You are on page 1of 2

A férfi pszichológiája

Idézet a Bhágavata Puránából:

„A Teremtő minden megnyilvánult dolog felett áll, Ő az Abszolút Igazság teljes formája, mely
számtalan energiával van felhatalmazva. A teremtés során saját testéből alkotta meg az első
élőlényeket, miközben elsősorban mentális energiákat alkalmazott, a szexuális energiát nem.
Amikor viszont látta, hogy minden erőfeszítés ellenére a világegyetem benépesítése nem
történik a kívánt ütemben, új módszerhez folyamodott. Meditációban elfogadott egy másik
testet, amelyben már nem volt tilos a szexuális élet, és így folytatta a teremtést. Látta saját
természetfeletti hatalmát miközben a testéből két eltérő forma jött létre. Az egyiknek bajsza
volt, a másiknak pedig telt keblei. A szentírásokban máig is káyamnak, a Teremtő testének
nevezik őket, minden utalás nélkül arra, hogy gyermeki kapcsolatban állnának a Teremtővel.
A nemrég különvált test szexuális kapcsolatban egyesült, és sorra hozták világra a népesség
újabb és újabb nemzedékeit.” (Srímad Bhágavatam 3.Ének, A teremtés szakaszai)

A teremtés során tehát két test jött létre, egymástól eltérő, de egymást kiegészítő feladatokkal.
A teljesen nyilvánvaló testi és biológiai azonosságok és különbségeken túl a férfi és nő
gondolkodása, pszichológiája is tükrözi a teremtéskor alkalmazott módszert. A kutatások
kimutatták, hogy a férfiak és a nők agya jellegzetesen eltérő módon működik. Az agynak két
féltekéje van, az egyik főleg analitikus feladatokat lát el, míg a másik inkább a művészetekért,
a szépérzékért, az érzelmekért felelős. Aszerint, hogy éppen min gondolkodunk, vagy az
egyik vagy a másik agyfélteke működik dominánsan, de míg a nők agyánál a két agyfélteke
mindig párhuzamosan működik, a férfiaknál vagy az egyik, vagy a másik “van bekapcsolva”,
soha nem mindkettő.

A védikus pszichológia szerint az elv felismerése megkönnyíti a gyakorlati alkalmazást.


Nézzük meg röviden, hogyan a nőkétől eltérően működő férfiak agya milyen
következményekkel jár az életben a kapcsolataik, főleg a házasság terén.

A fenti érdekes sajátosság miatt a férfiak vagy nagyon analitikusak, vagy nagyon érzelmesek.
A köznapi életben az első esetben hidegnek, érzelemnélkülinek tűnnek, mert szenvtelenül
csak az elveket tartják fontosnak. Amikor viszont az érzelmeikre fókuszálnak, nagyon mások
lesznek, gyakran végletesen viselkednek, például elhatalmasodnak rajtuk az érzelmek, nem
képesek az eszüket használni, elgyengülnek, elbizonytalanodnak, vagy éppen túl bátrak,
vakmerők lesznek.

A férfagy előnye tehát, hogy ha valamit megvizsgál, például az anyag és a lélek közötti
különbséget, akkor teljes mértékben mentes marad a másik félteke hatásától (józanság). Látja,
hogy ez a lelki élet útja, ez pedig az illúzióé, és a kettőt el tudja választani egymástól. K¥¢£a
azt mondja, hogy a tudás kardjával kell elválasztanunk egymástól az illúziót és K¥¢£át
(Bhagavad-gíta). Ha a férfi látja, hogy a házaséletben veszélyesen tért nyernek a dolgok iránti
ragaszkodások, akkor érzelmek nélkül véget tud vetni ennek, és képes homlokegyenesen más
irányba fordulni. Ez a férfi legfőbb ereje. Fő gyengéje pedig, hogy ha enged az érzelmi
oldalnak, akkor egyáltalán nem tud különbséget tenni, és nagyon kiszolgáltatottá válik. Tehát
a férfi nagyon erős, amikor távolról nézi a világot, és nagyon gyenge, ha az élvezetek és
szenvedélyek hatása alá kerül.

A helyes arány kialakítása a két eltérő viselkedésforma között nagyon fontos, és a


leghatékonyabb eszköze a nevelés. A szilárdságot, analitikus képességeket a védák szerint a
gyerekkorban kell kifejleszteni, mégpedig olyan iskolában, ahol a lemondás és a tudás
hangsúlyos és kiegyensúlyozott szerepet kap. A serdülő fiúkat lehetőleg nem koedukált,
bentlakásos iskolában kell tanítani, és a képzésük ideje alatt jobb, ha keveset találkoznak
családjuk nőtagjaival, így elemző készségük, valamint az anyag és a lélek közötti
megkülönböztető képességük nagyon fejletté válik, de ez segít kifejleszteni az érzékenységet,
a felelősség-tudatot, hogy aztán tinédzser koruk végére igazi „férfivá” érjenek. Természetesen
figyelni kell az egyéni igényekre, nehogy túl rideg, érzelmileg sivár tanulóéveket éljen át a
gyerek, és emiatt a jelleme kiegyensúlyozatlanná váljon. A serdülőkor végén, már érett,
szilárd egyéniséggel rendelkezve a fiatalok visszatérhetnek a családhoz, majd szakmát,
hivatást választhatnak. A tapasztalt öregek támogatásával és ilyen alapokról kiindulva
könnyebb a párkapcsolathoz szükséges képességeket és nemi szerepeket megtanulni, mintha
túl korán, éretlen egyéniséggel kezdene a férfi párt keresni magának.

You might also like