bejutása ellen. Megfelelő védelmet biztosít az állórészen elhelyezett
áramjárta vezetők – tekercsek – megérinthetősége ellen. Esetenként előfordul, hogy a fel-
erősítő furatokat a pajzson helyezik el. Itt ügyelni kell a kellő mértékű felfekvő felület
biztosítására. A pajzs alakja általában a kialakított tekercsfej alakját követi. Kiemelt fi-
gyelmet kell fordítani a pajzs és a tekercsfej közötti távolság betartására. Be kell tartani a
kúszóáramút és az átívelésre vonatkozó biztonsági távolságokat.
Kúszóáramút: a szigetelőanyag felületén mért, az a legkisebb távolság, amely a külön-
böző feszültség alatt álló fémszerkezet egymástól, vagy a földelt fémrészektől, a faltól,
alaptól elválasztja.
Átívelési távolság: az a levegőben mért legkisebb távolság, amely a különböző feszültség
alatt álló fémrészeket egymástól, vagy a földelt fémrészektől elválasztja.
A kúszóáramút és az átívelési távolságra vonatkozó előírásokat az MSZ 4833 szabvány
tartalmazza.

3.4. Csapágyazás

A villamos forgógépek csapágyazásának meghatározása gondos tervezést, kivitelezést kö-

vetel meg. Ahhoz, hogy a csapágyazási feladat jól kerüljön megoldásra, legelső lépés a
csapágyakat terhelő erők meghatározása. A csapágyak terhelése különböző lehet.
A csapágyazás akkor tekinthető tisztán axiálisnak, ha, a gépen belüli igénybevételeknek
számottevő radiális komponense nincs, és a villamos forgógéppel összekapcsolt hajtó,
vagy hajtott gép a villamos gép csapágyára nem származtat át sugárirányú erőket.

3
http://elektroszer.hupont/felhasznalok_uj
4
http://elektroszer.5mp.eu
13
A csapágyazás akkor tekinthető tisztán radiálisnak, ha, a gépen belüli igénybevételeknek
számottevő axiális komponense nincs, és a villamos forgógéppel összekapcsolt hajtó, vagy
hajtott gép a villamos gép csapágyára nem származtat át tengelyirányú erőket.
Gördülő csapágyak:
A villamos forgógépek csapágyazása elsősorban a gépek nagyságától függ. A kisgépek
esetében megfelelő az egysoros mélyhornyú golyóscsapágy, de nagyobb gépek esetében
legalább az egyik oldalon önbeálló csapágyat kell alkalmazni. Ennek oka, hogy a gyártási
tűrések, a szerelési pontatlanságok, a hő dilatáció miatt csak az egyik oldal lehet „megfo-
gott”, mert ellenkező esetben a befeszülés állapota állhat elő.

A csapágyak kiválasztása gondos, körültekintő feladatot jelent. Az alábbiakban megemlí-

tünk néhány gyakorlati alkalmazást:
 kis gépek esetében golyóscsapágy
 nagy terhelések esetén görgőscsapágy
 a mélyhornyú golyóscsapágy radiális és axiális terhelések felvételére is alkalmas
 golyós talpcsapágy kizárólag axiális erők esetén alkalmazható
 önbeálló görgős talpcsapágy axiális és radiális erők esetén is használható
 önbeálló golyós-, vagy görgőscsapágyak, akkor kerülnek alkalmazásra, ha a ház és
csapágy középvonala között, üzemelés alatt szögeltérés léphet fel
 ferde hatásvonalú golyóscsapágyat, önbeálló görgőscsapágyat, vagy kúpgörgős
csapágyat együttes radiális és axiális erők fellépése esetén alkalmazunk.

A csapágyak terhelhetősége és élettartama szempontjából a névleges méretek mellett az

alábbi adatokat kell megadni:
 a csapágy statikus határterhelését,
 a csapágy dinamikus alapterhelését,
 a csapágy határfordulatszámát.

A csapágyak kenéséről folyamatosan gondoskodni kell. A kenéshez csapágyzsírt, vagy

előírt minőségű kenőolajat alkalmazunk.
A csapágyzsírokkal szemben támasztott követelmények:
 vegyi és mechanikai szempontból káros anyagot nem tartalmazhat,
 ne legyen olajkiválásra, besűrűsödésre és gyantásodásra ne legyen hajlamos,
 a zsír cseppenéspontja lényegesen magasabb legyen, mint a legnagyobb üzemi hő-
mérséklet.

A gördülőcsapágyak kenésére az alábbi zsírok kerülnek leggyakrabban alkalmazásra:

 Liton zsír: magas cseppenéspontú, dermedési pontja nagyon alacsony. A vízzel
szemben érzéketlen. A cseppenéspontjának túllépése esetén sem megy tönkre. Jó ke-
nőképességű, jól tapadó, finom tapintású.
 Hő- és fagyálló gördülőcsapágy zsír: kőolaj finomítványból állítják elő, alcsony
dermedéspontú. Cseppenéspontjának túllépése esetén sem megy tönkre, ezért hőál-
lónak tekinthető. A korrózió és víz ellen nem ad megfelelő védelmet. Szálhúzó tu-
lajdonsága miatt a nyitott kenési helyekről könnyen kiszóródik. Zsírpumpával nehe-
zen adagolható.

14
Siklócsapágyak:
A gördülőcsapágyakon kívül egyes villamos gépekben siklócsapágyak is előfordulhatnak.
A siklócsapágyakkal szemben támasztott követelmények:
 üzembiztonság,
 futáspontosság radiálisan és axiálisan,
 jó szükségfutási tulajdonság,
 kismértékű kopás,
 jó rezgéscsillapítás,
 minimális súrlódási veszteség.

A siklócsapágyak szerkezeti elemei közül a csap a forgórészen van kialakítva. A perselyek

anyagával szemben támasztott követelményeknek többféle anyag is megfelel, a legelter-
jedtebb perselyanyagok a csapágybronzok. A réznek ónnal alkotott ötvözetét ónbronznak
vagy egyszerűen bronznak nevezzük. A 9.3-13.0% óntartalmú bronzok. a csapágybron-
zok. Ezek a lágy vegyes kristályokon kívül kemény kristályokat is tartalmaznak, a lágy
alapanyagba ágyazva. Az ilyen kristályszerkezet alkalmassá teszi a bronzot csapágybélé-
sek, perselyek készítésére. A 9,3% ónt tartalmazó bronzokat nagy fordulatszámú és kis ter-
helésű siklócsapágyakban használjuk. Az óntartalom növekedésével a csapágybronz ke-
ményedik. Így 13,0% ónt tartalmazó csapágybronzból főleg nagy terhelésű és kis fordu-
latszámon üzemeltetett csapágyakat gyártunk. Jó kopásállósága miatt a csapágybronzot
egyéb siklófelületek pl. csavaranyák és csigakerekek készítésére is használjuk.
A műanyagok elterjedésével folyamatosan előtérbe került csapágyperselyként való alkal-
mazásuk is. Hátrányuk, hogy rossz hővezetők.
A terhelhetőségük az alábbi tényezőktől függ:
 a persely falvastagságától,
 kenési módtól,
 az alkalmazott kenőanyagoktól,
 kerületi sebességtől,
 hűtéstől,
 csapágyhézagtól, simaságtól,
 felületi nyomástól.

3.5. Kefetartó szerkezet felerősítése

A kommutátoros és csúszógyűrűs gépeknél találhatjuk a kefetartó szerkezetet, amelynek

elhelyezésére, felerősítésére különböző megoldások alakultak ki. A kefeszerkezet a kefe-
hídból, a kefeorsókból és a szénkefékből áll.
A kefetartó anyaga réz, sárgaréz, bronz, ritkábban acél. Készülhet precíziós öntéssel, de
előfordul a lemezekből szegecseléssel készült kefetartó szerkezet is.
A kefetartó szerkezetek lehetséges megoldási módjai:
 Elforgatható kefetartó híd: kis – és középnagyságú gépeknél.
 Mereven felerősített kefetartó csap: csúszógyűrűk keféi részére szinkronmotorok-
hoz, kis- és közepes generátorokhoz.
 Pajzsra mereven felerősített kefetartó csap: Nagy áramerősségű egyenáramú mo-
torok vagy generátorok esetében. A pajzs kismértékű elforgatása lehetővé teszi a
semleges vonal beállítását.

15
 Különálló kefehíd: Közvetlenül az alaplemezre kerül felerősítésre. Turbógeneráto-
rok, szinkron kompenzátorok csúszógyűrűinél, nagy gépeknél használatos.
 Kefehíd nélküli gép: Törpemotoroknál, ahol a kefetartó közvetlenül a pajzsban van.

7. ábra Kefetartó szerkezet5 8. ábra Kiemelt kefék a kefetartóból6

A kefetartókkal szemben támasztott követelmények:

 A kefe lehetőleg kis tömegű legyen, a kefenyomó szerkezet ne növelje jelentősen a
kefe tömegét.
 A kefe állandóan teljes felületével feküdjön a csúszófelületre
 A kefetartó mozgó alkatrészei kis súrlódásúak legyenek.
 Beékelődés, beszorulás ne következzen be.
 A kefetartó kellő mértékben merev legyen, a rezgésekkel a gép rezgéseivel ne kerül-
jön rezonanciába.
 A minimális kefenyomás biztosított legyen
 A kefék könnyen cserélhetőek legyenek.
 A kefeék cseréjénél a kefebeállításnak és a kefenyomásnak nem szabad változnia.
 A kommutátor és csúszógyűrűk felszabályozása esetén a kefetartók sugárirányban
könnyen utánállíthatók legyenek.
 Az egyes kefetartók a kefecsapról könnyen leszerelhetőek legyenek.

3.6. Szénkefék

Feladatuk a kommutátor és a csúszógyűrűk palástja mentén a forgórész áramának a teker-

cselésbe, vagy abból ki vezetése.
A kefék tulajdonságaival részletesen az MSZ 2118 szabvány foglalkozik. A kefékkel
kapcsolatosan a hőmérséklet hatását, a fellépő feszültségesést, a kefék terhelés hatására
bekövetkező változásokat említjük meg.
A teljességkedvéért megemlítjük, hogy elsősorban a kis – és törpemotorok esetében egyre
elterjedtebb a szintetikus lakkal kötött szén- és grafitkefe.
A szénkeféket az MSZ 2118 számú szabvány az alapanyag összetétele alapján az 1. számú
táblázat szerint, az alábbi csoportokba sorolja:

5
http://oldradio.tesla.hu/szetszedtem/002kinzodekopírfuresz/kinzodekoprfuresz.htm
6
http://sgforum.hu/listazas.php

16
 2. számú táblázat
JELÖLÉS MEGNEVEZÉS A KEFE ALAPANYAGA
K Szénkefék Koksz, korom, esetleg grafit.
Kötőanyag: szurok, kátrány
G Grafitkefék Természetes grafit
Kötőanyag: szurokkátrány, bakelit
vagy műgyanta
EG Elektrografit kefék Koksz, korom, antracit.
Kötőanyag: szurok
FG Fémes grafitkefék Rézpor, grafit
Kötőanyag: szurok vagy bakelit, és
egyéb műgyanta
KB Könnyű bronzkefék Rézpor, grafit, ólom, ón,
Réztartalom maximum 70 %
NB Nehéz bronzkefék Rézpor, grafit, ólom, ón,
Réztartalom maximum 90 %

A kefék működés közbeni egyik legfontosabb jellemzője a fajlagos ellenállás változása a

hőmérséklet hatására.
A kefék hőmérsékletének emelkedést okozhatja a nem megfelelő rugónyomás, ha nem
megfelelő a felületek érintkezése, és jelentős mértékben befolyásolja pillanatnyi terhelés
nagysága.
Az üzemeltetés során ügyelni kell arra, hogy a kefék terhelése a gyárilag előírt értékű
legyen, mivel kis terhelés hatására jelentős a súrlódásból adódó hőfejlődés. Kerülni kell a
„szárazon” futást. Szintén kedvezőtlen körülményként kezeljük, ha nem megfelelő a ke-
fetartószekrény, mivel a kefék mozognak, zörögnek.
A túlterhelés is káros következményekkel jár, mert megnövekszik a kefékre jutó áramsű-
rűség. Melegedés lép fel, a kefék elszíneződnek, a csatlakozó vezetékek kimelegednek, ki
is olvadhatnak. A szakirodalom maximálisan 20% túlterhelést enged meg.

9. ábra Túlterhelődött, kopott szénkefék7 10. ábra Túlterhelés okozta hiba8

7
http://users.atw.hu/paksaadamflex/
8
http://users.atw.hu/paksaadamflex/

17
Néhány kefe áramsűrűségének értékei:
bronzkefe: 10 – 16 A/mm2
keményszén kefe: 4 - 8 A/mm2
grafit kefe: 6 – 10 A/mm2
elektrografit kefe: 8 – 12 A/mm2
A keféken fellépő feszültségesés a növekvő terhelésen nő. A csúszófelületek közötti fe-
szültségesés – kommutátor, csúszógyűrű és kefe között – fordítottan arányos a rúgónyo-
mással. Ennek átlagos értéke 10000 – 50000 N/m2. Lényegesen nagyobb rúgónyomás már
nincs hatással az érintkező felületek közötti átmeneti ellenállásra, az árameloszlásra.
Fontos villamos paraméter a kefék fajlagos ellenállása. A fajlagos ellenállás meghatáro-
zását az 1 cm oldalú kocka µΩ cm – ben adják meg. Ennek értéke a kefék típusától függ.
Néhány jellemző érték:
grafitkefe: 3500 – 1800 µΩ cm
bronzkefe: 1200 – 1400 µΩ cm

11. ábra Kefe kialakítások

3.7. Fogórészek, tengelyek

A forgórész, mint a második legnagyobb szerkezeti egység, olyan feladatokat lát el, mint
a forgórész súlyának hordozása, a forgórészre ható erők közvetítése a csapágyakon ke-
resztül a gépalapra, valamint a forgatónyomaték átvitele. A forgórészen találhatók a le-
meztestek, a forgórész agyak, a forgórész szorító gyűrűi, a ventillátor, a kommutátorok, a
csúszógyűrűk, a forgórészen elhelyezett egyáramú, vagy váltakozó áramú tekercselés, il-
letve a kalickás motorok esetében a kalicka.
Kalickás
forgórész

Csapágy

Tengely

12. ábra Kalicka kialakítás 13. ábra Kalickás forgórész

18
A tengelyeknek a gyakorlatban elsőrendű, másodrendű és harmadrendű fontossági felüle-
teit különböztetjük meg.
Elsőrendű fontosságú felületen a tengely ütése, ovalitása nem lehet nagyobb, mint 0,002
– 0,05 mm. Minél nagyobb a gép fordulatszáma, annál kisebb ütés a megengedett.
A másodrendű fontosságú felületen a tengely ütésének a 2 – 3 szorosát is megengedik,
ott ahol a tengely nem súrlódik, csak a közelükben forog. (pl. ventillátoragy,
freccsentőgyűrűk, stb.)
Harmadrendű fontosságú felületek azok, amelyek sem a csapágyazásban, sem a tömí-
tésben nem vesznek részt, centrikusságot igénylő alkatrészek nem kerülnek beépítésre. Az
ilyen felületek esetében akár 8 – 10 szeres ovalitás és ütés is megengedett.
(pl. tengelykapcsoló, csúszógyűrű, kommutátor, stb.)
Ellenőrző felület abban az esetben szükséges, ha a tengely ki van fúrva és linettába van
befogva, mert csak így lehet forgácsolással megmunkálni. Az ellenőrző felületet úgy kell
értelmezni, hogy a két egymástól távol eső harmadrendű felületet 0,02-nál kisebb hibával
megmunkáljuk, miközben a tengelyt már készre munkált csapon csapágyazva forgatjuk.
A tengelyek kialakításánál figyelembe kell venni, hogy milyen teljesítményű és szerkezeti
kialakítású a villamos gép. Általában kis- és törpemotorok esetében hengeres forgórész
alkalmazása a gyakori. Középes nagyságú gépeknél bordás tengelyek terjedtek el, ame-
lyek kiviteli formájuk szerint lehetnek mart és hegesztett bordás tengelyek. A gyakorlat-
ban a turbógenerátoroknál és az egyenáramú gépeknél alkalmazzák a különleges, üreges
tengelyeket. A normál tengelyek anyaga kovácsolással, illetve hengerléssel készül. A bor-
dák anyaga mérettől függően hengerelt durvalemez, hengerelt laposacél. A hegesztett bor-
dás tengelyek esetében a végeknél 15 – 60 – os letörést alkalmaznak, a tengely mentén a
bordák axiálisan el vannak tolva. A letörést az indokolja, hogy elkerüljék a hirtelen nagy
keresztmetszet változást.

A villamos tengelyek méretezésének legfontosabb szempontjai a következők:

 lengéstani ismeretek alkalmazása, tengelyhosszúságtól függően,
 a gépek méretétől függően szilárdsági és mechanikai jellemzők,
 a tengely lehajlása és a légrés - aszimmetria figyelembe vétele.

A méretezés gyakorlatban alkalmazott sorrendje:

 A szerkezeti adottságok alapján a tengely felrajzolása.
 Szilárdsági ellenőrzés a veszélyes keresztmetszetekre.
 A tengely ellenőrzése a kritikus fordulatszámra.
 A tengelyek lehajlása, a légrés aszimmetria ellenőrzése.
A tengelyek ellenőrzése indikátor órával történik. A mérés során a tengely ütését,
ovalitását vizsgáljuk. Ovalitás mérése során két maximum és két minimum értéket kapunk,
melyből tapasztalati összefüggéssel számítjuk ki az ovalitás mértékét.
Ovalitás meghatározása:
( max 1   max 2 )  ( min 1   min 2 )
Ovalitás 
2
Indikátor órás mérés elve:

19
 14. ábra Indikátor órás vizsgálat

Görbeség és ovalitás vizsgálatánál összetett probléma jelentkezik. A mérés során azonban

egy maximum és egy minimum értéket kapunk, amelyek nem egymással szemben helyez-
kednek el. A mérésről indikátor diagramot készítenek, melyet úgy ábrázolnak, hogy a ten-
gely kerületét felosztjuk – síkban kiterítjük – és az összetartozó értékeket ábrázoljuk. A
tengely ütésének vizsgálatakor, az ütés nagyságát és helyét úgy kapjuk meg, hogy az in-
dikátor diagramból levonjuk az ovalitás diagramot.
A tengelyek javításának számos lehetősége van. Ezeket csak felsorolás jelleggel említjük
meg:
 Ovális tengely javítása gépi vagy kézi csiszolással javítható.
 A görbe tengely mechanikus, vagy lángegyengetéssel javítható.
 Az ovális és görbe tengelyek esetében két lehetőség kínálkozik. Első esetben a kézi
csiszolás után egyengetést, míg a második esetben egyengetés után gépi csiszolást
alkalmazunk.

A mai technikai fejlődés eredményeként az egytengelyűséget lézeres eljárással is ellen-

őrizhetjük. A könnyen felszerelhető lézeres szenzorok – érzékelők – segítségével infor-
mációt gyűjtünk. Számítógép alkalmazásával többdimenziós kiértékelést végeznek. Adott
hibahatárok túllépése esetén a kiegyensúlyozatlanság megszűntethető. Ez az eljárás gép-
csoportok ellenőrző vizsgálatára is alkalmas.
A villamos motoroknak számos olyan alkatrésze van, amelyek a folyamatos használat so-
rán befolyásolják a gépek élettartamát. Ilyen szerkezeti elem a gépek forgórésze.
A kiegyensúlyozatlanság kihat a csapágyak terhelésére, nem kívánt igénybevételt okoz.
Növeli a gépek rezgését, ezáltal nő a zajszint. A rendellenes működés növeli a karbantar-
tási igényt, ami jelentős költségnövekedést is eredményez.
A kiegyensúlyozatlanság származhat:
 a forgórészen lerakódott szennyeződésekből,
 forgórész excentricitásából,
 szerelési hibákból,
 öntési hibákból, (zárványok, porózusság, stb.)
 kiegyensúlyozó tömeg hiányából,
 a forgórészek egyenetlen tömegeloszlásából,
 a tengelymeghajlásából,
 eróziós, korróziós hatások miatt.

A kiegyensúlyozás azt a folyamatot jelenti, melynek során a forgórész tömegeloszlását

úgy változtatják meg, hogy annak szabad tengelye adott értéknél kevesebbel térjen el for-
gástengelyétől.
A kiegyensúlyozás során a legfőbb célok a következők:
20
 rezgések csökkentése,
 karbantartások, javítások közti idő növelése,
 a fajlagos energiafogyasztás csökkentése,
 élettartam növelése.

A kiegyensúlyozás közvetlenül alkalmazható módszere a vektoros kiegyensúlyozás.

A kiegyensúlyozás négy lépésben végezhető el:

1. A gép kezdeti futása, a vektor meghatározása

2. Ismert próbasúly adott helyre történő felrakása utána második járatás és a vektor
meghatározása
3. Korrekció mértékének és helyének kiszámítása vektorműveletekkel, az előző két mé-
rés alapján
4. A fenti lépések ellenőrzésekét egy végső járatás, látható korrekció eredményessége.

A lépések elvégzését követően egy végső járatás következik és láthatóvá válik a mérési
eredmény.
A kiegyensúlyozás történhet egy síkban, több síkban. A kiegyensúlyozatlanság problémá-
ját és a kiegyensúlyozási eljárást különböző számítógépes szoftverek segítik. Ezek ismer-
tetése meghaladja a segédlet lehetőségeit.

15. ábra Forgórész kiegyensúlyozás 16. ábra Forgórész kiegyensúlyozás

A gyakorlatban egyre gyakoribb, hogy a gépek forgórészének kiegyensúlyozását nem csak

műhelykörülmények között, hanem a gép tényleges beépítési helyén az összeszerelést kö-
vetően szintén elvégzik. Ma már számos korszerű eszköz segíti ennek a műszaki ellenőr-
zésnek az elvégzését.
A forgórész lemezelésének részletes tárgyalásától eltekintünk, illetve a forgórész szerke-
zeti kialakításokra, különös tekintettel a tekercselésekre, az egyes géptípusoknál térünk ki.

3.8. Kommutátorok

A kommutátor alkalmazására elsősorban az egyenáramú gépeknél, valamint az univerzális

– pl. egyfázisú kommutátoros – motoroknál kerül sor. Feladatát minden esetben az adott

21
géptípus határozza meg. (Generátor, motor) Elsődleges feladata, hogy kapcsolatot bizto-
sítson a gép forgórész tekercselése és a külső hálózat között. A másik fontos szerepe az
egyenáramú generátoroknál van, a forgórészben keletkező váltakozó feszültség egyenirá-
nyításában vesz részt. A folyamat a mechanikai egyenirányítás, más néven a kommutáció.
A kommutátor anyaga húzott elektrolit réz. Az alkalmazás során a tengelyen henger alak-
ban, egymástól elszigetelve kerülnek beépítésre. Az egyes szeletekhez forrasztják hozzá a
forgórész tekercs kivezetéseket. A szeleteket elválasztó szigetelés keményre préselt
mikanit, melynek vastagsága 0,4 – 1,0 mm.
A kommutátorok lehetnek:
 műanyagba ágyazott kommutátorok,
 fecskefarkas kommutátor,
 zsugorgyűrűs kommutátor.
A kommutátorokat elsősorban mechanikai igénybevétel alapján méretezik. Fontos köve-
telmény, hogy a kommutátoroknak fel kell venniük a centrifugális erő hatásait, továbbá
létre kell hozniuk a szükséges „donga” boltozatnyomatékot. A fecskefarkú kommutátorok
esetében meg kell határoznia a sugárirányú erőket, és a hő okozta tengelyirányú erőhatást.
További méretezési feladatok lehetnek:
 zászlós szeletvég számítása,
 az agy, a csavarok igénybevételének ellenőrzése számítással,
 a szorítógyűrűk méretezése,
 a szeletek szakítószilárdságának ellenőrzése.

17. ábra Kommutátorok9 18. ábra A forgórész tekercs

beforrasztása10

http://haztartasigep.vatera.hu/alkatresz_tartozek/haztartasi_kisgep_alkatresz_tartozek/ko
mmutátor_24_szegmes_a2
10
http://siena-vision.hu/turntester_hu_v10
22
 19. ábra Kommutátorok mechanikai és villamos igénybevétele11

3.9. Csúszógyűrűk

A tekercselt forgórészű váltakozó áramú aszinkron motorok és a váltakozó áramú generá-

torok fontos szerkezeti része. A generátorok esetében elsődleges feladata a gerjesztő áram
bevezetése a forgórész tekercsbe, a háromfázisú aszinkronmotor esetében a háromfázisú
váltakozó áramú tekercselés és a külső hálózat közötti kapcsolat, amely a sajátos villamos
működést teszi lehetővé. (Ellenállásos, transzformátoros indítás, stb.)
A csúszógyűrűket a tengelytől és egymástól kis gépek esetén préselhető műanyag szige-
telés választja el. A közepes- és nagy gépeknél üvegepoxi, szilikon szigetelőanyagot hasz-
nálnak, melyek közül az „F” és „H” szigetelési osztályú célszerű felhasználni.
A 19. számú képen létható egy háromfázisú csúszógyűrűs aszinkronmotor forgórészén
található háromfázisú csúszógyűrű a kefeszerkezettel.

20. ábra Háromfázisú csúszógyűrű 21. ábra Csúszógyűrű váltakozó áramú

a kefeszerkezettel12 generátorhoz13

11
http://elektrotanya.hu, http://users.atw.hu/paksaadamflex/
12
http://schunk-materials.at/hu/swwa/
13
http://autovillcentrum.hu/csuszogyr-valeo/652-csuszogyr
23
 22. ábra Csúszógyűrűk igénybevétele14

Állórész ház Szénkefék Kefetartó Pajzs

Csúszógyűrű

Csapágyház

Kivezetés
23. ábra Csúszógyűrűs motor

4. Villamosságtani ismeretek

A villamos gépek működésének, alkalmazásának, kiválasztásának kérdései tárgyalása

előtt, úgy gondoljuk, hogy nem árt felidézni néhány fontos jelenséget, fogalmat, villamos
összefüggéseket.

14
http://users.atw.hu/gepaladas/images/stories/virtuemart/product/csuszogyuru_1

24
4.1. Egyenáramú hálózatok

A villamos áramköröket amennyiben nem tartalmaznak áramforrást, passzív áramkörök-

nek nevezzük. Amennyiben a villamos áramkör legalább egy áramforrást tartalmaz, aktív
kétpólusnak, illetve aktív áramkörnek nevezzük. A teljesítmény oldaláról megközelítve a
kérdést, a kétpólus lehet aktív és passzív. A passzív kétpólusok csak fogyasztók lehetnek,
amelyek teljesítményt vesznek fel. Az aktív kétpólusok teljesítmény leadására képesek. A
leírtakból következik, hogy az aktív kétpólusok fogyasztók és termelők is lehetnek. A tel-
jesítmény leadására képes kétpólusok a források, melyeket feszültség-, vagy áramforrá-
soknak nevezünk. A források lehetnek ideálisak és valóságosak. Az ideális áramforrást
úgy tekintjük, hogy nincs belső ellenállása, míg a valóságos áramforrásnak van. Az ener-
giatermelő villamos forgógépek esetében mindig valóságos áramforrást veszünk figye-
lembe.
A teljesítmény leadás szempontjából megkülönböztetünk feszültséggenerátort, illetve
áramgenerátort. Az egyes áramkörök viselkedését helyettesítő kapcsolás segítségével mo-
dellezzük le. A helyettesítő kapcsolás vagy helyettesítő kép egy alkatrész, vagy egy áram-
kör viselkedését ideális áramköri elemekkel utánozza le. A helyettesítő kapcsolás elemei
tehát nem alkatrészek. A helyettesítő kapcsolásra azért van szükség, mert az elektroniká-
ban alkalmazott egyetlen alkatrész sem ideális, így a viselkedését csak a helyettesítő kap-
csolás segítségével tudjuk megvizsgálni. Az áram – és feszültséggenerátoros áramköröket
kölcsönösen át tudjuk alakítani.
A feszültséggenerátorból áramgenerátort, míg az áramgenerátorból feszültség generátort
képezhetünk. Az első esetben a Thevenin-, míg a második esetben a Norton tételt alkal-
mazzuk.
Emlékeztetőül a két tétel:
Thevenin tétel: Egy valódi generátor, vagy bármilyen aktív kétpólusú hálózat viselkedése
pontosan leutánozható egy ideális feszültséggenerátorból és egy ehhez sorosan kapcso-
lódó Rb ellenállásból álló hálózattal, amelyet a generátor, illetve az aktív kétpólus helyet-
tesítő kapcsolásának nevezünk.
Norton tétel: Az áramgenerátoros vagy Norton-féle helyettesítő kapcsolást akkor alkal-
mazzuk, ha a terhelő ellenállás értéke sokkal kisebb, mint a belső ellenállás. Ebben az
esetben a belső ellenállás párhuzamosan kapcsolódik az I0 nagyságú állandó áramot szol-
gáltató ideális áramgenerátorral. A Norton tételt alkalmazva elsősorban a félvezető ele-
meknél, mint például a tranzisztor találkozhatunk az áramgenerátoros helyettesítő képpel.
Az értelmezéshez nyújt segítséget a 24. számú ábra.

25
 24. ábra Feszültség – és áramgenerátor

A feszültséggenerátorral táplált fogyasztóval terhelt áramkör helyettesítő képe:

25. ábra Feszültség és áramviszonyok

A felírható feszültség egyenlet:

U 0  U b  U k (V)

Az áramegyenlet felírása:
I f  Re  I t  Rb  Rt (V)

Az áramerősség meghatározása:
U0
It  (A)
Rb  Rt
A generátor hatásfoka: A 26. számú ábrát használjuk fel a hatásfok meghatározásához.

26
 26. ábra Elvi kapcsolási rajz

Pfel  U  I (W)

Pv  U v  I (W)
Ple  U k  I (W)
A hatásfok kiszámítása:
Ple Ple I 2  Rt Rt
   2 
Pfel Pv  Ple I Rv  Rt  Rv  Rt 

Teljesítményillesztés: annak a terhelő ellenállásnak a maximális értéke, amelynél a legna-

gyobb teljesítményt tudunk kivenni.
Számítása:
P  I 2  Rt (W)
Egyszerű átalakítás után kapjuk:

Rt
P  U v2

Rv  Rt 
2 (W)

A 27. számú ábra segítségével értelmezhetjük a teljesítményillesztést. Megjegyezni kíván-

juk, hogy a gyakorlatban kerülni kell azt az üzemállapotot, amikor a terhelő ellenállás és
az áramforrás (feszültségforrás) belső ellenállása egymással egyenlő. Ezt az üzemállapotot
illesztésnek nevezzük. Ebben az esetben a hatásfok értéke 50 %. Ez különösen veszélyes
generátorok esetében.

27
 27. ábra Teljesítményillesztés

4.2. Mágneses körök

A villamos és mágneses jelenségek, a villamos gépek működésének megértéséhez fontos-

nak tartjuk a mágneses tér – és az indukcióval kapcsolatos jellemzőinek áttekintését.
N

I
Gerjesztés:   I  N (A)

F
Mágneses indukció: B  ( N/Am = Vs/m2 = T)
I l

Mágneses fluxus:   B  A (Vs)

IN
Mágneses térerősség: H  (A/m)
l

Mágneses indukció és térerősség kapcsolata: B  0  r  H (T)

Erőhatás mágneses térben: F  B  I  l (N)

28
 28. ábra Erőhatás mágneses térben
d
Mágneses nyomaték: M  F  2  k  2  B  I  l   BI 
2

29. ábra Mágneses nyomaték

Elektromágneses indukció: A mágneses tér időbeli változását kísérő jelenséget induk-

ciós jelenségnek nevezzük. Az indukciós jelenség eredménye az indukált feszültség. Meg-
határozása:

Ui  (V)
t

N menetszámú tekercs esetén: U i  N  (V)
t
Az indukált feszültség nagyságát Faraday, míg az indukált feszültség irányát Lenz hatá-
rozta meg.
Az indukciós jelenségeknek két nagy csoportja van:
 Az egyikbe tartoznak azok a jelenségek, amelyek vezetékek es indukcióvonalak köl-
csönös elmozdulásakor, akkor jönnek létre, ha a vezetéket metsző indukcióvonalak
száma változik. Mivel az elektromágneses indukció jelenségét mozgatással hozzuk
létre, ezért ezt mozgási indukciónak nevezzük.

29
 30. ábra Mozgási indukció

A mozgási indukció másik meghatározása: A mágneses mezőben mozgó vezetőben

a Lorenz-erő hatására létrejövő töltés szétválasztást mozgási indukciónak nevezzük.

 A másik, amikor a vezető sem, az indukciós erővonalakat biztosító mágnes sem mo-
zog. Egy vezetőhurok vagy egy tekercs belsejében a fluxus változik, egy másik te-
kercs gerjesztő áramának változása miatt. Ezeket a jelenségeket együttesen nyu-
galmi indukciónak nevezzük.

A mozgási indukció meghatározása generátor esetében:

U i  B  l  v (V)
Egyenáramú generátor (dinamó) esetén:
U i  c  n   (V)
A kölcsönös indukció során az indukált feszültség egyenesen arányos az áramerősség-
változás sebességével, az arányossági tényező a kölcsönös indukciós együttható mínusz
egyszerese.

31. ábra Kölcsönös indukció

Az önindukció során a tekercsben indukált feszültség egyenesen arányos az áramváltozás

sebességével, az arányossági tényező az önindukciós együttható mínusz egyszerese.
Lenz törvénye kimondja: az indukált feszültség mindig olyan irányú áramot indít, amely-
nek hatása akadályozza az őt létrehozó hatást.

30
Az önindukciós tényező meghatározása:
0  N 2  A
L12  (H)
l

5. Egyenáramú forgógépek

A villamos energia előállításának régen két módját alkalmazták: a galvánelemeket és a

dinamókat. Jellemző volt, hogy az áramforrások és a fogyasztók közel voltak egymáshoz,
illetve teljesítmény korlátok léptek fel. A transzformátor felfedezésével, a váltakozó áram
nagy távolságokra történő szállítása, átalakíthatósága sok helyen háttérbe szorította az
egyenáramú gépeket. Napjainkban is számos olyan terület van azonban, ahol az egyen-
áramú gépek alkalmazása nélkülözhetetlen, a kedvező terhelési tulajdonságok, a veszte-
ségmentes fordulatszám szabályozás, a kedvező indítási lehetőségek miatt. A gyakorlat-
ban a váltakozó áramú szinkrongépek forgórészen elhelyezett tekercsének gerjesztése is
egyenárammal történik. A szabályozott villamos hajtásokban is széleskörűen elterjedt az
alkalmazásuk. Az egyenáramú gép, ha szerkezeti felépítésében vizsgáljuk, nem más, mint
egy szinkron gépből, egy mechanikus egyenirányítóból és vezérlési rendszerből álló gép.
Ha működési elvéből indulunk ki: a legbonyolultabb, de a legegyszerűbben viselkedő gép.
Ezek után tekintsük át a legfontosabb ismereteket az egyenáramú gépekről.

5.1. Egyenáramú gépek szerkezeti felépítése, működése

Az egyenáramú gépek három fő szerkezeti részből állnak.

Az állórész koszorúból áll, melynek kettős feladata van:

 mechanikai feladat: a pólusok összefogása,
 a mágneses kör zárása a pólusok között.

A pólusok szintén két részből állnak:

 a pólus törzsből,
 a pólus saruból.

A pólustörzsön helyezik el a gerjesztő tekercseket. A pólussaruk kiképzése lehetővé teszi

a kompenzáló tekercselés elhelyezését. Feladata, hogy megakadályozza a főpólus a mág-
neses mező torzulását. A segédpólusok a főpólusok között nyernek elhelyezést. Pólus alatt
minden esetben egy északi és egy déli pólust, azaz egy póluspárt értünk.
A segédpólusok akadályozzák meg a semleges zóna eltolódását, az armatúra visszahatást.
Az állórészt a pajzsok zárják le, melyekben megtalálható a csapágyazás, valamint a kefe-
szerkezet. Az állórészen található a kapocstábla, a tekercselések kivezetéseivel. Az álló-
rész ház külső tartozéka a szállító fül. Az egyenáramú gép működéséhez kapcsolódó fo-
galmakhoz a 32. ábra nyújt segítséget.

31
 32. ábra Felépítés

Az egyenáramú gépek forgórészét armatúrának nevezik. Ez a forgórész tengelyből, a le-

mezelésből, a kommutátor szeletekből, a forgórész hurkos és hullámos tekercseléséből, és
a csapágyakból áll. A tekercsek elhelyezkedése a 33. ábrán látható.

33. ábra Tekercsek elhelyezkedése

32
Az állórészen elhelyezett gerjesztő tekercs hatására létrejövő mágneses mezőben a forgó-
rész tekercselést megforgatjuk – külső erővel -, akkor a forgórészben váltakozó feszültség
indukálódik. A szénkeféken a tekercsoldalakban indukálódott feszültség vektoros összege
jelenik meg. A kefék vonala feletti tekercsoldalak feszültség nagyságra és irányra azonos
a kefék vonala alatti eredőjével, és a forgástól függetlenül közel állandó.

34. ábra A váltakozó feszültség keletkezése

A kommutáció – váltó egyenirányítás – folyamatának lejátszódása a következő szerint

megy végbe.
A szénkefén befolyó Ia áram teljes egészben a 3 kommutátor-szegmensen folyik. A 3 kom-
mutátorból elfolyó rész egyenlően oszlik meg a felső és az alsó vezetők között: A felső
vezetőkben még Ia/2 folyik A semleges vonalat elhagyó jelölt vezetőben már I a/2 áram
folyik.

35. ábra Kommutáció

A kommutáció során a vezető áramának iránya megváltozik:

 a semleges vonalhoz közelítve az Ia/ 2 nagyságú árama csökkenni kezd,
 a semleges vonalba érve nullára csökken,
33
 a semleges vonalat elhagyva ismét növekszik Ia/ 2-ig, de már ellentétes irányú lesz.

36. ábra Egy keretben indukált feszültség és a mérhető feszültség

Az egyenáramú generátorban keletkező indukált feszültségséget az armatúra két kiveze-

tésén keresztül vesszük le, mely lüktető egyenfeszültség.
Forgás közben az armatúra vezetői metszik a pólus fluxus erővonalait.
Az armatúrában feszültség indukálódik. Motornál és generátornál, üresjárásban és terhe-
lésnél egyaránt kialakul.

37. ábra „n” keretszámú tekercs esetén, az armatúra kivezetésein mérhető feszült-
ség

Az indukált feszültség értelmezéséhez a 38. ábra nyújt segítséget.

38. ábra Indukált feszültség keletkezése

34
Az indukált feszültség nagysága:
 n
Ui  B  l  v   l  (V)
A k

U i  CU    n (V)

Cu – a z egyenáramú gép geometriai paramétereiből számított állandó

z p
cu 
a
Φ – az egyenáramú gép fluxusa (Vs)

n - az egyenáramú gép fordulatszáma (1/min)

A nyomaték meghatározásához segítséget nyújt a 39. számú ábra.

39. ábra Egyenáramú gép nyomatéka

Az armatúra egy vezetőjére ható erő:

Ia
F  Bk   l (N)
2
Az összes vezetőre ható erő:
Ia
F  z  Bk   l (N)
2
A nyomaték:
Ia
M  F  r  Bk   l  r (Nm)
2
35
 Ia
M  F  r  Bk   l  r  (π/π) (Nm)
2
M  cm    I a (Nm)
Több póluspár és párhuzamos ágpár esetén:
z p
cm  * (1/π)
2a
Az armatúra-visszahatás jelenségét az alábbi (40.-42.) ábrákon keresztül mutatjuk be.

40. ábra Üresjárás 41. ábra Terhelési állapot 42. ábra Segédpólus
alkalmazása
Üresjárásban az armatúra kapcsok között
 nincs terhelés
 nincs zárt áramkör
 az indukált feszültség nem indít meg áramot az armatúrában
 nincs armatúrafluxus (Φa)
 nincs armatúra-visszahatás

A záródó áramkörben (41. ábra) az Ui hatására megindul az Ia armatúraáram, amely lét-

rehozza az armatúrafluxust. A Fa merőleges a pólus-fluxusra (Fp), hatására a pólusfluxus
eltolódik (Φe) és vele a semleges vonal is.

36
A segédpólus hatására, (42. ábra) mivel rajta az armatúra-áram (Ia) folyik keresztül az
armatúráéval azonos nagyságú, de ellentétes irányú fluxus jön létre
Az armatúra-visszahatás megszűnik, a Φp és a semleges vonal is visszaáll az eredeti álla-
potba.

Egyenáramú tekercselés
Az egyenáramú tekercselések közül a forgórészen, az armatúrán elhelyezett tekercsek két
típusát mutatjuk be. Az egyik a hullámos tekercselés, a másik hurkos tekercselés.
A hurkos tekercselés a 43. számú ábrán látható.

43. ábra Hurkos tekercselés

A tekercselés jellemzői:
Az első tekercselési lépés, horonyosztásban mérve, ha Z az összes hornyok száma
Z
yhl 
2p
Az első tekercselési lépés tekercsoldalban mérve:
y1  u  yhl
A második lépés - miután a kiindulási tekercsoldal mellé lépünk vissza
y2  y1  1
Az eredő tekercselési lépés
y  y1  y2

37
 44. ábra Elkészült hurkos tekercselés

Hullámos tekercselés a 45. számú ábrán látható.

45. ábra Hullámos tekercselés kialakítása

A hullámos tekercselés jellemzői:
A hullámos tekercselésnél, ha Z az összes hornyok száma, akkor tekercsoldalak száma
egyenlő a kommutátor szeletek számával:
K  uZ
Feltételünk így a p * y = K záródás helyett:
p  y  K 1
Az eredő lépés nagysága:
K 1 u  Z 1
y 
p p

y  y1  y2
38
 46. ábra A hurkos és hullámos tekercselés

5.2. Egyenáramú generátorok kapcsolási vázlata, üzemi jellemzők

Az egyenáramú generátorok üzemi jellemzőit az határozza meg, hogy a gerjesztő tekercs

milyen kapcsolatban van az armatúrával, hogy a mágneses fluxus és a terhelés milyen
kapcsolatban van egymással. Az egyenáramú generátorokat a két nagy csoportba soroljuk
a 47. ábra alapján:

47. ábra Generátorok felosztása

5.2.1 Külső gerjesztésű generátor

A gerjesztő tekercs és az armatúratekercselés között nincs galvanikus kapcsolat. Így a ger-
jesztő áram független az armatúra áramtól. Jellemző üzemi tulajdonsága, hogy terhelés
hatására kevésbé változik a keletkezett indukált feszültsége. A gerjesztéssel az indukált
feszültség széles intervallumban szabályozható. Amennyiben rövidzárásba kerül, nagy
lesz a zárlati árama. Oka, hogy a forgórész ellenállása nagyon kicsi, 0,001 – 1 Ohm közötti

39
érték lehet. A külső gerjesztésű generátorok elsősorban hajtásszabályozási áramkörökben,
szinkrongenerátorok gerjesztő gépeként terjedtek el. Hátránya, hogy érzékeny az arma-
túra-visszahatásra. Kompenzáló tekercs alkalmazása megnöveli a gép beszerzési árát. A
kapocsfeszültség meghatározását a 48. ábra szemlélteti.

48. ábra A kapocsfeszültség meghatározása

U k  U i  I t  Rb (V )

Kapcsolási vázlat Belső jelleggörbe Kompenzált Nem kompenzált

49. ábra Külső gerjesztésű generátor

5.2.2 Párhuzamos gerjesztésű generátor

A párhuzamos gerjesztésű gép kapcsolási sajátossága, hogy a gerjesztő tekercset párhuza-
mosan kapcsoljuk az armatúra tekercseléssel. A gerjesztő körbe iktatott ellenállás a ger-
jesztő áram szabályozását teszi lehetővé. A generátor a dinamó elven működik. A párhu-
zamos gerjesztésű gép előnyei, hogy a gerjesztés nem igényel külső áramforrást, a tartós
rövidzárási állapotot meghibásodás nélkül is képesek elviselni. Hátránya a legerjedési ve-
szély, ami nem teszi lehetővé a stabil feszültség beállítását.
A működésére jellemző, hogy a feszültségcsökkenés a teljes terhelésig 25 – 30 %, ezért
jelentős gerjesztés szabályozást igényel. Zárlati árama kicsi, a terhelési határ túllépése
esetén legerjedés veszélye áll fenn. Széles körben alkalmazzák vezérgerjesztő gépként,
erőművekben segédgerjesztő gépként, régebben gépjárműveknél, világítási áramkörök
táplálására.
Az 50. ábrán látható a kapcsolási rajza, és az egyes működési jellemzőket leíró jelleggör-
bék.

40
Kapcsolási vázlat Belső jelleggörbe Kompenzált Nem kompenzált
50. ábra Párhuzamos gerjesztésű generátor

5.2.3 Vegyes gerjesztésű generátor

A vegyes gerjesztésű generátor esetében az armatúrával sorosan és párhuzamosan kapcsolt
gerjesztő tekercsek találhatók. A vegyes gerjesztésű gépek esetében találkozunk a
kompaund és antikompaund elnevezéssekkel. Kompaund generátorról (51. ábra) akkor
beszélünk, ha a két tekercs gerjesztése azonos, ha nem akkor a generátor antikompaund.
(52. ábra) Jellemzője, hogy üresjárásban is gerjed, a névleges terhelést csak a soros tekercs
gerjedése után képes leadni. Feszültsége finom szabályozást tesz lehetővé. Előnye, hogy
a lökésszerű terheléseket jól viseli.

51. ábra Kompaund gép kapcsolása

52. ábra Antikompaund gép kapcsolása

41
 53. ábra Kompaund és antikompaud gép terhelési jelleggörbéje

5.2.4 Soros gerjesztésű generátor

A soros gerjesztésű generátor esetében a gerjesztő tekercs és armatúra tekercs sorba kap-
csolódik. Így, a gerjesztő áram egyenlő a terhelő árammal. A gerjesztő tekercs nagy veze-
ték keresztmetszettel és kevés menetszámmal készül. A generátor által előállított feszült-
ség a terhelő árammal arányos. A mágneses telítődés miatt, egy adott terhelő áramot kö-
vetően, a létrejövő belső feszültségesések miatt a kapocsfeszültség csökken. A rövidzárási
árama nagy, Ellentétes áramirány esetén átpolarizálódik. Általában a villamos hajtású köz-
úti közlekedésben alkalmazott járműveknél motorként, fékkapcsolásban generátorként
használatos. Felhasználása kiegyenlítő gépként is lehetséges.

54. ábra Soros gerjesztésű generátor kapcsolása

42
 55. ábra Soros gerjesztésű generátor jelleggörbéje

Az egyenáramú generátorok viselkedésével és alkalmazhatóságának vizsgálata során az

alábbi megállapításokat tehetjük:

 a külső gerjesztésű generátor külső feszültségforrást igényel a gerjesztéshez,

 a soros gerjesztésű generátor nem feszültségtartó, így állandó feszültségű fogyasztót
nem tud ellátni,
 a párhuzamos gerjesztésű generátor nem feszültségtartó, legerjedés állhat fenn,
 a vegyes gerjesztésű generátor két gép kombinációját egyesíti – soros- és párhuza-
mos gerjesztés - így kedvező üzemeletetési tulajdonságú, jó feszültségtartó, külső
áramforrást nem igényel.

A szabályozási jelleggörbe azt mutatja meg, hogy miként kell növekvő armatúra áram
mellett növelni a gerjesztő áramot, hogy állandó fordulatszám esetén a gép kapocsfeszült-
sége ne változzon

56. ábra Egyenáramú generátor a hajtógéppel

43
5.3. Egyenáramú motorok

Az utóbbi évtizedekben széleskörűen megnőtt az igény az egyenáramú motorok felhasz-

nálására, elsősorban a fordulatszám szabályozásban mutatkozó előnyöknek köszönhetően.
Az egyenáramú motorok szerkezeti felépítése, működési elve megegyezik az egyenáramú
generátorokéval. A különbség abban van, hogy a generátorok a mozgási energiát alakítják
át villamos energiává, energiát állítanak elő, míg az egyenáramú motorok a villamos ener-
giát alakítják át mechanikai munkává. Az egyenáramú motorok által előállított nyomaték
egyenesen arányos a forgórész áramerősségével és a főpólusok mágneses fluxusával.
M  k    I a (Nm)
Az egyenáramú motor feszültségviszonyai:

57. ábra Egyenáramú motor áram és feszültségviszonyai

U k  U i  I a  Rb (V)
Az egyenáramú motor áramfelvétele:
Uk  c  n  
Ia  (A)
Rb
A motor fordulatszáma:
U k  I a  Rb
n (1//min)
c
A villamos jellemzőkből az alábbi következtetések vonhatók le:
 az egyenáramú motor áramfelvételét a terhelő nyomaték határozza meg,
 a fluxus csökkenése a fordulatszám növekedésével jár,
 az egyenáramú motor megszaladhat.

Az egyenáramú motorok felosztása:

58. ábra Egyenáramú motorok csoportosítása

44
5.3.1 Állandó mágnesű motorok
Szerkezeti kialakításuk sajátossága, hogy a főpólusok állandó mágnesből készülnek. Az
alkalmazhatóság terén a teljesítmény nagysága behatárolt. Segédpólust nem minden eset-
ben alkalmaznak.
Az állandó mágnesű motor nyomatéka:
M n  k    I  k  I (Nm)
Mivel a mágneses fluxus állandó, így a nyomaték a motor áramával egyenesen arányos.
A motor fordulatszámára jellemző, hogy minimális a különbség az üresjárási és a névleges
terhelési fordulatszám között. Az állandó mágnesű motorok egyik speciális szerkezeti ki-
alakítású egyenáramú motor típusa a tárcsás forgórészű motor, vagy más néven szervo-
motor. Irányítástechnikai folyamatokban beavatkozó szervként alkalmazott gép. Alkal-
mazható szerszámgépeknél, szelepeknél és adagolóknál, felvezető gépek hajtására. Telje-
sítményük 1 kW alatti.
Követelmények:
 gyors és könnyű forgásirányváltás,
 gyors működés,
 széles tartományú, rugalmas fordulatszám szabályozás,
 stabil működés,
 nagy nyomaték.
A szervomotorok szerkezeti felépítésük és működésük alapján külső gerjesztésű egyen-
áramú motorok. Létezik kétfázisú aszinkronmotor is mely a szervomotorokkal szemben
támasztott követelményt kielégíti.

5.3.2 Külső gerjesztésű egyenáramú motor

Egyenáramú hajtásokban alkalmazzák. Jellemzően pozitív tulajdonsága, hogy fordulat-
számtartó. Hátránya, hogy a gerjesztő áramkört külön áramforrásról kell táplálni.

59. ábra Külső gerjesztésű egyenáramú motor

60. ábra Külső gerjesztésű egyenáramú motor üzemi jelleggörbéi

45
5.3.3 Soros gerjesztésű egyenáramú motor
Az armatúra gerjesztése hozza létre a főpólus fluxust. A motor nyomatéka az áram négy-
zetével arányos, ezért a soros gerjesztésű motort nem szabad terhelés nélkül indítani, mivel
fennáll a megszaladás veszélye. Alkalmazása nagy indítónyomatékot igénylő berendezé-
seknél indokolt, illetve ott, ahol megszaladással nem kell számolni. (pl. felvonók, szellő-
zők, gépjárművek, stb.)

61. ábra Egyenáramú soros motor

62. ábra Soros gerjesztésű egyenáramú motor üzemi jelleggörbéje

5.3.4 Párhuzamos gerjesztésű egyenáramú motor

A párhuzamos gerjesztésű motor jellemzője, hogy állandó gerjesztő áram esetén a nyoma-
ték az armatúra árammal egyenesen arányos. Alkalmazása olyan területeken lehetséges,
ahol követelmény az állandó fordulatszám, és minimális a túlterhelés veszélye. Az alkal-
mazás során ügyelni kell arra, hogy a gerjesztőkör ne szakadjon meg, mert az armatúra
rövidzárási állapotba kerülhet. Az üzemi jellemzői a külső gerjesztésű motoréval meg-
egyezőek. A különbség az, hogy nincs szükség külső áramforrásra a gerjesztéshez.

46
 63. ábra Párhuzamos gerjesztésű motor

64. ábra Párhuzamos gerjesztésű egyenáramú gép üzemi jelleggörbéi

5.3.5 Vegyes gerjesztésű egyenáramú motor

A gyakorlatban kompaund motornak is nevezzük. Nagy indító nyomaték jellemzi, nem áll
fenn a megszaladás veszélye. Jó teljesítménytartása van. Hátrányként említhető a soros
gerjesztő hatás, ami azt jelenti, hogy növekvő terheléssel csökken a fordulatszáma. Alkal-
mazási területei a kompresszorok, hengersorok, nehézüzemű gépek, lendítőkerekes hajtá-
sok, stb. hajtása.

65. ábra Vegyes gerjesztésű motor 66. ábra Vegyes gerjesztésű motor
kompaund kapcsolása antikompaund kapcsolása

5.4. Különleges egyenáramú motorok

5.4.1 Erősítőgépek
A külső gerjesztésű egyenáramú generátor erősítő gépnek tekinthető. Alkalmazása a tel-
jesítmény erősítés területén terjedt el.
Az erősítési tényező:
Pki
Kp 
Pbe
Értéke: 103 – 104

Az erősítőgépekkel szemben támasztott követelmények:

 gyors működés
 nagy teljesítményerősítés, mely a vezérlő teljesítmény csökkentésével, vagy a ki-
menő teljesítmény növelésével érhető el.
47
A jó erősítőgéptől a gerjesztőkör kis időállandóját, illetve nagy teljesítményerősítést vá-
runk el. Amennyiben az egyenáramú generátorokat sorba kapcsoljuk kedvező teljesít-
ményerősítés érhető el. A teljesítményerősítésre elterjedt géptípus az amplidin. Jellem-
zője, hogy több vezérlőtekercse van. Az amplidin teljesítmény erősítése 10 4. Alkalmazha-
tósága 0,5 – 100 KW teljesítmény határok között. Az amplidin hajtómotorja háromfázisú
aszinkronmotor.

5.4.2 Egyenáramú fordulatszámmérő generátorok

Tachométer generátor néven is ismertek. Jellemzőjük, hogy a fordulatszámmal arányos
feszültséget állítanak elő. Általában egy kisteljesítményű, külső gerjesztésű egyenáramú
gép. A forgásirányra érzékeny, mivel a keletkezett feszültség előjele megváltozik.

5.4.3 Léptetőmotorok
A léptető motor felépítésének sajátossága, hogy az állórészen egyenáramú tekercselés ta-
lálható, melyet impulzussal lépésenként, vagy egyenletesen forgómozgással vezérelnek.
Valójában olyan átalakítónak tekinthető, mely villamos impulzusokat alakít át szögelfor-
dulássá.

A léptető motorok leggyakoribb típusa:

 állandó mágneses (van tartónyomatéka),
 hibrid léptetőmotor (van tartónyomatéka),
 változó reluktanciájú (nincs tartónyomatéka).

A legelterjedtebb típus a hibrid léptetőmotor.

A léptetőmotor tengelye diszkrét módon, egyes lépéseket megtéve forog. A tengely egy
körülfordulása pontosan meghatározott számú, egyes lépések megtételét jelenti, a lépés-
szám függ a motor felépítésétől
A léptetőmotor jellemzője a lépésszög. A lépésszög meghatározása:
360 0

2pm
p = a póluspárok szám,
m = a fázisszám

A léptetőmotorok legfontosabb jellemzői:

 Nyugalmi helyzetben, gerjesztett állapotban nagy tartónyomaték, ami önzáró
 viselkedést eredményez.
 Nagy nyomaték kis szögsebességnél, még egyes lépések esetén is.
 Pontos, lépésszerű pozícionálás előre megadott számú vezérlőimpulzus
 segítségével. A pozícionáláshoz nincs szükség érzékelőre, szabályozóra.
 Frekvenciaváltozás sebességére ügyelni kell, az irányítástechnikailag
 nyílt hurok miatt a lépéstévesztés rejtve maradhat.
 Digitális vezérléshez közvetlenül csatlakoztatható.
 Bizonyos esetekben lengésre hajlamos.
 Egyszerű beépíthetőség, megbízhatóság.

A léptetőmotorokat leginkább nyomtatószerkezetek hajtására, irányítás- és szabályozás

technikában, számláló berendezésekben alkalmazzák.
48
5.4.4 Kefe nélküli motorok (EC motorok)
Az egyenáramú motorok egyik problematikus szerkezeti része a kommutátor, mely a me-
chanikus egyenirányító szerepét tölti be. A kommutátor kiváltható lett olyan teljesítmény-
elektronikai eszközökkel – Hall – elem, gépjárműveknél – amelyeket kommutátor nélküli
egyenáramú motoroknak neveztek el. Szerkezeti felépítését úgy alakították ki, hogy a for-
górész állandó mágnes, míg az állórészen az armatúra tekercselés foglal helyet. Félvezető
alkalmazásával kapcsolják az armatúra tekercsekre a megfelelő irányú áramot a forgórész
megfelelő helyzetében. Ehhez szükséges, hogy minden esetben rendelkezésre álljon a for-
górész pillanatnyi helyzete. A működés során a forgórésszel szinkronforgó váltakozó áram
folyik az armatúra tekercsekben. Lényeges különbség az, hogy a frekvencia nem állandó,
a tekercsek áramai nem szinuszosak. A forgórész helyzetének meghatározása két módon
történhet:
 közvetlen helyzet meghatározással: pl. Hall elemmel, szög-jeladóval.
 közvetett helyzet meghatározással: „intrusive” módon: pl. kényszerjelekre adott
 válaszjelekkel, illetve nem „intrusive” módon: feszültség, áram méréssel és számí-
tással.

Kefe nélküli motorok előnyei:

 megbízható üzemmód,
 nincs kefeszikrázás,
 a külső gerjesztésű motoréval megegyező üzemi tulajdonságok (jelleggörbék),
 alkalmazásuk rohamosan terjed, például a számítástechnikai eszközök kedvelt mo-
tortípusa (pl. merevlemez meghajtók)

5.5. Egyenáramú gépek fordulatszám szabályozása

Az egyenáramú motorok népszerűségét, a nagyfokú elterjedését az segítette elő, hogy for-

dulatszáma könnyen változtatható.

U k  I a  Rb
n (1/min)
c
A fenti összefüggésből jól látható, hogy a fordulatszám változtatásra három mód kínálko-
zik:

 a motor kapocsfeszültségének a változtatása,

 az armatúra ellenállás növelése,
 a mágneses mező gyengítése.

Az utóbbi lehetőség csak egyirányú szabályozást tesz lehetővé, a fordulatszám növelését.

A fordulatszám szabályozás lehetőségei közül a fluxus változtatás és előtét ellenállás al-
kalmazása veszteséges, míg a kapocsfeszültség változtatása veszteségmentes szabályozási
mód.

49
5.6. Egyenáramú motorok fékezése

Fékezéses üzemállapotról akkor beszélünk, amikor a motor nyomatéka az üzemi nyoma-

tékkal ellentétes.

Ez két úton valósítható meg:

 a főpólusok polaritásának felcserélésével,
 a gerjesztő áramirány megváltoztatásával.

A gyakorlatban alkalmazott fékezési módok az alábbiak:

 dinamikus fékezés (ellenállásos fékezés),
 energia visszatápláló fékezés,
 ellenáramú fékezés.

5.6.1 Dinamikus fékezés

Lényege, hogy az egyenáramú motor forgórészét leválasztjuk a hálózatról és ellenállá-
sokra kapcsoljuk. Nem szükséges külön ellenállás, ha indító ellenállást alkalmaztunk. A
beavatkozás hatására csökken az indukált feszültség, csökken a fordulatszám is.
A fékezőáram nagysága:
 cn
If  (A)
Rb  R f
Ez a fékezési mód akkor alkalmazható - mivel nem biztosít teljes megállást - ha kiegészítő
fékberendezést, mechanikus féket alkalmazunk. Ügyelni kell arra, hogy az ellenálláson
nagy hő keletkezik, ez égési sérülést okozhat. Alkalmazása vegyes gerjesztésű motorok-
nál.

5.6.2 Energia visszatáplálásos fékezés

A fékezéskor, a motor generátorrá alakul át, az indukált feszültsége nagyobb lesz a hálózat
feszültségénél.
A fékező áram:
 (U k  c    n)
If  (A)
Rb

c    n U k
If  (A)
Rb
A fékezés hatására a mozgási energia villamos energiává alakul át.

5.6.3 Ellenáramú fékezés

A fékezés abból ered, hogy a forgórészben megfordítjuk az áramirányt. Ez a kapocsfe-
szültség polaritásának megváltoztatásával történik. Ügyelni kell arra, hogy milyen típusú
egyenáramú motornál valósítjuk meg. Soros – párhuzamos – és vegyes gerjesztésű moto-
roknál a gerjesztő tekercsek végeinek felcserélése kapcsolóval történik. Az energia korlá-
tozásához ellenállást alkalmazunk. Állandó mágnesű motoroknál elegendő az energiafor-
ráshoz csatlakozó vezetékek polaritásának felcserélése. Ez szintén történhet egy kapcso-
lóval.
50
A fékezésre jellemző összefüggés

U k  c    n U  cn
If   k (A)
Rb Rb

Fékező ellenállás esetén:

Uk  c    n
If   (A)
Rb  Rt

5.6.4 Egyenáramú motorok indítása

Az egyenáramú motorok jellemzője, hogy kicsi a forgórész köri ellenállás. Abban az eset-
ben, ha közvetlenül hálózatra kapcsolják őket, igen nagy áramot vesznek fel.
Ennek közelítő értéke:

Uk
Ii  >> In
Rb
Ezért a gyakorlatban egy indító ellenállást kötnek sorba a forgórésszel.
Ezzel azonban két probléma merül fel:
 Vajon meddig gyorsul az egyenáramú motor?
 Mekkora legyen az indító ellenállás nagysága?

Az első kérdésre a válasz, hogy mindaddig, amíg az indukált feszültség el nem éri a háló-
zati feszültség értékét. Amennyiben a két feszültség egyenlő lesz, a szénkeféken nincs
feszültségkülönbség, a motor már nem tud tovább gyorsulni.
A másik kérdés esetében az indító ellenállást úgy kell megválasztani, hogy az indításkor
fellépő áramerősség ne haladja meg a névleges áramerősség kétszeresét.

67. ábra Indító ellenállásos indítás

A 67. számú ábrán egy indító ellenállásos indítás gyakorlati megvalósítása látható. Bekap-
csoláskor az összes ellenállás-fokozat sorosan kapcsolódik a motorral, így az indítási áram
51
a megengedett Ii max (70 A). A forgórész megindul, a fordulatszám nő, közben a motor
árama csökken. Amikor az áram Ii min –re csökken, kiiktatunk egy fokozatot, ezzel az áram
ismét Ii max –ra nő. A további fokozatok kiiktatása hasonlóan megy végbe. Az utolsó foko-
zat kiiktatása után a motor a terheléstől függő fordulatszámon jár. Az árama is ennek meg-
felelően alakul.

5.6.5 Egyenáramú gépek veszteségei

Az egyenáramú gépek veszteségeinek meghatározásához különböző úton juthatunk el.
Egyik, amikor az áramkört tanulmányozzuk és vizsgáljuk, hogy milyen veszteségek jön-
nek létre. Kiindulhatunk a hatásfok értelmezéséből. A fellépő veszteségeket két nagy cso-
portra bonthatjuk, mechanikai és villamos veszteségek.

Az egyenáramú gépek veszteségei részletezve:

 mechanikai veszteségek: súrlódási veszteség, szellőzési veszteség
 forgórész veszteségei: áramveszteség,
 kefék veszteségei: fellépő feszültségesés,
 gerjesztési veszteség: a gerjesztő kört alkotó elemek veszteségei,
 vasveszteség: állórész és forgórész vasmagban fellépő veszteség.

A hatásfok:
P2
 100 (%)
P1

Generátor esetén:
Uk  I
 100 (%)
U k I  Pv
Motor esetén:
U k  I  Pv
  100 (%)
Uk I

52
5.7. Egyenáramú gépek vizsgálata

68. ábra Egyenáramú generátor üres járási- és terhelési jellegőrbe felvétele

A mérési kapcsolás összeállítását követően, a hajtó motor hálózatra kapcsolásával meg

kell győződni arról, hogy a forgásirány helyes. Helyes forgásirány esetén a generátor ger-
jed, ellentétes forgásirány esetében nem. Nulla terhelés mellett vesszük fel a generátor
belső jelleggörbéjét. A mérési adatokból elkészíthető az Ig = f(Uk) karakterisztika.
A felgerjedt generátor esetén, a terhelés fokozatos változtatásával végezzük el a mérést.
A mérési adatokból elkészíthető It = (Uk) karakterisztika. A mérés során segédpólusú
egyenáramú generátort vizsgáltunk. (68. ábra)

6. Szinkrongépek

A szinkron szó görög eredetű magyarul azt jelenti, hogy egyidejű.

A szinkrongépek fogalma alatt olyan villamos gépet értünk, melynek a fordulatszámát a
hálózati frekvencia és a póluspárok száma határozza meg.

A szinkron fordulatszám:
f 60  f
n0  , n0  (1/min)
p p
A szinkron gépeknek alkalmasak energia előállítására, valamint a villamos energia me-
chanikai munkává való átalakítására. Első esetben szinkron generátorról, míg a másik eset-
ben szinkron motorról beszélünk. A gyakorlatban azonban a szinkrongépeket rendelteté-
sük szerint négy csoportra soroljuk:
 generátorok: a villamos energia és meddő energia előállítására alkalmasak
 szinkron motorok: meddő teljesítmény leadására használják, illetve a villamos ener-
giát
 mechanikai munkává alakítják át,
 kompenzátorok: olyan szinkron motorok, melyet kizárólag meddő energia előállítá-
sára – kompenzálásra – alkalmaznak,

53
 fázisváltók: egyfázisú váltakozó feszültségből többfázisú feszültséget állítanak elő.

6.1. Szinkrongépek szerkezeti felépítése

A szinkron gépek, hasonlóan más villamos forgógéphez, két fő szerkezeti részből állnak,
állórészből és forgórészből.

69. ábra Szinkrongép elvi felépítése

Az állórész szerkezeti felépítése:

 lemezelt vastest a hornyokkal,

 állórész tekercselés, hornyokba helyezve három, térben egymástól 1200-ra eltolva
 (azonos az aszinkron gépekével)
 nagy gépeknél erőteljes hűtés, (lég-, hidrogén- illetve vízhűtés)
 pajzsok,
 csapágyház
 kefeszerkezet.
A forgórész szerkezeti felépítése:
 lemezelt vagy tömör vastest
 tengely
 két csúszógyűrű.

A hengeres forgórész gerjesztő tekercselése hornyokban fekszik és a vastest gyártástech-

nológiai okokból lemezelt.
A kiálló pólusú forgórész tömör acélból készül, pólusain a gerjesztő tekercsekkel.
A forgórész kialakítások a 70. számú ábrán láthatók.
A villamos energia előállításai módja alapján a vízi erőművekben, ahol alacsony a fordu-
latszám kiálló pólusú forgórészt, míg a gyorsfordulatú, hőerőművekben alkalmazott gene-
rátorok esetében hengeres forgórészt alkalmaznak.
Kiálló pólusú gépet 1500 1/min fordulatszám alatt, míg hengeres pólusú gépet 1500 1/min
fordulat felett használják.
54
A forgórész horonykialakítása lehet: radiális, párhuzamos, kereszttekercses.

70. ábra Szinkrongép forgórész kialakítások

71. ábra Szinkrongép forgórész felépítése

6.2. A szinkrongépek működési elve

Szinkron generátor:
A forgórészen található gerjesztő tekercset egyenárammal gerjesztjük, amely mint egy
forgó pólus mágneses fluxust hoz létre, mely az állórészen elhelyezett, egymástól geomet-
riailag 1200 – ra lévő tekercselésben, időben eltolt szinuszos háromfázisú feszültséget állít
elő.
Az előállított feszültség jellemzője:
 a forgás miatt Ui szinuszos lefolyású,
 térbeli eltolás (1200 miatt időben (1200-al) eltoltak,
 tekercseket Y-ba kötve 4 vezetős rendszert kapunk
A keletkezett váltakozó feszültséget az állórészen kialakított kapcsokon vesszük le. A gép
gerjesztésének változtatásával a feszültséget, míg a fordulatszám változtatásával a frek-
venciát változtatjuk.

55
Szinkron motor:
A motor állórészére háromfázisú váltakozó feszültséget kapcsolunk, az szinkron fordulat-
számmal forgó mágneses mezőt hoz létre. Az állórész mezeje egy szinkron fordulatszám-
mal forgó mágnes. Amennyiben a forgórészt egyenáramú gerjesztését bekapcsoljuk, az
állórész mágnese másodpercenként 50-szer fogja vonzani - taszítani a még álló forgórészt.
A gép forgórésze nagy tehetetlenségénél fogva ezt a gyors változást követni nem tudja,
így a szinkron motor csak úgy képes forogni, hogy a forgórészt az állórész hálózatra kap-
csolása előtt szinkron, vagy közel szinkron fordulatszámra hozzuk.

6.3. Szinkrongépek üzeme

A szinkron generátorok megismeréséhez szükséges az, hogy egy önállóan működő gene-
rátor viselkedését megvizsgáljuk.

6.3.1 Üresjárási üzemállapot

A szinkron generátor üresjárási üzemállapota esetén a gerjesztett és szinkron fordulat-
számmal járó forgórész létrehozza a forgó pólusfluxust.
A pólus fluxust (Φp) Ig létesíti
A gerjesztés: θ = Np∙Ig

Az armatúra N menetében feszültség indukálódik:

Ui = 4,44∙p∙f ∙N ∙
Ui megegyezik Uk-va

72. ábra Üresjárási jelleggörbe

56
6.3.2 Ohmos terhelés

73. ábra Szinkron gép ohmos terhelése

Armatúra visszahatás:az armatúra fluxus pólusfluxusra gyakorolt hatása.

Terhelés hatására az armatúrában áram folyik. Létrejön az armatúra fluxus, kialakul a két
fluxus eredője. Az Fe a Fp-hez képest eltolt. (74. számú ábra)
A szinkron gép jellemzői ohmos terhelésnél:

 A gépben csak egy fluxus Fe van

 A telítődés miatt Fe < Fp , így belátható, hogy Ui < Up
 A forgórészre ható erőpár fékezőnyomatékot eredményez: Mf = F∙k
 Mf csökkentené a fordulatszámot és vele a frekvenciát, ahhoz, hogy az állandó le-
gyen, az Mh hajtónyomatékot növelni kell.

74. ábra Ohmos terhelési vektorábra

57
6.3.3 Induktív terhelés

75. ábra Szinkron gép induktív terhelése

Armatúra visszahatás:
Terhelés hatására az armatúrában áram folyik, létrejön az armatúra fluxus. Kialakul a két
fluxus eredője. Az Fe Fp irányú, de kisebb.

A szinkron gép jellemzői induktív terhelésnél:

 A gépben csak egy fluxus Fe van
 Az ellentétes irány miatt Fe < Fp emitta Ui < Up, lemágnesező hatás lép fel,
 Ui csökkenése túlgerjesztéssel ellensúlyozható.
 A forgórészre ható erőpár azonos hatásvonalú, ellentétes irányú, fékezőnyomatékot
nem eredményez: Mf = 0
 Mivel Mf nincs, az állandó frekvenciához az Mh hajtónyomaték nem kell.

76. ábra Induktív terhelés vektorábra

58
6.3.4 Kapacitív terhelés

77. ábra Szinkron gép kapacitív terhelése

Armatúra visszahatás:
Terhelés hatására az armatúrában áram folyik. Létrejön az armatúra fluxus. Kialakul a két
fluxus eredője. Az Fe Fp irányú, de nagyobb.

A szinkron gép jellemzői kapacitív terhelésnél:

 A gépben csak egy fluxus Fe van.
 Az azonos irány miatt Fe > Fp így Ui > Up felmágnesező hatás lép fel.
 Ui növekedése alulgerjesztéssel ellensúlyozható.
 A forgórészre ható erőpár azonos hatásvonalú, ellentétes irányú, ezért
fékezőnyomatékot nem eredményez: Mf = 0
 Mivel Mf nincs, az állandó frekvenciához nem kell az Mh hajtónyomaték.

78. ábra Kapacitív terhelés vektorábra

59
6.4. Szinkron gépek szabályozási és külső jelleggörbéi, hálózatra kapcsolása

6.4.1 Szinkron generátorok terhelési jelleggörbéi

Az elvi kapcsolási rajz a 77. ábrán látható.

79. ábra Szinkron gép terhelése

A külső – terhelési – jelleggörbe a generátor kapocsfeszültségének változását mutatja meg

az armatúra áramának a függvényében, különböző cosφ értékek mellett. A gép fordulat-
száma, gerjesztő árama, és a terhelés fázisszöge állandó.

80. ábra Terhelési jelleggörbe

60
A szabályozási jelleggörbe a gerjesztő áramot ábrázolja az armatúra áramának függvényé-
ben. A jelleggörbe felvétele során állandó a kapocsfeszültség, de változóak teljesítmény-
tényezők. Jól látható, hogy induktív terhelés esetén a terhelő áram növekedése együtt jár
a meddő áram növekedésével. Kapacitív terhelés esetén az armatúra áram növekedése, a
gerjesztő áram csökkenését igényli. A meddő áramösszetevő növekedése a kapocsfeszült-
ség emelkedését idézné elő. Amennyiben ismerjük a maximális gerjesztő áramot, akkor
lehetőségünk van arra, hogy csökkentsük a látszólagos teljesítményt, ha a teljesítményté-
nyező a névleges értéknél rosszabb.

81. ábra Szabályozási jelleggörbe

6.4.2 A szinkrongép nyomatéka

A szinkron gép nyomatékának meghatározásához szükségünk van a terhelési szög értel-
mezésére.
A szinkron gép különböző üzemállapotokban nyer alkalmazást. Üresjárási üzemállapot-
ban a két mágneses tengely egybe esik, a veszteségek kicsik. A δg =0 értékű.
Generátoros üzemben a gép forgórész δ g – el megelőzi a forgó mágneses tér tengelyét. A
hajtó gép a forgórészt előre lendíti.
Motoros üzemben a forgórész elmarad egy δM .- el, a terhelés fékező hatású a forgórészre
nézve. A δ terhelési szög a vektorábrán az Up és Uk között van.

61
 82. ábra Terhelési szög értelmezése

A nyomaték meghatározása:

Ple 3  U k  I  cos  (Nm), a cos φ helyett δ – t kell helyettesíteni.

M 
g 0 g 0

A szinkron gép nyomatéka:

 U  sin  
3  U k  I    p 
M  I  Xd    3  U k  U p  sin  (Nm)
g 0 g 0 Xd

A 83. ábrán látható, hogy a gép nyomatéka generátoros és motoros üzemben, kezdetben
nő, majd elér egy maximális értéket, és újra csökkenést mutat. A maximális értéket a gép
billenő nyomatékának nevezzük. Minkét üzemmódban ez az érték 90 0- os terhelési szög-
nél jön létre. Ehhez az értékhez tartozik a legnagyobb teljesítmény is. A szinkron gépeket
kizárólag a stabil üzemi tartományban szabad használni.

62
 83. ábra A szinkron gép nyomatéka

84. ábra Induktív terhelés és vektorábrája

6.4.3 A szinkrongép zárlata

A szinkron gép zárlati üzemállapotának vizsgálatakor, a terheletlen, egy fázisra vonatkozó
üresjárási helyettesítő kapcsolásból indulunk ki. A 85. számú ábra tartalmazza a helyette-
sítő képet. Amennyiben üresjárásban, vagy terhelésnél a generátor kapcsait rövidre zárjuk,
bekapcsolási tranziens jelensége játszódik le. A tranziens jelenségek hamar lezajlanak, és
állandósult zárlati áram alakul ki. Ez a névleges áram akár 15 – 20 szorosa is lehet. Ugyan-
akkor az állandósult zárlati áram a névleges áramerősség 2 – 3 szorosa.

63
A felső képen jól látható, hogy az üresjárási feltételek teljesülnek. A középső ábrán lát-
ható, hogy a rövidzárás háromfázisú, a zárlati hely 0 V-os potenciálon van, a zárlat egyfá-
zisú helyettesítő kapcsolással vizsgálható. Alsó ábrán látható, hogy az „R” tagot elhanya-
goljuk, a generátor „terhelése” az Xd.
A zárlat induktív terhelést jelent.

85. ábra Szinkron gép zárlata

6.4.4 „V” görbék

A szinkron gépre vonatkozó „V” görbe esetében az armatúra áramot, a gerjesztő áram
függvényében ábrázoljuk, olyan feltételek mellett, hogy a fordulatszám, a kapocsfeszült-
ség, a teljesítmény állandó. Különböző terhelések esetén „V” alakú görbesereget kapunk.
Ez látható a 86. ábrán. A jelleggörbéből szemléletesen látszik, hogy cosφ = 1 – nél éri el
az armatúra áram a legkisebb értéket, majd azt követően növekszik.

A jelleggörbéből kiolvashatóak az alábbiak:

 egy görbe mentén a wattos teljesítmény állandó

 a P1-hoz tartozó görbe wattos összetevőjének értéke nulla.
 a görbék legalsó pontján csak wattos áram folyik, a cos φ = 1

64
 86. ábra Szinkron gép „V” görbéi

6.4.5 Szinkron gépek hálózatra kapcsolása

A szinkron generátor a saját hálózata mellett olyan villamos hálózatra is csatlakoztatható,
amelynek frekvenciája, feszültsége már adott, hisz más generátorok azt már meghatároz-
zák.
Akár szinkron generátort, akár szinkron motort kapcsolunk a hálózatra, a gépeket előbb
szinkron fordulatra kell hozni, és lehetőleg a legkisebb áramlökések mellett kell az össze-
kapcsolást végrehajtani.

A szinkronozás során az alábbi feltételeknek kell teljesülni:

 azonos fázissorrend,
 azonos frekvencia,
 azonos feszültség,
 azonos fázishelyzet.

A szinkronozás folyamata során a fázishelyzetet a szinkronozó lámpák segítségével való-

sítjuk meg, sötétre, illetve világosra kapcsolással. A sötétre kapcsolt lámpa a gép és a há-
lózat azonos fázisára, a világosra kapcsolt lámpák a gép és a hálózat ellentétes fázisaira
vannak kapcsolva. Fázishelyzet azonossága esetén a sötétre kapcsolt lámpára jutó feszült-
ség értéke nulla, a világosra kapcsolt lámpák vonali feszültséget kapnak. A szinkronozó
kapcsoló feladata, hogy a feltételek teljesülésekor a legoptimálisabb pillanatban kapcsolja
– fogja össze – a két rendszert. Régen ezt a műveletet kisebb gépek esetén kézi szinkroni-
zálással – szinkronozó dugókkal – valósították meg, ma már ezt a műveletet automatika
végzi.

65
 87. ábra Szinkronozás művelete

A szinkronozás művelete mellett bizonyos körülmények között a szinkrongenerátort le is

kell kapcsolni a villamos hálózatról, azaz bontani kell a szinkronizmust.

A leállítás okai:
 A generátor meghibásodása
 A generátorral egybeépített berendezések meghibásodása
 A kezelő köteles leállítani a generátort, ha
 a hidrogénzár az utolsó tartalékával üzemel
 a gáztérben a hidrogénkoncentráció 90 % alatti
 a levegős részekben a hidrogénkoncentráció 2 % fölötti
 a napi gázszivárgás 40 m3 feletti
 a generátor rezgése meghaladja az előírt értéket (35 μm)
 a vízhűtésű generátorok valamely hornyában a rúd hőmérséklete az előírt feletti

A leállítás lépései:
 Megszüntetik a gép terhelését (legerjesztés, párhuzamos üzem bontása)
 A segédüzemi fogyasztók energiaellátásának biztosítása
 A párhuzamos üzem bontása
 A turbinagőz leengedése
 A gép kifuttatása (kb.: 15-30 perc) – a tengelyforgató üzemelhet, ha nem várható
visszakapcsolás:
 a kefék kiemelése
66
  a hűtővíz elzárása
 fagyveszély esetén fagyvédelem (megengedett a hűtővízzel való fűtés)
 a csatlakozási pontok kiszakaszolása
 energiamentesítés

6.4.6 Szinkrongépek veszteségei

A szinkron gépekben működésük során, függetlenül attól, hogy generátorként, vagy mo-
torként üzemelnek, egyaránt lépnek fel veszteségek. Ezeket a veszteségeket jellegük és a
keletkezés helye szerint különböztethetjük meg. A veszteségek keletkezési helye szerint
nézzük át az egyes veszteségeket.

Az állórészen keletkezett veszteségek:

 vasveszteség
 armatúra veszteség,
 járulékos veszteségből keletkező veszteségek.

A forgórészen keletkező veszteségek:

 gerjesztési veszteség,
 súrlódási veszteség,
 ventillációs veszteség.

A veszteségek figyelemvételével meghatározhatók a generátor teljesítmény viszonyai, és

ezek után a hatásfok.

A teljesítmények:
P  3  U k  I a  cos   Pmech  Pveszt (W)

Pveszt  Ps  Pg  Pv  Pt  Pj (W)

Hatásfok:
P
 100 (%)
Pmech

Szinkron motorok veszteségei:

Pmech  P  Pveszt

Szinkron motor hatásfoka:

Pmech
  100 (%)
P

67
7. Aszinkron gépek

7.1. Aszinkron gépek felépítése

Az aszinkron gépek szintén a forgó gépek családjához tartoznak. Az élet minden területén
megtalálhatóak. Az aszinkron gép elnevezése abból ered, hogy a forgórész nem fut szink-
ronban az állórészen létrehozott mágneses mezővel. Az aszinkron gépek motorként és ge-
nerátorként egyaránt működhetnek. Generátoros üzemben önállóan – hálózat nélkül –nem
képesek generátorként üzemelni. Az aszinkron motorok két nagy csoportja ismeretes, a
rövidrezárt forgórészű és a csúszógyűrűs aszinkronmotor.
Az állórészen egy, illetve háromfázisú tekercselés található. A forgórész lehet tekercselt
és kalickás. Ebből a sajátos forgórész felépítésből ered a megkülönböztetés. Mint minden
forgógép két fő szerkezeti egységből áll, állórészből és forgórészből. A 88. – és 89. ábra
szemlélteti az elvi szerkezeti felépítést.

88. ábra Aszinkron motor felépítése

68
 89. ábra Aszinkron motor forgórész kialakítása

A háromfázisú állórész tekercselés elvi elrendezést a 90. számú ábra tartalmazza.

90. ábra Háromfázisú aszinkronmotor tekercsek elhelyezkedése

7.2. Aszinkron motorok működési elve

Az állórészen térben eltolt tekercselésre időben eltolt szinuszos váltakozó feszültséget

kapcsolunk.
A folyamat az alábbiak szerint zajlik:
- Létrejön egy forgó mágneses mező, melynek fordulatszáma:
60  f
n0  (1/min)
p
69
 Ennek hatására az állórész tekercsben is feszültség indukálódik
 Ez a mező a forgórész tekercselésben Ui feszültséget hoz létre, melynek hatására
áram indul meg. (Álló állapotban f1=f2)

Az állórész feszültsége:
Ui = 4,44 * f1*N1*Φ1*ξ1

 Kialakul a forgórész mágnesmezeje

 A két mágnesmező kölcsönhatásba lép egymással

A forgórészben indukálódott feszültség:

Ui = 4,44 * f2*N2*Φ1*ξ2

 A forgórész tekercselésére nyomaték kezd hatni, és a forgórész megindul, mégpedig

a mágneses mező forgásának irányába.
 A forgórész sebessége soha nem éri el a mágneses mező forgási sebességét.
 A forgómező forgása és a forgórész fordulatszáma közötti százalékos eltérés a szlip,
melyet csúszásnak is neveznek.

n0  n
s  100 (%)
n0 Ennek az értéke 3 -7 % között változik.
A forgórész fordulatszáma:

n  n  (1  s) (1/min

A forgórész fordulatszáma függ:

 a frekvenciától, (f)
 a póluspárok számától, (p)
 a szliptől. (s)

70
 91. ábra Fordulatszám – nyomaték jellegőrbe

7.3. Aszinkron motorok bekötéséhez kialakított sorkapocs elrendezések

7.3.1 Csillagkapcsolás kialakítása

92. ábra Csillagkapcsolás

71
7.3.2 Háromszögkapcsolás kialakítása

93. ábra Háromszögkapcsolás

7.4. Az aszinkron motorok indítása

A motor abban az esetben indul meg, ha a motor által kifejtett nyomaték nagyobb, mint a
terhelés nyomatéka. A motor által kifejtett nyomatékot kizárólag a wattos áram tud létre-
hozni. A nyomaték meghatározása:

M= c*Φ1I2*cos φ (Nm)
A motorok indításának két módját különböztetjük meg, amelyeken további megoldások
lehetségesek.

Az indítási módok két csoportja:

 az indítási áram megváltoztatása,
 az indítási nyomaték megváltoztatása.

Az indítási áram megváltoztatásának további lehetőségei:

 közvetlen indítás: normál indítás és nehéz indítás.
Az indítási áramot nem csökkentő módszereknek tekintjük.
 közvetett indítás:
az állórészen alkalmazott eljárások, a forgórészen alkalmazott eljárások
Az indítási áramot csökkentő módszereknek tekintjük.

7.4.1 Az állórész indítási eljárások:

 ellenállásos indítás,
 transzformátoros indítás,
 Y-D indítás,
 frekvenciaváltóval történő indítás.

7.4.2 A forgórész indítási eljárások:

 különleges horonykialakítás,
72
 csúszógyűrűk közé kapcsolt ellenállásokkal.

7.4.3 Az indító nyomaték megváltoztatása:

 lágyindítás, nyomatékot csökkentő módszer
 goromba indítás. nyomatékot növelő módszer

7.1. A gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott indítási módok

Az alábbiakban néhány jellemző indítási módot mutatunk be, az indítási jellemzők ismer-
tetésével.

7.5.1 Álló motor közvetlen hálózatra kapcsolása

Elve: A motor túlterhelésvédelmét az indítás idejére bénítják, hogy a lassú felpörgés alatti
nagy indítóáram miatt ne következzen be a védelem működése.
Jellemzői:
 Nagy indítási áram. Ii ~ 3…9* In
 Az indítási áram azonos a zárlati árammal.
 Segédeszközöket nem igényel.
 Csak a kis teljesítményű motoroknál alkalmazható.
 A motor károsodását nem okozza.
 Jelentős feszültségcsökkenést okozhat a hálózaton.
 Gyors felpörgés.

94. ábra Közvetlen indítás

7.5.2 Nehéz indítás

Elve: A motor túlterhelésvédelmét az indítás idejére bénítják, hogy a lassú felpörgés alatti
nagy indítóáram miatt ne következzen be a védelem működése
Jellemzői:

73
 Nagy indítási áram. Ii ~ 3…9* In
 Az indítási áram azonos a zárlati árammal.
 Segédeszközöket igényel.
 Csak a kis teljesítményű motoroknál alkalmazható.
 A gyakori indítás a motor károsodását okozhatja.
 Jelentős feszültségcsökkenést okozhat a hálózaton.
 A lassan felpörgő motoroknál alkalmazzák.

7.5.3 Ellenállásos indítás

Elve: Az indítási áram ( Ii ) az ellenállásokon feszültségesést okoz, így a motorra kisebb
feszültség jut (Ui’ ), ami a motoron kisebb áramot (Ii’ ), létesít.

U i Ii U *I
, , , 3* * 3* i i
M i, 
Pi

3 *U * I
i i
 b b    M i ( Nm )
   b 2
b2

95. ábra Ellenállásos indítás

74
7.5.4 Transzformátoros indítás
Elve: A motorra az indítás során a hálózatból letranszformált feszültség kerül, (Ui’ ) amely
a motoron kisebb áramot (Ii’ ), létesít.

96. ábra Transzformátoros indítás

7.5.5 Y-D indítás

Elve: A motor tekercseire az indítás során a hálózat vonali feszültsége helyett a fázisfe-
szültség kerül (Uf), amely a motoron kisebb áramot (Ii’ ), létesít.

97. ábra Csillag – delta indítás

Az indítási nyomaték:

3
U v Ii
 3 U v  I i
Pi 3 U i  I it 3 3   M
M i     i
   3 3

75
7.5.6 Csúszógyűrűk közé iktatott ellenállás
Elve: A forgórész ellenállásának növelésével az indítási áram ( Ii ) csökkenthető (Ii’ ),
miközben az indítónyomaték (Mi ) akár a billenő nyomatékig növelhető.

98. ábra Csúszógyűrűs motor indítása

Jellemzői:
 Csak a csúszógyűrűs motoroknál alkalmazható.
 A motor forgórészének ellenállását a csúszógyűrűk közé kapcsolt ellenállásokkal
növeljük.
 A forgórészköri ellenállások beiktatásának hatásai:
 az áramvektor végpontja a kör mentén eltolódik: Ii  I’i, az indítónyomaték nö-
vekszik Mi  M’i
 Az indítás alatt változtatva az ellenállás értékét a motor nyomatéka tetszőleges sávon
belül tartható.

7.5.7 Különleges horonykialakítás

Elve: A különleges kalicka ellenállása a forgórész frekvenciájával arányos, így indításkor
(f2 ~f1) a forgórész ellenállása nagy, árama -és vele az indítási áram is (Ii’ )- csökken.

Jellemzői:
 Csak a kalickás motoroknál alkalmazható.
 A motor forgórészének ellenállását növeli az indításkor, Ii csökken, Mi nő
 Az áramkiszorítás jelenségét (skin-hatás) használja fel:
 Indításkor a motor forgórészének nagy a frekvenciája (f2 ~f1), nagy a kalicka in-
duktív reaktanciája (XL = 2pf).
 A reaktancia eloszlása a kalickában nem egyenletes, a forgórész belseje felé egyre
nagyobb, az áram kiszorul a kalicka vezetőjének külső részére.

76
 99. ábra Különleges horonykialakítás

7.5.8 Lágyindítás
Elve: A motor állórésze tirisztorokon keresztül táplált, így az indítás alatt a motor árama
és nyomatéka a hajtott gép igényei szerint befolyásolható.

Jellemzője:
 Ellenpárhuzamos tirisztorokból kialakított váltakozó áramú szaggatók.
 A motorra jutó feszültség nagyságát szabályozza (gyújtáskésleltetés).
 Az indulás pillanatában a beállított értékre korlátozza a motor áramát (Is a névleges
motoráram 1,5...7-szerese között állítható)
 A felpörgés alatt az áram:
 Állandó értékű: pl.: Is = 3 In esetén:
 A kívánt indítónyomaték szerint változik:
 1.pl.: a fordulatszám lineáris növekedését biztosítva:
 2.pl.: a fordulatszám exponenciális növekedését biztosítva:
 A gyorsító nyomaték a motor nyomatékának és a terhelőnyomatéknak a különbsége.
 A motor gyorsító nyomatéka a feszültség folyamatos változtatásával szabályozható,
így lehetséges a kívánt fordulatszám változás biztosítása.
 További megoldások:
 Az állórésszel sorosan kapcsolt impedanciával
 Aszimmetrikus feszültségről történő táplálással

7.5.9 Goromba indítás

Elve: Az indítás alatt a motor állórészére a névlegesnél nagyobb feszültséget kapcsolunk
így növekszik az indítónyomaték.

Jellemzőjük:
A feszültség növelésével a motor nyomatéka nő.
 Az indítás alatt a motor és a tápláló hálózat igénybevétele nagy.
 Nagy tömegek hirtelen gyorsítását teszi lehetővé.
 Két megoldás terjedt el:
 Egyfázisú takarékkapcsolású transzformátor alkalmazása
 Az egyik fázisba kapcsolt kondenzátor alkalmazása.
77
 A frekvenciaváltók megjelenése alkalmazásukat feleslegessé tette.

100. ábra Goromba indítás

7.2. Frekvenciaváltó

Elve: A motort tápláló feszültség nagyságát és frekvenciáját változtatja vezérléssel vagy

szabályozással.

Jellemzői, funkciók:
 Indítási módok (hagyományos, repülőstart, időzített, stb.)
 Fékezési módok (időzített, dinamikus, szabadonfutó, stb.)
 Mérések (P, U, I, w, s, t, stb.)
 Nyomaték-szabályozás: indításkor, terhelési igény szerint, fékezéskor
 Energiavisszatáplálás: a fékezési energia villamos energiává alakítva a hálózatba
jut

Feladata:
Egyenfeszültséget változtatható értékű és frekvenciájú háromfázisú feszültséggé alakít.

Kivitele:
Egyfázisú kivitel
 Gazdaságosság (3,3 kW-ig)
 A hálózatot aszimmetrikusan terheli
 Az egyenirányított feszültség hullámossága jóval nagyobb, mint a háromfázisúé
 Háromfázisú kivitel
 A hálózati egyenirányító vezérlésével fokozatosan növekszik a töltőáram

Megoldások:
 Tirisztorok (75 kW felett, oltás nehéz)
 Gyújtójellel lekapcsolható tirisztor (GTO)
 Térvezérlésű tranzisztor (FET)
 Bipoláris tranzisztorok (Darlington kapcsolás)
 Bipoláris tranzisztor és FET kombinációja
78
Átalakítás elve:
 A váltóirányító vezérelt fékvezetői kapcsolóként működnek
 Váltakozva pozitív és negatív egyenfeszültséget kapcsolnak a motorra: üteme az el-
érni kívánt frekvenciának és feszültségnek megfelelően alakul.

Átalakítás módszere:
 Impulzus - amplitúdó moduláció (PAM)
 Impulzus - szélesség moduláció (PWM)

Felépítés:
 Teljesítmény-áramkör
 Vezérlő/szabályozó áramkör

Szerkezeti elemek
C – nagy kapacitású kondenzátor
L – szűrőfojtó
n0 - feletti fordulatszámon a védelem a hajtást kikapcsolja: Uk nem emelkedhet.

Kondenzátor szerepe
Állandó feszültséget biztosít
 Motor kismértékben kisüti a kondenzátort
 Energiatárolást biztosít
 Energia felvétel (töltés): U hálózat > Uk
 Energia leadás (visszatáplálás): Uh < Uk
 Kikapcsolás: a kondenzátor lassan sül ki
 Fékellenállás: gyors kisülés
 Több hajtás: nagy felharmonikus tartalom.

Induktivitás szerepe
 Csökken a hálózati áram csúcsértéke
 Felharmonikus tartalom kedvezőbb
 Áramvezetés (időtartam) meghosszabbítására

Vezérlőként:

Fordulatszám változás:
 Terheléstől és a motor jelleggörbétől függ.
 Szlip kompenzáció:
Fordulatszám változás kiegyenlítése
Árammal arányos visszacsatolt jel a frekvenciaváltón belül képezhető

Motor induktivitás hatása:

A váltóirányító által előállított áram felharmonikusokat tartalmazó áram, amely
alapharmonikus frekvenciájú és igen jó közelítéssel ideális szinusz alakú.
Az áramkövetés késik a feszültséghez képest.

Szabályozóként:

79
 A hajtás fordulatszáma visszacsatolva
 Feszültség változtatással a kívánt fordulatszám érték beállítható.
 Statikus pontosság követelményekor alkalmazzák.
 Dinamikai tulajdonság csökken (késleltetés).

101. ábra Frekvencia szabályozó elvi felépítése

Érdekességként, külön részletezés nélkül, a 102. ábrán – egy hálózati visszatápláló – fék-
modul – blokksémája látható.

102. ábra Fékmodul blokksémája

7.7. Egyfázisú aszinkronmotor

7.7.1 Szerkezeti kialakítása, működése

Az egyfázisú motorok alkalmazását elsősorban az tette szükségessé, hogy nem mindenhol
található háromfázisú váltakozó áramú rendszer. A szerkezeti felépítése hasonló, mint a
80
háromfázisú motoré. Az állórészen található az egyfázisú váltakozó áramú tekercselés. A
forgórész kalickás forgórész. Amennyiben váltakozó feszültségre kapcsoljuk, lüktető
mágneses mező jön létre. így a gép önmagától nem tud megindulni. Amennyiben külső
segítséggel „megrántjuk”, úgy a forgórész elmozdulásának irányába megindul a forgórész,
a motor működni fog. Ezt a problémát segédfázis alkalmazásával küszöbölték ki. A se-
gédfázis alkalmazása mellett azonban szükség van indító, vagy állandó üzemű kondenzá-
torra, hogy az áram kilencven fokkal késsen a főfázishoz képest.

103. ábra Egyfázisú motor

A fordulatszám – nyomaték jelleggörbéből jól látszik, hogy n=0 értéknél a nyomaték is

M=0 értékű. Amennyiben berántjuk a forgórészt, felpörög és a motor terhelhető.

7.7.2 Egyfázisú motor segédfázissal és kondenzátorral

A segédfázis és a kondenzátor állandóan üzemel:
 van forgó mágnesmező,
 van indítónyomaték,
 megnövelt nyomaték a teljes fordulatszám tartományban

104. ábra Egyfázisú állandó segédfázisú motor

81
7.7.3 Egyfázisú motor segédfázissal és indító kondenzátorral
Indításkor N zárásakor kialakul a forgó mágnesmező, és van indítónyomaték.
Felpörgés után N nyitása után a segédfázis és a kondenzátor nem üzemel.
Üzem közben csak lüktető mágnesmező van.

105. ábra Indító kondenzátoros indítás

7.7.4 Indító relés egyfázisú motor

Indításkor nagy áramfelvétel hatására az áramrelé meghúz, forgó mágnesmező jön létre,
van indítónyomaték.
Felpörgés után az áram csökken, az áramrelé elejt, a segédfázis nem kap feszültséget, rajta
áram nem folyik, lüktető mágnesmező van a működés során.

106. ábra Áramrelés egyfázisú motor indítás

7.7.5 Állandó üzemű segédfázis és kondenzátoros egyfázisú motor

82
 107. ábra Segédfázisú és kondenzátoros egyfázisú kapcsolás

A forgás irányirányváltás valamelyik tekercs kapcsainak felcserélésével történik egyfázisú

motor esetében. Háromfázisú motornál bármely két fázis felcserélésével érhető el forgás-
irányváltás.

7.3. Aszinkron motorok fékezése

Az aszinkron motorok fékezésére villamos és mechanikus fékezési eljárások terjedtek el.

A mechanikus fékezésnek két módszere van:
 dobfék alkalmazása: a motor tengelyére dobféket szerelnek,
 tárcsafék: a motor tengelyére tárcsaféket szerelnek.
A másik fékezési eljárás a villamos fékezés, melynek négy módja ismeretes:
 dinamikus fékezés,
 ellenáramú fékezés,
 generátoros fékezés,
 aszimmetrikus fékkapcsolások.
Ezek után röviden tekintsük az egyes villamos fékezési módokat.

7.8.1 Dinamikus fékezés

Elve: Lekapcsoljuk a váltakozó áramú hálózatról a motor állórészét, így annak forgó
mágnesmezeje megszűnik.
 Helyébe egyenfeszültséget kapcsolunk, amely álló mágnesmezőt kelt a gép belsejé-
ben.
 Az ebben forgó kalickákban feszültség indukálódik, amely áramot indít meg a ka-
licka vezetőiben.
 Ennek mágnesmezeje - Lenz törvénye értelmében - olyan irányú, hogy a kiváltó
okot, a forgást igyekszik akadályozni, fékezi a forgórészt.

Jellemzői:
 Hatékony, gyors fékezést tesz lehetővé.
 1fázisú és 3fázisú aszinkron motoroknál is alkalmazható.
 A fékhatás a fordulatszámtól függ, n=0 közelében kevésbé hatásos.
83
 A fékhatás az egyenfeszültség növelésével fokozható. (A maximális fékező egyen-
áram ne legyen nagyobb a motor névleges áramának effektív értékénél!)
 A váltakozó- és az egyenfeszültség egyidejű bekapcsolása nem megengedett.
 Segédeszközöket igényel.
 Megvalósítása alacsony költségű.
 A motor károsodását nem okozza.

7.8.2 Ellenáramú fékezés

Elve: Lekapcsoljuk a váltakozó áramú hálózatról a motor állórészét, így annak forgó
mágnesmezeje megszűnik. Fáziscsere után visszakapcsoljuk a hálózatra, ekkor a
mágnesmező ellentétesen forog.
 A motor forgórésze az állórész mágnesmezejével szemben forog (kezdetben s~2,
f2~100 Hz)
 A forgórész mágnesmezeje - Lenz törvénye értelmében - olyan irányú, hogy a kiváltó
okot, a forgást igyekszik akadályozni, fékezi a forgórészt.

Jellemzői:
 Hatékony, gyors fékezést tesz lehetővé.
 1f és 3f aszinkron motoroknál is alkalmazható.
 A fékhatás n=0 közelében is hatásos.
 n = 0 elérésekor a 3f táplálást le kell kapcsolni!
 Segédeszközöket igényel.
 Megvalósítása alacsony költségű.
 A motor károsodását nem okozza.

7.8.3 Generátoros fékezés

Elve: A motor állórészét a hálózatra kapcsolva hagyjuk. A motor forgórésze az állórész
forgó mágnesmezejénél gyorsabban forog. A kalickákban feszültség indukálódik, amely
áramot indít meg a kalicka vezetőiben.
 Ennek mágnesmezeje - Lenz törvénye értelmében - olyan irányú, hogy a kiváltó
okot, a szinkron fordulatszámnál gyorsabb forgást igyekszik akadályozni, fékezi a
forgórészt.

Két megoldása terjedt el:

 Süllyesztéses fékezés:
 Daruknál a teher süllyesztésekor fordul elő.
 A forgórész fordulatszáma növekszik a mágnesmező fordulatszáma fölé.

 Frekvenciaváltásos fékezés:
 Dahlander motoroknál alacsonyabb fordulatra kapcsoláskor, vagy
 Frekvenciaváltós táplálásnál a frekvencia csökkentésekor fordul elő.
 A mágnesmező fordulatszáma csökken a forgórész fordulatszáma alá.

Jellemzői
 Energiavisszatáplálást tesz lehetővé
 Hatékony, gyors fékezést tesz lehetővé.
84
 1f és 3f aszinkron motoroknál is alkalmazható.
 Segédeszközöket igényel.
 Megvalósítása alacsony/magas költségű.
 A motor károsodását nem okozza.

7.8.4 Aszimmetrikus fékkapcsolás

Elve: A motor állórészét a hálózatra kapcsolva hagyjuk. Az egyik fázist kikapcsolva a
kalickákban feszültség indukálódik, amely áramot indít meg a kalicka vezetőiben.

Két megoldása terjedt el:

 600-os elkötéssel
 Egyfázisú táplálással

Jellemzői:
 Ma már nem használatosak
 Kis hatásfok (kis fékező hatás)
 Viszonylag egyszerű, alacsony költség

8. Transzformátorok

A transzformátor forgórész nélküli villamos gép. A gyakorlatban az átalakítók csoportjába

tartozik. A váltakozó feszültségű hálózatokon feszültség-, áram átalakításra alkalmazzák.

108. ábra A transzformátor, mint négypólus

Átalakítható jellemzők: feszültség, áramerősség, impedancia.

8.1. Transzformátorok felépítése

A transzformátor két fő szerkezeti részből áll, vasmagból és a tekercselésből.

A vasmag feladata: a mágneses erővonalak kialakulásának segítése, a mágneses erővo-
nalak útjának kijelölése.

Két fluxust különböztetünk meg:

 főfluxus, Φ0 a vasmagban záródik
 szórt fluxus Φs a levegőn át záródik

85
A vasmaggal szemben számos követelményt támasztunk: mechanikai szilárdsága megfe-
lelő legyen, ne legyen zajos, kicsi legyen a mágnesező áram. Ezért a transzformátorok
vasmagját lemezelik, melyet hideg- és meleg hengerléssel állítanak elő.
A másik fő szerkezeti része a tekercselés, amely az elsődleges -. primer -, illetve a másod-
lagos – szekunder - tekercsből áll.

109. ábra Transzformátor szerkezeti felépítése

A transzformátorok vasmag kialakítása láncszem-, mag vagy köpenytípusú. A mag típus

lehet egyfázisú két-, háromfázisú három-, és ötoszlopos kivitelű. A köpenytípusú vasmag
egyfázisú egy- és kétoszlopos, háromfázisú egy- és ötoszlopos. A láncszem típusú vasmag
kialakításra jellemző, hogy a vasmag keresztmetszet állandó és ugyan azon az oszlopon
helyezik el a primer- és szekunder tekercseket.
A tekercselések lehetnek hengeres és tárcsás kivitelűek, anyaguk általában vörösréz.

8.2. A transzformátorok működése

A transzformátorok működési elvét elegendőnek tartjuk az egyfázisú transzformátor mű-

ködésén keresztül bemutatni, hisz többfázisú transzformátorok esetében a többi tekercs-
rendszerben, vasmagon azonos jelenségek játszónak le. A transzformátorok működését az
egyes üzemállapotok – üresjárás -, terhelési üzemállapoton keresztül ismertetjük. Termé-
szetesen szó lesz a rövidzárási- és párhuzamos kapcsolás jellemzőiről.

8.2.1 Villamos működési elv

A primer tekercsbe vezetett szinuszos áram hatására a vasmagban lüktető mágnesmező
alakul ki, amely a tekercsekben feszültséget indukál.
Az indukált feszültség Faraday – törvény alapján:
d 0
ui  N  (V )
dt
d 0 max  sin t
ui  N   N   0 max  cos t
dt
A keletkező feszültség csúcsértéke:

uicsúcs  N   0 max  2    f
86
 A feszültség effektív értéke:
N   0 max  2    f
Ui   4,44  N   0 max  f
2
A primer oldali feszültségegyenlet:

U i1  4,44  f  N1   0 max
A szekunder oldali feszültségegyenlet:
U i 2  4,44  f  N 2  0 max
A transzformátor áttétel:
N1 U i1 U1 I 2
a   
N 2 U i 2 U 2 I1
Impedancia áttétel
U1
z I U I
az  1  1  1  2  a 2
z 2 U 2 U 2 I1
I2

110. ábra A transzformátor működési elve

8.2.2 Üresjárási üzemállapot

Az üresjárási üzemállapotban a transzformátor szekunder oldalán nincs terhelés, szabadon
vannak a kivezetések. Üresjárásban a transzformátor által felvett energia a vasveszteség
fedezésére fordítódik. Az üresen járó transzformátor árama közel 900-ot késik a feszültsé-
géhez képest, egy veszteséges tekercshez hasonló.

87
 111. ábra Üresjárási üzemállapot

8.2.3 Terhelési üzemállapot

Terhelési üzem állapotban a transzformátor szekunder oldalára fogyasztót kapcsolunk. A
transzformátor primer oldali feszültsége – U1- megindítja az I1 primer áramot. Ez létre-
hozza a Φ0 főfluxust. A mágneses mező változása indukálja a tekercsben a primer feszült-
séget. A szekunder tekercsben indukálódott feszültség I 2 áramot indít meg a terhelésen.
Lenz törvénye szerint a primer tekercs mágneses mezejével ellentétes irányú fluxust léte-
sít. Hatására a primer áram és a primer fluxus is megnövekszik annyira, hogy a két tekercs
fluxusainak különbségeként az eredő fluxus közelítőleg az üresjárási üzemállapotnak
megfelelő lesz. A terhelt transzformátor áramát (nagyság és irány) a fogyasztó határozza
meg. Hatásfoka elérheti a 98 %-ot.

112. ábra Terhelési üzemállapot

113. ábra Terhelési üzemállapot helyettesítő képe

88
8.2.4 Rövidzárási üzemállapot
A rövidzárási üzemállapotban a szekunder oldalt rövidre zárjuk. Rövidzáráskor a transz-
formátoron a névleges áram sokszorosa folyik, ezért a károsodás megakadályozására
túláramvédelemmel kell ellátni. A szekunder tekercsben indukálódott feszültség nagy zár-
lati áramot hoz létre. A transzformátorban lejátszódó folyamat eredménye, hogy a két flu-
xus eredője nulla értékű lesz. A szórt fluxusok igen nagy értékre növekednek. A rövidzá-
rási méréssel meghatározható a transzformátor tekercsvesztesége, valamint a drop értéke.
A transzformátor feszültségesése (ΔU) függ a fogyasztó jellegétől (I1 irányától). A ΔU
feszültségesés a középső vektorábrán a legnagyobb, itt ΔU ≈ Ue. Ha az I1 nagysága nem
csak az iránya változik, akkor az Ue iránya változik ugyan, de nagysága állandó, ezért: a
névleges feszültségesést az In hatására fellépő Ue. Az Ue-t számítással, vagy méréssel
lehet meghatározni. A méréshez olyan áramkört készítenek, amelyben:
Ue közvetlenül mérhető, nincs fogyasztó, a primer tekercsben a névleges áram folyik,
rövidzár csökkentett feszültséggel.
A drop meghatározása:
U zn
 *100 (%)
Un

114. ábra A rövidzárási üzemállapot

8.3. A transzformátor kapcsolási csoportja

Megadja a transzformátor primer és szekunder oldali tekercseinek kapcsolását, és a két

oldal feszültségei közötti fáziseltolást.

115. ábra Kapcsolási csoport

D = Primer oldali tekercselés kapcsolása
89
Y0 = A szekunder oldali tekercs csillagkapcsolási, kivezetett csillagponttal
5 = A szekunder tekercs 5*300- ot késik a primer tekercshez képest.

8.4. A transzformátor veszteségei és hatásfok

A transzformátorok veszteségei a szalag diagramból jól leolvashatók.

Jelmagyarázat:
Pfelvett teljesítmény
Pt1 a primer oldali tekercsveszteség
Pv vasveszteség
Pj járulékos veszteség
Pt2 a szekunder oldali tekercsveszteség
Pledott teljesítmény

Pleadott
 *100 (%)
Pfelvett

8.1. Különleges transzformátorok

A különleges transzformátorokat csak tájékoztatás jelleggel említjük meg. A különleges

transzformátorokat nem villamos energia átviteli célokra, hanem sajátos, különleges fel-
adatok ellátására tervezték. A különleges transzformátorok a következők:
 takarék transzformátorok
 mérőtranszformátorok (áramváltó, feszültségváltó)
 szabályozó transzformátorok
 szóró-transzformátorok
 hegesztő transzformátorok

90
8.2. Transzformátorok párhuzamos üzeme, vizsgálata

A transzformátorok párhuzamos üzemét a teljesítmény igény növekedése igényli. A pár-

huzamos kapcsolást a fogyasztói zavartatás nélküli „világos” áttéréssel kell megvalósítani.

A párhuzamos kapcsolás feltételei:

 a transzformátorok között kiegyenlítő áram ne folyjon,
 a transzformátorok a névleges teljesítményük arányában terhelődjenek,
 a dropok azonossága: a kisebb dropú terhelődik jobban maximum 0,5 % eltérés en-
gedélyezett.
 transzformátorok teljesítményeinek aránya maximum 1/3.
 feszültségazonosság,
 kapcsolási csoport azonosság

116. ábra Transzformátorok párhuzamos kapcsolása

9. Villamos gépek meghibásodásai, javítási technológiák

A villamos gépek karbantartása, meghibásodásának kijavítása során először a gépek tisz-

títása történik, nagy gépek esetében szárazjég szórással. A szárazjég szórást generátorok
és motorok esetében az állórész és forgórész tekercselések, ventillátorok tisztítására alkal-
mazzák. Technológiai sorrendje: hősokk alkalmazása, szárazjég expanzió, kinetikus ener-
gia közvetítése. Ezt követi a hiba feltárása, diagnosztizálása. A hibafeltárás a hiba jellegé-
től függően történhet szigetelési vizsgálattal, tekercs ellenállásméréssel, repedés vizsgá-
lattal, rezgés spektrum analizátor alkalmazásával, csapágyvizsgálattal, lézeres tengely
vizsgálattal. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a robbanásbiztos környezetben alkalmazott
villamos gépek esetében az MSZ EN 60079 számú szabvány előírásai szerint kell eljárni.
A hibafeltárást követi a gépek mechanikai és villamos hibáinak javítása, majd az üzembe
helyezés előtti vizsgálatok elvégzése. A javítási vizsgálatokra vonatkozóan a Magyar
Elektrotechnikai Egyesület – MEEI - „Szakmai irányelvet” - MEE.SZI 0401-2:2005 -
adott ki.
A villamos gépek üzembiztos működése szempontjából nagyon fontos a folyamatos ellen-
őrzés, az előírt karbantartások elvégzése. A gépállapot-felügyelet során arra törekszünk,
hogy állandó, vagy időszakos megfigyeléssel az előforduló rendellenességeket, szabály-
talanságokat felfedjük. Az időbeni észlelés súlyos következmények megelőzését segíti
91
elő. Az állapotfelügyelet történhet on-line módon, hordozható készülékkel, vagy próbapa-
don. A villamos gépek diagnosztizálása során működési paramétereket, rezgéseket, zajo-
kat, áram – és feszültségértékeket, sokk-impulzusokat, tranziens túlfeszültségeket, nyo-
matékot, hőmérsékletet, mechanikai állapotokat vizsgálunk.

9.1. Villamos gépek jellegzetes hibái

A villamos forgógépek általában nem túlzottan bonyolult gépek, meghibásodásuk mégis

nagyon sokféle lehet. A meghibásodásokat különböző szempontok szerint csoportosíthat-
juk. Így eredetük szerint lehetnek mechanikus, villamos, környezeti és kezelésből adódó
hibák. A szerkezeti hibák a gép alapozásától az ismertetett szerkezeti elemek meghibáso-
dásáig terjedhetnek.

9.1.1 Forgórész diagnosztikai vizsgálatai

Az eredetileg megbízható szigeteléssel készített, hosszabb ideje üzemelő forgórészek je-
lentős hányada, tapasztalataink szerint, több-kevesebb zárlatjellegű hibát tartalmazhat. A
kisebb menetzárlat tünetmentes, míg a nagyobb mértékű menet-, vagy tekercszárlat kö-
vetkezménye a növekvő gerjesztő áram és a növekvő csapágyrezgés. Menetzárlat gyanúra
ad okot a gerjesztéssel jelentősen változó értékű forgási frekvenciás rezgés jelenléte.

9.1.2 Ellenállás, impedancia mérés

A forgórész hibák diagnosztikai vizsgálatainak szokásos módszere a tekercselés ohmos
ellenállás mérése, a tekercselés főszigetelésének szigetelési ellenállás mérése, a tekercse-
lés impedancia mérése, valamint a tekercselés valamilyen rendszerű menetzárlat-vizsgá-
lata. A szigetelési ellenállás nagymértékben függ a forgórész hőmérsékletétől, a szigete-
lések felületi szennyeződésétől, a környezet páratartalmától.

9.1.3 Menetzárlat-vizsgálat
Az 50 Hz-es váltakozó árammal az egyszerűen kivitelezhető eljárások közé tartozik. El-
végezhető állórészből kifűzetlen és kifűzött állapotban is. Általában e mérések hasonló
módon értékelhetők, mint a tekercselés ohmos ellenállás méréséből kapott eredmények.

9.1.4 A forgórész mechanikai állapotának vizsgálata

E vizsgálatok során kell ellenőrizni a forgórész mechanikailag legnagyobb igénybevéte-
leknek kitett részeit, mint radiálhornyú forgórészek esetén a tekercsfejeket rögzítő bandázs
sapkák repedésmentességét, párhuzamos hornyú forgórészek esetében a tengelyvég fel-
erősítő csavarok állapotát, a tengelyvégek és tömbvégek összeerősítő felületeinek repe-
désmentességét, a tekercselést rögzítő ékelés és bandázsolás állapotát. A vizsgálati cso-
portba tartoznak a ventillátor és egyéb nagy igénybevételnek kitett szerkezeti elemek re-
pedésmentességének vizsgálatai.

9.1.5 Az állórész diagnosztikai vizsgálatai

A tervezés során valamennyi igénybevételt igyekeznek figyelembe venni, ennek ellenére
az üzemeltetés során előforduló normális és rendkívüli igénybevételek hatására az elemek
fáradnak, kopnak. A diagnosztikai vizsgálatok feladata felderíteni az esetleges hibákat,
92
illetve kedvezőtlen folyamatokat. A diagnosztikai vizsgálatok egy része elvégezhető a for-
górész kifűzése nélkül, mint a szigetelési ellenállásmérés, a tg delta- és részleges kisülés-
mérés. A forgórész kifűzése után lehet elvégezni a lemeztest vizuális-, tömörségi- és vil-
lamos vizsgálatait, a tekercselés horonyba rögzítésének (horony ékelésének), valamint a
tekercsfejek és elkötések/kivezetések mechanikai rögzítésének vizsgálatát, a villamos gép
belső terében lévő mechanikai elemek (hűtők, különböző rendeltetésű szondák, érzékelők,
felfüggesztések stb.) mechanikai állapotát is.

A lemeztest állapotvizsgálata történhet szemrevételezéssel, amely kiterjed a tisztaság,

épség, a bevonatrendszer elszíneződésének és állagának vizsgálatára. Az elszíneződések
minden esetben rendellenességre utalnak, amelyek lehetnek termikus eredetűek, de lehet-
nek lazulásból származó kopások is. Folyamatosan ellenőrizni kell a vaszárlat-menteséget.
Az állórész-tekercselés szigetelési ellenállásának mérése a villamos kapcsolással, fázis
tekercselésenként történhet A szigetelési ellenállásmérő 1000 – 5000 V DC műszer.
A vizsgáló feszültség nagysága új tekercselés esetén Upr = 2xUn + 1000 V, 50 Hz, 60 má-
sodperc időtartamban.
A tg deltamérése fázisonként történik úgy, hogy a mérések során a nem vizsgált tekercs-
elemeket testpotenciálra kötik. A vizsgáló feszültséget általában 0,2xUn lépcsőkben eme-
lik a névleges feszültségig, esetleg 1,2–1,4xUn-ig. A mérések során lépcsőnként rendre
rögzítik a tekercs kapacitásának értékét is. Feszültséglépcsők függvényében, a tg delta és
kapacitás változás jellege függ a tekercs főszigetelésének anyagi tulajdonságaitól (anyag-
jellemző), de jelentősen függ a szigetelés belső tulajdonságainak mindenkori állapotától
is.
Állórész-tekercselés részleges kisülésmérése a tekercselés főszigetelés belső szerkeze-
tének a szigetelés és a lemeztest horonyfala közötti szükségszerűen meglévő hézag villa-
mos terének potenciálvezérlésére kialakított bevonatrendszer állapotának meghatározá-
sára szolgál E módszer alkalmas a tekercsszigetelés és a rézvezető közötti kapcsolat álla-
potának meghatározására is.
A rezgésdiagnosztikai vizsgálatok a villamos forgógépek diagnosztikai vizsgálatainak
szerves részét képezik. Kiterjednek a csapágy-, tengely-, állórész- és egyéb fontos elemek
rendszeres vizsgálatára. A rezgéskeltésben esetenként szerepe van a csapágyazásnak is,
mind gördülő, mind siklócsapágyak lehetnek kedvezőtlen esetben jelentős rezgéskeltő ele-
mek.

9.2. Villamos gépek javítása

A javításokkal kapcsolatosan az alábbi rendszerezésen keresztül szeretnénk rövid áttekin-

tést adni.

9.2.1 Mechanikus javítások

Tengelyfeltöltés, újraszabályozás, ékpálya javítás, újramarás, pajzsok perselyezése, csap-
ágyak cseréje, kiegyensúlyozás.

9.2.2 Hibafelmérés utáni munkafolyamatok

Villanymotor szétszerelése, csapágyak lehúzása, tekercsek kibontása, tekercselési adat
felvétele, villanymotor állórész tisztítása, tekercs készítése, villanymotor tekercselése, ja-
vítás utáni vizsgálatok.
93
9.3. Javítás utáni vizsgálatok

 szemrevételezés
 szigetelést ellenőrző vizsgálatok
 villamos szilárdsági vizsgálatok
 szivárgó áram mérése
 túlpörgetés vizsgálat
 védővezető vizsgálat

9.4. Különleges gépek vizsgálata

A részletes villamos szilárdság vizsgálati előírásokat, továbbá a szinkron generátorokra,

az aszinkron motorokra, a gerjesztő gépekre és a villamosan összekapcsolt gépekre és ké-
szülékekre vonatkozó próbafeszültség értékeket az MSZ EN 60034-1 szabvány tartal-
mazza.

9.1. Működési próbák

Ellenőrizni kell: a forgásirányt, a polaritást vagy fázissorrendet, a nyugodt járást. Ellen-

őrizni kell a villamos forgógép rendeltetésszerű működését a gép sajátosságainak megfe-
lelően, a gyártói paraméterek és a gépkönyv figyelembevételével. A működési próbákat
az MSZ EN 60034 szabványsorozat vizsgálati előírásainak figyelembe vételével célszerű
elvégezni. A működési próbák során legalább a következőket célszerű ellenőrizni: bejára-
tás, üresjárás, és kommutáció megfelelősége. Kizárólag a minden szempontból kifogásta-
lanul működő gép minősíthető megfelelőnek!

9.5.1 Bejáratás
A forgógépet javítás és összeszerelés után, de az üresjárási vizsgálat előtt be kell járatni.
A bejáratás ajánlott ideje:
 A gördülő csapágyas gépeknél: < 10 kW (kVA), legalább: 15 perc,
 > 10 kW (kVA), legalább: 1 óra > siklócsapágyas gépeknél: az itt közölt idők
háromszorosa.
 A bejáratás során ellenőrizni kell:
 a csapágyak melegedését (Δt), amely nem haladhatja meg a 40 K-t, a kenőszer-
kezet működését,
 siklócsapágyas gépek esetében az oldaljátékot
 a forgórész szabadon futását

9.5.2 Üresjárás
A motorok üresjárási vizsgálatát szabad tengelyvéggel, a generátorok üresjárási vizsgála-
tát nyitott kapcsokkal, tehát minden külső terhelés nélkül kell elvégezni. A gép üresjárási
vizsgálatát a névleges feszültségen kell elvégezni, amikor a fordulatszáma:
 generátoroknál a névleges fordulatszámon,
 aszinkron, sönt jellegű váltakozó áramú, kommutátoros és egyenáramú motoroknál
a névleges fordulatszám közelében van.
94
Egyenáramú gépek üresjárási vizsgálata:
Névleges feszültségen kell végezni.
Mérni kell:
 motoroknál: a fordulatszámot, az armatúra és a gerjesztés áramát,
 generátoroknál: a gerjesztés áramát és feszültségét.

Szinkrongépek üresjárási vizsgálata

Szinkron fordulaton és a névleges feszültségen kell végezni.
Mérni kell:
 a póluskerék gerjesztő áramát,
 a gerjesztő gép gerjesztő áramát és armatúrafeszültségét,
 többfázisú generátorok feszültségszimmetriáját, a vonali- és fázisfeszültségek effek-
tív értékeinek eltérése nem haladhatja meg a + 1 %-ot.

A szinkrongépek üresjárási vizsgálata

Szemrevételezéssel kell ellenőrizni:
Az üresjárási mérés során a csúszógyűrűs gépeken ellenőrizni kell a kefék és a kefetartók
szerelését és állapotát. A rövidre záró és kefeemelő szerkezettel ellátott gépeken a rövidre
záró gyűrű működtetését többször is el kell végezni, és ellenőrizni kell, hogy a kefék fel-
emelkednek-e a csúszógyűrűkről.
Méréses vizsgálatok
Névleges feszültségen mérni kell:
 az üresjárási áramot és a felvett teljesítményt.
Az üresjárási áram helyes értékét a névleges áram alapján lehet meghatározni.

9.5.3 Járulékos szerelvények ellenőrzése

Ellenőrizni kell az esetleges járulékos szerelvényeket is:
 megfelelő-e a névleges értékük,
 helyes-e a működésük,
 alkalmasak-e a tartós üzemre.
Járulékos szerelvények lehetnek, pl. centrifugál kapcsoló, áramrelé, ohmos, induktív, ka-
pacitív ellenállás stb. Egyfázisú gépek esetében, ha azok üzemi kondenzátorral vannak
ellátva, akkor a segédfázis adatait is mérni kell. A centrifugál kapcsoló vagy áramrelé
helyes és megbízható működésének ellenőrzése céljából azokat legalább 20-szor kell mű-
ködtetni.

9.5.4 Kommutátoros váltakozó áramú gépek vizsgálata

 szemrevételezéssel kell ellenőrizni:
 méréses vizsgálatok
 kommutáció vizsgálata

9.5.5 Egyenáramú gépek

A gép az üresjárástól a névleges terhelésig gyakorlatilag szikramentesen járjon. Sima
egyenáram esetén megengedett szikrázás legfeljebb: időnként jelentkező gyenge, pont-
szerű gyöngyözés kevés számú kefén; a kefe kis része alatt (legfeljebb: 11/4 mérőszámú

95
szikrázás). Egyenáramú segédpólusos gépek keféinek a gyártómű által beállított helyzet-
ben kell lenniük. Segédpólus nélküli egyenáramú gépek kefehelyzetét a gyári beállítástól
nem ajánlott elállítani.

9.5.6 Váltakozó áramú gépek

Az egyarmatúrás átalakító váltakozó áramú indításánál, valamint a váltakozó áramú kom-
mutátoros motor indításánál fellépő kefeszikrázás ne befolyásolja a kefék és a kommutátor
üzemképes állapotát.
Az újratekercselt kommutátoros gépeken a – tekercselés végelhúzásának esetleges válto-
zása vagy a kefetartók átalakítása miatt – a kefehíd új helyzetét próbatermi vizsgálattal
kell megállapítani és bejelölni.
A gép szikrázási fokát a kommutátoron a kefe szélessége alatti szikrázás mértéke szerint
kell értékelni.

Próbatermi vizsgálatok:
 rezgésmérés és áramfelvétel ellenőrzés
 festés ellenőrzés

10. Biztonságtechnika

10.1 Biztonságtechnika, érintés elleni védelem

A biztonságtechnika mindazon intézkedések, eszközök rendszere, mely a szándékos és a

nem szándékos károkozás elleni – beleértve az emberi életet is - biztonságot hozza létre.
A villamos berendezéseknél függetlenül attól, hogy kis – vagy nagyfeszültségen üzemel-
nek veszélyes nagyságú feszültséggel kell számolnunk. Az üzemelő részek érintése esetén
sem szenvedhetünk áramütést, mely szinte minden esetben súlyos sérülésekkel jár, de gya-
kori a halálos áramütés is. A balesetek súlyossága, illetve az emberi szervezet károsodása
alapvetően két tényezőtől függ:
 az adott feszültség hatására fellépő áramerősség nagyságától,
 az áramütés időtartamától, azaz meddig voltunk az áramkör része.

A villamos áramütés számos tényezőtől függ:

 az emberi testen átfolyó áramerősség nagyságától,
 a frekvenciától,
 az érintkezés minőségétől,
 fizikai és lelki állapottól,
 az áram útjától.

A veszélyes, feszültség alatt álló részek ellen az érintés elleni védelem – érintésvédelem
– megoldásai jelentenek hatékony megoldást. Az érintésvédelem a villamos berendezések
üzemszerűen feszültség alatt nem lévő, de zárlat következtében feszültség alá kerülhető,
vezető anyagú részeinek megérintéséből származó balesetek elkerülésére irányuló intéz-
kedések összessége. Az érintés elleni védelem az üzemszerűen feszültség alatt álló részek
véletlen megérintése ellen véd, amit alapvédelemnek, azaz áramütés elleni védelemnek

96
nevezünk. Az üzemszerűen feszültségmentes (tehát szabályosan megfogható, megérint-
hető) részek testzárlat miatt történő feszültség alá kerülése következtében alkalmazott vé-
delmi módot nevezik hibavédelemnek.
Az általános esetre a veszélyesnek minősített érintési feszültség határértéke
UL <50 V váltakozó, vagy
UL <120Vegyenfeszültség.
Az emberi test várható ellenállásának csökkenése miatt a veszélyesség fokozott, váltakozó
áram esetén az 50 V helyett
 25 V vagy 12 V határértéket,
egyenáram esetén 120 V helyett
 60 V vagy 30 V értéket ír elő a szabvány
Az alapvető érintés elleni védelem kapcsán szólni kell az érintésvédelmi osztályok-
ról, melyet az adott készüléken fel is tüntetnek, megkülönböztető jelzéssel lának el.

Négy érintésvédelmi osztály létezik:

 Nulla „O” érintésvédelmi osztály: a villamos berendezés nincs önmagában ellátva
érintés elleni védelemmel.
 ’I”érintésvédelmi osztály: a villamos berendezés rendelkezik védővezető csatlakoz-
tatására alkalmas kapoccsal, bármely védővezetős érintésvédelemhez csatlakoztat-
ható.
 „II” érintésvédelmi osztály: a villamos berendezés fémtestét kettős vagy megerősített
szigetelés választja el az üzemszerűen feszültség alatt álló részektől.
 „III” érintésvédelmi osztály: a villamos berendezés táplálását érintésvédelmi törpe-
feszültséggel (maximum 50V AC, vagy 120V DC) oldják meg.

117. ábra Érintésvédelmi osztályok jelölése

A szabvány általánosságban a következő védelmi módok alkalmazását engedi meg:

 a táplálás önműködő lekapcsolása,
 kettős, vagy megerősített szigetelés,
 villamos elválasztás egy fogyasztó készülék táplálása esetén,
 törpefeszültség (SELV vagy PELV).

A táplálás önműködő lekapcsolása védelmi mód esetében az alapvédelem az aktív részek

alapszigetelésével vagy védőfedéssel, vagy védőburkolattal van kialakítva. A hibavéde-
lem hiba esetén a táplálás önműködő lekapcsolásával, emellett egyen potenciálú összekö-
téssel van megoldva. Ha szükséges, legfeljebb 30 mA névleges kioldóáramú áram-védő-
kapcsolóval kell biztosítani a kiegészítő védelmet. (Hazánkban megengedett a 100 mA
érzékenységű áram-védőkapcsoló alkalmazása a szabadtéri berendezések esetében.
Az MSZ 2364-410:2002 szerint a TN rendszer (nullázás) ott alkalmazható, ahol annak
feltételei teljesülnek. A kisfeszültségű közcélú hálózat nullázott hálózat. A védővezetőt
97
nullázás esetén nullázó vezetőnek, védőföldelés esetén földelővezetőnek nevezik. A vé-
dővezető betűjele a PE, ami a Protective Earth (védőföld) angol szavak betűjeléből.
A szabványos színjelölése a PE és PEN vezetőnek zöld-sárga. A nullázás alapelve, hogy
a PEN vezetőt –nullázó vezetőt a védett villamos berendezés testét a villamos hálózat föl-
delt üzemi vezetőjével kötik össze Testzárlat esetén az ún. nullázási hurokimpedancián
(ellenálláson) akkora hibaáram alakul ki, mely a túláram védelmi szervet (biztosító, kis-
megszakító) biztosan működteti. A nullázott rendszerek három fajta kiépítésben működ-
hetne, TN-C, TN-S, TN-C-S rendszerben. Nagyon fontos, hogy a PEN vezető szétválasz-
tása után – TN-C- már nem szabad újra összekötni.
A nullázásos érintésvédelmi mód méretezési összefüggése:
Z S  I a  U o , ahol Uo a fázisfeszültség, ZS a zárlati áramkör hurokimpedanciája (amit
az esetek nagy részében gyakorlatilag azonos a hurokellenállással),
Ia az érintésvédelmi kikapcsoló szerv kioldási árama. Az olvadóbiztosító és kismegszakító
esetén a kioldási áram a hazai gyakorlatban: I a    I B , ahol IB a biztosító vagy kis-
megszakító névleges árama. Az  szorzó értékét a vonatkozó szabvány rögzíti.
Áram-védőkapcsoló esetén a kioldási áram: Ia = ∆In (pl. 30 mA, 100mA, stb.)
A másik érintésvédelmi mód a védőföldelés, melynek alapelve, hogy a zárlat esetén a vil-
lamos berendezés fémtestén megjelenő hibafeszültségnek az érintési feszültség alatt kell
maradnia
A testen megjelenő feszültséget a földelési ellenállás és a zárlati áram szorzata határozza
meg. A védőföldelés méretezéskor alkalmazott összefüggés:
R A  I a  U L , ahol RA a védőföldelés földelési ellenállása, Ia az érintésvédelmi kikap-
csoló szerv megszólalási árama, Az olvadóbiztosító és kismegszakító esetén a kioldási
áram a hazai gyakorlatban a nullázáshoz hasonlóan:
Ia    IB
Az áram-védőkapcsolókat csak a TN-S rendszerben, vagy a TN-C-S rendszer TN-S ágá-
ban lehet használni, hiszen ezek a készülékek a nullavezetőt is megszakítják. A TN-C
rendszerben ezeket nem szabad használni, hiszen itt a védő- (PE) és a nullavezető (N)
egyesített (PEN).
A készülékek testzárlati áramok érzékelésén túl alkalmasak áramkörök zárására, bontására
vagy leválasztására. Ez nem jelent rövidzárlat és túlterhelés elleni védelmet, ezért min-
denképpen szükséges kismegszakítót is választani az áram-védőkapcsoló elé.
A készülék fő funkciója a betáplálási pontok védelme. A speciálisan háztartási, kommu-
nális és kisebb ipari jellegű alkalmazásokhoz tervezett áram- védőkapcsoló olcsón kínál-
nak hatékony védelmet. A 30, 100, 300, 500 mA pillanatkioldású vagy 300, 500 mA sze-
lektív típusok 2- és 4-pólusúkivitelben készülnek. Az EPH kialakításának a lényege, hogy
az ember környezetében a különböző fémcsöveket és fémszerkezeteket és földeléseket
összekötünk egymással, hogy ne tudjon kialakulni potenciál különbség. Célja: az áram-
ütéses baleseteket kizárása. Az EPH kialakítás az érintés elleni védelem része. Minden
olyan szerkezeti idegen vezetőképes részt, amely normál használat esetén hozzáférhető
(ideértve a fémes központi fűtési, klíma berendezéseket), sőt még a vasbeton épületek
fémszerkezeteit is, ha ezek a fémrészek hozzáférhetőek és egymással megbízhatóan össze
vannak kötve. Nem kell viszont EPH - t kiépíteni olyan helyeken, ahol nincs védővezetős
érintésvédelem kialakítva, (pl. olyan aknában, helységben, ahol minden villamos szerke-
zet törpefeszültségű, kettős szigetelésű vagy védőelválasztásról táplált).

98
Az EPH gerincvezetők keresztmetszete:
 réz vezető esetén 6 mm2 ,
 alumínium esetén 16 mm2,
 acél esetén 50 mm2 - nél nem lehet kisebb.

A védőelválasztás a villamos berendezések olyan érintésvédelmi megoldása, amelynél a

villamos táplálást a földtől elszigetelt rendszerről oldják meg. Előírás, hogy a rendszerről
csak egyetlen fogyasztó táplálható. Amennyiben a fogyasztó testzárlatossá válik, a föld-
függetlenség és a tápláló áramforrás szigetelése megakadályozza a zárlati áramkör kiala-
kulását, illetve az áramütéses bekövetkezését. A védőelválasztás táplálására leggyakrab-
ban transzformátort használunk. A védőelválasztó transzformátor áttétele 1:1.
A transzformátornak meg kell felelnie az MSZ 9229, vagy az MSZ EN 61742 követelmé-
nyeinek. A transzformátor névleges feszültsége nem lehet nagyobb 500 V – nál.
A transzformátor szekunder oldalát földelni TILOS!

10.2. A szerelői ellenőrzés végrehajtása

A védővezetős érintésvédelmi módok szerelői ellenőrzése során a következő vizsgálatokat

kell elvégezni:
Megtekintéssel, illetve működési próbával kell ellenőrizni:
 a védővezetőnek, a védővezető kötéseinek és csatlakozásainak sértetlen állapotát
minden, bontás nélkül látható helyen;
 az érintésvédelmi kikapcsolást végző biztosítóbetétek, túláramvédelmi vagy egyéb
kikapcsolószervek sértetlen állapotát; a mechanikus működésű túláramvédelmi vagy
egyéb kikapcsolószervek (pl. áram-védőkapcsolók, gerjesztőkapcsolók) működőké-
pességét egymás után legalább háromszor végzett működési próbával; a próba lehet
mechanikus vagy villamos, a kapcsolás történhet a kapcsolt hálózat terhelt, terhelet-
len vagy feszültségmentes állapotában. Az áram- és feszültség-védőkapcsoló ellen-
őrzését mindig a próbagomb megnyomásával kell végezni.
 az állandó szigetelés-ellenőrző berendezés és/vagy földzárlatjelző működését korlá-
tozott áramú (ellenálláson keresztül létrehozott) mesterséges földzárlattal.
 Villamos működési próba alkalmával ellenálláson (az áram-védőkapcsolóba épített
próbaellenálláson, feszültségérzékelőn, próbalámpán, vagy külön e célra megválasz-
tott ellenálláson) át testzárlatot vagy földzárlatot kell előidézni. Eközben azt kell
megfigyelni, hogy az érintésvédelmi kikapcsolás késleltetés nélkül vagy a megenge-
dett időn belül működik-e.
 Mechanikus működési próba alkalmával az érintésvédelmi kikapcsolást indító relé
vagy kioldó fegyverzetét kell mechanikus mozgatással a kikapcsolást indító állásba
hozni. Eközben azt kell megfigyelni, hogy az érintésvédelmi kikapcsolás késleltetés
nélkül, vagy a megengedett időn belül működik-e.
 A védővezetők rögzítetten szerelt szakaszain ellenőrizni kell a védővezető folyto-
nosságát.
 A szerelői ellenőrzések során meg kell vizsgálni, nem történt e fázisvezető-védőve-
zető, illetve nullázás esetén fázisvezető – nullázó vezető csere.

99
10.3. MSZ 1585 Villamos berendezések üzemletetése

A villamos berendezések üzemeltetése során be kell tartani az MSZ 1585 Villamos beren-
dezések üzemeltetése vonatkozó szabvány előírásait.
Az adott villamos berendezés azonosítása után, a következő öt alapvető követelményt kell
teljesíteni az itt meghatározott sorrendben, a villamos berendezés feszültségmentesítésé-
hez, hacsak nincs alapvető ok a sorrend megváltoztatására:
 leválasztás;
 visszakapcsolás elleni biztosítás;
 a villamos berendezés feszültség nélküli állapotának ellenőrzése;
 földelés és rövidre zárás végrehajtása;
 a közeli, aktív részek elleni védelem biztosítása.

A feszültségmentesítés követelményeinek teljesítésére szolgáló műveletek. kivéve a villa-

mos működtetésű kapcsolásokat . feszültség alatti vagy feszültséghez közeli munkának
minősülnek. A leválasztás során egyfázisú hálózaton egyidejűleg a fázis és nulla vezetőt,
míg háromfázisú hálózaton legalább a három fázisvezetőt egyidejűleg kell megszakítani.

Teljes körű leválasztás

A villamos berendezésnek azt a részét, amelyen munkavégzés folyik, le kell választani az
összes tápforrásról. A leválasztást légközzel vagy azzal egyenértékű hatékonyságú szige-
teléssel kell megoldani, amely biztosítja, hogy a leválasztási ponton átütés nem lép fel.
Természetesen a leírt érintés elleni védelemmel teljes körűen nincs mód foglalkozni, de
egy kis áttekintést szükségesnek tartottunk. Természetesen mindenkinek érdeke, hogy a
munkavégzés során betartsa és betartassa a z előírt munkavédelmi és biztonságtechnikai
előírásokat. Tisztában legyen az elsősegélynyújtás legalapvetőbb ismereteivel. (pl. első-
segélynyújtás, védőeszközök, védőfelszerelés használata, technológiai fegyelem betar-
tása, stb.)

100
11. Szabványjegyzék
MSZ 1:2002 Szabványos feszültségek
MSZ 453:1987 Biztonsági táblák erősáramú villamos berendezések számára
MSZ 1585:2012 Villamos berendezések üzemeltetése
MSZ 2040:1995 Egészségügyi intézmények villamos berendezéseinek létesítése
MSZ 2364-200:2002 Nemzetközi elektrotechnikai szótár. 826. kötet: Épületek villamos
berendezéseinek létesítése
MSZ 2364-410:1999 Épületek villamos berendezéseinek létesítése. 4. resz: +1M:2004
Biztonságtechnika. 41. kötet: Áramütés elleni védelem
MSZ 2364/MSZ HD 60364 sorozat: Kisfeszültségű villamos berendezések
MSZ 4851 sorozat: Érintésvédelmi vizsgálati módszerek
MSZ 16040: sorozat: Statikus feltöltődés
MSZ EN 50110-1:1999 Villamos berendezések üzemeltetése
MSZ EN 50209:1999 Nagyfeszültségű villamos gépek tekercsrúd- es tekercs szigetelésé-
nek vizsgálata
MSZ EN 60071:2006 Szigeteléskoordináció
MSZ EN 60269 sorozat: Kisfeszültségű biztosítók
MSZ EN 60034 sorozat Villamos forgógépek
MSZ EN 60034-1:2001 - 1. resz: Névleges es szemi jellemzők
MSZ EN 60034-3:1999 - 3. resz: Szinkron turbógenerátorok egyedi jellemzői
MSZ EN 60034-15:1999 - 15. resz: Lökőfeszültség-terhelhetőségi szintek előformázott
állórész-tekercselésű váltakozó áramos forgógépekhez
MSZ IEC 60050-411:2000 Nemzetközi elektrotechnikai szótár, 411. kötet: Villamos
forgógépek
MSZ EN 60079 sorozat Villamos gyártmányok robbanóképes gázközegben
MSZ EN 60204 sorozat Gépi berendezések biztonsága. Gépek villamos szerkezetei
MSZ EN 60349-1:2000 Villamos vontatás. Villamos forgógépek vasút és közúti
járművekhez. 1. resz: Gépek az elektronikus átalakítóról táplált váltakozó áramú motorok
kivételével
MSZ EN 60439 1 – 5 sorozat: Kisfeszültségű kapcsoló és vezérlő berendezések
MSZ EN 60529:2001 Villamos gyártmányok burkolatai által nyújtott védettségi fokoza-
tok
MSZ EN 606017: sorozat: Villamos rajzjelek
MSZ EN 60898 sorozat: Villamos szerelési anyagok.
MSZ EN 60947 sorozat: Kisfeszültségű kapcsoló és vezérlő készülékek
MSZ EN 61008:2009 Áram-védőkapcsolók beépített túláram védelem nélkül
MSZ EN 61008:2009 Áram-védőkapcsolók beépített túláram védelemmel
MSZ EN 61140:2003 Az áramütés elleni védelem. A villamos berendezésekre vonatkozó
közös szempontok
MSZ EN 61557 sorozat Legfeljebb 1 kV váltakozó és 1,5 kV egyenfeszültségű
elosztórendszerek villamos biztonsága. A védelmi intézkedések vizsgálatára, mérésére
vagy megfigyelésére szolgáló berendezések
MSZ HD 588.1 S1:1998 Nagyfeszültségű vizsgálati módszerek. 1. resz: Általános (IEC
60060-1:1989) fogalom meghatározások és vizsgálati követelmények
MSZ EN 60742:1998 Elválasztó transzformátorok és biztonsági elválasztó transzformá-
torok
Szakmai irányelv MEE.SZI 0401-1:2005 Javítás utáni vizsgálatok: 1. rész: Háztartási és
hasonló jellegű villamos gépek és készülékek javítás és módosítás utáni vizsgálatai

101
Szakmai irányelv MEE.SZI 0401-1:2005 Javítás utáni vizsgálatok: 2. rész: Villamos for-
gógépek javítás és módosítás utáni vizsgálatai
28/2011. (IX. 6.) BM rendelet, Országos Tűzvédelmi Szabályzat

12. Felhasznált irodalom

Farkas András: Aszinkron gépekkel kapcsolatos mérések, Műszaki Könyvkiadó 1987
Géring Tibor Holczhauser Albert – Szerzői kollektíva: Villamos gépek és készülékek szer-
kezettana, Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1970
Magyari István: Villamos gépek I. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1985
Malya János: Villamos gépek, Műszaki Könyvkiadó Budapest 1999
Máté Lajos: Villamos forgógépek szerelés, hibakeresés, helyszíni javítás, Műszaki
Könyvkiadó, Budapest 1965
Szerzői Kollektíva: Elektrotechnikai szakmai ismeretek, Műszaki Könyvkiadó 1996
Szerzői Kollektíva: Elektrotechnikai táblázatok, Műszaki Könyvkiadó 1996

102