Tökéletes versenyző piac- Önszabályozó mechanizmus- Pareto- optimális allokáció

Az erőforrások elosztása tc piacon a leghatékonyabb!

Piaci elégtelenség:

Piaci elgétleneség (tökéletlenség): a szabályozatlan, tisztán piaci mechanizmusok által eredményezett

tényező allokáció eltér a társadalmilag optimálisnak tekintett erőforrás-felhasználástól.

Társadalmi határhaszon (MSB): egy termék vagy szolgáltatás pótlólagos egységének előállitásával
járó összes hasznosságváltozás
Társadalmi határkötlség: (MSC): egy termék vagy szolgáltatás pótlólagos egységének előállitása miatt
felmerülö összes költséget jelenti.

Egy termelési tényező felhasználása társadalmilag optimális, ha az utolsó egységnek a

felhasználásával nyert termék előállitásából, foghyasztásból nyerhető társadalmi határhaszon éppen
megegyek a tényező alternativ társadalmi határköltségével.

Külsö gazdasági hatások (externáliák):

Externália: egy gazdasági szereplő tevékenysége piaci ellentételezés nélkül befolyásolja egy másik
szereplő helyzetét.

Externális forrás: tranzakció

Externália tárgya: tranzakcióval érintett tevékenység
3 szereplő
Egy külsö szereplő
Jóléti függvénye módósul
Nem szándékolt
Ellentételezés nélküli
A hatás lehet pozitiv és negativ, fogyasztói és termelői

Externáliák hatása:

(külsö érintett, társadalmi msb, szerződő fél)

Externáliák csoportosítása:

(Fogyasztói, termelői, pozitiv, negativ,)

Negtaiv externália:

Többlet termelés által megnövekedett társadalmi

hasznosság
Megnüvekedett termelés többlet-költsége (zöld)
Társadalmi(jólét) vesztesége (kék)

Pozitiv externáliák:

Társadalmi veszteség (kék)

Jóléti veszteség:

Externália – Kompetitiv piac – piaci optimum (MU=MC) -

Nem lehet pareto-hatékony – externália internalizálása
1.forrás + szubvenció
2.mérték – adóztatás

Az externáliák társadalmilag optimális szintje:

 A keresleti függvény az x tengellyen párhuzamos
(Tiszta verseny), az ár adottság.
Amennyiben az árból kivonjuk az egyéni termelő
határköltségét, akkor megakpjuk a veresengő
termelő szennyező tevékenységének határhasznát,
ezt jelöle az MNPB görbe
Az MNPB görbe azt mutatja meg, hogy a termelő
számára a szennyező tevékenységének egy
egységgel történő bövitése mekkora plusz hasznot
biztosit. Ez a haszon akkor a legnagyobb, ha Qm
nagyságú a termelés. Az MNPB alatti terület
megegyezik a termelő profitjával. Ez a tiszta haszna.
A MEC görbe pedig a szennyező tevékenység következtében a társadalomnál keletkeztetett
externális határköltséget mutatja.
Q*-nál kisebb gazadasági aktivitás esetén a termelői hasznok magasabbak a társadalmi károknál
B: Az externális gazdaságilag optimális nagysága
A+B: a tiszta magánhaszon társadalmi optimuma
A társadalmi tiszta haszon maximuma
C+D: Az externália azon része, amit el kell kerülni
C: a tiszta magánhaszonnak az a része amit a társadalom nem ismer el
Q* :A gazadási tevékenység társadalmilag optimális szintje
Qm: A gazdasági tevékenység azon szintje, amely mellett a maximális a magánhaszon

Externáliák internalizálása – Pigou-i adó:

Externália- kormányzati beavatkozás – a természeti környezet legyen olyan termelési tényező, mint a
munka és a tőke – adóztatás – szennyező tevékenységekre kivetett t* nagyságú adó

Pigou szerint ha t* az a nagyságú adó amit a szennyező tevékenység egységére vetnek ki , akkor a
gazdasági szereplők, vállalatokat ez abban az irányban fogja befolyásolni piaci viselkedésük és
döntéseik tekintetében hogy termelésüket qm termelési volumenről Q* szintre csökkentsék.
A termelő adóval csökkentett határhaszna Q* termelési volumenél nulla, ezután negativ tehát az
ennék nagyobb gazdasági akticitást a társadalom már nem ismeri el hasznosnak, a tevékenységhez
kapcsolódó szennyezés miatt sem.
Az adó optimális nagysága az optimális szennyezési szint externális határköltségével egyezik meg

Pigou-i adó kritikája:

A modell tiszta verseny feltéelez, ami a válóságban nem létezik.

A modell feltételezni hogy egységnyi termelés egységnyi szennyezéssel jár, ezért ahhoz , hogy azu
egyensúly létrejöjjön, elegendő, ha a termelést adóztatják meg, Az adott termékféleség termelése a
felhasznált nyeranyagoktól az alkalmazott technológiától , a környezetvédelemi megoldásoktól
függően különbözö szennyezés kibocsátással járhat.
A termelésre kivetett adót azonban nem alkalmas arra, hogy ösztönözze a kisebb
környezetszennyezéssel járó megoldások elterjedését. Ezért érdemes az adót nem a termelésre,
hanem a szennyezésre kivetni, ekkora azonban a szennyezés nagyságát mérni kell, ami a költségessé
teszi a lebonyolitást, illetve nem biztos, hogy a kár teljes mértéke meghatározó.
Az adó negysága, amit az optimális volumenü kibocsátásához tartozó externális határköltség
nagysága határoz meg sokszorosan meghaladhatja az adott termékféleség termelésének
határköltségét. Például a dohánytermékek pihou-i adója 3000% körül lenne ideális.
Coase tétel:

Nincs szükség állami beavatkozásra – a piaic magától eléri a társadalmioptimumot, ha a tuljadonosok

meghatározottak – alku útját a rendszer eléri a társadalmi optimumot.

HA a fafeldolgozó a szállodás tulajdonában van:

Megakadályozhatja a vizszennyezést. De amig a MNPG(fafeldolgozó) nagyobb mint a MEC(szálloda)
addig a fafeldolgozó megtéritheti a szálloda kiesp bevételét.
Ha a fafeldolgozó a tulajdonos: Joga van szennyezni, maximális profitra törekszik. A szálloda ajánlja
fel hogy megtériti a kevesebb szennyezés miatti kieső hasznot addig amig MNPG(fafeldolgozó) kisebb
mint MEC(szálloda)

Coase-tétel kritikája:
Az alku sohasem kétszereplős, minden érdekelt bevonása a vitába irreális
Az elmélet csak egyértelmü és érvényesithető tulajdonjogok és zérus tranzakciók költségek mellett
érvényes
A természeti károk nem megfizethetők (Biodiverzitás)
A szennyezés évtizedekig hat, ezért a károk nem felbecsülhetőek.
A kárbecsléshez információ szükséges, aminek szintén költsége van.
A jövő nemzedékek érdekelt ki képviselő az alkuban?
Ha túl magasak a lebonyolitása költségek, sor nem kerül az alkura
Ha a felek valamelyike nem hajlandó az alkura, akkor átháritjáka felelősséget a társadalomra.

Externáliák internalizálása:

Felek önkéntes megállapodása

Kényszerü kártalanitás (birósági köztemüködés)
Adminisztrativ intézkedések (hatósági előirások)

(Jogi szabályozás hatása)

(Adóztatás hatása)

(Szubvenció hatása)

Szennyezési jogok:

Szennyezési jogok piaca:

A piaci- és normativ szabályozást kapcsolja egybe.
Az egyes szennyező anyagokra meghatározzák az összkibocsátás országosan megengedhető
mennyiségét.
Az összkibocsátást részekre osztják, és a részmennyiségeket, mint szennyetzési jogokat az egyes
kibocsátóknak kiutalják, vagy eladják
A szennyezési jogokat az állam a környezeti állapot javitása céljából meghatározott időközönként
leértékeli(csökkenti). (Az állam maga is vehet szennyezési jogot, igy csökkentve a szennyezési
mértéket.)
A megszerzett szennyezési jogok átadhatók, kölcsönözhetők, eladhatók.
Emissziócsökkentési jóváirások
A norma alatt szennyező vállalatok többletteljesitményét ismeri el jóváirások formájában azért, hogy
ne csak a norma által előirt határig, hanem azon túl és érdekelt legyen a vállakozó emissziója
csökkenteni. A jóváirások ugyanabban a régióban eladhatók, nérbeadhatók, vagy tartalékolhatók.
Jóváirsát ,,szennyezésijogot” az vesz akinek a szennyezéstisztitása drágább lenne, akinek pedig
szennyezéscsökkentés olcsóbb az a norma felül tisztit. A termelők igy érdekelt a
szennyezéscsökkentésében és a szennyezéscsökkentő technológiák feljesztésében.