1.

Károly Róbert gazdaság politikája

. Az „interregnum” időszaka, a kiskirályok uralma
- III. András halálával (1301) fiágon kihalt az Árpád-ház. A Károly Róbert hatalmának megszilárdulásáig tartó időszakot
szokták tévesen interregnumnak (király nélküli állapot) nevezni, pedig az országnak volt királya, sőt egyszerre több is.
- A jogilag egységes országban a hatalom a tartományurak, kiskirályok (pl.: Csák Máté, Aba Amádé, Borsa Kopasz, Kán
László) kezébe került. Ők korábban megszerzett méltóságaikra hivatkozva (nádor, vajda, bán) sajátjukként igazgatták a
királyi várakat, önálló területi hatalom kiépítésére törekedtek.
- A király minden hatalmát elvesztette, csak a tartományurak jóindulatának elnyerése után számíthatott a trónra.
- A trónért az Árpád-házzal lányágon rokon dinasztiák vetélkedtek: az Anjouk, a Přemyslek és a Wittelsbachok.
- Anjou Károly Róbert, V. István dédunokája Nápolyból érkezett. A pápa és a horvát nemesek támogatását élvezte. 1301-
ben hívei egy alkalmi koronával koronázták meg Esztergomban, de a tartományurak ezt nem fogadták el. Arra
hivatkoztak, hogy nem a Szent Koronával koronázták.
-  Přemysl Vencel, IV. Béla ükunokája Csehországból jött, a magyar nemesek nagyrészt őt támogatta. 1301-ben
szabályosan megkoronázták. Kilátástalannak ítélte meg uralkodását, ezért 1305-ben elhagyta az országot.
- Wittelsbach Ottó bajor hercegnek adta a koronát Vencel. Ottót 1307-ben ugyan megkoronázták Fehérváron, de ezt sem
ismerték el a tartományurak, formailag azért mert püspök és nem az esztergomi érsek koronázta. Az országban nem
voltak támogatói, sőt Erdély ura, Kán László el is fogta, ezért szabadulása után elhagyta az országot.
- 1308-ra a legtöbb tartományúr elfogadta Károly Róbertet királyának és a pesti domonkos templomban tartott gyűlésen
hivatalosan is megválasztotta. 1309-ben újra megkoronázták, de ez is szabálytalan volt, mert a Szent Korona még mindig
Kán Lászlónál volt.
- 1310-ben koronázták meg végül szabályosan.
 
II. A tartományúri hatalom felszámolása és Károly Róbert belpolitikája
 
- 1312-ben a rozgonyi csatában legyőzte a kassai polgárokkal vitába keveredett Abákat.
- Egyes kiskirályokkal kibékült, másokat fegyverrel győzött le, de volt akivel haláláig nem tudott leszámolni (1321. Csák
Máté).
- 1315-től az ország legfontosabb méltóságait a Károly Róberthez hű nemesek kapták meg (Lackfi, Újlaki, Szécsi, Bebek
családok). Belőlük jött létre az új bárói réteg.
- A király hatalmának alapját a tartományuraktól visszavett királyi várak képezték (az ország 150-200 várának fele).
Ezeket a várbirtokokat az új bárók irányították. A birtokból befolyt jövedelmek őket illették, de maga a birtok nem örök-,
hanem honorbirtok (szolgálati birtok) volt. A honort a király bármikor visszavehette, így akadályozta meg, hogy a bárók
túlságosan megerősödjenek.
- A királyi hatalom megerősödését mutatja, hogy a kezdeti idők után a király már nem hívott össze országgyűlést, hanem
a tanácsosaival (ezek is bárók) együtt irányította az országot.

1
1,Károly Róbert gazdaság politikája
A magyar haderőt a királyi seregek, a bárói és vármegyei bandériumok, valamint a kun könnyűlovasság alkotta. Támadó
hadjáratok alkalmával a királynak fizetnie kellett a nemeseknek.
 III. Károly Róbert gazdaságpolitikája
 
- Reformjait tárnokmestere Nekcsei Demeter dolgozta ki, a regale jövedelmekre támaszkodott.
- Magyarország a XIV. sz-ban Európa legfontosabb nemesfémexportőre volt. Innen származott az európai
aranyfelhasználás 1/3-a (évi 1 t) és az ezüst jelentős mennyisége (évi 10 t)
- A nemesfémbányászat királyi monopólium volt, ezért a nemesek nem voltak érdekeltek a bányászat fejlesztésében.
Károly Róbert a földek tulajdonosainak átengedte a bányászok által fizetett bányabér (urbura) 1/3-át. (A pénzverés
monopóliuma továbbra is a király bevételeit növelte.)
- Az ország pénzügyi igazgatásának szerve a királyi kamara volt.
- Új, értékálló aranyforintot és ezüstdénárt veretett. A kamara haszna kiváltására bevezette a kapuadót (portális adó),
melyet jobbágytelkenként szedtek.
- A külkereskedelmi forgalomra a harmincadvámot vetette ki.
- A királyi városok adója a cenzus volt.
- Időnként egyéb rendkívüli adókat is kivetett.
 
IV. Károly Róbert külpolitikája
 
- Az erős királyi hatalom aktív külpolitikát tett lehetővé. Elsősorban a déli határok biztosítása, illetve az ország
befolyásának növelése volt a célja. 1330-ban súlyos vereséget szenvedett Basarab havasalföldi vajdától
- 1335-ben a visegrádi királytalálkozón III. Łokietek Kázmérral (Lengyelo.) és Luxemburgi Jánossal új, Bécset elkerülő
kereskedelmi útvonal megnyitásáról, illetve külső támadás elleni védelmi szövetségről egyezett meg. Segített rendezni a
két uralkodó közötti viszályt (a cseh király lemondott a lengyel trónról, cserébe megkapta Sziléziát).
- 1339-ben dinasztikus megállapodást kötött Lengyelországgal: III. Kázmér halála után Károly Róbert fia, Lajos kapja a
lengyel trónt.
 

2
2. Nagy földrajzi felfedezések
1. gazdaság
- XV.sz.: gazdasági és népesedési megtorpanás után lassú fejlődés indult meg (ipar, mg.), és -a népesség is elkezdett
növekedni
– Ny-Európa sokkal sűrűbben lakott K-Európánál, Ny-Európa már nem tudta élelemmel ellátni a népességét á Többet
importált (Közép és K-Európából)
– a kereskedelem fő útvonala a Ny-Európai országokba induló kereskedelem lett
(atlanti part menti hajózás)
– A Távol-K-i cikkeket egyre nehezebben lehetett Európába behozni, mivel a Törökök lezárják az utat kelet felé. Lefölözték
a földközi-tengeri kereskedelem hasznát.
– 1453 Konstantinápoly elfoglalása
– aranyéhség: a növekvő pénzkiáramlás pótlását az európai kimerülő bányák nem tudják pótolni
2. tudomány, technika
- A Távol-Keleti országok mesés kincseiről szóló legendák új utak keresésére ösztönözték az Atlanti-óceán partjainál
fekvő országok hajósait.
A hajózást segítette: feltaláltak egy új hajótípust, Ababa az időben az volt a legtökéletesebb: Caravella
– iránytű felfedezése
– térképek készítése
– elfogadták Ptolemaiosz elméletét: A Föld gömb alakú
– Toscanelli világkép: India Európától Ny-ra az Atlanti-óceán túlsó partján van
II. felfedezők
1. Diaz: /portugál hajós/
útja: (1471-1487) Afrika Ny-I partjainál hajózva eljut Afrika D-I csúcsáig az Egyenlítőn át
/Délre; a hagyományos partmenti hajózással/
2. Vasco Da Gama (1498)
útja: körülhajózta Afrikát, India Ny-i partjáig jut
(a Szuezi csatorna építéséig ez volt a fő kereskedelmi útvonal)
Az újvilág felfedezése
3. Kolumbusz
1.útja: 1492 augusztus 3.-án indult, és október 12.-én lépett partra, abban a hiszemben, hogy Indiában van
Amerika felfedezése
következő útjai: már haszonszerzés céljából, ezek az utak nagyon eredményesek voltak.
-hipotézise, hogy a Föld gömbölyű
4. Fernando Magellán
1519 Sevillából indult, célja a Föld megkerülése=bizonyítja, hogy a Föld gömbölyű
III. Következményei
1. gazdasági / társadalmi
- 16. sz. eleje: -népességnövekedés (nincsenek háborúk, járványok)
– rengeteg nemesfém megjelenése – infláció (a pénz anyaga arany / ezüst. Sok van, ezért értéke csökken)
– NY-Európában a mezőgazdaság ipari nyersanyagtermelésre áll át
– egyre több élelmiszerre van szükség, és az erre való kereslet is nő. (a sok nemesfém miatt a tőke is elég rá)  –
élelmiszerár robbanás– Ny-Európa egy idő után kiürül K-Európának kell segítenie.(Lengyel o., Cseh o.)= a második
jobbágyság rendszere

3
2. Nagy földrajzi felfedezések –
Magyarország lemarad a fejlődésben ekkor a törökök miatt
– Céh keretei már nem mérvadóak (többet kell termelni): az emberek bérmunkássá válnak: tömeges előállítás,
szakképzetlen munkaerő
– felgyorsult munka, rosszabb minőség
– munkamegosztás (részmunkák végzése); az új termelési üzem neve: manufaktúra- Anglia: juhtermelés miatt kell a föld –
elveszik a parasztoktól (a szabad bérlőkkel a bérleti szerződést nem újítják meg) – bekerítés: elsajátítják a földet és
felhasználják
/Erzsébet királynő véres törvényei: keményen bünteti azokat a földnélküli parasztokat, akik elkezdenek lopni, koldulni=
rákényszerítik őket a manufaktúrában való termelésre/
– a tőkés módon gazdálkodó nemes megjelenése (gentry): ipari nyersanyagot termel; bérmunkást alkalmaz
– bérmunkások megjelenése: a földüktől megvont parasztok eladják a munkaerejüket
– megteremtődnek a tőkés termelés gazdasági és társadalmi feltételei: új nyersanyaglelőhely, új piac – az ebből bejövő
pénz felhalmozódik – tőke(=olyan pénz, mely befektetve értéktöbbletet eredményez)
pénz – áru – pénz + értéktöbblet
eredeti tőkefelhalmozás a termelőeszközétől megfosztott munkaerő felhalmozása
a termelőeszközök, ill. a pénz tőkeként való befektetése
– világpiaccá szélesedik az európai kereskedelem, kp.: Antwerpen

2. politikai
ABSZOLUT MONARCHIA kialakulása
/Anglia: VIII. Henrik, I. Erzsébet
Franciaország: XVI. Lajos
Oroszország: IV. Iván
Spanyolország: V. Károly, II. Fülöp/
Anglia
-Rózsák háborúja: York Lancester› Tudor ház
VIII. Henrik (1509-1547)
– ő kezdi el az Angol abszolutizmus kiépítését
– egyházreform: 1. feleség dinasztikus érdekekből Aragóniai Katalin, a pápa nem akarta szétválasztani őket –
nem ismeri el a pápa hatalmát – Anglikán egyház:
protestáns katolikus vallás
feje a mindenkori Angol király
– gazdaság: /akkori iparágak: bányászat, fémfeldolgozás, hajóépítés, üveggyártás, szappangyártás, papírgyártás,
puskaporgyártás/
– külkereskedelem fellendülése
– a XVI. sz.-i. fejlődés megváltoztatta az angol társadalmat:
– a földbirtok árucikk lett a városokban felhalmozódott tőke beáramlott a falvakba –

4
3. Trianoni béke

Magyarország 1920. június 4-én írta alá Trianon kastélyában az I. világháborút lezáró békét. A Trianoni békeszerz ődés
gazdasági-társadalmi hatásait tekintve a magyar történelem legsúlyosabb tehertétele volt.

A trianoni békeszerződés az I. világháborút Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és az

Antant (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között lezáró békeszerződés, amely többek között meghatározza
Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új
határait. (Ausztria határairól emellett a St.Germain-i békeszerződés is rendelkezik.) A trianoni békeszerződés az I.
világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének része.

A szerződés Magyarország (Magyar Királyság) új határainak megállapítása mellett korlátozta a magyar hadsereg
létszámát (35 000 főben), megtiltotta légierő és nehézfegyverek tartását. Tartalmazta az akkor létrejött Népszövetség
alapokmányát is. 1920. június 4-én írták alá a Nagy Trianon-kastélyban (egyes – téves – források szerint a Kis Trinanon-
kastélyban), a franciaországi Versailles-ban. A szerződést nem írta alá a szintén az Antanthoz tartozó USA, amely akkor
nem lett tagja a Népszövetségnek. Az USA és Magyarország később Washingtonban kötött békét: ez a Népszövetségre
vonatkozó cikkelyek kivételével szó szerint megegyezett a trianonival.

A magyar delegációt a tárgyalásokon gróf Apponyi Albert vezette. Szigorú értelemben vett tárgyalás nem folyt, az Antant
képviselői fogadták a magyar küldöttséget, és egyszerűen közölték vele a feltételeket. Ezután átvették a magyar álláspontot
tartalmazó dokumentumokat, majd pár nap múlva – lényegében anélkül, hogy figyelembe vették volna a magyar érveket –
közölték a döntést.

Az új határokat elvileg a Woodrow Wilson amerikai elnök által megfogalmazott nemzeti elv alapján jelölték ki. Ettől
azonban több esetben, stratégiai, gazdasági, közlekedési stb. szempontokra hivatkozva eltértek. Például az összes az új
határral párhuzamos út és vasút a határ túloldalára került (főleg katonai okokból). Például az Arad-Nagyvárad-
Szatmárnémeti út és vasút, a Csallóköz (a megmaradt, összekötő utak nélküli sugaras szerkezet máig a magyar közlekedés
egyik gondja). Így kerültek egybefüggő magyar lakosságú tömbök is a határ túloldalára (Csallóköz a teljes Dél-Felvidékkel,
a Partium, Székelyföld, a Délvidék északi része), noha legtöbbször ki lehetett volna jelölni megfelel ő határt. A magyar
tárgyalási stratégia sem volt kompromisszumkész: a teljes integritást célozta ahelyett, hogy a magyar lakosságú határmenti
területek megtartására törekedett volna. Részben ezért is hagyták figyelmen kívül.
A szerződést végül a lényegében erre kinevezett Simonyi-Semadam Sándor kormányának küldöttei, Drasche-Lázár Alfréd
rendkívüli követ és Benárd Ágoston népjóléti miniszter írták alá. A szerződést az 1921. évi XXXIII. törvénycikkel iktatták
be a magyar jogrendszerbe – ez volt az egyetlen magyar törvény, amely fekete keretben jelent meg.
A békeszerződés eredményeképpen a Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát (az ország területe
282 000 km2-ről 93 000 km2-re csökkent).

A Magyar Királyság lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra esett vissza. 1910-ben a Magyar Királyságban élő magyar
népesség az össznépesség kb. 48,1%-át tette ki. Noha az elcsatolt területeken élők többsége nem volt magyar nemzetiségű,
a békeszerződés során az országhatárok megvonása még nagyjából sem követte a nyelvi vagy nemzetiségi határokat. Sok
esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak. Mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az új
magyar állam határain, azaz magyarok kerültek szülőföldjükön kisebbségbe. A magyar nemzetiségűek lélekszáma az
elcsatolt területeken az 1910-es népszámlálás alapján:

5
3. Trianoni béke
- Felvidéken (ma Szlovákia): 884 000 fő, a helyi lakosság 30%-a
– Erdélyben (ma Románia): 1 662 000 – 32%
– A Vajdaságban (ma Szerbia): 420 000 – 28%
– Kárpátalján (ma Ukrajna): 183 000 – 30%
– Horvátországban: 121 000 – 3,5%
– Muravidéken (ma Szlovénia): 20 800 – 1,6%
– Felsőőrvidéken (Burgenland) (ma Ausztria): 26 200 – 9%

A békeszerződés után a magyar népesség aránya a népmozgás miatt általában csökkent, de az elcsatolt területeken ma is
nagy számban élnek magyarok.

Ami a gazdaságot illeti, a korábbi Magyar Királyságból a termőföld 61,4%-a, a faállomány 88%-a, a vasúthálózat 62,2%-
a, a kiépített utak 64,5%-a, a nyersvas 83,1%-a, az ipartelepek 55,7%-a, a hitel- és bankintézetek 67%-a került a
szomszédos országok birtokába. Romániának és Jugoszláviának részt kellett vállalnia Magyarország anyagi tartozásainak
rendezésében a fennhatóságuk alá került területek miatt. A további intézkedések közé tartozott, hogy nem épülhet
Magyarországon vasút egynél több sínpárral. Magyarország azokról az Európán kívüli területi előjogokról is lemondott,
amelyek a korábbi Osztrák–Magyar Monarchia területéhez tartoztak. Az elcsatolt területeken az új rezsimek
megbízhatatlannak tartották a korábbi, többnyire magyar nemzetiségű értelmiségi, hivatalnoki réteget, és sokukat
elbocsátották. Nagy részük az 1920-as években Magyarországra települt át, ahol komoly nélkülözések után is csak
részben találtak munkát. Mindez belpolitikai feszültségeket keltett, felerősítette a magyarországi antiszemitizmust.

Az 1918-ban befejeződő első világháborúból Magyarország, mint vesztes került ki, miután novemberben aláírták
Padovában a fegyverszünetet. Erre a belső viszályok és a harctéren szenvedett vereségek késztették. Az antant hatalmak a
vesztes országokkal már 1919. január 18-án megkezdték a tárgyalásokat. A béketanács irányítói Woodrow Wilson, Loyd
George, Clemanceau és Orlando (amerikai, angol, francia és olasz miniszterelnökök) voltak. Hazánkban az elkövetkező két
évben sűrűn váltották egymást a kormányok (miniszterelnökök: Károlyi Mihály, Peidl Gyula, Friedrich István, Huszár
Károly), ezért csak Simonyi Semanem Sándor kormányalakítása után (1920) kezdődhettek meg Magyarországgal a
béketárgyalások

A békedelegáció vezetői Apponyi Albert és gr. Teleki Pál volt, akik elé csak a már kész döntést tárják. A béketanács t őlünk
függetlenül, a megkérdezésünk nélkül döntött a nemzetiségek javára. A magyarság szempontjából elfogadhatatlan
feltételeket szabtak, melyek ellen nem tehettünk semmit. Apponyi kéri a wilsoni népszavazás lehetőségét, de nem kapja
meg.

1920. június 4-én a kis Trianon-kastélyban aláírattatják a magyarokkal a békediktátumot, mely teljesen felszabdalja a
történelmi Magyarországot. A Horvátország nélküli 283 ezer km2 92 ezer km2 marad. 18,2 millió lakosból 7,9 millió
marad, 3,3 millió magyar (a magyarság 1/3-a) a határon kívül marad. Elkerült tőlünk egész Erdély, a Partium, Bánát,
Bácska, Horvát-Szlavónia, Mura-köz, Burgenland (Alpokalja), Kárpátalja és a Felvidék. A legtöbb területet Románia kapta,
1,6 millió magyar lakossal. A második Csehszlovákia 1,06 millió magyarral, majd a Szerb-horvát-szlovén Királyság 0,56
millió magyarral.

Ezen kívül a hadsereg létszámát 35.000 főben maximalizálták, megtiltották az általános hadkötelezettséget, valamit,
Magyarországot a háborús károk megtérítésére kötelezték. A békeszerződés kimondta, hogy hazánk a győztes
antanthatalmaknak a legnagyobb kedvezményt köteles biztosítani a kereskedelemben. Megtiltotta Magyarországnak, hogy
más országgal a Nemzetek Szövetsége engedélye nélkül államszövetségre lépjen. A magyar tengeri kereskedelmi hajókat
lefoglalták, a Magyar Államvasutak korábbi vasúti hálózatának 38%-a maradt meg. Magyarország területén egyetlenegy
6
3. Trianoni béke
vasércbánya maradt, sóbányáinkat teljesen elvesztettük. Magyarország erdőállománya a trianoni béke után az
összterületnek mintegy 15,7%-ra csökkent. A magyar államvagyon jelentékeny része a trianoni békeszerződés alapján
elveszett.

A háború és az azt követő események Magyarország pénzügyeiben zavaros állapotokat teremtettek. Az államadóságoknak
a háború alatt mintegy hatszorosára növekedett összege teljes egészében Csonka-Magyarországot terhelte. A háború az
államkincstár számára fokozott terheket jelentett és ezzel szemben az adóbevétel leapadt. A magyar korona, amelynek
értékállandósága már a háború második esztendejében megingott, 1919 óta belső értékben egyre rohamosabban csökkent.
A békeszerződés betartásánál katonai ellenőrző bizottság őrködött.

Egyedül egy helyen tarthattak népszavazást, az pedig Sopron volt (1921. ősz), ahol Magyarország mellett döntöttek, ezért
is nevezik a ,,Hűség városának” (civitas fidelissima).

A trianoni békeszerződés eredményeképp tovább éleződtek Közép-Kelet-Európa területi és nemzeti ellentétei. Trianon s az
ország kétharmad részének leszakítása a nemzet testéről megteremtette az irredentizmust. Az irredenta mozgalom céljaira
nagy számban készültek plakátok, képeslapok, szobrok, emlékművek és egyéb képzőművészeti alkotások. Az irredenta
mozgalom dalok, indulók formájában is megnyilvánult (pl. ,,Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország
mennyország”)

Az Osztrák-Magyar Monarchiából leszakított területekből új államok jöttek létre. Különálló országgá vált Ausztria, mely
így elveszítette a volt Osztrák Birodalom ¾ részét.

– Csehszlovákia: Csehország, Felvidék (=Szlovákia), Kárpát-Ukrajna. Lakossága főleg cseh, szlovák és német, 8%
magyarral.
– Szerb-Horvát-Szlovén Királyság: szövetséges királyság. Részei: Krajna (=Szlovénia), Horvátország, Dalmácia, Bosznia-
Hercegovina, Szerbia, Monte Negro,

Vajdaság (50% magyar). Egyes részein túlnyomó többségben magyarokkal. 1927-ben alakul Jugoszláviává.
– Románia: új részei: Erdély, Kelet-Alföld, Kelet-Bánát, Bukovina, Besszarábia, Dél- Dobrudzsa.

A békeszerződés hatására a magyar társadalom olyan sokkhatást szenvedett el, amely a nemzedékek gondolkodását és
magatartását mindennél érzékenyebben befolyásolta. A trianoni békeszerződés elutasítása társadalmi érdekké vált, nem
volt olyan réteg, osztály vagy csoport, amely hajlandó lett volna a kialakult határokat véglegesnek tartani. A szerz ődés
szétzilálta a kárpát-medencei régiók közötti évszázadok óta kialakult gazdasági kapcsolatrendszert.

7
4. Középkori városok kialakulása
Az ókor városok maradványai:

A Nyugatrómai Birodalom városai elsősorban a patríciusok lakóhelyei voltak. Tereik, épületeik, a fórumok, a

termák, az arénák és a színházak az arisztokrácia közéletét szolgálták. A birodalom összeomlása után az
újjászerveződő társadalmak előkelői e terekkel és épületekkel nem tudtak mit kezdeni. Nem versenyezhettek az
antikvitással sem technikai, sem szellemi téren, mások voltak az igényeik is.

Így hát vagy együtt éltek a romokkal, vagy a legfőbb célnak, a védekezésnek megfelelően alakították át az
egykori városokat. A legtöbb ókori város menedékhellyé változotz

A középkori városok kialakulása:

A középkori város olyan erődített helyeken alakult ki, amelyek közel feküdtek a távolsági kereskedelem
útvonalához. A kereskedőknek-biztonságuk érdekében-szükségük volt a sánccal vagy fallal körülvett helyekre,
ahol áruikkal együtt meghúzódhattak. Áruik vonzották a környék kézműveseit és jobbágyait.

A megerősített helyek közé tartoztak a püspöki székhelyek. A püspökségek az egyházmegye közigazgatási

központjai voltak, s minden székesegyház rendelkezett ereklyével, amely vonzotta a zarándokokat, s velük
együtt a kereskedőket.

A biztonságra vágyó kereskedők a világi uradalmak várait szintén keresték. Amikor a régi falak közötti terület
már szűknek bizonyult, a kereskedők a falakon kívülre költöztek, s létrehozták a szintén fallal körülvett
külvárost.

Volt, hogy a kereskedők nem találtak a közelben püspöki székhelyet vagy más várat. Ilyenkor gyakran építettek
kereskedőtelepet, útvonalak kereszteződésénél, kikötőkben, eltérő földrajzi tájegységek találkozásánál, folyók
mentén. Vagyis azokon a helyeken, ahol az átmenő forgalom különösen élénk volt.

A középkori város és lakói:

A kereskedők a megerősített helyeket kezdetben csak átmeneti szálláshelyül használták. Tömegesen érkeztek
viszont olyanok is, akik állandó lakhelyet kerestek a falak mögött. Ezek a föld nélküli emberek az éhínség vagy a
háború sújtotta vidékekről menekültek, és mint a kereskedők alkalmazottai-elárusítók és raktárosok- tarthatták
fenn magukat. Ez az életforma-amely kevesebb kötöttséggel járt, és a földművelésnél könnyebb munkát
jelentett-hamarosan a jobbágyokat is megkísértette. Egyre többen szöktek el a telkeikről, hogy kereskedelmi
központokban éljenek. Magától értetődő, hogy a falvak kézművesei szintén az értékesítő helyekre vándoroltak.
Itt juthattak hozzá az iparűzéshez szükséges segédanyagokhoz, itt adhatták el fölösleges gyártmányaikat.

Sokan közülük végleg a falak között maradtak. Velük egész iparágak-mint például a posztókészítés – költöztek
be a kereskedelmi központokba.

8
4. Középkori városok kialakulása

A benépesülő vár és a vásárhelynek otthont adó külváros ekkorra már teljesen összeolvadt.

A kommuna mozgalom:

A kora középkori kereskedelmi és ipari központok egy-egy földesúr birtokán feküdtek. Az egy helyre összegyűlt
kereskedők és iparosok közösséget, azaz kommunát alkottak. (A kommuna a latin communitas szóból ered,
melynek jelentése: közösség.)

Szerették volna kivonni magukat az urak hatalma alól, hogy saját maguk kezébe vegyék sorsuk irányítását.

A kereskedők hagyományos szabadságára, önigazgatására hivatkozva kezdték meg harcukat.

A városlakók szinte folytonos tevékenysége volt a biztonságot jelentő városfalak erősítése. A falak
építőanyagaira a malterkeverők, a falazók, az ácsok, a pallérok fizetésére elő kellett teremteni a pénzt, s a
munkálatot meg kellett szervezni. A városlakók, azaz a polgárok ezért tisztségviselőkből álló tanácsot
(szenátust) választottak maguk közül, amely a falak építését irányította, s a városi közigazgatás egyéb feladatait
ellátta. A városi tanács élén a polgármester állt.

A városfalak és a közcélú városi épületek (városházák, templomok, raktárak, vásárcsarnokok) költségeit adóból

térítették, amit minden polgárra kivetettek, s melynek összegét a vagyon arányában állapították meg. A városi
adó közcélú rendeltetése a földesúri adóhoz képest új jelenség.

Kommuna mozgalmak: A városi tanácsokat nemegyszer heves küzdelem után ismerték el a püspökök és a világi
urak. A felkelések hulláma Itáliából indult s átterjedt a Rajna völgyébe, majd Franciaországba. A sikerek utána
városi tanácsok megalkották a városok alkotmányát, a városi jogok gyűjteményét. Ezekben a város szabadságot
biztosított polgárainak a földesúrral szemben, s törvényekkel szabályozta a város lakóinak életét. A város így
kiváltságolt területté vált, s ezért merőben különbözött a vidéktől. A városfal is ezt az elkülönülést hangsúlyozta
(a védelmi funkció mellett).

A városok típusai:

A nyugati városfejlődés során a városoknak három típusa alakult ki. Az agrárváros lakói többnyire
mezőgazdasággal foglalkoztak. E városok zöme a földesúr fennhatósága alatt maradt, s csak a bíráskodási
önkormányzatot sikerült elnyerniük.

Az ipari és kereskedővárosok termékeit a város környékén-az úgynevezett piackörzetben – értékesítették. Ezek a

városok általában kivívták a teljes önkormányzatot, s csak az uralkodónak fizettek adót.

9
4. Középkori városok kialakulása

A legnagyobb városok a távolsági kereskedelemre berendezkedett városok voltak, amelyek szintén az uralkodók

fennhatósága alá tartoztak.

Az utóbbi két várostípusban a beáramló jelentős jövedelmek nagy társadalmi különbségeket alakítottak ki.

A céhek:

Az új keletű középkori városokban hamar kialakult az a gyakorlat, hogy a város kézművesei a várost környező
vidék parasztságának adták el termékeiket, akik ennek fejében élelmiszereket szolgáltattak a polgároknak. A
városi ipar tehát kezdetben csupán a város piackörzetének termelt: azaz a kézműves áruk megjelenési helye
inkább a hetipiac, mint az országos vásár volt. Egy-egy iparág kézművesei a XII. századtól kezdve megkísérelték
monopolizálni a városok zárt piackörzeteit. Az idegen árukkal szemben és a minőség védelmében éppen ezért
érdekvédelmi szervezetekbe, céhekbe tömörültek. A céhek kiváltságait a városi tanács is elismerte. A céhek
elérték, hogy a városi piacon csak a városi céhekbe tartozók értékesítették termékeiket, s lehetetlenné tették a
céhen kívüli kézművesek – a kontárok – működését.

A XIII. századtól kezdve a céhek társadalmában megindult a hierarchizálódás. A céhek tagjaiból álló céhgyűlés a
céh élére – meghatározott időre – céhmestert választott, aki maga ítélkezett a céhtagok peres ügyeiben. Ő
felügyelte a céhtagok közös vagyonát, ő kezelte a céh irattárát. Kötelezővé vált a 6-11 évig tartó inaskodás. Az
inas, aki a mestertől szállást és élelmet kapott, valójában a céh szolgája volt. Az inasévek letelte után az inas
fölszabadult: tagja lett a legények társaságának. A legények már bérezést kaptak, ám nem dolgozhattak saját
számlájukra.

10
5. 18. századi Mo. demográfiája
Az 1552-66-ig tartó várháborúk, a drinápolyi béke (1568) után állandósult portyák, a tizenöt éves háború (Bocskai-
szabadságharc: 1593-1606), majd a török kiűzéséért folytatott harcok komoly szenvedéseket okoztak az ország
társadalmának, gazdaságának. A török háborúk következtében az Alföldön, a végvári vonal mentén és a Dél-Dunántúlon a
település jelentős része a népességgel együtt eltűnt, elpusztult. Az egykori szántók helyét legelők, bokros parlagok,
vadvizek váltották fel. A várak építése, a hadsereg tűzifaigénye megritkította az erdőket a talaj elpusztult, sok helyen átadta
helyét a futóhomoknak. Az egykori kultúrtáj elvadult vidékké változott.
A településszerkezeti változások következtében városok, falvak pusztultak el, az Alföldről sokan a városokba mentek
megélhetést találni a háborúk idején, mivel az Alföld aprófalvai teljesen elpusztultak.
Demográfiai, etnikai változások történtek: a háború, az éhínség, a járványok, a kivándorlások (sokan elmenekültek) miatt
egész területek váltak lakatlanná, aránytalanságok jelentek meg a népsűrűségben. Magyarország lakosságszáma stagnált: a
15. századi 3,5-4 millió fős lakosság száma a 18. században sem lépte túl a 4 millió főt, míg a nyugati népek lélekszáma
növekedett. A stagnáló lélekszámban ráadásul már a bevándorlók száma is benne van: a Délvidékre
(Határőrvidékre) szerbek, Erdélybe románok, Szlavóniába horvátok, Bánátba, Tolna – Baranya vidékére németek,
Északkelet-Magyarországon lengyelek, ruszinok vándoroltak be, ezáltal etnikai eltolódások is bekövetkeztek.
A demográfiai mélypont 1711-re tehető, utána gyors gyarapodás, népességnövekedés figyelhető meg az újjáépítés, a
gazdasági helyzet javulása, a bevándorlás, a belső vándorlás (migráció) és a betelepítések következtében.
Magyarország népessége a XVII. században
Zrínyi Miklós a magyar romlás századának nevezte korát. Ebben sok igazság volt. A tizenöt éves háború jóvátehetetlen
károkat okozott Magyarország egész területén. A középkori településhálózat nem egy országrészben teljesen
megsemmisült. Az elpusztult falvak, mezővárosok sok helyütt sohasem éledtek újjá.

A török dúlások következményeit elsősorban az ország közepén élő magyar lakosság viselte. Az üresen maradt –
pusztásodott – vidékre bevándorlók érkeztek. A Maros vonala alatti alföldi részeken ekkor telepedtek meg tömegesen
a szerbek, az északi peremvidékekre a szlovákok, a keleti, délkeleti területekre a románok újabb hulláma érkezett. Mivel az
új lakosság szinte egyöntetűen paraszti állapotú volt, s az itt talált jobbágyi társadalomba tagolódott, Magyarország
társadalomszerkezete egészében változatlan maradt.
Magyarország benépesítése a XVIII. században
Az ország népessége a már három évtizede tartó lassú emelkedés ellenére 1720 körül alig érte el a Mátyás korabelit. De
míg akkor hazánk fiai legkevesebb 80%-a magyarul beszélt, a 18. század elejére a magyarok száma felére, kb. 2 millióra
csökkent.

A lakatlan tájak benépesítése a török kiűzésével azonnal megindult, hogy – a Rákóczi-szabadságharc alatti megtorpanás
után – hatalmas méreteket öltsön. A
bozótosok és vadvizek visszahódításában a sűrűn lakott megyék ideáramló jobbágynépe járt az élen.
A belső vándorlásban a magyar és a szlovák jobbágyok vettek részt. A Felvidék egyes megyéinek magyar falvai teljesen
kiürültek, helyükbe északnyugatról szlovák parasztok költöztek. De ekkor keletkeztek az Alföld és a Temesköz szlovák
szigetei is.
A belső vándorlás mellett fontos szerepet játszottak a bécsi kormányzat és a nagybirtokosok szervezett telepítései.
Legnagyobb számban román parasztok és pásztorok jöttek.
A 18. század folyamán Magyarország benépesült, de a magyarság, amelynek nem voltak határon túli tartalékai, saját
országában kisebbségbe szorult. Horvátország lakosságát itt nem számítva (nem volt a magyar királyság szerves része)
alig-alig közelíti meg számaránya az 50%-ot.
 

11
12
6. Nemzetiségi viszonyok a du1alista korban

Az 1848-49-es szabadságharc leverését követően Magyarország további sorsáról több elképzelés is született, végül 1850-
1859 között Alexander Bach miniszterelnöksége alatt az országban neoabszolutisztikus rendszer alakult ki. A fegyveres
ellenállások és a passzív rezisztencia(ellenállás)  azonban megbuktatták a rendszert.
1864-ben végén titkos tárgyalások folytak Deák és a bécsi udvar között a kiegyezés lehetőségeiről. Ferenc József Deáknak
jelezte közeledési szándékát. Deák pedig válaszul megjelentette a Pesti naplóban híres „húsvéti cikkét” melyben
hangsúlyozta, hogy a magyar fél hajlandó a kiegyezésre az alkotmányosság visszaállítása esetén, hiszen a magyar politikus
a birodalom fennmaradását tartotta elsődlegesnek. Kifejtette, hogy hajlandó törvényes keretek között engedni a közös
külpolitika, védelem s ezek fedezésére szolgáló pénzügyek tekintetében.
Válaszul lemondatták Schmerlinget és 1865-ben összehívták a magyar országgyűlést. A választásokon Deák Ferenc hívei
szereztek többséget, akikhez a konzervatívok is csatlakoztak. Az országgyűlés bizottságot választott a közös ügyek
megtárgyalására, melyet Andrássy Gyula vezetett. A tárgyalások közepette robbant ki a porosz-osztrák –olasz háború
(1866), melyben Ausztria teljes vereséget szenvedett.
Deák visszatartotta az országgyűlést attól, hogy kihasználja a birodalom szorult helyzetét. Bölcs lépése a gyors békekötés
után meghozta az eredményt: az uralkodó bizalma megerősödött s így a tárgyalások is felgyorsultak. Az uralkodó számára
az utolsó lökést a katonai vereségen túl a német egységből való teljes kiszorulás adta. Az osztrák kormány élére a poroszok
elől Szászországból Ausztriába menekülő Beustot nevezte ki, aki a birodalom megerősítése érdekében a magyarokkal
történő kiegyezést támogatta.

Miután megállapodtak az alkotmányosság visszaállítása és a közös ügyek kérdésében,  Ferenc József kinevezte Andrássy
Gyulát miniszterelnökké, Ferenc József osztrák császárt pedig magyar királlyá koronázták 1867-ben.Visszaállították a
megyei önkormányzatokat ,mire az országgyűlés elfogadta a közös ügyekről szóló törvényt.
A király szentesítette az 1867.évi közös ügyekről szóló törvényt.

Az Osztrák-Magyar Monarchia kétközpontú dualista állammá vált. A két országot a közös uralkodón kívül a közös
minisztériumok : hadügy, a külügy és az ezek fedezésére szolgáló pénzügy kapcsolta össze. Külön-külön működött viszont
a kormány és a parlament. A közös ügyeket a két parlament által megbízott 60-60 f ős delegáció felügyelte akiket a két
törvényhozás választotta. A delegációk  A belső irányítás központja Bécs illetve Budapest volt. Mindkét ország saját
törvényhozó hatalommal (birodalmi gyűlés és országgyűlés), saját kormánnyal és saját közigazgatási rendszerrel
(tartományok és megyék) rendelkezett.
Magyarország a közös ügyeken túl teljes önállósággal rendelkezett. Államformája alkotmányos monarchia lett. Ferenc
József azonban jelentős pozíciókat őrizhetett meg: ugyanis teljes mértékben kezében maradt a hadsereg irányítása. Az
országgyűlés a hadsereget csak az adó-és újonclétszám megszavazásával tudta ellenőrizni. A kiegyezés reális 
kompromisszum volt, bár nem biztosította a teljes függetlenséget. A kiegyezés egységes gazdasági rendszert hozott létre. A
közös ügyekre kvótát állapítottak meg: Ausztria 70%-kal, Magyarország 30%-kal részesedett.

A birodalmat egységes piaccá tették:

- vámszövetséget kötöttek

- meghagyták a közös valutát

- szabaddá tették a tőke és a munkaerő szabad áramlását

- összehangolták az adó-, a mérték-, a közlekedési és a hírközlési rendszert.

13
6. Nemzetiségi viszonyok a dualista korban

A gazdasági megállapodás 10 évre kötötték, s lejárta után újratárgyalással lehetett meghosszabbítani vagy módosítani. Az
egységes piac biztosította a térség gazdasági fejlődését.

A rendszer megszilárdulása nem ment zökkenőmentesen.

A nemzetiségi kérdés továbbra is problémát jelentett, mivel a birodalmon belül jelentős cseh, horvát, román, szerb és
szlovák közösség élt. A horvátok az új államot trialisztikusnak képzelték el, vagyis harmadik államként velünk és az
osztrákokkal megegyező jogokat akartak. Perszonáluniót kívántak létrehozni. Ezt a magyar országgyűlés elutasította, de
hajlandó volt a tartományi különállás elismerésére.
A horvátokkal 1868-ban megkötött kiegyezés a horvátokat elismerte politikai nemzetnek. Horvátország beligazgatási
autonómiát kapott, melynek élén az uralkodó által kinevezett bán állt. A horvát lett a hivatalos nyelv, m űködhetett a
szábor, mely a magyar (közös) országgyűlésbe 43 képviselőt delegálhatott. Horvátországot egyesítették a Határőrvidékkel
és Szlavóniával. A kiegyezést azonban ennek ellenére csak a horvát tartománygyűlés többszöri feloszlatása révén sikerült
elfogadtatni.
1868-ban létrejött a nemzetiségi törvény a nemzetiségi viszonyok rendezése érdekben. A törvény területi egység és az egy
politikai nemzet elvének alapján állva széles körű nyelvhasználatot biztosított az oktatás, a közigazgatás és az
igazságszolgáltatás alsó és középső szintjén. Autonómiát nem biztosított, de lehetővé tette a nemzetiségi egyesületek és
pénzalapok létrehozását. A törvény az ennél többre vágyó nemzetiségeket nem elégítette ki, de a korszak nyugat-európai
szabályozásainál nem nyújtott kevesebbet.

A vegyes vidékeken a törvényhatóságban a 20%-ot elérő kisebbségek számára is biztosították az anyanyelvi jogokat. A
törvény nemcsak engedélyezte az anyanyelvi oktatást, de azt az állam feladatává is tette.

A magyar társadalomban ekkor alakult ki a szabad paraszti réteg, megszűnt a jobbágyság és törvényt adtak ki a céhek
eltörléséről. Új ipartörvényt adtak ki, mely támogatta a gyáralapításokat és megfogalmazta, hogy a munkások és a tőkések
milyen jogokkal és kötelezettségekkel bírnak.

A dualizmus korszakának kormányai jelentős szerepet vállaltak az ország művelődésének, infrastruktúrájának,

gazdaságának fejlesztésében. A magyar kormányok az oktatásnak kiemelt szerepet tulajdonítottak.  Ekkor lett Eötvös József
a vallás és közoktatásügyi miniszter, aki 1868-ban bevezette a tankötelezettséget, s így csökkent az analfabéták száma.
(kiteljesítették a Ratio Educationis-t ). Megnőtt az állami intézmények száma: egyetemek, kórházak épültek. Visszaszorult
az egyház befolyása az oktatásban. A kiegyezés után a vasútépítés felgyorsult.

Bár a kortársak közül sokan árulásnak tekintették a kiegyezést (közéjük tartozott  Kossuth Lajos is, aki Cassandra
levelében: ellenezte a kiegyezést, mivel ebben a magyar nemzet halálát látta. Megalkuvással, a nemzeti önállóság
eszméjének feladásával vádolta Deákot. Úgy vélte, a porosz-osztrák háború idején határozottabb fellépéssel el lehetett
volna érni Ausztria széthullását. Óvott attól, hogy egy felbomlásra ítélt birodalomhoz kössék az ország sorsát, hiszen ez egy
vesztes háború nyomán Magyarország széteséséhez is vezethet). Utólag azonban reális kompromisszumként értékelhetjük
a kiegyezést, mely összességében pozitív hatást gyakorolt hazánkra.

14
7. Szent István államalapítása

A X. század végén, a kalandozások lezárulása után a magyarság válaszút elé került. A tét nagy volt: fennmaradás vagy
pusztulás. Az egyik út a nomád népek sorsa volt: rövid tündöklés után szétszóródás. A másik lehetőség: csatlakozás a
kialakuló keresztény, feudális Európához, amely a megmaradást biztosította. Ez konkrétan azt jelentette, hogy a törzsi-
nemzetségi előkelőknek önmaguk és kíséretük eltartását a harci vállalkozások helyett biztosabb alapokra kellett
helyezniük. Szolgáltatásokra kellett kényszeríteniük a szegény szabadokat. A vezető réteg erre tett kísérletet a csehekkel,
lengyelekkel, dánokkal azonos időben. Az események menete is hasonló volt. Erőskezű vezetők emelkedtek ki, legyőzték
vetélytársaikat, megszerezve a földek nagy részét. Majd csatlakoztak népükkel a kereszténységhez, és az új rend
támogatására létrehozták az egyházi hierarchiát. Gyakran, mint nálunk is, ez a folyamat nem köthető egyetlen személy
nevéhez.

Géza fejedelem megkeresztelkedett. Ő továbbra is pogány módra élt, azonban fiát, Vajkot már keresztény hitben neveltette.
Az új külpolitikai irányt jelezte Vajk házassága a bajor hercegnővel, Gizellával. A hercegnő révén az Árpádok rokonságba
kerültek a császári Szász-dinasztiával, s a Gizellát követő lovagok tovább erősítették a fejedelmi hatalmat.

Szent István (997-1038)

Géza halálakor már az Árpádok kezében volt az ország nagy része, de Árpád nemzetségén belül, Géza fiával szemben
hatalmi igényekkel lépett föl Koppány. István utóddá jelölésével Géza a Nyugat-Európában elterjedt öröklési rendet, a
primogenitúrát örökli. Hogy Koppány harca esélytelen legyen Géza gondoskodott: a forgalomból kies ő somogyi
területeken jelölte ki szálláshelyét és körbevette fejedelmi erősségekkel. Koppány legyőzésével István kezébe került a
fejedelmi hatalom. A helyzet megért arra, hogy a fejedelem a legnagyobb tekintélyt biztosító királyi címért folyamodjon. II.
Szilveszter pápától kért koronát, és 1000-ben megkoronázták Esztergomban. Az ifjú királynak hatalma megszilárdításáért
további harcokat kellett vívnia. 1003-ban az erdélyi Gyulát fosztotta meg országától, de mivel rokonok voltak, az életét
meghagyta. Ajtony legyőzése után (1008) István az egész Kárpát-medence urává vált. A legyőzött törzsfők, nemzetségfők
földjeinek nagy része közvetlenül az ő kezébe került.

Egyházszervezés
Célja:
 keresztény Európához kötődés
 A királyi hatalom megerősítése az egyház támogatásával
Felépülése
 10 püspökséget alapított, közülük Esztergom érseki rangot kapott, ezzel megakadályozta, hogy  magyar egyház
német érsek fennhatósága alá kerüljön
 5 bencés apátságot alapított
egyházszervezet támogatása
 földadományokkal
 törvényekkel a hit megerősítésére
 10 falu építsen egy templomot (kőtemplom)
 vasárnaponként kötelező a templomba járás, kivéve akik a tüzet őrzik
 törvényszegőket megbünteti életkor szerint
 kötelező a böjt betartása
 figyelni kell az istentisztelet alatt
 tized (a termény egytizedét be kell szolgáltatni) bevezetés: egyházadó
Egységesedésre törekszik, mivel a társadalom átmenet a törzsi-nemzetiségi és a feudális között.

15
  7. Szent István államalapítása
felépítése
 esztergomi érsek → püspökök → esperesek → plébánusok
 István alapította az esztergomi és a kalocsai érsekséget, a veszprémi, pécsi, csanádi, győri, egri, váci, bihari és
gyulafehérvári püspökségeket
 káptalanok létrehozása (püspök munkáját segítik) élén a prepost, tagjai a kanonok
 káptalanok hiteles helyek is egyben
 A szerzetesrendek közül a bencések érkeztek először hazánkba, királyi támogatással alapították meg első
kolostoraikat Pannonhalmán és Pécsváradon.
 bencés kolostorok élén a pannonhalmi főapát áll
Vármegyerendszer kiépülése, udvarházak
 Területi közigazgatási rendszer: comitatus
 Vármegye: közigazgatási-, katonai-, gazdasági-, és igazságszolgáltatási egység
 Központja a vár, élén az ispán, akit a király nevez ki és hatalma a vármegyékben élő szabadokra és szolgákra is
kiterjed, alárendeltjei a várnépek, várjobbágyok
 Az ispánoké a jövedelmek 1/3-a, a királyé a jövedelmek 2/3-a
Udvarházak
 Vármegyénként 2-3 van
 Alapításának oka: nem volt állandó királyi székhely, hanem a kíséretével vármegyéről-vármegyére vándorolt és az
udvarházakban szállt meg, itt vették magukhoz a szükséges mezőgazdasági cikkeket, iparcikkeket és élelmiszereket
Törvények: 2 törvénykönyvet hozott létre a feudális társadalom és a kereszténység megszilárdítására
 1. koronázása után, 2. az 1030-as években
 törvényei védik az egyházat és a kialakuló feudális államot
 kirajzolódik belőlük, hogy 4 rétegű a társadalom:
 ispánok, udvari főemberek
 várjobbágyok: ők a várkatonaság vezetői
 köznép: földműveléssel, háziparral foglalkoztak
 szolgáló népek
Külpolitika
 első évtizedekben béke volt
 1030-ban német támadás érte (II. Konrád), de sikeresen elhárították
 kelet felé jó kapcsolat Bölcs Jaroszlávval
 besenyők egyes csoportjai betelepülnek
A trónutódlás kérdése
 fiát, Imre herceget szánta utódjául, neki íratta Intelmeit, amelyben a helyes kormányzás módját tudatta
 mivel fia fiatalon meghalt, nővére fiát, Orseolo Pétert jelölte ki utódjául, aki Velencében nevelkedett és István úgy látta,
hogy Orseolo Péter folytatni fogja politikáját
 Vazul a pogány szokás szerint követelhette volna a trónt, de István őt nem tartotta megfelelőnek, Vazul merényletet akar
elkövetni István ellen, de nem sikerül mert lelepleződik
 halála előtt az országot Szűz Mária oltalmába ajánlotta, így lett Magyarország Mária Országa
Értékelése:
 Szent István érdeme, hogy Magyarország nem jutott a többi nomád nép sorsára, hanem az államszervezés és az
egyházszervezés révén a keresztény Európa része lett
 1038. augusztus 15-én halt meg

16
8. IV. Béla és a tatárjárás
IV. Béla politikája a tatárjárás előtt
IV. Béla (1235-1270) mikor átvette az ország irányítását, legfőbb célja a III. Béla korabeli birtokrendszer visszaállítása volt.
Felülvizsgáltatta a korábbi birtokadományokat. A királyi tekintély növelése érdekében felrúgott korábbi hagyományokat. A királyi
tanácsban elégettette a bárók székeit, így a főpapok és a hercegek kivételével senki nem ülhetett le a király jelenlétében. Intézkedései
ellenérzést váltottak ki a vezetőrétegben, amit még fokozott azzal, hogy birtokokat egyáltalán nem adományozott. Látva az ellenállást, a
birtokvisszavételeket leállította.
A kelet-európai tatár hódításokról 1236-ban Julianus barát tájékoztatta az uralkodót. IV. Béla a tatárok el ől menekülő Kötöny kun
király 40000 emberével együtt befogadta az országba. A kunok vállalták a kereszténység felvételét. A király támaszt remélt a kunoktól
a tatárok és a bárók ellen. A kunok betelepítése tovább mélyítette a király és az alattvalók közötti ellentétet. A bárók féltek attól, hogy a
király ellenük használja majd a kunokat, a közép- és alsó réteg elítélte a kunok szokásait (pogányság, n őrablás, földmagántulajdon el
nem ismerése).
Tatárjárás (1241-42)
A közelgő veszély nagyságára a király csak Kijev eleste után döbbent rá. Körülhordoztatta a véres kardot, ezzel harcba szólítva a
bárókat, servienseket, várjobbágyokat. A tatárok a Vereckei-hágónál betörtek az országba elsöpörve a magyar védelmet. Az ország
külső segítség nélkül, saját erejéből szállt szembe az ellenséggel. A nép a kunoktól tartva meggyilkoltatta Kötöny királyt és kíséretét,
ennek hatására a kunok elhagyták hazánkat. Ezek után magunkra maradtunk a tatárokkal szemben. A tatár előőrsök a magyar fősereg
elől visszavonultak. A döntő küzdelemre 1241. április 11-én Muhinál került sor, ahol a magyar csapatok dönt ő vereséget szenvedtek.
A király el tudott menekülni, azonban az ország vezető rétege jelentősen megfogyatkozott a csata következtében.
Béla nyugat felé menekült, a dalmáciai Trau várában húzódott meg. A tatárok berendezkedtek az országban, behajtották az adókat és
raboltak. A tél beállta után átkeltek a Dunán. Mindenáron kézre akarták keríteni a szökött uralkodót, hogy behódoltassák, de ez nem
sikerült. Szervezett ellenállással nem találkoztak, de a kővárak ellenálltak. 1242 márciusában a tatárok nagy pusztítással és foglyokat
ejtve váratlanul kivonultak az országból. A kivonulásnak több feltételezett oka is lehetett.
A tatárjárás hatalmas emberveszteséggel járt. A pusztítás mértékét 50-20 %-ra becsülték. A veszteségek nem egyformán érintették az
ország területét. A seregek útvonalában, a folyóvölgyekben nagyobb volt, mint a félreeső hegyvidékeken. Mivel a magyarság főleg az
alföldeket és a folyóvölgyeket lakta, főleg őket érintette a pusztítás, így megváltozott a népesség etnikai összetétele. A veszteségeket
főleg a bevándorlás pótolta. IV. Béla visszahívta a kunokat. Betelepültek jászok, vlachok, lengyelek, csehek, azonban az ország
lakosságának 70-80 %-át továbbra is magyarok alkották.
Tatárjárás után
IV. Béla lemondott a királyi birtokállomány visszaállításáról. Jelentős adományokat tett, melyeket katonaállításhoz és várépítéshez
kötött. Ő maga is számos várat építtetett (Buda, Visegrád, Sárospatak). Tömeges várépítés indult el. Számos településnek adott városi
rangot, melyek így fallal vehették körbe magukat. Külpolitikájában békés szövetségi viszonyra törekedett Haliccsal és Lengyelországgal.
A középkori Magyarországot 1241-42-ben ért mongol támadássorozat; tágabb értelemben az Európát 1236 és 1242 között sújtó
támadások és az őket követő megszállás összefoglaló elnevezése.

A mongolok (korabeli nevükön tatárok) 1236-tól sorra meghódították az orosz fejedelemségeket. Kijev elestével (1240. dec. 6.) a
mongol haderő három részre szakadva rohanta le Közép-Európát. A Batu kán által vezetett fősereg Halics leigázása után a Vereckei-
hágón keresztül tört be Magyarországra, északon az Orda (Batu bátyja) vezette sereg Sziléziát és Morvaországot végigdúlván érkezett
Észak-Magyarországra, a déli sereg pedig Havasalföld meghódítása után több részre oszolva a Borgói-, az Ojtozi- és a Vöröstoronyi-
szoroson keresztül hatolt be Erdélybe. IV. Béla magyar király igyekezett javítani az ország védelmi képességeit, de a társadalmi
változások nyomán válságba került az addig királyi vármegyéken alapuló hadszervezet. A mongolok elől menekülő kunok befogadása
komoly segítséget jelentett, a kulturális különbségek azonban fokozták a belső feszültséget. A kelet-európai hadjáratra elindult mongol
hadsereg 9 tümenből (kb. 90 000 harcosból) állt. A korabeli Magyarország mintegy 50 000 fegyverest tudott kiállítani, akikhez még
csatlakozott a kb. 10 000 befogadott kun harcos. A valóságos erőviszonyok megállapításakor figyelembe kell venni, hogy a mongol
sereg Magyarországra érkezése előtt is komoly veszteségeket szenvedett, de a magyar haderőt sem sikerült teljes egészében
mozgósítani, ill. több elszigetelt csapatrész esett a mongolok és a magyarokkal szembefordult kunok áldozatául. A mongolok az akkori
világ legfegyelmezettebb és legjobban vezetett hadseregével rendelkeztek, bár a közelharcban hátrányban voltak a nehézfegyverzet ű
európai lovassággal szemben.A magyar vezető réteg elbizakodottságát jellemzi, hogy a behódolást követelő mongol követeket
lemészárolták.

17
8. IV. Béla és a tatárjárás
A mongol fősereg 1241. március 12-én áttört a Vereckei-hágón, és lemészárolta Tomaj Dénes nádor 5000 fős hadát. Portyázói 3 nap
múlva már Pest alatt voltak, március 17-én elfoglalták és felgyújtották Vácot. A magyar f őurak csak ezekben a napokban kezdték
összegyűjteni csapataikat, és bár a király megtiltotta a harcot, Csák Ugrin kalocsai érsek és az egyetlen külföldi segítségként érkezett
Babenberg Frigyes osztrák herceg megtámadta a mongolokat. Ugrin csak néhányadmagával tért vissza, Frigyes azonban kisebb
győzelmet aratott. A foglyok között kunok is voltak, ami a magyarokban megerősítette azt a tévhitet, hogy ezek összejátszanak az
ellenséggel. Budán a felizgatott tömeg legyilkolta Kötenyt, a kunok vezérét és a kun előkelőket. Az összegyűlt kun sereg erről
értesülvén a magyarok ellen fordult: feldúlta a Duna-Tisza közét és a Szerémséget, közben megsemmisítette Bulcsú csanádi püspök és
Barc fia Miklós seregét, majd elhagyta az országot.

A magyar főurak támadást sürgettek, így mielőtt még összegyűlt volna a teljes haderő, a király elindult kelet felé. A mongol előhad
feldúlta Egert, szétverte Benedek váradi püspök seregét, majd visszavonult. A magyar sereg április 8-án elérte a Sajó folyót, és április
10-11-én a muhi csatában katasztrofális vereséget szenvedett. IV. Béla, akit lovagjai kimentettek a mészárlásból, Nyitrára, majd
Ausztriába menekült – ott Babenberg Frigyes kifosztotta, és a szabad elvonulásért cserébe le kellett mondania 3 nyugati vármegyéről -,
ezután Dalmáciába, végül Trau szigetére (ma Grogir, Horvátország) ment. 1241 júniusában IV. Béla követei útján h űbéri esküt tett II.
Frigyes német-római császárnak cserébe a katonai segítségért (amely azonban soha nem érkezett meg).

Április 14-én a mongol fősereg Pest alá ért, és 3 nap múlva rohammal vette be a hevenyészett palánkkal védett várost. A mongolok
ezután a Szepesség felé nyomultak, és egyesültek az északról érkező seregrésszel. A déli sereg az Ojtozi-szorosban lemészárolta Sólyom
fia Pósa erdélyi vajda hadát, majd Erdélyt végidúlván, kijutott az Alföldre. 1241 júniusára mongol uralom alá került az ország Dunától
északra, ill. keletre fekvő része, bár sok vár és erődített hely maradt magyar kézen. A Pest központtal berendezkedett mongolok
igyekeztek megszervezni a betakarítást és az adóbehajtást a lakóhelyére visszacsalogatott lakosságtól.

A Dunántúl védelmét a frissen kinevezett Geregye Pál országbíró vezette, 1242. januárban azonban a mongolok átkeltek a befagyott
Dunán. A magyar védelem az erődített helyekre korlátozódott. Elpusztult Óbuda, Esztergom és Székesfehérvár városa, de a várak
tovább dacoltak az ellenséggel. A mongol hadvezetés Kadan vezetésével egy teljes sereget küldött IV. Béla kézre kerítésére, amely
feldúlta Horvátországot és Dalmáciát, és már Trau szigetének ostromára készült, amikor Ögödej mongol nagykán halálának hírére
megkezdte kivonulását az országból (1242. márc.). A főerő Esztergom alól a Duna két partján, az erdélyi sereg az Olt mentén, Kadan
pedig Bosznián és Szerbián keresztül vonult el. A mongol sereg Bulgáriában egyesült és vonult tovább kelet felé.

A mongol birodalmat 1251-ig hatalmi harcok gyengítették, a Kelet-Európában létrejött Arany Horda állama pedig már nem fenyegette
létükben a közép- és nyugat-európai államokat.

A tatár pusztítás Magyarország területének nagy részét sújtotta (bár éppen a legnagyobb népsűrűségű területeket a legkevésbé), és a
pusztítást fokozta az 1242-ben kitört éhínség, ill. a járványok. A lakosság túlnyomó része a hegyek és a mocsarak védelmébe, ill.
megerődített helyekre menekült (kb. 160 vár-város-kolostor maradt mindvégig magyar kézen). Az ország emberveszteségét a régebbi
történetírás 50%-ban állapította meg, ma a 15-20% a legelfogadottabb, ám még ez utóbbi esetben is 350-400 000 halottal kell
számolni. Az addig expanzív magyarság terjeszkedése megállt, és felerősödött az idegen betelepülés, amelynek első nagy hullámát a
visszahívott kunok jelentették. Az ország katonai ereje nem tört meg: a magyarok már 1242-ben haddal foglalták vissza az osztrákok
által megszállt nyugati vármegyéket, három év múlva pedig magyar sereg támadott Halicsra. Ebben az évben IV. Ince pápa feloldotta
IV. Bélát a császárnak tett hűbéreskü alól.

18
9. Kossuth/Széchenyi reform tevékenységei
Történetírásunk az 1848-at megelőző két évtizedet, melyben a liberális nemesség a polgári átalakulásért és nemzeti
felemelkedésért folytatott küzdelmet, reformkornak nevezi. A húszas évek európai forradalmi mozgalmai I. Ferencet az
országgyűlés összehívására késztette (1825-27). Visszatért a rendi alkotmányhoz, a megyék engedtek az adó és az újoncok
kérdésében. A rendi jogok megerősítése biztosította a keretet a következő évtizedekben kibontakozó reformmozgalomnak.
A Pozsonyi országgyűlésen azonban még nem érett meg a helyzet a valódi változtatásokra, de látható volt, hogy a
nemesség előtt csak egyetlen út áll, ha rálép a reformok útjára, és önmagán próbál segíteni. Bizottságokat állítottak fel az
ország előtt álló feladatok – a vám, az úrbéri viszonyok, a magyar nyelv ügye – tanulmányozására.

 
Széchenyi István
Gróf Széchenyi István 1791. szeptember 21-én született Bécsben, a nagy múltú és dúsgazdag Széchényi család ötödik
gyermekeként. Apja Gróf Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítója. Édesanyja Festetich Júlianna grófnő,
aki a Georgicont, az első magyarországi gazdasági főiskolát megalapító Gróf Festetich György testvére volt. Széchenyi
gyermekkorát Nagycenken és Bécsben töltötte, tanulmányait magántanulóként Nagycenken végezte, magánvizsgáit Pesten,
Sopronban és Szombathelyen tette. 1809 áprilisában két bátyjával együtt csatlakozott a Napóleon ellen induló nemesi
felkeléshez A vesztes június 14-i, győri csata után a hivatásos katonai pályát választotta, s főhadnagyi rendfokozatot
szerzett. Részt vett 1813-ban a Lipcsénél vívott “népek csatájában”, ahol futárként szolgált.

Az itt szerzett érdemei, és a Napóleon visszatérése utáni itáliai harcokban tanúsított szolgálataiért több kitüntetésben is
részesült. Többször kért szabadságot, amelyet utazásokkal töltött el. Barátjával, Wesselényi Miklóssal körutazásokat tett
Nyugat-Európában. Legnagyobb hatást angliai utazása gyakorolt rá, ahol megérezte hazája elmaradottságát. Az utazások
és a katonai pályán való mellőzöttsége miatt figyelme a politika, a közélet felé fordult.

1825-ben a rendi országgyűlés összehívásakor ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia számára egy évi jövedelmét.
Ugyanebben az évben létrehozta a Lótenyésztő Egyesületet, amely később lóversenyeket is rendezett. Megalakította a
Nemzeti Kaszinót, ahol a nemesség különböző rétegeihez tartozók megvitathatták a társadalmi problémákat. Az
elkövetkező években a Duna Gőzhajózási Társaság létre jöttében játszott szerepet illetve megkezdődik a Vaskapu
hajózhatóvá tétele, segít balatoni gőzhajózás beindításában, és az ő kezdeményezésére épül meg az óbudai hajógyár.
Miután politikai befolyásra tett szert, sürgette az országot előrevivő reformokat. Széchenyi a programját először 1830-
ban, a Hitelben fogalmazza meg.

Ennek előzménye 1828-as sikertelen hitelkérelme volt. Művét a Taglalat (Desseffy József – főnemes) által ért kritika miatt
érthetőbb formában, magyarázatokkal kiegészítve 1831-ben adja ki Világ címmel. Széchenyi fontolt és eltervezett reform
szükségességéről akarta meggyőzni olvasóit. A problémákat gazdasági oldalról közelítette meg, bizonyítva, hogy a fennálló
rendszer gazdaságilag már előnytelen: az ősiség akadályozza a hitelfelvételben, a robot a termelékeny gazdálkodásban, a
vámok a kereskedelemben. Kerülte a kormányzat érzékenységét sértő kijelentéseket, mivel bevonhatónak vélte a
reformokba a kormányzatot, ugyanakkor féltette is a reformokat az udvar fellépésétől. Ez az aggodalom szembefordította
fiatalkori barátjával, Wesselényivel. Mivel ostorozta a rendi kiváltságokat, művét kezdetben jól fogadták a bécsi körökben.
Elsősorban az arisztokráciát kívánta megnyerni, de gazdasági nehézségei miatt a birtokos nemesség fogadta lelkesedéssel a
könyvet. Széchenyi fontosnak tartotta a feudális kötöttségek eltörlését annak érdekében, hogy bárki szabad polgári
tulajdonnal rendelkezhessen.

19
9. Kossuth/Széchenyi reform tevékenységei
Szorgalmazta a kilenced, az ősiség (aviticitas), a robot és a fiscalitas (a földbirtokos-család fiági kihalása után a kincstárra
szálló birtok, jószág) megszűntetését. A jobbágyok felszabadítását önkéntes örökváltság formájában képzelte el, vagyis a
paraszt a földesúr által megállapított összeg egyszeri kifizetésével válthatta volna meg magát. Ezután a paraszt földjének
tulajdonosává, vagy bérlőjévé vált volna. Ez azonban nem jelentené azt, hogy a parasztok birtokolnák az összes földet,
ugyanis hatalmasak voltak ekkor a majorsági földek. A robotot pedig ezután a parasztok a bérmunkával helyettesítették
volna. Széchenyi programja tartalmazza a mezőgazdaság gépesítését és sokoldalúvá tételét is. Lényegesnek tartotta a
bortermelés és a borkereskedelem fejlesztését, továbbá (angol mintára) a ló- és juhtenyésztés elterjesztését, valamint a
selyemhernyó tenyésztését is, ezáltal lendítvén föl a magyar selyemipart.

Az 1833-as Stádium című munkájában említi a nemtelenek birtokvásárlási jogának biztosítását (Jus proprietatis) és az
infrastruktúra fejlesztését. Az ipar fejlődését is a feudális (céhes) keretek felszámolásával kívánta támogatni. Széchenyi
szerint fejlett iparra van szükség a mezőgazdaság gépesítéséhez, a kereskedelem és a közlekedés fellendüléséhez.
Széchenyi különösen fontosnak tartotta az utak, vasutak, hidak építését, a folyami hajózást és a mocsarak lecsapolását.
Vásárhelyi Pál tervei alapján és Széchenyi kezdeti irányításával valósult meg a Tisza szabályozása. Ezután Széchenyi részt
vett még a Duna szabályozásában is. A Magyar Gazdasági Egyesület létrehozásával gyárak gőzmalmok épültek míg a Pesti
József Gőzmalom Magyarország első, folyamatosan működő gőzmalma volt. Egyik jelentős eredménye a Lánchíd
megépíttetése volt, amely a közlekedés fejlődését szolgálta. A hídat William Thierney Clark tervei alapján, Adam Clark
kivitelezésében készült el(1842-1849).

A Lánchíd azért is jelentős volt, mert ez ütött először rést a nemesi adómentességen, ugyanis a hídpénzt mindenkinek
fizetnie kellett. A hidat 1849-ben Haynau avatta fel. Ezeken kívül kiépül még a Bécs–Sopron vasútvonal, valamint
megalapul a Magyarországi Takarékpénztárak Egyesülete is. Nem szabad elfelejteni, hogy Széchenyi arisztokrata volt, és
mint ilyen, óriási birtokkal rendelkezett, amelyen bevezette a saját reformjait. Az 1850-es évek második felében élénk
politikai tevékenységet fejtett ki, szoros kapcsolatban állt a magyar politikai élet, elsősorban a politikai irodalom
szereplőivel, és maga is hatalmas irodalmi munkát végzett, amelynek kiemelkedő jelentőségű darabja a Bach-korszakot
dicsérő „Rückblickre” válaszként írt „Ein Blick” című munka (London, 1859), amely nyíltan, kemény szavakkal illette a
fennálló rendszert. A bécsi rendőrség 1860. március 3-án házkutatást tartott nála, s elkobozta iratait, melyek alapján
messze ható politikai összeesküvést vélt fölfedezni, s amellett tudtára adták, hogy az elmegyógyintézet megszűnt rá nézve
menedékhely lenni. A félelem, hogy erőszakkal elviszik vagy megölik, egy régi jó barátjának váratlan halála, az újra
elborult politikai kilátás izgatottságát rendkívül növelték. 1860. április 7-éről 8-ára virradó éjszakán önmaga ellen
fordította fegyverét.

20
9. Kossuth/Széchenyi reform tevékenységei
Kossuth Lajos
Kossuth Lajos 1802. szeptember 19-én született Zemplén megyében, Monokon. A Kossuth-család egyike volt a Felvidék
ősi, nagy múltra visszatekintő középnemesi családjainak. Kossuth Lajos édesapja, Kossuth László uradalmi ügyész az
Andrássyaknál, édesanyja Weber Karolina. Tanulmányait a sárospataki főiskolán végezte, majd ügyvédi vizsgát tett Pesten.
Ügyvédi gyakorlatot folytatott szülőföldjén, Zemplén vármegyében. 1832 végén került a pozsonyi országgyűlésbe, mint a távollévő
főrendek képviselője. Itt szerkesztette az Országgyűlési Tudósításokat (1832-36), amelyben a reformellenzéknek a társadalmi
haladásért és a nemzeti érdekek védelmében vívott harcát népszerűsítette. Az országgyűlés berekesztése után hasonló szellemben
szerkeszti a Törvényhatósági Tudósításokat (1836-37). 1935-ben V. Ferdinánd lett az uralkodó, aki helyett tulajdonképpen
Metternich irányított. Célja legfőképpen a reformellenesek letörése volt. Wesselényi Miklóst, aki az országgyűlésen az ellenzék egyik
vezére volt, hosszú bírósági eljárásban elítélték. Ugyancsak lesújtottak az országgyűlési ifjak vezetőjére, Lovassy Lászlóra, Kossuth
lapját is hamarosan betiltották, őt magát 1837-ben letartóztatták és 4 évi fogságra ítélték. 1841-ben Bécs engedélyével Landerer Lajos
nyomdájában megindítja a Pesti Hírlapot, melynek példányszáma 60-ról 50 ezerre emelkedett. A siker nem a híranyagnak volt
köszönhető, hanem a vezércikkeknek, amelyek széles rétegekre hatottak. Változatos témákról szóltak, emberbaráti kérdésekkel, a
jobbágyság életével, közteherviseléssel vagy éppen közlekedési viszonyokkal foglalkoztak. Mindez azonban összefügg ő, egységes
programot alkotott. Azonban leváltották, mert úgy tűnt, hogy radikális fellépése veszélyezteti a békés együttműködést. Ekkor a
kezdeményezésére alakult Védegylet folyóiratába, a Hetilapba írta cikkeit. Kossuth munkálatainak szellemét dönt ően befolyásolta a
lengyel szabadságharc és az 1831. évi felvidéki jobbágyfelkelés.E két tényező hatására a legfőbb kérdés a jobbágyság felszabadítása, az
úrbériség eltörlése lett. Programjának alapgondolata a feudális kiváltságok eltörlése a polgári szabadságjogok és az ország alkotmányos
függetlenségének követelésével.

Legfőbb eszközének a nemesek és a nép “érdekegyesítését”, politikai összefogását tekintette, a nemesség vezetése alatt. Az
érdekegyeztetés során véleménye szerint a nemességnek le kell mondania

kiváltságainak egy részéről (pl.: adómentesség), és jogainak illetve kiváltságainak egy részét pedig ki kell terjesztenie a parasztságra
(pl.: választójog, földvásárlási jog). Kossuth vallotta, hogy egy nemzet politikai önállóságához az önálló nemzetgazdaságon keresztül
vezet az út. Így támogatta a vámvonalak bevezetését, úgy gondolta ez lehet a magyar ipar védőfala az osztrák és cseh iparral szemben.
A magyar gazdasági önállóság előmozdítására megszervezte az első hazai Iparmű kiállítást (1842). Kezdeményezője lett a Magyar
Kereskedelmi Társaság, majd a Gyáralapító Társaság megalakításának és a vámkedvezménnyel Magyarországra zúdított osztrák
iparcikkek ellen bojkottot hirdető Védegyletnek (1844). A gazdaság fejlesztése érdekében az ipar mellett a kereskedelem fellendítésére
is szükség volt. Az önálló kereskedelem kialakításnak érdekében fel akarta lendíteni a magyar tengeri kereskedelmet. Ez azonban az
infrastruktúra fejlesztésére is szükség volt. A tengeri kikötőnkhöz vízen és vasúton akarta megoldani az áruszállítást: Pesttől Vukovárig
a Dunán, onnan pedig Fiúméig vasúton. Ezzel akarta kikerülni a Bécsen áthaladó kereskedelmi útvonalat, s így ott nem vehettek volna
le róla hasznot. Szorgalmazta a kilenced és az ősiség eltörlését.

Kossuth az állami támogatással végrehajtott kötelező (kényszerítő) örökváltságot vette fel programjába, mert véleménye szerint az
önkéntes örökváltság legfőbb akadályozó tényezője a parasztság fizetésképtelensége volt. Igyekezett megmutatni, hogy mindez
nemcsak lemondás, hanem kiút is a nemességnek, az örökváltság hitelt és pénzt is jelent, melynek segítségével át lehet térni a
kapitalista gazdálkodásra. 1847 tavaszán az ellenzék párttá alakult (Ellenzéki Párt). Kossuth részt vett az Ellenzéki Nyilatkozat
kidolgozásában, mely a polgári rendszerváltozás programjává válik (Főbb követelések: népképviseleti országgyűlés, felelős kormány,
közteherviselés, törvény előtti egyenlőség, szabadságjogok, jobbágykérdés megoldása). A reformkor utolsó országgyűlésén követté
választották (Pest vármegye), elismert vezéralakként – a kibontakozó európai forradalmak hatására 1848. március 3.-i felirati
javaslatában követelte az Ellenzéki Nyilatkozat elfogadását, alkotmányt kért a Habsburg Birodalom örökös tartományainak is. A
magyar forradalom idején országgyűlési delegáció élén Bécsbe ment, hogy elérje egy önálló magyar kormány kinevezését. A
Batthyány-kormány pénzügyminisztereként, az áprilisi törvényekkel létrejött polgári Magyarország kiépítésén fáradozott (önálló
bankjegykibocsátás – ”Kossuth-bankók”, Nemzetőrség felállítása, önálló hadsereg szervezése, jobbágyfelszabadítás, nemzetiségi kérdés
megoldása). Az első népképviseleti országgyűlésen (1848) – látva az európai forradalmak leverését, és a bécsi udvar taktikáját –
elmondta híres megajánlási beszédét (július 11.): 200 ezer újonc toborzását és 42 millió forint hitel megadását szavazta meg az

21
9. Kossuth/Széchenyi reform tevékenységei
országgyűlés. Szeptembertől toborzó-körutat tartott az Alföldön, a Magyarország ellen meginduló támadás (1848. szeptember 11.)
után az Országos Honvédelmi Bizottság elnöke lett. A Batthyány-kormány lemondása után az OHB látta el a végrehajtó hatalom
feladatait, és szervezte az ország katonai védelmét (újoncozás, hadiipar, kormánybiztosok kiküldése). A sikeres erdélyi és tavaszi
hadjáratok következtében kimondott Habsburg-trónfosztás (1849. április14.) után Kossuthot kormányzó-elnökké választották, ám a
Habsburgokat segítő orosz katonai beavatkozást (intervenció) követő katonai kudarcok miatt lemondott (augusztus 11.) és emigrált
Törökországba. Később Angliába, az Egyesült Államokba, Franciaországba és Itáliába utazott. A Torinóban letelepedő Kossuth 1867-
ben ellenzi az osztrák-magyar kiegyezést (Cassandra-levél). Állampolgárságát egy korábbi törvény miatt (honossági törvény) 1889-
ben elveszítette, de számos magyar város díszpolgárrá választotta. Torinóban halt meg 1894. március 20.-án, hamvainak hazahozatala
után Budapesten temették el.

Széchenyi és Kossuth vitája:

A Pesti Hírlap érzelmekre ható, radikális hangja kiváltotta Széchenyi ellenérzését. Széchenyi mélységes aggodalommal figyelte az
ellenzéki szellem térhódítását, mely nem kímélte az Ausztriához fűződő viszonyt, figyelmen kívül hagyta az arisztokráciát, a nemesség
tömegei mellett más társadalmi rétegekbe is behatolt. Félve a reformmozgalom esetleges megsemmisítésétől, nem akart szembe kerülni
Béccsel, ezért az ellenzékiség helyett a felülről jövő reformokban bízott. Széchenyi ezért nyíltan Kossuth ellen fordult (A kelet népe).

Leszögezte, hogy a célokban nincs különbség közöttük. Elismerte Kossuth tehetségét és szándékának őszinteségét, ugyanakkor azzal
vádolta, hogy népszerűséget hajhászó módszere forradalomhoz fog vezetni. Kossuth a Felelet címmel válaszolt az őt ért támadásra és
ezzel kezdetét vette a küzdelem két legnagyobb hatású személyisége között. Kossuth a vita során taktikusan érvelt, mindig megadta a
nála idősebbnek a neki járó tiszteletet (legnagyobb magyar). A liberális közvélemény a gyorsabb ütemű átalakítást pártolta, ezért
Kossuth gondolatait fogadta el. Széchenyi emiatt politikailag elszigetelődött. Kossuth és Széchenyi valóban egyetértettek a végcélban:
egy erős, modernizált, magyar vezetésű, lakóinak szabadságot és jólétet biztosító Magyarország megteremtésében.

A megvalósítás taktikája azonban minden elemben eltért. Széchenyi a reformmozgalom irányítását a magyar arisztokráciára kívánta
bízni és úgy megvalósítani, hogy a polgárosodott nagybirtokok megőrizzék pozíciójukat. Kossuth ezzel szemben a köznemességben
látta a változások bázisát. Ennél is szembe tűnőbb különbség, hogy míg Széchenyi kerüli a közjogi kérdéseket, s Magyarország és
Ausztria viszonyát, addig Kossuth a magyar polgári nemzetállam megvalósítására törekedett. A két fél között a vita egészen 1848-ig
folyt. Széchenyi István és Kossuth Lajos a magyar szabadság legismertebb alakjai. Magyarországon több szobruk is van, a települések
nagy részén közterület viseli a nevüket, kultuszuk pedig ma is élő.

22
10. Athéni demokrácia Periklész korában

Kr. e. 5. század közepe a demokrácia virágkora Athénban, s ennek vezető politikusa Periklész volt, aki a meggyilkolt reformer
helyébe lépett (Kleiszthenész). 15 éven át megválasztották1. sztratégosznak s így az athéni állam tényleges vezetője volt. Periklész
korára kialakult az egyenlőség ebben a tekintetben, a fő kérdés az állami életben való gyakorlati részvétel biztosítása volt. Az athéni
demokrácia alapjává nem a föld, hanem a területi rendszer vált. A szegényebbek megélhetését veszélyeztette a politikában való
részvétel, ami igen sok időt vont el a termelőmunkától. Ezért a kiesett jövedelem pótlására bevezették ezen rétegek számára a
napidíjat. Periklész az ötszázak tanácsában és az esküdtbíróságokon végzett munkáért majd később a görög politikai életben sajátos
szerepet játszó színházi előadásokon való megjelenésért is napidíjat fizettetett az athéni állammal. Ugyanakkor pontosan
meghatározták, hogy ki tekinthető athéni polgárnak elzárva ezzel az utat a polgárjog bővítésétől:

Minden 18 évét betöltött férfi politikai jogokkal rendelkezett, és a demokratikusságot biztosította, hogy a sztratégoszokon kívül
minden képviselőt sorsolással választottak. Viszont ki voltak zárva a nők, a metioikoszok, és a rabszolgák. A metioikoszok
polgárjoggal nem rendelkező idegenek, akik földet nem vásárolhattak, csak iparból és kereskedelemből éltek. Csak a lakosság 14%a
rendelkezett polgárjoggal.

Az athéni államnak nem okozott jelentősebb megterhelést a napidíjak rendszere. Mivel jelentős volt a kereskedelemből, a kikötői
forgalomból, a bírságokból és a laurióni ezüstbányákból befolyt jövedelem. Valamint komoly bevételt jelentett a szövetségesek
hozzájárulása, amelyet a harcok elültével nem szűntettek meg, hanem tovább emelték, s így az adóvá vált. Alapvetően Athén jóléte a
gazdaság virágzásán nyugodott. A mezőgazdaság tovább fejlődött, gabona helyett szőlőt, olajbogyót, gyümölcsöket, zöldségféléket
termesztettek. Az iparban is jelentős fejlődés volt tapasztalható, virágzott a kerámia, a fémipar, a hajóépítés, az építészet külön
iparággá vált. Teret hódított a rabszolgamunka alkalmazása műhelyekben, bányákban. A legjobban fejlődő ágazat a kereskedelem
volt. Athén lakosságának közel fele a virágkorban is a polgárjoggal rendelkezők és családtagjaik közül került ki. A jogi egyenlőség
létrejött a polgárok között, a vagyoni különbség azonban nőni kezdett. Ez elsősorban a rabszolgamunka előretörésének a
következménye, de a szabadok is munkához jutottak, s a rabszolgáknak lehetőségük volt arra, hogy megválthassák magukat. A
különbségeket némiképp enyhítették Periklész intézkedései, a vagyonosokra többletkiadásokat rótt, a szegényeket pedig napidíjakkal
támogatta. Ez a viszonylagos vagyoni egyensúly, és a politikai jogok egyenlősége tette lehetővé, hogy az athéni demokrácia 1-2
nemzedék idejére ténylegesen biztosítsa az athéni polgárok egyenlőségét. Minden athéni polgár betölthetett bármilyen tisztséget,
akiket a népgyűlés tagjai közül sorsoktak ki.

A népgyűlés volt a legfőbb hatalom, évenként 40szer ülésezett, és szavazással döntöttek. A demokrácia egy másik fontos intézménye
az ötszázak tanácsa volt, phülénként 50-50 képviselő volt a tagja, ellenőrizte a törvények betartását, felügyelte a pézügyeket,
törvényjavaslatokat hozott. A sztratégoszokat választották, a népgyűlésben résztvevők fizetést kaptak. Létrehozták a héliaiát
(esküdtbíróságot), tagjait sorsolással választották, hatszáz tagja volt. Ezen kívül volt még 9 arkhón, 10 thamiász (pénzügy), és
piacfelügyelők. A megnövekedett állami jövedelmekből hatalmas építkezéseket valósítottak meg. A perzsa háborúk során
elpusztított Athént a korábbinál nagyobb és díszesebb épületekkel ékesítették fel. Létrejött a thimpanon, az Akropoliszt megépítették,
oszlopok fölött fríz volt található domborművekkel. A Parthenon volt a legnagyobb, a Niké templom a legkisebb. A szobrászatban
tért hódított az eszményített ábrázolás, és a mozgások előtérbe helyezése. Virágzott a színházi élet, és 4 évenként Olümpiai játékokat
rendeztek.

23
11. Az Osztrák Magyar Monarchia államberendezkedése (1867-1918)

Az Osztrák-Magyar Monarchiában az állam berendezkedése

a) elvek
- szuverenitás elve: a két ország szuverén, sérthetetlen, csak három közös ügyük volt.
- alkotmányos monarchia elve: az uralkodó és a miniszterelnök (a parlamenttel) irányítja az országot.
- parlamenti demokrácia, többpárt-rendszer: a döntéshozatalt a képviselők kis csoportjára kell átruházni,
mert az állampolgárok túl sokan vannak. Feltétel még a jogi egyenlőség és az információ szabad áramlása,
ami biztosítja, hogy az állampolgárok egyenlően jól informált helyzetben legyenek ahhoz, hogy megválasszák
és felelősségre vonják vezetőiket. A vármegyei közgyűlés véleményét két küldött (= a deputátus) képviseli a
Képviselőházban; ez a követutasítás. (Egy vármegye pol-i vezetője a min. elnök által kinevezett főispán, de a
szakmai, közigazgatási vezetője az alispán.)
- gazdasági fejlődés = szabad-versenyes kapitalizmus: az a gazdasági forma, amelyben a tulajdon legnagyobb
része magánkézben van, az árukat szabadpiaci versenyben értékesítik.
b) berendezkedés
Jogilag Ausztriában az osztrák császár a koronázott uralkodó, Magyarországon a magyar király. Ausztriában
a császári, a magyaroknál a királyi rendelet érvényes. Törvényhozó hatalmak a Birodalmi Gyűlés (v. Tanács)
és a magyar országgyűlés (~parlament). Ezeknek felelősek az osztrák és a magyar kormány.
A Birodalmi Gyűlésben az Urak Házába származás alapján lehetett bekerülni, a Képviselőházba a tisztségek
alapján. A magyar országgyűlés Felsőházába kellett a származás és/vagy tisztség, míg a Képviselőházba a
választókörzetekből kerültek be képviselők.
Közös ügyek lettek: a hadügy, a pénzügy, a külügy. Közös minisztériumokban közös miniszterek dolgoztak e
három területen. A magyar és az osztrák kormánynak is tagjai voltak, így felelősek voltak mind a magyar
királynak és országgyűlésnek, mind az osztrák császárnak és a Bir. Tanácsnak. A többi tárca csak a saját
törvényhozó szervének, uralkodójának tartozott felelősséggel – ebben az esetben a két uralkodó egy személy.
Az uralkodóhoz feliratban küldi szentesíteni a törvényjavaslatokat az országgyűlés, ám az uralkodó rendeletei
- a leiratok - is csak miniszteri ellenjegyzéssel érvényesek.
(Megpróbálják a hatalmi ágakat szétválasztani, de nem sikerül teljesen. ???? Cirill a. mondta, de
összefüggéstelenül, más könyv pedig nem is említette, találjátok ki .)
Az országgyűlés rendszeresen ülésezik: plenáris ülések, bizottsági ülések (a minisztériumok fajtáinak
megfelelő területek). A közös ügyeknek közös bizottságaik is voltak, amire a magyar országgyűlés és az
osztrákok egyaránt 60 képviselőt delegáltak – évente egyszer-kétszer kb 1 hónapon keresztül. Az üléseken
kívül a képviselőknek 3. munkaterülete is van: saját választókörzetében a panaszokat kell meghallgatnia,
hiszen a képviselő a választókerületet, pártot képviseli.
1868-ban történik meg a magyar-horvát kiegyezés. 1102-ben Könyves Kálmánt Tengerfehérvárott horvát
királlyá koronázták, így megszületett a magyar-horvát perszonálunió. (A horvát országgyűlés a bánnal az
élén ülésezett, de királyuk a magyar király volt, ezért a magyarokhoz 40 képviselőt küldtek + 3 tagot a
Felsőházba. A magyar minisztériumok között pedig volt egy horvátügyi tárca is.) Mivel az Osztrák-Magyar
Monarchiában is perszonálunió volt, Ferenc József nevéhez fűződik a horvát-magyar kiegyezés.

24
11. Az Osztrák Magyar Monarchia államberendezkedése (1867-1918)
Nemzetiségi ügyben ez elszakadási politikához vezet: a csehek, szlovákok, szerbek is visszanyúlnak a
hagyományokhoz, és nemzeti alapokat keresnek.
1868. Nemzetiségi, vallási és oktatási törvények is születnek.
Nemzetiségi: „Mo.-on egy politikai nemzet létezik, a magyar.” Ez a magyar állampolgárságot jelöli, ahol
minden polgár egyenjogú és a magyar állam szándékai szerint él. Nemzetiségi nyelvhasználat a hivatalokban
akkor lehetséges, ha 20 % felett áll a nemzetiség aránya. De nem a közösség, hanem az egyén kapott jogot
(csak ilyen feltétellel lehetett érvényesíteni).
Vallási: a történelmi egyházak egyenjogúságát mondja ki. Evangélikus, református, unitárius, ortodox és
(latin+görög) katolikus. A templomban kötött házasságok államilag is érvényesek.
Oktatási: alsó- (6 év nemzetiségi nyelven), közép- (magyarul főleg), felsőiskolák (Pest-Buda, Kolozsvár és
Pozsony egyeteme).

25
12. Horty rendszer konszolidációja
Horthy Miklós
1919. november 16-án vonult be Horthy Miklós Budapestre fehér lovon, ellentengernagyi egyenruhában. Ígéretet tett, hogy nem
hoz létre katonai diktatúrát. November 24. új koalíciós kormány – miniszterelnök Huszár Károly. A választásokat 1920 januárjára
írták ki. A kampányidőszakban súlyos atrocitások érték a liberális, főleg szociáldemokrata erőket, MSZDP visszalép. A Népszava
szerkesztőjét, Somogyi Bélát és egyik munkatársát, Bacsó Bélát meggyilkolják. A választásokon a mandátumok többségét az
árutermelő parasztság érdekeit képviselő Országos Kisgazda és Földműves Párt szerezte meg. Kevéssel maradt csak le a katonatiszti,
hivatalnoki és kispolgári bázisra támaszkodó Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP).

Királyság vagy köztársaság

Legfontosabb feladat az államforma meghatározása volt. A köztársaság a forradalmakkal elbukott, így Magyarország megtartja
monarchikus berendezkedését. A királyi trón betöltéséről heves vita alakult ki. A KNEP a legitimizmus álláspontján állt, szerintük
Magyarország törvényes királya IV. Károly. Az ő visszatérését azonban a szomszédaink és az antant nem nézték volna jó szemmel,
ezért egy Habsburgot akartak a trónra. A kisgazdák szabad királyválasztást akartak nemzeti királlyal. A vita kompromisszummal
zárult. Az 1920. évi I. törvénycikk a királyi trón betöltéséről nem rendelkezik, az államfői tisztséget ideiglenesen a nemzetgyűlés
által megválasztott kormányzóra ruházta. 1920. március 1-jén megválasztották Horthy Miklóst, Magyarország egyetlen 20. századi
kormányzóját (korábban Hunyadi János és Kossuth Lajos). Horthyt támogatta az antant, jó külföldi kapcsolatokkal rendelkezett.

A trianoni béke
1920. június 4-én a versailles-i királyi kastély parkjában álló nagyobbik Trianon palotában került sor a béke aláírására. A
januárban Párizsba küldött békedelegáció nem tudott változtatni a korábban meghatározott békefeltételeken. Történelmi, gazdasági,
etnikai érveit félresöpörték, a békeszerződés a győztes nagyhatalmak, illetve román, délszláv és cseh szövetségeseiknek érdekeit
tükrözte. Magyarország területe 282 ezer km2-ről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,9-re csökkent. Területéből és lakosságából
Románia, Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság részesült, sőt még a vesztes Ausztria is megkapta Burgenlandot. A
magyarság 30 %-a, kb. 3,3 millió ember idegen fennhatóság alá került. A békeszerződés katonai rendelkezései a magyar hadsereg
létszámát 35 ezer főben maximálták, megtiltották az általános hadkötelezettséget. Páncélosokat, hadihajókat, harci repülőgépeket
az ország nem gyárthatott, nem vásárolhatott. A jóvátétel pontos összegét nem határozta meg, ennek teljesítését 1921-t ől 30 évig
írták elő.

Trianon mérlege
A trianoni béke a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája volt. Az ország közvéleménye képtelen volt elfogadni, hogy közel
ezer éves államát, nyelvi, kulturális, gazdasági és politikai egységét részekre szabdalták, s hogy több mint 3 millió magyar idegen
fennhatóság alá került. Gyász és tiltakozás uralta az egész országot. Általánosan elterjedtté vált a jelmondat: Csonka Magyarország
nem ország, egész Magyarország mennyország. Mindez azt is jelentette, hogy a trianoni kérdésben nemzeti konszenzus alakult ki.
Valamennyi számottevő politikai erő külpolitikánk első számú célkitűzésének a revíziót, tehát a békeszerződés megváltoztatását
tekintette. Vita csak abban volt, hogy minden elcsatolt területet vissza kell-e szereznünk, vagy megelégedhetünk egy olyan etnikai
alapú határkiigazítással, amely az új határok mentén, egy tömbben élő magyarok (kb. 1,6 millió) visszatérését jelentené. A revízió
megvalósítása persze egyenlőre távlati cél lehetett. A győztesek mindössze arra adtak lehetőséget, hogy Sopronban és környékén
népszavazás döntsön a terület hovatartozásáról. Az itt élők 1921 decemberében Magyarország mellett döntöttek Ausztriával
szemben, amit a nemzetgyűlés a “leghűségesebb város” cím adományozásával ismert el.

26
12. Horty rendszer konszolidációja
Teleki-kormány
A békeszerződéssel Magyarország szuverenitása helyreállt. Horthy három jelentős politikai erő közül választhatott: kisgazdák,
szociáldemokraták, szélsőjobb Gömbös Gyula vezetésével. Győztek a konzervatívak. 1920 júliusában gróf Teleki Pál
miniszterelnökségével megindult a rendszer konszolidációja. Ennek feltétele az alkotmányos rend helyreállítása, a jobb- és baloldali
szélsőséges mozgalmak megrendszabályozása volt. Az 1921. évi rendtörvény súlyos büntetéssel fenyegetett mindenkit, aki “az állam
és társadalom rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos
uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalmat vagy szervezkedést” támogat. A parasztság megnyerésére 1920-ban törvény
született, Nagyarádi Szabó István által bejegyezve. A valóságban a földbirtokszerkezet alig változott, összesen 1 millió holdat osztott
föl. A nagybirtok szinte érintetlen maradt, nőtt az 1-5 holdas parasztbirtokok száma. Mégis 425 ezer család jutott, átlagosan 1,5
holdnyi földhöz, házhelyhez, kerthez. Mintegy 2 millió paraszt érezhette úgy, hogy az új rendszer törődik sorsával. Az úri
középosztály

körében felerősödött az antiszemitizmus. Az ő megnyugtatásukat szolgálta az 1920-as numerus clausus törvény. Ez kimondta, hogy
“az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségiekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók között lehetőleg elérje az
illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát”. A jogszabály a zsidó vallásúak arányát kívánta csökkenteni a fels őoktatásban,
majd hosszabb távon az értelmiségi pályákon.

A királypuccs
IV. Károly 1921 márciusában álruhában és hamis okmányokkal Magyarországra érkezett. Első visszatérési kísérlete súlyos bel- és
külpolitikai bonyodalmakat okozott. Itthon újra kezdődött a heves vita a legitimisták és a szabad királyválasztók között.
Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság a monarchia restaurálása ellen tiltakozva részleges mozgósítást hajtott végre.
Horthy tárgyalt a királlyal. Biztosította hűségéről, azonban a külpolitikai helyzetre való tekintettel megtagadta a hatalom átadását és
távozásra szólította fel. Április 6-án távozott az országból IV. Károly. A legitimistákhoz közel álló Teleki kénytelen volt lemondani,
helyét a szintén konzervatív gróf Bethlen István vette át.

Az új miniszterelnök
Bethlen 1921 áprilisától 1931 augusztusáig volt miniszterelnök. Korának legfelkészültebb, legtehetségesebb politikusai közé
tartozott. Nemcsak tehetséges, de sikeres is volt, Horthy bízott benne és támogatta. 1921 októberében IV. Károly ismét megpróbálta
átvenni a hatalmat. Ezúttal erőszakos úton, fegyveresen kívánta elfoglalni a trónt. Nyugat-Magyarországon katonai csapatokat
állított maga mellé, új miniszterelnököt nevezett ki és elindult a főváros felé. Bethlen fő feladata ennek megakadályozása volt,
Horthy és az antant támogatta őt. A kormánycsapatok harcba bocsátkoztak a király csapataival Budaörsnél, s előbbiek Gömbös
Gyula vezetésével gyors győzelmet arattak. IV. Károlyt Madeira szigetére száműzték, ahol egy éven belül meghalt. 1921
novemberében a nemzetgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását.

A kormányzati stabilitás megteremtése

Bethlen feladata most a stabil kormányzati rendszer kiépítése, a gazdaság talpra állítása és a külpolitikai helyzet rendezése volt. A
dualizmus korához visszanyúló stabil konzervatív rendszer volt a cél. Ehhez egy erős, stabil kormánypártra volt szükség. A politikai
hatalmat a KNEP-re építeni nem lehetett, hiszen Bethlen a királypuccsok során szembefordult velük. A kisgazdák demokratikus
törekvéseik és nagybirtok-ellenességük miatt nem jöhettek szóba. A miniszterelnök sajátos megoldást választott: 1922-ben néhány
közeli hívével belépett a Kisgazdapártba és saját elképzelései alapján átformálta, majd belépett KNEP tagjainak egy része is. Az
Egységes Pártként emlegetett új pártnak most biztosítani kellett a stabil parlamenti többséget. A miniszterelnök bravúros taktikai
lépésekkel elérte, hogy a Friedrich-féle választójogi rendelet hatályát veszítse, azonban az új törvény nemzetgy űlési
megtárgyalására már ne maradjon idő a választások előtt. A szabályozás így miniszterelnöki rendelettel történt, amely elsősorban a
nők és az iskolázatlan férfiak rovására mintegy ? millióval szűkítette a választásra jogosultak körét. Budapest, valamint néhány
nagyváros kivételével visszaállította a nyílt szavazást, mely behozhatatlan előnyt biztosított a kormánypártnak.

27
12. Horty rendszer konszolidációja
Megegyezés a szociáldemokratákkal
Az 1921 decemberében aláírt Bethlen-Peyer-paktummal a kormány lehetővé tette a szociáldemokrata párt normális működését,
biztosította a választási részvételt és a parlamenti képviselet lehetőségét. Cserébe az MSZDP olyan korlátozásokat vállalt, melyek
lehetetlenné tették számára a kormányzati pozíció elérését. Nem indíthattak sztrájkot, nem szervezkedhettek a közalkalmazottak,
postások, vasutasok körében, nem bővíthették falusi szervezeteiket, s külföldön nem támadhatták a rendszert.

A felsőház visszaállítása
1926-ban újjászervezte a felsőházat. Bethlen ugyanis az erősen korlátozott és manipulált választások eredményét is
kiszámíthatatlannak tartotta, félt a szélsőségek előretörésétől. Az arisztokrácia képviselőiből, állami és egyházi vezetőkből, a
vármegyei és városi törvényhatóságok, illetve a kamarák és a tudományos intézetek által delegáltakból, valamint a kormányzó által
kinevezettekből konzervatív egyensúlyt képezhetett. Az Egységes Párt, amely 1932-től Nemzeti Egység Pártja, 1939-től Magyar Élet
Pártja néven működött, 1944-ig megőrizte kormányzati pozícióját.

Gazdasági stabilizáció
Súlyos válság alakult ki, mely az OMM felbomlásából és a történelmi Magyarország széteséséből következett. A közös vámterület
megszűntetésével elvesztette biztos piacait, nyitott gazdaságú országgá vált. Nem volt önálló vámrendszere, valutája, jegybankja.
Trianon következtében a nyersanyagforrások és a feldolgozóipari kapacitások között súlyos aránytalanságok léptek fel. A vesztes
Magyarországon fokozottan jelentkeztek a háborús gazdálkodás következményei: munkanélküliség, termelés visszaesése, infláció.
Bethlen bevezette az inflációs gazdaságpolitikát, ezáltal a befektetők olcsó hitelekhez jutottak, a munkaerő olcsóbbá vált. A
meginduló fejlődést azonban veszélyeztette a fokozódó infláció. 307 millió aranykorona összegű népszövetségi kölcsönt vettek föl,
amit 1924-től kezdtek folyósítani. Ettől az évtől kezdve megállt az infláció, helyreállt az államháztartás egyensúlya. 1924-ben
létrejött a pénzkibocsátás monopóliumával felruházott MNB. 1927. január 1-jétől bevezették a pengőt és váltópénzét a fillért. Életbe
lépett az új vámrendszer, emelkedett az életszínvonal, a rendszer megszilárdult.

Kilépés a külpolitikai elszigeteltségből

1922-es népszövetségi taggá válásunk után a fő feladat új szövetségesek találása volt. A hitelekből élő Németország és a
kommunista Oroszország nem jöhetett szóba. Ugyanakkor 1920-21-ben Románia, Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén
Királyság létrehozta a magyarellenes kisantantot. 1927-ben aláírták a magyar-olasz örök barátsági szerződést. 1928-ban
megállapodás Lengyelországgal.

Társadalom
Magyarország lakossága 1920-ban 7,9 millió volt, 1930-ra 8,6 millióra, 1941-re 9,3 millióra emelkedett. A várható élettartam 57
évre emelkedett. A lakosság több mint 90%-a magyar nemzetiségű, németek 5%-ban, szlovákok és cigányok 1%-ban. A katolikusok
aránya 66%. A városlakók aránya 30%, az összlakosság 12,5%-a Budapesten él. A társadalomszerkezetben nem következett be
nagyobb változás. A lassan polgárosodó Magyarországon nem csak a kapitalizmus, hanem a megmaradt feudalizmus alapján is
tagozódik a népesség, így tehát egy kettősség jellemző. Az elitet az arisztokrácia, a nagypolgárság és a vezető állami tisztségek
viselői alkották. Az úri középosztályhoz a középbirtokosok és az államapparátusban, a hadsereg tiszti karában dolgozók tartoztak. A
polgári középosztályt a középtőkések, magánalkalmazottak, tisztviselők, szellemi foglalkozásúak alkották. Valamint a középréteghez
tartozik a városi és falusi kispolgárság is. A társadalom többsége a parasztsághoz tartozott. A munkásság létszáma meghaladta a 2
millió főt.

28
13. Náci rendszer, Hitler propagandája
Hitler 1924-ben szabadult a börtönből és röviddel ezután újjáalakította pártját, a náci pártot. Hitler, aki végigharcolta az I.vh.-t, a
háború után került kapcsolatba a munkáspárttal, melynek tagja, majd ‘21-től vezetője volt. A párt az ő javaslatára vette fel
az NSDAP (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) nevet.
A gazdasági világválság éveiben a munkanélküliség, az életszínvonal csökkenése, a kis- és középüzemek tömeges tönkre menetele
radikális változások követelésére mozgósította a tömegeket. A mérsékelt, un. középpártok befolyása és tekintélye csökkent és a
munkásmozgalom is vesztett népszerűségéből. Ugyanakkor a szélsőjobboldal, az NSDAP befolyása rendkívüli mértékben megnőtt.
A nemzeti és szociális követelések demagóg felkarolása a válság idején a munkásság egy részére is hatással volt. F őként azonban a
kispolgári és középrétegeket nyerték meg. A hatalmi elit azért támogatta őket, hogy segítségével elkerüljön egy esetleges baloldali
fordulatot. Megerősödésükhöz hozzájárult a német munkásmozgalom megosztottsága is. Sem a szociáldemokrata, sem a
kommunista párt nem ismerte fel a fasizmus fenyegető veszélyét. Úgy gondolták, hogy a nácik hatalomra kerülésével lelepleződik
demagógiájuk és elbuknak.

Az NSDAP hatalomra jutása

A nácik a német nép minden nyomorúságáért a 18-as forradalmat és a weimari köztársaság liberális politikáját tették felelőssé. A
párt a versailles-i békeszerződés által kiváltott nemzeti sérelmekre épített. Nem a békeszerződés hatályon kívül helyezését, hanem
egy Nagynémet Birodalom megteremtését követelte, mely magában foglalná Ausztriát és kiterjedne közép- és kelet- európai
területekre is (élettér elmélet). Ennek a tervnek a megvalósítása pedig háború és erőszak nélkül elképzelhetetlen volt.

Hitler a munkásságnak munkaalkalmat és több bért, a parasztságnak földet ígért, a kisiparosokat és a kereskedőket a nagy tőke

visszafogásával és az adók csökkentésével, az állástalan értelmiséget alkalmazással, a leszerelt tiszteket nagy hadsereg
létrehozásával hitegette. Szerepelt programjában a társadalombiztosítás, az egészségügy és az oktatás fejlesztése. A nagytőkét hódító
tervekkel és marxizmus kiirtásának ígéretével nyerte meg, de a pártprogram a tömegek meggyőzése érdekében tőke-ellenességet is
tartalmazott.
A politikai válság arra késztetett egyes konzervatív köröket, hogy a demokratikus formákat félredobva új kormányzati módszereket
alkalmazzanak. Ehhez a náci pártban találtak megfelelő szövetségesre. A nácik agresszív külpolitikai programja egybevágott a
finánctőke és a vezérkar érdekeivel, ezért 1931-ben a banktőke, a Ruhr-vidék iparmágnásai, a junker nagybirtok képviselői, a
szélső jobboldali fegyveres szervezetek vezetői, valamint a vezérkar (a Harzburgi Front) szövetségre léptek az NSDAP-vel. A náci
párt ezután fokozott anyagi támogatást kapott, melyet rohamcsapatai növelésére és propagandára fordított.
A párt politikai ereje 1932 közepén érte el csúcspontját, az év második felében megkezdődött az NSDAP hanyatlása. A Harzburgi
Front – hogy ezt a tendenciát megállítsa – gyorsan hatalomra segítette a relatív többséggel rendelkez ő nácikat Hindenburg 1933
januárjában Hitlert birodalmi kancellárrá (miniszterelnökké) nevezte ki. Jelentős kormánypozícióik ellenére a nácik egyelőre
kénytelenek voltak a hatalmat megosztani más jobboldali pártokkal, s számolniuk kellett a megosztott, de létező demokratikus és
szocialista ellenzékkel is.
A totális diktatúra kiépülése
Hitler kancellárrá való kinevezése után sietve feloszlatták a birodalmi gyűlést és új választásokat írtak ki. Február 27-én leégett a
Reichstag, a birodalmi gyűlés épülete, és a gyújtogatással a kommunistákat vádolták. Másnap több tízezer embert tartóztattak le és
még aznap rendeletben korlátozták a polgári szabadságjogokat. Így a Reichstag-választások a terror jegyében zajlottak le, de a nácik
ennek ellenére sem szerezték meg a szavazatok abszolút többségét (a két munkáspártra még mindig 30 % szavazott). A kormány
ezért érvénytelenítette a kommunistákra leadott szavazatokat, letartóztatta a párt parlamenti képviselőit, majd betiltotta a pártot.
Hamarosan erre a sorsra jutott az összes többi párt is, tagjaikat pedig börtönökbe és koncentrációs táborokba zárták.  Feloszlatták a
szakszakszervezeteket és a munkásságot náci irányítás alatt álló munkafrontba szervezték. Bevezették a munkaszolgálatot, melynek
keretében az emberek milliói lényegében ingyen dolgoztak az utakon és a katonai építkezéseken. Új agrártörvényt vezettek be,
aminek lényege a paraszti gazdaság elaprózódását akadályozó új öröklési jog volt (, de meghagyta a nagybirtokokat).
Eközben ellentétek bontakoztak ki a párton belül.

29
13. Náci rendszer, Hitler propagandája
A meghirdetett “nemzeti forradalom” semmi változást nem hozott a kispolgári tömegeknek, ezért az SA (a nácik félkatonai
szervezete) legénysége a szociális ígéretek valóra váltását követelte, ezt azonban csak a monopol tőke és a hadsereg rovására lehetett
volna teljesíteni, ez pedig távol állt Hitler terveitől 1934. június 30., “hosszú kések éjszakája”: vérfürdő az SA vezetői körében. Az SA
helyét az SS (védőosztag) töltötte be ezentúl.
A párton belüli kispolgári ellenzék szétzúzása szorosabbra fűzte a pártvezetés, a monopoltőke és a hadsereg szövetségét. ’34-ben,
Hindenburg halála után Hitler saját kezében egyesítette az államfői, a kancellári és a pártvezéri hatalmat, ’38 után ő volt a hadsereg
főparancsnoka is. Tudta, hogy vezéri tekintélye megőrzésének egyik legfontosabb feltétele a szociális ígéretek megvalósítása.
Hatalmas közmunka-programot indított el, elkezdődött az autópályák és más nagy létesítmények építése. A munkanélküliség
Németországban az évtized végére teljesen megszűnt.
Hitler a ’30-as évek közepétől megkezdte a versailles-i békeszerződés felrúgását. ’35 márciusában bevezette az általános
hadkötelezettséget és megkezdte a légierő (Luftwaffe) kiépítését, ’36 márciusában a német csapatok bevonultak a Rajna-vidék
demilitarizált övezetébe.
’35 új fejleménye volt a német-olasz szövetség kibontakozása is. Ennek eredménye a ’36-ban megkötött Berlin-Róma tengelynek
nevezett egyezmény, amelynek révén Hitler szabad kezet kapott Mussolinitől Ausztria bekebelezésére, az Anschlussra (1938.
március 12-13.). ’36-ban Németország Japánnal is szerződést kötött: aláírták az Antikomintern Paktumot, amely formálisan a
Komintern ellen irányult, de valójában a világ újrafelosztására törekvő hatalmak összefogását célozta (’37-ben Olaszország is
csatlakozott).
Ausztria után Hitler következő célpontja Csehszlovákia volt. A kérdés rendezésére 1938 szeptemberében Münchenben négyhatalmi
(német-francia-angol-olasz) konferenciát hívtak össze. Hitler, Daladier, Chamberlain és Mussolini által aláírt Müncheni
Szerződésben Németországnak ítélték (Csehszlovákia beleszólása nélkül) a túlnyomórészt németek lakta Szudéta-vidéket. Hitler a
maradék Csehszlovákiát átmeneti képződménynek tekintette: egy nappal azután, hogy 1939. március 14-én Pozsonyban
kikiáltották a szlovák állam megalakulását, 15-én a német hadsereg bevonult Prágába (elfoglalva egész Csehországot) és Cseh- és
Morvaországot “védnökség” (protektorátus) alá vonva bekebelezték a Német Birodalomba.
Az angol és francia vezetés, mely az ún. “megbékéltetési politikát” követve eddig szemet hunyt a német terjeszkedés felett,
megelégelte azt, és az újabb kiszemelt áldozat bekebelezését már nem nézte el németeknek, így a “villámháború” első napján, 1939.
szeptember 1-jén hajnalban a II. világháború is elkezdődött.

30
14. Reformáció jelentősége, bemutatása
A reformáció a XVI. században Nyugat Európában a katolikus egyház hibáira való reakcióként indult mozgalom.

A XVI. század első évtizedeiben X. Leó pápa a római Szent Péter-székesegyház építési költségeinek egy
részét búcsúcédulák árusításából kívánta fedezni. A búcsúcédulák megvásárlásával felmentést lehetett nyerni Isten előtt
a bűnök alól, illetve rövidíteni lehetett a purgatóriumban eltöltött időt. A kezdeti lelkesedés később felháborodást váltott
ki az emberekből, ami párosult a papság világias, fényűző életmódja miatt fellépő engedetlenséggel is.
Luther Márton, Ágoston rendi szerzetes meggyőződött az egyház romlottságáról és arra kényszerült, hogy összefoglalja
kifogásait a katolikus egyház ellen, így 1517. október 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára szegezte 95 pontját.
Ebben közhírré téve saját eszméjét, azaz egyedül a hit által üdvözülhet az ember. Nincsen szükség közvetítőre, egyházi
szertatásokra, vagy akár egyházi vagyonra. Megkérdőjelezte a pápa hatalmát is. Hite a két szín alatti áldozás és az
anyanyelvű igehirdetés mellett szólt, ezért lefordította a Bibliát, hogy a hívek olvashassák, ezzel ideológiát teremtve a
polgárságnak.
Luther követőit az evangélium szó után evangélikusoknak nevezzük.
A pápa azonban elutasította Luther kritikáját és kiátkozta őt. A wormsi birodalmi gyűlésen 1521-ben V. Károly
veszélyesnek nyilvánította a tanokat és Luthert eretneknek nevezte. Luthernek Bölcs Frigyes szász választó fejedelem
adott menedéket Wartburg várában, ahol Luther lefordította német nyelvre az Újszövetséget, valamint röpiratokat írt a
cölibátus, azaz papi nőtlenség, a szimónia vagyis az egyházi méltóságok pénzért való megvásárlásának gyakorlata ellen.
Az 1529-es speyeri birodalmi gyűlés határozata alapján Luther és hívei megmaradhattak hitükön, azonban nem
terjeszthették azt. A lutheránusok tiltakozásba kezdte ezért kapták a protestáns nevet.
Luther követői között akadtak szélsőségesebb elveket vallók is így Münzer Tamás vezetésével Zwickauban kialakult
az anabaptisták, újrakeresztelők irányzata. Az anabaptisták vagyonközösséget hirdettek és azt, hogy az ember csak
felnőtt korában dönthet világnézetéről és csak ekkora lehet megkeresztelni. Luther azonban elhatárolódott Münzertől.
1524-1526 között német parasztháború bontakozott ki az országban, amit a fejedelmek levertek.

A feltörekvő polgárság is hozzájárult az új hit terjesztéséhez, hiszen eddig nem juthattak hatalomra. Azonban az új hit
által, ami tagadta az uralkodó isteni mivoltát lehetőségük nyílt a hatalom megszerzésére.

Néhány évvel Luther fellépése után 1523-ban Ulrich Zwingli zürichi lelkész is összefoglalta tanításait és 1531-ben
elfoglalta a katolikus kantonokat, a harcban azonban Zwingli elesett, de hívei kiegyeztek a reformáció másik
képviselőjével, Kálvin Jánossal. Kálvin János genfi prédikátorrá vált. Kálvin, Lutherhez hasonlóan fontosnak tartotta a
prédikációt, azonban Lutherrel ellentétben az uralkodók hatalmát Istentől eredeztette, míg Luther ráébresztette az
embereket arra, hogy a rossz uralkodót le lehet váltani. Kálvin szerint Isten akarata végtelen. Az ember sorsát a
predesztináció, vagyis eleve elrendeltség elve szabja meg. Ennek értelmében sorsuk cselekedeteikt ől függetlenül az
üdvösség vagy kárhozat. A kálvini egyház is elvetette az egyházi hierarchiát. A kálvinizmus a lutheri reformációhoz
hasonlóan rendkívüli ütemben terjedt Európában kálvinista egyház szervezetet, egyházkerületeket a svájci kantonok
szövetségének mintájára a lelkészek és polgárok közül demokratikusan választott presbitérium irányította, – de nagyon
fontos, hogy – fejedelmi, földesúri beleszólás nélkül. A lelkészeket is maguk választották. A kálvini egyház sem egy
sémára, egy központilag meghatározott hierarchia szerint működött, hanem – a lutherihez hasonlóan – országonként,
helyenként eltérő szervezetű volt.
Az újítás folyamata nem állt le. Megjelentek az antitrinitáriusok, akik tagadták a Szentháromságot, azaz Krisztus isteni
természetét és a Szentlélek létezését. Tanításuk szerint Jézus Isten fia volt, de végleg emberré lett valamint tagadták a
predesztináció elvét. Legjelentősebb képviselőjük Szervét Mihály, akit azonban Kálvin Genfben kivégeztetett.
Az Erdélyben letelepedő követőket unitáriusoknak nevezzük.

31
14. Reformáció jelentősége, bemutatása
Az 1534-ben hatalomra kerülő új pápa III. Pál ellenreformációt hirdetett és engedélyezte 1540-ben a Loyolai
Ignác által alapított jezsuita rend működését. Célja pedig a katolikus tekintély helyreállítása volt. A jezsuiták tiltották a
búcsúcédulák árusítását, a méltóságok halmozását. Viszont fontosnak tartottak a hívek lelki gondozását. A Pápai Állam
újra felállította az inkvizíció intézményét 1542-ben, melynek neve Szent Hivatal.
1530-ben egy évvel a speyeri birodalmi gyűlés után Luther Márton tanítványa Philipp Melanchton az augsburgi gyűlés
elé terjesztette az új alapelveket, amelyeket Luther korábban megfogalmazott. Az ágostai hitvallás hangsúlyozza a
protestánsok illetve katolikusok közös gyökerét. Békülésüket bizonyítandóan nem tért ki az egyházi hierarchia illetve a
búcsúcédulák kérdésére.

Mivel azonban a császár nem engedett a protestánsoknak és a kolostorok megszüntetését tűzte ki célul a fejedelmek és a
császár között háború bontakozott ki, amelyben I. Ferenc katolikus uralkodó hatalmi okokból a protestánsok mellé állt.
A császár sikereket ért el, és 1555-ben megkötötték az augsburgi vallásbékét. Ennek értelmében a fejedelmek szabadon
választhatnak vallást, és alattvalóiknak is követniük kellett őket.
A reformációnak köszönhetően nagymértékű változások következtek be az emberek életében: megérhették az
istentiszteleteket, mert anyanyelvűek voltak, olvashatták a Bibliát is a saját anyanyelvükön. Így nem csak a vallásban,
hanem épp úgy a kultúrában is hatalmas fejlődés figyelhető meg a 16. század 50-es éveire.
A reformáció hittételeinek ismertté tétele érdekében, nagymértékben támaszkodott Gutenberg újítására, a
könyvnyomtatásra. Enélkül elképzelhetetlen lett volna a hitviták röplapjainak, az anyanyelvű Bibliáknak és a nyomtatott
kottáknak tömeges terjesztése. Mindezek fejlesztően hatottak a művelődésre, különösen az anyanyelvi kultúrára.

32
15. Emberi és polgári jogok nyilatkozata, liberalizmus, felvilágosodás

1789. augusztus 26-án fogadta el a francia Nemzetgyűlés az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát, és az említett
dokumentumot még ezen a napon a nyilvánosság elé is bocsátotta. A Nyilatkozat adta az 1791-es francia alkotmány
alapját, ezzel együtt pedig megfogalmazta és összegezte az általános emberi szabadságjogok nagy részét.

Az 1789 májusában megnyitott rendi gyűlés során Franciaországban felgyorsultak a politikai események, és az évszázadok alatt
felhalmozódott feszültség két hónap alatt romba döntötte a régi rendszert. A harmadik rend, Sieyés abbé és Mireabeau márki
szervezkedése nyomán, megalakította az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, mely a hagyományos rendi keretek lebontását követelte, és
ennek szellemében hozta meg később törvényeit is. XVI. Lajos király (ur. 1774-1792) július elejére alulmaradt a Nemzetgyűléssel
folytatott küzdelemben, ráadásul július 14-én, Párizsban a fegyverek vették át a szót, és a dühös tömeg lerombolta a Bastille-t. A
rohanó események közepette Lajosnak bele kellett törődnie a Sieyés abbé vezette testület legitimitásába, a kibővült Nemzetgyűlés
pedig – a labdaházi eskühöz híven – megkezdte az új francia alkotmány kidolgozását.

Ennek a hatalmas munkának az egyik oszlopa volt az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata, melyet nagyrészt La Fayette márki
fogalmazott meg, a nemzetgyűlés képviselői pedig 1789. augusztus 26-án hagytak jóvá. Köznapian fogalmazva, ez a „műfaj” nem
volt ismeretlen a törvényalkotók számára, hiszen 1689-ben, az angol „dicsőséges forradalom” során hasonló szándékkal vetették
papírra a Jogok Nyilatkozatát – Bill of Rights –, majd ezt a példát követte az Amerikai Jogok Törvénye is – igaz, utóbbi már 1791-
ben született meg. A múltbéli példák mellett a francia felvilágosodás nagy alakjai, többek között Montesquieu és Rousseau eszméi is
befolyásolták az alkotókat, a hatalmi ágak szétválasztásának, az emberrel született természetes jogoknak az ideáit elvégre a
felvilágosult Franciaországban vetették először papírra.

Fontos megjegyezni, hogy az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának cikkelyei nem csak Franciaországra vonatkoztak, hanem az
egész emberiséghez kívántak szólni – a forradalmi eszmék ilyetén exportja egyébként később sem volt idegen a franciáktól. A
Nyilatkozat megfogalmazói kijelentették, hogy születésétől fogva minden ember egyenlő, ezért ugyanazon jogok illetik meg, és
azonos kötelességeknek is kell engedelmeskednie, melyeket a közjó és a másik jogainak tiszteletben tartása szab meg. Mivel a
dokumentum elsősorban az egyénre koncentrált, név szerint említette a tulajdonhoz, boldogsághoz, szabad
véleménynyilvánításhoz, illetve – kikötésekkel – a szabad vallásgyakorláshoz való jogot, melyek tehát nem csak a franciákra
vonatkoztak (nem szerepelt viszont a sorban például a gyülekezési jog). Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata szakított az ancien
régime világszemléletével, és – az isteni kegyelem helyett – a szabad akaratát kinyilvánító népet tette meg a hatalom legitimáló
erejének.

A Nyilatkozat emellett megszüntette a rendi társadalmat, felszámolta az ezzel járó külön jogokat és mentességeket, és egyenlő
kötelességeket adott állampolgárai számára: ezek közül a legfontosabb a közteherviselés volt, mivel La Fayette-ék eszményi
társadalma a mások jogait tiszteletben tartó toleráns egyénekre épült. Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata emellett
megreformálta az igazságszolgáltatást, és – az ártatlanság vélelme, és a visszamenőleges büntetés gyakorlatának tiltása révén –
igyekezett elejét venni a korábban sűrűn tapasztalt visszaéléseknek. A Nyilatkozat ugyanakkor, modern felfogása dacára, nem
foglalkozott például a nők jogaival, vagy a rabszolgaság intézményével sem.

Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának intenciói nyomán aztán két évvel később megszületett a francia monarchia alkotmánya
is, amit 1792 szeptemberében a köztársaság kikiáltása gyakorlatban, a jakobinus diktatúra terrorja pedig elvi szinten is hatályon
kívül helyezett. A későbbi rendszerekben ugyanakkor a Nyilatkozatban megfogalmazott gondolatok a törvényhozás szilárd alapjává
lettek; az 1958 októberében elfogadott – ötödik köztársasági – alkotmány betűje szerint az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának
cikkelyei máig kötelező érvénnyel bírnak.

33
15. Emberi és polgári jogok nyilatkozata, liberalizmus, felvilágosodás

Felvilágosodás

A felvilágosodás olyan összetett eszmetörténeti korszakként tartható számon, amelyen belül a fő húzóerőt valóban a filozófia
jelentette, de korántsem a szónak abban az értelmében, amelyben az eddigiekben találkoztunk vele. A felvilágosodás korában
ugyanis a filozófiát az az újkori bölcseletben meghonosodott szemlélet uralja, amely a természettudomány szigorú módszerét tekinti
érvényesnek, s amelyet nem csupán a világ leírására lát alkalmasnak, hanem az állam irányítása és a szellemi élet egyéb területei
(vallási türelem, emberi és polgári jogok, gondolat- és sajtószabadság stb.) tekintetében is. A filozófia társadalmi (mindennapi)
problémákkal foglalkozik, és először nyit szélesebb rétegek felé.

A felvilágosodás a különböző nagy nemzetek eletében egyaránt másképpen ment végbe. A brit felvilágosodás tekinthető a legelső
olyan kezdeményezésnek, amely a fentebb említett jellemzőknek megfelel. John Locke, David Hume, illetve kisebb brit
morálfilozófusok (Shaftesbury, Bernard Mandeville, Francis Hutchenson, Adam Smith, Thomas Reid és sokan mások) az angol
forradalmat (1640-1649) követően léptek fel, ez a légkör pedig kedvezett olyan társadalom- és erkölcsfilozófiai kérdések
kibontakozásának, amelyek sokkal kevésbé kerültek összeütközésbe az egyházzal és a politikai hatalommal, mint a kontinens
országaiban. A brit szellemi életet ennek megfelelően a gondolatszabadság, a természettudományos eredmények tisztelete és
elismerése, a demokratikusabb államrend jellemezte. A britek jog- és morálbölcseleti elgondolásairól részben már volt szó, de az
alábbiakban is említésre kerül néhány további gondolat is. A holland felvilágosodást az angliaihoz hasonló körülmények segítették
elő, ám filozófiailag olyannyira kimagasló gondolatok nemigen maradtak ránk, mint nyugati szomszédja esetében.

Ahogyan a brit felvilágosodás előzetes szerepben, a német felvilágosodás utólagos helyzetben tetszeleg. Jócskán a brit és a francia
demokratizációs törekvéseket követően lépett színre ez a mozgalom, melynek kevesebb képviselője volt, mint a már említett és
alább említendő országokban. A Kant előtti bölcseletet egyetemi szinten uraló katedrafilozófia, melyet Leibniz gondolataiból
Christian Thomasius (1655-1728), majd Christian Wolff (1679-1754) fejlesztett, majd adott ki tankönyvek formájában. II. Frigyes
(1712-1786) porosz király az első említésre méltó felvilágosult gondolkodó, aki udvarába gyűjti az akkor már híres francia
gondolkodókat, Rousseau-t, Voltaire-t, a berlini akadémiát és udvarát „franciásítja”. Gotthold Ephraim Lessing (1729-1781) a
deizmus és a kereszténység között próbál hidat verni, megkísérli a vallásszabadság eszméjét filozófiai alapokra helyezni. A bölcs
Náthán című drámájában különféle vallások egymás mellett élése érdekében emeli fel hangját. A történelem, a nyelv és az ész
kérdéseivel foglalkozik Johann Gottfried Herder (1730-1803), Johann Georg Hamann (1730-1788), illetve Friedrich Heinrich
Jacobi (1743-1819) is.

Liberalizmus

A liberalizmus, más néven szabadelvűség, a szabadságot jelentő liberty szó után alapvetően a személyes szabadságon és törvény
előtti egyenlőségen alapul, vagyis a szabad gondolatok széles spektrumát jelentő eszmerendszer, melyek közös vonása, hogy az
egyén szabadságát jelölik meg mint legfontosabb politikai célt. Gyökerei a 17–18. századra, a felvilágosodás idejére nyúlnak vissza.
Olyan korábbi alapvető elveket tagadott meg, mint az uralkodók isteni felhatalmazása, az öröklött kiváltságok, államvallás
és protekcionizmus.

Az először Adam Smith által megfogalmazott gazdasági liberalizmus támogatja a szabadpiacot és a szabad kereskedelmet,

klasszikusai hittek abban, hogy egy láthatatlan kéz spontán rendet alkot az eredendően széttartó egyéni szándékok és tettek
szövevényéből, s a sok egyéni érdek végeredményben a közjó növekedéséhez vezet, feltéve, hogy a minimális információ és
igazságszolgáltatás rendelkezésre áll mindenki számára, azaz senki sem lophat, vagy alkalmazhat kényszert másokkal szemben. A
gazdasági liberalizmus a magántulajdonon és az egyének által kötött szerződéseken alapul.

A kulturális liberalizmus az egyéni jogokra koncentrál, a lelkiismeret és az életmód szabadságára, köztük olyanokra mint a
szexuális szabadság, vallásszabadság, megismerés szabadsága, vagy azon alapelv, miszerint az állam ne hatoljon az egyén
magánéletébe.

34
15. Emberi és polgári jogok nyilatkozata, liberalizmus, felvilágosodás
A liberalizmus különböző formái nagyon különböző politikai megoldásokat kínálhatnak, de néhány dologban általában
egyetértenek, mint például a gondolkodás és szólás kiterjedt szabadságában, a jogállamban, a gondolatok szabad áramlásában,
a magántulajdonban, a szabadpiacban, a kormányzat átláthatóságában, és - más ideológiákkal együtt - a szabad választásokban. A
magyar nemzet polgárainak szabadságáért küzdő legnagyobb liberális hőseink: Kossuth Lajos és Deák Ferenc voltak.

Sok belső egyet nem értés is van a liberalizmuson belül, különösen amikor a gazdasági és a szociális szabadság ütközik. A klasszikus
liberalizmus hívei szerint az egyetlen igazi szabadság a kényszerektől való mentesség szabadsága. A liberalizmus minden formája a
szabadságot védi, csak éppen mást és mást értenek szabadság alatt.

35
16. Európai Unió bemutatása

Az egységes Európa gondolata már az újkor hajnalán felmerült, Nagy Szent Albert és Rotterdami Erasmus írásaiban, majd a XIX.
században Victor Hugo adott hangot ennek az elképzelésnek, elsősorban kulturális közösségre hivatkoztak érvelésükben. A XX.
században új lépést jelentett Richard Coudenhove-Calergi gróf elképzelése, melyet Páneurópa c. könyvében fejtett ki. Felhívta a
figyelmet arra, hogy a keleten megalakult Szovjetunió és az első világháborúból győztesen kikerült Egyesült Államok véget
vethetnek a világpolitika több száz évig tartó ˝európai˝ korszakának, ezért az európai országoknak minél hamarabb sokkal
szorosabb kapcsolatra kell lépniük egymással. A kor körülményei között, a gazdasági világválság, majd a totalitárius rendszerek
kialakulásával ez nem volt lehetséges. A második világháború pusztítása alatt a megszállás és fajgyűlölet elleni harc különleges
intenzitással kapcsolódott az európai szellemiség alapelveihez. Hollandiában, Lengyelországban, Norvégiában, Dániában, Svájcban
ellenállási mozgalmak alakultak, melyek az európai közösségre hivatkozva követelték a háború befejezését. Roosevelt elnök nem
támogatta ezeket az elképzeléseket, szerinte a jövendő békének nem garanciája újabb szövetségi rendszerek kiépítése.

Az Európai Unió intézményei és döntéshozatala:

1. Európai Tanács (Council of Europe) A legjelentősebb, legátfogóbb döntések, stratégiai határozatok ezen a fórumon születnek,
tagjai a tagállamok részéről a miniszterelnökök vagy köztársasági elnökök (Németországból a kancellár). A legfőbb
döntéshozó szerv. Elnökségét rotációs rendszerben az előző és a következő elnökkel együttműködve egy-egy tagállam adja,
félévente váltva egymást (jelenleg Luxemburg, 2005 második felében az Egyesült Királyság).
2. Miniszterek Tanácsa (korábbi nevén Európai Unió Tanácsa) A tagállamok kormányainak szakminiszterei ülnek össze az
intézményben, az Európai Parlamenttel különböző eljárások során együttműködve öntik végső formába a közösségi
politikákra vonatkozó jogszabályokat. Szavazás során a tagállamok lakosságuknak megfelelően súlyozott szavazással vesznek
részt. Összesen 345 szavazat van, ebből 12 szavazatot ér Magyarország voksolása. Székhelye Brüsszel.
3. Európai Bizottság (European Commission) Az Európai Unió végrehajtó szerve (gyakran titulálják az EU kormányának). A
közösség motorja, minden tagállamból egy szakembert delegálnak az intézménybe, a tagok azonban nem hazájuk érdekeit,
hanem közösségi szempontokat tartanak szem előtt, szaktárcák szerint dolgoznak. Jogszabályok javaslatait készítik elő, az
elfogadott jogszabályokat pedig végrehajtják. Jelenlegi elnöke a portugál Jose Manuel Durrao Barosso, Magyarország
delegáltja Kovács László, korábbi külügyminiszter, aki adópolitikával foglalkozik a Bizottság tagjaként. Korábbi biztosunk
Balás Péter volt, regionális politikával foglalkozott. Székhelye Brüsszel
4. Európai Parlament (European Parliament) A népképviselet elvét testesíti meg az intézményrendszerben, tagjai 1979 óta
közvetlen választással választják a tagállamok polgárai, 5 évenként. 732 tagja van, az egyes országok delegáltjainak számát
hazájuk népessége határozza meg, Magyarország 24 képviselőt delegál. A képviselők nem hazájuk, hanem pártjuk szerint
tömörülnek frakciókba. Legnagyobb frakciót a 2004-es választásokat követően az Európai Néppárt alakított
(Magyarországról a FIDESZ-MPSZ és az MDF delegál ide 13 képviselőt), második legnagyobb frakció az Európai
Szociáldemokrata Párt (MSZP 9 képviselőt küldött), végül az Európai Liberális Párt (SZDSZ 2 képviselővel van itt jelen).
Korábban komoly gondot jelentett az un. demokratikus deficit. A kifejezés azt jelzi, hogy az Európai Parlament aránytalanul
kis szerepet kapott a döntéshozatali eljárásban a Bizottság és a Tanács mellett. A Nizzai Szerződés, valamint az Európai
Alkotmány ezen a helyzeten változtat, szélesítve az Európai Parlament jogkörét, növelve az együttdöntési eljárások számát. A
plenáris üléseket a franciaországi Strasbourgban tartják, a bizottsági ülések Brüsszelben vannak.
5. Európai Központi Bank 1998. június 1. óta működik a Központi Bankok Európai Rendszerével együtt (utóbbi a tagállamok
nemzeti bankjait jelenti) Feladatai: Az euroövezet monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása, Devizaműveletek
végzése, Fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása, Székhelye Frankfurt
6. Európai Bíróság Székhelye Luxemburg. A közösségi joganyag betartását felügyeli, vitás jogi ügyeket orvosol intézmények,
vállalatok és intézmények, intézmények és állampolgárok között. Munkanyelve francia. Két fórumból áll: Felső Bíróság és a
fellebviteli fórum, az Európai Bíróság. Mindkét testületnek 25 tagja van, 6 éves mandátumra minden tagállam egy bírát küld
(Magyarországról az egykori brüsszeli nagykövet, Juhász Endre), a bírák felét 3 évenként cserélik.

36
16. Európai Unió bemutatása

7. Egyéb intézmények

 Európai Számvevőszék
 Régiók Bizottsága
 Gazdasági és Szociális Bizottság
 Európai Beruházási Bank

Az Európai Unió rövid története:

1. Európai szén és acélközösség (Montánunió): Konrad Adenauer, Robert Schumann és Jean Monnet kidolgozzák a Ruhr vidéki
szén és feldolgozási szupranacionális problémájának a megoldását. Megalakították a Montánuniót. Három szerződés
határozza meg a lehetőségeit. 1951-ben 50 éves hatállyal létrejön Párizsban az NSZK, Olaszország, Franciaország, Belgium,
Luxemburg és Hollandia részvételével az első ilyen együttműködés. A Nyugat–Európai Unió védelmi együttműködését írták
alá Rómában. A Montánunió tagjai felléptek az együttműködés bővítéséért.
2. Európai Gazdasági közösség: 1957. március 25-én Rómában aláírták az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) és az
Euratom létrehozásáról szóló szerződés.
3. Európai Beruházási Bank (1959 – European Investment Bank)
4. Európai Közösség: 1965-ben egyesítették a három közösség intézményrendszerét, az integráció az Európai Közösségek
elnevezést kapta és ezzel új korszakába lépett.
5. Nagy-Britannia, Dánia és Írország (Norvégia népszavazáson a csatlakozás ellen dönt)
6. Európai Tanács megalakulása (European Council, nem tévesztendő össze az Európa Tanáccsal [Council of Europe] ).
7. 1974-es kérelme alapján 1981-ben Görögország csatlakozott az EK-hoz.
8. Spanyolország és Portugália 1986
9. Egységes Európai Okmányt (Single European Act) 1986. A Bizottság döntéshozatali mechanizmusának egyszerűsítésével, a
Parlament jogkörének bővítésével, az Európai Tanács működésének intézményesítésével az Okmány jelentős reformot
jelentett, előkészítette a későbbi Maastrichti Szerződést.
10. Európai Megállapodások (elsőként Magyarországgal és Lengyelországgal), a Szovjetunió útód államaival partnerségi és
együttműködési megállapodások
11. 1993 végén rögzítették a koppenhágai kritériumokat (politikai kritériumok), melyeknek teljesítése lehetővé teszi a
csatlakozást.
12. Európai Unió: 1992. II. 07-én a hollandiai Maastrichtban írták alá azt a szerződést, mely az Európai Közösségeket Európai
Unióvá alakította és a 80-as évek során felmerült kérdések sokaságára választ adott
13. Európai Központi Bank 1999
14. Ausztria, Svédország és Finnország 1995 (Norvégia azonban ügydöntő népszavazás során ismét elvetette a csatlakozás
gondolatát.)
15. 15.  Schengeni egyezmény: 1985-ben írták alá és 1995-ben lépett életbe. A belső határok feloldását jelentette és a külső
határok szigorítását jelentette.

1. 1998. március 1-én csatlakozási tárgyalások az új tagjelölt államokkal (Magyarország)

2. Euró: 1999 (nemzetközi tranzakciók), 2002. kézpénz
3. Nizzai Szerződés 2000 kidolgozta a bővítéshez szükséges intézményi reformokat.
4. Koppenhága: 2002 10 tagjelölttel lezárják a csatlakozási tárgyalásokat.
5. Athén 2003 A szerződéseket a tagjelöltek kormányfői aláírták. 2004 május 1-én az Európai Unió Magyarország, Szlovákia,
Szlovénia, Lengyelország, Csehország, Málta, Ciprus, Lettország, Litvánia, Észtország felvétel 25 tagúra bővült.

37
16. Európai Unió bemutatása

A kibővült EU bürokratikus intézményrendszerének átfogó reformját dolgozta ki az Európai Konvent 2002-2003-ban. A Konvent
munkájának eredménye az Európai Alkotmány Tervezete, mely az Európai Parlament jogkörének további bővítésével, az Unió
demokratikusabbá, átláthatóbbá tételével, a külpolitikai együttműködés erősítésével (európai külügyminiszteri intézmény
létrehozása) minden eddiginél radikálisabb reformot hozna az európai integrációban. A 2004-es brüsszeli kormányközi
konferencia a tervezetet elfogadta, ratifikálása jelenleg is folyamatban van (a Magyar Országgyűlés 2004 decemberében ratifikálta).

Magyarország esélyei az Európai Unióban

Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja mára. De még nem az összes Uniós intézményhez csatlakozott. Az Euró-övezethez
való csatlakozásunk a gazdaság teljesítőképességétől függ. A schengeni egyezményhez még nem csatlakozhatott az ország. Itt arra
gondolok, hogy az Unió felé még mindig van határellenőrzés. Mivel az országnak vannak külső határai, ezeken azonban már
érvényesek a schengeni szigorított ellenőrzések. Ez hátrányos az ország számára, ugyanis így a határokon túli magyarságnak
nehezebb az anyaországba utazni. Gazdaságilag az ország jelenlegi helyzete elmaradottabb az Uniós átlagnál. Ez az ország
legnagyobb feladata. A gazdaság Uniós színvonal felé emelése. A mezőgazdaságban az Uniós piacra be kell törnie, mert különben
lemaradás lesz, ami a gazdaság hanyatlásához vezet.

38
17. Magyar ország választási rendszere

39
40
41
42
18. Az I. VHB kitörésének okai, új hadviselés menete

A HÁBORÚ KITÖRÉSE:
A XX. század elején Európában két, egymással szemben álló szövetségi rendszer jött létre: a Franciaországot,
Oroszországot és Nagy-Britanniát tömörítő antant és a Németországot, az Osztrák-Magyar Monarchiát valamint Olaszországot magába
foglalóhármas szövetség (más néven központi hatalmak).
A két hatalmi tömb között a legjelentősebb ellentét  a gyorsan fejlődő Németország és az ipari fejlődésben megtorpanó Nagy-Britannia, valamint a
leszakadó Franciaország között húzódott. Németország részt követelt a világhatalmat biztosító gyarmatokból, míg az ezeket uraló franciák és
angolok nem engedtek.
Az alapvető ellentéten túl a felek között számos érdekütközés mutatkozott: a franciákat évtizedek óta fűtötte a reváns, a visszavágás vágya a
németekkel szemben, vissza akarták szerezni Elzászt és Lotaringiát. Oroszország a Balkán felé akart előretörni, s ezzel veszélyeztette az Osztrák–
Magyar Monarchia biztonságát.
A Monarchia által korábban megszállt Bosznia–Hercegovina fővárosában, Szarajevóban egy Szerbiából átszökött szerb nacionalista, Gavrilo
Princip megölte a Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinándot. A Monarchia hadat üzent Szerbiának (1914. július 28.).A szövetségesi szerződések
értelmében néhány nap alatt szinte egész Európa hadban állt (az antant részéről: Oroszország, Franciaország és Nagy-Britannia, a központi
hatalmak részéről Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és rövidesen Törökország is). Kitört a világháború.

AZ ÁLLÓHÁBORÚ:

Európában már nemzedékek óta nem pusztított jelentős háború. A vezérkarok és az utca embere mindkét oldalon gyors győzelmet vártak. Az
utcákon lelkesen ünnepelték a háborút. Ám mindenki rosszul számított, s az emberek hangulata lassan megváltozott.
A katonáknak is csalódniuk kellett. Állóháború alakult ki.
Anémethadvezetés szerette volna kihasználni kezdeti fölényét, s elkerülni a kétfrontos háborút. Ezért azt a XX. század elején kidolgozott tervet
követte (Schliffen-terv), hogy Belgiumon át lerohanja Franciaországot, míg az oroszok előrenyomulását a Monarchia seregei feltartóztatják. Az
oroszok azonban a vártnál gyorsabban vonultak fel, így német erőket kellett átdobni keletre, s a franciák Párizstól 22 kilométerre megállították a
német csapatokat az ún. első marne-i csatában (1914. szeptember).
A következő években váltakozó sikerrel folyt a háború: hol az egyik, hol a másik fél törte át a frontot, de döntést egyikük sem tudott
kicsikarni.Mindkét tábor – az ellenfelek rovására tett ígéretekkel – újabb országok bevonásáva lpróbált előnyre szert tenni. 1915-ben Olaszország
– a Monarchia rovására megszerzett területek reményében – az antant, Bulgária – a Szerbiától megszerzendő területekért – a központi hatalmak
oldalán lépett be a háborúba.
Az eredmény csupán a frontvonal kisebb eltolódása volt, a záldozatok száma azonban mindkét oldalon meghaladta az egymillió főt. Nem sok sikert
hozott az antant számára Románia beléptetése a háborúba (1916), hiszen a románok gyorsan vereséget szenvedtek.

ÚJ VONÁSOK A HADVISELÉSBEN:

Tömegesen vetették be a korábban kifejlesztett nagy tűzerejű fegyvereket, például a géppuskát, s a kilométerek százain át futó frontvonalaknál
egymással farkasszemet néző hadosztályok irányítását is a hírközlés korábbi fellendülése tette lehetővé. A frontok áttörésének szándéka
megkövetelte, s a technika fejlődése – melyre a háború ösztönzőleg hatott – pedig lehetővé tette új fegyverek bevetését. A sok újítás közül a
repülőgépek, a páncélosok és a tengeralattjárók a háború második felében már jelentős szerepet játszottak, azonban a hadviselés jellegét majd csak
a második világháborúban alakították át mozgékonyabb hadviselést eredményezve. A repülőt kezdetben csak felderítésre használták, majd a
fedélzeti gépfegyverekkel légi csatákat vívtak, s bombázták egymás állásait. Az első világháborúban a hátországot még nem érintették a légierő
támadásai. Aharckocsit – az új találmány angol fedőneve volt a tank – az angolok vetették be először. A szembenálló felek új
fegyverként használták a gáztazonban a gyilkos fegyverrel szemben megtalálták a védekezés módját (gázálarc).
Miután a háború elhúzódott, a győzelem nemcsak a katonák közötti harc kimenetelétől függött,hanem az őket ellátó hátországok 
teljesítőképességétől is. A hadban álló országok egész nemzetgazdaságukat a háború szolgálatába állították, állami irányítással hadigazdálkodást
építettek ki. Ebben a versenyben a gyengébb gazdaságok egyre inkább kimerültek.

43
18. Az I. VHB kitörésének okai, új hadviselés menete
A háború menete
1914.
a) NYUGATI front
- a német vezetés a Schlieffen-tervnek megfelelően támadást indított Belgiumon át Franciaország ellen (1914. augusztus 3/4.)
- szeptember 3. a Marne folyónál francia ellentámadás
- szeptember 5-10. marne-i csata→állóháború alakul ki →összeomlott a német (és a francia) haditerv

b) KELETI front
- az orosz mozgósítás hamarabb befejeződött, mint azt a németek gondolták→csapatokat kellett átirányítani a keleti
frontra→többfrontos háború alakult ki
- augusztus 28-30. Tannenberg (Hindenburg tábornok győzelme
- szeptember 6-15. Mazuri tavak {1915. március 22. Przemysl ostroma az oroszok bekerítették a várat+feladásra kényszerítették}

c) Balkáni front
- Osztrák-Magyar Monarchiának nem sikerül lerohannia Szerbiát→állóháború
- 1914. október 29. Törökország belépett a háborúba a központi hatalmak oldalán

d) „Versenyfutás a tengerhez”
- 1914. ősz nyugati front
- a szembenálló felek beásták magukat
- 1914. november Anglia tengeri blokád alá vonja Németországot
- 1914. november 1. német flotta veresége
- Helgolandszk.

állóháború: kialakult frontvonal mentén hosszabb ideig áttörést nem eredményező hadműveletek, melyek többnyire az erőviszonyok
kiegyenlítettségéből adódnak. Az állóháború során a hadviselő felek hosszú távra, erősen kiépített védelmi rendszerei állnak
szemben egymással.

- 1915-1916-os év a felőrlő küzdelmek jegyében zajlott

- 1915. május 23. Olaszország belépett a háborúba az antant oldalán
• Franciaország és Nagy-Britannia győzelem esetére neki ígérte Dél-Tirolt, Triesztet, Isztriai-fsz., Dalmáciát és Albánia egy
részét
- 1915 nyara
• az OMM csapatai visszaszorították az orosz erőket {1915. május Gorlicei áttörés}
• Isonzo-menti harcok→az OMM csapatai megállították az olasz támadást (1915. június 23 – július 7.; „doberdói harctér”)
- 1915. szeptember 14. Bulgária a központi hatalmak oldalán belép a háborúba
• az OMM közösen elfoglalták Szerbiát, Montenegrót, Albániát
- 1915. október Görögország belép a háborúba az antant oldalán
• a szerbek megsegítése
• francia+brit csapatok partraszállása
- a nyugati fronton eldöntetlen a harc→mindkét részről bevetették a harci gázt

44
18. Az I. VHB kitörésének okai, új hadviselés menete
a) „Verduni vérszivattyú”
- 1915. központi hatalmak katonai fölénye →a német vezérkar úgy vélekedett, hogy Oroszország hosszabb ideig nem tudja
összeszedni magát→győzni lehet a nyugati fronton
- 1916. február 21. a németek ostrom alá vették Verdun erődjét {gyors sikerre számítottak}
• hosszú, elkeseredett küzdelem december közepéig=verduni vérszivattyú {kb. 1 millió katona; 550 ezer francia+450 ezer
német}

b) Összehangolt antant támadás

- 1916. június orosz haderő váratlan támadása (áttöri az OMM frontot)
- 1916. augusztus Románia csatlakozott az antanthoz
• bukaresti titkos szerződés=határait a Tiszáig tolhatja
• Románia betört Erdélybe - 1916. június brit erők támadása a Somme-folyónál
• „gépek csatája” {novemberig tartott→1 millió katona→német haderő kivédte}
- 1916. december 6. német+OMM katonák visszaverték a románokat Erdélyből+elfoglalták Bukarestet
- 1916. (nov. 21.) meghal Ferenc József
• utódja IV. Károly (1916. dec. 30. IV. Károly megkoronázása)
- IV. Károly békére törekedett
• 1916. dec. békeajánlat→az antant visszautasítja
• 1917. febr-márc. újabb békekísérlet→meghiúsul.
- 1917. január a német hadvezetés az antant tengeren történő utánpótlásának megakadályozására korlátlan tengeralattjáró háborút
hirdetett
• USA hajói estek áldozatul
- 1917. április USA hadba lép az antant oldalán
• hadianyag+2 millió katona
- 1917 elejére az orosz társadalom kimerült→kitört a februári orosz forradalom
• a cár lemondott
• Oroszországot köztársasággá nyilvánították
• fegyverszünet a központi hatalmakkal, béketárgyalások kezdete
- 1918. március3. Oroszország aláírja a háborút lezáró békét
- 1918. január 8. Wilson, amerikai elnök meghirdette az USA 14 pontból álló békejavaslatát
• a háborús kormányok mindenáron győzni akartak, hogy a feltételeket diktálhassák
- 1918. a német vezérkar döntő győzelmet akart a nyugati fronton a támadások összeomlottak - 1918. augusztus 8. Amiens=a
német sereg fekete napja
• elsöpörték a német arcvonalat
- 1918 nyara antant támadás a balkáni fronton {Louis Franceht d’Esperey}
• Bulgária fegyverszünetet kér (szeptember 29.)
• Törökország elfogadta a feltétel nélküli fegyverletételt (október 30.)
- 1918. október 27. OMM fegyverszünetet kér
- 1918. november 3. OMM aláírja a fegyverszünetet Padovában
- 1918. október 6. Németország fegyverszüneti kérelemmel fordul Wilsonhoz
- 1918. november 11. Németország aláírja a fegyverszünetet a Compiegne-i erdőben
• vesztes országokban forradalmak törtek ki a háborús kormányok megdöntésére

45
19. A II. VHB: Magyar ország belépése
Az I. világháborút lezáró Párizs környéki békék a wilsoni elveket semmibe véve húzták meg Magyarország határait, így több millió
magyar került egyik napról a másikra a határ másik oldalára. Az új határok Magyarország számára gazdaságilag is kedvezőtlenek
voltak, hiszen az eddig kialakult ipar rendszere felborult. A monarchiát átjáró vasútvonal nagy része határon túlra került, és sok
iparvidék, ipari központ (pl. Temesvár, Kolozsvár, Fiume, Pozsony stb.) is kikerült a magyar kézből. A magyarok határon túli
elnyomása miatt sokan menekültek át csonka-Magyarországra. Az ipar nehéz helyzete, a háború utáni gazdasági problémák, és a
kevés munkahely mind a lakosság megélhetési gondjait eredményezték, majd később a gazdasági világváltság is hasonló
következményekkel járt.

A Horthy-korszak államának vezéreszméje, a keresztény-nemzeti kurzus a forradalmak elutasítását hangsúlyozva jött létre. Emiatt
nemcsak konzervatív volt, de antiliberális is, s ez a korszak végére a szélsõjobboldali radikalizmusnak is bázisa lett. Ez az uralkodó
ideológia ugyanakkor erősen historizáló is volt. A kor legmeghatározóbb törekvése a revizionizmus, azaz a trianoni határok
felülvizsgálata. A másik törekvés az integrizmus, amely a történelmi Magyarország visszaállítását követelte.

Ezeken az alapokon nyugszik Horthy háború utáni rendszere, melybe a Bethlen-kormányzat konszolidációt hozott. Látta, hogy a
nagyhatalmak nem hajlandók engedni, így megkezdte a kisantanttal való tárgyalásokat.

Nyilvánvalóvá vált, hogy a revizionizmus végbeviteléhez támogatókat kell szerezni, de ilyet csak a központi hatalmak közt lehet
találni, akik maguk is területeket vesztettek. Így került Magyarország kényszerpályára, szövetkezett a vesztesekkel (Németország,
Olaszország, Japán, Bulgária, Románia (ellentétes törekvések – Romániától a SZU. vette el Moldvai területeit)). Megkezdődött a
jobbratolódás: Gömbösi politikája, a zsidótörvények, és végül az első és a második bécsi döntés, amely alapján MO. megkapta a
Kárpátaljai, Felvidéki területeket, valamint Erdélyt. Megindult a fegyverkezés: Darányi Győri programja.

1941 márciusának elején a németek hozzákezdtek a görögországi hadjárat előkészítéséhez, és általában a Balkán biztosításához.
Ennek érdekében Bulgáriát és Jugoszláviát csatlakoztatták a háromhatalmi szerződéshez. Azonban Jugoszláviában olyan
felháborodást vált ki a csatlakozás, hogy megdöntötték a kormányt, s az új vezetés nem ismerte el a szerződést. Hitlernek tehát
nemcsak a görög, de a jugoszláv ellenállást is fel kellett számolnia. Ekkor üzent Horthynak, hogy Magyarország engedje át a
felvonuló német csapatokat, és vegyen részt a Jugoszlávia elleni hadjáratban, cserébe elismeri a magyar vezetés délvidéki területi
igényeit. Valamint a náci vezetésnek szüksége volt a magyar hadseregre, és a románoknak is felajánlották Erdélyt, ha a magyarok
nem működnének közre.

Magyarország háborúba sodródása

Horthy igent mondott Hitler ajánlatára, Teleki azonban világosan látta, hogy e lépéssel Magyarország a náci birodalom csatlósává
válik. Balsejtelmeit növelte a londoni nagykövet jelentése, miszerint Nagy-Britannia – Magyarország részvétele esetére – kilátásba
helyezte maga és szövetségesei hadüzenetét is. Ezzel összeomlott Teleki fegyveres semlegességi koncepciója, mely az ország egyetlen
kiútja lehetett volna. A miniszterelnök 1941. április 3-ára virradó éjjel meghalt, máig vitatott, hogy öngyilkos lett-e, vagy politikai
gyilkosság áldozata lett-e. A magyar vezetés megvárta amíg Horvátország kikiáltotta függetlenségét (április 10), s csak másnap
indította el haderejét a "volt" Jugoszláviához tartozó egykori magyar területek visszafoglalására. Ennek során birtokba vette Bácskát,
a baranyai háromszöget és a Mura-vidéket, több mint 1 millió lakosával együtt, aminek csak 40 %-a volt magyar. A német haderő
hetek alatt lerohanta Jugoszláviát és Görögországot, ráadásul egy mintaszerűen végrehajtott ejtőernyős támadással elfoglalta
Angoloktól Kréta szigetét is.

46
19. A II. VHB: Magyar ország belépése
Magyarország hadba lépése

Teleki Pál halála után Bárdossy László lett a miniszterelnök. A tekintélyes politikusok közül csupán Bethlen István, és szűkebb köre
képviselte azt az álláspontot, hogy Magyarországnak kívül kell maradnia a háborún. A többség a német sikerek bűvöletében
tényként könyvelte el, hogy az elkövetkező korszakban a Német Birodalom lesz a térségünk meghatározó ereje. Nem lehet tehát
elvesztegetni a németek jóindulatát, s szomszédinkhoz hasonlóan rész kell vennünk néhány hónapos háborúba. Kapóra jött Kassa
feltételezett Szovjet bombázása (mely akár német vagy román is lehetett), mire Bárdossy László miniszterelnök bejelentette a
parlamentben, hogy Magyarország és a Szovjetunió között beállt a hadiállapot. Június 1-jén a magyar haderő 45 ezer katonájával
megindította támadását. Magyarország hadviselő féllé vált a németek oldalán. 1941. december 7-én a brit kormány ultimátumát
követően beállt a hadiállapot Magyarország és Nagy-Britannia közt. December 12-én Bárdossy miniszterelnök hadat üzent USA-
nak.

Küzdelem a demokráciáért a II. világháború után:

-1944. december 2-án Szegeden megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, amely december 21-re összehívta az Ideiglenes

Nemzetgyűlést Debrecenbe.

-A Nemzetgyűlés határozatai:

 Létrehozta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt Dálnoki Miklós Béla vezetésével

 Kilépett a németek melletti háborúból és hadat üzent Németországnak (de: a Dunántúlon harcoló magyar katonák továbbra is a németek oldalán
maradtak!)
 Földreformot hirdetett és megkezdte a földosztást (1945. március, Nagy Imre)

-Április 13-án véget értek a hadműveletek Magyarország területén.

- Az ország lakósságának a SZEB utasítására Igazoló Bizottságok előtt kellett tisztáznia magát (háborús bűnösök felkutatása).

-1945. november 4-én Nemzetgyűlési választásokat tartottak, melyet az FKGP nyert meg 57%-al, de a SZU nyomására négy párti koalíciós
kormány alakult Tildy Zoltán (FKGP) vezetésével.

-1946. február 1.-én kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Elnöke Tildy Zoltán lett, ezért Nagy Ferenc (FKGP) lett a miniszterelnök. A kormány
legfontosabb intézkedései:

 Lakosságcsere egyezmény Csehszlovákiával
 Baloldali Blokk megalakulása. Célja: a jobboldali pártok kiszorítása
 Államosítások megkezdése (szénbányák, nagyüzemek)
 Infláció felszámolása: 1946. augusztus 1.-én a Pengőt felváltotta a Forint.

-1947. február 10-én Magyarország Párizsban aláírta a háborút lezáró békeszerződést:

 Visszaállították az 1938 előtti határokat

 A pozsonyi hídfő Csehszlovákiához került
 Háborús jóvátételt kellett fizetni + egyéb korlátozásokat érvényesítettek.

- A békeszerződés aláírása után szovjet forgatókönyv alapján megkezdődött a Magyar Kommunista Párttal (MKP) szövetséges pártok kiszorítása a
hatalomból. Cél: szovjet mintájú egy párt rendszer létrehozása. Lépései:

47
19. A II. VHB: Magyar ország belépése

 A kisgazda vezetők eltávolítása a hatalomból:

o Kovács Béla letartóztatása,
o Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatása.

Az új kormány vezetője Dinnyés Lajos lett.

 3 éves terv elindítása (szovjet mintára).

 Újabb államosítások (bankok)
 Országgyűlési („kékcédulás”) választások

- 1948-ig megtörtént az összes politikai párt kiszorítása és megsemmisítése („szalámi taktika”). 1948júniusában megalakult a Magyar Dolgozók
Pártja (MDP) a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesülésével. Ezzel létrejött az egypártrendszer Magyarországon. Intézkedések:

 Újabb államosítások: iskolák és üzemek

 ÁVH (Államvédelmi Hatóság) megalapítása
 Dobi István kormányának megalakulása
 Egyházellenes perek (Mindszenty József letartóztatása)

48
20. ’56-os forradalom célja, okai, fejleményei, követelések

A magyar forradalom közvetlen előzményei

Magyarországon azonban 1956 őszén az események nem a békés megoldás felé haladtak. 1956 október 16-án Szegeden párttól független ifjúsági szervezet alakult,

a MEFESZ (Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége)! Alig egy héttel később pedig 1956 október 22-én a budapesti  műegyetemen 16 pontos követelés

készült a legfontosabb követelésekről, mint a szovjet hadsereg kivonulása, Nagy Imre kormányfői kinevezése, többpárti szabad választások megtartása,

szabadságjogok biztosítása, a magyar nemzeti szimbólumok szabad használata, Rákosi bíróság elé rendelése, és a bérek rendezése. A MEFESZ –hez más egyetemek is

csatlakoztak: Pécsen, Miskolcon, és Sopronban! Az egyetemisták október 22-én, a Budapesti Műszaki Egyetem nagygyűlésén fontos döntésre jutottak: másnap a

lengyel eseményekre reagálva, szimpátiatüntetést fognak tartani a lengyel-magyar barátságot jelképez ő Bem József szobor környékén. (A döntés idején, október 22-

én még nem lehetett tudni, hogy Lengyelországban a szovjet tankok valóban támadásba lendülnek e majd a tüntetők ellen, vagy esetleg békés megoldás fog születni.)

A forradalom és szabadságharc kirobbanása

A forradalom és szabadságharc 1956 október 23-án kezdődött! A pártvezetés ugyan hosszú vita után végül engedélyezte a lengyel szimpátiatüntetést, ám elkéstek az

engedményekkel. A nagy napon három fontos forradalmi központ alakult ki. Az első maga a Bem tér volt, ugyanis a diákok a Műegyetemtől a Duna parton vonultak

oda, egyre növekvő számú tömeggé gyarapodva. Másik csoport előbb a Petőfi szobornál meghallgatta Sinkovits Imre szavalatát, a Nemzeti dalt, illetve a

forradalom 16 pontos követelés listáját, majd ezt követően vonultak a Bem térre. Itt megszületett a forradalom jelképe, a közepén lyukas nemzeti zászló, melyb ől

kivágták a népre erőltetett és történelmünktől idegen kommunista címert. A téren a tömeg meghallgatta az írók kiáltványát is, Veres Péter tolmácsolásában, aki az

Írószövetség nevében mondta el azt. Innen a közben már 200 ezer főre duzzadt tömeg a Parlament elé ment, és Nagy Imre megjelenését követelte.

Miért Nagy Imre vezetését akarta a tömeg?

Nagy Imre még 1953 júliusa és 1955 márciusa közti miniszterelnöksége idején bizonyította reformjaival, hogy a demokrácia híve, aki bár abban az id őben még a

pártállam keretei közt, de akkor is a nép érdekében dolgozva, javítani akart a lakosság helyzetén. Sztálin 1953 márciusi halála után Nyikita Hruscsov - az új szovjet

pártfőtitkár  - változásokat akart. Egy új típusú, engedékenyebb, központilag kevésbé uralt gazdaságpolitika kísérleteként engedélyezte Magyarországon, hogy a

gazdasági változásokat akaró Nagy Imre legyen a miniszterelnök. Tehát 1953 júliusa és 1955 márciusa közt Nagy Imre vezetésével új kormányprogram próbálta

helyrehozni a gazdaságot. A program szerint: Mérsékelni kell az ipari termelést és reáljövedelmet , a mezőgazdasági termelést és a beruházásokat pedig növelni.

Nagy Imre 1953 nyarán leállította az erőszakos téeszesítéseket, a hadsereg és a nehézipar erőltetett támogatása helyett a könnyűipart és a kisipart kezdte segíteni.

Emellett politikailag is enyhített az elnyomó rendszeren: ÁVH -t visszaszorította, és felfüggesztette a koncepciós pereket. Azonban a világpolitikai változások

leállították Nagy Imre reformjait. 1955 május 9 -én a NATO felvette soraiba az NSZK -t, ami miatt a hidegháború kiélez ődött, és Hruscsov viszakozott a gazdasági

nyitástól. Azonnal leállította Magyarországon a reformokat, és Rákosi leváltotta Nagy Imrét.

1956 október 23-án délután 18 órakor tartott rövid beszéde, mely „elvtársak” megszólítással kezd ődött – és így füttyszó és tiltakozó kiabálás közepette indult – az

1953-as programjáról szólt, ám ezúttal a tömeg már sokkal többet várt és akart ennél. Bár Nagy Imre els ő nyilvános szereplése 1956 október 23-án csalódottságot

keltett, az emberek érezték, van már olyan ember a parlamentben aki idővel a forradalom élére állva sikerre viheti az átalakulást.

49
20. ’56-os forradalom célja, okai, fejleményei, követelések

A kinyomtatott 16 pont

1. Vonják ki a szovjet csapatokat ! (Ezt kiáltozták hozzá:"Ruszkik haza!")

2. Új, alulról kiinduló választások legyenek az MDP-ben! Válasszanak új KV-t (Központi Vezetőséget), hívják össze a
pártkongresszust!
3. Nagy Imre alakítson kormányt, a sztálinista-rákosista bűnösöket váltsák le!
4. Nyilvános tárgyalást Farkas Mihály és társai ügyében! Vonják felelősségre Rákosit!
5. Általános, egyenlő, titkos választásokat, több pártot, új nemzetgyűlést, sztrájkjogot!
6. Vizsgálják fölül a magyar–szovjet, illetve a magyar-jugoszláv kapcsolatokat a kölcsönös be nem avatkozás jegyében!
7. Szakemberek bevonásával szervezzék át a gazdasági életet, a hazai adottságok és a nép létérdekei alapján!
8. Hozzák nyilvánosságra a külkereskedelmi szerződéseket (a magyar közvélemény nem tud semmiről), a jóvátétel tényleges
adatait, adjanak tájékoztatást a magyar uránról! (az 1947. április 10-ei párizsi békében foglalt jóvátétel tízszeresét
rabolták el!)
9. Vegyék teljes revízió alá az ipari normákat, vizsgálják ki a bérköveteléseket, állapítsák meg a munkás létminimumot!
10. Fektessék új alapokra a beszolgáltatás rendszerét, az egyénileg vállalkozók kapjanak a TSZCS-kkel egyenrangú támogatást!
11. Független bíróság vizsgálja felül az összes politikai gazdasági pert, bocsássák szabadon az ártatlanul elítélteket, szállítsák
haza a SZU-ba (Szovjetunió) hurcolt foglyokat!
12. Teljes vélemény- és szólásszabadságot, szabad rádiót, MEFESZ újságot! Ismerhesse meg mindenki saját káderadatát!
13. Távolítsák el a Sztálin-szobrot! Helyére 1848–49-es emlékmű kerüljön!
14. Új, nemzeti jellegű címert! A katonáknak új, a magyar hagyományoknak megfelelő egyenruhát! Március 15.
legyen nemzeti ünnep, október 6. nemzeti gyászünnep és tanítási szünet!
15. Szolidaritást a lengyel néppel!
16. Október 27-én üljön össze egy országos diákkonferencia, ahol megvitatják a követeléseket!

A fegyveres felkelés sikere és a tűzszünet kihirdetése

A fegyveres felkelés sikere és gyors terjedése, Gerő és Hegedüs bukása, a szovjet csapatok, a párt-keményvonalasok–ÁVH-sok intézkedéseinek
kudarca a felkelés erőszakos leverésére, a magyar hadsereg bevethetetlensége meglepte és először összezavarta a politikai vezetés tagjait. A vitából
a politikai rendezést támogató Nagy Imre és hívei kerültek ki győztesen, és hosszú vitában többséget kapott az álláspont, hogy ismerjék el, hogy a
fegyveres harc ellenére nem ellenforradalomról, hanem a szocializmus mellett álló népfelkelésről van szó. A helyzetet látva a szovjet vezetés is
Nagy Imréék mögé állt, próbálva még egy esélyt adni a válság újabb fegyveres beavatkozás nélküli megoldására (miközben ezzel párhuzamosan
vidéken folytatták a lépéseket katonai jelenlétük megerősítésére).

Október 27-én délelőtt Nagy Imre átalakította kormányát, amelyben az MDP reformkommunista tagjai mellett helyet kapott a Kisgazdapárt két
volt vezetője, Tildy Zoltán és Kovács Béla is. Az új kormány elhatározta az azonnali tűzszünet kihirdetését és az utcákon harcoló forradalmi
tömegek követeléseinek megfelelően a gyökeres politikai irányváltást. Éjszaka Nagy és Kádár a szovjet nagykövetségen hosszan tárgyalt
Mikojannal és Szuszlovval, akik támogatták a politikai vezetés átalakítását, és hogy a tűzszünet érdekében kivonják a szovjet harckocsikat a
fővárosból. Nagy Imre erőteljes fellépése nyomán végül az MDP politikai bizottságának ülése is jóváhagyta a kormány döntéseit a tűzszünetről, az
események forradalomként való értelmezéséről és a felkelők követeléseinek részleges elfogadásáról. A tűzszünet kihirdetését követően
rádióközleményben felszólították a fiatalokat, hogy csatlakozzanak a szerveződő új forradalmi karhatalomhoz. A rádióban a fegyveres felkelőkről
ekkor is mint a rendőrség és a baráti szovjet hadsereg segítségével lefegyverzendő ellenséges csoportokról beszéltek.

50