MIVEL FOGLALKOZIK A KÉMIA?

Vizsgálja az anyagok (pl a víz)

- összetételét: hidrogén és oxigén, H2O képlet
minőségi és mennyiségi összetétel

- szerkezetét: a vízmolekula szerkezete

a víz halmazszerkezete – jég, folyadék, gőz

- fizikai tulajdonságait: érzékszervekkel: szín, szag, halmazállapot, keménység

mérőeszközökkel: sűrűség, olvadás és forráspont,
elektromos és mágneses tulajdonságok, stb.

- kémiai tulajdonságait: kémiai folyamatok során figyelhetők meg:

mivel reagál, mivel nem, lassú, vagy gyors folyamat?

- előfordulását a természetben: gyakori, vagy ritka, milyen halmazállapotban,

tisztán, vagy szennyezve, sós víz, talajvíz…

- felhasználását: kommunális használat: ivás (ember, állat), főzés,

tisztálkodás, WC stb.
ipari felhasználás: élelmiszer, papír, cukor, alumínium

- előállítását (keletkezés): csapvíz desztillálása, hidrogén égése, bomlások, …

- élettani hatását: a víz az élet nélkülözhetetlen feltétele

A részecskék – az anyag alkotói

kémiai (anyagi) részecskék elemi részecskék

atomok - semleges protonok (p+)
molekulák – semleges, összetett, több atomosak elektronok (e-)
ionok – (+) vagy (-) töltés, egyszerű, vagy összetett neutronok (n0)
(+ még kb. 200 féle egyéb)
 Az atomok szerkezete

atommag és elektronfelhő méretük (átmérő) között kb. 100.000-szeres eltérés

(100 m átmérőjű gömbben a gombostűfej)

atommag (nucleus): pici, kb 10-15 m átmérőjű, gömbszerű, pozitív töltésű

alkotórészei: proton, neutron (nukleonok)
elektronfelhő szabadon mozgó („keringő”) elektronok – neg. töltés
 Az elektronhéjak, atompályák feltételezett formái.

Az anyagok csoportosítása

1, Kémiailag egyszerű anyagok Csak egyfajta elem atomjait tartalmazzák.

vagy kémiai elemek Emiatt sem kémiai, sem fizikai módszerekkel nem
választhatók szét még egyszerűbb anyagokra.
Pl.: vas (Fe), hidrogén (H), oxigén (O), stb.

2, Kémiailag összetett anyagok Többféle elem atomjait tartalmazzák, kémiai/fizikai

vegyületek és keverékek
Az összetett anyagok két csoportja:
a, vegyületek
b, keverékek
módszerekkel szétválaszthatók egyszerűbb
anyagokra (elemeikre, vagy egyszerűbb vegyületekre).
Pl.: víz (H2O), ami H-re és oxigénre bontható, vagy
mészkő (CaCO3), ami égetett mésszé (CaO) és
szén-dioxiddá (CO2) bomlik magas hőmérsékleten.
Csak kémiailag bonthatók egyszerűbb anyagokra.
Összetételük meghatározott, állandó, amit a képletük
fejez ki: pl. H2SO4, CaCO3
Fizikai módszerekkel választhatók szét összetevőikre
(komponensekre). Változó összetétel, nincs képlet!
Pl.: sós víz, levegő, benzin, méz, …

Kémiai elemek: azonos protonszámú atomokból álló anyagok (klór, oxigén, vas).
A kémiai elemek a periódusos rendszerben a növekvő rendszám (protonszám) alapján
szerepelnek.

Az atomokra jellemző számok

Rendszám: protonszám - jele: Z (sorszám a periódusos rendszerben)
Neutronszám - jele: N
Tömegszám - jele: A
A=Z+N

Az izotópatomok (izotópok)
Az azonos protonszámú, de eltérő tömegszámú atomok az adott elem izotópjai.
Pl.: Minden vasatomban 26 db proton van, de eltérhet a neutronszám (29, 30, 31, ...),
emiatt eltérhet a tömegszám (55, 56, 57, …).

Csoportosításuk:
a, természetes b, stabil az atommag állandó
mesterséges (mindig instabilak!) instabil atommagjuk változó –
radioaktívak, sugárzás kibocs.
Az oxigén ólom és a bróm néhány izotópja tömegszámaikkal és a természetes
gyakoriságaikkal.

Néhány elem izotópjai a jelölésükkel, relatív tömegeikkel és gyakoriságukkal.

Az izotópok jelölése: A fenti táblázatban az első oszlopban.

A vegyjel mellett a bal alsó sarok (index) a rendszám, a bal felső index a
tömegszám. (pl. a legalsó jel: Ag – ezüst, 47 - protonszám, 109 – tömegszám.
Tehát a neutronszám: 109 – 47 = 62 db)
A relatív tömegek (jele Ar)
a, Egy atom (izotóp) relatív tömege azt mutatja meg, hogy hányszor nagyobb a
tömege, mint a 12C izotópatom tömegének 1/12-ed része.
(azaz hány atomi tömegegység, hány ATE a tömege)

Gyakorlatilag a 12C izotópatom tömegét pontosan 12 egységnek nyilvánították.

A relatív tömegnek NINCS MÉRTÉKEGYSÉGE!!!
Az atom/izotóp relatív tömege nem egész szám (kivéve 12C), de jól közelíti a
tömegszámot. pl. az előző táblázatban az ezüstizotópnál:
A = 109 Ar = 108,9047
b, Az elem relatív tömege az atomjainak átlagos relatív tömege.
(a periódusos rendszerben feltüntetve)
Relatív tömegek: pl. a klór izotópjainál:
35Cl (kb. 75,77%) és 37Cl (kb. 24,23%)

A klór, mint elem relatív tömege: Ar = (35 x 77,57 + 37 x 24,23)/100 =

(2651,95 + 896,51)/100 = 3548,46/100 = 35,485 kerekítve

A kémiai anyagmennyiség – a mól fogalma:

Egy mól részecske annyi darab atomot (molekulát, elektront, protont, stb.) jelent, ahány db
atom van pontosan 12 gramm tiszta 12C izotópban. Jele: n
Egy mól részecske jó közelítéssel 6x1023 darabot jelent
(Avogadro-állandó:NA = 6x1023 1/mol) Hatalmas szám: a hatos után 23 db nulla!!!!
NA = 600 000 000 000 000 000 000 000 – számítások szerint a Szaharában ennél jóval
kevesebb homokszem van!!!

Az izotópok csoportosítása:
Az izotópok lehetnek természetesek és mesterségesek aszerint, hogy a természetben
megtalálhatók-e, vagy sem.
Emellett lehetnek stabilak, ezeknek az atommagja stabil, nem változó. Az instabil izotópok
spontán átalakuló magjából sugárzások lépnek ki, ezért ezek radioaktívak.

Az egyes elemeknek a természetben különböző számú izotópjuk van (ez elemtől függő),
néhány elemnél akár tíz féle is. Több elemnek nincs többféle természetes izotópja, csak
egyféle tömegszámú atomokból áll. Ilyen elemek pl. a nátrium, a foszfor, az alumínium,
vagy az arany.

Az, hogy egy elem 2, 3, 4… számú izotópja milyen százalékarányban található a

természetben, szintén az adott elemre jellemző, és az egész Földön, sőt biztosak lehetünk
abban, hogy az egész Univerzumban ugyanazt az arányt mutatja a bolygókon, holdakon és a
világűrben száguldó egyéb égitestekben.

7, A radioaktivitás

1895-ben H. Becquerel felfedezte, hogy egy uránszurokérc darabból addig ismeretlen,

láthatatlan sugárzás lép ki, amely a film elődjeként akkoriban használt fényképezőlemezre
ugyanolyan hatást gyakorol, mintha az fényt kapott volna. A vizsgálatok során kiderült, hogy
a sugárzás elektromos térben három részre válik szét, amiket alfa, béta és gamma
sugárzásoknak neveztek el.
Az alfasugárzás pozitív töltésű hélium atommagokból áll - -részecskék,-
a bétasugárzás negatív töltést mutatott, és kiderült, hogy elektronokból áll.
A gammasugárzás semleges, elektromágneses részecskéket tartalmaz, amiket gamma-
fotonoknak nevezünk. Ez a fényhez, vagy a röntgensugarakhoz hasonlít, de sokkal nagyobb
energiájú, ezért nagyon veszélyes is. Az alfa és béta részecskék csak közvetlen közelről
veszélyesek, de a gamma részecskék nagy távolságból is.

A sugárzások érzékelése, kimutatása nagyon fontos a sugárveszélyes munkahelyeken, pl.

radiológiai osztályok a kórházaknál, sugárkezelésnél, atomerőművek (Paks) és a
radioaktívhulladék-tárolóknál (Bátaapáti). Ezekre különböző méretű és pontosságú
eszközöket fejlesztettek ki, de a dolgozók kötelesek ún. dozimétereket (dózismérőket)
viselni a ruházatukon, amelyeket meghatározott időnként ellenőriznek. Ha a dolgozó az adott
időszak alatt több sugárzást kapott, mint amennyi a speciális munkaegészségügyi határérték,
hosszabb-rövidebb időre át kell irányítani olyan munkaterületre, ahol csak a szokásos
háttérsugárzást kaphatja.

A háttérsugárzás a kozmoszból, talajból, építőanyagokból, sőt a saját szervezetünk

radioaktív atomjaitól származó sugárzás, ami létezik, mióta világ a világ. Ehhez a földi
élőlények már alkalmazkodtak az evolúció folyamán.

Sugárvédelem:

A sugárzások veszélyességét nagy energiatartalmuk és a gamma-sugárzásnál a nagy

áthatolóképesség jelenti. Következményei lehetnek égési sérülések, sugárbetegség, több féle
rákbetegség, az ivarsejtek mutációja miatti születési-genetikai problémák stb. A radioaktív
anyagok veszélyességét befolyásolja a bennük levő izotópatomok összes mennyisége (több
atom többet is sugároz), és minősége, ami befolyásolja a kibocsátott sugárzás fajtáját, a
sugárrészecskék energiáját. A minőségen múlik az is, hogy milyen gyorsan alakulnak át a
radioaktív atomok. A gyorsabb bomlás több sugárrészecskét, erősebb sugárzást jelent.

A sugárzások elleni védekezés legjobb módja a távolságtartás. Ha ez nem lehetséges,

védőeszközöket kell használni, amelyek leárnyékolják, gyengítik az embert elérő sugárzást.

Az alfa és béta sugárzások a levegő molekuláival ütközve gyorsan lefékeződnek, ezért csak
követlen közelről veszélyesek pl. a bőrre kerülve, vagy ha valaki erősen sugárzó tárgyat tart
magánál a zsebében huzamosabb ideig. Ezeket vékonyabb vízréteg, vagy már néhány
rétegnyi ruházat, (speciális védőruházatok) is viszonylag jól megszűri.

A gammasugárzás viszont kisebb energiájú részecskékből áll, mégis veszélyesebb, mert

jobban áthatol a testen, mint a röntgensugarak, amik szintén veszélyesek. A testbe jutva
útközben sok sejtet és a mélyebben levő szerveket is károsíthatják. Ezek ellen viszonylag
jól védenek a vastagabb betonfalak, illetve ólomlemezek.
(Minél vastagabb, annál jobb!! Egyes esetekben ólomkötényt kell magunk elé tartani, ha pl.
sérült lábunk miatt röntgeneznek minket.)
 Fő cikk: Az arany izotópjai
Fontosabb izotópok

Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t.

195Au szint 186,10 nap ε 0,227 195Pt

ε 1,506 196Pt

196Au szint 6,183 nap

β- 0,686 196Hg

197Au 100% Au stabil 118 neutronnal

198Au szint 2,69517 nap β- 1,372 198Hg

199Au szint 3,169 nap β- 0,453 199Hg

8, Az atomenergia:
Amikor a radioaktív izotóp bomlik, közben sugárzásával a saját pici tömegéhez képest
hatalmas energiát bocsát ki. Ezért a nagyobb aktivitású anyagok mindig melegebbek, mint a
környezetük, lehetnek akár folyamatosan forrók is. Ilyen módon keletkező hőenergiát alakít
át némelyik nagyon távolra „elküldött” űreszköz is a saját berendezéseinek működéséhez
szükséges elektromos energiává.

Ennél lényegesen több energia nyerhető két másik módszerrel.

A maghasadás:

A nagyon nagy tömegszámú izotópok pl. (urán) hajlamosak kettéhasadni, ha nagy

energiájú neutron csapódik a magjukba. Ilyenkor nagyon nagy mennyiségű energia
keletkezik és egy hasadás újabb 2-3 neutront szabadít el. Ezek újabb és (több) hasadást
okozhatnak. Ez az ún. magfizikai láncreakció. Ha a hasadások száma ebben a láncolatban nő
(ez nagyon gyors folyamat lehet), akkor az anyag atombombaként felrobbanhat. Az 1945
augusztusában Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák egyikében urán, a másikban
plutónium volt a hasadóanyag.
Az atomerőművekben (Paks) ez a láncreakció megzabolázva, szabályozhatóan, nem
gyorsulva működik. Így üzemel az erőmű, amelyben az alapkonstrukció és a többszörös
biztonsági rendszer együtt szavatolja a biztonságos működést. (Persze az emberi
felelőtlenség és az esetleges természeti katasztrófa lehetősége nem kizárható tényezők.)
Egy kilogramm urán a „kiégése” során 20-22000 kilogramm szén égésével egyenértékű
energiát tud szolgáltatni.

A magfúzió:

Ez a folyamat termeli a csillagok és a mi Napunk belsejében az éltető és néha pusztító

energiát. A folyamat másik neve termonukleáris láncreakció. Ennek során négy hidrogén
atommagból a hélium magja keletkezik. A nagyon könnyű magok egyesülése óriási energiát
tud felszabadítani. Sajnos a fő probléma az, hogy ehhez 10-15 millió fokos hőmérsékletet
kell biztosítani, amit a mi néhány ezer fokon olvadó berendezéseink nem tudnak elviselni.
Ezért speciális mágneses terekkel, megfelelő hűtőrendszerrel és a megfelelően „lassú”
energiatermelés létrehozásával próbálkoznak a fizikusok. A fúziós erőmű azért lenne nagyon
előnyös, mert hidrogént használna fel, amiből rengeteg van a vizeinkben és nem keletkezne
szennyező radioaktív hulladék, csak ártalmatlan és sok szempontból hasznos hélium gáz.

Sajnos az ember eddig csak a hidrogénbomba formájában tudta megvalósítani ezt az

energiatermelést. A szükséges magas hőmérsékletet a bomba belsejében felrobbantott
kisméretű atombomba szolgáltatta.

9, Atommodellek:
Az atom szó a görög „a tomos” (oszthatatlan) kifejezésből származik. Az ókori görög
filozófusok többféleképpen gondolkodtak az anyagok mibenlétéről, szerkezetéről.

Démokritosz (Kr. e. 460-370) feltételezése szerint minden anyag egyre kisebb darabokra
osztható, de ez a darabolhatóság elvileg véges: egyszer csak olyan darabkákhoz jutunk,
amelyek már tovább oszthatatlanok, tehát ATOMOK. (Mások szerint a végtelenségig
lehetne folytatni a darabolást, tehát nincsenek „végső részecskék”.) Feltételezése szerint az
atomok alakja az adott anyagra jellemző (gömb, kocka stb.) Feltételezte, hogy az atomok
alakja és az anyag bizonyos tulajdonságai között kapcsolat van, ami nagyon logikus
gondolat (pl. a csípős anyagok atomjai valamiféle szúrós, csúcsos alakzatok, vagy a kellemes
ízűeké sima, lekerekített, „simogatják a nyelvet”).

Démokritosz atomelmélete hosszú időre feledésbe merült a kereszténység előretörésével,

mert ellentétben állt az egyház által nagyon is elfogadott másik görög filozófus –
Arisztotelész (Kr. e. 384-322) tanaival.
Arisztotelész az őselemek elméletét tanította, aminek a lényege az, hogy minden anyag négy
őselem – a föld, a levegő, a tűz és víz „keveréke-vegyülete”. Ezek az őselemek különböző,
jellemző arányokban vannak jelen a különféle anyagokban. Ha ezt az arányt sikerül
megváltoztatni, akkor az adott anyag átalakul valami mássá, akár arannyá is. Ez adta a
szellemi-tudományos „muníciót” az alkimisták (aranycsinálók) munkájához, kutatásaihoz.
Ez nagyon logikus gondolat, ezért nem szabad feltétlenül elítélő módon gondolni a szegény
alkimistákra, hiszen ők az akkori tudományosság talaján álltak.

Az alkimisták kutatásai, felfedezései, mérései létrehozott kísérleti eszközei végül is

hozzájárultak ahhoz, hogy a kémia a „természetfilozófia” (ma természettudomány) részeként
valóban tudományos alapon kezdett működni a felvilágosodás évszázadaiban. Leszámoltak a
múltbeli téves elméletekkel, mindent kísérleti alapon vizsgáltak, ellenőriztek, egyre
pontosabb méréseik révén konkrét adatokkal támaszthatták alá újszerű elméleteiket.

J. Dalton (1766-1844) felfedezte, hogy a különböző elemek állandó, egyszerű

„súlyarányokban” vannak jelen a különböző vegyületekben. Pl. a vízben mindig 1:9 a
hidrogén és az oxigén „súlyaránya”. Ezt a dolgot leglogikusabban úgy tudta megmagyarázni,
hogy az elemeket olyan részecskék alkotják, amelyeknek a tömege elemenként más és más,
de állandó adat. Ezek a részecskék különböző arányokban kapcsolódnak össze az egyes
anyagokban. Ezek a részecskék állandóak, nem oszthatók részekre – tehát az atomelmélet
feltámadt halottaiból!

Az atomok elméletét emellett a XX. század elejéig sokan támadták, csak a modern
eszközökkel, műszerekkel lehetett véglegesen bizonyítani az atomok létezését.

J. J. Thomson 1900-ban tette közzé újszerű atomelméletét, miután 1897-ben felfedezte,

hogy az atomokból ki tudnak lépni nagyon pici negatív részecskék, amiket elektronoknak
nevezett el. Tehát az atomok nem is annyira oszthatatlanok és akkor kell bennük lennie
pozitív töltéseknek.

Elmélete szerint az atomok olyan „golyók”, melyek anyaga valamilyen pozitív „massza”,
amiben - mint mazsolák a pudingban,- nem túl erősen kötött, apró negatív töltésű elektronok
vannak szétszóródva valamiféle szabályos mintázatot alkotva.

Ernest Rutherford 1911-ben kísérleti úton bizonyította (szórási kísérlet), hogy az atomok
pici magját hozzá viszonyítva „tekintélyes méretű” elektronburok veszi körül. Ugyanebben
az évben felfedezte a protont is. Akkoriban még nem ismerték a neutronokat (azokat csak
1932-ben fedezte fel Chadwick), ezért feltételezése szerint az atommagot protonok és az
elektronoknak egy része alkotja. A többi elektron viszont a mag körül körpályákon
kering, mint a Nap körül a bolygók („naprendszer-modell”). Tehát az atom nagyrészt „üres
tér”, amiben egy pici mag és néhány még kisebb elektron kóvályog.

Rutherford modelljét 1913-ban fejlesztette tovább Niels Bohr, aki szerint csak bizonyos
meghatározott pályákon keringhetnek az elektronok energiaveszteség nélkül. Energia
felvétel (gerjesztés) hatására átugorhatnak egy másik, nagyobb pályára, de csak akkor, ha
pontosan megfelelő nagyságú energiaadagot (kvantum) kapnak a környezetből. Ha
„visszaesik” az elektron a közelebbi pályára, ugyanakkora energiaadagot ad le – pl.
meghatározott színű fényt sugároz ki, vagy izzik.

Sommerfeld továbbfejlesztette a Bohr-modellt, ellipszis alakú pályákat feltételezve.

Heisenberg, de Broglie és Schrödinger eredményei pedig leszámoltak a pontszerű elektron

és a vonalszerű elektronpálya képével. Létrejöttek az úgynevezett kvantummechanikai és
hullámmechanikai atommodellek.

Az atomokról azóta is új és új dolgok derültek ki, és folyamatosan fejlődik a róluk alkotott

elképzelés.

Az elektronszerkezet

Nagyon fontos, mert ez a fő oka az egyes elemek közötti kémiai és fizikai különbségeknek,
illetve hasonlóságoknak.

- A mag körül „keringenek” az elektronok. (Atommodellek fejlődése)

- A pozitív mag vonzza őket, egymást pedig taszítják.
- Minél távolabbi pályán vannak, annál nagyobb az energiájuk.
(mint a műholdak a Föld körül)
- Nem lehet akármekkora a pálya sugara és energiája – csak „megengedett” szintek.
- Atompálya: Az a térrész az atommag körül, ahol a kiválasztott elektron 90 %-os
valószínűséggel megtalálható.
- Pályaenergia: Az az energiamennyiség, amivel egy mól atomból az adott pályán levő
elektron eltávolítható.
- A pályák héjakba (és alhéjakba) szerveződnek.
- Egy héjba a (közel) egyforma méretű és energiájú pályák tartoznak.
- Az atom energiája (hő, fény) hatására nőhet – egy elektronja távolabbi héjba ugrik.
- Ez a folyamat a gerjesztés, kialakul az atom gerjesztett állapota. NEM STABIL!!!
- A másodperc tört része alatt visszaugrik a legkisebb energájú alapállapotba,
és közben fényt/hőt sugároz ki. (anyagok fénykibocsájtása)
Pl. Ha konyhasót szórunk a gáztűzhely kékes lángjába, az sárgára színezi a lángot, a rézgáic
zöldre. Más fémek vegyületei is képesek ilyenre. Ezt használják ki a tűzijátékoknál is.
(Otthon kipróbálható - a tűzhelyet nem károsítja.)
A legkülső héj elektronjai különösen fontosak, mert az atom ezek segítségével tud másik
atommal összekapcsolódni (szinte ezek az atomok „kapaszkodó kezei”).
A legkülső héj ezért külön nevet kapott: VEGYÉRTÉKHÉJ
A vegyértékhéj elektronjait vegyértékelektronoknak nevezzük.

A vegyértékhéjon belüli rész az úgynevezett ATOMTÖRZS, amit az atommag és a belső

lezárt elektronhéjak alkotnak. A kémiai folyamatokban az atomtörzs változatlan marad, az
atomok csak a vegyértékelektronjaikkal vesznek részt kapcsolatokban, az ún. kötésekben.

A periódusos rendszert (eredetileg egy egyszerűbb variációját) Dmitrij Mengyelejev orosz

kémikus alkotta meg a XIX. század második felében, amikor még nem ismerték az elemi
részecskéket. Így ő az atomsúlyok alapján rendezte őket sorba az egymáshoz hasonló
tulajdonságú elemeket egymás alá írva. Felismerte, hogy az atomsúly alapján egymást
követő elemek fizikai és kémiai tulajdonságai periodikusan (ismétlődően) változnak.
A periódusos rendszer vízszintes sorai a periódusok.
Ahányadik periódusban van egy elem, annyi héjban helyezkednek el az elektronjai.

A függőleges oszlopok a csoportok. A csoportok felett római szám és betű jelzi a csoportot.
Az A jelűek a főcsoportok, a B jelűek a mellékcsoportok.
Pl. V.A csoport elemei a nitrogén, foszfor, arzén, antimon és a bizmut, míg az I.B csoportba a
nemesfémek tartoznak, a réz, ezüst és arany.
A főcsoport száma azt mutatja meg, hogy hány vegyértékelektron van a külső héjban.
Pl.: a gallium (Ga) a 4. periódusban van (4 héj), és a III. A csoportban ()
A galliumatom 3 db vegyértékelektronja a legkülső, negyedik héjban található.
A belső három héj elektronjai az atomtörzshöz tartoznak.

(Az oxigén, a kén, és a szelén a VI. főcsoportban található, tehát a külső héjukon mindnek 6
db elektronja van, de az oxigénnek a 2. (L) héjában, a szelénnek meg a 4. (N) héjában,
hiszen az oxigén a 2., a szelén a 4. sorban/periódusban található.)

Az azonos csoportokban, egymás alatt levő elemek sokkal jobban hasonlítanak egymáshoz,
mint a mellettük levőkhöz.

Az egy főcsoportba tartozó elemek fizikai és kémiai tulajdonságai nagymértékben hasonlóak

egymáshoz.
Pl. az első főcsoport (I.A) elemei a hidrogén kivételével mindannyian puha, alacsony
olvadáspontú fémek, amelyeket nem lehet levegőn tárolni, csak petróleum alatt, mert
hamar eloxidálódnak. Vízbe dobva őket azzal hevesen reagálnak, miközben hidrogéngáz
fejlődik és erősen lúgos oldat keletkezik. Lángba kerülve azt megszínezik.

Összefoglalás - 1.
AZ ATOMOK SZERKEZETE
Az atom egyszerű, semleges kémiai részecske.
Felépítése:

Az atomok semlegesek, mert a protonok és elektronok száma azonos és a

protonok + töltése ugyanakkora, mint az elektronok – töltése.

Az atom felépítését a periódusos rendszerből állapítjuk meg.

A p+-ok száma = a rendszám (amely az atom sorszáma a periódusos
rendszerben)
Az e–-ok száma = a p+-ok száma
A n0-ok száma = a tömegszám - rendszám.
Az elektronburok szerkezete:
- Az elektronhéjak száma = a periódus (vízszintes sor) sorszáma
- A vegyérték-elektronok (külső héj elektronjai) száma = a főcsoportszám
(függőleges oszlop sorszáma)

Az atomok jele a vegyjel. A vegyjel az atom tudományos nevének rövidítése.

A vegyjel jelenti:

- Az anyag nevét

S
- kén
- az atom nevét - kénatom
- 1 db atomot - 1 db kénatom
- 1 mol atomot - 1 mol kénatom
- 6*1023 db atomot - 6*1023 db kénatom
- 1 mol atom tömegét - 32 gramm kén
grammokban.

Az atomszerkezet ábrázolása
Az elektronszerkezet ábrázolása:

Az atomtörzs az atomnak az a része, amely a

kémiai reakciókban nem változik (atommag és a
lezárt elektronhéjak).
A vegyérték-elektronok a külső héj elektronjai,
amelyek változnak a kémiai reakciókban.