Szakadát István

Feléd fordítom – a Hegyi beszéd normarendszere

Néhány tézis Max Weber, Georg Henrik von Wright, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij és Bibó István gondolatai alapján 2000 május

21. Nem minden, a ki ezt mondja nékem! Uram! Uram! megyen be a mennyek országába;
hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát..
(Máté evangéliuma 7.)

Rövid tanulmányomban a jézusi etika legtömörebb és legpontosabb összefoglalását, a Hegyi

beszédet1 értékelem abból a kérdésfeltevésből kiindulva, hogy mi volt az ott megfogalmazott
erkölcsi parancsoknak az a különös minősége, ami kétezer éven át képes volt emberekre hatást
gyakorolni? Az első értékelést már a kezdőmondatomban megtettem, amikor a Hegyi beszédben
kifejtett erkölcsi rendszert különös minőségűnek ítéltem - egyet értve Bibó István gondolatával:
"… mérhetetlenül komikusnak találtam mindig, hogy akadhatnak
emberek, akik - főleg a három szinoptikus evangélium elolvasása után -
egy percig is komolyan el tudták képzelni, hogy Krisztus nem létezett, és
valaki kitalálta őt. Egy annyira pregnáns személyiség képe bontakozik ki
előttünk ezekből, hogy ha ezt valaki irodalmi műnek találta ki, akkor az a
valaki volna a világ legjelentősebb vallásalapítója."
(Bibó, 22.o.)

A következőkben megpróbálom tudományosnak mondott eszközök, fogalmak és módszerek

alkalmazásával megragadni ezt a különösséget. Ehhez a munkához az alábbi szerzők tanulmányait,
könyveit használom fel:

Max Weber: Gazdaság és társadalom, I. A megértő szociológia alapvonalai2

Georg Henrik von Wright: Norm and Action3

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek4

Bibó István: Az európai társadalomfejlődés értelme5

A tudományos minősítés a gondolatmenetek érvelési és értelmezési módszereire vonatkozik. Az itt

érintett téma végső kérdéseire adandó válaszok - többek között: mivel értékítéleteken alapulnak - a
vizsgálódás körén kívül esnek.


1 Szent Biblia (fordította: Karoli Gáspár), Budapest, Magyar Biblia-Tanács, 1974
2 Weber, Max, Gazdaság és társadalom, I. A megértő szociológia alapvonalai, Budapest, KJK, 1987
3 Wright, Georg Henrik von, Norm and Action, London, Routledge & Kegan Paul, 1963
4 Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics, A Karamazov testvérek, Budapest, Európa Kiadó, 1975
5 Bibó István, Az európai társadalomfejlődés értelme, in: Válogatott tanulmányok, Harmadik kötet, 1971-1979, Budapest,
Magvető Könyvkiadó, 1986
 Szakadát István: Feléd fordítom – a Hegyi beszéd normarendszere

Milyen parancsok vannak? "Hanem legyen a ti beszédetek: úgy úgy; nem nem"

Tudományos fogalmakat keresve azt mondhatjuk, hogy az erkölcsi rendszerekbe foglalt

parancsolatok társadalmi normák, melyek társadalmi cselekvésekre vonatkozó (kötelező és kívánatos)
előírások. Max Weber - a norma fogalma helyett még a rend kategóriáját alkalmazva - a rend/norma
legitimitásáról és ezáltal a normatív cselekvések tipologizálásáról a következőket írta:
6.§. Valamely rend legitimitása biztosítható:
I. tisztán belülről, mégpedig
1. tisztán indulati-érzelmi alapon: érzelmi átéléssel, belső odaadással;
2. értékracionálisan: a végső és kötelező értékek (erkölcsi, esztétikai vagy
bármely más értékek) kifejeződéseként fölfogott rend abszolút
érvényességébe vetett hittel;
3. vallásos hittel: azzal a meggyőződéssel, hogy a rend betartásán keresztül
el lehet jutni az üdvözüléshez;
II. továbbá úgy is (vagy csak úgy), hogy sajátos külső következményekhez
kapcsolódnak bizonyos várakozások…
A rendet
a) konvenciónak nevezzük, ha érvényessége külsődlegesen, azáltal van
biztosítva, hogy az emberek megadható körén belül a rendtől való eltérés
várhatóan (viszonylag) általános és gyakorlatilag érezhető helytelenítésbe
ütközik;
b) jognak nevezzük, ha ugyancsak külsődlegesen, de azáltal van biztosítva,
hogy az emberek egy külön erre fölkészült csoportja várhatóan (fizikai vagy
pszichikai) kényszert alkalmaz a rend betartásának kikényszerítésére, illetve
megszegésének megtorlására.
(Weber, 60-61-o.)

Fentiek alapján a normákat, illetve ezek alapján a normatív cselekvéseket három típusba
sorolhatjuk:

erkölcsi norma erkölcsi cselekvés

konvencionális norma konvencionális cselekvés

jogi norma jogi cselekvés

Bár Weber explicit módon nem írja le, de a definíciós szándékából, illetve más szövegrészekből
egyértelműen kibontható, hogy a fenti tipologizálás alapja az kérdés: milyen szankciók követik a
normasértés eseményét? Ez pedig - szociológiai értelemben - egyet jelent azzal a kérdéssel: miért
kell betartani a normák előírásait?
Az erkölcsi normát megsértő cselekvés belső folyamatokat indít el az emberben (önmarcangolás,
lelkiismeret-furdalás), míg a konvenció és a jog megsértése külsődleges büntetéssel jár, azaz a
konvenció esetében a helytelenítésen keresztül közösségi nyomás nehezedik az egyénre, a jogsértés
pedig az adott közösség lelki vagy fizikai erőszakon alapuló szankcióit vonja maga után. Mivel a
szociológiai elemzések számára a normához történő igazodás belülről vezérelt módjai nehezen
vizsgálhatók, általában elegendő ezeket egységesen kezelni az erkölcsi cselekvések kategóriája alatt.
Tanulmányunkban azonban egy ponton fontos lesz, hogy figyeljünk a weberi különbségtevésre a
vallási alapon, illetve az értékracionális alapon történő normatív cselekvések között, amikor az
erkölcsi normák fogalmát érdemes lesz megkülönböztetni a vallási normák fogalmától.

2
 Szakadát István: Feléd fordítom – a Hegyi beszéd normarendszere

Mire vonatkozik a parancs? "És szólá Isten mindezeket az igéket"

A normatípusok elkülönítése után megválaszolandó kérdés: mire vonatkoznak a normákba foglalt

előírások? A kérdésre Weber alapján is meg lehetne próbálni válaszolni, pontosabbak és
alaposabbak lehetünk azonban akkor, ha a következőkben Georg Henrik von Wright finn
filozófusnak a deontikus logika, illetve cselekvéselmélet területén kidolgozott fogalmait használjuk.
Von Wright a normákhoz hasonló jelenségek (játékszabályok, állami törvények, használati
utasítások, szokások, erkölcsi szabályok, idea-elvárások) közül azzal emeli ki a gondolatmenete
tárgyát képező előírásokat, hogy azok valamilyen emberi cselekvésre vonatkoznak. Mondhatjuk
ezeket cselekvésnormáknak. Bár Wright nem normaként kezeli azokat a jelenségeket, melyek egy
kívánatos állapotot írnak elő (ezeket idea-elvárásnak nevezi), de mi - egy von Wright által még nem
használt fogalmat bevezetve - megtehetjük ezt: a továbbiakban a cselekvéstartalom nélküli
elvárásokat állapotnormáknak fogjuk nevezni. A "dobd vissza kővel", a "ne lopj" parancsa
cselekvésnorma, míg a "legyél jó", "legyél szelid", "szeresd felebarátodat" elvárása állapotnorma.
Amíg szeretni, tisztelni, szelidnek, jónak, irgalmasnak lenni annyit jelent, hogy valamilyen belső
(érzelmi) állapotban vagyunk, addig a cselekvés valamilyen változást idéz elő vagy épp valamilyen
változási folyamatot enged megvalósulni a világ mások által is befogható, érzékelhető külvilág
állapotában.
A kérdés az, hogyan tudjuk az állapotnormákat és a cselekvésnormákat megkülönböztetni
egymástól? Ezen a ponton kivételes segítséget nyújt a magyar nyelv azáltal, hogy az ige fogalmához
két jelentést rendel: a Biblia igét hirdet, vagyis normákat ír elő, és ezekben a normákban
cselekvéseket, állapotokat stb. kifejező igék vannak. Amikor tehát a Biblia igéit vizsgálgatjuk,
felhasználhatjuk mindazt, amit a magyar nyelv igéiről tudunk. Nézzük meg, mit is mondhatunk az
igékbe foglalt igékről! A jólismert felosztást alkalmazva az igék négyféle típusát különíthetjük el
egymástól:

állapotot kifejező ige

történést kifejező ige

cselekvést, tevékenységet kifejező ige

létezést kifejező ige

Szeretni, tisztelni, gyűlölni, haragudni, érezni állapotot kifejező igékkel lehet, míg a megdobás, a
visszadobás, a hamis tanuskodás, az ellopás, a megölés aktusait cselekvésigék fejezik ki.
Felmerül a kérdés: hogyan lehet egy előírt állapotot, idea-elvárást, állapotnormát megvalósítani?
Még pontosabban: hogy tudom én megítélni a másik ember belső állapotát, azaz hogyan tudom
ellenőrizni, hogy valóban betartja-e az állapotnormák tartalmát? Gyakorlati válasz nem lehet más,
mint hogy mások belső állapotát csak a tényleges cselekvésein keresztül tudjuk megítélni, tehát az
állapotnorma csak a cselekvésnormákon keresztül, azaz cselekvésnormákba foglalt
cselekvésaktusok végrehajtásának vizsgálatával kontrollálható. Az idea-elvárások, az állapotnormák
tehát nem önmagukban, hanem cselekvésnormák megvalósításán keresztül vizsgálhatók,
ellenőrizhetők.

A normák, illetve a normatív cselekvések elemezhetősége céljából von Wright összetevőkre bontja
a normákat az alábbi kategóriákat különítve el egymástól:

a norma jellege [character],

a norma tartalma [content],

a norma feltétele [condition],

a norma kibocsátója [authority],

a norma címzettje(i) [subject(s)],

3
 Szakadát István: Feléd fordítom – a Hegyi beszéd normarendszere

a norma alkalma [occasion].

Anélkül, hogy a norma-összetevők alaposabb elemzésébe kezdenénk, jelezzük, hogy egyfelől a

normákba foglalt előírások vonatkozhatnak olyan cselekvésekre, melyekben valamely
transzcendenciához való viszony kifejezését kell megvalósítani, illetve melyek más emberekhez való
viszonyra vonatkoznak, másfelől jellegüket tekintve három fontos normatípusról beszélhetünk -
elkülönítve egymástól az alábbi tevékenységeket és normákat:

megengedés megengedő norma

tiltás tiltónorma

parancs parancsnorma

A deontikus logika fenti alapkategóriái a cselekvéshez való viszonyt (deontikus modalitásértéket)

fejezik ki, melyeknek egymáshoz való viszonyát az alábbi módon foglalhatjuk össze:

megengedés amikor szabad cselekedni valamit

vagy amikor szabad nem cselekedni valamit

tiltás amikor nem szabad cselekedni valamit

parancs amikor nem szabad nem cselekedni valamit

Látható, hogy a tiltás és a parancs aktusa visszavezethető a megengedés aktusára, ami érdekes
következtetések levonására adna alkalmat, de további gondolatmenetünk szempontjából ezek nem
annyira fontosak, hogy itt foglalkozzunk velük. A későbbi következtetéseink megalapozása végett
viszont említést kell tennünk von Wright egy fontos megkülönböztetéséről! A cselekvésnormák
leírásakor ugyanis von Wright elválaszt egymástól kétféle cselekvést, tevékenységet mondván, hogy
más minőségű dolog:

megcsinálni, elvégezni, megvalósítani valamit (to do), illetve

tartózkodni valaminek a megcsinálásától, elvégzésétől (to forbear).

Hangsúlyozni kell, hogy mindkét esetben cselekvésről, tevékenységről beszélhetünk, és mindkét

cselekvéstípusra egyaránt vonatkozhatnak normatív előírások, erkölcsi parancsok (a tartózkodás
példájaként gondoljunk a kötelező elsősegélynyújtás elmulasztásának esetére a közlekedési
szabályok világából), de emellett persze jelentősek a különbségek is a kétféle cselekvéstípus között.
A fenti különbségtétel alapján a kétféle cselekvésre vonatkozó normákat nevezzük tevőleges normának,
illetve tartózkodó normáknak a továbbiakban!

A weberi és wrighti alapfogalmak ismeretében belekezdhetünk a bibliai erkölcsi parancsolatok

elemzésébe.

Hogyan tarthatók be a parancsok? "ebben az ígében foglaltatik egybe"

Az elemzés megkezdése előtt meg kell jegyezzük, hogy a Bibliában a Hegyi beszéd mellett
természetesen vannak más olyan fejezetek, melyek a keresztény erkölcstan integráns és
meghatározó részét képezik. Ezek közül is legfontosabb a Tízparancsolat. Sokan vannak, akik a
Tízparancsolatot a mózesi etika (csak a mózesi etika) alapjának, és nem kevesen az egész
kereszténység alapjának tekintik. Nem kell nekünk állást foglalnunk ebben a kérdésben ahhoz, hogy

4
 Szakadát István: Feléd fordítom – a Hegyi beszéd normarendszere

néhány alapozó megállapítást tehessünk a Tízparancsolatról mint normarendszerről. Nézzük

először a szöveget magát:
2. Én, az Úr vagyok a te Istened…
3. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem
4. Ne csinálj magadnak faragott képet…
…
7. Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd;…
8. Megemlékezzél a szombatnapról…
12. Tiszteld atyádat és anyádat …
13. Ne ölj.
14. Ne paráználkodjál.
15. Ne lopj.
16. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
17. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak
feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit,
a mi a te felebarátodé.
(Mózes II. könyve, 20.)

A tíz parancsolatból az első négyben az Istenhez való viszony fogalmazódik meg, a második blokk
hat előírása ember-ember kapcsolatra vonatkozik. Ezeket a parancsokat természetesen az
Újszövetség is átveszi, hivatkozik rá. A második blokk parancsait azonban az Újszövetség több
pontján már a "szeresd felebarátodat" parancsaként általánosítják:
9. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne
szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében
foglaltatik egybe: Szeresd felebarátodat mint temagadat.
10. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a
törvénynek betöltése a szeretet.
(Pál levele a rómabeliekhez, 13.)

36. Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

37. Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38. Ez az első és nagy parancsolat.
39. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint
magadat.
(Máté evangéliuma 22.)

A "szeresd felebarátodat" parancsa egyébként részben önállóan, részben más parancsok

általánosításaként már az Ószövetségben is megjelenik:
18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem
szeressed felebarátodat, mint magadat.
(Mózes III. könyve, 19.)

A "szeresd felebarátodat" parancsa állapotigével kifejezett előírás, amire vonatkozóan az etikák

egyik - korábban jelzett - alapkérdése vethető fel: hogyan lehet az állapotigékkel, tehát
idea-elvárásokkal kifejezett parancsokat megvalósítani? A választ korábban megadtuk (kapcsolódó
cselekvésnormák vizsgálatával), így a következő megválaszolandó kérdés az, hogy milyen
cselekvésigékkel kifejezett parancsok/cselekvésnormák vannak az idea-elvárásokhoz,
állapotnormákhoz rendelve? A Tízparancsolat előírásait az alábbi módon lehet összerendelni
egymással:

5
 Szakadát István: Feléd fordítom – a Hegyi beszéd normarendszere

állapotigével kifejezett cselekvésigével kifejezett

szeresd az Urat ne csinálj magadnak faragott képet, Isten nevét fel ne vedd, tartsd
meg a szombatot
tiszteld atyádat és anyádat -
[szeresd felebarátodat] ne ölj, ne hazudj, ne orozz, ne kívánj, ne paráználkodj

A táblázat elemeire rápillantva azonnal szembetűnik, hogy ezek a cselekvésnormák szinte kivétel
nélkül tiltónormák. Ez a mozzanat azért figyelemre méltó, mert könnyű belátni, hogy a tiltónormák
önmagukban nem elégségesek ahhoz, hogy egy teljes erkölcsi rendszert alkossanak, hiszen nincs
bennünk pozitív/parancsoló állítás. Abból, hogy milyenek ne legyünk, még nem - vagy csak nagyon
áttételesen - következik bármi arra vonatkozóan, hogy milyennek kell lennünk. Természetesen az az
állításunk, miszerint a Tízparancsolat önmagában nem képez teljes erkölcsi rendszert, nem jelenti
azt, hogy akár az Ószövetségből, akár Mózes könyveiből ne lenne kiolvasható sok olyan "pozitív"
parancsnorma, melyek alapján már vázolni lehetne mind az ószövetségi, mind a mózesi etika főbb
vonásait. Ezen a ponton azonban nekünk nem kell e feladatot megoldanunk. S mivel
tanulmányunkkal se nem az a célunk, hogy hittani/teológiai, se nem az, hogy valláskritikai
gondolatokat fejtsünk ki, ezért itt elegendőnek tartjuk azon állítás megfogalmazását, hogy a fenti
táblázatba foglalt igéket, parancsokat úgy kell megítélnünk, melyek szinte minden nagyobb erkölcsi
rendszerben megtalálhatóak, és ennyiben nem lehet különösebben egyedinek tartani őket. Hogy a
jézusi etika mindezekhez képest milyen pontokon és milyen értelemben tartalmaz többet és mást,
azt szeretnénk bemutatni a következő fejezetekben.

Miről szól a parancs? "immár paráználkodott azzal az ő szívében "

Először azt a kérdést vizsgáljuk meg, hogy milyen cselekvésekre lehet/kell vonatkoztatni az
előírásokat? Bár ezen a ponton más erkölcsi rendszerekhez képes nem érezzük egyedülállónak a
jézusi etikát, de a Tízparancsolathoz képest mindenképpen új elemként hivatkozhatunk arra, hogy
Jézus kiterjeszti a norma érvényességét a "belső cselekvésekre" is, ahogy ez az alábbi idézetekből
kiviláglik:
21. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl,
méltó az ítéletre.
22. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő
atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre.
…
27. Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!
28. Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz
kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.
(Máté evangéliuma 5.)

Az elmozdulás, a kiterjesztés nyilvánvaló: míg a régi normák a mások által is látható/megítélhető

cselekvésekre vonatkoznak, addig az újak már a belső érzéseket, gondolatokat, azaz a belső
cselekvéseket szabályozzák: a "ne ölj" előtt már a "ne haragudj" vagy a "ne paráználkodj" helyett a
"ne kívánj" parancsai kiterjesztik a parancsok érvényességét azáltal, hogy magát a cselekvés
fogalmát definiálják szélesebb értelemben.
Bár a kiterjesztés ténye önmagában fontosnak mondható, mindezzel nem kellene még
különösebben foglalkoznunk, ha nem kínálkozna kiindulópontul egy sokkal fontosabb okfejtés
számára. A belső, mások által nem látható cselekvések ugyanis olyan cselekvések, melyek
helyességét mások nem képesek megítélni. A normakontroll egyetlen eszköze így a belső vizsgálat

6
 Szakadát István: Feléd fordítom – a Hegyi beszéd normarendszere

marad, amivel azt is mondanunk kell egyben, hogy ezen a ponton a weberi értelemben vett erkölcsi
norma fogalmát lehet már csak alkalmazni.

Miért kell megtartani a parancsot? "a te Atyád, aki téged titkon néz"

A Hegyi beszéd hosszan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy hogyan is kell a parancsokat megtartani?
Az alábbi két idézet lényegi mondanivalója az, hogy a helyes cselekedet nem mások elismerésének
kiváltása végett és - épp ezért - nem is mások előtt kell megtenni, hanem - épp ellenkezőleg - úgy kell
megcselekedni a parancsokban foglaltakat, hogy azok betartásáért csak az embernek sajátmaga,
illetve a mennyei Atyja előtt kell felelnie.
5. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a
gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni,
hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették
jutalmukat.
6. Te pedig, a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és az ajtódat
bezárva, imádkozzál a Te atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, aki téged
titkon néz, megfizet néked nyilván.
(Máté evangéliuma 6.)

17. Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd

meg;
18. Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon
van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
(Máté evangéliuma 6.)

Weber tipologiájában ez az erkölcsi norma, illetve az erkölcsi cselekvés fogalmába tartozik. Nem
mások helyeslése vagy helytelenítése (konvenció), nem is az erőszak-alkalmazástól való félelem
(jog), hanem az egyén belső motivációja az, ami a parancs megtartását biztosítja. Jézus itt az erkölcs
mint normarendszer "mindenekfölött valósága" mellett érvel.
Meg kell jegyezzük, hogy a szállóigévé lett "nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb" mondás eredeti
jelentése, üzenete is erről szólt:
3. Te pedig, a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit
cselekszik a te jobb kezed;
4. Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz,
megfizet néked nyilván.
(Máté evangéliuma 6.)

A kérdésre tehát, hogy miért is kell megtartani a törvényt, a válasz az, hogy a belső normakövetés
kényszere, tehát a parancs erkölcsi mivolta miatt. Azt is látnunk kell azonban, hogy ebben a
helyzetben az egyén még nincs teljesen egyedül: "vele" van Isten, aki "titkon nézi és megfizeti" a
cselekvőt.

7
 Szakadát István: Feléd fordítom – a Hegyi beszéd normarendszere

Miért kell megtartani a parancsot? "nem csodaszülte, hanem szabad hitre áhítoztál"

Azzal, hogy Jézus a hívő ember belső ügyévé teszi a parancsok betartását, sem nem teszi
magányossá, sem nem teszi szabaddá az egyént: a mennyei Atya elől nem lehet elbújni, a parancsok
betartását az Úr felügyeli. A parancs betartása még nem válik az ember magánügyévé.
A norma itt még vallási jellegű: az üdvözülésbe vetett hiten alapul. Ám Jézus később és máshol
tovább megy ezen a ponton és - legalább is saját cselekedetei által - erősebb "állítást tesz", amikor
megmutatja, megcselekszi a legnehezebb erkölcsi előírást:

Istenre való hivatkozás nélkül betartani a belső parancsot.

Mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy még ha hisz is az ember Isten létezésében és
mindenhatóságában, akkor sem szabad Istenére hivatkozni a parancsok megtartásakor. Isten ugyan
bármikor megsegítheti őt, de az embernek sosem szabad várnia ezt, sosem szabad elvárni a
Mindenható segítségét.
5. Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom
tetejére.
6. És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva:
Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg
ne üsd lábadat a kőbe.
7. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te
Istenedet.
(Máté evangéliuma 4.)

Hogy ez a mozzanat mennyire fontos Jézus történetében, mindennél és mindenkinél pontosabban

leírja Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című könyvének "nagy inkvizítor" jelenetében:
Három erő, csupáncsak három erő van a földön, amelyek képesek örökre
legyőzni és rabul ejteni e tehetetlen lázadókat, épp a boldogításuk végett -
ezek az erők: a csoda, a titok és a tekintély.
…
Nem szálltál le a keresztről, amikor gúnyolva, csúfolódva azt kiabálták:
'Szállj le a keresztről, és akkor elhisszük, hogy te vagy az!' Te nem szálltál
le, ismét csak azért, mert nem akartad csodával leigázni az embert, és mert
nem csodaszülte, hanem szabad hitre áhítoztál.
(Dosztojevszkij, I.kötet, 334-335.o.)

Amíg a Mindenható tekintetét magán tudja az ember, amíg nincs egyedül, a parancs betartásához
saját vallásos hite a legnagyobb ERŐ: URA ŐRE is egyben. Istene - pontosabban: Istene fizetsége,
az üdvözülés - nélkül azonban csak saját maga ura marad az ember: és a parancsot akkor is meg kell
tenni. Ez a legnehezebb törvény - hívő és másként hívő embernek egyaránt.

Miért mások Jézus parancsai? "ne álljatok ellen a gonosznak"

Az előző fejezetben arra mutattunk rá, hogy Jézus mindennél erősebb előírást tesz a normakövetés
módjára vonatkozóan, de mindeddig még nem jutottunk el a kérdésig, hogy vannak-e, és ha igen,
melyek azok a mozzanatok, melyeket történetileg egyedinek és különlegesnek tarthatunk a Hegyi
beszéd normarendszerében. A választ Bibó Istvántól kapjuk meg, aki a jézusi példázatokban,

8
 Szakadát István: Feléd fordítom – a Hegyi beszéd normarendszere

gesztusokban megnyilvánuló aktív szeretet fogalmával jelöli meg a jézusi etika különösségét. Vegyük
először a jólismert evangéliumi idézeteket:
38. Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.
39. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem
a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.
40. És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd
oda néki a felsőt is.
41. És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
42. A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj
attól.
43. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld
ellenségedet.
44. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok
azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek,
és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
(Máté evangéliuma 5.)

Az idézetből kibontható normák több értelemben is különböznek az eddig megvizsgált erkölcsi

parancsoktól. Először: cselekvésnormákról, azon belül is parancsnormákról van szó. Másodszor: itt
olyan előírások fogalmazódnak meg, melyeket feltételes (és reaktív) normáknak mondhatunk, hiszen
mások valamilyen - erkölcsileg helyteleníthető - cselekvésére adott válaszreakciót,
válasz-cselekedetet írnak elő. Éppen ezért és harmadszor: egyáltalán nem passzivitásról van szó. Ezen
a ponton válik fontossá von Wright megkülönböztetése a "cselekvés" és a "tartózkodás a cselekvés"
kategóriái, illetve a tevőleges és tartózkodó normák között, hiszen itt nem pusztán arról van szó,
hogy egy erőszakos aktusra válaszul valaki tartózkodik egy másik erőszakos aktus megtételétől,
hanem arról, hogy valaki egy újabb, aktív - de természetesen nem erőszakos - cselekvést,
cselekvéssort indít el. És ez az a pont, ahol Jézus etikájának különlegességét megérthetjük:
Az ő gesztusai: aki megütött az egyik arcodon, fordítsd felé a másikat is,
egyáltalán nem egy ügyefogyott embernek a gesztusai, ellenkezőleg,
beletartoznak azok közé a lefegyverző gesztusok közé, amelyek előtt az
értelmetlen agresszió egyszerre rájön a saját értelmetlenségére.
(Bibó, 20.o.)

Nézzük meg alaposabban, hogyan formalizálható és magyarázható meg mindez!

Az aktív szeretet parancsai arra a helyzetre reagálnak, hogy a másik fél erőszakos, normasértő
cselekvést, akciót hajt végre. A re-akciónak három típusa lehetséges:

mivel a másik megteszi, ami tiltva van, megdobnak kővel, visszadobom kővel
én is megteszem ugyanazt

bár a másik megteszi, ami tiltva van, megdobnak kővel, nem dobom vissza semmivel
én nem teszek meg semmit

a másik megteszi, ami tiltva van, megdobnak kővel, visszadobom kenyérrel

én megteszem az előírt válasz-cselekvést

Az első eset a "szemet szemért" elvet megvalósító cselekvés, aminek érzelmi alapja az az érvelés,
hogy "ha a másik nem tartja meg a parancsot, én miért tartsam meg azt?". Említettük, hogy Jézus ezt
azon az alapon utasítja el, hogy az erkölcsi normát másoktól függetlenül kell betartani, de Jézus
máshol másfajta érvet is felhoz, amikor arra mutat rá, miért nem "érdemes" az erőszakra erőszakkal
válaszolni:

9
 Szakadát István: Feléd fordítom – a Hegyi beszéd normarendszere

52. Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert
fognak, fegyverrel kell veszniük.
(Máté evangéliuma 26.)

Az erőszakra adott ellen-erőszak ugyanis önmagába forduló, körkörös, az erőszakot fenntartó

helyzetet teremt, amiből sokszor nincs kiszállás, de legalább is nehéz megtörni az erőszak ciklusát.
Ha az erőszakra nem szabad ellen-erőszakkal válaszolni, akkor első lehetőség nem cselekedni
semmit. Mahatma Gandhi erőszaknélküliséget hirdető szatjágraha mozgalmában sokszor tették ezt.
És sokszor váltotta ki azt a jelenséget, amit Bibó említett: az erőszaktevő meghátrálását, de Jézus
még tovább megy ezen a téren, amikor azt mondja, nem elég a tartózkodás, ellengesztusokat kell
tenni. A példaérték, a hatás, a meggyőző erő miatt fontos, hogy Jézus konkrét gesztusai formálisan,
az elvégzendő cselekvés szintjén emlékeztetnek az eredeti aktusra, csak épp a lényegét, azaz
tartalmát tekintve állnak szemben vele. A cél az, hogy felismertesse az erőszaktevőt cselekedete
értelmetlenségről - a keleti filozófia fogalmaival: a szatori élményét váltsa ki az erőszak
hiábavalóságáról.

Említettük, hogy az aktív szeretet példagesztusai feltételes normák, ami azt jelenti, hogy mások
erőszakos cselekvésére adott válasz-cselekvéseket írnak elő, mint ahogy feltételes norma a "szemet
szemért, fogat fogért" parancsa is. Mindezekben az a közös elem, hogy nem elsődlegesek, mindig
válaszreakciókat tartalmaznak. A végletekig leegyszerűsítve a dolgot: az ilyen normák nem
mondanak semmit arról, mit kell tenni abban a helyzetben, ha nincs első - erőszakos - aktus. És
ezen a ponton fogalmazza meg Jézus azt az új elvet, amelyben - bizonyos szempontból - ellenkező
értelmére fordítva a szemet szemért elv tartalmát elsődleges, feltétel nélküli cselekvést ír elő:
12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek,
mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal;
(Máté evangéliuma 7.)

Ez az az új vezérelv, ami a jézusi etika központjában van, és amit a legfontosabb mozzanatnak

tarthatunk az evangéliumban. Még akkor is, ha tudjuk, hogy ez csak egy elv és nem konkrét -
végrehajtható - cselekvésnorma. Jézus és követői cselekedeteikkel sokszor bizonyították, hogy az
elvet konkrét tartalommal megtöltve ki tudták fejezni azokat az elveket, melyeket minden erkölcsi
cselekvés alapjának kell tekintenünk: az alázatot és a szeretet.
Sokaknak sikerült, sokaknak nem:
30. A ki velem nincsen, ellenem van;
és a ki velem nem gyűjt, tékozol.
(Máté evangéliuma 12.)

Ezen a Földön.

10