Bartos Tibor

Egymás magyarázó szavak és fordulatok tára

TARTALOM

I. kötet
Szótár-magyarázó.................................................................3
Fogalomkörei........................................................................15
Hogyan forgassuk?...............................................................21
Tár........................................................................................29

II. kötet
Betűrendes eligazítás

SZÓTÁR-MAGYARÁZÓ

Mikor a modern építészet Ezüst Hercege, Walter Gropius a Formálás Főiskoláját alapította
Moszkvában, ezzel nyitotta meg: Hogy a főiskola mi? Tudják Önök is. Hogy a formálás mi?
Magam sem tudom.
Jó, nem volt a szavak embere. De a szótárszerkesztő mit ér, ha nem tudja maga se, mit
szerkeszt? Hogy a szótár mi, tudják. S mi a szinonima-tár?
Ejnye! Hát rokon értelmű szavak tára! — pirít rám az első bölcsész-gólya. Csakhogy a
szavak nem rokon értelműek eleve. Csupán házasítjuk őket naponta, akik egy nyelvet
beszélünk — családi körünk, társaságunk szava járása, szűkebb hazánk nyelve járása szerint.
Társgondolatok sincsenek készen, jóváhagyottan. Maradnak gondolattársításnak, hiába társítja
ki-ki az esze járása szerint, beszélgetésekben naphosszat, álmában éjhosszat.
Eszerint szinonima-táron dolgozunk mindnyájan? Ha ez igaz, ki is csaphatjuk az
asztalra egyszer, mint az élete kész regényét bárki. Már ha időnk engedi, ugye. Talán nem
vagyunk ráérős nemzet, hogy nemigen rukkoltunk ki országra szóló szinonima-tárakkal
mindeddig?
Vagy csak olyasmibe vágunk, aminek a haszna világos? Igaz is. Hát a régiek akkor
hályogkovácsok voltak? Az ábécé-rendbe szedett szótár újabb találmány, hanem az 1400 táján
szerkesztett Schlägli Szójegyzék már szinonima-tár: 2140 szavát 32 fogalomkörbe osztja szét
— ilyenekbe, hogy Isten, Világ, Ember, Vizek, Szőlők, Erdők, Konyha, Szerszámok,
Harcosok. A papnak tanult, világi embernek maradt Pesti Mizsér Gábor, a teljes Újszövetség
és Aesopus fabuláinak fordítója éppenséggel 64 fogalomkörbe osztotta ötnyelvű szótárának
szavait 1531-ben. Vagy bugylibicskára vall-e földim, Baróti Szabó Dávid jámbusokba szedett
szinonima-tára, az 1784-ből való Kisded Szótár?
Kísértett engem is, korombelieket is az egymást magyarázó szavak és fordulatok
tárának szüksége mindéletemben. Kezünk ügyében volt pedig Póra Ferenc kis tanítványainak
száz esztendőt látott műve, a Póra a mostanában újra meg újra nyomott 800 fogalomkörével.
Apám, ha a családi beszélgetésben vagy iskolai fogalmazványomban elakadtam, előhozatta
kulcsos könyvszekrényéből, lapozott benne egy darabig, majd cifra káromkodások közepette
visszatétette. Később Füst Milánnal együtt dolgozván Walt Whitman fordításán ugyancsak
hiába kerestük a Póra segítségét akárhányszor. Ősz mesterem a példányába ács-ceruzával
bele is rótta tehetetlen szitkait. Ottlik Gézával sem jártunk különbül, valahányszor a Pórá-ra
fanyalodtunk. Nem is tudom, melyikük mondta, hogy Pórának az esze nem több, mint
amennyit egy polgári iskolai igazgató lovas szobrába önteni szokás. Ártatlan pesti
leánykákkal térdig rózsában böngésztetni össze egy szinonima-tárat! Mire aztán a szavaimat
— iskolában tanult, vers-elemzéseken csiszolt salját szavaimat már tízvalahány
szerkesztőségi évbe és Dickens, Franklin Benjámin meg az amerikai modernek fordításába
belegazoltam mind, rávezetett egy marcali fog- és nyelvorvos, Tiszamarti Frey Antal, mi lesz
a teendőm. Ő a Pórá-jának lapjai közé selyempapírokat ragasztott ugyanis. Nem a lapszéleket
teremtettézte ki, hanem odapótolgatott áttetszően, türelmesen. Az ő sorait nyújtottam tovább,
s mire a magam példányának kétfelől toldott lapjai is sűrűn megteltek, megérkezett a
fénymásológép. S bár akkoriban hét lakat alatt őrizték, mind a hetet leudvaroltam, és lehetett
másolni a gyűjteményt nagyobb lepedőkre, s ragasztani közé újabb albumlapokat. Inkább
pásztáztam a mind hosszabb sorait, mint hogy cédulakatalógust pörgessek.
Aki fordít, szerkeszt, ír, az amúgy is jobb, ha a szemét legelteti, arcokon, fákon,
házakon. Hiszen ha tudná az ilyen, mit keres a szótárban, nem is kellene keresnie. De őt a
tudás sejtelme vezeti inkább, s bízik hozzá, hogy jó nyomon. Végül amire véletlen bukkan, az
kellett neki éppen. Merő más, mint amit keresett. Régebben csak elindultam hazulról, s mire a
sarokig jutottam, rá is találtam s fordultam vissza. Mikor már szó-sorokba gyűjtöttem,
eljárhattam messzibbre. Apám, Füst Milán vagy Ottlik voltaképpen lehetetlent követelt a
Pórá-tól. Sose egyetlen szó híján feneklünk meg. Az ábécé-rendes szinonima-tárakat is azért
csapjuk be dolgunk végezetlen, mert csupán két-három társítható szó aprajával fizetnek ki.
Ahol a tollforgató fejében a bökkenő támad, ott bizony lazítandó a teljes környék. Csak úgy
gördülhet el az útból, aminek az angol neve írás-torlasz.
A Pórá-nál alig bizonyult hasznavehetőbbnek Póra Ferenccel közös mintánk és
kaptafánk, a Roget. Onnan gondolom, hogy angol és amerikai vándordiákok zsákjából került
kidobott homokzsákként a tulajdonomba több példánya is egyetemi, papírfödeles
változataiból. Peter Mark Roget, a rendszerelméleti hajlandóságú hajóorvos vagy százötven
esztendeje kerek 1000 rokon-, ellentétes- és kiegyenlítő értelmű fogalomkörbe válogatta szét
évtizedes tengeri hányattatása során mindazt, amit az ő világnyelve befogott a világból.
Mégpedig diákok hátizsákjába csempészendő következetességgel, annyira, hogy Thesaurus-a
szinte annyi kiadást megért, mint évet. Csak közben annyi apályt és dagályt látott átdolgozásai
során, hogy a fogalomkörei közé A és B alcsoportok kerültek, majd akár egyetlen szóval
árválkodnak ott, holott éppen az árva sorsa a rokontalanság. A vaslogika baj volt már
kezdetben. Roget olyan bölcseleti tisztaságra tört, mintha nem is hajó orvosa, hanem
világítótorony őre lett volna. S azok nem közlékenységükhöz választanak hivatást.
A nyelv burjánzó, és legjobb a sűrűjében. Soha szót aszerint nem keresünk, hogy egy
rendszerelmélet vektordiagramjában merre helyezkedik el. Eszmélt Roget is, és Pórával meg
több más, német és angol követőjével együtt azzal kecsegteti fogalmi szógyűjteményének
forgatóit, hogy majd kuszaságaikat kifésülik, csikorgó nyelvüket olajozzák, s mindig a találó
szóval. Akár a szerelmi levelező. Nem is jutottak a nyelvtudomány virágkosarába. Az
Encyclopaedia Britannica legjobb kiadásai meg sem említik se Rogetet, se a szinonimákat.
Hogy aztán minálunk a szinonimika (a rokon értelműnek nevezett szavakkal foglalkozó
tudomány — de még hol az antonimika vagy a metonimika, hogy megvillantsam: kupálódtam
én azért!) se tart sehol, annak oka igen egyszerű. A Póra, mire friss utánnyomásának előszava
az O. Nagy–Ruzsiczky-féle betűrendes szinonima-szótár közvetlen elődjének jelöli, addig már
bosszantott három emberöltőt, de a kettő közt eltelt hetven esztendőben mégsem gyűlt
szótömeg, amire elemző elméket rá lehetett volna szabadítani. A részegség háromezer magyar
szava vagy az észbeli gyarlóság kötetnyi fordulata a hazafias nyelvészet vasárnapi
erőmutatványa.
A válogatott beszéd szándéka mindenképpen tegnapi. Aki szemből olvas, az tudja a
szálka meg a gerenda példázatát kétezer éve. Aki szóból értene, annak a mai tanulsága, hogy
elébb kukulunk, mintsem siketülnénk. Nyelvünk rájár a hamisra, fülünk azonban kritikusan
hegyes. Így támad akár esti hírek, akár parlamenti szónoklatok hallatán olyan viszolygásunk,
amilyet Európában még az egyetlen angol osztálytársadalom őriz közmondásában: Valahol
egy angol a száját szóra nyitja, a másik már köpne bele. Ez az új szinonima-tár a találó szó
helyett abban segítene inkább, hogy bácsikánk ezüst tízpöngőssel súlyosított intésének
megfelelhessünk: Csak aztán úgy beszélj, hogy nekem is tessék!
De ha már találó kell, egyedül üdvözítő, legalább a bőségből — ezzel bővítgettem
fordítói puskámat naponta. Így világosodott a szükség természete is. Fordítói életem negyven
esztendejében sok minden történt velünk, s még több minden nem történt meg. A kétféle
sokmindenről az újságok nyersfordítással sem szolgáltak olvasóiknak. Hírzárlatban éltünk.
Azért jó szimata volt, aki az újságtól a modern szépirodalomhoz pártolt, ami itt kellette magát
tűrten és támogatottan. Közülük a nyugatiak a l’art pour l’art pípeskedése után mégiscsak
elszegődtek révkalauznak abba a hírözönbe, amelyet mitőlünk vasfüggöny rekesztett el.
Özönnek azért tetszett, mert az ottani társadalmak sem emészthették a hírt, ahogy illik. Rég
porladnak itt is, ott is a korán kelő öregurak, akik fennhangon olvasták legkedvesebb újságjuk
megpirosceruzázott-megfelkiáltójelezett cikkeit a családnak reggelinél, később a
trafikosnénak, még később törzsasztaluk dörgetése közben. Pedig a társadalmi emésztés ilyen
természetű.
A regényolvasó a legtöbb hírhez mégis onnan jutott, ahol a legtöbb támadt, ahol a
legpusztítóbb tornádók söpörték el a vidéki társadalmakat újságjaikkal együtt: Amerikából és
az Amerikai Század irodalmából. Főként ennek a híreit fordítottam magyar szóra, napi
fogalomtisztázások lelki gyakorlatában, hazánkba látogató amerikaiak légióinak segítségével.
Másik légiómat itthon toboroztam, jártomban-keltemben, országszerte, régivilágbeli
emberekből, akik nálam jobban tudták, ki mindenkinek tolmácsolom én a hírt. A Mississippi
lapos fenekű hajóinak gőzorgona-építőjéhez, egy Mark Twainből kimetszett amerikai óriás
mellé, aki egyébként a varázslók világszövetségének oszloposa és a szivarfüstkarika-fúvás
világbajnoka is volt, találnom kellett egy töpörtyűvé aszott mátraszentimrei ácsmestert, aki
félkész fedélszékei közül éjente a csillagos eget vizsgálta.
Óriáshoz a törpét? Nem, nem. Hajóépítőhöz ácsot! A fordítás nem szóra tett szó,
színre szín. A számítógép már kiszorította volna a fordítót akkor. Ha a híre újság, amit
fordítani érdemes, bizony az újsághoz a legjobb nyelvet fognia, kémet, megszentelt magyar
szokás szerint. Jártam a történelmi Magyarországot amerikaiakkal, és ők értelmeztek az én
javamra, én meg az ő javukra. Messzibb alig is juthattam világra szóló útilapu nélkül.
Egy nagycsaládos műfordítónk az ÉS olvasóit (se Élet, se Irodalom: az és-t
olvashatták csak) szórakoztatta vagy egy évtizedig a fordítói és takarítónői becsület
összehasonlító árfolyamával. A takarítónőké nőtt, a fordítóké lebegett. Fordító ilyenkor a
kérdésen fordít. Ha, mondja, hazám ilyen tájékozott, hogy az újért hitványan fizet, akkor nem
fordítok orrvérzésig, hanem személyes leszek, mert az mulattat. Nemhogy forgatnom nem
kell szótárt naphosszat, akár írhatok is egyet, ha már benne vagyunk a díjtalanságban.
Ugyanis a legjobbak takarítónői porrongyra szorulnak idővel. Az én istenem szerint csakis
térden járulhatunk Országh László angol és magyar szótárai elé. Hanem némelyik műve már a
negyvenet elhagyta — és mi fordult magától azóta angol, amerikai, ausztráliai
nyelvterületeken, nem is szólva a mi térfelünkről! Mindenkori eredetim, ha Mark Twainé, ha
Dos Passosé, ha Tom Wolfe-é, leginkább vezérfonalként szolgált hazai szókémlő útjaimon.
Kémnek nem lapítani kell, hanem kacskaringózni. Olyan nincs, hogy ugyan,
keresztanyám, hogyan fordítaná magyarra a Mississippit? Hajóra nem szállt világéletében, a
Tisza túlsó partjára ha átjutott a lónyai réven. De temploma volt. Ahova a könyöknyi kulcsot
hozta keresztanyám, és mikor ő fordított, mármint kulcsán a százados zárban, büszkén mutatta
a kapu kőkáváján az össze-vissza rovátkákat, hogy itt köszörülték a kardjukat a tatárok. Itt és
mindenütt, Szegedtől Szamostatárfalváig. Hát keresztanyám is itt szokta köszörülni a késeit?
Jaj, fiam, dehogy! Isten szentelt hajlékán? Hát igen, ezt nem tudták a kutyafejű tatárok. Meg
honnan tudná tatár, hogy ha kőkávába vés a kardjával, az nem élesedik, hanem tompul. Butul,
helyesel keresztanyám. Akár a betün, fűzöm hozzá ihletetten. Mivel a templom rövid oldala,
ahol állunk, meg a fa törzsökének fűrészelt vége, amelybe valamikor még fametszők
metszették a betűt, az bütü volt egyaránt. Ház büte, tuskó büte. Hát akinek sok volt a gyereke,
az olyan vérmes emberre mondták-e maguknál, keresztanyám, hogy nem ásta meg a templom
oldalát? Mondták, mondták. Volt ilyen kutya ember, nem is tatár. Meg hogy a régiek a
templom szentelt porát egyéb bajokról is foganatosnak vélték? Hogyne hallotta volna! S már
töltötte a szótáram. Tudakolnom sem kellett, ácsuk a templom javításához kerül-e, vagy
legalább ács-szemű emberük. Elvitt engem a jól arányzó mesterkedőjükhöz kézen fogva.
Került ács majd mindenütt, aki fölfordított hajó-t épít födeléül, héj-ául, haj-ául Isten
hajlék-ának — mi másért is nevezték hajónak a templomok gyülekezeti házát, még azelőtt,
hogy kőművesek elboltozták volna a hívek szeme elől a padlásterét, a hiú-t. Vagyis a vizet
járó hajó bókonyainak, a ház szarufáinak, szarvazatának rendjét. A hajóács csak ács, elvégre
kutya a hátúszó kutya is.
Ilyeneket kémleltem napközben, aztán dőltem neki, ahol az este ért, a megélhetésnek.
És kiderült, hogy aznapi leckém az írógépnél félannyi időbe nem telik, mint ha a süketségbe
fordítok bele odahaza. A mesterember a világ teremtése óta mind okos ember, az tudnivaló.
Ha másból nem, hát abból, hogy beszédes. Nem kellett kérdőívekkel szorongatnom.
Szemléltette igék sokaságával, hogyan jár a kezében tanult szerszám. Mesterszókincsének
igebősége vezetett rá éppen, hogy mi írástudók — akiket faluhelyen hol írott-olvasott
embernek, hol túdákosnak neveznek, méltán —, mi a főnevek múzeumaiban élünk. S azért
nem elevenedünk meg, mivel igénk nincs elegendő. A kényszerű iparosítás korában döngőnek
ítéltem Kossuth szavát, mely szerint ipar nélkül a nemzet félkarú óriás. Vagy nem
Kazincbarcikát értette, hanem mesteremberek hadait? Magam végül úgy döntöttem, hogy ipar
nélkül szélütött a nyelv. Kaszál ernyedten, kézzel-lábbal, nem ragad meg semmit. Szó se róla,
cvikli-vaklizik-valcnin beszédekkel az iparos is csak olyan, mint a néger törzsfő vekkerrel a
nyakában. Hanem amikor mesterségek közös fogásaira fürge, célratörő igék tanítottak, akkor
kezdtem megvilágosodni, hogy élő szinonima-tár az ipar. Akkor jegyezhettem útinaplómba,
hogy a mesterségeken pallérozott köznyelv utóvégre megtanítja a legbutább gyermekét is
cipő, ruha, kocsi, hordó készítésére.
Iparosok közt is legfönnebb az ács állt az én ranglétrámon. Hogy az archi-tekton fő-
ácsot jelentett a régi görögöknek, arra legyintettem, hiszen ácsot nem szükséges építésszé
előléptetni. Aki már rajzolt a nyírbátori Szent György-templom födélszékének Mátyás-kori
tölgyerdeje közt a tulajdon verítéke tócsájában, az megérti, hogy az egy-kovács-nem-kovács-
két-kovács-fél-kovács-három-kovács-egy-kovács aranyszabálya az ácson teljesedik: egy
bandánál kevesebb ács szükségből ács csak. Kalotaszegi bandáik, ha csűrt építettek,
nyüzsögtek a vázán, akárcsak a kenderszakállú-szalmakalapos pennsylvaniai amish-ok, a mi
hajdani újrakeresztelőink, ószombati, majd alvinci újkeresztyénjeink. Kurta szavak pattogtak
a gerendák emelése-fészkelése-állítása közepett. Nem vezényszavak, csak világosak, mint a
szerkezet maga. Mert amíg az helyt nem áll, szakadatlan az életveszély. Az én öreg
csillagvizsgáló ácsommal egyszer sudár gerendát kellett leemelnünk a magasból kettőnknek.
Citeráztam bár, de elszánakoztam erősen: ha beleszakadok is, csöndben a többi közé
fektetjük. Na látja, dicsért az öreg végül, maga kitanulhat nálam! Mert ha elereszti? Lesodor
engem is. Igaz, én sem maradtam magamra a félsszel a gerenda boldogtalanabbik végén, mert
rakta elém az utat a mester sipákolón, kurta igékből. Az ilyen pillanatok messzi eligazítanak
kézirataim kazlában azóta is.
Ahogy feljáratos lettem a fedélszékekbe, eszméltem — ki tudja, hányadikként Jankó
János és Cs. Sebestyén Károly után —, hogy a szerkezeteik is szinonimái egymásnak. Miért
ne? Az ácsok szérűje, az ácstér, a komáromi Ácsteszér, a honti és nyitrai Teszérek, a somogyi
Taszár szinonimája a páhónak — így nevezték nyílt színi műhelyüket a tímárok, szűcsök,
innen a két veszprémi Páhok — s mire megépült a nyírbátori, Láncosnak is nevezett templom,
már a schlägli szinonima-tár osztályozta szerszámkészletüket, ácsul a szerdéküket: feize
(fejsze), bard, furo, zalu (szalukapa), chakan (csákányuk vagy horgasfejszéjük), harlo
(zsendelyhárló vagy hasítóvas), vise (véső). Remekük, fatornyos falunk tornya rokona a
szatmáriaknak, székelyföldieknek, sárosiaknak. Azért nem leiterjakab, hogy Melius Juhász
Péter 1565-ös bibliafordítása Salamon palotájának fényességét magyaros ácsműként, tornyos
és kerengős tornáccal állítja kegyes olvasója elé. Hanem itt fontosabb, hogy valahány vidék
ács-bandája fölkerekedett s járt szerte, annyi igekészletet hordozott szerdékében. Együtt: a
szerkesztés magyar szinonima-tárát.
Akkor tájaink beszéde miért nem szinonima a magyar közoktatás, színi világ,
irodalom ítélőszéke előtt? Ez lett a következő kérdésem. A Marczibányi-díj kuratóriuma így
rója meg a Pórá-t 1896-ban: „Mint puszta anyaggyűjteményben kifogás alá esik benne az,
hogy a tájszavak fölvételében nem tudott a szerző mértéket tartani.” Mértéktelen polgárista
virágszálak az igazgató úr keze alatt! Egy centenáriummal odébb én is legföljebb mértékkel
színezhetném tájszavakkal fordításaimat, akkor is, ha teljes tájnyelven szól az angol vagy
amerikai eredeti. Vagy ezt a szótárat, nehogy trágyaszagú legyen. S ha már itt tartunk, miért,
hogy negyed százada megjelenőben lévő új tájszótárunk Pestet, a kiszólások és benyögések
nagytáját s benne a kisebbeket tájának nem tekinti? Miért elfogadhatóbb metaforának, hogy
lerí róla a csalódottság, mint hogy kikönyököl a pofáján a rémület? Hogy a pesti megveti a
hathúszassal jött, fakofferes tájit, azt még megértem. A nagyvárosiak pimaszsága. A
szászországinak is kapanyél áll ki a szájából Berlinben. De a berlini berlinerezhet, mint
mondják, a szász szászozhat vastagon, akármilyen tudós társaságban. Nálunk próbálnának
kerekasztalt összeültetni a televízióban: egy páláóc, egy szögedi, egy csiki, egy vazsi, egy
hajdú tárgyalná a piacgazdaságot! Pedig látható és hallható ilyen minden vasárnap este
Berlinből, az Interconti tornyából. Sőt nemcsak tájnyelvükkel élő tudósok vitatkoznak ott,
hanem képviselt a táj egy-egy rétegnyelve is pékek, esztergályosok józan szavával. Van ott
minden, mint a búcsúban. Csak beszédhibás nincs. Cigányaink közt sincs, sem törzsi nyelveik
megszólaltatói, sem a magyarul beszélők közt. Iskola nem sok kárt tett bennük, az már igaz.
Nem foglalkozott például a Színművészeti Főiskola zárt ë-jük kiirtásával — mert magyar
beszédpedagógus nem tudja, hogy ë nélkül nyugati nyelven beszélni nem lehetséges,
magyarul is csak elfúlóan, bakikkal, lüktetés nélkül.
Vigasza volt nyelvek napi szembeállításával telt életemnek, hogy illedelem a pesti táj
nyelvét meg nem rendszabályozhatta. A magyar szóra fordított nagyvárosi irodalmak húsz
arany esztendejéhez épp az kellett, amit jassznak, apacsnak, fattyúnak bélyegeztek
nyelvészeink. Pestet a nyugati irodalom mosta be falfehér irodalmi nyelvünkbe, s végül
szótár-irodalmunkba szleng címén. Csipesznek az argó nem volt elég hosszú már, amivel az
ilyen útszéli szavakat forgathatták. De mi az? Nyilván magyar szó, mert angol szótárban így
nem találni. Lássuk az új, Kiss Gábor-féle Magyar Szókincstár-at. Minden nagyobb
szócikkében felbukkan egyszer-kétszer: (szleng). De nézzük a címszavak közt, az Sz-nél, a
szkíta és a szlovák közt! Hiányzik. Szerepel viszont a rövidítésjegyzékben: (szleng) = szleng.
Így bővebben már érthető. Annyi legalább, hogy a nyelvésznek fingja nincs, mi. Itt burjánzott
pedig, míg a tankszántotta pesti aszfalt nyüzsgése évente Szegednyi város lélekszámával
bővült.
Más tájaink nyelvének rovására persze. Azért mind messzibb jártam el hazulról.
Német mesterségek tájműveinek és tájszavainak hasonlítgatása során kezdett aztán derengeni,
hogyan támadnak a szinonimák és mire valók. Müntzer Tamás kulcsos városában, a türingiai
Mühlhausenban akadt egy virágos beszédű barátném. Lánynak is szép volt, azért idő kellett,
hogy az egy hibáját fölfedezzem. Szél simította. A sétája félrehordott egy csöppet. Még több
időmbe telt, amíg virágos beszédében fölfedeztem a javas erőt. Talán leckéztet ez a Petra,
mint idegent, gondoltam először tanáros genitivusai hallatán, amilyeneket csak történelmi
emlékhelyeken élvezhettem, ha cirmozott hajú hajdani romeltakarító asszonyok kalauzoltak.
Nemhogy hangról hangra érthettem a szép Petra beszédét, elébe is lestem a mondókájának
olykor. De máskor nem a nyilvánvaló szóval pecsételte meg szándékát, hanem gurulni kezdett
váratlan világok iránt, mint Krúdy álmai, orgonavirágos keréken egy lehetséges szinonimasor
végéig. Aztán beugrott az a szó, amit én vártam, mint nyilvánvalót. Akkor csillapodott Petra
Viel, és didaktikus lett megint. Majd hirtelen kunkorulat, sebességváltás, a beszéd
lázgörbéjének szökellései, és hegyeznem kellett a fülemet, mert a türingiai erdőből
visszhangzott már a beszéde, nem győztem kapaszkodni utána. Sokára ocsúdtam, hogy
meghibásodott beszédközpontja épp azt teszi, amit én ajánlok szinonima-táramhoz:
körbelazítani a bökkenőt, nem fejjel a gondolati torlasznak! De a mühlhauseni módszer meg
is tetszett annyira, hogy formáltam a tanácson. Szélről legeljetek! Mint amikor a várossal
felibe-harmadába összetörődött fakofferes dühbe gurul, és dőlni kezd belőle a hazai. A bölcs
természet gondoskodása ilyenkor a lódobogás. Annak a hangjára talál régi biztonságába. Mert
amit a város vékony vakolatot őrá hordott, az ugyan egybe nem tartaná, s abból lehet akár
emberhalál.
Csak hát az illem! Repesés, sikoltozásig, hová vezet ez? Más nemzet mintha inkább
megbocsátaná fiának-lányának a vértolulást. A televíziók sürü német vagy keszeg angol
hírmondója nem marad veszteg egy ültő helyében. Némelyikje majd beleugrik a képernyőbe.
Erőfeszítésnek is, erőveszteségnek is mennyivel nagyobb, hogy a mi esti hír-gólemünk
megütközve ül, bakikba szégyenülten. Idegen kollégája már rég bocsánatot — nem elnézést
— kért, és a hetedik határban jár! Szélütöttnek a beszéd sodrában elébb ötlik eszébe valami,
mint a legeszesebb egyhangúnak.
Nem mintha így járhatott-kelhetett volna az ember akkoriban. Ajánlatosabb volt
csöndeskén, az ország szájára került tájszó tanácsa szerint: fű alatt. Hányszor szállított le
körzeti rendőr az ütött-kopott kerékpáromról, hányszor igazoltam lakatja kulcsával, hogy nem
vagyok tolvaj! Erdély magyarjai és szászai közt az amerikai inda-telefon, az élő hírlánc járta.
Jeleztük azon jó előre Barótnak, hogy az erdővidéki Olasztelekről majd két gyerekkori
cimborámmal béballagunk a városka tudós órásmesteréhez. Engem meg sűrű hunyorítások
közt tudósított a két góbé, hogy Kászonyi Gáspár mester bizony kicsiny, de hatalmas.
Káderozásul megvizsgáztatott a műhelye ajtajában mindjárt, hogy tudom-e: Görgey, Guyon,
Perczel összekötő tisztjének, a legendás Nádor-huszárok hazahozójának, a későbbi Kossuth-
emigráció külügyminiszterének, Kászonyi Dánielnek rokonához van szerencsém. Majd
ajánlólevél helyett előadtam, hogy birtokomban a hős fiának, Kászonyi Ferencnek németül
írott munkája (annál a lipcsei kiadónál jelentette meg, ahol apja az emlékiratait), a Duna-
völgy közös szépségeszményéről szóló embertana, keze írásával a felsőház háznagyának,
Rakovszky Endrének ajánlva. Ennyi már megnyitotta a legifjabb s legkisebb Kászonyi
üvegezett tornácát, ahová erdővidékiek hordtak be őskori leletektől a legújabb koriakig
mindent, amit csak barázda vagy padlás kivetett. Méltó üke volt az apró órás a régi
kommünárnak és anarchistának, aki Eötvös Károly búcsúztatója szerint csakis Dózsától
fogadott el tanácsot. Oláhok kezére nem adjuk, mondta, és igaza volt. Hogyne rejtették volna
a papok is többszázados matrikuláikat a hivatalos begyűjtés elől, amikor Romániában nem
volt még állami levéltár! Egy futamodással odébb, a kézdiszéki Szentföld aljában, Gelencén
bizalmas betekintésem az elrejtett egyházi könyvekbe szemnyitogatónak bizonyult. Gelence a
katolikus és református Székelyföld között sokáig maradt egyetlen szigete a keleti
kereszténységet valló székelyeknek. Ótemploma bőven szemléltette a ritka keleti közösséget
Szent László cserhalmi ütközetének, Antiokhiai Margit és Szent Kálmán legendájának
falfestmény-sorozatával. 1922-ig. Akkor az új román kormányzat azt mondta nekik:
görögkeletiek vagytok, román pópát kaptok. Másnapra katolizált a teljes község. Azóta a
közlekedésük — ahogy a pesti érintkezés-t nevezik Gelencétől Beregig — fű alatt történt.
De hol nem? A mi büntető törvénykönyvünk csupán 1979-ig nem tekintette izgatásra
alkalmasnak a négyszemközti beszélgetést. Akkor kimondta: „Nem szükséges azonban, hogy
legalább két személy legyen jelen a cselekmény elkövetésénél.” A puhuló parancsuralom
látta, hogy alattvalója a maga izgatására szorul. Nem panaszkodom, mert hasznot húztam
abból, hogy életem jórészében félretettem az írásbeliséget. A tudta-de-nem-jelentette
fenyegetésének árnyékában érthettem meg, hogy a szót nem is papirosra tervezték. Hanem
mára látni nyilván: a lexikon- és szótárcikkelyezők elpetyhüdtek, és ezt a negyven-valahány
évet meg sem emészthetik már.
No, ha már Baróton járunk, megkérdem Baróti Szabó Dávidot! Meddő órán az ő
Kisded Szótár-ához fordultam mindig, és hosszú szósoraival segített is legtöbbször ez a
nyelvújítást megelőző, ötletes kisded. Városunk szülötte, persze, mutatom a szülőházát,
menjünk, pattant a tudós órás készségesen. Hanem az ősi lakot éppen bontották. De legalább
megismerhettem a bontást végző hálás utódokat, ha nem is a legegyenesebb ágon, hiszen
jezsuita volt a kisded atyja. Aztán a rokonok is tódultak velünk a parókiára, ahol, mondták, ott
lóg az atya arcmása ecetben-olajban.
Szigorú szerkesztő volt, az meglátszott a képén, de nem amennyire Kazinczy
lefestette: vékony, szederjes arcú embernek, öltözetében piszkosnak, sőt nyomatékul
mocskosnak. Nem rajongtak egymásért az akkori literátorok sem. Persze én már választottam
régen kettejük közül, és Kazinczytól csak annyit jegyeztem meg: „Magyarország nem ismeri
Erdélyt.” Agg szó, de igaz. Más kérdés, hogy Magyarország Magyarországot se ismeri,
Erdélyt meg itt a székely atyafiság se. A pap éppenséggel Baróti Szabó Dávidot sem ismerte.
Mentőkötélül vetettem neki, hogy nem is csoda, hiszen Felső-Magyarországra rendelték még
fiatal szerzetesként, hát ott alkotott — de a pap kész kádenciával lökte félre: Látja, ilyen a
székely! Kimegy Erdélyből, vissza se néz! Hát ez nem igaz, hazudtoltam meg a hívei előtt.
Mert ameddig tanulni járt Trencséntől Zsolnáig meg Szakolcáig, majd tanított
Besztercebányán és szerkesztette Kassán első irodalmi lapunkat, a Magyar Museum-ot, az
Erdővidék nyelvén szólt mindenütt. Annak lett foglalata a Kisded Szótár is. S ha nyelvújítók
annyit forgatják, mint Szily Kálmán, aki viszont az ő munkásságukat foglalta szótárba, akkor
még láthatták volna idejekorán, hogy minden harmadik szavuk fölösleges. Szily kétkötetes
műve lapról lapra idézi Baróti Szabó Dávidot.
A pap kupicákat rakott elébünk és töltögetett a fenyővizéből. Hogy a gyalogfenyő
vizet ereszt Baróton, a boróka borovicskát Trencsénben, az a mi hasznunk, Baróti Szabó
Dávid! Aztán, hogy Erdély jobban ismerje Magyarországot, meséltem a segesvárival
szinonim bélpoklos-kápolnáról Zsolnán, Szakolca vidékének Árpád-kori, keleti keresztény
székely telepeiről, a pap javára ecseteltem a brassai Borbála-falkép meg a besztercebányai
Borbála-oltár rokonságát — összehasonlító felvidéki utazást tettünk a góbékkal, az
órásmesterrel, a pappal. Négyük közül kettő rabszolga volt évekig a Duna-deltában, hát arról
regéltek aztán, hogy tudjam én is. Hírhordozó voltam megint, írásbeliség híján kém és
tolmács.
Kérdésem maradt, milyen gyorsan fordítok a híren így. Japán tudósok hegyi
majomfalkákkal tudatták volna, hogy a cukor jó. S mivel az állatvilág a rangrendben inkább
bízik, mint az elvekben, próbaképpen az egyik falka elejének, alfájának, jófejének adtak
cukrot kóstolóba, a másik falka utoljának, gammájának. S az alfa-postású falka három nap
múltán teljes számban jelentkezett a tudósoknál cukorért. A gamma-postású meg három hét
múltán. Ezt a tanulságot sétáim vésték eszembe a szegedi Tisza-parton Bálint Sándorral — mi
mezei hadak, jellemzett minket, örök útonjárókat-kinnrekedőket a szent Professzor — és
Kassákkal az Amfiteátrum körül Óbudán — kibászták velünk, mágyárokkál, de mindegy,
urám, én elmennék mágávál biciklizni! Szülőföldjük tájhangjain szóltak mind a ketten, ezért
lephetem meg Olvasómat végtére azzal a hírrel, hogy az anyanyelv édes.
Úti jegyzeteimet, fordítói puskámat ugyan az Isten rendbe nem szedi, ha számítógép
nem segít, és a számítógépnél a szívós és szótlan Szalai Éva, repülőgép-műszerész, az angol
meg a magyar nyelv tanára, tipográfus. Póra Ferenc száz éve céljának vallotta, hogy
szinonima-tárát minden művelt magyar hölgy pirulás nélkül forgathassa, s hogy azért
kirekesszen belőle minden aljas, trágár, szeméremsértő szót. Lestem napi munkánk közben
Szalai Éva arcát, mint első olvasómét, s mivel pír nem öntötte el, meggondoltam: ha már
tájaink nyelvének felvonultatásával úgysem számíthatok Marczibányi-díjra, nem rekesztem ki
aljas és trágár nemem nyelvét se. Piruló köszönetem illeti őt.
Negyvenéves szógyűjtésem rendezési, szerkesztési munkájának két esztendejét a
Nemzeti Kulturális Alap pénzelte. Aztán ráunt a magyar nyelvre. Vagy énrám? Négy év
támogatásra pályáztam náluk, s kettőig támogattak is, azzal a megkötéssel, hogy a munka
számítógépes legyen. Mikor aztán egyre nagyobb táskákkal hordtam be a készet mutatni,
meggyőztek volna, hogy meglesz az hamarabb is, az a szótár vagy mi. Elvégre gépen készül.
Régebben egyszer éjjeli sétánk során igazoltatott a rendőr, a barátnőmet meg engem. Az ő
személyijébe az volt írva, hogy gépíró, az enyémbe, hogy író. A rendőr sajnálkozva nézett
rám. Milyen igaza volt. A Nemzeti Kulturális Alap is megelégelte a támogatásomat.
Ekkor vállalt át nevelt fiam, Forgács Rezső, gitáros, költő és sikeres vállalkozó. Hogy
bőkezűen segített, az csak azért nem igaz, mert két ujja közé csippentve nyújtotta a szép
pénzt, s megtanított, hogy én is azon két ujjammal süllyesszem az ingem zsebébe. Velem
senki fia ekkora jót nem tett.
Összefoglalhattam az életemet

Újpesten, 2000 márciusáig.

FOGALOMKÖREI

1. VAN................................................................................29
2. NINCS.............................................................................32
3. FONTOS.........................................................................35
4. MELLÉKES....................................................................37
5. BENSŐNK......................................................................38
6. KÜLSŐNK......................................................................39
7. ÁLLAPOT.......................................................................42
8. HELYZET.......................................................................43
9. KAPCSOLAT.................................................................45
10. SEMMI KÖZE HOZZÁ.................................................47
11. ROKONSÁG..................................................................49
12. KÖLCSÖNÖS................................................................52
13. AZONOS........................................................................54
14. MÁS...............................................................................55
15. KÜLÖNBSÉG................................................................58
16. EGYFORMA..................................................................60
17. HASONLÓ.....................................................................62
18. VÁLTOZATOS..............................................................64
19. UTÁNOZ........................................................................68
20. ALKOT..........................................................................69
21. KÉSZÍT..........................................................................69
22. TERMELÉS...................................................................72
23. ILLIK..............................................................................74
24. VISSZÁS........................................................................77
25. SZEMMÉRTÉK.............................................................79
26. FOK................................................................................81
27. EGYENLŐK..................................................................82
28. NEM EGYENLŐK........................................................84
29. ÁTLAG..........................................................................85
30. EGYENLÍT....................................................................86
31. NAGY............................................................................87
32. KICSI..............................................................................90
33. KIVÁLIK.......................................................................93
34. ELMARAD....................................................................95
35. NÖVEKEDÉS................................................................97
36. CSÖKKENÉS................................................................99
37. TOLDÁS........................................................................100
38. ELVONÁS.....................................................................103
39. TÖBBLET......................................................................107
40. MARADÉK....................................................................109
41. TISZTA..........................................................................111
42. KEVERT........................................................................116
43. KÖT................................................................................120
44. SZÉTVÁLASZT............................................................124
45. KÖTŐK..........................................................................132
46. HELYTÁLLÓ................................................................136
47. ESENDŐ........................................................................138
48. EGYESÜLÉS.................................................................140
49. BOMLIK, ERJED..........................................................144
50. EGÉSZ............................................................................150
51. RÉSZ..............................................................................152
52. TELJES..........................................................................155
53. HIÁNYOS......................................................................158
54. ÉL VELE........................................................................161
55. MELLŐZ........................................................................166
56. ALKOTÓRÉSZ..............................................................167
57. IDEGEN.........................................................................172
58. REND.............................................................................176
59. RENDETLENSÉG.........................................................179
60. RENDEZ........................................................................181
61. ZAVAR..........................................................................183
62. ELÖL JÁR......................................................................188
63. KÖVET..........................................................................190
64. ELŐTTE.........................................................................191
65. UTÁNA..........................................................................194
66. KEZDET........................................................................197
67. VÉG................................................................................198
68. KÖZÉP...........................................................................201
69. FOLYTONOS................................................................203
70. FÉLBESZAKAD............................................................206
71. ÁLLÁS...........................................................................208
72. GYŰLIK.........................................................................210
73. SZÓR..............................................................................213
74. GYŰJTŐHELY..............................................................215
75. OSZTÁLY......................................................................218
76. EMÉSZT........................................................................220
77. KITASZÍT......................................................................222
78. ÁLTALÁNOS................................................................224
79. EGYÉNI.........................................................................227
80. SZABÁLYOS................................................................230
81. SZABÁLYTALAN........................................................231
82. IGAZODIK....................................................................233
83. ELRUGASZKODIK......................................................235
84. SOK................................................................................238
85. ISMÉTLÉS.....................................................................240
86. SZÁMLÁLHATATLAN...............................................241
87. NEM SOK......................................................................242
88. SENKI, SEMMI.............................................................243
89. SZÁM............................................................................245
90. SZÁMÍTÁS...................................................................246
91. LAJSTROM..................................................................247
92. EGY...............................................................................248
93. EGYÜTT.......................................................................250
94. KETTŐ..........................................................................252
95. KETTŐS........................................................................253
96. FELEZETT....................................................................255
97. HÁROM........................................................................256
98. HÁROMSZOROS.........................................................257
99. HARMADOLT.............................................................258
100. NÉGY...........................................................................258
101. MEGNÉGYSZEREZ...................................................259
102. NEGYEDRÉSZ............................................................260
103. ÖT ÉS TÖBB...............................................................260
104. EGÉSZNÉL KEVESEBB............................................263
105. EGYNÉL TÖBB..........................................................264
106. IDŐ...............................................................................264
107. IDŐK JÁRÁSA............................................................266
108. SOKÁ...........................................................................267
109. IDŐTLEN IDŐK..........................................................270
110. HAMAR.......................................................................271
111. IDŐZAVAR.................................................................275
112. KORAI.........................................................................276
113. KÉSEI...........................................................................277
114. REGGEL......................................................................279
115. DÉLTÁJT.....................................................................280
116. ESTE, ÉJSZAKA.........................................................281
117. IDŐSZÁMÍTÁS...........................................................282
118. IDŐSZAK....................................................................284
119. NAPRA........................................................................285
120. ÓRÁRA, PERCRE, PILLANATRA............................286
121. AKKOR........................................................................287
122. MÁSKOR.....................................................................288
123. JELEN..........................................................................289
124. ÚJ..................................................................................291
125. MÚLT...........................................................................292
126. RÉGI.............................................................................294
127. JÖVŐ............................................................................306
128. TAVASZ......................................................................310
129. FIATALSÁG................................................................312
130. NYÁR...........................................................................315
131. JAVAKOR...................................................................316
132. ŐSZ..............................................................................317
133. ÖREG...........................................................................319
134. TÉL...............................................................................320
135. VÉNSÉG......................................................................322
136. JÓKOR.........................................................................323
137. ROSSZKOR.................................................................324
138. GYAKRAN..................................................................325
139. RITKÁN.......................................................................326
140. VÁLTOZÓ...................................................................327
141. RENDSZERESEN.......................................................329
142. RENDSZERTELENÜL...............................................330
143. VÁLTOZATLAN........................................................331
144. ALAKUL......................................................................333
145. FORDULAT.................................................................334
146. FORRADALOM..........................................................336
147. HELYETTESÍT............................................................338
148. CSERÉL.......................................................................340
149. TÖRTÉNIK..................................................................345
150. SORS............................................................................347
151. OK................................................................................349
152. OKOZAT......................................................................352
153. OKOL...........................................................................353
154. VÉLETLEN..................................................................355
155. ERŐS............................................................................356
156. GYENGE......................................................................361
157. TEREM........................................................................365
158. PUSZTUL....................................................................368
159. MEGÚJUL...................................................................372
160. SZÜLŐ.........................................................................373
161. IVADÉK.......................................................................375
162. TERMŐ........................................................................377
163. MEDDŐ.......................................................................380
164. HEVES.........................................................................383
165. MÉRSÉKELT..............................................................386
166. HATÁS.........................................................................389
167. HAJLANDÓ.................................................................392
168. SEGÍTI.........................................................................393
169. ELLENZI......................................................................397
170. VILÁGMINDENSÉG..................................................399
171. FÜGGŐLEG................................................................401
172. VÍZSZINT....................................................................403
173. HOVÁ? HONNAN? HOL?..........................................405
174. SZEMBE......................................................................408
175. FÉLRE..........................................................................409
176. HÁTRA........................................................................413
177. MELLETTE.................................................................414
178. BAL..............................................................................416
179. JOBB............................................................................417
180. KÖZEL.........................................................................417
181. TÁVOL........................................................................420
182. TÁJ...............................................................................422
183. EGYENES....................................................................426
184. EGYENETLEN............................................................427
185. SÍK................................................................................430
186. HOSSZA......................................................................433
187. RÖVID.........................................................................434
188. SZÉLTE........................................................................435
189. DOMBORÚ..................................................................437
190. HOMORÚ....................................................................438
191. MAGAS........................................................................440
192. MÉLY...........................................................................443
193. SEKÉLY.......................................................................447
194. HELY...........................................................................450
195. HATÁR........................................................................455
196. BENN...........................................................................460
197. KINN............................................................................463
198. HAJLÉK.......................................................................467
199. BŐ................................................................................470
200. SZŰK............................................................................472
201. JELENLÉT...................................................................474
202. TÁVOLLÉT.................................................................475
203. HELYÉRŐL ELKERÜL..............................................477
204. HELYÉRE KERÜL.....................................................479
205. TÖVE...........................................................................481
206. DEREKA......................................................................484
207. VASTAG......................................................................485
208. VÉKONY.....................................................................489
209. CSÚCSA......................................................................492
210. FORMÁS......................................................................494
211. KEREK.........................................................................500
212. SZÖGLETES................................................................503
213. TORZ............................................................................506
214. EDÉNY........................................................................509
215. BORÍT..........................................................................514
216. VISELET......................................................................519
217. CSUPASZ....................................................................526
218. NYIT............................................................................529
219. ZÁR..............................................................................533
220. JÁR-KEL......................................................................538
221. PIHEN..........................................................................541
222. ÚT.................................................................................546
223. NEHÉZ.........................................................................551
224. KÖNNYŰ.....................................................................554
225. SZÁLLÍT......................................................................556
226. NEDVES......................................................................560
227. SZÁRAZ......................................................................564
228. SZÉLJÁRÁS................................................................567
229. VÍZJÁRÁS...................................................................570
230. ÚSZIK..........................................................................573
231. SZÁLL..........................................................................581
232. FOROG........................................................................583
233. EMELKEDIK...............................................................587
234. ESIK.............................................................................591
235. TÁNCOL......................................................................593
236. VILÁGOS....................................................................597
237. SÖTÉT..........................................................................603
238. SZÍNES........................................................................606
239. SZÍNTELEN................................................................612
240. HANGOK.....................................................................616
241. CSÖND........................................................................618
242. HANGOS.....................................................................620
243. CSÖNDES....................................................................623
244. ÁLLATHANGOK........................................................625
245. EMBERI HANGOK.....................................................630
246. HANGSZER.................................................................635
247. JÁTÉK..........................................................................638
248. SZÍNJÁTÉK.................................................................645
249. MELEG........................................................................648
250. HIDEG..........................................................................654
251. SÜTÉS-FŐZÉS............................................................658
252. ÍZES..............................................................................668
253. SZAGOS......................................................................675
254. SE ÍZE, SE BŰZE........................................................683
255. ÉRZŐ............................................................................685
256. ÉRZÉSTELEN.............................................................695
257. KEMÉNY.....................................................................698
258. LÁGY...........................................................................701
259. KÍVÁNCSI...................................................................704
260. FIGYELMES................................................................706
261. ÉRTELMES.................................................................707
262. FIGYELMETLEN........................................................711
263. BUTA...........................................................................712
264. BESZÉL.......................................................................715
265. PÁRBESZÉD...............................................................719
266. KÉRDÉS......................................................................722
267. VÁLASZ......................................................................725
268. LEHET.........................................................................727
269. NEM LEHET...............................................................730
270. VALÓSZÍNŰ...............................................................732
271. NEM VALÓSZÍNŰ.....................................................733
272. HISZ.............................................................................734
273. VISZÁLY.....................................................................744
274. GONDOLKODIK........................................................749
275. VITAT..........................................................................754
276. IGAZ............................................................................757
277. HAMIS.........................................................................761
278. AKAR...........................................................................769
279. KELL............................................................................772
280. NEM KELL..................................................................773
281. AJÁNL.........................................................................776
282. ROSSZALL..................................................................778
283. KÍVÁN.........................................................................783
284. VÁLASZT....................................................................787
285. KOCKÁZAT................................................................789
286. SIKER..........................................................................792
287. KUDARC.....................................................................794
288. KÉNYTELEN..............................................................797
289. ÚR................................................................................802
290. SZOLGA......................................................................807
291. ELÉG............................................................................812
292. NEM ELÉG..................................................................815
293. DOLGOS......................................................................818
294. TÉTLEN.......................................................................822
295. BIRTOK.......................................................................825
296. GAZDÁTLAN.............................................................829
297. TÁMAD.......................................................................831
298. VÉD..............................................................................834
299. HARC...........................................................................841
300. BÉKE............................................................................846
301. GAZDAG.....................................................................849
302. SZEGÉNY....................................................................851
303. HÁZASSÁG.................................................................854
304. KÖZÖSSÉG.................................................................861

HOGYAN FORGASSUK?

Egymást értelmező szavak és fordulatok tárát lehessen olvasni körbe-karikába is — gondolta

el a fogalomköreibe kergült szótárszerkesztő. De hátha Olvasóm esze nem karikázik? Ő
inkább bóklászna, tallózna, mezgerélne ott, ahol a mondókája megfeneklett. Akár így tesz,
akár úgy, nem állok az útjába csillagokkal, nyilakkal, mutatóujjakkal, szögletes zárójelben
kerek zárójellel, bekarikázott ikszekkel, lásd és vesd össze utalásokkal — azzal a szótári
KRESZ-szel, ami a felcsapásra és belebökésre szánt többhasábos szótárak forgatásától engem
is annyiszor eltántorított. Pont, kettőspont, vessző, felkiáltójel, kérdőjel — legyen elegendő itt
a beszéd szuszogását, lengő-sújtó indulatát kottázni. Nincs (tréf), mivel Olvasóm érti a tréfát
(van humora), se (trág), mert szótárnak ne legyen erkölcse. Idézőjel sincsen, hiszen minden
tétele idézet évezredes szóműhelyünk közöséből.
A fogalomkörök — VAN (1), NINCS (2) — MELEG (249), HIDEG (250) — KELL
(279), NEM KELL (280) — vagy egymásra vetik tükörképüket, vagy páros-páratlan rendben
magyarázzák egymást így: JÁR-KEL (220), PIHEN (221), ÚT (222), NEHÉZ (223),
KÖNNYŰ (224), SZÁLLÍT (225), NEDVES (226), SZÁRAZ (227), SZÉLJÁRÁS (228),
VÍZJÁRÁS (229), ÚSZIK (230), SZÁLL (231), FOROG (232), EMELKEDIK (233), ESIK
(234).
Akad olyan fogalomkör is, amelyikre névnek inkább a légkör illene, mert a föld
mélyétől a levegőég ritkultáig társíthatunk sejtést érzéssel, érzést emlékkel, akár 16 kötetben,
mint Marcel Proust, de a legkevésbé fogalommal. Az ÍZES (252) ilyen. Az első bekezdés a
vezérszóé és szófajáé mindenik fogalomkörben. Első mondata foglalná nyelvünk, ínyünk,
gégefedőnk tapasztalását össze. Aztán zúduljon, ami ízlés dolga: beszédmód, viselkedés,
szobor, festmény, épület megítélése, ami nem a szájüregünkben történik. S akkor még az a
vak rettegés szóba is alig kerül, ami ízlésünknek épp azért része, mert se emlékünk, se
tapasztalatunk felőle. Amikor pataki sétáinkon Újszászy Kálmán professzor úr a neobarokk
postának szegülő neobrutális Makovecz-betonhajó láttán évekig megütődve rebegte el, hogy
Sárospatak jóízű kisváros volt valamikor, az mintha véghatára volna az ízlelésnek. Csakhogy
röpke ötszáz-valahány évvel előttünk a Németújvári Glosszák névtelen domonkosa ízes
tudományt jegyzett fel — s nem ám szakácsművészetet, hanem tagoltat, értelmeset
(artikuláltat) vagyis ízeltet, mint a kezünk, vagy a bogarak potroha. Értelmező szótár
szerkesztőjének talán minden íze-porcikája tiltakozik, hogy az ízületet az ízlés dolgai közé
keverjem. Hallgatok a szóra, és íziben átteszem az ÉRTELMES (261) fogalomkörébe.
Ámbár: porszem az ész szemét zavarni az izé? és a jóízű beszéd inkább olyan, mint a
személyvonaton újságpapírból kicsomagolt hazai, vagy jól tagolt? Ilyenkor lecsapom Occam
beretváját és bugylibicskával kanyarítok: ami kétséges, az ott lesz mind a két
fogalomcsoportban!
Az ám, ha kettő elég lenne. Ez az íz csak bolti lekvárosüvegen és Tina Turner szájából
egyértelmű. Zalában az ízes lehelet: szájbűz. Országosan franccal, francnyavalyával, a
Dunántúl rossebbel — a radai rosseb birtokáért Zala, Veszprém és Somogyország:
Rossebország verseng —, a székelyek a süjjel, a csallóköziek a sullyal etetik a nemszeretem
embert, a palócok viszont az ízzel ízeltetik, ahogy mondják. Az az íz a szájpenész, a
fogínysorvadás. Itt válik-e el a jó íz a rossztól? Nem tudni. Hát a háromízű átok, amit
gyerekkoromban is már csak az Isten háta mögött tettek rá a legelkeseredettebb ellenségre?
Annak bizony a VISZÁLY (273) fogalomkörében lesz a helye.
S a náthásnak hogy ízlik a kapormártás? ha garatján nem jut fel illata az ízlés
legfelsőbb bíróságára, orra szaglótájékára? mikor lejjebb szigorúan csak sósat, savanyút,
keserűt, édeset érezhet? Akkor a kapormártást a bor zamatával együtt a SZAGOS (253)
fogalomkörébe utaljuk? Egy polgári szóra! A nyelv nemcsak szótárszerkesztők nyersanyaga,
hanem szánkban hordozott hőmérőnk — s az íz hőfoka milyen fontos! —, továbbá érzékeny
tapintó műszerünk. Az édesvízi mészkőnél finomabban őrzi lenyomatát a kapornak. És mit ér
bor, ha nem látni sötétben, hogy tapad a pohár falához? lassan vagy gyorsan ereszkedik-e, ha
egyszer-kétszer körbelötyöljük? Vagy ha akkora a ricsaj, hogy kisüsti gugyim bugyogását
nem hallani a butykosból? Mintha légkalapácsos emberrel barkochbáznék.
Nem is csupán orrunk-szemünk-fülünk műve az ízlelés, ízlés. Szemünket az égnek
forgatva mondjuk ki az érett borról, hogy gömbölyű, az újabban Noéról nohának, novának
nevezett vadborról, a régi feriborról, hogy rókaízű, holott melyikünk evett üveggolyót vagy
kékrókát? Időérzékünk is beleszól. — A vendég pedig telemerte tányérját addig a helyig, ahol
karimájába valami régi vendéglős monogramja volt beleégetve, sőt a monogramot is befödte,
mintha nem volna kíváncsi ilyen haszontalanságokra, a kacsacombról levagdalt
húsdarabokat pedig visszahelyezte a tálba, mint valamely Wertheim-szekrénybe, ahol majd
kamatoznak. Mindent elvégzett, mielőtt a levest megkavargatta volna, mintha ringatná, mint
gyermeket, amelyet elaltával meg akar enni. — Ki járt el így? Krúdy vagy McDonald
vendége? A tüsténtkonyhák, gyors zabák (junk food) élelmiszervegyészete nem bocsáthatja
föl ízeit Brillat-Savarin kéményén, az orr járatain. Arra ideje nincsen. Neki a küszöbön —
szájszélen, ínyen, a nyelv hegyétől középtájáig — kell mindent nyújtania, amit nyújthat, s az
íz-vesztésért más csírátlanított (homogenizált) örömökkel, egyenletes (légkondicionált)
hőmérséklettel, harmatozó zenével (muzak) fizet ki.
Közvélemény-kutatási tapasztalat, hogy a csábítás legvártabb alkalma a gyertyafényes
vacsora. Álmodozó hölgyek a porcelánoknak, evőeszközöknek, falon lógó festményeknek
részletes leltárát is megadják a pincér bajuszkájával és tudós mosolyával együtt. Csupán a
vacsorát nem rendelik meg képzeletüktől. Vagyis az ízlelésüknél minden többet ér. Azért a
fazékfödő-emelgető kíváncsiságról, cuppogásról, nyálcsorgásról az ÉRZŐ (255),
csámcsogásról és persze szemlélődésről a SOKÁ (108) fogalomkörében találni többet, a Big
Mac és a sportautó barátai a HAMAR-ban (110) találnak haza, a gyertyafényes románcok
hőse viszont a SZÍNJÁTÉK-ban (248). A jó ízek s illatok tára a SÜTÉS-FŐZÉS (251) — a
hozzávalókból (kellék) szemünk láttára kelnek a tűzhelyen — meg a HIDEG (250) is, ha
inkább üdülésünket keresnénk, mint éhünket csillapítanánk. Az erkölcsileg minősített rossz
ízek nagyobb részét a BOMLIK, ERJED (49) öleli föl — de mindez csak példa és épp elég,
ha a szótár szerkesztője őrzi a fejében.
Olvasómnak itt a külön szómutató kötet. A fogalomkörök rugó csigavonalaként fogják
koszorúba a szótárat. Ha az én köröm másfelé kanyarodna mégis, mint Olvasómé, ízlésünk
elágazásának szavánál csapja föl a mutatót, és előbb-utóbb eltalál oda, ahova szeretne. Mert a
só nemcsak ínyünket izgatja. Mehetnékje van annak, aki be van sózva, tehát KÍVÁN (283),
mint a kikapós, sós vérű menyecske (Hódmezővásárhely). És ott a helye a NEHÉZ-ben (223),
a MÉLY-ben (192), ahol bányásszák, vagy ahonnan kiemelve főzik. Az ÚT (222)
fogalomkörében, hogy merre hordták vagy merre eresztették folyóvízi útjain évszázadokig —
s mivel a kincstár, kiváltképp a sókamara pénzzel egyenrangú fizetőeszköze is volt (sol,
sallarium, salary), ott a CSERÉL (148) fogalomkörében, vagy éppen a MEDDŐ-ben (163).
Nemcsak a kamarai sóhivatal ügyintézésének közmondásos emlékére, hanem mert régen
Karthágót előbb elpusztították, aztán hintették be a helyét sóval — nem mint manapság: előbb
sózni, aztán csodálkozni a város pusztulásán. Jut eszembe, szerepel a só még az ÖT ÉS
TÖBB-ben (103) is, mivelhogy nem a nyelvújítási tömör ikertestvére a tömény, hanem a
sókamara szókincsében jelentett tízezer faragott kősót — ezért töménytelen a
megolvashatatlan. Hogy a hűség jelképe is a lakodalomban adott kenyér és só, az a sózott hal
időtállóságától nem távoli, s elvisz a vízaknai sóstóban lelt 48-as honvédhez vagy akár a
napsütést sose látott salzkammerguti Hallstadt őskori kultúrájához: RÉGI (126), MILYEN RÉGI.
Titkosnak maradt meg a szótárszerkesztő szófejtési öröme, hogyan szóródik tovább a só:
hányfelé mondják az országban a sótlan ételt sajtalannak máig, viszont csak régi sóvidéken
sajdítja, sajnítja a lábát az ember. Sejdít, sejt mindenfelé, de csak a hajdani sóbányász-város,
Szék keserves nótája sajnosnóta.
A zavartalan szótárolvasás egyetlen bökkenője a zárójel. Olykor csalok egy csöppöt,
amikor az egymást magyarázó szavak közé értelmezést lopok vele a szósorba — például, ha
egyik vidékünkön így, a másikon úgy értik az ízes-ek közt a csemegét: a vidék dőltbetűs neve
mellé ilyenkor az egyalakú szó helyi értelme kerül.
Zárójelben itt-ott német és angol szavakat-fordulatokat is beszúrok dőlt betűvel. Nem
mintha a nyelvek nem férnének meg bennem. Két idegen nyelvvel éltem (használtam) munkás
(aktív) életemben, és tudom, hogy legújabb szótáraik sem éppen újdontújak. A légiószám
megismert idegen (külföldi, külországi, külhoni) beszédéből meg a tonnaszám olvasott német
és angol lapokból érdemes a frissebb tanulságot megőrizni. S valójában új szótárat is
olyanoknak illene szerkeszteniük, akik a tolmácsélet kettős sodrában csiszolták össze az
idegen szót a magyarral. Ízekről szólva — vendéglői étlapot hihetően kéne kínálni az
idegennek. Vendéglős ne számítson a kínálat nyelvének pofozásáért megbocsátó (elnéző)
mosolygásra az éhes betérőtől. Hiszen az életével játszik őkelme! Ismerősen is, de
ínycsiklandó újsággal is bátorítsa azért. Voltaképpen nem fordításra (magyarra: lefordítás —
angolra: fölfordítás?) van szükség. A régi tolmács tudja, hogy ha magyarról idegenre fordítja
a szót, világszemléletet és viselkedést vált. Nemhiába mondták a régiek, hogy annyi ember,
ahány nyelven megszólal. A közbeszúrt idegen szavak-fordulatok tehát nem magyaráznak,
hanem tájékoztatnak éppúgy, mint az írók, költők, szaktekintélyek vagy a magyar tájak neve.
Az én zárójeleimen elsiklani is lehet, mert nem ez a fontos (lényeg). Nincs rekesztve a
szósorok magva, veleje, lelke, java, csattanója. Kerül zárójelbe henye idegen szó is. De nem
vagyok a nyelv őrző-védője. Akinek a nyelvvédő könyve első sorából a nyelvhasználat ki
nem maradhat, azt sem buzdítanám nyelve használatára (Ottlik Géza szavajárása szerint:
nyasgem). A szótárat, ha keresgélek benne, forgatom. Ezt nevezik az ilyen-olyan termékhez
mellékelt tanácsok (használati utasítás) rendeltetésszerű használatnak. Magyarán: hogyan
éljünk a drága és veszélyes vackával. Ha viszont könyvszekrényem kiesett lábát pótlom
szótárral, vagy fölkapok rá, hogy hazafias szónoklatom hatását növeljem, akkor használom.
Persze, ha annyira tetszik, hát tessék használni a tények lényegét, de szabad elvonulást nem
biztosíthatok az első kocsmából, mivel ott még tudják, hogy az ember a maga feleségével él, a
másét használja, s hogy az entellektüel legközelebbi szinonimája a nyavalyaszaró. A zárójelbe
tett idegenségekkel éppen csak negyven esztendő fordítói és tolmácsi tapasztalatára utalok:
aki ilyenekkel él, az idegenkedést kelt, annak nagy lesz az antipatája (Pest). Én jót akarok
Olvasómnak, hogy egymás jó ízeinek megint örülhessünk.