Mechanika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A mechanika (görögül Μηχανική) a fizikának az egyik fő része. A fizikának az az ága, ami az erők hatását
vizsgálja a fizikai testekre (attól függetlenül, hogy ezen erők hatása okoz-e elmozdulást, vagy nem) de a
témakör az erők és (ha ez létrejön) a test elmozdulásának a környezetre való hatását is magába foglalja.

A tudományág gyökereit megtalálhatjuk számos ókori civilizációban. A mechanika alapjait elméleteikben

illetve tételeikben először a korai újkor tudósai, Galilei, Kepler és teljes rendszerként Newton fektették le.
Ezek összességét ma klasszikus mechanikának nevezzük.

A mechanika tudományterületei

A mechanika tanulmányozását a következő táblázat összegzi:

Tartalomjegyzék
Klasszikus mechanika és kvantummechanika
Newton és Einstein
A test fizikai értelmezése
A mechanika alcsoportjai annak két fő ágában
A klasszikus mechanika részterületei
A kvantummechanika részterületei
Jegyzetek
Források
Klasszikus mechanika és kvantummechanika
A mechanika két fő ága tehát a klasszikus mechanika és kvantummechanika. Bár ezeket alkalmazási
területük közötti különbségeik alapján külön tárgyaljuk, a klasszikus mechanika a kvantummechanika
részének, speciális esetének is tekinthető.

Ámbár kora előtt élő tudományos kutatók megfigyelései befolyásolták munkáját, a klasszikus mechanika
megteremtőjének Isaac Newtont az angol polihisztort, az angol Királyi Társaság, (Royal Society) egykori
elnökét tekintik. Ő fogalmazta meg ugyanis az anyag mozgására vonatkozó három törvény (pontosabban
axióma) megfogalmazásával, melyet a 1687-ben megjelent három kötetes Principia Mathematica című
könyvében tett közzé.

A klasszikus mechanika jól leírja a makroszkópikus fizikai tárgyak mozgását a rájuk ható erők hatására, de
csak a múlt század elején kifejlesztett kvantummechanika képes leírni az anyag molekuláknál kisebb
atomok és szubatomi részecskék viselkedését erők hatására. Ugyanakkor, a makroszkópikus világra
vonatkozó ilyen kapcsolat kvantummechanikával való kezelését annak bonyolultsága gyakorlatilag
lehetetlenné teszi és erre a munkára a klasszikus mechanika tételeit használják.

A klasszikus mechanika tudományágát gyakran az úgynevezett egzakt tudomány, angolul exact science
példaképének tekintjük, ami különös jellemzője tételeinek illetve elméleteinek (kísérleti) megfigyeléssel
való megalapozása és algebrai képletekkel való leírása valamint a megfigyelés helyességének bizonyítása.

Newton és Einstein
A klasszikus mechanika tárgykörének a szubmolekuláris világ viselkedésére való kiterjesztéséhez
hasonlóan Einstein általános és speciális relativitáselmélete lényegében a klasszikus már Galilei által
meglátott Newton által tételeiben meghatározott klasszikus mechanika elméletének alapvető pontosítása és
kiterjesztése a szubmolekuláris világra és olyan körülményekre, amelyekben a részecskesebesség
megközelíti a (átléphetetlen) fénysebességet.

Összefoglalva: a klasszikus vagy newtoni mechanika a makroszkópikus testek mozgásának leírásával és az

azokra vonatkozó törvényekkel foglalkozik; a kvantummechanika tárgya ezzel szemben hagyományosan
az elemi részecskék fizikájának elmélete.

A test fizikai értelmezése

A test kifejezés a fizikában sokféle tárgyra vonatkozhat: lövedék, űrhajó, csillag, gépészeti egységek, vagy
alkatrészek, szilárd anyag részei, folyadékok, vagy azok részecskéi gáz stb.

A mechanika többi különféle ágai a testek megjelenési formáit érintik. A részecskék például az anyagnak
olyan részei, amelyek belső felépítéséről tudásunk még hiányos. Ezeket a klasszikus mechanika pontoknak
tekinti. Az alakkal és kiterjedéssel rendelkező merev testeket a klasszikus mechanika a részecskékhez
hasonlóan kezeli, bár ezekhez még több tulajdonságot, illetve a kémia illetve fizika egyes részterületeiben
alkalmazott szabadsági fokot is tulajdoníthat, mint például ezek térbeli orientációját is.

Egyébként a testek lehetnek merevek, rugalmasak (elasztikusak) vagy folyékonyak (folyadékok és gázok)
és ezeknek lehetnek esetei a mechanika mindkét fő részében.

Így egy űrhajó térbeli mozgását, vagyis keringési irányát és forgását a klasszikus mechanika tárgyalja míg
hasonló mozgástípusokat a kvantummechanika kezeli amikor a test nagysága azt a kvantummechanika
nagyságrendi tartományába helyezi.
A mechanika alcsoportjai annak két fő ágában
Megjegyzendő itt, hogy a térelmélet amit azelőtt a fizika külön ágaként kezeltek ma a mechanika mindkét
fő ágában szerepel és mind a kettőre érvényes. Az elmélet szerepel mind a klasszikus erőtér térelméletében,
mind a kvantum erőtér térelméletében, de gyakorlatilag a tárgy nem független, hanem a mechanikához
tartozik ahol annak két fő része között közeli, bonyolult kapcsolatban van. Így a részecskékre ható erők
hatása egy (elektromágneses vagy gravitációs) erőtérből eredhet. A kvantummechanikában a részecskék
maguk szolgáltatják az erőteret amit elméletileg egy hullámfüggvény ír le.

A klasszikus mechanika részterületei

Newtoni mechanika: a mozgás (kinematika) és az erők (dinamika) eredeti elmélete
Hamilton-féle mechanika: az eredeti formalizmus, (angolul formalism), vagyis a tételek
képletes alkalmazása az energia megmaradási elvének figyelembe vételével, azzal való
egyeztetéssel
Lagrange-féle mechanika: az elv képletes leírása a minimális hatás elvének (angolul least
action principle) alkalmazására
Égi mechanika: Az égi testek, bolygók, üstökösök, csillagok és galaxisok, stb. mozgása
Asztrodinamika: űrhajó navigáció, vagy kormányzás stb.
Szilárdtestfizika: a rugalmasság, a deformálható testek tulajdonsága
Akusztika, vagy hangtan (= a sűrűségvariáció előrehaladása, terjedése) szilárd, folyékony
és gáznemű anyagokban.
Statika: fél-merev testek mechanikai egyensúlyban
Folyékony anyagok (angolul ’’fluid’’) mechanikája: folyadékok és gázok mozgásban
Talajmechanika: a talaj mechanikai magatartása
Kontinuum mechanika: mind szilárd, mind folyékony anyagok esetében
Hidraulika: folyadékok mechanikai tulajdonságai
Pneumatika: gázok mechanikai tulajdonságai
Folyadékok statikája: folyadékok egyensúlyban
Alkalmazott mechanika, vagy mérnöki mechanika
Biomechanika: szilárd és folyékony anyagok viselkedése az élettanban
Biofizika: az élő szervezet fizikai folyamatai
Statisztikus mechanika: determinisztikusan nem kezelhető részecskekomplexumok
Relativisztikus, vagy Einstein-féle mechanika és univerzális (általános) gravitáció

A kvantummechanika részterületei
Részecskefizika: Részecskék szerkezete, mozgása és köztük előálló reakciók
Magfizika: atommag mozgása, szerkezete és reakcióik
Kondenzátumfizika: gázok, szilárd anyagok, folyadékok és gázok fizikája.
Statisztikus kvantum mechanika: Részecskekomplexumok, aggregátumok

Jegyzetek

Források
 A cikk részben az angol nyelvű cikket használta forrásként, de egyes részei, például a
részterületek listája az angol cikk direkt fordításként készültek.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mechanika&oldid=21691020”

A lap utolsó módosítása: 2019. szeptember 13., 16:22

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon
is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.