1. A kémia alapfogalmai és alaptörvényei.

- A kémia tárgya és céljai

A kémia, mint az anyagi világ tulajdonságainak megismerésére törekvő
természettudomány egyik ága, viszonylag fiatal: 3-400 éves. Mint egyfajta tudatos emberi
tevékenység elnevezése azonban sokkal régebbi. A kémia név az ókori hellenisztikus
Egyiptomban született, és tulajdonképpen magát az országot jelenti. A fáraók nyelvén
Egyiptomot Keminek nevezték. Itt találkozunk először azzal a törekvéssel, hogy az ember
aranyat készítsen.
A kémia tárgyát úgy definiálhatjuk, hogy az atomok és a molekulák azon
mozgásformáival foglalkozó természettudomány, amelyek az atom legkülső elektronhéjában
játszódnak le. A kémia a természetes anyagokból új anyagokat is tud „teremteni”, olyan
anyagokat, amilyenek a természetben nem fordulnak elő, amelyek a laboratóriumban
születnek, amelyeket aztán a nagyipar termel tömegesen, és amelyek nélkül a társadalom talán
már létezni sem tudna.
Az anyag (matéria) fogalma.
Az anyag filozófiai fogalom, amely a tudatunktól függetlenül létező, objektív valóság.
Az anyag megjelenési formája kétféle, korpuszkula – egymástól elkülönült diszkrét
részecskékből áll – vagy kontinuus jellegű – folytonosságot mutat – ilyenek a fizikai mezők
pl.: gravitációs mező, elektromágneses mező stb. Az anyag két megjelenési formája nem
különül el egymástól, átalakulhatnak egymásba, és ugyanabban a tárgyban egyidejűleg is
jelen lehetnek.
A kémiai anyag korpuszkuláris jellegű, ami azt jelenti, hogy benne az anyag
tömegtulajdonsága dominál. Azaz rendelkezik gravitáló tömeggel, kinetikus energiával és
mozgásmennyiséggel.
- Az anyag megjelenési formái a természetben (mező, korpuszkuláris anyag és
a kapcsolat köztük).
Az anyagnak két megjelenési formája van:
1. a korpuszkuláris anyag (részecskék)  jellemzője a tömeg (m)
2. a mező (folyamatos)  jellemzője az energia (E=hν)
A korpuszkuláris anyag a részecskékből álló anyag. Ilyen a gáz, folyékony és szilárd
halmazállapotú anyag, de ide tartozik a proton, neutron stb. is. A mező az anyag egyik sajátos
formája, amely rendelkezik pl. energiával. Az elektromosan töltött testeket az elektromos
mező, a mágneseket a mágneses mező veszi körül, a tömeggel rendelkező testeket pedig a
gravitációs mező.
 Gravitációs mező
Két tömeggel rendelkező test úgy lép kölcsönhatásba egymással, hogy az egyik tömeg
által létrehozott gravitációs mező hat a mezőbe helyezett másik tömeggel rendelkező testre. A
gravitációs kölcsönhatás jellemzése
 A gravitációs kölcsönhatás mindig csak vonzásban nyilvánul meg.
 Az anyag kölcsönhatásai közül a gravitációs kölcsönhatás a leggyengébb.
 A gravitációs mező hatása nem árnyékolható le.
A gravitációs mező egyetemes. Ez azt jelenti, hogy a világmindenség minden
részecskéjéhez tartozik egy gravitációs mező. Így a világmindenség minden részecskéje
kölcsönhatásban van minden részecskével.
Elektrosztatikus mező
Az elektromosan töltött test maga körül az anyag sajátos formáját hozza létre. Ez az
elektrosztatikus mező. Ha van egy elektromosan töltött test, akkor az létrehozza maga körül
az elektrosztatikus mezőt. Ha ebbe a mezőbe elhelyezünk egy másik töltést, akkor
kölcsönhatást tapasztalunk. Milyen kölcsönhatások lehetnek?
Az azonos töltéssel rendelkező testek taszítják egymást. Ez szemléltethető úgy, hogy
két műanyag rudat selyemmel vagy két üveg rudat bőrrel dörzsölünk meg, az egyiket
felfüggesztjük, és a másikat közelítjük hozzá. Ellentétes töltéssel rendelkező testek vonzzák
egymást. Ez a hatás mutatható be a selyemmel megdörzsölt műanyag rúd és a bőrrel
megdörzsölt üvegrúd között.
Az elektromosan töltött test a semleges testet mindig vonzza. Amikor a test átvette a
töltéseket, a töltött test eltaszítja magától. Például: a megdörzsölt műanyag rúd magához
vonzza az alufólia darabkákat, majd eltaszítja magától.
Mágneses mező
Tapasztalatból tudjuk, hogy a mágnesek egymásra, de pl. a vastárgyakra is erőt
gyakorolnak.
 A mágnesek azonos pólusai taszítják, ellentétes pólusai vonzzák egymást.
 A Föld olyan, mint egy nagy mágnes. Egyik pólusa az északi, másik a déli sarok
közelében található.  A szabadon mozgó iránytű É-D irányba áll be. Az iránytűnek azt a
pólusát, amely egyensúlyi helyzetben észak felé mutat, északi pólusnak nevezzük. Ebből
következik, hogy az Északi sarkon a Föld déli mágneses pólusa van.
 Ha a mágnest kettévágjuk, akkor továbbra is két dipólust kapunk. Bármilyen kicsi
részre vágjuk a mágnest monopólus, soha nem állítható elő.
  Rúdmágnes esetén a mágneses pólusok nem a rúd végén találhatók, hanem a rúd
1/12 részénél.
 A mágnes a közelébe helyezett vastárgyakra erőt gyakorol.
 Ha mágnes közelében vízszintes műanyag lapra vasreszeléket szórunk, akkor a
vasreszelék az erőhatásnak megfelelően rendeződik.
A mágnes és a vasreszelék között a kölcsönhatást az anyag egy sajátos formája, a
mágneses mező közvetíti.
- A tömeg és az energia megmaradás törvényei.
Tömegmegmaradás törvénye:
A törvényt egymástól függetlenül Lavoisier és Lomonoszov a XVIII. század nagy
tudósai fogalmazták meg.
Tömeg nem vész el, zárt rendszer tömege állandó!
Pl.: Vastag falú zárt üvegbe hamumentes szenet és fölöslegben oxigént juttatunk.
Lemérjük az edény tömegét hevítés előtt és után is. A tömeget az oxidáció után változatlannak
találjuk.
Zárt rendszer tömege a testek bármilyen átalakulása után is állandó marad. Az
egymással reagáló anyagok tömegének összege egyenlő a keletkező anyagok tömegének
összegével.

Energiamegmaradás törvénye:
 A tömegviszonyok mellett ismerni kell a folyamatok energiaváltozásait is. A kémiai
folyamatok létrejöttét a résztvevő atomok és molekulák kapcsolódásának energiája szabja
meg. Tapasztalati tény, hogy a folyamatok mindig olyan irányba mennek végbe, amelyik
irányban hasznos munka termelésére alkalmas energia szabadul fel.
Az energia mértékegysége a joule (J).
A különböző energiafajták átalakulnak egymásba és a munka pedig mindig valamilyen
energiafajta más energiafajtává alakulásának a terméke.
(Mayer 1842; Joule 1843; Helmholtz 1847.) Bebizonyították, hogy a hő is energia és
hogy zárt rendszerben bármely környezetével energiák kicserélésére nem képes rendszer
energiája állandó.
A kémiai változások során a tömegmegmaradás és az energia megmaradás törvénye
könnyen igazolható. Kémiai szempontból legfontosabb energiák a termikus- és a kémiai
energia.
Az anyagok osztályozása különböző szempontok alapján (halmazállapot,
összetétel, szerkezet).
Halmazállapot alapján:
 szilárd (kristályos pl: fémek és amorf pl:üveg)
A szilárd anyagok részecskék között erősebb kémiai kötések működnek A részecskék
között erősebb kapcsolatok alakulnak ki. A szilárd anyagokban nagyfokú rendezettség
figyelhető meg. A részecskék közötti kötések meghatározzák a részecskék elhelyezkedését,
önálló alakkal rendelkeznek. A részecskék helyhez kötöttek. A részecskék egy adott pont
körül rezgőmozgást végeznek.A részecskék nem távolodhatnak el egymástól. Önálló
térfogattal rendelkeznek. A részecskék között minimális szabad hely van. A szilárd anyagok
összenyomhatósága elhanyagolható
 cseppfolyós (folyadék, olvadék)
A folyadékok részecskéi között gyenge kémiai kötések működnek. A részecskék
között gyenge kapcsolat van. A folyadékok szerkezetében kismértékű rendezettség van A
részecskék nincsenek helyhez kötve. Gördülő mozgást végeznek A folyadékok részecskéi
csak kis mértékben távolodhatnak el egymástól, – önálló térfogattal rendelkeznek A
folyadékok részecskéi között kevés az „üres hely” – A folyadékok kismértékben
összenyomhatók A folyadékok részecskéi a tároló faláig terjedhetnek – Felveszik az edény
alakját, nincs önálló alakjuk
 légnemű (gőz, gáz)
 A gázok részecskéi között nincs kémiai kötés A részecskék között - az ütközésektől
eltekintve- nincs kapcsolat. A gázok részecskéi egymástól függetlenül, szabadon
mozoghatnak – Egyenes vonalú mozgást végeznek, mindaddig, míg egymással, vagy az
edény falával nem ütköznek A részecskék a tároló faláig terjedhetnek – Felveszik az edény
alakját, nincs önálló alakjuk – Kitöltik a rendelkezésre álló teret, nincs önálló térfogatuk. A
részecskék között sok az „üres hely” – A gázok nagymértékben összenyomhatók – A három
halmazállapot közül a gázokban a legnagyobb a rendezettlenség
 plazma (Plazma a gáz-halmazállapotból keletkezik az atomok ill. molekulák
ionizációja révén)

Halmazállapot változások:
 hőmérséklet növelés vagy nyomás csökkenés hatására a lejátszódó folyamatok:
szilárd → olvadás → folyadék → párolgás → gőz;
szilárd → szublimáció → gőz.
 Hőmérséklet csökkenés, vagy nyomás növekedés hatására lejátszódó folyamatok:
gőz → kicsapódás vagy kondenzáció → folyadék → fagyás vagy dermedés →
szilárd;
gőz → kicsapódás vagy kondenzáció → szilárd.
gőz/gáz →ionizáció →plazma

Összetétel alapján:
Keverék: olyan anyagok ahol határfelületek vannak jelen. Lehet homogén
(határfelületek eltűnnek) és heterogén (határfelület jelen van). Tiszta anyagok: határ felület
nincs jelen. Vegyület: bizonyos anyagok mennyiségi és minőségi összetétele határozza meg.
Vegyületek egyszerű összetett
I, O3, H2 H2 + O2 = H2O
 egy elem atomjai vannak
jelen

Kémiai elem: ugyanolyan protonszámú atomok halmaza. Elem – nincs tulajdnsága.

Szerkezet: ez a kötéseknél lesz !
Atomok, molekulák és ionok, azok mérete és tömege. . Relatív atom és molekula
tömegek. A kémiai elem (rendszám, vegyjel, izotópok, nukleonok, nuklidok).

Atom molekuláris elmélet  az atomok molekulákká csoportosulnak és államfó

mozgásban vannak.
Atom  semleges részecske, atommagból és elektronokból áll.
Molekula  semleges részecske, amelynek megvannak a különálló tulajdonságai.
A legegyszerűbb atom a hidrogénatom. Az atommagja mindössze egyetlen protonból
áll, amely körül egyetlen elektron van. Az elektront az elektromos vonzóerő tartja a proton
körül. Töltésük nagysága azonos, de ellentétes előjelű, hiszen a hidrogénatom, mint minden
atom kifelé elektromosan semleges. A proton egységnyi pozitív, az elektron pedig egységnyi
negatív töltéssel rendelkezik. Azért választották egységként ezeket a töltéseket, mivel ennél
kisebb töltést nem tudunk előállítani, ezt tekintjük az elemi töltésnek.
Az összes többi atom magjában több proton és neutronok is találhatók, a mag
körül lévő elektronfelhő pedig a protonok számával azonos számú elektront tartalmaz. A

H(hidrogén)atom mérete 0,05 nm körül van, 1nm = l0-9m, amely elképzelhetetlenül kicsi. Az

atommag még ennél is sokkal, milliószor, kisebb, 10-15m-es nagyságrendű. A

méretviszonyokat úgy képzelhetjük el, hogyha gondolatban az atommagot felnagyítjuk
gombostűfejnyi méretűre, akkor az atom mérete akkora lenne, mint egy labdarúgó-stadion.
1a.t.e  m(12C)/12= 1,66*1022 kg
Ion  töltéssel rendelkező részecske.
A pozitív töltésű ionokat kationoknak, a negatív töltésűeket anionoknak nevezzük. A
leadott, illetve felvett elektronok száma az ionok töltésszámát jelenti. Pl. a H+-ioné +1, a Cl--
ioné -1.
Akárcsak a szabad atomnak, úgy a szabad ionnak sincs határozott felülete. A kötött
ionok sugarát a kristályos vegyületek szerkezete alapján határozták meg.
Az ionok méretét az ionsugárral jellemezzük.
Pl. a Cl-atom sugara: 99 pm, a Cl--ion sugara: 50 pm.
AZ ATOMOK JELÖLÉSE 

- vegyjellel történik {pl.  }

RENDSZÁM (jele: Z)

- megmutatja az adott atom helyét a periódusos rendszerben (ld. fenn 17. elemről van szó)
- megmutatja, hogy az elem egy atomja hány protont tartalmaz (ld. fenn 17 proton {p+})

TÖMEGSZÁM (jele: A) 

- Az elektronok tömege a protonok és neutronok tömegéhez képest igen kicsi, az atom

tömegét gyakorlatilag az atom részecskéi (nukleonok), azaz a protonok (Z) és a neutronok (N)
száma határozza meg.

A= Z + N

ELEM 

- Egy elem valamennyi atomjában azonos számú proton van. Egy elem tehát az azonos
protonszámú atomok halmazá jelenti. Az elemek nem minden atomja azonos tömegű, mert

eltérhet bennük a neutronszám! {pl.   és   }

NUKLID 

- Az azonos proton- és tömegszámú atomok.

IZOTÓPOK 

- Az azonos protonszámú, de eltérő tömegszámú (neutronszámú) atomokat egy elem

különböző izotópjainak nevezzük (izotóp: "azonos hely"). Egy elem különböző izotópjainak
tulajdonságai alapvetően megegyeznek (leginkább a hidrogén izotópjainak tulajdonságai
térnek el egymástól, ezért ezeket különböző vegyjellel jelöljük). A természetben a különböző
izotópok aránya egy-egy elem esetében jellemző érték.

RELATÍV ATOMTÖMEG 

 Azon viszonyszám, mely azt mutatja meg, hogy az adott elem adott nuklidja hányszor
nagyobb tömegű a 12C-izotóp tömegének 1/12 részénél. /A periódusos rendszerben
szereplő atomtömegadatok az adott elem különböző izotópjainak a természetes
izotóparány szerinti átlagos relatív tömege./ 

 Jele: Ar; mértékegysége: nincs {pl. Ar (Cl)= 35,5}. A relatív molekulatömeg a relatív
atomtömegből számítható ki {pl. Mr (Cl2)= 71}.

MOLÁRIS TÖMEG (jele: M) 

 Mértékegysége: 

Mivel valamennyi elem atomtömegét ugyanahhoz az értékhez viszonyítjuk (ls. előbb), ezért
ha egy elemből annyi grammot mérünk ki, mint amennyi a relatív atomtömege, akkor bármely
elem ílymódon meghatározott tömegében azonos számú atom van, mégpedig 6. 10 23 db. atom.
Ez az ún. Avogadro-szám. 

ANYAGMENNYISÉG (jele: n)

- 6. 1023 db. atomot vagy iont vagy molekulát jelent

- Mértékegysége: mól

Egyszerű anyag és kémiai elem. Allotrópia. Összetett anyagok.

 A természetben előforduló és a mesterségesen előállított anyagok nagy része
kémiailag nem tiszta. Ez azt jelenti, hogy bizonyos mennyiségben idegen anyagokat is
tartalmaz. Az ilyen anyagokat keverékeknek nevezzük.
A kénben csak kénrészecskék, a magnéziumban csak magnéziumrészecskék, a
desztillált vízben csak vízrészecskék vannak. Az egyfajta részecskékből felépülő anyagok
kémiailag tiszta anyagok.
Összetételük alapján egyszerű és összetett anyagok különböztethetők meg. Az
egyszerű anyagokat elemeknek nevezzük. Az összetett anyagok közé tartoznak a vegyületek
és a keverékek.
EGYSZERŰ ANYAGOK
Az elemek
Az egyszerű anyagok kémiai reakcióval sem bonthatók más anyagokra. Az ismert
elemek száma meghaladja a százat. Az elemek három csoportba sorolhatók: fémek (ide
tartozik az elemek háromnegyed része, pl. vas, réz), nemfémek (pl. hidrogén, oxigén, szén) és
átmeneti elemek (félfémek, pl. germánium, szilícium).
Szobahőmérsékleten és légköri nyomáson egyes elemek gáz-halmazállapotúak (pl.
hidrogén, oxigén, nitrogén), mások folyékonyak (pl. higany, bróm), a legtöbb szilárd
halmazállapotú (pl. szén, kén, vas). 88 elem a természetben is megtalálható, ezenkívül több
mint 20 mesterséges elemet ismerünk. Vannak, amelyeket csak a 20. sz.-ban fedeztek fel (pl.
hafnium), mások pedig régi ismerőseink (pl. vas, réz, ón). Két elemet magyar tudós fedezett
fel: a tellúrt Müller Ferenc 1782-ben, a hafniumot Hevesy György 1923-ban.
ÖSSZETETT ANYAGOK
A keverékek
A keverékek többféle részecskéből felépülő összetett anyagok. A keveréket alkotó
részek állhatnak elemekből és vegyületekből is.
A keverékek fontos jellemzői a következők:
– A keverékek összetevőinek tulajdonságai az összekeverés után nem változnak meg.
– A keverékek anyagai fizikai úton szétválaszthatók az összetevők eltérő tulajdonságai
alapján.
– A keverékekben az alkotórészek aránya változhat, de nem mindig korlátlanul. Pl. a
kénpor és a vaspor esetében az összetevők aránya tetszőleges lehet. A cukros víz
cukortartalma viszont nem emelhető korlátlanul (telített oldat!).
 A keverékeket felépítő anyagdarabkák gyakran szabad szemmel vagy nagyítóval jól
megkülönböztethetők. A természetben előforduló keverékek között ilyen például az agyag, a
homok stb.
Homokszemcsék keveréke nagyítóüvegen át nézveMit nevezünk keveréknek? Mi
jellemzi a keverékek összetételét?
A homokszemcsék szabad szemmel vagy nagyítóüvegen át nézve jól láthatók. Az
agyagot felépítő részecskék már csak mikroszkóppal vizsgálhatók, méreteik sokkal kisebbek,
mint a homokszemeké. Hasonló méretű részekből áll a bauxit is. Mindhárom anyag különféle
részecskékből álló keverék. Mivel a fenti anyagok szilárd halmazállapotú összetevőkből
épülnek fel, így a keverék is szilárd halmazállapotú.
Azokat a finom eloszlású keverékeket, amelyeknek részecskéi mikroszkóppal sem
láthatók, elegyeknek nevezzük. A folyadék halmazállapotú anyagokból előállított keverékek
folyadékelegyek (pl. az ételek ízesítésére használt ételecet). A gáz-halmazállapotú anyagok
keverékei a gázelegyek (pl. a levegő, amely a nitrogéngáz, az oxigéngáz és még más gázok
elegye). Az előbbiek alapján a már tanult oldatok is elegyek.
A VEGYÜLETEK
Az összetett anyagok másik csoportjába tartoznak a vegyületek. A vegyületek csak
kémiai reakcióval bonthatók egyszerű anyagokra.
A vas- és kénpor keveréke hevítés hatására izzani kezd. Az izzás a hevítés
megszüntetése után is folytatódik. A kölcsönhatás során az anyag energiát ad le a
környezetének, belső energiája csökken. A reakció exoterm. Megvizsgálva a hevítés útján
kapott anyagot, már nem mutatja sem a kén, sem a vas tulajdonságait. Új anyag, vas-szulfid
keletkezett. A vas-szulfid vegyület. A változást a következő módon írhatjuk le:
A vegyületek fontos jellemzői a következők:
– A vegyületekben az alkotórészek az eredeti tulajdonságaikat nem mutatják.
– A vegyületek kémiai reakcióval bonthatók alkotóelemeikre.
– A vegyületekben az alkotórészek aránya szigorúan állandó és a vegyületre jellemző.
(Például a víz bontása során mindig két térfogat hidrogén és egy térfogat oxigén keletkezik!)
A vegyületek összetett anyagok, kémiai reakcióval egyszerű anyagokra bonthatók.
Összetételük állandó és az anyagra jellemző. A vegyületek száma több millió.
Allotrópia:
Bizonyos anyagok több kristályos szerkezetet is felvehetnek. Ha ezt a tulajdonságot a
kémiai elemek mutatják, akkor allotrópiáról, más esetben polimorfizmusról beszélünk.
Gondoljunk csak a grafitra és a gyémántra, az oxigénre és az ózonra, vagy a kvarcra, amely
amorf állapotban és négyféle kristályos állapotban is ismert. Az egyes módosulatok alakulását
a hőmérséklet és/vagy a nyomás határozza meg. Az átalakulásokat rejtett (latens) hő
formájában megtestesülő reakcióhő felszabadulása vagy felvétele kíséri.
Érdekes vonzata van az ón 13∘C-on, bekövetkező allotróp átalakulásának. A kisebb
hőmérsékletű α-Sn (ún. szürkeón) gyémántrácsa a hőmérséklet növelésével tetragonális rácsú
β-Sn-ná (ún. fehérónná) alakul. Az átalakulás közben fellépő feszültségek az ónpestisnek
nevezett jelenséget, az anyag törését, repedését, sőt elporladását okozzák. Ezek a feszültségek
hanghatás kíséretében is felszabadulhatnak. Ilyen jelenséget tapasztalunk akkor, ha az
ónlemezt a fülünkhöz közel téve, a lemezt hajtogatva recsegő hangot hallunk. Ebben az
esetben az átalakulás a hajtogatás, vagyis nyomás hatására megy végbe.
Kén allotróp módosulata: rombos és monoklin; foszfor  vörös és fehérfoszfor.
Az állandó súlyviszonyok (tömegviszonyok) törvénye (L.J.Proust, 1801).
a vegyületeket alkotó elemek tömege állandó és a vegyületre jellemző az előállított
módszertől független.
A többszörös súlyviszonyok törvénye (J.Dalton, 1803).
ha egy elem másik elemmel több vegyületet is képez, az elemek súlyviszonyai úgy
aránylanak egymáshoz, mint a kis egész számok.pl.:
N2O  0,57 1
NO  1,14 2
N2O3  1,71 3
NO2  2,28 4
N2O5 2,85 5

Az egyenérték fogalma és a egyenértékek törvénye (J.B.Richter, 1792)

A kémiai elemek olyan tömegértékekben egyesülnek egymással, amelyek arányosak
kémiai egyenértékükkel.
Képes egyesülni/helyettesíteni 1g H
E= moláris tömeg/felvett vagy leadott elektron száma
E(O) H2O
2g H  16g O
1g H  E(O)
E(O)= 1*16/2= 8g
E(sav)= M(sav)/H atomok száma
E(bázis)= M(bázis)/OH ionok száma
 E(oxid)= M(oxid)/el. atomok száma*oxidációs szám
E(só)= M(só)/fém atomok száma*ox szám
A vegyülő gázok térfogati törvénye (J.L.Gay-Lussac, 1808).
Az egymással vegyülő gázok térfogatai úgy aránylanak egymáshoz,mint kis egész
számok.
H2+Cl2=2HCl
Az Avogadro-törvény, és a következtetések belőle. Az Avogadro szám. A mol – az
anyagmennyiség egysége.
Avogadro törvénye szerint: az azonos nyomású és hőmérsékletű gázok egyenlő
térfogatában – az anyagi minőségtől függetlenül – azonos számú molekula van.
Megfordítva: a gázok azonos számú molekulája azonos hőmérsékleten és nyomáson
egyenlő térfogatot tölt be. Különböző gázokból 1 mol (6 · 10 23 db) molekula az anyagi
minőségtől függetlenül, azonos állapotban egyenlő térfogatot tölt be. Ebből következik, hogy
az azonos állapotú gázok térfogatának ( V ) és anyagmennyiségének ( n ) hányadosa állandó:
V m = V/ n , ahol V m a moláris térfogat.A moláris térfogat megadja 1 mol gáz térfogatát.
https://www.netfizika.hu/az-avogadro-torveny-es-az-avogadro-allando - avogadro
szám és törvény + következtetések. nagyon jó de nem lehet normálisan másolni
Dalton-törvény
Többkomponensű gázelegyek jellemzéséhez hasznos fogalom az egyes komponensek
parciális nyomása, melyen azt a nyomást értjük, melyet a gázelegy valamelyik komponense
akkor fejtene ki, ha az adott térfogatot egymaga töltené be.
Egy gázelegy össznyomása a komponensek parciális nyomásaiból additíve tevődik
össze.

Mivel a nyomás - és így a parciális nyomás is - arányos a molekulák számával, a gázelegy egy
komponensének parciális nyomása az illető komponens moltörtjével arányos:

pA = xA pö

ahol pö az elegy teljes nyomását jelenti.

Amagat-szabály

A gázelegy össztérfogatát a komponensek parciális térfogatainak összegezésével számíthatjuk

ki.
Parciális térfogat a gázelegy egyik összetevőjének az a térfogata, melyet az illető komponens
a gázelegy nyomásán (p) és hőmérsékletén (T) egymaga töltene be.

A gázelegy valamennyi komponensére érvényesek a tökéletes gázok törvényei. Így pl.

pi×Vö = pö× Vi

A   térfogathányad a V térfogattört, mely az Avogadro-törvény értelmében megegyezik a

moltörttel.

Az általános gáztörvény

p × V = R × T × ( ni )

ill. az i-ik komponensre:

pi × V = ni × R × T

Gázelegyek moltömegének meghatározására az elegyszabály alkalmas. Az átlagos moltömeg

a komponensek moltömegeiből a moltörtek arányában tevődik össze.

ahol xi az i-edik komponens moltörtje Mi az i-edik komponens moltömege.

A folyadékoknak minden hőmérsékleten van bizonyos egyensúlyi gőznyomásuk (tenzió),
melynek értéke kizárólag a hőmérséklettől függ (adott anyag esetén). Így pl. a víz
gőznyomása 20 oC-on 2.333 kPa, és ez lesz a vízgőz parciális nyomása is 20 oC-on tekintet
nélkül az illető gázelegy egyéb komponenseire és e komponensek parciális nyomására.
Az elemek tömegtörtje a vegyületekben.
Ar∗n
w=
Mr
ahol, Ar – relatív atomtömeg; Mr – relatív molekula tömeg; n – az elem mennyisége a
vegyületeben.
A kémiai vegyületek képleteinek a meghatátorozása az elem tömegtörtje alapján.
Az összegképlet a vegyület alkotóelemeinek anyagmennyiség-arányát fejezi ki. Az indexek
ebben a képletben tehát a vegyületet felépítő részecskék számarányát jelentik (a legkisebb
egész számok arányában) : pl. NaCl - 1 : 1 anyagmennyiség-arányban tartalmaz Na + - és c1 --
ionokat, SiO2 - 1 :2 anyagmennyiség-arányban tartalmaz Si- és O-atomtörzseket.
Az anyagmennyiség-arányok és a moláris tömegek ismeretében kiszámíthatjuk az adott
vegyületben az alkotóelemek tömegarányát és tömegszázalékos összetételét.
A vegyületek képletének ismeretében (meghatározva a moláris tömeget) az alkotó
atomok, vagy atomcsoportok tömegtörtje (W), a tömegtört ismeretében pedig meghatározható
a vegyület képlete. Az arányokat felállítva megkapjuk az indexeket.
Térfogattört, a gázkeverékek moláris tömege.

M(átlag) = n(össz) * m(össz); Innen x-en keresztül könnyen kivezetjük az adott

komponensek anyagmennyiségét vagy tömegét.

A kémiai reakciók egyenletei és sztöchiometrikus számítások.

A kémiai reakciók jelölésére a reakcióegyenleteket használjuk. A reakcióegyenletben szereplő
vegyjelek az elemeket, a képletek pedig a vegyületeket, illetve az elemek molekuláit
szimbolizálják. Az összegképlet a vegyületek összetételét fejezi ki. A molekulaképlet
megadja, hogy az adott molekula milyen és hány atomból épül fel.
A kémiai egyenlet azt fejezi ki, hogy mely anyagok vesznek részt és melyek keletkeznek a
reakcióban, és milyen az anyagmennyiségek aránya. Ezt az arányt kifejező számot
(együtthatót) az egyenletben a képlet elé írjuk. A kémiai egyenletben bal oldalon állnak a
reagáló anyagok képletei, míg jobb oldalon a termékeké. Az egyenlet rendezése, azaz az
együtthatók (sztöchiometriai számok) megállapítása a tömegmegmaradás és a
töltésmegmaradás törvényén alapszik. A kémiai reakciók során a kiindulási anyagokban
szereplő atomok száma megegyezik a keletkező anyagokban szereplő atomok számával,
továbbá a töltések összege is ugyanakkora az egyenlet két oldalán.
A sztöchiometria a kémiának az a része, amely a kémiai reakciók során tapasztalható tömeg-
és térfogatviszonyok törvényszerűségeivel foglalkozik. (Az elnevezés a görög sztoicheón =
alapanyag és a metron = mérték szavakból származik.)
A kémiai változások mennyiségi leírásához az anyagok anyagmennyiség-változásainak
ismerete szükséges.
A kémiai számításoknál a következő módon célszerű eljárni:

— Felírjuk és rendezzük a reakcióegyenletet (azaz meghatározzuk az együtthatókat).

— A kiindulási anyagok és termékek alá felírjuk az anyagmennyiségek arányát.

— Ebből, ha szükséges, kiszámítjuk a tömegeket, a térfogatokat, a részecskeszámokat.

— Majd az arányok alapján kiszámítjuk az ismeretlen mennyiséget.

A számításoknál használható összefüggések:

— Egy megadott anyagmennyiségű ( n ) halmazban a részecskék száma ( N ): 

N = n · NA, ahol N A = 6 · 10 23 1 m o l 
(Avogadro-állandó).

— Egy megadott anyagmennyiségű ( n ) test tömege ( m ): 

m = n · M, ahol M a kérdéses anyag moláris tömege.

— Egy adott anyagmennyiségű ( n ) gáz térfogatának ( V ) kiszámítása: 

V = n · Vm, ahol V m a moláris térfogat.
Ideális gázok esetén a moláris térfogat független az anyagi minőségtől.
Azokat a gázokat, amelyekben a részecskék saját térfogata elhanyagolható (a részecskék
pontszerűnek tekinthetők), illetve a részecskék közötti másodrendű kölcsönhatásoktól is
eltekinthetünk, ideális gázoknak nevezzük.
2. Az atomszerkezet.
Az atomszerkezet kezdetleges elméletei (Thomson és Rutherford atommodelljei).
A Bohr-i atommodell (a Bohr-féle posztulátumok, és a modell teljasitőképessége).
Thomson modellje
Az első neveztes atommodellt Thomson alkotta meg 1904. A katódsugarakkal végzett
kísérletei alapján arra a következtetésre jutott, hogy az elektron minden anyagnak része.
Mivel azonban az atom semleges, ezért pozitív töltést is kell tartalmaznia. Thomson az atomot
úgy képzelte el, mint egy folytonos eloszlású pozitív részecskét, amelynek belsejében negatív
töltésű, pontszerű elektronok vannak, melyek elhelyezkedését az atomban Thomson a
klasszikus elektrodinamika alapján határozta meg. Eszerint az elektronok az atom
középpontjára nézve szimmetrikusan helyezkednek el. Ha az atom sok elektront tartalmaz,
akkor koncentrikus gyűrűket jelent. Ez már magában rejti az elektronok héjszerkezetét. Ha az
atom egyensúlyát egy külső erő megzavarja, akkor az elektronok rezegni kezdenek és fényt
bocsátanak ki. A modellt később mazsolás pudingnak nevezték el. Segítségével azonban nem
lehetett megmagyarázni az atomok spektrumvonalait.

Rutherford kísérlete
Rutherford 1909 és 1911 közt végzett kísérletei jelentős mértékben hozzájárultak az
atom szerkezetének megismeréséhez. Híressé vált szórási kísérletében részecskékkel
bombázott aranyfóliát. A fólián szóródott részecskéket szcintillációs ernyőn detektálták. Az
részecskék nagy része akadálytalanul áthatolt az aranyfüstlemezen, egy részük eltérül, és volt
néhány részecske (kb. minden 10000-dik), amely közel 180 fokos eltérülést szenvedett. Az
eredményt nem lehetett a Thomson-modellel magyarázni. Rutherford a kísérletekből arra
következtetett, hogy az részecske egy igen kis térrészben koncentrált pozitív töltésű
részecskével ütközik, hiszen csak minden 10000-dik alkalommal figyelhető meg ez a
jelenség. Ez a részecske nagy tömegű a részecskéhez képest, mert csak így tud róla
"visszapattanni".
Rutherford modellje
Tehát az atom tömegének legnagyobb része (99,98 %-a) egy kicsi magban
koncentrálódik. Rutherford az atom méretét 10-10 m nagyságrendűnek becsülte, míg az
atommagét ennél 10000-szer kisebbnek, 10-15-10-14 m-nek. Ez azt jelenti, hogy az atom
belül szinte üres, hiszen az atommag nagyon kicsiny térrészben koncentrálódik. Az atommag
sűrűsége kb. . Ebből az anyagból 1 cm3 -nyit véve, tömege megegyezne egy 300 m oldalélű
vaskockáéval, ez több mint 200 millió tonna.
Rutherford atommodellje olyan, mint egy miniatűr Naprendszer, melynek
középpontjában az atommag áll és körülötte keringenek az elektronok, mint a Nap körül a
bolygók. Ha az atom méretarányairól akarunk képet alkotni, akkor képzeljük a magot
borsószem nagyságúnak. Ebben az esetben az elektronok 250 m sugarú körpályán keringenek
körülötte.
Rutherford megállapította, hogy az atom pozitív magtöltéseinek száma azonos az elem
periódusos rendszerbeli rendszámával. Atommodelljével a legfőbb probléma az volt, hogy az
elektrodinamika törvényei szerint a mag körül keringő elektronnak sugároznia kellene. Ekkor
viszont csökkenne az energiája és a magba kellene zuhannia. Ezt az ellentmondást csak Bohr
tudta feloldani.

A Bohr féle atommodell

A Bohr féle atommodellt megelőzően a hidrogéngáz színképét kell megismerni, mert
Niels Bohr a Rutherford modellt a
hidrogénatomra fejlesztette tovább. Így született
a módosított Naprendszer modell.
A hidrogéngáz színképe a. A
hidrogéngáz elektromos gerjesztés hatására
fényt bocsájt ki. b. A fényt prizmán átengedve a
látható tartományú összetevőire bomlik. Ez az
atomos hidrogéngáz látható színképe.
Bohr modell egyszerűbben:
Az atomszerkezet kvantummechanikai modellje.
A kvantummechanika alapelvei és alapfogalmai: az anyag kettös természete
(de Broglie), a Heisenberg-féle határozatlansági elv, a hullámfügvény, a
Schrödinger egyenlet.