^

DB
941
T5K4
1878
T ISZA KÁLMÁN.
POLITIKAI ÉLET- ÉS JELLEMRAJZ,

1878.

II-IK K Á K A Y ARANYOS.

HARMADIK KIADÁS.

TARTALOM
Prolog. A balközép.
Tisza Kálmán az apja fia. Gróf Andrásy Gyula.
Tisza Kálmán és a protestantismus. A fusió.
Teleki I,ászló tragédiája. A hon mentés.
Tisza Kálmán és Teleki Mihály. V égszó.
Függelék.

BUDAPEST.
ANi
NYOMATOTT AZ „ATHENAEUM" R. TÁRS, KÖNYVNYOMDÁJÁBAN J
1878.

^EFE
Ára i frt 80 kr.
 Digitized by the Internet Archive
in 2010 with funding írom
University of Toronto

http://www.archive.org/details/tiszaklmnpolOOkecs
 TISZA KÁLMÁN

POLITIKAI E L E T- ES J E L L E M E A,IZ.

1 8 *7 8-

IR T A

II-iií KÁKÁI ARANYOS.

H A R M A D IK K IA D Á S .

B UJJABJ-JST.
AZ ATIIBX AKl'M 1!. T Á R S . K ÖNYVNYOM DÁJA.

1878.
 PROLOG.
i.

evés embernek sikerült az, hogy nemzete történeté­

ben, s igy közvetve a világ történetében, egész korszak
kereszteltessék az ő nevére.
* És ha voltak, kiknek ez sikerült, ezek közt is na­
gyon keveseknek sikerült az, hogy a nevükre keresz­
telt korszak annyira magán viselje egyéniségüknek
jellemvonásait, hogy a korszakból épp úgy lehetne jel­
lemezni az egyént, mint az egyén jellemvonásait is­
merve, megírni ama korszak történeti jellemzését.
A sors e tekintetben nem igazságos: vagy ha az,
akkor olyan ideális magaslaton áll, mint a római pápa,
kinek nem szabad honfi szívvel szeretni hazáját, nem­
zetét; mert talán az a nemzet is, mely hazáját, mely őt
szülte, nemzetét, mely fölnevelte, megtámadja, sőt le­
igázza, szintén — c a t l i o l i c u s !
Szegény IX-ik Pius! minő lelki harczokat állha­
tott ki, mikor az osztrák kétfejű sas, mint Prometheus
keselyűje ült a lelánczolt Itálián, s rágta máját; s mikor
a rab megcsörgeté lánczait, és rabkezeivel arra kérte
Istent, hogy alázza meg kegyetlen zsarnokát: az Isten
4 TISZA KÁLMÁN.

helytartója, a római pápa, az egykori Mastai gróf nem

imádkozhatott nemzetével, mert neki annak elnyomóit
is védeni s szeretni k e ll!

Vájjon nincsen-e sokszor ilyen lelkiállapotban az

ideális magaslaton álló sors, — látva, hogy a történet
és tények logikája, mely a fizikai okoknak épp úgy
resultátuma, mint okozata az erkölcsi tényezőknek, oly
dolgokat indít meg, melyeket a világrend örök törvé­
nyeinek alkotmányosságán székelő végzet megváltoz­
tatni nem képes, csakis elintézni kénytelen? Nem sir-e
fájó könyeket a fátum, ha mint kilőtt golyó nem térhet
ki, mikor ntjába XII. Károly koponyája, vagy egy
Zrínyi Miklós nemes szive áll? Nem szállja-e meg szi­
vét haragos szégyen, ha a megindított erőknek aritlnne-
tikai egyensúlyozása malomkövek közé szorítja a nemest,
mig a silány, szerencsés positiójában a megmaradás
győzelmének örül ?
íj;
Hányszor látunk géniuszokat, kiknek szivében
egész korszakuknak aspiratiója és reform szüksége ég ?
Kik érzik annak minden férd őségét, és a lángelme bá­
torságával szállnak síkra az ellen. S miért? — ho^’v
sokszor vagy télreértessenek, vagy félredobassanak.
Íme Eötvös József, századunk egyik legmélyebb
érzője s legmagasabb gondolkodója, soha meg nem hó­
díthatta eszméinek a kort, melyben élt. Reformeszméivcl
mindig úgy járt ő, hogy mikor kimondta azokat, nem
voltak azokra megérve a viszonyok; és mikor a viszo­
nyok megértek azokra, már akkor az ő fejtegetései túl
voltak haladva! Ks mig Kütvös, ki megírja a Xl X- di k
század uralkodó eszméit, meghal a nélkül, hogy saját
eszményei közül csak egynek megvalósulását is láthatta
 P R O L O G . 5

volna, (mert ő a parlamentarismust sem képzelte —

v á r m e g y é k k e l ! ) ime olyan államférfi, mint gróf
Andrássy Gyula, a ki mikor Eötvös meghal, s az egész
világ gyászol érte, a nemzet pedig emlékének megörö­
kítésére gondol, s mozgalmat indít, egy minisztertanács
alkalmával szellemdús sarcasmusával jegyzi meg, h o g y :
»nem érti, mit találnak Pepiben annyi ,nagyot/ mikor
6' csak egy szelid álmodozó volt.« Andrásy Gyula mint
oprovidentiális férfiú« egy nemzetnek, egy egész monar­
chia korszakának névadó keresztapja lett.

Es az Eötvösénél nem még tragikusai)!) sors-e

Széchenyi-é? 0 , ki meggyujtja a reformok fáklyáját,
látni kénytelen, mint fejlődik ki e fáklya tüzébó'l a
xflagellum elei!c Látni kénytelen, mint ugrálják át ama
kört, melyet ő vont meg, azok, a kiket ő vezetett, s
hogyan találja magát ő, ki a mozgalmakat megindította,
a mozgalmak háta megett! Prófétai lelke látja az ör­
vényt, mely felé a nemzet sodortatik, s nincs hatalma,
hogy a végzetes lejtőn megállíthassa nemzetét. Cassandra
szava siket füleknek szól, s nincs szakadék, melybe mint
Curtius, beleugorhatnék megmenteni hazáját.
Tragikus sors megőrülni oly nemzet miatt, a ki más
után bolondul. Tragikus sors egy egész életet föláldozni
oly nemzetért, mely veszni akar. Ez volt Széchenyi
végzete. Eszméit később mind elfogadta a nemzet s még­
sem volt soha döntő befolyása nemzetére. Korszakot
alkotott, de azt, mint egy hűtlen asszonyt, elcsábította
tőle Kossuth. És mig a nemzet történetének illető kor­
szaka, oly férfiúhoz mint Széchenyi, hűtelen tudott lenni,
— oly férfiúhoz híven tapad, mint T i s z a K á l m á n .
Széchenyi-aera nincs, de Tisza-aera vau. Széchenyi kö-
nyörgött, hogy a nemzet tegye azt, a mi a nemzetnek
6 TISZA KÁLMÁN.

javára szolgál, s a nemzet nem tette meg, hanem tett

éppen ellenkezőt. Tisza Kálmán pedig p a r a n c s o l j a ,
hogy a nemzet tegye azt, a mi neki árt, s a nemzet szót
fogad neki!
❖

Hát nem a legistenibb satyra ez ?

És miféle nemzet az, a mely ezt teszi, a mely igy
tesz? A fatális szláv-e, vagy a fatalista török? Nem!
hanem a büszke m agyar! A büszke magyar, kinek kü­
lön istene van, s ki »annyi balszerencse közt, oly sok
viszály után, megfogyva él, de törve nem.« — A büszke
magyar, kinek javáért, jogaiért és szabadságáért alig
küzdhetett még valaki, hogy jutalma legtöbbször ne
vérpad, számkivetés, vagy (mint Lear királynál) a há­
látlanság őrültségbe kergető fájdalma ne lett volna! —
Mig viszont sokszor ült a hatalom legfőbb polczán olyan,
a ki e nemzetet megcsalta, vészbe s romlásba sodorta!
Csoda-e hát, ha e nemzet életében korszakot alkot,
és bálvány gyanánt imádtatott, sőt imádtatik még ma
is egy olyan államférfi, mint — T i s z a K á l m á n ?
Csoda-e az, ha Tisza mellett a vezérszerepeket oly fér­
fiak játszák, mint Csernátony, Móricz Pál, Horváth
Gyula és Pécliy Tamás? Csoda-e, ha Tisza Kálmán ezen
emberek társaságában megfuthat egy olyan politikai
pályát, mint a minőt megfutott, és utána nem fut vesz-
szőt, mert nem akad b i r á j a . S ha akad, azt a parla­
ment többsége ma is lehurrogatja cynikus röhögéssel!

II.

De oh! nemzetem többsége, ha ilyen vagy is, fiaid­

nak mégsem szabad káromolni téged! — Mert. hisz bárki
legyen, a ki bármennyire ismerje, átlássa jelenkori bál-
 PKOLOfi. 7

váuyodnak: Tisza Kálmánnak államférfiúi gyöngesé-

gét, politikájának korszakot alkotó erkölcstelenségét, és
ambitiójának hazát koczkáztató szédelgéseit, mégis kinek
van joga neheztelni a királyra, a miért e férfiút az alkot­
mányosság formái szerint ma is elsőnek tartja koroná­
jának tanácsosai közt? És ha a király személye, kinek
akarata nélkül Tisza Kálmán éppen úgy nem lehetne
miniszterelnök, mint a nemzet többségének akarata nél­
kül, ( n o h a a n e m z e t t ö b b s é g é n e k ma a b s o -
1u t e n i n c s a k a r a t a , ) ha tehát a király személye,
(daczára annak, hogy Tisza Kálmán a miniszterelnök)
szent és sérthetetlen, mért ne lennél szent és sérthetetlen
te is oh, nemzetem többsége! mely Tisza Kálmánnak
éppen az vagy alulról, a mi a király felülről ?
*
Szent és sérthetetlen vagy te is, én előttem legalább
az. És ne félj, nem is neked irom e könyvet, és nem
várom tőled, hogy elolvasd.
Van ma is, és volté nemzetnek minden időben egy
kisebbsége, mely míg ti (a többség) a nemzetnek hibáit
képviselitek erényei nélkül, ez a kisebbség úgy a hogy
a nemzet erényeit képviseli nagy hibái nélkül. S éppen
ez fejti meg azon sajátságos tüneményt, hogy daczára a
nemzeti többség folytonos és végzetes tévedéseinek, néha
árulásainak, a nemzet ma is él és áll e hazán. Ez fejti
meg, hogy noha Eötvös szellemét idegennek nézte, Szé­
chenyit pedig őrültségbe űzte, Tiszát pedig bálványozta
e nemzet, mégis mindaz, a mi Eötvös és Széchenyi szel­
lemében nagy volt, a késő bánatok, keserű csalódások
és megrendítő catastrófák után át tudott menni a nem­
zet busába és vérébe. Mert valahányszor eljöttek a nagy
veszélyek és komoly megpróbáltatások napjai, e kisebb­
ség mindig jóvá tette, amit a többség vétkezett. És még
8 TISZA KÁLMÁN.

Sodomában is, ha csak öt ártatlan ember lakott volna,

kimondta az Úr, hogy ezen öt ártatlan ember kedvéért
meo'kiméli a várost a tűzesőtől. Sodomában azonban
nem lakott öt ártatlan ember, s elveszett a tűzesőben.
— Magyarországon pedig, istennek bála, még lakik egy­
néhány becsületes és tiszta s z í v , — s ezért nem veszett
el. Es ha ismét el fognak jönni a nagy veszélyek és a
komoly megpróbáltatás napjai, önök uraim (a mostani
többség) abdicálni fognak, mint a patkányok a sülyedő
hajóról, s át fogják adni a kormány rudját bősz ült ten­
geren, örvények és sziklák közt, át fogják adni annak
a kisebbségnek, melyet addig, miga Móriczoknak hiva­
talt adhatnak, lehurrogatnak Önök cynikus röhögéssel.

ÍLT.

Tisza Kálmánról az ő számbavehetd ellenségei, a

kik nem személyes sértődésből és nem a benne vetett
önző remények fölötti csalatkozásból gyűlölik őt, azt
tartják, hogy Tisza Kálmán egy szívtelen, egy zsarnoki
természetű, gyűlölködő, bosszúálló, és minden nemes
aspirátió nélküli, bizonyos irányban fényes eszíí, de
ambitiójálhoz képest korlátolt tehetségű lény.
Azonban még azok is, a kik igy gondolkoznak róla,
visszaborzadnak attól, ha e kiindulási pontokból bírál­
ván Tisza Kálmán politikai tényeinek ráigóit és követ­
kezményeit, azon veszik magukat észre, hogy beleke­
rülnek a szélsőbal Ealirwasserébe, s abban kell kilvu-
kadniok, hogy Tisza Kálmán bevégzcit » ár ul ó . «
Ezt a vádat kimondani rá még olyan emberek sem
akarják, a kiknek szivében e föltevés ellen talán kevés
mentség lakik.
 PKOr-oo. 9

S mi tartja vissza őket attól, hogy e szörnyű vádat

kimondják Tiszára?
Az, hogy Tisza Kálmán anyagi haszonra nem
szórni.
Csinálhat oly rósz politikát, a mi elvesztheti a
hazát, de ebben m a 1 a f i d e s n em v e z é r e l h e t i .
Lehet vak saját bűneinek következményeire, lehet elég
gyönge, hogy tévedéseit hízelgőinek szemüvegén ke­
resztül nézze, lehet oly természet, mely valamint sok
élő lény a mérges levegőben tenyész, hát csak ott érzi
magát jól, a hol a hatalom és a gonoszság lép szövet­
ségre : de hidegen megliányva-vetve jót roszat, bizton
megkülönböztetve a hasznot és a kárt, mely valamely
cselekményből a hazára háramlik, hogy a jó és rósz
közt, a haszon és a kár közt, a p r i o r i , t u d v a s
a k a r v a a r o s z a t és a k á r o s t v á l a s z t a n á ,
ezt még Németh Bérezi sem teszi fel Tiszáról, mert ő
sem tartja, hogy Tisza e l á r u l t a , csak azt, hogy Tisza
»fe 1á 1d o z t a « ambitiójának a hazát!
*
Es viszont azok közt, a kik Tisza Kálmánnak nem
silány önérdekből, nem haszonlesésből vagy félelemből,
hanem szokás, érzelmi kötelék, egyes kedélyes voná­
soknak ismeretéből támadt rokonszenv alapján i g a z
h í v e i : nincs talán egy sem, a ki ne borza dna meg
attól a politikától, melynek örvénye Tisza múltját már
a sáros fenékre sodorta, s most már őrült sebességgel
forgatja végzetes gyűrűjében jövőjét is. Talán nincs egy
sem, a ki ne fájlalná Tiszában azt, a mit a nemzet jobb
része ma már kárhoztat és gyű löl; s hogy azok mégsem
fordulnak el Tiszától, s hogy olyan ember, mint gróf
K á r o l y i T i b o r, a ki nemes és szabadságszerető lei­
kül etéliek egész őszinteségével és bizalmával tapadt
10 TISZA KÁLMÁN.

Tisza Kálmánhoz (kinek sógora is), mikor a fúzió után

képviselővé választatta magát, s ki már az új ország­
gyűlés elején, az első s z ó s z e g é s , vagyis a gyorsan
foganatba vett a d ó e m e l é s korszakában morális
Katzenjammerbe esett, és desperátus vallomásokat tett
Csernátonynak; hogy továbbá olyan ember, mint S z o n -
t a g h P á 1, a ki a személyes barátság áldozatkészségét
annyira viszi, hogy hajlamai, sőt sokszor meggyőződése
daczára liberalizáltatta magát a Tisza Kálmán kedvéért,
— hogy mondom, még ilyen emberek, a kiknek pedig
van elég judiciumuk arra, hogy Tisza tetteiben meg
tudják találni a történelem provocatióját, s meg tudják
mérni a szószegés sikerének, és az azt követő erőszakos
létérti küzdelemnek erkölcstelenitő befolyását és kifo­
lyását: hogy ezek mégsem fordulnak el Tiszától, en ­
n e k m a g y a r á z a t j a é p p e n a b b a n van, a mi
T i s z a e l l e n s é g e i t v i s s z a t a r t j a attól, h o g y
T i s z á t h a z a á r u l ó n a k t a r t s á k ; magyarázata
abban van, hogy szerintük is Tisza Kálmán nem szorul
anyagi haszonra, néni kénytelen munkába ölni minden
idejét, nem volt kénytelen a politikai küzdelmek foly­
tonos izgalmai miatt idő előtt megfehériteni haját, s
roskadóvá tenni termetét és százados vénséggé ránczolni
alig 48 esztendős arczát; hogy Tisza Kálmánnak gyer­
mekei vannak, kiknek kedvéért j ó g a z d a , s kikre, ha
törekvése gazdagságot hagyni és nagy vagyont, nem
lehet czélja egy nemzet átkával sújtott nevet hagyni
örökségbe, melyet nem tud kárpótolni semmiféle gaz­
dagság és nagy vagyon a világon; s hogy szerintük
annak, ha mégis Tisza Kálmán mindazt megteszi, a mit
tesz, k e l l v a l a m i o k á n a k és ez ó l j á n a k l e n ­
ni e, m e l y e t c s a k ő t ud, melyet idő előtt még
legjobb barátainak sem árulhat cl, melyeket azonban
ha ismerne a világ, bizonyára egészen más sziliben látná
 PROLOG. 11

Tiszát, és beismerné róla, hogy Tisza csak akkor ártana

igazán a hazának, ha nem azt és nem úgy cselekedné,
mint a mit és mint a hogyan cselekszik, szóval: hogy
várjuk az idó't, melyben le fog hullani a fátyol Tisza
Kálmán politikájáról, addig pedig bizzunk benne, mert
Tisza jót akar, mivel rosszat nem akarhat; és ha jót
akar, bizonyosan meg is teszi, s ki fog sülni, hogy he­
lyesen és hazafiasán cselekedett.
*
Innen van azután, hogy Tisza Kálmán ellenségei
épp úgy mint barátai, a mint szembe kerülnek egymás­
sal, túlzásokba esnek. Nem ismerve tisztán Tisza egyé­
niségét, nem találják meg politikájának k u l c s á t , s
nem tudnak sem egyéniségéről, sem politikájáról hatá­
rozott és igazságos ítéletet abstrahálni.
Ellenségei — ha időnkint elkeserednek ellene —
kimondják rá az árulás vádját, a mi sokkal nagyobb
vád és sokkal igazságtalanabb, hogysem reaktiót ne
szülne Tisza barátaiban, a kik aztán reaktióból még
nagyobb bizalommal és ragaszkodással viseltetnek Tisza
Kálmán iránt, mint talán annak előtte.
*

Qui bene distinguit, bene docet, mondta Tisza

Kálmán legközelebb a classicai műveltség gúnyos fölé­
nyével a derék, de szerencsétlen Berzeviczy Egyednek,
s mi ráfordítjuk e mondást, — ha megengedi — illő
szerénységgel; — s hogy úgy ellenségeinek, mint bará­
tainak alkalmuk legyen nyugodtan és elfogulatlanúl
leszámolni lelkiismeretükkel, m e g k e r e s s ü k a k u l ­
c s o t a h h o z a l a k a t h o z , mely a taktika nagy­
mesterének Wertheim-szekr ény ét őrzi; ámbátor e lakat­
hoz csak közelítni is veszedelmes dolog Csernátony Cer­
berusnak éktelen mormogása és fogcsattogtatása mián.
12 TISZA KÁLMÁN.

Tisza Kálmán az apja fia.

olt-e Tisza Kálmánnak »gyermekkora«, melynek
emlékei eltartanak a sírig? Melyek, mint a márczinsi
1,6, ifjitólag hatnak azokra, a kik késő ú'szszel mosda­
nak velük ? Volt-e gyermekkora, melyben önzetlenül
szeret a szív, és ártatlanul köt barátságot azokkal, a
kiket szeret ? Volt-e gyermekkora, mely vidám mosoly-
lyal késziti a himport az ifjúság számára, hogy később
az üdeség bájos leplével takarja még az é r e t t s é g e t
is? Volt-e gyermekkora, melynek boldogsága elfojtja,
az irigység hajlamait, fejleszti az áldozatkészséget s
melynek önzetlen odaadása nemesíti a vetélykedvet,
és az ambitiót? Volt-e Tisza Kálmánnak ilyen gyer­
mekkora ?
Nem volt!

Bizonyosra veheti ezt még az is, a ki nem ismeri

(vele egykorú társak emlékeiből) a tényeket, hanem
tisztán lélektani iiton, Tisza későbbi egyéniségéből
eombinálja.
Mert fordultak-e elő Tisza Kálmán életének tava­
szán fagyos szelek, deres éjszakák, melyek a kedély vi
rágós mezőjét kopárrá teszik, mire eljött, a nyár, s gyii-
mülesfolenné, mikor eljött, az ősz?
Nem fordultak elő.
Rimán folyt, le gyermekkora, s minden örömben,
a minek gyermek örülhet, leheteti volna része.
 AZ APJA FIA. 13

Gond nélkül folyt le ifjúsága, s a szív hajlamait

követni nem állt neki útjában semmi.
És mégis hol van Tisza Kálmán egyéniségében,
hol van lelkületében, hol van kedélyében a zománcz,
mely az élet hajnalának vonzó visszatükröződése?
Hol van a zománcz, mely a későbbi gondok mély
barázdái közt is jóságot sugároz? Hol van a zománcz,
mely a tapasztalások és csalódások keretének állandó
gyöngye marad? Hol van a melegség, mely a hideg meg­
gondolást is át tudja hatni, s megóvja a lelket a fagy­
tól, mely fagyossá teszi az egész embert? — Hol van
az a természetes egyensúly, melyet számítás nem hoz­
hat létre, csakis a kedélyvilág tiszta összhangja, s mely
egyedül tudja eredményezni azt, hogy az élet küzdel­
meiben esztelenné ne váljék a sziv, és viszont hogy szív­
telenné ne váljék az ész?
*
Nincs sehol!
Tisza Kálmán felnőtt gyermekévek nélkül, és meg­
vénült ifjúság nélkül. Gyermekkorában játsziság helyett
csak féktelen perczei voltak, melyekben vad szenvedély
viharzott, s még jó kedvével is zsarnoka lett azoknak,
kik játszani akartak vele. De idegenekkel hideg, tartóz­
kodó s z í v és kedély télén n a g y ú r i g y e r e k v o l t .
Örömet nem kereső, s a más örömén mintegy boszan-
kodó. Gyerekpajtásai azt tárták róla, hogy a maga faj­
táját lenézi s a mágnás gyerekek pajtásságát vadászsza.
E hit még ifjúságában is soká élt felőle.
Pedig aTiszaliáz tágas és szellős udvarán, minden
vasárnapon összegyűltek a legelőkelőbb középnemesi
családok fiai, hogy a Tisza fiukkal barátkozzanak.
— Lászlóval (a ki legidősebb volt) hamar készen lett
a barátság. — Lajos, ha gyermekes bohóságokról volt
14 TISZA KÁLMÁN.

szó, mindig készen állt; Domokos még akkor kicsi volt

és már is beteges. Kálmán azonban (ki fiatalabb volt,
mint László, de idó'sebb mint Domokos és Lajos) min­
dig csak kénytelen-kelletlenül vegyült a kompániába,
•azért nem is rokonszenvezett vele senki, haragudni pe­
dig minden gyerek nagyon sokat haragudott rá.

És nem a tiszta gyermeki fejlődés későbbi egyen­

súlyozó hatalmának hiányára mutat-e az is, (de teljesen
igazolja Lavater elméletét) hogy Tisza Kálmán gyer­
mek- és serdülő ifjú korában legszebb volt nemcsak
testvérei, hanem minden nagyváradi serdülő ifjú közt ?
Bőre sima volt és fehér, szemei elzárkózott termé­
szetének rejtélyes fényét lövellték. Alakja sugár és ará­
nyos, kezei finomak, haja göndör s mozdulatai a ravasz
óvatosságot a szerénység tapintatosságának tünteték fel.
íme ! egy testi szépség, melyben még csak álmo­
dozva szunnyad, s mely fölött még döntőleg nem ural­
kodik az e g y é n i s é g . Melyben még nem dúlnak az
f
indulatok, szenvedélyek és aspiratiók. Es mi lett a testi
szépségből, mikor az egyéniség a maga öntudatára
ébredt? mikor az indulatok, szenvedélyek és aspiratiók
csatája megkezdődött, és a megsértett hiúság, a sokáig
ki nem elégitett becsvágy, önmagát emésztő dölyf,
olajat öntött a nagyravágyás tüzére?
*
De a mi Tisza Kálmán gyermek korában az ő gyer­
meki fejlődésére nézve hátrányos volt, az nemcsak lé­
lektani következéseiben lett rá nézve végzetessé, hanem
a külső körülményekben is, melyeket előidézett.
A kedély hiányát, az önzés fürkésző szótlanságát,
mind korát meghaladó érettségre, csodaszerül lelki hilaj-
donságokra magyarázták benne, s hízelegtek ama gyön­
 AZ APJA FI A. 15

géknek és hiányoknak, melyeket irtani vagy fegyelmezni

kellett volna.
Az, a mi Tisza Kálmánt gyermekkorában ellen­
szenvessé tette másokra nézve, már időelőtt érdemének
lön betudva, melyben kéjelgett, s táplálta benne a hi-
zelgés szülte fölény, vagy elsőség önérzetének hajlan­
dóságát a zsarnoki szenvedélyhez. Izgatta képzeletét
ébredő ösztöneinek merész ábrándjaira. Apja (az öreg
Tisza Lajos) ő benne látta a Tisza-család nagyságának
leendő megalapítóját, s egyszersmind ő benne látta esz­
közét ama tartozás behajtásának, melylyel az öreg Tisza
Lajos gőgjének és nagyravágyásának a sors, és a sze­
rencse adós maradt.
*
Es igy Tisza Kálmán, a nélkül, hogy »csodagyer­
mek « lett volna, (mert ha az lett volna, úgy erről két­
ségtelenül számos adatot tudna elsorolni, vagy sorolt
volna el már eddig is a Tisza fiuk volt nevelője: S z ő-
n y i P á l,) csodált gyermek, és a családnak elkényez­
tetett szeme fénye lett.
Az öreg Tisza Lajos, kinek nagyravágyása, gőgje
és zsarnoki természete közmondássá lett Biharmegyé-
ben, az apai ösztön magnetikus attractiója által meg­
érezte Kálmánban az altér egot; és mig Domokosban, a
lángeszű, de szelíd és beteg gyermekben, nem látta a
géniét, Kálmánban, a kedélytelen és számitó fiúban
géniét látott. Vele foglalkozott legtöbbet, neki adott
gyermekei között legtöbb jogot, sőt később (bár nem
Kálmán volt a legidősb fiú) neki adta a Tisza-család
székhelyét is : G e s z t e t .
*
S nem puszta ráfogás, még kevésbbé alaptalan föl­
tevés azoknak okoskodása, a kik, miután Tisza Kálmán
politikai egyénisége problematikussá vált előttük, mert
16 T I S Z A K Á L M Á S .

bíztak benne és Tisza Kálmánt egészen más embernek

hitték, mint a milyenné lett: Tisza Kálmán egyéniségé­
nek kulcsát — a p j á b a n k e r e s i k.
Annyira nem puszta ráfogás és alaptalan föltevés
e nézet, hogy az igazságos megítélés e nélkül csaknem
lehetetlen. És nemcsak nem lehetne Tisza Kálmán múlt­
jából kibontani Tisza Kálmán egyéniségének benső
rugóit, nemcsak nem lehetne megérteni tehetségével
arányban nem álló sikereinek titkát: hanem őt magát is
sokkal rosszabbnak kellene tartani, mint a milyen, ha
nem fogadnék el azt, hogy Tisza Kálmán természetét
apjától örökölte, és ha nem tudnók, hogy fő jellem­
vonásaiban mi volt az apja ?
❖
Az öreg Tisza Lajos politikai pályája éppen úgy
egyéniségének megtagadhatatlan vonásaiból követke­
zett, mint Tisza Kálmáné. S éppen nem a véletlen já­
téka az, hogy az öreg Tisza Lajos is mint szabadelvű
kezdte a politikát s végezte mint a legcsökönyösebb
autocrata.
Az öreg Tisza Lajos politikai jellemzésére elég az,
a mit ellenfele s később főispáni utódja: Beöthy Ödön
mondott róla, hogy >olyan ő, mi nta kéményseprő; mi­
nél magasabbra megy, annál feketébb.*
A mi hogy mennyire igazságos jellemzés volt, bi-
zonyitja az, hogy gróf Széchenyi István abban az idő­
ben azzal köszöntötte fel Beöthy Ödönt, hogy: »Kollé-
gák vagyunk, mert mind aketten Tiszát szabályozunk.*
*
Mint ember Tisza Lajos annyira gőgös volt, hogy
mikor egy alkalommal nyilvánosan kellett szónokolnia,
a közönséget igy szólította meg: ^tisztelt emberek.*
A pozsonyi országgyűlésen pedig, egy szabadelvű
 AZ APJA FI A. 17

képviselőnek (Füzessérynek) beszédje közé kiáltott:

»hazudik U (A miből aztán olyan botrány keletkezett,
hogy a nádor mind a kettőt az országgyűlés elhagyá­
sára kényszeritette).
Mint bihari administrátor, fegyveres hajdúkkal ve­
rette szét a nemzet szabadságáért és alkotmányos jogai­
ért összegyűlt karokat és rendeket, mely alkalommal
vércsöppek szennyezték a tanácskozó asztal zöld posz­
tóját.
És noha csak megyei hatáskörében maradt meg,
mégis országossá tette nevét a gyűlölet, mely sötét szár­
nyaira vette. S egy Ízben, mikor Pestre ment, s az ifjú­
ság tudomást vett róla, macskazenével tisztelte meg,
melyhez a rendőrség (készakarva), csak akkor érkezett,
mikor már vége volt.
*

A hasonló a hasonlót szereti. S az olyan erősen ki­

fejlődött egyéniség, mint az öreg Tisza Lajosé volt, már
azáltal is, hogy négy fia közt legjobban Kálmánhoz von­
zódott, elárulta, hogy a négy fiú közt Kálmán ütött rá,
s Kálmánban látja egyéniségének folytatását.
És az öreg Tisza Lajos ösztöne nem csalódott.
A biharmegyei administrátor újjászületett Magyar-
ország ministerelnökében.
A Tisza név korszakot alkot Magyarország törté-
netében.
Az öreg Tisza Lajost megbuktatta a nemzet sza-
badelvüsége.
Tisza Kálmán boszút állt apjáért, és megbuktatta
a nemzetet saját — s z a b a d e l v ű s ö d é v e l .

T IS Z A K ÁLM ÁN P O L IT . É L E T - ÉS JE L LE M R . 1878. 2
18 TISZA KÁLMÁN.

De ha Tisza Kálmán apja természetét örökölte, s

ha igaz, hogy az öreg Tisza Lajos négy fia közt vele fog­
lalkozott legtöbbet, s igy föltehető,hogy szellemét, gon­
dolkozás módját is átültette fiába, hogyan lehet az, hogy
Tisza Kálmán mint liberális kezdte a politikai pályát,
holott apja mint reactionárius végezte be?
Nagyon természetesen.
Mert nagyon kevés, só't talán egy sincs olyan élet,
melyre ha végéről néz vissza az, a ki átélte, azt mond­
hatja, hogy ha még egyszer újrakezdhetné.megint csak
úgy élné azt keresztül.
Az öregségben mindig van valami objectivitás, s
ezt még az is érzi, a ki külsőleg mindvégig hu marad
magához, hű marad oly tulajdonokban, oly szokásokban
is, melyeket talán egészben czélszeríitleneknek Ítél, de
ezt se nem mutatja, se be nem vallja.
Hanem a kik közel élnek hozzájuk, azok mégis
észreveszik rajtuk.
Sőt a befolyás, melylyel az ilyen öreg ember kör­
nyezőire van, azáltal, hogy később megengedi azt más­
nak, a mit önmagának sohasem engedett meg, már meg­
tagadja gyakorlatilag azt, a miben elméletileg soha
senkinek sem enged.
Egyéniségének sarkalatos jellemvonásaival ellenté­
tes légkör fejlődik körűié, mely nem sérti ugyan őt, mert
mindent a mit szeret, tiszteletben tartja, de mely mégis
szabad terjedést enged más nézetnek is. Sőt egyes meg-
jegyzésckkel, egyes reflexiókkal, melyek néha önkény-
teleim! fakadtak kebléből, ő maga is észrevétlenül hozzá­
járul ezekhez.
*
Bármily erős positinja volt az öreg Tiszának min­
den küzdelme alatt, bármily hatalmas támasza volt fe-
 AZ APJA FI A. U>

Iliiről a bécsi kormány, s alulról a protestantismus, me­

lyet h e l y e s é r z é k k e l egyik hatalmi eszközének vá­
lasztott ki, mégis a harczok erőszakosságai, bizonyára
még az ő gőgös, önhitt lelkületében is kaput nyitottak
a tapasztalásnak.
Be kellett látnia, s bizonyosan be is látta, hogy az
egyén bármily hatalmas is, egymagában mindig gyön­
gébb mint a tömeg, s hogy a gőgnek corioláni mértéke
mindig vagy komédiára, vagy tragédiára vezet.
Es mikor az öreg Tisza Lajos az 1848-ki átalaku­
lásokat megélte, Magyarországon éppen úgy, mint az
egész Európában, meg kellett győződnie a korszellem
átalakulásáról, és mihelyt erről meggyőződött, szám­
űzve érezte magát átalakulni nem. tudó egyénisége miatt.
Az elnyomatás szomorú korszakában az ő szivében
is viszhangra talált az általános hazafiul bánat, s mindez
egy sajátszerü conglomeratummá tömörült kebelében.
Együtt kellett éreznie azokkal, kiket egykor
gyűlölt.
Száműzve kellett éreznie magát gőgjével, mely ha­
talomra vágyott.
Eltörölve kellett látnia a nemzet jogaival a saját
kiváltságait is.
Es végre, kétszeresen kellett megbuknia: először a
n e m z e t á l t a l , másodszor a — n e m z e t t e l e g y ü t t .
Ezek lehettek az öreg Tisza Lajos meditátióinak
tárgyai, melyeknek közvetlen reflexióit Tisza Kálmán
szivta magába.
*
Magába szivta, mert noha nem volt világcsoda,
sem lángész, de az észbeli tehetségnek nem közönséges,
az akarat erejének pedig rendkívüli nagy mértékével
született a világra.
2*
2 0 TISZA KÁLMÁN AZ APJA FT A.

Csakhogy Tisza Kálmánban az akarat nem elem,

hanem c h é m i a i vegyülék: a makacsság, a dacz és a
szívósság vegyíiléke.
Azért Tisza Kálmán akaratából, hogy az áldásos
legyen, hiányzik az önfeláldozás, hogy szent legyen,
hiányzik a meggyőződés, és hogy szép legyen, hiány­
zik a szívnek költői zománeza.
Tisza Kálmán akaratának mindig az önérdek köl-
csönöz erőt, a hatalomvágy köszörüli élesre. Es mint
ilyennek, éppen a legnagyobb szüksége volt apja tapasz­
talásainak reflexióira, melyek az övéhez hasonló egyéni­
ségből törtek elő, s m e l y e k n e k k ü z d e l m e i m i n t ­
e g y e 1ő p o s t á i v o l t a k T i s z a K á l m á n k é ­
sőbbi pályafutásának.
 TISZA KÁLMÁN ÉS A PRO T E S T A N T I S M U S . 21

Tisza Kálmán és a protestantismns.

©
ftgiz, a ki Tisza Kálmánt későbbi tetteiből Ítéli meg, a
következtetésnek egy kis merevségével azt is föltéte­
lezheti róla, hogy az ő első fellépésének szabadelvű, és
apjáéval teljesen ellenkező iránya, már éppen olyan jó
előre kigondolt, és minden részletében elfogadott hum­
bug volt, mint későbbi ellenzéki szereplése.
E föltevés azonban, számbavéve a külső körülmé­
nyeket, és a benső okok természetes hatását, nem igaz­
ságos.
A ki mindezeket számbaveszi, s alapjukban bírálja,
el fogja ismerni, hogy Tisza Kálmán első liberális sze­
replése őszinte volt, s éppen abból következett, hogy
apjának nemcsak természetét, de szellemét is örökölte.
Hatása azonban, ha nem is lett volna őszinte, ugyanaz
lett volna.
Mert nem természetes-e, hogy zajos hatást kellett
szülnie Tisza Kálmán liberális és hazafias föllépésének
mindenütt, a hol Tisza Lajost, mint a bécsi kormány­
nyal karöltve haladó reactionáriust ismerték, s hol
ennek emléke még élénken élt? De ha nem élt volna
már élénken, bizonyára fölélénkült volna azon ellentét
által, melyet Tisza Lajos nagy reményű fiának megje-
2 2 TISZA KÁLMÁN

lenese provocált. S e hatásnak annál meglepőbbnek^

annál közvetlenebbnek kellett lennie, mert a feketesárga
színből egy váratlan pillanatban csapott ki a tricolor.
A geszti magány az öreg Tisza elvonulása, s az elvo­
nulás alatt kifejlett tapasztalásoknak a régi emlékeket
és hajlamokat elkoptató ereje, senkinek szemében nem
tűnt föl Ilid gyanánt, mely az öreg peesoviesot az ifjú
liberálissal összeköti.

Senki sem vizsgálta, hogy az a tér, melyen Tisza

Kálmán sisakostul és vértestül együtt készen pattant
ki mint Pa H a s , tulajdonképen nem politikai termé­
szetű tér volt, s csak erőszakosan s erőszak által lett
azzá. Senkisem vizsgálta, hogy e téren a hazafiság eré-
lye a liberális politikai lelkülettel nem szükségkép azo­
nos, és lehet éppen úgy családi ösztön, mint particuláris
elfogultság. Es senkinek sem jutott eszébe az, hogy
m a g a az ö r e g T i s z a L a j o s is, b á r e g y é b ­
ben m i n d e n b e n a bécsi p o l i t i k a u s z á l y ­
h o r d o z ó j a volt, e téren mindig titkos oppo-
s i t i ó t k é p e z e t t , és é p p e n o l y a n e r ő s pe-
c s o v i c s v o l t , mi nt a m i l y e n v a s t a g n y a k u
kálvinista.

Tisza Kálmán a protestáns autonómia védelmében

a Thun-féle pátens korszakában nyerte politikai hirne-
vének első keresztségét. Ebben lett népszerű és országos
hirii, mint Lord líyron ><Jliild IlarohL első éneke után,
'egy nap akiit.<
 ÉS A PROTESTAXTISML'S. 23

Legkevésbbé sem csodálkozhatunk fölötte, s leg­

kevésbbé sem jöhetünk zavarba az iránt, ha netalán
Tisza Kálmán politikai képességeiről alkotott hitünk­
kel e gyors emelkedés, e páratlan siker ellentétben
állna.
Mert emlékezzünk vissza arra az időre, s nézzük
hazánkban a protestantisnius történetét.

Mint minden szerencsétlenségben lappang bizo­

nyos szerencse, úgy a protestantismusnak is, melynek
szerencsétlensége volt, hogy folyvást a bécsi kormány
üldözéseinek volt kitéve Magyarországon, meg volt az a
szerencséje, hogy ezáltal p o l i t i k a i j e l e n t ő s é g r e
emelkedett.
Az autonómia, mely a protestantisnius szervezeté­
nek alapszelleme, fogalmi és érdekrokonságba szövődött
az á l t a l á n o s ö n k o r m á n y z a t i e l v e k k e l és
é r d e k e k k e l , melyek a bécsi kormány beolvasztási
politikája által é p p e n ú g y ü l d ö z t e t t e k , m i n t
maga a protestantismus.
íg y a protestantisnius, a nélkül, hogy első terjesz­
tőinek ez lett volna az intentiója, a n e m z e t i e l l e n ­
z é k n e k é p p e n úg y z á s z l ó j a lett, mint a
v á r m e g y e . S valamint a bécsi kormány, hogy a
protestantismust elnyomja, szövetkezett a katholicis-
mussal: úgy a nemzeti ellenzék, hogy a nemzet jogait
védelmezhesse, szövetkezett a protestantismussal.

A hosszú százados harczok, melyek vallási és po

litikai motívumokat igy összekevernek, végtére is el­
24 TISZA KÁLMÁN

mossák az azokat elválasztó korlátokat, s a traditióban,

melyet hátrahagynak, még akkor is e g y b e n tüntetik
föl e kettőt, mikor már az o k , m e l y az e g y e s í ­
t é s t l é t r e h o z t a , r é g e n e l mú l t .
Innen van, hogy mig egyrészről még napjainkban
is, a vallás és lelkiismereti szabadság korszakában, a
protestánsok nagy részben folyvást titkos ellenségeket
látnak a katholicismusban, s magukat büszkén nevezik
>magyar vallásuaknak« : úgy másrészről ma már, mi­
kor a megyeimádás illusiója minden európailag gondol­
kozó magyar ember előtt eloszlott, mikor mindenki be­
látja, hogy a megye nemcsak akadálya az administrá-
tiónak, hanem akadálya a magyar suprematia állami
megszilárdításának is, — nézzük: kikben van mai nap-
ság a vármegyéknek legerősebb támaszuk? — a p r o -
testantismusban.

De még ez nem meríti ki a százados íraditiókból

fenmaradt s ma is látható tüneményeket.
Az a hosszú liarcz, melyet a protestantismus közö­
sen folytatott vallásért és nemzetiségért, s mely által a
protestantismus épp oly jogosan mint sok ideig s z ü k ­
s é g s z e r ü 1e g, a magyar nemzetiségnek politikai ki­
fejezése lett, összeolvasztotta a protestantismusban a
vallási érzületet a nemzetiségi öntudattal.
el tt ennek első következése?
iW
Az erős t e s t ü l e t i s z e l l e m , mely a protestáns
összetartozási érzést hasonlóvá tette a zsidóság összetar­
tozási érzetéhez. S ebből származik, hogy valamint a
zsidóság mcgkiizdütt másfél ezredév beolvasztási tárna-
dásaival, úgy Magyarországon az osztrák beolvasztási
politikával csak egy elem küzdlietctt meg teljes si­
 ÉS A PROTESTANTISMUS 25

kerrel: a protestáns elem. Es ebből fog származni,

hogy ha a jövőben a zsidóság eslietőleges elhatalmaso­
dása, és terjeszkedési törekvései netalán veszedelmessé
válnának, azokat, ha szükséges lesz, csak egy tényező
fogja megtörhetni Magyarországon: a protestantismus.

De a protestáns összetartozási érzet kifejlesztéséhez,

eme okon kívül, mely pedig maga elég erős e symptoma
megfejtéséhez, hozzájárult még a protestantismus mino­
ritása, és elhagyottsága.
Minden kisebbségben természetszerűleg fejlődik
ki a solidaritási érzet. A protestantismusnál kétszeres
mértékben fejlődött, mert összes egyházi és iskolai szük­
ségleteiket maguk fedezték, maguknak kellett fedezniük.
Innen van, hogy mig egyrészről a protestantismus
nem bízott soha az állami eszmében, melynek uralkodó
vallása ma is a katholicismus, úgy másrészről nem tűrte
soha az állam beavatkozását iskolai autonómiájába sem,
mert hogy ez odáig fejlődhetett, a hol van, ebben az ál­
lamnak oly keveset köszönhet, mely a semmivel csaknem
határos.
Nem akarok arról szóllani, hogy a mai viszonyok
közt jogosult-e az, ha a protestantismus államot képez
az államban. Nem akarom fejtegetni, hogy minő ellen­
tétbe jött e téi’en a protestantismus önmagával, mikor
ily separatisticus hajlamok mellett az 1873. conventen
megpendítő az— államsegélyt. Mindez más lapra tartozik.
Itt csak constatálni, és okaiban megmagyarázni
akarom azt a solidaritási ösztönt, mely a protestantis-
musban uralkodik, s melynek kifolyása lön, hogy Tisza
Kálmán úgy emelkedését, mint későbbi hatalmát és sok
26 TISZA KALJIÁX

tekintetben jelenlegi uralmának látszólagos megdönt-

hetetlenségét annak köszönheti, hogy — p r o t e s t á n s .
Ennek köszönheti, mert noha a protestantismus
kebelében, az utolsó évek óta, hatalmas forrongás indult
meg, mely a változott viszonyok hatását érzi, s azokhoz
alkalmazkodni kivan; noha Tisza Kálmán a maga or-
thodox elveivel kisebbségben van, sőt politikai népsze­
rűsége is elveszett az 5 superintendentia közül négy
superintendentia többségében: mégis eddig főkép apro-
testantismusnak köszönte megmaradását.
Mert valamely államférfit csak félig buktathat meg
az elégiiletlenség: másik felében mindig az buktatja meg,
ha van a ki u t á n a következzék.
Tiszával szemben pedig mindaddig, mig az egye­
sült ellenzék meg nem alakult, csak egy párt állt,
melynek konnányképessége fölött senki sem kételke­
dett : a conservativ párt.
Ámde ehhez a protestantismus, noha conservativ
politikát hajlandó volna csinálni, nem csatlakozott, mert
e párt vezérférfiai katholikusok valának, kik ellen Tisza
Kálmán sajtója jól kiszámított, ámbár igazságtalan és
perfid taktikával, az ultramontanismus gyanúsítását
tartja napi renden: mely pedig (akár igaz, akár nem),
olyan a protestáns érzület előtt, mint a bikának a vö­
rös posztó.

De nemcsak Tisza Kálmán az, aki a protestantis-

musnak e sarkalatos természetét igy kizsákmányolja a
saját egyéni czéljaira. Vannak a közélet más terén is
számos hatalmasok, kik hatalmukat s hírnevüket a pro-
tcstnntismus ily önző kihasználásának köszönhetik.
ÍS mert ezek előtérben állnak, s mert a protestan-
 ÉS A PROTESTASTI8MÜS. 27

tismus mint e g é s z , nem áll előtérben: természetes,

hogy ezekben (sokszor jogtalanul) az egész protestan-
tismust látja kifejezve az ország katliolikus közönsége.
S minél nagyobb erkölcsi, társadalmi és nemzeti
kincset képvisel a protestantismus e g é s z b e n : annál
kirívóbbá lesznek az egyéni érdekekért küzdő protes­
táns szövetkezetek.
Innen származott az a közmondás, hogy katholi-
kus jezsuitánál gonoszabb a kálvinyista jezsuita.
Továbbá az is, h og y : akadémia est collegium re-
formatorum, in quo aliquot lutheriani ex gratia, catho -
lici anthem ex miserieordia tolerantur. (Vagy R é v é s z
hűre szerint: recipiuntur).
Ebből támadt báró Eötvös Józsefben, kinek nemes
szelleme az »e 1n y o m o 11 a k « érdekében lángolt fel
mindenkor, az a gúnyos élez:
»Menj, kérdezz meg egy reformátust: milyen val­
lásit? — Es büszkén fogja felelni: kálvinyista.
Kérdezz meg egy katliolikust, és b o c s á n a t o t
fog kérni, mert — katliolikus.«

És kétségtelen, hogy vannak protestáns vezérfér-

liak (nemcsak a politikában,) a kik a protestantismust
szeretik úgy felfogni, mint p o l i t i k a i p á r t o t .
Ezek bármily kicsinyléssel tekintsenek is Tiszára,
méo-is inkább szeretik őt a hatalom élén látni, mint báró
Sennyey Pált.
Mintha nekik Magyarország is csak ú g y kellene,
ha abban protestáns az ur.
Ezek az urak aztán az ilyen önző politikával ép­
pen annyit ártanak magának a protestantismusnak, mint
a hazának.
28 TISZA KÁLMÁN

Ennek a jogtalan aspirálókkal. Annak, inért jo g ­

talan aspirálókat ébresztenek benne.
A protestantismus önmagát gyengíti, mikor eze­
ket erősiti.
Mert ezeknek, a protestáns szellemben fekvő nemes
és erkölcsi liberalismns, mely a protestantismnsnak
szent czél volt a szabadság kivivására, csak arra való,
hogy vele t e r r o r i z á 1j a n a k.

És ha kirívó volt már eddig is az, hogy alakultak

protestáns szövetkezetek, és szerepeltek protestáns ve­
zérférfiak, a kik a protestantismus! úgy tekintek mint
politikai pártot: ez annál kirívóbbá, és talán végzete­
sebbé lehet ezután.
Mert a szerepek változnak.
A múlt századokban a német császárság eszméje,
össze lévén kötve a Habsburgok nevével, katliolikus
eszme volt Ma a német császárság eszméje, össze lévén
kötve a Ilohenzollerek nevével, — p r o t e s t á n s
c s z m e.
A múlt századokban a protestantismnsnak kellett
megküzdenie a német császárság terjeszkedő hatalmi
aspiratióival.
Ma ez a missió a katholicismusra vár.
Ee nemcsak a német császársággal
OÖ szemben emcl-
kedik a katholieismus jelentősége Magyarországon, ha­
nem emelkedik a pánszlávizmus, emelkedik Oroszország
országrabló terveinek ellenébe is.
Mert valamint a múlt századokban a protestáns
autonómia volt az, mely természetes szövetsége lett a
ne m z e ti a uto n ó m iá na k ;
 É S A P R 0 T E S T A N T I S M US. 29

Ú gy jelenleg- a katkolikus egyházi hierarchia az,

mely közvetlen befolyást gyakorol a magyar állam
szlávajku katholikusaira, és vagy elvonja, vagy meg­
akadályozza őket az államellenes aspirálókban, mi­
által a katholikus hierarchia a magyar á l l a m h a t a ­
l o m természetes szövetségese
O lett.

Senki a prötestantismus n e m z e t i missiójától jo b ­

ban áthatva nem lehet, mint én.
Senki aprotestantismusbanrejlő hatalmas,és nem­
csak a nemzetiségre, hanem a társadalom nemesítésére
is jótékony befolyást gyakorló erkölcsi hatalmát nem
appreciálja jobban, mint én.
Bámulom múltját, tisztelem jelenét és hiszek jö ­
vőjében.
De minél inkább alapulnak bennem meggyőződé­
sen eme érzelmek, annál jobban faj, ha a Bethlenek és
Bocskayak után olyan államférfiut emelt magasra és
tart fenn a prötestantismus, mint T i s z a K á 1m á n !
Mert hát jól van, fogadjuk el azt a természetes érzüle­
tet kiindulási pontnak, hogy a protestáns jobban húzó­
dik a maga felekezetbelijéhez, mint más: de érthető-e
akkor is a ragaszkodás a protestáns elemek részéről, a
m ai T i s z a K á l m á n h o z ?
Hát volt-e valaha katholikus államférfi, aki jo b ­
ban az osztrák karjaiba dobta volna magát, mint Tisza
Kálmán ?
Nem v olt!
Es vigyázzon a prötestantismus!
Most még elég hatalmas, hogy kellő időben újra
győzelmesen harczoljon végig olyan harczokat, minők
30 TISZA KÁLMÁN

a múltban dicsövé tették nevét, halhatatlanokká érde­

meit.
De ha Tisza Kálmán sokáig folytathatja eddigi
politikáját, akkor a nemzeti létnek összedőlt, elkolukasz­
tott gyökereit még a protestantismus önfeláldozó láng­
jának nemes harmata sem üdítheti sarjadó életre többé.
Magyarországon a katliolikus elemek e g é s z b e n
véve nem oly tiszta magyarok, mint a protestánsok.
A protestantismusban, a mennyiben a protestán­
soknak legnagyobb percentje m a g y a r. jobban él a
nemzeti törzs.
De éppen ezért jaj ennek az országnak akkor, ha
az osztrák érdekek valaha szövetségest találnának a
protestáns elemekben! Vagy azoknak vaksága és
önzése miatt föl tudnák használni azokat!
Mert akkor Finis Hungáriáé !
 is S A P R 0 T E S T A N T I S M U S. 31

IL

Tisza Kálmán e l s ő szereplése tehát összeesett a

protestantismus u t o l s ó politikai szerepével.
A bécsi pátensek elleni liarcz, melyben a protes­
tánsok csak a saját, de a nem protestáns elemek az egész
nemzet jogainak harczát látták, az egész nemzet figyel­
mét és lelkesedését a protestánsok erélyes ellenzéke felé
irányozák.
Abban az időben az öreg Baloglmak, a ki mint a
debreczeni collegium professora, komikus volt még sa­
ját tanítványai előtt is ; a kinek definitiói, dorgálásai és
erkölcsös tanításai kedélyessé tették volna a haldoklót
is: az öreg Baloglmak elég volt az ő recsegő s amellett
félig selypítő hangjával annyit mondani: »nem fogadjak
el«, hogy utána superintendensnek válasszák meg, s
mint nagy hazafit, protestáns vezérférfiut ünnepeljék.
Hát Tisza Kálmánt hogyne választották volna rög­
tön curátornak ? hogyne ünnepelték volna nagy hazafi
és vezérférfiu gyanánt, mikor ő nemcsak annyit mondott
a pátens ellen, mint az öreg Balogh, hanem olyan filip-
pikákat eresztett meg minden alkalommal a protestán­
sok jogainak, és szabadságának védelmére, hogy sírtak a
katholikusok is, a miért hogy ők protestánsok nem le­
hetőnek.
És az akkori mozgalmas napok alatt történt,hogy
négy szabolcsi katholikus község együttesen tért át a
protestáns hitre, s az ország katholikus nemessége és főne­
32 TISZA KÁLMÁN

me-sége körében olyan hatalmas áttérési mozgalom in­

dult meg, hogy a katli, klérus könyörögni ment Becsbe
a császárhoz, hogy hagyjon békét a protestáns autonó­
miának, mert különben protestánssá lesz egész Magyar-
ország.

íg y szövődtek össze, ez idő szerint utólszor, Ma­

gyarország politikai érdekei a protestantismus egyházi
érdekeivel, s e vegyes házasságnak lett szülötte Tisza
Kálmán.
íg y lett Tisza Kálmán már akkor a protestáns po­
litikai pártnak vezéri jelöltje; és ebből származott ké­
sőbb nagy része ama szélsőbali ingadozásoknak, me­
lyek Tisza Kálmánban, a hidegen kiszámított taktikai
szempontok miatt (melyekkel aztán a szélsőbalit éppen
úgy felöltötte, mint a balküzépi publikumot) sokszor napi
rendre kerültek. Mert a református papok, a kik a
Deákpártban a c e n t r a 1i s á 16 k pártját látták, s az­
zal nem törődtek, hogy a mi a Deákpárt szeme előtt
lebeg, az nem o s z t r á k , hanem m a g y a r centrali-
satió, nem szerették a Deákpártot: de nem szeretve a
Deákpártot, mégis jobb hazafiak és egyenesebb lelkű
emberek voltak, hogysem csak azért látták volna be a
balközép létezésének szükségét, hogy a h a t a l o m a
Deákpárt kezében ne m a r a d h a s s o n : a
s z é 1s ő b a 1<>1d a 1 k e z é b e p e d i g ne k é r íi 1-
l i e s s e n.

Ks minél olcsnbb a dicsőség, minél könnyebben

jön a szerencse, annál elbizottabbá tesz.
 ÉS A PROTESTANTISMUS. 33

Valamint lia valaki minél könnyebben és hama­

rabb hóditja a nőket, annál hajlandóbb megvetni s le­
nézni az egész női nemet.
S a kinek a szerencse méreg, annak a szerencsét­
lenség nem orvosság.
S érhetett-e annál olcsóbb dicsőség és könnyebb
szerencse embert, mint a milyen érte Tisza Kálmánt
mikor valódi érdemek, s hozzávaló tulajdonságok nél­
kül országos hírűvé lett egy nap alatt ?
Mert igaz ugyan, hogy abban az időben Deák
Ferencz sem tett mást, mint tiltakozott és hivatkozott,
de abban, mikor Deák Ferencz tiltakozott és » l848«-ra
hivatkozott, egy nagy politikai eszme rejlett; ebből lett
a kiegyezés.
De mi rejlett abban, mikor Tisza Kálmán nagyon
is köznapi frázisokkal »tiltakozott«, és a linzi békekö­
tésre hivatkozott ?
E gy nagy frázis, és semmi több. S ebből lett a
balközép.

*
Sokszor látunk az életben embereket, a kikről po-
sitive tudjuk, hogy bennük túlnyomók a gonosz haj­
lamok, — és kik mégis egész életükben egyetlen egy
rósz tettet sem követnek, vagy nem követhetnek el. —
Mert úgy alakulnak körülöttük a viszonyok, hogy haj -
lámáik szerint tenniök lehetetlen.
Viszont sokszor látunk embereket, kiknek jósága
s becsületességeért kezünket tüzbe merjük tenni, s kik­
ről egyszer azt halljuk, hogy ezt vagy azt a bűnt kö­
vették el.
Ha tehát a körülmények ennyire tudnak uralkodni
az emberen, ha bizonyos hajlamokat lehetetlenné tenni
T IS Z A K Á L M Á N P O L IT . É T E T ÉS JE LLEM E. 1878. 3
g embereket hajlamuk elleni cselekvésre kényszeríteni
egyformán tudnak: mennyire rohamosan fejlődhetik s
mehet előre ott minden, a hol a hajlamok és körülmé­
nyek összetalálkoznak s egymást egészítik ki vágy és
szerencse ?
És ha Tisza Kálmánban, öröklött természet, szo­
kás, nevelés, terveket kovácsoló képzelődés által, mind
egytől egyig megvoltak is ama jellemvonások, melyek
által a magánszemély átment a politikai egyéniségbe:
mégis megtörténhetett volna-e, vagy szükségkép ilyen
eredményt szült volna-e akkor is, ha olcsó dicsőség és
könnyű szerencse nem működnek közre, hogy hama­
rabb kifejtsék benne az önhittséget, mint az önbirálatot;
hamarabb kifejleszszék benne a hiúságot, mint az ön­
érzetet; hamarabb kifejleszszék benne a siker utáni
szomjat, mint az érdemek utáni vágyat, s hamarabb
ígérjék neki a hatalmat, mintsem előbb megedzték volna
benne az önuralmat ?
*
Yáltozott-e Mackbeth egyénisége az által, hogy a
nénikék koronát jósoltak neki?
És mégis, gyilkolt volna Mackbeth akkor is, ha a
nénikék koronát nem jósoltak volna neki ?
Nem.
íg y tette Tisza Kálmánt bűnössé a szerencse, hogy
végül legyen valami, a mi me n t s e .
Mert Istenemre! más mentsége azért,hogy ilyenné
fajult mint a milyen, nincs, mint az, hogy nagyobb
szerencséje volt, mint megérdemelte.

*
ITa nem lett volna a Tisza. Lajos fia, még akkor is
érteni lehetne, hogy olyan siker és iinnepeltetés után,
 ÉS A PROTESTANTISMUS. 35

mint a milyen első szereplése után érte, elvesztetté volna

a mértéket arra, hogy mennyi sulylyal kell Magya-
országon birni az érdemnek, hogy lenyomja a mérleg
serpenyőjét ? s ha elkapva a siker mámorától, fölébredt
volna szivében a frivolitás, úgy keresni a közpályán
a s a j á t h a s z n á t és d i c s ő s é g é t , hogy ne azért
küzdjön, ne azt hirdesse, a mi az ő saját meggyőződése
szerint igaz, hanem azt, a mi az emberek bizonyos
tömegének szájize szerint van.
Mert a tömeg a politikában olyan, mint a varjú a
mesében.
Dicsérd énekét, és kiejti szájából a sajtot.

Ha Tisza Kálmán olyan egyéniség lett volna, a ki­

hez a sátán hiába megy szerencse alakjában, hiába ki­
sérti, hiába csábitja, nem vehet rajta erőt: akkor neki
az a szerencse, melyben eltörpült mellette más, s csak
maga nőtt óriássá saját képzeletében, nem lett volna
szerencsétlensége.
De Tisza Kálmán olyan egyéniség, mint doktor
Faust volt.
Nem abban az értelemben, hogy keresztül tanulta
a világ összes tudományát, s csak akkor látta, hogy
nem tud — s e mmi t .
Nem ! — Tisza Kálmán ezt nem tette. 0 az élet­
ben nagyon keveset tanult ahhoz képest, a mennyire
hiszi magáról, hogy n a g y o n s o k a t tud. Tisza
Kálmán mindenből tanult egy kicsit, de bármit is ki­
merítően soha. Azért tud ő beszélni mindenről, s azért
nem ért alapjában és alaposan semmihez. Azért tart
mindent rosznak, a mit más tesz s azért tart mindent
jónak, a mit ő cselekszik. Nincs benne génié, mely pó-
3*
36 TISZA KÁLMÁN

tolná benne a tudományt, s nincs benne tudomány, mely

pótolná a géniét. Sok ismerete nincs ; egy ismerete pedig
absolute nincs: — »1 e 1k i i s m e r e t e.«
Tehát nem ebben az értelemben olyan Tisza Kál­
mán, mint doktor Faust, hanem abban, hogy ő is, mint
Faust, ha sokáig nem sikerül neki az, a mire törekszik,
kész fölkeresni a sátánt, hogy szövetségre lépjen vele.

Tisza Kálmán mohón ragadta meg és élvezte az

első sikert.
Nemcsak azért, mert merész álmainak előfutárjait
látta abban, hanem mert már akkor e l é g t é t e l t ke­
resett, s a sértett hiúság lázas dicsvágyának mámoros
gyönyörével kéjelgett nevének országos viszhangjában.
S meglehet, abban az időben sokszor állt tükre előtt,
s gyönyörködött önmagában. S fülének nem volt szebb
zene, mint e név hangzása: T i s z a K á l m á n !
Miért keresett elégtételt? mi sértette volt hiúságát
már akkor?
E történetre sokan lehetnek még, a kik emlékeznek.
Ez volt Tisza Kálmánnak első, végzetszerü talál­
kozása — D e á k F e r e n c z c z e 1.
Tisza Kálmán még ismeretlen nagyság v olt: Deák
Ferencz már az ország szemefénye és legfőbb reménye.
E gy kaszinói közgyűlés alkalmával (mert akkor
még más tér nem volt) Tisza Kálmán feljött Biharból
szerepelni.
Mert már nem tudta tovább tűrni az obseuritást.
Már akkor bejárta volt Angliát, — elolvasott egy
pár politikai remekművet. 8 már nem fért a bőrébe.
Ehczé a föltüuést, szomjazd a hirt.
 ÉS A P R O T K S T A N T 1 8 M U 8. 37

Es megjelent ama kaszinói közgyűlésen s olyan

praepotens modorban, olyan megdöbbentő felsőbbségi
érzettel szólt bele a tanácskozmányokba, s lett minden
lében kanál, hogy Deák Ferenczet elfutotta a méreg,
s egyik felszólalását (Tisza ellen) azzal kezdte » kedves
öcsém nrain!« — mire az ott levők kaptak az alkal­
mon, hogy gúnymosolylyal nézzenek egymás szemébe,
s a nagyhangú »ismeretlen nagyság« ellen ily módon
demonstráljanak.

Tisza Kálmán elpirult és elhallgatott.

De bizonyosan olyasmit érzett, mint Pázmány
Péter, mikor Nagyváradon nem őt tették meg első
eminensnek.
Ez a lényegtelen kis episód nagy jelentőséget
nyert az események későbbi folyamában.
Mert egyik, s talán legigazabb magyarázata annak
a mohóságnak, melylyel Tisza Kálmán minden alkal­
mat, — önbirálat nélkül, — megragadott, a mi Deák
Ferenczczel szemben erősíthette ot.
S valamint Deák Ferenczben e jelenet óta állan­
dón megmaradt az ellenszenv Tisza Kálmán iránt.
Ú gy Tisza Kálmánban sohasem apadt a megsér­
tett hiúság bosszuérzete.
S talán ez is egyik oka annak, hogy a későbbi si­
kertelenségek gyiilölködővé tettek Tisza Kálmánt,
s hogy a balközép későbbi vezére előtt n a g y o b b
czél lön me galázva látni a Deák-pártot,
m i n t f ö l e m e l v e l á t n i a ha z á t .
*
38 TISZA K Á L M Á N ÉS APROTESTANTISMUS.

De hogyan lett Tisza Kálmánból, a protestáns de-

but ntán a balközép vezére ? holott első szereplésében
sem politikai érdemek, sem államférfim tulajdonságok
nem álltak benne a nemzet szeme elé?
Erre megfelel a következő fejezet.
 TELEKI f i Á S Z L 6 T I U G J B D Í Á J A. 39

Teleki László tragédiája.

i.

világ történetében alig van második példa rá, hogy

oly hiába ontatott volna vér, mint a mily hiába
ontatott ki gróf Teleki László szivéből. Kiontatott sa­
ját keze által, mint e n g e s z t e l ő ' véráldozat: és ered­
ményezte éppen ellenkezőjét.
És soha végzetesebben nem szövődött össze két
név, soha sem folyt össze végzetesebben két vér, minta
Teleki és a Tisza vér.
Tisza Kálmánnak anyai részről őse volt Teleki
Mihály, a néhai erdélyi cancellár, Apaffy Mihály min­
denható ministere. És nagybátyja volt gróf Teleki
László.
Két Teleki vérnek kellett összejátszania, hogy Tisza
Kálmán azzá lehessen, a mivé lett.
Egyik mely k i c s o r d u l t ; a másik mely — b e-
1é m e n t.
#
Tisza Kálmán furcsa dilemmába kerülne, ha egy­
szer csak eléje állítana gróf Be üst, s igy szólana
hozzá: ^ t a r t o z o l n e k e m a k t i l i t g y m i n i s t é r ­
séggel^
j Hogyan tartozom én néked a külügyministerség-
gel ?« kérdezné talán gróf Beusttól Tisza Kálmán.
40 TISZA KÁLMÁN

»U gy tartozol nekem a külögyministerséggel, —

felelné vissza gróf Beust, — hogy nekem köszönheted,
hogy nagy emberré lettél. Én fogattam el Drezdában
gróf Teleki Lászlót, én szolgáltattam ki őt az osztrák
r
rendőrségnek, S ez o k o z t a h a l á l á t . En annál in­
kább elvárhatom tőled, hogy Andrássyt megbuktasd,
mert Andrássy is mint magyar ministerelnök buktatott
meg engem. Pedig arra, hogy Andrássy ministerelnökké
lehetett, nem kevesebb hálával tartozott nekem, mint
talán te tartozol Andrássynak, hogy ministerelnökké
lenni ő is segitett téged.«
Ezt felelné gróf Beust, és gróf Beustnalc teljesen
igaza lenne.

Mert bármily népszerűvé tette is Tisza Kálmánt a

protestáns debut, bármennyire ráirányozta a nemzet ro-
konszenvét Tisza Kálmánnak, apjáétól látszólag egészen
elütő politikai iránya: mégis a gyors siker (nem lévén
komoly alapja) épp oly gyorsan elszállt volna, mint a
hogyan jött, ha közbe nem játszik gróf Teleki László
tragédiája.
Mert a mig gróf Teleki László élt, mi volt Tisza
Kálmán az 1861-ki országgyűlésen?
Messze mögötte állt Bónis Sámuelnek, Nyáry Pál­
nak, messze mögötte még Jókai Mórnak is.
Beszédeinek nem t a r t a l m a hatott, (s ez nem ha­
tott soha azóta sem,) hanem iránya. ( így történhetett,
hogy Tisza későbbi beszédeinek ürességét is elnézték
az — i r á n y é r t.)
Hatott pedig akkoriban iránya azért, mert ellen­
tétben látszott lenni az apja irányával, s azért, mert ezt
az irányt gróf'Teleki László kezdte meg, a ki a nemzet­
nek bálványa,'Tisza Kálmánnak pedig nagybátyja volt.
 TELEKI LÁSZLÓ TRAGÉDIÁJA. 41

A nemzet tapsolt Tisza Kálmánnak irányá­

ért , * mint a hogyan tapsolt a Deák-párt Szilágyi Vir­
gilnek I r á n y i é r t , mikor a Böszörményi meggyilkol­
tatása ügyében Szilágyi Virgil felszólalt ellene.
A kegyelet és a rajongás, melyet a nemzet nagy
többsége gróf Teleki László iránt érzett, átszármazott
Tisza Kálmánra is, mint a hogyan a grófi czím, melyet
valaki érdemeiért kap, átszármazik annak érdemtelen,
és sokszor méltatlan fiára is.
*
Mert Deák Ferenczért, a ki akkor Teleki László
ellenfele volt, sohasem rajongott a nemzet.
Tisztelte, becsülte, bámulta, de nem volt bele sze­
relmes.
Kern is lehetett.
Deák Ferencz meggyőző szellem volt: s nem hó­
ditó szellem. Nem kereste mások kedvét soha, és unta
ha az övét keresték. Mint benne nem lakott szenvedély,
nem ébreszté fel azt másban. Cato volt, de sohasem hal­
hatott volna meg úgy, mint Cato: mert nemcsak a dicső­
séget, hanem a balsorsot is nyugodtan tudta viselni. A
jog terén hajthatatlan, az igazság terén méltányos. Bará­
taiban nem a gyöngeségeket választotta, hogy őt köves­
sék : s ellenségeiben, hogy őket leverhesse, nem a gyön­
geségeket kereste ki. A tiszta igazság, mely lénye lett,
ellensége volt minden ábrándnak, minden illusiónak.
Rajongás pedig és szerelem, ábránd és illusió nélkül nem
képzelhető. Magánéletének sem voltak » e s e m é n y e i . «
Alakja nem volt elragadó. Soha egy kihívó szót nem
mondott, s mikor igazsága volt, akkor volt legkegyesebb:
s mindez a magyar természetnek nem imponál, mely
csak akkor boldog, ha szilaj föllievülésben azt rnond-
hatj a valakiről: »az istenit neki! — ez f e n e g y e r e k é
42 TISZA KÁLMÁN

%
Teleki Lászlóban pedig minden megvolt, hogy az
embereket elbájolja, és hogy az emberek rajongjanak
érte.
Eló'ször is kifogástalan volt mint g e n t l e m a n ,
másodszor tele volt költészettel.
Bolondultak utána a nők, s ez egy közpályán álló
férfiúnál maga elég, hogy az >érdekesség« által ma­
gasra emelje. Suttoghattak feló'le mystikus kalandokat,
veszélyes gyönyörök meséit, — toldhatta, foldhatta min­
denki a maga tetszése szerint, és m i n d e n k i a z t s z e-
r e t l i e 11e T e l e k i b e n , a mi t ö n m a g á b a n s z e r e ­
tett . Ehhez járult a száműzetés, — az elfogatás, s a vá­
ratlan és rejtélyes megjelenés itthon.

/
Es hogy gróf Teleki László nymbusa még nagyobb,
neve még imádottabb legyen, mindezekhez hozzájárult
— h a l a i a.
Halála, mely a legkritikusabb pillanatban, várat-
lanúl, eló're nem látva, sőt nem is sejtve jött, s melyet
rövid idő alatt a »legnagyobb magyarnak,* gróf
S z é c h e n y i I s t v á n n a k , szintén rejtélyesnek lát­
szott öngyilkossága előzött meg.
Ha Széchenyiről általános volt a hit, hogy nem ön­
magát lőtte agyon, mennyivel általánosabb lehetett ez
Telekinél! Telekinél, ki nem Döblingben, hanem nem­
zete szivében lakott; ki nem játszotta le szerepét, mint
Széchenyi, hanem mintegy csak akkor kezdte játszani
igazán.
Teleki haláláról a legmystikusabb verziók jártak
szájról szájra, s bár ezek megbízhatósága iránt senki
sem adhatott számot magának, mégis maradt belőle s ál­
talánossá lett egy é r z ü l e t , az, mely e megrendítő eset
 TELEKI LÁSZLÓ TRAGÉDIÁJA. 43

hatása alatt mindinkább elfordult Deák Fereucz békii-

lékeny politikájától.
S mint ilyen izgatott pillanatokban mindenkor
lenni szokott, az emberek (különösen a magyar ember)}
kéjelegtek a gyászban, és keresték az okokat, hogy a
nagy elhatározásoknak képeit szülő hazafias fájdalmak
minél magasabbra csigáztassanak.
Igaz, hogy a »nagy elhatározások« ilyen izgatott
pillanatokban rendesen el szoktak aztán csöndesedni a
kivitel utolsó stádiuma előtt, de mindegy: mert a haza­
fias fájdalmak édes gyásza mégis csak kielégittetik, s
bizonyosan eltart addig, mig a ponyvairodalom meg
nem gazdagszik, s a politikai szájhősök népszerűkké nem
lesznek belőle.
*
Gróf Teleki Lászlót ligy gyászolta a nemzet, mint
m a r t y r t.
Pedig Teleki László nem annyira martyr volt,
mint inkább t r a g i k a i hős, a ki éltével váltotta meg
bukását.
Meghalt, mert a hazafi kötelessége összeütközött
benne az adott szóval.
Meghalt, mert belátta, hogy c s a l ó d o t t : és
csalni nem akart!
Gróf Teleki László nagy alakja marad történetünk­
nek, oly nagy, hogy még Tisza Kálmán (a ki nyomdo­
kaiba lépett) sem kisebbítheti meg.
*
Teleki László halálának története, noha ma már
nincs véleménykülönbség abban, hogy saját kezeivel
oltotta ki életét, ma sincs annyira földerítve, hogy annak
minden indoka, s minden részlete összhangban álljon a
néző szeme előtt.
44 TISZA KÁLMÁN

Ma sincs annyira földerítve, hogy abból egészen

tisztán kidomborodnék gróf Teleki László tragikus sorsa,
melynek az ó' egyénisége, az ő jelleme szerint más ki­
menetele nem lehetett.
Teleki Lászlóban megvolt az anyag, a miből a
természet a nagy embereket gyúrja. Költői képzelet, éles
ítélettel. Széles látkör, s elegendő mélység. Emberisme­
ret és tiszta világnézet. Concipiáló erő, s kellő gond a
kivitelben. Merészség az elhatározásban, óvatosság a
részletekben. Hév, összeolvadni eszmével vagy tárgy-
gyal, s önbirálat, fékezni a hevet De a fényoldalak mel­
lett mint tragikai alkatrészek: a hiúság, és az élet g y ö-
nyüreinek sokszor mértéken felüli vadászata.
Ha Teleki László egyéniségét mint bevégzett egé­
szet nem hagyja hátra az utókornak a politikai pálya,
mint bevégzett egész áll ő az utókor szemében az iro­
dalom terén.
Ha Teleki László a p o l i t i k u s nem hagyott
maga után halhatatlan müvet, s csupán igaz és nemes
t ö r e k v é s e k e t : halhatatlan és bevégzett alkotást ha­
gyott maga után mint k ö l t ő .
Ha őt a politikust a siker útjáról kizökkenti a t r a ­
g i k u s s o r s : mint költőt a siker ösvényén kalauzolja
a — tragédia.
Mint politikus tragédiát játszott: mint költő tra­
gédiát irt.
Mint politikus nem volt a sorsnak kegyeucze.
Mint költőt megörökíti a > K e g y c u c z . «

Katona József llánk-bánja mellett világirodalmi

színvonalon csak egy tragédiánk ál l ; az, melyet gróf
Teleki László teremtett.
Sajátságosán előzi itt meg az államférfiul a költő.
I

T F .L K K I L Á S Z L Ó T R A G ÍM H Á J A . 45

A költő oly eseményekbe nyúl, melyekhez sokban

hasonlók azok, miknek a későbbi államférfi áldozatul
esik.
P e t r o n M a x i m tragikuma a b o s s z ú s z e n ­
vedélye.
Petron Maxim kora a római társadalom és a ke­
resztény civilisatió zavart összeolvadása. Egy bomló
állam, és egy keletkező társadalom meghatározhatatlan
vegyüléke. Forrongó viszonyok, uralkodó egyének és
uralkodó eszmék nélkül. A pillanatnyi czélok hareza,
szemben az örök törvényekkel. Elnyomott jogok, és vi­
ruló önkény. Petron Maxim összeesküszik Caesar ellen
és megöli Caesart.
•s
De Teleki László nagy tulajdonságai mellett, me­
lyek epikai fénynyel világítják meg egyéniségét: ott
volt tragikai alkatrésznek a h i ú s á g .
Mert ha a hiúság szenvedélye nem volna az, mely
félrebillenté küzdelmeinek mérlegét: vájjon merészelt
volna-e az ő helyébe ülni — T i s z a K á l m á n .
Ha Oktávius nem látta volna Julius Caesarban azt,
amiért Brutus tőrét Caesar szivébe döfte, merészelt
volna-e csak gondolni is arra, hogy ^Ca e s a r t legyen
belőle ?

II.

Gróf Teleki Lászlóban a nemzet nemcsak az állam-

férfiút kereste, hanem azt hitte, hogy megtalálta benne
a politikai m e g v á l t ó t is.
Ausztria nagy hatalmi állását a franczia fegyverek
ingatták meg akkor Olaszország érdekében. Gi’ófTeleki
4(5 TISZA KÁLMÁN

László pedig Ill-ik Napóleon császárnak egyik legbi­

zalmasabb embere volt.
Nemcsak bizalmas embere volt, de egyik legbefo­
lyásosabb tanácsadója is, kit a legmagasabb körök
ünnepeltek a császár udvarában.
Gróf Andrássy Gyula, ki mint száműzött, már
akkor a diplomatiára adta magáit, s olyan nagy diplo­
mata volt már akkor is, hogy mikor emigráns pajtásai
segélyért fordultak hozzá Londonban, mindig eléjük vá­
gott egy z á l o g c z é d u l á t , annak bizonyítására, hogy
pénze nincs, (mialatt paripákat tartott és naponkint ki­
lovagolt a Hyde-parkba) Teleki Lászlónak köszönheti,
hogy Párisban absolute nem talált hálás talajt diplo-
matiai tehetségeinek méltánylatára, amiért később, mi­
kor mint magyar ministerelnök visszatartotta a mo­
narchiát a franczia-német háborúból, fényesen állott
boszút Ill-ik Napóleonon.
*
H ogy gróf Teleki László mennyire »otthon« volt
a párizsi udvarban, mutatja az, hogy gróf Andrássy
Gyuláinak egyetlen hódítása Napóleon udvarában a
bájos Kendeffy Katinka grófnő volt, a ki neje lett.

*
Magyarország Napóleontól várta a szabadulást,
s azért látott a nemzet megváltót Telekiben, mert tudta,
hogy neki baráitja Napóleon.
Es Teleki László mellett akkor nemcsak Deák,
hanem még Kossuth is háttérbe szorult.
Mikor gróf Teleki Láiszlót elfogták Drezdában:
a nemzet kővé meredt. S mikor ejrvszer csak Ilire ment,
hogy gróf Teleki László >haz a j ö n* , mámoros öröm
futotta ót.
 TELEKI LÁSZLÓ TRAGÉDIÁJA. 47

Gróf Teleld László elfogatásának és hazatérésének

történetét egészen kell ismernünk, hogy teljesen meg­
érthessük a következményeket.
Gróf Teleki László a forradalom után Párásban
lakott, és a legmélyebb rokonszenv és barátság fejlő­
dött ki közte és báró 0. I.-né közt, kinek férje mint
hős vérzett el a hazáért a római sánczokona szt.-tamási
csatában.
Erre az időre esett, hogy b. 0. I.-né idősb leánya
(ki gróf Gy. Á.-hoz ment nőül) közeledett az időhöz,
hogy első gyermekével anyává legyen. Az ifjú grófné,
hogy betegágya mellett édes anyja is ott lehessen,
Drezdába ment megszülni gyermekét, — s anyja Párá­
ból csakugyan oda is sietett.
Szászország ministere akkor b á r ó Be üs t volt,
a kinek titkos álmai közt már akkor ott lebegett az
osztrák monarchia külügyministersége, s ki tehát semmi­
féle alkalmat el nem szalasztott, hogy Ausztriának ked­
ves szolgálatokat tegyen.
Báró Beust, mikor e dologról hirt vett, meg volt
győződve arról, hogy gróf Teleki László (kiről az volt
az általános hit, hogy a franczia udvarnál Ausztria ellen
conspirál) meg fogja látogatni incognitóban Drezdát. S
kiadta a rendeletet titkos rendőreinek, hogy amint gróf
Teleki Drezdába teszi a lábát, el kell fogni.
A szász minister nagyon becses aquisitiónak hitte
czélja előmozdítására, ha foglyává tesz egy veszedelmes
conspirátort s kiszolgáltatja perfid módon Ausztriának.
S úgy is történt.
Gróf Teleki László megjelent Drezdában incogni­
tóban ; de a viszonyok részleteibe jól beavatott titkos
rendőrség, egyetértve a vendéglőssel, nyomára jött és
gróf Teleki László elfogatott.
 48 TISZA KÁLMÁN

Aztán pedig kiszolgáltatott Ausztriának.

*
Meglehet, hogy gróf Teleki László csakugyan
benne volt némely conspirátióban, melyek az akkori
franczia udvar kalandos légkörében szövettek, de meg
vagyok győződve róla, hogy gróf Teleki László maga
sem tartotta teljesithetőknek ama reményeket, melyeket
a nemzet ő hozzá kötött. Továbbá nagyon valószínű az
is, hogy gróf Teleki László az ő hozzá kötött remények
nagyságát mindaddig n e m i s m e r t e e g é s z t e r j e-
d e 1m é b e n, mig haza nem jött.
De akár volt benne gróf Teleki László a franczia
udvarnál szőtt conspiratiókban, akár nem ; Ausztria
lovagias uralkodója azokat nem tudta positive felőle;
de e g y e t p o s i t i v e t u d o t t , azt, hogy gróf Teleki
László g e n t l e m a n és g a v a l l é r .
E személyes momentum mellé ott volt politikai
momentumnak még az is, hogy 0 Felsége lelkében mél­
ákkor erős gyökeret vert a vágy, kibékülni nemes és
hű magyar nemzetével, s e vágynak eklatánsabb jelét
abban az időben nem adhatta, mint azáltal, ha gróf
Teleki Lászlónak megengedi, hogy hazájába térjen.
*
De tekintve gróf Teleki László prononceirt egyéni-
'ségét, tekintve az akkori hangulatot Magyarországon,
a fejedelem nem tehette meg ezt minden garantia nélkül.
Mikor tehát gróf Teleki László Bécsbe vitetett,
magához hivatta őt a császár és fogadta személyes ki­
hallgatáson.
Nyájasan, szívélyesen, de röviden szólt gróf T e­
lekivel.
Legmagasabb kegyelmével kijelentette neki, hogy
visszaadja szabadságát s megengedi neki, hogy hazájába
 TELEKI LÁSZLÓ TRAGÉDIÁJA. 4‘)

térjen, »de t e r m é s z e t e s n e k f o g j a t a l á l n i —
folytatta a fejedelem — ha e l v á r o m ö n t ő l , h o g y
nem fog mélyen belemenni a politikába."
Gróf Teleki László e fejedelmi szavakra nem vá­
laszolt semmit, hanem m é l y e n m e g h a j t o t t a
m a g á t.
0 Felsége pedig megfordult és eltávozott.
*
Gróf Teleki László meghajlását a fejedelem úgy
tekintette, mint gróf Teleki László Í g é r e t é t .
Tekinthette-e másnak ?
Nem tért-e vissza gróf Teleki László azonnal a
hazába?
Holott pedig, ha gróf Teleki László nem akart
volna hajlandó lenni arra, hogy eleget tegyen annak,
a mit 0 Felsége »elvárt tőle«, vagyis hogy »ne avat­
kozzék mélyen a politikába«, s z a b ad l e t t v o l n a-e
0 F e l s é g e v i l á g o s c l a u s u l á j a után vi ssz a­
térnie hazájá ba?
‘■u

Gróf Teleki László maga átlátta ezt és igy ma­

gyarázta — k é s ő b b .
De — mint Lear király mondja, — »ja j! annak
a kit k é s ő b á n a t ér! «
*
Gróf Teleki László Bécsből egyenesen Szirákra,
(Nógrádmegye) nővérének látogatására ment.
Ünnep volt a nap, melyben gróf Telekit vissza­
kapta a nemzet.
A még akkor mindig a forradalom ábrándjain s az
elszakadás sóvár hitén csiiggő nemzeti chauvinismus
bizonyosra vette, hogy gróf Teleki László határozott
megállapodásokat hozott a zsebében Napóleontól, s oly
T IS Z A K Á L M Á N P O L IT . É L E T - É S J E L L E M E . 1878. 4
oO TISZA KÁI.MÁN

rajongó áhítattal csoportosult Teleki körül, mint Co-

lnmbus körül az ó' hajónépe, mikor hosszú remény­
telenség után megmutatta nekik Amerikát.
De ugyanakkor feltámadt a minden nagyságnak
lábnyomait űző irigység, titkos rágalom és gyanusitás,
mely problematicusnak találta a császár kegyelmét, és
gróf Teleki László váratlan hazatértét, és azt suttogta,
hogy gróf Teleki László eladta magát a hatalomnak.

Minek rajzoljam bővebben az akkori viszonyokat ?

Minek hivatkozzam a kétségbeesó'knek görcsös ragasz­
kodására minden iránt, a mitől segélyt várnak? Minek
hangsúlyozzam azt a régi axiómát, hogy semmi sem ol­
csóbb, mint a népszerűség, de semmit sem kell drágáb­
ban megfizetni, mint a népszerűséget? Mért magyaráz­
zam bizonyos nemzeti érzületeknek galvanicus hatalmát,
melylyel izgatott pillanatokban megolvasztják még a
villámhárítót is ? Mért fejtegessem, hogy ha valakit a
közvélemény valamely missióra kijelöl, árulónak tartja,
ha az elől ki akarna térni ? Mért részletezzem a haza­
szeretetnek csábitó varázsát minden más szeretet fölött?
S mért mondjam, hogy a hazaszeretet csábításainak
ellentállani lehetetlen, ha az először is az egyéni hiú­
ságot ostromolja meg?
*
És mi a z : »nem avatkozni m é l y e n a politikába ?<
Azt jelenti-e ez, hogy ne is érintkezzünk azokkal
sem, a kik politizálnak ? Ki volt az akkor Magyarorszá­
gon, a ki nem politizált? — (Sőt ki az még m o s t is, a
ki nem politizál?) Tehát hazajönni, és nem érintkezni
s e n k i v e l ? Ezt kívánta volna ama fejedelmi szó? De
hisz ez lehetetlen ! Miért engedte volna meg-akkor, hogy
visszatérhessen hazájába ?
 TELEKI LÁSZLÓ TRAGÉDIÁJA. Ól

Hol van az a honfi, a ki néma maradhasson, mikor

é r z i, t u d j a, hogy szava a hazának javára lehet ? S
nem lett-e gróf Teleki László rögtön, a mint hazatért,
központja egy nagy nemzeti pártnak ? Visszautasithatta-e
gróf Teleki László nemzetének hozzá tapadó bizalmát?
mondhatta- e azoknak, a kik körűié sereglettek: nekem
politizálnom nem szabad! — Nem felelték volna neki
azok joggal azt, hogy »hát akkor mért jöttél — h a z a ? «

H
í

És a ki oly magaslatán állt a hatalomnak nemzete

fölött, mint állott gróf Teleki László, nem érezhette-é
egészen biztosan magát abban, hogy ő v e z e s s e az
e s e m é n y e k e t , s ne az események sodorják maguk­
kal őt? Nem ebből a »biztos« érzésből származott-e
minden államférfi végzetes bukása, s mégis okultak-e
ebből azok, a kik hasonló helyzetbe jutottak ?
S lehet-e csodálkozni a fölött, ha ezek közt gróf
Teleki László sem volt kivétel ?
Gróf Teleki László, mihelytt hazajött, már nem
volt többé föltétien ura magának: és belement volna
a politikába még akkor is, ha a fejedelmi kikötést nem
úgy értelmezte volna, mint a hogyan (azóta még híre­
sebbé vált prókátori okoskodásával) elcsürte csavarta
neki — T i s z a K á 1m á n.
*
Tisza Kálmán ugyanis, kinek a rokonsági köte­
léknél fogva nagy érdekében állt, hogy nagybátyja,
gróf Teleki László kezébe ragadja azt a gyeplőt, melyet
az események nyújtanak eléje, úgy magyarázta aBécs-
ben történteket, hogy mikor gróf Teleki László meghaj­
totta magát n é m á n O Felsége előtt, ez a meghajlás
csak a hódolatnak u d v a r i a s kifejezése, s 0 Felsége
4*
52 TISZA KÁLHÁX

kegyének m e g k ö s z ö n é s e volt, de ezáltal gróf Teleki

László nem tőn 0 Felségének s e m m i Í g é r e t e t .
*
És srróf Teleki László kitűzte a zászlót.
Kitűzte egyrészt azért, mert azt hitte: csak addig
megy belé a politikába, m e d d i g ő a ka r .
Másrészt azért, nehogy f é l r e m a g y a r á z z á k
hazajövetelének körülményeit, s visszavonultságát gya­
núba vehessék.

Kitűzte a zászlót, mely alá a nemzetnek >hangos*

része sorakozott, s mely többségnek l á t s z o t t volna
akkor is, ha DeákFerencz pártja kétszer számosabb lett
volna. S a különbség Teleki László és Deák Ferencz
pártja közt az volt, hogy a mit Deák Ferenczé az óhaj­
tások maximumának tekintett, azt Teleki Lászlóé a kö­
vetelések minimumának tekintette.
Deák Ferencz nem élt illusióban: ő ismerte Austria
erejét. Gróf Teleki László pedig sokkal gyöngébbnek
hitte Austriát, mint a milyen volt.
Deák Ferencz méltányos akart lenni, mert Austria
volt a k ö z e l e d ő fél.
Teleki László azért tartotta elérkezettnek az időt
a követelésre, m e r t Austria volt a közeledő fél.
Ebből származott a két jelszó, mely a két pártot
megkülönbözteté egymástól.
Egyik f ö l i r a t o t óhajtott, a másik h a t á r o ­
zatot.
S e jelszók bármily ártatlanok voltak is in tli osi ,
ámde mihelytt medrükbe torlódott a nemzet szenve­
délye, rögtön hullámokat vertek in p r a x i .
Mert mindkettőnek közös kiindulási alapja volt
ugyan, de mindkettőnek más a conserjuentiája.
 TELEKI LÁSZLÓ TRAGÉDIÁJA. 53

Egyik nem ismerte el egyezkedő félnek a meg nem

koronázott uralkodót, és ezzel megtagadta a pragmatica
sanctiót, mely a koronázás e l ő t t is elismeri a t r ó n ­
ö r ö k l é s r e n d j é t : a másik a pragmatica sanctió
alapján állt, s elismerte egyezkedő félnek azt, a kivel
azonban c s a k a k k o r e g y e z e t t v o l n a meg, lia
előbb megkoronáztatja magát.
*
A ki jogot politikai szempontból magyaráz, an­
nak állása mindig ingadozó, mert olyan térre viszi a
jogot, hol a hatalom esélyei döntenek.
A ki azonban a politikában a jog szikláin marad
állva, annak a hatalom viharai nem ártanak soha.
A politikának hullámai magasra dobták Teleki
Lászlót, úgy hogy ő mélyen maga alatt láthatta Deákot.
De mikor Teleki László legmagasabban állt: akkor
kellett éreznie, hogy nincs alatta s z i l á r d t ál aj. Deák
pedig kőszirten állt, melyet semmi meg nem rendíthe­
tett alatta.
Es mikor megindultak az országgyűlés tanácskoz-
mányai, akkor kellett csak észre vennie gróf Teleki
Lászlónak, hogy bárha talán Ő m a g a épp oly őszin­
tén óhajtotta a kibékülést Austriával, mint Deák Fe-
rencz, mégis minden békülékeny és objectiv elem a
Deák pártján ü lt: a Teleki pártját pedig ellepte a gyű­
lölet, a boszú, a múltak felejtlietetlenségének égő szen­
vedélye.
Minden érvet, melyet a jog és a nemzeti erélynek
békülékeny szempontjaiból előhozni lehetett, kimerített
az a f o r ma , melyet Deák képviselt.
A ^ h a t á r o z a t * indokolása pedig — éppen ez
ok b ól, — természetszerűen átcsapott a forradalmi
hangba.
54 TISZA KÁLMÁN

» Hová küldjük a feliratot? mikor nem tehetünk a

borítékra c z i m e t L szólt a határozati párt egyik tagja,
V á r a d i Gr á b o r.
Böszörményiek pedig eleve tagadták, hogy Ma­
gyarország és Austria közt lehetséges lehetne a kibé­
külés.
S e pártnak volt vezére gróf Teleki László.
Mikor ő ezt észrevette, már bent volt a politikában
—- m é l y e n .
*
Csaknem a f e n é k n e k sáros iszapját érezte már.
❖
Megállani, vagy visszatérni nem volt többé lehet­
séges.
Mert mi a sorsa az oly államférfinnak, a ki mint
vezére valamely mozgalomnak, annakliátamögé vonni?
Megállitja-e azáltal a megindított mozgalmakat?
N em ! — Mert az megy előre — n é l k ü l e .
Ilyen helyzetben az önuralom gyávaságnak, aböl-
cseség árulásnak látszik.
Oly elemek zúdultak Teleki ut á n, hogy e l ő t t e
csak egy tér állott: az á g i t át i ó . Agitátorrá kellett
lennie vagy visszavonulnia.
És gróf Teleki László tényleg a g i t á t o r r á lett.
Mindaz, a ki neve után indult, már ezáltal is agitálva
volt.
S minél inkább csökkentek a kiegyezés clmnceai,
gróf Teleki pártja annál erősebb lett.
S ha valakire, hát Teleki Lászlóra is ráillik az, a
mit a lángeszű gróf D e s s e w f f y Aurél az agitátorok­
ról Őrük igazságképen kimondott:
» Van-e nagyobi) szerencsétlenség status emberre
nézve, mint bajiam, szabad választás, vagy körülmények
 TELEKI LÁSZLÓ TRAGÉDIÁJA, 55

által nyujtott oly helyzet, melyben agitatió utján, alul­

ról fölfelé vala kénytelen változtatási eszméinek sikert
eszközölni? Hogy ezeknek csak csekély részét is ki-
vihesse, hogy a felsőbbséget engedélyekre késztesse,
kénytelen izgatáshoz nyúlni, vágyakat ébreszteni, szen­
vedélyt, lelkesedést, jó és rósz indulatokat a maga ér­
dekében behúzni... Az agitátorok csakhamar elsodorva
látják magokat az ideák által, melyeket ébresztettek,
fölemésztve tanítványaiktól, mint Amerikában a vadak-
mii, hol a fiuk szüleiket agyonverik. En mindig sajnál­
tam inkább, mint kárhoztattam az agitátorokat. Hibáik
nem személyes sajátuk: de sajátos átkai a szerepnek,
melyet elvállaltak: un v i c e de p o s i t i o n ; kínjaik
azonban és szenvedéseik v a l ó s á g o s a k , s annál k e ­
s e r ű b b e k , minél tisztább szándokkal léptek fel pá-
lyájokra.«

Francziaországból (a nélkül, hogy erre gr. Teleki

László provocálta volna) egy előkelő franczia diplo­
mata, Telekinek személyes barátja, levelet irt neki,
melyben arról tudósitotta, hogy a párisi császári ud­
varnál k o r a i n a k tartják Magyarországon a f o r r a ­
d a l m i törekvéseit, s figyelmeztette Telekit, hogy
p á r t j á t mérsékelje.
Ez volt az első döfés, mely Telekinek a már akkor
élesre fent önbirálatot szivébe döfte.
Tehát úgy fogják fel öt Párisban, s talán B é c s-
b e n is, mi nta f o r r a d a l m i p á r t v e z é r é t !
%
S itt kezdődik észrevehető meghasonlása önma­
gával.
Ideges, szórakozott és mélabús lett. Es a m á n i á-
u a k bizonyos előjelei tünedeztek föl rajta.
56 TISZA KÁLMÁN

Az volt mániája, liogy Deák Ferencz pártjában

mindenki haragszik ő reá, sőt talán m e g v e t i őt.
S ez a félelme annyira ment, hogy mikor egy alka­
lommal a muzeum lépcsőjén lejött s szembetalálta Lónyay
Menyhértet (a ki pedig mindig jó barátja volt), s Lónyay
éppen egy pap képviselővel váltott szót, a ki akkor távo­
zott el tőle, Teleki (Lónyayt meglátva) zavartan köze­
ledett felé,skérdé tőle: ki volt az, akivelelébb beszélt ?
»E gy pap« felelte Lónyay.
Teleki elpirult és szenvedő hangon, csaknem re­
megő idegekkel mondá:
» Nincs ínyedre, hogy megszólítalak? — Terhedre
vagyok? nem akarsz velem beszélni?«
r
j>En? — kérdé elbámulva Lónyay, — miért?*
»Azért, mert olyan n a g y hangon mondtad ki,
hogy ,pap4.«
Lónyay elnevette magát.
»Mit gondolsz? — hát úgy ejtsem ki, hogy ,pap‘ ?

Gróf Teleki László lelkében összeomlott a világ:!

Elhagyta ítélő ereje. Kétségbeesett.
Erezte, átlátta, hogy Deák Ferencznek van igaza,
s érezte magát t ö r p ü l n i Deák Ferenczczel szemben.
S mindezeknek tetejében, mint a ehérub hingoló
kardja, intett felé az >a d o t t szó. «
Irtózatos szenvedések közt kereste a kijárást e
dilemmából, és nem találta.
*
Erre az időre esik, hogy Deák Ferencz, mint
l o v a g i a s ellenfél, elküldte gróf Teleki Lászlónak azt
a beszédjét, melyet a felirat iigyébn az országgyűlésen
tartani készült,
 TELEKI LÁSZLÓ TRAGÉDIÁJA. 57

Elküldte azért, liogy ha Teleki más nézeten van,

legyen ideje kidolgoznia válaszát, s legyen alapja, a
mire építse beszédjét.
E beszéd, mely legnagyobbszeríí volt mindazok
közt, melyeket Deák Ferencz életében mondott, mely­
nek alapjai megdönthetetlen jogi és politikai igazságok
valának; melynek logikájához nem férhetett ellenérv,
s melynek egysége oly tömör volt, hogy egyetlen rést
nem engedett rajta ütni másnak: végkép lesújtotta gróf
Teleki Lászlót.
Két éjjel gondolkozott, jegyzéseketirt, hogy Deákkal
szemben meg védhesse positiój át,— s nem ment semmire.
A miket papirra tett, frázisok voltak.
Csömör fogta el lelkét önmagától----
És a harmadik éjjel a g y o n l ő t t e ma g á t . * )
*
jE s
így hala?« — í g y !
Mert más kijárás nem volt.
Élve eltörpült volna. Halálával újra nagy lett.
És nem nevette ki senki. És megsiratta mindenki!
Másnap reggel már tanácskozmányra gyűlt össze
az országgyűlés, mikor gróf Teleki László nővére ön­
magából kikelve, berohant a gyűlés-terembe, s kiejté a
borzasztó szavakat:
»Teleki László meghalt erőszakos halállal.«

A képviselők felugráltak: a gyűlést bezárták. Min­

denki a szervitatéri Teleki-házba sietett.

*) Mikor reggel szobáját feltörték s halva találták, le sem volt vet­

keződre. Látszott, hogy íróasztala mellől kelt fel, s irótollát letéve, nyúlt
pisztolyához. A mit irótolla kifejezni nem tudott, azt e pisztoly megdöbben­
tő igazsággal fejezte ki. — íróasztalán egy félig telt theás csésze állt, m el­
lette Deák Ferencz beszéde, s előtte Telekinek töredékes jegyzetei. Levelet
nem hagyott hátra senkihez. Kiöm lő vére volt utolsó vallomása.
58 TISZA KÁLMÁN TELEKI LÁSZLÓ TRAGÉDIÁJA.

Gróf Teleki László halva feküdt.

0 megtette a magáét, és nem tehetett róla, ha a
nemzet nem vonta le véres önbirálatából a tanulságot.
Nem tehetett arról, hogy a nemzet egy része úgy
akarta leróni hódolatát emlékének, hogy megteszi utód­
jának Tisza Kálmánt.
tt
0 nem tehetett róla, hogy halálát nem úgy ma­
gyarázták, a mint történt, s azt hitték, boszut állnak
é r t t é , ha még magasabbra emelik azt a zászlót, a mely
m e g ö l t e öt.
0 nem tehetett róla, hogy nevének félisteni dics­
fényét utódjai áruba bocsátják a népszerűségért, és hal­
hatatlanságának palástját az ő véres keresztfája alatt
egymás közt elkótyavetyélik.

Gróf Teleki Lászlót úgy gyászolta a nemzet, mint

— martyrt .
H ogy minek volt Teleki László martyrja? — ezt
az igaz, meg nem tudta magyarázni senki.
De ez mindegy volt. A nemzetnek martyrra volt
szüksége, és Teleki László erőszakos halállal múlván ki,
nagyon alkalmas volt erre.
Tisza Kálmán nyárfából egyszerre jegenye fa lett.
Annak a pártnak, mely Teleki László halálával
fejetlenné vált, v e z é r kellett: Tisza Kálmánnak pedig -a
(hogy az maradhasson a mi a d d i g volt) párt kellett
A határozati párt egyenes örökösödés hiányában
elfogadta az oldalörökösödést: és Tisza Kálmánban ve­
zérének ismerte el a T c 1e k i - v é r t.
Csakhogy innen kezdve nem az a »Teleki-vére
mozgatta Tisza Kálmán elhatározásait, amely k i c s o r -
d u 11, hanem az, a mely b c 1é m c n t.
 TELEKI MIHÁLY ÉS T I S Z A KÁLMÁN. 59

Teleki Mihály és Tisza Kálmán.

|j||égi igazság, hogy a történelem gyakran ismétli ma­

gát. Ezt az igazságot azonban eklatansabbul nem bizo­
nyítja be egy analógia sem, mint Teleki Mihály és
Tisza Kálmán analógiája.
Erdély önállóságát Teleki Mihály temette el.
Magyarországnak 1867-benkivívott alkotmányos­
sága pedig Tisza Kálmán uralkodása alatt oda jutott,
hogy n em k e l l a z t f é l t e n ü n k t ö b b é az a b s o -
1u t i s m u s t ó 1.
Nem kell féltenünk többé, mert soha az absolutis-
musnak sikerültebb és tetszetősebb formája nem volt, mint
a Tisza Kálmán jelenlegi alkotmányossága.
Mert hol van most az az absolutismus, melylyel
szemben a nemzet akarata oly semmiség volna, mint
a mily semmiség a nemzet akarata Tisza Kálmán al­
kotmányos akaratával szemben?
Hol van az az absolutismus, mely képes lenne a
nemzetet oly mértékben kényszeríteni arra, hogy le­
mondjon jogairól, mint a hogy Tisza Kálmán alkotmá­
nyos uralkodása alatt ezekről lemond a nemzet —
önként?
Hol van az az absolutismus, mely képes lenne úgy
orránál fogva hurczolni a nemzetet, mint az alkotmá­
nyos Tisza Kálmán?
6 0 TISZA KÁLMÁN

Hol van az az absolutismus ,mely oly büntetlenül

jutalmazná meg a nemzetámitást, a nyílt hazugságot,
és politikai szemérmetlenséget mint Tisza Kálmán alkot­
mányossága ?
*
Nincs sehol!
Ábsolutismust már láttunk, mely a birkát orosz­
lánná ingerelte.
I)e ábsolutismust, mely az oroszlánból birkát csi­
náljon, csak azóta ismerünk, mióta kormányon ül Tisza
Kálmán.
Mióta Tisza Kálmán uralkodik, azóta el van
döntve, hogy Magyarországon nem a parlament több­
sége csinálja a kormányt: hanem a kormány csinálja a
parlamenti többséget.
Kell-e ennél sikerültebb absolutismus?
S lehet-e tetszetó'sebb formája az absolutismusnak,
mint az, melyhez ezenfelül a nemzet még ragaszkodik
is, sőt fél, hogy — e l v e s z t i !
Oh! bölcs és büszke magyar!
❖
Tehát Erdély önállóságát Teleki Mihály temette el.
Teleki Mihály pedig — anyai ágról — Tisza Kál­
mánnak egyik őse volt.
Ezért mondtuk, h o g y : soha végzetesebben nem ol­
vadt össze két vér, mint a Teleki és Tisza vér.
Tekintsünk vissza a múltba. Nézzük végig Teleki
Mihály politikai életét, vonjuk le abból Teleki Mihály
státus-férfiui egyéniségét, és megdöbbenve fogjuk ta­
pasztalni, hogy Erdély sírásójának élete és politikai
egyénisége teljesen azonos a Tisza Kálmánéval. Meg­
döbbenve fogjuk érezni, hogy Teleki Mihály életében
egy p r o f é c z i á t hagyott ránk a múlt, — egy profé-

0
 TELEKI MIHÁLY ÉS TISZA KÁLMÁN. 61

cziát, mely eddig T i s z a K á l m á n b a n t e l j e s e ­

det t . Jaj nékiink, ha továbbra is teljesedni fog!
*
Teleki Mihály sátus-férfiui egyéniségének tört éneti
jellemzésére álljanak itt a következő sorok:
» Teleki ügyes-ravasz diplomata. Politikai eszméit, czél-
jait s eszközeit oly változatossággal képes a fenforgó körülmé­
nyekhez alkalmazni, annyira nem daczol, nem száll szembe
soha a tények szigorával, mely egy vagy más tervét elölé, ha­
bozás nélkül s oly fnrfanggal lép alkura minden pillanatban a
változott s Iegyőzhetlen viszonyokkal, hogy majdnem a j e l ­
l e in t e 1e n s é g i g opportnnusnak, az ingatag-
ságig eszélyes s a következetlenségig ildo­
mos állambölcsnek mondható. S ebben a férfiban
roppant tettszomj, izmos akarat- és cselekvési erő lakik ; láza­
san duzzad bordái közt a végrehajtási erély, valahányszor b e ­
cses egyéni czélok érvényesítése jön szóba. I l y e n k o r
azt án nem me r e ng azon, mi szabad, mi nem;
lelkiismereti kételyek közt nem vajúdik a
módok f ö l ö t t ; nem v á l o g a t j a t é p e l ő d v e az e s z ­
közöket, hanem rögtön a hoz nyúl, a melyik
b i z t o n c z é l r a v e z e t , b á r m i i y erkölcstelen, jogtalan
és erőszakos ; l e n n e bár az r a v a s z cselszövény,
s z ó s z e g é s , fon dór á r u l á s vagy maga a bakó.
Teleki jellemének alapvonásai egyszersmind kútfői olt-
hatatlan tettszomjának, a z ó r i á s n a g y r a v á g y, v e t é l y -
társat nem tűrő u r a lm i i n g e r s hiú h a t á s v a-
d á s z á t , ő erőnek erejével B e t h l e n akart lenni, nem feje­
delem ugyan, de Bethlen az államférfi és hadvezér, e l s ő e m ­
ber széles e hazában, kinek fölénye s hatalma előtt
hódolattal hajoljon meg, kinek ragyogó neve-, dicsőségétől ho­
mályba boruljon mindenki. Soha n e m tőr ellenvéle­
m é n y t, z s a r n o k e r é 1y 1ye 1 n y o m a g y o n m i n i l en
6 2 T TS Z A K Á L M Á N

legkisebb e 11 e n a k a r a t o t : m e r t ez m i n d e n h á t 6-
sági fénykorén, melyet féltőbben őriz. mint
s á r k a n y az a r a n y a 1 m át, csorbát üthet v a 1 a.
Babér politikai vagy ha r e z t é r e n nem terem,
h o g y T e l e k i a b b ó l c s a k e g y s z á 1 1 e v e 1 e t i s f áj o
i r i g y s é g n é 1k ül e n g e cl n e á t m á s h o n i l o k á r a. A
törvényhozás és végrehajtó hatalom összes működését, olykor a
bírói hatalmat is ön ma g á b a ö l e l i ; nem sokalja
saj át s z e mé l yi s é gé he z fűzni Er dé l y sorsát,
jövőjét. S e korlátlan dicsszomj, e határtalan becsvágy
annyira uralg Teleki egész lényén, valóján, hogy politikai el­
vei s állami működése is f o l y t o n ezen snbjectiv
alapból indulnak ki.. Alig van államférfi, kinél a sze­
mélyes hajlamok, egyéni vágyak döntőbb befolyást gyakoroltak
volna az általa véghez vitt köztettekre, mint Telekinél.c*)

Nos, a ki végigolvassa Teleki Mihál történeti

jellemzését, ki az, a ki abban föl nem ismeri Tisza
Kálmánt ?
Van-e ahoz képest >változatosság «, melylyel Tisza
Kálmán ^eszméit, czéljait és eszközeit« (az idők és m ó­
dok szerint) a fenforgó körülményekhez alkalmazni
tudta?
Daczolt-e valaha Tisza Kálmán a tények szigorá­
val? Helyt állván olyan eszmékért, melyekért helyt
állani áldozatba kerül vala?
Fölhozzátok a kiegyezést? Fölhozzátok, hogy e
kérdésben annyira daczolt a tények szigorával s any-

*) A z idéző jelek közé t ott sorok >A ma g y n r n emzei p o 1 i-

t i k á j n« cziiníí nagybecsű s ép o h jeles, mini. eddig kevéssé értett törté-
liot-pnlitikai miiből vannak kivéve, Az említett becses könyv, m ely ép oly
merészen, mint. igaz alapokon, módosít ja (öl ténéli mnltunknak egész ed­
digi pulit ikai felfogását, 1 873-ban jelent anonyme, lí á t b JU ó r kiadásá­
ban. Szerzője : K n n Jí ó 1 a.
 TELEKI MIHÁLY ÉS TISZA K Á U I Á N. fi3

nyira helyt állott »elveiért« (homéri kaezaj!) hogy

szinte egészen feláldozta »népszeriiségét.«
Hát ez az ellenvetés nem igaz!
Mert Tisza Kálmán a kiegyezés kérdésében (amint
ez ki fog sülni később), »oly furfanggal lépett alkura
minden pillanatban a változott viszonyokkal, hogy a
jellemtelenségig opportunnsnak, az ingatagságig eszé-
lyesnek és a következetlenségig ildomos állambölcsnek
mondható.*
*
És nem lakik-e Tisza Kálmánban »roppant tett-
szomj, izmos akarat és cselekvési erő; nem duzzad-e
bordái közt lázasan a végrehajtási erély, v a l a h á n y ­
szor becses e g y é n i c z é l o k é r v é n y e s í t é s e
jön szóba?«
Mereng-e ilyenkor Tisza Kálmán azon, »hogy mi
szabad, mi nem? vajudik-e lelkiismereti kételyek közt
a módok felett.? válogatja-e tépelődve az eszközöket?
s nem rögtön alioz nyul-e, a melyik b i z t o n c z é l r a
vezet, bármily e r k ö l c s t e l e n , j o g t a l a n és e r ő ­
s z a k o s ? l e g y e n az b á r r a v a s z c s e l s z ö v é n y ,
szószegés, fon dór árulás v a g y maga a
b a k ó ? (Egyelőre csak Csernátony.)
És Tisza Kálmán jellemének alapvonásai nem-é
»az ó r i á s n a g y r a , v á g y , v e t é l y t á r s a t n e m
t ü r ö u r a l m i i n g e r , és hi ú h a t á s v a d á s z a t ?
Nem akart ő erőnek erejével először Kossuth Lajos,
másodszor Deák Ferencz és jelenleg szellemi Robespierre
lenni, vagyis e l s ő e m b e r a h a z á b a n , kinek fölénye
és hatalma előtt hódolattal hajoljon meg mindenki?
Tíír-e Tisza Kálmán ellenvéleményt? nem nyom-e
agyon zsarnok erélylyel minden legkisebb ellenaka­
ratot ?
(14 TISZA K ÁLMÁK

Nem öleli-e egymagába a törvényhozási és végre­

hajtó hatalom összes működését?
Sokalja-e saját személyéhez fűzni Magyarország
sorsát, jövőjét?
N em ! — Tisza Kálmán ízről ízre Teleki Mihály.
%
De ha már a jellem, az egyéniség ily frappáns ha­
sonlatosságot mutat föl e két államférfi közt, s már igy
is egyike a történelem legritkább tüneményeinek: meny­
nyivel megdöbbentőbb az analógia, ha e két, szívben
lélekben egyforma embernek p o l i t i k a i t e t t e i t
tekintjük.
Mikor Teleki Mihály feltűnik Erdély közéletében,
és körültekint, egy férfiút talál, a ki már lefoglalta
előtte a tért, Bánffy Dénest.
Bánffy Dénes a békepárt vezére. Vezére annak a
politikának, mely Erdély consolidátióját óhajtja. Con-
solidátióját, anélkül, hogy állami önállóságát elvesztené.
Politikája a német szövetség.
Tisza Kálmán, mikor az első lépést teszi nagyra-
vágyásának czéljai felé, szintén talál a közpályán
egy pártot, melynek neve a békepárt. Mely Magyaror­
szág consolidátióját óhajtja, a nélkül, hogy állami ön­
állóságát elvesztené. Politikája: kibékülni Austriával.
E párt a D e á k-p á r t.
>A bécsi udvar jóval többre nézi Telekinél 11.'ín(Tv D é-
ncst, az előkelő követnek nagyobb jelentőséget tulajdonit, mint
az egyszerű ügynöknek. Teleki Mihálynak. Fájt titkon, de an­
nál sorvasztóbban fájt c hátrány Teleki féktelen becsvágyának:
minden pillantása, melyet föllebbvalóira vet, irigyen öli—marja
nagyratiirő szivét; az erdélyi hadak főkapitányának, lhínffy
Déliesnek legtávolibb ezélzata, egy véletlen ötlete a kővári
kapitány kisebbségére, lázas sebet, ül kedélyén. Ilyen ember
 TELEKI MIHÁLY ÉS TISZA KÁLMÁN. 65

minden kis nyílást, rést mohón felhasznál, hogy előre törhes­

sen s mihamarabb minclenek-fólött-valónak mondhassa magát,
sőt azon sivár jelszó is rokon hurrá talál keblé­
ben: segymás hulláján gázol a halandó magas czélok felé.**)
Mondanunk sem kell talán, liogy a bécsi udvar
a balközépnél is jóval többre nézte a Deák-pártot, s na­
gyobb jelentőséget tulajdonitott az ország intelligentiá-
jának, mint a geszti aristocrata politikai pajtásainak.
Fájt titkon, de annál sorvasztóbban fájt e hátrány
Tisza féktelen becsvágyának; minden pillantása, melyet
fölebbvalóira vetett, irigyen ölte, marta nagyratörő szi­
vét. Minden kis rést mohón felhasznált, hogy előre tör­
hessen s mihamarabb mindenek-fölött-valónak mond­
hassa magát. Politikájának vezéreszméje lön azon sivár
jelszó : »egymás hulláján gázol a halandó magasb czé­
lok felé.*
*
Teleki Mihály, mikor látta, hogy a németszövet­
ségi pártban nem versenyezhet Bánffy Dénessel: annak
ellenzéke lett.
íg y lett a közjogi ellenzék vezére Tisza Kálmán.
^Teleki, inig hatalmas ellenfelét megbuktatni nem sike­
rűiéiül, politikája győzelméről nem is álmodhatik. Tehát meg
kell buktatnia Bánlfyt. De hogyan, miként? — Tisztes
utón, b e c s ü l e t e s f e g y v e r e k k e l l e h e t e t l e n ; me r t
li i s z e n a k ö z v é l e m é n y s a kormánytanács a
Bánffy b é k e p o l i t i k á j á t támogatják. — Eh! lel-
kiismeret ide, becsület o d a ! Titkos ármány, fondor cselszövény
orgyilkával ejtsük hát el őt. Mivel pedig csupán erkölcsileg
tenni el láb alól, például a kormánytól eltávolítani csak fél­
munka lenne, sőt nehezebb is, mint egyszerűen megölni; s mi­
vel az örökre megnémitott államférfi érveivel, dialectikája- s

*) A M a g y a r N e m z e t p o l i t i k á j a . 324. lapján.
T IS Z A K Á L M Á N T O L IT . É L E T - ÉS JELLEM R . 1878. 5
66 TISZA KÁLMÁN

hatalmával sohsem árthat töb b e: aztán oly nyugalmas az a

biztos tudat, hogy a halott boszut sem állhat soha a gaz csel­
szövőn : »jőjjön tehet a zord bakó, s Bánffy uram ő kegyel­
mének kutya egye a vérét!« És úgy Ion. Teleki álnokul, ördögi
módon tör ellenfelére. A z a z államférfi, k i k é s ő b b m a g a
fogja Leó pold uralma alá t e r e l n i Erdélyt: ez
az e m b e r ne m á t a l j a m o s t s z e m t e l e n ü l h o n á r u ­
iá s s a 1 v á d o l n i a b á r ó t L e o p o 1d h o z s z í t á s a s a
bécsi udvarral fon t a r t o t t jó, de szeplőtelen
viszonya miatt. — H a z a á r u l á s ! Ez volt az iszonyú
közvád, vagyis a h a z u g politikai rágalom, mely­
b e n az á r m á n y s a r k á t m e g v e t é. Bármily igaztalan
legyen is az: buta tömeg és gaz biró előtt többnyire nagyon
tetszős, kapós indok a halálos Ítéletre. Majd Bánffy egyéni
hibáiból, fenhéjázó büszkesége- s tilos szerelméből fonja tovább
gyilkos hálóját a cselszövő. Kik Bánffvban. az állandó hadak
fővezérében, egyszersmind kolozsmegyei főispán- és somlvai
kapitányban az eszes, hatalmas, de büszke államférfit, a dús­
gazdag főurat s a nőhódító lovagot irigyen gyűlölők. — eze­
ket az urakat, daczára, hogy jobbadán ők is békepártiak s a '
Teleki tüzes actiőját határozottan rosszalják, összeesküvésre
bírja saját pártvezérük. Bánffy ellen. A bárgyú fejedelem előtt
pedig* mint alattomos trónvágyót, mint vészes pártütőt tünteti lel
őt. — Bánffvnak hóhér keze alatt kellett el­
buknia p o k o l i e r ő s z a k által, t *)
*
Tisza Kálmán mig hatalmas ellenfelét, a Deák­
pártot megbuktatni nem sikerül vala, politikájának
győzelméről nem is álmodhatott. Tehát meg kell buk­
tatnia a Deák-pártot. De hogyan, miként? Tisztes utón,
becsületes fegyverekkel lehetetlen, mert hisz a közvéle­
mény e párt, politikáját támogatja. E h ! lelkiismeret

) :i p: y n r N p ni z »■ 1 ]> <> 1 i 1 i k :'i j.n* 330 l:i pjitn.

 TELEKI MIHÁLY ÉS T I S Z A KÁLMÁN. 67

ide, politikai becsület od a! Titkos ármány, fondor csel-

szövény orgyilkával ejtsük el őt! És úgy lön. Tisza
Kálmán álnokul, ördögi módon tört ellenfelére. Bevá­
dolta, hogy föladta az ország jogait, melynek titkos ér­
telme az volt, liogy elárulta a hazát! És a Deák-párt­
nak politikai hóhérok keze alatt kellett szétporlania
pokoli erőszak által!
Es mit tett Teleki Mihály, mikor meggyilkoltatta
Bánffy Dénest?
Még be sem itta vérét a föld, már fölcsapott a né­
met szövetségi politikához. Ugyanahhoz, melyért Bánffy
Dénesi h a z a á r u l á s s a l vádolta ő.
Fölcsapott, és annyira ment benne, hogy E r ­
délyt eladta Austriának.
Megnyitotta Erdélyt Leopold hadainak, melyek
benyomultak oda, s aztán mikor nyilván való lett, hogy
Leopold el akarja törölni Erdély fejedelmi székét. »az
erdélyi ügy végrehajtásávalcCaraffát a hírhedt »eper-
jesi mészárost,« a kihez képest Haynau pliilantrop volt,
küldte ki a bécsi udvar, a ki végre is hajtotta az erdélyi
ügyet. És Erdély megszűnt önálló fejedelemség lenni.
Teleki Mihály pedig birodalmi gróf
lett!
*

És mit tett Tisza Kálmán, mikor megsemmisítette

a Deák-pártot?
»Még a czipője sem szakadt el, melylyel Deák tes­
tét kisérte k ik — És már nehány hó múlva leérkezett
a l e o n i n i s t i p u Iá f i ó k k a l !
»Oh! gonosz hamarságk
S az az ember, a ki nem fogadta el a közös kor-
mányt, delegátiókat, s jog feladás vádját sújtotta azokra,
a ki k elfogadták:
O vám és kereskedelmi szerződést köt
5*
68 TISZA KÁLMÁN

Austriával a ú t ó n o m v á m t a r i f a a l a p j á n tiz
esztendőre!
Még csak Caraffa hiányzik. Es a grófi czim.
❖
íme Teleki Mihály és Tisza Kálmán.
Kimutattuk e két államférfi azonosságát egyénisé­
gükben és tetteikben: de az összehasonlitás még ezzel
nem ért véget.
Hátra van a m e g k ü l ö n b ö z t e t é s .
Ha mindenben egyformák ők, egyben nem lesz­
nek egyformák soha.
Abban, hogy Teleki Mihály hazája ellenére csak
a némettel szövetkezett.
Tisza Kálmán a m u s z k á v a 1 i s.

Es ha a » M a g y a r n e m z e t p o l i t i k á j á n
nem idéztük volna már előbb, s nem abból merítettük
volna Teleki Mihály államférfim egyéniségének Macu-
lay-szerü jellemzését: idéznünk kellene most, nem csu­
pán azért, mivel Tisza Kálmán a muszkaszövetségbe
belement, hanem mint egyik szomorú magyarázatát an­
nak. hogy — m e g t e h e t i e.
kiért hogy Tisza Kálmán, gróf Andrássy Gyulával
együtt belevitette a nemzetet a muszkaszövetségbe, an­
nak lehetősége némi összeköttetésben áll azzal, hogy
Magyarországon fentidézett e könyvnek politikai fejte­
getéseit nem méltányolták kellő érdeme szerint.
» A m a g y a r n e m z e t p o 1i t i k á j á n a k « szer­
zője, — kinek müvét megjelenése elején politikai ki-
esinylői röpiratnak nevezték,— már 1873-ban látta azt
a végzetes külpolitikát, mely Andrássy kezében musz­
kaszövetségben végződött el, s a legmélyéi)!) történeti
és politikai fejtegetésekkel mutatja ki Törökország lé­
 TE EKI MIHÁLY ÉS TISZA KÁLMÁN. 69

tezésének sz kségét nemcsak a mi érdekünkben, ha*

nem Európa gyensulyának érdekében.
íHa a pi rta nem volna, csinálni kellene,« — eb-
bó'l indul ki:\ s bebizonyitja, liogy valamint a porta
egészen a karloviczi békéig a német császárok ellen állt
fenn: ezentúl Oroszország ellen kell fennállnia!
Mennyire igazolják e felfogást a következmények !
Különösen az, liogy Törökországot a n é m e t c s á ­
s z á r és az o r o s z c z á r együtt teszik semmivé.
Szegény Austria-Magyarország pedig segített nekik

A magyar állam nemzetközi pkysiologiáját »A

m a gy a r nemzet politikája* élénken tárja
elénk: codificálja nemzetünk élettörvényeit s azon
nagy politikai feladatokat, melyeket Kelet- és Nyűgöt.
Európa közt elfoglalt végzetes helyzetünkben minden
áron; vérünk ontásával, »az özvegyek és árvák« bú-
özönével is meg kell oldanunk, ha élni akarunk. —
»A m a g y a r n e m z e t p o l i t i k á j a , * midőn a múl­
tat tárja elénk, megtanít bennünket arra, miként kel­
lett v o l n a biztosítani a már-már eljátszott je ­
lent s miként lehet és kell megmentenünk a koczkáz-
tatott jövő't utódaink számára a panrussismus ellenében.
A bécsi udvar a 17-ik század utófelében nagysza­
básban ugyanazon politikát tűzte maga elé l c e l e t e n,
melyet maAndrássy gr. törpe utánzatban Bosznia anne-
xiójával követne, ha merne és lehetne. E két politika,
mint a nap és árnyéka közt óriás különbségek forog­
nak fenn, például, hogy a sok közül egyet említsünk,
a b é c s i u d v a r 1688-ban diadalmasan leverte az Os-
man hatalmat, ö n m a g a tette ezt s ö n m a g a s z ö v e t ­
s é g e s e k n é l k ü l akarta győzelmi dijul magához ra­
gadni a Balkánfélsziget uralmát.
70 TISZA KÁLMÁN

Mi történik ma? A m u s z k a hatalmasan leveri a

törököt önmaga s kegyelmi clijul Anclrássy grófnak a
»Stiller Commandit «-nak talán odaajándékozza Boszniát.
S Andrássy gróf e p o l i t i k á t komolyan elnevezi
S a v o y a i E u g e n-f é l e p o l i t i k á n a k ! Tréfának is
nagyon rósz és elkeserítő.
A ^ M a g y a r n e m z e t p o l i t i k á j a * czímli
könyvszerzője — hat évvel ezelőtt — a bécsi udvarnak
1688-ban k ö v e t e t t keleti hóditó politikájáról t a n u-
s á g u 1 1878-ra következőket irta:
»Valóban fenkölt eszme, nemes emberiségi czél,
mindamellett hatalom-gyarapító politika; kiemelni a bar-
barismus sorvasztó rabigájából akeresztyénséget s a sza­
badság és civilisátio fejlesztő iskolájába terelni; kiter­
jeszteni koronánk uralmát messze délen s hajdani fé­
nyére emelni azt, nem csupán legitim területi igényeink
érvényesítése-, hanem újabb hódítmányok által is ; a
hanyatló német császárságért keleten kárpótolni telje­
sen a Habsburgok hatalmát. Csábitó eszme.
Engedjük meg, hogy a délszláv tartományok s Ha­
vasalföld meghódítása sikerült volna: vájjon a magyar
állam fejlődésére s jövőjére üdvös hatást gyakorlan-
dott-e e látszólag fényes előny? — Bizonynyal nem.
Áz aldunai tartományoknak Szcnt-István birodal­
mához kapcsolása azonban, tekintettel a délszlávok s
oláhoknak már ekkor éledező függetlenségi vágyaira s
nemzetiségi féltékenységére, mindjárt kezdetben makacs
súrlódásokat, viharos összeütközéseket idézett volna elő.
Kíízzük bármily lazára köztük s Magyarország közt a
politikai köteléket: azon belül semmi esetre se kerülhet­
jük valaki az emésztő belviszályokat, melyek az elemek
összezülléséig minden vegyegy csillésnek, Tlny a phisi-
kai mint az államéletben, természetes következményei,
 TELEKI MIHÁLY ÉS TISZA KÁLMÁN. 71

s annál élesbek, minél csekélyebb az egyesülő ele­

inek vegyrokonsága. — És lia minden valószínű­
ség daczára, merő vakszerencséből, talán jó csillagza­
tunk bűvös befolyásával akkor keresztülláboljuk is
az aldunai liódítmányokkal karöltve járó bajokat:
vájjon tizenkilenczedik századunk nemzetiségi mozgal­
mai nem temetnének-e hullámaik közé egy oly magyar-
osztrák birodalmat, melyben a jelenleg élő s az összné-
pességnek 58.6 százalékát képező szláv és oláh nemze­
tiségeket (4 6 °/0 szláv, 7.. °/a román) az aldunai rokon fa­
jok hatalmas tömbe í’oppant túlsúlyra emelte volta?
Vájjon létezhetnék-e most egy oly magyar állam, mely­
nek keblében a 20 — 25 százaléknyi magyarral a dél­
szláv és román nemzetiségeknek körülbelül 75— 80 szá­
zaléka állna szemben, korántsem oly szórványosan kö­
rültünk, mint jelenleg, hanem nagy részök alattunk dé­
len tekintélyes nemzeti testekben tömörülve ? — Szóval
a magyar államnak, valamint napjainkban nem áll, úgy
a tizenhetedik század végén sem állott érdekében vagy
hivatásában, szláv és román liódítmányokkal gyarapít-
nia területét; mert ez által magyar fajunk államtár-
sadalmi túlsúlyát amazok roppant számtöbbségével
önmagunk semmisítettük volna meg. A magyar politika
nem támadó, hanem védelmi, nem hódító, hanem con-
serváló politika. <
*

Ma nincs már Törökország, és ki tudja,lesz-e megint?

— se könyvnek még csak Cassandra dicsősége sincs meg.
Nem csoda, ha szerző, ki épp oly szerényen mint
nagy történetírói és politikai apparátussal lépett fel,
azóta elhallgatott.
Akadémikus történetíróink, mikor e könyv meg­
72 TISZA KÁLMÁN

jelent, siettek ráfogni, hogy azt valami katholikus con-

servativ politikus irta, — s mint ilyet pertractálták.
Mikor aztán kiszivárgott, hogy?' a szerző nem katho •
likus, hanem r e f o r m á t u s , sőt pláne a tiszáninueni
s u p e r i n t e u d e n s n e k a fia (K u n Bé l a) , már akkor
szégyen lett volna a tévedést korrigálni.
 A BA L KÖZÉP. 73

A balközép
(va g y: középbal; va gy: bald erék; va gy: derékbal. stb.)

I.

Kálmán lett a liatá-

rozati párt vezére.
Csak egy »lépést« kellett tennie, hogy Teleki szé­
kébe üljön.
Mig Teleki élt, Tisza Kálmán közvetlenül mellette
ült az országgyűlésen. Mikor Teleki meghalt, hevonták
helyét fekete posztóval, és elhalmozták babérkoszo­
rúkkal.
E babérlevelek lettek később Tisza Kálmán poli­
tikai konyhájának fűszerei.
Ha valamit elkozmásított, vagy elsózott, hamar
belerakott egy csomót ezekből a babérlevelekből, s
ezzel megették neki minden főztét.
Valamint érdem és hozzávaló államférfiul tulajdo­
nok nélkül lett pártvezérré: úgy törekedett e positióját
későbben is érdemek és hozzávaló tulajdonságok nélkül
megtartani.
S ez az egyetlen törekvése Tisza Kálmánnak, mely­
ben nem lehet őt vádolni — k ö v e t k e z e t l e n s é g g e l .
74 TISZA KÁLMÁN

Tisza Kálmán pártvezérsége azzal kezdődött, hogy

pártja az 1861-ki országgyűlésen t ö b b s é g i - e j ü t ö t t
De ki ijedt meg ettől legjobban ?
Tisza Kálmán.
Megijedt a többségétől, mint Falstaff a seregétől.
S első pártvezéri debutje az volt, hogy többségé­
ből nagy nehezen kiszorította a — k i s e b b s é g e t .
Miután ez sikerült neki, azt hitte, hogy majd
adandó alkalommal ilyen könnyen fogja ő többséggé
escamotirozni a kisebbséget is ; s ha ez igaz, akkor ő a
ministerelnökségre praedestinálva van.
Mert ha a pártvezérséghez, nem kell sem állam-
férfiúi génié, sem nagy tudomány, hanem csak p á r t :
akkor az ilyen pártvezérnek arra, hogy ministerel-
nők legyen, — nem kell semmi egyéb, csak —
többség.
❖

És valljuk meg, hogy Tisza Kálmán ebben az egy­

ben bölcsen és helyesen okoskodott. S hogy mennyire
igaza volt, bebizonyították a következések.
Mert mig Tisza Kálmán a kisebbség vezére volt,
az ország intelligentiája, a Deák-párt, s a deákpárti sajtó,
továbbá az egész osztrák alkotinánypárt szemében volt e
nála szánandóbb figura? volt-e nevetségesebb status
férfi?
Coustatálták róla, hogy mióta a politikai pályán
működik, nem volt még egy egészséges gondolata sem.
H ogy az egész balközép nem való egyébbre, mint
hogy Tisza Kálmán pártvezér lehessen.
Hogy valamint 111. Napóleon (Cowlcy szerint,)
akkor is hazudott, ha nem beszélt; Tisza Kálmán ellen­
zéke akkor is ront, ha semmit sem csinál.
 A BALKÖZÉP. 75

Hogy Tisza Kálmán balközépi politikája nem állt

egyébből, mint hogy ráfogta a nemzetre, hogy b e t e g ,
s föllépett mint o r v o s, pedig csak k u r u z s l ó volt.
És ime mikor többségre vergődött, (pedig mit tett
azért, hogy többsége legyen? Semmi egyebet, mint hogy
megtagadta mindazt, a mit addig állított,) mikor több­
ségre veigődött, ő lett az e g y e d ü 1i á l l a m f é r f i az
egész hazában!
Eltörpült mellette mindenki más!
Lónyay elmehetett vasat kutatni Farkad inára.
Kerkapoly összes politikai actióját kimentette az,
mikor kalapján vörös tollal, szavazott a Ferenczváros­
ban — C s e r n á t o n y r a.
Pulszky Ferencznek lett elég ideje, hogy drámai
pályázatokat bíráljon az akadémián, és megbuktassa —-
Kratzmant.
Csengery Antal fordíthatta tovább — Maculayt.
Bittó whistezlietett a kaszinóban.
Somssich vállalhatott postamesterséget.
Szlávy lógathatta a lábát a Lipthay-palota abla­
kából.
Fáik Miksa olvashatta a »Pester Loyd« zenekri­
tikáit.
Wahrman Móricz kurizálhatott F r a u v o n T y -
r o 11n a k a Margitszigeten.
Sennyey Pál pedig a maga 32 emberével tűnődhe­
tett a fölött, hogy miként történhetett az a bibliában,
mikor a 7 sovány tehén megette «a 7 kövér tehenet?

Tisza Kálmánnak igaza volt, hogy Magyarorszá­

gon csak többség kell és hatalom, és mint a római pá­
pának, papucsát csókolja az egész ország.
76 TISZA KÁLMÁN

Hogy vehették volna komolyan Tiszától, hogy

megtagadta múltját, megtagadta elveit, — mikor mind­
azok, kik hozzászegődtek, ép úgy megtagadták múlt­
jukat, ép úgy megtagadták elveiket?
Ki ne emlékeznék még a ^névtelen levelekre.*
melyek az 1872. évi választás előtt az ötödik programúi
alkalmával írattak T i s z a K á l m á n h o z ?
Az egész Deák-párt, a fővárosban és az országban
helyeselte ama uézeteket, melyeket a ^névtelen leveleké
írója Tiszára alkalmazott.
És hogyan fogta fel a »névtelen levelek* írója
Tiszát ?
»Van-e, a ki önnek már megmondta, hogy bármi­
lyen programra alapján történnék is változás, ö n
s e m m i k é p sem i l l e n é k be M a g y a r o r s z á g
m i n i s t e r e 1n ö k é n ek.«
íg y fogta fel. S hozzátette a végén: »Én nem ké­
pességét tagadom, hanem universalitását, a nagy látást,
a fenkölt gondolkozást, az ihletet, mely nélkül valaki
egy egész ország sorsát bizonyos rendszer utján nem
kezelheti. Szóval: t a g a d o m ko r r a á n y c 1n ö k i
képességét.*
És ugyanezen »névtelen levelek* írója, ina épp
úgy elfogadja Tisza Kálmánt ministerelnöknek, mint
mindazok, a kik a névtelen leveleknek tapsoltak eg y k or!
És ugyanazon »névtelen levelek« Írója, azóta szám­
talan más >né v t e l e n « levelet irt, melyekben Tisza
Kálmán ministerelnöki positióját védi, mert hát oda ju ­
tott az ország, hogy Tisza Kálmán ministerelnöki posi-
tiójától függ gróf Aiulrássy Gyula külügyministeri
positiója.
*
 A BALKÖZÉP. 77

II. Károly angol király tartotta azt, hogy minden

ember megvásárolható; csak az árakban van különb­
ség. És ez a nézet akkor, mikor az angol nép 12 év
után ásta ki sírjából Cromwellt és felakasztotta bitó­
fára, czél- és időszerűnek bizonyult.
Tisza Kálmán is hagyhat maga után ilyen axiómát.
Elmondhatja: »Hazudj a hiszékenyeknek, rágalmazd a
becsületest, tagadd a jót, tégy lehetetlenné minden al­
kotást, és akkor nem szükséges sem tudomány, sem
génié, hogy államférfi lehess, s hatalomra kerülj.«
S a ki nem hiszi, hogy ez az axióma helyes és idő­
szerű, nézze végig a balközép történetét.

Mikor az 1861 -ki országgyűlést eloszlatták, négy

év következett, melyekben nem volt parlamentáris élet
s a nemzeti actió mindössze az adók megtagadására szo­
rítkozott.
Ebből a korszakból származik az adó nem fize­
tésnek népszerű eszméje, a mit később oly gyönyörűen
tudott a deák-párti kormányok ellen felhasználni Tisza
Kálmán. Mert abban az időben rósz hazafinak tartatott
mindaz, a ki adóját erőszak nélkül fizette meg. Katonát
kellett küldeni minden adófizetőre, s voltak többen, kik
a katonák tartására többet költöttek, mint a mennyit
összes adótartozásuk kitett. — Ghyczy Kálmánra pél­
dául egy egész ezredet küldtek Nagy Igmándra. S ünne­
pelték értté.
Az olcsó népszerűségnek eme boldog korszakában
mig más az adóval bajlódott, Tisza Kálmán az aquirá-
lásra adta magát, s oly sikerrel aquirált, hogy nemcsak
a maga gazdagságát szaporította meg, hanem úrrá tette
M ó r i c z P á l t is, a ki tudvalevőleg, mikor megháza­
 78 TISZA KÁLMÁN

sodott, még az ötös fogatot is kölcsön kérte, melyen a

lakodalomra ment.
Hogy mi módon tette úrrá Tisza Kálmán Móricz
Pált? arról beszéljenek a derecskéi » p a r a s z t o k . « Én
csak azért említettem, hogy megmutassam ama mély
politikai barátság gyökerét, mely Tisza Kálmánt elvál-
hatlanul összeköti Móricz Pállal. S hogy még egy kö­
vetkeztetést vonjak le belőle.
Előttem ugyanis, eltekintve minden más körül­
ménytől, elég argumentum Tisza Kálmánnak eme
nquisitori korszaka, hogy a priori szemébe nevessek min­
denkinek, a ki Tisza Kálmánt li a z a á r u 1ó n a k tartja.
Mert én szerintem Tisza Kálmán sokkal nagyobb
aquisitor, hogy sem képes volna v a l a m i t e l a d n i .
Következésképen tehát a h a z á t sem adhatta el.
Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy Tisza Kálmán
(ha olcsón jutna hozzá) inkább m e g v e n n é a hazát,
és megtenné fővárosának — G e s z t e t .

Bármennyire az aquisitióra is adta magát azonban az

18G1. országgyűlés rövid pártvezéri szereplése után 'Tisza
Kálmán, — nem feledkezett meg arról sem, hogy neki
»kötelességei vannak a haza irányában is.« Es 1873-
ban elmondta nézeteit a ^Magyar Sajtóban« — a v á r ­
ni e g y é k r e n d e z ó s é r ő 1.
A czikkek megjelentek rendes sorrendben, és aztán
elfeledteténck annak rendje szerint. Mert a kérdésről
alapjában senki sem gondolkozott máskép, mint Tisza
Kálmán: vagy jobban mondva, mert 'Tisza Kálmán
ezekről éppen ngy gondolkozott, mint mindenki más.
Még csak azt sem lehetett elmondani e vármegyei fej­
tegetésekre, hogy a mi jó bennük, az nem n j: a mi uj,
 A B A L KÖZÉP. 79

az nem jó. Mert nem volt bennük semmi uj. Követke­

zésképen jó volt az egész; épen olyan jó, mint azok a
férfiak, a kikre a nők azt mondják: »jó ember.« A ki
rájuk néz, már megunta az életét is.
*
Es ez Tisza Kálmánnal mindig igy volt, valahány­
szor t o l l a t f o g o t t . Valamint a szónoki téren nem
tudott halhatatlanságot önteni az élő szóba, ép úgy
nem tudott a holt betűkbe életet önteni soha. Le styl
c’est l’homme. E mondás igazságát senki jobban be nem
bizonyítja, mint Tisza Kálmán.
Az ő stylje teljesen magán hordja egyéniségét.
Száraz, eszmeszegény, pongyola, s nincs benne semmi
csín. S azért mégsem »csintalan« soha. Nemcsak a lel­
kesedés heve nincs benne, hanem még a meggyőződés
ereje sem. Jobban kimeríti olvasóját, mint tárgyát.
Mivel t e l e van locus communisokkal, épen azért ür e s .
Az államférfit! eszmék correlatiója helyett subjectiv
»hittel* áll az ellentétek közé. >Részeimről azt hiszem,
r
hogy ez a job b .« — Es nem magyarázza meg. A ki
véle hiszi, semmi egyebet nem tud, mint azt, hogy Tisza
Kálmán is »hiszi.« S mivel boldogok, a kik hisznek
Tisza irataiban sokan megtalálták — ha egyebet nem, —
a — boldogságot.
❖
Az irói egyéniség e kirívó hiányait még kevésbbé
pótolja benne a tudomány. Ha néha idéz valakit, (mint
például T o c q u e v i l l e t , ) úgy tudja idézni, hogy az
is elveszti élét. Szavakat idéz, nem gondolatokat. S mig
egy Eötvösnél az idézet mindig csattan, Tiszánál ella­
pul. Idézeteiből is látszik, hogy a mit olvasott, nem
ment vérébe: ismeretei csűrbe vannak gyűjtve, nem
 8 0 TISZA KÁLMÁN

pedig termő földbe vetve. H ogy valaha nagy természet­

tudósokat, vagy költőket, vagy filosofusokat olvasott
volna, nyoma sincs sem irataiban, sem beszédeiben. Ha
olvasta őket, nem tanult tőlük semmit. Valamint a ma­
gán életben nem érdeklik a művészetek, (épen mint
Pécliy Tamást) úgy, nincs irataiban semmi ösztön, semmi
érzék a művészeti kidolgozáshoz. — S bár Tisza mint
>nyelvelő« bámulatos és páratlan, mint iró absolute
nem érti a nyelvet. — Mondatai idomtalanok, szórendje
fejfájást okoz. részletessége aprólékoskodás; bölcsessége
vénasszonyos. És daczára annak, hogy stylje oly száraz,
m integy h e k t i k u s , mégis oly vizenyős, m integy
vizkóros: s innen van talán, hogy Tisza Kálmán írott
müveiben nem i ró, hanem — savó.
*
A mi 1863-ban nem sikerült a geszti földesurnak,
(hogy t. i. irataival magára vonja a nemzet figyelmét)
azt ( s z í v ó s és makacs természeténél fogva) újra megki-
sérlé 1865-ben.
Mintán abban az évben jelent meg és országos
sensatiór szült I) e á k F e r c n c z »li li s v é t i c z i k k e « :
megjelent tehát T i s z a K á l m á n is .^parlamenti fele­
lős kormány és megyei rendszere *) ezim alatt egy
»októberi« diplomával: keresvén 6 is az országos sen-
satiót, — de hiába!
Mennyire jellemző e két momentumban is a két
államférfi megjelenése.
Deák Ferencz húsvéti czikkében mindenekelőtt a
kiegyezést óhajtja megindítani, mert mig az 1 efejezve
nincs, addig parlamenti felelős kormányról és megyei
rendszerről szólam sem lehet.

*) Aulám on ti felelós kormány és megyei rendszír írí n (fi őszien,

október 1S-án) Tisza Kálmán. Kiadja Kálli Mór.
 A B A L K Ö Z K P. 81

Tisza Kálmán pedig még azt sem tudja, lesz-e ki­

egyezés ? Később pedig mindent elkövetni látszik, hogy
ne l e g y e n k i e g y e z é s : mégis már akkor a parla­
menti felelős kormány és a megyei rendszer elméletének
táblabirói elemzésével akar hatni azokra, a kik azt
liivék, hogy előbb a megyei kérdéssel kell tisztába jön ­
nünk, mielőtt a kiegyezést megkezdenők.
Deák Ferencz óhajtja a parlamenti felelős kor­
mányt, s hogy elérhesse, közjogi alapot akar teremteni.
Tisza Kálmán még nem is tudja: lesz-e parlamenti
felelős kormány, s már is azon töri a fejét, hogyan ront­
hassa el?
*
De a mi 1863-ban nem sikerült a geszti földesur-
nak, nem sikerült az 1865-ben sem. Mert azok, a kik­
nek e könyv írva volt, nem olvasták el, (valamint hogy
egyebet sem olvasának, mert az olvasás nem lévén ter­
mészetük), a kik pedig e l ö l v a s t ák, azoknál (miután
nem nekik volt írva) hatást nem tehetett. S igy Tisza
mint polilikai iró nemcsak hogy Eötvös, Lónyay, Csen-
gery, Kemény fölé nem emelkedett, hanem az »olvasó«
közönség által még D e á k F a r k a s n á l is kevesebbe
vétetett; kevesebbe vétetett pediglen azért, mert akkori­
ban Deák Farkas »DeákF.« aláírással Írogatván, sokak
által D e á k F e r e n c z n e k gondoltatott.
*
Hanem Tisza Kálmán nem azért Tisza Kálmán
hogy valamit, a mi hiúságát sérti, boszulatlanul hagy­
jon. Következéskép ezt sem hagyta.
» Államférfim conceptió? fényes styl? világos lo­
gika ? tudomány ? mélység ? emelkedettség ? — ez kell
a művelt olvasó közönségnek ? — Azért sem adok! (Mert
ha akarnék sem adhatnék.) És mégis el fog jönni az idő,
T IS Z A K Á L M Á N P O L IT . É L E T ® ÉS J E L L E M E . 1878. 6
82 TISZA KÁLMÁN

mikor e könyvet, melyre ma senki sem kederit, é r­

d e k k e l fogja elolvasni mindenki, a ki a kezébe veszi.«
És úgy lön.
A különbség csak az, bogy mig Tisza Kálmán
1865-ben azért haragudott, mert könyvét nem o l-
v a s t á k.
Most talán azért haragszik, ha — e l o l v a s s d k.
íj;
Pedig elolvassák.
Mert ez a könyv az, a mi mindennél biztosabban
kiállítja Tisza Kálmán lelkületéről a bizonyítványt.
Mert erre nem mondhatja el sem 6, sem senki,
hogy ez a pártélet küzdelmeinek izgatott pillanataiban
született, mikor is sokszor többet mondhat a politikus,
mint a mennyiért a jövő előtt felelősséget vállalni tar­
tozik.
Nem mondhatja sem ő, sem senki, hogy nem volt
ideje Tisza Kálmánnak, mikor e könyvet irta, kiírni
szellemének, érzületének és meggyőződésének 1e g-
javát.
Volt ideje megbírálni nemcsak önmagát, hanem
azt is, a mit megirt.
Volt ideje számot vetni a jövővel. Elgondolni a
leirt elvek és politikai maximák alkalmazásának eshető­
ségeit.
És hogy Tisza Kálmán mindezekkel csakugyan
számot vetett akkor, ezt bizonyltja az, hogy a mi a me­
gyék szervezésére vonatkozik benne, az egyetlen posiiív
részt, mely e könyvben olvasható, r ö g t ö n a l k a l ­
ma z t a , mihelyt belügyminiszter lett. biz a közigaz­
gatási bizottság és állandó választmány szörnyeszméje,
mely azóta a valóságban megbukott, s életképtelennek
bizonyodott. Fényesen igazolva Tisza Kálmán eszme­
 A BALKÖZÉP. 83

szegénységét, ki, mikor t i z é v i parlamenti tapasztalás

után kormányra jut, nem a tiz évi tapasztalásból, ha­
nem egy elfelejtett röpiratból meríti közigazgatási re­
formjának még elméletben is nevetséges concepcióját.
*
És ha Tisza Kálmán komolyan számot vetett mind
önmagával, mind pedig azokkal, a miket e könyvében
megirt, mit lehet és mit k e l l felőle tartanunk, hogy ő,
ki azt követeli az alkotmánytól, hogy
» s e n k i a n e m z e t t a g j a i k ö z ü l másnak,
m i n t a n e m z e t á l t a l a l k o t o t t és m o n a r c h i á ­
ban a f e j e d e l e m által sze nt e s í t e t t tör­
v é n y n e k engedelmeskedni ne tartozzék*;
hogy ugyancsak ő, mikor kormányra kerül, oly
k o r m á n y - r e n d e l e t t e l , melyet sem a nemzet nem
alkotott, sem a fejedelem nem szentesített, önkényesen
megszorítja, csaknem m e g s e m m i s í t i az alkotmány
legsarkalatosabb jogát, a szabad g y ü l e k e z e t i j o ­
got , és azt követeli, hogy annak e n g e d e l m e s ­
k e d n i t a r t o z i k a n e mz e t .
*
Ha még nem volna késő, a megyék megtehetnék
azt a tréfát, hogy Tisza Kálmánnak e rendeletét Tisza
Kálmán saját szavainak indokolásával küldenék vissza
neki, mondván: »miután sem a nemzet nem alkotta,
sem a fejedelem nem szentesitette, tehát n em f o g n a k
e n g e d e l m e s k e d n i n e k i ! Hozzátevén:
»T u l’ as v o u 1u Gr e o r g e s D a n d i n !«
*
E könyvnek 10-dik lapján mondja Tisza Kálmán
azt is, hogy » e l j ö t t má r a n n a k i d e j e , hogy ne
csak az elmélet, de a gyakorlat is ismerje el, h o g y
6*
84 TISZA KÁLMÁN

n e m a n é p e k v a n n a k a k o r m á n y o k é r t , de a
k o r m á n y o k a népekért.*
És a minek ideje » e l j ö t t , « mig Tisza Kálmán
ellenzéki volt, annak ideje rögtön » e l mu l t , « milielyt
Tisza Kálmán kormányra került ?

❖
Tisza Kálmán e könyvben aparlamentarismusnak
l i i b á i t és h i á n y a i t látja abban, hogy a képviselő-
ház képviselete m e g h a m i s í t h a t ó , s lehetségessé vá­
lik a n e m z e t r e , e n n e k n é z e t é v e l e l l e n k e z ő
törvényeket erőszakolni.*
És vájjon nem ezt teszi-e ő ? mi nt a > s z a b á d ­
é i v á * párt vezére? — a kiegyezési törvényjavaslatok­
ban a nemzet vitális érdekeit a d v a f e l ?

*
Az erkölcsi undor, a legkeserübb indignatió futja
át az olvasó szivét, ha a mai Tisza Kálmánt összeha­
sonlítja e könyvnek Írójával.
Mint Mephistó bora, mely a czégéres pléhhordóból
ömlik, olyannak tűnik föl utólag e könyvnek részegítő
liberalismusa.
Ha mindenben hű maradt volna Tisza Kálmán e
könyvnek elveihez, és politikai maximáihoz, még akkor
is szegénységi bizonyítvány lenne Magyar országra T i­
sza Kálmán ministerelnöksége.
Mert a ki a politikai gondolkozásnak oly alanti
niveauján áll, a kinek politikai látköre ily köznapi frá­
zisok, ily vásári axiómák által szcgélycztctik, mint e
könyvek Írójáé: az csak egy szellemileg siilyedő nem­
zetben emelkedhetik oly magasra, mint Tisza Kálmán.
kis mennyivel compromittálóbb Tisza Kálmán
emelkedése úgy, a mint az megtörtént, hogy t. i. vásári
 A BAL KÖZÉP. 85

elveit és maxiniAit, még piaczibb non cbalance-szal ta­

gadta m eg!

II.

Eljutottunk az 1865-ki országgyűléshez. Láthatjuk

már eddig Tisza Kálmán egyéni jellemvonásainak expo-
sitióját. Láthatjuk sikereit, melyek mögött nem állnak
sem nagy érdemek, sem nagy egyéni tulajdonok. Lát­
hatjuk egyetlen komoly megpróbálkozását a politikai
irodalom terén, mely fiaskót aratott. És igy teljesen
érthetjük azt, hogy az 1865-ki országgyűlés komoly és
magasabb röptű elemei absolute nem láttak Tisza Kál­
mánban sem b i z t a t ó t sem b i z t o s í t é k o t az iránt,
hogy ö képesítve, és jogosítva lenne föltolni magát oly
szerepre, melyben (hogy a hazára üdvös lehessen,) csak
az egyéni önzetlenség adhat jogot bírói vádaskodásra,
csak az igazság adhat jogot a kíméletlenségre; csak az
alkotó erő öntudata adhat jogot lerombolni más alkotá­
sát; és csak a politikai becsület, morál, és ildom adhat
jogot az erkölcsi bíráskodásra.

Ha Tisza Kálmán akkor, mint jó hazafi, és tiszte­

letre méltó politikai jellem, számot vet önmagával és
számot vetve az őt fölfelé ringató külső viszonyokkal,
megáll mint Hercules a váll utón, s nyugodt ítélettel
dönti el óhajtásainak és képességeinek mérlegét, igy
szólván: nem akarok többnek látszani, mint a mennyi
vagyok és nem követelek többet a nemzettől, mint a
mennyit adhatok neki: — akkor Tisza Kálmán mint
8 6 TISZA KÁLMÁN

belügyi államtitkár, hasznot tehetett volna a hazának,

s fölvihette volna esetleg a belügyministerségig.
De ez a »ha« immár elkésett föltevés volt.
Tisza Kálmán már akkor sokkal inkább el volt
t e l v e önmagával,liogysem valakivel m e g f é r h e t e t t
volna. 0 már akkor annyira mások felett képzelte ma­
gát, hogy bárki m e l l e t t állva a l a n t i s á g o t látott
volna önmagára nézve.
De hogyan törjön a nála sokkal nagyobb jellemek
és államférfim képességek spbalanxán keresztül? —
mogyan győzze le azokat, a kikkel európai látkör, ma­
gas politikai felfogás, és kiérdemlett tisztelet ésnymbus
tekintetében nem is mérkőzhetett?
Ez volt a kérdés.
És hogyan állt a helyzet ?
❖
1865-ben Deák Ferencz táborában volt Magyar-
ország. Az 1861-ki »határozati párU traditióit csak a
»Hon« képviselte, melyet Jókai alapított, politikája
lévén minden, a mi népszerű. íg y lett politikájának
ideálja abban az időben Deák Ferencz, mert, miután
komoly és nagyszabású alkotásról, nem kicsinyes nega-
tiók és köznapi frázisokról volt szó, Deák Ferencz ak-
t
kor »népszerűbb* volt mint Tisza Kálmán. Ks mikor
1865-ben a Deák körül sorakozott nemzet magát *De­
ák-pártnak* documentálta, a »JIon« kifakadt ellene,
mert — úgymond — »a baloldal is Deák elveit vallja.*
Hanem természetesen, mivel a baloldal is Deák elveit
vallja, ebből az következett, hogy lie nevezze magát
D e á k - p á r tu a k.

Kik tevék akkoriban Deák Ferencz tábori törzska­

rit? Andrássy Gyula, kiről bánnikép vélekedjünk,
 A BALKÖZÉP. 87

egyet tőle meg nem tagadhatunk: a páratlanszeretetre-

méltóságot, ott a hol akarja. Továbbá Eötvös József,
kinek lángesze európai hírnév nymbusával koszoruzta-
tott. Lónyay Menyhért a »szerencsés keziu ; a láng­
eszű financier, kinek leleményessége, óriás szorgalma,
és fáradhatatlan tevékenysége lehetett csak képes a
kiegyezés politikai része mellett megoldani a pénzügyi
részt. Somssich Pál e nagy műveltségű, széles ismeretü,
ékes szavú á l l a m f é r f i , és az »európai« magyar
typusnak klassikai kinyomata. Kemény Zsigmond, kit
Tóth Kálmán egy sikerült dalban DeákFerencz >'hold­
jának« nevezett el. Horváth Boldizsár, egyike a legna­
gyobb szabású jogászoknak, ki az igazságot és magasz­
tost együtt bírja; Pulszky Ferencz, ez alapos sokoldalúság
legbámulatosabb példánya, tudós és geniális egyben.
Mi volt ezekkel szemben, és mi lett volna ezek közt
Tisza Kálmán, kinek sem modora, sem genieje nem volt?
Nem volt-e tehát lélektanilag érthető' és természe­
tes az ő lelkében a gyűlölet ezek iránt? A minthogy
nem természetes-e, hogy a commuuista gyűlöli a gaz­
dagokat ?
És vájjon nagy ösztön, bölcs belátás kellett-e
ahhoz, ha Tisza Kálmán belátta, hogy ezek közt az em­
berek közt ő a vezérszerepre nem aspirálhat ?
És ha ezt belátta, föl kellett-e neki találnia a bői
esek kövét, hogy megtalálja az egyedüli ösvényt, me­
lyen számára vezérszerep nyílik, s melyen egykor, — a
czél szentesítvén az eszközöket, — elérheti czélját?
*
Hisz még mióta a világ áll, nem volt olyan állam­
férfi, a ki olyan politikát csinálhatott volna, mely min­
denkit kielégített. Voltak mindig elégedetlenek, s mivel
a megelégedés hallgat, az elégületlenség pedig ordít,
88 TISZA KÁLMÁN

bármily kis csoport legyen is az elégületlenek tábora,

arra elég, bogy nagy zajt üssön.
És ha ez általánosságban is igaz, s igaznak bizo-
nyilja Hellas és Róma története, mennyivel igazabb, ha
rólunk magyarokról volt szó: kiknek ősi erényünk az
irigység, és a pártoskodás. Erdély — mint egy jeles
iró mondja: elveszett, mert sok nagy embere volt.« —
És nem volt-e sok »nagy embere« a D e á k p á r t n a k ?
melylyel szemben a későbbi balközép már csak annál
fogva is egyöntetűbb és összetartóbb lehetett, mert —
e g y n a g y e m b e r e sem volt.

*
N os! — nem volt-e világos a kalkulus, mely T i­
sza eló'tt állott?
Vagy utolsónak lenni a magánál különbek közt:
vagy elsőnek lenni a hozzá hasonlók közt.
S a mint a kiegyezési tárgyalások megindultak, és
Tisza Kálmán látta, hogy Magyarország kedvéért
Austria nem fogja önmagát eltörölni a föld színéről;
az osztrák császár nem fog megsemmisülni a magyar
királyban; az osztrák hadsereg nem fog átalakulni ma­
gyar nemzeti hadsereggé, és az osztrák nemzeti bank
nem fog magyar pénzeket kibocsátani s azokat a néhai
határozati párt híveinek nem fogja ingyen adni: —
rögtön tisztába jött a j ö v e n d ő politika programmjá-
val, melynek gyökerei benne valának a m ú l t b a n .

Hiszen Tisza Kálmán iskolás gyerek korában ta-

nnll íatta s bizonyosan megragadta emlékező tehetségét,
hogy a római scnatus miként buktatta meg a nemes
C a j u s G r a c c h u s t ; felbérelvén M. L i v i u s D r u -
s u s t, hogy Í g é r j e n a n é p n e k t ö b b e t, m i n t ő.
 A BALKÖZÉP. 89

Es a nép hitt Drususnak, s Gracchust a szent ligetbe

űzte, hol nemes szivét egy rabszolga verte át. S nem
volt-e a nép kezdettől fogva mindig egy ? S ha Deák
Ferencz Gracclius volt, nem kinálkozott-e Tisza K ál­
mánnak a — d r u s u s i szerep ?
Oh! nagyon!
Hisz mikor nem volt Magyarországon népszerű:
gyűlölni Austriát s izgatni ellene ?
Nem rehabilitált-é ezen politika később hírhedt
Bacli-hnszárokat, osztrák vérbirákat, kik aztán a köz­
jogi ellenzék táborában mint nagy hazafiak szerepeltek
s vádolták a Deák-pártot, hogy elárulta a hazát ?
Mert nem igaz, h o g y : Die Lumpen sind bescheiden.
A politikai lumpok nem szerények, hanem nemte­
lenek és követelők.
És báró Sennyey Pál ama későbbi szavaiban, hogy
»elismeri a balközép históriai jogosultságát« ,mély satyra
rejlett, mely azt akarta mondani, h o g y : csak teljesítse
a balközép állandóan e »históriai hivatást* és maradjon
meg — b a l k ö z é p n e k .

*
S hogy Tisza Kálmánnak eme tisztán személyes
ambitión alapuló politikája még biztosabban sikerüljön,
ott volt e czélra G h y c z y K á l m á n , a politikai cha-
racterek legsajátságosabb példánya.
Szellemi adományaira, parlamenti képességeire
nézve az egyetlen a volt balközépben, kit »nagy ember­
nek* lehetne mondani, ha önmagát nem törpitette volna el.
Tisza Kálmán tudta, hogy az ő politikája nem lesz
egyébb, mint n e g á t i ó.
Lehetett-e méltóbb kiegészítője, mint a megteste­
sült skepsis ?
90 TISZA KÁLMÁN

Aki nem akar mást, csak t a g a d n i : azzal már

ennélfogva szellemi rokonságban áll a k é t e l y .
Tisza Kálmán n em k é t e l k e d e t t abban, hogy
Deák kiegyezése j ó : hanem tagadta.
Ghyezy Kálmán n e m t a g a d t a , hogy Deák
kiegyezése lehet j ó : hanem k é t e l k e d e t t b e n n e .
íg y levének ó'k a balközép társvezérei.
Mikor Deák Ferencz, ki biztosan számított arra,
hogy Ghyezy véle marad, mert Ghyezy maga adott e
hitre jogot Deáknak, — megtudta, hogy Ghyezy Kál­
mán elment ama liires v á r m e g y e h á z i confcrcntiára,
igyszólt: >nem h i t t e m f e l ő l e , de n e m c s a l ó d ­
tam benne.«

Ghyezy politikai egyéniségének bővebb elemzé­

sébe, nehogy ismételjem magamat, nem bocsátkozom.
Ghyezy mentségére csak azt az egyet akarom hangsú­
lyozni, hogy ő a balközépnek csak névleges társvezére
volt; tényleges soha. S concedálni akarván Ghyczy-
nek, hogy noha későbben, az első tévedés követ­
kezményei teljesen elfogulttá tették, s jezsuita módon
szolgálta Tisza Kálmán önző czéljait: az első téves
lépés elkövetéséhez járulhattak szivében n e m e s
i n t e n t i ó k.
Ilyen az, hogy talán félt a szélsőbaloldal elszapo­
rodásától, és czélszerünck látta a balközép létezését, ne­
hogy azok, a kik a kiegyezéssel megelégedve nincsenek,
kénytelenek legyenek a forradalmi tendentiákat támo­
gatni.
Ámde ha e föltevés igaz:
<
D akkor csakis addig o lett
volna szabad a balközépben maradnia, mig ki nem de­
rült, hogy a szélsőbaloldal a kiegyezésre nézve n em
veszedelmes.
 A B A L KÖZÉP. 91

Mig ki nem derült, liogy Magyarországon a forra­

dalmi párt törpe minoritásban van.
Mert hogy Ghyczy Kálmán még ezután is meg­
maradt a balközépben, ebben, azáltal, hogy a kiegyezést
nem engedte megszilárdítani és elvonta a Deák-párt
nagy munkájától azokat, a kik a balközépnek csak
Ghyczy Kálmán neve miatt hittek, sokkal inkább szol­
gálta a forradalmi tendentiákat, mint tette volna úgy,
ha nyíltan a szélső baloldal soraiba lép.

Még 1865-ben Tisza Kálmán ovatos volt. Nem

mert messze menni a pártvezérségi aspirátiók gyönyö­
reiben s megelégedett azzal, hogy azok, kik körűié sereg­
lettek, tisztán a határozati párt tárgytalan traditiója
által kapcsoltattak össze, s hogy bár Deák elveit val­
lották, nem csatlakoztak Deák párthiveihez.
Ámde az 1866 ki háború után, a meggyöngült
Ausztriával szemben vérszemet kapott s kereste az alkal­
mat, hogy beálljon közte és Deák közt a nyilt szakítás.
Novemberben elérte. Mikor Deák Ferencz ez időben a
67-es bizottmányt munkálatának folytatására kivánta
utasítani, T i s z a K á l m á n , ugyanaz, a ki a 67-es bi­
zottság előbbi munkálataiban r é s z t ve t t , azt indítvá­
nyozta, hogy jelentse ki az országgyűlés, hogy a 67-es
bizottság az alkotmány h e l y r e á l l í t á s á i g f e l f ü g ­
g e s z t i m ű k ö d é s é t . Ez indítvány felett, melyben a
Tisza-féle kortes politika először nyilatkozott, hosszú
vita támadt, mely után a baloldal végképen elszakadt
a Deák pártjától. Tisza Kálmán elérte czélját. I s m é t
p á r t v e z é r l ett.
92 TISZA KÁLMÁN

Itt van helye föltenni azt a kérdést, hogy vájjon:

szerencsétlen politikus-e Tisza Kálmán,
avagy szerencsés Schwindler?
Vagyis, hitte-é Tisza Kálmán, hogy a puszta nega-
tió és tagadás positiv államférfiul programúi: hitte-é,
hogy a közjogi alap merev tagadása czélhoz vihet:
hitte-é, hogy politikájának elveivel meg fogja nyerni
parlamentáris utón a nemzet többségét s ha megnyeri?
valósíthatni fogja elveit?
Ha Tisza Kálmán mindezt hitte, akkor ő egy sze­
rencsétlen politikus. És némiképen atragikai alak,«*)
mert » hitte, hogy joga va n ;« — de ha nem hitte, ha csak
azért támadta meg a közjogi alapot és a Deák-pártot,
hogy majdan mindazt, amit támadott, elfogadja, és csak
azért hirdette elveit, hogy azokat a hatalomért együtte­
sen feladja, (nem akarom mondani, hogy » e l a d j a « )
akkor ö egy s z e r e n c s é s S c l n v i n d l e r , ki börzé­
nek tekintette a politikát, melyen értékpapírok helyett
a — hazával játszott.
❖
De hihette-é?
Hihette-é, hogy abalközépi közönség értelmi súlya
egyensúlyt tarthat a mérlegben azzal, mely a Deák­
párt körül sorakozott?
Kikből állt a balközép és közönsége? Azon alföldi
gentryből, mely gyűlölte a dohány-monopóliumot, noha
szűz dohányt szítt; gyűlölte a zsidót, mert adósa v olt;
gyűlölte a Deák-pártot, mert az az általa teremtett uj
situatiónak anyagi és erkölcsi előnyeit élvezte; gyűlölte
a capacitásokat, mert érezte velük szemben törpeségét.
A balközép a szellemi proletárok comnnmistikus forra­
dalma volt a s z e 11c m i t ő k e ellen: a balközép a fél-

*) Természetesen fsak a vBorics tlicória* szerint.

 A BALKÖZÉP. 93

műveltség gó'gös pártütése volt az európai műveltséggel

szemben ; elfogadta vezérének T i s z a K á l m á n t , mert
Tisza Kálmán legkevésbbé szégyelte magát folytonos ve­
reségeiért, ésleggorombább tudott lenni közöttük"; hű ma­
radt Tisza Kálmánhoz, mert Tisza Kálmánon kívül senki
se becsülte meg őket. — Még a szélsőbaloldal is lenézte.

Es kik álltak a balközéppel szemben?

Ott állt Deák Ferencz és Deák körül a nemzet
disze és virága. Ott volt a politikai jellemek és vagyoni
függetlenség tábora. Ott volt az ország minden elismert
politikusa, gondolkozója és teremtésre képes munka­
ereje. Testületek, mint a katholikus klérus, az akadémia,
a független felső bíróságok; osztályok mind a születési
szellem és polgári aristocratia színe java, az emancipált
vagyonos és magyar szellemű zsidóság, a nagyobb vá­
rosok müveit elemei, és végre az ö s s z e s f e l f ö l d i
nemesség.
*
Azért hangsúlyozzuk az »összes felföldi nemessé­
get^ mert a balközépi impertinentia először is ezekben
kereste a Deák-párt erkölcsi súlyának komikus oldalát
s ezeket csúfolta »mamelukoknak.« S hogy megröhög-
tesse a politikai eszmék sivárságában néha unatkozó balkö­
zépi közönséget, gúnyt űzött a dialectusból, mely a felföldi
magyart a balközépiMokányBéreziktől megkülönbözteti.
Pedig tisztelet a felföldi nemességnek! Mert a tiz
esztendős alkotmányosság ezekért tett legkevesebbet, s
e tiz év alatt az alkotmányosság és magyarság érde­
keiért ezek áldoztak legtöbbet.
Önök uraim, ott az alföldön, könnyen kevélyked-
hetnek a magyarsággal s nem csoda, ha a kevély-
kedés néha henczegésbe csap, és a falhoz vágják a
94 TISZA K A I, Sí Á K

poharakat. Önök könnyen álmodozhatnak »magyar

glóbuszról mert ameddig szemük ellát a gazdag föl­
dön, annak szemre és szívre egyaránt daliás népe közt
nem látnak mást, mint magyart és mindenütt magyart.
Az önök keblében a magyarság d i s z : a felföldi
nemesében pedig t a l i z m á n , melyre áliitatos szemek­
kel tekint.
Ok k ü z d e n e k a magyarságért, önök pedig
élvezik ezt.
Ok nemes büszkeséggel vallják magukat magya­
roknak : önöket pedig sokszor sértő gőgre ragadja ez.
*
És ha Tisza Kálmán ezek után is » h i t t e « , hogy
» j o g a v a n« , akkor megengedjük, hogy ő szerencsétlen
politikus, de akkor a képtelenségig ostobának kellett
volna lennie: a mi pedig nem volt.
Következéskép: n e m li i li e 11 e.

III.

Tisza Kálmán tehát, mint a balközép vezére, nem

annyira szerencsétlen politikus, mint inkább szeren­
csés politikai Sclnviudler. A mi (ha az eddigi indo­
kolás nem elég,) még jobban ki fog sülni a későb­
biekből.
Azzá kellett lennie szükségképen; ha akarva nem,
hát akaratlanul.
Mert olyan szerepre határozta el magát, melyhez
nem volt benne megfelelő benső tartalom.
S ezt a szerepet oly dísztelenül játszotta végig,
hogy annak minden főmomentuma blamage, politikai
erkölcstelenség, és nemtelen ármány.
 A BAL KÖZÉP. 95

Nagyon természetes, hogy olyan pártnak, mint a

balközép volt, olyan pártvezérnek, mint Tisza Kálmán
volt, nem lehetett egyéb fegyvere, mint a t a k t i k a és
a manőver.
Némelyek talán csodálkoznak rajta, s ellentétben
állónak tartják a Tisza Kálmán szellemi köznapiassá-
gáról alkotott hittel, hogy ő taktikával és manőverrel,
nála sokkal okosabb és érdemesebb államférfiakat
legyőzött, sőt l e f ő z ö t t ; s hogy a Deákpártot, mely
oly hatalmas volt, hogy a balközépet méltán l e n é z t e ,
megtörte és kapitulátióra kényszeritette.
Pedig ez nagyon természetes.
Az, a ki a politikai téren, bizonyos kiemelkedő
positióban szerepet játszik, és van benne őszinte oda­
adás, alkotó erő és teremtő szellem: az főkép a d o l g o k ­
k a l van elfoglalva, s keveset törődik a személyes kér­
désekkel, mert supponálja, hogy ha valami, a mit tesz,
vagy javasol helyes, és a hazának hasznára válik, azt
minden jó hazafi támogatni fogja.
És felejti, hogy a politikai pályán mindenki jó
hazafinak tartja magát, s hirdeti is, — de nagyon ke­
vesek igazán azok. — Az emberi önzés, és irigység sok
emberben csak olyat tart a haza javára valónak, a mi
neki is h a s z n á 1. És sok olyan dologban, melyből
közvetlen haszna nincs, vagy ha van, kevesebb van mint
azoknak, a kiket nem szeret, hajlandó veszedelmet látni
s küzdeni ellene. Felejti, hogy mert errare humánum
est, — a nem felelős képviselőház sok tagja könnyű
szívvel t é v e d , ha nem egyedül á ll; — s hogy az, ki
czélul tűzi magának az egyéni érdekeket minél jobban
összekuszálni és egymás ellen uszítani, sehol hálásabb
talajt nem talál erre, mint a m a g y a r képviselőházban.
*
9G TISZA KÁLMÁN

Viszont nagyon természetes, hog)^ az, a ki politi-

tikai téren bizonyos kiemelkedő positióban szerepet
játszik, és nincs benne sem őszinte odaadás, sem alkotó
erő, sem teremtő szellem, hogy az absolnte nem törődik
a d o l g o k k a l , hanem kizáróing a s z e m é l y e s érde­
kekre fordítja figyelmét, mert snpponálja, hogy nincs
olyan helyes dolog, a mi a hazának bármily hasznára
válnék, hogy az ellen ne lehetne megnyerni a butákat
és a haszonlesőket: kivált ha mindenre, a mi az állam
érdekében áldozatot kíván a nemzettől, el van tökélve
azt mondani, hogy az a k é r t á l d o z a t o t n e m
ér ele rali me g . Es oh! mily örömmel elhisznek ilyet
az emberek!
És mivel az is igaz és természetes, hogy a mivel
valaki f o l y v á s t foglalkozik,abbanntóvégre is me s -
t e r r é lesz: ime itt van megfejtése annak, hogy Tisza
Kálmán taktikával’ és manőverrel nem csak legyőzte,
hanem le is főzte a nála sokkal külömb politikuso­
kat, s bogy belőle később a > t a k t i k a n a g y m e s ­
t e r e i lett.
a

Kern lehet senki kicsiny lő vélemény nyel a takti­

káról. A taktika a politikai tudomány művészete. Ámde
az olyan taktika, melynek legyőzhetetlensége abban áll,
hogy »gégén Dummlieit kampfen Götter selbst verge-
bens;« az olyan taktika, mely az Írott ígéretet, az adott
szót meg nem tartja; az olyan taktika, mely folyvást
hamis tanukkal vádoltat; az olyan taktika, mely orozva
gyilkolja másoknak becsületét; az olyan taktika, mely
visszaél mindennel, a mi hatalmában áll, és megcsal
mindenkit, a ki benne bízik: az olyan taktika nem mű­
vészet, hanem csak m e s t e r s é g , (mint például a
hóhérság,) eredménye egy jobb korszakban n e m a
 A BALKÖZÉP. 97

t ö r t é n e l e m itélőszéke, hanem a b ü n f e n y i t ó tör­

vényszék illetékessége alá tartoznék.
*
És Tisza Kálmán balközépi taktikája ilyen volt.
Mert van-e politikai pályájának lesújtó sikerei,
pyrrhnsi győzelmei közt csak egyetlen olyan momen­
tum is, mely fölemelne?
Van-e csak egyetlen momentum is, melyben akár
az eszmék igazsága, akár a meggyőződés ihlete, vagy
az alkotó erő phantáziája csak egy f é n y e s v o n á s t
árulna el benne, mel)7 — lia csak egy pillanatra is, —
feledtetné egyéniségének sötét és sivár alkatrészeit?
Nézzük át összes parlamenti beszédeit, (o h ! mily
iszonyú feladat ez!) van-e azokban csak egyetlen meg­
kapó gondolat? vagy magasb röptű szellemre való
kifejezés? — Volt-e csak egyszer is ünnepe a parla­
mentnek, ha Tisza Kálmán beszélt ? Idézték-e valaha
szavait úgy, a mint ő mondotta ? Élnek-e a nemzet ajkán
maximái ?
Nem ! — Tisza Kálmán szelleme sohasem hagyott
nyomot. Beszélt mindig és mindenkor, és nem mondott
soha olyat, a mi fenmaradt volna utána. Valóságos
beszélő dühben szenved, s szenvedett különösen mig
minister nem volt. Hogy csak egy statistikai példát
idézzek, ama 94 ülés alatt, melyet a parlament 1869-ben
tartott, Tisza Kálmán 173-szor beszélt, — esik tehát
csaknem minden ülésre kettő. És úgy folyt ez tovább
is. Ezért mondják talán, hogy Tisza bukása után az
ö z ön v i z következnék. Mert annyit beszélne.

*
És mégis mi volt az, a mi Tisza beszédeiben ha­
tott? a mi mint szónokot respectálttá tudta tenni őt?
T IS Z A KÁLM ÁN P O H T . É L E T - ÉS JELLEM E. 1878. 7
93 TISZA KÁLMÁN.

A rögtönző tehetség, a személyeskedés és a so-

phisma.
A sophisma, mely a szavak egérfarkába kapaszko­
dik s szőrszálhasogatásokkal fárasztja ki azt, a ki az
eszmét képviseli.
A sophisma, mely a laikusok előtt fedezni tudja
az igazság hiányát azáltal, hogy mindig az övé az —
u t o l s ó szó.
A sopliisták voltak azok, kik Socratessel megitat­
ták a büröknedvet. A sopliisták feszítették fel Krisztust.
Minden nagy eszme, minden az emberiség javára indult
intézmény a sophisták érdekeibe ütközött, kik ellen csak
egyetlen egy fegyver létezik: nem venni komolyan őket.
A ki sophistát komolyan vett, az elveszett.
Julián császár sopliistái lefegyverzik Cyrillt. A
frivol gúny ellen mással mint hallgatással és megvetés­
sel liarczolni lehetetlen.
C h a t e a u b r i a n d írja a sophistákról: »nagy hiba
e fajjal komolyan szóba állni, holott e fajt sohasem le­
hetett kapacitálni, miután egyáltalán semmi elvhez nem
ragaszkodnak. Ezek nem jó akarattal keresik az igaz­
ságot s rendszerükhöz is csak azért ragaszkodnak, mert
a tömegnél nagy hármát csapnak vele, készek lévén azt
minden pillanatban, ha érdekük kívánja, csillogóbbal
felcserélni.« (Egészen áll Tiszára és a balközépre.)
*
Mint a megyei toasztozók, a kik minden pillanat­
ban készen állanak rőfös toasztokat rögtönözni faggyú-
gyertyáról és sótartóról egyaránt: úgy Tisza. Kálmán
is mindenkor készen állt, hogy mindenhez hozzászóljon.
Kiszakított az előtte szóló beszédéből egy-egy szót vagy
mondatot, « azt, addig esnrtc-esavarta, ferdítette, inig ki­
mutatta, hogy neki van igazsága. Mondott sokszor (és
 A BALKÖZÉP. 99

mond ma is) otromba élezeket, leplezett gorombaságo­

kat, melyekért, ha felelősségre vonják, rendesen kitér
vagy megretirál.
*
A parlament nagy szónokai pedig egymás után
némultak el.
Eötvöst elnémitá a halál, Deákot a betegség, Hor­
váth Boldizsárt a bús közöny, — és a többit pedig
Tisza Kálmán és pártjának folytonos rágalmai és tit­
kos ármánykodásai.
Mert, mint Toldy István mondja, Tisza Kálmán
működése becsületére vált volna — Loyolának.
»A baloldal politikáját Tisza Kálmán a maga ké­
pére teremtette. Az őszinteség hiánya volt főjellemvo­
nása a Tisza-féle politikai képmutatásnak.«
»Tiszát, a ki nem elégített hiúság elkeseredetté,
malicziózussá, kétszínűvé tette.«
» Eötvös törvényjavaslatának azon helyeit, melyek a fele­
kezeteknek omnipotens, az oktatásügy kárára való gazdálko­
dását korlátozni akarták, a protestáns orthodoxok hevesen meg­
támadták, s T i s z a ol y f a n a ti s i n u s s a l kelt ki
el l ene, mel y helyén lehetett a 17. században
a C a r a f f á k és K o l l o n i c s o k e l l e n é b e n , de m e l y
visszataszító látványt nyújtott, mi d ő n Ma ­
g y a r o r s z á g l e g e m e l k e d e t t e b b s z e l l e me , E ö t v ö s
e l l e n v o l t i nt ézve. *:
»Tisza Kálmán egy modern doktrizmus-
sal e l t e l t félig junker, félig táblabiró vol t ,
határtalan, de k i c s i n y e s l i i i í s á g g a l , m e l y k é p -
télén v o l t pár t v e z é r i v isz keteg ét az o r s z ág
nyugalmának feláldozni. E z e n ki v ii 1 t eremt ő
eszmék és 1e 1k es U1é s hiánya tüntették ki
l é g i n k á b b. «
7*
100 TISZA KÁLMÁN.

»G h y c z y kételkedő, folyton kutató szel­

lemen s z ii k s é g k é p felülkerekedett Tisza r ö-
v i d 1á t ő makacssága és telhetetlen n r a 1k o -
d á s y á g y a.«
balközépi elemek felett összekötő kapocsként lebegett
a múlt országgyűlésen való összetartozásuk traditiója: s e g y
középszerű t e h e t s é g ű, d e s aj á t n ag y ság áv a 1
eltelt, nagyravágyó és a s i k e r t e l e n s é g által
elkeserített férfi pártvezérsége, ki napról
napra nagyobb hatalomra vergődött p ártja-
b a n. A baloldal politikája, midőn tétlenségre kárhoztatta a
párt tehetségeit s meddő izgágáskodásra azokat, kik szerettek
is. tudtak volna is az alkotás művéhez hozzájárulni, a pártban
a túlsúlyt szükségkép azok kezébe adta, kik lomhaságból vagy
táblabirói szellemből visszariadtak minden haladástól: s i l y
párt vezére c s a k i s T i s z a K á l m á n l e h e t e t t . Tisza
hatalma nőtt is naponként s a baloldal fokonként annyira
sülyedt. h o g y e p o l i t i k a i r a b u 1i s t a s z a v a z ó g é p e
l e t t : mely engedelmesen mozgott a vezér parancsára még
akkor is, m i k o r az k i c s i n y e s irigységtől elragad­
tatva. a politikai, sőt társadalmi ildom szabályait is lábbal
tapodta.
»A z 1872-ik i parlamenti botrány idejében Tisza Kálmán
már egy idő óta aggódva látta pártját bomlásnak indulni. Min­
den nap űj veszteséget, uj megaláztatást hozott. A sorok inga­
doztak, készen az egyes desertorok példáját követni. Ez a párt­
vezért elkeserítette. Tisza Kálmán március 1-kon ez elkesere­
dés hatása után f é r f i a t l a n , parasztos gorombasá­
gokkal s a junker büzhödt g ő g j é v e l támadta meg
Schwarez Gyulát. Ez másnap hatalmasan megfelelt a bnkólel-
ben levő pártvezér kicsinyes személyeskedéseire. Nemes hévtől
lelkesülten szemébe vágta Tisza Kálmánnak politikai
b ü n e i t. V á d o I t a, h o g y p á r ( j á b a n a v é Ie m é n y
 A BALKÖZKP. 101

k e t e 1n y o n i j a, a l e l k i i s m e r e t e k e t terrorizálja,
hogy a rcíormkérdésekb en csak s z íí k k e b 1 fi­
sé g c által tűnt ki, s kimondta, hogy csup án
egy erőszakos pártfegyelem volt képes e pár­
tot e d d i g ö s s z e t a r t a n i . A meztelen igazságok, melye­
ket Sclnvarcz szemébe mondott Tiszának, általános tetszést
arattak. A hatás, melyet tettek, meggyőzte róla Tisza Kálmánt,
hogy a végbomlás veszélye sokkal közelebb áll, mint ő gon­
dolta. Mentő eszközről kellett tehát gondoskodni Tisza dicsősé­
gének fentartására. E ponton állt a balközép vezére, midőn a
szélsőbal a parlamenti botrányt megkezdte. És most megjelent
a mentő gondolat a geszti agyvelőben. Mi által lehetne a még
meglevő pártot erősebben kötni vezéréhez, mint egy nj, min­
den eddiginél nagyobb botrány által, mely 1e he 11 e n n c
teszi a megtérést? Egy ily botrány annyi volt, mint
a v i s za v o n u 1 n i akar ők m e g e 11 i ni n de n h i d at
f e l s z e d n i , hogy akarva nem akarva kénytelenek legyenek
a zászló mellett maradni. C s a k az o l y párt, m e l y ma ­
gát p o l i t i k a i l a g jóvá nem t ehető módon c o m-
p r o m i 11 á 11 a, in a r a d h a t m e g e z e n t ú l T i s z a K á 1-
má n vezérlete alatt. c*)

IV.
Hogy Tisza Kálmánt nem a meggyőződés és »szent
akarata, hanem egyedül a hatalomvágy és e g y é n i
é r d e k vezette, mikor a közjogi ellenzék élére állt, mu­
tatja az is, hogy már az 1869-ki választások előtt meg-
pendité, hogy a balközép kész kormányra lépni a nélkül,
hogy a közjogi alapot megbolygassa. Ez volt e g y
é v v e l a b i h a r i pontok, egy evvel annak kijelentése
után, h o g y :
*) A z idéző jelek közé tett sorok Toldy István »Öt év történetéből«
vannak kivéve.
102 TISZA KÁLMÁN.

» Az ellenzék részére a kormányzást a j e l e n a l a p o n

lehetetlennek tartom s a magam részéről — úgymond
— ezennel határozottan nyilvánítom, hogy azon ellenzék tagjai?
kik a jelen közösügyi alapot annyi erélylyelostromolták, e z e n
az alapon kormányt alkotni, kormányozni magukat hivatva
nem érezhetik sohcl.« (Tisza Kálmán a Hon január 2 6 -k i
számában. 1 8 6 8 .)
S mikor látta, hogy ez a kísérlet pártjában még
resensust kelt, — a Deák-párt pedig még k i n e v e t i
értté, — oly nagy dühhel tért vissza a bihari pontok­
hoz, hogy a szélsőbaloldallal szövetségre lépett.
Ekkor mondta ki Csernátony, hogy a balközép a
szélsőbaltól csak m o d o r b a n különbözik: e g y é b ­
k é n t e g y p o l i t i k á j a van.
Mindez azonban nem gátolta Tiszát, hogy mikor a
szélsőbal hatalma a balközép rovására kezdett emel­
kedni, kijelentse, hogy »a szélsőbal izgatásai fenyegetik
a társadalmi rendet.« — A mely kijelentés viszont leg-
kevésbbé sem gátolta Tiszát, hogy dühös goromba­
sággal támadjon a Deák-pártra, a mint a kormány
ugyanakkor feloszlatta a d e m o k r a t a köröket. Mert
az az ember, a ki a bihari pontokat e l s ő á p r i l i s b a n
hirdette ki s a nemzet nem vette észre, hogy Tisza
Kálmán á p r i l i s b o 1o n dj á t járatja vele, mindent
megengedhetett magának.

*
Avagy nem április bolondját járatta-e Tisza Kál­
mán a nemzettel, mikor kijelenté, hogy a megyéknek
kell őrködni a parlament felett, — s hogy a megyék
nem al á, hanem m e l l é vannak rendelve a felelős kor­
mánynak ?
V agy mikor Tisza Kálmán az ujouczozási rendele­
 A BALKÖZÉP. 103

tét törvénytelennek mondá Biharban: Grliyczy Kálmán

pedig törvényesnek decretálta Komáromban?
Es nem ilyen-é a balközép politikai szereplése ele­
jétől végig?
*
Ilyen volt és igy foly ez évről-évre fokozottabb
mérvben.
Mert Tisza Kálmán elmondhatta, Mackbethtel,
hogy »már annyira benne vagyok a bűnben, hogyvisz-
szatérni nagyobb ut lenne, mint keresztül gázolni.«
f
Es mikor 1873-ban beütött a krach, s az emberek
azt kiálták: a schwindlerek korszaka lejárt! — Téve­
dés volt.
Mert csak akkor kezdődött el i g a z á n ! És pedig
a szédelgés gonoszabbik fajtája.
Mert mit cselekedtek a pénzügyi és nemzetgazda­
sági schwindlerek, a kiket Griuutereknek nevez a bör­
zei köznyelv?
Azt cselekedték, hogy épp oly szemesen, mint
szemtelenül, legyek módjára ellepték a piaczot.
Mondák: ennek a nemzetnek (maga se tudja ho­
gyan) annyi vagyona van, hogy nem tud mit csinálni
vele! — Hát segítsünk neki elhelyezni!
Politikai szabadság, önrendelkezési jog, és két évi
gazdag termés hordták garmadára a vagyont. És a
pénzügyi schwindlerek csak a gazdagságot lopták meg,
mert ők minden körülmény közt tiszteletben tartják a
szegénységet.
Tisza Kálmán pedig akkor jött ^megmenteni a
hazát,« mikor a nemzetnek már se pénze, se hitele nem
volt, — és ez a szegény nemzet sietett az ő oltárára
rakni utolsó vagyonát és u t o l s ó bizalmát!
104 TISZA KÁLMÁN.

És a mit a griinderek pénzügyileg tettek egy gaz­

dag situatióval, ugyanazt tette Tisza Kálmán politikai­
lag egy tönkrejutott s z e g é n y o r s z á g g a l .
Melyik nagyobb ?
*
Tisza Kálmán, mint Alirimán, tisztában volt azzal,
hogy neki mindent le kell rombolni, mindenkit lehetet­
lenné kell tenni, hogy maga váljék lehetségessé. S e
czélért nem borzadt vissza semmitől. Mint Mackbeth,
azért akart elpusztítani mindenkit, a kitől tartott, hogy
f a l h a s s o n , ha m e n y d ö r ö g . « És a vízcsepp is, ha
mindig egy pontra cseppen, végre átlyukasztja a már­
ványt. íg y Tisza ördögi taktikája, mely nem a k a r t
sem igazságos, sem méltányos lenni s o h a ; mely párt­
kérdést, jobban mondva (mert a párt maga volt) s z e ­
m é l y k é r d é s t csinált mindenből, mely a rágalom és
elégületlenség dudváinak rémes gyorsasággal terjedő
gyökereit ültette a Deák-párt tiszta búzái mellé, melyek­
nek áldásos kalászaitól azok elszívták a föld életned­
vét: végre elérte czélját, és a Deák-párt, mely nem tel­
jesíthette missióját Tisza Kálmán miatt , darabokra
hullva megadta magát Tiszának.
*
Ámde az államférfim tehetetlenség, politikai er­
kölcstelenség és egyéni gonoszság e pokoli ármányko­
dása, daczára a nemzeti küimyenliivőségiiek, és daczára
ama keleti léhaságnak, melynek, mert tökéletes proto­
típusa volt, kedves volt 'Tisza Kálmán, — czélhoz ért
volna-e a politikában, ha a Deák-párt is nem járult
volna annak sikeréhez?
Kém.
Csakhogy ez a Deák-pártnak nem bűne, hanem
szerencsétlensége.
 A BALKÖZÉP. 105

A b a l s o r s akarta, hogy míg a bal középnek egy

v é g z e t s z e r ü : addig a Deák-pártnak egy »g o n d-
v i s e l é s s z e r í U embere legyen.
E két ember, a mily éles ellentétben állt az esemé­
nyek kezdetén: oly annyira kiegészité egymást az ese­
mények további folyamában.
Mert mindkettőnek saját é n j e volt az első czél,
melynek alárendelének mindent. S mig Deák jobban
szerette a hazát, mint gyűlölte ellenségeit, ezek legjob­
ban szerették önmagukat. Andrássy azt hitte, hogy a
hazát csak ő teheti boldoggá: Tisza Kálmán pedig n em
a k a r t a , hogy a hazát boldoggá tegye más, c s a k ő.
A Deák-párt bukását csak k ü l s ő l e g okozta Tisza
Kálmán: bensőleg g r ó f A n d r á s s y G y u l a segí­
tette elő. Tisza Kálmán az egyéni hiúság bűnével: An­
drássy az egyéni hiúság — g y ö n g e s é g é v e l .
Ám szóljon erről a következő fejezet.
106 TISZA KÁLMÁN.

Tisza Kálmán és gróf Andrássy Gyula.

napnak is vannak foltjai. A világtörténet legna­
gyobb alakjainak is voltak gyengeségeik. Egy hitvány
falevél elegendő volt, hogy seblietővé tegye Siegfriedet,
és hogy dárdáját hátulról és orozva, szivéig döfhesse az
áruló Hágen. Egy kis pont, mely a földön kívül állana,
elég lenne, hogy e nagy állományt kisujjával bármily
gyermek kizökkentse sarkaiból. Achilles, ki szemtől -
szembe győzhetetlen vala, sebhető volt hátulról a —
sarkán. A Deák-pártnak is megvoltak az ő sebhető
oldalai.
Ezeket leste ki Tisza Kálmán.
Kellett-e ehhez nagy lángész, vagy diplomatiai
ügyesség?
Legkevésbbé sem. Hiszen mindenki látta.
Mindenki tudta, hogy Deák Ferencz a kiegyezés
után nem vállalta el a kormányéinökséget, mely pedig
az egyedüli positió lett volna, hogy pártjának tényleges
vezére, s ezáltal pártjának és a kormánynak tetteiért
felelős, és úgy a pártnak, mint a kormánynak szerves
alkatrésze legyen.
Ez volt az egyik.
A másik, (mely szintén csakhamar köztudomásúvá,
lelt,) az volt, hogy gróf Andrássy Gyulának a magyar
ministerelnökség csák grádus ad parnassum: s hogy
 TISZA KÁLMÁN ÉS GRÓF ANDRÁSSY GYULA. 107

Andrássy lelkének egész hevével a külügyministerségre

aspirál.
$
Épp oly kétségtelen, a hogy ha a Deák-pártnak e
gyöngéi nincsenek, Tisza Kálmán, daczára minden ár-
mányos alattomosságnak, el nem érheti czélját, mint a
mily kétségtelen az, hogy a Deák-pártnak e két gyön-
gesége eleinte nem volt szervi baja, s nem is lett volna
azzá soha, ha nem áll vele szemben a balközép élén
Tisza Kálmán.
Ezért mond a >n é v t e l e n l e v e l e k « írója nagy
igazságot abban, hogy Tisza Kálmán nemcsak a balol­
dal tetteiért, létezéséért felelős, hanem felelős a jobbol­
dal későbbi megromlott szervezetéért, számos mulasztá­
sáért és hibáiért is.
Mert hogy a Deák-párt a közjogi alapot e párt ellen
megvédje, kényszerült oly elemekkel is szövetkezni,
melyekkel a dissolntió magvát fogadta kebelébe. Kény­
telen volt fölfelé licitálni oly kérdéseknél, melyeket, ha
balközép nincs, ledobott volna a napirendről. De többre
kényszerült. Kénytelen volt reform és alkotó politika
helyett kortes-politikát űzni. Szemet hunyni saját mi­
nistereinek és képviselőinek visszaélései előtt, nehogy
a pártszakadást provocálja. Kénytelen volt tagadni az
elkövetett hibákat, nehogy a közjogi ellenzék kizsák­
mányolhassa azokat. így szült egy hiba százat. A bal­
közép semmiben sem volt méltányos. Mindent párt- és
személykérdésnek tekintett. ígért, ámitott; a nemzet
pedig hitt és békétlenkedett.
*
r
Es éppen abbau fekszik Tisza Kálmán politikai
erkölcstelenségének feneketlensége, hogy ő, a ki már
1869-ben kész lett volna feladni elveit a kormány ha­
108 TISZA KÁLMÁN.

talomért, tehát már akkor nem hitt az ügyben, melynek

élén állt, s nem vette komolyan elveit, melyekkel a
nemzetet bolonditá: 1869. után még teljes h a t é v i g
játszta e bűnös, erkölcstelen szerepet.
Játszta pedig úgy, hogy mig elveit a Deák-párttal
szemben egészen végig, mindig t e l j e s s é g ü k b e n
hangoztatá, és minden alkalommal azt hirdette, hogy ő
nem adott föl elveiből semmit;
addig ugyanazon elveket, 1872-től kezdve, tehát
teljes három éven át, rendszeresen p r o f á n i s á l t a t t a
saját hivei előtt; s ugyanakkor, mikor a Deák-párttal
szemben azt vitatta, hogy ő szilárdan áll a régi közjogi
ellenzék bázisán, ugyanakkor azt íratta Csernátonyval,
hogy a b s u r d u m a k ö z ö s ü g y i t ö r v é n y j a v a s ­
latok m egvált oztatásához kötni a kor­
m á n y b a l é p é s t . És mikor Csernátonyt ezért az
elvhű balközépiek megtámadták, Tisza Kálmán maga
állt ki a síkra, és bizonyitá, hogy ^ C s e r n á t o n y
e l v h ű s é g e m i n d e n k é t s é g e n k i v ü l áll. «
*
Mig tehát a Deák-pártra nézve folyton fennállt a
veszély, hogy a közjogi ellenzék többségre jut, s ezál­
tal a közjogi alapot halomra döntheti, vagy beláthatat­
lan belza varokra vezethet: addig Tisza Kálmánra nézve
folyton kisebbedett a veszély, hogy elveinek föladása
esetén, elveszti párthiveinek bizalmát.
Kevesbedett a veszély, mert bármily cynikus és
erkölcstelen volt a játék, melyet Csernátony a saját
elveinek durva profanálása által űzött, annak mégis
nagy hatása volt a balközépi publikumra.
Nagy hatása volt az okosabbakra azért, mert azok
Csernátony nélkül is belátták már, hogy az egész bal­
középi politika a b s u r d u m.
 TISZA KÁLMÁN ÉS G R Ó F ANDRÁSSY G Y Ű L A. 109

A többiekre nézve pedig azért, mert Csernátony

folyvást a hatalomra jutás áldásait rejtette a sorok közé
s kecsegtette vele a tönkrejutás szélén álló, vagy kor­
mánypárti protectió gyönyöreire áhítozó balközépi
publicumot.
Ámde az államférfim lángész miivé volt-e ez, avagy
a tiszta liazafiságé ?
*
Es csodálható-e Tisza Kálmánnál, hogyő, ki éppen
a saját sikereiből tanulhatta megismerni a nemzet gyön­
géit és gyengeségeit, (m é r t e z e k n é 1k ü 1 n e k i ,
n e m 1e h e 11 e k v o l n a s i k e r e i ; ) hogy ő meg tudta
találni a Deák-pártnak mindenki által ismert gyöngéit
is, és megtalálván, ki tudta zsákmányolni azokat egyéni
czéljaira?
Hisz nincs oly erős constructió, nincs oly egészsé­
ges test, hogy az végre is el ne betegedjék, ha folyvást
romlott levegőben él.
Es Tisza Kálmán romlottá tette a politikai légkört,
öntudatosan, gonosz kiszámítással, hogy a Deák-párt
gyöngéit belső kórrá, dúló betegséggé fejleszsze ki.
*
Romlottá tette a politikai légkört, mert nem tör­
ténhetett az országban olyan rend, vagy államellenes
politikai merény, hogy az, ha a Deák-párt ellen irányult,
T i s z a K á l m á n p á r t f o g á s á r a és v é d e 1m é r é
ne s z á m o l h a t o t t v o l n a .
És nem indulhatott meg a Deák-párt részéről semmi
olyan üdvös, és nagyobbszabásu actió, hogy az ellen
Tisza Kálmán ne küzdött volna a legperfidebb akadé­
koskodással.
Már a 67-es bizottság tárgyalásain idegessé tette
D e á k o t , mikor a »personál uniót« fejtegetvén, a vé­
delmi szövetséget következőleg definiálta Tisza Kálmán:
110 TISZA KÁLMÁN.

»Mi tartozunk fejedelmünket j o g a i b a n , ő tarto­

zik védelmezni minket a k a p c s o l a t következtében
t ö b b i á l l a m a i n a k e r e j é v e l i s ; de a kötelezett­
ség a f e j e d e l e m r e v o n a t k o z i k, és n e m a z o r ­
szágo kr a- . *
A mely absnrdomot D e á k Ferenez az ő hatalmas
logikájával rögtön igy szedte szét:
»Mi a fejedelemtől k i v á n h a t j uk, és a fejede­
lemnek t a r t o z u n k , de a többi országoktól n e m k i -
v á n h a t u n k, s azoknak n e m t a r t o z u n k ; azaz:
hogy a f e j e d e l e m t ő l kívánhatjuk,hogy határainkat
védje, és a f e j e d e l e m n e k tartozunk, hogy t ö b b i
b i r t o k a i t v é d j ü k , de nem tartozunk a t ö b b i o r ­
s z á g o k n a k ezen kötelezettséggel és azon országoktól
sem k ö v e t e 1h e t j ü k ezen kötelezettséget.«
íme ilyen volt a Tisza Kálmán personál uniója.
*
Es hogy százszor elmondott, ezerszer ismételt, és
ime mégis el f el ej t e 1.1 n e k látszó dolgokat ismétel­
jek: mi volt Tisza Kálmán közösügyi különvéleménye ?
Volt-e abban csak egy önálló eszme? — s a mi
volt (a fejedelmi döntés), nem rejlett-e abban az egye­
nes absolutismus ? — s igy nem volt-é az az alkotmá­
nyosság szempontjából durva non sens? Es e külön­
vélemény a többi részletében is, nem-é tisztán a Deák
müvének plágiuma volt, azzal a különbséggel, hogy
mindenben a Deák-párttól várta az e s z m é t : s meg­
kapván, mindenkor annak el- és megrontásán fára­
dozott ?
Mikor a király a koronázási ajándékot az 1849-ki
honvédeknek ajándékozó, nem követelt c-ó Tisza Kálmán
rögtön a. honvédség állami nyugdíjazását? MelyreMile-
tics rögtön nyugdíjazását követelte azoknak, kik
 TISZA KÁLMÁN ÉS G R Ó F AKDEÁSSY GYULA. 111

1849-ben Magyarország e l l e n ontották vérüket. És

mikor a Deák-pártból — válaszul e követelésre, — meg­
indult a mozgalom, bogy az 1849-ki honvédeknek ön­
kéntes adakozásból nemzeti tőke gyűljön össze, s
Andrássy aláirt t i z ezer, Lónyay ö t ezer forintot, —
Tisza Kálmán, a dúsgazdag dynasta, a honvédség
nyugdíjazásának szószólója, nem röstelte csak k é t ezer
forintot Írni alá. S ugyanazon Tisza Kálmán, most, mi­
kor a kormányon ül, annyit sem tesz az 1849-ki hon­
védekért, hogy azok a honvédmenházban s z ü k s é g e t
szenvedni kénytelenek!
Mikor Kossuth, váczi levelében, a dynastiát detro-
nizálta, Tisza Kálmán a parlamentben szemeit forgatta
és áradozott a loyalifástól: közlönye pedig a >Hon,«
ugyanakkor megtámadta Keményt, a miért Kossuthot
bírálni merte, s megtámadta a kormányt, mivel nem
engedte meg Hevesmegyének, hogy Kossuth mellett
demonstráljon.
Ha a Deák-párt az államhatalom erősítésére gon­
dolt, Tisza lázitotta a megyéket. Ha a Deák-párt erélyes
intézkedésekhez nyúlt a nemzetiségek túlkapásai ellen,
Tisza Kálmán a méltányosság farizeusi nagylelkűségét
hirdette a képviselőházban. Mikor a Deák-párt megte­
remtette a magyar honvédséget, a balközép közlönyei
országos gvmyolódással fogadták s elnevezték a honvé­
deket »b e 1 ü g y ő r ö k n e k .« Az igazságszolgáltatás
reformjánál küzdöttek a választott bíróságok mellett.
S mikor az anyagi jólét fejlődésével, ennek előnyeit
természetszerűen élvezték azok, a kiknek érdemük volt
benne, a balközép megkezdte pikáns s kétértelmű alak­
ban a titkos rágalmazást, melyből később az az ellen­
zéki közvélemény nőtte ki magáit, hogy a deák-párti
kormányférfiak az ország pénzéből gazdagodnak. És
112 TISZA KÁLMÁN.

noha soha egyetlen tényt nem tudtak kideríteni, sőt a

vádat bárki ellen még csak formulázni sem bírták, meg
nem szűntek soha a deák-párti politikusok zsebeiben
turkálni, s mert a deák-párti államférfiak nem jártak
rongyos csizmában, mint Aristides, s nem akarták,
hogy haláluk után családjuk koldulni járjon, rendszeres
és szemtelen taktikával lassanként odáig fokozták a
vidéki ellenzék képzeletét, hogy az a Deák-pártban egy
r a b l ó b a n d á t látott.
*
Az igy romlottá és dögleletessé tett légkörben
aztán nem csoda, ha a Deák-párt gyöngeségei dúló be­
tegséggé fajultak el.
Deák Ferencz, noha nem volt a kormánynak activ
részese, mégis, mint a kormánypárt vezére, legfőbb
fórum volt minden kormányzati kérdésben. Ebből ter­
mészetesen folyt, hogy Deák Ferencz, bármily éles ész
és nagy Ítélő volt, sok dolgot másképen látott az Angol
királyné két szobájának 8 fala közt, mint. látta az élet
gyakorlati érdekeinek hullámain küzdő kormány.
Ebből következik, hogy a Deák-párt tulajdonkép nem
kormánypárt, hanem Deák Ferencznek személyes pártja
lett, épen mint a balközép a Tisza Kálmáné. Azzal a
fontos és a Deák-pártra hátrányos különbséggel, hogy
inig Tiszának egyetlen vágya és czélja volt kormányra
ju tn i: addig Deák Ferencznek ez sem czél ja, sem vágya
nem volt.. Tisza Kálmán együtt élt pártjával: Deák
külön élt tőle. Deák Ferencz öregedvén, már csak a
nyugalmat óhajtotta s szeretett volna mindent s i m á n
in t. ézni cl. S mert, nemes lelke nem tehette föl Tisza
Kálmánról, bármennyire nem rokonszenvezett vele,
h o g y nz f a c t i ó z u s ellenzéket, folytat a kormány el­
len, sok dologban kereste az érintkezési pontot, mely a
 TISZA KÁLMÁN ti S CS R ó K A N D R Á S f i V 0 Y H U . 113

Tisza követeléseit is szem előtt tartsa, a meddig lehet.

Csakhogy ez lehetetlen volt s minden kísérlet, mely
erre czélzott, a Deák-pártnak ártott.
*
Abból a viszonyból, mely Deák Ferencz és pártja
közt létezett, természetszerűen kellett kifejlődni a kor­
mányzat több kérdésében a divergentiáknak. Nem csu­
pán tárgyi, de személyi tekintetekben is. Mert a Deák-
párt. egy része elfoglalván a tért Deák személye körül,
Deák nymbusát személyes befolyások emelésére zsák­
mányolta ki. — Titokban e csoport a kormány felsőbb
bírósága lett s Deákot a maga érdekeiben informálta.
Ebből származott, hogy egy ízben E ö t v ö s J ó z s e f
a kinek a közoktatási politika komolyan a szivén fe-’
kíldt, egy Deákkal folytatott kanapé-per után oda vágta
tárczáját a ininister-tanácsban, s kifakadt keserűen a kor­
mányzás lehetetlensége fölött.

*
A kormány csak akkor számíthatott a többség tá­
mogatására, ha intézkedéseit Deák Ferencz is helye­
selte. Deáknak pedig semmi sem feküdt jobban a szivén,
mint a közjogi alap és annak védelme: s igy sokszor
akadályozott oly radicális reformokat, melyek üdvösek
lettek volna ugyan az országra, de nem lettek volna
népszerűek a Deák-pártra. Hanem Deák Ferencz semmi
esetre sem gátolta volna ezeket, ha T i s z a K á l ­
m á n n e m á l l t v o l n a a b a l k ö z é p é l é n , ki
mialatt a Deák-pártot mindenben népszerütleniteni
törekedett, a közjogi alap biztonságát fenyegette. E di-
vergentiákból számos suttogás és pletyka támadt. Tisza
Kálmánnak pedig mindig voltak hírvivői. S nem egy
parlamenti beszéde van ezen időből, melynek rejtett
T IS Z A KÁLM ÁN P O L IT . K L E T - É S JELLEM E. 1878. 8
114 TISZA KÁUIÁN.

éle ily sugdosó sokon és pletykákon alapul. Egészen

méltók voltak hozzá.

A Deák-pártnak ezen imparlamentáris helyzetét a

maga önzó czéljaira kizsákmányolni Tisza Kálmánnak
könnyű volt. Csak várnia kellett, hogy minél több
divergentia fejlődjék ki a pártnak kormánypárti és
Deák személye körüli része közt. És minél önállóbb
szelleműek valónak többen a ministerek közül, kiknek
s a j á t e s z m é i k voltak s kiknek, hogy ezeket keresz­
tül vigyék, a Deák-párt osztatlan és feltétlen támogatá­
sára volt szükségük (milyenek voltak Eötvös, Lónyay,
Horváth Boldizsár) annál gyorsabban és biztosabbban
fejlődtek ki a divergentiák, melyek Tisza Kálmán mal­
mára hajtották a vizet. Ez időből származik Deák barát­
ságának hidegülése Lónyay iránt, részint az ellene
besúgott aljasságoknak, részint Lónyay heves természe­
tének, s igaz ügyért buzogván, jogos indignatiójának
egyes keserű kifakadásai következtében. Deák Ferencz
a mily mértékben megszűnt pártvezér lenni, oly mér­
tékben kezdett bálvány lenni. Utóbb már csak pap-
c lön hozzáférhető. És papjai kivéted nélkül az
Andrássy klikkbe tartozának, mert Andrássy Gyula
nemcsak azért tudott elbánni és kijönni Deákkal, mivel
kegyencze volt neki, kitől (épen mint V ö r ö s m a r t y
B é l á t ó l ) eltűrte, ha lábait az asztalra rakja előtte,
hanem azért is, mert Andrássy absolute nem törődött
Magyarország belügyi kérdéseivel, s neki mindegy volt,
akárkinek teszünk és adunk concessiókat: csak az ö
ehanoeai a külügyministerséghez ne romoljanak.
*
lOs ha Jókai Mór megengedhette magának azt a
juxot, kiírni, lmgy Deák Ferencz azért nem lépett.
 TISZA KÁLMÁN KS GRÓF A N DR Á S SY GYULA. 115

kormányra, mert a aközösi'igyes alapon* kormányozni

nem akar«, — (a mi csaknem olyan, mint mikor azt
irta, hogy a királyné h a l ó i c l a l i ) hogyne engedhette
volna meg magának Tisza Kálmán azt, hogy Deák
Ferenczet kttlönválaszsza pártjától s Deákot magasztalja,
Deáknak hízelegjen ugyanakkor, mikor pártja ellen a
legigazságtalanabb és leggonoszabb invektiváklcal élt?
Es ez a taktika (melyben »rendszer* volt, mint '
Hamlet őrültségében) sikeresnek bizonyult: mert Deák
Ferencz nem utasította vissza Tisza magasztalásait és
hízelgéseit, — s pártja védelmére utóbbi időben csak
akkor szólalt fel, mikor Tisza Kálmán már b o t r á n y b a
keverte.
Ehhez járult még az is, hogy később a Deák sze­
mélye körüli klikkek, félve a conservativ elemek és esz­
mék mindinkább tapasztalt erősbödésétől, beleugrasz-
tották az öreg urat ama nevezetes egyházi beszédébe,
hogy ezáltal a conservativ elemeket i z o l á l j á k , s a
Deák-párt felbomlását annál biztosabban elősegítsék.

Mert ha komoly szükség lett volna Deák egyházi

beszédjére, akkor bizonyára nem enyészett volna el
annak hatása s megszülte volna gyakorlati eredményét.
De megszülte- é ? Nem tértek-é a viszonyok régen napi
rendre felette?
Abban az időben nagy zajt csaptak nemcsak a bal­
oldali, hanem a deák-párti lapok is abból, hogySennyey
nem állt e beszéd után Deák mellé. Ultramontánnak
nevezték el ő t : pedig Sennyey csak a czélszerüségi
szempontokból bírálta azt. Es biztos lehet benne min­
denki, hogy ha Sennyey akkor f e l á l l t v o l n a , hát
utána nem ü l t v o l n a el.
8*
116 TISZA KÁLMÁN.

Azok pedig’, a kik abban az időben nagy garral

f e l á l l t a k , azóta szépen — e l ü l t e k .
Talán azért, mert ultramontánok lettek ?
Nem. Hanem mivel ők is meggyőződtek — c z é l -
s z e r ií 11 e n s é g é r ő 1.

Innen kezdve elfogadott szokás lön, a Deák-párt­

nak mind ama tényét, melyek a balküzépnek árthattak,
úgy tüntetni föl, bog)’ Deák Ferencz nem helyesli
azokat. A balküzépi publicum, melyet Tisza Kálmán
hozzá szoktatott elhinni mindent — » q u i a a b s n r -
d n m« : hitte, és a naivabb része nem is szűnt meg
remélleni, hogy el fog jönni az idő', mikor Deák Ferencz
is közjogi oppositio lesz. H ogy pedig a Deák-párt er­
kölcsi súlyának ez a következetes megkülönböztetés
mennyit ártott, azt a Deák-párt maga is belátta, de
későn!
Mert már akkor annyi klikk és annyi cottéria kép­
ződött benne, hogy a kiegyenlítésről többé álmodni sem
lehetett.
*
De még abból a viszonyból, melyben a Deák-párt
Deák Ferenczezel állt-, s melyet a saját önző czéljaira
öly perfid módon zsákmányolt ki Tisza Kálmán, nem
következett volna szükségkép a Deák-párt szétíorgácso-
lása, s utóbb fölbomlása : ha erre nézve a döntő be­
folyást nem gyakorolja Andrássy, kinek, mint előbb
mondtuk, — a politika szint oly személyes ezélja volt,
mint Tiszának,
 TISZA KÁLMÁN ÉS G R Ó F ANDRÁSSY GYULA. 117

II.
Gróf Andrássy Gyulát lerészegité a »providenti-
alis jelszó, s ettől kezdve ambitiójának szíik leve egy
ország.
Tisztelettel kell azonban beismernünk róla, hogy
ő maga belátta, és legkevésbbé sem titkolá, bogy nem
ért a financziáklioz, nem ért a nemzetgazdasághoz, nem
ért az administrátióhoz, nem ért a justitiához; belátta,
hogy a mit tud, azt szalonokban, társalgás közt tanulta ;
lia írnia kellett, a hideg lelte; ha valamely sok paragra­
fusból álló törvényjavaslatot nem magyaráztak meg
neki g y o r s a n , elvesztette a türelmét. Hanem mikor
Andrássy mindezeket belátta és nem titkolá, hozzátette
(vagy gondolta) egyszersmind, hogy a genienek nincs
is szüksége mindezekre.
A génié mindent tud, a mire szüksége van. A génié
önmagától tanul, és nem tömi tele a fejét fölösleges
tudománynyal. S ezért gyűlölt Andrássy minden elmé­
letet, mely előtte »szürke« volt, s gúnyolta azokat, akik
súlyt fektettek az elméletekre. S ebben a tekintetben
Andrássy teljesen azonos T i s z á v a l , ki elejétől kezdve
szintén a a g y a k o r 1ati « államférfi hírében állt, azon
egyszerű okból, mert arra, hogy az elméletekkel tisztá­
ban legyen, soha sem volt elegendő tudománya. S mert
Tisza sem becsülte soha az »elméletet,« ebből szárma­
zott talán, hogy nem mondott soha egy olyan elméletet
sem, melyet a gyakorlati téren m e g ne h a z u d t o l t
volna — tetteivel.
>:<
Andrássy tehát nem bírván ama tulajdonságokkal,
melyek a magyar ministerelnöki missió betöltéséhez
kellettek, fitymálva beszélt a ministerelnökségről, és
118 TISZA KÁLMÁN.

géni ej éhez m é l t ó hatáskört csak a külügyministeri

positióban látott.
És törekedett is ezt elérni minden áron.
Mert meg akarta verni a m u s z k á t.
És kéjeigett a gondolatban, hogy a honvédek
milyen derekasan fognak verekedni a muszka ellen!
És nem gondolta, hogy lesz idő, mikor őt fogja
megtánezoltatni a — c z a r e w n a .
És m ikorőfog k e z e t c s ó k o l n i a — m u s z k a
c z á r n a k.
*
Gróf Andrássy Gyula mint » génié «, tisztában volt
czéljainak eszközeivel.
Jól tudta, hogy neki alulról kell megbuktatnia
Beustot.
De a társalgás közt tanulván mindent, társalgás
közt bizonyára hallhatta azt az ismert latin közmon­
dást is, hogy: >hodie milii, cras tibi.« És ebből köny-
nyen eszébe juthatott neki, hogy valamint ő megbuktat­
hatja alulról Beustot, épp úgy akadhat más, a ki
példát vesz róla, s esetleg őt is megbuktathatja —
a 1u 1 r ó 1.
H ogy pedig ez meg ne történhessék, tehát gróf
Andrássy Gyula kiváló diplomatával, elejétől fogva
odairányozta minden törekvését, hogy a magyar par­
lament többsége, ő rajta kiviil, soha olyan államférfi
befolyása és suprematiája alá ne kerüljön, a kinek van
szelleme kül- és belpolitikát kapcsolatosan concipiálni.
s a ki tehát a küliigyminisler politikájának nem lenne
c s a k vakeszköze, hanem egyszersmind éles szemű
bírálója is.
 TISZA KÁLMÁN ÉS GRÓF ANDRÁSSY GYULA, 119

Ilyen veszedelmes férfi Andrássyránézve, a magyar

parlamentben eleinte csak egy volt.
L ó n y ay Menyhért.
Később akadt még e g y : Báró S e n n y e y Pál .
Gróf Andrássy Gyula törekvése tehát elejétől kezd­
ve Lónyay, később Sennyey ellen is irányult
Es e törekvésében annyira következetes volt, hogy
mindaz, a mi Lónyaynak.bukása óta egészen a fűsióig
történt, nem történt semmi egyébért, és nem történt
semmi egyéb miatt, mint hogy sem Lónyay, sem
Sennyey m i n i s t e r ne l e h e s s e n .
*
íme, gróf Andrássy Gyula egyéni érdekei igy
támogatták eleinte titokban (és szándék nélkül,) s később
igy egészítették ki nyíltan, és már ekkor félig-meddig
szándékosan, Tisza Kálmán egyéni érdekeit.
Andrássy ministerelnök volt, de a ministerelnökség
nem volt végczélja.
Tisza Kálmán nem volt ministerelnök, és bogy
azzá lehessen, végczélja volt.
Andrássynak érdekében állt, liogy utódja a minister-
elnöki széken ne rendelkezzék t ő l e f ü g g e t l e n ü l
a parlament többségével.
Tiszának épp úgy érdekében állt, bogy Andrássy­
nak ne legyen olyan utódja a ministerelnöki széken, a
ki esetleg hivatva lenne esze és erélyc által allando
uralmat teremteni magának.
S mintán ily férfin akkor Andrássyra is, Tiszára
nézve is csak e g y volt: törekvéseik önkénytelenül
találkoztak e pontban.
Andrássy f é l t Lónyay tói: Tisza gyűlölte
Lónyay t.
íg y készen volt ellene a hallgatólagos coalitió.
120 TISZA KÁLMÁN.

Andrássy akadályozta Lónyayt sok mindenben, a

mit k e z d e n i akart.
Tisza üldözte mindenben, a mit Lónyay —
v é g z e 11.
*
H ogy Lónyay abban az időben hányszor ütközött
össze Andrássyval, bizonyíthatja számos ministertanácsi
je gyzőkönyv, és magán levél.
Lónyay, ministertársainak többsége által (kiket
Andrássy befolyásolt,) minden olyan kérdésben, melynek
éle Anstria ellen, vagy a vasúti szédelgések korláto­
zására irányult,leszavaztatott: de mindig bejegyeztette
különvéleményét.
Ebből az időből származik sok mulasztás, melyekre
nézve később számos szemrehányást tettek Lónyay-
nak, — pedig jogtalanul.
Mert például, (hogy csak egyet emlitsek,) hogy
Lónyay meg nem csinálhatta a magyar nemzeti bankot
s nem készíthette elő a fogyasztási adók reformját, —
mi volt annak az okaV
Először is az, hogy mivel Andrássy Gyula már
ministerelnökségének első korszakában aspirált a kíil-
ügyministerségre, s mivel hogy ebben megállhasson, ép
oly szüksége voltazosztrákpolitikaikörökrokonszenvére,
mint a magyarok ragaszkodására: makacsul ellenzett min­
den olyan actiót, mely az anyagi téren, ellene, mint a k a ­
b i n e t fej e ellen bőszithetné az osztrák politikai köröket.
S mivel az osztrák döntő politikai körük már akkor is a
nemzeti bank zsebében voltak, Andrássy nem bánta, ha a
bankkérdés időnkint napirendre kerül: de hogy meg
ne oldassák, főakadálya volt. Es e törekvésében, féltve
a dualismust és közjogi alapot, támogatta őt Deák Ee-
renez is, a ki e kérdést a kiegyezési hangulat érdekében
 TISZA KÁLMÁN ÉS GRÓF ANDRÁSSY GYULA. 121

későbbre vélte lialaszthatónak; — csakhogy később

elmúltak a jó esztendők, és eljött a K r a c h , s nem a
magyar nemzeti bank.
*
És igy történt, hogy Tisza Kálmán és az összes
baloldal folyvást Lónyayt támadták, mivel a magyar
nemzeti bankot nem állitja fe l; — az osztrák pénzügyi
és politikai körök pedig Andrássy erélyének és diplo-
matiai geniejének adóztak hódoló elismeréssel, mert
tudták, hogy a magyar nemzeti bank felállítása rajta
múlt.

Es igy járt Lónyay a budget kérdésben is.

Lónyay ismerte a helyzetet s tudta, hogy a ma­
gyarnak természetében van többet költeni, mint a mennyi
jövedelme van, — s ezért eleinte titkolta a magyar
állam tiszta jövedelmét s alacsonyabbra tette a valóság­
nál a jövedelmi előirányzatot.
Ámde Andrássy, ki a nagyhatalmi politika embere
volt, s magára a sugárutra nem sajnált kiadni 24 mil­
liót, — ellene volt a »takarékossági szemfény vesztés­
nek.^ Mialatt Tisza Kálmán és pártja azzal vádolák Ló­
nyayt, hogy megcsalja a — parlamentet.
¥
A mi Andrássynak használt, igy ártott mindenkor
Lónyaynak.
Csakhogy a mi Andrássynak használt, — T i s z á ­
n a k is h a s z n á l t .
Más szóval: a mi Lónyaynak ártott, a h a z á n a k
is á r t o t t .
*
És Lónyay Menyhért, kinek akkor egy igen nagy
hibája volt, az, hogy a király kegyét és politikai sze­
122 TISZA KÁLMÁN.

rencséjét elveszitlietlennek tartotta, tömérdek terve,

pénzügyi alkotásai, folytonos tanulmányai és szétszórt
tevékenysége mellett nem ért rá, vagy nem szakított
magának időt a meditatióra, s terveiben csak egy szem­
pont, a siker reménye által vezetteté magát. Arra, liogy
sikertelenség esetén miképen kelljen azt kiköszörülni,
arra, hogy kitől és mily érdekekből támadhat az esetle­
ges sikertelenség? nem gondolt. És mig ő másnak kár­
tyájába bepillantani sohasem iparkodott, s csupán k i­
a d á s a i b ó l Ítélte meg, hogy mije lehet: ő elég szóra­
kozott volt, hogy sokszor megengedte az ő kártyáiba
pillanthatni másnak, a ki ilyenkor úgy h i v o 1 1 rá,
hogy idő előtt kellett kirukkolni a — t r o m f f a l .

Andrássynak a külső viszonyok támogatásában

ép oly szerencséje volt, mint Tiszának.
Alikor a feszültség növekvőben volt közte és Lónyay
közt s e feszültség kifolyása lön, hogy a Deák-pártnak
tekintélyes tömege a pénzügyminister körül sorako­
zott,— a t e m p ó halt meg a közös pénzügyminister.
(A közös pénzügyministerek úgy látszik, azóta is mind
A n d r á s s y k e d v é é r t halnak meg. íme legközelebb
is ezen az utón sikerült neki báró H o f m a u t ó i meg­
szabadulni, kit többek közt egyszer az által sértett vérig,
hogy valamely udvari estély előtti eziezomázáskor ma­
gához hivatta, hogy magyarázza meg a külügyminister-
nek, miként kell hordani valamely érdemrend-szalagot,
melyet akkor kapott. Báró llofman e felszólításra ajkába
harapott és beküldte a — k o m o r n y i k o t . Es lön
belőle közös pénzügyminister.)
*
Andrássy kivitte fönn (könnyű volt kivinnie,
mert az osztrákok jobban foltok Lónyay tói a m a g y a r
 TISZA KÁLMÁN ÉS GRÓF A N L»R Á S SY GYULA. 123

pénzügymiuisteri széken, mint a tűztél), hogy Ó Felsé­

gének határozott akarata Ion, hogy Lónyay Bécsbe
menjen közös pénzügyministernek. Ekkor mondta el
Lónyay híres búcsúbeszédjét, — mely után igazságta­
lanul ismét szemére vetették, hogy intéseit mért nem
mondta el e l ő b b ?
Hát pedig nem mondta el elégszer ? — Csakhogy
nem akarták a jó urak m e g é r t e n i .
H ogy pedig addig, mig Lónyay magyar pénzügy-
minister volt, nem beszélhetett úgy, mint a mikor meg­
szűnt az lenni, — ezt talán csak belátja minden ember.
Mig Lónyay magyar pénzügyminister volt, azt
hihette, hogy m e g f o g j a t e h e t n i azt, a m i t e l ­
hallgat.
Mikor aztán látta, hogy n em f o g j a m e g t e ­
li e t n i, mert el kell mennie Bécsbe, — akkor már —
n em h a l l g a t h a t o t t .
'fi
f
Es nem lehet tagadni, hogy daczára Andrássy
minden diplomatikus ármánykodásának, daczára Tisza
Kálmán rendszeres hadjáratának Lónyay ellen, ha
Lónyay nem kénytelen Bécsbe menni közös pénzügy­
ministernek, akkor Andrássy távozása után ő a helyzet
ura a magyar parlamentben. De hát neki el kellett
mennie közös pénzügyministernek azért, hogy ha majd
visszakerül ministerelnöknek, ne lehessen a helyzet ura
a magyar parlamentben. Es hogy minél hamarább visz-
szakerülhessen, Andrássy azzal a bizalmas missióval
bízta meg, hogy segítsen neki megbuktatni. Beustot. A
minek Lónyay (folytonos őrszemmel kisérve H o l i e n -
Avartli t i t k o s te n d e n t i á i t ) derekasan eleget
is tett.
❖
124 TISZA KÁLMÁN.

De mialatt ő Bécsben Hohemvarthot őrizte, azalatt

Pesten teljes sikerrel szerveződött az Andrássy-klikk.
Andrássy a Deák-párt leghatalmasabb és legtehetsége­
sebb tagjait alkalmazta olyan pontokra, m e l y e k b e n
a z o k h a t á s k ö r ü k és b e f o l y á s u k i r á n t i t e r ­
m é s z e t e s f é l t é k e n y s é g b ő l , é r d e k és a m b i ­
tié e l l e n t é t b e n t a l á l t á k m a g u k a t L ó n y a y -
val . S mikor Lónyay lejött magyar ministerelnöknek,
nemcsak hogy nem voltak kezében az események foly­
tonosságának végszálai, hanem úgy tekintetett az An-
drásy-klikk által, mint i d e g e n elem, a kinek k i b u k-
t a t á s a már akkor titkos aspirátiók és bizalmas meg-
beszélgetések tárgyát képezé.

Ez annál könnyebben ment, mert Lónyay nem

volt népszerű ember. S mint uj gróf még kevésbbé volt,
mint azelőtt. Hatalma csak a király kegyében gyöke­
redzett. De ugyanakkor, mikor ő magyar minister-
elnökké lett, titkos ellenfele, gróf Andrássy Gyula lett
a császári ház ministere, kinek érdekében állt a magyar
képviselőházat lesülyeszteni odáig, hogy az a külügyi
politikának csak játékszere legyen. S nemcsak az u d-
v a r n á 1, hanem A u s t r i á b an is nagyon kedves és
n é p s z e r ű e s z m e v o l t az o l y a n p o l i t i k a i
b e o s z t á s , hogy A n d r á s s y f ü g g j ö n az u d v a r ­
tól, a m a g y a r p a r l a m e n t p e d i g f ü g g j ö n
A n d r á s s y t ó 1. És nagyon természetes, hogy mihelyt
Lónyay önálló magyar parlamentre gondolt, buknia
kellett f ö l f e l é is.
*
Lónyay bukása v é g z e t e s bukás volt.
H ogy mért szemelte ki a fátinn éppen őt arra. hogy
az ő bukása által nyíljék föl e szegény ország Pandóra-
 TISZA KÁLMÁN KS GRÓF ANDRÁ8 SY GYULA. 125

szelenczéje ? nehéz eldönteni. De tény, hogy az d buká­

sában kellett beállani a fordulópontnak, hogy e nem­
zet újra megbünhődje a múltat s jövendőt!
Mert tény az, hogy Lónyay bukása után mind
Andrássy, mind Tisza Kálmán elérte czélját. A gonosz
macliina diadalt ült. Most már nem kellett a balközépi
rf
lapoknak liazudozni, hogy »0 Felsége a trónbeszéd ké­
szítésével Szlávyt bizta meg«, — mert Szlávy lett a
ministerelnök. És elkövetkezett az a korszak, melyet
Szilágyi Dezső szellemdusan a »D o b z s e L á s z l ó
k a b i n e t k o r s z a k á n a k« nevezett el,
r
Es ebből természetesen következett, hogy bármit
akart Andrássy, e kabinet szépen rámondta: d o b z se,
Es bármit tett Tisza Kálmán, — arra is azt mondta:
d o b z s e.
*
És ha e kabinet, melynek nem bűne, hanem s z e-
r e n c s é t l e n s é g e volt nj megalakulása, mert azt
hitte, hogy a háborgó tengert lecsendesiti, ha kilöki a
hajóból Jónást; — ha e kabinet, melynek fejévé Tisza
Kálmán és pártja azért forceii’ozta Szlávyt, mivel ismerte
nihilismusát és indolentiáját, s tudta, hogy >csupa tapin­
tatból« semmihez sem fog nyúlni, a minek rósz szaga
van; ha tehát e cabinet le tudott járni olyan óriási te­
hetséget, fényes észt és vas szorgalmat, mint a K e r-
k á p o l y i é , letudott járni, mert Andrássy szeszélye
olyan positióra helyezte őt, melyre nem volt elég ereje;
hogy ne járta volna le magát a Deák-pártot, melyet
Andrássy szeszélye szintén olyan positióba helyezett,
melyet »fausse«-nak nevez a művelt franczia; — bog}'
ne járta volna le, mikor ebben a saját fátumán kívül
segített neki Tisza Kálmán, később a tények logikája
következtében Lónyay Menyhért , sőt némi részben
126 TISZA K Á U I Á K.

Sennyey Pál is ? Andrássy pedig nem törődött vele, sőt

hasznot húzott belőle. Mert az udvari hangulatot bő-
szitbette Lónyay és Sennyey ellen, — mialatt Tisza
Kálmán »m e g t é r é s é r e « hasonlóképen előkészíthette
odafent a terrénumot.
*
Es itt, ellentétben ama közmondással, hogy ember
tervez, isten végez, — ember tervezett és e m b e r t e-
1 e n s é g végezett.
Elvégeztetett, hogy a mi pénzre szükségünk van,
azt Rothscliildéktől kell kölcsön venni; a mi a közös
kiadásokra szükséges, azt hűségesen megkell szavazni;
a mi a külügyi kérdésekbe vág, azzal nem szabad fenn­
hangon törődni: a többire nézve pedig hadd folyjon a
játék, mely Andrássyra nézve nem volt egyéb, mint
saját hatalmának erősbitése,— s mikor ez már oly erős
lett, hogy Tisza Kálmán ministersége feltétlenül tőle
függött: nem törődött vele, ha a Deák-párt. kapitulál
Tiszának — f e l t é t l e n ü l .

A mily mérvben nőtt a Deák Ferencz betegsége,

oly mértékben lett beteg a Deák-párt.
Ama természetes érzésből kiindulva, hogy minden
eszmét, mely a hazának hasznára válnék, csak hatalom
által lehet kivinni, a Deák-pártban mindazok, a kik azt
hitték, hogy eszméik vannak, küzdeni és versenygeni
kezdtek a hatalomért. Azoknak pedig, a kik a hatalom
polczán ültek, eszméik nem valának.
Szávai, Lónyay bukásának, mely egészen szemé­
lyes jellegű volt, végzetes, de természetes következ­
ménye volt, hogy a személyes szempontok elnyomták
a tárgyi szempontokat. Das ist (ha* Finch dér bő­
sen That.
 TISZA KÁLMÁN ÉS BBÓF ANDRÁSSY GYULA. 127

A Deák -párt arra a terrénumra lépett, melyen

Tisza Kálmán már régen fölkészülten várta: a szemé­
lyes küzdelmek terrénumára. Es vájjon e téren kiáll-
hatta-e valaki a versenyt Tiszával, a kinek oldalán
küzdött— C s e r n á t o n y ? Kiállhatta-e valaki a ver­
senyt, mikor a Deák-párt abban a pillanatban, melyben
egymás ellen fordult, Tisza Kálmánnak természetes
szövetségese lett?
*
Es bármily sikerült és ügyesen volt is scenirozva
az a jelenet, melyben Szlávytól azt kérdé a keleti vasút
másod-prioritásainak tárgyalása előtt L ón y a y : elég
lesz-e e 14 m á j ő r i t ás? — Mire Szlávy szokásos ki­
csinylésével és bonhommeiájával kaczagott fel s azt
felelte, »majd meglátjuk!« — és mikor eljött a szavazás
és a többség nem volt több 14-nél, Kovács Laczi kihi­
vatott a folyosóra, hogy számlálja meg mindazokat, a
kik készen állnak a kormány e l l e n szavazni, ha
Szlávynak a 14 többség n em v o l n a e l é g , mely hirt
Kovács Laczi megvivén Szlávynak, az másnap beadta
lemondását: tehát bármily sikerültén és ügyesen volt
is scenirozva e jelenet, csak siettette a Deák-párt fel­
bomlását s csak növelte a Deák-párti zömben azt a vét­
kes gondolatot, hogy ha már bomlani kell, jöjjön inkább
Tisza Kálmán, mint akár Lónyay, akár Sennyey Pál.
Andrássy pedig ("hogy kádencziát mondjon rá) azt
mondta csak erre: » t o u t e g a l . «
*
Es ho gy mily minden meggyőződést gúnyoló, tisz­
tán személyes motívumokra épített humbug-politika
volt az, melyet Tisza Kálmán ez időben is (a múltnak
méltó folytatásaként) űzött, kitűnik abból, hogy hat
év múlva, mikor Kerkápoly kigyógyult az Andrássy-
128 T TS Z A KÁLMÁN.

mániából, melyért őt Andrássy magas megvetésére mél­

tató, mondván: >ez az e g y e t l e n e m b e r , a k i
n e m v á l t b e az én k r e a t ú r á m n a k * , (hanem
Tisza Lajos, Tóth Vilmos, Szende Béla, ez mind bevált!)
mikor eljött végre az idő, melyben Kerkápoly belátta,
hogy az ő antagonismusaLónyayval a b s o l u t e c z é 1-
t a l a n és i n d o k o l a t l a n , és mikor ezt belátván, a
két államférfi, kik közül Kerkápoly a leghatalmasabb
eszköz volt Andrássy kezében Lónyay ellen, — Lónyay
pedig a leghatalmasabb eszköz volt Tisza Kálmánnak
Kerkápoly ellen, közeledni kezdett egymáshoz, és a kor­
mánypárti klubban egyszerre csak szárnyra kelt a rém­
hír (ez év elején), hogy Kerkápoly m e g l á t o g a t t a
L ó n y a y t a b u d a i p a 1o t á b a n, (melyről, noha
este volt az idő, rögtön tudomást vettek Jekelfalussy
»h o rd á r«-ja i,) sőt tovább három óránál időzött
Lónyaynál: és mikor e kibékülésnek látható jelei n yi­
latkoztak a klubban, úgy mint az országgyűlésen, és
kiderült, hogy Lónyay és Kerkápoly közt őszinte ba­
rátság van készülőben; — Csernátony zord melanclioliá-
vnl dörmögte Szontagh Pálhoz, Kerkápolyra mutatva,
a következő áruló igazságot: »és m i e z t az e m b e r t
k i m é l t. ii k h á r o m é v e n á t — L ó n y a y é r t.«
jjc
A hol annyi hazugság, rágalom és Ígéret össze­
gyűl, a mennyit Tisza Kálmán a saját személye javára
és a Deák-párt szétbontására ellenzéki vezérkedése alatt,
összehalmózott. ott a szavak nem bizonyíthatnak többé,
hanem csak a tények.
A nemzetnek, mely a Deák-pártról elhitte Tisza
rágalmait s Tiszának elhitte Ígéreteit, a t é n y e k b ő l
kellet t, meggyőződnie, hogy a Deák-párt jobb volt, mint
Tisza testé : a balközép pedig gonoszabb volt in ég annál
is, a mint azt a deák-párti sajtó lefestő.
 TISZA KÁLMÁN ÉS GRÓF ANDRÁSSY GYULA. 129

Ezeken kívül pedig el is következett a meddő har-

czok iránti visszatetszés és az erkölcsi > e m b e r v a d á -
s z at « iránti csömör érzete, és indokolttá lön az a hajlam,
hogy a világ legnagyszájubb embere, Tisza Kálmán,
hadd lássuk m it t u d ott. a h o l n e m b e s z é l n i ,
hanem tenni kell?
❖
Ebből a hajlamból származott később az a közöny,
mely fatális nyugalommal nézte, hogyan tolják be a
trójai falovat a várba: hogy kerüli meg e közben Tisza
Kálmán a várat, hogy gúnyolja Csernátony naponkint
több cynismussal a »lyukas m ogyoró« politikáját: és
hogy gorombáskodik Tisza Kálmán napról napra kocsi-
sosabb stylusban Bittó Istvánnal, a kiben pedig jóval
több igazságos ész, jóakarat, komoly törekvés és euró­
pai látkör van, mint az egész Tiszában. Úgy, hogy a mi
a Deák-párt hanyatlási korszakában még helyes és
hazafias kormányintézkedés történt, az egyedül a B i t t ó
személyes érdeme, kiben, a milyen kicsi, annyi energia
lakik, — s a ki, mig a hóri-horgas Tisza hasra fekszik,
ha Bécsből jön valami parancs, egy Ízben azt izente
vissza Andrássynak, hogy m magyar minis terek nem
inasai a külügyministernek.«
Pedig Tisza Kálmán később bebizonyította, h o g y :
a z o k.
*
Es mindezekhez hozzájárult az, hogy közeledett az
idő uj kiegyezésre Austriával.
A Deák-párt corifeusai látták, hogy olyan szétfor­
gácsolt párttal, mint a Deák-párt, az alkudozásoknak
nem lehet kedvező sikere.
Tudták, hogy ha a Deák-párt az uj kiegyezésnél
nem corrigálja azl867-ki kiegyezésnek hiányait, snem
T IS Z A K Á L M Á N P O L IT . É L E T - É S J E L L K M R . 1S 7S. 9
130 TISZA KÁLMÁN

viv ki többet Austriától,mint kivívott 186 7-ben, akkor

Tisza Kálmán kétségtelenül többségre jut.
Tékát sokan a Deák-párt főbbjei közül a nélkül,
hogy intrigálni akartak volna, vagy egyéni érdekeket
vadásztak volna benne, a Tiszával való fusióban látták
az egyedüli kijárást.
Mert ka tudták is Tiszáról, kogy elveit csak esz­
köznek tekinti a katalom megnyerésére: nem tették fel
róla, kogy annyira megcsúfolja múltját, kogy engedé­
kenyebb lesz Austriával szemben, mint lett volna egy
Zicliy Hermán.
Nem tették fel Tiszáról, kogy minél nagyobb nem­
zeti erő sorakozik mellé, annál inkább gyáva lesz az
osztrák követelésekkel szemben.
*
És már 1874-ben folytak a titkos alkudozások,
melyeknek (az avatottak előtt) látható eredménye Ion,
kogy a választási törvény revisiójánál Tisza Kálmán
kivánatai m é r t é k e n f e l ü l figyelembe vétettek.
Látható eredménye lön továbbá az a » v a k s á g « ,
m elylyel G hyczy macliinatióit fogadták s nem tettek
ellene semmit.
És mikor Bittó észrevette a bajt s mcgkisérlé a
Deák-párti fractiók egyesítését Tisza Kálmán ellen: már
akkor ő maga siettette február 3-át, — melyből egy
hónapi kínos vajúdás után márczius 3-ka következett.
 A F U S I Ó. 131

A f u s i ó.

őst múlt három éve, (magyar észjárásban babonás

szám) hogy a gyümölcs megérett s a fa, mely tenné —
kivágatott.
A fii sió volt a fejsze, mely azon ürügy alatt, hogy
letisztítja a Deák-párt hatalmas törzsét a rajta élősködő
fattyúhajtásoktól, tövébe csapott, — s az érett gyümölcs
(a kormány hatalom) és a hatalmas törzs egyszerre hul­
lottak a földre.
A Ogyümölcsöno megosztozott övéivel Tisza Kálmán.
A kivágott törzszsel pedig b e f u t o t t — a ha­
zának !
S az a szegény fa még csak p a t t o g n i sem me­
részelt, mikor hamuvá égett,
*

A balközépi schwindlerek által legyőzött és meg­

alázott deák-párti corifeusok, észre, jellemre, egytől
egyig óriások a méregkeverő szakácsokhoz képest, egy-
gyel vigasztalták magukat elfojtott indignatiójuk keserű
bánatában, azzal, h o g y : »jól van! — Kivágtátok a fát,
de gyökere még megvan! — ahhoz nem fértek, mert
ekétek nem oly kemény, hogy fölszánthassa a földet
9*
132 TISZA KÁLMÁK

oly mélyen, a meddig e fának gyökerei lehatottak! —

K i h a j t h a t u j r a !«
A frivólok, a hatalommal békülékeny haszonlesők
pedig vonatkoztatván természetesen ezt a szellemdús
bon mot-t Tisza Kálmánra és az ő balközépi oppositió-
jára, — azzal kenegették lelkiismeretüket, h og y : »lia
a g y e r m e k k i j ö t t e g y s z e r az a n y a m é h é -
b ő 1, o d a v i s s z a n e m m e h e t s o li a t ö b b é . *

Wenckheim Béla volt a fusió bábája.

Nem volt az a herbathea, meleg borogatás, a mit
be ne adott, rá nem rakott volna a vajúdó anyára, csak­
hogy » h a l o t t a t ne s z ü l j ö n . *
Február 3-kán jöttek az » első fájdalmak« s teljes
négy hétig húzódott a kuruzslás, miglen Móricz Pál (az
előre kiszemelt dajka) vastag emlőihez szoríthatta az
egyesült szabadelvű pártot, — a ki, hogy nem volt
l e g i t i m g y é r m e k, hanem csak egy »s z e r e n c s é t-
le n p e r c z b e n * fogamzott korcs, bizonyítja az, hogy
sem az apja, sem az anyja nevére nem lcereszteltetett,
sőt miután sokra rá fogták, azt sem lehetett tudni: k i
az a p j a ? Hanem lcereszteltetett idegen névre sig y jöv e
létre az »egyesült szabadelvű pártc, s hogy tisztesség
kedvéért legyen neki keresztapja, földisziték Jókai
Móriczot a Szent István-rend kis keresztjével.

A fusionális vajúdások alatt a bibornokprimás Bu­

diin lakott s volt is egyszer kihallgatáson a királynál.
Egyenes, nyílt és a dynastia iránt tántorithaflannl hű
jellemével, őszintén kifejezte () Felsége előtt, hogy nem­
csak mint Magyarország első főpapja, hanem mint a
hazának hű fia is, csak olyan kabinetben látná a jobb
 A F U S I Ó. 133

jövő garantiáját, melyben helyet foglalna báró

S e n u y e y P á 1 is.
Ez idő alatt báró Wenckheim Béla nem egyszer sza­
ladt be a budavári primatiális palotába s mialatt a sok
sikertelen lótás-futás és ministerfogdosás kínszenvedései
miatt kipanaszlá magát, s o h a s e m f e l e d k e z e t t
m e g li a n g s u 1y o z n i m i n d e n k o r, li o g y a m i a
kat k. k l é r u s é r d e k e i t i l l e t i , a z o k s e n k i b e n
sem bi r l i a t na k t ö b b garant i át, mi nt T i ­
s z á b a n , a ki m i n t k á l v i n i s t a o u r á t o r n a ­
g y o b b °u 11 r a m o n t á n, m i n t L o n k a y A n t a l ;
b á r ó S e n n y e y P á 1 pe d i g — é p e n m i v e l k a ­
i b ó l i k u s, — b i z o n y n e m k u r i z á l n a a p ü s ­
pököknek olyan érzékeny gyöngédséggel,
mi nt a h o g y meg f o g j a tenni — e l ő r e l á t ­
hatólag — Tisza Kálmán.«
*

És hogy Wenckheim Béla »előrelátása« mennyire

beteljesült, bizonyítja az, hogy kevéssel Tisza kinevez-
tetése után, a f ő i s p á n o k n a k e l s ő m i s s i ó j u k
volt amellett korteskednia püspököknél,
h o g y l é p j e n e k b e a b á r ó V a y M i k l ó s ál ­
t al t e r v e z e t t »f ő r en di há zi k o r m á n y p á r t i
k l u b b a * , mely igaz, hogy soha sem létesült, de leg­
alább a 1k a 1m a t a d o 11 a f ő i s p á n o k n a k, h o g y
bizalmas tárgyalásokat folytassanak a
p tt s p ö k ö k k e 1, melyeknek eredménye az lön, hogy
a klérus nem volt többé Sennyeysta, a mi azonban nem
korlátozta a kormánypárti sajtót, hogy még azután is a
legeynikusabb impertinentiával hirdesse, hogy » b á r ó
S e n n y e y Pál klerikális.*
íg y történt aztán, hogy mikor a múlt évben Tisza
Kálmán végigjátszotta a lemondási komédiát, melyet
134 TISZA KÁLMÁN

u el lány napig komolyan vett a nemzet, a református

elemek nem voltak e miatt úgy elkeseredve, mint ama
katliolikus körök, melyeknek titkos szövetségét báró
Sennyey Pálnak a Tisza-féle sajtó folyvást insinuálja.
Ilyen úton lett a katk. klérus eló'tt grata persona
az, a ki mikor Bécsben eló'ször folytak a fusió következ­
ményeit tervező kormánytanácskozmányok, szó nélkül
liagyta A n d r á s s y Gr y u 1á n a k azt a szellemdús észre­
vételét, h o g y : az esetben, ha báró Sennyey Pált bele­
vennék a kabinetbe, első szükség lenne egy országos
kommissiót összehivni a » v á l l á s i ü g y e k s z a b á ­
lyozására.*

De nemcsak ezt a szellemdús észrevételt hagyta

szó nélkül az udvari légkörben hatalmi szomjának első
Léthevizét (melytől aztán egész ellenzéki múltját elfe­
ledte) szürcsölő » s á n t a ö r d ö g , * hanem szónélkül
hagyta azt az informátiót is, hogy báró S e n n y e y P á l
p a r l a m e n t i b e s z é d é b e n n y i l t t á m a d á s t in­
t é z e t t a h a d s e r e g e l l e n , mely pedig az egyedüli
húr, mely ő Felségének szivéhez vezet. Szónélkül hagyta
ezt az informátiót, sőt jezsuitikus szemforgatásokkal haj­
longott a m a b ó k r a , m e l y e t u d v a r i k ö r ö k t ő l
k a p o t t , hogy ő a nyakas ellenzéki vezér, s o h a s e m
támadta meg a monarchia biztonságának garantiáját,
ő Felsége szeme fényét, a hadsereget! S i m e S e n n y e y
P á 1 a l o y á l i s c o n s e r v a t i v , m e g t e s z i ezt!
Pedig mit tőn báró Sennyey Pál?
Intézkedéseket sürgetett, melyek a hadsereg hadi
erejét épen oly mértékben erősíteni lettek volna hivatva,
a mint hogy gyakorlati czélszerttségük által könnyítet­
ték volna a terheket, melyek a hadsereg tartásából
Magyarországra úgy mint Ausfriára hárainlanak.
 A F U S I Ó. 135

A mint hogy ez később ki is sült, sőt legmagasabb

helyen is tisztába hozatott.
Három év múlt azóta el! Es ha ő Felsége végig­
tekint ma hű és bátor hadseregén, a fényesre tisztított
festői egyenruhán és a nap sugarában villámló szuronyok
fényén, csak egy f o l t o t fog találhatni, a — k ü l p o ­
litikát.
*

Márczius elsején, az ibolyahónapnak első napján,

báró AVenckheim Béla keresztényi töredelemmel, s áldo­
zatra szánt vértanúnak szent lemondásával rohant be
Bittó Istvánhoz, ki akkor még a ministerelnöki palotában
lakott és szó nélkül ölelte át.
Ez az ölelés azt jelentette, hogy meg v a n az uj
kabinet!
»Sokat hittem az életben, de azt, hogy lesz idő,
mikor ministerelnöknek kell lennem, ezt sohasem hit­
tem !« szólt AVenckheim Béla, vállait füléig huzva, meg le­
eresztve a derekáig.
*

»En sem kerestem soha! — felelte Bittó, — s csak

azt k í v á n o m n e k t e k , h o g y t a r t s á t o k m eg a
mi t í g é r t e t e k . *

E szívélyes ölelés után alig telt el három év, —

és ime mennyire más találkozása volt Bittó Istvánnak
báró AVenckheim Bélával a kaszinó whist-termében!
Történt a dolog a Kerkapoly-féle indítvány után,
melyet a szeszadó tárgyalásakor nyújtottak be, s mely
alá megcsípték H e g e d ű s S á n d ó r t is, azzal az ügyes
fogással, hogy bár megengedték neki, hogy olvassa, de
azzal biztatták, hogy az indítvány beadásába S z é l i
K á l m á n is megnyugodott.
136 TISZA KÁLMÁN

Es Hegedűs (a jámbor) még Jókait is megcsípte a

maga neve mellé, pedig az indítvány nem kívánt egye­
bet, mint azt, hogy a kormány v e g y e v i s s z a a t ö r ­
v é n y j a v a s l a t o t és t a n u l m á n y o z z a a mus z k a
s z e s z f ö z é s i r e n d s z e r t , azt, a mitől lerészegszik a
kozák, mielőtt törököt akarna fogni.
*

Ekkor is immensis váll-fintoritások közt iramlott

be Wenckheim Béla, és (beszélvén a mint szokása, sen­
kinek és mindenkinek) keserű szemrehányások közt for­
golódott, s elmondta többször egymás után, hogy »ez
már igazán szörnyűség! — Nem hagyjátok, hogy a kor­
mány befejezhesse a kiegyezést! — Ti egy s z e s z - ó r a
miatt megállítjátok a n a p o t ! — íg y nem lehet kormá­
nyozni ! mondjátok meg nyíltan, hogy meg akarjátok
buktatni a kormányt, — de ne hurczoljátok orránál
fogva ! — mert ezt már még se lehet tűrni!«
A whist-asztal körül és a teremben számosán vol­
tak együtt, köztük gróf S z a p á r y A n t a l és S z 1á v y
József.
Szlávy József gúnyos humorának Dobzse Lászlói
nyugalmával gyönyörködött Wenckheim Béla óhajtá­
sában,« s csak várta, mikor botlik egyet alatta a ló; de
Hittó Istvánt elfutotta a méreg.
Letette a whist-kártyát az asztalra, s merőn a
Wenckheim Béla szeme közé nézett.
óNekem szól c szemrehányás ?« kérdé.
» Neked és mindenkinek, akik a kormányt folytonos
nel íézséggcl knj oni rozzá tok.«
E szavakra kicsordult a. pohár s a >kis« Bittó föl­
vette az odadobott keztyüt.
>Mi akadályozzuk a kormányt? mi vagyunk azok,
a kik a kormány politikája elé nehézségeket gördítünk?
 A FUSIÓ. 137

— Es te mondod ezt V nekem ? — Hát három év alatt

nem szavaztunk-e meg mindent, a mit a kormány beter­
jesztett a képviselőházban, m e g s z a v a z t u k s o k ­
szor azzal a tiszta öntudattal, h o g y olyat
s z a v a z u n k me g , a mi az o r s z á g n a k n e m f o g
h a s z n á r a v á 1n i, d e m e g s z a v a z t u k a z é r t, h o g y
n e ' v á d o l l i a s s a n a k b e n n ü n k e t azzal, h o g y
n e h é z s é g e k e t g ö r d i t ü n k a k o r m á n y p o 1i t i-
k áj a elé. Nem akartuk magunk ellen kihívni e vádat,
m e r t h á t r a v o l t a k i e g y e z é s és tudtuk, hogy a
kormánynak m i n d e n k i s e b b h i b á j á t el k e l l
n é z n ü n k a k i e g y e z é s érd ek éb en .E s szám talan­
s z o r e l f o j t o t t u k lelkűnkben a meggyőződés intő
szózatát, c s a k h o g y m e g t ö r t é n j é k az, h o g y
akadály nélkül vihessétek keresztül poli­
t i k á t o k a t , s ne m o n d h a s s a s e nk i , h o g y e p o ­
l i t i k a j ó v o l t , de n e m é r v é n y e s ü l h e t e t t . —
M i n d e n t k e r e s z t ü l v i t t e t e k , és m i n d e n é r v é ­
n y e s ü l t , — s most ti azt kívánjátok tőlünk, hogy
mert a lá r e n d e l t ü k m e g g y ő z ő d é s ü n k e t a k o r -
m ány p o l i t i k á j á n a k a k i e g y e z é s é r d e k é b e n ,
most r e n d e l j ü k a l á m e g g y ő z ő d é s ü n k e t a k i ­
e g y e z é s kérdé sében is a k o r m á n y ér d e k é n e k ?
— Oh! megengedem, sőt belátom, hogy a ti kényelme­
tek jobban ki volna szolgálva, ha e kérdésben is vakon
hajtanánk fejet mind arra, a mit elénk terjesztettetek. Be­
látom, hogy sokkal kellemesebb dolog volna ülni a bár­
sonyszékeken, s ha felelősségre kerül a dolog, v e l ü n k
t a k a r n i b e a k i e g y e z é s k i á l t ó f o l t j a i t ! — De
b a r á t o m , ez m á r n e m p á r t k é r d é s . Ez az o r ­
s z á g j ö v ő j é n e k k é r d é s e . Autonóm vámtarifa alap­
ján nem köthetünk szerződést t i z e s z t e n d ő r e ! Ha ti
csak az osztrák érdekeket szolgáljátok s nem a magyart,
138 TISZA KÁLMÁN

én r é s z e m r ő l e b b e n t i t e k e t t á m o g a t n i n e m
f o g l a k s o li a ! Te könnyen beszélsz! Mi neked az, lia
kabátodat néhány forinttal drágábban fizeted? Mi ne­
ked az, ha háztartásod évenkint nehány száz forinttal
magasbra rú g? — Téged nem tesz tönkre. D e a n e i n -
z e t m i l l i ó i t , k i k n e k l é t ü k k r a j c z á r o k o n fo r -
d u l me g , az e l z s i b b a d ás v e s z é l y é b e d ö n t i , s
k o l d u s b o t r a vi sz. Te gúnyt íizöl abból, hogy egy
szesz-óra miatt megállítjuk a napot, sőt több na­
pot vesztegetünk el egy félfok vitatása miatt. De tudd
meg, hogy ez a s z e s z - ó r a és ez a f é l - f o k m i l l i ó k
é l e t e r e j é n e k ó r a m u t a t ó j a, s ez a f é l - f o k é p p
a f a g y p o n t t ó l választja el szesziparunkat, melyre ha
leszáll, egy olyan iparág fagy be, mely a nemzeti or ■
ganismusnak egyik életere v o lt!
Te azt hozod fel ellenem, hogy volt deák-párti lé­
temre hogyan beszélhetek igy ? H ogy volt deák-párti
létemre tudnom kellene, hogy az 1867-ki kiegyezést
k é n y s z e r h e l y z e t b e n h o z t u k l é t r e , s Austria
akkor é p p ú g y k é n y t e l e n v o l t e l f o g a d n i m i n ­
de nt , mint a hogyan most vagyunk mi k é n y t e l e ­
n e k elfogadni mindent?
Azzal vigasztalod magad, hogy 1867-ben m i v o l -
t u n k az e r ő s e b b e k, — s most mi vagyunk a g y ö n-
g é b b e k ? Akkor megnyertük, s most elvesztettük a
játszmát? Es ha megerősödünk, i s m é t m e g f o g j u k
ny érni?
En pedig nyíltan kijelentem neked,hogy h a e z t a
k i e g y e z é s t el f o g ad j u k , k é r d é s : fogunk-e
m e g é r ő s ö d ni v a l a h a ! — Ami pedig az 1867-ki
kiegyezést illeti, az esak a l a k i l a g volt kényszer-
helyzet folyománya, s a c o n s t i t u t i o n a 1 i s ni u s az
egyetlen pont, a miben Austriának engednie kellett. —
 A KUSI Ó. 139

Es ha az osztrákok azt állítják, hogy mi őket az 1867-ki

kiegyezésen anyagi részben megkárosítottuk, akkor az
osztrákok hazudnak! Tudnod kell, hogy mikor a bizott­
ság összeült, hogy kulcsot keressen a quótára, s a 1a p u 1
azt az ö s s z e g e t v e t t e f ö l , m e l y e t az a b s o l u -
t i s mu s M a g y a r o r s z á g j ö v e d e l m e i b ő l a kö­
z ö s k i a d á s o k r á f o r d í t o t t , ez 5 m i l l i ó v a l volt
kevesebb mint az a q u ó t a , melyet mi a paritás szerint
m e g a j á n 11 u n k. Ezen kívül 30 milliót fizetünk ma is
évenkint az államadósságban ugyanakkor, mikor Austria
közvetlenül a kiegyezés után b e h o z t a a s z e l v é n y ­
a dó t . Nem mi okoztunk anyagi kárt Austriának 1867-
ben, h a n e m i g a z s á g o s é r d e k e i n k b ő l is á l d o z ­
t u n k n e k i , — és m o s t én n e m a z t k í v á n o m ,
ho g y Austria áldozzon nekünk a magáéból,
és m i o s zt r á k p é n z b ő 1 g a z d a g o d j un k, h a n e m
azt, h o g y i s m e r j e b e i g a z s á g o s j o g a i n k a t s
ne g á t o l j o n , hogy k i v í v j u k a z o k a t . *
*

íg y beszélt az az ember, kit mikor ministerelnök

volt, Tisza Kálmán megbuktatott, n e h o g y v é g v e ­
s z é l y b e d ö n t s e a hazát: így beszélt szemben azzal,
a ki Strohmanja lett Tiszának azért, hogy m e g m e n t ­
sék a — hazát!
*

H ogy mennyire megcsalatkozott Bittó István

Wenckheim Bélában, mutatja az is, hogy mikor az uj
kormány megalakult, s a volt deák-párti képviselők
aggódó arczczal keresték föl Bittót, hogy : mi lesz már
a világból? — Bittó István lovagias szivének teljes hi­
tével biztatta őket, hogy ne féljenek, W e n c k h e i m
B é l a n e m az az e m b e r , a k i s z ó n é l k ü l t ű r n é
140 TISZA KÁLMÁN

e 1, h a n e t a 1á n a b a l k ő z é p i h á z i p o l i t i k a f ö l ­
t é t 1e n u r a t a k a r n a j á t s z a n i a f u s i o n á 11
p á r t b a n . Biztatta őket, liogy ne féljenek a közelgő
választásoktól, mert hisz a komitében t ö b b s é g e l e s z
a D e á k-p á r t n a k, — hisz többsége van a k o r m án y-
b a n is ! És alig múlt el néhány hónap, s eljöttek a
választások, az történt, hogy mikor a központi bizott­
mány elnöke: G o r o v e I s t v á n , személyesen kereste
föl a ministerelnököt, báró AV e n c k h e i m B é l á t , hogy
a képviselőválasztási mozgalmakról, a f ö l l é p t e t e t t
j e 1 ö 11e lt n é v s o r á r ó 11á j é k o z z a m a g á t, AYenck-
lieim Béla, vállait vonogatva, kijelentette neki, hogy ő
n e k i b i z o n y sem v á l a s z t á s i m o z g a l m a k r ó l ,
sem a j e 1ö 11e k n é v s o r á r ó l n i n c s t u d o m á s a ,
h a n e m ha G o r o v e t u d o m á s t a k a r s z e r e z n i
e z e k r ő l , f o r d u l j o n v a g y a b el ü g y m i n i s te-
riuinhoz, v a g y — AIóri cz P á l h o z .

A kormány-hatalomra jutott kortes vezér a válasz­

tások alatt érezte magát elemében. A deák-párti körök
az egész országban feloszlottak. A balközépiek azonban
föntartották a központi komitéval az összeköttetést. A
fúsió mámorát mesterségesen szították mindenfelé, mert
ez volt a nóta, mely megtiltotta a separatistikus deák­
párti érzelmeknek a tánczot, míg a volt bal közép i érzel­
mek mellette az »égre kapáltak.* A sajtóban a volt bal-
küzépi lapok (a Ilon, Ellenőr, s Erdélyben a Magyar
Polgár) lettek a »kormány közlönyei.* Annak a kor­
mánynak, melyben a deák-párti elemek többségben
vahinak.* — Ámde így voltak többségben országszerte
is a deák-párti elemek, s mégis mintha az orruk vére
folyt volna, úgy elhagyták magukat mindnyájan. Talán
 A FUSIO. 141

azért, mert örülniök k e l l e t t unnak, hogy Tisza Kál­

mán már nem folytatja tovább liazátrontó oppositióját!
*
A deák-párti elemek, már a fusiónak mézes hetei­
ben, valóságos terrorizmus alákerültek. Lónyaynak nem
volt kerülete sehol. Bittó István biztos kerületét átad­
ták Horánszkynak, s adtak Bittónak olyat, hogy abban
csak a Tisza Kálmán kegyelmétől függjön. Fáik Miksát
kitették egy csúfos bukásnak a Teréz-városban Horn
ellenében; és Fáik, mikor Keszthelyre ment, Székesfe­
hérvárit mondá egy volt deák-párti Írónak a követ­
kező jellemző szavakat: » a b a l k ö z é p u r a l k o d i k ;
s n e k f l n k v o l t D e á k - p á r t n a k , 11 g y k e l l t e t t e t -
n ü n k m a g u n k a t , m i u t h a ez a mi b e 1e e g y e -
z é s ü n k k e l t ö r t é n n é k . Mert különben ráuk fogják,
hogy mi akarjuk uj lángra szítani az elhamvadt pártos­
kodást. «

Azt a bukást, melyet a balközép a fővárosban szem

veclett 1872-ben, ki kellett köszörülni 1875-ben. És
minden városrészt, mely 1869-ben a balközépé volt,
vissza kellett foglalni a »f u s i o n á 11 p á r t n a k.c íg y
lettek Jókai és Csernátony újra pestvárosi országos
képviselők. A budaiak pedig nem merték kijelölni Pán­
iért, mig csak magától Tisza Kálmántól meg nem kér­
dezték : szabad-e ? Az erdélyi főispánokat még a válasz­
tások előtt revideálták. Minden főispán, kiknek a balkö­
zép e l l e n voltak érdemeik, lemondattatott. Lázár Mi­
hály pláne egyenesen felmentetett. És hogy Tisza Kál­
mán gyűlölködése milyen apróságokra kiterjedt, mutatja
az, hogy Lázár Mihályt, mikor elment hozzá, azzal ámí­
totta, hogy meg fogja hagyni a főispáni széken,csak azért,
hogy le ne m o n d j o n , hogy a f ö l m e n t és által
142 TISZA KÁLMÁN

s o t i s e t kövessen el rajta. Aztán pedig ezreket leülte­

tett el, és pénzen vásároltatott voksokat, csakhogy Lá­
zár Mihály képviselő ne lehessen.

És ha a volt Deák-párt ellen ilyen terrorizmust

követett el, mennyivel nagyobb volt az, melyet a con-
servativek és Lónyaysták ellen gyakorolt. A Lónyays •
ták sorra buktak, — a conservativek pedig megfogyva
érkeztek vissza a parlamentbe. Apponyi Albert ellen,
kiben Tisza Kálmán felismerte a »v e s z e d e 1m e s e ra­
b é rt«, valóságos hajtó-vadászatot tartottak,— és most,
mikor A r v á b á n Z m e s k á 1 Z o 11 á n az ottani vol t
alispán, mégis beválasztatta Apponyit képviselőnek.
Tisza Kálmán e fölötti dühében megbuktatta p e r f i d
m ó d o n Zmeskált az alispáni széken. Mert Tisza Kál-
mánt mindenütt a bosszú vezérli és a gyűlölet.

Gyönyörű volt az a spitzli-rendszer, mely rögtön

a fusió után kivirágzott azok ellenében, a kik mint volt
deák-pártiak ^gyanúsak valának.* Ezek vagy re v e r ­
s ál i s t Írtak alá, vagy megbuktak. A belügyminister
testvérbátyja és államtitkárja együtt mentek bearbeitolni
Erdélyt, s Kolozsvárit külön központi komitét szervez­
vén, előre kijelölték a választandók névsorát. íg y ke­
rült az uj parlamentbe 170 »sz o 1g ab i r ó,« s íg y állt
elő az a mamcluk-tábor, melyhez hasonlót a VII L-ik
Henrik angol parlamentje sem mutatott fel. így tinit ki
már a múlt választásokon, hogy Tisza Kálmánnak
semmi egyéb czélja nincsen, mint pusztán a s z e m é ­
l y e s u r a l o m b i z t o s i t á s a. Es így haladtak az eső­
mén yek mindig világosabban annak igazolására, hogy
Ti sza- K á l m á n ne m s z e r e n c s é t l e n p öl i ti-
 A F ÜSI6 143

kns, hanem e g y szerencsés Scliwindler, a

ki é r t é k - p a p i r o k h e l y e t t a li a z á v a 1 j á t s z i k.
*
Mert hogy Tisza Kálmán mint ellenzéki vezér
mennyire nem gondolkozott soha a »dolgok« felett, vagy
ha gondolkozott is, mennyire nem volt soha egy egész­
séges gondolata, bizonyítja az, hogy mikor kormányra
került, teljesen tájékozatlanul, rendszer és eszme nélkül
állott. Nemcsak a ministerinmot nem alakította át, beol­
vasztván a mihaszna és felesleges közlekedési ministe­
rinmot a kereskedelmibe: hanem betűről betűremegsza-
vaztatta magának a z t a b u d g e t e t, melyet ő és pártja
n em s z a v a z o t t m e g a B i t t ó k a b i n e t n e k . S
hogy mennyire tájékozatlan volt a kiegyezési kérdések­
ben, bizonyítja az, hogy nagy súlyt fektetett már azokra
az előleges eszmecserékre is, melyeket a bécsi kormány­
nyal 1874-ben B a r t á l G y ö r g y folytatott; s Péchy
Tamás este 9 órakor járván haza a ministeriumból, min­
dennap hűségesen referálta otthon a fogyasztási adók
terén támasztandó követeléseinket, melyeknek kedvező
elintézésében egy perczig sem kételkedett.
És mikor eljöttek a választások, már a fusionális
választások alatt teljes nagyságában tündöklőit a —
T i s z a-a e r a.
A Tisza-aera, mely annyira magán viselte Tisza
Kálmánnak egyéniségét, jellemvonásainak bélyegét,
hogy a történetírónak elég e korszakot ismerni csak,
hogy jellemezhesse belőle — T i s z a K á l m á n t .

*
Alkotmányos országban a képviselő választások
azok, melyekben kiforrja magát a nemzet anyagi és
szellemi érdeke és szükséglete. Síkra szállnak az esz­
144 TISZA KÁIiMÁK

mék és érvek, melyek valamely iránynak szószólói. Az

irányt pedig a pártok vezérei adják.
A fusionált uj pártnak nem volt positiv programmja
semmi.
Jelszava csak egy név volt: Tisza Kálmán.
A fusionális választások alatt a Tisza-párt részéről
egy beszéd sem tartatott olyan, mely ne csupán silány
frázisokból állott volna. Kortes-beszéd volt valamennyi.
Egy sem emelkedett Tisza Kálmán szellemi színvonala
fölé. Tartalma csak Ígéret, és mindig Ígéret. ígéret és
bizalom. Bizalom és elbizottság. Elbizottság és szellemi
szegénység.

Egészen a Tisza-aera volt már az, melyben nem

nyílt szerepe a valódi tehetségnek.
C s a k a k ö z é p s z e r ű s é g n e k á l l t a v i 1á g.
S az hordta a fejét legmagasabbra, a ki elmondhatta,
hogy nyolcz éve fúj egy követ Tiszával!
Mint a franczia rémuralomban minden »nemes« :
— ngy került itt g n i 11 o t i n alá minden magasabb
születésű eszme.
A politikai sansculotteok kikiáltották az » e g y e n -
1ő s é g e t . « S a ki nem volt velük egyenlő, mert t ö b b
volt mint ők, annak hallgatnia vagy buknia kellett.
Az európai műveltség, Ízlés, a politikai concepció-
val járó fantázia, a formáknak eszmét szépítő művé­
szete, — mind, miud száműzve, lenézve valának.
Teljesen a mendikások korszaka jött cl s a büszke
lordok kengyelt tartottak a barbár jövevénynek.
S z á j h ő s ő k kiabálták, hogy nem beszélni, hanem
t, e n n i k ell!
Politikai d e m i m o n d e o k hirdették Tisza Kál­
mán — b i b i i á j á t.
 A F U S I O. 145

S zo lg a b iró -p a rla m e n t alakult a t á b l a b i r ó

ministernek.
S azok, a kik nem voltak s z o 1g a b i r á k , b í r ­
t á k azután a — s z o l g a s á g o t !
•sí-
Egészen a Tisza-aera volt már az, melyben a meg­
vesztegetés, erőszak és kortesfogásokra számított ámítá­
sok játszták a főszerepet.
Utálat volt nézni azt az örömet és lelkesedést,
melylyel a volt balközépiek neki estek a hatalom élve­
zetének s csak kegyelemből tartották becsületes hazafi­
nak azt, a ki deák-párti volt.
Deák Ferencz akkor már igazán elmondhatta,
hogy: » c s a k D e á k v a g y o k , és n e m d e á k ­
p á r ti. <
Tisza Kálmán pedig joggal hasonlíthatta magát
ama folyamhoz, melynek nevét viseli: mikor ár ad.

*
Mikor az 1875-ld választások bevégződtek, s az uj
parlament összeült, Tisza Kálmánnak nem volt ellenzéke.
A mi volt, az nem számított.
És Kossuth Lajos óta nem volt magyar államférfi,
a kinek ekkora hatalma lett volna.
És még azok is, a kik sziveikben nem békültek ki
Tiszával, a kik látták, hogy a fusió eredménye nem
egyéb, mint a d e á k-p ár ti e l e m e k l e i g á z á s a , s
az ázsiai elemeknek túlsúlya az európai elemek fölött;
még azok is, a kik nem fojthatták el keblükben a re-
sensust, látva, hogy a ház három elnöke közül k e 11 ő,
és hat jegyzője közül h á r o m a v o l t b a l k ö z é p b ő l
választatott; még azok is, a kik ismerve Tisza képessé­
geit, pessimisták voltak jövő alkotásai iránt: bizonyos
T IS Z A K Á L M Á N P O L 3
T . É L E T - É S J E L L E M E . 1878 10
146 TISZA KÁLMÁN

le néni küzdhető bámulatot és kellemes meglepetést

éreztek, látva az óriási majoritást, mely Tisza körül
sereglett, s érezve annak a parlamentnek erkölcsi ha­
talmát, melynek ekkora t ö b b s é g e , és csak e g y ve­
zére van.
Még a ki tagadta is a vezér képességeit, kénytelen
volt hinni, hogy ily nagy sereggel d i a d a l t n e m
aratni lehetetlen.
Ily nagy seregnek imponálnia kell. Es a kiegye­
zési alkudozásokra nézve mindenkire biztató volt, hogy
Austria e g é s z M a g y a r o r s z á g o t egy táborban
találja vele szemben. A mit e többség mondani fog, egész
Magyarország fogja mondani. A mit e többség akarni
fog, egész Magyarország fogja akarni. És ez az óriási
hatalom mind e g y embernek, T i s z a K á 1m á n n a k
kezében volt. Mit tehetett volna e hatalommal egy olyan
államférfi, a kit nem vak szerencse és nem gonosz hum­
bug segitett volna a kormány élére, hanem lángész,
szorgalom és politikai becsület!

A fusió tehát teljes volt s most az lett a feladat,

hogy a hozzákötött remények is teljesüljenek.
Tiszának újra felesleges lett az önbirálat. Nem is
gyakorolta. Erezve óriási hatalmát, oly gőgös lett, hogy
mikor a szélsőbaloldal szemére vetette e l v t a g ad fi­
s á t és Ilelfy idézgetett régibb beszédeiből, gúnyosan
válaszolta :
„ h o g y a t. k é p v i s e l ő nr saját szavaim at idézte ellen em ,

ar ra c s a k a n n y i t jeg yzek meg, liogv ha i l y n e m ii idéze­

t e k In: n kedvét leli, lesz a l k a l m a e blicn m a g á t

j ii v ő r e m é g I ii li Ii s z ü r is g y a k n r o I n i.‘ *
 A FXJSI O. 147

Volt joga igy beszélni. Mert miért ünnepelte őt az

ország? — Azért, mert megtagadta elveit. S újakat
(nehogy azokat is megtagadja) nem mondott vala.
*
Sőt Tisza Kálmán talán meg volt gyó'zó'dve arról,
hogy mindaz, a mit a múltban elkövetett, a l e g n a ­
g y o b b m ért ékb en hasznára vált a hazá­
nak. És a szerencséjében elbizakodott Schwindler
könynyelmííségével tekintett mindenre, a mivel meg
kellett küzdenie.
A hatalomra jutván, mindenekeló'tt élvezte a ha­
talmat.
Élvezte a hatalmat mint az uj házas, a ki adóssá­
gokból rendezte be magát, élvezi a mézes heteket, a nél­
kül, hogy adósságai eszébe jutnának.
Almai megvalósultak. Minden szava történeti jelen-
tú'ségüvé lett.
Mindenkézvonásaaczélbetiikkelira történetlapjaira.
A nemzet géniusa lábainál hever s tó'le várja, hogy
fölemelje.
A hova megy, megállnak az emberek és utána
néznek.
Régi ellenségei, a kik üldözték, csúfolták és lenéz­
ték egykor, most hunyászkodva bókolnak előtte, vagy
szégyellve kerülik.
Nem teljesült-e minden, a miről ábrándozott? Nem
valósult-e minden, a mire törekedett ?
Van-e kívüle államférfi a hazában? van-e, a kitől
félnie kellene ?
S mindezekért mivel tartozik ő a sorsnak?
Csekélységgel!
Csak a hazát kell — m e g m e n t e n i e ?

10*
148 T TS Z A KÁLM ÁN

A honmentos.

Jf)OS! — és hogyan mentette meg Tisza Kálmán a

hazát?
ö v é volt »az ország, hatalom és dicsősége, — és
vájjon megszabaditott-e bennünket a gonosztól?
A nemzet igy imádkozott hozzá: H e g y e n m e g
a te a k a r a t o d ! Csak m i n d e n n a p i kénye-
r í i n k e t add meg nekünk, és ne vigy minket a — k i-
sértetbe!«
És meghallgatta-e a nemzet imáját Tisza Kálmán ?
Igenis, meghallgatta azt a részét, hogy legyen meg
a te akaratod!
Hanem a többire siket v o lt!
*
És Tiszának a kormányon eltöltött három évi kor­
látlan hatalma és uralma az a pont, melyben b e v é g ­
ző el vén e l l e n e a t é n y e k n e k t a n ú v a l l o m á-
s a i, a biró összegezheti a váciakat és k i m o n cl li a t j a
T i s z a K á l m á n r a az í t é l e t e t .
j\Iert a kiegyezési mii, melyet Tisza alkotott, im­
már bevégzett munka.
A külpolitika pedig, melyhez Tisza Kálmán hozza
szegődött, mindig jobban közeledik végczélja felé.
 A HONJIEHTÉS. 149

Az államháztartásban a deficit évről-évre, ha nem

is nagyobb, de nem is sokkal kisebb a múlt évek defi­
citjeinél. Ezzel pedig nem lehet élni.
A közigazgatási szervezet, mely Tisza Kálmán
müve, életképtelen, és uj reformokat, s pedig most már
g y ö k e r e s reformokat követel.
A magyar nemzeti bank végkép elejtetett.

Ezek voltak ama kérdések, melyekben Tisza Kál­

mán vállalkozott a » honmentésre.«
Ezek voltak, s ezeken kívül nincs egyéb kérdés,
melyben (ezeket elrontván) ez idő szerint biztos révbe
vihesse valaki a hazát.
A fusió idejében arról volt szó (és j o g g a l ) , hogy
f ö l v i r á g o z z é k ez az o r s z á g .
Ma csak arról lehet szó, hogy m e g ne s e mmi -
siiljön?
*
Az időpont tehát elérkezett, hogy Tisza Kálmánra
ki lehessen mondani az ítéletet. S a mi eddig csak kö­
vetkeztetés volt, az bizonyítókká változzék. A róla alko­
tott vélemény meggyőződéssé; az ítélés — ítéletté
legyen.
Itt a perez, eldönteni végképen: bünös-e Tisza
Kálmán vagy csupán hibás ?
Szerencsétlen politikus-e vagy szerencsés Schwind-
ler ?
Lehet-e menteni ? vagy el kell-e — ítélni ?
*
Mert jó, fogadjuk el azt a különbséget, mely a po­
litikai morált elválasztja a politikai sentimentalismustól.
Fogadjuk el, hogy a politikai morál lényegesen
különbözik a társadalmi moráltól. És sokszor a mi a
150 TISZA KAI, MA X

társadalmi fogalmak szerint bűn, az a politikai fogal­

mak szerint erény.
Fogadjuk el Maccliiavelli tanait. Nevessük ki
L a m a r t i n e t , a ki lemondott a köztársasági elnök­
ségről, mert vért ontani nem akart. — ítéljük el magát
D e á k F e r e n c z e t is, a ki nem fogadott el olyan
mandátumot, melyért ember vér folyt, és melyre meg­
vett szavazók is szavaztak. — Mondjuk, bogy ez
politikai sentimentalismus, a minek a politikában helye
nincs, mert nem menti meg a jót, s mindig a roszabbat
készíti elő. — Lamartine sentimentalismusa előkészité
a deczember 2-ki államcsínyt: Deák távolmaradása az
országgyűléstől előkészité az 1849-ki forradalmat. És
magasztaljuk Nagy Frigyest, a ki, mielőtt király lett,
Voltaire szellemében rajongott a politikai eszményisé-
gért, s mikor király lett, megcsalt mindenkit, és hazu­
dott mindenkinek.Megérdemelte a > k ö z r a b l ó « nevet
épp úgy, mint később Bismarck: de n a g y g y á t e t t e
h az áj á t. Tehát minden bűn, a mit a társadalmi mo­
rál szempontjából elkövetett, erénye volt. Fogadjuk el
ezt az álláspontot, és mondjuk ki, hogy Tisza Kálmán
mindazt, a mit a múltban elkövetett, e l k ö v e t h e t t e ,
s lehet rá eset, hogy nem elitélni kellene azért, hanem
d i c s ő í t e n i és imádni. Es ha még százszor nagyobb
perfidiákkal élt volna, ha még százszor cynikusabban
hazudtolta volna meg önmagát, és szegte volna meg
Ígéreteit, még akkor is lehetne nagy államférfi, tiszta-
lelkű hazafi, és cátói jellem.
*
viliidé ha ezt az álláspontot fogadjuk cl praemissá-
nak, nem térhetünk ki a e o n s e <[ u e n t i a elöl.
A politikai morálnak legszélsőbb magyarázata sem
engedi meg az!, hogy valaki csak azért kövessen el
 A II O N M K N T É S. 151

bűnöket, melyekből világos kára van a köznek, liogy

csupán személyes ezéljait érje el, személyes érdekeit
elégítse ki. Nincs oly politikai morál, mely mint a szűz
Mária kép, el ne vesztené varázserejét, ha bandita tűzi
kalapja mellé, mikor rabolni megy. Ha a politikai mo­
rál csak arra való volna, hogy a bűnöket mentse, és
minden bűnt megengedjen, akkor a költők nem merít­
hetnének a világtörténetből tragédiákat. Akkor a világ-
történet nem volna más, mint egy Pitaval gyűjtemény.
Akkor a politika hasonló volna Jánus templomához,
melyben minden gazember menedéket talált. Nem ! —
a politikai morál megengedi ngyan a bűnt, de nem a
bűn iránti szeretetből. Hanem megengedi azért, hogy
kis rósz által nagyobb rósz kerültessék el. Megengedi a
bűnt egyesek ellen és egyesek által, hogy egy nemzet
húzza hasznát. Ellenkező esetben a politikai morál szi­
gorúbb és kegyetlenebb, mint a társadalmi morál. Mert
a kit valamely bűnért a társadalmi morál megbélye­
gez, az találhat legalább — f e l e j t é s t . De a kit egy­
szer a politikai morál megbélyegez, az ö r ö k i d ő k r e
ki van állítva a pellengérre. Az nem számíthat sem
bocsánatra, sem felejtésre. Átkozottak annak maradékai
is. A politikai morál nem elégszik meg azzal, hogy
valaki azért követ bűnt el, azért hazudik, azért ámít,
mivel j ó t aka r . Nem elégszik meg ezzel, és megkö­
veteli, hogy az illető jót t e g y e n is. Ha nem képes
erre, akkor ellene fordítja elkövetett bűneit, es megsem­
misíti. Mert a politikai morálnak nincs paragrafusa, mely
kalandorokat és schwindlereket vegyen oltalma alá. Ezért
hordott Nagy Frigyes gyűrűjében m é r g e t mint Han­
nibál. S ezért volt eltökélve Bismarck, hogy ha a könig-
o t í í c z í csatát elvesztette volna Poroszország, golyót rö-

pitett volna agyába. Mert nem volt egyik sem kalandor.

L52 TISZA KÁ L MÁ K

*
Tehát a ki a politikában bűnös, annak a bűnt
vagy jóvátenni, vagy bűnhődnie kell. Es bűnös-e a
politikában T i s z a K á l m á n ?
Bűnös.
Mert azt, a mit mint ellenzéki vezér v é t e t t , a
kormányra kerülvén, nem t e t t e j ó v á .
Nem azért nem tette jóvá, mivel nem tudta: hanem
azért, mert n e m a k a r t a.

Igenis! nem akarta!

Mert ha akarta volna és bár eredménytelenül^
akkor őt e küzdelem nemesitette volna meg. Es ha
bukik vala is, elmondhatta volna, hogy: minden elve­
szett, csak a becsület nem !
A történelem úgy Ítélte volna meg őt, mint szeren­
csétlen politikust, a ki többet mert, mint a mennyire
ereje volt. Nagy, de nemes ambitió sarkalta, hogy ha­
talomra jusson. De abban a pillanatban lemondott a
hatalom minden előnyéről, a melyben látta, hogy nem
teljesítheti a mire vállalkozott.
íg y azonban nem a szerencsétlen politikus színé­
ben áll ő a történelem Ítélő széke előtt, hanem úgy,
mint egy s z e r e n c s é s S c h av i n d 1 e r.
A kinek soha sem vala más czélja, mint ha t a -
r
l o m r a j u t n i . Es mikor a hatalomra jutott, sohasem
vala más törekvése, mi nta h a t a l m a t el n e m v e ­
szíteni.
Bűn által jutott hatalomra, mert Ígért, ámított,
gyanúsított, rágalmazott, meggondolatlanul izgatott, és
mikor hatalomra jutott, n e m a k a r t a jóvá tenni.
Sőt ugyanazt tette, hogy a hatalmat ni e g t a r t-
h a s s a, a mit tett azért, hogy e l n y e r h e s s e .
 A HONJIENTÉS, 153

*
Es itt van helye leszámolni egyszersmind azzal az
együgyű védelemmel is, melylyel Tisza Kálmán poli­
tikai hivei, az ő kormányzási meddőségét, sőt vissza­
éléseit — szemben Tisza ellenzéki szerepével — men­
tegetik.
Azt mondják: Tisza Kálmán mint ellenzéki vezér
nem ismerhette ama nehézségeket, melyekkel a kor­
mánynak küzdenie kell. H ogy ő a kormányon e ne­
hézségekkel szemben megtett m i n d e n t , a mit tehe­
tett, s hogy Tiszánál többet, az ő helyzetében, s e n k i
sem tehet ne.
Eltekintve attól, hogyevédelem a l e g n a g y o b b
v á d T i s z á r a , s ha következményeit levonjuk, meg­
szűnik v é d e l e m l e n n i :
mert ha valaki, mint ellenzéki vezér, nyolcz éven
át állit olyat, a minek igaztalan voltáról meggyőződhe­
tik vala csak egy kis jóakarattal vagy józan észszel, és
nem teszi, hanem állítja folyvást; az már ezáltal elárulja,
hogy az államférfiul tulajdonságoknak két legfőbb fel­
tételét nélkülözi;
de eltekintve ettől, e védelem, ha mint érv elfo­
gadható lenne is, még abban az esetben sem védhetné
Tisza Kálmánt, mert ő a kormányon nemcsak azt nem
tette, a mit n em t e h e t e t t : hanem azt sem tette, a mit
m eg t e h e t e t t vol na.
*
Mert azt senki sem fogja tagadni, hogy Tisza Kál­
mán, mikor kormányra kerülvén, meggyőződött arról,
hogy Bécsben egy valóságos conspiratió volt készen,
Magyarországot a kiegyezési kérdésben m e g r ö v i d í ­
t e n i ; mikor meggyőződött arról, hogy e conspirált
klikk részéről sem méltányosságot, sem igazságosságot
154 TISZA KÁLMÁN.

nem remélhet: megtehette volna, hogy l e k ö s z ö n a

k o r m á n y r ó l és újra az ellenzék élére áll.
Nem a k ö z j o g i ellenzék élére, hanem élére ama
ellenzéknek, mely Magyarország igazságos és törvényes
jogainak védelmére vállalkozik, s melyet lia alkotmá­
nyos utón megvédeni képtelen az ország, készebb el­
tűrni az a l k o t m á n y v á l s á g o t , m i n t s e m i g a z ­
s á g o s és t ö r v é n y e s j o g a i n a k é r v é n y e s í t é ­
séről lemondjon.
❖
Ezt megtehette volna Tisza Kálmán, sőt ezt k e l ­
lett volna megtennie.
Meg kellett volna tennie, mert tartozott ezzel a
s a j á t m u 11j á n a k, és tartozott a nemzet — j ö v ő-
j ének.
Meg kellett volna tennie, és m e g l e h e t e t t
volna tennie: mert hazugság az, hogyha Tisza Kálmán
ezt megtette volna, hát bekövetkezik utána az —
a 1k o t m á n y v á 1s á g.
Ki m e r t e volna a dolgokat egészen idáig erő­
szakolni ?
Senki. — Es százszor is azt mondjuk, hogy
senki!
❖
Mi lett volna e krízis következménye?
Az, hogy az osztrák kormány, az osztrák nemzeti
bank, és az osztrák védvámos klikk mindazt, amit nem
engedett volna Tiszának, e n g e d t e v o l n a a T i s z a
u t á n k ö v e t k e z ő k o r m á n y n a k , mert tudta
volna, hogy Tisza Kálmán mint ellenzéki vezér m i n ­
de n k o r m á n y t m e g b u k t a t h a t , a ki k e v e ­
s e b b e l m e g e l é g s z i k m i n t ő.

*
 A II 0 N M E N T É S. 155

Ez olyan igaz, mint kétszer kettő négy. És viszont

ezzel szemben az is épp oly igaz, liogy Tisza Kálmán­
nak abban a pillanatban, melyben elárulta Bécs felé,
hogy neki a hatalom birtoka kedvesebb mindennél,
lehetetlenné vált bármi előnyt elérni a kiegyezésben,
mert hatalma a kiegyezéshez volt kötve. Ki nem
egyezni, és mégis hatalmon maradni, lehetetlen vala.
Es miután Tiszának és hatalom sóvár mamelukjainak
életérdekük vala m e g m a r a d n i a h a t a l m o n mi n-
d e n á r o n , ebből a leküzdhetetlen vágyból termé­
szetszerűen következett a jelszó: k i e g y e z n i Aus -
t r i á v a l m i n d e n á r o n.

És lia a Tisza Kálmán kiegyezésében nemcsak az

anyagi megkárosodást (noha ez a fontosabbik része,)
tekintjük, hanem azt az erkölcsi bukást, mely a Tisza
Kálmán kiegyezésében épp úgy érte Magyarországot
mint egy arczul csapás, akkor valóban nehéz megőrizni
Tisza Kálmánnal szemben a bírói nyugalmat.
Mert hát mit gondoljon Austria, mit gondoljon az
egész világ arról, a Magyarországról, mely mint e g y
e m b e r sorakozik azon államférfi körül, a ki nyolcz
éven át hirdeti, hogy az 1867-ki kiegyezés anyagi
része Magyarországra jogtalanul súlyos, és vállalkozik
a h o n m e n t é s r e éppen e súlyos anyagi rész kijaví­
tásával. És ez az államférfi aztán szégyenletes harczban
lépésről-lépésre meghátrál az osztrák követelések elől, s
vele hátrál lépésről-lépésre a n e m z e t !
Azt hitte az ország, hogy Austria remegni fog attól
a hatalomtól, melyet a nemzet Tisza Kálmán kezeibe
letett.
Austria pedig — nevetett rajta.
156 TISZA KÁLMÁN

Mert m i n d e n h a t a l o m a Tisza Kálmán kezé­

ben lévén, c s a k Tisza Kálmánnal egyezkedett, a nem­
zettel pedig nem törődött.
*
íme ez is egyik nemezise Tiszának.
Annyira félt az ellenzéktől, hogy mindenkit, a ki
nem esküdött az ő nevére, perfidül megbuktatott.
S aztán mikor ellenzéke úgyszólván nem volt, azt
mondták neki Bécsben: az osztrák kormánynak lehetet­
len engedni, mert őt az e l l e n z é k megbuktatja: te
pedig Tisza Kálmán engedhetsz, mert neked n i n c s
ellenzéked.
r
Es az a batalomsovár és önzésteli államférfi nem
felelte ezt:
»Nincs ellenzék, mig méltányosak vagytok: de
mindenki ellenzék, ha nem vagytok azok.«
Hanem meghajtotta magát szokása szerint mélyen,
s aztán nyomorult taktikával lejött p u h ita n i pártját.
A mi aztán a puhitásban neki nem sikerült, sike­
rült Andrássy Gyulának, a ki a kiegyezés kérdésében
annyira nem törődik Magyarországgal, hogy nervózus
lesz, ha valaki eló'tte Magyarország igazságos érdekeit
említi.
>Dolgozzatok! keressetek! s akkor lesz pénze­
tek !« - - íg y szokta m o n d a n i.
Hanem úgy t e s z , hogy m e g k ö t i a n e m z e t
kezét; s aztán azt kiáltja: dolgozz!
Méltó társa Tiszának!

Tisza Kálmánnak, mikor látta, hogy az osztrákok

passióval esnc-k neki, passióval kényszerítik az enge­
désre, mert hisz ez az ember volt az, a. ki nyolcz éven
 A HON M E N T É S . 157

át Austria ostora gyanánt gerálta magát, s ijesztette

Bécset özönvízzel, forradalommal; ez az ember volt az,
a kire egész Magyarország várakozással és biztos re­
ménységgel nézett, mert meg volt győződve, hogy Tisza
Kálmán pozdorjává töri D ePretist; no hát ha ez az
ember az, a ki azért került kormányra, hogy capitulá-
tióra kényszeritse Austriát, akkor Austria ennek az
embernek fogja megmutatni, hogy csak azért sem fog
neki engedni semmit: Tisza Kálmánnak, mikor ezt látta,
le k e l l e t t v o l n a m o n d a n i a .
Le kellett volna mondania azért, hogy h a jó, igaz­
ságos kiegyezést nem csinálhat, ne engedje meg, hogy
bárki is megcsinálhassa a rosszat.
Le kellett volna mondania, mert ha volt hatalma
arra, hogy keresztül vigyen egy rósz kiegyezést: meny­
nyi vei inkább hatalma lett volna arra, hogy m e g a k a ­
d á l y o z z a azt!
*
Tisza Kálmánnak le kellett volna mondania, hogy
ha már képtelen az országot a n y a g i előnyökben ré­
szesíteni, legalább mentse meg az e r k ö l c s i v e r e ­
ségtől.
Hogy ne mondhassa a magyar nemzetre senki azt,
h o g y : s z á j h ő s.
Lármázni, fenyegetődzni tud, de szavának állani
nem!
Aki megijed tőle, azt legyőzi. A ki nem ijed meg
tőle, az elől megretirál.
*
Es hogy Tisza Kálmán maga is mennyire érzé,
hogy le kellett volna mondania, bizonyítja az, hogy el
is játszotta — taktikából — a l e m o n d á s i k o m é ­
di át.
158 TISZA KÁLMÁN

Mert Tisza Kálmán lemondása a legocsmányabb

komédia volt.
Annyira tudta ezt mindenki Bécsben, hogy csak a
kormánytól s u g a l m a z o t t lapok hirdették komoly­
nak. Miközben a legsötétebb gyanúsításokkal és hazug­
ságokkal festették a reactio közeledtét, kapcsolatba hoz­
ván a jövendöléseket báró Sennyey Pál nevével.
❖
Mire való lett volna mindez, ha Tisza Kálmán le­
mondása nem lett volna komédia?
Nem az lett volna-e Tisza Kálmán érdeke, liogv
egyengesse útját báró Sennyey Pálnak vagy bárkinek
is, ki ó' utána kész lett volna átvenni a kormányt? Nem
az lett volna a hazafiság követelménye, hogy Tisza
Kálmán egy p o s s i b i l i s ellenzék élén ellenőrizze az
uj kormányt, s nem az, hogy bevádolja, mielőtt meg­
alakult, vagy elkövetni mindent, hogy meg se alakuljon?
S nem volt-e mindebből világos, hogy Tisza Kál­
mán lemondása h u m b ú g ?

De ha mindebből ez nem lenne világos, egészen

világossá teszi ezt az a t é n y, hogy mikor Tisza Kál­
mán lemondott és lemondását elfogadta a király, báró
S i m o n y i L a j o s , ki már akkor kilépett a kormány­
pártból, fölkereste Tisza Kálmánt, hogy barátságát (a
leendő ellenzéki vezérnek) újra felajánlja.
Simonyi Lajos őszinte szívvel ment Tiszáihoz, min­
táin azt hitte, hogy Tisza Kálmán is komolyan teszi azt,
a mit Simonyi Lajos tett, ki elfogadta a ministeri tár­
ozót, mig azt hitte, hogy lehet boldogulni Austriáival,
s letette rögtön, mihelyt belátta ellenkezőjét.
Ks mit mondott, báró Simonyi Lajosnak Tisza
Kállmán ?
 A HON M E N T É S. 150

Azt mondta, hogy ő h a j l a n d ó a t o v á b b i é n-

g e d m é n y e k r e i s ; és azokat, ha 0 Felsége ismét őt
kínálja meg a kabinet elnökségével, m e g is f o g j a
tenni.
Ezt mondta Tisza Kálmán a k k o r , mikor beadta
lemondását azzal az i n d o k o l á s s a l , hogy többet en­
gednie — l e h e t e t l e n .
Hát nem a legperfidebb humbug vala az ?

Es mért tette ezt Tisza Kálmán ?

Ennek magyarázata nagyon egyszerű.
Azért tette, mert jól tudta, hogy bármilyen, őutána
következő kormány többet vívna ki, mint ő: sőt ha
csak azt kivívná, a miért ő lemondott, már népszerűvé
tenné magát a nemzet előtt. A bécsi körök pedig nem
orrolhatnának a magyar kormány férfiak erélye miatt,
mert hisz ha nem volnának erélyesek, megbuktatná
őket T i s z a K á l m á n .
Lehetetlen, hogy Tisza Kálmán mindezt meg ne
gondolta és be ne látta volna.
Meggondolta és belátta, hanem igy okoskodott:
»Ha felülről bukom, lefelé népszerű leszek. L e a
kormány, mely kiviszi azt, a miért megbuktam, m é g
n é p s z e r ű b b é lesz. Senki sem fogja azt mondani:
az egyesség előnye az én érdemem, mert én akadályoz­
tam meg, hogy rósz ne legyen. Hanem azt fogja mon­
dani, hogy annak érdeme, a ki k i v i t t e . Ezen kívül
Austriának minden gyűlölete engem érne, azért, mert
lehetetlenné teszem az egyoldalú s csakis Austriára
nézve e l ő n y ö s kiegyezést. Ez a gyűlölet felülről még
akkor is elzárná előlem a kormányhoz vezető utat, ha
én volnék az egyedüli possibilis emberlefelé. Még ezen
kívül is pedig a parlamentet hozzászoktattam a ra b -'
 160 TISZA KÁLMÁN

s z o l g a s á g h o z ; a többség minden kormánynak ép

oly mamelukja lenne, mint én nekem. Az országban
nem tudnék propagandát csinálni a kiegyezés titán,
mert e s z m é i m nincsenek. Summa summarum: nem
adom oda senkinek a hatalmat, és mig egy rósz kiegye­
zéssel lekötelezem Austriát, addig a kormányhatalom­
mal leverem az e l l e n z é k e t . Hatalmas maradok és
tovább uralkodom. Mert meg vagyok győződve, hogy
Magyarországot kevésbbé teszi tönkre az én kiegyezé­
sem, mint tönkre tenné, ha más kormányozná s n e m é n.e
íg y okoskodott Tisza Kálmán — és mi megengedjük
neki ez utóbbi m e g g y ő z ő d é s é t , mert ha ezt kétség­
be vonnánk, akkor constatálnunk kellene Tisza Kál­
mánban a — m a l a f i dest .

Es Tisza Kálmán eljátszotta a lemondási komé­

diát, melynek resultátuma az lön, hogy a Tisza-cabinet
n em m e h e t el, azért, mert nincs a ki u t á na j ő j j ö n.
Es hogy ne mehessen el soha, Tisza Kálmánnak
és sajtójának kizárólagos törekvése lett lehetetlenné
tenni mindenkit, a ki utána jöhetne.
Es igy Tisza Kálmán az egyedüli possibilis kor­
mányelnök; és pártja az egyedül »kormányképes«
párt; — mindenki, a ki ezenkívül áll, az » Ellenőre sze-
szerint vagy országcsaló, vagy — c s í z in a d i a.
Es ezt az az ember teszi, a ki a Deák-párttal szem­
ben, még mint »közjogi ellenzéke is, vindicálta a kor­
mányképességet, — s a ki a hatalom monopolizálásával
vádolá a Deák-pártot, mivel ezt nem ismerte el.
Ezt ugyanazon ember teszi, a ki a fnsió előtt e g y
h ó n a p p a l , mikor pártja újévi gratnlátióra ment el
hozzá, igy definiálta a Deák-párt »hatalmi monopolul-
 A 1 I 0 N M E N T Í ] S. 161

nuít», azt a monopóliumot, mely egy kurta hónap

múlva a Tisza Kálmán kezébe ment:
kormány és a többségben lévő, tehát uralkodó párt,
utoljára talán önmagával is elhitette, h o g y a z ő k o r m á n y-
z a t á n k i v ii 1 n i n c s ii d v ö s s é g és miután egyszer ezt
mint c s a l h a t a t l a n t é t e l t felállítania sikerült, a kormány,
nehogy veszélyeztesse á l l á s á t , nem mert sem vala­
minek meggátlása, sem valaminek keresztülvitele czéljából
őszintén és e r é l y e s e n t a n á c s o l n i a, k o r o n á s k i -
rálynak, habár ezt tennie a trón és haza érdekében lett
volna is — mihelyt attól kelle tartania, hogy ez által a tör­
vényhozás egyik v a gy másik részét vagy az aus-
tr iai befolyásos köröket magától elidegeníti és h a-
s o n 1 ó k é p e n ne ni m e r t a k a d á 1 y o z n i, és nem mert
sürgetni más — hogy úgy mondjam — tisztán belügyi
dolgokat ha szintén ezt tennie ismét a trón s az ország ér­
dekében állott volna is, mihelyt attól kelle tartania, hogy ez ál­
tal m a g á r a h a r a g i t j a az ország valamelyik befolyásos
osztályát, vagy valamelyik nem magyar ajkú nemzetiséget, s
igy többségét találja koczkáztatni.«

»Nem is szoktuk meg egymás támogatását a pártérdek

nevében kívánni, mint ezt nem régen is jeles eynismussah de
úgy látszik működési terének alapos ismeretével, a ministerel-
nök teve, — de a haza iránti kötelességből. Mert a veszélyes­
nek bizonyult rendszer megváltoztatására, az arra kész elemek­
kel — az elvek megtagadása nélkül — kezet fogni, még ha
külön elveinek egy tekintélyes része el nem éretnék is, liaza-
fiui szent kötelesség. De annak f e n n t a r t á s á b a n segéd­
kezni, mi a bajt e l ő i d é z t e , ha az nem öntudatosan törté­
nik, politikai t é v e d é s , ha öntudatosan, akkor p o l i t i k a i
bün.« *
T ISZA KÁLM ÁN P O L IT . É L E T - ÉS J E L L E M E . 1 8 7 6 11
162 TISZA KÁLMÁX

Sehol, és soha nem illett még valamire jobban mint

erre, az, hogy »w i e d e r S c l i e 1m is t, so d e n k t er.
eláss a n d e r e s i nd.
Mert nem Tisza Kálmán-e az, a ki önmagával el­
hitette, hogy az ő k o r m á n y z a t á n k í v ü l yLÍncs
ü d v ö s s é g ? Nem ő-e az, a ki miután e csalhatatlan té­
telt felállította, nehogy v e s z é l y e z t e s s e állását, nem
mert semmit ő s z i n t é n és e r é l y e s e n tanácsolnia
koronás k i r á l y n a k ? Nem Tisza Kálmán-e az, a k i
hogy az austriai befolyásos köröket el ne i d e g e n i t s e
m a g á t ói , nem mert sürgetni még némely f o n t o s
b e l ü g y i dolgokat sem, a minő például a m a g y a r
nemzeti b a nk ?
A h ! — mi hát akkor a Deák-párt bűne, ha Tisza
Kálmán ugyanazt teszi, a mit tett a Deák-párt? volt-e
hát szüksége akkor az országnak Tiszára, ha azt, a* mit
Tisza Kálmán tett, a Deák-párt is megtudta volna
tenni ?

Igenis, meg tudta volna tenni, — d e n e m t e t t e

volna m eg !
Oly nyomorult szerepet, a minőt a kiegyezési tár­
gyalások alatt Tisza Kálmán játszott a bécsi kormány­
nyal szemben, nem j á t s z o t t v o l n a e g y d e á k -
párti kor má n y s em !
Nem akadt volna a volt Deák-pártban ember, a ki
ha kénytelen
J nyilvánosan hazugsággal
ö Ö Í5
vádolni a véle
alkudozó bécsi kormányt, egy pillanatig megmarad
állásában, azzal a led tétellel, hogy neki a hazugnak
nevezett bécsi kormány nyal szemben ö n m a g á t kell
me g l i a zu d t o 1n ia.
Tisza Kálmán megtette!
 A n 0 N MENTÉS. 163

Nem akadt volna a volt Deák-pártban ember, a ki ha

abécsikormánynyal n é v a Iái r á s alapján megegyez egy
bizonyos pontban — mint a finánczvámok, — hogy
attól az osztrák védvámosok előnyére e l á l l j o n .
Tisza Kálmán azt is megtette.
És nem akadt volna a volt Deák-pártban ember, a
ki az osztrák ministereknél úgy anticliambrirozott volna
mint Tisza Kálmán.
Nem akadt volna a volt Deák-pártban ember, kinek
politikája lett volna: propter vitám vivendi perdere
causas.
És nem akadt volna a volt Deák-pártban ember, a
ki azon álláspontból fogadta volna el a kiegyezés s z ti k-
sé gé t , h o g y : H u n g á r i a v o l t d e c i p i , e r g o d e ­
ci p i a t u r !
*

Tisza Kálmán mindezt megtette, és ilyen >nag)^-

ban és egészben«: az d — h o n m e n t é s e !
Szükséges elmondanunk ehhez a részleteket ?
Nem tudja-e ezeket mindenki e hazában?
Nem tudja-e mindenki a » m e g m e n t e t t « mame-
lukokon kivül, a kik azért látnak rémeket és iszonyo­
kat a v á l t o z á s b a n , mert nyakig vannak a — v á l -
t ózásban?
*

Lehet-e másból, mint tisztán a l e g s u b j e c t i -

v e b b érzésekből deducálni Tisza Kálmán egész politi­
kai pályafutását, látva, hogy egyetlen egy törekvése: a
személyes hatalom megszilárditása, nem a d o 1g o k, ha­
nem a s z e m é l y e k álltai? Czélja nem kormányozni,
hanem uralkodni. Bölcsészete, mig a kormánvon ül,
11*
164 TISZA KÁLMÁN.

hogy: minden .úgy van jól, a mint van S mert igy van,
máskép nem lehet.
*
S mindezt lehet-e máskép magyarázni, mint hogy
mindezek Tisza Kálmán t e r m é s z e t é b ő l folynak ?
Hogy egyénisége kényszeríti oly dolgok elkövetésére,
melytől mást megóvna a szenvedélytől mentes józan
ész ? Nem természetéből folyik-e, hogy élvezni tudja a
hatalmat, s nem jut eszébe, hogy milyen áron bírja?
hogy nem tudja szégyelni a szégyent? hogy a hatalom­
vágy elfojtja benne a jogérzetet? hogy a nagyravágyás
kicsinyessé teszi?
*
Hol van egész kormányzásában olyan vonás, mely
e r é l y r e mutatna, s nem pedig z s a r n o k i h a j l a ­
m o k r a ? Zsarnoki hajlamokra, melyek hunyászak
fölfelé, és kíméletlenek lefelé? Nem bizonyitja-e be kor­
mányzása, hogy azon c z é 1o k , melyeket mint ellen­
zéki vezér hirdetett, csak nagyravágyásának ü r ü g y e i
voltak? H ogy Tisza Kálmánban idővel minden ez é l
t á r g y t a l a n n á vált, ámde a h a t a l o m v á g y soha­
sem lett benne c z é 11 a 1a n n á ?
*
Es ama nevezetes »uj évi« beszédben még ő meré­
szelte c y n i s m u s s a 1 vádolni — B i t t ó I s t v á n t !
Bittó Istvánt, ki abban a pillanatban, melyben
Tisza Kálmán feladta elveit, azonnal átadta neki
helyét.
Vádolni merte Bittó Istvánt ő, a kinek mihelytt
kormányra került, első dolga volt a korteskedés, a hiva­
tali pressiók alkalmazása és a vesztegetés.
Aztán mikor uralma három évre biztosítva lett, az
a d ó e m e l é s , melyre nézve mint ellenzéki vezér azt
 A HON MENTÉS. 165

hirdette, hogy Magyarország több adóemelést n em

b í r h a t el.
Aztán az adóemelés daczára az u j k ö l c s ö n , melyre
saját politikája iránti bizalomból egy g a r a s t s e m
i r t alá.
Aztán a szeszipar megbénítása Austria javára. A
fogyasztási adóknak föladása, vámok emelése Anstria ja ­
vára. Vám- és kereskedelmi szerződés Austriával tiz
évre autonóm vámtarifa alapján. A bank-kérdés meg­
oldása az osztrák nemzeti bank javára. A 80 millió adós­
ságban való participális az osztrák kormány javára. S
ha esetleg — a mi pedig nem igaz, — csakugyan nyer­
nénk akiegyezés által évenkint m á s f é l milliót, ez
tenne tiz év alatt 15 milliót: ha pedig participálunk a
80 milliós adósságban, fizetünk 27 milliót. Vagyis a ki­
egyezésre ráfizetünk 12 m i l l i ó t .
r
Es Tisza Kálmán merészelte cynismussal vádolni
Bittó Istvánt!
*

És a. mi Tisza Kálmán ellenzéki vezérkedése alatt

csak kevésbbé tűnt fel, — mert szinte hozzá tartozott,
— nem jellemzi-e élesen Tisza Kálmán állam férfiúi kis-
szerűségét az a makacs ellenszenv, mely megátalkodot-
tan boszantja, sérti a s z a b a d k i r á l y i v á r o s o k ér­
dekeit? Nem keresi-e Tisza Kálmán mindenütt az al­
kalmat összetűzni Budapest fővárossal? Nem jellemzi-e
ez is a megyei táblabirót? Az európai elemeket gyű­
lölő, csak is az ázsiai elemekkel rokonszenvező poli­
tikust ?
*
S nem-e egészen a hatalomért sovárgó zsarnoki
hajlamokra mutat az a rabszolgai kunyászkodás és ki-
166 TISZA KALJÍA X

zelgts, mely Tisza Kálmánt a bécsi udvarnál komikussá

tette ? Nem háborodott-e föl báró S i ni o n y i L a j o s már
az első hónapokban; e magyar ministerkez nem méltó
modor felett ? Nem tény-e az, hogy oly ministertauá-
c sokon, melyeken ő Felsége elnököl, Tisza Kálmán nem
a k é r d é s e k e t , , hanem ő Felsége arcz vonásait t a n ú 1-
m án y ó z z a, s a mit azokról leolvas, föltétlenül azt
teszi magáévá ? — És ime még is ennek az embernek a
lapjai r á g a l m a z t á k báró S e n n y e y P á l t azzal,
hogy mikor a király a krizis-komédia alatt Bécsbe hi­
vatta, s azt kérdezte báró Sennyey tői: mi az ő pro-
grammja? Sémi) ey azt felelte volna: Felséged aka­
rata !
*

És vannak-e tények, melyek bizonyítanák, hogy

Tisza Kálmán három évi kormányzata alatt gondolko­
zott volna egyébről, mint egyedül a t a k t i k á r ó l ,
melylyel pártjában a rósz politikája által támadt elégü-
letlenséget ellensúlyozza, s az embereket részint önérdek,
részint félelem által fegyelme alatt tartsa?
Nem tartotta e Lónyay felett egészen egy évig a
íiumei hajógyár-kérdésben a damoklesi kardot?
Nem tartja-e e kardot ma is Fáik Miksa és sok más
felett a parlamentnek a keleti vasút perbefogatási hatá­
rozata által, melyet megszavaztatott pártjával, inig ő
maga e l l e n e szavazott? Es nem küldte-e az első párt­
szakadás alkalmával dissidensek közé Csernátonyt, hogy
egyrészt zavarba hozza őket ez által, másrészt eompro-
mittálja? Es az Ellenőr által nem mocskoltatta-e nap-
ról-napra a bécsi kormányt, mialatt 'TiszaKálmán min­
dent engedett annak? — Es nem átkoztatta, nem rug-
daltatta-e ugyanezen lap által a m u s z k á t , mialatt
Tisza Kálmán s z ö v e t k e z e t t vele? kis nem követte
 A HOXJ1EKTÉS. 167

el még azt is, hogy az Ellenőr által rejtélyes czélzásokat

tétetett a régi > b a l k ö z é p i á l l á s p o n t r a , * mintegy
sejtetve, hogy Tisza Kálmán a z é r t e n g e d mindent
Austriának, hogy a d u á l i s r a ü s t ad ab s u r d u m
v i g y e , s a z á l t a l b o n t s a fel a k ö z j o g i vi­
s z o n y t Austriával, h o g y rósz e g y e s s é g e t
k ö t v e l e ? Vagyis hogy hű maradjon régi progra Kun­
jához ? A mire nézve az Ellenőr úgy fejezte ki magát,
hogy > az 8 n é z e t e h a l l g a t á s a Nem mind a leg-
kicsinyesébb, legperfidebb taktika ez?
*
És nem a legperfidebb taktika az is, hogy Tisza a
kormány-párt volt deák-párti elemeit folyvást terrorizál-
tatja gróf Andrássy Gyula által, a miért ő cserébe va­
kon szolgálja Andrássy Gyula muszkaszövetségi politi­
káját. Vakon szolgálja és > b o l o n d n a k « nevezi az
egész magyar nemzetet, mivel az a törökök érdekében
demonstrál. Szétkergeti lovas pandúrok által a fiatalsá­
got, mert fáklyás zenét akarnak adni a török conzulnak,
miután nem tisztelhették Pesten a Corvinák haza hozó­
ját. Megengedi, sőt tán ő maga készíti elő a népgyülés
utáni kravallt; megengedi,hogy ablakához férjen a csőcse­
lék és beverje azt csak azért, hogy betilthassa a nép-
gyűléseket. Hát egy kis f o r r a d a l m a t nemrögtönöz-
tetne Magyarországon, hogy behozhassa az a b s o 1u-
t i s m u s t ? Lám a szélső bal, az »egyesült ellenzékkel«
szemben, hálás szövetségesül kínálkozik! — Vagy ha
ezt még most nem akarja tenni, hát közeledik a k e l e t i
p e s t i s ! Nem lép ezzel szövetségre? Nem engedi-e en­
nek terjedését, hogy a közelgő választások f é l i g beteg,
félig kihalt, és e g é s z e n koldus országot találjanak ?

*
168 TISZA KÁLMÁN

Miért ne tehetné meg Tisza Kálmán mindezt, mi­

kor a hatalom olyan édes.
Oly édes a napnak minden perczét a beteljesült
vágyak folytonos eredményében élni át!
Oly édes az érzelmek, szenvedélyek, szeszélyek és
indulatok minden izét összhangzatban látni az akarat
hatalmával!
Oly édes mindig félelmet és alázatot látni maga
körül. O ly édes minden jó szóval, minden mosolylyal
kegyesnek, és minden haragos mozdulattal rettenetesnek
lenni! Oly édes a végzet kezéből kiragadni a tollat, és
irni vele a sors könyvének üres lapjait. Oly édes min­
denütt közfigyelem tárgyának lenni. Fölemelni embe­
reket a porból, és lesújtani embereket a p orba! Tudni,
hogy az országban mindenki vele foglalkozik, s ő róla
beszél. Gyönyörködni azoknak tehetetlen dühében, a
kik gyűlölik ő t ; és nem érezni hálát senki iránt, mert
a nagyság a hála fölött áll. S a hatalom a nagyság!

Oly édes mindez! és olyan szörnyű, oly kárhoza-

tos ezzel szemben a mindennapi élet! — Az érdemek
természetes súlya az igazság mérlegében! Mi az érdem,
ha a hatalom üldözheti ? Mi a lángész, ha a hatalom el­
nyomhatja? Mi ajellem , ha a hatalom agyonrágalmaz­
hatja ? Mindez semmi! lís a hatalom minden! — Kár­
pótolhatja-e azt, a ki a hatalom tetőpontján állva, annak
félisteni gyönyöreihez szoktatta idegeit, kárpótolhatja-e
azt a csend, a nyugalom és a magány ? Elég-e annak,
a ki egy nemzetnek parancsol, és üdve, hogy paran­
csolhat, az, ha gyermekei és cselédjei szótfogadnak neki?
Nem lenne-e pokol a ministerclnöki palota után a
g e s z t i k a s t é l y ? Es nem méregbe mártott tőr szú­
 A H O N M E X T E S. 169

rása-e minden gúnymosoly, mely egy bukott zsarnokot

érdemetlen hatalmára emlékezteti? És van-e az elköve­
tett bűnöknek más menedéke, mint a hatalom ? A hata­
lom, mely n em m e n t i ugyan a bűnt, de k i n e v e t i a
v á d a t . És Tisza Kálmán lemondjon a hatalomról? Le­
mondjon és megsemmisüljön? Megsemmisüljön először
önmagában, másodszor az igazságos nemesisnek ostor
csapásai alatt? — Nem! Tisza Kálmán nem mondhat
le a hatalomról! — Ragaszkodik ahhoz mig lehet, és
csak akkor válik meg tőle, lia kell. És ka eddig nem
mentette meg, — e z u t á n f o g j a m e g m e n t e n i a
hazát!

Tisza Kálmán ragaszkodni fog a hatalomhoz, és el

fog követni mindent, hogy megtarthassa azt. És ha az
1875-ki választásokon mindazt elkövette, amit tett, noha
n e m v o l t e l l e n z é k e : mindent el fog követni most,
mikor e l l e n z é k e v a n !
Ragaszkodni fog a hatalomhoz, mert nem hiszi, nem
hiheti, hogy ő a hatalmat elvesztheti! Neki a hatalom
minden, és ő hatalom nélkül semmi. Oly semmi mint
Tisza Kálmán hatalma nélkül Péchy Tamás vagy Hou-
chárd. Ösztöne, előérzete van hozzá, hogy őt, ha a ha­
talmat el fogja vesziteni, k á r ö r ö m m e l fogja gúnyolni
minden ember. És küzdeni foga hatalomért, mint Mack-
betli; s ha többsége már csak e g y szavazaton fog meg­
fordulni, »egy országot fog kínálni egy — l óért , * mint
Ill-ik R i c k á r d .
*
És el fog követni mindent, a mire csak alkalma nyí­
lik, hogy uralmát, ha már meg nem mentheti, legalább
prolongálja. — Mameluk tábora kétségbeesve küzd mel­
lette, s meriti ki a kormány-pártiság utolsó »lii t el ét . *
170 TISZA KÁLMÁN.

És lia Tisza Kálmán utolsó erőlködései daczára mégis

megbuknék, bukását talán túl nem élné. És ha bukását
túl nem élné, megérdemelné, hogy gróf Teleki László
mellé temetnék el.
És felírnák Teleki sírjára: »meghalt, mert hazudni
nem tudott.«
S a Tisza Kálmánéra: »nem hazudik, mert —
meghalt.«
 a v jí a s z ö. 171

A végszó.

^ m e Tisza Kálmán!
Van-e, a ki még bízni tud benne? Van-e, a ki ké­
pesnek tartja öt, hogy a mai válságos helyzetben révbe
kormányozhassa a hazát? Van-e, a ki még tűnődni tud
a fölött, h o g y : k i j ö n u t á n a ?
Nem nyitott könyv-e egész múltja? — És lehet-e
valakinek ilyen múlt után — j ö v ő j e ?

*
* *

Mire vár még e nemzet? mit tegyen még vele

Tisza Kálmán ?
Nem hullott-e már le eléggé az álarcz ?
Nem látnak-e még most sem a Tisza Kálmán ar-
czából a Tisza Kálmán l e i k é b e ?
S a mit ott látnak, az még mindig biztató ? még
mindig reményre keltő ?
Vagy azt várja a nemzet, mig Tisza Kálmán maga
csömörük meg önmagától, s k e z e i t k e z d i m a j d
mo s n i , nem mint P i l á t u s , hanem mint L a d y
Mackbeth?
*
* *
172 TISZA KÁLMÁN

Ha így van, akkor nincs hátra más, mint magára

Tisza Kálmánra apellálni: mint apellált egykor gróf
Széchenyi István Kossuth Lajosra magára. De ha Szé­
chenyi szózata nem illett, s nem volt mindenben találó
Kossuthra, tegyük Kossuth neve helyébe a Tisza nevét,
s egészen illeni fog. ím e!

»S ön Tisza, ön, kit én nemcsak hazaszerető s becsü­

letes, de jószivii embernek is szeretek hinni, ki előtt az erény
nem üres hang, nem egyedül fényüzési függczimer, ön mit fog
érezni, ha csakugyan mégis ecsetem rajza igaznak fogna mutat­
kozni, és ön, ki már annyiszor kiábrándult — s erre untig oka
is volt, — elvégre még a körül is kibontakoznék azon édes
illusióiból, melyek önt most még mindig sötétben tartják, h o g y :

>Mi dőn s t á t u s b ö l c s e s s é g g e l hitte magát tele

lenni, csak phantasiával s ö n h i t t s é g g e 1 volt saturálva.«
» Midőn p r ó p h é í á n a k tartotta magát, nemcsak nem
látott s e m m i t is e l ő r e , de még a fennforgó legegyszerűbb
eseményeket sem bírta látni t i s z t á n , s miglen teremtői illu-
siókban ringatta magát, nem volt soha is egyéb, m i n t i n ­
dítványozó és projectáns, ki m i n d e n t k e z d és
m i n d e n 1) e b e l e v i s z i a k ö n n y c n h i v ő két , egyet
s más t e g y ki s i d e i g f e n n t a r t a n i t á n k é p e s , de
be v é g e z n i s e m m i t s e m t ud. «
i d ő n in á s o k a t a k a r t v e z e t n i, in é g s a j á t
m agát se m b i r t a k o r m á n y ó z n i g y a k or 1a t i 1a g. <r
A lidon uj politikai M e s s i á s n a k , egy mélyen beható
státusbölcsnek hitte magát, s o h a s e in b i r t in a g a s a b I) r a
e m e l k e d n \,<
i d nn né pr k e t gondolt h o l d o g i ( n i. z li g-
p r ó k á t o r k é n t s z e r e n c s é t 1e n s é g ii k r o c s a k f e 1-
izgatójuk volt, * s hogy e 1< k é p :
 A VÉGSZÓ. 173

>Midőn honunk constiíutióját rendezni, szilárdítani vélte,

végkép zavarba b o n y o l i t á azt; szabadság terjesz­
tése helyett, nűbálványa volt. s z o l g a i b b á l l a p o t b a sü­
l v e s z t é a h a z á t : nemzetiségünket pedig, mely, bárki mit
mond is, e g y e d ü l i garantiája szabadabb institutióink-
nak, s a z o n e g y e d ü l i r e g e n e r a t i o n á 1i s szikra, mely
bennünk létezik, nem készakarva tán, megengedjük, v é g k é p
e l e j t e t t e l á b á r ó l ; és ehezképest
»Még azon illusioban is, mikor azt hitte, legalább
köt el ességét fogj a tel j esí teni , csal atkozott,
mert működése t ö b b kárt okozott, mint hajtott volna
hasznot, és időtlenségek elkövetése korántsem
k ö t e l e s s é g t e l j e s i t é s m é g. «
íg y apellált gróf Széchenyi István magára Kossuth
Lajosra.
És ha az analógia vakmerő és szerénytelen, van
talán mentsége.
Igaz, hogy én nem vagyok Széchenyi, de Tisza
Kálmán se Kossuth Lajos.

*
* *

Tehát apellálunk magára Tiszára!

Nézzen körül! »Csöndes nyugodt a walesi tarto­
mány.*
A koldussá tett nemzet rabszolga lesz. A rabszolga
gyáva és engedelmes. A nyomor tárt karokkal várja a
corruptiót. A félelem fejet hajt a hatalomnak. Biztos
lehet benne, hogy ha tovább is a hatalomvágy vezérli,
a nemzet fölött könnyű győzelme lehet. Pénzzel, hiva­
talos pressióval újra megcsinálhatja a mameluktöbbsé-
3 74 TISZA KÁLMÁN

get magának. Segitni fog talán neki a szélsőbal is.

Egyszer már segítette. — Borzadjon meg e képtől!

E hazának bal végzete volt az, hogy Tisza K ál­

mán le tudta győzni ellenfeleit: Tisza Kálmán ezért
csak egy módon kárpótolhatná a hazát. x\zzal, ha le­
győzi végre — ö n m a g á t .
Gondolja meg: mi tartja őt a hatalom polczán
m á r is?
Anstria érdeke, hogy Magyarországot kifoszsza.
Andrássy Gyula muszkaszövetségi politikája.
Alulról pedig a vakok bizalma, a gyávák félelme
és a gonoszok önzése.
Mit akar ezekkel? hova fog jutni ezekkel?

*
Ha csak egy pillanatra föltárnád benne az objec-
tivitás, lehetetlen be nem látnia, hogy noha ma is hatal­
mas és a hatalom polczán ül, ő már ú g y e r k ö l c s i l e g ,
mi nt p o l i t i k a i l a g b u k o t t ember.
Lehetetlen be nem látnia, hogy előtte csak két nt
áll: vagy a végleges elsiilyedés; vagy a t ö r e k v é s a
r e h a b i 1 i t á t i ó r a.

*
Vagy lehetetlen neki már a rehabilitatió ? — még
akkor is, ha igazán és őszintén törekszik erre?
Ne hitesse el ezt önmagával !
Még ba lehetetlen is, még akkor is jobb törekedni
reá, mint lemondani róla.
11a nem tudja magából kiirtani a hatalomvágy
démoni szenvedélyét, támadjon (öl nemes alakjában és
legyen neki ambitiúja uralkodni önmaga feletí !
 A VÉGSZÓ. 175

Ha eddigi hazát rontó szédelgései folytonos ellent­

mondásokba keverték, tetézze ezen ellentmondásokat
azzal, hogy -— javuljon meg !
A ki eddig érdemeden szerencséje által emelke­
dett, emelkedjék s z e r e n c s é j e f ö l é : és higyje meg,
ez lesz a legnagyobb szerencséje!
Higyje el, hogy el lehet nélküle a Haza. Es men­
jen — haza.
*
Hisz oly szép, s oly igaz az, a mit Hamlet mond
az édes anyjának:
» M u t a s s e r é n y t , ha n i n c s is. A s z o k á s
— E szörny, ez ördög, mely öntudatát
Elnyeli tetteinknek, — angyal ebben:
Hogy a szép s jó foglalkozásra is
Oly mezt, ruhát ad, mely tággá viselve
Ráillik épen. Türtőzzél ma éjjel;
S a h o l n a p éji megtartózkodás
Könnyebb leend; még könnyebb a z u t á n ;
Mer t képes a t e r m é s z e t b é l y e g é t
K i c s e r é l n i mintegy a s z o k á s , lebirni
Az ö r d ö g ö t , vagy csuda hatalommal
Kidobni!«
*
Ne várja meg Tisza Kálmán, mig végzetessége oda
sodorja, a hova sodorta az T e l e k i M i h á l y t !
Ne várja meg, mig beteljesül az a jövendölés, me­
lyet, ellenzéki vezér korában, egy elvtársa, (ki azonban
m e g i s m e r v é n öt, elhagyta öt) mondott neki:
»E1 fogod érni czélodat; sokáig fogsz uralkodni;
de utoljára is bottal fognak elkergetni, és záp tojással
meghajigálniU
*
Gondolja meg, hogy a nemzetcsalást nem lehet
sokáig folytatni büntetlenül. Gondolja meg, hogy a
176 TISZA KÁLMÁN

büntetés már is itt v a n ! — mert hogy a hatalmat meg­

tarthassa, kénytelen folyvást csalni a nemzetet!
Gondolja magát csak egy órára abba a helyzetbe,
hogy megmondja a nemzetnek a kormány-politikáról
az i g a z s á g o t : mit gondol, nem nyilnának-e föl a va­
kok szemei, s nem lennének-e hősök a gyávákból is?
Gondolja meg, hogy nem lehet czélja semmiféle
politikának, hogy a házban minden valódi tehetséget
tétlenségre kárhoztasson, és maga is ne tegyen s e m m i t .
— Vagy ha tesz valamit, mindig rosszat tegyen.
*
Nem mondhatja többé Tisza Kálmán, hogy nincs
párt, mely ő utána átvehesse a kormányt.
Mert itt van az »e g y e s ii 11 e 11e n z é k.«
Számra, képességre egyaránt kormányképes.
S e pártot támogatja a nemzetnek ama ^ e r é n y e s
k i s e b b s é g e , * mely mindig meg van; önkénytelenül
támad; nem tartozik egy párthoz sémimért minden
pártot támogat, haj ót tesz! és minden pártot elhágy,
ha rosszat cselekszik.
Az > e g y e s ü l t e l l e n z é k * van hivatva — ha
csak részben is, mert e g é s z b e n csakhossznidők múl­
tával lehetséges, — jóvá tenni mindazt, a mit a ' f i s za-
A n d r á s s y a e r a vétkezett.
Ne gcátolja Tisza Kálmán, hogy e párt mindazt
jóvátehesse. Ne hívja ki a végzetet s á t á n i harczra. Ne
várja, mig megmozdul ellene a birnámi erdő.

*
Mert meg fog mozdulni.
Hiába gúnyolja a kormánypárti sajtó az egyesült
ellenzéket; gúnyolja, hogy heterogén elemekből áll,
(noha sokkal homogénebb a kormánypártnál,) gúnyolja
 A VÉGSZÓ 177

program ija miatt, mely a nemzetben nem tett hatást:

az egyesült ellenzék mégis terjedni és hatalmasodni fog.
Es a mily mértékben terjedni és hatalmasodni fog az
egyesült ellenzék, oly mértékben fognak elmosódni ama
velleitások, melyeknek titkos ármánykodásai és féltékeny­
kedései ma még csak a Tisza Kálmán positióját erősitik.
Es csalatkozni fognak kalkulusaikban mind ön
Tisza ur, mind pedig azok, a kik támogatják önt, mig
keresztül viszi a kiegyezést, s meg akarják buktatni
akkor, ha a magyar kormánynak tiz esztendeig nem
lesz több baja Austriával.

Csalatkozni fognak kalkulusaikban mind a ketten.

Mert a praetoriánus császárválasztások korszaka lejárt!
Azok a férfiak, a kikben hazafiság és erkölcsi bá­
torság volt, hogy nyílt oppositióba lépjenek ön ellen,
végig fogják küzdeni a harczot, és nem fogja őket elke­
seríteni a rágalom, nem fogja őket megfélemlíteni a ha­
talom, és nem fogja őket viszályba keverni az ármány.

S*í

Az segyesült ellenzéke meg fogja találni az utat a

magyar nemzet v o l t d e á k - p á r t i e l e m e i h e z .
Azon elemekhez, melyek az országban ma is
k o r m á n y-k é p e s e k.
Azon elemekhez, melyeket a balközépi ázsiai ele­
mek leszorítottak a küzdtérről, és durván terrorizáltak.
Es ha valamiben, hát ezekben van a jövő garantiája.
Csak ez lehet a talaj, melyben az ország szükségletei
megfogamzhatnak, hogy életerős sarjadékot haj thassanak.
Ezekben van az értelem, a szorgalom, és a n e m ­
z e t i s é g »európai« fogalma.
Csak ezek magyarok — orientalismus nélkül.
T IS Z A K Á L M Á N P O U T , É L E T - É S J E L L E M E . 1878 . 12
178 TISZA K Á L M A N.

Ezek m a g y a r o s i t a n a k, mert rokoiiszenvet és

tiszteletet ébresztenek,
Es ezen elemek sohasem fogadtak el vezérüknek
önt Tisza Kálmán!
*
Csak egyórára támadjon fel önben az objectivitás,
és mint n é z ő, s nem mint c s e l e k v ő tekintsen ön el­
lenzéki és kormány-férfini múltjára. S ez az egy órai
áttekintés elég lesz, hogy megsemmisüljön önmaga előtt,
mint a S p h y n x — h a m e g v a n f e j t v e .
Es szégyelné ön szerencséjét, mely érdemetlenül
szolgálta önt. Megátkozná sikereit, melyek bűnbe kér-
geték önt. Meggytilölné azokat, kik hízelgéseikkel veszik
körül önt, csakhogy hatalmában osztozzanak. Látná,
hogy ön körül csupán a s z e l l e m i i m p o t e n t i a
sereglett. Es talán kivetkőznék — ö r ö k l ö t t t e r ­
mészetéből.

Es elvonulna!
Esnem lehetetlen, hogy ezáltal majdan megtalálná
ön a rehabilitátiót!
Mert ha önnek bűneit nem lehet m e n t e n i , ha
engedi azokat jóvátenni in á s o k á 11a 1, el lehet —
fe l ej ten i !
El lehet felejteni, ha meggyőződik mindenki arról,
hogy ön azokat — nem f e l ej t e t t e e l !

Es mindazon tapasztalások, melyek eddig értékte­

lenek voltak önre, — a magány és objeetivitás pcrczci-
ben világosságot önthetnek az ön sötét szivébe!
 A V É G S Z Ó. 179

A tapasztalásokat követheti az o k u l a s. És lehet

idő, mikor a nemzet újra h í v n i fogja önt, hogy az ön
(>ludasainak h a s z n a t v é g y e.
Es ön, a ki elment mint S a u l : úgy jöhetne vissza
mint P a 1.
*
* *
Ha pedig nem vonul el, ha nem akar kibontakozni
végzetes bűneinek kígyó gyűrűjéből: akkor sátáni
harczra hívja ki a sorsot, és önnek b u k á s a b i z o -
u y o s.
Mert, mint Buckly contemplálta az emberiség tör­
ténetéből, — »a gonosz hatalma mindig csak ideiglenes;
a jó és igaz győzelme mindig kikerülhetetlen, c
Es akkor tudja, miként fog önről szólani az utókor?
Úgy a mint a nagy amerikai költő, J o h n D o r -
g a n ,v) megénekelte a bíínös államférfiul:

Marad e neve a világba

Csodált, félt? Vagy elvesz vele ?
Kinek meddő volt a nagysága,
Ki mást törvényt nem ismére,
Ongogjeért csak! s mit lángész ada
Hatalmát, mely királyokéval ért,
Nyomorultan bocsátá áruba,
Hírnév, s Uralomért!

N em ! a kisebb rósz vesz szén e l !

O élni fo g ! nagy lelke lángja
(Sötét láng!) örök éltet érdemel,
S nem borulhat homályba.

*) A z itt közlőit költeményt. S z ás z K á r o 1 y fordította magyarra

12*
180 TlSZA Í C Á L MÁ K .

Mint bűne lialhatlan vala,

Halhatlanul is bűnhődjék!
Ily bűnnek a sír szent fala
Ne légyen menedék.

Minden gonoszért a mit tőn,

A jóért mit meg nem teve ;
A dicsőségért, melyen rémitőn
E go foltott hagyott neve:
Köpjön a költő énekének
Dühében rája lángot;
Es szólaljon meg a történet,
És szava legyen átok!«
 F Ü C! fi E L í: le. 181

FÜGGELÉK.
E mű két első kaidásának 17. és 20-ik lapjain a következő
episodok álltak a Tisza családra vonatkozólag.
A 17-ik lapon:

»Az öreg Tisza Lajosnak négy fia v olt: László, Kálmán,

Lajos és Domokos. A mi a családi vonásokat illeti, azok Kálmá­
non kívül, Lajosban nyilatkoznak még, de oly lágymeleg hőfok­
ban, mint ezt minden jámbor középfajoknál tapasztalni lehet, kik
apjukból is, anyjukból is örökölnek egy kicsit, de egyikét sem
egészen. A családi vonások vegyülőkének határozatlansága átmegy
az egyéni jellemvonásokba is, s ebből lesz a lágymeleg érzelem,
és félakarat. Mozdulataikban ép úgy nincs meg a határozottság,
mint gondolatmenetükben. Az élet későbbi küzdelmeiben vagy a
beteges hiúság, vagy az életuntság veszélye fenyegeti őket. Gőg­
jük komikus, barátságuk hízelgés. Ha csúnyák, utálatosak; ha
nem csúnyák: legfölebb » csinos pubik« lehetnek, s maradnak
egész életükben. — K a s p e d 1i k n e k nevezi őket a szalon. Nem
mgadja meg őket semmi, a mi mély, s folyvást a felületen ugrán­
doznak, mint a vizi pók. Teljesen a formák emberei, a külső sza­
bályok megtartásában keresik mások fölötti fölényeiket. Gúnyos
pillantásokat lövelnek arra, a ki a hideg halat késsel eszi s lené­
zik azt, a ki délutáni 5 óra előtt fehér nyakkendőt köt. A ruba
színvegyítésére nagyobb súlyt fektetnek, mint polgári tekinté­
lyükre. Néha az ilyen jámbor középfajok a ministerségig is föl­
viszik. Doch fraget nur nicht wie ?
*
Kálmánnak és Lajosnak egészen ellentétei Domokos és
László.
László a legidősebb; Domokos a legfiatalabb.
Mindketten kiütöttek a Tisza-vérből.
182 F V G G K L É K.

Amaz bős, emez költő.

Amaz Kápolna véres mezején, harczolva a hazáért, súlyos
sebektől borítva omlik össze.
Ez Egyptom forró homokján leheli ki lelkét, melynek álma
rövid élet : s melynek élete rövid álom.
Lászlót kizökkenti a Tisza-család traditióiból az élet. Do­
mokost a halál.
*
Domokos lángeszű, de beteges fiúnak született. Halálra
volt szánva. A törékeny hüvelyben azonban fölébredt a halhatat­
lanság utáni vágy, és ez költővé avatta őt. Csak egy kis füzet
költemény maradt utána, de ez örökké jellemezni fogja. És ha a
végzet oly korán nem hajtja végre rajta a halálitéletet, ő lett
volna az egyedüli Tisza, a kit geniusnak méltán ünnepelne
a világ.
László hasonlóképen nemcsak a Tisza vérből ütött ki, ha­
nem kiütött traditióiból is. És mikor az az irány, mely ellen az
öreg Tisza Lajos körömszakadtig küzdött, s mint bihari admini-
strator fegyveres hajdúkkal verette szét a nemzet jogaiért küzdő
megyegyülést: tehát mikor ez az irány a Tisza-kajduk fringiái­
nak éléről, az osztrák reactio kardélére és szuronya hegyére
került s kiütött a szabadságharcz jogos forradalma, az öreg Tisza
Lajos visszavonult a küzdtérről, de első szülöttje lépett akkor a
kiizdtérrc: fegyveres kézzel és lángoló szívvel; s mikor a kápolnai
csatában úgy összevagdalták, hogy csaknem össze kellett szedni,
mikor mint haldokló hős, egy uradalmi főhivatalnok házába vite­
tett, s ennek hajadon leánya nemes exaltatióval és honszcrelem-
rael, egészségét koczkáztatva ápolta a sebektől alaktalanná vált
bőst, kit azelőtt sohasem látott, és mikor csakis a női ápolásnak
sikerült hosszú idő után megmenteni őt az életnek: akkor a. gőgös
Tisza Lajos fia nem kérdezte a leánytól: ki vagy? mi vagy? —
hanem azt mondta neki: ^megmentetted életemet, s életem a
tíod!« — Es oltárhoz vezette őt.

Tisza Kálmán pedig ugyanakkor fogalmazó volt az Eötvös

ministi'rinmában. Annak az Eötvösnek a ministerinmában, kinek
él (‘tét későid) mint ellenzéki vezér halálra keserítette, kíméletlen
és gyanúsító támadásaival. S a ki akárhányszor ment haza a pár-
 I’’ Ü fi G K L É K. 183

l:imentb(')l reszkető ajakkal, vonagló idegekkel, csak aunyit tudva

mondani: ^megölnek ! — megölnek!«
*

Ke ejtsen zavarba senkit, hogy ugyanaz a Tisza László, a

kinek tüzes és bátor szive volt, s a ki mint ilyen, kivált a Tisza-
vérből, a ki a hareztéren oly sok dicső emléket hagyott, ki mint
ember önfeláldozó, mint katona hős, — hogy ugyanaz a Tisza
László mint politikus nem játszik méltó szerepet szivbeli eré­
nyeihez. Mert ez semmi egyebet nem bizonyít, mint azt, hogy a
politikához nem elég egy magában sem a hősi bátorság, sem a
nemes szív . — S ha Tisza László, a kinek hazafiui meggyőződé­
seit kétségbe nem vonhatja senki, épen olyan mamelukja Tisza
Kálmánnak mint Houchard, ez éppen úgy nem emeli Houckar-
dot Tisza László magaslatára, mint a hogy Tisza Lászlót nem
siilyeszti le Tisza Kálmán politikai erkölcsi színvonalára: és leg-
kevésbbé bizonyítja azt, hogy Tisza Kálmán politikája helyes és
jó, mivel Tisza László mameluk módon megbízik abban. Mert
nem látunk elégszer nagy szivekben nagy itéletbeli, éppen úgy,
mint nagy elmékben nagy szivbeli hiányokat? — Es nem csupán
az igaz, a mit Heine így fejez ki :
»Was gut und gross
Und schön, das nimmt ein schlechtes Emié l«
mert sokszor a jónak s nagynak comikus végzete van.«

A 20-ik lapon pedig a következő :

»Az öreg Tisza Lajosnak ez a híres gőgje azért volt eleinte
általános resensus, később pedig kaczagás tárgya Biharban, mert
a Tisza-család családfája nem nyúlik oly messze az elmúlt száza­
dokba, hogy az aristocratikus gőgöt aristocratikus múlt indokolná.
A Tisza-család még a múlt század utolsó felében is, csak
egyszerű köznemesi család volt, nem sokban különbözve az ak­
kori kornak liat-telkes bocskoros nemeseitől.
Mint valóságot beszélik Biharban, hogy az akkor élő Tisza-
család feje, egy családi pert folytatott, melyet ha meg nem nyer,
a Tisza-család talán sohasem virágzik fel, s melyet hogy meg­
nyert, a Tisza-család szívós, és önérdekében makacsul kitartó
jellemvonásának köszönhető.
18-t F Ű ( t G K L É li.

A pör nagyon régen folyt már. s bizonyosan eltartott volna

Ítéletnapig; lia az akkori Tisza fejébe nem vesz egy elmés
taktikát, melyet (Pestre jővén) ki is vitt bámulatos consequen-
tiával.
Leült ugyanis mindennap a Curia kapujának egyik kövére,
arra. a mely a barátok templomával szemben máig is látható, cs
azon a kövön ült reggeltől estig.
Minden birónak, a ki elment mellette, köszönt, s e szavakat
mondta: »én vagyok az a szerencsétlen Tisza, a kinek a pőre
húsz év óta fekszik a Curiánál; hat gyermekem van, ne hagyja­
nak elveszni az isten szent nevére!«
A bírákat eleinte érdekelte ez az eredeti alak, de hónapok
múlva már a hideg lelte őket, mikor a mindennap hallott könyör­
gés a harmincznapi fogoly evés gyönyöreihez kezdett hasonlítani.
A hetedik hónapban olyan nervózus lett valamennyi biró.
hogy váratlanul. közös elhatározással előkapták az akták közül
a Tiszapert, és mielőtt az alperes, az akkori vasút és telegráfta-
lan világban megtudta, hogy a tárgyalásra kitűzték a napot, mie­
lőtt feljöhetett volna informálni és a bírákat sorra járni elverték
rajta a port, és odaítélték a port annak »a szerencsétlen Tiszá­
nak, a ki hét hónap óta ült reggeltől estig a Curia kövén, a
kinek hat gyermeke van.«
így jutott a Tisza-család birtokába Ge s z t . S ez vetette
meg a Tisza-család mai gazdagságának alapját, noha a Tisza-
család fölvirágzásáuak első korszakában, (éppen a gazdagsággal
együtt növekvő g ő g miatt,) hatalmas érvágás apasztott rajta
nagyot.
*
Volt ugyanis a Tisza-családnak egy M a r o s i J á n o s nevű
vérszerinti rokona, osztályos atyafia, kinek abból a perből, mit a
Curia kövén ülő Tisza nyert, tetemes osztályt kellett volna kapnia.
Tudta ezt a Tisza-család is. és tudta Marosi János uram
is. De Marosi János uram egyszerű, becsületes ember volt, és »jó
rokon.* Nem akart perbeszállani a Tisza famíliával, s megelé­
gedett azzal, hogy első volt az udvarhoz tartozók között. A
család asztalánál ehetett. és meg \oltak a nép köz az ő ^nemesi*
kiváltságai. Egyébiránt pedig kijárt a mezőkre és vetésekre a
többi jobbágyokkal, s hol ügyelt a munkájukra, hol pedig saját-
kéz illeg velük munkálkodott.
 FÜGGELÉK. 185

Egyszer azonban az akkori Tiszát is elfogta a gőgnek dé­

mona, s megfeledkezvén Marosi János uram jussáról és nemesi
voltáról, mikor egy forró nap delén a kaszások élén hazaérkeznék
a mezőről, s szokásban lévén ilyenkor a kastély tornáczán pin-
czéből hozott fris szilvalével leönteni a toroknak fáradozásból
származott kiszáradását, mely nemes csöppeket az akkori Tisza
mindenkor sajátkezüleg osztotta ki, történt, hogy a palaczkból
eljesen kifogyott a pálinka akkorára, mire a sor Marosi János
uramra került. Az akkori Tisza pedig ártatlannak érezvén ma­
gát adologban, először az üres palaczkra, aztán pedig Marosi
János uramra nézve, igy szólott:
^ K e n d n e k p e d i g M a r o s i uram — nem j ut ót t . «
Ezt mondta a nemes embernek a kaszásparasztok előtt, a
kik ő előtte ittak!
Ezt mondta az osztályos atyafinak, a ki csak tiszta ro­
koni érzésből nem követeli jogát a törvény előtt.
Marosi János uram elnyelte ezt a mondást szó nélkül, épen
mintha pálinka lett volna. Hanem még az nap összeszedte Írá­
sait, s tarisznyájába benyomván egy darab kenyeret és egy da­
rab szalonnát, búcsú nélkül elindult Pest felé g y a 1 o g.
G y a l o g jött el attól a rokonától, a ki l ó h á t r ó l be­
szélt vele.
Pesten pedig megmutatta Írásait egy híres ügyvédnek
(úgy gondolom L á n y i n a k ) , a ki magára vállalta, hogy ki­
viszi a port f e l i be n. Marosi János uram fölcsapott és aztán
megnyerte a pert. Nyert feliben többet 6 0 0 0 hold földnél. Prí­
máé classis.
Ennek a Marosi Jánosnak volt a fia az a Marosi János,
a kiben aztán ki is halt a Marosi család fiága, — s a kinek ne­
vét a forradalom után dalokba szőtte a nép. 0 róla szól az a
nóta, hogy :
^Szépen legel a Marosi gulyája,
A kisasszony maga sétál utána!«
»Ennek a Marosi Jánosnak vette nőül egyik leányát (Idát)
C s a n á d i S á n d o r , a szélsőbalnak ma is egyik leglovagiasabb
és leggentlemanebb képviselője.«*

*
186 FÜGGELÉK.

E két episódra vonatkozólag, több más versiót hal­

lottam azóta, melyek a l é n y e g e t egyiknél sem vál­
toztatják ngyan, melyeket azonban mégis ide jegyzek,
mert úgy láttam, hogy ;»bizonyos körökben*: e két epi-
sód ^történeti igazságaira*: nagyobb snlyt fektetnek,
mint mindazon politikai tényekre, melyekre a könyv
tulajdonképen építve van.
Az egyik versió szerint Tisza László nem K á p o l ­
n á n á l sebesült meg, hanem M ó r n á l . A nemeskeblü
hölgy, ki később neje lett, már előbb bírta szerelmét.
Mikor a hősnek h a l á l h í r é t hozták a móri csata után,
megrendült a szerető apai szív; s mikor remény érke­
zett, hogy a sebektől alaktalanná vált hősnek élete
t a l á n megmenthető, senki sem érezte magát jogosítva
csábul állani egy a sir szélén álló s hazájáért vérét ál­
dozó hős szerelme, és egy arra méltó hölgy viszont-
szerelme közé. íg y történt volna meg a házasság, mely
által azonban az, a mi e frigyben j e l l e m z ő , — mit
sem változik.
*
A másik versió szerint a Tisza család ama őse, a
ki pör által nyerte Gesztet, nem ült a Curia kövén, ha­
nem mint t o r d a i k a p i t á n y , lóháton járt B é c s b e ,
s pőrét B é c s b e n nyerte meg.
Vajha Tisza Kálmán is mindig l ó h á t o n járt
volna Bécsbe: mert igy talán ő is megnyerte volna ott
az ország pőrét, s méltó lett volna őséhez a »tordai ka­
pitányhoz*:.
 TARTALOM.
Lap

P ro lo g ................................................................................. 3
Tisza Kálmán az apja f i a .......................................... 12
Tisza Kálmán ésa protestantism us..................................... 21
Teleki László tr a g é d iá ja ............................................... 39
Teleki Mihály és Tisza K á l m á n ......................................... 59
A balközép....................................................................... 73
Tisza Kálmán és gróf AndrásyG y u l a .............................1 0 6
A f u s i ó ................................................................................ 131
A hon m en tés.......................................................................1 4 8
A végszó................................................................................ 171
Fü ggelék ................................................................................ 1 8 1
 Az Athenaeum könyvkiadó-hivatalában
(Budapesten, barátok-lerc, Atlienaeum-épület)
s általa Magyarország minden hiteles könyvkereskedésében kapható:

Bancr őrnagy, Bem tábornok főhadsegédének hagyományai 1S4S és 1849-ből. Közli

Makray László..........................................................................................1 frt 20 kr.
Bontonx Jenő. Magyarország és szarcpe Európa élelmezésében. Francziából. Tér­
képpel ............................................................................................................... 40 km
Csillag Gyula. A régi magyar alkotmány és az 1843-ki és 1867-ki évek közjogi alkotásai
1 frt 20 kr.
Dembinszky Magyarországon. A vezér hátrahagyott kézirataiból összeállította Danzer
F. Alfonz. Magyar kiadás..................................................................................2 frt
Dobsa Lajos. Az 1848. évi franczia forradalom..................................................50 k r.
Fáik Miksa. Széchenyi István gróf és kora. Fordították Aldor Imre és Vértessy Arnold
2 frt.
Fényvessy A. Az nj vám tarifa. Lenyomat a »Pesti Napló-*ból (1878.) . . . 80 kr.
Fraknói Vilmos. Vázlatok Magyarország műveltségi állapotairól . . . . 60 kr.
Gyulay Lajos gf. naplótöredékeiből (1815—1834) kiadta gf. Knnn . Géza 1 frt 50 kr.
Honvédek napló-jegyzetei. Összegyűjtő Korányi Victor. Második, javított kiadás 1 frt
Kakas Márton politikai költeményei. Kiadta Jókai Mór. Fűzve . . . 1 frt 50 kr.
Lukács Béla. Az 1848—49-ki pénzügy. A forradalmi időszak pénzügyének, hitelműve­
leteinek és forradalmi kiadásoknak ismertetése az eredeti számadások alapján. 1 frt.
Mészáros Lázár. Eszmék és jellcmrajzok az 18AS/Í). forradalom eseményei- és szerep­
lőiről. Ivözrebocsájtja Szokoly V ik to r ...........................................................80 kr.
Mill, John Stuart. A képviseleti korm ány. A második kiadás után magyarra fordította
J á n o s i F e r e n c z ............................................................................. 1 frt 80 kr.
Mortalcmbci't. Szabad egyház a szabad államban. Gróf Montalembert, franczia akadé­
miai tag beszéde a Malines-ben 1863. augustns 18 —22. tartott egyetemes katholi-
kus ülésben. Az ered. után közli M a t k o v i c h P ................................... 60 kr.
Petheö Dénes. Hnszárdolgok. Rajzok és humorisztikus elbeszélések a huszáréletből, az
ősmagyar liarczmodor rövid is m e rte té s é v e l................................... 1 frt 40 kr.
Rózsaági Antal. A fertálymágnások. Szatirikus regény. Két kötet . . 2 frt 50 kr.
Szécheuyi István gr. Önismeret. (Döblingi k ézirataib ó l.)........................2 frt 50 kr.
Szokoly V. Honvédélet. Humoreszkek-, életképek- s beszélyek 1848—1849-ből. Egy
c z im k é p p e l........................................................................................ 1 frt 20 kr.
A magyar politikai szónoklat kézikönyve. A legrégibb időkből a jelenkorig, vagyis
a kitünőbb politikai szónokok életrajzi adatokban és jellemző mutatványokban
feltüntetve. Kiadta T o 1 d y István. A m. polit. szónoklat tört. vázlatával
T o 1 d y Ferencz által. Két nagy k ö t e t ..................................................... 5 frt.
rstökös-albnm. Szövegét irta Jókni Mór. A képeket rajzolta Jankó. Két nagy kötet
kemény táblába k ö t v e .................................................................................. 3 frt.
Vámbéry A. Oroszország hatalmi állása Ázsiában. Történeti tanulmány 60 kr.
Világos hőse. Jellemzések Görgeiről. Assermann ezredes, Ásboth Lajos tábornok,
Frey Arthur, Gr. Guyon Richárd tábornok, Horváth Mihály, Irányi Dinié 1 és
Chassin Kmety György tábornok, Mészáros Lázár altábornagy, Pulszky Ferencz,
Rüstow, Schlesinger Miksa, B. Stein tábornok és Szemere Bertalan irataiból.
Közrebocsátja Szokoly V ik to r.......................................................................60 kr.
 Az Athenaeum könyvkiadó-hivatalában
(Budapesten, bavátok-tore. A tlieiiaem u-épiilet)
s általa Magyarország minden hiteles könyvkereskedésében kapható

~~~ ~ ÚJABB ORSZÁGGYŰLÉSI

F É 3S T T - É S Á K X T K É P E K
irta KÁRÁT ARANYOS (No. 2.)
K étségkívül mindenki emlékszik még azon hatásra, melyet megboldogult K e c f
keméthy Aurél, ki ez álnevet először használta, »Fény- és árnyképeic-vel tett.
A kik el fogják olvasni e könyvet, inelj' a fonalat, melyet Kecskemétiig- halála
tál elejtett, fölveszi, s melyben Kecskeméthynek híressé vált álnevét egy neves író s á p
litikai küzdelmek és személyes érdekek titkaiba teljesen beavatott publicista folytnij
meg fognak győződni arról, bőgj- a b b a n K e c s k e m é t h y s z e 11 e m d ti s s á g
m e g i f j u 1V a á l l e l ő t t ü k , a s a t y r a o b j e c t i v i t á s s a l , a g ú n y i g á t
s á g g a l p á r o s u l v a j e l e n i k me g , melynek a mellett, hogy majd minden lepj
jóízű kaczagásra ingerel, kiváló fontosságot ád az, hogy o ly történeti tényeket lep
lez le a fúzió történetéből, s annak f ő s z e r e p l ő i t o l y o l d a l a k r ó l v i l i
g i t j a me g , melyek a nagy közönség, sőt a távolabb álló politikai körük előtt is t e 1
j esen ismeretlenek.
Kérlelbetlen gunynyal és igazságszeretettel mutatja be e könyv a felfújt nagy sí
gokat, s a szereplésre jogosult államférfiak gyöngéit és hibáit. Egy-egy jellemrajz keiv
tébe a jellemző vonásokat az általános helyzet rajzával köti össze s a mi benne a satirr,
visszatartja attól, hogy a gyűlölködésbe csapjon, az a valódi humor, mely a kedély ft
nyével ragyogja be a legsötétebb árnyképeket is.
A könyv, melyet egy rMAMELUIvs czimü rajz vezet be, huszonegy jellemraji
zot tartalmaz. ,
Ezek névszerinti Honchárd, Kármán Lajos, Bakcsi Ferencz, Kemény Gábor 1>
Pécliy Tamás, llónay István, Wenckheim Béla b., Kautz Gyula, Csernalony L-ij
dr. lo'mmer Kornél, H orváth Gyula, Móricz Pál, Gliyczy Kálmán, Kagy G yörjj
Beöthy Algernon, Szilágyi Dezső, Éber Nándor, Szende Béla, l’odmaiiiczky Frigyes li
Baldácsi Antal b., Kaas Ivor b.
A díszesen kiállított és 10 nagy 8-ad ívre terjedoilwnyv ára^l frt S0 ltr.

AZ ÖNKORMÁNYZAT ÉS PÉNZÜGYE.
Irta S án d o r.
Nagy 8-rót, 200 lap, ára 1 frt 50 kr.
Az e czim alatt egyik legtörekvőbb fiatal publicistánktól megjelent mouografi
azzal a tudományos apparátussal van Írva, minőre a korkérdések tárgyalásánál okv t
lenül szükség van. Ismertetve van e munka keretében az önkormányzat- és köze/ in >
különböző szerepe: az angol önkormánj'zat, a békebirák feladata; a grófságok :/i
repköre, a jövedelmek, melyekre szert tesz; a grófság különböző fejlődése a tulip
donképi Angliában és Skócziában s Irlandban ; az angol községi élet is me f l fi
inélt.Vásban részesül, különös tekintettel a szegényügyre; előadja az angolon : j
helyi adók ós adósságok táblázatos kimutatását s részletezi a czélokat, mellekre fit
ilittatnak s a forrásokat, melyekből elednek. Hasonló részletességgel foglalkozik szerzi
a frauezm közigazgatási rendszerrel is; úgy a departementok, főtanácsok, mi i
község hatáskörét a pénzeszközeit illetíleg, kiváló figyelemmel nz oetroirs s ti m • • •
eltörlésére. A belga és a hollandiai önkormányzat és pénzügye a francziiival ö**.e
lúgoüsben, illetőleg ahhoz viszonyítva van ismertetve. A többi fejezetek czin -i i
következők: Olaszország és más nyugati államok helyi kormányzat.i. Kéri tors «
<nkormányzata (ezzel foglalkozik szerző legvészleti sebben.) Oro«ior«7.ir 1 e h i kormitív
zata. Az önkormányzat Ausztriában. Végül zárszavában jellemzi az újabb öi komi »*v
znti idevágó adóztatáni törvényekben atalán nyilvánult irán y t s i s m e r t e t i 1 • •
t mr v é n y h o z á h u n k á l l á s á t e k é r d é s k ó r ii 1. A munka ni ml n - •< i
élénk tá r- vkz'mí t» t s na *y olvi sottsá"' nyilvánul; a lorn sok, n eh ek* 1 fr »» n ni
az európai tudomány le o Isólih r.inru nevein Kivul ma uk az, eredi í lorvAin• k, íu»l
kulások és statisztikai kimutatások. — Az önkormányzat a p*i.M"u\iin k kei • ,
<libez hasonló e lőtti imnio/rafiálmn nemesik ház. ii irodalmunklMU. d» - y t il ••- i-
aliír Mm ismertetve s igy o könyv, kivált korunkban, midőn a kö/ig.iz, it ■ i In r " • <
fontossá ra versenyez a politikaiakéval, bízvást liflyct követelhet nine niak n :i 1 • r
ki züfryckkel komolyan foglalkozó ember könyvtárában.
l/U'l ijm’p I, 1S7S. Ny om ato tt m A H h m i i i u i i i r inru. ki *i) v n y o m d i

Ö T A borilék belső lapját a t. olvasó figyelmébe ajánljuk.

DB Kecskeméthy, Aurél
941 Tisza Kálmán
T5K4
1878

PLEASE DO NŐT REMOVE

CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET

UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY

U T L A T D O W N S V IE W
am ?