Fizika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A fizika (ógörögül φυσική (ἐπιστήμη), az ógörög φύσις
phúsis "természet"-ből[1][2]) az anyaggal[3] és mozgásával, ill. Fizika
téren és időn át történő viselkedésével, valamint a vele
kapcsolatos elgondolásokkal, mint az energia és erő,
foglalkozó természettudomány.[4] Az egyik legalapvetőbb
tudományos terület, a fizika fő célja a világegyetem
viselkedésének a megértése.[m 1][5][6][7]

A fizika az egyik legrégebbi akadémiai diszciplína, a

csillagászat magába foglalásával talán a legrégibb.[8] Az
elmúlt két évezred során a fizika a természetfilozófia része
volt, a kémiával, a biológiával és a matematika bizonyos
ágaival együtt, de a 17. században a tudományos forradalom
során a természettudományok saját jogukon mint egyedi
kutatási programok emelkedtek ki.[10] A fizika a kutatás
számos interdiszciplináris területét keresztezi, mint például a
biofizika és a kvantumkémia, és a fizika határai nem
határozhatók meg szigorúan. A fizika új elgondolásai gyakran
magyarázzák meg más tudományok alapvető
mechanizmusait,[5] míg a kutatás új irányvonalait nyitják meg Daniel Bernoulli: Hydrodynamica sive
az olyan területeken, mint a matematika és filozófia.
de viribus et motibus fluidorum
A fizika az elméleti áttörésekkel hozzájárul továbbá az erre commentarii (1738)
épülő új technológiák fejlődéséhez. Például az
elektromágnesség vagy magfizika elméletének kialakulása és
Tárgya
fejlődése vezetett közvetlenül olyan új, a társadalmat is Hidrodinamika, azaz a
átformáló termékek kifejlesztéséhez, mint a televízió, a folyadékok mozgása,
számítógépek, a háztartási eszközök és az atomfegyverek.[5] a téren és időn át
A termodinamika vívmányai vezettek az iparosodás történő viselkedése
fejlődéséhez, és a mechanika vívmányai ösztönözték a
számtan fejlődését. Akusztika

Az ENSZ 2005-öt a fizika világévének nyilvánította. Alacsony

hőmérsékletek
fizikája

Tartalomjegyzék Anyagtudomány
Asztrofizika
A fizika tárgya
Héjfizika
Története
Ókori csillagászat Felületek fizikája
Természetfilozófia Klasszikus
Fizika a középkori iszlám világban mechanika
 Klasszikus fizika Kontinuumok
Modern fizika mechanikája
Filozófiája Elektromágnesség
Legfontosabb elméletei Általános
Klasszikus fizika relativitáselmélet
Modern fizika Részecskefizika
A klasszikus és modern fizika közti különbség
Kvantumtérelmélet
Kapcsolata más tudományterületekkel
Kvantummechanika
A fizika, mint közös alap
Alkalmazása és hatása Szilárdtestfizika
Speciális
A fizikai kutatás módja
Tudományos módszerek relativitáselmélet
Elméleti és kísérleti szemlélet Statisztikus fizika

A fejlődés irányai Termodinamika

Kapcsolódó szócikkek Optika

Megjegyzések Gyorsítók fizikája

Jegyzetek Kondenzált anyagok

fizikája
Fordítás
Magfizika
Források
Plazmafizika
További információk
Polimerek fizikája
Reaktorfizika
A fizika tárgya
Jelentős Galilei, Newton,
A fizika a természeti jelenségek széles körét magyarázza az művelői Faraday, Hertz, Planck,
elemi részecskéktől (mint például a kvarkok, leptonok és Rutherford, Einstein,
bozonok) a galaxisok legnagyobb szuperhalmazaiig. Ezért a Heisenberg,
fizikát nevezik néha az "alapvető tudománynak" is.[11] A Schrödinger, Dirac
fizika a természetben előforduló jelenségeket megpróbálja a
Jelentős Nagy–Beleznay–
lehető legegyszerűbb modellbe foglalni. Ezzel a fizika célja
az emberek számára megfigyelhető dolgok kapcsolása az kézikönyvei Mayer–Szervánszky:
eredendő okokhoz, majd ezen okok összekapcsolása. Fizikai kislexikon
(Budapest, 1977)
Az ókori kínaiak például megfigyelték, hogy bizonyos kövek
– természettudományok –
(a mágnesvasérc és a magnetit) egy láthatatlan erővel vonzzák
egymást. Ezt a hatást később mágnességnek nevezték el,
melynek első kiterjedt fizikai leírása a 17. századból származik. Még a kínaiak mágnességgel kapcsolatos
felfedezései előtt az ókori görögök is tettek megfigyeléseket olyan agyagokról (pl. a borostyán), melyet
prémmel dörzsölve hasonló láthatatlan vonzás volt tapasztalható.[12] Ezt a szintén 17. századi
elektromosságtan írta le. A fizikusok előtt tehát két természeti megfigyelés megértésének a feladata állt,
melyet egy eredeti okhoz kapcsoltak: az elektromossághoz és mágnességhez. Azonban a 19. századra
felhalmozott további eredmények rámutattak, hogy ez a két erő csak két különböző aspektusa egyetlen
jelenségnek: az elektromágnességnek.

Az erők "egyesítésének" ezen folyamata a mai napig folytatódik. Ma az elektromágnesességet és a gyenge

magerőt az elektrogyenge kölcsönhatás két aspektusának tekintjük. A fizikusok reménykednek egy végső
ok (A mindenség elmélete) megtalálásában, mely magyarázatot ad arra, hogy a világegyetem miért úgy
viselkedik, ahogy azt hétköznapi tapasztalatainkban
érzékeljük.[13]

Története

Ókori csillagászat

A csillagászat a legrégebbi természettudomány. Az i.e.

3000-ig visszanyúlóan egyes korai társadalmak, mint a
sumérok, az ókori egyiptomiak és az Indus-völgyi
civilizáció, rendelkeztek a Nap, a Hold és a csillagok A fizikai jelenségek különböző példái
mozgásáról alkotott képpel, melyet előrejelzésre is
használtak. A csillagok és a bolygók gyakran voltak
imádat tárgyai: úgy hitték, hogy ezek az isteneiket képviselik. Bár a
korai csillagászati elképzelések gyakran tudománytalan állításokat
tartalmaztak, ezek a korai megfigyelések, mérések és feljegyzések
alapozták meg a későbbi csillagászatot.[8]

Asger Aaboe tudománytörténész szerint a nyugati csillagászat

Mezopotámiából származik, és a nyugati világ egzakt
tudományainak alapjait a késő babilóniai csillagászat fektette le.[14]
Az egyiptomi csillagászok a csillagképek és az égitestek
mozgásainak ismeretét mutató műemlékeket hagytak hátra,[15] míg
Homérosz görög költő Iliászában és Odüsszeiájában számos A fizika a természeti jelenségekre
égitestről írt; később a görög csillagászok adtak mai napig elvont matematikai modellt alkot. A
használatos neveket az északi félgömbről látható mechanikában például gyakran
csillagképeknek. [16] Mindezek arra utalnak, hogy az ókor egyes tömegpontokkal helyettesítik a
társadalmaiban kiterjedt ismeretekkel rendelkeztek ezen tárgyakat, ha ez lehetséges.
égitestekről, és mozgásaikról. Gyakran alkalmazott eszközei a
matematikai analízis, illetve egyes
numerikus közelítő módszerek
Természetfilozófia

A természetfilozófia gyökerei az archaikus kor (i.e. 650 - i.e. 480)

Görögországában találhatók, amikor is a Szókratész előtti
filozófusok mint Thalész elutasították a természeti jelenségek nem-
természeti magyarázatát, és azt hirdették, hogy minden eseménynek
természeti oka van.[17] Okkal és megfigyeléssel ellenőrzött
elképzeléseket javasoltak, és a kísérletek során számos feltevésük
sikeresnek bizonyult;[18] például az atomizmus közel 2000 évvel
azután találták helyesnek, hogy Leukipposz és tanítványa Az ókori egyiptomi csillagászat
Démokritosz először felvetette.[19] szemmel látható az olyan
műemlékeken, mint A Szenenmut-
sírkamra csillagászati mennyezete a
Fizika a középkori iszlám világban XVIII. dinasztiából

Az iszlám tudományosság a görögöktől megörökölte az

arisztotelészi fizikát, és az Iszlám Aranykor idején továbbfejlesztette, különös hangsúlyt helyezve a
megfigyelésre és az a priori érvelésre, kifejlesztve a tudományos módszer korai formáját. A
legfigyelemreméltóbb találmányok a fénytan és látás terén jelentkeztek, az olyan tudósok munkáiban, mint
Ibn Sahl, Al-Kindi, Ibn Al-Haitham, Al-Farisi és Avicenna.

A lyukkamera alapvető működési
módja
modern fejlődése előtt.[20]
A legjelentősebb mű Ibn Al-Haitham A
fénytan könyve (más néven Kitāb al-
Manāẓir) volt. Ebben nemcsak elsőként
cáfolta meg a látás ókori görög ideáját,
hanem egy új elmélettel állt elő. Szintén ő
volt az első, aki tanulmányozta a lyukkamera
jelenségét, és munkájában a szem
működésének részletesebb leírását adta.
Ibn Al Haitham, a
Boncolásai eredményére és a korábbi
fénytan úttörője
tudósok munkáira támaszkodva bemutatta,
hogyan hatol be a fény a szembe, hogyan
fókuszálódik, és hogyan vetítődik ki a szem hátuljára. Megépítette a
világon az első camera obscurát, évszázadokkal a fényképészet

A fénytan könyve nagyban befolyásolta a különböző tudományterületek gondolkodását. Nem csak a

vizuális érzékelésről alkotott középkori tudományos képet formálta át, de a korabeli művészetre is hatással
volt például perspektíva-ábrázolásra vonatkozó új elképzeléseken keresztül. Eredményei sok későbbi
európai tudósra volt hatással, többek között Robert Grosseteste, Leonardo da Vinci, René Descartes,
Johannes Kepler és Isaac Newton munkájára. Sokak szerint Ibn al-Haytham fénytani írásának hatása
összemérhető Newton 1704-es Optikájával.[forrás?]

Klasszikus fizika

A ma klasszikus fizikának nevezett gondolati rendszer Európában alakult ki. Az

európai tudósok kísérleti szemlélete és kvalitatív méréseik révén tekinthető a fizika
önálló tudományágnak.[21]

Ezen korszak fő eredményei többek közt a Naprendszer geocentrikus világképének

helyettesítése a heliocentrikus kopernikuszi világképpel, Kepler munkája 1609-1619
között a bolygótestek mozgását jellemző törvények meghatározására, Galileo Galilei
16.-17. századi úttörő munkája a távcsövek és a megfigyelési csillagászat területén,
illetve Isaac Newton mozgástörvényei és a róla elnevezett gravitációs törvény.[22] Sir Isaac Newton
Newton munkája hozzájárult a matematikai analízis fejlődéséhez is, ugyanis az általa (1643–1727)
javasolt differenciálszámítás-formalizmust ma is alkalmazzuk a változó folyamatok
leírására.

Az ipari forradalom hatására növekvő energiaszükségletre a termodinamika, kémia és elektromágnesség új

törvényeinek felfedezése adhatott választ.[23] A klasszikus fizikát alkotó törvények jó közelítésű leírását
adják a nem relativisztikus sebességgel haladó, hétköznapi léptékű rendszerek viselkedésére. Bár az extrém
méretű vagy sebességű rendszerek leírásához már például kvantummechanikára, vagy relativitáselméletre
van szükség, a korrespondencia-elvnek megfelelően ezek klasszikus határesetei megfelelnek a klasszikus
fizika jóslatainak.

Az ilyen, klasszikus képbe nem illő fizikai rendszerek vizsgálata a 20. században elvezetett az úgynevezett
modern fizika kialakulásához.

Modern fizika
A modern fizika Max Planck kvantumelméleti és Albert Einstein relativitáselmélettel
kapcsolatos munkájával kezdődött a 20. század elején. Mindkét elméletet a
klasszikus mechanika bizonyos fizikai rendszerek esetén, bizonyos kísérletekben
megfigyelhető pontatlanságai hívták életre. A klasszikus mechanika például változó
fénysebességet feltételez, mely nem volt összeegyeztethető az elektromágnesség
Maxwell-egyenletei által előrejelzett állandó sebességgel; ezt az ellentmondást
orvosolta Einstein speciális relativitáselmélete, mely állandó fénysebesség feltétele
mellett írta le a klasszikus rendszerben tárgyalható, vagy azon túlmutató rendszerek
mozgását.[24] Albert Einstein
(1879–1955)
A feketetest-sugárzás a klasszikus rendszerben értelmezhetetlen volt, ugyanis
elmélete szerint a kisugárzott intenzitás a frekvenciával minden határon túl
növekedne, így a kisugárzott energiateljesítmény a végtelenhez tartana (az erre
vonatkozó elméleti és kísérleti eredményeket nevezzük ultraibolya-katasztrófának is).
Az ellentmondást Planck azon felvetése oldotta fel, hogy az anyagi oszcillátorok
gerjesztése csak frekvenciájukkal arányos diszkrét lépésekben legyen lehetséges. Ez
az eredmény, a fényelektromos jelenséggel és egy elektronpályák diszkrét
energiaszintjeinek feltevésével vezetett el a kvantummechanika kialakulásához.[25]

A kvantummechanika úttörői Werner Heisenberg, Erwin Schrödinger és Paul

Dirac.[25] Többek között az ő munkájukra alapozva jöhetett létre a részecskefizika Max Planck
standard modellje is.[26] A CERN-ben 2012-ben született, a Higgs-bozon (1858–1947)
felfedezésére vonatkozó eredmények[27] arra utalnak, hogy a standard modell által
megjósolt összes elemi részecske létezése kísérletileg kimutatható.

A standard modellen túli fizika, többek között olyan elméletekkel, mint a szuperszimmetrikus részecskéké,
egy aktív kutatási terület.[28] Ezen új elméletekben a matematika egyes területei, mint például a
valószínűségelmélet, a csoportelmélet fontos szerepet kap.

Filozófiája
A fizika egyes elemiben az ókori görög filozófiából ered. Thalésznek az anyag jellemzésére vonatkozó
munkája, Démokritosz elképzelése az anyag invariáns állapotig történő redukálhatóságáról, a Ptolemaioszi
csillagászat, illetve Arisztotelész Fizika című könyve csak néhány példa erre. Számos görög filozófus
alakított ki saját elméletet a természetről. A fizika természetfilozófiaként volt ismert a késő 18. századig.[29]

Csak a 19. századra vált egyértelművé, hogy a fizika a filozófiával és más tudományokkal egyenrangú,
önálló tudományterület. Éppúgy, mint a többi tudomány, a tudomány filozófiájára és "tudományos
módszerére" támaszkodott a fizikai világunkról meglevő tudás bővítésénél.[30] A fizika logikájának mind
az a priori, mind az a posteriori érvelés megfelel. Előbbi esetén a tapasztalatoktól függetlenül jön létre
elmélet, mely a kifejtés után megerősítésre szorul, utóbbi pedig a tapasztalatokból közvetlenül levont
következtetést jelenti.

A fizikai modellek következtetései egyrészről megválaszolta a korai filozófusok számos kérdését, másrészt
viszont új kérdéseket vetett fel. A fizikával kapcsolatos filozófiai problémák vizsgálata, a fizika filozófiája
olyan problémákat érint, mint a tér és idő természete, a determinizmus és az olyan metafizikai kitekintéseket
tesz, mint az empirizmus, a naturalizmus és a realizmus.[31]

Sok fizikus írt munkája filozófiai vonzatairól, például Laplace, a kauzális determinizmus mestere,[32] illetve
Erwin Schrödinger, aki a kvantummechanikáról írt.[33][34] Roger Penrose matematikus-fizikust Stephen
Hawking platonistának nevezte,[35] Hawking önmagára "szégyentelen redukcionistaként" tekintett, és
vitába szállt Penrose nézeteivel.[36]
Legfontosabb elméletei
Bár a fizika egyes részterületeinek témakörei, elméleti és kísérleti módszerei olykor nagyban eltérhetnek,
bizonyos eredményeket a legtöbb fizikai ág közös tudományos alapjának tekinthetünk. Ezen alapvető
elméletek a számtalan kísérleti igazolás révén általánosan elfogadottak a természet egy-egy jelenségének
megfelelő leírójaként. A klasszikus mechanika elmélete például pontosan leírja a tárgyak mozgását,
feltételezve, hogy sokkal nagyobbak az atomoknál és a fénysebességnél sokkal lassabban mozognak. Ezek
az elméletek azonban napjainkban is az aktív kutatás területei: a klasszikus mechanika egyes eredményeit
merőben újszerű nézőpontból magyarázó káoszelméletet például a 20. században dolgozták ki, három
évszázaddal azután, hogy Isaac Newton lefektette a klasszikus mechanika alapjait.

A szűkebb részterületek gyakran ezekhez az alapelméletekhez nyúlnak vissza, matematikai

formalizmusukat ezekből származtatják, illetve eredményeiket ezek felhasználásával értelmezik. Így ezek
ismerete szakterülettől függetlenül minden fizikus számára szükséges. Ezen elméletek közé általában a
klasszikus mechanikát, a kvantummechanikát, a termodinamikát és statisztikus fizikát, az elektromágnesség
elméletét és a speciális relativitáselméletet sorolják.

Klasszikus fizika

A klasszikus fizika a 20. századig kialakult hagyományos témákat

foglalja magába: a klasszikus mechanikát, a fénytant, a
termodinamikát és az elektromágnességet.

A klasszikus mechanika az erőnek a mozgásállapotra való

hatásával, és a mozgásban levő testekkel foglalkozik. Gyakori
felosztása szerint a mechanika részterületei: a statika (mozgást nem
végző testek erőjátékának vizsgálata), kinematika (a mozgás
vizsgálata tekintet nélkül annak okára) és dinamikára (a testekre
ható erők, és a kiváltott mozgásállapot-változások vizsgálata); A
vizsgált rendszert gyakran elvontan ábrázoljuk: valódi testek helyett
bizonyos jellemzők tekintetbevételétől eltekintünk. Ilyen
értelemben, az absztrakció különböző szintje szerint beszélhetünk
tömegpont-mechanikáról, merev testek mechanikájáról, szilárdtest-
mechanikáról és folyadékmechanikáról (e két utóbbi összefoglaló
megnevezése a kontinuummechanika) A folyadékmechanika,
illetve az ezzel nagyban átfedő áramlástan a széles alkalmazási
területe és sajátos matematikai megfogalmazása miatt saját
tudományágnak is tekinthető, és magába foglal olyan ágakat, mint a
hidrosztatika, a hidrodinamika, az aerodinamika és a pneumatika. A klasszikus fizika megvalósulása
Az akusztika a hang keletkezésének, irányításának, kibocsátásának egy akusztikus diffúzorról
és érzékelésének a vizsgálata. [37] Az akusztika fontos modern ágai visszaverődő hang akusztikus
között megtalálhatók az ultraszonika, a nagyon magas mérnöki modelljében
frekvenciatartományú, az emberi hallás tartománya feletti
hanghullámok vizsgálata; a bioakusztika, az állathangok és hallás fizikája,[38] és az elektroakusztika, a
hallható hullámok elektronika általi módosítása.[39]

Az optika elsődlegesen a fény jellemzőinek, viselkedésének vizsgálatával foglalkozik, de nem csak a

látható fényével, hanem az infravörös- és ultraibolya-sugárzáséval is. Témája a fény tükröződése, törése,
interferenciája, elhajlása, szóródása, polarizációja, stb.
Az elektromosságot és a mágnességet közeli kapcsolatuk 19. századi felfedezése után a fizika közös
ágaként tanulmányozták. Az elektromos áram mágneses teret kelt, és egy változó mágneses tér elektromos
áramot indukál, azt ezt leíró elmélet fontos része a Maxwell-egyenletek. Az elektrosztatika a nyugalmi
állapotban levő elektromos töltésekkel foglakozik, az elektrodinamika mozgó töltésekkel, és a
magnetosztatika a nyugalmi állapotú mágneses pólusokkal.

A hőtan a hővel, azaz az energia egyik alakjával, annak más anyagi állapotjelzőkre (például a térfogatra és
a nyomásra) kifejtett hatásával kapcsolatos tudományterület. A termodinamika leírja az anyagot alkotó
részecskék által tárolt belső energia jellemzőit, foglalkozik a hő és más energiaformák közti kapcsolattal,
illetve a természetben spontán lezajló folyamatokra vonatkozó általános törvényszerűségeket fogalmaz
meg.

Modern fizika

A klasszikus fizika az anyag és

az energia hétköznapi
tartományában megfigyelhető
fizikai jelenségekkel
foglalkozik, míg a modern fizika
jellemzően a nagyon nagy, vagy
nagyon kis méret- és
energiatartományok természetét
vizsgálja. Például az atom- és
magfizika az anyag atomi
méretskálájú alkotórészeit, és
ezek kölcsönhatását
tanulmányozza. A
részecskefizika ennél még egy
szinttel mélyebbre ás, amikor is
az atomot felépítő részecskék
szerkezetét, és ezek Az 1927-es Solvay konferencia olyan előkelő fizikusok részvételével
kölcsönhatásait taglalja. Mivel zajlott, mint például Albert Einstein, Werner Heisenberg, Max Planck,
ilyen részecskék vizsgálatához Hendrik Lorentz, Niels Bohr, Marie Curie, Erwin Schrödinger és Paul Dirac
általában igen nagy energia
felszabadítása szükséges
(melynek lehetséges megvalósítói a részecskegyorsítók), így ez a terület nagyban átfed a nagyenergiás
fizikával.[40]

A modern fizika két fő elmélete, azaz a kvantummechanika és a relativitáselmélet a térnek, időnek és

anyagnak a klasszikus fizika által képviselt elképzelésétől eltérő képet mutat. A klasszikus mechanikában
szokásos a fizikai mennyiségek folytonosságának feltételezése, míg a kvantumelmélet az atomi és
szubatomi jelenségek diszkrét természetét fogalmazza meg. A kvantummechanikában magyarázható az a
klasszikusan értelmezhetetlen jelenség is, hogy az anyag kettős természetű: egyes kísérletekben inkább
hullámszerű, más kísérletekben inkább anyagi mivoltát mutatja. A relativitáselmélet egy olyan jelenségek
leírásának elsődleges módszere, melyek a megfigyelő vonatkoztatási rendszeréhez képest igen nagy
sebességgel haladnak. A speciális relativitáselmélet ezen belül a véges fénysebesség értelmezésével és az
ehhez közeli sebességgel mozgó testek viselkedésének jellemzésével foglalkozik, míg az általános
relativitáselmélet a gravitáció és a téridő viszonyát írja le. A modern fizikai elméletek jellemzően
kvantummechanikai és relativisztikus értelmezést is tartalmaznak.[41]
A klasszikus és modern fizika közti különbség

Míg a fizika célja az általános természeti

törvényszerűségek megállapítása, bizonyos
elméletei azonban csak bizonyos feltételek
mellett alkalmazhatók. Durván fogalmazva, a
klasszikus fizika törvényei azokat a
rendszereket írják le pontosan, melyek
mérettartománya nagyobb az atominál, és
melyek mozgása sokkal lassabb a
A fizika alapvető tartományai fénysebességnél. Ezen tartományon kívül a
megfigyelések nem egyeznek a klasszikus
mechanika által megadott előrejelzésekkel.
Albert Einstein fogalmazta meg a speciális relativitáselmélet gondolati rendszerét, mely az abszolút idő és
tér fogalmát a téridővel helyettesítette. Így lehetővé tette az olyan rendszerek pontos leírását, melyek
alkotóelemeinek sebessége közelít a fénysebességhez. Többek között Max Planck, Erwin Schrödinger,
Neumann János és Niels Bohr munkája nyomán kialakult a kvantummechanika, mely a részecskék és
kölcsönhatások valószínűségi felfogásán keresztül lehetővé tette az atomi és szubatomi léptékek pontos
leírását. A későbbi kvantumtérelmélet célja a látszólag egymásnak ellentmondó kvantummechanika és
speciális relativitáselmélet egyesítése volt. Az általános relativitáselmélet a gravitációs kölcsönhatást a téridő
görbületeivel magyarázza, mellyel a világegyetem nagyon nagy tömegű és méretskálájú struktúrái jól
leírhatók. Az általános relativitáselméletet, és így a négy természeti kölcsönhatás közül a gravitáció
elméletét még nem sikerült összeegyeztetni a kvantummechanikával, bár a kvantumgravitáció elméletének
leírására többféle elképzelés is született.

Kapcsolata más tudományterületekkel

A fizika, mint közös alap

A matematika egzakt nyelvet ad a természetben található rend

leírására. Ezt hirdette például Püthagorasz,[42] Platón,[43]
Galileo,[44] és Newton.

A fizika a matematikát használja[45] a kísérleti eredmények

rendszerezésére és kifejezésére. Ezekből az eredményekből, pontos A fizikában alkalmazott absztrakt
vagy közelítő megoldások, kvantitatív eredmények és belőlük matematikai objektumok olykor
származó új előrejelzések nyerhetők, melyek kísérletileg megfigyelhetővé válnak. A parabola
igazolhatók vagy cáfolhatók. A fizikai kísérletek eredményei alakban ívelő lávafolyam Galilei
numerikus mérések. A matematikán alapuló módszerek a szabadon eső testek gyorsulásával
számítógépes fizikát a kutatás aktív területévé tették. Például kapcsolatos állítását példázza
bizonyos kísérletek elvégzésére nincs mód a vizsgált jelenség idő-
vagy mérettartománya miatt, ekkor a fizikai világot valamilyen szempont szerint modellező számítógépes
szimulációkat alkalmazhatnak, melyekből tényleges kísérlet nélkül is vonhatók le következtetések.

A fizika az ontológián, azaz a létező tanulmányozásán alapul. Ezzel ellentétben a matematika függetlenül is
megfogalmazható. Ez azt jelenti, hogy a fizika alapvetően a való világ leírásaival foglalkozik, míg a
matematika elvont sémákat állít, melyek nem szükségszerűen vannak kapcsolatban a tapasztalati
világunkkal. Ez úgy is megfogalmazható, hogy a fizika állításai szintetikusak, míg a matematika állításai
analitikusak. A matematika feltevéseket tartalmaz, míg a fizika elméleteket. A matematikai állításoknak
csak logikailag kell igaznak lenniük, míg a fizika állításainak előrejelzései meg kell egyezzenek a
 megfigyelt és kísérleti adatokkal.

A fenti különbség e két tudomány között nem

mindig nyilvánvaló. A matematikai fizika
például a matematika módszereit alkalmazza,
de a fizika adta fogalomrendszerben jut
érvényre. Módszerei a matematikához
illeszkednek, de a fizikai valóságot
tárgyalják.[46] A módszer lényege, hogy
először a fizikai probléma matematikai A matematika és a fizika közti
modelljét állítja fel, majd a felállított különbségtétel jól meghatározott, de
matematikai modellben olyan matematikai nem mindig egyértelmű, különösen a
összefüggéseket mond ki, melyek leírják a matematikai fizika esetén
kísérleti fizika tapasztalatait. A megoldás
lépései közben esetleg eltávolodik a modell
attól, hogy minden lépése fizikailag könnyen magyarázható maradjon, de a
végeredmény azonban könnyen interpretálható, hozzá a tapasztalati jelenségek
könnyen kapcsolhatók. Erre egy gyakori példa az, amikor egy fizikai jelenség
matematikai modelljében komplex kifejezéseket alkalmaznak: mivel egy valódi fizikai
mennyiség nem lehet komplex, csak valós, így ezen közbülső eredmények nem
A fizikában köthetők fizikai képhez. A számolás végeredménye azonban visszamutat a valós
használjuk a matematikára, mely már valós mérhető mennyiségek leírására alkalmazható.
matematikát és
az ontológiát. A A fizika az alapvető tudományok egyike, azaz elsősorban nem gyakorlati tudomány.
kémiában és a A fizikát nevezik "az alapvető tudománynak" is, mert a természettudományok összes
kozmológiában ágának, mint a kémia, a csillagászat, a geológia és a biológia, vizsgálati tárgyát a
pedig a fizikát fizikai törvények határozzák meg.[11]

A fizikának számos alkalmazása van például a mérnöki és orvosi tudományok

területén.

Alkalmazása és hatása

A alkalmazott fizika a fizikai kutatás egy általános területe, mely bizonyos

felhasználásra irányuló fizikai kutatásokat fog össze. Az alkalmazott fizika
általában magában foglalja az alkalmazott terület, mint a geológia vagy a
villamosmérnöki tudományok témáját. A mérnöki tudományoktól általában
abban különbözik, hogy egy alkalmazott fizikus nem tervez kifejezetten
valamit, hanem inkább használja a fizikát vagy fizikai kutatást végez azzal a
Az Arkhimédészi csavar,
céllal, hogy új technológiákat fejlesszen ki, vagy megoldjon egy problémát. egy emelésre
használatos egyszerű
A megközelítés hasonló az alkalmazott matematikáéhoz. Az alkalmazott
gép
fizikus a tudományos kutatásban használja a fizikát. Például a gyorsítófizika
területén dolgozó emberek egy jobb részecskedetektor építésére törekszenek
az elméleti fizika területén végzett kutatásokhoz.

A fizika gyakran kerül alkalmazásra a mérnöki tudományokban. Például a statika eredményei nélkül nem
lennénk képesek hidakat és más épített szerkezeteket létrehozni. Az akusztika jelenségeinek megértése és
felhasználása a hang irányítására vonatkozó alkalmazásokat segíti, segítségével javíthatók a koncerttermek
hangtani jellemzői. Az optika eredményeire támaszkodva újabb, jobb optikai eszközök kifejlesztésére nyílik
lehetőség. A fizika megértésének következményei a realisztikusabb repülőszimulátorok, videójátékok és
filmek. Eredményeit bűnügyi vizsgálatoknál is figyelembe veszik.
Általános elképzelésünk szerint fizika törvényei egyetemlegesek és idővel nem
változnak, mely feltevés alkalmazása nélkül számunkra bizonytalanok
maradnának a minket körülvevő világ jelenségei. A földtörténet vizsgálatánál
például a Föld tömege, hőmérséklete és forgási periódusa meglehetősen jól
modellezhető az idő függvényében, mely lehetővé teszi az időbeli
extrapolációt a múltbeli és jövőbeli események előrejelzésére. A mérnöki
tudományokban alkalmazott szimulációk alapja is a fizikai törvényszerűségek
egyetemessége, melyek alkalmazása drasztikusan felgyorsítja új technológiák
kifejlesztését.

A fizika ezen kívül hatással van sok más területre is, mivel maga is
interdiszciplináris (pl. hatással van az ökonofizika és a szociofizika területeire). A fizikai törvények
alkalmazása folyadékok
A fizikai kutatás módja emelésénél

Tudományos módszerek

A fizikusok tudományos módszereket használnak a fizikai elméletek érvényességének a vizsgálatára. Az

eljárás lényege, hogy összehasonlítják egy elmélet következményeit a hozzá kapcsolódó kísérletekből és
megfigyelésekből levont következtetésekkel. Ezekből a fizikusok képesek logikus, egyértelmű és
megismételhető módon megvizsgálni egy elmélet érvényességét.[47]

A tudományos törvény egy tömör szóbeli vagy matematikai állítása egy összefüggésnek, mely kifejezi
valamely elmélet alapvető elvét, mint például Newton univerzális gravitációs törvénye.[48]

Elméleti és kísérleti szemlélet

A fizikai kutatásban az
elmélet és a kísérlet egymás
kiegészítői. Az elméleti
fizikusok olyan
matematikai modellek
kifejlesztésére törekszenek,
melyek mind egyeznek a
meglevő kísérletekkel,
mind sikeresen előrejelzik a
jövőbeli kísérleti
A villám elektromos áram eredményeket. Eközben a
kísérleti fizikusok Mind az űrhajós, mind a Föld
kísérleteket gondolnak ki és szabadesésben vannak
hajtanak végre az elméleti előrejelzések vizsgálata és új jelenségek
felfedezése céljából.

Bár az elmélet és a kísérlet külön fejlődött, szorosan függnek egymástól. A fizikában gyakran akkor
történik előrehaladás, amikor a kísérleti fizikusok olyan felfedezést tesznek, melyet a létező elméletek nem
tudnak megmagyarázni, vagy amikor az új elméletek kísérletileg vizsgálható előrejelzéseket szülnek,
melyek új kísérletekre ösztönöznek.[49]
Egy új jelenségkör vizsgálatánál gyakran előfordul, hogy nem áll még rendelkezésre olyan elmélet, mely az
alapfeltevésekből levezethető, és az új jelenségeket leírja. Ekkor fenomenologikus modelleket állítanak fel,
melyek ugyan összhangban vannak mind a fizikai, mind a matematikai képpel, de nem kapcsolódnak
szervesen a korábbi elméletekhez. Ezek célja egy matematikai keret nyújtása az új jelenségek
értelmezéséhez és a később felállított elméleti modell megalapozásához.[50]

Az elméleti fizikusok a filozófiából merítettek ihletet; az elektromágnesesség így került egyesítésre.[m 2] A

tapasztalt világegyetem leírásán túl az elméleti fizika hipotetikus problémákkal is foglalkozik.[m 3] Ilyenek
például a párhuzamos világegyetemekről, illetve a multiverzumról és magasabb dimenziókról alkotott
világképek. Az elméleti szakemberek ezeket az elképzeléseket a létező elméletek bizonyos problémáinak
megoldása reményében hívják segítségül, majd ezen elméletek következményeit és előrejelzéseit összevetik
a tapasztalatokkal.

A kísérleti fizika tudásanyagának bővítéséhez a mérnöki tudományok és a technológiai fejlesztések

eredményei is hozzájárulnak. Az alapkutatás tervezésében részt vevő kísérleti fizikusok kísérleteket
végeznek olyan felszerelésekkel, mint a részecskegyorsítók és a lézerek, míg az alkalmazott kutatásban
részt vevők gyakran az iparban dolgoznak olyan technológiák kifejlesztésén, mint az mágnesesrezonancia-
képalkotás (MRI) és a tranzisztorok. Feynman vélekedése szerint a kísérleti fizikusok az elméleti fizikusok
által be nem járt területeket fedezik fel.[51]

A fejlődés irányai
A kondenzált anyagok fizikájában a legnagyobb megoldatlan probléma a magas hőmérsékletű
szupravezetés. Nagy kísérleti erőfeszítéseket tesznek a működőképes spintronika és kvantumszámítógépek
létrehozására.

A részecskefizikában a standard modellen túli fizika létezésére utaló első kísérleti bizonyítékok megjelenni
látszanak. Mindenekelőtt annak a jeleit látják, hogy a neutrínó nem nulla tömegű. Ezek a kísérleti
eredmények a napneutrínó-probléma megoldását jelenthetik a neutrínóoszcilláció útján. A tömeggel
rendelkező neutrínók problémája jelenleg aktív elméleti és kísérleti kutatások tárgya. A 2010-es években
nagy figyelem irányult az olyan részecskegyorsítók kísérleteire, mint az európai Nagy Hadronütköztető. Ez
a gyorsító TeV-es energiaskálán végez részecskeütköztetéseket. 2012-ben olyan eredmények születtek,
melyek arra mutatnak, hogy létezik a Higgs-bozon. Ezzel közelebb kerültek a fizikusok annak
megértéséhez, hogy mi adja a testek tömegét. Az ütköztetőben továbbá folynak vizsgálatok a
szuperszimmetrikus részecskék létezésével kapcsolatban is.

Fél évszázada terítéken van a kvantummechanika és az általános relativitáselmélet egyesítése. A jelenlegi

legígéretesebb jelöltek az M-elmélet és a hurok kvantumgravitáció.

Sok csillagászati jelenséget meg kell még magyarázni, ilyen például az ultramagas energiájú kozmikus
sugarak és a galaxisok anomális forgásperiódusának problémája. A megoldásul javasolt elméletek között
található a duplán speciális relativitáselmélet, a módosított Newton-dinamika és a sötét anyag létezése.
Továbbá az elmúlt évek kozmológiai feltételezései ellentmondanak a legutóbbi kísérleti bizonyítékoknak,
miszerint a Világegyetem tágulása gyorsul.

Kapcsolódó szócikkek
Tudományos forradalom
Fizikusok listája
Fizikai mennyiségek listája
Eötvös Loránd Fizikai Társulat
 Fizikai Szemle

Megjegyzések
1. A világegyetem fogalma alatt minden fizikailag létezőt kell érteni: a tér és az idő egésze, az
anyag, és az energia összes alakja, és az őket mozgató fizikai törvények és állandók.
Filozófiai értelemben beszélhetünk világegyetemről, mint kozmosz vagy a filozófiai
mindenség.
2. Lásd például Kant és Ritter hatását Ørsted-re.
3. A hipotetikusnak tekintett elképzelések idővel megalapozottá válhatnak. Például a 19.
századi fizika atomról alkotott képe sokak számára nem volt elfogadható elképzelés. Ernst
Mach például nem értett egyet a statisztikus mechanika Boltzmann-féle megfogalmazásával.
A 20. század közepére azonban olyan sok elméleti és kísérleti eredmény született a
témában, hogy az atom fogalmát nem tekinthették többé hipotetikusnak.

Jegyzetek
1. physics (http://www.etymonline.com/inde
x.php?term=physics&allowed_in_frame=
0). Online Etymology Dictionary.
(Hozzáférés: 2016. november 1.)
2. physic (http://www.etymonline.com/index.
php?term=physic&allowed_in_frame=0).
Online Etymology Dictionary.
(Hozzáférés: 2016. november 1.)
3. A Mai fizika elején Richard Feynman az
atomi hipotézist javasolja a messze
legtermékenyebb tudományos
elképzelésnek: "Ha valamilyen
kataklizma során, az összes []
tudományos ismeretnek egyetlen mondat
[kivételével] el kellene pusztulnia [...],
mely állítás tartalmazná a legtöbb
információt a legkevesebb szóval
kifejezve? Azt hiszem ez az [...] ,hogy
minden dolog atomokból épül fel - kis
részecskékből, melyek örök mozgásban
vannak, vonzva egymást, amikor kis
távolságra vannak egymástól, de
ellenállnak annak, hogy egymáshoz
préseljük őket ..." (Feynman, Leighton &
Sands 1963, p. I-2)
4. "A fizikai tudomány az ismeretnek az az
osztálya, mely a természet rendjével van
kapcsolatban, vagy, más szavakkal
kifejezve, az események szabályos
egymásra épülésével." (Maxwell 1878,
p. 9)
10. Francis Bacon 1620-as Novum
5. "A fizika a legalapvetőbb tudomány.
Minden terület tudósai használják a fizika
elképzeléseit, ideértve a kémikusokat,
akik a molekulák szerkezetét vizsgálják,
a paleontológusokat, akik megpróbálják
rekonstruálni, hogyan jártak a
dinoszauruszok, és a klímakutatókat,
akik azt tanulmányozzák, milyen
hatással van az emberi tevékenység a
légkörre és az óceánokra. A fizika az
alapja minden mérnöki tudománynak és
technológiának is. Nincs mérnök, aki
meg tudna tervezni egy síkképernyős TV-
t, egy bolygóközi űrjárművet, vagy csak
egy jobbfajta egérfogót anélkül, hogy
először ne kelljen megértenie a fizika
alapvető törvényeit. (...) A fizikát a
világunk és önmagunk megértése után
kutató emberi értelem kimagasló
vívmányának fogod látni.Young &
Freedman 2014, p. 1
6. "A fizika egy kísérleti tudomány. A
fizikusok megfigyelik a természet
jelenségeit, és megpróbálják megtalálni
az ezen jelenségekhez kapcsolódó
mintákat."Young & Freedman 2014, p. 2
7. "A fizika a világod, valamint a körülötted
levő világ és világegyetem vizsgálata."
(Holzner 2006, p. 7)
8. Krupp 2003
9. Cajori 1917, p. 48-49
Organum-a kritikus volt a tudományos
módszertan fejlődésével kapcsolatban.[9]
11. Feynman, Leighton & Sands 1963,
Chapter 3: "The Relation of Physics to
Other Sciences"; ld. még redukcionizmus
és különös tudományok
12. Stewart, J.. Intermediate Electromagnetic
Theory (https://archive.org/details/interme
diateelec0000stew). World Scientific, 50
(https://archive.org/details/intermediateel
ec0000stew/page/50). o. (2001). ISBN
981-02-4471-1
13. Weinberg, S.. Dreams of a Final Theory:
The Search for the Fundamental Laws of
Nature (https://archive.org/details/dreams
offinalthe0000wein). Hutchinson Radius
(1993). ISBN 0-09-177395-4
14. Aaboe 1991
15. Clagett 1995
16. Thurston 1994
17. Singer 2008, p. 35
18. Lloyd 1970, pp. 108–109
19. Gill, N.S.: Atomism - Pre-Socratic
Philosophy of Atomism (http://ancienthist
ory.about.com/od/presocraticphiloso/p/At
omism.htm). About Education.
(Hozzáférés: 2014. április 1.)
20. Howard & Rogers 1995, p. 6-7
21. Ben-Chaim 2004
22. Guicciardini 1999
23. The Industrial Revolution (http://resource
s.schoolscience.co.uk/IoP/14-16/biogs/bi
ogs5.html). Schoolscience.org, Institute
of Physics. (Hozzáférés: 2014. április 1.)
24. O'Connor & Robertson 1996a
25. O'Connor & Robertson 1996b
26. DONUT 2001
27. Cho 2012
28. Womersley, J. (2005). „Beyond the
Standard Model (http://www.symmetryma
gazine.org/sites/default/files/legacy/pdfs/
200502/beyond_the_standard_model.pd
f)”. Symmetry 2 (1), 22–25. o.
29. Noll megjegyzi, hogy egyes egyetemek
még mindig ezt a címet használják —
(2006. június 23.) „On the Past and
Future of Natural Philosophy (http://www.
math.cmu.edu/~wn0g/noll/PFNP.pdf)”.
Journal of Elasticity 84 (1), 1–11. o.
DOI:10.1007/s10659-006-9068-y (https://
dx.doi.org/10.1007/s10659-006-9068-y).
30. Rosenberg 2006, Chapter 1
31. Godfrey-Smith 2003, Chapter 15:
"Empiricism, Naturalism, and Scientific
Realism?"
32. Laplace 1951
33. Schrödinger 1983
34. Schrödinger 1995
35. "Azt hiszem Roger született platonista,
de ezt neki magának kell
megválaszolnia." (Hawking & Penrose
1996, p. 4)
36. Penrose et al. 1997
37. acoustics (http://www.britannica.com/EBc
hecked/topic/4044/acoustics),
Encyclopædia Britannica. Hozzáférés
ideje: 2013. június 14.
38. Bioacoustics – the International Journal
of Animal Sound and its Recording (htt
p://www.bioacoustics.info/). Taylor &
Francis. (Hozzáférés: 2012. július 31.)
39. Acoustics and You (A Career in
Acoustics?) (https://web.archive.org/web/
20150904010934/http://asaweb.devclou
d.acquia-sites.com/education_outreach/c
areers_in_acoustics). Acoustical Society
of America. [2015. szeptember 4-i
dátummal az eredetiből (http://asaweb.de
vcloud.acquia-sites.com/education_outre
ach/careers_in_acoustics) archiválva].
(Hozzáférés: 2013. május 21.)
40. Tipler & Llewellyn 2003, pp. 269, 477,
561
41. Tipler & Llewellyn 2003, pp. 1–4, 115,
185–187
42. Dijksterhuis 1986
43. "Bár manapság általában filozófusként
emlékezünk meg róla, Platón volt az
ókori Görögország matematikai
patrónusainak egyik legfontosabbika is.
Püthagorasztól vezérelve Kr.e. 387-ben
megalapította Akadémiáját Athénban,
ahol a matematikára helyezte a
hangsúlyt, mint a valóságról való
szélesebb felfogás módja. Különösen
arról volt meggyőződve, hogy a mértan a
kulcs a világegyetem rejtélyeihez. Az
Akadémia bejárata feletti felirat szerint:
'Ne lépjen ide be senki, aki nem ismeri a
geometriát!'" (Mastin 2010)
44. "A filozófia nagykönyve - az univerzum -
szüntelenül nyitva áll tekintetünk előtt, de
nem érthetjük meg, hacsak előbb meg
nem tanuljuk a nyelvet, melyben íródott.
Ez a matematika nyelve és írásjelei a
háromszögek, körök, és más geometriai
alakzatok, melyek nélkül emberileg
képtelenség egyetlen szót is felfognunk
belőle; enélkül akár ha sötét útvesztőben
kóborolnánk." – Galileo (1623), A
becsüs, idézve Toraldo Di Francia 1976,
p. 10
45. Applications of Mathematics to the
Sciences (https://web.archive.org/web/20
150510112012/http://www.math.niu.edu/
~rusin/known-math/index/tour_sci.html),
2000. január 25. [2015. május 10-i
dátummal az eredetiből (http://www.math.
niu.edu/~rusin/known-math/index/tour_sc
i.html) archiválva]. (Hozzáférés: 2012.
január 30.)
46. Journal of Mathematical Physics (https://
www.researchgate.net/journal/0022-2488
_Journal_of_Mathematical_Physics).
ResearchGate. (Hozzáférés: 2014.
március 31.) „matematikai fizika — azaz,
a matematika alkalmazása a fizikán belül
fellelhető problémákra, és az ilyen
alkalmazásokra, ill. a fizikai elméletek
kifejezésére alkalmas matematikai
módszerek kifejlesztése.”
47. (2014. december 16.) „Scientific method:
Defend the integrity of physics (http://ww
w.nature.com/news/scientific-method-def
end-the-integrity-of-physics-1.16535)”.
Nature 516 (7531), 321–323. o.
DOI:10.1038/516321a (https://dx.doi.org/
10.1038/516321a).
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a physics című angol Wikipédia-szócikk ezen
változatának (https://en.wikipedia.org/wiki/physics?oldid=748922659) fordításán alapul. Az
eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás
eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete
További információk
48. Honderich 1995, pp. 474–476
49. Has theoretical physics moved too far
away from experiments? Is the field
entering a crisis and, if so, what should
we do about it? (https://web.archive.org/w
eb/20160421064320/http://www.perimete
rinstitute.ca/research/conferences/conver
gence/roundtable-discussion-questions/h
as-theoretical-physics-moved-too).
Perimeter Institute for Theoretical
Physics, 2015. június 1. [2016. április 21-
i dátummal az eredetiből (https://www.per
imeterinstitute.ca/research/conferences/c
onvergence/roundtable-discussion-quest
ions/has-theoretical-physics-moved-too)
archiválva]. (Hozzáférés: 2016.
november 3.)
50. Phenomenology (https://web.archive.org/
web/20160307105406/https://www.mpp.
mpg.de/english/research/theory/phenom
enologie/index.html). Max Planck
Institute for Physics. [2016. március 7-i
dátummal az eredetiből (https://www.mp
p.mpg.de/english/research/theory/pheno
menologie/index.html) archiválva].
(Hozzáférés: 2016. október 22.)
51. "Valójában a kísérletezőknek van
egyfajta egyedi jellemvonásuk. Ők ...
gyakran olyan területen végzik
kísérleteiket, melyben az emberek
ismeretei alapján az elméleti tudósok
még találgatásokba sem bocsátkoztak."
(Feynman 1965, p. 157)
 Mindentudás Egyeteme (https://web.archive.org/web/20180422060315/http://mindentudas.h
u/)
KFKI Részecske- és Magfizika Kutatóintézet – Sajtó (https://web.archive.org/web/20040803
074322/http://www.rmki.kfki.hu/magyar/)
Marx György: Szubjektív fizikatörténet (http://www.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz9007/mgy900
7.html)
Fizkapu – Zátonyi Sándor fizikatanítással kapcsolatos honlapja (http://www.fizkapu.hu/)
- muszakiak.hu - a műszaki portál (https://web.archive.org/web/20160627014453/http://www.
muszakiak.hu/)
A Mindenki Iskolája fizika sorozata (https://web.archive.org/web/20080602085608/http://ww
w.iskolateve.hu/mindenki_iskolaja.html)
100 kísérlet a Csodák Palotájában (https://web.archive.org/web/20090823062721/http://ww
w.iskolateve.hu/fizika_show.html)
Science Scientist Creates Cold Fusion For the First Time In Decades (http://www.gizmodo.c
om.au/2008/05/scientist_creates_cold_fusion_for_the_first_time_in_decades-2)

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fizika&oldid=25025791”

A lap utolsó módosítása: 2022. június 18., 07:59

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon
is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.