MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT
A fájdalom menedzselésének
ápolási szempontjai
Horváth Anikó, Semmelweis Egyetem, Kútvölgyi Klinikai Tömb
Nagy Erika, Erzsébet Kórház, Hódmezôvásárhely
Bár az egészségügyi ellátás során a fájdalommal
gyakran találkozunk, mégis nagy hiányosságok vannak
dokumentálásával. Mindennapi munkánk során mi is
észleltük ezt a problémát, és megpróbáltunk munkahe-
lyünkön egységes szemléletet bevezetni. Az ápolási
munka színvonala szempontjából fontos, hogy az empi-
rizmus helyett (mellett) egyre inkább a tudományos
megközelítéseket helyezze elôtérbe. Mindehhez szüksé-
ges a szakmai segítség az orvosi szakma részérôl. Je-
lentôs szerepet vállalhat az intézmény vezetése is e
szemlélet fejlôdésében.
BEVEZETÉS
A fájdalom egy fontos tünet, mely minden szakterületen
elôfordul, és meghatározza a beteg és a gyógyítást végzô
személy – orvos, nôvér stb. – közötti kapcsolatot. A fájda-
lomcsillapítást általában orvosi feladatként ismerjük, de a
komplex kezeléshez team munkára, és jól képzett ápolókra
van szükség. Ha az ápoló nem észleli, és nem tudja ponto-
san leírni a beteg fájdalmát, ha nem pontosan adagolja a fáj-
dalomcsillapítót, ha annak hatását nem figyeli meg, akkor az
orvos munkája sem lehet hatékony. Az ápolók számára is
fontos szempont a fájdalom különbözô típusainak ismerete,
csillapításának módjai, különös tekintettel a mellékhatások-
ra és alkalmazási módokra. Tapasztalataink szerint a leg-
több intézetben, osztályon vezetett ápolási dokumentáció
alkalmatlan a fájdalom pontos felmérésére, pedig a fájdalom
mérése és a fájdalomcsillapítás eredményességének köve-
tése fontos ápolási feladat.
ELÔZMÉNYEK
Az 1997-es „CLIV. törvény az egészségügyrôl” alapján
az ápoló törvénybe foglalt feladata a fájdalommal kapcsolat-
ban következô:
„98.§. (1)
a.) Az ápolás azoknak az ápolási, és gondozási eljárások-
nak az összessége, amelynek feladata az egészségi ál-
lapot javítása, az egészség megôrzése és helyreállítása,
a beteg állapotának stabilizálása, a betegségek megelô-
zése, a szenvedések enyhítése, a beteg emberi méltó-
ságának a megôrzésével, környezetének az ápolási fel-
adatokban történô részvételre való felkészítésével és
bevonásával,
b.) a beteg önellátó képességének helyreállítására, a beteg-
ség okozta fájdalom csökkentésére és a szenvedés eny-
hítésére irányul,
c.) a tényleges vagy lehetséges egészségi problémákra
bekövetkezô reakciók, szükségletek felismerését szol-
gálja,
d.) a kezelôorvos által elrendelt terápiás tervben elôírt be-
avatkozások végrehajtását szolgálja.”
Az emberiség történetét végigkíséri a fájdalom elleni
küzdelem. A fájdalmat többnyire humánus, néha kegyetlen
módon próbálták megszüntetni vagy enyhíteni.
A fájdalomérzet kialakulásáról több elmélet látott napvi-
lágot. Cicely Saunders 1978-ban fogalmazta meg az ún. „to-
tális fájdalom” koncepcióját. A fájdalomérzet fizikai, pszichés,
mentális, szociális komponensekbôl tevôdik össze, melyek
egymással dinamikus kapcsolatban állnak. Az összetevôk
integrációja révén alakul ki a spirituális fájdalomkomponens,
mely minden fájdalmat egyedivé tesz. Egyik összetevô sem
vizsgálható a többitôl függetlenül. Mivel a fájdalom a fenti
tényezôk együttes következménye, ezért ezeken a csatorná-
kon keresztül befolyásolható is. A fájdalmat kísérô betegség
mindig egy meghatározott környezetben alakul ki, melybe a
beteg személyes környezete és genetikai valója egyaránt
beletartozik. Ez a környezet befolyásolhatja a betegség elvi-
selését és annak kimenetelét egyaránt.
A fájdalom annyira leköti a beteg figyelmét, hogy minden
más tevékenységet megszakít, mely nem annak csökkenté-
sére irányul. Az erôs fájdalom befolyásolja a beteg ítélô-
képességét, egocentrikussá teszi, megváltoztatja a jellemét,
elkeseríti a környezetét, megnehezíti a kommunikációt. A
krónikus fájdalom elviselésének kísérlete a beteg összes
energiáját felemészti, minden mást kiszorít a tudatából és
ezzel károsítja személyiségét. A fájdalom szubjektív, min-
denki másképp értékeli: minden embernek saját, egyedi fáj-
dalomérzete van, ezért a fájdalom nehezen meghatározható,
fogalmakkal alig leírható élmény. A fájdalom objektíven nem
mérhetô, egyéni és egyedi volta miatt a külsô megfigyelô
nem képes teljes mértékben azonosulni a szenvedô beteg-
gel. A fájdalom az esetek egy részében akut, hiszen a szen-
vedés látható jeleit a beteg magán viseli. A fájdalom csillapí-
tás alapja az, hogy az orvosnak mindig el kell fogadnia azt,
amit a beteg a saját fájdalmáról mond. Ugyanannál az em-
bernél, ugyanaz a fájdalom a körülményektôl függôen más-
képpen jelentkezhet. Az eddigi kutatások alapján a fájdalom-
érzet egyéni eltérései mögött egy sor kognitív tényezô áll: a
múltban átélt fájdalom élmény, a fájdalom idején tapasztalt
érzelmi állapot, vagy a fájdalommal kapcsolatos elvárások.
Nagyon gyakran a fájdalmat kísérô egyéb tünetek egymást
felerôsítve fokozhatják, vagy éppen kiválthatják a fájdalmat.
Az ápolási gyakorlat során megfigyeltük azt, hogy a betegek
IME IV. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2005. OKTÓBER 25
MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT
többsége jelezte ugyan panaszként a fájdalmat, de az ápolá-
si anamnézis felvételénél az nem mindig szerepelt.
Azért tartottuk fontosnak az onkológiai és a pszichiátriai
betegeknél a fájdalom pontos követését és megfigyelését,
mert az mindkét diszciplinában hangsúlyosan jelen van.
Meggyôzôdtünk arról, hogy osztályainkon a fájdalomcsil-
lapítással kapcsolatos ápolási dokumentáció fejlesztése
idôszerûvé vált, és azt olyan szinten kívántuk módosítani,
hogy segítse a beteg állapotának követését, és megfelelô
adatot szolgáltasson a kutató munkához is.
MEGVALÓSÍTÁS
Az elsô és legfontosabb, bár hazánkban eléggé felülete-
sen kezelt kérdés a fájdalom mérése. Több ismert módszert
alkalmazhatunk a fájdalom mérésére. A fájdalomkutatás
egyik leghíresebb szakértôje R. Melzack, hosszú évekig
gyûjtötte azokat a kifejezéseket, amelyeket az emberek a
fájdalom leírására használtak. A 66 különbözô kifejezést je-
lentésük szerint csoportosította. Késôbb ez a kutatás szol-
gált alapul az ún. McGill-féle fájdalomkérdôív összeállításá-
hoz. Margolis és munkatársai egy egyszerû, sematikus test-
térképet szerkesztettek, melyen a beteg pontosan bejelöl-
heti a fájdalom helyét és a kisugárzás irányát.
A fájdalom mérésére a leggyakrabban alkalmazott mód-
szer, a vizuális analóg skála (VAS, 1. ábra), mely Magyaror-
szágon is a legismertebb. A skála egyik oldalán a fájdalom
erôsségét színek jelölik. A másik oldalon 0-10 beosztás van:
a 0 a fájdalommentes állapotot, a 10 pedig az elviselhetet-
len fájdalmat jelenti. Megkérjük a beteget, hogy a színekkel
jelölt oldalon mutassa meg, milyen erôsségûnek érzi a jelen-
legi fájdalmát, majd a másik oldalon leolvassuk az ered-
ményt. Másik lehetôség, ha a beteg a skálán jelöli be az ak-
tuális fájdalom nagyságát. Az irodalom általában a 10 pon-
tos skálán jelzett 7-es, vagy annál erôsebb fájdalmat tekinti
súlyosnak.
Mért érték A fájdalom intenzitása
1–3 Enyhe
4–6 Közepes
7–10 Erôs
1. ábra
A vizuális analóg skála és összefüggése a fájdalom intenzitásával
Az újabb terápiás ajánlások a beteg kezelését a fájda-
lomskálán mért értéktôl teszik függôvé. Ki mérje a fájdal-
mat? Természetesnek tûnik a válasz, hogy az orvos és az
ápoló egyaránt. (Erre a beteget is meg kell tanítani, hiszen
otthonában vezetni fogja a fájdalom naplót, melyen nyomon
követhetjük a fájdalom alakulását!) A fekvôbeteg ellátásban
az ápolók naponta 8-12 órát töltenek a beteggel. Olyan osz-
tályokon – így például az onkológián –, ahol krónikus beteg-
ségeket kezelnek, a kapcsolat nem szakad meg a kórházi
tartózkodás után, hiszen a betegek visszajárnak a kezelé-
sekre, így szorosabb kapcsolat alakul ki velük. Az ápoló az,
26 IME IV. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2005. OKTÓBER
aki a legjobban megismerheti a beteg gondjait, érzéseit, hi-
szen ô van ott, ha segíteni kell, legtöbbször ô hallgatja meg
a beteget, tanácsokat ad, és kompetenciájának megfelelôen
segítséget nyújt. Angliában 1997 óta képeznek ki akut és
krónikus fájdalomra „specializált” ápolókat, akiknek felada-
tai közé tartozik pl. a fájdalom mérése és az ún. alternatív
fájdalomcsillapító technikák alkalmazása. A fájdalom méré-
sét a VAS, a McGill-féle kérdôív, illetve egy ún. kórházi
depresszió és szorongás kérdôív (Hospital Anxiety and
Depression Questionnaire) alapján végzik és dokumentál-
ják. Külön tanfolyam elvégzése után alkalmazhatnak relaxá-
ciós-, imaginációs technikákat és zene terápiát is.
A szakirodalom áttekintése után (magyar és az OVID fe-
lületen a CINAHL – Cumulative Index to Nursing & Allied
Health Literature keresôn kerestünk 2000. év utáni publiká-
ciókat) kiemeltük azokat a legfontosabb kérdéseket, ame-
lyeket egy fájdalomban szenvedô, és kommunikációra ké-
pes betegnek fel kell tennünk.
A fájdalom
• Helye: fej, has, végtagok stb. (Testtérkép segítségével
dokumentálhatjuk a fájdalom helyét)
• Típusa: helyi, kisugárzó, dermatomális vagy nem stb.
• Idôbeli lefolyása: konstans, intermittáló stb.
• Jellege: sajgó, égô, késszúrásszerû, görcsös, tompa,
éles, zsibbadó stb. Kérjük meg, hogy a beteg saját sza-
vaival jellemezze fájdalmát! Ne befolyásoljuk fájdalma
leírására használt jelzôk megválasztásában!
• Intenzitása, erôssége: Használhatjuk a fent említett ská-
lákat a fájdalom nagyságának becslése céljából.
• Befolyásoló tényezôk: Mi az, ami enyhíti, vagy fokozza a
fájdalmat? Ilyenek lehetnek: mozgás, fekvés, nyugalom,
étkezés, éhezés, hideg-meleg, érintett terület nyomása,
dörzsölése, köhögés, tüsszentés stb.
• Az egyik legegyszerûbb, bármikor alkalmazható fájdalom-
csillapítási mód a test nyugalomba helyezése, a legké-
nyelmesebb testhelyzet megtalálása. Ez az, amit a
nôvérnek mindig meg kell tennie, hogy elôsegítse betege
kényelmét. Fontos a kényelmetlenséget fokozó környeze-
ti tényezôk – a zaj, az erôs fény, az alvásrend megszakí-
tása, az elkülönülés lehetôségének hiánya – kiiktatása.
• Milyen fájdalomcsillapító kezeléseket kapott a beteg?
Ezek hatékonysága, milyen mértékben és mennyi ideig
csökkentette, vagy szüntette a fájdalmat, mellékhatások
voltak-e, egyéb – fizikai vagy invazív – fájdalomcsillapí-
tó módszereket használtak-e, ezek mennyire voltak ha-
tékonyak?
• Van-e összefüggés a fájdalom és a napi tevékenységek
végzése között? (Táplálkozás, önellátás, szabadidô,
munka, családi és szociális szerepek, nemi élet stb.)
Az élet minôségének megítélésében a szociális és kör-
nyezeti viszonyok döntô szerepet játszanak. A leromlott
fizikai állapotban lévô beteg számára a szellemi aktivitás
és annak megtartása, illetve emberi kapcsolatainak biz-
tosítása javítja az életminôséget. Mennyire zavarja az al-
vást a fájdalom? (Felébred-e a beteg a fájdalom miatt,
hányszor, tud-e aludni stb.)
MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT

• Milyen egyéb tünetei vannak? (székelési rend megválto-
zása, fogyás, hányinger, étvágytalanság stb.)
• Milyen a beteg fizikális és pszichés állapota? A kimerült-
ség, a magány, a szorongás olyan befolyásoló tényezôk,
amelyek jelentôsen csökkentik a beteg fájdalomtûrô ké-
pességét.
A fájdalom és a lelki változások kapcsolata kétoldalú. A
tartós fájdalom a betegeknél depressziót, szorongást okoz-
hat. A depresszió és/vagy a szorongás mértéke elôrejelzi
egy fájdalommal járó betegség esetén a beteg reakcióját. Is-
mert tény, hogy nem csak a gyógyszerek képesek befolyá-
solni a fájdalomküszöböt, hanem a lélektani hatások is.
A daganatos fájdalom „ördögi kör”-ként fogható fel. A fizi-
kai fájdalom fokozza a szorongást, s bizonyos idô után dep-
resszióhoz vezethet. A szorongás és a depresszió álmatlan-
sághoz, az álmatlanság kimerültséghez vezet, mindezek
együtt pedig fokozzák a fájdalmat. A fiatalabb betegek szo-
rongása és depressziója a halálhoz közeledve kifejezettebb.
Nem hagyható figyelmen kívül a hozzátartozók szoron-
gási szintje sem, mely gyakorlatilag párhuzamos a betege-
kével. Ez is mutatja a hozzátartozókkal való foglalkozás je-
lentôségét. Tudni kell, hogy a betegek sokszor nem panasz-
kodnak, ha csak erre nem kapnak lehetôséget.
Az ápoló folyamatos jelenléte, figyelme csökkentheti a
beteg fájdalomcsillapító-igényét. Nem szabad figyelmen kí-
vül hagyni, hogy a betegek szociális elszigeteltsége és
anyagi gondjai jelentôs szerepet játszhatnak a fájdalom
fenntartásában.
• Van-e a fájdalomcsillapítást megnehezítô kockázati fak-
tor? (Kommunikációs probléma, zavartság, kisgyermek-
kor stb.)
Az egészségügyi intézményekben jelenleg alkalmazott
ápolási lapok a fenti szempontok dokumentálására általá-
ban nem alkalmasak.
MÓDSZEREK
A szakirodalmi áttekintés után interjút készítettünk mun-
katársainkkal, abból a célból, hogy ôk milyen igényeket tá-
masztanak a fájdalom mérésével és a fájdalomcsillapítás
megfigyelésével szemben.
Az elvárások a következôk voltak:
• táblázatos formában, kevés dokumentációs teherrel le-
gyen elkészítve a megfigyelési anyag,
• az osztályos szinten minden dolgozó egységesen fogadja el,
• az orvos munkatársak vegyenek részt az oktatásban.

Beteg neve:
Azonosítója:
FÁJDALOM LEÍRÁSA
HELYE Elsôdleges:
Kisugárzás:
TERMÉSZETE Égô, szúró, nyilalló, tompa, éles, lüktetô, hasogató, szorító, görcsös, nyomó, egyéb:
INTENZITÁSA Átlagos erôsség:
VAS (0-10) Intenzitás
1. legerôsebb:
2. leggyengébb:
Aktuális fájdalom:
IDÔFÜGGÉSE Mennyi ideje tart:
Idôtartam 1 nap alatt:
Az egyes shubok idôtartama:
A fájdalom mikor a legerôsebb:
Reggel, délelôtt, délután, este, éjszaka, nem jellemzô
ERÔSÍTÔ/ENYHÍTÔ TÉNYEZÔK Mozgással: enyhít, erôsít
Étkezéssel: enyhít, erôsít
Légvétellel: enyhít, erôsít
Köhögéssel: enyhít, erôsít
Testhelyzettel: enyhít, erôsít
(testhelyzet leírása):
Ürítéssel: enyhít, erôsít
(Széklet, Vizelet, Menstruáció), egyéb:
KORÁBBI / JELEN KEZELÉS HATÉKONYSÁGA Milyen gyógyszer(eke)t/kezeléseket kapott:
Bevált(ak)-e:
A terápia/gyógyszer mennyi idôre szünteti/enyhíti a fájdalmat:
A korábbi/jelen gyógyszer dózisa, beviteli módja:
A BETEG ÉRZELMI ÁLLAPOTA Nyugodt, Szorong, Agresszív, Lehangolt, Halálfélelem, egyéb:

2. ábra
Fájdalom felmérô lap – Betétlap az ápolási dokumentációhoz

IME IV. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2005. OKTÓBER 27

MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT

Ezek után akciótervet készítettünk, amely a következô
lépéseket tartalmazta:
• Elméleti oktatás (fájdalom fogalma, fájdalomcsillapítási
lehetôségek)
• Gyakorlati képzés (közös értékelés, esetmegbeszélés,
saját élmény feldolgozása)
• Dokumentáció formai követelményeinek megbeszélése
• Team munka (kinek mi a feladata, miben kell segíteni
egymásnak) megszervezése a feladattal kapcsolatban
• Kipróbálás (3 hónap)
• Eredmények értékelése, változtatási lehetôségek meg-
beszélése
EREDMÉNYEK
A felmérés anyagát feldolgozva a következô dokumentu-
mokat készítettük el: fájdalomfelmérô lap, kiegészítô lap a
fájdalomfelmérô laphoz (2-3. ábra), fájdalomcsillapítási ápo-
lási lap (amely a fájdalomcsillapítás módját, az ápolási
teendôket, az ellenôrizendô szempontokat, esetleges mel-
lékhatásokat rögzíti). A kiegészítô lapot azért tartottuk fon-
tosnak, mert mindkét osztályon – onkológia, pszichiátria –
vannak olyan betegek, akik kommunikációba nehezen, vagy
egyáltalán nem vonhatók. A két osztály közül csak a pszichi-
átrián volt lehetôség a kipróbálásra és bevezetésre. Az
adatlapokkal erôsítettük a következô önálló ápolási felada-
tokat: beteg megfigyelés, beteg ellenôrzés, dokumentáció
vezetés pontosítása és fejlesztése, ápoláskutatás késôbbi
lehetôsége. Eredményként könyveljük el, hogy a pszichiátri-
ai osztályon a gyógyító team elfogadta a kiegészítô doku-
mentációt, az onkológiai osztályon elfogadtatása még folya-
matban van. A gyógyszerelési szokásaink tudatosabbá vál-
tak, a pontos dokumentáció vezetése informatívabb közlés-
hez vezetett. A betegek szempontjából hatékonyabb lett a
fájdalom felmérése és csillapítása.

Szimpatikus aktivitás Paraszimpatikus aktivitás

Légzés: száma nô, mélyül Légzés: száma nô, szabálytalan
Tachycardia Bradycardia
RR nô RR csökken
Sápadtság Sápadtság
Vércukor nô Hányinger, hányás
Izzadás Gyengeség, kimerültség
Izomtónus fokozódik
Pupilla tágul
Gastrointestinális motilitás csökken

Fájdalmat kísérô tünetek

1. fogak összeszorítása
2. fájdalmas rész fogása
3. elôrehajló testhelyzet
4. sírás
5. nyugtalanság
6. egyéb

Krónikus fájdalom kísérô tünetei (aláhúzás, leírás) Betegséggel összefüggô vizsgálat (eredmény leírása)
1. fáradékonyság 1. RR mérés
2. alvászavar 2. Pulzus mérés
3. lehangoltság 3. Vércukormérés
4. harag 4. EKG készítés
5. fogyás 5. Labor
6. izomspazmus 6. Diagnosztika
7. izületi merevség 7. Egyéb
8. gastrointestinális problémák
9. egyéb

3. ábra
Kiegészítô lap a fájdalom felmérô laphoz

ÖSSZEGZÉS, KÖVETKEZTETÉS
A fájdalomcsillapítás és fájdalom mérése olyan orvosi és
ápolási feladatok sorát veti fel, mely egységes szemlélet,
feladatok pontos leosztása nélkül kivitelezhetetlen. Mindkét
említett szakmában van olyan feladat, ami a fájdalomcsilla-
pítással kapcsolatban mind az orvosi, mind a nôvéri terüle-
ten önálló, és van olyan, amely összhangot igényel a két te-
rület között. Az intézmények többségének nincs egységes
koncepciója e feladatokkal kapcsolatban. Úgy gondoljuk,
hogy a gyógyintézetekben az orvosi és ápolási vezetésnek
egyaránt feladata lenne egy közös fájdalom követési, csilla-
pítási protokollt készíteni annak érdekében, hogy az intéze-
ti szinten ez a fontos terület egységes legyen.

28 IME IV. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2005. OKTÓBER

MENEDZSMENT ÁPOLÁSMENEDZSMENT
IRODALOMJEGYZÉK
[1] Atkinson, R.L., R.C. Atkinson, E.E. Smith, D.J. Bem és
S. Nolen-Hoeksema: Pszichológia. Osiris Kiadó, 1999.
[2] Bálint M.: Az orvos, a betege és a betegség. Animula,
1990.
[3] Butollo, Willi: A szorongás-erô. Europa Könyvkiadó, 1996.
[4] Carpenito, Lynda Juall: Ápolási diagnózisok. Medicina,
1996.
[5] Chaitov, Leon: Holisztikus fájdalomcsillapítás: izületi,
izom- és egyéb fájdalmak enyhítése mellékhatások nél-
kül Bioenergetic, 2000.
[6] Evans D.: The effectiveness of music as an intervention
for hospital patients: a systematic rewiev. J. Adv. Nurs.,
2002 Jan, pp.8-18.
[7] Faludi, G.: A szorongás mai szemmel. Budapest: Artu-
nion/Széchenyi Könyvkiadó, 1998.
[8] Fosnocht et al.: Measuring Pain Intensity in the Emer-
gency Department: Corellation of a Numeric Rating
Scale with a Visual Analog Scale, Airway Management
10 (5):484
[9] Goodman, Gerald R.: Outcomes Measurement in Pain
Management; Journal of Nursing Care Quality, Volume
18, Number 2
[10] Gulácsi, L.: Tudományos tényeken/bizonyítékokon ala-
puló ápolás, Nôvér 2000, 1
[11] Hegedûs K., Riskó Á., Mészáros E.: A súlyos betegek-
kel foglalkozó egészségügyi dolgozók testi és lelkiálla-
pota LAM 2004;14
[12] Innis, Jennifer; Bikaunieks, Nancy; Petryshen, Patricia;
Zellermeyer, Valerie,; Ciccarelli, Lorraine: Patient Satis-
faction and Pain Management: An Educational Ap-
proach, Journal of Nursing Care Quality. 19(4):322-327,
October/November/December 2004.
[13] Kásádi Márta: Szeparációs szorongás vizsgálata kór-
házban kezelt betegek körében, Nôvér, 2002. 3. szám
[14] Lencz László: A fájdalom és csillapítása Medicina
Könyvkiadó, 1996.
[15] Mazanec, Polly; Bartel, Judy; Buras, Denise; Fessler,
Pamela; Hudson, Joanne; Jacoby, Martha; Montana,
Bridget; Phillips, Marie: Transdisciplinary Pain Manage-
ment: A Holistic Approach, Journal of Hospice & Pallia-
tive Nursing. 4(4):228-234, October 2002.
V. Egészségügyi Kontrolling Konferencia
2005. november 30.
Hotel Stadion (1148 Budapest, Ifjúság útja 1-3.)
Larix Kiadó Kft.
Telefon / fax: 333-2434, 210-2682
larix@larix.hu, www.imeonline.hu vagy a www.larix.hu
[16] Mayer TG.: Rehabilitation: What do we do with the
chronic patient? Neurol. Clin. North. Am. 1999,
17(1)131-147.
[17] McWilliams, Lachlan A. et al.: Depression and anxiety
associated with three pain conditions: results from a na-
tionally representative sample. Pain, 2004, vol. 111, no
1-2
[18] Melzack, Ronald: A fájdalom rejtélye. Gondolat Kiadó,
1986.
[19] Ormai Sándor: Élettan-kórélettan: egészségügyi fôisko-
lai tankönyv. Semmelweis, 2002.
[20] Potter, Patricia A.,Perry, Anne Griffin: Az ápolás elmé-
leti és gyakorlati alapjai, Medicina 1996.
[21] Recommendations for Nursing Practice in Pain Man-
agement, The Pain Society, 2002.
[22] Riskó Á.: Bevezetés az onkopszichológiába. A test, a
lélek és a daganat. Animula, 1999.
[23] Riskó Á.: Onkológiai betegek pszichoszociális rehabili-
tációja. Orvosi rehabilitáció. Szerk.: Katona F., Siegler
J. Medicina, 1999.
[24] Súlyos betegen élni, méltósággal meghalni, Fôszer-
kesztô: Dr. Böszörményi Dalma, Corvinus,1995.
[25] Telekes A, Horváth Zs.: A daganatos fájdalom csillapí-
tása Magyar Rákellenes Liga, 2002
[26] Tringer L.: A pszichiátria tankönyve. Semmelweis Kiadó
1999.
[27] Watt-Watson, Judy: The Impact of Nurses' Empathic
Responses on Patients' Pain Management, Nursing Re-
search, volume 49 (4)
[28] 1997. évi CLIV. Törvény az egészségügyrôl
[29] Patsy Yates, Helen Edwards, Robyn Nash, Sanchia
Aranda , David Purdie, Jake Najman, Helen Skerman,
Anne Walsh: A randomized controlled trial of a nurse-
administered educational intervention for improving
cancer pain management in ambulatory settings Patient
Education and Counseling 53, (2004) 227–237
[30] Eva Bar, Alfonso Casado, Caries Garc a-Cases, Luis
Clerch, Salvador Ribas: Assessing Satisfaction with
Pain Medication in Primary Care Patients: Development
and Psychometric Validation of a New Pleasure, CLINI-
CAL THERAPEUTICS /VoL. 26, No. 7, 2004
IME IV. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 2005. OKTÓBER 29