Kémia tételek 1.-27.

1.Tétel
Az anyagi halmazok csoportosítása és jellemzőik.
Állapotjelző paraméterek. Kolloidok. Halmazállapotváltozások.
-Homogén: Egységes, egyöntetű (állapot, jelenség, működés); azonos elemekből, részekből álló (egész, anyag,
dolog).

-Heterogén: Eltérő elemekből összetett (anyag, dolog).

-Kolloid: állapot, anyag, oldat, részecske), amelyben a részecskék nagysága nagyobb, mint az anyag atomjainak,
illetve molekuláinak mérete, vagy amelyben ilyen méretű hézagok, rések vannak. A kolloid részecskék szabad
szemmel még nem különböztethetők meg, esetleg erős felbontású mikroszkóppal láthatóvá tehetők.

-Fázis: A fázisok az anyagi rendszerek azonos fizikai és kémiai tulajdonságú, egymástól fizikai határfelülettel
elválasztott tartományai.
-Halmaz, rendszer: egyértelmű fogalmak
-Halmazállapotok: gáz, folyékony, szilárd, plazma

-Plazma: Energiává bomló anyag átmeneti halmazállapotban. Más anyagok és energiák hatására változó
alakja lehet. Jó villamos vezető. Nagyon magas hőmérsékleten (tízezer fok felett) alakul ki. A plazma
hatalmas energiák hatására felbomlott molekulaszerkezetű gáz, amelyben a gázt alkotó atomokról egy
vagy több elektron leszakad, így ionok és szabad elektronok keverékéből áll.
-Normál állapot: 273K (0°C), 1 atm. nyomás (101,325 kPa)1 mól ideális gáz ilyenkor 22,41 liter
-Szobahőmérséklet: 293K (20°C), 1 atm nyomás (101,325 kPa) 1 mól ideális gáz ilyenkor 24 liter
-Standardállapot: 298K (25°C), 1 atm nyomás (101,325 kPa) 1 mól ideális gáz ilyenkor 24,5 liter

Halmazállapot-változások:

Olvadás: (szilárd->folyékony), Fagyás: (folyékony->szilárd), Párolgás: (folyékony->gáz),

Forrás: (folyékony->gáz), Lecsapódás: (gáz->folyékony), szublimáció: (szilárd->gáz),

Kristályosodás: (folyékony-szilárd)

-Extenzív mennyiség: tartományon értelmezettek és összeadódóak (additívak), pl. térfogat V, tömeg m, belső
energia E

-Intenzív mennyiség: pontban értelmezettek és kiegyenlítődnek, pl. nyomás p, hőmérséklet T

-Mértékegységek: Nyomás(p), térfogat(V), hőmérséklet(T), anyagmennyiség(n)

 2.Tétel
A tökéletes és reális gázok jellemzői és a rájuk vonatkozó törvények. Gázok
parciális nyomása, diffúziója és a vonatkozó törvények.
-Tökéletes gáz: amelynek a termodinamikai viselkedése egyszerű kinematikai eszközökkel írható le, pl.: hélium.
Kizárólag ezekre a gázokra vonatkozik az egyetemes gáztörvény. pV=nRT, ahol

 p a nyomás Pa-ban
 V a térfogat m³-ben
 n a gáz kémiai anyagmennyisége molban
 R az egyetemes gázállandó (8,314 J/(molxK))
 T az abszolút hőmérséklet K-ben

-Boyle-Mariotte törvény: A Boyle–Mariotte-törvény kimondja, hogy egy adott mennyiségű ideális gáz
térfogatának és nyomásának szorzata egy adott hőmérsékleten állandó. (izoterm)

-Matematikailag kifejezve: pV=k, továbbá p1xV1=p2xV2

-Gay-Lussac I. törvénye (Charles törvény): adott mennyiségű ideális gáz állandó nyomáson mért térfogata
egyenesen arányos az abszolút hőmérsékletével (hőmérséklet kelvinben kifejezve). (izobár)

- Matematikailag kifejezve: V1/T1=V2/T2

-Gay-Lussac II. törvénye: Egy adott térfogatú gáz nyomása (p) egyenesen arányos a hőmérsékletével (T),
vagyis izochor feltételek között a gáz nyomásának és hőmérsékletének hányadosa állandó. (izochor)

-Matematikailag kifejezve: p1/T1=p2/T2 vagy p1xT2=p2xT1

-Reális gázok: Azok a gázok, amelyekre nem érvényes szigorúan az általános gáztörvény. A gyakorlatban
legtöbbször ilyen gázok fordulnak elő, ezekre a gázokra vonatkozik a Van der Waals egyenlet.

-Van der Waals egyenlet: (p+n2⋅aVM2) x(V−nb) =nRT

-Diffúzió: Két anyag önkéntelenül végbemenő keveredése, melynek alapja a koncentrációkülönbség, speciális
formája az ozmózis

-Effúzió: Az effúzió a gázrészecskék kis lyukon keresztüli mozgása, csak gázok esetére érvényes

-Graham-törvény: kimondja, hogy a gázok diffúzójának sebessége fordítottan arányos a részecskék tömegének
négyzetgyökével

-Dalton-törvény: egy gázelegy össznyomása egyenlő az egyes összetevők parciális nyomásának összegével

-Avogadro-törvény: a különböző gázok megegyező térfogata azonos körülmények között azonos számú részecskét
tartalmaz (az anyagmennyiség megegyezik). Bármely gáz 1 mol anyagmennyiségű molekulája
azonos hőmérsékleten és azonos nyomáson egyenlő térfogatot tölt be és ez a térfogat standard körülmények
(0,1 MPa) között, 25 °C hőmérsékleten 24,5 dm³. A gázok moláris térfogata megadja 1 mól gáz térfogatát. jele:
Vm = V/n (dm³/mol). 1mól=6x 1023 részecske.
-Robert-Mayer egyenlet: Cp-Cv=nR, ahol

 n az anyagmennyiség,
 R az egyetemes gázállandó,
 Cp az állandó nyomáson értelmezett moláris hőkapacitás,
 Cv az állandó térfogaton értelmezett moláris hőkapacitás.
 3.Tétel
A szilárd halmazállapot jellemzői. Amorf és kristályos szerkezet, rácstípusok,
elemi cellák.
-Állandó alak és térfogat

-Kristályos szerkezet: A kristályszerkezet a kristályos anyagban lévő atomok, ionok vagy molekulák szerkezete,
amely szabályos, térbeli rendezettséggel bír. A kristályszerkezetet a tér minden irányában periodikusan ismétlődő
elemi cella alkotja.

-Amorf szerkezet: Az amorf anyagok belső szerkezete inkább a folyadékokhoz hasonlít, mint a szilárd
anyagokéhoz. Részecskéik elhelyezkedése csak többé-kevésbé rendezett. Úgy foghatjuk fel őket, mint
óriásmolekulákból álló megdermedt, túlhűtött folyadékot, melyben a részecskék közötti kohéziós erők a
folyadéktulajdonságok megnyilvánulását már nem engedik meg. Pl.: amorf kén, üveg

-Kvázikristályos szerkezet: átmenet a kristályos szerkezetű anyagok és az amorf (üvegszerű, nem kristályos
szerkezetű) anyagok között. Jellemzője, hogy fizikailag a kristályokhoz hasonló elrendeződést mutat, de nincsen
olyan elemi cella, amelyből maradéktalanul kirakhatóak lennének.

-Polimorfia: Azonos kémiai összetételű anyagok eltérő kristályszerkezetet mutathatnak, eltérő fizikai
tulajdonságokkal.
Ezek egymás polimorf módosulatai. Vegyületekre jellemző, pl.: SiO2: kvarc, tridimit, krisztobalit

-Allotrópia: Egy kémiai elemnek azonos halmazállapotú, de többféle molekulaszerkezetű vagy különböző
kristályszerkezetű változatban való előfordulását allotrópiának nevezzük. Az allotrop módosulatokban az atomok
elrendeződése eltérő. Pl.: szén esetében a grafit és a gyémánt.

-Rácstípusok:

-Atomrács: Az atomrács olyan rácstípus, amelyben egymáshoz kovalens kötéssel kapcsolódó atomok foglalják el a
rácspontokat. Elemek és vegyületek is alkothatnak atomrácsot.

-Molekularács: A molekularács olyan rácstípus, amelyben másodrendű kötéssel egymáshoz

kapcsolódó molekulák foglalják el a rácspontokat.

-Ionrács: Az ionrács olyan rácstípus, amelyben ionkötéssel kapcsolódó, pozitív vagy negatív töltéssel rendelkező
részecskék foglalják el a rácspontokat.

-Fémrács: A fémrács a fémekre jellemző rácstípus, amelyben a rögzített, pozitív töltésű atomtörzseket viszonylag
szabadon mozgó vegyértékelektronok sokasága veszi körül. A fémrácsban a fématomokat fémes kötés tartja össze.
A fématomokat a kis ionizációs energia, a kis elektronegativitás jellemzi, emiatt vegyértékelektronjaik könnyen
delokalizálódhatnak.
-Rácsállandó: Kristályos szerkezetű anyagokra jellemző mennyiség. A rácsszerkezet elemi kockájának
élhosszúsága. Értéke az atomok átmérőjével összemérhető, nagyságrendi értéke néhány Angström.
-Rácsenergia: 1 mól kristályos anyag gázhalmazállapotú szabad ionokra való felbontásához szükséges energia.
Mértékegysége kJ/mól, előjele mindig pozitív. A rácsenergia az ionkristályokban a rácspontokon levő részecskék
közötti erő nagyságát jellemzi. Minél nagyobb a rácsenergia, annál keményebb és magasabb olvadáspontú az anyag.

-Elemi cella: A kristályrács legkisebb részlete, amely rendelkezik a rács egészének szimmetriaviszonyaival, és
amelyből megfelelő transzlációs műveletekkel az egész rács felépíthető. Az elemi cella élhosszúsága a rácsállandó.

-Koordinációs szám: Egy atom vagy ion legközelebbi szomszédainak száma.

-Kristályrendszerek:

1/Triklin (háromhajlású) kristályrendszer, pl.: türkiz

2/ Monoklin (egyhajlású) rendszer, pl.: gipsz, kén(módosulat)

3/ Rombos rendszer, pl.: topáz, kén(módosulat)

4/ Tetragonális (négyzetes) rendszer, pl.: kalkopirit

5/ Tetragonális (négyzetes) rendszer, pl.: korund, kalcit

6/ Hexagonális (hatszöges) rendszer, pl.: apatit

7/ Köbös (szabályos) kristályrendszer, pl.: gyémánt, kősó

-Dulong-Petit szabály: Egy rendszer hőkapacitása megadja, hogy mennyi hőt (Q) kell közölni a rendszerrel, hogy
hőmérséklete (T) egy kelvin fokkal emelkedjék. C=6/2R
 4.Tétel

A folyékony halmazállapot jellemzői. Felületi feszültség, viszkozitás, párolgás,

forrás, párolgáshő, forráshő.
-A térfogat állandó, de az alak változó.

-Gyakorlatilag összenyomhatatlan, a részecskék szabadon elcsúsznak egymáson.

-Az anyagon felül fellépő másodrendű kölcsönhatások miatt kialakuló kohéziós erő tartja egyben.

-Felületi feszültség: A felületi feszültség a folyadékok alapvető tulajdonsága, ami miatt a folyadékok a lehető
legkisebb fajlagos felületű alakzatot (gömb) igyekeznek felvenni, ha külső erőtér nem hat rájuk. Oka
a folyadék részecskéi (atomok, egyszerű és összetett ionok, molekulák vagy ezekből felépülő kisebb aggregátumok)
között fellépő kohéziós erő. Ezért gömb alakú a kis méretű lebegő folyadékcsepp, vagy a szappanbuborék.

-Viszkozitás: Más néven belső súrlódás, egy gáz vagy folyadék belső ellenállásának mértéke a csúsztató
feszültséggel szemben. Minden valóságos folyadéknak vagy gáznak van viszkozitása (kivéve
a szuperfolyékony anyagoknak), az ideális folyadék és ideális gáz viszkozitása nulla.

-Tixotrópia: A tixotrópia egyes liofil szoloknál fellépő jelenség, melynek során a kolloid struktúra
(gélszerkezet) nyírással való lerombolása után regenerálódni képes: nyírófeszültség hatására a folyadéknak
lecsökken a viszkozitása, majd később helyreáll. Ez a gyakorlatban leegyszerűsítve azt jelenti, hogy minél tovább
keverünk egy tixotrópos folyadékot, az annál hígfolyósabbá válik, majd nyugton hagyva visszazselésedik.

-Dilatancia: Bizonyos folyadékokban a viszkozitás nő a sebesség-gradiens növekedésével, azaz minél gyorsabban

mozog a folyadék, annál viszkózusabbá válik. Az ilyen folyadékokat dilatánsoknak nevezik, a jelenség neve
pedig dilatancia.
Előfordul bizonyos pasztákban, szuszpenziókban. A tixotrópia ellentéte.
-Párolgás: a folyékony anyagok felszínén lévő részecskék hő hatására bekövetkező halmazállapot-változása
légnemű állapotba.
-Kondenzáció: az anyag halmazállapotának változása gázfázisból folyékony fázisba, és a párolgás fordítottja.
Ismert még két molekula vízkilépéssel történő egyesülése. Pl.: peptidkötés kialakulása.
-Párolgáshő: egységnyi mennyiségű anyag állandó hőmérsékleten történő elpárologtatásához szükséges energia.
Mértékegysége a J/mol vagy a J/kg. Előző a moláris párolgáshő, az utóbbi a tömegfajlagos párolgáshő
mértékegysége. Egységnyi mennyiségű anyag állandó hőmérsékleten történő elpárologtatásához szükséges energia.
Mértékegysége a J/mol vagy a J/kg. Előző a moláris párolgáshő, az utóbbi a tömegfajlagos párolgáshő
mértékegysége.
-Forrás: A folyadék egészében végbemenő párolgási folyamat.
-Forráspont: A forráspont az a hőmérséklet, amelyen egy cseppfolyós anyag gőznyomása egyenlő a standard
légköri nyomással (101325 Pa), így a párolgás, vagyis buborékképződés a folyadék belsejében is zajlik. A folyadék
közben fokozatosan gőz halmazállapotba jut. Tiszta folyadékok forráspontja az anyagra jellemző állandó érték,
vagyis a teljes halmazállapot-változás egyetlen meghatározott hőmérsékleten történik (víz esetében ez 100 Celsius-
fok).
-Gőznyomás(tenzió): A gőznyomás adott hőmérsékleten a folyadékával
egyensúlyban lévő telített gőz nyomása. Dinamikus egyensúlyról akkor
beszélünk, ha az elpárolgó folyadék és lekondenzálódó gáz mennyisége
állandó. Azt a parciális nyomást nevezzük gőznyomásnak, amelynél egy adott hőmérsékleten a dinamikus egyensúly
fennáll. Az összefüggést az úgynevezett gőznyomásgörbe írja le.
-Clausius–Clapeyron-egyenlet: A tiszta anyagok – szilárdak és folyadékok – gőznyomása függ a hőmérséklettől.
Tapasztalat szerint minden anyag gőznyomása exponenciálisan nő a hőmérséklet növelésével.

-Kritikus állapot: Ahol az anyag közvetlenül megy át folyékony halmazállapotból légneműbe és viszont. A kritikus
állapotnak megfelelő kritikus hőmérsékleten (tk) és kritikus nyomáson (pk) a gőz és a folyadék sűrűsége megegyezik.
A halmazállapotú anyagokat a kritikus hőmérséklet (tk) felett gázoknak, az alatt pedig gőzöknek nevezik.
A cseppfolyósításának feltétele, hogy a hőmérséklet és a nyomás a kritikus érték alatt legyen. A kritikus
hőmérséklet és a kritikus nyomás az anyagi minőségre (adott anyagra) jellemző értékek.

A víz esetén:
tkritikus = 374°C
pkritikus = 2,21 x 107 Pa

5.tétel

Elegyek és oldatok, az oldódás folyamata; oldhatóság. Szilárd anyagok oldódása

folyadékban. A diffúzió és törvényei. Az oldatok töménysége,
koncentrációegységek.
-Elegy: Egynemű keverék, amelyben az összetevők külön-külön nem láthatók. A gázok közül egy
hétköznapi elegy a levegő.
-Oldat: Oldatnak nevezzük a kémiában azokat a két- vagy többkomponensű, többnyire folyékony elegyeket,
amelyek összetételét vagy szerkezetét a komponensek közötti kémiai vagy fizikai erők rendezetté teszik. Az
oldatokban az egyik komponens (oldószer) koncentrációja a többiéhez (oldott anyagok) képest általában viszonylag
nagy. Komponensei: oldószer és oldott anyag.
-Kémiai oldódás: Az oldódás során lejátszódik kémiai reakció, pl.: HCl oldódása (HCl + H2O ⇌H3O+ (aq) + Cl-
(aq)).
-Fizikai oldódás: Az oldódás során nem játszódik le kémiai reakció, pl.: cukor oldódása (a cukormolekulák ekkor
csak hidrát burokba kerülnek.
-Oldáshő: Az oldódást mindig energiaváltozás kíséri, hőfelszabadulás vagy hőelnyelés. Ezt az energiaváltozást az
oldáshővel lehet jellemezni. Jele: Qold, mértékegysége: kJ/mol. Az oldáshő az az energia, amely egy mól anyag
nagyon sok oldószerben (lényegesen több oldószerben, mint amennyi kéne) való oldásakor nyelődik el vagy
szabadul fel. Ennek értelmében előjele lehet pozitív, illetve negatív, az oldandó anyag minőségétől függően.
Kiszámítható a rács- és a hidratációs energiából: Qold= Erács+Ehidr
-Rácsenergia: megadja, hogy 1 mól kristályban lévő anyag szabad, gázhalmazállapotú részecskékre való
bontásához mennyi energia szükséges. Mivel ehhez energia szükséges, ezért ennek az előjele mindig pozitív, vagyis
endoterm, mértékegysége kJ/mol.
-Hidratációs energia: megmutatja, hogy egy mól szabadállapotú ionnak nagyon sok vízbe juttatásakor mennyi hő
szabadul fel. Mivel hő szabadul fel, ezért az előjele negatív, a folyamat exoterm, mértékegysége szintén kJ/mol.
-Molekularácsos anyagok oldódása:
-Hasonló a hasonlóban elv alapján az apoláris anyagok apoláris oldószerben, a poláris anyagok poláris oldószerben
oldódnak.
-Poláris oldódás: A leggyakrabban használt poláris oldószer a víz. Poláris oldódásról beszélünk poláris és ionrácsos
anyagok poláris oldószerben történő oldásakor. Pl.: savak vízben való oldása (HCl + H2O ⇌H3O+ (aq) + Cl- (aq)),
ammónia vízben való oldása (NH3 + H2O ⇌ NH4 + (aq) + OH- (aq)). A savak oldódásakor szinte kivétel nélkül
elektrolitikus disszociáció megy végbe.
-Apoláris oldódás: Apoláris oldószer például a benzin, jód benzinben történő feloldásakor beszélhetünk apoláris
oldódásról.
-Az oldódás során az oldott anyagot körülölelő burkot víz esetén hitrátburoknak, egyéb oldószer esetén
szolvátburoknak nevezzük.
-Atomrácsos anyagok oldódása: Gyakorlatilag oldhatatlanok, köszönhetően a rácsszerkezetnek, és az azt
összefogó kovalens kötéseknek.

-Fémek oldódása: A negatív standardpotenciálú fémek fejleszthetnek savoldatból hidrogéngázt. Vannak olyan
fémek is (például az összes alkálifém, az alkáliföldfémek többsége), amelyek vízből is fejlesztenek hidrogéngázt.
Ezek standardpotenciálja kicsi. A fém és a víz önként végbemenő reakciójának egyik feltétele a fém kis
standardpotenciálja, a másik feltétel viszont az, hogy a fémet ne borítsa védőréteg, illetve ne alakuljon ki rajta
vízben rosszul oldódó hidroxidréteg. A pozitív standardpotenciálú fémek (pl. a réz, az ezüst, az arany, a higany és a
platina) savoldatból nem fejleszthetnek hidrogéngázt. Bizonyos fémek egymásban is kitűnően oldódnak, jó példa
erre az amalgám (valamilyen fém, jellemzően ezüst, réz+higany), amelyet régen fogak töméséhez használtak.

-Ionos anyagok oldódása: Ionos vegyületek poláris oldószerben oldódnak. Egy ionkristály vízben való oldásakor az
ionrács szétesik. Ilyenkor a pozitív, illetve negatív töltésű ionok külön-külön hidratálódnak, vagyis körül veszik őket
a vízmolekulák, és egy burkot alakítanak ki. A hidratált ionokat az alsó indexbe írt aq rövidítéssel (a latin aqua
szóból) jelölik. Az ionos vegyületek vízben teljesen szétesnek (disszociálnak), vizes oldatukat (illetve olvadékukat
is) elektrolitnak nevezzük, mert vezetik az elektromos áramot. Emiatt az ionos vegyületek vízben való oldódását
elektrolitikus disszociációnak nevezzük.

-Disszociációfok: A disszociációfok a kémiában előforduló szakkifejezés.

Az egyensúlyhoz vezető reakcióknál megmutatja, hogy mennyi a
disszociált anyagmennyiség az összes kiindulási anyagmennyiséghez
viszonyítva. Oldatok esetén a disszociációfokot általában csak a gyenge savakra vagy bázisokra alkalmazzuk; erős
savak vagy bázisok esetében ugyanis a tömény oldatok kivételével 100%-os a disszociáció. A disszociációfokot
általában (α) alfával jelölik; 0 és 1 közötti értéket vehet fel. Kiszámítható a disszociációs állandó és a koncentráció
ismeretében. Az elektrolitok erősségét a disszociációfok határozza meg.
-Oldhatóság: Az oldhatóság fogalma a telített oldatban az oldott anyag és az oldószer tömegarányát jelenti. Adott
oldódó komponens esetében ez függ az oldószer anyagi minőségétől, a hőmérséklettől és – főként gáz oldódása
esetén – a komponens parciális nyomásától. Ez megadja például, hogy 100 g oldószerben az adott komponensből –
adott hőmérsékleten és nyomáson – maximálisan hány gramm oldható fel. Mértékegysége: g/100g oldószer.
-Telítetlen oldat: Egy oldat akkor telítetlen, ha adott hőmérsékleten még több oldott anyag feloldására képes, vagyis
nem rendelkezik a maximálisan feloldható oldott anyaggal.
-Telített oldat: Telített oldatról akkor beszélünk, amikor adott hőmérsékleten több oldott anyagot már nem tud az
oldószer feloldani.
-Túltelített oldat: Túltelített oldatban több oldott anyag van feloldva, mint amennyit adott hőmérsékleten az oldat
oldani képes. Erre sok anyag nem képes, de például a nátrium-acetát igen.
-Molaritás: Anyagmennyiség-koncentráció más néven. A molaritás megadja, hogy 1 dm3 térfogatú oldatban hány
mol oldott anyag van. Jele c, mértékegysége: mol/dm3. Kiszámítása az oldott anyag anyagmennyiségének és az
oldat térfogatának a hányadosával történik.
c=n oldott anyag/ V oldat
-Molalitás: Más néven Raoult-koncentráció Ez a koncentráció megmutatja, hogy egy kilogramm oldószerben hány
mól oldott anyag van. Jele: mb, mértékegysége: mol/kg Kiszámítható az oldott anyag anyagmennyiségének és az
oldószer kilogrammokban kifejezett tömegének a hányadosaként. mb=n oldott anyag/ oldószer kg-ban

-Móltört: Más néven anyagmennyiség-tört. Jele xB (gázkeverékeknél yB), az oldott anyag mólokban kifejezett
kémiai anyagmennyiségének (nB) és az oldatban lévő mólokban kifejezett összes kémiai anyagmennyiség (nA + nB)
aránya. Ahol:

mB az oldott anyag grammokban kifejezett tömege

MB az oldott anyag mólokban kifejezett kémiai anyagmennyisége
mA az oldószer grammokban kifejezett tömege
MA az oldószer mólokban kifejezett kémiai anyagmennyisége

-Tömegkoncentráció: A tömegkoncentráció megmutatja, hogy egy dm3 oldatban hány gramm az oldott anyag.
Jele: ρb. Kiszámítható az oldott anyag tömegének és az oldat térfogatának a hányadosaként. ρb=m oldott anyag/ V
oldat

-Vegyesszázalék: A vegyesszázalék [%(m/V)] az oldat 100 cm3-ében oldott anyag grammban mért tömegét adja
meg. Jele: %(m/V). Kiszámítható az oldott anyag tömegének és az oldat térfogatának hányadosaként. %(m/V) =m
oldott anyag / V oldat

-Térfogatszázalék: A térfogatszázalékot nem oldatok, hanem elegyek esetén használják. Gázelegyek vagy
folyadékelegyek összetétele kitűnően jellemezhető ily módon. A térfogatszázalék megmutatja, hogy adott elegy
térfogatának hány százalékát foglalja el az egyik komponens térfogata. Jele: V/V%. Kiszámítható az adott
komponens térfogatának (Vi) és az összes térfogatnak (Vösszes) a hányadosaként. V/V%=Vi/Vösszes x 100

-Tömegszázalék: A tömegszázalék megmutatja, hogy adott oldat tömegének hány százaléka az oldott anyag
tömege. Jele: W%. Kiszámítható az oldott anyag tömegének és az oldat tömegének a hányadosaként: W%=m oldott
anyag/ m oldat x 100

-Mólszázalék: A móltört százszorosa. Jele: %n/n Kiszámítása: %n/n=xB x100

-ppm: A ppm (parts per million) megadja a rendszer millió (10 6) egységében (tehát tömeg-, vagy térfogat-, vagy
pedig anyagmennyiség-egységében (részecskeszámban, db.)) az illető komponens mennyiségét ugyanazon
egységben. A definíciónak megfelelő használatos mértékegységek: μg/g, mg/kg, g/t; cm³/m³; μmol/mol.

-ppb: parts per billion (Az egész rész milliárdod része).

 6.tétel

Ideális és reális elegyek. Ideális oldatok tenziója. A víz fázisdiagramja. Híg

oldatokra vonatkozó törvényszerűségek, fagyáspontcsökkenés, forráspont-
emelkedés, ozmózis és a hozzá kapcsolódó fogalmak, törvények.
-Ideális elegy: ideális oldatnak vagy ideális elegynek nevezik az olyan oldatot, amelyben a gázfázis az ideális
gázok keverékének termodinamikai tulajdonságaival analóg viselkedést mutat. Az elegyedési entalpia definíció
szerint nulla, csakúgy, mint az elegyedés során a térfogat változása. Minél közelebb esik a nullához az elegyedési
entalpia, annál „ideálisabb” lesz az oldat viselkedése. Az oldat gőznyomása követi a Raoult- vagy a Henry-
törvényt (vagy mindkettőt), és az egyes komponensek aktivitási együtthatója (mely az ideálistól való eltérés
mértékét adja meg) eggyel egyenlő.

-Raoult-törvény: Raoult-törvény. Kimondja, hogy egy oldószer parciális gőznyomása arányos a móltörtjével. A
Raoult-törvénynek engedelmeskedő oldatot ideális oldatnak nevezik. A folyadékelegyek gőznyomása a
komponensek parciális nyomásaiból tevődik össze

-Reális elegy: Térfogatváltozás megy végbe, kémiai reakció, felmelegedés vagy lehűlés (feltéve, hogy a
komponensek azonos hőmérsékletűek), az alkotórészek tetszőleges arányban változtathatók, ha ezek a feltételek
teljesülnek, reális oldatról beszélünk.

-A víz fázisdiagramja: A víz különböző fázisainak

egyensúlyát fázisdiagramon ábrázolhatjuk.
A koordinátarendszer vízszintes tengelyén a
hőmérsékletet, függőleges tengelyén pedig a nyomást
találjuk felvéve. A görbék azoknak a nyomás- és
hőmérséklet-értékeknek a metszéspontjaiból
adódnak, ahol a fázisok egyensúlyban vannak. A
görbének megkülönböztetjük a forráspont-, a
fagyáspont- és a szublimáció görbeszakaszait.

-Híg oldat: olyan kevés oldott anyagot tartalmazó oldat, amelyben az oldott anyag molekuláinak kölcsönhatása
elhanyagolható.

-Fagyáspontcsökkenés törvénye: A fagyáspontcsökkenés, (vagy olvadáspont-csökkenés, dermedéspont-csökkenés)

törvénye azt fejezi ki, hogy a tiszta anyag (elem vagy vegyület) fagyás-, vagy olvadáspontja mindig magasabb, mint
az oldatnak, amelynek ez az anyag az oldószere.

-Gőznyomáscsökkenés törvénye: az oldat gőznyomása (p) ugyanazon a hőmérsékleten mindig kisebb, mint a tiszta
oldószeré (po).

-Forráspont-emelkedés törvénye: Oldat esetében a tiszta oldószerhez viszonyítva az egyensúlyi forráspont megnő.
Ennek a nagysága az oldott komponens molalitásával (mB) egyenesen arányos.

-Ozmózis: Az ozmózis egy olyan folyamat, melyben az oldószer két, féligáteresztő (szemipermeábilis) membránnal
elválasztott, különböző koncentrációjú oldat között áramlik. Az oldószer a hígabb oldatból a töményebb felé
vándorol. Szemipermeábilis membrán például a sejthártya. Az ozmózis a koncentráció kiegyenlítődéséig tart.

-Ozmózisnyomás: a töményebb oldat felé áramló oldat által kifejtett nyomást ozmózisnyomásnak nevezzük.
Kiszámítása: π=ρgh
 π az ozmózisnyomás, Pa
ρ az oldat sűrűsége, kg/m³
g a földi nehézségi gyorsulás, 9,81 m/s²
h a folyadékoszlop magassága, m

-van’t Hoff törvény: Bármely anyag ozmózisnyomása ugyanakkora, mint a gáz nyomása ugyanazon a
hőmérsékleten, ha az oldatban rendelkezésre álló teret gáz alakban töltené ki. πV=RT
 7.tétel
Komplex vegyületek.

-A külső héj nemkötő elektronpárjai és be nem töltött d-pályái energia felszabadulása közben ligandumokat
köthetnek meg, így különböző stabilitású, magasabb rendű vegyületek jönnek létre.
-Aqua-komplexek: Pl.: réz-szulfát (CuSO4) +víz reakciója. A vízmentes
réz (II)-ionok színtelenek, ezért a kihevített réz (II)-szulfát fehér színű
szilárd anyag. Vízben való oldáskor halványkék oldat keletkezik, mert a réz
(II)ionok nemcsak hidratálódnak, hanem négy vízmolekulával erősebb,
datív kötést alakítanak ki.

-Lewis-féle sav-bázis elmélet: A Lewis-féle sav–bázis elmélet az elektronpároknak a kialakuló kötésben való
eredete alapján tárgyalja a savakat és bázisokat. Lewis szerint sav az az anyag, ami elektronpár-akceptor, vagyis
elektronpár felvételére képes. A bázisok pedig elektronpár-donorok (elektronpár leadására képesek). A Lewis-
elmélet a komplexkémiai reakciók megmagyarázására jól használható, a fémionok Lewis-savak, a ligandumok
(amik az elektronpárt adják a datív kötésbe) pedig a Lewis-bázisok.
-Lewis sav: fémionok
-Lewis bázis: H2O

-Koordinációs vegyületek: A komplex vegyületek egyik osztályozási módja elektromos töltésük alapján történik. A
komplexek töltését a ligandumok és a központi fémion töltésének algebrai összege adja meg. A komplex töltése
egyenlő a külső szféra ionjainak töltésével, ellentétes előjellel. Ennek megfelelően léteznek:

 Kationkomplexek (pozitív töltésűek) pl: [Pt (NH3)6]4+, [Co (NH3)6]3+

 Anionkomplexek (negatív töltésűek) pl: [PtCl6]2-, [Fe (CN)6]4-
 Semleges komplexek (nincs töltésük) pl: [Pt (NH3)2Cl4]0, [CrCl3(H2O)3]0
 Kation-anionkomplexek (komplex kationnak komplex anionnal alkotott vegyületei) pl: [Co (NH 3)6] [Co
(CN)6]

-Koordinációs szám: Egy atom vagy ion legközelebbi szomszédainak száma.

-A komplex vegyületek képlete: Komplex vegyületek képleteinek leírásánál is először a pozitív, majd a negatív
gyököt írjuk le. A komplex csoport képlete szögletes zárójelbe kerül. A komplex gyök összetevőinek sorrendje a
következő: központi atom, ionos ligandumok, semleges ligandumok (víz, ammónia). Az egyes ionos, ill. semleges
ligandumok feltüntetésének sorrendje tetszés szerinti, de egyéb indokok híján azonos a komplex nevében követett
sorrenddel.

-Komplex vegyületek elnevezése: Komplex vegyületek elnevezésénél úgy járunk el, hogy először a kationt, majd
az aniont nevezzük meg, függetlenül attól, hogy közülük melyik a komplex gyök. Komplex ionok nevében a
központi atom neve a ligandumok neve után következik. A központi atom neve után zárójelben feltüntetjük az
oxidációfokot. Komplex (semleges) molekulákban és kationokban a központi atom neve változatlan. Komplex
anionok nevében a központi atom -át végződést kap. Az egyes ligandumok számától és töltésétől függetlenül, a
komplex csoport nevében a ligandumokat ábécérendben kell feltüntetni. Az ábécérend megállapítása a ligandum
magyar neve szerint történik.

-Egyfogú ligandum: Amelyben a ligandumoknak csak egy pontján történik a koordináció. A legfontosabb ilyen
ligandum a szén-monoxid, mely fémkarbonilokat hoz létre (pl. Ni (CO)4) n a központi Pt2+-ion körül koordinálva.

-Többfogú ligandumok: ezek esetében kettő vagy több koordinációs pont lehetséges. Például az 1,2-diaminoetán
H2NC2H4NH2 egy kétfogú ligandum, amelynek két koordinációs pontja van.
-Kelátok: Olyan komplex vegyületek, melyekben a központi ion kettő- vagy többfunkciós ligandummal
kapcsolódik. A központi atom gyűrűt képez a ligandummal.

-Keláteffektus: A kelátok stabilabbak, mint a hozzájuk egyébként hasonló nem gyűrűs komplexek.

-Porfin: A porfin középpontjában levő két nitrogénhez kapcsolódó hidrogénatom nélkül a

molekula ligandumként viselkedik: fémionokkal szerves komplexeket képez.

 Fe2+-ionnal alkotott komplex származék a hem váza. A hem a vér vörös színét adja. A vas mind a
négy nitrogénatomhoz kötődik, ezen kívül a hem síkjára merőlegesen a sík egyik
oldalán globinhoz, a másik oldalon pedig oxigénhez. Ez utóbbi adja a hemoglobin oxigénszállító
képességét.
 Mg2+-ionnal klorinvázat (a klorofill alapváza)
 Co2+-al korrinvázat (a B12-vitamin alapvázát). Ez a váz négy helyett csak három metincsoportot
tartalmaz.

-Etilén-diamin-tetraecetsav (EDTA): színtelen, vízben rosszul oldódó, erős kelátképző tulajdonságú,

négyértékű poliamino-karbonsav. Ez a vegyület képes két- és háromértékű fémionokkal kelátkomplexet alkotni: a
fémionokat a négy karboxilát- és két aminocsoportjával oktaéderes formájában köti meg. Különösen erős komplexet
képez Mn(II), Cu(II), Fe(III), és Co(III) ionokkal.

-Glicin: Fehérjealkotó aminosav, glicin alkotja a purinok központi C2N egységét.

-A komplexképző tulajdonságot egyes mérgező vegyületek semlegesítésére is felhasználják.

-Komplexek stabilitása: A komplex molekulák, ionok egyik legjellemzőbb sajátsága a stabilitása, amit a
komplexképződési egyensúlyi állandóval fejezünk ki.

-Kicserélődési reakciók: A koordinációs vegyületeket tartalmazó rendszerekben kétféle kicserélődési egyensúlyt is

megkülönböztetünk. Nevezetesen a ligandum helyettesítéses és a központi atom kicserélődésével járó egyensúlyi
folyamatokat. Az előbbi csoportba tartoznak lényegében véve azok az egyensúlyi reakciók is, amelyeknek
eredményeként az oldószer molekulákat a központi atomhoz sokkal erősebben kötődő ligandumok kiszorítják ki a
koordinációs övezetből. A ligandumcsre reakciók tipikus példája az alábbi reakció, amelynek során a cianidionok
kiszorítják az ammin ligandumokat az ezüst központi atomról: [Ag (NH3)2] + + 2CN– ⇌ [Ag (CN)2] – + 2NH3.

A fémion helyettesítésre példa az alábbi reakció, amelynek hajtóereje a higany (II)komplex nagyobb stabilitása:
CdI+ + Hg2+ ⇌ HgI+ + Cd2+.
 8.tétel

Egyensúlyra vezető kémia reakciók, kémiai egyensúlyok. A víz disszociációja és

ionszorzata; a pH fogalma és jellemzői.
-Egyirányú reakciók: Az egyirányú reakciókban a kiindulási anyagok koncentrációja egyre csökken, és legalább
az egyik anyagé – a meghatározó reagensé – nullát ér el, a termékek koncentrációja pedig egyre nő, majd egy
állandó értéket ér el. Pl.: AgNO3 + NaCl -> AgCl + NaNO3

-Megfordítható reakciók: A kémiai reakciók közül némelyik könnyen végbemegy az ellenkező irányban is.
Valójában valamennyi reakció megfordítható, az egyensúly azonban számos reakciónál eltolódik valamelyik
irányban. Pl.: NH4 + HCl <-> NH4Cl

-Dinamikus egyensúly: A reakcióban részt vevő kiindulási anyagok keletkezési sebessége egyenlő a termékek
bomlásának sebességével.

-Egyensúlyi állandó: Az egyensúlyi állandó egyenlő a termékek megfelelő hatványon

vett egyensúlyi koncentrációinak szorzata és a kiindulási anyagok egyensúlyi koncentrációinak
megfelelő hatványon vett szorzatának hányadosával. Jele: K

-Tömeghatás törvénye: A kémiai reakciók egyensúlyára érvényes összefüggés,

amely szerint homogén (egyfázisos) rendszerben, kémiai egyensúlyban a
kiindulási anyagok koncentrációi szorzatának és a keletkező
anyagok koncentrációi szorzatának hányadosa meghatározott hőmérsékleten
állandó. A tömeghatás törvénye kimondja, hogy a kémiai reakció sebessége
arányos a reagáló anyagok aktív tömegeinek szorzatával. A reagáló anyagok aktív tömegét moláris koncentrációban
adják meg. A törvényt C. M. Guldber és P. Waage fogalmazta meg 1863-ban. Szigorúan csak ideális gázokra
érvényes.

-Oldhatósági szorzat: Elektrolitok telített oldatában

az ionok koncentrációjának szorzata.
Értéke az anyagi minőségtől és a hőmérséklettől függ. A kifejezés csak a
gyengén oldódó sókra érvényes. Amikor egy oldatban az ionok szorzata
meghaladja az oldhatósági szorzatot, csapadék képződik. Jele: L

-Le Chatelier-elv: Ha egy egyensúlyi rendszert valamilyen külső hatás ér,

abban olyan folyamatok erősödnek fel, amelyek a zavaró hatást
kompenzálni igyekeznek. A koncentrációk változtatása úgy módosítja a kémiai egyensúlyt, hogy közben az
egyensúlyi állandó változatlan marad. Ha a kiindulási anyagok koncentrációja nő, nő a termékek mennyisége is,
ugyanis ezzel csökken az egyensúlyt megzavaró reagens mennyisége. Nevezik még legkisebb kényszer elvének is.

-Koncentráció, -hő és nyomásváltozás hatása gázfázisú egyensúlyra:

-Koncentráció változás: Ha a H2 mennyiségét növeljük, az egyensúly eltolódik a termékképződés irányába. (a

rendszer célja a többlet H2 eltüntetése, ez magyarázza a jelenséget).

-Ha a H2 mennyiségét csökkentjük, az egyensúly eltolódik a kiindulási anyagok képződésének irányába, vagyis a
termékek bomlásának irányába. (a rendszer célja a hiányzó H 2 mennyiség pótlása, ezt a termékek elbomlásával
pótolja).

Vizsgált egyensúlyi reakció: H2+I2=2HI

-Nyomás változása: Térfogat-növekedéssel járó reakció egyensúlyának eltolása a keletkezés (felső nyíl irányába)
nyomás csökkentésével lehetséges. (Gázfázisú reakciók esetén a térfogat-növekedés az anyagmennyiség
növekedésével együtt jár.) A nyomás csökkentésre, mint külső hatásra, a rendszer úgy válaszol, olyan folyamattal
indul be, ami növeli az anyagmennyiséget, ezáltal a nyomáscsökkentést kompenzálni igyekszik.

-Térfogat-csökkenéssel járó reakció egyensúlyának eltolása a keletkezés (felső nyíl irányába) nyomás növelésével
lehetséges. (Gázfázisú reakciók esetén a térfogat-csökkenés az anyagmennyiség csökkenésével együtt jár.) A
nyomás növelésére, mint külső hatásra, a rendszer úgy válaszol, olyan folyamattal indul be, ami csökkenti az
anyagmennyiséget, ezáltal a nyomásnövekedést kompenzálni igyekszik.

-A 2 CH4 2 C2H2 + H2 reakciónak a nyomás csökkentése kedvez.

-A N2 + 3 H2 2 NH3 reakciónak a nyomás növelése kedvez.

-Hőmérséklet változása: Exoterm, azaz hőtermelő reakció egyensúlyának eltolása a keletkezés (felső nyíl irányába)
hőelvonással (hűtéssel) lehetséges. A hőelvonásra, mint külső hatásra, a rendszer úgy válaszol, hogy a hőtermelő
folyamattal igyekszik pótolni az elvont hőt, hogy ezáltal a rendszer hőmérséklete ne változzon.

-Endoterm, azaz hőelnyelő reakció egyensúlyának eltolása a keletkezés (felső nyíl irányába) hőközléssel
(melegítéssel) lehetséges. A hőközlésre, mint külső hatásra, a rendszer úgy válaszol, hogy a hőelnyelő folyamattal
igyekszik felemészteni a közölt hőt, hogy ezáltal a rendszer hőmérséklete ne változzon.

-A N2 + 3 H2 2 NH3 reakció exoterm, a hűtés kedvez az ammóniatermelésnek.

-A 2 CH4 2 C2H2 + H2 reakció endoterm, a hőmérséklet növelése kedvez az acetiléntermelésnek.

-A víz disszociációs egyensúlya:

- A tiszta víz is képes - kis mértékű - autoprotolízisre.

Mérések szerint 25 °C-on 1 dm 3 vízben körülbelül 1 • 10-7mol
anyagmennyiségű vízmolekula ad át protont egy másiknak. A
víz autoprotolízisére jellemző egyensúlyi állandó
neve vízionszorzat, minthogy híg vizes oldatokban adott hőmérsékleten csak a két ion koncentrációjától függ, és
értéke 25 °C-on a tiszta vízben mért koncentrációkból kiszámítható. Jele: Kv

-pH= -lg [H3O] -pOH= -lg [OH-]

-pH-skála: A savas oldatok pH-ja kisebb 7-nél, a semleges

oldatok pH-ja 7, a lúgos oldatok pH-ja nagyobb 7-nél.
pH+pOH=14.
 9.tétel

Sav-bázis elméletek. Erős és gyenge savak/bázisok disszociációja. Sók hidrolízise.

Pufferoldatok; pufferrendszerek az élő szervezetben.
-Arrhenius-féle sav-bázis elmélet:

-Sav: a vízben H+ ionokra és savmaradék anionokra disszociál.

-Bázis: a vízben OH- ionokra és

bázismaradék kationokra disszociál.

-Bronsted-Lowry-féle sav-bázis elmélet:

-Sav: az az anyag, amely egy folyamatban protont ad le

-Bázis: az az anyag, amely egy folyamatban protont vesz fel

-Lewis-féle sav-bázis elmélet:

-Sav: elektronpár felvételére képes atomok, molekulák, ionok. Elektronpár akceptorok.

-Bázis: elektronpár átadására képesek. Elektronpár donorok.

-Bázisok és savak disszociációja: Ks= savállandó, Kb=bázisállandó

-Hidratáció:
A feloldódott
részecskéket oldószermolekulák veszik körül: ez a folyamat a szolvatáció vagy vizes oldatban a hidratáció, amely
viszont mindig exoterm; a felszabaduló energia a szolvatációs (E. szolv) vagy hidratációs energia (E. hidr). A
hidratációs energia 1 mól gáz halmazállapotú ion vagy molekula hidratálódásakor felszabadul energia mennyisége.

-Hidrolízis: Az egyik vagy mindkét ion reagál a vízzel és a reakció során oxónium- és/vagy hidroxid-ion keletkezik.
Csak az anion reagál a vízzel: lúgos kémhatás. (OH-keletkezik) Csak a kation reagál a vízzel: savas kémhatás.
(H3O+ keletkezik) A kation és az anion is reagál a vízzel: gyengén savas vagy gyengén lúgos kémhatás

-Többértékű savak disszociációja: Egyenként válnak le a H+-ionok.

-Puffer oldatok: Olyan pH stabilizáló oldatok, melyek tartalmaznak: egy gyenge savat, valamint annak erős
bázissal alkotott sóját, vagy egy gyenge bázist, és annak erős savval alkotott sóját. Ezek az oldatok állandó pH-
értéket biztosítanak egy rendszerben

-Puffertartomány: az a pH-határérték, amely között a puffer hatásosan működik. A beállítani kívánt pH-nak közel
kell lennie.

-Kiegyenlítő hatás:

-Pufferkapacitás: Megadja, hogy hány mól erős

sav vagy erős bázis hozzáadása szükséges ahhoz,
hogy 1 dm3 pufferoldatban egységnyi pH-
változás következzen be. A pufferkapacitást a protondonor és –akceptor koncentrációja és aránya szabja meg.

-Foszfátpuffer: A foszfátpuffer a szervezet egyik legfontosabb intracelluláris pufferrendszere. A H2PO és a HPO

anionok a cukorfoszfátokban és nukleotidokban, elsősorban az ATP-ben fordulnak elő.

- Hidrogén-karbonát–szén-dioxid puffer: A szervezet alapvető pufferrendszere. Arteriális vér pH-ja: 7,4 (7,35–
7,45). Ha a pH > 7,6: a sejtek nem tudják a vérnek átadni a CO2 -t. Ha a pH <7,3: segíti a CO2 leadást (gázcsere) a
tüdőben. Ha pH <7,0: kóma pl. súlyos diabétesz esetén.
 10.tétel
Termodinamikai rendszer és környezete; a fázisok fogalma és jellemzői. A
termodinamika főtételei.
-Termodinamikai rendszer: A termodinamikai rendszer minden olyan fizikai rendszer, amely nagyszámú
részecskékből-atomokból és molekulákból áll, amelyek végtelen hőmozgást végeznek, és egymással kölcsönhatásba
lépnek, energiát cserélnek. Ilyen termodinamikai rendszerek, sőt, a legegyszerűbbek, a gázok, amelyek molekulái
véletlenszerű transzlációs és forgási mozgást végeznek, és ütközések során kinetikai energiákat cserélnek. A
termodinamikai rendszerek szilárd és folyékony anyagok is.

-Nyílt rendszer: anyag- és energia cserélődés a környezettel.

-Zárt rendszer: csak energia kicserélődés a környezettel (anyag kicserélődés nincs).

-Elszigetelt (izolált) rendszer: környezetével semmiféle (anyag, energia) kölcsönhatásban sincs.

-Környezet: minden, ami nem tartozik a rendszerhez.

-A termodinamika tárgya:

-Korábbi (szűkebb) értelmezés: hőtan.

-Mai értelmezés: az anyagi halmazok (makroszkopikus rendszerek) energiaváltozásával ((halmaz)állapot,

kémiaireakciók), valamint a folyamatok irányának törvényszerűségeivel foglalkozik. Nem foglalkozik a folyamatok
időbeliségével és molekuláris hátterével.

-Eszköztára: közvetlenül mérhető makroszkopikus tulajdonságok (állapotjelzők) és azokból levezetett fogalmak.

-Állapotjelzők: A termodinamikai rendszer állapotát az állapotjelzők (nyomás, hőmérséklet, térfogat, fajhő) írják le.

-Előjelkonvenció: Pozitívnak azt az energiát tekintjük, amely a rendszer energiáját növeli (kívülről kapja),
negatívnak, amit a rendszer ad le a környezetének. Exoterm: (-), Endoterm: (+).

-Fázis: A termodinamikai rendszer olyan része, melyben nincsenek makroszkopikus határfelületek. A

fázishatárokon legalább egy tulajdonság ugrásszerűen megváltozik.

-Fázisok csoportosítása az őket alkotó komponensek

szerint:

-Egyszerű fázis: pl.: víz (kémiailag azonos anyagból épül

fel)

-Elegyfázis: pl.: víz + alkohol (a fázis többféle kémiai

anyagból épül fel

-A
termodinamikai
rendszerek belső energiája: A rendszert alkotó molekulák haladó
(transzlációs), forgó- és rezgőmozgása, a molekulán belüli atomok
mozgása. Az atomok alkotórészei (elektronok és atommagot alkotó
elemi részecskék) közötti kölcsönhatás összege. A belső energia változását
lehet csak meghatározni. ∆E = E végállapot – E kezdeti állapot

-Megváltozása:

-Hőmérséklet-változás
-Fázisátmenet

-Kémiai reakciók: -endoterm: rendszer belső energiája nő környezettől vonja el. pl: olvadás

-exoterm: rendszer belső energiája csökken környezetnek adja. pl: fagyás

-adiabatikus: olyan állapotváltozás, amely során a termodinamikai rendszer és környezete

között nem jön létre hőátadás.

-Ekvivalenciaelv: Az anyag és az energia egyenértékűségének elve (E = m · c2).

- Energiamegmaradás törvénye: az energiaátadás hőenergia és munkavégzés formájában is megvalósítható. Nem

létezik energia-befektetés nélküli munkavégzés.

-A termodinamika I. főtétele: Zárt termodinamikai rendszer belső energiájának megváltozását (∆E) a felvett vagy
leadott hő (Q) és a rendszeren vagy a rendszer által végzett munka (W) összege jelenti:

∆E = Q + W

-A termodinamika II. főtétele: A hőenergia csak részben használható munkavégzésre.

-A termodinamika III. főtétele: minden kristályos, tiszta szilárd anyag entrópiája az abszolút nullaponton nulla. Az
abszolút nullapont nem érhető el.
 11.Tétel
Entalpiaváltozással járó állapotváltozások. Hess-tétel. Szabadenergia,
szabadentalpia.
-Entalpia: az anyagok hőtartalma állandó nyomáson; a belsőenergia, a nyomás és a térfogat függvénye. H = E + pV

-Párolgáshő: Az a hőmennyiség, ami 1 mól folyadék gőzzé

alakításához szükséges állandó nyomáson és adott hőmérsékleten. ∆H.
párolgás = H. gőz – H. folyadék

-Kondenzációs hő: Azt a hőmennyiséget jelenti, amely felszabadul,

miközben adott mennyiségű gőz vele azonos hőmérsékletű folyadékká
alakul át. ∆H. kondenzáció = H. folyadék – H. gőz

-Hőkapacitás: Az a hőmennyiség, amely a rendszer hőmérsékletét 1

K-el emeli anélkül, hogy abban belső átalakulás (halmazállapot-
változás, kémiai reakció) következne be. Mértékegysége: J·K–1.

-Fajhő/fajlagos hőkapacitás: 1 kg tömegű anyag hőkapacitása.

-Moláris hőkapacitás: 1 mól anyagra vonatkozik.

-Termokémiai egyenletek: kémiai változás +reakcióhő

- Standard entalpiaváltozás (∆Ho): a reaktánsok és a termékek is standard (0,1 MPa, 298 K) állapotban vannak.

-Standard képződési entalpia: 1 mól anyag standardállapotú elemekből történő keletkezésekor fellépő
entalpiaváltozás (∆).

-Hess-tétel: A termokémia főtétele, kimondja, hogy egy kémiai reakció során az entalpiaváltozás, illetőleg
a reakcióhő nagysága kizárólag attól függ, hogy milyen minőségű és állapotú anyagokból milyen végtermékek
keletkeznek. Nem függ tehát a reakcióhő nagysága a részfolyamatok minőségétől és sorrendjétől, azaz, hogy a
reakció lassan vagy gyorsan megy végbe, vagy hogy milyen úton vezetjük le a reakciót (a kiindulási anyagokat
milyen sorrendben adjuk egymáshoz), feltéve, hogy a kívánt termékhez jutunk.

-Égéshő: 1 g anyag oxigénfeleslegben való elégetésekor szabadul fel.

-Adiabatikus kalorimetria: Az égéshő meghatározása kaloriméter segítségével. A takarmány/élelmiszer

oxigénfeleslegben való elégetése egy jól szigetelt falú tartályban. A rendszer hőkapacitásának (C), ismeretében a
megállapítható az égéskor felszabaduló hőmennyiség. Q = C ·∆t

-Kötési energia: 1 mólnyi (6 · 1023 db) anyagban lévőadott típusú kötés képződéshője.

-Oldáshő: Az oldódást mindig energiaváltozás kíséri, hőfelszabadulás vagy hőelnyelés. Ezt az energiaváltozást az
oldáshővel lehet jellemezni. Jele: Qold, mértékegysége: kJ/mol. Az oldáshő az az energia, amely egy mól anyag
nagyon sok oldószerben (lényegesen több oldószerben, mint amennyi kéne) való oldásakor nyelődik el vagy
szabadul fel. Ennek értelmében előjele lehet pozitív, illetve negatív, az oldandó anyag minőségétől függően.
Kiszámítható a rács- és a hidratációs energiából: Qold= Erács+Ehidr
-Entrópia: a rendezetlenség mértéke (S). S = k·lnZ, ahol:

k = Boltzmann-féle állandó, Z = termodinamikai valószínűség.

-Entalpia(H) = szabadentalpia + át nem alakítható energia

-Szabadentalpia(G): A felhasználható energia, a rendszer maximális munka-végző képessége az egyensúlyi állapot

eléréséig.
-H=G + T·S (TS: Az át nem alakítható energia)

-Szabadenergia állandó térfogaton: a térfogati munka = 0, entalpiaváltozás helyett belső energiaváltozást(∆E) kell
használni: ∆F = ∆E – T ·∆S, ahol:

(V és T konstans), ∆F = szabadenergia-változás, a folyamat hasznos munkavégzése.

 12.Tétel
A kémiai reakciók sebessége, molekularitása, rendűsége példákkal. A
reakciósebesség hőmérsékletfüggése; ütközési elmélet, átmeneti állapot, katalitikus
hatás, katalizátorok.
-Reakciósebesség: (v) = időegység alatt átalakuló anyagmennyiség, vagy időegység alatt bekövetkező koncentráció-
változás. A reakciósebesség függ: anyagi minőségtől, koncentrációtól, hőmérséklettől, nyomástól.

-Homogén reakció: a résztvevő anyagok ugyanabban a fázisban vannak.

-Heterogén reakciók: a résztvevő anyagok különböző fázisban vannak.

-Teljes reakció: a kiindulási anyagok gyakorlatilag teljesen átalakulnak termékké.

-Részlegesen végbemenő reakciók: számottevőkiindulási anyag van jelen az egyensúlyi elegyben.

-Molekularitás: az adott elemi reakció hány részecske (molekula, ion, gyök) kémiai kölcsönhatása révén jön létre.

Monomolekuláris reakciók: Egyetlen anyag alakul át, azonban a bomlást eredménytelen ütközések sokasága előzi
meg →belső E megnő → ütközés nélkül átalakul.

-Bimolekuláris reakciók: 2 reagens anyag alakul át.

-Trimolekuláris reakciók: 3 reagens anyag alakul át (igen ritka).

-Kinetikus (sebességi) egyenlet:

-A kinetikus (sebességi) egyenlet általános formája:

-α, β, γ: = részrendek, nem feltétlenül azonosak a

sztöchiometriai számokkal.

-A reakció kinetikus bruttó rendje: r =α +β+γ ...azaz a részrendek összege.

-Nulladrendű kémiai reakció: a reakciósebesség nem függ a koncentrációtól, v konstans, amíg „A” anyag
rendelkezésre áll.

-Elsőrendű kémiai reakció: v = -k·[A]

-Másodrendű kémiai reakció: v = -k [A]α ·[B] β, ahol r = α + β = 2 (nem szükségszerű, hogy α = β, de általában
így van).

-Tört rendű kémiai reakciók: r tört szám, bonyolult reakciómechanizmusra utal (pl. láncreakciók).
-Ütközési elmélet: A kémiai reakciók “ütközési elméletének egy példája a Max Trautz és William Lewis 1916-18
között kidolgozott elmélete. Ebben az elméletben azt tételezik fel, hogy a molekulák között akkor történik kémiai
reakció, ha azok legalább Ea relatív tömegközépponti mozgási energiával ütköznek.

1. Csak azok az ütközések hatásosak, melyeknél aktivált állapotban lévő, az átlagosnál nagyobb energiájú
részecskék találkoznak.
2. A kémiai átalakuláshoz az aktiválási energián kívül a molekulák megfelelő térbeli orientációja is
szükséges.

-Átmeneti állapot elmélete: Megfelelő térbeli orientációjú ütközés + aktivált részecske ütközése.

-Aktivált komplex: A kémiai reakcióban megjelenő átmeneti szerkezetek összessége, melyek a meglévő kémiai
kötések felszakadása és az új kötések kialakulása közben léteznek. Ennek megfelelően nem egyetlen meghatározott
állapotot jellemez, hanem azon átmeneti konfigurációk tartományát, melyen az atomok összessége keresztülhalad,
miközben a jól definiált reaktánsokból a végtermék keletkezik.

-Katalízis: Egy kémiai reakció sebességének növelése egy katalizátorként ismert anyag hozzáadásával. A
katalizátorok nem fogynak el a reakcióban, és a reakció után változatlanok maradnak. A katalizátor jelenléte:
Meggyorsítja a kémiai reakció sebességét Megváltoztatja a reakció mechanizmusát, újreakcióutat nyit meg. A
katalizátor átmenetileg részt vesz a reakcióban, kisebb aktiválási energiájú komplexet alkotva. A katalizátor felülete
felel az adszorpcióért, London-féle erőkkel valósítja ezt meg (diszperziós kölcsönhatások).

-Kemiszorpció: Egyetlen réteg képződik a molekulákból, atomokból vagy ionokból, amelyek az adszorbeáló
felülethez kémiai kötéssel kapcsolódnak. (Kémiai hatások miatt bekövetkező adszorpció).

-Homogén katalízis: A reagáló anyagok és a katalizátor azonos fázisban vannak.

-Heterogén katalízis: A katalizátor és a reakció anyagai különböző fázisban vannak.

-Indikátor: A sav-bázis indikátor olyan anyag, amely színváltozással jelzi egy oldat kémhatásának megváltozását.

-Aktivátorok: Fokozzák a katalizátor hatékonyságát pl. aktív helyek kialakításával, rácshibák (=aktív hely)
létrehozásával.

-Enzimek vagy biokatalizátorok: Csak egy típusú reakció sebességének fokozására alkalmasak. Aktív helyük adott
típusú szubsztrát megkötését teszi lehetővé.

-Autokatalízis: A katalizátor a folyamat egyik terméke. A folyamat lassan indul, majd a keletkezett egyik termék
felgyorsítja.
 13.Tétel
Egyensúlyi reakciók, egyensúlyi állandó, konszekutív és párhuzamos reakciók.
-Egyensúlyra vezető reakciók: A termékből kellően nagy sebességgel újra képződik a kiindulási anyag.

-Bruttó reakciók sebessége: a kisebb sebességi állandójú elemi reakció határozza meg az egész folyamat
sebességét.

-Sorozat- vagy konszekutív reakciók: A termékek újabb

reakcióba lépnek (önmagukkal vagy másokkal) új termékek
keletkeznek: A-> B-> C

-
Párhuzamos reakciók: A kiindulási anyagokból
egyidejűleg egymás mellett végbemenő reakciókban
különféle (esetleg azonos) reakciótermékek
keletkeznek.

- Főreakció: Nagy sebességgel lejátszódó folyamat.

v=nagy

- Mellékreakciók: Kis sebességgel játszódik le. v=

kicsi

-Láncreakciók: Bonyolult sebességi egyenletekkel írhatók le, kinetikai rendjük nem egész szám, gyorsabbak, mint
az aktiválási energia alapján várható lenne.

-Lényegük: lánckezdetkor (startreakció) olyan termék keletkezzen, mely kis Ea-val (Ea nullához közeli) további
reakciókra legyen képes. A további reakciók folyamán képződjön újra (láncfolytatás) fenntartva a kis Ea-jú
lépéseket. láncfolytató termékek elfogyása: a reakció vége, láncvégződés. (Ea=aktiválási energia)
 14.Tétel
Galváncellák, galvánelemek, elektromotoros erő. Elektródpotenciál,
standardpotenciál.
-Galváncellák: olyan feszültégforrások, amelyek redoxireakciók révén kémiai energiát alakít át elektromos
energiává. Részei: katód és anód.

-A cella elektromos potánciálkülönbsége: A katód és az anód elektromos potenciáljának különbsége a

kapocsfeszültség (Ek) vagy más néven cellapotenciál, amelynek mértékegysége a volt [V].

-Elektromotoros erő: Az elektromotoros erő egy áramforrás

üresjárati feszültsége, a két elektróda közötti maximális feszültség
(potenciálkülönbség), amit akkor mérhetünk, ha az áramforráson
keresztül nem folyik áram.

-Elektródpotenciál: az adott elektródból és egy vonatkoztatási

elektródból álló galváncella elektromos potenciálkülönbsége.
Jele: E.

-Standart-elektródpotenciál: Az adott elektródból és a standart

hidrogén elektródból álló galváncella elektromos
potenciálkülönbsége, ha az adott elektród minden része standart
állapotú és az elektrolit oldat koncentrációja egységnyi. Jele: Eo.

-Nernst egyenlet: Az egyensúlyi potenciál kiszámítására Nernst adott meg

összefüggést, amelyet a Nernst-féle elektródpotenciál egyenletnek nevezünk. ahol:
a T hőmérsékleten mért elektródpotenciál
a T hőmérsékleten mért standardpotenciál
R az egyetemes gázállandó
T a hőmérséklet
z az elektronszám változás a redoxireakcióban
F a Faraday-féle szám
[ox] illetve
[red] a folyamatban résztvevő oxidált, illetve redukált állapotú anyag koncentrációja
a, illetve b a redoxifolyamatban a sztöchiometriai számok.

-Oxidációs számok: Az oxidációs szám a kémiában az egyes atomok oxidációs állapotának leírására szolgáló
előjeles szám. Az elemi állapotú anyagok oxidációs száma 0 (nulla), a pozitív értékek oxidált, a negatív értékek
pedig redukált állapotra utalnak. Az oxidációs számok a redoxireakciók (lásd még: reakciók) során változhatnak
meg.
 15.Tétel
Az elektródok fajtái, jellemzői, működésük (fémelektród, gázelektród, másodfajú
elektród).
-Elsőfajú elektródok: valamely elektródból és az elem saját ionját tartalmazó oldatból állnak. Az
elektródpotenciált az oldat ionkoncentrációja határozza meg.

-Térelektródok: valamely fém merül a saját ionját tartalmazó oldatba.

-Gázelektródok: gázzal körülvett közömbös fém merül a gáz ionjait tartalmazó oldatba.

-Hidrogén elektród: A standard hidrogénelektród (rövidítve SHE) egy redoxi elektród, amely az oxidációs-
redukciós potenciálok termodinamikai skálájának alapját képezi. ... a H + a hidrogénionok aktivitása, a H + = f H + CH + /
C. 0. p H 2 a hidrogéngáz parciális nyomása, pascalban (Pa).

-Másodfajú elektródok: valamely fém merül a fém rosszul oldódó ionvegyületét és a fém anionját tartalmazó
oldatba. Az elektródpotenciált az oldat anion koncentrációja határozza meg.

-Ezüst ezüst-klorid elektród:

-Redoxielektródok, redoxipotenciál:

Ón (II)-klorid oldathoz vas (III)-klorid oldatot adunk.

Sn2+ + 2 Fe3+= Sn4+ + 2 Fe2+

Az alábbi két folyamat játszódik le:

Sn2+= Sn4+ + 2 e- (oxidáció),

Fe3+ + e-= Fe2+ (redukció).

A redoxifolyamat önként megy végbe, megvan a lehetősége a

hasznos munkavégzésnek, ha galvánelemben a két részfolyamatot
elválasztjuk.

A redoxielektródokat tartalmazó galvánelemeket redoxielemeknek

nevezzük.

Diszproporció: ha az adott oxidációs számú elem atomjainak egyik része oxidálódik, a másik része pedig
redukálódik.
Szinproporció: valamely elem két különböző oxidációs számú atomjai egyenlő oxidációs számúvá válnak.
 16.Tétel
Elektrolízis. A FARADAY-törvények és értelmezésük.
-Elektrolízis: elektromos áram hatására lejátszódó folyamat

-Elektrolízis primer folyamatai: az ionok semlegesítődésével lejátszódó elektród folyamat.

-Anód: anionok oxidációja

-Katód kationok redukciója

-Kémiai polarizáció: az elektrolízis során olyan galvánelem alakul ki, melynek hatása ellentétes a külső,
elektrolizáló feszültséggel.

-Az elektrolízis beindításához bomlásfeszültség (kellő nagyságú elektromotoros erő) szükséges.

-Korrózió: Korróziónak nevezzük elsősorban azokat a kémiai reakciókat, melyek során a fémek felületéről kiinduló
és a fémek belseje felé haladó kémiai vagy elektrokémiai változások során az adott fémfelület roncsolódik. A fémek
felületén lejátszódó korrózió: elektrokémiai oxidáció.

-Elektrokémiai korrózióvédelem: A földbe süllyesztett acélcsőhöz fém Mg-ot kapcsolnak. A Mg–Fe galvánelem
anódja a Mg, (standard elektródpotenciálja negatívabb) ez fog oxidálódni, megvédve a vasat.

-Üzemanyagcella: A tüzelőanyag-elem (más néven tüzelőanyag-cella vagy üzemanyagcella) egy kémiai áramforrás,
amelyben az áramtermelő folyamat valamilyen tüzelőanyag (pl. földgáz, gázolaj, szén, hidrogén, alkohol )
oxidációja. A tüzelőanyag-elemek annyiban különböznek a galvánelemektől, hogy működésük közben az
áramtermelő reakcióban részt vevő anyagokat folyamatosan táplálják be, a keletkező termékeket pedig elvezetik,
így, szemben a galvánelemekkel, nem "merülnek ki". A hagyományos hőerőgépeknél sokkal nagyobb hatásfokkal
képesek a kémiai energiát elektromos energiává alakítani (vagy fordítva), és jelentősen kisebb a károsanyag-
kibocsátásuk (sőt, esetenként nincs is).

-Áramforrások: -Primer galvánelemek: kimerülnek

-Szekunder galvánelemek: újra feltölthetők

-FARADAY I. törvénye: Az elektrolízis során levált anyag tömege(m) egyenesen arányos az elektroliton áthaladt
elektromos töltés mennyiségével, vagyis az áramerősséggel(I) és az elektrolízis idejével(t).

m = k∙I∙t = k∙Q

-k: elektrokémiai egyenérték, amely megadja az 1C töltés mennyisége által leválasztott anyag tömegét.
Mértékegysége: g/C

Faraday II. törvénye: egy mol egyszeresen pozitív vagy negatív töltésű anyag leválasztásához 96500 C töltés
szükséges. Ez a töltésmennyiség 1 mol elektron töltése, a Faraday állandó.
 17.Tétel
Az elemek előfordulása és gyakorisága. Az elemek és vegyületek előállítása.
-Előfordulás, gyakoriság:

-Az elemek és vegyületek előfordulása a Földön:

-A Föld egészének közelítő elem eloszlása:
Fe: 32,1%
O: 30,1%
Si: 15, 1%
Mg: 13,9%
S: 2,9%
Ni: 1,8%
Ca: 1,5%
Al: 1,4%

-A többi elem hozzájuk képest kis mennyiségben fordul elő

-Az elemek és vegyületek előfordulása a földkéregben:

A Föld szilárd kérge 30-40 km, aminek
91,5%-a Si–O-vegyületekből áll:
(Al-, Fe-, Ca-, Na-, Mg-szilikátok),
3,5% vas-oxidok,
1,5% mészkő: CaCO3
3,5% egyéb ásványok.

-A szilárd kéregben előforduló kémiai elemek:

A Föld kérgében 90 kémiai elem fordul elő
A 10 legfontosabb elem a teljes tömeg 99,5%-a.
O: 46%,
Si: 28%,
Al: 8%,
Fe: 5,5% stb.
Elemi állapotban: nemesfémek és nemesgázok, N2, O2, S8, Rn stb.

-Kémiai elemek az emberi testben

-Organogén elemek (H, C, O, N, S, P)
-Makroelemek (K, Na, Ca, Mg, Cl)
-Mikroelemek (Fe, Zn, Mn, Cu, Se, I)

-Az emberi testet alkotó elemek: (m/m%)

-Oxigén: 65%
-Szén: 18%
-Hidrogén: 10% Az emberi testtömeg 97-98 %-át adják!
-Nitrogén: 3%
-Kalcium: 1,5%

-Kisebb %-ban jelen lévő elemek:

-Foszfor, Kálium, Kén, Klór, Nátrium, Magnézium

-Nyomokban fellelhető elemek:

-Vas, Kobalt, Réz, Cink, Jód, Szelén, Fluor

-A világegyetemben előforduló kémiai elemek: (m/m%)

-Hidrogén: 74%
-Hélium: 24%
-Egyéb elemek: 2%
-(oxigén 1 % szén 0,5 % neon 0,1 % vas 0,1 % nitrogén 0,1 % továbbiak 0,3 %)

-Az elemek megjelenési formái a Földön:

-Kisebb részük csak elemi állapotban található. Pl. nemesgázok, platina.

-Nagyobb részük elemi és kémiailag kötött állapotban is előfordul, Pl.: oxigén, nitrogén, szén, ezüst, réz, kén.

-Harmadik csoportjuk (ez a legnagyobb rész) csak kémiailag kötött formában fordul elő természetes körülmények
között

-Az elemek előállítása:

-1. OXIDÁCIÓS folyamatokkal

MnO2 + 4 HCl  MnCl2 + 2 H2O + Cl2

K2Cr2O7 + 4 H2SO4 + 3 H2O2  3 O2 + Cr2(SO4)3 + K2SO4 + 7 H2O
H2S + I2  2 HI + S
2 NH3 + 3 Cl2  N2 + 2 HCl

-2. REDUKCIÓS folyamatokkal

Fémekkel: Zn + 2 HCl  ZnCl2 + H2

Sb2S3 + 3 Fe  2 Sb + 3 FeS

Szénnel: Fe2O3 + 3 C  2 Fe + 3 CO

Hidrogénnel: CuO + H2  Cu + H2O

-2.a) TERMIT eljárással

-ebben az esetben a fém-oxidokat finom alumíniumporral redukálják

Cr2O3 + 2 Al  Al2O3+ 2 Cr

-2.b) CEMENTÁLÁSSAL

- a fémeket sóik oldatából egy negatívabb elektródpotenciálú fémmel redukálják

CuSO4+ Fe  FeSO4+ Cu

Az oxidációt és redukciót mintegy egyesíti az ELEKTROLÍZIS, amelynek során a katódon redukció, az anódon
oxidáció megy végbe.

-3. TERMIKUS DISSZOCIÁCIÓ révén:

2 HgO  2 Hg + O2
NH4NO2  N2 + 2 H2O

-A vegyületek előállítása:

-Szintézis: a vegyületnek elemeiből való előállítása: (Jelmagyarázat: ><= a folyamat oda-vissza lejátszódik)
H2 + I2 ><2 HI
3 H2 + N2 ><2 NH3
2 Fe + 3 Cl2  2 FeCl3

-Oxidáció: kisebb oxidációfokú atomból nagyobb oxidációfokú lesz:

C + O2  CO2

-Redukció: nagyobb oxidációfokú atomból kisebb oxidációfokút állítunk elő:

CO + 3 H2  CH4 + H2O

-Termikus bomlás: hőközlés hatására egyes vegyületek elbomlanak:

CaCO3  CaO + CO2

-Cserebomlás: Pb (NO3)2 + H2SO4  PbSO4 + 2 HNO3

-Hidrolízis: FeCl3 + 3 H2O  Fe (OH)3 + 3 HCl

 18.Tétel
Hidrogén és vegyületei.
-A hidrogén nem tartozik semmilyen elemcsoportba, egy külön kategóriát alkot
-Rendszáma 1, mindössze 1 protonból és 1 elektronból áll
-Elektronszerkezete: 1s1
-Három izotópja fordul elő:
1
H (prócium), 2H (deutérium), 3H (trícium)

Fizikai tulajdonságai alapján a nemfémekhez lehetne sorolni (pl: az egy elektron híján betöltetlen elektronhéja a
halogénekhez teszi hasonlóvá), kémiai sajátságai viszont a fémekhez hasonlítanak (pl: egyszeres + töltésű ionokat
képez).

- A tiszta hidrogén színtelen, szagtalan gáz, kétatomos molekulákat képez

- Forráspontja alacsony, -252,8 °C, és -259,4 °C hőmérsékleten már megfagy
- Lehűtve, szilárd állapotban molekularácsot alkot
- Az apoláros molekulák miatt a rácsot igen gyenge diszperziós kötések tartják össze, a molekulák kis mérete
miatt azonban
még ezek a diszperziós kötések is igen gyengék. Ez az oka az alacsony olvadáspontjának
- Vízben nem oldódik, néhány fémben azonban jól oldódik (platina, nikkel)
- Fajhője igen magas (minden anyag fajhőjénél nagyobb), ez a kis atom- illetve molekulatömegnek a
következménye
- Egyéb gázokhoz hasonlítva, feltűnően nagy az elektromos vezetőképessége

A hidrogén közönséges körülmények között kétatomos molekulákat alkot, amelyekben a H-atomokat szigma kötés
köti össze.

-Hidrogén reakciói:
-Oxigénnel meggyújtva vízzé ég el:
2 H2 + O2  2 H2O

Nitrogénnel katalizátor jelenlétében, néhány száz °C hőmérsékleten

és nyomás alatt ammóniává egyesül
3 H2 + N2  2 NH3
-Hidrogén előállítása:
1. A hidrogénnél negatívabb standardpotenciálú fémek savakból hidrogént szabadítanak fel
Zn + H2SO4  ZnSO4 + H2

-Az erősen negatív standardpotenciálú fémek vízből is H2-t fejlesztenek: Ca + H2O  Ca (OH)2 + H2
2. Néhány fém és erős bázisok reakciójakor szintén hidrogén keletkezik
2 Al + 2 NaOH + 2 H2O  2 NaAlO2 + 3 H2
3. Kalcium-hidridből (“szilárd hidrogén") vízzel ugyancsak felszabadítható

4. Ipari célokra
a/ vízgázreakcióval két lépésben: izzó szén + vízgőz
b/ metán katalitikus oxidációjával

5. Víz elektrolízisével igen tiszta hidrogént lehet nyerni a, az eljárás azonban drága
-Laboratóriumi körülmények között is állítanak elő hidrogént, rendszerint cink és sósav reakciójával, a Kipp-
készülék használatával.

-Hidrogén előfordulása:
- a világegyetem anyagának jelentős részét teszi ki
- a Földön elemi állapotban ritka, vulkánokban, magaslégkörben fordul elő
- kémiailag kötött állapotban igen gyakori a Földön, a Föld atomjainak 15,4 %-a hidrogén

-Hidrogén vegyületei:
-Legfontosabb vegyületei a víz és a szénhidrogének
-Víz:
- összegképlet: H2O
- színtelen, szagtalan folyadék
- életfeltétel
- sav és bázis is lehet
-Metán:
- összegképlet: CH4
- legegyszerűbb szerves molekula
- színtelen, szagtalan gáz
- földgázban is megtalálható
- energiaforrás
 19.Tétel
A nemesgázok.

-Nemesgázok:

- hélium - 2He – 1s2

- neon – 10Ne – s2 p6
- argon – 18Ar – s2 p6
- kripton – 36Kr - s2 p6
- xenon – 54Xe - s2 p6
- radon – 86Rn - s2 p6
- oganeszon – 118Og - s2 p6

-Általános jellemzés:

- színtelen, szagtalan gázok

- olvadás- és forráspontjuk igen alacsony
- nemcsak gáz, hanem folyékony és szilárd formában is atomokként vannak jelen
- megszilárdulva atomrácsos kristályokat alkotnak, melyeket gyenge diszperziós erő tart össze
- nemesgázszerkezettel rendelkeznek (nincsenek párosítatlan elektronok a vegyértékhéjon)
- rendkívül stabilok
- kimondottan inertek (reakcióképtelenek)
- szinte kizárólag atomos formában fordulnak elő, a magasabb rendszámúak alkothatnak vegyületeket
- vízben oldódnak, oldhatóságuk javul a magasabb rendszámúak felé haladva

-Nemesgázok vegyületei:
- nemesgázok kémiai reakciókészsége rendkívül kicsi
- He és Ne nem képez vegyületeket
- mesterségesen lehet előállítani őket
- csak a legelektronegatívabb elemekkel reagálnak (fluor, oxigén)
- legtöbb vegyületet a xenonból lehet létrehozni
- XeF2: semleges karakterű, színtelen kristály
Xe + F2XeF2 (xenon-difluorid)
- XeO4: színtelen robbanógáz
Xe + 2 O2XeO4 (xenon-tetraoxid)

-Előfordulás:
- hélium a legelterjedtebbcsillagokban magreakciókor hidrogénből keletkezik
- a Földön leginkább a levegőben fordulnak elő, az argon kivételével nagyon kis koncentrációban
- egyes vulkáni gázok, valamint földgázok, továbbá radioaktív ásványok esetenként néhány % héliumot is
tartalmaznak

-Felhasználásuk:
- fontos felhasználási terület a világítástechnika
- He: léggömbök töltése, hűtés, vivőgáz, keszongáz
- Ne: neoncsövek, fényreklámok
- Ar: elektromos izzók töltőgáza, védőgáz, halogénlámpák töltőgáza
- Kr: elektromos izzók töltőgáza
 - Xe: elektromos izzók töltőgáza, lámpák (nagy nyomáson 100 bar), fókuszálható fehér fény (rivaldafény,
világítótorony)
- Rn: egyes gyógyvizekben fordul elő

-Biológiai, élettani hatásuk:

- Kr és Xe: Légzési, vérkeringési vizsgálatokhoz, daganatos tüdőmegbetegedések diagnosztizálásához
használják őket.
- a radontartalmú gyógyvizeket egyes reuma- és idegbetegségek kezelésére ajánlják
 20.Tétel
A halogén elemek.

-A periódusos rendszer VII. főcsoportja (halogénelem=sóképző)

-Ide tartozó elemek:
- fluor – F (nemfém)
- klór – Cl (nemfém)
- bróm – Br (nemfém)
- jód – I (nemfém)
- asztácium – At (félfém)
-Vegyértékhéjuk elektronszerkezete: s2 p5
-Elemi állapotban kétatomos molekulát alkotnak

-Fizikai és kémiai tulajdonságok:

- fizikai tulajdonságuk a rendszám növekedésével fokozatosan változik
- Fluor: gázhalmazállapot, zöldessárga szín
- Klór: gázhalmazállapot, sárgászöld szín
- Bróm: folyékony, vörösbarna szín
- Jód: szilárd halmazállapot, szürke szín, melegítve ibolyaszínű gőzök formájában szublimál
- vízben történő oldódásuk az atomtömeg növekedésével egyre rosszabb, a jód már alig oldódik vízben
(apoláros szerves oldószerekben sokkal jobb az oldódása)
- olvadás- és forráspontjuk alacsony
- legelektronegatívabb a fluor (az összes elem közül)
- reakcióikban általában erős oxidálószerek
- mindegyik reagál a hidrogénnel

-Reakciók:
H2 + Cl2  2 HCl – hidrogén-klorid vagy sósav
H2 + I2  2 HI – hidrogén-jodid

Mangán-dioxid és sósav reakciójával előállítható klórgáz:

MnO2 + 4 HCl  Cl2 + MnCl2 + 2 H2O

-Előfordulásuk:
- szinte kizárólag vegyületeik formájában találkozhatunk velük a természetben
- egyes vulkáni gázok elemi klórt tartalmaznak
- elemi jód is előfordul bizonyos hőforrásokban
- vegyületeik legnagyobb mennyiségben a tengervízben találhatók, valamint megtalálhatók kősótelepeken

-Előállításuk:
- a fluor kitermelésre is alkalmas legfontosabb ásványa a fluorit (CaF2) és a kriolit (Na3AlF6)
- a klórt általában a bányászott, illetve a tengervízből bepárolt NaCl-ból és a szilvinből (KCl) nyerik
- brómot leginkább a NaCl-ot kísérő bromidból állítanak elő
- jód előállítására alkalmas a nátrium-jodát (NaIO3)
- előállításuk történhet oxidációval a halogenidekből és redukcióval a halogenátokból
- az oxidáció oxidálószerekkel vagy elektrolízissel végezhető el
- a fluort, klórt és a brómot ionjaikat tartalmazó vizes oldatból elektrolízissel lehet előállítani
-Felhasználásuk:
- mind a szervetlen, mind a szerves ipar felhasználja őket
- fontos termékeik pl.: teflon, PVC
- a halogénezett szénhidrogéneket hűtőfolyadékként aeroszol formájában használják
- fertőtlenítésre alkalmas a klór
- az alkoholos jódoldatot bőrfelületi fertőtlenítésre alkalmazzák

-Biológiai jelentőségük:

-Fluor:
- az elemi fluorgáz mérgező, roncsoló hatású, tüdőödémát idéz elő
- bőrrel érintkezve égési sérüléshez hasonló sebeket okoz
- a fluoridoknak fontos szerepe van a fogzománc kialakulásában

-Klór:
- elemi klórgáz erősen mérgező, belélegezve erőteljesen roncsolja a tüdőt
- legalább 0,5 %-os vizes oldata erélyes fertőtlenítőszer
- a kloridionok a szervezetben az ionegyensúly és az ozmotikus nyomás kialakításában és fenntartásában
játszanak szerepet

-Bróm:
- az elemi bróm maró hatású, gőze is mérgező
- a bromidionok az emberi szervezetre nyugtató hatásúak
- a szervezetből lassan ürül ki

-Jód:
- az elemi jód és gőze a nyálkahártyát izgatja
- alkoholos oldata baktericid, ezért fertőtlenítésre használják
- az emberi szervezet számára elengedhetetlen a jód, a pajzsmirigy működéséért felel
- a jodidionnak értágító hatása is van
 21.Tétel
Az oxigéncsoport elemei és vegyületei.

-Oxigéncsoport elemei:

- oxigén - 8O
- kén – 16S
- szelén – 34Se
- tellúr – 52Te
- polónium – 84Po

-Vegyértékelektron-szerkezet: s2 p4

-Jellemzésük:

-Oxigén (O2):

- nemfém
- színtelen, szagtalan gáz
- oldódása vízben rossz, viszont az élet szempontjából nagyon jelentős
- olvadás- és forráspontja alacsony
- kétatomos molekulát alkot, ami közönséges körülmények között elég stabil
- a legtöbb anyag oxigénben meggyújtható és elégethető
- a Föld leggyakoribb eleme
- szabad állapotban is megtalálható (levegő 21 %-a)
- ipari előállítása cseppfolyós levegő frakcionált desztillációjával történik, tiszta oxigén a víz elektrolízises
bontásával nyerhető

-Ózon (O3):

- oxigén allotrop módosulata

- „ózonpajzs” – a Föld légkörének felső rétegeiben az ultraibolya sugárzás hatására képződik
- elemi állapotban világoskék színű, a klórhoz hasonló kellemetlen szagú, mérgező gáz
- vízben az oxigénnél jobban oldódik
- nagyon reakcióképes, könnyen robban
- erős oxidálószer
- ivóvizek fertőtlenítésére, fehérítésre, valamint szeszes italok készítésekor azok érlelésére használják

-Kén (S):

- nemfém, szilárd halmazállapot

- 3 allotrop módosulata ismert, ezek közül közönséges körülmények között a rombos kén a stabilis, mely 8
kénatomból álló gyűrűt alkot
- a hőt rosszul, az elektromos áramot nem vezeti
- vízben nem oldódik
- reakciókészsége szobahőmérsékleten kicsi
- elemi állapotban vulkános vidékeken található nagy mennyiségben
- néhány vegyülete: gipsz (CaSO4xH2O), barit (BaSO4)
- gombaölő hatása van
- legfőképpen kénsav (H2SO4) gyártására használják, amely a vegyipar egyik kulcsvegyülete
 - további felhasználási területei: gumigyártás során a kaucsuk vulkanizálása, gyógyszerek, valamint
növényvédő szerek, festékek gyártása

-Szelén (Se):

- több allotrop módosulatában fordul elő, melyek vörös, barna vagy szürkés kristályos anyagok
- csak magasabb hőmérsékleten reakcióképes
- oxigénnel szelén-dioxidot (SeO2), hidrogénnel dihidrogén-szelenidet (H2Se) alkot
- kénhez hasonlóan reagál a halogénekkel és a fémekkel
- a természetben a kén kísérőjeként fordul elő, pl: piritben
- gátolja továbbá a daganatos betegségek kialakulását
- ismeretesek szeléntartalmú aminosavak is

-Tellúr (Te):

- fémfényű, szürke, puha, kristályos anyag

- kristályrácsa analóg a szürke szelénével
- kémiai tulajdonságaiban a szelénhez hasonlít
- elsősorban arany- és ezüstércekben fordul elő
- főképp korrózióvédő ötvözőelemként használják fel
- (Müller Ferenc fedezte fel 1782-ben)

-Oxigéncsoport fontosabb vegyületei:

-Víz (H2O):

- színtelen, szagtalan, íztelen, átlátszó, nagy tömegben kék színű folyadék

- földi élet számára nélkülözhetetlen
- párolgáshője igen nagy, fajlagos hőkapacitása a közönséges anyagok között az egyik legnagyobb
- jó oldószer
- 2000 Celsius fok felett bomlik
- kis mértékben maga is disszociál hidroxid- és oxónium-ionokra
2 H2O  H3O+ + OH-

-Kénsav (H2SO4):
- tiszta állapotban olajszerű, nehéz színtelen folyadék, erősen nedvszívó
- vízzel minden arányban elegyedik, a folyamat erősen exoterm, közben térfogatcsökkenés is fellép
- igen erős, kétbázisú sav, erélyes oxidálószer
- vegyipar fontos alapanyaga
- élő szervezetekre roncsoló hatású
 22.Tétel
A nitrogéncsoport elemei és vegyületeik.

-A nitrogéncsoport elemei:

- Nitrogén – 7N
- Foszfor – 15P
- Arzén – 33As
- Antimon – 51Sb
- Bizmut – 83Bi

-Vegyértékelektron szerkezetük: s2 p3

-Tulajdonságaik:

-Nitrogén:

- nemfém
- színtelen, szagtalan, a levegőnél alig könnyebb gáz
- vízben rosszul oldódik
- kétatomos molekulát alkot
- hidrogénnel néhány száz °C-on és nagyobb nyomáson katalizátor jelenlétében ammóniává egyesül:
3 H2 + N2 2 NH3
- a természetben főképp elemi állapotban fordul elő, a levegő mintegy 4/5-részét teszi ki
- kémiailag kötött formában is gyakori
- az élő szervezetek nélkülözhetetlen eleme
- laboratóriumban ammónium-nitrit (vagy oldata) hevítésével szokás előállítani: NH 4NO2  N2 + 2 H2O
- ipari előállítása a cseppfolyós levegő frakcionált desztillációjával történik
- nagy mennyiségben állítanak elő belőle műtrágyát: (NH4NO3 + CaCO3  pétisó).

-Foszfor:

- nemfém
- az elemi foszfor főképp 3 allotrop módosulatában fordul elő: fehérfoszfor, vörösfoszfor és feketefoszfor
- huzamosabb ideig fénynek kitéve a fehérfoszfor lassan vörösfoszforrá, ez pedig feketefoszforrá alakul át
- elemi állapotban nem fordul elő a természetben
- legfontosabb ásványai a foszforit {Ca3(PO4)2} és az apatitok
- az emberi és állati csontoknak nagy a foszfortartalma
- az elemi foszfort ásványaiból általában oxigénmentes környezetben végzett szenes redukcióban állítják elő

-Fehérfoszfor:

- viaszszerű, puha, friss felülete sárgás színű

- vízben nem oldódik
- az elektromos áramot nem vezeti
- alacsony olvadáspont
- tűzveszélyesalacsony gyulladáspont
- víz és oxigén jelenlétében foszforeszkál, mert gőzei fény kibocsátás közben oxidálódnak
 -Vörösfoszfor:

- vörös színű por, nem öngyulladó, és csak magasabb hőmérsékleten ég el

- a fehérfoszforhoz képest kevésbé reakcióképes
- erélyes oxidálószerekkel keverve már dörzsölés hatására is robban  gyufa „működése” ezen alapszik
- atomrácsos jellegénél fogva oldhatatlan

-Feketefoszfor:

- fémes szürkés színű

- lemezes felépítésű
- elektromos áramot vezeti

-Arzén:

- félfém
- rideg és törékeny anyag, vízben nem oldódik
- vízoldható vegyületei mérgezőek
- az arzén meggyújtva kékes lánggal fokhagymaszagú, mérgező arzén-trioxiddá ég el: 4 As + 3 O 2  2
As2O3
- fémekkel alkotott vegyületei az arzenidek
- kis mennyiségben, a különböző szulfidércek kísérőjeként, ugyancsak szulfidvegyületek formájában (pl.
As2S3) fordul elő
- főként a félvezetőipar hasznosítja ötvözetek formájában, illetve a másolástechnológiában alkalmazzák
- régebben csávázószerként, állati kártevők elleni növényvédő szerekben használták

-Antimon:

- félfém
- fehér fényű, rideg, viszonylag könnyen porítható
- a legtöbb fémmel ötvözhető
- általában arzénnel fordul elő
- ércei: antimonit (Sb2S3), valentinit (Sb2O3)

-Bizmut:

- vörösfehér színű nehézfém

- különböző ércekben kísérőelemként fordul elő
- főképp alacsony olvadáspontú ötvözetek előállítására használják (forrasztófémek)

-Fontosabb vegyületek:
-Ammónia (NH3):

- nitrogén vegyülete
- színtelen, szúrós szagú gáz
- könnyen cseppfolyósítható
- jó oldószere a foszfornak, kénnek, jódnak, valamint számos szervetlen és szerves vegyületnek
 - vízben jól oldódik, miközben ammónium-hidroxid keletkezik: NH3 + H2O "NH4OH" NH4+ + OH-

-Foszforsavak:

- H3PO3 (foszforossav): közepesen erős sav, sói a foszfátok, melyek akárcsak a sav, erős redukálószerek
- H3PO4 (ortofoszforsav): vízmentes állapotban kristályos anyag, víz jelenlétében elfolyósodik, 85-88 %-os
oldata színtelen, szagtalan, sűrű folyadék
 23.Tétel
A széncsoport elemei és vegyületei.

-Széncsoport elemei:
- szén – 6C
- szilícium – 14Si
- germánium – 32Ge
- ón – 50Sn
- ólom – 82Pb

-Külső héjuk elektronszerkezete: s2 p2

-Jellemzésük:

-Szén:
- nemfém
- a földi élet alapja
- az élőlények szerves alkotóanyagainak legfontosabb komponense
- a Földön főképp karbonátásványok formájában fordul elő
- ásványi szenek  energiahordozók
- elemi állapotban a kristályos gyémánt és grafit, illetve az amorf fullerén formájában fordul elő
-Gyémánt:
- színtelen
- tetraéderes alapelrendeződésű, köbös lapcentrált rácsa oldhatatlan
- elektromosságot nem vezeti
- a Föld belsejében nagy nyomáson keletkezett
- bányásszák, de 1955 óta mesterségesen is elő tudják állítani
- keménysége miatt az ipar fúrásra, csiszolásra, vágásra használja, az arra alkalmas darabokból ékszert
készítenek
-Grafit:
- kristályos szerkezetű
- benne a szénatomok párhuzamos síkokban helyezkednek el
- a síkok egymáson könnyen elmozdulnak, ezért puha
- színe szürkésfekete, csaknem fémes csillogású
- az elektromosságot vezeti
- bányásszák, és mesterségesen is előállítják kőszénből
- elektródokat, ceruzát, béléstesteket, védőbevonatokat állítanak elő belőle
-Aktív szén:
- alapanyaga általában szén vagy fa
- ivóvíz és szennyvíz tisztítására, gázálarcok szűrőbetétjében, cigarettafilterekben használják fel
-Korom:
- a szén nem tökéletes égésével vagy szénhidrogének termikus bontásával állítható elő
- elsősorban autógumik kopásállóságát javítják vele, illetve különböző fényálló színezékek és festékek
(nyomdafesték) gyártására használják
-Koksz:
- a kőszén száraz lepárlásakor, azaz levegőtől elzárt térben való hevítésekor keletkezik
- főképp tüzelőanyagként vagy a fémek redukcióval való előállítására (vasgyártás) használják
-Faszén:
- a fa száraz lepárlásának laza szerkezetű terméke
-Szilícium:
- nemfém
- sötétszürke, félig fémfényű, rideg, kristályos anyag
- kristályrácsa a gyémántéhoz hasonló
- félvezető, vezetőképessége a hőmérséklet növekedésével nő
- vízben és savakban nem oldódik
- nem kimondottan reakcióképes elem
- felületén oxidréteg képződik
- a szilícium a litoszférában az oxigén után a második leggyakoribb elem
- elemi állapotban nem fordul elő, vegyületei: kvarc (SiO2), kovasav (H2SiO3)
- előállítható kvarchomokból magnéziummal vagy alumíniummal, 3 SiO2 + 4 Al  3 Si + 2 Al2O3
- elsősorban fényelemek, tranzisztorok készítésére használják
- csaknem minden élőlényben kimutatható

-Germánium:
- félfém
- a gyémánthoz és a szilíciumhoz hasonló atomrácsot képez
- szürkés színű
- félvezető
- ritka elem, az ásványokban elsősorban szilícium mellett, oxigéntartalmú vegyületekben, illetve szulfidok
formájában fordul elő
- az iparban főképp egyenirányítók és erősítők gyártására használják

-Ón:
- fém
- szilárd halmazállapot
- szürkés színű, lágy
- olvadáspontja alacsony
- elemi állapotban nem fordul elő
- fehérbádog készítésére használják
- bronz alkotórésze

-Ólom:
- fém
- szilárd halmazállapot
- szürkés színű, lágy
- olvadáspontja alacsony
- egyes vasércekben és aranylelőhelyeken fémólomként is megtalálható
- legfőképpen ötvözetekben, akkumulátorok gyártására és különböző kábelek burkolására használják
- radioaktív sugárzás elleni árnyékolófalat készítenek belőle

-Fontosabb vegyületek:

-Szén-dioxid (CO2):
- színtelen, enyhén savanykás szagú, a levegőnél nehezebb gáz
- szilárd halmazállapotban molekularácsot alkot
- szén, illetve szénvegyületek égésekor keletkezik
- vízben a hőmérséklettől és parciális nyomásától függően oldódik, és részben szénsavvá alakul
-Szénsav (H2CO3):
- gyenge sav
- csak vizes oldatban létezik
- sói a karbonátok, savanyú sói a hidrogén-karbonátok

-Fontosabb reakciók:

-Szén-monoxid (CO) égése:

2 CO + O2  2 CO2
-Szén-dioxid oldódása vízben:
CO2 + H2O  H2CO3  H+ + HCO3-
 24.Tétel
Az alkálifémek és vegyületeik.
-A periódusos rendszer első főcsoportjában található elemcsoport, leszámítva a hidrogént (H).

-Idetartozó elemek:

- 3
Li
- 11
Na
- 19
K
- 37
Rb
- 55
Cs
- 87
Fr

-Vegyértékelektron-szerkezet: s1

-Jellemzésük:

-Lítium:

- Elemi állapotban lágy, ezüstfehér színű fém.

- Erősen reaktív és gyúlékony, ezért ásványi olajba merítve tárolják.
- Szabványos hőmérsékleten és nyomáson a lítium a legkisebb atomtömegű fém és a legkisebb sűrűségű
szilárd elem, sűrűsége nagyon kicsi, mindössze 0,534 g/cm³, a fenyőfáéhoz hasonló.
- A lítium-oxid a tűzálló edények egyik összetevője, erre a célra általában lítium-karbonátot (Li2CO3)
használnak, amely hevítve oxiddá alakul.
- Elemekben, akkumulátorokban használják még.

-Nátrium:

- Elemi állapotban ezüstös színű, lágy, jól nyújtható könnyűfém.

- Nagyon reakcióképes fém, jó elektromos vezető.
- Égetéskor a lángot sárgára festi.
- Szappangyártáshoz, fémolvadékok tisztításához, használják, emellett redukálószer más könnyen oxidálódó
fémek előállítására (alumínium (Al))
- Az emberi szervezetben körülbelül 80-100 gramm nátrium található, fontos az ingerületátvitel során a
káliummal karöltve. (Na-K pumpa).
-Kálium:

- Lágy, késsel vágható, ezüstös színű fém.

- Sűrűsége 0,89 g/cm³, tehát kisebb a vízénél, ezért fennmarad a víz felszínén. Könnyűfém, rácsa tércentrált
köbös, ezért elég rossz a megmunkálhatósága, rideg, törékeny
- A természetben elemi állapotban nagy reakciókészsége miatt nem fordul elő. A természetben sói találhatók
(például KCl). Sói elektrolízisével állítható elő.
- Műtrágyagyártás, pirotechnika, robbanóanyag-gyártás a fő felhasználási területei
- Fontos másodlagos biogén elem, az ingerületátvitelben és az izmok működésében játszik fontos szerepet.

-Rubídium:

- Elemi állapotban ezüstös színű, lágy, jól nyújtható könnyűfém.

- Reakcióképessége rendkívül nagy, vízzel robbanással egybekötött heves reakcióba lép, a levegő
oxigénjével érintkezve gyorsan oxidálódik, meggyullad, ezért inert (zárt) körülmények között kell tárolni.
- Felületén a levegő hatására szürke oxidréteg keletkezik, ezért petróleum alatt tárolják.
 - Atomórákban, Petárdákban, tűzijátékokban használatos.
- Olvadáspontja: 39 °C.
- A lángot vörösesibolya színűre festi.

-Cézium:

- Elemi állapotban ezüstös színű, lágy, jól nyújtható könnyűfém.

- Reakcióképessége rendkívül nagy, a vízzel robbanás kíséretében heves reakcióba lép.
- Pollucitból (CsAlSi2O5) állítható elő.
- Atomórákban, mint az SI-mértékegységrendszer alapegysége a másodperc definíciója: A másodperc az
alapállapotú 133Cs két hiperfinom energiaszintje közötti átmenetnek megfelelő sugárzás 9 192 631 770
periódusának időtartama.
- Az egészségügy terén is jelentős szerepet tölt be, hiszen a radioaktív céziumizotópok sugárzását
felhasználják a rák egyes típusainak sugárterápiájában.

-Francium:

- Erősen radioaktív, asztáciumra, rádiumra és radonra bomlik.

- A természetben második legritkábban előforduló elem az asztácium után.
- Mindössze 30 g létezik a Föld kérgében, a többi izotópja teljesen mesterséges, a legnagyobb mennyiség,
amit valaha összegyűjtöttek bármely izotópjából, 10000 atom volt.
- Instabilitása és ritkasága következtében kereskedelmi jelentőséggel nem rendelkezik.

-Kémiai tulajdonságok:

-Nagy reakciókészségű elemek, könnyen leadják külső elektronjukat

-Erélyes redukálószerek

-petróleum alatt, vagy levegőtől elzárva tároljuk őket

-Fontosabb reakciók:

-Vízzel hevesen reagálnak, pl.: 2 Na + 2 H2O = 2 NaOH + H2, negatív standardpotenciáljuknak köszönhetően
hidrogént szabadítanak fel a vízből.

-Levegőn oxidálódnak: 2 Na + O2 = Na2O2

-Fontosabb vegyületek:

-Na2CO3: szóda, sziksó, tisztítószerek alapanyaga

-NaOH: nátronlúg, erős bázis

-NaCl: konyhasó

-KOH: erős bázis, tisztítószerként használatos

 25.Tétel
Az alkáliföldfémek és vegyületeik.
-A periódusos rendszer II. oszlopában található elemek, többnyire szürke színű, kis sűrűségű, puha fémek. A
berillium (Be), magnézium (Mg), kalcium (Ca), stroncium (Sr), bárium (Ba) és a rádium (Ra) tartozik ebbe a
csoportba.

-Rácsszerkezet: fémrács

-Vegyértékelektron-szerkezet: Külső elektronhéjukon 2 db s-elektron található, ezek leadásával érik el a stabil,

zárt elektronszerkezetet, kétszeres pozitív töltésű kationokat hozva létre. Ezek az elektronok azonban egy teljesen
feltöltött s-pályáról kell, hogy távozzanak, másrészt az első elektron távozása után a második leszakításához már
jóval nagyobb energia kell, ezért ezek az elemek kevésbé reakcióképesek az alkálifémekhez képest. A két külső
elektront leadva kétszeresen pozitív töltésű ionokat képeznek.

-Fizikai tulajdonságok:

-Olvadáspont, forráspont: Olvadáspontjuk 600-800 oC között, a berillium magasabb (kb. 1200-1300 oC).
Forráspontjuk 1000-2000 oC között ingadozik, a berillium ismét kivétel, melynek kb. 2500 oC. Nagyobb az
összetartó erő, ez pedig első főcsoportban lévő alkálifémekhez képest nagyobb olvadás- és forráspontot, nagyobb
sűrűséget és nagyobb keménységet eredményez.

-Halmazállapot: Szilárd, az alkálifémeknél keményebb, de még mindig puha fémek, könnyen ötvözhetők. Sűrűségük
a berilliumot és magnéziumot nem számítva a rendszám növekedésével nő, keménységük viszont csökken; a bárium
szinte már képlékeny.

-Szín: fémes, szürke, ezüstfehér

-Egyéb: Jellemző egyedi tulajdonságuk a lángfestés.

-Kémiai tulajdonságok:

-Az alkáliföldfémek az alkálifémek után a legreakcióképesebb fémek. Reaktivitásuk a rendszám növekedésével

fokozódik. A legreakcióképesebb alkáliföldfém a bárium, amelyet levegőtől elzárva kell tárolni. Vegyületeikben +2
oxidációs állapotúak, ionos kötést létesítenek. Ez alól a berillium kivétel, nagy elektronegativitásánál fogva kovalens
kötést alakít ki. Vegyületei színtelenek vagy fehérek.

-Kalcium-klorid előállítása: CaCO3 + 2 HCl → CaCl2(Aq) + H2O(I) + CO2(g)

-Magnézium előállítása: Elektrolízis útján

MgCl2 → Mg + Cl2

-Előfordulás: A természetben elemi állapotban nem találhatók, csak vegyületeik, ionjaik fordulnak elő, legnagyobb
mennyiségben karbonátok és szilikátok formájában. Legelterjedtebb a kalcium, amely mészkő (CaCO3) és dolomit
(MgCO3·CaCO3) formájában hegységeket alkot. A smaragd és akvamarin természetesen előforduló drágakövek,
melyeket berilliumvegyületek alkotnak. Jelentős még a többféle módosulatban előforduló gipsz (CaSO4).

-Felhasználás és előállítás: Előállításuk ércekből történik. Rengeteg hegységalkotó kőzetben vegyületként

fordulnak elő, elemi állapotban viszont nem. A magnézium, kalcium a föld leggyakoribb elemei közé tartoznak.
Ötvözőanyagként, fémek edzéséhez (magnézium, kalcium), sugárterápiában (rádium), röntgencsövek sugárzási
ablakához (berillium) használhatók. Fontos másodlagos biogén elemek az élő szervezetekben a magnézium és a
kalcium.

-2 fontosabb vegyület:

-CaO: égetett magnézia, fehér por, élelmiszeripari, építőipari alapanyag

-CaCO3: mészkő, fehér por, építőipari alapanyag

 26.Tétel
A d- és az f-mező elemei és elemcsoportjai, ezek jellemzése.
-A d mező elemei: az átmenetifémek tartoznak ide

8 9 10
3 (III. 4 (IV. 5 (V. 6 (VI. 7 (VII. 11 (I. 12 (II.
(VIII. (VIII. (VIII.
B) B) B) B) B) B) B)
B) B) B)

4.
Sc 21 Ti 22 V 23 Cr 24 Mn 25 Fe 26 Co 27 Ni 28 Cu 29 Zn 30
Periódus

5.
Y 39 Zr 40 Nb 41 Mo 42 Tc 43 Ru 44 Rh 45 Pd 46 Ag 47 Cd 48
Periódus

La 57
6.
Hf 72 Ta 73 W 74 Re 75 Os 76 Ir 77 Pt 78 Au 79 Hg 80
Periódus
Lu 71

Ac 89
7.
Rf 104 Db 105 Sg 106 Bh 107 Hs 108 Mt 109 Ds 110 Rg 111 Cn 112
Periódus Lr 103

-Csoportosításuk: A 3 legfontosabb csoport: Vascsoport (Fe-Co-Ni), Rézcsoport (Cu, Ag, Au), Cinkcsoport (Zn,
Cd, Hg)

-Rácstípus: fémrács

-Vegyértékelektron-szerkezet: A 3 legfontosabb elem vegyértékelektron-szerkezete:

-Fe: 4s2 3d6

-Cu: 4s1 3d10

-Zn 4s2 3d10

-Fizikai tulajdonságok:

-Olvadáspont, forráspont: magas (1000+oC)

-Halmazállapot: szilárd (kivétel: higany: folyékony)

-Szín: szürke, fémes (kivétel: arany, réz: sárga)

-Oldhatóság: nem oldódnak, de reakcióba lépnek

-Egyéb: legtöbbjük jól megmunkálható, áramvezető képesség (Oka: delokalizált e - rendszer a fémrácsban)

-Kémiai tulajdonságok:
-Vas oxidációja:

-A réz(I)-só oldatához hidroxidionokat adva (például lúggal reagáltatva), réz(I)-oxid (Cu2O) csapadék válik ki:

-Előfordulás: kőzetekben, hegységekben kötött állapotban, telérek

formájában, ritkán elemi formában is (Pl.: réz)

-Felhasználás, előállítás: ércekből állítják elő őket, kohókban, magas hőmérsékleten történő olvasztással és kémiai
reakciókkal. Fontos ipari nyersanyagok, kezdve a gépgyártással az építőiparig széleskörűen alkalmazott anyagok.

-2 fontosabb vegyület:

-Fe2O3 hematit: a legfontosabb vasérc

-CuSO4, réz-szulfát: fehér por, kristályvizes alakban kék színű anyag, növényvédőszerként a bordói lé alapanyaga

-Az f mező elemei: Lantanoidák és aktinoidák

-Lantanoidák: A periódusos rendszer 58–71. rendszámú elemei.

-Vegyértékelektron-szerkezet: 4f1-14 5d1 6s2, a külső elektronok megegyeznek, a különbség a 4f héj folyamatos
feltöltődésében van (14 elem tartozik ide ebből kifolyólag).

-Aktinoidák: A periódusos rendszer 90-103. rendszámú elemei.

-Vegyértékelektron-szerkezet: 7s2 5f1-14, a különbség az 5f héj folyamatos feltöltődésében van, szintén 14 elem
tartozik ide ebből kifolyólag.

-Rácstípus: fémrács

-Fizikai tulajdonságok:

-Olvadáspont, forráspont: eléggé változó értékeket mutat, viszonylag magas

-Halmazállapot: szilárd

-Szín: szürke, fémes

-Oldhatóság: nem oldódnak, de reakcióba lépnek

-Egyéb: szinte az összes f csoportba tartozó elem radioaktív

-Kémiai tulajdonságok:

- Az urán-trioxidot (az uránérc tartalmazza) hidrogénnel redukálják, UO2 és víz keletkezik: UO3+H2=UO2+H2O.

-Gadolínium vízzel való reakciója: Vizet hidrogénfejlődés közben bontja, mialatt gadolínium (III)-hidroxid
keletkezik. 2 Gd + 6 H2O → 2 Gd (OH)3 + 3 H2
-Előfordulás: Többségük ritkaföldfém, vagy mesterségesen előállított, így ritkán fordulnak elő, legfőbb ásványuk a
monacit.
-Felhasználás: Radioaktív jellegük miatt főleg a sugárterápiában, atomerőművekben (urán), katalizátorként, de
néhányuk köznapi felhasználása is ismert, pl. modern és minőségi tűzgyújtó ezközökben a ferrocérium, amely egy
vasból, cériumból, neodímiumból, prazeodímiumból, magnéziumból és lantánból álló ötvözet.
-2 fontosabb vegyület: Vegyületként ritkán használatosak, 2 legjellemzőbb képviselője az urán (U), és a cérium
(Ce).
 27.Tétel
Az átmenetifémek. A periódusos rendszer 3-12 oszlopának elemei és azok
fontosabb vegyületei.
-A periódusos rendszer azon elemeit nevezik így, amelyek a d-mezőben találhatók, beleértve a cinket (Zn),
kadmiumot (Cd) és higanyt (Hg) – ezek a 3–12. csoport elemei.

8 9 10
3 (III. 4 (IV. 5 (V. 6 (VI. 7 (VII. 11 (I. 12 (II.
(VIII. (VIII. (VIII.
B) B) B) B) B) B) B)
B) B) B)

4.
Sc 21 Ti 22 V 23 Cr 24 Mn 25 Fe 26 Co 27 Ni 28 Cu 29 Zn 30
Periódus

5.
Y 39 Zr 40 Nb 41 Mo 42 Tc 43 Ru 44 Rh 45 Pd 46 Ag 47 Cd 48
Periódus

La 57
6.
Hf 72 Ta 73 W 74 Re 75 Os 76 Ir 77 Pt 78 Au 79 Hg 80
Periódus
Lu 71

Ac 89
7.
Rf 104 Db 105 Sg 106 Bh 107 Hs 108 Mt 109 Ds 110 Rg 111 Cn 112
Periódus Lr 103

-Csoportosításuk: A 3 legfontosabb csoport: Vascsoport (Fe-Co-Ni), Rézcsoport (Cu, Ag, Au), Cinkcsoport (Zn,
Cd, Hg)

-Rácstípus: fémrács

-Vegyértékelektron-szerkezet: A 3 legfontosabb elem vegyértékelektron-szerkezete:

-Fe: 4s2 3d6

-Cu: 4s1 3d10

-Zn 4s2 3d10

-Fizikai tulajdonságok:

-Olvadáspont, forráspont: magas (1000+oC)

-Halmazállapot: szilárd (kivétel: higany: folyékony)

-Szín: szürke, fémes (kivétel: arany, réz: sárga)

-Oldhatóság: nem oldódnak, de reakcióba lépnek

-Egyéb: legtöbbjük jól megmunkálható, áramvezető képesség (Oka: delokalizált e - rendszer a fémrácsban)
-Kémiai tulajdonságok:

-Vas oxidációja:

-A réz(I)-só oldatához hidroxidionokat adva (például lúggal reagáltatva), réz(I)-oxid (Cu2O) csapadék válik ki:

-Előfordulás: kőzetekben, hegységekben kötött állapotban, telérek

formájában, ritkán elemi formában is (Pl.: réz)

-Felhasználás, előállítás: ércekből állítják elő őket, kohókban, magas hőmérsékleten történő olvasztással és kémiai
reakciókkal. Fontos ipari nyersanyagok, kezdve a gépgyártással az építőiparig széleskörűen alkalmazott anyagok.

-2 fontosabb vegyület:

-Fe2O3 hematit: a legfontosabb vasérc

-CuSO4, réz-szulfát: fehér por, kristályvizes alakban kék színű anyag, növényvédőszerként a bordói lé alapanyaga

-Megjegyzés: A d mező elemei és az átmenetifémek ugyanazt a két csoportot jelentik, így ezek jellemzése
megegyezik.