Ultrahangos
állatriasztók
Nagymáté Csaba
villamosmérnök,
nmtecsaba@gmail.com
Az itt közreadott projektek olyan eszkö­
zök elkészítését mutatják be, amelyek
az ultrahang kevésbé szokásos haszná­
latán alapulnak, s ez az akusztikus
energia bizonyos állatok távoltartásá­
ra szolgál. Például a rágcsálók család­
jába tartozók közül a legkevésbé,, szim­
patikus ” egér és patkány egyedek nem­
kívánatos jelenlétét szüntethetjük meg
berendezésünk használatával. Sok
bosszúságot - na meg kárt - okozhat­
nak a kertjeinkben megjelenő ragado­
zók is, mint pl. a nyestek. Ezekkel szem­
ben is hatásos segítséget jelenthet az
ultrahangos riasztó. Eredményességü­
ket tekintve megoszlanak a vélemények,
s ezek műszaki és „állatlélektani" hát­
terét (is) igyekszünk megvilágítani. Azt
már az elején nyomatékosan kiemeljük,
hogy az igényekhez igazodó körültekin­
tő tervezés, megfontolt telepítés lehet
csak a siker záloga, amely után ha be­
rendezésünk beválik, akkor sokkal kí­
méletesebb eszköz birtokába jutunk,
mit az élve ölő csapdák, vagy a mérgek.
1. Egy kis állati viselkedéstan
Régóta ismert, hogy némely állatok,
mint pl. a kutyák, fogékonyak olyan
hangokra, melyeket az ember már nem
hall. Aztán értetlenül állunk szobaku­
tyánk ideges viselkedése kapcsán, pe­
dig csak pl. egy félrehangolt hagyomá­
nyos tévékészülék UH tartományú su­
gárzása kergeti őrületbe kedvencünket.
Az is nyilvánvaló, hogy bizonyos álla­
tok más-más hangokra (frekvenciákra)
„idegesednek be”. Az egyik nagy cso­
portja ezeknek a rágcsálók családja
(Rodentia), beleértve a patkányokat,
158
bizonyos kerti kártevőket, mókusokat
stb. A denevérek (Chioptera család) —
melyek újabban már lakott területen is
honosak - nem mutatnak hasonló rea­
gálást az UH energiára. Ugyanúgy nem
tekinthető relevánsnak a madaraknak,
mókusoknak, mosómedvéknek, poc­
koknak az UH energiára adott válasza.
Ezen berendezések hatásos alkalmazá­
sa azonban több tényezőtől is függ.
Ezek közül első a választott frekvencia
értéke. Laborkísérletekkel úgy találták,
hogy a legtöbb rágcsáló esetében a 23
kHz körüli frekvencia az, ami hatásos
[1] akkor, ha annak energiája a fájda­
lomküszöbig érinti őket. Az is sajnála­
tos tény lehet a mi szempontunkból,
hogy ha ez a „fájdalmas hang” nem pá­
rosul veszélyképpel, akkor az állatok
hamar hozzászokhatnak ehhez a zajos
szituációhoz, mert alkalmazkodóké­
pességük az embernél is jobb lehet! Az
egerek, patkányok hamar megtanulják,
hogy az UH riasztók nem is olyan ve­
szélyesek, s hamar visszatérnek fészke­
lő és táplálékszerző területükre. Azért
érdekes ez a „hozzászokás jelenség” !
M indenhez hozzá lehet szokni, csak
a fizikai fájdalomhoz nem. Tehát ha ál­
latkáink visszatérnek, vagy éppen el
sem mennek bevetett fegyverünk hatá­
sára, akkor biztos, hogy az adott ponton
nem léptük túl fájdalomküszöbüket. Ha
pedig van olyan mazochista köztük,
amelyik ennek ellenére .marad megsü-
ketülni, akkor annak meg életkilátásai
romlanak az elvesztett kommunikációs
képességük miatt. (Utána már persze
evidencia, hogy süket patkánynak
akármit is „zenélhetünk.” ) Az is igaz,
hogy rendkívüli helyzetfelismerésük
okán hamar megtalálják a „hangámyé-
kot”, kikerülvén a fizikai fájdalomérze­
tet, főleg akkor ,ha a hely egyébként
meg más szempontból igen „vonzó”
(pl. bőséges a táplálékforrás).
Ezt felismerve a készülékgyártók
igyekeznek minden elektronikai trük­
köt bevetni a hozzászokás ellen, illetve
könnyen beláthatjuk, hogy a „primitív”
kapcsolástechnikájú müvek miért vál­
nak teljességgel hatástalanná két nap
használat után. Kaphatók ultrahangos
berendezések szúnyogok, rovarok, pó­
kok, bolhák, kullancsok stb. elriasztá­
sára, ám ezek gyakorlati hasznossága
enyhén szólva is megkérdőjelezhető
(értsd: eladásra készülnek, nem hasz­
nálatra). Tudományosan, vagy empiri­
kusan azonban két állatfaj ultrahanggal
szembeni viselkedése dokumentált: a
patkányé és a nyesté. Nem véletlenül,
hiszen a „kísérleti patkány” fogalom
évtizedek óta ismert még a nem a
gyógyászatban dolgozók számára is.
Ennek a nagy túlélő rágcsálófajtának ez
irányú viselkedéséről már 1972-óta
vannak megfigyelésen alapuló feljegy­
zések, majd már később mérések is iga­
zoltak néhány korábbi feltevést. Az
alábbiakban egy-két fontosabb vizsgá­
lati eredményt osztunk meg az olvasó­
val elősegítvén a leendő korrekt áram­
köri alkalmazást.
A patkányok egy kattogó hangfor­
rást kb. 12 fokon belül képesek beazo­
nosítani, míg egy fehérzaj burts-re a ta­
lálati pontosság 9,7 fok (kísérleti méré­
sek, 1985). Ezt az eredményt validálta
Kavanagh és Kelly 1986-ban, s 11,1
fokban adták meg a patkányok hanglo­
kalizáló képességét. A patkányok
RT É K '16

hosszú 20 kHz-es tartományt zenget-
nek, mikor „boldogtalanok”, vagy
stresszesek. Ezeket a sivításokat akkor
bocsátják ki, mikor a felnőtt, vagy fiatal
egyedek ragadozót látnak, fájdalmat ta­
pasztalnak, vagy éppen fájdalom-elő-
érzetük van. Ugyancsak ilyen a kom ­
munikációjuk, ha egy vad példányt (te­
hát nem „laborpatkány”) befognak.
Az előbbi „hosszú” jelző került
pontosításra Stefan M. Brudzynski
munkássága kapcsán [2], Kísérletsoro­
zatának célja az volt, hogy megállapítsa
a felnőtt (labor)patkányegyedek UH
tartományú válaszreakcióinak tartamát
a nyakszirtükön történt emberi kéz
érintésének hatására. Megfigyelései
szerint az ismétlődő ingerlés hatására a
reakció a populáció 97,4%-ában 20 és
29 kHz közé esett, 2,6%-ában ugyanez
44...67 kHz volt. (Az előbbi okfejté­
sünknél maradva, ezen adatokkal azt is
mondhatjuk, hogy a patkányok 2,6%-a
„mazochista.”) A hangkibocsátás
hosszúsága tekintetében érdekes tény,
hogy a vizsgált 6765 mintánál két al­
csoportot lehetett elkülöníteni: egy
20...300 ms, valamint egy 500...600
ms-os kategóriát. A „felfedezés” azt
mutatja tehát, hogy tanult szituációban
a felnőtt patkányok 22.. .23 kHz-es han­
got hallatnak két jó l megkülönböztet­
hető tartóssággal, amit nevezhetünk rö­
vid és hosszú kommunikációnak, s a
köztük a határvonal kb. 300 ms-ra tehe­
tő.
Érdekes azonban a 30...50 kHz-es
hangtartomány is. A csecsszopó köly­
kök próbálnak ilyen hangmagasságban
veszélyhívást adni anyjuk számára,
hogy a fészekbe vissza tudja terelni
őket. Akkor is hasznos ez a jelzésmód,
ha a fészekben vannak, mert akkor arra
figyelmeztetik anyjukat, hogy véletle­
nül rájuk taposott. Azon példányok,
amelyek nem képesek ilyen hangtarto­
mányban jelezni, bizony sokkal dur­
vább „fészekéletre” számíthatnak. De
talán még ennél is fontosabb a 30 kHz
körüli tartománynak a szexuális életük­
re tett hatása. Párosodás előtt a két kü-
lönnemü egyed közeledéskor, szimato­
láskor ilyen hangon je lz i, „szólítja fel”
a másik felet szexuális viselkedésre
( White, 1998). Összefoglalásképpen el­
mondhatjuk, hogy a társaslény patká­
nyoknál a fájdalomküszöböt meghala­
dó hangerőn túl legalább olyan fontos
lehet a hang „kellemetlen” jelentéstar­
talma. Arra vonatkozólag pedig nin­
csen értékelhető adat, hogy a hang­
ágyúnk használata a patkányok morta­
litási mutatóit mennyire befolyásolja.
Sajátos - kedvezőtlen - tapasztalat
a nyestek egyre szaporodó jelenléte vá­
rosainkban. A falvakból a város felé
tartó nyest-migráció sok tényezővel
magyarázható. A nyugodt életkörülmé­
nyeket biztosító vidéki pajták, régi csű­
rök egyre ritkábban adnak menedéket
ezeknek az egyébként bohókás állat­
káknak, köszönhetően pl. a mezőgaz­
daság nagyfokú gépesítésnek, s mos­
tanság pincéink, padlásaink „látják
vendégül” őket. Aztán pedig a kis pusz­
tító nem ismer határokat. A legjobban a
meleg, száraz környezetben érzi magát,
ebből a szempontból a garázsban levő
autóink vannak a legnagyobb veszély­
nek kitéve. Valami megmagyarázhatat­
lan indíttatást éreznek a villamos kábe­
lek, a tömlők szétrágására. Ragadozó
lévén melegvérű kis házi kedvenceink
sem igen vannak biztonságban, ha egy
nyestcsalád megtelepszik közelükben.
Ideig-óráig hatásos lehet a „kis dögök”
szaglószervét kikészíteni pl. egy am­
móniával erősen átitatott régi paplant
helyezve a kocsink alá. Sajnálatos mó­
don, ha a levegő „kitisztul,” akkor - ha
egyébként jól érezte magát itt korábban
- visszatér a helyszínre. Az ismételt
„vegyi támadás” azonban, túl annak
költséges voltán, még környezet­
szennyező is! Az egyébként védett álla­
tokkal szemben talán csak az ultrahan­
gos riasztó lehet a hatásos védelem. Ha
frekvenciaértéket kell megadnunk, ak­
kor elmondhatjuk, hogy a 20...38 kHz
közötti tartomány az, amit nagyon nem
szeretnek nagy hangerővel hallgatni
ezek a kis állatok.
Bármelyik állatcsoportot vizsgáljuk
is, az természetesnek vehető, hogy a
fajtán belül bizonyos egyedek UH-„ér-
zékenysége” igen eltérő lehet, s ez (is)
szerepet játszik az UH hatásosságának
abszolút fokmérőjében.
2. Az alkalmazás műszaki háttere
Az előzőekben megismertük néhány
elriasztani kívánt állat viselkedésmin­
táit, amikből már ki volt olvasható né­
hány műszaki tervezési adat. Az pedig,
hogy ultrahang a „fegyverünk”, továb­
bi megfontolásra kell, hogy késztesse e
fegyvert bevetni szándékozót. Sok szó
esett a hozzászokás jelenségéről, meg­
állapítottuk: egyvalamihez nem lehet
hozzászokni: a fizikai fájdalomhoz.
Muszáj, hogy olyan hangerővel szól­
jon, hogy az elviselhetetlen fájdalmat
okozzon hallgatójának, ezáltal mene­
külésre késztesse! Csakhogy az ultra­
hangnak is megvannak a maga terjedési
törvényszerűségei. A „zajforrástól” tá­
volodva a hangnyomás (lásd később)
arányosan csökken. (E megállapítások
természetesen szabad térben végzett
mérések esetén igazak.) Ha a zaj több
forrásból származik, háttérzaj-jellegű,
akkor a távolságnak kisebb jelentősége
van, de továbbra sem mindegy, hogy pl.
egy forgalmas úttól hány méterre vé­
gezzük a mérést [3]. Érzékeltetésül: a
forrástól számított kb. 4 m távolságra
az UH energia a felére esik, s 9 m körüli
távolságban már gyakorlatilag semmi
nem marad belőle, ezért - kiváltképp’
szabadtérben — fegyverünk hatótávol­
sága meglehetősen korlátozott. Beltér-
ben viszont, ha a hanghullám akadály­
ba ütközik, elnyelődés és/vagy vissza­
verődés jön létre (a hullámhossz függ-

2. ábra
vényében). Sajnálatunkra az ultrahang
hullámhossza nem teszi lehetővé a be­
rendezési tárgyak „megkerülését”, így
a bútorok, falak, függönyök nem „átlát­
szók” a számára, azok hangámyékot
képeznek. A nemkívánatos vendégálla­
tok pedig könnyedén ki is használják
ezeket a csendes zugokat.
A z 1. ábránkon egy szimulációs
„térképet” láthatunk, egy nappaliba te­
lepített UH riasztó terjedési hatásáról.
A berendezés középen egy asztalon
működik, s kék színnel és annak halvá­
nyodó árnyalataival jelöltük a hangki­
bocsátás hatásosságát. Jól megfigyel­
hető, hogy a berendezési tárgyak (ka­
napé, fotel, függöny stb.) mögött előáll
a hangárnyék, s a nyavalyások a kanapé
mögött, a falban vígan randalíroznak.
Már itt nyomatékosan megjegyez­
zük, hogy amennyiben a létrehozott
hangnyomás olyan mértékű, hogy az
már elrettentő fájdalmat produkál, ak­
k o r - az előző terjedési hatásokat figye­
lembe véve - az alkalmazás hatásos, de
ugyanúgy káros hatással lehet az embe­
ri fülre is (noha nem halljuk, de érzé­
kelni érzékeljük), illetőleg háziállata­
inkra. A kereskedelmi berendezések
nem jelentenek ilyen veszélyt, de hát a
hatásosságuk...
3. T e rv e zé s i s z e m p o n to k
Az ultrahang e célra történő használata­
kor két fontos dolgot kell figyelembe
venni az áramkör kialakítása során: mi­
lyen lesugárzót használunk, illetve az
üzemvitel szakaszos, vagy folyamatos
lesz-e. Az utóbbi felvetésre adott vá­
lasz áramkörileg nem jelenthet komoly
kihívást (?), annál inkább az UH hang­
sugárzó kérdése. A legtöbb „bóvli kate­
160
góriájú” termék azon vérzik el - ha el­
tekintünk az elvi kapcsolás szerencsét­
len megválasztásától (értsd gyakorlati­
lag használhatatlan) - , hogy nem meg­
felelő az UH sugárzó, vagy az áramkör
nem illeszkedik hozzá. Tekintettel en­
nek fontosságára, röviden de, muszáj
foglalkoznunk az erre a célra használa­
tos hangszóróval: a piezó sugárzóval.
A piezó sugárzó nem ismeretlen az
akusztikusok körében, hiszen a hang­
dobozok magassugárzói nagy részben
piezó hangszórók. Működési elvük a
közvetlen piezoelektromos hatás fordí­
tottján (elektrosztrikció) alapul: a piezó
kristály váltakozó villamos térerősség
hatására mechanikai rezgésre kénysze­
ríthető. (Megjegyezzük, hogy a jelen­
séget nem csak az akusztika használja,
hanem pl. jó néhány gyógyászati be­
rendezés is: gyógyszerporlasztók, bőr-
masszírozók, sőt, ultrahangos tisztítók,
ultrahangos radarok stb. is működnek
ilyen alapon.) Az ilyen elven működő
hangszórók kivitelüket tekintve igen
változatos formát ölthetnek; az egysze­
rű „kapszulától” kezdve a tölcsérsugár­
zóig bezárólag. Ezen utóbbi, az álta­
lunk is használt típus képét az 2. ábrán
láthatjuk. Az UH lesugárzónk kiválasz­
tásakor számos paramétert kell figye­
lembe vennünk részint akusztikai, ré­
szint elektromos szempontból mérle­
gelve azokat.
Akusztikai szempontból legfonto­
sabb a frekvenciamenet-hangnyomás
görbének az ismerete. A bevezető sza­
kaszban láttuk, hogy célunk a fájda­
lomküszöb, vagy azt meghaladó szintű
hangnyomás elérése, ráadásul UH tar­
tományban. Másképpen fogalmazva
úgy is mondhatjuk, hogy rendszerünk
hatásossága azon múlik, hogy tudunk-e
akkora hangnyomást előállítani, hogy
az már „fájjon” az alanynak. Amennyi­
ben ezt a feltételt az adott típus nem tel­
jesíti - s a konkrét értékekről később - ,
kár minden további munkáért. A nagy
gond akkor van, ha nincs a típusnak
adatlapja, pontosabban még típusmeg­
nevezése sem. Ilyet semmiképpen nem
célszerű munkába fognunk.
Elektromos szempontból az impe­
dancia értéke (tipikusan 1 kHz-re vo­
natkoztatva adják meg), valamint a rá­
kapcsolható feszültség maximális érté­
ke az, amit figyelembe kell vennünk.
Ez utóbbit nézzük egy kicsit részlete­
sebben, mert az egyes adatlapi értékek
gyakorta megtévesztően, illetve pon­
gyolán adnak útbaigazítást. Ezt azért is
fontos jól ismernünk, mert nem HIFI ,
hanem „ipari” alkalmazásra tervezzük
az eszközt használni. Nézzük az álta­
lunk először választott (s kapható) tí­
pus, a K.SN 1005/A (KHS105A) adat­
lapját! Szerencsénk van, mert az első­
nek a teljes hangnyomás görbéje ismert
(3. ábra), míg a másik (egyébként ek­
vivalens) típusnál szűkszavúan csak azt
látjuk: Sensitivity: 94 dB @ 1 m /l W.
Mit is jelent ez utóbbi számunkra? Elő­
ször is „elfelejtették” eléírni, hogy
„average sensitivity”, azaz átlagos ér­
zékenység. Az „érzékenység” fogalom
sem igazán értelmezhető ebben az eset­
ben, sokkal szakmaibb - s igényesebb
katalógusok így is definiálják ezt az
adatot - a hangnyomásszint (SPL =
= Sound Pressure Level) megadása. Az
„átlag” szó is becsapós számunkra.
Megnézve a 3. ábrát láthatjuk, hogy
RT É K '16
 szerencsénkre a 20 kHz-es határ felett
jelentősen nő a hangnyomás a meg­
adott átlaghoz képest, Az 1 m /l W ér­
telmezéséhez vegyük az SPL definíció­
ját: a hangsugárzót 1 W teljesítménnyel
kell meghajtani, s tőle 1 m távolságban
mérni a hangnyomást. Ezt az értéket
kell viszonyítani az emberi halláskü­
szöb 1 kHz-en mért nyomásértékéhez
(20 |jPa RMS, amely hozzávetőlegesen
egy három méterre repülő szúnyog által
keltett hangnyomásnak felel meg),
majd ezt dB-ben kifejezni. (E ponton
engedtessék meg a szerző személyes
„kötözködése”, mely persze egybe­
cseng a legújabb irányelvekkel. Újab­
ban a dB(SPL), vagy dBSPL írásmódot
használják, ami magában foglalja a
fenti referenciaértékhez való viszonyí­
tást. Ezt az egységet pedig gyakran rö­
vidítik csupán „dB”-vel, ami hibás je ­
lölés, mivel a „dB” önmagában egy ab­
szolút viszonyszám. A híradástechni­
kában már régóta használatos az effajta
„viszonyított” értékmegadás: dBm,
dB|iV, dBi stb.)
Az előbbi adatot szokták még úgy is
megadni - lásd 3. ábra —, hogy 2,83
V-ot kell adni a hangszóróra, ami per­
sze nem más, mint 1 W teljesítmény 8
ohmon. Tehát ha az adatlapra az van ír­
va, hogy SPL= 94 dB @ 1 m /l W, ak­
kor ez azt jelenti, hogy 2,83 V-ról tudja
a 94 dB-t. Ha ugyanezt a sugárzót 28,3
V-ról hajtjuk meg, akkor 94+20 = 1 1 4
dB hangnyomást kapunk. Ez már igen
jó érték lenne, de jö n a kérdés, ami egy
igen fontos következő adat. Mekkora a
piezóra adható feszültség nagysága? A
villamos jellem zők tekintetében talán
ez a legfontosabb kiindulási tervezési
adatunk.
Ha ezt az értéket (sem) ismerjük,
kár folytatni minden további munkát. A
már említett típusnál megint csak sze­
rencsénk van, mert adatlapja szerint a
ráadható maximális effektív feszültség
nagysága 35 V, szakaszos üzemnél. így
megvalósítható az átlagnál nagyobb
hangnyomás érték. Nyomatékosan meg
kell jegyezzük, hogy egyes piezosu-
gárzó-fajtáknál ez a feszültségérték
igen eltérő is lehet, és egyáltalán jó , ha
megadják. Ha pedig megadják, akkor
meg gondosan kerülik az effektív, vagy
csúcstól-csúcsig vett érték megneve­
zést.
Mint láttuk az eddigiekben, sok
buktatója van a megfelelő típus kivá­
lasztásának. És már csak a „hab a tor­
tán”, mikor azt olvassuk a KHS105A
adatlapján, hogy „zenei teljesítmény:
4 ohm/300 W, illetve 8 ohm /150 W ” .
RT ÉK '16
r
A piezó sugárzók felépítéséből kö­
vetkezik a legfontosabb villamos je l­
lemzőjük, hogy alapvetően kapacitív
impedanciát képviselnek. Bizonyos al­
kalmazásoknál - miként a mienk is a je ­
len esetben - az ekvivalens kapacitásu­
kat is szükséges ismernünk. A válasz­
tott típusnál (KSN1005/A, KHS105A)
azt látjuk, hogy ez az érték tipikusan
130 nF, mely adat a későbbiekben fon­
tos lesz számunkra. Ezt a tényt ismerve,
teljességgel értelmezhetetlen a „4
ohm/300 W zenei teljesítmény” adat. A
csúsztatás ott van, hogy ez arról szól:
készítsünk egy eredően 4 ohmos, 300
W-os hangdobozt, s abba nyugodtan
betehetjük ezt a magassugárzót. Ha ki­
számítjuk, akkor a 300 W-hoz 4 ohmon
tényleg 35 V effektív feszültség szük­
séges, s ezt is adták meg a sugárzóra ad­
ható maximális értéknek, azaz ebben az
alkalmazásban nem fog tönkremenni.
De mi ugye nem HIFI hangdobozt ké­
szítünk! Ugyanígy az előbbi SPL defi­
níciónál is az 1 W/8 ohm értéket csak
dinamikus hangszóróra lehet értelmez­
ni, s a 2,83 V is annak szól.
Összefoglalásként elmondhatjuk,
hogy célunk a minél nagyobb hangnyo­
másszint elérése, lehetőleg a fájdalom­
küszöbig. Mint tudjuk, az emberi hallás
fájdalomküszöb-értéke 120... 130 dB
körül van, s nevezett állatok pedig még
nem nyilatkoztak. Nagy mellélövést te­
hát nem követünk el, ha berendezésük­
kel ezt az értéket célozzuk meg. Ehhez
azonban ismernünk kell rendszerünk
legfontosabb elemének, az UH sugár­
zónak fent taglalt adatait. Ezek után vá­
lasztjuk hozzá az alkalmas kapcsolás­
technikát.
Az áramkör kialakításánál szem
előtt kell tartani tehát a lesugárzó villa­
mos jellemzőit, valamint a leendő
üzemviteli körülményeket. Az előbbi
tekintetében pl. a rájuk adható feszült­
ség nagyságában jelentős különbségek
lehetnek az egyes típusok között, tehát
a meghajtásnak ehhez kell igazodnia.
Az üzemviteli körülmények alatt itt
meg azt értjük, hogy egy-, vagy
multifrekvenciás-e a működés, s azon
belül az folyamatos-e, vagy szakaszos.
Az áramköri struktúrát tekintve a leg­
egyszerűbb eset a fixfrekvenciás folya­
matos üzem, de az előzőek okán nem
biztos, hogy elegendően hatásos lesz.
Kísérletileg igazolt [1], hogy a szóban
forgó rágcsálók elriasztására jobb a
szakaszos működési mód, melynek
üzem-szünet arányáról a konkrét konst­
rukciónál szólunk. A multifrekvenciás
üzem azt jelenti, hogy egy adott frek­
venciatartományon belül az egyes frek­
venciaértékek rendre megjelennek
diszkrét vagy léptetett, illetve folyama­
tos vagy sweepelt módon és mindezek
talán még véletlenszerűsítve is. Komo­
lyabb berendezések, így pl. véletlen­
szerűen változó frekvenciaértékkel,
megszólalási és szünethosszal, mi több,
térbeli elmozdulási szimulációval küz­
denek „az állati hozzászokás” ellen.
Egy másik lehetőség, mikor egy­
szerre van jelen a választott spektrum.
Ez utóbbi talán kevésbé ismert, s áram-
körileg csak „kicsivel több” odafigye­
lést igényel. Először elő kell állítanunk
egy szélesspektrumú és nagy amplitú­
dójú jelet (pl. fehérzajt). Ezt követően
egy nagy jóságú (kellően meredek)
felüláteresztő vagy sávszűrővel csak a
20 kHz feletti részt erősítjük tovább, s
juttatjuk a hangszóróra. Ez utóbbi meg­
oldásnak a patkányvilág kommunikáci­
ós zavarkeltésében lehet létjogosultsá­
ga, mint azt a legelső fejezetünknél lát­
tuk. Bármelyik utat is választjuk, a fen­
tebb vázolt szempontoknak való meg­
felelőséget kell, hogy szem előtt tart­
suk.
4 . k a p c s o lá s o k , k o n s tru k c ió k
4.1. Egyfrekvenciás megoldások
I. A retro típus
A fenti feltételeknek megfelelő áram­
köri megvalósítás, annak sokrétűsége
okán, csak kötetnyi terjedelemben len­
ne taglalható, melyre itt kiragadott pél­
dákkal adunk ízelítőt. Elsőnek bemuta­
tandó megoldásunk egy alapszintű ki­
építést vázol, de a piezó meghajtási for­
máját tekintve mindenképpen kurió­
zumnak számít. S hogy használatával
mire számíthatunk, ismertetésének vé­
gén összefoglaljuk. Megvalósított kap­
csolásunk elvi rajzát tehát a 4. ábrán
láthatjuk. Az előző megfontolásokból
levezetve a készülékünk egyfrekvenci­
ás, és szakaszos üzemű, s „megköté­
sünket” az adott piezó sugárzó tulaj­
donsága adja. A 23 kHz-es négyszögje­
let az IC2 (555) állítja elő a szokásos
astabil kapcsolásban. A fokozat frek­
venciája „P” segítségével 18,5 és 26
kHz között szabályozható. Annyi elté­
rés azonban van a sztenderd működés­
től, hogy IC2 a TI által kapuzott. Ez a
megoldás biztosítja a szakaszos üze­
met, melyhez a kapuzójelet IC1 szol­
gáltatja, szintén astabil beállításban.
Ennek aszimmetrikus jele 3 s-ig aktív,
2 s-ig „pihen”. T I-re a fázisfordítás mi-
161
 555 2N2222
att van szükség, mert a működés éppen
fordítva kívánatos; azaz 2 s üzemet 3 s
szünet kell, hogy kövesse. Az eképpen
előálló ultrahangfrefvenciás négyszög­
jel IC2 3-as kimenetén áll rendelkezés­
re, s innen már elvi rajzunk több megol­
dást is mutat.
A feladat az UH jel illesztése a lesu-
gárzóhoz. A választott KHS1005A tí­
pus 23 kHz-en 100 dB(SPL) feletti
hangnyomást produkál, de meghajtásá­
hoz ekkor effektív értékben 35 V, azaz
csúcstól-csúcsig kb. 100 V-os feszült­
ség szükséges. Ekkora feszültség ala­
csony tápfeszről történő biztosítása -
ha eltekintünk egy DC-DC konverter
beépítésétől - csak rezonáns körrel le­
hetséges. A kapacitásként viselkedő
hangszórónkat L2-vel kiegészítve így
kihangolható rezgőkörként kezeljük. A
precíz kihangolás pedig eleve csak kes­
kenysávú (praktice egyfrekvenciás)
üzemet feltételez. Amint látjuk, tehát
minden áramköri megfontolásunkat a
lesugárzó tulajdonsága determinálja. A
kimeneti rezgőkör és a meghajtójel kö­
zötti illesztést T3 biztosítja.
A 4.a ábra kapcsán a nosztalgiáé a
főszerep. Az analóg modultévé ún. sor­
meghajtó modulja valami hasonló sze-
162
555 R11 10
4. ábra
repet töltött be, mi több, a frekvenciája
(15,625 kHz) sem állt nagyon távol a
mienktől. Szerepe ma már a múlté, de
bizonyára sokan vannak akiknél - mi­
ként a szerzőnél is - több darab rejtőzik
a bontásra ítélt panelek dobozában,
várva esetleges feltámadásukat. Fel­
élesztésükkel adózunk most a valami­
kori jól bevált, méltán zseniálisnak ne­
vezhető mérnöki alkotás emlékének. A
kapcsolásban szereplő valamennyi al­
katrészt tehát a valamikori sormodul­
ból (konkrétan: ORION tévémodulról
van szó, XA024N típusjellel) használ­
tuk fel. AT3 BU406D jelű nagyfeszült­
ségű kapcsolótranzisztor speciális ve­
zérlést kíván, melyet a T2 és a Tr illesz­
tő transzformátor biztosít. A fokozat
beállítását, jellemzőit az építési fejezet­
ben részletezzük. A tranzisztor kollek­
torkörében levő L1 induktivitás az UH
szempontjából nagyimpedanciás fojtó
szerepét tölti be.
Természetesen nem, várható el,
hogy minden elektronika-építőnél ott
lapuljon egy ilyen sormodul. Általáno­
sabb, s hozzáférhetőbb esetet látunk a
4.b ábrán. Az egytranzisztoros MOS-
FET meghajtó teljes egészében kiváltja
az előbbi megoldásunkat. A kicsatoló
BU406D +9...12V
elemek feladata és értékei az előzővel
megegyezőek. Természetesen nincsen
akadálya egyéb nagyfeszültségű tran­
zisztor (pl. 2N5551) alkalmazásának
sem, de tapasztalataink szerint ez nem
szerezhető be túl egyszerűen.
Végezetül a 4.c részletrajzon a té­
vétechnika másik klasszikus eszközével,
a BU508A tranzisztorral oldjuk meg a
feladatot, Darlingtonpáros meghajtó sze­
repkörben. Ez utóbbi megoldást jelen
közleményünk gyártási dokumentációjá­
ban nem használjuk, bemutatása csak a
teljesség kedvéért történt.
Elkészítés
Berendezésünk nyomtatott áramköri
rajzát a 5. ábrán, míg beültetési oldalát
az 6. ábrán láthatjuk. Munkánk a ve­
zérlő rész (IC 1 ,2) beültetéséig különö­
sebb odafigyelést nem kíván, minden
az elvi magyarázat szerint történik. Be­
mérésekor a P segítségével állítsunk be
21...23 kHz közt valamely értéket! A
pontos frekvenciát tudnunk kell a ké­
sőbbiekben, ezért mindenképpen leg­
alább oszcilloszkópos, de inkább frek-
venciamérős meghatározás szükséges!
Ezt követően kell választanunk - lehe-
RT É K '16

1. kép
tőségeink figyelembe vételével - a kü­
lönböző meghajtások kivitelezése kö­
zül. Nyáktervünk a 4. ábra „a” és „b”
megoldásait egyaránt támogatja, azaz
mindkettő megépíthető rá.
Nézzük először a tévé-sormodulos
megoldást! A kimeneti nagyfeszültsé­
gű tranzisztor kis méretű hűtőbordára
szerelve (1. kép) kerüljön a helyére. A
már említett sormeghajtó modulból ter­
meljük ki a vezérléshez szükséges töb­
bi alkatrészt (R7-R10, C5, T2, Tr)!
Mostani panelünkre történő áthelyezé­
sükkor két dologra is figyelnünk kell.
Egyrészt a T2 helyén BC337, ill.
BC537 is előfordul. Szerencsétlensé­
günkre a két típus nem lábkompatibilis,
s a nyákterv a BC337-hez igazodik. En­
nek ellenére - a későbbi mérések ta­
pasztalatai alapján - a BC537-et java­
soljuk, így annak báziskivezetését a
másik oldalára kihajtva ültessük a he­
lyére. A másik dolog amire figyelni
kell, a Tr impulzustrafó, ami a T3 bá­
zisköri meghajtását, illesztését biztosít­
ja. A tekercselési sorrendjének nem kö­
zömbös volta miatt már gyárilag is fent
egy fekete pöttyel jelölve van a T2 kol­
RT É K '16
lektor felöli kivezetése. Ezt a mi rajzun­
kon is jelöltük, beültetni ennek értelmé­
ben kell itt is. Abban az esetben, mikor a
„b” változat mellett döntünk, a fent emlí­
tett sormeghajtó elemeket nem kell beül­
tetni. Az R7, 8 helyére a rajzon szereplő
100 ohm, illetve 2,2 kohm kerüljenek,
majd a - nem beültetett - T2 bázispontját
kössük össze a MOSFET kapuelektródá­
jával. A választott IRF630-as típus a
nyákterv szempontjából „lábazonos” a
BU406D-vel, egymással közvetlenül
helyettesíthetők. Akárhogy is választunk,
a kimenőkör (L1, L2, H) mindkét megol­
dásnál közös. L1 szerepéről már az előző
szakaszban szóltunk, kivitelét tekintve
pedig igen széles lehet a választék.
Induktivitásértéke 300...500 iiH legyen,
s gyakorlatilag bármilyen „vasra” kivite­
lezhető. Ha nem kívánunk (s miért kíván­
nánk?) tekercset készíteni, akkor felhasz­
nálhatunk erre a célra egy táskarádió ki­
meneti transzformátorát úgy, hogy hang­
szóró felöli tekercselését kössük be, a
másik oldal szabadon marad!
E ponton, s éppen a kimeneti
transzformátor használati lehetőségé­
nek kapcsán, szólnunk kell egy fontos
működési jelenségről. Ha elvonatkoz­
tatunk a kimeneti rezgőkörtől, akkor a
T3 a „klasszikus” nagyfeszültségű sze­
repkörben működne, melyet ki is hasz­
náltunk akkor, mikor pl. ionizátort ké­
szítettünk [4], Mivel az L1 egy energia­
tároló elem is, annak hirtelen kikapcso­
lása (impulzus-meghajtás) egyrészt
nagyfeszültséget indukál, másrészt a
kimeneti piezónkban - mivel a rezgő­
rendszer része - egy koppanó hanggal
is érzékelhetővé válik. Minél nagyobb
az energiatároló képesség (induktivi­
tásérték), annál erősebb lehet a koppa­
nó hang. Látunk itt egy kis ellentmon­
dást, ugyanis a fojtó szerepének betöl­
téséhez minél nagyobb induktivitás
lenne kívánatos (persze egy határig),de
ez meg a koppanó hangzás erősségét
növelné. A fent említett induktivitás-ér­
tékhatár jó kompromisszumnak tekint­
hető.
Az általunk kipróbált HF kimenő­
trafó induktivitása már 12 mH volt, s
jelentős koppanást produkált. Persze
az, hogy Jelen tő s”, relatív fogalom, de
azért nem mindegy, hogy ez egy kvarc­
óra alig hallható kattogását idézi, vagy
egy nagy elkó kisütési csattanását! Ez a
kotyogó hangintenzitás függ még a
kapcsolóelem (T3) típusától is, de erről
majd később. Tekintve az ilyen tekercs
megjelenési sokszínűségét, nyákter­
vünk ehhez a választékhoz nem igazod­
hat. Igazodik viszont azokhoz a megol­
dásokhoz, mikor - szintén bontásból
származó, azaz nem kell legyártani —
por, vagy ferritmagos kész tekercset
használunk, vagy ha 022 x 1 7 mm mé­
retű AL400-as fazékmagos tekercset
készítünk.
A 6. ábrán L1 folytonos vonallal
rajzolt helye a „kétlábú” gyári tekercs
beültetési pozíciója, míg a szaggatott
vonallal rajzolt L1 bekötési pontjai a
fazékmagos (vagy egyéb) kivitelhez
igazodnak (1. kép). Természetesen
mindhárom itt vázolt megoldást kipró­
báltuk, s a legjobb eredményt a fenti
induktivitásértékekkel értük el. Azt
azonban meg kell jegyezzük, hogy a
piezó sugárzó alapjellemzője, hogy
„jelelvételkor” egy koppanó hangot
hallat, azaz szakaszos üzemű berende­
zésnél azt teljes mértékben kiirtani nem
lehet.
Azt is figyelembe kell vennünk to­
vábbá, hogy az UH fojtónk egyben T3
kollektoráramát (draináramát) is bizto­
sítja, így tekercselésének el kell tudni
viselnie kb. 500 mA-t, azaz annak hu­
zalátmérője legalább 0,5 mm kell, hogy
legyen.
163
 5. ábra
A továbbiakban is „megúszhatjuk”
a tekercskészítést, de csak jelentős
kompromisszum árán. Az előző sza­
kaszban említettük, hogy a 130 nF-ot
képviselő piezosugárzónkat rezonáns
körré úgy hozzuk, hogy azt L2-vel ki­
hangoljuk. Ha figyelembe vesszük,
hogy az UH jelünk 19...26 kHz közé
választható, így ehhez a kapacitás ér­
tékhez - a szokásos rezgőköri számí­
tással - kb. 300...500 (iH között han­
golható induktivitást kell készítenünk.
Természetesen most is használhatunk va­
lamilyen gyári fixértékű tekercset az itt
megadott tartományon belül, de akkor
meg az UH jelünk frekvenciája lesz eh­
hez kötött. A megépített példányok eseté­
ben a hangolható kivitelt alkalmaztuk, s
ehhez egy régi tévéből, rádióból kiter­
melhető Maniferl, M7*l x]2-es vas­
maggal hangolható csévetestet használ­
tunk fel (1. kép). A szükséges menet­
szám némi kísérletezéssel könnyen meg­
határozható. A tekercselési huzalátmérő
itt is 0,5 mm legyen.
Beállítás
A választott működési elvhez igazodó
kapcsolásunk bemérése némi elővigyá­
zatosságot azért igényel. Először a táp­
feszültségről. A 4. ábrára 9...12 V-ot ír­
tunk, de mivel áramkörünk a szüksé­
geshez képest „túl jó ra” sikerült, a 12 V
már - a választott piezó szempontjából
- megengedhetetlenül nagy feszültsé­
get szolgáltatott. Ennek tükrében első
közelítésben a 9 V-os tápellátást java­
soljuk. Amennyiben a BU406D tran­
zisztoros kivitelezést választjuk, akkor
meg szinte kötelező a 9 V-os táp alkal­
164
mazása, a T2 és az impulzustrafó okán.
Tudniillik az eredeti helyén is T2 kol­
lektorára 8 V DC-t írtak elő. Ennél na­
gyobb érték esetén (miként ez a tévénél
24 V volt) egy so ro s, több wattos ellen­
állás beiktatása lenne szükséges, amire
nyáktervünket nem készítettük fel.
Beállítási eljárásunk során a piezó
hangszórót egy 130 nF-os, 200 V-os
kondenzátorral helyettesítsük! Mivel a
piezó hangszórónk korántsem tekinthe­
tő ideális kapacitásnak, annak veszte­
ségeit a 130 nF-dal párhuzamosan kö­
tött 680 ohmos ellenállással modellez­
hetjük. Ezen előkészületek után először
a hangszórót pótló kondenzátor nélkül
adjunk az áramkörre áramkorlátos táp­
egységből 9 V-ot. Az IC2 kimeneti
pontjára oszcilloszkópot csatlakoztatva
P-vel állítsuk be a kívánt frekvenciát
21...23 kHz közé. Kapcsolásunknak
megfelelően a jel kb. 2 s ideig van je ­
len, majd 3 s szünet következik. (A mé­
rést megkönnyítendő, a TI BE rövidre
zárásával folyamatos üzemet állítha­
tunk elő.) Ha ez rendben van, akkor a
további munkálatokat már a fent vázolt
„müterhelés” beiktatásával folytatjuk.
A bemérési, vizsgálati eredményeket a
7. ábra oszcillogramjai segítségével
foglaljuk össze. A tranzisztoros válto­
zat - a hangszórón mért - helyes értékét
a 7.a ábrán láthatjuk. Az L2 vasmagjá­
val finoman hangolva érhetjük el az
iménti rezonanciát. Amennyiben az itt
látottnál magasabb a kimenőfeszültsé­
günk, azt „félrehangolással”, vagy a
tápfeszültség csökkentésével minden­
képpen tartsuk csúcstól csúcsig 100 V
körüli értéken a piezónk biztonsága ér­
dekében!
6. ábra
Van azonban egy másik biztonsági
kérdés is, ez pedig a BU406D épsége.
Tudniillik a kollektorfeszültségének
impulzuscsúcsai meghaladhatják a ka­
talógusbéli határadatot, melynek okát
fentebb részleteztük.
Ezt a helyzetet láthatjuk a 7.b áb­
rán, a szkóp CH2 csatornájának felvéte­
lén, míg alatta a változatlan kimenőjel
100 V körüli értéke. Biztonsági okokból
tehát ültessünk be egy kompenzáló (csil­
lapító) kondenzátort (C * ), melynek érté­
ke 1...4,7 nF lehet. Az eredményt a 7.c
szkópfelvétel mutatja. A kompenzálást
úgy végezzük, hogy közben a kimeneti
jelet is figyeljük, mert a kompenzálásnak
arra nem szabad befolyással lennie. Meg­
jegyezzük, hogy hasonló feladatot lát el a
T2 kollektorkörében az RIO, C5 tag is,
elhagyni azokat nem tanácsos. A végső
eredmény tehát egy kihangolt, csústól
csúcsig 100 V körüli kimeneti szinuszjel
9 V/250 mA fogyasztás mellett. Utolsó
momentumként még ellenőrizzük le T2
kollektoijelét, mely legfeljebb 42 V-os
négyszögjel lehet. Vigyázzunk: a BC337
csak U c e o = 45 V feszültségtürésü, míg
ugyanez a BC537-nél 60 V!
Ezek után már a tényleges hangszó­
róval végezhetünk tartóssági teszteket;
semmilyen alkatelemnek nem szabad
melegednie. Először is a piezó rezisztív
veszteségét „műterhelésünkkel” köze­
lítőleg modelleztük, a valós üzemnél
kb. csúcstól csúcsig 70 V-ra fog a fe­
szültség beállni. Ez nem is baj, mert a
hangsugárzónkra csak megszakított
üzemnél adható effektív 35 V (csúcs-
tól-csúcsig kb. 100 V), ellenkező eset­
ben csak effektív értékben 15 V (csúcs-
tól-csúcsig kb. 43 V). Mármost a 2 s
RT ÉK '16

7. ábra
üzem/3 s szünet működésmódból a 2 s
mennyire számít folyamatosnak, nem
tudhatjuk.
Ha annak tekintjük, akkor már a
70 V is erősen meghaladja a megenge­
dett értéket. M ásodszor pedig győződ­
jünk meg arról, hogy a megszakítási
RT ÉK '16
koppanások nem túlságosan zavarók-e
számunkra!
Abemérési, beállítási eljárás hason­
latos MOSFET-es hajtás esetén is. Az
utóbbi, szinte ideális kapcsoló volta
miatt, a kimeneti feszültség könnyen
250 V körülire is megszaladhat akkor,
ha pl. csak egy sima kondenzátor a mű­
terhelésünk. A 7.d ábrán már a kihan­
golt hangszóró jelet látjuk, ahol azt is
megfigyelhetjük, hogy a szinuszjelünk
szinte tökéletes a maga megkívánt 70
V-os amplitúdójával (L1 ekkor 200
uH-s volt). Úgy véljük azonban, hogy a
szóban forgó állatok nem panaszkod­
nak majd, ha (el)zavaró jelük nem egé­
szen HIFI minőségre sikerül...
Még egy javasolt óvintézkedést kell
megemlítenünk. Célszerű a tápellátás­
sal egy kb. 10 ohm /l W os ellenállást
sorba kötni, mert nélküle a felvett áram
a kihangolás során az 1 A-t is megha­
ladhatja. Jól beállított fokozat esetén ez
az érték kb. a tranzisztoros megoldásé­
val egyezik meg. Természetesen itt is
szükség lehet a drainjel kompenzálásá­
ra, ha a MOSFET paraméterei szeré­
nyebbek. Bár az alkalmazott IRF630
csak 200 V-os típus, így a rajta mért
92 V nagyságú tranziens biztonságos a
számára, kompenzálni nem kellett (7.e
ábra). Ha még biztosabbra akarunk
menni, akkor használhatjuk a 400 V-os
IRFI740G-t.
Az összehasonlítás kedvéért elké­
szítettük a 4.c ábra szerinti változatot
is. Működése megegyezett az előzőék­
kel, de valamivel nagyobb áramfelvétel
mellett. Ugyanakkor a kikapcsolási
koppanás ennél az elrendezésnél már
észrevehetetlen volt. Mindezeket fi­
gyelembe véve dönthetünk a kivitele­
zési lehetőségek közül. A rendszerünk
struktúrájából adódóan készülékünk
nyilván csak kisebb zárt helyiségek (pl.
műhely, de lakótér is) időszakos
egér-patkány mentesítésére alkalmas (a
hozzászokás miatt) akkor, ha a 2. feje­
zetünk - az UH terjedési tulajdonságai
— szabályait is megfelelően alkalmaz­
zuk. Ha ezt állandó jelleggel kell meg­
tenni, és nagyobb területen (pl. egy 100
m:-es magtár), akkor ahhoz egészen
más üzemü berendezéseket kell hasz­
nálnunk, a telepítési koncepcióról nem
is beszélve.
Áramkörünk tartalmaz még egy op­
cionális kijelző egységet is. A kimenet­
re egy kisáramú (2 mA-es) LED-et köt­
ve, halványabb fénnyel a tápfeszültsé­
get, nagyobb fénnyel a „nagyfeszült­
ség” meglétét jelzi. Jelen dokumentáci­
ónkban nem foglakoztunk a tápellátás
kivitelezési kérdéseivel, azt már az
utánépítők lehetőségeire, fantáziájára
bízzuk, s a közölt adatokból az köny-
nyen realizálható.
I I . Csomag a csomagban
Következő áramkörünk átmenetet ké­
pez az egyfrekvenciás és a többfrek­
venciás berendezések között. A műkö­
désmódja alapból egyfrekvenciás, de a
„megbolondítás” a sajátos moduláció­
ban rejlik. Nézzük a 8.a ábrát! Az ult­
rahang oszcillátor az IC l/a, b kapuiból
készült, klasszikus kapcsolástechniká­
val. A közölt alkatelemekkel 44...46
kHz-es rezgéseket állít elő, amelyek az
IC2 bináris számláló órajel-bemenetére
kerülnek. A 14 bites számláló nem min­
den kimenetét használjuk fel, és éppen
ez adja egyben az áramkörünk variál­
hatóságát is, amelyről egy kicsit ké­
sőbb. A domináns frekvencia a Q 1 ki­
meneten lesz hozzáférhető 22...23
kHz-es értékkel, igazodván a patká­
nyok „frekvenciaérzékenységéhez”.
Ezt az alapjelet aztán az IC 1/c, d kapui­
val úgy „csomagoljuk” impulzuscso­
portokká, hogy patkány legyen a tal­
pán, amelyik ezt elviseli. A moduláló
jelek a Q 12 (10,8 Hz), a Q8 (172 Hz) és
a Q4 (2,74 kHz) kimeneteken állnak
elő, s ezekkel kapuzzuk az alapjelünket
egy diódás hálózaton keresztül. Ennek
eredményeképpen egy 23 kHz körüli
burst-ökből álló csomagunk lesz, de az
egyes moduláló jeleknek megfelelően
egymásba ágyazva. A jelenség megér­
téséhez a 9. ábra lesz segítségünkre.
Az „a” részlet szkópfelvételén látjuk
az impulzuscsomagot az első kapuzó­
jelnek (10,8 Hz) megfelelő ismétlődés­
sel. De a csomagban újabb csomag sej­
lik, amit a „b” oszcillogram már mutat
is. Az első csomagban tehát egy 172
Hz-es ismétlődéssel jelentkező további
impulzus burst-ök találhatók. De még
mindig nem vagyunk „legbelül”. A „c”
felvételen tovább bontjuk összetett je ­
lünket, s itt már 2,7 kHz-es szaporaság-
gal mintha az alapjelünk jelenne meg.
Ezt az állapotot a „ d ” részletábránk
mutatja. Az egész eljárás egy nyugtala­
nító, alaphang körüli vibrálásra emlé­
keztet, amit így leírni is idegesítő, hát
még hallgatni! Ami pedig a változtatást
illeti, további „egymást egymással ka­
puzunk” variációkat is képezhetünk,
bővítve pl. az IC2 felhasznált kimene­
teinek számát. Áramkörünket így opti­
malizálhatjuk a rágcsáló kártevőkön kí­
vül mókusok, őzek, madarak távoltar­
tására is, bár kétségtelen, hogy igényel
165

némi kísérletezést a megbízható ered­
mény. A Q14 kimenet (2,7 Hz) felhasz­
nálásával egy LED-es indikálást való­
síthatunk meg. A piezó sugárzót meg­
hajtó végfokozat már egy ún. H-hidas
megoldás, de még az előzőekben meg­
ismert kihangolási technikával. A csa-
9.a, b ábra
R3 220 2N2222 2N2222
8. ábra
toló LC komplexum a K S N 1020-as töl­ Véglegesített kapcsolásunkat a 10. áb ­
csér piezóhoz készült. A híd ellenüte­ ra mutatja. Az alapegység maga az UH
mű (lásd későbbi fejezetünket) meghaj­ tartományban dolgozó oszcillátor, me­
tásáról az IC l/d kapuja gondoskodik. lyet IC3 alkot astabil multivibrátor be­
Természetesen nincs akadálya az elő­ állításban. Az áramköri egység frek­
zőekben, illetve a továbbiakban alkal­ venciája az azt megelőző fokozat mű­
mazott meghajtó áramkörök használa­ ködésétől függ, ami egyben a léptetést
tának sem.
A 8.b ábrán bemutatjuk, hogyan le­
het még jobban „megcifrázni” a
hangeffektet. Az alaposzcillátort „mo­
duláljuk” a bináris számláló Q10 és a
Q13 kimeteivel, diódás összegzőn ke­
resztül. Ez vibrátó jellegű hatást ered­
ményez.
4.2. Többfrekvenciás riasztók
1. A klasszikus
Korábban említettük, hogy a
multifrekvenciás készüléktípusok több
rendezőelv szerint készülhetnek, ami
elsősorban áramköri változatosságot
(is) jelent, a végeredmény - azaz a
használati értékük - a legtöbb variáció­
nál azonos. A frekvencialéptetős alkal­
mazás tipikus áramköri megoldása
szinte minden fórumon fellelhető, így
ismertetését mi sem tudjuk megkerülni.
Tesszük ezt úgy, hogy azért némi újítást
becsempészünk az ismert áramkörbe. 9.c, d ábra
RT É K '16
 IC1: LM358 CD4017 NE555 1/2 CD4013 2 x BD139 12...15V
DA +UT

f T1 T2
IC2
1N4148 T - C4

0 R1
100 k R3
M RA*
M 2k
16

QO
D1...D7
IC3
100 n

.14
IC4
r€) wi h
(piező)
JOOk Q1 I R12
-N - J 4k7 RES v cc R14
+ D
CLK Q2 -W- DIS.
T 1k

0; ....
I
R4 Q3 -W-
R13
OUT
11 CK
4k7
Q4
10
-W-
18 k
THRES
TR
12 ® , .
T4 6 -
Q5 GND CONT 2x
10 R15 BD140
15
Q6 -m - -cz>
RES 1k
Q7 R5*...R11*
=LC2 -L-C3
13 330 10 n

R22 1k R18 150 k

R16 : lásd a szövegben!
1150 k A
R21 6k8
—CZZH»- IC1b -7 s
A A
y
R17
T5 !> B R14 130 k 150 k
1^560 D8
BC182

R20* 470 k ll? 2 U t ECB

-2 s
BD139. BD140
1N4148

10. ábra

is biztosítja. A frekvenciatervezési ki­
indulási adat a hétlépcsős kialakítású,
21...27 kHz-es frekvenciaátfogású, és
1 kHz-es lépésközű megoldás volt.
Az IC3 (555) astabil beállítású
timer frekvenciabeállító egyik eleme a
Discharge (7-es) kimenet és a táp közé
kötött ellenállás. Amennyiben ez utób­
bit változtatjuk (R12+R5...R11), akkor
a timer kimeneti frekvenciája is változ­
ni fog. Ha ez időben eltolva, és diszkrét
elemekkel történik, akkor egy „lépege­
tő” frekvenciakimenetet kapunk. A lép­
tetést itt az IC2 biztosítja, amely ese­
tünkben egy jól ismert dekadikus szám­
láló. A kiindulási feltételünknek meg­
felelően csak hét kimenetét (Q0...Q6)
használjuk, de a lépések számát - a to­
kot teljesen kihasználva - 10-re bővít­
hetjük. A számláló működéséhez szük­
séges órajelet az IC l/a OPA biztosítja,
szintén astabil multivibrátor üzemben.
Ez utóbbi frekvenciája a rajzi adataink­
kal P segítségével 1,5 és 18 Hz között
változtatható. Az IC2 logikai 1 (itt +UT
szintű) kimenete minden egyes óra­
jelimpulzus megjelenésekor siftelődik
Q0-tói egészen Q6-ig. Amennyiben
ezekre a kimenetekre kötött ellenállá­
sok más-más értékűek, az IC3 által
szolgáltatott frekvenciák is ennek meg-
felelően változnak. Rajzunkon a *-gal
jelölt ellenállások 22...47 kohm értékű­
ek.
Az előzőek értelmében tehát
egy-egy aktuális frekvencia,jelenléte”
szabályozható P potenciométerrel.
Amennyiben órajelünk, mondjuk 1 Hz
(T = 1 s), akkor minden egyes frekven­
cia 7 s múlva jelenik meg ismét. Ugyan­
így 7 Hz-nél (T = 0,14 s) az egyes frek­
venciák másodpercenként követik egy­
mást.
És mindezen beállításokat még
összhangba kell hozni a szakaszos üze­
met biztosító IC l/b működésével. Álla­
ti „viselkedéstani” fejezetünkben rá­
mutattunk, hogy a hozzászokás elleni
egyik fegyverünk a szakaszos üzemvi­
tel. Ennek megvalósítása során az
IC l/b erősen aszimmetrikus astabil be­
állításban üzemel, és a T5 révén enge­
délyezi, illetve tiltja az IC l/a működé­
sét. Rajzi adatainkkal az órajel-generá­
torunk tehát úgy működik, hogy kb.
7 s-ig szolgáltatja az ütemjeleket, majd
2 s-ig szünetel. Az „üzemidő” 7 s-os
periódusában lehet megválasztanunk
az egyes frekvenciák egymást követő
gyakoriságát. Az IC3 által generált je ­
lek azonban aszimmetrikus kitöltésüek.
Ez önmagában nem jelentene problé­
mát, ha ehhez igazodó piezót meghajtó
végfokozatot választunk (lásd pl. ké­
sőbb). Esetünkben a „H”-hidas kime­
neti fokozatot alkalmaztuk a kellő ki­
meneti teljesítmény biztosítása okán,
ám annak meghajtása teljesen szimmet­
rikus és ellenütemü jele(ke)t kíván. Ezt
valósítja meg IC4, amely egy tokban
levő két „D” tárolót tartalmaz, de sajá­
tos visszacsatolása miatt „T” tárolóként
funkcionál. Erre pedig két dolog jel­
lemző: egyrészt Q és —Q kimenetein
rendelkezésre áll az ellenfázisú vezér­
lőjel, másrészt a bem enetijeiének kitöl­
tési tényezőjét 50%-ra állítja be, igaz
hogy egyidejűleg órajelének frekvenci­
áját megfelezi. Ezt a tényt figyelembe
véve az UH alaposzcillátorunknak az
előírt frekvenciatartomány kétszeresén
(42...54 kHz-en) kell működnie. A vég­
fokozat választásának miértjéről, és an­
nak tulajdonságairól cikkünk utolsó ré­
szében külön foglakozunk.
Üzembehelyezés, beállítás
Tekintettel a „szélessávú” üzemre, a
korábban használt tölcsér-piezónk már
nem bizonyul elég hatékonynak, mert a
kellő hangnyomás eléréséhez relatíve
nagy feszültséget kíván, s ezt rezgőköri

RT É K '16 167

80
15000 17000 19000 21000 23000
Frequency In HZ
37mm
kihangolással csak igen keskeny sáv­
ban, praktice egyfrekvenciásán tudjuk
megtenni. Mostani - s minden további -
áramkörünkhöz találtunk egy megvásá­
rolható, kis feszültséggel is igen nagy
hangnyomást produkáló típust, kedvező
szélessávú paraméterekkel. A javasolt
P5123-as .kapszula” piezó főbb adatai:
frekvenciamenet: 2,5...45 kHz, SPL:
max. 118 dB, meghajtó feszültség 14 V.
A számunkra legfontosabb karak­
terisztikáját, a hangnyomás-frekven­
ciamenet görbéjét a 11.a ábrán m utat­
ju k be, a ll .b ábrán pedig az eszközt
láthatjuk körvonalméreteivel együtt.
Az előbbiről azt máris leolvashatjuk,
hogy a számunkra kívánatos frekven­
ciatartományban igen kedvezőek a tu­
lajdonságai.
168
szonylag nagy alkatrész-apparátussal
Frequency diagram rendelkező kapcsolás legnagyobb elő­
Speaker L001
nye, hogy minden működési mozzanata
korrektül tervezhető, külön-külön beál­
lítható. A lassú jeleknél (IC l/a, b) a ki­
menetekre csatlakoztatott LED-ek ki­
jelzik az üzemi állapotokat, melyeket
hagyományos analóg oszcilloszkóppal
nemigen lehetne követni. Digitális tá-
rolós szkóppal - kicsit időigényesen
ugyan de - korrektül szemléltethető,
beállítható az üzemmód, ha az itt közölt
adatoktól el kívánunk térni. (Az IC/b
üzemét láthatjuk a 12. ábrán) A leg­
fontosabb mégis a kívánt UH frekven­
cia beállítása. Ezt a következőképpen
tehetjük meg: IC2 helyére ültessünk be
foglalatot! Az üres foglalat aktuális ki­
25000 27000 29000 31000 33000 35000 37000 39000 41000 43000 45000 menetét (pl. Q0 = 3. láb) kössük tápfe­
tolerance +/-15%
szültségre, majd a kimenetéhez tartozó
R5 megválasztásával IC3 kimenetén
0 30mm állítsuk be a példánkbeli 21 kHz-es ér­
téket. Ezt követően rendre így járjunk
el mind a hét kimeneten. Gyorsabb, de
némileg költségesebb eljárás az, ha az
ellenállások helyén 47 kohmos poten-
ciométereket alkalmazunk. A lassúje­
lek időzítési értékeit is módosíthatjuk,
beállíthatjuk digitális oszcilloszkóp
nélkül is, a LED-eket, meg egy stoppert
figyelve.
I I . A fre kve n cia fu tta tá so s (sweepeh)
megoldások
Az alapváltozat
Az ilyen elvű áramköri megoldásoknál
a választott frekvenciatartomány egyes
értékei nem diszkrét módon, hanem fo­
lyamatában és persze ismétlődve van­
nak jelen. Ez azzal az előnnyel is járhat,
11. ábra
hogy az alkalmazás figyelembe veheti
az állatcsoporton belül az egyes egye-
Bemérési, beállítási szempontból dek „frekvencia-érzékenységét” is.
sajátos kettős jelenséggel állunk szem­ Elektronikai szempontból pedig a
ben: nagyon alacsony frekvenciájú, és „koppanásmentes” üzem az, ami továb­
felső UH tartományú jelek egyaránt bi előnyére válik ennek az áramköri el­
előfordulnak az áramkörben. A vi- rendezésnek. Ha tömbvázlatban kell
megfogalmaznunk a sweepelt üzemű
berendezések áramköreit, elmondhat­
juk, hogy azok többségében vezérlő
oszcillátorból (háromszög, fűrész), va­
lamint egy feszültség-frekvencia kon­
verterből (pl. VCO) állnak. Egy, a vég­
letekig leegyszerűsített változatot az
[5]-ben már bemutattunk. Az ott közölt
- s a hálózat meglétéhez kötött - meg­
oldást tesszük most használhatóbbá,
műszakilag tervezhetőbbé. A megújí­
tott áramkörünk elvi rajzát a 13. ábrán
láthatjuk. Az alapgondolat az IC2
12. ábra 555-ös időzítő VCO üzeme. A frekven-
RT E K '16
i
 555 2N2222
cialéptetős változatnál már elértük,
hogy az astabil üzemmódban dolgozó
timer rendre meghatározott frekvenciá­
kon működjön. Ott az oszcillációs érté­
keket meghatározó RC tagok ellenál­
lásértékeit változtattuk. Egy másik le­
hetséges megoldás szerint a tok
„Control” bemenetére (5. láb) más és
más DC feszültséget adva (ezt persze
csak bizonyos határig tehetjük meg), az
astabil annak megfelelően korábban,
vagy későbben billen át, tehát a frek­
vencia változik; kisebb, vagy nagyobb
lesz. Az eredeti megoldásnál a
„Control” bemenet a vezérlőjelet a há­
lózati hídegyenirányító megfelelő
pontjáról kapta, azaz működése a háló­
zati feszültség mindenkori pillanatérté­
kéhez volt köthető. Jelen esetben a
RT É K '16
555 2N2222
13. ábra
„megfoghatóbb áramköri értékek”, va­
lamint a szükséges akkumulátoros
üzem okán, külön vezérlő generátort
alkalmazunk, ami egy egyszerű fürész-
jel-generátor. A háromtranzisztoros
(T1...T3) fűrészjel-előállítás a klasszi­
kus elveken alapul: A T I tranzisztoros
áramgenerátor lineárisan tölt egy kon­
denzátort. Mikor annak emelkedő fe­
szültsége meghaladja T2 UJT billenési
értékét, az a kondenzátort hirtelen nagy
meredekséggel kisüti, és a folyamat
kezdődik elölről. A kapott jel kicsatolá­
sa T3 forráskövetőn keresztül történik,
megakadályozva a töltőkör beterhelé-
sét, az oszcilláció leállását. Az áramge­
nerátor bázis-munkapontja - s ez által
forrásárama - P segítségével változtat­
ható, ami végeredményben a frekven­
ciaváltoztatás lehetőségét biztosítja. A
rajzi adatainkkal a fúrészjel frekvenciá­
ja 0 ,9 ...6 Hz között változtatható. Az
UJT vonatkozásában meg kell jegyez­
zük, hogy a ma már nehezen beszerez­
hető TIS43-as típus változatlan áram­
köri beállítás mellett a 2N2646-tal ki­
váltható. A jel „struktúrája” olyan,
hogy alapból kb. 3,5 V DC feszültsé­
gen indul, és erre szuperponálódik az
5,5 V körüli fűrészamplitúdó (14. áb ­
ra). Ez lesz tehát az IC2 szabályozó je ­
le. Mivel a futtatott üzemű jelet frek­
venciában nehéz „nyomon követni” az
BD139
áramkör beállításához a vezérlő alap­
jelből indulunk ki. Ennek megfelelően
DC tápegységből R9-en keresztül a
„Control” bemenetre adjunk olyan
diszkrét feszültségértékeket, melyek az
alapjelnél vannak, majd a tok kimene­
tén indikáljuk a frekvenciát! A tá b lá­
zat ennek eredményét foglalja össze,
melyet a prototípusról vettünk fel.
Ezek után biztosak lehetünk abban,
hogy a kimeneti jelkavalkád ezen frek­
venciákat tartalmazza. A kimeneti jelet
egy háromtranzisztoros (T5-T7) telje­
sítményfokozat illeszti a piezó hang­
szóróhoz. Az aszimmetrikus kitöltési
tényezőjű kimenőjel miatt csak az ilyen
típusú végfokozat jöhet szóba, de a már
korábban megismert áramköri kiegé­
szítéssel (szimmetrizáló, ellenütemű
kimenettel) pl. a H-hidas megoldás is
alkalmazható ebben az esetben. Isme­
rősnek tűnhet az IC1, T4 alkotta áram-
Táblázat
U be, V Fk„ kHz
4 28
5 26
6 24
7 23
8 20
169
 15. ábra

köri részlet, egy újabb astabil beállítású A bemeneti komparátor egyik be­ másrészt a vezérelt (kapcsolt) áramge­
fokozat. A szaggatott üzemet megvaló­ menetén (7. láb) levő Ube pozitív fe­ nerátort kapcsolja be T = l,lR tCt idő­
sító egységet már a 4. ábra kapcsán szültséget a másik bemenetén (6. láb) tartamig. Ezen periódus alatt „i” áram
megismertük, szerepe itt is ugyanaz. levő Ux feszültséggel hasonlítja össze. folyik az áramgenerátorból, gondos­
Amennyiben Ube az Ux-nél nagyobb ér­ kodván a kondenzátor (C l) állandó töl­
A sokoldalú tékű, akkor triggereli az újraindítható tésmennyiségéről (Q = i • t).
monostabil áramkört. Az időzítő kime­ A kondenzátor normál esetben na­
Újabb áramkörünknek funkcionális nete egyrészt a kimeneti tranzisztort, gyobb feszültségre töltődik, mint Ube-
felépítése az előzővel szinte megegye­
ző. Kidolgozása azonban precízebb
(ennél fogva áramkörileg összetettebb
is), üzeme tervezhetőbb. A konstrukció
elsősorban nyestek távoltartására ké­
szült, de „átprogramozásával” rágcsá­
lók is frászt kaphatnak tőle. Áramkö­
rünk a [6] némileg újraértelmezett vál­
tozata, melynek kapcsolási rajzát a 15.
ábrán láthatjuk. A bázis áramköri rész­
letünk itt is egy feszültségvezéreit osz­
cillátor (VCO), amely ezúttal egy spe­
ciális U -f konverter IC, az LM331 mű­
ködésén alapul. Nem lehet célunk a tok
több tízoldalas adatlapját elemezni, de
szó nélkül elmenni sem lehet mellette.
Közbülső - s számunkra itt elegendő -
megoldásként egy egyszerűsitett tömb­
vázlaton (16. ábra) keresztül mutatjuk
be az IC működését.

170 RT É K '16
 cia-ofszetet. A C6 pedig a bem enetijei
szűrését végzi. Tipikus értéke: 10... 100
nF, amely a legtöbb esetben megfelelő,
azonban komolyabb szűrési igény ese­
tén 1 (j.F-ig növelhető. (Megjegyezzük,
hogy amennyiben C6 értéke sokkal ki­
sebb, mint C9-é, a bemeneti feszültség
képes a kimeneti frekvenciagenerálást
időlegesen megállítani).
A VCO vezérlését most háromszög­
jellel végezzük, amelyet az IC l/a, b ál­
tal megformált integrátor-komparátor
együttes szolgáltat. Az előbbi áramköri
részlet tipikusan függvénygenerátorok
alapáramköre lehet (négyszög-három-
szögjelet ad), elvi működését -ism ert­
ségének okán - itt nem részletezzük. A
háromszögjelünk egy 3 V-os alap DC
szinten ülő 1,5 V-os amplitúdójú jel
(17.a ábra), amelynek frekvenciáját P
segítségével 2...20 Hz-ig változtathat­
juk. (Talán nem tűnik meglepetésnek a
vezérlőjel strukturális hasonlatossága
az előző megoldásunkkal.) Ennél az
esetnél is azt a sajnálatos tényt kell el­
könyvelnünk, hogy a VCO kim enetije­
iének kitöltési tényezője nem szimmet­
rikus, és nem is állandó. A sweepelt
üzem egy pillanatfelvételét láthatjuk a
17.b ábrán. Egyszerű felépítésű vég­
fokozat használatával ez a vezérlőjel
már meg is felelne, de áramkörünket
univerzálissá azáltal (is) tesszük, hogy
komolyabb teljesítményű H-hidas
piezó meghajtókhoz is megfeleltetjük.
Ehhez pedig a meghajtójelet 50%-os
kitöltésűre kell állítani. Ezt az áramköri
megoldást már bemutattuk a frekven-
cialéptetős konstrukciónknál, itt is vál­
tozatlan formában használjuk.

wntain
17. ábra

Az időzítési periódus végén az áramge­

nerátor kikapcsol, és a monoflop alap­
állapotba hozza magát. Mivel ekkor
már töltőáram nem folyik a kondenzá­
torba, az RL-en keresztül fokozatosan
kisül addig, míg Ux értéke Ube szintjét
el nem éri. Ekkor a komparátor
triggereli az időzítőt, és egy újabb cik­
lus kezdődik. A kondenzátorba befolyó
áram pontosan: Ibe = i ■(1,1 • RtQ) • f, a
kifolyó áram pedig: U„/ R l = Ube/ Rl-
Ha pl. Ube megduplázódik, akkor a
frekvencia is kétszeres lesz, fenntartan­
dó az iménti egyensúlyt. Az egyszerű
kialakítású metódus ellenére az IC ké­
pes széles frekvenciatartományban a
18. ábra
precíz Ube/fki arányosságot tartani.
(Megjegyezzük, hogy az IC-vel továb­
bi áramköri kiegészítésekkel professzi­
onális U -f átalakítót készíthetünk.)
Adatlapja szerint a kimenetén négy­
szögjelet adó tok 1 H z... 100 kHz-ig
működik. A tömbvázlatot összevetve a
kapcsolási rajzunkkal; a frekvenciát
meghatározó elemek, tehát: R7, RIO,
R 11, valamint C6, C9. A kimeneti frek­
vencia az

fa = (Ube/2,09)(Rs/RL)(l/R tCt)

összefüggéssel számolható.
Szükséges még szólnunk a bemene­
ti pontra (7. láb) csatlakozó R6, C6 tag­
ról. A 100 kohmos ellenállás a 7. kive­
zetés munkaponti áramát (-80 nA) ál­
lítja be úgy, hogy képes a 6. kivezetés
munkaponti áramát kompenzálni, ezál­
tal segít elérni a minimális frekven­ 19. ábra

RT É K '16 171
 +5 V 16 IC2
IC1: 1/2 CD4584 (40106) A1+ A2+
TL494
15
A1- A2-
11— C4
10U C6* 5V
14
R1 82 k 330 k 2n2
13
DTc MOD
+uT
CT VDD
12 ■o
2 x BC337 cr
RT C2
11 47 U
T
GND E2
10 I
C1 E1

BC337

-O + 1 2 V
11 12
13

14
15 TL494
10
10k

220
Rt
— Ct 16
0
4
b)

20. ábra

Tehát a „T” tároló kimenetén
(IC 3/1,2) már a kívánt vezérlőjelek áll­
nak elő, csakhogy a bemeneti jelének
frekvenciáját felezi. Éppen ezért ebben
az esetben is a VCO-nak a kívánt frek­
venciatartomány kétszeresén kell dol­
goznia. Mivel továbbra is a 22...30 kHz
közötti frekvencia a megkövetelt érték,
így a VCO-nak adott vezérlőjelre, kb.
45...60 kHz között kell működnie. A
megadott alkatrészekkel ezt biztosít­
juk, de a megismert összefüggés segít­
ségével némi számolással tetszés sze­
rint átméretezhető a végső eredmény. A
VCO induló frekvenciáját egy bemenő
alap DC szinttel biztosítjuk, ezért ilyen
sajátos a háromszögjel-képzésünk. Va­
lójában igen egyszerű a megoldás: a ve­
zérlőjelet előállító oszcillátorunk (ICl/a,
b) tápellátását 8 V-ban (IC5) határoztuk
meg, s féltelepes munkapont beállítás­
sal (R3, R4) az előzőleg bemutatott je l­
alak automatikusan előáll. A kapcsolás­
ban használt hárompont-stabilizátor
helyett egy elemi Z-diódás stabilizátor
is szóba jöhet.
Áramkörünk szakaszos üzemét a
már szintén alkalmazott áramköri
blokk: egy 555-ös timerre alapozott
(IC4) igen lassú üzemű astabil multi­
vibrátor biztosítja. Működési frekven­
cia helyett itt inkább működési időről
célszerű beszélni. A rajzi adatokkal
(R14 = 1 Mohm, C13 = 4,7 (iF) az im-
pulzus-szünetarányra 2 s üzem, 3 s szü­
net adódik.
Más koncepcióban is gondolkodha­
tunk. Hosszabb működési periódusok
legalább olyan hatásosak lehetnek, mint
a néhány másodpercesek. Amennyiben
C13-at 220 |iF-ra cseréljük, akkor így
60 s üzemre, és 180 s szünetre számít­
hatunk. Az alkalmazási szituáció kap­
csán érdemes mérlegelni a rövidebb,
vagy hosszabb periódusú üzemvitelt.
Ez utóbbi áramköri egységünk a fő­
áramköri részek ki-bekapcsolását TI
útján valósítja meg. A kapcsoló
MOSFET a tápfeszültség negatív pont­
ját kapcsolja a vezérlő elektronikára és
- az itt még nem látható - végfokozat­
ra. A választott típus csatorna ellenállá­
sa 0,04 ohm, így tápfeszültség-veszte­
ségről gyakorlatilag nem beszélhetünk.
Mindezek mellett a szakaszos üzemet
biztosító fokozatunkat is vezérelhetjük,
„de luxé” szolgáltatással kiegészítve
berendezésünket.
Az egész működési ciklust pl. egy
külső passzív infra mozgásérzékelő se­
gítségével indíthatjuk, vagy tilthatjuk.
Ezt a funkciót T2 kapcsoló fokozat bizto­
sítja C-D pontjainak rövidre zárásával.
Ekkor T2 nyitóirányú előfeszítést kap, s
tápfeszültséget ad az IC Reset bemeneté­
re elindítván a szaggató oszcillátor mű­
ködését. Értelemszerűen amennyiben a
C-D pontokat egy jumper segítségével
állandóan zárva tartjuk, akkor a berende­
zésünk az adott beállítással állandóan
üzemel. Meg kell jegyezzük, hogy
amennyiben IC4 CMOS változatú, úgy
az RÍ 6 és az RÍ 7 10 kohmos legyen!
Egy újabb „szolgáltatást” nyújt a
D3 beiktatása. Ez a T2 kikapcsolása
után a C13 csökkenő feszültségéből
egy ideig biztosítja még a Reset bem e­
net feszültségét, azaz a kikapcsolási fo­
lyamat nem „ugrásszerűen” zajlik le.
A kapcsoláshoz készített nyáktervet
és beültetési rajzot a 18. és a 19. á b rá n
láthatjuk. Az áramköri részletek megis­
merése, bemérése nem okozhat gondot,
gyakorlatilag megegyezik az előző

172 RT É K '16

konstrukciónál elmondottakkal. A
VCO-nál is a kimeneti frekvenciát az
R6-on keresztül DC tápból beadott
3,5...5,5 V-os feszültéggel állíthatjuk
be egyedi lépésekkel. A további beállí­
táshoz a közölt szkópábrák adnak út­
mutatást. Az eredményt egy kiegészítő
- s gombnyomással aktivált - konden­
zátorral (C4) a hallható tartományba
„transzformáljuk”, lehetővé téve az
akusztikus ellenőrzést. A nyákterven az
E l és az E2 pontokhoz kell a nyomó­
gombot, vagy kapcsolót kötni. Ugyan­
csak készítettünk egy hozzáférési pon­
tot (F) a megszaggató áramkörünk ki­
menetéhez, a további alkalmazások
biztosításához (lásd „Zárszó” fejeze­
tünket). Az áramkörünk végfokozathoz
történő csatlakozását külön fejezetben
tárgyaljuk.
Csak véletlenül
Tovább küzdünk az állati hozzászokás
ellen. A tervezési szempontokat taglaló
fejezetünkben kitértünk arra a lehető­
ségre is, mikor a különböző (el)zavaró
frekvencia értéke, kisugárzási időtarta­
ma véletlenszerűen váltakozva van je ­
len. Tipikusan mikrovezérlős feladat
lehet, de a kísérletező kedvű, s diszkrét
kapcsolástechnikához szokott olvasók­
nak is bemutatunk egy lehetséges kon­
cepciót. Az alapgondolat a TL494-es
PWM szabályozó IC-re épül (20. áb­
ra). A szintén sokoldalú toknak csak a
belső oszcillátorát használjuk, melynek
RT É K '16
frekvenciáját az f0= l,l/R 7-C 6 össze­
függéssel kalkulálhatjuk. (Itt az elvi
rajzunk pozíciószámaihoz értelmeztük
az általános képletet.) Ezzel kapcsola­
tosan azt is meg kell jegyezzük, hogy
az egység kimeneti frekvenciája nem
feltétlenül azonos a belső oszcillátor
frekvenciájával. Ez attól függ, hogy a
kimenetre milyen végfokozatot hasz­
nálunk. Minden részletezés nélkül kö­
zöljük, hogy ellenütemű végfokozat
esetén a kimeneti frekvencia fele a bel­
ső oszcillátorénak, míg együtemű vég­
fokkal a kettő megegyezik. Az IC két
független kimeneti meghajtó tranzisz­
tort is tartalmaz, C-E elektródáik hoz­
záférhetőségével. Ennek az a jelentősé­
ge, hogy a tranzisztorokat különböző
alapkapcsolásokban használhatjuk fel.
Ábránk „c” részletrajzán az emitter-
követős kialakítást mutatjuk be, a szük­
séges külső elemekkel kiegészítve a ki­
meneteket. Az oszcillátorunk frekven­
ciaváltozását a töltőellenállás változta­
tásával érjük el (R7), mindezt folyama­
tosan és más-más értékekkel. A megol­
dás természetesen sokféle lehet az igen
egyszerűtől a mikrovezérlős alkalma­
zásig bezárólag. Esetünkben egy „fapa­
dos” megoldást mutatunk be érzékel­
tetvén, hogy egyszerű eszközkészlettel
is kielégítő eredményt érhetünk el. Igaz
kevésbé tervezhető a „végállapot”, de
némi kísérletezéssel jól használható
áramkört kaphatunk. Először is készí­
tünk egy álvéletlen generátort, amelyre
itt IC l-et (CD4584, CD40106) hasz­
náljuk. A Schmitt-trigger bemenetű
hex invertert tartalmazó tokkal hat kü­
lönböző frekvenciájú oszcillátort ké­
szíthetünk, s itt a darabszámnak jelen­
tősége van. Az egyes oszcillátorok ki­
menetei egy soros ellenálláson keresz­
tül egy „buszvonalra” dolgoznak. Mi­
vel az egyes oszcillátorok működése
egymáshoz nem szinkronizált, így a
legkülönbözőbb fázishelyzetü pillanat­
ban „összegződnek” a közös vonalon.
Két időpillanat eredményét mutatjuk a
21. ábra oszcilloszkóp felvételein. Az
időfüggvény eredő „kitöltése” (görbe
alatti területe) minden pillanatban más
és más lesz. Ezt a jelet egyenirányítva,
és szűrve, különböző szintű DC fe­
szültséget kapunk. Az egyenirányítást
a diódának kötött T I tranzisztor végzi,
amely egyben egy áramtükör áramköri
részlet (T 1, T2) egyik eleme is. A T 1-en
tehát időben különböző áram folyik,
amely a tükör másik ágán (T2) válto­
zatlan formában áll elő, de immár te­
hermentesítve a közös vonalat. Ez a
változó DC áram „söntöli” az oszcillá­
tor töltőellenállását (azaz módosítja az
eredő töltőáramot), ezáltal annak frek­
venciája is változni fog. Az eredő frek-
venciaátfogás R7-tel állítható be, akár
potenciométert is alkalmazhatunk ezen
a helyen.
A tartományon belüli frekvenciaér­
tékeket (azok számát) pedig az álvé­
letlen generátorban alkalmazott oszcil­
látorok számával kísérletezhetjük ki.
Mintaáramkörünknél három oszcillá­
tort használtunk, rendre 3,6 Hz (ICl/a);
1,85 Hz (IC l/b); 940 mHz (IC l/c) mű­
ködési értékekkel. R7 = 15 kohm vá­
lasztása esetén a kimeneti hangképben
hét frekvencia volt regisztrálható (20,
2 2 ,2 3 ,2 4 ,2 7 ,2 9 ,3 4 kHz), amely töké­
letesen megfeleltethető eddigi elvárá­
sainknak. (Megjegyezzük, hogy négy
oszcillátornál 6 kimeneti frekvenciát
kaptunk, de némileg a magasabb frek­
venciatartomány felé csúsztatva a sávot.)
Ezek a kimeneti frekvenciák az előzőek
értelmében teljesen változó konstellá­
cióval állnak elő.
 23. ábra
Az oszcillátor IC tápellátását az IC2
belső 5 V-os referenciájából oldjuk
meg mely utóbbi 10 mA-es terhelésig
±5%-os pontossággal a tok 14. kiveze­
tésén áll rendelkezésre. Az áramkör be­
állítása többnyire tapasztalati úton tör­
ténik, s szükség lehet némi kísérletező
munkára is, amihez ha van türelmünk,
akkor tényleg egy formabontó műkö­
désű berendezés birtokába jutunk. Az
előzőek értelmében persze a teljes mű­
ködést még összhangba kell hozni a
piezót meghajtó végfokozattal. Ezzel
kapcsolatosan több helyen is igényként
fogalmaztuk meg a kimeneti jel szim­
metrikus kitöltési tényezőiének felté­
telét.
A kapcsolási rajzunk „b” részlete
azt az elvi megoldást mutatja, mikor
egy P potenciométerrel ez az 50%-os
kitöltés beszabályozható. Az egész
áramkör bemutatásával célunk itt csak
az lehetett, hogy láttassuk egyik-másik
internetes forrás (miként ez is) műkö­
dési hátterét is, illetve kiküszöböljük a
buta módon terjedő, bennük rejlő eset­
leges szakmai ostobaságokat.
4.3. Végfokozatok
Cikkünk első részében már - egy szeg­
mensét tekintve - részletesen foglakoz­
tunk a piezó meghajtásnak problémái­
val, s kapcsolásaink egyik-másikánál
mutattunk is be megoldási javaslatokat.
Ezek között egyaránt akadt az analóg
tévétechnikából kölcsönzött „nagyfe­
szültségű” kivitel, s egyszerű egytran-
zisztoros megoldás is. A fő szempont
minden esetben a lehető legjobb illesz­
tés volt a piezó - alapvetően kapacitív
jellegű - impedanciájához. Ebben a fe-
24. ábra
jezetben az ún. H-hidas kimeneti foko­
zatot mutatjuk be, amely már szintén
előfordult kapcsolásaink között (pl. 10.
ábra).
A H-hidak tipikusan a DC motorok
meghajtó áramkörei, amelyek a forgás­
irányváltást is könnyen megvalósíthat­
ják. A működésének lényege, hogy a
komplementer tranzisztorokból felépü­
lő hídelrendezés egymással szemben
levő npn-pnp struktúrájú tranzisztorai
egy adott logikai szintű vezérlőjelre
egy időben vezetnek. A másik oldali
tranzisztorpár ellentétes fázisú vezérlő­
jelnél lép működésbe. Mindkét esetben
az áramút a terhelésen keresztül (itt a
piezó) záródik, így a „teljesítményki­
áramlás” folyamatos. Lényeges tulaj­
donsága még, hogy a terhelésen ekkor a
meghajtójel amplitúdójának a kétszere­
sével számolhatunk, s ezt a tényt a
piezó típusának kiválasztásánál figye­
lembe kell vennünk. A kapcsolás tehát
két bemenettel rendelkezik, amelyek
pontos szimmetriájú, és ellenfázisú ve­
zérlőjelet igényelnek.
Kapcsolásaink egy része ettől a fel­
tételtől „bonyolódik el”, de nagytelje­
sítményű alkalmazáskor ez a H-hidas
megoldás a gyakori alkalmazás. Na­
gyobb teljesítmény-kivételnél a híd
meghajtására is figyelemmel kell len­
nünk. Előfordul, hogy az alapvetően
teljesítmény tranzisztorokat használó
híd közvetlen meghajtása problémát
okozhat. Ilyen pl. a 10. ábránk CD4013
IC-vel kialakított meghajtó fokozata. A
tároló IC Q és -Q kimenetei csak korlá­
tozott áramig biztosítják a szimmetri­
kus és azonos szintű kimeneti jelet, és
bekövetkezhet a híd legnagyobb „el­
lensége” a keresztbenyitás jelensége.
Ekkor a híd keresztátlói időben kissé
átlapolódva, kvázi egyszerre nyitnak,
és a hasznos terhelőáram helyett - ha
rövid ideig is - zárlati áram folyik az
áramkörben. Ezt megelőzve, egy köz­
benső fokozat beiktatása válhat szüksé­
gessé. Erre mutat példát a 22. ábránk,
ahol egy kicsit másképpen alakulnak a
működési viszonyok. Ebben az esetben
a TI és a T6 tranzisztor alkotja a „teher­
RT ÉK '16

26. ábra
mentesítő” fokozatot. Az Ube+ beme­
netre érkező jel nyitja a T l-et, amely
így nyitásba vezérli a T3-at és a T2-t is,
így az áramút a híd azonos oldalán ha-
lad (T3-H-T2), a +Ur-től a főid felé.
Amikor az Ube- kap nyitófeszültséget,
akkor a T6 a T4 és a T5-öt nyitja, s a
áram útja most T5-H-T4 lesz. Az ellen­
kező oldal tranzisztorai mindig zárva
vannak.
Tekintettel arra, hogy könnyű a
tranzisztortípusokkal, azok kivezetése­
ivel „összegabalyodni”, ehhez az áram­
köri részlethez gyártási dokumentációt
is készítettünk: nyákterve a 23. ábrán,
míg beültetési rajza a 24. ábrán látha­
tó. Az egy sorban elhelyezett teljesít­
ménytranzisztorokat kisméretű alumí­
nium hütőbordára közösen szereljük,
darabonként szigeteken rögzítve azo­
kat. Visszatérve a klasszikus H-hidas
RT É K '16
megoldáshoz, a 25.a ábrán egy külön
IC-t használó bufferes megoldást látha­
tunk. Ekkor a vezérlőjeleknek nem kell
ellenfázisú komponensből állnia, a
27. ábra
szükséges fázisfordítást az IC/d-f pár­
huzamosan kötött kapui elvégzik. Egy­
ütemű vezérlőjel mellett is lehetséges
ellenütemű vezérlést igénylő H-hidat
meghajtani. Példáink sorában először
visszatérünk a véletlenszerű működésű
konstrukciónkhoz (20. ábra), s most azt
„befejezzük” egy lehetséges kimeneti
változattal (25.b ábra). Mint azt koráb­
ban láttuk, a hidat meghajtó tranziszto­
rok (itt emitterkövető beállításban) a
tokon belül állnak rendelkezésre. A kö­
zösített jelet részint közvetlenül, részint
TI fázisforditása után használjuk.
Ugyancsak „szimpla” vezérlőjelet
kíván egy komplexebb megoldást mu­
tató rajzunk (26. ábra). Ugyan itt is
H-hidas konstrukciót látunk, de nem a
konvencionális formában. Az még nem
lényegi különbség, hogy a híd tranzisz­
torai nem emitterkövetős beállításúak,
lévén nem kis szintű jeleket erősít. Az
igazi újítás a fokozaton belüli fázisfor­
dítás, és meghajtójel-képzés. A T3 és a
T4 közös bázisellenállást (R6) használ,
és ez felel a mindenkori vezetési álla­
potért. A T I és a T2 vezetési állapotától
függően felváltva nyit a T3-T4 tran­
zisztor. A bemeneti tranzisztorok bázis­
ellenállásai feszültségosztót alkotnak
amolyan „break before make” beállí­
tásban. Ez biztosítja azt, hogy a beme-
28. ábra

nőjel féltápnyi értékénél a TI és a T2
vezet, ezáltal megakadályozzák, hogy a
T3 és a T4 egyidejűleg nyissanak. Ez
utóbbiak közösített kimenete vezérli a
híd másik ágának tranzisztorait oly mó­
don, hogy egyidejűleg mindig csak a
T3-T6, vagy a T4-T5 vezessen, azaz
működésűk a klasszikus H-híd szerinti.
A kapcsolás passzív védelmét R Í2,
R13 teljesítmény ellenállások adják,
amelyek - átégésükig tartó - rövid ide­
ig az egész fokozat esetleges zárlati
áramát behatárolják. A végfokozatnak
sajátos (kapacitiv) terhelése miatt nagy
áramcsúcsokkal is dolgozik, melyeket
az előbbi ellenállások szintén korlátoz­
nak, meghosszabbítván a piezó hang­
szóró élettartamát is.
A bemutatott végfokozat teljesítmé­
nye kb. 20 W, s talán az ember el sem
tudja képzelni, hogy van-e nyest, amely
képes ezt a kisugárzott fülsüketítő zajt
elviselni! Maximálisan négy piezó
hangszóró köthető rá (PH 8-as típus), s
akkor a fokozat áramfelvétele (impul­
zusüzemben) 1 A is lehet.
Az előzőhöz hasonlóan, ebben az
esetben is készítettünk dokumentációt
az elvi rajzhoz (nyákterv 27. ábra, be­
ültetési rajz 28. ábra). A kapcsolásban
szereplő 3 db 5 W-os ellenállást álló
helyzetű szereléssel terveztük, s a tran­
zisztorok számára a hütőborda itt is el­
engedhetetlen. Az üzembehelyezési
próbák során arról mindig gondoskod­
junk, hogy a bemenetre határozott je l­
szintek kerüljenek (+U t, vagy test­
pont). „Lógó” bemenetnél bekövetkez­
het a híd keresztbe nyitása!
Szólnunk kell arról az eshetőségről
is, mikor a híd elemeit MOSFET-ekből
építjük fel. Ebben az esetben némileg
több figyelmet kíván már az alkatrész
kiválasztása is, aminek elsősorban a
Gate-kapacitás az oka. Hiába a pontos
176
ellenfázisú vezérlőjel, ha a Gate kapa­
citás nem tud időben kisülni, akkor a
híd keresztbe nyitása biztosan bekövet­
kezik. Viszont MOSFET-tel igen jó ha­
tásfokú végfokot lehet készíteni, le­
mondani róla kár lenne. Az előbbi je ­
lenségre dolgoztak hát ki speciális
MOSFET-híd (félhíd) meghajtó integ­
rált áramköröket, amelyekbe be van
építve az a védelmi időköz (szemlélete­
sen „dead-time” névvel találjuk),
amely biztosítja az összenyitás-mentes
üzemet. Korrekt megoldásnak ezen
IC-k valamelyikének használatát java­
soljuk, amelyre egy példát már mutat­
tunk (IR2155) a [7]-ben, s ott vizsgál­
tuk a működési részleteket is. Egy, két
piezót is meghajtó kapcsolást egy be­
mutató ábra erejéig (29. ábra) felidéz­
zük az áramkör egy jellemző részletét.
5. Zárszó
A fenti fejezetekben az üzemviteli igé­
nyeknek megfelelően a lehetséges
áramköri megoldások sokszínűségét is
láttatni igyekeztünk, de a legfőbb
szempont mindig az „állati szempontú”
elrettentő nagyságú hangnyomásszint
elérése volt. S hogy milyen sikerrel?
Elektronikus szempontból megoldása­
ink korrektek, de talán ez a legkeve-
sebb. Legmarkánsabban a berendezés
telepítési körülményei befolyásolják a
végeredményt. Ide tartozik pl. a besu-
gárzandó terület nagyságához igazodó
teljesítmény megválasztás (több végfo­
kozat, hangsugárzó rendszerek stb.), az
ott elhelyezkedő tereptárgyak akuszti­
kai tulajdonságait figyelembe vevő
hangszóró-elrendezés is.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az
ultrahang terjedési sajátosságait sem,
ahol pl. a hangelnyelődés, az interfe­
rencia jelenségek stb. szintén előfor­
dulnak. Tehát csak körültekintő alkal­
mazással lehet sikert elérni, s az is biz­
tos, hogy tapasztalatot is kell szerezni a
különböző állatfajok viselkedésében
annál is inkább, mert a különböző iro­
dalmi források gyakorta egymásnak el­
lentmondó állítással bizonyítják igazu­
kat.
Ezen okfejtések miatt éri meg saját
berendezéssel kísérletezni, mert a vásá­
rolt - s ma már minden kapható —ter­
mékek felsorolt szempontjaink szinte
egyikét sem veszik figyelembe (tiszte­
let a néhány igen drága kivételnek).
Áramköreink deszkamodell-szinten
rendkívül hamar elkészíthetők, s a be­
válni látszó elektronikához nem nagy
fáradság végleges konstrukciót kidol­
gozni, amire egy-két esetben mi is ad­
tunk példát. A nyestek távoltartására
optimalizált egyik elektronikánk (15.
ábra) képét mutatjuk (2. kép), amely a
22. ábra szerinti végfokozattal dolgo­
zik együtt.
Az akusztikai elrettentést kiegészít­
hetjük az UH működtetésével egyide­
jűleg bevetett egyéb, az állatok számára
kellemetlennek ható technikákkal, pl.
fényeffektekkel. Bármelyik elektroni­
kánknál pl. a szakaszos működést biz­
tosító áramköri egységet kényszerkap­
csolatba hozhatjuk pl. nagy fényerejű
LED-ek villogtatásával (30. ábra). Ez
utóbbi áramkörünk egy vezérelhető
áramgenerátor, ahol a vezérlést egy 3
Hz-es üzemi frekvenciájú (lásd C 1 sze­
repe) astabil fokozat (IC) adja. Érde-
32. ábra
RT ÉK '16

2. k é p
kessége még, hogy a vezérelést adó
egységünk is vezérelhető az „A” pon­
ton keresztül. Ez utóbbit kell az előbb
említett, a szakaszos működést biztosí­
tó áramköri egységgel összekapcsolni.
Önálló használat esetén az A pontot
tápfeszültségre kössük!
A négyszöggenerátor két szilícium
diódára „dolgozik”, s azok feszültsége
lesz az áramgenerátor referenciája. Az
áramforrásunk áramát P-vel 6...40 mA
között szabályozhatjuk. Áramgenerá­
toros hajtás lévén természetesen több
LED is sorba kapcsolható, melyek da­
rabszámát az alkalmazott LED-k üzemi
feszültsége , meg a tápfeszültség nagy­
sága határozza meg.
Amennyiben pl. a LED „égési” fe­
szültsége 2,2...2,4 V, és a tápfesz 12 V,
akkor négy példány köthető sorba,
15 V-nál ugyanez 5 db. Kapcsolásunk
C 1 = 470 nF érték mellett 51 %-os kitöl­
tésű, kb. 1,4 Hz-es jelet szolgáltat, de na­
gyobb „riadalmat” okozhat a sokkal ki­
sebb kitöltés. Opcionálisan ezt is megva­
lósíthatjuk a D* beépítésével, ám ekkor
C l-et 1 |j.F-ra válasszuk! Kitöltési ténye­
zőnk ekkor 4,5%-ra csökken.
Tekintettel kis áramkörünk univer­
zális felhasználhatóságára, nyáktervet
(31. ábra) és beültetési rajzot (32. áb­
ra) is mellékelünk hozzá. Ez utóbbihoz
is van hozzáfűzni valónk. Az elvi áram­
körünk képes meghajtani két azonosan
felépülő áramgenerátort is, fokozva an­
nak hatékonyságát.
A gyártási dokumentációnk szélén
(mert volt egy kis hely) „rányomtattuk”
a második áramgenerátor egységet is.
(A beültetési rajzon rendre T ’; B ’; és
R 5’ megjelöléssel szerepelnek, mely
utóbbi ráadásul némileg szabálytalan
elhelyezésű is, s ezt most nézze el ne­
künk az olvasó.) Felhasználni nem kö­
telező, de ha bekötjük, akkor mindkettő
terheléséről (LED-ek) gondoskodni
kell a munkaponti egyensúly miatt.
Ugyancsak hasznos lehet az UH ri­
asztónkat kombinálni az „alacsonyra
telepített” villanypásztorral ,ami bizto­
san garantálja, hogy a fülsüketítő ultra­
hang veszélyképpel társul, ha az állat­
kák menekülés közben „belebotlanak”
annak „hálójába”. [8]
Külön gondot jelenhet a nagy zárt
területek „állatvédelme”. Ebben az
esetben a többcsatornás (pl. sztereó)
besugárzást javasoljuk, azt is úgy, hogy
az egyes végfokozatok (ami egyben
több H-hidat is jelent) eltolt fázisú ve­
zérlőjelet kapjanak. Ezzel a „trükkel” a
kioltási helyek vándorolnak, s a kis
„huncut” nem fog mindig ugyanott
hangámyékot találni. Ez utóbbi gondo­
latunk elektronikai kidolgozása viszont
már egy másik cikkünk témája lehet.
Az így vagy úgy elkészült hang­
ágyúink pedig sokkal kíméletesebb
eszközök a nemkívánatos vendégálla­
tok távoltartására, mint az egyéb, már
említett morbid módszerek, különösen,
ha védett állatfajokról van szó!
Irodalom:
1. Róbert E. lannini: Build your own Laser,
Phaser, Ion Ray Gun & Other Working
Space-age Projects 1983
2. Stefan M. Brudzynski: Prinolples of Rat
Communications: Quantltative Parameters of
Ultrasonic Calls in Rats
3. Dr. Wersényi György: Műszaki akusztika 2010
(jegyzet)
4. Nagymáté Cs. - Dr. Nagymáté E: Ionizátorok,
Rádiótechnika Évkönyve 2011 /93. o.
5. Ráditechnika Évkönyve 2005/264. o.
6. Elektor 2002/12., 26. o.
7 Nagymáté Cs.: A TENS készülék és haszná­
lata, Rádiótechnika Évkönyve 2009/104. o.
8. Nagymáté Cs.: A villanypásztor- rendszerek,
készülékek, Rádiótechnika Évkönyve
2013/64. o

©
Ferritmagos tekercsek,
m f c
RÁDIÓTECHNIKA
ferritmagos transzformátorok,
h á ló z a ti 4400 Nyíregyháza,
lapok és
tra n s zfo rm á to ro k ,
NF-tekercsekg
Derkovits u. 132-136.
Tel./fax: 06-42-422-024 évkönyvek,
hmtrafo@axelero.hu
¡Elektronig*
csévetestek, fe rrite k ,
sm d -in d u k tiv itá s o k , www.hmtrafo.hu
Am időn p o rvasm ago k Híradásipari
nagy választékban kaphatók!
Postai utánvéttel is szállítunk.
TRANSZFORMATOROK digitális
n TALI Bt. ö hálózati, kimenő, fojtó,
szűró tekercsek,
formában is
2600 Vác, Zrínyi u. 39.
a 0 6 /2 7 /5 0 1 2 2 0 F a x : 0 6 /2 7 /5 0 1 221
t a li@ v n e t.h u w w w .ta li- tr a n s fo rm e r s .c o m
toroid, M, El, ferrit
kivitelben www.dimag.hu
RT É K '16 177
 Szélessávú, ferrites iránycsatolók
Bus László oki. villamosmérnök, busl@dunaweb.hu
A közelmúltban hazánkban egy kor­
szakváltás zajlott le a jö ld i tv-műsorsu-
gárzás terén az analóg adásról digitá­
lisra történő átállással. A digitális átál­
lás során megszűnő tv-sávokkal kap­
csolatban a Körzeti Rádiótávközlési
Értekezlet (RRC-06) elfogadta a
174-230 MHz és a 470-862 M Hz-ig
terjedő sávok újra felosztását az 1. kör­
zetben (Európa, Afrika). A 174-230
MHz-ig terjedő sávot két szolgálat cél­
já ra osztották ki: földfelszíni digitális
televízióadás (DVB-T) és föld.felszíni
digitális rádiózás (T-DAB). A digitális
rádiózás bevezetése több országban,
így Magyarországon is megtörtént, j e ­
lenleg Budapesten három 250 W-os
adó sugároz 222,064 MHz-en rádió­
műsorokat. Ebben a sávban kijelölt,
megmaradt csatornákon földfelszíni di­
gitális tv-müsorszórás jelenleg nincs
Európában, melynek oka, hogy az UHF
sávban (470-862 MHz) sokkal több
csatorna áll rendelkezésre. Ennek a
sávnak jövőbeni használatáról később
születik döntés.
Az értekezlet döntése értelmében új
csatornakiosztás készült, amely fig y e ­
lembe vette a szélessávú mobil internet
számára kijelölt, 790-862 M Hz-ig ter­
je d ő sávot. A z új sávfelosztást az egyes
országoknak 2015. június 17-ig
kell(ett) végrehajtani.
Hazai viszonylatban, a fentiek ér­
telmében, a fö ld i digitális gerincadók
• és átjátszó állomások „felköltöztek ” az
1. ábra. Reflektálthullámú csatolás
keletkezése
’ 1.78
UHF-sávba, és a sugárzási frekvenciák
470-790 MHz között lettek kijelölve. A
digitális átállás egyben azt is jelentette,
hogy korábban tv-müsorszorásra hasz­
nált TVI-es sáv megszűnt. Ezt a sávot a
jövőben a Frekvenciasávok Nemzeti
Felosztási Táblázata elsődleges jelleg­
gel állandóhelyű ésfö ld i mozgó szolgá­
lat céljára jelöli ki.
M ég egy kérdésre kell kitérnünk,
mégpedig: m i lesz a sorsuk az
UHF-sávú, eddig használt építőele­
meknek. Ez az egyéni és a közösségi
vevőrendszerrel (nem kábeltévé) ren­
delkezők körét érinti. A digitális
adásm ódra történő átállás ezen a té­
ren nem hoz változást, azaz változat­
lanul használhatjuk az analóg m űsor­
szórásnál alkalm azott aktív és
p a sszív építőelemeket.
Bevezetés
A mai modem nagyfrekvenciás techni­
ka egyik fontos építőelemét képezi az
iránycsatolók családja, mivel a mérési
feladatokat egyrészt gyorsan, másrészt
pontosan lehet velük elvégezni. Ezen
tulajdonságaikból fakadóan ezeket az
áramköröket a gyakorlatban széleskö­
rűen alkalmazzák az RF adás-, mérés-
és vételtechnika területén. Ez utóbb
említett területen a címben szereplő
iránycsatolók széleskörű alkalmazást
nyertek az egyéni és kisebb közösségi
rendszerekben, továbbá a kábelteleví­
ziós hálózatokban (CATV: Cable
Television) stb.
Az iránycsatolók négykapus, pasz-
szív, időben invariáns, lineáris áramkö­
rök, amelyek onnan kapták elnevezésü­
ket, hogy a beérkező jel irányától füg­
gően más-más kapukon jelenik meg a
kim enőjel.
Az iránycsatolók felépítésüket te­
kintve két csatolt vonalból állnak: egy
fővonalból és egy segédvonalból. A fő­
vonalon a generátor jele halad a terhe­
lés felé, míg a segédvonalon mérjük a
kicsatolt jelet. A jelnek a két vonalon
történő haladási iránya szerint is osztá­
lyozzuk az iránycsatolókat, mégpedig
két csoportra: haladóhullámúra és ref-
lektálthullámúra.
A haladóhullámú iránycsatoló ese­
tén mind a fővonalon, mind a segédvo­
nalon az energiaáramlás iránya meg­
egyezik, míg a reflektálthullámúaknál a
segédvonalon haladó energiaáramlás
iránya ellentétes a fővonaléhoz képest.
Az iránycsatolóknak csatolás szem­
pontjából két típusa van: szoros és laza
csatolású. A szakirodalom a 10 dB és
efeletti csatolási csillapítást laza, míg
az ennél kisebb értékűt szoros csatolás­
nak nevezi. Az iránycsatolóknak sokfé­
le konfigurációja létezik, mint például:
— merev koaxiális,
— hajlékony koaxiális (kábeles),
— szalagvonalas (mikrosztrip)
— ferrites kivitel.
Mielőtt rátérnénk a címben szereplő
család egyes tagjainak ismertetésére,
először az 1. ábra alapján vázlatosan
ismertetjük a csatolás keletkezését a
reflektálthullámú iránycsatolóknál. A
csatolás viszonylag hosszú, ún. csatoló
zóna mentén jön létre. Az 1-es kapun
bejövő hullám eljut a 2-es kapura. A
másik vonal (segédvonal) elektromág­
neses csatolásban áll a fővonallal. A
mágneses erőtér hatására a segédvona­
lon feszültség indukálódik, így az itt ki­
alakult feszültséghullám iránya ellenté­
tes lesz a fővonalon haladóéhoz képest.
Ezáltal az 1—>3 irány csatolásban van,
míg az 1—>4 irányban nem lesz csato­
lás, azaz ideális esetben a 4. kapura
nem kerül jel.
Tárgyalásunk további alapját a mik­
rohullámú technikából ismert reflek­
tálthullámú iránycsatolók egyik repre­
zentánsa a koncentráltelemes, ferrites
iránycsatolók családja képezi, mivel
ezek széleskörű alkalmazást nyertek a
vételtechnikában (például kábelteleví­
ziós hálózatok).
RT É K '16