Vineland Szociális Érettségi Skála

A Vineland Szociális Érettségi Skála először 1935-ben jelent meg, kidolgozója Edgar A.
Doll, ugyanebben az évben a skála megjelent Az Amerikai Értelmi Fogyatékossági Társaság
konferenciájának kézikönyvében. A második vagy „B” változat 1936-ban látott napvilágot,
ezt a változatot használták a standardizálási és összehasonlító vizsgálatokhoz. Sor került ép és
értelmi fogyatékos csoport longitudinális nyomon követéses vizsgálatára, kultúrközi
vizsgálatra illetve ikrek és testvérek összehasonlítására. A kézikönyv végleges, rövidített
formáját 1965-ben nyerte el.

      A módszer külföldön gyorsan elterjedt mind a klinikai pszichodiagnosztikában, mind az

értelmi fogyatékosság tudományos meghatározósában. 

A skála alapjául szolgáló hipotézisek:

 A gyermeki fejlődés a szociális függőségből a független autonóm viselkedés felé

halad.
 Gyermekkorban nincs felelősségvállalás. A felelős emberi viselkedés a fejlődés során
bontakozik ki, legfejlettebb szinten a másokért, a társadalomért vállalt felelősség
szintjén érhetjük el.
 Az érési folyamat a szociális inkompetenciától a kompetens szociális viselkedés felé
halad.

 Doll értelmezésében a szociális kompetencia az emberi tulajdonságok olyan funkcionális

egysége, amely biztosítja a szociális hasznosságot és tükröződik az önérvényesítésben és a
mások szolgálatában. Doll alapfogalma a progresszív önirányítás, amelynek végső állomása:
mások irányítása és a másokról való gondoskodás.

     Doll úgy gondolta, hogy a szociális kompetencia az embernek az a képessége, hogy

kialakítsa személyes függetlenségét illetve gyakorolja felelősségvállalását. A fejlődés során ez
a képesség viselkedési jegyekben fejeződik ki illetve ezeken keresztül mérhető. Ezek a
viselkedési jegyek az életkorral szukcesszíven emelkednek. Minden egyéni teljesítmény
számszerűleg és leíró módon kifejezhető és egy általános érési normához hasonlítható, ezáltal
az egész személyiség változás megragadhatóvá válik. A szociális érettségben egyaránt
tükröződik a környezeti és a konstitucionális feltételek sora, ezért minden eltérés az átlagos
feltételektől tükröződik a szociális kompetencia fejlődésében, változásában, esetleges
hanyatlásában. A gyermeki önkiszolgálás és önállóság szintjéből előre lehet következtetni a
felnőttkori szociális kompetencia szintjére. 

A skála felhasználhatósági területe

      A skála minden egyes itemének központi célja, hogy az egyén gyakorlati igényeinek
felkutatásának lehetőségére néhány sajátos szempontot adjon. Az egyes tesztételek a szociális
képességnek különböző aspektusait próbálja meg csoportosítani, ilyen például a rátermettség,
elfoglaltsági tevékenység, másokkal való érintkezés, önirányítás, a szociális tevékenységben
való részvétel illetve tükrözni kívánja a mások részéről történő felügyelet, irányítás,
felülvizsgálás szükségességének progresszív csökkenését.

      A skála itemjei nem kívánják mérni a intelligenciát, az ügyességet, a teljesítményeket, az

érzelmi életet, a szokások, ösztönök, begyakorlott dolgok, környezeti lehetőségek sajátos
következményeit. Ezeknek a tényezőknek a hatása a szociálisan független viselkedés számára
való hasznosságban fejeződik ki. 

A skála következőket nyújtja:

1. A normális fejlődés standard táblázatát, ami ismételten használható fejlődés vagy

változás mérésére.
2. Olyan egyéni különbségek és ebből fakadó olyan extrém eltérések mérését, ami az
értelmi fogyatékosságban, az ifjúkori bűnözésben, a gyermek elhelyezésben, vagy
adaptálásban lehet jelentős.
3. Az abnormális egyének fejlődésben mutatkozó variációk kvalitatív indexét.
4. Speciális fejlesztés, terápia hatására létrejövő javulás mérését.
5. A retardáció esetén a fejlődés, visszafejlődés stádiumait, fokozatait.

      A skála még hasznos lehet a szociális inkompetenciával járó mentális retardáció illetve a
szociális inkompetenciával nem járó mentális retardáció megkülönböztetésére. Azáltal, hogy
rámutat a szociális alkalmasság relatív aspektusaira segítséget tud nyújtani a gyermek
nevelését, oktatását illetően. Lehetővé teszi a környezet, a kulturális helyzet illetve olyan
hátrányok hatásainak kiértékelését, mint a vakság, süketség, testi fogyatékosság. 
 
 A skála szerkezete 

      A Vineland Szociális Érettségi Skála tulajdonképpen a fejlődési skálák egyik változatát
képviseli. Hatékonyan építi magába az évskála elemeit és a pontozó skálák rendszerét.

      A skála felépítésében foglalt alapvető elvek hasonlóak azokhoz, amelyeket Binet és
Simon az intelligencia mérésére vonatkozó skálájukban használtak fel. Minden item úgy van
megalkotva, hogy a szociális felelősségben általános növekedést képviseljen, ami néhány
részletes teljesítményben fejeződik ki, úgy mint ennek a felelősségnek a kézzelfogható
megnyilvánulása.

      Abban tér el a teljesítménytesztektől, hogy nem csak a vizsgálati helyzetben mutatott

funkciókat méri, hanem felhasználja más informátoroktól kapott információkat is - szülő,
pedagógus, nevelő - a gyermek viselkedésé teljesítményeit illetően, sőt bizonyos esetekben
maga a vizsgált személy információi is alapul vehetők. Azonban tesztnek tekinthető abban az
értelemben, hogy pontosan meghatározottak azok a körülmények ahogyan végezni illetve
értékelni kell a skálát illetve az eredmény meghatározása számszerű értékelés révén történik.

      Maguk a normák amelyekhez az egyéni teljesítményt viszonyítjuk előzetes standardizálás

eredménye.

      A számszerű értékelés eredményeként meghatározhatóvá válik az úgynevezett szociális

kor (SZ.K.) valamint a szociális koeficiens (SZ.Q). életkori határ: 0-25 év, illetve felnőttkor.

      A skála 117 itemből áll, melyek nehezedő sorrendben évekre, illetve évcsoportokra
tagolva helyezkednek el nyolc funkciós területet, illetve viselkedési tartományt: általános
önkiszolgálás, étkezéses önkiszolgálás, öltözködés, önirányítás, elfoglaltság, kommunikáció,
helyváltoztató mozgás, szocializáció.
      A skála minden tétele - felsoroltak - számára külön jelölést alkalmaznak:

 általános önkiszolgálás - SHG

 étkezéses önkiszolgálás- SHE
 öltözködés - SHD
 önirányítás - SD
 elfoglaltság - O
 kommunikáció - C
 helyváltoztató mozgás - L
 szocializáció - S

illetve ÉK - mint életkor, és SzK - mint szociális kor.

      Az itemek száma a különböző életkori szinteken nem azonos, minél alacsonyabb
életkorról van szó, annál több item szerepel.

Általános instrukciók

       A skála könnyebb felvétele végett az egyes teszttételek tartalmuk hasonlósága miatt
nagyjából csoportosítva vannak. , így a vizsgálatvezető azt a sorrendet választja ami neki az
adott egyén vizsgálatában a legcélravezetőbbnek látszik. Fontos, hogy a vizsgálat vezető a
saját megítélése szerint  kövesse a nagyobb csoportokat is, mivel ezek éppúgy meghatározzák
az egyes vizsgálatok körülményei, mint a skála tartománya, ami egy adott alanyra vonatkozik.

      A skála minden egyes tesztétele néhány éves növekedési sávon belül érvényes, amiből egy
átlag kort lehet számolni, mint egy standardot a pontozás céljaira illetve a fejlődésben az
egyéni különbségeket jelző érettségi görbe céljaira. A v.sz. által megoldott itemek összegéből
adódó eredményeket átszámoljuk a normatív korcsoportok által átlagosan teljesített
korértékekre. Ezek a korértékek az összpontszámból interpolálással nyerhetők.

      Nagyon fontos, hogy a skála nem becslésen alapul, és a pontokat ne alapozzuk puszta
véleményre, nem az adatokat végző egyén végzi a pontozást, ezt a v.v. teszi.

      Az egyes tesztételeket a v.sz.-hez közzel álló személyektől szerzett információk alapján
kell pontozni.

      Fontos, hogy a vizsgálat elkezdésekor rendelkezzünk anamnézis adataival.

      A v.v maga tölti ki a tesztlapot. Megkezdi az információ kikérdezését, minden egymást
követő tesztétel csoportban, jóval a v.sz. korától és becsült képességeitől várható
végpontszám alatt. A v.v. egyszerre csak egy tesztétel fejez be, de feljegyzi más itemekre
vonatkozó esetleges részinformációkat is.

      Fontos, hogy a v.v. az információk megszerzésében együttműködést kell ébresztenie az

informátorban, el kell kerülnie úgy a naív hiszékenységet, mint a szkepticizmust. Kerülje, az
olyan megfogalmazásokat, hogy a v.sz. tudja-e ezt vagy azt csinálni, inkább afelől
érdeklődjön, hogy a v.sz.-nek szokása-e így vagy úgy cselekedni, szokott-e ezt vagy azt
csinálni. Milyen mértékben képes a v.sz. önállóan enni, vagy mennyire segíti magát az
öltözködésben; mikor végezte a v.sz. ezt vagy azt először egyedül, vagy mennyi ideje csinálja
önállóan.
     Gyakran alkalmazhatjuk a v.sz.-t is informátorként, azonban ebben a helyzetben
fokozottabban kell ügyelni arra, hogy a v.sz.-nek milyen az ún. rapport-készsége, melyet az
együttműködés őszintesége jelez, a kapott információkat pontosságát illetően néhány tesztétel
estében végezhetünk valamilyen ellenőrzést - például egy független informátor útján, vagy az
aktuális teljesítmény megfigyelése útján is. 

Pontozás 

     A pontozás körültekintést és következetességet követel meg a v.v.-től, a kritikus elemeket

ne változtassa meg a megítélés kritikai alapját röviden jegyzőkönyvezni kell.

 plusznak (+) kell értékelni a teszttételeket, ha egyértelmű hogy a v.sz. az adott

itemet rendszeresen teljesíteni tudja. mindehhez nincs szükség állandó
biztatásra, külső ösztönzésre. fontos megjegyeznünk, hogy egy-egy sikeres
teljesítmény lehet átmeneti, újra megjelenő vagy időlegesen megszakított. ha a
v.sz. egy régebbi teljesítményt a vizsgálat időpontjában nem mutatja, akkor
minősítjük plusz pontnak ha világos, hogy a teljesítmény eltűnése nem
visszafejlődés következménye, hanem egy hasonló de magasabb teljesítmény
megjelenése
 pluszmínusznak (+-) értékeljük azokat az itemeket, amelyek mintegy átmeneti
állapotban jönnek létre, épen kialakulóban vannak, és a v.sz. időként tudja csak
teljesíteni. az összpontszámban ezek a tesztételek ½ pont minősítést nyernek
 mínusznak (-) értékeljük az adott tesztételt amelyeket a v.sz. nagyon ritkán,
erős ösztönzésre vagy egyáltalán nem tud végrehajtani

Ezeknek a pontoknak az 9sszértéke képezi a szociális kor (SZK) és a szociális koeficiens

(SZQ) kiszámításának az alapját.