1.

tétel
A) ISMERTESSE A TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉS, A KOMPENZÁCIÓS RENDSZER ÉS
AZ EMBERI ERŐFORRÁS FEJLESZTÉS ÖSSZEFÜGGÉSEIT!

A termelő folyamatok feltételei, tényezői a termelés során mennyiségileg és minőségileg is

átalakulnak, új alakot öltenek és új funkciójuk alakul ki. Fő színtere a vállalat, amely a termelés
tényezőit, mint inputokat változtatja outputokká. A vállalatok tranzakciója akkor eredményes, ha adott
időszakban inputjainak értékét meghaladja az outputjainak értéke. Piacgazdaságban ez azt jelenti,
hogy a vállalkozás célja szükségletek kielégítése nyereséges termeléssel. Ilyen termelési tényező a
munka: amely a munkaerő kifejtése, az ember fizikai és szellemi képességeinek összessége, amelyet a
termelési, gazdasági tevékenysége során felhasznál.

Már a korai közgazdasági gondolkodásban és a gazdasági életben felismerték, hogy az emberi

tudásnak gazdasági értelemben értéke van. Emiatt fontos szerepe van a HR-nek egy vállalkozás
életében, hiszen az emberekkel, mint a szervezet alapvető (stratégiai) erőforrásával foglalkozik. Célja
az emberi erőforrás hatékony felhasználása a szervezeti és az egyéni célok magas szintű
megvalósítása érdekében. Az emberi erőforrás menedzsment nagy hangsúlyt helyez a
kommunikációra, a szervezeti kultúra tudatos alakítására, az alkalmazottak bevonására és
elkötelezettségük fokozására, a feladatokkal való azonosulásuk kialakítására, hiszen a szervezet és az
egyén céljainak harmóniája esetén várható el a legmagasabb teljesítmény. Szervezeti szinten például
munkakörelemzés, képzés, egyéni szinten pedig a teljesítményértékelés, karriermenedzsment
támogatja a hatékonyságot.

TERÜLETEI:

 Emberi erőforrások tervezése

 A munkakörök elemzése, kialakítása és értékelése (szervezetfejlesztés)
 Toborzás és kiválasztás
 Teljesítményértékelés
 Munkaerő fejlesztés, karriertervezés,
 Bérezés, jutalmazás (kompenzáció)
 Fegyelem, kilépés
 Munkaügyi kapcsolatok

A teljesítmény menedzsment fontos része a HR-nek. Eszközként szolgál a teljesítmény tervezésére,

támogatására, értékelésére és növelésére. Ugyanakkor több, mint a teljesítmény értékelése. Kiváló
lehetőség arra, hogy a vezető és a beosztottja visszajelzést adjanak egymásnak az eltelt időszakról, az
együttműködésükkel való elégedettségről, a munkavállaló motivációjáról, a szükséges fejlesztési
lehetőségekről is.

A teljesítményértékelés bevezetésének célja a szervezeti és egyéni célok összehangolása, mely

lehetővé teszi a munkavállalók motiválását, személyes közreműködést biztosít a szervezeti célok
elérése érdekében.

A teljesítményértékelés a munkavállalók írásbeli értékelése, melyet szisztematikusan és szabályos

időközönként hajtanak végre, egy rendszerbe foglalt formális folyamat.

Olyan folyamat, amelynek során az egyén munkáját megfigyelik, felmérik, rögzítik, jelentést
készítenek róla és megvitatják azzal a céllal, hogy valamilyen módon javítsanak az elvégzett munka
minőségén és mennyiségén, valamint fenntartsák vagy növeljék az egyén munkavégzésből származó
megelégedettségét.

TELJESÍTMÉNY(ÉRTÉKELÉS) MENEDZSMENT FOLYAMATA:

1. Mérőeszközök és sztenderdek kialakítása: Itt valósul meg a szervezeti egység céljainak

egyénekre és munkakörökre való lebontása.

2. Elvárások kommunikálása: Fontos, hogy a vezető egyértelműen megfogalmazza az elvárásait és

győződjön meg arról, hogy az értékelt megértette és elfogadta azokat.

3. Teljesítmény tervezése: A vezető beosztottjaival közösen stratégiákat és terveket dolgoz ki s

teljesítményelvárások teljesítésére.

4. Teljesítmény nyomon követése: Ez a legfontosabb fázis, a vezető folyamatosan figyelemmel kíséri

a munkatársai teljesítményét, összeveti az előzetes elvárásokkal és lehetőleg azonnal pozitív vagy
negatív visszajelzést ad a fejlődés érdekében.

5. Értékelés: A teljesítményre vonatkozó megfigyelések felidézése és az ítéletalkotás teendői.

6.Visszajelzés: Bár a teljesítményértékelés folyamatos visszajelzést igényel, szükséges egy formális

beszélgetés (interjú) is, ahol a vezető kommunikálja és megindokolja az értékelés végeredményét.

7. Személyzeti döntések: A döntéshozatalnak egyértelmű és átlátható elveken kell nyugodnia és a

többi rendszerhez való kapcsolódás jól felismerhető és világos legyen.

8. Fejlesztés: Feltárni a munkavégzési rendszerben rejlő korlátokat, eljutni az egyén számára

legnehezebben változtatható jellemzőkig, és beilleszteni a kiváló teljesítményhiányzó láncszemeit.

MÓDSZEREI:

 gyakorlati formák:
 kötetlen minősítés,
  besorolási eljárás,
 célra irányuló minősítés
 Egymáshoz vagy sztenderdhez (irányadó, szabvány) mérünk
 360 fokos teljesítményértékelési rendszer: az értékelt személy teljes környezetének
véleményét hasonlítjuk össze a saját véleményével. A 360 fokos teljesítményértékelési
rendszer esetében teljes képet kapunk az értékelt személyről, így nem csak a munkáltató
szemszögéből kialakult értékrendszer kerül előtérbe.

A teljesítményértékelés egyik célja lehet a munkabérek, kapcsolódó munkavállaló felé történő

kifizetések kialakítása, emelése vagy épp csökkentése.

A kompenzáció: minden anyagi és nem anyagi ellenszolgáltatás, amiben a munkavállaló részesül

szervezeti tagságáért és munkájáért.

Ha anyagi jellegű kompenzációról beszélünk, akkor két csoportba oszthatjuk ezeket, az alapfizetés, a
prémium, a jutalom, a tulajdoni hányad mind-mind közvetlen kompenzáció. De vannak közvetett
kompenzációk is, ezek a juttatások úgy, mint biztosítások, munkábajárás, ruházat, étkezés,
hitelnyújtás…stb.
Nem anyagi jellegű kompenzáció esetén is van közvetlen forma, ez a dicséret, elismerés,
előléptetés..stb. és közvetett is, ami lehet a rugalmas munkaidő, „státusz-hozadékok” (pl.: tisztelet),
értékes szakmai kapcsolatok.

CÉLJA:

 Munkaerőpiaci vonzás, motiváltság, megtartás

 Szervezeti kultúra, státuszrendszer befolyásolása
 A humánstratégiai célok, a szervezeti hatékonysági követelmények megvalósításának
elősegítése

Összességében: a jogszabályi követelményekkel, a szervezet céljaival, adottságaival (pl. termék,

termelési rendszer, munkaerő-képzettség, stabilitás), politikájával és stratégiájával (ezen belül:
pénzügyi, hatékonysági követelményeivel) összhangban a munkavállalók vonzása, elvárásaik,
méltányossági igényeik kielégítése, motivációjuk, elkötelezettségük, teljesítményük növelése.

A teljesítményértékelés másik célja ugyanakkor a vállalkozáson belüli emberi erőforrás fejlesztése is

lehet, hogy még eredményesebb lehessen.

Az emberi erőforrás fejlesztés a tervezett személyzetfejlesztést jelenti, annak érdekében, hogy:

 hozzásegítsen a megkívánt magatartásváltozás eléréséhez
 növelje a versenyképességet, termelékenységet
  javítsa a minőséget
 biztosítsa a képzett alkalmazotti gárdtát
 növelje a szervezeti rugalmasságot
 minimalizálja a költségeket.

A KÉPZÉS SZÜKSÉGESSÉGE

 Képzési hiányok (teljesítmény értékelés alapján)

 Célok változása (belső változások)
 Stratégia váltás
 Tulajdonos váltás
 Kulturális váltás
 Környezeti változás (külső változások)
 Globalizáció
 Szervezeti struktúrák változása
 Demográfiai változások / kiváló szakemberek iránti igény
 Munkavállalók igényeinek változása

MAGYARORSZÁGI SAJÁTOSSÁGOK

 Elavult „iskolarendszer”
 Egy szakmára specializált képzés – vagy az sem
 Kizárólag ismeretek átadása szemben a teljes személyiség fejlesztéssel
 Hiányzó ismeretek: nyelvtudás, számítástechnika

A KÉPZÉS FOLYAMATA:

Igényfelmérés
(szervezetanalízs,
munka-, feladat-, Képzéstervezés Képzés lebonyolítása Utókövetés
szakmaelemzés,
egyénelemzés

Az alkalmazottak mellett ugyanolyan fontos a vezető beosztásban dolgozók fejlesztése is.

Hazánkban is egyre több vállalkozás, sőt állami intézmény fektet hangsúlyt mind az egyéni, mind a
szakmai képzésre is.
B) ISMERTESSE A SZÁMVITEL KIALAKULÁSÁT, FEJLŐDÉSÉRE HATÓ
TÉNYEZŐKET, FOGALMAZZA MEG A MÉRLEGKÉSZÍTÉS CÉLJÁNAK
MEGFELELŐ MÉRLEGELMÉLETEKET, ISMERTESSE A SZÁMVITELI TÖRVÉNY
MÉRLEGRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSAIT!

SZÁMVITEL FOGALMA

A számvitel egy információs rendszer, mely a gazdálkodó szervezetek működését mutatja be. A
könyvviteli tevékenység során gyűjti, rögzíti, rendszerezi és bemutatja egy gazdasági egység (vállalat,
szövetkezet, egyesület, közintézmény stb.) vagyonára és eredményességére vonatkozó adatokat.

A számviteli tevékenységet rendszerint jogszabály írja elő a gazdaság szereplői számára

(Magyarországon a 2000. évi C. törvény a számvitelről). A jogszabály rendszerint tartalmazza

 a számviteli alapelveket,
 a legfontosabb számviteli kategóriák meghatározását,
 az adatrögzítési, beszámolási és adatmegőrzési kötelezettség szabályait.

FEJLŐDÉSE

A számvitel a gazdaság fejlődésével párhuzamosan fejlődött. Kezdetben a vagyontárgyak

nyilvántartását jelentette, amely még csak mennyiségi és minőségi információkat tartalmazott,
értékbeni kimutatás és összesítés még nem történt. A XIII-XIV. században a kereskedőházak a
fontosabb műveletekről már rendszeres számlákat vezettek, a vagyonváltozást, az üzletbe fektetett
tőkét és a hasznot is kimutatták. Nagy lépés volt a számvitel fejlődésének történetében a XVI-XVIII.
században az ipari termelővállalatok kialakulása. Az ipari üzemekben egyre nagyobb igény volt a
termelés költségeinek mérésére, jövedelmüket ugyanis erősen befolyásolta, hogy mennyiért voltak
képesek előállítani termékeiket és szolgáltatásaikat. A XX. század elején kialakították az üzemi
könyvvitelt, amelynek legfontosabb feladata a termelés folyamatának megfigyelése és megfigyelések
számszerű leképezése volt. Schmalenbach 1927-ben tette közzé azt a számlakeretét, amely a forgalmi
könyvelés (pénzmozgások) mellett az üzemi könyvelést (költségszámítás) is magában foglalta és ezzel
eljutott a ma is alkalmazott négyszámlasoros számviteli rendszerhez.

Az USA-ban és az Egyesült Királyságban olyan könyvviteli rendszerek épültek ki, amelyekben

megtalálható egy teljesen egységes termelést és forgalmat is átfogó rendszer. Az angolszász
országokban, külön-külön értelmezik a pénzügyi számvitelt és a vezetői számvitelt.

1919-ben Schmalenbach hozta nyilvánosságra dinamikus mérlegelméletét, mely kimondja, hogy egy
folyamatosan működő gazdaságban az eredmény meghatározása a cél, és a vagyon számbavétele csak
szükséges következmény.
1932-ben megjelent Nicklish statikus mérlegelmélete, amely szerint egy olyan vagyonmérleg
összeállítása az elsődleges, amely a vagyonérték meghatározásának és összetételének ad prioritást.

A SZÁMVITEL CÉLJA

A számvitel tehát egyfajta tájékoztatási eszköz, amely a gazdálkodók vagyonáról, pénzügyi

helyzetéről, jövedelem-termelő képességéről ad információt az az iránt érdeklődők számára. A
számvitel adatot szolgáltat a gazdálkodónál rendelkezésre álló erőforrások értékéről (vagyoni helyzet),
a gazdálkodó által adott időszakban elért eredményességről (jövedelem-termelő képesség) és a
vállalkozás fizetőképességéről, pénzügyi egyensúlyáról (pénzügyi helyzet).

A SZÁMVITELI INFORMÁCIÓK FELHASZNÁLÓI

A tulajdonos információt szeretne kapni arról, hogyan változott befektetésének értéke, kik és milyen
arányban osztoznak a megtermelt jövedelmen. A vállalatot hitel útján finanszírozó bank tudni
szeretné, képes lesz-e a vállalat törleszteni a hitelt és fizetni a kamatokat. A vállalkozások jelentős
mértékű adót fizetnek az államnak és a helyi önkormányzatoknak is. A számvitel által szolgáltatott
információ az alapja azoknak a hatósági ellenőrzéseknek is (NAV… stb.), amelyek azt vizsgálják, a
szabályoknak megfelelően történt-e az adók befizetése és elszámolása. Ugyancsak érdekeltek a
vállalkozás teljesítményében az alkalmazottak, hiszen létbiztonságuk és jövőjük függ attól, hogy
megfelelően teljesít-e a vállalat. És végül, de nem utolsósorban a vezetők mindennapi döntéseik
meghozatalánál, és a jövő tervezésénél is nagymértékben támaszkodnak a számvitel által szolgáltatott
információkra. Az információ további felhasználói lehetnek még potenciális befektetők, üzleti
partnerek is.

Ezen információkat pedig a vállalkozások beszámolói tartalmazzák, a számvitelről szóló 2000. évi C.
törvény előírásai alapján. Ez a beszámoló jó esetben áll egy mérlegből, egy eredménykimutatásból és
egy kiegészítő mellékletből.

Ezen belül most a mérleggel fogok foglalkozni:

A számviteli mérleg olyan kimutatás, amely egy adott időpontra vonatkozóan bemutatja a vállalkozás
vagyonának összetételét (eszközök), valamint ezeknek a vagyonelemeknek a finanszírozási forrását
(források). A formáját tekintve Magyarországon két féle séma közül választhatnak a gazdálkodók. Az
„A” változat az eszköz és a forrás oldalt egymás mellé helyezi, míg a „B” változat lépcsőzetesen
mutatja meg a vagyonelemeket, egymás alatt.

Mielőtt jobban belemennék a mérleg és az azzal kapcsolatos fogalmak ismertetésébe, néhány szót
ejtenék a mérlegelméletekről.

STATIKUS MÉRLEGELMÉLET:

 Megalkotója: Nicklisch.
  Elsődleges feladat: a vállalati vagyon meghatározása.
 Az eredmény megállapítását csak másodlagosnak tekinti, ha a vagyon reális értékelése
megtörtént, akkor ebből adódik a reális eredményérték is.
 Jellemzői:
 elsősorban a vagyon összetételét és beszerzését mutatja meg,
 adott időszak eredménye: a vagyoni helyzet változása,
 vagyontárgyak = likvidációs tételek, úgy értékeli, hogy az adott időpontra
vonatkozóan mennyit ér a vagyon, értékesítési szempontból (napi eladási árat
alkalmaz)
 Érdeme: első igazi mérlegséma, amely az eszköz – forrás csoportokat megfelelően
csoportosította

Fő szerkezetét ma is használjuk:

Eszköz – 1. csoport: Befektetett vagyon Forrás – 1. csoport: Tőke (eredmény nélkül)

Eszköz – 2. csoport: Forgóvagyon Forrás – 2. csoport: Tartalékok

Eszköz – 3. csoport: Egyéb vagyonelemek Forrás – 3. csoport: Kötelezettségek

Eszköz – 4. csoport: Tiszta veszteség Forrás – 4. csoport: Egyéb tehertételek

Forrás – 5. csoport: Tiszta nyereség

Probléma: a tevékenység eredménye szempontjából téves információt ad, egyben mutatja ki a

realizált és a nem realizált eredménytételeket.

Hügli továbbfejlesztette: realizált és nem realizált eredményre bontotta, de az összetétel nem derül ki
a statikus mérlegből.

DINAMIKUS MÉRLEGELMÉLET:

 Megalkotója: Schmalenbach (1919).

 Az eszközöket – forrásokat még el nem számolt ráfordításként, illetve teljesítményként
értékeli.
 Alapelve: ha minden eszközt – forrást felhasználnánk, illetve teljesítésre kerülne, akkor nem
lenne szükség mérlegre és Eredmény = S Bevétel – S Ráfordítás lenne.
 Célkitűzése: időben elkülönítse a bevételeket – ráfordításokat, minden időszak realizált
eredményét mutassa ki. A hangsúly az eredmény minél pontosabb megállapításán van, ezen
belül is különbséget tesz a realizált (csak ez az eredmény) és nem realizált eredmény között.
 Erényei:
 bevezeti az eredmény időbeli megosztását,
  az eredményt megpróbálja tényezők szerint kimutatni.
 Két alapelv:
 Folytonosság elve: minden teljesítményt és ráfordítást el kell számolni a már lezárt
időszakra, vagy elő kell jegyezni a következő időszakot illető, terhelő tételeket.
 Egybevágóság elve: az egyes időszakok eredménytételeinek meg kell egyeznie a
vállalkozás összesített eredményével.
 Kétfajta mérleget készít:
 Eredménymérleg
 Vagyonmérleg

PAGATORIKUS MÉRLEGELMÉLET:

 Megalkotója: Kosiol (svájci bankár). Alapelveiben egyetért a Dinamikus elmélettel.

 Különbség:
 a Dinamikus elmélet a termelési folyamatból indult ki,
 a Pagatorikus elmélet a pénzfolyamatokból közelíti meg.
 Lényege: Eredmény = pénzmozgások egyenlege (pénzbevételek és pénzkiadások különbsége),
csak pénzügyileg realizált eredmény mutatható ki.
 Érdeme: a vállalkozás pénzügyi helyzetének megítélését ez tette először lehetővé.

ORGANIKUS MÉRLEGELMÉLET:

 Megalkotója: Schmidt (német).

 Új szemlélet: minden vállalkozást úgy kell tekinteni, mint a gazdasági élet egy sejtjét. Az
összes mérleggel szembeni követelményt egyesíti:
 határozza meg a vállalkozás reális vagyonértékét, Statikus vagyonmérleget készít;
 határozza meg minél pontosabban az eredményt, Dinamikus eredménymérleget
készít;
 különüljön el az eredményből az infláció miatti „látszateredmény”, ezt ne oszthassák
szét a tulajdonosok között.
 Bevezette a tételek kettős értékelésének szabályát:
 múltbeli érték: beszerzési / előállítási költség,
 napi utánpótlási / eladási ár.
 A realizált és nem realizált eredménytételek különválaszthatók.
 Hátránya: komplikált értékelési különbözetek, nem terjedt el.

EUDINAMIKUS MÉRLEGELMÉLET:

 Megalkotója: Sommerfeld.
 Speciális esetben, jelentős inflációs tendenciák esetén, ha a pénz nem megfelelő értékmérő.
  Nem csak értékben, hanem naturáliákban is elkészíti a mérleget, általában a vállalkozás fő
termékében mér.
 Csak a realizált eredményt mutatja ki, akkor realizálódott, ha a Pénz – áru – pénz körforgás
befejeződött.
 Nyereség: ha a befolyt pénzből újra meg tudja venni a terméket a pénz beérkezésének
időpontjában.

A mérlegre visszatérve:

A mérleg a vállalkozás vagyoni helyzetét ugye egy adott időpontban mutatja. Ez az időpont a mérleg
fordulónapja. Miután a vagyoni helyzet egy adott időpontra vonatkozik, így a mérleg mindig statikus
állapotot tükröz. Mérleg fordulónapja – az üzleti év utolsó napja. Az üzleti évet az határozza meg,
hogy naptári évet választott-e cég üzleti évnek vagy attól eltért. Amennyiben naptári évet, akkor a
mérleg fordulónapja minden év december 31. Vannak azonban esetek amikor a mérleg fordulónapja
ettől eltérhet – ilyen lehet például osztalékelőleg fizetéshez a közbenső mérleg fordulónapja vagy a
tevékenységet záró beszámoló.

A mérlegkészítés időpontja a mérlegfordulónapot követő olyan időpont, amíg az üzleti évvel

kapcsolatos értékelési feladatokat a cég el tudja és el köteles végezni. Ez a dátum jellemzően a
számviteli beszámoló határideje szokott lenni, ugyanakkor a cég választása alapján korábbi időpont is
lehet.

Leegyszerűsítve a mérleget - a beszámoló részeként – egészen biztosan el kell készíteni a

mérlegfordulónapját követő 5. hónap utolsó napjáig, illetve konszolidált beszámoló esetén a 6. hónap
utolsó napjáig, mert ekkor letétbe kell helyezni és közzé kell tennie a vállalkozásnak. A mérleg illetve
a beszámoló elkészítésének pontos dátumát, valamint a pontos feltételeit a gazdálkodó a számviteli
törvény alapján írásba foglalja számviteli politikájában.

A mérleg az eszközöket és forrásokat pénzértékben kifejezve tartalmazza, vagyis a vagyonelemeket

értékelni kell. A mérleg ezer forintban kerekítve és magyar nyelven tartalmazza az egyes eszköz és
forrás összetevőket. Amennyiben a mérlegfőösszeg meghaladja a 100 milliárd forintot, úgy az
adatokat millió forintban kell megadni. A számviteli törvény – meghatározott feltételek mellett, illetve
a gazdálkodó választása alapján – lehetővé teszi más pénznemben – például euróban – összeállítani a
mérleget.

C) ISMERTESSE A PÉNZÜGYI RENDSZER FOGALMÁT, JELLEMZŐIT,

MŰKÖDÉSÉNEK FUNKCIÓIT ÉS ALRENDSZEREIT!

A pénzügyi rendszer a gazdaság része, annak egyik alrendszere. A pénzügyi rendszer kialakulásához,
mai állapotának létrejöttéhez hosszú fejlődési folyamat vezetett. E fejlődést döntően a gazdaság
fejlődése indukálta. A pénzügyi rendszer fejlődésére azonban hatással van a többi társadalmi
alrendszer, a politika, a kultúra és a technológia világa is. A pénzügyi rendszer ugyanakkor
folyamatosan hat az őt körülvevő, fejlődését meghatározó környezetre.

Kriszta diktálta órai anyag: A gazdaság egyik alrendszere, amely saját szereplőivel, intézményeivel
és eszközeivel képes önálló működésre is és a reálgazdasági folyamatok pénzügyi lebonyolítására.

MI A VEGYES GAZDASÁG?

A vegyes gazdaság olyan gazdaság, amelyben vegyes koordináció valósul meg. Itt az állami és
magánszféra is részt vesz a termelésben. A piaci verseny dominál, azonban kormányzati
közreműködéssel. A vállalatok javarészt tehát magánkézben vannak.

A kormányzati irányítás fellép olyan területeken, ahol a piacgazdaság nem volna hatékony (pl.
közművek), illetve szabályozza a versenyt, pl. monopóliumellenes intézkedésekkel, illetve a verseny
„tisztaságát” ellenőrző hivatalt működtet.

A vegyes gazdaság válasza a változásokra mindig utólagos, mondhatni lemarad a valós folyamatoktól.

A Samuelson által megfogalmazott 3 közgazdasági kérdésre a válasz:

 Mit termeljen?: Amire jelentkező igény van, vagyis főleg a keresleti oldal dönt. Az állam ebbe
beleavatkozhat.
 Hogyan termeljen?: Az erőforrások ára és elérhetősége döntenek a veszteségcsökkentés és
profitmaximalizálás, vagyis a hatékonyság szellemében. Az állam ebbe beleavatkozhat.
 Kinek termeljen?: Attól függ, hogy mennyi és milyen jellegű tőkét képes az adott vállalat
befektetni.

A PIACI SZEREPLŐK:

Minden társadalom legfontosabb alkotóeleme az ember. A pénzügyi rendszer esetében sincs ez

másként. A szereplő típusok elkülönítése azon az alapon célszerű, hogy az adott szereplő milyen
motivációk szerint cselekszik. A motivációk egy része a rendszerben elfoglalt helyzetétől, másik része
a pillanatnyi informáltságtól, illetve az információk – az adott konkrét szereplő általi – értelmezésétől
függ. A szereplők viselkedését motivációikon kívül pszichológiai tényezők, a többi szereplő
viselkedése, illetve a környezet is befolyásolják. A szerepek perszonáluniója [ez azt jelenti, hogy
ugyanaz a magánszemély, vállalat bizonyos esetekben befektető, más esetekben beruházó, vagy éppen
spekuláns] is megvalósulhat, vagyis egy konkrét szereplő többféle „mezben” jelenhet meg a pénzügyi
rendszerben.

 megtakarítók (eladó)
 Állam, háztartás, vállalat
 beruházók (vevők)
 pénzügyi intézmények  bankok
 arbitrázs, arbitrázsőr, arbitőr
 hedger, fedezeti ügylet, fedezeti ügyletkötő
 spekuláns
MEGTAKARÍTÓK (BEFEKTETŐK): A megtakarító az a nem pénzügyi szereplő, aki jövedelmét az
adott időszakban nem költi el és hajlandó az átmenetileg szabad pénzeszközeit a pénzügyi rendszerre
bízni. A megtakarítók – az általuk biztosított források nagysága alapján – lehetnek kis- és intézményi
(nagybani) befektetők. A befektetők két alaptípusát szokás megkülönböztetni. A stratégiai befektető,
aki megtakarításait, tőkéjét hosszú távra szólóan egy konkrét reálberuházás/vállalat tartós működtetése
érdekében engedi át. A pénzügyi befektető, aki az általa finanszírozott beruházás/vállalat pénzügyi
eredményén alapuló hozamban érdekelt. A pénzügytan a pénzügyi befektetőket aszerint is tipizálja,
hogy milyen mértékben hajlandók pénzügyi kockázatot vállalni. Beszélünk kockázat kerülő, és
kockázat vállaló pénzügyi befektetőről.

BERUHÁZÓK, A FINANSZÍROZÁST IGÉNYLŐK: A beruházó az a nem pénzügyi szereplő, aki

likviditási, vagy finanszírozási igényével keresletet támaszt a pénzügyi piacokon.

PÉNZÜGYI SZOLGÁLTATÓK, PÉNZÜGYI KÖZVETÍTŐK: a kereslet és kínálat összekapcsolását

megkönnyítő piaci szereplők.

ARBITRAZSŐRÖK: Az arbitrazsőr az a szereplő, aki a különböző piacokon létező eltérő kondíciók

(ár) kihasználásával ér el nyereséget, vagyis azon a piacon vesz, ahol olcsóbb, ugyanakkor el is adja
egy drágább piacon, kockázatmentes nyereség elérése törekszik. Motivációja a rövid távú nyereség,
szerepe a különböző piacok közötti kiegyenlítődések biztosítása. Jótékony hatással van a piaci
egyensúly kialakulására.

HEDGER az a szereplő, aki a piaci kockázatok fedezését végzi. A kockázat fedezése olyan művelet,
melynek segítségével a valószínűleg bekövetkező veszteséget mérsékelni tudjuk, ugyanakkor
lemondunk az esetleges nyereségről is.

SPEKULÁNSOK: A spekuláns az a szereplő, aki, a piaci árak ingadozását kihasználva kíván magas
hozamhoz jutni. A spekuláns tevékenysége biztosítja a piacok likviditását, vagyis azt, hogy megfelelő
kereslet és kínálat legyen minden pillanatban. Kamat, ár, árfolyam változásaira számít, önként
vállalva a kockázatot a piaci termék ár, árfolyam és kamatláb változásait kihasználva, akár rövid,
akár hosszútávon nyereség szerzésére törekszik.

NEM PIACI SZEREPLŐK:

Nem piaci szereplők azok, akik motivációit nem a piaci verseny, hanem valamiféle más cél határozza
meg. Ilyen szereplő a szabályozó hatóság, amely valamilyen bizonytalan, vagy nem kívánt helyzet
elkerülését kívánja elérni és ehhez közhatalmi eszközöket használ. Példaként említhetjük a monetáris
hatóságot, vagy a különböző minisztériumokat. Nem piaci szereplő az allokátor, aki a közpénzek
feletti rendelkezési jogosultsággal rendelkező szereplő, akinek befolyása, hatalma egyenes arányban
van az általa elosztható pénzeszközök nagyságával. Allokátor a helyi önkormányzat, a központi
kormány, illetve ezek szervei.
  adófizető  adóztató állam
 támogatás címzettje  támogatás nyújtója
 jövedelem allokátor  szabályozó
(begyűjti a jövedelmet és újra elosztja)  (pl.: NAV, MÁK, Önkormányzat, MNB)

A PÉNZÜGYI RENDSZER FUNKCIÓI:

 a gazdaság pénzellátásának, likviditásának biztosítása

 gazdaság fizetési rendszerének működtetése
 pénz vagy tőke közvetítése
 jövedelmek összegyűjtése/allokálása, térbeli és időbeli újraelosztása/redisztribúció
 pénzügyi kockázatok felismerése, kezelése
 gazdaságpolitikai funkció, vagyis az előző funkciók gazdaságpolitikába ágyazása

PÉNZÜGYI INSTRUMENTUMOK (ESZKÖZÖK):

A pénzügyi instrumentumok, pénzre szóló követelések. Rendkívül sokféle pénzügyi instrumentumot

ismerünk. Ilyenek az értékpapírok, de pénzügyi instrumentum a hitel és a bankbetét is.

A pénzügyi instrumentum „olyan szerződéses megállapodás, melynek eredményeként az egyik félnél

pénzügyi eszköz, a másik félnél pénzügyi kötelezettség vagy saját tőke (tőkeinstrumentum) keletkezik,
így különösen: a szerződéses megállapodáson alapuló követelés és kötelezettség, a pénzeszköz, az
értékpapír, a származékos ügylet”.

A pénzügyi eszközök közé soroljuk az alábbiakat is:

 a pénzeszközt
 a szerződéses megállapodáson alapuló, pénzeszközök, illetve egyéb
 pénzügyi eszközök más felektől történő átvételére szóló követelést,
 a szerződéses megállapodás alapján biztosított, a pénzügyi instrumentumoknak potenciálisan
kedvező feltételek mellett, más felekkel történő cseréjére vonatkozó jogot, valamint
 a más gazdálkodó saját tőkéjét megtestesítő instrumentumot.

INFORMÁCIÓK:

Az elemek egy további fontos csoportját alkotják a pénzügyi információk. Az információ a

bizonytalanság és a kockázat leküzdésének eszköze, birtoklása hatalmat biztosít. A gazdaság
különböző szereplőinek döntéseit jelentős részben pénzügyi információk alapján hozzák. Ez
különösen fontossá teszi ezen információk megbízhatóságát.

Az információk legfontosabb fajtái, a számvitel által előállított adatok, a pénzügyi statisztikák, a

különböző piaci (árak, árfolyamok és a tranzakciókról szóló hivatalos és nem hivatalos) információk.
Az információ a szereplők döntéseinek kiindulópontja és fontos jelzés, amely befolyásolja a szereplők
várakozásait.
PÉNZÜGYI RENDSZER – RENDSZERTÉNYEZŐK FOLYAMATOK

 Pénzáramlások: átszövik az egész gazdaságot, minden gazdasági szereplőt

összekapcsolnak. A pénzáramlások a gazdaság minden szegmensében jellemzők. E
pénzfolyamatok koordinációs mechanizmusai összetettek. A piaci koordináció mellett
jelentős szerepe van az állami újraelosztásnak, de jelen van a reciprocitás is. E nagyon
is eltérő mozgatórugók által kiváltott pénzáramlások a fizetési rendszereken keresztül
valósulnak meg. Megkülönböztetjük a belföldi fizetési rendszert és a különböző
nemzetközi fizetési rendszereket.
 Pénzügyi instrumentumok áramlásai: Ezen áramlások színterei többnyire a különböző
pénzügyi piacok. A pénzügyi instrumentumok áramlása jellemzően pénzáramlással is együtt
jár. A piaci folyamatok során az instrumentumok piaci értéke, mint például egy részvény
tőzsdei árfolyama, vagy egy deviza átváltási árfolyama megváltozhat. Az instrumentumok
piaci értékelődése is a folyamatokhoz tartozó fogalom. Az áramlások ezen formáiban döntően
a piaci koordináció érvényesül. Az instrumentumok áramlásának nem piaci formáit jelentik az
olyan biztosítási formák, mint például az önsegélyző pénztárak, önkéntes pénztárak és a
társadalombiztosítás.
 Információ áramlás: A különböző pénzügyi tranzakciók egyben különböző információkat is
hordoznak. Ebben az esetben a pénz- vagy pénzügyi instrumentumáramlás, egyben
információáramlást is jelent. A pénzügyi információk áramlása lehetséges úgy is, hogy az nem
kötődik semmiféle tranzakcióhoz. A gazdasági életben nagyon fontos szerepe van a szereplők
informáltságának. A közgazdaságtan saját elemzéseihez az információáramlás, illetve az
informálódás költségeire vonatkozóan elméleti modelleket alkotott. A tökéletes piac modellje
– egyebek mellett – feltételezi, hogy a piaci szereplők egyformán jól informáltak és
elhanyagolható költségek mellett jutnak a döntéseikhez szükséges információkhoz. Ezáltal
képesek racionális döntések meghozatalára. A különböző gazdasági szereplők információhoz
jutási esélye a valóságban azonban nem egyforma, jellemző az információs aszimmetria
helyzete.
 Az áramlás mechanizmusai között jelen van a piaci mechanizmus, a redisztribúció és a
reciprocitás.

A PÉNZÜGYI RENDSZER ALRENDSZEREI:

1. Monetáris rendszer: a jegybank által megvalósított politika, a pénzügyi rendszerre van

hatással. A pénz mennyiségét és a hitelpolitikát befolyásolja eszközeivel. A forint
értékállóságát biztosítja.
 Ehhez közvetlen/direkt és közvetett/indirekt eszközöket használ fel
 pl.: direkt: kamatplafon, kötelező tartalék; indirekt: kamatpolitikai hatás (jegybanki
alapkamat) állampapírok adásvétele, refinanszírozás
2. Fiskális rendszer: az állami feladatok ellátásához szükséges források biztosítása.
 főbb területei: adópolitika, kiadáspolitika, adósságkezelő politika
 az állam allokációs, redisztribúciós és stabilizációs funkciót lát el, tehát beszedi és
gazdálkodik, újra elosztja a jövedelmet, illetve jogi keretek között a piacnak teret
engedő, élhető környezetet teremt

3. Pénzügyi piacok rendszere: különböző pénzek, illetve pénzre szóló követelések (pénzügyi
instrumentumok) cseréje (tranzakciók) zajlik. A különböző időpontban rendelkezésre álló
pénzek és pénzügyi instrumentumok cseréje a jövedelmek különböző gazdasági szereplők
közötti időbeni, térbeni átcsoportosítást közvetíti.
4. Pénzügyi ellenőrző és szabályozó alrendszer: hogy biztosítsa a pénzzel szembeni bizalom
fenntartását, a pénzügyi rendszerben keletkező információk hitelességét, a közpénzek
rendeltetésszerű és korrupciómentes felhasználását, valamint a pénzügyi rendszer különböző
szervezetei – ezen keresztül a rendszer egésze – számára a stabilitást.