Søren Kierkegaard

Az ismétlés
Félelem és reszketés
Filozófiai morzsák
A szorongás fogalma
Elõszó
 Søren Kierkegaard Mûvei

In cooperation with the Søren Kierkegaard Research Centre, Copenhagen

The Foundation for the Søren Kierkegaard Research Centre is established
with support from the
Danish National Research Foundation

Szerkesztõbizottság:
HELLER ÁGNES
BACSÓ BÉLA
NIELS JØRGEN CAPPELØRN
CZAKÓ ISTVÁN
GYENGE ZOLTÁN
NAGY ANDRÁS
SOÓS ANITA
 Søren Kierkegaard

Az ismétlés

Félelem és reszketés

Filozófiai morzsák

A szorongás fogalma

Elõszó

Jelenkor Kiadó

Pécs, 2014
A kötet a Statens Kunstråd (Danish Art Council) támogatásával készült.

A fordítás az alábbi kiadást vette alapul:

Gjentagelsen. Frygt og Bæven. Philolophiske Smuler. Begrebet Angest.
Forord,
Søren Kierkegaards Skrifter 4,
Søren Kierkegaards Skrifter K4,
szerk. Niels Jørgen Cappelørn,
a Søren Kierkegaard Forskningscenteret kiadása,
Gads Forlag, Koppenhága, 1998.

Fordította
Soós Anita

Az ismétlést fordította
Soós Anita és Gyenge Zoltán

© Søren Kierkegaard Forskningscenteret, Gads Forlag, 1998.

Kiadja a Jelenkor Kiadó Kft.

Felelõs kiadó a kft. ügyvezetõje
Szedés JK Typo-stúdió
Szerkesztette Csordás Gábor
A borítót Gellér B. István tervezte
Megjelent 47 ív terjedelemben, Caslon betûvel szedve

ISBN 978-963-676-531-6
 7

Az ismétlés

CONSTANTIN CONSTANTIUS
próbálkozása a kísérleti pszichológiában

Koppenhága

Kapható a C. A. Reitzel Könyvkereskedésben

Készült a Bianco Luno Nyomdában

1843
8 „A vad fákon virágok illatoznak, a szelídek gyümölcsöt hoznak.”
(az idõsebb Flavius Philostratus hõstörténetei)
 9

Amikor az eleaták tagadták a mozgást, Diogenész – mint köztudott –

fellépett ellenük, s valóban fellépett, hisz egy szót sem szólt, csak fel-
alá járkált, gondolván, ez elég a cáfolathoz. Amikor hosszabb ideig,
vagy legalábbis alkalmanként azzal a problémával foglalkoztam, hogy
lehetséges-e, s mit is jelent az ismétlés, valamint hogy egy dolog meg-
ismétlõdésével nyer-e vagy veszít, hirtelen eszembe jutott a megoldás:
„Elutazhatnál Berlinbe, s mivel már jártál ott, meggyõzõdhetsz róla,
hogy lehetséges-e, s egyáltalán, mit jelent az ismétlés.” Ez a probléma
otthon valószínûleg kifogott volna rajtam. Akárhogy is, az újkori filo-
zófiában szerfölött fontos szerepet játszik majd, mivel az ismétlés an-
nak a kategoriális kifejezése, amit a görögöknél az emlékezés jelen-
tett. Az utóbbiak ugyanis azt vallották, hogy minden megismerés em-
lékezés. Az újkori filozófia viszont azt hirdeti, hogy az egész élet ismét-
lés. Az újkori filozófusok közül ezt egyedül Leibniz sejtette meg. Az is-
métlés és az emlékezés ugyanaz a mozgás, csak ellenkezõ irányban,
mert amire emlékezünk, az volt, vagyis visszafelé megismétlõdik; a tu-
lajdonképpeni ismétlés ezzel szemben elõre emlékezik. Ezért – már
amennyire lehetséges – az emlékezéssel ellentétben boldoggá teszi az
embert, persze csak akkor, ha idõt szakítunk az életre, és nem kere-
sünk már születésünk órájában ürügyet arra, hogy kilépjünk belõle,
mondván, elfelejtettünk valamit.
Egy író szerint egyedül az emlékezésben élõ szeretet boldog. Ebben
akkor is tökéletesen igaza van, ha arra gondolunk, hogy az emlékezés
elõször boldogtalanná tesz. Valójában azonban az ismétlésben rejlõ sze-
 Az ismétlés

retet az egyetlen boldog szeretet. Az emlékezéssel ellentétben ugyanis

nem a remény nyugtalansága, a felfedezés szorongató kalandorsága
10 vagy az emlékezés melankóliája határozza meg, hanem a pillanat boldog
bizonyossága. A remény új ruha, merev, feszes és tündöklõ, mivel azon-
ban még sohasem hordták, nem tudni, hogyan áll annak, aki viseli. Az
emlékezés ezzel szemben levetett ruha, melyet – akármilyen szép is –
már kinõttünk. Az ismétlés viszont elnyûhetetlen; feszesen, ámde gyen-
géden simul alakunkra, nem szorít és nem lötyög. Míg a remény bájos
hajadon, aki kisiklik a kezünk közül, addig az emlékezés idõs szép-
asszony, akivel az adott pillanatban nem tudunk mit kezdeni. Az ismét-
lés azonban olyan, mint a szeretett feleség: sohasem ununk rá, hiszen
megunni csak az újat lehet, a régit nem; ezt szem elõtt tartva, elégedet-
tek leszünk. Csak az élhet igazán boldogan, aki nem áltatja magát azzal,
hogy az ismétlés valami újat hoz, mert akkor elegünk lesz belõle. A re-
ménykedéshez fiatalság kell, ahogy az emlékezéshez is, de ahhoz, hogy
az ismétlést akarjuk, bátorságra van szükség. Aki csak reménykedni
akar, gyáva, aki csak emlékezni, léha; aki azonban az ismétlést akarja, az
férfi, és minél inkább tudatában van ennek, annál mélyebb lélek. Aki
azonban nem értette meg, hogy az élet ismétlés, s hogy szépsége épp eb-
ben rejlik, az önmagát ítéli el, s nem is érdemel jobbat, mint hogy el-
pusztuljon; hiszen a remény csalfa gyümölcs, nem tesz jóllakottá; az em-
lékezés pedig lyukas kétfilléres, mely semmire sem elég; az ismétlés
azonban a mindennapi kenyér, áldott eledel, mellyel jóllakhatunk. A lé-
tezést körülhajózva kiderül, van-e bátorságunk megérteni, hogy az élet
ismétlés, s hogy tudunk-e örülni ennek. Aki körülhajózván az életet, el-
telt vele, annak nem marad más, mint a sanyarú tengõdés; aki viszont az
ismétlést választotta, él. Nem fut többé gyermek módjára pillangók
után, nem ágaskodik lábujjhegyre, hogy kifürkéssze a világ csodáit, hi-
szen már ismeri õket; és nem is ül vénasszonyként az emlékezet fonalát
gombolyítva, hanem az ismétlés boldogságától eltelve nyugodtan halad
elõre. Mert ismétlés nélkül mi is lenne az élet? Ki szeretne a múlt emlék-
irata lenni, vagy olyan tábla, melyre az idõ minden pillanatban új jelet
rajzol? Ki akar a tünékeny újdonság csapdájába esni, mely a lelket foly-
vást léha szórakozásra csábítja? Ha Isten nem akarta volna az ismétlést,
11 nem jön létre a világ. Hiszen nélküle a remény csalfa terveit követi, vagy
mindent visszavesz és megõriz az emlékezésben. De nem így tett, ezért a
világ létezik, mégpedig azáltal, hogy a világ maga is ismétlés. A valóság
és a létezés komolysága. Aki az ismétlést akarja, megkomolyodott. Ez az
én véleményem, az élet semmiképp sem attól lesz komoly, hogy a kana-
pén ülve fogunkat piszkáljuk, vagy hogy jogtanácsosok vagyunk; ahogy
attól sem, hogy az utcán szenvtelen arccal járkálunk, mint a nagytiszte-
letû urak; de ugyanígy nem jelenti az élet komolyságát a királyi lovász-
mesteri cím sem. Mindez az én szememben csak tréfa, ráadásul elég si-
lány.
Az emlékezésben élõ szeretet az egyetlen boldog szeretet, mondja
egy író, aki – amennyire ismerem – olykor kissé megtéveszt bennün-
ket; nem azzal, hogy mást mond, mint amit gondol, hanem hogy gon-
dolatát úgy fogalmazza meg, hogy ha azt nem ugyanazzal a lendülettel
ragadjuk meg, a következõ pillanatban már valami másnak látszik. A
mondatot úgy alakítja, hogy hajlamosak vagyunk igazat adni neki, és
elfeledni, hogy ez a frázis a legmélyebb melankólia kifejezõdése, s
hogy ilyen mély, egyetlen mondatba sûrített búskomorságot nem
könnyû találóbban kifejezni.
Idestova egy éve, hogy komolyan felfigyeltem egy fiatalemberre,
akivel korábban többször is összefutottam; kellemes megjelenése, ki-
fejezõ tekintete szinte elcsábított, s ahogy fejét felvetette, valamint
hetyke kijelentései meggyõztek arról, hogy mély lélek, összetett jel-
lem; hanghordozásának némi bizonytalansága sejtetni engedte, hogy
abban a korban van, amikor a szellemi érettség a csábításban mutat-
kozik meg, ahogy korábban a hang gyakori elcsuklása jelzi a testi fej-
lettséget. Hanyag, csaknem piperkõc viselkedése szinte rögtön felkel-
tette érdeklõdésemet; ráébresztettem, hogy bennem bizalmasára lelt,
aki beszédével többféle módon elõcsalogatja a melankóliát, akárcsak
Farinelli sötét rejtekébõl a gyengeelméjû királyt. Mivel fiatal és alkal-
mazkodó volt, erõszakoskodnom sem kellett. Ilyen volt hát a viszo-
nyunk, amikor – talán egy éve már – szinte önkívületi állapotban fel-
jött hozzám. Megjelenése feltûnõbb volt, mint máskor, vonásai szeb- 12
bek; hatalmas, ragyogó szeme tágra nyílt; üdvözült tekintettel pillan-
tott rám. Mikor elárulta, hogy szerelmes, akaratlanul is arra gondol-
tam, milyen szerencsés az a lány, akit így szeretnek. „Már jó ideje bele-
szeretett, ám ezt még elõlem is eltitkolta. De vágya végre beteljesült,
vallomást tett és viszontszeretik.” Noha egyébként hajlamos vagyok

9
 Az ismétlés

rá, hogy az embereket tanulmányozzam, vele képtelen voltam ezt ten-

ni. Egy mélyen szerelmes ifjú olyan szép, hogy már a látványa feletti
örömünkben is elfeledkezünk megfigyelésérõl. A mély emberi érzések
egyébként is leszerelik az emberben a kémkedõt. Ezek hiányában
azonban, vagy ha kacéran elrejtik õket, a megfigyelõ felébred. Ki lenne
olyan embertelen, hogy studírozza a szívvel-lélekkel imádkozót, sokkal
inkább megérinti a fohászkodó áhítata. Egy olyan pap jól betanult pré-
dikációját hallgatva, aki egy mesterségesen megtekert és kitekert
passzussal – anélkül, hogy ezt a gyülekezet elvárná tõle – többször is
azt bizonygatja, hogy az egyszerû hit szószólója, az olyan hité, mely
nem ért a cirkalmas beszédhez, de az ima lehetõvé teszi számára
mindazt, amit saját szavai szerint és gyaníthatóan alapos okok miatt
hiába keresett a költészetben, a mûvészetben és a tudományban, az
ilyen papot hallgatva az ember nyugodtan szeméhez emeli a mikrosz-
kópot, füle pedig zsalugáterként megszûri a mondottakat, és a kritika
rostélyán keresztül minden hangot, minden szót alaposan áttanulmá-
nyoz. Az ifjú tehát szerelmes volt, mélyen, bensõségesen, szépen és
szelíden. Régóta nem voltam olyan jókedvû, mint ebben a pillanatban,
hiszen megfigyelõnek lenni sokszor szomorú dolog. Néha annyira bús-
komorrá tesz, mintha rendõr lennék; és ha a megfigyelõ jól végzi dol-
gát, akkor hasonlatossá válik egy magasabb beosztású rendõrspicli-
hez; hiszen mûvészete abban áll, hogy felszínre hozza a rejtettet. Az if-
jú szerelmét emlegette, de nem volt bõbeszédû. Nem magasztalta az
unalomig, ahogy a szerelmesek gyakran dicsérik egymást, s egyáltalán
nem volt önhitt vagy fontoskodó sem, mint azok a ravasz fickók, akik
becserkészik a lányt; – szerelme egészséges volt, tiszta és romlatlan.
Szeretetre méltó nyíltszívûséggel árulta el, hogy azért látogatott meg,
13 mert olyan bizalmast keresett, akinek a jelenlétében hangosan beszél-
gethet önmagával. A közvetlen ok pedig az volt, hogy félt, ha egész nap
a lánynál ücsörög, esetleg a terhére lehet. Többször elment a lakásáig,
ám erõt vett magán, és visszafordult. Arra kért, hogy kocsizzunk ki a
szabadba, tereljem el a figyelmét, és valahogy üssük el az idõt. Rögtön
beleegyeztem, mivel attól a pillanattól kezdve, midõn a bizalmába fo-
gadott, biztos lehetett benne, hogy feltétlenül a szolgálatára állok. Azt
a félórát, amíg a kocsi megérkezett, néhány üzleti levél megírására
fordítottam, õt pedig megkértem, tömjön meg egy pipát vagy lapoz-

10
zon bele egy keze ügyébe kerülõ albumba. Erre azonban nem volt
szükség, túlzottan el volt foglalva önmagával, képtelen volt egyhely-
ben megülni, izgatottan járkált fel-alá a szobában. Járása, mozdulatai,
gesztusai, mind-mind ékesen beszéltek; hevítette a szerelem. Ahogy az
érett szõlõ átlátszóvá és áttetszõvé válik, miközben a nedû a finom pó-
rusokon át kigyöngyözik, vagy ahogy az érett gyümölcs héja megre-
ped, úgy feszítette õt is a szerelem. Nem tudtam megállni, hogy hébe-
hóba szinte már szerelmesen ne õt kémleljem, hiszen egy ilyen ifjú lát-
ványa éppoly csábító, mint egy fiatal lányé.
Gyakran megesik – miként ez vele is megtörtént –, hogy a szerel-
mesek a költészetben keresnek menedéket, hogy boldog örömben fe-
jezhessék ki szerelmük édes aggodalmát. Miközben fel-alá járkált a
szobában, Poul Møller versét ismételgette:

Ifjúságom ködös hajnalából

lágyan kibomlik egy álom-lény,
vágyaim álma, jaj, te vagy,
ó, te csodás égi tünemény!

Szeme könnyes volt, levetette magát egy székre, s újra meg újra e
sorokat ismételgette. A jelenet mélyen megrázott. Szentséges Isten! –
gondoltam –, ilyen mélabúval eddigi gyakorlatom során még sohasem
találkoztam. Tudtam, hogy melankolikus, de hogy a szerelem ilyen ha-
tással legyen rá! Mennyi következetesség van minden amúgy termé-
szetellenes állapotban, ha természetesen van jelen. Gyakran azt mond-
ják, a melankolikus legyen szerelmes, akkor megoldódik minden. Ha 14
viszont valóban mélabú gyötri, miként volna lehetséges, hogy melan-
kolikus lelke ebben az állapotban ne törõdjön azzal, ami számára min-
dennél fontosabb. Világosan láttam, hogy mélyen és bensõségesen sze-
relmes, mégis már az elsõ napokban képes volt emlékezni szerelmére.
Tulajdonképpen már túl volt az egészen. Azáltal, hogy belevágott,
olyan rettenetes lépést tett, hogy mindjárt átugrotta az életet. Ha a
lány másnap meghalna, számára már az sem hozna lényeges változást;
újra csak a földre vetné magát, szeme ismét könnybe lábadna, és me-
gint csak a költõ szavait ismételgetné. Milyen különös dialektika! Vá-
gyódik a lány után, erõt kell vennie magán, nehogy egész nap nála lé-

11
 Az ismétlés

zengjen, a kapcsolatot tekintve azonban már az elsõ pillanatban meg-

öregedett. Ennek oka csak valami félreértés lehet. Régóta nem indí-
tott meg semmi annyira, mint ez a jelenet. Világos, hogy boldogtalan
lesz, ahogy a lány is, még ha nem is tudjuk elõre, miként. Egy bizo-
nyos: ha valaki, akkor õ tud beszélni az emlékezésben élõ szeretetrõl.
Az emlékezésnek megvan az a nagy elõnye, hogy eleve a veszteséggel
kezdõdik, ezért bizonyosság, hisz már nincs mit vesztenie.
A kocsi megérkezett. A part menti úton haladtunk, majd kiértünk
az erdõs részre. Bár ellenemre volt, hogy megfigyelõként tekintsek rá,
nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy vizsgálódásommal – miként
a tengerész mondja – melankóliájának útját felmérjem. Elnyomtam
magamban minden lehetséges erotikus érzést – nem. Lopva megvizs-
gáltam, milyen hatást vált ki belõle a környék változása, mindhiába: se
a tenger vakmerõ messzesége, se az erdõ ringató csöndje, se az est
csábító magánya nem volt képes kiszakítani õt abból a mélabús vágya-
kozásból, melyben kedvesét inkább elvesztette, mintsem elnyerte. Té-
vedését, hogy a kezdet helyett máris a kapcsolat végére ért, nem lehe-
tett orvosolni. S az ilyen tévedés az ember pusztulásához vezet.
Mégis kitartok amellett, hogy érzelme valójában erotikus érzelem
volt. Aki ezt szerelme kezdetén nem éli át, sohasem szeretett. Persze
emellett még egy másik hangulatnak is be kellett töltenie: a felfokozott
15 emlékezés a szerelem örök kifejezõdése kezdetben, az igazi szerelem je-
le. Másrészrõl azonban hozzátartozik egyfajta ironikus hajlékonyság is,
hogy egyáltalán alkalmazható legyen. Ezzel viszont nem rendelkezett,
lelke túlságosan gyöngéd volt. Igaz lehet, hogy az ember élete az elsõ
pillanatban véget ér, de kell annyi életerejének lennie, hogy legyõzze és
életre váltsa a halált. A szerelem hajnalán a jelenvaló és a jövõbeli küzd
egymással az örök kifejezésért, és ez az emlékezés éppen az örökkévaló
visszavonulása a jelenvalóba akkor, amikor az emlékezés egészséges.
Hazatértünk, s én búcsút vettem tõle. Rokonszenvem közben olyan
erõvel támadt fel, hogy nem voltam képes megszabadulni a gondolat-
tól, hogy rövid idõn belül szörnyû robbanás következik be.
A következõ két hétben csak hébe-hóba tûnt fel nálam. Kezdett rá-
jönni tévedésére, az imádott lány lassan teherré vált számára. Mégis õ
volt az egyetlen, akit valaha szeretett, és akit egyáltalán képes lesz sze-
retni. Másrészt mégsem szerette, csak a vágy hajtotta. Közben érdekes

12
változáson ment keresztül. A költõi alkotóerõ olyan erõvel ébredt fel
benne, amilyet korábban sohasem tartottam lehetségesnek. Most már
világosan láttam mindent. A lány nem a kedvese volt, hanem csak az
indíték, mely benne a költészetet felélesztette, és õt költõvé tette.
Ezért tudta kizárólag õt szeretni, ezért nem volt képes õt elfeledni, s
ezért nem tud majd soha mást szeretni, mindig is csak utána fog vá-
gyakozni. A lány része lett lényének, s emlékezetében örökre elevenen
élt. Sokat jelentett számára, hiszen õ faragott belõle költõt, s éppen
ezzel írta alá saját halálos ítéletét is.
Az idõ múlásával viszonyuk egyre gyötrelmesebbé vált. A búsko-
morság mindjobban elhatalmasodott rajta, testi ereje felemésztõdött
a lelki küzdelemben. Belátta, hogy boldogtalanná tette a lányt, de
mégsem érezte bûnösnek magát; éppen azon ütközött meg leginkább,
hogy a másik boldogtalanságában ártatlanul is vétkes volt, ez keltette
benne a legvadabb indulatot. Úgy érezte, ha beavatja érzéseibe, mé-
lyen megsérti. Akkor ugyanis el kellene neki mondania, hogy már nem
olyan tökéletes, hogy túlnõtt rajta, és miután idáig eljutott, már nincs 16
szüksége rá. Mihez vezetne mindez? Mivel a lány tudta, hogy az ifjú
másba nem szeretne bele, szomorú özvegysorsra jutna, és csak a rá, il-
letve a viszonyukra való emlékezésben élne. Az ifjú nem volt képes erre
a vallomásra, a lány érdekében túl büszke volt ehhez. Búskomorsága
egyre jobban megbéklyózta, ezért elhatározta, hogy továbbra is be-
csapja. Minden költõi eredetiségét arra használta fel, hogy örömöt
szerezzen neki, és szórakoztassa. Mindent, amivel másoknak szolgál-
hatott volna, rá pazarolt. Õ volt a kedvese, az egyetlen imádott lény,
még ha szinte eszét vesztette is a félelemtõl, hogy szörnyûséges igaz-
ságtalanságot követ el ellene, amivel egyre szorosabb béklyóba kötözi.
Bizonyos értelemben közömbös volt számára, hogy szerelme a világon
van-e vagy sem; édesbús örömét lelte abban, hogy varázslatossá teszi
számára az életet. A lány pedig, magától értetõdõen, boldog volt, mert
mit sem sejtett, hisz kedvese ízletes eledellel táplálta. Az ifjú valójában
nem is akart termékeny lenni, mert akkor nyomban el kellett volna
hagynia. Ezért – ahogy mondta – alkotóerejét lenyesegette, és min-
dent egy csokorba szedett a lány számára. Õ pedig semmit sem sejtett
– gondolom, mert hát felháborító is lenne, ha egy fiatal lány önhittsé-
gében elhinné, hogy búskomorrá tehet egy férfit. Mindenesetre ez is

13
 Az ismétlés

megtörténhet; egyszer már majdnem lelepleztem egy ilyen kapcsola-

tot. Egy fiatal lány számára semmi sem olyan csábító, mint egy poéti-
kus-búskomor természet szerelme. S ha önzõ módon elhiteti magával,
hogy akkor hûséges, ha belecsimpaszkodik, ahelyett hogy lemondana
róla, igen könnyû feladata van az életben, mert hûsége egyszerre biz-
tosít neki tiszteletet, tiszta lelkiismeretet és a legfinomabb, letisztult
szerelmet. Isten óvjon mindenkit az ilyen hûségtõl!
Egy nap az ifjú feljött hozzám. Baljós szenvedélye teljesen hatalmá-
ba kerítette. Nyers kitörésekkel átkozta el a létezést, szerelmét s a
szeretett lényt. Ezután többé nem keresett fel. Valószínûleg képtelen
volt megbocsátani magának, hogy bevallotta, a lány veszõdség számá-
ra, ezért inkább mindent lerombolt, még azt az örömöt is, hogy kedve-
se hiúságát legyezgetve istennõt csináljon belõle. Ha találkoztunk, el-
került, ha társaságban összefutottunk, nem beszélt velem, miközben
vidámnak és bizakodónak akart mutatkozni. Nem akartam teljesen
17 szem elõl téveszteni, ezért a környezetében kezdtem el puhatolózni.
Ha búskomor emberbe botlunk, gyakran a cselédségtõl tudhatjuk meg
a legtöbbet. Egy inasnak, egy szolgálónak, a család rég elfelejtett bú-
tordarabjának sokszor jobban megnyílik az ilyen ember, mint a hason-
ló mûveltségû illetve hasonló körülmények között élõ környezetének.
Ismertem egy melankolikust, aki táncosként libbent át az életen, és
mindenkit megtévesztett, még engem is, mígnem fodrásza segítségé-
vel más nyomra nem bukkantam. Az idõs borbély szûkös körülmények
között élt, s kuncsaftjait maga szolgálta ki. A férfi szánalomból, me-
lyet a szorult helyzetben lévõ borbély iránt érzett, feltárta neki méla-
búját, s így a mester megtudhatta mindazt, amit különben senki sem
sejthetett. Az ifjú azonban megspórolta nekem ezt a fáradtságot, mert
újra eljött hozzám, azzal a szilárd elhatározással, hogy soha többé nem
teszi lábát a küszöbömre. Azt javasolta, hogy bizonyos idõnként talál-
kozzunk egy félreesõ helyen. Beleegyeztem, és kiváltottam a horgász-
engedélyt a városi csatornára. Itt adott randevút korán reggel. Abban
az órában, amikor a nappal az éjszakával küzd, amikor a természet
még nyár derekán is hûvös borzongást kelt, a nyirkos hajnali ködben, a
harmatos füvön találkoztunk; kiáltásától ijedten rebbentek fel a mada-
rak. És még abban az órában, amikor a nappal gyõzedelmeskedett,
amikor minden élõ a létezést dicsérte, amikor a szeretett lány, akivel

14
fájdalmát megismertette, fejét párnájáról felemelte, szemét kinyitot-
ta, mert az álom istene ágya szélérõl felemelkedett; abban az órában,
amikor az álom istene ujját újra szemhéjára tette, így ismét álomba
szenderült, miközben az ifjú elmondta neki, amit nem is sejthetett,
ám oly halkan suttogva, hogy a lány felébredvén semmire sem emléke-
zett – nos, abban az órában ismét elváltunk egymástól. S bármit is bí-
zott az álmok istene a lányra, arról, ami köztünk történt, még csak
nem is álmodott. Nem csoda, hogy elsápad az ember! Nem csoda, hogy
én vagyok az ifjú és sorstársai bizalmasa!
Ismét eltelt egy kis idõ. Valóban együtt szenvedtem az ifjúval, aki
napról napra mindinkább tönkrement. Mégsem bántam meg, hogy
szenvedésének részese lettem, mert szerelmében életre kelt az eszme.
(Ilyen szerelemmel – Istennek hála – ritkán találkozunk az életben; re-
gényben és novellában pedig hiába is keresnénk.) A szerelemnek csak 18
ebben az esetben van jelentõsége; az, aki nem hiszi lelkesülten, hogy
az eszme a szerelem életelve, melyért akár az életét, sõt magát a sze-
relmet is fel kell áldoznia, még akkor is, ha a valóság a szerelmét tá-
mogatja, nos, az ki van zárva a poézis birodalmából. Ha ezzel szemben
a szerelem megmarad az eszmében, akkor minden mozgás, sõt min-
den futó rezdülés jelentéssel bír, mivel a lényeg állandóan jelen van; a
költõi összeütközés pedig – már amennyire én tudom – sokkal ször-
nyûségesebb az általam leírtaknál. De az eszmét szolgálni – ami a sze-
relem vonatkozásában nem jelenti két úr szolgálatát – ugyancsak meg-
erõltetõ; mert semmilyen szépség nem olyan szûkmarkú, mint az esz-
me, s egyetlen lány rosszallása sem olyan végzetes, mint az eszme dü-
he, melyet elfeledni sohasem lehet.
Ha az ifjú hangulatainak alaposan utána akarnék járni, nem is be-
szélve a mellékes dolgokról, melyeket költõként figyelembe vennék:
lakószobát, ruhát, szép környéket, ismerõsöket és barátokat, akkor
ebbõl a történetbõl hosszú elbeszélés kerekedne. Ehhez pedig semmi
kedvem. Salátát persze eszem, de csak a közepét, a levelek – szerintem
– a disznóknak valók. Akárcsak Lessing, én is többre tartom a fogam-
zás kéjét a szülés kínjainál. Ha ez valakinek ellenére van, nem érdekel.
Telt-múlt az idõ. Ha tehettem, elmentem az említett éjszakai áhí-
tatra, ahol az ifjú vad kitörésekkel tombolta ki magát egész napra, me-
lyet egyébként a lány elkápráztatásával töltött. Miként a szirthez lán-

15
 Az ismétlés

colt Prométheusz, akinek a máját keselyûk marták, a jóslattal gúzsba

kötötte az isteneket, úgy láncolta meg õ is kedvesét. Minden napot a
végsõkig kihasznált, mert minden nap egyben az utolsó is volt számá-
ra. De mégsem bírta ki, fogaival szaggatta láncait. Ám minél inkább
tombolt szenvedélye, annál boldogabb volt éneke, annál lágyabb a be-
széde, s annál erõsebben szorította a bilincs. Lehetetlennek tûnt,
hogy ebbõl a félreértésbõl igazi kapcsolatot teremtsen, hiszen ezzel
egyszer s mindenkorra becsapta volna kedvesét. Ha megmagyarázná a
tévedést, hogy a lány csak a látható jelenség volt, míg értelme és lelke
valami mást keresett, amit csak rávetített, azzal olyan mélyen meg-
bántaná, hogy ez még saját büszkeségét is felháborította. Ezt az eljá-
19 rást mindennél jobban megvetette. S igaza is volt. Megvetendõ dolog
becsapni és elcsábítani egy lányt, de még inkább megvetendõ nem gaz-
emberként, dicsõséges visszavonulót fújva elhagyni, és közben azzal
nyugtatni, hogy nem õ volt az eszményképe, de õ volt a múzsája. Ilyes-
mi annak sikerülhet, akinek van gyakorlata a lányok becsapásában; a
lány a szükség órájában elfogadja javaslatát, a férfi ezzel megszabadul,
becsületessé, sõt szeretetreméltóvá válik, ám ebben az esetben sokkal
mélyebben megbántja kedvesét, mint ha az tudná, hogy becsapták.
Ezért minden szerelmi viszonyban, mely bár elkezdõdött, de nem vált
valóssá, a kímélet a legsértõbb; aki fogékony az erotikára, és nem gyá-
va, könnyen belátja, hogy a ridegség az egyetlen eszköz, mellyel a lány
önbecsülését megõrizheti.
Hogy szenvedésének véget vethessen, arra kértem, tegyen fel min-
dent egy lapra. Csupán egy nyugvópontot kellett találni. A következõt
javasoltam: „Semmisítsen meg mindent, váljon gazemberré, akinek
csak az szerez örömöt, ha kötekedik, és másokat rászed. Ha képes er-
re, kiegyensúlyozott állapotot teremthet. Ebben az esetben már nem
beszélhetünk esztétikai különbségrõl, mely Önt a lány fölé emeli, és
amelyet az emberek gyakran a rendkívüli egyéniségeknek tulajdoníta-
nak. Ekkor a lány gyõzedelmeskedik, neki lesz abszolút igaza, Önnek
pedig abszolút nem. De ne hirtelen változzon meg, mert azzal csak
olajat önt a szerelem tüzére! Elõbb kicsit kellemetlenkedjen! Ne inge-
relje, ez ugyanis csak hevíti. Semmi esetre sem! Legyen ingatag, szó-
szátyár, tegye egyik nap ezt, a másik nap az ellenkezõjét, de szenve-
dély nélkül, hanyagul, slendriánsága azonban nem fajulhat figyelmet-

16
lenséggé; éppen ellenkezõleg, látszólag éppoly figyelmesnek kell len-
nie, mint korábban, de mintha csak hivatalból tenné, lélek nélkül. A
szerelmi vágy helyett mutasson visszataszító kvázi-szerelmet, mely
nem közömbösség, de nem is kívánás. Fellépése legyen éppoly undorí-
tó, mint egy csorgó nyálú férfi látványa. Ámde ne kezdjen bele, ha
nincs ereje véghezvinni, mert elveszíti a játszmát, hiszen senki sem
okosabb a nõnél, ha arról van szó, szeretik-e vagy sem, s nincs nehe-
zebb mûvelet a metszõkés használatánál, mellyel általában csak az idõ 20
tud helyesen bánni. Ha aztán nekilátott a terv megvalósításának, for-
duljon hozzám, a többirõl én gondoskodom. Híresztelje el, hogy új sze-
relmi kalandba keveredett egy egészen közönséges hölggyel, mert kü-
lönben csak felbõszíti kedvesét. Ilyesmi – jól tudom – eszébe sem jut-
na, mert tisztában vagyok vele, hogy egyedül õt szereti, még ha lehe-
tetlen is e költõi viszonyt szerelemmé változtatni. A híresztelésnek le-
gyen valós alapja, errõl megint csak én gondoskodom. Majd megálla-
podom egy lánnyal a városban.
Tervemet nem csak az ifjú érdekében dolgoztam ki. De nem taga-
dom, kedvesére egyre inkább ferde szemmel néztem. Semmit sem vett
észre az egészbõl, még csak nem is sejtette a fiatalember szenvedését.
Ellenszenvem valójában abból fakadt, hogy semmit sem tett, semmit az
égvilágon azért, hogy visszaadja az ifjú szabadságát, amire oly nagy szük-
sége lett volna, s amit csak õ adhatott meg neki; a szabadságot, mely –
ha tõle kapja – megmenti, mert akkor nagylelkûségének köszönhetõen
az ifjú fölébe kerekedik, s így nem érezné magát sértve! Mindent meg tu-
dok bocsátani egy lánynak, csak azt nem, ha a szerelem hevében félreér-
ti feladatát. Ha szerelme nem önfeláldozó, elveszíti nõiességét, férfiassá
válik; ebben az esetben élvezettel fogom bosszú és nevetség tárgyává
tenni. És micsoda pompás feladat a komikus költõ számára az ilyen sze-
retõt Elviraként ábrázolni; Elviraként, aki szerelmével addig szívja ked-
vese vérét, mígnem az kétségbeesésében kénytelen-kelletlen szakít ve-
le; Elviraként, aki ebben a szerepben parádés alakítást nyújt, s akit az
együttérzõ rokonok és barátok megsiratnak; Elviraként, akinek hangja
elsõ a becsapottak kórusában; Elviraként, aki nagy hévvel tud beszélni a
férfiak hûtlenségérõl, arról a hûtlenségrõl, mely nyilvánvalóan az életé-
be kerül; Elviraként, aki mindezt rendkívül magabiztosan teszi, s egy
percig sem gondol rá, hogy hûségével megfojtja kedvesét. Végtelen az

17
 Az ismétlés

asszonyi ragaszkodás, különösen, ha nem kérünk belõle; mindenkor ki-

fürkészhetetlen és felfoghatatlan. Szerencsés esetben a férfinak szorult
helyzete ellenére sikerül megõriznie jókedvét, s harag helyett értelmes
21 bosszút állni rajta, megerõsítve abbéli hitében, hogy a férfi iszonyatosan
rászedte. Ha ezt eléri, garantálom, hogy a bosszú – már ha az ifjú képes
véghezvinni – rettenetesen, ám mégis költõi jogosultsággal érinti a nõt.
Az ifjú ugyanis meg van gyõzõdve tettének helyességérõl, de ha a lány
önelégült, ez a legsúlyosabb büntetés. Az ifjú erotikus gondoskodással
veszi körül, ám ha a lány önzõ, éppen ez a viselkedés okozza a legna-
gyobb fájdalmat.
Fiatal barátom helyeselte tervemet, és készen állt mindenre. Egy
divatüzletben találtam rá a megfelelõ csinos fiatal lányra. Megígér-
tem, hogy ha elfogadja tervemet, gondoskodni fogok a jövõjérõl. Az if-
júnak vele kellett nyilvánosan mutatkoznia, és idõnként meglátogatni,
hogy viszonyuk felõl kétség se legyen. Ezért egy olyan házban béreltem
neki szobát, melynek két utca között átjárója volt, így a fiatalember-
nek csupán át kellett mennie késõ este a házon, hogy a cselédeknek
bizonyságot adva elindítsa a pletykát. Miután mindent elrendeztem,
gondoskodnom kellett róla, hogy ez a viszony az ifjú kedvese elõtt ne
maradjon titokban. Bár a varrólány egyáltalán nem volt romlott, az ifjú
szerelme – félretéve minden féltékenységet – mégis meglepõdhetett,
hogy a férfi egy ilyen teremtést részesített elõnyben vele szemben. Per-
sze ha õt akarom célba venni, a varrólánynak másmilyennek kellett
volna lennie, de mivel e tekintetben semmi biztosat nem tudtam, és a
fiatalemberrel szemben sem akartam alattomos lenni, olyasvalakit vá-
lasztottam, aki az ifjú módszerének leginkább megfelelt.
A varrólányt egy évre alkalmaztam, az ifjúnak ennyi ideig kellett vi-
szonyt folytatni vele, hogy kedvesét tökéletesen félrevezessük. Mind-
eközben azon kellett munkálkodnia, hogy költõként vigye valamire.
Ha ez sikerül, létrejön a redintegratio in statum pristinum. Ami nagyon
fontos, a lánynak ez alatt az év alatt lehetõsége volt kilépni a kapcso-
latból, noha az ifjú még bizonytalan utalást sem tett egy ilyen kísérlet
várható eredményére. Ha a lány az ismétlés pillanatában elfárad, az if-
jú nagylelkûen viselkedett volna vele.
Tehát mindent elõkészítettem. A szálakat a kezemben tartottam, s
lelkem szokatlanul feszülten várta a fejleményeket. De az ifjú elma-

18
radt, soha többé nem láttam. Nem volt ereje véghezvinni a tervet, lel- 22
kébõl hiányzott az ironikus rugalmasság. Nem volt ereje letenni, majd
betartani az irónia némasági fogadalmát; pedig csak az ér el valamit,
aki hallgat. Csak az igazán ember, aki valóban tud szeretni, és az iga-
zán mûvész, aki szerelmét ki tudja fejezni. Bizonyos értelemben talán
jó, hogy nem kezdett bele a mûveletbe, hiszen nehezen viselte volna a
kaland borzalmait, és én kezdettõl fogva aggódtam is egy kicsit, hisz
bizalmasra volt szüksége. Aki tud hallgatni, az felfedez egy másik ábé-
cét, mely ugyanannyi betûbõl áll, mint az ábécék általában, így saját
tolvajnyelvén mindent el tud mondani; s akkor e nyelven minden mély
sóhajra mosollyal és minden kérésre észérvekkel tud válaszolni. Eljön
az a pillanat, amikor eszelõssé válik. Ez az állapot ugyan nem tart so-
káig, mégis rémisztõ. Olyan, mint a láz, mely éjjel fél tizenkettõ és ti-
zenkettõ között lep meg, de egy óra körül már felszabadultabban dol-
gozunk, mint valaha. Ha kibírja ezt az õrült pillanatot, gyõzni fog.
Csak ülök, és széltében-hosszában magyarázom azt, amit tulajdon-
képpen csak azért hoztam szóba, hogy megmutassam, az emlékezés-
ben élõ szeretet boldogtalanná tesz. Fiatal barátom nem értette az is-
métlést, nem hitt benne, és nem akarta igazán. Sorsában az volt a szo-
morú, hogy valóban szerette a lányt, de hogy tényleg szerethesse, ki
kellett szakadnia abból a költõi zûrzavarból, melybe belekeveredett.
Be is vallhatta volna mindezt a lánynak, mert ha szakítani akarunk, az
õszinteség az igazán tisztességes megoldás. Ettõl azonban idegenke-
dett. Abban én is egyetértettem vele, hogy helytelen lett volna. Hiszen
így megfosztja a lányt attól a lehetõségtõl, hogy vállalja a felelõsséget,
õ pedig nem válik megvetésének tárgyává, illetve megmenekül a kínzó
szorongástól, vajon visszatér-e valaha az elszalasztott esély.
Mi minden válhatott volna belõle, ha hisz az ismétlésben! Milyen
bensõségességre tehetett volna szert az életben!
Idõközben azonban a kelleténél jobban elõre szaladtam. Pusztán azt
az elsõ pillanatot akartam ábrázolni, melyben világossá vált, hogy az ifjú 23
– szigorúbb értelemben – az emlékezésben élõ egyetlen boldog szeretet
búsképû lovagja. Talán megengedi az olvasó, hogy még egyszer felidéz-
zem azt a momentumot, amikor az emlékezéstõl mámorosan szobámba
lépett, amikor szíve szinte túlcsordult Poul Møller versét szavalva, ami-
kor le kellett gyõznie önmagát, nehogy egész nap kedvesénél üljön.

19
 Az ismétlés

Azon az estén, amikor elváltunk, ugyanezt a költeményt ismételgette.

Soha többé nem tudom elfelejteni e sorokat; az ifjú eltûnését könnyeb-
ben ki fogom törölni az emlékezetembõl, mint ennek a találkozásnak az
emlékét; az eltûnésérõl szóló hír is jóval kevésbé nyomasztott, mint az a
bizonyos pillanat, az a bizonyos helyzet. Már csak ilyen vagyok, a sejte-
lem elsõ borzongásában lelkem rögtön átélt minden következményt,
melynek többnyire hosszabb idõre van szüksége, hogy tényleg láthatóvá
váljon. A sejtés koncentrált élményét sohasem felejtjük el. Azt hiszem,
ilyennek kell lennie a megfigyelõnek, s ha tényleg ilyen, sokat fog szen-
vedni. Az elsõ pillanatnak úgy le kell õt nyûgöznie, hogy csaknem esz-
méletét veszítse. De ebben az elgyengülésben az eszme megtermékenyí-
ti, s ettõl kezdve már a valósággal áll kapcsolatban. Ha az ember nincs
birtokában annak a nõiességnek, hogy az eszmével megtermékenyítõ vi-
szonyba kerülhet, nem alkalmas szemlélõnek, mert aki nem az egészet
fedezi fel, az semmit sem fedez fel.
Amikor azon a bizonyos estén elváltunk egymástól, még egyszer
megköszönte, hogy segítettem neki agyonütni az idõt, mely nyugta-
lansága miatt – úgy érezte – csak vánszorog. Akkor azt gondoltam, va-
lószínûleg annyira nyíltszívû, hogy mindent elmesél a lánynak, aki erre
még jobban fogja szeretni. Vajon így cselekedett? Ha az én tanácsomat
kéri, lebeszélem. Azt mondtam volna: „Kezdetben legyen kemény, az
erotika szemszögébõl ez a legbölcsebb, kivéve, ha az Ön lelke olyan
komoly, hogy gondolatait sokkal magasztosabb dologra tudja majd
irányítani.” Ha beszélt, nem cselekedett bölcsen.
Akinek volt már alkalma fiatal lányokat megfigyelni, beszélgetésü-
ket kihallgatni, gyakran megüthette a fülét olyasmi, hogy: „N. N. jó
ember, de unalmas; F. F. ezzel szemben érdekes és izgató.” Ha egy ár-
tatlan lány szájából ilyen szavakat hallok, mindig megdöbbenek: „Szé-
gyelld magad! Hát nem elkeserítõ, ha egy fiatal lány így beszél?” Ha
24 egy férfi eltéved az érdekesben, ki segíthetne inkább rajta, mint a
lány? De vajon nem vétkezik-e ezzel? Ha a férfi nem tud érdekessé vál-
ni, durvaság tõle ilyet követelni, ha viszont képes rá, akkor…; egy fia-
tal lánynak nagyon óvatosnak kell lennie, nehogy elõcsalogassa az ér-
dekeset, ha ugyanis ezt teszi, az eszme szempontjából mindig veszít,
mert az érdekes sohasem ismétlõdik meg, aki viszont nem ezt teszi,
gyõzedelmeskedik.

20
 Körülbelül hat évvel ezelõtt úgy nyolc mérföldre kikocsiztam a város-
ból, s egy vendégfogadónál megálltam ebédelni. Elköltöttem kellemes,
ízletes étkemet, s némiképp emelkedett hangulatban épp a kávét ké-
szültem meginni, illatát már be is szívtam, amikor egy fiatal lány ment
el az ablak elõtt könnyedén, kecsesen, majd befordult a fogadó udvará-
ba, amibõl arra következtettem, hogy a kertbe akar kimenni. Miután fel-
hajtottam a kávémat, rágyújtottam egy szivarra, és, fiatal lévén, éppen
azon voltam, hogy a sors jeladását és a lány nyomát kövessem, amikor
kopogtattak az ajtón. Õ lépett be. Barátságosan meghajtva magát meg-
kérdezte, az én kocsim áll-e az udvaron, s hogy Koppenhágába tartok-e,
és megengedném-e, hogy velem tartson? Az a szerény, és mégis igazán
nõhöz méltó mód, ahogyan ezt tette, elég volt, hogy az érdeklõdés és a
kívánás egy pillanat alatt eltûnjön szándékaim közül. Sokkal érdeke-
sebb dolog egy fiatal lánnyal kocsiba szállni, és nyolc mérföldön át egye-
dül utazni vele, csak a kocsis és a szolga kíséretében, teljesen hatal-
munkban tartva, mint a kertben találkozni vele. Mindazonáltal meg va-
gyok gyõzõdve róla, hogy még egy nálam könnyelmûbb ember sem esett
volna kísértésbe. Az a bizalom, amellyel megajándékozott, sokkal na-
gyobb védelmet nyújtott neki, mint a nõi okosság és furfang. Együtt
utaztunk hát. Bátyjával vagy apjával sem lehetett volna nagyobb bizton-
ságban. Visszafogott és hallgatag voltam, s csak akkor lettem szolgálat-
kész, amikor úgy láttam, mondani akar valamit. Kocsisomnak azt az uta-
sítást adtam, hogy siessen. Csak öt percre álltunk meg minden állomá-
son. Ilyenkor kiszálltam, és kalapomat kezembe fogva megkérdeztem,
kér-e esetleg frissítõt, míg szolgám, ugyancsak levett kalappal, mögöt-
tem állt. A fõvároshoz közeledvén a kocsit egy mellékútra irányíttattam,
kiszálltam, és fél mérföldet gyalog tettem meg, nehogy egy találkozás
vagy valami hasonló kínosan érintse. Sohasem érdeklõdtem kiléte felõl,
nem kutattam, hol lakik, vagy hogy mi késztette a hirtelen utazásra; 25
örökre kellemes emlékként õriztem meg, és sohasem vetemedtem arra,
hogy ezt az emléket illetlen kíváncsisággal sértsem meg. – Az a lány, aki
az érdekeset keresi, maga lesz a hurok, amibe belelép. Aki viszont nem,
az hisz az ismétlésben. Tisztelet annak, aki eredetileg is ilyen volt, és
tisztelet annak, aki idõvel vált ilyenné.
De egyre csak ismételnem kell, hogy a történetet az ismétlés ap-
ropójából mesélem. Az ismétlés a feltérképezésre váró új kategória.

21
 Az ismétlés

Ha ismerjük az újkori filozófiát, és a görögökrõl is van némi tudá-

sunk, könnyen belátjuk, hogy éppen ez a kategória magyarázza meg
az eleaták és Hérakleitosz közti viszonyt, s hogy az ismétlést az em-
berek tulajdonképpen tévesen mediációnak nevezték. Hihetetlen, mi-
csoda hûhót csaptak a hegeli filozófiában a közvetítés körül, és
mennyi bolondos fecsegést tiszteltünk csupán a szerzõ neve miatt. A
görögöknek némi igazságot szolgáltatva inkább át kellene gondol-
nunk a fogalmat. A létrõl és a semmirõl, vagy a „pillanatról”, a „nem-
létezõrõl” szóló görög tanítás túlhaladja Hegelt. A mediáció idegen
szó, az ismétlés dán kifejezés, s csak gratulálni tudok a dán nyelvnek
ehhez a filozófiai terminushoz. Korunkban nem magyarázzák meg,
miképpen jön létre a közvetítés; s vajon két olyan mozzanat mozgá-
sából adódik-e, melyek már eleve magukban rejtik, vagy inkább vala-
mi újként jelenik meg, s ha igen, miként? E tekintetben sokkal figye-
lemreméltóbb a görög mozgásfogalom (kinhsiV), mely a magyarázat
szerint megfelel az „átmenet” modern kategóriájának. Az ismétlés
dialektikája egyszerû, mert ami ismétlõdik, már volt, különben nem
ismétlõdhetne; az ismétlést azonban épp az teszi újjá, hogy már volt.
A görögök szerint minden megismerés emlékezés, ami azt jelentette,
hogy a jelen létezés már létezett; ám ha azt állítjuk, hogy az élet is-
métlés, akkor ez azt jelenti, hogy a létezés, mely már létezett, most
újra létrejön. Ha az emlékezés és az ismétlés kategóriáját nem birto-
koljuk, az egész élet üres, tartalmatlan lármába fullad. Az emlékezés
pogány életszemlélet, az ismétlés modern; az ismétlés egyszerre a
metafizika érdeke, és az az érdek, amelyben a metafizika megfenek-
26 lik; az etikai szemléletek jelszava és minden dogmatikus probléma
conditio sine qua non-ja.
Az ismétlésrõl mondottakról döntsön mindenki belátása szerint, s
arról is, amit és ahogyan mondtam, mivel – akárcsak Hamann – több-
féle nyelven szólok; a szofisták, a szójátékok, a krétaiak és az arabok, a
fehérek, a szerecsenek és a kreolok nyelvén beszélek; kritikát, mitoló-
giát, rébuszokat és alaptételeket hordok össze, és hol kat‘ anJrwpon
hol kat‘ exochn érvelek. Ha mondókám nem tiszta hazugság, akkor az
lenne a legjobb, ha javaslatomat elküldeném egy rendszer-szakértõ-
nek, így talán lehetne belõle valami, mondjuk egy lábjegyzet a rend-
szerben – nagyszerû gondolat! Mégsem éltem hiába!

22
 Arról, hogy bizonyos esetekben mi a szerepe az ismétlésnek, sok
mindent elmondhatunk anélkül, hogy az ismétlés bûnébe esnénk.
Ussing professzor egyszer beszédet tartott a Május 28-a Társaságban, s
egy kijelentése nemtetszést váltott ki, mire õ, aki akkoriban nagyon
eltökélt és határozott volt, az asztalra csapott, és így szólt: „Megismét-
lem”. Ugyanis meg volt róla gyõzõdve, hogy kijelentésének az ismétlés
segítségével érvényt szerezhet. Néhány évvel ezelõtt hallottam egy lel-
készt, aki két ünnepen is ugyanazt a beszédet tartotta. Ha osztaná a
professzor úr véleményét, akkor másodjára a szószékre lépve a pulpi-
tusra kellett volna csapnia, mondván: „Megismétlem a múlt vasárnapi
prédikációt”. Nem így tett, még csak nem is utalt erre. Nem osztotta
Ussing professzor véleményét, s ki tudja, talán már maga a professzor
sem hiszi, hogy beszédének jót tett az ismétlés. Egy udvari ünnepsé-
gen a királynõ anekdotáján minden udvaronc nevetett, beleértve egy
süket minisztert is, aki ezután felállt, s azt a kegyet kérte, hogy õ is el-
mesélhessen egy történetet – és elmondta ugyanazt az anekdotát. Va-
jon õ hogyan vélekedett az ismétlés szerepérõl? Amikor a tanár az is-
kolában így szól: már másodszor mondom, hogy Jespersen maradjon
csendben; és nevezett Jespersen ismételt zajongása miatt feddésben
részesül, akkor az ismétlés szerepe éppen fordított elõjelû lesz.
Ámde nem akarok hosszan idõzni az ilyen példáknál, inkább tovább-
lépek, és egy kicsit arról a felfedezõútról mesélek, amelyre azért vállal-
koztam, hogy megint éljek az ismétléssel, és megtapasztaljam fontossá- 27
gát. Anélkül, hogy bárki tudott volna róla (nehogy mindenféle szóbe-
széd alkalmatlanná tegyen a kísérletre, és elvegye kedvem az ismétlés-
tõl), gõzhajóval Stralsundba utaztam, és jegyet váltottam a Berlinbe in-
duló postakocsira. A tudósok véleménye megoszlik a tekintetben, hogy
a postakocsiban melyik a legkényelmesebb hely. Véleményem szerint
mindegyik egyformán szörnyû. Elõzõ alkalommal a menetiránnyal meg-
egyezõ irányban, a kocsiban, a szélsõ ülésen ültem (ezt egyesek elõnyös-
nek tartják), és szomszédjaimmal harminchat óra alatt úgy összerázód-
tunk, hogy Hamburgba érkezvén nemcsak az eszemet éreztem elve-
szettnek, hanem a lábaimat is. Mi hatan a kocsiban harminchat óra alatt
annyira egy testté zötykölõdtünk, hogy ugyanaz az érzetem támadt,
mint a molbóiaknak, akik a hosszú együtt ülés után már azt sem tudták,
melyik láb kihez tartozik. Hogy egy kisebb test része legyek, ez alkalom-

23
 Az ismétlés

mal a nyitott elsõ ülésen választottam magamnak helyet. Ez tehát válto-

zás volt. Egyébként minden megismétlõdött. A postakocsis kürtölt, én
behunytam a szemem, és – átadva magam a kétségbeesésnek – arra gon-
doltam, amire ilyen alkalmakkor szoktam: Isten tudja, kibírod-e, el-
jutsz-e Berlinbe, s ha igen, ismét az az ember leszel-e, aki képes vissza-
nyerni a szabadságát az elszigeteltségben, vagy csak arra fogsz emlékez-
ni, hogy egy nagyobb test része vagy.
Megérkeztem Berlinbe. Azonnal a régi lakásomhoz siettem, hogy
meggyõzõdjek róla, lehetséges-e az ismétlés. Minden olvasómat bizto-
síthatom, hogy legutóbb a legkényelmesebb lakások egyikét sikerült
kibérelnem, s ezt a tényt most még inkább megerõsíthetem, mivel im-
máron többet is láttam. Berlin legszebb tere a Gens d’arme; a színház
és a két templom különösen holdfényben nyújt varázslatos látványt az
ablakból. Ez az emlék nagyban hozzájárult, hogy nekivágjak az útnak.
Felmegyünk a gázlámpával világított ház elsõ emeletére, kinyitjuk az
ajtót, s máris ott állunk a bejáratnál. Balra üvegajtó vezet egy apró he-
lyiségbe, onnan egyenesen az elõszobába jutunk. Ebbõl két teljesen
egyforma szoba nyílik, teljesen egyforma bútorokkal, mintha ugyanazt
a szobát látnánk tükörben. A belsõ ízlésesen van megvilágítva. Az író-
asztalon gyertyatartó, mellette piros bársonnyal bevont, finom vonalú
28 szék. A külsõ szoba nincs kivilágítva. Itt a hold sápadt fénye keveredik
a belsõ szobából kiszûrõdõ világossággal. Leülünk az ablaknál álló
székre, bámuljuk a nagy teret, az áthaladók árnyait látjuk végigsuhan-
ni a falakon, s mindez mintha színházi díszletté válna. Egy álombeli va-
lóság dereng fel a lélek rejtekében. Vágyat érzünk, hogy vegyük a kö-
penyünket, s halkan, kémlelõ pillantással, minden hangra figyelve lo-
pakodjunk a fal mentén. De nem tesszük, csak ifjúkori énünket látjuk
settenkedni. Miután elszívtuk szivarunkat, visszavonulunk a belsõ szo-
bába, és munkához látunk. Elmúlt éjfél. Kioltjuk a fényeket, s meg-
gyújtunk egy kis éjjeli gyertyát. A holdfény uralma töretlen. A magá-
nyos árny még sötétebben rajzolódik ki, a magányos lépések zaja
hosszú idõ alatt hal el. A felhõtlen égbolt oly mélabús, oly réveteg,
mintha a világ már elpusztult volna, s így semmitõl sem zavartatva
csak önmagával kell törõdnie. Ismét kimegyünk az elõszobába, vissza
a bejárathoz, a kis kamrába, aludni térünk – persze csak ha azon bol-
dogok közé tartozunk, akik tudnak aludni. De jaj, itt nem lehetséges

24
az ismétlés. A háziúr, aki patikárius, „megváltozott”, a szó eredeti né-
met értelmében; ha jól tudom, a „megváltozni” kifejezést Koppenhága
egyes részeiben ugyanígy használják ’megházasodni’ jelentésben. Sze-
rencsét akartam kívánni neki, de nem vagyok annyira otthon a német-
ben, hogy az alkalomhoz illõen ki tudjam fejezni magamat, illetve
hogy megtaláljam a megfelelõ szavakat, ezért a mutogatásnál marad-
tam. Kezemet szívemre tettem, ránéztem, miközben arcomra kiült a
gyengéd együttérzés. Megszorította a kezemet. Miután így megértet-
tük egymást, fejtegetni kezdte, miben áll a házasság esztétikai érvé-
nyessége. Kitûnõ beszédet kerekített, éppolyan jót, mint amikor ko-
rábban az agglegénység tökéletességét bizonygatta. Ha németül kell
beszélnem, a világ legjobban kezelhetõ embere vagyok.
A háziúr ezúttal is készséggel állt szolgálatomra, s én is szívesen
laktam nála, így hát kivettem egy szobát egy bejáróval. Amikor elsõ es-
te hazajöttem, s fényt gyújtottam, azt gondoltam: Ó! Ó! Ó! Ez hát az
ismétlés. Egészen le voltam törve, úgy is mondhatnánk, megfertõzött
a város hangulata, mert a sors szokatlan módon úgy akarta, hogy a
bûnbánat napján érkezzem Berlinbe. Egész Berlin levert volt. Persze
nem szórtak egymás fejére hamut, mondván: Memento o homo! quod 29
cinis es et in cinerem reventeris, de minden porfelhõbe burkolódzott.
Ezt elõször kormányintézkedésnek véltem, késõbb azonban megbizo-
nyosodtam róla, hogy inkább a szél mûve, mely személyre való tekintet
nélkül enged hangulatának és mindenkori rossz szokásának, mert Ber-
linben legalább minden második nap hamvazószerda. Ám ennek ter-
vemhez kevés köze volt. Felfedezésem nem érintette az „ismétlést”,
hiszen korábbi ottlétem idején ezt a jelenséget nem észleltem, valószí-
nûleg azért, mert tél volt.
Elõször kényelmesen és otthonosan berendezkedünk lakásunkban,
így van egy biztos pont, ahonnan elõmerészkedhetünk, egy biztos rej-
tekhely, ahová visszahúzódhatunk, hogy zsákmányunkat egyedül fo-
gyasszuk el – amit roppant fontosnak tartok, mivel e tekintetben ha-
sonlítok a ragadozókra, ha figyelnek, nem tudok enni; ezután megis-
merkedhetünk a város nevezetességeivel. Ha az ember ex professo uta-
zó vagy futár, akinek célja mások példáját követve mindent megízlelni,
vagy a nevezetességeket naplójába feljegyezni, a saját nevét pedig az
utazók nagykönyvébe bejegyezni, akkor londinert fogad, és négy gros-

25
 Az ismétlés

niért egész Berlint megnézi. Ily módon pártatlan szemlélõvé válik, aki-
nek a kijelentéseit még egy rendõrségi jelentésben is hitelesnek kell
tekinteni. De ha útjának nincs határozott célja, akkor csak sodródik
az eseményekkel; idõnként olyat lát, amit más nem, lehet, hogy elke-
rüli figyelmét a legfontosabb, de az is megeshet, hogy éppen olyan vé-
letlen élményben lesz része, melynek csak számára van jelentõsége. Az
ilyen gondtalan kószálónak általában nincs semmi lényeges közölniva-
lója, de ha mégis beszélni kezd, könnyen veszélyeztetheti a becsületes
emberek róla, vagyis tisztességérõl és erkölcsösségérõl kialakított ko-
rábbi jó véleményét. Azt, aki hosszabb ideig külföldön utazgat, anélkül
hogy kipróbálná a vasutat, ki kellene zárni minden jobb társaságból!
Micsoda dolog ellátogatni Londonba, és egyszer sem utazni át az alag-
úton! Vagy elmenni Rómába, beleszeretni a város egyik kis szegletébe,
ami páratlan örömöt szerez, ugyanakkor megfeledkezni a nevezetessé-
gekrõl! Berlinben három színház van. Az Operaház balett- és operakí-
nálata állítólag nagyszerû. A színházi elõadások minden bizonnyal ta-
nulságosak, mûvelõdésre alkalmasak, s nem csupán szórakozásra szol-
gálnak. Nem is tudom. Azt viszont igen, hogy a berlini Königstädter
30 Színházat hivatásos utazó ritkán látogatja meg, de talán mégiscsak va-
lamivel gyakrabban, mint a szokványos, egyébként félreesõ helyen lévõ
szórakozóhelyeket – ami szintén nem véletlen –; itt a dánoknak lehe-
tõségük van Lars Mathiesen és Kehlet emlékét felfrissíteni. Amint
Stralsundba érve egy újságban azt olvastam, hogy ebben a színházban
A talizmán címû darabot játsszák, rögvest jókedvem támadt. Lelkem-
ben emlékek ébredtek. Amikor ugyanis elõször jártam ott, ez az elsõ
benyomás mintha egy távoli emléket ébresztett volna fel bennem.
A színház varázsa egyszer minden élénk fantáziájú fiatalembert le-
nyûgöz, olyannyira, hogy vágyik rá, hogy ez a mûvi valóság magával ra-
gadja, hogy hasonmásként lássa és hallja önmagát, és lénye különbözõ
részeire essen szét, miközben minden különbözõségben önmagát ta-
lálja. Ez a vágy persze nagyon fiatal korban jelentkezik. Amikor a sze-
mélyiség még csak a képzelõerõben ébredezik, és minden más a nyu-
galmas szendergés állapotában leledzik. A fantázia ezen önszemléleté-
ben az individuumnak még nincs igazi alakja, csupán árnyék, helyeseb-
ben többnyire láthatatlanul van jelen, ezért nem elégszik meg azzal,
hogy csak egy árnyékot vessen; az árnyékok sokaságát akarja, melyek

26
egytõl egyig rá hasonlítanak, és az adott pillanatban vele egyenrangú-
ak. A személyiség még rejtett, energiája egyedül a lehetõség szenvedé-
lyében jelentkezik, mivel a szellemi élet hasonlít azokra a növényekre,
melyeken a szívhajtás jön utoljára. De ez az árnyékegzisztencia is él-
vezni akarja az életet, mert sohasem használ az embernek, ha nincs
ideje kitombolni magát; másrészrõl szomorú vagy nevetséges, ha az in-
dividuum valami hibát követ el, s ebben teljesedik ki. Az ilyen ember
kívánsága, hogy igazi emberré váljon, éppoly kétséges, mint vágya a
halhatatlanságra, hiszen még arra sem képes, hogy az ítélet napján
személyesen jelenjen meg, hanem jó szándékkal, kérészéletû dönté-
sekkel, félórás tervekkel képviselteti magát. A legfontosabb, hogy min-
den a megfelelõ idõben történjék. Mindennek megvan az ideje az ifjú-
korban, s aminek akkor megvolt, annak késõbb újra meglesz; az idõs
ember számára éppoly egészséges a múltban idõzni; így válik a köny-
nyeket fakasztó egykori nevetés adósává.
Ha a szél egy hegyes vidéken napról napra, rendületlenül ugyanazt 31
a dalt susogja, akkor talán egy pillanatra megpróbálunk elvonatkoz-
tatni a tökéletlenségtõl, és örülünk, hogy az emberi szabadság ilyen
bizonyossággal és következetességgel nyilvánul meg. Mivel már évek
óta honos ezekben a hegyekben, talán nem is gondolunk arra, hogy
hajdanában ismeretlenként s vadul rontott be a vidékre, tébolyodottan
szétáradt a szakadékokban, befurakodott a hegyi barlangokba, majd
olyan üvöltésben tört ki, melytõl szinte maga is visszarettent, aztán sa-
ját bömbölésétõl megriadva elmenekült; panaszos hangot hallatott,
melyrõl maga sem tudta, honnan tör elõ; aztán pedig kipréselt egy só-
hajt a szorongás mélységes mély szakadékából, olyan mélyrõl, hogy
maga is elszörnyedt, s egy pillanatra kételkedni kezdett benne, hogy
lakhat-e ezen a vidéken; aztán egy lírai hoppszasza következett, míg-
nem megismerkedve saját hangszerével ezeket a hangokat egy dallam-
má fûzte, hogy ettõl kezdve immár nap mint nap változatlanul adja elõ
õket. Így téved el az individuum saját lehetõségében, hol ezt, hol azt
fedezvén fel. A lehetséges individuum azonban nemcsak hallatszani,
hanem egyben látszani is akar, mivel nem pusztán tovatûnõ, mint az
idõjárás, hanem egyben formáló is. Ezért minden lehetõség hangzó ár-
nyék. A rejtett individuum éppoly kevéssé hisz a nagy, hangos érzések-
ben, mint a rosszindulat alattomos suttogásában, s éppoly kevéssé a

27
 Az ismétlés

boldogság vidám ujjongásában, mint a szenvedés végtelen sóhajában.

Õ csupán patetikusan akarja látni és hallani önmagát. De igazából
mégsem akarja meghallani magát. Ez nem illik. Ebben a pillanatban
kukorékol a kakas, a félhomály árnyai elillannak, az éj hangjai elné-
mulnak. Ha mégsem, akkor a démoni területén találjuk magunkat,
ahol mindent a szorongató felelõsség felügyel. Azért tehát, hogy valós
énjérõl ne szerezzen tudomást, a rejtett individuum könnyû és mulan-
dó környezetet kíván, homályos alakokat vagy a szavak tajtékzó moraj-
lását, mely visszhang nélkül zsong. Ilyen a színpadi környezet, mely al-
kalmas a rejtett individuum árnyjátékához. Az árnyékok között, me-
lyekben felfedezi önmagát, s hangjukban saját hangját hallja, talán
akad egy rablóvezér. E tükörképben fel kell ismernie magát: a rabló
férfias alakját, gyors s mégis átható pillantását, szenvedélytõl baráz-
dált arcát, egyszerûen mindent. Álljon lesben a hágónál, figyelje az
32 utazók mozgását, adja ki a jelet a támadásra. Hangja harsogja túl a
hangzavart. Legyen kíméletlen, kaszaboltasson le mindenkit, majd ér-
zéketlenül fordítson hátat a tett színhelyének, de legyen lovagias a ré-
mült lányokkal szemben. Hiszen a rablók a sûrû erdõkben laknak. Ha
ezt a fantáziahõst ilyen környezetbe helyeznénk, megadnánk neki
minden szükséges kelléket, s csupán azt kérnénk tõle, õrizze meg a
nyugalmát, amíg néhány mérföldre eltávolodunk, s csak aztán engedje
át magát szenvedélyes õrjöngésének – akkor, azt hiszem, egészen el-
némulna. Talán ugyanaz történne vele, mint azzal a férfival, aki né-
hány évvel ezelõtt megtisztelt a bizalmával. Eljött hozzám és elpana-
szolta, hogy gondolatgazdagsága miatt képtelen bármit is papírra vet-
ni, mivel nem tud elég gyorsan írni. A titkárává fogadott, s arra kért,
vessem papírra szavait. Rosszat sejtettem, ezért azzal vigasztaltam,
hogy úgy tudok írni, mint a megbokrosodott ló, mivel minden szóból
csak egy betût írok le, de garantálom, hogy az egészet el is tudom ol-
vasni. Szolgálatkészségem nem ismert határt. Hozattam egy nagy asz-
talt, több ív papírt megszámoztam, hogy lapozgatással se kelljen fecsé-
relnem az idõt, magam elé tettem egy tucat acélhegyû tollat és toll-
szárat, s a tollat belemártottam a tintába – a férfi pedig beszélni kez-
dett: „Nos, igen! Tudja, tisztelt barátom, tulajdonképpen azt akartam
mondani…” Amikor mondandója végére ért, felolvastam neki az egé-
szet; ezután soha többé nem akart titkárává fogadni. – Az a bizonyos

28
rabló valószínûleg túl magasnak tartaná a mércét, más szempontból
viszont túl alacsonynak. Nem, inkább fessünk neki egyetlen fát díszlet-
ként, függesszünk elé lámpát, a megvilágítást még különösebbé téve;
ezáltal az erdõ nagyobbnak tûnik a valóságosnál, még az észak-ameri-
kai õserdõknél is nagyobbnak, kiáltása mégis áthatol rajta anélkül,
hogy berekedne. Ilyen agyafúrt a képzelõerõ, képes az egész világot
egy dióhéjba foglalni, mely bár nagyobb a világnál, mégsem akkora,
hogy az individuum be ne tudná tölteni.
Ez a vonzalom a színészethez, a vágy, hogy az ember szívét kiöntse,
semmi esetre sem jelent elhivatottságot a színmûvészet iránt. Ha még-
is, akkor a tehetség az egyedire való hajlamként nyilatkozik meg, de
még a leggazdagabb ébredõ tehetségnek sincs elegendõ ereje. Ez a von-
zalom csupán a képzelõerõ éretlensége, mert egészen más, ha a fantázia
hiúságból és szeszélybõl akar csillogni. Akkor az egésznek nincs mé- 33
lyebb alapja, mint a hiúság, mely sajnos éppen elég mély lehet.
Ha az egyén életének ez a pillanata el is illan, egy érettebb korban,
amikor a lélek megtalálja önmagát, újra megelevenedik. Bár az indivi-
duum nem veszi elég komolyan a mûvészetet, mégis kedvet érezhet,
hogy alkalomadtán visszatérjen az eredeti állapothoz, s hangulatként
újra átélje. Ilyenkor komikus élményben akar részesülni, s õ maga is ko-
mikus-termékenyen akar viszonyulni a színházi elõadáshoz. Így se a tra-
gédia, se a komédia, se a vígjáték nem szórakoztatja, mivel azok tökéle-
tesek; tehát a bohózathoz fordul. Ugyanez a jelenség más területeken is
megismétlõdik. A valóság nehéz ételével táplálkozó kiforrott egyéniség-
re egy mesterien megalkotott festmény idõnként semmiféle hatást sem
gyakorol. Viszont egy nürnbergi réznyomat megragadja; ezeket nem is
olyan régen még a vásáron árulták. A kép vidéki tájat ábrázol általános-
ságban, de ezt az elvont témát lehetetlen mûvészien kifejezni. Így a ha-
tást éppen ellentétével, vagyis az általános konkrét megjelenítésével éri
el. Mégis megkérdeznék mindenkit, hogy egy ilyen táj vajon nem kelti-e
úgy általában a vidéki táj képzetét, s nem gyermekkorunkból emlék-
szünk-e erre a kategóriára? Gyermekkorunkból, amikor olyan rémisztõ
fogalmak léteztek, hogy visszapillantva szinte beleszédülünk; amikor
egy darab papírból férjet és feleséget vágtak ki, és ez a két alak szigo-
rúbb értelemben volt férj és feleség, mint Ádám és Éva. Egy tájképfestõ,
törekedjen bár hû másolásra vagy az eszményi megjelenítésére, talán hi-

29
 Az ismétlés

degen hagyja az individuumot, az ilyen kép viszont leírhatatlan hatást

vált ki, mert nem tudjuk, nevessünk vagy sírjunk-e rajta: a hatás a szem-
lélõ hangulatától függ. Bizonyára mindenkinek volt olyan korszaka,
amikor a nyelv gazdagsága, a szenvedély kifejezõ ereje kevésnek bizo-
nyult, mert semmilyen kifejezés, semmilyen gesztus nem elégítette ki,
hisz csak a furcsa ugrások és bukfencek nyugtatták meg. Talán megta-
nult táncolni, talán gyakran nézett balettot és csodálta a táncmûvésze-
tet, és talán eljött az az idõszak is, amikor a balett már nem vonzotta,
34 mégis voltak pillanatok, amikor visszahúzódhatott szobájába, teljesen
elengedhette magát, és felettébb furcsa megnyugvást talált abban, hogy
festõi pózban fél lábra áll, vagy az egész világot a pokolba kívánva min-
dent egyetlen bakugrással intéz el.
A Königstädter Színházban bohózatot mutatnak be, s ahogy az ter-
mészetes, a darab nagyon vegyes közönséget vonz. Aki a nevetést a kü-
lönbözõ társadalmi helyzetû és temperamentumú emberek esetében
szeretné tanulmányozni, nem szalaszthatja el a bohózat bemutatóját. A
karzat és a második emelet ujjongása, harsogó kacaja teljesen más,
mint a mûvelt, kritikus közönség tapsa; ilyen kísérõzene nélkül a bohó-
zatot be sem lehetne mutatni. Mivel ez általában az alsóbb életrégiók-
ban játszódik, a karzat és a második emelet rögtön magára ismer, lár-
mázásuk és „bravó” kiáltásuk nem a mûvészek esztétikai elismerése, ha-
nem jókedvük pusztán lírai megnyilvánulása; nem tudatosul bennük,
hogy õk a közönség: ott akarnak lenni az utcán vagy, ahol a darab éppen
játszódik. Mivel ez a távolság miatt nem lehetséges, úgy viselkednek,
mint a gyerekek, akik csak az ablakból nézhetik a kinti csõdületet. Per-
sze az elsõ emeletet és a földszintet is megnevetteti ez a mûfaj, még ha
nevetésük lényegesen különbözik is a fenti kimber-teuton népi lármá-
tól, és még e közegen belül is végtelenül árnyaltak a nevetés fajtái, per-
sze egészen más értelemben, mint egy remek vígjáték bemutatásakor.
Tekintsük akár tökéletessége akár tökéletlensége szerint, ez már csak
így van. A bohózat esetében minden általános esztétikai meghatározás
csõdöt mond, a mûfaj mûveltebb közönség esetén semmiképpen sem
képes egységes hangulatot teremteni, mivel a hatás nagyrészt öntevé-
kenységtõl, a nézõk alkotókedvétõl függ, az egyéniség egészen más ér-
telemben érvényesül, mint egyébként, gyönyörûségében megszabadul
minden esztétikai kötelezettségtõl, attól, hogy illedelmesen csodálkoz-

30
zon, nevessen, vagy éppen meghatódjon. Mûvelt embernek a bohózat
olyan, mint a lottó, csak nem jár azzal a kényelmetlenséggel, hogy pénzt
is nyer vele. Ilyen bizonytalansággal azonban az átlagos színházi közön-
ség nem tud mit kezdeni, ezért szívesen átnéz rajta, vagy elõkelõ megve-
téssel szemléli, amivel magának árt leginkább. A tulajdonképpeni szín-
házi közönséget általában beszûkült komolyság jellemzi, a színházban
nemesebbé és mûveltebbé akar válni, vagy legalábbis ezt szeretné magá-
val elhitetni. Páratlan mûvészi élményben részesül, illetve ezt képzeli; s 35
mihelyt a plakátot elolvasta, máris tudni véli, hogyan fogja az estét eltöl-
teni. Ez azonban a bohózat esetében lehetetlen, mert ugyanaz a darab a
legkülönfélébb hatásokat válthatja ki, és az is megtörténhet, hogy a leg-
jobb elõadás hat legkevésbé. Nem hagyatkozhatunk az újságok vélemé-
nyére, vagy arra, hogy szomszédunk jól szórakozott-e. Ezt magunknak
kell eldöntenünk, s recenzensnek eddig még aligha sikerült szabály-
könyvet írnia a bohózatot nézõ mûvelt közönségnek. E tekintetben nem
létezik bon ton. Itt megszûnik a különben oly megnyugtató kölcsönös
tisztelet színház és közönség között. Az ember a bohózat elõadásán a
legkiszámíthatatlanabb hangulatba kerülhet, ezért sohasem tudhatja,
hogy a színházban a társaság tiszteletre méltó tagjaként viselkedett-e,
és azt sem, hogy jó helyen sírt és nevetett-e. Lelkiismeretes nézõként
nem csodálhatja meg a drámában elõforduló finom jellemvonásokat,
mert a bohózat minden alakját ,,az általánosság” elvont mércéje hatá-
rozza meg. A helyzetek, a cselekmény, a párbeszédek mind e mércéhez
igazodnak. Ezért a nevetéstõl éppúgy lehetünk szomorúak, mint önfe-
ledtek. A bohózat hatását soha nem az irónia hozza létre; minden naivi-
tás, ezért a nézõnek egyesként teljesen öntevékenynek kell lennie, mert
a bohózat keresetlensége annyira csalóka, hogy a mûvelt ember nem vi-
szonyulhat hozzá naivan. A bohózathoz való viszonyulás szórakoztat, de
ezt a fajta szórakozást az egyénnek magának kell vállalnia, mert jobb és
baloldali szomszédjánál vagy az újságokban hiába keres garanciát arra,
hogy valóban jól mulatott. A mûvelt ember viszont eléggé fesztelen ah-
hoz, hogy merjen önállóan szórakozni, s elég önbizalma van, hogy má-
sok véleménye nélkül is tudja, szórakozott-e vagy sem. Számára a bohó-
zatnak saját jelentése van, hiszen az absztrakció tágassága, a kézzelfog-
ható valóság megjelenítése különbözõképpen hat a hangulatára. Ter-
mészetesen nem elõre eldöntött hangulatban indul színházba, mely

31
 Az ismétlés

meghatározza, hogyan hasson rá az elõadás, ellenkezõleg: mesterien

alakítja kedélyét, s ebben az állapotban nem egyetlen hangulat létezik,
hanem mindegyiknek megvan a lehetõsége.
36 A Königstädter Színházban bohózatot játszanak, szerintem kiváló-
an. Ez persze az én saját véleményem, melyet senkire sem akarok ráe-
rõszakolni, s ha velem tennék, én is kikérném magamnak. Egy sikeres
elõadáshoz a színészeket egészen sajátos módon kell összeválogatni.
Két vagy legfeljebb három meghatározó tehetségnek, pontosabban, al-
kotó zseninek kell köztük lennie. Õk a szeszély gyermekei, megittasul-
tak a nevetéstõl, a humor táncosai, akik közvetlenül az elõadás elõtt
ugyanolyanok, mint bárki más, de amint meghallják a rendezõ csengõ-
jét, átváltoznak, és egy arab telivérhez hasonlóan nyögni, fújtatni kez-
denek, miközben kitágult orrlyukaik a bennük lakozó szellem lihegé-
sérõl tanúskodnak; mert ki akarnak törni s vadul tobzódni. Nem kép-
zett mûvészek, akik kitanulták a nevetés tudományát, inkább líraiak,
akik levetik magukat a nevetés szakadékába, s a kacagás vulkanikus
ereje repíti õket színpadra. Nem tervezik, mit is fognak tenni, min-
dent az adott pillanatra és a nevetés természetes erejére bíznak. Meg
merik kockáztatni azt, amit az egyes ember csak egyedül tesz meg,
azt, amire az õrültek mindig készek, és amire a géniusz zsenialitása
erejével képes, megbízva a nevetés erejében. Tudják, hogy féktelen jó-
kedvüknek semmi sem szab határt, hogy a komikum kimeríthetetlen
bennük, s még számukra is folyvást meglepetéseket tartogat. Tisztá-
ban vannak vele, hogy képesek a nevetést egész este ébren tartani, és
ez részükrõl nem igényel nagyobb erõfeszítést, mint nekem e szavakat
papírra vetni.
A bohózatot játszó színháznak bõven elég két zseni, legfeljebb há-
rom, e felett már csökken a hatás; ahogy az ember is meghal magas
vérnyomásban. A többieknek nincs szükségük tehetségre, sõt, nem is
szerencsés, ha tehetségesek. Nem a szépség, sokkal inkább a véletlen
szabályai szerint kell összeválogatni õket. A társulat többi tagja leg-
alább olyan véletlenszerûen kerüljön ide, mint az a társaság, mely
Chodowiecki rajza szerint Rómát alapította. A testi hiba sem kizáró té-
nyezõ, sõt az ilyen véletlen kitûnõen használható. Legyen bár görbe-
vagy lõcslábú, esetleg túl nagyra nõtt vagy növésben visszamaradott,
37 egyszóval hibás példány, a bohózatban jól használható, s kiszámítha-

32
tatlan hatást kelt. Az eszményi után ugyanis a véletlenszerû követke-
zik a sorban. Egy szellemes elme az emberiséget tisztekre, cselédekre
és kéményseprõkre osztotta. Véleményem szerint ez a csoportosítás
nemcsak vicces, hanem mély értelmû is, és hatalmas elméleti tehetség
kell ahhoz, hogy jobb felosztást találjunk. Ha egy felosztás nem meríti
ki teljesen a tárgyát, akkor mindenképpen elõnyben kell részesíteni a
véletlent, mert mozgásba hozza a fantáziát. Egy csupán valamelyest
igaz felosztás nem elégíti ki az értelmet, semmit sem jelent a képzelõ-
erõ számára, ezért teljességgel elvetendõ, még ha a mindennapi hasz-
nálatban meg is becsülik, mert az emberek egyrészt nagyon ostobák,
másrészt nagyon csekély a képzelõerejük. Ha a színházban meg aka-
runk jeleníteni egy embert, akkor vagy az eszme konkrét megtestesí-
tését, vagy a véletlenszerût kell választanunk. Azoknak a színházak-
nak, amelyeknek nem csupán szórakoztatás a céljuk, az elõbbit kelle-
ne kínálniuk. Egyébként mégis megelégszünk azzal, hogy a színész jó-
vágású, elõnyös külsejû fickó, karakteres arccal és jó orgánummal. En-
gem ez ritkán elégít ki, mert teljesítménye eo ipso kritikát vált ki; s a
kritika megjelenése után nem könnyû eldönteni, mi tartozik emberi
mivoltához, és ugyanígy nehéz mindenkinek az igényét kielégíteni; eb-
ben igazat is fognak nekem adni, ha arra gondolnak, hogy az embere-
ket és önmagát különösen jól ismerõ Szókratész ,,sem tudta bizonyo-
san, vajon ember-e vagy egy Tüphónnál is változékonyabb állat”. A bo-
hózat mellékszereplõi ellenben az „általánosság” elvont kategóriáján
keresztül hatnak, és ezt az általános konkrét megjelenítésével érik el.
Ennyiben tehát nem jutottunk tovább a valóságnál. De nem is kell; ám
a nézõ furcsa módon megbékél azzal, hogy a véletlenszerû, megjelen-
vén a mûvészet világában, az idealitás igényével lép fel. Ha a mellék-
szereplõk közül valakivel kivételt akarnánk tenni, az csak a szerelmes
nõ lehet. Természetesen õ sem lehet mûvész, de a kiválasztásnál figye-
lembe kell venni külsejét; legyen vonzó, fellépése, színpadi játéka pe-
dig kellemes és üdítõ, hogy látványa gyönyörködtessen, s így szívesen
tartózkodjunk a közelében.
A Königstädter Színház társulata nagyjából megfelel elvárásaim- 38
nak, csupán a mellékszereplõket kifogásolhatom, mert Beckmann és
Grobecker személyében semmi kivetnivalót sem találok. Beckmann
igazi komikus zseni, aki tisztán líraian tombolja ki magát a komikum-

33
 Az ismétlés

ban, és nem a karakter megformálásával, hanem a hangulat felfokozá-

sával hat. Nem jelentõs a mûvészet mércéjével, páratlan személyisége
viszont csodálatra méltó. Nincs szüksége a közös játék, a díszlet és a
színpadkép segítségére; a hangulat mindezt megteremti. Abban a pil-
lanatban ugyanis, amikor féktelenségében bukfencet vet, a díszletfes-
tõ helyett õ maga festi meg a hátteret. Amit Baggesen Sara Nickelsrõl
mond, hogy egy vidéki tájat maga mögött húzva viharzik be a színpad-
ra, az jó értelemben B-re is igaz; csakhogy õ nyugodtan jön be. Az igazi
mûvészszínházban ritka az olyan színész, aki tényleg tud állni és járni.
Valójában csak egy ilyet láttam; amit azonban Beckmann tud, még so-
ha. Nem egyszerûen megy, hanem valósággal vonul. Ez egészen nagy-
szerû képesség, segítségével zseniális színpadi környezetet teremt ma-
ga köré. Nem csupán megjeleníti a vándorlegényt: bevonul a figura, és
ezzel együtt megjelenik az egész táj is – az út porából elõbukkan a
kedves kis falu, halljuk halk zsongását, s ha a kovácsmûhelynél elka-
nyarodunk, feltûnik a tavacska körül kanyargó gyalogút; megpillant-
juk B-t hátán kis batyujával, kezében bottal, frissen és gondtalanul.
Besétál a színpadra, nyomában utcagyerekek láthatatlan serege. Még
maga dr. Ryge sem tudta a „Salamon király és Jørgen Hattemager”-
ben ezt a hatást elérni. B. úr tiszta megtakarítás a színháznak, mellet-
te nincs szükség sem csavargókra, sem kulisszákra. A mesterlegény
megformálása ezzel együtt nem jellemábrázolás; mesterien felvázolt
alakja túlságosan odavetett. Õ az az inkognitó, akiben az õrült komi-
kum démona lakozik, aki hirtelen felbukkan, és féktelen jókedvében
mindent magával ragad. E tekintetben B. tánca egyedülálló. Kupléját
elénekelve táncra perdül. Nyaktörõ mutatványokra vállalkozik. Mert
valószínûleg nem arra törekszik, hogy táncjátékával szigorúbb érte-
lemben hasson, egész egyszerûen magán kívül van. Eszelõs nevetését
39 sem játékában, sem beszédében nem tudja többé megfékezni, hanem
– akárcsak Münchausen báró – üstökön ragadja önmagát, s hangulatá-
tól vezérelve õrült bakugrásokba kezd. Az egyes ember jól tudja, mi-
csoda megnyugvás mindez, de ugyanezt a színpadon tenni csak a zseni
képes; ehhez pedig szükség van a zseni felelõsségérzetére, különben a
legvisszataszítóbb dologgá válik.
A durva komikusnak olyan hangra van szüksége, amit már a ku-
lisszák mögül felismerünk, hogy elõ tudja készíteni útját. B-nek pom-

34
pás hangja van, ami persze nem jelent egyben jó orgánumot is. Gro-
beckeré inkább érces, mégis egyetlen, kulisszák mögött felharsanó
szava olyan hatást kelt, mint három trombitajel a Dyrehavsbakkenben;
az ember fogékony a nevetségesre. E tekintetben Gr-t elõbbre helye-
zem, mint B-t. B-nél lényeges az a hetykén féktelen ésszerûség, mely-
lyel eljut az õrületig. Gr. ezzel szemben az érzelgõsség és a szenvelgés
segítségével teszi ugyanezt. Emlékszem, egy bohózatban az intézõ sze-
repében láttam; odaadóan szolgálta urát, és szentül hitte, hogy az ün-
nepségek feladata az, hogy megszépítse az uraság életét, csak arra tö-
rekedett, hogy urát tiszteletet kívánó érkezésekor vidékies derûvel fo-
gadja. Ezért mindent elõkészített, és elhatározta, hogy Merkurt fogja
alakítani. Intézõi ruházatán nem változtatott, de lábára szárnyakat kö-
tött, és fejére sisakot tett. Festõi pózban fél lábra állt, hogy elkezdje
ünnepi beszédét. Gr. nem olyan nagyszerû lírikus, mint B., ugyanak-
kor lírai összhangban van a nevetéssel. Kedveli a pontosságot, s e te-
kintetben gyakran pompás alakítást nyújt, különösen a száraz-komi-
kumban, de mégsem olyan pikáns fûszere a bohózatnak, mint B. Mégis
zseniális, a mûfaj géniusza.
Belépünk a Königstädter Színházba. Elfoglaljuk helyünket az elsõ
emeleten, mert oda aránylag kevesen jönnek, márpedig ha bohózatot
akarunk nézni, kényelmesen el kell helyezkednünk, s nem feszélyezhet
a mûvészet fennhéjázása, ami sokakat arra ösztönöz, hogy bezsúfolódja-
nak a terembe, és úgy nézzék meg a darabot, mintha az üdvösségrõl len-
ne szó. Ennek a színháznak a levegõje viszonylag tiszta, nem fertõzte
meg a mûvészetértõ közönség verítéke, sem a mûvészetért lelkesedõk
kipárolgása. Az elsõ emeleten majdnem bizonyosak lehetünk benne, 40
hogy páholyunkban egyedül ülhetünk. Ha mégsem, akkor – hogy az olva-
sónak valami haszna is legyen írásomból – a bal ötös és hatos páholyt
ajánlom. Ott, egészen hátul a sarokban, van egy rendkívül kényelmes
egyszemélyes hely. Tehát elfoglaltuk páholyunkat, egyedül, a színház
üres. A zenekar a nyitányt játssza, a zenétõl kissé félelmetesen vissz-
hangzik a terem, épp mert minden olyan kihalt. Az ember nem mint uta-
zó, esztéta vagy kritikus ül be a színházba, hanem minden elvárás nél-
kül, és megelégszik azzal, hogy kényelmes helye van, csaknem olyan ké-
nyelmes, mint saját szobájában. A zene elhalkul, a függöny kissé meg-
emelkedik, s máris megszólal az a bizonyos másik zenekar, mely nem a

35
 Az ismétlés

karmester pálcáját, hanem belsõ ösztönét követi, a természet hangja a

karzaton, mely B-t már a kulisszák mögött is felfedezi. Szokás szerint
behúzódtam a páholy belsejébe, ezért a második emeletet és a karzatot
egyáltalán nem láttam, mivel úgy nyúlt a fejem fölé, mint egy ellenzõ.
Így annál sejtelmesebb lett a zsongás. Ahová csak pillantásom elhatol-
hatott, mindenhol nagy-nagy üresség tátongott, s a színházterem szá-
momra annak a tengeri szörnyetegnek a gyomrává változott, mely Jó-
nást elnyelte. A karzat morajlása olyan volt, mintha a szörnyeteg gyomra
korogna. Amint az erkély zenélni kezdett, már nem volt szükség más kí-
séretre, mivel B. az ott ülõket ihlette meg, õk pedig B-t .
Felejthetetlen dadám, te tünékeny nimfa, aki az apám udvara mel-
lett csörgedezõ patakban élsz; te, aki segítõkészen mindig részt vettél
a gyerekek játékában, bár egyedül csak magaddal törõdtél! Te, hûsé-
ges vigasztalóm, aki az évek folyamán is megõrizted ártatlan tisztasá-
godat; te, aki fiatal maradtál, miközben én megöregedtem; te hallga-
tag nimfa, emberektõl és önmagamtól fáradtan mindig hozzád mene-
kültem, amikor egy örökkévalóságra volt szükségem, hogy kipihenjem
magamat, s szomorúságtól eltelten egy örökkévalóság kellett ahhoz,
hogy mindent elfelejtsek! Te nem tagadtad meg azt, amit az emberek
megtagadtak tõlem, amikor az örökkévalóságot éppoly elfoglaltnak és
tán még iszonyatosabbnak mutatták, mint az idõt! Melletted hever-
tem, beleveszve a fölém boruló végtelen égboltba, teljesen belefeled-
kezve andalító duruzsolásodba! Te boldogabb énem, te szökevény élet,
aki az apám udvara mentén csobogó patakban lakozol, ahol most el-
nyújtózom, mintha testem megunt vándorbot lenne, s mégis felszaba-
dult és megszabadított leszek e bánatos csobogásban! – Így nyújtóz-
41 tam el páholyomban, levetettem magam, mint fürdõzõk a ruhájukat,
és elterpeszkedtem a nevetés, a bolondozás és ujjongás viharában,
mely feltartóztathatatlanul zúgott el mellettem. Semmit sem láttam,
csak a színház terét, semmit sem hallottam, csak a zsibongást körülöt-
tem. Csak egyszer-egyszer emelkedtem fel, hogy megnézzem Beck-
mannt, s addig nevettem, míg a zúgó folyó partján a kimerültségtõl er-
nyedten ismét össze nem rogytam. Már ez maga volt a boldogság, még-
is hiányzott valami. De váratlanul felfedeztem valakit a környezõ pusz-
taságban; alakja jobban megörvendeztetett, mint Péntek Robinsont. A
szemközti páholy harmadik sorában ült egy leány, az elsõ sorban he-

36
lyet foglaló idõsebb pártól félig takarva. Valószínûleg nem azért jött
ide, hogy mutogassa magát, ahogy ebben a színházban egyébként sem
tapasztaljuk a visszataszító nõi magamutogatást. A harmadik sorban
ült, egyszerû, szerény, csaknem otthoni ruhában. Nem cobolyba vagy
nyestbe, hanem hatalmas kendõbe burkolózott, s fejecskéje ebbõl ha-
jolt alázatosan elõre, éppúgy, ahogy a gyöngyvirág szárán a legfelsõ
csengettyû kibújik a levelek alól. Beckmannt néztem, egész testem
rázkódott a nevetéstõl, aztán bágyadtan hátrahanyatlottam, s hagy-
tam, hogy az ujjongás és a vidámság árama magával ragadjon, hogy e
fürdõzésbõl majd magamhoz térjek; tekintetem õt kutatta, s kedves
lénye teljességgel felüdített. Akkor is rápillantottam, amikor a bohó-
zat emelkedett hangulatot keltett, s lénye igazolta elfogultságomat,
mert õ ezalatt is önmagába temetkezve, a gyermeki csodálkozás csen-
des mosolyával ült. Eljött minden este, akárcsak én. Néha elgondol-
kodtam, mi hozhatta ide, de gondolataim puszta hangulatok marad-
tak. Egyik pillanatban úgy éreztem, sokat szenvedett, és kendõjébe
burkolózva elrejtõzik a világ elõl; mígnem arcának egy bizonyos kifeje-
zése ráébresztett, hogy boldog gyermek, aki kendõjébe bújva kényel-
mesen elhelyezkedett. Nem sejtette, hogy észrevettem. Azt még kevés-
bé, hogy tekintetem õt vigyázza; vétek lett volna, ha megsejti, és a leg-
rosszabb rám nézve, mert létezik egy olyan ártatlanság és öntudatlan-
ság, melyet még a legtisztább gondolat is megzavarhat. Magától az
ember nem fedez fel ilyesmit, ám ha jó szelleme elárulja, hol rejtõzik
az ilyen eredeti titokzatosság, azt nem sértheti meg, és géniuszát sem 42
bánthatja meg. Már az mindent tönkretett volna, ha néma, félig sze-
relmes örömömet akárcsak megsejti; ezt már nem lehetne jóvátenni,
még az õ szerelmével sem. Ismerek egy helyet néhány mérföldnyire
Koppenhágától, ahol egy fiatal lány lakik, ismerem a nagy árnyas kert
fáit és bokrait. A bozóttal benõtt rézsût, melynek rejtekébõl titokban
le lehet nézni a kertre. Senkinek sem árultam el, még kocsisom sem
tud róla, hisz õt úgy vezetem félre, hogy kissé távolabb szállok ki, és
nem balra, hanem jobbra indulok. Ha lelkem nem lel nyugalomra, és
ágyam látványa szorongatóbb a kínpadnál, s így jobban félek tõle, mint
a beteg a kényszerzubbonytól, akkor egész éjjel utazgatok, s már ko-
rán reggel a bokrok rejtekében heverek. Amikor aztán elkezdõdik az
élet, kibukkan a nap, s a madarak felborzolják tollukat, amikor a róka

37
 Az ismétlés

elõmerészkedik odújából, amikor a paraszt az ajtóban megállva a me-

zõt szemléli, és a fejõlány vödrével kimegy a rétre, az arató pedig a ka-
szát élesíti, s örömét leli ebben az elõkészületben, mely a napnak és a
munkának a refrénje lesz – nos, akkor felbukkan a lány is. Bárcsak tud-
nék aludni! Álmom bárcsak olyan könnyû lenne, hogy az alvás ne le-
gyen nehezebb teher, mint az ébrenlét! Bárcsak úgy tudnék felkelni
ágyamból, mintha azon senki sem pihent volna, hogy már látványa is
hûvös, kellemes és üdítõ legyen, mintha az alvó nem is ott feküdt vol-
na, csak azért hajolt fölé, hogy mindent eligazítson! Bárcsak tudnék
úgy meghalni, hogy halottas ágyam kihûlvén olyan hívogató legyen,
mint a gyermeké, melyet a gondos anya alváshoz elõkészített, hogy a
kicsi nyugodtan pihenhessen. Akkor megjelenik a lány, csodálkozva
járkál (vajon ki ámul jobban, õ vagy a fák?), lehajol, ezt-azt lecsipked a
bokrokról, könnyedén ide-oda szökken, majd gondolataiba mélyedve
csöndesen megáll. Milyen csodálatos meggyõzõ ereje van mindennek!
Lelkem végre megnyugszik. Ó, te boldog leány! Ha valaki egyszer el-
nyeri szerelmed, bárcsak olyan boldoggá tudnád tenni azzal, hogy min-
dene vagy, mint engem azzal, hogy értem semmit sem teszel.
A Königstädter Színház A talizmánt játszotta, ami lelkemben emlé-
keket ébresztett, s minden oly életszerû volt, mint legutóbb. Elsiettem
43 hát a színházba. Nem volt üres páholy, még a bal ötös és hatos sem. Így a
jobb oldalra kerültem. Az ott ülõ társaság nem tudta biztosan, hogy szó-
rakozzon-e vagy inkább unatkozzon; az ilyen közönséget joggal találjuk
unalmasnak. Szinte minden páholy foglalt volt. A fiatal lányt sem lehe-
tett látni sehol; ha mégis ott volt, nem ismertem meg, mert nem egye-
dül jött. Beckmann sem tudott megnevettetni. Fél óráig bírtam, aztán
elmenekültem, gondolván, hogy egyáltalán nincs ismétlés. Mindez bor-
zasztóan megviselt. Nem vagyok már fiatal, az élet sem teljesen ismeret-
len számomra, ezért legutóbbi Berlinbe jövetelem elõtt felhagytam az-
zal, hogy a bizonytalanra számítsak. Mégis reméltem, hogy a színházi él-
mény tartósabb lesz, mivel az embernek meg kell tanulnia, hogy a léte-
zés többféleképpen korlátozza, de segítenie kell önmagán, mielõtt rá-
kap az ízére, hogy aztán annál biztosabb legyen benne. A létezés tán
még a fizetésképtelen embernél is csalfább? Ez utóbbi legalább ötven
vagy harminc százalékot ad, de valamit mindenképpen! A legkevesebb,
amit az ember elvárhat, a komikum, és még ez sem ismételhetõ?

38
 Ilyen gondolatokkal tértem haza. Íróasztalom a helyén állt. Bár-
sony karosszékem még megvolt. Megpillantván azonban annyira elke-
seredtem, hogy kedvem lett volna széthasítani, annál is inkább, mivel
a házban már mindenki ágyban volt, így nem tudták kivinni. Mire jó
egy bársonyszék, ha környezete nem illik hozzá? Olyan ez, mintha egy
férfi meztelenül, kalappal a fején járkálna. Egyetlen értelmes gondolat
nélkül feküdtem le, a szobában olyan világos volt, hogy félálomban
egyre csak a bársonyszéket láttam, mígnem reggel felkelvén komolyan
eltökéltem, hogy a sarokba állítom.
Otthonom – e visszájára fordult ismétlés miatt – kellemetlenné
vált; terméketlenség gyötört, bánatos fantáziám minduntalan arra em-
lékeztetett, hogy egykor mily könnyen jöttek a gondolatok, s az emlé-
kezés, mint a gyom, csírájában fojtott meg minden ötletet. Elmentem
abba a cukrászdába, ahová korábban naponta jártam, hogy elfogyasz-
szam azt az italt, mely – a költõ szavaival élve – „tiszta, forró, erõs és
hamisítatlan”, hasonlít a barátságra; a feketében legalábbis mindig 44
bízhatok. Kávém talán ugyanolyan jó volt, mint azelõtt, mégsem ízlett.
A nap tüzesen sütött az ablakon át, s ettõl a helyiség majdnem olyan
fullasztóvá vált, mint a fortyogó üstbõl felcsapó gõz; s egy léghuzat,
mely a passzátszélhez hasonlóan mindenen keresztülfújt, megtiltotta,
hogy az ismétlésre gondoljak, még ha lett is volna rá lehetõségem.
Estefelé elmentem egykori kedvenc vendéglõmbe, ahol, valószínû-
leg megszokásból, még jól is éreztem magam. Mivel minden estét itt
töltöttem, mindent jól ismertem; tudtam, mikor mennek el a törzs-
vendégek, hogyan köszönnek el társaiktól, s hogy a kalapot a belsõ
vagy a külsõ helyiségben, ajtónyitáskor vagy esetleg kint az ajtó elõtt
veszik-e fel. Semmi sem kerülhette el figyelmemet, Proszerpinához ha-
sonlóan minden fejbõl kihúztam egy hajszálat, még a kopaszéból is. –
Minden ugyanolyan volt, ugyanazok a viccek, ugyanaz az udvariasko-
dás, ugyanazok a vendégek, ugyanaz a helyiség – egyszóval ugyanaz
ugyanott. Az asszonyi perpatvar Salamon szerint csepegõ ereszre ha-
sonlít. Akkor mit mondana errõl a csendéletrõl? Rémes gondolatom
támadt: itt lehetséges az ismétlés.
Másnap este ellátogattam a Königstädter Színházba. Az egyetlen,
ami megismétlõdött, az ismétlés lehetetlensége volt. Az Unter den
Lindenen alig lehetett elviselni a port, s minden olyan kísérlettõl, hogy

39
 Az ismétlés

az emberek közé vegyüljek, s úgymond emberfürdõt vegyek, visszaret-

tentem. Bárhová is fordultam, bárhová is kerültem, minden hiábavaló-
nak bizonyult. A kis táncosnõ, aki annakidején ugrásra készen állt és
kecsességével magával ragadott, már túlvolt az ugráson; vak hárfásom
a Brandenburgi Kapu elõtt – jószerint én voltam az egyetlen, aki törõ-
dött vele – most szürkés kabátot viselt és nem azt a világoszöldet, mely
megfelelt bús kedélyemnek; s amelyben szomorúfûzre hasonlított;
számomra ezzel elveszett, de megnyerte õt az általános-emberi. A pe-
dellus csodálatraméltó orra elhalványult; A. A. professzor pedig csak-
nem katonásan feszülõ, új nadrágot kapott. – –
45 Amikor ez már több napja ismétlõdött, annyira elkeseredtem, s
annyira elegem lett az ismétlésbõl, hogy úgy döntöttem, hazamegyek.
Felfedezésem ugyan nem volt jelentõs, mégis figyelemreméltó, hiszen
rájöttem, hogy egyáltalán nincs ismétlés, s errõl úgy bizonyosodtam
meg, hogy tapasztalatomat minden lehetséges módon megismételtem.
Minden reményemet otthonomba vetettem. Justinus Kerner mesél
egy férfiról, aki annyira ráunt a hajlékára, hogy felnyergelte lovát, és
nekivágott a nagyvilágnak. Alig távolodott el otthonától, amikor az ál-
lat levetette a hátáról. Ez döntõ mozzanatnak bizonyult, mert ahogy
megfordult, hogy felpattanjon a lovára, pillantása még egyszer a házá-
ra tévedt: s láss csodát! – olyan szépnek látta, hogy azon nyomban visz-
szafordult. Otthonomban egészen biztosan számíthatok rá, hogy min-
dent ismétlésre készen találok. Mindig bizalmatlan voltam az újdonsá-
gokkal szemben, még a szükséges takarítást is gyûlöltem, kiváltképp a
nagytakarítást. A legszigorúbban megparancsoltam, hogy konzervatív
alapelveimet távollétemben is betartsák. S mi történt? Hûséges szol-
gám nem osztotta véleményemet. Úgy gondolta, ha elutazásom után
azonnal megkezdi felforgató tevékenységét, visszatérésemig elkészül,
és sikerül mindent rendbe szednie. Megérkezem, csengetek, õ ajtót
nyit. Jelentõségteljes pillanat volt. Szolgám holtsápadtra vált, s én a
félig nyitott ajtón át megpillantottam a legszörnyûségesebbet: oda-
bent minden a feje tetején állt. Kõvé dermedtem. Õ kábultságában
nem tudta, mitévõ legyen, rossz lelkiismerete miatt elveszítette a fe-
jét, s az orrom elõtt becsapta az ajtót. Ez már túl sok volt, torkig let-
tem mindennel, alapelvemnek befellegzett, ráadásul a legrosszabbtól
kellett tartanom, tudniillik attól, hogy Grönmeyer kereskedelmi taná-

40
csoshoz hasonlóan engem is úgy kezelnek, mint valami kísértetet. Be-
láttam, hogy nincs ismétlés, s ez a korábbi életszemléletem gyõzelmét
jelentette.
Mennyire megszégyenültnek éreztem magam, hogy én, aki az ifjú
esetében oly bizakodó voltam, most az õ sorsára jutottam; úgy érez-
tem, én magam vagyok az ifjú, mintha nagy szavaim, melyeket most
semmi pénzért nem ismételnék meg, csak egy álom részei lennének,
melybõl hirtelen felébredtem, hogy az élet mindent, amit adott, ellen-
állást nem tûrve, álnokul visszavegyen, az ismétlés lehetõsége nélkül.
Hát nem így van? Minél idõsebbek leszünk, annál csalfábbnak bizonyul
az élet; minél okosabbak vagyunk, s minél inkább megtanulunk segíte- 46
ni önmagunkon, annál inkább pórul járunk, annál többet szenvedünk!
A kisgyerek nem tud segíteni önmagán, és mégis mindig szerencsés.
Egyszer láttam egy dadát, aki az utcán egy kocsiban két kicsit tolt. Az
egyik talán egy éves sem volt, aludt, s úgy feküdt ott, mint egy darab
fa. A másik, körülbelül két éves, duci, tömzsi, rövidkarú kislány, egy
kis madame-ra hasonlított. A hely kétharmadát pontosan kiszámítva
elterpeszkedett a kocsiban, míg a kisebbik az oldalán feküdt, mint egy
szatyor, melyet a kis hölgy magával hord. Úgy tûnt, hogy csodálatra-
méltó egoizmussal csak magával törõdik, semmi sem érdekelte, csak
az, hogy kényelmes helye legyen. Hirtelen feltûnt egy hintó, s a gyerek-
kocsi szemmel láthatóan veszélybe került, emberek szaladtak oda, mi-
közben a dada a kocsit gyorsan egy kapualj alá kormányozta. A jelenle-
võk – köztük én is – dermedten álltak. A kis hölgy eközben nyugodt
volt, arcizma sem rezdült, szünet nélkül az orrát túrta. Valószínûleg
úgy gondolta, semmi köze az egészhez, a dada feladata vigyázni rá.
Ilyen hõsies bátorságot felnõttektõl hiába várunk.
Minél idõsebb az ember, minél jobban ért az élethez, minél jobban
tudja élvezni a kellemest és a hasznost, egyszóval: minél inkább megis-
meri a dolgokat, annál kevésbé lesz elégedett. Maradéktalanul, tökéle-
tesen és minden tekintetben elégedettek sohasem leszünk; hogy csak
bizonyos mértékben legyünk azok, nem éri meg a fáradtságot, ezért
sokkal jobb teljesen elégedetlennek lenni. S aki mindezt alaposan át-
gondolta, biztosan igazat ad nekem abban, hogy az ember életében so-
hasem adatik meg, még egy puszta félórára sem, hogy minden szem-
pontból abszolút elégedett legyen. Talán nem kell mondanom, hogy

41
 Az ismétlés

ehhez ruhánál és élelemnél némileg több szükségeltetik. Egyszer már

egészen közel jártam ehhez az állapothoz. Egy reggel szokatlanul jól
ébredtem, jó közérzetem a délelõtt folyamán minden várakozásom el-
lenére csak erõsödött. Jókedvem pontban egy órakor a tetõfokára há-
gott, s éreztem azt a szédítõ maximumot, amit nemhogy egy szokvá-
nyos, de még egy poétikus hõmérõ sem tud kimutatni. A test elvesz-
tette földi súlyát, mintha nem is lenne, mert minden szerv boldogan
végezte feladatát, minden ideg önmagában és az egészben is gyönyör-
47 ködött, miközben az erek lüktetése – mint a szervezet nyugtalansága –
csak a pillanat kéjére emlékeztetett. Járásom lebegõ volt; nem mint a
levegõt átszelõ és a földrõl felröppenõ madarak repülése, hanem mint
a vetést borzoló szélfuvallat, mint a tenger vágyat ébresztõ ringása,
mint a felhõk álomszerû vonulása. Lényem maga volt az áttetszõség,
hasonlatos a tenger feneketlen mélyéhez, az éj önelégült hallgatásá-
hoz, a dél magányos csendjéhez. Lelkemet minden hangulat dallamos
visszhanggal töltötte be. Minden gondolat boldog ünnepélyességgel
kínálta magát, a bolondos ötlet ugyanúgy, mint a legragyogóbb eszme.
Az érzéseket már keletkezésük elõtt sejteni lehetett, így bennem kel-
tek életre. Mintha az egész létezés belém szeretett volna, s létem elõtt
minden vészterhes szemlén reszketett; minden elõjellé változott, s rej-
télyesen átszellemült mikrokozmikus üdvözültségemben, mely min-
dent, még magát a legkellemetlenebbet, a legunalmasabb észrevételt,
a visszatetszõ látványt és a legkínosabb összetûzést is átlényegítette.
Mint mondottam, pontosan egy órakor értem a csúcsra, s amikor a
csúcsok csúcsát megsejtettem, hirtelen valami szúrást éreztem a sze-
memben; hogy egy szempilla, egy pihe vagy egy porszem okozta-e,
nem tudom. Azt viszont igen, hogy abban a pillanatban a kétségbeesés
mélyére zuhantam. Aki egyszer már átélte ezt az emelkedett állapo-
tot, s ide eljutva azzal az alapvetõ kérdéssel foglalkozott, hogy lehetsé-
ges-e egyáltalán a feltétlen elégedettséget elérni, könnyen megérti
ezt. Azóta minden reményt feladtam, hogy valaha is abszolút módon és
minden tekintetben elégedett legyek; feladtam az egykor dédelgetett
álmot, hogy ha nem is állandóan, de legalább egy-egy pillanatra elége-
dettnek érezzem magamat, még ha olyan kevés pillanatról van is szó,
hogy – miként Shakespeare mondja – „egy csaposlegény játszva meg-
számlálhatja õket”.

42
 Idáig jutottam, mielõtt az ifjút megismertem. Midõn így tûnõdtem
magamban, s a tökéletes elégedettségre vonatkozó kérdés – ha csak egy
félórára is – felmerült, renonszot mondtam. Ekkor fogalmaztam meg új-
ra és újra az ismétlés eszméjét, lelkesedtem érte, amivel ismét csak elv-
buzgóságom áldozatává váltam; hiszen meg vagyok gyõzõdve róla, hogy
ha nem azért utazom el, hogy bizonyosságot szerezzek az ismétlésrõl,
akkor az említett körülmények között pompásan szórakoztam volna. Ó,
hogy nem tudok megmaradni az általánoson belül, s elveket akarok!
Nem tudok másokhoz hasonlóan öltözködni, valahogy mindig merev 48
csizmát húzok! Vajon nem értenek-e egyet egyházi és világi szónokok,
költõk és prózaírók, hajósok és halottkémek, hõsök és gyávák abban,
hogy az élet egy áradat, melyben az ember ilyen õrült eszmét forgat a fe-
jében, ráadásul vezérelvvé is akarja tenni! Fiatal barátom azt gondolta:
történjen, aminek történnie kell, s ezzel jobban járt, mint ha az ismét-
léssel törõdött volna. Hisz akkor kedvesét talán úgy kapja vissza, mint a
népdalban az a bizonyos szerelmes, aki az ismétlést akarta, s szerelmét
valóban vissza is kapta – apácaként, rövidre nyírt hajjal és színtelen ajak-
kal. Az ismétlést akarta, s amikor megkapta, belehalt.

A lány apácaként jött vissza,

Haja tövig levágva;
Halál-fehér köntösében,
Halál-fehér az ajka.

Az ifjú, ki lent ült,

Õt várva, lent a mélyen;
Látva õt könnyeket ontott,
S meghasadt szívében.

Éljen a postakürt! Ez az én hangszerem. Több okból is, de különö-

sen azért, mert ugyanazt a hangot még egyszer biztosan nem lehet be-
lõle kicsalni, mivel a benne rejlõ lehetõségek száma végtelen, és aki
szájához emeli, s rajta tudását megmutatja, sohasem esik az ismétlés
bûnébe. Aki barátjának válasz helyett kürtöt ad szíves használatra,
semmit sem mond, de mindent megmagyaráz. Dicsõség a postakürt-
nek! Ez az én jelképem! Az idõs aszkéták koponyát tettek az asztalra,

43
 Az ismétlés

annak látványa ugyanis jól tükrözte életszemléletüket; ugyanígy kell

az asztalomon lévõ postakürtnek az élet jelentõségére emlékeztetnie.
Éljen a postakürt! Az utazás azonban nem éri meg a fáradságot; mert
nem kell ahhoz kimozdulnunk, hogy meggyõzõdjünk az ismétlés lehe-
49 tetlenségérõl. Nem. Maradjunk nyugodtan szobánkban, és amikor
minden hiábavaló és mulandó, csendes magányunkban gyorsabban
utazunk, mint a vonaton. Ezért mindennek erre kell emlékeztetnie;
szolgám viseljen postakocsis egyenruhát, én pedig ebédmeghívásra is
csak gyorspostával utazom. Ég veled! Ég veled, ifjúság dús reménye!
Miért sietsz annyira, hiszen olyasmit ûzöl, ami nem létezik, ahogy te
sem. Ég veled, férfias erõ! Miért oly erõs lépteid dübörgése? Hisz amin
jársz, csak csalfa képzet! Ég veled, gyõzedelmes szándék! Te biztosan
eléred a célt, mert a tettet nem viheted úgy magaddal, hogy meg ne
fordulnál; erre te nem vagy képes. Ég veled, erdei szépség! Amikor
nézni akartalak, elhervadtál. Ég veled, gyors folyó! Te vagy az egyetlen,
aki tényleg tudja, mit akar; folyni, folyni, s a végtelen tengerbe veszni.
Folytatódj, élet színjátéka, melyrõl nem tudni, komédia-e vagy tragé-
dia, hiszen senki sem látta még a befejezést! Folytatódj, létezés színjá-
téka, melyben az életet éppoly kevéssé kapjuk vissza, mint a pénzt! Mi-
ért is nem tért vissza soha senki a halálból? Azért, mert az élet nem
tud úgy magához láncolni, és nem olyan meggyõzõ, mint a halál. Igen,
a halál rendkívül ellenállhatatlanul érvel; ha nem akarunk ellentmon-
dani neki, ha hagyjuk beszélni, rögtön meggyõz; soha senki sem emelt
még kifogást az ellen, vagy sohasem vágyott még arra, hogy az élet
ékesszólását hallja. Ó halál! Nagy a te rábeszélõ erõd, és senki sem áll
közelebb hozzád, mint az a férfi, aki ékesszólásáért a peisiJanatoV ne-
vet kapta, mert a meggyõzés erejével beszélt rólad.

44
 Az ismétlés

Az ismétlés 50

Eltelt egy kis idõ, s szolgám házias Évaként minden korábbi vétkét
jóvátette. Háztartásomban visszaállt a monoton, egyhangú rend. Min-
den, ami nem tudott járni, a helyén állt, ami pedig tudott, ment a ma-
ga útján: órám, szolgám, s én magam is: kimért léptekkel járkáltam
fel-alá. Bár meggyõzõdtem az ismétlés lehetetlenségérõl, mégis bizto-
san tudom, hogy az ember rendíthetetlenségével és figyelmének lan-
kadásával olyan egyhangúságot teremthet, mely sokkal inkább elkábít,
mint a legszeszélyesebb mulatságok, és akárcsak egy varázsige, idõvel
egyre erõsödik. Herculaneum és Pompeji feltárásakor mindent a he-
lyén találtak, úgy, ahogy tulajdonosaik hagyták; ha akkor élek, a régé-
szek tán csodálkozva akadnak rá egy kimért léptekkel fel-alá járkáló
emberre. Minden eszközt megragadtam, hogy ez a meglévõ és állandó-
sult rend fennmaradjon, sõt ahogy Domitianus császár, aki a felforga-
tó legyek üldözésére indult, légycsapóval felfegyverkezve idõnként
körbejártam a szobát. Három bestiának, melyek szabályos idõközön-
ként zümmögve repültek át a szobán, mégis megkegyelmeztem. Így él-
tem, megfeledkezve a világról, abban a hiszemben, hogy a világ is elfe-
lejtkezett rólam, míg egy napon levelet kaptam ifjú barátomtól. Ezt
aztán, úgy havonta, újabbak követték, de a tartózkodási helyére nem
tudtam belõlük következtetni. Errõl semmiféle felvilágosítással nem
kívánt szolgálni; lehetséges, hogy meg akart téveszteni, ezért az idõ- 51
közöket elõvigyázatosan úgy választotta meg, hogy azok öt hét és há-
rom hét plusz egy nap között ingadozzanak. Soraival nem akart zaklat-
ni, s ha kész is voltam leveleit megválaszolni, vagy egyáltalán tollat ra-
gadni, a válasz nem érdekelte – csupán a szívét akarta kiönteni.
Levelébõl kiderült, amit amúgy is tudtam, hogy – mint minden me-
lankolikus természet – meglehetõsen ingerlékeny, s túlérzékenysége
ellenére, illetve amiatt is, állandóan ellentmondásban van önmagával.
Akarja is, hogy bizalmasa legyek, meg nem is, egyúttal aggasztja, hogy
az vagyok; hála úgynevezett fölényemnek, biztonságban érzi magát, de
ez egyben kényelmetlen is számára. Bizalmába fogad, választ azonban
nem vár, sõt látni sem akar, s „mindenre, ami szent”, hallgatást, ren-
díthetetlen hallgatást követel, mégis majdnem megõrjíti a gondolat,

45
 Az ismétlés

hogy van erõm hallgatni. Senki, egyetlen lélek sem tudhatja, hogy a bi-
zalmasa vagyok; én sem, sõt még õ maga sem. Hogy ezt a zûrzavart
mindkettõnk számára megnyugtatóan és kielégítõen megmagyarázza,
volt szíves tudomásomra hozni, hogy tulajdonképpen gyengeelméjû-
nek tart. Miként is vehetném magamnak a bátorságot, hogy ennek a
magyarázatnak a helyességérõl véleményt nyilvánítsak! Hiszen ez –
szerintem – szemrehányásának jogosságát bizonyítaná, míg tartózko-
dásom az õ szemében éppen a kóros közönynek és gyengeelméjûség-
nek a jele lenne, mely nem hagyja magát kizökkenteni, s így meg sem
bántható. Ez hát a köszönet, hogy az évek során arra szoktattam ma-
gamat, hogy az embereket csak tárgyilagosan, az eszme iránti érdeklõ-
déssel figyeljem, s ha lehet, mindenkit tanulmányozzak, akiben az esz-
me mozgásban van. Annak idején megpróbáltam a benne lakozó esz-
mét támogatni, s most az a jutalmam, hogy lét és semmi legyek, sõt
hogy ne is legyek, alakuljon minden úgy, ahogy õ szeretné, minden el-
ismerés nélkül, mert még képes vagyok erre, s õt az ellentmondásból
ismét kisegítem. Ha tudná, hogy egy ilyen méltatlan követelmény köz-
vetve mennyi elismerést rejt, valószínûleg ismét dühbe gurulna. Bizal-
masának lenni a lehetõ legnehezebb dolog, ráadásul teljesen elfelejti,
hogy egyetlen szóval – nevezetesen azzal, hogy nem kérek a leveleibõl
– mélyen megbánthatnám. Nemcsak azt büntették meg, aki kifecsegte
az eleusziszi misztériumokat, hanem azt is, aki megtagadta, hogy be-
52 avassák. Egy görög író szerint épp ez történt egy Demonax nevû férfi-
val, õ azonban szellemes védekezésének köszönhetõen épp bõrrel
megúszta az esetet. Az ifjú bizalmasaként még kritikusabb a helyze-
tem, mivel az õ misztériumai még szûziesebbek; sõt meg is haragszik,
ha esdeklõ könyörgésének engedelmeskedem, azaz hallgatok.
Ám ha azt hiszi, hogy teljesen megfeledkeztem róla, újra csak
igazságtalan hozzám. Hirtelen eltûnésekor valóban féltem, hogy két-
ségbeesésében kárt tesz magában. Ilyen esemény azonban ritkán ma-
rad sokáig titokban, s mivel semmit sem hallottam vagy olvastam ró-
la, arra következtettem, hogy életben van, bárhol is rejtõzik. A cser-
benhagyott lány semmit sem tudott. Az ifjú egy szép napon távolma-
radt, és többé nem jelentkezett. A lányon nem hirtelen lett úrrá a
fájdalom, csak lassanként támadt fel benne az aggódó sejtés, és csak
lassanként eszmélt önmagára a kín, ami azt eredményezte, hogy ál-

46
 Az ismétlés

modozó bizonytalanságában csendesen elmerengett a vele történte-

ken, s azon, hogy mit jelenthet az egész. Számomra a lány a megfi-
gyelés új tárgyául szolgált. Barátom nem értette a módját, hogyan
kell a kedvesbõl mindent kifacsarni, aztán eldobni; ellenkezõleg, el-
tûnésekor a lány irigylésre méltóbb állapotban volt, mint valaha;
egészséges, viruló, az ifjú poétikus adottságaival gazdagodva, a költõi
illúzió drága szíverõsítõjétõl erõre kapva. Ritkán lehet egy elhagyott
lányt ilyennek látni. Amikor néhány nappal késõbb megpillantottam,
olyan eleven volt, mint az éppen kifogott hal, pedig az ilyen lány
egyébként úgy ki van éhezve, mint a halaskofa pultján vergõdõ állat.
Biztos voltam benne, hogy az ifjú életben van, és örültem, hogy két-
ségbeesésében nem tettette magát holtnak. Hihetetlen, mennyi za-
var keveredhet az erotikusba, ha az egyik fél úgy dönt, belehal a bá-
natba, vagy azért akar meghalni, hogy így keveredjen ki a történet-
bõl. Egy lányt ünnepélyes kijelentés szerint elemésztene a bánat, ha
kedvese csalónak bizonyulna. S lám! Az ifjú nem volt csaló, sõt talán
sokkal jobb volt, semhogy azt a lány felfoghatta volna. Amit azonban
az ifjú megtett volna, ha eljön az ideje, arra többé nem tudta rászán-
ni magát, pusztán azért, mert a lány kijelentése megrémisztette,
mert – mint mondotta – kedvese olyan szónoki fogással élt vele
szemben, de legalábbis olyasmivel próbálkozott, amit egy lány még
akkor sem engedhet meg magának, ha tényleg csalónak tartja. Eh- 53
hez túl büszkének kell lennie, vagy még mindig bízik a férfiban; a
lánynak ekkor be kell látnia, hogy égbekiáltó igazságtalanságot kö-
vet el vele szemben. Meghalni azért, hogy az egészbõl kikeveredjen, a
lehetõ legszánalmasabb eszköz, s a legnagyobb sértés a lánnyal szem-
ben, aki abban a hiszemben, hogy a férfi halott, gyászruhát ölt, és
õszintén elsiratja az elhunytat. S szinte megundorodik saját érzései-
tõl, ha késõbb kiderül, hogy kedvese él, és a legkevésbé sem gondolt
a halálra. Vagy ha a lány egy másik életben gyanút fog, nem amiatt,
hogy az ifjú valóban meghalt-e, hiszen ez bizonyos, hanem hogy ak-
kor halt-e meg, amikor mondta és õ meggyászolta. Az ilyen helyzet
apokaliptikus embernek való, aki Arisztophanészát (itt a görögökre
gondolok, s nem azokra, akiket a középkorban doctores cerei-nek ne-
veztek) és Lukianoszát is megértette. Egy ideig még tartható a téve-
dés, hiszen a férfi halott volt, s az is marad. A gyászoló lány aztán fel-

47
 Az ismétlés

eszmélne, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták, míg fel nem fedez-
né, hogy közben volt egy kis közjáték.
Amikor az ifjú levelét megkaptam, lelkemben felébredt az emlék,
és semmiképp sem tudtam hidegvérrel felidézni a történteket. Amikor
sorait olvasva ahhoz a nem is olyan szerencsétlen megjegyzéséhez ér-
tem, hogy gyengeelméjû vagyok, rögtön arra gondoltam, hogy bizto-
san a legbensõségesebbnél is bensõségesebb titka van, melyet száznál
is több szemû féltékenység õriz. Személyes találkozásunkkor nem ke-
rülte el figyelmemet, hogy még mielõtt színt vallott volna, óvatosan
megjegyezte, „különc vagyok”. Hát aztán! Egy megfigyelõnek fel kell
készülnie az ilyesmire. Hiszen kell némi garanciát adnia a gyónást vég-
zõnek. Egy lány, ha gyón, folyamatosan pozitív garanciát kíván, a férfi-
ember negatívat. Ennek oka a nõi odaadásban és alázatban, illetve a
férfiúi büszkeségben és makacsságban rejlik. Mert nem nagyszerû vi-
gasz-e, hogy akitõl tanácsot és magyarázatot várunk, gyengeelméjû?
Így nem kell elõtte szégyenkeznünk. Ilyen emberrel beszélni olyan,
mintha egy darab fával elegyednénk szóba: „Olyasmi, amit csak az ér-
dekesség kedvéért tesz az ember”, mondanánk, ha netán valaki rákér-
dezne. A megfigyelõ viselkedjen könnyedén, különben senki sem tárul-
54 kozik fel elõtte, és mindenekelõtt õrizkedjék a morális szigortól, vagy
hogy magát az erkölcs példaképének tüntesse fel. Azt mondják, rom-
lott ember, furcsa dolgai voltak – ergo bizalommal lehetek iránta, én,
aki sokkal különb vagyok! Nos, rendben, gondolataikon kívül semmit
sem kérek az emberektõl. Ezeket megmérem, s ha kellõen fajsúlyosak,
semmilyen árat nem tartok túl magasnak.
Már a levél átfutásakor világossá vált számomra, hogy szerelmi tör-
ténete sokkal mélyebb nyomot hagyott benne, mint gondoltam. Bizo-
nyára eltitkolta elõlem egyik-másik hangulatát; ami érthetõ, hiszen
akkor még csak „különc” voltam, most viszont gyengeelméjû, s az már
valami más. Ha így van, nincs más választása, mint egy vallásos mozdu-
latot tenni. Így vezeti a szerelem egyre tovább az embert. Most itt is
igaznak éreztem, amit oly gyakran beláttam: „A létezést irányító, vég-
telenül mély értelmû hatalom egészen másképp mesterkedik, mint az
összes költõ in uno.” Az ifjút olyan adottságokkal áldotta meg a termé-
szet, hogy fogadni mertem volna, sohasem marad a szerelem hálójá-
nak foglya. E tekintetben ugyanis vannak kivételek, melyek nem enge-

48
 Az ismétlés

delmeskednek az általános szabályoknak. Rendkívüli szel1emmel, s

különösen gazdag képzelõerõvel bírt. Ha alkotóereje feltámad, az elég
lett volna neki egész életére, különösen, ha helyesen érti meg önma-
gát, valamint ha a szellem és a képzelõerõ nyújtotta meghitt, otthonos
szórakozásra szorítkozik, mely tökéletesen pótolja a szerelmet, és
mentes a kapcsolat okozta kényelmetlenségektõl és szerencsétlensé-
gektõl, ráadásul kifejezetten hasonlít a legszebb szerelmi boldogság-
ra. Az ilyen természetnek nincs szüksége a nõ rajongására, amit úgy
szoktam magyarázni, hogy az ilyen ember korábbi életében maga is nõ
volt, és most férfiként még emlékszik erre. Ha beleszeret egy lányba,
az csak zavarja, ezért állandóan elrontja feladatát, mert kedvese szere-
pét is magára vállalja. Ez mindkettejük számára kellemetlen. Az ifjú
ráadásul rendkívül melankolikus természet volt. Amíg az elõbb emlí-
tett dolog visszatartaná attól, hogy egy lányhoz közeledjék, addig az
utóbbi megvédené, ha egy ravasz szépség kivetné rá a hálóját. Az
együttérzõ mély melankólia minden nõi fortélyt megaláz, és ez mindig
is így lesz. Ha egy lánynak sikerül magához vonzania a férfit, az a gyõ- 55
zelem pillanatában így gondolkodik: „Nem vétkezel-e, nem vagy-e
igazságtalan vele szemben, ha átadod magad ennek az érzésnek, nem
leszel-e majd útjában? Akkor ég veled nõi intrika!” Nos, a helyzet sajá-
tos módon megváltozott, õ a nõ oldalára állt, kész meglátni benne a
nagyszerût, s ezt ügyesebben meg tudja mutatni, mint maga a nõ, rá-
adásul jobban csodálja kedvesét, mint ahogy õ azt megkívánja; de a nõ
ennél többet sohasem kaphat.
Tehát nem vártam, hogy egy szerelmi kaland így rabul ejti. De a lé-
tezés ravasz. Egyáltalán nem a lány szeretetreméltósága tartja fogva,
hanem afölötti bánata, hogy igazságtalan volt vele, s így megzavarta az
életét. Meggondolatlanul közeledett hozzá, majd megbizonyosodott
róla, hogy a szerelem nem teljesedhet be, s nélküle is boldog lehet, ha
ez egyáltalán lehetséges, különösen ezzel az új hozománnyal. Szakít,
de nem tudja elfelejteni, hogy méltánytalanságot követett el; mintha
igazságtalan dolog lenne megszakítani a megvalósíthatatlant. Ha nem
lenne elfogult, ha így szólna: „itt ez a lány, közeledni akarsz hozzá, be-
le akarsz szeretni?”, valószínûleg így felelne: „a világért sem, egyszer s
mindenkorra megtanultam, mi következik az ilyen kapcsolatból, ilyes-
mit nem felejt el az ember”. S ha nem akarja becsapni önmagát, a dol-

49
 Az ismétlés

got így is tisztázni kellene. Az ifjú még mindig biztos benne, hogy sze-
relme – úgymond – nem teljesülhet be. A csodálatos határához érke-
zett, melyet csak az abszurd erejével léphet át. Egyáltalán nem gondol
a nehézségre, vagy talán az én fortélyos eszem túlzottan találékony!
Vajon tényleg szereti a lányt, vagy az csupán indíték számára, mely
mozgásba hozza? Kétségtelenül nem a szorosabb értelemben vett bir-
toklás, vagy az ezáltal létrejövõ tartalom foglalkoztatja, hanem csak a
tisztán formálisan vett visszatérés. Ha kedvese másnap meghalna, nem
zavarná különösebben, s tulajdonképpen nem érezne veszteséget, mi-
vel már megnyugodott. Az az ellentmondás, mely a lánnyal való érint-
kezés kapcsán jelentkezett benne, megbékélt azáltal, hogy ténylege-
sen visszatért hozzá. A lány nem valóságos személy, csak az ifjúban le-
játszódó mozgások tükörképe, illetve ezek indítéka. Jelentõsége óriá-
si, az ifjú sohasem tudja elfelejteni õt, de nem személye a fontos, ha-
56 nem a viszony, mely hozzá fûzte. Ezért õ az ifjú lényének határa is egy-
ben, az ilyen viszony azonban nem erotikus. A vallás nyelvén szólva ez
olyan, mintha Isten vele akarta volna az ifjút megfogni; ám a lány nem
valóságos, olyasmi, mint a csalétkül horogra tûzött légy. Biztos vagyok
benne, hogy az ifjú viszonyuk ellenére az égvilágon semmit sem tud ró-
la, s hogy azóta egy pillanatra sem felejtette el. Õ a lány, punktum; ar-
ra pedig, hogy konkrétan ilyen vagy olyan báj, kedvesség, szeretetre-
méltóság, hûség, áldozatos szerelem, aminek a kedvéért az ember
mindent vállal, amiért eget és földet megmozgat, nem is gondol. Ha
számba venné, milyen örömöt, boldogságot vár el egy tényleg erotikus
viszonytól, valószínûleg híján lenne a szónak. Ugyanabban a pillanat-
ban eléri azt, ami foglalkoztatja, becsületének és büszkeségének is ér-
vényt szerezhet! Mintha nem a becsület és büszkeség dolga lenne az
ilyen gyerekes aggályoskodásoknak ellenállni. Sõt, talán el is várja,
hogy személyiségét megrontsák, de hát ez semmiség, ha bosszút áll-
hat a létezésen, mely azzal gúnyolta ki, hogy – bár ártatlan volt – bû-
nöst csinált belõle, mivel a valósághoz fûzõdõ viszonyát ezen a ponton
értelmetlenné tette, így bele kell törõdnie, hogy minden tiszta szívvel
szeretõ lány csalót lásson benne. Micsoda feladat ezt elviselni! De ta-
lán nem értem õt egészen, talán eltitkol valamit, talán mégiscsak sze-
relmes. Akkor pedig úgy ér véget a történet, hogy egy napon agyonüt
engem, mert rám bízta legszentebb titkát. Láthatjuk hát, milyen ve-

50
 Az ismétlés

szélyes foglalkozás a megfigyelõé. Közben pszichológiai érdeklõdésbõl

szeretném egy pillanatra félreállítani a lányt, az ifjúval pedig elhitetni,
hogy férjhez ment. Fogadok, hogy más magyarázatot kapnék; mivel –
azt hiszem – melankolikus együttérzésbõl, a lány kedvéért, elhiteti
magával, hogy szerelmes.
A probléma, melynél megrekedt, nem több és nem kevesebb, mint az
ismétlés. Jól teszi, ha nem keres rá magyarázatot a görög vagy az újkori
filozófiában, mert a görögök éppen ellenkezõ irányba haladnak, s egy
görög itt az emlékezést választaná, anélkül hogy lelkiismeret-furdalás
gyötörné; az újkori filozófia viszont egyáltalán nem végez mozgást, csak
megszüntetve-megõriz, s ha mégis végez, azt az immanenciában teszi; 57
az ismétlés ezzel szemben transzcendencia, s az is marad. Szerencsére
az ifjú nem vár tõlem magyarázatot, hiszen elméletemet feladtam. Az is-
métlés számomra is túlontúl transzcendens. Körülhajózhatom énemet,
mégsem jutok túl magamon, azt a bizonyos arkhimédészi pontot nem
tudom felfedezni. Szerencsére barátom nem világhírû filozófusoknál
vagy egy professor publicus ordinariusnál keres magyarázatot; hanem
egy magánzó gondolkodóhoz fordul, aki egykor élvezte a világ örömeit,
aztán visszavonult az élettõl – más szóval Jóbhoz menekül, aki nem ka-
tedrán állva, jelentõségteljesen gesztikulálva száll síkra állításainak
igazsága mellett, hanem hamuban ülve, agyagcseréppel vakaródzva, s
anélkül, hogy ezt félbehagyná, futó jeleket és megjegyzéseket vet oda.
Itt véli megtalálni azt, amit keresett; Jób és felesége, valamint három
barátja körében kellemesebben, boldogabban és igazabban hangzik az
igazság, mint egy görög szümpozionon.
Hiába kérne tõlem útmutatást. Hiszen vallásos mozgásra képtelen
vagyok, ez ellenkezik a természetemmel. Ámde nem tagadom a létezé-
sét, vagy azt, hogy egy fiatalembertõl sokat lehet tanulni. Ha õ meg
tudja tenni, a hozzám való viszonya mentes lesz minden ingerlékeny-
ségtõl. De nem tagadhatom, minél tovább szemlélem az esetet, annál
inkább feléled bennem a gyanú a lánnyal szemben, hogy az ifjút melan-
kolikus állapotában így vagy úgy õ csalta tõrbe. Ebben az esetben nem
szeretnék a helyében lenni, mert a kalandnak nem lesz jó vége. A léte-
zés az ilyen magatartást mindig a legszigorúbban bosszulja meg.

51
 Az ismétlés

58 Augusztus 15.
Hallgatag Bizalmason!

Talán csodálkozik, hogy váratlanul levelet kap valakitõl, aki az Ön

számára már halott, és mint ilyen, rég elfelejtett, vagy elfelejtett, és
mint ilyen, rég halott. Nagyobb csodálkozásra nem merek számítani.
Elképzelem, hogy azon nyomban elõkapja történetemet, és így szól:
hát persze, õ az, a boldogtalan szerelmes; hol is hagytuk abba? Igen,
igen! Ezek lennének a tünetek. Rettenetes a nyugalma! Ha erre gon-
dolok, felforr a vérem, s mégsem tudok szabadulni Öntõl. Különös erõ-
vel láncol magához. Az Önnel való társalgás leírhatatlanul jót tesz ne-
kem, enyhülést hoz, mert olyan, mintha magammal vagy egyenesen az
eszmével beszélnék. Ha aztán kitártam a szívem, és ebben felüdülést
találtam, rezzenéstelen arcát látva arra gondolok, lám egy ember áll
elõttem, egy szörnyen okos ember, mire félelem fog el. Úristen, aki
gondterhelt, mindig tisztességesen bánik a gondjával! Lelkét nem önti
ki bárkinek, titoktartást követel. Az Ön esetében ebben biztos is lehet.
Miután megnyugodott, ismét megretten, mert az Ön hallgatása né-
mább, mint a sír, s valószínûleg sok hasonló titkot rejt. Ezek között jól
eligazodik, nem tapogatózik a sötétben; a következõ pillanatban új tit-
kot kap elõ, s ott folytatja, ahol abbahagyta. Akkor megbánjuk, hogy
megbíztunk Önben. Úristen, aki gondterhelt, mindig tisztességesen
bánik a gondjával! Szeretné, ha bizalmasa e gondnak minden súlyát és
jelentõségét átérezné. Ön e tekintetben nem okoz csalódást, mert a
legfinomabb rezdülést is jobban megérti, mint maga az illetõ. A követ-
kezõ pillanatban azonban kétségbe ejt fölénye, mely épp abból szárma-
zik, hogy mindenhol eligazodik, hogy Önnek semmi sem új vagy isme-
retlen. Isten irgalmazzon Önnek, ha mindenki felett uralkodnék! Ket-
59 recbe zárnám, hogy csupán az enyém legyen. S azzal, hogy nap mint
nap látnám, valószínûleg a leggyötrõbb szorongást okoznám magam-
nak. Démoni erejével arra csábítja az embert, hogy mindenbe belevág-
jon, erejét megnöveli, pedig ekkora erõre nincs is szüksége, ámde csak
addig, amíg Ön nézi; arra csábíthatja, hogy másnak látsszék, mint
ami, csak azért, hogy elismerõ mosolyát kiérdemelje, hisz ez leírhatat-
lanul boldoggá teszi. Szívesen tanulmányoznám Önt egész nap, figyel-
ném még éjszaka is, ám ha valamit tennem kellene, azt az Ön jelenlété-

52
 Az ismétlés

ben semmi kincsért sem tenném. Hiszen képes egyetlen szavával min-
dent összezavarni. Nincs bátorságom beismerni Önnek gyengesége-
met; ha megtenném, a leggyávább emberré válnék, hiszen ez olyan len-
ne, mintha mindent elveszítettem volna. Leírhatatlan hatalmával így
bilincseli meg az embert, ez a hatalom félelmet kelt bennem; ezért
csodálom, s néha mégis úgy érzem, mintha gyengeelméjû lenne. Vagy
tán nem egyfajta gyengeelméjûség, ha az ember minden szenvedélyt,
szívének minden rezdülését és minden hangulatot a reflexió fagyos
uralmának rendel alá? Tán nem gyengeelméjûség, hogy ennyire józan,
hogy puszta eszme és nem ember, mint mi, akik rugalmasak és enge-
dékenyek, elveszettek és önmagunkat elveszejtõk vagyunk? Tán nem
gyengeelméjûség mindig ébernek és következetesnek lenni, sohasem
bizonytalannak vagy álmodónak? – Ebben a pillanatban nincs bátorsá-
gom szemtõl szembe állni Önnel, ugyanakkor nélkülözni sem tudom.
Ezért írok Önnek, s arra kérem, ne fáradjon a válasszal. A biztonság
kedvéért nem is adom meg a címemet. Így kívánom; ily módon jót
tesz, ha írok; biztonságban érzem magam, és boldog vagyok.
Terve kiváló, sõt páratlan volt. Még mindig vannak pillanatok, ami-
kor gyermekként kapaszkodom a hõsies lénybe, akit egyszer csodálko-
zó tekintetem elõtt megrajzolt, azzal a magyarázattal, hogy ez a jö-
võm; a hõsies lénybe, akinek – ha lett volna elég erõm – belõlem is
hõst kellett volna faragnia. Ez a kép annak idején az illúzió teljes ha-
talmával ragadott el a képzelet tökéletes mámorába. Így befejezni az
életet egy lány kedvéért! Gazemberré, csalóvá válni, csak hogy meg-
mutassuk, milyen nagyra tartjuk, mert jelentéktelen semmiségekért
nem áldozzuk fel a becsületünket! Megbélyegezni magunkat, az éle-
tet! Vállalni a bosszút, sõt az emberek üres fecsegésétõl teljesen elté-
rõen elégtételt venni! Hérosszá válni; de nem a világ szemében, hanem
önmagunkéban; nem magyarázkodni, csak saját személyiségünkbe be- 60
falazva, egy személyben egyesíteni mindent: tanút, bírát és vádlót! Jö-
vendõ életünket kiszolgáltatni a gondolatok kavalkádjának, mely ak-
kor keletkezik, amikor, úgymond, istenhozzádot mondunk az értelem-
nek! S mindezt egy lányért! Ha minden elölrõl kezdõdne, akkor – mi-
ként Ön megjegyezte – lovagiasan és erotikusan bókolnánk a lánynak,
ami túltenne a kalandos hõstetteken is, éppen azért, mert csak önma-
gunkat használtuk fel. Ezek a gondolatok mély benyomást tettek rám.

53
 Az ismétlés

Ön természetesen nem rajongva osztotta meg velem ezeket. – Ön és a

rajongás! – Hanem nyugodt, hûvös értelemmel, hivatalos tudással,
mintha az ügy érdekében minden lovagtörténetet átolvasott volna. Az
erotikus területén felfedezni valamit nekem ugyanazt jelenti, mint
amit a gondolkodónak egy új kategória felfedezése.
Sajnálatos módon nem voltam mûvész, akinek egy ilyen feladat meg-
valósításához elég ereje vagy kitartása van; s szerencsémre csak ritkán
és félreesõ helyeken láttam Önt. Ha találkozunk, vagy ha olvasva, írogat-
va, vagy valami közömbös dologgal pepecselve, ám mégis – ezt csak tu-
dom – mindenre figyelve szobámban ül, még ha csak a sarokban is, ak-
kor azt hiszem, belevágok. Szörnyû lett volna! Vagy tán nem rettenetes
dolog hûvös nyugalommal nap mint nap csalárdul megigézni kedvesün-
ket? S tegyük fel, a lány beveti a nõi könyörgés eszközét; tételezzük fel,
hogy könnyek között rimánkodik, és a becsületemre, a lelkiismeretem-
re, üdvösségemre, evilági és túlvilági nyugalmamra hivatkozik, nyugal-
mamra itt és odaát! Már a gondolattól is irtózom!
Nem felejtettem el az Ön odavetett figyelmeztetéseit sem. Egyálta-
lán nem mertem ellentmondani, ahhoz túlontúl elbûvölt. „Ha egy lány
jogosan él ilyen eszközökkel, hagyjuk, hogy ezek hassanak ránk, sõt mi
több, legyünk a segítségére. Lovagiasan nem csupán a saját nevünkben,
hanem egyben az övében is cselekszünk. Ha viszont jogtalan eszközhöz
folyamodik, akkor az egésznek semmi jelentõsége sincs, hiszen az úgyis
lepereg rólunk.” Igaza van, feltétlenül, tökéletesen igaza, én azonban
61 nem vagyok ilyen okos. „Milyen szánalmas ellentmondás rejlik sokszor
az emberi gyávaság és bátorság mélyén. Félünk meglátni a rettenetest,
de megtenni van bátorságunk. Ön elhagyja a lányt, ez a legszörnyûbb.
Ehhez van bátorsága, de látni õt sápadtan, könnyeit számolva, tanúja
lenni bajának, nos, ehhez már nincs. Pedig ez semmiség az elõbbihez ké-
pest. Ha Ön tudja, hogy mit és hogyan akar, akkor minden érvet látnia és
tisztelnie kell, nem vonhatja ki magát alóluk abban a reményben, hogy
képzelõereje szegényesebb a valóságnál. Ezzel önmagát is becsapja,
mert élénk fantáziája egészen más képet rajzol majd, eljön az idõ, és el-
képzeli a lány gyötrelmét, mint amit a valóságban lát akkor, ha segít ne-
ki mindent olyan félelmetessé és iszonyatossá tenni az Ön számára,
amennyire csak lehetséges.” Igaz, minden szó igaz, de ez az igazság
olyan rideg és következetes, mintha elpusztult volna a világ. Nem gyõz

54
 Az ismétlés

meg, és nem indít meg. Elismerem, hogy gyenge voltam, és az is vagyok,

sohasem leszek elég erõs és elszánt. Gondolja csak át az egészet, képzel-
je magát az én helyembe, de ne feledje, Önnek is oly rajongva kell szeret-
nie, ahogyan én szerettem. Biztos vagyok benne, hogy gyõzelmet arat-
na, sikerülne minden szörnyûségen felülkerekednie, s hamis játékával
valóban elbolondítaná a lányt. Mi történne akkor? Hacsak nincs olyan
szerencséje, hogy abban a pillanatban, amikor küzdelme véget ér, a haja
megõszül, akkor – miután lelke pihent egy órácskát – terve szerint foly-
tatódnia kellene a csalásnak. Nem kétlem, hogy Önnek ez sikerülne.
Nem fél, hogy eszét veszti? Nem fél, hogy belevész a szörnyû szenvedély-
be, melynek neve: az emberek megvetése? Igaz és hûséges, mégis gaz-
embernek adja ki magát, és szélhámosságában nemcsak azokat a szá-
nalmas dolgokat gúnyolja ki, melyekre az emberek gyakran oly büszkék,
hanem a legnagyszerûbbet is a világon! Hogyan képes ezt józan ésszel el-
viselni! Nem gondolja, hogy éjjelente fel kellene kelnie, meginni egy po-
hár vizet, vagy ágya mellett ülni és számolgatni? Tegyük fel, belemegyek
a játékba, a folytatást úgysem bírtam volna ki. Más utat választottam; ti-
tokban elhagytam Koppenhágát, és Stockholmba utaztam. Az Ön tervé-
hez képest ez helytelen lépés volt. Mindenki szeme láttára kellett volna
elhagynom a várost. De hát képzelje csak el, amint a lány megjelenik a
vámháznál. Megborzongok a gondolattól! Képzelje csak el, hogy abban a
másodpercben pillantom meg, amikor a hajó elindul. Azt hiszem, esze-
met vesztettem volna: Nem kétlem, Önnek lett volna ereje megõrizni a 62
nyugalmát. Ha szükséges, ha számít rá, hogy kedvese feltûnik a vámház-
nál, minden bizonnyal a varrólánnyal kel útra. Ha kell, Ön nemcsak meg-
vesztegeti, hanem – hogy kedvesét szolgálja – tényleg el is csábítja, ezzel
megalázva és megbélyegezve õt. De tegyük fel, egy éjjel arra ébred, hogy
nem ismer önmagára, hogy összetéveszti magát azzal az alakkal, akit e
kegyes csaláshoz kitalált. Mert biztos nem gondolta, hogy az ember
könnyû szívvel vállalkozik ilyesmire, sõt említette, hogy a módszer csak
a lány hibájának köszönhetõen lehet abszolút szükségszerû, ha meg-
gondolatlanságában nem veszi észre a szimpátia jelét, vagy önzésében
figyelmen kívül hagyja ezt. És tessék, nem jön-e el az a pillanat, amikor a
lány megérti, mit kellett volna tennie, amikor kétségbeesik a mulasztás
következménye miatt, melynek oka nem is az õ keményszívûségében,
mint inkább a másik személyiségében keresendõ? Nem ugyanaz törté-

55
 Az ismétlés

nik vele, mint énvelem? A lány nem is sejti, nem is álmodik róla, mekko-
ra erõket hozott mozgásba, milyen szenvedélyekkel játszott, s így – no-
ha ártatlan – mégis mindenben vétkes. Nem lennénk-e túl kemények ve-
le szemben? Ha ennek kapcsán tennem kellene valamit, akkor a néma
objektív ítélkezés helyett inkább korholnám, és haragudnék rá!
Nem, nem és nem! Nem tudtam, nem tudom, és nem akarom, a vi-
lág semmi kincséért sem akarom ezt megtenni! Nem, nem és nem!
Szinte már az írásjelek is kétségbe ejtenek, melyek mint holmi tétlen
naplopók sorakoznak itt egymás mellett hidegen, és egyik nem sem
mond többet a másiknál. Hallania kellene, miként változtat rajtuk a
bennem tomboló szenvedély. Bárcsak Ön mellett állnék, és az utolsó
nemmel el tudnék szakadni Öntõl, ahogy Don Juan a kormányzótól,
akinek a keze nem hidegebb, mint az az értelem, amellyel Ön oly el-
lenállhatatlanul magával ragad. De ha Ön elõtt állnék, biztosan nem
lennék képes többre egy nemnél; mert mielõtt folytatnám, Ön hûvös
válaszával félbeszakítana: igen, igen!
Tettem igazán mértéktartó és kontár dolog volt. Csak nevessen! Ha
az az úszó, aki megszokta, hogy egy árbocról a tengerbe vetve magát ha-
63 lálugrást mutasson be, felszólít valakit, hogy kövesse példáját, és ez a va-
laki inkább a lépcsõhöz megy, s elõször az egyik, majd a másik lábát dug-
ja a vízbe, aztán visszaretten, nos, akkor valóban nem kell tudnom, mit
csinál az elõbbi. Egy nap elmaradtam, titokban, egy szó nélkül kereket
oldottam, s egy gõzös fedélzetén Stockholmba hajóztam. Isten segítsen
neki magyarázatot találni! Nem látta õt? – a lányt, akit sohasem nevezek
meg, õt, akinek a nevét nem tudom leírni, mert remeg a kezem a rémü-
lettõl? Vagy látta? Sápadt vagy tán halott; szomorú, vagy megtalálta a vi-
gaszt hozó magyarázatot; könnyed-e járása, vagy fejét lehorgasztja, s
alakja bánatos? Édes Istenem, fantáziám mindenre képes! Ajkai halová-
nyak, az ajkak, melyeket úgy csodáltam, bár csak kezét mertem megcsó-
kolni. Fáradt és gondterhelt; õ, aki oly boldog volt, mint egy gyermek!
Írja meg, nagyon kérem! Nem, mégse írjon, semmilyen levelet nem aka-
rok Öntõl, semmit sem akarok hallani róla, senkinek sem hiszek el sem-
mit, még neki magának sem! Álljon bár elõttem elevenen, tûnjön bár vi-
dámabbnak, mint valaha, ez nem tenne boldoggá, nem hinnék neki; azt
gondolnám, hogy az egész csak csalás, hogy kigúnyoljon vagy megvi-
gasztaljon. Látta õt? Nem! Remélem nem vetemedett arra, hogy megfi-

56
 Az ismétlés

gyelje, vagy hogy szerelmi kalandomba belekeveredjen. Ha ezt megtud-

nám! Amikor egy lány boldogtalan lesz, azonnal megjelennek a kiéhe-
zett szörnyetegek, hogy pszichológusi éhüket és szomjukat csillapítsák,
vagy novellákat írjanak. Csak mernék elõrontani, és legalább ezeket a
legyeket távol tudnám tartani a gyümölcstõl, mely nekem mindennél
édesebb, látványa pedig szebb és kedvesebb, mint a baracké, amint leg-
boldogabb pillanatában selymes bársonyba öltözik.
Hogy most mivel foglalatoskodom? Elölrõl kezdek mindent, még-
pedig visszafelé. Elkerülök minden észrevehetõ emlékezést, miközben
lelkem éjjel-nappal, ébren és álomban szakadatlanul ezzel foglalkozik.
Sohasem nevezem meg a lányt, és hálát adok a sorsnak, hogy egy félre-
értés folytán hamis nevet kaptam. Egy nevet, a nevemet – mely tulaj-
donképpen õhozzá tartozik. Bárcsak megszabadulhatnék tõle! A sajá-
tom elegendõ, hogy emlékeket ébresszen, úgy érzem, a létezés nem
más, mint a múltbélivel való játszadozás. Az elutazásom elõtti napon a
helyi hirdetési rovatban a következõt olvastam: „Tizenhat rõf súlyos 64
fekete selyemszövet érdekmúlás miatt eladó”. Mi volt vajon az eredeti
rendeltetése? Talán menyasszonyi ruhának készült? Miért nem kínál-
hatom nevemet az újságban eladásra ugyanígy érdekmúlás miatt? Ha
egy nagy szellem elvenné, és a halhatatlan dicsõség glóriájától övezve
adná vissza, akkor is elhajítanám, mégpedig jó messzire, és jelentékte-
len, semmitmondó nevet koldulnék ki, hogy az emberek úgy hívjanak,
mint egy lelencet, l4-es sorszámmal. Mit segítene rajtam egy név, mely
nem az enyém; s mit segítene egy pompás név, még ha az enyém is?

Mert mi is a dicsõség csalfa reménye,

Ha enyém a kedves panaszos szerelme.

Mivel foglalatoskodom most? Nappal alva járok, éjszaka ébren fek-

szem. Szorgalmas és törekvõ vagyok, a jóravalóság és a házias szorga-
lom mintaképe; ujjamat megnyálazom, hajtom és megállítom a kere-
ket, beindítom a rokkát – fonok. De ha esténként félreteszem az orsót,
akkor senki sincs ott, s hogy hol van, amit megfontam, tudja a hóhér.
Fáradhatatlan vagyok, serény és állhatatos; de hová tûnik az ered-
mény? Aki szalmát csépel, hozzám képest csodát tesz. Egyszóval, ha
terméketlen munkámat meg akarja érteni, ha képet akar róla kapni,

57
 Az ismétlés

vonatkoztassa a költõ szavait az én gondolataimra; ez minden, amit

mondhatok:

Felhõk úsznak át az égen,

Dühödten zúgnak s merészen,
Lezúdulnak mind a mélybe,
Hol sírjuk a föld sötét méhe.

Önnek nem is kell többet mondanom, helyesebben, sokkal inkább

azért van szükségem Önre, hogy többet el tudjak mondani, hogy érthe-
tõen és világosan ki tudjam fejezni, amit tapogatózó gondolataim
eszelõsen próbálnak megértetni.
Ha mindent szavakba akarnék önteni, levelem végtelen hosszúra
nyúlna, legalább olyan hosszúra, mint egy rosszul sikerült év, és mint
azok az idõk, amelyekrõl azt mondják: nem szeretem ezeket. De leg-
alább bárhol félbeszakíthatom, ahogy a magam sodorta fonalat is bár-
mikor elvághatom. S most Isten Önnel! Az, aki hisz a létezésben, ala-
posan bebiztosította magát, mindent el fog érni; éppúgy, ahogy annak
a férfinak sikerül érzéseit elrejtenie, aki imádságtól ájtatos arca elé
65 egy lyukas kalapot tart.
Uram! Részemrõl a szerencse stb., stb.
– igen, akarom vagy sem, mégis maradok
az Ön
hûséges, névtelen barátja

58
 Az ismétlés

Szeptember 19. 66
Hallgatag Bizalmasom!

Jób! Jób! Ó, Jób! Valóban csak szép szavakat mondtál: Az Úr adta,

az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve? Nem mondtál semmi mást?
Minden bajod közepette csak ezt ismételgetted? Miért hallgattál hát
hét nap és hét éjjel; mi ment végbe a lelkedben? Te már akkor ember-
feletti önuralommal, a szeretet magyarázatával, a bizalom és a hit
õszinteségével rendelkeztél, amikor rád omlott a létezés, s apró dara-
bokban hevert körülötted? Ajtód bezárult-e a gyászoló elõtt, aki nem
várhatott Tõled mást, mint a világi bölcsesség nyomorúságos vigaszát,
egy passzust az élet tökéletességérõl? Nem tudsz-e, nem mersz-e töb-
bet mondani, mint amit a hivatásos vigasztalók rideg ceremóniames-
terként az egyes embernek szükség idejére elõírnak, vagyis: az Úr ad-
ta, az Úr elvette, legyen áldott az õ neve?; nem többet és nem keveseb-
bet, ahogy a tüsszentõnek azt mondjuk: egészségedre. Nem, Te boldog
napjaidban is védelmezõje voltál az elnyomottaknak, menedéke az ag-
goknak, támasza a meggyötörteknek; Te nem csaptad be az embere-
ket, és amikor minden összetört, Te lettél a szenvedõk szája, a meg-
gyötörtek hangja, a megrettentek sikolya és mindenki vigasza, aki el-
némul a szenvedéstõl, s hûséges tanúja a szív minden kínjának és gyöt-
relmének, az igaz szónok, aki „szívének keserûségében” panaszkodni
és perlekedni mert Istennel? Miért hallgatunk akkor? Jaj annak, aki az
özvegyeket és árvákat elemészti, hogy örökségüket kicsalja, de jaj an-
nak is, aki a gyászolókat talmi vigaszért arra akarja rávenni, hogy kifa-
kadjanak és „perbe szálljanak Istennel”! Vagy napjainkban tán olyan
nagy az istenfélelem, hogy a gyászolóknak nincs többé szükségük a ré-
gi szokásokra? Isten elõtt nem mer tán az ember panaszkodni? Tán na-
gyobb lett az istenfélelem, vagy a félelem és a gyávaság? Manapság azt
gondoljuk, hogy a bánat kimondását, a szenvedély kétségbeesett be- 67
szédét a költõkre kellene hagyni, hogy az igazságtalanságot elszenve-
dõket az emberi részvét bírói pulpitusa elõtt ügyvédként képviseljék.
Ennél tovább senki sem merészkedik. Beszélj hát Te, felejthetetlen
Jób, ismételd el egykori szavaidat, Te nagyszerû szónok, aki a legma-
gasabb bírói szék elõtt állsz, rendíthetetlenül, mint egy vad oroszlán.
Beszédedben értelem, szívedben istenfélelem lakozik, még akkor is,

59
 Az ismétlés

ha panaszkodsz, ha kétségbeesésedben óvod magad barátaidtól, akik

rablóként szóáradattal támadnak rád, s akkor is, amikor Te barátaid
bölcsességét széttaposod, ha felbosszantanak, s lenézed, hogy így vé-
dik meg a Mindenhatót, hisz olyan ez számodra, mint egy kivénhedt
udvaronc vagy egy kormányférfi nyomorult tudálékoskodása. Te kel-
lesz nekem; Te oly hangosan tudsz panaszkodni, hogy az még a meny-
nyekben is visszhangzik, ott, ahol Isten a Sátánnal szövetkezik az em-
ber ellen! Panaszkodj hát, az Úr nem fél, meg tudja védeni magát; de
hogyan védekezzen, ha senki sem mer panaszkodni úgy, ahogy ember-
hez illik? Szólj hát, emeld fel hangodat, beszélj fennhangon, Isten per-
sze túlharsog, hiszen segítségére van a mennydörgés – ez is válasz, ma-
gyarázat, mégpedig megbízható, hiteles, elsõ kézbõl való, hisz Istené,
mely ha az embert össze is töri, ragyogóbb a gondviselés igazságossá-
gáról szóló locsogásnál és fecsegésnél, amit az emberi okoskodás talál
ki, s amit vén szipirtyók és hermafroditák terjesztenek.
Jób, felejthetetlen jótevõm, Te sokszorosan meggyötört! Csatla-
kozhatok-e hozzád, követhetlek-e? Ne taszíts el, nem ravasz szándék-
kal állok itt tûzhelyednél, könnyeim valódiak, ha nem is tudok Veled
sírni. Ahogy a vidám ember az örömöt keresi, s osztozik máséban is –
bár leginkább a sajátja örvendezteti meg –, éppúgy keresi a szenvedõ a
szenvedést. Nem volt enyém a világ, nem volt hét fiam és három lá-
nyom, de az is elveszíthet mindent, akinek kevesebbje van; mintha fiát
és lányát veszítené el, ha valaki kedvesét veszíti el, undorító fekélyek
borítanák azt is, aki becsületét, büszkeségét, s ezzel együtt életének
értelmét veszíti el.
Az Ön
névtelen barátja

60
 Az ismétlés

Október 11. 68
Hallgatag Bizalmasom!

Életem elért a végsõkig; undorodom a létezéstõl, mely ízetlen, sót-

lan és értelmetlen. S még ha Pierrot-nál is éhesebb lennék, sem tud-
nám lenyelni az emberek magyarázatát! Ujjunkat a földbe dugjuk,
hogy megszagolva megtudjuk, hol is vagyunk; én ujjamat a létezésbe
dugom – s nem érzek semmit. Hol vagyok? Mi a világ? Mit takar ez a
szó? Ki csalt bele az egészbe, s hagy itt most megfürödve? Ki vagyok?
Hogyan kerültem a világba, miért nem kérdeztek meg elõbb, miért
nem tudatták velem korábban az erkölcsöket és a szokásokat? Egysze-
rûen belöktek a sorba, mintha csak egy lélekkufár portékája lennék.
Hogyan lettem részese a valóság nevû nagy vállalkozásnak? Miért kell
részt vennem benne? Miért nem dönthetek szabadon? S ha már így
történt, hol van a vezetõ, akinél panaszt tehetek? Hát nincs ilyen? Pa-
naszommal kihez fordulhatok? Hiszen a létezés eszmecsere, szabad
hát kérnem, hogy figyelembe vegyék nézeteimet? Ha a létezést olyan-
nak kell elfogadnunk, amilyen, nem az lenne a legjobb, ha megtud-
nánk, milyen is? Mit jelent a csaló szó? Cicero szerint akkor találjuk
meg, ha megkérdezzük: cui bono? Bárkit megkérdezhetnék, és meg is
kérdezem, vajon milyen elõnyöm származott abból, hogy engem és a
lányt boldogtalanná tettem? Mi a bûn? Boszorkányság? Nem tudjuk
pontosan, hogyan lesz valakibõl bûnös? Hát senki sem felel? Hát nem
ez a legfontosabb a résztvevõ urak számára?
Megáll az eszem, vagy inkább elmegy. Egyik pillanatban fáradt és
erõtlen vagyok, szinte bénulttá tesz a közöny, a másikban dühöngök, és
kétségbeesetten rohanok a világ egyik végébõl a másikba, hogy találjak
valakit, akin haragom kitölthetem. Egész lényem felsikolt az ellentmon-
dás súlya alatt: hogyan lettem bûnös? Vagy lehet, hogy nem vagyok az? 69
Miért neveznek akkor minden nyelven bûnösnek? Hát nem szánalmas
találmány az emberi nyelv, mely mást mond, mint amit gondol?
Semmi sem történt velem, ez tán nem esemény? Miként tudhattam
volna elõre, hogy teljesen megváltozom, s egészen más ember leszek?
Talán csak az tört ki belõlem, ami észrevétlenül korábban is lelkemben
lakozott? De ha észrevétlen volt, hogyan láthattam volna elõre? De ha
nem láthattam elõre, akkor ártatlan vagyok. Akkor is bûnös lennék, ha

61
 Az ismétlés

megüt a guta? Az emberi beszéd szánalmas károgás, melyet csak a benn-

fentesek értenek meg! Nem bölcsebbek-e a némák? Hisz õk sohasem be-
szélnek. – Hûtlen vagyok? Ha õ továbbra is egyes-egyedül engem szeret,
akkor hûséges hozzám. Akkor én miért vagyok hûtlen, ha továbbra is õt
szeretem? Hiszen mindketten ugyanazt tesszük; én mégis csaló vagyok,
mert hûségem bizonyítékaként becsapom õt? Miért van neki igaza, és
nekem miért nincs? Ha mindketten hûségesek vagyunk, miért mondják,
hogy õ hûséges, és miért neveznek engem csalónak?
Legyen bár ellenfelem az egész világ, vitázzanak velem a skolasztiku-
sok, s kerüljön akár az életembe, akkor is igazam van. Ezt senki sem ta-
gadhatja meg tõlem, még ha nincs is nyelv, melyen elmondhatnám. Jo-
gosan cselekedtem. Szerelmemet nem lehet házasságban kifejezni. Ha
feleségül veszem, összetöröm a szívét. Ez a lehetõség talán kecsegtetõ
volt számára. Nem tehetek róla, engem is csábított. De amint megjele-
nik a valóság, minden elveszett, már túl késõ minden. A valóság, mely-
ben õ jelent valamit, számomra csak árnyék, mely igazi szellemi valóm
mellett fut, egy árnyék, mely hol megnevettet, hol zavaró tényezõként
tör be életembe. Az lesz a vége, hogy utánanyúlok, esetlenül, mintha ár-
nyékot fognék, vagy mintha kezemet egy árnyék után nyújtanám ki. Ak-
kor nem tékozolná-e el az életét? Hiszen számomra halott lesz, meg is
kísérthetné lelkemet, hogy a halálát kívánjam. Ha tehát összetöröm, ab-
ban a pillanatban elillan, amikor valóságossá szeretném tenni, ahelyett
hogy igaz, ugyanakkor szorongató valóságként megõrizném – s akkor
70 mi van? A nyelv szerint bûnös vagyok, mert ezt elõre kellett volna lát-
nom. – Miféle hatalom akarja ilyen értelmetlen módon elvenni becsüle-
temet és büszkeségemet? Kiszolgáltatott vagyok tehát? Bûnös és csaló,
bármit teszek, még akkor is, ha semmit sem? – Vagy tán õrült? Akkor
jobb lenne, ha bezárnának, mert az emberi gyávaság semmitõl sem resz-
ket annyira, mint a gyengeelméjûek és a haldoklók szavától. Mit jelent
az õrült szó? Mit kell tennem, hogy élvezzem a polgárok megbecsülését,
hogy épelméjûnek tartsanak? Miért nem felel senki sem? Méltányos ju-
talmat ígérek annak, aki új szót talál ki erre! Az összes lehetõséget fel-
tártam. Van olyan okos ember, aki többet is tud ennél a két lehetõség-
nél? Ha nincs, akkor képtelenség, hogy õrült, hûtlen és csaló legyek, mi-
közben õ hûséges, okos és tiszteletre méltó. Vagy tán az is felróható ne-
kem, hogy a kezdetet a lehetõ legszebbé varázsoltam? Köszönöm szé-
pen! Amikor láttam, hogy szerelmem mily boldoggá teszi, önmagamat
 Az ismétlés

és mindent, amire csak rámutatott, alárendeltem a szerelem varázsha-

talmának. Bûn talán, hogy képes voltam erre, hogy megtettem? Ki a bû-
nös ebben rajta és azon a bizonyos harmadikon kívül, akirõl senki sem
tudja, honnan jött, és aki varázspálcájával megérintett és elváltozta-
tott? Ami nálam bûn, az másoknál erény. – Vagy tán az a jutalmam, hogy
költõ lettem? Visszautasítok minden jutalmat; igazságot követelek,
vagyis a becsületemet. Nem kértem, hogy költõ legyek, s ezen az áron
nem is akarok az lenni. – Vagy ha bûnös vagyok, akkor tudnom kell meg-
bánni és jóvátenni bûnömet. De mondják meg, hogyan? Még tán azért is
nekem kell vezekelnem, hogy a világ úgy játszik velem, mint egy kölyök
a cserebogárral? – Vagy tán a legjobb elfelejteni az egészet? Elfelejteni?
Hiszen ha elfelejtem, már nem is élek; vagy mit ér az élet, ha a kedvessel
együtt becsületemet és büszkeségemet is elveszítem, ráadásul senki
sem tudja, hogyan történt mindez, így aztán soha nem is nyerhetem
vissza? Ki kell hát vettetnem a világból, de akkor miért vettettem bele?
Én nem kértem.
Még annak is jobb dolga van nálam, aki csak kenyéren és vízen ten-
geti életét. Elmélkedésem úgyszólván a lehetõ legszûkösebb diéta, s
mégis megnyugszom, amikor mikrokozmoszomban – már amennyire
lehetséges – makrokozmikussá növelem magamat.
Emberekkel nem beszélek, de hogy ne szüntessek meg velük minden
kapcsolatot, valamint hogy pénzükért ne csak fecsegéssel szolgáljak,
összegyûjtöttem egy rakás verset, velõs mondást, szólást és rövid elmés- 71
séget azoktól a halhatatlan görög és római íróktól, akiket minden kor-
ban csodáltak. Ebbe az antológiában több remek idézetet válogattam az
árvaház által kiadott Balle-féle tankönyvbõl. Kérdezzenek bármit, kész
vagyok a válasszal. Éppolyan jól idézem a klasszikusokat, mint Peer
Degn, s Balle tankönyvét is kívülrõl fújom. „Akkor se ragadtassuk ma-
gunkat önteltségre vagy gõgre, ha minden tiszteletet elnyertünk.” Te-
hát senkit sem csapok be. Hányan ismételgetnek állandóan egyetlen
igazságot vagy találó megjegyzést. „Az ember a világon általában a
mennyet és a földet érti, mindazzal együtt, ami megtalálható benne.”
Mit segítene, ha megszólalnék; hiszen senki sem ért meg; fájdalmam
és szenvedésem névtelen, éppúgy, ahogy én is az vagyok; s bár nincs ne-
vem, talán mégis jelentek Önnek valamit; mindenesetre maradok
az Ön készséges híve

63
 Az ismétlés

72 November 15.
Hallgatag Bizalmasom!

Mi lenne velem Jób nélkül! Lehetetlen leírni és eléggé hangsúlyozni,

milyen sokat jelent õ nekem. Nem a szememmel olvasom, ahogy más
könyveket; a szívemre teszem, s azzal olvasom, miközben mintegy meg-
világosodva különbözõképpen értem meg az egyes részeket. A gyermek
tankönyvét párnája alá teszi, hogy reggelre biztosan ne felejtse el a lec-
két; éppígy viszem ezt a könyvet esténként én is magammal az ágyba.
Jób minden szava táplálék, ruha és gyógyír lelkem nyomorúságára. Hol
új nyugtalanságra ébreszt levertségembõl, hol lecsendesíti bensõm ter-
méketlen háborgását, s a szenvedély szorításában véget vet az iszonyat-
nak. Olvasta Ön Jóbot? Olvassa, olvassa, újra és újra. Egyetlen kifakadá-
sát sincs szívem levélben leírni, bár örömöm lelem abban, hogy minden
egyes szavát újra és újra lemásolom, mindig új változatban, hol dán, hol
latin betûkkel, hol ilyen, hol olyan formában. Minden egyes változat szú-
nyogláb-flastrom beteg szívemre. S kin nyugszik Isten keze úgy, mint
Jóbon? De idézni õt – nem vagyok képes. Ez olyan lenne, mintha hozzá-
tennék valamit, mintha más jelenlétében kisajátítanám szavait. Ha az-
tán egyedül vagyok, mindent megtanulok, de mihelyst valaki megjele-
nik, pontosan tudom, mi az ifjak dolga, amikor az idõsek beszélnek.
Az egész Ótestamentumban nincs más, akihez olyan bizalommal,
õszintén és nyugodtan közeledhetünk, mint Jóbhoz, éppen azért,
mert õ mindenben emberi, ráadásul a költészet határmezsgyéjén áll. A
világon sehol sem öntik a fájdalmas szenvedélyt ilyen szavakba. Mi eh-
73 hez képest Philoktétész panasza, mely sohasem jut el az égig, és soha-
sem rázza meg az isteneket? Milyen Philoktetész helyzete Jóbéhoz ké-
pest, amelyben az eszme állandó mozgásban van?
Bocsásson meg, hogy mindezt elmesélem, de Ön a bizalmasom, vá-
laszt meg úgysem várok. Ha valaki tudomást szerezne kapcsolatunk-
ról, az kimondhatatlanul aggasztana. Éjjel világot gyújtatok a szobám-
ban, az egész házat kivilágíttatom. Felkelek, s hangosan, szinte kiabál-
va felolvasok egy részletet a könyvbõl, vagy kinyitom az ablakot, s bele-
kiabálom a világba. Ha Jób poétikus alkat, ha soha senki nem beszélt
így, akkor mondandóját magamévá teszem, és vállalom a felelõsséget.
Többet nem tehetek, mert ki tudna hozzá hasonlóan ékesen szólni, ki
lenne képes szavait még tökéletesebbé tenni.
 Az ismétlés

Noha újra és újra elolvasom a könyvet, mégis minden mondata új-

ként hat számomra. Mintha minden olvasáskor újraszületnének, s lel-
kemben az eredetiség erejével hatnak. A szenvedély minden mámorát
magamba szívom, akár egy iszákos, mígnem e kortyolgatással csak-
nem az eszméletlenségig iszom le magamat. Leírhatatlan türelmetlen-
ség hajt szavai felé. Egy fél szó, s lelkem máris belezuhan a könyvben
megfogalmazott gondolatokba, az indulatkitörésekbe, gyorsabban,
mint a tenger fenekét kutató mérõón, gyorsabban, mint a villámhárí-
tót keresõ villám; lelkem így surran be oda, s marad ott örökké.
Máskor csendesebb vagyok. Ilyenkor nem olvasok, inkább magam-
ba roskadva ülök, mint egy régi rom, és mindent megszemlélek. Olyan
vagyok, mint egy gyermek, aki a szobában pepecsel, vagy játékaival egy
sarokban ücsörög. Ilyenkor különös hangulat lesz úrrá rajtam. Nem
értem, mi teszi a felnõtteket oly szenvedélyessé, nem jövök rá, min ve-
szekednek, mégsem tudok lemondani arról, hogy kihallgassam õket.
Ilyenkor azt hiszem, hogy a rossz emberek azokra hasonlítanak, akik
szenvedést okoztak Jóbnak, vagy mint a barátai, akik acsarkodtak rá.
És hangosan zokogok; lelkemet összeszorítja a kimondhatatlan szo-
rongás a világtól, az élettõl, az emberektõl és mindentõl.
Majd felébredek és ismét hangosan olvasni kezdek; minden erõm-
mel, teljes szívembõl. Aztán egyszer csak elnémulok, semmit sem lá-
tok, semmit sem hallok többé, Jóbnak csupán homályos körvonalait
sejtem, amint ott ül a porban. Így látom barátait is; de senki sem szól
egy szót sem; ez a hallgatás mégis minden borzalmat magában rejt,
mint egy titkot, melyet senki sem mer kimondani.
Aztán megtörik a hallgatás, s Jób meggyötört lelkébõl borzalmas
kiáltás szakad fel. Ezt már értem, s azonosulok is minden szavával. 74
Ugyanebben a pillanatban megérzem az ellentmondást is, és akkor
magamon nevetek, ahogy egy kisgyereket megmosolyognak, ha apja
ruháját veszi fel. Vagy nem nevetséges-e Jób beszédét más szájából
hallani: „Ó, perlekedhet-e úgy egy férfi Istennel, mint egy gyermek a
pajtásával!” S mégis elfog a szorongás, hogy egy nap majd megértem,
amit most talán még nem, hogy az iszonyat, melyrõl olvasok, már les-
ben áll, s azáltal teljesül be rajtam, hogy olvasom, mint ahogy az em-
ber egyszer csak abba betegszik bele, amirõl olvasott.

65
 Az ismétlés

75 December 14.
Hallgatag Bizalmasom!

Mindennek megvan az ideje; a láznak és õrjöngésnek vége, egy lá-

badozóra hasonlítok.
Jób titka: az eszme, hogy mindennek ellenére igaza van; ez ad ne-
ki életerõt, önuralmat. Ez mentesíti minden emberi szabály alól, ki-
tartása és ereje bizonyítja méltóságát és tekintélyét. Számára min-
den földi magyarázat csak félreértés, s Istenhez képest minden baja
csak talányos érvelés, melyet õ ugyan nem tud feloldani, de azzal vi-
gasztalódik, hogy Isten igen. Minden argumentum ad hominemet ki-
használtak vele szemben, meggyõzõdése mégis rendíthetetlen. Azt
állítja, egyetértésben van az Úrral, szívében tiszta és bûntelen, s ezt
az Úrral együtt tudja, bár az egész létezés az ellenkezõjét bizonyítja.
Nagysága éppen abban rejlik, hogy a szabadság szenvedélye nem olt-
ható ki vagy nem csillapítható le benne téves magyarázattal. Ez a
szenvedély hasonló helyzetekben sokszor kihûlt, amikor a kishitûség
és a kicsinyes aggodalom elhitette az emberrel, hogy bûnei miatt
szenved, pedig nem így volt. Lelkébõl hiányzott a kitartás, hogy a vi-
lág ellenére megvalósítsa a gondolatot. Talán azért hisszük, hogy a
baj bûneink miatt történik, mert szépek, igazak és alázatosak va-
gyunk; de az is lehet, hogy titokban zsarnoknak tartjuk Istent, s ezt
értelmetlenül úgy fejezzük ki, hogy az etika szemszögébõl szemlél-
jük. – Jób nem lett démoni sem. Így adhatunk igazat Istennek, bár
úgy véljük, nekünk van igazunk. Meg akarjuk mutatni, hogy szeret-
jük, még ha õ meg is kísérti azt, aki szereti. Vagy amiért Isten ked-
vünkért nem változtathatja meg a világot, nagylelkûen mégsem szû-
nünk meg Õt szeretni. Ez a démoni szenvedély különleges pszicholó-
76 giai vizsgálódást érdemel. Függetlenül attól, hogy – elejét véve a to-
vábbi elégedetlenkedésnek – tréfásan elcsendesíti-e a viszályt, vagy
az érzés erõssége miatt önzõ dacban csúcsosodik ki.
Jób kitart állításánál, hogy igaza van. Ezzel tanúságot tesz a nemes
õszinteségrõl, mely tudja, mi az ember; tudja, hogy törékeny és mulan-
dó, mint a virág élete, de mivel szabad, mégis hatalmas; tudattal ren-
delkezik, melyet még Isten sem vehet el tõle, jóllehet õ adta. Jób úgy
ragaszkodik állításához, hogy felfedezzük benne azt a szeretetet és bi-

66
 Az ismétlés

zalmat, amellyel szentül hiszi, hogy az Úr mindent meg tud magyaráz-

ni, csak szóra kell bírni.
A barátok elég feladatot adnak Jóbnak; a velük való viszály tisztító-
tûz, mely megtisztítja a gondolatot, hogy neki mégis igaza van. Ha nem
elég erõs és leleményes, hogy lelkiismeretét nyugtalanítsa és lelkét
megrémítse, ha nincs elég képzelõereje, hogy megrettenjen önmagától
és attól a bûntõl, mely titokban bensõjében lakozik, akkor segítségére
sietnek a barátok egyértelmû megjegyzéseikkel, célzatos vádakkal, me-
lyek irigy varázsvesszõként tárják fel a legmélyebben rejtezõt. Legfõbb
érvük Jób szerencsétlensége, és ezzel minden eldõlt. Azt hihetnénk, Jób
vagy eszét veszti, vagy a nyomorúságtól meggyötörten magába roskad, s
szíre-szóra megadja magát. Eliphas, Bildad, Zophar s mindenekelõtt
Elihu, aki integer száll harcba, amikor a többiek fáradtak, azt a témát va-
riálják különbözõképpen, hogy Jób szerencsétlensége büntetés, s ha bû-
nét megbánja, ha bocsánatot kér, minden jóra fordul.
Jób eközben kitart álláspontjánál. Állítása olyan, mint egy úti ok-
mány, mellyel elhagyja a világot és az embereket, egy felszólamlás, me-
lyet bár az emberek hiába utasítanak el, mégsem vonja vissza. Minden
eszközt megragad, hogy barátait megindítsa. Részvétet akar kelteni
(„könyörüljetek rajtam”), és hangjával megrémíti õket („mert a ha-
zugság mesterei vagytok”). Mindhiába. Fájdalomkiáltása egyre erõ-
sebb lesz, hiszen a barátok ellenkezése miatt szenvedésében egyre mé-
lyebb lesz a reflexió. Ám ez nem hatja meg õket, és nem is ez a lényeg.
Szívesen igazat adnak neki abban, hogy szenved, s jogosan kiáltja,
hogy „ordít-e a vadszamár a zöld füvön”, de azt akarják, hogy szenve-
désében megérdemelt büntetést lásson.
Mármost miként értelmezzük Jób állítását? Megmagyarázom: az 77
egész csak próbatétel. Ez az értelmezés viszont új nehézséget hoz ma-
gával, melyet így próbáltam megvilágítani a magam számára: A tudo-
mány a létezést, ezen belül pedig az ember Istenhez fûzõdõ viszonyát
tárgyalja és fejtegeti. De melyik tudományban van helye olyan viszony-
nak, melynek célja a próbatétel, mely csak az individuum számára lé-
tezik, a végtelen szemszögébõl nem? Ilyen tudomány nincs, és nem is
lehet. Ráadásul honnan tudja meg az egyén, hogy próbatételrõl van
szó? Az az egyén, akinek fogalma van az egzisztenciáról és a tudat lété-
rõl, könnyen belátja, hogy ez nem olyan egyszerû, nem állapítható

67
 Az ismétlés

meg olyan gyorsan, mint ahogy mondják. A történetnek elõször a koz-

mikus vonatkozásoktól kell megtisztulnia, és vallásos keretet, vallásos
nevet kell kapnia, aztán az etika szemszögébõl kell megvizsgálni, és
csak ezt követõen használhatjuk a próbatétel kifejezést. Az indivi-
duum eddig láthatóan nem a gondolat erejénél fogva létezett. Minden
magyarázat lehetséges, s megengedett a szenvedély örvénylõ tánca.
Csak azok készülnek el gyorsan, akiknek fogalmuk sincs, helyesebben
téves fogalmuk van arról, mit jelent a szellem erejénél fogva élni; õk
megvigasztalódnak egy félórás olvasással, éppúgy, ahogy sok filozófus-
tanonc megelégszik a rohammunkával.
Ezért Jób esetében nem az a nagyszerû, hogy kimondta: az Úr adta,
az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve, ezt egyébként is csak kezdet-
ben mondta, s késõbb nem ismételte meg; jelentõsége sokkal inkább
az, hogy megvívta a hit határharcait, s megmutatta a szenvedély vad és
harcias erõinek szörnyû lázadását.
Jób ezért nem nyugtat meg, mint a hit lovagja; csak átmenetileg
hoz enyhülést. Története egyben jól példázza, hogyan vélekedik az em-
ber az Isten és teremtménye viszonyáról abban a végeláthatatlan és
terméketlen perben, melynek oka, hogy a Sátán bizalmatlanságot kel-
tett Isten és Jób között, s mely azzal zárul, hogy az egész csak próbaté-
tel volt.
A próbatétel kategória nem esztétikai, etikai vagy dogmatikus, ha-
nem teljes egészében transzcendens. A dogmatikában csak annak tu-
dása kaphat helyet, hogy próbatételrõl van szó. Mihelyt azonban ez is-
mertté válik, a kategória veszít rugalmasságából és megváltozik. Ez az
új, abszolút transzcendens kategória személyes ellentétet vált ki Isten
78 és az ember között; ebben a viszonyban az ember többé nem elégedhet
meg bármilyen másodkézbõl származó magyarázattal.
Ezt a szót sokan folyton-folyvást használják, még olyankor is, ha
odakozmál a kása, ami csak azt bizonyítja, hogy nem értették meg. Aki
érett világbölcselettel rendelkezik, csak nagy kitérõvel juthat el hoz-
zá. Ez történt Jóbbal, aki világszemléletének nagyságát azzal a rendít-
hetetlenséggel bizonyítja, melynek segítségével megmenekül minden
fortélyos etikai kifogástól és ravasz támadástól. Jób nem a hit lovagja,
a „próbatétel” kategóriáját szörnyû fájdalmak közt szüli meg, mivel
annyira érett, hogy ezt nem gyermeki közvetlenségben birtokolja.

68
 Az ismétlés

Jól tudom, hogy ez a kategória ki akarja törölni és fel akarja füg-

geszteni a valóságot azzal, hogy az örökkévalósághoz képest próbaté-
telként határozza meg. A kétség azonban nem lett úrrá rajtam, mivel a
próbatétel ideiglenes kategória, így az idõ vonatkozásában eo ipso
meghatározott, tehát az idõben meg is szûnik.
Ennyire jutottam, s amikor arra vetemedtem, hogy Önt elmélkedé-
sembe beavassam, ezt önmagam miatt tettem. Mint tudja, semmit
sem várok Öntõl, csak hadd maradjak

készséges híve

69
 Az ismétlés

79 Január 13.
Hallgatag Bizalmasom!

A förgeteg kitombolta magát – a vihar elvonult. Jóbot az egész em-

beriség szeme láttára megrótták. – Az Úr és Jób megértették egymást,
megbékéltek, „amint annak idején, amikor Isten gondossága borult
sátorára”. – Az emberek megértették Jóbot, s most eljönnek hozzá,
esznek vele, sajnálkoznak felette, és vigasztalják, fivérei és nõvérei pe-
dig pénzt és aranyfüggõt adnak neki. – Jóbot az Úr megáldotta, és õ
mindent kétszeresen kapott vissza. – Ezt nevezik ismétlésnek.
Milyen jótékony a vihar! Milyen boldogság, ha Isten megfeddi az
embert, aki a dorgálástól egyébként könnyen megkeményíti a szívét;
ám ha Isten ítél, elveszti önmagát, és a nevelõ szeretetben megfeled-
kezik fájdalmáról.
Ki gondolt volna ilyen befejezésre? Pedig másfajta vég elképzelhe-
tetlen, jóllehet ez is. Amikor minden megtorpan, a gondolat megáll,
és a beszéd elnémul, amikor a magyarázat kétségbeesetten visszájára
fordul, akkor viharra van szükség. Ki érti ezt? Mégis, ki tudna mást ki-
találni?
Nem volt igaza Jóbnak? Örök értelemben nem, hiszen nem járulha-
tott magasabb bírói szék elé, mint amelyik elítélte. Igaza volt Jóbnak?
Örök értelemben igen, mégpedig azért, mert Istennel szemben nem
volt igaza.
Akkor hát mégis van ismétlés. Hogy mikor következik be? Emberi
nyelv nem alkalmas az elmondására. Mikor jött el Jób esetében? Ak-
kor, amikor minden elgondolható emberi bizonyosság és valószínûség
a lehetetlenségét hirdette. Jób lépésrõl lépésre mindent elveszített;
így lassanként szertefoszlott a remény, mert a valóság ahelyett, hogy
megenyhült volna, egyre szigorúbban lépett fel vele szemben. Egyszó-
val: minden elveszett. Barátai, különösen Bildad, csak egy kiutat is-
mernek; azt, ha meghajol a büntetés alatt, és akkor reménykedhet az
80 ismétlésben. Jób vonakodik. Így minden egyre jobban összekuszáló-
dik; már nem segíthet más, csak egy villámcsapás.
Nekem ez a történet leírhatatlan vigaszt jelent. Nem vagyok mégis
szerencsés, hogy nem az Ön csodálatos, eszes tervét követtem? Talán
gyávaság volt tõlem, de így a gondviselés könnyebben segíthet rajtam.

70
 Az ismétlés

Csak azt sajnálom, hogy nem kértem vissza a lánytól szabadságo-

mat. Biztosan visszaadta volna. Ki érti a nõi nagylelkûséget? S még-
sem bánom, hisz tudom, azért nem tettem, mert a lány érdekében túl
büszke voltam.
Mi lenne velem Jób nélkül! De nem folytatom tovább, nehogy örök
refrénemmel terheljem Önt.
készséges híve

71
 Az ismétlés

81 Február 17.
Hallgatag Bizalmasom!

Ülök. Ahogy a gazfickók mondják, ártatlanul; tán a királyi kegyele-

mig? Nem tudom; csak azt tudom, hogy ülök, egyre csak ülök, mozdu-
latlanul. Itt vagyok; a csúcson-e vagy a mélyben? Nem tudom; csak azt,
hogy suspenso gradu már egy hónapja itt vagyok, anélkül hogy lába-
mat felemelném vagy megmozdítanám.
Mennydörgésre várok – és az ismétlésre. S már azzal is megelég-
szem, ha csak a mennydörgés jön el; leírhatatlanul boldog leszek ak-
kor is, ha az ismétlés nem lehetséges.
Mit hozhat a vihar? Alkalmassá tesz a házasságra. Egész személyi-
ségemet szétzúzza, kész vagyok, még önmagam számára is szinte is-
meretlenné változtat; fél lábon állva sem ingok meg. Becsületem meg-
menekült, büszkeségemet visszanyertem. Formáljon át bármennyire
is, remélem, az emlékezés kimeríthetetlen vigaszt nyújt lelkemnek, ha
megtörténik az, amitõl bizonyos értelemben az öngyilkosságnál is job-
ban félek, mert egészen más értelemben fog elpusztítani. Ha a vihar
elmarad, alattomossá válok; nem halok meg, csak úgy teszek, hogy a
rokonok és a barátok eltemethessenek. Ha aztán koporsóba tettek, a
legnagyobb csendben magamba temetem vágyamat. Ezt senki sem
tudhatja meg, különben vigyáznának rá, hogy ne hantoljanak el vala-
kit, akiben még pislákol az élet.
Egyébként minden tõlem telhetõt megteszek, hogy férjjé váljak. Itt
ülök, és lenyesegetem magamról a vadhajtásokat, eltávolítok minden
oda nem illõt, hogy minden odaillõvé váljék. Reggelenként lelkem
minden nyugtalanságát és végtelen igyekezetét levetem; de mindez
mit sem segít, a következõ pillanatban minden visszanyeri korábbi
alakját. Reggelente leborotválom nevetséges szakállamat; nem segít,
82 másnap ismét ugyanolyan hosszú. Kivonom magam a forgalomból,
ahogy a bank a bankjegyeket, hogy újakat bocsáthasson ki; mindhiába.
Minden eszmémet, minden elvemet a házasság aprópénzére váltom –
ó, ó, gazdagságom e valutában szinte semmivé olvad.
De rövid leszek, helyzetem és állapotom ugyanis nem engedi meg,
hogy hosszasan írjak.
készséges híve

72
 Az ismétlés

83

Bár már régóta leráztam magamról a világot, és lemondtam min-

den bölcselkedésrõl, mégsem tagadhatom, hogy az ifjú kissé kizökken-
tett ingamozgásomból, s felkeltette érdeklõdésemet. Világos volt szá-
momra, hogy teljes félreértésben él. Rosszul idõzített melankolikus
nagylelkûségben szenved, melynek egyetlen lehetséges otthona a köl-
tõi agy. Viharra – talán gutaütésre – vár, mely férjet csinál belõle. Pe-
dig fordítva kellene lennie. Õ is azokhoz tartozik, akik inkább hátraar-
cot vezényelnek az egész zászlóaljnak, mintsem hogy õk fordulnának
meg, ami ebben az esetben azt eredményezi, hogy a lánynak kell eltûn-
nie. Ha nem lennék túl öreg, élvezet lenne számomra elvenni kedve-
sét, pusztán emberbaráti segítségbõl.
Örül, hogy nem követte „eszes” tervemet. Ez rá vall. Sõt e pillanat-
ban még nem is látja be, hogy ez lett volna az egyetlen helyes megol-
dás. Lehetetlen meggyõzni, ezért jobb is, hogy nem kívánt választ,
mert nevetséges olyasvalakivel levelezni, aki egy vihart tart aduként a
kezében. Bár bírná bölcsességemet! Mást nem mondhatok. Ha számí-
tásai beválnak, az talán vallási kifejezést adna az esetnek, ez az õ dol-
ga; ezt nem kifogásolhatom. Kétségkívül mindig helyes, ha megfele-
lünk az emberi bölcsesség kívánalmainak. Én többet segíthettem vol-
na kedvesének. Így talán sokkal nehezebben felejti el az ifjút. Balsze-
rencse, hogy nem kiabált és jajgatott. Hiszen a kiáltás ugyanolyan
hasznos, mint sérüléskor a vérzés. Ha hagyjuk a lányt kiáltani, késõbb
már nem lesz oka rá, így gyorsabban felejt.
Az ifjú nem követte tanácsomat, a lány pedig most valószínûleg
csak szomorkodik. Belátom, számára ez végzetes. Ha valaki ily módon
akarna hû lenni hozzám, jobban rettegnék tõle, mint bármi mástól a 84
világon, jobban, mint a szabadság harcosai a zsarnoktól. Nyugtalaníta-
na, egy pillanatra sem tudnék szabadulni tõle, akárcsak a fogfájástól.
Nyugtalanítana, mert így eszményi lenne, én viszont túl büszke, ha an-
nak elviselésérõl van szó, hogy akár egyetlen ember érzelme is erõsebb
és kitartóbb az enyémnél. Ha a lány ilyen tökéletes maradna, akkor

73
 Az ismétlés

életem – ahelyett, hogy továbbfolyna – in pausa megtorpanna. Talán

akadna valaki, aki a lány által kierõszakolt kínos csodálatot nem bírná
ki, s mivel annyira irigyelné, minden eszközt megragadna, hogy tönk-
retegye, azaz feleségül vegye.
Ha a lány azt mondaná, amit oly gyakran mondanak, írnak, nyom-
tatnak, olvasnak, majd elfelejtenek és megismételnek, hogy „szeret-
lek, s most bevallom” („most”, bár valószínûleg már százszor is mond-
ta), „jobban szeretlek, mint Istent” (ez már valami … még ha nem is
túl sok istenes korunkban, amikor az istenfélelem egyre ritkább jelen-
ség) – akkor ez a vallomás õt nem zavarná. Nem az az ideális, ha bele-
halunk a bánatba, hanem ha lehetõség szerint egészségesek és boldo-
gok maradunk, de közben az érzést is megmentjük. Mást feleségül
venni nem nagy dolog. Gyengeség, nyomorult plebejus mesterség,
mely csak a polgárságot állítja fegyverbe. Azok, akik mûvészi szemmel
nézik az életet, könnyen belátják, hogy egy ilyen balfogást azzal sem
hozhatnak helyre, ha hétszer házasodnak újra.
Egyébként azzal sem kell fáradnia, hogy megbánja, szabadságát nem
kérte vissza a lánytól, mivel ez sem segített volna rajta; mert a lány min-
den valószínûség szerint felfegyverkezett volnba ellene, hiszen a szabad-
ságot visszakérni tõle némileg mást jelent, mint azzal áltatni, hogy õ
volt a múzsája. Most újra kiderül, hogy az ifjú költõ. A költõ pedig mint-
ha csak arra született volna, hogy a nõk bolonddá tegyék. Még azt is
nagylelkûségnek tartaná, ha a lány nyilvánvalóan gúnyt ûzne belõle.
Örülnie kell, hogy bele sem fogott a kérlelésbe. Kedvese valószínûleg
mindent bevetett volna. Nem csupán az erotika kis egyszeregyét, jogo-
san, hanem a házasság nagy szorzótábláját is. Istent hívta volna tanú-
nak, megesküdve mindenre, ami szent, és hivatkozva minden drága em-
lékre, mely az ifjú lelkében lakozott. Ebben a tekintetben sok lány él
85 gátlástalanul a csalás olyan eszközével, melyet még egy csábító sem en-
gedne meg magának. Aki az erotika terén Isten segítségével akar vala-
mit elérni, már nem önmaga, csak arra törekszik, hogy erõsebb legyen
az égnél, és fontosabb az ember lelki üdvénél. – Tegyük fel, hogy a lány
ezzel a módszerrel veszi õt kezelésbe, akkor talán sohasem felejti el vagy
heveri ki az egészet, mert lovagiasságában valószínûleg meg sem hallja
szavaimat, és kedvese kirohanásait készpénznek s örök igazságnak ve-
szi. Tegyük fel, hogy a lány szenvedélyes kifakadása késõbb túlzásnak, lí-

74
 Az ismétlés

rai rögtönzésnek vagy érzelgõs szórakozásnak bizonyulna… Nos, a

nagylelkûség eszméje tán még ekkor is a segítségére siethetne.
A barátom költõ, s a költõkhöz hozzátartozik ez a nõkbe vetett ra-
jongó hit. Én magam, tisztesség ne essék, prózaíró vagyok. Ami a má-
sik nemet illeti, nos, önálló véleményem van, helyesebben egyáltalán
nincs is véleményem, hiszen nagy ritkán láttam olyan lányt, akinek
életét egyetlen kategóriával megragadhatnánk. Legtöbbször hiányzik
belõlük az állhatatosság, mely szükséges lenne, hogy csodáljuk vagy le-
nézzük õket. A nõ elõször önmagát csapja be, csak azután a másikat, s
ezt mérni lehetetlen.
Ezt fiatal barátom is be fogja látni. Nem bízom igazán a viharában;
azt hiszem, nem lett volna rossz, ha mégis követi tanácsomat. Szerel-
mében mozgásban volt az eszme, engem ezért foglalkoztatott. Tervem
az eszmét tekintette mércének. Ez a legbiztosabb a világon. Ha ez irá-
nyítja életünket, akkor mindenki bolond, aki be akarja csapni a mási-
kat. Az eszmét követte, ezzel – véleményem szerint – tartozott kedve-
sének és önmagának egyaránt. Ha a lány a bensõségességet tekintené
életelvének, nem lenne szüksége különleges képességekre, s akkor ab-
ban a pillanatban, amikor az ifjú elhagyta, így szólt volna: „Most már
semmi közöm hozzá; akár csaló, akár nem, akár visszatér, akár nem,
becsületben meg kell õriznem szerelmemben az eszmét.” Ha így tesz,
barátom helyzete eléggé kínossá válik, hiszen belemerült volna az
együttérzõ kínba és gyötrelembe. De ki bánná ezt, ha minden szenve-
dés közepette örömét lelhetné kedvese csodálatában. Élete a lányéhoz
hasonlóan mozdulatlanná dermedne, úgy, ahogy a folyót elvarázsolja a
zene hatalma. – Ha a lány nem tudna az eszme szerint élni, akkor az if- 86
jú nem zavarta volna meg amiatt érzett fájdalmával, hogy más megol-
dást keresett.

75
 Az ismétlés

87 Május 31.
Hallgatag Bizalmasom!

Férjhez ment. Nem tudom, kihez, mert amikor az újságban olvas-

tam, úgy szíven ütött, hogy kiesett a kezembõl az újság, s azóta sem
volt türelmem utánanézni. Ismét önmagam vagyok, íme az ismétlés;
mindent értek, s a létezést szebbnek látom, mint valaha. A hír vihar-
ként hatott, még ha nagylelkûségének köszönhettem is. Bárkit is vá-
lasztott, nem mondom, hogy õt részesítette elõnyben, mert férji minõ-
ségben mindenki megelõz engem; velem bánt nagylelkûen. Még ha vá-
lasztottja a legszebb férfi is a világon, a szeretetreméltóság megteste-
sítõje, aki minden hajadont bámulatba ejt, és a lány az egész nõi ne-
met kétségbeesésbe is kergeti azzal, hogy igent mond, velem mégis
nagylelkûen viselkedett, pusztán azzal, hogy teljességgel elfelejtett.
Van-e szebb a nõi nagylelkûségnél! Hervadjon bár el a földi szépség,
kopjon meg szeme csillogása, hajoljon meg sudár termete az évek sú-
lya alatt, veszítsék el fürtjei igézõ hatalmukat az egyszerû fõkötõ alatt,
világot uraló királynõi pillantása óvja és védelmezze bár anyai szeretet-
tel azt a kört, mely körülveszi – az ilyen nagylelkû lány sohasem öreg-
szik meg. Jutalmazza meg a létezés, ahogy tette – adja meg neki azt,
amire vágyott – nekem teljesítette vágyamat: visszakaptam önmaga-
mat, mégpedig nagylelkûségének köszönhetõen.
Ismét önmagam vagyok. Ez az „én”, melyet más az utcáról sem
szedne fel, ismét az enyém. A lelkemben rejlõ ellentmondásnak immár
vége; ismét eggyé válok önmagammal. A vonzalom szorongásai, melye-
ket büszkeségem támogatott és táplált, nem tolulnak többé elõ, hogy
ellentétet szítsanak és szétválasszanak.
Akkor hát nincs ismétlés? Nem kaptam-e mindent kétszeresen visz-
sza? Nem kaptam-e vissza önmagamat, ráadásul úgy, hogy ennek fon-
88 tosságát kétszeresen kellett éreznem? Mi hát a szellemi meghatáro-
zottságot közönyösen szemlélõ földi jó ismétlése az ilyen ismétléshez
képest? Jób csak a gyermekeit nem kapta vissza kétszeresen, mivel az
emberi élet ily módon nem kettõzhetõ meg. Csak a szellem ismétlése
lehetséges, bár ez az idõbeliségben sohasem lesz olyan tökéletes, mint
az örökkévalóságban, hiszen az utóbbi az igazi ismétlés.
Ismét önmagam vagyok; a gépezet mozgásban van, a kísértés háló-

76
 Az ismétlés

ja, mely fogva tartott, szétszabdalva; a varázs, melynek bûvöletében

képtelen voltam önmagamhoz visszatérni, megtört. Többé senki sem
emelhet kezet rám, szabadulásom biztos, újra megszülettem magam-
nak; mert amíg Eileithüia kezeit összekulcsolja, a vajúdó sem szülhet.
Vége van, kis hajóm szabad, s így a következõ pillanatban megint
ott vagyok, ahová lelkem vágyott; ott, ahol az eszme elsöprõ erõvel
hömpölyög; ott, ahol a gondolatok, mint a népvándorlás népei, zúgva
nekilódulnak; ott, ahol a csend a déltenger mély hallgatására hasonlít.
Olyan mély, hogy az ember saját hangját hallja, bár a mozgás csak ben-
sõjében megy végbe; ott, ahol minden pillanatban az életét kockáztat-
ja; folyvást elveszíti, majd újra elnyeri.
Az eszméé vagyok. Ha int, követem; ha találkát ad, éjjel-nappal vá-
rok rá; senki sem hív ebédre, senki sem vár vacsorával. Ha az eszme
szólít, mindent otthagyok, de hát semmim sincs, amit elhagyhatnék,
az eszméhez való hûségemmel senkit sem csalok meg vagy szomorítok
el, s szellememnek nem kell azért keseregnie, hogy valaki búsul miat-
tam. Hazatérvén senki sem kutatja arcomat, senki sem fürkészi terme-
temet. Senki sem csal ki belõlem magyarázatot, hiszen magam sem
tudom, hogy örömben fürdök-e vagy kínba süllyedek, hogy elnyertem
vagy elveszítettem-e az életet.
A mámor poharát ismét felém nyújtják, már érzem illatát, hallom a
bizsergetõ zenét – ám elõbb mutassunk be italáldozatot azért, aki a
kétségbeesés magányában veszteglõ lelket megváltotta: dicsõség ne-
ked, asszonyi nagylelkûség! Éljen soká a gondolat szárnyalása, éljen
soká a halálos veszedelem az eszme szolgálatában, éljen a harc kínja, a
diadal ünneplõ ujjongása, éljen a végtelen örvénylés tánca, éljen a hul-
lámcsapás, mely egyszer a mélybe húz, máskor a csillagokba repít.

77
 Az ismétlés

91 Koppenhága, 1843. augusztus

Kedves Olvasóm!

Bocsáss meg, hogy ilyen bizalmasan szólok hozzád, de hát magunk

között vagyunk. Noha tulajdonképpen poétikus alkat vagy, mégsem
bújhatsz több alakba; így csupán Te és én vagyunk.
Ha feltételezzük, hogy mindazok, akik a kezükben lévõ könyvet ide-
gen, véletlenszerû okból olvassák, nem valódi olvasók, akkor valószí-
nûleg nem sok ilyen létezik, még a széles olvasókörrel rendelkezõ írók
esetében sem; mert manapság kinek jut eszébe akárcsak egyetlen pil-
lanatot is arra a bolondos gondolatra pazarolni, hogy jó olvasónak len-
ni mûvészet, s ennek elérésére még idõt is szentelni? Ez a sajnálatra
méltó állapot természetesen befolyásolja az írót, aki véleményem sze-
rint akkor cselekszik a leghelyesebben, ha Clemens Alexandrinushoz
hasonlóan úgy ír, hogy az eretnekek ne érthessék.
A kíváncsi nõi olvasó, aki az éjjeliszekrényén található összes könyv
végét elolvassa, hogy megtudja, egymásra találnak-e a szerelmesek,
csalódni fog, mert két szerelmes valóban egymásra lel, de a barátom,
aki mégiscsak férfi, senkit sem kap meg. Mivel ennek látszólag nem
egy múló véletlen az oka, az eset elgondolkoztatja a házasságra kész és
házasságra vágyó lányokat, akiknek már akkor csökkennek az esélye-
ik, ha akárcsak egyetlen férfit is ki kell húzniuk a lehetõségek listájá-
ról. – A gondos családapa talán fél, hogy fia követni fogja barátomat,
ezért úgy véli, a könyv nem tesz kellemes benyomást, mivel nem ha-
sonlít a készre szabott egyenruhára, mely minden testõrre illik. – Egy
látszatzseni szerint a kivétel túl sok bonyodalmat okoz, ráadásul túl
komolyan veszi a dolgot. – Az érzõ lelkû házibarát hiába keresi a nap-
paliban puffogtatott közhelyeinek megdicsõülését vagy a teavízlocso-
gás magasztalását. – A valóság harcias védelmezõje talán azt gondolja,
92 hogy a történet a semmirõl szól. – A tapasztalt házasságszerzõ nõ a
könyvet elhibázottnak tartja, mivel õt elsõsorban az érdekli, milyen
lány képes „egy ilyen férfit boldoggá tenni”; mert létezik, de legalább-
is létezett már ilyen lány. – A tiszteletes megállapítja, hogy a könyvben
túl sok a filozófia; a nagytiszteletû úr pedig hiába keresi azt, amire
napjainkban a gyülekezetnek oly nagy szüksége van, az igazi spekulá-
ciót. – Kedves olvasóm! Beszélgethetünk úgymond négyszemközt,

78
 Az ismétlés

mert Te megérted, hogy nem az a szándékom, hogy ezek az ítéletek

napvilágra kerüljenek, minthogy a könyv nem fog sok olvasóra lelni.
A közönséges kritikusnak a mû valószínûleg kiváló alkalmat nyújt
majd arra, hogy részletesen kifejtse, ez nem komédia, tragédia, re-
gény, eposz vagy epigramma, de nem is novella. Ráadásul megbocsát-
hatatlannak találja, hogy hiába keressük benne az egyértelmû egy, ket-
tõ, hármat. A könyv gondolatmenetét aligha érti meg, mivel az vissza-
felé halad, s bizonyára szándéka sem lesz ínyére, mert a kritikusok ál-
talában úgy magyarázzák a létezést, hogy közben mind az általános,
mind pedig az egyes megsemmisül. A közönséges recenzenstõl nem
várhatjuk el, hogy érdekelje az a dialektikus küzdelem, melyben a kivé-
tel megjelenik az általánosban, ez egy ritka és felettébb bonyolult fo-
lyamat, olyan harc, melyben a kivétel gyõzedelmeskedik és jogosnak
bizonyul; mert a jogosulatlan kivételt éppen arról ismerjük fel, hogy
megkerüli az általánost. A küzdelem fölöttébb dialektikus és végtele-
nül árnyalt, feltételként abszolút pontosságot követel az általános dia-
lektikájában, és fürgeséget a mozgások utánzásában; egyszóval épp-
olyan nehéz, mint valakit egyszerre agyonütni és életben hagyni. A ki-
vétel az általánossal áll szemben, viszályuk különös ellentét az utóbbi-
nak a kivétel körüli felfordulás miatt érzett haragja és türelmetlensé-
ge, valamint a kivételek utáni szerelmes vágyódása között; az általános
ugyanis éppúgy örül a kivételnek, ahogy az ég elõnyben részesíti a
megtért bûnöst a kilencvenkilenc igazhoz képest. De a kivétel elszánt-
sága és makacssága, s egyben gyengesége és sérülékenysége is küzd
egymással. Ebben a harcban az általános nemcsak megmérkõzik a ki-
vétellel, hanem egyúttal meg is erõsíti. Ha a kivétel nem bírja ki a sa- 93
nyarú harcot, az általános sem segít rajta, ahogy az ég sem segít annak
a bûnösnek, aki a bánat gyötrelmét nem képes elviselni. A tetterõs,
érett kivétel – mely bár viszályban áll az általánossal, annak mégis gyö-
kérhajtása – megõrzi önmagát. Viszonyuk a következõképpen írható
le: a kivétel azzal, hogy önmagát elgondolja, az általánost is elgondol-
ja; azzal, hogy önmagát mûködteti, az általánost is mûködteti; és ön-
magán keresztül az általánost is magyarázza. Tehát az általánost és
önmagát is értelmezi, s ha az elõbbit akarjuk tanulmányozni, csupán
egy jogos kivételt kell keresnünk, mert ez sokkal világosabban meg-
mutat mindent, mint maga az általános. A jogos kivétel megbékél az

79
 Az ismétlés

általánosban; az viszont természeténél fogva vitatkozik a kivétellel,

mert iránta érzett vonzalmát nem akarja kimutatni, míg a kivétel erre
nem kényszeríti. Ha a kivétel nem elég erõs, nincs jogosultsága, ezért
az általános idõ elõtt, nagyon bölcsen, semmit sem ismer el. Ha az ég
jobban szereti a megtért bûnöst a kilencvenkilenc igaznál, akkor a bû-
nös ezt biztosan nem tudja kezdettõl fogva, ellenkezõleg, mindaddig
csak az ég haragját érzi, amíg az rá nem bírja, hogy megnyilatkozzék.
Az ember idõvel beleun az általánosról szóló örökös locsogásba és
magába az általánosba is, mely a végtelenségig ismétlõdik. De vannak
kivételek. Ha ezeket nem sikerül megmagyarázni, akkor az általánost
sem tudjuk megvilágítani. Ezt a nehézséget általában nem vesszük ész-
re, mert az általánost szenvedély helyett unott felszínességgel szemlél-
jük. A kivétel ellenben energikus szenvedélyességgel gondolja el az álta-
lánost.
Talán ha mi is így teszünk, új rangsor keletkezik, és a szegény kivé-
tel – ha még alkalmas valamire – visszanyeri becsületét és tisztességét,
akárcsak a mesebeli mostohalány.
Ilyen kivétel a költõ; õ jelenti az átmenetet az igazi arisztokratikus
kivételhez, a vallási kivételhez. A költõ általánosságban kivétel. Elég
gyakran örömmel szemléljük õt és alkotását, ezért szerintem megérné
a fáradságot segíteni neki megszületni. Az ifjú, akit teremtettem, köl-
tõ. Többet nem tehetek, mert legfeljebb gondolataimmal hozhatok
94 létre egy költõt; én magam nem válhatok azzá, mivel érdeklõdésem
másra irányul. Feladatom pusztán esztétikai és pszichológiai jellegû
volt. Magamat is belehelyeztem a könyvbe, ám ha Te, kedves olvasó,
közelebbrõl megnézed, könnyen rájössz, hogy csupán szolgáló szellem
vagyok, és felettébb távol áll tõlem, hogy közömbösen viselkedjek vele,
amitõl az ifjú egyébként retteg. Úgy intéztem, hogy e tekintetben fél-
reértsen, hogy ily módon is formáljam. Minden mozdulatom arra irá-
nyult, hogy õt elõtérbe állítsam; szünet nélkül az eszemben járt, min-
den szavam, mely nem hasbeszélés volt, rá vonatkozott. Még a tréfa és
vidámság tapintatlan tobzódásában is gondoltam rá; még akkor sem
feledkeztem meg róla, illetve belsõ állapotáról, amikor minden méla-
búba torkollott. Emiatt lírai minden mozgás; s mondandóm vagy rajta
keresztül válik érthetõvé, vagy fordítva, beszédem segít õt igazán meg-
érteni. Tehát minden tõlem telhetõt megtettem érte, ahogy most té-
ged szolgállak, kedves olvasó, azzal, hogy ismét valaki más vagyok.
 Az ismétlés

A költõ élete úgy kezdõdik, hogy perbe száll a létezéssel, hogy az-
tán nyugalomra leljen vagy igazolja létének jogosságát. Az elsõ viszály-
ban mindig veszítenie kell, mert ha rögtön gyõzedelmeskedik, nincs
jogosultsága. Költõm léte épp azáltal válik jogossá, hogy a létezés ab-
ban a pillanatban megbocsát neki, amikor meg akarja magát semmisí-
teni. Lelke ezzel a vallás irányába mozdul. Tulajdonképpen ez viszi elõ-
re, anélkül hogy valaha érvényre jutna. Erre példa utolsó levelének
ditirambikus szárnyalása, mert öröme kétségtelenül vallásos hangula-
ton alapul, mégis bensõségesség marad. Ezt a hangulatot megmagya-
rázhatatlan titokként õrzi, miközben titka segíti abban, hogy a valósá-
got a költészet szavaival értelmezze. Az általánost ismétlésként ma-
gyarázza, az ismétlést pedig másképpen értelmezi; mert miközben a
valóság ismétléssé válik, tudatának második hatványa lesz számára az
ismétlés. Ahogy költõhöz illik, szerelmes lesz, de szerelme felettébb
kétértelmû: egyszerre boldog és boldogtalan, komikus és tragikus. A
lány szempontjából minden nevetségessé válhat, mert amikor a legin-
kább együtt érez vele, jórészt az okozza szenvedését, hogy kedvese
szenved. Ha az ifjú e tekintetben téved, a komikum válik meghatározó-
vá. Ha magára tekint, a tragikum, éppúgy, mint amikor más vonatko- 95
zásban tökéletesnek képzelte kedvesét. Az egész szerelmi kapcsolat-
ból megõrzött valami eszményit, amit sokféleképpen kifejezhet, de
mindig csak hangulatként, mert nincsenek tények a kezében. Tudati
ténnyel rendelkezik, azaz inkább dialektikus rugalmassággal, mely
megtermékenyíti hangulatát. Miközben látszólag termékeny, lényét
valami kimondhatatlan vallásosság tölti el. Néhány korábbi levelében
sokkal közelebb jutott a vallásos megoldáshoz, de abban a pillanatban,
amikor az átmeneti lebegés megszûnik, mint költõt kapja vissza ön-
magát, a vallási pedig elpusztul, pontosabban rejtett alappá változik.
Ha mélyebb vallási háttérrel rendelkezik, nem lett volna belõle köl-
tõ. Ebben az esetben minden vallási köntösbe öltözik. Az eset, melybe
belebonyolódott, persze akkor is fontos lenne számára, de magasabb
szintû akadállyal kellett volna szembenéznie, s felelõssége is másmilyen
lett volna, még ha kínos szenvedés is az ára. Akkor egészen másféle eltö-
kélt következetességgel és rendíthetetlenséggel cselekszik; elnyeri a
tudati tényt, melybe mindig kapaszkodhat, mert az sohasem válik kétér-
telmûvé, mindig teljesen komoly, hiszen Istennel való kapcsolatának

81
 Az ismétlés

köszönhetõen nyerte el. A végesség kérdése ebben a pillanatban közöm-

bössé válik; a tulajdonképpeni valóság semmit sem vehet el tõle, és sem-
mit sem adhat neki. Vallási értelemben minden rettenetes következ-
ményt kimerít. Semmit sem változtat számára, ha a valóság másnak lát-
szik, ahogy az sem, ha bekövetkezik a legrosszabb; ez méginkább meg-
rémíti, mint az, amit már átélt. Akkor vallásos félelemmel és reszketés-
sel, de egyben hittel és bizalommal megérti, mit tett kezdetben, s mit
kellett ennek következtében késõbb tennie, még ha kötelezettsége elõ
is hívja a különöst. A fiatalember viszont költõként sohasem lesz igazán
tisztában a tettével, mivel ezt a külsõben és a láthatóban észre is akarta
venni, meg nem is, vagy a külsõben és a láthatóban észre akarta venni,
96 ezért észre is veszi, meg nem is. A vallási individuum ezzel szemben ön-
magában nyugszik, s megveti a valóság minden gyermeki csínytevését.
Kedves olvasóm! Most talán már érted, hogy érdeklõdésem az ifjúra
irányult, miközben magam meghúzódom a háttérben, mint a szülõ nõ,
aki most hozta világra gyermekét. Így van, mert megalkottam õt, s
idõsebb lévén én viszem a prímet. Személyiségem tudati feltétel, mely
õt megnyilatkozásra kényszeríti, ám sohasem jut el oda, ahová õ elju-
tott; mert az az eredetiség, amelyben feltûnik, a második mozzanat.
Ezért kezdettõl fogva jó kezekben volt, még ha gyakran ugrattam is,
hogy személyisége megnyilatkozhasson. Azonnal felismertem benne a
költõt; mert ha ez az eset egy hétköznapi emberrel történik, szép las-
san véget ér, de õ világméretûvé duzzasztotta.
Bár gyakran én viszem a szót, Te, kedves olvasóm (hisz Te értesz a
belsõ lelki állapotokhoz és rezdülésekhez, ezért is nevezlek „kedves”-
nek) mégis mindenhol róla olvasol. Megérted az átmenetek különbö-
zõségét, s ha a hangulatok zuhatagában valamit különösnek találsz is,
késõbb mégis meglátod, mennyire árnyalt minden, az egyik dolog a
másikhoz képest, valamint azt is, hogy az egyes hangulatok mennyire
igazak, és ez a lényeg, mert itt rendkívül fontos a lírai. Egy látszólag
céltalan vicc vagy érzéketlen makacsság egyetlen egyszer talán más
utakra visz, de utólag talán ezzel is megbékélsz.

készséges híved
Constantin Constantius
 Félelem és reszketés 99

Dialektikus líra

JOHANNES DE SILENTIO tollából

Koppenhága

Kapható a C. A. Reitzel könyvkereskedésben

Készült a Bianco Luno nyomdában

1843
100
Amit Tarquinius Superbus kertjében a mákfejek
által üzent, azt értette a fia, de a követ nem.
Hamann
 Elõszó 101

Korunk nemcsak a kereskedelemben, hanem az eszmék világában is

valóságos kiárusítást rendez. Mindent olyan nevetséges áron kótyave-
tyélnek el, hogy felmerül a kérdés, akar-e így még valaki alkudozni.
Egyetlen spekulatív bankár, aki lelkiismeretesen számon tartja az újko-
ri filozófia jelentõségteljes fejlõdését, egyetlen magántanár, korrepeti-
tor vagy egyetemi hallgató és egyetlen filozófiából kilépõ vagy állandóan
benne gubbasztó sem torpan meg azon a ponton, hogy mindenben ké-
telkedik, hanem továbblép. Talán alkalmatlan és idõszerûtlen lenne
megkérdezni, tulajdonképpen hová is jutottak, de udvariasan és szeré-
nyen elfogadhatjuk, hogy mindenben kételkedtek, hisz különben furcsa
lenne arról beszélni, hogy továbbléptek. Ezt az elõzetes mozzanatot
mindannyian maguk mögött hagyták, vélhetõen olyan könnyedén, hogy
nem tartották szükségesnek akárcsak egyetlen szót is vesztegetni arra,
hogy miként; mert még az sem talál semmiféle magyarázatot, útmutató
jelet vagy elõírást arra vonatkozóan, hogy ilyen hatalmas feladattal
szembesülve hogyan kell viselkedni, aki félve, aggodalmaskodva kutat.
„Cartesius tán így tett?” Cartesius, a tiszteletreméltó, alázatos, becsü-
letes gondolkodó, akinek írásait bizonyára senki sem képes a legmé-
lyebb meghatottság nélkül olvasni, azt tette, amit mondott, és azt
mondta, amit tett. Ó! Ó! Ó! Micsoda ritkaság az ilyesmi korunkban!
Cartesius, ahogy gyakran maga is elismétli, nem kételkedett a hitet ille-
tõen. („Memores tamen, ut jam dictum est, huic lumini naturali tamdiu
tantum esse credendum, quamdiu nihil contrarium a Deo ipso revela- 102
tur… Præter cætera autem, memoriæ nostræ pro summa regula est
infigendum, ea quæ nobis a Deo revelata sunt, ut omnium certissima es-
se credenda; et quamvis forte lumen rationis, quam maxime clarum et
evidens, aliud quid nobis suggerere videretur, soli tamen auctoritati di-
vinæ potius quam proprio nostro judicio fidem esse adhibendam.” V. ö.
Principia philosophiæ, pars prima § 28 és § 76). Nem verte félre a haran-
gokat, és nem tette mindenkinek kötelezõvé a kételkedést, mert Carte-
sius csendes, magányos gondolkodó volt, nem ordítozó éjjeliõr; szeré-
nyen elismerte, hogy módszere részben korábbi szedett-vedett tudásán
alapul, s csak számára bír jelentõséggel. („Ne quis igitur putet, me hîc

85
 Félelem és reszketés

traditurum aliquam methodum, quam unusquisque sequi debeat ad

recte regendam rationem; illam enim tantum, quam ipsemet secutus
sum, exponere decrevi… Sed simul ac illud studiorum curriculum absol-
vi (sc. juventutis), quo decurso mos est in eruditorum numerum coopta-
ri, plane aliud coepi cogitare. Tot enim me dubiis totque erroribus im-
plicatum esse animadverti, ut omnes discendi conatus nihil aliud mihi
profuisse judicarem, quam quod ignorantiam meam magis magisque
detexissem.” V. ö. Dissertatio de methodo 2. és 3. o.). Manapság min-
denki azzal kezdi, amit a filozófiához valamicskét mégiscsak konyító
egykori görögök egész életre szóló feladatnak tekintettek, hiszen a ké-
telkedés készségét nem lehet napok vagy hetek alatt elsajátítani, azzal,
amit az a kiszolgált harcos elért, aki minden csábítás ellenére megõriz-
te a kételkedés kiegyensúlyozottságát, s rendíthetetlenül tagadta az ér-
zékek és a gondolatok bizonyosságát, miközben megvesztegethetetle-
nül dacolt az önelégültségbõl fakadó szorongással és az együttérzõ hí-
zelkedéssel.
Korunkban senki sem torpan meg a hitnél, hanem továbblép. Talán
pimaszság lenne megkérdezni, hogy hová, de valószínûleg jószándéko-
mat és mûveltségemet bizonyítja, ha azt feltételezem, hogy mindenki-
ben megvan a hit, hiszen különben furcsa lenne továbblépésrõl beszél-
ni. A régi idõkben másként volt, hiszen a hitet egész életre szóló fel-
adatnak tekintették, mert feltételezték, hogy a rá való készséget nem
103 lehet napok vagy hetek alatt elsajátítani. Amikor a sokat próbált ag-
gastyán élete végéhez közeledett, nemes harcát megvívta, s a hitet
megtartotta, szíve elég fiatal volt ahhoz, hogy ne feledkezzen meg ar-
ról a szorongásról és remegésrõl, mely az ifjút fegyelmezte, s melyen
az érett férfi úrrá lett ugyan, de amelybõl soha senki nem nõhet ki tel-
jesen – kivéve, ha a lehetõ leghamarabb sikerül továbblépnie. Ahová
tehát ama tiszteletre méltó személyek eljutottak, onnan korunkban
mindenki mindjárt az elején továbblép.
Jelen írás szerzõje semmiképpen sem filozófus, nem értette meg a
rendszert, ahogy azt sem tudja, hogy az egyáltalán létezik vagy elké-
szült-e, gyenge elméjének már az a gondolat is elegendõ, hogy manap-
ság mindenkinek iszonyatos koponyával kell rendelkeznie, hiszen egy
iszonyatos gondolat mindenki fejében megfogan. Abból, hogy talán ké-
pesek vagyunk a hit teljes tartalmát fogalmakba önteni, még nem kö-

86
 Elõszó

vetkezik, hogy meg is értettük a hitet vagy azt, hogy miként jutottunk
el hozzá, illetve hogyan vált részünkké. Jelen írás szerzõje semmikép-
pen sem filozófus, hanem – p o e t i c e e t e l e g a n t e r szólva – kívül-
álló, nem hoz létre rendszert, s ezt nem is ígéri; tollát nem koptatja el
a rendszer megírásával, s nem is esküszik fel rá. Az írás számára luxus,
mégpedig annál kellemesebb és természetesebb, minél kevesebben ve-
szik és olvassák. Sorsa könnyen megjósolható egy olyan korban, ami-
kor a tudomány kedvéért egyszeriben megfeledkeztek a szenvedélyrõl,
amikor az írónak, ha olvasókat akar szerezni, ügyelnie kell arra, hogy
írását a délutáni pihenés alatt kényelmesen átlapozhassák, s fellépésé-
vel annak az Adresseavisenbõl ismert udvarias kertészfiúnak a viselke-
désére kell hasonlítania, aki kalapjával, valamint az utolsó helyén ka-
pott ajánlással a kezében ajánlja magát a mélyen tisztelt közönségnek.
Elõre látja sorsát, hogy teljesen mellõzni fogják; sejti a rá váró szörnyû
jövõt, hogy a kritikusok nagy igyekezetükben többször is megvesszõ-
zik, akárcsak egy kisiskolást; elborzadva látja azt, ami még ennél is
rettenetesebb, hogy egy serény paragrafusfaló irattáros (aki, hogy a
tudományt megmentse, mások írásaival kész megtenni azt, amit Trop
a jó ízlés megmentése érdekében saját, Az emberiség pusztulása c. tra- 104
gédiájával tett) ugyanolyan könyörtelenséggel cikkelyekre darabolja,
mint az az ember, aki a központozás tudományának szolgálatában be-
szédét a szavak száma szerint tagolta, mégpedig úgy, hogy a pont öt-
ven, a pontosvesszõ pedig harmincöt szót válasszon el egymástól. – A
legmélyebb alázattal leborulok minden egyes kukacoskodó vámvizsgá-
ló elõtt: Ez nem a rendszer, semmi köze a rendszerhez. A legjobbakért
könyörgök a rendszer és azon dán érdekeltek számára, akik erre a
mindenkit szállító omnibuszra felszálltak; hisz torony aligha lesz belõ-
le. Boldogság és áldás szálljon mindnyájukra együtt és külön-külön.

A legmélyebb tisztelettel
Johannes de silentio

87
 Félelem és reszketés

105 Hangulat

Volt egyszer egy ember, aki gyermekkorában hallotta a szép törté-

netet arról, hogyan kísértette meg Isten Ábrahámot, s õ hogyan állt el-
len a kísértésnek, õrizte meg hitét, és hogyan kapott, minden várako-
zás ellenére, másodszor is fiúgyermeket. Mikor idõsebb lett, még na-
gyobb csodálattal olvasta ezt a történetet; mert az élet szétválasztotta
azt, ami a gyermek jámbor együgyûségében egységet alkotott. Minél
idõsebb lett, annál gyakrabban jutott eszébe a történet, egyre nagyobb
lelkesedéssel olvasta, s mégis, egyre kevésbé értette. Végül minden
másról megfeledkezett; már csak egyetlen dologra áhítozott, hogy lás-
sa Ábrahámot, egyetlen vágya az volt, bárcsak tanúja lehetett volna az
eseménynek. Nem arra vágyott, hogy láthassa a szép napkeleti tájakat
vagy az ígéret földjének földi pompáját, sem az istenfélõ házaspárt,
melyet vénségére megáldott az Isten, sem az agg pátriárka tiszteletre
méltó alakját, sem az Isten adta Izsák virágzó ifjúságát – azt se bánta
volna, ha a történet egy kietlen pusztaságban játszódik. Arra vágyott,
hogy nyomon követhesse a háromnapos utazást, amikor Ábrahám ma-
ga elõtt a bánattal, oldalán Izsákkal lovagolt. Azt kívánta, bárcsak je-
len lehetne, amikor Ábrahám felemeli tekintetét, s a távolban meglát-
ja Mórija hegyét, ott akart lenni, amikor Ábrahám a szamarakat hátra-
hagyva egyedül Izsákkal folytatja útját a hegyre; mert nem a képzelet
mûvészi remegése, hanem a gondolat borzongása foglalkoztatta.
Az az ember nem volt gondolkodó, nem érzett ellenállhatatlan kész-
tetést, hogy túllépjen a hiten; úgy érezte, nincs dicsõbb annál, hogy a hit
atyjaként emlékezzenek rá, micsoda irigylésre méltó sors hinni, még ha
senki nem is tudja.
106 Az az ember nem volt bölcs írásmagyarázó, még csak héberül sem tu-
dott; ha tudott volna, talán könnyen megérti a történetet és Ábrahámot.

88
 Hangulat

I 107

„És Isten megkísérté Ábrahámot és monda: Vedd a te fiadat, ama te

egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére és
áldozd meg ott égõ áldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondándok
néked.”

Kora reggel volt, Ábrahám idõben felkelt, felnyergeltette a szamara-

kat, és Izsákkal elhagyta sátrát; Sára szemével az ablakból követte õket,
a völgyön át, míg el nem tûntek szeme elõl. Három napig némán lovagol-
tak, Ábrahám a negyedik nap reggelén sem szólt egy szót sem, csak fel-
emelte tekintetét, és a távolban megpillantotta Mórija hegyét. Szolgáit
hátrahagyta, s Izsákot kézen fogva fölment a hegyre. Magában pedig így
morfondírozott: „nem akarom eltitkolni Izsák elõtt, hova vezet ez az
út”. Megállt, kezét Izsák fejére tette, hogy megáldja, Izsák pedig megha-
jolt, hogy fogadja az áldást. És Ábrahám atyai tekintettel nézett rá, pil-
lantása szelíd volt, beszéde intõ. De Izsák nem értette meg, lelke nem
volt képes felemelkedni; átkarolta Ábrahám térdét, lába elé borulva es-
dekelt, zsenge életéért könyörgött, szép reményeiért, emlékeztette az
örömre, mely Ábrahám házát érte, s emlékeztette a bánatra meg a ma-
gányra. Erre Ábrahám felemelte a fiút, és kézen fogva vezette, szavai pe-
dig tele voltak vigasszal és figyelmeztetéssel. De Izsák nem értette. Áb-
rahám felért Mórija hegyére, de Izsák nem értette õt. Ekkor egy pillanat-
ra elfordult a fiútól, s amikor Izsák ismét megpillantotta arcát, apja te-
kintete elváltozott, vad volt, alakja pedig iszonyatos. Mellénél megra-
gadta Izsákot, s a földre vetve így szólt: „Ostoba kölyök, azt hiszed, az
apád vagyok? Bálványimádó vagyok. Azt hiszed, ez Isten parancsa? Nem,
így tartja kedvem”. Mire Izsák remegni kezdett, s félelmében felkiáltott:
„Isten a mennyekben, könyörülj rajtam, Ábrahám Istene, könyörülj raj-
tam, ha nincs apám a földön, légy te az atyám!” Ábrahám pedig így gon- 108
dolkozott: „Uram a mennyekben, köszönöm neked; mert jobb, ha ször-
nyetegnek hisz, mint hogy elveszítse beléd vetett hitét.”

*
* *

89
 Félelem és reszketés

Amikor a gyermeket elválasztják, anyja befeketíti mellét, hiszen vé-

tek lenne, ha a mell vonzó volna, a gyermek mégsem kaphatná meg. A
gyermek így azt hiszi, a mell megváltozott, anyja azonban változatlan,
tekintete – mint mindig – szeretõ és gyengéd. Szerencsés, akinek nem
kell ennél rettenetesebb eszközhöz nyúlnia, hogy elválassza gyermekét!

90
 Hangulat

II 109

Kora reggel volt, Ábrahám idõben felkelt, átölelte Sárát, vénségé-

nek menyasszonyát, és Sára megcsókolta Izsákot, aki elvette szégye-
nét, aki büszkesége és reménye volt minden nemzedékben. Némán lo-
vagoltak, Ábrahám pillantását a földre szegezte a negyedik napig, ami-
kor fölpillantott, és a messzi távolban meglátta Mórija hegyét, aztán
tekintete ismét a földre szegezõdött. Némán elrendezte a fát a tûzhöz,
megkötözte Izsákot, némán elõhúzta a kést; ekkor megpillantotta a
kost, melyet Isten kiválasztott. Feláldozta, s hazatért. – – – Ezen a na-
pon Ábrahám megöregedett, nem tudta elfelejteni, hogy Isten ilyesmit
követelt tõle. Izsák pedig növekedett, mint korábban; de Ábrahám sze-
mei elborultak, örömöt többé nem látott.

*
* *

Amikor a gyermek megnõ, és el kell választani, anyja szûziesen el-

takarja keblét, s a gyermeknek nincs többé anyja. Szerencsés az a
gyermek, aki nem másképp veszíti el anyját!

91
 Félelem és reszketés

110 III

Kora reggel volt, Ábrahám idõben felkelt; megcsókolta Sárát, az if-

jú anyát, és Sára megcsókolta Izsákot, örök boldogságát és örömét. És
Ábrahám gondolataiba merülve lovagolt, útközben Hágárra és fiára
gondolt, akiket kiûzött a sivatagba. Felkapaszkodott Mórija hegyére,
és elõhúzta a kést.
Csendes este volt, Ábrahám egyedül lovagolt ki Mórija hegyéhez;
arcra borult, és arra kérte Istent, bocsássa meg bûnét, hogy föl akarta
áldozni Izsákot; hogy az apa megfeledkezett fiával szembeni kötelessé-
gérõl. Gyakran lovagolt magányosan, de nem lelt nyugalmat. Képtelen
volt megérteni, hogy bûn volt, hogy fel akarta áldozni Istennek a leg-
jobbat, amije csak volt, azt, amiért annyiszor életét adta volna; s ha
bûn volt, ha nem szerette eléggé Izsákot, akkor nem értette, hogyan
lehet megbocsátani; mert van-e ennél rettenetesebb bûn?

*
* *

Amikor a gyermeket el kell választani, az anya is szenved attól,

hogy gyermekétõl mind jobban el kell válnia; hogy a gyermek, akit elõ-
ször szíve alatt hordozott, késõbb mellén pihent, többé már nem lehet
ilyen közel hozzá. Rövid ideig együtt bánkódnak. Szerencsés, aki ilyen
közel tudta tartani magához gyermekét, és nem kellett jobban szen-
vednie!

92
 Hangulat

IV 111

Kora reggel volt, Ábrahám házában minden készen állt az útra. Áb-
rahám búcsút vett Sárától, hû szolgája, Eliézer elkísérte egy darabig,
aztán visszafordult. Egyetértésben lovagoltak, Ábrahám és Izsák, míg
el nem érkeztek Mórija hegyéhez. De Ábrahám mindent elõkészített
az áldozathoz, nyugodt volt és szelíd, amikor azonban elfordult, és elõ-
húzta kését, Izsák látta, hogy balja kétségbeesésében ökölbe szorul, s
teste megremeg – Ábrahám mégis elõhúzta a kést.
Aztán hazatértek, Sára sietett elébük, de Izsák elvesztette hitét.
Soha egyetlen szót nem ejtettek errõl, Izsák soha senkinek nem mond-
ta el, mit látott, és Ábrahám nem is sejtette, hogy valaki látta.

*
* *

Amikor a gyermeket el kell választani, az anyánál ott van az erõ-

sebb táplálék, nehogy a gyermek éhen vesszen. Szerencsés, akinél kéz-
nél van az erõsebb táplálék!

Így és számtalan ehhez hasonló módon gondolkodott errõl az ese-

ményrõl az említett ember. Valahányszor visszatért Mórija hegyéhez
tett vándorútjáról, a fáradtságtól lerogyva kezét összekulcsolta, s így
szólt: „Senki sem volt olyan nagy, mint Ábrahám, ki lenne képes õt
megérteni?”

93
 Félelem és reszketés

112 Ábrahám dicsérete

Ha az embernek nem lenne örök tudata, ha mindennek az alapja va-

lami vadul forrongó hatalom lenne, mely sötét szenvedélyében vonagol-
va megteremtene mindent, ami hatalmas és jelentéktelen, ha egy fene-
ketlen, megtölthetetlen üresség rejtõzne minden mélyén, mi más lenne
akkor az élet, mint kétségbeesés? Ha így lenne, ha nem létezne az embe-
riséget összekapcsoló szent kötelék, ha az egyik nemzedék a másik után
kelne életre, mint a fák koronája az erdõben, ha az egyik nemzedék úgy
váltaná a másikat, mint a madárdal az erdõben, ha az emberiség úgy ha-
ladna át a világon, mint a hajó a tengeren vagy a vihar a pusztában, üres,
meddõ cselekedetként, ha az örök feledés mindig éhesen leselkedne
zsákmányára, s egyetlen hatalom sem lenne elég erõs, hogy a zsákmányt
elragadja tõle – milyen sivár és vigasztalan lenne akkor az élet! De éppen
ezért nem így van, s ahogy Isten férfit és nõt teremtett, úgy megalkotta a
hõst és a költõt vagy szónokot is. Ez utóbbi semmit sem képes megtenni
abból, amit az elõbbi tesz, csak csodálhatja, szeretheti s örömét lelheti a
hõsben. Mégsem kevésbé boldog, mint õ; mert a hõsben jobbik énjét lát-
ja, melybe szerelmes, és örül, hogy az mégsem õ maga, hogy szerelme
csodálat lehet. Õ az emlékezés géniusza, nem képes mást tenni, mint
hogy emlékeztet arra, ami megtörtént, és csodálja azt; semmit sem me-
rít a sajátjából, de irigykedik arra, amit rábíztak. Követi szíve választá-
sát, amikor aztán megtalálja, amit keresett, dalával és beszédével házról
házra jár, hogy mindenki úgy csodálja a hõst és olyan büszke legyen rá,
113 mint õ. Így tesz, így cselekszik alázattal, szolgál hûségesen a hõs házá-
ban. Ha szerelméhez ily módon hû marad, ha nap mint nap küzd a fele-
dés ravaszkodásával, mely ki akarja csalni tõle a hõst, akkor beteljesítet-
te mûvét, eggyé válik a hõssel, aki ugyanilyen odaadóan szerette, mert a
költõ, mint a hõs jobbik énje, ugyan erõtlen, de egyszerre dicsõ is, mint
az emlékezés. Ezért egyetlen nagyszerû hõs sem merülhet feledésbe, s
ha hosszú idõbe telik is, ha a meg nem értés felhõi eltakarják is, szerel-
me eljön, s minél hosszabb idõ múlik el, annál hûségesebben ragaszko-
dik hozzá.
Nem! Egyetlen kiváló hõs sem merülhet a feledés homályába a vilá-
gon; igaz, mindenki a maga módján volt kiváló, annak a nagyszerûsége

94
 Ábrahám dicsérete

szerint, amit szeretett. Mert az, aki magát szerette, önmaga által vált
naggyá, aki másokat szeretett, odaadása által, aki azonban Istent sze-
rette, mindenkinél nagyobb volt. Mindenkire emlékezni kell, de min-
denkit a várakozása tett naggyá. Az egyik ember azáltal vált naggyá,
hogy a lehetségest várta; míg a másik azáltal, hogy azt várta, ami örök;
az azonban, aki a lehetetlenre várt, mindenkinél nagyobb lett. Minden-
kire emlékezni kell, de mindenki ahhoz képest vált naggyá, amivel vias-
kodott. Mert az, aki a világgal viaskodott, azzal vált naggyá, hogy legyõz-
te a világot, aki önmagával viaskodott, az önmaga legyõzése által; de az,
aki Istennel viaskodott, mindenkinél nagyobb lett. Ilyen harcok dúltak a
világban, férfi a férfi ellen, egy ezer ellen, de az, aki Istennel viaskodott,
mindenkinél nagyobb volt. Ilyen harcok dúltak a Földön: volt, aki erejé-
vel gyõzött le mindent, és volt, aki tehetetlenségével gyõzte le Istent.
Volt, aki saját magában bízott, és mindent elnyert, és volt, aki erejének
tudatában mindent feláldozott, de az, aki Istenben hitt, mindenkinél
nagyobb volt. Volt, aki erejének köszönhette nagyságát, volt, aki böl-
csességének, reményének vagy szeretetének, de Ábrahám mindnyájuk-
nál nagyobb volt, mégpedig ereje által, mely erõtlenségbõl táplálkozik,
bölcsessége által, melynek titka balgaság, reménye által, mely az õrület
alakját ölti magára, szeretete által, mely egyben önmaga gyûlölete is.
Ábrahám hittel hagyta el atyái földjét, s vált idegenné az ígéret
földjén. Egyvalamit hátrahagyott, egyvalamit magával vitt; földi gon-
dolkodását hátrahagyta, a hitet pedig magával vitte; különben nem
kelt volna útra, hanem azt gondolta volna, hogy ez igazságtalanság. A
hit által idegen volt az ígéret földjén, ahol semmi sem emlékeztette ar- 114
ra, ami neki kedves, újdonságával minden mélabús vágyakozásra csábí-
totta lelkét. És mégis Isten választottja volt, akiben az Úr kedvét lelte!
Ha kivetett lett volna, Isten kegyelmébõl kitaszított, jobban megértet-
te volna azt, ami most önmaga és hite kicsúfolásának tetszett. Volt
még valaki a világon, aki kénytelen volt atyái földjétõl távol élni, me-
lyet annyira szeretett. Nem merült feledésbe, ahogy panaszos éneke
sem, mellyel búsan kereste és meglelte, amit elveszített. Ábrahám
nem dalolt panaszosan. Panaszkodni s a sírókkal sírni emberi, de en-
nél nagyobb hinni, s üdvözítõbb a hívõt szemlélni.
Ábrahám a hit által kapta az ígéretet, hogy magjában a Föld minden
nemzetsége megáldatik. Múlt az idõ, a lehetõség megvolt, és Ábrahám

95
 Félelem és reszketés

hitt; múlt az idõ, minden értelmetlenné vált, és Ábrahám hitt. Volt még
valaki a világon, aki szintén várakozott valamire. Múlt az idõ, közeledett
az este, s õ nem volt elég nyomorult, hogy megfeledkezzen várakozásá-
ról, ezért õt sem felejthetjük el. Bánkódott, de bánata nem csalta meg,
ahogy az élet; hanem mindent megtett érte, amit csak tehetett, õ pedig
édes bánatában dédelgette megcsalt várakozását. Szomorúnak lenni s a
szomorkodókkal szomorkodni emberi, de ennél nagyobb hinni, s üdvö-
zítõbb a hívõt szemlélni. Ábrahámnak nincs gyászdala. Nem számlálta
búskomoran a napokat, miközben múlt az idõ, nem figyelte gyanakodva
Sárát, vajon nem öregedett-e meg túlságosan, nem állította meg a nap
járását, nehogy eljárjon Sára s várakozása felett az idõ, és nem énekelte
Sárának borongós dalait sem. Ábrahám megöregedett, Sárát pedig ki-
gúnyolták, mégis Isten választottja s az ígéret örököse maradt, hogy
magjában a föld minden nemzetsége megáldasson. Nem lett volna jobb,
ha nem Isten kiválasztottja? Mit jelent Isten kiválasztottjának lenni?
Azt, hogy ifjúkorban nem teljesülnek az ifjúkor vágyai, hogy aztán nagy
nehézségek árán öregkorban váljanak valóra? Ábrahám azonban hitt, és
kitartott az ígéret mellett. Ha Ábrahám megingott volna, feladta volna.
Így szólt volna Istenhez: „akkor talán nem is a te akaratod, hogy ez meg-
történjen, ezért lemondok vágyamról; az egyetlenrõl, mely üdvösségem
volt. Lelkem õszinte, nem rejtegetek titkos haragot, mert megtagadtad
115 tõlem”. Nem felejtenék el, példájával sokakat megmenthetett volna, de
nem válhatott volna a hit atyjává; mert nagy dolog feladni a vágyat, de
még nagyobb kitartani mellette, miután lemondtunk róla; nagy dolog
megragadni az örökkévalót, de még nagyobb kitartani a múlandó mel-
lett, miután lemondtunk róla. – Aztán elérkezett az idõ teljessége. Ha
Ábrahám nem hitt volna, akkor Sárát megölte volna a bánat, s Ábrahám
a haragtól eltompulva nem értette volna meg a beteljesülést, csak mint
valami ifjúkori álomra mosolygott volna rá. De Ábrahám hitt, ezért fiatal
maradt; mert aki mindig a legjobbat reméli, megöregszik, megcsalja az
élet, afölött pedig, aki mindig fel van készülve a legrosszabbra, korán el-
száll az idõ, de aki hisz, örökké fiatal marad. Dicsõség hát e történetnek!
Mert Sára élemedett kora ellenére elég fiatal maradt, hogy az anyaság
örömére áhítozzon, és Ábrahám õsz haja ellenére elég fiatal maradt,
hogy apa akarjon lenni. Kívülrõl szemlélve az a csodálatos, hogy ezzel vá-
rakozásuk teljesedett be, mélyebb értelemben abban rejlik a hit csodá-

96
 Ábrahám dicsérete

ja, hogy Ábrahám és Sára elég fiatalok maradtak ahhoz, hogy vágyakoz-
zanak, s hogy a hit megõrizte kívánságukat és ezzel fiatalságukat is. Áb-
rahám részese lehetett az ígéret beteljesülésének, mégpedig hitben, s
minden az ígéret és a hit szerint történt; mert Mózes ugyan a sziklára
sújtott pálcájával, de nem hitt.
Ábrahám házát betöltötte az öröm, mikor Sárából aranylakodalma
napján menyasszony lett.
De ez nem maradhatott így; Ábrahámra még egy próba várt. Har-
colt azzal a ravasz hatalommal, mely mindent kieszel, azzal az éber el-
lenséggel, mely sosem szunyókál, azzal a vénemberrel, aki mindent
túlél – harcolt az idõvel, és megõrizte a hitet. A küzdelem minden
iszonyata most egyetlen pillanatba sûrûsödött. „És Isten megkísérté
Ábrahámot és monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit
szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére és áldozd meg ott égõ
áldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondándok néked.”
Így hát minden kárba veszett, rettenesebben, mintha sosem tör-
tént volna meg! Az Úr tehát csak gúnyt ûzött Ábrahámból! Csodálatos-
képpen valóra váltotta azt, ami lehetetlennek tûnt, most azonban azt
akarta, hogy megsemmisüljön. Hiszen ez õrültség volt, de Ábrahám
nem nevetett, ahogy Sára sem, amikor meghallotta az ígéretet. Min-
den elveszett! Hetven évnyi hûséges várakozás, s a röpke öröm, amikor
a hit beteljesült. Ki ragadja el az aggastyántól a pálcát, ki követeli tõle,
hogy õ maga törje össze! Ki tesz egy õsz embert vigasztalanná, ki kí- 116
vánja, hogy õ maga tegye ezt! Hol marad a részvét a tiszteletre méltó
aggastyán s az ártatlan gyermek iránt! Ábrahám mégis Isten válasz-
tottja volt, és az Úr mérte rá a próbát. Most minden elveszik! A nem-
zetség pompás emlékezete, az ígéret Ábrahám magjában, mindez csak
ötlet, az Úr röpke gondolata volt, melyet Ábrahámnak most ki kellett
irtania. Azt a csodálatos kincset, mely épp annyi idõs, mint a hit Ábra-
hám szívében, sok-sok évvel idõsebb Izsáknál, Ábrahám életének gyü-
mölcsét, melyet megszentelt az imádság, s mely megérett a harcban –
az áldást Ábrahám ajkán, ezt a gyümölcsöt most idõ elõtt le kell szakí-
tani, s így semmit sem fog jelenteni; mert milyen jelentése lenne, ha
Izsákot fel kell áldoznia! Az a szomorkás, mégis boldog óra, amikor
Ábrahámnak mindentõl búcsút kellene vennie, ami kedves a szívének,
amikor még egyszer fel kellene emelnie tiszteletre méltó fejét, amikor

97
 Félelem és reszketés

arca úgy ragyogna, mint az Úré, amikor egész lelke az áldásra összpon-
tosítana, mely elég erõs lenne ahhoz, hogy Izsákon minden nap áldás
nyugodna – ez az óra nem következne el! Mert Ábrahámnak ugyan bú-
csút kellene vennie Izsáktól, de nem úgy, hogy fiát hátrahagyja; a halál
választja el õket, de Izsákot ragadja magával. Halála óráján az idõs fér-
fi nem teheti boldogan áldásra nyújtott kezét Izsák fejére, ehelyett az
életbõl kiábrándultan kell kezet emelnie rá. És Isten tette próbára. Ó,
jaj! Jaj a követnek, aki ilyen hírrel állt Ábrahám elé! Ki merészelt volna
ilyen bánatot hírül vinni. De Ábrahámot Isten tette próbára.
Ám Ábrahám hitt, mégpedig ebben az életben. Ha csak az eljöven-
dõ életben hitt volna, akkor bizonyára mindent könnyebben elvetett
volna, hogy tovasiethessen abból a világból, melyhez nem tartozott. De
Ábrahám hite nem ilyen volt, ha egyáltalán létezik ilyen hit; hiszen ez
nem is hit, hanem a hit legtávolabbi lehetõsége, mely a látóhatár szé-
lén sejti ugyan tárgyát, de tátongó mélység választja el tõle, melyben a
kétségbeesés ûzi játékát. De Ábrahám éppen ebben az életben hitt,
hitte, hogy ezen a földön öregszik meg, a nép tisztelete fogja övezni,
nemzetsége megáldatik, felejthetetlenül Izsákban, legdrágább kincsé-
ben, akit azzal a szeretettel vett körül, melynek csak szegényes kifeje-
zõdése, hogy hûségesen teljesítette atyai kötelességét, vagyis szerette
117 fiát, ahogy mondva vagyon: a fiút, akit szeretsz. Jákobnak tizenkét fia
volt, és egy, akit szeretett; Ábrahámnak csak egy, akit szeretett.
De Ábrahám hitt, és nem kételkedett, hitt a képtelenségben. Ha
Ábrahám kételkedett volna, akkor másként cselekszik, valami nagy-
szerût és csodálatosat tett volna; mert hogy is tehetett volna mást,
mint valami nagyszerût és csodálatosat! Kiment volna Mórija hegyé-
hez, felhasogatta volna a fát, meggyújtotta volna a tüzet, elõhúzta vol-
na kését – és így kiáltott volna Istenhez: „Ne vesd meg ezt az áldoza-
tot, nem ez a legdrágább, amim van, tudom; mert mi egy vénember az
ígéret gyermekéhez képest, de ennél drágábbat nem adhatok neked.
Ne engedd, hogy Izsák valaha is megtudja, hogy fiatalságával kell vi-
gasztalódnia.” És a kést saját mellébe döfte volna. Az egész világ cso-
dálta volna tettéért, s nevét sosem felejtették volna el; de az, hogy va-
lakit csodálnak, nem ugyanaz, mint ha vezetõ csillaggá válik, és meg-
menti a megfélemlítetteket.
De Ábrahám hitt. Nem könyörgött önmagáért, nem akarta megin-

98
 Ábrahám dicsérete

dítani az Urat, csak akkor állt elõ kéréseivel, amikor az igazságos bün-
tetés Szodomát és Gomorrát fenyegette.
Ama szent írásokban ezt olvassuk: „és Isten megkísérté Ábrahámot,
és monda: Ábrahám, Ábrahám, hol vagy? És Ábrahám felele: Itt vagyok”.
Te, akihez szólok, így történt veled? Amikor a messzi távolban meglát-
tad az Úr komor követeit közeledni, nem mondtad-e a hegyeknek, takar-
jatok el, s a csúcsoknak, omoljatok rám? Vagy erõsebb voltál, nem lép-
kedtél-e mégis lassan az úton, nem vágyott-e lábad vissza a korábbi csa-
pásba? Amikor szólítottak, hallgattál-e vagy feleltél, talán csak halkan,
suttogva? Nem úgy, mint Ábrahám, boldogan, vidáman, bizalommal tel-
ve, hangosan: Itt vagyok. Olvassuk tovább: „és Ábrahám kora reggel fel-
kelt”. Úgy sietett, mintha ünnepre készülne, és kora reggel ott volt a
megbeszélt helyen, Mórija hegyén. Nem szólt se Sárának, se Eliézernek,
mert ki is érthette volna meg, a kísértés, lényegébõl fakadóan, nem kö-
vetelt-e némasági fogadalmat tõle? „Fát hasogatott, megkötözte Izsá-
kot, meggyújtotta a tüzet, és elõhúzta a kést.” Hallgatóm! Sok apa hit-
te, hogy gyermekével azt veszíti el, aki a legkedvesebb neki a világon,
hogy vele elveszíti minden jövõbe vetett reményét; de egy gyermek sem
volt az ígéret gyermeke, ahogy Izsák volt Ábrahám számára. Sok apa el-
veszítette gyermekét, de ez a mindenható Isten megváltoztathatatlan 118
és kifürkészhetetlen akarata volt, az õ keze vette el a gyermeket. De Áb-
rahámmal nem így történt. Rá nehezebb próba várt, és Izsák sorsa azzal,
hogy megragadta a kést, az õ kezébe került. És ott állt az aggastyán
egyetlen reményével! Mégsem kételkedett, nem tekintgetett félve jobb-
ra vagy balra, könyörgésével nem hívta ki az eget. Tudta, hogy a minden-
ható Isten teszi próbára, tudta, hogy a lehetõ legsúlyosabb áldozatot kö-
veteli tõle; de azt is tudta, hogy egyetlen áldozat sem lehet túl súlyos, ha
Isten kéri – hát elõhúzta a kést.
Ki adott erõt Ábrahám karjának, ki tartotta a magasba jobbját,
hogy nem hanyatlott tehetetlenül le! Aki ezt látja, megbénul. Ki adott
erõt Ábrahám lelkének, hogy szeme elõtt ne sötétedjen el minden, s
így se Izsákot, se a kost ne lássa! Aki ezt látja, megbénul. – És mégis,
bizonyára ritkán fordul elõ, hogy valaki így megbénul és megvakul, s
még ritkábban történik meg, hogy valaki méltón elmeséli, mi történt.
Mindnyájan tudjuk – az egész csak próbatétel volt.
Ha Ábrahám kételkedett volna Mórija hegyén, ha tanácstalanul né-

99
 Félelem és reszketés

zett volna körül, ha, még mielõtt elõhúzta a kést, egy véletlennek kö-
szönhetõen észrevette volna a kost, ha Isten megengedte volna neki,
hogy Izsák helyett azt áldozza föl – akkor hazatér volna, minden válto-
zatlan lenne, továbbra is övé lenne Sára, megtartotta volna Izsákot, és
mégis minden megváltozott volna! Mert hazaútja menekülés lett volna,
szabadulása véletlen, jutalma szégyen, jövõje talán pusztulás. Akkor
sem hitérõl, sem Isten kegyelmérõl nem tett volna tanúságot, de megbi-
zonyosodott volna arról, milyen rettenetes felmenni Mórija hegyére. Áb-
rahámot nem felejtették volna el, ahogy Mórija hegyét sem. Nem úgy
emlegetnék, mint az Ararátot, ahol a bárka megfeneklett, hanem úgy,
mint valami szörnyûséget, mert itt történt meg Ábrahámmal, hogy ké-
telkedett.
*
* *

Tiszteletre méltó Ábrahám atyánk! Mórija hegyérõl hazatérve nem

volt szükséged dicséretre, mely megvigasztalt volna azért, amit elvesz-
tettél; hiszen mindent elnyertél, és megtartottad Izsákot is. Ugye így
történt? Az Úr többé nem vette el tõled, boldogan ültél vele asztalhoz
sátradban, ahogy majd odaát is teszed mindörökké. Tiszteletre méltó
119 Ábrahám atyánk! Évezredek teltek el azóta, mégsincs szükséged késõi
szeretõre, aki kiragadja emlékedet a feledés hatalmából; mert minden
nyelv megemlékezik rólad – s szerelmedet mégis mindenkinél pompá-
sabban megjutalmazod, boldogan veszed öledbe odaát, itt pedig tetted
csodálatosságával bilincseled magadhoz szemét és szívét. Tiszteletre
méltó Ábrahám atyánk! Az emberiség második atyja! Te, aki elsõként
érezted és tapasztaltad azt a rettentõ szenvedélyt, mely megveti a
szörnyûséges harcot az elemek tombolásával és a teremtés erõivel,
csak hogy Istennel harcoljon, Te, aki elsõként ismerted azt a legma-
gasztosabb szenvedélyt, az isteni õrület szent, tiszta, alázatos kifejezõ-
dését, melyet a pogányok csodáltak – bocsáss meg annak, aki a te di-
cséretedet akarta zengeni, de nem úgy tette, ahogy helyénvaló lett vol-
na. Alázatosan beszélt, szíve vágya szerint, tömören, ahogy illik, de so-
ha nem fogja elfelejteni, hogy neked száz évre volt szükséged, hogy
öregségedre váratlanul fiad szülessen, hogy elõ kellett húznod a kést,
mielõtt megtarthattad Izsákot, soha sem fogja elfelejteni, hogy száz-
harminc éven át nem léptél túl a hiten.
Problémák 121
 Elõzetes megnyilatkozás 123

Egy régi, a külsõ és látható világból származó mondás szerint „aki

nem dolgozik, ne is egyék.” Különös, hogy a mondás nem illik arra a vi-
lágra, amelyben leginkább otthon van; mert a külsõ világot a tökélet-
lenség törvénye határozza meg, és itt újra meg újra megtörténik, hogy
az is eszik, aki nem dolgozik, s az, aki alszik, többet kap annál, mint
az, aki dolgozik. A külsõ világban minden azé, akinél éppen van; ez a
világ a közömbösség igája alatt nyög, és a gyûrû szelleme annak enge-
delmeskedik, akinél a gyûrû van, akár Noureddin az, akár Aladdin; s a
világ kincse azé, akinél van, nem számít, hogyan jutott hozzá. A szel-
lem világában másként van. Itt örök isteni rend uralkodik, itt nem esik
egyaránt gazra és igazra, itt nem süt a nap egyformán jóra és gonosz-
ra, itt érvényes a mondás, hogy csak az ehet, aki dolgozik, csak az lel
nyugalomra, aki megismerte a szorongást, csak az menti meg kedve-
sét, aki leszáll érte az alvilágba, csak az kapja meg Izsákot, aki elõhúz-
za a kést. Aki nem akar dolgozni, nem ehet, hanem becsapják, ahogy
az istenek rászedték Orfeuszt szerelme ködképével, becsapták, mert
bátorság helyett kényeskedett, becsapták, mert citerás volt, nem férfi.
Itt nem segít, ha valakinek Ábrahám az atyja, vagy tizenhét õse van;
aki nem akar dolgozni, arra ráillik, ami Izrael szüzeirõl áll az Írásban,
azaz szelet szül, de az, aki dolgozni akar, saját atyját szüli meg.
Van olyan tudás, mely vakmerõen a szellem világában is érvényre
akarja juttatni a közömbösségnek ugyanazt a törvényét, mely alatt a
külsõ világ nyög. Úgy véli, elég tudni, mi a nagy, más munkára nincs 124
szükség. De ezért még nem adnak kenyeret, õ pedig éhen hal, miköz-
ben minden arannyá változik. És mit tud még? A régi görögök közül
sok ezren, a késõbbi nemzedékekben számtalan ember ismerte Miltiá-
dész gyõzelmeit, miattuk mégis csak egy valakit gyötört álmatlanság.
Számos nemzedék kívülrõl, szóról szóra ismerte Ábrahám történetét,
de vajon hányan váltak álmatlanná miatta?
Az Ábrahámról szóló történetnek az a különös sajátsága, hogy akkor
is éppolyan nagyszerû, ha alig értjük meg; az a kérdés, hogy akarunk-e
dolgozni és vállaljuk-e a veszõdséget. Dolgozni ugyan nem akarunk, de a
történetet mégis meg akarjuk érteni. Ábrahámot dicsérjük, de hogyan

103
 Félelem és reszketés

is? Az egészrõl nagyon is általános kifejezésekkel beszélünk: „attól volt

nagyszerû, hogy úgy szerette Istent, hogy a legdrágábbat is feláldozta
volna neki”. Ez valóban igaz; de a „legdrágább” túl megfoghatatlan kife-
jezés. Gondolatban és szavakban is azonosítjuk Izsákot a legdrágábbal, s
a töprengõ gondolataiba mélyedve nyugodtan pipára gyújthat, a hallga-
tó pedig kényelmesen kinyújtóztathatja lábait. Ha a gazdag ifjú, akivel
Krisztus út közben találkozott, mindenét eladta volna, s árát szétosztot-
ta volna a szegények között, akkor úgy dicsérnénk, mint minden nagy-
szerût, de õt is csak akkor érthetnénk meg, ha megdolgoznánk érte, ám
hiába áldozná fel a legdrágábbat, belõle akkor sem válna Ábrahám. Áb-
rahám történetébõl kifelejtik a szorongást; hiszen a pénzzel szemben
semmilyen etikai kötelességem nincs, de az apa kötelessége fiával szem-
ben mindennél szentebb és nagyobb. A szorongás azonban veszélyes a
kényeskedõk számára, ezért megfeledkeznek róla, ám ettõl függetlenül
beszélni akarnak Ábrahámról. Szónokolnak, s beszédükben az Izsák és a
legdrágább kifejezést váltogatják; és minden megy a maga útján. De ha a
hallgatóságban véletlenül akad valaki, aki álmatlanságban szenved, ak-
kor könnyen a legszörnyûbb, legmélyebb, tragikus és komikus félreér-
tésbe eshet. Hazatérvén ugyanúgy akarna tenni, mint Ábrahám; hiszen a
fia a legdrágább kincse. Ha a szónok ezt megtudná, talán felkeresné, s
minden papi méltóságát latba vetve így kiáltana: „micsoda undorító em-
ber vagy te, a társadalom söpredéke, milyen ördög szállt meg, hogy meg
akarod ölni a fiadat?” És a lelkész, aki nem melegedett ki és nem izzadt
meg, amikor Ábrahámról prédikált, meglepõdne önmagán, azon a dör-
gedelmes haragon, amellyel ráförmedt a szerencsétlenre; elégedett len-
125 ne önmagával; hiszen korábban még sosem beszélt ilyen hatásosan és
kenetteljesen; s így szólna magához és feleségéhez: „Igazi szónok va-
gyok, eddig csak a megfelelõ alkalom hiányzott, vasárnap, amikor Ábra-
hámról beszéltem, a történet egyáltalán nem ragadott magával”. Ha
ugyanennek a szónoknak lenne egy kis felesleges esze, melyet elveszít-
hetne, akkor – szerintem – elveszítené, ha a bûnös nyugodt méltósággal
így válaszolna: hiszen vasárnap te magad prédikáltál errõl. Bárhogy is ju-
tott ez a lelkész eszébe, csak abban hibázott, hogy nem értette, mit
mond. Csak nehogy egy költõnek eszébe jusson az ilyen helyzeteket
elõnyben részesíteni azokhoz az ostobaságokhoz képest, amelyekkel te-
le vannak a komédiák és a regények! A komikum és a tragikum itt abszo-

104
 Elõzetes megnyilatkozás

lút végtelenségben érintkezik egymással. A lelkész beszéde talán önma-

gában is elég nevetséges volt, de azzal a hatással, amit keltett, végtele-
nül nevetségessé vált, pedig ez teljesen természetes volt. Vagy ha a bû-
nös a tiszteletes dörgedelmeinek hatására minden ellenvetés nélkül le-
mondana szándékáról, ha ez az ügybuzgó lelkész elégedetten térne ha-
za, mert boldoggá tenné a tudat, hogy nemcsak a szószékrõl fejtette ki
hatását, hanem mindenekelõtt lelki vezetõként is ellenállhatatlan volt,
hiszen vasárnap fellelkesítette a gyülekezetet, hétfõn pedig, mint egy
villogó lángpallost tartó kerub, eléállt annak, aki tettével szégyent akart
hozni arra a régi mondásra, mely szerint a világban nem minden úgy tör-
ténik, ahogy a lelkész hirdeti.1
Ha ellenben a bûnöst nem sikerülne meggyõzni, akkor helyzete
meglehetõsen tragikus lenne. Minden bizonnyal kivégeznék vagy bo-
londok házába dugnák, egyszóval boldogtalanná válna az úgynevezett
valóságot tekintve, más értelemben viszont, úgy vélem, Ábrahám bol-
doggá tenné; hiszen az, aki dolgozik, nem pusztul el.
Honnan származik az olyan ellentmondás, mint ezé a szónoké? On-
nan, hogy Ábrahám nagyszerûségével mindenki tisztában van, tehát
bármit tesz, az nagyszerû, de ha más valaki tesz hasonlóképpen, az égbe-
kiáltó bûn? Ebben az esetben nem kívánok részt venni ilyen meggondo- 126
latlan dicsõítésben. Ha a hit nem teszi szent cselekedetté azt, hogy vala-
ki meg akarja ölni a fiát, akkor Ábrahámra ugyanaz az ítélet vár, mint
bárki másra. Ha nincs elég bátorságunk végigvinni és kimondani azt a
gondolatot, hogy Ábrahám gyilkos volt, akkor jobb, ha összeszedjük a
bátorságunkat, mintsem hogy meg nem érdemelt dicshimnuszokra pa-
zaroljuk az idõnket. Ábrahám tettének etikai kifejezése az, hogy meg
akarta ölni Izsákot, a vallási ellenben az, hogy föl akarta áldozni; éppen
ebbõl az ellentmondásból ered a szorongás, mely igenis képes álmatlan
éjszakákat okozni, de nélküle Ábrahám nem az, aki. Vagy ha Ábrahám
esetleg egyáltalán nem azt tette, amit mesélnek, ha annak a kornak a vi-
szonyai miatt ez valami egészen más volt, akkor feledjük el õt; hiszen mi

1 Régen azt mondták, szomorú, hogy a világban nem úgy történik, ahogy a lelkész
hirdeti – talán eljön majd az az idõ, különösen a filozófia segítségével, amikor
azt mondhatjuk, szerencsére nem úgy történnek a dolgok, mint a lelkész prédi-
kációjában; mert az életben mégiscsak felfedezhetünk valami kis értelmet, a
prédikációban viszont nem.

105
 Félelem és reszketés

értelme olyasmire emlékezni, ami nem válhat jelenvalóvá? Vagy ha a

szónok talán megfeledkezett valamirõl, arról az etikai meghatározás-
ról, hogy Izsák a fia volt? Ha a hittõl, mintha nem is létezne, eltekintünk,
csak azzal a puszta ténnyel találjuk szembe magunkat, hogy Ábrahám
meg akarta ölni Izsákot, amit bárki könnyen utánacsinálhat, akinek
nincs hite, azaz olyan hite, mely ezt megnehezítené.
Ami engem illet, belõlem nem hiányzik a bátorság, hogy végiggon-
doljak egy gondolatot; eddig még semmilyen gondolat nem riasztott
vissza, ha mégis ilyenre bukkannék, remélem, elég õszinte lennék,
hogy elismerjem, félek tõle, felkavar bennem valami mást, s ezért nem
szeretnék foglalkozni vele; ha ezzel igazságtalanságot követek el, biz-
tosan nem marad el a büntetés sem. Ha igazságos ítéletnek tartottam
volna, hogy Ábrahám gyilkos, nem tudom, hogy az iránta érzett tiszte-
letemet képes lettem volna-e némaságra bírni. Ha gondoltam volna er-
re, akkor valószínûleg elhallgattam volna; mert az ilyen gondolatokba
nem jó másokat beavatni. De Ábrahám nem káprázat, hírnevét nem al-
vás közben szerezte, és nem is a sors szeszélyének köszönheti.
Beszélhetünk-e Ábrahámról fenntartás nélkül, úgy, hogy közben
nem áll fenn annak a veszélye, hogy hatására valaki eltévelyedik, és
hozzá hasonlóan cselekszik? Ha nincs bátorságom, akkor inkább hall-
gatok Ábrahámról, mindenekelõtt pedig nem becsülöm le úgy, hogy
éppen ezáltal váljon a gyengék csapdájává. Ha ellenben a hitet minden-
nek tartjuk, vagyis annak, ami, akkor – szerintem – manapság errõl
minden kockázat nélkül beszélhetünk, hiszen korunk aligha esik túl-
zásba a hitet illetõen, és csak a hitben válhatunk Ábrahámhoz hason-
127 lóvá, a gyilkosságban nem. Ha a szeretetet futó hangulatnak, kellemes
bizsergésnek érezzük, csak a gyengéknek állítunk csapdát, amikor a
szeretet megnyilvánulásairól beszélünk. Tünékeny érzés bizonyára
mindenkiben támadt, de ha ezért valaki megtenné a legretteneteseb-
bet, amit a szeretet halhatatlan tettként szentesített, akkor minden
elveszett, csakúgy a tett, mint a megtévelyedett.
Ábrahámról mégis beszélni kell; mert a nagyszerû sosem árt, ha
nagyszerûségében értjük meg; olyan, mint a kétélû kard, mely egyszer-
re gyilkol és megment. Ha úgy hozná a sors, hogy nekem kell beszél-
nem Ábrahámról, elõször azt mutatnám meg, milyen jámbor, istenfélõ
férfi volt, akit méltán hívhatunk Isten kiválasztottjának. Csak ilyen

106
 Elõzetes megnyilatkozás

embert állítanak így próbára; de ki ilyen? Aztán leírnám, hogyan sze-

rette Ábrahám Izsákot. Ahhoz kérném minden jó szellem segítségét,
hogy beszédem úgy izzon, mint az atyai szeretet. Remélem, akkor si-
kerül úgy ábrázolnom, hogy nem sok apa meri majd azt állítani a biro-
dalomban, hogy ugyanígy szeretett. De ha nem úgy szeretne, mint Áb-
rahám, akkor Izsák feláldozásának gondolata kísértés lenne. Errõl jó
pár vasárnap lehetne beszélni, hiszen mire is lenne jó a nagy sietség.
Ennek az lenne a következménye, hogy ha valóban megfelelõen beszél-
nénk róla, sok apa egyáltalán nem akarna többet hallani róla, de bol-
dog lenne, ha tényleg úgy tudna szeretni, ahogy Ábrahám szeretett.
Ha valaki, miután Ábrahám tettében egyaránt megértette a nagysze-
rût és a rettenetest, mégis el merne indulni az úton, akkor felnyergel-
ném a lovamat, és vele tartanék. Valahányszor megállnék a Mórija he-
gyéhez vezetõ úton, elmagyaráznám neki, hogy még visszafordulhat,
megbánhatja, hogy félreértette az üzenetet, hogy azt hitte, méltó ar-
ra, hogy ilyen próbának vettessen alá, még bevallhatja, hogy nincs elég
bátorsága, s ha Isten el akarja venni tõle Izsákot, vegye el maga. Meg-
gyõzõdésem, hogy az ilyen ember nem veszett el, s a többiekkel együtt
üdvözülhet, de földi életében nem lesz boldog. Vajon nem ilyen ítéle-
tet hoznánk az ilyen emberrõl még a legvallásosabb korokban is? Is-
mertem egy embert, aki – ha kellõen nemes lelkû – megmenthette vol-
na az életemet. Nyíltan kimondta: „tudom, mit tehetnék; de nem me-
rem, félek, hogy késõbb nem lesz elég erõm, és megbánom”. Nem volt 128
nemes lelkû, de ki ne szeretné õt ennek ellenére továbbra is?
Ha ezzel a beszéddel megindítottam volna hallgatóságomat, hogy
mégiscsak megérezzék a hit dialektikus küzdelmeit és gigantikus
szenvedélyét, akkor nem tévelyednének el, és nem gondolkodnának
így: „olyan hatalmas a hite, hogy nekünk elegendõ, ha a ruhája szegé-
lyét megérintjük”. Én ugyanis hozzáfûzném: „egyáltalán nincs hitem.
Természetemnél fogva okos vagyok, és az ilyen embernek mindig nagy
nehézséget okoz, hogy megtegye a hit mozdulatát, anélkül hogy ön-
magában nagy jelentõséget tulajdonítanék ennek a nehézségnek, mely-
nek legyõzése hozzásegített, hogy túllépjek azon a ponton, ahová a leg-
egyszerûbb, legjámborabb ember is könnyebben jut el.”
A szerelem a költõkben lel papjaira, s idõnként felhangzik egy hang,
mely a jogait védi; a hitrõl azonban senki sem énekel; vajon ki zengi e

107
 Félelem és reszketés

szenvedély dicséretét? A filozófia továbblép. A teológia kifestve ül az ab-

lakban, és a kegyeit keresi, bájait áruba bocsátja neki. Hegelt megérteni
állítólag nem könnyû, Ábrahámot megérteni ellenben egyszerû. Hegelt
meghaladni hatalmas teljesítmény, de Ábrahámon túllépni mindennél
egyszerûbb. Ami engem illet, sok idõt fordítottam a hegeli filozófia
megértésére, s azt hiszem, elmondhatom, hogy nagyjából megértettem,
és merészen azt állítom, hogy egyes helyeket fáradozásom ellenére
azért nem értettem meg, mert nem fogalmazott világosan. Mindezt
könnyedén teszem, nem okoz különösebb fejtörést. Amikor azonban
Ábrahámon gondolkodom, szinte megsemmisülök. Minden egyes pilla-
natban magam elõtt látom azt a rettenetes paradoxont, mely Ábrahám
életének tartalma, minden egyes pillanatban elriaszt, s gondolatom
minden szenvedélyességem ellenére képtelen beléhatolni, vagy csak egy
hajszálnyival is továbbjutni. Minden izmomat megfeszítem, hogy képes
legyek áttekinteni, de azon nyomban megbénulok.
Nem ismeretlen elõttem, hogy mit csodáltak nagyszerû, nemes tet-
tekként a világban, lelkem rokonságot érez velük, és alázatosan biztosít
róla, hogy a hõs az én ügyemért is harcolt, a szemlélõdés pillanatában
aztán így kiáltok magamra: jam tua res agitur. A hõs helyébe könnyen
beleképzelem magam, Ábraháméba viszont képtelen vagyok; miután el-
értem a csúcsot, visszazuhanok, mert a paradoxonon kívül semmit sem
129 találok ott. Ezért azonban még nem hiszem, hogy a hit alábecsülendõ,
éppen ellenkezõleg, a legmagasztosabb, s nem tisztességes, hogy a filo-
zófia valami mást akar a helyére tenni, és a hitet kigúnyolja. A filozófia
nem adhat hitet, és nem is kell adnia, de meg kell értenie önmagát, s
tudnia kell, mit kínál, és semmit sem vehet el, s a legkevésbé sem csal-
hat ki az emberektõl úgy valamit, mintha az semmiség lenne. Nem isme-
retlenek számomra az élet veszélyei és nyomorúságai, nem félek tõlük,
bátran állok elébük. Nem ismeretlen elõttem a rettenetes, emlékeze-
tem hûséges társam, s képzeletem, bár én nem az vagyok, szorgos leány,
aki egész nap csendesen hajol munkája fölé, esténként pedig oly szépen
kér, hogy tekintsem meg, még ha nem éppen mindig tájakat, virágokat
vagy pásztortörténeteket fest is. Szembenéztem vele, nem futok el riad-
tan elõle, de nagyon jól tudom, hogy – bár bátran megyek elébe – bátor-
ságom nem a hit bátorsága, és semmi ehhez képest. Nem vagyok képes
megtenni a hit mozdulatát, képtelen vagyok lehunyni a szemem és biza-

108
 Elõzetes megnyilatkozás

lommal belevetni magam az abszurditás szakadékába, ez lehetetlen szá-

momra, de ezzel nem dicsekszem. Meggyõzõdésem, hogy Isten szeretet;
ennek a gondolatnak számomra eredendõ lírai érvénye van. Ha velem
van, kimondhatatlanul boldog vagyok, ha nincs, hevesebben vágyódom
utána, mint a szerelmes kedvese után; de nem hiszek, ehhez nincs bá-
torságom. Isten szeretete sem közvetve, sem közvetlenül nem mérhetõ
össze a valósággal. Nem vagyok elég gyáva, hogy amiatt nyafogjak és pa-
naszkodjak, de elég alattomos sem, hogy tagadjam, a hit sokkal magasz-
tosabb. Nem bánkódom amiatt, hogy a magam módján élek, boldogan
és elégedetten, de örömöm nem a hit öröme, és azzal összehasonlítva
mégiscsak boldogtalan vagyok. Nem terhelem Istent apró-cseprõ gond-
jaimmal, az egyessel nem törõdöm, tekintetemet csak szeretetemre
szegezem, és szûzies lángját tisztán, fényesen megõrzöm; a hit meg van
gyõzõdve arról, hogy Isten a legkisebbrõl sem feledkezik meg. Nem bá-
nom, hogy ebben az életben csak szeretõ lehetek, a hit elég alázatos ah-
hoz, hogy igényt tartson a hitvesi kötelékre; mert hogy ez alázat, nem ta-
gadom, és soha nem is fogom tagadni.
Vajon korunkban tényleg mindenki képes megtenni a hit mozdula-
tát? Ha nem tévedek nagyot, akkor korunk inkább hajlamos azzal büsz-
kélkedni, hogy azt teszi, amire engem még csak képesnek sem tart, azaz
a tökéletlent. Lelkemnek ellenére van, hogy – ahogy sokan oly gyakran 130
teszik – emberhez méltatlanul beszéljek a nagyszerûrõl, mintha néhány
évezred oly rettenetes távolságot jelentene; én leginkább emberi mó-
don beszélek róla, mintha tegnap történt volna, s hagyom, hogy a nagy-
ság maga teremtse meg a távolságot, mely felemel vagy elítél. Ha (tragi-
kus hõsi minõségemben, mert ennél magasabbra nem juthatok) felkér-
tek volna egy rendkívüli királyi utazásra Mórija hegyéhez, jól tudom, mit
tettem volna. Nem maradtam volna gyáván otthon, nem hevertem vagy
ácsorogtam volna az országúton, a kést sem felejtettem volna el, hogy
ezzel haladékot nyerjek, elég biztos vagyok benne, hogy a kellõ idõre
mindent elintéztem volna – talán inkább korán érkeztem volna, hogy
mielõbb túlessek rajta. De azt is tudom, mit tettem volna ezen kívül. Lo-
vamra szállva így morfondíroztam volna: hát minden elveszett, Isten
Izsákot követeli, s én föláldozom õt és vele együtt minden örömömet is –
Isten azonban szeretet, és számomra továbbra is az marad; mert a földi
életben nem tudunk egymással beszélni, nincs közös nyelvünk. Korunk-

109
 Félelem és reszketés

ban talán valaki lesz olyan ostoba, és fogja annyira irigyelni azt, aki nagy-
szerû, hogy önmagával és velem is elhiteti, hogy ha tényleg megtettem
volna ezt, akkor még Ábrahámnál is nagyszerûbbet cselekedtem volna;
mert szörnyûséges csüggedésem sokkal eszményibb és költõibb Ábra-
hám kicsinyességénél. És ennél még sincs nagyobb hazugság; mert ret-
tenetes csüggedtségem csak a hit pótszere lenne. Hiszen a végtelen
mozdulatnál, hogy megtaláljam önmagamat, s aztán önmagamban nyu-
godjak, én sem tudnék többet tenni. Én Izsákot sem szerettem volna
úgy, ahogy Ábrahám szerette. Az, hogy kétségkívül meg akartam tenni a
mozdulatot, valóban bizonyíthatná bátorságomat, az pedig, hogy teljes
szívembõl szerettem, annak a feltétele, hogy ne kövessek el embertelen-
séget, mégsem szerettem úgy, mint Ábrahám; mert még az utolsó pilla-
natban is ellenszegültem volna, persze emiatt még nem érkeztem volna
túl késõn Mórija hegyére. További magatartásommal elrontottam volna
a történetet; mert zavarba hozott volna, hogy visszakaptam Izsákot. Az,
ami Ábrahámnak a legkönnyebb volt, nekem nehezemre esne, vagyis
megint örülni Izsáknak! Mert az, aki lelke teljes végtelenségével, p r o -
p r i o m o t u e t p r o p r i i s a u s p i c i i s megtette a végtelen mozdu-
latot, és ennél többre nem képes, az csak a fájdalomban kapja vissza
Izsákot.
131 De mit tett Ábrahám? Nem érkezett túl korán, és el sem késett. Fel-
ült a szamárra, és lassan poroszkált az úton. Ezalatt mindvégig hitt; hit-
te, hogy Isten nem fogja Izsákot követelni tõle, bár kész volt feláldozni
õt, ha Isten mégis ezt kívánná. Az abszurd erejénél fogva hitt; mert em-
beri számításról szó sem lehetett, és az abszurdum abban állt, hogy Is-
ten, aki ezt követelte tõle, a következõ pillanatban visszavonhatta köve-
telését. Felment a hegyre, és még abban a pillanatban is hitt benne,
hogy Isten nem fogja Izsákot kérni tõle, amikor megvillant a kés. Meg-
lepte ugyan a végkifejlet, de egy kettõs mozgáson keresztül visszajutott
elsõ állapotába, ezért még nagyobb örömmel fogadta Izsákot, mint elõ-
ször. Lépjünk tovább. Valóban áldozzuk fel Izsákot. Ábrahám hitt. Nem
abban, hogy egyszer majd odaát üdvözül, az evilági boldogságban hitt.
Isten megajándékozhatja egy új Izsákkal, életre keltheti a feláldozottat.
Az abszurd erejénél fogva hitt; hiszen itt már semmilyen emberi számí-
tásnak nincs helye. A bánatba beleõrülhet az ember, ilyen szomorú dol-
got tapasztalhatunk; ahogy olyasmit is, hogy létezik olyan hatalmas aka-

110
 Elõzetes megnyilatkozás

raterõ, mely képes úgy dacolni a széllel, hogy megmenti az elmét, még
ha az ember kicsit furcsává válik is; de hogy valaki elveszítheti az eszét és
ezzel az egész végességet, melynek ez az ész az alkusza, aztán az abszurd
erejénél fogva visszanyeri ugyanezt a végességet, ez elrémíti lelkemet;
azt azért mégsem mondom, hogy ez apróság, hiszen éppen ez az egyet-
len csoda. Az emberek a hit alkotásait általában nem tekintik remekmû-
nek, durva, ügyetlen munkának tartják csupán, mely csak az ügyetle-
neknek való; pedig ez távolról sem így van. A hit dialektikája mindennél
finomabb és figyelemre méltóbb, emelkedõ ívét el tudom ugyan képzel-
ni, ennél többre azonban nem vagyok képes. Képes vagyok a nagy ugrás-
ra, mellyel a deszkáról elrugaszkodva a végtelenbe jutok, hátam mint
egy kötéltáncosé, gyermekkoromban alaposan kitekertem, így nem esik
nehezemre, egy, kettõ, három, akár a fejemen is közlekedhetek a léte-
zésben, de a következõ szintre nem tudok eljutni; mert a csodálatosat
nem tudom megtenni; azt csak csodálni tudom. Ha Ábrahám abban a
pillanatban, amikor lábát átvetette a szamár hátán, azt mondta volna:
tehát Izsák elveszett, itthon ugyanúgy feláldozhatom, semmi szükség a
Mórija hegyére vezetõ fáradságos útra – ebben az esetben nincs szüksé-
gem Ábrahámra, én azonban neve elõtt hétszer, tette elõtt hetvenhét-
szer hajtom meg magam. Õ ugyanis nem így tett, amit azzal bizonyítha- 132
tok, hogy boldog volt, amikor Izsákot kapta, igazi bensõ boldogság töl-
tötte el, hogy semmilyen elõkészületre nem volt szüksége, sem idõre,
hogy a végességre és annak örömére összpontosítson. Ha nem így lenne
Ábrahámmal, akkor talán szerette volna Istent, de nem hitt volna; mert
az, aki Istent szereti, de nem hisz, önmagára reflektál, aki azonban úgy
szereti Istent, hogy közben hisz, Istenre reflektál.
Ezen a csúcson áll Ábrahám. Az utolsó stádium, mely eltûnik a lá-
tóterébõl, a végtelen rezignáció. Tényleg továbblép, és eljut a hitre;
mert a hit torzképei, a langyosan nyomorúságos tunyaság így gondol-
kodik: nem szükséges, semmi értelme idõ elõtt szomorkodni; a ha-
szontalan remény azt mondja: nem tudhatjuk, mi fog történni, talán
mégis lehetséges – ezek a torzképek az élet nyomorúságaihoz tartoz-
nak, és ezeket már a végtelen rezignáció is végtelenül megveti.
Ábrahámot képtelen vagyok megérteni, bizonyos értelemben sem-
mit sem tanulhatok tõle, csak csodálhatom. Amikor elhitetjük ma-
gunkkal, hogy azzal, hogy elgondolkodunk ama történet végkifejletén,

111
 Félelem és reszketés

eljuthatunk a hitre, becsapjuk magunkat, és a hit elsõ mozdulatáért

Istent is be akarjuk csapni; életbölcsességet akarunk kiszívni a para-
doxonból. Egyeseknek talán sikerül; mert korunk nem torpan meg a
hitnél, a hit csodájánál, mely a vizet borrá változtatja, hanem tovább-
megy, és a borból csinál vizet.
Nem az lenne mégis a legjobb, ha megállnánk a hitnél, és nem fel-
háborító, hogy mindenki tovább akar lépni? Ha manapság nem aka-
runk megállni a szeretetnél, és ezt sokféleképpen hirdetik is, akkor
hova jutunk? Földi okoskodáshoz, kicsinyes számításhoz, szerencsét-
lenséghez és nyomorúsághoz, vagyis mindahhoz, ami az ember isteni
eredetét kétségessé teszi. Nem az lenne a legjobb, ha megállnánk a
hitnél, és az, aki áll, vigyázna, hogy el ne essen; mert a hit mozdulatát
az abszurd erejénél fogva újra meg újra meg kell tenni, mégpedig úgy,
hogy a végességet nem elveszítjük, hanem teljesen elnyerjük. Én ré-
szemrõl le tudom írni a hit mozdulatait, de nem vagyok képes megten-
ni õket. Amikor meg akarjuk tanulni az úszás mozdulatait, kötéllel fel-
függeszthetjük magunkat a mennyezetre, és leírhatjuk a mozdulato-
kat, de ettõl még nem tudunk úszni; ily módon a hit mozdulatait is le-
írhatom, de amikor bedobnak a vízbe, úszom (hiszen nem tartozom a
133 gázlómadarak közé), de más mozdulatokkal, a végtelenség mozdulata-
ival, miközben a hit ennek éppen az ellenkezõjét teszi, miután megtet-
te a végtelenség mozdulatait, a végességét gyakorolja. Szerencsés, aki
meg tudja tenni ezeket a mozdulatokat, hiszen képes a csodálatosra,
ezért csodálatával sohasem fogok betelni, nekem teljesen mindegy,
hogy Ábrahám vagy Ábrahám házának valamelyik szolgája, a filozófia
professzora vagy egy szegény szolgálólány, én csak a mozdulatokra fi-
gyelek. De azért õket is figyelemmel kísérem, s nem hagyom magam
megtéveszteni se saját magam, se bárki más által. A végtelen rezigná-
ció lovagjait könnyû felismerni, járásuk lebegõ és vakmerõ. Akik azon-
ban a hit ékszereivel díszítik fel magukat, könnyen megtévesztenek,
mert külsejük feltûnõen hasonlít azokéra, akiket mind a végtelen re-
zignáció, mind a hit mélyen megvet – azaz a nyárspolgárokéra.
Õszintén bevallom, hogy praxisomban egyetlen olyan példányt sem
találtam, akirõl biztonsággal kijelenthetem, õ az, ezért azonban még
nem tagadom, hogy talán minden második ember ilyen. Mégis éveken át
hiába kutattam. Általában azért utazzuk körbe a világot, hogy folyókat,

112
 Elõzetes megnyilatkozás

hegyeket, új csillagokat, színpompás madarakat, fura külsejû halakat,

nevetséges emberfajtákat lássunk, átadjuk magunkat az állatias bambu-
lásnak, mely megbámulja a létezést, és azt hisszük, láttunk valamit. Az
ilyesmi nem érdekel. Ha ellenben tudnám, hogy hol él a hit említett lo-
vagja, gyalogszerrel is felkeresném; mert ez a csoda teljesen betölti gon-
dolataimat. Egy pillanatra sem téveszteném szem elõl, minden egyes
percben követném, hogyan végzi a mozdulatokat; úgy tekintenék önma-
gamra, mint akinek mindene megvan az életben, az idõm egyik részé-
ben õt figyelném, a másikban magam végeznék gyakorlatokat, s így min-
den idõmet az õ csodálatával tölteném. Mint már említettem, eddig
még nem találkoztam ilyen emberrel, viszont el tudom képzelni. Íme.
Megismerkedünk, bemutatnak neki. Abban a pillanatban, hogy elõször
veszem szemügyre, máris eltaszítom magamtól, hátrahõkölök, kezemet
összecsapom, és félhangosan így szólok: „Úristen! Ez az az ember, való-
ban õ az? Hiszen egy adóvégrehajtóra hasonlít.” Mégis õ az. Kicsit köze-
lebb húzódom hozzá, még a legkisebb mozdulatára is ügyelek, vajon
nem sikerül-e felfedeznem benne a végtelen aprócska fényjelét, egy pil-
lantást, arcizma egyetlen rándulását, egy kézmozdulatot, egy bánatos
vonást, egy mosolyt, mely elárulná a végestõl különbözõ végtelent.
Nem! Tetõtõl talpig szemügyre veszem, nincs-e rajta valami hasadás, 134
melyen át kikandikál a végtelen. Nem! Sehol semmi. Fellépése? Erõtel-
jes, kitûnõen illik a végességhez, egyetlen felcicomázott polgár sem jár
szilárdabb léptekkel a földön azok közül, akik vasárnap délután kisétál-
nak Fresbergbe, minden porcikájával ehhez a világhoz tartozik, egyet-
len nyárspolgár sem veheti fel vele a versenyt. Semmit sem lehet felfe-
dezni abból az idegen, elõkelõ természetbõl, amelyrõl a végtelenség lo-
vagja megismerszik. Minden örömmel tölti el, mindenben részt vesz, s
valahányszor azt látjuk, hogy részt vesz valamiben, azt azzal a kitartással
teszi, mely azokat a földi embereket jellemzi, akiknek lelkét teljesen be-
tölti az ilyesmi. Teszi a dolgát. Amikor látjuk, azt hihetnénk, hogy írnok,
aki szívvel-lélekkel belemerül a kettõs könyvelésbe, annyira pontos. Va-
sárnap nem dolgozik. Templomba megy. Egyetlen égre emelt tekintet
vagy az összehasonlíthatatlan bármilyen jele nem árulja el; ha nem is-
mernénk, lehetetlen volna megkülönböztetni a tömegtõl; mert az az
egészséges, erõteljes hang, mellyel a zsoltárokat fújja, legfeljebb azt bi-
zonyítja, hogy jó tüdeje van. Délután kisétál az erdõbe. Mindentõl el van

113
 Félelem és reszketés

ragadtatva, amit lát, élvezi az emberek nyüzsgését, gyönyörködik az új

omnibuszokban, a tengerszorosban – ha a tengerparti sétányon talál-
koznánk vele, azt hinnénk, kalmárlélek, aki kirúg a hámból, mert éppen
úgy szórakozik; mert nem költõ, és hiába próbáltam benne felfedezni a
költõi összemérhetetlenséget. Estefelé hazamegy, járása fáradhatatlan,
akárcsak egy levélhordóé. Útközben arra gondol, hogy felesége biztosan
meleg vacsorával várja, mondjuk sült bárányfejjel és salátával. Ha hason-
ló gondolkozású emberrel találkozna, elkísérné Østerportig, és vendég-
lõshöz illõ szenvedéllyel beszélne errõl az ételrõl. Ugyan egy fillérje
sincs, mégis szilárdan hiszi, hogy felesége ilyen ínyencfalatokat készí-
tett neki. Ha valóban így van, akkor irigylésre méltó látványt nyújt majd
az elõkelõknek, és lelkesíti a kisembereket, ahogy eszik; mert étvágya
hatalmasabb, mint Ézsaué. Ha felesége – furcsa mód – mégsem várja
ilyen vacsorával, viselkedése cseppet sem változik. Útja során egy épít-
kezés mellett halad el, és találkozik valakivel. Egy pillanatra beszédbe
elegyednek, rögvest felhúz egy új épületet, hiszen minden képessége
megvan hozzá. Az idegen azzal a gondolattal búcsúzik el tõle, hogy bizo-
nyára egy kapitalistával találkozott, miközben csodálatra méltó lova-
135 gom így gondolkodik: ha úgy adódna, fel is tudnám építeni. A nyitott ab-
laknál heverészik, a teret szemléli, ahol lakik, mindent megfigyel, ami
csak a szeme elé kerül, ahogy egy patkány a csatornarács alá bújik,
ahogy a gyerekek játszanak, mindent a létezés nyugalmával szemlél,
mintha tizenhat éves fiatal lány volna. És mégsem zseni; mert a zseni
semmihez sem fogható tulajdonságait hiába próbáltam felfedezni rajta.
Esténként pipázgat; ha látjuk, megesküdnénk, hogy a szemközti sza-
tócs gyönyörködik az alkonyatban. Olyan gondtalanul üldögél, mintha
könnyelmû naplopó lenne, s mégis, életének minden pillanatában a leg-
magasabb áron vásárolja meg az alkalmas idõt; mert a legcsekélyebb ap-
róságot is az abszurd erejénél fogva teszi. És mégis, mégis, ha másért
nem, hát irigységbõl tombolni tudnék, hogy ez az ember megtette, és
minden pillanatban megteszi a végtelenség mozdulatát. A végtelen re-
zignációban kimeríti a létezés mélységes bánatát, ismeri a végtelenség
boldogságát, megízlelte a mindenrõl, a világon a legdrágábbról való le-
mondás fájdalmát, és mégis ugyanúgy élvezi a végességet, mint az, aki
sosem ismert semmi emelkedettebbet, mert az, ahogy elidõzik a véges-
ségben, nem viseli magán a görcsös szorongással eltöltõ idomítás nyo-

114
 Elõzetes megnyilatkozás

mát, és mégis olyan biztonságot érez, és úgy tud örülni neki, mintha en-
nél biztosabb dolgot nem is találhatna. És mégis, mégis, ez a földi kép-
zõdmény, melyet létrehoz, az abszurd erejénél fogva új teremtmény.
Végtelen értelemben mindenrõl lemondott, hogy aztán az abszurd ere-
jénél fogva mindent újra megragadjon. Folyton a végtelenség mozdula-
tát végzi, mégpedig olyan pontossággal és biztonsággal, hogy állandóan
a végességhez jut, és egyetlen másodpercig sem gondolhatunk másra.
Egy táncos számára az lehet a legnehezebb feladat, hogy egy meghatáro-
zott pózba ugorjon, mégpedig úgy, hogy egyetlen másodpercig sem ke-
resgélheti a pózt, hanem az ugrással magával kell elfoglalnia. Talán
egyetlen táncos sem képes erre – ellentétben ezzel a lovaggal. Emberek
ezrei élnek beleveszve a világi gondokba és örömökbe, õk azok, akik pet-
rezselymet árulnak, és nem kérik õket táncra. A végtelenség lovagjai
táncosok, képesek felemelkedni. A magasba emelkednek, aztán vissza-
hullnak, s még ez sem hiábavaló idõtöltés és visszataszító látvány. De va-
lahányszor visszahullnak, nem képesek rögtön elfoglalni a pózt, egy pil-
lanatra megbillennek, és ez a megingás mutatja, hogy mégis idegenek a
világban. Megingásuk hol kevésbé, hol jobban látszik, kinek-kinek a mû-
vészi tudása szerint, de még a legképzettebb lovag sem képes teljesen el- 136
rejteni. Nem szükséges a levegõben látni õket, elég, ha tanúi vagyunk
annak a pillanatnak, amikor lábuk megérinti a földet – máris felismer-
jük õket. De hogy valaki úgy érjen földet, hogy az ugyanabban a pillanat-
ban olyan legyen, mintha állna és menne, s az életbe való ugrást járássá
változtassa, a fenségeset prózai módon fejezze ki – erre csak az a bizo-
nyos lovag képes –, és ez az egyetlen csoda.
Ez a csoda azonban könnyen megtéveszthet, ezért a mozgásokat egy
konkrét esetben fogom bemutatni, mely megvilágíthatja a valósághoz
fûzõdõ viszonyukat; hiszen minden e körül forog. Egy ifjú beleszeret egy
hercegnõbe, és egész életét ez a szerelem tölti ki, a kapcsolat mégsem
teljesedhet be, nem fordítható át az eszmeibõl a valóságosba.1
A nyomorúság rabszolgái, az élet fertõjének békái természetesen

1 Magától értetõdik, hogy bármilyen más érdeklõdés, melyben az egyén önmaga

számára a valóság minden realitását összesûríti, a rezignáció mozdulatának
megtételére indíthat, amennyiben ez az érdeklõdés megvalósíthatatlannak bi-
zonyul. Azért választottam szerelmi történetet a mozdulatok bemutatására,
mert ezt az érdeklõdést könnyebb megérteni, s ily módon nem szükséges elõze-

115
 Félelem és reszketés

így kiáltoznak: Az ilyen szerelem dõreség, s a sörfõzõ gazdag özvegye

éppen olyan megbízható, jó parti. Hadd kuruttyoljanak csak a mocsár-
ban. A végtelen rezignáció lovagja nem így tesz, a világ minden kincsé-
ért sem mond le szerelmérõl. Nem õrült meg. Elõször megbizonyoso-
dik róla, hogy szerelme tényleg élete értelme, mert lelke túlságosan
egészséges és büszke ahhoz, hogy a legkevesebbet is egy mámoros bó-
dulatra pazarolja. Nem gyáva, nem fél attól, hogy a szerelem belopako-
dik legtitkosabb, legrejtettebb gondolataiba, hogy számtalan teker-
vénnyel ráfonódik tudatának minden egyes szálára – s ha a szerelme
boldogtalan lesz, sosem fog tudni kiszakadni szorításából. Boldog gyö-
nyör tölti el, miközben a szerelem minden idegszálát megborzongatja,
és lelke mégis olyan ünnepélyes, mint azé, aki kiürítette a méregpoha-
rat, és érzi, ahogy az ital minden egyes vércseppjét átjárja –, mert ez a
pillanat élet és halál. Amikor ily módon magába szívta az egész szerel-
137 met és elmélyedt benne, akkor lesz bátorsága mindent megpróbálni és
mindent merészelni. Áttekinti az élet viszonyait, összetrombitálja a
sebes gondolatokat, melyek minden intésének engedelmeskednek,
mint a dúcot ismerõ galambok, meglendíti pálcáját, azok pedig min-
den irányba szétrebbennek. De amikor egytõl egyig a szomorúság kö-
veteiként térnek vissza, és elmagyarázzák, hogy vágya lehetetlen, el-
csendesedik, búcsút int nekik, magára marad, és megteszi a mozdula-
tot. Ha annak, amit itt mondok, jelentenie kell valamit, akkor az az,
hogy a mozdulat helyesen történjék.1 A lovagnak elõször is lesz ereje
tes fejtegetésekbe bocsátkoznom, melyek mélyebb értelemben csak egyes em-
bereket foglalkoztatnak.
1 Ehhez szenvedélyre van szükség. A végtelenség minden mozdulata szenvedélyes,
és semmiféle reflexió nem képes mozdulatot létrehozni. A létbe való szakadatlan
ugrás magyarázza meg a mozdulatot, miközben a közvetítés egy kiméra, mely
Hegelnél mindent megmagyaráz, és amely egyúttal az egyetlen, amit Hegel sosem
próbált megmagyarázni. Még ahhoz is szenvedélyre van szükség, hogy Szókra-
tész módjára különbséget tegyünk aközött, amit értünk és aközött, amit nem,
de ennél is természetes, hogy szenvedély szükséges a tulajdonképpeni szókraté-
szi mozdulat, a tudatlanság mozdulatának megtételéhez. Korunkból mégsem a
reflexió hiányzik, hanem a szenvedély. A kor ezért bizonyos értelemben túl szí-
vós ahhoz, hogy meghaljon; mert a halál az egyik legkülönösebb ugrás, és egy
költõ rövidke verse mindig is megérintett, mert miután öt-hat tetszetõsen egy-
ügyû sorban mindenféle jót kívánt magának az életben, így fejezi be:
„áldott ugrás az örökkévalóságba”.

116
 Elõzetes megnyilatkozás

életének egész tartalmát és a valóság jelentését egyetlen vágyba sûrí-

teni. Ha valakibõl hiányzik az összpontosításnak ez a képessége, ez az
összeszedettség, akkor lelke kezdettõl fogva szétaprózódik a sokféle-
ségben, s akkor sosem lesz képes megtenni a mozdulatot, az életben
okosan fog cselekedni, akárcsak a pénzemberek, akik tõkéjüket kü-
lönbözõ papírokba fektetik, hogy az egyiken nyerjenek, ha a másikon
veszítenek – egyszóval akkor nem lovag. Ezután a lovagnak lesz ereje
töprengésének minden eredményét egyetlen tudati mozzanatban
összegezni. Ha hiányzik belõle ez az összeszedettség, akkor lelke kez-
dettõl fogva szétaprózódik a sokféleségben, és akkor sosem lesz ideje
megtenni a mozdulatot, állandóan az élet ügyes-bajos dolgait fogja in-
tézni, és sosem lép be az örökkévalóságba; mert még abban a pillanat-
ban is, amikor már-már megtenné, hirtelen felfedezi, hogy valamirõl
megfeledkezett, ezért vissza kell mennie. A következõ pillanatban is – 138
gondolja – lehetséges lesz, ami igaz is; de aki így gondolkodik, sosem
jut el a mozdulat megtételéig, hanem egyre mélyebbre merül a sárban.
A lovag megteszi a mozdulatot, de melyiket? Elfelejti az egészet?
Mert ehhez is kell valamiféle összpontosítás! Nem! Mert a lovag nem
mond ellent önmagának, márpedig egész életének tartalmáról megfe-
ledkezni, s mégis megmaradni ugyanannak, ellentmondás. Nem érez
késztetést, hogy más valaki legyen, és ezt semmiképp sem tartja nagy
dolognak. Csak a kevésbé nemes lelkûek felejtik el önmagukat, és vál-
nak valami újjá. Ahogy a pillangó teljesen elfelejti, hogy korábban her-
nyó volt, késõbb talán arról is megfeledkezhet, hogy pillangó, olyannyi-
ra, hogy hallá változik. A mélyebb lelkek sosem felejtik el önmagukat, és
sosem válnak mássá, mint amik. A lovag mindenre emlékszik; de éppen
ez az emlékezés a fájdalom, s a lovag a végtelen rezignációban mégis
megbékél a létezéssel. A hercegkisasszony iránti szerelme az örök szere-
lem kifejezõdésévé vált számára, vallási színezetet öltött, átlényegült az
örök lény iránti szerelemmé, mely megtagadja a beteljesülést, de meg-
békíti abban az örök tudatban, hogy örökre érvényes marad, és semmi-
lyen valóság nem veheti el tõle. Az ostobák és az ifjak arról beszélnek,
hogy az ember számára minden lehetséges. Ez azonban hatalmas téve-
dés. Szellemi értelemben minden lehetséges, de a véges világban sok le-
hetetlen dolog van. Ezt a lehetetlent teszi a lovag oly módon lehetséges-
sé, hogy szellemi kifejezést ad neki, mégpedig úgy, hogy lemond róla. A

117
 Félelem és reszketés

vágy, mely ki akarta vezetni a valóságba, de zátonyra futott a lehetetle-

nen, most befelé fordul, ám ettõl még nem feledkezik meg róla, s az nem
veszik el. Hol a vágy homályos indulatai ébresztik fel benne az emléke-
zést, hol õ maga; mert túl büszke, semhogy azt akarná, hogy élete egész
tartalma tünékeny pillanat legyen. Megõrzi szerelme fiatalságát, mely
években és szépségben vele gyarapszik. Növekedéséhez nincs szüksége
semmilyen véges alkalomra. Attól a pillanattól, hogy megtette a mozdu-
latot, a hercegnõ elveszett. Nincs szüksége az idegek erotikus remegé-
sére, melyet kedvese látása okoz, arra sincs szüksége, hogy véges érte-
lemben állandóan búcsút vegyen tõle, mert örök értelemben õrzi emlé-
139 kezetében, és jól tudja, hogy a szerelmeseknek, akik õrülten keresik az
alkalmat, hogy még egyszer utoljára elbúcsúzzanak egymástól, joguk
van ehhez az õrültséghez, joguk van azt gondolni, hogy ez az utolsó alka-
lom; hiszen hamarosan megfeledkeznek egymásról. Megértette a mély
titkot, hogy a másik iránti szerelemben is be kell érnünk önmagunkkal.
Többé nem veszi véges értelemben tekintetbe, mit tesz a hercegnõ, és
éppen ez bizonyítja, hogy a mozdulatot végtelen értelemben tette meg.
Itt alkalmunk nyílhat megbizonyosodni arról, hogy az egyén által meg-
tett mozdulat igaz vagy hazug volt-e. Egyszer valaki szintén azt hitte,
hogy megtette a mozdulatot, de telt-múlt az idõ, és a hercegkisasszony
valami mást tett, feleségül ment egy herceghez, mire korábbi kedvesé-
nek lelke elvesztette a rezignáció rugalmasságát. Ezzel azt bizonyította,
hogy a mozdulatot nem helyesen végezte; mert az, aki végtelenül rezig-
nált, megelégszik önmagával. A lovag nem adja föl rezignációját, megõr-
zi szerelme fiatalságát, mintha csak most kezdõdne, sohasem ereszti el,
éppen azért, mert a mozdulatot végtelen értelemben tette meg. A her-
cegkisasszony tette nem zavarhatja meg, csak a közönségesebb lelkek
tulajdonítják a cselekedeteiket irányító törvényeket másoknak, és õk
keresik tetteik premisszáit önmagukon kívül. De ha a hercegkisasszony
hasonlít rá, akkor láthatóvá válik a szépség. A hercegkisasszony belép a
lovagrendbe, melybe nem szavazással vesznek fel, hanem mindenki tag-
ja, akinek van bátorságba belépni, s amely azzal bizonyítja halhatatlan-
ságát, hogy nem tesz különbséget férfiak és nõk között. Õ is meg akarja
õrizni szerelme fiatalságát és épségét, õ is le akarja gyõzni gyengeségét,
ha nem is úgy, mint a dalban: minden éjszaka ura karjaiban. És akkor
kettejüket mindörökre olyan egyenletes h a r m o n i a p r æ s t a b i l i -

118
 Elõzetes megnyilatkozás

t a kapcsolja össze, hogy ha valaha is elérkezik a pillanat, mely véges ér-

telemben nem foglalkoztatja õket, hiszen akkor megöregednének, szó-
val ha valaha is elérkezik a pillanat, mely megengedné, hogy szerelmü-
ket kifejezzék az idõben, akkor képesek lennének éppen ott kezdeni,
ahol akkor kezdték volna, ha eredetileg egy test, egy lélek lettek volna.
Azt, aki ezt megérti, függetlenül attól, hogy férfi vagy nõ, sosem lehet
becsapni, mert csak a közönségesebb lelkek hitetik el magukkal, hogy
becsapják õket. Az a lány, akibõl hiányzik ez a büszkeség, nem ért a sze-
relemhez, ha azonban megvan benne, akkor a világ semmilyen ravaszko-
dása és okossága nem tudja becsapni.
A végtelen rezignációban béke van és nyugalom; bárki, aki akarja, 140
aki nem alacsonyodik le odáig, hogy kigúnyolja önmagát – ami még a
túlzott büszkeségnél is szörnyûségesebb –, ránevelheti önmagát arra,
hogy megtegye ezt a mozdulatot, mely fájdalmas megbékélés a léte-
zéssel. A végtelen rezignáció az az ing, melyet egy régi népmesébõl is-
merünk. A szálat könnyek között fonták, könnyek között fehérítették,
az inget könnyek között varrták, de jobban is véd a vasnál meg az acél-
nál. A népmesében az nem tökéletes, hogy a vásznat egy harmadik sze-
replõ is feldolgozhatja. Az élet titka az, hogy mindenkinek magának
kell megvarrnia, s az a különös, hogy a férfiak ugyanolyan jól megvarr-
hatják, mint a nõk. A végtelen rezignációban béke van és nyugalom és
vigasztalás a fájdalomban, legalábbis akkor, ha helyesen végeztük a
mozdulatot. Egyébként nem lenne nehéz egész könyvet írni, ha végig
akarnám venni a különbözõ félreértéseket, visszájára fordított helyze-
teket, esetlen mozdulatokat, melyekbe szerény praxisomban botlot-
tam. Nem igen hiszünk a szellemben, pedig éppen szellemre van szük-
ség ehhez a mozdulathoz, mert a mozdulat nem lehet a d i r a n e -
c e s s i t a s egyhangú eredménye, és minél inkább ez határozza meg,
annál kétségesebb, hogy a mozdulat helyes-e. Ha tehát úgy véljük,
hogy a fagyos, terméketlen szükségszerûség mindenképpen szükséges
a mozdulathoz, akkor ezzel azt állítjuk, hogy senki sem élheti át a ha-
lált, mielõtt valóban meg nem hal, amit én nyers materializmusnak ér-
zek. Korunkban azonban kevésbé törõdünk azzal, hogy tiszta mozdula-
tokat tegyünk. Ha valaki meg akar tanulni táncolni, és azt mondja: év-
századokon keresztül egyik nemzedék a másik után a pozíciók elsajátí-
tásával foglalkozott, éppen itt az ideje, hogy hasznot húzzak ebbõl, és

119
 Félelem és reszketés

minden gondolkodás nélkül a française-zel kezdjem, akkor bizonyára

megmosolyognák; a szellem világában azonban ez lenne a leghitele-
sebb. Mi a képzettség? Azt hittem, olyan tanfolyam, amelyen az egyén
azért vesz részt, hogy utolérje önmagát; aki pedig nem akarja elvégez-
ni, azon az sem segít, hogy a legfelvilágosultabb korban született.
A végtelen rezignáció a hitet megelõzõ utolsó stádium, oly módon,
hogy annak, aki nem tette meg ezt a mozdulatot, nem lehet hite; mert
csak a végtelen rezignációban tudatosul bennem örök érvényûségem,
s csak ezután ragadhatom meg a hit által a létezést.
141 A hit lovagját most a szóban forgó helyzetben akarjuk láttatni. Tel-
jesen ugyanazt teszi, mint a másik lovag, végtelen értelemben lemond
az életének tartalmat adó szerelemrõl, és kiengesztelõdik a fájdalom-
ban; de ekkor történik a csoda, még egy mozdulatot is megtesz, min-
den eddiginél csodálatosabbat, mert így szól: mégis azt hiszem, hogy
megkapom õt, méghozzá az abszurd erejénél fogva, azaz azért, mert
Istennél minden lehetséges. Az abszurd nem tartozik az értelem köré-
ben található megkülönböztetésekhez. Nem azonos a valószerûtlen-
nel, a váratlannal és a kiszámíthatatlannal. Abban a pillanatban, ami-
kor a lovag lemondott, megbizonyosodott vágya lehetetlenségérõl,
emberi értelemben véve ez az értelem eredménye volt, és volt elég ere-
je ezt elgondolni. Végtelen értelemben ellenben lehetséges volt, még-
pedig azáltal, hogy lemondott róla, de ez a birtoklás egyben feladás is,
az értelem számára ennek ellenére nem abszurditás; mert az értelem
kitart igaza mellett, hogy a nyomorúság világában, melyben uralkodik,
lehetetlen volt, és az is marad. Ezzel a hit lovagja ugyanígy tisztában
van; az egyetlen, ami megmentheti, az abszurd, és ez a hit által ragad-
ja meg. Tehát felismeri a lehetetlent, és ugyanabban a pillanatban hisz
az abszurdban; mert ha el akarná hitetni magával, hogy hisz, anélkül
hogy lelke minden szenvedélyével és teljes szívvel a lehetetlen felisme-
résére törekedne, akkor becsapná önmagát, és tanúságtétele haszon-
talan lenne, hiszen még nem jutott el a végtelen rezignációig.
A hit tehát nem esztétikai érzület, hanem sokkal magasabb rendû
ennél, éppen azért, mert megelõzi a rezignáció, nem a szív közvetlen
vágya, hanem a létezés paradoxona. Ha egy fiatal lány minden nehéz-
ség ellenére biztos abban, hogy kívánsága teljesül, akkor ez egyáltalán
nem a hitbõl fakadó meggyõzõdés, jóllehet keresztény szülõk nevel-

120
 Elõzetes megnyilatkozás

ték, és talán egy egész éven át járt a lelkészhez. Bizonyossága egész

gyermeki naivitásából és ártatlanságából fakad, nemesebbé teszi lé-
nyét, és alakját természetfelettivé nagyítja, hogy – akárcsak egy va-
rázsló – megbabonázza a létezés véges erõit, s még a köveket is sírásra
indítja, ugyanakkor zavarában képes Pilátustól Heródesig szaladni, és
könyörgésével az egész világot meghatni. Meggyõzõdése felettébb sze-
retetreméltó, és rengeteget tanulhatunk tõle, egyet azonban nem,
azt, hogy hogyan kell megtenni a mozdulatokat; mert bizonyossága a 142
rezignáció fájdalmában nem mer szembenézni a lehetetlennel.
Belátom, ahhoz, hogy valaki megtegye a rezignáció végtelen moz-
dulatát, erõre, energiára és szellemi szabadságra van szükség. Ami
most következik, meglep, megáll az eszem tõle; mert az, hogy a rezig-
náció mozdulatának megtétele után az abszurd révén most mindent
megkapjunk, és vágyunk egészen, csonkítatlanul beteljesüljön, meg-
haladja az ember erejét, valóságos csoda. De belátom, hogy a fiatal
lány bizonyossága csak könnyelmûség a hit megingathatatlanságához
képest, még ha ez be is látta lehetetlenségét. Valahányszor meg aka-
rom tenni ezt a mozdulatot, elsötétül szemem elõtt a világ, elfog a
csodálat, ugyanakkor rettenetes szorongás markolja meg lelkemet,
mert akkor mit jelent megkísérteni az Istent? S ez mégis a hit mozdu-
lata, és az is marad, még ha a filozófia, hogy összezavarja a fogalmakat,
el is akarja velünk hitetni, hogy rendelkezik a hittel, és akkor is, ha a
teológia olcsón szeretné kiárusítani.
A rezignációhoz nincs szükség hitre, mert a rezignációban örök tu-
datomat nyerem el, és ez tisztán filozófiai mozdulat, melyet, ha szüksé-
ges, megkockáztatok, és rá tudom venni magam, hogy megtegyem,
mert valahányszor a fejemre nõ valami véges dolog, kiéheztetem ma-
gam, míg meg nem teszem a mozdulatot; mert örök tudatom Isten irán-
ti szeretetem, s ez számomra mindennél magasztosabb. A rezignáció-
hoz nincs szükség hitre, de ahhoz, hogy örök tudatomon túl a legkiseb-
bet is elnyerjem, hit kell, és éppen ez a paradoxon. A mozdulatokat gyak-
ran felcseréljük. Azt állítjuk, hogy azért van szükség a hitre, hogy le-
mondhassunk mindenrõl, sõt, ami még ennél is különösebb, halljuk,
ahogy valaki arra panaszkodik, hogy elvesztette hitét, amikor aztán utá-
nanézünk, meddig is jutott, fura mód azt látjuk, hogy csak addig a pon-
tig jutott, ahol meg kell tennie a rezignáció végtelen mozdulatát. A re-

121
 Félelem és reszketés

zignációval mindenrõl lemondok, ezt a mozdulatot a magam erejébõl

teszem meg, s ha mégis visszarettenek tõle, annak gyávaságom és pu-
hányságom az oka, meg az, hogy hiányzik belõlem a lelkesedés, és nem
érzem annak a magasztos méltóságnak a jelentõségét, hogy minden em-
ber kénytelen önmaga cenzora lenni, ami sokkal elõkelõbb, mint az
egész Római Köztársaság fõcenzorának lenni. Ezt a mozdulatot saját
erõmbõl teszem meg, ezért önmagamat nyerem el örök tudatomban,
143 boldog egyetértésben az örök lényhez fûzõdõ szerelmemmel. A hittel
semmirõl sem mondok le, éppen ellenkezõleg, a hittel mindent megka-
pok, pont abban az értelemben, hogy akinek akkora hite van, mint egy
mustármag, hegyeket tud elmozdítani. Tisztán emberi bátorságra van
szükség az evilági életrõl való lemondáshoz, hogy elnyerjük az örökkéva-
lóságot, de ezt el is nyerem, és nem mondhatok le róla mindörökre, ez
önellentmondás; de ahhoz kell ellentmondásos és alázatos bátorság,
hogy most az egész világot az abszurd erejével ragadjam meg, és ez a hit
bátorsága. Ábrahám a hit által nem mondott le Izsákról, hanem épp a
hit által kapta meg. A gazdag ifjúnak a rezignáció erejénél fogva kellett
volna mindent szétosztania, ha ezt megtette volna, akkor a hit lovagja
így szólt volna hozzá: az abszurd erejénél fogva minden garast vissza-
kapsz, hidd el. És ez a beszéd a korábban gazdag ifjúnak semmiképpen
sem lehet közömbös; mert ha azért ajándékozná el vagyonát, mert meg-
unta, akkor mit sem érne a lemondása.
Minden az evilági élet és a végesség körül forog. Saját erõmbõl
mindenrõl képes vagyok lemondani, s így békére és nyugalomra lelek a
fájdalomban, mindent el tudok fogadni, s még ha az embereket ijeszt-
getõ, a kaszásnál is rémisztõbb szörnyûséges démon, vagyis az õrület
tartana bohócgúnyát elém, s én arckifejezésébõl megérteném, hogy
nekem kell magamra öltenem, még akkor is megmenthetem lelke-
met, ha egyébként a földi boldogságnál fontosabb számomra, hogy Is-
ten iránti szeretetem diadalmaskodjék bennem. Az ember még ebben
az utolsó pillanatban is képes egyetlen égre emelt pillantásból erõt
meríteni lelkének, hiszen minden jó adomány onnan származik, és ez
a pillantás nemcsak neki, hanem annak is, akit keres, el fogja árulni,
hogy szerelméhez hû maradt. Akkor nyugodtan magára öltheti a gú-
nyát. Az, akinek a lelkébõl hiányzik ez a romantika, eladta a lelkét, és
nem számít, hogy egy egész királyságot vagy egy silány ezüstpénzt ka-

122
 Elõzetes megnyilatkozás

pott érte. De a saját erõmbõl a legkevesebbet sem kaphatom meg ab-

ból, ami a véges világhoz tartozik; mert erõmet állandóan arra fordí-
tom, hogy mindenrõl lemondjak. Saját erõmbõl képes vagyok lemon-
dani a hercegkisasszonyról, és ez még nem rontja el a kedvem, hanem
örömöt, békét és nyugalmat találok fájdalmamban, de saját erõmbõl
nem kaphatom õt vissza, hiszen erõmet éppen a lemondásra fordítom.
A hit által azonban, mondja az a csodálatos lovag, a hit által, az ab-
szurd erejénél fogva elnyered õt.
Lám, ezt a mozdulatot nem tudom megtenni. Amint belevágok,
minden megfordul, és én visszamenekülök a lemondás fájdalmába. Tu- 144
dok úszni az élet vizében, de ehhez a misztikus lebegéshez túl nehéz
vagyok. Úgy létezni, hogy ellenállásom a létezéssel szemben minden
pillanatban a legszebb és legbiztosabb harmóniaként nyilatkozzék
meg, nem vagyok képes. És mégis csodálatos lehet elnyerni a herceg-
nõt, minden pillanatban ezt hajtogatom, és a rezignáció azon lovagja,
aki nem ezt állítja, csaló, nem dédelgetett egy álmot, és fájdalmában
nem õrizte meg vágya fiatalságát. Talán kényelmesnek találta, hogy a
vágy már nem él, hogy a fájdalom nyila eltompult; de az ilyen ember
nem lovag. Ha egy szabad lélek ilyesmin kapná magát, megvetné ma-
gát, és az egészet elölrõl kezdené, és mindenekelõtt nem engedné lel-
kének, hogy önmagát csapja be. És mégis csodálatos lehet elnyerni a
hercegnõt, és mégis a hit lovagja az egyetlen, aki boldog, a végesség
örököse, miközben a rezignáció lovagja idegen, külföldi. Így elnyerni a
hercegnõt, és boldogan élni vele nap nap után (mert elképzelhetõ,
hogy a rezignáció lovagja is elnyeri a hercegnõt, de az õ lelke tisztában
lenne eljövendõ boldogságuk lehetetlenségével), így élni boldogan
minden pillanatban az abszurd erejénél fogva, minden pillanatban lát-
ni, ahogy a kard a kedves feje fölött lebeg, és mégsem nyugalmat nyer-
ni a rezignáció fájdalmában, hanem örömöt az abszurd erejénél fogva
– csodálatos. Aki így tesz, nagyszerû, mégpedig az egyetlen nagyszerû,
ez a gondolat megindítja lelkem, mely sosem fukarkodott a nagy dol-
gok csodálatával.
Ha tehát korunkban valóban mindenki, aki nem akar megállni a
hitnél, olyan férfi, aki megértette az élet borzalmát, és megértette
Daub szavait, miszerint annak a katonának, aki egy viharos éjszakán
élesre töltött fegyverrel egyedül áll õrhelyén egy lõportorony lábánál,

123
 Félelem és reszketés

különös gondolatai támadnak; ha tehát valóban mindenki, aki nem

akar megállni a hitnél, olyan férfi, akinek van lelkiereje megérteni,
majd egyedül maradni a gondolattal, hogy a vágy lehetetlen; ha min-
denki, aki nem akar megállni a hitnél, olyan férfi, aki kiengesztelõdött
fájdalmában és fájdalmával, ha mindenki, aki nem akar megállni a hit-
nél, olyan férfi, aki ezután (mert ha az elõbb említetteket nem tette
meg, nem kell erõlködnie, ha a hitre terelõdik a szó) megteszi a csodá-
145 latosat, az abszurd erejénél fogva megragadja a létezést – akkor az,
amit most írok, korunk fenséges magasztalása volna legjelentéktele-
nebb képviselõjének tollából, aki csak a rezignáció mozdulatát tudta
megtenni. De miért nem akarunk megállni a hitnél? Miért halljuk
idõnként, hogy az emberek szégyellik megvallani hitüket? Ezt képte-
len vagyok felfogni. Ha egyszer eljutok addig, hogy meg tudom tenni
ezt a mozdulatot, a jövõben négylovas hintón fogok közlekedni.
Tényleg igaz, hogy mindaz a nyárspolgáriság, amit az életben tapasz-
talok, amirõl nem szavaimmal, hanem tetteimmel ítélkezem, valóban
nem az, aminek látszik, hanem a csoda? Elképzelhetõ; hiszen a hit ama
hõse feltûnõen hasonlított a nyárspolgárra; hiszen a hit ama hõse nem
volt se ironikus, se humorista, hanem valami még magasztosabb. Ko-
runkban sokat emlegetik az iróniát meg a humort, különösen azok, akik
sosem mûvelték, ettõl függetlenül mindent meg tudnak magyarázni.
Nem teljesen ismeretlen számomra ez a két szenvedély, valamivel töb-
bet tudok róluk, mint ami a német és német-dán kézikönyvekben áll.
Ezért tisztában vagyok vele, hogy ez a két szenvedély lényegesen külön-
bözik a hit szenvedélyétõl. Az irónia és a humor is önmagára reflektál,
ezért a végtelen rezignáció tartományába tartozik, rugalmasságuk ab-
ban áll, hogy az egyén nem mérhetõ a valósághoz.
Az utolsó mozdulatot, a hit paradox mozdulatát, legyen az köteles-
ség vagy bármi más, nem vagyok képes megtenni, pedig mindennél
jobban szeretném. Hogy valaki kimondhatja-e ezt, döntse el maga;
csak rá és az örök lényre, a hit tárgyára tartozik, hogy e tekintetben
képes-e békés megegyezésre jutni. Arra mindenki képes, hogy megte-
gye a végtelen rezignáció mozdulatát, s a magam részérõl habozás nél-
kül mindenkit gyávának nyilvánítanék, aki azt akarja elhitetni magá-
val, hogy nem képes erre. A hittel azonban más a helyzet. Senki sem
ragadtathatja magát arra, hogy másokkal elhitesse, hogy a hit jelen-

124
 Elõzetes megnyilatkozás

téktelen apróság vagy könnyû dolog, miközben nincs nála nagyobb és

nehezebb.
Ábrahám történetét másként értelmezik. Isten kegyelmét dicsõítik,
mert visszaadta neki Izsákot, és az egész csak próba volt. Próbatétel – ez
a szó jelenthet sokat és keveset, és az egész mégis oly sebesen elszáll,
ahogy kimondjuk. Az ember fölszáll egy szárnyas lóra, ugyanabban a pil- 146
lanatban megérkezik Mórija hegyére, ugyanabban a pillanatban meglát-
ja a kost; megfeledkezünk róla, hogy Ábrahám szamár hátán ült, és azzal
csak lassan haladt az úton, hogy három napig utazott, hogy idõbe telt
felhasogatni a tûzifát, megkötözni Izsákot, és megfenni a kést.
És Ábrahámot mégis dicsõítik. A szónok nyugodtan alhat, elég feléb-
rednie beszéde elõtt negyed órával, a hallgatóság nyugodtan elszende-
redhet a prédikáció alatt; hiszen minden megy, mint a karikacsapás,
senkit sem ér kellemetlenség. Ha a hallgatóság soraiban lenne valaki,
aki álmatlanságban szenved, az talán hazamenne, letelepedne egy sa-
rokban, és így gondolkodna: az egész egy pillanat mûve, csak egy percet
kell várnod, máris meglátod a kost, és a próbának már vége is. Ha a szó-
nok ebben az állapotban találna rá, úgy gondolom, teljes méltóságával
elé lépne, és így szólna: „Nyomorult, miért hagyod, hogy lelked ilyen os-
tobaságba merüljön; semmilyen csoda nem történik, és az egész élet
próbatétel”. A szónok egyre jobban belemelegedett szóáradatába, egyre
jobban élvezte saját elõadását, s bár amikor Ábrahámról prédikált, sem-
mi lelkesültséget nem érzett, most érezte, ahogy halántékán egyre job-
ban kidagadnak az erek. Valószínûleg leesne az álla, ha a bûnös nyugodt
méltósággal így felelne: hiszen éppen errõl prédikált a múlt vasárnap.
Most vagy felejtsük el Ábrahámot, vagy tanuljunk meg iszonyodni
az életének értelmet adó félelmetes paradoxontól, hogy megértsük,
korunk, minden más korhoz hasonlóan, boldog lehet, ha hisz. Ha Áb-
rahám nem jelentéktelen senki, nem fantomkép, nem díszítõelem,
akivel csak azért foglalatoskodunk, hogy az idõt elüssük, akkor a bû-
nös sose eshet abba a hibába, hogy ugyanúgy akar tenni, mint õ; sok-
kal inkább az a fontos számára, hogy lássa, milyen nagyszerû volt Ábra-
hám tette, mert akkor maga is eldöntheti, érez-e elhivatást és bátorsá-
got, hogy így megkísértessen. A prédikátor viselkedésében az volt a
komikus ellentmondás, hogy Ábrahámot jelentéktelennek tüntette
fel, a másikat mégis megakadályozta, hogy ugyanúgy viselkedjen.

125
 Félelem és reszketés

Akkor ne is merjünk beszélni Ábrahámról? Dehogynem. Ha nekem

kellene beszélnem róla, elõször a próbatétellel járó fájdalmat ecsetel-
ném. E célból, mint egy pióca, minden szorongást, szükséget és kínt
kiszívnék az apai szenvedésbõl, hogy le tudjam írni, mit kellett Ábra-
hámnak elszenvednie, miközben mégis mindvégig hitt. Emlékeztet-
nék arra, hogy az utazás három napig tartott, sõt a negyedikbe is bele-
147 nyúlt, igen, ennek a három és fél napnak végtelenül hosszabbnak kell
lennie annál a pár ezer évnél, mely engem Ábrahámtól elválaszt. Aztán
emlékeztetnék arra, és ez szilárd meggyõzõdésem, hogy mindenki
meggondolhatja magát, mielõtt ilyesmibe belevág, minden pillanat-
ban megbánhatja tettét, és visszafordulhat. Ha így teszünk, semmilyen
veszélytõl nem tartok, és attól sem félek, hogy kedvet ébresztek az em-
berekben, hogy ugyanúgy meg akarnak kísértetni, mint Ábrahám. De
az, hogy valaki olcsó kiadásban akarja árulni Ábrahámot, azt azonban
megakadályozza, hogy bárki kövesse példáját, egyszerûen nevetséges.
Szándékom az, hogy problémák formájában rávilágítsak az Ábra-
hám történetében rejlõ dialektikára, hogy megmutassam, milyen ret-
tenetes paradoxon a hit, olyan paradoxon, mely képes egy gyilkosságot
szent, Istennek tetszõ cselekedetté változtatni, vagy Izsákot Ábrahám-
nak visszaadni, amit semmiféle gondolkodás nem képes felfogni, hi-
szen a hit éppen ott kezdõdik, ahol a gondolkodás véget ér.

126
 Elsõ probléma 148

Létezik-e az etikum teleologikus felfüggesztése?

Az etikum mint olyan általános, és mint általános, mindenkire érvé-

nyes, amit úgy is kifejezhetünk, hogy minden pillanatban érvényes. Im-
manensen önmagában nyugszik, önmagán kívül nincs teloV-a, hiszen õ
maga a teloV-a mindennek, ami rajta kívül van, s ha az etikum ezt önma-
gába befogadta, nem jut tovább. Az egyes közvetlen érzékeléssel és lelki-
leg meghatározva egyes, teloV-a az általánosban van, és etikai feladata
folyamatosan megnyilatkozni benne, és egyediségét feladva általánossá
válni. Ha az egyes egyediségében az általánossal szemben akar érvénye-
sülni, vétkezik, és csak úgy engesztelõdhet ki ismét az általánossal, ha
ezt felismeri. Valahányszor az egyes, miután belépett az általánosba, in-
díttatást érez, hogy egyesként érvényesüljön, kétségei támadnak, s ké-
telkedésétõl csak úgy szabadulhat, ha megbánást tanúsítva mint egyes
feloldódik az általánosban. Ha ez a legmagasztosabb, amit az emberrõl
és létezésérõl elmondhatunk, akkor az etikum ugyanolyan természetû,
mint az ember örök boldogsága, mely mindig és minden pillanatban a
teloV-a, hiszen ellentmondás lenne, ha fel lehetne adni (azaz teleologi-
kusan fel lehetne függeszteni), hiszen amint felfüggesztjük, eltékozol-
juk, pedig amit felfüggesztünk, azt nem tékozoljuk el, hanem megõriz-
zük a magasabb rendûben, mely a teloV-a.
Ha ez így van, akkor Hegelnek igaza van, amikor az embert csak
egyesként tekinti a jóban és a lelkiismeretben meghatározottnak, iga- 149
za van, amikor ezt a meghatározottságot a „rossz morális formájának”
tekinti (v. ö. különösen A jog filozófiájával), melynek az erkölcsös tele-
ológiájában oly módon kell megszûnnie, hogy az egyes, mely megma-
rad ebben az állapotban, vagy vétkezik, vagy kísértésbe esik. Abban
azonban nincs igaza Hegelnek, hogy a hitrõl beszél, ahogy abban
sincs, hogy nem tiltakozik hangosan és egyértelmûen az ellen, hogy
Ábrahám mint a hit atyja tiszteletnek és megbecsülésnek örvend, pe-
dig el kellene kergetni, ki kellene utasítani, mint egy gyilkost.
A hit ugyanis az a paradoxon, hogy az egyes magasabb rendû, mint
az általános, bár meg kell jegyeznünk, oly módon, hogy a mozdulat

127
 Félelem és reszketés

megismétlõdik, azaz miután már volt az általánosban, egyesként az ál-

talánosnál magasabb szinten elszigetelõdik. Ha ez nem a hit, akkor
Ábrahám elveszett, és a hit sohasem létezett a világon, mégpedig
azért, mert mindig jelen volt. Mert ha az etikánál, vagyis az erkölcsös-
ségnél nincs magasabb rendû a világon, és ha az emberben semmi ösz-
szemérhetetlen nem marad, csak a rossz, azaz az egyes, melynek az ál-
talánosban kell kifejezõdnie, akkor nincs szükség más kategóriákra,
mint azokra, amelyeket a görög filozófia is alkalmazott, vagy amelye-
ket ezekbõl következetes gondolkodással levezethetünk. Ezt Hegel-
nek nem kellett volna eltitkolnia; hiszen tanulmányozta a görögöket.
Gyakran hallani, hogy olyan emberek, akik tanulmányaik helyett az
üres frázisokban mélyedtek el, arról beszélnek, hogy a keresztény vilá-
got beragyogja a fény, míg a pogányokra sötétség borul. Az ilyen beszé-
det mindig is különösnek találtam, hiszen a mélyebb gondolkodók, a ko-
molyabb mûvészek még mindig megfiatalodnak a görög nép örök fiatal-
ságától. Az efféle kijelentést azzal magyarázhatjuk, hogy nem tudják,
mit mondjanak, csak azt tudják, hogy valamit mondaniuk kell. Rendben
van, ha azt mondjuk, hogy a pogányok nem hittek, de ha ezzel mondani
is akarunk valamit, akkor kicsit jobban tisztában kell lennünk azzal, mit
értünk hiten, mert különben könnyen üres frázisokat puffogtatunk.
Nem nehéz megmagyarázni a létezést és benne a hitet anélkül, hogy fo-
galmunk lenne arról, mi a hit, s az, aki ilyen magyarázattal áll elõ, nem
kalkulál rosszul az életben, amikor csodálatra számít; mert ahogy
Boileau mondja: un sot trouve toujours un plus sot, qui l’admire.
A hit éppen az a paradoxon, hogy az egyes mint egyes magasabb
rendû az általánosnál, igaza van vele szemben, nem alá, hanem fölé
150 van rendelve, de azért jegyezzük meg, hogy az az egyes, aki – miután
egyesként az általánosnak alá volt rendelve – most az általánoson ke-
resztül olyan egyessé válik, aki az általános fölött áll; és az egyes mint
egyes az abszolúttal abszolút viszonyban áll. Ezt az álláspontot nem le-
het közvetíteni; mert minden közvetítés éppen az általános erejénél
fogva történik; ez a gondolkodás számára megközelíthetetlen parado-
xon, és mindörökké az is marad. És a hit mégis ez a paradoxon (arra
kérem az olvasót, hogy ezeket a következtetéseket mindig tartsa i n
m e n t e, mert mondandóm túl hosszúra nyúlna, ha újra meg újra le
kellene írnom õket) vagy a hit sosem létezett, éppen azért, mert min-
dig is létezett, vagy Ábrahám elveszett.
 Elsõ probléma

Igaz, hogy ezt a paradoxont az egyes könnyen összetévesztheti a kí-

sértéssel, ezért azonban még nem kell eltitkolni. Igaz, hogy sokan ter-
mészetükbõl kifolyólag eltaszítják maguktól a paradoxont; ezért azon-
ban még nem kellene mássá változtatniuk, csak hogy hihessenek, in-
kább be kellene ismerniük, hogy nincs hitük, míg azok, akik hisznek,
felállíthatnának néhány ismertetõ jegyet, hogy a paradoxont meg le-
hessen különböztetni a kísértéstõl.
Ábrahám története tehát tartalmazza az etikum ilyen teleologikus
felfüggesztését. Nem volt hiány éles elmékben és megbízható kutatók-
ban, akik hasonló eseteket találtak. Bölcsességük abban a szép mondat-
ban foglalható össze, hogy lényegében mindegyik egyforma. Ha kicsit
közelebbrõl megvizsgáljuk, akkor erõsen kételkedem, hogy az egész vi-
lágban akárcsak egyetlen analógiát találunk, egy késõbbit kivéve, ami
semmit sem bizonyít, ha igaz, hogy Ábrahám a hitet képviseli, és hogy ez
benne jut kifejezõdésre, benne, akinek élete nem csupán a legnagyobb
képtelenség, amit el lehet képzelni, hanem akkora képtelenség, hogy az
már elképzelhetetlen. Az abszurd erejénél fogva cselekszik; mert éppen
az az abszurd, hogy mint egyes magasabb rendû az általánosnál. Ezt a
paradoxont nem lehet közvetíteni; mert amint megpróbálja, el kell is-
mernie, hogy kételkedik, és ebben az esetben sosem fogja feláldozni
Izsákot, vagy ha megtette, tettét megbánva vissza kell térnie az általá-
noshoz. Az abszurd erejénél fogva visszakapja Izsákot. Ábrahám ezért
egyetlen pillanatra sem tragikus hõs, hanem valami egészen más, vagy
gyilkos vagy hívõ. Az a köztes meghatározás, mely a tragikus hõst meg-
menti, Ábrahámnak nem áll rendelkezésére. Ezért vagyok képes megér- 151
teni a tragikus hõst, Ábrahámot azonban nem, még ha bizonyos õrült ér-
telemben mindenkinél jobban csodálom is.
Ábrahám Izsákhoz fûzõdõ viszonyát etikai értelemben egészen egy-
szerûen úgy fejezhetjük ki, hogy az apának a fiát jobban kell szeretnie
önmagánál. Az etikának azonban saját keretein belül több fokozata
van; megvizsgáljuk, hogy ebben a történetben van-e az etikának olyan
magasabb rendû kifejezõdése, ami az etika szemszögébõl képes meg-
magyarázni Ábrahám viselkedését, és feljogosítja arra, hogy felfüg-
gessze fiával szembeni etikai kötelességét, anélkül, hogy emiatt kilép-
jen az etikum teleológiájából.
Amikor egy vállalkozás, mely egy egész nép ügye, meghiúsul, ami-

129
 Félelem és reszketés

kor egy ilyen ügy az ég haragja miatt zátonyra fut, amikor a dühös is-
tenség szélcsendet küld, mely minden erõfeszítésbõl gúnyt ûz, amikor
a jós eleget tesz súlyos kötelességének, és kihirdeti, hogy az Isten egy
fiatal lányt kér áldozatul – akkor az apa hõsiesen bemutatja az áldoza-
tot. Nagylelkûen eltitkolja fájdalmát, még ha azt kívánja is, bárcsak
„kisember lenne, aki sírhat”, s nem király, akinek királyként kell cse-
lekednie. És a fájdalom magányosan beférkõzik mellébe, s bár a nép
körében csak három bizalmasa van, hamarosan mindenki megismeri
fájdalmát, és egyben nemes tettét is, hogy a köz boldogulásáért kész
föláldozni leányát, a szép, fiatal hajadont. „Jaj kebel és orca, szõke haj-
fürtök” (687. sor). A lány könnyeivel meghatja, és az apa elfordítja ar-
cát, de a hõs felemeli a kést. – Ha majd a hír elér az apai házba, Görög-
ország bájos lányai belepirulnak a lelkesedésbe, s ha a lány meny-
asszony volt, a võlegény nem haragszik, hanem büszke arra, hogy ré-
szese lehet az apa tettének, mert a lányt gyöngédebb szálak fûzték
hozzá, mint apjához.
Amikor a merész bíró, aki a szükség idején megmentette Izraelt,
ugyanazzal az ígérettel egy pillanat alatt megláncolja önmagát és Is-
tent, akkor a fiatal lány ujjongását, szeretett lánya örömét hõsiesen
fájdalommá kell változtatnia, és egész Izraelnek együtt kell gyászolnia
vele szûzies ifjúságát; de minden szabad férfinak meg kell értenie, és
minden tettre kész asszonynak csodálnia kell Jeftét, és minden szûz-
nek arra kell vágynia Izraelben, hogy úgy cselekedhessen, ahogy a lá-
nya; mert mit érne, ha Jefte fogadalmával gyõzedelmeskedne, de utá-
na nem tartaná meg? Nem fosztanák-e meg népét a diadaltól?
Ha a fiú megfeledkezik kötelességérõl, ha az állam az apa kezébe
adja a pallost, ha a törvény azt követeli, hogy az apa hajtsa végre az íté-
152 letet, akkor az apa hõsiesen elfelejti, hogy fia a bûnös, fájdalmát büsz-
kén elrejti, és senki sem akad a nép között, még fia sem, aki ne csodál-
ná az apát, és valahányszor a római törvényeket értelmezzük, eszünk-
be kell jutnia, hogy sokan tolmácsolták már õket okosabban, de Bru-
tusnál csodálatosabban még senki sem.
Ha ellenben Agamemnón, miközben kedvezõ szél röpíti hajóit daga-
dó vitorlákkal célja felé, elküldte volna azt a bizonyos követet Iphigenei-
áért, hogy feláldozza; ha Jefte anélkül, hogy a nép sorsát eldöntõ fogada-
lom kötötte volna, így szólt volna lányához: két hónap alatt sirasd el röp-

130
 Elsõ probléma

ke ifjúságod, aztán feláldozlak; ha Brutusnak igazságos fia lett volna, és

õ mégis parancsot ad a liktoroknak, hogy végezzék ki – akkor ki érthette
volna meg õket? Ha ez a három férfi arra a kérdésre, hogy miért csele-
kedtek így, ezt felelte volna: próbatétel volt, amelyben megkísértet-
tünk, vajon akkor jobban megértettük volna õket?
Ha Agamemnón, Jefte és Brutus a döntõ pillanatban hõsiesen le-
gyõzi fájdalmát, hõsiesen elveszti azt, akit szeret, s már csak láthatóan
végbe kell vinnie tettét, akkor nem lesz olyan nemes lélek a világon,
aki ne ejtené a részvét könnyeit fájdalmuk és a csodálatét tettük fe-
lett. Ha ellenben ez a három férfi hõsies bátorságához, mellyel fájdal-
mát viseli, a döntõ pillanatban hozzáfûzné: mégsem fog megtörténni –
akkor ki értené meg õket? Ha magyarázatként hozzáfûznék: ebben az
abszurd erejénél fogva hiszünk, akkor ki értené meg jobban õket?
Mert ki ne értené meg könnyedén, hogy ez abszurd, de ki értené meg,
hogy akkor ebben hinni lehet?
A tragikus hõs és Ábrahám közti különbség szembeötlõ. A tragikus
hõs még megmarad az etika keretein belül. Hagyja, hogy az etika egyik
kifejezésének teloV-a az etika egy másik, magasabb rendû kifejezésében
legyen, az apa és a fiú vagy lány viszonyt olyan érzéssé silányítja, melynek
dialektikája az erkölcsiség eszméjéhez való viszonyában rejlik. Ez eset-
ben nem beszélhetünk az etikum teleologikus felfüggesztésérõl.
Ábrahám esetében azonban más a helyzet. Cselekedetével túllépett
az etikumon, magasabb rendû, ezen kívül álló célja volt, s ehhez való
viszonyában függesztette fel az etikumot. Mert szeretném tudni, ho-
gyan akarják Ábrahám tettét kapcsolatba hozni az általánossal, hogy
felfedezhetõ-e bármilyen más érintkezési pont Ábrahám tette és az ál- 153
talános között azon kívül, hogy Ábrahám átlépte azt. Nem azért tette,
hogy megmentsen egy népet, hogy megvédje az állameszmét, vagy
hogy kiengesztelje a haragos isteneket. Ha az istenség megharagudott
volna, akkor haragjával egyedül csak Ábrahámot sújtaná, és Ábrahám
tette semmilyen viszonyban nem állna az általánossal, teljességgel ma-
gánjellegû vállalkozás lenne. Míg ezért a tragikus hõst erkölcsös eré-
nye nagyszerûvé teszi, Ábrahám csupán személyes erénye által válik
naggyá. Életében nincs magasztosabb kifejezése az etikumnak, mint
hogy az apának szeretnie kell a fiát. Az etikumról erkölcsi értelemben
egyáltalán nem lehet szó. Amennyiben jelen volt az általános, az Izsák-

131
 Félelem és reszketés

ba, úgymond ágyékába rejtezett, és az õ szájával kellett kiáltania: Ne

tedd, mindent megsemmisítesz!
De akkor miért teszi meg mégis Ábrahám? Az Istenért, és egyben
saját magáért is. Isten kedvéért teszi meg, mert Isten azt akarja, hogy
így bizonyítsa hitét, és a sajátjáért, hogy képes ilyen bizonyítékot be-
mutatni. E kettõ egységét teljesen helyesen fejezi ki az a szó, amellyel
az említett viszonyt mindig is jelölték: próbatétel, kísértés. Kísértés?
De mit jelentsen ez? Ami egyébként megkísérti az embert, az az, ami
visszatartja kötelessége teljesítésétõl, itt azonban a kísértés maga az
etika, mely visszatartja attól, hogy teljesítse Isten akaratát. Mert mi a
kötelesség? A kötelesség éppen Isten akaratának kifejezõdése.
Ábrahám megértéséhez itt most új kategóriára van szükség. Ilyen
viszonyt az istenséghez a pogányság nem ismer. A tragikus hõs nem
lép egyéni kapcsolatba az istenséggel, az etikum az isteni, ezért a ben-
ne rejlõ paradoxont az általános közvetíti.
Ábrahámot nem lehet közvetíteni, amit úgy is kifejezhetünk, hogy
nem képes beszélni. Amint megszólalok, az általánost fejezem ki, s ha
nem teszem, senki sem ért meg. Amint Ábrahám ki akarja magát fejez-
ni az általánosban, azt kell mondania, hogy helyzete kísértés, mert az
általánosra semmilyen magasztosabb kifejezése nincs, mely fölötte áll
az általa meghaladott általánosnak.
Miközben Ábrahám csodálatot ébreszt bennem, egyszersmind ré-
mületbe is ejt. Az, aki önmagát megtagadva feláldozza magát a köte-
154 lességért, s a végtelen kedvéért feladja a végest, elég biztos a dolgá-
ban; a tragikus hõs feladja a biztosat a még bizonytalanért, és a szem-
lélõ tekintete nyugodtan pihen rajta. De mit tesz az, aki feladja az álta-
lánosat, hogy valami magasabb rendût ragadjon meg, mely nem az ál-
talános? Lehetséges-e, hogy ez más, mint a kísértés? Ha igen, az egyes
azonban hibázik, van-e menekvés a számára? A tragikus hõs minden
fájdalmát elszenvedi, földi boldogságát megsemmisíti, mindenrõl le-
mond, s talán ugyanabban a pillanatban elzárja magát a fenséges
örömtõl, mely oly kedves volt számára, hogy minden árat megadott
volna érte. A szemlélõ semmiképpen sem értheti meg õt, s szemét
nem pihentetheti nyugodtan rajta. Talán egyáltalán nem is lehet meg-
tenni azt, amire a hívõ törekszik, hiszen el sem lehet gondolni. Vagy
ha mégis, milyen mentséget találhatna az egyes, ha félreértette volna

132
 Elsõ probléma

az istenséget? A tragikus hõsnek könnyekre van szüksége, és könnye-

ket is követel, s hol találunk olyan irigy, terméketlen szemet, mely
képtelen Agamemnónnal sírni, de hol van az az elvetemült lélek, mely
siratni merné Ábrahámot? A tragikus hõs tettét meghatározott idõ-
mozzanatban viszi véghez, de az sem kisebb tett, amit az idõk folya-
mán tesz, meglátogatja azt, akinek lelkét körbefonja a bánat, aki az el-
fojtott sóhajok nyomása alatt levegõért kapkod, akinek gondolatai sú-
lyosak és könnyekkel terhesek, megjelenik elõtte, feloldja a bánat va-
rázslata alól, meglazítja fojtogató köteleit, elõcsalogatja könnyeit, s a
szenvedõ az õ szenvedését látva megfeledkezik a sajátjáról. Ábrahámot
nem lehet siratni. Szent borzongással közeledünk hozzá, ahogy Izrael
közeledett a Sinai-hegyhez. – És ha az Aulisz síkságai felett emelkedõ,
csúcsával az eget ostromló Mórija hegyére tartó magányos férfi nem
alvajáró, aki nyugodtan sétál a szakadék felett, miközben a hegy lábá-
nál álló félelemtõl reszketve figyeli, s tiszteletbõl és rettegésében
megszólítani sem meri, nehogy megzavarodjon, és rosszul lépjen? Há-
la és köszönet a férfinak, aki a szó fügefalevelét nyújtja annak az em-
bernek, akit az élet gondjai leterítettek és mezítelenre vetkõztettek,,
hogy ruhátlanságát elrejthesse; hála neked, hatalmas Shakespeare, te
mindent el tudsz mondani, mindent, mindent, ahogy van – és mégis,
miért nem szóltál sosem errõl a kínról? Talán magadnak õrizted, mint
a kedvest, akinek nevét nem veheti szájára a világ; mert a költõ megvá- 155
sárolja ennek a szónak a hatalmát, hogy kimondja mások súlyos titkait
egy kis titokért cserébe, melyet nem mondhat ki, és a költõ nem apos-
tol, csak az ördög segítségével ûz ördögöt.
De ha az etikumot ily módon teleologikusan felfüggesztjük, akkor
hogyan létezik az egyes, akiben az felfüggesztetik? Az általánossal
szemben egyesként létezik. De vétkezik-e ekkor? Hiszen ez a bûn for-
mája, ha az eszmét tekintjük, hasonlóan a gyermekhez, aki ugyan nem
követ el bûnt, mert létezésének nincs tudatában, de létezése az esz-
mét tekintve bûn, és az etikumot minden pillanatban számon kérik
rajta. Ha tagadjuk, hogy ez a forma úgy is megismételhetõ, hogy nem
bûn, akkor Ábrahám fölött már ítélkeztünk. Hogyan létezett hát Ábra-
hám? Hitt. Ennek a paradoxonnak köszönhetõen marad a csúcson, és
ezt senki mással nem tudja megértetni, mert a paradoxon az, hogy õ
mint egyes abszolút viszonyba kerül az abszolúttal. Van-e ehhez joga?

133
 Félelem és reszketés

Jogosultsága megint csak a paradoxonban rejlik; mert ha van, azt nem

az általános révén szerezte, hanem azzal, hogy egyesként létezik.
Hogyan bizonyosodhat meg az egyes arról, hogy joga van ehhez? Az
egész létezést nem nehéz az állam vagy egy közösség eszméjének
szintjére emelni. Ha valaki ezt megteszi, a közvetítés sem esik nehezé-
re; mert ebben az esetben egyáltalán nem jut el ahhoz a paradoxon-
hoz, hogy az egyes mint egyes magasabb rendû az általánosnál, amit
találó módon Püthagorasz azon tételével is ki tudok fejezni, hogy a pá-
ratlan szám tökéletesebb a párosnál. Amennyiben korunkban olykor a
paradoxonnal kapcsolatos kijelentést hallunk, az általában így hang-
zik: a végkimenetel alapján kell megítélni. Az a hõs, aki korának
skandalon-ja lett abban a tudatban, hogy õ egy paradoxon, aki nem
tudja megértetni magát, bízvást kiáltja oda korának: Az eredmény
majd megmutatja, hogy tettem jogos volt. Korunkban ritkán hallunk
ilyen kiáltást; mert ahogy nem terem hõsöket, ami a fogyatékossága,
úgy megvan az az elõnye, hogy karikatúrákat sem hoz létre. Amikor te-
hát manapság azt halljuk, hogy valamit a végkimenetele alapján kell
megítélni, rögtön tudjuk, kivel állunk szemben. Sokan beszélnek így,
és én a segédtanító névvel illetném õket. Gondolataikba mélyedve biz-
tonságban élik életüket, biztos állásuk és jó kilátásaik vannak egy jól
156 szervezett államban, évszázadok, sõt évezredek választják el õket a lé-
tezés megrázkódtatásaitól, nem félnek, hogy ilyesmi megismétlõdhet,
mert hát mit is szólna a sajtó és a rendõrség? Az életben nincs más fel-
adatuk, mint megítélni a nagy embereket, mégpedig az eredmény is-
meretében. Viselkedésük a naggyal szemben az önhittség és a szánal-
masság különös keveréke, az önhittségé, hiszen hivatottnak érzik ma-
gukat arra, hogy ítélkezzenek, és a szánalmasságé, mert a legtávolabbi
rokonságot sem érzik életük és a nagyszerû emberek élete között. Ha
valaki csak egy kicsit is e r e c t i o r i s i n g e n i i, és nem lett teljesen
hideg és nyálkás puhatestû, akkor a nagyszerû dolgokhoz közeledve
nem feledkezhet meg arról, hogy a világ teremtése óta bevett szokás,
hogy a végkifejlet következik utoljára, s ha tényleg tanulni akarunk a
nagy dolgokból, pont a kezdetre kell figyelnünk. Ha az, akinek csele-
kednie kell, a végkifejlet alapján ítéli meg magát, akkor sosem fog be-
levágni. A végkifejlet hiába szerez örömöt az egész világnak, a hõsön
nem segít; mert az eredményrõl csak akkor szerez tudomást, amikor

134
 Elsõ probléma

már túl van az egészen, és nem a végkifejletnek köszönhetõen vált hõs-

sé, hanem azért, mert belevágott.
Ráadásul a végkifejlet (amennyiben az a végesség válasza a végte-
len kérdésre) dialektikájában lényegében különbözik a hõs létezésé-
tõl. Vagy azt, hogy Ábrahám joggal viszonyult egyesként az általános-
hoz, az bizonyítaná, hogy Izsákot egy csodának köszönhetõen vissza-
kapta? Ha Ábrahám tényleg feláldozta volna Izsákot, akkor kevésbé
lett volna igaza?
De éppolyan kíváncsiak vagyunk a végkifejletre, mint egy könyv végé-
re; a szorongásról, a szükségrõl és a paradoxonról azonban nem akarunk
tudomást venni. A végkifejlettel esztétikailag eljátszadozhatunk; épp-
oly váratlanul és könnyen jöhet, mint egy lottónyeremény; s ha már is-
merjük a végkifejletet, épülünk is belõle. És mégis, egyetlen feszítõvas-
sal dolgozó templomfosztogató sem olyan alávaló bûnözõ, mint az, aki
ily módon rabolja ki a szentélyt, és Júdás, aki harminc ezüstpénzért adta
el urát, sem megvetendõbb, mint az, aki így ad túl a nagyon.
Ellenemre van, hogy a nagyságról ne emberhez méltóan beszéljek,
nem szívesen hagyom mérhetetlen távolságból határozatlan alakban
derengeni, vagy anélkül naggyá válni, hogy az emberi megnyilvánulna
benne, hiszen ezáltal megszûnik nagynak lenni; mert nem az tesz
naggyá, ami történik velem, hanem az, amit teszek, és nem hiszem,
hogy bárki is azt gondolná, hogy az ember azáltal válik naggyá, hogy
megnyeri a fõnyereményt. Ha valaki nyomorúságos körülmények kö- 157
zött született is, én elvárom tõle, hogy ne legyen olyan kíméletlen ön-
magával, hogy csak távolról tudja elképzelni a királyi kastélyt, s csak
határozatlan álmokat dédelgessen nagyságáról, s azzal, hogy alantas
módon magasztalja, nemcsak dicséri, hanem egyszerre ócsárolja is;
megkövetelem tõle, hogy ott is emberhez méltóan bizakodva és méltó-
sággal lépjen föl. Nem lehet szörnyeteg, aki szemérmetlenül megsért
mindent, amikor az utcáról beviharzik a király termeibe, ezzel többet
veszít, mint a király; éppen ellenkezõleg, örömét kell lelnie abban,
hogy az illendõség minden parancsát boldog és bizakodó rajongással
betartja, hiszen éppen ettõl válik nyitottá. Ez csak egy kép; mert az a
különbség csak a szellem távolságának meglehetõsen tökéletlen kife-
jezése. Mindenkitõl megkövetelem, hogy ne alacsonyítsa le annyira
magát, hogy aztán ne merjen belépni azokba a palotákba, amelyekben

135
 Félelem és reszketés

nemcsak a kiválasztottak emléke él, hanem õk maguk is. Nem kell szé-
gyentelenül elõrenyomulnia és rájuk erõltetni rokonságát, legyen bol-
dog minden pillanatban, amikor meghajol elõttük, de legyen nyílt, bi-
zakodó és mindig több, mint egy cselédlány; mert ha nem akar több
lenni, sosem jut be. És éppen a szorongás meg a szükség segít neki,
melyben a nagyok megkísértetnek, mert különben, ha van egy kis tar-
tása, ezek csak jogos irigységet ébresztenének benne. És ami csak tá-
volról tûnhet nagynak, amit üres, lerágott frázisokkal akarnak nagy-
nak feltüntetni, azt az ember maga semmisíti meg.
Van-e még egy olyan nagyszerû ember a világon, mint az a kegye-
lemmel teljes nõ, Isten anyja, Szûz Mária? És mégis, hogyan beszélnek
róla? Az, hogy kegyelmet talált Istennél, még nem teszi naggyá az
asszonyok között, s ha a hallgatóság különös módon nem gondolkod-
na éppoly méltatlanul, mint azok, akik beszélnek, akkor minden fiatal
lány megkérdezhetné, miért nem õ lett kegyelemmel teljes? S ha nem
lenne egyéb mondanivalóm, akkor nem utasíthatnám vissza az ilyen
kérdést arra hivatkozva, hogy ostoba; mert absztrakt értelemben min-
den ember egyaránt jogosult a kegyelemre. Megfeledkezünk a szük-
ségrõl, a szorongásról és a paradoxonról. Ha valakié, akkor az én gon-
dolataim tiszták, s aki így tud gondolkodni, annak a gondolatai tiszták
lesznek, és borzalmas dolgok várnak arra, aki erre nem képes; mert az,
aki ezeket a képeket egyszer elképzelte, többé nem tud megszabadul-
158 ni tõlük, s ha vétkezik ellenük, néma dühvel szörnyû bosszút állnak
rajta, s némaságuk rettenetesebb, mint tíz felbõszült kritikus ordíto-
zása. Bár Mária csodálatos módon szülte gyermekét, a szülést mégis
ugyanúgy élte meg, mint minden más nõ, és ez az idõ a szorongás, a
szükség és a paradoxon ideje. Az angyal ugyan szolgáló szellem volt, de
nem volt szolgálatkész, nem ment el a többi fiatal lányhoz Izraelben,
és nem mondta nekik: Ne vessétek meg Máriát, rendkívüli dolog törté-
nik vele. Az angyal csak Máriát látogatta meg, akit így senki sem értett
meg. Melyik nõ volt olyan sebzett, mint Mária, és nem igaz-e itt is,
hogy azt, akit Isten megáld, egyszerre meg is átkozza? Ez a lélek felfo-
gása Máriáról, aki – felháborít kimondanom, és még jobban felháborít,
hogy meggondolatlanul és hízelegve így gondolnak rá – semmiképpen
sem puccos dáma, aki pompás otthonában játszadozik az isteni gyer-
mekkel. Ha mindennek ellenére azt mondta: íme, az Úr szolgálóleánya

136
 Elsõ probléma

vagyok, akkor õ nagy, és azt hiszem, nem nehéz megmagyarázni, miért

õ lett Isten anyja. Nincs szüksége a világ csodálatára, ahogy Ábrahám-
nak sincs szüksége könnyekre, mert Mária nem volt hõsnõ, és Ábra-
hám nem volt hõs, a szükség, a kín és a paradoxon által emelkedtek a
hõsök fölé, s nem azzal, hogy megszabadultak ezektõl.
Nagy dolog, ha a költõ, aki tragikus hõsével felkelti az emberek
csodálatát, így mer beszélni: Sirassátok õt, mert rászolgált; mert nagy
dolog rászolgálni azoknak a könnyeire, akik megérdemlik, hogy
könnyeket onthatnak; nagy dolog, hogy a költõ kézben tartja a töme-
get, hogy meg meri fenyíteni a népet, hogy nézzenek magukba, vajon
érdemesek-e arra, hogy sirassák a hõst, mert a siránkozók méltatlan
egéritatása lealacsonyítja a szentet. – De ennél is nagyobb, hogy a hit
lovagja még az õt sirató nemes lelkû emberhez is így mer beszélni: Ne
engem sirass, hanem saját magadat.
Meghatódunk, visszavágyunk azokba a szép idõkbe, édes, gyengéd
epekedés vezet vágyaink céljához, hogy megpillantsuk Krisztust, ahogy
az ígéret földjén vándorol. Megfeledkezünk a szorongásról, a szükségrõl
és a paradoxonról. Hát ilyen könnyû volt nem tévedni? Nem volt-e rette-
netes, hogy ez az ember, aki a többiek között járt, Isten volt, nem volt-e
rettenetes egy asztalnál ülni vele? Hát ilyen könnyû apostolnak lenni?
De a végkifejlet, az ezernyolcszáz év, segít, hozzásegít ehhez a nyomo-
rult csaláshoz, mellyel magunkat és másokat is megtévesztünk. Nem ér-
zem magam elég bátornak ahhoz, hogy azt kívánjam, bárcsak jelen len-
nék ilyen eseményeknél, de mégsem ítélek szigorúan azok fölött, akik 159
hibáztak, vagy azok fölött, akik meglátták az igazat.
Mégis visszatérek Ábrahámhoz. A végkifejlet elõtti idõszakban Áb-
rahám vagy minden percben gyilkos volt, vagy olyan paradoxonnal
szembesülünk, mely minden közvetítésnél magasztosabb.
Ábrahám története tehát az etikum teleologikus felfüggesztését
tartalmazza. Egyesként magasabb rendû lett az általánosnál. Ezt a pa-
radoxont lehetetlen közvetíteni. Éppolyan megmagyarázhatatlan, ho-
gyan került bele, mint az, hogy hogyan maradt benne. Ha ez nem így
van, akkor Ábrahám nem tragikus hõs, hanem gyilkos. Továbbra is a
hit atyjának nevezni és errõl beszélni az embereknek, akiket semmi
más nem érdekel, csak a szó, meggondolatlanság. Tragikus hõssé saját
erõnkbõl válhatunk, a hit lovagjává azonban nem. Ha valaki a tragikus

137
 Félelem és reszketés

hõs bizonyos értelemben nehéz útjára lép, sokan ellátják majd ta-
náccsal; aki azonban a hit szûk ösvényén jár, annak senki sem adhat
tanácsot, azt senki sem értheti meg. A hit csoda, még sincs egyetlen
ember sem kizárva belõle; mert az, ami minden emberi életben egyfor-
ma, a szenvedély,1 és a hit szenvedély.

1 Lessing egy helyütt tisztán esztétikai álláspontról valami hasonlót állít. Tulajdon-
képpen meg akarja mutatni, hogy a bánat vicces alakot is ölthet. Ebbõl a célból a
szerencsétlen II. Edward angol király egy mondatát idézi. Majd ellenpéldaként,
Diderot nyomán, egy parasztasszonyról szóló történetre utal, és annak egy mon-
datát ragadja ki. Majd így folytatja: Ez is vicc volt, ráadásul egy parasztasszony vic-
ce; a körülmények azonban elkerülhetetlenné tették. Következésképpen a fájda-
lom és a bánat tréfás kifejezéseire nem abban kell keresni a mentséget, hogy az,
aki használja, elõkelõ, jól nevelt, értelmes és egyébként szellemes személy; mert a
szenvedély minden embert egyenlõvé tesz; hanem abban, hogy ugyanazon körül-
mények között valószínûleg minden ember, különbség nélkül, ugyanazt monda-
ná. A parasztasszony gondolata egy királynõé lehetett volna, és kellett volna len-
nie; ahogy azt, amit ott a király mond, egy paraszt is mondhatta és kétségkívül
mondta volna. V. ö. Sämtliche Werke, 30. kt, 223.o.

138
 Második probléma 160

Létezik-e Istennel szemben abszolút kötelesség?

Az etikum általános, s mint ilyen isteni. Ezért joggal állíthatjuk,

hogy alapvetõen minden kötelesség Istennel szembeni kötelesség; de
ha többet nem mondhatunk, akkor egyúttal azt is mondjuk, hogy Is-
tennel szemben semmiféle kötelességem nincs. A kötelesség azáltal
válik kötelességgé, hogy Istenre vonatkoztatom, de a kötelességben
magában nem lépek kapcsolatba Istennel. Ily módon kötelesség sze-
retni felebarátomat. Azáltal kötelesség, hogy Istenre vonatkoztatom,
de a kötelességben nem Istennel lépek kapcsolatba, hanem a felebará-
tommal, akit szeretek. Ha tehát ebben az összefüggésben kijelentem,
hogy kötelességem szeretni Istent, akkor tulajdonképpen csak tauto-
lógiát jelentek ki, amennyiben „Istent” itt teljesen absztrakt értelem-
ben veszem, mint istenit, azaz általánost, azaz kötelességet. Az embe-
riség egész létezése tökéletes gömbformában önmagába zárul, s az eti-
ka egyszerre korlátoz és kiteljesít. Isten láthatatlan, tünékeny ponttá,
tehetetlen gondolattá válik, hatalma csak az etikában van, mely kitölti
a létezést. Ha valakinek eszébe jutna, hogy másként szeresse Istent,
mint ahogy itt szerepel, akkor túl feszült lenne, egy fantomot szeret-
ne, aki – ha csak megszólalásnyi ereje lenne – így beszélne hozzá: nem
kérek tõled szeretetet, maradj csak ott, ahová tartozol. Ha valakinek
eszébe jutna, hogy másképpen szeresse Istent, szeretete gyanússá vál-
na, akárcsak a Rousseau által emlegetett szeretet, mellyel az ember fe-
lebarátja helyett a kafferokat szereti.
Ha az, amit itt kifejtettünk, helyes, ha az ember életében semmi 161
összemérhetetlen nincs, legfeljebb annyi, amennyi a véletlennek kö-
szönhetõen belekerül, s amibõl semmi sem következik, ha a létezést
az eszme szerint tekintjük, akkor Hegelnek igaza van; abban azonban
nincs igaza, hogy a hitrõl beszél, illetve hogy megengedi, hogy Ábrahá-
mot a hit atyjának tekintsék; mert ez utóbbival Ábrahámról és a hitrõl
is ítéletet mond. A hegeli filozófiában a külsõ (a külsõvé válás) maga-
sabb rendû, mint a belsõ. Ezt gyakran egy példával világítjuk meg. A
gyermek a belsõ, a férfi a külsõ; ebbõl következik, hogy a gyermeket a

139
 Félelem és reszketés

külsõ határozza meg, és fordítva, a férfit mint külsõt, épp a belsõ hatá-
rozza meg. A hit ellenben az a paradoxon, hogy a bensõségesség maga-
sabb rendû a külsõdlegesnél, vagy hogy megint egy korábban említett
kijelentést idézzünk, a páratlan szám magasabb rendû a párosnál.
Az élet etikai szemlélete szerint az egyes feladata az, hogy levesse
magáról a bensõségesség meghatározását, és kifejezésre juttassa a
külsõben. Valahányszor az egyes összekuporodik emiatt, valahányszor
vissza akarja tartani magát vagy be akar lopakodnia a bensõségesség
mint érzés, hangulat meghatározásába, vétkezik, és kísértésbe esik. A
hit paradoxonja, hogy létezik egy olyan bensõségesség, mely a külsõvel
összemérhetetlen, egy bensõségesség, mely – jegyezzük meg – nem
azonos az elsõvel, hanem új bensõségesség. Ezt nem hagyhatjuk figyel-
men kívül. Az újkori filozófia megengedte magának, hogy a „hit” he-
lyére minden gond nélkül a közvetlent helyezze. Ha így teszünk, nevet-
séges lenne tagadni, hogy a hit mindig is létezett. A hit tehát ily mó-
don egy társaságba kerül az érzelemmel, a hangulattal, a túlérzékeny-
séggel, a hóbortokkal stb. Annyiban igaza lehet a filozófiának, hogy itt
nem lenne szabad megtorpanni. De a filozófiát semmi sem jogosítja fel
erre a szóhasználatra. A hitet megelõzi a végtelenség mozdulata, a hit
csak ezután, n e c o p i n a t e, az abszurd erejénél fogva jelenik meg.
Ezt megérthetem anélkül, hogy azt állítanám, hiszek. Ha a hit nem
más, mint aminek a filozófia tartja, akkor már Szókratész is továbblé-
pett, sokkal tovább, és nem fordítva történt, vagyis hogy el sem jutott
hozzá. Intellektuális értelemben megtette a végtelenség mozdulatát.
Tudatlansága a végtelen rezignáció. Ez a feladat az ember erejéhez
162 fogható, még ha korunkban meg is vetik; de csak ha megtették, ha az
egyes kiürítette magát a végtelenben, csak akkor érkezik el ahhoz a
ponthoz, ahol a hit megjelenik.
A hit paradoxonja az, hogy az egyes magasabb rendû az általános-
nál, hogy az egyes, hogy egy ma már ritkább dogmatikus megkülön-
böztetésre emlékeztessen, az általánoshoz fûzõdõ viszonyát határozza
meg az abszolúthoz fûzõdõ viszonyán keresztül, s nem az abszolúthoz
fûzõdõ viszonyát az általánoshoz fûzõdõ viszonya által. A paradoxont
úgy is kifejezhetjük, hogy létezik Istennel szemben abszolút köteles-
ség; mert ebben a kötelességi viszonyban az egyes mint egyes abszolút
értelemben viszonyul az abszolúthoz. Ha tehát e tekintetben azt állít-

140
 Második probléma

juk, hogy kötelességünk Istent szeretni, akkor ezzel mást állítunk,

mint korábban; mert ha ez a kötelesség abszolút, akkor az etikum vi-
szonylagossá alacsonyodik. Ebbõl azonban nem következik, hogy meg
kell semmisíteni, viszont egészen más, paradox kifejezést nyer, oly
módon, hogy például az Isten iránti szeretet arra késztetheti a hit lo-
vagját, hogy felebarátja iránti szeretetét olyan formában fejezze ki,
ami ellentmond az etikai értelemben vett kötelességnek.
Ha nem így van, akkor a hitnek nincs helye a létezésben, akkor a
hit kísértés, és amikor Ábrahám engedett neki, elveszett.
Ezt a paradoxont nem lehet közvetíteni; hiszen éppen azon alapul,
hogy az egyes csak egyes. Amint az egyes abszolút kötelességét az általá-
nosban akarja kifejezni, és ebben akarja azt tudatosítani magában, ak-
kor elismeri, hogy kísértésbe esett, és – ha egyébként ellen is áll a kísér-
tésnek – nem fog eleget tenni úgynevezett abszolút kötelességének, s
ha ezt nem teszi meg, vétkezik, bár tette valójában az lesz, ami abszolút
kötelessége lenne. Mit kellene tehát Ábrahámnak tennie? Ha így szólna
embertársához: Izsákot mindennél jobban szeretem a világon, ezért
esik olyan nehezemre feláldozni õt, akkor a másik bizonyára fejét csóvál-
va így felelne: Akkor miért akarod feláldozni? Ha a másik éles elméjû
lenne, akkor átlátna Ábrahámon, és észrevenné, hogy olyan érzéseket
tár elé, amelyek tettével égbekiáltó ellentétben vannak.
Az Ábrahámról szóló elbeszélésben ilyen paradoxonnal találko-
zunk. Izsákhoz fûzõdõ viszonyát az etika szempontjából úgy fejezhet-
jük ki, hogy az apának szeretnie kell a fiát. Ez az etikai viszony az Is-
tenhez fûzõdõ abszolút viszonnyal ellentétben a viszonylagos szintjére
süllyed. A miért kérdésre Ábrahám nem tud más választ adni, mint
hogy ez próbatétel, kísértés, és mint korábban megjegyeztük, az az 163
egység, hogy tettével Isten és önmaga kedvét kereste. Ez a két megha-
tározás szóhasználatában is megfelel egymásnak. Ha tehát azt látjuk,
hogy valaki olyasmit cselekszik, ami nem felel meg az általánosnak,
akkor azt mondjuk, hogy ezt aligha tette Isten kedvéért, amivel azt
sejtetjük, hogy önmaga kedvéért cselekedett. A hit paradoxonjából el-
veszett a közbülsõ láncszem, azaz az általános. A hit egyrészt a legma-
gasabb rendû önzést fejezi ki (azaz rettenetes tettét önmaga kedvéért
hajtja végre); másrészt a legtökéletesebb odaadást: azaz Isten kedvé-
ért cselekszik. A hitet nem lehet közvetíteni az általánosba; hiszen az-

141
 Félelem és reszketés

zal megszûnik. A hit ez a paradoxon, és az egyes képtelen megértetni

magát bárkivel. Elhitetjük magunkkal, hogy az egyes képes megértet-
ni magát a vele megegyezõ helyzetben lévõ másik egyessel. Ez a szem-
lélet elképzelhetetlen lenne, ha korunkban nem próbálnának alatto-
mos módon belopózni a nagyszerû dolgokba. A hit egyik lovagja egyál-
talán nem tud segíteni a másiknak. Az egyesnek vagy sikerül a hit lo-
vagjává válni azáltal, hogy vállalja a paradoxont, vagy sosem lesz az.
Közösséget vállalni ezekben a régiókban teljességgel elképzelhetet-
len. Közelebbi magyarázatot arról, hogy mit értsünk Izsákkal kapcso-
latosan, az egyes csak magának adhat. S ha mégoly pontosan meg is
tudnánk határozni, hogy általános értelemben mit gondoljunk Izsák-
ról (ami egyébként azt a legnevetségesebb önellentmondást eredmé-
nyezné, hogy az általánoson kívül álló egyest általános meghatározá-
soknak vetjük alá, miközben az általánoson kívül álló egyesként kell
cselekednie), az egyes sohasem bizonyosodhat meg errõl mások, ha-
nem csak önmaga mint egyes által. Ha tehát valaki gyáván és gyarlón
más felelõsségére szeretne a hit lovagja lenni, nem fog sikerülni neki;
mert az egyes csak mint egyes válhat azzá, és ez az a nagyszerû dolog,
amit anélkül is megérthetek, hogy nincs bátorságom részesévé válni;
de ez egyben rettenetes is, amit még könnyebben megértek.
Mint ismeretes, Lukács (XIV, 26) figyelemre méltó tanítást közöl
az Istennel szembeni abszolút kötelességrõl: „Ha valaki én hozzám jõ,
és meg nem gyûlöli az õ atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fi-
testvéreit és nõtestvéreit, sõt még a maga lelkét is, nem lehet az én ta-
164 nítványom”. Kemény beszéd ez, ki hallgathatja? Éppen ezért ritkán is
hallani. Ez a némaság azonban csak kibúvó, mely mit sem segít. A teo-
lógushallgató közben megtudja, hogy ezek a szavak az Újtestamen-
tumból származnak, egy exegézis tankönyvben megtalálja azt az infor-
mációt, hogy a misein szó ezen és még néhány helyen per meiwsin azt
jelenti: minus diligo, posthabeo, non colo, nihili facio. A szövegössze-
függés, amelyben ezek a szavak elõfordulnak, nem gyõzi meg eme ízlé-
ses magyarázat helyességérõl. A következõ versekben ugyanis elbeszé-
lést olvashat arról, hogy valaki, aki tornyot akar építeni, elõször szá-
mot vet azzal, hogy képes-e erre, nehogy késõbb kinevessék. Ennek a
történetnek és az idézett soroknak a szoros kapcsolata mintha éppen
azt jelentené, hogy a szavakat a lehetõ legrettenetesebben kell érte-

142
 Második probléma

nünk, hogy mindenki próbára tegye magát, vajon képes-e megépíteni

az épületet.
Ha annak a jámbor és érzékeny bibliamagyarázónak, aki ily módon
alkudozva szeretné becsempészni a kereszténységet a világba, sikerül-
ne meggyõznie valakit, hogy ennek a szöveghelynek nyelvtanilag, nyel-
vészetileg és kat‘ analogian ez az értelme, akkor ugyanabban a pilla-
natban minden bizonnyal arról is sikerülne meggyõznie, hogy a ke-
reszténység a legszánalmasabb tanítás a világon. Mert azért a tanítá-
sért, mely egyik leginkább lírai kitöréseinek egyikében, melyben a leg-
erõsebben dagad örök érvényességének tudata, csak hangzatos, de ér-
telmetlen szavakat puffogtat, s csak annyit képes mondani, hogy ne le-
gyünk annyira jóindulatúak, figyelmesek, hanem inkább legyünk kö-
zömbösek; azért a tanításért, amely – amikor már-már kimondja a ret-
teneteset, végül nem rettent el, csak nyáladzik – ezért a tanításért
nem érdemes felállni a helyünkrõl.
A szavak rettenetesek, szerintem mégis érthetõek, ám ebbõl még
nem következik, hogy aki megértette õket, annak lesz bátorsága szerin-
tük cselekedni. Legyünk õszinték, és ismerjük el azt, ami ott áll, és vall-
juk meg, hogy nagyszerû dolog, még ha nincs is bátorságunk megtenni.
Annak, aki így viselkedik, nem kell kizárnia magát a szép történetbõl,
hiszen az a maga módján mégis vigaszt nyújt annak, akinek nincs bátor-
sága belevágni a torony építésébe. De õszintének kell lennie, és a bátor-
ság hiányát nem tüntetheti fel alázatosságként, hiszen az inkább büsz-
keség, míg a hit bátorsága az egyetlen alázatos bátorság.
Most már könnyen belátjuk, hogy ha azt akarjuk, hogy legyen értel- 165
me az említett helynek, akkor szó szerint kell érteni. Isten feltétlen
szeretetet követel. Az, aki társától szeretetet követelve úgy véli, hogy
ezt a szeretetet azzal kell bizonyítani, hogy az illetõ érzései langyossá
váljanak minden iránt, ami egyébként kedves volt neki, nemcsak ego-
ista, hanem ostoba is, és aki ilyen szeretetet követel, az egyben saját
halálos ítéletét is aláírja, amennyiben a hõn áhított szeretetbõl merí-
tett életet. A férfi tehát azt követeli feleségétõl, hogy hagyja el apját és
anyját, de ha azt tekintené hitvese rendkívüli szerelme bizonyítéká-
nak, hogy az õ kedvéért szüleinek lagymatag és rest lánya lett, akkor
ostobább lenne a legostobábbnál is. Ha bármilyen fogalma volna a sze-
relemrõl, akkor azt szeretné, ha felesége teljes szívébõl szeretné szüle-

143
 Félelem és reszketés

it és testvéreit, mert ebbõl nyerhetne bizonyosságot arra is, hogy õt is

mindenkinél jobban fogja szeretni. Amit tehát az ember esetében az
egoizmus és az ostobaság jelének tartanánk, azt egy exegéta segítsé-
gével az istenségrõl alkotott méltó elképzelésnek kell tartanunk.
De akkor hogyan gyûlölhetnénk õket? Nem szeretnék e helyütt ar-
ra emlékeztetni, hogyan teszünk emberi módon különbséget a szere-
tet és a gyûlölet között, nem mintha kifogásolnám a kettõ megkülön-
böztetését, hiszen ehhez is szenvedélyre van szükség, hanem azért,
mert önzõ, és nem illik ide. Ha ellenben a feladatot paradoxonnak te-
kintem, akkor megértem, azaz úgy értelmezem, ahogy egy paradoxont
értelmezhetünk. Az abszolút kötelesség tehát olyasmire késztethet,
amit az etika megtiltana, ám a hit lovagját semmiképpen sem tántorít-
hatja el attól, hogy szeressen. Ezt mutatja Ábrahám példája. Abban a
pillanatban, amikor fel akarja áldozni Izsákot, tettét az etika szemszö-
gébõl úgy fejezhetjük ki, hogy gyûlöli Izsákot. De ha valóban gyûlölné,
akkor nyugodt lehetne afelõl, hogy Isten nem kívánja tõle ezt az áldo-
zatot; mert Káin és Ábrahám nem azonos. Izsákot teljes lelkébõl sze-
retnie kell, és amikor Isten a fiát követeli tõle, ha lehet, még jobban
kell szeretnie, s csak ekkor képes feláldozni õt; mert tettébõl azáltal
lesz áldozat, hogy Izsák iránti szeretete paradox ellentétben áll Isten
iránti szeretetével. A paradoxonban rejlõ szükség és szorongás éppen
az, hogy emberi értelemben egyáltalán nem képes megértetni magát.
Csak abban a pillanatban áldozza föl Izsákot, amikor tette abszolút el-
166 lentétbe kerül érzelmével, ám tette valóságosságával az általánoshoz
tartozik, e tekintetben pedig gyilkos, és az is marad.
A Lukács evangéliumából idézett részletet a továbbiakban úgy kell
érteni, hogy a hit lovagja az általános (mint etikus) semmilyen maga-
sabb rendû kifejezését nem kapja meg, mely feloldozhatná. Ha tehát
az egyháznak megengednénk, hogy ilyen áldozatot követeljen egy tag-
jától, csak egy tragikus hõssel állnánk szemben. Az egyház eszméje
ugyanis minõségileg nem különbözik az államétól, mihelyt az egyes
egyszerû közvetítés segítségével belép az egyházba, és mihelyt az
egyes bekerül a paradoxonba, már nem jut el az egyház eszméjéhez;
nem tud kikeveredni a paradoxonból, ezért vagy megtalálja benne üd-
vösségét, vagy elvész. Az ilyen egyházi hõs tettével az általánost fejezi
ki, és a templomban, apját és anyját stb. is beleértve, mindenki megér-

144
 Második probléma

ti. Õ azonban nem a hit lovagja, és válasza is különbözik Ábrahámétól;

nem mondja, hogy próbatételnek vagy kísértésnek vettetik alá.
Általában tartózkodunk attól, hogy olyan szöveghelyeket hozzunk
fel példaként, mint Lukácsé. Félünk az emberek fölszabadításától, fé-
lünk, hogy a legrosszabb fog történni, ha az egyes örömét leli abban,
hogy egyesként viselkedik. Továbbá úgy véljük, hogy egyesként létezni
mindennél egyszerûbb, és éppen ezért kell az embereket arra kényszerí-
teni, hogy általánossá váljanak. Én ugyanabból az okból sem ezt a félel-
met, sem ezt a véleményt nem osztom. Annak, aki megtanulta, hogy
egyesként létezni mindennél rettenetesebb, nem kell félnie attól, hogy
kimondja, ez a legnagyszerûbb dolog, ám ezt úgy kell kimondania, hogy
szavai ne ejtsék csapdába az eltévelyedettet, inkább segítsék eljutni az
általánosba, még ha szavai a nagyságnak is szorítanak egy kis helyet. Aki
nem meri megemlíteni az ilyen részeket, az Ábrahámot sem meri szóba
hozni, és az a kijelentés, mely szerint egyesként létezni meglehetõsen
könnyû, közvetve nagyon elgondolkoztató az így vélekedõ személyére
nézve; mert aki valóban ad magára, és törõdik a lelkével, az biztos ben-
ne, hogy aki saját felügyelete alatt, az egész világban egyedül él, az szi-
gorúbban és visszavonultabban él, mint a szobájába zárt hajadon. Igaz,
vannak olyanok, akiknek szükségük van a kényszerre, akik, ha szabadon
eresztenék õket, önzõ élvezetekben tobzódnának, akárcsak a fékezhe-
tetlen állatok, de éppen azt kell bebizonyítanunk, hogy nem tartozunk
közéjük, mégpedig úgy, hogy tudunk félelemmel és remegéssel beszélni
a nagyságról – és tisztelettel kell beszélnünk róla, nehogy feledésbe me- 167
rüljön, mert félünk, hogy kárt okozunk, ami nem történik meg, ha meg-
becsüléssel beszélünk róla –, hogy tudjuk, mi a nagyság, hogy ismerjük
borzalmait, hiszen nélkülük nagyságát sem ismernénk.
Most vegyük alaposabban szemügyre a hit paradoxonjában rejlõ
szükséget és szorongást. A tragikus hõs lemond önmagáról, hogy kife-
jezhesse az általánost, a hit lovagja ellenben az általánosról mond le,
hogy egyes lehessen. Mint említettük, minden attól függ, milyen hely-
zetben vagyunk. Aki azt hiszi, könnyû egyesnek lenni, az mindig biztos
lehet abban, hogy nem a hit lovagja; mert a röpködõ madarak és a kó-
bor zsenik nem a hit követõi. A hit lovagja ezzel szemben tudja, hogy
pompás dolog az általánoshoz tartozni. Tudja, hogy szép és áldásos
egyesnek lenni, aki lefordítja magát az általános nyelvére, aki, úgy-

145
 Félelem és reszketés

mond, maga gondoskodik önmaga gondos, takaros és lehetõség sze-

rint hibátlan, mindenki számára olvasható kiadásáról; tudja, hogy fel-
üdíti, ha megérti magát az általánosban, oly módon, hogy megérti az
általánost, és hogy mindenki, aki megérti õt, benne megérti az általá-
nost, és mindketten örömüket lelik az általános nyújtotta biztonság-
ban. Tudja, hogy szép dolog olyan egyesnek születni, akinek az általá-
nos az otthona, a barátságos menedéke, ahol rögtön tárt karokkal fo-
gadják, ha maradni szeretne. De azt is tudja, hogy magasan efölött ma-
gányos, meredek, szûk ösvény kanyarog; tudja, hogy rettenetes egye-
dül, az általánoson kívül születni, és úgy haladni az ösvényen, hogy út-
ján egyetlen vándorral sem találkozik. Nagyon jól tudja, hol van, és mi-
lyen kapcsolat fûzi az emberekhez. Emberi szempontból õrült, és sen-
kivel sem tudja megértetni magát. Ráadásul az, hogy õrült, a legeny-
hébb kifejezés. Ha nem annak tekintjük, akkor képmutató, és minél
magasabbra hág, annál szörnyûbb képmutató.
A hit lovagja tudja, hogy lelkesítõ dolog feláldozni magunkat az álta-
lános kedvéért, hogy bátorság kell hozzá, de biztonságot is ad, éppen
azért, mert az általános kedvéért teszi; tudja, hogy nagyszerû dolog, ha
minden nemes lelkû ember megérti, mégpedig úgy, hogy ezáltal maga a
szemlélõ is nemesebbé válik. Ezt tudja, s úgy érzi, mintha gúzsba lenne
kötve, szeretné, ha ezt a feladatot osztották volna rá. Idõnként Ábrahám
is azt kívánhatta, bárcsak az lenne a feladata, hogy úgy szeresse Izsákot,
ahogy azt egy apának kell, mindenki számára érthetõen, egyszer s min-
denkorra feledhetetlenül; kívánhatta, hogy Izsákot az általánosért kell-
168 jen feláldoznia, hogy más apákat is dicsõ tettre buzdítson – és szinte
megrémült a gondolattól, hogy ezek a vágyak számára csak kísértések
lehetnek, s ehhez mérten kell kezelnie õket; mert tudja, hogy magányos
ösvényre lép, hogy semmit sem tesz az általánosért, mert csak megkí-
sértetik és megpróbáltatik. Vagy mit tett Ábrahám az általánosért?
Hadd beszéljek errõl emberi, pusztán emberi szemszögbõl! Hetven évre
volt szüksége, hogy öregségére fiút kapjon. Amit mások gyorsan meg-
kapnak, és hosszan örülhetnek neki, ahhoz neki hetven évre volt szüksé-
ge; és miért? Mert próbát és kísértést kellett kiállnia. Hát nem õrület?
Ábrahám azonban hitt, s csak Sára ingott meg, és vette rá, hogy tegye
ágyasává Hágárt; de ezért kellett Hágárt elûznie is. Megkapja Izsákot –
aztán újabb próbatétel vár rá. Tudta, hogy csodálatos dolog kifejezésre

146
 Második probléma

juttatni az általánost, tudta, hogy csodálatos Izsákkal élni. De nem ez a

feladata. Tudta, hogy felséges dolog egy ilyen fiút feláldozni az általános
oltárán, ebben õ is megnyugodott volna, és tettét mindenki elismerõ
megnyugvással fogadta volna, ahogy a magánhangzó nyugszik a nyugvó
betûjében; de nem ez a feladata – ki kell állnia a próbát. Az a római had-
vezér, aki Cunctator néven vált ismertté, tétovázásával állította meg az
ellenséget – de micsoda tétovázó hozzá képest Ábrahám – pedig õ nem
menti meg az államot. Ez a tartalma százharminc évnek. Ki képes ezt el-
viselni? Nem kellene kortársának, ha beszélhetünk ilyenrõl, azt monda-
nia: „Mire ez az örökös bizonytalankodás Ábrahámmal? Végre megkap-
ta a fiát, elég sokáig tartott, erre most fel akarja áldozni – hát megõrült?
Ha legalább meg tudná magyarázni, miért, de mindig csak ez a próbaté-
tel.” Ennél jobb magyarázatot Ábrahám sem tudna adni; hiszen élete
olyan, mint egy könyv, melyet Isten foglalt le magának, és sosem lesz
p u b l i c i j u r i s.
Ez a rettenetes. Aki ezt nem látja, mindig biztos lehet benne, hogy
nem a hit lovagja, aki azonban látja, nem tagadhatja, hogy még a leg-
nehezebb próbák elé állított tragikus hõs is tánclépésekkel halad a hit
lovagjához képes, aki csak lassan mászva jut elõre. S miután belátta és
megbizonyosodott róla, hogy nincs bátorsága megérteni, akkor bizo-
nyára megsejti azt a csodálatos fönséget, melyet ez a lovag elér, hogy
Isten bizalmasává, az Úr barátjává válik, s ha emberileg kell szólnom,
tegezi Istent a mennyekben, miközben a tragikus hõs csak harmadik
személyben szólíthatja meg.
A tragikus hõs hamarosan végez, hamarosan bevégzi harcát, meg- 169
teszi a végtelen mozdulatot, és nyugalomra lel az általánosban. A hit
lovagja ellenben álmatlanul virraszt; mert neki folyvást próbát kell ki-
állnia, és minden pillanatban lehetõsége van megbánást tanúsítva
visszatérni az általánoshoz, s ez a lehetõség éppúgy lehet kísértés,
mint igazság. Errõl senki sem adhat neki felvilágosítást; hiszen akkor
kívül kerül a paradoxonon.
A hit lovagja tehát elõször is szenvedélyesen egyetlen pillanatba sû-
ríti az egész etikát, melyet megszeg, hogy megbizonyosodjék arról, va-
lóban teljes lelkébõl szereti-e Izsákot.1 Ha erre nem képes, kísértés
1 Még egyszer szeretném megvilágítani a tragikus hõs és a hit lovagja számára je-
lentkezõ konfliktus különbözõségét. A tragikus hõs úgy bizonyosodik meg arról,
hogy etikai kötelessége jelen van benne, hogy vággyá változtatja. Agamemnón te-
 Félelem és reszketés

gyötri. Aztán szenvedélyesen egy pillanat alatt elõveszi bizonyosságát,

mégpedig úgy, hogy az éppolyan érvényes, mint az elsõ pillanatban
volt. Ha erre képtelen, nem jut elõbbre; mert akkor állandóan elölrõl
kell kezdenie. A tragikus hõs szintén egyetlen pillanatba sûríti az eti-
kát, amelyet teleologikusan elhagyott, de eközben az általánosra tá-
maszkodik. A hit lovagja egyedül önmagára számíthat, és éppen ez a
rettenetes. A legtöbb ember úgy teljesíti etikai kötelességét, hogy
170 minden napnak meghagyja a maga baját, de így sosem jut el ehhez a
szenvedélyes koncentrációhoz, ehhez az energikus tudathoz. Ennek
elérésében a tragikus hõsnek bizonyos értelemben segíthet az általá-
nos, a hit lovagja azonban csak magára számíthat. A tragikus hõs így
tesz, és nyugalomra lel az általánosban, a hit lovagja azonban állandó
feszültségben él. Agamemnón feladja Iphigeneiát, és ezzel nyugalomra
lel az általánosban, tehát odajut, hogy feláldozza. Ha Agamemnón
nem tette volna meg a mozdulatot, ha lelke a döntõ pillanatban a
szenvedélyes koncentráció helyett beleveszett volna abba az unalmas
fecsegésbe, hogy több lánya is van, és talán még megtörténhet a rend-
kívüli –, akkor természetesen nem hõs, hanem szegényházba való. Áb-
rahámból sem hiányzik a hõsre jellemzõ összpontosítás, bár nincs egy-
szerû dolga, hiszen õ egyáltalán nem támaszkodik az általánosra, ha-
nem még egy mozdulatot tesz, s lelkével így ismét a csodára koncent-
rál. Ha nem így tett volna, csak Agamemnón lenne, már ha egyébként
meg tudnánk magyarázni, milyen mentséget lehet találni arra, hogy
fel akarta áldozni Izsákot, ha ezzel nem szolgálta az általánost.
Hogy az egyest valóban kísértés gyötri, vagy õ a hit lovagja, csak
maga az egyes döntheti el. Idõközben azonban sikerült a paradoxon-

hát így beszélhet: Az bizonyítja, hogy nem szegem meg apai kötelességemet, hogy
kötelességem egyben egyetlen vágyam. Ez esetben tehát a vágy és a kötelesség áll
egymással szemben. Az életben szerencse, ha ezek egybeesnek, ha vágyam egyben
kötelességem, és fordítva; a legtöbb ember feladata az életben éppen az, hogy
megmaradjon kötelességénél, és lelkesedésével vággyá alakítsa. A tragikus hõs
feladja vágyát, hogy teljesíthesse kötelességét. A hit lovagja számára a vágy és a
kötelesség megint csak azonos, tõle azonban azt követelik, hogy mindkettõt adja
föl. Ha vágya feladásával mindenrõl lemond, nem lel nyugalomra; hiszen ez a köte-
lessége. Ha egyaránt kitart kötelességénél és vágyánál, akkor nem válik a hit lo-
vagjává; mert az abszolút kötelesség éppen azt követeli, hogy feladja. A tragikus
hõs a kötelesség magasabb kifejezését kapja, de nem abszolút kötelességet.

148
 Második probléma

ból levezetni néhány ismertetõjegyet, melyeket az is megérthet, aki

nem benne létezik. A hit igazi lovagja mindig tökéletes elszigeteltség-
ben él, a nem valódi azonban szektariánus. Így próbál meg letérni a pa-
radoxon szûk ösvényérõl, és kedvezõ áron tragikus hõssé válni. A tragi-
kus hõs kifejezésre juttatja az általánost, és feláldozza magát érte. A
szektariánus Jackel mesternek ehelyett magánszínháza van, s néhány
jó barátja meg cimborája nagyjából ugyanolyan jól képviseli az általá-
nost, mint a tanúk az igazságot az Aranyszelence címû darabban. A hit
lovagja ezzel szemben a paradoxon, az egyes, kizárólag egyes minden
kapcsolat és kötelék nélkül. Ezt a rettenetet egy nyavalyás szektariá-
nus nem képes elviselni. Ahelyett ugyanis, hogy ebbõl megtanulná,
hogy nem képes nagy dolgot véghezvinni, s ezt õszintén beismerné –
amit csak méltányolni tudok, hiszen magam is így teszek –, a kontár
úgy véli, hogy a többi kontárral összefogva képes lesz rá. Ez azonban
nem lehetséges; a szellem világában nem tûrik a csalást. Egy tucat
szektás összekapaszkodik, pedig egyáltalán nem ismerik a hit lovagjá-
ra váró magányos kísértéseket, melyek elõl nem menekülhet, hiszen 171
ez még rettenetesebb lenne, mint ha pimaszul elõrefurakodna. A szek-
tások hangoskodásukkal túlharsogják egymást, ordítozásukkal elhes-
segetik maguktól a szorongást, és egy ilyen kurjongató, dorbézoló tár-
saság azt hiszi magáról, hogy az eget ostromolja, és ugyanazon az úton
halad, mint a hit lovagja, aki a mindenség magányában sosem hall em-
beri hangot, egyedül jár felelõssége rettenetes terhét cipelve.
A hit lovagja egyedül magára számíthat, érzi a fájdalmat, hogy nem
tudja megértetni magát másokkal, de nem táplál hiú vágyat, hogy máso-
kat vezessen. A fájdalom számára bizonyosság, a dölyfös vágyat nem is-
meri, lelke túl komoly ehhez. A nem valódi lovag könnyen elárulja magát
egy szempillantás alatt szerzett jártasságával. Egyáltalán nem fogja fel a
lényeget, azt, hogy ha egy másik embernek ugyanezen az ösvényen kell
járnia, akkor ugyanígy egyessé kell válnia, és nincs szüksége mások út-
mutatására, legkevésbé azéra, aki rá akarja erõltetni magát. Itt ismét le-
tér az útról, nem tudja elviselni a meg nem értettség mártíriumát, s he-
lyette inkább kényelmesebb utat, a jártasság világi csodálatát választja.
A hit valódi lovagja tanú, sosem tanár, és ebben rejlik a mély humanitás,
mely sokkal többet ér, mint a mások örömében és bánatában való felszí-
nes részvétel, melyet együttérzés néven tisztelnek, miközben nem más,

149
 Félelem és reszketés

mint hiúság. Aki csak tanú szeretne lenni, az ezzel elismeri, hogy egyet-
len embernek, még a legjelentéktelenebbnek sincs szüksége mások
részvétére, hiszen az csak lealacsonyítja, miközben a másik felmagasz-
taltatik. Mivel azonban szerzeményéhez nem könnyen jutott hozzá,
nem is ad olcsón túl rajta, nem olyan nyomorult, hogy elfogadja az em-
berek csodálatát, és néma megvetéssel fizessen érte, tudja, hogy ami va-
lóban nagyszerû, ahhoz mindenki egyaránt hozzájuthat.
Tehát vagy létezik Istennel szemben abszolút kötelesség, s ha így
van, akkor az a bemutatott paradoxon, mely szerint az egyes maga-
sabb rendû, mint az általános, és mint egyes abszolút viszonyban áll az
abszolúttal – vagy sohasem létezett hit, mert mindig is létezett, vagy
Ábrahám elveszett, vagy úgy kell Lukács evangéliumának XIV. fejeze-
tét értelmezni, ahogy az a finom exegéta tette, és ugyanígy kell magya-
rázni a megfelelõ és hasonló részeket is.

150
 Harmadik probléma 172

Etikai szempontból helyesen cselekedett-e Ábrahám, amikor

elhallgatta szándékát Sára, Eliézer és Izsák elõtt?

Az etikum mint olyan általános, s mint általános nyilvánvaló. Az

egyes, mint közvetlenül érzékileg és lelkileg meghatározott, rejtõzkö-
dik. Etikai feladata tehát kibontakozni rejtettségébõl, és megnyilat-
kozni az általánosban. Következésképpen valahányszor megmarad rej-
tekében, bûnt követ el, és kísértésbe esik, amelybõl úgy szabadul meg,
hogy megnyilatkozik.
Most ismét ugyanarra a pontra jutottunk. Ha nem létezik olyan rej-
tettség, amelynek alapja az, hogy az egyes mint egyes magasabb rendû
az általánosnál, akkor Ábrahám viselkedése nem igazolható, mert nem
vette figyelembe a köztes etikai fokozatokat. Ha azonban létezik ilyen
rejtettség, akkor olyan paradoxon elõtt állunk, amelyet nem lehet köz-
vetíteni, hiszen éppen azon alapul, hogy az egyes mint egyes magasabb
rendû az általánosnál, az általános azonban éppen a közvetítés. A he-
geli filozófia nem fogad el semmilyen jogos rejtettséget vagy jogos
összemérhetetlenséget. Így következetes önmagával szemben, amikor
megnyilatkozást követel, de nem lát tisztán, amikor Ábrahámot a hit
atyjának akarja tekinteni, és a hitrõl beszél. A hit ugyanis nem az elsõ
közvetlenség, hanem egy késõbbi. Az elsõ közvetlenség az esztétika,
ebben minden bizonnyal igaza van a hegeli filozófiának. A hit azonban
nem tartozik az esztétikához, vagy a hit soha sem létezett, mert min-
dig is létezett.
Az lesz a legjobb, ha az egészet tisztán esztétikailag nézzük, s en-
nek érdekében esztétikai mérlegelésbe bocsátkozunk; megkérem az 173
olvasót, hogy idõnként teljesen adja át magát ennek, miközben én,
hogy ezt segítsem, mondandómat a tárgyhoz igazítom. Az a kategória,
amit kicsit közelebbrõl meg szeretnék vizsgálni, az érdekes kategóriá-
ja, melynek különösen korunkban, mivel i n d i s c r i m i n e r e r u m
élünk, nagy jelentõséget tulajdonítanak; hiszen ez tulajdonképpen a
fordulópont kategóriája. Ezért nem kellene, mint ahogy olykor meg-
történik, miután p r o v i r i l i szerették, kigúnyolni, mert túlnõtt az

151
 Félelem és reszketés

emberen, de nem is kellene túl mohón vágyni rá; mert bizonyos, hogy
érdekesnek lenni vagy érdekes életet élni nem a szorgoskodó mester
feladata, hanem végzetes kiváltság, melyet, mint minden kiváltságot a
szellem világában, csak mély fájdalom árán lehet megvásárolni. Ily mó-
don Szókratész volt a legérdekesebb ember, az õ élete mindenkiénél
érdekesebb volt, de ezt a létet Istentõl kapta, s amennyiben neki is
meg kellett dolgoznia érte, nem volt ismeretlen számára a veszõdség
és a fájdalom sem. Annak, aki komolyabban gondolkodik az életrõl, az
ilyen létet nem illik hivalkodónak tartania, manapság mégis gyakran
látunk példát az ilyen törekvésre. Az érdekes egyébként határkategó-
ria, az esztétika és az etika mezsgyéje. Töprengésünk ennyiben állan-
dóan az etika területére fog tévedni, miközben azért, hogy jelentõség-
re tegyen szert, az esztétika bensõségességével és szenvedélyével kell
megragadnia a problémát. Az etika napjainkban elég ritkán vetemedik
ilyesmire. Ennek az az oka, hogy az ilyesminek nincs helye a rendszer-
ben. Ehelyett írhatnánk róla monográfiákat, s ha nem szeretnénk ter-
jengõs fejtegetésbe bocsátkozni, írhatunk róla röviden, s ha tudunk
bánni a szóval, így is ugyanazt érnénk el; hiszen egy vagy két szó is
egész világot tárhat elénk. Vagy a rendszerben ilyen kis szavaknak sem
lenne helyük?
Arisztotelész halhatatlan poétikájában így beszél: duo men oun tou
muJou merh, peri taut‘ esti, peripeteia kai anagnwrisiV (v. ö. XI. feje-
zet). Engem természetesen csak a második fogalom, anagnwrisiV, a
felismerés foglalkoztat. Valahányszor felismerésrõl beszélünk, azt e o
i p s o megelõzi a rejtõzködés. Míg a felismerés megoldást nyújt és
megnyugtat, addig a rejtõzködés feszültséget kelt a drámai életben.
174 Arra, amit Arisztotelész ugyanebben a fejezetben korábban fejteget a
tragédia különbözõ értékeit illetõen a fordulat és felismerés egybeesé-
sének viszonylatában, valamint arra, amit az egyedi és a kettõs felis-
merésrõl mond, itt nem lehetek tekintettel, még ha bensõségességé-
vel és csendes belemerülésével különösen csábítja is azt, akit hosszú
idõn át fárasztott az áttekintéseket írók felületes mindentudása. Itt
egy általánosabb megjegyzésnek is helyet kell szorítanunk. A görög
tragédiákban a rejtõzködés (s ennek következményeként a felismerés)
epikai maradvány, egyfajta sorsban gyökerezik, melyben a drámai cse-
lekmény eltûnik, s melybõl ennek sötét, rejtélyes forrása fakad. Ezért

152
 Harmadik probléma

a görög tragédiák ugyanolyan hatást gyakorolnak a nézõre, mint egy

üres tekintetû márványszobor. A görög tragédia vak. Ezért ahhoz,
hogy kifejthesse hatását, bizonyos absztrakcióra van szükség. Egy fiú
megöli az apját, de csak a tett elkövetése után tudja meg, hogy az apja
volt. Egy lány fel akarja áldozni a bátyját, de az utolsó pillanatban felis-
meri. A tragikumnak ez a fajtája reflektáló korunkat kevésbé foglalkoz-
tatja. Az újabb dráma szakít a sorsszerûséggel, dramatikailag emanci-
pálódik, lát, önmagába néz, a sorsot felveszi saját drámai tudatába. A
rejtõzködés és a kinyilatkoztatás tehát a hõs szabad cselekedete, me-
lyért õ maga felel.
A felismerés és a rejtõzködés az újabb drámának is lényeges eleme.
Erre példákat hozni hosszadalmas lenne. Elég udvarias vagyok, hogy
feltételezzem, hogy bárki, aki esztétikailag annyira érzéki, termékeny
és felhevült, hogy éppolyan könnyen fogan, mint a fogolytyúk – mely-
nek Arisztotelész szerint elég, ha a hím hangját vagy feje fölött röptét
hallja – tehát feltételezzem, hogy a „rejtõzködés” szót hallva bárki egy
tucat regényt és komédiát képes kirázni a kabátujjából. Ezért rövidre
foghatom, és rögtön egy általánosabb megjegyzést idézek. Ha az, aki
bújócskázásával drámai pezsgést visz a darabba, képtelenséget rejte-
get, akkor ebbõl komédia lesz, ha ellenben az eszmével áll kapcsolat-
ban, akkor szinte tragikus hõs válik belõle. Íme egy példa a komikum-
ra. Egy férfi festi magát, és parókát hord. Ugyanez a férfi szerencsét
szeretne próbálni a szebbik nemnél, a smink és a paróka miatt – me-
lyek feltétlenül ellenállhatatlanná teszik – biztos a sikerben. Megszer-
zi a lányt, és végtelenül boldog. Aztán elérkezik a döntõ pillanat. Va- 175
jon képes a beismerésre, nem veszti-e el igézõ hatalmát, ha kiderül,
hogy egyszerû férfiember, ráadásul kopasz is? Nem veszti-e el kedve-
sét? – A rejtõzködés a szabad cselekedete, melyért az esztétika is fele-
lõssé teszi. Ez a tudomány nem barátkozik álszent kopaszokkal, ha-
nem nevetségessé teszi õket. Így talán világossá válik, mire gondolok;
a komikus nem lehet vizsgálódásunk tárgya.
Az út, melyet meg kell tennem, az, hogy dialektikusan végigveze-
tem a rejtõzködést az esztétikán és az etikán; hiszen az esztétika rej-
tõzködésének és a paradoxonnak abszolút különbözõségében kell
megmutatkoznia.
Íme néhány példa. Egy lány titokban szerelmes valakibe, de a sze-

153
 Félelem és reszketés

relmesek sosem vallottak szerelmet egymásnak. Szülei arra kényszerí-

tik a lányt (akit döntésében egyébként kegyeleti szempontok is vezé-
relnek), hogy máshoz menjen feleségül, õ engedelmeskedik, szerel-
mét titokban tartja, „nehogy boldogtalanná tegye a másikat, és soha
senki meg ne tudja, mennyire szenved”. – Egy ifjú egyetlen szó segítsé-
gével birtokba veheti vágyai és nyugtalan álmai tárgyát. Ez a kis szócs-
ka ugyanakkor kompromittálna, sõt (ki tudja?), talán tönkretenne egy
egész családot, ezért nagylelkûen úgy dönt, hogy nem lép ki rejteké-
bõl, „a lány soha nem tudhatja meg, hogy boldog lehetne valaki más
oldalán”. Kár, hogy ez a két ember, aki külön-külön rejtve marad sze-
relme elõtt, egymás elõl is elrejtõzik, hiszen itt létrejöhetne egy külö-
nös, magasabb szintû egység. – Rejtõzködésük szabad cselekedet,
amelyért az esztétikának is felelnek. Az esztétika mindazonáltal udva-
rias és érzékeny tudomány, mely több kiutat ismer, mint a szegények
bankjának igazgatója. Mit tesz hát? Minden lehetségest megpróbál a
szerelmesekért. Egy véletlen folytán a tervezett házasság résztvevõi-
nek tudomására jut partnerük nagylelkû döntése, a helyzet tisztázó-
dik, a szerelmesek elnyerik egymást, s egyúttal a valódi hõsök rangjára
emelkednek; mert bár még arra sem volt idejük, hogy aludjanak egyet
hõsies döntésükre, az esztétika úgy tekinti, mintha éveken keresztül
bátran küzdöttek volna szándékuk megvalósulásáért. Az esztétika
ugyanis nem nagyon törõdik az idõvel, legyen szó tréfáról vagy komoly
dologról, számára az idõ egyformán gyorsan röpül el.
176 Az etika semmit sem tud errõl a véletlenrõl vagy érzékenységrõl, rá-
adásul nem könnyû az idõ fogalmához kötni. Ezzel a dolog más külsõt
ölt. Az etikával nem jó vitatkozni, mert tiszta kategóriákkal rendelke-
zik. Nem hivatkozik a tapasztalatra, mely a nevetséges dolgok között a
legnevetségesebb, és az embert távolról sem teszi okossá, sokkal inkább
megõrjíti, ha nem ismer nála magasabb rendût. Az etika nem ismeri a
véletlent, tehát nem kerül sor magyarázatra, nem tréfál a méltósággal,
iszonyú felelõsséget rak a cingár hõsök vállaira, és mint vakmerõt elíté-
li, ha valaki tettével akar gondviselést játszani, de azt is elítéli, ha valaki
ugyanezt szenvedésével akarja elérni. Megparancsolja, hogy higgyünk a
valóságban és legyen bátorságunk a valóság minden gyötrelmével vívott
harchoz, nem a vértelen szenvedéshez, melyet saját felelõsségünkre vál-
laltunk, óv attól, hogy higgyünk az értelem ravasz számításainak, me-

154
 Harmadik probléma

lyek hûtlenebbek az ókori jóslatoknál. Óv minden rosszul idõzített

nagylelkûségtõl, a valóság úgyis közbeszól, és akkor bátorságot kell ta-
núsítani, de akkor az etika is megad minden lehetséges támogatást. Ha
idõközben megmozdul valami ebben a két emberben, ha komolyan ve-
szik feladatukat, ha belevágnak a megoldásába, akkor lesz is belõle vala-
mi, de az etika nem segíthet nekik, mert megsértõdött; hiszen titkolóz-
tak elõtte, titkukat saját felelõsségükre vállalták.
Az esztétika tehát rejtõzködést követelt, és azt meg is jutalmazta,
az etika ellenben megnyilatkozást követelt, és a rejtõzködést meg-
büntette.
Idõnként azonban az esztétika is megnyilatkozást követel. Ha a hõs
esztétikai illúzióba burkolózva azt hiszi, hallgatásával megmenti em-
bertársát, akkor hallgatást követel, és azt meg is jutalmazza. Ha ellen-
ben a hõs tettével zavarólag avatkozik bele a másik életébe, akkor
megnyilatkozást követel. Tehát eljutottam a tragikus hõshöz. Egy pil-
lanatra idõzzünk el Euripidész Iphigeneia Auliszban címû drámájánál.
Agamemnónnak fel kell áldoznia Iphigeneiát. Az esztétika addig köve-
tel hallgatást Agamemnóntól, ameddig hõshöz méltatlan lenne más-
nál vigaszt keresni, ahogy – ameddig csak lehetséges – az asszonyokra
való tekintettel is hallgatnia kell. Másrészrõl a hõsnek éppen azért kell
alávetnie magát olyan mindennél rettenetesebb kísértésnek, mint 177
Klütaimnésztra és Iphigeneia könnyei, hogy hõs lehessen. Mit tesz az
esztétika? Egy kiutat talál, készenlétben tart egy öreg szolgát, aki
mindent elárul Klütaimnésztrának. Így minden elrendezõdik.
Az etikának azonban nem siet segítségére a véletlen vagy az idõs
szolga. Az esztétika eszméje ellentmond önmagának, amint meg kell
mutatkoznia a valóságban. Az etika ezért megnyilatkozást követel. A
tragikus hõs éppen úgy bizonyítja meg etikai bátorságát, hogy nem
burkolózik esztétikai illúzióba, hanem maga hozza Iphigeneia tudo-
mására sorsát. Ha így tesz, akkor a tragikus hõs az etika szeretett fia,
akiben az etika kedvét leli. Ha hallgat, ezt azért teszi, mert azt hiszi,
ezzel megkönnyíti mások dolgát, de az is lehet, hogy a magáét. Bár ez
utóbbit tagadja. Hallgatásával mint egyes vállalja a felelõsséget,
amennyiben nem veszi észre a kívülrõl jövõ érveket. Ezt tragikus hõs-
ként nem teheti; hisz éppen azért kedveli az etika, mert állandóan az
általánost fejezi ki. Hõstette bátorságot követel, de ehhez a bátorság-

155
 Félelem és reszketés

hoz hozzátartozik, hogy semmilyen érvelés alól ne vonja ki magát. A

könny kétségkívül rettenetes a r g u m e n t u m a d h o m i n e m, és
azt is megindítja, aki semmitõl sem érzékenyül el. A darabban Iphige-
neia sírhat, a valóságban, Jefta lányához hasonlóan, két hónapot kap a
sírásra, nem magányosan, hanem apja lábainál, és latba vetheti min-
den tudományát, azaz „csak könnyeit”, és olajág helyett magát fonhat-
ja apja térde köré (v. ö. 1224. sor).
Az esztétika megnyilatkozást követelt, de egy véletlen a segítségé-
re sietett, az etika megnyilatkozást követelt, és a tragikus hõs váltotta
be reményeit.
A szigor ellenére, mellyel az etika a megnyilatkozást követeli, nem
tagadhatjuk, hogy tulajdonképpen a titok és a hallgatás teszi az em-
bert naggyá, mégpedig azért, mert a bensõségesség jellemzõi. Ámor e
szavakkal hagyja el Psychét: gyermeket szülsz, isteni gyermeket, ha
hallgatsz, de embert, ha elárulod a titkot. A tragikus hõs, az etika ked-
vence minden porcikájában ember, õt én is megértem, és minden,
178 amit tesz, nyilvánvaló. Ha továbblépek, folyton a paradoxonba ütkö-
zöm, az istenibe és a démoniba; mert mindkettõ hallgatás. A hallgatás
a démon csapdája; és minél mélyebben hallgat, annál szörnyûsége-
sebb, de a hallgatás egyben az istenség közös tudása is az egyessel.
Mielõtt azonban rátérnék Ábrahám történetére, felidézek néhány
költõi személyiséget. A dialektika hatalmával a legvégsõ ponton tar-
tom õket, és azzal, hogy megsuhintom felettük a kétségbeesés pálcá-
ját, megakadályozom, hogy mozdulatlanul álljanak, s hogy félelmük-
ben esetleg felismerjenek egy s mást.1

1 Ezek a mozdulatok és helyzetek még válhatnának esztétikai vizsgálat tárgyává,

de hogy a hit mozdulatait és helyzeteit, illetve az egész hitéletet alávethetjük-e
ilyennek, itt nem döntöm el. Mivel mindig örömmel mondok köszönetet annak,
akinek köszönettel tartozom, megköszönöm Lessingnek azt a keresztény drá-
mára való utalást, amely a Hamburgi dramaturgiában található. Tekintetét idõ-
közben az élet pusztán isteni oldala (a végsõ gyõzelem) felé fordította, ezért
kétségbe esett; talán másképpen ítélt volna, ha több figyelmet szentel a pusz-
tán emberi oldalnak. ( T h e o l o g i a v i a t o r u m). Amit mond, tagadhatatla-
nul nagyon rövid, részben kitérõ, mivel azonban mindig rendkívül boldog va-
gyok, ha hivatkozhatok rá, ezt mindig rögvest meg is teszem. Lessing nem csu-
pán egyike volt Németország legtájékozottabb koponyáinak; nem csak egészen
ritka pontos és mindig kész tudással rendelkezik, melynek köszönhetõen bát-

156
 Harmadik probléma

Arisztotelész a Politikában beszámol egy politikai jellegû zavargásról

Delphoiban, melyre egy házasság adott okot. A võlegény, akinek a ma-
dárjósok szerencsétlenséget jósolnak, mely házasságában gyökerezik, az
utolsó pillanatban, amikor a menyasszonyért kellene mennie, megváltoz-
tatja tervét – nem akar megházasodni. Többre nincs is szükségem.1 179
Delphoiban ez az eset bizonyára könnyet csalt a szemekbe; ha egy
költõ fel akarná dolgozni, biztosan számíthatna a részvétre. Hát nem
rettenetes, hogy a szerelmet, melyet oly gyakran számûzetésre ítélnek
az életben, most még a mennyei segítségtõl is megfosztják? Nem válik-e
érvénytelenné az a régi mondás, hogy a házasságok a mennyben köttet-
nek? Nem úgy van-e inkább, hogy a végesség minden nyomorával és ne-
hézségével a gonosz szellemekhez hasonlóan – szét akarja választani a
szerelmeseket, de az égiek a szerelem pártjára állnak, ezért e szent szö-
vetség minden ellenséget legyõz? Esetünkben viszont éppen az ég vá-
lasztja el, amit õ maga kötött egybe. De hát ki sejthette ezt? Legkevésbé
az ifjú menyasszony. Egy pillanattal korábban még teljes szépségében
várakozott szobájában, és bájos lányok oly lelkiismeretesen csinosítgat-
ták, hogy a világon senki elõtt ne kelljen szégyenkezniük miatta, így
nemcsak örültek, hanem irigykedtek is, örültek, hogy jobban nem irigy-
kedhetnek, mert ennél már a menyasszony sem lehet szebb. Egyedül ül-
dögélt szobájában, és szépségesbõl szépségessé változott; mert a nõi tu-
domány minden csínja-bínjával felékesítették azt, aki erre méltó volt,
egy valami mégis hiányzott, amirõl a fiatal lányok nem is álmodtak: egy
ran hagyatkozhatunk rá és megfigyeléseire anélkül, hogy attól kellene félnünk,
hogy megtréfálnak a hanyag, sehová sem tartozó idézetek, félig értett, megbíz-
hatatlan kézikönyvekbõl származó frázisok, vagy összezavarnak az ostobán ki-
kürtölt újdonságok, melyeket az öregek sokkal jobban megfogalmaztak –, ha-
nem megadatott neki az a sokkal szokatlanabb tehetség is, hogy el tudja magya-
rázni azt, amit õ maga megértett. Ezen a ponton megállapodott, pedig manap-
ság mindenki továbblép, és azt is magyarázza, amit nem ért.
1 Arisztotelész szerint a történelmi katasztrófa a következõképpen játszódott le: a
család, hogy bosszút álljon, áldozati edényt csempész otthonába, ezért templom-
fosztogatásért elítélik. Ez azonban nem érdekes; hiszen a kérdés nem az, hogy a
család agyafúrtan vagy ostobán áll-e bosszút, a családnak csak annyiban van esz-
mei jelentõsége, amennyiben részese lesz a hõs dialektikájának. Egyébként elég-
gé sorsszerû, hogy a házasságtól való visszalépéssel akar megmenekülni a veszély-
tõl, ám az mégis utoléri, ahogy az is, hogy élete kétszeresen kerül kapcsolatba az
istenivel, elõször a jós kijelentése, majd a templomfosztásért hozott ítélet által.

157
 Félelem és reszketés

fátyol, finomabb, könnyebb, mely mégis jobban rejt annál, amellyel a fia-
tal lányok letakarták; egy menyasszonyi ruha, melyet egyetlen fiatal
lány sem ismert, vagy amellyel egyikük sem lehetett a menyasszony se-
gítségére, hiszen a menyasszony sem tudott magán segíteni. Egy látha-
tatlan, barátságos hatalom, mely örömét leli a menyasszonyok csinosí-
tásában, adta rá ezt az öltözéket, miközben õ errõl semmit sem tudott;
mert csak azt látta, ahogy a võlegény elhalad mellette, és fölmegy a
180 templomhoz. Látta az ajtót bezárulni mögötte, és még nyugodtabb és
boldogabb lett; mert tudta, hogy a võlegény most még szorosabban hoz-
zá tartozik, mint valaha. A templom ajtaja kinyílt, õ kilépett, ám a meny-
asszony szemérmesen lesütötte pilláit, ezért nem látta, hogy az ifjú te-
kintete zavart volt, de a võlegény észrevette, hogy az ég megirigyelte az
ara szépségét és az õ boldogságát. A templom ajtaja kinyílt, és a fiatal lá-
nyok látták, ahogy a võlegény kilép; de nem látták, hogy tekintete za-
vart; mert azzal voltak elfoglalva, hogy elõvezessék a menyasszonyt. Ek-
kor szûzi alázattal, mégis királynõként, fiatal lányok koszorújában elõ-
lépett a menyasszony, a lányok bókoltak elõtte, ahogy a hajadonok min-
dig meghajolnak a menyasszony elõtt. Így állt hát a pompás sokaság
élén, és várt – csupán egy pillanatig; hiszen a templom egészen közel
volt – és a võlegény megérkezett – de elhaladt a lány ajtaja elõtt.
Itt mégis félbeszakítom a történetet; nem vagyok költõ, csak a dia-
lektika eszközeivel dolgozom. Elõször is meg kell jegyezni, hogy a hõs
a döntõ pillanatban szerez tudomást a jóslatról, tehát tiszta, és nem
gyötri bûntudat, hiszen nem könnyelmûen jegyezte el kedvesét. Ezen-
kívül mellette, helyesebben ellene szólt az isteni kijelentés, tehát nem
az okoskodás vezette, mint a nyámnyila szeretõket. Továbbá magától
értetõdik, hogy ez a kijelentés ugyanolyan boldogtalanná teszi, mint a
menyasszonyt, sõt még egy kicsit boldogtalanabbá is, hiszen õ ad rá
okot. Végül is igaz, hogy a jósok csak neki jósoltak szerencsétlenséget,
a kérdés azonban az, hogy ez a balsors, miközben õt sújtja, természe-
tébõl kifolyólag a házastársi boldogságot is tönkreteszi-e. Mi tévõ le-
gyen hát? 1) Hallgasson és házasodjon meg abban a hitben, hogy talán
nem rögtön éri a szerencsétlenség, s közben ilyen gondolatok járjanak
a fejében: mindenesetre vigyázok szerelmemre, és nem félek attól,
hogy boldogtalanná teszem magam; de hallgatnom kell, mert külön-
ben a röpke pillanat is elszáll. Ez elfogadhatónak tûnik, de egyáltalán
nem az; mert ebben az esetben megsérti a lányt. Hallgatásával bizo-
 Harmadik probléma

nyos értelemben vétkessé tette a lányt; mert ha a lány tudott volna az

egészrõl, bizonyára sosem egyezett volna bele egy ilyen kapcsolatba. A
szükség idején tehát nemcsak a boldogtalanságot, hanem a hallgatás-
sal járó felelõsséget és a lány jogos haragját is el kell viselnie, amiért
hallgatott. 2) Hallgasson és mondja le az esküvõt? Ebben az esetben
misztifikálja a helyzetet, és ezzel a lányhoz való viszonyában megsem-
misíti önmagát. Az esztétika ezt bizonyára méltányolná. A katasztrófa
akkor a valóságnak megfelelõen alakulhatna, s az utolsó pillanatban 181
még magyarázatot is kapnánk rá, igaz, utólagosan, hiszen a võlegény-
nek esztétikai értelemben szükségszerûen meg kell halnia, kivéve ha
ez a tudomány képes érvényteleníteni a végzetes próféciát. Ez a visel-
kedés azonban, bármennyire nagylelkû is, sérti a lányt és szerelme rea-
litását. 3) Beszéljen? Természetesen nem szabad elfelejtenünk, hogy
hõsünk túl poétikus ahhoz, hogy szerelme feladása ne jelentsen szá-
mára többet egy sikertelen üzleti spekulációnál. Ha beszél, az egész
egy boldogtalan szerelem története lesz Axel és Valborg1 stílusában. A

1 Ebbõl a pontból kiindulva egyébként a dialektikus mozdulatok másik irányába is

eljuthatunk. Az ég házassága szerencsétlenségét jósolja, ezért lemondhat az es-
küvõrõl, de nem kell feltétlenül lemondania a lányról, hiszen élhet vele romanti-
kus kapcsolatban, ami a szerelmeseknek biztonságot ad. Ez azonban mégis meg-
bántja a lányt, hiszen a férfi iránta érzett szerelmével nem fejezi ki az általánost.
Pedig ez mind egy költõ, mind egy etikus számára feladatot jelentene, ha meg
akarnák védelmezni a házasságot. A költészet, ha odafigyel a vallásira és az egyén
bensõségességére, sokkal jelentõségteljesebb feladatokat kapna azoknál, ame-
lyekkel most bíbelõdik. A költészetben újra meg újra a következõ történetet hall-
juk: egy férfi egy lányhoz van kötve, akit egykor szeretett, vagy akit talán sohasem
szeretett igazán, mert egyszer csak meglát egy másik lányt, aki megtestesíti az
eszményit. Egy férfi tévedésnek esik áldozatul az életben, az utca ugyan helyes
volt, de eltévesztette a házat, mert éppen a szemközti ház második emeletén la-
kik az ideálja – úgy véljük, ez a költészetnek való feladat. Egy szerelmes tévedett,
szerelmét világosban látta, és azt hitte, sötét haja van, de lám, amikor közelebb-
rõl szemügyre vette, kiderült, hogy szõke – ellenben húga az ideálja. Úgy véljük,
ez a költészetnek való feladat. Szerintem minden ilyen férfi Lábán, akit az életben
is nehéz elviselni, de ha a költészetben akar fontoskodni, azon nyomban ki kell fü-
tyülni. A szenvedély csak szenvedély ellenében teremt költõi konfliktust, a részle-
tek említett motoszkálása egyazon szenvedélyen belül nem. Ha például a közép-
korban egy lány, miután szerelembe esett, arra a meggyõzõdésre jut, hogy a földi
szerelem bûn, és elõnyben részesíti az égit, akkor ez költõi konfliktus; hiszen a
lány élete megmarad az eszmében.

159
 Félelem és reszketés

182 párt az ég maga választja szét. Esetünkben azonban a szétválasztásra

másként kell gondolni, hiszen az egyben az individuumok szabad tet-
tének eredménye is. A dialektikát illetõen ügyünkben az jelent nehéz-
séget, hogy a szerencsétlenség egyedül a férfit érheti. Axeltõl és
Valborgtól eltérõen õk nem találnak közös kifejezõdést szenvedésük-
nek, miközben az ég ugyanúgy elválasztja szerelmétõl Axelt, mint
Valborgot, mivel õk egyformán közel állnak egymáshoz. Ha esetünk-
ben is így lenne, akkor találhatnánk kiutat. Ha ugyanis az ég szétvá-
lasztásukhoz nem alkalmaz látható erõszakot, hanem rájuk bízza, ak-
kor esetleg úgy döntenének, hogy együttes erõvel szembeszállnak az
éggel és az onnan jövõ balszerencsével.
Az etika ugyanakkor azt kívánja a férfitól, hogy beszéljen. Hiszen
hõsies bátorsága lényegében arra összpontosul, hogy feladja az esztéti-
ka fennköltségét, melyrõl i n c a s u nem egykönnyen feltételezhet-
jük, hogy van benne a rejtõzködés hiúságából, hiszen tisztában kell
lennie azzal, hogy a lányt boldogtalanná teszi. Ennek a hõsies bátor-
ságnak a valósága ugyanakkor azon alapszik, hogy rendelkezett a felté-
telével, melyet fel is adott; hiszen egyébként – különösen korunkban –
elég sok embert tartanánk hõsnek, korunk ugyanis páratlan virtuozi-
tásra tett szert abban a hamis játékban, mely úgy ér fel a legmagasabb-
ra, hogy a közbülsõ fokokat átugorja.
De mire is való ez a vázlat, ha a tragikus hõsnél nem jutok tovább?
Arra, hogy tán mégis megvilágítja a paradoxont. Hiszen minden azon
múlik, hogy a tragikus hõs hogyan viszonyul az augurok jóslatához,
mely ilyen vagy olyan módon döntõen befolyásolja életét. Vajon kije-
lentésük p u b l i c i j u r i s vagy p r i v a t i s s i m u m? A helyszín Gö-
rögország; a jós kijelentése mindenki számára érthetõ, s ezen nem
csak azt értem, hogy az egyén lexikálisan megérti annak tartalmát, ha-
nem azt is, hogy megérti, hogy a jós az egyes embernek hirdeti az égi
döntést. Az augur kijelentése ugyanis nem csak a hõs, hanem minden-
ki számára érthetõ, s ebbõl nem származik semmilyen személyes kap-
csolat az istenséggel. Bármit tesz is a hõs, a jóslat beteljesedik, akár
megtesz valamit, akár nem, ettõl még nem kerül közelebbi kapcsolat-
ba az istenséggel, s viselkedésével se kegyelmének, se haragjának nem
válik tárgyává. A végkifejletet mindenki ugyanolyan jól megérti, mint a
hõs, és nem létezik semmilyen titkos írás, melyet csak a hõs képes el-

160
 Harmadik probléma

olvasni. Ha tehát beszélni akar, megteheti, hiszen meg tudja magát ér-
tetni; ha pedig hallgatni akar, azt azért teszi, mert mint egyes maga- 183
sabb szintre akar jutni az általánosnál, és mindenféle fantasztikus el-
képzeléssel akarja magát áltatni arról, hogy a lány hamarosan elfelejti
az egészet. Ha ellenben a jós nem közölte volna vele az égiek akaratát,
ha az teljességgel személyes úton jutott volna tudomására, s ha azzal
teljességgel személyes kapcsolatba került volna, akkor eljutottunk a
paradoxonhoz, már ha az létezik (hiszen töprengésem problemati-
kus), és akkor, bármennyire is szeretne, nem beszélhetne. A hallgatást
azonban nem élvezné, ám a fájdalmat tûrné, ez azonban éppenséggel
azt bizonyítaná, hogy jogosan cselekedett. Hallgatásának ugyanis nem
az lenne az oka, hogy mint egyes abszolút viszonyba akart kerülni az
általánossal, hanem az, hogy mint egyes abszolút viszonyba került az
abszolúttal. Úgy képzelem, hogy ebben is megnyugodhatna, miközben
fennkölt hallgatását állandóan megzavarnák az etika követelményei.
Tulajdonképpen kívánatos lenne, ha az esztétika egyszer megpróbálná
ott elkezdeni, ahol annyi évvel korábban befejezte, vagyis az illuzóri-
kus fennköltségnél. Amint megtenné, pont a keze alá dolgozna a vallá-
sosságnak; hiszen ez az egyetlen hatalom, mely kiszabadíthatja az esz-
tétikát az etikával vívott harcából. Erzsébet királynõ feláldozza az ál-
lamnak Essex iránti szerelmét, amikor aláírja a férfi halálos ítéletét.
Ez hõstett volt, még ha egy kis személyes sértõdöttség szerepet is ját-
szott abban, hogy a gróf nem küldte el a királynõnek a gyûrût. Mint is-
meretes, elküldte, de egy udvarhölgy gonoszságból visszatartotta. Er-
zsébetnek, n i f a l l o r , állítólag mindez a tudomására jutott, mire tíz
napig egyik ujját harapdálva, szótlanul ült, majd meghalt. Ez költõnek
való feladat lenne, hiszen õ képes szólásra bírni a szájat, különben leg-
feljebb egy balettmester tudna kezdeni valamit vele, akivel manapság
a költõt gyakran összetévesztik.
Vázlatos fejtegetésemet most a démoniság irányába szeretném te-
relni. Ehhez Agnete és a víziszellem mondáját szeretném felidézni. A
víziszellem csábító, a mélység rejtekébõl bukkan fel, vad kéjvággyal
megragadja és letöri az ártatlan virágot, mely teljes bájában pompázik
a parton, és fejét gondolataiba merülve hajtja a morajló tenger fölé.
Eddig a költõ elképzelése. Most változtassunk rajta. A víziszellem csá-
bító volt. Megszólította Agnetét, hízelgõ beszédével elõcsalogatta azt,

161
 Félelem és reszketés

ami a lányban rejtõzött. A víziszellemben Agnete megtalálta azt, amit

184 keresett, ami után tekintetével a tenger mélyén kutatott. Agnete kö-
vetni akarja. A víziszellem a karjába veszi, Agnete átfogja a nyakát, tel-
jes lélekkel, bizalommal telve átadja magát az erõsebbnek; a
víziszellem már a parton áll, a víz fölé hajol, hogy zsákmányával levesse
magát – ekkor Agnete még egyszer rápillant, nem félve, nem kétked-
ve, nem büszkén a boldogságtól vagy megrészegülve a vágytól; hanem
abszolút hittel, tökéletes alázattal, mint az a kis virág, aminek tartja
magát, ezzel a pillantással feltétlen bizalommal teszi egész sorsát a
víziszellem kezébe. – És lám! A tenger nem háborog már, vad süvöltése
elnémul, a víziszellemet cserben hagyja ereje, a természet szenvedé-
lye, némaság veszi körül – és Agnete még most is õt nézi. Ekkor a
víziszellem összeroskad, nem tud ellenállni az ártatlanság hatalmá-
nak, lételeme hûtlen lesz hozzá, képtelen elcsábítani Agnetét. Hazave-
zeti, és elmagyarázza neki, hogy csak meg akarta mutatni, milyen gyö-
nyörû a lecsendesedett tenger, és Agnete hisz neki. – Aztán egyedül
tér vissza, a tenger tajtékzik, de a víziszellem bensõjében még vadab-
bul dúl a kétségbeesés. El tudja csábítani Agnetét, száz Agnetét is el
tud csábítani, minden lánynak el tudja csavarni a fejét –, de Agnete
gyõzött, s a víziszellem elveszítette õt. A lány csak zsákmányként lehet
az övé, õ viszont egyetlen lányhoz sem tud hûséges maradni; hiszen õ
csak víziszellem. Megengedtem magamnak egy kis változtatást1 a

1 Másként is alakíthatjuk ezt a mondát. A víziszellem nem akarja elcsábítani

Agnetét, bár korábban sok lányt elcsábított. Már nem víziszellem, vagy ha úgy
tetszik, szegény víziszellem, aki régóta kuksol a tenger fenekén búslakodva. De
tudja, ahogy a monda is tanítja, hogy egy ártatlan lány szerelme megszabadít-
hatja. A lányokkal szemben azonban rossz lelkiismeret kínozza, ezért nem mer
közeledni hozzájuk. És ekkor megpillantja Agnetét. A nádasban rejtõzve már
sokszor látta a parton sétálni. Szépsége, ahogy csendben magával foglalatosko-
dik, magához láncolja; de lelkében csak szomorúság ébred, semmilyen vad vágy
nem gerjed benne. S amikor a víziszellem sóhajtása a nád susogásába vegyül, a
lány fülel, csendben, álmaiba süpped, bármelyik asszonynál vonzóbb, s mégis
szép, mint egy mentõangyal, s a víziszellemet bizalommal tölti el. A víziszellem
összeszedi a bátorságát, közeledik Agnetéhez, elnyeri szerelmét, és megváltásá-
ban reménykedik. Ám Agnete nem csendes lány, kedveli a tenger háborgását, s
a mélabús sóhajtás a parton csak azért tetszett neki, mert bensõjében nagyobb
vihar dúl. El akar rohanni, viharként kitörni a végtelenbe a víziszellemmel, akit
szeret – s ez felizgatja a víziszellemet. Miután nem kért a víziszellem alázatából,

162
 Harmadik probléma

víziszellemmel, egy kicsit Agnetét is megváltoztattam; mert a mondá- 185

ban Agnete nem teljesen ártatlan, ahogy tulajdonképpen képtelenség,
hízelkedés és a nõi nem megsértése lenne olyan csábítást elképzelni,
amelyben a lánynak az ég világon semmilyen vétke sincs. Agnete a
mondában, hogy kicsit újszerûbben fejezzem ki magam, az érdekeset
követeli, és az ilyen nõ mindig biztos lehet benne, hogy a közelben van
egy víziszellem; mert a víziszellemek fél szemmel is észreveszik az
ilyesmit, s úgy vetik rá magukat, mint a cápa a zsákmányára. Ezért os-
tobaság, vagy csak híresztelés, melyet egy víziszellem terjesztett el,
hogy az úgynevezett mûveltség megvédi a lányt attól, hogy elcsábít-
sák. Nem, a létezés igazságosabb, és nem részrehajló, csak egy eszköz
létezik, és ez az ártatlanság.
A víziszellemet tehát emberi tudattal akarjuk felruházni, s víziszel-
lem mivoltát emberi preegzisztenciának tekintjük, mely meghatároz-
za egész életét. Semmi sem áll hõssé válásának útjában; mert az a lé-
pés, amit most megtesz, kiengesztel. Agnete megváltja, a csábító
összeroppan, meghajol az ártatlanság hatalma elõtt, és soha többé
nem képes a csábításra. De ugyanabban a pillanatban két hatalom har-
col érte: a megbánás, illetve Agnete és a megbánás. Ha egyedül a meg-
bánás keríti hatalmába, rejtve marad, ha Agnete és a megbánás diadal-
maskodik, megnyilatkozik.
Ha tehát a víziszellemet magával ragadja a megbánás, és rejtve ma-
rad, akkor Agnetét minden bizonnyal boldogtalanná teszi; hiszen
Agnete teljes ártatlanságával szerette õt, és elhitte, hogy abban a pilla- 186
natban, amikor még neki is úgy tûnt, hogy a víziszellem megváltozott
– bármilyen jól leplezte is –, tényleg csak a tenger szépséges csendjét
akarta megmutatni neki. Közben a víziszellem a szenvedély tekinteté-
ben még boldogtalanabb lesz; hiszen Agnetét sokféle szenvedéllyel
szerette, ráadásul új bûn terhét is cipelnie kell. A megbánásban lévõ
démoniság most megmagyarázza neki, hogy éppen ez a büntetése, és
minél inkább gyötri, annál jobb.

most felébreszti büszkeségét. S a tenger morajlik, a hullámok tajtékot vetnek, a

víziszellem pedig átöleli Agnetét, és a mélybe veti magát vele. Sosem volt még
ilyen vad, sosem vágyakozott még ennyire; mert ettõl a lánytól remélte megvál-
tását. Hamarosan ráunt Agnetére, de a lány tetemét sohasem találták meg;
mert sellõvé változott, aki énekével csábítja magához a férfiakat.

163
 Félelem és reszketés

Ha átadja magát ennek a démoniságnak, akkor talán tesz még egy

kísérletet, hogy megmentse Agnetét, mégpedig úgy, ahogy az embert
bizonyos értelemben meg lehet menteni a rossz segítségével. Tudja,
hogy Agnete szereti. Ha sikerülne lerombolnia Agnete szerelmét, ak-
kor a lány valamiképpen megmenekülne. De hogyan? A víziszellem
okosabb annál, hogy arra számítson, hogy õszinte vallomása undort
vált ki Agnetébõl. Talán megpróbálja felszítani a lány minden sötét
szenvedélyét, kigúnyolja, kicsúfolja, szerelmét nevetségessé teszi, s ha
lehet, felpiszkálja büszkeségét. Magát semmilyen kíntól nem kíméli;
hiszen éppen ez a démoniságban rejlõ mély ellentmondás, s bizonyos
értelemben végtelenül több jó lakik a démonikus emberben, mint a
közönséges hétköznapiban. Minél önzõbb Agnete, annál könnyebb rá-
szedni (mert csak a tapasztalatlanok hiszik, hogy az ártatlanságot
könnyû becsapni, a létezés rendkívül mély értelmû, s az okosok leg-
könnyebben éppen az okosokat csapják be), de annál szörnyûségeseb-
bek lesznek a víziszellem szenvedései. Minél ravaszabbul tervezi meg a
csalást, Agnete annál kevésbé rejti el elõle szemérmesen szenvedését;
a lány minden eszközt meg fog ragadni, nem azért, hogy megingassa,
hanem hogy gyötörje, s próbálkozása nem marad eredménytelen.
A víziszellem tehát a démoniság segítségével lenne az az egyes, aki
mint egyes az általános fölött áll. A démoniság ugyanazzal a tulajdon-
sággal rendelkezik, mint az isteni, azaz az egyes abszolút viszonyba tud
lépni vele. Ez az analógia, vagyis azon paradoxon ellenpéldája, amelyrõl
beszélünk. Ezért bizonyos mértékben hasonlít is rá, ami megtéveszthet.
Ily módon a víziszellem látszólag azzal igazolhatja hallgatását, hogy ez-
által nagyon szenved. Mindazonáltal nem kétséges, hogy tud beszélni.
Ha beszél, tragikus hõssé válhat, az én szememben nagyszerû tragikus
187 hõssé. Talán csak kevesen értik majd meg, miben áll nagyszerûsége.1

1 Az esztétika idõnként hasonló dolgokat tárgyal szokásos hízelkedésével. Agnete

megmenti a víziszellemet, és a történet boldog házassággal végzõdik. Boldog
házasság! – Ez igazán egyszerû. Ha ellenben az etika mond beszédet az esketés-
kor, gondolom, az megint más. Az esztétika a szerelem köpönyegét borítja a
víziszellemre, s ezzel minden feledésbe merül. Ugyanakkor hanyagul azt gon-
dolja, hogy a házasságkötéskor minden úgy történik, mint egy árverésen, ahol
minden olyan állapotban kel el, amilyenben a kalapácsütéskor van. Csak arról
gondoskodik, hogy a szerelmesek egymáséi legyenek, a többivel nem törõdik.
Látnia kellene, mi történik ezután; erre azonban már nincs ideje, hiszen máris

164
 Harmadik probléma

Akkor lesz bátorsága ahhoz, hogy megszabadítsa magát minden öncsa-

lástól, mely szerint mûvészetével boldoggá teheti Agnetét, emberi
szemszögbõl lesz bátorsága összetörni Agnetét. Ezen a ponton egyéb-
ként megengedek magamnak egy pszichológiai megjegyzést. Minél fej-
lettebb Agnete önzése, annál inkább elvakítja az öncsalás, hiszen nem
elképzelhetetlen, hogy a valóságban is megtörténhet, hogy egy víziszel-
lem démoni ravaszságával nem csak megment egy Agnetét, hanem vala-
mi rendkívülit is kihoz belõle; hiszen a démon ért hozzá, hogy a leggyen-
gébb emberbõl is kikényszerítsen valami erõt, s a maga módján mindezt
jószándékkal teheti.
A víziszellem dialektikus csúcson áll. Ha a démoniságból a megbá-
násba menekül, két lehetséges út között választhat. Visszavonulhat,
megmaradhat rejtekében, de nem bízhat okosságában. Ebben az eset-
ben mint egyes nem kerül abszolút viszonyba a démonival, hanem
megnyugszik abban az ellenparadoxonban, hogy az istenség megmenti
Agnetét. (A középkor bizonyára így tenné meg a mozdulatot; hiszen
fogalmai szerint a víziszellem nyilvánvalóan megérett a kolostorra).
Vagy Agnete mentheti meg õt. Ezt azonban nem érthetjük úgy, hogy
Agnete szerelme megváltja attól, hogy a jövõben is csábító legyen (ez
az esztétika megmentési kísérlete lenne, mely mindig megkerüli a lé- 188
nyeget, azaz a víziszellem életében lévõ folytonosságot); mert e tekin-
tetben már megmenekült; az menti meg, hogy megmutatkozik. Tehát
feleségül veszi Agnetét. Közben azonban a paradoxonba kell menekül-
nie. Ha ugyanis az egyes vétke által kilép az általánosból, akkor csak
úgy térhet vissza, ha mint egyes abszolút kapcsolatba kerül az abszo-
lúttal. Itt megint csak szeretnék egy megjegyzést tenni, amellyel töb-
bet mondok, mint a korábbiakban bármikor.1 A bûn nem az elsõ köz-

minden idegszálával arra összpontosít, hogy újabb szerelmespárt kapcsoljon

össze. Az esztétika mind közül a leghûtlenebb tudomány. Mindenki, aki tiszta
szívbõl szerette, bizonyos értelemben boldogtalan lesz; aki viszont sosem sze-
rette, p e c u s, és az is marad örökre.
1 A korábbiakban gondosan távol tartottam magam attól, hogy a bûnnel és annak
realitásával foglalkozzam. Töprengésem teljes egészében Ábrahámra irányul, és
õt még el tudom érni közvetlen kategóriákkal, már amennyiben képes vagyok
megérteni. Amint megjelenik a bûn, az etika megsemmisül, mégpedig a megbá-
nás miatt; mert a megbánás az etika legmagasabb rendû megnyilvánulása, de
mint ilyen, éppen a legmélyebb etikai önellentmondás.

165
 Félelem és reszketés

vetlenség, hanem egy késõbbi. A bûnben az egyes már a démoni para-

doxon felé haladva is magasabb rendû, mint az általános, az általános
részérõl ellentmondás, hogy önmagát követeli attól, akibõl hiányzik a
c o n d i t i o s i n e q u a n o n. Ha a filozófia többek között arra is gon-
dolna, hogy valakinek eszébe juthat a tanítása szerint cselekedni, ak-
kor abból különös komédia kerekedne. Az az etika, mely nem vesz tu-
domást a bûnrõl, teljességgel hasztalan tudomány, ha azonban érvényt
szerez a bûnnek, akkor e o i p s o túllép önmagán. A filozófia azt ta-
nítja, hogy a közvetlent meg kell szüntetni. Ez igaz; az azonban nem,
hogy a bûn minden további nélkül megegyezik a közvetlennel, ahogy a
hit sem egyezik meg minden további nélkül a közvetlennel.
Amint ezekben a szférákban mozgok, minden könnyen megy, de az
itt elmondottak sem adnak magyarázatot Ábrahámra; mert Ábrahám
nem a bûn által lett egyes, éppen ellenkezõleg, tisztességes férfi volt,
Isten választottja. Az Ábrahámmal való hasonlóság csak azután mutat-
kozik meg, hogy az egyes abba az állapotba került, hogy képes meg-
tenni az általánost, s ekkor megismétlõdik a paradoxon.
A víziszellem mozdulatait ezért megértem, Ábrahámot azonban
képtelen vagyok megérteni; mert a víziszellem éppen a paradoxon ál-
tal jut el oda, hogy megvalósítsa az általánost. Ha ugyanis kitart a rej-
189 tõzködésnél, és átadja magát a megbánás minden gyötrelmének, ak-
kor démonná válik, és mint ilyen megsemmisül. Ha kitart a rejtõzkö-
désnél, de ostobán nem hiszi, hogy a megbánás gyötrelmeivel Agnetét
megszabadíthatja, akkor bizonyára békére lel, de a világ számára elve-
szett. Ha megnyilatkozik, és hagyja, hogy Agnete megszabadítsa, ak-
kor õ a legnagyobb ember, akit csak el tudok képzelni; mert csak az
esztétika hiszi könnyelmûen, hogy a szerelem hatalmát dicsõíti, ami-
kor hagyja, hogy az elveszett férfit egy ártatlan lány szeresse, s ezáltal
megmentse; csak az esztétika téved, amikor azt hiszi, hogy a lány a
hõs és nem a víziszellem. A víziszellem tehát nem tartozhat Agnetéhez
anélkül, hogy miután a megbánás végtelen mozdulatát megtette, még
egy mozdulatot ne tenne, mégpedig az abszurd erejénél fogva. Saját
erejébõl meg tudja tenni a megbánás mozdulatát, de ehhez minden
erejére szüksége van, ezért képtelen saját erejébõl visszatérni és meg-
ragadni a valóságot. Ha valakiben nincs elég szenvedély ahhoz, hogy az
egyik vagy a másik mozdulatot megtegye, ha nemtörõdöm módon éli

166
 Harmadik probléma

életét, aztán kis megbánást tanúsít, és azt hiszi, a többi megy magá-
tól, akkor egyszer s mindenkorra lemond arról, hogy az eszmében él-
jen, és akkor könnyen elérheti a legmagasztosabbat, és ehhez másokat
is hozzásegíthet, vagyis azzal áltathatja magát és másokat is, hogy a
szellem világában – akárcsak a szerencsejátékban – minden véletlen-
szerûen történik. Elszórakoztathat a gondolat, mennyire csodálatos,
hogy éppen abban a korban, amikor mindenki képes megtenni azt,
ami a legmagasabb rendû, mennyire elterjedt a kételkedés a lélek hal-
hatatlanságában; mert az, aki tényleg megtette a végtelenség mozdu-
latát, aligha kételkedik. Egyedül a szenvedély következtetései megbíz-
hatóak, vagyis meggyõzõek. Szerencsére a létezés szeretetteljesebb és
hûségesebb, mint ahogy a bölcsek állítják, hiszen senkit, még a leghit-
ványabbat sem zárja ki, senkit sem tesz bolonddá, mert a szellem vilá-
gában csak az a bolond, aki magát teszi azzá. Mindenkinek az a véle-
ménye, s ha megengedhetem magamnak, hogy véleményt formáljak
errõl, akkor az én véleményem is az, hogy zárdába vonulni nem a leg-
magasztosabb tett, emiatt azonban semmiképpen sem gondolom,
hogy korunkban, amikor senki sem vonul zárdába, mindenki különb
lenne azoknál a mély érzésû, komoly lelkeknél, akik kolostorban leltek
nyugalomra. Korunkban hány emberben van elég szenvedély ahhoz,
hogy ezen elgondolkodjon, és aztán õszintén ítélje meg magát? Már
önmagában az az elképzelés, hogy valaki ennyire lelkére veszi korát, és
idõt szentel arra, hogy álmatlanul és fáradhatatlanul minden rejtett
gondolatot felkutasson úgy, hogy – ha a mozdulatot nem minden pilla- 190
natban az emberben rejlõ legnemesebb és legszentebb révén teszi meg
– félelemmel és iszonyattal felfedezze,1 s ha mással nem, hát szoron-
gással elõcsalogassa a minden emberben ott rejtõzõ sötét indulatot,
miközben másokkal közösségben élve oly könnyen megfeledkezik ró-
la, oly könnyen megszabadul tõle, oly sokféle támogatást kap, és alkal-
ma nyílik újrakezdeni – azt hittem, hogy ez az elképzelés, ha kellõ tisz-
telettel gondolunk rá, már önmagában intõ jel lehet azoknak, akik azt

1 Komoly korunk ebben nem hisz, mégis különös, hogy a lényében könnyelmûbb
és kevésbé reflektáló pogányságban a görög gnwJi sauton létértelmezés két tu-
lajdonképpeni képviselõje a maga módján arra utal, hogy az önmagunkban való
elmélyülés során mindenekelõtt a gonoszságra való hajlamot fedezzük fel. Bizo-
nyára nem kell mondanom, hogy Püthagoraszra és Szókratészra gondolok.

167
 Félelem és reszketés

hiszik, hogy eljutottak a legmagasabb rendûig. Ezzel azonban nem so-

kat törõdünk korunkban, mely eljutott a legmagasabb rendûig, miköz-
ben egyetlen kor sem vált még annyira nevetségessé, mint a miénk. És
felfoghatatlan, hogy eddig még nem történt meg, hogy a kor g e n e -
r a t i o æ q u i v o c a eredményeként megszülje hõsét, a démont, aki
könyörtelenül színpadra viszi a rettenetes színjátékot, hogy ezzel az
egész kort nevetésre késztesse, s közben elfeledtesse vele, hogy önma-
gán nevet. Hiszen a létezés nem érdemel többet, mint hogy kineves-
sük, ha már a huszadik életévünkre elérjük a legmagasabb rendût. És
mégis milyen magasztosabb mozdulatot talált ki ez a kor azóta, hogy
felhagytunk a kolostorba vonulással? Vajon nem szánalmas életböl-
csesség, eszesség és kedvetlenség foglalja-e el a díszhelyet, és hiteti el
gyáván az emberrel, hogy megtette a legnagyszerûbbet, s ezzel álnok
módon megakadályozza, hogy akár a legkevesebbet is megpróbálja?
Aki megtette a kolostor mozdulatát, annak már csak egy mozdulat
marad hátra, az abszurdé. Hányan értik meg korunkban, mi is az ab-
szurd, hányan vannak korunkban, akik úgy élnek, hogy mindenrõl le-
mondtak, vagy mindent megkaptak, hányan õszinték legalább annyira,
hogy tudják, mire képesek és mire nem? És nem úgy van-e, hogy ha lé-
tezik ilyen ember egyáltalán, akkor legkönnyebben a tanulatlanabbak
és részben a nõk között akadunk rá? Korunk egyfajta látomásban,
191 ahogy a démoni is megmutatkozik, bár nem érti önmagát, feltárja
gyengeségét; hiszen újra meg újra komikumot követel. Valóban erre
lenne szüksége korunknak? Talán tényleg új darabra vár a színház,
melyben azt tennék nevetségessé, hogy valaki belehal a szerelembe?
Nem szabadítaná-e meg inkább a kort, ha ez köztünk történne, ha ko-
runk ilyen eseménynek lehetne tanúja, hogy egyszer majd összeszedje
a bátorságát, hogy higgyen a szellem hatalmában, és ne fojtsa el a jót
gyáván önmagában és irigykedve másokban – a nevetéssel? Korunknak
valóban egy értelmes ember nevetséges megjelenésére van szüksége,
hogy legyen min nevetnie? Nem arra lenne inkább szüksége, hogy egy
ilyen lelkes ember emlékeztesse arra, amirõl megfeledkezett?
Ha hasonló stílusú kezdeményezést szeretnénk, mely azonban még
meghatóbb, mivel nem ébreszti fel a megbánás szenvedélyét, akkor vá-
lasszunk egy Tóbiás könyvében szereplõ elbeszélést. Az ifjú Tóbiás fe-
leségül akarja venni Raguel és Edna leányát, Sárát. A lány azonban már

168
 Harmadik probléma

sok gondot okozott. Hét férfihoz hozzáadták, de ezek egytõl egyig

meghaltak a nászházban. Vállalkozásom szempontjából ez nem éppen
kedvezõ; hiszen a komikus hatás szinte elkerülhetetlen, ha a lány hét
eredménytelen házassági kísérletére gondolunk, pedig milyen közel
járt a sikerhez, ahogy az a diák is, aki hétszer bukott meg a vizsgán.
Tóbiás könyvében azonban máshol van a hangsúly, ezért fontos a ma-
gas szám, s bizonyos értelemben tragikus is; hiszen attól nagyobb az if-
jú Tóbiás bátorsága, hogy egyrészt szüleinek egyetlen fia (6,15), más-
részt az ijesztõ szinte fölé tornyosul. Tehát el kell vetni. Sára még so-
hasem szeretett, még rejtve õrzi az ifjú lányok üdvét, a létének rop-
pant elõjogot biztosító kötvényt, a felhatalmazást a boldogságra –
hogy egy férfit teljes szívébõl szeressen. És mégis mindenkinél boldog-
talanabb, mert tudja, hogy a gonosz démon, aki szereti õt, a nászéjsza-
kán megöli a võlegényt. Sokféle bánatról olvastam, de kétlem, hogy lé-
tezik mélyebb szomorúság, mint az, amely ennek a lánynak az életét
keseríti. Ha a boldogtalanság kívülrõl jön, akkor létezik vigasz. Ha az
élet valakitõl megtagadja a boldogságot, vigaszul szolgálhat számára,
hogy ha megadatott volna neki, képes lett volna elfogadni. De milyen
mérhetetlen bánat, melyet az idõ nem feledtet és nem gyógyít meg,
tudni, hogy bármit tesz is a létezés, nincs segítség! Egy görög író mér- 192
hetetlen egyszerûségében oly végtelenül sokat rejt, amikor így beszél:
pántoV gar oŠdeiV ‘Érwta êfugen ¢ feuxetai, mécri ân kálloV ½ kai
ˆfJalmoi blépwsin (v. ö. Longi Pastoralia). Sok lányt tett boldogta-
lanná a szerelem, de õk boldogtalanok lettek, míg Sára már azelõtt bol-
dogtalan volt, hogy azzá lehetett volna. Súlyos teher, ha valaki nem ta-
lálja meg azt, akinek odaadhatja magát, de kimondhatatlanul súlyos,
ha nem is adhatja oda magát. Ha egy ifjú lány odaadja magát, azt
mondják róla: már nem szabad, de Sára sohasem volt szabad, pedig so-
ha nem adta oda magát senkinek. Súlyos teher, ha egy lány odaadja
magát, aztán megcsalják, de Sára már azelõtt megcsalatott, hogy oda-
adta volna magát. Milyen világfájdalom vár rá, amikor Tóbiás feleségül
kéri? Micsoda esküvõi szertartások, micsoda elõkészületek! Egyetlen
lányt sem csaptak be úgy, mint Sárát; hiszen tõle a mindennél üdvö-
sebbet vették el, az abszolút gazdagságot, mellyel a legszegényebb
lány is rendelkezik, megfosztották az odaadásban rejlõ biztonságot
adó, határtalan, kötetlen és korlátlan feloldódástól; mert elõször füst-

169
 Félelem és reszketés

áldozatot kell hozni, s a hal szívét és máját izzó szénre tenni. És ho-
gyan vegyen búcsút anyjától a lány, aki miután mindenben megcsala-
tott, anyját a legszebbtõl fosztja meg. Olvassuk csak el a történetet.
Edna elõkészítette a szobát, és bevezette Sárát, sírt és elfogadta lánya
könnyeit. Majd így szólt hozzá: Gyermekem, bízzál! Az ég és a föld ura
váltsa örömre szenvedésedet! Lányom, bízzál. És íme az esküvõ pilla-
natáról olvasunk, már ha a könnyektõl képesek vagyunk rá: amikor be-
zárták õket, Tóbiás felkelt az ágyból, és így szólt: Kelj fel, nõvérem!
Imádkozzunk, hogy az Úr megkönyörüljön rajtunk (8,4).
Ha egy költõ elolvasná ezt a történetet, és föl akarná használni, szá-
zat teszek egy ellen, hogy mindent az ifjú Tóbiásra építene. Ezt a hõsies-
séget, mellyel ilyen nyilvánvaló veszélyben kockára teszi az életét, amire
az elbeszélés még egyszer emlékeztet, amikor Raguel az esküvõ utáni
reggelen így szól Ednához: küldj be egy szolgálólányt, és nézesd meg ve-
le, hogy él-e, s ha nem, hadd temessem el, és senki se tudhassa meg (v. ö.
8,13) – ezt a hõsiességet kellene a költõnek megénekelnie. Én bátorko-
dom egy másikat javasolni. Merész, vakmerõ és lovagias tett volt Tóbiás-
tól, ám az a férfi, akinek nincs meg a bátorsága, hogy így cselekedjen,
anyámasszony katonája, aki se azt nem tudja, mi a szerelem, se azt, mit
193 jelent férfinak lenni, vagy miért is érdemes élni, még azt a kis misztériu-
mot sem értette meg, hogy jobb adni, mint kapni, és fogalma sincs a
nagy misztériumról, hogy sokkal nehezebb kapni, mint adni; vagyis
hogy van bátorsága nélkülözni, és nem gyáva a szükség idején. Nem, Sá-
ra a hõs. Úgy akarok közeledni hozzá, ahogy még egyetlen lányhoz sem
közeledtem, és nem éreztem a kísértést, hogy gondolatban bárkihez,
akirõl olvastam, így közeledjek. Mert milyen Isten iránti szeretet kell ah-
hoz, hogy valaki hagyja magát meggyógyítani, amikor önhibáján kívül,
kezdettõl fogva félresikerült szerencsétlen! Milyen etikai érettségre
vall, hogy vállalja a felelõsséget, és megengedi kedvesének ezt a kocká-
zatos lépést! Milyen alázat ez a másik emberrel szemben! Milyen Istenbe
vetett hit, hogy a következõ pillanatban nem gyûlölte meg a férfit, aki-
nek mindent köszönhetett!
Legyen Sára férfi, és a démoniság máris kéznél van. A büszke, nemes
természet mindent elvisel, az együttérzést kivéve. Ez olyan sértés, ame-
lyet csak egy magasabb rendû hatalom okozhat neki; mert önmagától
sosem válhat az együttérzés tárgyává. Ha vétkezik, elviseli a büntetést,

170
 Harmadik probléma

nem esik kétségbe, de azt, hogy már az anyaméhtõl kezdve ártatlan ál-
dozatul szemelte ki magának az együttérzés, hogy édes illat a részvét or-
rában, képtelen elviselni. Az együttérzésnek sajátos dialektikája van, az
egyik pillanatban követeli a bûnt, a másikban elutasítja, ezért a részvét-
re való predesztináltság annál rettenetesebb, minél inkább szellemi ter-
mészetû az egyén boldogtalansága. Sára azonban nem bûnös, prédául
vetették minden szenvedésnek, ráadásul még az emberek együttérzése
is kínozza, hiszen még én, aki jobban csodálom õt, mint ahogy Tóbiás
szerette, sem vagyok képes úgy kiejteni a nevét, hogy ne tenném hozzá:
szerencsétlen lány. Ha egy férfi lenne Sára helyében, akinek a tudomásá-
ra hozzák, hogy ha szeret egy lányt, akkor a nászéjszakán eljön a pokol
egyik szelleme és megöli szerelmét, akkor lehetséges, hogy õ a démoni-
ságot választja; magába zárkózna, és úgy beszélne, ahogy a démoni ter-
mészet titokban: „Köszönöm, de nem vagyok a szertartások és a terjen-
gõsség híve, egyáltalán nem áhítozom a szerelmi vágyra, akár Kéksza-
káll is lehetek, és örömömet lelhetem abban, hogy látom, ahogy a lá-
nyok a nászéjszakán összerogynak.” A démoniságról általában nagyon 194
keveset tudunk, pedig a terület éppen korunkban joggal tart igényt ar-
ra, hogy felfedezzék, és a megfigyelõ, ha egyébként ért is hozzá, hogy
kapcsolatba kerüljön a démonnal, szinte mindenkit felhasználhat célja-
ira, legalábbis pillanatokra. E tekintetben Shakespeare mindig hõs, és
az is marad. Mi változtatta démonná Glostert (a késõbbi III. Richárdot),
Shakespeare legdémonibb alakját, akit a költõ páratlanul ábrázolt?
Nyilvánvalóan az, hogy képtelen volt elviselni az együttérzést, melynek
gyermekkorától ki volt szolgáltatva. Monológja a III. Richárd elsõ felvo-
násában értékesebb, mint bármely erkölcsi rendszer, melynek fogalma
sincs a létezés borzalmairól vagy értelmérõl.

…Kit durván véstek és szerelem fénye nélkül

S riszáló nimfák elõtt nem feszíthet,
Kit megfosztottak minden szép aránytól
S a természet becsapott termetemmel,
Ki torzult, félig-kész, s idõ elõtt
Küldettem el e lélegzõ világba,
Bénán és idétlenül, hogy a kutyák
Megugatnak, ha bicegek elõttük.

171
 Félelem és reszketés

A Glosterhez hasonló természeteket nem lehet megmenteni azzal,

hogy kapcsolatba hozzuk õket egy közösségi eszmével. Az etika tulaj-
donképpen csak csúfot ûz belõlük, mint ahogy Sárát is kigúnyolná, ha
azt mondaná neki: Miért nem fejezed ki az általánost, és mész férjhez?
Az ilyen természetek alapvetõen a paradoxonban léteznek, és semmi-
képpen sem tökéletlenebbek a többi embernél, csakhogy õk vagy elvesz-
nek a démoni paradoxonban, vagy megszabadulnak az isteniben. Õsidõk
óta nevetünk azon, hogy a boszorkányok, manók és koboldok torz szüle-
mények, és tagadhatatlan, hogy minden emberben megvan a hajlandó-
ság, hogy ha torzszülöttet lát, a testi tökéletlenséghez rögtön erkölcsi
torzultságot is társítson. Micsoda szörnyû igazságtalanság, hiszen az
összefüggést éppen hogy meg kellene fordítani, vagyis a létezés csúfítot-
ta el õket, ahogy a mostohaanya is elfajzottá teszi a gyermekeit. A ter-
mészetnek vagy a történelmi helyzetnek köszönhetõen kívül rekedni az
általánoson – ez a démoniság kezdete, errõl azonban az egyén nem te-
het. Cumberland Zsidója ily módon szintén démon, pedig jót cselekszik.
195 A démoniság tehát az emberek megvetésében is megnyilvánulhat, ez a
megvetés azonban – jegyezzük meg – nem vezet oda, hogy a démoniság
maga megvetésre méltóan cselekedjen, éppen ellenkezõleg, ereje ab-
ban rejlik, hogy tudja, jobb azoknál, akik ítélkeznek fölötte. – Ezen dol-
gok miatt a költõknek elõször meg kellene kongatniuk a vészharangot.
Isten tudja, miféle irományokat olvasnak manapság az ifjabb versfara-
gók! Tanulmányaik minden bizonnyal abban állnak, hogy rímeket tanul-
nak kívülrõl. Isten tudja, milyen jelentõséggel bírnak a létezés szem-
pontjából! Ebben a pillanatban fogalmam sincs, van-e más hasznuk,
mint hogy épületes bizonyítékát adják a lélek halhatatlanságának, mert
róluk nyugodtan elmondhatjuk magunknak, amit Baggesen mond
Kildevallérõl, a város jeles költõjérõl: ha õ halhatatlan lesz, akkor mind-
annyian azok leszünk. – Mindazt, amit Sára kapcsán a költõi alkotásról,
s ezért a képzelet feltételezésével elmondtunk, akkor nyer teljes értel-
met, ha pszichológiai érdeklõdéssel elmélyedünk ama régi mondásnak
az értelmében, hogy nullum unquam exstitit magnum ingenium sine
aliqua dementia. Mert ez az õrület a zseni szenvedése a létezésben, ha
mondhatom, az isteni irigység, míg a zsenialitás az isteni szeretet kifeje-
zõdése. Ily módon a zseni kezdettõl fogva zavarban van az általánost ille-
tõen, és a paradoxonnal kerül kapcsolatba akkor is, amikor mindenha-

172
 Harmadik probléma

tóságát tehetetlenséggé változtató határai miatt kétségbeesve a démo-

niságban keres megnyugvást, és ezt sem Isten, sem ember elõtt nem
vallja be, és akkor is, amikor az istenség iránti szeretetben lel vallásos
megnyugvásra. Ebben olyan pszichológiai feladatok rejlenek, melyek-
nek szerintem örömmel áldozhatnánk egy egész életet, és mégis oly rit-
kán hallunk róluk. Milyen viszonyban van az õrültség a zsenialitással, le-
vezethetõ-e az egyik a másikból? Milyen értelemben és milyen mérték-
ben ura õrületének a zseni? Mert magától értetõdik, hogy bizonyos mér-
tékig képes uralkodni rajta, hiszen különben valóban õrült lenne. Az
ilyen megfigyelésekhez mindazonáltal nagy hozzáértésre és szeretetre
van szükség; mert azt, aki különb nálunk, rendkívül nehéz megfigyelni.
Ha erre odafigyelve átolvasunk néhány zseniális írót, talán lehetséges,
hogy egyszer nagy fáradság árán sikerül felfedeznünk valami apróságot.
Még egy olyan esetet is el tudok képzelni, amikor az egyén rejtõz-
ködésével és némaságával akarja megmenteni az általánost. Ehhez a
Faust-mondát hozhatom példának. Faust kétkedõ,1 aki szakított a 196

1 Ha nem akarunk kétkedõvel példálózni, választhatunk egy hozzá hasonló figu-

rát, mondjuk, az ironikust, aki éles szemével minden ízében felfedezi a létezés
nevetséges voltát, és akit az élet erõivel való titkos szövetség meggyõz arról,
mit kíván a páciens. Tudja, hogy ha szüksége van rá, használhatja a nevetés ere-
jét, biztos a gyõzelmében, sõt, a boldogságában is. Tudja, hogy csak egy hang
fog szembeszállni vele, de azt is tudja, hogy õ az erõsebb, tudja, hogy a férfiakat
egyetlen pillanatra rá lehet venni, hogy komolynak tûnjenek, de azt is tudja,
hogy titokban arra vágynak, hogy vele nevethessenek; tudja, hogy a nõket egy
pillanatra rá lehet venni, hogy a szemük elé emeljék legyezõjüket, amikor be-
szél, de azt is tudja, hogy a nõ a legyezõ mögé bújva nevet, tudja, hogy a legyezõ
nem teljesen átlátszatlan, tudja, hogy láthatatlan írás lehet rajta, tudja, hogy a
nõ azért csap utána legyezõjével, mert megértette õt, csalhatatlanul tudja, ho-
gyan lopakodik be, és vesz titokban szállást a nevetés az ember belsõjében, s ha
már egyszer beköltözött, lesben áll és várakozik. Gondoljunk egy ilyen Ariszto-
phanészra vagy Voltaire-re kicsit másképp; hiszen õ együttérzõ természet, sze-
reti a létezést, kedveli az embereket, és tudja, hogy bár a nevetés átka talán ki is
nevel egy szabad ifjú nemzedéket, a jelenben sokan elpusztulnak. Hát hallgat, s
amennyire lehetséges, megfeledkezik a nevetésrõl. De mer-e hallgatni? Sokan
talán egyáltalán nem értik azt a nehézséget, amelyrõl beszélek. A hallgatást bi-
zonyára csodálatra méltó nemeslelkûségnek vélik. Nekem azonban teljesen más
a véleményem, hiszen meggyõzõdésem, hogy minden ilyen lélek, ha nem képes
nagylelkûen hallgatni, a létezés árulója. Tehát megkövetelem tõlük az említett
nemeslelkûséget; ha azonban rendelkezik vele, vajon mer-e hallgatni? Az etika

173
 Félelem és reszketés

szellemmel, s a test útját járja. Így gondolják a költõk, s miközben újra

meg újra elismétlik, hogy minden kornak megvan a maga Faustja,
mégis egymás után a kitaposott ösvényen járnak. Egy kicsit változtas-
sunk ezen. Faust kat‘ exochn kétkedõ; de együttérzõ lélek. Még Goe-
the Faust-értelmezésébõl is hiányolom a mélyebb pszichológiai bepil-
lantást a kételkedés önmagával folytatott titkos beszélgetéseibe. Bár
korunkban senki elõtt nem ismeretlen a kételkedés, egyetlen költõ
sem indult el ebbe az irányba. Arra is gondoltam, hogy szívesen a ren-
delkezésükre bocsátok királyi zálogleveleket, hogy azokra írjanak, és
megörökítsék mindazt, amit e téren átéltek – aligha írnának többet
annál, ami elfér az elsõ margón.
A kétely csak akkor ölthet költõi alakot, ha Faust ily módon önmagá-
ba fordul, s tulajdonképpen csak ekkor fedezi fel a valóságban is annak
minden szenvedését. Akkor tudni fogja, hogy a létezést a szellem hor-
dozza, ahogy azt is tudja, hogy az a biztonság és öröm, amelyben az em-
berek élnek, nem a szellem hatalmának köszönhetõ, inkább valami ön-
tudatlan boldogságként magyarázható. Mint kétkedõ, mint a kétkedõ
197 mindezek fölött áll, s ha valaki úgy akarja becsapni, hogy elhiteti vele,
hogy maga is kételkedett, akkor rögvest átlát rajta; hiszen az, aki meg-
tett egy mozdulatot, vagyis egy végtelen mozdulatot a szellem világá-
ban, azonnal kihallja a válaszból, hogy tapasztalt férfival beszél-e vagy
egy Münchhausennel. Amire Tamerlan képes a hunjaival, arra Faust –
ezt jól tudja – a kétkedésével képes, vagyis felriasztja az embereket, ki-
húzza a lábuk alól a talajt, szétszórja õket, és hatására mindenütt a szo-
rongás sikolya visszhangzik. S ha megteszi, akkor mégsem Tamerlan,
hisz bizonyos értelemben teljhatalommal rendelkezik, mégpedig a gon-
dolat hatalmával. Faust azonban együttérzõ természet, szereti a léte-
zést, lelke nem ismer irigységet, belátja, hogy nem állíthat gátat a tom-
bolásnak, amelyet felébreszt, és nem vágyik Hérosztratosz dicsõségére

veszélyes tudomány, és elõfordulhat, hogy Arisztophanész, tisztán etikai szem-

szögbõl nézve úgy döntött, nevetéssel ítélkezik a megzavarodott korról. Esztéti-
kai nagylelkûség nem segíthet; mert ezen a területen nem szokás ilyesmit koc-
káztatni. Ha hallgat, el kell jutnia a paradoxonba. – Még egy lehetõségre utalok:
lehet, hogy valaki meg tudja magyarázni egy hõs életét, és szánalmasnak tartja
azt, kortársai mégis minden aggodalom nélkül hisznek benne, és eszükbe sem
jut, hogy kételkedjenek.

174
 Harmadik probléma

– hallgat, s a kételyt gondosabban elrejti lelkében, mint az a leány, aki

bûnös szerelem gyümölcsét hordja szíve alatt; amennyire lehet, igyek-
szik lépést tartani a többiekkel, azt pedig, ami bensõjében végbemegy,
elemészti magában, így áldozza fel magát az általánosért.
Idõnként, amikor egy excentrikus fõ felkavarja a kétely örvényét,
hallani az emberek panaszkodását, ahogy azt mondják: bárcsak hallga- 198
tott volna. Ezt az eszmét valósítja meg Faust. Akinek van elképzelése ar-
ról, mit jelent szellembõl táplálkozni, az azt is tudja, mit jelent a kétely
éhsége, s hogy a kétkedõ éppúgy éhezik az élet mindennapi kenyere,
mint a szellem tápláléka után. Bár Faust minden fájdalma megfelelõ érv
lehetne amellett, hogy nem a büszkeség szállta meg, azért mégis óvato-
sabb leszek, s könnyen más módot találok; mert ahogy Gregorius
Riminit t o r t o r i n f a n t i u m nak nevezték, mert az apróságok kárho-
zatát hirdette, úgy én is kísértést érezhetnék arra, hogy magamat
t o r t o r h e r o u mnak hívjam; hiszen a hõsök kínzásában meglehetõ-
sen találékony vagyok. Faust megpillantja Margitot – nem azután, hogy
a kéjt választotta, hiszen az én Faustom egyáltalán nem a kéjt választja
–, s a lányt nem Mefisztofelész torz tükrében szemléli, hanem szeretet-
reméltó ártatlanságában, s mivel lelkében megõrizte az emberek iránti
szeretetet, képes rá, hogy belészeressen. De kétkedõ, kétkedése meg-
semmisítette számára a valóságot; mert az én Faustom eszményi, és
nem tartozik a tudományos kétkedõkhöz, akik minden szemeszterben
kételkednek egy órát a katedrán, egyébként azonban a szellem segítsé-
gével vagy anélkül bármit meg tudnának tenni. Õ kétkedõ, s a kétkedõ
éppúgy éhezi az öröm mindennapi kenyerét, mint a szellem táplálékát.
Elhatározásához mégis hû marad, és hallgat, kétkedésérõl senkinek
sem szól, ahogy Margitnak sem beszél szerelmérõl.
Magától értetõdik, hogy Faust túl eszményi figura ahhoz, hogy
megelégedjen a csevegéssel, vagyis azzal, hogy beszédével általános
eszmecserét indítson, vagy hogy szavai következmények nélkül marad-
janak, vagy talán, vagy talán. (Ahogy minden költõ könnyen észrevehe-
ti, itt szunnyad a komikum abban a próbálkozásban, hogy Faustot iro-
nikus kapcsolatba hozzuk ezekkel a nevetséges paprikajancsikkal,
akik korunkban a kétely után loholnak, s kételkedésüket kézzelfogha-
tó bizonyítékokkal, például doktori diplomával akarják tanúsítani,
vagy megesküsznek rá, hogy mindenben kételkedtek, az is lehet, hogy

175
 Félelem és reszketés

mindezt azzal akarják bizonyítani, hogy utazásaik során összeakadtak

egy kételkedõvel – szóval a szellem világának eme futáraival és vágtá-
zóival, akik legnagyobb sietségükben hol a kételkedés, hol a hit apró
jelét fedezik fel embertársaiknál, hogy aztán a legjobb üzletet csinál-
ják, attól függõen, hogy a gyülekezetben éppen finom vagy durva ho-
mokra van-e szükség. Faust túl eszményi figura ahhoz, hogy papucs-
199 ban járjon. Akibõl hiányzik a végtelen szenvedély, az nem eszményi,
akiben viszont megvan, az lelkét már rég megszabadította az ilyen os-
toba fecsegéstõl. Hallgat, hogy feláldozza önmagát – vagy abban a tu-
datban beszél, hogy mindent összezavar.
Ha hallgat, akkor az etika elítéli, mondván: „El kell ismerned az álta-
lánost, mégpedig azáltal, hogy beszélsz, és nem sajnálhatod az általá-
nost.” Errõl a szemléletrõl nem feledkezhetünk meg, amikor idõnként
szigorú ítéletet mondunk egy kétkedõ felett azért, mert beszél. Én nem
vagyok hajlandó elnézni az ilyen viselkedést; de mint mindenütt, itt is az
számít, hogy a mozdulatokat szabályosan hajtsák végre. Ha jobb válasz-
tásunk nincs, egy kétkedõt, még ha beszédével minden lehetséges sze-
rencsétlenséget a világra zúdít is, elõnyben kell részesítenünk ezekkel a
nyomorult nyalakodókkal szemben, akik mindent megkóstolnak, és úgy
akarnak kigyógyítani a kételybõl, hogy azt nem is ismerik, s akik ezért
általában közvetlenül alkalmat adnak arra, hogy a kétely vadul és fékez-
hetetlenül kitörjön. – Ha beszél, mindent összezavar; ha mégsem, ezt
akkor is csak utólag tudja meg, az eredmény nem segíthet rajta, sem a
cselekvés pillanatában, sem a felelõsség tekintetében.
Ha saját felelõsségére hallgat, akkor nemeslelkûen cselekedhet, de
további fájdalmához egy apró kísértés társulhat; mert az általános ál-
landóan kínozni fogja, és így szól: Beszélned kellett volna, hogy akarsz
bizonyságot szerezni arról, hogy mégsem rejtett fennhéjázás irányítot-
ta döntésedet.
Ha ellenben a kétkedõ egyessé tud válni, aki mint egyes abszolút vi-
szonyban áll az abszolúttal, akkor felhatalmazást kap a hallgatásra.
Ebben az esetben kételyét bûnné kell változtatnia. Ebben az esetben
paradoxonba kerül, viszont kételyébõl kigyógyul, még ha újabb kétely
kerítheti is hatalmába.
Az ilyen hallgatást még az Újtestamentum is elismeri. Olyan helyek
is elõfordulnak benne, amelyek magasztalják az iróniát, már ha a jó el-

176
 Harmadik probléma

rejtésére szolgál is. Ez a mozdulat mindazonáltal éppúgy az iróniáé,

mint minden más, ami azon alapul, hogy a szubjektivitás magasabb ren-
dû, mint a valóság. Errõl manapság hallani sem akarnak, egyáltalán nem
szeretnének többet tudni az iróniáról, mint amit Hegel mondott, aki
furcsa mód nem nagyon értett hozzá, s meg is orrolt rá; korunknak jó
oka van rá, hogy hasonlóan tegyen; mert csak óvakodnia kell az iróniá-
tól. A hegyi beszédben ez áll: te pedig mikor böjtölsz, kend meg a te feje- 200
det, és a te orcádat mosd meg; hogy ne az emberek lássák böjtölésedet.
Ez a rész egyenesen arról tanúskodik, hogy a szubjektivitás összemérhe-
tetlen a valósággal, sõt joga van a megtévesztéshez. Ha azok, akik ko-
runkban össze-vissza beszélnek a gyülekezet eszméjérõl, elolvasnák az
Újtestamentumot, talán más gondolataik támadnának.

De térjünk vissza Ábrahámhoz, õ hogyan cselekedett? Hiszen nem

felejtettem el, s az olvasó talán lesz szíves emlékezni, hogy az egész
elöljáró vizsgálódásba azért kezdtem bele, hogy idáig eljussak, nem
mintha Ábrahám ettõl érthetõbbé válna, hanem hogy az érthetetlen-
ség még nagyobb legyen; mert mint mondtam, Ábrahámot képtelen
vagyok megérteni, csak csodálni tudom. Már azt is megjegyeztem,
hogy a bemutatott stádiumok közül egyik sem hasonlított Ábrahámé-
hoz; csak azért fejtettem ki õket, hogy miközben saját szférájukban
mutattam be õket, az elhajlás pillanatában mintegy jelezzék az isme-
retlen terület határát. Amennyiben hasonlóságról lenne szó, az csak a
bûn paradoxona lehet, ez azonban egy másik szférába tartozik, és Áb-
rahámot nem képes megmagyarázni, viszont sokkal könnyebb megma-
gyarázni, mint Ábrahámot.
Ábrahám tehát nem beszélt, sem Sárával, sem Eliézerrel, sem Izsák-
kal, elment a három etikai fokozat mellet; mert Ábrahám az etikának
semmilyen magasabb rendû kifejezését nem ismerte a családi életnél.
Az esztétika megengedte, sõt megkövetelte az egyestõl a hallgatást,
ha ezzel megmenthetett valakit. Ez már önmagában arra utal, hogy Áb-
rahámnak nincs helye az esztétikán belül. Hallgatása egyáltalán nem
Izsák megmentését szolgálta, sõt egész feladata, hogy Izsákot a maga és
Isten kedvéért feláldozza, botránkozást kelt az esztétika körében; mert
az esztétika megérti, ha a magam kedvéért feláldozom önmagamat, de

177
 Félelem és reszketés

azt nem, ha valaki mást áldozok fel. Az esztétika hõse néma volt. Az eti-
ka mindazonáltal elítélte, mert véletlenszerû egyedisége révén hallga-
tott. Az az emberi képessége vezetett hallgatásához, hogy elõre tudott
valamit. Ezt az etika képtelen megbocsátani, minden ilyen emberi tudás
csupán illúzió, az etika egy végtelen mozdulatot követel, a megnyilatko-
zást. Az esztétikai hõs tehát tud beszélni, de nem akar.
201 A tulajdonképpeni tragikus hõs feláldozza magát és mindenét az
általánosnak; minden tette, minden rezzenése az általánosé, megnyi-
latkozik, és ebben a megnyilvánulásban az etika kedves fia. Ez nem il-
lik Ábrahámra, õ semmit sem tesz az általánosért, és rejtve is marad.
Most hát itt állunk a paradoxonnál. Vagy képes az egyes mint egyes
abszolút viszonyba kerülni az abszolúttal, és akkor nem az etika a leg-
magasabb rendû, vagy Ábrahám elveszett, hiszen nem tragikus hõs,
ahogy nem is esztétikai.
Ennyiben megint úgy tûnhet, hogy a paradoxon mindennél köny-
nyebb és egyszerûbb. Mindazonáltal meg kell ismételnem, hogy az, aki
kitart e meggyõzõdése mellett, nem a hit lovagja, mert a szükség és a
szorongás az egyetlen elképzelhetõ feljogosítás, bár általánosságban
mégsem elképzelhetõ; hiszen akkor megszûnne a paradoxon.
Ábrahám hallgat – képtelen beszélni, éppen ebben rejlik a szükség
és a szorongás. Ha ugyanis beszédemmel nem tudom megértetni ma-
gam, akkor nem beszélek, még ha éjjel-nappal szakadatlanul jártatom
is a számat. Ez történik Ábrahám esetében. Mindent elmondhat; egyet
azonban nem, s ha ezt nem mondhatja, azaz nem úgy, hogy a másik
megértse, akkor nem beszél. A beszéd enyhítõ hatása abból fakad,
hogy lefordít az általánosban. Ábrahám tehát elmondhatja a legszeb-
bet, amellyel a nyelv kifejezheti, mennyire szereti Izsákot. De nem ez
nyomja a lelkét, ennél mélyebb dolog foglalkoztatja, az, hogy fel akarja
áldozni õt, mert ez a próbatétel. Ez utóbbit senki sem képes megérte-
ni, így az elõbbit csak félreérthetik. Ezt a nehézséget a tragikus hõs
nem ismeri. Elsõsorban azzal vigasztalódik, hogy minden ellenérvet fi-
gyelembe vett, mindenkinek alkalmat adott, hogy fellázadjon, Klütai-
mnésztrának, Iphigeneiának, Akhilleusznak, a karnak, minden élõ-
lénynek, az emberiség szívébõl kiszakadó minden hangnak, minden
okos, minden rémisztõ, minden vádló, minden együttérzõ gondolat-
nak. Biztos lehet benne, hogy mindent, ami ellene fordítható, kímélet-

178
 Harmadik probléma

lenül, kegyetlenül ki is mondtak – s hogy az egész világgal harcolni vi-

gasztalás, önmagával harcolni rettenetes –; nem kell attól rettegnie,
hogy figyelme átsiklott valami felett, hogy késõbb úgy kell felkiáltania,
mint IV. Edward királynak Clarence meggyilkolásának hírére:

De ki könyörgött érte? Haragomban 202

Ki térdelt lábamnál mérsékletért?
Ki szólt testvériségrõl, szeretetrõl?1

A tragikus hõs nem ismeri a magány rettenetes felelõsségét. Aztán

azzal vigasztalódhat, hogy együtt sírhat és panaszkodhat Klütaim-
nésztrával és Iphigeneiával – s a könnyek és a kiáltozás enyhíti a fájdal-
mat, a kimondhatatlan sóhajok azonban meggyötörnek. Agamemnón
gyorsan visszanyeri lelkierejét attól a bizonyosságtól, hogy cselekedni
fog, és még arra is van ideje, hogy vigasztaljon és bátorítson. Ábrahám
erre nem képes. Amikor szíve meglágyul, s szavai boldog vigaszt jelen-
tenének az egész világ számára, akkor nem mer vigasztalni, hiszen ak-
kor Sára, Eliézer és Izsák ezt mondhatná neki: „akkor miért akarod
megtenni, hiszen semmi sem kényszerít rá”. S ha szükségében kifa-
kadna, és az utolsó lépés elõtt mindent átölelne, ami szívének kedves,
akkor talán az a rettenetes dolog is megtörténne, hogy Sára, Eliézer és
Izsák megharagudna rá, és azt hinné, alakoskodik. Megszólalni nem
tud, hiszen nem emberi nyelvet beszél. Ha a világ minden nyelvét meg
is értené, és szerettei is értenék, akkor sem beszélhetne – isteni nyel-
ven beszél, nyelveken szól.
Szükségét megértem, csodálhatom Ábrahámot, nem félek, hogy el-
beszélésem hatására valaki könnyelmûen kísértést érez, hogy egyes le-
gyen, de azt is bevallom, hogy nincs hozzá bátorságom, és örömmel le-
mondok a továbblépés minden lehetõségérõl, ha csak lehetséges vol-
na, hogy valaha, elõbb vagy utóbb eddig eljussak. Ábrahám bármely
pillanatban meggondolhatja magát, és megbánhatja az egészet, mint
egy kísértést, és akkor képes lehet beszélni, akkor mindenki megérte-
né – de akkor már nem lenne többé Ábrahám.
Ábrahám nem tud beszélni; mert azt, ami mindent megmagyaráz,

1 V. ö. 2. felvonás 1. jelenet

179
 Félelem és reszketés

nem képes kimondani (legalábbis úgy nem, hogy érthetõ legyen), azaz,
hogy ez próbatétel, mégpedig olyan, amelyben az etika a kísértés. Aki
ilyen helyzetben van, az emigráns az általános földjérõl. Ami ezután kö-
203 vetkezik, arról méginkább nem beszélhet. Ábrahám ugyanis, mint ko-
rábban már kifejtettem, két mozdulatot tesz. Megteszi a rezignáció vég-
telen mozdulatát, lemond Izsákról, és ezt senki sem érti meg, mert ez
saját döntése; aztán minden egyes pillanatban megteszi a hit mozdula-
tát. Ez jelent számára vigaszt. Ugyanis így beszél: nem fog megtörténni,
vagy ha mégis, akkor az Úr az abszurd erejénél fogva új Izsákkal ajándé-
koz meg. A tragikus hõs története azonban véget ér. Iphigeneia megha-
jol atyja döntése elõtt, maga teszi meg a rezignáció végtelen mozdula-
tát, s apjával egyetértésben cselekszik. Megérti Agamemnónt, mert apja
döntése az általánost juttatja kifejezésre. Ha ellenben Agamemnón ezt
mondaná neki: „bár Isten azt kéri, hogy áldozzalak fel, mégis lehetsé-
ges, hogy nem ezt kívánja, mégpedig az abszurd erejénél fogva”, akkor
abban a pillanatban érthetetlenné válna Iphigeneia számára. Ha ezt az
emberi számításra hivatkozva mondaná, akkor Iphigeneia ugyan megér-
tené õt, de ebbõl az következne, hogy Agamemnón nem tette meg a re-
zignáció végtelen mozdulatát, és akkor nem hõs, a jós kijelentése pedig
csupán mendemonda, s az egész történet vaudeville.
Ábrahám tehát nem beszélt. Csak egyetlen szava maradt fenn,
Izsáknak adott egyetlen válasza, ami elegendõ bizonyítékot szolgáltat
arra, hogy korábban nem beszélt. Izsák felteszi Ábrahámnak a kérdést,
hogy hol van az égõ áldozathoz való bárány. És monda Ábrahám: Az Is-
ten majd gondoskodik az égõ áldozatra való bárányról, fiam.
Ábrahám utolsó szavait most közelebbrõl is meg kell vizsgálnom.
Ha ezek a szavak nem lennének, az egész eseménybõl hiányozna vala-
mi, ha másként hangoztak volna, akkor talán minden összezavarodna.
Gyakran elgondolkodtam azon, hogy a tragikus hõst mennyire illeti
meg az utolsó szó joga, akár szenvedésben, akár cselekedetben éri el
csúcspontját az élete. Megítélésem szerint ez azon múlik, melyik lét-
szférához is tartozik, élete mennyiben bír intellektuális jelentéssel, s
szenvedése vagy cselekedete mennyiben áll kapcsolatban a szellemmel.
Magától értetõdik, hogy a tragikus hõs életének csúcspontján, mint
bárki más, akit nem fosztottak meg a beszéd képességétõl, képes szólni
néhány – talán még odaillõ – szót is, de a kérdés sokkal inkább az, hogy

180
 Harmadik probléma

mennyiben illik hozzá, hogy ezeket a szavakat kimondja. Ha éltének je-

lentõsége egy látható tettben rejlik, akkor nincs mit mondania, akkor 204
minden, amit mond, lényegében fecsegés, mellyel csökkenti a hatást,
melyet személyével tesz, a tragikus szertartás ellenben megköveteli,
hogy némán hajtsa végre feladatát, legyen az tett vagy szenvedés. Hogy
ne menjek messzire, egy kézenfekvõ példát említek. Ha Kalkhász he-
lyett Agamemnónnak kellene a kést Iphigeneiára emelnie, akkor csak
lealacsonyítaná magát, ha az utolsó pillanatban mondani akarna néhány
szót; hisz tettének jelentése mindenki számára nyilvánvaló, a jámbor-
ság, a részvét, az érzés, a könnyek feladata bevégeztetett, életének
egyébként semmilyen kapcsolata nem volt a szellemmel, azaz nem volt
tanító vagy a szellem tanúja. Ha ezzel szemben a hõs életének jelentõsé-
ge a szellemre irányul, akkor a válasz hiánya csökkentené a hatást, me-
lyet személyével gyakorol. Amit mondani akar, nem pár odaillõ szó, nem
is rövid szónoklat, válaszának jelentõsége az, hogy a döntõ pillanatban
beteljesíti önmagát. Az ilyen intellektuális tragikus hõsnek joga van az
utolsó szóhoz. Ugyanazt a letisztult tartást követelik tõle, mint bármely
tragikus hõstõl, de még egy szót is elvárnak. Amennyiben egy ilyen intel-
lektuális tragikus hõs a szenvedésben (halálban) teljesedik ki, akkor ez-
zel az utolsó szóval halála elõtt halhatatlan lesz, míg a közönséges tragi-
kus hõs csak halála után válik azzá.
Szókratész szolgálhat példaként. Õ intellektuális tragikus hõs volt.
Közlik vele halálos ítéletét. Abban a pillanatban meghal, mert aki nem
érti, hogy a halálhoz a szellem minden erejére szükség van, s hogy a
hõs mindig elõbb meghal, mint hogy tényleges halála bekövetkezne,
az az élet szemlélésében nem jut túl messzire. Szókratésztól mint hõs-
tõl most elvárják, hogy önmagában nyugodjon, mint intellektuális tra-
gikus hõstõl azonban azt kívánják, hogy ebben az utolsó pillanatban
legyen elég lelkiereje önmagát beteljesíteni. Õ tehát a közönséges tra-
gikus hõshöz hasonlóan nem tud arra koncentrálni, hogy szembenéz-
zen a halállal, hanem olyan gyorsan kell megtennie ezt a mozdulatot,
hogy ugyanabban a pillanatban tudatosan túl is lépjen ezen a küzdel-
men, és megállja a helyét. Ha tehát Szókratész a halál pillanatában el-
némult volna, gyengítette volna azt a hatást, amit életével gyakorolt, s
felkeltette volna a gyanút, hogy az irónia rugalmassága benne nem vi-
lágrengetõ erõ, hanem csak játék, melynek erejét a döntõ pillanatban 205

181
 Félelem és reszketés

fordított mérce szerint kellene használni, hogy patetikusan a magas-

ban tartsa.1
Az itt röviden elhangzottakat nem lehet Ábrahámra alkalmazni,
amennyiben bárki úgy véli, hogy analógiával kellene kitalálni az Ábra-
hám szájába illõ végszót, annyiban viszont igen, hogy belássuk annak
szükségszerûségét, hogy Ábrahámnak az utolsó pillanatban be kell tel-
jesítenie önmagát, nem húzhatja elõ némán a kést, hanem meg kell szó-
lalnia, hiszen a hit atyjaként a szellem szempontjából abszolút jelentõ-
séggel bír. Hogy mit kell mondania, arról elõzetesen semmilyen elkép-
zelésem nem lehet; miután azonban kimondta, meg tudom érteni szava-
it, és bizonyos értelemben Ábrahámot is meg tudom érteni abban, amit
mond, anélkül hogy ezzel közelebb kerülnék hozzá, mint korábban. Ha
Szókratész utolsó válasza nem létezett volna, akkor bele kellett volna
képzelnem magam a helyébe, és nekem kellett volna kitalálni szavait, ha
ezt nem tudtam volna megtenni, akkor erre egy költõnek kellett volna
vállalkoznia, Ábrahámot azonban egyetlen költõ sem éri fel.
Mielõtt közelebbrõl szemügyre venném Ábrahám utolsó szavait,
elõször fel kell hívnom a figyelmet arra, milyen nehéz volt Ábrahám-
nak bármit is mondani. A paradoxonban rejlõ szükség és szorongás,
mint fentebb kifejtettem, éppen a hallgatásban rejlik, Ábrahám képte-
len beszélni.2 Ilyen értelemben tehát önellentmondás azt követelni tõ-
le, hogy beszéljen, kivéve, ha ismét ki akarjuk ragadni a paradoxonból
206 oly módon, hogy a döntõ pillanatban felfüggeszti azt, ami által már
nem Ábrahám, és megsemmisít mindent, ami korábban történt. Ha te-
hát Ábrahám a döntõ pillanatban így szólna Izsákhoz: te vagy az, akkor
ez csak gyengeség lenne. Mert ha egyáltalán képes lenne beszélni, ak-

1 Hogy Szókratésznek melyik válaszát kell döntõnek tekintenünk, arról megoszla-

nak a vélemények, hiszen Szókratész Platónnak köszönhetõen oly sokféle költõi
alakot öltött. Én a következõt javaslom: Megtudja a halálos ítéletet, ugyanabban
a pillanatban meghal, ugyanabban a pillanatban legyõzi a halált, és híres válaszá-
ban beteljesíti önmagát: csodálatba ejti, mondja, hogy három szavazatnyi több-
séggel ítélték el. Értelmetlen piaci fecsegéssel vagy egy idióta ostoba megjegyzé-
sével sem ûzhetett volna ironikusabb tréfát, mint saját halálos ítéletével.
2 Amennyiben beszélhetünk bármiféle hasonlóságról, akkor Püthagorasz halál-
helyzetét hozhatjuk példaként, mert állandó hallgatását az utolsó pillanatban
sem adhatta fel, ezért így beszélt: „Inkább a halál, mint a beszéd.” V. ö. Dioge-
nész, 8. könyv, 39. §.

182
 Harmadik probléma

kor ezt sokkal korábban kellett volna megtennie, s gyengesége akkor

abban rejlene, hogy nem rendelkezett a szellem érettségével és fegyel-
mezettségével, hogy az egész fájdalmat elõre elképzelje, hanem elhes-
segette volna magától, úgy, hogy a valódi fájdalom a véltnél nagyobb
lett volna. Ilyen beszéddel ráadásul kiesne a paradoxonból, s ha tény-
leg beszélni szeretne Izsákkal, állapotát kísértéssé kellene változtat-
nia; mert különben semmit sem mondhatna, s ha így tesz, akkor még
csak nem is tragikus hõs.
Mindazonáltal Ábrahám utolsó szavai fennmaradtak, és amennyire
képes vagyok megérteni a paradoxont, úgy Ábrahám teljes jelenlétét is
megértem ezekben a szavakban. Elsõsorban semmit sem mond, s így
mondja el, amit mondani akar. Izsáknak adott válasza ironikus, hiszen
az mindig irónia, ha mondok valamit, és mégsem mondok semmit sem.
Izsák abban a hiszemben kérdezi Ábrahámot, hogy Ábrahám tudja a vá-
laszt. Ha Ábrahám így válaszolt volna: semmit sem tudok, akkor nem
mondott volna igazat. Igazi választ nem adhat; hiszen amit tud, azt nem
mondhatja ki. Hát így felel: Az Isten majd gondoskodik az égõ áldozatra
való bárányról, fiam! Ebbõl érezhetõ a kettõs mozgás Ábrahám lelké-
ben, ahogy ezt a korábbiakban leírtam. Ha Ábrahám egyszerûen csak le-
mondott volna Izsákról, és ezzel megelégedett volna, akkor valótlant ál-
lítana; hiszen tudja, hogy Isten áldozatul kívánja Izsákot, és tudja, hogy
õ maga éppen ebben a pillanatban kész feláldozni õt. De minden egyes
pillanatban, amikor ezt a mozdulatot megtette, az abszurd erejénél fog-
va egyben a következõt, a hit mozdulatát is megtette. Ilyen értelemben
nem állít valótlant; hiszen az abszurd erejénél fogva lehetséges, hogy Is-
ten valami mást tesz. Tehát nem állít valótlant, de tulajdonképpen sem-
mit sem mond; hiszen idegen nyelven beszél. Ez még nyilvánvalóbbá vá-
lik, ha meggondoljuk, hogy magának Ábrahámnak kellett Izsákot felál-
doznia. Ha más lett volna a feladata, ha az Úr azt parancsolta volna Ábra-
hámnak, hogy vigye ki Izsákot Mórija hegyére, hogy aztán villámával ma-
ga sújtson le a fiúra, s így vegye el az áldozatot, akkor Ábrahámnak köz-
vetlen értelemben joga lett volna olyan rejtélyesen beszélni, ahogy tet-
te; hiszen ebben az esetben magas sem tudhatta, mi fog történni. Mivel
azonban Ábrahám kapta a feladatot, neki kell cselekednie, s a döntõ pil- 207
lanatban tudnia kell, mit tesz, tehát tudnia kell, hogy Izsákot fel kell ál-
doznia. Ha ezt nem tudta biztosan, akkor nem tette meg a rezignáció

183
 Félelem és reszketés

végtelen mozdulatát, s bár szavaival nem állít valótlant, mégis rendkívül

távol áll attól, hogy Ábrahám legyen, jelentéktelenebb a tragikus hõs-
nél, igen, határozatlan férfi, aki képtelen bármi mellett is dönteni, s aki
emiatt mindig is rejtélyekben fog beszélni. Aki pedig így hezitál, az a hit
lovagjának a paródiája.
Itt tehát ismét megmutatkozik, hogy Ábrahámot mégis meg lehet
érteni, de csak úgy, ahogy a paradoxont. Én a magam részérõl megér-
tem Ábrahámot, de egyúttal azt is megértem, hogy nincs bátorságom
úgy beszélni, mint õ, ahogy ahhoz sincs bátorságom, hogy hozzá ha-
sonlóan cselekedjek; ezért azonban még nem mondom, hogy ez cse-
kélység, éppen ellenkezõleg, ez az egyetlen csodálatra méltó.
És milyen ítéletet hozott a tragikus hõsrõl saját kora? Nagyra tartot-
ta, és csodálta. És a nemes lelkek ama tiszteletre méltó csoportja, az a
testület, melyet minden nemzedék azért hoz létre, hogy ítélkezzen a ko-
rábbi nemzedékrõl, ugyanilyen ítéletet hoz. Ábrahámot azonban senki
sem értette meg De mit is ért el ezzel? Azt, hogy hû maradt szereteté-
hez. Annak azonban, aki Istent szereti, nincs szüksége könnyekre vagy
csodálatra, a szeretet segítségével megfeledkezik a szenvedésrõl, igen,
teljesen elfeledi, hogy fájdalmát késõbb se sejthesse meg senki, ha Isten
maga nem emlékeztetne rá; mert Isten a rejtekben is lát, ismeri a szük-
séget, számolja a könnyeket, és semmit sem felejt el.
Tehát vagy létezik olyan paradoxon, hogy az egyes mint egyes ab-
szolút viszonyban áll az abszolúttal, vagy Ábrahám elveszett.

184
 Epilógus 208

Amikor egyszer Hollandiában a fûszerek ára esni kezdett, a keres-

kedõk néhány rakományt elsüllyesztettek a tengerben, hogy így verjék
fel az árakat. Ez megbocsátható, s talán szükséges csalás volt. De va-
jon ilyesmire van-e szükségünk a szellem világában? Oly mértékben bi-
zonyosan vagyunk abban, hogy elértük a legmagasabb rendût, hogy
már semmi más nincs hátra, mint jámboran azt képzelni, hogy még
nem jutottunk idáig, csak hogy valamivel mégis elüthessük az idõt?
Tényleg ilyen öncsalásra van szüksége a jelen nemzedéknek, valóban a
virtuozitásig kell ebben fejlõdnie, vagy nem fejlesztette-e máris tökély-
re az öncsalás mûvészetét? Vagy nem becsületes komolyságra van-e
szüksége, mely rettenthetetlenül és megvesztegethetetlenül mutat a
feladatokra, olyan becsületes komolyságra, mely szeretetteljesen vi-
gyázza a feladatokat, s nem kényszeríti az embereket arra, hogy sebté-
ben a legmagasabb rendûre vessék magukat, hanem megõrzi a felada-
tokat ifjúságukban és szépségükben, hogy kellemes látványt nyújtsa-
nak, és mindenkit csábítsanak, s a nemes lelkeknek mégis súlyosak és
lelkesítõk legyenek; hiszen a nemes lelkeket csak a nehézség lelkesíti?
Bármit is tanul az egyik nemzedék a másiktól, a tulajdonképpeni hu-
mánumot egyetlen nemzedék sem tanulhatja meg az elõzõtõl. E tekin-
tetben minden nemzedéknek elölrõl kell kezdeni, nincs más feladata,
mint a korábbi nemzedékeknek, nem is jut tovább, amennyiben az
elõtte járó nemzedék nem árulta el a feladatot, és nem csapta be ön-
magát. Ez a tulajdonképpeni humánum a szenvedély, melyben az egyik
nemzedék teljesen megérti önmagát és a másikat. A szeretet mûvésze-
tét egyetlen nemzedék sem tanulta a másiktól, egyetlen nemzedék
sem kezdheti máshol, mint az elején, egyetlen késõbbi nemzedék fel-
adata sem rövidebb, mint elõdjéé, s ha a korábbi nemzedékekhez ha-
sonlóan nem akarunk megállni a szeretetnél, hanem tovább akarunk 209
lépni, az csupán hiábavaló, ostoba fecsegés.
Az emberben lakozó legmagasabb rendû szenvedély azonban a hit,
és egyetlen nemzedék sem kezdi máshol, mint elõdje, minden egyes
nemzedék elölrõl kezdi, s a következõ nemzedék sem jut tovább a ko-
rábbinál, amennyiben az hû maradt feladatához, és nem hagyta cser-

185
 Félelem és reszketés

ben. Az adott nemzedék természetesen nem állíthatja, hogy ez fárasz-

tó feladat, hiszen ez a feladata, és semmi köze ahhoz, hogy az elõzõ
nemzedéknek is ez volt a feladata, kivéve, ha az egyes nemzedékek
vagy azok egyes tagjai vakmerõen el akarnák foglalni azt a helyet,
amely csak a világot irányító szellemet illeti meg, mely elég türelmes
ahhoz, hogy ne fáradjon el. Ha a nemzedék ezzel kezdi, hibázik, és
nem csoda, ha az egész létezést elhibázottnak látja; hiszen senki sem
találta a létezést silányabbnak, mint az a mesebeli szabó, aki elevenen
került a mennyországba, s onnan szemlélte a világot. Ha egy nemze-
dék kizárólag a saját feladatával törõdik, ami a legmagasabb rendû fel-
adat, akkor nem fáradhat el; mert a feladat mindig egy emberéletre
szól. Az, hogy a gyerekek egy ünnepnapon már tizenkét óra elõtt min-
den játékot végigjátszottak, és türelmetlenül így szólnak: hát senki
sincs, aki új játékot tudna kitalálni, vajon azt bizonyítja, hogy ezek a
gyerekek fejlettebbek és okosabbak azon kortársaiknál vagy egy ko-
rábbi nemzedék gyermekeinél, akik az említett játékokkal az egész na-
pot el tudták tölteni? Vagy ez inkább azt bizonyítja, hogy az elõbbi
gyerekekbõl hiányzik az, amit én szeretetre méltó komolyságnak neve-
zek, és hozzátartozik a játékhoz.
A hit az ember legmagasabb rendû szenvedélye. Talán minden nem-
zedékben sokan vannak, akik nem jutnak el idáig, továbblépni pedig
senki sem képes. Hogy korunkban is sokan vannak-e, akik nem fedezik
fel, nem én döntöm el; csak magamra merek hivatkozni, és nem rejtem
véka alá, hogy sokáig kell várni rá, ezért azonban még nem csaphatom
be magamat és a világot is azzal, hogy az egészet jelentéktelennek tün-
tetem fel, gyermekbetegségnek, melyen minél elõbb át szeretnénk esni.
De az élet annak is elég feladatot tartogat, aki nem jut el a hitre, s ha
ezeket õszintén szereti, nem tékozolja el életét, még ha az nem is lesz
olyan, mint azoké, aki megsejtették és megragadták a legmagasabbat.
Aki azonban eljutott a hitre (legyen kiváló tehetséggel megáldott vagy
210 együgyû, ügyünk szempontjából ez mit sem változtat), az nem torpan
meg ott, igen, felháborodna, ha valaki ezt mondaná neki, ahogy a szerel-
mes is felhördülne, ha valaki azzal vádolná, hogy megtorpant a szere-
lemnél; mert – felelné – semmiképpen nem állok meg, hiszen erre tet-
tem fel az életemet. Mégsem jut tovább, nem jut el valami máshoz; mert
amikor ezt felfedezi, akkor más magyarázatot talál.

186
 Epilógus

„Tovább kell lépni; tovább kell lépni.” A továbblépésre való törek-

vés nem új keletû a világban. A homályos Hérakleitosz, aki írásban le-
fektetett gondolatait Diána templomában helyezte el (mert gondola-
tai jelentették vértezetét életében, s ezért akasztotta õket az istenség
templomába), szóval a homályos Hérakleitosz ezt mondta: ugyanazon
a folyón nem lehet kétszer is áthaladni.1
A homályos Hérakleitosznak volt egy tanítványa, aki nem állt meg
ennél, továbbment és hozzáfûzte: erre egyszer sem vagyunk képesek.2
Szegény Hérakleitosz, hogy ilyen tanítványa van! Hérakleitosz
mondata ezzel a helyesbítéssel eleatikus mondattá változott, mely ta-
gadja a mozgást, pedig ez a tanítvány csak annyit kívánt, hogy Hérak-
leitosz tanítványa lehessen, aki továbblépett, nem pedig vissza ahhoz,
amit Hérakleitosz maga mögött hagyott.

1 Kai potamou ro» apeikazwn ta onta legei •V diV eV ton auton potamon ouk
embaihV. V. ö. Platón, Kratülosz, 402. §. 3. köt. 158. o.
2 V. ö. Tennemann, Gesch. d. Philos. 1. köt. 220. o.

187
 Filozófiai morzsák 213

avagy

Egy csipetnyi filozófia

JOHANNES CLIMACUS tollából

Közreadja

S. KIERKEGAARD

Létezhet-e történelmi kiindulópont egy örök tudat számára; ho-

gyan lehet az ilyesmi másként érdekes, mint történelmi szempontból;
alapozhatjuk-e az üdvösséget történelmi tudásra?

Koppenhága

Kapható a C. A. Reitzel egyetemi könyvkereskedésben

Készült a Bianco Luno nyomdában

1844
214
Jobb egy jó akasztás, mint egy rossz házasság.
Shakespeare
 Elõszó 215

Az, amivel itt szolgálhatok, csupán próbálkozás, p r o p r i o M a r -

t e , p r o p r i i s a u s p i c i i s , p r o p r i o s t i p e n d i o, nem áll szándé-
komban részt venni vele abban a tudományos törekvésben, melynek so-
rán megbecsülésre teszünk szert mint áttekintés vagy átmenet, mint le-
záró, elõkészítõ vagy résztvevõ, mint közremûködõ vagy önkéntes köve-
tõ, mint hõs vagy akárcsak relatív hõs, de legalábbis mint abszolút har-
sonás. Mûvem csupán jelentéktelen apróság, s nem is lesz több soha, ak-
kor sem, ha Holberg magiszteréhez hasonlóan – volente deo – tizenhét
újabbal folytatom; nem lesz több, ahogy az, aki rövid unalomûzõket ír,
sem fog sosem mást írni, még ha írásaival vaskos köteteket tölt is meg.
Irományom mindazonáltal kiválóan mutatja képességeimet; kényel-
mességbõl, e x a n i m i s e n t e n t i a henyélek, nem úgy, mint ama ne-
mes római, aki m e r i t o m a g i s q u a m i g n a v i a tartózkodott a
rendszer szolgálatától, s a lustálkodásra alapos okom van. Mégsem sze-
retnék az apragmosunh bûnébe esni, melyet mindenkor államellenes
bûntettnek tekintettek, különösen a forrongások idején, s az ókorban
halálbüntetés terhe mellett tiltották. De ha – tegyük fel – kontárkodá-
sommal, mely csak zavart okozna, ennél is nagyobb bûnt követnék el,
nem lenne-e jobb, ha nem alkalmatlankodnék? Nem adatik meg min-
denkinek, hogy az, ami gondolatait betölti, szerencsésen megegyezzék
a közérdeklõdéssel, méghozzá annyira szerencsésen, hogy szinte nehe-
zünkre esik eldönteni, mennyiben törõdik saját magával, s mennyiben
másokkal. Mert nem üldögélt-e Arkhimédész ugyanolyan zavartalanul s
szemlélte köreit, miközben Szürakuszát bevették, s nem szólt-e ilyen
szép szavakkal ahhoz a római katonához, aki megölte: n o l i t e p e r -
t u r b a r e c i r c u l o s m e o s? Annak azonban, aki nem ilyen szeren-
csés, más példakép után kell néznie. Amikor Philipposz seregei azzal fe- 216
nyegettek, hogy beveszik Korinthoszt, a város valamennyi lakója lázasan
serénykedett: ki fegyvert tisztogatott, ki köveket hordott össze, ki pedig
a falat javítgatta; Diogenész ezt látva, sietve összefogta magán a köpe-
nyét, és nagy igyekezettel ide-oda gurította hordóját az utcákon. Ami-
kor megkérdezték tõle, miért tesz így, azt felelte: én is szorgoskodom és
görgetem hordómat, nehogy én legyek az egyetlen semmittevõ a sok

191
 Filozófiai morzsák

szorgos ember között. Az ilyen viselkedés a legkevésbé sem szofisztikus,

bár egyébként Arisztotelész helyesen magyarázza, hogy a szofista mûvé-
szet az, amivel pénzt keresünk. Az ilyen viselkedés legalább nem vezet
félreértéshez; mert bizonyára elképzelhetetlen, hogy valakinek eszébe
jusson Diogenészt a város megmentõjének és jótevõjének tartani – s
ugye lehetetlen, hogy valakinek eszébe jusson (amit semmi esetre sem
tekintek a legnagyobb veszélynek, mely vállalkozásommal megtörtén-
het) egy jelentéktelen apróságnak világtörténelmi jelentõséget tulajdo-
nítani, vagy feltételezni, hogy szerzõje kedves királyi székhelyünk, Kop-
penhága várva-várt rendszerezõ Goldkalb Salamonja. Hogy ez megtör-
ténjen, a vétkesnek természetébõl adódóan rendkívül ostobának kelle-
ne lennie, s azzal, hogy naphosszat felelgetõs antistrófákban õrjöngött,
valahányszor elhitették vele, hogy új éra, új epocha kezdõdött, gyanítha-
tóan oly mértékben kiordította fejébõl az amúgy is csak szerény mennyi-
ségben neki jutott józan észt, hogy boldoggá tette az, amit a magasztos
õrület ordító tébolyának nevezhetünk, melynek tünete az õrjöngés, a
görcsös õrjöngés, tartalma pedig nem más, mint ezek a szavak: éra, epo-
cha, éra és epocha, epocha és éra, rendszer. A boldoggá tett ember álla-
pota egyfajta irracionális elragadtatás, mivel úgy él, mintha minden nap
szökõnap lenne, de nem az, amelyik minden negyedik évben köszönt be,
hanem az, amely évezredenként csak egyszer jön el, miközben a foga-
lomnak mint valami vadasparki mutatványosnak minden pillanatban be
kell mutatnia ezeket az örökös hókuszpókuszokat az átcsapással – míg
le nem csapja az embert. Az ég óvjon meg engem és irományomat attól a
helyzettõl, hogy egy ilyen nagyhangú „hõzöngõ” beleavatkozásával ki-
zökkentsen gondtalan önelégültségembõl, melyben egy jelentéktelen
apróság szerzõjeként lubickolhatok, és megakadályozza a derék és jó
szándékú olvasót abban, hogy zavartalanul megvizsgálhassa, talál-e va-
lami használhatót mûvemben; az ég óvjon meg attól a tragikomikus kel-
lemetlenségtõl, hogy nevetnem kelljen saját szerencsétlenségemen,
ahogy Fredericia jóravaló polgárainak nevetniük kellett legnagyobb sze-
217 rencsétlenségükben, amikor az újságban a következõ sorokat olvashat-
ták a városukban tomboló tûzvészrõl: „Félreverték a harangokat, töm-
lõk járkáltak az utcákon” – bár egyetlen tömlõ van egész Fredericiában,
s a város alig áll többõl egy utcánál; az újság tehát arra a következtetésre
késztette az olvasókat, hogy ez a tömlõ, ahelyett, hogy a tûz helyszínére

192
 Elõszó

sietett volna, jelentõségteljesen sétálgatott az utcán – bár irományom a

legkevésbé sem emlékeztet a vészharangok kongására, s szerzõje min-
denkinél kevésbé hajlamos arra, hogy megkondítsa a vészharangot.
Mármost mi is az én véleményem? … Senki se kérdezze, s ha van is
véleményem, más számára mi sem lehet közömbösebb ennél. Véle-
ménnyel bírni egyszerre túl sok és túl kevés, feltételezi, hogy bizton-
ságban, jól érezzük magunkat a létezésben, mint amikor felesége és
gyermeke van valakinek a földi életben, ami nem adatik meg annak,
aki éjjel-nappal úton van, mégsincs biztos megélhetése. Ilyen helyzet-
ben vagyok én a szellem világában; mert ilyenné alakítottam és alakí-
tom magamat, hogy mindig könnyedén táncolhassak a gondolat szol-
gálatában, lehetõség szerint Isten dicsõségére és önmagam szórakoz-
tatására, lemondván az otthon boldogságáról és a polgári megbecsü-
lésrõl, arról a c o m m u n i o b o n o r u mról és az örömök egyetértésé-
rõl, melyben akkor van részünk, ha van véleményünk. – Hogy kapok-e
bármiféle fizetséget ezért, s az oltárnál szolgálóhoz hasonlóan én is
eszem-e abból, amit az oltárra tesznek? … Ezt bízzák rám; akinek szol-
gálok, elég jómódú, ahogy a pénzemberek mondják, és másképp jómó-
dú, mint ahogy a pénzemberek értik. Ha ellenben valaki udvariasság-
ból feltételezi, hogy van véleményem, s elõzékenységében oly messzire
megy, hogy csak azért elfogadja ezt a véleményt, mert az enyém, azt
nagyon sajnálom udvariasságáért, hiszen egy érdemtelenre pazarolta,
s véleményéért, ha az enyémen kívül nincs más véleménye. A saját éle-
temet kockára tehetem, a saját életemmel komolyan tréfát ûzhetek –
máséval azonban nem. Ezt megtehetem, ez az egyetlen, amit a gondol-
kodásért megtehetek, én, aki nem szolgálhatok különösebb tudással,
„még egy drachmát érõ tanfolyammal sem, nem is beszélve az
ötvendrachmás nagyszabásúakról” (Kratülosz). Csak az életem felett
rendelkezem, s ezt rögtön felteszem, valahányszor nehézségbe ütkö-
zöm. Ilyenkor könnyû a tánc; mert a halál gondolata ügyes táncosnõ,
az én táncosom, az emberek túl nehezek számomra; ezért kérem,
p e r d e o s o b s e c r o: senki se kérjen fel, mert nem táncolok.

J. C.

193
 Filozófiai morzsák

218 Propositio

A kérdést a tudatlan teszi fel, aki azt sem tudja, mi adott alkalmat
arra, hogy efféleképpen kérdezzen

I. fejezet
Gondolatkísérlet

Mennyiben tanulható az igazság? Ezzel a kérdéssel kezdjük. Ez

szókratészi kérdés, vagyis ama szókratészi kérdés révén lett azzá, hogy
mennyiben tanulható az erény; az erény ugyanis belátásként határoz-
ható meg (v. ö. Prótagorasz, Gorgiasz, Menón, Euthüdémosz). Ameny-
nyiben az igazságot meg kell tanulni, feltételeznünk kell, hogy nem lé-
tezik, tehát miközben tanuljuk, keressük. Itt abba a nehézségbe ütkö-
zünk, amelyre Szókratész a Menónban (a 80. § végén) hívja fel a figyel-
met mint afféle „cseles okoskodásra”, hogy az ember nem keresheti
azt, amit tud, ahogy lehetetlen olyasmit keresnie, amit nem tud; mert
amit tud, azt nem keresheti, hiszen már tudja, amit pedig nem tud,
azért nem keresheti, mert fogalma sincs, mit keressen. A nehézséget
Szókratész úgy hidalja át, hogy minden tanulás és keresés csupán em-
lékezés, mégpedig oly módon, hogy a tudatlant pusztán emlékeztetni
kell, hogy saját magában felismerje azt, amit tud. Az igazság így nem
belékerül, hanem benne volt. Ezt a gondolatot Szókratész továbbviszi,
219 voltaképpen ebben összpontosul a görög pátosz, hiszen a lélek halha-
tatlanságának egyik – jegyezzük meg, visszafelé haladó – bizonyítéka
vagy a lélek preegzisztenciájának bizonyítéka lesz.1

1 Ha ezt a gondolatot abszolút értelemben vesszük, vagyis nem reflektálunk a

preegzisztencia különbözõ állapotaira, akkor ez a görög gondolat a régebbi és a
modern spekulációban is felbukkan: örök teremtés; örökös kiáradás az atyától;
örökké tartó istenülés; örökös önfeláldozás; elmúlt feltámadás; elszenvedett
ítélet. Ezek a gondolatok megegyeznek a görög gondolattal az emlékezésrõl,
csak nem mindig vesszük észre, mert úgy érkezünk hozzájuk, hogy mindjárt to-

194
 I. fejezet

Ezt szem elõtt tartva kiderül, milyen csodálatos következetességgel

maradt hû önmagához Szókratész, és valósította meg mûvészileg azt,
amit elõzõleg megértett. Szókratész bába volt, és az is maradt; nem
mintha „nem lett volna meg benne a pozitív”,1 hanem mert belátta,
hogy ez a legmagasztosabb viszony, mely az embert társához fûzheti. S
ebben egyszer s mindenkorra igaza van; mert még ha létezett is valaha
egy isteni kiindulópont, két ember között ez az igaz viszony, ha az abszo-
lútra reflektálunk, és nem kacérkodunk a véletlenszerûvel, hanem tel-
jes szívünkbõl lemondunk a tökéletlenség megértésérõl, bár a tökélet-
lenség minden bizonnyal az emberek vágya és a rendszer titka. Szókra-
tész ellenben olyan bába volt, akit Isten maga tett próbára; feladatát is-
teni megbízatásként teljesítette (v. ö. Platón Apológiája); még ha az em-
berek különcnek tartották is (atopwstatoV, Theaitétosz 149. §); és is- 220
teni szándék volt, amit Szókratész meg is értett, hogy az Isten megtil-
totta neki a szülést (maieuesJai me ‰ JeoV anagkazei, gennän de
apekwlusen, Theaitétosz 150. §); mert két ember között a bábáskodás
a legmagasabb rendû viszony, a szülés ugyanis Istenre tartozik.
Szókratészi szemszögbõl minden idõbeli kiindulópont e o i p s o
véletlenszerû, eltûnõ, csupán alkalom; ennél a tanító sem több, s ha
magát és tanítását másként adja át, akkor nem ad, hanem elvesz, ak-
kor nem barátja társának, és még kevésbé tanítója. Ez a szókratészi
gondolkodás mély értelme, ez Szókratész nemes emberségessége,
mely nem keresi gonosz és hiú módon az okosok társaságát, hanem ro-
konságot érez a cserzõvargával is, ezért gyorsan „megbizonyosodott

vább is lépünk. Ha ez a gondolat a preegzisztencia különbözõ állapotainak soro-

lására hull szét, akkor e közelítõ gondolkodás örökös elõttjei ugyanolyanok
lesznek, mint a megfelelõ közelítés örökös utánjai. A létezés ellentmondását
szükség szerint vagy egy elõtt vagy egy után megállapításával magyarázzák (az
elõbbi esetben az egyén egy korábbi állapot révén került jelenlegi, egyébként
megmagyarázhatatlan állapotába, az utóbbiban az individuumot egy másik
bolygón megfelelõbb helyre tehetjük, s ezt figyelembe véve jelenlegi állapota
nem megmagyarázhatatlan).
1 Így mondjuk korunkban, amikor az emberben megvan a pozitív, nagyjából úgy,
mintha egy sokistenhitû a monoteizmus negativitását gúnyolná; mert a polite-
istáknak sok istenük van, az egyistenhívõknek viszont csak egy; a filozófusok-
nak sok gondolat kavarog a fejükben, melyek bizonyos mértékig mind érvénye-
sek, Szókratésznak ellenben csak egy, abszolút érvényû gondolata volt.

195
 Filozófiai morzsák

arról, hogy a fizikával való foglalatoskodás nem az ember dolga, így az-
tán az etikairól kezdett filozofálni a kézmûvesek mûhelyeiben és a pi-
actéren” (Diogenész Laertiosz II, 5, 21), és egyaránt tökéletesen filo-
zofált, bárkivel beszélgetett is. Félkész gondolatokkal, alkudozással és
egyezkedéssel, bizonygatással és eltántorodással, mintha az egyén bi-
zonyos mértékben adósa lenne társának, bizonyos mértékben viszont
nem; odavetett szavakkal, melyek mindent megmagyaráznak, kivéve
azt, hogy mekkora ez a bizonyos mérték; ilyesmivel nem lépünk túl
Szókratészon, nem érjük el a kinyilatkoztatás fogalmát sem, hanem
megmaradunk a fecsegésnél. Szókratész szemszögébõl minden egyes
ember saját magát tekinti középpontnak, és az egész világ tõle függ,
mert önmaga megismerése egyben Isten megismerése is Így értette
Szókratész önmagát, véleménye szerint így kellene mindenkinek érte-
nie önmagát, s mindenkinek ezáltal kellene megértenie az egyeshez
fûzõdõ viszonyát, minden percben ugyanolyan alázatosan és büszkén.
Szókratésznak volt bátorsága és higgadtsága ahhoz, hogy beérje ön-
magával, sõt ahhoz is, hogy a másokhoz, még a legbutább emberhez
fûzõdõ viszonyában is, csak késztetés legyen. Ó, ritka nagylelkûség,
amikor a lelkész kicsit többet ér a templomszolgánál, amikor minden
második ember tekintélynek számít, miközben mindezen különbsége-
ket és a hatalmas tekintélyt közös õrültségben és a c o m m u n e n a f -
r a g i u mnak nevezett eseményben közvetítik; mert miközben soha
senki sem volt igazi tekintély, és soha senkinek nem használt azzal,
hogy az volt, és valójában sohasem sikerült védencét magával ragad-
nia, másként nagyobb sikert érhetünk el; mert mindig igaz, hogy egy
bolond százat csinál.
221 Ha így állunk az igazság tanulhatóságával, akkor az, hogy Szókra-
tésztól, Prodikosztól vagy egy szolgálólánytól tanultam, csak történe-
tileg foglalkoztat, vagy ha rajongásommal Platónra hasonlítok, költõi-
leg. De ez a rajongás, még ha gyönyörû is, még ha kívánom is magam-
nak és másoknak is ezt az eukataforia eiV paJoV-t, melytõl csak a
sztoikusok intettek óva, még ha hiányzik is belõlem a szókratészi
nagylelkûség és a szókratészi önmegtagadás, hogy elgondoljam üres-
ségét – szóval ez a rajongás – ahogy Szókratész mondaná – mégiscsak
illúzió, igen, zavarosság, melyben a földi különbözõség szinte kéjesen
tobzódik. Szókratész vagy Prodikosz tanítása sem érdekelhet más-

196
 I. fejezet

ként, mint történetileg, mert az igazság, melyben nyugszom, bennem

rejlett, és önmagam révén mutatkozott meg, s még Szókratész sem
adhatta nekem, ahogy a kocsis sem húzhatja lova terhét, még ha osto-
rával segíthet is.1 Szókratészhoz és Prodikoszhoz fûzõdõ viszonyom
örök üdvösségem szempontjából nem foglalkoztathat, mert ez az igaz-
ság birtokában visszamenõleg adott, hisz ezt tudtomon kívül a kezde-
tektõl birtokoltam. Ha elképzelném, hogy egy másik életben összeta-
lálkozom Szókratésszal, Prodikosszal vagy a szolgálólánnyal, akkor
sem lenne egyikük sem több késztetésnél, amit Szókratész rettenthe-
tetlenül úgy fejez ki, hogy õ még az alvilágban is csak kérdezne; mert
minden kérdezés mögött az a végsõ gondolat rejlik, hogy a megkérde-
zettnek birtokában kell lennie az igazságnak, és önmaga révén kell a
birtokába jutnia. Az idõbeli kiindulópont semmi; mert abban a pilla-
natban, amikor felfedezem, hogy tudtomon kívül öröktõl fogva tudtam
az igazságot, ez a pillanat abban a minutumban az örökkévalóba rejte-
zik, felvétetik bele, mégpedig oly módon, hogy hiába keresném, úgy-
mond meg sem találhatom, mert nem létezik Itt és Ott, csak
u b i q u e e t n u s q u a m.

1 A Kleitophón-dialógus egyik részletét harmadik személy megnyilatkozásaként

említem, mivel ezt a dialógust nem tartják eredetinek. Kleitophón azért panasz-
kodik Szókratészra, mert az az erény tekintetében csupán bátorít (protetrame-
noV), hiszen attól a pillanattól fogva, hogy az erényt általánosságban ajánlotta,
magára hagyja az embert. Kleitophón azzal magyarázza ezt a viselkedést, hogy
Szókratész sem tud, vagy nem akar közölni többet. (v. ö. 410. §).

197
 Filozófiai morzsák

222 B

Ha máshogy áll a dolog, az idõbeli pillanatnak döntõ jelentõséggel

kell bírnia, oly módon, hogy se az idõben, se az örökkévalóban egyetlen
pillanatra sem feledkezhetek meg róla, mert az örökkévaló, mely koráb-
ban nem létezett, ebben a pillanatban született. Most ezt feltételezve
vizsgáljuk meg, mi a helyzet az igazság tanulhatósága tekintetében.

a) A megelõzõ állapot

Kezdjük azzal a szókratészi nehézséggel, hogy miként lehet keresni

az igazságot, hiszen ez egyaránt lehetetlen, akár birtokolja az ember,
akár nem. A szókratészi gondolkodás tulajdonképpen megszüntette a
diszjunkciót, hiszen kiderült, hogy alapvetõen mindenki birtokolja az
igazságot. Ez volt az õ magyarázata; láttuk, mi következett ebbõl a pilla-
nat tekintetében. Ha mármost a pillanat döntõ jelentõséget kap, akkor
a keresõ egészen a pillanatig nem lehet az igazság birtokában, még tu-
datlanság formájában sem, hiszen a pillanat ekkor csak a késztetés pilla-
nata lesz; tehát még csak keresõ sem lehet; mert ily módon kell kifejez-
nünk a nehézséget, ha nem akarjuk Szókratész módjára magyarázni. A
keresõt tehát vagy az igazságon kívüliként kell meghatároznunk (aki
nem közelít felé, mint egy prozelita, hanem távolodik tõle) vagy nem-
igazságként. Õ tehát a nem-igazság. De hogyan emlékeztessük, vagy mi
segítse emlékezni arra, amit nem tudott, vagyis nem is ébredhet rá?

b) A tanító

Legyen a tanító késztetés, aki emlékezteti a tanulót? Hiszen ebben

az esetben nem segítheti hozzá, hogy emlékezzen arra, hogy tulajdon-
képpen tudja az igazságot, hiszen a tanuló a nem-igazság. A tanító te-
223 hát csak arra késztetheti, hogy arra emlékezzen, hogy õ a nem-igaz-
ság. Ez a felismerés viszont pont kizárja a tanulót az igazságból, még
jobban, mint amikor nem tudta, hogy õ a nem-igazság. Ily módon a ta-
nító éppen azáltal taszítja el magától a tanulót, hogy emlékezteti;

198
 I. fejezet

csakhogy a tanuló ilyeténképpen önmagába fordulva nem azt fedezi

fel, hogy korábban tudta az igazságot, hanem ráeszmél önnön nem-
igazságára. E tudati aktus tekintetében érvényes az a szókratészi né-
zet, hogy a tanító csak késztetés, bárki legyen is, legyen akár egy isten;
mert önnön nem-igazságomat csak saját magam révén fedezhetem fel,
hiszen csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha felfedeztem, korábban nem,
még ha az egész világ tudta is. (Ha feltételezzük a pillanatról mondot-
takat, ez lesz az egyetlen párhuzam Szókratész gondolatmenetével.)
Ha a tanulónak szert kell tennie az igazságra, a tanítónak kell en-
nek birtokába juttatnia, s az igazság átadása mellett meg kell teremte-
nie számára az annak megértéséhez szükséges feltételt is; mert ha a
tanuló maga lenne az igazság megértésének feltétele, csak emlékez-
tetnie kellene erre, mert az igazság megértésének feltétele hasonlít az
igazságra vonatkozó kérdésre: a feltétel és a kérdés tartalmazza a fel-
tételezettet és a választ. (Ellenkezõ esetben a pillanatot csakis Szókra-
tész módjára érhetjük.)
Az azonban, aki a tanulónak nem csupán az igazságot adja át, ha-
nem a feltételt is, nem tanító. Minden tanítás azon alapul, hogy a felté-
tel végtére is megvan; ha hiányzik, a tanító semmire sem képes; mert
más esetben a tanulót nem átformálnia, hanem újjáteremtenie kell,
mielõtt tanítani kezdi. Erre azonban egyetlen ember sem képes, ha
mégis megtörténik, az csak Isten által lehetséges.
Ha tehát a tanuló létezik, akkor megteremtetett, s Isten minden
bizonnyal megadta neki az igazság megértésének feltételét (hisz ko-
rábban csak állat volt, s csak az a bizonyos tanító tette emberré azzal,
hogy a feltétellel együtt megadta neki az igazságot); ha azonban a pil-
lanatnak döntõ jelentõséggel kell bírnia (ha ezt nem feltételezzük, a
szókratészi filozófiánál tartunk), a tanuló nem rendelkezhet a feltétel-
lel, vagyis megfosztatott tõle. Ez nem történhetett Isten által (hiszen
ez ellentmondás), sem a véletlennek köszönhetõen (hiszen ellentmon-
dás, hogy az alacsonyabb rendû legyõzhesse a magasabb rendût), te-
hát saját maga révén kellett történnie. Ha nem maga tehetne arról,
hogy el tudta veszíteni a feltételt, és a veszteség állapotában leledzik, 224
akkor a feltételt csak a véletlennek köszönhetõen birtokolta, ami el-
lentmondás, hiszen az igazság feltétele lényegi feltétel. A nem-igazság
tehát nem csupán az igazságon kívül helyezkedik el, hanem polémikus

199
 Filozófiai morzsák

viszonyban is van vele, ami úgy jut kifejezésre, hogy õ maga tékozolta
és tékozolja el a feltételt.
A tanító tehát maga az Isten, aki késztetésként mûködve emlékez-
teti a tanulót, hogy õ a nem-igazság, mégpedig saját vétke miatt. De
hogyan nevezhetjük azt az állapotot, amikor az egyén a nem-igazság,
ráadásul saját vétkének köszönhetõen? Nevezzük bûnnek.
A tanító tehát Isten, aki megadja a feltételt és az igazságot. Mármost
minek hívjuk az ilyen tanítót, hiszen abban egyetértünk, hogy a tanító
kifejezés már rég nem elég a meghatározásához. Ameddig a tanuló a
nem-igazság állapotában van, és ezt saját magának köszönheti (s a fenti-
ek értelmében másként nem is lehet), látszólag szabad; hiszen önma-
gunknál lenni, szabadság. És mégis fogoly, meg van kötve és ki van re-
kesztve; mert az, hogy valaki mentes az igazságtól, azt jelenti, hogy kire-
kesztett, és az, hogy saját magát rekeszti ki, azt jelenti, hogy meg van
kötözve. Mivel azonban saját magát köti gúzsba, nem képes eloldozni
vagy kiszabadítani magát; mert ami megköt, az – ha akar – el is ereszt-
het, s mivel õ maga köt meg, ezt bizonyára meg is tudja tenni. Elõször
azonban akarnia kell. De tegyük fel, hogy olyan mélyen ráébredt arra,
amire az a bizonyos tanító késztette (és ezt sohasem szabad elfelejte-
nünk), hogy emlékezett; tegyük fel, hogy ezt akarta. Ebben az esetben
(mivel akarja, képes is lenne rá) az, hogy kötve volt, múltbéli állapottá
változna, mely a szabadulás pillanatában nyomtalanul eltûnne, és a pil-
lanat nem válna döntõ jelentõségûvé; õ mit sem sejtett arról, hogy elõbb
önmagát kötözte meg, s most saját magát szabadítaná meg.1 Ha így gon-
1 Nem sietjük el a dolgot, és nincs is szükség kapkodásra. Azzal, hogy lassan já-
runk, ugyan még nem érünk mindig célba, de a sietség révén idõnként túlme-
gyünk rajta. Beszéljünk errõl egy kicsit a görögök módjára. Tegyük fel, hogy egy
gyermek egy kisebb összeget kapott ajándékba, s most vásárolhat rajta egy
könyvet vagy egy játékot, mert mindkettõ ugyanannyiba kerül. Ha mármost
megvette a játékot, vajon megvásárolhatja-e ugyanazért a pénzért a könyvet is?
Semmi esetre sem; hiszen a pénzt már egyszer s mindenkorra elköltötte. De ta-
lán elmehet a könyvkereskedõhöz és megkérdezheti, nem akarja-e elcserélni a
játékot a könyvre. Tegyük fel, hogy a könyvkereskedõ így válaszol: drága gyer-
mekem, a játékod teljességgel értéktelen; igaz, hogy amikor még volt pénzed,
ugyanúgy megvásárolhattad volna érte a könyvet is; a játékkal azonban sajátos a
helyzet; amikor megveszik, minden értékét elveszíti. Vajon nem tartaná-e külö-
nösnek ezt a gyermek? S ugyanígy volt ez egykor, amikor az ember ugyanazon
az áron megvásárolhatta a szabadságot és a rabságot, s ez az ár a lélek szabad

200
 I. fejezet

dolkodunk, a pillanat nem válik döntõ jelentõségûvé, és mégis ezt kíván- 225
tuk hipotézisként felállítani. Tehát a tanuló a hipotézis szerint nem ké-
pes megszabadítani önmagát. (A valóságban is így van; hiszen a szabad-
ság erejét a rabság szolgálatába állítja, mivel ebben szabad, s ily módon 226
növekszik a rabság egyesült hatalma, s teszi õt a bûn rabszolgájává). –
Minek nevezhetnénk hát az ilyen tanítót, aki újból megadja a tanulónak
a feltételt s vele együtt az igazságot? Nevezzük szabadítónak, hiszen
megszabadítja a tanulót a rabságból, megmenti önmagától; vagy meg-
váltónak, hiszen megváltja azt, aki saját magát ejtette fogságba, és
egyetlen fogság sem olyan rettenetes, egyetlen fogságból sem olyan le-
hetetlen kitörni, mint abból, amelyben az individuum saját magát tartja
fogva! És ezzel még nem is mondtunk eleget; mert a rabsággal vétke-
zett, s ha ez a tanító megadja neki a feltételt és az igazságot, akkor en-
gesztelõ, aki elveszi a vétkes feje fölül a haragot.
Az ilyen tanítót a tanuló sosem fogja elfelejteni; mert ugyanabban
a pillanatban ismét elmerül önmagában, akárcsak az, aki egykor a fel-

választása és a választás odaadása volt. És az ember a rabságot választotta; ha

pedig most odamenne Istenhez és megkérdezné, nem cserélhetné-e el a kettõt,
a válasz így hangozna: tagadhatatlan, hogy egykor bármelyiket választhattad,
ám különös dolog a rabság, miután megvásároltad, már semmit sem ér, bármi-
lyen magas árat fizettél érte. Vajon nem ezt válaszolná-e rá az ember: elég külö-
nös. Vagy ha egymással szemben felsorakozna két ellenséges sereg, s jönne egy
lovag, akit mindkettõ szeretne a soraiban tudni; õ az egyiket választaná, legyõz-
nék, és fogságba ejtenék. A foglyot aztán a gyõztes hadvezér elé hurcolnák, õ
pedig ostobaságában felajánlaná neki szolgálatait ugyanazon feltételek mellett,
melyeket egykor ajánlottak neki. Vajon a gyõztes hadvezér nem így felelne-e ne-
ki: Ó, kedvesem, most a foglyom vagy; egykor valóban megvolt a lehetõséged,
hogy máshogy válassz, mostanra azonban minden megváltozott. Ugye elég külö-
nös lenne! Ha másképpen volna, a pillanat nem rendelkezne döntõ jelentõség-
gel, akkor a gyermek megvásárolhatta volna a könyvet, csak nem tudna róla, és
abban a félreértésben élne, hogy a játékot vette meg; a fogoly pedig harcolha-
tott volna a másik oldalon, ám a köd miatt nem látták volna, tehát tarthatott
volna azzal, akinek a foglyának most képzeli magát. – „A bûnösnek és az eré-
nyesnek bizony nincsen hatalma a saját erkölcsi viselkedése felett, ámde egykor
hatalmában állt, hogy az egyik vagy a másik legyen: ahogy annak, aki elhajít egy
követ, hatalma van felette, mielõtt elhajítja, de nincsen hatalma felette, miután
már elhajította” (Arisztotelész). Különben a hajítás illúzió volna, s a hajító min-
den hajítás ellenére a kezében tartaná a követ, mivel az, mint a szkeptikusok
„repülõ nyílvesszeje”, nem repülne.

201
 Filozófiai morzsák

tétel birtokában elfelejtette, hogy Isten létezik, és lemerült a rabság-

ba. Ha egy másik életben találkoznának, ez a tanító ismét megadhatná
a feltételt annak, aki nem fogadta el; annak azonban, aki egykor elfo-
gadta, más tanító volna. A feltétel rábízatott, amivel a benne részesü-
lõnek mindig el kell tudni számolni. De hogyan nevezzük az ilyen taní-
tót? A tanító megítélheti a tanulót, hogy elõrelépett-e vagy sem, de
nem ítélkezhet felette; hiszen Szókratész módjára kell gondolkodnia
ahhoz, hogy belássa, a lényegeset nem tudja átadni a tanulónak. Ez a
tanító tulajdonképpen nem is tanító, hanem bíró. Még ha a tanuló tel-
jességgel magára öltötte is a feltételt, s általa elmélyedt az igazság-
ban, akkor sem felejtheti el azt a tanító, s nem engedheti Szókratész
módjára eltûnni, ami sokkal mélyebb értelmû bármilyen idõszerûtlen
kicsinyességnél és megcsalatott rajongásnál, sõt, ez a legmagasabb
rendû, ha az a másik nem igazság.
És most nézzük a pillanatot. Az ilyen pillanat sajátos természetû.
Persze rövid és idõbeli, ahogy az a pillanathoz illik, múlékony, mint a
pillanat, a következõ pillanatban már el is illant, mint a pillanat, és
mégis döntõ jelentõségû, és mégis csordultig megtölti az örökkévaló.
Az ilyen pillanatnak adnunk kell egy különös nevet, nevezzük mondjuk
az idõk teljességének.

227 c) A tanítvány

A tanítvány a nem-igazság (különben visszatérnénk Szókratész-

hoz), ám mégiscsak ember, és most megkapja a feltételt és az igazsá-
got, de nem csak ekkor válik emberré, hiszen már eddig is az volt; vi-
szont más emberré lesz, nem abban a tréfás értelemben, hogy a koráb-
bival megegyezõ minõségû más emberré, hanem más minõségû em-
berré válik, vagy úgy is mondhatnánk, hogy új emberré válik.
Ameddig nem-igazság volt, folytonosan távolodott az igazságtól;
azzal, hogy a pillanatban megkapta a feltételt, mozgása ellenkezõ
irányt vett, azaz megfordult. Nevezzük ezt a változást megtérésnek,
bár ezt a kifejezést eddig nem használtuk; éppen azért választjuk,
hogy ne zavarjon össze; hiszen mintha csak az említett változás jelölé-
sére termett volna.

202
 I. fejezet

Ameddig saját vétke okozta, hogy a nem-igazságban volt, ez a meg-

térés nem történhet meg úgy, hogy a tudatába ne kerülne, vagy hogy
ne tudatosulna benne, hogy állapotát saját vétke okozta; és ezzel a tu-
dattal int búcsút a korábbiaknak. De hogyan is veszünk búcsút valami-
tõl úgy, hogy ne telepedjen szomorúság a lelkünkre? Csakhogy azért
érzünk szomorúságot, mert ilyen sokáig megragadtunk korábbi álla-
potunkban. Nevezzük ezt a szomorúságot megbánásnak; mert mi más
a megbánás, mely ugyan visszanéz, de úgy, hogy éppen ezzel sarkall ar-
ra, hogy gyorsabban haladjunk afelé, ami elõttünk van!
Amennyiben a nem-igazságban volt, és most a feltétellel megkapja
az igazságot, változáson megy keresztül, a nemlétbõl átlép a létbe. A
nemlétbõl a létbe való átmenet a születés. Az azonban, aki létezik, nem
születhet, és õ mégis megszületik. Nevezzük ezt az átmenetet újjászüle-
tésnek, amikor másodszor jön világra, ugyanúgy, mint születésekor,
egyes emberként, aki még semmit sem tud a világról, melyre születik,
nem tudja, hogy laknak-e itt, hogy élnek-e itt más emberek; mert ugyan
meg lehet keresztelkedni e n m a s s e, újjászületni azonban nem lehet
e n m a s s e. Ahogy az, aki szókratészi bábáskodással megszülte önma-
gát, s közben minden egyébrõl megfeledkezett a világban, és ebben az
értelemben egyetlen embernek sem tartozott semmivel, úgy az újjászü- 228
letett sem adósa egyetlen embernek sem, de tartozik ama isteni tanító-
nak mindennel, és ahogy az önmagán túl az egész világot elfeledte, úgy
ezen a tanítón kívül neki is meg kell feledkeznie önmagáról.

Ha tehát a pillanatnak döntõ jelentõséggel kell bírnia, különben

csupán Szókratész módjára beszélünk, bármit is mondunk, még ha
sok különös szót használnunk is, még ha nem értvén önmagunkat úgy
véljük is, hogy sokkal messzebbre jutottunk, mint az az együgyû bölcs,
aki megvesztegethetetlenül ítélkezett Isten, az emberek és saját maga
között, megvesztegethetetlenebbül, mint Minósz, Aiakosz és Rhada-
manthüsz; – akkor a szakítás megtörtént, és az ember nem térhet
vissza, és nem kell örömét lelnie az arra való emlékezésben, amit em-
lékezete idéz föl, és még kevésbé kell saját erejébõl újra a maga oldalá-
ra állítania Istent.

203
 Filozófiai morzsák

De elgondolhatók-e az itt kifejtettek? Nem sietjük el a választ, hi-

szen nem csupán az marad adós a felelettel, aki hosszas töprengése
miatt sohasem jut el a válaszadásig, hanem az is, aki ugyan ámulatra
méltó gyorsasággal felel, ámde nem mutatja az elvárt lassúságot a ne-
hézség megfontolásában, mielõtt magyarázatot adna. Mielõtt felel-
nénk, megkérdezzük hát, kinek is kell válaszolnia a kérdésre. Elgon-
dolható-e az, hogy megszületünk? Miért ne lenne? De vajon ki gondol-
ja el? Az, aki megszületett, vagy az, aki nem? Ez utóbbi persze képte-
lenség, és senkinek sem jutna eszébe; hiszen annak, aki megszületett
nem támadhat ilyen ötlete. Amikor az, aki megszületett, elgondolja a
születését, éppen a nemlétbõl a létbe való átmenetre gondol. Ugyan-
így lehet az újjászületéssel is. Vagy talán megnehezíti a dolgot, hogy az
újjászületést megelõzõ nemlétben több a lét, mint abban a nemlétben,
mely a születést elõzi meg? De vajon kinek kell ezt elgondolnia? Bizo-
nyára az újjászületettnek, hiszen képtelenség, hogy az újjá nem szüle-
tettnek kelljen ezt tennie. És nem lenne-e nevetséges, ha az újjá nem
születettnek ilyesmi jutna eszébe?

229 Ha valaki birtokában van az igazság megértéséhez szükséges felté-

telnek, akkor mivel õ maga létezik, Istent is létezõnek gondolja. Ha a
nem-igazság állapotában van, akkor így kell gondolkodnia saját magá-
ról, és az emlékezés csak ennek az elgondolásához segítheti hozzá.
Hogy továbblép-e, a pillanatnak kell eldöntenie (bár a pillanat már ab-
ban is közremûködött, hogy belássa, õ maga a nem-igazság). Ha ezt
nem érti meg, Szókratészhoz kell irányítani, még ha véleményével, mi-
szerint sokkal messzebbre jutott, sok bosszúságot fog is okozni ennek
a bölcsnek, hasonlóan azokhoz, akik olyannyira felháborodtak, amikor
megfosztotta õket valamely butaságuktól (epeidan tina lhgon autwn
afairwmai), hogy alaposan meg akarták harapni (v. ö. Theaitétosz
151. §). – A pillanatban az ember tudatára ébred annak, hogy megszü-
letett; hiszen elõzõ állapota, melybõl kiszakadt, a nemlét volt; a pilla-
natban tudatára ébred, hogy újjászületett; hiszen elõzõ állapota a
nemlét volt. Ha megelõzõ állapota a lét lett volna, akkor a pillanat
egyetlen esetben sem tett volna szert döntõ jelentõségre számára,
ahogy fentebb kifejtettük. Míg ugyanis a görög pátosz az emlékezésre

204
 I. fejezet

összpontosít, vállalkozásunk pátosza a pillanatra irányul, és ugye cso-

dálatos, vagy nemde felettébb patetikus dolog a nemlétbõl átlépni a
létbe?

* *
*

Íme, hát erre vállalkoztam! Valaki talán így vélekedne: „ez a lehetõ
legnevetségesebb vállalkozás, helyesebben Te vagy a legnevetségesebb
ötletgyáros; mert lehet, hogy valaki ostobaságot eszel ki, de attól még
igaz, hogy õ az ötlet elgondolója. Te ellenben úgy viselkedsz, mint az a
rongyos, aki pénzért olyan vidéket mutogat, amit mindenki láthat; ha-
sonlítasz arra a férfira, aki délután pénzt kér azért, hogy megmutassa
azt a kost, amit délelõtt bárki ingyen láthatott a mezõn legelni”. –
„Talán így van, elbujdosom szégyenemben. De ha már ennyire nevetsé-
ges voltam, hadd tegyem jóvá egy új ötlettel. A puskaport már jó né-
hány évszázaddal ezelõtt föltalálták, tehát nevetséges volna, ha maga-
mat adnám ki a föltalálójának. De vajon az is nevetséges volna, ha azt 230
feltételezném, hogy valaki föltalálta? Nos, olyan udvarias szeretnék
lenni, hogy feltételezem, a te fejedben született meg az ötletem, ennél
nagyobb udvariasságot el sem várhatsz. Vagy ha ezt tagadod, akkor va-
jon azt is tagadni akarod, hogy valaki, azaz egy ember feltalálta? Eb-
ben az esetben éppúgy feltalálhattam volna én is, mint bárki más. Te-
hát nem azért haragszol rám, amiért hazug módon elorozom a másét,
hanem azért, mert olyasvalamivel ékeskedem, amit egyetlen ember-
nek sem tulajdoníthatok, és éppúgy bosszankodsz akkor is, ha neked
tulajdonítom a találmányt. Hát nem különös, hogy létezik valami, ami-
rõl mindenki, aki ismeri, azt is tudja, hogy nem õ találta fel, anélkül
hogy ez a „ki a házból” játék véget érne vagy véget lehetne vetni neki,
még ha mindenkin végig is menne? Ez a furcsaság mégis a legnagyobb
mértékben elbûvöl, mivel próbára teszi, s igazolja hipotézisemet. Hi-
szen igazságtalanság lenne valakitõl azt kívánni, hogy önmagától felfe-
dezze, hogy nem létezett. Ám ez az átmenet a nemlétbõl a létezésbe az
újjászületés. Hogy az ember utólag megérti, az ügy szempontjából
nem oszt, nem szoroz, hiszen attól még, hogy valaki ért a puskapor
használatához, és képes elemeire bontani, még nem õ találta fel. Te-

205
 Filozófiai morzsák

hát csak rám haragszol, s minden olyan embertársadra, aki úgy tesz,
mintha õ találta volna fel; ezért azonban még nem kell a gondolat mi-
att is mérgelõdnöd”.

II. fejezet

Isten mint tanító és megváltó

(Költõi kísérlet)

Vessünk egy röpke pillantást Szókratészra, aki szintén tanító volt.

Meghatározott életkörülmények közé született, övéi körében nevelke-
dett, s amikor érettebb korában hívást és késztetést érzett, a maga
módján tanítani kezdett másokat. Miután tehát bizonyos ideig Szókra-
tészként élte életét, amikor elérkezett az ideje, mint Szókratész, a ta-
231 nító lépett fel. Hatottak rá a körülmények, ahogy késõbb õ maga is ha-
tott a körülményekre. Miközben hivatását teljesítette, egyaránt eleget
tett a belõle fakadó követelésnek és az esetlegesen mások támasztotta
követelményeknek. Ebben az értelemben – azaz Szókratész módjára
értve – a tanító egyfajta adok-kapok viszonyban munkálkodik, ameny-
nyiben az élet és a körülmények késztetik arra, hogy tanító legyen, õ
pedig másokat késztet tanulásra. Viselkedése tehát egyaránt autopati-
kus és szimpatetikus. Szókratész is így értette, ezért nem akart se tisz-
teletet, se tiszteletbeli hivatalt vagy pénzt elfogadni tanításáért, hi-
szen õ a holtak megvesztegethetetlenségével ítélt. Ó, ritka igénytelen-
ség, oly ritka korunkban, amikor a honorárium és a babérkoszorú nem
lehet elég nagy és fényes a pompás oktatásért; a tanítást mégis a világ
minden aranyával és tiszteletével díjazzák, hiszen ezek egyaránt sokat
érnek. Korunk azonban birtokában van a pozitívnak, s ért is hozzá;
Szókratész ellenben híján volt neki. De vajon ez a hiány magyarázza-e
szûklátókörûségét, mely alighanem azon alapult, hogy féltékeny volt
az emberire, és ugyanazzal az isteni irigységgel alakította önmagát,
mint embertársait, s amellyel az istenit is szerette. Két ember között
ez a legmagasztosabb viszony; a tanítvány alkalmat ad a tanítónak,
hogy megértse magát, a tanító pedig önmaga megértésére készteti a
tanítványt. A tanító halálakor nem tart igényt a tanítvány lelkére,

206
 II. fejezet

ahogy a tanítvány sem támaszthat igényt vele szemben, és nem mond-

hatja, hogy bármivel is adósa volna. S ha olyan rajongó volnék, mint
Platón, és szívem olyan hevesen verne, mint Alkibiadészé, hevesebben,
mint a korübász-papoké, amikor Szókratészt hallgatom, s csodálatom
szenvedélyét csak úgy csillapíthatnám, ha átölelném ezt a nagyszerû
férfit, akkor Szókratész bizonyára megmosolyogna és így beszélne: „Ó,
kedvesem, milyen csalárd szeretõ is vagy; hisz engem isteníteni akarsz
bölcsességemért, te pedig az szeretnél lenni, aki legjobban ért engem,
s akinek csodálattal teli ölelésébõl nem tudnám kiszakítani magam;
hát nem vagy csábító?” S ha nem érteném, hûvös iróniájával a kétség-
beesésbe kergetne, midõn kifejtené, hogy éppen annyival tartozik ne-
kem, amennyivel én tartozom neki. Ó, ritka becsületesség, mely sen-
kit sem szed rá, még azt sem, aki üdvösségét adná azért, hogy rászed-
jék; milyen ritka korunkban, amikor mindenki továbbjut Szókratész-
nál, mind önértékelésben, mind tanítványa segítésében, mind az érzé- 232
keny együttlétekben, mind a csodáló ölelés felett érzett örömben. Ó,
ritka hûség, mely senkit el nem csábít, még azt sem, aki a csábítás
minden mûvészetét latba veti, hogy elcsábítsák!
Istennek azonban nincs szüksége tanítványra ahhoz, hogy megértse
önmagát; és semmilyen késztetés nem ösztönözheti oly módon, hogy a
késztetésen ugyanolyan sok múljon, mint az elhatározáson. Mi indítja
hát arra, hogy fellépjen? Önmagát kell mozgásba hoznia, meg kell ma-
radnia olyannak, amilyennek Arisztotelész mondja: akinhtoV panta
kinei. Ha azonban önmagát hozza mozgásba, ezt nem kényszer hatására
teszi, nem azért mozdul meg, mert nem bírja ki a némaságot, és szavak-
ban kell kitörnie. De ha nem kényszerbõl hozza mozgásba magát, akkor
mi más mozgathatná, mint a szeretet; hiszen a szeretet nem önmagán
kívül, hanem saját magában lel megnyugvást. Elhatározása, mely nem
áll kölcsönös viszonyban a késztetéssel, szükségképpen öröktõl fogva lé-
tezik, még ha az idõben kiteljesedve éppen a pillanat lesz is; mert ahol a
késztetés és a késztetett megfelelnek egymásnak, éppúgy, mint a pusz-
tában a kiáltás a válasznak, ott a pillanat nem mutatkozik meg, ehelyett
az emlékezés elnyeli saját örökkévalóságába. A pillanat éppen ama vi-
szony által jelenik meg, mely az örök elhatározást az egyenlõtlen készte-
téshez fûzi. Ha ez nem így lenne, visszatérnénk Szókratészhoz, és se Is-
tent, se az örök elhatározást, se a pillanatot nem ragadhatnánk meg.

207
 Filozófiai morzsák

Istennek tehát szeretetbõl kell örökre elhatároznia magát erre; de

ahogy szeretete az ok, úgy a szeretetnek kell lennie a célnak is; hiszen
ellentmondás volna, ha Isten indítéka és célja nem felelne meg egy-
másnak. A szeretetnek tehát a tanulóra kell irányulnia, célja pedig
megnyerni õt; mert csak a szeretetben válik egyformává a különbözõ, s
csak az egyformaságban vagy az egységben beszélhetünk megértésrõl,
tökéletes megértés nélkül azonban a tanító nem Isten, hacsak az okot
nem a tanítványnál kell keresni, aki nem törekedett arra, ami lehetsé-
gessé vált számára.
Csakhogy ez a szeretet alapvetõen boldogtalan; mivel annyira kü-
lönböznek egymástól, s ami oly egyszerûnek látszik, hogy az Istennek
meg kell tudnia értetni magát, nem is olyan egyszerû, ha nem akarja
megsemmisíteni a különbséget.
Nem akarjuk elkapkodni a dolgot, s bár valakinek úgy tûnhet, csak
az idõt vesztegetjük, ahelyett hogy eljutnánk a döntéshez, azzal vi-
233 gasztaljuk magunkat, hogy ebbõl még nem következik, hogy fáradozá-
sunk hiábavaló volt. – A világban sok szó esik a boldogtalan szerelem-
rõl, hisz mindenki tudja, mit jelentenek a következõ szavak: a szerel-
mesek nem lehetnek egymáséi; s ennek megannyi oka lehet. Létezik
egy másfajta boldogtalan szerelem is, amelyrõl most beszélünk, ame-
lyet egyetlen földi viszonyhoz sem hasonlíthatunk teljesen, amelyet
azonban a földi viszonyok között is elképzelhetünk, még ha egy dara-
big ostobán beszélünk is róla. A boldogtalanság oka nem az, hogy a
szerelmesek nem lehetnek egymáséi, hanem az, hogy nem értik meg
egymást. S ez a bánat végtelenül mélyebb, mint az, amelyrõl beszélni
szoktunk; mert ez a boldogtalanság a szerelemben a szívet veszi célba,
s örökre megsebez, nem úgy, mint az a másik, mely csak külsõdleges
és idõbeli, s a nagylelkûek szemében csupán tréfa, hogy a szerelmesek
az idõben nem lehetnek egymáséi. Ama végtelenül mélyebb szomorú-
ság lényegében a fölényben lévõt érinti, mivel csak õ érti meg a félre-
értést is; tulajdonképpen egyes-egyedül az Isten fájdalma, mert egyet-
len emberi kapcsolatot nem tekinthetünk érvényes párhuzamnak,
még ha szeretnénk is ilyesmivel példálózni, hogy az értelmet az isteni
megértésére ösztönözzük.
Tegyük fel, hogy volt egyszer egy király, aki szerelmes volt egy sze-
gény lányba. De ezt a meseszerû és rendszerezõnek semmiképp sem ne-

208
 II. fejezet

vezhetõ kezdést látva az olvasó talán már el is veszítette a türelmét; ó, a

nagy tudású Pólosz bizonyára unalmasnak találta, hogy Szókratész foly-
ton-folyvást csak ételrõl, italról, orvosokról s más efféle badarságról fe-
csegett, melyekrõl Pólosz egyáltalán nem beszélt (v. ö. Gorgiasz). De
nem volt-e meg Szókratésznak az az elõnye, hogy õ maga s gyermekko-
rától kezdve mindenki birtokában volt a szükséges ismereteknek, s nem
volna-e kívánatos – ami messze meghaladja képességeimet – megmarad-
ni az ételeknél és az italoknál, s hagyni a királyokat, akiknek a gondola-
tai sokszor különböznek a többi emberétõl, gondolkodjanak bár ezek ki-
rályok módjára? Ugye megbocsátható, hogy én, aki csak költõ vagyok,
felidézve Themisztoklész szépséges szavait, kiterítem a szavakból szõtt
szõnyeget, hogy a rajta lévõ munka ne rejtõzzék el azáltal, hogy felgön-
gyöljük. Tegyük fel, hogy volt egyszer egy király, aki szerelmes volt egy
szegény lányba. A király szívét nem fertõzte meg az a bölcsesség, melyet
fennhangon hirdetnek, nem ismerte azokat a nehézségeket, amelyeket
az értelem azért fedez fel, hogy rabul ejtse a szívet, melyek elegendõ ten-
nivalót adnak a költõknek, s amelyekhez szükség van az õ varázsigéikre.
Elhatározását könnyû volt valóra váltani; hiszen minden államférfi ret- 234
tegett haragjától, s meg sem mert mukkanni, és minden idegen állam
reszketett hatalmától, s nem merte volna megkockáztatni, hogy ne
küldjön követeket jókívánságokkal a menyegzõre, s egyetlen udvari csú-
szómászó sem merte volna megsérteni õt a porból, mert attól félt, hogy
ezt a feje bánná. Hangolják hát fel a hárfákat, fakadjanak dalra a költõk,
öltözzön minden ünnepi díszbe, miközben diadalt ül a szerelem; mert
ujjong a szerelem, amikor hasonszõrûeket egyesít, ámde diadalmas,
amikor a szerelemben a különbözõket teszi egyenrangúvá. – Ekkor fel-
ébredt az aggodalom a király szívében; ki álmodna ilyesmirõl egy kirá-
lyon kívül, aki király módjára gondolkodik! Aggodalmát senkinek sem
árulta el, hiszen ha megteszi, minden udvaronc így beszélne: „Fölséged
olyan jót cselekedett a lánnyal, hogy az élete végéig nem tudna elégszer
hálát mondani érte”; s szavaival éktelen haragra gerjesztette volna a ki-
rályt, aki hitvese elleni felségsértés miatt kivégeztette volna; s ezzel más
módon is bánatot okozott volna a királynak. Magányosan birkózott a szí-
vét emésztõ bánattal: vajon a lány boldog lesz-e így, vajon képes lesz-e
fesztelenül megfeledkezni arról, amit a király is el akart felejteni, hogy
férje király, õ maga pedig egykor szegény lány volt. Mert ha a lányban fel-

209
 Filozófiai morzsák

ébredne az emlékezés, és idõnként, akár egy vetélytárs, kit kegyeibe fo-

gadott, elterelné gondolatait a királyról, s titkos bánat zárkájába csalo-
gatná azokat, vagy éppen meglegyintené a lelkét, ahogy a halál suhan el
a sír felett: mi is lenne akkor a szerelem nagyszerûsége! Hiszen akkor
boldogabb lenne, ha megmaradt volna rejtekében, hozzá hasonlót sze-
retve, szegényes kunyhóban, igénytelenül, ám fesztelenül a szerelem-
ben, könnyeden hajnaltól napestig. Micsoda túlcsorduló fájdalom tanúi
lehetünk, mely éretten roskadozik termése súlya alatt, s csak az aratás-
ra vár, hogy a király gondolatai kicsépeljék belõle az aggodalom magva-
it. Mert bár a lány megelégedne azzal, hogy semmivé lesz, a királyt ez
nem elégítheti ki, hiszen szerette õt, s nehezebb volna számára a lány jó-
tevõjének lenni, mint elveszíteni õt. S ha a lány ráadásul meg sem érte-
né; mert miközben ostobán beszélünk az emberirõl, feltételezhetjük a
szellem különbözõségét, mely lehetetlenné teszi a megértést – micsoda
mélységes bánat szunnyad ebben a boldogtalan szerelemben, vajon ki
merné felébreszteni? Ezt azonban senkinek sem kell elszenvednie; hi-
szen akkor Szókratészhoz vagy ahhoz irányítanánk, ami még szépsége-
sebb értelemben képes lenne a különbözõt egyenrangúvá tenni.
235 Ha mármost a pillanatnak döntõ jelentõségûnek kell lennie (más-
különben visszatérnénk a szókratészi gondolkodáshoz, még ha azt hin-
nénk is, hogy túljutottunk rajta), a tanuló a nem-igazság állapotában
van, méghozzá saját vétke miatt – és mégis kiárad rá Isten szeretete,
aki a tanítója akar lenni, és Isten gondja nem más, mint hogy egyen-
rangúvá váljanak. Ha ez nem sikerül, a szerelem boldogtalan lesz, a ta-
nításnak pedig nem lesz jelentõsége, mert nem képesek megérteni
egymást. Azt gondolhatnánk, hogy Isten számára mindez közömbös,
hiszen nincs szüksége tanulóra, de megfeledkezünk arról, helyeseb-
ben – ó jaj – tanúbizonyságot teszünk arról, milyen távol vagyunk a
megértésétõl; megfeledkezünk arról, hogy õ szereti a tanulót. S ahogy
ama királyi bánat csakis a király szívében lakik, és az emberi nyelvek
sokasága még csak meg sem említi, úgy az egész emberi beszéd olyan
önelégült, hogy hallani sem akar ilyen bánatról. De Isten ezért tartotta
fenn ezt a végtelen bánatot a maga számára, hogy tudja, hogy eltaszít-
hatja magától, nélkülözheti a tanulót, tudja, hogy az saját vétke miatt
jut kárhozatra, s hogy elveszejtheti õt – és tudja, hogy szinte lehetet-
len megõrizni a tanítvány fesztelenségét, mely nélkül megszûnik a

210
 II. fejezet

megértés és az egyenrangúság, és a szerelem boldogtalan lesz. Az, aki-

nek még csak sejtelme sincs errõl a bánatról, hitvány lélek, olyan apró-
pénz, melyre se a császár, se Isten képét nem nyomtatták.
A feladat tehát adott, s meghívjuk a költõt, ha még nem kötelezte
el magát máshová, s ha nem azok közül való, akiket a furulyásokkal és
más hangoskodókkal együtt ki kell ûzni a gyászoló házból, mert külön-
ben a vigalom ideje jön. A költõ feladata megoldást találni, meglelni
azt az egységes pontot, ahol a szerelem megértése igaz megértés, ahol
az Isten aggodalma legyûrte fájdalmát; mert ez a titokzatos szeretet,
mely nem elégszik meg azzal, amiért a szeretet tárgya ostobaságában
talán boldognak hirdeti magát.

A. Az egység felemelkedés révén jön létre. Isten a tanulót szeretné

felemelni magához, megdicsõítené s ezeréves boldogsággal örvendez-
tetné meg (hisz ezer esztendõ annyi elõtte, akár egyetlen nap), s a bol-
dogság kavalkádjában elfeledtetné vele a félreértést. Ó igen, a tanuló
talán hajlamos lenne arra, hogy ezért boldognak hirdesse magát; s 236
ugye pompás volna, ha a szegény lányhoz hasonlóan váratlanul megcsi-
nálná a szerencséjét azzal, hogy Isten szeme megakad rajta, pompás
dolog segítségére lenni Istennek azzal, hogy tulajdon szíve igézetében
mindent hiábavalónak tekint! Ám ama nemes király már átlátta a ne-
hézséget; valamelyest ismerte az embereket, és belátta, hogy tulajdon-
képpen becsapta a lányt, s a csalás akkor a legrettenetesebb, amikor
magunk nem is sejtjük, s teljesen elbûvöl az álöltözék.

Az egység létrejöhetne azáltal, hogy Isten megmutatkozik a tanu-

lónak, elfogadja imádatát, és hagyja, hogy közben teljesen megfeled-
kezzen önmagáról. Ily módon megmutatkozhatott volna a király a sze-
gény lány elõtt teljes pompájában, felragyogtathatta volna fenségessé-
ge napját a lány kunyhója felett, beragyoghatta volna a foltot, ahol
megmutatkozott elõtte, s hagyhatta volna, hogy imádattal teli csodá-
latában megfeledkezzen önmagáról. Ó igen, ez talán elégedettséggel
tölthette volna el a lányt; a királyt azonban nem, õ nem saját megdi-
csõülésére vágyott, hanem a lányéra; s azért nyomta oly súlyos bánat a
vállát, mert szerelme nem értette meg; ám még inkább nehezére esett
becsapni õt. S szemében már az is csalásnak számított, hogy szerelmét

211
 Filozófiai morzsák

nem tudta tökéletesen kifejezni, még ha nem értette is meg senki, s a

szemrehányás gyötörte is lelkét.
Ily módon a szerelem nem lesz boldog, bár talán a tanulóé és a lá-
nyé látszólag az, a tanítóé és a királyé azonban nem, õk semmilyen csa-
lás révén nem lehetnek elégedettek. Így Isten örömét leli abban, hogy
Salamon királynál is pompázatosabb ruhába öltözteti a liliomot; de ha
megértésrõl beszélhetnénk, a liliom szomorú tévedés áldozata volna,
még ha pompás öltözékében gyönyörködve, éppen a ruha miatt el is
hinné, hogy szeretik; s míg most önfeledten ott pompázik a mezõn, a
széllel játszadozva, gondtalanul, mint a fuvallat, akkor bizonyára el-
hervadna, s nem lenne bátorsága felemelni a fejét. Ezért aggódott hát
Isten; mert a liliom hajtása zsenge és hamarosan letörik. Ha azonban a
pillanatnak döntõ jelentõséggel kell bírnia, milyen kimondhatatlan
lesz akkor Isten aggodalma! Létezett egy nép, mely megértette az iste-
nit; ez a nép úgy tartotta, hogy Istent látni a halál. – Ki érti meg az el-
lentmondást, mely ebben a bánatban rejlik: a szerelem halála, ha nem
nyilatkozhat meg, ha viszont megnyilatkozik, a szeretett lény halálát
okozza! Ó, az ember oly gyakran vágyik hatalomra, s mivel gondolatai
egyre csak ezt keresik, mintha segítségével minden világossá válna,
237 nem sejti, hogy a mennyben nem csak öröm van, hanem bánat is: mi-
lyen nehéz megtagadnia a tanulótól azt, amire teljes szívébõl törek-
szik, s hogy éppen azért kell megtagadnia, mert szereti õt.

B. Az egységet tehát más módon kell létrehozni. Ismét idézzük em-

lékezetünkbe Szókratészt, mert mi más volt tudatlansága, mint a ta-
nuló iránt érzett egyesítõ szeretet kifejezése. De, mint láttuk, ez az
egység egyszersmind az igazság is volt. Ha ellenben a pillanatnak dön-
tõ jelentõségûnek kell lennie (–), akkor ez nem az igazság; mert a ta-
nuló mindent a tanítónak köszönhet. Ahogy szókratészi értelemben a
tanító szeretete csupán egy csaló szeretete volna, ha meghagyná tanít-
ványát abban a hitben, hogy az ténylegesen tartozik neki, ahelyett
hogy hozzásegítené ahhoz, hogy beérje önmagával, így ha Isten tanító
akar lenni, szeretete nem lehet csupán bábáskodó, hanem megszülõ
szeretetnek is kell lennie, amellyel megszüli a tanulót, vagy – ahogy mi
hívtuk – az újjászületettet, e szóval jelöltük ugyanis az átmenetet a
nemlétbõl a létezésbe. Az igazság az, hogy a tanuló mindent neki kö-

212
 II. fejezet

szönhet; éppen az nehezíti meg annyira a megértést: hogy semmivé vá-

lik, mégsem semmisül meg, hogy mindent neki köszönhet, mégis fesz-
telenül viselkedhet, hogy megérti az igazságot, az igazság pedig sza-
baddá teszi, hogy felfogja a nem-igazság bûnös voltát, a fesztelenség
ugyanakkor gyõzedelmeskedik az igazságban. Két ember között a bá-
báskodás a legmagasztosabb viszony, a szülés azonban Isten feladata,
az õ szeretete megszülõ, de nem az a fajta megszülõ szeretet, melyrõl
Szókratész egy ünnepi alkalommal oly szépen beszélt. Hiszen ez nem a
tanító és a tanítvány viszonyát jelöli, hanem az autodidakta viszonyát a
széphez, amikor ez, ügyet sem vetve a szétszórtan található szépségre,
az önmagában és önmagáért való szépet szemléli, és sok szép és pom-
pás beszédet meg gondolatot szül, pollouV kai kalouV logouV
megaloprepeðV tiktei kai dianohmata en filosofia afJon« (A lako-
ma 210d); erre pedig az érvényes, hogy megszüli és világra hozza azt,
amit már régóta bensõjében hordozott (209c). A feltétel ugyanis saját
magában rejlik, s a létrehozás (szülés) csak annak a megjelenése, ami
már létezett, s ezért a pillanatot ebben a szülésben azon nyomban el-
nyeli az emlékezés. Arról, aki azáltal születik, hogy közben egyre job-
ban meghal, egyre kevésbé lehet elmondani, hogy születik, mivel csu-
pán arra fog egyre világosabban emlékezni, hogy létezik; aki pedig is- 238
mét megszüli a szép megnyilatkozásait, nem megszüli õket, hanem
hagyja, hogy a benne rejlõ szép szülje meg ezeket magából.
Ha tehát az egység nem jöhet létre felemelkedés révén, akkor meg
kell próbálni létrehozni az alászállással. Legyen most a tanuló x, s ez
az x bizonyára magában foglalja a legkisebbet is; mert ha még Szókra-
tész sem kereste a mûvelt fõk társaságát, akkor hogyan tenne különb-
séget Isten! Hogy az egység létrejöhessen, Istennek olyanná kell vál-
nia, mint ez az x. Ily módon hasonlatosnak mutatkozik a legkisebbhez
is. A legkisebb pedig az, akinek szolgálnia kell másokat, tehát Isten
szolga alakjában mutatkozik meg. Ez a szolgai alak azonban nem a ki-
rály felvett koldusköpenye, mely éppen ezért szabadon lobogott utána
elárulván a királyt; nem felvett ruhadarab, mint Szókratész könnyû
nyári köpenye, melyet ugyan semmibõl szõttek, mégis egyszerre elrejt
és elárul, hanem ez Isten igazi alakja. Ez a szeretet kifürkészhetetlen-
sége, nem tréfából, hanem komolyan és igazán hasonlóvá válni a szere-
tett lényhez; az eltökélt szeretet mindenhatósága képesnek lenni arra,

213
 Filozófiai morzsák

ami se Szókratésznak, se a királynak nem sikerült, amiért felvett alak-

juk mégiscsak egyfajta csalás volt.

Íme, itt áll õ – az Isten. Hol? Ott, nem látod? Õ az Isten, mégsincs
hová lehajtania a fejét, és egyetlen emberhez sem meri odahajtani, ne-
hogy az megbotránkozzon rajta. Õ az Isten, léptei mégis óvatosabbak,
mint ha angyalok hordoznák a tenyerükön, nem azért, hogy ne üsse
meg a lábát, hanem hogy ne tapossa porba az embereket, amikor bot-
ránkoznak rajta. Õ az Isten, szeme mégis aggódva nyugszik az emberi
nemen, hiszen az egyes zsenge hajtását olyan könnyû összezúzni, mint
egy fûszálat. Micsoda élet, csupa szeretet és csupa bánat: megpróbálni
kifejezni a szeretet egységét, s aztán értetlenségbe ütközni; mindenki
kárhozata miatt aggódni, s igazából mégis csak egyetlen egyet meg-
menteni; csupa bánat, miközben a napot és az órát kitölti a benne bízó
tanuló bánata. Így áll hát Isten a földön, a legkisebbhez hasonlatosan,
mindenható szeretetével. Tudja, hogy a tanuló a nem-igazság – ó, ha a
tanítvány tévedne, ha összecsuklana és elveszítené fesztelenségét! Ó,
239 mennyet és földet egyetlen mindenható ’legyen’-nel megtartani, s ha
ez az idõ törtrészére megszakadna, minden összeomolna, mégis mily
könnyû ez ahhoz a teherhez képest, hogy magára vonhatja az emberi
nem haragját, mert szeretetbõl a megváltójuk lett!
De a szolgai alak nem felvett, ezért Istennek mindent el kell szen-
vednie, mindent el kell tûrnie, minden megpróbáltatást ki kell állnia,
éheznie kell a pusztában, szomjaznia kell gyötrelmek közepette, elha-
gyatottnak kell lennie a halálban, teljesen hasonlatosan a legkisebb-
hez – íme az ember; mert nem a halál elszenvedése az õ szenvedése,
hanem egész élete szenvedéstörténet, s maga a szeretet szenved, a
mindent odaadó szeretet, mely maga is szükséget szenved. Csodálatra
méltó önmegtagadás, ha a tanuló a legkisebb, õ aggodalmaskodva kér-
dezi: valóban szeretsz engem? Mert maga is tudja, milyen fenyegetõ a
veszély, és mégis tudja, hogy minden könnyebb út becsapás volna, még
ha a tanuló ezt nem értené is meg.
Bármilyen más megnyilatkozás a szeretet becsapása lenne, mert
vagy elõször meg kellene változtatnia a tanulót (a szeretet azonban
nem változtatja meg a szeretett lényt, hanem önmaga változik meg),
és eltitkolni elõtte, hogy ez szükséges volt, vagy könnyelmûen meg
kellene maradnia a tudatlanság állapotában, hogy az egész megértés
 II. fejezet

csak illúzió (ez a pogányság nem-igazsága). Bármilyen más megnyilat-

kozás Isten szeretetének becsapása volna. S hullassak bár több köny-
nyet, mint a bûneit megbánó bûnös asszony, legyenek könnyeim ra-
gyogóbbak, mint a bûneit megbánó bûnös asszony számtalan könny-
cseppje; találjak bár alázatosabb helyet, mint az õ lábánál, üljek bár
alázatosabban, mint az az asszony, akinek szíve csak az egyedül szük-
ségeset választhatta; szeressem õt õszintébben, mint a hû szolga, aki
utolsó csepp véréig szereti; legyek tisztességesebb szemében, mint a
legtisztább az asszonyok között – ha azért könyörögnék, hogy változ-
tassa meg elhatározását, hogy mutatkozzon másnak, hogy kímélje
meg magát, rám nézne, és így beszélne: Ember, mi dolgom veled, térj
ki utamból, mert a Sátáné vagy, még ha magad nem is érted! Vagy ha
egyetlenegyszer is kinyújtaná a kezét, mondván, akarom, s én azt hin-
ném, hogy jobban értem vagy jobban szeretem, akkor látnom kellene,
hogy engem is megsirat, és hallhatnám, hogy így szól: hogy lehettél így
hûtlen hozzám, hogy szomoríthattad el így a szeretetet; hiszen te csak
a Mindenhatót szereted, aki csodát tesz, s nem azt, aki lealacsonyítot-
ta magát, hogy hasonlóvá legyen hozzád.
A szolga alakja azonban nem felvett, ezért kell kilehelnie a lelkét, és 240
megint elhagynia a földet. S ha fájdalmam mélységesebb lenne az anya
fájdalmánál, midõn szívét tõr járja át, még ha helyzetem rettenetesebb
lenne is, mint a hívõé, midõn hite ereje megszakad, még ha nyomorúsá-
gom megindítóbb lenne is, mint azé, aki keresztre feszíti reménységét, s
csak a keresztet tartja meg – ha azt kérném, hogy kímélje meg magát és
maradjon itt, bizonyára láthatnám, hogy szomorú lesz mindhalálig, de
miattam is szomorú, mert ennek a szenvedésnek hasznomra kellett vol-
na válnia; és amiatt is bánkódik, hogy képtelen voltam megérteni õt. Ó,
keserû kehely, az ürömnél is keserûbb a halál szégyenteljessége a halan-
dónak, hát még a halhatatlannak! Ó, savanyú frissítõ, az ecetnél is sava-
nyúbb, ha a szeretett lény ért félre! Ó, miféle vigasz a szükségben, ha va-
laki bûnéért szenved, hát még ha bûntelen!
Így a költõ; mert hogyan is juthatna eszébe, hogy Isten ily módon
akarta kinyilatkoztatni magát, hogy végrehajtsa legszörnyûbb elhatá-
rozását; hogyan is juthatna eszébe könnyelmûen eljátszadozni Isten
fájdalmával, s hazug módon kikölteni belõle a szeretetet, hogy bele-
költhesse a haragot.

215
 Filozófiai morzsák

És a tanuló, õ talán nem vesz részt és nem osztozik ebben a szenve-

déstörténetben, még ha osztályrésze nem ugyanaz is, mint a tanítóé? És
mégis így kell lennie, s a szeretet mindezen szenvedés okozója, éppen
azért, mert Isten nem féltékeny önmagára, hanem szeretetben hasonló-
vá akar válni a legkisebbhez. Ha valaki tölgyfamagot ültet agyagedény-
be, az edény elpattan; ha valaki új bort tölt régi tömlõbe, a tömlõ elre-
ped; de mi történik, ha Isten a törékeny emberbe ülteti el magát, s az
nem lesz új emberré és új edénnyé! De milyen nehézkes is ez a keletke-
zés, olyan, akár egy nehéz szülés! És milyen törékeny is a megértés, min-
den pillanatban a félreértés határán mozog, ahol a bûn szorongása meg
akarja zavarni a szeretet békességét! S nem veszélyezteti-e iszonyat a
megértést? Hiszen kevésbé iszonyatos arcra borulni, miközben hegyek
rengenek Isten hangjától, mint vele hasonlóként mellette ülni, s mégis,
éppen arra van gondja Istennek, hogy mellette üljünk.

241 * *
*

Ha mármost valaki azt mondaná: „Az, amit költesz, a leghitványabb

plágium, ami valaha elhangzott; hiszen nem több, és nem kevesebb an-
nál, amit egy gyermek is tud”, akkor bizony szégyenkezve kellene halla-
nom, hogy hazug vagyok. De miért a leghitványabb? Minden költõ, aki
lop, más költõtõl lop, s ilyeténképpen mindannyian egyformán hitvá-
nyak vagyunk; sõt az én lopásom talán kevésbé ártalmas, hiszen köny-
nyebben észrevették. De hát ki a költõ? Ha elég gáláns lennék, és téged,
aki ítélkezel felettem, költõnek tekintenélek, talán megint meghara-
gudnál. Elég különös lenne, ha nem lenne költõ, csak költemény, ahogy
az is különös lenne, ha fuvolaszót hallanánk, bár sehol sincs a fuvolás.
Vagy költeményem is olyan, mint egy szólás, melynek nem ismerjük a
költõjét, hiszen olyan, mintha az egész emberiség költötte volna; s talán
azért tartod plágiumomat a leghitványabbnak, mert nem egyvalakitõl
loptam, hanem az egész emberi nemet loptam meg, s önhitten, bár csu-
pán egyszerû ember vagyok, mi több, csak hitvány tolvaj, úgy tettem,
mintha én lennék az emberi nem? Vajon úgy van-e, hogy ha felkeresnék
minden embert, akik ugyan egytõl-egyig ismernék a költeményt, de tud-
nák, hogy nem õk költötték, akkor ebbõl azt a következtetést vonhat-

216
 II. fejezet

nám le, hogy az emberi nem költötte? Hát nem lenne különös? Ha tehát
az egész emberi nem költötte volna, azt oly módon kellene kifejeznünk,
hogy mindenki egyaránt kivette a részét a megköltésébõl. Nem találod-e
bonyolultnak ezt a dolgot, melybe így belecsöppentünk, pedig kezdet-
ben úgy tûnt, rövid dühös kitöréseddel könnyedén elbánhatunk az
egésszel: vagyis, hogy költeményem a leghitványabb plágium, melyet
szégyenkezve hallgattam. Így hát talán egyáltalán nem is költemény,
vagy semmi esetre sem egy embernek köszönhetõ, ahogy az emberi
nemnek se; és, most már értelek, azért nevezted viselkedésemet a leg-
hitványabb plágiumnak, mert nem egyetlen embertõl loptam, s nem is
az egész emberiségtõl, hanem az istenséget loptam meg vele, vagyis
mintegy õt magát loptam el, s Istent káromolva, bár csak egyszerû em-
ber, sõt hitvány tolvaj vagyok, úgy viselkedtem, mintha én lennék az Is-
ten; ó, kedvesem, most már teljesen értelek, ahogy azt is értem, hogy
haragod jogos volt. Ám szívemet ismét új csodálat ejti rabul, igen, imá-
dat tölti el; hiszen az is különös lett volna, ha e költemény ember tollá-
ból származna. Az embernek bizonyára eszébe juthat, hogy önmagát Is- 242
tenhez vagy Istent önmagához hasonlónak költse meg, arra azonban
nem vetemedhet, hogy olyasmit költsön, hogy Isten az emberhez hason-
latosnak költötte meg saját magát; mert ha Isten úgy tett, mintha sem-
mi sem történt volna, akkor az embernek hogyan juthatna eszébe, hogy
az üdvösséges Istennek szüksége van rá? Ez volna a leghitványabb gon-
dolat, helyesebben annyira silány gondolat, hogy eszébe sem juthatna,
kivéve ha Isten ültette a lelkébe, õ pedig áhítattal mondja: ez a gondolat
nem az én szívemben született, s úgy találja, hogy ez a legszebb, legcso-
dálatosabb gondolat. Hát nem csodálatos ez az egész, s vajon e szavak
nem egy boldog jövendölés szavai-e ajkamon; hiszen, mint már mondot-
tam, s mint te magad is önkéntelenül kifakadsz: ugye a csoda elõtt ál-
lunk? S midõn mindketten itt állunk a csoda elõtt, melynek ünnepélyes
némaságát az enyém-tied miatti emberi zúgolódás nem zavarhatja meg,
melynek tiszteletteljes beszéde végtelenül túlharsogja az enyém-tied
miatti emberi marakodást, bocsásd meg nekem, hogy abban a tévedés-
ben voltam, hogy én költöttem. Tévedés volt, s a költemény olyannyira
különbözik minden emberi költeménytõl, hogy nem is költemény, ha-
nem a csoda.

217
 Filozófiai morzsák

III. fejezet

Az abszolút paradoxon
(Metafizikai szeszély)

Bár Szókratész minden erejével azon munkálkodott, hogy emberis-

meretre tegyen szert és megismerje önmagát, sõt századokon át úgy
magasztalták, mint aki legjobban ismerte az embert, mégis elismeri,
hogy azért nem volt hajlandó olyan lények természetérõl töprengeni,
mint a Pégaszoszok és a Gorgók, mert még nem volt teljesen tisztában
önmagával, azzal, hogy vajon õ (az emberek ismerõje) furcsább ször-
nyeteg-e, mint Tüphón, vagy pedig kedvesebb, egyszerûbb lény, mely
természetébõl fakadóan részese az isteninek (v. ö. Phaidrosz 229 e).
Ez paradoxonnak tûnik. De ne gondoljunk rosszat a paradoxonról;
mert a paradoxon a gondolat szenvedélye, és az a gondolkodó, aki nem
243 ismeri a pardoxont, olyan, mint a szenvedély nélküli szeretõ: középsze-
rû alak. De bármely szenvedély legmagasabb potenciája mindig az,
hogy saját bukását akarja, s így az értelem legmagasabb szenvedélye is
az, hogy meg akar botránkoztatni, még ha a botránkozás ilyen vagy
olyan módon a bukását jelenti is. A gondolkodás legmagasabb parado-
xona tehát, hogy olyasmit akar felfedezni, amit nem képes elgondolni.
A gondolkodásnak ez a szenvedélye minden gondolkodásban jelen van,
az egyes emberében is, annyiban, hogy gondolkodás közben nem pusz-
tán önmaga. A megszokás miatt azonban ezt nem vesszük észre. Ily
módon tehát az ember útja, miként a természettudósok rávilágítanak,
folyamatos hanyatlás; igaz, az a jóravaló, megfontolt férfi, aki regge-
lente elmegy a hivatalba, délben pedig hazatér, ezt bizonyára túlzás-
nak tartja, hiszen az õ haladása a közvetítés; hogyan is juthatna eszé-
be, hogy folyvást csak hanyatlik, hiszen egyenesen az orrát követi.
Kezdésként hadd bocsátkozzunk egy vakmerõ föltevésbe; tegyük
fel, hogy tudjuk, mi az ember.1 Ebben leledzik az igazságnak az a kri-

1 Talán nevetségesnek tûnhet, hogy föltevésünket a kételkedés alakjába bújtat-

juk azzal, hogy „föltesszük”; hiszen az ilyesmit mindenki tudja teocentrikus ko-
runkban. Bárcsak ilyen egyszerû volna. Démokritosz is tudta; hiszen így hatá-
rozta meg az embert: „Az ember az, amit mindannyian tudunk”, majd így foly-

218
 III. fejezet

tériuma, melyet az egész görög filozófia keresett vagy kétségbe vont

vagy posztulált vagy éppen megtermékenyített. S nem figyelemre méltó-
e, hogy ugyanez a helyzet a görögökkel; mintha a görögség jelentõsé-
gének aprócska emblémája volna, egy epigramma, melyet saját magá-
ról írt, s mely jobb szolgálatot tesz, mint a róla írt, idõnként fölöttébb
terjengõs költemények. Ily módon feltételezésünket érdemes feltéte-
lezni, mégpedig egy másik okból is, azaz mivel már az elõzõ két feje- 244
zetben is megmagyaráztuk; annak pedig, aki másként akarja magya-
rázni Szókratészt, mint mi tettük, ügyelnie kell arra, hogy ne essen a
korábbi vagy a késõbbi görög szkepticizmus csapdáiba. Ha elvetjük az
emlékezésre vonatkozó szókratészi elméletet s azt, hogy minden egyes
ember az Ember, akkor lesben áll Szextosz Empeirikosz, hogy a „tanu-
lásban” rejlõ átmenetet ne csupán megnehezítse, hanem egyenesen
lehetetlenné is tegye; Prótagorasz pedig ott folytatja, ahol õ abbahagy-
ta, azaz hogy mindennek mértéke az ember, mégpedig úgy értve, hogy
õ a mértéke másoknak, semmiképpen sem szókratészi értelemben,
úgy hogy az egyes maga a mérték, nem több és nem kevesebb.
Így tehát tudjuk, mi az ember, és ez a bölcsesség, melynek értékét
a legkevésbé sem szeretném lebecsülni, egyre gazdagabbá és jelentõ-
ségteljesebbé válhat, ahogy az igazság is; ekkor azonban az értelem is
megtorpan – ahogy Szókratész tette; mert most felébred az értelem
paradox szenvedélye, mely meg akar botránkoztatni, és anélkül, hogy
ténylegesen megértené önmagát, a saját bukására vágyik. Hisz ilyen a
szerelem paradoxona is. Az ember zavartalanul él önmagában, mire
felébred az önszeretet paradoxona, mint a másik, az áhított másik
iránti szerelem. (Az önszeretet vagy az alapja minden szerelemnek
vagy elpusztul benne, ezért – ha el akarjuk gondolni a szeretet vallását
– annak mind epigrammatikusan, mind valójában csak egyetlen felté-
telt kellene feltételeznie, s adottnak tekintenie: azt, hogy az ember
tatta: „mert mindannyian tudjuk, mi a kutya, a ló, a növény stb., de ezek közül
egyik sem az ember.” Nem szeretnénk olyan gonoszak lenni, és olyan tréfásak
sem, mint Szextosz Empeirikosz, aki ebbõl – mint ismeretes – teljesen helyesen
arra következtet, hogy az ember kutya; hiszen az ember az, amit mindannyian
tudunk, s mindannyian tudjuk, mi a kutya, e r g o – mi nem akarunk ilyen gono-
szak lenni; de vajon a dolog manapság annyira letisztult volna, hogy korunknak
szegény Szókratészra és nehézségeire gondolva már nem szükséges kicsit nyug-
talankodnia önmaga miatt?

219
 Filozófiai morzsák

szeresse önmagát, hogy embertársát mint önmagát szerethesse.)

Ahogy most a szerelmes a szerelem e paradoxona révén annyira meg-
változik, hogy szinte nem ismer magára (hiszen errõl tanúskodnak a
költõk, a szerelem szószólói, s errõl tanúskodnak maguk a szerelme-
sek is, mivel õk csak a szót engedik át a költõnek, az állapotot nem),
úgy hat vissza az emberre és önismeretére az értelem megsejtett
paradoxona is, vagyis az, aki azt hitte, ismeri önmagát, már nem tudja
biztosan, hogy vajon egy Tüphónnál furcsábban összerakott állat-e,
vagy lényében van-e egy lágyabb, istenibb rész (skopw ou tauta, alla
emauton, eite ti Jhrion wn tugcanw poluplokwteron kai mallon
epiteJummenon, eite hmerwteron te kai aplousteron zwon, JeiaV
tinoV kai atufou moiraV fusei metecon, Phaidrosz 230 a).
De vajon mi ez az ismeretlen, melybe paradox szenvedélyével az ér-
245 telem ütközik, s mely még az ember önismeretét is megzavarja? Maga
az ismeretlen. Mégsem ember, akit ismerünk, vagy más egyéb, amit is-
merünk. Nevezzük hát ezt az ismeretlent Istennek. Ez csupán egy név,
mellyel felruházzuk. Bebizonyítani, hogy ez az ismeretlen (Isten) léte-
zik, aligha juthat az értelem eszébe. Ha ugyanis Isten nem létezik, ak-
kor lehetetlen bebizonyítani, ha viszont létezik, akkor ostobaság; hi-
szen abban a pillanatban, amikor a bizonyítás elkezdõdik, feltételez-
ném, nem mint valami kétségbe vonhatót, hiszen a feltételt feltétel lé-
vén nem lehet kétségbe vonni, hanem mint valami eldöntöttet, hiszen
különben nem vágnék bele, s könnyedén megérteném, hogy az egész
lehetetlen lenne, ha õ nem létezne. Ha ellenben az „Isten létét bizo-
nyítani” kifejezésen azt értem, hogy be akarom bizonyítani, hogy az is-
meretlen, mely létezik, Isten, akkor kevésbé szerencsésen fejezem ki
magam; hiszen ekkor semmit sem bizonyítok, legkevésbé valamely lé-
tezést, hanem egy fogalmi meghatározást fejtek ki. Egyáltalán bebizo-
nyítani, hogy valami létezik, nehéz dolog, sõt, ami még rosszabb azon
bátrak számára, akik ezt megkockáztatják, a nehézség olyan termé-
szetû, hogy nem kecsegtet azzal, hogy hírnevet szerezhet, aki vele fog-
lalkozik. Az egész bizonyítási eljárás folyvást megváltozik, következte-
tésembõl, abból a feltételezésbõl, hogy a kérdéses személy létezik,
újabb és újabb következtetéseket vonok le. Így aztán nem a létezésre,
hanem a létezésbõl következtetek, akár az érzékek kézzelfogható vilá-
gában mozgok, akár a gondolatéban. Ily módon nem azt bizonyítom,

220
 III. fejezet

hogy egy kõ létezik, hanem azt, hogy az a valami, ami létezik, kõ; a bí-
róság sem azt bizonyítja, hogy a bûnözõ létezik, hanem azt, hogy a
vádlott, aki persze létezik, bûnös. Nevezzük a létezést akár a c c e s -
s o r i u mnak, akár örök priusnak, bizonyítani sohasem tudjuk. Nem si-
etjük el a dolgot; hiszen nincs okunk a kapkodásra, mint azoknak,
akiknek önmaguk vagy Isten vagy valami más miatti aggodalmukban
sietve be kell bizonyítaniuk, hogy létezik. Ez esetben elég ok van a si-
etségre, kiváltképpen akkor, ha az illetõ õszintén számot vet a ve-
széllyel, hogy õ maga vagy a kérdéses nem is létezett azelõtt, hogy lé-
tezése bizonyságot nyert, és álnok módon nem táplálja azt a titkos
gondolatot, hogy alapvetõen létezik, függetlenül attól, hogy ezt bebi-
zonyítja vagy nem.
Ha valaki Napóleon tetteivel Napóleon létezését akarná bizonyíta-
ni, fölöttébb különös módon járna el, hiszen létezése ugyan magyaráz- 246
za a tetteit, tettei azonban nem az õ létezését bizonyítják, kivéve ha az
õ szót nem úgy értelmeztem, hogy ezzel egyszersmind feltételeztem,
hogy létezik. De Napóleon csak egyes, s ilyen értelemben nincs abszo-
lút viszony közte és tettei között, ilyeténképpen más is véghezvihette
volna ugyanazokat a tetteket. Talán ez az oka, hogy a tettekbõl nem
következtethetek a létezésre. Ha a tetteket Napóleon tetteinek neve-
zem, akkor a bizonyíték fölösleges, hiszen már megneveztem; ha vi-
szont ezt figyelmen kívül hagyom, akkor a tettekbõl sosem leszek ké-
pes bebizonyítani, hogy Napóleon tettei, de (tisztán eszmeileg) bizo-
nyíthatom, hogy az ilyen tettek egy kiváló hadvezér tettei. Isten és tet-
tei azonban abszolút viszonyban állnak egymással, Isten nem név, ha-
nem fogalom, s talán ez az oka, hogy az õ esetében e s s e n t i a
i n v o l v i t e x i s t e n t i a m.1 Isten tetteire tehát csak Isten képes; ez

1 Így mondja Spinoza, aki az istenfogalomban elmélyedve a gondolkodás révén elõ

akarja belõle hozni a létet, ám jegyezzük meg, nem mint valami esetleges tulaj-
donságot, hanem mint lényegi meghatározást. Ez Spinoza gondolkodásának
mély értelme, de lássuk csak, miként jár el õ. A P r i n c i p i a p h i l o s o p h i æ
C a r t e s i a n æ P a r s I P r o p o s i t i o V I I L e m m a I helyen ezt mondja: „quo
res sua natura perfectior est, eo majorem existentiam et magis necessariam in-
volvit; et contra, quo magis necessariam existentiam res sua natura involvit, eo
perfectior”. Tehát minél tökéletesebb, annál több lét; minél több lét, annál töké-
letesebb. Ez mindazonáltal tautológia. Ez még világosabbá válik az egyik meg-
jegyzésbõl ( n o t a I I): „quod hîc non loquimur de pulchritudine et aliis perfec-

221
 Filozófiai morzsák

teljességgel helyes, de melyek Isten tettei? Azok a cselekedetek, ame-

lyekbõl be akarom bizonyítani létezését, közvetlenül nem léteznek.
247 Vagy talán teljesen kézenfekvõ meglátni a bölcsességet a természet-
ben és a jóságot vagy bölcsességet az irányításban? Vajon nem a legret-
tenetesebb kétségek támadnak-e ránk ekkor, és nem lehetetlen-e min-
den kétséget leküzdeni? Ám a dolgok ilyetén rendjével mégsem szeret-
ném Isten létezését bizonyítani, hiába is vágnék bele, sosem érnék a
végére, ráadásul i n s u s p e n s o kellene élnem, hiszen bármely pilla-
natban olyan rettenetes dolgok történhetnek, melyek aprócska bizo-
nyítékomat nyomban semmissé tehetik. Tehát milyen tettekbõl bizo-
nyítom? Ideálisan szemlélt tettekbõl, ahogy azok nem mutatkoznak
meg közvetlenül. Így tehát nem is a tettekbõl bizonyítom, csak azt az
idealitást bontakoztatom ki, amelyet feltételeztem; ebben bízva min-
den ellenvetéssel dacolni merek, még azokkal is, amelyek meg sem
tionibus, quas homines ex superstitione et ignorantia perfectiones vocare volue-
runt. Sed per perfectionem intelligo tantum realitatem sive esse.” A p e r f e c -
t i o kifejezést a r e a l i t a s , e s s e kifejezéssel magyarázza; vagyis minél tökéle-
tesebb valami, annál inkább létezik; tökéletessége viszont az, hogy több benne az
e s s e, vagyis minél több, annál inkább van. Ennyit a tautológiáról, most pedig
lépjünk tovább. Ami itt hiányzik, az a faktikus lét és az ideális lét megkülönbözte-
tése. Az önmagában sem világos nyelvhasználat, hogy több és kevesebb létrõl,
vagyis a lét fokozatairól beszélünk, még zavarosabbá válik, ha ezt a disztinkciót
nem tesszük meg, magyarul amikor Spinoza bizonyára mélyértelmûen beszél, de
nem kérdez rá elõször a nehézségre. A faktikus lét vonatkozásában több vagy ke-
vesebb létrõl beszélni értelmetlen. Egy légy, amikor létezik, ugyanannyi léttel bír,
mint Isten; ez az ostoba megjegyzés a faktikus lét tekintetében ugyanannyi léttel
bír, mint Spinoza mély értelmû gondolatai, mivel a faktikus létre érvényes a ham-
leti dialektika: lenni vagy nem lenni. A faktikus lét közömbös minden lényegmeg-
határozás különbözõségével szemben, és minden, ami létezik, minden kicsinyes
féltékenység nélkül részt vesz a létezésben, mégpedig egyenlõ mértékben. Telje-
sen igaz, hogy ideálisan más a helyzet. De amint ideálisan beszélek a létrõl, már
nem a létrõl beszélek, hanem a lényegrõl. A legmagasabb idealitás szükségszerû-
séggel bír, ezért létezik. Ám ez a lét a lényege, éppen azért nem lehet dialektikus
a faktikus lét meghatározásaiban, mert van; és más viszonylatban sem mondható
róla, hogy több vagy kevesebb léttel bír. Ha valamelyest tökéletlenül is, de ezt fe-
jezték ki a régi idõkben így: ha Isten lehetséges, akkor e o i p s o szükségszerû is
(Leibniz). Spinoza tétele tehát tökéletesen helyes, s a tautológia is rendben van,
ám az is kiderült, hogy teljesen megkerüli a nehézséget; mert a nehézség abban
áll, hogy megragadja a faktikus létet, és Isten idealitását dialektikusan bejuttatja
a faktikus létbe.

222
 III. fejezet

születtek. Azzal, hogy belefogok, feltételeztem az idealitást, ahogy azt

is, hogy sikerül megvalósítanom; de mi mást jelent is ez, minthogy fel-
tételeztem Isten létezését, s tulajdonképpen benne bízva vágok bele.
De hogyan is derül ki Isten létezése a bizonyítékból? Vajon a bizo-
nyítás közvetlenül történik? Vajon nem úgy van-e itt is, mint a kartézi- 248
ánus babákkal? Amint elengedem a babát, máris fejre áll. Amint elen-
gedem; tehát el kell engednem. Ugyanígy mûködik a bizonyítás is;
ameddig ragaszkodom a bizonyításhoz (azaz hogy én maradok a bizo-
nyító), a létezés nem jelenik meg, ha másért nem, hát azért, mert ép-
pen a bizonyításával vagyok elfoglalva; de amint felhagyok a bizonyí-
tással, mindjárt megjelenik a létezés. Ám az, hogy felhagyok vele, még-
iscsak valami, ezzel járulok hozzá; vajon nem kell-e ezt is tekintetbe
venni, ezt a röpke pillanatot, ha mégoly röpke is – de nem is kell
hosszúnak lennie, hiszen ugrás. Legyen szó bármilyen futó pillanatról,
egyetlen szempillantásról, ezt a szempillantást nem lehet figyelmen
kívül hagyni. Ha valaki mégis megfeledkezett volna róla, akkor azért,
hogy létezését bizonyítsam, arra fogom használni, hogy elmeséljek egy
anekdotát. Khrüszipposz azzal kísérletezett, hogy egy lánckövetkezte-
tés elõre és visszafelé haladását minõségileg megszakítsa. Karneadész
azonban képtelen volt megérteni, mikor történik meg az, hogy a mi-
nõség valóban megjelenik. Mire Khrüszipposz így beszélt hozzá: a
számlálás során egy pillanatra szünetet lehet tartani – s akkor jobban
megérthetjük. Karneadész azonban így felelt: kérlek, miattam ne za-
vartasd magad, nyugodtan szünetet tarthatsz, sõt, akár alhatsz is
egyet, ez nem oszt, nem szoroz; amikor aztán felébredsz, ott folytat-
juk, ahol abbahagytad. És valóban így van; éppúgy nem segít, ha ál-
munkban meg akarunk feledkezni valamirõl, mint ha álmunkban aka-
runk eljutni valamihez.
Aki tehát bizonyítani akarja Isten létezését (nem abban az értelem-
ben, hogy tisztázza magában az istenfogalmat, s nem is ama r e s e r -
v a t i o f i n a l i s segítségével, melyet bizonyítottunk, s mely szerint a
létezés egy ugrással magából a bizonyításból derül ki), ennek híján va-
lami mást bizonyít, olyasvalamit, aminek idõnként talán nincs is szük-
sége bizonyítékra, és semmi esetre valami jobbra; mert a balga így szól
szívében: nincs Isten; aki viszont így beszél szívében vagy embertársai-
hoz: maradjatok még egy kicsit, s akkor bebizonyítom, ó, mily ritka

223
 Filozófiai morzsák

bölcs az ilyen!1 Ha ugyanis abban a pillanatban, amikor bele kell vág-

nia a bizonyításba, már el van döntve, hogy Isten létezik-e vagy sem,
akkor nem is fogja bizonyítani; s ha ez a helyzet a kezdéskor, akkor so-
249 sem fog belevágni, részben mert retteg a kudarctól, mivel Isten talán
nem is létezik, részben pedig azért, mert nincs mibe belevágnia. – Az
ókorban aligha foglalkoztak az ilyesmivel. Legalábbis Szókratész, aki –
mint mondják – kidolgozta Isten létezésének fizikoteleologikus bizo-
nyítását, nem viselkedett így. Szüntelenül feltételezte, hogy Isten léte-
zik, és ezen elõfeltételezés mellett igyekezett a célszerûség gondolatá-
val átitatni a természetet. Ha megkérdeztük volna, miért viselkedett
így, valószínûleg elmagyarázta volna, hogy nem volna bátorsága ilyen
felfedezõútra indulni, ha nem biztosítja magát azzal, hogy Isten léte-
zik. Isten szavára mintegy kiveti a hálót, hogy elfogja a célszerûség
gondolatát; mert a természet számtalan szörnyûséges eszközt és ren-
geteg kifogást talál, hogy összezavarjon.
Az értelem paradox szenvedélye állandóan az ismeretlenbe ütkö-
zik, mely ugyan létezik, mégis ismeretlen, s ilyen értelemben nem lé-
tezik. Az értelem tovább nem jut, paradox mivoltában mégsem teheti
meg, hogy elérjen idáig és ezzel veszõdjön; mert nem járja, hogy úgy
akarja kifejezni a hozzá fûzõdõ viszonyát, hogy ez az ismeretlen nem
létezik, hiszen ez a kijelentés valamilyen viszonyt foglal magában. De
akkor mi is ez az ismeretlen; hiszen az, hogy Isten, számunkra csak
annyit jelent, hogy ez az ismeretlen? Azzal, hogy kimondjuk róla, hogy
ez az ismeretlen, mivel nem lehet megismerni, s még ha meg is lehet-
ne ismerni, sem lehetne kimondani, nem elégíthetõ ki a szenvedély,
még ha – helyesen – határként is fogta fel az ismeretlent, a határ azon-
ban, noha ösztönzi is a szenvedélyt, egyben alaposan meg is gyötri. A
szenvedély mégsem juthat tovább, még ha vállalja is a kitörést v i a
n e g a t i o n i s vagy v i a e m i n e n t i æ.
Akkor hát mi az ismeretlen? A határ, amelybe folyton beleütkö-
zünk, s ebben az értelemben, ha a mozgás meghatározását felcserél-
jük a nyugaloméra, a különbözõ, az abszolút különbözõ. Tehát az ab-
szolút különbözõ, melynek semmilyen ismertetõjegye nincs. Abszolút
különbözõként meghatározva úgy tûnik, mintha éppen kinyilatkoztat-

1 Micsoda kiváló célpontja az õrült komikumnak!

224
 III. fejezet

nák; de nem így van; hiszen az abszolút különbözõséget az értelem

még elgondolni is képtelen; mivel abszolút módon nem képes tagadni
önmagát, ellenkezõleg, éppen saját magát használja ehhez, vagyis a
magában rejlõ különbözõséget gondolja el, ahogy saját maga révén
gondolkodik; abszolút módon nem juthat túl önmagán, ezért csupán 250
azt az önmaga fölé emelkedést gondolja el, melyet saját maga révén
gondol el. Ha az ismeretlen (Isten) nem csak határ marad, a különbö-
zõrõl való egyetlen gondolat belevész a különbözõrõl alkotott számta-
lan gondolatba. Az ismeretlen ekkor diaspora-ba kerül, s az értelem
kényére-kedvére válogathat azok között, amelyek kézzel foghatóak, s
amelyeket a képzelet szül (az iszonyatos, a nevetséges stb.).
Ezt a különbözõséget azonban lehetetlen megragadni. Valahányszor
sikerül, alapjában véve önkényesség, s az istenfélelem legmélyén eszelõ-
sen ott ólálkodik a szeszélyes önkény, mely tudja, hogy õ maga terem-
tette az Istent. Ha tehát a különbözõséget nem lehet megragadni, mivel
nincs megkülönböztetõ jegye, akkor a különbözõségrõl és a hasonlóság-
ról ugyanazt mondhatjuk, mint az összes efféle dialektikus ellentmon-
dásról, azaz hogy azonosak. A különbözõség belecsimpaszkodik az érte-
lembe, s olyannyira összezavarja, hogy az rá sem ismer önmagára, és kö-
vetkezetesen összetéveszti magát a különbözõséggel. Fantasztikus ta-
lálmányok tekintetében a pogányság igencsak gazdag volt, ami ellenben
az utolsóként hangsúlyozott feltevést, az értelem öniróniáját illeti, csu-
pán néhány vonással szeretnék rávilágítani, függetlenül attól, hogy tör-
téneti volt-e vagy sem. Létezik hát egy ember, nem különbözik a többi-
ektõl, hozzájuk hasonlóan nevelkedik, megnõsül, foglalkozása van, gon-
doskodik a mindennapi betevõjérõl, ahogy ez illik; mert hát szép dolog
úgy élni, mint az ég madarai, ámde megengedhetetlen, s a legnagyobb
szomorúsághoz vezethet, ha van elég kitartásunk, az éhhalálhoz, ha
nincs, ahhoz, hogy kegyelemkenyéren éljünk. Ez az ember egyszer-
smind Isten. Hogy honnan tudom? Persze nem tudhatom; hiszen akkor
ismernem kellene Istent és a különbözõséget; a különbözõséget pedig
nem ismerem, hiszen az értelem hasonlóvá tette ahhoz, amitõl különbö-
zik. Ilyeténképpen Isten a legszörnyûségesebb csaló azáltal, hogy az ér-
telem becsapta önmagát. Az értelem olyan közel került Istenhez, ami-
lyen közel csak kerülhetett, mégis ugyanolyan távol van tõle.

225
 Filozófiai morzsák

* *
*

251 Most talán valaki azt mondja: „Bolond vagy, jól tudom, de ugye nem
hiszed, hogy eszembe juthat egy ilyen bolondéria miatt aggódni, mely
olyannyira különös vagy nevetséges, hogy aligha juthat eszébe bárkinek,
s mindenekelõtt annyira képtelen, hogy mindent, ami csak a tudatomat
foglalkoztatja, ki kellene söpörnöm, hogy ilyen gondolatom támadhas-
son”. Hát persze, hogy így kell tenned; de vajon felelõsségteljes dolog-e
megtartani a tudatodban lévõ feltételeket, s közben azt állítani, hogy
feltételektõl mentesen gondolkodsz a tudatodról? Ugye nem tagadod az
itt kifejtettekbõl levont következtetést, miszerint az értelem, amikor az
ismeretlent különbözõként határozza meg, eltévelyedik, s összetéveszti
a különbözõséget a hasonlósággal? Ebbõl azonban láthatóan más is kö-
vetkezik, az, hogy az embernek, ha valóban meg akar tudni valamit az is-
meretlenrõl (Istenrõl), elõször azt kell megtudnia, hogy az különbözik,
mégpedig abszolút módon különbözik tõle. Az értelem maga képtelen
tudomást szerezni errõl (hiszen ez – mint már láttuk – önellentmon-
dás); ha tehát tudomást szerez róla, Istentõl kell megtudnia, de még ha
tudomást szerez is róla, sem értheti meg, vagyis nem szerezhet tudo-
mást róla; mert hogyan is érthetné meg az abszolút különbözõt? Ha ez
nem világos azonnal, akkor a következményben válik világosabbá; mert
ha Isten abszolút módon különbözik az embertõl, akkor az ember is ab-
szolút módon különbözik Istentõl, de hogyan is érthetné meg ezt az ér-
telem? Láthatóan paradoxon elõtt állunk. Az embernek már ahhoz is Is-
tenre van szüksége, hogy megtudja, Isten a különbözõ, s erre arról sze-
rez tudomást, hogy Isten abszolút módon különbözik tõle. Ha azonban
Isten abszolút módon különbözik az embertõl, ennek oka nem lehet az,
amit az ember Istennek köszönhet (hiszen ennyiben rokonok egymás-
sal), hanem csak az, amit önmagának köszönhet, vagyis amit õ maga vé-
tett. De mi is a különbség? Mi más, mint a bûn, mivel a különbséget,
mégpedig az abszolút különbséget az ember maga okozta. Ezt a koráb-
biakban úgy fejeztük ki, hogy az ember a nem-igazság, mégpedig a saját
vétke miatt, s tréfából, de mégis komolyan megegyeztünk abban, hogy
túl sokat várnánk az embertõl, ha azt kívánnánk, hogy erre magától éb-

226
 III. fejezet

redjen rá. S most megint ugyanezt találtuk. Az emberismerõ valósággal

zavarba jött, amikor a különbözõbe ütközött; csakhamar azt sem tudta,
hogy furcsább szörnyeteg-e, mint Tüphón, vagy esetleg van benne vala-
mi isteni. De mi is hiányzott belõle? A bûntudat, amit ugyanolyan kevés- 252
sé taníthat meg embertársának, mint az neki, erre – ha tanító akar lenni
– csak Isten képes. Márpedig ezt akarja, ahogy költeményünkben el-
mondtuk, s hogy tanító lehessen, hasonlóvá akart válni az egyeshez,
hogy az megértse õt. A paradoxon tehát még rettenetesebb lesz, vagyis
ugyanabban a paradoxonban megvan az a kettõsség, melynek révén ab-
szolútként mutatkozik meg; negatívan azáltal, hogy a bûn abszolút kü-
lönbözõségét hozza napvilágra, pozitívan pedig azáltal, hogy ezt az ab-
szolút különbözõséget az abszolút hasonlóságban akarja megszüntetni.
Elgondolható-e egy ilyen paradoxon? Nem szeretnénk elkapkodni a
dolgot, és egy kérdés megválaszolása miatti vita nem hasonlíthat a futó-
pályán tapasztalhatóhoz, hiszen nem a gyorsaság, hanem a helyesség
gyõzedelmeskedik. A paradoxont nem az értelem gondolja el, ez eszébe
sem juthat, s amikor mégis kihirdetik, nem is értheti, csak azt veszi ész-
re, hogy minden bizonnyal a vesztét fogja okozni. Ennyiben az értelem-
nek számos ellenvetése támadhat, és mégis, másfelõl az értelem para-
dox szenvedélyében saját bukását óhajtja. Az értelemnek ezt a bukását
kívánja a paradoxon is, ily módon tehát mégiscsak egyetértésben van-
nak egymással; ez a megértés azonban csak a szenvedély pillanatában lé-
tezik. Nézzük a szerelem viszonyát, még ha ez tökéletlen képet nyújt is.
Az önszeretet képezi az alapját a szeretetnek, paradox szenvedélye
azonban a csúcsra érve éppen saját bukását óhajtja. Ezt akarja a szere-
lem is, így e két hatalom a szenvedély pillanatában egyetértésben van
egymással, ez a szenvedély pedig éppen a szerelem. Miért ne tudná a sze-
relmes elgondolni ezt, még ha az, aki önszeretetében hadakozik a szere-
lemmel, nem is képes megérteni vagy nem is mer belebocsátkozni, hi-
szen ez a bukás. Ilyen a szerelem szenvedélye. Az önszeretet ugyan tönk-
rement, de ettõl függetlenül még nem semmisült meg, csak fogságba
esett, a szerelem számára s p o l i a o p i m a, ám újból életre kelhet, s ez
lesz a szerelem kétségbeesése. Így van ez a paradoxon és az értelem vi-
szonyában is, ennek a szenvedélynek azonban más a neve, helyesebben
más nevet kell kitalálnunk neki.

227
 Filozófiai morzsák

253 Melléklet

Botránkozás a paradoxon miatt

(Akusztikai csalás)

Ha a paradoxon és az értelem különbözõségük közös megértésé-

ben ütköznek egymásnak, az ütközés boldog, mint a szerelem egyetér-
tése, boldog abban a szenvedélyben, melynek még nem adtunk nevet, s
ezt csak a késõbbiekben fogjuk megtenni. Ha az ütközés nem a megér-
tésben következik be, a kapcsolat boldogtalan, és az értelemnek ezt a
– ha mondhatom – boldogtalan szerelmét (mely, megjegyzem, csak
olyan, mint az a boldogtalan szerelem, melynek alapja a félreértett ön-
szeretet, a párhuzam nem nyúlik tovább, hiszen a véletlen hatalma itt
semmire sem képes) pontosabban botránkozásnak nevezhetnénk.
Legmélyebb értelemben minden botránkozás szenvedés.1 Olyan ez,
mint ama boldogtalan szerelem; még ha az önszeretet (s nem tûnik-e
már az is ellentmondásnak, hogy a saját magunk iránt érzett szeretet
szenvedés?) a legvakmerõbb tettben, meglepõ cselekedetben nyilvá-
nul is meg, akkor is szenved, akkor is megsebzett, és a seb miatti fáj-
dalom okozza ezt a csalóka erõkifejtést, mely cselekvésnek látszik, és
könnyen megtéveszt, különösen akkor, ha az önszeretet mindennél
jobban elrejti ezt. Még akkor is, ha a mélybe taszítja azt, akit szeret,
még akkor is, ha gyötörve neveli saját magát megkérgesedett közöny-
re, s hogy szenvtelenségével hencegjen, saját magát kínozza, még ak-
kor is, ha sikerétõl megrészegülve átadja magát a diadalmas könnyel-
mûségnek (ez a legmegtévesztõbb formája), még akkor is szenved.
Nincs ez másképp a botránkozással sem; bárhogy is fejezi ki magát,
még ha ujjongva ünnepli is a szellemtelenség diadalát, akkor is szen-
254 ved; még ha a botránkozó magába roskadva, mint egy koldus bámulja
is a paradoxont, szenvedésében megkövülten, vagy a gúny fegyverzetét
magára öltve lõdözi – ha távolról is – az élcek nyilait, még akkor is

1 Nyelvünk helyesen nevezi a szenvedélyt lelki gyötrelemnek; miközben ugyanis a

szenvedély szót említjük, gyakran szinte arra a görcsös vakmerõségre gondo-
lunk, mely ámulatba ejt, s emiatt megfeledkezünk arról, hogy szenvedés. Ilyen
pl. a gõg, a dac stb.

228
 Melléklet

szenved, és nem tud távolságot tartani; függetlenül attól, hogy a bot-

ránkozás elvette az öröm és a vigasztalás utolsó morzsáját tõle vagy
megerõsítette – a botránkozás szenved, harcolt a nála erõsebbel, és
erõállapota, ha testi példát akarunk hozni, olyan, mint a gerinctöröt-
té, aki bizonyos értelemben hajlékonnyá válik.
Mindazonáltal szívesen megkülönböztetnénk a szenvedõ és a cse-
lekvõ botránkozást, miközben nem feledkezünk meg arról, hogy a
szenvedõ mindig cselekvõ annyiban, hogy nem hagyja teljesen meg-
semmisíteni magát (mert a botránkozás mindig cselekvés, és nem tör-
ténés), és a cselekvõ mindig olyan gyenge, hogy nem képes elszakadni
attól a kereszttõl, amelyhez szegezték, vagy kitépni a nyilat, mely
megsebesítette.1
Mivel pedig a botránkozás ilyenformán szenved, a felfedezés, ha tet-
szik, nem az értelem hatáskörébe tartozik, hanem a paradoxonéba,
mert ahogy az igazság i n d e x s u i e t f a l s i, úgy a paradoxon is az, a
botránkozás pedig nem érti önmagát,2 hanem a paradoxon érti meg a
botránkozást. Miközben tehát a botránkozás, bármilyen formában feje-
zõdik is ki, másfelõl hallatszik, sõt egyenesen az ellenkezõ oldalról,
mégis a paradoxon az, ami visszacseng benne, ez azonban akusztikai
csalás. De ha a paradoxon egyszerre i n d e x é s j u d e x s u i e t f a l s i, 255
akkor a botránkozást közvetett próbának tekinthetjük a paradoxon he-
lyességét illetõen; mivel a botránkozás hibás számítás, a nem-igazság
következménye, mellyel a paradoxon eltaszítja magától. A botránkozó
nem önmagából beszél, hanem a paradoxonból, ahogy az sem maga talál
ki valamit, aki bolondot csinál társából, csak visszafelé utánozza a mási-

1 A nyelvhasználat is mutatja, hogy a botránkozás szenvedõ. Azt mondjuk, fenna-

kad, ami szinte csak az állapotot fejezi ki, ezzel azonos értelemben a ’megrökö-
nyödik’ (a cselekvõ és a szenvedõ identitása) kifejezést is használjuk. Görögül:
skandalizesJai. Ez a szó a skandalon (ütközés) szóból ered, és azt jelenti,
hogy ’ütközést vesz’. Ebben az irány is megmutatkozik; nem a botránkozás üt-
közik neki valaminek, a botránkozás csupán fogadja az ütközést, tehát passzív,
még ha annyiban aktív is, hogy maga veszi. Ezért az értelem nem maga találta
ki a botránkozást; mert az a paradox ütközés, melyet az elszigetelt értelem fej-
leszt ki, se a paradoxont, se a botránkozást nem fedezi fel.
2 Így tehát igaz a szókratészi mondás, miszerint minden bûn tudatlanság; nem
érti meg magát az igazságban; ebbõl azonban nem következik, hogy olyan szíve-
sen lenne a nem-igazságban.

229
 Filozófiai morzsák

kat. Minél mélységesebben gyökerezik a botránkozás kifejezõdése a

szenvedélyben (akár cselekvõ, akár szenvedõ), annál inkább megmutat-
kozik, milyen sokat köszönhet a botránkozás a paradoxonnak. A botrán-
kozás ugyanis nem az értelem találmánya, távolról sem; hiszen akkor az
értelemnek kellett volna kitalálnia a paradoxont is; nem, a botránkozás
a paradoxon révén jön létre; létrejön, íme megint itt van a pillanat, ami
körül minden forog. Foglaljuk össze röviden. Ha nem feltételezzük a pil-
lanatot, visszatérünk Szókratészhoz, pedig éppen õt akartuk magunk
mögött hagyni, hogy felfedezhessünk valamit. Ha feltételezzük a pilla-
natot, máris szembesülünk a paradoxonnal; hiszen legrövidebb alakjá-
ban a paradoxont pillanatnak nevezhetjük; a pillanat révén lesz a tanuló-
ból nem-igazság; a korábban önmagát ismerõ ember magát illetõen
összezavarodik, s önismeret helyett bûntudat kezdi gyötörni; mert
amint feltételezzük a pillanatot, minden megy a maga útján.
A pszichológia szemszögébõl a botránkozás rendkívül sokszínû lesz
a jórészt aktívtól az inkább passzív meghatározottságig. Ennek az áb-
rázolása nem áll jelen töprengésünknek érdekében; ellenben fontos
fenntartani azt a kijelentést, hogy minden botránkozás lényegében a
pillanat félreértése, hiszen a paradoxon felett botránkozik, a parado-
xon pedig nem más, mint a pillanat.
A pillanat dialektikája nem bonyolult. Szókratészi szemmel a pilla-
nat nem látható, nem lehet megkülönböztetni, nem létezik, nem léte-
zett, és nem is fog létezni; a tanuló éppen ezért maga az igazság, a
késztetés pillanata csupán tréfa, amolyan szennycímlap, mely lényegé-
ben nem tartozik a könyvhöz; a döntés pillanata ostobaság; mert ha
feltételezzük a döntést, a tanítvány nem-igazsággá válik (v. ö. fent),
ám éppen ez teszi szükségessé a pillanatban való kezdést. A botránko-
zás kifejezõdése, hogy a pillanat ostobaság, a paradoxon ostobaság;
ami a paradoxon igénye arra, hogy az értelem abszurd legyen, de most
valamiféle rezonancia révén a botránkozásból cseng ki. Vagy a pilla-
natnak állandóan el kell jönnie, rátekintünk, és a pillanatnak tekinté-
256 lyesnek kell lennie; mivel azonban a paradoxon az értelembõl abszur-
dumot csinált, az értelem tekintélye nem ismertetõjegy.
A botránkozás tehát kívül marad a paradoxonon, az ok pedig ez:
q u i a a b s u r d u m. Az értelem azonban ezt nem ismerte fel, hiszen ép-
pen a paradoxon ismerte fel, s most fogadja a botránkozás tanúbizonysá-

230
 Melléklet

gát. Az értelem azt mondja, hogy a paradoxon abszurdum, ez azonban

csak merõ csúfolkodás, hiszen a paradoxon q u i a a b s u r d u m para-
doxon. A botránkozás kívül marad a paradoxonon, és megtartja valószí-
nûségét, miközben a paradoxon a legvalószínûtlenebb. Ezt megint nem
az értelem fedezi fel, csupán csak a paradoxon szájíze szerint beszél,
bármilyen különösnek látsszon is ez; hiszen maga a paradoxon is így be-
szél: a komédiák, regények és hazugságok minden bizonnyal valószínû-
ek; de hogy lehetnék valószínû én? A botránkozás kívül marad a parado-
xonon, ami nem csoda, hiszen a paradoxon a csoda. Ezt az értelem nem
fedezte fel, ellenkezõleg, a paradoxon jelölte ki az értelem helyét, s így
felel neki: most meg mit csodálkozol, pontosan úgy van, ahogy mondod,
a csodálatos az, hogy azt hiszed, ez valamiféle ellenvetés; de kedvesebb
fülemnek egy képmutató szájából hallani az igazságot, mint egy angya-
léból vagy egy apostoléból. Ha az értelem saját nagyszerûségével kérke-
dik, miközben a paradoxonhoz hasonlítja magát, mely mindennél nyo-
morultabb és megvetettebb, nem az értelem találta ki ezt, hanem maga
a paradoxon a felfedezõ, mely mindent, ami tündököl, átenged az érte-
lemnek, még a tündöklõ bûnöket (vitia splendida) is. Mikor az értelem
meg akar kegyelmezni a paradoxonnak, és hozzá akarja segíteni a ma-
gyarázathoz, a paradoxon ebbe nem törõdik bele, ám rendjén valónak
találja, hogy az értelem így tesz; mert hát nem arra valók-e filozófusa-
ink, hogy a természetfölötti dolgokat mindennapivá és megszokottá te-
gyék? Ha az értelem nem képes megérteni a paradoxont, azt nem az ér-
telem találta ki, hanem a paradoxon maga, mely elég paradox volt ah-
hoz, hogy nem átallta az értelmet faragatlan tuskónak nevezni, mely ké-
pes igent és nemet is mondani ugyanarra a dologra, ami nem éppen okos
teológia. Így állunk hát a botránkozással. Mindent, amit a paradoxonról
mond, attól magától tanulta, még ha magának tulajdonítja is a felfede-
zést, miközben kihasznál egy akusztikai csalást.

* *
*

De valaki talán ezt mondja: „Valóban nagyon unalmas veled; már 257
megint ugyanaz a történet, azok a kijelentések, amelyeket a parado-
xon szájába adsz, nem is tõled származnak.” – „Hogyan is származhat-

231
 Filozófiai morzsák

nának tõlem, hiszen a paradoxontól valók.” – „Kímélj meg a szellemes-

kedéstõl, hiszen tudod, hogy értem, azok a kijelentések nem tõled
származnak, de közismertek, mindenki tudja, kitõl valók.” – „Ó, ked-
vesem, ne hidd, hogy szavaiddal megbántasz, nem, inkább örömöt
szerzel velük; mert elismerem, hogy borzongással vetettem õket papír-
ra, nem ismertem magamra, én, aki egyébként félénk és bátortalan va-
gyok, hogy tudtam ilyesmit mondani. De ha a kijelentések nem tõlem
valók, akkor megmondanád, hogy kitõl?” – „Mi sem könnyebb. Az elsõ
Tertullianustól, a második Hamanntól, a harmadik is Hamanntól, a ne-
gyedik Lactantiustól, s elég sokszor idézik, az ötödik Shakespeare
egyik komédiájából, melynek címe Minden jó, ha jó a vége, második
felvonás, ötödik szín, a hatodik Luthertõl, a hetedik pedig Lear király
replikája. Láthatod, tudom, és könnyen rajtakaplak, ha lopáson ér-
lek.” – „Ó, hát persze, hogy látom; de mondd meg nekem, hogy ezek a
férfiak egytõl-egyig nem a paradoxont a botránkozáshoz fûzõ viszony-
ról beszéltek-e? S talán nem kerüli el a figyelmedet, hogy õk nem a
botránkozók voltak, hanem éppenséggel azok, akik ragaszkodtak a pa-
radoxonhoz, mégis úgy beszéltek, mintha botránkoznának, és a bot-
ránkozás nem is találhat ennél jellemzõbb kifejezõdést. Hát nem külö-
nös, hogy a paradoxon ily módon mintha elvenné a botránkozás kenye-
rét, s nincstelen mûvészetté tenné, mely fáradozásaiért semmilyen dí-
jazásban nem részesül, hanem éppolyan fura, mint ha egy opponens
szórakozottságában nem támadná, hanem védelmébe venné a szerzõt.
Te nem így látod? A botránkozásnak mégiscsak tesz egy szolgálatot, a
különbözõséget világosabban megmutatja; mert ama boldog szenve-
délyben, melynek még mindig nem adtunk nevet, a különbözõség
egyetértésben van az értelemmel. A különbözõségre azért van szük-
ség, hogy a felek megegyezhessenek valami harmadikban; a különbö-
zõség azonban azt jelentette, hogy az értelem feladta, a paradoxon pe-
dig átadta önmagát (a kar kinyúlt, utána hullt), az egyetértés pedig
abban a boldog szenvedélyben rejlik, mely majd csak kap valamilyen
nevet, de hát ez a legkevesebb, még ha boldogságomnak nincs is neve
– ha boldog vagyok, többre nem vágyom.”

232
 IV. fejezet 258

Az egyidejû tanítvány viszonya

Tehát Isten tanítóként lépett fel (hiszen most folytatjuk költemé-

nyünket); szolgai alakot öltött; mert nem elégedhetett meg azzal, hogy
valaki mást küldjön maga helyett, legyen az még oly fenséges megbí-
zott, ahogy ama nemes lelkû király sem elégedett meg azzal, hogy biro-
dalma legmegbízhatóbb férfiját küldje maga helyett. Ám Istennek más
oka is volt; mert két ember között a szókratészi viszony a legmagaszto-
sabb, legigazabb. Ha tehát Isten nem maga jönne el, minden szókratészi
maradna, nem kapnánk meg a pillanatot, és lemaradnánk a paradoxon-
ról. Isten szolgai alakja mindazonáltal nem álruha, hanem valódi, nem
parasztatikus, hanem igazi test, és Istent attól az órától fogva, melyben
határtalan szeretetébõl fakadó mindenható elhatározása révén szolga
lett, saját döntése úgymond fogva tartja, s ki kell tartania mellette
(hogy ostobán beszéljünk) akár akarja, akár nem. Nem árulhatja el ma-
gát; nincs meg az a lehetõsége, mint ama nemes lelkû uralkodónak,
hogy hirtelen megmutassa, mégiscsak király, ami (mármint ez a lehetõ-
ség) nem a király tökéletességét jelzi, csupán az õ és elhatározása tehe-
tetlenségét, hogy nem képes azzá válni, ami lenni akart. Miközben tehát
Isten nem akar más valakit küldeni maga helyett, valakit mégis elõre
akart küldeni, aki felkelti a tanuló figyelmét. Ez az elõfutár természete-
sen semmit sem tudhat arról, mit akar tanítani Isten; hiszen Isten jelen-
léte tanítását illetõen nem véletlenszerû, hanem maga a lényeg, és Isten
jelenléte emberi alakban, sõt egy szolgáéban, éppen a tanítás, és Isten-
nek magának kell megadnia a feltételt is (v. ö. I. fejezet), a tanítvány kü-
lönben semmit sem ért. Egy ilyen elõfutár felkeltheti a tanuló figyelmét,
ennél többre azonban nem képes.
Isten azonban nem azért öltött szolgai alakot, hogy gúnyt ûzzön az
emberekbõl; nem akarhat úgy keresztülhaladni a világon, hogy egyet-
len ember se szerezzen róla tudomást. Persze valamit meg akar értetni
magáról, bár semmilyen hozzáigazított megértetés nem segít lényegi- 259
leg annak, aki nem kapja meg a feltételt, ezért tulajdonképpen csak
akarata ellenére lehet kikényszeríteni belõle, s ez éppúgy eltávolíthat-

233
 Filozófiai morzsák

ja, ahogy közelebb is vonzhatja hozzá a tanulót. Lealacsonyította ön-

magát, szolgai alakot öltött, de nem azért jött, hogy egyetlen ember
szolgálatába szegõdjön, s miközben munkálkodik, se urának, se szol-
gatársainak ne hozza tudomására, ki is õ; ilyen haragot nem tulajdo-
níthatunk Istennek. Hogy szolgai alakot öltött, csak azt jelenti, hogy
jelentéktelen ember volt, aki se finom ruhával, se más földi elõnyökkel
nem tûnt ki a tömegbõl, nem különbözött másoktól, még az angyalok
megszámlálhatatlan seregei elõtt sem, melyeket maga mögött ha-
gyott, amikor lealacsonyította önmagát. De még ha jelentéktelen férfi
is, aggodalma nem hasonlít az emberekére általában; a maga útját fog-
ja járni, nem gondol a földi javak elosztására, gondtalan, mint az, aki-
nek semmije sincs, semmilyen tulajdonra nem vágyik, nem aggodal-
maskodik eledele miatt, olyan, mint az ég madarai, nem aggódik háza
és otthona miatt, ahogy az se, akinek nincs menedéke vagy fészke, és
nem is keres ilyet; nem aggodalmaskodik a holtak eltemetése miatt,
nem fordul meg az után, ami egyébként magára vonja az emberek fi-
gyelmét, nem kötõdik asszonyhoz, nem lesz rabja, hogy aztán a kedvét
keresse, csak a tanítványi szeretetet keresi. Mindez szépnek tûnik, de
vajon illõ is? Nem emelkedik ezáltal felül mindazon, ami az emberekre
érvényes? Mert vajon helyes-e, hogy az ember gondtalanul éljen, mint
a madár, s még csak eleséget keresve se röpdössön ide-oda, hiszen
mégiscsak gondolnia kellene a holnappal? Istent másmilyennek nem
költhetjük, de mit bizonyít egy költemény; vajon szabad-e ilyen nyug-
hatatlanul kószálni, s amikor esteledik, valahová betérni? A kérdés,
hogy az ember kifejezheti-e ugyanazt, mert különben Isten nem valósí-
totta meg az emberit. Igen, ha képes rá, meg is teheti; ha annyira bele
tud merülni a lélek szolgálatába, hogy sohasem jut eszébe étele és ita-
la miatt aggodalmaskodni, ha biztos benne, hogy ezek hiánya nem
vonja el a figyelmét, hogy a szükség nem zavarja meg testét, és ezért
nem fogja megbánni, hogy nem a gyermeki tudást szerezte meg elõbb,
mielõtt többet akart megérteni, igen, akkor valóban megteheti, s
nagysága fenségesebb, mint a liliomok csendes biztonsága.
260 A tanító már tettének eme magasztos elveszettségével felhívja ma-
gára a tömeg figyelmét, melyben minden bizonnyal ott lesz a tanuló,
aki megint csak a nép alsó rétegeihez tartozik; mert a bölcsek és az
okosak elõször agyafúrt kérdéseket akarnak neki feltenni, elõadásokra

234
 IV. fejezet

akarják hívni, vagy vizsgáknak alávetni, s aztán ismét biztos álláshoz és

megélhetéshez szeretnék juttatni.
Tehát Isten járja azt a várost, amelyben feltûnt (hogy melyiket,
nem érdekes); élete egyetlen szükséglete, étele és itala az, hogy hir-
desse tanait; az emberek tanítása a munkája, s a tanulóért való aggo-
dalom jelenti neki a munka utáni pihenést; nincsenek barátai és roko-
nai, de a tanítvány a fivére és a nõvére. Mármost könnyû megmagya-
rázni, hogy hamarosan olyan híre szövõdik, mely hálójába keríti a kí-
váncsi tömeget. Mindenütt, ahol a tanító megjelenik, köré gyûlik a
csõcselék, arra vágynak, hogy megpillanthassák és hallhassák, s alig
várják, hogy elmesélhessék másoknak, hogy látták és hallották. Vajon
ez a kíváncsi tömeg lenne a tanuló? Semmiképpen. Vagy ha e város ki-
nevezett tanítómesterei közül egy titokban felkeresné Istent, hogy vi-
tában mérje össze vele az erejét, vajon õ lenne a tanuló? Semmikép-
pen; ha a csõcselék vagy az a bizonyos tanítómester tanul valamit, ak-
kor Isten csak, pusztán szókratészi értelemben, késztetés.
Isten megjelenése a nap híre a tereken, a házakban, a szinódusban,
az uralkodó palotájában, és alkalmat ad az ostoba, mihaszna szóbe-
szédre s talán a komolyabb töprengésre is – a tanuló számára azonban
a nap híre nem ad alkalmat másra, mint hogy szókratészi õszinteség-
gel elmélyedjen önmagában, hiszen nem más számára, mint az örök-
kévaló, az örökkévalóság kezdete. A nap híre az örökkévalóság kezde-
te! – Ha Isten fogadóban született volna, pólyába csavarták és bölcsõ-
be fektették volna, az ellentmondás még nagyobb lenne, mint az, hogy
a nap híre az örökkévalóság pólyája, sõt – mint a feltételezett esetben
– annak valódi alakja, úgy, hogy a pillanat valóban az örökkévalóság el-
határozása! Ha Isten egyszerre nem adja meg a megértés feltételét,
akkor ez hogyan is juthatna a tanuló eszébe; de azt, hogy Isten maga
adja meg a feltételt, a korábbiakban úgy vezettük le, mint a pillanat 261
következményét, s megmutattuk, hogy a pillanat paradoxon, s enélkül
nem jutunk tovább, hanem visszakanyarodunk Szókratészhoz.
Itt máris ügyelnünk kell arra, hogy világossá váljon, hogy a kortárs
tanítvány számára is érdekes a történelmi kiindulópont kérdése; mert
ha nem figyelünk erre, a nehézséget késõbb (V. fejezet) lehetetlen lesz
legyõzni, amikor arról a tanítványról beszélünk, akit közvetett tanít-
ványnak fogunk nevezni. Hiszen a kortárs tanítvány is történeti kiindu-

235
 Filozófiai morzsák

lópontot kap örök tudata számára; mivel egyidejû a történetivel, mely

nem akar az alkalom pillanata lenni, és ez a történeti másként is érde-
kelni fogja, mint pusztán történeti szempontból, örök üdvössége felté-
tele lesz, igen (fordítsuk meg a következtetést), ha nem így van, akkor
ez a tanító nem Isten, hanem csak egy Szókratész, aki ha nem szókra-
tészi módon viselkedik, még csak nem is Szókratész.
Mármost hogyan jut egyetértésre a tanuló ezzel a paradoxonnal,
mert nem azt mondjuk, hogy a paradoxont kell megértenie, hanem csak
azt, hogy ez a paradoxon? Hogy ez miként is történik, már megmutat-
tuk, akkor történik, amikor az értelem és a paradoxon boldogan össze-
ütközik a pillanatban; amikor az értelem feladja, a paradoxon pedig át-
adja önmagát; a harmadik eset, melyben megtörténik (hiszen nem az
értelem révén történik, melyet elbocsátottak, nem is a paradoxon ré-
vén, mely átadta önmagát – tehát nem valamiben), az a boldog szenve-
dély, melynek most nevet adunk, még ha számunkra nem is a név a leg-
fontosabb. Hitnek kívánjuk nevezni. Ez a szenvedély nem lehet más,
mint a már említett feltétel, melyet a paradoxon megad. Ne feledjük, ha
nem a paradoxon adja meg a feltételt, akkor a tanuló van a birtokában,
ha azonban birtokában van a feltételnek, akkor õ maga e o i p s o az
igazság, s a pillanat csak a késztetés pillanata (v. ö. I. fejezet).
A kortárs tanuló könnyen tesz szert bármilyen történelmi felvilágosí-
tásra. De ne feledjük, hogy Isten születését illetõen ugyanabban a hely-
zetben van, mint a közvetett tanítvány, olyannyira, hogy ha hangsúlyoz-
ni akarnánk a történelmi tudás abszolút pontosságát, csak egyetlen em-
ber létezik, aki teljesen tisztában van ezzel: az az asszony, akitõl szüle-
tett. A kortárs tanuló tehát könnyen szemtanúvá válhat, a baj mindazon-
262 által az, hogy egy történeti körülményt akár a szemtanú megbízhatósá-
gával is ismerni, még nem jelenti azt, hogy a szemtanúból tanítvány vá-
lik, amit abból is láthatunk, hogy ez a tudás nem más számára, mint tör-
téneti. Ebbõl rögtön kiderül, hogy a történeti konkrét értelemben nem
érdekes; e tekintetben megengedhetjük, hogy a tudatlanság belépjen, s
egyik darabkát a másik után semmisítse meg, történetileg semmisítse
meg a történetit; ha a pillanat, mint az örökkévaló kiindulópontja, még
megvan, a paradoxon jelen van. Ha létezett olyan kortárs, aki a lehetõ
legkevesebbre csökkentette alvásidejét, csak hogy követhesse ezt a ta-
nítót, elválaszthatatlanabbul, mint az apró hal, mely állandóan a cápa

236
 IV. fejezet

nyomában marad, ha száz kémet alkalmazott is, hogy mindenütt meg-

lesse ezt a tanítót, és minden este tanácskozott is velük, s így a tanító
legapróbb jellegzetességével is pontosan tisztában volt, tudta, mit mon-
dott, vagy hol tartózkodott a nap minden órájában, mert nagy igyekeze-
tében még a legjelentéktelenebb apróságot is fontosnak tartotta, vajon
tanítvány-e az ilyen kortárs? Semmiképpen. Moshatná a kezeit, ha vala-
ki történeti megbízhatatlansággal vádolná, ennél többel azonban nem.
Ha másvalaki csak azzal a tanítással törõdött volna, melyet ez a tanító al-
kalmanként elõadott, ha a száját elhagyó minden tanító szót fontosabb-
nak tartott volna, mint a mindennapi kenyeret, ha száz társa segítette
volna azzal, hogy minden egyes betût összeszedett, nehogy valami is
kárba vesszen; ha körültekintõen tanácskozott volna velük, hogy a taní-
tást a legmegbízhatóbb módon jeleníthessék meg, vajon ezért tanítvány
lenne? Semmiképpen, ahogy Platón is más volt, mint Szókratész tanít-
ványa. Ha létezett olyan kortárs, aki idegen országokban tartózkodott, s
csak akkor tért haza, amikor ennek a tanítónak már csak egy-két nap
volt hátra az életébõl, ha ez a kortárs üzleti ügyei miatt még ekkor sem
láthatta a tanítót, s csak az utolsó pillanatban érkezett meg, amikor az
éppen kilehelte lelkét, vajon történeti tudatlansága megakadályozza-e,
hogy tanítvány legyen, ha a pillanat számára az örökkévalóság elhatáro-
zása volt? Az elsõ kortárs számára a tanító élete csupán történelmi ese-
mény volna; a másodiknak viszont az említett tanok alkalmat adtak,
hogy megértse önmagát, s képes lesz elfelejteni a tanítót (v. ö. I. feje-
zet); mert önmagunk örök megértésével szemben a tanítóról szerzett
tudás esetleges, történelmi tudás, emlékezet kérdése. Ameddig az örök-
kévaló és a történeti egymáson kívül helyezkednek el, a történeti csupán
késztetés. Ha a lelkes tanuló, akinek mégsem sikerülne tanítvánnyá vál- 263
ni, sokat és nagyhangon arról beszélne, mit is köszönhet ennek a tanító-
nak, hogy a dicshimnusznak szinte se vége se hossza nem lenne, s a töm-
jénezést szinte már fel sem lehetne mérni, akkor alaposan megharagud-
na ránk, ha azt próbálnánk megmagyarázni neki, hogy ez a tanító csak
késztetés volt. Dicshimnusza éppoly kevéssé használna töprengésünk-
nek, mint haragja, hiszen mindkettõnek ugyanaz az oka, bár nem volt
bátorsága a puszta megértéshez, mégsem akarta, hogy hiányozzon belõ-
le a továbblépéshez szükséges vakmerõség. Aki hozzá hasonlóan anek-
dotázik, és meséjét kikürtöli, önmagát és a többieket is becsapja,

237
 Filozófiai morzsák

amennyiben arról gyõzi meg magát és társait, hogy tényleg vannak gon-
dolatai – miközben ezeket valaki másnak köszönheti. Bár az udvariasság
egyébként nem kerül pénzbe, ezért az udvariasságért nagy árat kell fi-
zetni; mert a lelkes hálálkodás, mely aligha lehet meg könnyek nélkül,
és másokat is könnyekre fakaszt, félreértés; mert azokat a gondolato-
kat, amelyek az ilyen embereket jellemzik, bizony nem másnak köszön-
hetik, ahogy a fecsegést sem. Jaj, milyen sokan is voltak, akik udvarias-
ságukban oly sokkal akartak tartozni Szókratésznak, pedig semmit sem
köszönhettek neki! Mert az, aki tényleg megérti Szókratészt, pont azt
érti meg, hogy semmit sem köszönhet neki, s Szókratész is ezt szeretné
leginkább, s milyen szép ezt kívánni; az pedig, aki azt hiszi, hogy oly so-
kat köszönhet Szókratésznak, elég biztosra veheti, hogy Szókratész bol-
dogan elengedi a fizetséget, hiszen bizonyára elszomorítaná, ha meg-
tudná, hogy az illetõt mûködõ tõkéhez juttatta, hogy azzal uzsoráskod-
jon. Ha ellenben az egész nem szókratészi módon történik, ahogy felté-
telezzük, akkor a tanítvány mindent a tanítónak köszönhet (mindent
azonban nem köszönhet Szókratésznak, hiszen – ahogy maga mondja –
õ nem volt képes a szülésre), és ezt a viszonyt nem lehet anekdotázva,
kürtölve kifejezni, hanem csak abban a boldog szenvedélyben, melyet
hitnek nevezünk, s melynek tárgya a paradoxon, a paradoxon azonban
éppenséggel kibékíti az ellentmondást, a történetit örökkévalóvá, az
örökkévalót történetivé teszi. Aki másként érti a paradoxont, tartsa
meg magának a dicsõséget, hogy megmagyarázhatta, amit azzal nyert
el, hogy nem akarta beérni a megértéssel.
Könnyen látható (még ha szükség van is annak a kifejtésére, hogy
mit takar az, hogy az értelmet menesztették), hogy a hit nem megisme-
rés; mert minden megismerés vagy az örökkévaló megismerése, mely az
264 idõbelit és a történetit mint érdektelent kirekeszti, vagy nem más, mint
pusztán történeti megismerés; és semmilyen megismerésnek nem lehet
az az abszurdum a tárgya, hogy az örökkévaló a történeti. Ha megisme-
rem Spinoza tanait, akkor abban a pillanatban, amikor megismerem
õket, nem Spinozával foglalkozom, hanem a tanaival, miközben máskor
történetileg foglalkozom vele; a tanítvány ellenben úgy viszonyul hittel
ama tanítóhoz, hogy örökké foglalkoztatja történeti létezése.
Most tehát tegyük fel, hogy feltételezésünk helyes volt (különben
visszatérnénk Szókratészhoz), s ama tanító maga adja meg a tanuló-

238
 IV. fejezet

nak a feltételt, így a hit tárgya nem a tanítás, hanem a tanító; hiszen
éppen abban rejlik Szókratész gondolkodásának a lényege, hogy a ta-
nuló, mivel õ maga az igazság és birtokában van a feltételnek, eltaszít-
hatja magától a tanítót; igen, pontosan az Szókratész mûvészetének
és hõsiességének a lényege, hogy hozzásegíti az embert, hogy ezt meg
is tegye. A tanítónak tehát mindig ragaszkodnia kell a hithez. Ahhoz
azonban, hogy a tanító megadhassa a feltételt, Istennek kell lennie,
ahhoz pedig, hogy a tanulót ennek birtokába juttassa, embernek. Ez
az ellentmondás megint csak a hit tárgya, a paradoxon, a pillanat. Az,
hogy Isten egyszer s mindenkorra megadta az embernek a feltételt,
örökös szókratészi feltételezés, mely nem ütközik ellenségesen össze
az idõvel, de nem is összemérhetõ az idõbeliség meghatározásaival; az
ellentmondás abban rejlik, hogy a tanuló a pillanatban megkapja a fel-
tételt, mely az örök igazság megértésének feltételeként e o i p s o
maga az örök feltétel. Ha más a helyzet, a szókratészi emlékezéssel ta-
láljuk szemben magunkat.
Könnyen látható (még ha annak a kifejtésére szükség van is, hogy
mi következik abból, hogy az értelmet menesztették), hogy a hit nem
valamiféle akarati aktus; hiszen minden emberi akaratnak mindig
csak a feltétel körében van hatása. Ha ilyeténképpen van bátorságom
ahhoz, hogy akarjam, meg kell értenem a szókratészit, azaz meg kell
értenem önmagamat, hiszen szókratészi értelemben birtokában va-
gyok a feltételnek, és most akarhatom is. Ha azonban nem vagyok bir-
tokában a feltételnek (és ezt azért feltételezzük, hogy ne kanyarod-
junk vissza Szókratészhoz), akkor minden akaratom kevés, még ha –
amint a feltétel adott – ismét ugyanaz érvényes is, ami szókratészi ér-
telemben érvényes volt.
A kortárs tanuló olyan elõny birtokában van, ó jaj, melyért a késõbbi,
csak hogy tegyen valamit, felettébb irigyelni fogja. A kortárs odamehet 265
és megszemlélheti ezt a tanítót – s vajon hihet-e szemének? Persze, mi-
ért ne, de vajon ezért azt is elhiheti, hogy tanítvány? Semmiképpen, ha
hisz a szemének, becsapódik; hiszen Isten nem hagyja magát közvetle-
nül megismerni. Akkor akár be is hunyhatja a szemét? Így van, de akkor
mit használ neki, hogy kortárs? És ha behunyja a szemét, akkor bizonyá-
ra elképzeli Istent. Ha pedig erre magától képes, akkor birtokában van a
feltételnek. Az az alak pedig, amit elképzel, a lélek belsõ szeme elõtt je-

239
 Filozófiai morzsák

lenik meg; ha mármost ezt látja, a szolgai alak meg fogja zavarni, amint
kinyitja a szemét. Lépjünk tovább: a tanító persze meghal, szóval halott,
vajon mit tesz erre a kortársa? Talán korábban lerajzolta, lehet, hogy
egész sor képe van, melyek ábrázolják és pontosan visszaadják a legap-
róbb változást is, mely a korral és kedélyállapotától függõen végbement
a tanító külsejében; ha ekkor megszemléli ezeket, és biztosítja magát,
hogy ilyen volt, vajon hihet-e a saját szemének? Hát persze, miért ne. De
vajon ettõl tanítvány-e? Semmiképpen. Viszont képes elképzelni Istent.
Isten azonban nem hagyja, hogy elképzeljék, ezért is öltött magára szol-
gai alakot; s ez az alak mégsem volt becsapás, mert ha az lenne, akkor az
a bizonyos pillanat nem pillanat volna, hanem véletlen, látszat, mely az
örökkévalóval összehasonlítva mint késztetésként szakadatlanul eltû-
nik. S ha a tanuló magától el tudná képzelni ezt, akkor birtokában lenne
a feltételnek, csak emlékeztetni kellene rá, hogy úgy képzelje el Istent,
ahogy képes rá, még ha nem is tudna errõl. De ha így van, ez az emlékez-
tetés ugyanabban a pillanatban eltûnne, mint egy atom a lelkében lakó
örök lehetõségben, mely most valóságos lesz, valóságként viszont örök-
ké feltételezte magát.
Hogy lesz hát a tanulóból hívõ vagy tanítvány? Úgy, hogy meneszti az
értelmet, és megkapja a feltételt. De mikor kapja meg? A pillanatban.
Mitõl függ ez a feltétel? Attól, hogy megérti-e az örökkévalót. Az ilyen
feltételnek azonban örök feltételnek kell lennie. A pillanatban tehát az
örök feltételt kapja meg, s ezt onnan tudja, hogy a pillanatban kapta
meg; hiszen különben csak arra eszmél rá, hogy öröktõl fogva birtokol-
266 ta. A pillanatban megkapja a feltételt, méghozzá magától a tanítótól.
Minden dajkamese és harsány kürtölés, hogy – bár nem kapta meg a ta-
nítótól a feltételt – elég agyafúrt volt ahhoz, hogy felfedezze az isteni in-
kognitót: hogy saját magán érezte, hiszen különös érzés járta át, vala-
hányszor megpillantotta ezt a tanítót; hogy volt valami a tanító hangjá-
ban vagy mimikájában stb. stb. – mindez csak locsogás, mellyel az em-
ber nem válhat tanítvánnyá, csak gúnyt ûz Istenbõl.1 Az az alak nem len-

1 Minden meghatározás, mely Istent közvetlenül megismerhetõvé teszi, bizonyá-

ra a közelítés mérföldköve, de nem valami felé haladva számlál, hanem valami-
tõl visszafelé, nem a paradoxon felé, hanem attól vissza, s közben elhalad Szók-
ratész és a szókratészi tudatlanság mellett. Arra figyeljünk, hogy a szellem vilá-
gában nehogy úgy járjunk, mint az a vándor, akinek arra a kérdésére, hogy ez az

240
 IV. fejezet

ne inkognitó, s amikor Isten mindenható elhatározása révén, mely egy-

ben szeretete is, a legkisebbhez akar hasonlóvá válni, akkor ne akarja
egyetlen kocsmáros vagy filozófiaprofesszor se elhitetni magával, hogy
elég leleményes ahhoz, hogy bármit is észrevegyen, ha Isten nem akarja
megadni a feltételt. S ha a szolgai alakba bújt Isten kinyújtja a minden-
hatóság karját, akkor az, aki ámulatában eltátja száját, ne képzelje,
hogy azért lesz tanítvány belõle, mert ámuldozik, s mert maga köré tud
gyûjteni másokat, akik aztán az õ elbeszélésén ámuldoznak. Ha Isten
nem adja meg a feltételt, de a tanuló kezdettõl fogva tudja, mi a helyzet
Istennel, még ha azzal nincs is tisztában, hogy tudja; a másik pedig nem
a szókratészi, hanem végtelenül kevesebb.
A tanítvány számára azonban (persze nem részleteiben) a látható
alak nem közömbös. A külsõ alak az, amelyet a tanítvány látott és kezé-
vel megérintett, de ez az alak nem oly módon fontos számára, hogy meg-
szûnne hívõnek lenni, ha egy szép napon meglátná a tanítót az utcán, s
nem ismerné fel azonnal, vagy akár egy darabon mellette haladna anél-
kül, hogy észrevenné, hogy õ az. Isten azonban megadta a tanítványnak
a feltételt, hogy ezt lássa, és felnyitotta számára a hit szemét. Ám ezt a
külsõ alakot látni rettenetes volt: szörnyû volt úgy érintkezni vele, mint- 267
ha egy volna közülünk, és minden egyes pillanatban, amikor a hit elrej-
tõzött, csak a szolgai alakot látni. Mikor a tanító halálával elhagyja a ta-
nítványt, az emlékezet idézheti fel alakját, de nem ezért hisz, hanem
azért, mert a tanítótól megkapta a feltételt, ezért látja az emlékezet fel-
idézte megbízható képben ismét Istent. Ez a helyzet azzal a tanít-
vánnyal, aki tudja, hogy a feltétel nélkül semmit sem láthatott volna, hi-
szen az elsõ, amit megértett, az volt, hogy õ a nem-igazság.
Akkor a hit ugyanolyan paradox, mint a paradoxon? Így van; mert
hogy is birtokolhatná különben a paradoxonban tárgyát, és lehetne
boldog a hozzá fûzõdõ viszonyában? A hit maga csoda, s mindaz, ami a
paradoxonra érvényes, a hitre is igaz. E csodán belül azonban minden
szókratészi módon viselkedik, ám úgy, hogy a csoda sosem szûnik
meg, ami azt jelenti, hogy az örök feltétel adott az idõben. Minden
szókratészi módon van; hiszen két kortárs között, ha mindketten hí-
út vezet-e Londonba, egy angol igennel felelt, a vándor mégsem jutott el Lon-
donba, mert az angol elhallgatta, hogy meg kellene fordulnia, mert éppen távo-
lodik Londontól.

241
 Filozófiai morzsák

võk, a viszony teljességgel szókratészi, semmit sem köszönhetnek egy-

másnak, de mindketten Istennek köszönhetnek mindent.

* *
*

Erre valaki talán azt mondja: „a kortársnak tehát semmilyen elõ-

nye nem származik abból, hogy egyidejûleg él vele; s ha feltételezzük,
amit Isten fellépésérõl te is feltettél, mégis kézenfekvõ, hogy a kortárs
nemzedéket boldognak hirdessük, mivel látta és hallotta õt”. – „Igen,
valóban kézenfekvõ, olyannyira, hogy – gondolom – ez a nemzedék va-
lóban boldognak hirdette magát; ezt fel kellene tennünk, mert külön-
ben ez a nemzedék nem lenne boldog, dicshimnuszunk pedig csak azt
fejezné ki, hogy az ember, ha ugyanilyen körülmények között másként
cselekszik, boldog lehetett volna. Ha pedig így van, magasztalásunk
egészen más is lehet, ha jobban meggondoljuk; végeredményben talán
teljesen kétértelmûvé is válhat. Tegyük fel, miként régi krónikákban
olvasni lehet, hogy egy császár nyolc napon át olyan lakodalmat ült,
melyhez foghatót addig még nem látott a világ, a levegõt, melyet a
vendégsereg belélegezett, kellemes illat fûszerezte, a meghívottak
dobhártyáját megrezgette a húrok pengése és a dalok csengése, meg-
édesítve azt az élvezetet, amit a pompás menyegzõ túlcsorduló bõség-
ben kínált. Éjjel és nappal, mert a fáklyák fénye nappali világossággal
árasztotta el az éjszakát, de akár napsütésben, akár a fáklyák fényénél
268 jelent meg, a királynõ szebb és bájosabb volt bármely földi asszonynál,
merõ varázslat volt az egész, olyan csodálatos, mint a legvakmerõbb
vágy még vakmerõbb beteljesülése – tegyük fel, hogy ez megtörtént, s
nekünk be kellett érnünk a nyomorúságos beszámolóval, hogy megtör-
tént, akkor miért ne hirdetnénk a kortársakat emberi szemszögbõl
boldognak? A kortárs szóval azokat jelöljük, akik látták, hallották s ke-
zükkel megérintették; mert mi haszna lenne egyébként, hogy vele
egyidejûleg éltek? Hiszen a császári menyegzõ fenségességét s az élve-
zetek bõségét közvetlenül látni és tapintani lehetett, így ha valaki szi-
gorúbb értelemben egyidejû volt, akkor minden bizonnyal látta is, s
szívét öröm töltötte el. Ha viszont a fenségesség másféle volna, és nem
lehetne közvetlenül látni, semmit sem segítene kortársnak lenni;

242
 IV. fejezet

ugyanis nem ezért egyidejû valaki a fenségességgel. Az ilyen kortársat

aligha lehetne boldognak nevezni, vagy dicsérni szemét és fülét, hi-
szen nem volna egyidejû, és semmit sem látna vagy hallana a fenséges-
ségbõl, aminek oka nem az volna, hogy az idõ és az alkalom (közvetlen
értelemben) megtagadtatott tõle, hanem valami más, amiben még ak-
kor sem részesülne, ha a legnagyobb mértékig alkalma lenne látni és
hallani, még ha ezt (közvetlen értelemben) nem is hagyta volna ki-
használatlanul. De mit is jelent, hogy valaki egyidejû lehet anélkül,
hogy egyidejû lenne, hogy tehát egyidejû lehet, s mégis – bár él ennek
elõnyével – (közvetlen értelemben) nem-egyidejû; mi mást jelentene
ez, mint azt, hogy az ember közvetlenül egyáltalán nem lehet egyidejû
az ilyen tanítóval és eseménnyel, úgy hogy a valódi kortárs nem a köz-
vetlen egyidejûség révén valódi kortárs, hanem valami másnak köszön-
hetõen. Tehát az egyidejû ennek ellenére lehet nem-egyidejû; a valódi
egyidejû nem a közvetlen egyidejûség révén egyidejû, e r g o szükség-
képpen a (közvetlen értelemben) nem-egyidejû is lehet egyidejû, még-
pedig azáltal, ami által az egyidejû tényleg egyidejûvé válik. Csakhogy
a (közvetlen értelemben) nem-egyidejû a késõbbi, következésképpen a
késõbbi lehet a valódi egyidejû. Vagy tán az az egyidejû, és õt dicsérjük
is, aki azt mondhatja: a szeme láttára ettem és ittam, s a mi utcáink-
ban tanított, számtalanszor láttam, alacsony sorból való, jelentéktelen
férfi volt, s csak kevesen fedezték fel benne a rendkívülit, ami nekem
egyáltalán nem sikerült, bár én, ha alaposan meggondoljuk, a többiek- 269
hez képest egyidejû vagyok. Vagy tán azt jelenti egyidejûnek lenni, s az
az egyidejû, akinek Isten, ha egy másik életben találkoznának, s õ egy-
idejûségére hivatkozna, kénytelen lenne így felelni: „nem ismerlek té-
ged”. Ilyeténképpen valóban ugyanúgy igaz volna ez is, mint az, hogy
ez az egyidejû nem ismerte a tanítót, ahogy a hívõ (azaz a nem közvet-
lenül egyidejû), aki magától a tanítótól kapta a feltételt, s ezért úgy is-
merte, ahogy õt ismerték”. – „Állj csak meg egy pillanatra; ha tovább-
ra is így beszélsz, egyetlen szót sem tudok hozzáfûzni; hiszen úgy ér-
velsz, mintha doktori fokozatért vitáznál, sõt úgy beszélsz, mint egy
könyv, s ami éppen elég nagy szerencsétlenség számodra, mint egy bi-
zonyos könyv; beszédedbe – mindegy hogy tudtoddal vagy tudtodon kí-
vül – belekeveredett néhány szó, melyek nem tulajdoníthatók neked,
nem is te adtad õket a beszélõ szájába; ezeket mindenki ismeri, azzal a

243
 IV. fejezet

különbséggel, hogy te p l u r a l i s helyett s i n g u l a r i st használsz. A

Biblia szavai (mert ezek a Biblia szavai) ekképp hangoznak: az õ szeme
elõtt ettünk és ittunk, a mi utcáinkban tanított – mondom néktek,
nem ismerlek benneteket. Lehet, hogy így van; de vajon nem következ-
tetsz túl sokra, amikor abból, hogy ama tanító így felel az egyesnek:
nem ismerlek téged, arra következtetsz, hogy nem volt a tanító kortár-
sa, és nem ismerte õt? Ha az említett császár így felelne valakinek, aki
azt állítja, hogy egyidejûleg élt pompázatos menyegzõjével: nem is-
merlek téged, akkor ezzel talán bebizonyítaná, hogy a másik nem volt
egyidejû?” – „Semmiképpen, legfeljebb balgaságát bizonyítaná, aki
Mithridatésszal ellentétben nem éri be azzal, hogy minden egyes kato-
nája nevét ismeri, hanem minden egyes kortársát is ismerni szeretné,
s ismerete birtokában akarja eldönteni, hogy az egyes emberek egyide-
jûek voltak-e vagy sem. Hiszen a császár közvetlenül ismerhetõ volt,
ezért az egyes könnyen ismerhette is, még ha a császár nem ismerte is
õt; az a tanító azonban, akirõl beszélünk, nem volt közvetlenül ismer-
hetõ, csak ha elõbb megadta a feltételt. Aki a feltételt kapta, tõle ma-
gától kapta, így tehát annak a tanítónak mindenkit ismernie kell, aki
õt ismeri, és az egyes csak akkor ismerheti a tanítót, ha az is ismeri õt.
Vagy nem így van, s talán nem látod rögtön, mit is mondtunk ezzel? Ha
a hívõ azáltal hívõ és ismeri Istent, hogy magától az Istentõl kapja a
270 feltételt, akkor a késõbb jövõnek is ugyanebben az értelemben kell
kapnia a feltételt magától Istentõl, és nem kaphatja másodkézbõl, hi-
szen – ha így kellene lennie – akkor a másodkéznek magának Istennek
kellene lennie, és ebben az esetben semmit sem mondtunk errõl a má-
sodkézrõl. Ha pedig a késõbb jövõ magától Istentõl kapja a feltételt,
akkor õ is egyidejû, valódi egyidejû, ahogy csak a hívõ, mégpedig min-
den egyes hívõ az. – „Ezt persze belátom, most hogy mondod, s már lá-
tom is a szerteágazó következményeket, még ha csodálkozom is, hogy
nem magam jöttem rá erre, s sokat adnék érte, ha én jutottam volna
erre a következtetésre”. – „Én mégis többet adnék azért, ha teljesen
megérthettem volna; mert ez jobban foglalkoztat, mint az, hogy ki ta-
lálta ki. Teljesen azonban még nem értettem meg, amit rögtön be is
bizonyítok, s a támogatásodban bízom, hiszen te azon nyomban meg-
értetted az egészet. Ha viszont megengeded, akkor ezen a helyen át-
nyújtom azt, amit a jogtudósok duplikának neveznek, vagyis annak

244
 IV. fejezet

másolatát, amit eddig kifejtettem és megértettem. S miközben e dup-

likát olvasod, ügyelj jogaidra, és állj ki értük; mert ezennel harcra hív-
lak s u b p o e n a p r æ c l u s i e t p e r p e t u i s i l e n t i i. A közvetlen
egyidejûség csak alkalmat adhat. a) Alkalmat arra, hogy az egyidejû
történeti tudásra tegyen szert. E tekintetben az, aki a császári esküvõ-
vel egyidejû, boldogabb, mint az, aki a tanítóval egyidejû; hiszen ez
utóbbinak csak arra van alkalma, hogy meglássa a szolgai alakot, vagy
esetleg valamilyen különös cselekedetet, és még azt sem tudhatja biz-
tosan, hogy csodálnia kell-e vagy inkább felháborodnia amiatt, hogy a
bolondját járatták vele, hiszen nem fogja arra bírni a tanítót, hogy is-
mételje meg, mint egy szemfényvesztõ, alkalmat adván a nézõnek,
hogy kitalálja az összefüggéseket. b) Alkalmat adhat arra, hogy az egy-
idejû szókratészi módon elmélyedjen önmagában, s ezáltal az egyide-
jûség eltûnik, a saját magában felfedezett örökkévalóval szemben sem-
mivé válik. c) Végül (s ez a mi feltételezésünk, hogy ne térjük vissza
Szókratészhoz) alkalmat ad arra, hogy az egyidejû mint nem-igazság
Istentõl megkapja a feltételt, s a fenségességet a hit szemével láthas-
sa. Milyen boldog is az ilyen egyidejû! Az ilyen egyidejû azonban (köz-
vetlen értelemben) nem szemtanú, hívõként azonban egyidejû, a hit
autopsziájában. Ebben az autopsziában azonban megint minden (köz- 271
vetlen értelemben vett) nem-egyidejû egyidejû. Ha egy késõbb jövõ, ta-
lán saját rajongásán megindulva szeretne (közvetlen értelemben) egy-
idejû lenni, akkor azt bizonyítja, hogy csaló, akit a hamis Szmerdész-
hez hasonlóan arról lehet felismerni, hogy nincs füle – nevezetesen hí-
ján van a hit fülének, legyen bár mégoly hosszú szamárfüle, mellyel jól-
lehet (közvetlen értelemben) egyidejûként addig hallgatózik, míg
nem lesz egyidejû. Ha a késõbb jövõ folyvást csak arról mesél, milyen
nagyszerû (közvetlen értelemben) egyidejûnek lenni, s állandóan útra
akar kelni, hagyni kell, hadd menjen, ám ha utána pillantasz, a járásán
és az úton, amelyen elindult, könnyen észreveheted, hogy nem a para-
doxon rettenete felé tart, hanem úgy szökell, mint egy táncmester,
hogy még idejében odaérjen arra a bizonyos császári menyegzõre. Hiá-
ba ad útjának szent nevet, s hiába prédikál az embereknek közösség-
rõl, hogy csapatostul csatlakoznak hozzá, aligha veszi észre a szent föl-
det (közvetlen értelemben), hiszen az sem a térképen, sem a földön
nem található meg, útja tehát merõ tréfa lesz, akárcsak a kövess a

245
 Filozófiai morzsák

nagymama ajtajáig játék. S bár se éjjel, se nappal nem nyugszik, és

gyorsabban fut, mint egy ló, gyorsabban, mint hogy valaki hazugságra
nyithatná a száját, mégiscsak hagyja, hogy a bolondot járassák vele, s
ama bizonyos madarászhoz hasonlóan félreértésben van önmagát ille-
tõen; mert ha a madár nem röpül hozzá, akkor bizony mit sem segít,
ha enyves bottal szalad is utána. – Csupán egyetlen tekintetben érez-
nék kísértést arra, hogy a (közvetlen értelemben) egyidejût boldo-
gabbnak hirdessem a késõbb jövõnél. Ha ugyanis feltételezzük, hogy
évszázadok teltek el amaz esemény és a késõbb jövõ élete között, az
emberek alighanem rengeteget beszéltek arról a dologról, annyi osto-
ba szóbeszéd keletkezhetett, hogy az igaztalan, zavaros pletykák, me-
lyeket a (közvetlen értelemben) egyidejûnek kellett megemésztenie, a
helyes viszony lehetõségét egyáltalán nem nehezítették meg sokkal
jobban, mint emberi számítás szerint egy százéves visszhang, ahogy a
visszhang némely templomunkban nem csak széttördeli a hitrõl való
beszédet, hanem egyenesen értelmetlenné is teszi, ami az elsõ nemze-
dékkel nem történhetett meg, hiszen a hit akkor teljes eredetiségében
mutatkozott meg, ellentétességével minden mástól könnyen megkü-
lönböztethetõen.”

272 Közjáték

Szükségszerûbb-e a múltbeli az eljövendõnél?

avagy:
Szükségszerûbb lett-e a lehetséges azáltal, hogy valóságos lett,
mint korábban volt?

* *
*

Kedves Olvasóm! Mármost feltesszük, hogy ez a tanító megmutat-

kozott, meghalt és eltemették; a negyedik és az ötödik fejezet között
eltelik valamennyi idõ. A komédiákban is megtörténik, hogy két felvo-
nás között elröpül jó pár esztendõ. Az idõ múlását érzékeltetendõ, a

246
 Közjáték

zenekar idõnként eljátszik egy szimfóniát vagy más effélét, hogy az

idõt azzal rövidítsék le, hogy kitöltik valamivel. Úgy gondoltam, én is
hasonlóképpen elütöm az idõt azzal, hogy eltöprengek a feltett kérdé-
sen. Hogy milyen hosszú legyen a közjáték, te magad döntöd el, de ha
úgy tetszik, a komolyság és a tréfa kedvéért feltételezzük, hogy pont
ezernyolcszáznegyvenhárom év telt el. Láthatod, hogy az illúzió kedvé-
ért elegendõ idõt kell hagynom, hiszen ezernyolcszáznegyvenhárom év
ritka kegy az idõtõl, mely hamarosan éppen az ellenkezõ bonyodalom-
ba fog sodorni, mint amellyel filozófusaink küzdenek, akiknek az idõ
általában csak utalásokat engedélyez; ez a bonyodalom ellentétes a
történészekével, akiket nem az anyag, hanem az idõ hagy cserben. Ha 273
szavaimat kissé terjengõsnek találod, mondván, hogy „ugyanarról”
ugyanazt hajtogatom, vedd fontolóra, hogy ez az illúzió kedvéért van, s
akkor bizonyára megbocsátod terjengõsségemet, és egészen másként,
kielégítõ módon fogod magyarázni, mintsem hogy arra gyanakodnál,
hogy olyasmit mertem gondolni, hogy ennek az ügynek töprengésre
volt szüksége, a tiedre is, mivel azzal gyanúsítottalak, hogy e tekintet-
ben nem értetted meg teljesen önmagad. Jóllehet semmiképpen sem
kételkedem benne, hogy teljesen megértetted és elfogadtad a leg-
újabb filozófiát, mely a legújabb korhoz hasonlóan láthatóan különös
szétszórtságtól szenved, és összetéveszti a kidolgozást a címmel; mert
mi lenne olyan csodálatos és csodálatosan nagy, mint a legújabb filo-
zófia és a legújabb kor – legalábbis a címekben.

* *
*

1. §
Keletkezés

Hogyan változik az, ami keletkezik; avagy mi a keletkezés változása

(kinhsiV)? Minden más változás (alloiwsiV) elõfeltételezi, hogy az,
ami megváltozik, létezik, még akkor is, ha a változás azt jelenti, hogy
megszûnik létezni. Nem így van ez a keletkezéssel; hiszen ha a keletkezõ
a keletkezés változásában nem marad változatlan, akkor a keletkezõ

247
 Filozófiai morzsák

nem ez a keletkezõ, hanem egy másik, s a kérdés a metabasiV eiV allo

genoV kifejezéssel jelölt folyamathoz vezet, mivel a kérdezõ a keletke-
zést az adott esetben vagy másféle változásnak tekinti, mely összezavar-
ja a kérdést, vagy a keletkezõt illetõen téved, s ezért nem lesz képes kér-
dezni. Ha egy terv keletkezése közben önmagában megváltozik, akkor
ez nem az a terv, amely keletkezik; ha viszont változatlan marad, akkor
mit jelent a keletkezés változása? Ez a változás nem a lényegben, hanem
a létezésben megy végbe, és a nemlétezésbõl a létezésbe való átmenetet
jelenti. Ez a nemlétezés azonban, amelyet a keletkezõ elhagy, szükség-
képpen szintén létezik; hisz különben „a keletkezõ nem maradna válto-
zatlan a keletkezésben”, kivéve ha egyáltalán nem létezett volna, s ezzel
274 a keletkezés változása megint csak más okból abszolút különbözne min-
den más változástól, hiszen egyáltalán nem volna változás; mert minden
egyes változás mindig feltételezi valami meglétét. De az olyan létezés,
mely egyszerre nemlétezés, nem más, mint lehetõség; az a létezés pe-
dig, amely lététezés, a valódi létezés vagy valóság; a keletkezés változása
tehát átmenet a lehetõségbõl a valóságba.
Keletkezhet-e a szükségszerû? A keletkezés változás, a szükségsze-
rû azonban egyáltalán nem változhat, mivel mindig önmagához viszo-
nyul, mégpedig mindig ugyanúgy viszonyul önmagához. Minden kelet-
kezés szenvedés, és a szükségszerû nem képes szenvedni, nem képes
elszenvedni a valóság szenvedését, mely nem más, mint hogy a lehetsé-
ges (nem csak a kirekesztett, hanem a feltételezett lehetséges is) sem-
minek mutatkozik abban a pillanatban, amikor valóságossá lesz; mert
a valósággal a lehetõség megsemmisül. Minden, ami keletkezik, éppen
keletkezése révén bizonyítja, hogy nem szükségszerû; hiszen a szük-
ségszerû az egyetlen, ami nem keletkezhet, mert a szükségszerû van.
A szükségszerûség ugyebár a lehetõség és a valóság egysége? – Mit
jelent ez? A lehetõség és a valóság különbsége nem lényegi, hanem lé-
tezésbeli. Hogyan kellene ebbõl a különbözõségbõl olyan egységet te-
remteni, mely szükségszerûség volna, mely nem a létezés, hanem a lé-
nyeg meghatározása, hiszen a szükségszerû lényege a létezés. Ebben
az esetben a lehetõség és a valóság, azáltal hogy szükségszerûséggé
lesz, teljesen más lényeggé válna, ami nem változás, és azáltal, hogy
szükségszerûséggé vagy szükségszerûvé lesz, az egyetlen olyan valami-
vé válik, mely kizárja a keletkezést, ami éppolyan lehetetlen, mint

248
 Közjáték

amennyire ellentmond önmagának. (Az arisztotelészi tétel: „lehetsé-

ges”, „lehetséges, hogy nem”, „nem lehetséges”.) – Az igaz és hamis
tételekrõl szóló tanítás (Epikurosz) zavarólag avatkozik közbe, mivel
Epikurosz nem a lényegre, hanem a létezésre reflektál, következéskép-
pen ezen az úton semmit sem érhetünk el az eljövendõ meghatározá-
sának tekintetében.
A szükségszerûség teljességgel önmagáért van; szükségszerûen
semmi sem keletkezik, ahogy a szükségszerûség sem keletkezik, vagy
ahogy valami nem lesz szükségszerû attól, hogy keletkezik. Semmi sem
létezik azért, mert szükségszerû, a szükségszerû azonban azért létezik,
mert szükségszerû, vagy azért, mert a szükségszerû van. A valóságos
nem szükségszerûbb a lehetségesnél, mert a szükségszerû mindkettõ-
tõl abszolút különbözik. (Arisztotelész tanítása a lehetséges két fajtájá- 275
ról a szükségszerûhöz fûzõdõ viszonyát tekintve. A hiba oka, hogy az
alábbi tétellel kezdi: minden, ami szükségszerû, lehetséges. Elkerülen-
dõ, hogy a szükségszerûrõl ellentmondásos, sõt önmagának ellentmon-
dó kijelentést tegyen, úgy segít magán, hogy létrehozza a lehetséges két
fajtáját, ahelyett hogy felfedezné elsõ tétele helytelenségét, hiszen a
szükségszerûrõl nem állítható, hogy lehetséges.)
A keletkezés változása a valóság, az átmenet a szabadságnak kö-
szönhetõen történik. Semmilyen keletkezés nem szükségszerû; sem
mielõtt bekövetkezne, hiszen ebben az esetben nem keletkezhet, sem
azután, hogy bekövetkezett, hiszen akkor nem keletkezett.
Minden keletkezés szabadságnak köszönhetõen történik, nem
szükségszerûségbõl; semmilyen keletkezõ nem keletkezik észokból,
de mindegyik valamilyen okból keletkezik. Minden ok egy szabadon
ható okba torkollik. A köztes okok illúziója, hogy a keletkezés szük-
ségszerûnek látszik; igazságuk abban rejlik, hogy keletkezettként vé-
gül visszautalnak egy szabadon ható okra. Még egy természeti törvény
következménye sem magyarázza meg semmilyen keletkezés szükség-
szerûségét, mihelyt határozottan a keletkezésre reflektálunk. Ugyan-
ez a helyzet a szabadság megnyilvánulásaival, amint nem hagyjuk,
hogy becsapjanak, és a keletkezésére reflektálunk.

249
 Filozófiai morzsák

2. §
A történeti

Minden, ami keletkezett, e o i p s o történeti; mert bár történeti

szempontból semmi más nem állítható róla, a történeti legfontosabb
predikátumát, hogy keletkezett, mégis kimondhatjuk. Annak, aminek
a keletkezése szimultán keletkezés (az egymásmellettiség, a tér),
ezen kívül nincs más története; de a természetnek van története, még
így nézve ( e n m a s s e ) is, eltekintve attól, amit egy szellemesebb
szemlélet sajátosabb értelemben a természet történetének nevez.
A történeti azonban nem más, mint a múltbeli (hiszen a jelenvaló
az eljövendõ határán még nem lett történetivé); hogy mondhatjuk hát,
276 hogy a természet, bár közvetlenül jelen van, történeti, ha ezzel nem
arra a bizonyos szellemesebb szemléletre gondolunk? A nehézség ab-
ból származik, hogy a természet túlságosan absztrakt ahhoz, hogy szi-
gorúbb értelemben dialektikus legyen az idõ tekintetében. Az a termé-
szet tökéletlensége, hogy egyéb értelemben nincs története, tökéle-
tessége pedig az, hogy mégis megvan benne a történetiségre való uta-
lás (vagyis, hogy keletkezett, ami a múltbeli; az, hogy létezik, nem
más, mint a jelenvaló), miközben az örökkévaló tökéletessége abban
rejlik, hogy nincs története, s ez az egyetlen olyan létezõ, melynek
semmiféle története nincs.
A keletkezés azonban magában hordozhat egyfajta megkettõzõ-
dést, vagyis a keletkezés lehetõségét saját keletkezésén belül. Ebben
rejlik a szigorúbb értelemben vett történeti, mely az idõ tekintetében
dialektikus. Az a keletkezés, mely itt közös a természet keletkezésé-
vel, lehetõség, mégpedig olyan lehetõség, mely a természet esetében
annak teljes valósága. Ez a tulajdonképpeni történeti keletkezés azon-
ban mégis egy keletkezésen belül marad, amihez kitartóan ragaszkod-
nunk kell. A sajátosabb történeti keletkezés egy viszonylag szabadon
ható oknak köszönhetõen keletkezik, amely megint csak egy abszolút
szabadon ható okra utal.

250
 Közjáték

3. §
A múltbéli

Ami megtörtént, az megtörtént, ezt nem lehet visszafordítani; s így

megváltoztatni sem (a sztoikus Khrüszipposz – a megarai Diodórosz).
Ez a szükségszerûség megváltoztathatatlansága? A múltbeli megváltoz-
tathatatlanságát egy változás hozta létre, a keletkezés változása, ám egy
ilyen változhatatlanság nem zár ki minden változást, mivel az elsõt sem
zárta ki; hiszen (az idõ tekintetében dialektikusan) bármely változás
csak azáltal zárható ki, hogy minden pillanatban ki van zárva. A múltbe-
lit úgy tekinthetjük szükségszerûnek, hogy megfeledkezünk róla, hogy
keletkezett; de talán az ilyen feledékenység is szükségszerû?
Ami megtörtént, az úgy történt meg, ahogy megtörtént, ily módon
változhatatlan; de vajon ez a szükségszerûség változhatatlansága? A
múltbéli változhatatlansága azt jelenti, hogy valóságos ígyléte nem le- 277
het más, amibõl az következik, hogy lehetséges hogyanléte sem lehe-
tett volna más. A szükségszerû változhatatlansága ellenben azt jelenti,
hogy folyvást önmagához viszonyul, mégpedig mindig ugyanúgy, min-
den változást kizár, nem éri be a múltbeli változhatatlanságával, amely
– mint már rámutattunk – nem csupán egy korábbi változás tekinteté-
ben dialektikus, melybõl származik, hanem egy magasabb rendû válto-
zás tekintetében is dialektikusnak kell lennie, mely megszünteti.
(Ilyen pl. a megbánás okozta változás, mely valamilyen valóságot akar
megszüntetni).
A jövõbeli még nem történt meg; ezért azonban még nem kevésbé
szükségszerû, mint a múltbéli, hiszen a múltbéli nem azáltal vált szük-
ségszerûvé, hogy megtörtént, éppen ellenkezõleg, azzal, hogy megtör-
tént, megmutatta, hogy nem szükségszerû. Ha a múltbéli szükségszerû
lett volna, abból nem vonhatnánk le ellentétes következtetést a jövõbe-
lire vonatkozóan, ellenkezõleg, ebbõl éppen az következne, hogy a jövõ-
beli is szükségszerû lenne. Ha a szükségszerûség akár egyetlenegy pon-
ton is felléphetne, már nem kellene a múltbélirõl és a jövõbelirõl beszél-
ni. Megjósolni a jövõbelit (prófétálni) és a múltbéli szükségszerûségét
megérteni teljességgel ugyanaz, s csak a divat határozza meg, hogy egy
nemzedék az egyiket vagy a másikat tartja hitelesebbnek. Hiszen a múlt-

251
 Filozófiai morzsák

béli keletkezett; a keletkezés a valóság változása a szabadság révén. Ha

tehát a múltbéli szükségszerûvé lett volna, akkor nem tartozna a sza-
badsághoz, azaz nem tartozna ahhoz, aminek köszönhetõen létrejött. A
szabadság kellemetlen helyzetbe kerülne, egyszerre lehetne nevetni és
sírni felette, mivel olyasmiért sújtaná a büntetés, amiért nem volt fele-
lõs, amit létrehoz, a szükségszerûség elnyelné, és a szabadság maga illú-
zió lenne, s nem kevésbé a keletkezés is; a szabadság boszorkányság len-
ne, a keletkezés pedig vaklárma.1

1 A prófétáló nemzedék elutasítja a múltbélit, nem akarja meghallani az írások

tanúbizonyságát; az a nemzedék pedig, mely a múltbéli szükségszerûségének
megértésével van elfoglalva, nem szereti, ha az eljövendõrõl kérdezik. Mindket-
tõ viselkedése teljesen következetes; hiszen az ellenkezõ irányban alkalmuk
lenne meglátni, milyen helytelen is a magatartásuk. Hegel találmánya, az abszo-
lút módszer már a logikában is bonyolult dolog, sõt ragyogó tautológia, mely
számtalan jellel és csodálatos tettel sietett a tudományos babonaság szolgálatá-
ra. A történeti tudományokban pedig rögeszme; s az, hogy a módszer rögvest
konkréttá válik, hiszen a történelem az eszme konkretizálódása, Hegelnek al-
kalmat adott, hogy ritka tudással büszkélkedhessen, ritka hatalommal ruházta
fel, mellyel az anyagot alakíthatta, s az õ révén az anyag mozgásba is jött; ám ar-
ra is alkalmat adott, hogy a tanuló értelme annyira elkalandozzon, hogy talán
éppen a Kína és Perzsia, a középkori gondolkodók, a görög filozófusok meg a
négy világtörténelmi monarchia (egy felfedezés, mely már Geert Westphaler fi-
gyelmét sem kerülte el, és sok késõbbi hegeliánus Gert Westphaler nyelvét is
megoldotta) iránti tiszteletbõl és a felettük érzett csodálatból elfelejtette el-
lenõrizni, hogy a varázslatos vándorlás végén is megmutatkozik-e az, amit kez-
detben megígértek, ami a legfõbb dolog volt, amit a világ minden pompázatos-
sága sem tudna pótolni, s ami képes lenne kárpótolni a rosszul idõzített feszült-
ségért, amelybe belekényszerülünk – vagyis a módszer helyessége. Miért válunk
rögtön konkréttá, miért kezdünk mindjárt i n c o n c r e t o kísérletezgetni?
Vagy azt a kérdést, hogy mit jelent az eszme konkretizálódása, mi a keletkezés,
és hogyan viszonyulunk a keletkezetthez, nem lehetett voln még az absztrakció
szenvtelen kurtaságával megválaszolni, hiszen ebben nincsenek szórakoztató és
varázsszerek? Ahogy már a logikában is meg lehetett volna válaszolni, mit jelent
az átmenet, még mielõtt rátértünk volna arra, hogy három kötetet teleírjunk,
hogy kimutassuk az átmenetet a kategorikus meghatározásokban és ámulatba
ejtsük a babonát, s annyira kellemetlenné tegyük annak a helyzetét, aki öröm-
mel tartozna sokkal is a fölényes szellemnek, és megköszönné mindazt, amiért
tartozik, arról azonban mégsem képes megfeledkezni, amit Hegel is minden bi-
zonnyal a legfontosabbnak tartott.

252
 Közjáték

4. § 278
A múltbéli felfogása

A természet mint a tér meghatározása csak közvetlenül létezik. Ab-

ban, ami az idõ tekintetében dialektikus, az a kettõsség rejlik, hogy
miután jelenvaló volt, múltbeliként maradhat fenn. A tulajdonképpeni
történeti mindig a múltbeli (elmúlt; hogy évekkel vagy napokkal ez- 279
elõtt, mindegy), s a valóságot múltbeliként birtokolja; mert biztosan
és megbízhatóan megtörtént; az azonban, hogy megtörtént, a bizony-
talanságát is jelenti, mely szüntelenül megakadályozza, hogy a felfo-
gás a múltbelit olyasminek tekintse, ami öröktõl fogva ilyen. Csak a bi-
zonyosság és a bizonytalanság eme ellentmondásában, mely a keletke-
zett, s így a múltbeli megkülönböztetõ jegye ( d i s c r i m e n ), érthet-
jük meg a múltbelit; ha másként értjük meg, a felfogás félreértette sa-
ját magát (azt, hogy õ felfogás) és tárgyát (azt, hogy ilyesmi a felfogás
tárgya lehet). A múltbeli bármely felfogása, mely azáltal akarta telje-
sen megérteni a múltbelit, hogy megkonstruálta, csak teljességgel fél-
reértette. (Egy manifesztációs elmélet a konstrukció helyett elsõ pil-
lantásra megtéveszt, a következõ másodpercben azonban ismét meg-
jelenik a másodlagos konstrukció és a szükségszerû manifesztáció.) A
múltbéli nem szükségszerû, mivel keletkezett; nem lett szükségszerû
azáltal, hogy keletkezett (ez ellentmondás), és még kevésbé lesz szük-
ségszerû attól, hogy valaki megérti. (Az idõbeli távolság miatt a szel-
lem csalatkozik, ahogy a térbeli távolság érzékcsalódást okoz. Az egy-
idejû nem látja a keletkezõ szükségszerûségét, ha azonban évszázadok
választják el a keletkezést és a szemlélõt – a szemlélõ szükségszerûsé-
get lát, ahogy az is, aki távolról kereknek látja a négyszögletest). Ha a
múltbeli a felfogás révén szükségszerûvé válna, akkor azt nyerné el,
amit a felfogás elveszített, mivel ez valami mást fogna fel, ami téves
felfogás. Ha az, amit megértettünk, megváltozik a megértés során, a
megértés félreértéssé válik. A jelenvalóról való tudás még nem teszi
szükségszerûvé a jelenvalót, a jövõbeli elõzetes ismerete nem teszi
szükségszerûvé a jövõbelit (Boethius), attól, hogy ismerjük a múltbe-
lit, az sem lesz szükségszerû; mert semmilyen megértésbõl és semmi-
lyen tudásból nem származhat szükségszerûség.

253
 Filozófiai morzsák

Ezért az, aki megérti a múltbelit, h i s t o r i c o - p h i l o s o p h u s,

vagyis visszafelé tekintõ próféta (Daub). Az, hogy próféta, pont azt je-
lenti, hogy a múltbéli bizonyosságának az a bizonytalanság az alapja,
mely tökéletesen ugyanabban az értelemben a jövõbelinek is: a lehetõ-
ség (Leibniz – a lehetséges világok), s lehetetlen, hogy ebbõl a múltbéli
szükségszerûen szülessen meg, n a m n e c e s s a r i u m s e i p s o
p r i u s s i t , n e c e s s e e s t. A történész ismét a múltbelivel áll szem-
ben, szenvedély hajtja, mégpedig a keletkezés iránti szenvedélyes érzék,
280 vagyis a csodálat. Ha a filozófus semmit sem csodál (s hogyan is juthatna
valakinek eszébe egy szükségszerû konstrukciót csodálni, hacsak nem
keveredik újfajta ellentmondásba), akkor e o i p s o semmi köze a tör-
ténetihez; mert ahol a keletkezés jelen van (vagyis a múltbeliben), ott a
legbizonyosabban keletkezett bizonytalansága (vagyis a keletkezés bi-
zonytalansága) csak ebben a filozófushoz méltó és számára szükséges
szenvedélyben juthat kifejezésre (Platón – Arisztotelész). Még ha a ke-
letkezett a legbizonyosabb is, még ha a csodálat elõre kinyilvánítja is
egyetértését, amikor így beszél: ha ez nem történt volna meg, ki kellene
találni (Baader), a csodálat szenvedélye akkor is ellentmond önmagá-
nak, ha a keletkezettnek álnok módon szükségszerûséget akar tulajdo-
nítani, és a saját eszén is túl akar járni. Már maga a módszer szó és foga-
lom is megmutatja, hogy az itt szóban forgó elõrehaladás teleologikus;
de minden ilyen elõrehaladásban minden pillanat szünet (a csodálat ek-
kor i n p a u s a van jelen, és a keletkezésre vár), mégpedig a keletkezés
és a lehetõség szünete, mivel a teloV kívül esik. Ha csak egy út lehetsé-
ges, a teloV nem esik kívül, hanem az elõrehaladásban rejlik, sõt mögöt-
te, éppúgy, mint az immanencia elõrehaladásánál.
Ennyit a múltbeli felfogásáról. Mindazonáltal feltételezzük, hogy a
múltbeli ismerete adott; de hogyan teszünk szert rá? A történeti közvet-
lenül nem érzékelhetõ, mivel megvan benne a keletkezés hamissága.
Egy természeti jelenségrõl vagy eseményrõl alkotott közvetlen benyo-
más nem a történeti élménye; hiszen a keletkezés közvetlenül nem érzé-
kelhetõ, ez csak a jelenvalóságra igaz; a történeti jelenvalóság azonban
magában hordozza a keletkezést, különben nem történeti jelenvalóság.
A közvetlen érzékelés és a közvetlen megismerés nem téveszthet
meg. Már ez is mutatja, hogy a történeti nem lehet ezek tárgya, mivel a
történetiben ott van az a hamisság, ami a keletkezést jellemzi. A közvet-

254
 Közjáték

len viszonylatában ugyanis a keletkezés csalóka, miáltal az válik kétsé-

gessé, ami a legbizonyosabb. Ha tehát az érzékelõ ember egy csillagot
lát, a csillag abban a pillanatban kétségessé válik számára, amint tuda-
tosul benne, hogy keletkezett. Ez olyan, mintha a reflexió miatt a csilla-
got nem lehetne érzékelni. Annyi világos, hogy a történetihez szükséges
szervnek a történetinek megfelelõen kellett kialakulnia, meg kell len-
nie benne annak, amire a történetihez szükség van, s ezáltal bizonyossá- 281
gában minduntalan megszünteti a bizonytalanságot, mely megfelel a
keletkezés bizonytalanságának. E bizonytalanság kettõs: a nem-létezõ
semmissége és a megsemmisített lehetõség, ez utóbbi minden más le-
hetõség megsemmisítése is egyben. Éppen ilyen természetû a hit; hi-
szen a hit bizonyosságában megszüntetettként állandóan ott bujkál a
bizonytalanság, mely minden tekintetben megfelel a keletkezés bizony-
talanságának. A hit ily módon abban hisz, amit nem lát; nem hiszi, hogy
a csillag létezik, hiszen ez látható, viszont hiszi, hogy a csillag keletke-
zett. Ugyanez vonatkozik az eseményekre is. Ami megtörtént, közvetle-
nül meg lehet ismerni, azt azonban, hogy megtörtént, semmiképpen,
ahogy azt sem, hogy most történik, még ha az orrunk elõtt megy is vég-
be. Az, ami megtörtént, attól csalóka, hogy megtörtént, ezt jelenti az át-
menet a semmibõl, a nemlétbõl és a sokféle lehetséges hogyanból. A
közvetlen érzékelés és megismerés nem is sejti azt a bizonytalanságot,
amellyel a hit tárgyához közelít, ahogy azt a bizonyosságot sem, amely a
bizonytalanságból kibontakozik.
A közvetlen érzékelés és megismerés nem téveszthet meg. Ezt fon-
tos megértenünk ahhoz, hogy megértsük a kételkedést, s hogy ezáltal a
hitet megint a helyére tegyük. Bármilyen furcsán hangzik is, ezen a gon-
dolaton alapul a görög szkepszis. Ezt mégsem olyan nehéz megérteni,
ahogy azt sem, milyen fényt vet ez a hitre, ha nem zavar bennünket telje-
sen össze a mindenben kétkedõ hegeli kétely, amely ellen valóban nem
prédikálhatunk; mert amit errõl a hegeliánusok mondanak, olyan ter-
mészetû, hogy inkább kételkedni kezdünk abban, hogy tényleg kétel-
kedtek valamiben. A görög kétely tartózkodó volt (epoch); a görögök
nem a megismerés, hanem az akarat erejénél fogva kételkedtek (a tet-
szés megtagadása – metriopaJein). Ebbõl az következik, hogy a kételke-
dés csak a szabadság révén, akarati aktussal szüntethetõ meg, amit min-
den görög szkeptikus megértene, mivel õk megértették önmagukat; a

255
 Filozófiai morzsák

szkepszistõl azonban nem akartak megszabadulni, hiszen éppen kétel-

kedni akartak. Ehhez joguk is van, azzal az ostobasággal azonban ne vá-
doljuk õket, hogy véleményük szerint az ember szükségszerûen kételke-
dik, s ami még nagyobb ostobaság, ha így lenne, a kételyt meg lehetne
szüntetni. A görög szkeptikusok nem tagadják az érzékelés és a közvet-
len megismerés helyességét, de – mondják – a tévedés oka egészen más,
az általam levont következtetésben rejlik. Ha képes vagyok felhagyni a
282 következtetéssel, sosem fogok csalódni. Ezért ha pl. érzékeim távolról
kereknek mutatnak egy tárgyat, mely közelrõl négyszögletes, vagy egy
botot a vízben töröttnek látnék, pedig kivéve egyenes, akkor az érzéke-
im egyáltalán nem csaptak be, csak akkor csalatok meg, ha a botról és
ama tárgyról következtetéseket vonok le. A szkeptikus ezért állandóan
i n s u s p e n s o létezik, s ezt az állapotot akarta. Amennyiben a görög
szkepszist a filosofia zhthtikh, aporhtikh, skeptikh kifejezésekkel
illetjük,elsikkadnak azok a sajátosságok, amelyek a görög szkepszist jel-
lemzik, mely a megismerést állandóan csak annak a gondolkodásnak a
védelmére használja, mely a legfontosabb számára, s ezért még a megis-
merés negatív eredményét sem akarta JetikwV kimondani, nehogy azon
érjék, hogy bármilyen következtetést vont le. A szkeptikusok a gondol-
kodásmódot tartották a legfontosabbnak (teloV de oi skeptikoi fasi
thn epochn, “ ski–V tropon epakolouJei “ ataraxia. Diog. L. lib. IX.
107.1 – Ezzel ellentétben most könnyen megérthetjük, hogy a hit nem
megismerés, hanem a szabadság aktusa, valamiféle akaratnyilvánítás.
Hiszi a keletkezést, s ezzel magában megszüntette azt a bizonytalansá-
got, mely megfelel a nemlétezõ semmisségének; hisz a keletkezett ho-
gyanlétében, s önmagában megszüntette a keletkezett lehetséges ho-
gyanlétét, és anélkül hogy tagadná egy másik hogyan lehetõségét, a hit-
nek a keletkezett hogyanléte a legbiztosabb.
Ha tehát az, ami a hit által történeti lesz, és történetiként a hit tár-

1 Azt, hogy a közvetlen érzékelés és megismerés nem csaphat be, Platón és Arisz-
totelész is hangsúlyozza. Késõbb Cartesius, aki a görög szkeptikusokhoz hason-
lóan azt vallja, hogy a tévedés oka az akarat, mely elhamarkodottan von le kö-
vetkeztetéseket. Ez a hitre is fényt vet; amikor úgy dönt, hogy hisz, vállalja a té-
vedés kockázatát, mégis hinni akar. Másként sohasem hiszünk; ha el akarjuk
kerülni a kockázatot, mielõtt vízbe mennénk, meg kell bizonyosodnunk róla,
hogy tudunk-e úszni.

256
 Közjáték

gyává válik (az egyik megfelel a másiknak), közvetlenül létezik, köz-

vetlenül megérthetõ lesz, akkor nem csap be. A kortárs minden bi-
zonnyal a szemére hagyatkozik, de a következtetésre is ügyelnie kell.
Közvetlenül nem ismerheti fel, hogy keletkezett, de szükségszerûen
sem ismerheti fel, hogy keletkezett; mert a keletkezés elsõ kifejezése
éppen a folytonosság megszakadása. Abban a pillanatban, hogy a hit 283
elhiszi, hogy valami keletkezett és megtörtént, kétségessé teszi a
megtörtént és keletkezett keletkezését, s ezzel együtt annak ígylétét
a keletkezés lehetséges hogyanlétében. A hit következtetése nem kö-
vetkeztetés, hanem döntés, ezért a kételkedés ki van zárva. Amikor a
hit így következtet: ez létezik, e r g o keletkezett, úgy tûnhet, hogy az
okozatból következtet az okra. Pedig nem egészen így van, s még ha
így is lenne, jusson eszünkbe, hogy a megismerés az okból következtet
az okozatra, helyesebben az okból a következményre (Jacobi). Ez nem
egészen így van, mert közvetlenül nem érzékelhetem és nem ismerhe-
tem fel, hogy az, amit közvetlenül érzékelek és felismerek, okozat,
mert közvetlenül csupán létezik. Hiszem, hogy okozat; mert ahhoz,
hogy kijelenthessem róla, hogy okozat, korábban már kétségessé kel-
lett tennem a keletkezés bizonytalanságában. Ha azonban a hit erre
határozza el magát, a kétely megszûnik; ugyanebben a pillanatban a
kételkedés egyensúlya és közömbössége nem a megismerés, hanem az
akarat révén szûnik meg. Ily módon a hit közelítõ módon a leginkább
vitatható valami (hiszen meghalt benne a kétely bizonytalansága, mely
a kétértelmûségben – d i s p u t a r e – erõs és legyõzhetetlen), új mi-
nõségénél fogva pedig a legkevésbé vitatható. A hit a kétely ellentéte.
A hit és a kétely nem a megismerés két fajtája, melyeket egymás foly-
tatásaként lehetne meghatározni; hiszen egyik sem megismerési ak-
tus, hanem egymással ellentétes szenvedélyek. A hit a keletkezés irán-
ti érzék, míg a kétely tiltakozás minden olyan következtetés ellen,
mely túl akar lépni a közvetlen érzékelésen és a közvetlen megismeré-
sen. A kételkedõ például nem tagadja saját létezését, következtetést
azonban nem von le; mert nem akarja becsapni magát. Ha a dialekti-
kát folyvást arra használja, hogy az egymással ellentétes dolgokat egy-
aránt valószínûvé tegye, szkepszisét nem ezáltal tartja fenn, ez csupán
külsõdlegesség, emberi alkalmazkodás; ezért nem ér el eredményt,
még negatívat sem (hiszen ez a megismerés elismerése), hanem az

257
 Filozófiai morzsák

akarat erejénél fogva elhatározza, hogy megtorpan és visszahúzódik

(filosofia efektikh) minden következtetéstõl.

Aki nem egyidejû a történetivel, annak az érzékelés és a megismerés

közvetlensége helyett (mely egyébként nem képes felfogni a történetit)
be kell érnie a kortársak tudósításával, melyhez ugyanúgy viszonyul,
mint a kortársak a közvetlenséghez; mert bár az elbeszélés tartalma a
284 tudósítás közben változik, mégsem fogadhatja el úgy, hogy nem adja
egyetértését és nem teszi történetivé, hacsak nem változtatja történeti-
etlenné. A tudósítás közvetlensége, vagyis az, hogy a tudósítás létezik, a
közvetlenül jelenvaló, a jelenvalóban pedig az a történeti, hogy keletke-
zett, a múltbeliben viszont az, hogy keletkezése révén jelenvaló volt.
Amint a késõbb jövõ hiszi a múltbelit (nem annak igaz voltát; mivel az a
megismerésre tartozik, mely a lényegre vonatkozik, s nem a létre; ha-
nem azt hiszi, hogy – mivel keletkezett – jelenvaló volt), megjelenik a
keletkezés bizonytalansága; és a keletkezés eme bizonytalanságát (a
nem-létezõ semmisségét – a valódi ígylét lehetséges hogyanlétét) min-
den bizonnyal úgy éli meg, mint az egyidejû, s hozzá hasonlóan i n
s u s p e n s o létezik. Számára megszûnt minden közvetlenség, ahogy a
keletkezés szükségszerûségét sem ismeri, csak a keletkezés ígyléte ma-
rad számára. A késõbb jövõ a kortárs kijelentése alapján hisz, de csak ab-
ban az értelemben, ahogy az egyidejû szemlélõ a közvetlen érzékelés és
megismerés révén hisz, ám ezek révén a kortárs szemlélõ nem hihet,
ilyeténképpen a késõbb jövõ sem hihet a tudósítás alapján.

* *
*

Így a múltbeli egyetlen pillanatban sem válik szükségszerûvé,

ahogy akkor sem volt az, amikor keletkezett, vagy amikor a kortárs
számára szükségszerûnek mutatkozott, aki ezt el is hitte, azaz elhitte,
hogy keletkezett; mert a hit és a keletkezés megfelelnek egymásnak,
és a lét megszüntetett meghatározásaira vonatkoznak: a múltbelire és
a jövõbelire; a jelenvalóra csak akkor, ha úgy tekintjük, hogy a lét meg-
szüntetett meghatározása alá tartozik, mint olyasmi, ami keletkezett;
miközben a szükségszerûség a lényegre vonatkozik, mégpedig oly mó-

258
 Melléklet

don, hogy a lényeg meghatározása éppenséggel a keletkezés kizárása.

A lehetõség, melybõl a valóságossá vált lehetséges származik, szünte-
lenül kíséri a keletkezettet, és megmarad a múltbeli mellett, még ha
közben évezredek telnek is el; amint a késõbb jövõ megismétli, hogy a
múltbeli keletkezett (mégpedig azáltal, hogy ezt hiszi), megismétli le-
hetõségét is, függetlenül attól, hogy a lehetõségrõl alkotott sajátos el-
képzelésekrõl van-e szó, vagy nem.

Melléklet 285

Alkalmazás

Amit itt elmondtunk, a kifejezetten történetire érvényes, melyben

mindössze annyi az ellentmondás, hogy keletkezett, vagyis a keletke-
zés ellentmondása;1 mert itt sem szabad hagynunk, hogy becsapjanak,
mintha miután valami keletkezett, könnyebb lenne megérteni, hogy
keletkezett, mint azelõtt; mert aki így véli, még nem érti, hogy kelet-
kezett, csak a jelenvaló érzékelése és megismerésének közvetlensége
az övé, melyben a keletkezés nincs benne.
Most térjünk vissza költeményünkhöz és feltételezésünkhöz, mi-
szerint Isten létezett. A kifejezetten történeti sem a kortárs, sem a ké-
sõbb jövõ esetében nem válhat történetivé a közvetlen érzékelés vagy
megismerés számára. Ez a bizonyos történeti tény (mely költemé-
nyünk tartalma) különös sajátossággal bír, mivel nem kifejezetten tör-
téneti tény, hanem önellentmondáson alapuló tény (ami elegendõ ah-
hoz, hogy megmutassuk, hogy semmi különbség sincs a közvetlen kor-
társ és a késõbb jövõ között; mert egy önellentmondással és az elfoga-
dásával járó kockázattal szemben a közvetlen egyidejûség semmilyen

1 Az ellentmondás szót itt nem szabad abban a tünékeny értelemben venni,

amelyben Hegel elhitette magával, másokkal és az ellentmondással is, hogy ha-
talma van létrehozni valamit. Amíg semmi sem keletkezett, az ellentmondás
csupán a csodálat kényszere, a csodálatra jellemzõ n i s u s, nem a keletkezésre;
mihelyt valami keletkezik, az ellentmondás megint megjelenik mint a csodálat
ösztöne abban a szenvedélyben, mely reprodukálja a keletkezést.

259
 Filozófiai morzsák

elõnnyel nem jár). Mégis történeti tény, de csak a hit számára. A hitet
itt mindenekelõtt közvetlen és általános értelemben vesszük a törté-
netihez fûzõdõ viszonyt illetõen; ezután azonban igenis emelkedett ér-
telemben kell érteni, ahogy ez a szó csak egyetlen egyszer fordulhat
elõ, azaz többször, ám csak egy viszonylatban. Örök értelemben nem
286 hisszük, hogy Isten létezik, még ha ezt feltételezzük is. Ez a szóhasz-
nálat csupán félreértésre ad okot. Szókratész nem hitte, hogy Isten lé-
tezik. Istenrõl való tudását emlékezés révén szerezte, és Isten létezé-
sét semmiképp sem tartotta történetinek. Hogy istenismerete nagyon
tökéletlen volt-e azéhoz képest, aki – feltételezésünk szerint – magá-
tól Istentõl kapja a feltételt, most nem tartozik ránk; hiszen a hitnek
nem a lényeghez, hanem a léthez van köze, s a feltételezés, hogy Isten
létezik, nem történeti, hanem örök értelemben határozza meg. A tör-
téneti az, hogy Isten keletkezett (a kortárs számára), hogy azáltal vált
jelenvalóvá, hogy létezett (a késõbb jövõ számára). Éppen ebben rejlik
az ellentmondás. Közvetlen értelemben senki sem válhat egyidejûvé
ezzel a történeti ténnyel (v. ö. a fentieket); ám ez a hit tárgya, mivel a
keletkezésre vonatkozik. Itt nem ennek igazsága a kérdés, hanem az,
hogy egyetértünk-e azzal, hogy Isten keletkezett, ami által Isten örök-
kévaló lénye a keletkezés dialektikus meghatározásaihoz hasonult.
Így áll elõttünk ez a történeti tény; senki sem közvetlen egyidejû
vele, hiszen elsõ hatványon történeti (általános értelemben vett hit);
második hatványon sem egyidejû vele senki sem, mert egy ellentmon-
dáson alapul (emelkedett értelemben vett hit). Ez az utóbbi hasonló-
ság az idõ vonatkozásában egymástól oly különbözõk számára elnyeli
azt a különbséget, mely az idõ vonatkozásában annyira különbözõk kö-
zött az elsõ viszonyt illetõen áll fenn. Valahányszor a hívõ engedi, hogy
ez a tény a hit tárgyává s a maga számára történetivé váljon, megismét-
li a keletkezés dialektikus meghatározásait. Teljenek bár el évezredek,
vonjon e tény mégoly sok következményt maga után, ettõl nem lesz
szükségszerûbb (s a következmények maguk is csak viszonylagosan
lesznek szükségszerûek, mivel ama szabadon ható okban nyugszanak),
nem is beszélve arról a visszásságról, hogy a következmények miatt
kellene szükségszerûvé válnia, hiszen a következmények valami más-
ban lelik okukat, és nem megalapozzák azt. Attól, hogy a kortárs vagy
a korábban élt oly sok elõkészületet, számos jelet és tünetet látott, ez

260
 V. fejezet

a tény még nem volt szükségszerû, amikor keletkezett, vagyis ez a

tény éppolyan kevéssé szükségszerû eljövendõként, mint múltbeli-
ként.

V. fejezet 287

A közvetett tanítvány

„Kedves Olvasóm! Mivel feltételezésünk szerint ezernyolcszáznegy-

venhárom év telt el az egyidejû tanítvány és eme beszélgetés között,
láthatóan elég okunk van arra, hogy rákérdezzünk a közvetett tanít-
ványra, hiszen ez a viszony bizonyára sokszor megismétlõdött. A kér-
dés megkerülhetetlennek látszik, ahogy az az igény is, melyet a kérdés
támaszt ama nehézségek magyarázatára, melyek felmerülhetnek, ami-
kor a közvetett tanítványt a kortárshoz való hasonlóságában és tõle va-
ló különbözõségében kívánjuk meghatározni. De ettõl függetlenül
nem kellene-e elõször mégis elgondolkoznunk azon a kérdésen, hogy
ugyanolyan helyes-e, mint amennyire kézenfekvõ? Ha ugyanis kiderül,
hogy a kérdés nem helyes vagy nem kérdezhetünk így, hacsak nem va-
gyunk ostobák, és jogosultak ostobasággal vádolni azt, aki elég értel-
mes ahhoz, hogy ne tudjon válaszolni; – akkor a nehézségek látszólag
elhárultak.” – „Tagadhatatlan; hiszen ha nem kérdezhetünk, a válasz
sem okozhat gondot, s a probléma rendkívül leegyszerûsödik. – „Ez
azért nem következik ebbõl; mert tegyük fel, hogy az okoz nehézséget,
hogy belássuk, nem kérdezhetünk ily módon. Vagy ezt már beláttad; s
talán éppen azt akartad mondani, amikor legutóbbi beszélgetésünk-
ben (IV. fejezet) kifejezésre juttattad, hogy megértettél engem s mon-
danivalóm minden következményét, miközben még én sem egészen
értettem magamat?” – „Egyáltalán nem ez volt a szándékom, ahogyan
azt sem hiszem, hogy a kérdést el lehet hárítani, hiszen egyszersmind
újabb kérdést is felvet, mégpedig azt, hogy nincs-e valamilyen különb-
ség a közvetett tanítvány kifejezéssel jelölt sokaság tagjai között; más
szóval, hogy helyes-e egy ilyen hatalmas idõszakot két olyan egyenlõt-
len részre osztani, mint az egyidejûek és a késõbb jövõk csoportja.” –
„Úgy véled, beszélnünk kellene tanítványokról ötöd- vagy akár heted-

261
 Filozófiai morzsák

íziglen; ha azonban – hogy a kedvedben járjunk – beszélnénk ezekrõl,

vajon abból az következne-e, hogy azokat a kijelentéseket, amelyek
ezekre a különbségekre vonatkoznak, az egyidejû tanítvány megjelö-
288 léssel szembeállítva akkor sem lehetne egy kalap alá venni, ha nem
mondanának ellent egymásnak? Vagy helyes lenne-e beszédünk, ha
ugyanúgy viselkednénk, mint te, vagyis kellõen együgyûek volnánk azt
tenni, amit te ravaszul kitaláltál, vagyis a közvetett tanítványra vonat-
kozó kérdést teljesen átalakítanánk, s ezzel alkalmat adnánk neked,
hogy ahelyett, hogy elfogadnád vagy elutasítanád javaslatunkat, egy új
kérdéssel a bolondját járasd velünk? Mivel azonban attól tartván, hogy
csak elégedetlenkedve csûrjük-csavarjuk a szót, vélhetõen nem kívá-
nod folytatni ezt a beszélgetést, most be is fejezem; ám fejtegetésem-
bõl, ahogy azt elõadom, látni fogod, hogy figyelembe vettem azokat a
kijelentéseket, melyek beszélgetésünkben elhangzottak.”

1. §
A közvetett tanítvány önmagától való különbözõségében

Most nem azt a viszonyt vizsgáljuk, amely a közvetett tanítványt az

egyidejûhöz fûzi, ám az a különbség, melyre reflektálunk, olyan termé-
szetû, hogy az egymástól kölcsönösen különbözõk hasonlósága valami
mással szemben megmarad; hiszen az a különbség, mely csak önmagá-
tól különbözik, megmarad az önmagával való hasonlóságon belül. En-
nek alapján nem önkényeskedés ott félbeszakítani, ahol kedvünk tart-
ja; hiszen a relatív különbség itt nem lánckövetkeztetés, melybõl a mi-
nõség egy csapásra elõtûnik, mihelyst a különbség egy meghatározott
minõség hatáskörébe kerül. Lánckövetkeztetés csak akkor jelenne
meg, ha az egyidejûséget rossz értelemben dialektikussá tennénk, pél-
dául azzal, ha azt bizonygatnánk, hogy bizonyos értelemben senki sem
egyidejû, mert senki sem lehet egyidejû minden mozzanattal; vagy ha
azt kérdeznénk, hogy mikor szûnik meg az egyidejûség, vagy mikor
kezdõdik a nem-egyidejûség, vajon nem beszélhetünk-e egy bizonyta-
lan c o n f i n i u mról, melyrõl a fecsegõ értelem azt mondhatná: bizo-
nyos mértékig stb. stb. Az ilyen embertelen mélyértelmûség nem vezet
sehova, vagy korunkban talán ahhoz, hogy vérbeli spekulatív gondol-

262
 V. fejezet

kodásnak tartsák, hiszen a megvetett szofizmus – ördög tudja, hogy ju-

tottunk idáig – a vérbeli spekuláció nyomorúságos titka lett, s amit az
ókorban negatívnak tartottak, (a parodisztikus engedékenység, mely
kicsinyeskedés nélkül mindent közvetít) bizonyos mértékig pozitívvá 289
vált, s a megkülönböztetés szenvedélyébõl, melyet az ókor pozitívnak
nevezett, ostobaság lett.
Az ellentétek egymás mellé állítva mutatkoznak meg a legnyilván-
valóbban, ezért most kiválasztjuk a közvetett tanítványok elsõ és utol-
só nemzedékét (azt, amely az adott idõszakot, vagyis az ezernyolcszáz-
negyvenhárom évet határolja), s mondandónkat a lehetõ legrövidebb-
re fogjuk; hiszen nem történetileg, hanem algebrailag szólunk, és a
sokféleség bûvöletével senkit sem kívánunk összezavarni vagy megbû-
völni. Arra viszont folyvást emlékeztetni fogunk, hogy a különbséget
szem elõtt tartva ragaszkodjunk a kortárssal szembeni különbségben
rejlõ hasonlósághoz (csak a következõ §-ban fogjuk közelebbrõl látni,
hogy a közvetett tanítványra vonatkozó kérdés lényegét tekintve hely-
telen), illetve ügyeljünk arra, hogy a különbözõség ne nõhessen akko-
rára, hogy mindent összezavarjon.

a
A közvetett tanítványok elsõ nemzedéke

Nekik megvan az a (viszonylagos) elõnyük, hogy közelebb vannak a

közvetlen bizonyossághoz, közelebb vannak ahhoz, hogy pontos és meg-
bízható beszámolót hallhassanak a történtekrõl olyanoktól, akiknek
megbízhatóságát más módon ellenõrizhetjük. Ezzel a közvetlen bizo-
nyossággal a IV. fejezetben már számoltunk. Valamivel közelebb lenni
hozzá persze illúzió; hiszen az, aki nincs annyira közel a közvetlen bizo-
nyossághoz, hogy közvetlenül bizonyos volna, az abszolút távol van. Mi
azonban ezt a viszonylagos különbséget (mely a közvetett tanítványok
elsõ nemzedékét a késõbbiektõl megkülönbözteti) tekintetbe vesszük;
vajon mekkorára becsüljük? Hiszen csak a kortársak elõnyéhez képest
tudjuk felbecsülni; ám az õ elõnyükrõl (a szigorú értelemben vett köz-
vetlen bizonyosságról) már a IV. fejezetben megmutattuk, hogy kétér-
telmû ( a n c e p s – veszélyes), s erre a következõ §-ban is kitérünk. –
Vagy ha a legközelebbi nemzedékben élt volna valaki, akiben a zsarnoki

263
 Filozófiai morzsák

hatalomhoz zsarnoki szenvedély társult, és az jutott volna eszébe, hogy

semmi mással nem törõdik, csak az igazság tisztázásával ezt a pontot il-
letõen, vajon ettõl tanítvány lett-e belõle? Tegyük fel, hogy magához
290 rendelne minden még élõ kortárs tanút és azokat, akik legközelebb áll-
tak hozzájuk, egyenként kihallgatná õket a legapróbb részletekig, be-
zárná õket, mint ama hetven fordítót, éheztetéssel kényszerítené ki be-
lõlük az igazságot, a legravaszabb módon szembesítené õket egymással,
csak hogy minden eszközzel kicsikarja belõlük a megbízható beszámo-
lót – vajon e beszámoló révén tanítvány válik-e belõle? Nem kellene-e in-
kább mosolyognia rajta Istennek, amiért így akart olyasmihez jutni,
amit nem lehet pénzért megvásárolni vagy hatalommal megszerezni?
Még ha az a tény, amelyrõl beszélünk, egyszerû történelmi tény volna is,
sem kerülhetné ki a nehézséget, amikor minden apróságban abszolút
azonosságot szeretne létrehozni, ami pedig rettenetesen fontos volna
számára, mert a hit szenvedélye, vagyis az a szenvedély, mely éppoly he-
ves, mint a hit, rossz irányt venne a pusztán történeti felé. Köztudott,
hogy a legbecsületesebb és legmegbízhatóbb emberek keverednek leg-
hamarabb ellentmondásba, amikor inkvizíciós eljárásnak vettetnek alá,
s áldozatul esnek egy inkvizítor megrögzött elképzelésének, miközben
csak egy elvetemült gazfickónak sikerülhet rossz lelkiismeretétõl ve-
zérelve gonosz pontossággal kifundált hazugságában elkerülni az el-
lentmondások csapdáját. Ettõl eltekintve azonban az a tény, amelyrõl
beszélünk, nem egyszerû történelmi tény; mit segítene hát mindez?
Még ha sikerülne is valami bonyolult beszámolót kitalálnia, mely betû-
rõl betûre és percrõl percre egybevág – minden kétséget kizáróan be
lenne csapva. Még annál is szilárdabb bizonyosságot kapott volna, mint
a kortárs, aki hallott és látott, hiszen az utóbbinak rá kellett jönnie,
hogy idõnként rosszul vagy egyáltalán nem látott és hallott, s állandóan
eszébe kellett jutnia, hogy nem közvetlenül Istent látta vagy hallotta,
hanem egy közönséges embert, aki azt állította magáról, hogy Isten,
más szóval, állandóan eszébe kellett jutnia, hogy az a bizonyos tény egy
ellentmondáson alapul. Vajon hasznára vált-e annak az embernek a be-
számoló megbízhatósága? Történelmi szempontból igen, egyébként
nem; mert minden beszéd Isten földi szépségérõl (hiszen csak szolgai
alakban jelent meg – egyes emberként, aki egy közülünk – a botránko-
zás tárgya), közvetlen isteni mivoltáról (hiszen az istenség nem közvet-

264
 V. fejezet

len meghatározás, és a tanítónak a megértés feltételeként elõször a leg-

mélyebb önreflexiót, a bûntudatot kell kifejlesztenie a tanulóban), tet-
tei közvetlen csodálatosságáról (hiszen a csoda nem közvetlenül, ha- 291
nem csak a hit számára létezik, aki ugyanis nem hisz, nem látja) itt és
mindenütt értelmetlen, csupán annak kísérlete, hogy a gondolkodást
fecsegéssel tartsa távol.
Ez a nemzedék azzal a viszonylagos elõnnyel rendelkezik, hogy köze-
lebb van ama bizonyos tény okozta rengéshez. Ez a rengés és utórezgé-
sei hozzájárulnak a figyelem felkeltéséhez. Az ilyen figyelem (mely akár
botránkozás is lehet) jelentõségét már megvizsgáltuk a negyedik feje-
zetben. Hát fogadjuk el, hogy közelebb lenni (a késõbb jövõkhöz képest)
elõnyt jelen, ez az elõny azonban mégiscsak ahhoz a kétséges elõnyhöz
kapcsolható, amelyet a közelség a kortársak számára jelent. Az elõny
teljesen dialektikus, akárcsak a figyelem. Az elõny a figyelem felébredé-
se, akár botránkozást, akár hitet jelent ez. A figyelem ugyanis semmi-
képpen sem részrehajló a hit javára, mintha a hit a figyelem egyszerû kö-
vetkezménye lenne. Az elõny azt jelenti, hogy olyan állapotba kerülünk,
amelyben a döntés egyértelmûbben megmutatkozik. Ez elõny, és ez az
egyetlen elõny, mely jelentõséggel bír, olyannyira, hogy rettenetes, és
semmiképpen sem nevezhetõ meghitten kellemesnek. Ha ama tény os-
toba érzéketlenségbõl sohasem vált emberi megszokássá, minden egyes
nemzedék ugyanúgy meg fog botránkozni rajta, mint az elsõ; hiszen eh-
hez a tényhez semmilyen közvetlenség révén nem kerülhetünk köze-
lebb. Bármennyire is hozzánevelõdünk ehhez a tényhez, mit sem segít.
Ellenben – különösen akkor, ha a nevelõ már rendkívül kimûvelt – hoz-
zásegíthet valakit ahhoz, hogy idomított fecsegõvé váljon, s értelmében
ne sejtse a botránkozást, ahogy a hit sem lel otthonra benne.

b
Az utolsó nemzedék

Ez a nemzedék távol van a rengéstõl, viszont a következményekhez

kell tartania magát, rendelkezésére áll a kimenetelbõl valószínûsíthe-
tõ bizonyíték; közvetlenül bírja a következményeket, melyekkel ama
tény mindent körülfont, közel van a valószínûségi bizonyítékhoz,
melybõl nincs közvetlen átmenet a hithez, mivel – ahogy megmutat-

265
 Filozófiai morzsák

tuk – a hit semmi esetre sem részrehajló a valószínûség javára, ilyes-

292 mit állítani a hitrõl rágalom.1 Ha az a bizonyos tény abszolút parado-
xonként jött a világba, mit sem segít az, ami követte, hiszen ez mind-
örökre egy paradoxon következménye marad, tehát éppolyan valószí-
nûtlen, mint a paradoxon, hacsak fel nem tesszük, hogy a következmé-
nyek (melyek levezetettek) visszafelé ható erõt kapnak, hogy megvál-
toztassák a paradoxont, ami éppannyira feltételezhetõ, mint hogy egy

1 Egyáltalán az a gondolat (bárhogy is értsük i n c o n c r e t o közelebbrõl), hogy

valószínûségi bizonyítékot kapcsoljunk a valószínûtlenhez (annak bizonyításá-
ra, hogy valószínû-e? De hát így a fogalom megváltozott; vagy annak bizonyítá-
sára, hogy valószínûtlen? De hát erre használni a valószínûséget ellentmondás),
komolyan meggondolva olyan dõreség, hogy azt is lehetetlennek kellene tarta-
nunk, hogy valakinek egyáltalán eszébe juthatott; mint tréfa azonban szerintem
rendkívül mulatságos; így hirtelenjében igencsak szórakoztató. – Egy nemes lel-
kû férfi valószínûségi bizonyítékkal akar az emberiség szolgálatára lenni, hogy
segítse eljutni a valószínûtlenbe. Rendkívüli sikert ér el; megindultan fogadja a
gratulációkat és a köszönetnyilvánításokat, nemcsak a tekintélyesektõl, akik
képesek helyesen értékelni a bizonyítékot, hanem a közönséges emberektõl is –
ó jaj, ez a nemes lelkû férfi mindent eltékozolt. – Vagy él egy férfi, akinek van
meggyõzõdése, melynek tartalma képtelen, valószerûtlen. Ugyanez a férfi rend-
kívül hiú is. Tehát a következõképpen viselkedünk. Amilyen nyugodtan és barát-
ságosan csak lehet, elérjük, hogy álljon elõ meggyõzõdésével. Mivel nem gya-
nakszik semmire, nem tétovázik. Amikor befejezte, rávetjük magunkat, mégpe-
dig úgy, hogy hiúságát a lehetõ legjobban felpiszkáljuk. Zavarba jön, szégyenke-
zik, amiért „képtelenséget kellett feltételeznie”. Ahelyett, hogy teljes nyuga-
lommal így felelne: „Mélyen tisztelt barátom, Ön bolond; ez képtelenség, s az is
marad minden ellenvetés ellenére, melyeket sokkal rettenetesebben átgondol-
tam, mint ahogy bárki más képes volna megjeleníteni számomra, mégis a való-
színûtlent választottam” – megpróbál valószínûségi bizonyítékot hozni. Erre se-
gítségére sietünk, hagyjuk meggyõzni magunkat, s nagyjából így fejezzük be:
„Ó, most már látom, ez mindennél valószínûbb”. Átöleljük; ha még tovább akar-
juk feszíteni a húrt, meg is csókoljuk, és o b m e l i o r e m i n f o r m a t i o n e m
köszönetet is mondunk, búcsúzóul pedig még egyszer belenézünk romantikus
szemébe, aztán jóbarátként válunk el egymástól, mintha a halálon túl is érvé-
nyes vérszerzõdést kötöttünk volna, mintha egy rokon lélektõl vennénk búcsút,
akit egyszer s mindenkorra megértettünk. – Az ilyen tréfa jogos; hiszen ha a fér-
fi nem lett volna hiú, akkor én magam lettem volna a bolond, meggyõzõdése
õszinte komolyságát hallva. – Amit Epikurosz mond az egyes ember halálhoz va-
ló viszonyáról (igaz véleménye meglehetõsen szerény vigasz), az érvényes a való-
színûség és a valószínûtlenség viszonyára is: ha én vagyok, akkor az (mármint a
halál) nincsen, amikor pedig az (a halál) van, én nem vagyok.

266
 V. fejezet

fiú visszaható erõvel megváltoztassa apját. Még ha a következményt

tisztán logikusan, vagyis az immanencia formáján belül akarjuk is el-
gondolni, akkor is igaz marad, hogy a következményt csakis az okkal
azonosként és egyivásúként lehet meghatározni; mely legkevésbé te-
remtõ erõvel rendelkezik. A következményeket látni éppoly kétséges
elõny, mint a közvetlen bizonyosság, és az, aki közvetlenül elfogadja a
következményeket, ugyanúgy becsapott, mint az, aki hitnek hiszi a
közvetlen bizonyosságot.
A következmények elõnye látszólag abban rejlik, hogy azt a tényt
fokozatosan természetessé lehetett tenni. Ha így van (vagyis ez elgon-
dolható), akkor a késõbbi nemzedék kifejezetten elõnyben van a kor- 293
társhoz képest (s rettentõen ostoba az, aki ebben az értelemben be-
szél a következményrõl, s mégis annak a szerencséjérõl ábrándozik,
aki egyidejû lehetett azzal a ténnyel), és teljesen zavartalanul sajátít-
hatja el ezt a tényt, anélkül hogy valamit is észrevenne a figyelem két-
értelmûségébõl, melybõl botránkozás és hit egyaránt fakadhat. Ez a
tény egyébiránt nem tisztel semmiféle idomítást, túl büszke ahhoz,
hogy tanítványra vágyjon, aki az ügy szerencsés kimenetelénél fogva
mellette maradna, és nem törõdik azzal, hogy egy király vagy pro-
fesszor védõszárnyai alatt természetessé válik; mert paradoxon és az is
marad, és lehetetlen okoskodással eljutni hozzá. Az a bizonyos tény
csak a hitre tartozik. A hit lehet második természet az emberben, ám
annak az embernek, akiben második természetté válik, bizonyára volt
elsõ természete is, ha a hit második lett. Ha az a tény természetes lesz,
azt az individuum tekintetében úgy fejezhetjük ki, hogy az individuum
a hittel, azaz második természetével együtt születik. Ha fejtegetésein-
ket ily módon kezdjük, minden lehetséges badarság ujjongani kezd;
hiszen szabad utat kapott, s most már nem lehet megállítani. Ezt a ba-
darságot természetesen a továbblépés idézte elõ, hiszen Szókratész
szemléletében valóban jó szándék rejlett, még ha – hogy felfedezhes- 294
sük korábbi tervezetünket – elhagytuk is azt, s az efféle badarság mély-
séges sértésnek érezné is, hogy nem jutott sokkal tovább Szókratész-
nál. Még a lélekvándorlásnak is van értelme, az azonban, hogy valaki
második természettel születik, és ez a második természet egy idõben
adott történelmi tényre utal, tényleg az õrültség n o n p l u s u l t r á -
ja. Szókratészi értelemben az individuum már keletkezése elõtt is lé-

267
 Filozófiai morzsák

tezett, így az emlékezés preegzisztencia (nem pedig arra való emléke-

zés); a természet (az egyetlen; mert itt nem beszélhetünk elsõ és má-
sodik természetrõl) önmagával folytonosságban határozódik meg. Itt
ellenben minden elõre irányul és történeti, olyannyira, hogy hittel szü-
letni alapvetõen éppoly hihetõ, mint hogy valaki huszonnégy évesen
születik. Ha valóban találnánk olyan egyént, aki hittel született, akkor
ezt a szörnyeteget érdemesebb volna megnézni, mint azt, amelyikrõl A
nyughatatlanban azt meséli a borbély, hogy az új bódékban született,
még ha a borbélyok és a nyughatatlanok a legbájosabb kis szerzetet, a
spekuláció legfényesebb diadalát látnák is ebben az apróságban. –
Vagy ha az individuum egyszerre két természettel születne, persze
nem egymással összetartozó természettel, melyek az általános emberi
természetet alkotják, hanem két teljes emberi természettel, melyek
közül az egyik feltételez valami köztes történetit. Ebben az esetben
minden összezavarodna, amit az elsõ fejezetben vázoltunk, még csak
nem is a szókratészi szemlélettel találnánk szembe magunkat, hanem
egy zagyvasággal, melyet még Szókratész sem lenne képes tisztázni.
Elõremutató zagyvaság lenne, mely sokban hasonlít a tüanai Apolló-
niosz által kiagyalt visszafelére. Õ ugyanis nem elégedett meg azzal,
hogy – mint Szókratész – keletkezése elõtti létezõként emlékezzen
önmagára (a szókratészi gondolkodás mélységes értelme és fõ gondo-
lata a tudat örökkévalósága és folytonossága), hanem sietve továbblé-
pett ennél, ugyanis emlékezett arra, ki volt azelõtt, hogy önmaga lett
volna. Ha ama tény természetes lett, a születés már nem születés, ha-
nem egyszerre újjászületés, mégpedig oly módon, hogy az, aki sosem
létezett, születésével újjászületik. – Az individuális életben ezt úgy fe-
jezhetjük ki, hogy az individuum hittel születik; az emberi nem eseté-
ben ugyanezt úgy mondhatjuk, hogy az emberi nem ama tény bekövet-
kezésével teljesen megváltozott, és ennek ellenére az elsõvel folyto-
nosságban határozható meg. Ebben az esetben az emberi nemnek új
295 nevet kellene felvennie; hiszen a hit, ahogy elgondoltuk, mint születés
a születésen belül (újjászületés) nem embertelen valami, mégis mese-
beli szörnyeteggé válna, ha megengedtük volna, hogy olyan legyen,
amilyennek az ellenvetés akarta.
A következmény elõnye más okból is kétes elõny, amennyiben nem
ama tény egyszerû következménye. Értékeljük a következmény elõ-

268
 V. fejezet

nyét a lehetõ legnagyobbra, hogy ama tény teljesen újjáalakította a vi-

lágot, s mindenütt jelenvalóságával még a legjelentéktelenebb dolgot
is átjárta – de hogy is történt ez? Nem egy csapásra történt, hanem fo-
kozatosan, de hogyan fokozatosan? Nemde úgy, hogy minden egyes
nemzedék újra meg újra kapcsolatba került ezzel a ténnyel? Ezt a köz-
tes meghatározást tehát ellenõrizni kell, hogy a következmények tel-
jes ereje csak egy konverzió révén válhasson az ember javára. Vagy egy
félreértésnek nem lehetnek következményei, egy valótlanság nem le-
het erõs? S nem így történt-e minden nemzedékkel? Ha minden nem-
zedék minden további nélkül elhinné az utolsó következmények egész
fenségességét – a következményeket akkor is félreértésnek tekinthet-
jük. Velence ugyebár a tengerre épült, még ha olyan szorosan be is épí-
tették, hogy végül majd jön egy nemzedék, mely ezt észre sem veszi, s
nem volna-e szomorú félreértés, ha ez az utolsó nemzedék ilyen téve-
dés áldozata lenne, amíg a gerendák rothadásnak nem indulnak, és a
város elsüllyed? Ám azok a következmények, amelyek paradoxonra
épülnek, emberi értelemben a szakadék fölé épülnek, és a következ-
mények teljes tartalmát, mely az egyes embernek csak azzal adatik
meg, hogy mindez a paradoxon erejénél fogva van így, nem vehetjük
mozdíthatatlan tulajdonnak, hiszen az egész építmény lebeg.

c
Összehasonlítás

Az itt kifejtetteket nem kívánjuk tovább folytatni, hanem hagyjuk,

hogy mindenki maga gyakorolja, hogyan jusson vissza a legkülönbö-
zõbb pontoktól ahhoz a gondolathoz, hogy használja a fantáziáját a vi-
szonylagos különbségek és a viszonylagos helyzetek legkülönösebb
eseteinek kitalálására, hogy aztán számvetést készíthessen. Ily módon
a mennyiség korlátok közé szorul, a korlátok között azonban korlátlan 296
tér áll rendelkezésére. A mennyiség az élet sokfélesége, mely szüntele-
nül szövi tarka szõnyegét; hasonlít az elsõ párkára, aki fon; a gondolat
azonban, mint a második párka, ügyel arra, hogy elvágja a fonalat,
aminek – a hasonlattól eltekintve – meg kell történnie, valahányszor a
mennyiség minõséget akar létrehozni.
A közvetett tanítványok elsõ nemzedékének tehát az az elõnye, hogy

269
 Filozófiai morzsák

szembesül a nehézséggel; hiszen mindig elõnyt, könnyebbséget jelent,

ha valami nehezet kell elsajátítanom, azaz az elsajátítás nehézségbe üt-
közik. Ha az utolsó nemzedék, miközben az elsõt szemléli, és látja,
amint szinte összeroskad a rettenet súlya alatt, azt találja mondani: „fel-
foghatatlan; hiszen ez az egész nem olyan nehéz, hogy ne lehetne meg-
ragadni és elszaladni vele”; akkor valaki biztosan így felelne: „hát tes-
sék, csak fuss, de azért ellenõrizd, hogy az, amivel futsz, tényleg az-e,
amirõl szó van; hiszen nem vitás, hogy széllel könnyû szaladni”.
Az utolsó nemzedék elõnye a könnyedség, ám amint kiderül, hogy ez
a könnyedség éppen az a tévedés, mely a nehézséget szüli, ez a nehézség
megfelel a rettenet nehézségének, s a rettenet éppoly eredendõen ural-
kodik el rajtuk, mint a közvetett tanítványok elsõ nemzedékén.

2. §
A közvetett tanítványra vonatkozó kérdés

Mielõtt rátérnénk a mérlegelésre, szolgáljunk máris néhány irány-

mutató megfigyeléssel. a) Ha ama tényt egyszerû történelmi tényként
kezeljük, akkor egyidejûnek kell lenni, s az egyidejûség elõnyt jelent
(közelebbrõl úgy értve, ahogy a IV. fejezetben vázoltuk), vagy a lehetõ
legközelebb kell lenni, vagy meg kell bizonyosodni a kortársak megbíz-
hatóságáról stb. Minden történelmi tény csupán viszonylagos tény,
ezért rendjén van, hogy a viszonylagos hatalom, az idõ, az egyidejûség
tekintetében kijelöli az ember viszonylagos sorsát; mert nem több, és
csak a gyerekesség vagy az ostobaság értékelheti túl, mintha abszolút
297 volna. – b) Ha ama tény örökkévaló tény, akkor minden idõ egyaránt kö-
zel van hozzá; ámde nem a hitben, mivel a hit és a történeti teljesen
megfelelnek egymásnak; ezért csupán alkalmazkodás egy kicsit kevésbé
helyes nyelvhasználathoz, hogy a ’tény’ szót használom, mely a történe-
tibõl származik. – c) Ha ama tény abszolút tény, vagy ha pontosabban
meg akarjuk határozni, az, aminek állítottuk, akkor ellentmondás, hogy
az idõ meg tudná osztani az emberek tényhez fûzõdõ viszonyát, azaz
döntõ értelemben meg tudná osztani; mert amit az idõ lényegileg képes
megosztani, az e o i p s o nem abszolútum, hiszen ebbõl az következne,
hogy az abszolútum maga is c a s u s volna az életben, olyan állapot,

270
 V. fejezet

mely máshoz viszonyul, miközben az abszolútum, bár az élet minden

c a s u s ában ragozható, mindig változatlan, és a máshoz való szakadat-
lan viszonyában is mindig s t a t u s a b s o l u t u s. Az abszolút tény
azonban mégis egyszerre történeti is. Ha nem ügyelünk erre, minden hi-
potetikus kijelentésünk megsemmisül; hiszen akkor csak egy örökkéva-
ló tényrõl beszélünk. Az abszolút tény történelmi tény, s mint ilyen, a hit
tárgya. Történelmi voltát hangsúlyozni kell, de nem úgy, hogy abszolút
módon döntõvé váljon az individuumok számára; hiszen akkor az a)
pontnál találjuk magunkat (bár ez, ha így értjük, ellentmondás, hiszen
egy egyszerû történelmi tény nem abszolút tény, és nincs hatalma sem-
milyen abszolút döntés fölött); de a történetit sem szabad elvenni, hi-
szen akkor csak egy örök tény marad. – Ha a történeti a kortársat arra
készteti, hogy tanítvánnyá váljon, mégpedig – jegyezzük meg – azáltal,
hogy a feltételt magától Istentõl kapja (hiszen különben Szókratész
módjára beszélnénk), akkor a kortárs tudósítása minden késõbb jövõt
arra indít, hogy tanítvánnyá legyen, mégpedig – jegyezzük meg – azáltal,
hogy a feltételt magától Istentõl kapja.
Vágjunk hát bele. Magától Istentõl kapja a feltételt az, aki a feltétel
révén tanítvánnyá válik. Ha így állunk (s ezt a korábbiakban kifejtet-
tük, amikor megmutattuk, hogy a közvetlen egyidejûség csupán kész-
tetés, ám – jegyezzük meg – nem oly módon, hogy a feltétel minden to-
vábbi nélkül benne lett volna abban, akire a késztetés hat), akkor ma-
rad-e hely a közvetett tanítványra vonatkozó kérdés számára? Mert aki
Istentõl kapta azt, amije van, az nyilvánvalóan elsõ kézbõl jutott hoz-
zá; az pedig, aki nem Istentõl kapta, nem tanítvány.
Tegyük fel, hogy nem így van, s a tanítványok kortárs nemzedéke
Istentõl kapta a feltételt, a következõ nemzedékek pedig a kortársak- 298
tól kapják; vajon mi következik ebbõl? Nem akarjuk azzal elterelni a fi-
gyelmet, hogy a történeti aggodalmaskodásra gondolunk, mellyel vél-
hetõen újabb ellentmondások közepette és újabb zavart okozva (mert
ha így tennénk, mérhetetlen káosz támadna) ama kortársak beszámo-
lóját hajkurásszák, mintha minden ezen múlna. Nem, ha a kortárs ta-
nítvány adja a feltételt a késõbb jövõnek, akkor ez utóbbi benne fog
hinni. Tõle kapja a feltételt, s ezáltal a késõbb jövõ számára a kortárs
tanítvány lesz a hit tárgya; mert az, akitõl az egyes a feltételt befogad-
ja, az (lásd a korábbiakat) e o i p s o a hit tárgya és Isten.

271
 Filozófiai morzsák

Egy ilyen értelmetlenség minden bizonnyal elegendõ ahhoz, hogy

elriassza a gondolkodást ettõl a feltételezéstõl. Ha ellenben a késõbb
jövõ is Istentõl kapja a feltételt, megint csak visszatér a szókratészi
gondolatmenet, jegyezzük meg, a tökéletes különbözõségen belül,
mely nem más, mint ama tény és az egyesnek (kortársnak és késõbb
jövõnek) Istenhez fûzõdõ viszonya. Ezt az értelmetlenséget viszont le-
hetetlen elgondolni, de más értelemben lehetetlen, mint amikor ama
tényrõl és az egyes Istenhez fûzõdõ viszonyáról azt mondjuk, hogy
nem lehet elgondolni. Ama ténynek és az egyes Istenhez fûzõdõ viszo-
nyának hipotetikus feltételezése nem tartalmaz önellentmondást, és a
gondolat ily módon úgy foglalkozhat vele, mintha mindennél különö-
sebb volna. Amaz értelmetlen következtetés viszont önellentmondást
tartalmaz, nem elégszik meg azzal, hogy képtelenséget állítson, ami a
mi hipotetikus feltételezésünk, hanem ezen képtelenségen belül önel-
lentmondást idéz elõ, miszerint Isten a kortárs nemzedék számára Is-
ten, míg a harmadik számára a kortárs lesz az isten. Vállalkozásunk
csak úgy jutott tovább Szókratésznál, hogy Istent kapcsolatba hoztuk
az egyes emberrel, de ki merészelne olyan fecsegéssel Szókratész elé
állni, hogy az ember egy másik emberhez fûzõdõ viszonyában isten
lenne? Nem, azt, hogy miként viszonyul az egyik ember a másikhoz,
Szókratész hõsiesen megértette, s már ahhoz is rettenthetetlenségre
van szükség, hogy ezt a hõsiességet megértsük. És mégis, ahhoz, hogy
az imént feltételezett formáción belül ugyanerre a megértésre eljus-
sunk, az szükséges, hogy az egyik ember – amennyiben hívõ – semmi-
vel se tartozzon embertársának, hanem mindennel Istennek. Könnyen
belátható, hogy ez a megértés nem egyszerû, s különösen nehéz meg-
õrizni (hiszen egyszer s mindenkorra megérteni anélkül, hogy konkrét
299 ellenvetésekre gondolnánk, azaz elhitetnénk magunkkal, hogy megér-
tettük, nem nehéz); aki pedig gyakorlatra akar szert tenni ebben a
megértésben, bizonyára gyakran fogja félreértésen kapni magát, s ha
beszédbe elegyedik másokkal, vigyáznia kell. Ám ha megértettük, ak-
kor azt is meg fogjuk érteni, hogy nem beszélünk, és nem is beszélhe-
tünk közvetett tanítványról; hiszen a hívõ (és csakis õ a tanítvány)
folyvást rendelkezik a hit autopsziájával, nem mások szemével néz, s
csak ugyanazt látja, amit minden hívõ – a hit szemével.
Mit tehet hát a kortárs tanítvány a késõbb jövõért? a) Elmesélheti

272
 V. fejezet

neki, hogy õ maga is hitte azt a bizonyos tényt; ami tulajdonképpen

nem is közlés (ezt fejezi ki, hogy nem létezik közvetlen egyidejûség, és
a tény ellentmondáson alapul), hanem csak késztetés. Ha ugyanis azt
mondom: ez és ez történt, akkor történeti szemszögbõl mesélek; ha
azonban ezt mondom: „én hiszem és hittem, hogy ez történt, annak el-
lenére, hogy az értelemnek ostobaság, s az emberi szívnek botránko-
zás”, akkor ugyanabban a pillanatban mindent megtettem, hogy meg-
akadályozzam, hogy bárki más a velem való közvetlen folytonosságban
határozza meg önmagát, s mindennemû partnerséget visszautasítsak,
hiszen minden egyes embernek pontosan így kell viselkednie. b) Eb-
ben a formában elmesélheti a tény tartalmát, mely tartalom csak a hit-
re tartozik, teljesen ugyanabban az értelemben, ahogy a színek csak a
látásra, a hangok pedig csak a hallásra tartoznak. Ebben a formában
megteheti; minden más formában csak a levegõbe beszél, és talán arra
csábítja a késõbb jövõt, hogy önmagát ezzel a fecsegéssel folytonos-
ságban határozza meg.
Milyen értelemben érdekelheti a késõbb jövõ tanítványt a kortárs ta-
nítvány szavahihetõsége? Nem abban a tekintetben, hogy tényleg ren-
delkezett-e a hittel, ahogy állította magáról. Ez egyáltalán nem tartozik
a késõbb jövõre, nem segít neki, nem válik se kárára, se javára a tekintet-
ben, hogy maga is elnyerje a hitet. Csak az hisz, aki Istentõl kapja meg a
feltételt (ami teljesen megfelel az emberrel szemben támasztott elvá-
rásnak, vagyis, hogy feladja értelmét, másrészt pedig ez az egyetlen te-
kintély, mely megfelel a hitnek). Ha azért akar hinni (azaz akarja elhi-
tetni magával, hogy hisz), mert sok jóravaló ember a hegyen hitt (vagyis
azt állította, hogy hisz; az egyik ember ugyanis nem ellenõrizheti, hogy
a másik tényleg hisz-e; még ha a másik mindent eltûrt, elviselt, elszenve-
dett is a hitért, a kívülálló nem tudhat többet annál, mint amit a másik 300
magáról állít, mivel a nem-igazság pontosan olyan messzire juthat, mint
az igazság, persze nem Isten, hanem az ember szemével nézve), akkor
bolond, s lényegében a véletlenen múlik, hogy saját véleményére vagy a
jóravaló emberek hitére vonatkozó, talán széles körben elterjedt véle-
ményre avagy egy Münchhausen véleményére hallgatva hisz-e. A kortárs
tanítvány szavahihetõsége (ó, abban biztosak lehetünk, hogy ez az ügy
hatalmas szenzációt kelt majd, és terjedelmes kötetek megírására ösz-
tönöz; mert ez a megtévesztõ komolyság, mely azt fontolgatja, ki a sza-

273
 Filozófiai morzsák

vahihetõ, ahelyett hogy azon töprengenénk, vajon megvan-e bennünk a

hit, remek álca a kényelmeskedõ értelemnek és az európaias fecsegés-
nek) csak a történetiség tekintetében lehet érdekes számára. Miféle
történetiség? Az a történetiség, mely csak a hit tárgya lehet, s amelyet
az egyik ember nem közölhet a másikkal, helyesebben közölheti, ám –
jegyezzük meg – nem oly módon, hogy a másik elhiggye, miközben õ, ha
a hit formájában közli, megteszi a magáét, hogy társát a közvetlen elfo-
gadásban megakadályozza. Ha a szóban forgó tény egyszerû történelmi
tény volna, a történetíró lelkiismeretessége rendkívüli fontossággal bír-
na. Itt azonban nem errõl van szó; hiszen a legfinomabb részletbõl sem
lehet lepárolni a hitet. A legfontosabb az a történelmi tény, hogy Isten
emberi alakot öltött, a többi történelmi részlet pedig még akkor sem
lenne fontos, ha Isten helyett egy emberrõl beszélnénk. A jogászok sze-
rint a fõbenjáró bûncselekmények minden kisebbet elnyelnek – így van
ez a hittel is, abszurd volta minden kicsinyességet elnyel. Azok az ellent-
mondások, melyek egyébként zavarólag hatnának, ügyünk szempontjá-
ból mit sem számítanak. Ellenben igenis sokat számít, ha valaki kicsi-
nyes számítgatás után a legtöbbet ígérõnek akarja adni a hitet; olyan so-
kat számít, hogy az illetõ sosem jut el a hitre. Még ha a kortárs nemze-
dék az alábbi szavakon kívül nem is hagyott volna mást hátra: „mi hit-
tük, hogy Isten azokban az esztendõkben szolgai alakban megjelent,
köztünk élt és tanított, aztán meghalt” – már ennyi is több, mint elegen-
dõ. A kortárs nemzedék megtette a szükségeset; mert ez a rövid kijelen-
tés, ez a világtörténelmi jelentõségû n o t a b e n e elegendõ késztetés a
késõbb jövõ tanítványok számára; s a legterjengõsebb tudósítás sem je-
lenthet többet a késõbb jövõnek a világ végezetéig.
301 Ha a késõbb jövõk kortársakhoz fûzõdõ viszonyát a lehetõ legtömö-
rebben szeretnénk kifejezni, miközben persze a rövidség érdekében
nem mondunk le a helytállóságról, így fogalmazhatunk: a késõbb jövõ
az egyidejû tanítvány beszámolója (késztetés) segítségével, annak a
feltételnek az erejénél fogva hisz, melyet maga kapott Istentõl. – A
kortárs tanítvány beszámolója késztetés a késõbb jövõ számára, ahogy
a közvetlen egyidejûség is késztetés a kortárs számára; s ha a beszámo-
ló az, aminek lennie kell (a hívõ tudósítása), akkor a figyelemnek
ugyanazt a kétértelmûségét fogja elõidézni, amelyben õ maga része-
sült közvetlen egyidejûsége miatt. Ha a beszámoló nem ilyen, akkor

274
 V. fejezet

vagy egy történész beszámolója, s tulajdonképpen nem a hit tárgyáról

szól (mint amikor egy nem hívõ kortárs történetíró mesél valamirõl);
vagy egy filozófusé, és megint csak nem a hit tárgyáról szól. A hívõ el-
lenben úgy tudósít, hogy beszámolóját közvetlenül senki sem fogad-
hatja el; mert az a kijelentés, hogy (az értelem és saját leleményessé-
gem ellenére) hiszem, igencsak elgondolkodtató ’ámbár’.
Közvetett tanítvány nem létezik. Lényegét tekintve az elsõ és az
utolsó egyforma, csak abban különböznek, hogy a késõbbi nemzedék a
kortárs tudósításában találja meg a késztetést, míg a kortárs számára
ez a közvetlen egyidejûségben rejlik, ily módon a kortárs egyetlen más
nemzedéknek sem adósa. Ez a közvetlen egyidejûség azonban csupán
késztetés, s ezt nem fejezhetjük ki erõsebben, mint hogy a tanítvány-
nak, ha megértette önmagát, éppen azt kellene kívánnia, hogy szûn-
jön meg azáltal, hogy Isten megint elhagyja a földet.

* *
*

De valaki talán így beszél: „Milyen különös; fejtegetésedet tényleg

némi érdeklõdéssel olvastam egészen a végéig, s örömmel töltött el,
hogy nem adtál kulcsszavakat, és nem vezettél láthatatlan írás segítsé-
gével. De bárhogy is csûröd-csavarod, ahogy a szörp mindig az éléskam-
rában köt ki, úgy neked is mindig sikerül belekeverni a mondandódba
egy szócskát, mely nem a tiéd, s mely az általa ébresztett emlékezés ré-
vén megzavar. Az a gondolat, hogy a tanítványnak javára válik, hogy Is-
ten eltávozik, az Újtestamentumban, János evangéliumában olvasható.
Mégis, akár szándékosan, akár véletlenül történt, akár akartad, hogy
megjegyzésednek ez a forma különös hatást kölcsönözzön, akár nem, a 302
dolgok ilyetén állása mellett a kortársak elõnye, melyet eredetileg hajla-
mos voltam meglehetõsen nagyra értékelni, szemmel láthatóan alapo-
san lecsökkent az, hogy nem beszélhetünk közvetett tanítványról, ma-
gyarul annyit jelent, hogy lényegében mindenki egyenlõ. Ráadásul utol-
só kijelentéseddel a közvetlen egyidejûség, mint elõny, olyan kétségessé
válik, hogy a legtöbb, ami elmondható róla, hogy jó, hogy véget ér. Ez azt
jelenti, hogy átmeneti állapot, melynek ugyan megvan a maga jelentõsé-
ge, nem hagyható ki anélkül, hogy – a te szavaiddal élve – vissza ne tér-

275
 Filozófiai morzsák

nénk a szókratészi gondolkodásmódhoz, mégsincs abszolút jelentõsége

a kortárs számára, így megszûnése nem fosztja meg a lényegtõl, éppen
ellenkezõleg, nyer vele, még akkor is, ha ezen állapot kimaradása miatt
mindent elveszít és visszatér Szókratészhoz.” – „Jól beszéltél, monda-
nám, ha szerénységem nem tiltatná; hisz úgy beszélsz, hogy akár az én
szavaim is lehettek volna. Igen, így van; ha jobban meggondoljuk, a köz-
vetlen egyidejûség semmiképpen sem jelent döntõ elõnyt, nem kíván-
csi, nem kapkod, nem áll vágyakozva ugrásra készen, hogy ama görög
borbélyhoz hasonlóan azzal tegye kockára az életét, hogy elsõként me-
séli el a rendkívülit; és nem elég ostoba, hogy az ilyen halált mártírhalál-
nak tekintse. A közvetlen egyidejûség olyan távol van ettõl, hogy a kor-
társnak éppenséggel azt kell kívánnia, hogy véget érjen, nehogy kísér-
tést érezzen odafutni és saját érzéki szemével látni és földi fülével halla-
ni; ami elvesztegetett fáradozás és szomorú, sõt veszélyes igyekezet. Ám
ez, ahogy magad is megjegyezted, tulajdonképpen egy másik szemlélet-
hez tartozik, melyben az lenne a kérdés, milyen elõnye származhatna
egyidejûségébõl a kortárs hívõnek, miután hívõvé lett, miközben mi itt
csak arról beszélünk, mennyiben könnyíti meg a hívõvé válást a közvet-
len egyidejûség. A késõbb jövõt ily módon nem lehet kísértésbe ejteni;
hiszen neki csak a kortárs tudósítása marad, mely – beszámoló lévén – a
hit prohibitív formáját ölti. Ezért ha a késõbb jövõ megérti önmagát, azt
kell kívánnia, hogy a kortárs beszámolója ne legyen túlságosan terjen-
gõs, s mindenekelõtt ne töltsön meg annyi könyvet, hogy azok el-
árasszák az egész földet. A közvetlen egyidejûségben van valami nyugta-
lanság, mely csak akkor ér véget, amikor kimondhatjuk: beteljesedett,
anélkül hogy a nyugalom megint félrelökné a történetit; hiszen akkor
303 minden szókratészi.” – „Ily módon létrejött az egyenlõség, s a civódó fe-
lek egyenlõ körülmények közé szoríttatnak vissza.” – „Nekem is ez a vé-
leményem; ám azt is gondold meg, hogy Isten maga tesz egyenlõvé. Va-
jon olyan egyezséget kellene kötnie némelyekkel, mely mindenki más-
tól való különbözõségüket égbekiáltóvá tenné? Hiszen ez viszályt szíta-
na. Vajon engednie kellene-e Istennek, hogy az idõ hatalma döntse el,
kit részesítsen elõnyben, vagy nem az lenne-e méltó Istenhez, hogy az
egyezséget minden ember számára, minden idõben és minden helyen
egyformán nehézzé teszi; egyformán nehézzé, mert egyetlen ember sem
képes arra, hogy megadja magának a feltételt, és embertársától sem

276
 V. fejezet

kaphatja, hiszen ez újabb viszályt szülne; tehát egyformán nehézzé, de

egyformán könnyûvé is, amennyiben a feltételt Isten adja. Nézd, ezért
tekintettem vállalkozásomat (már amennyire egy hipotézist annak te-
kinthetünk), amikor belevágtam, istenes vállalkozásnak, s mindezidáig
annak tekintem, de emiatt még nem vagyok közömbös semmilyen em-
beri kifogással szemben, épp ellenkezõleg, még egyszer arra kérlek,
hogy jogos ellenvetéseddel ne tétovázz elõállni.” – „Milyen ünnepélyes
lettél hirtelen! Bár az ügy nem kívánná meg, már csak az ünnepélyesség
kedvéért is rá kellene szánnom magam, hogy ellenvetést tegyek, hacsak
nem még ünnepélyesebb, ha ezt nem teszem meg, s fennkölt unszolá-
soddal nem azt akarod elérni, hogy némaságba burkolózzam. Hogy el-
lenvetésem természete a legkevésbé se zavarja meg az ünnepélyességet,
az ellenvetést abból az ünnepélyességbõl veszem, mellyel – úgy látom –
egy késõbbi nemzedék még ki fogja magát tüntetni az egyidejûhöz ké-
pest. Mert belátom, hogy a kortárs nemzedéknek mélyen át kell éreznie
és el kell szenvednie azt a fájdalmat, mely egy ilyen paradoxon keletke-
zésében rejlik, vagyis abban, hogy a te szavaiddal élve Isten beleoltja ma-
gát az ember életébe. Ám a dolgok ama új rendje lassacskán diadalitta-
san megvalósul, s végül elérkezik az a boldog nemzedék, mely ujjongva
aratja le annak a magnak a gyümölcsét, melyet az elsõ nemzedék
könnyek között vetett el. Ámde ez a diadalmas nemzedék, mely ének-
szóval-muzsikával halad át az életen, ugye különbözik az elsõtõl és a ko-
rábbiaktól?” – „Igen, tagadhatatlanul különbözik, s talán oly mérték-
ben különbözik, hogy már az a hasonlóság sincs meg benne, mely felté-
tele annak, hogy beszéljünk róla, feltétele annak, hogy különbözõsége
nyugtalanítsa a hasonlóság létrehozására irányuló törekvésemet. De va-
jon egy ilyen diadalittas nemzedék, mely – mint mondod – énekszóval- 304
muzsikával halad át az életen, s amellyel – ha nem tévedek – egy nem ép-
pen ismeretlen lángelme fesztelen, sörgõzös északi bibliafordítására
emlékeztetsz, valóban hívõ-e? Valóban, ha a hitnek valaha is az az ötlete
támadna, hogy diadalmas tömegben nyomuljon elõre, akkor többé nem
lenne szükség arra, hogy bárkinek is megengedje, hogy gúnydalokat
zengjen, mert az sem segítene, ha mindenkinek megtiltaná. Még ha az
emberek elnémulnának is, a tébolyult menet láttán visító nevetés törne
ki, mely ama gúnyos természeti hanghoz hasonlítana Ceylon szigetén;
mert a diadalmas hit mindennél nevetségesebb. Ha a hívõk kortárs nem-

277
 Filozófiai morzsák

zedékének nem jutott ideje diadalmaskodni, akkor egyik nemzedéknek

sem jut; hiszen a feladat változatlan, s a hit mindig küzdelmes; ameddig
azonban küzdelem van, fennáll a bukás lehetõsége, ezért a hit tekinteté-
ben sosem diadalmaskodhatunk idõ elõtt, azaz sohasem az idõben; hi-
szen hogy is lenne idõ gyõzelmi dalokat költeni vagy lehetõség ezeket
énekelni! Ha mégis megtörténik, az olyan, mintha egy sereg, mely már
felsorakozott a mezõn, a harc helyett diadalmasan hazavonulna a város
kaszárnyájába – még ha egyetlen ember sem nevetne ezen, még ha az
egész kortárs nemzedék rokonszenvezne is ezzel a szemfényvesztéssel,
a létezés visszafojtott kacagása ott törne ki, ahol a legkevésbé számíta-
nánk rá! Mi mást is tenne a késõbbi úgynevezett hívõ, ha nem valami an-
nál is rosszabbat, amiért a kortárs hiába könyörgött Istenhez (II. feje-
zet), mert nem akarta, hogy Isten lealacsonyítsa és megvetésnek tegye
ki magát; hiszen a késõbbi úgynevezett hívõ maga sem érné be szegény-
séggel és megvetéssel, nem érné be küzdelmes ostobasággal, de hajlan-
dó volna hinni, ha mindez énekszóval-muzsikával történne. Egy ilyen-
nek még Isten sem fogja, sõt nem is tudja azt mondani, amit ama kor-
társnak: akkor te csak a mindenhatót szereted, azt, aki csodát tesz, és
nem azt, aki lealacsonyította magát, és hasonlóvá vált hozzád. És itt
most félbeszakítom. Még ha jobb dialektikus volnék is, mint amilyen va-
gyok, szükségem lenne egy határra; alapjában véve éppen az abszolú-
tumhoz és az abszolút megkülönböztetéshez való makacs ragaszkodás
tesz valakit jó dialektikussá, amirõl korunkban teljesen megfeledkez-
tek, amikor megszüntették a kontradikció elvét anélkül, hogy belátták
volna azt, amit Arisztotelész hangsúlyozott, miszerint az a tétel, hogy a
kontradikció elve megszûnt, a kontradikció elvén alapul, hiszen külön-
305 ben az ellentétes állítás, vagyis hogy nem szûnt meg, éppúgy igaz lenne.
Már csupán egyetlen megjegyzést szeretnék tenni számtalan célzásodra
vonatkozóan, melyek egytõl-egyig arra utaltak, hogy mondandómba
kölcsönvett kijelentéseket kevertem. Hogy így történt, nem tagadom, s
nem rejtem véka alá, hogy szándékosan jártam el így, ahogy azt sem tit-
kolom, hogy ennek a mûnek a következõ részében, ha valaha elszánom
magam a megírására, a valódi nevén fogom nevezni a dolgot, s a problé-
mát történelmi köntösbe öltöztetem. Ha valaha is írok következõ részt;
hiszen a jelentéktelen apróságok szerzõibõl, mint amilyen én is vagyok,
hiányzik a komolyság – ezt biztosan fogod hallani rólam –, hát hogyan

278
 V. fejezet

színlelhetnék most végezetül komolyságot azzal, hogy egy esetleges

nagyra törõ ígérettel próbálok az emberek kedvében járni. Apróságokat
írni ugyanis könnyelmûség – ám rendszert ígérni komoly dolog; és szá-
mos férfi vált ezáltal felettébb komoly emberré mind a saját, mind má-
sok szemében. Ám hogy miféle történeti köntösbe öltöztetem a követ-
kezõ részt, nem nehéz belátni. Mint ismert, a kereszténység az egyetlen
történelmi jelenség, mely történetiségétõl függetlenül, sõt éppen az ál-
tal akart az egyes ember örök tudatának kiindulópontja lenni, s nem
csupán történelmi szempontból akarta felkelteni az érdeklõdését, üd-
vösségét valami történetihez fûzõdõ viszonyára akarta alapozni. Egyet-
len filozófiának (hiszen az csak a gondolatot foglalkoztatja), egyetlen
mitológiának (hiszen az csak a fantáziát dolgoztatja) és egyetlen törté-
nelmi tudásnak (hiszen az csak az emlékezetnek ad munkát) nem jutott
eszébe ez az ötlet, melyrõl ebben az összefüggésben minden kétértel-
mûséggel elmondhatjuk, hogy nem emberi szívben született. Errõl idõ-
közben bizonyos mértékig meg akartam feledkezni, és egy feltételezés
korlátlan kényét-kedvét kihasználva feltételeztem, hogy az egész az én
bohókás ötletem volt, melyet mégsem akartam feladni, mielõtt végig
nem gondoltam volna. A szerzetesek sosem értek a világtörténelem el-
beszélésének a végére, mert minden egyes alkalommal a világ teremté-
sével kezdték; ha a kereszténység és a filozófia viszonyáról beszélve
minduntalan el akarnánk mondani, amit errõl korábban mondtak, ak-
kor nemhogy nem érnénk a végére, hanem még csak el sem kezdhet-
nénk; hiszen a történelem egyre csak növekszik. Ha „ama nagy gondol-
kodóval és bölccsel, az Újszövetség executorával, Pontius Pilatussal”
kezdenénk, aki a maga módján mégiscsak számos érdemet szerzett
mind a kereszténység, mind a filozófia terén, bár a mediációt nem talál-
ta föl, s ha mielõtt vele elkezdenénk, megvárnánk valamilyen meghatá-
rozó írás (esetleg rendszer) elkészültét, melyekrõl már többször is el- 306
hangzottak e x c a t h e d r a kijelentések, hogyan is jutnánk el addig,
hogy belevágjunk?”

279
 Filozófiai morzsák

Tanulság

Ez a vállalkozás vitathatatlanul továbbmegy Szókratészénál, s ez

minden ponton megmutatkozik. Hogy emiatt igazabb-e, mint a szókra-
tészi, más kérdés, melyet nem lehet ugyanazzal a lélegzetvétellel eldön-
teni, hiszen e helyütt feltételeztünk egy új szervet, a hitet, egy új elõfel-
tételt, a bûntudatot, egy új elhatározást, a pillanatot és egy új tanítót, az
idõben megjelenõ Istent, melyek nélkül nem merészeltem volna meg-
hallgatásra jelentkezni annál az évezredeken át csodált ironikusnál, aki-
hez közeledve a lelkesedéstõl mindenkinél hevesebben ver a szívem. Ám
úgy jutni túl Szókratészon, hogy lényegében ugyanazt mondjuk, mint õ,
csak nem olyan jól, a legkevésbé sem szókratészi.

280
 A szorongás fogalma 309

VIGILIUS HAUFNIENSIS
egyszerû pszichológiai elmélkedése
az eredendõ bûn dogmatikai problémájáról

Koppenhága

Kapható a C. A. Reitzel egyetemi könyvkereskedésben

Készült a Bianco Luno nyomdában

1844
310

A megkülönböztetés kora elmúlt, legyõzte a rendszer. Napjainkban

már csak a különcök kedvelik, akiknek a lelke rég letûnt dolgokhoz ra-
gaszkodik. Ha ez így is van, Szókratész e különös megkülönböztetés
révén az marad, aki volt, együgyû bölcs, aki megfogalmazta és megva-
lósította ezt a megkülönböztetést, melyet a csodabogár Hamann két
évezreddel késõbb csodálattal megismételt: „mert Szókratész azáltal
volt nagy”, „»hogy különbséget tett aközött, amit megértett és akö-
zött, amit nem«”.
 311

Megboldogult

Poul Martin Møller professzornak,

a görögség boldog szerelmesének, Homérosz csodálójának, Szókratész

méltó társának, Arisztotelész tolmácsolójának – aki Dániának örvendezve
Dánia öröme volt, és akire, bár „messzire távozott”,
állandóan „emlékezünk a dán nyárban” –
ajánlom ezt az írást,
neki, akit csodálok és aki hiányzik.
 Elõszó 313

Aki könyvet akar írni, véleményem szerint jól teszi, ha alaposan el-
gondolkozik írásának tárgyán. Az sem árt, ha a lehetõ legjobban meg-
ismerkedik mindazzal, amit korábban errõl a témáról írtak. Ha közben
olyasvalakibe botlik, aki némely részletet kimerítõen és kielégítõen
tárgyalt, akkor tán örülhet, akárcsak a võlegény barátja, miközben a
võlegény hangját hallja. Ha mindezt csendben és a magányt keresõ
szerelem rajongásával tette, már semmi másra nincs szüksége; frissi-
ben hozzáfoghat az íráshoz, ahogy a madár zengi énekét, s ha valaki-
nek hasznot vagy örömöt szerez vele, annál jobb; adja ki gond, aggo-
dalmaskodás és fontoskodás nélkül, mintha mindent lezárna, vagy
mintha a föld minden nemzetsége megáldatna könyvében. Minden
nemzedéknek megvan a feladata, és nem szükséges azon fáradoznia,
hogy elõdei és utódai mindene legyen. A nemzedék minden egyes tag-
jának ugyanúgy megvan a maga baja, mint az adott napnak, épp elég,
ha magával törõdik, nincs szükség arra, hogy egész korát atyai gondos-
kodással vegye körül, vagy hogy könyvével új korszakot nyisson, még
kevésbé ígéretének újévi lángolására, a célzásaiban rejlõ elõremutató
ígéretekre vagy arra, hogy biztosítékát kétes valutára váltsa. Attól,
hogy valakinek görbe a háta, még nem feltétlenül Atlasz, s nem azért
lett ilyen, mert a világot tartja a vállán; nem mindenki jut be a meny-
nyek országába, aki azt mondja: Uram, Uram!; azzal, hogy valaki egész
koráért kezességet vállal, még nem bizonyította be, hogy megbízható
ember, aki saját magáért is kezeskedik; és nem mindenki értette meg
önmagát és saját csodálatát, aki így kiált: „Bravo, nyomorúság és
mennykõ, bravissimo”.
Ami szerény személyemet illeti, õszintén bevallom, hogy mint író,
ország nélküli király vagyok, ám szerzõként félelem és sok reszketés 314
közepette sem támasztok igényeket. Ha a nemes irigység vagy a buzgó
kritika túlzásnak érzi, hogy latin nevet viselek, örömmel felveszem a
Christen Madsen nevet; leginkább azt szeretném, ha laikusnak tarta-
nának, aki spekulál ugyan, mégis kívül áll a spekuláción, még ha aláza-
tosan tisztelem is a tekintélyt, mint az a római, aki türelmes volt isten-
félelmében. Ami az emberi tekintélyt illeti, fétisimádó vagyok, és jám-

285
 A szorongás fogalma

boran imádok bárkit, akirõl dobpergéssel közhírré tétetik, hogy imád-

nom kell, mert idén õ a legfõbb tekintély és õ az imprimatur. A döntés
meghaladja értelmemet, akár sorshúzással, akár szavazással hozzák
meg, és akkor is, ha ebben a megbecsülésben szép sorjában mindenki
részesül, s az egyén úgy trónol a megtiszteltetésben sütkérezve, mint
a polgári képviselõk az egyeztetõ bizottságban.
Egyebet nem tudok hozzáfûzni szavaimhoz, mint hogy Isten hoz-
zádot mondok mindenkinek, aki osztja nézetemet, ahogy annak is, aki
nem, mindenkinek, aki elolvassa a könyvet, és azoknak is, akik beérik
az elõszóval.
Koppenhága
A legmélyebb tisztelettel
Vigilius Haufniensis

286
 Tartalom 315

Bevezetés

I. fejezet A szorongás mint az eredendõ bûn elõfeltétele és mint az

eredendõ bûn keletkezésére visszautaló magyarázat
1. § Történeti utalások az eredendõ bûn fogalmára
2. § Az elsõ bûn fogalma
3. § Az ártatlanság fogalma
4. § A bûnbeesés fogalma
5. § A szorongás fogalma
6. § A szorongás mint az eredendõ bûn elõfeltétele és mint az ereden-
dõ bûn keletkezésére visszautaló magyarázat

II. fejezet A szorongás mint az eredendõ bûn progresszív magyarázata

1. § Az objektív szorongás
2. § A szubjektív szorongás

III. fejezet A szorongás mint a bûntudat hiányából fakadó bûn követ-

kezménye
1. § A szellemnélküliség szorongása
2. § A sors vonatkozásában dialektikusan meghatározott szorongás
3. § A vétek vonatkozásában dialektikusan meghatározott szorongás

IV. fejezet A bûn szorongása avagy a szorongás mint a bûn következ- 316
ménye az egyes emberben
1. § A rossztól való szorongás
2. § A jótól való szorongás (A démoni)

V. fejezet A hit által megváltó szorongás

287
 Bevezetés 317

Milyen értelemben feladat a pszichológia számára elmélkedésünk tár-

gya, és miután a pszichológia feladata és érdeklõdésének tárgya volt,
milyen értelemben mutat éppen a dogmatika irányába

A tudomány tág keretein belül minden tudományos problémának

határozott helye, célja és határa van, s ez a szemlélet – éppen azáltal,
hogy harmonikusan beleolvad az egészbe, illetve jogosan együttcseng
azzal, amit az egész kijelent – nem csupán p i u m d e s i d e r i u m, mely
lelkesítõ vagy szomorkás rajongásával megnemesíti a tudóst, nem csu-
pán szent kötelesség, mely a teljesség szolgálatához láncolja, és rápa-
rancsol, hogy mondjon ellent a törvénytelenségnek és annak a vágynak,
hogy kalandor módjára szem elõl tévessze a szárazföldet, hanem egyút-
tal érdekében áll minden különösebb elmélkedésnek, mert ha ez megfe-
ledkezik arról, hogy hol a helye, egyszersmind önmagáról is megfeledke-
zik (amit a nyelv minden bizonnyal találó kétértelmûséggel ugyanazzal
a szóval fejez ki), másvalaki lesz, és kétes tökéletességre tesz szert ab-
ban, hogy bármi lehessen. Azáltal, hogy tudományos értelemben nem
teremtünk rendet, és nem ügyelünk arra, hogy az egyes problémák ne
elõzzék meg egymást, mintha csak az számítana, melyikük ér elõször az
álarcosbálba, idõnként bizonyos szellemességre teszünk szert, máskor
nagy hatást váltunk ki mondván, már megragadtuk azt, amitõl még oly
távol vagyunk, miközben néhány odavetett szóval jutottunk bizonytalan
egyezségre a különféle dolgok között. Az ilyen nyereség aztán késõbb
megbosszulja magát, mint minden törvénytelen szerzemény, melyet se
a polgári, se a tudományos világban nem birtokolhatunk.
Ha tehát ily módon felülírjuk a Logika utolsó fejezetét, A valósá-
got, akkor olyan elõnyhöz jutunk, mely azt a látszatot kelti, hogy már
a logikában eljutottunk a legmagasabbra, vagy ha úgy tetszik, a legmé- 318
lyebbre. A veszteség mindazonáltal szembeötlõ; hiszen ezzel sem a lo-
gikát, sem a valóságot nem szolgáljuk. A valóságot azért nem, mert a
logika nem engedi, hogy a véletlen, mely a valóság lényeges tartozéka,
belopakodjon. A logikát pedig azért nem, mert ha az a valóságra gon-
dol, olyasmit vesz fel, amit nem képes beolvasztani magába, s így elébe

289
 A szorongás fogalma

vág annak, amit csak elõ kellene készítenie. A büntetés egyértelmûen

az, hogy minden töprengés arról, hogy mi a valóság, nehézkessé, s egy
idõre talán lehetetlenné válik, hiszen a szónak elõször idõre van szük-
sége, hogy önmagára eszméljen, és megfeledkezzen tévedésérõl. –
Amikor tehát a dogmatikában a hitet minden közelebbi meghatározás
nélkül közvetlennek nevezzük, ahhoz az elõnyhöz jutunk, hogy min-
denkit meggyõzünk arról, hogy tovább kell lépnie a hitnél, sõt még az
igazán hívõtõl is kicsikarhatjuk a beleegyezést, mert talán nem veszi
észre rögtön a félreértést, melynek alapja nem a késõbbiekben, hanem
abban a bizonyos prwton yeudoV-ban rejlik. A veszteség félreérthetet-
len; hiszen a hit veszít azzal, hogy megfosztják az õt jogosan megilletõ
történelmi elõfeltételtõl; a dogmatika pedig azáltal veszít, hogy nem
ott kezdi, ahol a kezdete van, egy korábbi kezdeten belül. Ahelyett,
hogy a dogmatika feltételezne egy korábbi kezdetet, figyelmen kívül
hagyja, és rögtön úgy kezdi, mintha logika volna; hiszen ez utóbbi ép-
pen a legfinomabb absztrakció révén létrehozott legtünékenyebbel
kezdi, azaz a közvetlennel. Ami ugyanis logikusan elgondolva helyes,
vagyis hogy a közvetlen e o i p s o megszûnik, az a dogmatikában csak
fecsegés, mert kinek jutna eszébe megtorpanni a közvetlennél (köze-
lebbi meghatározás nélkül), hiszen az még abban a pillanatban meg-
szûnik, hogy nevét kiejtik, ahogy az alvajáró is felébred, amint a neve
elhangzik. – Amikor idõnként szinte csak elõzetes vizsgálódásokban a
kiengesztelõdés szóval találkozunk, a spekulatív tudás vagy a megisme-
rõ szubjektum és a megismert dolog azonossága, a szubjektív-objektív
jelölésére, akkor könnyen észrevehetjük, hogy az illetõ szellemes, és
szellemességével minden rejtélyt felderített, különösen azok számára,
akik a tudományban még annyira sem elõvigyázatosak, mint a minden-
napi életben, és mielõtt megfejtik, pontosan megfigyelik a rejtvény
319 szavait. Máskülönben olyan páratlan szolgálatot tesznek, hogy magya-
rázatukkal újabb rejtvényt adnak fel: vajon hogyan juthatna bárkinek
is eszébe, hogy ez lenne a magyarázat. Az egész antik és középkori filo-
zófia abból indult ki, hogy a gondolkodásnak van realitása. Kanttal ez
az elõfeltételezés kétségessé vált. Tegyük fel, hogy a hegeli filozófia va-
lóban végiggondolta Kant szkepszisét (bár ez mindig kérdés marad, an-
nak ellenére, amit Hegel és iskolája a módszer és manifesztáció szavak
segítségével tett, hogy elrejtse, amit Schelling az intellektuális szem-

290
 Bevezetés

lélet és konstrukció kifejezéssel sokkal nyíltabban elismert, nevezete-

sen azt, hogy ez új kiindulási pont), s így a korábbiakat magasabb szin-
ten helyreállította, mégpedig úgy, hogy a gondolkodásnak nem az elõ-
feltevés révén van realitása, akkor a gondolkodásnak ez a tudatosan
létrehozott realitása vajon valóban kiengesztelõdés-e? A filozófia tehát
csak odáig jutott, ahol egykoron kezdeni szoktunk, azokban az idõk-
ben, amikor a kiengesztelõdés iszonyú nagy jelentõséggel bírt. Ren-
delkezésünkre áll egy régi, tiszteletre méltó terminológia: tézis, anti-
tézis, szintézis. Vajon olyan rendkívüli fejlõdést jelentene, ha egy újab-
bat választanánk, melyben a közvetítés kerülne a harmadik helyre? A
közvetítés kétértelmû fogalom; hiszen egyszerre utal a kettõ közötti
viszonyra és a viszony eredményére, vagyis arra, hogy ezek úgy viszo-
nyulnak egymásban, mint ahogy egymáshoz viszonyultak; ez egyszerre
jelöl mozgást és nyugalmat. Hogy ez tökéletesség-e, csak a közvetítés
jóval mélyebb dialektikus vizsgálata döntheti el; ez azonban sajnálatos
módon még várat magára. Mondjunk hát a szintézis helyett közvetí-
tést. A szellemesség azonban többet akar, a kiengesztelés szót követe-
li. Mi lesz ennek a következménye? Az elõkészítõ vizsgálódásnak nem
használunk vele; hiszen ez természetesen semmit sem nyer vele, ahogy
az igazság sem lesz világosabb, vagy az emberi lélek sem üdvözül azál-
tal, hogy valamilyen címkét kap. Ráadásul összekeverünk két alapvetõ-
en különbözõ tudományt, az etikát és a dogmatikát, különösen miu-
tán a kiengesztelés szó bevezetésével, most arra is utalunk, hogy a lo-
gika és a logoV (dogmatikai értelemben) megfelelnek egymásnak, és a
logika tulajdonképpen a logoV-ról szóló tan. Az etika és a dogmatika
egy végzetes határterületen harcol a kiengesztelésért. A megbánás és
a vétek kikényszeríti az etikai értelemben vett kiengesztelést, miköz-
ben a dogmatika a felkínált kiengesztelés iránti fogékonyságában tör-
ténelmileg konkrét közvetlenséggel bír, s ezzel indítja beszédét a tu- 320
domány nagy párbeszédében. Mármost mi következik ebbõl? Az, hogy
a nyelv egy évre vélhetõen szabadságra megy, mialatt megpihen a szó
és a gondolat, hogy aztán minden elölrõl kezdõdhessen. A logikában a
negatív ösztönzõ erõ, mely mindent mozgásba lendít. És a logikában
szükség van a mozgásra, függetlenül attól, hogyan járunk el, hogy a jó
vagy a rossz lendül-e mozgásba. Tehát a negatív segít, de ha erre még-
sem képes, akkor segítségünkre sietnek a szójátékok és a mondások,

291
 A szorongás fogalma

hiszen maga a negatív is szójáték lett.1 A logikában semmilyen mozgás

nem jöhet létre; mert a logika és minden logikai csak van,2 s a logika
eme tehetetlensége éppen a logika átmenete a levésbe, melyben a lé-
tezés és a valóság megjelenik. Amikor a logika elmerül a kategóriák
konkrétságában, akkor a kezdetekhez képest semmi sem változott.
Minden mozgás, amennyiben egy pillanatra ezt a kifejezést akarjuk
használni, immanens mozgás, mely mélyebb értelemben nem mozgás,
321 amirõl könnyen meggyõzõdhetünk, ha meggondoljuk, hogy a mozgás
fogalma transzcendencia, melynek nincs helye a logikában. A negatív
a mozgás immanenciája, az eltûnõ, a megszûnõ. Ha minden így törté-
nik, akkor semmi sem történik, és a negatív fantommá válik. Ám hogy
valami mégiscsak történjen a logikában, a negatív valamivel több lesz,
az ellentét kiváltója, nem tagadás, hanem kontrapozíció. A negatív
nem az immanens mozgás hangtalansága, hanem a „szükséges más”,
melyre a logikának minden bizonnyal nagy szüksége van ahhoz, hogy
elindítsa a mozgást, amely azonban nem a negatív. Ha elhagyjuk a logi-
kát, hogy rátérjünk az etikára, itt ismét az egész hegeli filozófiában fá-
radhatatlanul mûködõ negatívba botlunk. Legnagyobb megdöbbené-
sünkre megtudjuk, hogy a negatív a rossz. Teljes az összevisszaság; a
szellemeskedésnek nincs határa, s amit Madame Staël-Holstein mon-

1 E x e m p l i g r a t i a: Wesen ist, was ist gewesen; a volt (ist gewesen) a lenni

(seyn) múltidejû alakja, ergo a lényeg (Wesen) a megszüntetett lét (das aufge-
hobne Seyn), az a lét, ami volt. Ez valóban logikus mozgás! Ha valaki venné a fá-
radságot, hogy a hegeli logikában (eredeti alakjában és az iskola javításaival) el-
kapja és összegyûjtse az összes mesebeli manót és koboldot, melyek szorgos le-
gényekként ösztönzik a logikai mozgást, akkor egy késõbbi kor talán meglepõd-
ve tapasztalná, hogy ami most hasztalan tréfaként áll elõttünk, egykor fontos
szerepet játszott a logikában, nem mellékes magyarázatként vagy szellemes
megjegyzésként, hanem a mozgás mestereként, mely Hegel logikáját csodála-
tossá varázsolta, és a logikus gondolatnak lábat adott, hogy járni tudjon, anél-
kül hogy ezt bárki észrevette volna, hiszen a csodálat hosszú köpenye elrejtette
a hajtányt, s most úgy szaladgál, mint Lulu, a szerkezet pedig nem látszik. A lo-
gika mozgása Hegel érdeme, ehhez képest szóra sem érdemes az a felejthetet-
len érdem, mely szintén Hegel nevéhez fûzõdik, õ azonban tagadta, hogy bi-
zonytalanra fusson, az az érdem, hogy sokféleképpen helyesbítette a kategori-
kus meghatározásokat és azok rendeltetését.
2 A logika örök kifejezése, melyet az eleaták egy félreértés révén az egzisztenciá-
ra vonatkoztattak, így hangzik: semmi sem keletkezik, minden van.

292
 Bevezetés

dott Schelling filozófiájáról, hogy tudniillik egész életére szellemessé

teszi az embert, minden tekintetben igaz Hegel filozófiájára is. Láthat-
juk, mennyire logikátlanoknak kell lenniük a mozgásoknak a logiká-
ban, ha a negatív a rossz; mennyire etikátlannak kell lenniük az etiká-
ban, ha a rossz a negatív. A logikában ez túl sok, az etikában túl kevés,
sehol sem megfelelõ, ha mindkét helyen meg kell felelnie. Ha az etiká-
ban nincs más transzcendencia, akkor az lényegében logika, ha pedig
a logikában lennie kell annyi transzcendenciának, mint amennyire a
rend kedvéért az etikának szüksége van, akkor többé már nem logika.
Az itt kifejtettek talán túl terjengõsek az alkalomhoz képest (tár-
gyukat tekintve azonban egyáltalán nem sikerültek túl hosszúra), ám
semmi esetre sem fölöslegesek, hiszen az egyes példákat az írás tár-
gyához választottam. A nagyobból vettem õket, de az, ami a nagyban
történik, megismétlõdhet a kisebben, és a félreértés hasonló marad
annak ellenére, hogy a káros következmények kisebbek. Az, aki neki-
lát a rendszer megírásának, a nagynak tartozik felelõsséggel; az ellen-
ben, aki monográfiát ír, a kicsiben is hû lehet, sõt annak is kell lennie.
Jelen írás azt a feladatot tûzte ki maga elé, hogy pszichológiai
szempontból tárgyalja a ’szorongás’ fogalmát, mégpedig úgy, hogy
közben az eredendõ bûn dogmáját észben és szem elõtt tartja. Ennyi-
ben tehát, még ha némán is, a bûn fogalmáról sem feledkezik meg. A
bûn mindazonáltal nem a pszichológia feladata, s ha így kezelnénk, 322
egy félreértett szellemesség szolgálatába szegõdnénk. A bûnnek meg-
határozott helye van, helyesebben egyáltalán nincs helye, ám ez a meg-
határozása. Ha másutt tárgyaljuk, megváltoztatjuk, mivel lényegtelen
visszatükrözõdésnek tesszük ki. Ezáltal megváltozik a fogalma, egy-
szersmind megzavarja azt a hangulatot, mely mint helyénvaló megfelel
a fogalomnak,1 s az igaz hangulat állhatatossága helyett a hamis han-
1 Arról, hogy a tudomány éppúgy feltételez valamilyen hangulatot mind az alko-
tó, mind a befogadó részérõl, mint a költészet és a mûvészet, vagy hogy a modu-
láció hibája éppoly zavaró, mint a gondolatmenetbe becsúszó hiba, teljesen
megfeledkeztek korunkban, mely elfelejtette a bensõségességet és az elsajátí-
tás örömteliségét ama csodálatos dolgok felett, melyeket birtokolni véltek,
vagy amelyekrõl mohóságukban lemondtak, mint az a kutya, amely az árnyékot
választotta. Ám minden hiba megszüli az ellenségét. A gondolkodás hibájának
az önmagán kívüli dialektika, a hangulat elmaradásának vagy meghamisításá-
nak pedig az önmagán kívül lévõ komikum az ellensége.

293
 A szorongás fogalma

gulatok tünékeny illúzióját kapjuk. Ha a bûnt ily módon bevonjuk az

esztétikába, a hangulat vagy könnyelmûvé vagy mélabússá válik; mert
az a kategória, amelyben a bûn rejlik, az ellentmondás, és ez vagy ko-
mikus vagy tragikus. A hangulat tehát megváltozik; hiszen a bûnhöz a
komolyság illik. S a fogalma is megváltozik; hiszen akár komikus, akár
tragikus, létezõvé vagy lényegtelen megszüntetetté válik, miközben
fogalma az, hogy legyõzött. A komikusnak és a tragikusnak mélyebb
értelemben nincs ellensége, csak mumusa, akin vagy nevetnek vagy
sírnak. – Ha a bûnt a metafizika tárgyalja, akkor a hangulat a dialekti-
kus egyenlõség és érvénytelenség hangulata lesz, mely olyasmiként
gondol a bûnre, ami nem tud ellenállni a gondolatnak. A fogalom meg-
változik, mert a bûnt ugyan le kell gyõzni, de nem mint olyat, amibe a
gondolat nem képes életet lehelni, hanem mint olyat, ami létezik, s
ekképp mindenkit érint. – Ha a bûnt a pszichológia vizsgálja, a hangu-
lat a kitartó megfigyelés hangulata lesz, a fürkész rettenthetetlensé-
gé, s nem a komolyság diadalittas menekülése a bûnbõl. A fogalom
323 megváltozik; mert a bûnbõl állapot lesz. A bûn azonban nem állapot.
Eszméje, hogy fogalma állandóan megszûnik. Mint állapot ( d e p o -
t e n t i a) nem létezik, d e a c t u vagy i n a c t u azonban újra meg új-
ra létezik. A pszichológia hangulata antipatikus kíváncsiság lenne, a
helyes hangulat azonban a komolyság szíves vonakodása. A pszicholó-
gia hangulata a felfedezõ szorongás, s szorongásában megrajzolja a
bûnt, miközben újra meg újra szorongás fogja el a rajz láttán, melyet
maga hozott létre. Ha a bûnt így kezeljük, az lesz az erõsebb; mert a
pszichológia tulajdonképpen úgy viszonyul hozzá, mint egy nõ. Hogy
ennek az állapotnak van igazsága, bizonyos; hogy valamilyen mérték-
ben minden ember életében elõfordul, mielõtt megjelenik az etikai,
bizonyos; ha azonban így tárgyaljuk, a bûn nem az lesz, ami, hanem
ennél több vagy kevesebb.
Ezért amint a bûn problémájának vizsgálatával találkozunk, a han-
gulatról rögtön meg tudjuk állapítani, hogy helyes-e a fogalom. Ha pél-
dául úgy beszélnek a bûnrõl, mint valami betegségrõl, rendellenesség-
rõl, méregrõl, diszharmóniáról, akkor a fogalom hamis.
A bûn tulajdonképpen semmilyen tudomány körébe sem tartozik.
A prédikáció tárgya, melyben az egyes egyesként szól az egyeshez. Ko-
runkban a tudományos fontoskodás megtréfálta a papokat, és arra

294
 Bevezetés

ösztönözte õket, hogy professzorsegédnek álljanak, akik szintén a tu-

dományt szolgálják, s a prédikálást méltóságon alulinak érzik. Így hát
nem csoda, hogy a prédikálást szánalmas mûvészetnek tartották. Pe-
dig ez mind között a legnehezebb mûvészet, gyakorlatilag az a mûvé-
szet, melyet Szókratész a párbeszéd mûvészeteként magasztal. Magá-
tól értetõdik, hogy a gyülekezetbõl ezért még senkinek sem kell vála-
szolnia, ahogy az sem segítene, ha valaki állandóan felszólalna. Ami-
kor Szókratész tulajdonképpen azzal vádolta a szofistákat, hogy be-
szélni ugyan tudnak, de beszélgetni nem, arra gondolt, hogy minden-
rõl hosszasan tudnak szónokolni, de hiányzik belõlük az elsajátítás
mozzanata. A beszélgetés titka pedig éppen az elsajátításban rejlik.
A bûn fogalmának a komolyság felel meg. Az a tudomány, amely-
ben a bûnnek leginkább helye volna, minden bizonnyal az etika. Idõ-
közben azonban ez is nagy nehézségbe ütközik. Az etika még mindig
eszményi tudomány, és nem csak abban az értelemben, amelyben min-
den tudomány annak számít. Az eszményiséget akarja bevinni a való-
ságba, pedig az õ mozgása éppen az, hogy a valóságot ne emelje az esz- 324
ményiségbe.1 Az etika az eszményiséget feladatnak tekinti, és feltéte-
lezi, hogy az ember birtokában van a feltételeknek. Ezáltal az etika el-
lentmondásba kerül önmagával, mivel éppen a nehézséget és a lehe-
tetlenséget teszi nyilvánvalóvá. Az etikára is érvényes az, ami a tör-
vényre, hogy szigorú mester, aki – miközben követel – követelésével
csak ítélkezik, nem teremt. Csak a görög etika tett kivételt, aminek az
az oka, hogy valódi értelemben nem volt etika, viszont megtartott egy
esztétikai mozzanatot. Ez egyértelmûen kiderül az erényrõl alkotott
definíciójából, és abból, amit Arisztotelész többször is kijelent, de kü-
lönösen a Nikomakhoszi etikában hangoztatja szeretetre méltó görö-
gös naivitással, hogy az erény önmagában még nem teszi boldoggá és
elégedetté az embert, ehhez szüksége van egészségre, barátokra, földi
javakra és családi boldogságra is. Minél ideálisabb az etika, annál jobb.
Nem zavarhatja meg olyasféle csevegés, hogy nem segít a lehetetlen
követelése; hiszen az ilyen beszédet már meghallgatni is etikátlan,

1 Ha ezt jobban meggondoljuk, alkalmunk lesz belátni, micsoda szellemesség át-

írni a Logika utolsó bekezdését: A valóságot, ameddig még az etika sem jut el.
Az a valóság, amellyel a logika végzõdik, ezért a valóság tekintetében nem je-
lent többet annál a létnél, amellyel kezdõdik.

295
 A szorongás fogalma

amire az etikának se ideje, se alkalma nincs. Az etika nem alkudozik, s

ily módon nem jutunk el a valósághoz. Ha oda akarunk eljutni, az
egész mozgást meg kell változtatnunk. Az etikának az a tulajdonsága,
hogy ily módon eszményi, vizsgálódásunk során arra csábít, hogy hol
metafizikai, hol esztétikai, hol pszichológiai kategóriákat használ-
junk. Az etikának mindenekelõtt természetesen a kísértéseknek kell
ellenállnia, és ezért lehetetlen is, hogy valaki etikát írjon anélkül, hogy
teljesen más kategóriákat is készenlétben ne tartson.
A bûn tehát csak annyiban tartozik az etika tárgykörébe, amennyi-
ben ezen a fogalmon fut zátonyra a megbánásnak köszönhetõen.1 Ha

1 Erre a pontra vonatkozóan több megjegyzést is találhatunk a Johannes de silen-

tio által kiadott Félelem és reszketés c. írásban (Koppenhága, 1843). Ebben a szer-
zõ többször is hagyja az esztétika óhajtott eszményiségét megfenekleni az etika
megkövetelt eszményiségén, hogy a kettõ ütköztetésén keresztül láthatóvá tegye
a vallási eszményiséget, mely a valóság eszményisége, s ezért éppolyan kívánatos,
mint az esztétikáé, ugyanakkor nem lehetetlen, mint az etikáé, mindezt úgy te-
szi, hogy ez az eszményiség a dialektikus ugrásban és a pozitív hangulatban tör
elõ: ímé, újjá lett minden, illetve a negatív hangulatban, mely az abszurd szenve-
délye, s amelynek az „ismétlés” fogalma felel meg. Vagy véget ér az egész létezés
az etika követelményében, vagy létrejön a feltétele annak, hogy az egész élet és az
egész létezés elölrõl kezdõdhessen, nem az elõzõvel való immanens folytonosság
révén, ami ellentmondás volna, hanem egy transzcendencia révén, mely az ismét-
lést az elsõ létezéstõl szakadékkal választja el oly módon, hogy – ha képekben
akarnánk elmondani – a megelõzõ és a következõ úgy viszonyulnak egymáshoz,
mint a tengerben élõ állatok összessége a levegõben és a szárazföldön élõkhöz,
bár néhány természettudós szerint az elõbbiek tökéletlenségükben is prototípu-
sai mindannak, ami az utóbbiban megjelenik. E kategóriáról olvashatunk Cons-
tantin Constantius Az ismétlés c. mûvében (Koppenhága, 1843). Ez egy bohókás
könyv; szerzõje is ilyennek szánta; de ahogy én tudom, õ az elsõ, aki elszántan
megragadta az „ismétlést” és megfelelõ fogalmakkal látta el, hogy világosan fel-
tárulhasson elõttünk, hogy a láthatatlan csúcs és a d i s c r i m e n r e r u m segít-
ségével megvilágítsa a viszonyt a pogány és a keresztényi között, ahol a tudomány
a tudománnyal küzd, míg színre nem lép az új tudomány. Amit azonban felfede-
zett, mindjárt el is rejtette azzal, hogy a fogalmat a tréfás elõadás gúnyájába búj-
tatta. Hogy mi indította erre, nem könnyû megmondani, helyesebben megérteni;
hiszen maga is azt állítja, hogy úgy ír, „hogy az eretnekek ne értsék”. Mivel csak
esztétikailag és pszichológiailag foglalkozott a témával, mindent humorosan fo-
galmazott meg, s a megfelelõ hatást úgy érte el, hogy szavai hol mindent, hol a
legjelentéktelenebb dolgot jelentették, és az átmenetet, vagyis a szakadatlan zu-
hanást a felhõk közül olcsó viccekre épülõ ellentéttel igazolta. Mindazonáltal a

296
 Bevezetés

az etika befogadja a bûnt, akkor elveszíti eszményiségét. Minél inkább 325

megmarad idealitásában – és mégsem válik sohasem olyan emberte-
lenné, hogy szem elõl tévessze a valóságot, hanem megfelel neki azál-
tal, hogy feladatként áll mindenki elé úgy, hogy igaz, teljes emberré
(kat‘ exochn) tegye –, annál nehezebb lesz a dolga. Az etika feladatá-

34. oldalon meglehetõsen egyértelmûen meghatározta az egészet: „az ismétlés

egyszerre a metafizika érdeke, és az az érdek, amelyben a metafizika megfeneklik;
az etikai szemléletek jelszava és minden dogmatikus probléma conditio sine qua
non-ja”. Az elsõ mondat arra utal, hogy a metafizika éppúgy érdek nélküli, mint
Kant állítása szerint az esztétika. Mihelyt az érdek elõlép, a metafizika félrehúzó-
dik. Ezért van az érdek szó a nyomtatásban kiemelve. A valóságban elõtérbe lép a
szubjektivitás érdeke, mire a metafizika zátonyra fut. Ha az ismétlést nem téte-
lezzük, az etika lesz az a hatalom, mely összekapcsol, vélhetõen ezért mondja
Constantius, hogy az ismétlés az etikai szemlélet jelszava. Ha az ismétlést nem té-
telezzük, a dogmatika egyáltalán nem létezhet; mert az ismétlés a hitben kezdõ-
dik, és a hit a dogmatikai problémák hangja. – A természetben az ismétlés szük-
ségszerûsége vitathatatlan. A szellem világában nem az a feladat, hogy megvál-
toztassuk az ismétlést, és valamennyire jól érezzük magunkat az ismétlés során,
mintha a szellemet csak külsõdleges viszony fûzné a szellem ismétlõdéseihez (s
ennek következtében jó és rossz úgy váltakozna, mint a nyár és a tél), a feladat
ehelyett az, hogy az ismétlést belsõvé, a szabadság feladatává, legfõbb érdekévé
változtassuk, hogy – miközben minden változik – valóban megvalósíthassa az is-
métlést. Ezen a ponton a véges szellem kétségbe esik. Ezt Constantin Constan-
tius úgy jelezte, hogy félreállt, és hagyta, hogy az ismétlés az ifjúban a vallás segít-
ségével törjön utat magának. Ezért mondja Constantin többször is, hogy az is-
métlés vallási kategória, számára túlságosan transzcendens, az abszurd révén
megtett mozdulat, a 142. oldalon pedig az áll, hogy az igazi ismétlés örökkévaló-
ság. Mindezt Heiberg professzor nem vette észre, de tudásával, mely újévi ajándé-
kához hasonlóan rendkívül elegáns és mutatós, jóindulatúan arra törekedett,
hogy ezt az írást ízléses és elegáns jelentéktelenségként tûntesse fel, hogy fontos-
kodásával odáig juttassa az ügyet, ahol Constantin elkezdi, s ahová – hogy egy má-
sik nemrégiben megjelent írásra emlékeztessünk – a Vagy-vagy esztétája a „Vál-
tógazdálkodás”-ban eljutott. Ha Constantin hiúságát valóban legyezgeti, hogy ily
módon olyan ritka megtiszteltetésben részesül, hogy tagadhatatlanul válogatott
társaságba kerül – akkor, véleményem szerint, a könyv megírása óta teljesen meg-
õrült; másrészrõl viszont, ha egy olyan író, aki hozzá hasonlóan azért ír, hogy fél-
reértsék, megfeledkezne önmagáról, és érdektelenségébõl kizökkenve saját érde-
mének tekintené, hogy Heiberg professzor nem értette meg, akkor megint csak
kozmikus õrültnek tekinthetjük. Ettõl azonban igazán nem kell félnem; mert az a
körülmény, hogy eddig válaszra sem méltatta Heiberg professzort, arra utal, hogy
tökéletesen megértette önmagát.

297
 A szorongás fogalma

326 nak megvalósításáért vívott harcban a bûnrõl kiderül, hogy nem vélet-
lenszerûen tartozik egy tetszõleges individuumhoz, hanem egyre mé-
lyebbre menekül, mint valami egyre mélyebbre hatoló elõfeltevés,
mely meghaladja az individuumot. Ezzel az etika számára minden elve-
szett, és az etika segített abban, hogy az ember mindent elveszítsen.
Megjelent egy olyan kategória, mely teljességgel kívül esik az etika ha-
táskörén. Az eredendõ bûn révén pedig még kétségbeejtõbbé válik
minden, mert ugyan megszünteti a nehézséget, de ezt nem az etika,
hanem a d o g m a t i k a segítségével teszi. Ahogy minden antik meg-
ismerés és spekuláció feltételezte a gondolat realitását, úgy minden
antik etika föltételezi, hogy az erény realizálható. A bûn kételkedése a
pogányságnak teljesen idegen. A bûn az etikai tudat számára ugyanazt
jelenti, mint a tévedés a felismerésnek, vagyis ez az egyetlen kivétel,
mely semmit sem bizonyít.
A dogmatikával kezdõdik az a tudomány, mely a szigorúan vett úgy-
nevezett ideális tudománnyal ellentétben a valóságból indul ki. A valósá-
gossal kezdi, hogy azt az ideálisba emelje. Nem tagadja a bûn jelenlétét,
327 ellenkezõleg, feltételezi, és az eredendõ bûn feltételezésével magyaráz-
za. Mivel azonban a dogmatikát rendkívül ritkán tárgyalják önmagában,
az eredendõ bûnt gyakran annyira bevonják a tudományterület határai
közé, hogy a dogmatika heterogén eredete nem tûnik szembe, hanem
zavarossá válik, ami akkor is megtörténik, ha felfedezünk benne egy
dogmát az angyalokról vagy a Szentírásról. Ezért a dogmatikának nem
kell megmagyaráznia az eredendõ bûnt, hiszen azáltal magyarázza,
hogy feltételezi – így hasonlít arra az örvénylésre, melyrõl a görög spe-
kuláció oly sokféle kijelentést tett –, s olyan mozgató erõnek tekinti,
melyet egyetlen tudomány sem képes megragadni.
Hogy a dogmatikát tekintve ez tényleg így van, készségesen elis-
merjük, amikor másodszor is idõt szakítunk arra, hogy megértsük
Schleiermacher halhatatlan érdemeit e tudományban. Neki már rég
búcsút mondtak, amikor Hegelt választották, pedig Schleiermacher a
szó nemes görög értelmében olyan gondolkodó volt, aki csak arról be-
szélt, amit tudott, míg Hegel, minden kiváló tulajdonsága és hatalmas
tudása ellenére, teljesítményével unos-untalan azt juttatja eszünkbe,
328 hogy német értelemben nagyformátumú filozófiaprofesszort kell tisz-
telnünk benne, akinek à t o u t p r i x mindent meg kell magyaráznia.

298
 Bevezetés

Az új tudomány tehát a dogmatikával kezdõdik, ugyanabban az ér-

telemben, ahogy az immanens tudomány a metafizikával. Az etika itt
ismét megtalálja a helyét, mint az a tudomány, melyben a dogmatika
valóságra vonatkozó tudata a valóság feladataként van jelen. Ez az eti-
ka nem hagyja figyelmen kívül a bûnt, s idealitása nem abban rejlik,
hogy eszményi követelményeket támaszt, hanem abban, hogy eszmé-
nyisége áthatja a valóság tudatát, a bûn valóságának tudatát, ám – je-
gyezzük meg – nem a metafizika könnyedségével vagy a pszichológia
érzékiségével.
Könnyen észrevehetjük a mozgás különbségét, és azt, hogy az itt
tárgyalt etika a dolgok másfajta rendjéhez tartozik. Az elsõ etika meg-
feneklett az egyes bûnösségén. Nem tudta megmagyarázni a bûnt, s a
nehézség még nagyobb és etikai értelemben még rejtélyesebb lett, mi-
vel az egyes ember bûne az egész emberi nemre kiterjedt. Erre megje-
lent a dogmatika, és segített az eredendõ bûnnel. Az új etika feltétele-
zi a dogmatikát és vele együtt az eredendõ bûnt, s ebbõl magyarázza
az egyes bûnét, miközben feladatul tûzi ki az eszményiséget, igaz nem
egy fentrõl lefelé, hanem egy lentrõl felfelé irányuló mozgásban.
Arisztotelész, mint ismeretes, a prwth filosofia kifejezést hasz-
nálta, és ezzel elsõsorban a metafizikait jelölte, bár a fogalomba egyi-
dejûleg abból is beemelt valamit, ami fogalmaink szerint a teológia
tárgykörébe tartozik. Teljesen rendben van, hogy a pogányságban ott
kellett tárgyalni a teológiát; a végtelen reflektáltságnak ugyanez a
hiánya vezetett ahhoz, hogy a pogányságban a színház egyfajta isten-
tiszteletnek számított. Ha mármost elvonatkoztatunk ettõl a kétér-
telmûségtõl, akkor megtarthatjuk ezt az elnevezést, és a prwth
filosofia1 fogalmán azt a tudományos teljességet érthetjük, melyet 329
pogánynak nevezhetnénk, s melynek lényege az immanencia, vagy
görög értelemben az emlékezés, míg a s e c u n d a p h i l o s o p h i a

1 Schelling erre az arisztotelészi elnevezésre saját negatív és pozitív filozófiájá-

nak megkülönböztetése érdekében emlékeztetett. Negatív filozófián a logikát
értette, ami érthetõ is, az azonban kevésbé fér a fejembe, hogy tulajdonképpen
mit értett pozitív filozófián, bár annyi kétségkívül kiderült számomra, hogy a
saját filozófiáját pozitív filozófiának tartotta. Ebbe azonban nem szeretnék mé-
lyebben belemenni, hiszen saját elképzelésemen kívül semmi másba nem ka-
paszkodhatok.

299
 A szorongás fogalma

kifejezésen azt a filozófiát értenénk, amelynek lényege a transzcen-

dencia vagy az ismétlés.1
A bûn fogalma tulajdonképpen egyetlen tudományba sem tartozik
bele, megnyilatkozását csak a második etika képes tárgyalni, keletke-
zését azonban az sem. Ha bármely más tudomány foglalkozna vele, a
fogalom zavarossá válna. Mondjuk például akkor, ha – azért, hogy cé-
lunkhoz közelebb kerüljünk – a pszichológia hatáskörébe utalnánk.
A pszichológia tárgyának nyugalomban kell lennie, ez a nyugalom
ugyan mozgásban van, de nem nyugtalan, s ezért folyton létrehozza
önmagát, vagy vissza kell tartani. Ellenben a keletkezõ, az, amibõl a
bûn állandóan keletkezik, mégpedig nem szükségszerûen – hiszen a
szükségszerû keletkezés állapot, ahogy például a növények egész tör-
ténete állapot –, hanem szabadon, ez a keletkezõ, ez a rendelkezõ elõ-
feltevés, a bûn reális lehetõsége a pszichológia érdeklõdésének tárgya.
A pszichológiát az foglalkoztatja, hogy hogyan keletkezik a bûn, és
nem az, hogy keletkezik. A pszichológia érdeklõdése olyan messzire vi-
heti, hogy úgy tûnhet, mintha a bûn jelen lenne, de az ezt követõ álla-
pot, amikor tényleg jelen is van, minõségileg különbözik ettõl. A pszi-
chológiát az érdekli, hogy ez az elõfeltételezés a gondos pszichológiai
kontempláció és megfigyelés számára hogyan válik egyre átfogóbbá,
igen, a pszichológia szinte abba az illúzióba ringatja magát, hogy a
bûn ezáltal létezik. Ám ez az utolsó csalás a pszichológia tehetetlensé-
ge, melybõl kiderül, hogy a pszichológia ideje lejárt.
Az, hogy az emberi természet lehetõvé teszi a bûnt, pszichológiai
értelemben igaz, ha azonban a bûn lehetõségét valósággá akarnánk
változtatni, az etika felháborodna, a dogmatika pedig istenkáromlás-
nak érezné; mert a szabadság sohasem lehetséges; mert amint van,
rögtön valóságos, ugyanabban az értelemben, ahogy egy régebbi filo-
zófiában azt mondták, hogy ha Isten létezése lehetséges, akkor szük-
ségszerû is.
Mihelyt a bûnt tényleg tételezzük, rögtön felbukkan az etika, és
330 minden lépését követi. Hogy miként keletkezett, azzal nem törõdik,
azon kívül, hogy megbizonyosodik róla, hogy a bûn mint bûn megje-
1 Erre Constantin Constantius már emlékeztetett, amikor arra utalt, hogy az im-
manencia megfeneklik az „érdeken”. Tulajdonképpen csak ezzel a fogalommal
válik láthatóvá a valóság.

300
 Bevezetés

lent a világban. S még a keletkezésénél is kevésbé foglalkoztatja a bûn

lehetõségének csendélete.
Ha pontosabban rá akarunk kérdezni, hogy milyen értelemben köve-
ti és meddig jut el tárgyának megfigyelésében a filozófia, akkor az eddi-
giekbõl és önmagától is egyértelmûen kiderül, hogy a bûn valóságának
mindennemû megfigyelése illetéktelen, és mint megfigyelés nem tarto-
zik az etikára; hiszen az sosem megfigyelõ, hanem vádló, ítélkezõ és cse-
lekvõ. Az eddigiekbõl és önmagából is következik, hogy a pszichológiá-
nak semmi köze az empirikus valóság részleteihez, kivéve ha ezek a bû-
nön kívül vannak. A pszichológiának mint tudománynak sosem lehet
empirikusan köze ahhoz a részlethez, amelyen alapszik, ezt azonban a
pszichológia konkrétabbá válásával tudományos igénnyel ábrázolni le-
het. Korunkban ez a tudomány, melynek a többihez képest több joga van
ahhoz, hogy szinte megrészegüljön az élet pezsgõ sokszínûségétõl,
olyan lemondó és aszketikus lett, akár egy önsanyargató. Ez nem a tudo-
mány bûne, hanem mûvelõié. A bûn tekintetében ellenben a valóság tel-
jes tartalmát megtagadták tõle, már csak a lehetõsége tartozik a hatás-
körébe. Etikai szempontból a bûn lehetõsége természetesen sohasem
valós, s az etika nem hagyja magát bolonddá tenni, és nem pazarolja az
idejét ilyen töprengésre. A pszichológia viszont szereti, lerajzolja a kör-
vonalait és kiszámítja a bûn lehetõségének szögeit, s ugyanúgy nem za-
vartatja magát, mint Arkhimédész.
Miközben a pszichológia így elmélyed a bûn lehetõségében, észre-
vétlenül egy másik tudomány szolgálatába szegõdik, mely csak arra
vár, hogy a pszichológia elkészüljön, hogy aztán maga is belevághas-
son és hozzásegíthesse a pszichológiát a magyarázathoz. Ez a tudo-
mány nem az etika; hiszen az etikának semmi dolga ezzel a lehetõség-
gel. Sokkal inkább a dogmatika az, és itt ismét felbukkan az eredendõ
bûn problémája. Miközben a pszichológia megvizsgálja a bûn valós le-
hetõségét, a dogmatika megmagyarázza az eredendõ bûnt, vagyis a
bûn eszmei lehetõségét. A második etikának ezzel szemben semmi kö-
ze a bûn lehetõségéhez vagy az eredendõ bûnhöz. Az elsõ etika nem
vesz tudomást a bûnrõl, a második magában foglalja a bûn valóságát,
és ide a pszichológia megint csak félreértés révén képes behatolni.
Ha az itt kifejtettek helyesek, akkor könnyen beláthatjuk, milyen 331
jogon neveztem írásomat pszichológiai elmélkedésnek, ahogy azt is,

301
 A szorongás fogalma

hogy – amennyiben tudatosítjuk benne a tudományban elfoglalt helyét

– hogyan tartozik a pszichológia hatáskörébe, illetve mennyiben for-
dul a dogmatika felé. A pszichológiát a szubjektív szellemrõl szóló ta-
nításnak nevezték. Ha ezt alaposabban megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy
a bûn problémájához jutva hogyan kell elõbb átcsapnia az abszolút
szellemrõl szóló tanításba. Ezzel eljutottunk a dogmatikához. Az elsõ
etika feltételezi a metafizikát, a második a dogmatikát, de úgy tökéle-
tesíti, hogy ebben is, mint mindenütt, megjelenik a feltételezés.
Ennyi volt a bevezetés feladata. Lehet, hogy mindez helyes, miköz-
ben a szorongás fogalmára vonatkozó elmélkedés teljességgel helyte-
len. Hogy így van-e, majd meglátjuk.

302
 I. fejezet 332

A szorongás mint az eredendõ bûn elõfeltétele és mint az

eredendõ bûn keletkezésére visszautaló magyarázat

1. §
Történeti utalások az „eredendõ bûn” fogalmára

Ez a fogalom azonos az elsõ bûnnek, Ádám bûnének, a bûnbeesés-

nek a fogalmával? Idõnként minden bizonnyal így gondolták, ezért úgy
vélték, az eredendõ bûn magyarázata megegyezik Ádám bûnének a
magyarázatával. Amikor ez a gondolatmenet nehézségekbe ütközött,
más utat választottak. Hogy valamit mégis megmagyarázzanak, okfej-
tésükhöz hozzátettek egy fantasztikus elõfeltevést, melynek elveszté-
se lett a bûnbeesés következménye. Ez azzal az elõnnyel járt, hogy
mindenki készségesen elismerte, hogy a leírt állapot nem létezik a vi-
lágban, ám elfelejtették, hogy a kételkedés másra vonatkozott, vagyis
hogy létezett-e, ami felettébb szükségszerû volt ahhoz, hogy el lehes-
sen veszíteni. Az emberiség története fantasztikusan kezdõdik, Ádám
fantasztikusan kívülre kerül, a jámbor érzés és a fantázia megkapta,
amire vágyott, az isteni elõjátékot; a gondolkodás azonban semmit
sem kapott. Ádám fantasztikus kívülmaradása kettõs. Az elõfeltevés
dialektikus-fantasztikus volt, különösen a katolicizmusban (Ádám el-
vesztette Istentõl kapott csodálatos, természetfölötti ajándékát –
donum divinitus datum supranaturale et admirabi-
l e). Történelmi-fantasztikus volt, különösen a föderalisztikus dogma-
tikában, mely drámaian elveszett az egész emberi nem képviselõjeként
fellépõ Ádámról való képzelgésben. Természetesen egyik magyarázat
sem magyaráz meg semmit sem, hiszen az egyik csupán amiatt magya- 333
rázkodik, amit maga költött bele; a másik pedig csak belekölt valamit,
ami semmit sem magyaráz.
Vajon az eredendõ bûn fogalma abban az értelemben különbözik az
elsõ bûn fogalmától, hogy az egyes csak Ádámhoz fûzõdõ viszonya révén
részesül benne, a bûnhöz fûzõdõ elsõdleges viszonya révén azonban

303
 A szorongás fogalma

nem? Ebben az esetben Ádám ismét fantasztikus módon kívül kerül a

történeten. Ádám bûne tehát több, mint régmúlt ( p l u s q u a m p e r -
f e c t u m). Az eredendõ bûn a jelenvaló, a bûnösség, és Ádám az egyet-
len, akiben nem volt meg, hiszen általa keletkezett. Vagyis nem Ádám
bûnét akarták megmagyarázni, hanem az eredendõ bûnt a maga követ-
kezményeiben. Ezt a magyarázatot azonban a gondolkodás nem fogadta
el. Ebbõl érthetõ, hogy egy szimbolikus írás kimondja a magyarázat le-
hetetlenségét, és ez a kijelentés nem ellentétes a magyarázattal. A
Schmalkaldeni Cikkek kifejezetten így tanítanak: peccatum hæredita-
rium tam profunda et tetra est corruptio naturæ, ut nullius hominis
ratione intelligi possit, sed ex scripturæ patefactione agnoscenda et
credenda sit. Ez a kijelentés összeegyeztethetõ a magyarázatokkal; hi-
szen ezekben nem gondolati meghatározások jelennek meg mint olya-
nok, hanem a jámbor érzés (az etika irányába) ereszti ki haragját az ere-
dendõ bûn miatt, magára vállalja a vádló szerepét, s szinte nõies szenve-
déllyel, egy szerelmes lány rajongásával egyedül azzal törõdik, hogy a
bûnösséget s benne önmagát undorítónak mutassa, hogy egyetlen szó
se legyen elég kemény, amellyel az egyes részesedését a bûnben illeti.
Ha ebbõl a szempontból vizsgáljuk meg a különbözõ felekezeteket, ak-
kor bizonyos fokozódás tanúi lehetünk, melyben a mély protestáns jám-
borság diadalmaskodik. A görög egyház az eredendõ bûnt a ƒmárthma
protopatorikon kifejezessel illeti. Még csak külön fogalma sincs rá; hi-
szen ez a kifejezés csupán egy történelmi eseményt jelöl, mely a foga-
lomtól eltérõen nem a jelenvalóra vonatkozik, hanem egy történelmileg
lezártra. A v i t i u m o r i g i n i s (Tertullianus) ugyan fogalom, ám a
nyelvi megformálás megengedi, hogy a történelmi aspektust tartsuk
benne a legfontosabbnak. A p e c c a t u m o r i g i n a l e ( q u i a o r i -
g i n a l i t e r t r a d a t u r, Szent Ágoston) megadja a fogalmat, melyet
még világosabban meghatározhatunk, ha különbséget teszünk a p e c -
c a t u m o r i g i n a n s és o r i g i n a t u m között. A protestantizmus
elveti a skolasztikus meghatározásokat ( c a r e n t i a i m a g i n i s
d e i ; d e f e c t u s j u s t i t i æ o r i g i n a l i s), ahogy azt a felfogást is,
hogy az eredendõ bûn p o e n a ( c o n c u p i s c e n t i a m p o e n a m
e s s e n o n p e c c a t u m , d i s p u t a n t a d v e r s a r i i . A p o l o g. A.
334 C.), és ekkor kezdõdik a lelkes fokozás: vitium, peccatum, reatus, culpa.
Akik csak az összetört lélek ékesszólására figyelnek, idõnként teljesen

304
 I. fejezet

ellentmondó gondolatot kevernek az eredendõ bûnrõl szóló okfejtésbe

(nunc quoque afferens iram dei iis, qui secundum
e x e m p l u m A d a m i p e c c a r u n t). De lehet, hogy az aggodalmas-
kodó ékesszólás egyáltalán nem törõdik a gondolattal, csak rettenetes
kijelentést tesz az eredendõ bûnrõl ( q u o f i t , u t o m n e s p r o p t e r
inobedientiam Adæ et Hevæ in odio apud deum si-
m u s . F o r m . C o n c . ), mely azért elég óvatos, hogy tiltakozzon az el-
len, hogy így gondoljuk; mert ebben az esetben a bûn lenne az ember lé-
nyege.1 Amint a hit és az összetörtség lelkesedése lecsendesedik, olyan
meghatározások már nem segíthetnek, amelyek csak a ravasz okosság-
nak könnyítik meg, hogy elmeneküljön a bûn beismerése elõl. Ám az,
hogy másféle meghatározásokra van szükség, mégiscsak kétes bizonyí-
téka a kor tökéletességének, pontosan abban az értelemben, ahogy az
is, hogy a drákói törvények helyett másokra van szükség.
Az itt megmutatkozó fantasztikum következetesen megismétlõdik
a dogmatika egy másik helyén, a kiengesztelõdésben. A tanítás szerint
Krisztus elégtételt adott az eredendõ bûnért. De mi is történt Ádám-
mal? Õ hozta a világba az eredendõ bûnt, nem volt-e akkor az ereden-
dõ bûn tényleges bûn is benne? Vagy az eredendõ bûn ugyanazt jelenti
Ádámnak, mint bárki másnak az emberi nemben? Ebben az esetben a
fogalom megszûnik. Vagy Ádám egész élete eredendõ bûn volt? Vajon
nem szült-e benne az elsõ bûn további, azaz tényleges bûnöket? A ko-
rábbi hiba itt most világosabban megmutatkozik; hiszen Ádám olyan
hihetetlenül kívül került a történeten, hogy õ lett az egyetlen, aki kire-
kesztetett a kiengesztelõdésbõl.
Akárhogy fogalmazzuk is meg a problémát, amint Ádám hihetetle-
nül kívülre kerül, minden összezavarodik. Ezért Ádám bûnének ma-
gyarázata egyszersmind az eredendõ bûn magyarázata is, és semmi-
lyen magyarázat nem segít, mely csak Ádámot akarja magyarázni, az 335
eredendõ bûnt nem, vagy meg akarja magyarázni az eredendõ bûnt,
Ádámot azonban nem. Ennek legmélyebb oka az emberi létezés lénye-

1 Azt, hogy a Formula Concordiæ megtiltotta, hogy ezt a meghatározást elgon-

doljuk, mindazonáltal éppen az energikus szenvedély bizonyítékaként kell di-
csérni, melynek segítségével képes a gondolatot az elgondolhatatlannal ütköz-
tetni, s ezt az energiát kiváltképp csodálhatjuk a modern gondolkodáshoz viszo-
nyítva, mely túlságosan könnyelmû.

305
 A szorongás fogalma

ge, az, hogy az ember individuum, s mint ilyen egyszerre képviseli ön-
magát és az egész emberi nemet, mégpedig úgy, hogy az egész emberi
nem jelen van az individuumban, mely jelen van az egész emberi nem-
ben.1 Ha ehhez nem ragaszkodunk, akkor vagy a pelagianista, szoci-
anista, filantróp egyessel, vagy a fantasztikummal találjuk szembe ma-
gunkat. Az értelem józansága miatt az emberi nem feloldódik a szám-
szerû egyszeregyben. A fantasztikum azt jelenti, hogy Ádámnak vagy
abban a kitüntetõ megtiszteltetésben van része, hogy több az egész
emberi nemnél, vagy az a kétes megtiszteltetés jut osztályrészéül,
hogy kívül áll az emberi nemen.
Minden pillanatban igaz, hogy az individuum egyszerre képviseli
önmagát és az emberi nemet. Ha állapotként tekintjük, ez az ember
tökéletessége. Ugyanakkor ellentmondásos; az ellentmondás mindig
egy feladatot rejt; a feladat viszont mozgás; az a mozgás pedig, amely
ahhoz a feladathoz tart, amit kijelöltünk, történelmi mozgás. Az indi-
viduumnak tehát története van; ha pedig az individuumnak van törté-
nete, akkor az emberi nemnek is van. Minden individuum egyaránt tö-
kéletes, az individuumok éppen ezért nem különülnek el egymástól
számszerûen, ahogy az emberi nem fogalma sem válik fantommá. Min-
den egyes individuum lényegileg érdekelt az összes többi individuum
történetében, mégpedig éppoly lényegileg, ahogy a sajátjában. Az ön-
magában való tökéletesség ezért az egészben való tökéletes részese-
dés. Egyetlen individuum sem közömbös az emberi nem története
szempontjából, ahogy az emberi nem sem viselkedik közömbösen az
individuumok történetével szemben. Miközben tehát az emberi nem
története elõrehalad, az individuumé újra meg újra elölrõl kezdõdik,
mivel az individuum egyszerre képviseli önmagát és az egész emberi
nemet, s így az emberi nem története is mindig újrakezdõdik.
Ádám az elsõ ember, ezért egyszerre önmaga és az emberi nem.
Nem az esztétikai szépség kedvéért ragaszkodunk hozzá; nem is azért
336 csatlakozunk hozzá nagylelkûen, mert nem akarjuk pácban hagyni,
mint azt, aki mindenért felelõs; nem a rokonszenv lelkesedése és a ke-
gyes rábeszélés indít arra, hogy osztozzunk bûnében, ahogy a gyerek
1 Ha tehát az egyes leszakad az emberi nemrõl, kiválása egyszersmind visszahat
az emberi nem meghatározására, ha ellenben egy állat válik ki a fajból, az a faj
szempontjából teljesen érdektelen.

306
 I. fejezet

szeretne osztozni a bûnben apjával; nem a kényszerû részvét tanít meg

arra, hogy belenyugodjunk abba, amibe amúgy is bele kell nyugod-
nunk; sokkal inkább a gondolat révén láncoljuk magunkhoz. Ezért hát
minden kísérlet, mely – hogy dogmatikai kifejezéssel éljünk – arra irá-
nyul, hogy megmagyarázzuk Ádám jelentõségét az emberi nem szem-
pontjából mint c a p u t g e n e r i s h u m a n i n a t u r a l e , s e m i -
n a l e , f o e d e r a l e, mindent összezavar. Ádám lényegében nem kü-
lönbözik az emberi nemtõl; hiszen akkor az emberi nem egyáltalán
nem létezik; nem õ az emberi nem; hiszen az emberi nem akkor
ugyanúgy nem létezik: õ egyszerre önmaga és az emberi nem is. Ami
tehát megmagyarázza Ádámot, megmagyarázza az emberi nemet is, és
ez fordítva is igaz.

2. §
Az elsõ bûn fogalma

Hagyományos fogalmaink szerint Ádám elsõ bûne és bármely em-

ber elsõ bûne közti különbség a következõ: Ádám bûne a bûnösséget
következményként feltételezi, míg a másik elsõ bûn a bûnösséget
mint feltételt tételezi. Ha ez így lenne, akkor Ádám tényleg kívül állna
az emberi nemen, s ez nem vele kezdõdne, kezdete önmagán kívül áll-
na, ami minden fogalommal ellenkezik.
Könnyen beláthatjuk, hogy az elsõ bûn mást jelent, mint a bûnt ál-
talában (vagyis a többi bûnt), mást jelent, mint egy bûnt (azaz az
egyes számút a kettes számúhoz képest). Az elsõ bûn a bûn minõségi
meghatározása, vagyis az elsõ bûn a bûn. Ez az elsõk titka, és ezen
botránkozik meg az absztrakt okoskodás, mely úgy véli, hogy egy alka-
lom nem számít, ha azonban többször megtörténik, már igen, pedig
éppen fordítva van, ha valami többször megtörténik, az önmagában
vagy ugyanannyit jelent, mint az elsõ alkalom, vagy összességében sem
jelent annyit. Ezért babonaság, amikor a Logikában elhangzik, hogy
folyamatos mennyiségi meghatározás révén új minõség jön létre; meg-
bocsáthatatlan elhallgatás, ha ugyan nem titkolják, hogy ez nem egé-
szen így történik, mégis titokban tartják az egész logikai immanenciá-
ra gyakorolt következményét, amikor ugyanúgy hagyják beleolvadni a 337

307
 A szorongás fogalma

logika mozgásába, ahogy Hegel is teszi.1 Az új minõség az elsõvel, az

ugrás révén, rejtélyes váratlansággal jelenik meg.
Ha az elsõ bûn számszerûen csak egy bûnt jelentene, akkor nem le-
hetne belõle történet, vagyis sem az individuumban, sem az emberi
nemben nem lenne története; hiszen ennek a feltétele ugyanaz, bár
ezért az emberi nem története mint olyan nem azonos az individuum
történetével, ahogy az individuum története sem egyezik meg az em-
beri nemével, kivéve, ha az ellentmondás folyton kifejezi a feladatot.
A bûn az elsõ bûn révén került a világba. Pontosan ugyanez érvé-
nyes minden késõbbi ember bûnére, azaz általa jelenik meg a bûn a vi-
lágban. Az, hogy Ádám elsõ bûne elõtt nem létezett, a bûn tekinteté-
ben teljességgel esetleges és ide nem illõ reflexió, melynek semmi je-
lentõsége nincs, ahogy nincs joga ahhoz, hogy Ádám bûnét fölnagyít-
sa, vagy bárki más elsõ bûnét kisebbítse. Egyenesen logikai és etikai
eretnekség azt a látszatot kelteni, hogy a bûnösség az emberben addig
van kvantitatív jelen, amíg végül g e n e r a t i o æ q u i v o c a segítsé-
gével létrehozza az emberben az elsõ bûnt. Ez ugyanúgy nem történik
meg, ahogy Trop, aki pedig a kvantitatív meghatározás szolgálatában
mesternek számított, sem lett a segítségével kandidátus. Ha tudnak,
segítsenek magukon a matematikusok és az asztronómusok végtele-
nül kicsi mennyiségeikkel, az életben az ilyesmi nem segít hozzá a dip-
338 lomához, és még kevésbé a szellem magyarázatához. Ha így minden
egyes késõbbi ember elsõ bûne kiderülne a bûnösségbõl, akkor az elsõ
bûnt csak mellékesen lehetne elsõ bûnként meghatározni, lényegét
tekintve azonban, ha az ilyesmi elgondolható, sorszáma szerint kelle-
1 A kvantitatív meghatározás és az új minõség viszonyára vonatkozó mondatnak
hosszú története van. Tulajdonképpen az egész görög szofisztika csak arra töre-
kedett, hogy lefektessen egy kvantitatív meghatározást, amiért a legnagyobb
különbséget az egyenlõség és az egyenlõtlenség közti különbségben látta. Az
újabb filozófiában Schelling elõször úgy akart segíteni magán, hogy egy pusztán
kvantitatív meghatározással próbált megmagyarázni minden különbséget; ké-
sõbb ugyanezt Eschenmayernál (annak disszertációjában) kifogásolta. Hegel
bevezette az ugrás fogalmát, mégpedig a Logikában. Ezért Rosenkrantz (pszi-
chológiájában) csodálja Hegelt. Utolsóként megjelent (Schellingrõl szóló) írá-
sában Rosenkrantz bírálja Schellinget és Hegelt dicséri. Hegel balszerencséje
éppen az, hogy érvényt akar szerezni az új minõségnek, és mégsem akar, mivel
erre a logikában törekszik, ahol mihelyt felismerik, más tudatra tesz szert ön-
magáról és jelentõségérõl.
 I. fejezet

ne meghatározni az emberi nem általánosan csökkenõ készletében.

De nem így van, és egyaránt ostoba, logikátlan, etikátlan és kereszté-
nyietlen volna másokat félrelökve az elsõ megtisztelõ címére pályázni,
miközben üres szavakat puffogtatva azt állítjuk, hogy nem tettünk
mást, mint bárki más. A bûnösség jelenléte az emberben, a példa ereje
csupán kvantitatív meghatározás, mely semmit sem magyaráz,1 kivé-
ve, ha feltételezzük, hogy az individuum maga az emberi nem ahelyett,
hogy minden egyes individuum egyszerre önmaga és az emberi nem.
A Genezis elsõ bûnrõl szóló elbeszélését – különösen korunkban –
meglehetõsen könnyelmûen mítosznak tekintik. Ennek jó oka van; hi-
szen éppen egy mítosszal, ráadásul ostoba mítosszal helyettesítették;
mert abból, hogy a mítosz az értelem gyengéje lesz, ritkán sül ki egyéb,
mint fecsegés. Az a bizonyos elbeszélés az egyetlen dialektikus és követ-
kezetes értelmezés. Tulajdonképpen egész tartalma az alábbi mondat-
ban összpontosul: A bûn egy bûn révén került a világba. Ha ez nem így
lenne, akkor véletlenszerûen jelent volna meg, s magyarázatával nem
kellene foglalkoznunk. Az értelemnek éppen a magyarázat diadala okoz
nehézséget, az a mély értelmû következmény, hogy a bûn feltételezi ön-
magát, s azáltal jelenik meg a világban, hogy elõfeltételezett volt. A bûn
hirtelen jelenik meg, azaz egy ugrással; ez az ugrás azonban egyszer-
smind tételezi a minõséget; miközben a minõség létrejön, az ugrás
ugyanabban a pillanatban minõségbe fordul, és a minõség feltételezi,
ahogy az ugrás is feltételezi a minõséget. Ez az értelem számára bot-
rány, e r g o mítosz. Cserébe maga is mítoszt teremt, mely tagadja az
ugrást, a kört egyenes vonallá változtatja, így aztán már minden megy a
maga útján. Egy kicsit elképzeli, milyen volt az ember a bûnbeesés elõtt,
s ahogy az értelem beszél róla, a megálmodott ártatlanság a fecsegés
közben fokozatosan bûnösséggé változik – s akkor végre célt ér. Az érte-
lem elõadása ezúttal a gyerekek kedvelt mondókájára hasonlít: egy ész, 339
két ész, három ész – tengerész – itt van, teljesen természetesen keletke-
zett a korábbiakból. Amennyiben van valami az értelem mítoszában, az
az lehet, hogy a bûnösség megelõzi a bûnt. Ha azonban ez oly módon
igaz, hogy a bûnösség nem a bûnnel, hanem valami más által jelent meg,
1 Az, hogy egyébként mit jelentenek az emberi nem történetéhez tartozóként
vagy az ugráshoz való nekifutásként, anélkül, hogy képesek lennének megma-
gyarázni az ugrást, más kérdés.

309
 A szorongás fogalma

akkor a fogalom megszûnt. Ha azonban a bûn által jelent meg, akkor a

bûn megelõzte. Ez az egyetlen dialektikusan következetes ellentmon-
dás, mely mind az ugrást, mind az immanenciát (a késõbbi immanenci-
át) kordában tartja.
A bûn tehát Ádám elsõ bûnével került a világba. Ez a szokványos
mondat teljesen külsõdleges reflexiót tartalmaz, mely minden bi-
zonnyal hozzájárult az említett félreértések kialakulásához. Hogy a
bûn megjelent, tökéletesen igaz; ennek azonban semmi köze Ádám-
hoz. Ha pontosan és sarkítva akarunk fogalmazni, azt kell monda-
nunk, hogy a bûnösség az elsõ bûnnel került Ádámba. Egyetlen késõb-
bi emberrõl sem jutna eszünkbe azt állítani, hogy az õ elsõ bûnével je-
lent meg a bûnösség a világban, s a bûnösség általa mégis hasonló mó-
don (azaz lényegében nem különbözõ módon) jelenik meg a világban;
mert pontosan és sarkítva a bûnösség csak annyiban van jelen a világ-
ban, amennyiben a bûn által megjelenik.
Annak, hogy Ádámmal kapcsolatban másképp fejeztük ki magunkat,
csak az az oka, hogy mindenütt meg kell mutatkoznia az Ádámot az em-
beri nemhez fûzõ fantasztikus viszony következményének. Az õ bûne az
eredendõ bûn. Ezenkívül semmit sem tudunk róla. De az eredendõ bûn
Ádám esetében csak az a bizonyos elsõ bûn. Vajon Ádám az egyetlen in-
dividuum, akinek nincs története? Hiszen akkor az emberi nem olyan in-
dividuummal kezdõdik, aki nem individuum, s ezáltal mind az emberi
nem, mind az individuum fogalma megszûnik. Ha az emberi nem egy
másik individuum története révén hatással lehet az emberi nem törté-
netére, akkor Ádám is; ha Ádám csak ama bizonyos elsõ bûn révén lehet
hatással, akkor a történet fogalma megszûnik, azaz a történetnek ab-
ban a pillanatban vége, amikor elkezdõdött.1
340 Mivel az emberi nem nem kezdõdik elölrõl minden egyes individu-
ummal,2 az emberi nem bûnössége történetté formálódik. Ez kvanti-
1 Állandóan arról van szó, hogy Ádámot ugyanabban az értelemben kell beolvaszta-
nunk az emberi nembe, mint bármely más individuumot. Erre a dogmatikának
ügyelnie kellene, különösen a kiengesztelõdés kedvéért. Az a tanítás, hogy Ádám
és Krisztus megfelelnek egymásnak, semmit sem magyaráz meg, csak mindent
összezavar. Ugyan van köztük hasonlóság, ám már az analógia fogalma is tökélet-
len. Csak Krisztus individuum, sõt több is ennél; ettõl azonban még nem jelenik
meg az idõk kezdetén, csak akkor jön el, amikor elérkezik az idõk teljessége.
2 Az 1. §-ban az ellenkezõjét állítottuk: Miközben tehát az emberi nem története
elõrehalad, az individuumé újra meg újra elölrõl kezdõdik.
 I. fejezet

tatív meghatározásokban halad elõre, miközben az individuum minõ-

ségi ugrással vesz részt benne. Az emberi nem ezért nem kezdõdik
minden egyes individuummal elölrõl; hiszen akkor az emberi nem
egyáltalán nem létezne; ám minden egyes individuum elölrõl kezdi az
emberi nemet.
Ha tehát azt mondjuk, hogy az emberi nem bûne Ádám bûnével je-
lent meg a világban, akkor ezt vagy fantasztikusnak tartjuk, s ezáltal
minden fogalom érvényét veszti, vagy ezt ugyanolyan joggal elmond-
hatjuk minden egyes individuumról, melynek elsõ bûne által megjele-
nik a bûnösség. Az, hogy az emberi nem elindulásához egy olyan indivi-
duumot teremtünk, aki kívül áll az emberi nemen, az értelem mítosza,
ahogy az is, ha a bûnösséget mással akarjuk kezdeni, mint a bûnnel.
Csak azt érjük el vele, hogy elodázzuk a problémát, mely természete-
sen a 2-es számú emberhez fordul magyarázatért, vagyis az 1-es számú-
hoz, mert az 1-es tulajdonképpen 0-ás lett.
Gyakran megtéveszt, és mindenféle képtelen elképzelést szül a
nemzedékek viszonya, mintha a késõbbi ember származása révén lé-
nyegesen különbözne az elsõtõl. A származás csak az emberi nem tör-
ténetének folytonosságát fejezi ki, mely mindig kvantitatív meghatá-
rozásokban mozog, s ezért egyáltalán nem képes individuumot létre-
hozni; hiszen egy állatfaj, még ha több ezer nemzedéken át fennma-
radt is, sosem hoz létre individuumot. Ha a második ember nem Ádám-
tól származott volna, akkor nem második ember lett volna, hanem
csak üres ismétlés, melybõl éppoly kevéssé származhatott volna embe-
ri nem, mint individuum. Minden egyes Ádám önmaga szobra lett vol-
na, s ezért csak egy közömbös fogalommal, azaz egy számmal lehetne 341
meghatározni, ami még a kékruhások beszámozásánál is tökéletle-
nebb. A legjobb esetben minden egyes csupán önmaga lett volna, és
nem egyszerre önmaga meg az emberi nem, nem lett volna története,
ahogy az angyaloknak sincs, õk is csak önmaguknak léteznek, és nem
vesznek részt semmilyen történetben.
Aligha szükséges elmondanunk, hogy ez a felfogás nem vádolható
pelagianizmussal, mely magánszínházában minden egyes individuum-
mal eljátszatja kis történetét, miközben ügyet sem vet az emberi nem-
re; hiszen az emberi nem története nyugodtan halad a maga útján, és
ebben egyetlen individuum sem kezdi ugyanott, ahol a társa, miköz-

311
 A szorongás fogalma

ben minden egyes individuum elölrõl kezdi, és ugyanabban a pillanat-

ban ott terem, ahol a történetet kezdenie kell.

3. §
Az ártatlanság fogalma

Itt is érvényes az, ami mindenütt, vagyis ha napjainkban dogmati-

kai fogalomra van szükségünk, akkor úgy segítünk a dogmatikának,
ha azzal kezdjük, hogy elfelejtjük Hegel felfedezését. Különös hangu-
latba kerülünk, amikor a dogmatikákban, melyek egyébként szeretné-
nek némileg igazhitûnek látszani, ezen a ponton Hegel kedvenc meg-
jegyzésével találkozunk, miszerint a közvetlen rendeltetése az, hogy
megszûnik, mintha a közvetlenség és az ártatlanság teljesen meg-
egyezne. Hegel következetesen éppen annyira ken el minden dogmati-
kai fogalmat, hogy az – mint a logika szellemes kifejezése – a korlátolt
egzisztenciát elszédítse. Annak kimondásához, hogy a közvetlenség-
nek meg kell szûnnie, nincs szükségünk Hegelre, s Hegel nem is szer-
zett halhatatlan érdemeket azzal, hogy ezt kimondta, hiszen kijelenté-
se logikailag még csak nem is helyes; hiszen a közvetlent nem lehet
megszüntetni, mivel sosem létezik. A közvetlenség fogalma a logika
hatáskörébe tartozik, míg az ártatlanságé az etikáéba, és minden
egyes fogalmat annak a tudománynak a szemszögébõl kell tárgyalni,
amelyikhez tartozik, függetlenül attól, hogy úgy tartozik-e az adott tu-
dományhoz, hogy abban született, vagy úgy, hogy azáltal születik,
hogy feltételezik.
Tehát etikátlan azt mondani, hogy az ártatlanságot meg kell szün-
tetni; mert még ha meg is szûnne abban a pillanatban, amikor ki-
342 mondják, az etika akkor sem engedné meg, hogy elfeledjük, hogy csak
a bûn szünteti meg. Ha tehát úgy beszélünk az ártatlanságról, mint a
közvetlenségrõl, és a logika rámenõsségével és erõszakosságával elûz-
zük ezt az illékony dolgot, vagy az esztétika érzékenységével tekin-
tünk arra, ami volt, s hogy eltûnt, akkor csupán szellemesek vagyunk,
és megfeledkezünk a csattanóról.
Ahogy tehát Ádám a bûn révén elvesztette ártatlanságát, úgy min-
den egyes ember elveszíti. Ha nem a bûn révén veszítette el, akkor

312
 I. fejezet

nem is az ártatlanságát veszítette el, s ha nem volt ártatlan, mielõtt

bûnös lett, akkor bûnös sem lett volna soha.
Ami Ádám ártatlanságát illeti, különféle fantasztikus elképzelések
terjedtek el; némelyik szimbolikus értelmet nyert azokban a korok-
ban, amikor a szószéket és az emberi nemet takaró bársonyterítõ még
nem volt olyan viharvert, mint most; míg mások kalandos vándorútra
indultak, mint a gyanús költõi képzelgések. Minél fantasztikusabb öl-
tözékbe bújtatták Ádámot, annál megmagyarázhatatlanabb lett, hogy
bûnbe esett, és annál rettenetesebb volt a bûne. Õ mindazonáltal egy-
szer s mindenkorra eljátszotta az egész nagyszerûséget, amitõl az em-
berek kortól és alkalomtól függõen érzelgõssé vagy tréfáskedvûvé, mé-
labússá vagy könnyelmûvé váltak, történelmi levertség vagy fantaszti-
kus derû kerítette hatalmába õket; a dolog csattanóját azonban az eti-
ka szemszögébõl nem értették meg.
Ami a késõbbi emberek (azaz Ádámon és Éván kívül mindenki) ár-
tatlanságát illeti, errõl elég hiányosak az elképzelések. Az etikai szigor
nem vette figyelembe az etika határát, és jóhiszemûen úgy vélte, hogy
az emberek nem használják ki az alkalmat, hogy elmeneküljenek az
egész elõl, ha olyan könnyen megtehetik; a könnyelmûség pedig egyál-
talán nem látott be semmit sem. Az ártatlanságot azonban csak a bûn
révén lehet elveszíteni; lényegében mindenki ugyanúgy veszíti el ártat-
lanságát, mint Ádám, és az etikának nem áll érdekében, hogy Ádámon
kívül mindenkit a bûnösség aggodalmaskodó és érdeklõdõ szemlélõjé-
vé tegyen, bûnössé azonban nem; ahogy a dogmatikának sem érdeke,
hogy mindenkit a kiengesztelõdés érdeklõdõ és résztvevõ szemlélõjévé
tegyen, kiengeszteltté azonban nem.
Az, hogy oly gyakran arra pazaroltuk a dogmatika, az etika és a saját
idõnket is, hogy eltöprengjünk, mi történt volna, ha Ádám nem vétke-
zik, csak azt bizonyítja, hogy nem megfelelõ hangulatban nem megfele-
lõ fogalmat használtunk. Az ártatlannak sosem jut eszébe, hogy így te-
gye fel a kérdést, a bûnös ellenben vétkezik, amikor így kérdez; hiszen 343
esztétikai kíváncsiskodása közben megfeledkezik arról, hogy a bûnössé-
get õ hozta a világba, és maga is a bûn által veszítette el ártatlanságát.
Az ártatlanság ezért nem olyan, mint a közvetlen, melynek meg kell
szûnnie, s melynek rendeltetése, hogy megszûnjön, olyasvalami, ami tu-
lajdonképpen nem létezik, és éppen megszûnése által, csak azáltal és

313
 A szorongás fogalma

csak akkor lesz azzá, ami megszûnése elõtt volt, és már megszûnt. A
közvetlenséget nem a közvetettség szünteti meg; ugyanabban a pilla-
natban szûnik meg, amikor a közvetettség megjelenik. A közvetlenség
megszûnése ezért immanens mozgás a közvetlenségben, vagy ellentétes
irányú immanens mozgás a közvetettségben, mely mozgással a közve-
tettség feltételezi a közvetlenséget. Az ártatlanság a transzcendencia
által szûnik meg, éppen azért, mert az ártatlanság valami (ezzel szem-
ben a leghelyesebb kifejezés a közvetlenségre az, amit Hegel használ a
tiszta létre vonatkozóan, azaz a semmi), s ezért – ha a transzcendencia
megszünteti az ártatlanságot – valami egészen más lesz belõle, miköz-
ben a közvetettség nem más, mint a közvetlenség. Az ártatlanság minõ-
ség, olyan állapot, mely igenis képes létezni, s ezért annak, hogy a logika
sebtében meg akarja szüntetni, semmi jelentõsége, míg a logikában a
közvetlenségnek kicsit jobban kellene iparkodnia; mert bármennyire si-
et is, mindig elkésik. Az ártatlanság nem tökéletes állapot, melyet vissza
kellene kívánni; hiszen amint vágyunk rá, máris elveszítjük, és bûnün-
ket újabbal tetézzük, ha az idõt a vágyakozásra pazaroljuk. Az ártatlan-
ság nem is tökéletlen állapot, melynél nem torpanhatunk meg, mond-
ván, mindig elég önmagában, és annak, aki elveszítette – mégpedig úgy,
ahogy el lehet veszíteni, vagyis a bûn által, és nem azért, mert úgy tartot-
ta kedve – bizonyára nem jut majd eszébe, hogy tökéletességét az ártat-
lanság rovására dicsérje.
A Genezisben olvasható elbeszélés megadja az ártatlanság helyes
magyarázatát. Az ártatlanság tudatlanság. Semmiképpen sem a köz-
vetlenség tiszta léte, hanem tudatlanság. Az, hogy a tudatlanságot kí-
vülrõl szemléljük, és a tudáshoz viszonyítva határozzuk meg, olyasvala-
mi, ami egyáltalán nem tartozik a tudatlanságra.
Nyilvánvaló, hogy ez a felfogás nem esik a pelagianizmus bûnébe.
344 Az emberi nemnek története van, ebben a bûnösségnek megvan a
folytonos mennyiségi meghatározottsága, az ártatlanságot azonban
mindig csak az individuum minõségi ugrása révén lehet elveszíteni.
Bizonyára igaz, hogy az emberi nem fejlõdésével járó bûnösség az
egyesben, aki ezt vállalja, kisebb-nagyobb diszpozícióként megjelenik
ugyan, de csak többé-kevésbé, mennyiségi meghatározásként, ami
nem meríti ki a bûn fogalmát.

314
 I. fejezet

4. §
A bûnbeesés fogalma

Ha tehát az ártatlanság tudatlanság, akkor úgy tûnik, különbség

van Ádám és minden utána következõ ember ártatlansága között,
amennyiben az emberi nem bûnössége mennyiségi meghatározottsá-
gában jelen van az egyes ember tudatlanságában, és cselekedetével sa-
ját bûnösségeként mutatkozik meg. A válasz már adott, a több nem te-
remt minõséget. Egyszersmind úgy tûnhet, hogy könnyebb lenne meg-
magyarázni, hogyan veszíti el az ártatlanságát a késõbb jövõ. Ez azon-
ban csak látszat. A legmagasabb mennyiségi meghatározottság ugyan-
olyan kevéssé magyarázza meg a minõségi ugrást, mint a legalacso-
nyabb; ha képes vagyok megmagyarázni a bûnt egy késõbb jövõnél, ak-
kor éppúgy meg tudom magyarázni Ádám esetében. A megszokás, de
különösen a gondolat hiánya vagy etikai oktalanság miatt úgy tûnhet,
hogy az elsõ könnyebb, mint az utóbbi. Szívesen lemondanánk a követ-
kezetességrõl, mely – akárcsak a napszúrás – a fejünk búbját veszi cél-
ba. Elfogadjuk a bûnösséget, és hordozzuk. Ne nehezítsük meg a dol-
gunkat, a bûnösség nem járvány, mely úgy terjed, mint a tehénhimlõ, s
ezért „minden száj bedugassék”. Igaz, hogy az ember mélységes ko-
molysággal kijelentheti, hogy nyomorban született és bûnben foganta-
tott; ám emiatt tulajdonképpen csak akkor szomorkodhat, ha maga is
a világba hozta a bûnt, és mindezt magára vette, mert ellentmondás a
bûnösség miatt esztétikai értelemben bánkódni. Egyedül Krisztus szo-
morkodott bûntelenül a bûnösség miatt, ám õ nem mint sorsát sirat-
ta, melybe bele kellett törõdnie, õ úgy bánkódott, mint az, aki szaba-
don vállalta, hogy hordozza a világ bûneit és szenvedi el az értük járó 345
büntetést. Ez nem esztétikai meghatározás, mert Krisztus több volt,
mint individuum.
Az ártatlanság tudatlanság; de hogyan vész el? Nem áll szándékom-
ban megismételni az összes szellemes és balga feltételezést, mellyel a
gondolkodók és okoskodók, akiket kíváncsiságukban csupán a bûnnek
nevezett hatalmas emberi ügy érdekelt, fölöslegesen terhelték a törté-
nelem kezdetét. Egyrészt nem akarom mások idejét azzal rabolni,
hogy elmesélem azt, aminek megismerésére jómagam is annyi idõt

315
 A szorongás fogalma

vesztegettem, másrészt az egész a történelmen kívüli sötétségben le-

ledzik, melyben boszorkányok és okoskodók lovagoltak versenyt sep-
rûnyélen és egy semmiségen.
A pszichológia az a tudomány, melynek a magyarázat a dolga, viszont
a magyarázattal csak a magyarázatig jut el, s mindenekelõtt õrizkednie
kell attól, hogy azt a látszatot keltse, hogy olyasmit magyaráz meg, ami-
nek magyarázatára egyetlen tudomány sem képes, s ehhez csak az etika
vihet közelebb azzal, hogy a dogmatika révén feltételezi. Ha a pszicholó-
gia nyújtotta magyarázatot vesszük, s jó párszor el is ismételjük, majd
úgy véljük, nem lehetetlen, hogy a bûn így került a világba, akkor min-
dent összezavarunk. A pszichológiának meg kell maradnia saját határa-
in belül, s akkor magyarázata mindig jelentõséggel fog bírni.
A bûnbeesés pszichológiai magyarázata olvasható Usteri világos
fejtegetésében a Szent Pál-i tanításról. A teológia mostanra annyira
spekulatívvá vált, hogy ilyesmivel már tudatosan nem foglalkozik, hi-
szen sokkal könnyebb megmagyarázni azt, hogy a közvetlent meg kell
szüntetni. Az, amit idõnként a teológia tesz, még ennél is kényelme-
sebb: a magyarázat döntõ pillanatában láthatatlanná válik spekulatív
imádói számára. Usteri fejtegetésének lényege, hogy Ádám bûnét ép-
pen az a tiltás szülte, hogy nem ehetett a tudás fájáról. Egyáltalán nem
hagyja figyelmen kívül az etikait, sõt elismeri, hogy csak úgymond elõ-
re vetíti azt, ami Ádám minõségi ugrásában nyilvánvalóvá válik. Ezt a
fejtegetést nem kívánom részletesebben ismertetni. Hiszen mindenki
olvasta vagy elolvashatja.1
1 Amit Franz Baader megszokott határozottságával és tekintélyével több írásában
kifejtett a kísértésrõl a szabadság konszolidálása szempontjából, illetve arról a
félreértésrõl, hogy a kísértést egyoldalúan a rosszra való kísértésként értelme-
zik, vagy olyasmiként, ami az ember bukásához vezet, pedig a kísértést inkább a
szabadság szükséges másik oldalaként kellene felfogni – természetesen min-
denkinek ismernie kell, aki ezen a témán el akar töprengeni. Ezen a helyen te-
hát nem szükséges újra elmesélni õket, hiszen Franz Baader írásai kéznél van-
nak. Gondolatmenetét sem követhetjük tovább, hiszen Franz Baader szerintem
nem vette figyelembe a köztes meghatározásokat. A kísértés fogalmán keresz-
tül az ártatlanságból a bûnbe való átmenet Istent könnyen szinte kísérletezõ
kapcsolatba hozza az emberrel, és nem veszi észre a közbülsõ pszichológiai
megfigyelést, mivel a közbülsõ meghatározás mégiscsak c o n c u p i s c e n t i a,
s végeredményben inkább a kísértés fogalmának dialektikus fejtegetése, mint a
közelebbi körülmények pszichológiai magyarázata.

316
 I. fejezet

Ennek a magyarázatnak a hiányossága, hogy nem igazán pszicholó- 346

giai. Ez természetesen nem hiba; hiszen nem akar az lenni, ehelyett
más feladatot tûzött maga elé: a Bibliára támaszkodva Pál tanítását kí-
vánja taglalni. Ebbõl a szempontból azonban a Biblia gyakran káros
hatást fejtett ki. Azzal, hogy elgondolkozunk a dolgon, bizonyos
klasszikus helyeket az eszünkbe vésünk, s magyarázatunkat és tudá-
sunkat ezek a helyek határozzák meg, mintha az egész idegen lenne
nekünk. Minél természetesebbek vagyunk, annál jobb, még ha hajla-
mosak vagyunk is magyarázatunkat tiszteletteljesen összevetni a Bib-
liáéval, s ha így nem állja meg a helyét, készek vagyunk újrafogalmaz-
ni. Ily módon nem kerülünk abba a visszás helyzetbe, hogy azelõtt kell
megértenünk a magyarázatot, hogy megértettük volna, mit is magya-
ráz, ahogy abba a ravasz helyzetbe sem kerülünk, hogy úgy alkalmaz-
zuk a bibliai szöveghelyeket, ahogy a perzsa király használta fel az
egyiptomiak ellen saját szent állataikat, hogy megvédje magát.
Ha a bûnbeesést a tilalomtól tesszük függõvé, akkor a tilalom éb-
reszti fel a c o n c u p i s c e n t i á t. A pszichológia itt máris átlépte
hatáskörét. A c o n c u p i s c e n t i a a vétek és a bûn meghatározása
a vétek és a bûn elõtt, ám mégsem vétek és bûn, azaz nem ezek téte-
lezik. A minõségi ugrás lendületét veszti, a bûnbeesés pedig fokoza-
tosan történik. Az sem egyértelmû, hogyan ébreszti fel a tilalom a
c o n c u p i s c e n t i á t, még ha pogány és keresztény tapasztalatból
tudjuk is, hogy az ember vágyik arra, ami tilos. A tapasztalatra azon-
ban nem hivatkozhatunk minden további nélkül, hiszen pontosabban
rá kellene kérdeznünk, hogy mely életszakaszban szereztük. A c o n - 347
c u p i s c e n t i a mint köztes meghatározás nem is kétértelmû, ami-
bõl nyomban látható, hogy nem pszichológiai magyarázat. A protes-
táns egyház legerõteljesebb és tulajdonképpen legpozitívabb kifejezé-
se az emberben lévõ eredendõ bûnre vonatkozóan éppen az, hogy
c o n c u p i s c e n t i á val születik ( O m n e s h o m i n e s s e c u n -
dum naturam propagati nascuntur cum peccato h.
e. sine metu dei, sine fiducia erga deum et cum
c o n c u p i s c e n t i a). A protestáns tanítás mégis lényeges különbsé-
get lát a késõbbi ember ártatlansága (ha egyáltalán beszélhetünk
ilyesmirõl) és Ádámé között.
A pszichológiai magyarázat nem harsoghatja túl a csattanót, ha-

317
 A szorongás fogalma

nem meg kell õriznie rugalmas kétértelmûségét, melybõl a bûn a mi-

nõségi ugrással elõtör.

5. §
A szorongás fogalma

Az ártatlanság tudatlanság. Az ártatlanság állapotában az ember

nem szellemileg meghatározott, hanem lelkileg, természetességével
közvetlen egységben. A szellem álmodik az emberben. Ez a felfogás
teljességgel megegyezik a Bibliában található felfogással, mely azáltal,
hogy tagadja, hogy az ember az ártatlanság állapotában képes különb-
séget tenni jó és rossz között, pálcát tör minden katolikus fantazma-
gória felett.
Ebben az állapotban béke és nyugalom van; ugyanakkor van benne
valami más is, mely nem békétlenség és viszály; hiszen itt nincs mivel
harcolni. Akkor mi van itt? Semmi. De milyen hatással bír a semmi?
Szorongást szül. Az az ártatlanság mély titka, hogy egyszerre szoron-
gás is. A szellem álmodozva elképzeli saját valóságát, ez a valóság
azonban a semmi, ez a semmi pedig állandóan önmagán kívül látja az
ártatlanságot.
A szorongás az álmodó szellem meghatározása, s mint ilyen a pszi-
chológia hatáskörébe tartozik. A különbség önmagam és másik énem
között ébrenléti állapotban létezik, alvás közben felfüggesztetik, ál-
modva a semmire való utalás. A szellem valósága folyton olyan alakban
mutatkozik meg, mely megcsillantja a lehetõséget, ám azon nyomban
348 elillan, hogy a szellem utánakap, semmivé foszlik, s ez a semmi csak
szorongást szül. Többre nem képes, amíg magát csak megmutatja. A
szorongás fogalmával a pszichológiában szinte sosem találkozunk,
ezért fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy teljességgel különbözik a
félelemtõl és más efféle fogalmaktól, melyek egy meghatározott do-
logra vonatkoznak, miközben a szorongás a szabadságnak mint a lehe-
tõség lehetõségének a valósága. Ezért nem találkozunk a szorongással
az állatoknál, hiszen az állat a maga természetességében nem szellem-
ként van meghatározva.
Ha megszemléljük a szorongás dialektikus meghatározásait, kide-

318
 I. fejezet

rül, hogy igenis rendelkeznek a pszichológia kétértelmûségével. A szo-

rongás szimpatizáló antipátia és antipatizáló szimpátia. Gondolom,
nem nehéz észrevenni, hogy ez teljesen más értelemben pszichológiai
meghatározás, mint az a bizonyos c o n c u p i s c e n t i a. Ezt a nyelv-
használat is alátámasztja, hiszen azt mondjuk: édes szorongás, édes fé-
lelem, vagy hogy: különös szorongás, félénk szorongás stb.
Az ártatlanságban tételezett szorongás elõször is nem bûn, másod-
szor nem kellemetlen teher, nem szenvedés, melyet ne lehetne össz-
hangba hozni az ártatlanság boldogságával. Ha megfigyeljük a gyere-
keket, ezt a szorongást határozottabban tetten érhetjük, mint a kalan-
dos, a rémisztõ vagy a rejtélyes iránti vonzódást. Hogy egyes gyerekek-
nél a szorongás nem tapasztalható, semmit sem bizonyít; hiszen az ál-
latból is hiányzik, azaz minél kevesebb a szellem, annál kevesebb a szo-
rongás. Ez a szorongás annyira hozzátartozik a gyerekhez, hogy nem is
akar megszabadulni tõle; még ha félelmet ébreszt is benne, magához
láncolja édes aggodalmában. Minden olyan nemzetnél, amely – mint a
szellem álmodozását – megõrizte a gyermekit, ez a szorongás tapasz-
talható; és minél mélyebb a szorongás, annál mélyebb a nemzet is.
Csak a földhözragadt butaság hiszi azt, hogy ez egyfajta bomlás jele. A
szorongásnak itt ugyanaz a jelentése, mint egy jóval késõbbi ponton a
mélabúnak, ahol a szabadság, miután végigfutott története tökéletlen
formáin, a legmélyebb értelemben magához tér.1
Ahogy tehát a szorongás viszonya tárgyához, vagyis a semmihez tel-
jesen kétértelmû (a nyelvhasználat is jellemzõ: a semmi miatt aggód-
ni), úgy az ártatlanságból a bûnbe való átmenet is olyannyira dialekti- 349
kus, hogy megmutatja, hogy a magyarázat – ahogy lennie kell – pszi-
chológiai. A minõségi ugrás minden kétértelmûségen kívül áll, ám az,
aki a szorongás révén bûnös, ártatlan; hiszen nem õ maga, hanem egy
idegen hatalom, a szorongás ragadta meg, egy olyan hatalom, amelyet
nem szeretett, hanem félt tõle; – és mégis bûnös, hiszen belemerült a
szorongásba, melyet mégiscsak szeretett, miközben félt tõle. Nincs
ennél kétértelmûbb dolog a világon, és ezért ez az egyetlen pszicholó-
giai magyarázat, miközben – ezt ismételjük meg – sosem jutna eszébe,
1 Ennek utánanézhetünk a Vagy-vagyban (Koppenhága, 1843), különösen, ha
odafigyelünk arra, hogy az elsõ rész azzal a mélabúval foglalkozik a maga szo-
rongással teli együttérzésében és önzésében, melyet a második rész magyaráz.

319
 A szorongás fogalma

hogy a minõségi ugrást akarja megmagyarázni. Bármely arra vonatko-

zó elképzelés, hogy a tiltás csalogatta, vagy hogy a csábító becsapta,
csupán a felületes szemlélõnek tûnik kellõen kétértelmûnek, elferdíti
az etikát, létrehoz egy mennyiségi meghatározást, és a pszichológia
segítségével az etika rovására bókol az embernek, mely bókot minden
fejlett etikai érzékkel rendelkezõ embernek vissza kell utasítania mint
új és még szédítõbb csábítást.
Mindennek a lényege, hogy a szorongás láthatóvá válik. Az ember a
lelki és a testi szintézise. A szintézis azonban elképzelhetetlen, ha a
kettõ nem békél meg egy harmadikban. Ez a harmadik a szellem. Az
ember az ártatlanságban nem csak állat, ha egyáltalán az, mert ha éle-
tének bármely pillanatában csupán állat lenne, akkor sosem válhatna
belõle ember. A szellem tehát jelen van, de nem közvetlenül, hanem
álmodozva. Amennyiben viszont jelen van, bizonyos értelemben ellen-
séges hatalom; mert folyton megzavarja azt a test és lélek közti kap-
csolatot, amely ugyan létezik, de annyiban mégsem létezik, hogy létét
csak a szellemtõl kapja. Másrészrõl jó szándékú hatalom, mely éppen-
séggel létrehozza ezt a kapcsolatot. Milyen hát az ember kapcsolata
ehhez a kétértelmû hatalomhoz, hogyan viszonyul a szellem saját ma-
gához és feltételéhez? Szorongásként. A szellem nem képes megszaba-
dulni önmagától; ahogy megragadni sem tudja önmagát, amíg önma-
gán kívül van; az ember nem süllyedhet le a vegetatív világba se, hiszen
szellemként meghatározott; a szorongástól sem tud elmenekülni, hi-
szen szereti; bár tulajdonképpen szeretni sem képes, hiszen menekül
elõle. Az ártatlanság tehát eljutott a legvégsõ pontra. Tudatlanság, de
nem állati durvaság, hanem szellem által meghatározott tudatlanság,
350 ami éppen a szorongás, hiszen annak tudatlansága a semmire vonatko-
zik. Itt nem létezik a jó vagy a rossz tudása; a szorongásban a tudás
egész valósága mint a tudatlanság rettenetes semmije jelenik meg.
Még ártatlanság, ám egyetlen szó elegendõ, hogy tudatlansággá
koncentrálódjon. Ezt a szót az ártatlanság természetesen nem érti, a
szorongás azonban elkapta elsõ áldozatát, a semmi helyett egy rejté-
lyes szót. Ha tehát a Genezisben az áll, hogy Isten így szólt Ádámhoz:
„de a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél”, akkor magától ér-
tetõdik, hogy Ádám tulajdonképpen nem értette meg ezt a szót; mert
hogyan is értette volna a jó és a rossz közti különbséget, ha ezek kö-

320
 I. fejezet

zött csak azután tudott különbséget tenni, hogy megízlelte a gyümöl-

csöket.
Ha mármost feltételezzük, hogy a tiltás ébreszti fel a vágyat, akkor
a tudatlanság helyett egyfajta tudással találjuk szembe magunkat, hi-
szen Ádámnak valamiképp ismernie kellett a szabadságot, ha felébredt
benne a vágy, hogy éljen vele. Ez a magyarázat ezért csak utólagos. A
tiltás félelmet kelt benne, mert felébreszti benne a szabadság lehetõ-
ségét. Ami az ártatlanságot meglegyinti mint a szorongás semmije, az
most megjelenik Ádámban és itt is semmiként, a tudás szorongást kel-
tõ lehetõségeként jelentkezik. Hogy mit tudhat, arról senkinek sincs
elképzelése; hiszen különben – ahogy általában történik – az utóbbit,
a jó és a rossz közti különbséget feltételezzük. Csak a tudás lehetõsé-
ge létezik mint a tudatlanság magasabbrendû formája, a szorongás
magasabbrendû kifejezõdése, mert magasabb értelemben létezik is
meg nem is, mert magasabb értelemben szereti is és menekül is tõle.
A tiltás szavait az ítélet követi: akkor bizonyosan meghalsz. Hogy
mit jelent meghalni, Ádám természetesen nem érti, ha azonban felté-
telezzük, hogy ez a mondat neki szólt, semmi akadálya nincs annak,
hogy elképzelése legyen a dolog rettenetességérõl. E tekintetben még
az állat is megérti a beszélõ arckifejezését és hangjának változását, bár
a szót magát nem érti. Ha tehát a tiltás felébreszti a vágyat, akkor a
büntetés szavainak riasztó képzetet kell kelteniük. Az azonban min-
dent összezavar. A riadalomból csupán szorongás lesz; hiszen Ádám
nem értette meg a mondottakat, és megint csak a szorongás kétértel-
mûsége marad számára. A tudás végtelen lehetõsége, melyet a tiltás
ébresztett fel, most közelebb kerül azáltal, hogy e lehetõség következ-
ményeként egy másik lehetõséget villant fel.
Az ártatlanság ily módon eljutott a végsõkig. A szorongásban a 351
megtiltottal és a büntetéssel kerül kapcsolatba. Nem bûnös, mégis
úgy szorong, mintha elveszett volna.
Ennél tovább a pszichológia nem juthat, ennyit azonban elérhet, és
az emberi élet megfigyelése közben mindenekelõtt ezt tudja újra meg
újra felmutatni.
Itt a befejezésben a bibliai elbeszéléshez tartottam magam. A tiltás
és a büntetés hangja kívülrõl jött. Ez természetesen sok gondolkodó-
nak gyötrõdést okozott. Az ilyen nehézséget azonban csak megmoso-

321
 A szorongás fogalma

lyogni szabad. Az ártatlanság ugyanis képes beszélni; hiszen a nyelv ré-

vén birtokában van minden szellemi kifejezésnek. Ennyiben csupán
feltételeznünk kell, hogy Ádám önmagával beszélt. Az elbeszélés azon
tökéletlensége, hogy valaki más beszél Ádámhoz arról, amit nem ért,
elvész. Abból, hogy Ádám tudott beszélni, mélyebb értelemben még
nem következik, hogy megértette a mondottakat. Ez mindenekelõtt a
jó és a gonosz közti különbségre érvényes, ami a nyelvben ugyan meg-
van, ám csak a szabadságra vonatkozik. Az ártatlanság ki tudja monda-
ni ezt a különbséget, ám az nem neki szól, és számára csak azt jelenti,
amit az elõbbiekben bemutattunk.

6. §
A szorongás mint az eredendõ bûn elõfeltétele és mint az
eredendõ bûn keletkezésére visszautaló magyarázat

Vegyük szemügyre közelebbrõl a Genezisben szereplõ történetet,

miközben megpróbálunk megszabadulni attól a rögeszmétõl, hogy ez
egy mítosz, és felidézzük, hogy egyetlen kor sem gyártott olyan szor-
galmasan mítoszokat, mint a miénk, mely aközben is mítoszokat te-
remtett, hogy mindegyiket ki akarta irtani.
Az Úr megteremtette Ádámot, aki nevet adott az állatoknak (tehát
megjelent a nyelv, még ha ugyanolyan tökéletlenül is, mint mikor a
gyerekek úgy tanulják, hogy az ABC-s táblán lévõ állatokat kell felis-
merniük), ám társat nem talált magának. Évát Ádám oldalbordájából
alkotta meg az Úr. Évát a lehetõ legbensõségesebb viszony fûzte
Ádámhoz, kapcsolatuk mégis külsõdleges volt. Éva csupán Ádám
352 számszerû ismétlõdése. Ilyen értelemben az sem jelentene többet, ha
nem egy, hanem több ezer Ádám volna. Ennyit arról, hogy az emberi-
ség egy pártól származik. A természet nem kedveli a jelentéssel nem
bíró fölösleget. Ezért ha feltételeznénk, hogy az emberiség több pártól
származik, akkor lennie kellene egy olyan pillanatnak, amikor a ter-
mészetben létezett egy semmitmondó fölösleg. Amint kialakul a nem-
zedékek viszonya, már egyetlen ember sem fölösleges; hiszen minden
egyes individuum egyszerre önmaga és az emberi nem.
Most következik a tiltás és az ítélet. A kígyó azonban ravaszabb volt

322
 I. fejezet

a föld valamennyi állatánál, és elcsábította az asszonyt. Még ha mítosz-

nak nevezzük is ezt, akkor sem szabad elfelejtenünk, hogy egyáltalán
nem zavarja meg a gondolatot vagy a fogalmat úgy, ahogy egy értelem
szülte mítosz teszi. A mítoszban külsõdleges alakot ölt az, ami belsõ.
Elsõsorban azt kell figyelembe vennünk, hogy elõször a nõt csábít-
ják el, aki aztán elcsábítja a férfit. Késõbb, egy másik fejezetben meg-
próbálom kifejteni, milyen értelemben – ahogy mondani szokás –
gyengébb a nõi nem, illetve hogy a szorongás inkább a nõre jellemzõ,
mint a férfira.1
A korábbiakban többször is emlékeztettünk arra, hogy az írásunk-
ban bemutatott felfogás nem tagadja, hogy a bûnösség nemzedékrõl
nemzedékre öröklõdik, vagy ha másként akarunk fogalmazni, nem ta-
gadja, hogy a bûnösség története a nemzedékek egymásutánjában ala-
kult ki; csupán azt állítja, hogy ez a történet mennyiségi meghatározá-
sokat használ, miközben a bûn állandóan az individuum minõségi ug-
rása révén jelenik meg. Már ebbõl is látható a nemzedékek megsokszo-
rozódásának jelentõsége. Éva származtatott személy. Persze Ádámhoz
hasonlóan õ is teremtett lény, õt azonban egy már meglévõ teremt-
ménybõl alkotta az Úr. Persze Ádámhoz hasonlóan õ is ártatlan, de
mintha sejteni lehetne benne egyfajta hajlamot, mely ugyan még nem
bûnösség, ám felfogható valamiféle utalásnak, mely a szaporodás ré-
vén tételezett bûnt jelzi, mely származtatott, és az egyesben kialakítja
a hajlamot anélkül, hogy bûnössé tenné.
Itt most emlékeztetnünk kell arra, amit az 5. §-ban a tilalomról és
az ítéletrõl mondtunk. Az elbeszélés azon tökéletlensége, hogy ho- 353
gyan juthatna eszébe valakinek olyasmit mondani Ádámnak, amit az
lényegében nem képes megérteni, megszûnik, ha meggondoljuk, hogy
a beszélõ a nyelv, így tehát Ádám az, aki beszél.2
1 Ezzel még semmi sem dõlt el azzal kapcsolatban, hogy a nõ tökéletlenebb-e,
mint a férfi. Attól, hogy a szorongás inkább a nõre jellemzõ, mint a férfira, a
szorongás még nem a tökéletlenség jele. Ha már a tökéletlenségrõl beszélünk,
az valami másban rejlik, nevezetesen abban, hogy a nõ szorongásában egy másik
emberhez, a férfihoz menekül.
2 Ha valaki közbe akarna szólni, hogy mindez felveti azt a kérdést, hogy hogyan
tanult meg az elsõ ember beszélni, akkor elismerném a kérdés jogosságát, ám
nem tudnék mást felelni, mint hogy ez kívül esik vizsgálódásunk körén. Kitérõ
válaszomat azonban nem szabad félreérteni, hiszen nem szeretném a modern fi-

323
 A szorongás fogalma

Hátra van még a kígyó. Nem vagyok a szellemesség híve, s v o l e n -

t e d e o ellenállok a kígyó kísértéseinek, mely az idõk kezdetén meg-
kísértette Ádámot és Évát, az idõk folyamán pedig ugyanígy megkísér-
ti a firkászokat – hogy szellemesek legyenek. Inkább õszintén beval-
lom, hogy erre vonatkozóan nincs konkrét gondolatom. Ráadásul a kí-
gyó egészen más nehézséget rejt magában, nevezetesen azt, hogy a kí-
sértés kívülrõl jön. Ez egyenesen ellentmond a Biblia tanításának, a
Jakab-levél ismert, klasszikus részletének, mely szerint Isten senkit
sem kísért meg, ahogy Istent sem kísérti meg senki, hanem mindenki
önmagát kísérti meg. Ha ugyanis azt hisszük, hogy megmentettük Is-
tent azzal, hogy az embert a kígyó kísérti meg, s amennyiben egyetér-
tünk Jakab azon kijelentésével, hogy „Isten senkit sem kísért meg”,
akkor beleütközünk a következõ kijelentésbe, vagyis hogy Istent senki
sem kísérti meg; hiszen a kígyó merénylete az ember ellen egyszer-
smind Isten közvetett megkísértése azáltal, hogy a kígyó beavatkozik
az Isten és az ember közötti kapcsolatba; a harmadik kijelentéssel is
szembekerülünk, miszerint minden ember önmagát kísérti meg.
Most következik a bûnbeesés. Ezt a pszichológia képtelen megma-
gyarázni; hiszen ez a minõségi ugrás. Egy pillanatra azonban vizsgál-
juk meg a következményét, ahogy az az elbeszélésben szerepel, hogy
figyelmünket még egyszer a szorongásra, mint az eredendõ bûn elõfel-
tevésére irányíthassuk.
A következmény kettõs, egyrészt megjelent a világban a bûn, más-
részt megjelenik a nemiség, és a kettõ elválaszthatatlan egymástól. Ez
rendkívül fontos, mert így megmutatkozik az ember eredeti állapota.
Ha ugyanis az ember nem egy harmadik dolgon nyugvó szintézis lenne,
354 akkor az egynek nem lehetne két következménye. Ha nem a test és a
lélek szintézise volna, melyet a szellem hordoz, a nemiség sosem jelen-
hetett volna meg a bûnösséggel.
Ne foglalkozzunk az értelmetlen fantazmagóriákkal, egyszerûen
tegyük fel, hogy a nemi különbözõség már a bûnbeesés elõtt is léte-
zett, csak mégsem volt meg, mert a tudatlanságban nem létezett. Eb-
ben az értelemben az Írás támogatja gondolatmenetünket.
lozófiai szokást követve azt a látszatot kelteni, hogy máskor meg tudom vála-
szolni a kérdést. Annyi azonban bizonyos, hogy nem tulajdoníthatjuk az ember-
nek azt az érdemet, hogy maga találta volna föl a nyelvet.

324
 I. fejezet

Az ártatlanságban Ádám mint szellem álmodó szellem volt. A szin-

tézis tehát nem valóságos; hiszen a kapcsolatot éppen a szellem jelen-
ti, az pedig még nincs jelen mint szellem. Az állatoknál a nemi külön-
bözõség ösztönösen kialakulhatott, az embernél azonban nem, mivel
az ember szintézis. Abban a pillanatban, hogy a szellem tételezi önma-
gát, tételezi a szintézist is, ahhoz azonban, hogy tételezhesse, elõször
megkülönböztetõleg át kell járnia a szintézist, s a legvégletesebben
érzéki éppen a nemiség lesz. Ezt a legvégletesebbet az ember csak a
szellem valóságossá válásának pillanatában érheti el. Ez elõtt ugyan
nem állat, de tulajdonképpen nem is ember, csak akkor és azáltal vál-
hat emberré, hogy egyszersmind állat is.
A bûnösség tehát nem az érzékiség, semmi esetre sem, de bûn nél-
kül nincs nemiség, és nemiség nélkül nincs történelem. A tökéletes
szellemben egyik sincs meg, ezért tehát a feltámadásban megszûnik a
nemek különbsége, és ez az oka, hogy nincs történetük az angyalok-
nak sem. Még ha Mihály arkangyal minden feladatot feljegyzett is vol-
na, melyet rábíztak és amelyet teljesített, az még nem lenne az õ tör-
ténete. A szintézis csak a nemiségben tételezett mint ellentmondás,
ám mint ellentmondás, egyben feladat is, melynek története ugyanab-
ban a pillanatban kezdõdik. Ez a valóság, melyet megelõz a szabadság
lehetõsége. A szabadság lehetõsége azonban nem azt jelenti, hogy vá-
laszthatunk a jó és a rossz között. A gondolatnak ez a hiánya éppoly
kevéssé jellemzõ a Szentírásra, mint a gondolkodásra. A lehetõség a
képesség. Egy logikus rendszerben könnyû azt mondani, hogy a lehetõ-
ségbõl valóság lesz. A valóságban azonban nem olyan könnyû, ezért
egy köztes meghatározásra van szükség. Ez a köztes fogalom a szoron-
gás, mely éppoly kevéssé magyarázza meg a minõségi ugrást, amilyen
kevéssé igazolja etikailag. A szorongás nem szükségszerû rendeltetés,
ahogy nem is a szabadságból fakad, a szorongás rabságban sínylõdõ
szabadság, ahol a szabadság önmagában nem szabad, hanem gúzsba
kötött, nem a szükségszerûségben, hanem önmagában. Ha a bûn szük- 355
ségszerûen jelent meg a világban (ami ellentmondás), akkor nem léte-
zik szorongás. Ha a bûn elvont szabad elhatározásból ( l i b e r u m
a r b i t r i u m) fakadó tett révén jelent meg (ami kezdetben éppoly ke-
vésbé létezett a világban, mint késõbb, hiszen gondolati képtelenség),
akkor a szorongás ugyanúgy nem létezik. Ostobaság lenne, ha a bûn

325
 A szorongás fogalma

megjelenését a világban a logika segítségével akarnánk megmagyaráz-

ni, az ilyesmi csak azoknak juthat eszébe, akik nevetséges aggodal-
maskodással keresnek magyarázatot mindenre.
Ha kívánhatnék valamit, akkor azt kívánnám, hogy egyetlen olva-
sóm se legyen olyan mély gondolkodású, hogy megkérdezze: és ha
Ádám nem követte volna el bûnét? Abban a pillanatban, hogy létrejön
a valóság, a lehetõség félreáll, mint a semmi, mely azokat kísérti meg,
akiknek nincsenek gondolataik. De hogy a tudomány sem képes rá-
szánni magát, hogy kordában tartsa az embereket és uralkodjon ön-
magán! Ha valaki ostoba kérdést tesz fel, akkor ügyelünk rá, nehogy
válaszoljunk neki; hiszen akkor magunk is éppoly ostobává válunk,
mint a kérdezõ. A kérdés nem attól lesz ostoba, hogy felteszik, hanem
attól, hogy a tudományhoz fordulnak vele. Ha azonban otthon marad-
nának vele, mint az okos Else az ötleteivel, és összehívnák hasonló
gondolkodású barátaikat, akkor valamennyire megértették butaságu-
kat. A tudomány viszont nem képes megmagyarázni az ilyesmit. A tu-
dományok vagy logikai immanenciába vagy egy olyan transzcendenci-
án belüli immanenciába vannak beágyazva, amely nem tud magyará-
zattal szolgálni. A bûn éppen az a transzcendencia, az a d i s c r i m e n
r e r u m, melyben a bûn belép az egyesbe mint egyesbe. Másképp a
bûn nem jelenik meg, és soha nem is jelent meg a világban. Ha az
egyes elég ostoba ahhoz, hogy úgy kérdezzen a bûnrõl, mintha az õt
nem érintené, akkor úgy kérdez, mint egy bolond; mert vagy fogalma
sincs, mirõl van szó, és képtelen is megtudni, vagy tisztában van vele
és érti, ám egyetlen tudomány sem képes neki elmagyarázni. Idõköz-
ben a tudomány is mutatott némi hajlandóságot arra, hogy a szenti-
mentális kívánságoknak töprengõ feltételezésekkel tegyen eleget, ám
végül maga is elismerte, hogy ezek nem adtak kielégítõ magyarázatot.
Ez is teljesen helyénvaló; a zavart azonban az okozza, hogy a tudomány
nem utasította vissza határozottan az ostoba kérdéseket, a babonás
embereket viszont megerõsítette abban a hitben, hogy egyszer majd
jön egy tudós elme, aki megtalálja a megfelelõt. Ugyanúgy beszélnek
arról, hogy a bûn hatezer évvel ezelõtt jelent meg a világban, mint ar-
356 ról, hogy Nabukadonozor négyezer éve változott ökörré. Ha így fogjuk
fel a dolgot, nem csoda, hogy a magyarázat is ilyen lesz. Azt, ami bizo-
nyos szempontból a legegyszerûbb a világon, a legbonyolultabbá te-

326
 I. fejezet

szik. Amit a legegyügyûbb ember is megért a maga módján, mégpedig

helyesen, mert megértette, hogy a bûn nem pontosan hatezer éve je-
lent meg a világban, annak megválaszolására a tudomány az okosko-
dók ügyeskedésének köszönhetõen versenyt írt ki, ám a kérdésre még
nem sikerült kielégítõ választ adni. Hogy miként került a bûn a világ-
ba, azt minden ember egyes-egyedül önmagában érti meg; ha mástól
akarná megtanulni, azzal e o i p s o félreértené. Az egyetlen tudo-
mány, mely valamit is tehet az ügy érdekében, a pszichológia, ám ez
maga is elismeri, hogy nem magyaráz, és nem tud, s nem is akar töb-
bet megmagyarázni. Ha bármilyen tudomány képes lenne megmagya-
rázni, akkor minden összezavarodna. Egyértelmû, hogy a tudósnak
meg kell feledkeznie önmagáról; éppen ezért szerencse, hogy a bûn
nem tudományos probléma, tehát egyetlen tudósnak és egyetlen okos-
kodónak sem kell elfelejtenie, miként került a bûn a világba. Ha mégis
ezt tenné, ha nagylelkûen megfeledkezne önmagáról, akkor buzgal-
mában, hogy az egész emberiségnek magyarázatot adjon, éppolyan ne-
vetséges lenne, mint az az udvari tanácsos, aki oly mértékben annak
szentelte magát, hogy leadja névjegyét Kretinél és Pletinél, hogy végül
azt is elfelejtette, hogy hívják. Vagy filozófiai lelkesedésében annyira
megfeledkezne magáról, hogy szüksége lenne egy jóravaló, józan fele-
ségre, akitõl megkérdezhetné, akárcsak Soldin könyvkereskedõ a hit-
vesétõl, mikor önfeledt lelkesedésében beleveszett a fecsegés objekti-
vitásába: Rebekka, én beszélek?
Az, hogy mélyen tisztelt korunkban a tudomány körülrajongott tu-
dósai – akik közismerten aggódtak a rendszerért, és azon fáradoztak,
hogy megtalálják, s bizonyára arra is törekedtek, hogy helyet találja-
nak benne a bûnnek – az elmondottakat felettébb tudománytalannak
tartják, teljességgel rendben is van. Vegyen csak részt mindenki a ke-
resésben, vagy foglalják a mély gondolkodású kutatók nevét jámbor
imáikba, ugyanúgy meg fogják találni azt a helyet, mint az, aki az izzó
parazsat keresi, és nem veszi észre, hogy az a kezét égeti.

327
 A szorongás fogalma

357 II. fejezet

A szorongás mint az eredendõ bûn progresszív magyarázata

A bûnösséggel tételeztük a nemiséget. Ebben a pillanatban elkez-

dõdik az emberi nem története. Ahogy a bûnösség az emberi nemben
mennyiségi meghatározásokban mozog, úgy a szorongás is. Az ereden-
dõ bûn következménye vagy az eredendõ bûn jelenléte az egyesben a
szorongás, mely csak mennyiségileg különbözik Ádámétól. Az ártat-
lanság állapotában, s errõl a késõbbi ember esetében is beszélhetünk,
az eredendõ bûnben megvan az a dialektikus kétértelmûség, amelybõl
a bûn minõségi ugrással tör ki. A szorongás ellenben egy késõbbi indi-
viduumban reflektáltabb lehet, mint Ádámban, mivel érvényre jut ben-
ne az emberi nem által elõidézett mennyiségi gyarapodás. A szorongás
azonban itt éppoly kevéssé az emberre jellemzõ tökéletlenség, mint
bármikor, ellenkezõleg ki kell jelenteni, hogy minél eredetibb az em-
ber, annál mélyebb a szorongása, mivel el kell sajátítania a bûnösség-
nek azt az elõfeltételét, amely saját életét is meghatározza, hiszen õ is
részesévé válik az emberi nem történetének. Ennyiben a bûnösség na-
gyobb hatalomra tett szert, az eredendõ bûn pedig növekszik. Hogy
egyes emberek semmiféle szorongást nem éreznek, az ugyanúgy érthe-
tõ, mint ahogy Ádám sem szorongott volna, ha csupán állat lett volna.
A késõbbi individuum, akárcsak Ádám, olyan szintézis, amelyet a
szellem hordoz; ez a szintézis azonban származtatott, s ennyiben tétele-
zõdik benne az emberi nem története; ezen múlik a késõbbi individuum
szorongásának mértéke. Szorongása azonban nem a bûntõl való szoron-
gás; hiszen a jó és a rossz közötti különbség nem létezik, hiszen ez a kü-
lönbség csak a szabadság valósága révén létezik. Ha ez a különbség még-
is megvan, akkor csak sejtésként létezhet, mely azonban az emberi nem
története révén megint csak jelenthet többet vagy kevesebbet.
358 Az, hogy a késõbbi individuum szorongása reflektáltabb, mert õ már
részt vett az emberi nem történetében, mely a szokáshoz hasonlítható –
hiszen ez a második természet, bár mégsem új minõség, csupán mennyi-
ségi elõrelépés –, abból ered, hogy a szorongás most más értelemben is
megjelenik a világban. A bûn bekerült a szorongásba, ugyanakkor újabb

328
 II. fejezet

szorongást hozott magával. A bûn valósága ugyanis nem állandó való-

ság. A bûn folytonossága az a lehetõség, mely egyrészt félelmet kelt;
másrészt a megváltás lehetõsége megint csak olyan semmi, amit az indi-
viduum szeret, de egyben fél is tõle; hiszen a lehetõség mindig így viszo-
nyul az individualitáshoz. Csak abban a pillanatban gyõzhetõ le ez a szo-
rongás, amikor a megváltás ténylegesen tételezett. Az ember és a te-
remtmények sóvárgása nem édes vágyakozás, ahogy érzelgõsen gondol-
ják; hiszen ahhoz, hogy a vágyakozás ilyen lehessen, a bûnt le kellene
fegyverezni. Az, aki valóban meg akarja ismerni a bûn állapotát, illetve
azt, hogy milyen lehet a megváltásra várakozni, bizonyára elfogadja a
mondottakat, és egy kicsit szégyellni fogja magát esztétikai értelemben
vett gátlástalansága miatt. Ameddig csak a várakozásról beszélünk, a
bûnnek még megvan a hatalma az emberben, s a várakozáshoz termé-
szetesen ellenségesen viszonyul. (Errõl a késõbbiekben még szólunk.)
Ha a megváltást tételeztük, a szorongást, akárcsak a lehetõséget, ma-
gunk mögött hagytuk. Tehát ha megfelelõen alkalmazzák, ettõl még
nem semmisül meg, csupán más szerepben tûnik fel. (V. fejezet).
A bûnnel járó szorongás szinte csak akkor jelenik meg, ha a bûnt ma-
ga az individuum tételezi, ám valamilyen mértékben homályosan mégis
jelen van az emberi nem mennyiségi történetében. Ezért itt még azzal a
jelenséggel is találkozhatunk, hogy valaki önmagáért való szorongásá-
ban bûnösnek látszik, amirõl Ádám esetében nem lehetett szó. Ennek
ellenére bizonyos, hogy minden individuum csak önmaga által válik bû-
nössé; ám a mennyiségi az emberi nemhez való viszonyában ekkor éri el
a maximumot, és hatalomra tesz szert, hogy összezavarjon minden töp-
rengést, ha nem ragaszkodunk a minõségi és a mennyiségi ugrás adott
különbségéhez. Erre a jelenségre a késõbbiekben még visszatérünk. Ál-
talában figyelmen kívül hagyjuk; hiszen ez a legegyszerûbb. Vagy érzel-
gõs meghatottsággal, gyáva együttérzéssel értelmezzük, és hálát adunk
Istennek, hogy mi magunk nem váltunk olyanná, s közben nem vesszük
észre, hogy az ilyen hála Isten és önmagunk elárulása, és nem gondo- 359
lunk arra, hogy az élet mindig tartogat hasonló jelenségeket, melyek
elõl talán nem kell elmenekülni. Együttérzésre szükség van, ez a szim-
pátia azonban csak akkor igazi, ha õszintén elismerjük, hogy az, ami egy
emberrel megtörtént, bárkivel megtörténhet. Csak ekkor válhatunk
hasznára önmagunknak és társainknak. Az õrültek házának orvosa, aki

329
 A szorongás fogalma

balgaságában azt hiszi, hogy okossága mindörökké elkíséri, és csekély

értelme biztosítékot jelent számára az élet minden veszélyével szem-
ben, bizonyos értelemben ugyan okosabb az õrülteknél, egyszersmind
azonban ostobább is, és biztosan nem sok beteget fog meggyógyítani.
A szorongás mármost kétféle lehet. Olyan szorongás, amelyben az
individuum a bûnt a minõségi ugrás révén tételezi, és olyan szorongás,
mely a bûnnel jelent és jelenik meg, s ebben az értelemben mennyisé-
gileg jelenik meg a világban, valahányszor egy individuum tételezi

Nem áll szándékomban tudós mûvet írni, ahogy arra sem pazarolom
idõmet, hogy az irodalomban keressek bizonyítékokat. A pszichológiá-
ban hozott példákból gyakran hiányzik a tulajdonképpeni pszichológiai-
költõi meggyõzõ erõ. Olyanok, mint valami elszigetelt, közjegyzõ által
hitelesített tények, s éppen ezért nem tudjuk, hogy sírjunk-e vagy neves-
sünk az ilyen magányos különcökön, amikor egyfajta szabályt próbálnak
kialakítani. Aki kellõképpen foglalkozott a pszichológiával és megfelelõ
pszichológiai megfigyeléseket végzett, az szert tehetett némi általános
emberi hajlékonyságra, mely képessé teszi, hogy rögtön saját példával
hozakodjon elõ, ez ugyan nem rendelkezik a tényszerûség tekintélyével,
másfajta meggyõzõerõvel azonban igen. Ahogy a pszichológiai megfi-
gyelõnek hajlékonyabbnak kell lennie a kötéltáncosnál, hogy követni
tudja az embereket, és képes legyen utánozni a mozdulataikat, ahogy
hallgatásának a bizalom pillanatában csábítónak és kéjesnek kell len-
nie, hogy a titok örömmel bújjon elõ és csevegjen önmagával ebben a
mesterségesen létrehozott észrevétlenségben és csendben, úgy lelkébõl
nem hiányozhat a költõi eredetiség sem, melynek segítségével azon
nyomban képes teljessé és szabályossá tenni azt, ami az individuumban
mindig csak részben és szabálytalanul van jelen. Ha ebben tökéletesítet-
te magát, már nincs szüksége arra, hogy példáit irodalmi repertoárjából
hozza, és élettelen emlékeket tálaljon, hanem a friss folyóból foghatja ki
360 még ficánkoló, a szivárvány minden színében játszó megfigyeléseit.
Nem kell lélekszakadva rohangálnia sem, hogy valamit észrevegyen. Ép-
pen ellenkezõleg, nyugodtan üldögélhet a szobájában, akárcsak egy
rendõrfelügyelõ, aki tökéletesen tisztában van mindennel, ami törté-
nik. Amire szüksége van, azt rögvest megteremti; amire szüksége van,

330
 II. fejezet

az máris kéznél van, hiszen hatalmas gyakorlattal rendelkezik, ahogy

egy jól felszerelt házból sem kell lemennünk az utcára vízért, hiszen az –
a nyomóvezetéknek hála – az emeleten is van. Az életben rendkívül tájé-
kozott, s tekintete éles, mint az inkvizítoroké, így ha kételyei támadná-
nak, azonnal tudja, hol kell keresnie, és könnyen meg is találja azt az
egyént, aki kísérletéhez megfelel. Megfigyelései mindenki másénál hite-
lesebbek, még ha nem is tûzdeli tele olyan nevekkel vagy bölcs idézetek-
kel, mint hogy „élt Szászországban egy parasztlány, akin az orvos megfi-
gyelte”, vagy hogy „élt Rómában egy császár, akirõl a történetíró azt
meséli”, mintha ilyesmi ezer évenként csak egyszer fordulna elõ. Akkor
mi érdekli a pszichológiát? Nem, ez az egész minden nap megtörténik,
csak helyén legyen a megfigyelõ. Megfigyelései frissek és a valóság szá-
mára érdekesek lesznek, ha van annyira óvatos, hogy ellenõrzi õket. Vé-
gül megteremt magában minden egyes hangulatot, minden egyes lelki-
állapotot, melyet felfedezett másokban. Aztán meglátja, hogy utánzás-
sal be tudja-e csapni a másikat, hogy magával tudja-e ragadni a követke-
zõ kalandra, mely az eszme következetes kibontása révén saját alkotása.
Ha tehát meg akarunk figyelni egy szenvedélyt, ki kell választanunk egy
individuumot. Ahhoz, hogy elõcsalogathassuk a titkát, csend, némaság
és észrevétlenség szükséges. Ezután addig kell gyakorolni a tanultakat,
míg képesek nem leszünk becsapni a megfigyelt személyt. Majd meg-
költjük a szenvedélyt, és a szenvedély természetellenesre nagyított alak-
jában mutatkozunk elõtte. Ha helyesen jártunk el, az individuum leírha-
tatlan megkönnyebbülést és kielégülést fog érezni, akárcsak a tébolyo-
dott, amikor rátalálnak, költõien megragadják, majd továbbfejlesztik
rögeszméjét. Ha mégsem járunk sikerrel, az azért lehet, mert nem meg-
felelõen jártunk el, vagy azért, mert nem a megfelelõ individuumot vá-
lasztottuk.

1. § 361
Az objektív szorongás

Amikor az objektív szorongás fogalmát használjuk, az ember legin-

kább az ártatlanság szorongására gondolhat, amikor a szabadság meg-
látja magát, amint önnön lehetõségében tükrözõdik. Ez ellen olyasmit
felhozni, hogy elkerülte a figyelmet, hogy vizsgálódásunk más pontján

331
 A szorongás fogalma

tartunk, nem lenne kielégítõ válasz. Ellenben hasznosabb lenne arra

emlékeztetni, hogy az objektív szorongás megkülönböztetés a szubjek-
tív szorongástól való elhatárolást jelenti, és ilyen megkülönböztetésrõl
Ádám ártatlanságának állapotában nem beszélhetünk. A szubjektív szo-
rongás legszigorúbb értelemben az az individuumban tételezett szoron-
gás, mely bûnének következménye. Az ebben az értelemben vett szoron-
gásról majd egy késõbbi fejezetben beszélünk. Ha azonban a szót így ért-
jük, akkor az objektív szorongás ellentéte érvényét veszti, s akkor a szo-
rongás pont olyannak mutatkozik meg, amilyen, vagyis szubjektívnak.
Az objektív és a szubjektív szorongás megkülönböztetése ezért a világ
szemléletéhez és a késõbbi individuum ártatlanágának állapotához tar-
tozik. A felosztás úgy történik, hogy a szubjektív szorongás jelöli az
egyes ártatlanságában jelen lévõ szorongást, mely megfelel Ádáménak,
ám a nemzedék mennyiségi meghatározottsága révén mennyiségileg
különbözik tõle. Objektív szorongáson ezzel szemben ama bizonyos ge-
neráció bûnösségének visszatükrözõdését értjük az egész világban.
Az elõzõ fejezet 2. §-ában emlékeztettünk arra, hogy az a kifejezés,
mely szerint „Ádám bûne által jelent meg a bûnösség a világban”, kül-
sõdleges reflexiót tartalmaz; most ismét használhatjuk ezt a kifeje-
zést, mivel mégiscsak van némi igazságtartalma. Abban a pillanatban,
hogy Ádám tételezte a bûnt, a megfigyelés elhagyja õt, hogy a késõbbi
individuumok bûnének kezdetét szemlélje; hiszen most már tételezve
van a generáció. Ha ugyanúgy Ádámmal tételezzük az emberi nem bû-
nösségét, mint a felegyenesedett járást, akkor az individuum fogalma
megszûnik. Ezt fejtettük ki a korábbiakban, ahol egyben tiltakoztunk
a kísérletezõ kíváncsiság ellen, mely a bûnt mint afféle ritkaságot ke-
zelte, és felvetõdött az a dilemma is, hogy vagy olyan kérdezõt kell ki-
362 találni, akinek fogalma sincs, mit kérdez, vagy olyat, aki tudja, ám az-
zal, hogy tudatlanságot tettet, új bûnt követ el.
Ha mindehhez ragaszkodunk, a fenti kifejezés korlátozott igazságra
tesz szert. Az Elsõ tételezi a minõséget. Tehát Ádám tételezi a bûnt ön-
magában és az emberi nemben is. Az emberi nem fogalma azonban túl-
ságosan elvont ahhoz, hogy olyan konkrét kategóriát tételezzen, mint a
bûn, ami éppen azáltal tételezõdik, hogy az egyes egyesként tételezi. Az
emberi nem bûnössége tehát csak mennyiségi közelítés; ez azonban
Ádámmal kezdõdik. Ez az oka annak, hogy Ádám jelentõsége az emberi

332
 II. fejezet

nem bármely más individuumához képest nagyobb, és ebben rejlik a fen-

ti kifejezés igazsága is. Ezt még az önmaga megértésére törekvõ ortodo-
xiának is el kell ismernie, hiszen azt tanítja, hogy Ádám bûnével mind az
emberi nem, mind a természet a bûn hatása alá került, bár a természet
esetében a bûn bizonyára nem a bûn minõségeként jelent meg.
Az, hogy a bûn megjelent a világban, az egész teremtett világ szem-
pontjából jelentõségre tett szert. A bûnnek a nem-emberi létezésre
tett hatását jelöltem az objektív szorongás fogalmával.
Hogy jelezzem, mire gondolok, emlékeztetek a Szentírás alábbi he-
lyére: ‚pokaradokia t¸V ktísewV. (Róm 8,19). Amennyiben ugyanis só-
várgásról beszélünk, magától értetõdik, hogy a teremtmény a tökélet-
lenség állapotában leledzik. Az olyan kifejezések és meghatározások lát-
tán, mint a vágyakozás, sóvárgás, várakozás, gyakran átsiklunk afelett,
hogy ezek egy korábbi állapotot implikálnak, mely tehát jelen van és a
vágyakozás kibontakozásával jut érvényre. A várakozó nem véletlenül
került jelenlegi állapotába, hogy aztán teljesen idegenül érezze magát
benne, hanem egyidejûleg maga teremti ezt meg. Az ilyen vágyakozás
kifejezõdése a szorongás; mert a szorongásban az az állapot jut kifeje-
zésre, amelybõl a várakozó elvágyik, mégpedig azért jut kifejezõdésre,
mert a vágyakozás önmagában nem elég, hogy megszabadítsa.
A pszichológiai elmélkedések körében nincs helye annak, hogy
Ádám bûne milyen értelemben döntötte romlásba a teremtett világot,
sem annak, hogy a szabadság – amennyiben azáltal tételezõdött, hogy
visszaéltek vele – miként vetette a lehetõség visszfényét és az érdeklõ-
dés reszketését a teremtett világra, hogy milyen értelemben kellett
ennek megtörténnie azért, mert az ember szintézis, melynek legszél-
sõségesebb ellentmondásai tételezõdtek, s ezek egyike éppen az em- 363
ber bûne által sokkal jelentõsebb ellentmondássá vált, mint valaha –
ezek a kérdések a dogmatika hatáskörébe tartoznak, ezen belül a kien-
gesztelõdéshez, melynek magyarázatával ez a tudomány a bûnösség
elõfeltételezését magyarázza meg.1
A teremtett világ ezen szorongását bizonyára joggal nevezhetjük ob-

1 A dogmatikának ugyanis így kell felépülnie. Az egyes tudományoknak minde-

nek elõtt határozottan meg kell ragadniuk a kezdetüket, és nem a többi tudo-
mánnyal folytatott laza kapcsolatokat kell ápolniuk. Ha a dogmatika a bûnös-
ség magyarázatával vagy a bûnösség valóságának bizonyításával akarja tevé-

333
 A szorongás fogalma

jektív szorongásnak. Nem a teremtés hozta létre, úgy alakult ki, hogy
egészen más megvilágításba került azáltal, hogy Ádám bûne az érzékisé-
get bûnösséggé fokozta le, s amennyiben a bûn újból és újból megjele-
nik a világban, arra ítéltetett, hogy állandóan bûnösség legyen. Könnyen
belátható, hogy ez a felfogás arra is ügyel, hogy elutasítsa a racionális vi-
lágszemléletet, mely szerint az érzékiség, mint olyan, bûn. Miután a bûn
megjelent a világban, és valahányszor megjelenik, az érzékiségbõl bû-
nösség lesz; ám korábban nem volt az, amivé válik. Franz Baader gyak-
ran tiltakozott az ellen, hogy a végesség, az érzékiség önmagában bû-
nösség volna. Mindazonáltal, ha nem vagyunk résen, teljesen más oldal-
ról is a pelagianizmushoz jutunk. Franz Baader ugyanis meghatározásá-
ban nem vette számításba az emberi nem történetét. Az emberi nem
mennyiségi növekedésében (ami tehát jelentéktelen) az érzékiség bû-
nösség; az individuum számára azonban addig nem az, amíg a bûn téte-
lezésével õ maga nem változtatja bûnösséggé.
364 Schelling iskolájának1 egyes képviselõi különös figyelmet szentel-

kenységét kezdeni, akkor abból sosem lesz dogmatika, sõt egész létezése prob-
lémássá és bizonytalanná válik.
1 Schelling gyakran beszél szorongásról, dührõl, kínról, szenvedésrõl. Az ilyesmit
azonban mindig gyanakodva kell szemlélni, nehogy összetévesszük a bûn követ-
kezményét a teremtésben azokkal az Istenben meglévõ állapotokkal és hangu-
latokkal, melyeket Schellingnél szintén jelölnek. Schelling ugyanis ezekkel a ki-
fejezésekkel illeti, ha mondhatom így, az istenség teremtési fájásait. A képzet-
kifejezésekkel azt jelöli, amit részben maga is negatívnak nevezett, és amit He-
gel a negatív fogalmában mint a dialektikust (to …teron) határozott meg. A két-
értelmûség Schellingnél is megjelenik; amikor egyrészt a természetben elter-
jedt melankóliáról, másrészt az istenség mélabújáról beszél. Schellingnél azon-
ban az a legfontosabb gondolat, hogy a szorongás elsõsorban az istenség azon
gyötrelmeit jelöli, melyeket a teremtés érdekében elszenved. Berlinben még ha-
tározottabban jelentette ki ugyanezt, amikor Istent Goethéhez és Joh. v. Mül-
lerhez hasonlította, akik csak alkotás közben érezték jól magukat, s egyben ar-
ra is emlékeztetett, hogy az olyan boldogság, mely nem képes megnyilatkozni,
boldogtalanság. Ezt azért említem itt, mert ez a kijelentése Marheineke egyik
rövidebb munkájában nyomtatásban már megjelent. Marheineke ironizál felet-
te. Ezt azonban nem kellene tennie; hiszen az erõteljes és vérbõ antropomorfiz-
mus rendkívül értékes. A hibát mégis másban kell keresni, ez azonban kitûnõen
példázza, milyen különös lesz minden, ha a metafizikát és a dogmatikát azáltal
ferdítik el, hogy a dogmatikát a metafizika, a metafizikát pedig a dogmatika
eszköztárával tárgyalják.

334
 II. fejezet

tek a teremtésben a bûn hatására végbement alterációnak.1 Beszéltek

az élettelen természetben meglévõ szorongásról is. Hatásából azon-
ban veszít, mert hol azt hisszük, hogy egy természetfilozófiai állítással
van dolgunk, melyet a dogmatika segítségével tárgyalhatunk szelleme-
sen, hol pedig azt, hogy egy dogmatikai meghatározással, mely a ter-
mészetszemlélet mágikus csodálatosságának gyenge visszfényében leli
örömét.
Itt azonban abbahagyom, hiszen mindezt csak azért villantottam
fel, hogy rögvest kiemelhessem jelen vizsgálódásomból. Ádám szoron- 365
gása soha többé nem ismétlõdik meg, mert általa jelent meg a bûnös-
ség a világban. Emiatt a szorongásnak két fajtája van, a természetben
lévõ objektív szorongás és az individuum szubjektív szorongása, az
utóbbi többet, az elõbbi kevesebbet tartalmaz Ádám szorongásából.

2. §
A szubjektív szorongás

Minél reflektáltabban merjük tételezni a szorongást, látszólag an-

nál könnyebb lehet rávenni, hogy bûnre váltson. Nem hagyhatjuk
azonban, hogy a közelítõ meghatározások megtévesszenek, az ugrást
nem a „több” okozza, és a „könnyebb’ sem könnyíti meg a magyaráza-
tot. Ha nem ragaszkodunk ehhez, az a veszély fenyeget, hogy váratla-
nul minden olyan könnyen megy, hogy az átmenet egészen egyszerû
lesz, vagy az a veszély is fenyegethet, hogy sosem merjük lezárni gon-
dolatmenetünket, mert a pusztán empirikus megfigyelés sosem feje-
zõdhet be. Bár a szorongás egyre reflektáltabbá válik, a szorongásban
1 Az alteráció szó kitûnõen visszaadja a kétértelmûséget. Az alterál kifejezést
ugyanis egyrészt ’megváltoztat’, ’elferdít’, ’eredeti állapotából kizökkent’ (egy
dologból valami más lesz) jelentésben használjuk, ám ha valakit alterálnak, az azt
is jelenti, hogy ’megijesztik’, hiszen alapvetõen ez az elsõ, elmaradhatatlan követ-
kezmény. Ha jól tudom, a latinban egyáltalán nem használják ezt a kifejezést, ha-
nem az ’adulterare’ szóval helyettesítik. A franciában pedig az altérer les
monnaies és az être altéré kifejezésben jelenik meg. Mi a mindennapi beszédben
általában csak ’megijed’ értelemben használjuk, és egy átlagember bizonyára így
mondaná: egészen megijedtem. Egy kofától legalábbis így hallottam.

335
 A szorongás fogalma

minõségi ugrás révén elõtörõ bûn éppúgy bûn, mint Ádámé, a szoron-
gás pedig ugyanúgy kétértelmû lesz.
Ha tagadnánk, hogy minden késõbbi individuumnak része volt,
vagy legalábbis feltételezhetjük, hogy része volt az ártatlanságnak ab-
ban az állapotában, mely hasonló Ádáméhoz, az nemcsak fölháboríta-
na, hanem minden gondolkodásnak is véget vetne, hiszen ezáltal olyan
individuum jönne létre, mely nem individuum, csupán fajtájának egy
példánya, bár egyidejûleg az individuum meghatározottsága szerint
bûnösnek tekintenénk.
A szorongást a szédüléshez hasonlíthatjuk. Az, aki a tátongó mély-
ségbe néz, elszédül. De mi az oka ennek? Ugyanúgy a szeme, mint a
szakadék; hiszen nem szédült volna, ha nem néz le. Ily módon a szo-
rongás a szabadság szédülése, mely akkor fogja el az embert, amikor a
szellem tételezni akarja a szintézist, a szabadság pedig lebámul saját
lehetõségének mélyére, megragadja a végességet, és abba kapaszko-
dik. A szabadság ebben a szédülésben összeomlik. A pszichológia nem
tud és nem is akar ennél tovább jutni. Ugyanabban a pillanatban min-
366 den megváltozik, s amikor a szabadság ismét fölegyenesedik, ráébred
bûnösségére. E két pillanat között van az ugrás, melyet egyetlen tudo-
mány sem magyarázott meg, és nem is képes erre. Az, aki a szorongás-
ban válik bûnössé, a lehetõ legkétértelmûbben bûnös. A szorongás nõ-
ies tehetetlenség, melyben a szabadság eszméletét veszti, a bûnbeesés
pszichológiai értelemben mindig öntudatlan állapotban történik; a
szorongás azonban egyidejûleg a legönzõbb dolog, és a szabadság
egyetlen konkrét megnyilvánulása sem olyan önzõ, mint bármely
konkretizálódás lehetõsége. Ez megint csak lenyûgözõ, és meghatá-
rozza az individuum kétértelmû, rokonszenven és ellenszenven alapu-
ló viszonyát. A szorongásban a lehetõség önzõ végtelensége rejlik,
mely nem kínálja fel a választást, hanem édes ijesztgetésével bénító fé-
lelmet kelt.
A késõbbi individuum szorongása reflektáltabb. Ezt úgy fejezhet-
jük ki, hogy a szorongás tárgyát képezõ semmi egyre inkább valamivé
válik. Nem állítjuk, hogy tényleg valamivé válik, vagy hogy valóban je-
lent valamit, ahogy azt sem, hogy a semmi helyére a bûn vagy valami
más lép; hiszen a késõbbi individuum ártatlanságára ugyanaz érvé-
nyes, ami Ádáméra; mindez csak a szabadságot szolgálja, de csak ak-

336
 II. fejezet

kor, ha az egyes a minõségi ugrás révén tételezi a bûnt. A szorongás-

ban megjelenõ semmi tehát a sejtések összessége, melyek önmaguk-
ban reflektálódva egyre közelebb kerülnek az individuumhoz, bár lé-
nyegében jelentésük a szorongásban a semmi; de jegyezzük meg, nem
az a semmi, amelyhez az individuumnak semmi köze, hanem az, amely
élénk kapcsolatot tart fenn az ártatlanság tudatlanságával. Ez a reflek-
táltság felkészülés, ami az individuum bûnössé válása elõtt lényegében
semmit sem jelent, ám ha az individuum a minõségi ugrás révén bû-
nössé válik, ez az elõfeltétele annak, hogy meghaladhassa önmagát,
mert a bûn elõfeltételezi önmagát, természetesen nem azelõtt, hogy
tételeznénk (ez a predesztináció), hanem azáltal, hogy tételezve van.
Most közelebbrõl szemügyre vesszük azt a valamit, ami a késõbbi
individuumban a szorongás semmijét jelentheti. A pszichológiai töp-
rengésben ez valójában a valamire érvényes. A pszichológiai elmélke-
dés azonban nem felejti el, hogy minden vizsgálat megszûnik, ha az in-
dividuum eme valami révén minden további nélkül bûnössé válik.
Ez a valami, ami s t r i c t e s i c d i c t a az eredendõ bûnt jelenti,

A. A nemzedékek viszonyának következménye 367

Magától értetõdik, hogy itt nem az orvosokat foglalkoztató kérdé-

sekrõl lesz szó, mint például hogy valaki fejlõdési rendellenességgel jött
a világra. Ahogy a táblázatos statisztikákból sem kívánunk semmiféle
következtetést levonni. Ahogy mindenütt, itt is azt szeretnénk, ha a
hangulat megfelelõ lenne. Amikor tehát azt tanítják, hogy a jégesõ és a
rossz termés az ördög mûve, azt akár jó szándékú kijelentésnek is vehet-
jük, bár lényegét tekintve szellemeskedés, mely a gonosz fogalmát el-
mossa, és szinte tréfálkozik, ahogy esztétikai értelemben az is mókás,
ha ostoba ördögrõl beszélnek. – Ha ily módon a ’hit’ fogalmában olyan
egyoldalúan érvényesítik a történetiséget, hogy közben megfeledkez-
nek az individuumban rejlõ õsi eredetérõl, akkor az szabad végtelenség
helyett véges kicsinyességgé változik. Ennek az a következménye, hogy
úgy beszélnek a hitrõl, mint Hieronymus Holberg mûvében, amikor azt
állítja Erasmusról, hogy többször is tévedett a hitben, mivel elfogadja,
hogy a Föld gömbölyû és nem lapos, ahogy a hegyen élõk hosszú nemze-

337
 A szorongás fogalma

dékek óta hiszik. Ily módon akkor is megtévedhetünk a hitben, ha bõ-

szárú gatyát hordunk, miközben a hegyen élõk szûkszárú nadrágban jár-
nak. – Amikor statisztikai kimutatásokat készítünk a bûnös viszonyok-
ról, és térképet készítünk róluk, melyeken színekkel és a magaslatok je-
lölésével segítünk a szemnek, hogy rögtön átlássa õket, akkor arra te-
szünk kísérletet, hogy a bûnt érdekes természeti jelenségként ábrázol-
juk, melyet megszüntetni nem lehet, de ki lehet számítani, akárcsak a
légnyomást és a csapadék mennyiségét. Az a középérték, az az átlag,
amit kapunk, teljesen más értelemben nonszensz, mint a tisztán empiri-
kus tudományokban. Hiszen nevetséges értelmetlenség lenne, ha valaki
komolyan kijelentené, hogy egy emberre átlagosan 33/8 hüvelyk bûnös-
ség jut, vagy hogy a Languedoc-ban lakókra csak 2¼, míg a bretagne-
iakra 37/8. – Ezek a példák éppúgy nem fölöslegesek, mint a bevezetés-
ben említettek, mivel abból a körbõl származnak, melyen belül a továb-
biakban mozogni fogunk.
Az érzékiségbõl a bûn által bûnösség lett. Ennek a mondatnak két je-
368 lentése van. A bûn révén az érzékiség bûnösség lett, és Ádám révén meg-
jelent a bûn a világban. Ezeknek a meghatározásoknak folyvást támo-
gatniuk kell egymást; különben valótlant állítunk. Az ugyanis a nemze-
dékek történetéhez tartozik, hogy az érzékiség egyszer bûnösséggé
vált, az azonban az individuum minõségi ugrása, hogy ma is azzá válik.
Már emlékeztettünk arra (I. fejezet 6. §), hogy Éva teremtése kép-
letesen elõrevetítette a nemzedékek közötti kapcsolat következmé-
nyét. Bizonyos értelemben õ képviselte a származtatottat. A származ-
tatott sohasem olyan tökéletes, mint az eredeti.1 A különbség itt azon-
ban csak mennyiségi. A késõbbi individuum lényegében ugyanolyan
eredeti, mint az elsõ. A késõbbi individuumok különbségét i n
p l e n o a származtatottság okozza; de a származtatottság az egyes
ember esetében jelenthet valami többet és kevesebbet is.
A nõ származtatott volta egyben megmagyarázza azt is, hogy mi-
lyen értelemben gyengébb a nõ a férfinál, ahogy mindig is elfogadták,
akár egy pasa, akár egy romantikus lovag szájából hangzott el. A kü-

1 Ez természetesen csak az emberi nemre érvényes, mert az individuum szellem-

ként meghatározott, az állatfajok esetében ellenben minden egyes késõbbi pél-
dány ugyanolyan jó, mint az elsõ, helyesebben elsõnek lenni semmit sem jelent
náluk.

338
 II. fejezet

lönbség mindazonáltal nem számottevõ, hiszen a férfi és a nõ különbö-

zõségük ellenére lényegében egyformák. A különbség abban jut kifeje-
zésre, hogy Éva szorongása reflektáltabb Ádáménál. Ennek oka az,
hogy a nõ érzékibb a férfinál. Itt természetesen nem egy empirikus ál-
lapotról vagy egy átlagértékrõl van szó, hanem a szintézis különbözõ-
ségérõl. Ha a szintézis egyik részében van egy több, akkor ennek kö-
vetkezményeként, ha a szellem tételezi magát, a különbség mélyebb, s
a szorongás a szabadság lehetõségében nagyobb játéktérhez jut. A Ge-
nezisben Éva csábítja el Ádámot. Ebbõl azonban még semmiképpen
sem következik, hogy bûne nagyobb Ádáménál, az pedig még kevésbé,
hogy a szorongás tökéletlenség volna, hiszen mértékébõl éppen a tö-
kéletesség mértéke jósolható meg.
Vizsgálódásunkból már itt is kiderül, hogy az érzékiség mértéke
megfelel a szorongásénak. Amint nyilvánvalóvá válik a nemzedékek vi-
szonya, az, ami Éváról elhangzott, csupán arra vonatkozó utalás, ami
minden késõbbi individuum Ádámhoz fûzõdõ viszonyára érvényes,
vagyis ahogy az érzékiség gyarapszik a nemzedékekben, úgy növekszik 369
a szorongás is. A nemzedékek közötti viszony következménye tehát a
több, mégpedig úgy, hogy egyetlen individuum sem kerülheti el, min-
den késõbbi individuum többlete Ádámhoz képest több, de olyan több-
letté sosem válhat, ami lényegesen megkülönbözteti Ádámtól.
Mielõtt erre rátérnénk, szeretném közelebbrõl megvilágítani azt a
kijelentést, hogy a nõ érzékibb, mint a férfi, és jobban szorong nála.
Az, hogy a nõ érzékibb, mint a férfi, azonnal kiderül tesi felépítésébõl.
Ezt bõvebben kifejteni nem az én dolgom; hanem a fiziológia feladata.
Én más módon bizonyítom állításomat, az esztétika segítségével az õ
szemszögébõl ideális szemponthoz, azaz a szépséghez vezetem, miköz-
ben emlékeztetek arra, hogy az a körülmény, hogy a szépség jelenti szá-
mára az ideális szempontot, éppen azt bizonyítja, hogy a nõ érzékibb a
férfinál. Ezután az etika segítségével vezetem el az ideális szemponthoz,
azaz a fogantatáshoz, miközben felhívom a figyelmet arra, hogy az a kö-
rülmény, hogy a fogantatás jelenti számára az ideális szempontot, ép-
pen azt bizonyítja, hogy a nõ érzékibb a férfinál.
Ahol a szépség uralkodik, ott olyan szintézist hoz létre, mely a szelle-
met kirekeszti. Ez az egész görögség titka. Ezért honol nyugalom és
csendes ünnepélyesség a görög szépség felett; de éppen ezért van benne

339
 A szorongás fogalma

szorongás is, melyet a görögök annak ellenére nem vettek észre, hogy
plasztikus szépségük ebben reszketett. A görög szépség azért sugároz
gondtalanságot, mert nincs benne szellem, ám éppen ezért körülveszi
egy megmagyarázhatatlan, mély bánat is. Az érzékiség ezért nem bûnös-
ség, hanem megfejthetetlen, félelmet keltõ rejtély; s ezért kíséri a naivi-
tást egy megmagyarázhatatlan semmi, a szorongás semmije.
A görög szépségfelfogás lényegében ugyanúgy tekint a férfira és a
nõre, vagyis nem szellemileg, ám az azonosságon belül mégis különb-
séget tesz. A szellemi az arcban jut kifejezõdésre. A férfiúi szépségnél
fontosabb szerepet játszik az arc és az arckifejezés, mint a nõi szépség
esetében, még ha a szobrok örök fiatalsága mindig megakadályozza is
a mélyebb szellemiség megnyilvánulását. Ezt részletesebben kifejteni
megint csak nem az én dolgom, csupán egyetlen utalással szeretném
bizonyítani a különbséget. Vénusz lényegében ugyanolyan szép akkor
370 is, ha álmában ábrázolják, sõt talán éppen ekkor a legszebb, pedig az
alvó arcon éppen a szellem távolléte tükrözõdik. Ebbõl következik,
hogy minél idõsebb és szellemét tekintve fejlettebb egyéniség valaki,
annál kevésbé szép álmában, míg a gyermek akkor a legszebb, amikor
alszik. Vénusz a tenger habjai közül emelkedik ki, és nyugalmi állapot-
ban ábrázolják, vagy úgy, hogy arckifejezése jellegtelennek látsszon.
Apollót ellenben nem lehet álmában ábrázolni, ahogy Jupitert sem.
Apolló így csúnya lenne, Jupiter pedig nevetséges. Bacchusszal azon-
ban kivételt tehetünk, bár a görög mûvészetben éppen õ fejezi ki a nõi
és a férfiúi szépség egyensúlyát, ezért is nõiesek az idomai. Ganümé-
dész esetében azonban már lényegesebb az arckifejezés.
A szépség fogalmának változásával a romantikában például az alap-
vetõ azonosságon belül megismétlõdik a különbözõség. Míg a szellem
története (hiszen a szellem titka éppen az, hogy mindig van története)
meg mer jelenni a férfi arcán oly módon, hogy az írás egyértelmû, ne-
mes vonásai mindent feledtetnek, addig a nõ másként, teljességében
hat, annak ellenére, hogy az arc nagyobb jelentõségre tett szert, mint
a klasszikus ókorban. Az arckifejezésnek ugyanis olyan teljességet kell
visszaadnia, amelynek nincs története. Ezért a hallgatás nemcsak a nõ
legfõbb bölcsessége, hanem legfõbb ékessége is.
Az etika szemszögébõl a nõ a fogantatással éri el csúcspontját.
Ezért mondja az Írás, hogy epekedik a férje után. Ugyan a férfi is vágya-

340
 II. fejezet

kozik utána, az õ élete azonban nem ebben a vágyban csúcsosodik ki,

kivéve, ha züllött, kicsapongó életet él. Az azonban, hogy a nõ életé-
nek ez a csúcspontja, éppen azt mutatja, hogy õ az érzékibb.
A nõben több a szorongás, mint a férfiban. Ennek nem az az oka,
hogy a nõnek nincs akkora fizikai ereje, hiszen most egyáltalán nem
errõl a fajta szorongásról beszélünk; hanem az, hogy a nõ érzékibb, s
lényegében mégis szellemileg meghatározott, akárcsak a férfi. Ezért
hiába hajtogatták annyit, hogy a nõi a gyengébbik nem, ez a megálla-
pítás számomra teljesen közömbös; hiszen ettõl még szoronghatna ke-
vesebbet, mint a férfi. A szorongást itt állandóan a szabadság vonatko-
zásában kell érteni. Ha tehát a Genezisbeli történetben minden hason-
ló helyzettel ellentétben a nõ csábítja el a férfit, akkor ez, ha jobban
belegondolunk, teljesen rendben van; hiszen ez csak annyiban nõi csá- 371
bítás, hogy Ádámot tulajdonképpen Éván keresztül csábítja el a kígyó.
Ha egyébként csábításról beszélünk, a nyelvhasználat (elszédít, rávesz
stb.) mindig a férfi fölényét hangsúlyozza.
Most csupán azt szeretném egy kísérleti megfigyeléssel bizonyíta-
ni, amit minden tapasztalat szerint elfogadott tényként kezelhetünk.
Eszembe jut egy fiatal, ártatlan lány, akire egy férfi vágyakozó pillan-
tást vet, mire a lányt hatalmába keríti a félelem. Késõbb felháborod-
hat, ám elõször elfogja a félelem. Ha azonban egy nõ vet vágyakozó pil-
lantást egy ártatlan fiatalemberre, akkor az ifjút nem szorongás keríti
hatalmába, legfeljebb utálkozással vegyes szégyent érez, mivel õ in-
kább szellemi lényként meghatározott.
Ádám bûnével került a világba a bûnösség és a nemiség, s az utóbbi
jelentette számára a bûnösséget. A nemiség tehát tételezõdött. Szó-
ban és írásban is sok mindent összehordtak már a naivitásról a vilá-
gon. Mindazonáltal csak az ártatlanság naiv és tudatlan egyszerre.
Amint a nemiség tudatossá válik, értelmetlen, mesterkélt és – ami
még ennél is rosszabb – idõnként elrejti azt a vágyat, hogy a naivitásról
akarunk beszélni. Abból azonban, hogy az ember elveszítette naivitá-
sát, semmiképpen sem következik, hogy bûnös. Csupán ezek a seké-
lyes hízelkedések szédítik el az embert azzal, hogy elvonják figyelmét
arról, ami igaz, azaz az erkölcsiségrõl.
Eddig a nemiségnek és egyes területeinek jelentõségére vonatkozó
minden kérdésre tagadhatatlanul szegényes választ adtak, s minde-

341
 A szorongás fogalma

nekelõtt csak ritkán feleltek rájuk a megfelelõ hangulatban. Tréfával

elütni ezeket szánalmas mûvészet, óva inteni tõlük nem nehéz, úgy
prédikálni róluk, hogy közben kifelejtjük a nehézséget, ugyancsak
könnyû; ám emberhez méltón beszélni róluk mûvészet. Ha átengedjük
a választ a színpadnak és a szószéknek oly módon, hogy az egyik nem
meri kimondani azt, amitõl a másik nem riad vissza, s ennek következ-
tében az egyik magyarázata szöges ellentéte lesz a másikénak, tulaj-
donképpen azt jelenti, hogy mindent feladunk, és az emberek vállára
olyan súlyos terhet rakunk, melyet képtelenek vagyunk egy ujjal fel-
emelni, azaz: hogy találják meg mindkét magyarázat értelmét, miköz-
ben a mindenkori tanárok mindig csak az egyiket mondják el. Ezt a
visszásságot már régen észrevették volna, ha az emberek mostanság
372 nem fejlesztették volna tökélyre, hogyan kell értelmetlenségben elfe-
csérelni oly szépreményû életüket, s hogyan kell nagy hanggal, meg-
gondolatlanul csatlakozni, amikor valamiféle nagyszerû, rettentõ esz-
mérõl fecsegnek, melynek megvalósításához az egységbe vetett meg-
ingathatatlan hittel egyesülnek, még ha ez a hit éppannyira csodálatra
méltó, mint azé a csaposé, aki a sört egy schillinggel a vételi ár alatt
mérte, és mégis nyereségre számított, mondván, „a mennyiség hozza
meg a hasznot”. Ha ez igaz, nem csodálkozom, hogy manapság senki
sem figyel az ilyen elmélkedésre. Azt azonban tudom, hogy ha Szókra-
tész élne, elgondolkozna az ilyesmin, ráadásul jobban, vagy – hogy úgy
mondjam – istenibben tenné, mint ahogy az tõlem telik, és meg va-
gyok gyõzõdve róla, hogy így beszélne hozzám: Ó, drága barátom, jól
teszed, hogy olyasmin töprengsz, amin érdemes elgondolkodni; igen,
éjszakákon át beszélgethetnénk, ám az emberi természet csodálatos-
ságának mégsem tudnánk a mélyére hatolni. És ez a bizonyosság vég-
telenül többet jelent nekem, mint kortársaim elismerése; mert ettõl a
bizonyosságtól lelkem megingathatatlan lesz, míg a tetszésnyilvání-
tástól csak kétségek ébrednének benne.
A nemiség önmagában nem bûnös. Az ezzel kapcsolatos tulajdon-
képpeni tudatlanság, már ha a nemiség lényegében mégiscsak jelen
van, az állatokra jellemzõ, melyek ezért a vak ösztönök rabságában él-
nek. Az a tudatlanság, mely egyidejûleg a nemlétezõre vonatkozik, a
gyermekek sajátja. Az ártatlanság olyan tudás, mely tudatlanságot je-
lent. Az erkölcsi tudatlanságtól való különbözõsége könnyen megmu-

342
 II. fejezet

tatkozik, mivel az ártatlanság egyfajta tudás irányában meghatáro-

zott. Az ártatlansággal olyan tudás kezdõdik, melynek elsõ meghatá-
rozása a tudatlanság. Ez a szemérmesség fogalma. A szemérmességbe
szorongás vegyül, mert a szellem a szintézis különbségének csúcsán
van meghatározva, mégpedig nem pusztán testként, hanem nemiségé-
ben megkülönböztetett testként. Bár a szemérmesség a nemi külön-
bözõség tudása, nem viszonyul a nemi különbséghez, vagyis mint ösz-
tön nincs jelen. A szemérmesség tulajdonképpeni jelentése, hogy a
szellem úgymond nem képes elismerni a szintézis csúcsát. Ezért olyan
borzasztóan kétértelmû a szemérmességben rejlõ szorongás. Az em-
berben nyoma sincs az érzéki vágynak, mégis szégyent érez. Hogy mi
miatt? A semmi miatt. Az individuum mégis belehalhat a szégyenbe, s
a sértett szemérem a legmélyebb fájdalom, mert bármely másiknál ne-
hezebb megmagyarázni. Ezért ébredhet fel a szemérmességben rejlõ 373
szorongás magától. Természetesen az a fontos, hogy ne a vágy játssza
a fõszerepet. Ez utóbbira Friedrich Schlegel egyik meséjében találha-
tunk példát (Összes mûvei, 7. kötet, 15. oldal, Merlin története).
A nemi különbözõség a szeméremben tételezõdik, ám a két véglet
nem viszonyul egymáshoz. Ez a hajlamban történik. Mivel azonban a haj-
lam nem ösztön vagy nem csupán ösztön, e o i p s o teloV-a van, és ez a
cél a szaporodás, miközben a szerelem a pusztán erotikus nyugalomban
van. A szellem még mindig nem tételezett. Amint tételezõdik, mégpe-
dig nemcsak mint a szintézis formálója, hanem szellemként is, az eroti-
ka megszûnik. Ennek a legszemléletesebb pogány kifejezése az, hogy az
erotikus megegyezik a komikussal. Persze nem abban az értelemben,
ahogy egy kéjenc gondolhatja, s ezért pajzán vicceket mesél róla, sokkal
inkább úgy értendõ, hogy az intelligencia ereje és túlsúlya mind az eroti-
kát, mind az ehhez fûzõdõ erkölcsös viszonyt semlegesíti, mivel a szel-
lem nem különbözteti meg a nemeket. Ennek rendkívül mély oka van. A
szemérmességben rejlõ szorongást az okozta, hogy a szellem idegennek
érezte magát, most azonban teljes mértékben diadalmaskodott, és a ne-
miséget idegennek és komikusnak tartja. A szellem ezen szabadságával
a szemérem természetesen nem rendelkezhetett. A nemiség annak a
rettentõ ellentmondásnak (Wiederspruch) a kifejezõdése, hogy a halha-
tatlan szellem genusként tételezõdik. Ez az ellentmondás mély szégyen-
érzetben nyilvánul meg, mely elrejti, és nem meri megérteni a nemisé-

343
 A szorongás fogalma

get. Az erotikusban ez az ellentmondás a szépségben válik érthetõvé;

mert a szépség éppen a lelki és a testi egysége. Ám az az ellentmondás,
melyet az erotikus a szépségben megvilágít, a szellem számára egyszer-
re szépség és komikum. A szellem ezért úgy fejezi ki az erotikust, hogy
az egyszerre szép és komikus. Ez esetben az érzékiség nem lengi be az
erotikust; hiszen akkor kéjrõl kellene beszélni, s az individuum mélyen
meghajolna az erotikus szépsége elõtt; hanem a szellem érettségével ta-
láljuk szembe magunkat. Ezt természetesen csak nagyon kevesen értet-
ték meg a maga tisztaságában. Szókratésznak azonban sikerült. Amikor
tehát Xenophón azt mondatja vele, hogy szeretni kell a rút nõket, akkor
– mint Xenophón közremûködésével minden – ez is visszataszítóan
nyárspolgári kijelentéssé válik, mely egyáltalán nem jellemzõ Szókra-
tészra. A kijelentés értelme, hogy Szókratész indifferenssé tette az ero-
374 tikust, és a komikum alapját képezõ ellentmondást azzal az ennek meg-
felelõ ellentmondással fejezi ki, hogy szeretni kell a rútakat.1 Az ilyen

1 Így kell értelmezni azt is, ahogy Szókratész a csókról beszél Kritobulosznak. An-
nak, hogy Szókratész képtelen volt komolyan és ünnepélyesen beszélni a csók ve-
szélyességérõl, szerintem mindenki számára egyértelmûnek kell lennie, ahogy
annak is, hogy nem volt anyámasszony katonája, akinek a nõk láttán inába szállt a
bátorsága. A déli országokban és a szenvedélyesebb népeknél a csók valamivel
többet jelent, mint itt északon (errõl olvashatunk Puteanus Joh. Bapt. Saccushoz
írt levelében: n e s c i u n t n o s t r æ v i r g i n e s u l l u m l i b i d i n i s r u d i -
mentum osculis aut osculis inesse, ideoque fruuntur.
V e s t r æ s c i u n t. V. ö. Kempis: Értekezés a csókról, Bayle nyomán), ettõl füg-
getlenül sem az ironikus, sem a moralista Szókratészra nem jellemzõ, hogy így
beszéljen. Ha ugyanis eltúlozzuk a moralista viselkedést, felpiszkáljuk a vágyat, és
arra csábítjuk a tanítványt, hogy szinte akarata ellenére ironikus legyen mesteré-
vel. Ezt példázza Szókratész kapcsolata Aszpasziával. Érintkezett vele, és egyálta-
lán nem érdekelte, milyen kétes életet él az asszony. Csak tanulni szeretett volna
tõle (Athenäus), s ehhez Aszpasziának minden tehetsége meg is volt, hiszen az a
hír járta, hogy a férfiak hozzá vitték el feleségüket, hogy tanuljanak tõle. Mihelyt
azonban Aszpaszia a bájaival akart volna Szókratészra hatni, az vélhetõleg elma-
gyarázta volna neki, hogy a csúnyákat kell szeretni, s hogy ezentúl ne fárassza ma-
gát ilyesmivel, hiszen az õ igényeit tökéletesen kielégíti Xanthippe. (V. ö. Xeno-
phón elbeszélésével arról, hogy hogyan látja Xanthippéhoz fûzõdõ kapcsolatát
Szókratész.) – Mivel sajnos újra meg újra elõítélettel vágunk bele az olvasásba,
nem csoda, hogy mindenkinek határozott véleménye van arról, hogy egy cinikus
ember kicsapongó életet is él. Ennek ellenére lehetséges, hogy éppen itt találunk
példát arra a felfogásra, hogy az erotikus egyben komikus is.

344
 II. fejezet

felfogás azonban nagyon ritkán jelenik meg magasztos tisztaságában.

Ehhez a szerencsés történelmi fejlõdés és egy eredeti tehetség különös
összjátékára van szükség; ha csak egy mégoly távoli ellenvetés is lehetsé-
ges, akkor ez a felfogás visszataszító és mesterkélt.
A kereszténységben a vallási felfüggesztette az erotikust, nem csak
mint valami etikai félreértés alapján bûnöset, hanem mint indiffe-
renst, hiszen a szellemben nincs különbség férfi és nõ között. Itt az
erotikus nem ironikusan semleges, hanem felfüggesztett, hiszen a ke- 375
reszténység arra törekszik, hogy kibontakoztassa a szellemet. Mivel a
szemérmességben a szellem szorong és fél attól, hogy magára öltse a
nemi különbségeket, az individualitás hirtelen lepattan, és ahelyett,
hogy etikával áthatná, a szellem magasabb szférájából akar magyará-
zatra lelni. Ez a kolostori szemlélet egyik oldala, akár etikai szigor,
akár elmélkedõ kontempláció határozza meg.1
Ahogy tehát a szorongás a szemérmességben tételezõdik, úgy jelen
van minden erotikus élvezetben is, nem mintha ez bûnös lenne, semmi
esetre sem, ahogy az sem segít, ha a lelkész tízszer is megáldja a párt.
Ha az erotikus a lehetõ legszebben, legtisztábban és legerkölcsöseb-
ben nyilvánulna meg, s örömét semmiféle kéjes reflexió nem háborgat-
ná, a szorongás akkor is jelen lenne, igaz nem zavarólag, hanem mint
egyik momentuma.
Ebbõl a szempontból rendkívül nehéz megfigyeléseket végezni.
Olyan körültekintéssel kell eljárnunk, mint az orvosok, és sosem ta-
pinthatjuk ki a pulzust anélkül, hogy elõtte ne bizonyosodnánk meg
róla, hogy nem a sajátunkat érezzük-e a betegé helyett, ahogy arra is
ügyelni kell, hogy a felfedezett mozgás ne az a nyugtalanság legyen,
melyet a megfigyelés okoz a megfigyelõnek. Mindazonáltal tény, hogy
bármilyen tisztának és ártatlannak ábrázolják is a költõk a szerelmet,
a szorongásról sosem felejtkeznek meg. Ezt közelebbrõl megvizsgálni
az esztéták dolga. De miért e szorongás? Mert az erotika csúcspontján

1 Bármilyen különösnek tûnhet is annak, aki nem szokott hozzá a jelenségek vak-
merõbb szemléletéhez, itt tökéletes analógiát találunk Szókratésznak az eroti-
kusról mint komikusról való ironikus felfogása és a szerzeteseket a szellemi
menyasszonyokhoz ( m u l i e r e s s u b i n t r o d u c t æ) fûzõ viszony között.
Visszaéléssel természetesen csak azokat vádolhatjuk, akiknek van érzékük a
visszaéléshez.

345
 A szorongás fogalma

a szellem nem lehet jelen. Úgy szeretnék beszélni, mint a görögök. A

szellem bizonyára jelen van; hiszen az teremti meg a szintézist, ám
nem képes megnyilatkozni az erotikusban, mert ott idegennek érzi
magát. Mintegy így beszél az erotikushoz: Kedvesem! Itt nem lehetek
harmadik, ezért inkább elrejtõzöm. Ám éppen ez a szorongás, és egyi-
dejûleg éppen ez a szemérmesség; hiszen micsoda balgaság lenne azt
376 feltételezni, hogy az egyház áldása vagy a férfi házastársi hûsége ele-
gendõ. Számos házasságot megszentségtelenítettek annak ellenére,
hogy idegennek nyoma sem volt. Ha azonban az erotikus tiszta, ártat-
lan és szép, akkor a szorongás kedves és szelíd, s ezért a költõknek iga-
zuk van, amikor édes aggódásról beszélnek. Mindazonáltal magától ér-
tetõdik, hogy a nõ jobban szorong, mint a férfi.
Most térjünk vissza korábbi témánkhoz, a nemzedékek viszonyának
következményéhez az individuumban, ami az a többlet, mellyel Ádám-
hoz képest minden késõbbi individuum rendelkezik. A szellem a fogan-
tatás pillanatában van a legtávolabb, és ekkor a legerõsebb a szorongás.
Ebben a szorongásban jön létre az új individuum. A nõ szorongása a szü-
lés pillanatában éri el másodszor is tetõpontját, és ebben a pillanatban
jön a világra az új individuum. Azzal nem mondunk újat, hogy a szülõ nõ
szorong. A fiziológiának megvan erre a magyarázata, ahogy minden bi-
zonnyal a pszichológiának is. Szülés közben a nõ ismét a szintézis egyik
végletének csúcspontján van, ezért reszket a szellem; hiszen ebben a pil-
lanatban nincs feladata, olyan, mintha fel lenne függesztve. A szoron-
gásban az emberi természet tökéletessége jut kifejezõdésre, ezért csak
a fejletlenebb népeknél találunk analógiát az állatok könnyû szülésére.
Ám minél erõsebb a szorongás, annál több az érzékiség. A foganta-
tott individuum érzékibb, mint a teremtett, és ez a többlet a leszárma-
zás általános többlete Ádámhoz képest minden késõbbi individuumban.
De a szorongásnak és az érzékiségnek a többlete, mely Ádámhoz
képest minden késõbbi individuumban megvan, az egyes individuum-
ban természetesen nemcsak többet, hanem kevesebbet is jelenthet.
Ebben rejlenek az olyan rettentõ különbségek, hogy mélyebben, azaz
valódi emberi szimpátiával bizonyára senki sem mer elgondolkozni
azon, hogy a mennyiségit egy egyszerû átmenettel minõségivé változ-
tassa, kivéve akkor, ha rendíthetetlenül hisz abban, hogy a világon
még sosem találtak és nem is fognak ilyen többletet találni. Az élet

346
 II. fejezet

hangos szóval hirdeti a Szentírás tanítását, miszerint az apák bûnéért

Isten harmad-, negyedíziglen a gyermekeket sújtja. Mit sem segít, ha
ez alól a szörnyûség alól azzal a magyarázattal akarjuk kivonni magun-
kat, hogy ez a kijelentés a zsidó tanítás része. A kereszténység sosem
ismerte el egyetlen individuumnak az elõjogát sem, hogy külsõdleges
értelemben elölrõl kezdhessen. Minden individuum a történelmi kap-
csolatok szövevényében kezdi, s a természeti következmények ma is
ugyanúgy érvényesek, mint korábban. A különbség csak annyi, hogy a
kereszténység megtanít felülemelkedni ezen a többleten, és elítéli azt, 377
aki nem így cselekszik, mondván, nem is akarja.
Éppen azért, mert az érzékiség itt többletként van meghatározva, a
szellem szorongása erõsebb lesz azáltal, hogy az érzékiséget magára
kell vállalnia. A rettenet maximuma az lehet, hogy a bûntõl való szo-
rongás hozza létre a bûnt. Ha úgy tekintjük, hogy a gonosz vágy, a só-
várgás veleszületett, akkor nem jutunk olyan kétértelmû eredményre,
mely szerint az individuum bûnös és ártatlan is egyszerre. A tehetetlen
szorongástól az individuum összeomlik, ám éppen ezért bûnös és ár-
tatlan egyszerre.
Erre a végtelenül hullámzó többre és kevesebbre most nem kívá-
nok részletesebb példákat hozni. Ha ezeknek lenne bármiféle jelentõ-
ségük, akkor terjedelmes és gondos esztétikai-pszichológiai fejtege-
tést igényelnének.

B. A történelmi viszony következménye

Ha most egyetlen mondatban kellene megfogalmaznom, mit jelent

az a többlet, amellyel Ádámhoz viszonyítva minden késõbbi indivi-
duum rendelkezik, azt mondanám: ez nem más, mint hogy az érzéki-
ség bûnösséget jelenthet, vagyis ennek a homályos tudása, továbbá an-
nak a homályos tudása, amit a bûn egyébként jelenthet, valamint a
történeti d e t e f a b u l a n a r r a t u r félreértett történeti elsajátítá-
sa, s ennek következtében megfeledkeznek a csattanóról, az egyén
eredetiségérõl, s az individuum minden további nélkül összetéveszti
magát az emberi nemmel és annak történetével. Nem azt állítjuk,
hogy az érzékiség bûnösség, hanem azt, hogy a bûn teszi azzá. A ké-
sõbbi individuumot mindig történeti környezetben gondoljuk el, mely-

347
 A szorongás fogalma

ben kiderülhet, hogy az érzékiség bûnösséget jelenthet. Az indivi-

duumnak ugyan nem ezt jelenti, ám ez a tudás többlettel ruházza fel a
szorongást. A szellem tehát nem csak az érzékiség, hanem a bûnösség
ellentéteként is tételezõdik. Magától értetõdik, hogy az ártatlan indi-
viduum még nem érti ezt a tudást; hiszen azt elõször csak minõségileg
lehet megérteni, ez a tudás másrészrõl új lehetõséget teremt oly mó-
don, hogy a szabadságot az érzékiséghez való viszonyulás lehetõségé-
ben még inkább elfogja a szorongás.
Az is magától értetõdik, hogy ez az általános többlet az indivi-
duumnak többet és kevesebbet is jelenthet. Hogy rögvest felhívjuk a fi-
378 gyelmet egy nagyszerû különbségre. Miután a kereszténység megje-
lent a világban és tételezõdött a megváltás, ellentmondásos fény vetült
az érzékiségre, mely a pogányságban nem létezett, és éppen annak a
kijelentésnek a megerõsítésére szolgál, hogy az érzékiség bûnösség.
A keresztény különbözõségen belül ez a többlet megint csak töb-
bet vagy kevesebbet jelent. Ez az egyes ártatlan individuum és a törté-
nelmi környezet viszonyától függ. Ebben az értelemben a legkülönbö-
zõbb dolgok ugyanarra az eredményre vezethetnek. A szabadság lehe-
tõsége a szorongásban nyilvánul meg. Ilyenkor egyetlen figyelmezte-
tés elegendõ ahhoz, hogy az individuum elmerüljön a szorongásban
(ne feledjük, hogy fejtegetésem még mindig csak pszichológiai érte-
lemben értendõ, és sohasem szüntetem meg a minõségi ugrást), füg-
getlenül attól, hogy a figyelmeztetéssel természetesen éppen az ellen-
kezõjét akartuk elérni. A bûnös látványa az egyik individuumot meg-
menti, a másikat viszont tönkreteszi. Tréfálkozással ugyanazt a hatást
érhetjük el, mint komolysággal, és ez fordítva is igaz. A beszéd és a
hallgatás a szándékolttal éppen ellentétes hatást válthat ki. E tekin-
tetben nincs határ, ezért tapasztalhatjuk ismét annak a meghatáro-
zásnak a helyességét, hogy ez mennyiségileg több vagy kevesebb; hi-
szen a mennyiségi éppen a végtelen határ.
Mindezt most nem szeretném kísérleti megfigyeléssel alátámaszta-
ni, mert ez hátráltatna. Az élet azonban gazdag, csak értenünk kell a
látáshoz; nem szükséges Párizsba vagy Londonba utazni –, és az sem
segít, ha valaki nem lát.
A szorongás egyébként itt éppoly kétértelmû, mint bárhol máshol.
Ezen a ponton megjelenhet az a maximum, mely megfelel annak a ko-

348
 II. fejezet

rábbinak, hogy az individuum a bûntõl való szorongásban teremti meg

a bûnt, vagyis az individuum nem abbéli szorongásában lesz bûnös,
hogy bûnössé válhat, hanem hogy bûnösnek tartják.
A legmagasabb rendû több ebben az értelemben egyébként azt je-
lenti, hogy az individuum eszmélése pillanatától úgy viselkedik és
olyan befolyás alatt áll, hogy az érzékiséget azonosnak tekinti a bûnös-
séggel, és ez a legmagasabb rendû több a kollízió legkínosabb formájá-
ban mutatkozik meg, amikor környezetében semmilyen kapaszkodót
sem talál. Ha ez a legmagasabb rendû több még azzal is párosul, hogy
az individuum összetéveszti magát a bûnösségrõl szerzett történelmi
tudásával, s a szorongástól sápadtan minden további nélkül ugyanabba
a kategóriába sorolja magát mint individuumot, miközben megfeled-
kezik a szabadság „ha magad is így teszel” üzenetérõl – akkor a legma-
gasabb rendû több van jelen.
Gyakran eltöprengtek azon, amire itt röviden utaltunk, vagyis hogy
meglehetõsen gazdag tapasztalatra van szükség annak megértéséhez, 379
hogy már sok mindent határozottan és világosan elmondtak. Az ilyen
elmélkedésre általánosságban azt mondják, hogy a példa erejérõl szól.
Tagadhatatlan, hogy – ha nem is ezekben a szerfelett filozofikus ko-
rokban – sok jót elmondtak errõl, ám gyakran hiányzik a pszichológia
köztes meghatározása, hogyan is hat a példa. Ráadásul ezekben a kö-
rökben néha túl könnyedén bánnak az üggyel, és nem veszik észre,
hogy a legkisebb részletben elkövetett egyetlen kis melléfogás képes
összezavarni az élet roppant számadását. A pszichológia figyelme kizá-
rólag az egyes jelenségekre összpontosít, egyidejûleg nincsenek ké-
szen örök kategóriái, és az emberiség megmentésében nem elég elõvi-
gyázatos, amikor minden egyes individuumnak – kerüljön, amibe ke-
rül – az emberi nemen belül akar menedéket találni. A példa bizonyára
hat a gyerekre. A gyerekbõl kis angyalt csinálunk, akit a züllött kör-
nyezet dönt romlásba. Addig beszélünk a züllött környezetrõl, míg a
gyermek romlottá nem válik. Ha ez egy egyszerû mennyiségi folyamat
révén történik, akkor minden fogalom megszûnik. Erre nem ügyelnek
eléggé. Vagy a gyereket eredendõen romlottnak tartják, és a jó példa
sem hat rá. De ügyeljünk rá, hogy a gyermek nehogy annyira elkaná-
szodjon, hogy hatalma legyen szüleibõl bolondot csinálni, sõt még en-
nél is tovább menjen, és minden emberi beszédet és gondolatot kifigu-

349
 A szorongás fogalma

rázzon, ahogy a r a n a p a r a d o x a csúfot ûz a békák természettudo-

mányos osztályozásából. Sokan értenek az egyes szemléletéhez, ám
képtelenek egyidejûleg az egészet i n m e n t e tartani; az ilyen néze-
tek – legyenek bár más tekintetben hasznosak – csak összezavarnak. –
Ahogy a gyerek is olyan volt, mint legtöbb társa, se jó, se rossz, de jó
társaságba került, és maga is jó lett, ám rossz társaságban elromlik.
Köztes meghatározások! Köztes meghatározások! Létrehozunk egy
köztes meghatározást, melybõl nem hiányzik az a kétértelmûség, mely
megmenti a gondolatot (e nélkül a gyermek megmentése csak illúzió
lenne), hogy a gyerek – függetlenül attól, milyen körülmények közé
kerül – lehet bûnös és lehet ártatlan is. Ha nincsenek kéznél világos
köztes meghatározások, akkor az olyan fogalmak, mint a bûn, ereden-
dõ bûn, emberi nem, individuum értelmetlenek, és a gyerek is elvész.

380 Az érzékiség tehát nem bûnösség, ám azáltal, hogy a bûn tételezõ-

dött és újra meg újra tételezõdik, bûnösség lesz. Magától értetõdik,
hogy a bûnösség most egyúttal valami mást is jelent. De hogy mit je-
lenthet még a bûn, azzal itt nem foglalkozunk, hiszen a feladatunk az,
hogy pszichológiai értelemben elmélyedjünk a bûnt megelõzõ állapot-
ban, mely – hogy egy pszichológiai fogalommal éljünk – többé-kevésbé
prediszponál a bûnre.
Azáltal, hogy az elsõ emberpár evett a tudás fájának gyümölcsébõl,
megjelent a jó és a rossz közti különbség, s vele együtt a nemi külön-
bözõség mint ösztön. Hogy miként történt mindez, egyetlen tudo-
mány sem képes megmagyarázni. Legtovább a pszichológia jut, ma-
gyarázza az utolsó megközelítést, mely a szabadság önmaga elõtti
megnyilatkozása a lehetõség szorongásában, a lehetõség semmijében,
vagy a szorongás semmijében. Ha a szorongás tárgya valami, akkor
nem történik meg az ugrás, csak mennyiségi átmenetet figyelhetünk
meg. A késõbbi individuum Ádámhoz képest egyfajta többlettel, a töb-
bi individuumhoz képest pedig többel vagy kevesebbel rendelkezik, et-
tõl függetlenül lényegében az érvényes, hogy a szorongás tárgya a sem-
mi. Ha a szorongás tárgya olyasmi, ami lényegét tekintve, vagyis a sza-
badság szempontjából jelent valamit, akkor nem ugrással van dol-
gunk, hanem mennyiségi átmenettel, mely minden fogalmat összeza-

350
 II. fejezet

var. Még ha azt mondom is, hogy az érzékiség az individuum számára

az ugrás elõtt bûnösségként tételezõdik, akkor is érvényes, hogy nem
lényegét tekintve tételezõdik így, hiszen az individuum nem lényegi-
leg tételezi és érti meg. Még ha azt mondom is, hogy a nemzéssel ke-
letkezett individuumban több érzékiség tételezõdik, ez az ugrást te-
kintve közömbös többlet.
Ha a tudomány rendelkezik olyan köztes pszichológiai meghatáro-
zással, mely ugyanúgy elõnyös a dogmatika, az etika és a pszichológia
szempontjából, mint a szorongás, akkor ezt részesítjük elõnyben.
Egyébként könnyen belátható, hogy az itt kifejtetteket kitûnõen
össze lehet egyeztetni a bûnrõl adott általános magyarázattal, misze-
rint a bûn önzõ. Ha azonban elmélyedünk ebben a meghatározásban,
akkor lemondunk arról, hogy megmagyarázzuk az elõzõ pszichológiai
nehézséget, a bûnt pedig túlságosan szellemi értelemben határozzuk
meg, és nem szentelünk kellõ figyelmet annak, hogy a bûn tételezõdé-
sének egyaránt vannak érzéki és szellemi következményei.
Amikor tehát az újabb tudomány gyakran önzésként magyarázza a
bûnt, felfoghatatlan, hogy nem látták be, hogy éppen ezért lehetetlen 381
bármilyen tudományban helyet találni a bûn magyarázatának; hiszen az
önzés éppen az egyes, s hogy ez mit jelent, csak az egyes ember tudhatja
mint egyes, hiszen ha általános kategóriákat használunk, akkor min-
dent jelenthet, mégpedig úgy, hogy ez a minden semmit sem jelent. Az a
meghatározás, hogy a bûn önzés, tehát nagyon helyes, különösen ha
közben ragaszkodunk hozzá, hogy tudományos értelemben annyira
nincs tartalma, hogy semmit sem jelent. Végül az önzés meghatározásá-
ban nem vettük figyelembe a bûn és az eredendõ bûn megkülönbözteté-
sét, ahogy azt sem, milyen értelemben magyarázza az egyik a másikat, a
bûn az eredendõ bûnt, illetve az eredendõ bûn a bûnt.
Amint tudományos kijelentéseket akarunk tenni errõl az önzésrõl,
minden tautológiává válik, vagy mi magunk leszünk olyan szelleme-
sek, hogy azzal mindent összezavarunk. Hogy feledkezhetnénk meg ar-
ról, hogy a természetfilozófia ezt az önzést az egész teremtésben meg-
találta, rálelt a csillagok mozgásában, mely azonban a világegyetem
törvényeinek engedelmeskedik; és hogy feledhetnénk el, hogy a ter-
mészetben lévõ centrifugális erõ az önzés. Ha ilyen messzire jutunk
egy fogalommal, akkor az nyugodtan hazatérhet és lepihenhet, hogy

351
 A szorongás fogalma

lehetõség szerint kialudja mámorát, és józanul ébredjen. E tekintet-

ben korunk fáradhatatlanul azon munkálkodott, hogy minden min-
dent jelentsen. Hányszor tapasztaljuk, hogy egyes szellemes misztifi-
kátorok milyen fáradhatatlanul ügyködnek annak érdekében, hogy az
egész mitológiát méltatlanul elferdítsék, s sólyompillantásuktól min-
den egyes mítosz szeszélyes futammá változzon szájharmonikájukon?
Hányszor tapasztaljuk, hogy némely szépreményû spekuláns tevékeny-
sége következtében az egész keresztény terminológia annyira elkor-
csosul, hogy végül teljességgel elvész?
382 Ha elõbb a magunk számára nem tesszük egyértelmûvé, mit is je-
lent az ’Én’, akkor mit sem segít kijelenteni, hogy a bûn önzõ. Az ’Én’
azonban éppen az az ellentmondás, hogy az általános egyesként tétele-
zõdik. Csak akkor beszélhetünk az önzésrõl, ha elõbb tisztázzuk az
egyes fogalmát, ám hiába élt több millió ilyen ’Én’, egyetlen tudomány
sem képes meghatározni, mi is az anélkül, hogy ne általánosságokat
mondana.1 És attól csodálatos az élet, hogy mindenki, aki figyel önma-
gára, tudja azt, amit egyetlen tudomány sem tud, hiszen tudja magá-
ról, hogy kicsoda, és ez a mély értelme a gnwJi sauton görög mondat-
nak,2 amelyen német módra sokáig a tiszta öntudatot, az idealizmus

1 Ezt talán érdemes alaposabban átgondolni; hiszen éppen ezen a ponton kell ki-
derülnie, hogy meddig érvényes az az újabb elv, hogy a gondolkodás és a létezés
azonos, már ha nem ferdítik el rosszul idõzített és részben ostoba félreértések-
kel, másrészrõl viszont nem kívánják a legfontosabb elvvé sem tenni, mely a
gondolatok elhanyagolására kötelez. Csak az általános létezik azáltal, hogy el-
gondolják, és hagyja magát elgondolni (nem csak kísérletképpen; mert hát mi
az, amit nem lehet elgondolni), és hogy olyan, amilyennek elgondolható. Az
egyes esetében éppen az a csattanó, hogy negatívan viszonyul az általánoshoz,
eltaszítja magától, ám amint nem gondolunk rá, megszûnik, és amint elgondol-
juk, átalakul, mégpedig úgy, hogy vagy nem is gondoljuk, hanem csak elképzel-
jük, vagy gondoljuk ugyan, ám csak elhitetjük magunkkal, hogy bekerült a gon-
dolatmenetünkbe.
2 A latin u n u m n o r i s o m n e s mondás könnyelmûen ugyanezt fejezi ki, és va-
lóban ugyanezt fejezi ki, ha az u n u m magát a szemlélõt jelenti, és nem kémle-
lünk kíváncsian az o m n e s után, hanem komolyan ragaszkodunk az Egyhez,
mely tényleg mindenki. Az emberek általában nem hisznek ebben, sõt túlzott
büszkeségnek gondolják; pedig hitetlenkedésüknek inkább az az oka, hogy túl-
ságosan gyávák és kényelmesek ahhoz, hogy megértsék az igazi büszkeséget,
vagy küzdjenek a megértéséért.

352
 II. fejezet

könnyedségét értették. Legfõbb ideje, hogy megpróbáljuk a görögök

módjára érteni, mégpedig úgy, ahogy a görögök a keresztény feltéte-
lek ismeretében értették volna. De a tulajdonképpeni ’Én’ csak a mi-
nõségi ugrásban tételezõdik. Az ezt megelõzõ állapotban nem beszél-
hetünk róla. Ha tehát ezért az önzés szemszögébõl akarjuk magyaráz-
ni a bûnt, akkor zagyvaságokba bonyolódunk, hiszen az önzés éppen
ellenkezõleg a bûn által, a bûnben jön létre. Ha azt mondjuk, hogy az
önzés adott alkalmat Ádám bûnéhez, akkor ez a magyarázat olyan já-
ték, amelyben a magyarázó azt találja meg, amit elõször elrejtett. Ha
azt állítjuk, hogy Ádám bûne az önzésbõl fakadt, akkor átugrottuk a
köztes állapotot, és a magyarázat kétes könnyedségre tett szert. Rá-
adásul semmit sem tudunk meg a nemiség jelentõségérõl. Ezzel visz-
szaértem korábbi kijelentésemhez. A nemiség nem bûnösség, de ha –
most engedtessék meg, hogy egy pillanatig alkalmazkodjam, és osto-
bán beszéljek – Ádám nem vétkezett volna, akkor a nemi ösztön sosem
alakult volna ki. A tökéletes szellemet nem lehet nemi meghatározott- 383
ságként elgondolni. Ez összhangban van a feltámadás természetérõl
szóló egyházi tanítással, az egyház angyalokra vonatkozó elképzelései-
vel és a Krisztus személyére vonatkozó dogmatikai meghatározások-
kal. Csak utalunk rá, hogy miközben Krisztus minden emberi kísértés-
nek alávettetett, soha sem említenek efféle kísértést, aminek éppen az
a magyarázata, hogy minden kísértésnek ellenállt.
Az érzékiség nem bûnösség. Az ártatlanságban rejlõ érzékiség nem
bûnösség, mégis jelen van, hiszen Ádámnak szüksége volt ételre és
italra. A nemi különbségek az ártatlanságban tételezõdnek ugyan, de
nem mint olyanok. A nemi különbségek csak a bûn tételezõdésével té-
telezõdnek ösztönként.
Itt és mindenütt visszautasítok minden félreérthetõ következ-
ményt, mintha mondjuk az lenne az igazi feladat, hogy elvonatkoztas-
sunk a nemiségtõl, azaz külsõdleges értelemben semmisítsük meg. Ha
a nemiség egyszer már tételezõdött, mint a szintézis szélsõ pontja,
semmilyen absztrakció nem segít. A feladat természetesen az, hogy
belevegyük a szellem meghatározásába. (Ebben rejlik az erotikus min-
den erkölcsi problémája.) Akkor valósul meg, ha az emberben diadal-
maskodik a szerelem, melyben a szellem gyõzött oly módon, hogy a ne-
miség feledésbe merült és csak a feledésben lehet felidézni. Ha ez

353
 A szorongás fogalma

megtörtént, az érzékiség átlényegül a szellemben, a szorongás pedig

kiûzetik.
Ha ezt a keresztényinek vagy bármi másnak nevezett szemléletet
összehasonlítjuk a görög szemlélettel, azt hiszem, többet nyerünk,
mint veszítünk. Mert ugyan veszítünk a mélabús erotikus derûbõl, ám
elnyerjük a szellem olyan meghatározását is, melyet a görögség nem
ismert. Egyedül az a sokaság veszít, mely még mindig abban a
hiszemben él, hogy a bûn ugyan hatezer évvel ezelõtt megjelent a vi-
lágban, ám ez õket nem érintõ kuriózum; hiszen nem nyerhetik el a
görögök derûjét, melyet nem lehet elnyerni, csak elveszíteni, ahogy
nem nyerhetik el a szellem örök meghatározását sem.

354
 III. fejezet 384

A szorongás mint a bûntudat hiányából fakadó bûn

következménye

Az elõzõ két fejezetben folyamatosan azt hangoztattuk, hogy az

ember a lélek és a test szintézise, melyet a szellem alkot és hordoz. A
szorongás – hogy egy új kifejezést használjak, mely ugyanazt mondja,
mint ami korábban elhangzott, s egyben a továbbiakra is utal – a szo-
rongás tehát a pillanat az egyén életében.
Létezik egy kategória, melyet az újkori filozófia sokszor alkalmaz a
logikai és a történelmi-filozófiai vizsgálódásoknál, ez az átmenet kate-
góriája. Ennél pontosabb magyarázatot azonban sosem találunk. Azon
frissiben használják, s míg Hegel és iskolája meghökkentette a világot
egy nagyszerû gondolattal, miszerint a filozófia elõfeltevés nélkül kez-
dõdik, illetve a filozófiát nem elõzi meg más, mint a mindenre kiterje-
dõ tökéletes elõfeltevésnélküliség, addig õk egyáltalán nem zavartat-
ják magukat, és úgy használják az átmenetet, a tagadást, a közvetí-
tést, azaz a hegeli gondolkodás mozgásprincípiumait, hogy azok
egyúttal nem találják meg a helyüket a rendszeres fejtegetésben. Ha
ez nem elõfeltevés, akkor nem tudom, mi az; hiszen ha olyasmit hasz-
nálnak, amit sehol sem magyaráznak meg, ez azt jelenti, hogy elõfelté-
telezik. A rendszernek csodálatosan átlátszónak kellene lennie, önma-
gára kellene figyelnie, hogy köldöknézõk módjára addig szemlélje el-
tántoríthatatlanul a központi semmit, míg minden világossá nem vá-
lik, és teljes tartalma önmaga által létre nem jön. Ez a befelé forduló
nyitottság lenne a rendszer nyitottsága. Ez azonban nem így van, és
úgy tûnik, hogy a rendszerezett gondolat legbelsõbb rezdüléseit illetõ-
en a titokzatosságnak hódol. A tagadás, az átmenet és a közvetítés há-
rom titokzatos, gyanús, álarcos mozgatórugó ( a g e n t i a), mely min-
den mozgást elindít. Nyughatatlan koponyáknak Hegel bizonyára so- 385
sem nevezné õket, hiszen az õ legmagasabb engedélyével ûzik játékai-
kat, mégpedig annyira zavartalanul, hogy még a logika is használ idõ-
beli változásokra utaló kifejezéseket és fordulatokat, mint az ’ezután’,
az ’amikor’, a ’mint létezõ’ vagy a ’mint valamilyenné váló’.

355
 A szorongás fogalma

Ez azonban nem érdekes, segítsen a logika saját magán. Az átme-

net szó a logikában szellemesség, és az is marad. A történelmi szabad-
ság szférájában érzi otthon magát, mert az átmenet állapot, és léte-
zik.1 Platón helyesen belátta, milyen nehéz az átmenet kategóriáját
bevinni a tiszta metafizikába, ezért került olyan hatalmas erõfeszítésé-
be a pillanat2 kategóriájának használata. Az, hogy nem veszünk tudo-

1 Ezért nem logikailag, hanem a történelmi szabadság felõl érthetõ meg, amikor
Arisztotelész kijelenti, hogy a lehetõségbõl a valóságba való átmenet kinhsiV.
2 Platón a pillanatot teljesen elvontan értelmezi. Hogy dialektikájában eligazod-
junk, tisztában kell lennünk azzal, hogy a pillanat az idõ meghatározásában a
nemlétezõ. A nemlétezõ (to mh on; a püthagóreusoknál to kenon) éppúgy foglal-
koztatta az ókori filozófiát, mint a modernt. Az eleaták a nemlétezõt ontológiai-
lag úgy értelmezték, hogy mindaz, amit errõl kijelentettek, csak az ellentétben
jelenthetõ ki, vagyis csak a létezõ létezik. Ezt a gondolatmenetet követve azt ta-
pasztalnánk, hogy minden szférában megismétlõdik. Metafizikailag és propedeu-
tikusan a mondatot a következõképpen fejezhetnénk ki: aki a nemlétezõt mondja
ki, semmit sem mond. (Ezt a félreértést feloldja A szofistában, és még érzéklete-
sebben egy korábbi dialógusban, a Gorgiaszban is.) A gyakorlati szférában a szo-
fisták végül úgy használták a nemlétezõ fogalmát, hogy azzal minden erkölcsi fo-
galmat megszüntettek; a nemlétezõ nincs, e r g o minden igaz, e r g o minden
jó, e r g o csalás egyáltalán nem létezik. Szókratész ez ellen harcol több dialógus-
ban is. Platón mindenekelõtt A szofistában taglalja a témát, s amit tanít, mint
minden dialógusában, mûvészileg is szemlélteti; hiszen a szofista, akinek a definí-
cióját és fogalmát a dialógus kutatja, miközben fõképp a nemlétezõvel foglalko-
zik, maga is nemlétezõ, ily módon a fogalom és a példa is abban a harcban kelet-
kezik, melyben a szofista vereséget szenved, és mely nem azzal ér véget, hogy a
szofista megsemmisül, hanem azzal, hogy létrejön, és az számára a legrosszabb,
hogy annak ellenére színre lép, hogy szofisztikája Mars fegyverzetéhez hasonlóan
képes láthatatlanná tenni. Az újkori filozófia lényegében egyáltalán nem jutott
tovább a nemlétezõ értelmezésében, függetlenül attól, hogy kereszténynek tartja
magát. A görög és a modern filozófia szerint minden akörül forog, hogy a
nemlétezõt rávegyék a létezésre; hiszen eltávolítani vagy eltüntetni oly könnyû
volna. A keresztény szemlélet szerint a nemlétezõ mindenütt jelen van mint az a
semmi, amelybõl teremtetett, mint látszat és hiúság, mint bûn, mint a szellem-
bõl eltávolított érzékiség, mint az örökkévalóság által elfeledett idõbeliség, ezért
az a legfontosabb, hogy eltûnjön, s így megjelenhessen a létezõ. A kiengesztelõ-
dés fogalmát csak ebben az irányban értjük történelmileg helyesen abban az érte-
lemben, amelyben a kereszténység létrehozta. Amennyiben a megértés iránya el-
lentétes (a mozgás kiindulópontja az, hogy a nemlétezõ nincs), a kiengesztelõdés
elillan, és visszájára fordul. – Platón a Parmenidészben tárgyalja a pillanat fogal-
mát. Ez a dialógus arra törekszik, hogy rámutasson a fogalmakban rejlõ ellent-

356
 III. fejezet

mást a nehézségrõl, nem jelenti azt, hogy „tovább jutottunk” Platón- 386
nál, fittyet hányva a nehézségre jámboran becsapjuk a gondolkodást,
hogy utat adjunk a spekulációnak és a logikában elindítsuk a mozgást,

mondásra, amit Szókratész úgy fejez ki, hogy ez nem hoz szégyent a régi szép gö-
rög filozófiára, ám megszégyenítheti a fennhéjázó újkori filozófiát, mely a görög-
gel ellentétben nem éppen igényes önmagával szemben, viszont annál igényesebb
az emberekkel szemben, és megköveteli, hogy csodálják. Szókratész megjegyzi,
hogy nincs mit csodálkozni azon, ha valakinek sikerül egyetlen dologról kimutat-
ni a legkülönfélébb dolgokban lévõ ellentmondást (to enantion), az azonban cso-
dálatot ébresztene, ha valaki képes lenne kimutatni a magukban a fogalmakban
rejlõ ellentmondást. (all‘ ei ‰ estin …n, auto touto polla apodeixei kai au ta
polla dh …n, touto hdh Jaumasomai. kai peri twn allwn ƒpantwn •sautwV.
129b, c) Az eljárás módja mindazonáltal a kísérleti dialektika. Feltételezzük,
hogy az egy (to …n) létezik is és nem is, és bemutatjuk, mi következik ebbõl önma-
gára és a többire nézve. Kiderül, hogy a pillanat az a csodálatos állapot (atopon, a
gorög kifejezés rendkívül találó), mely a mozgás és a nyugalom között található
anélkül, hogy idõbeli lenne, s ebbe és ebbõl csap át nyugalmi állapotba az, ami
mozog, illetve mozgásba az, ami nyugalomban van. A pillanat ezért az átmenet
kategóriája (metabolh); hiszen Platón rámutat, hogy a pillanat ugyanígy viszo-
nyul az egynek sokká, a soknak eggyé, a hasonlónak különbözõvé válásához, a pil-
lanat sem …n, sem polla, sem meghatározni, sem összekeverni nem lehet (oute
diakrinetai oute xugkrinetai 157a). Mindebbõl Platón érdeme, hogy egyértel-
mûvé tette a nehézségeket, a pillanat azonban hangtalan, atomisztikus absztrak-
ció marad, melyet úgy sem lehet elmagyarázni, hogy nem veszünk róla tudomást.
Ha mármost a logika kijelentené, hogy nem rendelkezik az átmenet kategóriájá-
val (vagy ha mégis, akkor annak magának kell megtalálnia a rendszerben a helyét,
még ha egyúttal a rendszerben mûködik is), akkor világosabb lenne, hogy a törté-
nelmi szférák és minden történelmi elõfeltevésen nyugvó tudás ismeri a pillana-
tot. Ez a kategória rendkívül fontos ahhoz, hogy el tudjunk határolódni a pogány
filozófiától, illetve a kereszténységen belül tapasztalható éppilyen pogány speku-
lációtól. A Parmenidész dialógusban máshelyütt kiderül, milyen következ-
ménnyel jár, hogy a pillanat ilyen absztrakció. Ha feltételezzük, hogy az egység
idõben meghatározott, akkor kiderül, miként jelenik meg az az ellentmondás,
hogy az egy (to …n) egyrészt idõsebb és fiatalabb önmagánál és a soknál (ta
polla), másrészt viszont nem fiatalabb és nem idõsebb önmagánál vagy a soknál
(151e). Azt mondják, az egynek léteznie kell, s most a következõképpen határoz-
zuk meg: jelenidejû részesedés egy lényben vagy egy lényegben (to de einai allo
ti esti h meJexiV ousiaV meta cronou tou parontoV 151e). Az ellentmondások
részletes kifejtésekor kiderül, hogy a jelenidejû (to nun) jelentése a jelenidejû, az
örök és a pillanat között ingadozik. Ez a most (to nun) a „volt” és a „lesz” között
helyezkedik el, s az egy – miközben a múltból a jövõ felé lépdel – nem ugorhatja át
a mostot. Tehát megáll a mostban, nem öregszik, hanem máris öregebb. A

357
 A szorongás fogalma

ami annyit jelent, hogy a spekulációt meglehetõsen véges tevékeny-

ségként kezeljük. Ám emlékszem, hogy egyszer hallottam, amint egy
spekuláló azt ecsetelte, hogy nem volna szabad elõre túl sokat foglal-
kozni a nehézségekkel; hiszen akkor sosem kezdenénk spekulálni. Ha
387 pusztán az a lényeg, hogy eljussunk a spekulációig, és nem az, hogy a
spekuláció valódi is legyen, akkor határozottan kijelenthetjük, hogy
csak bele kell vágni a spekulációba, ahogy dicséretes, ha az, akinek
nem áll módjában saját kocsiján elhajtani a Vadasparkba, így beszél: az
ilyesmi nem érdekel, hiszen bérkocsin is ugyanolyan kényelmesen
388 utazhatok. Igaza van: remélhetõleg mindkét módon eljutunk a Vadas-
parkba. Ellenben aligha jut el a spekulációig az, aki merészségében
fittyet hány arra a szállítóeszközre, amellyel eljuthatna hozzá.
Az átmenet a történelmi szabadság szférájában állapot. A félreér-
tés elkerülése végett mindazonáltal nem felejthetjük el, hogy az új az
ugrással jelenik meg. Ha ugyanis ehhez nem ragaszkodunk, az átme-
net mennyiségi túlsúlyba kerül az ugrás rugalmasságával szemben.
Az ember tehát a lélek és a test szintézise, ugyanakkor az idõbeli és
az örökkévaló szintézise is. Semmi kifogásom az ellen, hogy ezt már
sokszor mondták; hiszen nem vágyom arra, hogy újdonságokat fedez-
zek fel, ám örömömre szolgál és kedvenc elfoglaltságom egyszerûnek
látszó dolgokon gondolkodni.
Ami az utóbbi szintézist illeti, rögtön feltûnik, hogy másként jött lét-
re, mint az elsõ. Az elsõben a lélek és a test a szintézis két momentuma,
a szellem a harmadik, mégpedig oly módon, hogy elõször tulajdonkép-
pen csak a szellem tételezésekor jött létre a szintézis. A másik szintézis
esetében csak két momentumról beszélhetünk: az idõbelirõl és az örök-
kévalóról. De hol marad a harmadik? Ha nincs harmadik, akkor tulaj-
donképpen szintézis sincs, hiszen a szintézis, mely ellentmondás, csak

legújabbkori filozófiában az absztrakció a tiszta létben csúcsosodik ki; ám a tiszta

lét az örökkévaló legelvontabb kifejezése, s mint semmi megint csak a pillanat.
Itt ismét megmutatkozik, mennyire fontos a „pillanat”, hiszen csak e kategóriá-
val tulajdoníthatunk jelentõséget az örökkévalóságnak azáltal, hogy az örökkéva-
lóság és a pillanat egymás szöges ellentétévé válik, miközben dialektikus
boszorkánykodással sikerül elérni, hogy az örökkévalóság és a pillanat ugyanazt
jelentse. Az érzékiség, idõbeliség, pillanat fogalma csak a kereszténységgel válik
érthetõvé, mivel csak ekkor lesz lényeges az örökkévalóság.

358
 III. fejezet

valami harmadikban teljesedhet ki; mivel az, hogy a szintézis ellent-

mondás, pont azt jelenti, hogy nem létezik. És mi az idõbeli?
Ha az idõt helyesen végtelen egymásutániságként határozzuk meg,
akkor látszólag az is kézenfekvõ, ha jelenként, múltként és jövõként
határozzuk meg. Ez a megkülönböztetés mindazonáltal helytelen, ha
úgy véljük, hogy magában az idõben rejlik; hiszen ez csak az idõ és az
örökkévaló viszonyában, illetve az örökkévalónak az idõben történõ
reflexiója révén jelenik meg. Ha ugyanis az idõ végtelen egymásutáni-
ságában találhatnánk egy kapaszkodót, azaz egy jelen idejût, mely el-
választana, akkor a fenti megkülönböztetés teljességgel helytálló len-
ne. Mivel azonban minden pillanat, ahogy a pillanatok összessége is, 389
folyamat (vagyis haladás), egyetlen pillanat sem jelen idejû, s ebben az
értelemben az idõben nincs jelen-, múlt- vagy jövõidejûség. Ha azt
hisszük, hogy sikerül fenntartanunk ezt a felosztást, akkor ez azért le-
hetséges, mert kitágítjuk a pillanatot, ezáltal viszont megállítjuk a vég-
telen egymásutániságot, mégpedig azért, mert belekeverjük a képzele-
tet, vagyis az idõ a képzelet számára létezik, és nem elgondoljuk. Ám
ekkor sem járunk el helyesen, hiszen az idõ végtelen egymásutánisága
még a képzelet számára is végtelen, üres jelenidejûség. (Ez az örökké-
való paródiája.) Az indiaiak szerint királyaik hetvenezer évig uralkod-
tak. A királyokról semmit sem tudunk, feltételezem, hogy még csak a
nevüket sem ismerjük. Ha tehát ezt az idõre vonatkozó példának te-
kintjük, akkor a hetvenezer esztendõ a gondolat számára végtelen to-
vatûnés, a képzelet számára azonban kitágul, a végtelen, üres semmi1
illuzórikus szemlélésévé terebélyesedik. Amint azonban az egyik köve-
ti a másikat, a jelenidejût tételezzük.
A jelenvaló mindazonáltal nem idõfogalom, kivéve ha végtelen
ürességként jelenik meg, ami megint csak a végtelen tovatûnés. Ha er-
re nem ügyelünk, bármilyen gyorsan tüntetjük is el, mégis a jelenvalót
tételezzük, s miután tételeztük, ismét helyet adunk neki az elmúlt és a
jövendõ meghatározásokban.

1 Ez egyébként a tér. A gyakorlott szem éppen itt fedezi fel elképzelésem helyes-
ségének bizonyítékát, hiszen az idõ és a tér az absztrakt gondolkodás számára
teljesen azonos (egymásutániság és egymásmellettiség), s a képzelet számára
az is marad, ahogy Isten meghatározásában is valóban benne van, hogy minde-
nütt jelenvaló.

359
 A szorongás fogalma

Az örökkévaló ezzel szemben a jelenvaló. Mint megszüntetett egy-

másutániság az örökkévaló a jelenvaló (az idõ az elmúló egymásutáni-
ság). A képzelet számára ez olyan haladás, mely képtelen elmozdulni a
helyérõl, mivel az örökkévaló számára a végtelen tartalommal bíró je-
lenvaló. Az örökkévalóban megint csak nem különböztetjük meg az el-
múltat és a jövendõt, mivel a jelenvalót megszüntetett egymásutáni-
ságként tételezzük.
390 Az idõ tehát a végtelen egymásutániság; abban az életben, mely az
idõben van, és egyedül az idõhöz tartozik, semmi sem jelenvaló. Az ér-
zéki élet meghatározásakor idõnként ugyan azt mondják, hogy a pilla-
natban, és csakis a pillanatban van. Pillanaton tehát azt az örökkévaló-
ból történõ elvonatkoztatást értjük, mely – ha jelenvalóvá válik – en-
nek paródiája. A jelenvaló az örökkévaló, helyesebben az örökkévaló a
jelenvaló, és a jelenvaló telített. Ebben az értelemben mondták a lati-
nok az istenségrõl, hogy jelen van (p r æ s e n t e s d i i), s a kifejezést
az istenségre alkalmazva egyúttal a tõle kapott erõteljes támogatás-
nak is hangot adtak.
A pillanat a jelenvalót jelöli mint olyat, aminek nincs múltja vagy
jövõje; mert éppen ebben rejlik az érzéki élet tökéletlensége. Az örök-
kévaló is a jelenvalót jelöli, melynek nincs múltja, se jövõje, és ez az
örökkévaló tökéletessége.
Ha mármost a pillanatot arra akarnánk használni, hogy meghatároz-
zuk vele az idõt, s a múlt meg a jövõ tisztán absztrakt kizárását, illetve a
jelenvalót mint olyat jelölnénk vele, akkor a pillanat éppenséggel nem a
jelenvaló lenne, hiszen az elmúlt és a jövendõ közti tisztán absztrakt
módon elgondolt köztes egyáltalán nem létezik. Ily módon látható,
hogy a pillanat nem csupán idõbeli meghatározás, mivel az idõ rendelte-
tése csak az, hogy múlik, amiért az idõ – amennyiben valamely idõben
megnyilatkozó fogalommal kell meghatározni – az elmúlt idõt jelenti.
Ha ellenben az idõ és az örökkévalóság érintkezik egymással, annak az
idõben kell történnie, és ezzel máris elérkeztünk a pillanathoz.
A „pillanat” szemléletes kifejezés, ezért nincs könnyû dolgunk vele.
Ugyanakkor szép szó, érdemes rá odafigyelni. Semmi sem olyan gyors,
mint a szem pillantása, mégis az örökkévaló tartalmához hasonlítható.
Az a kép, ahogy Ingeborg a tengert szemléli Frithiofot kutatva, jól ábrá-
zolja, mit is jelent ez a szemléletes szó. Érzelemkitörése, sóhajtása, sza-

360
 III. fejezet

vai elhangzásukkor több idõbeliségre tesznek szert, jelenvalóságukkal

az elmúlásra utalnak, és az örökkévaló jelenléte kezd megszûnni ben-
nük, s éppen azért van hatalma a sóhajnak vagy a szónak megszabadítani
a lelket attól, ami nyomasztja, mert a nyomasztó csak kimondva válik
múlttá. A pillantás ezért az idõt jelöli, ám – jegyezzük meg – abban a vég- 391
zetes összeütközésben, melyben az örökkévalóság megérinti.1 Amit mi
pillanatnak nevezünk, azt Platón a to exaifnhV kifejezéssel illeti. Bármi
legyen is a szó etimológiai magyarázata, a ’váratlan’ kifejezés kapcsolat-
ban áll a ’láthatatlan’ fogalmával, mivel az idõt és az örökkévalóságot
egyformán absztrakt módon értelmezték, hiszen nem rendelkeztek az
idõbeliség fogalmával, aminek az az oka, hogy nem ismerték a szellem
fogalmát. Latinul m o m e n t u mnak mondják, mely a m o v e r e szó-
ból származik, és csak a puszta eltûnést2 fejezi ki.
Ebben az értelemben a pillanat tulajdonképpen nem az idõ, hanem
az örökkévalóság atomja. A pillanat az örökkévalóság elsõ visszatükrö-
zõdése az idõben, az elsõ kísérlete, hogy megállítsa az idõt. Ezért nem
értette meg a görögség a pillanatot, mert hiába értette volna meg az
örökkévalóság atomját, ha nem értette meg, hogy ez a pillanat, és nem
elõre, hanem visszafelé határozták meg, hiszen az örökkévalóság ré- 392

1 Különös, hogy a görög mûvészet csúcspontja a szobrászat, mely nem ábrázolja a

pillantást. Ennek az az oka, hogy a görögök teljes mélységében nem értették
meg a szellem fogalmát, ahogy ezért az érzékiséget és az idõbeliséget sem. Mi-
lyen szembeszökõ az az ellentét, hogy a kereszténységben Istent szemléletesen
éppen szemként ábrázolják.
2 Az Újtestamentumban a pillanat költõi körülírását olvashatjuk. Pál szerint a vi-
lág en atom« kai en rip» ofJalmou múlik el. Ezzel azt is kifejezi, hogy az örök-
kévalóság a pillanattal mérhetõ, hiszen a pusztulás pillanata egyúttal az örök-
kévalóságot fejezi ki. Hadd szemléltessem, mire gondolok, és nézzék el, ha a
képben van valami megbotránkoztató. Élt valaha Koppenhágában két mûvész,
akik talán maguk sem gondolták, hogy elõadásuknak mélyebb értelme is van.
Felléptek a színpadra, megálltak egymással szemben, és arcjátékukkal egy szen-
vedélyes konfliktus megjelenítésébe kezdtek. Alaposan belemelegedtek, elõ-
adásuk a nézõket is magával ragadta, akik kíváncsian várták a folytatást, ám õk
váratlanul abbahagyták a játékot, és arcukon az utolsó grimasszal mozdulatlan-
ná dermedtek. A hatás felettébb komikus lehet, mert a pillanat véletlenszerûen
válik az örökkévaló mértékévé. A plasztikus hatás azon alapul, hogy az örök ki-
fejezés éppen az örökkévaló által jut kifejezésre, a komikum ellenben abban rej-
lik, hogy a véletlen kifejezést örökítették meg.

361
 A szorongás fogalma

szecskéje a görögök számára lényegében maga az örökkévalóság volt,

ily módon sem az idõ, sem az örökkévalóság nem foglalhatta el az õt
megilletõ helyet.
Az idõbeli és az örökkévaló szintézise nem újabb szintézis, csak an-
nak az elsõ szintézisnek a kifejezõdése, mely szerint az ember a lélek
és a test szintézise, s ezt a szellem hordozza. Mihelyt tételezzük a szel-
lemet, megjelenik a pillanat. Ezért joggal megróhatjuk az embert,
amiért csak a pillanatban él, mivel ez egy önkényes absztrakció révén
történik. A természet nem a pillanatban létezik.
Az idõbeliséggel ugyanaz a helyzet, mint az érzékiséggel; hiszen az
idõbeliség még tökéletlenebbnek, a pillanat még jelentéktelenebbnek
tûnik, mint a természet látszólag biztonságos léte az idõben. Pedig
fordítva van; mert a természet biztonsága éppen azon alapul, hogy az
idõ semmilyen jelentõséggel nem bír számára. A történelem csak a pil-
lanattal kezdõdik. Az emberi érzékiség a bûn által válik bûnösséggé,
és lesz alacsonyabb rendû, mint az állaté, mégpedig azért, mert itt
kezdetét veszi a magasabb rendû; hiszen most kezdõdik a szellem.
A pillanat az a kétértelmûség, melyben az idõ és az örökkévalóság
érintkezik egymással, s ezáltal tételezõdik az idõbeliség, melyben az
idõ szakadatlan átvágja az örökkévalóságot, az örökkévalóság pedig
folyvást átjárja az idõt. Csak most nyeri el jelentését a korábbi jelenva-
ló, elmúlt és eljövendõ idõ felosztás.
Ez a megkülönböztetés rögtön arra figyelmeztet, hogy a jövõbeli
bizonyos értelemben több a jelenvalónál és az elmúltnál; mert a jövõ-
beli bizonyos értelemben az egész, melynek a múlt a része, tehát a jö-
võbeli bizonyos értelemben az egészet jelentheti. Ez abból adódik,
hogy az örökkévaló elõször a jövõbelit jelenti, vagy azt, hogy a jövõbeli
az az inkognito, melyben az örökkévaló – bár az idõvel összemérhetet-
len – mégis kapcsolatban akar maradni az idõvel. A nyelvhasználat
idõnként azonosnak tekinti a jövendõt az örökkévalóval (a jövendõ
élet – az örök élet). Mivel a görögök mélyebb értelemben nem rendel-
keztek az örökkévaló fogalmával, nem rendelkezhettek az eljövendõ
fogalmával sem. Ezért nem róhatjuk fel nekik, hogy a görög élet elve-
szett a pillanatban, helyesebben még csak nem is mondhatjuk, hogy
elveszett; hiszen az idõbeliséget a görögök éppolyan naivan fogták fel,
mint az érzékiséget, mivel nem ismerték a szellem fogalmát.

362
 III. fejezet

A pillanat és a jövõbeli ismét tételezi az elmúltat. Ha a görög élet- 393

nek egyáltalán meg kellene határoznia valamilyen idõt, akkor az a
múlt lenne, ám ezt nem a jelenvalóhoz vagy az eljövendõhöz viszonyít-
va tenné, hanem úgy, ahogy az általában meghatározható, vagyis mint
elmúló. Itt válik nyilvánvalóvá a platóni emlékezés jelentése. A görög
örökkévaló mögöttünk van, mint elmúlt, melybe csak hátrálva lehet
bejutni.1 Az örökkévaló múlttal való azonosítása teljesen absztrakt fo-
galom, akár filozófiai (filozófiai értelemben meghalni a világnak),
akár történelmi szempontból határozzuk meg közelebbrõl.
A múlt, a jövõbeli és az örökkévaló fogalmának meghatározásából
kiderül, hogyan határoztuk meg a pillanatot. Ha a pillanat nem léte-
zik, akkor mögötte múltbeliként elõbukkan az örökkévaló. Ez olyan,
mintha elképzelnénk egy férfit, amint megy az úton, ám a lépést nem
képzeljük hozzá, így a mögötte lévõ út úgy jelenik meg, mintha már
megtette volna. Ha a pillanatot ugyan tételezzük, de csak mint d i s -
c r i m e nt, akkor a jövõbeli lesz az örökkévaló. Ha a pillanat tétele-
zett, akkor az örökkévaló és a jövõbeli is múltbeliként tér vissza. Ez
egyértelmûen megmutatkozik a görög, a zsidó és a keresztény szemlé-
letben. Az a fogalom, mely körül a kereszténységben minden forog,
mely mindent megújított, az idõk teljessége, az idõk teljessége azon-
ban nem más, mint az örökkévalóként ismert pillanat, ám ez az örök-
kévaló egyúttal jövõbeli és múltbeli is. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk,
akkor egyetlen fogalmat sem szabadíthatunk meg az azt megsemmisí-
tõ eretnek és áruló adalékoktól. A múltat nem önmagából kapjuk, ha-
nem a jövõvel való egyszerû folytonosságból (ezért van az, hogy az
olyan fogalmak, mint a megtérés, a kiengesztelõdés és a megváltás el-
vesznek a világtörténelem jelentõségében és az egyén történelmi fejlõ-
désében). A jövõbelit nem önmagából kapjuk, hanem a jelennel való
egyszerû folytonosságból (ezért van az, hogy az olyan fogalmak, mint a
feltámadás vagy az ítélet megszûnnek).
Most gondoljunk Ádámra, és ne feledjük, hogy minden késõbbi in-
dividuum pontosan ugyanúgy kezdi, mint õ, csak éppen a mennyiségi 394
különbségen belül, ami a generációs és a történelmi viszonyok követ-
kezménye. Mind Ádám, mind a késõbbi individuum számára adott a
1 Most megint jusson eszünkbe az általam nagyra tartott kategória, az ismétlés,
melynek segítségével elõre haladva juthatunk be az örökkévalóságba.

363
 A szorongás fogalma

pillanat. A lélek és a test szintézisét a szellemnek kell tételeznie, a

szellem azonban örökkévaló, és csak akkor létezik, ha az elsõ szinté-
zist egyúttal mint az idõbeli és az örökkévaló második szintézisét hoz-
za létre. Ameddig az örökkévaló nem tételezett, a pillanat nem, vagy
csak határként létezik. Mivel az ártatlanságban a szellem csak álmodó
szellemként van meghatározva, az örökkévaló mint jövõbeli mutatko-
zik meg, hiszen ez az örökkévaló elsõ kifejezõdése, inkognitója. Ahogy
(az elõzõ fejezetben) a szellem – azáltal, hogy tételezõdnie kellett a
szintézisben, helyesebben tételeznie kellett a szintézist, mint a szel-
lem (szabadság) lehetõségét az individualitásban – szorongásként
nyilvánult meg, úgy itt a jövõbeli az örökkévaló (a szabadság) lehetõ-
sége az individualitásban mint szorongás. Mivel a szabadság lehetõsé-
ge megnyilatkozik a szabadság elõtt, az elbukik, és az idõbeliség az ér-
zékiséghez hasonlóan bûnösségként jelenik meg. Itt most megismé-
teljük, hogy ez csak a végsõ pszichológiai kifejezése a minõségi ugrás
végsõ pszichológiai megközelítésének. Ádám abban különbözik a ké-
sõbbi individuumtól, hogy az utóbbi jobban reflektál a jövõre. Ez a
többlet pszichológiai értelemben a rettenetest, a minõségi ugrás felõli
megközelítésben azonban a lényegtelent jelenti. Ádámhoz képest az a
legnagyobb különbség, hogy a jövõbelit látszólag megelõlegezi a múlt-
beli, vagy megjelenik a szorongás amiatt, hogy a lehetõség már azelõtt
elveszett, hogy létezett volna.
A lehetséges teljességgel megfelel a jövõbelinek. A lehetséges a
szabadságnak a jövõbeli, míg a jövõbeli az idõnek a lehetséges. Az
egyén életében mindkettõnek a szorongás felel meg. Ezért a pontos
és helyes nyelvhasználat összekapcsolja a szorongást és a jövõbelit.
Az, hogy idõnként kijelentjük, hogy a múlt miatt szorongunk, látszó-
lag ellentmond ennek. Ha azonban közelebbrõl szemügyre vesszük,
kiderül, hogy ilyesmit csak úgy mondunk, hogy a jövõbeli valamilyen
módon megjelenjen. A múltbelinek, mely miatt szorongnom kell, le-
hetõségként kell kapcsolatban lennie velem. Egy múltbeli szeren-
csétlenség nem azért kelt bennem szorongást, mert megtörtént, ha-
nem azért, mert megismétlõdhet, vagyis jövõbelivé válhat. Egy múlt-
395 beli vétség azért ébreszt szorongást, mert lényegét tekintve nem
múltbeliként kapcsolódik hozzám, és alattomos módon megakadá-
lyozom abban, hogy múlttá váljon. Ha ugyanis valóban elmúlt, akkor

364
 III. fejezet

nem szorongást, hanem megbánást éreznék miatta. Ha nem így van,

akkor elõzõleg dialektikus kapcsolatot alakítottam ki vele, miáltal a
vétség nem múlttá, hanem lehetõséggé vált. A büntetés miatt csak
akkor szorongok, ha az dialektikus viszonyba kerül a bûnnel (külön-
ben egyszerûen vállalnám), s ekkor a lehetséges és a jövõbeli miatt
szorongok.
Ezzel visszaértünk oda, ahonnan az I. fejezetben elindultunk. A
szorongás a bûnt megelõzõ pszichológiai állapot, a lehetõ legközelebb
kerül a bûnhöz, mindennél jobban szorong anélkül, hogy megmagya-
rázná a bûnt, mely csak a minõségi ugrásban jelenik meg.
Abban a pillanatban, hogy a bûn tételezõdik, az idõbeliség bûnös-
séggé válik.1 Nem állítjuk, hogy az idõbeliség bûnösség, ahogy azt 396

1 Az idõbeliség bûnösségként történõ meghatározásából következik a halál mint

büntetés. Ez olyan elõrelépés, melynek megfelelõjét – s i p l a c e t – abban ta-
lálhatjuk meg, hogy a halál még a külsõdleges jelenségekkel kapcsolatban is an-
nál rettenetesebben nyilvánul meg, minél tökéletesebb a szervezet. Míg az enyé-
szetnek induló, hervadó növények illata szinte kellemesebb, mint teljes pompá-
jukban, addig a rothadó állatok bûze megmérgezi a levegõt. Mélyebb értelem-
ben tehát minél magasabbra helyezzük az embert, annál szörnyûségesebb a ha-
lála. Az állat tulajdonképpen nem hal meg; ám ha a szellem szellemként tétele-
zõdik, a halál rettenetes alakot ölt. A haláltól való szorongás ezért megfelel a
születés szorongásának, ezért azonban még nem szeretném megismételni azt,
amit már részben az igazsághoz híven, részben szellemesen, részben lelkesen,
részben könnyelmûen elmondtam, vagyis hogy a halál metamorfózis. Az ember
a halál pillanatában a szintézis legvégsõ csúcsán található; a szellem ide nem
tudja követni; hiszen nem halhat meg, mégis várnia kell, mivel a testnek meg
kell halnia. A pogányok halálfelfogása – éppúgy, ahogy érzékisége naivabb, idõ-
belisége gondtalanabb – szelídebb és vonzóbb volt, ám hiányzott belõle a legma-
gasztosabb. Miközben Lessing szép értekezését olvassuk arról, hogyan ábrázol-
ta az antik mûvészet a halált, tagadhatatlanul kellemes-borongós meghatottság
fog el az alvó géniusz, illetve a gyönyörûséges ünnepélyesség láttán, mellyel a
halál géniusza meghajtja fejét és kioltja a fáklyát. Ha úgy tetszik, van valami le-
írhatatlanul meggyõzõ és vonzó abban, hogy olyan vezetõre bízzuk magunkat,
aki megbékélt, mint az az emlékezés, mely semmire sem emlékszik. Másrészrõl
viszont borzongató ezt a néma vezetõt követni; hiszen semmit sem rejt, alakja
nem inkognitó, ahogy ott áll, az a halál, és ezzel mindennek vége. Van abban va-
lami mélységes szomorúság, ahogy ez a géniusz kedvesen a haldokló fölé hajol,
s utolsó csókja leheletével kioltja az élet utolsó szikráját, miközben az egykori
élmények fokozatosan eltûnnek, s nem marad más, mint a halál, titokzatosan, s
maga is homályosan magyarázza, hogy az egész élet játék, mely azzal ér véget,

365
 A szorongás fogalma

sem, hogy az érzékiség az, ám azzal, hogy a bûnt feltételezzük, az idõ-

beliség bûnösséget jelent. Ezért vétkezik az, aki csak a pillanatban
mint az örök absztrakciójában él. Ha Ádám – hogy alkalmazkodva és
ostobán fogalmazzak – nem vétkezett volna, akkor rögtön átlépett vol-
na az örökkévalóságba. Amint azonban a bûn tételezõdik, nem segít,
ha elvonatkoztatunk az idõbeliségtõl vagy az érzékiségtõl.1

1. §
A szellemnélküliség szorongása

Az életet szemlélve könnyen meggyõzõdhetünk róla, hogy – bár

gondolatmenetünk, miszerint a szorongás az utolsó pszichológiai álla-
pot, melybõl a bûn minõségi ugrással tör elõ – az egész pogányság és
annak megismétlõdése a kereszténységen belül csupán egy mennyisé-
gi meghatározáson alapul, melybõl a bûn minõségi ugrása nem tör
397 elõ. Ez az állapot mindazonáltal nem az ártatlanság állapota, hanem –
a szellem szemszögébõl – éppen a bûnösségé.
Elég különös, hogy a keresztény ortodoxia tanítása szerint a po-
gányság bûnben él, miközben a bûn tudatosítása csak a kereszténység-
gel jelent meg. Az ortodoxiának mindazonáltal igaza lenne, ha magya-
rázatát kicsit pontosítaná. Mennyiségi meghatározásokkal a pogány-
ság húzza az idõt, sosem jut el mélyebb értelemben a bûnig, de éppen
ez a bûn.
Könnyû bebizonyítani, hogy a pogányságra ez érvényes. A keresz-
ténységen belül tapasztalható pogányság esetében azonban más a
helyzet. A keresztény pogányság élete nem bûnös és nem is bûntelen,
tulajdonképpen nem tesz különbséget a jelenvaló, a múltbeli, az eljö-
vendõ és az örökkévaló között. Élete és történelme úgy halad elõre,
ahogy az írás azokban a régi kéziratokban, amikor még nem használ-

hogy a legkisebb és a legnagyobb is távozik, akárcsak az iskolások, és utolsónak

ott marad az iskolamester, a lélek. Mindenre ráborul a megsemmisülés némasá-
ga, hogy az egész csak játék volt, melynek most vége.
1 Amit itt kifejtettem, akár az I. fejezetben is helyet kaphatott volna. Azért foglal-
koztam vele mégis itt, mert jól kapcsolódik a továbbiakhoz.

366
 III. fejezet

tak elválasztó jeleket, és a szavakat meg a mondatokat egybeírták.

Esztétikai értelemben ez rendkívül komikus; mert míg kellemes azt
hallgatni, hogy egy patak dúdolva végigcsörgedezik az életen, addig
nevetséges, ha az értelmes teremtmények egyszercsak értelmetlen du-
ruzsolásba kezdenek. Nem tudom, hogy a filozófia kategóriaként tud-
ja-e használni ezt az ostoba tömeget, oly módon, hogy hagyja a na-
gyobb alapjává válni, ahogy a növényvilágban a nád elõbb tõzeggé,
majd szilárd talajjá válik. A szellem szemszögébõl nézve az ilyen léte-
zés bûn, és a legkevesebb, amit érte tehetünk, hogy ezt kimondjuk, és
így követeljük meg tõle a szellemet.
Az itt elmondottak a pogányságra nem érvényesek. Ilyen egziszten-
ciával csak a kereszténységen belül találkozhatunk. Ennek oka az,
hogy minél magasabban tételezõdik a szellem, annál mélyebben mu-
tatkozik meg a kirekesztés, és minél magasabban van az, ami elve-
szett, elégedettségükben annál nyomorultabbak az érzéketlenek (‰i
aphlghkoteV – Efez. 4,19). Ha a szellemtelenség eme boldogságát ösz-
szehasonlítjuk a pogány rabszolgák állapotával, akkor azt látjuk, hogy
a rabszolgasornak mégiscsak van értelme; hiszen önmagában véve
semmi. Annál azonban semmi sem rettenetesebb, ha valaki elvész a
szellemtelenségben; hiszen éppen az a baj, hogy a szellemtelenség
kapcsolatban áll a szellemmel, amely semmi. A szellemtelenség ezért
bizonyos mértékig a szellem teljes tartalmát birtokolhatja, ám nem
szellemként, hanem tréfálkozásként, zagyvaságként, frázisként. Birto-
kában lehet az igazságnak, ám – jegyezzük meg – nem igazságként, ha-
nem híresztelésként és vénasszonyok fecsegéseként. Esztétikai szem- 398
pontból ez a mélységesen komikus a szellemtelenségben, általában
nem figyelünk fel rá, mert többé-kevésbé maga a szereplõ is bizonyta-
lan a szellemet illetõen. Ezért ha a szellemtelenséget kell ábrázol-
nunk, hajlamosak vagyunk ostoba fecsegésnek beállítani, mert nincs
bátorságunk olyan szavakat a szájába adni, melyeket magunk is hasz-
nálunk. Ez bizonytalanság. A szellemtelenség ugyanúgy fogalmazhat,
mint a leggazdagabb szellem, ám mondandóját nem képes a szellem
erejével mondani. A szellemnélküliként meghatározott ember beszé-
lõgép, és semmi akadálya, hogy ugyanolyan jól bevágjon egy filozofikus
mondókát, egy hitvallást vagy egy politikai beszédet. Hát nem külö-
nös, hogy az egyetlen ironikusnak és a legnagyobb humoristának kell

367
 A szorongás fogalma

összeállnia, hogy kijelentsék azt, ami mindennél egyszerûbbnek lát-

szik, hogy meg kell különböztetni azt, amit értünk, attól, amit nem; és
mi akadályozhatná meg azt az embert, aki leginkább híján van a szel-
lemnek, hogy szó szerint ugyanezt mondja? A szellemnek csak egy bi-
zonyítéka van, mégpedig a szellem bennünk lévõ bizonyítéka, aki pe-
dig mást kíván, hiába gyûjti zsákszámra a bizonyítékokat, már szellem
nélkülinek számít.
A szellemtelenség nem ismeri a szorongást, ehhez túl boldog, elé-
gedett és szellemtelen. Ez azonban rendkívül szánalmas ok, s a po-
gányság abban különbözik a szellemtelenségtõl, hogy míg az a szel-
lemhez közeledve van meghatározva, addig ez a szellemtõl távolodva.
A pogányság ezért, ha úgy tetszik, a szellem távolléte, ily módon erõ-
sen különbözik a szellemtelenségtõl. Ebben az értelemben a pogány-
ságot kell elõnyben részesíteni. A szellemtelenség a szellem megreke-
dése, az idealitás visszája. A szellemtelenség ezért tulajdonképpen
nem ostoba, ha ismételgetésrõl van szó, ám igenis az abban az érte-
lemben, ahogy azt kérdezzük: mivel sózzunk, ha a só ízét veszti? Ép-
pen azért vész el, ahogy azért is van biztonságban, mert semmit sem
ért a szellem szerint, semmit sem tekint feladatának, még ha ragacsos
eltompultságával mindent összemaszatol is. Ha csak egyszer is meg-
mozdul benne a szellem, és egy pillanatra összerándul, mint egy galva-
nizált béka, akkor bukkan fel az a jelenség, mely teljesen megfelel a
pogány fetisizmusnak. A szellemtelenség nem ismer semmilyen tekin-
télyt, hiszen tudja, hogy a szellem elõtt nincs tekintély, de mivel bal-
szerencsés módon õ maga nem szellem, tudása ellenére csupán töké-
399 letes bálványimádó. Ugyanolyan tisztelettel imád egy tökfilkót, mint
egy hõst, mindenekelõtt azonban egy sarlatán az igazi bálványa.
Bár a szellemtelenség nem ismeri a szorongást, mert az ki van re-
kesztve belõle, akárcsak a szellem, azért a szorongás mégis jelen van,
csak éppen várakozik. Elképzelhetõ, hogy az adósnak szerencséje van,
és el tud menekülni hitelezõje elõl, vagy ígéreteivel orránál fogva ve-
zetheti, létezik azonban egy hitelezõ, aki sosem jár pórul, a szellem. A
szellem szemszögébõl tehát a szorongás a szellemtelenségben is jelen
van, ám rejtve és álcázva. Maga a szemlélet is beleborzong a látványba;
hiszen a szorongás alakja, ha a képzelet ilyet teremt, szörnyû hatást
kelt, nem beszélve arról, mennyivel inkább elborzasztana, ha szüksé-

368
 III. fejezet

gesnek érezné álruhát ölteni, nehogy akként jelenjen meg, ami valójá-
ban mégiscsak. Ha a halál igazi alakjában jelenik meg, mint szikár, ko-
mor kaszás, akkor rémülten figyeljük, ám ha álruhában bukkan fel,
hogy kigúnyolja azokat, akik elhiszik, hogy csúfot ûzhetnek belõle, és
egyedül a szemlélõ veszi észre, hogy az ismeretlen, aki udvariasságával
mindenkit elbûvöl, és mindenkiben felébreszti a vágy vad féktelensé-
gét, a halál, akkor elfogja a mély borzadály.

2. §
A sors vonatkozásában dialektikusan meghatározott szorongás

Általában azt szokás mondani, hogy a pogányság bûnben él, pedig

talán helyesebb lenne azt mondani, hogy szorongásban. A pogányság
érzékiség, mégpedig olyan érzékiség, mely kapcsolatban áll a szellem-
mel, anélkül, hogy a szellem mélyebb értelemben szellemként tétele-
zõdne. De éppen ez a lehetõség okozza a szorongást.
Ha mármost megkérdezzük, mi is a szorongás tárgya, újra csak az a
válasz, ami máskor: a semmi. A szorongás és a semmi mindig megfelel-
nek egymásnak. Amint tételezõdik a szabadság és a szellem valósága,
a szorongás megszûnik. De mit jelent közelebbrõl a szorongás semmi-
je a pogányságban? A sorsot.
A sors a szellemhez fûzõdõ külsõdleges viszony, olyan viszony, mely
a szellem és valami más között áll fenn, ez a más nem szellem, a sors-
nak mégis szellemi viszonyban kell lennie vele. A sors ennek pontosan 400
az ellenkezõjét is jelentheti, mivel a szükségszerûség és az esetleges-
ség egysége. Erre nem ügyeltek mindig. A pogány fátumról (mely me-
gint csak különbözõ volt a keleti és a görög felfogásban) úgy beszél-
tek, mintha szükségszerûség lenne. Ennek a szükségszerûségnek a
maradványai fellelhetõk a keresztény szemléletben, melyben a sorsot
jelenti, azaz a véletlent, mely nem mérhetõ össze a gondviseléssel.
Mégsem ez a helyzet; hiszen a sors éppen a szükségszerûség és az eset-
legesség egysége. Ezt találóan úgy fejezték ki, hogy a sors vak; hiszen a
vak járása egyaránt szükségszerû és véletlenszerû. Az a szükségszerû-
ség, mely nincs tudatában önmagának, a következõ pillanathoz való vi-
szonyában e o i p s o esetleges. A sors tehát a szorongás semmije.

369
 A szorongás fogalma

Semmi, mert mihelyt a szellem tételezõdik, a szorongás megszûnik,

ahogy a sors is, mivel a gondviselés is éppen ezáltal tételezõdik. Ezért
a sorsról is elmondható, amit Pál a bálványról mond: egy bálvány sincs
a világon; a pogány vallásosság tárgya mégis a bálvány.
A pogány ember szorongásának tárgya, vagyis a semmije a sorsban
rejlik. A sorssal azért nem alakulhat ki viszonya, mert az a sors, mely
az egyik pillanatban szükségszerû, a következõben már esetleges.
Mégis kapcsolatban áll vele, és ez a kapcsolat a szorongás. A pogány
ember nem kerülhet ennél közelebb a sorshoz. A pogányság mégis kí-
sérletet tett erre, és kísérlete elég mély értelmû volt ahhoz, hogy új
fényben tüntesse fel a sorsot. Annak, aki meg akarja magyarázni a sor-
sot, éppoly kétértelmûnek kell lennie, mint magának a sorsnak. Ilyen
volt az orákulum is. Az orákulum egyébként megint csak jelenthette
az ellenkezõjét is. A pogány ember viszonya az orákulumhoz ismét a
szorongás. Ebben rejlik a pogányság megmagyarázhatatlan, mély tra-
gikuma. A tragikus mégsem az, hogy az orákulum kétértelmû, hanem
az, hogy a pogány ember nem mer fölhagyni azzal, hogy tanácsot kér-
jen tõle. Kapcsolatban van vele, nem meri megtenni, hogy ne kérjen
tanácsot tõle, bár viszonyuk még abban a pillanatban is kettõs (ellen-
szenvvel és rokonszenvvel viseltetik iránta), amikor a tanácsát kéri.
Gondoljunk csak az orákulum magyarázataira.
A vétek és a bûn fogalma mélyebb értelemben nem kerül elõ a po-
gányságban. Ha megjelenne, a pogányság megsemmisülne amiatt az
ellentmondás miatt, hogy valakit a sors tett bûnössé. Ez ugyanis a leg-
401 nagyobb ellentmondás, és ebben az ellentmondásban jelent meg a ke-
reszténység. A pogányság nem érti, mert túlságosan könnyelmûen ha-
tározza meg a vétek fogalmát.
A vétek és a bûn fogalma éppen az egyest mint egyest tételezi. Szó
sincs az egész világhoz, minden elmúlthoz való viszonyáról. Csak az a
fontos, hogy bûnös, mégpedig ama sors révén, amelyrõl nincs szó; ami-
vé tehát válik, az éppenséggel megszünteti a sors fogalmát, és a sors
révén válik azzá.
Ennek az ellentmondásnak a félreértése eredményezi az eredendõ
bûn félreértett fogalmát, míg ha helyesen értelmezzük, eljutunk a he-
lyes fogalomhoz, mégpedig úgy, hogy minden egyes individuum egy-
szerre önmaga és az emberi nem, és a késõbbi individuum lényegében

370
 III. fejezet

nem különbözik az elsõtõl. A szorongás lehetõségében összeomlik a

sors által legyõzött szabadság, majd valósága azzal a magyarázattal tá-
mad föl, hogy vétkezett. A szorongás legvégsõ csúcsa, ahol úgy tûnik,
mintha az individuum vétkezett volna, még nem a bûn. A bûn nem
szükségszerûen vagy esetlegesen jelenik meg, ezért a bûn fogalmának
a gondviselés felel meg.
A kereszténységen belül mindenütt megtaláljuk a pogányság sors-
sal kapcsolatos szorongását, ahol ugyan jelen van a szellem, de lénye-
gében nem szellemként tételezõdik. A jelenség akkor mutatkozik meg
a legegyértelmûbben, amikor egy zsenit szemlélünk. A zseni mint
olyan közvetlenül szemlélve túlnyomórészt szubjektivitás. Szellem-
ként még nem tételezett; hiszen mint ilyet csak a szellem tételezi.
Közvetlenként lehet szellem (ez megtévesztõ, mintha rendkívüli te-
hetsége szellemként tételezett szellem volna), de akkor önmagán kí-
vül rendelkezik valami mással, ami nem szellem, és maga is külsõdle-
ges viszonyban van a szellemmel. A zseni ezért fedezi fel állandóan a
sorsot, és minél mélyebb a zseni, annál mélyebben fedezi fel. A szel-
lemtelenségnek mindez természetesen balgaság, valójában azonban
nagyszerû dolog; mert egyetlen ember sem születik a gondviselés esz-
méjével, és azok, akik azt hiszik, hogy neveléssel fokozatosan el lehet
nyerni, hatalmasat tévednek, és ezzel nem a nevelés fontosságát aka-
rom tagadni. A zseni éppen azzal bizonyítja õserejét, hogy fölfedezi a
sorsot, aztán ismét tanúságot tesz tehetetlenségérõl. A közvetlen szel-
lemnek – és a zseni mindig az, mégpedig s e n s u e m i n e n t i o r i
közvetlen szellem – a sors határ. A gondviselés csak a bûnben tételezõ-
dik. Ezért kell a zseninek szörnyû harcot vívnia, hogy eljusson hozzá.
Ha mégsem jár sikerrel, akkor igazán tanulmányozható rajta a sors.
A zseni mindenható magábanvaló, aki képes az egész világot kifor- 402
gatni a sarkából. A rend kedvéért vele egy idõben egy másik alakzat is
keletkezik, mégpedig a sors. A sors a semmi; a zseni fedezi fel, és mi-
nél mélyebb a zseni, annál mélyebben fedezi fel a sorsot, mert az az
alakzat csak a gondviselés elõvételezése. Ha megmarad csupán zseni-
nek, és kifelé fordul, akkor meglepõ dolgot visz végbe, mégis folyton
alulmarad a sorssal szemben, ha nem is kézzelfoghatóan, mindenki
számára láthatóan, hanem lélekben. Ezért a zseni léte mindig olyan,
mint egy mese, ha nem jut el addig, hogy a legmélyebb értelemben be-

371
 A szorongás fogalma

felé forduljon. A zseni mindenre képes, mégis ki van szolgáltatva egy

jelentéktelen apróságnak, melyet senki sem ért, egy apróságnak, me-
lyet a zseni mindenhatósága segítségével mindennél nagyobb jelentõ-
séggel ruház fel. Ezért viheti egy zseniális alhadnagy egészen a csá-
szárságig, és átformálhatja a világot, hogy csak egy császárság és egy
császár létezzen. Ezért állhat csatasorban a hadsereg, lehetnek alkal-
masak a harcra a körülmények, s a következõ pillanatban talán már el
is száll a lehetõség, a hõsök birodalma könyöröghet, hogy hangozzon
már el a parancs, õ mégsem képes kiadni, várnia kell június tizenne-
gyedikéig. De miért? Mert ez a marengói csata napja. Ezért minden ké-
szen állhat, õ maga a légiók elé léptethet, csak arra várva, hogy felkel-
jen a nap, és beszédével magával ragadhassa katonáit, és a nap felkel-
het, ragyogóbban, mint korábban bármikor, mindenki számára lelke-
sítõ, minden lelket lángra lobbantó látvány, csak õt nem hozza lázba,
mert az austerlitzi napfelkelte nem volt ilyen pompás, és csak az
austerlitzi nap lelkesít és hozza meg a gyõzelmet. Innen a megmagya-
rázhatatlan szenvedély, mely õrjöngésre ragadtathat egy ilyen férfit
egy teljesen jelentéktelen emberrel szemben, pedig különben még az
ellenséggel is emberségesen, szeretettel bánik. Igen, jaj annak a férfi-
nak, jaj annak az asszonynak, jaj az ártatlan gyermeknek, jaj a mezõn
legelõ állatnak, jaj a madárnak, melynek röpte és a fának, melynek ága
akkor kerül az útjába, amikor a jeleket vizsgálja.
A külsõdleges mint olyan a zseninek semmit sem jelent, ezért nem
képes senki sem megérteni. Minden azon múlik, hogy õ miként értelme-
zi a külsõdlegest titkos barátja, a sors jelenlétében. Minden elveszhet, a
legegyügyûbb és a legokosabb is összefoghat, hogy lebeszélje nem ép-
pen gyümölcsözõ vállalkozásáról. A zseni mégis tudja, hogy erõsebb az
egész világnál, amennyiben ezen a ponton semmilyen kétes kommentár
403 nem létezik ahhoz a láthatatlan íráshoz, amelybõl a sors akaratát kiol-
vassa. Miután saját vágya szerint elolvasta, mindenható hangján így szól
a hajóskapitányhoz: „folytasd az utat, Cézárt viszed és az õ szerencsé-
jét”. Mindent megnyerhet, s ugyanabban a pillanatban, amikor a hír a
fülébe jut, talán elhangzik egy olyan szó is, melyet egyetlen teremtmény
sem ért meg, sõt még Isten sem a mennyekben (hiszen bizonyos érte-
lemben õ sem érti meg a zsenit), és akkor tehetetlenül összerogy.
A zseni ily módon kiemelkedik az általánosból. Akár gyõz, akár el-

372
 III. fejezet

bukik, naggyá teszi a sorsba vetett hite; hiszen a saját erejébõl gyõz
vagy bukik el, helyesebben a sors közremûködésével. Általában csak
akkor csodáljuk nagyságát, amikor diadalmaskodik, pedig akkor a leg-
nagyobb, amikor önmaga által elbukik. Ez ugyanis úgy értendõ, hogy a
sors nem külsõdlegesen jelenik meg. Ha ellenben éppen abban a pilla-
natban, amikor emberi értelemben mindent megnyert, felfedezi a ké-
tes olvasatot, és összeomlik, akkor bizonyára így kiáltunk fel: milyen
óriás kellett ahhoz, hogy ledöntse! De erre rajta kívül senki sem volt
képes. Az a hit, mely uralma alá hajtotta a világ birodalmait és orszá-
gait, miközben az emberek azt hitték, hogy egy mese tanúi lehetnek,
ugyanez a hit tette tönkre, s bukása még felfoghatatlanabb mese volt.
Ezért a zseni máskor szorong, mint az átlagember. Az utóbbi csak
a veszély pillanatában veszi észre, mi leselkedik rá, addig biztonságban
érzi magát, ahogy a veszély elmúltával is. A zseni a veszély pillanatában
a legerõsebb, az azt megelõzõ és az azt követõ pillanatban azonban
szorong, vagyis a reszketõ pillanatban, amikor a nagy ismeretlennel, a
sorssal kell egyezkednie. Talán a veszélyt követõ pillanatban szorong
leginkább, egyrészt mert a bizonyosság türelmetlensége mindig a tá-
volság rövidségével fordított arányban növekszik, hiszen annál többet
veszíthetünk, minél közelebb járunk a gyõzelemhez, a legtöbbet pedig
a gyõzelem pillanatában veszíthetjük, másrészt mert a sors következe-
tessége éppen következetlenség.
A zseni mint olyan nem képes magát vallásos értelemben megérte-
ni, ezért nem jut el sem a bûnhöz, sem a gondviseléshez, és ezért a szo-
rongásnak a sorshoz fûzõdõ viszonyában létezik. E szorongás nélkül
még sohasem létezett egyetlen zseni sem, hacsak nem volt egyúttal
vallásos is.
Ha megtorpan azon a ponton, hogy közvetlenül meghatározott és
nyitott, akkor minden bizonnyal nagy lesz, s tetteivel ámulatba ejti az 404
embereket, ám sosem fog eljutni önmagához, és nem válik naggyá a
saját szemében. Minden tette kifelé irányul, ám – ha használhatom ezt
a kifejezést – a kozmikus mag, melynek kisugárzása mindent bera-
gyog, nem jön létre. A zseni önmagát nem tartja jelentõségteljesnek,
vagy ha mégis, akkor jelentõségét olyan kétesen szomorkásnak tartja,
mint az az együttérzés, mellyel a Feröer-szigetek egyikének lakói ör-
vendeznének, ha élne közöttük egy olyan feröeri, aki a különbözõ eu-

373
 A szorongás fogalma

rópai nyelveken írt értekezéseivel ugyan ámulatba ejtené egész Euró-

pát, halhatatlan érdemeivel forradalmasítaná a tudományokat, ám so-
ha egyetlen sort nem írna anyanyelvén, s végül el is felejtené azt. Mé-
lyebb értelemben a zseni önmaga számára nem válik jelentõségteljes-
sé, befolyása nem értékelhetõ többre, mint a sorsé a boldogság, bol-
dogtalanság, tisztelet, becsület, hatalom, halhatatlan hírnév viszony-
latában, melyek egytõl egyig evilági fogalmak. A szorongás minden
mélyebb dialektikus meghatározása kizárt. A legutolsó az lenne, ame-
lyik az embert úgy tekinti bûnösnek, hogy a szorongás nem a bûnre,
hanem annak látszatára vonatkozik, és ez a tisztesség meghatározása.
Ez a lelkiállapot bizonyára alkalmas lenne arra, hogy a költészet eszkö-
zeivel tárgyalják. Az ilyesmi mindenkivel megtörténhet, a zseni azon-
ban rögtön olyan mélyen fogná fel, hogy nem az emberekkel harcolna,
hanem a létezés mélységes misztériumaival.
Bátorság kell annak megértéséhez, hogy egy ilyen zseniális létezés
fénye, nagyszerûsége és jelentõsége ellenére bûn; és addig aligha ért-
jük meg, amíg meg nem tanuljuk csillapítani a lélek éhségét. Mégis
így van. Az, hogy bizonyos mértékig az ilyen egzisztencia is boldog le-
het, semmit sem bizonyít. Hiszen a tehetséget felfoghatjuk a szórakoz-
tatás eszközének is, és miközben kibontakoztatjuk, egyetlen pillanat-
ra sem emelkedünk az idõbeliség kategóriái fölé. A zseni és a tehetség
léte csak egyfajta vallásos eszmélés révén válhat mélyebb értelemben
jogosulttá. Egy olyan zseniben, mint Talleyrand, bizonyára megvolt a
lehetõsége, hogy sokkal mélyebben szemlélje az életet. Ám nem élt ve-
le. Inkább egy kifelé irányuló indíttatásnak engedelmeskedett. Sokat
csodált intrikusi zsenialitása pompásan mûködött, rugalmassága, zse-
nijének telítési képessége (hogy egy olyan kifejezéssel éljünk, melyet a
kémikusok a maró savakkal kapcsolatban használnak) ámulatba ejtet-
te az embereket, mégis megmaradt az idõbeliségben. Ha egy ilyen zse-
ni képes lett volna megvetni az idõbeliséget mint közvetlent, ha önma-
405 ga és Isten felé fordult volna, micsoda vallásos zseni válhatott volna be-
lõle! Ám mekkora kínokat kellett volna akkor kiállnia! Közvetlen meg-
határozásokat követni könnyebbség az életben, akár kicsik, akár na-
gyok vagyunk, ám ennek megfelelõ a jutalom is, nem számít, hogy ki-
csik vagyunk vagy nagyok. És akinek a szelleme nem elég érett, hogy
megértse, hogy még a nemzedékeken át fennmaradó halhatatlan tisz-

374
 III. fejezet

tesség is csak az idõbeliség egyik meghatározása, aki nem fogja fel,

hogy az, ami után az emberek lelke álmatlanul sóvárog és epekedik,
mennyire tökéletlen a halhatatlansághoz képes, melynek lehetõsége
minden embernek megadatott, s mely joggal váltaná ki az egész világ
irigységét, ha csak egyetlen embernek lenne fönntartva –, az nem jut
messzire a szellem és a halhatatlanság magyarázatában.

3. §
A bûn vonatkozásában dialektikusan meghatározott szorongás

Általában azt mondják, hogy a zsidóság a törvényben gyökerezik. Ezt

egyébként úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a zsidóság szorongásban él.
A szorongás semmije azonban itt nem a sorsot jelenti. Ebben a szférá-
ban bizonyul a legparadoxabbnak az az állítás, hogy szorongani – sem-
mi; hiszen a bûn mégiscsak valami. Mégis igaz, hogy a bûn, ameddig a
szorongás tárgya, semmi. A kétértelmûség oka a szorongás és a bûn vi-
szonyában keresendõ; mert amint a bûn tételezõdik, a szorongás meg-
szûnik, és megjelenik a megbánás. Ez a viszony, mint a szorongásé min-
dig, rokonszenvezõ és ellenszenvezõ. Ez megint csak paradoxonnak tû-
nik, de nem az; mert a szorongás félelmében leleményes kapcsolatot
tart fenn tárgyával, nem tud és nem is akar eltekinteni tõle, mert ha az
individuum ezt akarná, megjelenne a megbánás. Arról nem tehetek,
hogy ez a beszéd egyeseknek túl nehéznek tûnhet. Aki elég rendíthetet-
len ahhoz, hogy – ha használhatom a kifejezést – isteni vádló legyen,
nem is annyira másokkal, hanem inkább önmagával szemben, az nem
fogja nehéznek tartani. Az élet ráadásul elég olyan jelenséggel szolgál,
melyben az individuum szorongásában szinte sóvárogva bámulja a bûnt,
mégis retteg tõle. A szellem szerint a bûnnek olyan hatalma van, mint a
kígyó pillantásának: megigéz. Ebben rejlik a karpokratiánus szemlélet 406
igazsága, miszerint az ember a bûnön keresztül tesz szert a tökéletes-
ségre. Ez a döntés pillanatában igaz, ekkor a közvetlen szellem a szellem
által szellemként tételezi magát; ezzel szemben istenkáromlás lenne
úgy vélni, hogy ennek i n c o n c r e t o meg kell valósulnia.
A zsidóság éppen ezzel jutott tovább a görögségnél, és a bûnhöz fû-
zõdõ szorongó viszonyában oly módon is észre lehet venni a rokon-

375
 A szorongás fogalma

szenvezõ momentumot, hogy semmi pénzért sem adná fel azért, hogy
cserébe megkapja a görögség könnyelmûbb sors-, boldogság- és bol-
dogtalanság-fogalmát.
A zsidóság szorongása a bûntõl való szorongás. A bûn olyan min-
denhol elterjedt hatalom, melyet mélyebb értelemben senki sem ért,
pedig rátelepszik a létezésre. Annak, ami megmagyarázza, ugyanolyan
természetûnek kell lennie, ahogy az orákulum is illett a sorshoz. A po-
gányság orákulumának a zsidóságnál az áldozat felel meg. Az áldoza-
tot éppen ezért senki sem érti meg. Ebben rejlik a zsidóság mély tragi-
kuma, ahogy a pogányság orákulumhoz való viszonya is tragikus. A zsi-
dó az áldozathoz menekül, ám ez nem segít rajta, mert tulajdonkép-
pen az segítene, ha a szorongás viszonya a bûnhöz megszûnne, és egy
valódi viszony jönne létre. Mivel ez nem történik meg, az áldozat két-
értelmû marad, ami a megismétlõdésében fejezõdik ki, melynek to-
vábbi következménye a tiszta szkepszis lenne magát az áldozati aktust
illetõ reflexióra vonatkozóan.
Ami tehát a korábbiakban érvényes volt, hogy a gondviselés csak a
bûnnel együtt létezik, most ismét igaz; a kiengesztelõdés csak a bûn-
nel válik lehetségessé, és áldozata nem ismétlõdik meg. Ennek oka –
ha szabad így fogalmaznom – nem az áldozat külsõdleges tökéletessé-
gében rejlik, hanem az áldozat tökéletessége jelenti azt, hogy a bûn
valódi viszonya tételezõdött. Ha a bûn valódi viszonya nem tételezõ-
dik, az áldozatot meg kell ismételni. (Ily módon ismétlõdik meg az ál-
dozat a katolicizmusban, miközben mégis elismerik az áldozat abszo-
lút tökéletességét.)
Az, amire itt világtörténelmi viszonylataiban röviden utaltunk, a
kereszténységen belül az egyéniségekben ismétlõdik meg. A zseni itt
ismét egyértelmûen tudtunkra hozza azt, ami a kevésbé eredeti embe-
rekben oly módon él, hogy nem egykönnyen sorolható kategóriákba. A
zseni csak abban különbözik bármely másik embertõl, hogy történel-
407 mi körülményeit figyelembe véve tudatosan éppoly eredetien kezdi,
mint Ádám. Valahányszor világra jön egy zseni, a létezést mintegy pró-
bára teszi; hiszen mindenen, ami elmúlt, végigszalad, megéli, míg utol
nem éri önmagát. A zseni egészen másként ismeri a múltat, mint
ahogy az a világtörténelmi áttekintésekben megjelenik.
A korábbiakban már utaltunk arra, hogy a zseni megtorpanhat köz-

376
 III. fejezet

vetlen rendeltetésénél, és abban a magyarázatban, hogy ez bûn, egyút-

tal benne van a zsenivel szembeni valódi udvariasság. Minden emberi
élet alapvetõen vallásos irányultságú. Ennek tagadása mindent összeza-
varna, és megszüntetné az individuum, az emberi nem és a halhatatlan-
ság fogalmát. Ezen a ponton kívánatos lenne minden okosságunkat be-
vetni, hiszen itt rendkívül súlyos problémákkal szembesülünk. Az intri-
kus emberrõl azt mondani, hogy diplomatának vagy rendõrségi ügynök-
nek kellene állnia, a komikum iránti érzékkel rendelkezõrõl, hogy szí-
nésznek, a tehetségtelenrõl pedig, hogy fûtõnek a városi tanácsnál,
rendkívül semmitmondó életszemléletre, illetve az életszemlélet hiá-
nyára vall, hiszen csak azt mondja, ami magától értetõdik. Ezzel szem-
ben elmagyarázni, hogy a vallásos életem hogyan kerülhet kapcsolatba a
külsõdleges életemmel, és hogyan juthat kifejezõdésre benne, az már
feladat. Ám korunkban ki veszi a fáradságot, hogy ilyesmin töprengjen,
pedig a jelenvaló élet mostanság minden korábbinál gyorsabban elillanó
pillanatként nyilatkozik meg. Ám ahelyett, hogy ebbõl megtanulnánk
megragadni az örökkévalót, csak azt tanuljuk meg, hogyan kell kiûzni
az életet magunkból, felebarátunkból és a pillanatból – miközben a pil-
lanatot hajkurásszuk. Ha valakinek csak egyszer is sikerül felvezetnie a
pillanat keringõjét, már elmondhatja, hogy élt, és irigykedni fognak rá a
boldogtalanok, akik – bár nem születtek, hanem fejvesztve belezuhan-
tak az életbe és fejvesztve törnek elõre – ezt sosem érik el; de õ már élt,
mert mennyivel ér többet az emberélet egy fiatal lány gyorsan múló bá-
jánál, amely már akkor is szokatlanul sokáig megmaradt, ha csupán
egyetlen éjszaka képes volt elbûvölni a táncosokat, s csak a hajnali órák-
ban kezdett el hervadni. Arra nincs idõ, hogy elgondolkozzunk, hogyan
járja és hatja át a vallásos egzisztencia a külsõdleges létezést. Bár nem
száguldunk kétségbeesett sietséggel, azért ragadjuk meg azt, ami a ke-
zünk ügyébe kerül. Ily módon talán naggyá válhatunk a világban, s ha
ezenfelül idõnként még a templomba is elmegyünk, akkor minden felet-
tébb rendben lesz. Ez mintha arra utalna, hogy némely individuum a val- 408
lásit tartja abszolútnak, mások viszont nem,1 akkor pedig befellegzett

1 A görögöknél a vallás kérdése nem merülhetett fel ebben a formában. Minda-

zonáltal jó olvasni, amit Platón egyhelyütt elmesél és felhasznál. Miután Epimé-
theusz mindenféle ajándékokkal látta el az embereket, megkérdezte Zeuszt,
hogy ugyanúgy ossza-e el köztük a jó és a rossz közti választás képességét, mint

377
 A szorongás fogalma

az élet értelmének. A mérlegelés természetesen annál nehezebb, minél

távolabb van a vallásostól a külsõdleges feladat. Micsoda mély vallásos
eszmélés kellhet ahhoz, hogy valaki eljusson egy olyan külsõdleges fel-
adathoz, mint például a komikus színészé. Nem tagadom, hogy lehetsé-
ges; mert az, aki ért valamicskét a valláshoz, nagyon jól tudja, hogy pu-
hább, mint az arany, és teljességgel kommenzurábilis. A középkor hibá-
ja nem a vallásos eszmélés volt, hanem hogy túl korán megtorpant. Itt
megint az ismétlés kérdésébe botlunk, tudniillik hogy miután hatalmá-
ba kerítette a vallásosság, mennyiben sikerülhet az egyénnek testestül-
lelkestül visszanyernie önmagát. A középkorban feladták. Ha tehát vala-
ki, miközben éppen azon volt, hogy visszanyerje önmagát, például észre-
vette, hogy nem idegen tõle a szellemesség, és van érzéke a komikum
iránt, akkor mindezt mint valami tökéletlent megsemmisítette önma-
gában. Manapság könnyen balgaságnak tartják az ilyesmit; hiszen ha va-
laki szellemes és van érzéke a komikumhoz, akkor a szerencse fia, s en-
nél többet nem is kívánhat. Az ilyen magyarázatoknak természetesen fo-
galmuk sincs a problémáról, s bár az emberek mostanában okosabban
jönnek világra, mint régen, többségük mégis vak a vallást illetõen. A kö-
zépkorban azért találhatunk arra is példát, hogy ezt a gondolatmenetet
továbbvitték. Ha például egy festõ vallásosan fogta fel tehetségét, ám ez
a tehetség nem jutott érvényre a valláshoz közelebb álló mûveiben, meg-
409 figyelhetõ, hogy az ilyen mûvész éppolyan jámboran látott neki Vénusz
megfestéséhez, és éppolyan jámboran fogta fel mûvészi hivatását, mint
az, aki úgy sietett az egyház segítségére, hogy a gyülekezet pillantását a
mennyei szépség ábrázolásával láncolta magához. E tekintetben azon-
ban még várni kell azoknak az individuumoknak a megjelenésére, akik
külsõdleges tehetségük ellenére nem a széles utat választják, hanem a
fájdalmat, a szükséget és a szorongást, miközben vallásos értelemben
ráeszmélnek, és mintegy elveszítik azt, amit birtokolni ugyancsak csábí-
tó. Az ilyen harc kétségtelenül rendkívül megerõltetõ, mert lesznek pil-
lanatok, amikor már-már megbánják, hogy belevágtak, és mélabúsan,
sõt idõnként talán szinte kétségbeesve gondolnak arra a derûs életre,

a többi ajándékot, vagyis hogy az egyiknek adja ezt, a másiknak az ékesszólás, a

harmadiknak a költészet, a negyediknek pedig a mûvészet adományát. Zeusz
azonban azt felelte, hogy ezt a képességet egyenlõen kell elosztani, mert egy-
aránt megillet mindenkit.

378
 III. fejezet

melyben részük lehetett volna, ha nem a tehetség közvetlen ösztönére

hallgatnak. A figyelmes ember azonban a szükség legelkeserítõbb ször-
nyûségei közepette, amikor szinte már minden elveszett, mert az az út,
amelyen haladni szeretne, járhatatlan, a tehetség vonzó ösvényét pedig
maga vágta el, hangot hall, mely ekképpen beszél: jól van fiam, csak elõ-
re; mert aki mindent elveszít, mindent elnyer.
Most figyeljünk meg egy vallásos zsenit, azaz olyat, aki nem torpan
meg közvetlenségénél. Azzal a kérdéssel, hogy valaha is eljut-e addig,
hogy kifelé forduljon, csak késõbb szembesül. Elõször is önmaga felé
fordul. Ahogy a közvetlen zseni nyomában a sors járt, úgy õt a bûn kí-
séri. Amikor ugyanis önmaga felé fordul, e o i p s o Isten felé is fordul,
az pedig szertartásos elõírás, hogy ha a véges szellem meg akarja pil-
lantani Istent, bûnösként kell kezdenie. Amikor önmaga felé fordul,
felfedezi a bûnt. Minél zseniálisabb, annál mélyebben fedezi fel a bûnt.
Az, hogy a szellemtelenségnek ez ostobaság, engem örömmel tölt el,
és örömteli jelnek tekintem. A zseni nem olyan, mint az emberek álta-
lában, és ezzel nem elégszik meg. Ennek nem az az oka, hogy megveti
az embereket, hanem az, hogy eredendõen önmagával van elfoglalva,
és a többiek magyarázatai nem viszik elõbbre.
Az, hogy ilyen mélyen felfedezi a bûnt, azt mutatja, hogy ez a foga-
lom s e n s u e m i n e t i o r i foglalkoztatja, éppúgy, mint ellentéte, az
ártatlanság. A sorsot illetõen ugyanezt tapasztaltuk a közvetlen zseni
esetében; hiszen minden embernek van némi kapcsolata a sorssal, de
ennyiben maradunk, a fecsegés szintjén, és nem vesszük észre, amit
Talleyrand (s elõtte már Young is) felfedezett, ám mégsem fejlesztett 410
olyan tökéletes szintre, mint a fecsegés, azaz a nyelv arra szolgál, hogy
a gondolatokat – vagyis azt, hogy nincsenek gondolataink – elrejtse.
Azzal, hogy a zseni befelé fordul, felfedezi a szabadságot. A sorstól
nem fél; hiszen nem vállal semmilyen külsõdleges feladatot, s a sza-
badság az üdvössége; nem arra szolgál, hogy bármit is véghezvigyen a
világban, hogy király vagy császár legyen, vagy a kor színházi kikiáltó-
ja, számára a szabadság arra szolgál, hogy tudatosítsa benne, hogy õ a
szabadság. De minél magasabbra jut az individuum, annál drágább
árat kell fizetnie mindenért, s a rend kedvéért a szabadságnak ezt a
magánvalóságát egy másik alakzat, a bûn kíséri. Ez – ami a sors volt –
az egyetlen, amitõl fél; félelme azonban nem a korábbiakban látott

379
 A szorongás fogalma

maximumra irányul, azaz, hogy bûnösnek tartják, hanem hogy tényle-

gesen az.
Amilyen mértékben felfedezi a szabadságot, ugyanolyan mérték-
ben ott lebeg fölötte a bûn szorongása a lehetõség állapotában. Csak a
bûntõl fél; mert egyedül ez foszthatja meg a szabadságától. Könnyen
belátható, hogy a szabadság itt semmiképpen sem dac vagy véges érte-
lemben vett önzõ szabadság. A bûn keletkezését gyakran próbálták
ilyen feltételezéssel magyarázni. Ezzel azonban fölöslegesen fáradoz-
tak, hiszen egy ilyen elõfeltételezés elfogadása még nagyobb nehézsé-
get eredményez, mint maga a magyarázat. Ha a szabadságot így értel-
mezzük, akkor ellentéte a szükségszerûség, ami azt mutatja, hogy a
szabadságot a reflexiós meghatározás kategóriájában értelmeztük.
Nem, a szabadság ellentéte a bûn, és a szabadságban az a legnagyobb,
hogy mindig csak önmagával foglalkozik, lehetõségében megelõlegezi
a bûnt, tehát önmaga által tételezi, s ha a bûn ténylegesen tételezõ-
dik, akkor maga tételezi. Ha nem ügyelünk erre, akkor a szabadságot
szellemesen összetévesztettük valami mással, az erõvel.
Ha mármost a szabadság fél a bûntõl, akkor nem attól fél, hogy fel-
ismeri önmaga bûnösségét, már ha tényleg bûnös, hanem attól, hogy
azzá válik, ezért a szabadság – amint a bûn tételezõdik – megbánás-
ként tér vissza. A szabadság bûnhöz való viszonya azonban egyelõre
még csak lehetõség. A zseni itt ismét megnyilatkozik azáltal, hogy
nem menekül el az alapvetõ döntés elõl, nem keresi a döntést önma-
gán kívül Kretinél és Pletinél, és nem elégszik meg a szokásos alkudo-
zással. A szabadság csak önmagától tudhatja meg, hogy szabadság-e,
411 vagy hogy tételezve van-e a bûn. Ezért nincs nevetségesebb feltétele-
zés annál, hogy az a kérdés, hogy az ember bûnös-e, a kívülrõl megta-
nulandó leckék kategóriájába tartozik.
A szabadság bûnhöz való viszonya a szorongás, mert a szabadság és
a bûn még mindig csak lehetõség. Mivel azonban a szabadság ily mó-
don minden szenvedélyével sóvárogva bámulja önmagát, és távol akar-
ja tartani a bûnt, hogy annak a legkisebb morzsája se keveredjen a sza-
badságba, nem tudja megállni, hogy a bûnre meredjen, és ez a rámere-
dés a szorongás kétértelmû bámulása, mint ahogy a lehetõségen belüli
lemondás is egyfajta vágy.
Itt derül ki igazán, hogy a késõbbi individuum szorongásában mi-

380
 III. fejezet

lyen értelemben van többlet Ádám szorongásához képest.1 A bûn olyan

konkrét képzet, mely a lehetõségnek a szabadsághoz fûzõdõ viszonyá-
ban egyre lehetségesebbé válik. Végül mintha az egész világ minden
bûne egyesülne, hogy bûnöst csináljon az individuumból, és – ami
ugyanaz – mintha azáltal, hogy az egyén bûnössé válik, az egész világ
minden bûnében vétkesnek bizonyulna. A bûnnek ugyanis megvan az a
dialektikus jellegzetessége, hogy nem ruházható át; ám az, aki bûnbe
esik, bûnös lesz abban is, ami rávette a bûnre, mert a bûn sosem vala-
mi külsõdleges alkalom, és az, aki enged a kísértésnek, magában a kí-
sértésben is bûnös.
A lehetõség viszonylatában ez illúzióként mutatkozik meg, mihelyt
azonban a tényleges bûnnel megjelenik a megbánás, a tényleges bûn
lesz a tárgya. A szabadság lehetõségében az érvényes, hogy minél mé-
lyebben sikerül feltárni a bûnt, annál nagyszerûbb a zseni; hiszen az
ember nagysága egyes-egyedül az Istenhez fûzõdõ viszonyában rejlõ
energiától függ, még ha ez az Isten-kapcsolat teljesen tévesen sors-
ként nyilvánul is meg.
Ahogy tehát a sors végül magával ragadja a közvetlen zsenit, és ez
az a pillanat, amikor a közvetlen zseni felér a csúcsra, és nem az, ami-
kor az embereket meghökkentve nagyszerûen megvalósítja magát a vi-
lágban, s még az egyszerû kézmûvest is elvonja mindennapi foglalatos-
ságától; az a pillanat, amikor a sors révén önmagától és önmagáért
összeroskad; ugyanúgy ragadja magával a bûn a vallásos zsenit, és ez
az a pillanat, amikor a vallásos zseni felér a csúcsra, ebben a pillanat-
ban a legnagyobb, és nem abban, amikor jámborságának látványa egy 412
különleges ünnepnap fennköltségére hasonlít, az a pillanat, amikor
önmagától és önmagáért belemerül a mélységes bûntudatba.

1 Mindazonáltal nem feledkezhetünk meg arról, hogy az analógia annyiban hely-

telen, hogy a késõbbi individuum esetében nem az ártatlansággal van dolgunk,
hanem az elfojtott bûntudattal.

381
 A szorongás fogalma

413 IV. fejezet

A bûn szorongása
avagy
a szorongás mint a bûn következménye az egyes emberben

A bûn a minõségi ugrás révén jelent meg a világban, és ily módon

jelenik meg újra meg újra. Azt hihetnénk, hogy mihelyt ezt tételeztük,
máris megszûnik a szorongás, hiszen a szorongást úgy határoztuk
meg, mint a szabadság önmagának való megnyilatkozását a lehetõség-
ben. Hiszen a minõségi ugrás a valóság, s ennyiben a lehetõség és a
szorongás megszûnik. Ez azonban mégsem így van. Részben azért,
mert a valóság nem egy momentum, részben azért, mert az a valóság,
amelyet tételeztünk, jogosulatlan valóság. A szorongás tehát ismét
megjelenik a tételezetthez és a jövendõhöz való viszonyban. A szoron-
gás tárgya azonban most megfogható, semmije tényleg valami, mivel a
jó és a rossz1 közti különbség i n c o n c r e t o tételezett, s ezért a szo-
1 Az a kérdés, hogy mi a jó, egyre jobban foglalkoztatja korunkat, hiszen rendkí-
vül fontos az egyház, az állam és az erkölcs közti kapcsolat szempontjából. A vá-
lasszal azonban óvatosnak kell lennünk. Az igaz eddig különös módon elõnyt él-
vezett, mivel a szép, a jó és az igaz hármasát az igazban (a megismerésben) ér-
telmezték és ábrázolták. A jót egyáltalán nem lehet definiálni. A jó a szabadság.
A jó és a rossz közti különbség csak a szabadság számára és a szabadságban lé-
tezik, és ez a különbség sosem i n a b s t r a c t o, hanem i n c o n c r e t o van je-
len. Ezért a tapasztalatlan szemlélõ számára zavaróan hat Szókratész módszeré-
ben, hogy Szókratész visszahívja a jót, ezt a látszólag végtelen absztraktat a leg-
konkrétabba. A módszer helyes, egyetlen hibája (ami görög értelemben nem
számít helytelennek), hogy a jót külsõdlegesen (a hasznos és a véges értelem-
ben teleologikus felõl) ragadta meg. A jót és a rosszat persze a szabadság is
megkülönbözteti, de nem i n a b s t r a c t o. Ez a félreértés onnan ered, hogy a
szabadságot átváltoztatják valamivé, a gondolat tárgyává. A szabadság azonban
sosem létezik i n a b s t r a c t o. Ha a szabadság egy pillanatra anélkül választ-
hat jó és rossz között, hogy õ maga bármelyikben jelen lenne, akkor abban a pil-
lanatban nem szabadság, hanem értelmetlen reflexió, és mi értelme van a kísér-
letnek azon kívül, hogy összezavar. Ha (s i t v e n i a v e r b o) a szabadság a jó-
ban marad, akkor egyáltalán nem ismeri a rosszat. Ebben az értelemben azt ál-
líthatjuk Istenrõl, hogy nem ismeri a rosszat (ha valaki félreért, az nem az én
bûnöm). Ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a rossz csak negatí-

382
 IV. fejezet

rongás elvesztette dialektikus kétértelmûségét. Ez éppúgy érvényes 414

Ádámra, mint minden egyes késõbbi individuumra; hiszen a minõségi
ugrás révén teljesen egyformák.
Amikor a bûn a minõségi ugrás révén tételezõdik az egyesben, akkor
egyszersmind a jó és a rossz közti különbség is tételezõdik. Soha sem kö-
vettük el azt az ostobaságot, hogy azt állítottuk volna, hogy az ember-
nek vétkeznie kell, éppen ellenkezõleg, folyvást tiltakoztunk minden kí-
sérletezõ tudás ellen, és kijelentettük – amit most meg is ismételünk –,
hogy a bûn éppúgy elõfeltételezi magát, mint a szabadság, és ugyan-
olyan kevéssé magyarázható meg egy korábbi dologból, mint az. Minden
magyarázatot alapvetõen lehetetlenné tesz, ha hagyjuk, hogy a szabad-
ság mint l i b e r u m a r b i t r i u m kezdõdjön (ami semmire sem jel-
lemzõ, v. ö. Leibniz), mely éppúgy választhatja a jót, mint a rosszat. Ha a
jóról és a rosszról mint a szabadság tárgyáról beszélünk, egyaránt véges-
sé tesszük a szabadság, valamint a jó és a rossz fogalmát. A szabadság
végtelen, és a semmibõl származik. Ezért azt mondani, hogy az ember 415
szükségszerûen vétkezik, olyan, mintha az ugrás ívét ki akarnánk egye-
nesíteni. Annak, hogy ezt a magatartást sokan elfogadják, az az oka,
hogy sokaknak mindennél természetesebb a gondolatok hiánya, és min-
den korban rengetegen voltak azok, akik dicséretesnek tartották azt a
szemléletet, melyet évszázadokon keresztül hiába bélyegeztek a logoV
argoV (Khrüszipposz), i g n a v a r a t i o (Cicero), s o p h i s m a p i g -
r u m , l a r a i s o n p a r e s s e u s e (Leibniz) kifejezésekkel.
A pszichológia tárgya most ismét a szorongás, ám óvatosnak kell
lennie. Az egyén élettörténete folyamatos haladás az egyik állapotból a

vum, azaz megszüntetendõ; hanem azt, hogy a rossz abszolút büntetése, hogy
Isten nem ismeri, nem tud és nem is akar tudni róla. Ebben az értelemben hasz-
nálják az Újtestamentumban az apo prepoziciót az Istentõl való eltávolítás, s –
ha mondhatom – a rossz figyelmen kívül hagyása jelölésére. Ha Istent végesnek
tekintjük, könnyû dolga van a rossznak, ha Isten ügyet sem akar vetni rá, mivel
azonban Isten végtelen, az, hogy nem vesz tudomást a rosszról, eleven megsem-
misítés; hiszen a rossz nem lehet meg Isten nélkül, már csak azért sem, mert
akkor hogy lehetne rossz. Hadd idézzem a Szentírást: a thessalonikabeliekhez
írt második levél elsõ részének kilencedik versében azokról, akik nem ismerik
Istent, és nem engedelmeskednek az Evangélium szavának, a következõ hang-
zik el: o‡tineV dikhn tisousin, oleJron aiwnion, apo proswpou tou kuriou, kai
apo thV doxhV thV iscuoV autou.

383
 A szorongás fogalma

másikba. Minden állapotot egy ugrás tételez. Ahogy annakidején meg-

jelent a bûn a világban, úgy újra meg újra megjelenik, hacsak nem pa-
rancsolnak megálljt neki. De megismétlõdése egyetlen egyszer sem
egyszerû következmény, hanem új ugrás. Minden ilyen ugrást megelõz
egy állapot mint a legközelebbi pszichológiai közelítés. Ez az állapot a
pszichológia tárgykörébe tartozik. Minden állapotban jelen van a lehe-
tõség és ennyiben a szorongás is. Így van ez, miután a bûn tételezõ-
dött; mert csak a jóban létezik az állapot és az átmenet egysége.

1. §
A rossztól való szorongás

a) A tételezett bûn minden bizonnyal megszüntetett lehetõség, de

egyszerre jogosulatlan valóság is. Ennyiben képes viszonyulni hozzá a
szorongás. Mivel jogosulatlan valóság, megint csak meg kell tagadni.
Ezt a feladatot a szorongás vállalja magára. Ez a szorongás ravasz szo-
fisztikájának a játéktere. Miközben a bûn valósága a szabadság egyik
kezét szorongatja jeges jobbjával, akárcsak a kormányzó, a másik kéz
csalóka, megtévesztõ, elkápráztató ékesszólással gesztikulál.1
b) A tételezett bûn egyszersmind önmagában véve következmény,
416 még ha a szabadságtól idegen következmény is. Ez a következmény
megnyilatkozik, a szorongás pedig ennek a következménynek az eljö-
veteléhez viszonyul, ami egy új állapot lehetõségét jelenti. Bármilyen
mélyre süllyedt is az individuum, mindig süllyedhet mélyebbre, és ez a
lehetõség a szorongás tárgya. Minél petyhüdtebb a szorongás, a bûn
következményérõl annál inkább elmondhatjuk, hogy az individuum vé-
révé vált, s a bûn polgárjogot nyert a személyiségben.
A bûn itt természetesen konkrétan értendõ; hiszen sohasem vétke-
zünk általában. Már az a bûn,2 hogy vissza akarunk térni a bûn valósá-
gán keresztül, sem általában vett bûn, és sosem fordult elõ. Aki egy ki-

1 Vizsgálódásunk formájának megfelelõen csak egészen röviden, szinte algebrai

tömörséggel tudok az egyes állapotokra utalni. Kifejtésükre itt most nincs al-
kalmam.
2 Ezt etikai értelemben mondom; hiszen az etika nem az állapotot látja, hanem
azt, hogy miként lesz az állapot ugyanabban a pillanatban újabb bûn.

384
 IV. fejezet

csit is ismeri az embereket, jól tudja, hogy a szofista okoskodás min-

dig csak egy ponton ütközik meg, és ez a pont folyton változik. A szo-
rongás bizonyos mértékig meg akar szabadulni a bûn valóságától, he-
lyesebben azt szeretné, ha a bûn valósága bizonyos mértékig megma-
radna, de hangsúlyozom, hogy csak bizonyos mértékig. Ezért még at-
tól sem riad vissza, hogy kicsit kacérkodjon a mennyiségi meghatáro-
zásokkal, sõt, minél fejlettebb, annál messzebb merészkedik ebben a
kalandban, ám amint a mennyiségi meghatározás tréfálkozása és szó-
rakozása magával akarja ragadni az individuumot a minõségi ugrásba,
mely – akárcsak a hangyalesõ lárvája a laza homokban képzõdött töl-
csérben – lesben áll, a szorongás óvatosan visszavonul, mert van egy
pont, és a következõ pillanatban egy másik is, mely ártatlan, és meg
kell mentenie. A megbánásban kifejezésre jutó mély és komoly bûntu-
dat ritkaságszámba megy. Mindazonáltal õrizkednem kell attól, hogy –
mind önmagam, mind a gondolkodás, mind pedig felebarátaim miatt –
ezt úgy fejezzem ki, ahogy valószínûleg Schelling tenné, aki egyhelyütt
ugyanabban az értelemben beszél a tettek zsenijérõl, mint a zenei zse-
nirõl. Ily módon idõnként, anélkül hogy tudnánk róla, egyetlen magya-
rázó szóval mindent tönkretehetünk. Ha nem részesül minden ember
lényegét tekintve az abszolútban, akkor minden odavan. A vallási szfé-
rában ezért nem szükséges zsenialitásról mint csak egyes embereknek
megadatott különleges tehetségrõl beszélni; mert az adottság itt az 417
akarást jelenti, és azt, aki nem akar, legalább annyiban meg kell be-
csülni, hogy nem sajnálkozunk rajta.
Etikai értelemben a bûn nem állapot. Az állapot ellenben mindig a
következõ állapot utolsó pszichológiai megközelítése. A szorongás te-
hát mindig jelen van mint az új állapot lehetõsége. Az elõbb leírt (a)
állapotban a szorongás észrevehetõbb, míg a (b)-ben egyre inkább el-
tûnik. A szorongás azonban mégiscsak az ilyen individuumon kívül
van, és a szellem szemszögébõl nézve nagyobb bármelyik másiknál. Az
(a) esetben a bûn valóságától való szorongásról van szó, melybõl a szo-
rongás szofisztikusan megteremti a lehetõséget, miközben etikai érte-
lemben bûnt követ el. A szorongás mozgása itt ellentétes irányú, mint
az ártatlanságban, melyben pszichológiai értelemben a bûn lehetõsé-
gébõl hozza létre annak valóságát, miközben ez etikai értelemben a
minõségi ugrás révén jelenik meg. A (b) esetben a bûn további lehetõ-

385
 A szorongás fogalma

ségétõl való szorongással szembesülünk. Amennyiben a szorongás

csökken, azt ezen a ponton azzal magyarázhatjuk, hogy a bûn követ-
kezménye diadalmaskodik.
c) A tételezett bûn jogosulatlan valóság, jóllehet valóság, és a meg-
bánásban az individuum tételezte valóságként, a megbánás nem válik
az individuum szabadságává. A megbánás a bûn vonatkozásában lehe-
tõséggé fokozódik le, más szóval a megbánás nem képes megszüntetni
a bûnt, csupán bánkódni tud miatta. A bûn következetesen halad elõ-
re, a megbánás lépésrõl lépésre követi, ám egy pillanattal mindig le
van maradva mögötte. Arra kényszeríti magát, hogy figyelje a rettene-
test, és az õrült Learre hasonlít (Ó, természetnek roncsolt mûve!), ke-
zébõl kicsúszott a gyeplõ, és csak a kesergésre maradt ereje. A szoron-
gás itt éri el csúcspontját. Eszét vesztette, és megbánásig fokozódik. A
bûn következménye elõlép, és úgy vonszolja maga után az individuu-
mot, mint ahogy a hóhér vonszolja hajánál fogva a kétségbeesésében
ordító nõt. A szorongás elõresiet, már érkezése elõtt felfedezi a követ-
kezményt, ahogy megérezzük az ítéletidõ közeledését; egyre közele-
dik, az individuum úgy reszket, mint egy ló, mely prüszkölve megtor-
pan azon a ponton, ahol korábban megijedt. A bûn diadalmaskodik. A
szorongás kétségbeesetten veti magát a megbánás karjaiba. A megbá-
nás mindent kockára tesz. A bûn következményét bûnhõdésnek tekin-
ti, a kárhozatot pedig a bûn következményének. Elkárhozott, ítéletét
418 kimondták, megvetettsége bizonyos, s az ítéletet súlyosbítja, hogy az
individuum egy életen át vonszolja magát a vesztõhelyre. Más szóval a
megbánás eszét vesztette.
Az élet számos alkalmat kínál annak megfigyelésére, amire itt utal-
tunk. Ilyen állapottal ritkán találkozunk a teljesen elvetemült természe-
tûeknél, általánosságban inkább csak a mélyebbeknél beszélhetünk ró-
la; hiszen komoly eredetiségre és kitartásra van szükség az õrült akarás-
ban, hogy ne tartozzunk se az (a) se a (b) esethez. Annak a szofizmának
a legyõzésére, melyet a tébolyodott megbánás hoz minden pillanatban
létre, semmilyen dialektika nem képes. Az efféle megbánás annyira
összetör, hogy a szenvedély kifejezésében és dialektikájában sokkal ha-
talmasabb, mint a valódi megbánás (más értelemben természetesen te-
hetetlenebb, mégis érdekes – aki ilyesmivel foglalkozott, bizonyára ész-
revette – micsoda rábeszélõ képességet és ékesszólást képes bevetni az

386
 IV. fejezet

ilyen megbánás, hogy minden ellenvetést lefegyverezzen, és mindenkit,

aki a közelébe kerül, meggyõzzön, hogy aztán – amint ez a szórakozása
véget ér – ismét átadhassa magát a kétségbeesésnek). Ezt az iszonyatot
szavakkal és szófordulatokkal megállítani hiábavaló fáradság, az, aki-
nek mégis ilyesmi jut eszébe, mindig biztos lehet abban, hogy papolása
gügyögés lesz ahhoz az elsöprõ erejû ékesszóláshoz képest, amellyel az
ilyen megbánás rendelkezik. A jelenséggel éppúgy találkozhatunk az ér-
zékiség kapcsán (az ivászat, az ópium és a kicsapongás iránti odaadás-
ban), mint az emberben rejlõ nagyszerûbb, magasztosabb kapcsán
(büszkeség, hiúság, harag, gyûlölet, dac, ravaszság, irigység). Az indivi-
duum képes megbánni haragját, s minél mélyebb lelkû, annál mélyebb
megbánást tanúsít. A megbánás azonban nem teszi szabaddá, vagyis eb-
ben téved. Az alkalom közeledik; a szorongás már felfedezte, minden
gondolat reszket, s a szorongás fejcsóválva kiszívja a megbánás erejét;
mintha a harag már gyõzött volna, az egyén már sejti a szabadság össze-
roppanását, mely a következõ pillanatban bekövetkezik, a pillanat elér-
kezik, a harag diadalmaskodik.
Bármi is a bûn következménye, ha a jelenség megfelelõ mértékben
mutatkozik meg, az mindig mélyebb természetre vall. Annak, hogy az
életben ritkábban találkozunk vele – ami azt jelenti, hogy megfigyelõ-
nek kell lenni ahhoz, hogy gyakrabban lássuk –, abból ered, hogy hagyja
magát elrejteni, és sokszor elûzik, amikor valamilyen más életbölcses-
séghez nyúlnak, hogy csírájában elfojtsák a legmagasabb rendû életet.
Csak Kretitõl és Pletitõl kell tanácsot kérni, máris hasonlítunk a többi
emberhez, és mindig számíthatunk pár megbízható férfi ítéletére, mely
megerõsít abban, hogy tényleg olyanok vagyunk. A leghatásosabb mód- 419
szer, hogy megszabaduljunk a szellem kísértéseitõl, ha minél gyorsab-
ban megválunk a szellemtõl. Ha idõben odafigyelünk erre, akkor min-
den megy magától, ami pedig a kísértést illeti, azt úgy is magyarázhat-
juk, hogy nem is létezik, vagy legfeljebb pikáns költõi fikció. A tökéletes-
séghez vezetõ ösvény egykor szûk volt és magányos, a vándor könnyen
letérhetett az útról, ki volt téve a bûn rablótámadásainak, számtalan-
szor célba vették a múlt nyilai, melyek veszélyesek voltak, mint a szkíta
hordák nyilai; manapság vasúton, jó társaságban utazunk a tökéletesség
felé, s még mielõtt feleszmélnénk, már meg is érkeztünk.
Az egyetlen, ami valóban képes lefegyverezni a megbánás szofizmá-

387
 A szorongás fogalma

ját, a hit, az a bátorság, hogy elhisszük, hogy az állapot maga újabb

bûn, az a bátorság, hogy szorongás nélkül lemondunk a szorongásról,
amire csak a hit képes anélkül, hogy közben megsemmisítené a szo-
rongást, de örökké fiatalon újra meg újra megszabadul a szorongás ha-
lálos pillantásától. Erre csak a hit képes; mert a szintézis egyedül a hit-
ben örök és egyszerre minden pillanatban lehetséges.

Hogy az itt kifejtettek a pszichológia tárgykörébe tartoznak, nem

nehéz belátni. Etikai értelemben minden akörül forog, hogy az indivi-
duum megfelelõ viszonyba kerüljön a bûnnel. Amint ez sikerül, az
egyén máris megbánást tanúsít a bûnben. Ugyanabban a pillanatban,
az eszme szemszögébõl nézve, áldozatul esik a dogmatikának. A meg-
bánás a legmagasztosabb etikai ellentmondás, részben azért, mert az
etikának azzal, hogy az eszmei állapotot követeli, meg kell elégednie a
megbánás elfogadásával, részben pedig azért, mert a megbánás dialek-
tikusan kétértelmûvé válik azt illetõen, amit meg kell szüntetnie, s ezt
a kétértelmûséget csak a dogmatika szünteti meg a kiengesztelõdés-
ben, melyben világossá válik az eredendõ bûn fogalma. Ezenkívül a
megbánás késlelteti a tettet, és az etika tulajdonképpen ez utóbbit kö-
veteli. Végül a megbánásnak kell önmaga tárgyává válnia, amennyiben
a megbánás pillanata a cselekedet hiánya. Ezért valódi bátor és erõtel-
jes etikai kitörés, amikor az idõsebb Fichte kijelentette, hogy megbá-
násra nincs idõ. Ezzel azonban mégsem fokozta a megbánást dialekti-
kus csúcspontjáig, ahol a megbánás egy új megbánás révén megszün-
teti önmagát, aztán összeroskad.
420 Amit ebben a paragrafusban és írásunk többi részében is kifejtet-
tünk, azt pszichológiai értelemben nevezhetnénk a szabadság pszicho-
lógiai állásfoglalásainak a bûnnel kapcsolatban, vagy pszichológiai,
megközelítõ állapotoknak. Ezek nem akarnak abban a színben feltûn-
ni, hogy a bûnt etikai értelemben magyarázzák.

388
 IV. fejezet

2. §
A jótól való szorongás
(A démoni)

Manapság ritkábban emlegetik a démonit. Az Újtestamentumban

található egyes erre vonatkozó elbeszélésekkel általában nem foglalkoz-
nak. Ha a teológusok mégis megpróbálják megmagyarázni õket, szíve-
sen belemerülnek némely természetellenes bûn ecsetelésébe, melyek
során arra is találunk példát, hogy az állatiasság annyira elhatalmaso-
dott az emberen, hogy az szinte állatiasan artikulálatlan hangon, állati-
as mimikával vagy pillantással nyilatkozik meg, függetlenül attól, hogy
az állatiasság határozott jelleget öltött-e az emberben (fiziognomikus
kifejezés, Lavater), vagy egy pillanatra felbukkanó, tovasietõ futárhoz
hasonlóan engedi sejteni, mi lakik a bensõjében, ahogy a tébolyult pil-
lantás vagy gesztus egy szemvillanásnyi idõ alatt kifigurázza, kigúnyolja,
eltorzítja értelmes, higgadt, szellemes beszélgetõtársunkat. Amit a teo-
lógusok e tekintetben megjegyeznek, teljesen igaz lehet, de a legfonto-
sabb a csattanó. A jelenséget általában úgy írják le, hogy egyértelmûen
kiderüljön, hogy az, amirõl beszélnek, a bûn szolgasága, az az állapot,
amelyet úgy tudok legjobban leírni, hogy felidézek egy játékot, amely-
ben két embernek úgy kell elrejtõznie egy köpeny alatt, hogy csak egy-
nek látsszanak. Az egyik beszédét aztán a másik teljesen esetlegesen
gesztikulálva követi; az állat is így öltötte magára az ember alakját, s
gesztikulálásával és játékával most állandóan kicsúfolja. A bûn szolgasá-
ga azonban még nem a démoni. Mihelyt a bûn tételezõdik, és az indivi-
duum megmarad a bûnben, két alakzatot figyelhetünk meg, melyek kö-
zül az egyiket az elõzõ fejezetben mutattuk be. Ha ezt figyelmen kívül
hagyjuk, nem tudjuk meghatározni a démonit. Az individuum bûnben
létezik, és szorong a jótól. Ez az alakzat, magasabb szempontból, a jó- 421
ban van; éppen ezért fél a rossztól. A másik alakzat a démoni. Az indivi-
duum a rosszban létezik, és szorong a jótól. A bûn szolgájának lenni azt
jelenti, hogy szolgai viszony fûz a rosszhoz, a démoni viszont a jóhoz fû-
zõdõ szolgai viszonyt jelöli.
A démoni ezért csak akkor lesz igazán érthetõ, amikor a jó meg-
érinti, és kívülrõl elérkezik a határához. Azért különös, hogy a démoni

389
 A szorongás fogalma

az Újtestamentumban csak akkor mutatkozik meg, amikor Krisztus

közeledik hozzá, és függetlenül attól, hogy a démonok légiót alkotnak
(v. ö. Mt VIII, 228. 34. Mk V, 1-20. Lk VIII, 26-39) vagy a démon néma
(v. ö. Lk XI, 14), a jelenség ugyanaz, a jótól való szorongás; mert a szo-
rongás egyaránt megnyilvánulhat az elnémulásban és a kiáltásban. A
jó természetesen a szabadság helyreállítását, a megváltást, az üdvössé-
get (vagy nevezzük, ahogy akarjuk) jelenti.
A régi idõkben gyakran beszéltek a démoniról. Itt most nincs jelen-
tõsége, hogy folytattunk vagy folytatunk-e olyan tanulmányokat, me-
lyek képessé tesznek érdekes tudós könyvek felsorolására és idézésére.
Könnyedén vázolhatjuk a lehetséges szemléleteket, melyek a különbö-
zõ korokban valóságossá válhattak. Ennek bizonyára megvan a jelentõ-
sége, mivel a szemléletek különbözõsége elvezethet a fogalom megha-
tározásához.
A démonit szemlélhetjük esztétikai-metafizikai szempontból is. A je-
lenség ebben az esetben a szerencsétlenség, a sors fogalomkörébe tar-
tozik, és a veleszületett õrültséghez hasonlóan szemlélhetõ. Tehát rész-
véttel viszonyulunk hozzá. Ahogy a kívánság a legszánalmasabb az
összes egyéni mûvészet közül, úgy a köznapi értelemben vett részvét a
legszánalmasabb az összes társasági ügyeskedés és mesterkedés közül.
A részvét távol van attól, hogy segítsen a szenvedõn, hiszen inkább csak
egoizmusunkat szolgáljuk vele. Mélyebb értelemben nem merünk ilyes-
min gondolkodni, és így éppen a részvéttel mentjük fel magunkat. A
részvét csak akkor telik meg jelentéssel, csak akkor lesz értelme, ha a
részvétet érzõ részvétében úgy viszonyul a szenvedõhöz, hogy az a szó
szoros értelmében megérti, hogy a saját ügyérõl van szó; vagy ha úgy ké-
pes azonosulni a szenvedõvel, hogy az – miközben magyarázatért küzd –
önmagáért küzd, és lemond a gondolatnélküliségrõl, a puhányságról és
422 a gyávaságról, mert a részvétet érzõ annyira különbözik a szenvedõtõl,
hogy magasabb szinten szenved. Ha a részvét így viszonyul a démonihoz,
akkor nem néhány vigasztaló szóról, lyukas garasról vagy vállrándításról
van szó; hiszen aki panaszkodik, annak van is erre oka. Ha a démoni sors,
akkor mindenkivel megtörténhet. Ez tagadhatatlan, még ha gyáva ko-
runkban mindent megtesznek is azért, hogy szórakozással, harsány vál-
lalkozások janicsármuzsikájával tartsák távol a magányos gondolatot,
ahogy Amerika erdeiben tûzzel, kiabálással, cintányércsapkodással ri-

390
 IV. fejezet

asztják el a vadállatokat. Ebbõl következik, hogy korunkban oly keveset

tudunk a legnagyobb szellemi kísértésekrõl, ám annál többet a kifino-
mult társasági és szalonélettel járó, férfiak, illetve férfiak és nõk közötti
pikáns konfliktusokról. Ha az igazi emberi részvét kezesként és készfi-
zetõként átvállalja a szenvedést, elõször is tisztáznia kell, mennyiben
van szó a sorsról és mennyiben a bûnrõl. Ezt a megkülönböztetést a sza-
badság aggodalmaskodó, ugyanakkor energikus szenvedélyével kell
megtenni, hogy még akkor is ragaszkodhassunk hozzá, ha az egész világ
összedõl is, s még ha úgy tûnik is, hogy eltántoríthatatlanságunkkal jó-
vátehetetlen károkat okozunk.
A démonit etikailag elítélõen szemlélték. Jól tudjuk, milyen rette-
netes szigorral fedezték fel, üldözték és büntették. Manapság bor-
zongva hallgatjuk az errõl szóló történeteket, s elérzékenyülünk és
meghatódunk a gondolattól, hogy felvilágosult korunkban már nem
tesznek így. Hát legyen, de vajon az érzelgõs részvét tényleg annyival
dicséretreméltóbb? Nem tisztem, hogy megítéljem vagy elítéljem ezt a
viselkedést, csupán szemlélem. Az, hogy etikai értelemben olyan szi-
gorú volt, éppen azt bizonyítja, hogy részvéte értékesebb. Mivel gondo-
latban azonosult a jelenséggel, más magyarázatot nem talált rá, mint
hogy bûn. Ezért meg volt gyõzõdve arról, hogy a démoni végsõ soron
legjobb lehetõsége szerint maga is azt szeretné, ha kegyetlenül és szi-
gorúan szembefordulnának vele.1 Hogy hasonló területrõl hozzunk
példát, nemde Szent Ágoston volt az, aki büntetéssel, sõt halálbünte- 423
téssel akarta sújtani az eretnekeket? Vajon hiányzott belõle a részvét,
vagy talán az a különbség az õ viselkedése és korunké között, hogy õt
nem tette gyávává a részvét, ezért önmagát illetõen ezt mondta volna:
ha velem ez történne, akkor Isten adja, hogy legyen egy egyház, mely
nem mondana le rólam, hanem minden hatalmát latba vetné az érde-
kemben. Manapság azonban félünk attól, hogy – amint egy helyütt

1 Aki nem rendelkezik olyan fejlett etikai érzékkel, hogy vigaszra és enyhülésre
leljen abban, hogy valaki a legnagyobb szenvedés közepette veszi a bátorságot
és így beszél hozzá: ez nem a sors, hanem a bûn, tehát ha õszinte és komoly sza-
vak ellenére nem talál vigaszt és enyhülést, akkor az etikai érzéke nem éppen
fejlett; hiszen az etikus személyiség semmitõl sem fél annyira, mint a sorstól és
az esztétika egyhangú nyekergésétõl, mely a részvét köpenyébe bújva szeretné
kicsalni tõle kincsét, a szabadságot.

391
 A szorongás fogalma

Szókratész mondta – az orvos a gyógyulás érdekében megvágjon és

megégessen bennünket.
A démonit olyasminek tekintették, amit orvosokkal kell kezeltetni.
Ebbõl következik, hogy porokkal és tablettákkal – és persze beöntéssel!
A patikus és az orvos szövetkeztek. A beteget elkülönítették, nehogy a
többiek megijedjenek. Bátor korunkban nem merik megmondani a pá-
ciensnek, hogy meg fog halni, nem mernek papot hívni, nehogy a beteg
belehaljon az ijedségbe, ahogy azt sem merik megmondani neki, hogy
aznap valaki már belehalt ugyanabba a kórba. A beteget tehát eltávolí-
tották, részvéttel érdeklõdtek állapota felõl, az orvos pedig megígérte,
hogy hamarosan táblázatot és statisztikai áttekintést ad ki, hogy kiszá-
molhassák az átlagértéket. S ha kiszámolták, máris mindenre megvan a
magyarázat. Az orvosi kezelés fontosságát hangsúlyozó szemlélet a je-
lenséget tisztán fizikailag és szomatikusan szemléli, és úgy tesz, ahogy
az orvosok általában, i n s p e c i e úgy, ahogy az orvos Hoffmann egyik
novellájában, amikor tubákolva ennyit mond: ez bizony súlyos eset.
Hogy három ennyire különbözõ szemléletmód lehetséges, a jelen-
ség kétértelmûségét bizonyítja, azt, hogy bizonyos értelemben mind-
három szférában, a testiben, a lelkiben és a szellemiben is otthonosan
mozog. Ez arra utal, hogy a démoni sokkal nagyobb hatáskörrel ren-
delkezik, mint ahogy általában gondoljuk, ami azzal magyarázható,
hogy az ember a test és a lélek szintézise, melyet a szellem hordoz, s
ha az egyikben felborul az egyensúly, az a többire is hatással van. Ha
aztán észrevettük, mennyire elterjedt, akkor talán az is kiderül, hogy
424 sokan azok közül is a hatáskörébe tartoznak, akik ezzel a jelenséggel
foglalkozni akarnak, és minden emberben fellelhetõk a nyomai, ahogy
minden ember bûnös.
Mivel azonban a démoni az idõk folyamán sok mindent jelentett,
míg végre eljutott oda, hogy azt jelenti, amit jelentenie kell, az lesz a
legjobb, ha kicsit meghatározzuk a fogalmat. E tekintetben ne feled-
jük, hogy már kijelöltük a helyét. Az ártatlanságban nem beszélhetünk
a démoniról. Másrészt fel kell adnunk minden fantasztikus elképzelést
arról, hogy az ember eladta a lelkét a gonosznak, és így teljesen go-
nosszá vált. Ebbõl az elképzelésbõl származik a régebbi korok szigorú-
ságának ellentmondásossága. Ezt az elképzelést elfogadták, de még-
sem utasították vissza a büntetést. A büntetés azonban nem csak az

392
 IV. fejezet

önvédelmet szolgálta, hanem egyszerre próbált megmenteni is (vagy

egy enyhébb büntetéssel, vagy mások halálbüntetésével), de ha meg-
mentésrõl beszélhetünk, akkor az individuumot nem kerítette telje-
sen hatalmába a gonosz; ha mégis teljesen a gonosz hatalmába került
volna, akkor ellentmondásos dolog megbüntetni. Ha most elõkerülne
az a kérdést, hogy a démoni mennyiben a pszichológia problémája, ak-
kor azt kellene válaszolnom, hogy a démoni állapot. Ebbõl az állapot-
ból bármikor ki tud törni a bûnös cselekedet. Ez az állapot azonban le-
hetõség is, még ha az ártatlansághoz viszonyítva természetesen me-
gint csak valóság, melyet a minõségi ugrás tételez.
A démoni a jótól való szorongás. Az ártatlanságban a szabadság
nem szabadságként tételezett, lehetõsége az egyénben szorongásként
jelentkezett. A démoniban ez a viszony megfordul. A szabadság a sza-
badság hiányaként tételezõdik; hiszen a szabadság elveszett. A szabad-
ság lehetõsége itt ismét szorongás. A különbség abszolút; mert a sza-
badság lehetõsége a szabadság hiányához való viszonyban mutatkozik
meg, és ez éppen az ellentéte az ártatlanságnak, mely a szabadságra
utaló meghatározás.
A démoni a szabadság hiánya, mely magába akar zárkózni. Ez per-
sze lehetetlen, hiszen mindig megtart egyfajta viszonyt, mely akkor is
létezik, ha látszólag teljesen megszûnt is, az érintkezés pillanatában
pedig azonnal megjelenik a szorongás. (V. ö. az Újtestamentum törté-
neteivel kapcsolatosan korábban elhangzottakkal.)
A démoni a zárkózott és az önkéntelenül megnyilvánuló. Ez a két
meghatározás, ahogy annak lennie kell, ugyanazt jelöli; hiszen a zárkó- 425
zott éppen a néma, s ha meg kell nyilatkoznia, akkor az az akarata elle-
nére történik, mivel a szabadság hiányának alapját képezõ szabadság-
ban azáltal lázad fel, hogy kommunikál a rajta kívül lévõ szabadsággal,
és ezzel elárulja a szabadság hiányát, mégpedig oly módon, hogy az indi-
viduum szorongásában akarata ellenére elárulja önmagát. A zárkózot-
tat ezért egy teljesen körülhatárolt jelentésben kell vennünk; hiszen ab-
ban az értelemben, amelyben általában használják, a legnagyobb sza-
badságot jelentheti. Brutus vagy az angliai V. Henrik hercegsége idején
így volt zárkózott, amíg el nem érkezett az idõ, és kiderült, hogy zárkó-
zottságuk a jóval kötött szövetség. Az ilyen zárkózottság ezért azonos
lenne egyfajta kitágultsággal, és soha egyetlen személyiség nem lehet

393
 A szorongás fogalma

szebb és nemesebb értelemben kitágult, mint az, amely egy nagyszerû

eszme méhébe zárva rejtõzik. A szabadság éppen a kitágító. Ezzel ellen-
tétben azt gondolom, hogy a zárkózott kifejezést kat‘ exochn lehet al-
kalmazni a szabadság hiányára. A gonoszra általában inkább metafizikai
kifejezést használnak, vagyis azt, hogy tagadó; az etikai kifejezés erre,
ha megvizsgáljuk az individuumban kifejtett hatást, a zárkózottság. A
démoni nem valamivel együtt zárkózik be, hanem önmagát zárja be, és
abban rejlik a létezés mély értelme, hogy a szabadság hiánya éppen ön-
magából csinál foglyot. A szabadság folyton kommunikál (még az sem
árt, ha tekintetbe vesszük a szóban rejlõ vallásos jelentést is), a szabad-
ság hiánya ellenben egyre zárkózottabb, és kerüli a kommunikációt. Ez
minden szférában megfigyelhetõ. A hipochondriában, a különcködés-
ben, a legnagyobb szenvedélyekben, amikor ezek a mély félreértésbe be-
vezetik a hallgatás rendszerét.1 Amikor a szabadság érintkezik a zárkó-
zottsággal, szorongni kezd. A köznapi nyelvben létezik egy rendkívül
szemléletes kifejezés. Azt mondják valakirõl, hogy nem akar kirukkolni
426 a szóval. A zárkózott hallgat; a nyelv, a szó lenne a szabadító, mely meg-
mentené a zárkózottak üres absztrakciójából. Jelentsen a démoni itt x-
et, a szabadság viszonya ehhez legyen x-en kívüli, a démoni megnyilatko-
zásának törvénye az, hogy akarata ellenére kirukkol a szóval. A kommu-
nikáció ugyanis a nyelvben van. Az Újtestamentumban ezért így beszél
egy démoni a közeledõ Krisztushoz: ti emoi kai soi; majd azzal folytatja,
hogy Krisztus azért jön, hogy megrontsa (ez a jótól való szorongás). Más
alkalommal a démoni arra kéri Krisztust, hogy menjen másfelé. (Ami-
kor az individuum a rossztól szorong – v. ö. 1. § –, akkor a megváltásban
keres menedéket.)
Erre számtalan példát találunk az élet minden területén és minden
lehetséges mértékben. Egy megrögzött bûnözõ nem akarja beismerni
bûnét (éppen abban rejlik a démoni, hogy a büntetés elszenvedésén ke-
resztül nem akar a jóval kommunikálni). Az ilyen emberrel szemben lé-

1 Ugyan már elmondtuk, most megismételjük, hogy a démoni sokkal nagyobb ha-
táskörrel rendelkezik, mint általában hiszik. Az elõzõ fejezetben már utaltunk a
más irányú alakzatokra; most az alakzatok másik sorozata következik, és az én
ábrázolásomban sikerülni fog különbséget tenni. Ha van jobb, azt kell választa-
ni; ám nem árt, ha egy kicsit óvatosak vagyunk ezeken a területeken; hiszen kü-
lönben minden egybemosódik.

394
 IV. fejezet

tezik egy elég ritkán alkalmazott módszer. A hallgatás és a szem hatal-

ma. Ha az inkvizítor elég testi erõvel és szellemi rugalmassággal rendel-
kezik, hogy izmai ernyedése nélkül kitartson, s ha elég erõs, hogy akár
tizenhat órán keresztül kibírja, akkor végül sikerül megtörnie a vallatot-
tat, akibõl egyszercsak akaratlanul kitör a vallomás. Egyetlen rossz lel-
kiismeretû ember sem képes ellenállni a hallgatásnak. Ha magánzárká-
ba zárják, önmagát tompítja el. Ám az a hallgatás, amikor a bíró jelen
van, a jegyzõ pedig csak arra vár, hogy jegyzõkönyvbe vehesse a vallo-
mást, felér a legmélyebb értelmû, legélelmesebb kérdéssel, a legrette-
netesebb kínzással, mégis megengedhetõ; de egyáltalán nem olyan egy-
szerû végigcsinálni, mint gondolnánk. Az egyetlen, ami a zárkózottsá-
got szólásra tudja bírni, vagy egy hatalmasabb démon (hiszen minden
ördögnek eljön a maga ideje) vagy az abszolút hallgatásra képes jó, s ha
valamiféle ravaszság a némasági vizsga segítségével zavarba szeretné
hozni, akkor maga az inkvizítor szégyenül meg, és kiderül, hogy végül
félni kezd önmagától, és neki kell megtörnie hallgatását. Az alacso-
nyabb rendû démonnal és az alantas természetû emberekkel szemben,
akiknek nem elég fejlett az istentudatuk, a zárkózottság feltétel nélkül
diadalmaskodik, mert az elõbbi nem elég kitartó, az utóbbiak pedig ár-
tatlanságukban hozzászoktak ahhoz, hogy egyik napról a másikra élje-
nek, és rögtön kimondják, amit gondolnak. Hihetetlen, mekkora hatal-
ma van a zárkózottnak az ilyen emberek fölött, hihetetlen, hogy azok vé-
gül hogyan könyörögnek akár csak egyetlen szóért, mely megtöri a csen-
det, ugyanakkor felháborító így összezúzni a gyengéket. Azt hihetnénk,
hogy ilyesmi csak a fejedelmeknél és a jezsuitáknál fordulhat elõ, s hogy 427
világos elképzelésünk legyen a dologról, gondoljunk Domitianusra,
Cromwellra, Albára vagy arra a jezsuita rendfõnökre, aki egyesíti magá-
ban az elmondottakat. Pedig nem így van, sokkal gyakrabban találkoz-
hatunk velük. Mindazonáltal óvatosabban kell megítélnünk ezt a jelen-
séget; mert bár a jelenség ugyanaz lehet, homlokegyenest ellenkezõ
okok is kiválthatják, hiszen a zárkózottság önkényuralmát és kínzását
gyakorló személyiség maga is vágyhat rá, hogy beszéljen, maga is várhat
arra a hatalmasabb démonra, aki rá tudja venni a megnyilatkozásra. A
zárkózottság hóhéra azonban maga is viszonyulhat önzõ módon a zárkó-
zottsághoz. Csak errõl egész könyvet tudnék írni, bár nem jártam a ko-
runk megfigyelõi körében elterjedt szokás szerint Párizsban és London-

395
 A szorongás fogalma

ban, mert nem hiszem, hogy ily módon pletykáknál és vándorkereske-

dõk bölcsességénél többet meg lehet tudni. Ha saját magát alaposan ta-
nulmányozza, akkor a megfigyelõnek nincs szüksége öt férfinál, öt nõ-
nél és tíz gyereknél többre, hogy minden lehetséges emberi lelkiállapo-
tot megismerjen. Mondanivalóm különösen azok számára lehetne érde-
kes, akiknek gyerekekkel van dolguk, illetve valamilyen kapcsolatban
vannak velük. Végtelenül fontos, hogy a gyermeket a magasztos zárkó-
zottság képzetével neveljük, és szabadítsuk meg a rosszul értelmezett
zárkózottságtól. Külsõdleges értelemben könnyen beláthatjuk, mikor
érkezik el a pillanat, hogy elengedjük a gyermek kezét, szellemi érte-
lemben azonban ez nem olyan egyértelmû. Az utóbbi esetben rendkívül
nehéz feladattal állunk szemben, és nem mentesülhetünk alóla azzal,
hogy dajkát tartunk vagy járókát vásárolunk. A mûvészet az, hogy úgy
kell állandóan jelen lennünk, hogy közben mégsem vagyunk jelen, hogy
a gyereknek legyen alkalma fejlõdni, miközben folyton figyelnünk kell.
A mûvészet az, hogy a lehetõ legnagyobb mértékben magára hagyjuk a
gyereket, és bár látszólag nem figyelünk, észrevétlenül mégis minden-
rõl tudomást szerzünk. Erre még egy királyi hivatalnoknak sem nehéz
idõt szakítani, persze ha akarja. Ha tényleg akarunk, akkor bármire ké-
pesek vagyunk. És az az apa vagy nevelõ, aki ugyan mindent megtett a rá
bízott gyerekért, de nem akadályozta meg, hogy zárkózott legyen, min-
dig hatalmas felelõsséget vállal.
A démoni a zárkózott, a démoni a jótól való szorongás. Legyen
most a zárkózott x, tartalma pedig szintén x, azaz a legrettenetesebb
428 és a legjelentéktelenebb, az a rettenet, melynek létezésérõl az életben
még csak nem is álmodnak, olyan jelentéktelen apróság, melyre ügyet
sem vetnek,1 mit jelent akkor a jó mint x? A megnyilatkozást.2 A meg-

1 Az, hogy használni tudjuk a kategóriát, c o n d i t i o s i n e q u a n o n, hogy

megfigyelésünknek mélyebb értelemben is jelentõsége legyen. Ha a jelenség bi-
zonyos mértékig jelen van, a legtöbb ember felfigyel rá, bár megmagyarázni
nem képes, mert híján van a kategóriának, s ha rendelkezne vele, akkor lenne
olyan kulcsa is, mely mindenütt nyitja a zárat, ahol a jelenség nyomaira lehet
bukkanni; mert a kategóriába tartozó jelenségek úgy engedelmeskednek a ka-
tegóriának, mint a gyûrû szelleme a gyûrûnek.
2 Szándékosan használtam a megnyilatkozás szót, bár nevezhettem volna a jót át-
látszóságnak is. Ha attól kellett volna tartanom, hogy valaki félreértheti a meg-
nyilatkozás szót és a démonihoz fûzõdõ kapcsolatának alakulását, mintha még

396
 IV. fejezet

nyilatkozás megint csak jelentheti a legmagasztosabbat (megváltást

rendkívüli értelemben) és a legjelentéktelenebbet (a véletlenszerûség
kimondását), ez azonban nem zavarhat meg, a kategória ennek ellené-
re ugyanaz; a jelenségekben az a közös, hogy démoniak, noha a köztük
lévõ különbség egyébként szédítõ. A megnyilatkozás itt a jót jelenti;
hiszen a megnyilatkozás a megváltás elsõ kifejezése. Egy régi bölcses-
ség szerint ha ki merjük mondani a szót, szertefoszlik a bûvös igézet,
ezért ébred fel neve hallatán az alvajáró.
A zárkózottság küzdelmei a megnyilatkozást illetõen megint csak
végtelenül sokfélék és rendkívül árnyaltak lehetnek; hiszen a szellemi
lét vegetációjának bujasága semmiben sem marad el a természetétõl,
és a szellem állapotai sokfélébbek, mint a mezõk virágai. A zárkózott-
ság kívánhatja a megnyilatkozásnak, hogy külsõ ösztönzésre történ-
jen, hogy egyszerûen csak megessen vele. (Ez azonban félreértés, mi-
vel nõies viszonyt jelent a megnyilatkozásban tételezett és a megnyi-
latkozást tételezõ szabadsághoz. Ezért továbbra is megmaradhat a
szabadság hiánya, még ha a zárkózott boldogabb lesz is.) A zárkózott-
ság bizonyos mértékig akarhatja a megnyilatkozást, ám egy kis részt
megõrizhet a zárkózottságból, hogy aztán megint visszatérhessen hoz- 429
zá. (Ez a helyzet az alárendelt szellemek esetében, akik semmit sem
képesek e n g r o s csinálni.) Akarhatja a megnyilatkozást, de csak in-
kognitóban. (Ez a zárkózottság legagyafúrtabb ellentmondása.) Mind-
azonáltal találunk rá példákat a költõi egzisztenciákban. A megnyilat-
kozás már-már diadalmaskodik, ám a zárkózottság ugyanabban a pilla-
natban még egy utolsó kísérletet tesz, és elég leleményes ahhoz, hogy
a megnyilatkozást misztifikálja, és ezzel gyõzött.1
Mégsem merem folytatni, hiszen még az algebrai felsorolással sem
készülhetnék el, azzal meg még kevésbé, ha ábrázolni is szeretném, ha
meg akarnám törni a zárkózottság hallgatását, hogy hallhatóvá válja-
mindig valami külsõdlegesrõl, egy kézzelfogható, nyilvános gyónásról lenne szó,
mely mint külsõdleges semmire se jó, akkor bizonyára más szót választottam
volna.
1 Láthatjuk, hogy a zárkózottság e o i p s o hazugság, vagy ha úgy tetszik, nem-
igazság. A nem-igazság azonban éppen a szabadság hiánya, mely fél a megnyilat-
kozástól. Ezért hívják az ördögöt a hazugság atyjának. Mindig is elismertem,
hogy nagy a különbség hazugság és nem-igazság, hazugság és hazugság, nem-
igazság és nem-igazság között, a kategória azonban ugyanaz.

397
 A szorongás fogalma

nak monológjai; mert a zárkózottság beszédmódja a monológ, és ezért

mondják a zárkózottra, hogy magában beszél. Itt most csak arra törek-
szem, hogy „vegyétek észre bár, de nyelvre ne”, ahogy a zárkózott
Hamlet inti két barátját.
Mindazonáltal utalni szeretnék egy konfliktusra, melynek ellent-
mondásossága olyan rettenetes, amilyen a zárkózottság. Az, amit a
zárkózott zárkózottságában magába rejt, olyan szörnyûséges lehet,
hogy nem meri kimondani, még önmagának sem, mert ezzel mintha
újabb bûnt követne el, vagy mintha újból megkísértené a bûn. Ahhoz,
hogy ezzel a jelenséggel találkozhassunk, az individuumban kevered-
nie kellene a tisztaságnak és a tisztátalanságnak, ami meglehetõsen
ritkán fordul elõ. Ezért inkább az történik, hogy az individuum, ami-
kor véghezvitte szörnyû tettét, nem volt ura önmagának. Így tehát az
ember mámoros állapotban olyasmit tehet, amire késõbb csak homá-
lyosan emlékszik, azt azonban tudja, hogy annyira kirúgott a hámból,
hogy szinte nem ismer magára. Ugyanez történhet azzal az emberrel,
aki egykor gyengeelméjû volt, és emlékezetében megõrzött valamit
430 korábbi állapotából. Hogy a jelenség démoni-e, az individuum megnyi-
latkozáshoz való viszonya dönti el, az, hogy ezt a tényt átitatja-e a sza-
badsággal, vállalja-e a szabadságban. Amint nem hajlandó erre, a jelen-
ség démonivá válik. Ehhez erõsen ragaszkodni kell; mert lényegében
még az is démoni, aki akarja. Ugyanis két akarata van, egy alárendelt,
tehetetlen, mely szeretne megnyilatkozni, és egy erõsebb, mely in-
kább zárkózottságra vágyik; ám az, hogy az utóbbi az erõsebb, azt mu-
tatja, hogy az individuum lényegében démoni.
A zárkózottság az önkéntelen megnyilatkozás. Minél gyengébb a
személyiség eredendõen, illetve minél inkább felemésztõdik a szabad-
ság rugalmassága a zárkózottság szolgálatában, annál hevesebben tör
ki végül a titok az emberbõl. A legjelentéktelenebb érintés, egy futó
pillantás elegendõ, hogy kezdetét vegye ama rettenetes vagy a zárkó-
zottság tartalmát tekintve komikus hasbeszélés. A hasbeszélés kinyil-
váníthat valamit kertelés nélkül vagy közvetetten is, mint amikor a té-
bolyodott azzal árulja el õrültségét, hogy rámutat valakire, és azt
mondja: felettébb kellemetlenül érzem magam a társaságában, bizo-
nyára õrült. A megnyilatkozás történhet szavakkal, amikor a szeren-
csétlen végül mindenkit féltve õrzött titkával terhel. Történhet arcjá-

398
 IV. fejezet

tékkal, pillantásokkal; hiszen a tekintet villanhat úgy, hogy az egyén

akaratlanul elárulja titkát. Létezik vádló pillantás, mely olyasmit ad
tudtunkra, aminek megértésétõl szinte szorongunk, összetört, esede-
zõ tekintet, melyrõl nem mondhatjuk, hogy arra csábítja a kíváncsisá-
got, hogy bepillantson az önkéntelen üzenetváltásba. A zárkózottság
tartalmát illetõen mindez megint csak szinte komikusnak tûnhet; ha
mondjuk nevetséges, kisszerû, hiú, gyermeteg dolgok, kicsinyes irigy-
ség vagy a gyógyításra tartozó apró õrültségek nyilvánulnak meg az
önkéntelen szorongásban.
A démoni a váratlan. A váratlan más oldalról nézve a zárkózott
újabb kifejezése. A démonit zárkózottként határozzuk meg, amikor a
tartalomra reflektálunk, és váratlanként, amikor az idõre. A zárkó-
zottság a személyiség tagadó viszonyulásának eredménye. A zárkózott-
ság egyre jobban elzárkózott a kommunikációtól. A kommunikáció
azonban megint csak a folytonosság kifejezõdése, a folytonosság taga-
dása pedig a váratlan. Azt hihetnénk, hogy a zárkózottságra rendkívüli 431
folytonosság jellemzõ, pedig ennek pont az ellenkezõje az igaz, még
ha az állandóan tapasztalt renyhe, puha megnyilvánulásokkal összeha-
sonlítva a folytonosság látszatát kelti is. A zárkózottság folytonosságát
talán legjobban ahhoz a szédüléshez hasonlíthatjuk, amely minden bi-
zonnyal a csúcsán megállíthatatlanul forgó búgócsigát elfogja. Ha a
zárkózottság nem kergeti tökéletes õrültségbe, ami az egyhangúság
szomorú p e r p e t u u m m o b i l éja, akkor a személyiség mégiscsak
megõriz némi folytonosságot a többi emberi élettel. Ehhez a folyto-
nossághoz képest éppen a zárkózottság látszólagos kontinuitása mu-
tatkozik majd váratlannak. Az egyik pillanatban még jelen van, a kö-
vetkezõben már nincs, de amint eltûnik, máris teljes valójában megje-
lenik. Nem lehet bedolgozni semmilyen folytonosságba, vagy átdolgoz-
ni, de az, ami ily módon megnyilatkozik, éppen a váratlan.
Ha tehát a démoni valami testi dolog lenne, akkor sosem lehetne a
váratlan. Amikor ismét felszökik a láz vagy visszatér az õrület, akkor
végül felfedezünk egy törvényszerûséget, mely bizonyos mértékig
megszünteti a váratlant. A váratlan azonban semmilyen törvényt nem
ismer. Nem tartozik a természeti jelenségek közé, sokkal inkább lelki,
a szabadság hiányának megnyilatkozása.
A váratlan, éppúgy, mint a démoni, a jótól való szorongás. A jó itt a

399
 A szorongás fogalma

folytonosságot jelenti; hiszen a megváltás elsõ megnyilatkozása a konti-

nuitás. Miközben az egyén élete bizonyos mértékig folytonosságban ha-
lad az élettel, a zárkózottság úgy marad meg benne, mint a kontinuitás
varázsigéje, mely csak önmagával kommunikál, s ezért mindig váratlan.
A zárkózottság tartalmát illetõen a váratlan jelentheti a rettene-
test, ám hatása a szemlélõ számára is komikus lehet. E tekintetben
minden egyes személyiségben van valami ebbõl a váratlanból, ahogy
mindenkinek van valamennyi rögeszméje.
Ezt nem kívánom tovább fejtegetni, csak hogy a kategóriámnál ma-
radjak, emlékeztetni szeretnék arra, hogy a váratlan oka mindig a jó-
tól való szorongásban keresendõ, mert van benne valami, amit a sza-
badság nem akar átitatni. A rossztól való szorongás alakzataiban a vá-
ratlannak a gyengeség felel meg.
432 Ha másként akarjuk érthetõvé tenni magunknak, hogy miként lehet
a démoni a váratlan, akkor tisztán esztétikai értelemben eltöprenghe-
tünk azon a kérdésen, hogy hogyan lehet a démonit legjobban ábrázol-
ni. Ha Mefisztó ábrázolásakor azt akarjuk elérni, hogy személye a drá-
mai cselekmény mozgatórugója legyen, és nem lényegét akarjuk megra-
gadni, akkor replikákat kell a szájába adni. Ebben az esetben tulajdon-
képpen nem Mefisztót ábrázoljuk, hanem egy szellemes, gonosz intri-
kust. Alakját ezzel sekélyessé változtatjuk, pedig már egy népmonda is
meglátta, hogyan lett volna helyes. Eszerint a sátán háromezer éven át
készült arra, hogy romlásba döntse az embert, mire végül kitalálta, ho-
gyan tehetné. A hangsúly a háromezer éven van, és az az elképzelés, me-
lyet ez a szám elõhív, éppen a démoni gubbasztó zárkózottsága. Ha nem
akarjuk Mefisztót a már említett módon elsekélyesíteni, akkor egy má-
sik ábrázolási módot kell választanunk. Ekkor aztán kiderül, hogy Me-
fisztó lényegében mimikus alkat.1 A gonoszság szakadékából hangzó
legrettenetesebb szó sem képes olyan hatást elérni, mint az ugrásnak az
a váratlansága, mely a mimika körén belül van. Bármilyen rettenetes le-

1 A Vagy-vagy szerzõje arra hívta fel a figyelmet, hogy Don Juan lényegében muzi-
kális. Pont ebben az értelemben érvényes Mefisztóra, hogy lényegében mimikus
alkat. A mimikus sorsa ugyanúgy alakult, mint a muzikálisé, ezért azt hitték,
hogy minden lehet mimikus és muzikális. Létezik egy Faust címû balett. Ha ze-
neszerzõje valóban megértette volna, mi rejlik Mefisztó mimikusként való értel-
mezésében, akkor sosem jutott volna eszébe balettet írni a Faustból.

400
 IV. fejezet

gyen is a szó, törje meg bár Shakespeare, Byron vagy Shelley a hallga-
tást, a szó mindig megõrzi megváltó hatalmát; hiszen nincs olyan sza-
vakba öntött kétségbeesés és nincs olyan egyetlen szóba tömörített go-
nosz borzalom, mely iszonyatosabb lenne a hallgatásnál. Mimikával ki
lehet fejezni a váratlant anélkül, hogy a mimika mint olyan váratlan len-
ne. E tekintetben Bournonville balettmester jelentõs érdemeket szer-
zett azzal az ábrázolással, melyet Mefisztónak kölcsönzött. Micsoda bor-
zongás fogja el az embert, amikor azt látja, hogy Mefisztó beugrik az ab-
lakon, és az ugrás mozdulatában megdermed! Rendkívül hatásos az a
lendületvétel, mely a ragadozó madarak vagy a vadak elrugaszkodására
emlékeztet, kétszeresen is elborzaszt, hiszen általában a tökéletes moz- 433
dulatlanságból indul. Mefisztónak ezért a lehetõ legkevesebbet szabad
csak lépnie; mert a járás egyfajta átmenet az ugrásba, sejteni lehet ben-
ne az ugrás lehetõségét. Mefisztó elsõ jelenete a Faust címû balettban
ezért nem olcsó színházi fogás, hanem mély értelmû gondolat. A szónak
és a beszédnek, bármilyen rövid is, mindig van bizonyos folytonossága,
i n a b s t r a c t o szemlélve azért, mert idõben hangzik el. Ám a váratlan
a folytonosság, vagyis a megelõzõ és az utána következõ tökéletes abszt-
rakciója. Ez történik Mefisztóval. Eddig még nem láttuk, aztán hirtelen
ott terem, elevenen, minden kétséget kizáróan, s gyorsaságát nem lehet
jobban kifejezni, mint hogy ott áll ugrásba merevedve. Ha az ugrás járás-
sá változik, a hatás csökken. Mefisztó ilyen ábrázolása démoni hatást
kelt, és a démoni váratlanabbul jelenik meg, mint a tolvaj éjjel, hiszen
azt hisszük róla, hogy lopakodva érkezik. Ám ezzel egyidejûleg Mefisztó
feltárja lényét, mely mint démoni éppen a váratlan. Ily módon a démoni
az elõreható mozgásban a váratlan, így alakul ki az emberben, s
amennyiben démoni, ilyen az ember maga, függetlenül attól, hogy a dé-
moni testestül-lelkestül hatalmába kerítette, vagy csak egy végtelen kis
részét foglalta el. A démoni mindig ilyen, így lesz a szabadság hiánya szo-
rongás, és így mozog a szorongása. Ezért igyekszik a démoni a mimika
felé, nem a szépség, hanem a váratlanság, a hirtelenség értelmében,
aminek megfigyelésére az élet gyakran ad lehetõséget.
A démoni a tartalmatlan, az unalmas.
Mivel a váratlan kapcsán, hogy az itt elhangzottakat megvilágít-
sam, arra az esztétikai problémára hívtam fel a figyelmet, hogy miként
lehet ábrázolni a démonit, most felelevenítem ezt a kérdést. Mihelyt

401
 A szorongás fogalma

átadjuk a szót egy démonnak, és ábrázolni akarjuk, a feladat megoldá-

sára vállalkozó mûvésznek tisztában kell lennie a kategóriákkal. Tud-
ja, hogy a démoni lényegét tekintve mimikai; a váratlant azonban nem
képes elérni, mert az akadályozza a párbeszédet. Nem akar csalni,
mintha a szavak kierõszakolásával képes lenne valódi hatást elérni. Te-
hát teljesen helyesen az ellenkezõjét, azaz az unalmast választja. A vá-
434 ratlannak megfelelõ folytonosságot talán kihaltságnak nevezhetnénk.
Az unalom és a kihaltság ugyanis a semmi folytonossága. Az elõbbi
monda számadatát most egy kicsit másként értelmezhetjük. A három-
ezer évet nem a váratlan szempontjából hangsúlyozzuk, ez a borzasz-
tóan nagy idõtartam azonban azt a képzetet kelti, hogy iszonyúan üres
és tartalmatlan. A szabadság a folytonosságban nyugalomban van, en-
nek ellentéte nemcsak a váratlan, hanem az a nyugalom is, mely akkor
keríti hatalmába a képzeletet, amikor olyan emberrel találkozunk, aki
látszólag már rég meghalt és eltemették. Az a mûvész, aki ezt megér-
ti, egyszersmind azt is belátja, hogy abban a pillanatban, hogy ráéb-
redt, miként ábrázolhatja a démonit, a komikus kifejezési módját is
megleli. A komikus hatást ugyanígy lehet elérni. Ha ugyanis a gonosz
minden etikai meghatározásától távol tartjuk magunkat, és csak az
üresség metafizikai meghatározásait használjuk, a triviálist kapjuk,
melynek könnyen eljuthatunk a komikus oldalához.1
A tartalmatlan, az unalmas megint csak a zárkózottat jelenti. A vá-
ratlannal kapcsolatban a zárkózott meghatározás a tartalomra reflek-
tált. Ha mármost ehhez hozzáveszem a tartalmatlan, az unalmas meg-
határozását, akkor ez a tartalomra reflektál, a zárkózott pedig a tarta-
lomnak megfelelõ formára. Ily módon az egész fogalmi meghatározás
önmagába zárkózik; hiszen a tartalmatlanság formája pont a zárkó-
zottság. Egy pillanatra se feledkezzünk meg arról, hogy szóhasznála-
1 Azért volt olyan mély a kis Winsløv Klister-alakítása Az elválaszthatatlanokban,
mert az unalmast helyesen komikusként értelmezte. Az, hogy egy igaz szere-
lemrõl, mely rendelkezik a folytonosság tartalmával, éppen az ellenkezõje derül
ki, vagyis hogy végtelen üresség – nem mintha Klister gonosz vagy hûtlen volna,
hiszen valóban szerelmes, hanem mert ebben is önkéntes, mint a vámhivatal-
ban – rendkívül komikus, amennyiben a hangsúlyt pont az unalmasra helyez-
zük. Klister vámhivatali állásával csak igazságtalanul lehet komikus hatást elér-
ni; hiszen a szerencsétlen Klister nem tehet arról, hogy nem léptetik elõ, a sze-
relmet illetõen azonban a maga ura.

402
 IV. fejezet

tomban az ember sosem zárkózhat be Istenbe vagy a jóba, hiszen ez a

zárkózottság éppen a legnagyobb kitágultságot jelenti. Így minél fej-
lettebb a lelkiismeret, annál tágasabb a személyiség, még ha különben 435
az egész világtól visszavonul is.
Ha most az újkori filozófiai terminológiára szeretnék utalni, akkor
azt is mondhatnám, hogy a démoni a negatív, a semmi, olyan, mint a
huldrák, akiknek a háta behorpad, mint egy teknõ. Mindazonáltal nem
szívesen teszem, mert ez a terminológia a használatban és a használat
által annyira szeretetreméltó és simulékony lett, hogy bármit ki tud
fejezni. A negatív, ha minden áron ezt a szót kellene használnom, a
semmi formáját jelentené, ahogy a tartalmatlan a zárkózottnak felel
meg. A negatívnak azonban az a hibája, hogy inkább kifelé meghatáro-
zott, egy olyan máshoz fûzõdõ viszonyt határoz meg, melyet tagadunk,
miközben a zárkózott éppen az állapotot határozza meg.
Ha a negatívot így akarjuk értelmezni, semmi kifogásom ellene,
hogy a démonit jelöljük vele, már ha a negatív egyébként képes kiverni a
fejébõl a legújabb filozófia hóbortjait. A negatív idõközben vaudeville-
figura lett, ezért a szó mindig megmosolyogtat, ahogy akkor is elmoso-
lyodunk, ha az életben vagy Bellmann-nál találkozunk egy ilyen mulatsá-
gos alakkal, aki elõször trombitás volt, aztán a vámhivatal alacsony ran-
gú tisztviselõje lett, majd kocsmáros, végül pedig postás. Az iróniát ily
módon mint a negatívat magyarázták. Ezt a magyarázatot elõször Hegel
fogalmazta meg, aki – különös módon – nem nagyon értett az iróniához.
Azzal nem sokat törõdnek, hogy Szókratész honosította meg az iróniát
a világban, õ adott nevet a gyereknek, iróniája éppen az a zárkózottság
volt, mely úgy kezdõdött, hogy elfordult az emberektõl, és önmagába
zárkózott, hogy kinyílhasson az isteniben, vagyis magára zárta az ajta-
ját, és azzal, hogy titokban beszélt, gúnyt ûzött azokból, akik kívül re-
kedtek. Valamilyen véletlen kapcsán felbukkan a szó, és ez irónia. Aztán
szajkózni kezdik azok, akik a szemlélõdést szerencsétlen módon nélkü-
lözõ világtörténelmi áttekintésük ellenére épp annyit tudnak a fogal-
makról, mint az a nemes ifjú tud a mazsoláról, aki a gyarmat- és fûszer-
áru vizsgán arra a kérdésre, hogy honnan származik ez a csemege, így vá-
laszolt: a tvergadei professzortól vesszük.
Most térjünk vissza ahhoz a meghatározáshoz, hogy a démoni a jó-
tól való szorongás. Ha a szabadság hiánya egyrészt képes lenne telje-

403
 A szorongás fogalma

436 sen elzárkózni és önmagát abszolút érvényûvé tenni, másrészt ezt nem
akarni állandóan1 (amiben az az ellentmondás rejlik, hogy a szabadság
hiánya akkor akar valamit, amikor éppenséggel elvesztette akaratát),
akkor a démoni nem a jótól való szorongás lenne. A szorongás ezért
legegyértelmûbben az érintkezés pillanatában mutatkozik meg. A dé-
moni akár a retteneteset jelenti az egyes személyiségben, akár csak
egyszerûen jelen van, mint egy napfolt vagy egy kis fehér folt az ember
tyúkszemén, a teljességgel démoni és a részben démoni ugyanúgy jel-
lemezhetõ: egy aprócska darabja ugyanúgy szorong a jótól, mint az,
amely az egész személyiséget befonja. A bûn szolgasága is a szabadság
hiányát jelenti, ám annak iránya, mint a korábbiakban már kifejtettük,
más, szorongása a rossztól való szorongás. Ha nem ragaszkodunk eh-
hez, akkor semmit sem tudunk megmagyarázni.
A szabadság hiánya a démoni állapot. Így tekint rá a pszichológia.
Az etika ellenben azt látja, miként tör ki belõle állandóan az új bûn; hi-
szen csak a jó az állapot és a mozgás egysége.
A szabadságot mindazonáltal többféleképpen el lehet veszíteni, s ily
módon a démoni is sokféle lehet. Ezt a sokféleséget az alábbi felosztás-
ban szeretném vizsgálni: a szabadság testi-lelki, illetve szellemi érte-
lemben való elvesztése. Az olvasónak már a korábbiak alapján nem lehet
idegen, hogy a démoni fogalmát tág értelemben használom, ám – je-
gyezzük meg – nem tágabban, mint arra a fogalom lehetõséget ad. Nem
megyünk sokra azzal, ha a démonit elõször iszonytató kísértetté változ-
tatjuk, majd figyelmen kívül hagyjuk, mondván, hogy sok évszázaddal
ezelõtt létezett a világban. Ez a feltételezés felettébb nagy ostobaság
437 volna; hiszen a démoni talán még sosem volt annyira elterjedt, mint ko-
runkban, csak mostanság különösen a szellem szféráiban jelenik meg.

1 Ezt mindig szem elõtt kell tartani a démoniban és a szóhasználatban rejlõ illú-
zió ellenére, mely olyan kifejezéseket használ ezzel az állapottal kapcsolatosan,
hogy szinte kísértést érzünk, hogy elfelejtsük, a szabadság hiánya a szabadság
jelensége, és a természet kategóriáival nem lehet megmagyarázni. Még akkor is
valótlanság, hogy a szabadság hiánya nem akarja önmagát, ha ezt a legerõtelje-
sebb kifejezésekkel jelenti is ki, hiszen állandóan él benne az akarat, mely erõ-
sebb a vágynál. Ez az állapot felettébb csalóka lehet, kétségbe ejthetünk valakit
azzal, hogy ellenállunk, és megõrizzük a kategória tisztaságát az illetõ szofiszti-
kájával szemben. Ettõl nem kell megrettenni, de tartózkodjunk attól, hogy fia-
talos kísérletezõ kedvünket ezeken a területeken éljük ki.

404
 IV. fejezet

I. A testi-lelki értelemben elveszített szabadság

Nem áll szándékomban dölyfös filozófiai elmélkedésbe bocsátkozni

a lélek és a test viszonyáról, arról, hogy milyen értelemben hozza létre
testét a lélek (görög vagy német értelemben véve), hogy a szabadság –
ha egy schellingi fogalommal akarunk élni – egy korporizációs aktus
révén milyen értelemben tételezi testét. Ilyesmire itt semmi szükség,
célomnak teljesen megfelel, ha szerényebben fejezem ki magam, és
azt mondom, hogy a test a lélek és ezáltal a szellem szerve. Amint ez a
szolgáló viszony megszûnik, amint a test fellázad, amint a szabadság
szövetségre lép vele önmaga ellen, megjelenik a szabadság hiánya
mint démoni. Ha lenne még valaki, aki nem értette meg az ebben a pa-
ragrafusban és az elõzõben kifejtettek közti különbséget, akkor most
még egyszer elmagyarázom. Ha a szabadság nem áll maga is a felkelõk
pártjára, akkor a forradalom szorongása ugyan jelen van, ám nem mint
jótól, hanem mint rossztól való szorongás.
Könnyen beláthatjuk, hogy a számtalan árnyalat mekkora sokszí-
nûségét rejti magában a démoni ebben a szférában, ezek közül néme-
lyek annyira halványak, hogy csak alapos vizsgálattal láthatóak, mások
annyira dialektikusak, hogy rendkívüli rugalmasságra van szükség a
kategória használatakor, hogy meglássuk, a kategóriába tartoznak. A
túlfokozott érzékenység, a túlzott ingerlékenység, a befolyásolható
idegrendszer, a hisztéria, a hipochondria egytõl-egyig ennek árnyala-
tai, illetve azok lehetnek. Ezért olyan nehéz errõl i n a b s t r a c t o be-
szélni, hiszen a beszéd teljességgel algebrai jellegûvé válik. Ennél töb-
bet azonban most nem tehetek.
A legszélsõségesebb ebben a szférában az, amit általában állatias
elvetemültségként emlegetnek. A démoni ebben az állapotban úgy nyi-
latkozik meg, ahogy az Újtestamentumból ismert démoni a megváltás-
sal kapcsolatban: ti emoi kai soi. Minden érintkezést kerül, függetle-
nül attól, hogy az tényleg azzal a veszéllyel fenyeget-e, hogy hozzásegí-
ti a szabadsághoz, vagy csupán véletlenül megérinti. Ez is elég; hiszen
a szorongás rendkívül gyors. Az ilyen démonitól kaphatunk olyan vá- 438
laszt, melyben benne van az állapot minden rettenete: hagyj magamra
nyomorúságommal, vagy amikor az ilyen ember elmúlt életének egy
bizonyos szakaszáról beszélve az elképzelhetõ legrettenetesebb vá-

405
 A szorongás fogalma

laszt adja: akkoriban talán még megmenthettek volna. Semmiféle

büntetés, semmiféle dörgedelmes szónoklat nem félemlíti meg, annál
inkább minden olyan szó, mely kapcsolatba akar kerülni a szabadság
hiányában megfeneklett szabadsággal. A szorongás másképp is meg-
nyilvánulhat ebben a jelenségben. Az ilyen démoni személyiségek kö-
zött olyan összetartással találkozunk, melyben annyira szorongva és
elválaszthatatlanul csimpaszkodnak egymásba, hogy ezzel a bensõsé-
gességgel egyetlen barátság sem vetekedhet. Duchatelet francia orvos
hoz erre példákat mûvében. És a szorongás eme összetartása minde-
nütt megmutatkozik ebben a szférában. Már ez az összetartás is bizo-
nyítja a démoni jelenlétét; mert amennyiben az ehhez hasonló állapot-
tal a bûn szolgaságának megnyilatkozásaként találkozunk, az össze-
tartás nem jelenik meg, hiszen a szorongás a rossztól való szorongás.
Tovább nem kívánok ezzel foglalkozni. Az a legfontosabb számom-
ra, hogy rendszerem rendben legyen.

II. A szellemi értelemben elveszített szabadság

a) Általános megjegyzések. A démoni eme megjelenési formája

rendkívül elterjedt, és a legkülönfélébb jelenségek tartoznak ide. A dé-
moni természetesen nem a különbözõ intellektuális tartalmakon ala-
pul, hanem a szabadság viszonyán az adott tartalomhoz,1 és az intel-
lektualitás lehetséges tartalmához való viszonyhoz, mivel a démoni
megnyilvánulhat kényelmességként, mondván, ez még várhat; kíván-
csiságként, mely sosem lesz több kíváncsiságnál és tisztességtelen ön-
439 ámításnál; vagy nõi gyengeségként, mely másoknál lel vigaszra; elõke-
lõ nemtörõdömségként; ostoba buzgólkodásként.
A szabadság tartalma intellektuális értelemben igazság, az igazság
pedig szabaddá tesz. Ám éppen ezért a szabadság cselekedete az igazság
oly módon, hogy folyton létrehozza az igazságot. Magától értetõdik,

1 Az Újtestamentumban találkozhatunk a sofia daimoniwdhV kifejezéssel (Jk

3,15). Azért, mert ezen a helyen szerepel, a kategória nem lesz világosabb. Ha
ellenben vetünk egy pillantást Jk 2,19-re: kai ta daimonia pisteuousi, kai
frissousi, akkor a démoni tudásban éppen a szabadság hiányát látjuk az adott
tudáshoz való viszonyban.

406
 IV. fejezet

hogy itt most nem a legújabb filozófia szellemességére gondolok, mely

tudván, hogy a gondolat szükségszerûsége annak szabadsága is, amikor
a gondolat szabadságáról beszél, csak az örök gondolat immanens moz-
gására gondol. Az ilyen szellemesség csak arra szolgál, hogy összezavar-
ja és megnehezítse az emberek közötti kommunikációt. Én ellenben ar-
ról a rendkívül egyszerû és együgyû dologról beszélek, hogy az igazság
csak az egyes számára létezik, amennyiben azt cselekedetei révén létre-
hozza. Ha az igazság az individuum számára másképpen létezik, vagy az
individuum megakadályozza, hogy így létezzen benne, akkor a démoni
jelenségével állunk szemben. Az igazságnak mindig számtalan nagyhan-
gú hirdetõje akadt, a kérdés azonban az, vajon az ember a legmélyebb
értelmében fel akarja-e ismerni, hagyja-e, hogy átjárja egész valóját, vál-
lalja-e minden következményét, és szükség esetén nem keres-e magá-
nak búvóhelyet, és nem fizet-e júdáscsókkal a következményért.
Az újabb korokban eleget besszéltek az igazságról; már épp itt az
ideje, hogy a bizonyosságot és a bensõségességet ne abban az elvont
értelemben juttassák érvényre, ahogy Fichte használta, hanem telje-
sen konkrétan.
A bizonyosság és a bensõségesség, melyet csak a cselekvés által és
abban érhetünk el, dönti el, hogy az individuum démoni vagy nem.
Csak ragaszkodnunk kell a kategóriához, s akkor minden rendben
lesz, és egyértelmûvé válik, hogy például az önkényességbõl, a hitet-
lenségbõl, a vallás kigúnyolásából nem a tartalom hiányzik, ahogy álta-
lában hitték, hanem a bizonyosság, teljességgel abban az értelemben,
ahogy a babonából, a szolgalelkûségbõl és az álszentségbõl. A negatív
jelenségekbõl éppen a bizonyosság hiányzik, mivel ezek a tartalom mi-
att szoronganak.
Nincs kedvem nagy szavakat puffogtatni a korról, ám az, aki megfi-
gyelte a jelenleg élõ nemzedéket, aligha tagadhatja, hogy a benne lévõ
visszásságok, valamint szorongásuk és nyugtalanságuk oka abban rej-
lik, hogy az igazság az egyik irányban terjedelmében, tömegében s
részben absztrakt érthetõségében növekszik, miközben bizonyossága
folyamatosan csökken. Milyen rendkívüli metafizikai és logikai erõfe-
szítéseket tettek korunkban, hogy új, kimerítõ, a korábbiakból abszo-
lút helyesen ötvözött bizonyítékot szolgáltassanak a lélek halhatatlan- 440
ságára, s a bizonyosság eközben különös módon mégis veszített erejé-

407
 A szorongás fogalma

bõl. A halhatatlanság gondolatának nagy a hatalma, következményei

komolyak, elfogadása felelõsséggel jár, mely talán éppen oly módon
alakítja át az életet, hogy az félelmet kelt. Az ember felszabadítja és
megnyugtatja a lelkét azzal, hogy megerõlteti az agyát, és kitalál egy
új bizonyítékot. De mi más az ilyen bizonyíték, mint tisztán katolikus
értelemben vett jó cselekedet! Minden olyan személyiség, hogy a pél-
dánál maradjunk, aki be tudja bizonyítani a lélek halhatatlanságát, ám
õ maga nincs meggyõzõdve errõl, mindig szorongani fog minden olyan
jelenségtõl, mely arra kényszeríti, hogy tovább keresse a lehetõséget
az ember halhatatlanságának megértésére. Zavarni fogja, és kellemet-
lenül érinti, ha egy egyszerû ember a legtermészetesebb egyszerûség-
gel beszél a halhatatlanságról. – A másik irányban a bensõségesség hi-
ányozhat. A legmerevebb ortodoxia híve démoni lehet. Mindent tud,
térdre borul az elõtt, ami szent, számára az igazság a szertartások
összessége, arról beszél, hogyan kell Isten trónja elõtt megjelenni,
tudja, hányszor kell meghajolni, mindent tud, mint az, aki be tud bizo-
nyítani egy matematikai tételt, ha az A, B és a C betûket használja, de
képtelen rá, ha azokat D-vel, E-vel és F-fel helyettesítik. Ezért nyom-
ban szorongani kezd, ha olyasmit hall, ami nem egyezik meg szóról
szóra azzal, amit ismer. És mégis mennyire hasonlít ahhoz a modern
spekulánshoz, aki hiába talált új bizonyítékot a lélek halhatatlanságá-
ra, amikor életveszélybe került, nem tudta alkalmazni, mert nem vol-
tak nála a feljegyzései! Mert mi is az, ami mindkettejükbõl hiányzik? A
bizonyosság. – A babona és a hitetlenkedés egyaránt a szabadság hiá-
nyának megnyilatkozása. A babonában elismerik az objektivitásnak
azt a hatalmát, hogy akárcsak Medúza tekintete, kõvé változtatja a
szubjektivitást, a szabadság hiánya pedig nem szeretné, ha a varázslat
megtörne. A hitetlenség legerõsebb, látszólag legszabadabb kifejezési
módja a gúny. A gúnyból azonban éppen a bizonyosság hiányzik, ez az
oka a gúnyolódásnak. És hány gúnyolódó élete emlékeztet arra a szo-
rongásra – már ha beléjük tudunk pillantani – amellyel a démoni így
kiált: ti emoi kai soi. Ezért különös, hogy talán kevés olyan hiú és a pil-
lanatnyi elismerésre annyira áhítozó ember van, mint a gúnyolódó.
Milyen vállalkozó kedvû igyekezettel, idõt, fáradságot és írószereket
nem kímélve munkálkodtak korunk spekulánsai azon, hogy tökéletes
441 bizonyítékkal szolgáljanak Isten létezésére! De minél nagyszerûbb a bi-

408
 IV. fejezet

zonyíték, annál inkább csökken a bizonyosság. Isten létezésének gondo-

lata, mihelyt mint olyan tételezõdik az individuum szabadsága számára,
mindenütt jelenvaló, és ez a jelenlét, még ha nem is szándékozunk
rosszat tenni, a fennhéjázó személyiséget feszélyezi. Valóban bensõsé-
gesség kell ahhoz, hogy ezzel az elképzeléssel szép, meghitt közösség-
ben éljünk, s ez még nagyobb mûvészet, mint a férjek példaképének len-
ni. Milyen kellemetlenül érezheti magát ezért az ilyen személyiség, ami-
kor egy teljesen egyszerû és együgyû embert hall arról beszélni, hogy Is-
ten létezik. Isten létének bizonyításával csak alkalmanként, tudós mó-
don, metafizikailag foglalkozik, Istenre azonban bármikor gondolha-
tunk. De mi hiányzik az ilyen személyiségbõl? A bensõségesség. – A ben-
sõségesség a másik irányban is hiányozhat. Az úgynevezett szentek
gyakran válnak a világ gúnyolódásának céltáblájává. Õk maguk ezt azzal
magyarázzák, hogy a világ gonosz. Ez azonban nem egészen igaz. Ha a
„szent” jámborságához képest nem szabad, azaz hiányzik belõle a ben-
sõségesség, akkor tisztán esztétikai szempontból komikus. Ebben az ér-
telemben a világnak joga van nevetni rajta. Ha egy karikalábú ember
táncmesternek adja ki magát, miközben egyetlen lépést sem képes be-
mutatni, akkor nevetségessé válik. Ugyanez a helyzet a vallással is. Szin-
te halljuk, ahogy az efféle szent magában számol, pont úgy, ahogy a tán-
colni nem tudó arra azért képes, hogy üsse a taktust, bár õ maga nem
olyan szerencsés, hogy akár csak egyszer is eltalálja a ritmust. A „szent”
ily módon tudja, hogy a vallás abszolút összeegyeztethetõ a mindennapi
élettel, és nem csak egyes alkalmakhoz és pillanatokhoz kapcsolódik,
hanem mindig magánál tarthatja az ember. Amikor azonban kommen-
zurábilissá akarja tenni, már nem szabad, és észrevesszük, hogy halkan
számol magában, de ennek ellenére nem találja a taktust, és égre emelt
tekintettel, összekulcsolt kézzel botladozik. Ezért az ilyen személyiség
annyira fél mindenkitõl, akit másként idomítottak, hogy olyan nagysze-
rû megjegyzésekbõl akar erõt meríteni, mint az, hogy a világ gyûlöli a
jámborokat.
A bizonyosság és a bensõségesség tehát szubjektivitás, de nem egé-
szen elvont értelemben. Az a baj a legújabb tudománnyal, hogy min-
den olyan nagyszerû lett. Az elvont szubjektivitás éppolyan bizonyta-
lan és ugyanolyan mértékben híján van a bensõségességnek, mint az 442
elvont objektivitás. Ha i n a b s t r a c t o beszélünk errõl, akkor nem

409
 A szorongás fogalma

lehet látni, és helyesen mondjuk, hogy az elvont szubjektivitásnak

nincs tartalma. Ha ellenben i n c o n c r e t o beszélünk errõl, akkor
egyértelmûen látszik, hiszen az a személyiség, aki absztrakcióvá akar
válni, híján van a bensõségességnek, éppúgy, mint az, aki csak ceremó-
niamester akar lenni.
b) A bensõségesség kizárásának vagy elmaradásának sémája. A
bensõségesség elmaradása mindig a reflexió meghatározása, ezért
minden forma kettõs. Mivel megszoktuk, hogy a szellem meghatározá-
sairól teljesen elvontan beszéljünk, talán kevésbé vagyunk hajlandók
ezt belátni. A közvetlenséget általában szembe szoktuk állítani a refle-
xióval (bensõségességgel), aztán a szintézissel (vagy szubsztancialitás-
sal, szubjektivitással, identitással, mely identitáson még az értelmet,
az eszmét és a szellemet szoktuk érteni). A valóság szférájában azon-
ban ez másképp van. Itt a közvetlenség a bensõségesség közvetlensége
is. A bensõségesség ezért elõször a reflexióban marad el.
A bensõségesség elmaradásának bármely formája tehát vagy
aktivitás-passzivitás, vagy passzivitás-aktivitás, és akár az elõbbi,
akár az utóbbi, az önreflexióra jellemzõ. Maga a forma az árnyalatok
hosszú sorát járja végig, ahogy a bensõségesség meghatározása egyre
konkrétabbá válik. Igaza van annak a régi bölcsességnek, mely szerint
megértés és megértés között különbség van. A bensõségesség egyfajta
megértés, ám i n c o n c r e t o az a kérdés, hogyan kell érteni ezt a
megértést. Mást jelent megérteni egy beszédet, és mást megérteni
benne azt, ami saját személyünkre vonatkozik; más dolog megérteni
azt, amit mondunk, és megint más megérteni benne magunkat. Minél
konkrétabb a tudattartalom, annál konkrétabb a megértés, s amint ez
utóbbi elmarad a tudat tekintetében, a szabadságnélküliség jelenségé-
vel állunk szemben, mely elzárkózik a szabadságtól. Ha tehát egy
konkrétabb vallásos tudatot veszünk, mely egyszersmind történelmi
mozzanatot is tartalmaz, akkor a megértésnek ezzel kapcsolatban kell
lennie. Ezért ebben az esetben a démoni két hasonló formájára ka-
punk példát. Ha egy merev ortodox ember minden szorgalmával és tu-
dásával azt akarja bebizonyítani, hogy az Újtestamentumban minden
egyes szó egy bizonyos apostoltól származik, akkor fokozatosan eltû-
nik a bensõségesség, s végül egészen mást ért meg, mint amit akart.
443 Ha egy szabadgondolkodó éles elmével azt akarja bizonyítani, hogy az

410
 IV. fejezet

Újtestamentum csak a második században íródott, akkor éppen a ben-

sõségességtõl fél, és ezért szeretné az Újtestamentumot a többi könyv-
vel egyenrangúnak tekinteni.1 A tudat legkonkrétabb tartalma az ön-
magáról alkotott tudat lehet, az önmagáról mint individuumról alko-
tott tudat, nem a tiszta öntudat, hanem az az öntudat, amely annyira
konkrét, hogy még a leggazdagabb szókincsû, legnagyobb kifejezõerõ-
vel rendelkezõ író sem képes leírni, noha minden emberben ott lako-
zik. Ez az öntudat nem szemlélõdés, aki ezt gondolja, nem értette meg
önmagát, mivel látja, hogy közben maga is átalakulóban van, tehát
nem lehet olyasmi, amit az önmagába mélyedés megállít. Ez az öntu-
dat tehát cselekedet, a cselekedet pedig bensõségesség, s valahány- 444
szor a bensõségesség nem felel meg ennek a tudatnak, jelen van a dé-
moni egyik formája, mihelyt a bensõségesség elmaradása az annak
megszerzésétõl való szorongásban nyilvánul meg.
Ha a bensõségesség egy mechanizmus miatt marad el, akkor idõpo-
csékolás errõl beszélni. De nem is ez a helyzet, ezért minden jelensége
aktivitás, még ha passzivitással kezdõdik is. Az aktivitással kezdõdõ je-

1 A démoni egyébként a vallási szférákban megtévesztésig hasonlíthat a kísértés-

re. Hogy valójában mi az, i n a b s t r a c t o sosem lehet eldönteni. Ily módon
egy jámbor hívõ keresztény attól kezdhet félni, hogy szorongás fogja el, amikor
úrvacsorát vesz. Ez számára kísértés, vagyis az, hogy kísértés-e, a szorongáshoz
fûzõdõ viszonyából derül ki. Egy démoni természet ellenben eljuthat addig,
hogy vallásos tudata annyira konkréttá válik, hogy a bensõségesség – melytõl
szorong, és szorongásában el akar menekülni – a szakramentális megértés tisz-
tán személyes megértése lesz. Csak egy bizonyos pontig akar együtt haladni, ott
aztán megáll, s csupán a tudásra vágyik, és valahogy több akar lenni az empiri-
kus, történelmileg meghatározott, véges személyiségnél. Az, akit elfog a vallá-
sos kísértés, ezért oda akar eljutni, ahonnan a kísértés távol akarja tartani, mi-
közben a démoni erõsebb akaratát (a szabadságnélküliség akaratát) követve
maga is el akar távolodni, míg gyengébb akarata továbbra is közeledni akar hoz-
zá. Ehhez ragaszkodnunk kell; hiszen különben olyan absztraktnak gondoljuk a
démonit, mintha az sosem létezett volna, mintha a szabadságnélküliség akara-
tát hozták volna létre mint olyant, és nem a szabadság akarata lett volna jelen –
mégoly gyengén is – az önellentmondásban. – Ha valakinek vallásos megkísérté-
sekrõl szóló anyagra van szüksége, ilyesmit bõségesen talál Görres Misztikájá-
ban. Ezt a könyvet, õszintén bevallom, sosem volt elég bátorságom végigolvas-
ni, mert annyira erõs benne a szorongás. Annyit azonban észrevettem, hogy a
szerzõ nem mindig tudott különbséget tenni a démoni és a kísértés között,
ezért megállapításait fenntartással kell kezelni.

411
 A szorongás fogalma

lenségek sokkal szembetûnõbbek, ezért könnyebben megértjük õket,

bár megfeledkezünk arról, hogy ebben az aktivitásban megjelenik egy-
fajta passzivitás, és amikor a démoniról beszélünk, sosem értjük hozzá
az ellentétes jelenséget is.
Most néhány példán keresztül szeretném bemutatni a séma he-
lyességét.
Hitetlenség – babona. Teljességgel megfelelnek egymásnak, mind-
kettõbõl hiányzik a bensõségesség, ám a hitetlenség az aktivitás révén
passzív, míg a babona a passzivitás révén aktív; ha úgy tetszik, az egyik
férfiasabb, a másik nõiesebb alakzat, de mindkettõ tartalma az önref-
lexió. Lényegüket tekintve teljesen azonosak. A hitetlenség és a babo-
445 na egyaránt a hittõl való szorongás; míg azonban a hitetlenség a sza-
badság hiányának aktivitásában kezdõdik, a babona annak passzivitá-
sában. Általában csak a babona passzivitását figyeljük, ebben az érte-
lemben az kevésbé elõkelõnek vagy könnyebben megbocsáthatónak
tûnik, aszerint, hogy esztétikai-etikai vagy etikai kategóriákat alkal-
mazunk. A babonásban van valami csábító gyengeség, mindazonáltal
mégis mindig kell benne annyi aktivitásnak lenni, hogy megõrizhesse
passzivitását. A babona önmagát illetõen hitetlen, a hitetlenség pedig
önmagát illetõen babonás. Mindkettõ tartalma önreflexió. A babona
kényelmessége, gyávasága, ijedõssége miatt marad meg az önreflexió-
ban, ahelyett, hogy feladná; a hitetlenség ellenben dacból, büszkeség-
bõl, gõgbõl gondolja úgy, hogy merészebb dolog megmaradni benne,
mint föladni. Az ilyen önreflexió legravaszabb formája mindig az, mely
azáltal válik érdekessé önmaga számára, hogy elvágyik ebbõl az álla-
potból, miközben tetszelegve benne marad.
Álszenteskedés – megbotránkozás. Ezek is megfelelnek egymásnak.
Az álszent viselkedés aktivitással kezdõdik, a botránkozás passzivitás-
sal. A megbotránkozást általában kevésbé ítélik el, ám ha az individuum
megmarad benne, annyi aktivitásnak kell lennie benne, hogy meg tudja
õrizni a megbotránkozás szenvedését, és ne akarjon megszabadulni tõ-
le. A megbotránkozásban van egyfajta fogékonyság (hiszen egy fa vagy
egy kõ nem botránkozik meg), mely a megbotránkozás megszûnésekor
is érezhetõ. A megbotránkozás passzivitása számára azonban kényelme-
sebb elüldögélni, és hagyni, hogy a megbotránkozás következményei ka-
matos kamatostul fölszaporodjanak. Az álszenteskedés ezért önmaga

412
 IV. fejezet

miatti megbotránkozás, a megbotránkozás pedig önmaga elõtti álszen-

teskedés. Mindkettõbõl hiányzik a bensõségesség, s ezért egyik sem
mer önmagához közeledni. Ezért végzõdik minden álszenteskedés az-
zal, hogy önmagunk elõtt álszenteskedünk, hiszen a képmutató vagy
önmagán botránkozik meg vagy önmagát botránkoztatja meg. Ezért
végzõdik minden megbotránkozás – amennyiben nem szûnik meg – má-
sok elõtt álszenteskedéssel, hiszen a botránkozó mély értelmû aktivitá-
sa révén, melynek köszönhetõen megmarad a botránkozásban, megvál-
toztatta a fogékonyságot, s ezért most álszenteskednie kell mások elõtt.
Az életben már az is elõfordult, hogy egy botránkozó személyiség fügefa-
levélként használta botránkozását olyasvalami elleplezésére, amihez az
álszentség öltözékére lett volna szükség.
Büszkeség – gyávaság. A büszkeség aktivitással kezdõdik, a gyáva-
ság passzivitással, egyébként egyformák; hiszen a gyávaságban éppen
annyi az aktivitás, amennyivel fenntartható a jótól való szorongás. A
büszkeség mélységes gyávaság; hiszen elég gyáva ahhoz, hogy ne akar-
ja megérteni, mi is valójában a büszkeség, s mihelyt rákényszerítik ezt
a megértést, gyáva lesz, szertefoszlik, mint egy durranás, és kipukkan,
mint egy buborék. A gyávaság mélységes büszkeség, hiszen elég gyáva
ahhoz, hogy még a félreértett büszkeség követeléseit se akarja megér-
teni, ám éppen azáltal mutatja ki büszkeségét, hogy így ellenszegül, és
képes azzal büszkélkedni, hogy nem szenvedett vereséget, vagyis a
büszkeség negatív kifejezõdésére büszke, arra, hogy sosem szenvedett
kárt. Az is elõfordult már az életben, hogy egy rendkívül büszke sze-
mélyiség annyira gyáva volt, hogy soha nem mert belevágni semmibe,
annyira gyáva volt, hogy a lehetõ legjelentéktelenebb maradt, hogy ép-
pen így mentse meg büszkeségét. Ha egy aktívan és egy passzívan
büszke személyiséget egymás mellé állítanánk, akkor abban a pillanat-
ban, amikor az elõbbi elbukik, alkalmunk lenne meggyõzõdni arról,
alapvetõen milyen büszke a gyáva.1

1 D e a f f f e c t i o n i b u s címû írásában Cartesius arra hívta fel a figyelmet, hogy a

csodálat kivételével minden szenvedélynek megfelel egy másik. A megállapítás
részletes kifejtése hagy némi kívánnivalót maga után, ám engem érdekelt, hogy
miért tett kivételt a csodálattal, hiszen – mint Platón és Arisztotelész nyomán is-
meretes – éppen ez a filozófia szenvedélye, az a szenvedély, mellyel minden filozo-
fálás kezdõdött. A csodálatnak egyébként az irigység felel meg, és az újkori filozó-

413
 A szorongás fogalma

446 c) Mi a bizonyosság és a bensõségesség? Elég nehéz definiálni õket.

Mindazonáltal azt mondanám, hogy a bizonyosság és a bensõségesség
komolyság. Ezt a szót bizonyára mindenki megérti, amúgy elég külö-
nös, hogy nem sok olyan szó van, amely ritkábban válik az elmélkedés
tárgyává, mint éppen ez. Miután Macbeth megölte a királyt, e szavak-
ban tört ki:

…de ettõl a perctõl

Semmi értelme nincs a földi létnek:
Szemét minden, halott a becsület,
Lefejtve az élet bora…

Macbeth valóban gyilkos volt, ezért ezek a szavak az õ szájából ret-

tenetes, megrázó igazságként hangzanak, ám minden egyes személyi-
ség, mely elvesztette bensõségességét, ugyanígy elmondhatja, hogy
Lefejtve az élet bora, s ezzel azt is kijelenti, hogy ettõl a perctõl Sem-
mi értelme a földi létnek: Szemét minden, mert a bensõségesség ép-
pen az a forrás, mely az örök életbe torkollik, és ebbõl a forrásból ép-
pen a komolyság tör felszínre. Amikor a prédikátor azt állítja, hogy
minden hiábavalóság, akkor pontosan erre a komolyságra gondol. Ha
ellenben a komolyság elvesztése után van szó arról, hogy minden hiá-
bavalóság, akkor ennek kifejezésére megint csak egy aktív-passzív (a
mélabú makacssága) vagy passzív-aktív (a könnyelmûség és a tréfa ma-
kacssága) kifejezés szolgál, és akkor akár sírunk, akár nevetünk, a ko-
molyságnak mindenképpen vége.
447 Amennyire én tudom, a komolyság definíciója nem létezik. Ha tény-
leg így van, örülnöm kellene, nem mintha sokra tartanám ezt a modern,
szétfolyó és egymásba mosódó gondolkodást, mely eltörölte a definíció-
kat, hanem azért, mert a létezésre vonatkozó fogalmak esetében mindig
tapintatról árulkodik a definícióktól való tartózkodás, hiszen lehetet-

fia minden bizonnyal a kételkedést is megemlítené. Ám éppen abban áll az újkori

filozófia alapvetõ hibája, hogy a negatívval akarta kezdeni a pozitív helyett, pedig
mindig ez az elsõ, ugyanabban az értelemben, mint amikor azt mondjuk hogy
o m n i s a f f i r m a t i o e s t n e g a t i o, és az a f f i r m a t i o-t tesszük az elsõ
helyre. Hogy a pozitív vagy a negatív kerül-e az elsõ helyre, rendkívül fontos, és az
egyetlen újkori filozófus, aki a pozitív mellett tette le a voksát, Herbart.

414
 IV. fejezet

len, hogy valaki egy definícióval akarja megragadni azt, amit lényegében
másként kell megérteni, és maga is másképp értett meg, és teljesen
másképp szeretett, hiszen az ezáltal könnyen idegenné és egészen más-
sá válik. Annak, aki valóban szeret, aligha okoz örömöt vagy szolgál
megelégedésére s legfõképp épülésére, ha a szerelem definíciójával bí-
belõdik. Az, aki napi és mégis ünnepélyes viszonyban él azzal az elképze-
léssel, hogy Isten létezik, aligha szeretné tönkretenni ezt, mondjuk az-
által, hogy összeeszkábál egy Isten-definíciót. Így van ez a komolysággal
is, annyira komoly dolog, hogy már definiálni is könnyelmûség. Nem
mintha zavaros lenne a gondolatom, vagy attól félnék, hogy egy nagy-
okos spekuláns – aki makacsul ragaszkodik a fogalmak létrehozásához,
akárcsak egy matematikus a bizonyításhoz, s a matematikushoz hason-
lóan minden másra így reagálna: mit bizonyít ez? – szóval egy nagyokos
spekuláns majd gyanakodva tekint rám, mintha nem tudnám, mirõl is
beszélek; hiszen szerintem az, amirõl itt beszélek, minden fogalom lét-
rehozásánál jobban bizonyítja, hogy komolyan tudom, mirõl van szó.
Noha nem kívánom definiálni a komolyságot, és nem szeretnék el-
vont tréfát ûzni belõle, azért néhány útbaigazító megjegyzéssel szolgál-
hatok. Rosenkrantz Pszichológiájában1 definiálja a kedély fogalmát. A 448
322. oldalon a következõt olvashatjuk: a kedély az érzés és az öntudat
egysége. Korábbi fejtegetésében nagyszerûen elmagyarázza, hogy „az
öntudat iránti érzés kitárulkozik, és fordítva, az öntudat tartalmát a
szubjektum a sajátjának érzi. Csak ezt az egységet nevezhetjük kedély-
nek. Ha hiányzik a felismerés tisztasága, az érzés tudása, akkor csak a
természet szellemének vágya, a közvetlenség feszültsége létezik. Ha

1 Szíves örömest feltételezem, hogy olvasóm ugyanolyan olvasott, mint jómagam.

Ezzel az elõfeltételezéssel sok fáradozástól mentem meg az olvasót és az írót is.
Feltételezem tehát, hogy olvasóm ismeri az említett írást, ha mégsem, ajánlom,
hogy mihamarabb ismerkedjen meg vele; hiszen tényleg kitûnõ olvasmány, s ha
a szerzõ, aki egyébként egészséges szemléletmódjával és az emberi élet iránti
humánus érdeklõdéssel hívja fel magára a figyelmet, ellen tudott volna állni egy
üres sémába vetett rajongó tévhitnek, akkor elkerülhette volna, hogy idõnként
nevetségessé váljon. Fejtegetései a különbözõ fejezetekben általában nagyon
jók, az egyetlen, ami idõnként érthetetlen, az a fellengzõs séma, illetve az, hogy
ez miként egyeztethetõ össze a teljesen konkrét gondolatmenettel. (Erre példa-
ként a 209-211. oldalon kifejtetteket szeretném felhozni: Az Én – és az Én. 1. A
halál. 2. Az uralkodás és a szolgaság ellentéte.)

415
 A szorongás fogalma

azonban az érzés hiányzik, akkor csak egy elvont fogalom létezik, mely
nem érte el a szellemi létezés végsõ bensõségességét, és nem vált eggyé
a szellem Énjével” (v. ö. 320. és 321. o.). Ha mármost ismét visszafelé
haladva követjük, hogy hogyan határozza meg az érzést mint a szellem
„érzelmének és tudatának közvetlen egységét” (242. o.), és felidézzük,
hogy az érzelem meghatározásakor figyelembe vettük a természet köz-
vetlen meghatározásával alkotott egységet, akkor mindent egybevetve
egy konkrét személyiség képzetével van dolgunk.
A komolyság és a kedély oly módon felelnek meg egymásnak, hogy
a komolyság magasabb és legmélyebb kifejezése annak, ami a kedély.
A kedély a közvetlenség egyik meghatározása, a komolyság ellenben a
kedély szerzett eredetisége, annak megõrzött eredetisége a szabadság
felelõsségében, illetõleg megtartott eredetisége az üdvösség élvezeté-
ben. A kedély eredetisége történelmi fejlõdésében éppen a komolyság-
ban rejlõ örökkévalót mutatja, ezért a komolyság sosem válhat meg-
szokássá. Rosenkrantz csak a fenomenológiában tárgyalja a szokást, a
pneumatológiában nem; pedig a szokás ehhez is tartozik, és akkor ala-
kul ki, amikor az örökkévaló eltûnik az ismétlésbõl. Ha sikerül szert
tenni a komolyság eredetiségére, majd megõrizni azt, akkor egyfajta
folyamatosságról és ismétlésrõl beszélhetünk, mihelyt azonban az ere-
detiség eltûnik az ismétlésbõl, megjelenik a szokás. A komoly ember
éppen azáltal az eredetiség által komoly, amellyel visszatér az ismét-
449 lésben. Azt mondják, hogy az eleven, bensõséges érzés megõrzi ezt az
eredetiséget, de az érzés bensõségessége olyan tûz, mely elhamvad-
hat, mihelyt a komolyság nem törõdik vele, másrészt az érzés bensõsé-
gessége is bizonytalan hangulat, egyszer bensõségesebb, máskor nem
az. Mindezt egy példával szeretném a lehetõ legkonkrétabbá tenni.
Egy lelkésznek minden vasárnap el kell imádkoznia az elõírt imát, vagy
minden vasárnap meg kell keresztelnie több gyereket. Lelkesen teszi a
dolgát, a tûz azonban kialudhat, õ megrendíti, meghatja hallgatósá-
gát, hol jobban, hol kevésbé. Csak a komolyság képes minden áldott
vasárnap ugyanazzal az eredetiséggel ugyanarra visszatérni.1

1 Constantin Constantius ebben az értelemben mondta (Az ismétlésben): „Az is-

métlés a létezés komolysága” (6. o.), ezért az élet komolysága nem azt jelenti,
hogy valaki királyi lovászmester, még ha mindig a lehetõ legkomolyabban száll
is nyeregbe.

416
 IV. fejezet

Ám ez a változatlan, melyre a komolyságnak ugyanazzal a komoly-

sággal kell visszatérnie, csak maga a komolyság lehet; hiszen külön-
ben pedantéria lenne belõle. A komolyság ebben az értelemben magát
a személyiséget jelenti; csak egy komoly személyiség valóságos szemé-
lyiség, s csak egy komoly személyiség képes valamit komolyan csinál-
ni, hiszen ehhez mindenekelõtt azt kell tudni, mi a komolyság tárgya.
Az életben gyakran ejtünk szót a komolyságról; az egyik ember az ál-
lamadósságtól, a másik a kategóriáktól, a harmadik egy színházi elõ-
adástól lesz komoly. Az irónia ezt felfedezi, és máris rengeteg a tenniva-
lója; hiszen az, aki nem a megfelelõ helyen lesz komoly, e o i p s o komi-
kus, még ha az ugyanolyan komikus módon nevetségessé tett kortársak
és a közvélemény a legteljesebb mértékben elkomolyodik is ettõl. Ezért
nincs biztosabb fokmérõje annak, hogy mennyit ér a lelke mélyén egy
személyiség, mint az, ha saját maga elárulja, vagy sikerül kicsalni belõle
titkát, hogy mi tette komollyá az életben; hiszen kedélyesnek születhe-
tünk, komolynak azonban nem. Azt a kérdést, hogy mi tette komollyá az
életben, természetesen hangsúlyos értelemben gondoltuk arra vonat-
kozóan, hogy a személyiség legmélyebb értelemben honnan eredezteti
komolyságát; hiszen az ember, ha akarja, a legkülönfélébb dolgokat ke-
zelheti komolyan, miután valóban megkomolyodott a komolyság tár- 450
gyát illetõen, a kérdés azonban az, hogy elõbb komoly lett-e a komolyság
tárgyát illetõen. Ezzel a tárggyal minden ember rendelkezik, hiszen ez õ
maga, s aki nem ettõl komolyodott meg, hanem valami mástól, valami
nagy és hangos dologtól, az minden komolysága ellenére mókamester, s
ha egy idõre sikerül is megtévesztenie az iróniát, v o l e n t e d e o komi-
kussá válik; mert az irónia féltékeny a komolyságra. Ellenben annak, aki
a megfelelõ helyen lett komoly, éppen azzal kell bebizonyítania szelle-
me egészségét, hogy mindennel tud egyaránt érzelgõsen és tréfálkozva
bánni, még ha a komolyság bolondjának végigszalad is a hátán a hideg,
amikor tréfálkozni látja azzal, ami olyan rettenetesen komollyá tette. A
komolyságot illetõen azonban semmilyen tréfát nem tûrhet; ha errõl
megfeledkezik, ugyanaz történhet vele, mint Albertus Magnusszal, ami-
kor spekulációjával hivalkodva dacolt az istenséggel,1 vagyis egyszer-
1 V. ö. Marbach: A filozófia története. 2. rész, 302. o. jegyzet: A l b e r t u s r e -
p e n t e e x a s i n o f a c t u s p h i l o s o p h u s e t e x p h i l o s o p h o a s i n u s.
V. ö. Tennemann. 8. köt. 2. rész, 485. o. jegyzet. Még jellemzõbb történetet is-

417
 A szorongás fogalma

csak buta lett, vagy ugyanaz történik vele, mint Bellerophónnal, aki nyu-
godtan ült Pegazusán az eszme szolgálatában, ám amikor egy földi nõvel
megbeszélt találkára akart lovagolni, leesett róla.
A bensõségesség, a bizonyosság komolyság. Ez kicsit szegényesnek
451 tûnik, míg ha azt mondtam volna, hogy szubjektivitás, tiszta szubjekti-
vitás, átfogó szubjektivitás, akkor olyasmit mondtam volna, amitõl bi-
zonyára többen komollyá váltak volna. A komolyságot mindazonáltal
másképp is kifejezhetem. Amint hiányzik a bensõségesség, végessé vá-
lik a szellem. A bensõségesség ezért az örökkévalóság, vagy az örökké-
való meghatározása az emberben.
Ha most alaposan szemügyre akarjuk venni a démonit, akkor csak
azt kell megnéznünk, hogyan értelmezzük az örökkévalót az egyén-
ben, és máris mindent tudunk. E tekintetben az újabb kor tág teret kí-
nál a megfigyelésnek. Az örökkévalót manapság gyakran emlegetik, el-
vetik és elfogadják, de (figyelembe véve, hogy ez miként történik)
mindkét esetben hiányzik a bensõségesség. Ám aki nem megfelelõen,
teljességgel konkrétan értelmezte az örökkévalót,1 abból hiányzik a
bensõségesség és a komolyság.
Nem szeretnék beleveszni a részletekbe, ám néhány pontot mégis
kiemelnék.
a) Az emberben lévõ örökkévalót tagadják. Abban a pillanatban „le-
fejtve az élet bora”, és minden ilyen személyiség démoni. Ha az örök-

merünk egy másik skolasztikusról, Simon Tornacensisrõl, aki úgy vélte, Isten a
lekötelezettje, mert bebizonyította a Szentháromságot; hiszen ha akarná, ak-
kor … p r o f e c t o s i m a l i g n a n d o e t a d v e r s a n d o v e l l e m , f o r t i o -
ribus argumentis scirem illam infirmare et deprimendo
i m p r o b a r e. Jutalmul a jóember megbolondult, és két évre volt szüksége,
hogy megtanulja a betûket. Vö. Tennemann, 8. kt, 314. o. jegyzet. Akárhogy is
volt, ha valóban ezt mondta, illetve ha tényleg õ mondta a középkorban híressé
vált, neki tulajdonított istenkáromlást a három nagy csalóról, bizonyára nem a
dialektikus gondolkodás és a spekuláció erõltetett komolysága hiányzott belõ-
le, hanem az a komolyság, mellyel megértette volna önmagát. Bõven találunk
ehhez hasonló történeteket, korunkban a spekuláció akkora tekintélyre tett
szert, hogy már-már arra vetemedett, hogy Istent is megpróbálta elbizonytala-
nítani saját magában, mintha olyan uralkodó lenne, aki szorongva várja, hogy a
rendi gyûlés abszolút uralkodóvá kiáltja-e ki, vagy korlátozza hatalmát.
1 Constantin Constantius kétségtelenül ebben az értelemben állította, hogy az
örökkévalóság az igazi ismétlés.

418
 IV. fejezet

kévalót tételezzük, akkor a jelenvaló más lesz, mint amit szeretnénk.

Ettõl félünk, és így szorongunk a jótól. Az ember ragaszkodhat a taga-
dáshoz, ameddig csak akar, ezzel azonban még nem képes teljesen el-
pusztítani az örökkévalót. S ha bizonyos mértékig és bizonyos érte-
lemben elismerik is az örökkévalót, egy magasabb foktól és egy másik
értelemtõl tartanak; de bármennyire is tagadják, teljesen sosem tud-
nak elszakadni tõle. Korunkban túlságosan is félnek az örökkévalótól,
még akkor is, amikor számára hízelgõ, elvont frázisokkal elismerik.
Miközben az egyes kormányok mostanság a nyugtalan fõktõl retteg-
nek, túl sokan élnek egyetlen nyugtalan fõtõl – az örökkévalóságtól –
rettegve, pedig éppen õ testesíti meg az igazi nyugalmat. Ezért a pilla-
natot hirdetik, és ahogy a romlásba vezetõ út is jó szándékkal van ki-
kövezve, úgy az örökkévalóságot is pillanatokkal lehet leginkább meg-
semmisíteni. De miért is sietünk ilyen rettenetesen? A pillanat ugyan- 452
olyan hosszú, ha nincs örökkévalóság, mint akkor, ha lenne. Ám az
örökkévalóságtól való szorongás a pillanatot absztrakcióvá változtatja.
– Az örökkévalónak ez a tagadása egyébként közvetlenül és közvetve is
rendkívül sokféleképpen megnyilvánulhat: gúnyként, az értelemtõl va-
ló prózai megittasulásként, sietségként, az idõbeliség iránti lelkese-
désként.
b) Az örökkévalóságot teljesen absztrakt módon értelmezik. Az
örökkévaló, a kék hegyekhez hasonlóan, az idõbeliség határa, ám az,
aki erõsen ragaszkodik az idõbelihez, nem jut el ehhez a határhoz. A
határt fürkészõ egyes tulajdonképpen határõr, aki kívül áll az idõn.
c) Az örökkévalót befordítják az idõbe a fantázia számára. Az örök-
kévaló ebben az értelemben varázslatos hatást vált ki, nem tudni, hogy
álom-e vagy valóság, mélabúsan, álmodozó gondolatokkal, huncutul
bekukucskál a pillanatba, ahogy a hold sugarai reszketnek a megvilá-
gított erdõben vagy teremben. Az örökkévalóra gondolni fantasztikus
foglalatosság, miközben nem tudni, hogy én álmodom, vagy az örökké-
való álmodik rólam.
Vagy az örökkévalót e kacér kettõsség nélkül, tisztán, ötvözetlenül,
mint a fantáziának valót fogják fel. Ez a felfogás határozott kifejezést
nyert az alábbi mondatban: A mûvészet az örök élet megelõlegezése; hi-
szen a költészet és a mûvészet csupán a fantázia kiengesztelõdése, és
rendelkezhet ugyan a megérzés értelmességével, de a komolyság bensõ-

419
 A szorongás fogalma

ségességével semmiképpen. – Az örökkévalóságot a fantázia aranyfüst-

jével festik le – és sóvárognak utána. – Apokaliptikusan szemlélik; Dan-
ténak képzelik magukat, miközben Dante, bár a fantázia szemléletét el-
fogadta, az etikai ítéletalkotás hatását nem szüntette meg.
d) Az örökkévalóságot a metafizika szemszögébõl értelmezik. Ad-
dig mondogatják, hogy én, én, míg mindennél nevetségesebbek nem
lesznek: tiszta én, az örök öntudat. Addig beszélnek a halhatatlanság-
ról, míg bár halhatatlanok nem lesznek, õk lesznek a halhatatlanság.
Ettõl függetlenül váratlanul felfedezik, hogy a halhatatlanságot nem
építették bele a rendszerbe, s most szeretnének helyet biztosítani ne-
ki egy mellékletben. A nevetségességgel kapcsolatban igaza volt Poul
Møllernek, amikor azt mondta, hogy a halhatatlanságnak mindenütt
jelen kell lennie. De ha tényleg jelen lenne, akkor az idõbeliség egé-
szen más lenne, mint szeretnénk. – Vagy metafizikai értelemben úgy
magyarázzuk az örökkévalóságot, hogy az idõbeliség komikusan meg-
maradjon benne. Tisztán esztétikai és metafizikai szemszögbõl az idõ-
453 beliség komikus, hiszen ellentmondás, és a komikus mindig ebben a
kategóriában van. Ha az örökkévalót tisztán metafizikai értelemben
magyarázzuk, s valamilyen okból kifolyólag mégis azt szeretnénk,
hogy tartalmazza az idõbeliséget, akkor elég komikus, hogy az örök
szellem annak az emlékét õrizgeti, hogy számtalanszor pénzszûkébe
került. Az örökkévalóság megõrzésére irányuló minden fáradozás hiá-
bavalónak és vaklármának bizonyul; hiszen tisztán metafizikailag
egyetlen ember sem lesz halhatatlan, és egyetlen ember sem lehet biz-
tos halhatatlanságában. Ha azonban másképpen bizonyosodik meg
halhatatlanságáról, akkor a komikum sem fog odatolakodni. Bár a ke-
reszténység is azt tanítja, hogy az embernek minden hivalkodó szavá-
ról számot kell adnia, amit egyszerûen totális emlékezetként értünk,
melynek idõnként már itt az életben is megmutatkoznak a félreismer-
hetetlen jelei, s bár a kereszténység tanításával nem állíthatunk szem-
be élesebb ellentétet, mint a görögök elképzelését arról, hogy a halha-
tatlanok elõször a Léthe vizébõl ittak, hogy felejtsenek, azért ebbõl
még nem következik, hogy az emlékezetnek közvetlenül vagy közvetve
komikussá kell válnia, közvetlenül azáltal, hogy nevetséges dolgokra
emlékezünk, közvetve pedig úgy, hogy a nevetséges dolgokat lényeges
döntésekké változtatjuk. Mivel a számvetés és az ítélet lényeges, a lé-

420
 IV. fejezet

nyeges úgy fog hatni a lényegtelenre, mint a Léthe, miközben az is biz-

tos, hogy sok minden lényegesnek látszhat, amirõl nem is gondoltuk,
hogy az. Az élet nevetséges, esetleges, jelentéktelen eseményeiben a
lélek lényegében nem volt jelen, ezért mindez el fog tûnni, kivéve a lé-
nyegét tekintve benne lévõ lélek számára, és õ aligha fogja komikus-
nak találni. Ha alaposan elgondolkoztunk a komikumon, ha kimerítõ-
en tanulmányoztuk, miközben folyamatosan tisztában voltunk kategó-
riánkkal, akkor könnyedén megértjük, hogy a komikum az idõbeliség-
hez tartozik, hiszen itt van az ellentmondás. Metafizikai és esztétikai
értelemben feltartóztathatatlan, és nem lehet megakadályozni, hogy
végül elnyelje az egész idõbeliséget, ilyesmi azzal történik, aki elég fej-
lett, hogy használja, ám nem elég fejlett, hogy megkülönböztessen
i n t e r e t i n t e r. Az örökkévalóságban ellenben minden ellentmon-
dás megszûnik, az idõbeliséget átjárja és megõrzi az örökkévalóság; és
itt semmi nyoma a komikumnak.
Az örökkévalóságot azonban nem akarjuk komolyan elgondolni, in-
kább szorongunk tõle, s a szorongás száz meg száz kifogást talál. De
éppen ez a démoni.

421
 A szorongás fogalma

454 V. fejezet

A hit erejével megváltó szorongás

Az egyik Grimm-mesében egy fiatal legény azért kereste a kalandot,

hogy megtanuljon szorongni. Hagyjuk a kalandort, hadd járja a maga út-
ját, és ne törõdjünk azzal, hogy találkozott-e a rettenetessel. Azt azon-
ban szeretném megjegyezni, hogy egy ilyen kalandban mindenkinek
helyt kell állnia, hogy megtanuljon félni, nehogy azért vesszen el, mert
sosem szorongott, vagy azért, mert elmerült a szorongásban; aki tehát
megtanult helyesen félni, a legmagasztosabbat tanulta meg.
Ha az ember állat vagy angyal lenne, akkor nem tudna szorongni.
Mivel azonban szintézis, képes erre, és minél mélyebben szorong, an-
nál nagyobb, ám nem abban az értelemben, ahogy általában értjük,
vagyis hogy valami külsõdleges, az emberen kívül lévõ miatt szorong,
hanem úgy, hogy õ maga okozza a szorongást. Csak így érthetjük meg
azt, amit Krisztusról hallunk, hogy mindhalálig szorongott, ahogy azt
is, amit Júdásnak mond: amit cselekszel, hamar cselekedjed. Még
azok a rettenetes szavak, melyektõl Luther is félt, amikor ezekrõl pré-
dikált: én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?, még ezek a
szavak sem fejezik ki elég erõsen a szenvedést; hiszen ez utóbbi azt az
állapotot fejezi ki, amelyben Krisztus van, míg az elõbbi ahhoz az álla-
pothoz való viszonyt jelöli, mely nem létezik.
A szorongás a szabadság lehetõsége, csak ez a szorongás abszolút
nevelõ hatású a hit által, mivel elemészt mindent, ami véges, és lelep-
lezi minden szemfényvesztését. Egyetlen fõinkvizítornak sincsenek
olyan szörnyûséges kínzóeszközei, mint a szorongásnak; egyetlen kém
sem olyan ravasz, hogy a gyanúsítottat pont abban a pillanatban tá-
madja meg, amikor a leggyengébb, vagy képes olyan ügyesen hurkot
vetni neki, hogy belelépjen, mint a szorongás; és egyetlen éles elméjû
455 bíró sem képes a vádlottat úgy faggatni, mint a szorongás, mely egy
pillanatra sem hagyja nyugodni, se szórakozás közben, se a hangzavar-
ban, se munka közben, se nappal, se éjszaka.
Akit a szorongás alakít, azt a lehetõség alakítja, s csak akit a lehe-
tõség alakít, az alakul végtelensége szerint. Ezért a lehetõség a legsú-

422
 V. fejezet

lyosabb kategória. Igaz, gyakran hallani ennek az ellenkezõjét is, hogy

a lehetõség nagyon könnyû, a valóság ellenben rendkívül nehéz. De ki
is beszél így? Az a néhány szánalmas ember, aki sosem tudta, mi a le-
hetõség, s amikor a valóság rámutatott, hogy semmire sem alkalma-
sak, és nem is lesznek soha, akkor képmutatón felelevenítettek egy
gyönyörû, varázslatos lehetõséget, melynek alapja nem volt több egy
ifjúkori ostobaságnál, mely miatt inkább szégyenkezni kellene. Ezért
azon a lehetõségen, amelyrõl azt állítják, hogy olyan könnyû, általában
a boldogság, a szerencse lehetõségét értik. Ez azonban egyáltalán nem
a lehetõség, sokkal inkább hamis találmány, melyet az emberi rom-
lottság felcicomáz, hogy legyen oka panaszkodni az életre és a világ
rendjére, no meg alkalma, hogy fontosnak érezze önmagát. Nem, a le-
hetõségben minden egyaránt lehetséges, és az, aki tényleg a lehetõ-
ségben nevelkedett, a rettenetest éppúgy megértette, mint a mosoly-
góst. Amikor az ilyen ember kilép a lehetõség iskolájának kapuján, és
jobban megtanulta – mint a gyerekek az ABC-t –, hogy semmit sem kö-
vetelhet az élettõl, s a rettenet, a kárhozat és a megsemmisülés min-
denkinek ott lakik a szomszédjában, valamint azt is tudja, hogy min-
den szorongás, melytõl rettegett, a következõ pillanatban már el is
fogta, akkor az ilyen ember másként értelmezi a valóságot; magasztal-
ja, s még ha súlyos teherként nehezedik is rá, akkor is eszébe jut, hogy
sokkal, de sokkal könnyebb, mint a lehetõség volt. A lehetõség csak
így képes nevelni; hiszen a végesség és a véges viszonyok, melyek kö-
zött az individuumnak megvan a helye, csak véges módon nevelnek,
függetlenül attól, hogy jelentéktelenek, hétköznapiak vagy éppen vi-
lágtörténelmi jelentõségûek-e, és az ember mindig meg tudja gyõzni
õket, képes valami mást kihozni belõlük, alkudozni velük, és valahogy
mindig megússza ép bõrrel, kívül tartja magát, és meg tudja akadá-
lyozni, hogy okvetlenül tanuljon belõlük valamit, s ha mégis tanulnia
kell belõlük, akkor az individuumnak önmagában megint rendelkez-
nie kell a lehetõséggel, és létre kell hoznia azt, amibõl tanulnia kell,
még ha az a következõ pillanatban nem ismeri is el, hogy õ hozta létre, 456
hanem teljesen megfosztja az egyént a hatalmától.
De ahhoz, hogy egy individuum abszolút értelemben, végtelenül
nevelkedjen a lehetõségben, becsületesnek kell lennie a lehetõséggel
szemben, és hinnie kell. Hiten itt azt értem, amirõl Hegel egyszer a

423
 A szorongás fogalma

maga módján nagyon helyesen mint belsõ bizonyosságról beszélt,

mely megelõlegezi a végtelent. Ha a lehetõség felfedezéseit megfelelõ-
en kezelik, a lehetõség minden végességet felfedez ugyan, de a végte-
lenség alakjában idealizálja õket, a szorongásban legyõzi az individuu-
mot, mígnem az a hit elõvételezésében ismét felülkerekedik ezeken.
Az elmondottak sokaknak talán homályos ostobaságnak tûnnek,
mivel õk azzal dicsekednek, hogy sosem szorongnak. Erre csak annyit
felelhetek, hogy persze nem az emberektõl vagy a véges dolgoktól kell
félni, hiszen csak az válhat képessé arra, hogy ne féljen, aki átélte a le-
hetõség szorongását, nem mintha elkerülné az élet borzalmait, hanem
mert ezek mindig kisebbek a lehetõség rettenetéhez képest. Ha ellen-
ben a beszélõ úgy vélné, hogy éppen attól válik nagyszerûvé, hogy so-
sem szorongott, akkor boldogan beavatom magyarázatomba, misze-
rint ez azért van, mert hiányzik belõle a szellem.
Ha az individuum becsapja a nevelésére hivatott lehetõséget, akkor
sosem jut el a hitre, hite véges okosság lesz, ahogy iskolája is a végességé
volt. A lehetõséget azonban minden módon becsapják; hiszen különben
bárki, aki kidugja fejét az ablakon, máris eleget látott ahhoz, hogy a le-
hetõség belekezdjen a gyakorlatozásba. Chodowiecki egyik rézkarca
Calais átadását ábrázolja, s az eseményeket a négy temperamentum fi-
gyeli, a mûvész feladata az volt, hogy a különbözõ benyomásokat az
egyes temperamentumok arckifejezésén jelenítse meg. A mindennapi
élet bizonyára nincs híján az eseményeknek, itt azonban annak az indivi-
duumnak a lehetõségérõl van szó, aki becsületes önmagával szemben.
Egy indiai remetérõl azt mesélik, hogy miután két éven keresztül csak
harmattal táplálkozott, a városban megízlelte a bort, és az ital rabjává
vált. Ezt a történetet, mint az ehhez foghatókat általában, sokfélekép-
pen érthetjük, felfoghatjuk komikusnak vagy tragikusnak; ám annak az
egyénnek, aki a lehetõség által nevelkedett, éppen elég egy ilyen histó-
ria. Egy pillanat alatt teljességgel azonosul ezzel a szerencsétlennel,
457 nem ismeri a végtelenség kifogásait, melyekkel megmenekülhetne. A
lehetõség szorongása máris zsákmányra lel benne, hogy aztán megsza-
badítva lemondjon róla a hitben; másutt nem lelhet nyugalomra, hiszen
minden más nyugvópont csak üres fecsegés, még ha az emberek szemé-
ben okosságnak tûnhet is. Lám, ezért nevel a lehetõség abszolút érte-
lemben. A valóságban az ember sosem lesz annyira boldogtalan, hogy ne

424
 V. fejezet

maradna egy aprócska vigasza, ezért az értelem joggal állítja, hogy aki
ügyes, az képes magán segíteni. Aki azonban a lehetõség tanfolyamát
szerencsétlenségbõl végezte el, az mindent, de mindent elveszített, s
így a valóságban senki sem járt. Ha nem csapná be a lehetõséget, mely
tanítani akarja, ha nem gyõzné meg a szorongást, mely meg akarta men-
teni, akkor mindent visszakapna, ahogy a valóságban senki, még ha min-
dent tízszeresen kapott is volna meg; hiszen a lehetõség tanítványa a
végtelent nyerte el, míg a másik a végességben lehelte ki lelkét. A való-
ságban senki sem süllyedt olyan mélyre, hogy ne süllyedhetne még to-
vább, vagy hogy néhányan ne süllyedhetnének nála mélyebbre. Aki azon-
ban a lehetõségben merült el, annak a pillantása bizonytalanná vált, te-
kintetes zavaros lett, így nem értette meg azt a mértéket, melyet Kreti
és Pleti nyújt a süllyedõnek, mint utolsó szalmaszálat; füle bezárult, így
nem hallotta, mennyi az ember piaci ára a kortársak között, és nem hal-
lotta, hogy õ is ér annyit, mint a legtöbben. Teljesen elmerült, ám ismét
felbukkant a szakadék mélyébõl, és könnyebb volt, mint az élet nyo-
masztó és rettenetes dolgai. Nem tagadom, hogy az, aki a lehetõség ál-
tal nevelkedik, ki van téve a veszélynek, nem úgy, mint a végesség tanít-
ványai, akik rossz társaságba keveredhetnek, vagy a legkülönfélébb mó-
don kirúgnak a hámból, a lehetõség tanítványát az öngyilkosság veszé-
lye fenyegeti. Ha, miután belevágott a tanulásba, félreérti a szorongást,
s az nem elvezeti a hithez, hanem eltávolítja tõle, akkor elveszett. Aki vi-
szont tanul, az megmarad a szorongásban, nem hagyja, hogy becsapja a
számtalan hamisítvány, pontosan emlékszik a múltra; végül a szorongás
rohama rettenetes lesz ugyan, de nem annyira, hogy elmeneküljön elõ-
le. A szorongás szolgáló szellem lesz számára, mely akarata ellenére oda
viszi, ahová akarja. Ha tehát a szorongás jelentkezik, ha alattomosan
úgy tesz, mintha egy teljesen új elrettentõ eszközt talált volna ki, mely-
nek segítségével most borzasztóbb, mint valaha, akkor õ nem vonul
vissza, még kevésbé próbálja lármával és zûrzavarral távol tartani, in-
kább üdvözli, ünnepélyesen, ahogy Szókratész ünnepélyesen megemel-
te a méregpoharat, bezárkózik vele, s úgy beszél, ahogy a fájdalmas mû- 458
tét elõtt a beteg beszél az orvosával, amikor azt mondja: most készen va-
gyok. Akkor a szorongás beköltözik a lelkébe, mindent átkutat, és kiül-
döz belõle mindent, ami véges és kicsinyes, aztán oda vezeti, ahová õ
akarja.

425
 A szorongás fogalma

Ha az életben valamilyen rendkívüli esemény történik, ha egy világ-

történelmi jelentõségû hõs hõsöket gyûjt maga köré, és hõstetteket
visz végbe, ha válság fenyeget, és minden jelentõségteljessé válik, ak-
kor az emberek szeretnek személyesen a részesévé válni; mondván, az
ilyesmi formálja õket. Lehetséges. De a formálódásnak létezik egy sok-
kal egyszerûbb és alaposabb módja is. Vegyük például a lehetõség ta-
nítványát, küldjük el a jütlandi pusztába, ahol semmi sem történik, s a
legjelentõsebb esemény az, ha egy siketfajd nagy zajt csapva felrebben,
ez az ember mindent tökéletesebben, pontosabban és alaposabban él
át, mint az, akinek a világtörténelem színpadán tapsolnak, és nem a le-
hetõség formálta.
Mivel az individuum a szorongás által nevelõdik a hitre, a szorongás
éppen azt irtja ki, amit maga hozott létre. A szorongás felfedezi a sorsot,
amikor azonban az individuum a sorsban keres vigaszt, a szorongás
megváltozik, és megfosztja a sorstól; hiszen a sors olyan, mint a szoron-
gás, a szorongás pedig mint a lehetõség, vagyis varázskép. Ha a személyi-
ség nem így alakul át önmaga által a sorshoz viszonyítva, akkor mindig
megtart egy dialektikus maradványt, melyet semmilyen végesség nem
képes kiirtani, ahogy nem veszíti el a hitét a szerencsejátékban az, aki
nem önmaga által veszíti el azt, hanem azáltal, hogy mindig veszít a já-
tékban. A szorongás még a legjelentéktelenebb dolgokhoz fûzõdõ vi-
szonyban is rögtön kéznél van, ha az egyén ki akar bújni valami alól, vagy
ki akar csalni valamit. Ennek önmagában nincs jelentõsége, és kívülrõl,
a végességbõl az individuum semmit sem tanul erre vonatkozóan, a szo-
rongás azonban nem teketóriázik, azon nyomban elõhúzza a végtelen, a
kategória aduját, és ezt az egyén nem tudja felülütni. Az ilyen egyéniség
nem fél a külsõdleges értelemben vett sorstól, annak változásaitól vagy
a vereségtõl; mert szorongása már maga alakította a sorsot, és minden-
tõl megfosztotta, amit a sors elvehet. Szókratész a Kratüloszban azt ál-
lítja, hogy a legrettenetesebb, ha önmagunkat csapjuk be, mert ebben
az esetben nem szabadulhatunk a csalótól, de azt is mondhatjuk, hogy
nagy szerencse, ha kéznél van egy olyan csaló, aki jámboran becsap, és a
459 gyermeket mindig elválasztja, mielõtt a végesség belekontárkodna. Ha-
bár a személyiséget korunkban nem a lehetõség formálja ilyeténkép-
pen, azért a kor még rendelkezik egy nagyszerû tulajdonsággal a mé-
lyebb természetûek számára, akik vágynak arra, hogy elsajátíthassák a

426
 V. fejezet

jót. Minél békésebb és nyugalmasabb egy kor, minél pontosabban megy

minden a maga útján, aminek következtében a jó elnyeri jutalmát, annál
könnyebben becsapja magát az egyén önmagát illetõen, hogy nagy buz-
góságában vajon nem valami szép, de véges célt tûzött-e maga elé. Ezek-
ben a korokban viszont az embernek nem kell idõsebbnek lennie tizen-
hat évesnél, hogy észrevegye, hogy az, akinek most fel kell lépnie az élet
színházában, olyan, mint az a férfi, aki Jerikóból elindulva rablók kezére
került. Aki nem szeretne elmerülni a végtelenség nyomorúságában, az
kénytelen a legmélyebb értelemben rávetni magát a végtelenre. Az ilyen
elõzetes tájékozódás hasonlít a lehetõségben való formálódásra, s csak a
lehetõség révén történhet. Miután az okosság végére ért végeláthatat-
lan számításainak, miután megnyerte a játékot, megjelenik a szoron-
gás, még mielõtt a játék ténylegesen gyõzelemmel vagy vereséggel vé-
get ért volna, s a szorongás magára keresztet hányva védi magát az ör-
dögtõl, s akkor az okosság tehetetlen, és legravaszabb kombinációja is
eltûnik, mint valami tréfa, azzal az esettel szemben, melyet a szorongás
idéz elõ a mindenható lehetõség segítségével. Mihelyt az egyén rava-
szul, és csakis ravaszul, el akar fordulni, ki akar bújni valami alól – s ez
minden bizonnyal sikerül is neki, hiszen a valóság nem olyan szigorú
vizsgáztató, mint a szorongás –, még a legjelentéktelenebb dologban is
megjelenik a szorongás. Ha elutasítják, mert jelentéktelen, akkor a szo-
rongás jelentõségteljessé teszi, ahogy a marengói ütközet révén a Ma-
rengo nevû porfészek is nagy jelentõségre tett szert Európa történelmé-
ben. Ha az egyén nem így, saját maga közremûködésével szokik le az
okoskodásról, akkor hiába hagy fel vele, ez sosem válik hasznára; mert a
végesség mindig csak részleteket magyaráz, sosem az egészet, s az, aki-
nek okossága mindig célt téveszt (ami a valóságban elképzelhetetlen),
az ennek okát az okosságban keresheti, és arra törekedhet, hogy még
okosabb legyen. A szorongás a hit segítségével arra neveli az egyént,
hogy a gondviselésben nyugodjon. Így van ez a bûnnel is, mely a máso-
dik, amit a szorongás felfedez. Aki csak a végesség által ismeri meg bû-
nösségét, elvész a végességben, s véges értelemben legfeljebb csak kül-
sõdleges, jogi úton lehet eldönteni, hogy valaki bûnös-e, ami felettébb
tökéletlen módszer. Aki tehát csak hasonló vonatkozású rendõrségi és 460
bírósági ítéletekbõl ismeri meg bûnét, sosem érti meg, hogy bûnös;
mert ha az ember bûnös, akkor végtelen értelemben az. Az az egyén, aki

427
 A szorongás fogalma

csak a végesség által formálódik, és se a rendõrségtõl, se a közvélemény-

tõl nem kap olyan ítéletet, mely kimondja bûnösségét, mindennél ne-
vetségesebbé és szánalmasabbá válik, az erény példaképe lesz, aki ugyan
egy kicsivel társai fölé emelkedik, annyira azonban nem jó, mint a pa-
pok. Milyen segítségre lehet szüksége az életben az ilyen embernek, hi-
szen már-már halála elõtt elfoglalhatná helyét egy példatárban. A véges-
ségtõl sok mindent meg lehet tanulni, a szorongást azonban nem, kivé-
ve annak egy rendkívül középszerû és romlásba döntõ formáját. Aki el-
lenben valóban megtanult szorongni, táncra perdülhet, amikor a véges-
ség szorongásai rázendítenek, s tanítványai eszüket és bátorságukat is
elveszítik. Ily módon gyakran megtéveszt az élet. A hipochonder minden
apróságtól retteg, ám ha valami nagy horderejû történik, föllélegzik. S
miért? Mert a jelentõségteljes valóság mégsem olyan rettenetes, mint
az a lehetõség, melyet elképzelt, s melynek alakítására erejét pazarolta,
ahelyett hogy most minden erejével a valóság felé fordulna. A hipochon-
der mindazonáltal csak egy tökéletlen autodidakta ahhoz képest, akit a
lehetõség formál, hiszen a hipochondria részben a testtõl függ, s ezért
véletlenszerû.1 Az igazi autodidakta ugyanolyan mértékben teodidakta
is, ahogy egy másik író mondta,2 vagy hogy ne használjunk ennyire intel-
461 lektuális kifejezést, autourgoV tiV thV filosofiaV,3 s ugyanennyire Jeo-
urgoV. Akit a bûnnel kapcsolatban a szorongás nevel, csak a kiengeszte-
lõdésben lel nyugalomra.
Töprengésem most véget ér, ugyanott, ahol kezdõdött. Amint a
pszichológia végez a szorongással, át kell adnia a dogmatikának.
–

1 Hamann ezért a hipochondria szót magasztosabb értelemben használja, amikor

a következõt mondja: Ez az evilági szorongás azonban heterogenitásunk egyet-
len bizonyítéka. Mert ha semmi sem hiányozna nekünk, akkor sem csinálnánk
jobban, mint a pogányok és a transzcendentális filozófusok, akik semmit sem
tudnak Istenrõl, és õrülten belehabarodnak a drága természetbe; ebben az eset-
ben semmilyen honvágy nem törne ránk. Ez az impertinens nyugtalanság, ez a
szent hipochondria talán az a tûz, mellyel az áldozati állatokat be kell sózni, s
magunkat a rohanó évszázadok rothadásától meg kell óvni. (6. kötet, 194. o.)
2 V. ö. Vagy-vagy.
3 V. ö. Xenophón Conviviumával, melyben Szókratész ezzel a szóval önmagát jelöli.

428
 Elõszó 465

Szórakoztató olvasmány különbözõ rendbéliek számára más-más

idõben, eltérõ alkalmakra

NICOLAUS NOTABENE TOLLÁBÓL

Koppenhága, 1844

Kapható a C. A. Reitzel Egyetemi Könyvkereskedésben

Készült a Bianco Luno Nyomdában

 Elõszó 467

Gyakran tapasztaljuk, hogy egy jelentéktelen apróság, egy szándé-

kolatlan kijelentés, akaratlan kitörés, arcizmaink véletlen rezdülése
vagy egy önkéntelen gesztus segítségével sikerül belopóznunk ember-
társaink bensõjébe, s ott olyasvalamit fedezünk fel, ami a felületes
szemlélõ figyelmét elkerüli. Hogy ez a lényegtelen megjegyzés ne tu-
lajdonítson pimaszul túl nagy jelentõséget önmagának, ebben a minu-
tumban búcsút intek neki, s eredeti szándékom nyomába eredek. Az
elõszó a könyvhöz képest jelentéktelen semmiség; és mégis, vajon
nem kellene a különbözõ bevezetõk gondosabb, összehasonlító tanul-
mányozásával olcsón megvásárolni az alkalmat a megfigyelésre? A tu-
domány hallatlanul sokat tett az irodalom rendszerezése érdekében,
azért, hogy megtalálja az egyes szerzõk mûveinek helyét az adott kor-
ban, a korét pedig a korszakok sorában, de senkinek sem jutott eszé-
be, mennyit nyerhetnénk, ha egy literátort kizárólag elõszók olvasásá-
ra rendelnénk. Ráadásul azzal bíznánk meg, hogy rendkívüli részletes-
séggel foglalkozzon a mûfajjal, az elsõ idõktõl kezdve sok évszázad ter-
mésén rágja át magát, míg el nem jut napjainkig. Az elõszók a dialek-
tusokhoz, idiómákhoz, provincializmusokhoz hasonlóan véletlensze-
rûek; teljesen más értelemben vannak kitéve a divat uralmának, mint
maguk a mûvek, úgy változnak, mint a ruhaviselet. Hol hosszúak, hol
rövidek, hol merészek, hol visszafogottak, hol merevek, hol hanyagok,
hol szinte bûntudatosan aggodalmaskodók, hol szinte pimaszul önhit-
tek, egyszer van szemük észrevenni a könyv gyengeségeit, máskor vi-
szont vakon elfogadják õket, s megint máskor mindennél jobban elis-
merik azokat. Hol elõszelei a mûnek, hol utórezgései. Elõszót írni
mégis csupán üres szertartás; még az írásaiban korával dacoló szerzõ
is enged a semmitmondó szokásnak, tehát bevezetést ír, s közben a 468
megfigyelõ számára felettébb különös, ellentmondásos kijelentésekre
ragadtatja magát a mikéntrõl meg a hogyanról. Minél tovább elmélke-
dem errõl, annál gazdagabb zsákmányt ígér számomra a fent említett
foglalatosság. Gondoljunk csak a következõ ellentmondásra: arra,
hogy a görög naivitás szilárd alapot akart teremteni az eredmények
ábrázolásához. Most mégis megakasztom a gondolat szárnyalását,

431
 Elõszó

mely valószínûleg csak tévútra vezetne, hiszen nem rendelkezem a

megfelelõ eszközökkel.
Az újkori tudomány halálos sebet ejtett az elõszó mûfaján. Állás-
pontja szerint az idõsödõ szerzõ könnyen szomorú látványt nyújthat,
és képtelenség eldönteni, nevessünk vagy sírjunk-e rajta, mert az,
hogy csak rendkívül nehezen képes a tárgyra térni, nevetségessé teszi,
ellenben naivsága, hogy létezik olyan ember, aki szereti, megható.
Ilyesmi manapság nem ismétlõdhet meg; mert amikor az író rögtön a
tárgyra tér, s a rendszer a semmivel kezdõdik, a bevezetés mondaniva-
ló nélkül marad. A dolgok ilyetén rendje hívta fel figyelmemet arra,
hogy az elõszó rendkívül sajátságos irodalmi produktum, s itt a leg-
fõbb ideje, hogy – minden máshoz hasonlóan – megszabaduljon
korlátaitól. Ily módon még minden jóra fordulhat. Az inkommenzurá-
bilis, melyet egykor a különbözõ mûvek elõszavában fogalmaztak meg,
most olyan bevezetõben kaphat helyet, mely nem egy könyv elõszava-
ként íródott. Így hát – azt hiszem – a kettejük közötti viszálykodás köl-
csönös megelégedésre megszûnik; ha az elõszó és a mû már nem vias-
kodik egymással, adjanak hát válólevelet egymásnak.
A legújabb tudományos módszer ráirányította figyelmemet arra,
hogy szükség szerint kenyértörésre kellett vinniük a dolgot; az én
tisztem pedig nem más, mint komolyan venni a szakítást. Most pedig
következzen egy olyan jelenség, mely a mélyebb okokra utal. Bizo-
nyára minden esztétikailag fejlett szerzõ életében voltak már pillana-
tok, amikor semmilyen élvezetet nem jelentett neki a könyvírás, ám
nagy kedvet érzett ahhoz, hogy elõszót írjon, függetlenül attól, ki a
kiszemelt mû szerzõje, õ maga vagy valaki más. Ebbõl is kiderül,
hogy az elõszó lényegileg különbözik magától a mûtõl, s teljesen más
elõszót írni, mint könyvet. Ellenkezõ esetben a szóban forgó vágy
csak azután jelentkezett volna, hogy szerzõje elkészült a mûvel, vagy
legalábbis a fejébe vette, hogy meg fogja írni, hiszen csak ilyen felszí-
nes elhatározás esetén tesszük fel a kérdést, hogy a munkát a beveze-
469 tõ megírásával kezdjük, vagy azzal fejezzük be. Amint az említett
helyzetek egyikébe kerülünk, vagy van mondandónk, vagy azt hisz-
szük, hogy van. Amikor azonban enélkül is kedvet érzünk elõszót ír-
ni, könnyen beláthatjuk, hogy az nem szólhat konkrét tárgyról, hi-
szen ebben az esetben átvenné a könyv szerepét, s a kettejük viszo-

432
 Elõszó

nyára vonatkozó kérdés háttérbe szorulna. Az elõszónak, helyeseb-

ben a könyvvel egyenjogú elõszónak tehát nem lehet mondanivalója,
a semmirõl kell szólnia, ellenkezõ esetben csak valami látszólagos és
fiktív mozgást választhat tárgyául.
Az elõszó tehát tisztán lírai, s a mûfajhoz társított képzet határozza
meg, miközben a közönséges, hagyományos értelemben vett bevezetõ a
kor szokásrendjének megfelelõ szertartás. Az elõszó hangulat. Elõszót
írni olyan, mint megélesíteni a kaszát, felhangolni a gitárt, olyan, mint
egy gyerekkel beszélni, mint az ablakon át kiköpni. Nem tudjuk, mi is
történik, fogalmunk sincs, hogyan tör ránk a kedv, mármint a l e v e s
s u b n o c t e m s u s u r r i kedve, vagyis hogy elõszót írjunk. Elõszót ír-
ni éppen olyan, mint tréfából becsöngetni egy férfi ajtaján, mint elmen-
ni egy fiatal lány ablaka elõtt és a macskakövet bámulni, éppen olyan,
mint bottal a levegõbe suhintani a szél után, mint meglengetni kalapun-
kat, bár senkit sem akarunk köszönteni. Elõszót írni olyan, mintha jo-
gunk lenne felhívni magunkra mások figyelmét; olyan, mintha valami
nyomná a lelkiismeretünket, amit kedvünk lenne másokkal megoszta-
ni; olyan, mint valakit táncra kérni, de nem mozdulni, mint lovunkat
megsarkantyúzni, mint a kantárszárat jobbra rántani, és hallani a ló
prüszkölését; olyan, mintha fütyülnénk a világra, mintha úgy akarnánk
részt venni valamiben, hogy ez a legkisebb kellemetlenséggel járjon,
olyan, mint a Valby-dombon a vadkacsákat bámulni. Elõszót írni olyan,
mint megérkezni a menetrend szerinti postakocsival az elsõ állomásra,
megpihenni a sötét fészerben, sejtve, mi fog megmutatkozni, látni,
ahogy kitárul a kapu, s ezáltal az ég is, rácsodálkozni a soha véget nem
érõ országútra, megpillantani az erdõ várakozással teli titkát, s a csalo-
gatón kanyargó ösvényt. Hallani a postakürt hangját és a visszhang hívo-
gató intését, a kocsis hangos ostorpattogtatását, az erdõ zavaros ismét-
lõdését s az utasok vidám trécselését. Elõszót írni olyan, mint megér-
kezni, a meghitt szobában álldogálni, köszönteni a vágy hõn áhított tár- 470
gyát, karosszékben ülni és pipát tömni, rágyújtani – s ki sem fogyni a
szóból. Elõszót írni olyan, mint felfedezni a szerelem jeleit magunkon. A
lélek édesen nyugtalan, a rejtvény már nem érdekel, minden esemény a
megoldásra utal. Elõszót írni éppen olyan, mint a jázminkunyhóban fél-
rehajtani az ágakat, és megpillantani az ott rejtõzködõ kedvest. Ilyen,
óh igen, elõszót írni ilyen! De milyen az író? Úgy jár-kel az emberek kö-

433
 Elõszó

zött, mint télen egy piperkõc vagy nyáron egy bolond, egyszemélyben jó
napot és viszontlátásra, mindig boldog és gondtalan, elégedett önmagá-
val, könnyelmû semmirekellõ, erkölcstelen ember, mert nem azért jár a
tõzsdére, hogy pénzt kaparjon magának, egyszerûen csak arra visz az út-
ja. Nem szólal fel a gyûléseken, mert fullasztónak érzi a levegõt; társa-
ságban nem mond pohárköszöntõt, mert több nappal korábban be kell
jelenteni; nem intézkedik a rendszer érdekében; nem törleszti az állam-
adósságot, mi több, nem is veszi komolyan. Fütyörészve táncol át az éle-
ten, akárcsak egy suszterinas az utcán, még ha a tulajdonos ott vár is a
csizmákra, hadd várjon, mindaddig, míg csak létezik csúszka, amit nem
próbált ki, vagy van olyan aprócska látnivaló, amit nem fedezett fel.
Ilyen, igen, ilyen az az ember, aki elõszót ír.
Hát, errõl bárki bármikor úgy vélekedhet, ahogy akar. Az én helyze-
tem azonban más, hiszen engem ígéret köt, s kötelességem az alkotás-
nak egyes-egyedül ezzel a formájával foglalkozni. Hogy ez miért is ala-
kult így, mindjárt elmesélem; mert éppen ez a megfelelõ hely, s ahogy
a pletyka elválaszthatatlan a délutáni kávétársaságtól, úgy tartozik
magyarázatom az elõszóra.
Bár azon kevesek közé tartozom, akik boldog házasságban élnek, s
tán hálás szívvel gondolnak szerencséjükre, házaséletem során többször
ütköztem nehézségekbe, s hogy ezt felfedeztem, feleségemnek köszön-
hetem, hiszen én magam mit sem sejtettem. Néhány hónappal az eskü-
võnk után, mihelyt apránként begyakoroltam a házastársi együttélés
szabályait, újra felébredt bennem a lelkemben mindvégig ott szunnyadó
vágy, melynek teljes lelki nyugalommal át mertem adni magam, azaz né-
minemû irodalmi foglalatosság után néztem. A tárgyat kiválasztottam,
elõkészítettem a témában íródott könyveimet, néhány mûvet kikölcsö-
471 nöztem a királyi könyvtárból, jegyzeteimet sorba rendeztem, tollamat
már-már bele is mártottam a tintába. Feleségem alighogy megsejtette,
mi van készülõben, máris éberebben figyelte minden mozdulatomat. Al-
kalmanként kétértelmû kijelentésekkel, homályos célzásokkal jelezte,
hogy a dolgozószobában eltöltött egyre hosszabb idõ, valamint irodalmi
töprengésem nincs igazán ínyére. Megjegyzéseit igyekeztem elengedni
a fülem mellett, s úgy tettem, mintha nem érteném õket, ami kezdetben
igaz is volt; mire egy szép napon egyszerûen lerohant, és kicsikarta tõ-
lem a nem hivatalos vallomást, miszerint tényleg tollat készülök ragad-

434
 Elõszó

ni. Míg viselkedésével eddig inkább ki akart fürkészni, most vérszemet

kapott, s végül nyíltan háborút hirdetett, et quidem annyira leplezetle-
nül, hogy fejébe vette, mindent elkoboz, amit csak papírra vetettem, azt
akarta, hogy irományaim, mondjuk csipkealátétként vagy éppen hajcsa-
varóként, nemesebb célt szolgáljanak. Író aligha kerülhet kétségbeej-
tõbb helyzetbe, mint én; mert még a különleges cenzúra alatt álló poéta
is reménykedhet, hogy munkája zöld utat kap. Az én mûvem azonban
születése pillanatában halálra ítéltetett. Más módon is egyre inkább tu-
datosult bennem, mennyire elkeserítõ szituációba kerültem; hiszen
amint felfedeztem szólásszabadságom korlátozását, nem meglepõ mó-
don rádöbbentem arra, ami korábban eszembe sem jutott, vagyis hogy
végzetes hiba lenne az emberiséggel szemben, ha írásaim nem látnának
napvilágot. Hát mit lehet ilyen helyzetben tenni? A cenzúrázott szerzõk-
kel ellentétben nem fordulhattam kárpótlásért a kancelláriához, a biro-
dalmi gyûléshez, a mélyen tisztelt publikumhoz, ahogy az utókor emlé-
kezetére sem apellálhattam, hiszen feleségemmel élek és halok, emel-
kedem vagy elbukom. Kortársaim kiváló, gyakorlott szóforgatónak tar-
tanak, aki képes kiállni az ügye mellett, ám ennek a képességemnek az
említett esetben nem nagyon vettem hasznát; hiába szállok könnyedén
vitába az ördöggel is, feleségem egyszerûen megbénít. Az õ eszköztárá-
ban mindössze egyetlen szillogizmus létezik, helyesebben annyi sem. A
tudós népek okoskodását õ, akit nem érdekel a tudomány, csak bohó-
ságnak nevezi. Módszere meglehetõsen egyszerû, legalábbis annak, aki
tisztában van vele, hogyan kell helyesen eljárni. Valahányszor olyasmit
mondok, ami ellenére van, legyen az szillogizmus vagy sem, hosszú be-
széd vagy kurta megjegyzés – a körítés egyáltalán nem érdekes, a lényeg, 472
hogy nincs ínyére –, egyszerre néz rám szeretnivaló, csábító, jóságos, el-
bûvölõ, ugyanakkor diadalittas, megsemmisítõ tekintettel, s közben
csak ennyit mond: bohóság. Vitakészségem tehát luxuscikk, mely ottho-
nomban senkit sem érdekel. Ha mégis sikerül nekem, a dialektika ta-
pasztalt bajnokának, némiképp helyesen felépítenem a költõ szavaival
élve rendkívül bõ lére eresztett mondókámat, hitvesem tömören és velõ-
sen fogalmaz, akárcsak a dán királyi kancellária, csupán rendkívüli sze-
retetreméltóságával különbözik a nagytiszteletû társaságtól; s éppen ez
a legveszélyesebb fegyvere, melyet minden pillanatban képes bámulatba
ejtõen használni.

435
 Elõszó

Hát, így állunk. Sosem jutottam tovább a bevezetõ paragrafusnál.

Mivel ez teljesen általános természetû volt, s véleményem szerint sike-
rült olyan szerencsésen megfogalmaznom, hogy úgy gondoltam, õt is
szórakoztatná, már ha nem én lennék a szerzõ, eszembe jutott, hogy fel-
olvasom neki, s ezzel talán megnyerhetem ügyemnek. Felkészültem,
hogy visszautasítja a javaslatot, s majd így érvel: ki gondolta volna, hogy
idáig jutunk, nem elég, hogy írásra adtam a fejem, de most még arra is
kényszerítem, hogy az elõadásomat hallgassa. De nem. A lehetõ legked-
vesebben fogadta javaslatomat, meghallgatott, kacagott, csodálattal te-
kintett rám. Azt hittem, nyert ügyem van. Asztalomhoz lépett, karját
meghitten nyakam köré fonta, és megkért, hogy még egyszer olvassak
fel egy passzust. Olvasni kezdtem, a kéziratot olyan magasan tartottam,
hogy szemével követhette. Kitûnõ. Szinte magamon kívül voltam a bol-
dogságtól, de a kézirat a passzus kellõs közepén hirtelen lángra lobbant.
Asszonykám az egyik gyertyát észrevétlenül irományom alá tolta. A tûz
hatalmából semmit sem sikerült kiszabadítanom. Bevezetõ paragrafu-
som – feleségem hangos ujjongása közepette, mert mindkettõnkért uj-
jongott – végérvényesen a lángok martalékává vált; hitvesem úgy tapsi-
kolt, mint egy lelkendezõ gyermek, aztán olyan szenvedéllyel vetette
magát a nyakamba, mintha elszakítottak volna egymástól, vagy elve-
szettnek hitt volna. Nem hagyott szóhoz jutni. Bocsánatomért könyör-
gött, amiért ilyen eszközzel harcolt szerelméért, úgy kérlelt, hogy szin-
te magam is elhittem, férjként majdnem elvesztem. Elmagyarázta, hogy
képtelen volt elviselni a bennem végbemenõ változást. „A gondolataid
473 az enyémek – hajtogatta –, az enyémnek kell lenniük. Figyelmességed
számomra a mindennapi kenyér, elismerésed, mosolyod, tréfálkozásod
az életem, a lelkesítõ erõ. Ne vedd el, ó, ne tagadd meg tõlem azt, ami
joggal illet; a kedvemért, a boldogságomért, hogy boldogan gondolhas-
sak rád, hisz egyedül ez jelent örömöt számomra, hogy minden vágyam
abban teljesedhessék ki, hogy nap mint nap hódolhatok elõtted, ahogy
egykor te tetted velem.”
Mi jogosít fel ilyen viselkedésre egy feleséget, aki nemcsak ismerõ-
sei szemében szeretetreméltó és tüneményes, hanem mindenekelõtt
az enyémben. Nézõpontja in contento a következõ: egy író férj semmi-
vel sem jobb annál a férjnél, aki minden este a klubba jár, sõt, talán
még rosszabb is; mert annak, aki klubba jár, be kell ismernie a szakí-

436
 Elõszó

tást, de az írólét elegáns hûtlenség, nem okoz rossz lelkiismeretet,

még akkor sem, ha következményei súlyosabbak. Az, aki klubba jár,
csak addig van távol, amíg nincs odahaza, ellentétben az íróval… – „te
valószínûleg nem is sejted, mennyire megváltoztál. Reggeltõl estig a
gondolataidba burkolózol, és ez leginkább az ebédnél érezhetõ. Úgy
ülsz és bámulsz magad elé az asztalnál, mint valami kísértet vagy
Nabukodonozor császár, aki a láthatatlan írást olvassa. Én közben el-
készítem a kávét, tálcára teszem, aztán boldogan hozzád lépek, megál-
lok elõtted, meghajolok – s ijedtemben majdnem elejtem az egészet,
egyszerre elszáll a jókedvem, és már nem tudok hajlongani elõtted.”
Mivel feleségem bármikor képes Catóhoz hasonlóan – de sokkal él-
vezetesebben – kijelenteni: præterea censeo, mindent képes érvként
felhasználni. Okfejtése olyan, mintha valami varázsigével a természe-
tet akarná uralma alá hajtani. Ha ellenfelem egy tudományos vitában
hasonló érvekkel próbálna meggyõzni, valószínûleg hátat fordítanék
neki, és azt mondanám róla, amit Holberg magisztere: tudatlan, kép-
telen különbséget tenni az ubi prædicamentale és az ubi transcenden-
tale között. Ám ha feleségem érvel, más a helyzet, ami a szívén, az a
száján, ráadásul szíven is talál. Képes volt megértetni velem, hogyan
szolgál a katolikusok épülésére a latin nyelvû mise; fejtegetése, ami 474
azt illeti, olyan, mint a latin a latinul nem értõknek, mégis elgondol-
koztat, megérint, és épülésemre szolgál.
„Írónak lenni házas emberként – mondja – nyilvánvaló hûtlenség, el-
lentétben azzal, amit a lelkész mondott; mert a házasság attól érvényes,
hogy a férj kitart felesége mellett, és így tovább.” Ha erre azt felelem,
hogy bizonyára nem figyelt rendesen a pap szavaira, olyannyira, hogy a
végén még vissza kell mennie, hogy újra meghallgassa, hogy a házasság
különös kötelesség. Igen, „rendkívüli” kötelesség, minthogy a köteles-
ségeket két csoportra oszthatjuk, az egyikbe tartoznak az általánosak, a
másikba a rendkívüliek, és vannak Istennel, magunkkal és felebaráta-
inkkal szembeni kötelességeink; de erre sem jön zavarba. A magyarázat-
tal csak ugratni akarom; egyébként egyáltalán „nem felejtette el, mi áll
a házasságról a tankönyvben, vagyis hogy ez mindenekelõtt a férfira ró
kötelességeket”. Hiába próbálom megértetni vele, hogy félreértette a
megfogalmazást, hogy értelmezése ellenkezik a logika, a nyelvtan és az
értelmezés szabályaival, hiszen a szóban forgó szöveghely a férfi köteles-

437
 Elõszó

ségeirõl beszél, különös tekintettel a házasságra, ahogy a következõ be-

kezdés az asszonyéiról. Minden hiába. Ragaszkodik a véleményéhez, mi-
szerint „az írói tevékenység házasember számára a hûtlenség legelvete-
mültebb fajtája”. Most már a „legelvetemültebb” hûtlenség lett belõle.
Ha emlékeztetni akarom arra, hogy a férfi minden isteni és emberi tör-
vény értelmében az uralkodó fél, máskülönben rendkívül szerény szere-
pet játszhatnék az életben, hiszen csak az õ enklitikonja lennék, és ezt
mégsem várhatja el, akkor igazságtalansággal vádol, mondván: „jól tu-
dod, hogy semmilyen követelést nem támasztok veled szemben, egyet-
len vágyam, hogy hozzád képest semmi se legyek”. Ha arra hivatkozva
tiltakozom, hogy ha már enklitikon-létre ítéltettem, fontos számomra,
hogy õ minél több legyen, szerepem nehogy még azzal is csökkenjen,
hogy a semmi enklitikonja vagyok, ártatlanul rám néz, s csak ennyit
mond: ne bolondozz.
Hitvesem következetes, kitart véleménye mellett. Megpróbáltam a
büszkeségére hatni, és azzal érveltem, milyen jó érzés hírnevet szerezni
a nevemnek, azaz a nevünknek; erõsködtem, hogy õ a múzsám, tõle ka-
pom az ihletet. Szavaimat egyszerûen elengedte a füle mellett. Az elõb-
bi szerinte a legnagyobb szerencsétlenség, mely a vesztemet okozná, és
teljes szívébõl azt szeretné, ha egy határozott kritika helyretenne. Az
475 utóbbit nem hiszi, s ilyen babérokra nem is tör, csak azért könyörög Is-
tenhez, hogy ne engedje, hogy ily módon maga okozza házassága bol-
dogtalanságát. Megközelíthetetlen, summa summarum, „mindezeket
hallván” beszélgetésünknek e szavakkal vet véget: „Vagy igazi férj leszel
– vagy… a többi tulajdonképpen nem is érdekes”.
Miközben hozzám hasonlóan az olvasó is úgy vélheti, hogy ez az ér-
velés gyenge lábakon áll, s feleségem egyszerûen nem vesz tudomást
az említett problémákról, azaz arról, hol húzódik a határ a házasság és
az egyén érdeke között, ami egyébként egy mély gondolkodású, éles
elmének is jelentõs fejtörést okozhatna, õ még egy érvet tartogat,
melynek az olvasó talán nagyobb jelentõséget tulajdonít. Egy szép na-
pon, miután harcunkat megvívtuk, és civódásunk, mint mindig, egyfaj-
ta r e d i n t e g r a t i o a m o r i sszal ért véget, bizalmasan belém ka-
rolt, és olyan hízelkedve nézett rám, hogy annál jobban már nem is le-
het, majd így szólt: „Kedvesem! Nem akartam nyíltan kimondani, mert
reméltem, hogy másként is sikerül eltántorítanom tervedtõl, de mivel

438
 Elõszó

nem jártam sikerrel, most kertelés nélkül, feleséghez illõ õszinteség-

gel kijelentem, nem hiszem, hogy elég tehetséges vagy ahhoz, hogy író
lehessél, ellenben – nevess csak – megvan a tehetséged és a rendkívüli
adottságod, hogy a férjem legyél, én pedig szakadatlanul csodálni fog-
lak, s közben boldogon veszem tudomásul csekélyke mivoltomat, és
szerelmemet csak hálával fejezem ki neked.” Érve részletesebb kifejté-
sére azonban nem vállalkozott. Ha ezen a ponton a mirõl, a mennyiben
és a hogyan megvitatására vetemedtem volna, bizonyára újabb magya-
rázattal áll elõ, mondván „egyszer még megbánom, hogy az írás kedvé-
ért hûtlenné váltam hozzá, s akkor megbánással már nem érhetek
célt, vagyis keserûen szenvedni fogok miatta”.
Hogyan is ért véget ez a vita? Ki gyõzött, h o s t i s d o m e s t i -
c u som vagy az író? Nem nehéz kitalálni, még ha az olvasó egy pillana-
tig el is gondolkozik, hiszen e szavakat olvassa, tehát láthatja, hogy író
lettem. Végül megígértem, hogy nem leszek az. A tudományos érteke-
zésekben, miután a szerzõ lefegyverezte minden közbevetésünket –
hogy valamiben mégis igazunk legyen –, valamilyen nyelvészeti apró-
sággal hozakodunk elõ, mire a szerzõ udvariasan igazat ad nekünk,
csak hogy megnyugodjunk. Én ehhez hasonlóan „elõszók” írására ad-
tam a fejem. Arra hivatkoztam, hogy azok a férjek, akik megígérték fe- 476
leségüknek, hogy többet nem szivaroznak, cserébe engedélyt kaptak a
dohányszelencék gyûjtésére. Elfogadta javaslatomat, talán mert úgy
vélte, nem lehet elõszót írni könyv nélkül, amit viszont nem merek
megírni; illetve csak akkor, ha valaki híres szerzõ, aki felkérésre ír elõ-
szót mások könyvéhez, ami aligha történhet meg velem.
Ennyit ígéretemrõl és kötelességemrõl. Azt a csekélységet, amit
most közreadok, s a l v a c o n s c i e n t i a írhattam. Feleségemnek
mégsem számoltam be róla, mûvemet vidéken vetettem papírra. Arra
kérem a kritikusokat, bánjanak kíméletesen velem; mert ha kiderülne,
hogy – amint hitvesem is megmondta – nem vagyok elég tehetséges az
íráshoz, ha kegyetlenül ostoroznának, és mindez életem párja tudomá-
sára jutna, bizonyára hiába várnék vigasztalást és bátorítást tõle. Való-
színûleg ujjongana örömében, hogy elérte célját, s így kioktattak,
megerõsödne az igazságos gondviselésbe vetett hitében, és még szilár-
dabban hinne abban, hogy házasemberként írni a legelvetemültebb
hûtlenség.

439
 Elõszó

477 I

Miért hajt valakit a vágy, hogy könyvet írjon? Hiszen ostoba naivitás
azt állítani, hogy nincs annál szebb, ahogy a gondolat motoszkál a
munka során, a szív kalapál a nyugtalan töprengésben, s a belsõ ember
egyszerre pirul és sápad bele a sejtésbe meg az ölelésbe, a keresésbe és
a rátalálásba. Ilyen véleményt ritkán hallani, s a korszellem sosem tá-
mogatja. A szépség, a csoda és a jutalom – vagy hogy mit jelent a
könyv, csak késõbb érezhetõ. Miért hajt valakit a vágy, hogy olyan
könyvet írjon, mely születését nem egy megmagyarázhatatlan belsõ
kényszernek köszönheti, s ezért nem is tudja, van-e helye a világban,
olyan könyvet, mely szemérmes és szégyenlõs, akárcsak egy bûnös sze-
relem megosztott tanúja, nem! Olyan könyvet, mely a kiadó és az olva-
sóközönség érdekházasságának gyümölcse, s a szerzõ tollát a kiadó
meg a kor igényei irányítják. Olyan könyvet, melynek megjelenését
idõben a közönség tudomására hozzák, olyan könyvet, melynek foga-
dására a kritika már megtalálta a szárazdajkát, olyan könyvet, melyet
a megfelelõ idõpontban mindenki épülésére adnak ki, egyaránt hasz-
not húz belõle a szerzõ, a kiadó, a nyomdász, a könyvkötõ, a kritikus és
az olvasó.
Ha könyvírásra adjuk a fejünket, elõször is meg kell fontolnunk,
melyik évszakban jelenjen meg a nagy mû. Ez szörnyen fontos. A leg-
bölcsebbek és legokosabbak is egyetértenek abban, hogy a legmegfele-
lõbb pillanat az újév; mert ha egy könyv újév táján jelenik meg, érvé-
nyes rá Holophernész kijelentése a tölténytáska ütögetésérõl:
„enélkül egy fabatkát sem adok az egészért”.
Ha könyvírásra adjuk a fejünket, biztosnak kell lennünk abban,
hogy írásunk az olvasók hasznára válik. Ennek érdekében megkérde-
zünk egy kiadót, egy tudós koponyát vagy a borbélyunkat, esetleg egy
éppen arra járót, hogy mit is vár el a kor. Ha erre nincs lehetõségünk,
kitalálunk valamit, amirõl aztán nem felejtjük el megemlíteni, hogy
megfelel a kor elvárásainak. Hiszen nem adatott meg mindenkinek az
478 a lelkierõ, hogy megértse a kor elvárásait, annál is inkább, hogy ezeket
a kételkedõ sokfélének vélheti, s bár a kor egy, Maren dajkához hason-
lóan több hangja lehet.

440
 I

Az említetteket megtettem, így most boldogan nyújtom át a mé-

lyen tisztelt olvasóközönségnek minden tekintetben rendkívül ele-
gáns, gazdagon díszített újévi ajándékomat. Semmit sem mulasztot-
tam el, hogy azzal legyezgethessem hiúságomat, hogy mûvemnek az
olvasók s nyilvánvalóan minden olyan család hasznát fogja venni, mely
megünnepli a karácsonyt és a szilvesztert, hiszen minden tekintetben
ízléses ajándékként szolgálhat, melyet az aranyozott borítóban elhe-
lyezett selyemszalaggal átkötve akár a karácsonyfára is akaszthatunk.
De várjunk csak, majdnem megfeledkeztem valamirõl. Ilyesmi
megesik, sõt néha még rosszabbul járunk, és megfeledkezünk a leg-
fontosabbról. Az irodalmi életben szokássá vált szent ígéretet tenni. A
szertartásnak nincs pontosan meghatározott menete. A régiek, mint
ismeretes, Freir ártányánál tettek esküt, Hamlet egy piszkavasnál es-
küszik, a zsidók pedig állítólag erkölcstelenkednek eskütétel közben.
A szertartás lényegtelen; a legfontosabb az ígéret. Tehát esküszöm,
hogy a lehetõ leggyorsabban megvalósítom harminc éve dédelgetett
álmomat arról, hogy logikus rendszert jelentetek meg; a lehetõ leg-
gyorsabban beváltom tíz évvel ezelõtt tett ígéretemet arról, hogy lét-
rehozok egy esztétikai rendszert, továbbá megígérem egy etikai és
dogmatikai rendszer megalkotását is, végül pedig megteremtem a
rendszert magát. Amint ez megjelent, az utókornak már arra sem lesz
szüksége, hogy megtanuljon írni, hiszen már semmit sem írhatnak;
csak olvashatnak – mégpedig a rendszert.

441
 Elõszó

479 II

Dániában írónak lenni majdnem olyan idegesítõ, mint kirakatban

élni, amitõl különösen a lírikusok szenvednek, mert bár egyébként
nyitottak, szerzõként mégis mindig kicsit emberkerülõk, és menekül-
nek a felhajtástól, akár dicsérik, akár bírálják õket; ehelyett inkább át-
adják magukat a magányos, frissítõ, édes álmodozásnak, hogy valahol
elrejtezve él egy olvasó, aki szívesen fogadja a mûvet, esztétikai érte-
lemben becsukja ajtaját, és rejtekében beszélget a szerzõvel. Lehet,
hogy egyesek túlzásnak találják elsõ mondatomat, de azért talán lesz
türelmük kivárni a másodikat, miszerint Dániában írónak lenni sokak
szerint nem más, mint Koppenhágában írónak lenni; s ez a lét majd-
nem olyan idegesítõ, mint amikor egy tányéron kell elrejtõzni. Kop-
penhágában összecsõdül az olvasóközönség, ám ez a népes sereg nem
jelent minõséget, a tömegtõl csak a zaj, a lárma és a felhajtás lesz na-
gyobb, és minden lényegtelen törekvést a lázas elfoglaltság jellemez.
Egy könyv megjelenése azonnal felvillanyozza az olvasóközönséget.
Általában mindig van valaki, aki egy kicsit korábban tud róla. Az ilyen
ember szerencsésnek mondható. Gyorsabban száguld végig az utcá-
kon, mint az a borbély, aki életét kockáztatva elsõként vitte meg a hírt
a maratoni diadalról. Kiáltása nagyobb szenzációt kelt, mint azé, aki a
tóban villanást látva egy egész halászfalunak szétkürtöli, hogy herin-
get látott! Az ilyen ember a szerencse fia, szerencsésebb az írónál,
mindenkinél szívesebben látják. Elõre learatja a szerzõnek járó sikert.
A kikiáltó nem tud többet a könyv címénél meg egy kis részletnél a
480 cselekménybõl; de éppen ez teszi oly kedvessé az olvasók szemében,
mert egy hír úgy lelkesíti a közönséget, mint a múzsa a költõt, hiszen
a hasonlók állandóan ösztönzik egymást.
A könyv megjelent. Az olvasók a zsinagógában gyûlnek össze, hogy
egymást szórakoztassák. „Olvasta?” – Nem, még nem, de állítólag nem
nagy szám. „Olvasta?” Nem, de belelapoztam a Reitzel Könyvkereske-
désben, bárcsak tudnám, ki írta. „Olvasta?” Nem, de alig várom, hogy
a kezemben tarthassam, és már hárman is megígérték, hogy kölcsön-
adják. Ilyen és ehhez hasonló vélemények hangoznak el, miközben a
hangzavar egyre nõ; mert az üres hordók kongnak a leghangosabban,

442
 II

és a zsinagógának a templom harangjához hasonlóan van nyelve és

üres a feje. Ha szemléltetni akarnánk a szemnek azt, ami eljut a fül-
höz, akkor az olvasóközönséget a gyülekezõhelyen tolongó sereghez
lehetne hasonlítani. Mindenki zavarodottan rohangál a többiek kö-
zött. Ha alaposabban megnézzük az egybegyûlteket, néhányan kivál-
nak a tömegbõl. Könnyû felismerni õket fürkész tekintetükrõl, ahogy
szemük nyugtalanul vándorol, nyakukat nyújtogatják, fülüket hegye-
zik – õk a kritikusok. Talán azt hihetnéd, kedves olvasó, hogy a kritiku-
sok a rendõrfelügyelõkhöz hasonlóan a jó ízlés szolgálatában munkál-
kodnak. Tévedsz. A kritikus összeesküvõ, méltó tagja a mértéktelenek
társaságának. Miután eleget hallott, hazasiet, s miközben ott motosz-
kál fejében az üres fecsegés, megírja a kritikát.
Tizennégy nappal késõbb a zsinagógában ismét összegyûlik a látható
olvasóközönség (mert ugyanúgy különbséget tehetünk itt is, mint a lát-
ható és láthatatlan egyház között). Ott folytatják, ahol abbahagyták.
„Olvasta a kitûnõ kritikát?” Nem. „Feltétlenül olvassa el. Semmiképpen
ne mulassza el; akár én is írhattam volna.” – „Érdekes, ugyanaz a véle-
ményem, mint a kiváló kritikusnak, pedig csak belelapoztam a könyvbe
a Reitzelben.” – „Még nem olvastam, de egy vidéken élõ eszes, hozzáértõ
barátomtól hallottam, hogy annak ellenére elhibázott vállalkozás, hogy
vannak benne szép részletek is.” – Hát így állunk. A vidéki barát nem ol-
vasta a könyvet, de levelet kapott egy fõvárosi ismerõsétõl, aki szintén
nem olvasta, viszont a kritikát igen, ezt viszont olyasvalaki írta, aki nem
olvasta a könyvet, de hallotta annak a megbízható úriembernek a szava-
it, aki belelapozott a Reitzelben. S u m m a s u m m a r u m nem elkép- 481
zelhetetlen, hogy megjelenik egy könyv, feltûnést kelt, kritikát írnak ró-
la, amit aztán elolvasnak, miközben magát a mûvet meg se kellett volna
írni, vagy lehetett volna olyan rövid, mint a követ híradása. Elég, ha
szárnyra kap a pletyka. És miért ne kapna szárnyra? Különös könyv le-
het. Semmi sem olyan rossz, hogy valaki ne tarthatná jónak, és semmi
sem olyan jó, hogy valaki ne találna hibát benne.
A látható olvasóközönség és az átlagos kritikusok véleményére adva
a legostobább zavarba kerülünk. Hadd szemléltessem ezt egy hétközna-
pi eseménnyel. Egy pincemester pincét akart bérelni tõlem. Bár tisztes-
séges ember hírében állt, a bérbeadó mérlegén könnyûnek találtatott.
Felmerült bennem a kezesség kérdése. A lehetõ legudvariasabban meg-

443
 Elõszó

osztottam vele aggodalmamat – mire õ mosolyogva válaszolt: „vigyen el

az ördög, ha nyugtalankodnia kell miattam, hiszen magam is kezeske-
dem egy pincemesterért a Strandstrædén”. Meg kellett kapaszkodnom
egy székben, mert abban a pillanatban, hogy át akartam gondolni a sza-
vait, elsötétült elõttem a világ. Így kezeskednek a kritikusok az olvasó-
közönség ítéletéért, s ha a kritikust mint egyént szeretnénk tekinteni,
gyakran egyáltalán nem vállalhatná a felelõsséget véleményéért, miköz-
ben talán kész lenne úgy vigasztalni azt, aki aggódva felhívja a figyelmét
a nehézségre, mint a szóban forgó pincemester. – Hát hadd szórakozza-
nak a koppenhágaiak az említett játékkal, sok szerencsét hozzá, minél
ostobább a helyzet, annál jobb; leírhatatlanul kedvelem az embereket,
különösen akkor, amikor nevetségessé teszik magukat; mert náluk csak
a nevetést szeretem jobban. Már a hét bölcs egyike is felhívta a figyelmet
arra, micsoda móka, hogy a mûvészetértõk vetélkedése felett azok ítél-
keznek, akik nem értenek a mûvészethez.
Az elõbbi véleménnyel semmiképpen sem akarok pálcát törni a
szubjektív ítéletek felett. A legfontosabb az, hogy miként adjuk elõ
õket. Egy szellemes egyéniség joggal odavethet egy személyeskedõ,
hangulatból fakadó, megfellebbezhetetlen ítéletet. Például azt mond-
hatja: „csak három helyen ütöttem fel a könyvet, és mindháromszor az
482 édes szóval találkoztam benne, ezért semmi kedvem elolvasni”. Vagy:
„csak a címlapot láttam, de észrevettem, hogy az író a nemtörõdöm
szó végérõl elhagyta az m-et. Ez elég nekem, mert ebbõl arra következ-
tetek, hogy a szerzõ affektál”. Vagy még: „Amikor felütöttem a köny-
vet, a ’mindenben kételkedni kell’ kijelentésre lettem figyelmes. Rög-
tön visszaküldtem a mûvet, mert ezt a frázist ellenszenvesnek tartom,
ilyen illetlenségre csak utalni szabad”. Aki így nyilatkozik meg, csak
személyisége esetlegességére hívja fel a figyelmet, ami õszinte tett.
Ám ítélete nagyon különbözik az olvasóközönség ítéletétõl. Az ilyen
véleményt és partikularizmust általában nem kedvelik, az illetõ figyel-
mét pedig bizonyára nem kerüli el, hogy meglátásával szándékosan
vagy szándékolatlanul kifigurázza a többiek vélekedését. Az olvasókö-
zönség ítélete – annak ellenére, hogy ugyanúgy kevés alapja van, mint
az övének – fontos és tele van követeléssel. Miközben az író legna-
gyobb ellenségei és árulói azok a bizonyos ortodox felkiáltójelek, egy
humoristában rejtett barátra lelhet, aki teljes odaadással olvasta a

444
 II

könyvet, de az említett módon kívánja lelkét és az írást megmenteni a

közhelyekkel teli társalgástól.
Végül a sors megkönyörül a szerzõn; megjelenik egy újabb könyv, õ
pedig ugyanolyan zavarodottan és kábultan tér vissza önmagához,
mint a hordóból kivert macska. Ha az olvasók részesei lehettek a far-
sangi mulatozásnak, akkor fütyüljünk a szerzõre. De a farsangi mulat-
ságra szükség van. Ha sehol sem találunk írót, kerítenünk kell valakit,
akirõl feltételezhetjük, hogy „éppen könyvet ír”, hordóba zárjuk, s
máris kezdõdhet a móka. Mi a csudának akar valaki író lenni, ha nem
tud örülni az ilyen bánásmódnak, és mindenekelõtt képes a bolondját
járatni az olvasóval; minden bizonnyal van valami a hordójában, de
nem saját maga, nem az igazi személyisége, hanem egy olyan, amit
egyszerûen odavethet, ahogy Morten Fredriksen a lábát az igazságszol-
gáltatásnak, amikor kisétált a roskildei börtönbõl. – Miért nem ír sen-
ki szatírát az irodalom intézményérõl? Az ebben szereplõk félelmetes
hasonlóságot mutatnának ama bizonyos komédia madame-jaival; fe-
csegésükkel megölik a szerencsétlent, irigy, kárörvendõ népség, mely-
nek nyelve élesebb az említett madame-okénál, s hogy teljes legyen a
kép, ritkán van hiány olyan szerepben, melyet leginkább az asszonynép
tölthet be, ahogy Holberg-nél a nõi szerepet férfi játssza.
A dolgok ezen rendjének legjobban a kritikusok örvendeznek, akik 483
– természetesen – a közönség sokféle támogatása mellett elterjesztet-
tek egy téveszmét a szerzõ és a közönség viszonyáról, mely szerint a
szerzõ csupán egy szegény szerencsétlen, aki semmit sem tud és sem-
mit sem ért, de félelemmel és rettegéssel várja a szigorú bíró, azaz a
mélyen tisztelt nagyérdemû bölcs hozzáértõ ítéletét. Az, hogy a közön-
ség valamit is tanulhatna a szerzõtõl, ugyanolyan ostobaság, mint
hogy a professzornak kellene tanulnia a vizsgázó diáktól. A mû nem
más, mint vizsgadolgozat, s bár a szerzõ jó eséllyel leteszi a vizsgát,
mégis ostoba, hogy aláveti magát ennek a procedúrának, hiszen sok-
kal többre megy azzal, ha meg sem írja; így ugyanis szerves részévé vá-
lik a mélyen tisztelt publikumnak. A kritikusok ellenben a nagyérde-
mû bizalmas segítõi, fõkóstolói és titkos tanácsosai. Így minden pom-
pás és teljességgel õrültség.
Elegendõ csupán egyetlen pillantást vetni folyóiratainkra, máris
láthatjuk, mit értünk manapság kritikán. Kár lenne hagyni, hogy ve-

445
 Elõszó

szendõbe menjen a közönség fecsegése. Ezért minden egyes lap

szennyvízelvezetõ csatornát szerelt fel saját szakterülete fölé. A kriti-
kus pedig figyeli a szennyet, és gondoskodik róla, hogy akadálytalanul
áradhasson. Így minden kiteljesedik; a szennyvíz a közönségtõl ered,
és vissza is jut hozzá.
Valószínûleg nem kell bizonyítanunk, hogy ez így történik. Hiába is
várnák tõlem, nem venném a fáradságot, hogy bizonyítékot keressek.
Még maga a közönség kedvence, Heiberg professzor, akitõl távol állt,
hogy mogorván vagy igazságtalanul bánjon az olvasókkal, is elcsüggedt,
és elfogadta, hogy az olvasóközönség tékozló fiai elvesztek. És mi lett
ennek a következménye? Ki veszített ezen? Hát a közönség, különösen
az ártatlanok, akiknek együtt kellett szenvedniük a bûnösökkel. H. pro-
fesszor nem akart többé az lenni, ami volt, ami mindig lehetett: a belsõ
ügyek kiváló minisztere, tehetséges rendõr- és igazságügyi miniszter
i n r e p u b l i c a l i t e r a r i a. A Flyveposten felejthetetlen szerkesztõ-
je, aki korábban már játszott hideg-meleg játékot, jól tudta, hol rejtet-
ték el az ostort, s nem szégyellte használni is; a szellemességéért és han-
gulatáért, valamint lírai-zenei bensõségességéért egyaránt csodált
484 vaudeville-költõ elfáradt, és más emberré akart válni. Mi is akar lenni
most, amikor megint nagy szükség van rá, hiszen mind azok, akik tanúi
voltak életerõs vidámságának, mind a fiatalok, akik újra meg újra meg-
próbálják feleleveníteni a boldog idõk emlékét, vágynak rá, hogy ismét
átélhessék fénykorának egy napját? – Hát erre a kérdésre jobb nem vála-
szolni. Az Intelligensblade hasábjain írói alakja valójában ugyanolyan sok
változáson megy keresztül, mint a Hamletben a felhõ Polonius szeme
elõtt, vagy a várva várt állat a Recensenten og Dyret c. mûben, amikor
Klatterup úr udvarias szolgálatkészséggel alkalmazkodik a szót vivõ „el-
sõ úr” ötleteihez.
Ezzel végeztem is. Készenlétben tartom a bábfigurát, akit készség-
gel bedobok a hordóba, miközben magam kint maradok, és jól szóra-
kozom a tréfán. Megállítani a durvaságokat nem áll módomban, legfel-
jebb csak javasolhatom, hogy hozzanak létre bizottságot, mely mérle-
gelhetné, hogyan lehet megfékezni az ítész magatartást. Már az is elõ-
relépés lenne, ha megtudhatnánk, milyennek kell lenniük a kritikák-
nak; (ezt egyetlen becsületes kivétellel aligha lehet kellõen megma-
gyarázni). Egy kritika ne viselkedjen rabló módjára, ne támadjon rá a

446
 II

megjelenõ könyvre, ne csimpaszkodjon bele ostoba fecsegéssel az írás-

ba, csak hogy helyet és közönséget találjon véleményének, ne legyen
gõgös, ám tehetetlen király, aki a könyv megjelenése kapcsán maga is
megszólal. A kritikusnak szolgáló szellemnek kell lennie. Ha így visel-
kedik, hasznára válik a közönségnek, és örömöt szerez az írónak is, aki
bátran a kezébe helyezi sorsát, pedig idõnként, ha valóban nem rejtjük
el személyiségünket, éppoly visszataszító alávetni magunkat a kritiká-
nak, mint hagyni, hogy egy borbélysegéd undorító ujjaival matasson az
arcunkon. Ebben az esetben a kritika legyen vigasztalás, míg most,
akárcsak a részvétnyilvánítást, kéretik mellõzni, hiszen csak növeli a
fájdalmat, vagy fájdalmat okoz, mégpedig annak, aki egyébként bol-
dog és elégedett, és nem szeretné elveszíteni minden illuzórikus hitét
az olvasóközönségben.

447
 Elõszó

485 III

Az, hogy újévi ajándékom két hónap alatt ezer példányban elfo-
gyott, elegendõ bizonyítéka annak, hogy sikerült felismernem, mit vár
a kor. Hízelgõ és meglepõ, hogy ilyen szerencsém volt, s a forgalomból
arra merek következtetni, hogy mûvembõl nemcsak szilveszterig, ha-
nem az új esztendõben is vásároltak. Az a szerzõ, akinek sikerül kielé-
gítenie a karácsony és újév körüli idõszak igényeit, nem élt hiába, az a
könyv, amelyet ez idõ tájt vásárolnak, nem íródott hiába, ami még job-
ban igaz arra a szerzõre, aki januárban is népszerû és arra a könyvre,
ami januárban is kelendõ. Biztosíthatom a mélyen tisztelt közönséget,
hogy jóindulatát és figyelmét nem pazarolta hamis tollakkal ékeskedõ
érdemtelenre, olyanra, aki más akart lenni, mint amit az olvasók vár-
tak. Hitem a karácsonyi idõszakban megingathatatlan, s remélem, jö-
võ év decemberében ismét olyan újévi ajándékkal örvendeztethetem
meg a nagyérdemût, mely eleganciában és ízlésességben semmi kíván-
nivalót nem hagy maga után. Már most kihasználom az alkalmat, hogy
kijelentsem, a tiszteletre méltó családoknak nem kell más karácsonyi
ajándék vagy egyéb játék után nézniük a karácsonyfa alá.
Ez a második, változatlan kiadás, és olcsón, három márkáért, azaz
az elsõ kiadás kereskedelmi árának nyolcadáért lehet megvásárolni.
Végül szeretnék köszönetet mondani a tisztelt kritikus úrnak is fi-
gyelemre méltó kritikájáért, melynek minden bizonnyal a nagy keres-
let is köszönhetõ. Ha az irodalom és a zsurnalisztika ilyen szépen
összefog, ó, akkor Dánia fényes jövõ elõtt áll.

448
 IV 486

Mint tudjuk, decemberben megkezdõdik az író üzletemberek újévi

irodalmi szórakoztató mûsora. Több elegáns és elõkelõ, gyermekeknek
vagy karácsonyfára szánt, ízléses ajándéknak különösen alkalmas könyv
hirdeti magát többek között az Adresseavisenben, hogy tizennégy nap
zajos siker után egy udvarias kritika megmutassa helyüket egy minden
esztétikai szépíró számára lelkesítõ mintákat egybegyûjtõ példatárban;
mert az esztétikai szépírás a jelszó, és meglehetõsen komoly dolog,
melyben úgy képezhetjük magunkat, hogy hagyjuk az eszmét és a gon-
dolatot szárnyalni. – Ó! Szent egek! Szinte megesküdtem volna! Csak
nem Heiberg professzor az, ezúttal egy lovakról szóló írással? De, igen,
Heiberg professzor. Ha valaki ilyen sokoldalú, könnyen megmutathatja
magát a szájtátó tömegnek; Goldkalb Salamon teljes díszben sem volt
így felcicomázva, mint ez a könyv; hiszen színtiszta arany. Ha más nem
veszi meg, a Mûkincstár biztosan megvásárolja.
Bármely más évszakban elkerülhetjük a cicomát, illetve a zavaró
összetûzéseket vagy félreértéseket. A kiválósággal sajnos nem fognak
összecserélni, viszont az éljenzés, az elõzetes híresztelések, a hajbóko-
lás, az elõfizetés körüli felhajtás, illetve az újra meg újra elismételt ígé-
retek sem hallgattatják el a remete távoli kiáltását, mely a jelentõsebb
mûvek megjelenését adja hírül. Próféciák, ígéretek, kinyilatkoztatások
és más effélék nem állhatnak a teljesítmény útjába, miattuk nem ho-
zunk téves ítéletet, ezek csak ravaszul hozzásegítik a szerzõt, hogy a mû
annak a szeme elé kerüljön, akit olvasójául szeretne.
Vajon mit mondanak majd errõl a kötetrõl? Kedves olvasóm, mivel
másként nem tudhatnád meg, irodalmi távírókezelõnk, Heiberg pro-
fesszor volt olyan jó hozzánk, hogy magára vállalta a végrehajtó szere-
pét, és összeszámolta a szavazatokat, mint annakidején a Vagy-vagy 487
kapcsán, s az eredményt közölte az Intelligensbladet hasábjain. S vajon
mit mond a professzor úr maga? Ki lenne képes megfejteni ennek a
férfinak a rejtélyét, mely az utóbbi idõben egyre kifürkészhetetlenebb.
A munkától és a veszõdségtõl azonban nem szabad visszariadni, hiszen
csábítóan ott integet a jutalom; ne fárasszuk magunkat azzal, hogy vá-
rakozással telve lábujjhegyre ágaskodunk, amikor már látjuk, hogy ha-

449
 Elõszó

marosan elérkezik a megvilágosodás órája, amit annyira várok és re-

mélek. Korábban, amikor még hinni mertem, hogy megérthetem a
professzort, az erõfeszítést követõen, melynek árán eljutottam a meg-
értésre, szívesen megpihentem a csodálat ünnepélyes hangulatában.
Csodálatom késõbbi tevékenységét illetõen sem csökkent, csak meg-
változott, megmagyarázhatatlan rajongássá lett, melyet minden bi-
zonnyal osztok több kortársammal is, akik hozzám hasonlóan feszült
várakozással lesik az eredményt, bár szerényen a terület szakértõjére
bízzák az ítélkezést, hogy a professzor úr késõbbi asztronómiára, aszt-
rológiára, kiromantiára, nekromantiára, horoszkópokra, metoszkó-
piára és kronológiára vonatkozó tanulmányai milyen mértékben vál-
nak a tudomány és az emberiség javára. Várják az ítéletet, hogy sike-
rül-e a professzor úrnak mindezen mûvészetekben és tudományokban
kigyógyítania „a kort mélabújából”; hogy miután megtalálta a gyüle-
kezetet, sikerül-e az emberek tekintetét a mennyei dolgok felé irányí-
tania azzal, hogy a számukra nem ismeretlen igazságügyi tanácsoshoz
hasonlóan dicséretre méltó példával jár elöl.
Bármi legyen is az eredmény, már az nagyszerû, hogy láthatjuk ott
állni és prófétai tekintettel maga elé meredni, míg szeme meg nem
pillantja a rendszert és a régóta dédelgetett álmok megvalósulását.
Láthatjuk, ahogy ezekben az utolsó napokban szemét a mennyei dol-
gokra függesztve számolja a csillagokat, kiszámítja pályájukat, a távoli
bolygók égi lakóit kutatja, miközben páratlan felfedezése, hogy csilla-
gászati értelemben a Föld felettébb tiszteletre méltó helyet foglal el az
égbolton, elfeledteti vele a Földet, a földi létet, az államokat, a biro-
dalmakat, az országokat, a társadalmakat és az egyéneket. Bármi le-
gyen is az eredmény, a legfontosabb az, hogy Heiberg professzor bele-
vetette magát az asztronómiába. Micsoda szerencse, ha nem az asztro-
nómia, akkor a teológia számára! Amikor néhány évvel ezelõtt apoka-
liptikus költeményében leleplezte a menny titkait, és egy szolgálat-
kész kritika meg egy ügybuzgó vélemény nem éppen burkoltan megér-
488 tette velünk, hogy Heiberg professzorból immáron Dante lett, szép
csendben rettegni kezdtem. Az, aki akkoriban követte az eseménye-
ket, bizonyára nem tagadja, hogy idõnként voltak jelei annak a rette-
netes ténynek, hogy H. professzor, aki korábban mindig filozófus volt,
hirtelen újabb átalakuláson megy keresztül, és hamarosan abban a

450
 IV

szerepben fog tetszelegni, hogy azért jött a világra, hogy a teológia rej-
télyeit megoldja. Elég mulatságos lenne, de kívánatos aligha. A pro-
fesszor most az asztronómiát választotta. Ezzel elhárult a veszély; hi-
szen a jövõben könnyen találunk elegendõ foglalatosságot számára a
csillagászatban. A módszer meglehetõsen egyszerû, hasonlít Pernillé-
éhez Vielgeschrey-jel szemben Holberg Stundeslöse c. komédiájában.
Egy folyóiratban csillagászattal kapcsolatos kérdéseket intézünk a
professzor úrhoz; ezekre egy külföldi lapban kell választ keresnie. Ha
még ez sem elég, a legvégsõbb eszközhöz folyamodunk. Két személyt
felbérelünk, akik egy távoli, csillagokhoz értõ nép követeiként azért
érkeznek hozzá, hogy bókjaikkal elhalmozzák, és elé tárjanak egy csil-
lagászati rejtélyt, melynek megfejtésekor kiderül, hogy õ az említett
nép várva-várt megváltója. A bérencek azt az utasítást kapják, hogy
amint a professzor válaszolt kérdésükre – hogy mit, lényegtelen –, es-
senek térdre és hódoljanak neki. Ebben a pózban árulják el, hogy tulaj-
donképpen azért jöttek, hogy magukkal vigyék – fogadok, hogy H. pro-
fesszor soha többé nem ír vaudeville-t, hanem csapot-papot otthagyva
távozik. Hát nem szerencsés a teológia? És ne legyünk-e mindig hálá-
sak H. professzor úrnak, amiért annak idején karácsonyi és újévi törté-
netekkel szórakoztatott minket, s mostanság újévkor tréfálkozik,
mégpedig olyan mesterien, hogy maga is komolyan veszi?
Kedves olvasóm, mivel nem szoktam elõszót írni minden könyvem-
hez, ezt meg sem kellene írnom; hiszen egyáltalán nem arra a könyvre
vonatkozik, amely elõszóval vagy anélkül – hisz mindkettõ lehetséges
– a rád bízza sorsát.

451
 Elõszó

489 V

Az írás nem hasonlítható a beszédhez, a pultnál ülve lejegyezni az

elhangzottakat csak gonosz foglalatosság ahhoz képest, amikor valaki
az egybegyûltek elé lépve végignéz az ugyanazért lelkesedõ sokaságon.
Vagy amikor mindenki elcsendesedik, akárcsak az ütközet elõtt imád-
ságra gyûlõ sereg; amikor a szó eldördül, mint a csatatéri dübörgés;
amikor a szónokot magával ragadja a néma figyelem; amikor hallja az
egyetértõ suttogást, és érzi a meggyõzõdés erejébõl fakadó fennkölt
’úgy legyen’-t. Valójában csak egy nagygyûlés lelkesít. Csak a tömeg
hangja hat harci zeneként a szónokra, ahogy a kifeszített íj süvítése a
viszálykodóra. A társaság azonban, mely érdemesnek ítélt arra, hogy
tagjai közé felvegyen, fontos célja megvalósítása érdekében megköve-
teli, hogy írásban is terjesszem a pálinkáról szóló beszédet. Ezért sem-
mi más fizetséget nem kérek, mint azt a tetszésnyilvánítást, melyben
azon a felejthetetlen estén részem volt. Egész életemet ennek a társa-
ságnak szentelem, s egyedül arra vágyom, hogy hasznos tagja lehes-
sek, ezért ennek a beszédnek a megjelentetésével próbálom a figyel-
met vállalkozásunkra irányítani, s azokat, akik még távol állnak tõ-
lünk, ügyünknek megnyerni; mert aki csak egyszer is részt vett gyûlé-
sünkön, örökre hû marad hozzánk. A Teljes Lemondás Társaságához
hiába keresünk hasonlót, büszke önbizalommal kijelenthetjük, hogy
nem találunk hozzáfoghatót. Hisz mi értelme van a néminemû önmeg-
tartóztatásnak, mely se hideg, se meleg lévén csak arra érdemes, hogy
leköpjük! Mire jók a mostanság egyre-másra alapított egyletek, hiszen
azt a vágyat, mely csak a Teljes Lemondás Társaságában elégülhet ki,
félreértve hirdetik? Társaságot alapítunk, tevékenykedni akarunk, de
a közösség tevékenysége semmit sem jelent az egyén szempontjából.
490 Bár a skandináv társaság meglepõ eredményeket ért el, egy apró meg-
figyelés ráébresztett, milyen kevés elõnye származik mindebbõl az
egyénnek. Az ilyen társaságok tevékenysége éppoly értelmetlen, mint
az egyéné, aki ostobán azt állítja, hogy fáradozása magában rejti jutal-
mát. De milyen jutalom elveszíteni magunkat az egészért vagy teljesen
magunkra maradni? Ebbõl nem kérünk, inkább éltessük társaságun-
kat, mely gazdagon megjutalmaz! Ha ugyanis valaki olyasmit tesz, ami

452
 V

az egyén számára általában közömbös, tevékenysége hozzánk csatla-

kozva fontos lesz az egész szempontjából. Hát nem csodálatos? És nem
bizonyítja-e a társaság rendkívüli jelentõségét? Mert milyen jutalom
az, ha valaki szellemi és testi egészsége érdekében teljesen megtartóz-
tatja magát az alkoholtól, de errõl csak õ tud? Az ilyen embernek eszé-
be jutott-e valaha, hogy lemondásával dicsekedjék? Ha azonban belép
társaságunkba, erõfeszítése határtalan jelentõséggel bír az egész
szempontjából, s minden tag tudni fog róla. Mi haszna annak, hogy va-
laki, aki egykor rabja volt az italnak, teljes önmegtartóztatással legyõ-
zi vágyát, ha senki sem tud erõfeszítésérõl? Eszébe jutott-e valaha,
hogy lemondásával dicsekedjék? Éppen ellenkezõleg, gyõzelme ellené-
re sosem sikerült teljesen megszabadulnia a szégyenkezéstõl egykori
gyengesége miatt, és bizonyára akkor volt a legboldogabb, amikor
hosszú, gyötrelmes kerülõúton sikerült hasonlóvá válnia a többiekhez,
jól érezhette magát, képes volt meglenni az ital nélkül úgy, hogy köz-
ben nem esett kísértésbe, nem hiányzott neki, és nem kóstolta meg.
Ha ellenben belép társaságunkba, rendkívül fontos lesz az egész szem-
pontjából. Lehet, hogy azzal szolgálja a társaságot, hogy közszemlére
teszi magát a vásárvárosokban, és így nyeri el jutalmát mások elõtt.
Semmi különös nincs abban, hogy valami jelentõségteljes fontos;
de az önmagában jelentéktelent jelentõségteljesebbé tenni a legjelen-
tõségteljesebbnél komoly feladat, melyet eddig még sosem sikerült
megoldani a világban, kivéve az erkölcsi tekintetben tökéletes embe-
rek, szerzetesek, apácák esetében; és sosem fogják úgy megoldani,
mint a Teljes Lemondás Társaságának következetes elterjesztésével.
Mert milyen jutalom az, ha egy férfi hûséges feleségéhez, és ennek
csak õ és az asszony van boldog tudatában? De ha a Teljes Lemondás
Társasága az élet ezen területével is foglalkozni kezdene… Ha a férfi 491
belép társaságunkba, rendkívüli jelentõségre tesz szert. Mert nem cso-
dálatos, hogy végtelenül fontos lesz, ha úgy él, ahogy minden férjnek
kellene, és ahogy a nagy többség él is anélkül, hogy tudná, viselkedé-
sük milyen végtelenül fontos? A Teljes Lemondás Társaságán kívül
mindenütt érvényes a régi mondás, hogy az, aki megteszi kötelessé-
gét, haszontalan szolga; nálunk azonban érvényét veszíti ez a gondo-
lat. Mert hogyan is erõsíthetnénk és bátoríthatnánk az ember erkölcsi
tartását, ha állandóan arra kell emlékeztetnünk, hogy csak a köteles-

453
 Elõszó

ségét teljesíti; de hogy ne lenne az ember erkölcsi tartása jóval na-

gyobb az átlagosnál, hogy erõszakkal ragadja meg a nagyszerût, ha kö-
zömbös tettével végtelenül fontossá válhat?
Bármilyen nagy is a jutalom, nem hallgathatom el, amit a Társaság
sem akar elhallgatni, hogy mindez számos veszélyt rejt magában; éppen
azért, mert a közömbös, melyet a Társaság mindenható szava végtelen
jelentõséggel ruházott fel, még mindig hajlamos a lázongásra. Ráadásul
a Társaság minden egyes tagjával egyetemben szembeszegül az egész tö-
kéletlen, romlott emberiséggel. Ha tehát nem vonulunk teljesen vissza
a világtól, és nem tagadjuk meg az érintkezést mindenkitõl, aki csak fel-
hajt egy pohárkával – amit tulajdonképpen nem tehetünk meg, hiszen
akkor elveszítjük a reményt, hogy néhányukat megmenthetjük –, az
összeütközés rettenetes lehet. A végsõkig hûnek kell maradni. Ha egy
szeretetre méltó aggastyán, aki egy ünnepélyes pillanat megédesítésére
szánta az ember szívét állítólag megörvendeztetõ italt, elõvenné azt a
nedût, amit évek óta erre az alkalomra tartogatott, s az ódon kupát si-
mogatva elmorzsolna egy könnycseppet, s ha minden szép és ünnepé-
lyes összhangban lenne a bor fennkölt élvezetével, tõlem pedig azt kí-
vánnák, hogy emeljem ajkamhoz a poharat, akkor én inkább zavart kel-
tenék, mint hogy megkóstoljam az itókát. Az aggastyán pedig csodál-
kozva s talán kicsit értetlenül hallgatná beszédemet a nemrégiben ala-
pított bámulatra méltó társaságról, és elámulna azon az erkölcsi tartá-
son, melyet a társaság képes adni tagjainak. – Vagy ha egy boldog fiatal-
ember élete legörömtelibb pillanatában, amikor egyszer s mindenkorra
elnyerte a boldogságot, meghív otthonába, s alakját megszépítõ hangu-
492 latban, teljes lelkébõl áhítozva várja, hogy megpillanthassa a habzó
bort, mely a legkevesebb levegõtõl kitör rejtekébõl, akárcsak a fiatal-
ság, ha ez a fiatalember azt kívánná tõlem, amire õ maga is vágyik, hogy
a boldogságtól, a türelmetlen élvezettõl megrészegülve józanra ihassa
magát a szûkösen, kiábrándítóan csak egyszer mért habzásból, akkor én
inkább zavart keltenék, mint hogy megkóstoljam a tiltott nedût. És ak-
kor a fiatalember is elcsodálkozna, sõt miattam érzett örömében talán
még a Teljes Lemondás Társaságába is belépne.

Most félbeszakítom elõszómat; lassan magával ragad, hogy a társa-

ságra és törekvésére gondolok, jobban, mint ahogy Bacchus ragadta el a

454
 V

költõt, mert társaságunk bármely tagja lehet éppolyan mámoros, mint

az, aki felöntött a garatra, igaz, minket a lelkesültség részegít meg,
mely annál csodálatosabb, minél kevesebb az, ami kótyagossá tesz.

455
 Elõszó

493 VI

Mûvelt közönségnek szóló épületes írás eddig még nem született a

dán irodalomban, de a tanult fõk bizonyára nagyon hiányolják. Ezért
nézzék el annak vakmerõségét, aki megpróbálja megoldani ezt a nehéz
feladatot, és segítsék hozzá a könyvet, hogy a kimûvelt fõk, melyeknek
szánták, megismerhessék, s kíméletes fogadtatásban részesítsék!
Ami a mûvet magát illeti, a pallérozott elme könnyen felfedezheti,
hogy a kötetet alkotó huszonnégy prédikációt összekapcsolja egy tö-
rekvés, egy fölérendelt gondolat és egyfajta rendszeresség. Az egyes
prédikációk önmagukban semmit sem jelentenek, nem állják meg a
helyüket, de azzal, hogy állandóan túlmutatnak önmagukon, elvezetik
az olvasót az egészhez, mely a tanult közönség épülésére szolgálhat.
Magától értetõdik, hogy másként kell olvasni, mint a többi épületes
írást, hiszen másként is íródott. Összehasonlításképpen vegyük mond-
juk az eddig legismertebb épületes mûvet, Mynster püspök prédikáció-
it; ebben a gyûjteményben hiába keresünk rendszerességet. Nem áll
szándékunkban alábecsülni egy olyan kötetet, mely – részben joggal –
nagy szolgálatot tett alárendelt kérdésekben, nem áll szándékunkban
senki ítéletét tévútra terelni a mélyen tisztelt szerzõt illetõen sem, aki
élemedett kora ellenére még mindig a dán egyház irányítója és vezetõ-
je, nekünk azonban az igazság a legfontosabb, és az említett mû érde-
mei ellenére már nem elégíti ki a mûvelt közönséget. A gyûjtemény
kerek egészet alkot azzal, hogy egy áhítatok rendeltetésérõl szóló pré-
dikációval kezdõdik, és egy botránkozásról szólóval végzõdik, ám tu-
dományos igényt hiába keresünk ebben a szerkesztésben. A mélyen
tisztelt szerzõ minden ünnepnapra elõállt egy prédikációval, s úgy
494 gondolta, az egyén minden jeles napon elõveszi a könyvét, gondolatait
összeszedve elfordul a világ zajától, emlékezteti magát az áhítat céljá-
ra, hangosan felolvassa az aktuális beszédet magának és hozzátartozó-
inak, épül az olvasottakból, s a hét folyamán nem feledkezik meg róla
teljesen. Az olvasó tényleg elolvasta a prédikációt, majd nyugodtan be-
csukta a könyvet, mit sem törõdve azzal, milyen kapcsolatban áll a be-
széd a nagy egésszel, s nem próbált éles elmével megbizonyosodni ar-
ról, mennyiben sikerült a püspök úrnak létrehoznia azt, illetve hogy

456
 VI

egyáltalán szándékában állt-e ilyesmi. Nem tagadjuk, hogy az ilyen be-

szûkült olvasásnak is megvan a maga jelentõsége, mi több, számos pél-
da bizonyítja, hogy kevésbé mûvelt fõk hosszú életükön keresztül újra
meg újra elõvették a kötetet, s rokonaikkal együtt úgy olvasták, mint-
ha az adott évben jelent volna meg, pedig az írás másról tanúskodott.
De mi következik ebbõl a tanult emberek számára? Õk nem képesek
így olvasni, az õ igényeiket nem lehet ilyen könnyen kielégíteni, nekik
nem lehet ily módon az épülésükre szolgálni, s ha mégis az említett ol-
vasási stratégia lenne a helyes, elõször át kellene képezni õket, hogy
épülhessenek.
Jelen épületes írás más módon is az egészbõl akar kiindulni, és az
egész felé akar tartani. Ismét vessünk egy pillantást Mynster püspök
kötetére, mely úgy véli, az ellentétek segítségével lehet legjobban
megvilágítani a mûvelt olvasó képviselte magasabb álláspontot. A
gyûjtemény az egyént komoly önvizsgálatra ösztönzi, mélyebb gondo-
latokat ébreszt benne önmagáról, önmaga érdekében, aggódni kezd
javáért, üdvösségéért és örök boldogságáért. Ezzel el is érte célját, hi-
szen az olvasó szinte képtelen megszabadulni attól a gondolattól, hogy
az olvasottak rá vonatkoznak. A kevésbé mûvelt közönség ezzel való-
színûleg meg is elégszik. A tanult olvasónak ellenben kevés, ha csak az
egyénnel foglalkozik, még ha saját magáról van is szó. Õ nem akarja,
hogy épülés közben bármi is megzavarja, nem akarja, hogy a jelenték-
telen apróságokra, az egyes emberekre, önmagára emlékeztessék; hi-
szen az épülés éppen azt jelenti, hogy megfeledkezik ezekrõl. Jelen
írás tárgya a gyülekezet élete, a rendszer nagyszerû célja, a tisztán em-
beri, mindaz, ami nem készteti az egyént arra, hogy önmagára gondol-
jon, vagy bármit is megtegyen, az, ami úgy szolgál épülésére, hogy egy-
szerûen csak utánagondol az olvasottaknak. Ezzel megint az egész fe- 495
lé törekszik; hiszen a mûvelt olvasó a gyülekezetet keresi, hogy annak
a költõnek a szavát idézzem, akinek jelen épületes írás oly sokat kö-
szönhet, akit tisztelettel tekintélyként és a tanult közönség választott
dalnokaként említek, a töprengõ Heiberg professzorét.
Ez az épületes írás keresztényi is egyben; ami magától értetõdik,
hiszen a tanult közönséghez fordul, mely minden további nélkül ke-
resztény. A kereszténység évszázadokon át arra törekedett, hogy mû-
velt fõket képezzen, hiszen õk a keresztény élet legszebb virágai és

457
 Elõszó

leggazdagabb kiteljesülései. A keresztényi ugyanis nem történelmileg

lezárt valami, aminek kicsinyesen meg kellene tudnia ítélni, hogy a
mûvelt ember keresztényi-e. Éppen ellenkezõleg, a mûvelt ember je-
lenti a mércét, s ezzel hozzájárul annak az eszmének a magasztalásá-
hoz, mely a falvakban ütötte fel a fejét (pogányság), de mostanra a ta-
nult közönség segítségével eljutott azokba a körökbe is, ahol a hang-
nem, az életmód, az elegancia, a tréfa, a szellem megbékélt túlhala-
dott ellentétével. De ahogy a kereszténység nem zárult le korábban,
úgy nem zárult le a jelen pillanatban sem, jövõje nyitva áll, és bármi le-
het belõle. Csak ezzel a szemléletmóddal válik végtelenné az igazság a
végtelenben, különben végesen fogjuk fel az igazságot, mintha létezne
valami, ami minden idõben változatlan. Nem! A mûvelt ember tisztá-
ban van vele, hogy minden mozgásban van; de ezért még nem fúj gyá-
ván visszavonulót. Inkább pimaszul beleveti magát a mozgásba. Min-
den egyes álláspont jelentõséggel bír, még ha mindig meg is haladja
egy újabb. Innen ez a hallatlan büszkeség, melyhez hasonlót egyetlen
letûnt kor sem ismert.
Jelen írást sem borzasztja el az a gondolat, hogy nézõpontját tán
hamarosan kiszorítja egy újabb. Ha félne ettõl, akkor hogyan is merne
a mûvelt közönséghez fordulni! Nem! Inkább meghaladja, s talán ma-
ga áll elõ újabb mûvel. Melyen jelen írás szerzõje megint csak túllép.
Ezért nem adom le csendben, észrevétlenül irományomat, mintha
semmi más teendõm nem lenne, mint titokban aggódni vagy örven-
dezni amiatt, hogy az egyén megtalálta-e benne a békességet vagy az
útmutatást. Írásom nyugodtan, fennkölt önmegtagadással várja a kri-
496 tikát. A hozzáértõ, igazságos bírálat fel fogja fedezni benne az odaadó
törekvést. Ha mûvem mégsem lel kedvezõ fogadtatásra, ha nem felel
meg a kritika követelményeinek, már azzal gyümölcsöt hozott, hogy
vitára sarkallt, mely a mûvelt közönség épülésére szolgál.

458
 VII 497

Manapság mi sem egyszerûbb, mint könyvet írni, ha a jó szokást kö-

vetve elõveszünk tíz korábbi mûvet ugyanarról a témáról, s ezekbõl
összeollózunk egy tizenegyediket. Ily módon ugyanolyan könnyen
mondhatjuk magunkat a szerzõ megtisztelõ cím birtokosának, mint
ahogy Holberg tanácsa szerint elnyerhetjük a háziorvosi címet, a polgá-
rok ezzel járó bizalmát, tiszteletét és pénzét, ha új fekete ruhát vásáro-
lunk, s ajtónkra kiírjuk: „N. N. gyakorló orvos”. Bár egy ilyen tizenegye-
dik könyv összeállítása helyenként hasznos munka, s gondossága miatt
régebben annak is tartották, a versengésnek, hogy ilyet írjunk, manap-
ság sem kellene nagyobbnak lennie, mint korábban – már ha az ilyen
mûvet nem értékelnék túl, az érte járó fizetséget pedig érdemei szerint
határoznák meg –. Ez azonban nem így van, amibõl az következik, hogy
a szemléletmód megváltozott. Hiszen az, ami önmagában meglehetõ-
sen alárendelt szerepet játszott, most lelkesítõ cél lett, mely minden
íródeák felé csábítóan integet, és azzal az ígérettel kecsegtet, hogy a ti-
zenegyedik könyv jelentõségteljesebb lesz minden korábbinál, jelentõ-
ségteljesebb a tíz õt megelõzõnél, melyek az adott szerzõnek mégiscsak
nagy fejtörést okoztak, hiszen nem egymást másolták; jelentõségtelje-
sebb a tíz korábbinál, miután a csodálatos átlényegülés végbement,
melynek eredményeként a tizenegyedik meglátta a napvilágot. „Hát ez
nem boszorkányság? Lehet, hogy a tizenegyedik könyv is csak vaklár-
ma?” Az ilyen kérdésre csak korunk dörmögõ hangján válaszolhatok:
„Boldogtalan, fogalmad sincs a mediációról meg arról, hogy mit jelent a
közönséges koponyák és a tudomány számára.”
Ha a mediáció tényleg az, aminek mondják, akkor vélhetõen csak
egy hatalom képes nyomatékosan használni, mégpedig az, amelyik
mindent irányít; és csak egy nyelvben érzi magát otthon, abban, ame- 498
lyet az isteni tanácsban használnak, ahová se a filozófusok, se a parasz-
tok nem küldenek küldöttet, s ahonnan se a filozófusok, se a parasz-
tok nem fogadnak lovas futárt. Mivel a tizenegyedik könyv szerzõi min-
denkinél kevésbé figyelnek oda arra, ami a tanácsban zajlik, könnyen
megtörténhet, hogy a mediáció valami mást, mi több, egyáltalán sem-
mit sem jelent, miközben istenségnek kijáró tiszteletnek és imádat-

459
 Elõszó

nak örvend, s segítségével mindenki abszolút jelentõségre tesz szert.

Hiszen olyan csodálatos mágikus ereje van, amilyennel egyetlen más
szó sem rendelkezik, és nem is fog egyetlen más nyelven se a menny-
ben, se a földön, hiszen még a legostobább szájában is a legfensége-
sebb bölcsességgé változik, s ehhez a legostobábbnak a legkevesebb
értelemre sincs szüksége. A tizenegyedik könyv, a mediáció, nem áll
elõ új gondolattal, csak abban különbözik a többitõl, hogy a közvetítés
szó minden oldalon többször is szerepel benne, a szerzõ pedig minden
bekezdés elején ünnepélyesen elismétli, hogy nem állhatunk meg a ko-
rábbi tíznél, közvetítenünk kell. Mivel a közvetítés kifejezést állítólag
olyan egyszerû megtanulni, hogy egy igyekvõ papagájnak is sikerülhet,
kimondásával az örömhír minden együgyû emberhez eljut olyan széles
körben, mint soha eddig a világban, s ez a szó búcsút hirdet, ahogy
még soha egyetlen pápa nem tette, mert azzal egyidejûleg, hogy bú-
csút hirdet a fáradozástól és a bûnhõdéstõl, minden szerencsejátéknál
biztosabban ígéri a fõnyereményt.
Ez a közvetítés természetesen az olvasót hozza leginkább zavarba,
akinek vállára az író nehéz terhet tesz, amikor arra kényszeríti, hogy
szavait olvasva gondolkodjon, s kizárja az abszolút jelentésbõl, s abból,
hogy halhatatlan szolgálatot tehessen annak kimondásával, hogy ezt
közvetíteni kell. A tizenegyedik könyv olvasása közben gyakran átélem
azt, ami egyszer a Vadasparkban történt velem. Néhány hû társam kí-
séretében elmentem, hogy a kis üvegen keresztül bekukucskáljak egy
sztereoszkópba, s szememet megörvendeztesse a látvány, miközben
fülem az elõadó kenetteljes magyarázatát hallgatja. A tizenegyedik
könyv szerzõje, vagy hogy a Vadasparknál maradjunk, a nézõszekrény
tulajdonosa és tartalmának felbecsülhetetlen magyarázója a verkli for-
gatásával lágy zenét varázsolt, mely a lelket megfelelõ hangulatba rin-
499 gatta. A hangot azonban különös véletlennek köszönhetõen nem kí-
sérte kép. A dobozban semmit sem lehetett látni az üres téren kívül,
az elõadó ennek ellenére lejátszotta a darabot, és felmondta kimerítõ
magyarázatát – bárcsak lett volna hozzá kép is. Így tehát a mediáció
nem jön létre, csak a szerzõ érzelgõs elõadását halljuk. A tizenegyedik
könyv szerzõjét és a verkli tulajdonosát ez hidegen hagyja, neki nem
kell elolvasnia a könyvet vagy belekukucskálnia a dobozba; az olvasó-
nak és a nézõnek azonban egyáltalán nem mindegy. Hogy lehet megol-

460
 VII

dani a helyzetet? Az olvasó nyerhet vele, ha maga is írni kezd. Ezzel si-
kerülne az olvasó és író közti különbséget, minden más ellentéthez ha-
sonlóan, egy magasabb õrületbe emelni.
A mediáció segítségével mindenki képes a magunk mögött hagyott
világtörténelemhez képest abszolút és halhatatlan jelentõségre szert
tenni. Ezért sajnálatos, hogy az Adresseavisen hasábjain senki sem kí-
nálja, hogy kevesebb mint három óra alatt bárki tudását tökéletesíti a
mediáció eszméjérõl, ha már vannak némi elõismeretei; így bárkibõl
lezáró elem válhatna, hiszen az egész eddigi világtörténelem ebbe az
irányba halad. Ha ily módon biztosítottuk magunknak a több ezer éves
múltat, már csak tökéletesednünk kell a társaságok eszméjében, mely-
nek segítségével meghódíthatjuk az egész jövendõt, így korunkban
bárki kétarcúan jelentõségteljesebb lesz, mint Noé volt. Az életre vo-
natkozó egyszerû szabályoknak megfelelni idõt és szorgalmat követel,
s az egyén az egész meg a legkésõbbi generációk szempontjából nem
válik jelentõségteljessé általa; de társaságot alapítani, vagy ami még
nagyszerûbb cselekedet, bizottságot létrehozni könnyû – és halhatat-
lan tett; ünnepi vacsorán részt venni nem nehéz – és mégis opus
operatum az általános és az eljövendõ szempontjából. Ezért tehát be-
néztem a ködbe burkolózó jövõbe, mely elrejti a nemzedék szándékait,
pillantásom elõtt kirajzolódott egy hatalmas szentély vagy pompáza-
tos építmény, melybõl kaotikus zaj hallatszott; ez idõnként elhallga-
tott, hogy aztán még hangosabban zengjen, dobok és trombiták hang-
ja vegyült bele, s az épület bejárata fölött meglepõdve fedeztem fel az
alábbi feliratot: itt eltört porcelánt javítanak.
Tizenegyedik könyvet írni fáradságos, ezért már önmagában körül-
ményes feladat a mostani sietségben, amikor az egyén kapkodva pró-
bál abszolút jelentõségre szert tenni, és halhatatlan szolgálatot tenni;
mert tisztelettel el kell ismernünk, hogy ez nagyszerû cél, amire min- 500
denki törekszik, és a kor becsületére legyen mondva, hogy mindenki el
is éri. Vajon nem lehet a tizenegyedik könyvet megkerülve rövidítõ
úton menni? Miért is ne? Ezt a könyvet beharangozni sokkal kevesebb
idõt vesz igénybe, mégis biztosabb és mindenféleképpen hasznosabb
tett. Az ígéretnek az a kiváló tulajdonsága, hogy az udvariassághoz ha-
sonlóan semmibe sem kerül, mégis a világ minden csodájánál különö-
sebb mûvet sejtet. A befogadót (olvasóközönséget) tekintve enyhítõ és

461
 Elõszó

nyugtató hatása van, és eloszlat minden aggodalmas szorongást, hogy

valamilyen tárgyat illetõen tisztán fogunk látni. Idõnként egy pillanat-
ra meglep az az érzés, hogy nem hagyhatjuk az igazságot kétértelmû
alakban, felelõsséget érzünk – s ilyenkor egy ígéretre hagyatkozha-
tunk, és a kellemes bizonyosság érzése tölthet el minket. A dolog az-
tán már nem érdekes, hiszen X úr megígérte, hogy egyszer s minden-
korra tiszta vizet önt a pohárba; akkor milyen veszély leselkedhet? Az
ígéret rendkívül könnyen szállítható, ezért a futárok semmit sem visz-
nek szívesebben, mint ígéreteket és lépvesszõt. Az ígéret, függetlenül
attól, hogy mindent jelent, udvarias formájában mégsem több teadél-
utáni fecsegésnél, hiszen a mesebeli puncsostálhoz hasonlóan egész
este körbejár anélkül, hogy az egyik ígérgetõ terhére lenne a másik-
nak. Az ígéret pezsgõtabletta, mellyel az egész emberiség összehason-
líthatatlanul sokat nyer.
Ezt nem lehet elégségesen kifejteni, ha megfelelõen dicsérni akar-
juk a filozófiai optimizmust, melyben már évek óta jól, mi több kitûnõ-
en érezzük magunkat. Posito, s amikor azt mondom, posito, engedtes-
sék meg, hogy feltételezzem a valószínûtlent, tehát posito, A. A. úr,
akit ígérete nem ragadott magával, összeszedte magát és leírta a rend-
szert. Posito, s amikor azt mondom, posito, engedtessék meg, hogy
feltételezzem a méltánytalanabbat a legméltánytalanabbnál, tehát
posito, ha A. A. úr nem írta volna meg a rendszert, akkor B. B. úr tette
volna ezt meg helyette – na és. Idõzzünk el még egy pillanatra annál a
gondolatnál, melyet évek óta mindannyian ismerünk: reménykedhe-
tünk, hogy kilátásba helyezik, hogy létrehozzák a rendszert. Hogy rö-
vidre fogjam, posito, a rendszer megjelent itt Koppenhágában. Na és.
501 Hiszen akkor el kellene olvasni, kivéve, ha C. C. úr lenne olyan kedves
és emberszeretõ, hogy azon nyomban megígéri, hogy elkészít egy
összefoglalót róla, továbbá tájékoztat is bennünket; mert akkor me-
gint megmentene minket az ígéret. Ha nem így lenne, el kellene olvas-
nunk a mûvet. Micsoda kellemetlenség, és kinek válna javára? Talán
nem is elégítené ki teljesen az igényeket, és a tisztelt szerzõ kapna túl-
zott szorgalmáért, miközben egy ígérettel inkább használna saját ma-
gának, nem is beszélve a többiekrõl, mint azzal, hogy csodálatos rend-
szert alkot. Egyszerû betartani az ígéretet, az igazi méltóság éppen az
ígéret virtuozitásában mutatkozik meg, ahogy a festõ mondja Schak-

462
 VII

speare Timonjában: „Az a legjobb. Igéret az igazi korszellem: föltárat-

ja a várakozók szemét. A teljesítés már azért is ostobább, hogy csele-
kedet. A szó megtartása végkép kiment a divatból, kivéve az egysze-
rûbb és egyenesb lelkû nép fiánál. Az igéret nagyon udvarias és urias
dolog; a teljesítés oly fajta végrendelet, mely azt bizonyítja, hogy a ki
teszi, nagyon beteg az ítélete” (vö. 5. felvonás 1. szín). Ráadásul a
rendszert elolvasók körében különbséget kell tenni azok között, akik
megértették és azok között, akik nem, így ellenségeskedés és pártos-
kodás támadhat, míg az ígéretet tekintve az egész nemzetség egyetér-
tésben és egyenlõségben él, hiszen az mindenkinek egyaránt kedves.
A könyv, melyet most közreadok, azt hiszem, úgy született, ahogy
régebben könyvet írtak. Az író alaposan átgondolta mondandóját,
ezért meggyõzõdése, hogy tárgyáról valamivel többet tud az átlagos-
nál. Nem teljesen ismeretlen számára, hogy mit írtak a témáról koráb-
ban, és arra törekszik, hogy mindenkinek igazat adjon. Nem vállalta
azt a hatalmas feladatot, hogy mindenkit megért, ehelyett önmaga
megértését tûzte ki célul, amit talán szûklátókörûségnek és ostoba-
ságnak tartanak. Vagyis azt akarta megérteni, miért is adta írásra a fe-
jét, bár vágyát nem a külsõ szándék határozza meg, hiszen ez sosem
irányíthatja a szellem óhajtását; fontoskodva nem abban látta felada-
tát, hogy könyvével másoknak segítsen, hiszen tudja, hogy a lényeget
tekintve mindenki egyaránt okos, illetve a lényeget tekintve mindenki-
nek magán kell segítenie. Ha ellenben a vágy belülrõl fakad, és a belsõ
szándék irányítja, akkor úgy ír könyvet, ahogy a fa növeszti koronáját, 502
s ha valakinek ezzel még örömöt is szerez, az még jobb.
Ha ily módon akarjuk megérteni önmagunkat, lassabban és nehéz-
kesebben jutunk elõre. Amire rájövünk, legyen az örömteli vagy szomo-
rú felfedezés, felszippantjuk i n s u c c u m e t s a n g u i n e m. Vegyünk
egy példát: ily módon nem találjuk ki, hogy a lélek halhatatlanságának
bizonyítására a kereszténységen belül és kívül minden eddig hozott érv
elégtelen, mivel az igazi bizonyíték ezek mediációjában van. De olyan bi-
zonyítékot keresünk, melyet alapul véve nem jutunk arra a végkövetkez-
tetésre, hogy egyedül a lélek halhatatlanságának bizonyítéka halhatat-
lan, s ezt aztán úgy eresztjük a levegõbe, mint a gyerekek a papírsár-
kányt, miközben velük ellentétben még csak egy zsinórt sem tartunk a
kezünkben. Tudásunk iránt nem leszünk közömbösek, mint a kikiáltó,

463
 Elõszó

akit csak az érdekel, hogy világgá kürtölje mondandóját, csak azzal tö-
rõdik, hogy leszállítsa az árut, és a licitáláson a legmagasabb árat kapja
érte; ehelyett állandóan az életünket kockáztatjuk, mert bizonyosak va-
gyunk benne, hogy a sumpaJhsai taiV asJeneiaiV twn anJrwpwn az
igazi megismerés elve, mert az emberi iránti fogékonyság mindenkiben
megvan, annál nyilvánvalóbban, minél mélyebb a lélek. Bizonyosak va-
gyunk abban, hogy szenvedés nélkül nincs igaz tudás, mert az egyént a
bensõségesség juttatja el a tudáshoz, s a bensõségességhez hozzátarto-
zik a szenvedés, mely az egyént segíti, hogy az igazságot ne úgy mondja
ki, mint Bálám szamara. Ezért szenvedésen nem a fejtörést értjük, vagy
a dolgozószobában átvirrasztott éjszakákat, hanem valami mást, azt a
tisztességet, amiben a legegyügyûbb ember is részesedhet, akitõl a tu-
dós csak annyiban különbözik, hogy az õ szenvedése egyértelmûbb, ha-
tározottabb és tudatos. Elég büszkék vagyunk, hogy lelkesen elhiggyük,
a szenvedés a földi lét isteni titka, s csak a szenvedésben lépünk szövet-
ségre Istennel, ezért csak az a szerencsés nem részesülhet a bölcsesség-
ben, akit szerencséje olyan könnyelmûvé tett, hogy semmit sem szenve-
dett, ettõl a komoly ember mindig óvakodni fog, még akkor is, ha szen-
vedése nem külsõ és nem a sors mérte rá; mert képes lesz együttérzéssel
eljutni a szenvedéshez. Nem akarjuk szem elõl téveszteni a hétköznapi
beszédet és nyelvhasználatot, és úgy megjelenni, mint egy toronyõr a tá-
503 voli ismeretlen tájakról, ami idõnként a tudósokkal megtörténik, s azzal
jár, hogy állandóan összeütközésbe kerülnek a hétköznapi dolgokkal, és
anélkül, hogy tudatában lennének, megsértik a nyelv géniuszát, vala-
mint azokat, akik a nyelv közös tulajdonában jogosan érdekeltek. Ez a
szomorú megkülönböztetés csak azt az illúziót táplálja, hogy a tudo-
mány megközelíthetetlensége miatt hatalmasabb az általánosnál, mi-
közben éppen ezáltal süllyed le a végtelen hatalom szintjére ugyanab-
ban az értelemben, mint a szépség és a gazdagság, melynek birtoklása
kizár és megkülönböztet, de nem békít meg. Ezt értette meg a szép gö-
rög tudomány, s azért olyan jótékony hatású foglalkozni vele, mert nem
hagyta el az embereket, mint egy felhõbõl érkezõ szózat, hanem a föl-
dön maradt, a piactéren, az emberek foglalatoskodásaiban, amit külö-
nösen az a férfi értett meg, aki felhagyott a mûvészettel, egyszerûen fel-
adta, hogy kifürkészhesse a fizikai jelenségeket, és a mûhelyekben meg
a piacon kezdett filozofálni. Miközben a görög tudomány ezért rendkí-

464
 VII

vül felemelõ, belengi valami gondolattal teli mélabú, melyben kiengesz-

telõdik a földi léttel. Velejéig ismeri magasztos eredetét, nem tagadja
meg, de nem örül hiú módon különbözõségének, hanem alkalmazkodik
a hétköznapokhoz. Olyan, mint az emberi alakba bújt Isten, és minden
pillanatban csodát tesz a hétköznapi szegényes kifejezõdéssel, miköz-
ben mindenben egy átlagos emberre hasonlít, kivéve, amikor az a bizo-
nyos mélabú a búskomorság könynyed leheleteként meghajlítja alakját,
vagy megvilágosodik, mint egy isteni tréfa, mely szinte a pajkosságig
megfiatalítja.
Más hozzáfûznivalóm nincs, kivéve, hogy itt most egy pillanatra el
kellene idõznöm annál a gondolatnál, mely csak titokban és illetékte-
lenül járt a fejemben fejtegetésem közben, vagyis hogy vajon milyen
kapcsolatba kerülök az olvasóval. Töprengésemet tréfának tekintem,
könnyelmû idõtöltésnek, mellyel – ha készen vagyunk, elõbb nem – el-
üthetünk egy félórát. Manapság másként tekintenek az egészre, s úgy
vélik, hogy az az ostoba komolyság, mellyel a szerzõ olvasókat keres és
próbál teremteni, még mielõtt hozzálátott volna az íráshoz, vagy az a
fiatalos könnyelmûség, amellyel tervezget, és az embereket beavatja
terveibe, tényleg komoly dolog, mely a felnõtt férfi érettségét bizonyít-
ja. Az, aki életszemléletében és abban, ahogy az életkörülményeket
szemléli, nem jutott el odáig, hogy tudja, mi állja ki a komoly próbát,
és mi az, ami a vékony jégréteghez hasonlóan csak a korcsolyázó sebes 504
suhanását bírja el, természetesen sosem tesz szert kellõ komolyságra,
és teljesítménye sem lehet elég komoly. Mindenki csak saját magára
számíthat, s aki odafigyel arra, hogy megmaradjon ezen az alapon, az
szilárd talajon jár, mely nem hoz szégyent rá. Ha önmagával hányja-ve-
ti meg, mit szeretne, és hova szeretne eljutni, ha töprengésébõl faka-
dóan lassan és némán nekilát, komolysága nem hoz szégyent fejére. El-
lenben ha valaki attól a gondolattól lesz komoly, hogy mit fog tenni
másokért, csak azt mutatja, hogy alapjában véve bolond, akinek az éle-
te a grimaszok, kézmozdulatok, szóáradatok és aggodalmaskodó
színielõadások ellenére tréfa, és az is marad, léte semmilyen jelentõ-
séggel nem bír, kivéve ha az irónia segítségével szórakoztatni tud vele.
Hogy az, aki könyvet akar írni, alkalmas-e a feladatra, az idõ majd el-
dönti. Hogy elkészül-e mûvével, hogy nem az utolsó pillanatban éri-e
baleset és borítja le tintával, vagy veszíti el a kéziratot, vagy a nyomda-

465
 Elõszó

tulajdonos dobja ki, a futár hagyja el, vagy a szedõüzem ég le, vagy
rossz minõségû lesz a kiadás, vagy kiderül, hogy senkinek sem tetszik,
amit írt – ezt senki sem tudhatja elõre. S aki elég okos, hogy feltételez-
ze, hogy mindez elõnyére válik, bizonyára okos, de Isten tudja, tulaj-
donképpen mit értett meg, és Isten tudja, hogyan értheti meg õt egy
értelmes ember. Bárki tudhatja, mit akar, mire képes, mit tett, s ez
mind alkalmas arra, hogy komolyan szemléljük, amiben lelke új ko-
molyságra születik újjá. A kor minden fuvallatát a gondviselés cseleke-
deteinket irányító intésének tekinteni, ahogy a szabósegéd tette, ami-
kor a szél elég erõs volt ahhoz, hogy lefújja az asztalról; egy szál cse-
répben nevelt metélõhagymával meghozni a nyarat a városba; úgy
akarni meghódítani a Szentföldet, hogy azt sem tudjuk, hol található a
térképen; fellármázni a közösséget, mert tévedésbõl tehénnek néz-
tünk egy szélmalmot; összehívni az összes szabót, és elmagyarázni ne-
kik, hogy a cérna végére csomót kell kötni; egész nap járni a város ut-
cáit, mint a gyalogpostás, és csengettyûszóval elszakítani az embere-
ket munkájuktól, hogy megismerhessék az elõfizetési tervet; vacsora-
vendégséget hívni, aztán az éhes gyomrokat az étlap mellett egy olyan
társaság létrehozásának ötletével jóllakatni, melynek feladata a szegé-
nyek helyzetének javítása – az ilyesmi vagy tréfa, méghozzá idõnként
505 meglehetõsen mulatságos, vagy komoly dolog, s mint ilyen kétség-
beesett tréfa, annál kétségbeesettebb, minél nagyobb az õrület.
Olvasómnak tehát egyet kell értenie velem abban, hogy bár a tudo-
mány korunkban mindennel elkészült, szerencsétlen módon megfe-
ledkezett a csattanóról. Vagyis arról, hogy itt semmi közünk a rész-
vénytársaságokhoz, az elõfizetési tervekhez vagy egy irodalmi bálvány
körüli körtánchoz. Csak az lehet az olvasóm, aki hiszi, hogy mindenki
saját magára van utalva, és meggyõzõdése, hogy ez a leglényegesebb;
de éppen ezért nem tudhatom biztosan, hogy tovább jutott-e, mint én.
Mindazonáltal mégiscsak úgy gondolom, hogy számára is jelent vala-
mit, ha elolvassa irományomat, ám csak ismételni tudom, hogy sosem
jutna eszembe akkora fontosságot tulajdonítani magamnak, hogy kije-
lentsem, mások érdekében kellett megírnom a könyvet. Csak azután
gondolhatok az olvasóra, miután a belsõ kényszer és vágy hatására
írásra adtam a fejemet, és elkészültem a mûvel. E szemléletmódnak
köszönhetõen megszabadulok minden rosszul idõzített aggodalmas-

466
 VII

kodástól a könyv sorsát illetõen. Könyvem valószínûleg megjelenik,

bár ebben sem lehetek biztos; ha olyan olvasóra talál, akinek javára vá-
lik és örömöt szerez, az nem várt nyereség számomra, s ezzel mindket-
tõnk kölcsönös megelégedésére kvittek vagyunk.
Ami rendszerezõ elméinket és filozófiai optimistáinkat illeti, ezek
bizonyára gyorsan meggyõzõdnek róla, hogy itt semmi keresnivalójuk;
gyorsan, szerintem olyan gyorsan, ahogy kimondom; mert õk mindent
hipp-hopp tesznek. Könnyen belátják, hogy nem érdemes idõt pocsé-
kolniuk egy olyan késõi gyermekre, aki semmit sem látott a világból,
mindössze egyetlen belföldi utazást tett a saját tudatában, tehát nem
jut el sehova, miközben a rendszerezõ elmék egész más tapasztalato-
kat szereztek, és „az ördögbe is, jártak Trapezuntban és R-ben is”. Mi-
ért is vennék a fáradságot, hogy egy ilyen utazó kedvéért ellenvetések-
kel álljanak elõ, annál is inkább, mert teljesen leköti õket az, hogy a
„semmivel” foglalkozzanak. Isten adja, hogy így történjen, mert akkor
leghõbb vágyam teljesülne. De ha mégsem, ha várakozásom ellenére
mégis foglalkoznának velem, arra kérem õket, ne zavartassák magu-
kat; hiszen én most is, mint mindig, mindenféleképpen a szolgálatuk- 506
ra állok. De könyörgök, teljesítsék egyetlen kérésemet; tegyenek ve-
lem és könyvemmel, amit akarnak, de esedezve kérem, a mediáció se-
gítségével ne tegyenek a vándorszatócs rendszerezõ ládájába. Nem te-
hetek róla, de rettegek ettõl a szótól. Nyomasztólag hat a lelkemre,
nem önmagában, hanem azzal, hogy folyvást a legapróbb változtatás
nélkül használják; úgy hat, mint mikor valaki nap nap után egy tompa
fûrészt élesít, vagy mint az a hang, amit Szókratész szerint Xantippe
állandó szitkozódásakor adott ki, a homoktövis hangja (Diogenész 2,
5, 36). Felépítésem, egészségem, alkatom nem alkalmas a közvetítés-
re. Lehet, hogy ez tökéletlenség, de ha én magam ismerem el, hinni
kellene nekem. Ha csak meghallom a mediáció szót, máris minden
olyan nagyszerû és grandiózus lesz, hogy rosszul érzem magam, elbi-
zonytalanodom és zavarba jövök. Érezzenek együtt velem, és kímélje-
nek meg a mediációtól meg mindattól, ami ebbõl következik, hogy ár-
tatlanul alkalmat adjak egy filozofikus versikének, hogy akárcsak egy
kisiskolás a templom kórusfeljárójában újra meg újra elismételje, amit
amúgy is tudok, hogy az újkori filozófia Cartesius-szal kezdõdik; meg a
filozófia meséjét arról, hogyan kovácsolt a létezés és a semmi a ben-

467
 Elõszó

nük rejlõ hiányból együttes erõvel levést, illetve milyen csodálatos dol-
gok történtek a késõbbiekben a rendkívül eleven és megindító törté-
netben, mely tulajdonképpen nem is történet, csak logikus mozgás.
Mindezt németül olvassuk. Hegel olvasása közben tanulunk is valamit,
és gyakran tisztelettel kanyarodunk vissza a mesterhez. Noha az, amit
Hegel mondott, épp olyan igaz, mint az, hogy az amo az amavi ama-
tum amare ige elsõ szótári alakja; s épp olyan evidens, mint Pü-
thagorasz tételének bizonyítása, mégis ostobaság lenne, ha egy idõ-
sebb író fontoskodva nem fiataloknak vagy tanoncoknak szóló könyvet
adna ki róla, mely halálosan untatná azt, akinek ilyen oktatásban kell
részt vennie, miután – akárcsak mindenki más, aki már letett valami-
lyen egyetemi vizsgát – megtanulta a leckét, s ha életkörülményei
szükségessé teszik, tudja is, jóllehet nem tartja sokra az írás tudomá-
nyát.
Ha az, amit így írtam, hasonlítana egy korábbi mûre, amit valószí-
507 nûsíthetõen szánt szándékkal elhallgattam, de az is lehet, hogy meg-
bocsátható módon errõl nem is tudtam, mondjátok meg két szóval,
nincs szükség a mediációra, tudomásul veszem. Nem áll szándékom-
ban íróként keresni a kenyerem, nem szeretném kicsalni mások pén-
zét, tehát ha ilyesmit rám bizonyítanak, kötelezem magam, hogy min-
den egyes vásárlónak visszaszolgáltatom a pénzét; mert Hamann sza-
vaival élve: „nicht eine bloße ‰rm¡ sondern ein furor uterinus hat mich
zu den meisten Aufsätzen getrieben. Anstatt Geld zu nehmen, hätte
ich lieber Geld gegeben, und das Wiederspiel von andern Schrift-
stellern getrieben” (7, 205).

468
 VIII 508

Amit megjósolok, az vagy megtörténik vagy nem;

mert Apolló a prófétálás ajándékát adta nekem.
Tiresias

1. §
A problémáról általában

Filozófiai folyóiratot indítani Dániában nem csak látszólag, hanem

valójában is meggondolandó; én mégis megtettem, amire még a tevé-
kenységemet jóindulattal figyelõ olvasó is a fejét csóválja, s képtelen
megállni, hogy figyelmeztessen, és rosszallón odakiáltson nekem: „hát
hogy járt?” … Az olvasóközönség határtalan bizalmát élvezõ zseniális,
tehetséges, tudós férfiak vágtak bele ilyen vállalkozásba, de hosszabb
vagy rövidebb idõ után kénytelenek voltak feladni. Még Heiberg pro-
fesszor próbálkozása sem hozta meg a várt sikert. A spekulatív eszmé-
nek szentelt Perseus c. folyóiratnak is csak két száma jelent meg. Pe-
dig ha van valaki az országban, akinek sikerrel kellett volna vennie az
akadályokat, akkor az õ. Amikor hozzálátott terve megvalósításához,
bízhatott tekintélyében, biztos lehetett benne, hogy rögtön köré se-
reglenek a munkatársak, hiszen minden tapasztalt szellem belátja,
hogy egy ilyen vállalkozás kedvesen és visszautasíthatatlanul megköve-
teli az õ hathatós támogatását. A fiatalok pedig hízelgõnek érzik már
csak az irodalmi kitüntetés gondolatát is, hogy abban a tisztességben
részesülnek, hogy Heiberg professzor folyóiratánál dolgozhatnak, ezt
nálam senki sem tudja jobban – gyakran eszembe jut, ahogy annakide-
jén az ifjúi szív megrészegedett a gondolattól, hogy írását elfogadták, 509
vagy hogy egyetlen hadapród sem nézhetett volna fel lelkesebben a hí-
res generálisra, akinek zászlaja alá belépett, mint én a Flyveposten fe-
lejthetetlen szerkesztõjére. Ennek ellenére a folyóirat nem sokáig lé-
tezett, nem volt feltûnõen sok elõfizetõje, a munkatársak pedig – a
tartalomból ítélve – nem sereglettek köré, ahogy várható lett volna.
Ha vele ez történt, mi a valószínûsége, hogy egy hasonló vállalkozás

469
 Elõszó

nekem sikerülni fog? Vagy fogalmazzunk másképp, mekkora az esélye,

hogy még rosszabbul járok? Mivel a kor másokkal megértette, hogy
egy ilyen vállalkozás nem járhat sikerrel, nem is merek elnézõ tanulsá-
got várni a tapasztalattól, inkább szigorú és nyomatékos rendreutasí-
tást, mely megérteti velem és a hasonszõrûekkel, hogy nem hajkurász-
hatok gõgösen olyan célokat, melyeket a nagyszerû elõdöknek is fel
kellett adni.
Igaz, a filozófiai érdeklõdés azóta egyre jobban elterjed. És Heiberg
professzor úr próbálkozása nagy segítségemre szolgált, hiszen sokszor
tapasztalhattuk, hogy azt, ami a legerõsebbnek nem sikerült, a gyen-
gébb megoldotta, vagy azt, amit a gazdag nem ért el, a szegény igen,
mert a megfelelõ pillanatban érkezett, és learathatta azt, amit a elõd-
je elvetett. Ennek ellenére érzem, hogy sokkal kevésbé van esélyem ar-
ra, hogy vállalkozásom sikerrel jár, mint annakidején Heiberg pro-
fesszornak. Utólag könnyû azt mondani, hogy a gyengeség szerencsé-
vel végrehajthatja azt, ami az erõnek nem sikerült; de a kezdetekkor
ez nem sokkal kecsegtet; mert ki ismeri az órát és az alkalmat? Lám
itt állok ugyanazon a ponton; ki ismeri az órát és az alkalmat? A király-
ságban senki sem cselekszik úgy, mint Heiberg professzor; és mégsem
fog sikerülni.
A kilátások nem a legjobbak; helyzetem semmiképpen sem mond-
ható elõnyösnek. Nem vagyok Heiberg professzor, sõt még annál is ke-
vesebb vagyok, hogy nem vagyok Heiberg professzor; mert csak N. N.
vagyok. Lehet, hogy az idõsebbek éretlenségnek tartják vállalkozáso-
mat, de talán elég türelmesek lesznek, hogy megvárják, mit hoz az
idõ, vagyis nem fognak támogatni, csak ítélkezni. A fiatalok bizonyára
nem találják majd hízelgõnek, hogy abban az irodalmi megtisztelte-
tésben részesülhetnek, hogy a munkatársaim lehetnek, aligha érintet-
510 te meg õket könyörgésem. Miért is nem adom fel az egészet, miért re-
ménykedem még mindig vállalkozásom sikerében? Azért, mert szán-
dékom nemcsak jó, de egészen más is, mint azoké, akik korábban pró-
bálkoztak filozófiai folyóirat kiadásával; azért, mert várakozásom
nemcsak szép, de egészen más is, mint azoké, akik korábban belevág-
tak ilyesmibe.

470
 VIII

2. §
A folyóirat célja

Végtelenül örömteli látni, hogyan terjed a filozófia az országban,

s lassan már mindenkit megérintett a szelleme, mindenki részese-
dett áldásaiból, az örömnek azonban még nem sikerült legyõznie ké-
telkedésemet, hogy az a sok ember, aki qui nomen philosophiæ dede-
runt, tényleg megértette-e azt, amit hallott vagy mondott. A kételke-
dés nagyon közel áll hozzám, és sokszor elfogott, pedig a rám jellem-
zõ epoch megakadályozott, hogy filozófusnak adjam ki magam. Vala-
mikor azt hittem, megfigyeléseim révén megbizonyosodtam arról,
hogy mélyen tisztelt kortársaim tévúton járnak. Mivel minden erõfe-
szítésem ellenére nem voltam képes addig a szédítõ gondolatig emel-
kedni, hogy mindenben kételkedjem, úgy döntöttem, csak egy vala-
mit vonok kétségbe, és lelkemmel arra a sokkal emberibb feladatra
koncentrálok, hogy abban kételkedem, hogy mindenki, aki filozofá-
lásra adja a fejét, megértette, amit õ maga vagy mások mondtak. Ezt
a kételkedést nem a rendszerben, hanem az életben lehet legyõzni.
De mi értelme van annak, hogy a filozófia minden kétkedést legyõz,
ha abban továbbra is kételkedünk, hogy az ember valóban megértet-
te a filozófiát. Ez a kételkedés nem lehet közömbös sem a kételkedõ,
sem a filozófia számára. A kételkedõnek azért, mert szeretné megér-
teni a filozófiát; a filozófiának pedig azért, mert szeretné, ha megér-
tenék. A tudomány nem õrzi féltve tudását, szeretné mindenkivel
megismertetni, szeretné, ha mindenki eljutna az igazság megismeré-
séhez. Nincsenek nagy igényei, alázatos alakban mutatkozik meg, a
szeretet kegyességével fejezi ki magát. Hogy csak egy egyszerû pél-
dát említsünk, nem hirdették-e újra meg újra a filozófia papjai, hogy
„korunkban szükségszerû, hogy a teológus filozófus is legyen, ha ki 511
akarja elégíteni a kor által támasztott követelményeket”. De ha ez
szükségszerû, akkor lehetségesnek is kell lennie; mert még én is be-
látom, mennyire nem lenne bölcs dolog a filozófiától, ha a lehetet-
lent tartaná szükségszerûnek. Hiszen minden teológus lehet filozó-
fus. A teológus szót ugyanis nem használhatjuk beszédünkben sensu
eminentiori bármely kiváló tehetséggel megáldott teológusra; hiszen

471
 Elõszó

még én is belátom, mennyire nem lenne bölcs dolog a filozófiától, ha

azt hinné, mondott valamit egy tautológiával; vagy ha a legfensége-
sebb létezést egy meghatározott létezésen belül más létezésként ha-
tározná meg. A minden teológusjelölt számára oly vigasztaló kijelen-
tés még inkább épülésre szolgál, ha belegondolunk a következõ sza-
vak jelentésébe: „ha ki akarja elégíteni a kor által támasztott köve-
telményeket”. Könnyen beláthatjuk, hogy a kor szón ez esetben nem
érthetünk egy kiváló, filozófusi tehetséggel megáldott egyént, hiszen
mennyire nem lenne bölcs dolog a filozófiától, ha azt mondaná, hogy
a kiváló egyénnek másnál kellene keresnie és mástól kellene megkö-
vetelnie azt, amit önmagában kellene keresnie és önmagától kellene
megkövetelnie. A kor szón nem érthetjük a kor eszméjét sem, nem
személyesíthetjük meg a kort, hiszen mennyire nem lenne bölcs do-
log a filozófiától, ha megkülönböztetné a kor eszméjét és ezt a teoló-
gust kat‘ exochn, aki a kor eszméje szeretne lenni. Lám manapság
ilyen jóságos a filozófia, és annyira különbözik attól az idõs, szûk-
markú istennõtõl, aki csak a kevesek szeretetére és imádatára tar-
tott igényt, és csak nekik nyilatkoztatta ki magát. Minden teológus-
ból filozófust csinál, mégpedig azért, hogy így teljesülhessen a kor fi-
lozófiai követelménye, mely azt feltételezi, hogy a kor, vagyis az indi-
viduumok összessége, filozófiai. Micsoda szép remények minden teo-
lógusjelölt számára! Csak az a fránya kételkedés ne lenne, hogy tény-
leg megértettünk-e mindent, amit mi magunk vagy mások mondtak.
Ily módon tehát minden tudomány azt hirdeti, amit a teológia, hi-
szen mindegyik a filozófia felé törekszik. Minden szájból ezt halljuk:
„korunk filozófiát követel”. A filozófia pedig elismeri, hogy korunk
ésszerû, ezért követelése is az. Szeretem a legjobbat feltételezni em-
bertársaimról, ezért szívesen elhiszem mindenkirõl, aki megszólal,
512 hogy érti, amit mond; ennek ellenére mindig kételkedem egy kicsit.
Ezt a fennmaradó kétkedést szeretném kiirtani; ezt szeretném elérni
ezzel a folyóirattal.
Amennyiben nálam többen is vannak, akik nem értik teljesen azt a
sok mindent, amit korunkban a filozófia állít a teológiáról, ezt jól tit-
kolják. Noha (tegyük fel) nem értenek a filozófiához, a világot értik.
Ez a tudás sajnos belõlem mindig hiányzott. A filozófiának, ahogy fent
megjegyeztem, nem lehet mindegy, hogy tényleg megértik-e vagy sem;

472
 VIII

de ezt mégis csak az érintett butaságából tudhatja meg; mert az oko-

sak nem hivalkodnak vele.
Tehát az a szándékom, hogy szolgálatot teszek a filozófiának; azzal
válok erre alkalmassá, hogy elég ostoba vagyok hozzá, hogy ne értsem
meg, sõt, még ennél is ostobább, hiszen ezt nem is rejtem véka alá.
Vállalkozásom mégis csak javára válhat a filozófiának; mert semmilyen
kára nem származhat abból, hogy még a legostobább is szakértõjévé
válik. Hiszen éppen így arat legteljesebb gyõzelmet, és bebizonyítja,
mennyire helyes mindenkibõl filozófust faragni.
Hát nem helyes ez a szándék? És nem különbözik-e azokétól, akik
korábban azzal kísérleteztek, hogy filozófiai folyóiratot adjanak ki, bár
abban megegyezik velük, hogy szintén a filozófiát akarja szolgálni?
Szolgálatot azonban különféleképpen lehet tenni, valaki bölcsességé-
vel szolgál, valaki ostobaságával.
Szándékom kapcsán alaposan próbára tettem magam, és önvizsgá-
latom során megbizonyosodtam róla, hogy megvannak bennem a
szükséges tulajdonságok. Ezt szerénytelenség és tisztességtelenség
nélkül állíthatom. Vagyis nem hiányzik belõlem a butaság és a csügge-
dés. Hogy birtokában vagyok az elsõnek, senki sem fogja udvariasan el-
vitatni tõlem. Ami a másodikat illeti, azzal akarom bizonyítani, hogy
elismerem az elsõt. Ezenkívül nem akarok ebbõl erényt kovácsolni; hi-
szen minden valószínûség szerint kifizetõdõ lesz. A hûséges szerel-
mesnek is eszébe juthat, hogy próbára teszi kedvesét, nem azért, hogy
ezzel az veszítsen valamit bájából, hanem azért, hogy szerelmes pillan-
tásával még szebbnek láthassa. Szeretem a filozófiát, kora ifjúságom
óta szeretem. Bizonyára nem kell bizonygatnom, hogy túlságosan tisz-
telem ahhoz, hogy arra vetemedjek, hogy hasonló módon próbára te-
gyem, mint a szerelmes kedvesét. Amit õ önszántából tesz, és éppen
ezzel hibázik, igaz, mivel szerelmes, ez megbocsátható, arra engem a 513
szükségszerûség vesz rá. Az eredmény ettõl függetlenül ugyanaz lehet:
a filozófiát szerelmesen szebbnek és pompásabbnak látom, mint bár-
mikor korábban. Ilyen csüggedéssel kell járnia annak, hogy valaki elis-
meri gyengeségét, amikor mer erre várni? Mindent egybevetve ki ne
szeretne valami magasztosabb hiányában örömmel az az ostoba kérdés
lenni, melytõl egy fiatal lány elragadóbban elpirul, mint valaha? Ki ne
szeretne szinte gyermeki együgyûség lenni, melyet látva a bölcs jelen-

473
 Elõszó

tõségteljesebben mosolyog, mint valaha? Vagy butaság, mely megte-

remti az alkalmat, hogy elmondjunk egy viccet? Vagy félreértés, mely-
nek kapcsán a bölcsesség érthetõbb magyarázatba kezd, mint eddig
bármikor? Nem szeretném az említett szeretõhöz hasonlóan próbára
tenni a filozófiát; mert bár mindig szerettem, szerelmem nem olyan
boldog, hogy vakmerõ kísérletekre ragadtathassam magam. Ha mégis
próbára teszem, akkor esdekléssel és könyörgéssel. Nem tartozom
azon hatalmasok közé, akik bizalmas viszonyban élnek vele, és egyen-
rangú félként kezelik; olyan vagyok, mint a jelentéktelen szolga a feje-
delmi palotában, aki mindennap látja a királyi felséget, de tátongó sza-
kadék választja el tõle. De a Palnatoke szolgájához hasonlóan egyetlen
vágyam van csak, hogy teljes pompájában láthassam. Miért ne történ-
hetne meg? A filozófia nem járkál sötétségben, mint Kékfogú Harald,
nem téved, nem veszi fel a halotti inget a koronázási ruha helyett. Mi-
ért ne történhetne meg? Mikor nyilatkozik meg a filozófia annál cso-
dálatosabban, mint amikor érthetõvé válik az oktalanok számára! De
amikor senki sem akarja elismerni, hogy ostoba, akkor a filozófia sem
mutatkozhat meg ekképpen.
Hát nem szép a szándékom, nem különbözik-e azokétól, akik ko-
rábban próbálkoztak folyóirat kiadásával?

3. §
Mit várok

Mivel az olvasó ismeri szándékomat, nem titok elõtte az sem, mit

várok vállalkozásomtól; azt, hogy szándékom teljesüljön. Hogy siker-
rel járjak; de a sikerhez esetemben két dolog szükséges; hogy vállal-
514 kozásom külsõ, üzleti és belsõ, tudományos szempontból is kifizetõ-
dõ legyen.
Külsõ szempontból azt várom, hogy legyenek elõfizetõim és munka-
társaim.
Tapasztalatból tudom, hogy egy filozófiai folyóirat nem számíthat
túl sok számra. Hogy ennek ellenére mégis azt szeretném, ha folyó-
iratom szerencsével járna, érthetõ; hiszen a vágyakozás szabad mûvé-
szet. Az, hogy a tapasztalat ellenére bízom a sikerben, alighanem

474
 VIII

magyarázatra szorul. Hát jó. Folyóiratom különbözik a korábbiaktól,

ezért bízom abban, hogy más sorsra jut, hiszen a különbség termé-
szetébõl kifolyólag valószínûvé teszi, hogy vállalkozásom szerencsés
kimenetelû lesz.
Aki azt állítja, hogy az emberek szolgálatkészek, semmi újat vagy
igaztalant nem állít. Hiszen szívesen támogatnak minden hasznos vál-
lalkozást, és mindenekelõtt segítenek a szükséget szenvedõnek; csak
azt szeretnék, hogy jótékony tevékenységük, szolgálatkészségük egy-
értelmû legyen, ne férhessen hozzá kétség vagy aggályoskodás. Azzal,
hogy elõfizetik folyóiratomat, semmi kétségest nem tesznek. Ha képes
lennék arra, ami folyóiratot indító elõdeimnek szándékában és hatal-
mában állt, nevezetesen tanítani vagy diadalmaskodni, akkor elõfor-
dulhatna, hogy az, amit az elõfizetõ kap tõlem, értékesebb annál, amit
õ ad nekem. Vagyis miközben azt hiszi, hogy az elõfizetéssel jót tesz
velem, furcsa mód az adósommá válik; és tényleg, ahelyett hogy nagy-
szerû jótevõ lenne belõle, önmagát illetõen felettébb elgondolkodtató
beismerést kellene tennie. Ez a körülmény már önmagában kétkedés-
re késztetné, s a kételkedõ ember nem cselekszik szívesen. Amikor el-
lenben az én elõfizetési tervem kerül az olvasóközönség kezébe, az
egyén így gondolkodhat: „lássuk csak, mit akar a szerzõ – arra vár,
hogy tanítsák – ennek van értelme, s mivel bokros teendõim nem aka-
dályoznak, szívesen állok rendelkezésére – mit akar a szerzõ? – hogy
legyõzzék – ezt értem, s ha hivatalom nem tartana igényt minden
idõmre, szívesen fölé kerekednék, hiszen évek óta õszinte és méltóság-
gal diadalmaskodó tagja vagyok a gyõzedelmes gyülekezetnek – mivel
azonban nincs alkalmam, hogy bármit is tegyek tagjaiért, érte teszek
valamit – elõfizetek”. Mint mondtam, lehetetlen bárminemû kétértel-
mûség. Elõfizetõm minden értelemben valódi jótevõmmé válik; bi- 515
zonylaton és szívélyes köszönetnyilvánításon kívül semmit sem nyújt-
hatok neki. Nem kell attól rettegnie, hogy ravaszul megfosztom attól,
hogy jótevõmnek nevezhesse magát, hiszen minden tekintetben az, és
az is marad, én pedig az adósa vagyok és leszek, amikor kifizeti a szám-
lát, amikor a folyóiratot olvasva jó közérzetemre gondol, és még in-
kább akkor, ha tényleg azzal siet segítségemre, hogy tanít. Engem tá-
mogatni akaró egyetlen érzõ lélek sem tehet jobbat, mint hogy elõfi-
zet a folyóiratomra. Amikor azonban azt mondom: egyetlen érzõ lélek

475
 Elõszó

sem, nem nevezem meg, hányan vannak – hát ezért várok sok elõfize-
tõt. Vagy nem merem? Nem merem elvárni a részvétet? Jean Paul egy
helyütt a következõt mondja: „Az emberek mindig készek segíteni tár-
suknak a keresztet hordozni, ha tudják, hogy ehhez a kereszthez fog-
ják szegezni õt”.
Ami a munkatársakat illeti, mint már említettem, nem számítok
támogatásra. De ez a szerencsétlen körülmény más részrõl rávilágít
helyzetem szerencsés mivoltára. Ha sokan jelentkeznének, akkor ez
csak azt bizonyítaná, hogy hozzám hasonlóan sokan nem értették meg
a filozófiát. Ha ez így lenne, el kellene gondolkoznom legfõbb elváráso-
mon, a tudományoson, azaz, hogy legyõzzenek. Ha sokan nem értették
meg a filozófiát, akkor ez veszélyes érvvé válik minden filozófiával, de
leginkább azzal szemben, mely arra törekszik, hogy mindenki megért-
se. Ha ellenben senki sem jelentkezik, tudományos elvárásom annyira
valószínû lesz, hogy az már szinte bizonyosság.
Tudományos elvárásom az, hogy diadalmaskodnak felettem, és az-
zal nyerek, hogy veszítek; vagy az érzések nyelvén szólva az, hogy a jó
embereknek sikerül megértetni velem a filozófiát.
Valaki talán közbeveti: „a filozófia nem veszõdik egy ilyen jelenték-
telen alak legyõzésével”. Távozz tõlem, undorító gondolat! Merhetem-
e azt hinni, hogy filozofikus korunkban létezik akár csak egy valaki,
aki a filozófiától ennyire idegenkedik? Hiszen a filozófia népszerû akar
lenni, és mindenkivel meg akarja értetni magát. Lennék csak olyan je-
lentéktelen, amilyen lenni szeretnék; nem találom a helyem a konkrét
516 névvel ellátott felvonulásokon a kor sodrásában, de ha a táblán az áll,
hogy mindenki, akkor ebbe minden bizonnyal én is beletartozom. A
mindenki kategóriája nem jelent kicsinyes különbséget, mindenkit je-
löl. Ami azzal egészül ki, hogy a filozófia nem véges hatalom, nem ön-
elégült zsarnok, aki veszekedni akar, hanem emberszeretõ lángelme,
aki mindenkit el akar juttatni az igazság megismeréséhez. Nem lázon-
gok, távol álljon tõlem, tanulni szeretnék. Minél jelentéktelenebb va-
gyok én, annál jelentõsebb a filozófia diadala. E tekintetben semmi-
lyen eszközt nem sajnálunk, bánjanak velem kíméletesen vagy kímé-
letlenül, aszerint, mi szolgál az ügynek; mindent elviselek, mindent el-
szenvedek, mindent megteszek, csak hogy beavassanak; csak azt en-
gedjék meg, hogy sose kelljen igent mondanom arra, amit nem értek,

476
 VIII

csak azt ne kérjék tõlem, hogy olyasmit kelljen megmagyaráznom má-

soknak, amit magam sem értek.
Valaki talán azt mondja: „tõled azt várják, hogy ne beszélj és figyelj”.
Ó, Istenem! Elröpül az idõ. Igazságtalanság az élethez annyira értõ filo-
zófiától, hogy kigúnyolja azokat, akik hallgatnak és valami túlvilágira
várnak, s elmagyarázza nekik, hogy lóvá tették õket; az ilyen filozófia
igazságtalan, ha így vagy még gonoszabbul bolondot csinál belõlem,
mert az, aki egyszer s mindenkorra feladja a jelenvalót, reménykedik,
engem azonban úgy tesznek lóvá, hogy állandóan kitolják a határidõt.
Legyen hát részvéttel! Mi hasznom belõle, ha tíz év múlva megtudom,
mit kellett volna tennem tíz évvel korábban, hiszen akkor teljesen össze-
zavarodnék. Az élet rövid, ne legyen túl hosszú a mûvészet, legalábbis ne
legyen hosszabb az életnél. Ha egy egész életbe telik megérteni Hegelt,
akkor ez a filozófia tartalmazná a legmélyebb ellentmondást.
Ettõl azonban nem kell tartanom. Ha eltöprengek korunkon, a
benne munkálkodó erõkön és azon, hogy nem tolonganak a munkatár-
sak, akkor bizonyára nem fogom hiába keresni az okulást. Ebbõl a
gondolatból erõt merítve most néhány szóval megemlékezem arról,
mennyire jártas korunk a filozófiában.
A hegeli filozófia évek óta virágzik idehaza. Micsoda szép kilátások,
ha ez a filozófia, miután mindent elmagyarázott, még eggyel tovább
lép, és elmagyarázza önmagát! Talán nem sikerült teljesen világosan
kifejezni magamat. De erre törekszem, és azt hiszem, képes vagyok rá;
mert oktalanságom nem ködös sejtés. Egy dolgot biztosan tudok: azt,
hogy mit nem értek; egy dolgot várok el kortársaimtól, és ez a magya- 517
rázat. Nem tagadom, hogy Hegel mindent megmagyarázott, ezt meg-
hagyom az erõs szellemeknek, akik egyúttal azt is megmagyarázzák,
amit hiányolnak nála. Én továbbra is a földön járok, mondván: nem ér-
tettem meg Hegel magyarázatát. Ebbõl aztán megint nem következte-
tek másra, mint hogy nem értettem meg õt magát. Ennél messzebb-
menõ következtetést vonjanak le a hatalmasok, akik természetükbõl
fakadóan erre jogosultnak érzik magukat. Én továbbra is a földön já-
rok, és hangnemet váltva kérek, méghozzá magyarázatot; mi több, ért-
hetõ magyarázatot; mert mi hasznom az olyanból, ami mindent meg-
magyaráz Hegelben, de úgy, hogy semmit sem értek belõle. Csak adja-
nak nekem magyarázatot, à tout prix elfogadom, vessék oda vállrándí-

477
 Elõszó

tással, én azt is megköszönöm. Mivel idehaza sok filozófus foglalko-

zott buzgó igyekezettel ezzel a filozófiával, az a boldog várakozás tölt
el, hogy részem lesz a kívánt okításban.
Ha egy nehézséget mégsem sikerülne legyõzni, akkor azzal vigasztal-
hatom magam, hogy szülõhazámban olyan filozófusok is élnek, akik túl-
jutottak Hegelen. Amint ezek rövid táviratszerû tudósításban elmagya-
rázzák, hova jutottak, továbbra is rendíthetetlen bizalmat érzek irán-
tuk. Ha valamit kérhetnék, akkor bizonyára azt kérném, hogy tudósítá-
suk legyen kategorikus, hogy lehetõség szerint megértsem; mert azt,
hogy csak úgy általában kijelentik: „túljutottam Hegelen”, túl általá-
nosnak találom ahhoz, hogy bármilyen gondolatot kapcsolhassak hoz-
zá; az olyan közelebbi meghatározás pedig, mint egy család- és utónév,
borzasztó ellentmondást jelent ehhez az általánossághoz képest, s ettõl
teljesen összezavarodom. Ezen a ponton rögtön beismerem, hogy több
jelenséget is elmagyarázhatatlannak találtam. Filozófiai munkákat ol-
vastam, melyekben minden gondolat, minden egyes kifejezés szinte
olyan volt, mintha Hegeltõl kölcsönözték volna. Miután elolvastam
õket, elgondolkodtam: most akkor ki a szerzõ. Hegel, válaszoltam ma-
gamnak, aki pedig a tanulmányt írta, õt idézi, tehát megbízható és pon-
tos. Ezt megértettem. De lám! Mégsem így volt, a szerzõ túljutott Hege-
len. Értelmem megtorpant, amikor a szerzõ így érvelt: túljutottam He-
gelen; ha a cikk beszélni tudna, vélhetõen azt mondaná: micsoda badar-
518 ság. – Hegel képes volt úgy megszerkeszteni az egész újkori filozófiát,
hogy úgy érezzük, mindent lezárt, és minden, ami megelõzte, csak felé
haladt. Egy másik író hasonló értekezést ír, lehetetlen megkülönböztet-
ni Hegel rendszerétõl, azaz minden egyes ponton átjárja a lezártság gon-
dolata, aztán felbukkan egy záró paragrafus, melyben a szerzõ azt állít-
ja, hogy túljutott Hegelen. Értelmem megtorpan, de mégis mire van
szükségem? Egy jelentéktelen csekélységre; két szó elegendõ, egy ap-
rócska kategorikus kijelentés a Hegelhez fûzõdõ viszonyt illetõen.
Hiszen tudományos elvárásom az, hogy ostobaságom ellenére sike-
rül megértenem a filozófiát. Ha így történik, senkinek sem lesz oka pa-
naszra. Nekem azért nem, mert mindenkinél boldogabbnak kell érez-
nem magam, hiszen minél messzebb vagyunk attól, hogy csak remélni
is merjünk, annál hálásabbnak kell lennünk; sosem fogom elfelejteni
jótevõimet, az elõfizetõ urakat és azt a sok nemes lelket, akinek a se-

478
 VIII

gítségével sikerült elõrejutnom a filozófiában. A filozófiának sem lehet

oka panaszra, hiszen örülhet, hogy egyre többen értik meg.
De másként is történhet; olyan ostobának tarthatnak, hogy a filozó-
fia nem ereszkedik le hozzám. „Ebben az esetben minden elveszett, a fo-
lyóiratnak meg kell szûnnie.” Semmi esetre sem! Bármilyen nehézfejû
legyek is, beláthatom, hogy a filozófia képtelen önmagának ennyire el-
lentmondó választ adni. Az a kijelentés, hogy ostobaságom miatt lehe-
tetlen leereszkedni hozzám, túl megfoghatatlan, nem illik a filozófiá-
hoz. Ha a filozófia nem képes pontosabb meghatározásra, akkor vélemé-
nyem szerint semmivel sincs kevésbé kényelmetlen helyzetben, mint
én, és hiába különbözünk annyira egymástól, mégis van bennünk valami
közös. Olyan nehéz a felfogásom, hogy nem érthetem meg a filozófiát;
ennek ellentéte, hogy a filozófia olyan okos, hogy nem érti butaságo-
mat. Ez az ellentét egy magasabb egységben, egy közös butaságban ol-
dódik fel. Különös, de így mégiscsak besurranok a filozófiába. Vagy nem
így van? Nem azt tanítja a filozófia, hogy ha a végtelent a véges nélkül
gondoljuk el, mindkettõ végessé válik? Hát nem ismételgetjük újra meg
újra: veritas est index sui et falsi? Amikor a filozófia kizár valamit, véges-
sé válik. Hogy ez ne történhessen meg, késznek kell lennie arra, hogy
pontosabban kifejtse, miben áll a butaságom. Az, hogy eddig nem értet-
tem meg a filozófiát, nem lehet akadálya annak, hogy idáig eljussak, hi- 519
szen sokkal inkább az jelentene problémát, ha megértettem volna. Bu-
taságom vagy a lehetetlenséget fejezi ki, vagy azt, hogy nincs lehetõsé-
gem; hiszen különben egy végtelenül távoli, filozófia iránti vonzódás
lenne. Minden bizonnyal butaságom az a határ, mely korlátoz, s ezzel ki-
zár a filozófiából. Ha ezt feltételezzük, még mindig szembesülnünk kell
egy másik nehézséggel: amikor határaimat negatívan határozzák meg,
engem a rajtam kívül álló filozófiához képest definiálnak. Így egy filozó-
fus végtelenül apró darabja leszek, de mégis csak ott vagyok. A zavaros
tömeghez tartozom, melyben a „mûveltek intelligens pontokként és lel-
kekként” fejtik ki szervezõ tevékenységüket, segítségükkel mégiscsak
besurranok a filozófiába. Ezt könnyû kimondani, de nem könnyû megér-
teni. Egy kis segítségre van szükségem. Tudnom kell, hogy az, aki túl os-
toba ahhoz, hogy megértse a filozófiát, hogyan viszonyul a mûveltekhez,
akiken keresztül részesévé válik a filozófia általános megértésének; il-
letve hogy ez a mûveltek megértésén vagy félreértésén keresztül törté-

479
 Elõszó

nik-e. Hogy amikor az ostoba megérti a mûvelteket, ugyanazt érti-e

meg, amit azok, vagyis a filozófiát; vagy valami mást, és akkor nem egé-
szen helyes azt állítani róla, hogy a mûvelteken keresztül részesévé válik
az általános megértésnek.
De talán más oka van annak, hogy a filozófia nem akar kapcsolatba
kerülni velem, butaságom magyarázata talán ugyanaz, mint a filozófia
magyarázata, vagyis hogy aki nem képes megérteni a filozófiát, az azt
a magyarázatot is képtelen megérteni, hogy miért nem érti. Ebben az
esetben fel kell tennem a kérdést, hogy miként befolyásolja ostobasá-
gom emberi létezésemet; hogy butaságom miatt már nem is vagyok
ember; vagy ennek ellenére birtokában vagyok annak a lényegnek, ami
az emberi létezés feltétele. Továbbá meg kell kérdeznem, hogy butasá-
gom ellenére embertársaimhoz hasonlóan üdvözülhetek-e. Ha igen,
akkor az a kérdés, mivel érhetem el, hogy remélhessem az üdvösséget.
520 Talán a filozófiával? Talán az a különös tulajdonsága, hogy mindenkit
üdvözít, függetlenül attól, hogy értik-e vagy sem? Ha nem így van, ak-
kor a butaságom segít hozzá? Ez nem tûnik valószínûnek, hiszen ép-
pen erre vagyok kárhoztatva. Akkor miben bízhatom, hogyan üdvözül-
hetek? Ha most valami más választ kapok, akkor megkérdezem, hogy
adottságom, azaz butaságom szerint üdvözülök-e. Hiszen csak a vélet-
lennek köszönhetõen vagyok buta, az ostobaság nem tartozik lényegi-
leg az emberi természethez. Ha erre igenlõ választ kapok, akkor meg-
kérdezem, hogy nem úgy üdvözülök-e, mint a többi ember, hanem
csak úgy, ahogy az ostobák. Ha erre is igenlõ választ kapok, akkor
megkérdezem, hogyan üdvözülhetek, ha az adottságom szerint üdvö-
zülök, hiszen ebben az esetben ellentmondásba kerülök a bennem lévõ
lényeggel; az ilyen ellentmondás pedig kárhozat. Ha azt a választ ka-
pom, hogy bennem a butaság a lényeg, akkor már nem vagyok ember,
ezt azonban korábban tagadták. Ha ellenben a bennem lévõ lényeg-
nek, azaz az emberi természet szempontjából lényegesnek köszönhe-
tõen üdvözülök, akkor az, ami engem eljuttat az üdvösségre, bárki
mást üdvözít, mégpedig egymagában; mert csak az üdvözül, aki a lé-
nyeg révén üdvözül. Ez talán nem több annál, ami hajdanában is volt;
mert annakidején jó filozófia volt így beszélni: i n t e r a c c i d e n t i a
sola, non autem inter formas substantiales indivi-
d u o r u m e j u s d e m s p e c i e i p l u s e t m i n u s r e p e r i t u r. Ha

480
 VIII

a filozófia saját filozófiájának köszönhetõen üdvözül, akkor üdvössége

véletlenszerû. Hiszen akkor van nála magasztosabb is. Mégpedig azál-
tal magasztosabb, hogy engem és a hozzám hasonló szerencsétleneket
is befogadja. Ha ez így van, akkor megkérdezem, továbbra is abszolút-
nak tartjuk-e a filozófiát. Ha nem abszolút, akkor képesnek kellene
lennie elmagyarázni a határait. Ha például költõ akarok lenni, akkor
az esztéta kioktat arról, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznem
ehhez. Fejtegetését hallva belátnám, hogy nem vagyok költõ, és bele-
törõdnék sorsomba. Ha ellenben a költészet abszolút akarna lenni, ak-
kor nem merne kizárni engem; mert az abszolút nem lehet más, mint
az, ami mindenki számára közös.
Nem hiszem, hogy szükséges lenne megszüntetni a folyóiratomat.
Sajnos nehéz a felfogásom, itt viszont rengeteget tanulhatok. Folyó-
iratom akkor is megmaradhatna, ha várakozásom nem teljesülne be
kívánságom szerint.
De másként is történhet; alkalmatlannak tarthatnak, és ezért nem 521
akarnak kapcsolatba kerülni velem, „nem annyira butaságom, mint in-
kább egy szûklátókörû dac miatt”. „Ebben az esetben minden elve-
szett. Az elõfizetõk lemorzsolódnának, hiszen méltatlan rászorulónak
tartanának, a folyóiratnak pedig meg kellene szûnnie.” Ez rettenete-
sen nehéz lenne, különösen ha meggondolom, mennyi megaláztatás-
ban volt részem. Mindazonáltal kénytelen vagyok úgy gondolni, hogy
az elõfizetõk türelmesek lennének velem, amíg a filozófia pontosabb
magyarázatot nem ad. Hiszen az igazság a filozófiánál van, és minden-
nél erõsebb, ám akkor hogyan lenne lehetséges, hogy egy beszûkült
dac képes ellenállni neki? Küzdelmük kimeneteléhez nem férhet két-
ség, kivéve, ha a dacoló szinte démoni hatalommal rendelkezik, ez
azonban aligha van így az én esetemben, vagy ha elég okos ahhoz, hogy
elrejtse makacsságát, elég okos ahhoz, hogy ne tegye ki magát annak,
hogy az igazság megsemmisítse. Ez annyira távol áll tõlem, hogy ép-
pen ellenkezõleg, a megsemmisülésre vágyom, mert tudom, hogy ez a
feltétele annak, hogy „tökéletesebb létezésre ébredjek”. Ha ennek el-
lenére továbbra is beszûkült makacsságomra hivatkozva nem akarnak
kapcsolatba kerülni velem, akkor a filozófiának kellene a közlést lehe-
tetlenné tevõ szûklátókörû dac természetét közelebbrõl meghatároz-
nia – már ha úgy akar beszélni, mint egy valódi tudomány, és nem úgy,

481
 Elõszó

mint egy nyárspolgár. Nekem pedig meg kellene kérdeznem, hogy ez a

dac megegyezik-e a butasággal, s hogy a butaság oka a dac vagy fordít-
va. Ha a kettõ megegyezik, akkor visszatértünk az imént elhagyott
ponthoz. Ha különböznek, akkor meg kell kérdeznem, miben. És vi-
szonyuk hogyan változik? Ha a fejlõdés törvénye szerint egyre nagyobb
köztük a különbség, akkor a butaság eltûnésével a makacsság is meg-
szûnik? Vagy ellentétes viszonyban állnak egymással, s miközben a bu-
taság bölcsességgé változik, a dac a végsõ határait feszegeti? Azt is
meg kellene kérdeznem, hogy ezen a ponton hogyan viszonyulnak egy-
máshoz; hogy a dac képes-e megmaradni, vagy megadja magát a böl-
csesség szükségszerûségének. Az elsõ esetben az a kérdés, hogy ma-
kacsságom ellenére eljuthatok-e a bölcsességre; a másodikban pedig
az, hogy bölcsességem ellenére képes lehetek-e dacolni. Az elsõ eset-
522 ben a filozófia könnyen megbirkózik a feladattal, és eljuttat a bölcses-
ségre, hiszen belátjuk, hogy a bölcsességben benne van egyfajta szük-
ségszerûség, mely erõsebb a dacos akaratnál. A másodikban létezik a
megismerésnél, a megismerés szükségszerûségénél nagyobb hatalom.
Ez esetben meg kell kérdeznünk, mi ez a hatalom, és hogyan viszonyul
a megismeréshez; megkérdezzük, hogy nem lehet-e tudományos vizs-
gálat tárgya; és milyen tudományág vizsgálja; milyen viszonyban áll a
megismerés tudományával; hogy miközben tudománnyá válik, nem
lesz-e tárgya a megismerésnek; hogyan viszonyul a megismerés ehhez
a hatalomhoz, melyrõl kiderült, hogy magasabb rendû a megismerés-
nél; hogy hozzásegítheti-e a megismerést ahhoz, hogy megértse; hogy
csak ebben van szüksége a segítségére a megismerésnek, vagy mindig;
hogy nincs-e ez alól kivétel, s ha van, mikor; hogy fontos-e, hogy ezt
felismerjük, mielõtt valami más megismerésébe kezdünk; milyen kivé-
telrõl beszélünk, és mi következik ebbõl a körülménybõl ama megis-
merés természetére nézve; milyen megismerés az, amellyel a makacs-
ság nem képes dacolni; hogy minden megismerés szükségszerû-e; vagy
a megismerés egyenlõ mértékben szabad és szükségszerû; ha így van,
akkor ez a hatalom minden megismerésbõl kizár engem, ha nem, ak-
kor csak a megismerés egyes fajtáiból; hogy az a megismerés, amely-
bõl képes kizárni, ezért magasabb rendû-e, vagy inkább a másik fajta
megismerés a magasabb rendû, éppen ellenkezõ okból; ha így van, ak-
kor a filozófia semmiképp sem a legmagasztosabb, csak a legmagasz-

482
 VIII

tosabbról való tudás, amikor a csúcsra ér, azaz eljut a megismerés leg-
végsõ fajtájához?
Nem hiszem, hogy szükséges lenne megszüntetni a folyóiratomat.
Sajnos kissé nehéz a felfogásom, itt viszont rengeteget tanulhatok. Fo-
lyóiratom akkor is megmaradhatna, ha várakozásom nem teljesülne
be kívánságom szerint.
De még egy esetet át szeretnék gondolni, azt, amikor a filozófia le-
ereszkedik hozzám, és megszólít. Nem tudom, hogy férfiként vagy nõ-
ként képzeljem-e el, ezért az lesz a legjobb, ha láthatatlan belsõ hang-
nak gondolom, függetlenül attól, hogy a felhõkbõl hallatszik, s isteni be-
széde ellenére olyan emberien szól az egyénhez; olyan lágy és barátsá-
gos, hogy hallgatni gyönyörûség, mert a filozófia mindig kedves, csak a 523
filozófusok gonoszak. Nagyjából így beszélne hozzám: „Félreértésben
vagy, neked nem adatott meg, hogy megérts; de ezért ne haragudj rám,
hiszen nem én teremtem az embert; te nem vagy képes megérteni en-
gem. Ezt nem azért mondom, mert meg akarlak sérteni, még akkor
sem, ha te lennél az egyetlen, akinek nem elegendõk a képességei, csen-
des, békés, boldog életem senkit sem sért; de nem te vagy az egyetlen;
ami rád vonatkozik, az még sokakra érvényes, sõt az emberek többségé-
re, ahová te is tartozol. Én csak a kiválasztottaké vagyok, akiket már böl-
csõjükben megjelöltek; s hogy hozzám tartozzanak, ahhoz idõ, szorga-
lom és alkalom, lelkesült szerelem kell, meg nemes lélek, mely mer re-
ménytelenül szeretni, oly sok mindenrõl lemond, amit mások szépnek
találnak, s ezért szép is. Azt, akinél mindezt megtalálom, az eszme csók-
jával jutalmazom, megtermékenyítem a fogalom ölelését. Megmutatom
neki azt, amire a földi szem vágyik, hadd lássa a füvet nõni; mégpedig
egy sokkal magasztosabb világban mutatom meg neki, ott értetem meg
vele, hogyan nõnek egyre gazdagabban egymásba a gondolatok; az, amit
a nyelvek sokszínûsége megoszt, ami mindenütt jelen van, a legegy-
ügyûbb és a legokosabb beszédében is, az itt összegyûlik, és csendesen
növekszik. Neked nem mutathatom meg magam, te nem szerethetsz, ne
hidd, hogy a büszkeségem miatt. Nem! Lényem nem engedi. Ég veled!
Ne követelj lehetetlent; dicsérd az isteneket, mert létezem; mert bár te
nem értesz meg, léteznek olyanok is, akik igen; örvendezz, hogy a sze-
rencsések boldogok, tégy így, és nem bánod meg.” Így beszélt hozzám.
Mire én feleltem, s fennkölt lénye iránti tisztelettel a lehetõ legjobban

483
 Elõszó

így fûztem egymásba a szavakat: „Minden általad kiejtett szót tökélete-

sen megértettem, fennkölt lény, bár fájdalommal azt is felfogtam, hogy
nem tartozom a szerencsések közé. Minden egyes intõ szavad gyógyító-
an hatolt lelkembe, miután kiirtotta belõle az ostobaságot; szavaid köz-
ben eddig beteg, bátortalan szívem meggyógyult és boldog lett, s miköz-
ben arról beszéltél, hogyan érteted meg magadat kedveseddel, mintha
eltávolodtam volna a világ zajától, mintha magányos helyre vittél volna,
524 ahová mindig hívod híveidet. Belátom, hogy ez a hely nem nekem való;
de pompás lehet eljutni oda, örömteli védelmezni a filozófia csendes
lakhelyét, nehogy a világ zaja és forgataga megzavarja; milyen szépséges
jutalom lehet látni, ahogy a kiválasztottak ragyognak pompád visszfényé-
ben! És azt mindenkinek, még nekem is megengeded, hogy megtegyem
a magamét. Nem így van? Ó! De ha így van, akkor miért tûröd el mind-
azt, ami az utóbbi napokban történt? Miért nem küldöd egyik szeretõ-
det, akinek nemcsak gondolatok kavarognak a fejében, hanem harago-
san fújtat is a hízelkedõ hódolók elpusztítására, mert megszentségtele-
nítik tiszta lényed, és félelemmel töltenek el minket, gyengéket azzal,
hogy elhitetik velünk, hogy szükséges megértenünk téged; mert ne
hidd, hogy magamtól jutott eszembe ilyesmi; mások beszédét hallva és
példáját látva estem kísértésbe. Akkor megszûnne az összevisszaság, a
kiválasztottak követnének, mi többiek pedig nem szomorkodnánk,
hogy kívül rekedtünk. Mert ugye igaz, amiben hinni merek, hogy a léte-
zésben rejlõ különbségek legmélyebb oka az abszolútban lévõ egység, s
hogy a lehetõség, hogy ezt az egységet láthatóvá tegyük, senkitõl sem
tagadtatik meg, és a létezés éppen ezzel a lehetõséggel utal egy tökéle-
tesebbre, melyben az egység teljesen átjár mindenkit, és nem feltétele a
különbözés, mint ebben a világban. Mert ugyan belátom a különbözõség
tökéletességét vagy tökéletlenségét, ezt fájdalommal teszem, ahogy a
szerencsések boldogan; de képtelen vagyok felfogni, hogy a különbözõ-
ség a létezés tökéletessége, azt hiszem, azt merem hinni, hogy a tökéle-
tes létezés mindenkit mindenné és egyenlõvé tesz. Ezt nem tagadod,
ugye, te, aki isteni eredeted ellenére oly emberi vagy? S emberinek lenni
vajon más-e, mint ezt hinni? Ezt nem tagadod, ugye, mert nem akarod
az emberiséget boldogtalanná tenni: szeretõidet azzal, hogy csak õk
boldogok; minket pedig azzal, hogy nem lettünk a szeretõid.”
Miután a filozófia fennkölt egyszerûségében így megszólított, jobb-

484
 VIII

nak tûnik mihamarább abbahagynom. Éretlenség lenne könyörgésem-

mel tovább ostromolnom; korábban már feladtam szándékomat, hogy
filozófus legyek, és most a reménynek is búcsút intettem; mivel azon-
ban az emberek nagy része kívül rekedt a filozófián, sokszínû töprengé- 525
sem bizonyára igényt tarthat érdeklõdésükre. Folyóiratom címe: Filo-
zofikus töprengések. Elmélkedni persze úgy is tudok, hogy nem vagyok
filozófus; eszmefuttatásomat ettõl függetlenül hívhatom filozofikus
töprengéseknek, hiszen még mindig c o n f i n i u mot képeznek a filo-
zófia és a között a tan között, melyben mi többiek keresünk kapaszko-
dót, s e tekintetben a filozófia segítségünkre siethetne, ha nem más-
sal, hát azzal, hogy taszít.
Hogy korunkban van-e esélye annak, hogy a filozófia így, vagy talán
egy hasonló, de ennél is jobb módon megmagyarázza magát, nem tu-
dom; minden kornak megvan a maga baja. Ha ellenben kifejezésmódja
egyre titokzatosabbá és bonyolultabbá válik, s így akarja elérni magasz-
tos célját, azaz mindenki számára érthetõvé válni, talán beteljesülhet
szép célom, az a p i u m d e s i d e r i u m, hogy filozófus lehessek. Bíz-
vást fordulok hát kortársaimhoz. Nem kételkedtem mindenben, de sza-
vaimat olyanokhoz intézem, akik így tettek. Micsoda szép remény! Va-
jon megtalálták a bizonyosságot mindenrõl? Nem tudom, de egyes pon-
tokon meg kellett találniuk. Hadd túlozzanak a rendszert illetõen a
mindenütt hallható beszédben; ha semmit sem hallanánk róla, az túl
rettenetes ellentmondás lenne ahhoz, hogy erõtlen fejem képes legyen
elgondolni. Bárcsak eredendõen dán rendszer lenne, teljesen hazai ter-
mék, s bárcsak nekem is részem lenne benne; lennék csak a dán rend-
szer futára, már az is boldogsággal és elégedettséggel töltene el.
Egyelõre reménykedem; mégpedig abban, hogy szép vágyam betelje-
sül. Csak egyet kérek a hatalmasoktól és a jó szándékú polgároktól,
akiknek segítségével ez megtörténhet: kíméljenek és legyenek velem el-
nézõek. Ne értsenek félre. Nem várom el, hogy ne beszéljenek velem szi-
gorúan vagy ne büntessenek meg és állítsanak sarokba. Minden eszközt
ragadjanak meg, s ha szükséges: kiáltsanak p e r e a tot, vagy fizessenek
elõ diákok és magiszterek, akik úgy érzik, kötelességük felháborodni
butaságomon. – Megborzongok, de annyira vágyom a sikerre, hogy ezért
mindent elviselek. Viszont kérem, hogy tegyenek le a véletlenszerû gyõ-
zelmekrõl, kíméljenek meg a szükségtelen megaláztatástól, mert ezek

485
 Elõszó

526 fõ törekvésemet tekintve nem szolgálják javamat. Ne rettentsenek el te-

kintélyek emlegetésével; mert amit mások mondtak vagy megértettek,
nem szolgál javamra, ha én magam nem értem. Ne tegyenek nevetséges-
sé. Hadd említsek egy példát. Hogy hozzásegítsen a megértéshez, egyik
jótevõm készített egy Arisztotelész-magyarázatot. Valóban sikerült
megértenem. Már éppen örvendezni kezdtem, amikor rájöttem, hogy
ilyen okfejtést nem találok Arisztotelésznél, jótevõm csak arra volt kí-
váncsi, el tudja-e hitetni velem, hogy Arisztotelész ilyesmit állított. Ez
persze önmagában teljességgel lényegtelen; mert ha a fejtegetés tény-
leg megmagyaráz valamit, akkor mindegy, hogy Arisztotelésztõl szár-
mazik-e vagy egy szolgálótól; de a szóbeszéd miatt, illetve, hogy ne inog-
jon meg a vezetõimbe vetett bizalmam, szeretném, ha nem tennének
ilyet, hacsak nem elengedhetetlenül szükséges. De vajon mi sarkallná
õket ilyen tettre? A tudatlanságom felett aratott gyõzelem? Milyen nyo-
morult siker. Vagy az olvasatlanságom felett aratott diadal? Hiszen így
csak magát gúnyolja ki a gyõztes! Hiszen ez olyan, mintha a tanár akar-
na versengeni a tanítványával.

A fentiekben megpróbáltam a legmegfelelõbb módon felhívni a fi-

gyelmet vállalkozásomra; szavaimból nem hiányzott a c a p t a t i o
b e n e v o l e n t i æ; mindent megtettem, hogy az összes érzõ embert
jótevõmmé, azaz elõfizetõmmé, tanárommá és vezetõmmé változtas-
sam. Mást már nem szeretnék hozzáfûzni, mint hogy remélem, meg-
tettem minden szükséges intézkedést. Folyóiratomban nem merek he-
lyet adni a szívbéli ömlengésnek, csak a gondolat girbe-gurba ösvé-
nyén járok

Meghalva a földi létnek,

Sokfélének, sokszínûnek,
Az ünnepnek, a hétköznapnak.

V. ö. Baggesen, Összegyûjtött költemények 6. kt, 143. o.

486
 Utószó 527

Aligha szükséges megjegyezni, hogy ez a szórakoztató olvasmány

nem kezdhet viszályt anélkül, hogy minden tapasztalatot és fogalmat
meg ne döntene; mert elõszó nem szít viszályt, s aki visszaüt, az kezdi
a viszálykodást, – a harcot, nem az „elõszókkal”, hanem az összes ta-
pasztalattal és fogalommal.

487
Jegyzetek
 Az ismétlés

Könyvészeti adatok

Az ismétlés. Constantin Constantius próbálkozása a kísérleti pszi-

chológiában c. írás 1843. október 16-án jelent meg, egyidõben a Féle-
lem és reszketéssel és a Három épületes beszéddel. Az elõbbi két mû
már október 7-én elkészült a Bianco Luno Nyomdában, de várniuk kel-
lett az utóbbira, mely csak október 13-án lett kész. Könyvkereskedés-
ben 5 márkába vagy 80 schillingbe került a körülbelül 113 × 182 mm-
es, in octo formátumú mû.
A kötet terjedelme 160 oldal, az elsõ és az utolsó három oldal szá-
mozatlan.

Kéziratok és keletkezéstörténet

A mûnek egy kézirata maradt ránk, mely a Királyi Könyvtár Kierke-

gaard Archívumában található, és tükrözi a munka azon fázisait, me-
lyekrõl más kötetek esetében számos fogalmazvány tanúskodik. A tisz-
tázatnak nevezett kéziratban, mely ily módon tartalmaz javításokat,
változtatásokat, betoldásokat és áthúzásokat, csak egy meglehetõsen
bizonytalan dátum található. A keletkezés egyes fázisainak megállapí-
tása nem támaszkodhat Kierkegaard más forrásokban található ma-
gyarázataira sem, ezért a keletkezés körülményeinek pontos meghatá-
rozásához külsõ forrásokra is szükség volt. Az ismétlés minden bi-
zonnyal több szakaszban készült, Billeskov Jansen szavaival „úgy fejlõ-
dött, mint egy növény rügyfakadáskor”, bár ez az organikus metafora
elkendõzi az inkább törésnek nevezhetõ körülményeket. A mû egyik
elsõ elõzménye a Johannes Climacus eller De omnibus dubitandum est
c. zátonyra futott próbálkozás, melyen Kierkegaard 1842-ben és 1843
tavaszán dolgozott. A mû valószínûleg a regényszerkezet és a filozófiai
téma közötti feszültség miatt hiúsult meg. A szerzõ itt már elõvételezi
az ismétlés kategóriáját; Johannes Climacus az utolsó fejezetben

491
 Jegyzetek

amellett érvel, hogy az a kísérlet, melyre Az ismétlés elbeszélõje berli-

ni utazásával vállalkozik, eleve lehetetlen. A filozófiai elbeszélést meg-
elõzõen Kierkegaard kiadta a Vagy-vagy c. írást, melynek egyes részei
Berlinben születtek 1841. október és 1842. márciusa között, a teljes
mû 1843. február 20-án jelent meg. Kierkegaard 1843. május 8-án is-
mét Berlinbe utazott. Ezúttal hosszabb külföldi utat tervezett, de alig
egy hónappal késõbb már ismét Koppenhágában tartózkodott.
Berlinbõl Emil Boesennek írt több levelében is hallatlan termé-
kenységrõl számolt be, az utazás okára azonban csak célozgatott. Le-
het, hogy egyszerûen csak új inspirációt keresett, amit hamar meg is
talált. 1845. május 15-én írt levelének részleteit változtatás nélkül
közli a fiktív szövegben: „Ismét önmagam vagyok; a gépezet mozgás-
ban van, a kísértés hálója, mely fogva tartott, szétszabdalva; a varázs,
melynek bûvöletében képtelen voltam önmagamhoz visszatérni, meg-
tört. (…) Vége van, kis hajóm szabad, s így a következõ pillanatban
megint ott vagyok, ahová lelkem vágyott; ott, ahol az eszme elsöprõ
erõvel hömpölyög”. A fikció és a valóság elválaszthatatlanul összefonó-
dik. Kierkegaard második berlini útja azt a kísérletet idézi, amelyre Az
ismétlés elbeszélõje, Constantin Constantius vállalkozik. Ráadásul a
könyvben szereplõ szerelmi történet is szinte kínálja, hogy közelebb-
rõl is tanulmányozzuk a szerzõ életrajzát.
A kész, nyomtatott változatban számos hely- és idõmegjelölés sze-
repel, és strukturálja a szöveget, ezek alapján is próbálkozhatunk a ke-
letkezés körülményeinek megállapításával. Ha visszafelé rekonstruál-
juk az eseményeket, Constantius 1843. augusztusában Koppenhágá-
ból levelet ír „a könyv valódi olvasójának”. Ezt megelõzõen közli egy if-
jú leveleit, akinek bonyolult szerelmi történetét részben meghallgat-
ta, részben megpróbált beleavatkozni. A levelek augusztus 15. és má-
jus 31. között íródtak, évszám nem szerepel rajtuk. Az ifjú egytõl egyig
Stockholmból küldte õket Constantius koppenhágai címére, az elbe-
szélõ berlini utazását követõen.
A különbözõ források figyelembevételével arra a következtetésre
juthatunk, hogy Kierkegaard egy befejezettnek tekintett írást hozott
haza magával Berlinbõl, mely minden valószínûség szerint Az ismétlés
volt. Ha tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy a teljes kézirat két
különbözõ papírfajtán maradt fenn, és a váltás egybeesik az elsõ és a

492
 Az ismétlés

második rész közötti átmenettel, arra következtethetünk, hogy Kier-

kegaard a kiadásra kerülõ írásnak csak az elsõ részét írta Berlinben, a
második minden bizonnyal hazatérése után született.
Az elsõ rész a postakürt dicséretével zárul. Az ismétlés lehetséges-
ségének bizonyítására tett kísérlet elbeszélése lezárt történet. Ezt az
elsõ változatot közvetlenül hazaérkezése elõtt Kierkegaard is befeje-
zettnek tartotta, és kész volt nyomdába küldeni. Hazatérése után
azonban életre kelti az elutazása elõtt halottnak hitt ifjút (az elsõ vál-
tozatban a fiatalember fõbe lövi magát, ám halálát Kierkegaard eltû-
nésre módosítja), és 1843 júniusától szeptemberéig módosítja a befe-
jezettnek tekintett részt, illetve megtervezi a mû folytatását. Az élet-
rajzi tényeken alapuló Kierkegaard-kutatás a mû módosítását ahhoz a
tényhez kapcsolja, hogy a szerzõ hazatérése után szerzett tudomást
korábbi jegyese, Regine júliusi eljegyzésérõl Johan Frederik (Fritz)
Schlegellel, s míg Az ismétlésben szereplõ ifjú megelégszik azzal, hogy
elejti a kedvese házasságáról beszámoló újságot, Kierkegaard elveszíti
az ismétlésbe mint Reginének szánt indirekt közlésbe vetett hitét, s
ezért keserû paródiát ír az ifjú ismétlésérõl (v. ö. Emanuel Hirsch,
Kierkegaard-Studien, 2 kt, Gütersloh, 1930-33. 2. kt, 128. o. és Joa-
kim Garff, Den Søvnløse. Kierkegaard læst æstetisk/biografisk, Kop-
penhága, 1995. 147. o.).
A kivágott öt lapból egyetlen oldal olvasható az összefûzés belsõ
margóján szereplõ szövegmaradványok alapján, ez nagyjából megegye-
zik a nyomtatásban megjelenttel. Egy lap üresen maradt. És van még
hét rejtélyes oldal, melyekrõl mindössze annyit tudhatunk, hogy Cons-
tantius megjegyzéseit tartalmazták az ifjú mennydörgésre, illetve is-
métlésre való várakozásával kapcsolatban.
Az erõsen átalakított kéziratban számos kihúzást és betoldást talá-
lunk, melyek egy nõalak szenvedélyes, idõnként durva rendreutasítá-
sát tartalmazzák, a hölgy az életrajz figyelembevételével nem lehet
más, mint Regine Olsen. A legbárdolatlanabb megjegyzések azonban a
megjelent változatban nem szerepelnek.
A második rész nagyjából az ifjú leveleit és Constantius kommen-
tárjait tartalmazza. A módosítások leginkább a február 17-i levélhez
fûzött megjegyzéseket érintik. Minden bizonnyal Regine Olsen eljegy-
zése volt az az esemény, amely a befejezés megváltoztatásához veze-

493
 Jegyzetek

tett. Az új befejezés Constantin kommentárjain kívül az ifjú május 31-i

levelét öleli fel, melybõl megtudjuk, milyen reakciót váltott ki belõle a
lány házasságának híre. Vagyis az elsõ befejezés elvetését követõen a
mû hosszabb lett.
A kutatások eredményeit egybevetve megállapítható, hogy Az ismét-
lés elsõ része 1843. május 11. és 25. között született Berlinben, ebben a
változatban az ifjú öngyilkosságot követett el, és Constantin elveszítet-
te hitét az ismétlés lehetõségében a valós világban. Kierkegaard azon-
ban életre keltette az ifjút, leveleit közvetlenül hazaérkezése után, júni-
usban írhatta. Ez a változat is biztosan tartalmazott egy befejezést (illet-
ve kvázi-befejezést), hiszen az ifjú feltámasztásának nem volt feltétele
Regine Olsen eljegyzése. A nõi nem durva becsmérlése, mely aztán a
nyomtatott változatban már módosítva jelenik meg, viszont minden bi-
zonnyal reakció erre, és a Kierkegaard-kiadó P. A. Heiberg szavaival élve
„napló jelleggel bír” (v. ö. P. A. Heiberg Søren Kierkegaards religiøse
Udvikling. Psykologisk Mikroskopi, Koppenhága, 1925. 25. o.).
A „Mélyen tisztelt N. N.-nek, e könyv valódi olvasójának” címzett le-
vél valószínûleg júliusban született, vagyis a mû három fázisban író-
dott. Kierkegaard lezárt egésznek tartotta, mely szándékát tekintve
részét képezte a J. L. Heiberg-rel folytatott polémiának.

A jelenlegi kiadásról

Az ismétlés álneves írás, melyen nem szerepel a kiadó. A kiadásért a

C. A. Reitzel csak bizományosként felelt, vagyis Kierkegaard volt a sa-
ját kiadója, õ kötött szerzõdést a Bianco Luno nyomdával, és fizette a
nyomtatás költségeit. Ennek összegét, illetve a megjelent példányszá-
mot nem ismerjük, de az írás Frithiof Brandt és Else Thorkelin szerint
525 példányban jelent meg, a kiadás költségei a nyomda hivatalos árai
alapján 107 birodalmi tallérra és 24 schillingre rúghattak.

5. o. Constantin Constantius • A név a lat. ’constantia’ (változatlanság,

állandóság) fogalomra utal, melyet a többi római császári erény-
hez (v. ö.’concordia’ – lat. egyetértés) hasonlóan megszemélyesí-
tettek, és istennõként tiszteltek. A római császárság idején Sene-

494
 Az ismétlés

ca, Epiktétosz és társaik továbbfejlesztették a sztoikus filozófiát,

mely az erényes embert olyan bölcsnek tartja, aki nem hagyja,
hogy az érzelmek vagy a szenvedély uralkodjon a megismerés és
az értelem fölött.
kísérleti pszichológia • A kísérleti kifejezés aligha utal az utazásra,
mint az ismétlés lehetséges voltának és jelentésének vizsgálatára;
inkább az ismétlés fogalmának vizsgálatáról és magyarázatáról van
szó egy konkrét individuum és helyzet esetében, melyben a szerzõ
az ifjút választja példaként (v. ö. Pap. IV B 117, 282 és 293. o.). Fi-
lozófiai tanulmányok az emberi természetrõl és fejlõdésérõl (Philo-
sophische Versuche über die menschliche Natur und ihre Entwick-
lung, Koppenhága, 1777) c. mûvével J. N. Tetens dán filozófus és
természettudós létrehozott egy személyiségpszichológiát, mely az
empirikusan ellenõrizhetõ kísérlet jelentõségét hirdeti. A tapasz-
talaton alapuló személyiségfilozófiát F. C. Sibbern és tanítványa,
Poul Martin Møller fejlesztette tovább. Mindketten Kierkegaard fi-
lozófiatanárai voltak a koppenhágai egyetemen.
6. o. idõsebb Flavius Philostratus hõstörténetei • A mottó idõsebb Phla-
biosz Philosztratosz (Kr. e. 170-245) görög filozófus Héroikosz c.
mûvébõl származik (v. ö. Heldengeschichten, in Flavius Philo-
stratus Werke, 1. kt, 20. o.).
7. o. eleaták • Az eleai iskola filozófusai, nevüket a jón-görög gyarmatról,
a Dél-Itália nyugati partján található Eleáról (jelenleg Velia),
kapták; az iskola egyike volt a legrégebbieknek a nagy görög bi-
rodalomban, kb. Kr. e. 540-ben alapította Xenophanész kolopho-
ni filozófus, akit sokan az elsõ szkeptikus filozófusnak tartanak,
mert kételkedett az emberi megismerés érvényességében. Az
eleai iskolát Parmenidész és tanítványai, különösen Zénón vitte
tovább, aki tanítómesteréhez hasonlóan paradox kijelentéseket
fogalmazott meg a létezõ oszthatatlanságáról és a mozgás lehe-
tetlenségérõl. V. ö. Tennemann, 1. kt, 150-153. o.
Diogenész • Szinópéi Diogenész (kb. Kr. e. 400–325), görög filozó-
fus, a cinikus iskola megalapítója, Az iskola követõi tüntetõen el-
vetették a társadalmi együttélés általános szabályait. Diogenész
filozófiája megmutatkozott életvitelében, gyakran a legcseké-
lyebb szégyenérzet nélkül kérkedett a testiséggel, az igénytelen-

495
 Jegyzetek

séget hirdette, és ezzel is a konvenciók, az anyagiasság és a társa-

dalmi javak ellen lépett fel. A vele kapcsolatos számos anekdota
közül az egyik legismertebb, hogy egy hordóban élt, v. ö. Lukia-
nosz, „Hogyan írjunk történelmet?” („Wie man Historie schrei-
ben soll”, in Lukians Schriften, 1. kt, 20-30. o.)
újkori filozófia • A René Descartes (1596–1650) utáni filozófia.
amit a görögöknél az emlékezés jelentett • Ezen az ún. anamnézis
tana értendõ, mely szerint a megismerés, illetve a tudás vissza-
emlékezés. Platón megkülönbözteti a vélekedést (gr. doxa), mely
az érzékelésbõl származik, és tárgya a változó érzékelhetõ világ,
illetve a megismerést (gr. episztémé), azaz az örök igazságok
megismerését, mely az örök, változatlan tárgyakra vonatkozik,
ezért nem származhat az érzékelésbõl. Menón c. dialógusában
(85-86) Szókratész megmutatja, hogy egy rajzolt formából kiin-
dulva, kérdezõ technikája segítségével sikerül bizonyos geomet-
riai tapasztalatokat szereztetnie egy szolgával. Ezek a tapasztala-
tok mindig is megvoltak a szolgában, a lelkében ’szunnyadtak’,
vagy egy korábbi, ideális létezés során látta õket. Szókratész
semmit sem tanított neki, csak képes volt elérni, hogy a fiú visz-
szaemlékezzen valamire, amit korábban már ismert (v. ö. Platons
Skrifter, 2. kt, 269. o.). Ugyanez a gondolat mítoszként megfo-
galmazódik Platón Phaidroszában is.
Leibniz • Utalás a dolgokban eleve benne lévõ összehangoltság taná-
ra Leibniznél; e tanítás szerint az istenség, amikor megteremtet-
te a létezõt – a monászokat, azaz az egyszerû elemeket –, elrej-
tette bennük az egész világrendet, melynek maguk is részeivé vál-
nak. Amikor tehát két tudat vagy lélekmonász látszólag kommu-
nikál egymással, nem hatnak kölcsönösen egymásra, ehelyett az
istenség eleve úgy rendezte a dolgokat, hogy az a sorrend van
összehangolva, amelyben a két monászban belsõ állapotuk tuda-
tosul. Az istenség ily módon mindent megelõlegezett. Annak az
aktualizálását vagy valóságossá tételét, ami potenciálisan min-
den egyes monászban benne rejlik, itt valami korábbi (a potenci-
ális) megismétlõdéseként és arra való emlékezésként értelmez-
zük, ha az egészet az istenség szemszögébõl szemléljük. Kierke-
gaard 1842-43-ban alaposan tanulmányozta Leibniz teodícea-

496
 Az ismétlés

koncepcióját (v. ö. Pap. IV C 9, C 12, C 29-) J. C. Gottsched né-

met fordításában (Theodicee). (Leibniz nevét Kierkegaard Leib-
nitz-nek írja.)
Egy író szerint … az emlékezésben élõ szeretet • V. ö. „Diapszalma-
ta” a Vagy-vagy elsõ részében: „Ez az én balsorsom; (…) mert
csak az emlékezés szeretete boldog.”
9. o. Farinelli • Farinelli, eredeti nevén Carlo Broschi (1705–82), a leghíre-
sebb olasz kasztrált énekes. Hatalmas karriert csinált Európában,
és huszonöt évet töltött Spanyolországban, ahol azzal ûzte el V. Fü-
löp király mélabúját, hogy minden este elénekelte neki ugyanzt a
négy dalt; az uralkodó számára egyszerûen nélkülözhetetlenné
vált. Utóda, VI. Ferdinánd uralkodása alatt Farinelli befolyása to-
vább nõtt, az énekes hatalma a miniszterekénél is nagyobb volt. A
kalandos mûvészéletet Georges Henri Saint-Georges francia író és
két segítõje a Farinelli c. drámában ábrázolja. A mû J. L. Heiberg
dán fordításában nagy sikert aratott a Királyi Színházban 1837-41-
ben és a késõbbiekben is. V. ö. Det Kongelige Theaters Repertoire (A
Királyi Színház repertoárja) 94. szám, 4. kt. 1837.
11. o. Poul Møller • Poul Martin Møller (1794-1838) dán költõ, filozófus,
1822-ben a koppenhágai Metropotan Iskola latin- és görögtaná-
ra, 1826-tól a kristianiai (Oslo) egyetem lektora, 1828-tól a filo-
zófia professzora, 1831-tõl haláláig a koppenhágai egyetem filo-
zófiaprofesszora, Kierkegaard tanára.
15. o. nem jelenti két úr szolgálatát • Mt 6,24.
a levelek … a disznóknak valók • A részlet utalás a Bibliából szárma-
zó ’gyöngyöket vet a disznók elé’ mondásra: „Ne adjátok azt, ami
szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé,
hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg
ne szaggassanak titeket” (Mt 7,6).
Lessing • Utalás Gotthold Ephraim Lessing Mesék (1759) c. mûvéhez
írt elõszavára, melyben a szerzõ arról ír, milyen fáradságos munka
a mû végsõ kompozíciójának megalkotása. V. ö. Lessing’s
sämmtliche Schriften, 18. kt, 1827. 96. o.
16. o. a szirthez láncolt Prométheusz … jóslatával • Prométheusz a görög
mitológia titánja, az istenek és az emberek viszonyát taglaló szá-
mos hõsköltemény fõszereplõje. A késõbbi európai költészetben is

497
 Jegyzetek

az istenekkel dacoló ember szimbóluma. Miután Zeusz megfosz-

totta az embereket a tûztõl, Prométheusz ellopta az Olümposzról,
hogy lehetõvé tegye nekik, hogy legyõzzék a természetet. Tettéért
Zeusz azzal büntette, hogy sziklához láncoltatta, és minden nap
egy keselyû marcangolta a máját, mely éjjelente újból kinõtt. De
Prométheusz is megláncolta Zeuszt azzal, hogy ismerte a jóslatot
arról, hogy Thétisztõl születendõ fia erõsebb lesz nála. Zeusz csak
úgy akadályozhatta meg a jóslat beteljesülését, hogy kerülte a kap-
csolatot Thétisszel. Amikor Prométheusz elárulta a jóslatot Zeusz-
nak, az eloldotta láncait. V. ö. Vollmer, 1363. o.
17. o. Elviraként • L. da Ponte és W. A. Mozart Don Giovanni (1787) c.
operájában Donna Elvira, az elcsábított és elhagyott hõsnõ, han-
gosan vádolja Don Juant, v. ö. L. da Ponte, Don Juan. Opera i
tvende Akter bearbeidet til Mozarts Musik, ford. L. Kruse, Koppen-
hága, 1807. 1. felv. 10. jel. 34-36. o.
18. o. redintegratio in statum pristinum • lat. a megelõzõ állapot visszaál-
lítása.
19. o. búsképû lovag • A „búsképû lovag” a spanyol Miguel de Cervantes
Saavedra Don Quijote c. regényének hõse és címszereplõje (2 kt,
1605 és 1615; Den sindrige Herremands Don Quixote af Mancha
Levnet og Bedrifter, ford. Charlotta Dorothea Biehl, 4 kt, Kop-
penhága, 1776-77. ktl. 1937-1940).
20. o. szinte túlcsordult • az eredetiben németül ’ging ihm über’. Idézet
Margit dalából, aki Goethe Faustjának elsõ részében a vigasztal-
hatatlan tulei királyról énekel, akinek kedvese halála miatt ér-
zett bánatában szemét állandóan könny futja el. A dal második
versszaka többek között egy kehelyrõl szól, melyet szerelmétõl
kapott: „Határtalan szerette, / hû társ volt a kehely, / s ahány-
szor üritette, / szemét könny lepte el” („Es ging ihm nichts dar-
über, / Er leert ihn jeden Schmaus; / Die Augen gingen ihm über,
/ So oft er trank daraus”. V. ö. Goethe’s Werke, 12. kt, 1828. 142.
o. Magyarul: Goethe, Faust, ford. Jékely Zoltán, Kálnoky László.
érdekes • Az 1830-as évektõl kezdve divatos kifejezés, a német idealis-
ta mûvészetelméletbõl származik; hatáskeltõ mûvészi eszközök
gyûjtõneve, melyeket – bár nem voltak szépek – magával ragadó-
nak tekintettek. Ily módon az ’érdekes’ szó jelölheti az izgalmasat,

498
 Az ismétlés

a diszharmóniát, az egyén szempontjából problémást, az izgatót, a

feltûnést keltõt, de egyidejûleg a kifinomult vagy reflektált stílust
és az izgató elrendezést és anyagot is. Dán vonatkozásban a kifeje-
zést J. L. Heiberg tette aktuálissá, aki Oehlenschläger Dina c. szín-
mûvérõl az Intelligensblade (1842. nov. 15-i 16. és 17. szám) hasáb-
jain megjelent kritikájában azt állítja, hogy az antik tragédiák nem
ismerték „az érdekes kifejezést, melynek – modern fogalom lévén
– az egykori nyelvben nem létezett megfelelõje. Ez a körülmény je-
löli egyszerre az antik tragédia nagyságát, kolosszális voltát és kor-
látoltságát; hiszen ebbõl az következik, hogy bár a költõi mûfaj
erõsen igényt tart a jellemábrázolásra, alapvetõen nincs helye ben-
nük a jellemfejlõdésnek; itt ugyanis ugyanúgy nincs lehetõség a
fejlõdésre, mint egy márványszobor esetében; körvonalaiban min-
den a kezdetektõl meghatározott, sõt elõre eldöntött”. V. ö. Intelli-
gensblade, 2. kt, 1843. 80. o.
22. o. az eleaták és Hérakleitosz közti viszonyt • Utalás az eleaták és ephe-
szoszi Hérakleitosz (Kr. e. kb. 540–480) filozófiájának szembeál-
lítására; az utóbbi a mozgást és a változást tartotta elsõdleges-
nek, mondván: minden mozog, változik és saját ellentétébe megy
át. Ily módon Hérakleitosz szerint a tûz az az õsanyag, amelybõl a
víz és a föld keletkezik, hogy aztán egy világégésben tûnjön el.
mediáció • A ’mediáció’ kifejezést, mely Hegelnél nem fordul elõ, a
dán hegeliánusok használják a hegeli ‘Vermittlung’, közvetítés, ki-
békülés visszaadására. A. P. Adler dán teológus és hegeliánus Po-
pulaire Foredrag c. mûvében (9. §) a következõt írja: „a hegeli
rendszerre jellemzõ dialektikus mozgás nemcsak a negációban
van jelen. A dialektika Hegelnél egyaránt kifejezi azt az objektív
szükségszerûséget, mellyel a közvetlenség ellentétébe megy át és
azt, amellyel mindkettõ, a közvetlenség és a gondolat is feloldódik
egy közös, magasabb egységben; vagyis egyaránt jelöli a negációt
és a mediációt. Azt mondtuk, hogy a negáció a közvetlenség átme-
nete ellentétébe; a mediáció az ellentétek kibékülése egy maga-
sabb egységben” (19. o.).
a létrõl és a semmirõl … szóló görög tanítás • Az eleai filozófia közpon-
ti kérdése a létezõ és a nem-létezõ viszonya, mely kiindulópontját
képezi Platón több dialógusának, különösen a Parmenidésznek. A

499
 Jegyzetek

szofista c. dialógusban a létezõ és a nem-létezõ viszonya összekap-

csolóik a mozgással, különösen a 256 d-e fejezetben (v. ö. Platons
Skrifter, 7. kt, 77. o; magyarul Platón válogatott mûvei, 2. kt, 259.
o.). A ’pillanat’ kifejezéssel Kierkegaard a ’hirtelent’-t adja vissza,
melyrõl a Parmenidészben (156 d-e) a következõ áll: „ez a különös
valami foglal helyet a mozgás és a nyugvás között” (ford. Kövendi
Dénes). Arisztotelész mozgáselméletében szintén a létezõ és a
nem-létezõ viszonyából indul ki.
kinhsiV • gr. (kinészisz) mozgás, változás. Poul Martin Møller „Ud-
kast til Forelæsninger over den ældre Philosophies Historie”
(„Vázlatok a régebbi filozófiatörténetrõl szóló elõadásokhoz”) c.
írásában az Arisztotelész Fizikájában (2. könyv, 3. fejezet, 194b)
bevezetett ható ok kifejezést tárgyalja: „Minden lény anyagból és
formából áll, de hogyan egyesül ez a két elem? Hogyan lesz valós
a hajlam? Arisztotelész ezt a lehetõségbõl a valóságba történõ át-
menetet nevezi mozgásnak (kinhsiV), és úgy véli, hogy ezzel le-
gyõzte a fogalomban rejlõ nehézségeket: a mozgás egyszerre va-
lóságos és nem valóságos, mivel a lehetõségbõl a valóságba való
átmenet” (Efterladte Skrifter, 2. kt, 1842. 481. o.).
átmenet • Hegel rámutat arra, hogy a logika központi kategóriái az ér-
telem dialektikus természete szerint hogyan ’csapnak át’ ellenté-
tükbe, hogy az igazság egy magasabb egységben legyen, mely egy-
aránt megõrzi különbözõségüket és identitásukat. Azt a helyet,
ahol egy kategória ’átcsap’ egy másikba, ’átmenetnek’ nevezzük. A
logika tudománya c. mûvében Hegel a ’létezésbõl’ a ’semmibe’ való
átmenetrõl beszél (Hegels Werke. 3. kt, 105. o; Jub. 4. kt, 115. o.).
a metafizika érdeke • Itt az ’érdek’ szót a kor szóhasználatának meg-
felelõen (v. ö. Critik der Urtheilskraft, 5-7. o.) szubjektív hajtóerõ-
ként használják, v. ö. Hegel, Enciklopédia, 3. kt, 475. §; Hegels
Werke, 7. 2. kt, 370. o; Jub. 10. kt, 376. o. A metafizikus érdeke
ily módon a tudás megszerzése általános kijelentések és elvek
igazságáról, más szóval – ahogy Arisztotelész fogalmaz a Metafizi-
kában (981b) – a filozófia (bölcsesség) az elsõ okokkal és a dol-
gokban rejlõ elvekkel foglalkozik. Általános kijelentések és tör-
vényszerûségek vonatkoznak arra, ami ismétlõdik. Amikor az is-
métlés szóval a modern életszemléletet jelölik, a hegeli rendszer-

500
 Az ismétlés

re utalnak; ez a rendszer azonban – Kierkegaard szerint (aki

egyetért J. G. Hamann és F. H. Jacobi német filozófusokkal) –
nem képes átfogni a valóságot, ezért a metafizika törekvése szük-
ségképpen összeomlik.
conditio sine qua non • lat. ’elengedhetetlen, szükséges feltétel’.
Hamann • Kierkegaard a német Johann Georg Hamann (1730-88) J.
G. Lindnernek írt levelét idézi (Hamanns Schriften, 1. kt, 467. o.).
kat‘ anJrwpon • gr. (kat’ anthrópon) az ember szerint; emberileg
(korlátként értelmezve).
kat‘ exochn • gr. (kat’ exokhén) különösképpen, ’par excellence’.
rendszer-szakértõ • Ez a hivatkozás a hegeli rendszer felügyelõire
utal, akiket a tulajdonviszonyok megváltozásakor kirendelt be-
csüsökhöz hasonlít.
23. o. Ussing professzor • Tage Algreen-Ussing (1797–1872) dán jogász,
1840-tõl a Koppenhágai Egyetem jogi karának professzora, 1834
és 1848 között a liberalizmus egyik legerõteljesebb képviselõje.
1849-ben nem szavazta meg az alkotmányt, és az államszövetség
fenntartásának híveként ellentétbe került a nemzeti liberálisok-
kal. Az említett beszédet annak a társaságnak az ülésén mondta
el, amelyet az 1831. május 28-án bevezetett rendi alkotmány év-
fordulójának megünneplésére alapítottak. A beszédet a Kjøben-
havnsposten 1837. május 29-i számában közölte (596. o.).
eltökélt • az eredetiben németül ’gewaltig’.
Egy udvari ünnepségen … elmondta ugyanazt az anekdotát • Az esetet
említi Jean Paul (Johann Paul Friedrich Richter) Flegeljahre. Eine
Biographie c. mûvében (47. Titanium. Kartause der Phantasie –
Bonmots) v. ö. Jean Pauls sämmtliche Werke, 28. kt, 1827. 108-
118. o; 116. o.
molbóiaknak • lásd Beretning om de vidtbekjendte Molboers vise Gjer-
ninger og tapre Bedrifter, Denem til Ære og andre til Lærdom og
Fornøjelse til Trykken befordret (A híres.neves molbóiak bölcs cse-
lekedetei és bátor tettei, dicséretükre és másoknak tanulságul és
szórakozásul sajtó alá rendezve) Koppenhága, 1827. 9. 15. o.
24. o. egy nagyobb test része vagy • Utalás Ef 5,30-ra: „Mert az Õ testének
tagjai vagyunk, az Õ testébõl és az Õ csontjaiból valók”, v. ö.
1Kor 12,12-31.

501
 Jegyzetek

a régi lakásomhoz • Kierkegaard 1841. október 25-én elutazott Ber-

linbe, és 1842. március 6-án tért vissza Koppenhágába; 1843. má-
jus 8-án ismét Berlin volt az úti célja, errõl az útjáról július végén
tért haza. Elsõ berlini tartózkodása idején hamar rátalált arra a la-
kásra (Jägerstraße 57.), ahol késõbb is lakott. A Charlottenstraße
sarkán álló házban 1820. óta Johann Stehely svájci cukrász mû-
ködtetett kávéházat. Az 1830-as években a Café Stehely az ellenzé-
ki értelmiségiek és mûvészek híres találkozóhelyének számított.
Többek között itt vitatkoztak az ifjúhegeliánusok filozófiai és poli-
tikai kérdésekrõl az úgynevezett ’Doktorok Klubjában’, melynek
többek között tagja volt az 1836 és 1841 között Berlinben tanuló
Karl Marx, s amellyel 1841-42-ben Friedrich Engels is kapcsolat-
ban állt. A sarokházat 1840-ben átépítették, és az alsó szintjén
megnyitották a Salamon Király Patikát. Az épület sarkán az elsõ
emelet magasságában Salamon király életnagyságú szobrát he-
lyezték el.
legszebb tere a Gens d’arme • A Charlottenstraße mentén, az Unter
den Linden közelében található teret 1800 óta Gendermen-
marktnak hívják. Itt volt a ’Gens d’Armes’ királyi ezred õrsége és
lóistállója.
a színház • A Königliches Schauspielhaus (késõbb: Staatliches vagy
Großes Theater) a Charlottenstraßén található, az Unter den
Linden közelében. A színházat Schinkel építette, a második vi-
lágháborúban megrongálódott, ezt követõen 1980-ban újították
fel; ma gyakran Schinkel színházának nevezik.
a két templom • a katolikus Französische Kirche (késõbb: Französi-
scher Dom) és az evangélikus Neue Kirche (késõbb: Deutscher
Dom) a Königliches Schauspielhaus közvetlen közelében.
25. o. megváltozott • az eredetiben németül: hatte sich verändert, a német
kifejezés jelentése ’megházasodott’ volt.
a házasság esztétikai érvényessége • Utalás a Vagy-vagy második ré-
szében olvasható „A házasság esztétikai érvényessége” c. részre.
a bûnbánat napján • A német allgemeine Buß- und Bettag, melyet
Poroszországban a húsvét utáni negyedik szerdán tartottak.
Memento o homo! quod cinis es et in cinerem reverteris • A katoliku-
soknál a pap hamuval keresztet rajzol a hívõk homlokára, miköz-

502
 Az ismétlés

ben ezt a latin mondatot mondja: „Memento homo, quia pulvis es

[Kierkegaard-nál: cinis = hamu] et in pulverem [Kierkegaard-
nál: cinerem] reverteris” („Emlékezz ember, hogy porból vagy, és
visszatérsz a porba.”).
ex professo • lat. hivatalból, foglalkozásánál fogva.
26. o. egész Berlint • az eredetiben németül: das ganze Berlin.
a vasutat • az eredetiben németül: auf der Eisenbahn. A német álla-
mokban a vasúthálózatot többek között politikai okokból késõbb
hozták létre, mint Angliában. Az elsõ szakaszokat az 1830-as
évek közepén nyitották meg, az elsõ, Berlint Potsdammal össze-
kötõ porosz vonalat 1838-ban vették használatba.
nagyszerû • az eredetiben németül: großartig.
Königstädter Színház • A Königsstädtsches vagy Königsstädter Szín-
ház 1828-ban nyitotta meg kapuit az Alexanderplatz és az Alexan-
derstraße sarkán, ahol 1845-ig, bezárásáig mûködött. A színház
repertoárját a burleszk vígjátékok tették ki (v. ö. fr. farce, ném.
Posse).
Lars Mathiesen és Kehlet • Két népszerû koppenhágai vendéglõ, az
Allégadén és a Frederiksberg Allén.
A talizmán • Der Talisman. Posse mit Gesang in drei Acten. Zenéjét
szerezte Adolf Müller, szöveg Johann Nestroy (1801-62), õsbe-
mutató 1840. december 16-án az író szülõvárosában, Bécsben.
Nestroy bohózatai a „Wiener Volksstück” néven ismert, helyi té-
mát feldolgozó darabokat példázzák. Arra nincsenek bizonyíté-
kok, hogy Beckmann és Grobecker tényleg részese volt-e az elõ-
adásnak. A talizmánt 1843-ban Bécsben könyvként is kiadták,
1848. december 26-án pedig az elsõ darab volt, amelyet a kop-
penhágai Casino színpadán nagy sikerrel bemutattak.
27. o. formáló • az eredetiben németül: gestaltend.
28. o. árnyjátékához • az eredetiben németül: Schattenspiel.
29. o. nürnbergi réznyomat • Általános megjelölése a gyakran színpompás,
népszerû réznyomatoknak és litográfiáknak, melyek a 19. század
elsõ felében elárasztották a dán piacot. A megjelölést gyakran ol-
csó, rossz minõségû árukra használták. Gyûjtõfogalomként egy-
aránt jelölte a nürnbergi és a neuruppini gyárak termékeit. A ké-
pek könnyen érthetõek, sztereotípiákra építenek, sablonszerûek,

503
 Jegyzetek

a színeket a figyelem felkeltésére használják. A portrék személy-

telen maszkok, a tájképeken pedig sokszor csupán egy-egy topo-
gráfiai utalás látható. (A mandulafenyõ például Olaszországot, a
bükkfa Dániát szimbolizálja.) Az árnyaltnak nem mondható ábrá-
zolásmód szabad teret enged a fantázia játékának.
30. o. kimber-teuton • A kimberek és a teutonok voltak az elsõ germán tör-
zsek, amelyek közös déli, illetve nyugati népvándorlásuk során
találkoztak a rómaiakkal, akik alapos okkal rettegtek a kimberek
harci üvöltésétõl (’terror cimbricus’ – lat. a kimber rémület) és a
teutonok dühöngésétõl (’furor teutonicus’). A két benyomuló
törzs feltételezhetõen 300.000 harcosból állt, Kr. e. 109-ben,
majd azt követõen több csatában is legyõzték a rómaiakat. A két
törzs kettévált, így sikerült legyõzni õket; a teutonokat Kr. e.
102-ben a mai Aix-en-Provence-nál, a kimbereket egy évvel ké-
sõbb, amikor az Alpokon átkelve a Pó-síkságig nyomultak elõre.
általános esztétikai meghatározás • Az esztétikán alapuló általános
jellemzés, mely a hangsúlyt arra fektette, hogy az egyes mûalko-
tást az alapján ítélje meg, hogy az mennyiben felel meg a mûfaja
támasztotta követelményeknek. Kierkegaard J. L. Heiberg iroda-
lomkritikájából ismerte,
31. o. bon ton • fr. illem, jó modor.
32. o. Chodowiecki rajza • Daniel Nicolaus Chodowiecki (1726–1801) né-
met festõ, grafikus, rézmetszõ; 1797-tõl a Berlini Akadémia igaz-
gatója, több kortárs kiadványt is illusztrált. Kierkegaard a Róma
alapítását ábrázoló rézkarcára utal, mely Aloys Blumauer Aeneas-
travesztiájának több kiadásában is szerepel (Lipcse, 1801-03),
például az 1806-os lipcsei kiadás 3. kötetének címlapján. Kierke-
gaard könyvtárában megtalálható volt Aloys Blumauer Vergilius-
travesztiája (Schwäbisch Hall [1844], ktl. 1298).
33. o. egy szellemes elme • J. L. Heiberg – B. C. szignóval ellátott – a
Kjøbenhavns flyvende Post 1827. május 18-i 40. számában megje-
lent „Csoportosításokról” („Om Inddelinger”) c. írásában említi
azt az ismert felosztást, mely az embereket tisztekre, cselédekre
és kéményseprõkre osztja.
Szókratész … Tüphónnál • Utalás Platón Phaidrosz c. mûvére (230 a),
melybõl kiderül, hogy Szókratészt kevésbé érdeklik a mitológiai
történetek, mint önmaga. Pedig lehet, hogy rádöbbenne, hogy Tü-
 Az ismétlés

phónnál is bonyolultabb állat. Kierkegaard saját fordításában idézi

W. G. Tennemann Geschichte der Philosophie c. mûvét (3. kt,
1801. 302. o.), melyben a hangsúly azon van, hogy Szókratész cso-
dálkozik emberi mivoltán (v. ö. Platons Skrifter, 6. kt, 16. o; magya-
rul Platón válogatott mûvei, 2. kt, 11. o. ford. Kövendi Dénes).
Beckmann • Friedrich Beckmann (1803–66) 1824-tõl a Königs-
städter Színház vezetõ színésze. A színház 1845-ben bezárta ka-
puit, a komikus ezután a bécsi udvari színház mûvésze lett.
Grobecker • Philipp Grobecker (1815–83) 1840-ben került a Kö-
nigsstädter Színházhoz, és különösen pantomimjátékával rendkí-
vüli népszerûségnek örvendett.
34. o. amit Baggesen Sara Nickelsrõl mond • Jens Baggesen „Kritisk Vurde-
ring af det sidste Geburtsdagsstykke Ludlams Hule, Syngespil af
Adam Oehlenschläger” („A Ludlam barlangja c. utolsó születésna-
pi darab kritikája. Adam Oehlenschläger daljátéka”) c. írásában,
melyet a havonta megjelenõ Danfana folyóirat (1816. március, 1.
kt, 266. o. V. ö. Jens Baggesens danske Værker, 12. kt, 25. o.) kö-
zölt, a következõt írja: „miközben mindenki más elhaladt a szikla-
barlang mellett, egy teljességgel ismeretlen személy, egy bizonyos
Sara Nickels ront be a színpadra, mögötte ’vidékies környezetben’
álló távoli parasztkunyhó”. Baggesen arra hozza fel példaként a
Ludlum barlangja ötödik felvonásában minden további magyarázat
nélkül megjelenõ Sara Nickelst, hogy Oehlenschläger indokolatla-
nul hoz új személyeket a színpadra.
dr. Ryge a „Salamon király és Jørgen Hattemager”-ben • Johan Chris-
tian Ryge (1780–1842) orvos volt, mielõtt 1813-ban Oehlenschlä-
ger Palnatoke (1809) c. tragédiájának címszerepében debütált. A
J. L. Heiberg „Salamon király és Jørgen Hattemager” c. vaudeville-
jében szereplõ figura sokkal összetettebb. Ryge egy német zsidót
alakít, akit Korsørbe érkezésekor összecserélnek egy hasonló nevû
báróval. Mivel a színész mind németül, mind dánul beszél, egyszer-
re kell alakítania mindkét szerepet, egyszerre könnyed és nehéz-
kes, egyszerû és fennkölt. V. ö. Heibergs Samlede Skrifter. Skuespil,
2. kt, 1833. 303-400. o.
35. o. Dyrehavsbakkenben • Népszerû szórakozóhely a Jagersborg Vadas-
parkban, a Kirsten Piil forrás körül kialakult piacból nõtt ki. A

505
 Jegyzetek

Dyrehavsbakken Kierkegaard idejében Szent Iván napjától (júni-

us 24.) Sarlós Boldogasszonyig (július 2.) tartott nyitva.
bal • az eredetiben németül: links.
félelmetesen • az eredetiben németül: unheimlich.
36. o. gyomrává • az eredetiben latinul: viscera.
37. o. Péntek Robinsont • V. ö. Daniel Defoe, The Life and strange, surprising
Adventures of Robinson Crusoe (1719; dánul 1744-45).
39. o. a költõ szavaival élve • Johannes Ewald dán költõ „Felirat egy kávés-
kannára” c. versében így ír: „Mint a barátság, legyen e nemes
mokka nedûje / tiszta, forró, erõs és hamisítatlan”. V. ö. Johan-
nes Ewalds samtlige Skrifter, 4. kt, 365. o.
Proszerpina • Azt mesélik, hogy Dido, Karthágó királynõje, mivel ön-
kezével vetett véget életének, addig nem léphetett be a holtak bi-
rodalmába, amíg ennek királynéja, Proszerpina, ki nem tépte egy
hajszálát. A forrás Vergilius Æneise (4. ének, 697. sor). V. ö. P.
Virgilii Maronis opera, szerk. J. Baden, 2 kt, Koppenhága, 1778-
80. 1. kt, 519. o.
Salamon szerint • Péld 19,13: „Romlása az õ atyjának a bolond fiú,
és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelõdése.”
40. o. Justinus Kerner • Justinus Kerner (1786–1862) német orvos és író,
a népi romantika képviselõje. Kierkegaard polcán megtalálható
volt Kerner gyûjteményes mûve (Die Dichtungen, Stuttgart/
Tübingen, 1834. ktl. 1734), és ismerte Eine Erscheinung aus
dem Nachtgebiete der Natur c. könyvét (Stuttgart/Tübingen,
1836), melyben az elbeszélés olvasható (299. o.).
41. o. Grönmeyer kereskedelmi tanácsoshoz • J. L. Heiberg Kjøge Huus-
kors (Koppenhága, 1831) c. vaudeville-jének szereplõje (46. jele-
net; v. ö. Heibergs Samlede Skrifter. Skuespil, 1831. 5. kt, 1835.
399-402. o.), melyben Grønmeier megérkezése után találkozik
egykori béresével, Nielsszel, akit kísértetnek néz, és kétágú villá-
jával megpróbálja elûzni.
43. o. miként Shakespeare mondja • Utalás William Shakespeare (Kierke-
gaardnál: Shakspeare) Troilus és Cressida c. mûvére (1. felv. 2.
jel.), melyben Cressida megjegyzi, hogy Troilus olyan fiatal, hogy
még a számolásban leggyakorlatlanabb is meg tudja számlálni a
szakállát. Kierkegaard emlékezetbõl idéz a Shakespeares dramati-

506
 Az ismétlés

sche Werke c. kiadásból (11. kt, 1840. 145. o.), melyben Cressida a
következõt mondja: „O gewiß, eines Bierzapfers Rechnenkunst
würde hinreichen, diese Einheiten in eine Summe zu ziehn”.
az élet egy áradat • Utalás Hérakleitosz elméletére arról, hogy min-
den változik.
a népdalban • Utalás Johann Gottfried von Herder Volkslieder c. kö-
tetére (2 kt, Lipcse, Johannes Falk, 1825. [1778-79], ktl. 1487-
1488; 1. kt, 57. o.).
A lány apácaként jött … S meghasadt szívében • német: „Das
Nönnlein kam gegangen / In einem schneeweißen Kleid; / Ihr
Häärl war abgeschnitten, / Ihr rother Mund war bleich. // Der
Knab, er setzt sich nieder, / Er saß auf einem Stein: / Er weint
die hellen Thränen / Brach ihm sein Herz entzwei.”
44. o. amikor minden hiábavaló • Préd 1,2: „Felette nagy hiábavalóság, azt
mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság!Minden hiábava-
lóság!”
peisiJanatoV • gr. (peiszithanatosz) a halálra rábeszélõ. Hegesziasz
kürénéi filozófus (kb. Kr. e. 300) olyan meggyõzõen beszélt a ha-
lálról, hogy néhány tanítványa öngyilkos lett. V. ö. Tennemann, 2.
kt, 106. o., mely idézi Cicero Tusculanæ Disputationes c. mûvét
(Ciceros filosofiske skrifter, 1. kt, 34. o); Diogen Laërtses filosofiske
Historie, 2. kt, 86-96. o. valamint Valerius Maximus, 8. C. 9.
45. o. Herculaneum és Pompeji feltárásakor … emberre • A Nápolytól délre
fekvõ Herculaneum és Pompeji teljesen elpusztult, amikor 79. au-
gusztus 24-25-én a Vezúv kitört, s ezzel egyidejûleg földrengés ráz-
ta meg a vidéket. Szisztematikus ásatások 1738-ban, illetve 1806-
ban kezdõdtek. Ezek során kiderült, hogy a lakosság nagy része
nem tudott elmenekülni a vulkánkitörés elõl. A hamu, a habkõ és a
víz kérget képezett testük körül. Azóta ezekrõl gipszöntvényeket
készítettek, melyek felhasználásával hétköznapi helyzeteket mu-
tatnak be.
Domitianus császár • Suetonius római történész életrajzában zt állít-
ja, hogy a császár idõnként órákra bezárkózott szobájába legye-
ket fogni, hogy aztán feltûzze õket. V. ö. C. Suetonii Tranquilli
Tolv første romerske Keiseres Levnetsbeskrivelse, 8. könyv, 3. fej.
2. kt, 231. o.

507
 Jegyzetek

megfeledkezve a világról … a világ is elfelejtkezett rólam • Nem pon-

tos idézet Horatius Episztolák c. mûvébõl (1. könyv, 11. 9.). V. ö.
Q. Horatii Flacci opera, 241. o.
46. o. megnyugtatóan és kielégítõen megmagyarázza • A kifejezés Ludvig
Holberg Barselstuen (1724) c. komédiájára utal (2. felv. 8. jel.),
Else Skolemester használja, aki zárószavaival a következõt kívánja
a ház asszonyának: „a kiskertjébe elültetett gyönyörû kis palánta
növekedjen és cseperedjen drága szülei örömére, megelégedésére
és szórakoztatására”, Den danske Skue-Plads, 2. kt.
lét és semmi legyek • Utalás arra, hogy Hegel a létezést és a sem-
mit egymással szorosan összekapcsolódó fogalmaknak tekinti.
Hegel logikája a tiszta létezéssel kezdõdik, mely szorosan kap-
csolódik a semmihez. Dán vonatkozásban hasonló felfogással ta-
lálkozunk J. L. Heiberg „Det logiske System” c. értekezésében
(Perseus, 1837. június 1-jei 1. és 1838. augusztus 2-ai 2. szám,
12. o.), amelyben a szerzõ „a gondolat és a létezés, a szubjek-
tum és az objektum egységérõl” beszél.
követelmény • az eredetiben németül: Zumuthung.
az eleusziszi misztériumokat • Az Athénen kívül, Eleuszisz városa
mellett található hatalmas templomhoz fûzõdõ, Demétér és Per-
szephoné istennõkhöz kapcsolódó titokzatos kultusz, a két isten-
nõt itt anyának és lányának tekintették. Az említett „misztériu-
mokat” Athén virágzása idején (Kr. e. 5. sz.) kezdték elismerni,
és egészen a Kr. u. 4. századig elfogadottak voltak. Nem sokat tu-
dunk róluk, többek között a tagokra kötelezõ érvénnyel vonatko-
zó némasági fogadalom miatt, de céljuk minden bizonnyal nem
egy meghatározott vallás elterjesztése, hanem a vallásos hangu-
lat elõidézése volt. A halál és az élet megújulása állhatott a kö-
zéppontban. A kultuszban minden görög polgár részt vehetett:
egy sor ünnepség és szertartás kíséretében rabszolgákat és szaba-
dokat egyaránt beavattak.
egy görög író szerint … egy Demonax nevû férfival • Demonax (2.
sz.) görög filozófust név szerint Lukianosz írásaiból ismerjük. A
cinikus iskola képviselõje, nagyobb hangsúlyt fektetett az iskola
által hirdetett gyakorlati erkölcsre, mint aszkézisére. Lukianosz
a Demonax 11-ben arról számol be, hogy a filozófus megtagadta,

508
 Az ismétlés

hogy beavassák az eleusziszi misztériumokba, mert nem tartotta

magát képesnek a némasági fogadalom megtartására. Ha beavat-
nák – mondta –, akkor a misztériumok kultuszát vagy ajánlania
kellene embertársainak, vagy óva kellene intenie õket tõle.
Amint egy feljegyzésbõl (Pap. IV A 39) kiderül, Kierkegaard a
történetet J. G. Hamanntól vette, v. ö. Hamanns Schriften, 8. 1.
kt, 1842. 307. o.
47. o. apokaliptikus ember • A halál utáni életet, illetve az életet követõ álla-
potot ábrázoló szövegek szerzõje, például Arisztophanész A békák
és Lukianosz a Halottak beszélgetései c. mû esetében. J. L. Heiberg
„En Sjæl efter Døden” (Egy lélek a halál után) c. mûvét (in Nye
Digte) alcímében „Apokaliptikus komédiá”-nak nevezi, míg H. L.
Martensen a Fædrelandet hasábjain megjelent beharangozó írásá-
ban (1841. január 10-i 398. szám, 3217. hasáb) a dráma pokolban
játszódó jeleneteit „arisztophanészi”-nak nevezi.
doctores cerei • lat. viaszdoktorok. A 14. században viaszdoktoroknak
(’doctores cereati’), azaz hamis doktoroknak nevezték azokat a
kolduló szerzetesek rendjébe tartozó doktorokat, akik titulusukat
egy kevésbé elismert egyetemen szerezték az európai kontinen-
sen. Lehet, hogy Kierkegaard összekeveri õket a németeknél hasz-
nálatos ’doctores bullati’ kifejezéssel; ezek a doktorok címüket vá-
sárolták, a pfalzi grófok nevezték ki õket, akiknek a rangja a közép-
korban meglehetõsen elértéktelenedett, korábbi vazallusi és hû-
bérúri státuszukból mindössze annyit õriztek meg, hogy jegyzõket
nevezhettek ki, és fegyver-, illetve doktorleveleket állíthattak ki.
Lukianosz • Utalás a holtak közötti élet komikus ábrázolására Lukia-
nosz Halottak beszélgetései c. mûvének egyik darabjában. Kierke-
gaard polcán megtalálható volt a Luciani Opera négy kötete, va-
lamint a Lukianus Schriften aus dem Griechischen übersetzt.
48. o. száznál is több szemû féltékenység õriz • valószínûleg utalás Ovidius
Átváltozások (Metamorphoses) c. mûvére (1. ének, 625. sortól),
mely szerint Júnó (gr. Héra) Argoszt, az óriást bízta meg, hogy õr-
ködjön Inakhosz lánya, Ió felett, miután felfedezte, hogy Jupiter
(gr. Zeusz) beleszeretett. Júnó Iót tehénné változtatta, Argosz pe-
dig egy fához kötözte. Száz szemével õrködött felette, ám Merkúr
(gr. Hermész) Jupiter parancsára mindegyiket elaltatta, s ekkor

509
 Jegyzetek

Jupiter megölte Argoszt, Júnó pedig pávává változtatta, s farktol-

lait a szemeivel díszítette.
valami más • az eredetiben németül: was Andres.
in uno • lat. egy személyben.
49. o. maga is nõ volt • valószínûleg utalás Platón Erószról szóló dialógusá-
ra, A lakomára. Hogy megmagyarázza, mi a szerelem, Arisztopha-
nész elmeséli (189a-d), hogyan szelte ketté az elsõ embereket
Zeusz, hogy ettõl fogva férfiként és nõként éljenek, miközben
folyvást arra vágyakoznak, hogy egy test és egy lélek lehessenek
(v. ö. Platons Skrifter, 3. kt, 108. o; magyarul Platón válogatott
mûvei, 2. kt).
50. o. amiért eget és földet megmozgat • Utalás Agg 2,6-ra: „Mert ezt
mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés idõ van még, és én megindí-
tom az eget és a földet, a tengert és a szárazt.”
51. o. megszüntetve-megõriz • szatirikus használata Hegel A logika tudomá-
nya c. mûvében szereplõ „Aufhebung” fogalmának (Hegels Werke,
3. kt, 110. o; Jub. 4. kt, 120. o.). Hegel az ellentétet a fejlõdés moz-
gatóelvének tekinti mindenben. Eszerint egy dialektikus folyamat-
ban minden helyzet az ellentétévé fejlõdik, ez a folyamat nem az el-
lentmondás megszüntetéséhez vezet, hanem az azonosság és a kü-
lönbség magasabb szinten való egyesüléséhez. V. ö. A logika tudo-
mánya, 2. kt, in Hegels Werke, 4. kt, 57-73. o; Jub. 4. kt, 535-551.
o. V. ö. még Heiberg, Ledetraad, 15. §, 2. megjegyzés, 7. o.: „Amit
megszüntetünk, az nem semmisül meg. Valamit megsemmisíteni
azt jelentené, hogy ugyanarra a pontra helyezzük, ahol keletkezése
elõtt volt; amit azonban megszüntetünk, az már létezett. A meg-
szüntetés ezért inkább megõrzést jelent.”
immanenciában • az emberi képzelõerõ és tapasztalat határain be-
lül. Hegel az ’immanens’ fogalmát annak a jellemzésére használ-
ja, ahogy a fogalom a belsõ ellentmondások révén mozog, s ily
módon nem valami külsõ erõ hajtja. Ennek a dialektikus fejlõdés-
nek az eredményeként valóságossá válik az, ami kezdetben lehe-
tõségként létezett.
azt a bizonyos arkhimédészi pontot • Az Arkhimédésznek tulajdoní-
tott mondás szerint: „Adjatok egy fix pontot, és én kifordítom
sarkaiból a világot.”

510
 Az ismétlés

professor publicus ordinariusnál • lat. rendes egyetemi tanár. A ’pub-

licus’ (nyilvános) kifejezés valószínûleg Kierkegaard ironikus hoz-
záfûzése.
Jóbhoz • Az Ótestamentumbeli Jób könyvében.
hamuban ülve, agyagcseréppel vakaródzva • Jób 2,8: „És võn egy cse-
repet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett”.
görög szümpozion • az étkezést követõ iszogatás, mely közben filo-
zófiai témákról társalognak. A legismertebb irodalmi példa erre
Platón A lakoma c. dialógusa.
56. o. ahogy Don Juan a kormányzótól • A Don Giovanni c. opera fináléjá-
ban felbukkan a kormányzó szelleme. A kormányzó Giovannit ko-
rábban vendégségbe hívta, ahol az megölte. Hogy bosszút álljon
rajta, a kísértet ismét vendégségbe hívja Giovannit, és arra kéri,
adjon kezet rá, hogy eljön, lásd 2. 2. felvonás, 20. jelenet: „A kor-
mányzó szobra. / Add hát a kezed most rája! / Giovanni. / Fog-
jad! Ó, jaj! / A kormányzó szobra. / Mit félsz? / Giovanni. / arcát
elfordítva reszket. / A kezed mint a jég!” Giovanninak sikerül ki-
szakítania magát a kísértet szorításából, nem hajlandó alávetni
magát. A „Mindenhatóhoz” fohászkodik, elhangzik az ítélet, és
egy „Föld alatti kórus” üdvözli a perzselõ lángok között.
57. o. a helyi hirdetési rovatban • A koppenhágai hirdetések az Adresse-
avisen hasábjain jelentek meg. A lap 1854-ig monopóliummal
rendelkezett a közlemények, hirdetések közlésére. 1800 óta heti
hat alkalommal jelent meg, 1841-ben 7000 példányban.
tizenhat rõf • lásd Adresseavisen, 1843. április 10-i 85. szám, 1. mel-
léklet, 10. hasáb.
Mert mi is a dicsõség … panaszos szerelme • Idézet Schack von Staf-
feldt dán költõ „Elskovsbaalet” („A szerelem tüze”) c. versébõl,
v. ö. Samlede Digte, 2 kt, Koppenhága, F. L. Liebenberg, 1843.
ktl. 1579-1585; 2. kt, 327. o.
De hová tûnik az eredmény? • A szituáció emlékeztet arra a helyzet-
re, amelyet St. St. Blicher dán író ábrázol „Hosekræmmeren” („A
szatócs”) c. novellájában (1829). A szatócs lánya, Cecília meg-
õrül, mert nem kapja meg szerelmét, Esbent. Az elbeszélõ, aki
évekkel ezelõtt már találkozott a lánnyal, és jól emlékszik szépsé-
gére és vágyaira, most visszatér, és egy képzeletbeli rokka elõtt

511
 Jegyzetek

találja, ahogy egy szomorú szerelmi balladát énekel. V. ö. St. St.

Blicher, Samlede Noveller, 5 kt és kiegészítõ kötet, Koppenhága,
1833-36. és 1840. ktl. 1521-1523; 1. kt, 213-235. o.
58. o. Felhõk úsznak … a föld sötét méhe • az eredetiben németül: „Die
Wolken treiben hin und her, / Sie sind so matt, sie sind so
schwer; / Da stürzen rauschend sie herab, / Der Schoos der Erde
wird ihr Grab.” Idézet Wilhelm Müller német költõ „Der ewige
Jude” („Az örök zsidó”) c. mûvébõl (Taschenbuch zum geselligen
Vergnügen, Lipcse, 1823. 10-12. o.)
nem szeretem ezeket • Utalás Préd 12,3-ra: „És emlékezzél meg a te
Teremtõdrõl a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek
napjai el nem jõnek, és míg el nem jõnek az esztendõk, melyekrõl
azt mondod: nem szeretem ezeket!”
59. o. Az Úr adta … az Úr neve • Jób 1,21.
Miért hallgattál hát hét nap és hét éjjel • Utalás Jób 2,13-ra, mely kü-
lönösen Jób három barátja, Elifáz, Bildád és Czófar hallgatását
emeli ki.
védelmezõje voltál … a szenvedõk szája • Utalás Jób 29,12-17-re.
a szenvedõk szája … perlekedni mert Istennel • Utalás Jób 29,21-
25-re.
szívének keserûségében • V. ö. Jób 7,11.
Jaj annak … örökségüket kicsalja • Utalás Mt 23,14-re: „Jaj néktek
képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özve-
gyek házát.”
perbe szálljanak Istennel • Miután Jób három barátja abbahagyja a
vitatkozást Jóbbal, aki igazságosnak tartja magát, s ezért úgy vé-
li, nem õ okozta szenvedését, az ifjú Elihu így szól hozzá: „Ímé,
ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Is-
ten az embernél! Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszé-
dedre sem felelt?” Jób 33,12-13.
60. o. Isten a Sátánnal szövetkezik • Egy napon a Sátán megjelenik az Úrnál,
és beszámol arról, hogy keresztül-kasul bejárta a Földet, mire az
Úr megkérdezi, hogy felfigyelt-e Jóbra, akinek igazságossága és is-
tenfélelme párját ritkítja. A Sátán szerint erre jó oka van Jóbnak,
hiszen az Úr minden lehetséges módon megáldotta õt és családját.
Ezért a következõ ajánlatot teszi: „De bocsássad csak rá a te keze-

512
 Az ismétlés

det, verd meg mindazt, ami az övé, avagy nem átkoz-é meg szem-
tõl-szembe téged?! Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt,
amije van, kezedbe adom; csak õ magára ne nyujtsd ki kezedet. És
kiméne a Sátán az Úr elõl”, Jób 1,11-12.
nem volt hét fiam és három lányom • V. ö. Jób 1,2.
undorító fekélyek borítanák • Utalás Jób 2,7-re: „És kiméne a Sátán
az Úr elõl, és megveré Jóbot undok fekéllyel talpától fogva a feje
tetejéig.”
61. o. lélekkufár • eredetileg holl./ném. „Seelensverkooper”. Az a kereske-
dõ, aki hajókra szerez matrózokat.
Cicero • Utalás Marcus Tullius Cicero Pro Sexto Roscio Amerino c.
mûvére (30. 84), v. ö. M. Tullii Ciceronis opera omnia, 2. kt, 58. o.
cui bono • lat. „Kinek az érdeke?” A kérdés többek között olvasható
a Milónak írt beszédben. Kierkegaard polcán megtalálható volt
mind az M. Tullii Ciceronis opera omnia, mind a Milónak szánt
beszéd német fordítása (ford. J. P. Brewer, Düsseldorf, 1830. ktl.
1235).
63. o. Balle-féle tankönyv • Nicolai Edinger Balle (1744–1816) dán teoló-
gus, 1772-tõl professzor, 1784-tõl udvari lelkész, 1783 és 1808
között Sjalland püspöke. Christian Bastholmmal közösen adta ki
Lærebog i den Evangelisk-christelige Religion c. tankönyvét (Kop-
penhága, 1791). A könyvet 1794-tõl minden iskolában használ-
ták. Kierkegaard tulajdonában az 1824-es kiadás található meg
(ktl. 183).
Peer Degn • Ludvig Holberg Erasmus Montanus eller Rasmus Berg
(1731) c. komédiájának szereplõje. Per Degn a hazatérõ Rasmus
Berg diákkal folytatott beszélgetésében hamar elárulja, mennyi-
re rosszul beszél latinul, és mennyire nem ismeri az antik szerzõ-
ket. Lásd Den danske Skue-Plads, 5. kt.
Akkor se ragadtassuk magunkat … elnyertünk • idézet Balle tanköny-
vébõl (Lærebog, 6. fejezet: „A kötelességekrõl”, III. 2b §, 73. o.).
Az ember a világon … megtalálható benne • idézet Balle tankönyvébõl
(Lærebog, 1. fejezet: „Istenrõl és tulajdonságairól”, I. 2. §, 5. o.).
64. o. megvilágosodva • az eredetiben franciául: clairvoyance.
Philoktétész • Szophoklész görög költõ 123 tragédiájából mindössze
hét maradt ránk. A Philoktétész hõsét kígyó marja meg. Fájdal-

513
 Jegyzetek

mas kiáltozását, panaszát és könnyeit honfitársai nem bírják elvi-

selni, ezért Lémnosz szigetén partra teszik.
65. o. senki sem szól egy szót sem • Utalás Jób barátaira Jób 2,13-ban: „És
ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla
egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az õ
fájdalma”.
Ó, perlekedhet-e úgy … a pajtásával! • Jób 16,21: „Hogy ítélje meg
az embernek Istennel, és az ember fiának az õ felebarátjával való
dolgát”.
66. o. mindennek megvan az ideje • V. ö. Préd 3,1.
argumentum ad hominemmel • lat. a tárggyal kapcsolatos érv helyett
az ellenfél, a vitatárs személyével kapcsolatos, rá utaló érv.
törékeny és mulandó, mint a virág élete • Utalás Ézs 40, 6-8-ra: „Szó-
zat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fû, és min-
den szépsége, mint a mezõ virága! Megszáradt a fû, elhullt a vi-
rág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fû a nép. Megszáradt a
fû, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!”
67. o. Eliphas, Bildad, Zophar s mindenekelõtt Elihu • lásd 59. o. perbe
szálljanak Istennel.
integer • lat. teljes, érintetlen, sértetlen; teljes hatalmában.
azt a témát variálják • Utalás Elihu beszédére Jób 32,6-37,24-ben.
könyörüljetek rajtam • Jób 19,21.
a hazugság mesterei vagytok • V. ö. Jób 13,4. „Mert ti hazugságnak
mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok”.
jogosan kiáltja, hogy ordít-e a vadszamár a zöld füvön • Jób 6,5:
„Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrak-
ja mellett?”
70. o. a vihar elvonult • Utalás Jób 36,29-33-ra.
Jóbot az egész emberiség szeme láttára megrótták • Valószínûleg
utalás Elihu beszédére.
amikor Isten gondossága borult sátorára • V. ö. Jób 29,4-5. „Amint
java-korom napjaiban valék, amikor Isten gondossága borult sá-
toromra! Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak
gyermekeim”
esznek vele … aranyfüggõt adnak neki • Utalás Jób 42,11-re.
mindent kétszeresen kapott vissza • Utalás Jób 42,10-re.

514
 Az ismétlés

különösen Bildad • Bildad szavai Jóbhoz intézett elsõ beszédében:

„Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted [Is-
ten], és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát. És ha
elõbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz
nagyon”, Jób 8,6-7.
72. o. suspenso gradu • lat. itt: mozdulatlanul.
74. o. in pausa • lat. szünet elõtt, várakozva. A kifejezést a héber gramma-
tikában használják, ahol a szavak közötti nagyobb szünetet (me-
lyet megkülönböztetõ ékezettel jelölnek) pausának hívják. V. ö.
Lindberg, 13. o.
76. o. Jób csak a gyermekeit nem kapta vissza kétszeresen • A történet sze-
rint (Jób 42,13) Jóbnak hét fia és három lánya lett, akárcsak a
próbatétel elõtt, ezen kívül azonban mindenbõl kétszer annyit
kapott, v. ö. Jób 1,3.
75. o. amíg Eileithüia kezeit összekulcsolja, a vajúdó sem szülhet • Eilei-
thüia a születés istennõje a görögöknél, gyakran megjelenik a hõ-
sök születésekor. V. ö. Homérosz, Iliász (19. 103-115.); Ovidius,
Átváltozások, (9. 281.). Egyes mondákban több istennõt is emle-
getnek ezen a néven. A születés istennõje állítólag varázserõvel
bírt: Ha keresztbetett lábbal és összekulcsolt kézzel ült le a szülõ
asszony mellé, akkor elodázhatta a szülést, v. ö. Neues Mythologi-
sches Wörterbuch, 2. kt, 27. o.
78. o. magunk között • eredetileg németül: unter uns.
Clemens Alexandrinushoz • Titus Flavius Clemens (kb. 150–215),
Alexandriában munkálkodó, görögül beszélõ egyházatya. Sztro-
mateisz c. írásában (5. 9) emlékezteti olvasóit arra, hogy azért ír
allegorikusan a beavatottak számára, mert fél, hogy a pogányok
jelenlétében meggyalázza az evangélium szent igazságát.
79. o. egy, kettõ, hármat • Utalás a filozófiai tézis – antitézis – szintézis hár-
mas egységére.
ahogy az ég elõnyben részesíti a megtért bûnöst a kilencvenkilenc
igazhoz képest • Utalás Lk 15,7-re, melyben Jézus a következõ
szavakat intézi a vámosokhoz, a bûnösökhöz, a farizeusokhoz és
az írástudókhoz: „Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb
öröm lesz a mennyben egy megtérõ bûnösön, hogynem kilenc-
venkilencz igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre”.

515
 Jegyzetek

a jogos kivételt • A jogos kivétel kérdése Az ismétléssel egyidejûleg ki-

adott Félelem és reszketésben (I. probléma) a következõképpen fo-
galmazódik meg: „Létezik-e az etika teleologikus felfüggesztése?”
80. o. az eszemben járt • eredetileg latinul: in mente.
82. o. félelemmel és reszketéssel • Utalás Phil 2,12-re.

516
 Félelem és reszketés

Könyvészeti adatok

A Félelem és reszketés. Dialektikus líra Johannes de silentio tollából c.

írás 1843. október 16-án jelent meg, Az ismétléssel és a Három épületes
besszéddel egyidõben. Az elõbbi két kötet már október 7-én elkészült a
Bianco Luno Nyomdában, de várniuk kellett az épületes beszédekre,
mely csak késõbb lett kész. A kb. 134 × 210 mm-es in octo formátumú
kötet könyvkereskedelmi ára 1 birodalmi tallér, terjedelme 144 számo-
zott oldal volt (ebbõl az elsõ 8 oldalt római, a többit arab számokkal je-
lölték), az elsõ három, illetve az utolsó oldalon nem volt számozás.

Kéziratok és keletkezéstörténet

A szöveghez több fogalmazvány és egy tisztázat maradt ránk, ezek

a Királyi Könyvtár Kierkegaard Archívumában találhatók.
Mivel a kéziratanyagon nem szerepelnek dátumok, a keletkezéstör-
ténet rekonstruálása indirekt módon történt. A szöveg megírását há-
rom munkafázis elõzte meg, melyekrõl három naplófeljegyzés tanús-
kodik. 1840-41-ben Kierkegaard a szemináriumban prédikációs gya-
korlatokon vett részt, és egyes bibliai szöveghelyekhez számos prédi-
kációvázlatot készített, míg elkészült a Holmen Templomban 1841.
január 12-én megtartott beszéde. Kierkegaard egy 1Móz 22-rõl dátum
nélkül, de jóval a Félelem és reszketés gondolatának megszületése
elõtt készült fogalmazványt felhasznált az ’Ábrahám dicsérete’ c. rész-
ben, igaz a kész változat és a fogalmazvány jelentõs eltéréseket mutat.
A keletkezés második szakaszáról egy JJ jelû naplófeljegyzés tanús-
kodik. A téma ismét Ábrahám. A feljegyzést követõ bejegyzésbõl, mely
egy 1843. április 10-i Adresseavisenben megjelent hirdetésre utal, ar-
ra következtethetünk, hogy az említett feljegyzés március végén vagy
április elején keletkezett.
A harmadik állomás a szöveg írását megelõzõ idõszakban egy Agne-

517
 Jegyzetek

térõl és a Víziszellemrõl szóló 1843. május 17-i feljegyzés. Arra, hogy

Kierkegaard foglalkozott a témával, valószínûleg H. C. Andersen Agne-
te og Havmanden c. drámai költeménye adott alkalmat. A darabot két-
szer mutatták be a Királyi Színházban 1843. április 20-án és május 2-
án. Kierkegaard szerint H. C. Andersen egyike volt azoknak a költõk-
nek, akik elbagatelizálták a Víziszellem alakját. Nem tudjuk, mikor fo-
galmazódott meg benne, hogy a történetet Ábrahám történetének
megvilágítására használja fel, hiszen a kettõt eredetileg nem kapcsol-
ta egymáshoz.
A keletkezéstörténet további rekonstruálásához vetnünk kell egy
pillantást Kierkegaard életrajzára. Az író 1843. május 8-án Berlinbe
utazott, ahol lelkesen dolgozott, és egy hazatérése elõtt, május 25-én
Emil Boesennek írt levelébõl kiderül, hogy egy lezártnak tekintett mû-
vel tér majd haza (ez Az ismétlés akkor befejzettnek tekintett kézirata
volt). Ezen kívül május végén minden bizonnyal teljes gõzzel dolgozott
egy Ábrahámról szóló régi feljegyzés folytatásán, vagyis a Félelem és
reszketésen.
A mûhöz készült legkorábbi vázlat meglehetõsen rövid volt, egy-
részt tartalmazta a ’Hangulat’ c. fejezet egy részét, illetve egy ’Ábra-
hám dicséreté’-re való utalást és az ’Epilógus’ jórészét. Ezzel a mû
szerkezete elkészült. Amikor Kierkegaard 1843. május 30-án megér-
kezett Koppenhágába, Az ismétlés elsõ változatán kívül magával hozta
a Félelem és reszketés kidolgozott részleteit, illetve a mû többi részé-
hez készült szinopszist, valamint számos szövegkezdeményt (pl. a Bû-
nös? – Nem bûnös? c. írás vázlatát, mely bekerült az 1845-ben megje-
lent Stádiumok az élet útján c. mûbe). Hazatérése után tehát a Berlin-
ben elkészült vázlatok kidolgozása várt a szerzõre.
Kierkegaard hamarosan pontosan tudta, mi lesz a mû címe (Féle-
lem és reszketés. Dialektikus líra Johannes de silentio tollából), és ezen
nem is változtatott.
A keletkezés mikéntjét vizsgálva arra a következtetésre juthatunk,
hogy Kierkegaard alig írt vázlatot, a Félelem és reszketés nagy részét
szinte rögtön nyomdakészre írta. A tisztázatok gyakorlatilag csak kor-
rektúraként szolgáltak. A szerzõ ritkán töröl hosszabb részleteket, a
fogalmazvány és a tisztázat között általában csak a betoldások miatt
vannak eltérések. Az elõkészületek arról tanúskodnak, hogy a szerzõ

518
 Félelem és reszketés

biztos volt a kompozícióban, és az írás végleges alakját a párhuzamos

példák betoldásával nyerte el.
Sem a fogalmazvány, sem a tisztázat nem ad felvilágosítást a kelet-
kezés idõpontjáról, de feltételezhetõ, hogy a mû 1843. júniusában író-
dott. Ezt támasztja alá az is, hogy Az ismétlésben a ’félelem’ és a
’reszketés’ fogalmak mint kidolgozott vallási kategóriák szerepelnek,
illetve a szövegben utalás történik a Félelem és reszketés c. írásra is. Az
ismétlés minden bizonnyal 1843-ban készült el, vagyis a Félelem és
reszketés valószínûleg már azelõtt készen volt, hogy Kierkegaaard el-
kezdte volna Az ismétlés második részét.

A jelenlegi kiadásról

A Félelem és reszketés álnéven és a kiadó megjelölése nélkül jelent

meg. A címlapból kiderül, hogy a kötetért a C. A. Reitzel bizományos-
ként felelt, vagyis Kierkegaard volt a kiadója, maga kötött szerzõdést a
Bianco Luno Nyomdával, és fizette a nyomtatás költségeit, melyek
pontos összegét, illetve a példányszámot nem ismerjük. Frithiof
Brandt és Else Thorkelin szerint a kötet 525 példányban jelent meg, a
kiadás költségei a nyomda hivatalos árai alapján 106 birodalmi tallérra
és 48 schillingre rúghattak.
A könyv megjelenését követõen a gyakorlati teendõket, pl. az elszá-
molással kapcsolatos ügyeket. J. W. Giødwad intézte.
Kierkegaard 1847-ben lemondott kiadói jogairól, és a maradék pél-
dányokat eladta a Reitzelnek. A szerzõ életében a mûvet nem fordítot-
ták le, de C. K. F. Molbech 1855. július 21-én Hans Brochnernek írt le-
velébõl kiderül, hogy a német fordításon már dolgoztak. Ennek azon-
ban nem sikerült kiadót találni.

83. o. Félelem és reszketés • V. ö. Pál filippiekhez intézett szavaival Fil

2,12-ben: „Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor
engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak,
hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és
rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket”.

519
 Jegyzetek

de silentio • lat. a némaságból, némaságról.

84. o. Amit Tarquinius Superbus … a követ nem • Az eredetiben németül:
„Was Tarquinius Superbus in seinem Garten mit den Mohnköpfen
sprach, verstand der Sohn, aber nicht der Bote.” Idézet Hamanntól
(Hamanns Schriften, 3. kt, 1822, 190. o.) Az idézet olvasható Va-
lerius Maximus Sammlung merkwürdiger Reden und Thaten c. kö-
tetében is. Tarquinius Suberbus fia, Sextus Tarquinius, apja ural-
ma alá akarta hajtani Gabii városát, ezért csellel befolyásos pozíci-
ót szerzett magának a városban, majd követet küldött atyjához Ró-
mába, hogy megkérdezze, mit kell tennie ezután. Tarquinius Su-
perbus nem bízott a követben, ezért egy szót sem szólt, csak kive-
zette a hírnököt a kertbe, ahol botjával leütötte a legmagasabbra
nõtt mákfejeket. A követ errõl beszámolt fiának, aki megértette,
hogy le kell számolnia a város legelõkelõbb férfiúival. – A Tarqui-
nius Suberbusról szóló történetet Hamann 1763. március 29-én
J. G. Lindnernek írt levelében említi.
85. o. valóságos kiárusítást • Az eredetiben németül ein wirklicher Ausver-
kauf.
mindenben kételkedik, hanem továbblép • A megismerés érvényessé-
gének biztosítására Descartes azt állította, hogy mindenben kétel-
kedni kell (lat. „de omnibus dubitandum est”). – Az említett mon-
datot Kierkegaard Johannes Climacus eller De omnibus dubitan-
dum est c. írásában elemzi (v. ö. Pap. IV B 1). Módszeres kételkedé-
sével Descartes arra a következtetésre jutott, hogy az egyetlen,
amiben nincs értelme kételkedni, az az, hogy a kételkedõ mint
gondolkodó létezik. Gondolkodom, tehát vagyok. Itt és a további-
akban Kierkegaard ironikusan utal H. L. Martensenre és J. L. Hei-
bergre, akik Hegel arra irányuló törekvését követve, hogy tovább-
lépjen filozófus elõdeinél, meg akarták haladni magát Hegelt is.
Cartesius • Descartes latin neve.
Memores tamen … § 28 és § 76 • lat. „…de mint már mondottuk,
mindig eszünkben tartjuk, hogy e természetes belátásnak csak
annyiban adunk hitelt, amennyiben nem ellenkezik azzal, amit
Isten maga kinyilatkoztatott… De ezeken kívül véssük emlékeze-
tünkbe mint legfõbb szabályt, hogy amit Isten kinyilatkoztatott,
azt mindenekfölött mint legbiztosabbat kell hinnünk. És ámbár

520
 Félelem és reszketés

az ész világossága esetleg azt látszik nekünk sugallni, hogy más

valami fölötte világos és nyilvánvaló, mégis a puszta isteni tekin-
télynek inkább kell hitelt adnunk, mint a saját ítéletünknek.”
Idézet René Descartes Principia philosophiae c. mûvébõl (I. 28.
és I. 76. A filozófia elvei, Franklin-Társulat, Budapest, 1906. ford.
Alexander Bernát). V. ö. Renati Descartes opera philosophica.
Ne quis igitur … Dissertatio de methodo 2. és 3. o. • lat. „Így tehát
nem olyan módszert szándékozom itt tanítani, amelyet minden-
kinek követnie kell, hogy helyesen gondolkodjék, hanem csak azt
akarom megmutatni, hogy én hogyan igyekeztem helyesen gon-
dolkozni… Mihelyt azonban befejeztem azt az egész tanfolyamot,
amelynek elvégzése után az embert a tudósok sorába szokták fel-
venni, egészen megváltozott a nézetem. Mert annyi kétségbe és
tévedésbe voltam bonyolódva, hogy úgy látszott, tanulmányaim-
nak nincs is más hasznuk, mint az, hogy még jobban beláttam tu-
datlanságomat.” Idézet René Descartes Dissertatio de methodo c.
mûvébõl (2. és 3. o. „Értekezés az ész helyes vezetésének és a tu-
dományos igazság kutatásának módszerérõl”, in Descartes, Válo-
gatott filozófiai mûvek, Franklin-Társulat, Budapest, 1980. ford.
Szemere Samu). V. ö. Renati Descartes opera philosophica, való-
színûleg 3. kt. A magyarázó zárójelet Kierkegaard használta.
86. o. a kiszolgált harcos • Valószínûleg Szókratész.
nemes harcát megvívta • V. ö. Pál szavaival 2Tim 4,7-ben: „Ama ne-
mes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet meg-
tartottam”.
87. o. poetice et eleganter • lat. költõien és elegánsan.
nem hoz létre … nem is ígéri • Tréfás utalás Rasmus Nielsen dán filo-
zófusra, aki pályafutását Hegel rajongójaként kezdte. Kiadta Den
speculative Logik i dens Grundtræk (A spekulatív logika alapjai)
c. mûve elsõ négy füzetét (Koppenhága 1841-44), ám a négy fü-
zetet nem követték újabbak, és az utolsó egy mondat kellõs köze-
pén ér véget. Kierkegaard korábban „Aabenbart Skriftemaal”
(„Nyilvános gyónás”) c. újságcikkében (Fædrelandet, 1842. júni-
us 12-i 904. szám, 7245-7252. hasáb) ironikusan nyilatkozott
Rasmus Nielsen vállalkozásáról: „Korunk a rendszer létrehozásán
munkálkodik. Nielsen professzor már ki is adott 21 paragrafust,

521
 Jegyzetek

mely az elsõ részét képezi annak a logikának, mely szintúgy elsõ

részét képezi egy – ahogy a borító is jelzi – mindenre kiterjedõ
enciklopédiának; ennek terjedelmére nem történik utalás, vélhe-
tõen azért, mert ez elrettentene, hiszen arra bízvást következtet-
hetünk, hogy végtelenül hosszú lesz” (7247. hasáb).
az Adresseavisenbõl ismert udvarias kertészfiú • Az Adresseavisen
volt a koppenhágai hirdetések fóruma. A lap 1854-ig monopóli-
ummal rendelkezett a közlemények, hirdetések közlésére. 1800
óta heti hat alkalommal jelent meg, 1841-ben 7000 példányban.
A kertészfiú egy rajzra utal, melyet nem az Adresseavisenben, ha-
nem a Berlingske politiske og Avertissements-Tidende c. lapban
használtak a kertészettel, kerti munkálatokkal kapcsolatos hir-
detések megjelentetésekor.
Trop … tragédiájával tett • J. L. Heiberg Recensenten og Dyret (A kri-
tikus és az állat, 1826) c. vaudeville-jében Trop, az örök diák „Az
emberi nem pusztulása” c. tragédiáját egyforma hosszúságú ré-
szekre, majd az uralkodó ízlésnek megfelelõen két kötetre oszt-
ja, miközben a következõ szavakat mormolja: „Ha csak ennyibe
kerül megmenteni az ízlést, akkor miért ne tennénk?” V. ö. Sam-
lede Skrifter. Skuespil, 3. kt. 1834, 221. o.
akik erre a mindenkit szállító omnibuszra felszálltak • Kierkegaard
azokra a hegeliánusokra utal, akik részesei voltak a kor nagystílû
filozófiai vállalkozásának.
88. o. a szép történetet • Itt és a továbbiakban Kierkegaard 1Móz 22,1-19-et
idézi és parafrazeálja: „És lõn ezeknek utána, az Isten megkisérté
Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok. És
monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz,
Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égõ áldo-
zatul a hegyek közûl egyen, amelyet mondándok néked. Felkele
azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az õ szamarát, és maga
mellé vevé két szolgáját, és az õ fiát Izsákot, és fát hasogatott az
égõ áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az
Isten mondott vala. Harmadnapon felemelé az õ szemeit Ábrahám,
és látá a helyet messzirõl. És monda Ábrahám az õ szolgáinak: Ma-
radjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amo-
da és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. Vevé azért Ábra-

522
 Félelem és reszketés

hám az égõ áldozathoz való fákat, és feltevé az õ fiára Izsákra, õ ma-

ga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten
együtt. És szóla Izsák Ábrahámhoz az õ atyjához, és monda: Atyám!
Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a
tûz és a fa; de hol van az égõ áldozatra való bárány? És monda Ábra-
hám: Az Isten majd gondoskodik az égõ áldozatra való bárányról,
fiam; és mennek vala ketten együtt. Hogy pedig eljutának arra a
helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az
oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az õ fiát, és feltevé az
oltárra, a fa-rakás tetejére. És kinyújtá Ábrahám az õ kezét és vevé
a kést, hogy levágja az õ fiát. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az
égbõl, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Õ pedig felele: Ímhol va-
gyok. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne
bántsd õt: mert most már tudom, hogy istenfélõ vagy, és nem ked-
vezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem. És felemelé
Ábrahám az õ szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt
meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és
elhozá a kost, és azt áldozá meg égõ áldozatul az õ fia helyett. És
nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért
mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés. És kiálta az Úrnak An-
gyala Ábrahámnak másodszor is az égbõl. És monda: Én magamra
esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és
nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: Hogy megáldván
megáldalak tégedet, és bõségesen megsokasítom a te magodat
mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van,
és a te magod örökség szerint fogja bírni az õ ellenségeinek kapu-
ját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei,
mivelhogy engedtél az én beszédemnek. Megtére azért Ábrahám
az õ szolgáihoz, és felkelének és együtt elmenének Beérsebába,
mert lakozék Ábrahám Beérsebában.”
az ígéret földjének • Valószínûleg utalás 1Móz 12,1-2-re és 17,8-ra.
az istenfélõ házaspárt • Utalás 1Móz 18,1-15-re, melyben Isten meglá-
togatja Ábrahámot és Sárát, és megígéri nekik, hogy a gyermekte-
len Sára fiút szül, bár õ és Ábrahám is benne járnak a korban. V. ö.
még 1 Móz 21,1-3-mal, mely szerint Isten ígéretéhez híven törõ-
dött Sárával, aki „az õ vénségében” fiút szült Ábrahámnak.

523
 Jegyzetek

89. o. És Isten megkísérté … néked • V. ö. 1Móz 22,1-2.

a völgyön át • Az 1Móz 22-ben olvasható történet nem tér ki Sárára.
Kierkegaard ábrázolása Judit könyvén alapul, amirõl egy 1842.
májusában született naplófeljegyzés is tanúskodik (JJ): „Tökéle-
tes példát találok a romantikára az Ótestamentumban Judit
könyvében (10. fej. 11. vers): „S Judit szolgálójával együtt ki-
ment. A városbeliek követték tekintetükkel, amíg le nem ért a
hegyrõl és át nem haladt a völgyön. Aztán már nem látták többé.
Amint egyenesen mentek elõre a völgyben” (Pap. III A 197
[JJ:1]). Kierkegaard az Ótestamentumbeli részletet kisebb orto-
gráfiai különbségekkel idézi.
átkarolta Ábrahám térdét • Térdhajtással és a magasabb rangú sze-
mély térdének átfogásával az antik görög világban alázatot és
tiszteletet fejeztek ki. Így közeledik a szükséget szenvedõ Odüsz-
szeusz Nauszikához Homérosz Odüsszeiájában (6. ének, 142.
sor), miközben azon gondolkodik, hogy „átkulcsolja-e térdeit,
úgy könyörögjön a lányhoz” (ford. Devecseri Gábor). Izsák nem
könyörög kegyelemért Ábrahámnak, ellentétben Iphigeneiával,
aki atyjához, Agamemnónhoz könyörgött.
92. o. Hágárra és fiára gondolt, akiket kiûzött a sivatagba • Sárának nem
lehetett gyermeke, ezért elküldte Ábrahámot, hogy háljon Hágár-
ral, az egyiptomi szolgálóval, aki fiút szült neki, és Izmaelnek ne-
vezte. Hágár dicsekedni kezdett ezzel, ezért Sára – miután meg-
szülte Izsákot – rávette Ábrahámot, hogy ûzze ki a sivatagba
Hágárt és Izmaelt, v. ö. 1Móz 21,1-21.
94. o. a fák koronája az erdõben • V. ö. Homérosz, Iliász (6. ének, 146-149.
sor): „Mint levelek születése, olyan csak az embereké is. / Földre
sodorja a lombot a szél, de helyébe az erdõ / mást sarjaszt újból,
mikor eljön a szép tavasz újra: / így van az emberi nemzet is, egy
nõ, más meg aláhull” (ford. Devecseri Gábor).
a meg nem értés felhõi eltakarják is • Homérosznál az isteneknek ha-
talmában áll a hõst úgy megmenteni a veszélytõl, hogy felhõbe bur-
kolják. Így segít például Aphrodité a trójai Alexandrosznak, ami-
kor Menelaosz éppen ki akarja oltani az életét az Iliászban (3.
ének, 380. sortól): „csakhogy kiragadta Pariszt Aphrodíté / köny-
nyen, mert isten: sürü ködbe takarta a testét, / s illatozó, kenetes

524
 Félelem és reszketés

hálótermébe helyezte”. Lehetséges, hogy Kierkegaard Jézus

mennybemenetelére utal (ApCsel 1,9), mely szerint Jézus tanítvá-
nyai szeme láttára felemelkedik, „és felhõ fogá el õt szemeik elõl”.
95. o. azzal vált naggyá, hogy legyõzte a világot … önmaga legyõzése által •
V. ö. Péld 16,32: „Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és aki uralkodik
a maga indulatján, annál, aki várost vesz meg.”
az, aki Istennel viaskodott, mindenkinél nagyobb lett • Utalás Jákob
éjszakai tusakodására Istennel, akitõl addig nem szabadul meg,
amíg el nem nyeri az áldást (1Móz 32,25-30).
ereje által, mely erõtlenségbõl táplálkozik • Valószínûleg utalás 2Kor
12,1-10-re, melyben Pál látomásairól és az Úr kijelentéseirõl szá-
mol be, mivel ezek olyan jelentõsek voltak, az Úr tövist adott a tes-
tébe, nehogy elbizakodottá váljék. A Sátán angyala pedig gyötörni
kezdte, s amikor Pál arra kérte az Urat, hogy szabadítsa meg szen-
vedéseitõl, a következõ választ kapta: „Elég néked az én kegyel-
mem; mert az én erõm erõtlenség által végeztetik el.”
bölcsessége által, melynek titka balgaság • Utalás 1Kor 3,18-19-re:
„Mert e világ bölcsesége bolondság az Isten elõtt”.
szeretete által, mely egyben önmaga gyûlölete is • talán utalás Jézus
szavaira Jn 12,25-ben: „Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és
aki gyûlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt”.
vált idegenné az ígéret földjén • Utalás Zsid 11,8-20-ra, többek kö-
zött az alábbi szavakra: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám,
mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökö-
lendõ vala, és kiméne, nem tudván, hová megy. Hit által lakott az
ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és
Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.” V. ö. még 1Móz
17,8 és 35,27.
96. o. Isten választottja • Ábrahám megnevezése, akit Isten a nép vezetõjé-
nek választott (v. ö. 1Móz 12,1-3), ezzel a megjelöléssel illetik a
fõemberek a keresztre feszített Krisztust is Lk 23,35-ben: „Egye-
beket megtartott, tartsa meg magát, ha õ a Krisztus, az Istennek
ama választottja”.
95. o. akiben az Úr kedvét lelte • Utalás Isten szolgájára Mt 12,18-ban: „Ímé
az én szolgám, akit választottam; az én szerelmesem, akiben az én
lelkem kedvét lelé”. V. ö. még Mt 17,1-8, melyben Jézus három ta-

525
 Jegyzetek

nítványával felmegy a hegyre, és színében elváltozik, mire fényes

felhõ borítja be õket, melybõl szózat hallatszik: „Ez az én szerel-
mes Fiam, akiben én gyönyörködöm: õt hallgassátok”.
a sírókkal sírni • Utalás Pál szavaira Róm 12,15-ben: „Örüljetek az örü-
lõkkel, és sírjatok a sírókkal”.
magjában a Föld minden nemzetsége megáldatik • Utalás 1Móz 22,18-
ra: „És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetsé-
gei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek”, V. ö. Gal 3,8.
96. o. nem állította meg a nap járását • V. ö. Józs 10,12-13, melyben
Józsué az izraeliták amoriták elleni támadása elõtt az alábbi sza-
vakkal fordul az Úrhoz: „Állj meg nap, Gibeonban, és hold az
Ajalon völgyében! És megálla a nap, és vesztegle a hold is, a míg
bosszút álla a nép az õ ellenségein. Avagy nincsen-é ez megírva a
Jásár könyvében? És megálla a nap az égnek közepén és nem sie-
tett lenyugodni majdnem teljes egy napig”.
akkor talán nem is a te akaratod, hogy ez megtörténjen • Valószínû-
leg utalás Jézusra a Getsemáné kertben, ahol mind halálig szo-
morú lélekkel leborul és így imádkozik: „Atyám! ha lehetséges,
múljék el tõlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én aka-
rom, hanem amint te”, Mt 26,38-39.
az idõ teljessége • Utalás arra, hogy Isten Izsák születésével beváltot-
ta Ábrahámnak tett ígéretét; Kierkegaard a kifejezést a Gal 4,4-
bõl vette: „Mikor pedig eljött az idõnek teljessége, kibocsátotta
Isten az õ Fiát”.
97. o. Mózes ugyan a sziklára sújtott pálcájával, de nem hitt • Amikor az izra-
eliták Czin pusztájában szomjaztak, Mózest és Áront kárhoztat-
ták, amiért kivezette õket a termékeny Egyiptomból. Mózes és
Áron a kinyilatkoztatás sátrának bejáratához lépett, ahol megmu-
tatkozott elõttük az Úr dicsõsége. Mózes egy vesszõt kapott, és az-
zal hitetlen népének szeme elõtt kétszer egy sziklára ütött, mely-
bõl víz fakadt. Az Úr azonban így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Mi-
velhogy nem hittetek nékem, hogy megdicsõítettetek volna en-
gem Izráel fiainak szemei elõtt: azért nem viszitek be e községet a
földre, amelyet adtam nékik”, 4Móz 20,1-12.
Harcolt azzal a ravasz hatalommal … harcolt az idõvel • A részlet
az alábbi kettõnél valószínûleg több irodalmi allúziót tartalmaz:

526
 Félelem és reszketés

az „éber ellenség, aki sohasem szunyókál” lehet a gr. mitológiá-

ból ismert Argosz (lat. Argus), akinek a történetét Ovidius Át-
változások c. mûvébõl ismerjük (1. ének, 625. vers). Adam
Oehlenschläger költeményében felhasználta az óészaki mítoszt
a megoldhatatlan feladatokról, amelyeket az Ázok nemzetségé-
hez tartozó, egyébként legyõzhetetlen isten, Thór próbált meg-
oldani Jótunheimben az óriásoknál tett látogatásakor, v. ö.
„Thors Reise til Jothunheim. Et episk Digt i 5 Sange”, in
Nordiske Digte, 97. o.
Ábrahám nem nevetett, ahogy Sára sem, amikor meghallotta az ígé-
retet • Amikor az Úr elmondja Ábrahámnak, hogy fia lesz, Sára
a sátor bejáratánál áll mögötte: „Nevete azért Sára õ magában,
mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörûségem? meg az én uram
is öreg!”, 1Móz 18,12. Ábrahám maga is nevet, amikor meghall-
ja az ígéretet (1Móz 17,17): „Ekkor arcára borúla Ábrahám, és
nevete és gondolá az õ szívében: vajjon száz esztendõs ember-
nek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilencven esztendõs lévén,
szûlhet-é?”
a csodálatos kincset • Talán utalás 1Móz 12,2-re: „És nagy nemzetté
tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és
áldás leszesz.”
amikor arca úgy ragyogna, mint az Úré • Utalás Jézus színeváltozásá-
ra: „És elváltozék elõttök, és az õ orczája ragyog vala, mint a nap,
ruhája pedig fehér lõn, mint a fényesség”, Mt 17,2.
98. o. a hit legtávolabbi lehetõsége … a kétségbeesés ûzi játékát • Valószí-
nûleg utalás a gazdag emberrõl és a koldus Lázárról szóló példabe-
szédre (Lk 16,19-31). Miután Lázár meghalt, az angyalok Ábra-
hám ölébe vitték; a gazdag ember is meghalt, amikor aztán a po-
kolban kínok között felemelte szemeit, látta Ábrahámot ölében
Lázárral. A gazdag ember kegyelemért könyörgött Ábrahámhoz,
de az elutasította, mondván, már megkapta azt, ami neki járt: „És
mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van,
úgy, hogy akik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem me-
hetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek”, Lk 16, 26.
hûségesen teljesítette atyai kötelességét … fiút, akit szeretsz • V. ö.
1Móz 22,2.

527
 Jegyzetek

Jákobnak tizenkét fia volt, és egy, akit szeretett • Jákob tizenkét fiá-
nak nevét 1Móz 35,23-26-ból ismerjük, azt pedig, hogy József
volt a kedvence, 1Móz 37,3-ból tudjuk.
vezetõ csillaggá • Valószínûleg utalás a napkeleti bölcsekre, akik egy
csillagot követve jutnak el arra a helyre, ahol Jézus megszületett
(Mt 2,9).
99. o. csak akkor állt elõ kéréseivel … Szodomát és Gomorrát fenyegette •
Utalás 1Móz 18,23-33-ra, melyben Ábrahám arra kéri Istent,
hogy kímélje meg Szodomát, ha csak tíz igazat is talál a város-
ban; Isten ezt meg is ígéri, majd lerombolja Szodomát.
és Isten megkísérté Ábrahámot … Itt vagyok • Kierkegaard változtat
itt és a fejezet további részében (1Móz 22). A „Hol vagy?” betol-
dással utal 1Móz 3,9-re, melyben Isten Ádámot szólítja, aki mez-
telensége miatt félve elbújik a Paradicsomban, miután evett a til-
tott gyümölcsbõl.
nem mondtad-e … omoljatok rám • Hóseás próféta megfenyegeti Iz-
raelt, hogy Isten bosszút áll az istentelenségért: „És Aven magas-
latai, az Izráel vétke, lerontatnak. Tövis és bogácskóró növi be ol-
táraikat, és mondják majd a hegyeknek: Borítsatok be minket! a
halmoknak pedig: Omoljatok reánk!”, Hós 10,8. Amikor Jézust a
Golgothára vezetik, így vigasztalja a síró asszonyokat: „Jeruzsá-
lem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok,
és a ti magzataitokon. Mert ímé jõnek napok, melyeken ezt
mondják: Boldogok a meddõk, és a mely méhek nem szültek, és
az emlõk, melyek nem szoptattak! Akkor kezdik mondani a he-
gyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el min-
ket!”, Lk 23,28-30.
és Ábrahám kora reggel felkelt • V. ö. 1Móz 22,1-3.
Fát hasogatott • V. ö. 1Móz 22,3.
megkötözte Izsákot • V. ö. 1Móz 22,9.
elõhúzta a kést • V. ö. 1Móz 22,10.
Ki adott erõt Ábrahám lelkének • Valószínûleg utalás Lk 22,44-re,
mely szerint a Getsemáné kertben megjelenik egy angyal, hogy
erõt adjon a mennyei atyjához imádkozó Jézusnak, akinek szívét
közelgõ halála miatt elfogja a félelem.
100. o. az Ararátot, ahol a bárka megfeneklett • Utalás 1Móz 8,4-re, mely-
ben Noé bárkája megfeneklik az Ararát hegyén.
 Félelem és reszketés

boldogan ültél vele asztalhoz … mindörökké • Utalás Jézus szavaira

Mt 8,11-ben: „letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a
mennyek országában”.
boldogan veszed öledbe • Miután a szegény Lázár meghalt, az angya-
lok felvitték Ábrahám ölébe, v. ö. Lk 16,19-31.
Az emberiség második atyja • Ellentétes utalás Ádámra mint az em-
beriség elsõ atyjára.
az isteni õrület … pogányok csodáltak • Valószínûleg utalás Platón
Phaidroszára, mely a fogalmat hosszabban tárgyalja (244a-245c,
256a-e és 265b).
száz évre volt szükséged … fiad szülessen • V. ö. 1Móz 21,5: „Ábrahám
pedig száz esztendõs vala, mikor születék néki az õ fia Izsák”.
százharminc éven át • Ábrahám száz éves volt, amikor Izsák szüle-
tett, Izsák tehát harminc éves lehetett ekkor.
103. o. a gyûrû szelleme … hogyan jutott hozzá • Utalás Aladdin gyûrûjére az
Ezeregy éjszaka meséibõl; amikor Aladdin megdörzsöli a gyûrût,
melyet egy afrikai varázslótól kapott, megjelenik a gyûrû szelleme,
és felajánlja szolgálatait. V. ö. „Geschichte Aladdins oder die Wun-
derlampe”, 531-558. éjszaka, in Tausend und eine Nacht, 3. kt,
1841. 163-313. o. Az óperzsa mesére épül Adam Oehlenschläger
Aladdin, eller Den forunderlige Lampe (Aladdin avagy a csodalám-
pa) c. vígjátéka (Poetiske Skrifter, 2. kt, 75-436. o. ).
itt nem esik egyaránt … jóra és gonoszra • V. ö. Jézus szavaival Isten-
rõl Mt 5,45-ben: „aki felhozza az õ napját mind a gonoszokra,
mind a jókra, és esõt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak”.
csak az menti meg kedvesét, aki leszáll érte az alvilágba • Egy görög
mítosz szerint kedvese, Euridüké halála után Orpheusz leszáll az
alvilágba; énekével és játékával elbûvöli a halál istennõjét, Per-
szephonét, aki megengedi neki, hogy ha útközben nem néz hátra,
visszaviheti magával szerelmét a földre. Az alvilág kapujában azon-
ban Orpheusz visszafordul, hogy megszemlélje Eurüdikét, aki
azonnal eltûnik az alvilágban. Kierkegaard Platón változatára utal,
amelyben az istenek egy árnyképpel csapják be Orpheuszt, mivel
gyávának tartják, mert nem kész feláldozni életét azért, hogy egye-
sülhessen szerelmével, hanem azt hiszi, hogy elevenen leszállhat
az alvilágba, és felhozhatja onnan, v. ö. A lakoma, 179d.

529
 Jegyzetek

kényeskedett … citerás volt, nem férfi • A lakoma Orfeuszt „kényes-

kedõ citerás”-ként emlegeti (Platons Udvalgte Dialoger, 2. kt,
1831. 17. o.).
Ábrahám az atyja • Keresztelõ János szavai azokhoz a farizeusokhoz
és szadduceusokhoz, akik azért keresik fel, hogy megkeresztel-
kedjenek: „Teremjetek hát megtéréshez illõ gyümölcsöket. És ne
gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi
atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekbõl is tá-
maszthat fiakat Ábrahámnak”, Mt 3,8-9.
Izrael szüzeirõl áll az Írásban, azaz szelet szül • V. ö. Ésa 26,18:
„Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szûltünk.”
közömbösségnek ugyanazt a törvényét, mely alatt a külsõ világ nyög
• Utalás Pál szavaira Róm 8,20-22-ben: „Mert a teremtett világ
hiábavalóság alá vettetett (…) Azzal a reménységgel, hogy maga
a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az
Isten fiai dicsõségének szabadságára. Mert tudjuk, hogy az egész
teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.”
éhen hal, miközben minden arannyá változik • Dionüszosz teljesíti a
görög Midász király kívánságát, miszerint minden, amit meg-
érint, arannyá változik. Mivel eledele is arannyá változik, majd-
nem éhen és szomjan hal, ezért arra kéri Dionüszoszt, hogy vegye
vissza ajándékát.
Miltiádész gyõzelmei • Miltiadész athéni hadvezér († Kr. e. 489) leg-
nagyobb diadalát Marathonnál aratta Kr. e. 490-ben a perzsa se-
reg fölött. Miután megvédte Athént, több égei-tengeri görög szi-
getet is meghódított.
akarunk-e dolgozni és vállaljuk-e a veszõdséget • V. ö. Jézus szavaival
Mt 11,28-ban: „Jõjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfárad-
tatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.”
104. o. úgy szerette Istent, hogy a legdrágábbat is feláldozta volna • Valószí-
nûleg utalás Jn 3,16-ra: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy
az õ egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen õ benne, el ne vesz-
szen, hanem örök élete legyen.”
a gazdag ifjú … árát szétosztotta volna a szegények között • Utalás a
Jézusról és a gazdag ifjúról szóló történetre Mt 19,16-22-ben.
106. o. a kétélû kard, mely egyszerre gyilkol és megment • Valószínûleg uta-
lás Zsid 4,12-re: „Mert az Istennek beszéde élõ és ható, és élesebb
 Félelem és reszketés

minden kétélû fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízek-

nek és a velõknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a
szívnek indulatait.”
107. o. elegendõ, ha a ruhája szegélyét megérintjük • Utalás Mt 9,20-22-re,
melyben egy asszony, aki tizenkét éven át vérzésben szenvedett, a
gyógyulás reményében hátulról megérinti Jézus köpenye szegé-
lyét. Jézus e szavakkal fordul hozzá: „Bízzál leányom; a te hited
megtartott téged.”
108. o. Hegelt meghaladni • Hegel 1831-ben bekövetkezett halála után töb-
ben is törekedtek arra, hogy meghaladják vagy továbblépjenek
nála, pl. H. L. Martensen azt állítja J. L. Heiberg „Indlednings-
foredrag til det i November 1834 begyndte logiske Cursus paa
den kongelige militaire Høiskole” (Koppenhága, 1835) c. írásá-
nak beharangozójában (Maanedsskrift for Litteratur 16. kt, Kop-
penhága, 1836, 515. o.), hogy Heiberg ’túllépett’ Hegel filozófiá-
ján; v. ö. még F. C. Sibbern kritikájával J. L. Heiberg Perseus c.
folyóiratának 1. számáról, Koppenhága, 1837. (Maanedsskrift for
Litteratur, 19. kt, Koppenhága, 1838. 291. o.), melyben Sibbern
elismerését fejezi ki, hogy Heiberg nemcsak szabadon kezeli a
hegeli nézeteket, hanem kezd túllépni rajtuk.
jam tua res agitur • lat. „a te ügyedrõl van szó”, v. ö. Horatius, Leve-
lek, 1. könyv, 18. 84. ahol a kifejezéshez a „paries quum proximus
ardet” (ha a szomszéd háza ég) kijelentés kapcsolódik. V. ö. Q.
Horatii Flacci opera, 254. o. Horatiusnál a ’jam’ helyén ’nam’, az-
az ’ha’ szerepel.
109. o. eredendõ lírai érvénye van • Spontán, hangulattól függõ meggyõzõ-
erõ. J. L. Heiberg a líra elsõbbségét hirdette az irodalmi mûfajok
között, és úgy vélte, hogy ez a többi feltétele. Az Intelligensblade
(26-27. szám, 1843. április 15. 29. o.) hasábjain megjelent „Ly-
risk Poesie” c. értekezésben a következõt olvashatjuk: „a lírai a
közvetlen költészet, melynek szakadatlan jelen kell lennie még
azokban a költeményfajtákban is, amelyekben megszûnik. Az,
akibõl hiányzik a líra, egyáltalán nem költõ”.
111. o. neve elõtt hétszer, tette elõtt hetvenhétszer hajtom meg magam •
Utalás Mt 18,21-22-re, melyben Péter arról kérdezi Jézust, hogy
elegendõ-e megbocsátani testvérének hétszer, ha az vétkezik el-

531
 Jegyzetek

lene. „Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer
is, hanem még hetvenhétszer is.”
112. o. a vizet borrá változtatja • Utalás a kánai menyegzõrõl szóló történet-
re Jn 2,1-10-ben.
az ember isteni eredetét • Valószínûleg utalás 1Móz 1,27-re: „Te-
remté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté
õt: férfiúvá és asszonynyá teremté õket.”
az, aki áll, vigyázna, hogy el ne essen • Utalás 1Kor 10,12-re, mely-
ben Pál több példát is hoz arra, milyen következményekkel jár a
bálványimádás és az erkölcstelenség: „Azért aki azt hiszi, hogy
áll, meglássa, hogy el ne essék.”
113. o. Fresbergbe • Frederiksberg. Az írásmód a koppenhágai kiejtést tük-
rözi. 1852-ig, amikor a demarkációs vonalat a koppenhágai tava-
kon belül húzták meg, Frederiksberg idillikus, vidékies, ritkán la-
kott terület volt. A Frederiksberg Kert a környezõ éttermekkel
kedvelt kirándulóhelynek számított.
114. o. étvágya hatalmasabb, mint Ézsaué • Utalás 1Móz 25,29-34-re, mely-
ben az éhes és kimerült Ézsau egy tál lencséért eladja elsõszü-
löttségét Jákobnak.
115. o. új teremtmény • Utalás Pál szavaira 2Kor 5,17-ben: „Azért ha valaki
Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett
minden.”
116. o. méregpoharat • Talán utalás Szókratészra, aki maga hajtotta végre
halálos ítéletét, kiitta a méregpoharat. Platón Phaidón c. dialógu-
sa szerint mindezt derûsen, barátai társaságában tette (117b-c).
Szókratész módjára különbséget tegyünk aközött, amit értünk és
aközött, amit nem • V. ö. Szókratész védõbeszéde 21d, ahol
Szókratész a következõt mondja: „én evvel a kicsiséggel mégis-
csak bölcsebb vagyok nála, hogy amit nem tudok, arról nem is vé-
lem, hogy tudom” (ford. Devecseri Gábor).
áldott ugrás az örökkévalóságba • az eredetiben németül: ein seliger
Sprung in die Ewigkeit. A verssort nem sikerült azonosítani.
117. o. pillangó … hallá változik • V. ö. Platón Phaidon c. dialógusával
(81c-82), melyben Szókratész elképzeli, hogy azoknak az embe-
reknek a lelkei, akik „a falánkságnak és az elbizakodottságnak
és a részegeskedésnek” hódoltak, haláluk után „szamárfajzatba

532
 Félelem és reszketés

és más efféle vadakba költöznek”, míg azoké, akik „az igazság-

talan cselekedeteket és a zsarnokoskodást és a rablást becsül-
ték a legtöbbre, farkasok és héják és keselyûk fajzatába”. Azok
lelkei ellenben, akik „a köz- és államügyekben azzal a derék vi-
selkedéssel jeleskedtek, amit mértékletességnek és igazságos-
ságnak neveznek, noha ezt a megszokás és a gyakorlat alakítot-
ta ki bennük filozófia és gondolkodás nélkül (…) valószínûleg
ismét államügyekkel foglalkozó és szelíd lényekbe kerülnek,
például a méhek vagy darazsak vagy hangyák fajzatába, vagy is-
mét emberi fajtába, és rendes emberek lesznek belõlük” (ford.
Kerényi Grácia).
118. o. minden éjszaka ura karjaiban • V. ö. a „Ridder Stig og Findal” c. nép-
mondával, mely a Runernes Magt c. ciklus ötödik darabja (Ud-
valgte Danske Viser fra Middelalderen, 1. kt, 301. o.).
harmonia præstabilita • lat. eleve elrendezett harmónia. Elterjedt fi-
lozófiai terminus, mely Leibniz nevéhez fûzõdik, aki „Des Ver-
suchs Von der Güte Gottes, von der Freyheit des Menschen, und
vom Ursprunge des Bösen” c. írásának elsõ részében megfogal-
mazza az eleve elrendezett harmónia tanát (Theodicee, 169-176.
o.), mely egy kiadói megjegyzésben G. B. Bülfinger német teoló-
gus és tudós De Harmonia præstabilita c. értekezésére utal. Kier-
kegaard 1842-43-ban alaposan tanulmányozta Leibniz Theodicee
c. mûvét J. C. Gottsched német fordításában (v. ö. Pap. IV C 9, C
12 és C 29). Leibniz nevét Kierkegaard Leibnitz-nek írja.
119. o. A szálat könnyek között fonták … a vasnál meg az acélnál • V. ö. „Er-
zsi die Spinnerin”, in Magyarische Sagen, Mährchen und Erzäh-
lungen, 2 kt, Stuttgart/Tübingen, Majláth János gróf, 1837. (v. ö.
ktl. 1411, Brünn, 1825) 2. kt, 18. o. Egy fiatal lány egy kegyetlen
keresztes lovag fogságába esik, aki megparancsolja neki, hogy
készítsen olyan inget, mely sebezhetetlenné teszi: „wenn sie ihn
unter Thränen spinnt, die Leinwand unter Thränen webt, unter
Thränen bleicht, ein Hemde draus unter Thränen näht, schützt
mich dieß besser als alles Eisen, es ist undurchdringlich”.
dira necessitas • lat. zord szükségszerûség, idézet Horatius Ódák (3.
24. 6.) c. mûvébõl. Tulajdonképpen utalás a sorsistennõk kegyet-
len döntéseire (Q. Horatii Flacci opera, 94. o.)

533
 Jegyzetek

120. o. Istennél minden lehetséges • V. ö. Mt 19,26, ill. 1Móz 18,14.

121. o. még a köveket is sírásra indítja • Orpheusz, a legendás trák énekes
dalával és citerajátékával még a köveket, a fákat, a folyókat és a
néma állatokat is megindította. Miután dühöngõ nõk megölték,
egytõl-egyig sírva fakadtak, v. ö. Ovidius, Átváltozások, 11. ének.
122. o. akinek akkora hite van, mint egy mustármag, hegyeket tud elmozdí-
tani • Utalás Mt 17,20-ra: „Ha akkora hitetek volna, mint a mus-
tármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és
elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.”
a gazdag ifjúnak … szétosztania • Utalás a gazdag ifjúról szóló példa-
beszédre Mt 19,16-22-ben. Az ifjú felkereste Jézust, hogy meg-
kérdezze, mit tegyen, hogy elnyerje az örök életet. Jézus meg-
hagyja neki, hogy tartsa meg a parancsolatokat, mire az ifjú biz-
tosítja, hogy ezt már megtette. Jézus ezért így folytatja: „Ha tö-
kéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegé-
nyeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.” Az
ifjú erre szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
minden jó adomány onnan származik • Utalás Jak 1,17-re: „Minden
jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a vilá-
gosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változás-
nak árnyéka.”
silány ezüstpénzt • Utalás Mt 26,15-re, melynek tanúsága szerint Jú-
dás 30 ezüstpénzt kapott, amiért elárulta Jézust.
123. o. megértette Daub szavait … különös gondolatai támadnak • Karl
Daub (1765-1836) német teológus. Utalás Daub egyik kijelenté-
sére Karl Rosenkranz-cal folytatott beszélgetésében, melyet az
utóbbi Erinnerungen an Karl Daub c. írásában (Berlin 1837. ktl.
743) ad vissza.
127. o. Hegelnek igaza van … kísértésbe esik • Hegel Grundlinien der Philo-
sophie des Rechts c. írásában megnevezi az ’objektív szellem’ há-
rom területét, melyek szerint mûvét három részre osztja: ’az el-
vont jog’, ’a moralitás’ és ’az erkölcsiség’. A második rész három
bekezdésbõl áll, melyek közül az utolsó (129-141. §) a jóról és a lel-
kiismeretrõl szól, v. ö. Hegels Werke, 8. kt, 171-207. o; Jub. 7. kt,
187-225. o. A 140. §-ban beszél a rossz morális formáiról mint a
szubjektivitás egyre magasabb fokáról. A képmutatást elõbb köve-

534
 Félelem és reszketés

ti a probabilizmus, azaz a valószínûvel megelégedõ álláspont, mi-

vel a bizonyosság elérhetetlen vagy lehetetlen; aztán a jezsuitiz-
mus, mely szerint a cél szentesíti az eszközt; majd az a meggyõzõ-
dés, mely az egyén lelkiismeretére hivatkozik; végül az irónia mint
a szubjektivitás és a rossz legmagasabb formája. Sem az objektív
törvény (az elvont jog), sem a szubjektív moralitás nem tarthat
igényt a valóságra, ezért egy magasabb egységben meg kell megbé-
kélniük egymással, ez az egység az erkölcsiség. Az erkölcsiségben
az objektív jog valóságossá válik, miközben a szubjektív önkényes-
ség érvényét veszti. Mûvének harmadik részében Hegel az erkölcsi-
ség három fokáról: a családról, a polgári társadalomról és az állam-
ról, mint az erkölcsi abszolút szubsztanciájáról beszél.
Abban azonban nincs igaza Hegelnek … gyilkost • Amennyiben He-
gel jogfilozófiájában a moralitás nézõpontja alatt a hitet egyolda-
lú, szubjektív álláspontnak tekinti, amelyet meg kell szüntetni az
általánosban, az erkölcsiben, és ebbõl kiindulva kell megítélni,
következetes lett volna, ha Ábrahámot, a hit atyját, mint elítélen-
dõt hozza fel példaként. Hegel azonban itt nem a hitrõl (Glaube)
beszél, hanem a lelkiismeretrõl (Gewissen), helyesebben bizo-
nyosságról (Gewißheit), amikor hozzáfûzi, hogy a vallásos lelkiis-
meret (das religiöse Gewissen) nem tartozik a moralitáshoz (v. ö.
§ 137). Ábrahámot ebben az összefüggésben nem említi.
128. o. Boileau • Nicolas Boileau-Despréaux (1636-1711) francia költõ és kri-
tikus. Kritikusi munkássága L’art poétique (1674) c. fõmûvében
csúcsosodott ki. Az 1100 soros, alexandrinusban írt mûben védel-
mébe veszi az antik példaképeket az 1600-as években az ’anciens’
és a ’modernes’ között folyó vitában. Poétikája megkövetelte a ren-
dezett ábrázolást, a gondolat és a szó tisztaságát.
un sot trouve toujours un plus sot, qui l’admire • fr. „Az ostoba min-
dig talál egy nála is ostobábbat, aki csodálja.” Ezzel a kijelentés-
sel zárul a L’art poétique elsõ éneke.
in mente • lat. észben, emlékezetben.
129. o. egy késõbbit kivéve • Valószínûleg Jézust kivéve.
Amikor egy vállalkozás … bemutatja az áldozatot • Utalás Euripidész
Iphigeneia Auliszban c. tragédiájára. Amikor a görög hajóhad
Trója ellen készül, Artemisz istennõ ellenszelet küld, hogy meg-

535
 Jegyzetek

akadályozza az indulást, mert a görögök vezetõje, Agamemnón

király felbõszítette. Az istennõ a királytól azt követeli, hogy ál-
dozza fel lányát, Iphigeneiát.
130. o. a nép körében csak három bizalmasa van • A darab elején csak hárman
ismerik Agamemnón tervét, hogy fel akarja áldozni lányát. Még
Klütaimnésztra királyné is azt hiszi, hogy Iphigeneia férjhez megy.
687. sor • Agamemnón az utolsó pillanatig titokban tartja tervét.
Iphigeneia elképzeli esküvõjét. Mielõtt megkezdõdnének az elõ-
készületek, Agamemnón a lányát figyeli, majd e szavakban tör ki:
„Jaj kebel és orca, szõke hajfürtök” (ford. Devecseri Gábor).
a hõs felemeli a kést • Iphigeneia feláldozásakor tulajdonképpen
Kalkhasz, a jós emeli fel a kést, ennek ellenére csak segítõnek te-
kintik. Az igazi hõs Agamemnón király. Amikor Kalkhasz felemeli
a kést, csoda történik: Iphigeneia eltûnik, helyére Artemisz szar-
vast tesz. A nézõk azt hiszik, hogy Iphigeneiát befogadták az iste-
nek, pedig Artemisz tauriszi templomának papnõje lesz. Ez derül
ki Euripidész Iphigeneia Tauriszban c. mûvébõl.
Amikor a merész … szûzies ifjúságát • Jefta megígéri Istennek, hogy
ha segít neki legyõzni az ammonitákat, akkor hazatérésekor fel-
áldozza az elsõ embert, akivel találkozik. Hatalmas gyõzelmet
arat; az elsõ ember, akivel találkozik, a lánya, akinek megengedi,
hogy mielõtt feláldozza, két hónapra elvonuljon a hegyekbe. Szo-
kássá vált, hogy az izraelita asszonyok minden évben négy napra
kivonulnak, és siratóénekekkel emlékeznek Jefta lányára, v. ö.
Bír 11,30-40.
az állam az apa kezébe adja a pallost … Brutusnál csodálatosabban
még senki sem • Róma elsõ konzulja, Lucius Iunius Brutus kényte-
len volt megölni fiait, Titust és Tiberiust, mert részt vettek abban
az összeesküvésben, melynek célja az volt, hogy visszaállítsa Róma
elûzött uralkodójának hatalmát. A történet rendkívül rövid össze-
foglalója szerepel Valerius Maximus gyûjteményében (354. o.),
mely az apa tettének okait az alábbiak szerint foglalja össze: „Er
vergaß, daß er Vater sey, um als Konsul handeln zu können; lieber
wollte er kinderlos werden, als sich zurückziehen, wo der Staat
eine Genugthuung erheischte”.
133. o. Szent borzongással • lat. horror religiosus.

536
 Félelem és reszketés

Izrael közeledett a Sinai-hegyhez • Utalás 2Móz 19,12-13-ra, mely-

ben az Úr, mielõtt átadja a Tízparancsolatot, elmeséli Mózesnek,
hogyan tartsa távol népét a hegytõl, mely mindenkire halált hoz,
aki csak megérinti.
Aulisz síkságai felett • A kikötõváros Aulisz Görögország középsõ ré-
szén, Boiotiában található. A várost övezõ lapos partvidéken ját-
szódik Euripidész Iphigeneia Auliszban c. mûve.
az ördög segítségével ûz ördögöt • Jézus kiválaszt tizenkét apostolt,
akiknek hatalmat ad, hogy ördögöt ûzzenek. Az írástudók szerint
Jézust is megszállta az ördög, ezért e szavakban törnek ki: „Bel-
zebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögö-
ket”, Mk 3,22-23.
134. o. Püthagorasz azon tételével … tökéletesebb a párosnál • Püthagorasz
a páratlan számokat tökéletesebbnek tartotta a párosoknál, mi-
vel az utóbbiak két páratlan számra oszthatók, az elõbbiek vi-
szont sosem oszthatók két egyenlõ részre. A páratlan számok te-
hát bizonyos értelemben oszthatatlanok, ha mégis elosztjuk
õket, mindig megmarad valami oszthatatlan; következésképpen
a páratlan számokat a párosaknál tökéletesebbnek kell tekinteni.
V. ö. Tennemann, 1. kt, 105-110. o. V. ö. még Pap. IV A 55-57.
skandalon • gr. (szkandalon) megbotránkozás. A szó számos esetben
szerepel az Újtestamentumban, pl. 1Kor 1,23-ban, ahol Pál így be-
szél: „Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsi-
dóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot”.
erectioris ingenii • lat. emelkedettebb szellem.
136. o. Az, hogy kegyelmet talált Istennél … asszonyok között • Utalás Gáb-
riel arkangyal Máriát köszöntõ szavaira: „Örülj, kegyelembe foga-
dott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.”
Az angyal csak Máriát látogatta meg • Utalás Lk 1,28-38-ra; Mt 1,20-
21 szerint az angyal álmában e szavakkal fordult az aggódó József-
hez: „József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te fele-
ségedet, mert ami benne fogantatott, a Szent Lélektõl van az”.
azt, akit Isten megáld, egyszerre meg is átkozza • Utalás Jákob éjsza-
kai küzdelmére az áldásért Istennel; az áldást megkapta, ám a
küzdelemben ütést kapott csípõjére, amitõl megsántult, v. ö.
1Móz 32,25-32.

537
 Jegyzetek

íme, az Úr szolgálóleánya vagyok • V. ö. Luk 1,38.

138. o. Lessing … valami hasonlót állít • Idézet a 81. levélbõl („Auszüge aus
Lessings Antheil an den Litteraturbriefen”, in Lessings sämmtli-
che Schriften, 30. kt, 1828. 223. o.). A levél elején Lessing általá-
nosságban beszél a tragédia helyzetérõl Franciaországban és Né-
metországban. Ennek kapcsán kitér C. F. Weiße nemrégiben
megjelent Eduard der Dritte (1759) c. komédiájára, illetve egy
történelmi anekdotára II. Eduárdról. A tizenötéves Eduárd (III.)
1327-ben kerül trónra anyja, Izabella és annak szeretõje,
Mortimer összeesküvése révén. II. Eduárd királyt börtönbe vetik.
A tragikus helyzetben elhangzó komikus kijelentésre példaként
Lessing elmeséli, hogy miután a királyt megfosztották jogaitól,
és börtönében arra kényszerült, hogy hideg vízzel borotválkoz-
zon, az õröknek sírva kifakadt, hogy tegyenek vele bármit, csak a
borotválkozáshoz szükséges meleg vizet ne vegyék el tõle. Hason-
ló tragikomikus helyzetekkel más néprétegeknél is találkozha-
tunk, amit Lessing egy parasztasszonyról szóló történettel világít
meg, melyet Denis Diderot Entretiens sur le Fils Naturel (1757) c.
mûvébõl kölcsönöz:
Ez is vicc volt … mondaná • Az eredetiben németül: „Auch das war
Witz, und noch dazu Witz einer Bäuerin; aber die Umstände mach-
ten ihn unvermeidlich. Und folglich auch muß man die Entschuldi-
gung der witzigen Ausdrücke des Schmerzes und der Betrübniß
nicht darin suchen, daß die Person, welche sie sagt, eine vorneh-
me, wohlerzogene, verständige, und auch sonst witzige Person sey;
denn die Leidenschaften machen alle Menschen wieder gleich:
sondern darin, daß wahrscheinlicher Weise ein jeder Mensch ohne
Unterschied in den nämlichen Umständen das nämliche sagen
würde. Den Gedanken der Bäuerin hätte eine Königin haben kön-
nen und haben müssen: so wie das, was dort der König sagt, auch
ein Bauer hätte sagen können und ohne Zweifel würde gesagt
haben.”
139. o. a Rousseau által emlegetett szeretet … a kafferokat szereti • Rous-
seau a felebaráti szeretet gyanús formáját tárgyalja Émile ou de
l’éducation (Emil avagy a nevelésrõl) c. korszakalkotó pedagógiai
mûvében (Emil eller om Opdragelsen, 1. kt, 28. o.).

538
 Félelem és reszketés

A hegeli filozófiában … a belsõ határozza meg • Az eredetiben néme-

tül: das Äußere, die Entäußerung, das Innere. – Hegel szerint ’a
belsõ’-t (’das Innere’) ’külsõ’-vé (’das Äussere’) kell tenni. Ezt a
folyamatot jelöli a ’külsõvé tétel’ (’die Entäusserung’) kifejezés-
sel. A gyermek csak saját belsõjével, azaz közvetlen érzéseivel és
szükségleteivel foglalkozik. A férfi megérti, hogy úgy szolgálja
legjobban saját érdekeit, hogy javára akar válni a társadalomnak,
és meg akar felelni a társadalmi normáknak azáltal, hogy saját
(’belsõ’) érdekei külsõvé válnak, vagyis megfelelnek az általános
érdekeknek. V. ö. pl. Enciklopédia, 1. kt, ’Die Logik’, 140. §;
Hegels Werke, 6. kt, 275-281. o; Jub. 8. kt, 313-319. o.
140. o. Az újkori filozófia … a közvetlent helyezze • Valószínûleg utalás a
hegeli filozófiára, illetve annak értelmezésére a Hegelt követõ fi-
lozófusoknál és teológusoknál. Hegel spekulatív, dialektikus
módszere szerint a tudományterületek (fogalmi) fejlõdésének ki-
indulópontja a közvetlenben van, hogy aztán bizonyítható legyen
az az ellentmondás, amelynek alávettetnek. Ezt az ellentmondást
természetesen meg kell szüntetni, ami azáltal történik, hogy egy
magasabb szinten tudatosítjuk, ezt addig kell ismételni, amíg az
abszolút tudás minden ellentmondást meg nem szüntet és fel
nem vesz magába. Az ’elsõ közvetlenség’ ily módon az, amit meg-
szüntetünk egy magasabb tudásban; de ahhoz, hogy a tudás ne
kerüljön a hit fölé, a hitet Kierkegaard szerint ’második közvet-
lenség’-ként kell felfogni, mely a legmagasabb szintû tudás után
következik. A hit mint ’második közvetlenség’ ily módon szük-
ségszerûen kívül kerül a filozófiai fogalomfejlõdésen. Mindazon-
által nyitott kérdés, hogy Hegel abban az értelemben fogta-e fel a
hitet, ahogy Kierkegaard gondolja.
nec opinate • lat. váratlanul.
142. o. Lukács XIV, 26 • Lk 14,26. Kierkegaard valószínûleg maga fordította
a szakaszt görögbõl.
Kemény beszéd ez, ki hallgathatja? • Amikor Jézus a kapernaumi zsi-
nagógában arról beszél, hogy szükséges enni az emberfia húsából
és inni a vérébõl, egyes tanítványai e szavakkal fordultak egymás-
hoz: „Kemény beszéd ez; ki hallgathatja õt?” Jn 6,60.
misein • gr. (miszein) gyûlölni.

539
 Jegyzetek

per meiwsin • lat. és gr. (meiószin) gyengüléssel, mármint a jelentés

gyengülésével.
minus diligo, posthabeo, non colo, nihili facio • lat. kevésbé szeret-
ni, kevesebbre tartani, nem tisztelni, semmibe venni.
valaki, aki tornyot akar építeni … kinevessék • Lk 14,28.
143. o. kat‘ analogian • gr. (kat’ analogian) analógia szerint.
A férfi tehát azt követeli … hagyja el apját és anyját • Valószínûleg
utalás Jézus szavaira a házasságról, miszerint Isten a kezdetek-
tõl férfinak és nõnek teremtette az embert, és az alábbi szava-
kat mondta: „Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és
ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté”.
144. o. Káin • Utalás 1Móz 4,3-16-ra, mely szerint Káin megölte Ábelt, mert
Isten testvére áldozati ajándékát elfogadta, az övét viszont nem.
146. o. hetven évre • Johannes de silentio feltételezése szerint Ábrahám har-
minc éves korában nõsült meg, és Izsák születésekor száz éves volt.
147. o. a magánhangzó nyugszik a nyugvó betûjében • A héberben eredeti-
leg nem voltak magánhangzók. A csak mássalhangzókból álló
rendszerben rejlõ többértelmûség elkerülése érdekében bevezet-
tek három standardizált magánhangzót. Ennek a rendszernek a
korlátait a 6-9. században számos vokális jel bevezetésével szün-
tették meg. A régi vokális betûk feleslegessé váltak, de az írott
nyelvben megtartották õket. Az ily módon feleslegessé vált voká-
lis betûkre mondják, hogy nyugszanak, kiejtésüket a vokális jel
határozza meg. A nyugvó betûk (lat. litterae quiescibiles) kifeje-
zés tehát nem azokat a betûket jelöli, amelyekben a magánhang-
zók nyugszanak, hanem a feleslegessé vált vokális betûket. Ezek
nyugszanak, azaz inaktívak, hogy hangsúlyozzák a vokális jeleket.
V. ö. Lindberg, 9. o.
Cunctator • Fabius Maximus római diktátor Kr. e. 217-ben a haloga-
tás taktikájával diadalmaskodott Hannibál csapatai felett, ezért
kapta a Cunctator, halogató melléknevet.
publici juris • lat. köztulajdon.
az Úr barátjává • Utalás az Ésa 41,8-ban és Jak 2,23-ban elõforduló
kifejezésre.
148. o. minden napnak meghagyja a maga baját • V. ö. Mt 6,34-re: „Elég
minden napnak a maga baja”.

540
 Félelem és reszketés

talán … a rendkívüli • Az eredetiben németül: vielleicht (…) das

Außerordentliche.
149. o. Jackel mesternek • Jakel mester bolondos parasztfigura, róla kapták
nevüket a Jakel-mester komédiák. Kis, kézzel irányított mario-
nettfigurákkal adták õket elõ a Vadasparkban, és a kor kedvelt
szórakozásának számítottak.
a tanúk … az Aranyszelence címû darabban • Utalás a két megbízha-
tatlan tanúra C. Olufsen Aranyszelence (1793) c. vígjátékában
(Gulddaasen. Et Lystspil i fem Optog, Koppenhága, E. Rørdam,
1899. 40. o.).
151. o. az érdekes kategóriája • Dán vonatkozásban a kifejezést J. L. Heiberg
tette aktuálissá, aki Oehlenschläger Dina c. színmûvérõl az
Intelligensblade (1842. nov. 15-i 16. és 17. szám) hasábjain meg-
jelent kritikájában azt állítja, hogy az antik tragédiák „nem is-
merték az ’érdekes’ kifejezést, melynek – modern fogalom lévén
– az egykori nyelvben nem létezett megfelelõje. Ez a körülmény
jelöli egyszerre az antik tragédia nagyságát, kolosszális voltát és
korlátoltságát; hiszen ebbõl az következik, hogy bár a költõi mû-
faj erõsen igényt tart a jellemábrázolásra, alapvetõen nincs helye
bennük a jellemfejlõdésnek; itt ugyanis ugyanúgy nincs lehetõ-
ség a fejlõdésre, mint egy márványszobor esetében; körvonalai-
ban minden a kezdetektõl meghatározott, sõt elõre eldöntött”. A
kritikában késõbb a következõt olvashatjuk: „A fentiekbõl kide-
rül, hogy az a kategória, mely különösen a Dina szempontjából
fontos, az érdekes; ezt a rendkívül népszerû megjelölést minden-
ki érti, még azok is, akik minden más esztétikai fogalmat képte-
lenek felfogni. Korábban már megjegyeztem, hogy az érdekes az
újabb mûvészet kelléke. (…) A mûvelt emberek, különösen azok,
akik Walter Scottot, Bulwert, Scribe-et és Victor Hugót tartják a
legfenségesebb költõi élvezetnek, szinte felháborodnak, ha azt
kérdezik tõlük, hogy jól szórakoztak-e egyik vagy másik színházi
elõadáson. ’Szórakozni?’ kérdeznek vissza megvetõen. ’Nem, az
elõadást a legnagyobb mértékben érdekesnek találtam.’ Nem
tudják, hogy a mulatságos – akárcsak a másik oldalon a fennkölt
vagy a felemelõ – egy közvetlen hangulatra utal, ezért sokkal in-
kább a mûvészet eredményét jelöli, mint az érdekes, melyben

541
 Jegyzetek

még olyan sok megvan a reflexióból” (95. o.). Az érdekest mint

esztétikai terminust Friedrich Schlegel Ueber das Studium der
griechischen Poesie (1795-96) c. írásában vezette be, v. ö. Schle-
gels sämmtliche Werke, 5. kt, 1823. 5-332. o. Az újabb költészet-
rõl a 11. oldalon azt olvashatjuk, hogy a göröggel ellentétben
„macht nicht einmal Ansprüche auf objektive Allgemeinheit; wel-
ches doch die erste Bedingung des reinen und unbedingten
künstlerischen Werths ist, und ihr Ideal und Ziel ist das Inte-
ressante d.h. das subjektiv Anziehende und dichterisch Wirken-
de”. A kifejezés azokat a mûvészi hatáskeltõ eszközöket jelöli,
amelyeket a közönség azért kedvel, mert izgatók, feltûnést kel-
tõk, diszharmonikusak és izgalmasak, a kritikusok egy része
azonban elutasítja õket, mondván, hogy nem-szépek, ezért nincs
helyük a mûvészetben. Az ’érdekes’ ily módon egyaránt köthetõ
ahhoz, hogy a mûvész egyre hatásosabb eszközökkel szólítja meg
a közönséget, és az (ön)reflexió azon eleméhez, mely a modern
ember nélkülözhetetlen kelléke.
in discrimine rerum • lat. fontos ponton; nagy változások közben.
pro virili • lat. a legjobb tudása szerint.
152. o. duo men oun tou muJou merh, peri taut‘ esti, peripeteia kai anagnw-
risiV (v. ö. XI. fejezet) • gr. „A történetnek tehát ez a két része: a
fordulat [peripwteia] és a felismerés [anagnóriszisz]”. V. ö. Aris-
toteles græce, 1452b 9, 2. kt, 1452. o.
anagnwrisiV • gr. (anagnóriszisz) felismerés, ismeretlen összefüg-
gés felismerése.
Valahányszor felismerésrõl … a rejtõzködés • Parafrázis Arisztote-
lész Poétikájának 11. fejezetébõl (1452a 29): „A felismerés, mint
neve is jelzi, a tudatlanságból a tudásba való átváltozás, amely a
boldogságra vagy szerencsétlenségre rendelt emberek örömére
vagy fájdalmára következik be” (ford. Sarkady János).
eo ipso • lat. éppen ezáltal, tehát.
az egyedi és a kettõs felismerés • Arisztotelész a Poétika 11. fejezeté-
ben (1452b 3) a kettõs felismerésre Oresztészt és Iphigeneiát hoz-
za példaként Euripidész Iphigeneia Tauriszban c. tragédiájából. Az
egyedi felismerés azt a viszonyt jelöli, amikor valaki ráébred, ki a
másik. A kettõs felismerés mindkét fél esetében végbemegy, ami-

542
 Félelem és reszketés

kor felismerik egymást. Oresztész Tauriszba érkezésekor tudja,

hogy Artemisz istennõ áldozati papnõje a testvére, Iphigeneia; a
lány ellenben kételkedik, miután azonban meggyõzõdik arról,
hogy a bátyjával áll szemben, boldogan lelkendezik (816-817. sor).
153. o. Egy fiú megöli … apja volt • Szophoklész Oedipus király c. tragédiá-
jában Oedipus megöli apját és elveszi anyját anélkül, hogy tudná,
kik õk. (V. ö. Sophokles Tragoedien; Sophoclis Tragoediæ; magya-
rul Szophoklész, Oedipus király, ford. Babits Mihály.) Arisztote-
lész Poétikájában (14. fejezet, 1453b 29) Oedipus azt példázza,
hogy a cselekvõnek fogalma sincs, milyen szörnyû tettet hajt vég-
re, és csak késõbb döbben rá, milyen szeretett személy volt cse-
lekvése tárgya.
Egy lány … felismeri • Euripidész Iphigeneia Tauriszban c. tragédiá-
jában az Artemisz istennõnél papnõként szolgálatot teljesítõ
Iphigeneia meg akarja ölni testvérét, Oresztészt, ám az utolsó
pillanatban felismeri. Arisztotelész Poétikájának 14. fejezetében
(1453b 1-1454a 15) a különbözõ tragédiákat aszerint csoporto-
sítja, milyen mértékben vannak tudatában tettüknek a szereplõk:
Iphigeneia majdnem elkövetett testvérgyilkosságát arra hozza fel
példának, hogy egy tervezett kegyetlenség nagyszerû tragikus té-
mának bizonyulhat annak ellenére, hogy sosem követték el.
155. o. Klütaimnésztra • Agamemnón felesége.
egy öreg szolgát • Nem Agamemnón, hanem egy idõs szolga világo-
sítja fel az összefüggésekrõl Iphigeneia anyját.
az etika szeretett fia, akiben az etika kedvét leli • V. ö. Mk 1,11, mely-
ben a Szentlélek galamb alakjában ereszkedik le Jézusra, akit Ke-
resztelõ János megkeresztelt, miközben az égbõl hang hallatszik:
„Te vagy az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm”.
156. o. argumentum ad hominem • lat. a tárggyal kapcsolatos érv helyett az
ellenfél, a vitatárs személyével kapcsolatos, rá utaló érv.
apja lábainál … (v. ö. 1224. sor) • Elõbb Iphigeneia, majd anyja kö-
nyörög kegyelemért, Iphigeneia Auliszban, 1220. sortól.
Ámor … elárulod a titkot • Ámor és Psziché történetét Lucius Apu-
leius költötte át, és építette be fõmûvébe, a Metamorphoses (Át-
változások) c. szatirikus regénybe. Apuleius feldolgozásának
több latin és német kiadása is megtalálható volt Kierkegaard

543
 Jegyzetek

könyvtárában, v. ö. ktl. 1215-1217. A Vagy-vagy megírásakor az

Amor und Psyche (ford. J. Kehrein, Giessen, 1834. ktl. 1216) c.
kiadást használta, v. ö. Pap. III B 179,42.
megköszönöm Lessingnek … Hamburgi dramaturgiában található •
G. E. Lessing a Hamburgi dramaturgia (1767) elsõ két számában
a „keresztény szomorújátékkal” foglalkozik Torquato Tasso Olin-
do e Sophronia c. darabjának német feldolgozása alapján. V. ö.
Lessings sämmtliche Schriften, 11. o. Magyarul: Gotthold Eph-
raim Lessing: Hamburgi dramaturgia, Budapest, Akadémiai,
1963. 1-2. szám.
Theologia viatorum • lat. a zarándokok teológiája, szembeállítva a bol-
dogok teológiájával (’theologia beatorum’), v. ö. Handbuch der
Dogmatik, 4. § Eintheilung der Theologie, 1. kt, 12. o. 14. jegyzet:
„Unbrauchbar und falsch sind die alten Eintheilungen der
Theologie in theol. viatorum, d. i. der Menschen in diesem Leben,
und theol. comprehensorum, d. i. der Menschen in der Ewigheit.”
157. o. éppen az ég választja el, amit õ maga kötött egybe • Valószínûleg
utalás Jézus szavaira Mt 19,4-6-ban: „Annak okáért elhagyja a fér-
fiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten
egy testté”. És Jézus hozzáfûzi: „Amit azért az Isten egybeszer-
kesztett, ember el ne válassza.”
a történelmi katasztrófa … a templomfosztásért hozott ítélet által •
Kierkegaard Arisztotelész Die Politik c. írásából fordít (408. o.):
„Die Verwandten der Braut, welche verspottet zu seyn glaubten,
schafften heimlich, um sich zu rächen, eines von den Kleinodien
aus dem Schatze des Tempels unter seine Geräthschaften, als er
eben im Tempel opferte; und brachten es denn dahin, daß er als
Tempelräuber zum Tode verurtheilt wurde.”
159. o. Axel és Valborg … választja szét • Adam Oehlenschläger Axel és
Valborg (1810) c. tragédiája a középkori Norvégiában játszódik.
Hakon király Valborg után vágyakozik, aki azonban Axelt szereti
ugyanolyan forró szerelemmel, ahogy az szereti õt. A tragédia ab-
ból fakad, hogy a szerelmesek közeli rokonságban állnak egymás-
sal, ám ehhez különbözõképpen viszonyulnak. Axelnek sikerül
megszereznie a pápa áldását a vérfertõzõ kapcsolatra, melyre if-
júkorában hûséget esküdött. A király ravasz tanácsadója azonban

544
 Félelem és reszketés

jól ismeri az egyházjogot, és a nidarosi székesegyházban megta-

gadja a tiltott szerelem elismerését. V. ö. Oehlenschlägers
Tragødier, 5. kt, 1842. 58. o. Vagyis inkább az ég önjelölt képvi-
selõje választja el egymástól a szerelmeseket.
160. o. in casu • lat. ebben az esetben.
publici juris • lat. a nyilvánosság számára.
privatissimum • lat. teljesen személyes.
161. o. Erzsébet királynõ … majd meghalt • I. Erzsébet (1558-1603) angol
királynõ. G. E. Lessing a Hamburgi dramaturgia (1767) 22. és
23. számában a tények és a fikció viszonyával foglalkozik a törté-
nelmi drámában, Corneille Le Comte d’Essex (1678) c. tragédiá-
ját idézi, és megvilágítja Erzsébet királynõ és Essex grófja viszo-
nyát: Erzsébet politikai okokból arra kényszerül, hogy 1601-ben
kivégeztesse szeretett grófját. Évekkel késõbb Nottingham gróf-
nõ a halálos ágyán, melyhez hívatja Erzsébetet, bevallja, õ hiúsí-
totta meg, hogy a királynõ megkegyelmezzen a grófnak. Essex
grófja ugyanis egy udvarhölggyel, Lady Scrooppal egy gyûrût kül-
dött Erzsébetnek, ennek a gyûrûnek kellett volna a tudtára ad-
nia, hogy a gróf kegyelmet kér. A gyûrû balszerencséjére Not-
tingham grófnõhöz került, s Nottingham grófja, Essex earljének
esküdt ellensége, megtiltotta feleségének, hogy a gyûrût eljut-
tassa rendeltetési helyére, és így kieszközölje a kegyelmet. A val-
lomás után a királyné állítólag e szavakban tört ki: „Gott mag
Euch vergeben; ich kann es nimmermehr!” Aztán így reagált:
„Sie verließ das Zimmer in großer Entsetzung und von dem Au-
genblicke an sanken ihre Lebensgeister ganzlich. Sie nahm kein
Speise noch Trank zu sich; sie verweigerte sich alle Arzneien; sie
kam in kein Bette; sie blieb zehn Tage und zehn Nächte auf
einem Polster, ohne ein Wort zu sprechen, in Gedanken sitzen;
einen Finger im Munde, mit offnen, auf die Erde geschlagnen
Augen; bis sie endlich, von innerlicher Angst der Seelen und von
so langem Fasten ganz entkräftet, den Geiste aufgab”. V. ö. Les-
sings sämmtliche Schriften, 24. kt, 1827. 163. o.
ni fallor • lat. ha jól emlékszem.
Agnete és a víziszellem mondáját • Az „Agnete és a víziszellem” c.
népballadából (Udvalgte Danske Viser fra Middelalderen 1. kt,

545
 Jegyzetek

313. o.) ismert motívumot Jens Baggesen és H. C. Andersen is

feldolgozta (Jens Baggesens danske Værker, 2. kt, 1828. 348-
358. o.); H. C. Andersen drámát írt belõle Agnete og Havmanden
(1834) címen, a darab megbukott, mindössze kétszer játszották
a Királyi Színházban, 1843. április 20-án és május 2-án.
165. o. pecus • lat. ostoba állat.
166. o. conditio sine qua non • lat. ’elengedhetetlen, szükségszerû feltétel’.
167. o. elterjedt a kételkedés a lélek halhatatlanságában • Utalás arra a vitá-
ra, mely Németországban Ludwig Feuerbach baloldali hegeliánus
Gedanken über Tod und Unsterblichkeit (1830) c. írásával kezdõ-
dött. Feuerbach mûvében tagadta az egyén halhatatlanságát.
Kierkegaard ismerte a mû kapcsán keletkezõ értekezéseket, töb-
bek között Poul Martin Mollernek a Maanedsskrift for Litteratur
(17. kt, Koppenhága, 1837. 1-72. és 422-453. o.) hasábjain meg-
jelent „Tanker over Mueligheden af Beviser for Menneskets Udø-
delighed, med Hensyn til den nyeste derhen hørende Literatur”
c. kritikus értekezését. „Eldöntött tényként kezeljük ugyanis,
hogy a halhatatlanság nyomatékos tagadása manapság elterjed-
tebb, mint bármely korábbi keresztény évszázadban” (6. o.). V. ö.
Efterladte Skrifter, 2. kt, 163. o.
gnwJi sauton • gr. (gnóthi szauton) ismerd meg önmagad! Görögor-
szág legelõkelõbb Apollón-szentélyének felirata Delphoiban. A
szavakat többek között Milétoszi Thalész (kb. Kr. e. 624-kb. Kr. e.
545) jón filozófusnak és Khilón († Kr. e. 580) spártai törvényhozó-
nak tulajdonítják. V. ö. Diogen Laërtses filosofiske Historie, 1.
könyv, 1. fej. 1. kt, 16. o. A mondatot egyébként Ovidius Püthago-
rasznak, Plutarkhosz pedig Aesopusnak tulajdonítja, v. ö. Le
Grand Dictionnaire historique, 6. kt, 230. o. A mondat Szókratész-
hoz fûzõdõ viszonyáról v. ö. Az irónia fogalmáról c. írást.
Püthagoraszra • Tennemann leírja (1. kt, 94. o.), hogyan vezette ta-
nítványait Püthagorasz az önmagukban való elmélyülés mûvésze-
tében.
Szókratészra • A Phaidrosz c. dialógusban (229b) Szókratész szem-
rehányást tesz az ifjú Phaidrosznak, amiért elvész a külsõ világra
vonatkozó spekulációkban; Szókratész kijelenti: „Nekem bizony
egyáltalán nincs idõm az ilyesmire, s ennek oka, barátom, a kö-

546
 Félelem és reszketés

vetkezõ: még nem vagyok képes – a delphoi felirat értelmében –

’megismerni önmagamat’, s nevetségesnek látszik elõttem, hogy
míg azt nem ismerem, tõlem idegen dolgokat vizsgáljak. Ezért
tehát búcsút mondva nekik, elhiszem, amit a hagyomány tart ró-
luk, és – mint az imént említettem – nem az ilyesmit, hanem ön-
magamat vizsgálom: hogy valami szörnyeteg vagyok-e, aki Tü-
phónnál is bonyulultabb és jobban okádja a tüzet, vagy pedig sze-
lídebb és egyszerûbb lény, aki természeténél fogva valami isteni
és minden elvakultságtól mentes osztályrészhez jutott” (ford.
Kövendi Dénes).
168. o. generatio æquivoca • lat. önnemzés, szerves élõlények közvetlen ke-
letkezése szervetlen anyagból. V. ö. Aquinói (Szent) Tamás Sum-
ma contra gentiles c. mûvével (4. 10. 3), mely azt hozza példa-
ként, hogy a nap segítségével a rothadásból állatok keletkeznek.
Az önnemzés feltételezése általános volt a természettudósok kö-
rében, míg Louis Pasteur az 1860-as években be nem bizonyítot-
ta, hogy nem létezik.
megjelenés • Az eredetiben németül: Erscheinung.
Tóbiás könyvében szereplõ elbeszélés • Tób 6-8.
169. o. felhatalmazás a boldogságra • Az eredetiben németül: Vollmacht-
brief zum Glücke. Idézet Fr. Schiller „Auch ich war in Arkadien
geboren” kezdetû, „Resignation” c. versébõl (Schillers sämmtli-
che Werke, 1. kt, 95. o. A harmadik versszak, amelybõl az idézet
származik, így hangzik: „Da steh’ ich schon auf deiner finstern
Brücke, / Furchtbare Ewigkeit! / Empfange meinen Vollmacht-
brief zum Glücke! / Ich bring’ ihn unerbrochen dir zurücke, / Ich
weiß nichts von Glückseligkeit”.
pántoV gar oŠdeiV ‘Érwta êfugen ¢ feuxetai … (v. ö. Longi Pastoralia)
• gr. „soha senki nem kerülhette el, és nem is tudja elkerülni a sze-
relmet, ameddig szépség van, és szemünk, hogy lássunk”, v. ö.
Daphnis és Chloe, 4. § (Longi Pastoralia græce et latine, 4. o.).
170. o. a hal szívét és máját • Tóbiás a Tigris folyóban halat fogott, a szívét, a
máját és az epéjét egy angyal tanácsára megtartotta; mert ha a
szívet és a májat izzó szénre rakják és ördögtõl megszállott elé
tartják, a démon rögtön elhagyja (v. ö. Tób 6,1-8). Amikor Tóbiás
elõször hál Sárával, úgy tesz, ahogy az angyal tanácsolta, és

547
 Jegyzetek

amint a démon megérzi a hal füstjét, elmenekül Egyiptomba,

ahol az angyal láncra veri (v. ö. Tób 8,2-3).
8,4 • Tób 8,4: „Közben a szülõk kimentek és bezárták az ajtót. Tóbi-
ás fölkelt az ágyból és azt mondta Sárának: »Kelj fel, nõvérem!
Imádkozzunk együtt és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük
kegyelmét és segítségét«.”
v. ö. 8,13 • v. ö. Tób 8,13: „Küldj be egy szolgálót a szobába, hadd
nézze meg, vajon életben van-e Tóbiás. Ha meghalt, eltemetjük,
mielõtt valaki megtudná a dolgot.”
hogy jobb adni, mint kapni • V. ö. ApCsel 20,35: „Jobb adni, mint
venni”.
171. o. édes illat a részvét orrában • Talán utalás 5Móz 33,10-re.
Kékszakáll • ném. Blaubart. A figurát Charles Perrault népszerû Les
contes de ma mère l’Oye (1697) c. gyûjteményébõl ismerjük.
Kékszakáll történetét számos mûben feldolgozták; Kierkegaard
azért használja a lovag német nevét, mert közvetlen forrása min-
den bizonnyal Ludwig Tieck drámája volt, melyet 1839-ben Rid-
der Blaaskiæg címmel fordítottak dánra (Digtninger af Ludwig
Tieck, ford. A. Oehlenschläger, 2 kt, Koppenhága, 1839. 1. kt, 1-
64. o.).
Gloster (a késõbbi III. Richárd) • III. Richárd (1452-85) angol király,
mielõtt 1483-ban megkoronázták, Gloucester hercege volt. G. E.
Lessing Laokoon: oder über die Grenzen der Malerei und Poesie
(1766) c. írásában (23. fej.) Shakespeare két alakját, Gloucester
grófjának törvénytelen fiát, Edmundot a Lear királyból és III. Ri-
chárdot a hasonló címû színdarabból állítja szembe egymással
(Lessings sämmtliche Schriften, 1. kt, 341. o.).
Kit durván véstek … ha bicegek elõttük • ford. Vas István; az eredeti-
ben németül: „…Ich, roh geprägt, und aller Reize baar, / Vor leicht
sich dreh’nden Nymphen mich zu brüsten; / Ich, so verkürzt um
schönes Ebenmaß, / Geschändet von der tückischen Natur, /
Entstellt, verwahrlost, vor der Zeit gesandt / In diese Welt des
Athmens, halb kaum fertig / Gemacht, und zwar so lahm und
ungeziemend / Daß Hunde bellen, hink’ ich wo vorbei.” Idézet ap-
ró eltérésekkel Shakespeare III. Richárd c. mûvébõl (1. felv. 1. jel.
in Shakespeares dramatische Werke, 3. kt, 1840. 235. o.).

548
 Félelem és reszketés

172. o. Cumberland Zsidója • Richard Cumberland (1732-1811) angol drá-

maíró A zsidó c. mûvét 1796-ban fordították dánra, és 1795 és
1835 között játszották a Királyi Színházban. Schevát, a zsidót min-
denki kapzsinak és zsugorinak gondolja, pedig titokban jótékony-
kodik, ezért az az elégtétel jut neki, hogy jobban érezheti magát a
többieknél, hiszen tudja, hogy igazságtalanul ítélkeznek felette.
amit Baggesen mond … mindannyian azok leszünk • Jens Immanuel
Baggesen (1764-1826) dán költõ, 1790-tõl professzor, 1796-tól
1803-ig a Regensen helyettes professzora, 1798-tól a Királyi Szín-
ház társigazgatója, 1811 és 1814 között a kieli egyetem dán nyelv
és irodalom professzora. V. ö. „Kirkegaarden i Sobradise” (1791)
c. versével (Jens Baggesens danske Værker, 1. kt, 282. o.).
nullum unquam exstitit magnum ingenium sine aliqua dementia •
lat. soha nem létezett nagy szellem bizonyos fokú õrület nélkül.
Szabad idézet Seneca De tranquillitate animi c. mûvébõl (17. 10).
V. ö. Annæi Senecæ opera, 4. kt, 102. o. Kierkegaard a kijelentést
1843-ban idézi, és a következõképpen kommentálja: »Nullum
exstitit magnum ingenium sine aliqua dementia – ez a világi kife-
jezése az alábbi vallásos mondatnak: akit Isten vallásos értelem-
ben megáld, azt világi értelemben eo ipso megátkozza. Így kell
lennie, az elõbbi oka a létezés határában, az utóbbi a létezés ket-
tõsségében rejlik” (Pap. IV A 148).
173. o. Faust-mondát • Goethe elõtt a Faust-figurával számos népkönyvben
találkozhattunk. Kierkegaard-t is foglalkoztatta, amit könyvtára
is bizonyít, polcán ott állt a Den i den gandske Verden bekiendte
Ertz – Sort – Kunstner og Trold-Karl Doctor Johan Faust, og Hans
med Dievelen oprettede Forbund, Forundringsfulde Levnet og
skrækkelige Endeligt, Koppenhága, [ném. 1588], ktl. U 35. Ein
Volksbüchlein, 2 kt, 2. kiadás, München, L. Aurbacher, 1835. ktl.
1460-1461. A 2. kötetben szerepel a Die Geschichte des Dr. Fa-
ust, die Abenteuer des Spiegelschwaben, nebst vielen andern
erbaulichen und ergözlichen Historien.
Arisztophanészra • Kierkegaard könyvtárában megtalálhatók voltak
Arisztophanész komédiái görögül (Aristophanis Comoediae), né-
metül (Aristophanes Werke) és dánul (Aristophanes’ Komedier).
174. o. kat‘ exochn • gr. (kat’ exokhén) különösképpen, ’par excellence’.

549
 Jegyzetek

Goethe Faust-értelmezésébõl • Goethe az 1770-es évek közepétõl ha-

láláig foglalkozott a Faust-témával. Kierkegaard az alábbi változa-
tokra utal: Faust. Eine Tragödie, in Goethes Werke, 12. kt, 1828. 1-
313. o; 41. kt, 1832. 1-344. o. valamint Faust. Eine Tragödie, Stutt-
gart/Tübingen 1834. ktl. 1669. A mû elsõ része 1808-ban elké-
szült, a másodikat a szerzõ késõbb dolgozta ki. Ily módon a
Goethes Werke 12. kötetében az elsõ rész szerepel, a második,
1828-ban befejezett rész nem. A tragédia 1831-ben készült el telje-
sen, a 41. kötetben ezt olvashatjuk.
Tamerlan • tkp. Timur-i-leng vagy Timur Lenk (kb. 1336-1405) mon-
gol hadvezér, a Volgától a Kínai Nagy Falig terjedõ területet ural-
ma alá hajtotta, és 1398-ban Indiában pusztított. Híres volt ke-
gyetlenségérõl, egy diadalmenete alatt állítólag tornyokat emelt
levágott fejekbõl.
Hérosztratosz • Hérosztratosz Kr. e. 356-ban leégette az efezoszi Ar-
temisz-templomot, hogy így váljon halhatatlanná.
175. o. Gregorius Rimini • Gregorius de Arimino (kb. 1300-58) ágoston-
rendi szerzetes, elõadásokat tartott Párizsban, 1351-tõl Rimini-
ben, azt állította, hogy a megkereszteletlen gyermekek a pokolba
kerülnek, ellentétben a katolikus egyházban elterjedt felfogással,
mely szerint a pokol tornácán idõznek, ahol ugyan nem kell kiáll-
niuk kínokat, de nem is üdvözülnek. Gregorius ezért kapta a
tortor infantium (lat. a kisgyermekek hóhéra) melléknevet. A
Pap. IV A 14 tanúsága szerint Kierkegaard Gregorius de Ariminó-
ról Leibniz Theodicée c. mûvének Gottsched-féle német fordítá-
sában olvasott (1. rész, 92. §, 72. o.).
tortor heroum • lat. a hõsök hóhéra, kínzója.
Faust megpillantja Margitot • Faust a fiatal, elutasító Margitot a drá-
ma utcajelenetében látja. V. ö. Goethes Werke 12. kt, 1828. 133. o.
a lányt nem Mefisztofelész torz tükrében szemléli • A „Boszorkány-
konyha” c. részben, közvetlenül azelõtt, hogy Faust az utcán talál-
kozik Margittal, olvashatunk egy csodálatos tükörrõl, mely csak
közvetve mutatja a szemlélõt. Faust a tükör elõtt fel-alá járkálva a
következõ kérdést teszi fel: „Mit látok ott? Képet, csodást, /
mellyel e varázstükör áltat! / Add kölcsön, szerelem, szélgyorsasá-
gú szárnyad, / hadd érjem el e látomást! / De, jaj, ha egy lépést te-

550
 Félelem és reszketés

szek elõrébb, / s közelébe merészkedem, / köd ûli meg a képet hir-

telen! / A legcsodásabb testû nõét! / Lehet ily szépség idelenn? /
Vagy tán e csábítóan heverõ Szép / a mennyek üdvét láttatja ve-
lem? / Lehet ilyesmi a világon?” Faust nem tud elszakadni a kép-
tõl, de Mefisztó megígéri, hogy a legszebb földi teremtés hamaro-
san elõtte fog állni, Goethes Werke, 12. kt., 1828. 124. o.
176. o. üzletet csinálják • Az eredetiben németül: wirtschafte.
finom vagy durva homokra van-e szükség • Holberg Erasmus Monta-
nus avagy Rasmus Berg (1731) c. komédiájában (1. felvonás, 3.
jelenet) Per Degn hangsúlyozza, hogy tanulmányai Slagelsében
lehetõvé tették számára, hogy többek között úgy tegyen szert kü-
lön jövedelemre, hogy választás elé állítja az embereket, finom
vagy durva homokot szórjanak-e a koporsójukra hantoláskor, Den
danske Skue-Plads 5. kt.
Olyan helyek is elõfordulnak benne • A szöveg tisztázásakor Kierke-
gaard a következõt írta: „Az egyik evangéliumban példabeszédet
olvashatunk két testvérrõl, akik közül az egyik folyton megígéri
apjának, hogy teljesíti akaratát, de nem teszi, míg a másik állan-
dóan nemet mond, mégis megteszi. Ez utóbbi is az irónia egyik
formája, az evangélium mégis ezt a fiút dicséri. Az evangélium
nem beszél a megbánásról, vagyis hogy a fiú megbánná, hogy ne-
met mondott, egyáltalán nem, inkább arra utal, hogy egyfajta
szemérmesség akadályozza meg a fiút, hogy kimondja, hogy en-
gedelmeskedik. Ez a szemérmesség egyetlen mély érzésû ember
elõtt sem lehet ismeretlen, alapja részben az, hogy nemesen nem
bízik önmagában; mert amíg valaki nem tette meg, amit kértek
tõle, addig lehetséges, hogy nem elég erõs, hogy megtegye, ezért
nem ígér meg semmit” (Pap. IV B 96,13). Utalás a két fiúra Jézus
példabeszédében Mt 21,28-32-ben.
177. o. nem szeretnének többet tudni … nem nagyon értett hozzá • Hegel
több helyütt is kritikusan nyilatkozik a romantikus iróniáról. A
jogfilozófia alapvonalaiban (Grundlinien der Philosophie des
Rechts, 140. §; Hegels Werke, 8. kt, 200-207. o; Jub. 7. kt, 216-
223. o.) a romantikus irónia az erkölcsi rossz megtestesítõje. Az
Esztétikai elõadások bevezetõjében (Vorlesungen über die Aesthe-
tik, 1. kt; Hegels Werke 10. 1. kt, 84-90. o; Jub. 12. kt, 100-106.

551
 Jegyzetek

o.) Hegel leírja a romantikus iróniát, valamivel késõbb ugyaneb-

ben a mûben kifejti ennek az iróniának az alapelveit, v. ö. 10. 1.
kt, 205. o. (Jub. 12. kt, 221. o.). Az Elõadások a filozófia történe-
térõl c. mûvében (Vorlesungen über die Geschichte der Philoso-
phie, 2. kt; Hegels Werke, 14. kt, 59-64. o; Jub. 18. kt, 59-64. o.)
Szókratész iróniáját mutatja be az újabb iróniával szembeállítva;
ugyanennek a mûnek a harmadik kötetében, a „Hauptformen,
die mit der fichteschen Philosophie zusammenhangen” c. rész-
ben kifejti Fr. Schlegel álláspontját, v. ö. Hegels Werke, 15. kt,
642-644. o; Jub. 19. kt, 642-644. o. A három említett mû mellett
az iróniával foglalkozik az „Ueber: Solgers nachgelassene Schrif-
ten und Briefwechsel” (1828), in Vermischte Schriften, 1. kt;
Hegels Werke, 16. kt, 436-506. o; Jub. 20. kt, 132-202. o. Ezenkí-
vül többször is röviden említi az iróniát A szellem fenomenológiá-
jában (Phänomenologie des Geistes; Hegels Werke, 2. kt, 558. o;
Jub. 2. kt, 566. o.), A filozófiai tudományok enciklopédiájának
alapvonalaiban, 3. kt, 571. § (Hegels Werke 7, 2. kt, 451. o; Jub.
10. kt., 457. o.), illetve a Vallásfilozófiai elõadásokban (Vorlesun-
gen über die Philosophie der Religion, 2. kt; Hegels Werke, 12. kt,
388-390. o; Jub. 16. kt, 388-390. o.). Megjegyzésével, hogy Hegel
nem értett az iróniához, Kierkegaard valószínûleg H. G. Hotho
Vorstudien für Leben und Kunst (Stuttgart/Tübingen, 1835, ktl.
580, 394. o.) c. mûvéhez kapcsolódik, ahol Hegelrõl a következõ
áll: „A tréfával és a vidámsággal egyaránt boldogult, de a humor
legmélyebb alapjához nem igazán fért hozzá, és az irónia leg-
újabb formája oly mértékben ellenkezett irányzatával, hogy szin-
te képtelen volt elismerni benne a valódit, és akkor hogy élvezte
volna”.
A hegyi beszédben … lássák böjtölésedet • V. ö. Mt 6,17-18: „Te pe-
dig mikor bõjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orcádat mosd
meg; Hogy ne az emberek lássák bõjtölésedet, hanem a te
Atyád, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet né-
ked nyilván.”
a gyülekezet eszméjérõl • Valószínûleg utalás N. F. S. Grundtvig
gondolataira a gyülekezet közösségérõl mint a kereszténység
alapjáról.

552
 Félelem és reszketés

178. o. Akhilleusznak • Euripidész Iphigeneia Auliszban c. drámájának fõ-

szereplõje abban a hitben érkezik meg Auliszba, hogy hozzá kell
mennie az igazi Akhilleuszhoz.
179. o. IV. Edward királynak Clarence meggyilkolásának hírére • Shake-
speare III. Richárd c. drámájában (2. felv. 1. jel.) Gloster (a ké-
sõbbi III. Richárd) a hatalmon lévõ, ám halálos beteg IV. Edward
királynak megviszi a hírt, hogy testvére, György, Clarence herce-
ge, a törvényes trónörökös halott. A király elõször maga rendelte
el kivégzését, de ezt késõbb megbánta. Az ellenkezõ parancs hát-
ráltatásával Gloster megkönnyíti saját útját a trónra, melyhez
nincs joga. A király nem veszi észre, milyen érdek fûzi Glostert
Clarence meggyilkolásához.
De ki könyörgött … szeretetrõl • Az eredetiben németül: „Wer bat
für ihn? Wer kniet’ in meinem Grimm / Zu Füßen mir und bat
mich überlegen? / Wer sprach von Bruderpflicht? Wer sprach von
Liebe”. Kierkegaard kis eltérésekkel Shakespeare III. Richárd c.
drámáját idézi (Shakespeares dramatische Werke, 3. kt, 1840,
278. o.), és a „hieß mich überlegen” sort „bat mich überlegen”-
re változtatja.
Klütaimnésztrával és Iphigeneiával • Anya és lánya egyaránt siratja a
lány sorsát, v. ö. Iphigeneia Auliszban, 1285-1292. sor.
kimondhatatlan sóhajok • V. ö. Pál szavaival a lélekrõl Róm 8,26-
ban: „maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohász-
kodásokkal”.
nyelveken szól • Valószínûleg utalás 1Kor 14,2-re: „Mert aki nyelve-
ken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki
sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.”
180. o. vaudeville • A német és a párizsi színházi élettõl ösztönözve J. L.
Heiberg 1825-ben honosította meg a vaudeville mûfaját a Királyi
Színházban. A mûfaji megjelölés polgári intrikus komédiát takar,
melybe könnyed, sokszor ismert dallamokra épülõ dalbetéteket il-
lesztettek; a szereplõk köznapiak, gyakran furcsák; a konfliktus
helyi jellegû, mindig egyszerû szerelmi bonyodalmakra épül.
Heiberg számos vaudeville-t lefordított és átdolgozott, és kilencet
maga is írt, a legtöbbet 1825 és 1827 között, kritikus ismertetõt is
írt a mûfaj elõnyeirõl: „Om Vaudevillen, som dramatisk Digtart, og

553
 Jegyzetek

om dens Betydning paa den danske Skueplads”, Koppenhága,

1826; v. ö. Prosaiske Skrifter, 1. kt, 123-247. o. A könnyed mûfaj
rendkívül népszerû lett, és Heiberg-t a kor legfontosabb dán drá-
maírójává tette.
Az Isten majd gondoskodik az égõ áldozatra való bárányról, fiam •
1Móz 22,8.
181. o. Kalkhász • A jós, akinek Agamemnón nevében fel kell áldoznia Iphi-
geneiát.
Szókratész … halálos ítéletét • A Szókratész Kr. e. 399-ben bekövet-
kezõ halálához vezetõ eseményeket Platón Szókratész védõbe-
széde c. mûvébõl ismerjük.
186. o. az a mesebeli szabó … szemlélte a világot • Utalás a „Der Schneider
im Himmel” c. mesére (Kinder- und Haus-Märchen, 1. kt, 177-
179. o.).
187. o. a homályos Hérakleitosz • Hérakleitosz (kb. Kr. e. 540-480) pre-
szókratikus filozófus elméleteit arról, hogy minden mozog, nem
értették meg; az aforisztikus mûvet a félreértett gondolkodó Ar-
temisz templomába tette, v. ö. Diogen Laërtses filosofiske Histo-
rie, 9. könyv, 1. fejezet, 1. kt, 403. o. V. ö. Pap. IV A 58.
eleatikus mondattá változott, mely tagadja a mozgást • Az eleai is-
kola nevét a Dél-Olaszország nyugati partján fekvõ jón-görög
Eleáról (ma Velia) kapta; a nagy görög birodalom egyik legré-
gibb iskolája volt, kb. Kr. e. 540-ben alapította Xenophanész
kolofóni filozófus, akit gyakran neveznek az elsõ szkeptikusnak,
mert kételkedett az emberi megismerés érvényességében. Az
eleaták szkepszisét vitte tovább Parmenidész, illetve tanítványai
Zenón és Melisszosz, akik tanítómesterüket követve paradox ál-
lításokat fogalmaztak meg a létezõ oszthatatlanságáról és a
mozgás minden formájának lehetetlenségérõl. V. ö. Tenne-
mann, 1. kt, 150-153. o.
Kai potamou ro» apeikazwn ta onta legei •V diV eV ton auton
potamon ouk embaihV – gr. „És akkor a valóságot az arra höm-
pölygõ folyóhoz hasonlítva így szólt: kétszer ugyanabba a folyóba
nem léphetsz”. Az idézet Platón Kratülosz c. dialógusából szár-
mazik (402a, in Platonis opera, 3. kt, 1821, 158. o.), de Kierke-
gaard kihagy egy an-t az embaihV elõtt.

554
 Félelem és reszketés

V. ö. Tennemann, Gesch. d. Philos. 1. köt. 220. 220. o. • V. ö.

Tennemann, 1. kt, 220. o: „Heraklit drückte diesen Wechsel der
Dinge durch ein sinnliches Bild aus: man kann nicht zweimal
durch denselben Fluß gehen. Einer seiner Nachfolger fand darin
schon zu viel nachgegeben, und setzte berichtigend hinzu: Man
kann es auch nicht einmal.”

555
 Filozófiai morzsák

Könyvészeti adatok

A Filozófiai morzsák avagy Egy csipetnyi filozófia c. írás, mely-

nek közreadója S. Kierkegaard, 1844. június 7-én jött ki a nyomdából, és
június 13-án jelent meg, öt nappal a Három épületes beszéd után, és júni-
us 17-én már követte A szorongás fogalma és az Elõszó. A kb. 116 × 183
mm-es kis in octo formátumú mû könyvkereskedelmi ára 5 márka vagy
80 schilling volt.
A kötet terjedelme 164 számozott oldal.

Kéziratok és keletkezéstörténet

A szöveghez több fogalmazvány és egy tisztázat maradt ránk, ezek

a Királyi Könyvtár Kierkegaard Archívumában találhatók. A keletke-
zéstörténet rekonstruálása azonban csak indirekt módon történhet,
mert a kéziratanyagon nincs idõpontmegjelölés. A keletkezés évére
esetleg a ’Közjáték’ olvasóhoz intézett egyik tréfás megjegyzésébõl kö-
vetkeztethetünk: „Hogy milyen hosszú legyen a közjáték, te magad
döntöd el, de ha úgy tetszik, a komolyság és a tréfa kedvéért feltételez-
zük, hogy pont ezernyolcszáznegyvenhárom év telt el. Láthatod, hogy
az illúzió kedvéért elegendõ idõt kell hagynom, hiszen ezernyolcszáz-
negyvenhárom év ritka kegy az idõtõl”. Ez a megjelölés mind a fogal-
mazványban, mind a tisztázatban megtalálható, vagyis a kettõ minden
bizonnyal egyazon évben született.
Az 1842. májusa és 1846. szeptembere között írt JJ jelû naplófel-
jegyzések egyike egy király és egy szegény parasztlány kapcsolatáról
szól, a történet olvasható a Filozófiai morzsák második fejezetében is.
A naplófeljegyzés közvetve 1844 január-februárjára datálható, mivel
minössze négy oldallal elõz meg egy kb. március 1-jére tehetõ meg-
jegyzést, amely a Félelem és reszketésrõl írt kritikára vonatkozik.
A Bianco Luno Nyomda megrendelésekrõl és elszámolásokról ké-

557
 Jegyzetek

szült könyve szerint Kierkegaard a Filozófiai morzsákat a Három épü-

letes beszéddel együtt május 20-án adta nyomdába. Ahhoz, hogy pon-
tosabban meg tudjuk állapítani a mû keletkezési idejét, érdemes egy
pillantást vetni Kierkegaard tevékenységeire 1844 elsõ hónapjaiban.
Február 1-jén valószínûleg félretette a Szorongás fogalma befejezetlen
vázlatát. Alig két héttel késõbb nyomdába adta a Két épületes beszéd
kéziratát, vizsgaprédikációját február 24-én tartotta a Szentháromság
Templomban. A beszédek és a prédikáció megírása bizonyára nagyon
lekötötte az év elsõ hónapjaiban. Azt is tudjuk, hogy 1844. márciusá-
ban befejezte a Post-Scriptum til ‘Enten – Eller’ c. polemikus írást,
mely nyomtatásban sosem jelent meg. Vagyis ebben az idõszakban
még biztosan nem szentelte figyelmét a Filozófiai morzsáknak, mi
több, feltételezhetjük, hogy csak márciusban kezdett foglalkozni vele.
Ezzel párhuzamosan, április-májusban tisztázta A szorongás fogalmát,
és rendezte az Elõszók már meglévõ részeit. Közben kidolgozta a már
említett Három épületes beszédet, mely 1844. június 8-án jelent meg.
Az a körülmény, hogy a Filozófiai morzsák 1844. mácius-májusban
íródott, még nem jelenti azt, hogy nem vet fel korábbi témákat, gon-
dolatokat részben 1842-43-ból, részben 1838-ból. Kierkegaard eredeti
terve talán az volt, hogy többrészes mûvet ír, ezt azonban már vázlat-
írás közben feladta. Néhány fel nem használt részlettel késõbb a Lezá-
ró tudománytalan utóiratban találkozhatunk. A mû végleges formáját
csak a tisztázatban nyerte el, és Kierkegaard az utolsó pillanatban
döntött úgy, hogy írását álnéven jelenteti meg.

A jelenlegi kiadásról

A Filozófiai morzsák egyike a saját kiadású írásoknak, melyekért a

C. A. Reitzel csak bizományosként felelt, vagyis Kierkegaard maga kö-
tött szerzõdést a Bianco Luno nyomdával, és fizette a nyomtatás költ-
ségeit. Az elszámolásokból megállapítható, hogy a könyv 500 példány-
ban jelent meg.
Bár a kötet álnéven jelent meg, ennek nem volt különösebb jelen-
tõsége, hiszen a címlapon kiadóként szerepelt Kierkegaard neve.
Ezért nem volt szüksége J. W. Giødwad szolgáltatásaira, aki a többi ál-

558
 Filozófiai morzsák

neves mû leadásában, illetve egyéb gyakorlati teendõk ellátásában se-

gédkezett.
Hogy a Reitzelnek mikor sikerült eladnia a mûvet, nem tudjuk, de a
szerzõ életében biztosan nem. Ezért ebben az idõszakban nem is adták
ki újra, a második kiadás P. C. Kierkegaard nevéhez fûzõdik 1865-ben.

189. o. Johannes Climacus • A Climacus melléknév a görög klimax (klimax)

szóból származik, melynek jelentése létra, lépcsõ. A retorikában
a klimax olyan alakzatot jelöl, melyben az egyes szavakat, monda-
tokat úgy rendezik egymás mellé, hogy hatásuk egyre fokozód-
jon. A Johannes Climacus név talán egy hasonló nevû görög szer-
zetesre, remetére (kb. 579-649) emlékeztet, aki fiatalon lépett
be a Szinaj-kolostorba, de hamarosan visszavonult egy barlangba,
ahol negyven évig élt remeteként, és tanácsokat osztogatott az
õt felkeresõ aszkétáknak. Ezután a Szinaj-kolostor apátjává vá-
lasztották, ahonnan néhány év múlva ismét visszavonult a ma-
gányba. Ismert írásának Jákob lajtorjájára tekintettel (v. ö. 1Móz
28,12) a Klðmax toý paradeísou (lat. scala paradisi, a Paradi-
csom létrája) nevet adta. Ebben a szerzetesek számára kerülendõ
bûnökrõl, illetve a számukra fontos erényekrõl ír. Melléknevét er-
rõl az írásáról kapta. Kierkegaard Johannes Climacus eller De
omnibus dubitandum est c. írásában maga is kapcsolatba hozza a
nevet a ’scala paradisi’ kifejezéssel (v. ö. Pap. IV B 1, 105. o.):
„Szívesen indult ki egy egyszerû gondolatból, s ebbõl következte-
tésekkel fokról fokra magasabbra hágott; mert a következtetés
számára egyfajta scala paradisi volt, és üdvösségét az angyaloké-
nál is pompásabbnak gondolta. Amikor ugyanis eljutott a ma-
gasztosabb gondolathoz, leírhatatlan öröm töltötte el, magával
ragadta a szenvedély mámora, hogy ugyanazon következtetések
mélyére vesse magát, míg vissza nem ért ahhoz a ponthoz, ahon-
nan indult”.
190. o. Jobb egy jó akasztás, mint egy rossz házasság. Shakespeare • Idézet
William Shakespeare (Kierkegaardnál: Shakspeare) Vízkereszt
vagy amit akartok c. darabjából (1. felv. 5. szín), melyben Olívia
grófnõ komornája, Maria rendre utasítja a ház bolondját, amiért

559
 Jegyzetek

hosszú távollét után késõn jelenik meg. Megjósolja neki, hogy el-
nyeri büntetését, vagy felakasztják, vagy kidobják. Mire a bolond
így válaszol: „Gut gehängt ist besser, als schlecht verheirathet”,
Shakespeares dramatische Werke, 5. kt, 1841. 116. o. Magyarul
Radnóti Miklós és Rónai György fordításában: „A jó akasztás
nemegyszer egy rossz házasságtól ment meg”.
191. o. Az, amivel itt szolgálhatok, csupán próbálkozás • A Filozófiai mor-
zsák vázlatában a Filozófiai darabkák cím szerepel.
proprio Marte, propriis auspiciis, proprio stipendio • Saját kezdemé-
nyezésre, saját költségre, saját kockázatra. A három állandósult
kifejezés jelentése megegyezik.
tudományos törekvésben • Utalás a magát tudományosként jellemzõ
hegeliánus filozófiára, mely a történelmi perspektívát a spekula-
tív, dialektikus módszerrel egyesíti oly módon, hogy az adott tör-
ténelmi álláspont újra meg újra új álláspontot hoz létre, melyben
az elõzõ benne foglaltatik. Így minden álláspontnak megvan a he-
lye vagy szerepe a világszellem fejlõdésében.
Holberg magiszteréhez • Ludvig Holberg (1684-1754) dán-norvég
író Jacob von Tyboe Eller Den stortalende Soldat (1725) c. komé-
diájában (3. felvonás, 4 szín) a tudós Stygotius mester így beszél:
„Az öregek nyomdokaiba lépek, aminek bizonyítékát holnapután
megláthatják, amikor is – volente deo – értekezni fogok”. Stygo-
tius értekezésének a „De alicubitate” (lat. ’egy s más helyrõl’) cí-
met adja, és megígéri, hogy azt „öt másik fogja követni”. V. ö.
Den Danske Skue-Plads, 3. kt, 3.
volente deo • lat. ha Isten is akarja.
ex animi sententia • lat. szívbõl, legjobb meggyõzõdésem szerint.
merito magis quam ignavia • lat. inkább jó okkal, mint kényelembõl.
A kifejezés Sallustiustól származik, aki inkább jó okkal, mint ké-
nyelembõl változtatta meg alapelveit, és többé nem akarta az ál-
lamot szolgálni, inkább a múlt történéseirõl tudósított, v. ö.
Jughurta 4. 4. in C. Sallusti Crispi opera, 2. kt, 22. o.
a rendszer • Általánosságban utalhat azokra a viszonyokra, amelye-
ket H. L. Martensen J. L. Heiberg Fata Morgana (1838) c. speku-
latív mesedrámájának kritikájában következõképpen ír le: „Ugye-
bár vitathatatlan, hogy korunkat (…) lényegében a gondolat, az

560
 Filozófiai morzsák

eszme és az ideálok korszakaként kell jellemezni. (…) A rendsze-

rek korszaka, és nem csupán a szigorúbb értelemben vett filozófi-
ai és tudományos rendszereké, hanem a vallási, a költõi, a politi-
kai, sõt az ipari és üzleti rendszereké is. Az általános elismert ha-
talommá vált, mely elõtt minden részérdek meghátrál” (Maa-
nedsskrift for Litteratur, 19. kt, Koppenhága, 1838. 366. o.).
Konkrétabban valószínûleg utalás Hegel filozófiai rendszerére,
melyet dán követõi és Hegel maga is ’a rendszer’-nek titulált. He-
gel szerint a filozófia (igaz és alapvetõ) tudomány, s mint ilyen
rendszerezõ: „Ein Philosophiren ohne System kann nichts Wis-
senschaftliches seyn”, Encyclopädie, 1. kt; Hegels Werke, 6. kt,
22. o; Jub. 8. kt, 60. o.
apragmosunh • gr. (apragmoszüné) bele nem avatkozás a közt érin-
tõ ügyekbe; visszavonultság, lustaság. Plutarkhosz (kb. 50-125)
görög filozófus és történetíró így nyilatkozik Szolónról (kb. Kr. e.
640-560), a görög államférfiról: „Szolón törvényei között van egy
különös és váratlan cikkely, amely megfosztja polgárjogaiktól
azokat az athéniakat, akik pártviszályok idején egyik fél oldalára
sem állnak. Ezzel nyilván azt akarta elérni, hogy senki ne legyen
közönyös és érzéketlen a közügyek iránt, ne csupán magánvagyo-
nát akarja biztonságba helyezni, s ne örvendezzen, amiért távol
maradt a zavaroktól és nem vett részt hazája szenvedéseiben.
Mindenkitõl megkövetelte, hogy csatlakozzék a jobb és igazabb
ügyhöz, vegyen részt a közös veszélyben, ajánlja fel segítségét, és
ne várja ki biztonságban, melyik fél lesz a gyõztes.” Plutarks Lev-
netsbeskrivelser, 1. kt. 337. o. Magyarul: Plutarkhosz, Párhuza-
mos életrajzok, ford. Máthé Elek. Szolón elõdje, a szigorú Drakón
kb. 624-ben olyan törvényt adott Athénnak, mely ugyanúgy halál-
lal büntette a lustaságot, mint a legtöbb más törvényszegést,
v. ö. Böttinger, 1. kt, 93. o.
nolite perturbare circulos meos • lat. ne zavard köreimet.
Amikor Philipposz seregei … a város valamennyi lakója lázasan se-
rénykedett • A szinópéi Diogenészrõl (kb. Kr. e. 400-325) szóló
anekdota szamoszatai Lukianosz (kb. Kr. e. 120-180) mûvének
német fordítása nyomán szerepel, v. ö. „Wie man die Historie
schreiben soll”, in Lukians Schriften, 1. kt, 29. o. Az említett ki-

561
 Jegyzetek

rály II. Philipposz (Kr. e. 382-336) macedón uralkodó, a nagy ma-

cedón birodalom alapítója.
192. o. Arisztotelész helyesen magyarázza … amivel pénzt keresünk • Ariszto-
telészt Kierkegaard jórészt szekunder forrásokból ismeri. Egy fel-
jegyzésében (Pap. IV A 63) Tennemann mûvére utal (1. kt, 355.
o.), mely Arisztotelészt idézi (Szofisztikus cáfolatok, 165a). V. ö.
Aristoteles græce, 1. kt, 165. o.
szerzõje kedves királyi székhelyünk … Goldkalb Salamonja • J. L.
Heiberg elsõ, Kong Salomon og Jørgen Hattemager (1825) c.
vaudeville-jében a koppenhágaiak a gazdag Goldkalb bárót várják
Frankfurtból. A báró keresztülutazik Korsørön, ahol a lakosok a
fogadására készülodnek. Amikor Goldkalb Salamon, hamburgi
tönkrement zsidó kereskedõ, akinek ráadásul a ruháit is ellop-
ták, megjelenik ezüstösen csillogó farsangi öltözetében, fején há-
lósipkával, összetévesztik névrokonával, és nagy pompával fogad-
ják. A darab J. L. Heiberg Samlede Skrifter. Skuespil c. kötetében
jelent meg (2. kt, 1833. 303-400. o.).
felelgetõs antistrófákban • Olyan ének, amelyben a szólóhangnak
másik szóló vagy kórus felelget.
új éra • Utalás arra, hogy a hegeli filozófia megjelenésével a kor sok-
kal tudatosabban gondolkodik arról, hogy a korábbi filozófiai né-
zetek érvényessége függ az adott kortól, ez a felfogás számos tö-
rekvést ösztönzött, melyek meg akarták haladni Hegelt, azaz to-
vább akartak lépni. H. L. Martensen J. L. Heiberg „Indlednings-
foredrag til det i November 1834 begyndte logiske Cursus paa
den kongelige militaire Høiskole” (Koppenhága, 1835) c. írásá-
nak beharangozójában elismeri, hogy Heiberg nagy érdemeket
szerzett azzal, hogy megismertette Hegelt Dániában, majd hoz-
záteszi: „Ezt nem mint hegeliánus mondom vagy azért, mert úgy
vélem, ez a rendszer a messianisztikus birodalom a tudomány-
ban; hanem azért, mert végtelen jelentõséggel bír korunkban,
mivel a racionális tudás legtökéletesebb és legátfogóbb fejlõdé-
sét tartalmazza, mellyel – úgy látszik – a filozófia történetében
lezárult egy teljes korszak, mely a hagyományoktól és egy adott
pozitivitástól függetlenül a létezés rejtélyének megoldására töre-
kedett. Ám az új korszak, melyet a tudományban várunk, nem

562
 Filozófiai morzsák

kezdõdhet el, mielõtt a régi véget nem ér; a hegeli filozófia e te-
kintetben megkerülhetetlen mindenki számára, aki részese volt
az újabb kor tudományos gondolkodásának”, Maanedsskrift for
Litteratur, 16. kt, Koppenhága, 1836. 515. o. Utalás lehet még
L. V. Petersen elõszavára H. L. Martensen De Autonomia consci-
entia sui humanæ (Koppenhága 1837, ktl. 648) c. licenciátusi ér-
tekezésének fordításához: „Ez volt az elsõ olyan nálunk megje-
lent írás, mely az új spekulatív gondolkodást tükrözte, és hírül
adta azt az új teológiai korszakot, melytõl már ma is számolunk”,
lásd Den menneskelige Selvbevidstheds Autonomie i vor Tids dog-
matiske Theologie, Koppenhága, 1841. ktl. 651.
szerény mennyiségben • Az eredetiben latinul ’quantum satis’, meg-
felelõ mennyiségben.
A boldoggá tett ember … irracionális elragadtatás • Talán utalás a
„Johan Ludvig Heiberg” c. életrajzra (Dansk poetisk Anthologie,
275. o.) melyben Heiberg saját maga meséli el, hogyan tért meg a
hegeli filozófiához.
szökõnap … évezredenként csak egyszer jön el • A XIII. Gergely pápa
által 1582-ben bevezetett Gergely-naptárt Dániában 1700-ban fo-
gadták el, eszerint minden negyedik évbe be kell iktatni egy szö-
kõnapot, de bizonyos évszázadokban egyet el kell hagyni. Ily mó-
don az eltérés a napévhez képes olyan elenyészõ, hogy csak 3000
év után tesz ki újra egy napot. Kierkegaard valószínûleg erre a
napra utal.
átcsapással • Utalás a hegeli dialektikára, melyben az ész dialektikus
természetének köszönhetõen a fogalom saját ellentétébe csap át,
így az igazság magasabb szinten jelenik meg, melyben a (látszóla-
gos) különbség azonosságként õrzõdik meg.
193. o. könnyedén táncolhassak … Isten dicsõségére • Valószínûleg utalás
1Sám 6,14-16-ra, melyben Dávid a szövetség ládáját Jeruzsálem-
be viszi, és énekléssel meg trombitaszóval táncol az Úr elõtt.
communio bonorum • lat. tulajdonközösség, a javak közössége.
az oltárnál szolgálóhoz hasonlóan • Utalás 1Kor 9,13-ra: „Nem
tudjátok-é, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent
helybõl élnek, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárral
együtt veszik el részüket?”.

563
 Jegyzetek

még egy drachmát érõ tanfolyammal … (Kratülosz) • Platón, Kratü-

losz, 384b.
per deos obsecro • lat. az istenekre könyörgök.
194. o. Propositio • állítás, elõzetes megjegyzés.
ama szókratészi kérdés … Prótagorasz, Gorgiasz, Menón, Euthüdé-
mosz • Platón korai dialógusai egyaránt foglalkoznak azzal a kér-
déssel, hogy micsoda és mennyiben tanulható az erény.
minden tanulás és keresés csupán emlékezés • V. ö. Szókratész állí-
tásával a Menón c. dialógusban (81d): „Mert a kutatás és a tanu-
lás teljes egészében nem más, mint visszaemlékezés” (ford. Keré-
nyi Grácia).
a lélek halhatatlanságának … bizonyítéka lesz • Szókratész a Menón
86b-ben az alábbi következtetésre jut: „Nemde, ha az igazság min-
dig megvan a lélekben, míg mi létezünk, akkor a lélek halhatatlan,
úgyhogy bátran kell arra törekedned, hogy azt, amit most történe-
tesen nem tudsz, ami azt jelenti, hogy nem emlékszel rá, kutasd és
visszaemlékezz rá?” A lélek halhatatlanságának eme bizonyítéka
azon alapul, hogy a lélek rendelkezett egy preegzisztenciával, amit
Szókratész korábban (Menón 81c) már megfogalmazott: „Ha te-
hát a lélek halhatatlan és többször született, és minden dolgot lá-
tott, ami itt és ami a Hádészban van, semmi sincs, amit meg ne ta-
nult volna; így hát nem csoda, hogy az erényre és más dolgokra is
vissza tud emlékezni, melyekrõl azelõtt tudomása volt.” A lélek
preegzisztenciájáról, halhatatlanságáról és az emlékezésrõl Szók-
ratész részletesen beszél a Phaidónban, míg a Phaidroszban mí-
tosz formájában ábrázolja a lélek vándorlását a különbözõ állapo-
tokon keresztül. Hasonló gondolatokkal találkozhatunk a pütha-
goreusok lélekvándorlásról szóló tanaiban, illetve a lélek megelõ-
zõ létére vonatkozó orfikus kultuszokból ismert tanban.
a régebbi és a modern spekulációban … elszenvedett ítélet • Konk-
rét forrást nem sikerült azonosítani. Valószínûleg általánosság-
ban utal a régebbi spekulációra részben a gnoszticizmusban (Pló-
tinosz, alexandriai teológia, különösen Órigenész), részben a kö-
zépkori misztikában (Johannes Scotus Eriugena, Eckhart mes-
ter). A ’modern spekuláció’ kifejezés valószínûleg Schellingre,
Hegelre, P. Marheinekére és Baaderra utal.

564
 Filozófiai morzsák

195. o. a tökéletlenség … az emberek vágya és a rendszer titka • Valószínûleg

utalás Arisztophanész beszédére Platón A lakoma c. írásában
(189d-191d), illetve utalás Hegel szisztematikus-dialektikus mód-
szerére, mely szerint a fogalom két momentuma dialektikus folya-
matban próbálja megszüntetni a momentum hiányosságát oly mó-
don, hogy az átfogó fogalom magasabb szintre jusson. Ezt a foga-
lomban rejlõ mozgást Kierkegaard a Pap. IV C 59-ben mint ’titkot’
emlegeti, mivel ez Hegel Phänomenologie des Geistes c. mûvéhez
íródott bevezetõjében úgy jelenik meg a tudat számára, hogy az
nem tudja, miként megy végbe mindez; azaz az egész úgymond a
tudat háta mögött történik, v. ö. Phänomenologie des Geistes;
Hegels Werke, 2. kt, 71. o; Jub. 2. kt, 79. o.
feladatát isteni megbízatásként … (v. ö. Platón Apológiája) • Platón
Szókratész védõbeszéde c. írásában Szókratész isteni megbízásá-
ról beszél (20c-23b).
még ha az emberek … Theaitétosz 149. § • Platón Theaitétosz c. dia-
lógusában (149a) Szókratész, mielõtt megmagyarázná különös
bábáskodását, az alábbi megjegyzést teszi: „Mert hiszen titok,
barátocskám, hogy ennek a mesterségnek birtokában vagyok. Õk
pedig, minthogy nem tudják, nem is ezt híresztelik felõlem, ha-
nem azt, hogy fölöttébb kellemetlen alak vagyok, és zavarba ho-
zom az embereket” (ford. Kárpáty Csilla).
atopwtatoV • gr. (atopótatosz) aki sehová sem tartozik; szokatlan
ember, különc. V. ö. Platonis opera, 2. kt, 1820. 22. o.
maieuesJai me ‰ JeoV anagkazei, gennän de apekwlusen • gr. „bá-
báskodni kényszerít az isten, de a szüléstõl megfosztott” Idézet a
Theaitétoszból (150c; Platonis opera, 2. kt, 1820. 26.o.).
eo ipso • lat. éppen ezért.
megbizonyosodott arról … (Diogenész Laertiosz II. 5. 21) • V. ö.
Diogen Laërtses filosofiske Historie, 1. kt, 66. o. Kierkegaard szaba-
don fordítja vagy idézi az eredeti szöveget.
amikor az emberben megvan a pozitív • A hegeliánus szóhasználatban
a ’pozitív’ részben vonatkozhat a közvetlenre, melynek fel kell ol-
dódnia a reflexióban (azaz a ’negatív’-ban), részben a spekulatív
egységre, mely kiengeszteli, közvetíti a reflexió által tételezett el-
lentéteket. Ezt az alapvetõ logikai hármast ábrázolja J. L. Heiberg

565
 Jegyzetek

„Det logiske System” c. írása 15. §-ában (Perseus, 1837. júniusi 1.

szám, 1838. augusztusi 2. szám). Az, hogy ’korunkban megvan a
pozitív’, valószínûleg arra utal, hogy a hegeli filozófiának módsze-
re végigviteléhez feltételeznie kell, hogy birtokában van a legfõbb
igazságnak vagy a pozitívnak. Itt utalhatunk Schellingre is, aki ki-
nyilatkoztatás-filozófiai elõadásaiban, melyeket 1841-42 telén
részben Kierkegaard is hallgatott Berlinben, különbséget tesz sa-
ját ’pozitív’ filozófiája és korábbi, Hegelével rokonítható filozófiája
között, melyet a ’negatív’ kifejezéssel illet, v. ö. H. E. G. Paulus elõ-
adásjegyzeteivel (Philosophie der Offenbarung).
196. o. commune nafragium • lat. közös hajótörés. Utalás a „Commune
nafragium dulce (est)” („A közös hajótörés édes”) mondásra.
Prodikosztól • Kheósz szigetérõl származó gr. szofista filozófus
(Kr. e. 5. sz.). Utazgatott és tanított, különösen a szavak helyes
jelentését, legismertebb a válaszút elé állított Héraklészról szóló
mítosza. Platón több dialógusában is említi (pl. Kratülosz).
rajongásommal Platónra hasonlítok • Kierkegaard valószínûleg arra
a költõi lelkesedésre utal, amellyel Platón a gondolkodó Szókra-
tészt ábrázolja.
eukataforia eiV paJoV • gr. (eukataphoria eisz pathosz) szenvedé-
lyességre való hajlandóság. Kierkegaard a kifejezést Tennemann
mûvébõl veszi (4. kt, 1803. 129. o.), melyben a szerzõ kitioni Zé-
nón sztoikus filozófus szenvedélyekrõl alkotott tanát ismerteti
(v. ö. Pap. IV A 44; V B 3,4).
197. o. amit Szókratész rettenthetetlenül úgy fejez ki … kérdezne • Lásd
Platón, Szókratész védõbeszéde, 41b-c. Szókratész halálra ítélése
után így beszél túlvilági sorsáról: „Én legalább még többször is
szívesen meghalok, ha mindez igaz, mert számomra csodálatos
lenne ott a társalgás, valahányszor csak találkozom Palamédész-
szel meg Telamón fiával, Aiasszal, vagy más egykoriakkal, akik
igazságtalan ítélet következtében haltak meg, és összehasonlí-
tom az én esetemet az övékkel, úgy gondolom, ez nem lenne
öröm nélkül való. Hát még, ami a legnagyszerûbb lenne: úgy töl-
teni ott is az idõmet, hogy megvizsgálom az ottaniakat, éppúgy,
mint az itteniekkel tettem, ki bölcs közöttük, és ki az, aki csak
képzeli, hogy bölcs, de nem az. Ugyan mennyiért nem adná az

566
 Filozófiai morzsák

ember, bírák, ha megvizsgálhatná azt, aki Trójában ama hatal-

mas sereget vezette, vagy Odüsszeuszt vagy Sziszüphoszt vagy
még ezer meg ezer mást, férfit és nõt, akit még említhetne?
Azokkal ott társalogni, együtt lenni és õket megvizsgálni, ki-
mondhatatlan nagy boldogság lenne” (ford. Devecseri Gábor).
ubique et nusquam • lat. mindenütt és sehol.
A Kleitophón-dialógus … eredetinek • A bizonyos dialógusok hami-
sítvány voltára vonatkozó, ókortól kezdve ismert viták az 1800-as
évek elején, az újabb Platón-kutatások kezdetén, fellángoltak. F.
Schleiermacher, aki elõször adta ki Platón mûveit németül majd-
nem teljes kiadásban, kétli, hogy a Kleitophónt Platón írta volna
(lásd a dialógushoz írt bevezetést a Platons Werke c. kiadásban,
2. 3. kt, 1826. 459-461. o.). A Platónt kiadó F. Ast is azon a véle-
ményen van Platons Leben und Schriften. Ein Versuch, im Leben
wie in den Schriften des Platon das Wahre und Aechte vom Er-
dichteten und Untergeschobenen zu scheiden, und die Zeitfolge der
ächten Gespräche zu bestimmen (Lipcse, 1816. 500. o.) c. mûvé-
ben, hogy a Kleitophón nem eredeti dialógus. Egyébként ma ez az
elterjedt felfogás.
Kleitophón azért panaszkodik Szókratészra, mert az az erény tekin-
tetében csupán bátorít … (v. ö. 410. §) • A dialógus lényegében
egy hosszabb monológ, melyben Kleitophón bírálja Szókratészt
(410b; Platonis opera, 9. kt, 1827. 364. o.).
protetramenoV • protetrammenoV tévesen, gr. (protetrammenosz)
bátorított, ösztönzött. Minden bizonnyal a gr. protreptikoV
(protreptikosz) kifejezés helyett áll; mindkét görög szó szerepel
az idézett részletben.
199. o. megfosztatott tõle … saját maga révén kellett történnie • Talán uta-
lás arra, ahogy Szent Ágoston De civitate Dei c. mûvében (12.
könyv, 6-8. fejezet) leírja az ember bukását, melyet úgy fejez ki,
hogy a természet rendjével szembeforduló akarat a legnagyobb
mértékben létezõtõl a kisebb mértékben létezõ felé fordul; a
rossz akarat ezzel megfosztja az embert a jótól. Ágoston ezt köve-
tõen azt állítja, hogy Isten természetében semmi hiányosság
nincs. És feltételez egy lét- és megismerés-hierarchiát, amikor
Plótinosz filozófiájából (pl. Enneaszok, 4. 8) átveszi azt a gondo-

567
 Jegyzetek

latot, hogy semmilyen alacsonyabb szinten lévõ dolog nem hat-

hat a hierarchiában magasabb szinten állóra, v. ö. De libero arbit-
rio, 2. könyv, 5. 12. fej.
200. o. hiszen önmagunknál lenni, szabadság • Hegel pl. Encyclopädie c. mû-
vében (1. kt, megj. a 24. §-hoz) így fogalmaz: „Freiheit ist eben
dieß, in seinem Andern bei sich selbst zu seyn (…). Freiheit ist nur
da, wo kein Anderes für mich ist, das ich nicht selbst bin”, Hegels
Werke, 6. kt, 49. o; Jub. 8. kt., 87. o. A Vorlesungen über die
Philosophie der Geschichte c. mûben a következõt olvashatjuk:
„Die Materie hat ihre Substanz außer ihr; der Geist ist das Bei-sich-
selbst-seyn. Dieß eben ist die Freiheit, denn wenn ich abhängig
bin, so beziehe ich mich auf ein Anderes, das ich nicht bin; ich
kann nicht seyn ohne ein Aeußeres; frei bin ich, wenn ich bei mir
selbst bin”, Hegels Werke, 9. kt, 22. o; Jub. 11. kt, 44. o.
201. o. a bûn rabszolgájává • Utalás Jézus szavaira Jn 8,34-ben: „Bizony, bi-
zony mondom néktek, hogy mindaz, aki bûnt cselekszik, szolgája
a bûnnek”. Vázlataiban (Pap. V B 2) Kierkegaard utal Róm 6,16-
ra is: „Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat
szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek en-
gedelmeskedtek: vagy a bûnnek halálra, vagy az engedelmesség-
nek igazságra?”
szabadító … megváltó … engesztelõ … bíró • A klasszikus dogmatika
által használt megjelölések Jézusra, mindegyik az Ótestamen-
tumban gyökerezik.
A bûnösnek és az erényesnek … (Arisztotelész) • Idézet Poul Martin
Møller „Udkast til Forelæsninger over den ældre Philosophies
Historie” (Efterladte Skrifter, 2. kt, 1842. 496. o.) c. írásából. A
részlet Arisztotelész Nikomakhoszi etika (3. könyv, 5. fejezet) c.
mûvébõl merít.
a szkeptikusok „repülõ nyílvesszeje” • Utalás a szkeptikusok négy ér-
vének egyikére, mellyel eleai Zénón (Kr. e. 5. sz.) görög filozófus
tagadta a mozgás realitását. Eszerint a repülõ nyíl nem mozog,
mivel minden pillanatban egy bizonyos ponton van, tehát mindig
nyugalomban van. Zénón érvét átvette Arisztotelész a Fizika 9.
könyvében (különösen 6,9. fej. 239b), mely a késõbbi filozófia-
történeti ábrázolások forrása (Tennemann, 1. k, 198. o. és Hegel,

568
 Filozófiai morzsák

Vorlesungen über die Geschichte der Philosophie; Hegels Werke

13. kt, 323. o; Jub. 17. kt., 339. o. Késõbb a szkeptikusok ugyan-
ezzel az érvvel tagadták a mozgást, v. ö. pl. Diogen Laërtses
filosofiske Historie, 9. könyv, 11. fej. 99. bekezdés, 1. kt, 445. o.
202. o. az idõk teljességének • Utalás Gal 4,4-re: „Mikor pedig eljött az idõ-
nek teljessége, kibocsátotta Isten az õ Fiát”.
új ember … megtérés … megbánás … újjászületés • Klasszikus dog-
matikai fogalmak a keresztény megváltástanban (szoteriológiá-
ban), mindegyik az Újtestamentumban gyökerezik.
203. o. a megbánás, mely ugyan visszanéz … elõttünk van • Utalás Pál szava-
ira Fil 3,14 (3,13-14)-ben: „De egyet cselekszem, azokat, ame-
lyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek
elõttem vannak, nékik dõlvén, célegyenest igyekszem az Isten-
nek a Krisztus Jézusban onnét felülrõl való elhívása jutalmára.”
Az azonban, aki létezik … mint születésekor • Utalás Jézus Nikodé-
mushoz intézett szavaira Jn 3,3-4-ben: „Bizony, bizony mondom
néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten or-
szágát”. Mire Nikodémus a következõ kérdést teszi fel: „Mi mó-
don születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az õ anyjá-
nak méhébe másodszor, és születhetik-é?”
en masse • fr. tömegesen.
az együgyû bölcs • azaz Szókratész.
Minósz, Aiakosz és Rhadamanthüsz • A görög mitológia szerint a
krétai Minósz király és testvére, Rhadamanthüsz, valamint Zeusz
fia, aiginai Aiakosz feladata az alvilágban tetteik alapján ítélkezni
a holtak felett. Platón Szókratész védõbeszéde c. mûvében (41a)
Szókratész ezeket a bírákat „valódi bíráknak” hívja, míg a Gorgi-
aszban (523a) mítosz formájában mutatja be a lelkek fölött a túl-
világon hozott ítéletet.
204. o. hasonlóan azokhoz … (Theaitétosz 151. §) • Miután Szókratész Pla-
tón Theaitétosz c. dialógusában az ifjú Theaitétosznak leírta kü-
lönös bábáskodó mûvészetét, felajánlja neki segítségét (151c).
epeidan tina lhgon autwn afairwmai • gr. „ha holmi üres locsogásuk-
tól megfosztottam õket” (v. ö. Platonis opera, 2. kt, 1820. 30. o.)
205. o. ki a házból • Dán játék, melyben az a játékos, akinek bábuja a házban
van, ezzel a felszólítással utasíthatja vissza a cserét.

569
 Jegyzetek

20o. o. egyaránt autopatikus és szimpatetikus • Itt tulajdonképpen azt je-

lenti, hogy ugyanúgy hatnak rá, ahogy õ hat másokra.
nem akart se tiszteletet … elfogadni tanításáért • V. ö. Szókratész
védõbeszéde (31b-c), ahol Szókratész azt akarja elérni, hogy vád-
lói belássák, élete és munkássága eltért a megszokottól.
isteni irigységgel • Utalás arra a görög elképzelésre, hogy az istenek
nagy ügybuzgalommal vigyázzák az emberi és az isteni között hú-
zódó határt; ha valaki át akarná lépni, azonnal megbüntetnék. Az
ember korlátozottsága az istenekkel szemben alapvetõ gondolat
Szókratésznál is, aki az istenek szolgálatába állított munkálkodá-
sa közben maga is büntette az emberi gõgöt, különösen azt, ha
valaki azt képzelte, hogy tud valamit.
207. o. szívem olyan hevesen verne … Szókratészt hallgatom • V. ö. Platón,
A lakoma (215d-e), ahol megjelenik a mámoros Alkibiadész, és
dicshimnuszt zeng Szókratészról.
csodálatom szenvedélyét … ezt a nagyszerû férfit • Utalás Platón A la-
koma c. mûvére (216c-219e), melyben a jóképû Alkibiadész elme-
séli, hogyan próbálta meg furfanggal elcsábítani szeretett Szók-
ratészát. De nem járt sikerrel, sõt próbálkozása ellenkezõ hatást
váltott ki.
amilyennek Arisztotelész mondja: akinhtoV panta kinei • gr. (akiné-
tosz panta kinei) (maga) mozdulatlanul mozgat mindent. Az idé-
zett görög kifejezést nem sikerült megtalálni Arisztotelésznél. A
kifejezés mégis az elsõ mozgató meghatározására utal Arisztote-
lész Metafizikájában (12. könyv, 7. fej. 1072a) és Fizikájában (8.
könyv, 5. fej.), melynek parafrázisa olvasható Tennemann mûvé-
ben (3. kt, 1801. 159. o.) (258b): „Dieses erste Bewegende kann
nicht von einem andern wieder bewegt werden, es muß bewegen
ohne bewegt zu werden (ton prwton kinoun akinhton) [gr. to
próton kinun akinéton]”. Kierkegaard egy korábbi feljegyzésé-
ben (Pap. IV A 157) a következõt írja: „Az istenség emberekhez
fûzõdõ viszonyát, ahogy azt minden filozófia képes felfogni, már
Arisztotelész is kiválóan megfogalmazta, amikor így beszélt: Is-
ten mozgat mindent, bár õ maga akinhtoV [mozdulatlan]. (Ha
jól emlékszem, erre Schelling is felhívta a figyelmet Berlinben.)”.
Utalás Schelling 1841-42-es berlini elõadásaira, melyeken rész-

570
 Filozófiai morzsák

ben Kierkegaard is részt vett, és amelyekrõl jegyzeteket készített

(v. ö. Pap. III C 27, in XIII. kt, 278. o.).
éppúgy, mint a pusztában a kiáltás a válasznak • Valószínûleg utalás
Jn 1,19-23-ra: „És ez a János bizonyságtétele, amikor a zsidók pa-
pokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálembõl, hogy megkérdezzék
õt: Kicsoda vagy te? És megvallá és nem tagadá; és megvallá,
hogy: Nem én vagyok a Krisztus. És kérdezék õt: Kicsoda tehát?
Illés vagy-é te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És õ
felele: Nem. Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelel-
hessünk azoknak, akik minket elküldöttek: Mit mondasz magad
felõl? Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az
Úrnak útját, amint megmondotta Ésaiás próféta”. V. ö. Ézs 40,3.
209. o. a nagy tudású Pólosz … (v. ö. Gorgiasz) • Platón Gorgiasz c. dialógu-
sában Szókratész, az elismert szofista filozófus, Gorgiasz és ta-
nítványai, csodálói társaságában idõzik. Az ügybuzgó ifjú Pólosz –
tanárához, Gorgiaszhoz hasonlóan – úgy véli, hogy mindenre tud-
ja a választ, amit Szókratész hamarosan megcáfol. Mire Gorgiasz,
Kalliklész másik csodálója is bekapcsolódik a beszélgetésbe,
Szókratész neki is számos kérdést tesz fel, mire Kalliklész a kö-
vetkezõ szavakban tör ki (490c-d): „Ételrõl, italról, orvosról,
mindenféle badarságról beszélsz. Én nem erre gondoltam.”
felidézve Themisztoklész szépséges szavait … felgöngyöljük • Plutar-
khosz (kb. 50-125) görög filozófus és történetíró életrajzában azt
írja Themisztoklész görög hadvezérrõl és politikusról (Kr. e. 525-
460), hogy egy I. Xerxész perzsa királynak adott válaszában az em-
beri beszédet tarka szõnyeghez hasonlította, mert az is csak szét-
terítve mutatja meg a rajta ábrázolt mintát, de eltorzítja, ha össze-
göngyölik. Plutarks Levnetsbeskrivelser, 2. kt, 1803. 59. o. Magya-
rul: Plutarkhosz, Párhuzamos életrajzok, ford. Máthé Elek.
211. o. aprópénz, melyre se a császár, se Isten képét nem nyomtatták • Uta-
lás Mt 22,15-re.
akiket a furulyásokkal … a vigalom ideje jön • Mt 9,23-25: „És Jézus a
fõember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot,
monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, ha-
nem aluszik. És kinevették õt. Mikor pedig a sokaság eltávolítta-
ték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt.”

571
 Jegyzetek

ezer esztendõ annyi elõtte, akár egyetlen nap • 2Pét 3,8: „Ez az egy
azonban ne legyen elrejtve elõttetek, szeretteim, hogy egy nap az
Úrnál olyan, mint ezer esztendõ, és ezer esztendõ mint egy nap.”
212. o. Salamon királynál … a liliomot • Utalás Jézus szavaira a mezõk lilio-
mairól Mt 6,29-30-ban: „De mondom néktek, hogy Salamon min-
den dicsõségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha
pedig a mezõnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vet-
tetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti ki-
csinyhitûek?”. Salamon király bölcsességérõl, hatalmáról, gaz-
dagságáról 1Kir 10,1-29-ben olvashatunk.
Létezett egy nép … Istent látni a halál • Utalás a zsidók ábrázolásá-
ra, illetve Isten Mózeshez intézett szavaira 2Móz 33,20-ban: „Or-
cámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem
ember, élvén”. V. ö. még 2Móz 19,21 és Bír 13,22.
a mennyben nem csak öröm van • Utalás Lk 15,1-7-re, melyet Jézus
egy példabeszéddel zár arról a férfiról, aki száz juhából egyet el-
veszített, s hogy megtalálja az alábbi szavakkal hagyta magára a
többi kilencvenkilencet: „Mondom néktek, hogy ily módon na-
gyobb öröm lesz a mennyben egy megtérõ bûnösön, hogynem ki-
lencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre”.
213. o. az igazság pedig szabaddá teszi • Utalás Jézus zsidókhoz intézett
szavaira Jn 8,31-32-ben: „Ha ti megmaradtok az én beszédem-
ben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az
igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket”.
nem az a fajta megszülõ szeretet … oly szépen beszélt • Utalás Pla-
tón A lakoma c. írására, a költõ Agathón egyik tragédiájával dia-
dalmaskodik a Dionüszosz-ünnepen, ennek megünneplésére la-
komát tartanak. A résztvevõk úgy döntenek, hogy egymás után
Erósz dicséretét fogják zengeni, Szókratész a maga különös mód-
ján felel meg a feladatnak, amikor elmeséli, mit tanított neki
egykor a manténai bölcs asszony, Diotima a szerelem mûvészeté-
rõl (v. ö. A lakoma 201d-212a: „Az emberek, Szókratész, mind
terhesek, testben és lélekben egyaránt; és mikor egy bizonyos
korba jutunk, szülni vágyik a természetünk. Szülni pedig nem le-
het rútságban, csak szépségben. (…) Tehát a szépség a Moira és
Eileithüa a születésnél” (ford. Telegdi Zsigmond).

572
 Filozófiai morzsák

ügyet sem vetve … (A lakoma 210 d) • Platón A lakoma c. írásában

Szókratész elmeséli, hogyan magyarázta el a bölcs manténai
Diotima Erószt, mint a legfõbb széphez való emelkedést. Az, aki
megszabadul az alantas, korlátolt gondolatoktól, végül „a szépség
roppant tengere felé fordulva, s szemléletébe merülve, sok szép és
magasztos gondolatot szüljön, dúsgazdag bölcsességbõl fakadó
eszméket. Míg azután így megnövekedve és megszilárdulva meglát
egyetlenegy tudományt, annak a szépségnek a tudományát, mely-
rõl most beszélni fogok” (210d, ford. Telegdi Zsigmond).
pollouV kai kalouV logouV kai megaloprepeðV tiktei kai dianohma-
ta en filosofia afJon« • gr. sok szép és nagyszerû beszédet és
gondolatot nemz a filozófia iránti gazdag hajlandóságában v. ö.
Platonis opera, 3. kt, 1821. 518. o.
megszüli és világra hozza … (209 c §) • Így hangzik Szókratész (és
Diotima) beszéde arról, aki lelki értelemben terhes, és szép, ne-
mes lélekre lel, aki elõhívja belõle a jót (A lakoma, 209c): „Mert
ha megérinti õt a szép, s együtt van vele, megszüli és világra hoz-
za, amit régóta hordozott magában” (ford. Telegdi Zsigmond).
szolga alakjában • Utalás Fil 2,5-7-re: „Annakokáért az az indulat le-
gyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is. Aki, mikor Isten-
nek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy õ az
Istennel egyenlõ, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vé-
vén föl, emberekhez hasonlóvá lévén”.
Szókratész könnyû nyári köpenye • Platón A lakoma c. dialógusában
(220b) Alkibiadész meséli Szókratészról, hogy a Potidea elleni
háborúban rendkívül szívós volt: „Egyszer borzasztóan fagyott, s
a többiek vagy ki se mentek a szabadba, vagy ha valaki kiment,
csudára bebugyolálta magát és csizmát vett fel, sõt nemez- és bir-
kabõrdarabokat is kötött a lábára; õ pedig kiment velük együtt,
abban a köpenyében, amit elõbb is hordott, s mezítláb könnyeb-
ben lépkedett a jégen, mint mások csizmában. Ezért a katonák
görbe szemmel néztek rá, mintha kicsúfolná õket” (ford. Telegdi
Zsigmond).
214. o. mégsincs hová lehajtania a fejét • Utalás Jézus szavaira Lk 9,58-ban:
„A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az
ember Fiának nincs fejét hová lehajtania”.

573
 Jegyzetek

angyalok hordoznák a tenyerükön … hogy ne üsse meg a lábát • Uta-

lás Mt 4,5-6-ra: „Ekkor vivé õt az ördög a szent városba, és odahe-
lyezé a templom tetejére. És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd
alá magadat; mert meg van írva: Az õ angyalainak parancsol felõ-
led, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kõbe”.
V. ö. Zsolt 91,11-12.
könnyû összezúzni, mint egy fûszálat • Valószínûleg utalás 1Pét 1,24-
re: „Mert minden test olyan, mint a fû, és az embernek minden di-
csõsége olyan, mint a fû virága. Megszárad a fû, és virága elhull: De
az Úr beszéde megmarad örökké”. V. ö. még Zsolt 90,5.
mennyet és földet … ’legyen’-nel megtartani • Egyrészt utalás a te-
remtéstörténetre, amikor Isten a teremtésnek mind a hat napján
így szólt: „Legyen (…)!” Az elsõ napon pl.: „Legyen világosság!”
Másrészt Zsid 1-3-ra, melyben a következõt olvashatjuk Isten fiá-
ról: „Aki az õ dicsõségének visszatükrözõdése, és az õ valóságá-
nak képmása, aki hatalma szavával fentartja a mindenséget, aki
minket bûneinktõl megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a ma-
gasságban”.
mindent el kell szenvednie, mindent el kell tûrnie • Utalás Pál szava-
ira a szeretetrõl 1Kor 13,7-ben: „Mindent elfedez, mindent hi-
szen, mindent remél, mindent eltûr”. A ’mindent elszenved’ kife-
jezés Krisztus szenvedéstörténetére is utal.
éheznie kell a pusztában • Utalás Jézus böjtölésére a pusztában, v. ö.
Mt 4,2.
szomjaznia kell gyötrelmek közepette • Utalás Jézus egyik szavára a
kereszten: „Szomjazom”, Jn 19,28.
elhagyatottnak kell lennie a halálban • Utalás Jézus egyik szavára a
kereszten: „Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engemet?”,
Mt 27,46.
íme az ember • Pilátus e szavakkal állítja az emberek elé a megkín-
zott Jézust, Jn 19,5.
valóban szeretsz engem? • V. ö. Jn 21,15-17, amikor Jézus három-
szor kérdezi meg Simon Pétert, hogy szereti-e, illetve hogy job-
ban szereti-e, mint a többi tanítvány.
215. o. hullassak bár több könnyet … számtalan könnycseppje • Utalás Lk
7,37-39.47-48-ra, mely egy bûnben élõ asszonyról szól, aki olajjal

574
 Filozófiai morzsák

teli alabástromkorsójával felkeresi Jézust; könnyeivel megmossa

a lábát, majd hajával szárazra törli; aztán megcsókolja, és drága
olajával megkeni. Róla mondja a következõket Jézus: „Néki sok
bûne bocsáttatott meg; mert igen szeretett”. Aztán e szavakkal
fordul az asszonyhoz: „Megbocsáttattak néked a te bûneid”.
alázatosabb helyet … az egyedül szükségeset választhatta • Utalás
Lk 10,39-42-re, melyben Mária Jézus lábához ül, hogy szavait
hallgassa, amiért nõvére, Márta panaszkodik, hogy egyedül kell
szolgálnia. Mire Jézus így válaszol: „Mártha, Mártha! szorgalmas
vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb
részt választotta, mely el nem vétetik õ tõle”.
szeressem õt õszintébben … utolsó csepp véréig szereti • Utalás Mt
26,33-35-re: „Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan
megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.
Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mie-
lõtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem. Monda né-
ki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged”.
a legtisztább az asszonyok között • Szûz Mária. Amikor Gábriel ark-
angyal hírül adta Máriának Jézus születését, e szavakkal köszön-
tötte: „Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy
te az asszonyok között”, Lk 1,28-30.
mi dolgom veled, térj ki utamból, mert a Sátáné vagy • Utalás Mt
16,21-23-ra. Amikor Jézus kezdte elmagyarázni tanítványainak,
hogy fel kell mennie Jeruzsálembe, hogy szenvedjen, meghaljon,
és harmadnapra feltámadjon, Péter félrevonta, és így beszélt hoz-
zá: „Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled!” Mire
Jézus így válaszolt: „Távozz tõlem Sátán; bántásomra vagy né-
kem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dol-
gokra.” Kierkegaard a sátán görög alakját használja.
kinyújtaná a kezét • Utalás a Jézus gyógyító tevékenységérõl szóló
történetekre, pl. Mt 8,2-3-ra: „És ímé eljövén egy bélpoklos,
leborula elõtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz en-
gem. És kinyújtván kezét, megilleté õt Jézus, mondván: Akarom,
tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága”.
látnom kellene, hogy engem is megsirat • Utalás Lk 19,41-42-re,
mely szerint amikor Jézus Jeruzsálemhez közeledvén megpillan-

575
 Jegyzetek

totta a várost, sírva fakadt és így szólt: „Vajha megismerted volna

te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre
valók! de most elrejtettek a te szemeid elõl.”
hogy lehettél így hûtlen hozzám • Utalás Jézus Jeruzsálem felett ho-
zott ítéletére: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat
és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akar-
tam egybegyûjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyûjti kis
csirkéit szárnya alá; és te nem akartad. Ímé, pusztán hagyatik
néktek a ti házatok”, Mt 23,37-38.
te csak a Mindenhatót szereted, aki csodát tesz • Valószínûleg utalás
Mt 12,38-39-re: „Ekkor felelének néki [Jézusnak] némelyek az
írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester, jelt akarnánk
látni te tõled. Õ pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és paráz-
na nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás
prófétának jele”, v. ö. még Jézus szavaival Jn 4,48-ban: „Ha jele-
ket és csodákat nem láttok, nem hisztek”; valamint Jézus zsidók-
hoz intézett szavaival Jn 6,30-ban: „Micsoda jelt mutatsz tehát
te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit mûvelsz?”
az anya fájdalmánál, midõn szívét tõr járja át • Utalás az idõs Simeon
Máriához intézett szavaira, amikor Jézust bemutatni a jeruzsále-
mi templomba viszik: „Ímé ez vettetett sokaknak elestére és fel-
támadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene monda-
nak; Sõt a te lelkedet is általhatja az éles tõr; hogy sok szív gon-
dolatai nyilvánvalókká legyenek”, Lk 2-34-35.
szomorú lesz mindhalálig • Utalás Jézus tanítványaihoz intézett sza-
vaira Mt 26,38-ban: „Felette igen szomorú az én lelkem mind ha-
lálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem.”
Ó, keserû kehely • Utalás Mt 26,39-re: „És egy kissé elõre menve,
arcra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges,
múljék el tõlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én aka-
rom, hanem amint te”.
az ürömnél is keserûbb • Utalás Mt 27,34-re, mely szerint a Golgo-
tán „Méreggel megelegyített ecetet adának néki [Jézusnak] inni;
és megízlelvén, nem akara inni”.
Ó, savanyú frissítõ, az ecetnél is savanyúbb • Utalás Mt 27,48-ra,
mely szerint valaki, aki látta Jézus keresztrefeszítését, szivacsot
hozott, ecetbe mártotta, egy pálcára tûzte, és ezt adta neki inni.
 Filozófiai morzsák

216. o. õ talán nem vesz részt és nem osztozik • Valószínûleg utalás arra a
jelenetre, amikor Jézus megmossa a tanítványai lábát, de Péter
ellenkezik, mire Jézus így válaszol: „Ha meg nem moslak téged,
semmi közöd sincs én hozzám”.
tölgyfamagot ültet agyagedénybe • A kifejezés valószínûleg Goethe
Wilhelm Meisters Lehrjahre c. regényébõl származik (4. könyv, 13.
fej.), a rész tanúsága szerint Shakespeare a Hamletben a követke-
zõt akarta ábrázolni: „eine große That auf eine Seele gelegt, die
der That nicht gewachsen ist. (…) Hier wird ein Eichbaum in ein
köstliches Gefäß gepflanzt, das nur liebliche Blumen in seinen
Schoos hätte aufnehmen sollen; die Wurzeln dehnen aus, das
Gefäß wird zernichtet”, Goethes Werke, 19. kt, 1828. 76. o.
új bort tölt régi tömlõbe • Utalás Jézus szavaira Mt 9,17-ben: „Új
bort sem töltenek ó tömlõkbe; máskülönben a tömlõk szétszaka-
doznak, és a bor kiömöl, a tömlõk is elvesznek; hanem az új bort
új tömlõkbe töltik, és mindkettõ megmarad.”
nem lesz új emberré • Utalás 2Kor 5,17-re: „Azért ha valaki Krisztus-
ban van, új teremtés az; illetve Ef 4,24-re, melyben Pál így inti az
efezusiakat: „És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint
teremtetett igazságban és valóságos szentségben.”
és új edénnyé • Valószínûleg utalás Pál szavaira 2Tim 2,20-21-ben:
„Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, ha-
nem fából és cserépbõl valók is; és azok közül némelyek tisztes-
ségre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát
ezektõl tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt,
és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.”
hegyek rengenek Isten hangjától • Valószínûleg utalás 2Móz 19,18-
19-ben olvasható történetre, melyben Isten kinyilatkoztatta ma-
gát a Sinai-hegyen: „és az egész hegy nagyon reng vala. És a kürt
szava mindinkább erõsödik vala; Mózes beszél vala és az Isten fe-
lel vala néki hangosan.”
különös lenne … sehol sincs a fuvolás • Valószínûleg utalás Szókra-
tész védõbeszédére (27b), melyben Szókratész a következõ kér-
dést teszi fel vádlójának, Melétosznak: „Van-e olyan ember, Melé-
tosz, aki emberi dolgok létezésében hisz, emberek létezésében
azonban nem? Feleljen, férfiak, és ne összevissza kiabáljon. Van-

577
 Jegyzetek

e, aki a lovak létezésében nem hisz, de a lóversenyekében igen;

vagy aki a fuvolásokéban nem, de a fuvolaszóéban igen? Nincs, te
legkitûnõbb ember” (ford. Devecseri Gábor).
217. o. Az embernek bizonyára … az emberhez hasonlatosnak költötte meg
saját magát • A három említett viszony emlékeztethet Karl Rosen-
kranz Eine Parallele zur Religionsphilosophie c. értekezésére, mely
a vallásokat három alakra vezeti vissza: „Käme es darauf an, die
verschiedenen Gestalten der Religion auf einen möglichst ein-
fachen Ausdruck zurückzubringen, so könnten folgende Urtheile
in Vorschlag gebracht werden: 1) der Mensch ist Gott. 2) Gott ist
Gott. 3) Gott ist Mensch. Das erste Urtheil ist das aller ethnischen,
das zweite das aller monotheistischen Religionen, das dritte das
Urtheil der christlichen Religion”, Zeitschrift für spekulative
Theologie, 2. szám, Berlin, B. Bauer, 1837. ktl. 355; 1. o.
ez a gondolat nem az én szívemben született • Utalás 1Kor 2,9-re:
„Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem
hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített
az õt szeretõknek.”
218. o. nem volt hajlandó … (Phaidrosz 229 e §) • Platón Phaidrosz c. dialó-
gusában Szókratész az ifjú Phaidrosz társaságában a várost elhagy-
va nyugodt helyet keres, ahol kedvükre beszélgethetnek. Mivel a
helyhez egy mitikus elbeszélés fûzõdik, Phaidrosz megkérdezi
Szókratészt, hogy igaznak tartja-e a történetet. Szókratész a 229d-
230a-ban így válaszol: „Én azonban, Phaidrosz, barátom, egyéb-
ként kellemes idõtöltésnek gondolom az ilyesmit, csak éppen egy
szörnyû okos, fáradhatatlan és nem túlságosan szerencsés ember
foglalatosságának – s nem egyéb okból, csupán azért, mert aztán
meg a hippokentauroszok alakját lesz kénytelen helyrehozni, utá-
na a Khimairáét, majd felé özönlik a Gorgók és Pégaszoszok töme-
ge, és egyéb lehetetlen, csodás teremtmények különös sokasága; s
ha az ember nem hisz bennük, és mindegyiket valami természetes
jelenségre próbálja visszavezetni, mintegy paraszti, józan ésszel él-
ve, ugyancsak sok szabad idõre lesz szüksége! Nekem bizony egyál-
talán nincs idõm az ilyesmire, s ennek oka, barátom, a következõ:
még nem vagyok képes – a delphoi felirat értelmében – ’megismer-
ni önmagamat’, s nevetségesnek látszik elõttem, hogy míg azt

578
 Filozófiai morzsák

nem ismerem, tõlem idegen dolgokat vizsgáljak. Ezért tehát bú-

csút mondva nekik, elhiszem, amit a hagyomány tart róluk, és –
mint az imént említettem – nem az ilyesmit, hanem önmagamat
vizsgálom: hogy valami szörnyeteg vagyok-e, aki Tüphónnál is
bonyulultabb és jobban okádja a tüzet, vagy pedig szelídebb és egy-
szerûbb lény, aki természeténél fogva valami isteni és minden elva-
kultságtól mentes osztályrészhez jutott” (ford. Kövendi Dénes).
Tennemann mûvében (5. kt, 1805. 302. o.) Szextosz Empeiri-
kosszal erre a részletre utal, melyet Kierkegaard feljegyez Johan-
nes Climacus eller De omnibus dubitandum est c. írásához készült
egyik vázlatában (v. ö. Pap. IV B 10,10).
teocentrikus korunkban • Utalás Hegelre és a dán hegelianizmusra,
melynek spekulatív filozófiája és teológiája magát az antropocent-
rikussal ellentétben ’teocentrikusnak’ tekintette. Hegel maga
nem használta a kifejezést, mely valószínûleg a kor befolyásos filo-
zófusától, I. H. Fichtétõl származik, aki Beiträge zur Charakteristik
der neueren Philosophie c. mûvében vezeti be (1033. o.). Fichte há-
rom fõ álláspontot különböztet meg az újkori filozófiában: az ant-
ropocentrikust, melyet J. Locke, G. Berkeley, D. Hume, I. Kant,
F. H. Jacobi és J. F. Fries képvisel; a teocentrikust, melynek leg-
fõbb képviselõje Hegel; végül a spekulatív-szemlélõdõ megisme-
rést, mely J. F. Herbartra és magára I. H. Fichtére jellemzõ. Az elsõ
kettõrõl így ír: „Den einen können wir kürzlich, wie sonst schon,
den anthropocentrischen, vom Menschen und seinem Selbster-
kennen ausgehenden, nennen: den zweiten dahin bezeichnen,
dass er, theocentrisch kühn, aus der Idee des Absoluten das Endli-
che, die Welt, zu begreifen unternimmt.”
Démokritosz … ezek közül egyik sem az ember • Az idézett részletek
Szextosz Empeirikoszon alapulnak (Hüpotüpószeisz Pürrhóneioi,
2. 23), és Tennemann munkájából (5. kt, 1805. 32. o.) származ-
nak: „Der Mensch kann nicht das Kriterium der Wahrheit seyn
(…). Demokrit wagt es zwar, den Begriff [des Menschen] zu ent-
wickeln; er konnte aber nichts mehr darüber sagen, als was jeder
unwissende Mensch weiß. Der Mensch ist, was wir alle wissen.
Denn wir alle wissen, was ein Hund, ein Pferd, eine Pflanze ist;
aber von allen diesen ist nichts der Mensch.”

579
 Jegyzetek

219. o. lesben áll Szextosz Empeirikosz … lehetetlenné is tegye • Utalás

Szextosz Empeirikosz érvelésére a tanulás lehetetlensége mel-
lett, v. ö. Adversus mathematicos, 1. könyv, 9-40. o. és Hüpotüpó-
szeisz Pürrhóneioi, 3. könyv, 252-272. o. Tennemann (5. kt,
1805. 293-300. o.) a legfontosabb érvet a következõképpen vá-
zolja: „Das Lehren und Lernen einer Wissenschaft setzt vier Be-
dingungen voraus; es muß ein Object des wissenschaftlichen Vor-
trages, einen Lehrer und Lernenden, und eine Methode des Ler-
nens geben. Sextus bemühet sich nun zu zeigen, daß keine von
diesen Bedingungen möglich ist, und dieses nicht sowohl aus der
Natur des Erkenntniß vermögens, sondern durch Schlüsse aus
Begriffen, welche die aufgeworfene Frage nicht im geringsten
entscheiden, und daher bloß dem Verstande ein Blendwerk vor-
machen” (293. o.). Azt a lehetõséget, hogy létezhet egy tanár,
így utasítja vissza: „Hier lassen sich nur vier Fälle denken. Entwe-
der belehrt der Laie den Laien, oder der Gelehrte den in glei-
chem Grade Gelehrten, oder der Laie den Gelehrten, oder der
Gelehrte den Laien. Kann nun gezeigt werden, daß keiner dieser
Fälle möglich ist, so ist auch bewiesen, daß es keinen Lehrer
gibt. Der erste Fall ist so unmöglich, als daß ein Blinder einen
Blinden führen kann; in dem zweiten bedarf keiner des andern
Unterricht. Der Laie kann den Gelehrten nicht unterrichten,
denn das wäre soviel, als der Sehende würde von dem Blinden
geführt; der Gelehrte kann endlich den Laien nicht unterrichten,
weil es zweifelhaft ist, ob es einen Gelehrten gibt, da die Grund-
sätze jeder Wissenschaft von den Skeptikern bezweifelt werden.
Zudem ist der Uebergang vom dem Ungelehrtseyn zum Gelehrt-
seyn ganz unbegreiflich” (296. o.). – Szextosz Empeirikosz: gö-
rög orvos és filozófus (kb. 160-210), csak két mûvérõl ismerjük: a
három könyvbõl álló Pürrhóni vázlatokban (Hüpotüpószeisz
Pürrhóneioi) betekintést nyújt a korai szkeptikus filozófia alapve-
tõ szempontjaiba, ezért ezt a mûvét fontos forrásnak tekintjük. A
tulajdonképpen két mûbõl (A tudósok ellen, 1-6. könyv, és A dog-
matikusok ellen, 7-12. könyv) álló Adversus mathematicos c. írá-
sában a dogmatikus filozófiával és tudományelmélettel szakítva
kidolgozza saját szkeptikus filozófiáját. Kierkegaard polcán meg-

580
 Filozófiai morzsák

található volt a Sexti Empirici opera, de leginkább Tennemann

mûvéhez kapcsolódik (5. kt, 1805. 267-396. o.).
Prótagorasz … minden az ember mértéke • A thrákiai Abdérában szü-
letett Protagórász (Kr. e. kb. 490-420) a legidõsebb, legsokolda-
lúbb és legbefolyásosabb szofista filozófus volt. Az említett mon-
dattal, az ún. homo mensura tézissel vezette be ismeretelméleti fõ-
mûvét, Az igazságot, mely legtöbb mûvéhez hasonlóan elveszett. A
mondat megtalálható Platón Theaitétosz c. dialógusában (152a),
mely szerint „Minden dolognak a mértéke az ember, a létezõknek
is, amint vannak, a nem létezõknek is, amint nincsenek” (ford.
Kárpáty Csilla). Ugyanez a dialógus (Theaitétosz, 152c; 155d;
166a) volt a Diogenész Laertiosznál (9. könyv, 8. fej. 51. bek.) is
szereplõ mondat értelmezésének, illetve Poul Martin Møller ábrá-
zolásának (Efterladte Skrifter 2. köt, 1842. 350. o.) legfontosabb
forrása, és megtalálható Szextosz Empeirikosz Adversus mathe-
maticos c. mûvében (7. könyv, 60.), melyet Tennemann forrásként
ad meg (1. kt, 1798. 383. o.). Protagórász mondata az ismeretel-
méleti szubjektivizmust fejezi ki, mely kifejezésre jut Hegel ábrá-
zolásában is a Vorlesungen über die Geschichte der Philosophie (2.
kt) c. mûben: „Von allen Dingen ist das Maaß der Mensch; von
dem, was ist, daß es ist, von dem, was nicht ist, daß es nicht ist”,
Hegels Werke, 14. kt, 30. o; Jub. 18. kt, 30. o.
az értelem is megtorpan … ahogy Szókratész tette • Platón A lakoma
c. mûvének elején elmeséli, hogy indul Arisztodémosz Szókra-
tésszal Agathón házához, ahol lakomára hivatalosak. Arisztodé-
mosz mégis egyedül érkezik meg, mivel Szókratész útközben le-
marad, és végül megáll a szomszéd ház ajtajában. Amikor Agathón
aggódni kezd a kedves vendég miatt, Arisztodémosz e szavakkal
nyugtatja meg (175b): „Ez a szokása: néha félrehúzódik és megáll
ott, ahol épp van. Azt hiszem, mindjárt jönni fog. Azért ne bolygas-
sátok, hagyjátok csak” (ford. Telegdi Zsigmond). V. ö. még 220c-d.
olyan tréfásak sem, mint Szextosz Empeirikosz … ergo • Tenne-
mann mûvében (5. kt, 1805. 303. o.) egy Szextosz Empeirikosz
Démokritosz-ábrázolásához íródott jegyzetben a következõ áll:
„Sextus schicanirt (…) den Democrit, wie noch mehr aus Hyp.
Pyr. 2. bog, 23, erhellet, wenn er einen Gedanken, worin Democ-

581
 Jegyzetek

rit eine Definition für überflüssig erklärt, für eine Definition

nimmt, und daraus unter andern die Folgerung zieht: Wir alle
wissen, was ein Hund ist; also ist der Mensch ein Hund.”
220. o. skopw ou tauta… • gr. „nem az ilyesmit, hanem önmagamat vizsgá-
lom: hogy valami szörnyeteg vagyok-e, aki [Tüphónnál is] bonyo-
lultabb és jobban okádja a tüzet, vagy pedig szelídebb és egysze-
rûbb lény, aki természeténél fogva valami isteni és minden elva-
kultságtól mentes osztályrészhez jutott”, (Phaidrosz 230a). A
szögletes zárójelben lévõ rész hiányzik az idézetbõl, de a Platonis
operában szerepel.
Bebizonyítani … juthat az értelem eszébe • Utalás a klasszikus isten-
bizonyítékokra, különösen az ontológiaira. Kant mûve, az 1781-
ben megjelent A tiszta ész kritikája (B612/A 584 – B 670/A 642)
bemutatja a három istenbizonyítékot, a fizikoteológiait, más né-
ven teleologikust, a kozmológiait és az ontológiait, és kritikájá-
val bebizonyítja, hogy ezek a bizonyítékok egy ész keltette illúzi-
ón alapulnak. H. L. Martensen spekulatív teológiájához készült
bevezetõ elõadásának jegyzetében (1837. v. ö. Pap. II C 22) Kier-
kegaard feljegyzi a három istenbizonyítékot, és az ontológiaihoz
megjegyzést is fûz. Az istenbizonyítékok kanti kritikájának ké-
sõbb ellentmond Hegel, aki ily módon visszatér a klasszikus bizo-
nyításhoz, v. ö. pl. „Vorlesungen über die Beweise vom Daseyn
Gottes”, in Vorlesungen über die Philosophie der Religion, 2. kt;
Hegels Werke, 12. kt, 357-553. o; Jub. 16. kt, 357-553. o.
nem a létezésre, hanem a létezésbõl következtetek • Az ehhez a rész-
lethez készült vázlatban (Pap. V B 5,3) Kierkegaard így érvel:
„Nem a létezésre következtetek (hiszen bolondság lenne olyas-
mire következtetni, amit tudok), hanem a létezésbõl, és engedé-
kenységemben az emberek kedvében járva ezt bizonyításnak ne-
vezem. Ezért másként van, mint ahogy Kant gondolta, vagyis
hogy a létezés accessorium, bár Hegellel szemben tagadhatatla-
nul megvan az az elõnye, hogy nem zavar össze”. A margón még
hozzáfûzi: „örök feltétel”, amibõl a Filozófiai morzsákban „örök
prius” lesz.
nem azt bizonyítom, hogy egy kõ létezik … kõ • Valószínûleg utalás
Holberg Erasmus Montanus eller Rasmus Berg (1731) c. komédi-

582
 Filozófiai morzsák

ájára (2. felv. 3. jel.), melyben Erasmus bebizonyítja, hogy anyja,

Nille, kõ, v. ö. Den Danske Skue-Plads, 5. kt.
221. o. accessoriumnak • lat. járulék, melléklet. Az ontológiai istenbizonyí-
ték kritikájában Kant megemlíti, hogy a létezés nem a többihez
hasonló tulajdonság, pl. a ’100 valóságos korona’ fogalom sem-
mivel sem tartalmaz többet a ’100 lehetséges koronánál’. Az te-
hát, hogy valami létezik, nem a fogalomban rejlik, hanem hozzá
társul. Ezzel szemben Hegel Vorlesungen über die Geschichte der
Philosophie c. mûvében (3. kt) így érvel: „gerade jene Synthese
des Begriffs und des Seyns, oder die Existenz zu begreifen, d. h.
sie als Begriff zu setzen, dazu kommt Kant nicht. Existenz bleibt
ihm ein schlechthin Anderes, als ein Begriff. Der Inhalt ist dersel-
bige im Existirenden und im Begriffe. Da das Seyn nicht im Be-
griff liegt, so ist der Versuch, es aus ihm abzuleiten, nichtig”,
Hegels Werke, 15. kt, 584. o; Jub. 19. kt, 584. o. Hegelnél a lehe-
tõség és a valóság feloldódik az egzisztencia abszolút szférájá-
ban, amit ezért ’örök feltételnek’ nevezhetünk.
prius • lat. elõzmény, feltétel. Az ’accessorium’ és az ’örök prius’ ki-
fejezés Kantnál és Hegelnél nem fordul elõ.
essentia involvit existentiam • lat. a lényeg magában foglalja a létet.
A kifejezés általánosságban arra a filozófiai érvre utal, mely a ta-
pasztalattól függetlenül az elgondoltból kiindulva következtet a
létezésre, különösen az ontológiai istenbizonyítékkal kapcsolat-
ban, amikor is a legtökéletesebb (Isten) fogalmából következte-
tünk létezésére, mivel különben valami nála is tökéletesebbet
tudnánk elgondolni. Ezt az istenbizonyítékot Szent Anzelm
(Proslogion) és Descartes (Meditationes de prima philosophia)
nevéhez szokták kapcsolni, de Leibniz (Monadologie 45. §),
Christian Wolff (Theologia naturalis 1, 8. §) és Spinoza is használ-
ja. Határozottabb utalás található Spinoza legelsõ (valamint he-
tedik) definíciója kapcsán az Ethica 1. részében (’De Deo’), me-
lyeket Kierkegaard saját Spinoza opera példányában aláhúzással
emelt ki (287. és 288. o.). Spinozánál a „cujus essentia involvit
existentiam” mondat található, melyet Kierkegaard feljegyzett a
Filozófiai morzsák vázlatában. A ’cujus’ szó jelentése, akié, azaz
Istené.

583
 Jegyzetek

Spinoza • Spinoza opera példányának elejére Kierkegaard hosszabb

megjegyzést írt, mely a Filozófiai morzsákban olvasható jegyzet
alapját képezi.
Principia philosophiæ … Lemma I • Spinoza opera, 15. o.
quo res sua … perfectior • lat. „Minél tökéletesebb egy dolog a ter-
mészeténél fogva, annál nagyobb és szükségszerûbb létezést zár
magába; és viszont, minél szükségszerûbb létezést zár magába
természeténél fogva valamely dolog, annál tökéletesebb” (ford.
Szemere Samu).
nota II • Spinoza opera, 15. o.
quod hîc … esse • „Nem beszélek itt a szépségrõl és más tökéletessé-
gekrõl, amelyeket az emberek babonából és tudatlanságból ne-
veztek tökéletesnek. Hanem tökéletességen csakis a realitást
vagyis a létet értem” (ford. Szemere Samu).
222. o. perfectio • lat. tökéletesség.
realitas, esse • lat. valóság, lét.
hamleti dialektika: lenni vagy nem lenni • Utalás Hamlet híres mo-
nológjának kezdõszavaira (3. felv. 1. jel.).
ha Isten lehetséges … (Leibniz) • Leibniz csak egy filozófiai mûvet
adott ki (Essais de Théodicée, 1710), de halála után több rövi-
debb értekezése is megjelent, pl. Les Principes de la Philosophie
ou la Monadologie (1714), melyekben kirajzolódik filozófiai rend-
szere, ezeken kívül kiadták számos levelét, vázlatát és jegyzetét.
Kierkegaard az alábbi kiadásokat használta: Opera philosophica,
illetve a német fordítást (Theodicee). A fent említett rész valószí-
nûleg egy 1678-ban íródott levélre utal: „Epistola ad Herman-
num Conringium de Cartesiana Demonstratione Existentiae
Dei”, melyben Leibniz a következõt írja: „Deus necessario exis-
tat, si modo possibilis esse ponatur” (Isten szükségszerûen léte-
zik, ha létezése valamilyen módon feltételezhetõ), v. ö. Opera
philosophica, 1. kt, 1840, 78. o. V. ö. még a Kierkegaard saját
Spinoza opera kötetében olvasható jegyzettel, mely „a Theodicee
egy helyére” utal. (Leibniz nevét Kierkegaard Leibnitz-nek írja.)
223. o. kartéziánus babákkal • Celluloidból, gumiból készült kugliformák
vagy babák, melyek egyik végében ólom van, ezért ha elengedjük
õket, mindig visszatérnek nyugvó helyzetükbe.

584
 Filozófiai morzsák

Khrüszipposz • Khrüszipposz (Kr. e. kb. 281 – kb. 208) görög filozó-

fus, Kilikiában született, fiatalkorában hallgatta Kleanthészt és
Arkeszilaoszt, akik Platón Akadémiájának sztoikus irányvonalát
képviselték. Az akadémikus szkepticizmus után a sztoikus tanok-
hoz fordult, melyeket hatalmas tudásával és dialektikus éleselmé-
jûségével megújított. Bár terjedelmes munkásságából csak kevés
maradt fenn, az ókor egyik legnagyobb logikusának tartják.
Karneadész • Kürénéi Karneadész (Kr. e. kb 215-129) görög filozó-
fus, a platóni akadémia vezetõje, ahol továbbvitte az Arkeszilaosz
által megkezdett szkepszist. Küzdött minden dogmatikus filozó-
fia, különösen a sztoicizmus ellen, mivel tagadta az objektív igaz-
ságkritérium lehetõségét, melynek segítségével meg lehetett vol-
na különböztetni az igazat a hamistól. A Khrüszipposzról és
Karneadészról szóló említett anekdotát Cicero Academicájában
olvashatjuk (Ciceros filosofiske skrifter, 2. könyv, 29. 93. 2. kt,
1968. 153. o.), de egy vázlatból (Pap. V B 5) kiderül, hogy Kier-
kegaard forrása Tennemann ábrázolása volt (4. kt, 1803. 344.
o.). A lánckövetkeztetés (szoritész) olyan következtetési forma,
melyet a szkeptikus filozófusok a megismerés lehetetlenségének
bizonyítására használtak. Nevét a legismertebb példáról kapta,
azaz arról a kérdésrõl, hogy hány gabonaszemre van szükség ah-
hoz, hogy halom (gr. szorosz), azaz egyfajta „minõség” jöjjön lét-
re. Hozzátéve (elõre haladó szoritész), illetve elvéve (visszafelé
haladó szoritész) egy-egy magot, minden alkalommal megkérde-
zik, hogy ez már, illetve még halom-e.
reservatio finalis • lat. végsõ kikötés.
224. o. Szókratész … Isten létezésének fizikoteleologikus bizonyítását • A
teleológiai vagy fizikoteleologikus istenbizonyíték a természet
látszólag tervszerû és célszerû rendjébõl következtet egy maga-
sabb okra, a természetet elrendezõ Istenre. Hegel „Vorlesungen
über die Beweise vom Daseyn Gottes” c. írásában (Vorlesungen
über die Philosophie der Religion, 2. kt) úgy véli, hogy Kant téved,
amikor a teleologikus bizonyítékot tartja a legrégibbnek, és hoz-
záfûzi, hogy ez csak a görögöknél jelent meg, mégpedig Szókra-
tész mondja ki (Hegels Werke, 12. kt, 518. o; Jub. 16. kt, 518. o.).
Hegel Xenophón Emlékeim Szókratészról (1. könyv, 4. 2-7) c. mû-

585
 Jegyzetek

vére utal, melyben Szókratész a természet célszerûségének han-

goztatásával (többek között az élõlények szerveit hozza példa-
ként) ellentmond az ateistáknak, és egyértelmûvé teszi, hogy e
mögött egy értelmes lénynek (istenségnek) kell állnia. Szent An-
zelm istenbizonyítékának bemutatásakor Hegel Vorlesungen
über die Geschichte der Philosophie (3. kt) c. mûvében így ír:
„Der alte physikotheologische den schon Sokrates hatte (…)”,
Hegels Werke, 15. kt, 168. o; Jub. 19. kt, 168. o.).
Isten szavára mintegy kiveti a hálót • Utalás Lk 5,4-5-re: „monda Si-
monnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És fe-
lelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fá-
radtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsola-
todra levetem a hálót.”
Azzal, hogy kimondjuk róla … sem lehetne kimondani • Utalás a szo-
fista Gorgiasz elméletére, melyet Szextosz Empeirikosz Adversus
mathematicos (7. könyv, 65) c. mûvében fejt ki, s mely szerint az
alábbi három állítás igaz: Semmi sem létezik; s ha mégis létezne,
akkor sem lenne érthetõ az ember számára; s ha érhetõ lenne is,
akkor sem tudná elmagyarázni embertársainak. Kierkegaard a
szkeptikus elméletet Tennemann mûvébõl (1. kt, 1798. 363. o.),
valamint a Hegel Vorlesungen über die Geschichte der Philosophie
c. mûvében olvasható magyarázatból ismerte (Hegels Werke, 14.
kt, 36. o; Jub. 18. kt, 36. o.), melyhez Az irónia fogalmáról c. írásá-
ban kapcsolódik is. Valószínûleg utalás az ApCsel 17,22-23-ra is,
melyben Pál az Areopagoszra kiállva így beszél: „Athéni férfiak,
minden tekintetben nagyon istenfélõknek látlak titeket. Mert mi-
kor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy ol-
tárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. Akit azért ti
nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek”.
via negationis … via eminentiæ • lat. a tagadás, illetve a fokozás út-
ján. A skolasztikus filozófiában használt kifejezések Isten tulaj-
donságainak meghatározására. Az elsõ esetben tagadjuk, hogy Is-
ten bármilyen véges és tökéletlen tulajdonsággal rendelkezne, a
másodikban emberi erényekkel látjuk el, de ezeket fokozzuk.
az abszolút különbözõ • Hegel logikájában három fogalmat különböz-
tet meg a különbözõség jelölésére. Az abszolút különbség („der

586
 Filozófiai morzsák

absolute Unterschied) megfelel az ellentét egyszerû tagadásként

történõ arisztotelészi definíciójának, pl. lét és nem-lét, míg az el-
lentmondás (Gegensatz) a lét és a semmi típusú ellentéteket jelö-
li. Ez a két fogalom különválik a különbözõségtõl (Verschieden-
heit), mely csupán a momentumok elkülönülését fejezi ki. Az emlí-
tett fogalmak dialektikus viszonyban vannak egymással, és Hegel
amellett érvel, hogy az abszolút különbség üres fogalom. V. ö. A lo-
gika tudománya „A különbség” (Der Unterschied) c. fejezetével
(Hegels Werke, 4. kt, 37-52. o; Jub. 4. kt, 515-530. o.). Ennek a feje-
zetnek a bemutatásakor A. P. Adler dán hegeliánus filozófus így ír:
„Az abszolúttal kapcsolatban azt gondolom, hogy minden külön-
bözõ, az egyik dolog elkülönül a másiktól. Ez az abszolút mint kül-
sõdleges különbség, ’Verschiedenheit’. / De ez a külsõ, közvetlen
értelemben vett különbség a valóságban ugyanúgy érvényt szerez
az identitásnak” (Populaire Foredrag).
225. o. diaspora • gr. (diaszpora) szétválasztás, szétszóródás. A kifejezés-
sel gyakran a Palesztínán kívül élõ zsidókat jelölték.
a különbözõségrõl és a hasonlóságról ugyanazt mondhatjuk … a kü-
lönbözõséggel • Utalás a hegeliánus dialektika alapelvére.
226. o. feltételektõl mentesen gondolkodsz a tudatodról • Utalás arra, hogy
a filozófiai rendszer létrehozásakor, mely módszeres kételkedés-
sel át kell gondolni minden megalapozatlan feltételt, ezen belül
magát a gondolkodó tudatot is. Az újkori filozófia ezen követel-
ménye Descartes-nál jelenik meg, de Hegel szerint csak az õ filo-
zófiai rendszerében teljesül. Hegel A logika tudományában (1.
kt) elmagyarázza, hogy a spekulatív gondolkodás feltételek nél-
kül kezdõdik. A filozófia tudománya „darf so nichts voraussetzen,
muß durch nichts vermittelt seyn, noch einen Grund haben; er
soll vielmehr selbst Grund der ganzen Wissenschaft seyn. Er muß
daher schlechthin ein Unmittelbares seyn, oder vielmehr nur das
Unmittelbare selbst. Wie er nicht gegen Anderes eine Bestim-
mung haben kann, so kann er auch keine in sich, keinen Inhalt
enthalten, denn dergleichen wäre Unterscheidung und Bezieh-
ung von Verschiedenem aufeinander, somit eine Vermittelung.
Der Anfang ist also das reine Seyn” (Hegels Werke, 3. kt, 63. o;
Jub. 4. kt, 73. o.). Dániában ez a hegeli elv hatalmas vitákat vál-

587
 Jegyzetek

tott ki a filozófia kezdetérõl. F. C. Sibbern például J. L. Heiberg

Perseus c. folyóirata elsõ számának kritikájában a következõt ír-
ja: „Egyébként jól látható, hogy az az állítás, mely szerint a filozó-
fiának feltételek nélkül kell kezdõdnie, maga is egy lényeges fel-
tételt tartalmaz, melyet nem lehet igazolni anélkül, hogy bele ne
mennénk a filozófia lényegére, lehetõségére, menetére és módjá-
ra vonatkozó vitába, mely máris a filozófia kellõs közepébe vet”.
Majd így összegez: „a filozófia nem kezdõdhet egy közvetlen Elsõ-
tõl, ahogy Hegel szeretné – ezzel lényeges ellenvetést tettünk He-
gel filozófiáról alkotott elsõ fogalma ellen, és annak a vitának,
melyet így szítunk, már vége is van, még mielõtt az õ kezdete ér-
vényre juthatna” (Maanedsskrift for Litteratur, 19. kt, 1838. 315.
o.). J. L. Heiberg ellenben „Det logiske System” c. értekezése 4.
§-ában ragaszkodik a feltétel nélküli kezdet szükségszerûségéhez
a logikában. V. ö. Perseus, 2. szám, 11. o.
227. o. spolia opima • lat. legnemesebb zsákmány.
229. o. index sui et falsi • lat. saját magának és a hamisságnak is ismérve.
Ezt az igazságra vonatkozó kifejezést gyakorta használták a filo-
zófiai irodalomban, v. ö. pl. F. H. Jacobi, „Ueber die Lehre des
Spinoza, in Briefen an Herrn Moses Mendelssohn”, in Jacobis
Werke, 4. 1. kt, 1819. 69. o.: „est enim verum index sui et falsi”.
A kifejezés valószínûleg Spinoza Ethica c. mûvének 2. részébõl
származik: „Sane sicut lux seipsam et tenebras manifestat, sic
veritas norma sui, et falsi est” („Bizonyosan, ahogy a fény önma-
gát és a sötétséget is megmutatja, úgy az igazság saját maga és a
hamisság normája is”, Spinoza opera, 331. o.).
judex sui et falsi • lat. saját magának és a hamisságnak is bírája.
A botránkozó nem önmagából beszél • Utalás Jézus ördögrõl mon-
dott szavaira Jn 8,44-ben: „mert nincsen õ benne igazság. Mikor
hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja”.
skandalizesJai • gr. megütközik.
230. o. a tanuló éppen ezért maga az igazság • Utalás Jézus szavaira önma-
gáról Jn 14,6-ban: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki
sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
ostobaság • Utalás 1Kor 1,23-ra: „Mi pedig Krisztust prédikáljuk,
mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögök-
nek pedig bolondságot.”
 Filozófiai morzsák

quia absurdum • lat. mert abszurd.

231. o. a komédiák, regények … valószínûek • Utalás Hamann levelére test-
vérének (Königsberg, 1759. július), melyben a következõt olvas-
hatjuk: „Ist es nicht ein alter Einfall, den du oft von mir gehört:
Incredibile sed verum [lat. hihetetlen, de igaz] Lügen und Roma-
ne müssen wahrscheinlich seyn, Hypothesen und Fabeln; aber
nicht die Wahrheiten und Grundlehren unseres Glaubens” (Ha-
manns Schriften, 1. kt, 425. o.).
de kedvesebb fülemnek … apostoléból • Utalás Hamann levelére ba-
rátjának, J. G. Lindnernek (Königsberg, 1759. október 12.),
melyben a következõt olvashatjuk: „und ich höre öfters mit mehr
Freude das Wort Gottes im Munde eines Pharisäers, als eines
Zeugen wider seinen Willen, als aus dem Munde eines Engels des
Lichts” (Hamanns Schriften, 1. kt, 497. o.).
vitia splendida • lat. tündöklõ bûnök. A kifejezés a középkorból szár-
mazik.
képes igent és nemet … teológia • A felháborodott Lear király szavai
Shakespeare Lear király c. tragédiájában (4. felv. 6. jelenet,
Shakespeares dramatische Werke, 11. kt, 1840. 101. o.): „Ja und
Nein zugleich, das war keine gute Theologie”.
232. o. az elsõ Tertullianustól • Quintus Septimius Florens Tertullianus (kb.
155-240) az észak-afrikai Karthágóban született, egyike a római-
katolikus ‘egyházi szerzõknek’. Éles határvonalat húzott a görög
filozófia és a kereszténység közé.
a második Hamanntól • Johann Georg Hamann (1730-88) német író
és filozófus; Königsbergben született és nevelkedett, ahol a kor
jelentõs írói és filozófusai közül Immanuel Kant is a barátja volt.
Allúziókban gazdag, nehezen érthetõ írásai fontos filozófiai for-
rásmunkák, különösen a felvilágosodás korának egyoldalú ész-
központúsága elleni harcban. Összegyûjtött írásai és levelei a
Hamanns Schriften c. kötetben jelentek meg.
a negyedik Lactantiustól, s elég sokszor idézik • Lucius Cæcilius
Lactantius Firmianus (kb. 250 – kb. 325) latin szónok és író, át-
tért a kereszténységre, melyben megtalálta az igaz filozófiát. Hét
könyvbõl álló Institutiones divinæ c. mûvében a kereszténységet
védelmezi. Az idézett kifejezést általában Szent Ágostonnak

589
 Jegyzetek

(354-430) tulajdonítják, aki idõs korában írt De civitate Dei c.

mûvében veszi védelmébe a kereszténységet; többek között
hangsúlyozza a kereszténység nevelõ hatását a Római Birodalom
bukását követõen.
a kar kinyúlt, utána hullt • az eredetiben németül: „halb zog sie
ihn, halb sank er hin”. Goethe „Der Fischer” c. balladája, mely-
ben a vízitündér kiemelkedik a vízbõl, és szemrehányást tesz a
halásznak, amiért halászik ahelyett, hogy engedne a tenger csá-
bító boldogságának: „Das Wasser rauscht’, das Wasser schwoll,
/ Netzt’ ihm den nackten Fuß; / Sein Herz wuchs ihm so sehn-
suchtsvoll, / Wie bei der Liebsten Gruß / Sie sprach zu ihm, sie
sang zu ihm; / Da war’s um ihn geschehn / Halb zog sie ihn,
halb sank er hin, / Und ward nicht mehr gesehn”, Goethes
Werke, 1. kt, 1828. 186. o.
233. o. most folytatjuk költeményünket • Azaz a 2. fejezet gondolatmenetét.
valakit mégis elõre akart küldeni, aki felkelti a tanuló figyelmét •
Utalás Jn 1,6-7-re: „Vala egy Istentõl küldött ember, kinek neve
János. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a vilá-
gosságról, hogy mindenki higyjen õ általa”; v. ö. Jn 1,15 és 3,28,
ahol Keresztelõ János így beszél: „Nem vagyok én a Krisztus, ha-
nem hogy õ elõtte küldettem el.”
234. o. finom ruhával • Utalás Jézus szavaira Keresztelõ Jánosról Lk 7,24-
26-ban: „Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-
é? Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é?
Ímé akik drága öltözetben és gyönyörûségben vannak, a királyok
palotáiban vannak. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony
mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.” V. ö. Mt 11,7-9.
az angyalok megszámlálhatatlan seregei • Utalás Mt 26,53-ra, ahol
Jézus, akit Júdás épp az imént árult el, így szól egy õt védelmezõ
katonához: „Tedd helyére szablyádat; mert akik fegyvert fognak,
fegyverrel kell veszniök. Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhet-
ném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét
sereg angyalnál?”
nem gondol a földi javak elosztására • Utalás Lk 12,13-15-re: „Mon-
da pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én test-
véremnek, hogy oszsza meg velem az örökséget. Õ pedig monda

590
 Filozófiai morzsák

néki: Ember, ki tett engem köztetek biróvá vagy osztóvá? Monda

azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlensé-
get; mert nem a vagyonnal való bõvölködésben van az embernek
az õ élete.”
olyan, mint az ég madarai • Utalás Jézus szavaira Mt 6,26-27-ben:
„Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak,
sem csûrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azo-
kat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az
közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy
araszszal?”
nem aggodalmaskodik a holtak eltemetése miatt • Utalás Mt 8,22-
re, melyben Jézus a következõ szavakat intézi egy tanítványához,
aki el akarja temetni apját, mielõtt követné õt: „Kövess engem,
és hagyd, hogy a halottak temessék el az õ halottaikat.”
nem fordul meg • Utalás Lk 9,62-re, melyben Jézus a következõ sza-
vakat intézi egy tanítványához, aki búcsút akar venni családjától,
mielõtt követné õt: „Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra te-
kint, nem alkalmas az Isten országára.”
nem kötõdik asszonyhoz • Utalás Pál szavaira 1Kor 7,32-34-ben:
„Aki házasság nélkül van, arra visel gondot, ami az Úré, mimódon
kedveskedhessék az Úrnak; Aki pedig feleséget vett, a világiakra
visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének.”
csak a tanítványi szeretetet keresi • Talán utalás Jézus tanítványaihoz
intézett szavaira Mt 10,37-ben: „Aki inkább szereti atyját és anyját,
hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fi-
át és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.”
mégiscsak gondolnia kellene a holnappal • Utalás Mt 6,34-re: „Ne
aggodalmaskodjatok tehát a holnap felõl; mert a holnap majd ag-
godalmaskodik a maga dolgai felõl. Elég minden napnak a maga
baja.”
szabad-e ilyen nyughatatlanul kószálni • Utalás Sir 36,26-ra (36,28-
ra): „Vajon lehet-e hinni a tolvajnak, ki folyton úton van, és az
egyik városból a másikba siet? Ilyen a férfi is, kinek nincs ottho-
na, ott tart pihenõt, ahol eléri az este.”
a liliomok csendes biztonsága • Utalás Jézus szavaira Mt 6,28-ban:
„Az öltözet felõl is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a

591
 Jegyzetek

mezõ liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és

nem fonnak.”
235. o. azt a várost, amelyben feltûnt • Kierkegaard valószínûleg nem Názá-
retre (v. ö. Lk 4,16-30) vagy Kapernaumra (v. ö. Mk 1,21-28), ha-
nem Jeruzsálemre utal, ahol Jézus többször is tanított.
étele és itala • Valószínûleg utalás Jézus tanítványaihoz intézett sza-
vaira Jn 4,31-34-ben: „Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti
nem tudtok.” Amikor a tanítványok azt hiszik, hogy azért utasítja
vissza az ételt, mert másoktól már kapott, így folytatja: „Az én
eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött en-
gem, és az õ dolgát elvégezzem.”
a munka utáni pihenést • Valószínûleg utalás a teremtéstörténetre:
„És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivel-
hogy azon szûnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve
szerzett vala Isten”, 1Móz 2,3. V. ö. még Zsid 4,10: „Mert aki be-
ment az õ nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedetei-
tõl, amiképen Isten is a magáéitól.”
nincsenek … rokonai … a fivére és a nõvére • Utalás Mt 12,46-50-re,
melyben Jézus az emberekhez beszél, miközben anyja és testvé-
rei kint várnak rá. Amikor a jelenlévõk egyike ezt megemlíti neki,
Jézus megkérdezi: „Kicsoda az én anyám; és kik az én testvére-
im?” Aztán tanítványaira mutatva így folytatja: „Ímé az én anyám
és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám aka-
ratát, az nékem fitestvérem, nõtestvérem és anyám.”
vitában mérje össze vele az erejét • Utalás Jézus és Nikodémus éjszakai
beszélgetésére Jn 3,1-21-ben, v. ö. különösen a bevezetõ résszel
(3,1-2): „Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodé-
mus, a zsidók fõembere: Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki:
Mester, tudjuk, hogy Istentõl jöttél tanítóul; mert senki sem teheti
e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.”
fogadóban született volna • Utalás Lk 2,7-re, melyben a következõt
olvashatjuk Máriáról: „És szülé az õ elsõszülött fiát; és bepólyálá
õt, és helyhezteté õt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök
a vendégfogadó háznál.”
a korábbiakban • V. ö. a B hipotézis gondolatmenetével az 1. és a 3.
fejezetben.

592
 Filozófiai morzsák

236. o. v. ö. I. fejezet • Elsõsorban az a) pont az 1. fejezet B-ben.

apró hal, mely állandóan a cápa nyomában marad • Valószínûleg a
makrélafélék családjába tartozó 20-30 cm-es kalauzhal (naucra-
tes ductor), mely arról ismert, hogy kíséri a cápákat.
237. o. ha a száját elhagyó … a mindennapi kenyeret • Amikor az ördög arra
akarja rávenni Jézust, hogy úgy bizonyítsa isteni mivoltát, hogy a
követ kenyérré változtatja, Jézus az Ótestamentumra hivatkozva
válaszol: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével,
amely Istennek szájából származik”, Mt 4,4.
nehogy valami is kárba vesszen • Utalás Jn 6,12-re, melyben Jézus,
miután öt kenyérrel és két hallal jóllakatott ötezer embert, így
szól tanítványaihoz: „Szedjétek össze a megmaradt darabokat,
hogy semmi el ne veszszen.”
a lelkes tanuló, akinek mégsem sikerülne tanítvánnyá válni • Kierke-
gaard itt és a továbbiakban valószínûleg az ifjú Alkibiadészra
gondol, akit Platón A lakomában Szókratész legodaadóbb tanít-
ványaként ábrázol, s aki megható beszédben dicséri tanárát. A
történelembõl ismert Alkibiadészból (Kr. e. kb. 450-404) egyéb-
ként gátlástalan és hatalomvágyó, az erkölcsre fittyet hányó poli-
tikus lett.
238. o. aligha lehet meg könnyek nélkül • Szókratész társaságában Alkibia-
dész könnyen könnyekig meghatódott.
241. o. amelyet a tanítvány látott és kezével megérintett • Utalás 1Jn 1,1-re:
„Ami kezdettõl fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel lát-
tunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek
Ígéjérõl”.
ha egy szép napon … észrevenné, hogy õ az • Utalás Lk 24,13-32-re,
melyben az Emmausz felé vezetõ úton a feltámadott Jézus csatla-
kozik két tanítványához, akik azonban nem ismerik fel. Szemük
csak a vacsoránál nyílik fel, amikor az idegen megtöri és megáld-
ja a kenyeret.
242. o. ez a nemzedék valóban boldognak hirdette magát • Utalás Lk 1,48-
49-re, melyben az Isten fiát szíve alatt hordozó Mária hálatelt
szívvel felkeresi rokonát, Erzsébetet, és e szavakban tör ki: „Mert
reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert
ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nem-

593
 Jegyzetek

zetségek. Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és

szent az õ neve!”
243. o. a szeme láttára ettem és ittam, s a mi utcáinkban tanított … nem is-
merlek téged • Utalás Lk 13,26-27-re: „Akkor kezditek mondani:
Te elõtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál; De ezt
mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; tá-
vozzatok el én tõlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!”
jelentéktelen férfi … a rendkívülit • Valószínûleg utalás az Úr szen-
vedõ szolgájára, aki gyakran prófétált Jézusról, v. ö. Ézs 53,2:
„nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala
ábrázata kivánatos!”
úgy ismerte, ahogy õt ismerték • Utalás Pál szavaira 1Kor 13,12-ben:
„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színrõl-
színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy
ismerek majd, amint én is megismertettem”.
244. o. aki Mithridatésszal ellentétben … katonája nevét ismeri • Utalás VI.
Mithridatész királyra (Kr. e. 120-63), a kisázsiai Pontosz uralko-
dójára, aki a Római Köztársasággal egyenrangú görög-keleti biro-
dalmat szeretett volna létrehozni. V. ö. K. F. Beckers populære
Verdenshistorie, 3. kt, 1823. 367. o.
duplika • másolat, melyet az eredeti dokumentum kiállítója ír alá.
245. o. sub poena præclusi et perpetui silentii • lat. teljes és örökös néma-
ság terhe mellett. Jogi formula.
autopszia • saját megfigyelés.
a hamis Szmerdészhez hasonlóan … nincs füle • Utalás arra a törté-
netre, amelyben az ál-Szmerdész Kambüszész király testvérének
adta ki magát, és Kr. e. 522-ben így szerezte meg Perzsia trónját.
Egy háremhölgy felfedezte a csalást, amikor észrevette, hogy
nincs füle, melyet egy korábbi gaztette miatt levágtak. Az ál-
Szmerdészt hét perzsa összeesküvõ, köztük Dáriusz (Kr. e. 521-
tõl király) meggyilkolta. A történetet Hérodotosz mûvébõl ismer-
jük (Die Geschichten des Herodotos, 3. könyv, 61-69), szerepel
Becker világtörténelmében is (K. F. Beckers populære Verdens-
historie, 2. kt, 1822. 15-17. o.)
kövess a nagymama ajtajáig • Szembekötõsdi: a bekötött szemû játé-
kost egy ajtóhoz vezetik, és onnan kell megfognia társait.

594
 Filozófiai morzsák

246. o. Szükségszerûbb-e a múltbeli az eljövendõnél? • V. ö. Leibniz, Theodi-

cee, 2. rész, 170. §, 340. o. ahol ugyanez a kérdés hangzik el: „Es
ist die Frage: Ob das Vergangene nothwendiger sey, als das
Zukünftige?” Leibniz megjegyzése a fatalizmussal, valamint a le-
hetõség és a szükségszerûség viszonyával kapcsolatos antik vitá-
ra vonatkozik, v. ö. Pap. IV C 34, melyben Kierkegaard Leibniz
okfejtését idézi. Erre a vitára késõbb a „Közjáték” utal.
Szükségszerûbb lett-e a lehetséges azzal, hogy valóságos lett, mint
korábban volt? • A Kant utáni filozófiában a ’lehetõség’, ’valóság’
és ’szükségszerûség’ kifejezések a modális kategóriák hármas
egységét képezik. A „Közjáték”-ban azonban a fogalomhasználat
jórészt arisztotelészi. Poul Martin Møller „Udkast til Forelæsnin-
ger over den ældre Philosophies Historie” c. mûvében (Efterladte
Skrifter, 2. kt, 1842. 472. o.) Arisztotelész természetfilozófiájá-
ból vett fogalmakat használ, amikor Arisztotelész logikai írásai-
nak egyik részletét magyarázza. Ebben lehetõség és szükségsze-
rûség Arisztotelész De interpretatione (Az értelmezésrõl) c. mûvé-
bõl kölcsönzött modális fogalmát a Fizikából vett szabadság,
mozgás, valóság és keletkezés foglamával összefüggésben tár-
gyalja. Poul Martin Møller írása több helyen nagyon hasonlít a
„Közjáték” szövegére.
247. o. s „ugyanarról” ugyanazt hajtogatom • Platón Gorgiasz c. dialógusá-
ban (490e) Szókratész így felel Kalliklész közbevetésére, hogy
mindig ugyanazt hajtogatja: „Nemcsak ugyanazt, Kalliklészem,
hanem ugyanazokról a dolgokról is beszélek” (ford. Péterfy Jenõ).
a legújabb filozófiát • Utalás a spekulatív, hegeliánus filozófiára.
1. § Keletkezés • Ez a paragrafus több helyütt is utal Arisztotelész Fi-
zikájára, ahogy azt Tennemann filozófiatörténetében ismerteti.
Az alábbi részletben Tennemann a változást mint a lehetõségbõl
a valóságba való átmenetet mutatja be, illetve a valóság fogalmát
magyarázza. A modern fejtegetésektõl eltérõen Tennemann nem
tesz egyértelmû különbséget a ’kinészisz’ (változás vagy mozgás)
és az ’energeia’ (valóság) fogalmak között, és a lehetõség fogal-
mát az elgondolhatóhoz kapcsolja: „Die Natur ist das Princip der
Veränderung und Bewegung. (…) Das Wort kinhsiV [kínêsis]
wurde schon von dem Plato in einer weitern und engern Bedeu-

595
 Jegyzetek

tung, für die Veränderung überhaupt und für Bewegung im

Raume gebraucht. Aristoteles gebraucht es in der weitern Bedeu-
tung. (…) Veränderung findet nur bei wirklichen Gegenständen
statt. Alles was ist, ist entweder möglich oder auch wirklich, und
das wirkliche ist als Substanz von bestimmter Quantität und
Qualität und so weiter nach den übrigen Categorien gedenkbar.
(…) Die Veränderung ist nun überhaupt, da sich bei jedem Dinge
Möglichkeit und Wirklichkeit unterscheiden läßt, die Wirklich-
keit des Möglichen, insofern es ist. Das heißt jedes Ding läßt sich
als möglich und als wirklich denken, und wirklich ist es dann,
wenn es von der Möglichkeit zur Wirklichkeit übergegangen ist.
Der Uebergang nun von der Möglichkeit zur Wirklichkeit ist Ver-
änderung (kinhsiV) [Note: Physicor. 9,1]. Bestimmter würde
man sich ausdrücken, wenn man sagte: Veränderung, Bewegung,
ist die Wirklichmachung des Möglichen, insofern es möglich ist.
Denn er bedient sich der Ausdrücke energeia [enérgeia] und
enteleceia [entelécheia], welche beide sowohl Wirklichkeit, als
Thätigkeit, wodurch etwas wirklich wird, bedeuten. Ungeachtet
seine angeführten Beispiele, sich sowohl nach der ersten als nach
der zweiten Bedeutung erklären lassen, so entscheidet er sich
doch endlich für die zweite. (…) Die Veränderung ist nun zwar
eine Thätigkeit, aber eine unvollkommene; denn sie ist die Thä-
tigkeit dessen, was wirken kann, aber noch nicht wirket. Daher
ist die Veränderung etwas Unbestimmtes und schwer zu erklä-
rendes. Denn sie kann im eigentlichen Sinne weder zur Möglich-
keit, noch zur Wirklichkeit gezählet werden, und sie ist mehr als
das Mögliche, und weniger als das Wirkliche [Note: Physicor.
3,3]. 3,3]. (…) Es ist also die Bewegung Veränderung sowohl in
dem Bewegenden als in dem Bewegten, (beide stehen in Wech-
selwirkung), sie ist aber von verschiedener Art, in jenem ein Wir-
ken, in diesem ein Leiden [Note: Physicor. 3,2]. Das Bewegende
giebt dem Bewegten immer eine bestimmte Form, welche die
Urquelle und die Ursache der Bewegung ist, z. B. ein Mensch
erzuegt den andern, d. i. er macht, daß aus einem möglichen
Menschen ein wirklicher Mensch wird. (…) Bei der Veränderung
beharrt das Subject, an dem die Veränderung vorgeht, z. B. der

596
 Filozófiai morzsák

Mensch wird gesund, wird krank. Daher ist das Entstehen und
Vergehen eines Dinges keine Veränderung [Note: Physicor. 5,1
(…) in diesem Sinne ist nach Aristoteles kein Entstehen mög-
lich, sondern nur etwas, das etwas noch nicht wirklich ist, es aber
werden kann, also ein mögliches Ding, (…) so ist nicht abzuseh-
en, warum nicht auch das Entstehen und Vergehen nach der
oben angeführten Erklärung eine Veränderung kinhsiV seyn soll-
te. Indessen bleibt Aristoteles sich darin nicht gleich (…)]. Es
giebt also nur drei Arten von Veranderung, nehmlich Verände-
rung eines Subjects in Ansehung der Quantität, Wachsthum und
Abnehmen (auxhsiV [aúxesis], fJisiV [phthísis]) in Ansehung
der Qualität oder der Accidenzen Veränderung im engern Sinne
(alloiwsiV [alloíosis]) und in Ansehung des Orts Bewegung
(fora [phorá])”, 3. kt, 1801. 125-130. o. A szögletes zárójelek-
ben található utalások Arisztotelész Fizikájára Tennemanntól
származnak, a Physicor. Arisztotelész Fizikája.
mi a keletkezés változása (kinhsiV) … Minden más változás (alloiw-
siV) • A kinhsiV (gr. kinészisz, mozgás, változás) és alloiwsiV
(gr. alloiószisz, változás, átváltozás) kifejezések Arisztotelész ha-
tását mutatják. Arisztotelész Fizikájában (3. könyv, 1. fej. (201a
10-11) a kinészisz fogalmát a lehetõségbõl a valóságba való átme-
netként határozza meg. A De anima c. mûben (1. könyv, 3. fej.
406a 12-14) a kinészisz kifejezéssel a változás minden formáját
jelöli, és négy ilyen formát különböztet meg, melyek közül az
alloiószisz jelöli a kvalitatív változást, azaz azt, amelynek során
valami megváltoztatja a tulajdonságát. Amikor a „keletkezés vál-
tozása” (kinészisz) szembekerül „minden más változással” (allo-
iószisz), többek között a „létezés megszûnésével” is, a fogalma-
kat Tennemann Arisztotelésztõl eltérõen használja. Kierkegaard
Tennemann fejtegetéséhez kapcsolódik, ami kiderül egy feljegy-
zésébõl (Pap. IV C 47); a feljegyzésbõl az is kiderül, hogy Kierke-
gaard az „Entstehen” szó helyett valószínûleg „Bestehen”-t olva-
sott a „Daher ist das Entstehen und Vergehen eines Dinges keine
Veränderung” mondatban, melyet a következõképpen ad vissza:
„A létezés és az elmúlás nem kinhsiV”. Ez az olvasat megfelel a
„Közjáték” fogalomhasználatának. A feljegyzés egyébként helye-

597
 Jegyzetek

sen adja vissza Tennemann fejtegetését, amikor az alloiószisz ki-

fejezést a „Közjáték”-kal ellentétben a kinészisz három formája
közül az egyikként határozza meg, ami kiderül A szorongás fogal-
ma (Pap. V B 72,12) tisztázatából.
248. o. metabasiV eiV allo genoV • gr. (metabaszisz eisz allo genosz) átme-
net egy másik fajba vagy (fogalmi) szférába; hirtelen ugrás a bizo-
nyítási eljárás vagy érvelés során, amikor tévesen a témától eltér-
ve kezdünk beszélni. Ez az általánosan használt kifejezés hasonló
formában megtalálható Arisztotelésznél, aki Analytica posteriora
(1. könyv, 7 fej. 75a 38) c. mûvében kijelenti, hogy az egyik tudo-
mányban alkalmazott bizonyítékok nem vihetõk át közvetlenül
egy másikba, pl. a geometrikai igazságok nem bizonyíthatók arit-
metikailag.
Ha egy terv … keletkezik • V. ö. azzal, ahogy Poul Martin Møller a
„terv” szót használja a „forma” jelölésére a ható okról vitatkozva,
melyet Arisztotelész a Fizikában (2. könyv, 3. fej. 194b 29) vezet
be (Efterladte Skrifter, 2. kt, 1842. 481-483. o.).
a keletkezés változása … a lehetõségbõl a valóságba • A „Közjáték”-
ban „a keletkezés változásának” nevezett kinészisz mind Ariszto-
telész Fizikájában (3. könyv, 1. fej. 201a 10), mind annak magya-
rázatában Tennemann-nál és Poul Martin Møllernél a lehetõség-
bõl a valóságba való átmenetet jelöli.
Minden keletkezés szenvedés • Tennemann fordításában a változás
„ein Leiden”, v. ö. Fizika, 3. könyv, 2. fej. 202a 6.
A szükségszerû ugyebár … egysége? • Kant elsõ fõmûve, A tiszta ész
kritikája (1781) 10. §-ában az észfogalmaknak négy osztályát ál-
lítja fel, melyek közül az egyiket, a modalitást, az alábbi kategóri-
ákra osztja: lehetõség, egzisztencia, szükségszrûség (v. ö. Pap. IV
C 2, ahol Kierkegaard feljegyzi ezeket). Kant a harmadik kategó-
riát mindig a két megelõzõ kategória közötti kapcsolat révén
hozza létre, ily módon a szükségszerûség azt az egzisztenciát je-
löli, amely ennek lehetõségével adott. Hegel, akire itt elsõsorban
utalás történik, Encyclopädie c. mûvében (1. kt, 147. §) Kant
meghatározásából indul ki, és elmélyíti azt: „Die Nothwendigkeit
ist zwar richtig als Einheit der Möglichkeit und Wirklichkeit
definirt worden. Aber nur so ausgedrückt ist diese Bestimmung

598
 Filozófiai morzsák

oberflächlich und deswegen unverständlich”, Hegels Werke, 6. kt,

29. o; Jub. 8. kt., 330. o. Fejtegetése valamivel részletesebb a Lo-
gika tudománya (Wissenschaft der Logik) „A valóság” („Die Wirk-
lichkeit”) c. fejezetében (1. 2. kt), melyben a reális szükségsze-
rûséget az alábbiak szerint határozza meg: „das Aufgehobenseyn
der Wirklichkeit in der Möglichkeit und umgekehrt; – indem sie
dieß einfache Umschlagen des einen dieser Momente in das
andere ist, ist sie auch ihre einfache positive Einheit, indem
jedes (…) in dem andern nur mit sich selbst zusammengeht”,
Hegels Werke 4. kt, 214. o; Jub. 4. kt, 692. o.
249. o. Az arisztotelészi tétel … „nem lehetséges” • Utalás Arisztotelész De
interpretatione c. mûvének 12. fejezetére (21b 34 – 22a 9), mely-
ben a szerzõ a kijelentéseket és azok logikai kapcsolatait elemzi a
modális meghatározások (ez esetben lehetõség és szükségszerû-
ség) tekintetében. Poul Martin Møller a rész ismertetésekor a De
interpretatione 9. fejezetére (18a 28 – 19b 4) utal, ezek összeveté-
se az alábbi utalással Epikurosz tanára azt jelzi, hogy Kierkegaard
figyelembe veszi Poul Martin Møller munkáját. Az „ellentmondás
elvén” itt a kizárt harmadik törvényét értjük, azaz minden kijelen-
tés vagy igaz vagy hamis; harmadik lehetõség nem létezik.
Az igaz és hamis tételekrõl … az eljövendõ meghatározásának tekin-
tetében • Epikurosz állítása szerint a fatalizmus összeegyeztet-
hetetlen a szabad akarattal; ennek alapján vitatta, hogy a jövõre
vonatkozó kijelentések vagy igazak vagy hamisak lennének.
Arisztotelész tanítása … viszonyát tekintve • Utalás Arisztotelész De
interpretatione c. mûvének 13. fejezetére (22a 38 – 22b 9), mely-
ben megkülönbözteti a valóságosra vonatkozó lehetségest a még
nem valóságosnak megfelelõ leheségestõl. Az elsõ összeegyeztet-
hetõ a szükségszerûvel, ami a másodikról nem mondható el. V. ö.
még Arisztotelész szöveghelyének interpretációjával Poul Martin
Møllernél.
A hiba oka, hogy az alábbi tétellel kezdi … lehetséges • Utalás Ariszto-
telész De interpretatione c. mûvének 13. fejezetére (22b 10-16),
mely szerint ha valaminek a létezése szükséges, akkor lehetséges
is. Ezt úgy indokolja a szerzõ, hogy ha valami nem lehetséges, ak-
kor lehetetlen, s ily módon lehetetlen, hogy létezzen valami, ami-

599
 Jegyzetek

nek szükségszerûen léteznie kell, ami abszurd. V. ö. még Ariszto-

telész szöveghelyének interpretációjával Poul Martin Møllernél.
A keletkezés változása a valóság • Tennemann kiemeli, hogy az
’energeia’ egyaránt jelent valóságot és ténykedést, melynek hatá-
sára valami valóságossá válik, és azt állítja, hogy Arisztotelész vé-
gül e második jelentés mellett dönt.
Minden keletkezés … szükségszerûségbõl • Valószínûleg utalás a he-
geliánus történetfilozófiára, mely a történelmi fejlõdés szükség-
szerûségét annak feltételezésével magyarázza, hogy a történelmet
egy magasabb rendû értelem irányítja, mely egy különös dialekti-
kában bontakozik ki. Hegel ezt a szükségszerûséget összeegyez-
tethetõnek tartja az egyéni szabadsággal, v. ö. Vorlesungen über
die Philosophie der Geschichte c. mûvének bevezetõjével: „Die
Weltgeschichte ist der Fortschritt im Bewußtseyn der Freiheit, –
ein Fortschritt, den wir in seiner Nothwendigkeit zu erkennen
haben”, Hegels Werke, 9. kt, 24. o; Jub. 11. kt, 46. o. A fatalizmus-
ról kialakult ókori vita legfontosabb kérdése, hogy az, ami törté-
nik, szükségszerûségbõl történik-e, illetve hogy a szükségszerûség
összeegyeztethetõ-e a szabadsággal.
nem keletkezik észokból … okból keletkezik • A megkülönböztetés
általános volt Kierkegaard korában. V. ö. F. C. Sibbern, Logik
som Tænkelære, Koppenhága. 1835. [1827] ktl. 777; 55. o. V. ö.
még „Ueber die Lehre des Spinoza in Briefen an Herrn Moses
Mendelssohn” (Jacobis Werke, 4. 2. kt, 1819. 144. o.), mely fel-
hívja a figyelmet az észok és az ok spekulatív összekeverésére.
Minden ok egy szabadon ható okba torkollik • Tennemann a Fizika
7. könyvének 5. fejezetét (256a 4) parafrazeálja: „Alles was be-
wegt wird, muß von etwas bewegt werden, der Grund der Bewe-
gung ist entweder in dem Bewegenden selbst, oder in einem an-
dern, z.B. ein Stein wird durch eine Stange, diese durch die
Hand, und diese von einem Menschen bewegt. Dieser aber hat
den Grund der Bewegung in sich selbst, so wie jedes beseelte
Wesen ein sich selbst bewegendes Wesen (…) ist”, Tennemann,
3. kt, 1801. 158. o.
250. o. egymásmellettiség • az eredetiben németül: Nebeneinander. A kifeje-
zés talán Hegelre utal, aki a természetet az eszme térbeli, a törté-

600
 Filozófiai morzsák

nelmet pedig idõbeli kibontakozásának tekinti, v. ö. Encyclopädie,

2. kt, 253. §, Hegels Werke, 7. 1. kt, 44. o; Jub. 9. kt., 70. o.).
egy szellemesebb szemlélet … a természet történetének nevez • Va-
lószínûleg utalás a romantikus természetfilozófiára, mely szerint
a természet lépcsõfokonként épül fel: A legrégebbi alapvetõ
anyagoktól, fémektõl, földfajtáktól kezdve a különbözõ hegyekig,
melyeket a megkövült növényekkel és állatokkal mint köztes lép-
csõfokkal követ az organikus élet sokszínûsége. A legmagasabb
szinten található az ember, aki átlátja az összefüggéseket és
megérti rokonságát az egésszel. Ezt a természetfilozófiát elsõ-
sorban Henrich Steffens norvég-dán filozófus dolgozta ki, de má-
soknál is megtalálható. Hegel például így ír (Encyclopädie, 2.
kt): „Die Natur ist als ein System von Stufen zu betrachten,
deren eine aus der andern nothwendig hervorgeht, und die
nächste Wahrheit derjenigen ist, aus welcher sie resultiert: aber
nicht so daß die eine aus der andern natürlich erzeugt würde,
sondern in der innern, den Grund der Natur ausmachenden
Idee”, Hegels Werke, 7. 1. kt, 32. o; Jub. 9. kt, 58. o.).
dialektikus legyen az idõ tekintetében • Azaz kerüljön be az idõ ka-
tegóriájába.
lehetõség … annak teljes valósága • V. ö. Tennemann alábbi állítá-
saival: „Die Natur ist das Princip der Veränderung und Bewe-
gung”, illetve „Die Veränderung ist (…) die Wirklichkeit des
Möglichen”.
egy viszonylag szabadon ható oknak … egy abszolút szabadon ható
okra utal • Arisztotelész ismertetésének bevezetõjében Tenne-
mann a következõt írja a lélekrõl: „Sie ist eine Substanz, welche
den lezten Grund ihrer Thätigkeit in sich selbst enthält, und sie
kommt in dieser Rücksicht dem Urwesen am nächsten, oder viel-
mehr beide sind dem aufgestellten Begriffe nach ganz iden-
tisch”, 3. kt, 1801. 110. o. Tennemann ezután bírálja Arisztote-
lészt, mert amikor Arisztotelész a mozgás immanens elvét keresi,
anélkül, hogy észrevenné, arra az eredményre jut, hogy „kein im-
manentes Princip der Bewegung, sondern nur ein transcenden-
tes, das Urwesen giebt” (114. o.). Ezt késõbb így fejti ki: „Was
das Verhältniß der Gottheit zur Welt betrifft, so ist Gott die erste

601
 Jegyzetek

absolute Ursache aller Bewegung in der Welt, daher auch aller

Thätigkeit und alles Lebens” (245. o.).
251. o. 3. § A múltbéli • A paragrafus a fatalizmusról és a lehetõség fogalmá-
ról a jövõre vonatkozó kijelentések viszonylatában kialakult óko-
ri vitát tekinti kiindulópontnak, ahogy ezt Cicero De fato és
Epistulæ ad familiares (9. könyv, 4. levél) c. írásaiban ábrázolja.
Cicero szerint Khrüszipposz és Diodórosz a sztoikus Kleanthész-
szal szemben azt állította, hogy a múltra vonatkozó igaz kijelen-
tések szükségszerû igazságok, mivel a múlt megváltoztathatat-
lan. Diodórosz továbbá azt állította, hogy csak az lehetséges, ami
vagy valóságos vagy majd megtörténik, vagyis a jövõ a múlthoz
hasonlóan szükségszerûen bekövetkezik. Khrüszipposz ellenben
azt állította, hogy egy dolog akkor is lehetséges lehet, ha sosem
következik be. Kierkegaard a vitát Leibniz Theodicee és Tenne-
mann Geschichte der Philosophie (4. kt, 1803. 272-275. o.) c.
mûvébõl ismerte.
Ami megtörtént … Khrüszipposz … Diodórosz • Utalás Khrüszip-
posz és Diodórosz Kronosz, a megarai iskola jelentõs képviselõje
között lezajlott vitára. A megarai iskola a fõ hangsúlyt az eleaták
által kifejlesztett dialektikára fektette.
Az eljövendõ … nem kevésbé szükségszerû, mint a múltbéli • V. ö. a
téma megfogalmazásával Cicero De fato c. mûvében (9. 17):
„semmi sem történik, aminek szükségképpen nem kell megtör-
ténnie (…) és az, ami lesz, nem változtatható igazból hamisra na-
gyobb mértékben, mint ahogy történt”.
252. o. a szabadság boszorkányság … vaklárma • Utalás Holberg Boszor-
kányság avagy Vaklárma (Hexerie eller Blind Allarm, 1731) c. ko-
médiájára, v. ö. Den Danske Skue-Plads, 4. kt.
Az abszolút módszer, mely Hegel találmánya, már a logikában is bo-
nyolult dolog • Hegel öszegyûjtött írásai elõször a Georg Wilhelm
Friedrich Hegels Werke. Vollständige Ausgabe (18 kt, Berlin 1832-
45. rövidítve Hegels Werke) c. összkiadásban jelentek meg, Kier-
kegaard erre a kiadásra hivatkozik. „Az abszolút módszer” kifeje-
zés arra a különös dialektikus módszerre utal, melyet követve He-
gel kidolgozott egy tudományos (filozófiai) rendszert, melyben a
gondolat és tárgya tekintetében közös ’fogalom’ spekulatív mód-

602
 Filozófiai morzsák

szerrel három tudományterületen fejlõdik: a metafizikában, me-

lyet Hegel logikának nevez, a természetfilozófiában és a szellem-
filozófiában. Hegel számára a dialektikus módszer azt a fogalom-
ban magában rejlõ ellentmondást vagy tökéletlenséget fejezi ki,
mely a fogalmat ellentétébe (tagadás) kényszeríti, majd innen
feloldódásra egy magasabb egységben, melyben az ellentét kien-
gesztelõdik. Hegel módszerét többek között A logika tudománya
(2. kt) „Die absolute Idee” c. fejezetében mutatja be (Hegels
Werke, 5. kt, 327-353. o; Jub. 5. kt, 327-353. o.). Amikor Kierke-
gaard azt állítja, hogy Hegel az abszolút módszert „már a logiká-
ban” is alkalmazza, akkor a logika hegeli spekulatív megjelenésé-
re utal, ahogy az a legközvetlenebb és absztraktabb fogalomban
(’a tiszta lét’) bevezeti a rendszert, de utal a hagyományos, for-
mális logikára is, melyet Hegel iõközben ’megszüntet’.
számtalan jellel és csodálatos tettel • Utalás ApCsel 14,3-ra: A tanít-
ványok „azért sok idõt töltöttek ott, bátran prédikálva az Úrban,
ki bizonyságot tesz vala az õ kegyelmének beszéde mellett, és ad-
ja vala, hogy jelek és csodák történjenek az õ kezeik által”. Lásd
még Zsid 2,4.
A történeti tudományokban … az eszme konkretizálódása • Hegel szá-
mára a történelem egyetlen tudományos megközelítési módja a fi-
lozófia, mivel úgy véli, hogy a történelmi fejlõdés egy magasabb ér-
telem, az ‘eszme’ kibontakozását tükrözi, amit éppen a filozófia di-
alektikus vagy abszolút módszere fejez ki. A történelmi fejlõdés so-
rán az ’eszme’ vagy ’abszolút szellem’ egyre gazdagabb és konkré-
tabb, vagyis Hegel számára összetettebb lesz. A Vorlesungen über
die Philosophie der Geschichte bevezetõjében, melyben Hegel is-
merteti történelemfilozófiáját, a következõt olvashatjuk: „Der
Geist ist aber auf dem Theater, auf dem wir ihn betrachten, in der
Weltgeschichte, in seiner concretesten Wirklichkeit”, Hegels
Werke, 9. kt, 21. o; Jub. 11. kt, 43. o. Kierkegaard vázlatában (Pap.
V B 14 72-76. o; 41 96. o.) részletesen kifejti a filozófia és a törté-
nelem konkrét sokszínûsége közötti viszonyt.
Kína és Perzsia … a négy világtörténelmi monarchia • Utalás Hegel
Vorlesungen über die Philosophie der Geschichte c. mûvére, mely
Kína, India és Perzsia ábrázolásával kezdõdik. A történelmi fejlõ-

603
 Jegyzetek

dést négy részre osztja („Die orientalische Welt”, „Die griechi-

sche Welt”, „Die römische Welt” és „Die germanische Welt”),
melyeket ’birodalmaknak’ nevez (v. ö. Hegels Werke, 9. kt, 131. o;
Jub. 11. kt, 153. o.); innen az alábbi utalás Geert Westphalerre.
’Görögország filozófusai’ és ’a középkor gondolkodói’ szerepel-
nek a Vorlesungen über die Geschichte der Philosophie (Hegels
Werke, 13-15. kt; Jub. 17-19. kt) c. mûben.
mely már Geert Westphaler figyelmét sem kerülte el • Kierkegaard,
Újévi ajándék (Nytaarsgave) c. írásához 1843-ban készült egyik
vázlatában, mely részben bekerült Elõszó c. mûvébe, a következõt
olvashatjuk: „A disztinkció ideje lejárt, a négy világtörténelmi mo-
narchia termékeny eszméje mindent jogos momentummá alacso-
nyít, függetlenül attól, hogy ez az eszme történelmi fejlõdésében
és immanens mozgásában minden felkelõt legyõz, vagy inkább el-
sõ kitalálójára, Geert Westphalerre emlékeztetve a meggyõzõdés
pátoszával alkalmazkodik a csevegéshez” (Pap. IV B 128). Utalás
Holberg Mester Gert Westphaler eller Den meget talende Barbeer
(1724) c. egyfelvonásos komédiájának 10. jelenetére, melyben
Gert Westphaler, aki környezetét szinte megbénítja terjengõs el-
beszéléseivel, választottja, a patikus lánya, Leonora elõtt áll.
Egy manifesztációs elmélet a konstrukció helyett … manifesztáció •
A ’manifesztáció’ kifejezés feltételezhetõleg arra az elméletre
utal, hogy Isten (szellem, értelem) kinyilatkoztatja magát a
konkrét történelmi valóságban. Hegel A logika tudományában
(1. 2. kt, Hegels Werke, 4. kt, 200. o; Jub. 4. kt, 678. o.) a valósá-
got a ’szellem’ manifesztációjaként írja le, míg a késõi Schelling
a cselekedetrõl mint az akarat manifesztációjáról általában, illet-
ve a teremtett világról mint Isten teremtõi akaratának manifesz-
tációjáról beszél, v. ö. pl. Philosophie der Offenbarung, 611. o. – A
’konstrukció’ kifejezés a német idealizmusban gyakran idézett
kanti állításra utal, mely szerint az értelem spontán konstruál
képzeteket saját kategóriáinak megfelelõen. Az érzéki tapaszta-
latot bizonyos tárgyakhoz rekonstruáljuk vagy strukturáljuk.
Schelling számára a konstrukció folyamata azt jelenti, hogy egy
formális elvbõl individuális egységet vezetünk le, mellyel létre-
hozzuk az univerzálist, értsd sajátost. V. ö. pl. Schelling, Vorle-

604
 Filozófiai morzsák

sungen über die Methode, 92. o. A fogalom F. C. Sibbern gondol-

kodásában is fontos szerepet játszik.
in concreto • lat. a valóságban, ténylegesen, adott esetben (ellentét-
ben az ’in abstracto’ általában, önmagában véve kifejezéssel).
ahogy már a logikában … az átmenet … a kategorikus meghatározá-
sokban • Utalás Hegel A logika tudománya c. mûvére, mely 1812-
16-ban három kötetben jelent meg. Hegel logikájában, mely a
rendszer elsõ részét képezi, azt próbálja megmutatni, hogy a kü-
lönbözõ kategóriák hogyan vezethetõk le szükségszerûen egy-
másból a ’tiszta lét’ fogalmától az ’abszolút eszme’ fogalmáig. Ez
a fejlõdés oly módon követi az értelem dialektikus természetét,
hogy a kategória ’átcsap’ ellentétébe, ahol aztán ’feloldódik’ egy
magasabb kategóriában, melyben mind az ellentét, mind az azo-
nosság ’megõrzõdik’. Azt a helyet, ahol egy kategória ’átcsap’ egy
másikba, ’átmenetnek’ nevezzük, és nem szerepel kategóriaként.
– Kierkegaard egy feljegyzésében megjegyezte, hogy „az átmenet
kategóriáját Hegel sohasem igazolta. Fontos lehet ezzel összeha-
sonlítani az arisztotelészi tant a kinhsiV-rõl” (Pap. IV A 80).
253. o. A jelenvalóról való tudás … (Boethius) • Anicius Manlius Severinus
Boethius (480-524) római nemes, filozófus, akit árulás gyanúja
miatt bebörtönöztek és kivégeztek. De consolatione philosophiae
(Erlau, 1758, ktl. 431) c. híres mûvét a börtönben írta. Az idé-
zett rész majdnem szószerinti fordítás a mûbõl (127. o.). Kierke-
gaard a részletet latinul jegyezte le (v. ö. Pap. V B 15,8).
254. o. Ezért az, aki megérti … historico-philosophus … (Daub) • Karl Daub
(1765-1836) német teológus, 1795-tõl Heidelbergben professzor.
Fiatalkorában nagy hatással volt rá Kant, majd Schelling, késõbb
Hegel befolyása alá került. Azt, hogy a történész „fordított prófé-
ta”, Daub Die Form der christlichen Dogmen- und Kirchen-Historie
c. értekezésében magyarázza: „Der Act des Nachschauens ist eben
sowohl, wie der des Vorausschauens ein Divinations-Act; und
heisst’s vom Propheten, er sei der Historiker des im Dereinst – so
heisst’s gleich gut, wo nicht besser, vom Historiker, er sei der Pro-
phet des im Ehemals-Geschichtlichen”, Zeitschrift für spekulative
Theologie, 1. kt, 1. füzet, Berlin, B. Bauer, 1836. ktl. 354; 1. o. A
lat. historico-philosophus kifejezés jelentése történész-filozófus.

605
 Jegyzetek

Leibniz … a lehetséges világok • Leibniz tanítása szerint Isten tuda-

tában végtelenül sok lehetséges világ létezik, és Isten úgy terem-
tette meg a világot, hogy a legjobbat választotta ki közülük, v. ö.
Theodicee, 8. és 406-416. §, melyekre Kierkegaard is utal (Pap.
IV C 31, illetve C 40).
nam necessarium se ipso prius sit, necesse est • lat. „a szükségszerû-
nek szükségképpen meg kell elõznie önmagát”. A forrást nem si-
került azonosítani.
Ha a filozófus semmit sem csodál … (Platón – Arisztotelész) • Uta-
lás Platón és Arisztotelész beszédére arról, hogy a filozófia a
csodálkozással kezdõdik. Egy 1841-es feljegyzésben Kierke-
gaard a következõt írja: „Pozitív kiindulópont a filozófia számá-
ra, hogy Arisztotelész szerint a filozófia a csodálkozással kezdõ-
dik, és nem a kételkedéssel, mint korunkban” (Pap. III A 107).
A feljegyzéshez készült egyik jegyzetében Kierkegaard Ariszto-
telész Metafizikájából (1. könyv, 2. fejezet 982b 12), és Platón
Theaitétosz c. dialógusából (155d) idéz. Forrásként megadja K.
F. Hermann Geschichte und System der Platonischen Philoso-
phie (Heidelberg, 1839. ktl. 576) c. mûvét, amelyben az idézet
szerepel (275. o. 5. jegyzet). A Johannes Climacus eller De om-
nibus dubitandum est (Pap. IV B 13,23) vázlatában Kierkegaard
Descartes Tractatus de passionibus animæ (1649) c. mûve 2.
részének 53. cikkére hivatkozva a következõt írja: „Cartesius
azt tanítja, hogy a csodálkozás (admiratio) a lélek egyetlen
szenvedélye, melynek nincsen ellentéte – ezért helyes minden fi-
lozófia kiindulópontjává tenni”.
ha ez nem történt volna meg, ki kellene találni (Baader) • Franz von
Baader (1765-1841) német filozófus és teológus, 1826-tól pro-
fesszor Münchenben. Schelling, valamint a zsidó és a keresztény
misztika hatása alatt álló vallásos filozófájában arra próbált rá-
mutatni, hogy az igazi filozófia csak a katolikus hitben találja
meg alapját. Kierkegaard polcán több Baader-mû is megtalálható
volt, v. ö. ktl. 3911-418. A hivatkozott részletet nem sikerült azo-
nosítani Baadernél. Valószínûleg Voltaire híres „Ha nem lenne Is-
ten, ki kellene találni” mondatának változata (Epîtres, 96. „A
l’Auteur du Livre des Trois Imposteurs”, 1. 22).

606
 Filozófiai morzsák

in pausa • lat. várakozva. A kifejezést a héber grammatikában használ-

ják, ahol a szavak közötti nagyobb szünetet (melyet megkülönböz-
tetõ ékezettel jelölnek) pausának hívják. V. ö. Lindberg, 13. o.
teloV • gr. cél, végcél.
az immanencia elõrehaladásánál • Itt a hegeli logikára kell gondolni,
melyben a fogalom a belsõ ellentmondások révén mozog, tehát
nem kivülrõl jövõ erõk hajtják. Ennek a dialektikus fejlõdésnek az
eredménye annak a valósággá válása, ami lehetõségként már a kez-
deteknél megvolt. V. ö. pl. Hegel, A logika tudománya, 1. kt: A filo-
zófiában „das Vorwärtsschreiten (…) ein Rückwärtsgehen und Be-
gründen (…) durch welches erst sich ergebe, daß das, womit ange-
fangen wurde, nicht bloß ein willkürlich Angenommenes, sondern
in der That Theils das Wahre, Theils das erste Wahre sey (…). So
wird das Bewußtseyn auf seinem Wege von der Unmittelbarkeit
aus, mit der es anfängt, zum absoluten Wissen, als seiner innersten
Wahrheit, zurückgeführt (…). Das Wesentliche für die Wissen-
schaft ist nicht so sehr, daß ein rein Unmittelbares der Anfang sey,
sondern daß das Ganze derselben ein Kreislauf in sich selbst ist,
worin das Erste auch das Letzte, und das Letzte auch das Erste
wird”, Hegels Werke 3. kt, 64. o; Jub. 4. kt, 74. o.
255. o. a mindenben kétkedõ hegeli kétely • Hegel Vorlesungen über die
Geschichte der Philosophie c. mûvének 2. kötetében a következõt
olvashatjuk: „Es ist Verwirrung, mit der die Philosophie über-
haupt anfangen muß, und die sie für sich hervorbringt; man muß
an allem zweifeln, man muß alle Voraussetzungen aufgeben, um
es als durch den Begriff Erzeugtes wieder zu erhalten”, Hegels
Werke, 14. kt, 69. o; Jub. 18. kt, 69. o.). A mindenben kételkedés
filozófiai követelménye (’de omnibus dubitandum est’) Descar-
tes-tól származik, v. ö. Principia philosophiæ (1644). A monda-
tot, melyet Kierkegaard Johannes Climacus eller De omnibus du-
bitandum est (Pap. IV B 1) c. írásában elemez, gyakran idézték és
magyarázták a dán hegeliánusok, pl. H. L. Martensen J. L.
Heiberg „Indlednings-Foredrag til det i November 1834 begyndte
logiske Cursus paa den kongelige militaire Høiskole” c. írásának
bírálatában (Koppenhága 1835), melyben a következõt olvashat-
juk: „A jelszó: a kételkedés a bölcsesség kezdete”, ellentétben a

607
 Jegyzetek

korábban hangoztatott ’istenfélelem a bölcsesség kezdete’ mon-

dattal. Martensen kiemeli, hogy a kételkedést mint a módszeres
tudomány, azaz a hegeli filozófia elvét nem szabad összekeverni a
pusztán negatív szkepszissel: „A ’de omnibus dubitandum est’
követelményének nem is olyan könnyû megfelelni, hiszen nem a
véges, ebben vagy abban való népszerû kételkedést várják el,
melyben mindig megtartunk magunknak valamit, amit kiha-
gyunk a kételkedésbõl. (…) A tudománynak (…) az abszolút,
végtelen kételkedésre van szüksége. Ezért kellene minden egyes
rendszernek az egész filozófiát elölrõl kezdenie, hiszen mindig
kiderült, hogy az elõzõ rendszer meghagyott egy feltételt, mely-
ben nem kételkedett, és ez volt a jogosulatlan kezdet, amelybõl
kiindult” (Maanedsskrift for Litteratur, 16. kt, 1836. 515-528;
518. és 519. o). A filozófiai kételkedésrõl, illetve arról folytatott
vitában, hogy mennyiben kell a filozófiai rendszernek istenfélel-
men vagy kételkedésen alapulni, Læren om Treenighed og Forso-
ning. Et speculativt Forsøg c. írásában (Koppenhága, 1936. ktl.
746; 516-518. o.) véleményt nyilvánított W. H. Rothe dán lelkész
is, és az istenfélelmet hangsúlyozta, az értekezésrõl írt kritikájá-
ban véleményt nyilvánít a kérdésrõl J. L. Heiberg is, és kiemeli,
hogy a két elv nem összeegyeztethetetlen, v. ö. Perseus, 1. szám,
35. o. F. C. Sibbern több cikkben is említette Heiberg Perseusát,
és megfogalmazta a hegelianizmus alapvetõ állításainak átfogó
bírálatát, többek között bírálha azt az állítást is, hogy a filozófiai
rendszernek a kételkedéssel kell kezdõdnie, v. ö. Maanedsskrift
for Litteratur, 19. kt, Koppenhága, 1838. 346. o.
epoch • gr. (epokhé) tartózkodás, visszahúzódás, ítélet elhalasztása.
A szkeptikus filozófiához kapcsolódó kifejezés a szkeptikus kétel-
kedést jellemzi, mely végeredményben bárminemû dogmatikai ál-
lítástól tartózkodik. Használja Szextosz Empeirikosz, v. ö. pl. Hü-
potüpószeisz Pürrhóneioi, 1. könyv, 30. in Sexti Empirici opera, 9.
o. és elõfordul Diogenész Laertiosz filozófiatörténetében a Pür-
rhónról szóló fejezetben (, v. ö. Diogen Laërtses filosofiske Historie,
9. könyv, 11. fej. pl. 61, 70. és 76. bek; 1. kt, 428, 432. és 435. o.).
a tetszés megtagadása • azaz a megerõsítés megtagadása. A kifeje-
zés utal Diogenész Laertiosz filozófiatörténetének a szkeptikus

608
 Filozófiai morzsák

Pürrhónról szóló fejezetére (Diogen Laërtses filosofiske Historie,

9. könyv, 11. fej. 107. bek. 1. kt, 448. o.)
metriopaJein • gr. (metriopathein) mértékkel tetszeni vagy mérték-
kel valaminek a hatása alá kerülni. A kifejezést használja Szex-
tosz Empeirikosz a Hüpotüpószeisz Pürrhóneioi, 1. könyv, 30-ban
(Sexti Empirici opera, 9. o.). A szkeptikusok szerint a ’mértékkel
tetszés’ vagy ’mértékkel valaminek a hatása alá kerülni’ a ’tetszés
megtagadása’.
256. o. A görög szkeptikusok … következtetésben rejlik • V. ö. pl. Diogen
Laërtses filosofiske Historie, 9. könyv, 11. fej., 103. fejezet; V. ö.
még Szextosz Empeirikosz, Hüpotüpószeisz Pürrhóneioi, 1.
könyv, 19. o. Tennemann (5. kt, 1805. 314. o.) ismerteti Szex-
tosz Empeirikosz ismeretelméletét, és bemutatja Karneadész
szkepszisét is (4. kt, 1803. 341. o.).
in suspenso • lat. bizonytalanságban.
filosofia zhthtikh, aporhtikh, skeptikh • gr. (philoszophia
zététiké, aporétiké, szkeptiké) kutató, kérdezõ, reflektáló filozó-
fia. Már Szextosz Empeirikosz is ezzel a három jelzõvel látja el a
szkeptikus filozófiát, v. ö. Hüpotüpószeisz Pürrhóneioi, 1. könyv,
7. in Sexti Empirici opera, 2. o. V. ö. még Diogen Laërtses filoso-
fiske Historie, 9. könyv, 11. fej. 69. o.
JetikwV • gr. (thetikósz) pozitív, megerõsítõ; feltétlen. A kifejezés
elõfordul Diogenész Laertiosz mûvében (9. kt. 11. fej. 74. bek.),
mely leírja a szkeptikus önmegértést. V. ö. még Szextosz Empei-
rikosz, Hüpotüpószeisz Pürrhóneioi, 1. könyv, 14. in Sexti Empirici
opera, 4. o.
teloV de oi skeptikoi fasi tzn epochn, “ skiaV tropon epakolouJei
“ ataraxia • gr. „A szkeptikusok célja az ítélettõl való tartózko-
dás és árnyéka, a rendíthetetlenség.”
Diog. L. lib. IX. 107. § • Diogenis Laertii de vitis philosophorum, 9.
könyv, 107. bek.
a közvetlen érzékelés … Platón és Arisztotelész is hangsúlyozza • A
Filozfiai morzsák tisztázatából (Pap. V B 40,14) kiderül, hogy
Kierkegaard itt Platón Theaitétosz c. dialógusára gondol: „Sõt
nemcsak bosszankodom, de még félek is, hogy mit válaszoljak
majd, ha netalán valaki megkérdezi tõlem: ugyan rájöttél-e már,

609
 Jegyzetek

Szókratész, hogy a hamis véleményalkotás nem az érzetek kölcsö-

nös kapcsolatában, s nem is a gondolatokban rejlik, hanem az érzé-
kelésnek a gondolkodáshoz való kapcsolatában? Én pedig erre, úgy
hiszem, igennel felelnék, abban ringatva magam, hogy valami szép
dologra bukkantunk” (195d, ford. Kárpáty Csilla). Ezen kívül utal
Poul Martin Møller Arisztotelész-ábrázolására „Udkast til Forelæs-
ninger over den ældre Philosophies Historie” c. írásában: „Ariszto-
telész a szavak valódi kapcsolatát vizsgálja, hiszen az egyes képze-
tek önmagukban nem igazak vagy hamisak, ezt csak akkor állapít-
hatjuk meg, ha a képzetek egymáshoz kapcsolódását vizsgáljuk a
mondatokban. A képzetek azon benyomások eredményei, melye-
ket hasonló dolgok tettek az emberre (Kecskepásztor. Ember. A
fehér); de az igaz és a hamis csak akkor jelenik meg, amikor ezeket
a képzeteket összekapcsoljuk a lét és a nemlét fogalmával” (Efter-
ladte Skrifter, 2. kt, 1842. 470. o.) Poul Martin Møller felfogása
minden bizonnyal a De interpretatione 16a 9-18-on alapul (1. fej.).
Késõbb Cartesius … von le következtetéseket • Descartes szakított
azzal a hagyománnyal, mely a valóságot metafizikai premisszák-
ból kiindulva magyarázta, ehelyett a biztos emberi megismerés
lehetõségeire kérdezett rá. Azzal, hogy az ismeretelméletet a fi-
lozófia középpontjába állította, megalapozta a modern filozófiát.
Kierkegaard itt a Principia philosophiæ (A filozófia alapelvei,
1641) 1. részére utal, melynek 31. §-a hangsúlyozza, hogy bár Is-
ten nem csaló, az ember gyakran téves következtetéseket von le,
ezek a téves következtetések nem az értelemhez, hanem az aka-
rathoz kapcsolódnak. Ennek folytatásaként a 42. §-ban rámutat
arra, milyen különös, hogy az ember téved, hiszen ezt senki sem
akarja; a tévedés oka, hogy bár senki sem akarja, buzgalmunkban
gyakran tévedünk. A Filozófiai morzsák vázlatában Kierkegaard
elsõsorben az említett két szöveghelyre utal.
257. o. Jacobi • Friedrich Heinrich Jacobi (1743-1819) német filozófus,
elõbb kereskedõ, majd tisztviselõ. Barátja, J. G. Hamann hatása
alatt vitázott kortársaival (I. Kanttal, J. G. Fichtével, F. W. J. Schel-
linggel és M. Mendelssohnnak), és saját ’életfilozófiát’ hozott lét-
re, mely az érzés és a hit fogalmát állítja a középpontba. Az észok
és az ok közötti különbségrõl „Ueber die Lehre des Spinoza in

610
 Filozófiai morzsák

Briefen an Herrn Moses Mendelssohn” c. írásában a következõt

mondja: „der Begriff von Ursache, in so fern er sich von dem Begrif-
fe des Grundes unterscheidet, ein Erfahrungsbegriff ist, den wir
dem Bewußtseyn unserer Causalität und Passivität zu verdanken
haben, und der sich eben so wenig aus dem bloß idealischen
Begriffe des Grundes herleiten, als in denselben auflösen läßt (…).
So heißt der Satz des Grundes: Alle Abhängige ist von Etwas
abhängig: Der Satz der Ursache: alles was gethan wird, muß durch
Etwas gethan werden”, Jacobis Werke, 4. 2. kt, 1819. 145. o.
258. o. filosofia efektikh • gr. (philoszophia ephektiké) Az ítéletektõl tar-
tózkodó filozófia. Tehát olyan filozófia, melynek elve az ’epokhé’.
Három másik jelzõ mellett ezzel is szokták illetni a szkeptikus fi-
lozófiát, v. ö. Szextosz Empeirikosz, Hüpotüpószeisz Pürrhóneioi,
1. könyv, 7. in Sexti Empirici opera, 2. o. V. ö. még Diogen Laërt-
ses filosofiske Historie, 9. kt, 11. fej. 69. bek.
259. o. Az ellentmondás szót … az ellentmondással is • Hegel szerint az el-
lentmondás az a hatalom, mely létrehozza és megmagyarázza a
’mozgást’ mind a gondolkodásban, mind a létben. Hegel A logika
tudományában (1,2 kt.) azt állítja, hogy az ’ellentmondás’ „das
Negative in seiner wesenhaften Bestimmung, das Princip aller
Selbstbewegung”, míg a mozgásra az érvényes, hogy „Es bewegt
sich etwas nur, nicht indem es in diesem Jetzt hier ist, und in
einem anderen Jetzt dort, sondern indem es in einem und
demselben Jetzt hier und nicht hier, indem es in diesem Hier
zugleich ist und nicht ist. Man muß den alten Dialektikern die
Widersprüche zugeben, die sie in der Bewegung aufzeigen, aber
daraus folgt nicht, daß darum die Bewegung nicht ist, sondern
vielmehr, daß die Bewegung der daseyende Widerspruch selbst
ist”, Hegels Werke, 4. kt, 69. o.
nisus • lat. törekvés, vágy. A kifejezés Hegelnél azt az ösztönt vagy
erõt jelöli, amellyel mind a gondolkodásban, mind a létben létre-
jön a mozgás, mert mindkettõt az ellentmondás konstituálja. He-
gel A logika tudományában (1. 2 kt) a fenti idézet folytatásaként
a következõt írja: „Ebenso ist die innere, die eigentliche Selbst-
bewegung, der Trieb überhaupt, (Appetit oder Nisus der Monade,
die Entelechie des absolut einfachen Wesens) nichts Anderes, als

611
 Jegyzetek

daß Etwas in sich selbst, und der Mangel, das Negative seiner
selbst, in einer und derselben Rücksicht ist. Die abstrakte Identi-
tät mit sich ist noch keine Lebendigkeit, sondern daß das Positi-
ve an sich selbst die Negativität ist, dadurch geht es außer sich
und setzt sich in Veränderung. Etwas ist also lebendig, nur inso-
fern es den Widerspruch in sich enthält, und zwar diese Kraft ist,
den Widerspruch in sich zu fassen und auszuhalten”, Hegels
Werke, 4. kt, 69. o; Jub. 4. kt, 547. o. V. ö. a Vorlesungen über die
Philosophie der Geschichte bevezetõjével, Hegels Werke, 9. kt, 70.
o; Jub. 11. kt, 92. o. Hegel felfogása szerint a keletkezés ily mó-
don szükségszerûen kiderül az ellentmondásból, vagyis az ennek
legyõzésére irányuló ösztönbõl.
262. o. egy csapásra • Az eredetiben franciául ’coup de mains’, egy csapásra,
vakmerõ cselekedettel.
confinium • lat. határ, határterület.
263. o. a megkülönböztetés szenvedélyébõl … melyet az ókor • Valószínûleg
utalás Szókratészra, aki a szofisták relatív nézeteivel egy abszolút
idealitást állított szembe. Azt, amit tudott, megkülönböztette at-
tól, amit nem, azaz különbséget tett az érthetõ és a nem érthetõ
között, v. ö. pl. Platón, Szókratész védõbeszéde, 21b, ahol Szókra-
tész, miután beszélt egy látszólag bölcs férfival, a következõt
mondja: „Mert valószínû ugyan, hogy egyikünk sem tud semmi szé-
pet és jót, csakhogy azt véli, hogy tud, noha nem tud, én viszont,
mint ahogy nem tudok, nem is vélem azt, hogy tudok. Úgy látszik
hát, hogy én evvel a kicsiséggel mégiscsak bölcsebb vagyok nála,
hogy amit nem tudok, arról nem is vélem, hogy tudom” (ford. De-
vecseri Gábor). Szókratésznál ezt emeli ki J. G. Hamann, aki Sok-
ratische Denkwürdigkeiten (1759) c. írásának második elõszavá-
ban a következõt mondja: „Sokrates war, meine Herren, kein ge-
meiner Kunstrichter. Er unterschied in den Schriften des Herakli-
tus dasjenige, was er nicht verstand, von dem, was er darin ver-
stand, und that eine sehr billige und bescheidene Vermuthung von
dem Verständlichen auf das Unverständliche”, Hamanns Schrif-
ten, 2. kt, 1821. 12. o. – Azt, hogy az ókorban beszéltek ’a pozitív’-
ról mint a ’disztinkció szenvedélyé’-rõl, vagy hogy ezt Szókratész-
hoz kötnék, nem sikerült dokumentálni.

612
 Filozófiai morzsák

Az ellentétek … mutatkoznak meg a legnyilvánvalóbban • V. ö. lat.

’opposita juxta se posita magis illucescunt’, azaz az ellentétek
akkor válnak egyértelmûbbé, ha egymás mellé állítjuk õket.
algebrailag • Betûmegjelöléssel, azaz tartalmilag és kifejezésben is
erõsen lerövidítve.
anceps • lat. kettõs, kétértelmû, de jelenthet veszélyest, meggondo-
landót is.
264. o. bezárná õket, mint ama hetven fordítót • Az ún. Ariszteasz-levél,
mely állítólag Ariszteasz tudósítása testvérének, Philokratésznak
II. Ptolemaiosz Philadelphosz uralkodása idején (Kr. e. 285-246),
arról szól, hogyan utazott Ariszteasz a király kívánságára Egyip-
tomból Jeruzsálembe. A király azzal a feladattal bízta meg, hogy
szerezzen egy példányt a zsidó törvénybõl, illetve embereket,
akik le tudják fordítani görögre a királyi könyvtár számára. A het-
venkét fordítónak hetvenkét nap alatt sikerült olyan fordítást ké-
szítenie, amit az alexandriai zsidó közösség is jóváhagyott. A het-
venkettõt késõbb hetvenre kerekítették, errõl kapta nevét ez az
alexandriai fordítás: Septuaginta (lat. hetven; gyakran római
számmal jeölve: LXX). Egy késõbbi elbeszélés szerint a fordítókat
állítólag bezárták, és egymástól függetlenül az egész Ótestamen-
tumot le kellett fordítaniuk görögre. Amikor elkészültek, kide-
rült, hogy fordításuk szóról szóra megegyezik.
266. o. tartalma • Az eredetiben németül Gehalt.
ob meliorem informationem • lat. a jobb tanításért.
Amit Epikurosz mond az egyes ember halálhoz való viszonyáról … én
nem vagyok • Diogenész Laertiosz idézi Epikurosz levelét ifjú ba-
rátjához, Menoikeuszhoz (Diogen Laërtses filosofiske Historie, 10.
könyv, 124. bek. 1. kt, 502. o.).
268. o. amelyikrõl A nyughatatlanban … az új bódékban született • Holberg
Den Stundesløse (A nyughatatlan, 1731) c. komédiájában (1. felv.
6. jel.) a borbély a nyughatatlan Vielgeschreynek az új bódékban
(azaz a flotta legénységének otthont adó koppenhágai Nyboder
lakónegyedben) történt eseményrõl mesél, Den Danske Skue-
Plads, 5. kt.
Vagy ha az individuum egyszerre két természettel … két teljes embe-
ri természettel • Vagyis testtel és lélekkel.

613
 Jegyzetek

amit az elsõ fejezetben vázoltunk • Vagyis az a feltételezés, hogy lé-

nyeges, hogy van-e jelentõsége a pillanatnak. Ez a megkülönböz-
tetés az A és a B álláspont kiindulópontja.
a tüanai Apollóniosz által … önmaga lett volna • Tüanai Apollóniosz
(Kr. u. 1. sz.) görög filozófus, a lélek preegzisztenciáját hirdetõ
újpüthagoreus iskolához tartozott. A 3. században a szofista
Phlabiosz Philosztratosz Apollóniosz-életrajzában bemutatja az
újpüthagoreus eszményi alakját, a vándorprófétát, aki tisztaság-
ról és önmegtartóztatásról prédikál, csodákat tesz, végül pedig
felvétetik a mennybe. Itt Apollóniosz azon állítására történik uta-
lás, hogy egy korábbi életében egy nagy egyiptomi hajó kormá-
nyosa volt. V. ö. Leben des Apollonius von Tyana, 6. 21. in Flavius
Philostratus Werke, 1828. 537. o.
269. o. konverzió • átalakítás, átváltoztatás. A klasszikus logikában (szillo-
gisztikában) az ítélet megfordítása, v. ö. F. C. Sibbern Logik som
Tænkelære, 144-146. §.
hasonlít az elsõ párkára … a második párka … elvágja a fonalat • A
római mitológiából ismert párkák, sorsistennõk, a három gr.
moirának felelnek meg. Klóthó az élet fonalát fonja, Lakheszisz
az élet hosszát és menetét határozza meg, Atroposz pedig elvágja
ezt a fonalat.
270. o. casus • lat. eset. A nyelvtanban a ’casus’ azt a ragozási formát jelöli,
amely megadja egy szó másik szóhoz való viszonyát.
271. o. status absolutus • A ’status’ a héber grammatikából vett kifejezés.
Egy nyelvtani szerkezetben az a szó, mely nem megy át gramma-
tikai változáson, ’status absolutus’-ban van.
lásd a korábbiakat • azaz a fentieket. A gondolatot részletesebben a
4. fejezet fejti ki. Azt, hogy a feltételt Isten adja, elõször az 1. fej.
B részében olvashatjuk.
272. o. Szókratész hõsiesen megértette … megértsük • Kierlegaard vázlatá-
ban (Pap. V B 23,1) Szókratész és Alkibiadész viszonyáról meg-
említi, hogy Alkibiadész nem tartozott többel Szókratésznak,
mint amennyivel Szókratész tartozott neki.
273. o. Ha azért akar hinni … a hegyen hitt • Valószínûleg utalás Holberg
Erasmus Montanus eller Rasmus Berg (1731) c. komédiájára (4.
felv. 2. jel.), melyben a fõhõs felszólítja Per Degnt, hogy bizonyít-

614
 Filozófiai morzsák

sa be annak az ellenkezõjét, hogy a Föld gömbölyû, Den Danske

Skue-Plads, 5. kt.
275. o. ámbár • Az eredetiben németül: aber.
ahogy a szörp mindig az éléskamrában köt ki • Utalás Oehlenschlä-
ger Sovedrikken c. daljátékára (Koppenhága, 1808).
a tanítványnak javára válik … János evangéliumában olvasható • V.
ö. Jézus tanítványaihoz intézett szavaival Jn 16,7-ben: „De én az
igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek.”
276. o. ama görög borbélyhoz hasonlóan … a rendkívülit • Itt két anekdo-
ta keveredik. Az egyiket Plutarkhosz görög író Moralia (6.
könyv, 13. fej.) c. mûvébõl ismerjük. V. ö. Plutarchs Moralische
Schriften, 12. kt, 8. rész, 1837. 1574. o. A másikat Lukianosz
görög író meséli el („Om en fortalelse i en hilsen”, 3. fej. in
Luciani opera).
ne töltsön meg annyi könyvet … az egész földet • Utalás János evangé-
liumának zárószavaira: „De van sok egyéb is, amiket Jézus cseleke-
dett vala, amelyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy
maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának.”
beteljesedett • A keresztre feszített Jézus szava, amikor ecetet adtak
neki inni: „Elvégeztetett!”, és kilehelte lelkét, Jn 19,30.
Isten maga tesz egyenlõvé • Valószínûleg utalás Pál szavaira Róm
5,10-ben: „mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az õ
Fiának halála által”. V. ö. még 2Kor 5,18-19.
277. o. ujjongva aratja le … könnyek között vetett el • V. ö. Zsolt 126,5:
„Akik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd”.
egy nem éppen ismeretlen lángelme … emlékeztetsz – Utalás Ef 5,15-
21 fordítására N. F. S. Grundtvig „Den verdslige og den christelige
Viisdom” (A világi és a keresztény bölcsesség) c. prédikációjában
(Christelige Prædikener eller Søndags-Bog, 3. kt, 614. o.)
ama gúnyos természeti hanghoz hasonlítana Ceylon szigetén • Uta-
lás arra a természeti jelenségre, melyet G. H. Schubert német
misztikus és természetfilozófus ceyloni ördöghangnak (Teufels-
stimme auf Ceylon) nevez, v. ö. Ansichten von der Nachtseite der
Naturwissenschaft, 2. kiadás, Drezda, 1818. [1801] 376-378. o.
Egy késõbbi mûvében Schubert az álmokban elõforduló ironikus
hangot azzal hasonlítja össze, ami kifejezésre jut ebben a termé-

615
 Jegyzetek

szeti jelenségben, v. ö. Die Symbolik des Traumes, 2. kiadás,

Bamberg, 1821. [1814] ktl. 776; 38. o.
278. o. a hit mindig küzdelmes • Utalás Pál szavaira 1Tim 6,12-ben: „Har-
czold meg a hitnek szép harczát, nyerd el az örök életet, amelyre
hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság
elõtt”.
az abszolútumhoz és az abszolút megkülönböztetéshez • Az 1800-as
évek elsõ felének német idealizmusában az ’abszolút’ kulcsfoga-
lomnak számított, a valóság tulajdonképpeni elvét, a feltétel nél-
külit, Istent jelölte. Schelling ún. identitásfilozófiájában az ab-
szolút mint az ’univerzális értelem’ jelenik meg, ebben az olyan
ellentéteket, mint a szubjektum-objektum, szellem-természet és
szabadság-szükségszerûség egy eredeti, közös alapban vagy iden-
titásban magyarázzák. Az abszolút eszme a szellem (Isten), mely
az ellentmondásokban rejlõ belsõ ellentétetek révén folyton
megszünteti vagy kibékíti ezeket, ily módon egy önmagát kitelje-
sítõ folyamat révén valósul meg. A spekulatív filozófiában, mely-
ben az abszolút minden ellentétet magában foglal, így csak rela-
tív ellentétek léteznek, melyek egy mélyebb vagy magasabb egy-
ségben oldódnak fel, de nincsenek benne ’abszolút disztinkciók’,
azaz abszolút, kibékíthetetlen ellentétek.
amirõl korunkban … ugyanolyan igaz • A kontradikció elve vagy az
ellentmondás alaptétele a hagyományos logika három alaptételé-
nek egyike. Kimondja, hogy lehetetlen, hogy ugyanaz a meghatá-
rozás egyszerre legyen érvényes és nem érvényes ugyanarra a do-
logra ugyanabban a jelentésben, pl. lehetetlen, hogy valami egy-
szerre rendelkezzen is egy tulajdonsággal meg ne is.
279. o. rendszert ígérni • Elsõsorban utalás a dán hegelianizmusra, mely né-
hányszor kísérletet tett egy spekulatív rendszer kidolgozására. J.
L. Heiberg (1791-1860) hamar elhalasztotta egy egységes eszté-
tikai rendszer létrehozását, mert elõször a hegeli spekulatív logi-
kát akarta ismertetni, mondván, hogy ez képezi az esztétika alap-
ját. Az 1830-as évek elején elõadást tartott a spekulatív logikáról,
mondandóját a hallgatóság számára írásban is megfogalmazta.
Késõbb kiadta „Det logiske System” c. értekezését, melyben az
elsõ 23 §-t mutatta be. Az értekezést nem követte újabb, ahogy

616
 Filozófiai morzsák

az esztétikai rendszer sem készült el soha. Az 1830-as évek máso-

dik felében H. L. Martensen (1818-84) több elõadást is tartott a
koppenhágai egyetemen, részben a teológiai fakultáson, melynek
1840-tõl rendkívüli professzorként az alkalmazásában állt, rész-
ben a filozófiai fakultáson, ahol egy ideig erkölcsfilozófiát okta-
tott. Az elsõsorban Hegel jelentõségét kiemelõ elõadások azon-
ban nem eredményezték a várt spekulatív dogmatika megírását,
csak egy kisebb formátumú mû, a Grundrids til Moralphiloso-
phiens System (Koppenhága 1841. ktl. 650) kiadásához vezettek.
A bevezetõben Martensen egy tankönyv megírására tesz ígéretet,
ám tervét Kierkegaard életében nem sikerült megvalósítania.
Heiberg és Martensen mellett még utalás történik Rasmus
Nielsenre (1809-84), aki 1841-ben rendkívüli professzor lett er-
kölcsfilozófiából. Hegel hatása alatt 1841-44-ben kiadta Den spe-
culative Logik i dens Grundtræk c. mûvét, ám ezt nem sikerült
befejeznie, az írás egy mondat kellõs közepén ér véget. Kierke-
gaard „Aabenbart Skriftemaal” (Nyilvános gyónás) c. újságcikké-
ben (Fædrelandet, 1842. június 12-i 904. szám, 7245-7252. ha-
sáb) ironikusan nyilatkozik Rasmus Nielsen vállalkozásáról.
ama nagy gondolkodóval … Pontius Pilatussal • V. ö. Hamann egyik
J. C. Lavaterhez írt levelével (Königsberg, 1778), melyben a kö-
vetkezõt olvashatjuk: „Mir Ignoranten ist, nächst dem Prediger
des alten Bundes, der weiseste Schriftsteller und dunkelste Pro-
phet, der executor des neuen Testaments, Pontius Pilatus. Ihm
war vox populi vox Dei [a nép hangja Isten hangja]”, Hamanns
Schriften, 5. kt, 1824, 274. o.

617
 A szorongás fogalma

Könyvészeti adatok

A szorongás fogalma. Vigilius Haufniensis egyszerû pszichológiai el-

mélkedése az eredendõ bûn dogmatikai problémájáról c. írás 1844. jú-
nius 11-én készült el a Bianco Luno Nyomdában, és június 17-én jelent
meg, egy napon az Elõszóval. A kb. 126 × 192 mm-es kis in octo for-
mátumú kötet 1 birodalmi tallérba került, terjedelme 192 oldal, azaz
12 ív volt. Az elsõ 8 oldalon nem szerepelt számozás.

Kéziratok és keletkezéstörténet

A szöveghez több fogalmazvány maradt ránk, ezek a Királyi Könyv-

tár Kierkegaard Archívumában találhatók.
A kéziratok jó állapotban maradtak ránk, ezért nincs okunk felté-
telezni, hogy fontos kéziratanyag elkallódott volna. A mû keletkezés-
története a könyvhöz készült elsõ vázlattól kezdve a nyomtatásig vi-
szonylag pontosan rekonstruálható.
A címlapon szereplõ információkból kiderül, hogy a könyv pszicho-
lógiai elmélkedés az eredendõ bûn dogmatikai problémájáról. Az írás
két alapproblémával, a szorongással és az eredendõ bûnnel foglalko-
zik. A kötet különlegessége az, hogy Kierkegaard a pszichológiai érte-
lemben vett szorongást összefüggésbe hozza a dogmatikai értelemben
vett eredendõ bûnnel. Egy JJ jelû naplófeljegyzésbõl kiderül, hogy ez
már 1842-ben megfogalmazódott benne.
Ugyan a kéziratok keletkezési idejét pontosan nem tudjuk megálla-
pítani, mégis számos körülménybõl következtehetünk a Szorongás fo-
galma keletkezésének idõpontjára.
Joggal feltételezhetjük, hogy Kierkegaard 1843 végén ezen az írá-
son dolgozott. Papírjaiból kiderül, hogy az év utolsó hónapjaiban ter-
vezte a Nytaarsgave af Nicolaus Notabene udgivet til Bedste for Asyler-
ne. Kiøbenhavn 1844 c. újévi ajándék kiadását. Ennek a hagyományok-

619
 Jegyzetek

nak megfelelõen 1843. decemberében kellett volna megjelennie, de

Kierkegaard számunkra ismeretlen okokból lemondott a megírásáról.
J. L. Heiberg ellenben megjelentette Urania. Aarbog for 1844 c. újévi
ajándékát. Lehet, hogy Heiberg kiadványa kapcsán Kierkegaard elgon-
dolkodott, mit jelentene, ha õ is hasonló jellegû mûvet adna ki, de
nyilvánvalóan annyira lefoglalták egyéb tevékenységei, hogy félretette
azokat a vázlatokat, amelyekrõl késõbb kiderült, hogy más összefüg-
gésben használhatók. Bár Kierkegaard nem említi, miért is olyan el-
foglalt, valószínûsíthetõ, hogy A szorongás fogalma vázlatán dolgo-
zott. Az újévi ajándék fogalmazványából kiderül, hogy a könyv egyik té-
mája ’a megkülönböztetés kora’ lett volna. Mivel az írás nem jelent
meg, Kierkegaard a vázlatot felhasználta A szorongás fogalma mottó-
jában, illetve foglalkozik vele, amikor azért bírálja korát, mert nem ké-
pes különválasztani a fogalmakat.
1843. októberében és november elején Kierkegaard minden bi-
zonnyal a Négy épületes beszéden dolgozott, melyek egy füzetben de-
cember 6-án jelentek meg. Ha a szerzõ a megszokott munkafolyamatot
követte, a 84 oldalas kéziratot november közepén adhatta le. Ezért való-
színûleg 1843. decemberében látott neki A szorongás fogalmának.
A félkész vázlatot azonban egy idõre félretette. 1844. február 13-án
leadta a Két épületes beszéd c. kötetet, mely március 5-én jelent meg.
Különösen az elsõ beszédre volt hatással az, hogy a szerzõ a Szorongás
fogalmán dolgozott.
Kierkegaard februárban kidolgozott egy utóiratot a Vagy-vagyhoz,
de ez nyomtatásban sohasem jelent meg. Ebben az idõszakban készült
el vizsgaprédikációjával, melyet február 24-én a Szentháromság Temp-
lomban mondott el.
A Filozófiai morzsákon márciusban kezdett el dolgozni. Mindezek
alapján feltételezhetjük, hogy A szorongás fogalma vázlatát 1844. ja-
nuárjában tette félre, a tisztázat pedig valamikor 1844. január és má-
jus közepe között készült el. Ám az is valószínûsíthetõ, hogy február-
ban és márciusban nem foglalkozott a kézirattal, és csak áprilisban
vette elõ újra.
Egy JJ jelû naplófeljegyzésbõl kiderül, hogy Kierkegaard a szöveget
elõször saját néven akarta kiadni, de a tisztázatban megváltoztatta a
címlapot és a dedikációt is. A könyv eredeti címe A szorongás fogalmá-
ról lett volna. Azt a lapot, amelyre a címet írta, középen elvágta, az al-
 A szorongás fogalma

só rész elveszett, a felsõn szerepel a cím és az alcím, és a jobb alsó sar-

kába odakanyarította a Vigilius Haufniensis nevet. Nem kétséges, hogy
a címlap alsó részén Kierkegaard neve szerepelt, és ezt csak röviddel a
kézirat leadása elõtt változtatta meg. A nagy sietség A szorongás fo-
galma szövegén is nyomon hagyott. Egy helyütt például megfeledkezik
arról, hogy a mûvet álnéven kívánja megjelentetni, és fenntartás nél-
kül beszél 1841-42-es németországi útjáról. A mottót is S. K. szignóval
látta el, s ezt csak a korrektúrában cserélte Vigilius Haufniensisre. A
dedikáció szövegét is az utolsó pillanatban változtatta meg.
Több jel is mutat arra, hogy a könyv utolsó két fejezete a szöveg
tisztázásával egyszerre keletkezett. Kierkeagaard vagy elfelejtette az
utolsó fõfejezet címét beilleszteni a tartalomjegyzékbe, vagy csak az
utolsó pillanatban írta meg ezt a részt. A tisztázatban szerepelt egy ti-
zenkét oldalas elõszó, ehelyett azonban – valószínûleg áprilisban – egy
rövidebb, a szöveghez jobban illõ elõszót írt, az eredetit pedig az Elõ-
szó c. kötet hetedik írásaként jelentette meg.
A mû keletkezésérõl még elmondhatjuk, hogy a szerzõ kapkodva
fejezte be.

A jelenlegi kiadásról

A kötet kiadásával kapcsolatos akták megmaradtak, így viszonylag

pontosan rekonstruálható a kiadás menete, illetve Kierkegaard és a
C. A. Reitzel kiadó elszámolása. A számlákból kiderül, hogy az elszá-
molással kapcsolatos ügyeket J. W. Giødwad intézte. Hogy eltitkolják,
kit takar a Vigilius Haufniensis álnév, a letisztázott kéziratot is õ adta
le a nyomdában. A számlák tanúsága szerint a könyv 250 példányban
jelent meg, s 1847-ben, amikor a C. A. Reitzel megvásárolta a kiadói
jogokat, még mindig volt belõle 85.

Második kiadás

A kiadó 1855. május 24-én nyomtatott hirdetésébõl kiderül, hogy a

könyv 1 birodalmi tallérért még mindig megvásárolható. A Reitzel ke-

621
 Jegyzetek

reskedelmi jegyzõkönyve azonban arról tanúskodik, hogy Kierkegaard

július 9-én megállapodott a kiadóval A szorongás fogalma 500 pél-
dányszámú új kiadásáról, vagyis az elsõ kiadás 1855. nyarán minden
bizonnyal elfogyott. A második kiadás 1855. augusztus 16-án készült
el a Bianco Luno Nyomdában, és augusztus 20-án jelent meg. A kb.
124 × 195 mm-es kis in octo formátumú kötet 1 birodalmi tallérba és
12 schillingbe került.
A mûvet Kierkegaard életében nem fordították le.

281. o. Vigilius Haufniensis • lat. az éber koppenhágai vagy a koppenhágai

õrzõ.
az eredendõ bûn dogmatikai problémájáról • Az eredendõ bûn prob-
lémájának megfogalmazása több bibliai helyre is épül, elsõsor-
ban a bûnbeesés történetére 1Móz 3-ban. V. ö. Zsolt 51,7: „Ímé
én vétekben fogantattam, és bûnben melengetett engem az
anyám”; illetve Róm 5,12-14, melyben Pál így ír: „Annakokáért,
miképen egy ember által jött be a világra a bûn és a bûn által a
halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy
mindenek vétkeztek; Mert a törvényig vala bûn a világon; a bûn
azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. Úgyde a halál
uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám eseté-
nek hasonlatossága szerint vétkeztek, aki ama következendõnek
kiábrázolása vala.” De az eredendõ bûnrõl alkotott elképzelésbõl
csak Szent Ágostonnal lett dogma, mely szerint a bûn kifejti ha-
tását a nemi aktusban, s ezzel minden egyes ember fogantatása-
kor. Mivel minden ember bûnben és bûnnel született, elveszítet-
te a jóra való képességét. Ezt a dogmát az egész egyház elfogadta
a Karthagói Zsinaton 412-ben, 416-ban és 418-ban, illetve Efe-
zoszban 431-ben. Az eredendõ bûnrõl szóló dogmát a lutheri re-
formátorok továbbgondolták, és bevették az Ágostai Hitvallásba,
v. ö. Den Augsburgske Troesbekjendelse. Az eredendõ bûn dogma-
tikai problémájával részletesen foglalkozik K. A. Hase Hutterus
redivivus c. írásában (83-83. §, 195-208. o.).
282. o. A megkülönböztetés kora elmúlt • Ismert ellenvetés Hegel filozófiá-
jával szemben, mely minden szigorú megkülönböztetést elvet az

622
 A szorongás fogalma

’Aufhebung’ (megszüntetve megõrzés) és a ’Vermittlung’ (közve-

títés, kiengesztelés) elve révén. A hegeli logikáról folytatott dán
eszmecserében élénken vitatkoztak ezeknek az elveknek az alkal-
mazásáról a logika törvényeire. V. ö. az „Om den Maade, hvorpaa
Contradictionsprincipet behandles i den hegelske Skole” c.
résszel F. C. Sibbern kritikájában a Perseus 1. számáról, Maa-
nedsskrift for Litteratur, 19. kt, 1838. 424-460. o; J. P. Mynster,
„Rationalisme. Supranaturalisme”, Tidsskrift for Litteratur og
Kritik, 1. kt, Koppenhága, 1839. 249-268. o; J. L. Heiberg, „En
logisk Bemærkning i Anledning af h. h. Hr. Biskop Dr. Mynsters
Afhandling om Rationalisme og Supranaturalisme”, Tidsskrift for
Litteratur og Kritik, 1. kt, Koppenhága, 1839. 441-456. o; H. L.
Martensen, „Rationalisme, Supranaturalisme og principium ex-
clusi medii, i Anledning af h. h. Biskop Mynsters Afhandling”,
Tidsskrift for Litteratur og Kritik, 1. kt, Koppenhága, 1839. 456-
473. o; [A. F. Schiødt] „Et Par Ord til nærmere Overveielse
angaaende de tre saakaldte logiske Principer”, Tidsskrift for
Litteratur og Kritik, 2. kt, Koppenhága, 1839. 1200-128. o; J. P.
Mynster, „Om de logiske Principper”, Tidsskrift for Litteratur og
Kritik, 7. kt, Koppenhága, 1842. 325-352. o.
a rendszer • A legtöbb újkori filozófus, pl. Descartes, Spinoza, Leibniz,
Kant, Fichte és Schelling, azt állítja magáról, hogy a ’rendszeres’
filozófiát képviseli, vagyis egy olyan szervezõ elvbõl indul ki, amely
meghatározza a gondolkodás tartalmát és módszerét, és egy teljes
filozófiai szemlélet létrehozása felé halad. A szöveg mégis elsõsor-
ban Hegelre és dán követõire utal. Hegel szerint a filozófia az igaz
és alapvetõ tudomány, s mint ilyen rendszerezõ: „Ein Philosophi-
ren ohne System kann nichts Wissenschaftliches seyn”, Encyclo-
pädie, 1. kt; Hegels Werke, 6. kt, 22. o; Jub. 8. kt, 60. o. V. ö. még
Phänomenologie des Geistes; Hegels Werke 2. kt, IX. o; Jub. 2. kt, 5.
o: „Das Element des Wahren ist der Begriff und seine wahre
Gestalt das wissenschaftliche System”. Ez a rendszert fogalmakból
álló szerves egészként definiálja, v. ö. „Differenz des Fichteschen
und Schellingschen Systems der Philosophie”, in Philosophische
Abhandlungen, Berlin, K. L. Michelet, 1832. ktl. 549; Hegels Werke,
1. kt, 188. o; Jub. 1. kt, 60. o.

623
 Jegyzetek

aki megfogalmazta és megvalósította • Utalás Platón, Szókratész vé-

dõbeszédére (21d), melyben Szókratész a következõt mondja:
„Úgy látszik hát, hogy én evvel a kicsiséggel mégiscsak bölcsebb
vagyok nála, hogy amit nem tudok, arról nem is vélem, hogy tu-
dom” (ford. Devecseri Gábor).
mert Szókratész … amit megértett és aközött, amit nem • Idézet
Hamann Sokratische Denkwürdigkeiten (1759) c. írásából: „Sokra-
tes war, meine Herren, kein gemeiner Kunstrichter. Er unter-
schied in den Schriften des Heraklitus dasjenige, was er nicht ver-
stand, von dem, was er darin verstand, und that eine sehr billige
und bescheidene Vermuthung von dem Verständlichen auf das
Unverständliche”, Hamanns Schriften, 2. kt, 1821. 12. o.
283. o. Poul Martin Møller professzornak …akit csodálok és aki hiányzik • A
vázlatban részletesebb, személyesebb ajánlás található: Poul Mar-
tin Møller professzor emlékének, a görögség boldog szerelmesé-
nek, Homérosz csodálójának, Szókratész méltó társának, Ariszto-
telész tolmácsolójának – aki Dániának örvendezve Dánia öröme
volt, és akire, bár „messzire távozott”, állandóan „emlékezünk a
dán nyárban” – neki ajánlom ezt az írást, aki fiatalságom lelke-
sültsége; ébredésem hangos harsonája; hangulatom vágyott tár-
gya; kezdeti bizalmasom; elvesztett barátom volt; olvasóm, aki
hiányzik. – Poul Martin Møller (1794-1838) dán író és filozófus,
1822-tõl a koppenhágai Metropolitan Iskola latin és görög taná-
ra, 1826-tól a kristianiai (Oslo) egyetem lektora, 1828-tól filozó-
fiaprofesszora, 1831-tõl haláláig a koppenhágai egyetem filozó-
fiaprofesszora, egyike Kierkegaard tanárainak.
Homérosz csodálójának • Poul Martin Møller lefordította Homérosz
Odüsszeiájának elsõ hat énekét a nép által érthetõ dán nyelvre
(Homers Odyssees sex første Sange metrisk oversatte, Koppenhá-
ga, 1825; Efterladte Skrifter, 1. kt, 225-340. o.). 1819-ben lefordí-
totta a kilencedik éneket is, de nem adta ki (Efterladte Skrifter, 1.
kt, 341-358. o.); késõbb kritikát írt C. Wilster Iliász-részlet for-
dításáról a Dansk Litteratur-Tidende 44. számában (Koppenhága,
1831; „Gesandtskabet til Achilles, eller Iliadens niende Sang’,
oversat med indledende Bemærkninger om en dansk homerisk
Oversættelse og om det heroiske Versemaal af Chr. Wilster; i

624
 A szorongás fogalma

Blandinger fra Sorø, første Hefte”, in Efterladte Skrifter, 2. kt,

1842. 74-84.
Szókratész méltó társának • Poul Martin Møller „Udkast til Forelæs-
ninger over den ældre Philosophies Historie” (Efterladte Skrifter,
2. kt, 357-375. o.) c. írásában hosszabb részt szentel Szókratész-
nak és filozófiatörténeti jelentõségének.
Arisztotelész tolmácsolójának • A fent említett mûben Møller hossza-
san beszél Arisztotelész életérõl és filozófiájáról, és áttekinti Kép-
zetek a tudomány fogalmáról, Logika vagy metafizika, Fizika, Poli-
tika és Ökonómia c. írásait is (Efterladte Skrifter, 2. kt, 1842. 455-
505. o.). Elõadásokat is tartott Arisztotelész Perí yuc¸V (Peri
pszükhész, A lélekrõl) c. mûvérõl, melynek fordítását nem fejezte
be (Efterladte Skrifter, 3. kt, 1848. 213-228. o.).
Dánia öröme … a dán nyárban • Poul Martin Møller 1819-21-ben tett
hosszú keleti utazásán írta „Dánia öröme” címû, K. L. Rahbek
Tilskuerne. Et Ugeskrift c. hetilapjának 47. számában (1. kt, Kop-
penhága, 1823. 374-376. o.) megjelent versét, mely szerepel az
Efterladte Skrifter c. kiadásban (1. kt, 1839. 47. o.) is. Egy 1838.
április 2-ai feljegyzésben, röviddel Poul Martin Møller március
13-án bekövetkezett halála után, Kierkegaard a DD jelû naplóban
így ír: „Elmentem meghallgatni Nielsent [N. P. Nielsen színészt],
ahogy a ’Dánia örömé’-t szavalja; de olyan különösen hatottak
rám a szavak: / emlékeztek a messzire távozott emberre / igen
messzire távozott – de én emlékezni fogok rá” (Pap. II A 216).
285. o. Elõszó • V. ö. a hetedik elõszóval, az Elõszó c. írásban, melyet Kier-
kegaard eredetileg A szorongás fogalma elõszavának szánt.
örülhet … a võlegény hangját hallja • Utalás Keresztelõ János tanít-
ványaihoz intézett szavaira Jn 3,29-ben: „Akinek jegyese van, võ-
legény az; a võlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja õt, örven-
dezve örül a võlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt”.
mintha a föld minden nemzetsége megáldatna • Utalás Isten Ábra-
hámnak tett ígéretére: „megáldatnak te benned a föld minden
nemzetségei”, 1Móz 12,3.
ígéretének újévi lángolására • Valószínûleg utalás J. L. Heiberg Ef-
tertale til ’Urania’ (azaz Urania. Aarbog for 1844, Koppenhága,
J. L. Heiberg, 1844. ktl. U 57) c. mûvére, mely az Intelligensblade

625
 Jegyzetek

1844. febr. 1-jei 44-46. számában jelent meg; ebben az Uraniát

„újévi ajándék”-nak nevezei, és az alábbi ígéretet teszi: „Azt ter-
vezem, hogy Uránia címen minden évben készítek egy csillagá-
szati tájékoztató naptárt az elõttünk álló évre; aztán tudományos
tárgyú értekezéseket jelentetek meg, melyek tematikailag kap-
csolódnak a naptári idõszakokhoz, végül pedig (mivel a könyvet
újévi ajándéknak szánom az esztétikai érdeklõdésû közönség-
nek) hosszabb terjedelmû szépirodalmi szövegeket is közreadok
benne. (…) Tervem – véleményem szerint – már az elsõ évben jól
látszott. De érthetõ, hogy minél több évfolyam megjelenik, annál
világosabban kirajzolódik majd”; aztán így folytatja: „a naptáröt-
let (…) számos jövõbeli értekezéshez szolgáltat anyagot”. V. ö.
Intelligensblade, 4. kt, 231. o.
Bravo, nyomorúság és mennykõ, bravissimo • Az eredetiben néme-
tül: schwere Noth, Gottsblitz.
félelem és sok reszketés közepette • Utalás Pál korinthusiakhoz in-
tézett szavaira 1Kor 2,3-ban: „És én erõtlenség, félelem és nagy
rettegés közt jelentem meg ti köztetek.” V. ö. Fil 2,12.
Christen Madsen • Dán gazda és ács (1777-1829), 1819-tõl laikus
prédikátor, a fyni ébredési mozgalmak egyik vezetõje. Az általa
összehívott ’istenes találkozók’ miatt, illetve azért, mert ezeken
rendszeresen ostorozta a helybeli lelkészt, börtönbe került.
Ügye elhúzódott, a Legfelsõ Bíróság csak 1829. április 9-én ítél-
te 30 birodalmi ezüsttallér megfizetésére; Christen Madsen
azonban az ítélet kimondása elõtt, 1829. február 19-én meg-
halt.
az a római … istenfélelmében • V. ö. pl. Kirkehistorie, 46. o.
286. o. imprimatur • lat. ’nyomtatható’, a cenzor engedélye a könyv kinyom-
tatására. Ludvig Holberg Erasmus Montanus eller Rasmus Berg
(1731) c. komédiájában (3. felv. 3. jel.) Per Degn azt hiszi, hogy
az imprimatur egy személy, v. ö. Den Danske Skue-Plads, 5. kt.
Dániában a cenzúrát az 1849-es alkotmány szüntette meg.
a polgári képviselõk az egyeztetõ bizottságban • Az egyeztetõ bizott-
ság intézményét 1795. július 10-én állították fel, feladata a köz-
vetítés volt bírósági ügyekben és magánjellegû egyezségekben.
289. o. pium desiderium • lat. jámbor kívánság.

626
 A szorongás fogalma

Ha tehát ily módon felülírjuk … A valóságot • Utalás A. P. Adler dán te-

ológus és hegeliánus filozófus Populaire Foredrag c. írására, mely-
nek utolsó három §-ában szerepel a ’valóság’ fogalma (152., 161.
és 166. o.). Az említett elõadásokban Adler csak Hegel logikájának
elsõ kétharmadát tárgyalja, és látszólag önkényesen fejezi be õket
a modális kategóriák áttekintésével. Hegel maga a valóság fogal-
mát nem a logika utolsó részében tárgyalja, hanem a középsõ rész
végén, a lényegrõl szóló bekezdésben, v. ö. Wissenschaft der Logik,
1. 2. kt; Hegels Werke, 4. kt, 184. o; Jub. 4. kt, 662. o.
nem engedi, hogy a véletlen … belopakodjon • Utalás Hegel kijelen-
tésére, miszerint a tudomány és a logika csak absztrakt fogal-
makkal foglalkozik, és figyelmen kívül hagyja az empirikus rész-
letek végtelen sokszínûségét, melyek véletlenek. Hegel szerint
ezek nem képezhetik a tudomány tárgyát. V. ö. Wissenschaft der
Logik, 1. 1 kt; Hegels Werke, 3. kt, 47. o; Jub. 4. kt, 57. o. Az itt
megfogalmazott kritika megfelel a hegeli logika hagyományos
kritikájának, mely szerint Hegel figyelmen kívül hagyja és lebe-
csüli az empirikus részleteket, melyeket nem tudott megmagya-
rázni. V. ö. pl. H. L. Martensen 1835-ben írt kritikájával J. L.
Heiberg „Indledningsforedrag til det i November 1834 begyndte
logiske Cursus paa den kongelige militaire Høiskole” c. elõadásá-
ról (Maanedsskrift for Litteratur, 16. kt, 1836. 524-526.)
290. o. a hitet … közvetlennek nevezzük • Valószínûleg utalás a hegeliánus
dogmatikusokra, pl. Philipp Marheinekére, akik azt állítják, hogy a
hit közvetlensége (vagy az Istenrõl szerzett közvetlen tudás) meg-
szûnhet és meg kell szûnnie a spekulatív tudásban, illetve, hogy ez
a spekulatív tudás magasabb rendû a hitnél (v. ö. Grundlehren der
Dogmatik, 48. o.). Marheineke felfogása Hegel azon állításából
származik, hogy a hit képzetvilága megszûnik a spekulatív tudás-
ban. Ennek a dogmatikus szemléletnek mond ellen a Félelem és
reszketésben Kierkegaard: „A filozófia azt tanítja, hogy a közvet-
lent meg kell szüntetni. Ez igaz; az azonban nem, hogy a bûn min-
den további nélkül megegyezik a közvetlennel, ahogy a hit sem
egyezik meg minden további nélkül a közvetlennel”. A szorongás
fogalma talán F. H. Jacobi német filozófusra is utal, aki filozófiai
szemszögbõl a közvetlenséget (közvetlen tudás vagy bizonyosság

627
 Jegyzetek

jelentésben) azonosítja a hittel (nem kizárólagosan, de vallási ér-

telemben is), v. ö. „Ueber die Lehre des Spinoza in Briefen an
Herrn Moses Mendelssohn” in Jacobis Werke, 4. 1. kt, 1819. 210.
o. Ehhez a szöveghelyhez készült vázlatában Kierkegaard a követ-
kezõt írja: „és ez minden nap megtörténik a szemünk elõtt”, vagyis
hogy a dogmatika a hitet közvetlennek nevezi; ezzel valószínûleg
H. L. Martensen kritikájára utal J. L. Heiberg „Indledningsfore-
drag til det i November 1834 begyndte logiske Cursus paa den kon-
gelige militaire Høiskole” c. elõadásáról (Maanedsskrift for Litte-
ratur, 16. kt, 516. o.); továbbá Martensen De autonomia conscien-
tiæ sui humanæ c. mûvére, valamint Rasmus Nielsen De speculati-
va historiæ sacræ tractandæ methodo (Koppenhága, 1840. ktl.
697; 6. o.) c. írására (v. ö. Den speculative Methodes Anvendelse
paa den hellige Historie, Koppenhága 1842, 3. o.).
prwton yeudoV • gr. (próton pszeudosz) ’téves alapfeltevés’.
a közvetlen … megszûnik • Utalás a hegeli dialektikára, melynek há-
rom momentuma: a közvetlenség, a közvetítés és a közvetített
közvetlenség, melyek közül az elsõ ’megszûnik’ a másodikban, a
második pedig a harmadikban.
szinte csak elõzetes vizsgálódásokban • Valószínûleg utalás A. P.
Adler Populaire Foredrag c. írására és talán P. M. Stilling Philoso-
phiske Betragtninger c. értekezésére. Az utóbbi Rasmus Nielsen
Den speculative Logik i dens Grundtræk c. mûve 1-4. füzetének
kritikája (Koppenhága 1841-1844).
a kiengesztelõdés … a szubjektív-objektív jelölésére • A. P. Adler a
Populaire Foredrag bevezetõjében azt írja, hogy a filozófia „szán-
déka tudományos úton megszüntetni a gondolkodás és a lét, a
szubjektivitás és az objektivitás, az én és a környezet, a gondolat
és a gondolat realitása közti ellentétet (…). Kiengesztelni a gon-
dolatot és a gondolat megjelenési formáit itt az életben a filozó-
fia célja” (1. o.). Hasonló fejtegetést találunk már Hegelnél is,
v. ö. pl. Vorlesungen über die Geschichte der Philosophie, 3. kt;
Hegels Werke, 15. k., 684. o; Jub. 19. kt, 684. o: „Das letzte Ziel
und Interesse der Philosophie ist, den Gedanken, den Begriff mit
der Wirklichkeit zu versöhnen. Die Philosophie ist (…) diese Ver-
söhnung des Geistes, und zwar des Geistes, der sich in seiner

628
 A szorongás fogalma

Freiheit und in dem Reichthum seiner Wirklichkeit erfaßt hat”.

V. ö. még Vorlesungen über die Geschichte der Philosophie, 1. kt;
Hegels Werke, 13. kt, 78. o; Jub. 17. kt, 94. o: „Die Philosophie
steht mit der Religion auf gleichem Boden, hat denselben Gegen-
stand: die allgemeine, an und für sich seyende Vernunft (…).
Allein die Form (…) ist verschieden (…); die Philosophie will
(…) Versöhnung durch denkende Erkenntnis vollbringen”. P. M
Stilling a Philosophiske Betragtningerben idõnként a „kiengeszte-
lõdés birodalma” kifejezést használja a spekulatív tudásra; továb-
bá így ír: „minden pozitív-ésszerû vagy spekulatív konkrét, és az
olyan ellentétek közelebbi kibékítése, amelyeket az értelem par
tout el akar különíteni egymástól” (43. o.).
a spekulatív tudás … a szubjektív-objektív • Ez a kifejezésmód külö-
nösen jellemzõ Schellingre, aki megpróbálja megszüntetni a
gondolkodás és a lét, az én és a nem-én, a szubjektum és az ob-
jektum közti különbséget a kettõ abszolút (és mint ilyen öntu-
datlan) azonosságában vagy a ’szubjektív objektív’-ban, v. ö. Sys-
tem des transcendentalen Idealismus, 434. o. Ennek a korszak-
nak a német filozófiáját szokás ’identitásfilozófiának’ nevezni.
Az egész antik és középkori … van realitása • Az, hogy a gondolkodás-
nak van realitása, azt jelenti, hogy a valóságot meg lehet érteni, ez
a feltételezés jellemzõ a Kant elõtti filozófiára, már ha eltekintünk
a szkepticizmustól. V. ö. Poul Martin Møller Parmenidész-ábrázo-
lásával „Udkast til Forelæsninger over den ældre Philosophies
Historie” c. írásában (Efterladte Skrifter, 2. kt, 1842. 331. o.). Pla-
tónról így ír: „Mindent, aminek van realitása, létezése, elgondolha-
tunk úgy, hogy egy eszméhez kapcsoljuk” (423. o.). A filozófiatör-
ténetben elterjedt az az állítás, hogy a középkor csak átveszi a gö-
rög filozófiát, ez jut pl. kifejezésre G. O. Marbach Geschichte der
Philosophie des Mittelalters (in Lehrbuch der Geschichte der Philo-
sophie, 132. §, 2. kt, 11. o.) c. mûvében: „das Mittelalter hat die
Aufgabe Griechenthum und Christenthum, Philosophie und Reli-
gion, jene beiden Existenzen des Geistes, in sich zu vermitteln.
Philosophie und Religion, beide sind dem Mittelalter gegeben”.
Kanttal … Kant szkepszisét • Általános felfogás, hogy a filozófiatör-
ténet döntõ fordulatot vett Kanttal. Ennek ad hangot Kierke-

629
 Jegyzetek

gaard is H. L. Martensen „Forelæsninger over den nyere Philoso-

phies Historie fra Kant til Hegel i dens indre Forhold til Theolo-
gien” (1838-39) címmel tartott elõadássorozatának összefogla-
lójában (Pap. II C 25 In: XII. kt, 285. o.).
Hegel és iskolája • A hegeli iskolát, azaz azokat a filozófusokat, akik
történelmileg és filozófiailag Hegel filozófiájából indulnak ki há-
rom csoportra oszthatjuk: a teológiai érdeklõdésû jobboldali he-
geliánusokra (pl. Philipp Marheineke és J. E. Erdmann), a teoló-
giakritikus baloldali hegeliánusokra (pl. David F. Strauß és Lud-
wig Feuerbach) és a hegeli középre (pl. Karl Rosenkranz, aki kü-
lönösen Hegel rendszerének tökéletesítésére törekedett). Itt va-
lószínûleg a dán hegeliánusokra, pl. J. L Heiberg-re, H. L. Mar-
tensenre és A. P. Adlerre kell gondolni.
módszer és manifesztáció • Valószínûleg utalás A. P. Adler Populaire
Foredrag c. írására (14. o.).
az intellektuális szemlélet • A fogalmat már Kant is használta, de köz-
ponti szerepet csak Fichténél és Schellingnél kapott Kant ’érzéki
szemlélet’-ével szembeállítva. Kierkegaard Schelling-jegyzetei
szerint Schelling az ’intellektuális szemlélet’ kifejezést Fichtének
tulajdonítja (Pap. III C 27 In: XIII kt, 266. o.). V. ö. Zweite
Einleitung in die Wissenschaftslehre, 5. §, in J. G. Fichtes sämmt-
liche Werke, 1. kt, 463. o: „Dieses dem Philosophen angemuthete
Anschauen seiner selbst in Vollziehen des Actes, wodurch ihm das
Ich entsteht, nenne ich intellectuelle Anschauung. Sie ist das un-
mittelbare Bewusstseyn, dass ich handle, und was ich handle: sie
ist das, wodurch ich etwas weiss, weil ich es thue”. Schellingnél az
’intellektuális szemlélet’ minden transzcendentális gondolkodás
szerve, v. ö. System des transcendentalen Idealismus; feltétele an-
nak a lehetõségnek, hogy el tudjuk képzelni az abszolútot, ami
Schellingnél a mûvészetben történik. V. ö. még F. C. Sibbern, Om
den intellectuelle Anskuelse, saavel i Almindelighed, som med Hen-
syn til dens Hovedarter i Særdeleshed. Med et Tillæg om den mys-
tiske In: Philosophiskt Archiv og Repertorium, 1-4. füzet [egy kötet-
ben], 1829-30; 2. füzet, 1829. okt. 97-134. o. kül. 114. o. skk.
291. o. konstrukció • A ’konstrukció’ fogalma a német idealizmusban Kant
azon állítására utal, hogy az értelem spontán hozza létre a képze-

630
 A szorongás fogalma

teket saját kategóriáinak megfelelõen. Az érzéki tapasztalatot bi-

zonyos tárgyakhoz rekonstruáljuk vagy strukturáljuk. Ezzel a for-
mális megértéssel állít szembe Fichte egy aktív vagy operatív
megértést. Fichte számára ezek a kategóriák még nem elegendõ-
ek az objektivitás meghatározására, ezeken kívül szükség van az
alapvetõ ’öntételezõ én’-re is. Ez a szubjektum vagy ’én’ hozza
létre aktivitásával a világot. Schelling számára a konstrukció fo-
lyamata azt jelenti, hogy egy formális elvbõl individuális egységet
vezetünk le, mellyel megkonstruáljuk az univerzálist, értsd sajá-
tost. V. ö. pl. Schelling, Vorlesungen über die Methode, 92. o: „Die
Darstellung des Allgemeinen und Besondern in der Einheit, heißt
überhaupt Construction”. V. ö. még System des transcendenta-
len Idealismus, 147-169. o.
tézis, antitézis, szintézis • gr. JésiV (theszisz), antíJesiV (antithe-
szisz) és súnJesiV (szüntheszisz). A fogalmakat Kant is használja
elméleti filozófiájában, melyben a ’theszisz’ és az ’antitheszisz’
fontos szerepet játszik a tiszta ész antinómiáinak (pl. a világnak
van idõbeli kezdete / a világnak nincs idõbeli kezdete) meghatá-
rozásában, v. ö. pl. Critik der reinen Vernunft (448. o.): „Wenn
Thetik ein jeder Inbegriff dogmatischer Lehren ist, so verstehe
ich unter Antithetik nicht dogmatische Behauptungen des
Gegentheils, sondern den Widerstreit der dem Scheine nach
dogmatischen Erkenntnisse, (thesin cum antithesi) ohne daß
man einer vor der andern einen vorzüglichen Anspruch auf
Beyfall beylegt”. A ’synthesis’ ellenben az egész A tiszta ész kriti-
kájában alapfogalom, melyet a szerzõ az elsõ részben (Elemen-
tarlehre) definiál (v. ö. 103. o.): „Ich verstehe (…) unter Syn-
thesis in der allgemeinsten Bedeutung die Handlung, verschie-
dene Vorstellungen zu einander hinzuzuthun, und ihre Mannig-
faltigkeit in einer Erkenntnis zu begreifen”. A ’szintézis’ tehát
nem a ’tézis’ és/vagy ’antitézis’, hanem az ’analízis’ fogalmának
megfelelõ fogalom. A ’tézis’ / ’antitézis’ / ’szintézis’ hármas elõ-
ször J. G. Fichténél fordul elõ, és a gondolkodó tudománytaná-
nak három alaptételét (Grundsätze) jelöli, v. ö. Grundlage der ge-
sammten Wissenschaftslehre (1794), in J. G. Fichtes sämmtliche
Werke, 1. kt, 115. o: „Sowenig Antithesis ohne Synthesis, oder

631
 Jegyzetek

Synthesis ohne Antithesis möglich ist; ebenso wenig sind beide

möglich ohne Thesis: ohne ein Setzen schlechthin, durch wel-
ches ein A (das Ich) keinem anderen gleich und keinem anderen
entgegengesetzt, sondern bloss schlechthin gesetzt wird.” Hegel
nem használja a ’tézis’, ’antitézis’, ’szintézis’ kifejezéseket, de di-
alektikus módszerét népszerûsítõ mûvekben gyakran tévesen ír-
ják le e szavak segítségével. Ezek közül a legkorábbiak közé tar-
tozik H. M. Chalybäus Historische Entwicklung der speculativen
Philosophie von Kant bis Hegel (Drezda/Berlin, 1837. ktl. 467).
Kierkegaard minden bizonnyal ebbõl vette át Hegel dialektikus
módszerének értelmezését, v. ö. Chalybäus, Historisk Udvikling
af den speculative Philosophie fra Kant til Hegel, ford. S. Kattrup,
Koppenhága, 1841. ktl. 462; 285. o.
A közvetítés … egyszerre jelöl mozgást és nyugalmat • A mediáció
kifejezéssel, mely Hegelnél nem fordul elõ, a dán hegeliánusok a
hegeli ’Vermittlung’, ’közvetítés’ fogalmát adják vissza. A. P.
Adler Populaire Foredrag c. írásának 9. §-ában definiálja a fogal-
mat (19. és 20. o.). V. ö. még J. L. Heiberg, „Det logiske System”,
in Perseus, 1837. júniusi 1. és 1838. augusztusi 2. szám.
miután a kiengesztelés … a logoV-ról szóló tan • logoV: gr. (logosz),
szó, beszéd, gondolat, értelem. Az ’értelem’ jelentésbõl vezethetõ
le többek között a ’logika’, azaz klasszikus értelemben a gondolko-
dás formáinak és törvényeinek tudománya. A kifejezést ’szó’ érte-
lemben az Újtestamentum használja, amikor Istent az igével, Isten
igéjét pedig Krisztussal azonosítja; v. ö. a János-evangélium beve-
zetõjével: „Kezdetben vala az Íge [‰ lógoV (ho logosz)], és az Íge
vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez [oÿtoV] kezdetben az Isten-
nél vala. (…) És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és lát-
tuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét), aki
teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,1-2.14). Vigilius
Haufniensis a ’lógoV’ logikai és dogmatikai jelentésének keverése
ellen fordul. Hasonlóval találkozunk A. P. Adler Populaire Fore-
drag c. írásában. V. ö. még P. M. Stilling, Philosophiske Betragt-
ninger, 8, 14. o. V. ö. még P. Marheineke, Grundlehren der Dogma-
tik, 124. o. és H. L. Martensen 1835-ben írt kritikája J. L. Heiberg
„Indledningsforedrag til det i November 1834 begyndte logiske

632
 A szorongás fogalma

Cursus paa den kongelige militaire Høiskole” c. elõadásáról (Maa-

nedsskrift for Litteratur, 16. kt, 527. o.).
A logikában a negatív ösztönzõ erõ • Hegel szerint a dialektika belsõ
ellentmondásai vagy tagadása révén mozog. V. ö. Wissenschaft der
Logik, 2. kt; Hegels Werke, 5. kt, 342. o; Jub. 5. kt, 342. o: „Die (…)
Negativität (…) ist der einfache Punkt der negativen Beziehung
auf sich, der innerste Quell aller Thätigkeit, lebendiger und geisti-
ger Selbstbewegung, die dialektische Seele, die alles Wahre an ihm
selbst hat, durch die es allein Wahres ist; denn auf dieser Subjekti-
vität allein ruht das Aufheben des Gegensatzes zwischen Begriff
und Realität und die Einheit, welche die Wahrheit ist”. V. ö. még
Wissenschaft der Logik 1. 2. kt; Hegels Werke, 4. kt, 4. o; Jub. 4. kt,
482. o: „Das Wesen aber, wie es hier geworden ist, ist das, was es
ist, nicht durch eine ihm fremde Negativität, sondern durch seine
eigne, die unendliche Bewegung des Seyns”; ezt a részletet idézi
A. P. Adler Populaire Foredrag c. írásában (105. o.).
292. o. a kategóriák konkrétságában • Hegel dialektika-értelmezése szerint
minden adott kategória fogalmilag kapcsolódik ellentétéhez, pl. a
lét kategóriája a semmihez. Amikor a ’kategóriák konkréciójá’-ról
beszélünk, a dialektikus mozgás harmadik mozzanatára utalunk,
amelyben az elsõ momentum, azaz a pozitív (a lét) és a második
momentum, azaz annak tagadása (pl. a semmi) egyesül vagy össze-
kapcsolódik, és létrehozza a harmadik momentumot (pl. a levést).
V. ö. azzal, ahogy Trendelenburg használja a fogalmat (Die logische
Frage in Hegels System. Zwei Streitschriften, Lipcse, 1843. ktl.
846; 15. o.): „Wenn nun vermeintlich durch die Negation aus dem
Satze der Gegensatz erzeuget ist, so werden Satz und Gegensatz
durch die Identität zu einem Begriffe geführt, der über ihnen steht
und als ihre Wahrheit bezeichnet wird. Die Identität erscheint
daher im Resultate als die reale Einheit, als die Gewalt der Concre-
tion”. V. ö. még Filozófiai morzsák.
immanens mozgás • Hegel az ’immanens’ kifejezést akkor használja,
amikor meghatározza a fogalom logikai fejlõdését eredményezõ
körkörös mozgást. A dialektika a fogalomban rejlõ belsõ ellent-
mondások révén mozog, vagyis semmilyen kívülrõl ható erõ nem
hajtja.

633
 Jegyzetek

a mozgás fogalma transzcendencia • A mozgást már Az ismétlés c.

írás is transzcendensként jellemzi, és ellentétbe állítja a mozgás
immanensként való spekulatív felfogásával: „az újkori filozófia vi-
szont egyáltalán nem végez mozgást, csak megszüntetve-meg-
õriz, s ha mégis végez, azt az immanenciában teszi; az ismétlés
ezzel szemben transzcendencia, s az is marad”.
a megszûnõ • A kifejezést Kierkegaard itt (kettõs) hegeli értelemben
használja: olyasvalami jelölésére, amit tagadtak és (egyidejûleg)
megõriztek. V. ö. Hegel, Encyclopädie, 1. kt; Hegels Werke, 6. kt,
191. o; Jub. 8. kt, 229. o: „Unter aufheben verstehen wir einmal so
viel als hinwegräumen, negiren, und sagen demgemäß z.B. ein
Gesetz, eine Einrichtung usw. seyen aufgehoben. Weiter heißt
dann aber auch aufheben so viel als aufbewahren, und wir sprechen
in diesem Sinn davon, daß etwas wohl aufgehoben sey”. V. ö. még
Wissenschaft der Logik, 1. 1. kt; Hegels Werke, 3. kt, 110. o; Jub. 4.
kt, 120. o. A német ’aufheben’-nek megfelelõ ’megszüntetni’
(’ophave’) kifejezést a kortárs dán hegeliánusok is használják; v. ö.
pl. J. L. Heiberg, Ledetraad, 15. §, 2. megjegyzés (7. o.): „Amit
megszüntetünk, az nem semmisül meg. Valamit megsemmisíteni
azt jelentené, hogy ugyanarra a pontra helyezzük, ahol keletkezése
elõtt volt; amit azonban megszüntetünk, az már létezett. A meg-
szüntetés ezért inkább megõrzést jelent.”
kontrapozíció • A megjelölés Hegel ’Gegensatz’ fogalmának vissza-
adására tesz kísérletet. Hegel elutasítja az ellentmondás egysze-
rû tagadásként való arisztotelészi definícióját, pl. ’lét’ és ’nem-
lét’; az ilyen ellentmondásfogalmat ’abszolút különbség’-nek
(’der absolute Unterschied’) nevezi. Ehelyett egy ellentéten ala-
puló ellentmondásfogalmat vezet be, pl. ’lét’ és ’semmi’; az el-
lentmondást ebben az értelemben ’ellentét’-nek (Gegensatz) ne-
vezi, v. ö. a Wissenschaft der Logik ’Der Unterschied’ c. részével,
1. 2. kt; Hegels Werke, 4. kt, 37-52. o; Jub. 4. kt, 515-530. o.
amely azonban nem a negatív • Kierkegaard ehhez a részhez írt váz-
latában a következõt olvashatjuk: „Ha valakinek szüksége van a
jogosulatlan használat részletes kifejtésére, ahogy az a negatívval
történik a Logikában, akkor figyelmébe ajánlom a Die logische
Frage in Hegels System, zwei Streitsschriften v. Adolph Trendelen-

634
 A szorongás fogalma

burg (Berlin 1843) c. írást” (Pap. V B 49,6). A könyv nem Berlin-

ben, hanem Lipcsében jelent meg.
a negatív a rossz • Utalás arra a klasszikus filozófiai és teológiai
problémára, hogy miként lehet elgondolni a rossz jelenlétét a vi-
lágban Isten mindenhatóságával és szeretetével egyszerre.
Exempli gratia • lat. például.
Wesen ist … ami volt • Utalás Hegel egyik szójátékára, melyben a gon-
dolkodó a német etimológiára támaszkodva mutatja be a ’Sein’ és
a ’Wesen’ közötti kapcsolatot. V. ö. pl. Wissenschaft der Logik, 1. 2.
kt; Hegels Werke, 4. kt, 4. o; Jub. 3. kt, 481. o: „Die Sprache hat im
Zeitwort: Seyn, das Wesen in der vergangenen Zeit: gewesen, be-
halten; denn das Wesen ist das vergangene, aber zeitlos vergange-
ne Seyn”. A. P. Adler használja ezt a szójátékot Populaire Foredrag
(102. o.) c. írásában.
most úgy szaladgál … nem látszik • Utalás C. C. H. F. Güntelberg Lulu.
Romantisk Opera, med musik af F. Kuhlau (Koppenhága, 1824) c.
mûvének színpadra állítására. Az opera fõhõsét, Lulu herceget
összetévesztik Barcával, a törpével, v. ö. Teatret paa Kongens
Nytorv 1748-1948, Koppenhága, 1948. 78. o: „A bitang Barcát
rendkívül eredetien és ötletesen játszotta [G. B.] Cetti, aki amikor
törpévé változtatta magát, hajtányt készíttetett, és felettébb szó-
rakoztató látványt nyújtott, amikor nagy üggyel-bajjal azzal közle-
kedett a színpadon”. V. ö. még Overskou, 4. kt, 1862. 758. o. A Lu-
lut 1824 és 1838 között harminckétszer játszották a koppenhágai
Királyi Színházban.
A logika mozgása Hegel érdeme • Kierkegaard ehhez a jegyzethez írt
vázlatában a következõt olvashatjuk: „Kis Dániánkban is a logika
mozgásának segítségére siettünk. A ’logika rendszeré’-ben, mely
minden mozgás ellenére nem jutott tovább a 23. §-nál (Begyndel-
sen af Læren om Qvantiteten) (…) Heiberg professzor a rendszert
kivéve mindent mozgásba lendített, ez azonban a 23. §-nál megtor-
pant, pedig azt hihetnénk, hogy az immanens mozgás révén magá-
tól kellene mozognia (…). Íme egy példa. Hogy megteremtse a mi-
nõségbõl a mennyiségbe való átmenetet, a professzor úr elmagya-
rázza, hogy ’nem elég a mennyiséget általánosságban a minõség
nélküli léttel definiálni; a mennyiség a megszüntetett minõség;

635
 Jegyzetek

vagyis: a mennyiség nem az elsõ feltétel nélküli létezés; hanem az a

létezés, mely miután feltételezte, majd megszüntette a minõsé-
get, visszatér ugyanabba a meghatározatlanságba’. Ezt el is fogad-
hatjuk; a nehézséget azonban az jelenti, hogy a létezés és a minõ-
ség kifejezést azonosként használjuk. A létezés ugyanis nem minõ-
ség, hanem logikai értelemben éppen üres, tartalmatlan és meg-
határozatlan; ezzel szemben a minõség még Hegel definíciója sze-
rint is egyszerû meghatározottság (einfache Bestimmtheit), tehát
nem a létezés a lényeges, hanem a meghatározottság. Amikor a lé-
tezésbõl kiindulva megszüntetjük azt, hogy aztán visszatérhes-
sünk hozzá, akkor sosem jutunk el sem a minõséghez, sem egy új
minõséghez. – Adler magiszter úr Populaire Foredrag c. írásában
(Koppenhága, 1842) még tovább megy. Azt állítja, hogy ’a mennyi-
ség a meghatározó, amikor a minõség közömbös’. Kísértést ér-
zünk, hogy visszakérdezzünk (…): mikor? –” (Pap. V B 49,5).
bizonytalanra fusson • Utalás Pál szavaira 1Kor 9,26-ban: „Én azért
úgy futok, mint nem bizonytalanra”.
az eleaták … minden van • Egyrészt utalás Xenophanész alaptételé-
re: „Es entstehet gar nichts. In der Welt ist nur Seyn kein Wer-
den”, másrészt Parmenidész két alaptételére: „Was ist das ist,
und was nicht ist, das ist nicht”, illetve „Das was ist, ist nicht
entstanden. Denn aus Nichts kann Nichts entstehen. Daraus ist
also das Wirkliche nicht entstanden”, Tennemann, 1. kt, 155. és
170. o. 1843-ban Tennemann 1. kötetérõl írt feljegyzéseiben
Kierkegaard idéz két eleai tételt: „A világban csak lét van, levés
nincs”, illetve „Ami van, az van, ami nincs, az nincs”; és feljegyzi
Zénon négy bizonyítékát a mozgás létének tagadására ( Pap. IV A
3, 375. o.).
Madame Staël-Holstein • Valószínûleg utalás Anne Louise Germaine
Staël-Holstein (1766-1817) francia írónõ Ueber Deutschland (2 kt,
fr. 1810) c. mûve 3. részének 8. fejezetére (2. kt, 176. o.).
293. o. a kicsiben is hû • Utalás a talentumokról szóló példabeszédre Mt
25,21.23-ban: „Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû,
sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.”
mohóságukban … az árnyékot választotta • Utalás Phaedrus állatme-
séire, 1. könyv, 4.

636
 A szorongás fogalma

294. o. de potentia • lat. lehetõsége szerint, mint lehetõség.

de actu • lat. a valósága szerint, mint valóság.
in actu • lat. a valóságban.
295. o. az a mûvészet … a párbeszéd mûvészeteként • Valószínûleg utalás
Szókratész védõbeszédére (38a), v. ö. Platonis opera, 8. kt, 1825.
148. o: „az ember számára éppen ez a legfõbb jó: hogy naponként
az erényrõl és más olyan dolgokról beszélgethet, amilyenekrõl
engem hallottatok társalogni” (ford. Devecseri Gábor).
Amikor Szókratész … az elsajátítás mozzanata • Valószínûleg utalás
Platón Gorgiasz c. dialógusára (448d és 471d), melyben Szókra-
tész Gorgiasszal folytatott beszélgetésében a szofista Póloszt os-
torozza, amiért „inkább az úgynevezett rétorikában gyakorolta
magát, mint a párbeszédben”, majd e szavakkal fordul Póloszhoz:
„Már beszélgetésünk elején megdicsértelek, Pólosz, mennyire
képzettnek látszol a szónoklásban, de a párbeszéd szabályaival
annál kevesebbet törõdsz” (ford. Péterfy Jenõ).
Az etikára is érvényes … szigorú mester • Utalás Pál szavaira Gal
3,24-ben: „Ekként a törvény Krisztusra vezérlõ mesterünkké lett,
hogy hitbõl igazuljunk meg”.
az erényrõl alkotott definíciójából • Vázlatában Kierkegaard hozzá-
fûzi a gr. kalok‚gaJía (kalokagathia) szót, mely annak jellemét
jelöli, aki kaloV kai ‚gaJóV (kalosz kai agathosz, lélekben
szép/nemes/jó és jó/erényes/igazságos). A görögöknél az erény
egyet jelentett a cselekvés készségével, vagyis erényesnek azt az
embert mondták, aki kész volt beteljesíteni feladatát. V. ö. Ten-
nemann, 3. kt, 1801. 264. o.
amit Arisztotelész többször is kijelent … családi boldogságra is •
Utalás a Nikomakhoszi etikára (HJikwn Nikomaceiwn – 1. könyv,
8. fej. in Aristoteles græce, 2. kt, 1099. o.); v. ö. „Die Sittenlehre
des Aristoteles”, in Die Ethik des Aristoteles, 1. kt, 492. o. Lásd
még ugyanezt a részt Poul Martin Møller tolmácsolásában az
„Udkast til Forelæsninger over den ældre Philosophies Historie”
c. írásban (Efterladte Skrifter, 2. kt, 2, 498. o.).
296. o. ímé, újjá lett minden • Utalás Pál apostol szavaira 2Kor 5,17-ben:
„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúl-
tak, ímé, újjá lett minden”.

637
 Jegyzetek

discrimen rerum • lat. a döntõ, kritikus pillanat.

hogy az eretnekek ne értsék • Idézet Az ismétlés (Koppenhága,
1843) c. írásból: „hogy az eretnekek ne érthessék”.
297. o. kat‘ exochn • gr. teljes ember.
az ismétlés … minden dogmatikus probléma conditio sine qua non-ja
• Idézet Az ismétlés c. mûbõl (Koppenhága, 1843).
conditio sine qua non • lat. elengedhetetlen feltétel.
érdek nélküli … az esztétika • Kant szerint a szépség az érdekmen-
tes tetszés érzését váltja ki, mert a szép szemlélete a képzelõerõt
és az értelmet összhangba hozza egymással. (Critik der Urtheils-
kraft, 2. §, 6. o.) Tehát „Ha valaki az ízlés kérdéseiben a bíró sze-
repét akarja játszani, akkor a legcsekélyebb elfogultságot sem
szabad éreznie a dolog létezése iránt, hanem e tekintetben telje-
sen közömbösnek kell lennie” (ford. Papp Zoltán).
Heiberg professzor • Johan Ludvig Heiberg (1791-1860) író, szer-
kesztõ, kritikus, 1828-39 színházi író és fordító a Királyi Színház-
nál, ezt követõen annak cenzora, 1849-tõl pedig igazgatója;
1829-tõl címzetes professzor, 1830-tól a Királyi Katonai Fõiskola
docense logikából, esztétikából és dán irodalomból. Kora esztéti-
kai ízlésének meghatározója.
újévi ajándékához • Vagyis a J. L. Heiberg kiadásában megjelenõ
Urania. Aarbog for 1844 (megjelent 1843. december 15-én). Eb-
ben olvashatjuk a „Det astronomiske Aar” c. tanulmányt, melyben
Heiberg elemzi, idézi és bírálja Kierkegaard Az ismétlés c. írását.
a Vagy-vagy esztétája a „Váltógazdálkodás”-ban eljutott • Azaz a
Vagy-vagy elsõ részében olvasható „Váltógazdálkodás. Egy társa-
dalmi okosságtan kísérlete” c. fejezetben.
kozmikus õrültnek • Utalás J. L. Heiberg asztronómiai érdeklõdésé-
re, mely nemcsak a „Det astronomiske Aar” c. esszében jut kife-
jezésre, hanem az Uraniában (1-76. o.) megjelenõ „Stjerne-
Calender for 1844, til Orientering i Himmellegemernes Bevægel-
ser og Stillinger” c. írásban is.
298. o. a dogmatika heterogén eredete • A dogmatikában fellelhetõ különb-
ségek arra vezethetõk vissza, hogy a dogmatika egy olyan feltétel-
bõl, a bûn valóságából indul ki, melyet nemcsak saját területén
belül nem lehet megmagyarázni, de minden más tudomány szá-

638
 A szorongás fogalma

mára is megmagyarázhatatlan. Ezt a felfogást képviseli pl. Schlei-

ermacher Der christliche Glaube c. mûvében (1. kt, 2. §, 3. o.):
„diese Glaubenslehre sich völlig von der Aufgabe lossagt, von all-
gemeinen Principien ausgehend eine Gotteslehre aufzustellen
oder auch eine Anthropologie oder Eschatologie, (…) in denen
die Säze des christlichen Glaubens vernunftmäßig erwiesen wer-
den sollen”.
dogmát az angyalokról vagy a Szentírásról • V. ö. pl. Hutterus
redivivus, 38-40. § „De Scriptura Sacra” (A Szentírásról), 88-94.
o. valamint 73-77. § „De Angelis bonis et malis” (A jó és a rossz
angyalokról), 175-186. o. V. ö. még H. N. Clausen, Udvikling af de
christelige Hovedlærdomme, Koppenhága, 1844. ktl. 253; 6. fej.
„Den hellige Skrift”, 111-132. o. valamint 11. fej. „Om høiere
Aander”, 213-235. o.
az örvénylésre … mozgató erõnek tekinti • A görög Anaximandrosz és
Démokritosz (Kr. e. 6. és 5. sz.) a világ keletkezését egy örvénylés-
sel kapcsolja össze. V. ö. Diogenis Laertii de vitis philosophorum,
ill. Diogen Laërtses filosofiske Historie, 9. könyv, 7. fejezet, 44. bek.
Schleiermacher halhatatlan érdemeit • Friedrich Daniel Ernst Schlei-
ermacher (1768-1834) német teológus, filozófus és klasszikafilo-
lógus, a hallei és a berlini egyetem professzora. Platón dialógusai-
nak lefordítása mellett ismert hermeneutikai és dogmatikai mun-
kássága is. Kierkegaard itt Schleiermacher dogmatikai fõmûvére,
a Der christliche Glaube c. írásra utal; ugyan jelentõsebb volt az
1830-ban megjelent 2. kiadás, Kierkegaard tulajdonában a 2. ki-
adáshoz képest változatlan 3. kiadás volt megtalálható, ezt hasz-
nálja a kommentárban.
à tout prix • fr. minden áron.
299. o. az egyes ember bûne … emberi nemre kiterjedt • A felfogás Róm
5,12-n alapul. V. ö. egy hasonló megfogalmazással Schleierma-
cher Der christliche Glaube (71. §, 1. kt, 381. o.) c. mûvében:
„Die Erbsünde eist (…) zugleich so sehr die eigene Schuld eines
Jeden, der daran Theil hat, daß sie am besten als die Gesammt-
that und Gesammtschuld des menschlichen Geschlechtes vorge-
stellt wird, und daß ihre Anerkennung zugleich die der allgemei-
nen Erlösungsbedürftigkeit ist”. V. ö. még 69. § 372-375.

639
 Jegyzetek

prwth filosofia • gr. (próté philoszophia) az elsõ filozófia. A kifeje-

zést Arisztotelész Metafizika c. mûvében használja (Aristoteles
græce, 6. könyv, 1. fej. 1026a 24, 2. kt, 1026. o.) V. ö. az Ariszto-
telészrõl szóló résszel Poul Martin Møller „Udkast til Forelæsnin-
ger over den ældre Philosophies Historie” c. mûvében (Efterladte
Skrifter, 2. kt, 1842. 467. o.).
görög értelemben az emlékezés • Az emlékezés központi helyet fog-
lal el a görög filozófiában, különösen Platónnál. Az általános,
örök és változhatatlan eszmékre való emlékezéssel, melyek min-
den egyedi, idõbeli és változékony dolog alapját képezik, az em-
ber nem csupán felismeri, azt, hogy mi az igaz, hanem részesül is
benne. V. ö. Platón, Menón. V. ö. Filozófiai morzsák – Az emléke-
zés és az ismétlés viszonyáról, v. ö. Az ismétlés.
secunda philosophia • lat. a második filozófia. Kierkegaard Schelling
Philosophie der Offenbarung c. elõadássorozatának 6. elõadásáról
készült feljegyzése szerint Schelling az identitásfilozófiát a ’philo-
sophia secunda’ névvel illeti; a kifejezést már Arisztotelész is hasz-
nálta, igaz õ a fizikát értette rajta (Pap. III C 27, XIII. kt, 260. o.).
Schelling • Philosophie der Offenbarung c. elõadássorozatában, me-
lyen 1841-42-ben Kierkegaard is részt vett, Schelling megkülön-
bözteti a ’negatív’ és a ’pozitív’ (azaz schellingi) filozófiát, v. ö.
Kierkegaard feljegyzéseivel (Pap. III C 27, XIII. kt, 273-295. o.),
és meghatározza a kettõ kapcsolatát. Schelling ebben az össze-
függésben tárgyalja ’az elsõ filozófia’ fogalmát is, amikor (egy
történelmi áttekintés keretein belül) azt bizonyítja, hogy a ’ne-
gatív’ és ’pozitív’ filozófia megkülönböztetésének voltak elõfutá-
rai; a bizonyítást Arisztotelésszel kezdi. V. ö. még H. E. H. Paulus-
nak az elõadásokról készült, Schelling akarata ellenére kiadott
jegyzeteivel: Philosophie der Offenbarung, 418-423. o.
300. o. reális lehetõsége • A kifejezés megtalálható Hegel Wissenschaft der
Logik c. mûvében, 1. 2. kt; Hegels Werke, 4. kt, 208. o; Jub. 4. kt,
686. o. valamint A. P. Adler Populaire Foredrag c. mûvében (169.
o.). A reális lehetõség ellentéte a formális lehetõség; mindaz,
ami nem mond ellent saját magának, lehetséges, bármilyen való-
színûtlennek látszik is, v. ö. Wissenschaft der Logik, 1. 2. kt;
Hegels Werke 4. kt, 203. o; Jub. 4. kt, 681. o.

640
 A szorongás fogalma

minõségileg különbözik • Hegel megkülönbözteti a dolgok sajátos

tulajdonságában végbemenõ fokozatos emelkedést vagy ereszke-
dést jelölõ mennyiségi különbséget és a dolgok minõségében
vagy természetében ugrást vagy radikális változást jelölõ minõsé-
gi különbséget.
egy régebbi filozófiában … akkor szükségszerû is • Utalás G. W. Leib-
nizre, aki egy 1678-ban íródott levelében („Epistola ad Herman-
num Conringium de Cartesiana Demonstratione Existentiae
Dei”), a következõt írja: „Deus necessario existat, si modo possibi-
lis esse ponatur” (Isten szükségszerûen létezik, ha létezése vala-
milyen módon feltételezhetõ), v. ö. Opera philosophica, 1. kt,
1840. 78. o. V. ö. még Les Principes de la Philosophie ou la Monado-
logie, 45. §.
301. o. ugyanúgy nem zavartatja magát, mint Arkhimédész • Amikor a ró-
maiak Kr. e. 212-ben megtámadták Szürakuszát, és egy római ka-
tona betört hozzá, Arkhimédész, aki a homokba rajzolt geometri-
ai alakzatokról gondolkodott, csak ennyit mondott: „Ne zavard
köreimet” – mire a katona lemészárolta. V. ö. Valerius Maximus,
Facta et dicta memorabilia, 8. könyv, 7. fej.
eszmei lehetõségét • Valószínûleg megfelel Hegel ’formális lehetõ-
ség’ fogalmának.
302. o. A pszichológiát a szubjektív szellemrõl szóló tanításnak nevezték •
Hegel szellemfilozófiájában megkülönbözteti a szubjektív, az ob-
jektív és az abszolút szellem fogalmát; a ’szubjektív szellem’ fo-
galmával három területet is lefed: az antropológiát, a szellemfe-
nomenológiát és a pszichológiát, v. ö. Encyclopädie, 3. kt; Hegels
Werke, 7. 2. kt, 40. o; Jub. 10. kt, 46. o. Vigilius Haufniensis bizo-
nyára K. Rosenkranz Psychologie oder die Wissenschaft vom
subjectiven Geist és C. L. Michelet Anthropologie und Psychologie
oder die Philosophie des subjectiven Geistes (Berlin, 1840) c. írá-
sára is gondol; Michelet a pszichológiáról mint a szellem filozófi-
ájáról beszél, P. M. Stillinghez hasonlóan, aki Philosophiske Be-
tragtninger c. írásában (9. és 18. o.) ’a szubjektív szellem filozófi-
ájá’-ról mint pszichológiáról beszél.
Ha ezt alaposabban megvizsgáljuk … az abszolút szellemrõl szóló ta-
nításba • Az abszolút szellemrõl szóló tanítás Hegel rendszeré-

641
 Jegyzetek

nek befejezõ része, a szellem filozófiája, mely dialektikusan épül

fel mint a szubjektív szellemrõl (antropológia, fenomenológia,
pszichológia), az objektív szellemrõl (jog, moralitás, erkölcsiség)
és az abszolút szellemrõl (mûvészet, vallás, filozófia) szóló taní-
tás, v. ö. pl. Encyclopädie, 3. kt; Hegels Werke 7. 2 kt, IX. o; Jub.
10. kt, 5. o. V. ö. még C. H. Weiße, System der Aesthetik als Wis-
senschaft von der Idee der Schönheit, 2 kt, Lipcse, 1830. ktl.
1379-1380; 1. kt, 15. o.
303. o. elsõ bûnnek, Ádám bûnének, a bûnbeesésnek • Utalás Móz 3-ra. V. ö.
Hutterus redivivus, 83. §, 195. o.
donum divinitus datum supranaturale et admirabile • lat. Istentõl
kapott természetfölötti és csodálatos ajándék
a föderalisztikus dogmatikában … Ádámról való képzelgésben • A
föderalisztikus vagy szövetségi teológia a dogmatikát két szövet-
ségre osztja: a cselekedetek szövetségére (a paradicsomi ártatlan
állapotban) és a kegyelmi szövetségre (a bûnbeesés, illetve az
Édenkertbõl való kiûzetés utáni állapotban). Az elsõ szövetséget
Isten Ádámmal, mint az egész emberi nem képviselõjével kötöt-
te, ám a bûnbeeséssel az ember eltávolodott tõle, és alávettetik a
szövetség megszegése következményeinek. A második szövetsé-
get Isten a Krisztusról szóló ígéretben (1Móz 3,15) hozza létre, s
ebben megígéri, hogy az eljövendõ Üdvözítõben (Krisztusban) va-
ló hit által mindenki üdvözülhet. A szövetségi teológia Hollandiá-
ban alakult ki a 17. sz. közepén, és a reformáció tanait követõ,
német születésû teológus, Johannes Coccejus nevéhez fûzõdik
(1643-tól professzor Franekerben, 1650-tõl Leidenben). V. ö.
Hutterus redivivus, jegyzet a 85. §-hoz. V. ö még a szövetségi teo-
lógia bemutatásával: Lehrbuch des christlichen Glaubens, 407. o.
és Handbuch der Dogmatik, 1. kt, 75. o. és 2. kt, 77. o.
304. o. egy szimbolikus írás • Utalás a Schmalkaldeni Cikkekre.
Schmalkaldeni Cikkek • Artikel christlicher Lehre, Luther Márton
dolgozta ki 1536-ban németül az 1537-es mantuai zsinatra, ahol
a protestáns hitvallás összegzéseként akarták bemutatni. Nevét
az 1537. februárjában a poroszországi Schmalkaldenben tartott
protestáns konventrõl kapta, itt terjesztették elõ, de a megjelent
teológusok hivatalosan nem írták alá, ezért nem emelkedhetett

642
 A szorongás fogalma

soha az egyházi hitvallás rangjára. A Schmalkaldeni Cikkeket

Articuli christianæ doctrinæ címmel 1541-ben a dán Petrus Gene-
ranus, 1580-ban pedig a német Nikolaus Selneccer fordította le
latinra.
peccatum hæreditarium … credenda sit • lat. „Ez az eredendõ bûn
az emberi természetnek olyan egészen mélységes és gonosz rom-
lottsága, hogy föl sem tudjuk fogni az értelmünkkel, hanem hin-
nünk kell az Írás kijelentése alapján.” Idézet a Schmalkaldeni
Cikkek latin fordításából (3. 1. 3.). Magyarul Luther Márton Négy
hitvallása, ford. Prõhle Károly, A Magyarországi Evangélikus Egy-
ház Sajtóosztálya, Budapest, 1983.
ƒmárthma protopatorikon • gr. vagy a ƒ. prwtopatorikon (hamar-
téma prótopatorikon – igaz a prwto-patorikon szóösszetétel
nem ismert), vagyis az elsõ atyától származó bûn elírása vagy a
propatorikon ƒmárthma (propatorikon hamartéma), az õsatyá-
tól származó bûn elírása. Az utóbbi kifejezés elõfordul a görög-
ortodox hitvallásokban, melyeket G. B. Winer Comparative Dar-
stellung c. mûvének bûnbeesésrõl és annak következményeirõl
szóló fejezetében tárgyal.
vitium originis • lat. ’az eredet fogyatékossága’, vagyis az eredendõ
vagy elsõ bûn, Tertullianus ezt a kifejezést használja az eredendõ
bûn jelölésére, mely a rosszat az ember természetévé tette. A kife-
jezés Tertullianus De anima (41) c. mûvébõl származik, v. ö. Ter-
tulliani opera, 4. kt, 225. o; de szerepel Bretschneider Handbuch
der Dogmatik c. mûvében is (2. kt, 110. o.). V. ö. Confessio Augus-
tana invariata, Koppenhága, 1817. ktl. 469; 15. o.
Tertullianus • Quintus Septimius Florens Tertullianus (kb. 155-
240), az észak-afrikai Karthágóban született, egyike a római-ka-
tolikus ’egyházi szerzõknek’.
peccatum originale … tradatur • lat. ’az eredendõ bûn’. V. ö.
Handbuch der Dogmatik, 2 kt, 110. o. ahol Ágoston eredendõ
bûn-értelmezésérõl a következõt olvashatjuk: „Peccatum origina-
le nannte es Augustin zuerst, quia originaliter tradatur. Er ver-
stand darunter bald die Erbsünde selbst, bald die Ursache dersel-
ben, den Sündenfall. Beides unterschied man durch die Distinc-
tion zwischen peccatum originans und originatum. Der Ausdruck

643
 Jegyzetek

pecc. originis wurde zuerst auf dem 3ten Concilio zu Carthago

(Jahr 418) recipiert.”
peccatum originans és originatum • lat. ’eredetteremtõ és eredezte-
tett bûn’, azaz az áteredõ bûn eredendõ bûn (bûnbeesés) értelem-
ben, mely az aktuális bûnök oka, és az áteredõ bûn mint a bûnre va-
ló hajlam, melyet az eredendõ bûn okoz. V. ö. még Schleiermacher
Der christliche Glaube, 71. 1 §, 1. kt, 382. o.
carentia imaginis dei; defectus justitiæ originalis • lat. az isteni
képmás hiánya; az õsi jog elvesztése. A kifejezés a skolasztikus,
azaz katolikus teológiából ismert, amely a késõközépkorban
megpróbálta az arisztotelészi filozófia bevonásával átgondolni
az egyházatyák tanítását, hogy így teremtsen egységet a katoli-
kus egyház tanai között. V. ö. Lehrbuch des christlichen Glau-
bens (363. o.), melyben a ’carentia justitiæ originalis s.[ive]
imaginis divinæ’ fogalmak beletartoznak az eredendõ bûnrõl
szóló skolasztikus és szemipelagiánus elméletbe; v. ö. még G. B.
Winer Comparative Darstellung (54. és 61. o) – Nem igaz, hogy
– mint Vigilius Haufniensis állítja – a protestantizmus elveti
ezeket a meghatározásokat.
poena • lat. büntetés. V. ö. G. B. Winer Comparative Darstellung
(54. o.), mely R. F. R. Bellarmin jezsuita bíborost idézi. V. ö.
Handbuch der Dogmatik, 122. § „Die kirchliche Lehre b) vom
Ursprunge und von der Strafe der Erbsünde”, 2. kt, 32-39. o.
concupiscentiam poenam … adversarii • lat. „a vágy büntetés, nem
bûn, állítják az ellenfelek”. Nem szó szerinti idézet az Apologia
Confessionis Augustanæ c. mûbõl (2. 38): „At disputant concu-
piscentiam poenam esse, non peccatum” (Egyesek továbbá azt
állítják, hogy a vágy nem bûn, hanem büntetés.), v. ö. Libri sym-
bolici, 57. o. Az Apologia Confessionis Augustanæ c. írásban nem
szerepel az „adversarii” (ellenfelek) szó, ez valószínûleg G. B.
Winer Comparative Darstellung c. mûvébõl származik.
Apolog. A. C. • Az Apologia Augustanæ Confessionis, helyesebben
Apologia Confessionis Augustanæ rövidítése, melyet 1530-31-ben
Philipp Melanchton német reformátor írt a Confessio Augustana
védelmében. Az iratot 1537-ben írták alá Schmalkaldenben, így
vált a lutheránusok hitvallásává a Confessio Augustana mellett.

644
 A szorongás fogalma

vitium … culpa • lat. vétek, bûn, bûntett, botlás. Ezek a szavak meg-
találhatók a különbözõ hitvallásokban, pl. a Confessio Augusta-
nában is (2. cikk, 1-2), valamint a Formula Concordiae 2. részé-
ben („Solida Declaratio”, 1. 9), de nem együtt vagy az itt találha-
tó sorrendben, fokozásként. V. ö. G. B. Winer Comparative
Darstellung c. mûvével, melyben a szerzõ a lutheri hivallásokból
állít össze idézeteket, ebben az említett szavak a Kierkegaard ál-
tal felállított sorrendben szerepelnek.
305. o. nunc quoque … peccarunt • lat. ’és sújtson le Isten haragja azokra
is, akik Ádám példája nyomán vétkeztek’. A ’teljesen ellentmon-
dó gondolat’ abban áll, hogy az eredendõ bûnt megszünteti. Az
idézetet nem sikerült azonosítani, lehet, hogy a Confessio Augus-
tana 2. cikkének rövidített változata, v. ö. Confessio Augustana
invariata, 15. o. valamint Róm 5,14: „quodque hic morbus, seu
vitium originis vere sit peccatum, damnans et afferens nunc quo-
que æternam mortem his, qui non renascuntur per baptismum et
Spiritium Sanctum”, illetve ,„Úgyde a halál uralkodott Ádámtól
Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének hasonlatossága
szerint vétkeztek, aki ama következendõnek kiábrázolása vala”.
V. ö. még G. B. Winer, Comparative Darstellung (62. o.).
quo fit … simus • lat. ’amibõl az következik, hogy mi mindnyájan
Ádám és Éva engedetlensége miatt vagyunk Isten kegyvesztett-
jei’. Idézet a Formula Concordiæ 2. részébõl („Solida Declara-
tio”, 1. 9), v. ö. Libri symbolici, 639. o. A hely szerepel a Hutterus
redivivus 84. §-ában (idézi a 2. jegyzet és utal rá a 3, 197. o.).
V. ö. még G. B. Winer, Comparative Darstellung, 62. o.
Form. Conc. • A Formula Concordiæ rövidítése, mely az utolsó lutheri
hitszabályozó iratot jelöli. Több kiemelkedõ reformátor teológus
munkásságának köszönhetõen készült el, célja a fiatal lutheránus
egyházat fenyegetõ meghasonlás elkerülése volt Luther 1546-ban
bekövetkezett halála után. A német nyelvû dokumentumot 1577-
78-ban számos fejedelem és teológus aláírta (kb. nyolcezren), így
hitvallás rangra emelkedett (a dániai evangélikus-lutheránus egy-
házban azonban nem). Az egységes alakzatot Liber Concordiæ né-
ven elõször 1580. június 25-én adták ki, a végleges latin változat
megjelenését (1598) hosszas viták és több kísérlet elõzte meg.

645
 Jegyzetek

Form. Conc. … lényege • Utalás egy Matthias Flacius (1520-75) lu-

theránus teológus által képviselt tanra, melyet a Formula Con-
cordiæ elvetett, v. ö. a Hutterus redivivus 84. §-ához írt 8. jegy-
zettel, v. ö. Libri symbolici, 647. o. V. ö. még G. B. Winer, Compa-
rative Darstellung, 56. o.
A tanítás szerint Krisztus elégtételt adott az eredendõ bûnért •
Klasszikus dogmatikai felfogás, mely már az Újtestamentumban
is megjelenik, pl. Pálnál a Róm 5,18-19-ben: „Bizonyára azért,
miképen egynek bûnesete által minden emberre elhatott a kár-
hozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott
az életnek megigazulása. Mert miképen egy embernek engedet-
lensége által sokan bûnösökké lettek: azonképen egynek enge-
delmessége által sokan igazakká lesznek.” Ugyanez a dogmatikai
felfogás jut kifejezésre a lutheri hitvallási írásokban, illetve a
dogmatika sok 19. században íródott fõmûvében. V. ö. pl. Confes-
sio Augustana 3,3. cikk; Hutterus redivivus 4. rész („Szoteroló-
gia”, 2. fej., 221. o.); Lehrbuch des christlichen Glaubens (328
o.); Handbuch der Dogmatik (2. kt, 260. o.).
tényleges bûn • Vigilius Haufniensis egy elterjedt teológiai fogalmat
használ, és megkülönbözteti az eredendõ bûnt a valódi, tényleges
bûntõl, ellentétben a ’peccatum habituale’ (habituális, állapot-
szerû) és a ’peccatum actuale’ közötti klasszikus dogmatikai
megkülönböztetéssel.
306. o. a pelagianista, szocianista, filantróp egyessel • A pelagianista megje-
lölés Pelagius (kb. 354-425) brit vagy ír laikus szerzetesre utal, aki
401 és 411 között Rómában élt és tanított. Szent Ágostonnak a
pelagianista tannal folytatott küzdelme révén vált ismertté, taní-
tása többek között tagadta az áteredõ bûnt, és azt állította, hogy
az ember születésekor ugyanolyan, mint Ádám volt a bûnbeesés
elõtt, illetve hogy az ember tehet üdvösségéért. Tanát Zószimosz
pápa idején eretnekké nyilvánították. A ’szocianista’ kifejezés egy
lengyel keresztény közösségre utal, mely a 16. században alakult,
és Lelio Sozzini (1525-62) és unokaöccse, Fausto Sozzini (1537-
1604) teológiájára támaszkodott. A pelagiánusokhoz hasonlóan
õk is elvetették az eredendõ bûn hagyományos tanát. A ’filantróp’
kifejezés a J. B. Basedow (1723-90) német teológus és pedagógus

646
 A szorongás fogalma

alapította filantróp mozgalomra utal. Basedow 1753-tól a dán

Sorø Akadémia alkalmazásában állt, az 1760-as években elbocsá-
tották, ezt követõen a dán kormánytól kapott támogatást. Elutasí-
totta az eredendõ bûnrõl és a kiengesztelõdésrõl szóló tant; a
’filantrópok’ vagy ’emberbarátok’ antropológiája túlnyomórészt
optimista elemekbõl állt, melyek fontos szerepet játszottak a gyer-
meknevelés és az iskolarendszer megújításában.
egyszeregyben • az eredetiben németül einmal ein.
307. o. caput generis humani naturale, seminale, foederale • lat. az emberi
nem feje természeténél fogva, leszármazottai révén és egy szövet-
ség értelmében, vagyis Ádámot azért tartják az emberi nem fejé-
nek, mert õ az elsõ ember, tõle származik az emberiség, és Isten
szövetséget kötött vele.
308. o. Az új minõség … rejtélyes váratlansággal jelenik meg • V. ö. Popu-
laire Foredrag, 98. o: „A mennyiség új valódi minõséget hoz létre,
ezek a hirtelen minõségi öteletek és ugrások megoldják a létezés
tekergõ folyamát megszakító csomókat; váratlan ötletek, melye-
ket véletlennek hívunk, hirtelen átmenetek, melyeket a misztéri-
umok névvel illetünk.”
generatio æquivoca • lat. önnemzés, szerves élõlények közvetlen ke-
letkezése szervetlen anyagból. V. ö. Aquinói (Szent) Tamás Sum-
ma contra gentiles c. mûvével (4. 10. 3), mely azt hozza példa-
ként, hogy a nap segítségével a rothadásból állatok keletkeznek.
Az önnemzés feltételezése általános volt a természettudósok kö-
rében, míg Louis Pasteur az 1860-as években be nem bizonyítot-
ta, hogy nem létezik.
Trop … kandidátus • J. L. Heiberg Recensenten og Dyret (1826) c.
vaudeville-jében Trop, a hatvanéves joghallgató kijelenti: „Bármi-
kor szerezhetek bizonyítékot arra, hogy majdnem letettem a la-
tin jogi vizsgát. Ez azért mégiscsak valami”, Samlede Skrifter.
Skuespil, 3. kt, 1834. 202. o.
ahogy Hegel is teszi • Hegel a mennyiségbõl a minõségbe való átmene-
ten a fogalmakban történõ absztrakt mozgást érti, mely a kategó-
riák immanens rendszerében megy végbe, és logikáját alkotja.
az egész görög szofisztika … az egyenlõség és az egyenlõtlenség köz-
ti különbségben látta • Nem a szofistákra, hanem Püthagorasz

647
 Jegyzetek

különbségrõl szóló tanára utal, mely a végesség/végtelenség és

egyenlõség/egyenlõtlenség különbségét tartja a különbözõség
legmagasabb formájának. Ahogy néhány 1843. márciusában ke-
letkezett JJ jelû feljegyzésbõl (v. ö. Pap. IV A 56-57) kiderül,
Kierkegaard forrása Tennemann Geschichte der Philosophie c.
mûve (1. kt, 115. o.), mely két oszlopba rendezve mutatja be Pü-
thagorasz tanát a különbségrõl, az elsõ sorban a ’Das Endliche’
és ’Das Unendliche’, a másodikban a ’Das Ungerade’ és ’Das Ge-
rade’ ellentétpárt szembeállítva. Hasonló fogalompárokat szem-
beállító kategóriatáblával találkozunk Poul Martin Møllernél,
amikor „Udkast til Forelæsninger over den ældre Philosophies
Historie” c. írásában áttekinti a püthagoreus iskolát, v. ö. Efter-
ladte Skrifter, 2. kt, 1842. 322. o. – Vigilius Haufniensishez ha-
sonlóan Hegel is bírálta a püthagoreus iskola felfogását a meny-
nyiségi különbségekrõl, v. ö. Wissenschaft der Logik, 1. 1. kt;
Hegels Werke, 3. kt, 247. o; Jub. 4. kt, 257. o; ezt a kritikát meg-
ismétli A. P. Adler Populaire Foredrag c. írásában (67. o.).
Schelling … minden különbséget • Valószínûleg utalás K. Rosen-
kranz Schelling-jegyzetére (Schelling. Vorlesungen, 58. o.), mely
szerint A. K. A. Eschenmayer értekezése megerõsíti Schelling fel-
tételezését, vagyis hogy a „quantitative Bestimmung der qualita-
tiven Differenzen” létezik. Rosenkranz itt az Ideen zu einer Philo-
sophie der Natur (Lipcse, 1797) c. írásra hivatkozik, melyben
Schelling állítását a kémia egyik alapvetõ elveként fogalmazza
meg, eszerint minden test minõségét levezethetjük mennyiségi
meghatározásokból; ebben az összefüggésben Schelling dicséri
Eschenmayert, mondván, hogy értekezésében ugyanezen állítás
mellett érvelt, amikor arról beszélt, hogy a minõségi különbsé-
gek a kémiában mennyiségi különbségekre redukálhatók.
ugyanezt Eschenmayernál (annak disszertációjában) kifogásolta •
V. ö. Schelling. Vorlesungen (155. o.), mely szerint Schelling bírálja
Eschenmayert, ráadásul éppen annak Principia quædam discipli-
næ naturali, in primis Chemiæ, ex Metaphysica Naturæ subster-
nenda (Tübingen, 1796) c. értekezését, melyet korábban dicsért
és idézett Ideen zu einer Philosophie der Natur (Lipcse, 1797) c.
mûvében. Schelling tehát 1801-ben Eschenmayer ellen fordult, és

648
 A szorongás fogalma

bírálta, amiért a minõségi különbségeket értekezésében csak

mennyiségi különbségként határozta meg. Az, hogy Schelling
megváltoztatta véleményét Eschenmayerrõl, arra vezethetõ visz-
sza, hogy idõközben létrehozta Zeitschrift für spekulative Physik c.
filozófiai folyóiratát, melynek második kötetében megjelentette
Eschenmayer „Spontaneität = Weltseele oder das höchste Princip
der Naturphilosophie” c. értekezését, mely bírálta Schellinget (2.
1. füzet, Jena/Lipcse, 1801. 1-68. o.). Schelling erre ugyanennek a
kötetnek a függelékében „Anhang zu dem Aufsatz des Herrn
Eschenmayer betreffend den wahren Begriff der Naturphilosophie,
und die richtige Art ihre Probleme aufzulösen” c. írásában vála-
szolt, és Eschenmayerhez kritikusan viszonyult (111-146. o.). –
Adam Karl August Eschenmayer (1768-1852) német orvos és filo-
zófus, az orvostudomány és a filozófia professzora Tübingenben;
Schelling és Jacobi hatása alatt többek között azt álltotta, hogy a
filozófia szükségszerûen saját tagadásával fogja végezni, és ezért
átmegy a hitbe.
Hegel bevezette az ugrás … a Logikában • Hegel az ’ugrás’ fogalmát a
mennyiségbõl a minõségbe való átmenet tárgyalásakor használja.
A dolgok mennyiségileg egy bizonyos pontig fokozatosan növeked-
nek, ezen a ponton azonban megtörténik az ’ugrás’, mely minõségi
változást eredményez; pl. a fokozatos mennyiségi növekedés vagy
csökkenés a víz hõmérsékletében egy bizonyos pont után minõségi
változást eredményez, a víz gõzzé, illetve jéggé válik. V. ö. Wissen-
schaft der Logik, 1. 1. kt; Hegels Werke, 3. kt, 448. o. A fogalommal
részletesen foglalkozik A. P. Adler Populaire Foredrag c. elõadásá-
nak 21. §-ában (97. o.).
Rosenkrantz • Johann Karl Friedrich Rosenkranz (1805-79) német fi-
lozófus, a königsbergi egyetem professzora. Hegel hatása alatt a
’hegeli közép’ jellegzetes képviselõje, aki a rendszer tökéletesíté-
sére törekedett; ezen kívül különösen a pszichológia, az esztétika
és a filozófiatörténet terén számít eredeti gondolkodónak. Rosen-
kranz nevéhez fûzõdik az elsõ Hegel-biográfia (Georg Wilhelm
Friedrich Hegels Leben, Berlin, 1844), melynek egyes részei dán
fordításban a Tidsskrift for udenlandsk theologisk Litteratur c. fo-
lyóiratban jelentek meg (12. évf. Koppenhága, 1844. 511-636. o.).

649
 Jegyzetek

Ezért Rosenkrantz (pszichológiájában) csodálja Hegelt • Lásd K.

Rosenkranz, Psychologie, 332. o.
Utolsóként megjelent … Hegelt dicséri • K. Rosenkranz Schelling.
Vorlesungen c. írásában számos példát találhatunk arra, hogy Ro-
senkranz Schellinggel szemben dicséri Hegelt, pl. XXIII-XXX. és
179-182. o.
309. o. mítosznak tekintik • V. ö. Hutterus redivivus 83. § („Bûnbeesés”),
mely szerint a racionalista teológusok és a filozófikus egyházi
dogmatikusok (azaz a német idealizmus hatása alatt álló dogma-
tikusok) a bûnbeesésrõl szóló történetet filozófiai mítosznak te-
kintették (196. és 202. o. 5. jegyzet). Az utóbbi csoportba tarto-
zik pl. W. M. L. de Wette, akinek Kritik der Israelitischen Ge-
schichte. Erster Theil: Kritik der Mosaischen Geschichte (Halle,
1807) c. mûve következetes kísérlet a mitikus értelmezés alkal-
mazására; mégis sokatmondó, hogy 1Móz 1 és 2-rõl 1Móz 5-re ug-
rik, vagyis eltekint a bûnbeesésrõl szóló történet mitikus értel-
mezésétõl. Késõbb L. Usteri beszél mítoszról a Genezis 3. fejeze-
tében Udvikling af det Paulinske Lærebegreb c. írásában (23. o.).
H. N. Clausen „az Ószövetség mítoszai”-ról, illetve a „mózesi mí-
tosz”-ról beszél 1Móz 2 és 3-mal kapcsolatban, v. ö. Catholicis-
mens og Protestantismens Kirkeforfatning, Lære og Ritus, 520. és
522. o. Valószínûleg utalás Hegel Encyclopädie c. mûvére is (1.
kt; Hegels Werke, 6. kt, 54. o; Jub. 8. kt, 92. o.). V. ö. még Vorle-
sungen über die Philosophie der Religion; Hegels Werke, 11. kt,
269. o; Jub. 15. kt, 285. o.
tartalma • az eredetiben németül Gehalt.
a bûnösség megelõzi a bûnt … a bûn megelõzte • V. ö. Schleierma-
cher magyarázatával az aktuális és az eredendõ bûn közötti vi-
szonyról, Der christliche Glaube, 1. kt, 71. §.
310. o. A bûn tehát Ádám elsõ bûnével került a világba • V. ö. Róm 5,12:
„Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bûn”,
nevezetesen Ádám által.
Az a tanítás, hogy Ádám … egymásnak • Utalás Róm 5,14-19-re:
Ádám, „aki ama következendõnek kiábrázolása vala. De a kegyel-
mi ajándék nem úgy van, mint a bûneset; mert ha amaz egynek
esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelem-

650
 A szorongás fogalma

bõl való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal in-
kább elhatott sokakra. És az ajándék sem úgy van, mint egy vét-
kezõ által; mert az ítélet egybõl lett kárhozottá, az ajándék pedig
sok bûnbõl van igazulásra. Mert ha az egynek bûnesete miatt
uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkod-
nak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az
igazság ajándékának bõvölködésében részesültek. Tehát: Bizo-
nyára azért, miképen egynek bûnesete által minden emberre el-
hatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden em-
berre elhatott az életnek megigazulása. Mert miképen egy em-
bernek engedetlensége által sokan bûnösökké lettek: azonképen
egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek”. V. ö. 1Kor
15,21-22. V. ö. még Handbuch der Dogmatik, 1 kt, 183. o. és L.
Usteri, Udvikling af det Paulinske Lærebegreb, 17. o.
311. o. a kékruhások beszámozásánál • Az 1753-ban alapított Királyi Neve-
lõintézet növendékei. A nevelõintézetet eredetileg kétszáz öt és
tizenkét év közötti szegény fiú nevelésére hozták létre, de az in-
tézmény 1779-ben átalakult, ettõl kezdve a koppenhágai sze-
gény- és szabadiskolák legjobb diákjainak bentlakásos iskolája-
ként mûködött; az intézménynek, mely a többi iskolánál valami-
vel magasabb szintû oktatást nyújtott az idejáróknak, 1838-ban
két osztályban kb. hatvan tanulója volt, 1844-ben négy osztályra
bõvítették. A tanulókat tíz-tizenegy éves korukban, felvételi vizs-
gát követõen vették fel, 1815-ig zöld egyenruhát viseltek, innen a
’zöld fiúk’ elnevezés; a konfirmációjukra viszont kék kabátot kap-
tak. A felvételkor minden fiúnak számot osztottak, mely megfe-
lelt a beiratási jegyzõkönyvbe bejegyzett számnak. A tanárok a
növendékeket a nevükön szólították, õk azonban egymás között
a számokat használták, melyekbõl gyakran kissé megváltozott
formában és kiejtéssel becenév lett.
312. o. a dogmatikákban • V. ö. pl. P. Marheineke Grundlehren der Dogma-
tik, 260. §, különösen 153. o. V. ö. még 86. §, ahol Marheineke
azt hangoztatja, hogy az ember eredetileg „Unschuld und Heilig-
keit, in dem unmittelbaren Bewußtsein der Wahrheit”. V. ö. még
Hegel, Vorlesungen über die Philosophie der Religion, 2. kt; Hegels
Werke, 12. kt, 259. o; Jub. 16. kt, 259. o.

651
 Jegyzetek

mintha a közvetlenség … megegyezne • V. ö. pl. Encyclopädie, 1. kt;

Hegels Werke, 6. kt, 55. o; Jub. 8. kt, 93. o: „Das geistige Leben in
seiner Unmittelbarkeit erscheint zunächst als Unschuld und unbe-
fangenes Zutrauen.” V. ö. még Hegel, Vorlesungen über die Philo-
sophie der Religion, 2. kt; Hegels Werke, 12. kt, 74. o; Jub. 16. kt,
74. o: „Der Mensch, heißt es, sey im Zustand der Unschuld gewe-
sen: dieß ist überhaupt der Zustand des natürlichen Bewußtseyns,
er muß aufgehoben werden, sobald das Bewußtseyn des Geistes
überhaupt eintritt. Das ist die ewige Geschichte und die Natur des
Menschen.”
szellemesek • az eredetiben németül ‘geistreich’.
313. o. mélabússá vagy könnyelmûvé • V. ö. Hutterus redivivus, 207. o.
mi történt volna, ha Ádám nem vétkezik • A dogmatika sokat foglal-
kozott ezzel a feltételes kérdéssel, v. ö. pl. Handbuch der Dogma-
tik, 1. kt, 826-830. o. A kérdéssel L. Usteri is foglalkozik Udvik-
ling af det Paulinske Lærebegreb c. mûvében. Vigilius Haufniensis
többször is visszatér hozzá.
314. o. amit Hegel használ a tiszta létre vonatkozóan, azaz a semmi • V. ö.
Wissenschaft der Logik, 1. 1. kt; Hegels Werke, 3. kt, 78. o; Jub. 4.
kt, 88. o: „Das Seyn, das unbestimmte Unmittelbare ist in der
That Nichts, und nicht mehr noch weniger als Nichts.”
A Genezisben olvasható elbeszélés … tudatlanság • Az 1Móz 3-ban
nem hangzik el, hogy az ártatlanságon (azaz a bûnbeesés elõtti
állapoton) tudatlanságot (különösen a jó és a rossz közötti kü-
lönbség nem tudását) kell érteni, de a 4-5.7.11-et értelmezhet-
jük így. Ezt az értelmezést védelmébe veszi többek között Hegel,
v. ö. Vorlesungen über die Philosophie der Religion, 1. kt; Hegels
Werke, 11. kt, 269. o; Jub. 15. kt, 285. o: „Der Zustand der Un-
schuld ist, wo für den Menschen nichts Gutes und nichts Böses
ist: es ist der Zustand des Thiers, der Bewußtlosigkeit, wo der
Mensch nicht vom Guten und auch nicht vom Bösen weiß, wo
das, was er will, nicht bestimmt ist als das eine oder andere: denn
wenn er nicht vom Bösen weiß, weiß er auch nicht vom Guten”.
V. ö. még Hutterus redivivus, 188. o.
minõségi ugrása • Ellentétben egy fokozatos vagy mennyiségi válto-
zással. V. ö. pl. Populaire Foredrag (21. §, 98. o.): „minden egyes
kinyilatkoztatás minõségi ugrás az emberi fejlõdésben”.
 A szorongás fogalma

315. o. minden száj bedugassék • Idézet Pál szavaiból a Róm 3,19-ben: „Tud-
juk pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a tör-
vény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ
Isten ítélete alá essék.”
nyomorban született és bûnben fogantatott • Utalás Zsolt 51,7-re:
„Ímé én vétekben fogantattam, és bûnben melengetett engem az
anyám.”
esztétikai értelemben bánkódni • Az elveszített élvezet vagy boldog-
ság miatt bánkodni.
Egyedül Krisztus szomorkodott … bele kellett törõdnie • Valószínû-
leg utalás a Mt 26,36-46-ra.
szabadon vállalta … büntetést • Utalás Fil 2,6-8-ra: Jézus Krisztus
„Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmány-
nak azt, hogy õ az Istennel egyenlõ, Hanem önmagát megüresíté,
szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor
olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, enge-
delmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig”. Utalás
még Keresztelõ János Jézusról mondott szavaira Jn 1,29-ben:
„Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bûneit!”
316. o. Usteri világos fejtegetésében a Szent Pál-i tanításról • Utalás L. Usteri
Udvikling af det Paulinske Lærebegreb c. írására. – Leonhard Usteri
(1799-1833) svájci protestáns teológus és pedagógus, 1824-tõl
professzor Bernben, erõsen hatott rá F. Schleiermacher. Ent-
wickelung des paulinischen Lehrbegriffes mit Hinsicht auf die übri-
gen Schriften des neuen Testamentes (Zürich, 1824) c. fõmûvében
megpróbálta bebizonyítani, hogy a páli ’rendszer’ levezethetõ a ke-
reszténység üzenete és a kereszténység elõtti idõszak közötti bizo-
nyos feszültségekbõl. Azzal a mítoszelmélettel, melyet az Újtesta-
mentum magyarázatakor alkalmazott, megelõlegezte D. F. Strauß
Das Leben Jesu, kritisch bearbeitet (2 kt, Tübingen, 1835-36) c.
korszakalkotó mûvének egyes elemeit. A dán fordítás a 4. átdolgo-
zott német kiadáson (Zürich, 1832) alapul.
Usteri fejtegetésének lényege … Ádám minõségi ugrásában nyilván-
valóvá válik • V. ö. Udvikling af det Paulinske Lærebegreb, 26. o.
Franz Baader • Franz von Baader (1765-1841) német katolikus filo-
zófus és teológus, 1826-tól professzor Münchenben. A Schelling,

653
 Jegyzetek

valamint a zsidó és a keresztény misztika hatása alatt álló Baader

vallásos filozófájában arra próbált rámutatni, hogy az igazi filozó-
fia csak a katolikus hitben találja meg alapját. Kierkegaard
könyvtárában számos Baader-mû megtalálható volt (v. ö. ktl.
391-418).
a kísértésrõl … a szabadság szükséges másik oldalaként kellene fel-
fogni • Utalás Baader elméletére a kísértés jelentõségét tekintve
a bûnbeesés szempontjából, illetve az emberi szabadság történe-
tére vonatkozóan. Vorlesungen über speculative Dogmatik, 1. fü-
zet, Stuttgart/Tübingen, 1828. 2-5. füzet, Münster, 1830-38. ktl.
396; 1-2. füzet, 1828-30. 85-103. o; v. ö. pl. 1. füzet, 85. o: „Die
Betrachtung der Wahlfreiheit des Menschen führt uns (…) zu
einer Untersuchung des Wesens der Versuchung, weil nur aus
dieser das kreaturlich Gute, wie das kreaturlich Böse hervorge-
hen kann”. V. ö. még Vorlesungen über religiöse Philosophie, 1.
füzet, München, 1827. ktl. 395; 35. § „Bedeutung des Versuch-
baums der Erkenntniß des Guten und Bösen”, 52-57. o.
concupiscentia • lat. kívánság, vágy. A fogalom már a Vulgata lat. for-
dításában is megtalálható, v. ö. pl. Róm 7,7-8: „a bûnt nem ismer-
tem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam
volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad. [„Non concupis-
ces”]. De a bûn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett ben-
nem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bûn”. V. ö. még
Jk 1,13-14: „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentõl kísér-
tetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthetõ, õ maga pedig
senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és
édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván,
bûnt szûl; a bûn pedig teljességre jutván halált nemz”. A fogalom
késõbb fontos szerepet játszik Szent Ágostonnál, majd gyakran
elõfordul dogmatikákban és hitvallásokban, amikor a bûnbeesés
okát magyarázzák. Baader ’concupiscentia’-értelmezésérõl lásd
Vorlesungen über speculative Dogmatik, 1. füzet, 87. o.
317. o. ahogy a perzsa király … megvédje magát • Amikor Kambüszész per-
zsa király Kr. e. 527-ben megszállta Pelusiumot, az egyiptomi ha-
tárvárost, az egyiptomiak hajítógépekkel erõs ellenállást fejtet-
tek ki. A ravasz Kambüszész azonban az egyiptomiak szent állata-

654
 A szorongás fogalma

it állította serege elé, ezért azok beszüntették a hajigálást, így

Kambüszész elfoglalhatta Pelusiumot. Így tudósít Polüainosz gö-
rög történetíró Sztrategemata c. mûvében (7. 9), mely a Kr. e. 2.
század második felében született.
Omnes homines … et cum concupiscentia • lat. „Minden természetes
úton világra jött ember bûnben fogantatik és ott is születik, vagyis
kezdettõl tele van gonosz vágyakkal és hajlamokkal, az igaz Isten-
tõl nem fél, Istenben eredendõen nem hisz.” Idézet a Confessio Au-
gustana 2. 1. cikkébõl, v. ö. Confessio Augustana invariata, 15. o.
318. o. az ember … lelkileg, természetességével közvetlen egységben • V. ö.
K. Rosenkranz, Psychologie, 5. o.
A szellem álmodik • V. ö. K. Rosenkranz, Psychologie, 5. és 108-122. o.
a Bibliában található felfogással … különbséget tenni jó és rossz kö-
zött • Utalás 1Móz 3-ra.
minden katolikus fantazmagória • Handbuch der Dogmatik (1 kt,
797. o.) c. mûvében K. G. Bretschneider a következõképpen fog-
lalja össze Ádám érdemeit az Édenkertben: hatalma volt, hogy
uralkodjon a Földön, természetfeletti tudással rendelkezett, ér-
tett a mûvészethez és a tudományhoz, valamint mentes volt min-
den lehetséges tévedéstõl, továbbá az erény mint habituális és
aktuális szentség jellemezte. Hasonló felsorolást találhatunk a
Hutterus redivivusban is (190. o.).
A különbség … ébrenléti állapotban … a semmire való utalás • V. ö.
K. Rosenkranz, Psychologie, 5. o.
A szorongás fogalmával … sosem találkozunk • Kant a szorongás fo-
galmát Anthropologie in pragmatischer Hinsicht (Frankfurt/Lip-
cse, 1799) c. írásában tárgyalja, de szorongáson a rettegés inten-
zív formáját érti, a félelmet és a rettegést pedig csak mennyiségi
értelemben különbözteti meg, minõségiben nem: „Bangigkeit,
Angst, Grauen und Entsetzen sind Grade der Furcht, d. i. des
Abscheues vor Gefahr” (224. o.). Hegel a szorongás fogalmáról
Encyclopädie c. mûvében beszél (3. kt; Hegels Werke, 7. 2. kt,
365. o; Jub. 10. kt, 371. o.), és nem különbözteti meg a szoron-
gást a rettegéstõl. Hasonlóval találkozunk C. L. Michelet Anthro-
pologie und Psychologie oder die Philosophie des subjectiven
Geistes c. írásában (458. o.) és K. Rosenkranz Psychologie c. mû-

655
 Jegyzetek

vében (332. o.). J. E. Erdmann Grundriss der Psychologie. Für

Vorlesungen (Lipcse, 1840. ktl. 481; 88. o.) c. mûvében a rette-
gésrõl csak a remény viszonylatában esik szó. D. Carl Daub
„Vorlesungen über philosophische Anthropologie” c. írása sze-
rint (in D. Carl Daub’s philosophische und theologische Vorlesun-
gen, 7 kt, Berlin, C. L. Michelet és T. W. Dittenberger, 1838-44.
ktl. 472-472) szorongással csak az állatoknál találkozunk; a szo-
rongás tehát nem emberi indulat, de az emberi rettegés analógi-
ája, Daub ezért tárgyalja bevezetésként az emberi indulathoz,
mely rettegésbõl és fájdalomból tevõdik össze (1. kt, 444-449.
o.). F. C. Sibbern a szorongást Kanthoz hasonlóan a rettegés in-
tenzív formájaként határozza meg, v. ö. Menneskets aandelige
Natur og Væsen, 2. kt, 450. o. valamint Psychologie, 358. o. A
Menneskets aandelige Natur og Væsen c. írásban (2. kt, 448. o.) a
szerzõ a rettegésnek szimpatetikus-antipatetikus kettõsséget tu-
lajdonít.
a félelemtõl … meghatározott dologra vonatkoznak • V. ö. a rettegés
meghatározásával Kantnál (Anthropologie in pragmatischer Hin-
sicht, 222. o.): „Furcht über einen unbestimmt Uebel drohenden
Gegenstand ist Bangigkeit. Es kann einem Bangigkeit anhängen,
ohne ein besonderes Object dazu zu wissen”. V. ö. még a rette-
gésrõl F. C. Sibbern, Psychologie, 357. o. A ’sejtés’ fogalma K.
Rosenkranz Psychologie (123. o.) c. írásában egyrészt utalhat egy
’határozatlan nyugtalanságra’, másrészt ’egy határozott megha-
tározatlanságra’, végül pedig a ’határozott határozottságra’.
nem találkozunk a szorongással az állatoknál • Kierkegaard vázlatá-
ban hozzáfûzi: „Amennyire tudom, a természettudósok egyetérte-
nek abban, hogy az állatok nem szorongnak, éppen azért, mert ter-
mészetességükben nem szellemként meghatározottak. Ugyan fél-
nek a jelenvalótól, reszketnek stb., de nem szorongnak. Ezért épp-
oly kevés bennük a szorongás, mint a sejtés” (Pap. V B 53,9). V. ö.
K. Rosenkranz, Psychologie, 1-7. o. illetve az állatok hiányzó képes-
ségérõl, hogy indulatokat tápláljanak: 331. o. V. ö. Daub felfogásá-
val, mely szerint szorongással csak az állatoknál találkozunk.
319. o. szimpatizáló antipátia és antipatizáló szimpátia • szó szerint: együtt-
érzõ ellenszenv és ellenszenvezõ együttérzés. A kétértelmûség

656
 A szorongás fogalma

nem egyszerû (ahogy a szimpátia és az antipátia között), hanem

kettõs: mindkét érzelem már magában foglalja saját ellentétét.
Egy 1842-es feljegyzésben Kierkegaard a következõt írja: „Gyak-
ran kifejtették az eredendõ bûn lényegét, és mégis megfeledkez-
tek egy fontos kategóriáról, mégpedig a szorongásról, mely tulaj-
donképpen az eredendõ bûn meghatározása; a szorongás ugyanis
vágyakozás arra, amitõl rettegünk, szimpatetikus antipátia; ide-
gen erõ, mely hatalmába keríti az egyént, aki képtelen elszakadni
tõle, és nem is akar, mert retteg, amitõl azonban rettegünk, arra
vágyakozunk. A szorongás tehetetlenné teszi az egyént, az elsõ
bûn pedig mindig tehetetlenségünkben történik; ezért látszólag
nem beszámítható, ám ez a hiányosság a tulajdonképpeni csábí-
tás” (Pap. III A 233). V. ö. F. C. Sibbernnél a rettegés szimpate-
tikus-antipatetikus kettõsségének meghatározásával; Sibbern sze-
rint a vágyakozás is lehet egyszerre szimpatetikus és antipateti-
kus, v. ö. Menneskets aandelige Natur og Væsen 2. kt, 41. o.
320. o. Az ember a lelki és a testi szintézise • Az ember felfogása mint a lé-
lek és a test szintézise ismert filozófiai szemlélet, mely Arisztote-
lész azon állítására nyúlik vissza, hogy az ember ’értelmes állat’.
V. ö. pl. Baader, Vorlesungen über speculative Dogmatik, 1. füzet,
1828. 108. o. 3. jegyzet.
Ha tehát a Genezisben az áll … arról ne egyél • Utalás 1Móz 2,16-17-
re: „És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert
minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról,
arról ne egyél.”
321. o. a tiltás ébreszti fel a vágyat • Valószínûleg utalás Róm 7,5-re, illetve
Róm 7,7-re. V. ö. még Udvikling af det Paulinske Lærebegreb, 32.
o. illetve a 27. o. 1. lábjegyzete, mely L. J. Rückert német teoló-
gust idézi.
A tiltás szavait … bizonyosan meghalsz • Utalás 1Móz 2,16-17-re:
„És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert min-
den fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, ar-
ról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.”
322. o. Az Úr megteremtette Ádámot, aki nevet adott az állatoknak … ám
társat nem talált magának • Utalás 1Móz 2,7-re: „És formálta
vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az õ

657
 Jegyzetek

orrába életnek lehelletét. Így lõn az ember élõ lélekké.” És 1Móz

2,18-20-ra: „És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül
lenni; szerzek néki segítõ társat, hozzá illõt. És formált vala az Úr
Isten a földbõl mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi mada-
rat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat;
mert amely nevet adott az ember az élõ állatnak, az annak neve.
És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és
minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illõ segítõ társat
nem talált vala.”
Évát … alkotta meg az Úr • Utalás 1Móz 2,21-22-re: „Bocsáta tehát
az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivõn
egyet annak oldalbordái közûl, és hússal tölté be annak helyét. És
alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az em-
berbõl, asszonynyá, és vivé az emberhez.”
Éva csupán Ádám számszerû ismétlõdése • V. ö. Ádám szavaival, miu-
tán Isten megalkotta az asszonyt: „Ez már csontomból való
csont, és testembõl való test: ez asszonyembernek neveztessék,
mert emberbõl vétetett”, 1Móz 2,23.
A kígyó azonban ravaszabb … elcsábította az asszonyt • Utalás 1Móz
3,1-6-ra: „A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál (…),
és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a
kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A
kert fáinak gyümölcsébõl ehetünk; De annak a fának gyümölcsé-
bõl, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egye-
tek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó
az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten,
hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemei-
tek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És
látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és
kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcsé-
bõl, és evék, és ada vele levõ férjének is, és az is evék”.
323. o. elõször a nõt … elcsábítja a férfit • V. ö. még 1Móz 3,12-13.
egy másik fejezetben • 2. fej. 2. §, A.
a modern filozófiai szokást követve … meg tudom válaszolni • Való-
színûleg utalás Schellingre, aki többször is hangot adott annak,
hogy máshelyütt meg akar magyarázni egy adott ügyet; v. ö. pl.

658
 A szorongás fogalma

Philosophische Untersuchungen, 511. o. Tervét azonban sosem si-

került megvalósítania. V. ö. még K. Rosenkranz, Schelling. Vorle-
sungen, XXVII. o.
324. o. a kísértés kívülrõl jön • Hegel is azt állítja, hogy a zsidóknál a gonosz
úgy mutatkozik meg, mint „ein äußerlicher Zufall, wie es in der
Vorstellung des Sündenfalls von außen herkommt, indem der
Mensch von der Schlange verführt wird”, Vorlesungen über die
Philosophie der Religion, 2. kt; Hegels Werke, 12. kt, 90. o; Jub.
16. kt, 90. o.
a Jakab-levél ismert, klasszikus részletének … önmagát kísérti meg
• Utalás Jk 1,13-14-re: „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Is-
tentõl kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthetõ, õ
maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, ami-
kor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.”
következményét … az elbeszélésben szerepel • Utalás 1Móz 3,7-13-
ra: „És megnyilatkozának mindkettõjöknek szemei s észrevevék,
hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körül-
kötõket csinálának magoknak. És meghallák az Úr Isten szavát,
aki hûvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtõzék az ember
és az õ felesége az Úr Isten elõl a kert fái között. Szólítá ugyanis
az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? És monda: Szava-
dat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen va-
gyok, és elrejtezém. És monda Õ: Ki mondá néked, hogy mezíte-
len vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytõl tiltottalak, hogy arról
ne egyél? És monda az ember: Az asszony, akit mellém adtál vala,
õ ada nékem arról a fáról, úgy evém. És monda az Úr Isten az
asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó
ámított el engem, úgy evém.”
az Írás támogatja gondolatmenetünket • Az, hogy az elsõ két ember
nem volt tudatában nemi különbözõségüknek, nem derül ki köz-
vetlenül a tudósításokból 1Móz 2-3-ban, de az utal rá, hogy mezí-
telenségük miatt nem szégyellték magukat, v. ö. 2,25: 2,25.
Annyi azonban biztos … maga találta volna föl a nyelvet • A vázlatban
Kierkegaard megjegyzi: „vagy ahogy Madvig professzor egy prog-
ramban kimeríthetetlen iróniával hozzáfûzi: az emberek megálla-
podtak arról, hogy milyen nyelven fognak beszélni”, v. ö. J. N.

659
 Jegyzetek

Madvig, „Om Sprogets Væsen, Udvikling og Liv”, in Indbydelses-

skrift til Kjøbenhavns Universitets Fest i Anledning af Hans Majes-
tæt Kongens Fødselsdag den 18de September 1842, Koppenhága,
1842. 8. o. A nyelv isteni eredetérõl lásd „Zwo Recensionen nebst
einer Beylage, betreffend den Ursprung der Sprache” (1772) és
„Des Ritters von Rosencreuz letzte Willensmeynung über den
göttlichen und menschlichen Ursprung der Sprache” (1772) in
Hamanns Schriften, 4. kt, 1823. 1-20, 21-36. o. továbbá 36-72. o.
325. o. a feltámadásban megszûnik … nincs történetük az angyaloknak sem
• Utalás Jézusnak a szadduceusok kérdésére adott válaszára ar-
ról, hogy a feltámadáskor kinek a felesége lesz az az asszony, aki
hét testvér mindegyikének a felesége volt: „Mert a feltámadáskor
sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok
lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben”, Mt 22,30. V. ö. még
Hutterus redivivus, 206. o.
Még ha Mihály arkangyal … teljesített • Valószínûleg Gábriel arkan-
gyalról van szó, akit Isten elküldött Zakariáshoz, hogy vigye hírül
neki Keresztelõ János születését (Lk 1,11-20) és Máriához, hogy
adja hírül Jézus születését (Lk 1,26-38). A Talmudban Gábrielt
úgy emlegetik, mint aki lerombolta Szodomát, megmentette Mó-
zest, megjelent elõtte az égõ csipkebokorban, megmentette Dá-
nielt és barátait, és magyarázta Dániel látomásait (Dán 8,16 és
9,21). Miközben Gábriel Isten küldötte, aki különbözõ megbízá-
sokat teljesít, Mihály arkangyal, az angyalok fejedelme a Sátánnal
harcol, részt vesz az utolsó idõk harcaiban (Dán 10,21 és Jel
12,7), és mérlegén megméri a lelkeket a végítéletkor.
Egy logikus rendszerben … valóság lesz • Valószínûleg utalás A. P.
Adler logikai rendszerére, ahogy az Populaire Foredrag c. írásá-
ban megjelenik, v. ö. 29. §, 162. o: „A lehetõség átmegy formális
valóságba”. – Hegelnél a valóság fogalma nem követi, hanem
megelõzi a lehetõséget. – V. ö. még Arisztotelész Fizikájával (3.
könyv, 1. fej. 201a 10-11).
Ha a bûn … gondolati képtelenség • liberum arbitrium: lat. szabad
választás, szabad akarat; koraközépkori filozófiai fogalom, mely
az embernek azt a képességét jelöli, hogy két vagy több lehetõség
között szabadon tud választani. – Egy feljegyzésben, melynek

660
 A szorongás fogalma

Kierkegaard a ‘Philosophica’ nevet adta, a következõt olvashat-

juk: „A teljességgel közömbös akarat (æquilibrium) haszontalan-
ság, egy kiméra; ezt Leib.[niz] többhelyütt is nagyszerûen meg-
mutatja, Bayle is elismeri (Epikurosszal szemben)” (Pap. IV C
39); v. ö. Theodicee, 311. §, 511. o., 319. §, 519-522. o. Philoso-
phische Untersuchungen, 478. o. Schelling úgy beszél az ’aequi-
librium arbitrii’-rõl, mint minden erkölcs pestisérõl.
326. o. a lehetõség félreáll, mint a semmi • V. ö. Populaire Foredrag (29. §,
162. o.): „Amikor valamirõl azt mondom, hogy véletlen, akkor ez-
zel megszüntetem és feloldom a valóságát, vagyis lehetõségét va-
lami másként tételezem, s csak akkor teszem valóságossá, ha
megszüntetem ezt a lehetõséget”.
az okos Else • Utalás az okos Elsérõl szóló mesére. V. ö. „Die kluge
Else”, nr. 34 in Kinder- und Haus-Märchen, 1. kt, 173-176. o.
hatezer évvel ezelõtt • Az ókeresztény kortól a 19. sz. közepéig a vi-
lág teremtését kb. Kr. e. 4000-re tették.
Nabukodonozor négyezer éve változott ökörré • Utalás Dán 4,25-31-
re. A történet szerint szózat szólt az égbõl, és megmondta Nabu-
kodonozor (Kr. e. 605-562) babiloni királynak, hogy egy idõre el-
veszíti birodalmát, elûzik az emberek közül, barmok között fog
élni, és füvet eszik velük, míg meg nem érti, hogy a felséges Isten
uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, akinek
akarja. A szavak beteljesültek; a meghatározott idõ elteltével el-
méje visszatért, és áldotta, dicsõítette az Urat. A négyezer év ön-
kényes meghatározás.
327. o. Kretinél és Pletinél • Általában lekicsinylõ megjelölés, bárkinél.
Soldin könyvkereskedõ • Salomon Soldin (1774-1837) koppenhá-
gai könyvkereskedõ, üzlete a Gronnegade utcában volt. Egy al-
kalommal betért hozzá egy vásárló, és mivel Soldin éppen a lét-
rán állt, hogy levegyen egy könyvet, Soldin hangján és hanghor-
dozásával a feleségéhez fordult. Mire kereskedõ e szavakkal for-
dul meg: „Rebekka, én beszélek?” (V. ö. Pap. I A 333, 149. o. és
I A 340, 152. o.) Soldin feleségét egyébként Hannának hívták
(szül. Ruben).
328. o. a dialektikus kétértelmûség • Azaz az ember nemként való mennyi-
ségi és individuumként való minõségi meghatározása között.

661
 Jegyzetek

a szokáshoz hasonlítható … mennyiségi elõrelépés • Valószínûleg

utalás A. P. Adler Populaire Foredrag c. írására (16. §, 54. o.).
3295. o. Az ember és a teremtmények sóvárgása • Utalás Róm 8,15-25-re.
hálát adunk … nem váltunk olyanná • Utalás a farizeusról és a vá-
mosról szóló példabeszédre Lk 18,10-14-ben.
330. o. Nem áll szándékomban • Vigilius Haufniensis alábbi portréjáról Kier-
kegaard egy 1844. nyarán írt feljegyzésben így nyilatkozik (JJ je-
lû naplófeljegyzések): „Az a vázlat, melyet A szorongás fogalmá-
ban egy megfigyelõrõl papírra vetettem, némelyeket valószínûleg
zavarni fog. Mégis a munkához tartozik, mi több a védjegye. Min-
dig költõi viszony fûz írásaimhoz, ezért választok álnevet. Miköz-
ben a könyvben formálódik valami, a témának megfelelõ indivi-
duum is kirajzolódik. Vigilius Haufniensis többet is megrajzol kö-
zülük; egyidejûleg azonban én is papírra vetek egy vázlatot róla”
(Pap. V A 34).
331. o. reflexiója önmagában • Hegeli terminológia. Hegel ’lényeglogikájá-
ban’ a kategóriák ’reflexiós meghatározások’, melyek rejtett lé-
nyege empirikus megjelenésükben nyilatkozik meg. Az ’önmagá-
ban vett reflexió’ az önmagában megértett és nem a külsõben ref-
lektált vagy empirikus megjelenésében kinyilatkoztatott lényeg.
332. o. egy késõbbi fejezetben • Azaz a 4. ’A bûn szorongása avagy a szoron-
gás mint a bûn következménye az egyes emberben’ c. fejezetben.
Az elõzõ fejezet 2. §-ában • Azaz 1. fej. 2. §.
Ha ugyanúgy Ádámmal … az individuum fogalma megszûnik • Váz-
latában Kierkegaard a következõt írja: „Mivel Ádám bûnével (ef‘
w panteV £marton [mert mindenki vétkezett] Róm 5,12) az em-
beri nem bûnössége ugyanabban az értelemben tételezett, mint
az, hogy az úszómadarak ujjai között úszóhártya van, az indivi-
duum és az emberi nem fogalma is megszûnik; hiszen éppen ez
által különbözik ez a fogalom az állatfaj fogalmától” (Pap. V B
53,15).
mennyiségi közelítés • Fokok közötti mennyiségi különbségen alapu-
ló meghatározás, v. ö. Rasmus Nielsen, Den speculative Logik i
dens Grundtræk, 1. füzet, 48. o: „A közelítés folyamatos fokozás”.
333. o. ortodoxiának … a bûn hatása alá került • Valószínûleg utalás a lu-
theri ortodoxiára, v. ö. pl. Hutterus redivivus 84. §.

662
 A szorongás fogalma

‚pokaradokia t¸V ktísewV • gr. (apokaradokia tész ktiszeósz), „a

teremtett világ sóvárogva várja”, vagyis a teremtett világ belsõ
sóvárgása.
334. o. a racionális világszemléletet … mint olyan bûn • A racionalizmus fi-
lozófiai-teológiai irányzat, mely különösen elterjedt volt a 18.
században, megkövetelte, hogy minden hitre vonatkozó kijelen-
tés észérveken alapuljon, és elutasított mindent, ami az emberi
értelem számára felfoghatatlanban hitt. A racionalizmus éles el-
lentétben állt a szupranaturalizmussal, mely tudatosan ragaszko-
dott a keresztény tanítás ’természetfölötti’ elemeihez. A szöveg-
hely valószínûleg J. C. F. Steudel (1779-1837) német racionalis-
ta teológusra utal, aki az említett szemléletet juttatja érvényre
Die Glaubenslehre der evangelisch-protestantischen Kirche, nach
ihrer guten Begründung (Tübingen, 1834) c. írásában (189. o.).
Erre a Steudel-helyre utal K. G. Bretschneider Handbuch der
Dogmatik c. írásának egyik jegyzetében (2. kt, 82. o.).
Franz Baader … önmagában bûnös volna • V. ö. a 17. elõadással F.
Baader Vorlesungen über speculative Dogmatik c. elõadássoroza-
tában (1. füzet 103-110. o.).
teljesen más oldalról is a pelagianizmushoz jutunk • Bár F. Baader
tagadja, hogy az érzékiség minõségi értelemben bûnös lenne, ám
amikor Vigilius Haufniensis szerint nem ügyel arra, hogy az
mennyiségi értelemben, azaz az emberi nem története alapján az
embert elõre bûnre kárhoztatja, gondolatmenete pelagiánus
irányt vesz, amitõl többek között megmagyarázhatatlanná válik,
hogyan válhat az érzékiség a bûntudat részévé.
Schelling iskolájának egyes képviselõi • Vázlatában Kierkegaard hoz-
zátette: „mint Schubert, Eschenmayer, Görres, Steffens”. Gott-
hilf Heinrich Schubert (1780-1860) német filozófus, pszicholó-
gus és természettudós, professzor Münchenben, erõsen hatott rá
Schelling természetfilozófiája, megpróbált olyan rendszert létre-
hozni, melyben ábrázolni tudta a természettõl szellemmé válás
teljes ’történetét’. Johann Josef Görres (1776-1848) német iro-
dalomtörténész, politikai, késõbb filozófiai és vallási író, pro-
fesszor Münchenben, hatott rá Schelling, kb. 1830-tól a katoli-
cizmus erõs hatása alá került; leginkább fõmûve, Die christliche

663
 Jegyzetek

Mystik (4 kt, Regensburg/Landshut, 1836-42. ktl. 528-532) ré-

vén vált ismertté. Henrich Steffens (1773-1845), norvég-dán-
német filozófus, ásványbiológus, író, erõsen hatott rá Schelling
és a német romantika, melyet 1802-03-ban tartott elõadássoro-
zatával õ ismertetett meg Dániában.
Schelling gyakran beszél … jelölnek • Vázlatának margójára Kierke-
gaard a következõt írja: „Jacob Böhme, Schelling ’szorongás, düh,
éhség, szenvedés’; az ilyesmit óvatosan kell kezelni, hol a bûn kö-
vetkezményei, hol az Istenben lévõ negatív – to eteron [gr. (to
heteron) a más]” (Pap. V B 53,18). V. ö. K. Rosenkranz, Schelling.
Vorlesungen, 303. o. V. ö. még 308. o.; továbbá 310. o. – A szoron-
gásról ír Schelling Philosophische Untersuchungen c. mûvében
(462. o.): „Die Angst des Lebens selbst treibt den Menschen aus
dem Centrum, in das er erschaffen worden: denn dieses als das
lauterste Wesen alles Willens ist für jeden besondern Willen
verzehrendes Feuer.” – Jakob Böhme (1575-1624) német cipész,
filozófus és keresztény misztikus, Schelling számára fontos forrás.
az istenség teremtési fájásait • V. ö. Schelling, Philosophische
Untersuchungen, 414, 433, 493. o.
képzet-kifejezésekkel … negatívnak nevezett • V. ö. K. Rosenkranz
Schelling. Vorlesungen (308. o.). – Képzet: A szellem megismerési
képességének elemzésekor Hegel különbséget tesz képzetek
(Vorstellungen) és fogalmak (Begriffe) között. Hegel idealizmu-
sa szerint a képzetek a tudás negatív, inadekvát formái, mivel
nem képesek felfogni a valóság igaz, rejtett struktúráját, mely fo-
galmi (begrifflich). Hegel a ’Vorstellung’ fogalmáról legrészlete-
sebben az Encyclopädie 3. részében szól (3. kt, „Die Philosophie
des Geistes”, 451-464. §; Hegels Werke, 7,2 kt, 322-352. o; Jub.
10. kt, 328-358. o.).
amit Hegel … (to …teron) határozott meg • Hegel szerint a negatív
vagy az ellentmondás fogalma az az elv, mely a dialektikát elõre
hajtja. Azt, hogy a negatív a dialektikus, pl. Wissenschaft der
Logik (1. 1 kt; Hegels Werke, 3. kt, 43. o; Jub. 4. kt, 53. o.) c. mû-
vében is állítja. Platónra hivatkozik, és idézi is õt (Vorlesungen
über die Geschichte der Philosophie, 2. kt; Hegels Werke, 14. kt,
233. o; Jub. 18. kt, 233. o.). – to …teron: gr. (to heteron) a más.

664
 A szorongás fogalma

A kétértelmûség … az istenség mélabújáról beszél • Vázlatában Kier-

kegaard jegyzetet ír ehhez a szöveghelyhez: „melankólia a sza-
badságról írt értekezésében, idézi Rosenkrantz az utolsó írásban
309. o.” (Pap. V B 53,18). V. ö. Schelling. Vorlesungen, 309. o;
Schelling, Philosophische Untersuchungen, 487. o.
Berlinben • 1841. november 15-tõl 1842. március 18-ig Schelling
„Philosophie der Offenbarung” címen elõadásokat tartott a berli-
ni egyetemen; ezeken 1842. február 3-ig (41. elõadás) Kierke-
gaard is részt vett, és részletes jegyzeteket készített róluk, v. ö.
Pap. III C 27, XIII. kt, 253-329.
Istent Goethéhez … alkotás közben érezték jól magukat • Schelling
26. elõadásáról készült jegyzetében Kierkegaard így ír: Az ember
„igényli, hogy eltávolodhasson önmagától, ebben érzi boldogsá-
gát, Joh. v. Müller szerint csak akkor elégedett, ha termékeny.
Azért boldog Isten, mert õ távol van önmagától” (Pap. III C 27,
XIII. kt, 300. o.). V. ö. Philosophie der Offenbarung, 476. o:
„Immer nur an sich zu denken, müsste jeder Natur der peinlich-
ste Zustand seyn. Der Mensch haftet nicht an sich. Johannes Mül-
ler schreibt: Ich bin nur glücklich, wenn ich producire. Göthe:
Ich denke nur, wenn ich producire. Im Produciren ist der Mensch
nicht mit sich selbst, sondern mit etwas ausser sich beschäftigt,
und darum eben ist Gott der grosse Selige.”
Joh. v. Müller • Johannes von Müller (1752-1809) svájci történész és
politikai újságíró. A német klasszicizmus egyik legkiemelkedõbb
történészének tartják, aki terjedelmes történelmi mûveiben meg-
próbálja összekapcsolni a klasszikus-római és a keresztény-ger-
mán örökséget.
ez a kijelentése Marheineke … már megjelent • V. ö. P. Marheineke
Zur Kritik der Schellingschen Offenbarungsphilosophie, Berlin,
1843. ktl. 647; 46. o. • Marheineke: Philipp Konrad Marheineke
(1780-1846) német teológus, professzor Erlangenben, Heidel-
bergben és Berlinben. Erõs hegeli befolyás alatt dogmatikájában
spekulatívan közelít a kereszténység alapvetõ gondolataihoz.
335. o. az élettelen természetben meglévõ szorongásról • V. ö. pl. Henrich
Steffens beszédével a szorongás és a természetben lévõ gonosz
közti összefüggésrõl (Christliche Religionsphilosophie, 2 kt,

665
 Jegyzetek

Breslau, 1839. ktl. 797-798; 3. 2. „Ueber das Böse in der Natur”,

2. kt, 65-79. o.).
Minél reflektáltabban … a szorongást • A szorongás fogalmát itt ket-
tõs értelemben használja, egyrészt mintha egyike lenne Hegel
‘reflexió meghatározásainak’, mivel a szorongás lényegét megje-
lenésében reflektálva gondolja el, illetve a szorongást a gondol-
kodó szubjektum reflexiójának eredményeként fogja fel.
a teremtésben … végbement alterációnak • V. ö. K Rosenkranz jegy-
zetével Schelling Philosophische Untersuchungen c. elõadásáról
(Schelling. Vorlesungen, 310. o.).
altérer les monnaies • fr. pénzt hamisít.
être altéré • fr. megijed.
337. o. sejtések • V. ö. Kierkegaard 1837. februári feljegyzésével a BB jelû
naplófeljegyzések között: „Mindent megelõzhet egyfajta sejtés
arról, hogy mi fog történni (l. papírfecni); de ez nemcsak riasztó
lehet, hanem csábító is, mert amikor az emberben felébred a
gondolat, hogy predesztinálva van valmire, akkor mintha látná,
ahogy a következményeken keresztül eljut valahová, és ezeken a
következményeken nem tud változtatni” (Pap. II A 18).
stricte sic dicta • lat. a szó szûkebb, szigorúbb értelmében.
Amikor tehát azt tanítják … az ördög mûve • V. ö. Geist aus Luther’s
Schriften oder Concordanz, 4 kt, Darmstadt, F. W. Lomler, G. F.
Lucius, J. Rust, L. Sackreuter és E. Zimmermann, 1828-31. ktl.
317-320; 4. kt, 396. o.
Hieronymus … a hegyen élõk hosszú nemzedékek óta hiszik • Utalás
Ludvig Holberg Erasmus Montanus eller Rasmus Berg (1731) c.
komédiájára (Den Danske Skue-Plads, 5. kt, 4. felv. 4. jel.)
340. o. Bacchusszal … nõiesek az idomai • Termékenységisten, a növények-
ben rejlõ életerõ, a bor istene a római mitológiában (gr. Dionü-
szosz).
Ezért mondja … a férje után • Utalás 1Móz 3,16-ra: „Az asszonynak
monda [Isten]: Felette igen megsokasítom viselõsséged fájdal-
mait, fájdalommal szûlsz magzatokat; és epekedel a te férjed
után, õ pedig uralkodik te rajtad”.
342. o. az emberek vállára … egy ujjal felemelni • Utalás Jézus szavaira az
írástudókról és a farizeusokról Mt 23,4-ben: „Mert õk nehéz és el-

666
 A szorongás fogalma

hordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira

vetik; de õk az ujjokkal sem akarják azokat illetni”.
343. o. a szintézis különbségének csúcsán • Vagyis a test és a lélek alkotta
ember tisztán testi vonatkozásában.
Friedrich Schlegel egyik meséjében … Merlin története • Utalás a
„Geschichte des Zauberers Merlin” c. mesére (Schlegels sämmt-
liche Werke, 7. kt, „Romantische Sagen und Dichtungen des Mit-
telalters”, 1825.
teloV • gr. cél, végcél.
ellentmondásnak • Widerspruch (Kierkegaard rossz német helyes-
írásával Wiederspruch).
344. o. Szókratész … a csók veszélyességérõl • V. ö. P. Bayle, Historisches
und Critisches Wörterbuch, 3. kt, 1743. 842. o. I. megjegyzés a
„Puteanus” címszóhoz; a rész idézi Szókratész és Xenophón be-
szélgetését arról, milyen veszélyekkel jár, ha valaki szép asszo-
nyokat csókol. A beszélgetés Xenophón Emlékeim Szókratészról
c. mûvébõl származik (1. 3. 8-13), az adott rá alkalmat, hogy
Kritobulosz megcsókolta a fiatal és szép Alkibiadészt! V. ö. Ope-
ra graece et latine, 4. kt, 1804. 39-41. o. – Kritobulosz Szókratész
tanítványa, és a Szókratészt támogató Kritón fia; õ Szókratész
beszélgetõtársa Xenophón Emlékeim Szókratészról és Platón
Kritón c. mûvében.
Puteanus Joh. Bapt. Saccushoz írt levelében • Erycius Puteanus vagy
van der Putten (1574-1646) holland jogász és történész, pro-
fesszor Milánóban és Löwenben. Puteanus nemcsak számos jogi,
történelmi és teológiai írás szerzõje, de kb. 16.000 levelet is írt.
Címzettjei közé tartozik Johann Baptista Saccus, a milánói ta-
nács titkára, v. ö. P. Bayle, Historisches und Critisches Wörter-
buch, 3. kt, 1743. 842. o.
nesciunt … sciunt • lat. „a mi leányainknak sejtelmük sincs arról,
hogy a szemezésben vagy a csókolózásban fellelhetõk az érzéki-
ség bizonyos nyomai, ezért aztán buzgón gyakorolják ezt” (ford.
Rácz Péter).
V. ö. Kempis, Értekezés a csókról • Martin von Kempen, Opus Poly-
historicum, dissertationibus XXV. de osculis, subnexisque de
Judæ ingenio, etc. Frankfurt, 1680. 16. 6. 626. o. Mind az idézet,

667
 Jegyzetek

mind az utalás megtalálható P. Bayle Historisches und Critisches

Wörterbuch c. mûvében (3. kt, 1743. 842. o.) – Martin von
Kempen (1642-83) német költõ, történész és filológus.
Szókratész kapcsolata Aszpasziával … kétes életet él az asszony •
Aszpaszia (Kr. e. 5. század) prostituáltként és bordélyház-tulaj-
donosként élt Athénban; szép, értelmes asszony volt, aki vonzot-
ta a kor legjelentõsebb férfiait, pl. Szókratészt és Periklészt, aki-
nek a szeretõje volt. Életvitele és Periklészre gyakorolt hatása
miatt Aszpaszia vitatott személyiség volt az athéni közéletében;
többen is támadták, és gyakran vált a komédiaírók céltáblájává.
Csak tanulni … (Athenäus) • V. ö. P. Bayle, Historisches und Criti-
sches Wörterbuch, 3. kt, 1743. 687. o. „Periklész” címszó, O meg-
jegyzés, melyben többek között a következõ utalást találjuk:
„Athen. Libr. V. pag. 210”, azaz Athenæus, Deipnosofistaí (Deip-
noszophisztai) 5, 219c-d, ebbõl megtudjuk, hogy az okos Asz-
paszia Szókratész retorikatanára volt, a férfi pedig az aszszonyt vá-
lasztotta tanárának a szerelemben. – Athenæus: Athénaiosz
Naukratitész (kb. Kr. e. 200) görög grammatikus és a Deipnoso-
fistaí szerzõje, a mûben tanult arisztokraták egy csoportja egy la-
koma alkalmával ételrõl és más egyéb témákról társalog.
az a hír járta … tanuljanak tõle • V. ö. P. Bayle, Historisches und
Critisches Wörterbuch, 3. kt, 1743. 687. o. „Periklész” címszó, O
megjegyzés.
az õ igényeit … Xanthippe • Xanthippe (Kr. e. 5. század) Szókratész
felesége, gyakran ábrázolják dühösnek, kibírhatatlannak és csú-
nyának. (V. ö. Diogen Laërtses filosofiske Historie, 2. könyv, 5. fej.
37. bekezdés, 1. kt, 72. o.).
Xenophón elbeszélése … Xanthippéhoz Szókratész • V. ö. Xeno-
phón, A lakoma, 2. 10. (Opera graece et latine, 4. kt, 1804. 434.
o.); Emlékeim Szókratészról, 2. 2. (Uo. 81-88. o.).
345. o. mulieres subintroductæ • lat. olyan asszonyok, akik középkori kifeje-
zéssel élve egyházi férfiak kíséretében élnek. Itt utalás arra a kö-
zépkori szokásra, hogy asszonyokat felvettek férfiak, pl. papok
háztartásába azzal a feltétellel, hogy szûzi, szellemi kapcsolatban
élnek egymással. Mivel a kapcsolat a papi cölibátus ellenére több-
ször intim jelleget öltött, ez az intézmény vitákra adott alkalmat
az egyházban.
 A szorongás fogalma

347. o. a Szentírás tanítását … a gyermekeket sújtja • Utalás 2Móz 20,5-re:

„Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, fél-
tõn-szeretõ Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fi-
akban, harmad és negyediziglen, akik engem gyûlölnek”, v. ö.
még 2Móz 34,7 és 5Móz 5,9.
de te fabula narratur • lat. ’rólad szól a történet’. Idézet Horatius Sza-
tírák (1. 1. 69. o.) c. mûvébõl, v. ö. Q. Horatii Flacci opera, 157. o.
348. o. a mennyiségi éppen a végtelen határ • V. ö. Hegel tézisével a Wissen-
schaft der Logik c. mûben (1. 1 kt; Hegels Werke, 3. kt, 262. o;
Jub. 4. kt, 272. o.): „Das Quantum schickt sich (…) selbst über
sich hinaus; dieß Andere, zu dem es wird, ist zunächst selbst ein
Quantum; aber ebenso als eine nicht seyende, sondern sich über
sich selbst hinaustreibende Grenze. Die in diesem Hinausgehen
wieder entstandene Grenze ist also schlechthin nur eine solche,
die sich wieder aufhebt und zu einer fernern schickt, und so fort
ins Unendliche.”
350. o. rana paradoxa … osztályozásából • lat. ’furcsa béka’, óriási mesebeli
békafigura békalábakkal és szalamandrafarokkal, azt tartották
róla, hogy visszafelé fejlõdik, végül hal lesz belõle.
in mente • lat. gondolatban.
351. o. a bûnrõl adott … a bûn önzõ • Ez a magyarázat különösen a Jakob
Böhme, Schelling és Hegel hatása alatt álló teológusokra jellemzõ.
V. ö. pl. P. Marheineke, Grundlehren der Dogmatik, 262. §, 154. o.
az újabb tudomány … a bûnt • Tudományon itt a filozófiát, újabb tu-
dományon pedig a Descartes-tól Hegelig tartó filozófiát értjük,
melyben számos példát találhatunk arra a felfogásra, hogy a bûn
önzõ; v. ö. pl. Kant, Religion innerhalb der Grenzen der bloßen
Vernunft, 46. o. és Hegel, Vorlesungen über die Philosophie der
Religion, 2. kt; Hegels Werke, 12. kt, 261. o; Jub. 16. kt, 261. o.
a természetfilozófia … centrifugális erõ az önzés • Az itt felhozott el-
képzeléseket és kifejezéseket Schelling természetfilozófiájából
ismerjük, Philosophie und Religion (1804) c. írásában dolgozza ki
õket, v. ö. Schelling. Vorlesungen, 263. o.
352. o. egyes szellemes misztifikátorok … szájharmonikájukon • Valószínû-
leg utalás N. F. S. Grundtvig Nordens Mythologi eller Sindbilled-
Sprog (Koppenhága, 1832. ktl. 1949) c. mûvére, melynek beveze-

669
 Jegyzetek

tõjében a szerzõ megismertet az ’egyetemes-történelmi szelle-

mességre’, a mítoszra mint a ’szóbeli kifejezésre képekben’, az
eleven szóra és ’Észak atyáinkat lelkesítõ óriásszellemére’ vonat-
kozó elméleteivel.
gnwJi sauton • gr. (gnóthi szauton) ismerd meg önmagad!
német módra … tiszta öntudatot … könnyedségét értették • Talán
utalás P. M. Stilling dán hegeliánus Philosophiske Betragtninger
c. írására (12. o.). V. ö. még H. L. Martensen, Den menneskelige
Selvbevidstheds Autonomie (7. o.).
az az újabb elv … azonos • A René Descartes dualizmusából követke-
zõ problémákra válaszul Baruch Spinoza holland filozófus megfo-
galmazta monisztikus elméletét, mely egyetlen entitásban, Isten-
ben vagy a természetben egyesíti a gondolatot és a létezést, v. ö.
Spinoza opera, 377. o. Spinoza befolyása alatt Schelling és Hegel
megfogalmazott egy monizmuson alapuló identitásfilozófiát,
mely egyesíti a gondolatot és a létezést, a szubjektumot és az ob-
jektumot, vagy közvetít közöttük.
unum noris omnes • lat. egy által megismered mindet. Idézet
Terentius római író Phormio c. vígjátékából (2. felv. 3. jel. 35. in
P. Terentii Afri Comoediae sex, 431. o.).
353. o. a feltámadás … egyházi tanítással • V. ö. Pál szavaival a holtak feltáma-
dásáról 1Kor 15,42-ben: „Épenígy a halottak feltámadása is. Elvet-
tetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; (…)
Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test”, illetve Jézus sza-
vaival Lk 20,34-ben: „E világnak fiai házasodnak és férjhez adat-
nak: De akik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a
halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem
adatnak.” V. ö. még Hutterus redivivus, 130. §, 337. o.
a Krisztus … dogmatikai meghatározásokkal • V. ö. az apostoli hitval-
lással, melyben Krisztusról elhangzik, hogy „fogantatott Szentlé-
lektõl, született Szûz Máriától”. V. ö. még Confessio Augustana 4.
cikk; Handbuch der Dogmatik, 2 kt, 152, 157. és 163. o.
miközben Krisztus minden emberi kísértésnek alávettetett • Utalás
Zsid 4,15-re: „Mert nem oly fõpapunk van, aki nem tudna megin-
dulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben,
hozzánk hasonlóan, kivéve a bûnt.”

670
 A szorongás fogalma

minden kísértésnek ellenállt • V. ö. Krisztus megkísértésével a pusz-

tában, Mt 4,1-11-ben.
354. o. derûbõl • az eredetiben németül Heiterkeit. Hegel a görög vallást ’a
szépség vallásának’ nevezi, és így jellemzi: „Diese Religion hat
überhaupt den Charakter der absoluten Heiterkeit”, Vorlesungen
über die Philosophie der Religion, 2. kt; Hegels Werke, 12. kt, 131.
o; Jub. 16. kt, 131. o.
355. o. Létezik egy kategória … az átmenet kategóriája • Hegel – különösen
logikájában – megpróbálja megmutatni, hogy a logika központi
kategóriái az értelem dialektikus természete szerint hogyan
’csapnak át’ ellentétükbe, hogy az igazság egy magasabb egység-
ben legyen, mely egyaránt megõrzi (látszólagos) különbözõségü-
ket és identitásukat. Azt a helyet, ahol egy kategória ’átcsap’ egy
másikba, ’átmenetnek’ nevezzük. – Rasmus Nielsen eltér Hegel
logikájától. Den speculative Logik i dens Grundtræk c. mûvében
minden fõ rész közé beékel egy bekezdést, melyet ’Átmenet’-nek
nevez. Rasmus Nielsenhez kapcsolódva P. M. Stilling Philoso-
phiske Betragtninger c. írásában amellett érvel, hogy az ’átmeneti
kategóriák eredménye’ legyen a dialektikus folyamat harmadik
eleme az ’átmeneti kategóriák’ helyett (69. o.).
a filozófia elõfeltevés nélkül kezdõdik • Hegel Wissenschaft der Logik
(Hegels Werke, 3. kt, 63. o; Jub. 4. kt, 73. o.) c. mûvében azt állítja,
hogy a spekulatív gondolkodás feltétel nélkül kezdõdik. Hegelnek
ez az elve Dániában élénk vitát váltott ki a filozófia kezdetérõl. V. ö.
J. L. Heiberg kritikájával (Perseus, 1. szám, 36. o.) W. H. Rothe
Læren om Treenighed og Forsoning (Koppenhága, 1836) c. írásá-
ról, F. C. Sibbern kritikájával a Perseus 1. számáról (Maanedsskrift
for Litteratur, 19. kt, 315. o.). „Det logiske System” c. írásában J.
L. Heiberg kitart a feltétel nélküli kezdet szükségessége mellett a
logikában (Perseus, 2. szám, 4. §, 11. o.).
A rendszernek … létre nem jön • Talán utalás J. L. Heiberg hegeliá-
nus fordulatára, amikor 1824-ben a Berlinbõl hazafelé vezetõ
úton megismerte Hegelt, v. ö. Johan Ludvig Heiberg életrajzával,
in Dansk poetisk Anthologie, 3. kt, 1840. 275. o.
356. o. A történelmi szabadság szférájában • Ellentétben a logika szférájá-
val, v. ö. a Vagy-vagy 2. részével, mely éles különbséget tesz a lo-

671
 Jegyzetek

gika és a történelem között, és az utóbbit a szabadság szférájá-

nak nevezi.
Arisztotelész … kinhsiV • Poul Martin Møller „Udkast til Forelæs-
ninger over den ældre Philosophies Historie” c. írásában az
Arisztotelész Fizikájában (2. könyv, 3. fejezet, 194b 29-30) be-
vezetett ’ható ok’ kifejezést tárgyalja: „Minden lény anyagból és
formából áll, de hogyan egyesül ez a két elem? Hogyan lesz va-
lós a hajlam? Arisztotelész ezt a lehetõségbõl a valóságba törté-
nõ átmenetet nevezi mozgásnak (kínhsiV), és úgy véli, hogy ez-
zel legyõzte a fogalomban rejlõ nehézségeket: a mozgás egy-
szerre valóságos és nem valóságos, mivel a lehetõségbõl a való-
ságba való átmenet” (Efterladte Skrifter, 2. kt. 1842. 481. o.). A
tisztázat margóján (Pap. V B 72,12) Kierkegaard hozzáfûz egy
magyarázatot a kinhsiV fogalmához, s feljegyzését Tennemann
mûvére (3. kt, 1801. 127. o.) való utalással zárja. Tennemann
ebben a változás négy formáját Arisztotelész mûvének 1. 3. feje-
zete alapján határozza meg („A lélekrõl”, 406a 12-14). A
kinhsiV mint lehetõségbõl valóságba való átmenet arisztotelészi
definíciója a Fizikában (3. könyv, 1. fej. 201a 10-11) olvasható,
v. ö. Aristoteles græce, 1. kt, 201. o.
a pillanatot • Platón nem pillanatról, hanem váratlanról (to „xaífnhV,
to exaiphnész) vagy olyasmirõl beszél, ami váratlanul történik
(„xaífnhV, exaiphnész). V. ö. Parmenidész, 156d (Platonis opera
3.kt, 1821, 78. o.): „A pillanatnyi. Mert a pillanatnyi, úgy látszik,
valami olyasmit jelent, hogy ebbõl csap át egyik állapot a másikba.
Mert nem a nyugvásból – amikor még nyugszik – csap át, de nem is
a mozgásból – amikor még mozog – csap át az ellenkezõjébe, ha-
nem a pillanatnyi, ez a különös valami, foglal helyet a mozgás és a
nyugvás között – minden idõtartamon kívül –, és ebbe és ebbõl
csap át a mozgó, amikor a nyugvásba megy át, és a nyugvó, mikor a
mozgásba megy át” (ford. Kövendi Dénes). Érdemes megjegyezni,
hogy Ast a Platonis opera gr.-lat. kiadásában a to „xaífnhV kifeje-
zést a ’momentum’, Schleiermacher pedig az ’Augenblick’ kifeje-
zéssel adja vissza (Platons Werke, 1. 2. 1818. 158. o.).
to mh on • gr. (to mé on) a nem-létezõ, az eleai filozófia alapfogalma.
V. ö. Tennemann, 1. kt, 169. o.

672
 A szorongás fogalma

to kenon • gr. (to kenon) ’az üres’. A pitagóreus filozófia alapfogal-

ma. V. ö. Tennemann, 1. kt, 109. o.
Az eleaták a nemlétezõt … a létezõ létezik • Poul Martin Møller
„Udkast til Forelæsninger over den ældre Philosophies Historie”
c. írásában így ír a Parmenidészrõl: „Fõtétele a Metafizikában: ’A
létezés van, a nemlétezés nincs.’ Az az állítás, hogy a nemlétezõ
van, hamis; egyáltalán nem válhat a gondolkodás és a beszéd tár-
gyává, hiszen az, amit elgondolunk, valamivé válik”, Efterladte
Skrifter, 2. kt, 1842, 329. o. V. ö. még Tennemann, 1. kt, 168. o.
Metafizikailag és propedeutikusan … semmit sem mond • V. ö. Ten-
nemann, 1. kt, 169. o.: „Was ist das ist, und was nicht ist, das ist
nicht. Aus diesem (…) Satze (…) schloß Parmenides, daß das
Nichtreale nicht nur nicht wirklich ist, sondern auch sich nicht
denken läßt (…). Nichts denken ist soviel als gar nicht denken.”
A szofistában • V. ö. Platonis opera, 237e, 2. kt, 1820. 268. o: „És szük-
ségszerû, hogy aki nem mond valamit, az okvetlenül egyáltalán
semmit sem („egyet sem”) mond. (…) De hát akkor megengedhe-
tõ-e, hogy az ilyen ember „beszél” ugyan, ámde „semmit sem”
mond? Nem azt kell-e állítanunk, hogy ha valaki a nem létezõt pró-
bálja kiejteni, egyáltalán nem is beszél?” A dialógusban folytatódik
a beszélgetés a nemlétezésrõl és a tagadásról, és elvezet a különbö-
zõség meghatározásához (257b): „(…) hogy ha a nem létezõrõl
szólunk – úgy látszik –, nem olyat fejezünk ki vele, ami a létezõvel
ellentétes, hanem csak olyat, ami különbözõ tõle. (…) Ha tehát
azt állítják, hogy a tagadás ellentétet jelöl, ezt nem fogadhatjuk el,
csupán annyit, hogy a rájuk következõ szók elébe tett „nem” szócs-
ka valami különbözõt jelent ezektõl a szavaktól, helyesebben azok-
tól a dolgoktól, amelyekre a tagadásra következõ szavak vonatkoz-
nak”. Bebizonyosodik a tézis ellentéte (258d-e): „Mi pedig nem-
csak azt bizonyítottuk be, hogy a nem létezõk léteznek, hanem vi-
lágosságot derítettünk arra a formára is, amely a Nem Létezõ lé-
nyegét alkotja: kimutattuk ugyanis, hogy a Különbözõ természete
létezik és szét van darabolva az összes létezõk között egymáshoz
való viszonyukat illetõleg; és azt merészeltük állítani, hogy az a da-
rabja, amely egy-egy létezõvel szembe van állítva, éppen ez valóság-
gal a Nem Létezõ” (ford. Kövendi Dénes).

673
 Jegyzetek

a Gorgiaszban • V. ö. Platonis opera, 464a-466a, 1. kt, 300-305. o.

ahol Szókratész bebizonyítja, hogy a szofisták szónoklása és filo-
zófiai bölcsessége az állami törvényhozás és joggyakorlat hamis
utánzata: „amilyen viszonyban áll a piperézés a tornával, olyan-
ban a szofisztika a törvényhozással, amilyenben a szakácsmester-
ség az orvostannal, olyanban a szónoklás az igazságszolgáltatás-
sal” (465c, ford. Péterfy Jenõ).
a szofista, akinek a definícióját … harcban keletkezik • V. ö. A szofis-
ta (Platonis opera, 2. kt, 254a): „A szofista a Nem Létezõ sötétsé-
gébe menekül, fortélyosan alkalmazkodva hozzá, s a hely sötétsé-
ge miatt nehéz észrevenni; (…) A filozófust viszont, aki gondola-
tilag mindig a Létezõ formáján csügg, éppen a hely fényessége
folytán nem könnyû megpillantani” (ford. Kövendi Dénes). A dia-
lógus azzal ér véget, hogy a szofista „ténylegesen létezik” (268a).
Mars fegyverzetéhez … láthatatlanná tenni • Valószínûleg utalás
Hádész sisakjára, mely viselõjét láthatatlanná tette; Athéné visel-
te az Árésszal folytatott harcban. V. ö. Homérosz, Iliász, 5. ének,
844. sor.
nem jutott tovább • V. ö. ’továbblép’, ’túljut’, állandósult kifejezések
a dán hegelianizmusban a descartes-i kételkedés meghaladásá-
nak jelölésére; ezt követõen tágabb értelemben használják egy
másik filozófus, pl. Hegel meghaladására. V. ö. H. L. Martensen
1835-ben írt kritikájával J. L. Heiberg „Indledningsforedrag til
det i November 1834 begyndte logiske Cursus paa den kongelige
militaire Høiskole” c. elõadásáról (Maanedsskrift for Litteratur,
16. kt, Koppenhága, 1836. 515. o.), melyben Martensen azt állít-
ja, hogy Heiberg ’túllépett’ Hegel filozófiáján; v. ö. még F. C. Sib-
bern kritikájával J. L. Heiberg Perseus c. folyóiratának 1. számá-
ról (Maanedsskrift for Litteratur, 19. kt, 291. o.), melyben Sib-
bern elismerését fejezi ki, hogy Heiberg nemcsak szabadon kezeli
a hegeli nézeteket, hanem kezd túllépni is rajtuk. A kifejezés szé-
les körben elterjedt a korban.
Az újkori filozófia … a nemlétezõ értelmezésében • Valószínûleg
utalás Hegelre. Logikája szerint a ’nem-létezés’ vagy ’semmi’
’határozott tagadás’, azaz pozitív valami, mely dialektikus vi-
szonyban áll a ’létezés’ fogalmával. Hegel ’semmi’-felfogása tehát

674
 A szorongás fogalma

emlékeztet a ’semminek’ arra a pozitív felfogására, mely kifeje-

zésre jut A szofistában.
az a semmi, amelybõl teremtetett • A 2. századtól egyre inkább el-
terjedt az a keresztény felfogás, hogy Isten a világot a semmibõl
teremtette (1Móz 1). V. ö. még 2Mak 5,28: „Gyermekem, kérlek,
tekints az égre, és nézz a földre és mindarra, ami rajta van! Gon-
dold meg, hogy Isten semmibõl teremtette és az emberi nem is
ugyanígy keletkezett.”
mint látszat és hiúság • Valószínûleg utalás a Prédikátor könyvére,
pl. 1. 2: „Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; fe-
lette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!” és 1. 14: „Láttam
minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak
hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!”
mint bûn • Az az elképzelés, hogy a bûn a nem-létezõhöz kapcsoló-
dik, a korakeresztény gondolkodásban gyökerezik, és meghatá-
rozza a keresztény teológiát és filozófiát. Egyértelmûen kifejezés-
re jut Szent Ágostonnál, aki De civitate Dei c. írásában (12.
könyv, 6. o.) azt fejtegeti, hogy a gonosz akarat nem az emberi
természetbõl eredeztethetõ, hanem abból, hogy az emberi ter-
mészet a semmibõl teremtetett. Nincs ható oka, egyfajta hiány,
mégpedig a jó hiánya. V. ö. még De libero arbitrio, 3. könyv, 17.
fej. 48. és 20. fej. 54.).
mint a szellembõl eltávolított érzékiség • Valószínûleg több helyre is
utal az Újtestamentumban, pl. Róm 1,24-32-re, különösen a 24.
versre: „Annakokáért adta is õket az Isten szívök kivánságaiban
tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplõsítsék”, illetve a
28. versre: „És amiképen nem méltatták az Istent arra, hogy
ismeretökben megtartsák, azonképen oda adta õket az Isten mél-
tatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek”; v. ö.
még Róm 7,14.18.24-25; Gal 5,16-25.
mint az örökkévalóság által elfeledett múlandóság • Valószínûleg
utalás 2Tessz 1,9-re; v. ö. még Mt 7,23; 25,12; Lk 13,25-27 és Jn
3,18.36.
A kiengesztelõdés fogalmát … történelmileg helyesen • Az eredendõ
bûn következtében az ember életét ’nem-létezõként’ (azaz bû-
nösként) kezdi, s csak a Krisztusban való kiengesztelõdés által,

675
 Jegyzetek

mely történelmileg az eredendõ bûn után, egyszer s mindenkorra

történt, születhet új életre, azaz a ’nemlétbõl’ a ’létbe’. V. ö. Filo-
zófiai morzsák: „A pillanatban az ember tudatára ébred annak,
hogy megszületett; hiszen elõzõ állapota, melybõl kiszakadt, a
nemlét volt; a pillanatban tudatára ébred, hogy újjászületett; hi-
szen elõzõ állapota a nemlét volt. Ha megelõzõ állapota a lét lett
volna, akkor a pillanat egyetlen esetben sem tett volna szert dön-
tõ jelentõségre számára, ahogy fentebb kifejtettük.”
357. o. to enantion • gr. (to enantion) ellentét, ellentétes; a ’to „nantíon’
kifejezés elõfordul Platón Parmenidész c. dialógusában (pl. 129a,
Platonis opera, 3 . kt. 1821).
all‘ ei … •sautwV. 129. § b, c • Idézet Platón Parmenidész c. dialó-
gusából (129b-c): „Ha ellenben magáról az Egyrõl fogja bebizo-
nyítani, hogy sok, magáról a Sokról viszont, hogy egy, ezen már
csodálkoznám. / És minden egyébbel így áll a dolog” (ford.
Kövendi Dénes).
Feltételezzük, hogy az egység (to …n) … a többire nézve • to …n – V.
ö. Parmenidész (136a-137b, Platonis opera, 3. kt, 1821). Ezután
a dialógusban kilenc hipotézis fogalmazódik meg ’az Egy’-rõl (’to
…n’) (to hen). A 2. hipotézis így kezdõdik (142b): „Nemde, ha az
Egy van, meg kell állapodnunk, mik következnek ebbõl ránézve,
nemde?” A 3. hipotézis ennek a feltételezésnek a megismétlésé-
vel kezdõdik (155e); és ugyanez történik a 4. és 5. hipotézisben,
miközben az ellentétes feltételezést a 6. hipotézis vezeti be
(160b): „De nem kell-e megvizsgálni ezután azt is, hogy ha az
Egy: nem létezik, minek kell ebbõl következnie?” (ford. Kövendi
Dénes).
Kiderül, hogy a pillanat … ami nyugalomban van • Nem pontos idé-
zet a Parmenidészbõl (156d): „ez a különös valami, foglal helyet
a mozgás és a nyugvás között – minden idõtartamon kívül –, és
ebbe és ebbõl csap át a mozgó, amikor a nyugvásba megy át, és a
nyugvó, mikor a mozgásba megy át” (ford. Kövendi Dénes). –
atopon: gr. (atopon) ami sehová sem tartozik, különös.
A pillanat … (oute diakrinetai oute xugkrinetai 157. § a) • „Tehát
az Egynek is, ha valóban nyugszik is és mozog is, át kell csapnia
az egyikbõl a másikba – hiszen csak így végezheti mindkettõt –; s

676
 A szorongás fogalma

ha átcsap, pillanatnyilag csap át; és amikor átcsap, akkor minden

idõtartamon kívül van, s nem is mozoghat, de nyugalomban sem
lehet. (…) S nemde így van a többi átváltozás esetében is: midõn
a Létbõl átcsap a pusztulásba, vagy a Nemlétbõl a keletkezésbe,
akkor bizonyos mozgó és nyugvó állapotok közé jut, és ekkor sem
nem van, sem nem nincs, de nem is keletkezik, és nem is pusztul?
(…) S ugyanezen meggondolás alapján akkor is, midõn az Egybõl
megy át a Sokba és a Sokból az Egybe: akkor sem nem Egy, sem
nem Sok, sem nem egyesül, sem nem válik szét. És akkor is, mi-
kor a hasonlóból megy át a különbözõbe és a különbözõbõl a ha-
sonlóba, sem nem hasonló, sem nem különbözõ, sem nem haso-
nuló, sem nem elkülönülõ; valamint akkor is, mikor a kicsibõl a
nagyba és az egyenlõbe megy át, vagy viszont: nem lehet sem ki-
csi, sem nagy, sem egyenlõ, de növekvõ vagy fogyó, vagy kiegyen-
lítõdõ sem. – metabolh: gr. (metabolé) átcsapás; átmenet, válto-
zás. – …n: gr. (hen) egy. – polla: gr. (polla) sok (dolog). – oute
diakrinetai oute xugkrinetai: Idézet a Parmenidészbõl (157a):
„sem nem egyesül, sem nem válik szét”; Kierkegaard tehát nem
helyesen adja vissza. A Platonis operából átveszi a xugkrínetai ki-
fejezést, tévesen a sugkrínetai helyett.
máshelyütt kiderül … to de einai … parontoV 151. § e • Parafrázis és
idézet a Parmenidészbõl (151e).
az ellentmondások részletes kifejtésekor • Lásd Parmenidész, 152a-e.
to nun • gr. (to nün) a jelenvaló, a most. V. ö. Parmenidész, 152b.
Ez a most (to nun) … nem ugorhatja át a „most”-ot • Parafrázis a
Parmenidészbõl (152b): „S nem akkor van-e az idõsebbség álla-
potában, mikor elõrehaladása közben a mostani idõhöz érkezik,
amely a volt és a lesz között van? Hiszen a Múltból a Jövõbe ha-
ladtában nem ugorhatja át a Mostot” (ford. Kövendi Dénes).
Tehát megáll a mostban … máris öregebb • Nem pontos idézet a
Parmenidészbõl (152c): „S nemde szünetet tart az idõsebbé vá-
lásban, amikor épp elérte a Most idõpontját, és ekkor nem válik
idõsebbé, hanem már az idõsebbség állapotában van?” (ford.
Kövendi Dénes).
358. o. A legújabbkori filozófiában … csúcsosodik ki • Hegel logikáját a
’tiszta léttel’, mint minden konkrét meghatározástól mentes

677
 Jegyzetek

absztrakcióval kezdi. Az a gondolat, hogy a logikának a ’tiszta lét-

tel’ kell kezdõdnie, a filozófia feltétel nélküli kezdetéhez hasonló-
an éles vitát váltott ki Dániában, v. ö. F. C. Sibbern Hegel-kritikájá-
val a Perseus 1. számának beharangozójában (Maanedsskrift for
Litteratur, 19. kt, 317. o.) és Heiberg „Det logiske System” címen
erre adott válaszával (7. §) a Perseus 2. számában.
dialektikus boszorkánykodással … ugyanazt jelentse • Mivel az örök-
kévalóság és a pillanat itt ’szélsõséges ellentétek’, a hegeli közve-
títés elve értelmében meg kell szûnniük, és olyan egységgé kell
redukálódniuk, amelyben azonosként foghatók fel. Hegel az
örökkévalót és az idõbeliséget nem ellentétekként fogja fel. A
’dialektikus boszorkánykodás’ kifejezés valószínûleg P. M. Stil-
lingtõl származik, aki Hegel dialektikus módszerének jelölésére
használja. Stilling erre a módszerre példaként a véges és a végte-
len viszonyát írja le, a két fogalom dialektikusan meghatározza
egymást, s végeredményben fogalmi egységnek tekintendõk, v. ö.
Philosophiske Betragtninger, 26.o.
359. o. Ha az idõt … jövõként határozzuk meg • Az idõ múlt, jelen és jövõként
való meghatározása Platónra nyúlik vissza, v. ö. Parmenidész,
151e-152b; Arisztotelész, Fizika, 219a 11-27.
az idõ a képzelet … elgondoljuk • A tiszta ész kritikájának „Der
Transcendentalen Aesthetik Zweiter Abschnitt. Von der Zeit” c.
részében Kant amellett érvel, hogy az idõ az érzéki szemlélet for-
mája, azaz minden képzet formális tulajdonsága; az idõ ily mó-
don nem az ész és az értelem funkciója, hanem a szemléleté.
A jelenvaló … nem idõfogalom … Az örökkévaló … a jelenvaló • V. ö.
Szent Ágoston Confessiones 11. 11: „non autem præterire
quicquam in æterno, sed totum esse præsens; nullum vero
tempus totum esse præsens” (az örökkévalóban ellenben semmi
sem múlandó, hanem teljességgel jelenvaló; mert nincs olyan
idõ, mely teljesen jelenvaló lenne).
az idõ és a tér … a képzelet számára az is marad • Utalás Kantnak A
tiszta ész kritikája „Die Transcendentale Aesthetik” c. részében
megfogalmazott tézisére, mely szerint a tér és az idõ az érzéki
szemlélet két formája, melyek a megismerés képességében ját-
szott szerepüket tekintve azonosak.

678
 A szorongás fogalma

egymásutániság és egymásmellettiség • Az eredetiben németül

nacheinander és nebeneinander. Utalás Kant tér- és idõjellemzé-
sére a „Die Transcendentale Aesthetik” c. részben, mely szerint
az egymástól elválasztott képzetek idõben egymás után, térben
egymás mellett jelennek meg.
Isten meghatározásában … mindenütt jelenvaló • Az az elképzelés,
hogy Isten mindenütt jelenvaló, a Biblián alapul, v. ö. pl. Zsolt
139,7-12, Jer 23,23-24 és ApCsel 17,24-27, és része a legtöbb ke-
resztény dogmatikának, v. ö. pl. Hutterus redivivus 61. §, 133. o.
illetve Handbuch der Dogmatik, 1. kt, 484. és 489. o.
360. o. megszüntetett egymásutániság • A kifejezés mögött az idõ és az
örökkévalóság reflexiós meghatározásként való felfogása áll.
Ahogy a kategóriák közvetlenek Hegel ’létlogikájában’, az idõ is
közvetlen, s közvetlenként a jelenbeli pillanatok egymásutánja-
ként érzékelhetõ. Ha ettõl az egymásutániságtól elvonatkozta-
tunk, s ezáltal megszüntetjük, eljutunk az örökkévaló fogalmá-
hoz. Ily módon az örökkévalóság ’a megszüntetett egymásutáni-
ság’, ahogy a lényeg Hegelnél ’a megszüntetett lét’ (das
aufgehobene Sein). – V. ö. még Platón, Parmenidész, 152c.
præsentes dii • lat. jelenvaló (azaz hatalmas, segítõ) istenek.
ahogy Ingeborg … Frithiofot kutatva – Utalás a svéd Esaias Tegnér
Frithiofs saga c. versciklusára (Stockholm, 1825. nr. 9).
361. o. to exaifnhV – gr. a váratlan.
en atom« kai enb rip» ofJalmou • gr. ’nagy hirtelen, egy szempillan-
tásban’, idézet 1Kor 15,52-bõl. Pál így ír az örök életbe való át-
menetrõl: „Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem
aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szem-
pillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni,
és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elválto-
zunk”, 1Kor 15,51-52. – Vázlatában Kierkegaard a következõt fû-
zi hozzá: „mert a pillanat tulajdonképpen az idõ atomja, de csak
akkor, ha az örökkévalót tételezzük, ezért joggal mondhatjuk,
hogy az örökkévaló mindig en atomw” (Pap. V B 55,6). – en ato-
mw: gr. (en atomó) egy oszthatatlan (idõ)momentumban, egy
mostban; ebben az értelemben használja Arisztotelész is a Fiziká-
ban (Aristoteles græce, 16. könyv, 5. fej. 236a, 6. kt, 236. o.).

679
 Jegyzetek

362. o. a természet biztonsága … jelentõséggel nem bír számára • Hasonló

felfogást tükröz F. H. Jacobi „David Hume über den Glauben,
oder Idealismus und Realismus. Ein Gespräch” c. írása (Jacobis
Werke, 2. kt, 1815. 196. o.), melyben azt állítja, hogy feltételez-
nünk kell, „daß in der Natur alles zugleich, und was wir Succes-
sion nennen, eine bloße Erscheinung ist”. V. ö. még Filozófiai
morzsák: „a természet túlságosan absztrakt ahhoz, hogy szigo-
rúbb értelemben dialektikus legyen az idõ tekintetében. Az a ter-
mészet tökéletlensége, hogy más értelemben nincs története, tö-
kéletessége pedig az, hogy mégis megvan benne a történetiségre
való utalás (vagyis, hogy keletkezett, ami a múltbeli; az, hogy lé-
tezik, nem más, mint a jelenvaló)”.
363. o. a platóni … melybe csak hátrálva lehet bejutni • Platón Phaidón c.
dialógusában Szókratész összekapcsolja a lélek halhatatlanságá-
nak bizonyítékát a tanulás mint visszaemlékezés gondolatával.
Azt állítja, hogy evilági életünkben olyan jelenségekkel találko-
zunk (olyan általános fogalmakat ismerünk fel, mint a szép, a jó
stb.), amelyeket csak egy korábbi létezére való emlékezésként
tudunk megmagyarázni (72a-77a).
filozófiai értelemben meghalni a világnak • Utalás Platón Phaidón-
jára (64a): „azok, akik helyes módon foglalkoznak a filozófiával,
nem készülnek semmi másra, csupán arra, hogy meghalnak és
halottak lesznek” (ford. Kerényi Grácia). Mivel a halál – Szókra-
tész szerint – a test és a lélek különválását jelenti, a filozófiai ér-
telemben vett halál azt jelenti, hogy ezt megpróbáljuk már éle-
tünkben megvalósítani, mégpedig a test szükségleteitõl és ösztö-
neitõl a lehetõ legjobban elszakadva.
discrimen • lat. határvonal, elválasztás.
a görög … szemléletben • Kierkegaard szerint a görög szemléletben
nem létezik a pillanat, csak egy véletlenszerû most, mely alkal-
mat ad arra, hogy az egyén belépjen a már a múltban lévõ örökké-
valóba (v. ö. Filozófiai morzsák). A zsidóság várakozása arra az
idõre irányul, melyet Isten – ígéretéhez híven – elõkészít a zsi-
dóknak; a pillanat ily módon csupán határfogalom, mely mindig a
jövõre vonatkozik. A keresztény felfogás szerint a pillanat az,
amelyben a jövõ mint múlt megjelenik (vagyis hogy Krisztus, aki

680
 A szorongás fogalma

történelmileg múltbeli, eljön és újra el fog jönni az egyes ember-

hez a hitben).
mindent megújított • Utalás 2Kor 5,17-re: „ Azért ha valaki Krisztus-
ban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.”
az idõk teljessége • Utalás Gal 4,4-re, v. ö. Filozófiai morzsák.
a megtérés, a kiengesztelõdés … történelmi fejlõdésében • V. ö. H.
N. Clausen, Udvikling af de christelige Hovedlærdomme, 294. o.
365. o. si placet • lat. ha úgy tetszik.
Miközben Lessing … a halált • Gotthold Ephraim Lessing, „Wie die
Alten den Tod gebildet. Eine Untersuchung” (1769), in Lessings
sämmtliche Schriften, 3. kt, 1825. 75-159. o.
az alvó géniusz • Utalás egy Lessing „Wie die Alten den Tod gebil-
det” c. értekezésében szereplõ rézkarcra. Lessing elemzése sze-
rint a kép nem egy alvó, hanem egy haldokló alakot ábrázol; a
szárnyas fiú nem Ámor, hanem a halál géniusza, aki jobbjában a
halál koszorúját tartja, és mindkét kezével az élet lefelé fordított
fáklyájára támaszkodik; a jobb kezén pihenõ pillangó a testet el-
hagyó lelket és ezáltal a halált szimbolizálja.
a halál géniusza … kioltja a fáklyát • Utalás egy Lessing „Wie die
Alten den Tod gebildet” c. értekezésében szereplõ rézkarcra.
Lessing értelmezésében a kép a halál géniuszát ábrázolja, aki
jobbjában a halált szimbolizáló urnát tartja, miközben kioltja az
élet lefelé fordított fáklyáját, ami a közelgõ halált jelenti; a bal al-
só sarokban látható pillangó a testet elhagyó lelket, s ily módon a
halált szimbolizálja.
366. o. a keresztény ortodoxia … a pogányság bûnben él • Keresztény orto-
doxián itt részben a lutheri hitvallási írásokat, részben az ópro-
testáns ortodoxiát (dogmatikai irányzat, mely különösen a 17.
században Luther teológiája rendszerezõ bemutatásának kidol-
gozásán munkálkodott, hogy megvédje azt a katolicizmussal
szemben) értjük. A szöveghely az ekkléziológiára (egyháztanra)
utal, mely többek között azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy az
egyházon kívül rekedt személyek mennyiben részesülhetnek Is-
ten kegyelmében és az örök életben.
az írás azokban a régi kéziratokban … egybe írták • Utalás az egybe-
függõ írásra (lat. scriptio continua), melyet a régi papíruszteker-

681
 Jegyzetek

cseken és pergamenre írott könyvekben használtak; függetlenül

attól, hogy majuszkulát vagy minuszkulát alkalmaztak, a szöve-
get szóközök és írásjelek nélkül egybe írták.
367. o. ‰i aphlghkoteV • gr. (hoi apélgékotesz) azok, akik elveszítették a
fájdalom érzésének képességét; érzéketlenek, apatikusak, szelle-
mileg eltompultak. A kifejezés valószínûleg Ef 4,19-bõl szárma-
zik, melyben a következõt olvashatjuk a pogányokról: „Kik erköl-
csi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztá-
talanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.”
az egyetlen ironikusnak … azt, amit értünk attól, amit nem • Utalás
Szókratészra és Hamannra, v. ö. A szorongás fogalma mottójával.
368. o. a szellem bennünk lévõ bizonyítéka • Utalás Pál szavaira 1Kor 2,4-
ben: „És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi
bölcseségnek hitetõ beszédiben állott, hanem léleknek és erõnek
megmutatásában”, v. ö. még Róm 8,16: „Ez a Lélek bizonyságot
tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.”
369. o. A pogány fátumról … szükségszerûség lenne • Valószínûleg utalás
Hegelre, aki a ’fatum’ (sors) szót gyakran összekapcsolja a szük-
ségszerûséggel. V. ö. Vorlesungen über die Philosophie der Reli-
gion, 2. kt; Hegels Werke, 12. kt, 44. o. V. ö. még P. Marheineke,
Grundlehren der Dogmatik, 284. §.
mely megint csak különbözõ volt a keleti és a görög felfogásban • Uta-
lás Hegelre, aki különbséget tesz a keleti vallások és a görög polite-
izmus között. Az elõbbieket ’Die Naturreligion’, az utóbbit ’Die
bestimmte Religion’ névvel illeti. A keleti vallásokban az istenek
megfelelnek a természet erõinek, ezért a sors a természet szükség-
szerûségeként jelenik meg. Ezzel ellentétben a görög istenek elkü-
lönülnek a természet erõitõl, melyekkel eredetileg szoros kapcso-
latban álltak, ezért a sorsot olyan erõként fogják fel, mely az egyes
istenek fölött áll. V. ö. Vorlesungen über die Philosophie der
Religion, 2. kt; Hegels Werke, 12. kt, 114. o; Jub. 16. kt, 114. o.
Ennek a szükségszerûségnek a maradványai … gondviseléssel • Való-
színûleg utalás P. Marheinekére, aki Grundlehren der Dogmatik
c. mûvében (284. §, 167. o.) a gondviselésbe vetett hitrõl beszél,
melyben a szükségszerû véletlen (sors) momentuma megkerül-
hetetlen, mivel a hit a természetképzethez kapcsolódik.

682
 A szorongás fogalma

370. o. amit Pál a bálványról mond … egy bálvány sincs a világon • Utalás
1Kor 8,4-re: „Tehát a bálványáldozati hús evése felõl tudjuk, hogy
egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem
csak egy.”
371. o. sensu eminentiori • lat. elsõdleges, legszorosabb értelmében.
magábanvaló • Az eredetiben németül ’Ansich’. Kulcsfogalom Kant
ismeretelméletében.
372. o. alhadnagy • Utalás Bonaparte Napóleonra (1769-1821), aki 1799-
ben államcsínnyel szerezte meg a hatalmat Franciaországban,
1804-14 és 1815-ben I. Napóleon néven Franciaország császára.
várnia kell június tizennegyedikéig … a marengói csata napja • 1800.
június 14-én Bonaparte Napóleon az észak-itáliai Marengónál le-
gyõzte az osztrák sereget.
csak az austerlitzi nap … gyõzelmet • 1805. december 2-án Napóleon
császár Austerlitznél (cseh Slavkov) az ún. ’három császár csatájá-
ban’ legyõzte az osztrák és az orosz sereget. Amikor 1812. szep-
tember 7-én Moszkvánál felkelt, Napóleon császár állítólag e sza-
vakban tört ki: „Ez az auterlitzi nap!”. Ugyanazon a napon a francia
erõk véres csatában legyõzték az orosz hadat, és Napóleon elfoglal-
ta Moszkvát.
folytasd az utat … az õ szerencséjét • V. ö. Plutarchi vitæ parallelæ,
Julius Cæsar 38, 7. kt, 47. o.
374. o. Talleyrand • Charles-Maurice de Talleyrand (1754-1838), francia
püspök és államférfi; politikusként kiváló intrikus, diplomata-
ként egyszerre gátlástalan és kitûnõ.
375. o. a karpokratiánus szemlélet igazsága … tökéletességre • Karpokra-
tész 2. századi alexandriai gnosztikus tanítása szerint az ember-
nek ahhoz, hogy tökéletessé váljon, mindent ki kell próbálnia, a
bûnöket is, s amíg ezt nem tette meg, újra meg újra megszületik.
A karpokratiánus szemlélet szerint úgy lehet legyõzni a bûnt és
megszabadulni tõle, hogy minden egyes bûnt átélünk.
in concreto • lat. valójában, konkrét esetben.
376. o. A zsidó az áldozathoz menekül • Az áldozatkultusz a zsidó istentisz-
telet lényeges részét képezte; az emberek áldozati ajándékokat
vittek Istennek. Az áldozati állatot vagy terményt általában egy
oltárra helyezték és elégették. V. ö. az áldozathozatal részletes

683
 Jegyzetek

szabályaival 3Móz 1-7-ben. Az Ószövetség leggyakrabban a bûnál-

dozatról beszél (v. ö. 3Móz 4). Ehhez hasonló a vétekért való ál-
dozat, melyet figyelmetlenségbõl elkövetett bûnök kiengesztelé-
sére hoztak (v. ö. 3Móz 5,15-26).
ám ez nem segít rajta … valódi viszony jönne létre • V. ö. Zsid 9,6-10;
9,13-14.
Mivel ez nem történik meg … megismétlõdésében fejezõdik ki • A
zsidó áldozatokat meghatározott rituális szabályok szerint ismé-
telték vagy rendszeresen, mint pl. a napi (reggeli, esti) vagy heti
áldozatokat (szombaton vagy visszatérõ alkalmakkor). V. ö. még
a zsidó áldozathozatali gyakorlat keresztény kritikájával Zsid
10,1-4-ben. A szöveghely itt arra az áldozatra utal, amit a fõpap a
nép nevében a kiengesztelõdés napján hozott minden évben a
nép bûneinek kiengesztelésére (v. ö. 3Móz 16; 23,27-31).
áldozata nem ismétlõdik meg • Az Újtestamentumben Jézus halála a
tulajdonképpeni, végérvényes engesztelõ áldozat, v. ö. pl. Zsid
9,26: „így pedig csak egyszer jelent meg az idõknek végén, hogy
áldozatával eltörölje a bûnt”, valamint Zsid 10,10: „Amely aka-
rattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisz-
tus testének megáldozása által.”
Ily módon ismétlõdik meg az áldozat … abszolút tökéletességét • A
katolikus dogmatika szerint Krisztus tökéletes kiengesztelõ ha-
lála a kereszten megismétlõdik a szentmisén az áldozásban. A
Zsid 9,26-ra és 10,10-re hivatkozva a protestáns hittanítás a kato-
likus szentmise áldozatban a zsidóság evangéliummal össze-
egyeztethetetlen áldozatértelmezését látta. V. ö. H. N. Clausen,
Catholicismens og Protestantismens Kirkeforfatning, Lære og Ri-
tus, 1796, 569. o.
377. o. Platón egyhelyütt elmesél • Utalás a Prótagorasz c. dialógusra
(322a-d): Miután az emberek különbözõ adományokban részesül-
tek, alkalmat kerestek „a tömörülésre, és hogy fenn tudják tarta-
ni magukat, városokat alapítottak. Valahányszor azonban össze-
jöttek egy tömegben, jogtalanságokat követtek el egymás ellen,
minthogy nem volt még meg bennük a közösségalkotó képesség
(…). Végül már Zeusz is aggódni kezdett nemünkért, és hogy tel-
jesen ki ne pusztuljon, elküldte Hermészt, hogy honosítsa meg az

684
 A szorongás fogalma

emberek között a tisztességérzést és a jogot. (…) Hermész ter-

mészetesen megkérdezi Zeuszt, hogy miképpen tegye az embere-
ket a jog és a tisztességérzés részeseivé. »Úgy osszam szét ezeket
is köztük, ahogy a különbözõ mesterségek vannak szétosztva?«
(…) »Mindenkinek – felelte Zeusz –, és valamennyien részesülje-
nek belõlük«” ford. Faragó László). Tehát nem Epimétheusz, ha-
nem Hermész kérdezi meg Zeuszt. Korábban azonban Epiméthe-
usz játszotta az említett szerepet, v. ö. Prótagorasz, 320c-322a.
Epimétheusz • Titán a gr. és róm. mitológiában; Prométheusz test-
vére.
378. o. nem a széles utat választják • Utalás Jézus szavaira Mt 7,13-14-ben:
„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az
út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és
kevesen vannak, akik megtalálják azt.”
379. o. aki mindent elveszít, mindent elnyer • Utalás egy visszatérõ bibliai
fordulatra, pl. Mt 10,39-ben: „Aki megtalálja az õ életét, elveszti
azt; és aki elveszti az õ életét én érettem, megtalálja azt.”
Talleyrand … a nyelv … nincsenek gondolataink … elrejtse •
Talleyrand 1807-ben állítólag azt mondta Isquierdo spanyol kö-
vetnek, hogy azért kaptuk a beszéd adományát, hogy elrejtsük a
gondolatainkat („La parole a été donnée à l’homme pour dégui-
ser sa pensée”).
380. o. Ha a szabadságot … a szükségszerûség • A szabadságnak a szükségsze-
rûség ellentéteként való felfogása nagy hagyománnyal bír a filozó-
fia történetében. Ellenben a szabadság és a szükségszerûség egysé-
ge Schelling azonosságfilozófiájának egyik alapvetõ dogmája, v. ö.
Philosophische Untersuchungen, 467. o: „Notwendigkeit und
Freyheit stehen in einander, als Ein Wesen, das nur von verschiede-
nen Seiten betrachtet als das eine oder andre erscheint; an sich
Freyheit, formell Nothwendigkeit ist”. Hegel is amellett érvelt,
hogy a szabadság és a szükségszerûség dialektikus ellentétek, me-
lyek fogalmi egységet alkotnak, v. ö. Encyclopädie, 1. kt; Hegels
Werke, 6. kt, 72. o; Jub. 8. kt, 110. o: „Freiheit (…) und Nothwen-
digkeit, als einander abstrakt gegenüberstehend, gehören nur der
Endlichkeit an und gelten nur auf ihrem Boden. Eine Freiheit, die

685
 Jegyzetek

keine Nothwendigkeit in sich hätte, und eine bloße Nothwendig-

keit ohne Freiheit, dieß sind abstrakte und somit unwahre Bestim-
mungen”. A szöveghely valószínûleg utal A. P. Adler Populaire
Foredrag c. mûvére is (28. §, 153. o.).
reflexiós meghatározás • Hegel logikája három részbõl áll: ’Sein’,
’Wesen’ és ’Begriff’. ’Létlogikája’ azokkal a kategóriákkal foglal-
kozik, amelyek a tudat számára közvetlenül hozzáférhetõk (pl.
létezés, semmi, mennyiség). Ezzel ellentétben ’lényeglogikája’
azokkal a kategóriákkal foglalkozik, amelyekkel elképzeljük a
tárgyat, nem mint közvetlenül adottat, hanem mint lényeget
(’Wesen’), mely a közvetlenül adott empirikus jelenség felszíne
alatt rejtõzik. Ezeket a kategóriákat ’reflexiós meghatározások-
nak’ nevezzük abban a kettõs értelemben, hogy az adott tárgy lé-
nyegét egyszerre gondoljuk el annak megjelenésében reflektálva,
és a gondolkodó szubjektum reflexiójának eredményeként. A ka-
tegóriákat ezért nevezi Hegel lényeglogikája ’reflexiós meghatá-
rozásoknak’; v. ö. pl. A. P. Adler Foredrag over Hegels objective
Logik 24. §, 115-122. o.
Ha nem ügyelünk erre … az erõvel • Valószínûleg utalás A. P. Adler
Populaire Foredrag c. írására, melyben a 28. §-hoz írt egyik lábjegy-
zet az ’erõ’ fogalmát tárgyalja: „A szabadságnak és a szükségszerû-
ségnek itt [Hegel lényeglogikájában] megvan a típusa. Megszün-
tetjük önmagunkat, bennünk van a tagadás (ez a szabadság mo-
mentuma), és ezzel egyidejûleg bennünk van a közvetlen megma-
radás is, a tagadáson keresztül visszatér önmagába (ez a szükség-
szerûség momentuma)”, 153. o.
381. o. az, aki enged a kísértésnek … is bûnös • Jak 1,14: „Hanem mindenki
kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága”.
382. o. in concreto • lat. a valóságban, az adott esetben.
Az a kérdés … erkölcs közti kapcsolat szempontjából • Valószínûleg
utalás H. L. Martensen Grundrids til Moralphilosophiens System
(XII. o.) c. mûvére.
a szép, a jó és az igaz … értelmezték és ábrázolták • Utalás a spekulatív
eszme három aspektusára J. L. Heiberg-nél, v. ö. Ledetraad 189-
191. §, mely a három eszmét logikai szillogizmusként értelmezi, a
szépet és a jót premisszaként, az igazat konklúzióként fogja fel.

686
 A szorongás fogalma

in abstracto • lat. általában.

sit venia verbo • lat. bocsássanak meg a kifejezésért.
a rossz csak negatívum … megszüntetendõ • Az eredetiben németül:
das Aufzuhebende. Utalás arra a hegeli felfogásra, hogy a rossz
dialektikus viszonyban áll a jóról alkotott fogalommal. A rossz te-
hát Hegel szerint csak egy véges mozzanat egy nagyobb fogalmi
egységben, amelyben ’megszûnik’.
383. o. liberum arbitrium • lat. szabad választás.
logoV argoV … (Leibniz) • Egy 1842. decemberi feljegyzésben (JJ)
Kierkegaard a következõt írja: „Milyen nagyszerû, amit Leibniz a
lusta értelemrõl (’la raison paresseuse’) mond, v. ö. Erdmann ki-
adásával (470. o. második hasáb és 518. o. 55. § le sophisme
paresseux (logoV argoV) sophisma pigrum). – Khrüszipposz is
használta, v. ö. Tennemann Ges. d. Ph. 4. kt, 300. o.” (Pap. IV A
12). – logoV argoV: gr. (logosz argosz) a lusta ész, azaz észérv, mely
tétlenségre kárhoztat, mert a sors akaratát úgysem lehet megvál-
toztatni, pl. a betegség kimenetelére nem lehet hatással az orvos;
v. ö. Tennemann, 4. kt, 1803. 300. o. A Theodicee bevezetésében
Leibniz arról elmélkedik, hogy az, hogy minden szükségszerûen
történik, mennyiben tartalmazza azt, hogy mindig követhetjük
szükségleteinket, s ebben az összefüggésben megemlíti, hogy a ’la
raison paresseuse’ mindig szorongással töltötte el az embereket,
v. ö. Opera philosophica, 2. kt, 470. o. – Khrüszipposz: Kilikiai
Khrüszipposz (Kr. e. kb. 281-kb. 208) gr. sztoikus filozófus. –
ignava ratio: lat. a tétlen, lusta ész. Idézet Cicero De fato (A végzet-
rõl) c. mûvébõl (12. 28. M. Tullii Ciceronis opera omnia, 4. kt,
1757. 725. o.). Tennemann az idézetet a Khrüszipposzról szóló
rész egyik megjegyzésében hozza(4. kt, 300. o.) – sophisma
pigrum: lat. lusta téves következtetés; Opera philosophica, 2. kt,
1839. 518. o. – la raison paresseuse: a lusta ész, v. ö. Leibniz (nevét
Kierkegaard Leibnitz-nek írja), Opera philosophica, 2. kt, 470. o.
apo • gr. -tól, -tõl. A szó szerepel a 2Thess 1,9-ben.
o‡tineV dikhn tisousin, oleJron aiwnion, apo proswpou tou kuriou,
kai apo thV doxhV thV iscuoV autou • Idézet 2Thess 1,9-bõl:
„akik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától,
és az õ hatalmának dicsõségétõl”.

687
 Jegyzetek

384. o. meg kell tagadni • Utalás Hegel dialektika-felfogására, mely szerint

egy pozíciót elõször tételezünk, aztán tagadjuk, végül ezt a taga-
dást tagadjuk; az utolsó lépést gyakran a tagadás tagadásaként
emlegetik.
egyik kezét … akárcsak a kormányzó • Utalás Mozart Don Giovanni
c. operájának kormányzójára, aki miután Don Giovanni megölte,
szobor alakjában kísért, hogy megbüntesse Giovannit, és ráve-
gye, hogy megbánja bûnös életét.
vérévé vált • Az eredetiben latinul in succum et sanguinem.
385. o. Schelling tenné … a zenei zsenirõl • Kierkegaard a vázlatban és a tisz-
tázatban is (Pap. V B 56,6 és 72,21) a System des transcendentalen
Idealismust adta meg forrásként az említett Schelling-utaláshoz.
az abszolútban • Kulcsfogalom a Kant utáni német idealista filozófiá-
ban. Schelling azonosságfilozófiájában az abszolút az ’egyetemes
ész’-t jelöli, vagyis azt az egységet, amelyben a szubjektum és az
objektum, a szellem és a természet, a szabadság és a szükségsze-
rûség elveszíti önállóságát, és azonosként egyesül. Hegelnél az
abszolút az ’eszmét’ jelenti; Hegel feltételezi, hogy létezik tisz-
tán fogalmi abszolút megismerés, amikor az eszme a dialektika
módszerével bontakozik ki. Ezáltal a szubjektív és az objektív
szellemen keresztül eljutunk ’az abszolút szellem’-hez, mely a
legmagasabb, legabsztraktabb szint az eszme fejlõdésében.
386. o. az õrült Learre … roncsolt mûve!) • Az eredetiben németül: „O du
zertrümmert Meisterstück der Schöpfung!” Gloster szavai
Shakespeare Lear király c. drámájában (4. felv., 6. jel.); Kierke-
gaard a Shakespeares dramatische Werke c. kiadásból idéz (11.
kt, 1840. 102. o.).
388. o. A megbánás a legmagasztosabb etikai ellentmondás … a kiengesztelõ-
désben • A megbánást mint etikai önellentmondást a kiengeszte-
lõdéshez és a hithez való viszonyban Kierkegaard egy 1843. májusi
JJ jelû feljegyzésben írja körül: „Az élet szemléletének legmaga-
sabb kifejezõdése a megbánás, és én mindig érezni fogom a bána-
tot – de éppen ebben rejlik az etikai önellentmondás, amellyel elõ-
tör a vallási paradoxon, azaz a kiengesztelõdés, s ennek megfelel a
hit. Tisztán etikai értelemben azt kell mondanom, hogy még a leg-
jobb is, amit teszek, csak bûn, tehát megbánást tanúsítok, így

688
 A szorongás fogalma

azonban tulajdonképpen nem jutok el a cselekvésig, mert megbá-

nást kell tanúsítanom” (Pap. IV A 112, és v. ö. IV A 116).
az idõsebb Fichte … nincs idõ • A kijelentés nem Fichtétõl, hanem H.
L. Martensentõl származik (Grundrids til Moralphilosophiens
System 45. o.), aki szerint Fichte elveti a megbánást, „mert vég-
hezvitt tetten már nem lehet változtatni, és az ember nem mer
idõt szánni a bánatra”. – az idõsebb Fichte: Johann Gottlieb Fich-
te, megkülönböztetésül a fiatalabb Fichtétõl, azaz fiától, I. H.
Fichtétõl, professzor Jénában, Erlangenben, Königsbergben és
Berlinben. Kant erõs hatása alatt a szubjektív idealizmus általa ki-
dolgozott változatában kifejtette az én (a transzcendentális én)
abszolút jellegét; ezáltal akarta legyõzni mindazt, amit Kant filo-
zófiájában problémásnak látott, pl. a ’Ding an sich’ fogalmát és a
jelenségek közötti dualizmust.
389. o. A démoni • Klasszikus görög összefüggésben a démon alacsonyabb
rendû istenség, a hierarchiában az istenek és az emberek között
elhelyezkedõ szellem, hírvívõ, védõszellem. Az Újtestamentum-
ban a démon az embereket megszálló gonosz, aki betegséget, né-
maságot, vakságot okoz.
Az Újestamentumban … elbeszélések • V. ö. Mt 8,28-34; 9,32-34;
12,22-32; 17,14-18; Mk 1,23-28; Jn 10,20-21.
Ha a teológusok … természetellenes bûn ecsetelésébe • Elsõsorban
utalás Hermann Olshausenra. Terjedelmes Biblischer Commen-
tar über sämmtliche Schriften des Neuen Testaments (4 kt, 3. ki-
adás, Königsberg, 1837-40. [1830] ktl. 96-100) c. mûvében a dé-
monit az itt leírtak szerint értelmezi (10. § „Heilung des dämoni-
schen Geraseners”, azaz kommentárok Mt 8,28-34-hez, Mk 5,1-
20-hoz és Lk 8,26-39-hez, 1. kt, 284-302. o.).
fiziognomikus … Lavater • Johann Caspar Lavater (1741-1801) sváj-
ci lelkész és író, a fiziognómia megalapítója, v. ö. Physiognomi-
sche Fragmente. A mûben nem sok példát találunk arra, hogy az
állati kirajzolódott az emberi fiziognómiában, v. ö. pl. 1. kt, 100.
o. A fiziognómiát, mely a 19. században széles körben elterjedt, a
kor elfogadta mint tudományt.
a bûn szolgasága • Valószínûleg utalás Jn 8,34-re: „mindaz, aki bûnt
cselekszik, szolgája a bûnnek”.

689
 Jegyzetek

390. o. a démonok légiót alkotnak … Lk (VIII, 26-39) • Mt VIII, 28.34 he-

lyett valószínûleg VIII, 28-34-nek kellene állnia, mert ebben a
gadarai megszállottról szóló három elbeszélésre történik utalás.
a démon néma (v. ö. Lk XI, 14) • „És ördögöt ûz vala ki, mely néma
vala. És lõn, mikor kiment az ördög, megszólala a néma; és
csodálkozék a sokaság.”
391. o. nemde Szent Ágoston … az eretnekeket • Szent Ágoston nem aján-
lotta azt, hogy az eretnekeket hlálbüntetéssel sújtsák, éppen el-
lenkezõleg, többször is tiltakozott ez ellen. Ezzel szemben a
Contra candentiumban (1. 28) azt javasolta, hogy ellenfeleivel, a
donatistákkal szemben (akik nevüket Donatus püspökrõl kapták
a 4. században) foganatosítsanak bizonyos kényszerítõ intézke-
déseket, hogy hatalmi erõvel vezessék vissza õket az igaz egyház-
hoz. Kierkegaard valószínûleg összecseréli Ágostont Tertul-
lianusszal, aki a Contra gnosticos scorpiace 2-ben javasolja, hogy
az eretnekeket halálbüntetéssel sújtsák, Tertulliani opera, 1. kt,
223-225. o. és Q. Sept. Flor. Tertullian’s sämmtliche Schriften,
ford. F. A. v. Besnard, 2 kt, Augsburg, 1837-38. ktl. 151; 1. kt,
294. o.
amint egy helyütt Szókratész … megégessen bennünket • Utalás Pla-
tón Gorgiasz c. dialógusára (479a).
392. o. porokkal és tablettákkal • Az eredetiben németül: mit Pulver und
mit Pillen.
in specie • lat. különösen, például.
az orvos Hoffmann egyik novellájában … súlyos eset • Utalás E. T. A.
Hoffmann „Das Sanctus” c. írására a Nachtstücke elsõ részében,
(E. T. A. Hoffmanns ausgewählte Schriften, 10. kt, Berlin, 1827-28.
5. kt, 1827. 152-174. o. Az orvos és a káplán beszélgetésébõl kide-
rül, hogy Bettina, az énekesnõ berekedt, mert nem vette fel a sál-
ját, amikor elhagyta a katolikus templomot, ahol szólót énekelt.
393. o. Brutus • Utalás Brutusra Shakespeare Julius Caesar (1623) c. darab-
jában. V. ö. William Shakspeares Tragiske Værker, 1. kt, 1-100. o.
az angliai V. Henrik hercegsége idején • Utalás a trónörökös walesi
hercegre, Henrikre, a késõbbi V. Henrik királyra Shakespeare IV.
Henrik (1597-98) c. kétrészes darabjában. A herceg az elsõ rész-
ben vad, iszákos bonvivánként jelenik meg, akit nem érdekelnek

690
 A szorongás fogalma

a kötelességei, ezért átengedi a helyet öccsének, lancasteri János

hercegnek; rendkívüli képességei iszonyú szenvedélyekkel páro-
sulnak, ám ezeket a könnyelmûség és a tréfa köntösébe bújtatva
elrejti. Amikor azonban az országban lázadás tör ki, nemes lovag-
ként és felelõsségteljes harcosként lép fel, aki küzd a királyi hata-
lomért és hazájáért. A második részben kibékül apjával, IV. Hen-
rik királlyal, akit halálos ágyán fekve lelkiismeret-furdalás gyö-
tör. Apja halála után V. Henrik néven elfoglalja a trónt, v. ö.
William Shakspeares Tragiske Værker, 3. kt, 1815. 1-179. o. és 4.
kt, 1816. 1-128. o.
394. o. kat‘ exochn • gr. (kat’ exokhén) különösképpen, ’par excellence’.
Az Újtestamentumban … démoni … hogy megrontsa • ti emoi kai
soi: gr. ’Mi közöm nékem teveled?’ A mondat többször is elõforul
az Újtestamentumban. Utalás Mk 5,6-7-re és Mk 1,23-24-re.
a démoni … menjen másfelé • Ilyen elbeszélés nem található az Új-
testamentumban, de a gerázai megszállottról szóló történet vé-
gén a disznópásztorok a városba futnak és elmesélik, hogyan ûzte
ki Jézus a démonokat, és gyógyította meg a megszállottat, az em-
berek pedig kimentek, hogy maguk is meggyõzõdjenek errõl, az-
tán megkérték Jézust, hogy hagyja el a vidéket, v. ö. pl. Mk 5,17.
395. o. Domitianusra • Titus Flavius Domitianus (51-96) római császár (81-
96), hatalomvágyó uralkodó, akit gyanakvása egyre kegyetlenebb
eszközök alkalmazására ösztönzött; életrajzát Suetonius írta meg,
v. ö. C. Svetonii Tranqvilli Tolv første Romerske Keiseres Levnets-
beskrivelse, 2. kt, 228-256. o.
Cromwellra • Oliver Cromwell (1599-1658) angol államférfi; puri-
tán, híresen keménykezû hadvezér.
Albára • Fernando Alvarez de Toledo Alba (1508-82) spanyol herceg,
hadvezér és államférfi; fanatikus katolikus, Hollandia kegyetlen
régense (1567-73), Goethe Egmont c. tragédiájának szereplõje.
V. ö. Goethes Werke, 8. kt, 1827. 167-300. o.
396. o. conditio sine qua non • lat. ’elengedhetetlen, szükséges feltétel’.
a gyûrû szelleme a gyûrûnek • Utalás Aladdin gyûrûjére az Ezeregy
éjszaka meséibõl, v. ö. „Geschichte Aladdins oder die Wunder-
lampe”, 531-558. éjszaka, in Tausend und eine Nacht, 3. kt,
1841. 163-313. o. V. ö. még Adam Oehlenschläger Aladdin, eller

691
 Jegyzetek

Den forunderlige Lampe c. vígjátékával (Poetiske Skrifter, 2. kt,

75-436. o.).
397. o. en gros • fr. nagyban, nagy mennyiségben.
Ezért hívják az ördögöt a hazugság atyjának • Utalás Jn 8,44-re: „Mi-
kor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság
atyja.”
398. o. „vegyétek észre bár, de nyelvre ne”, ahogy a zárkózott Hamlet inti két
barátját • Az idézet az eredetiben németül szerepel: „allem einen
Sinn, aber keine Zunge”. Shakespeare, Hamlet, 1. felv. 2. jel.
399. o. egyhangúság • Az eredetiben németül: Einerleis.
400. o. Mefisztó • Az ördög neve a Faust-hagyományban. Már a Faustról szóló
régi német népkönyvek is használják, v. ö. Den i den gandske Ver-
den bekiendte Ertz – Sort – Kunstner og Trold-Karl Doctor Johan Fa-
ust, og Hans med Dievelen oprettede Forbund, Forundringsfulde
Levnet og skrækkelige Endeligt, Koppenhága, Tilkjøbs i Ulkegaden,
Nr. 107. [ném. 1588], ktl. U 35, 9. o. A figura Goethe Faust c. mû-
ve nyomán vált ismertté, v. ö. Goethes Werke, 12. kt, 1828.
401. o. Bournonville balettmester • Antoine August Bournonville (1805-
79) dán szólótáncos, koreográfus, balettmester és balettjelene-
tek írója, 1830-tól a koppenhágai Királyi Színház alkalmazásá-
ban áll. Virtuóz táncosként ismert. 1832. április 25-tõl Faust,
majd 1842. június 10-tõl Mefisztó szerepét táncolta saját, Faust
c. balettjében.
Mefisztó beugrik … megdermed • Egy 1843. március-áprilisi feljegy-
zésben (JJ) Kierkegaard a következõt írja: „Micsoda teljesít-
mény, ahogy Bournonville Mefisztó alakításakor egyetlen ugrás-
sal megjelenik, és felveszi mûvészi pozícióját. Ez az ugrás olyan
mozzanat, melyet figyelembe kell venni a démoni megértésekor.
A démoni ugyanis a hirtelen” (Pap. IV A 94).
Mefisztó elsõ jelenete a Faust címû balettben • A balett nyyomtatott
kéziratában Bournonville a következõképpen írja le Mefisztó be-
lépõjét: „A gonosz nem várat sokáig magára, dörög, villámlik, rõt
lángok világítják be a félhomályos kamrát, s egy könyvespolcból
elõugrik Mefisztó”, Faust 5. o. A szorongás fogalma szerint Me-
fisztó az ablakon ugrik be; az persze elképzelhetõ, hogy megvál-
toztatták a jelenetet, és Mefisztó nem könyvespolcból, hanem az

692
 A szorongás fogalma

ablakon át ugrott elõ. Overskou (5. kt, 1864. 141. o.) Mefisztó
„elsõ fantasztikus-felséges megjelenésérõl” beszél a színpadon.
váratlanabbul jelenik meg, mint a tolvaj éjjel • Utalás Pál szavaira
1Tess 5,2-ben: „az Úrnak napja úgy jõ el, mint a tolvaj éjjel”, v. ö.
2Pét 3,10, Lk 12,39.
402. o. a kis Winsløv … helyesen komikusként értelmezte • Egy 1843. már-
cius-áprilisi feljegyzésben (JJ) Kierkegaard a következõt írja: „A
démoni másik oldala az unalmas, ahogy a kis Winsløv oly kiválóan
megértette, ez által válik komikussá (…) v. ö. Klister az Uadskil-
lelige c. írásban” (Pap. IV A 94, 35. o.). – a kis Winsløv: Carl Wins-
løw (1796-1834) dán színész, 1819-tól a koppenhágai Királyi
Színház mûvésze, 1827 és 1834 között játszotta Klister szerepét
J. L. Heiberg De Uadskillelige (Az elválaszthatatlanok, 1827) c.
vaudeville-jében, mely a hosszú jegyességeket gúnyolja.
nem mintha Klister … valóban szerelmes • Klister mogorva alak,
folyton zsörtölõdik kedvesével, Amaliéval; ennek ellenére elvá-
laszthatatlanok „a morgásban és az unalomban”, ahogy a 2. jele-
netben elhangzik Georg v. Stein szájából, aki szerelmes Amalie
húgába, Henriettébe, v. ö. Heibergs Samlede Skrifter. Skuespil, 4.
kt, 1835. 230. o.
önkéntes, mint a vámhivatalban • A De Uadskillelige c. vaudeville sze-
reposztásában Klister mint ’önkéntes a vámhivatalban’ szerepel.
a szerencsétlen Klister … a maga ura • Amikor Georg v. Stein fel-
ajánlja Klisternek, hogy örökségébõl kölcsönad neki, hogy kifi-
zethesse adóssságait, amelyekbe az Amaliénak (Mallének) vásá-
rolt ajándékok révén keveredett, Klister így válaszol: „Ó, drága
Malle! Mostantól csak a szerelmemnek és vámhivatalbeli elõme-
netelemnek fogok élni” (9. jel.), v. ö. Heibergs Samlede Skrifter.
Skuespil, 4. kt, 1835. 254. o.
403. o. mint a huldrák, akiknek a háta behorpad • V. ö. Danske Folkesagn, 2.
kt, 4. gyûjtemény, 26. o: „A huldra fiatal és vonzó, de a háta hor-
padt, mint egy teknõ.”
Bellmann-nál … pedig postás • Carl Michael Bellmann (1740-95)
svéd költõ és zeneszerzõ. Fredmans Epistlar (1790) és Fredmans
Sångar (1791) c. köteteiben, melyek rendkívül kedveltek voltak
az 1840-es években Koppenhágában, és dallamaikat színdarabok-

693
 Jegyzetek

ban is használták, felbukkannak a rokokó korszak könnyelmû

stockholmi bohémjei. V. ö. Fredmans Epistlar med Musik, 2 kt,
Stockholm, 1816-38. ktl. 1610-1611. J. L. Heiberg „Om Vaude-
villen, som dramatisk Digtart, og dens Betydning paa den danske
Skueplads” (1826) c. értekezésében elismeri, hogy Recensenten
og Dyret (1826) c. vaudeville-jében utánozni kezdte a „bellmanni
mintát, mert Bellmann episztoláit a színház falain kívül szorult
vaudeville-eknek tekinthetjük”, v. ö. Prosaiske Skrifter, 1. kt,
241. o.
Az iróniát … mint a negatívat … Hegel fogalmazta meg • Félreveze-
tõ utalás Hegelre; illetve összefoglalójára K. F. Solger az iróniát
mint negatív momentumot tárgyaló elméletérõl „Ueber: ’Solgers
nachgelassene Schriften und Briefwechsel’” (1828) c. kritikájá-
ban (Vermischte Schriften, 1. kt; Hegels Werke, 16. kt, 486-493. o;
Jub. 20. kt, 182-189. o.).
nem nagyon értett az iróniához • Valósszínûleg utalás H. G. Hotho
Vorstudien für Leben und Kunst (Stuttgart/Tübingen, 1835. ktl.
580; 394. o.) c. írására. „In Spaß und Heiterkeit fand er [Hegel]
sich gleichfalls behaglich, doch die letzte Tiefe des Humors blieb
ihm theilweise verschlossen, und die neueste Form der Ironie
widerstrebte dermaßen seiner eigenen Richtung, daß es ihm fast
an dem Organ gebrach, auch das Aechte in ihr anzuerkennen
oder gar zu genießen”. Az idézet szerepel Kierkegaard Az irónia
fogalmáról c. értekezésében.
Szókratész … adott nevet a gyereknek • V. ö. X. tézis Az irónia fogal-
máról c. írásban: „Socrates primus ironiam introduxit” (Szókra-
tész honosította meg elsõként az iróniát). Bár Szókratész hasz-
nálja az irónia fogalmát, és kortársai csak eîrwn-nak (gr. (eirón)
gúnyolódó, ironikus) hívták, kétséges, hogy tényleg õ „adott ne-
vet a gyereknek”.
magára zárta az ajtaját … kívül rekedtek • Utalás Jézus szavaira Mt
6,6-ban: „Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belsõ szobád-
ba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van;
és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.”
ez az irónia … szajkózni kezdik azok … világtörténelmi áttekintésük
… fogalmakról • Valószínûleg utalás H. L. Martensen „Betragt-

694
 A szorongás fogalma

ninger over Ideen af Faust. Med Hensyn paa Lenaus Faust” c. ér-
tekezésére (Perseus, 1. szám, 90-164. o.). Martensen írásában rö-
vid történelmi áttekintést ad az apokaliptikus, abszolút költészet
fejlõdésérõl a „különbözõ formákon keresztül, melyeket a nagy
világtörténelmi korszakok határoztak meg” (98. o.). Bírálja Goe-
the Faustját mondván, az a panteista világértelmezést képviseli, s
ezért Mefisztó csak ’az irónia képviselõje’, s „a tragikus irónia,
mely meghatározza Faust törekvését” csak a „finom világot átfo-
gó értelem maró gúnyolódása” (122. o.). N. Lenau Faustjának
(1836) áttekintésekor Martensen arról beszél, hogyan „fejlõdik
napról napra az iróniában” Faust Mefisztó társaságában, s ebbõl
„legalább annyi elõnye származik, hogy nem válik belõle filisz-
ter”; Martensen azért dicséri Lenaut, mert „olyan helyzetet ábrá-
zol, amelyben Faust poetikus gúnyolódóként lép fel. Mert a gúny
– itt ugyanis nem beszélünk mélyebb értelemben vett iróniáról,
mely magában hordozza az örökkévelõ csíráját, s amelyben a vi-
lág ostobaságát és hiúságát céltáblájává tevõ, valóban isteni iró-
niában részesülünk – szóval a gúny tagadhatatlanul jogos, igaz jo-
gosultsága csak negatív, és mefisztói jegyeket visel” (138. o.).
405. o. görög vagy német értelemben véve • Az, hogy a lélek létrehozza tes-
tét, görög értelemben abban a képben jut kifejezésre, amely a lel-
ket szárnyas lovak fogataként ábrázolja, ahogy Platón a Phaid-
rosz c. dialógusban (246a-248e): „Amelyik tökéletes és szárnyai
sértetlenek, a magasságokban halad, és az egész világot igazgat-
ja. Amelyik azonban tollait veszti, lezuhan, amíg csak valami szi-
lárd testve nem kapaszkodik; itt letelepszik, földbõl való testet
vesz magához, mely a lélek hatalma folytán úgy tûnik fel, mintha
önmagát mozgatná” (246b-c). ’Német értelemben véve’ a gondo-
lat megfelel Schelling elképzelésének a ’korporizációról’.
ha egy schellingi fogalommal … tételezi testét • A ’korporizáció’ fi-
lozófiai kifejezés, a lat. corpus (test) szóból származik. Utalás
Schelling Philosophische Untersuchungen c. írására (470. o.):
„Weil in der Schöpfung der höchste Zusammenhang, und nichts
so getrennt und nacheinander ist, wie wir es darstellen müssen,
sondern im Früheren auch schon das Spätere mitwirkt und alles
in Einem magischen Schlage zugleich geschieht: so hat der

695
 Jegyzetek

Mensch (…) in der ersten Schöpfung sich in bestimmter Gestalt

ergriffen, und wird, als solcher, der er von Ewigkeit ist, geboren,
indem durch jene That sogar die Art und Beschaffenheit seiner
Korporisation bestimmt ist.”
érzékenység … ingerlékenység • Kulcsfogalmak Albrecht von Hal-
ler svájci természettudós fiziológiájában, melyet Elementa phy-
siologiæ corporis humani c. mûvében fogalmazott meg (8 kt,
1759-66). Haller három fiziológiai funkciót különböztet meg:
az érzékenységet, az ingerlékenységet és a reprodukciót. Érzé-
kenységen az idegi impulzusokat, ingerlékenységen az izom
összehúzódásait érti. Haller fiziológiai elméletei Németország-
ban Schelling kritikája nyomán váltak ismertté (Von der Welt-
seele, 1798); Dániában többek között foglalkozott velük H. Stef-
fens, v. ö. Indledning til philosophiske Forelæsninger c. elõadás-
sorozatával.
406. o. Duchatelet … mûvében • Vázlatában Kierkegaard így ír: „Ezért a kü-
lönös összetartás az ilyen démoniak között – Duchatelet az öröm-
lányokról, különösen a nem természetes hajlamúakról” (Pap. V B
60, 134. o.); a tisztázatban hozzáfûzte, majd törölte a következõ
utalást: „les fils prostitués” (Pap. V B 72,26). Utalás Alexandre
Jean Baptiste Benjamin Parent-Duchatelet (1790-1836) francia
orvosra és szociálhigiénikusra, illetve De la prostitution des filles
publiques à la ville de Paris (1836) c. mûvére, melyet K. Rosen-
kranz Psychologie c. írásában emleget: „Fast scheint die Leiden-
schaft um so tiefer zu wurzeln, je unnatürlicher sie ist; z. B. die
unnatürliche Wollust, welche Huren, besonders in Gefängnissen,
miteinander treiben, kettet sie auf’s innigste, auf Leben und Tod
zusammen. Man sehe, was Parent Düchatelet in seinem Werk la
prostitution des filles publiques à la ville de Paris, T. I, chap. VIII,
von den Tribaden sagt.”
a bûn szolgaságának • Valószínûleg utalás Jn 8,34-re: „mindaz, aki
bûnt cselekszik, szolgája a bûnnek”.
sofia daimoniwdhV • gr. (szophia daimoniódész) démoni bölcsesség.
Jak 3,14-16-ban a kifejezés a következõképpen szerepel: „Ha pe-
dig keserû irígység és czivódás van a ti szívetekben, ne dicseked-
jetek és ne hazudjatok az igazság ellen. Ez nem az a bölcsesség

696
 A szorongás fogalma

[sofia], a mely felülrõl jõ, hanem földi, testi és ördögi [daimoniw-

dhV]. Mert a hol irígység és czivakodás van, ott háborúság és min-
den gonosz cselekedet is van.”
Jk 2, 19 kai ta daimonia pisteuousi, kai frissousi • gr. „Az ördö-
gök is hiszik és rettegnek.”
407. o. a legújabb filozófia … immanens mozgására gondol • Valószínûleg
utalás P. M. Stilling Philosophiske Betragtninger c. értekezésére
(37. o.): „A rendszer szükségszerû mozgása nem kényszerû, ha-
nem a legmagasztosabb szellemi szabadság.”
ne abban az elvont értelemben … Fichte használta • Valószínûleg uta-
lás arra, hogy Fichte az ’én vagyok én’ bizonyosságot a filozófia
alapjának tartja. Ez az alap az abszolút, az isteni és az általános én
teremtõ aktivitását jelenti, mely azáltal, hogy elgondolja, létre is
hozza magát, s egyaránt feltételezi az empirikus és a dologi vilá-
got, mely Kantnál felfoghatatlan volt, mint ’das Ding an sich’.
Fichte 1794-ben kiadta Über den Begriff der Wissenschaftslehre
oder der sogenannten Philosophie, als Einladungsschrift zu seinen
Vorlesungen über diese Wissenschaft és Grundlage der gesammten
Wissenschaftslehre als Handschrift für seine Zuhörer c. írását;
1797-ben egy elsõ és második bevezetõt a tudománytanhoz. V. ö.
Az irónia fogalmáról, melyben Kierkegaard azt állítja, hogy Fichte
„az Ént végtelenné tette az Én-Énben. A teremtõ Én azonos a te-
remtett Énnel. Az Én-Én az elvont azonosság. Ezzel Fichténél vég-
telenül szabaddá vált a gondolkodás. Ámde a gondolkodás végte-
lensége (…) negatív végtelenség, olyan végtelenség, melyben
nincs végesség, minden tartalom nélküli végtelenség.”
408. o. arról beszél … trónja elõtt megjelenni • Utalás Zsid 4,16-ra: „Járul-
junk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgal-
masságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas idõben való
segítségül.”
Medúza … kõvé változtat • Medúza a görög mitológiában nõnemû
szörnyeteg, aki pillantásával kõvé dermesztett mindenkit, akivel
találkozott. Varázserejét még azután is megõrizte, hogy Persze-
usz levágta a fejét.
korunk spekulánsai … Isten létezésére • Valószínûleg utalás P.
Marheineke Grundlehren der Dogmatik (75. o.) és J. Schaller Die

697
 Jegyzetek

Philosophie unserer Zeit (Lipcse, 1837. ktl. 758; 268-323. o.) c.

mûvére, valamint C. L. Michelet összefoglalójára (Geschichte der
letzten Systeme der Philosophie in Deutschland von Kant bis He-
gel, Berlin, 1837-38. ktl. 678-679; 2. kt, 645-648. o.); v. ö. még
Michelet, Vorlesungen über die Persönlichkeit Gottes und Un-
sterblichkeit der Seele, Berlin, 1841. ktl. 680.
410. o. Ha egy szabadgondolkodó … a második században íródott • Valószí-
nûleg utalás Bruno Bauerra, aki Kritik der evangelischen Ge-
schichte der Synoptiker (3 kt, Lipcse, 1841-42) c. írásában kifej-
tette azt az álláspontot, hogy Márk evangélista alkotó öntudata
volt az evangéliumi történetek tulajdonképpeni forrása, és ezek
csupán a keresztény öntudat termékei voltak, a 2. században ke-
letkeztek az 1. században az egyházban kialakult helyzet alapján,
v. ö. XV-XXIV. o. Nézetei miatt Bauer 1842-ben bonni docensi ál-
lásának feladására kényszerült; ezt követõen szakított a teológiá-
val, elszakadt a kereszténységtõl, és filozófiai nézetei egyre in-
kább az ateizmus irányába mutattak.
411. o. a tiszta öntudat • Utalás J. G. Fichte felfogására a transzcendentális
öntudatról, melyet az ’én’ fogalmának szinonímájaként használ.
Ebben az elméletben Fichte megkülönbözteti az ’empirikus’ és
az ’abszolút én’-t, melyek közül az utóbbi megfelel a ’tiszta öntu-
dat’ kifejezésének.
a szakramentális megértés • A szentségekre, különösen az úrvacso-
rára vonatkozó megértés. Valószínûleg utalás az úrvacsora Pálon
alapuló két fõ aspektusának dogmatikai megértésére. Részben a
pozitív aspektusra: az áldás kelyhe, amit megáldunk, közösség
Krisztus vérével, és a kenyér, melyet megtörünk, közösség Krisz-
tus testével (v. ö. 1Kor 10,16); részben a negatív aspektusra: Az,
aki méltatlanul eszik és iszik Krisztus testébõl és vérébõl, ítéletet
eszik és iszik magának (v. ö. 1Kor 11,29). V. ö. pl. ezzel a kettõs-
séggel Schleiermacher magyarázatában: „Das Abendmahl er-
scheint nämlich als ein Scheidungsmittel, indem der angemesse-
ne und würdige Genuß die Lebensgemeinschaft mit Christo be-
fördert, der unwürdige aber dieses kräftigste Mittel zur Befesti-
gung derselben immer unwirksamer macht: und also die Gewalt
aller Hemmungen immer mehr vermehrt”, Der christliche Glau-

698
 A szorongás fogalma

be, 142. §, 2. kt, 414. o. Ez az életközösség Krisztussal részben

megújítása a bûnök bocsánatának, részben megerõsítés a szentté
váláshoz, v. ö. 141. §, 2. kt, 407. o.
Görres Misztikájában • Josef Görres Die christliche Mystik, 4 kt,
Regensburg/Landshut, 1836-42. ktl. 528-532. V. ö. a Dominicus
szerzetesrõl és a Francisca nõvérrõl szóló történetekkel (1. kt,
408-410. és 417-420. o.), melyek jellemzõek azokra a példákra,
melyeket Görres a vallásos kételkedésre hoz.
412. o. megbotránkozás szenvedését • V. ö. Filozófiai morzsák. V. ö. még a
gr. skandalízw (szkandalizó, botránkozik) ige passzív aspektu-
sának egyoldalú kiemelésével K. G. Bretschneidernél (Lexicon
Manuale Graeco-Latinum in libros Novi Testamenti, 2 kt, 2. ki-
adás, Lipcse, 1829. [1824] ktl. 73-74; 2. kt, 411. o.
413. o. De afffectionibus címû írásában … megfelel egy másik • A ’de
affectionibus’ kifejezés Descartes morális és pszichológiai témájú
Tractatus de passionibus animæ (Les Passions de l’âme, 1649) c.
írására utal. Csodálaton a lat. ’admiratio’ kifejezést kell érteni,
melyet Descartes ’csodálkozás’ értelemben használ, lásd De pas-
sionibus, 2. rész, 53, 70-73. és 75-78. cikk, in Renati Descartes ope-
ra philosophica, 4 kt, Amsterdam, 1685. (ktl. 473, Amsterdam
1678); 4. kt, 27, 32. és 34. o. Kierkegaard felfigyelt az ’admiratio’
kettõs jelentésére; Johannes Climacus eller De omnibus dubitan-
dum est c. írásának vázlatában így ír: „Cartesius azt tanítja, hogy a
csodálkozás (admiratio) a lélek egyetlen szenvedélye, melynek
nincsen ellentéte – ezért helyes minden filozófia kiindulópontjává
tenni” (Pap. IV B 13,23). Valószínûleg helyes az a megállapítás,
hogy az ’admiratio’ kifejezésnek Descartes szerint nincs ellentéte,
lásd De passionibus, 2. rész, 53. cikk, in Renati Descartes opera
philosophica, 4. kt, 27. o., de nem igaz, hogy ez lenne az egyetlen
ellentét nélküli szenvedély, ahogy az A szorongás fogalmában meg-
fogalmazódik; mert Descartes szerint a ’cupiditas’ (vágy) szenve-
délyének sincs ellentétpárja, lásd De passionibus 2. rész, 87. cikk,
in Renati Descartes opera philosophica, 4. kt, 39. o. Megjegyzendõ,
hogy Kierkegaard egy 1842 végérõl vagy 1843 elejérõl származó
feljegyzésben a következõt írja: „Cartesius (de passionibus c. írásá-
ban) felhívja a figyelmet arra, hogy az ’admiratio’ fogalmának

699
 Jegyzetek

nincs ellentéte (v. ö. artic: LIII.). Ugyanúgy, ahogy a ’cupiditas’-

nak nem feltétlenül ellentéte az ’aversio’ [lat. idegenkedés, un-
dor]; és nem kell feltétlenül ellentéttel bírnia (v. ö. artic.
LXXXVII.). Ez számomra nagyon fontos a szorongásról alkotott el-
méletem szempontjából” (Pap. IV C 10).
kivételt a csodálattal … Platón és Arisztotelész nyomán … minden fi-
lozofálás kezdõdött • Csodálaton minden bizonnyal elcsodálko-
zást kell érteni; Kierkegaard mindenesetre így ír egy 1841. janu-
ár-februári feljegyzésben: „Pozitív kiindulópont a filozófia számá-
ra, hogy Arisztotelész szerint a filozófia a csodálkozással kezdõ-
dik, és nem a kételkedéssel, mint korunkban.” (Pap. III A 107). A
feljegyzéshez készült egyik jegyzetében Kierkegaard Ariszotelész
Metafizikájából idéz (1. könyv, 2. fejezet, 982b 12): „dia gar to
Jaumazein oi anJrwpoi kai nun kai to prwton hrxanto filoso-
fein« (azzal, hogy csodálkozunk, most és mostantól elkezdtünk
filozofálni), illetve Platón Theaitéthosz c. dialógusából (155d):
„mala gar filosofon touto to paJoV, to Jaumazein. ou gar
allh arch filosofiaV h auth” („Fõként filozófus adottsága
ugyanis az, hogy csodálkozik; hiszen nincs is más forrása a filozó-
fiának”, ford. Kárpáty Csilla). Kierkegaard forrásként K. F. Her-
mann Geschichte und System der Platonischen Philosophie (Hei-
delberg, 1839. ktl. 576; 275. o. 5. jegyzet) c. mûvét adja meg,
amelyben a két idézet szerepel.
414. o. Miután Macbeth … Lefejtve az élet bora • Az idézet Shakespeare
Macbeth c. drámájából származik (2. felv. 2. jel. in Shakespeares
dramatische Werke, 12. kt, 1840. 301. o.).
a prédikátor … minden hiábavalóság • Visszatérõ kijelentés a Prédi-
kátor könyvébõl, lásd pl. 1,2: „Felette nagy hiábavalóság, azt
mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábava-
lóság!”
akár sírunk, akár nevetünk • Utalás Préd 3,1.4-re: „Mindennek ren-
delt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. (…) van
a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a
szökdelésnek”.
omnis affirmatio … az elsõ helyre • lat. minden megerõsítés tagadás,
eredeti változatában egy Spinoza-levélben szerepel (melyben az

700
 A szorongás fogalma

affirmatio helyett ’determinatio’ áll), v. ö. Spinoza opera, 2. kt,

626. o: „determinatio negatio est” (a meghatározás tagadás). V.
ö. még Hegel (Spinozáról) a Vorlesungen über die Geschichte der
Philosophie c. írásban (3. kt; Hegels Werke, 15. kt, 374, 376. és
391. o; Jub. 19. kt, 374, 376. és 391. o.); továbbá Schelling, pl.
Philosophische Untersuchungen, 466. o.
Herbart • Johann Friedrich Herbart (1776-1841) ném. filozófus, pe-
dagógus, professzor Göttingenben és Königsbergben. Számos írá-
sa fontos szerepet játszott a 19. századi német szellemi életben,
különösen a pszichológiában. A szöveghely a metafizikai kiinduló-
pontra és elvre utal Herbart filozófiájában: A létezés ’abszolút pozí-
ció’, v. ö. Allgemeine Metaphysik, nebst den Anfängen der philoso-
phischen Naturlehre, 2 kt, Königsberg, 1828-29; 2. kt, 204. §, 90. o.
Kierkegaard-nak nem voltak meg Herbart mûvei, alapvetõ gondo-
latait valószínûleg a kortárs filozófiatörténeti munkákból ismerte,
v. ö. pl. C. L. Michelet Geschichte der letzten Systeme der Philoso-
phie in Deutschland von Kant bis Hegel 1. kt, 280. o. mely szerint
„Herbart beginnt mit einem absoluten Sein”.
415. o. Rosenkrantz Pszichológiájában … • Karl Rosenkranz Psychologie
(322. o.) c. írásában a ’das Gemüth’ kifejezést mint „die Einheit
des Gefühls und des Selbstbewußtseins” határozza meg, ebben
az értelemben tehát kiterjed az 1. „Begierde”, 2. „Neigung” és 3.
„Leidenschaft” fogalmakra.
a kedély … (v. ö. 320/21. 320/21. o.) • Az idézet az eredetiben né-
metül szerepel: „daß das Gefühl zum Selbstbewußtsein sich auf-
schließe, und umgekehrt, daß der Inhalt des Selbstbewußtseins
von dem Subject als der seinige gefühlt wird. Erst diese Einheit
kann man Gemüth nennen. Denn fehlt die Klarheit der Erkennt-
niß, das Wissen vom Gefühl, so existirt nur der Drang des Natur-
geistes, der Turgor der Unmittelbarkeit. Fehlt aber das Gefühl,
so existirt nur ein abstracter Begriff, der nicht die letzte Innig-
keit des geistigen Daseins erreicht hat, der nicht mit dem Selbst
des Geistes Eines geworden ist.”
a 209-211. oldalon … szolgaság ellentéte • Utalás a második feje-
zet második bekezdésére a könyv második (fenomenológia) ré-
szében. Rosenkranz elemzésének hátterében a híres ’Selbstän-

701
 Jegyzetek

digkeit und Unselbständigkeit des Selbstbewußtseyns, Herr-

schaft und Knechtschaft’ részlet áll Hegel Phänomenologie des
Geites c. mûvébõl, Hegels Werke, 2. kt, 140-150. o; Jub. 2. kt,
148-158. o.
416. o. „érzelmének és tudatának közvetlen egységét” (p. 242) • Az ’érzés’
meghatározása mint a szellem ’közvetlen egysége lelki mivoltá-
ból és tudatából’. Az idézet Rosenkranz Pszichológiájában: „Als
unmittelbare Einheit seiner Seelenhaftigkeit und seines Bewußt-
seins ist er [der Geist]: 1. Gefühl”, 242. o.
Rosenkrantz … pneumatológiában nem • Rosenkranz Pszichológiájá-
ban a szokás fogalmát nem a fenomenológiában vagy a pneumato-
lógiában tárgyalja, hanem az antropológiában, vagyis az 1. rész, 2.
bek. 3. fejezetben: „Die Gewohnheit”, 157-162. o.
Constantin Constantius … (6. o.) • Az ismétlés, Koppenhága, 1843. 6.
o.: „a világ maga is ismétlés. A valóság és a létezés komolysága”.
417. o. ugyanaz történhet vele, mint Albertus Magnus-szal … vagyis egyszer-
csak buta lett • Utalás G. O. Marbach Geschichte der Philosophie
des Mittelalters c. mûvének 197. §-ára („Albertus Magnus”, 302.
o.). – Albertus Magnus: Bollstädti Albert (1193-1280) német teo-
lógus és filozófus, dominikánus szerzetes, professzor Párizsban
és Kölnben. Bár elsõsorban teológus volt, jelentõs szerepet ját-
szott a középkori filozófiában, többek között terjedelmes kom-
mentárokat hagyott hátra Arisztotelész munkásságáról, ezekben
több önálló filozófiai álláspontot is kialakított, különösen a me-
tafizika és a természetfilozófia terén.
Marbach … 302. jegyzet • Gotthard Oswald Marbach (1810-90) né-
met filozófus, természettudós és író, a filozófia professzora Lip-
csében. A szöveghely hegeli hatásokat mutató Lehrbuch der Ge-
schichte der Philosophie c. tankönyvére utal, 2. kt, Geschichte der
Philosophie des Mittelalters, 302. o. jegyzet; a mûvet sosem sike-
rült befejeznie.
Tennemann … 485. jegyzet • Wilhelm Gottlieb Tennemann (1761-
1819) német filozófiatörténész, professzor Marburgban, erõsen
Kant hatása alatt állt. A szöveghely Geschichte der Philosophie c.
befejezetlen filozótiatörténetére utal (8. 2. kt, 1811. 485. o. 114.
jegyzet).

702
 A szorongás fogalma

418. o. ugyanaz történik vele, mint Bellerophónnal … leesett róla • A monda-

beli görög hõs, Bellerophón történetét Pindarosz meséli el. Ami-
kor Bellerophón Pegazus hátán fel akart vágtatni az Olümposzra, a
ló Zeusz parancsára levetette, így visszazuhant a földre. Kierke-
gaard minden bizonnyal ezt keveri össze Euripidész Sztheneboia c.
tragédiájával. Sztheneboia, Argosz királynõje beleszeretett
Bellerophónba, mivel azonban a férfi nem viszonozta érzelmeit, rá-
vette férjét, hogy ölesse meg apjával, Lükia királyával. Bellerophón
minden támadást túlél, és visszatér Argoszba. Hogy bosszút álljon
Sztheneboián, szerelmet mímel, és felveszi maga mellé a Pegazus-
ra. A Lükiába vezetõ úton azonban a tengerbe veti.
tiszta … átfogó szubjektivitás • Utalás J. G. Fichte szubjektivitásel-
méletére. – átfogó, az eredetiben németül: übergreifende.
Egy másik skolasztikusról, Simon Tornacensisrõl … ha akarná, ak-
kor • Simon Tornacensis (113-1201) francia teológus, Párizsban
munkálkodott. Számos mûvet hagyott hátra dogmatikai és etikai
kérdésekrõl, melyek közül az utóbbiak egyértelmûen Arisztote-
lész hatását mutatják.
profecto si … improbare • lat. „tényleg, gonoszságból és ellenséges
érzülettõl hajtva erõsebb érvekkel is megcáfolhatnám, becsmé-
relhetném avagy megdönthetném azt”.
Jutalmul … megtanulja a betûket • Tennemann a lat. idézet után
hozzáfûzi: „Er wurde darauf zur Strafe stumm und einfältig, ein
Spott und Gelächter aller Leute. Er konnte hernach kaum in
zwei Jahren wieder lesen lernen.”
Tennemann … 314. o. jegyzet • V. ö. Tennemann, 8. 1. kt, 1810.
314. o. 152. jegyzet.
a neki tulajdonított … a három nagy csalóról • A 152. megjegyzés-
ben Tennemann különbözõ bizonyítékokat hoz arra az állításra,
hogy Simon Tornacensistõl származik a Mózesre, Jézusra és Mo-
hamedre vonatkozó blaszfemikus kijelentés, mely szerint mind-
hárman csalók voltak, és becsapták a világot. Tennemann ezt és a
Simon hirtelen némaságára és butaságára vonatkozó kijelentést
legendának tartja, de hozzáteszi: „Beide Facta können gar wohl
mit einander bestehen, da sie beide aus Stolz, Dünkel und aus
einem durchdringenden, aber einseitigen Verstande sich sehr

703
 Jegyzetek

wohl erklären lassen. Darin stimmen aber alle Schriftsteller

überein, daß Simon auf seine philosophischen Einsichten sehr
stolz war”, 8. 1. kt, 1810. 314. o.
Constantin Constantius … az igazi ismétlés • V. ö. Az ismétlés, Kop-
penhága, 1843. 142. o. ahol a „szellemi ismétlésrõl” az áll, hogy
„az idõbeliségben sohasem lesz olyan tökéletes, mint az örökké-
valóságban, hiszen az utóbbi az igazi ismétlés”.
419. o. értelmességével • Az eredetiben németül: Sinnigkeit.
bensõségességével • Az eredetiben németül: Innigkeit.
420. o. Apokaliptikusan szemlélik az örökkévalóságot • V. ö. H. L. Marten-
sen „Betragtninger over Ideen til Faust. Med Hensyn paa Lenaus
Faust” c. értekezésével (Perseus, 1. szám, 98. o.).
Dante … az etikai ítéletalkotás hatását nem szüntette meg • Kierke-
gaard vázlatában így ír: „Az apokaliptikus, ahol – Dantétól eltérõ-
en – felfüggesztik az ítéletet, etikai értelemben. Minden egyes
esetben csupán fantázia-szemlélet” (Pap. V B 60, 137. o.). Pole-
mikus utalás a protestáns apokalipszis leírására H. L. Martensen-
nek J. L. Heiberg Nye digte c. verseskötetérõl a Fædrelandet ha-
sábjain megjelent kritikájában: „Egy humort nem nélkülözõ iste-
ni szánjáték Istent nem csupán igazságos bíróként ábrázolná, ha-
nem abszolút szellemként, aki az embert egyaránt szemléli etikai
és metafizikai, tragikus és komikus kategóriákon keresztül, s vé-
gül mindenkinek megkegyelmez, mert nemcsak bûnösök, hanem
végesek is, nemcsak gonoszak, hanem esendõk is, nemcsak elíté-
lendõk, hanem nevetségesek is; bukottak, ráadásul egy bukott vi-
lághoz tartoznak”, 398. szám, 3212. hasáb.
Addig mondogatják, hogy én, én • Utalás J. G. Fichte szubjektivitás-
elméletére.
váratlanul felfedezik … mellékletben • V. ö. Poul Martin Møller
„Tanker om Mueligheden af Beviser for Menneskets Udødelig-
hed, med Hensyn til den nyeste herhen hørende Literatur” (rövi-
den: „Om Mueligheden”) c. elõadásával (Maanedsskrift for
Litteratur, 17. 1837. 1-72. és 422-453. o; Efterladte Skrifter, 2. kt,
158-272. és 197. o. mely szerint a hegeli filozófia „csak látszólag
van összhangban a keresztény hagyomány tartalmával. Ennek
döntõ bizonyítéka benne az igaz halhatatlanságtan teljes hiánya.

704
 A szorongás fogalma

Ezt a hiányt általában érezték az iskola önálló hívei, és megpró-

bálták enyhíteni is, amivel egyértelmûen belátták, hogy a rend-
szer nem terjedhet el annyira, ahogy remélték. Ha azonban egy
ilyen új elemet felvesznek Hegel rendszerébe, abból az követke-
zik, hogy a rendszer minden fõ alkotóeleme alapvetõen megválto-
zik, s ezután hívei már nem tarthatják meg Hegel nevét, és nem
támaszkodhatnak arra a tekintélyre, melyet ez a név jelent.” V. ö.
még Poul Martin Møller kritikájával a jobboldali hegeliánus C. F.
Göschel Von den Beweisen für die Unsterblichkeit der menschli-
chen Seele im Lichte der spekulativen Philosophie c. írásáról (Ber-
lin, 1835): „Több oldalról is érkeztek kifogások Hegel tanítványai
ellen, és felvetõdött a kérdés, hogy hol legyen a helye a rendszer-
ben a fogalmak ezen ciklusának”, 268. o. továbbá 269. o: „Gö-
schel írásának utolsó oldalain hozott néhány idézetet, melyeket
Hegelnek a lélek halhatatlanságáról mondott szavainak nevez” (a
melléklet címe „Worte G. W. F. Hegels über Persönlichkeit und
Unsterblichkeit der Seele”, 263-272. o.). A halhatatlanságról
szóló vita áttekintése megtalálható David Friedrich Strauß Frem-
stilling af den christelige Troeslære i dens historiske Udvikling og i
dens Kamp med den moderne Videnskab c. mûvében, 2 kt, ford.
H. Brøchner, Koppenhága, 1842-43. [ném. 1840-41] ktl. 803-
804; 2. kt, 582-601. o.
igaza volt Poul Møllernek … jelen kell lennie • Vázlatában Kierke-
gaard így ír: „Ezért igaza volt P. Møllernek, amikor azt állította,
hogy a halhatatlanságnak mindenütt jelen kell lennie, és nem csi-
nálhatunk belõle függeléket a rendszerhez” (Pap. V B 66, 140.
o.); utalás Poul Martin Møller „Om Mueligheden” c. értekezésére
(Efterladte Skrifter, 2. kt, 188-200. o. kül. 197. o: „az olyan rend-
szerek, melyek megfeledkeznek ennek a megismerésnek a lénye-
ges elemeirõl [azaz arról, ahogy az „emberiség valóban megisme-
ri az érzékek feletti dolgokat”], hosszú távon soha sem számít-
hatnak arra, hogy általános érvényûvé válnak a tudományban.”
úgy magyarázzuk … megmaradjon benne • Utalás H. L. Martensen-
nek J. L. Heiberg Nye digte c. verseskötetérõl a Fædrelandet 398.
számában megjelent kritikájára. Martensen különösen Heiberg
„En Sjæl efter Døden. En apocalyptisk Comedie” c. mûvét tartja

705
 Jegyzetek

fontosnak a „trivialitás metafizikája” (3208. hasáb) szempontjá-

ból, mely azon a felfogáson alapul, hogy „a komikusnak fõszere-
pet kellene játszania a protestáns apokalipszisben”, vagyis a
mennyre és a pokolra vonatkozó elképzelésben (3212. hasáb),
mivel komikusként Dante Isteni színjátékának szükséges ellen-
pontja lehet. A katolikus Dante az individuumokat a pokolban
„vallási, erkölcsi és nem metafizikai kategóriákon keresztül lát-
tatja” (3209. hasáb); a protestantizmus „tisztán metafizikai sza-
badságának” megfelelõ nézõpontból ellenben nem „a vallástalan
és erkölcstelen, hanem a közönséges és szellemtelen lesz az elíté-
lendõ” (3210. hasáb). Ezért látja „a protestáns költõ” az indivi-
duumokat a pokolban „komikus figuráknak” (3209. hasáb). Ha-
sonlóképpen hiányzik a keresztény humor Dante üdvösség-felfo-
gásából; mert „az üdvösség belsõ végtelensége mindig megõriz
valami elvontat, ha nem tartalmazza a végtelenséget minden
mozzanatában. Az ember nem lehet tökéletesen boldog a Paradi-
csomban, ha nem viheti magával egész világát teljes végességé-
ben. A humor azonban lehetõvé teszi, hogy az önmagukban véve
közönséges, jelentéktelen apróságok is felvetessenek a menny-
be” (3210. hasáb). Ezért a „komikum az a kategória, aminek a
mennyben is van jogosultsága” (3210. hasáb).
komikus … az örök szellem … pénzszûkébe került • Valószínûleg po-
lemikus utalás H. L. Martensennek J. L. Heiberg Nye digte c. ver-
seskötetérõl a Fædrelandet 398. számában (3211. hasáb) megje-
lent kritikája elsõ részére. Martensen szerint Goethe anyjának
igaza volt, amikor „azzal vigasztalta magát, hogy a másik világ-
ban majd visszakapja azt az ékszerekkel díszített koszorút, me-
lyet elloptak tõle”.
az embernek minden hivalkodó szaváról számot kell adnia • Utalás
Jézus farizeusokhoz intézett szavaira Mt 12,36-ban: „De mon-
dom néktek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az em-
berek, számot adnak majd az ítélet napján.”
422. o. Az egyik Grimm-mesében … megtanuljon szorongni • Utalás a
„Märchen von einem, der auszog, das Fürchten zu lernen” (A fé-
lelemkeresõ) c. mesére, nr. 4. in Kinder- und Haus-Märchen, 1.
kt, 14-25. o.

706
 A szorongás fogalma

mindhalálig szorongott • Utalás Mt 26,38-ra: „Felette igen szomo-

rú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én
velem”.
amit Júdásnak mond … cselekedjed • Utalás Jn 13,27-re; az utolsó
vacsorán Jézus a következõ szavakkal fordul Júdáshoz: „Amit
cselekszel, hamar cselekedjed”, ezzel Júdás árulására utal.
azok a rettenetes szavak … Miért hagytál el engemet? • Utalás Jézus
szavaira a kereszten: „Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el
engemet?”, Mt 27,46; v. ö. Zsolt 22,2.
423. o. Hegel egyszer … megelõlegezi a végtelent • Ilyen megfogalmazással
nem találkozunk Hegelnél, de hit-definíciója hasonlít rá. V. ö. pl.
Vorlesungen über die Philosophie der Religion, 1. kt; Hegels
Werke, 11. kt, 206. o; Jub. 15. kt, 222. o. ahol a hitet a követke-
zõképpen határozza meg: „das Zeugniß des Geistes vom absolu-
ten Geist, oder als eine Gewißheit von der Wahrheit”; mint ilyen
tehát az „Innerlichkeit der Gewißheit (…), im Gegensatze gegen
alles andere Meinen, Vorstellen, Ueberzeugung oder Wollen” ki-
fejezõdése, Vorlesungen über die Philosophie der Religion, 2. kt;
Hegels Werke, 12. kt, „Anhang. Vorlesungen über die Beweise
vom Daseyn Gottes”, 362. o; Jub. 16. kt, 362. o. V. ö. még
Encyclopädie, 3. kt; Hegels Werke, 7. 2. kt, 441. o; Jub. 10. kt,
447. o; Vorlesungen über die Philosophie der Geschichte; Hegels
Werke, 9. kt, 501. o; Jub. 11. kt, 523. o.
424. o. Chodowiecki egyik rézkarca … a négy temperamentum figyeli • Való-
színûleg utalás a Lavater Physiognomische Fragmente c. mûve 4.
kötetének címlapján található rézkarcra, melyet Johann Heinrich
készített Chodowiecki rajza alapján. A képen látható négy alak a
„négy temperamentumot” ábrázolja, amint Jean Calas búcsúját fi-
gyelik. Mielõtt Chodowiecki elkészítette rajzát, 1767-ben készí-
tett egy rézkarcot, mely azt ábrázolja, ahogy Jean Calas kivégzése
elõtt elbúcsúzik családjától, ez az egyik legismertebb mûve. Jean
Calas (szül. 1698) francia protestáns kereskedõt katolikus fiának
meggyilkolásával vádolták, ezért kivégezték. Késõbb Voltaire is be-
avatkozott az ügybe, és 1765-ben sikerült elérnie, hogy Jean Calas-
t halála után ártatlannak nyilvánítsák. – Chodowiecki: Daniel Niko-
laus Chodowiecki (1726-1801) német grafikus, rézmetszõ és mini-

707
 Jegyzetek

atûrfestõ, a berlini mûvészeti akadémia vezetõje; õ készítette a

legtöbb rézkarcot Lavater mûvéhez.
Egy indiai remetérõl … az ital rabjává vált • Valószínûleg legenda.
Egy 1843. március-áprilisi feljegyzésében (JJ) Kierkegaard leírja
ugyanezt a történetet, és hozzáteszi: „hány embernek mesélhet-
jük el ezt úgy, hogy ne csupán furcsaságnak tartsák? Hányan ér-
zik azt a félelmet és reszketést, mely felfogja az etikai problé-
mát?” (Pap. IV A 92).
425. o. akkor mindent visszakapna • Utalás Jób 42,10-re: „Azután eltávolítá
Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az õ barátaiért, és
kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, amije volt.”
oda viszi, ahová akarja • Utalás Jézus Péter apostolhoz intézett sza-
vaira: „Bizony, bizony mondom néked, amikor ifjabb valál, felöve-
zéd magadat, és oda mégy vala, ahova akarád; mikor pedig meg-
öregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz,
ahová nem akarod”, Jn 21,18.
Szókratész … a méregpoharat • Utalás Platón Phaidón c. dialógusá-
ra (117b-c, Platonis opera, 1. kt, 616. o.), mely szerint Szókra-
tész átvette a méregpoharat „nagyon derûsen (…) anélkül, hogy
remegett volna, és arcszíne vagy vonásai elváltoztak volna (…)
szájához vitte és nagyon könnyedén és készségesen kiitta” (ford.
Kerényi Grácia).
426. o. varázskép • Embereket vagy állatokat ábrázoló, több helyen kereszt-
ben elvágott, zsinórral összefûzött lapok, így a képekrészleteket
lapozva újabb és újabb képeket hozhatunk létre.
427. o. az a férfi … rablók kezére került • Utalás Lk 10,30-ra: „Egy ember
megy vala alá Jeruzsálembõl Jerikóba, és rablók kezébe esék,
akik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák
félholtan.”
428. o. ahogy egy másik író mondta • Vagyis B, azaz Wilhelm törvényszéki
tanácsos a Vagy-vagy második részében.
autourgoV tiV thV filosofiaV • gr. (autourgosz tisz tész philoszo-
phiasz) aki a filozófiához fûzõdõ viszonyában önálló (ellentétben
azzal, aki másoktól tanulta azt). Az aŠtourgóV (gr. autourgosz)
kifejezést tulajdonképpen arra a gazdára használják, aki maga
mûveli meg a földjét.

708
 A szorongás fogalma

JeourgoV • gr. (theourgosz) Istenért munkálkodó. A szó a gr.

Jeourgía (gr. theourgia) szóból ered, eredetileg kultikus tisztu-
lási rituálé volt a pogány misztériumok sorában. – A kifejezés
nem szerepel Xenophónnál.
Ez az evilági szorongás … meg kell óvni • Az eredetiben németül:
„Diese Angst in der Welt ist aber der einzige Beweis unserer
Heterogeneität. Denn fehlte uns nichts, so würden wir es nicht
besser machen als die Heiden und Transcendental-Philosophen,
die von Gott nichts wissen und in die liebe Natur sich wie die
Narren vergaffen; kein Heimweh würde uns anwandeln. Diese
impertinente Unruhe, diese heilige Hypochondrie ist vielleicht das
Feuer, womit wir Opferthiere gesalzen und vor der Fäulniß des
laufenden seculi bewahrt werden müßen.” – Kierkegaard egy
1842. májusi JJ jelû feljegyzésben így ír az idézetrõl: „Hamann írá-
sainak 6. kötetében, a 194. oldalon tesz egy megjegyzést, mely a
segítségemre van, bár õ nem értette meg úgy, ahogy én meg sze-
retném érteni, és nem is gondolkodott el rajta”, ezután következik
az idézet (Pap. III A 235). Ez a feljegyzés kapcsolódik a szorongás-
ról mint fõ kategóriáról szólóhoz „Az eredendõ bûn lényegé”-ben.
(6. kötet, 194. o.) • Hamanns Schriften 6. kt, 1824. 194. o.
Xenophón Conviviumával • Convivium 1. 5. in Opera græce et latine,
4. kt, 1804. 426. o. – Convivium: vendégség; Xenophón A lakoma
c. mûvének latin elnevezése.

709
 Elõszó

Könyvészeti adatok

A. Elõszó. Szórakoztató olvasmány különbözõ rendbéliek számára

más-más idõben, eltérõ alkalmakra Nicolaus Notabene tollából c. írás
1844. június 14-én készült el a Bianco Luno Nyomdában, és június 17-én
jelent meg, egy napon A szorongás fogalma c. mûvel. A kb. 118 × 182
mm-es kis in octo formátumú kötet 56 schillingbe került, terjedelme
112 oldal volt. Az elsõ 3 és az utolsó 2 oldalon nem szerepelt számozás.

Kéziratok és keletkezéstörténet

A szöveghez több fogalmazvány maradt ránk, ezek a Királyi Könyv-

tár Kierkegaard Archívumában találhatók. A kéziratok alapján viszony-
lag jól rekonstruálható a mû keletkezéstörténete.
Kierkegaard érdeklõdésérõl az elõszó mûfaja iránt már egy EE jelû
1839. május 17-én íródott naplófeljegyzés is tanúskodik. A bejegyzés
ugyanakkor nem tartozik az Elõszó c. kötetet elõkészítõ írások közé,
de csírájában megtalálható benne az az esztétika, amelyet a szerzõ öt
évvel késõbb polemikusan kifejt.
Az Elõszó több különbözõ írásból összállított könyv. Saját elõsza-
ván kívül nyolc számozott, (fõként kitalált) könyvekhez vagy folyóirat-
okhoz íródott elõszót tartalmaz. Ezek különféle alkalmakra készültek.
Csak a VII. (eredetileg A szorongás fogalma elõszavának szánt) írás
tisztázatán szerepel dátummegjelölés (Kiøbenhavn 1844), ezt azon-
ban a szerzõ késõbb ceruzával áthúzta. Hogy a dátum mennyiben vo-
natkoztatható a többi írásra is, csak az egyes szövegek közelebbi vizs-
gálatával állapítható meg.
Az Elõszó elõszavából megtudjuk, hogyan jutott eszébe Nicolaus
Notabenének egy csak elõszavakból álló könyv megírása. A szerzõ így
próbálta meg kijátszani feleségét, aki ellenezte írói tevékenységét,
mondván, hogy az tönkreteszi a házasságukat. A szerzõ az elõszóban

711
 Jegyzetek

dicséri a házasság intézményét. Ez a rész csak a tisztázatban szerepel,

a nyomtatott verzióban nem, viszont kisebb változtatásokkal bekerül a
Stádiumok az élet útján (1845) c. kötetbe (az „Adskilligt om Ægtes-
kabet mod Indsigelser” c. 1844-ben készült rész elejére). Ez a tény va-
lószínûsíti, hogy az Elõszó is 1844-ben íródott.
Az egyes elõszavak keletkezési körülményeit vizsgálva az alábbi kö-
vetkeztetésre juthatunk:
A kötethez írt elõszó megírása nem köthetõ pontos dátumhoz, de
valószínûsíthetõen 1844-bõl származik. Az I. számú elõszó valamivel
1843. december 31. után íródott, 1843 végérõl származó anyagot dol-
goz fel, és a szerzõ újév után egy idõre félretette. A II. elõszó 1843.
szeptember 1-jén készült szövegre épül, melyet a szerzõ az Elõszóra
való tekintettel 1844 tavaszán átírt. A III. elõszó 1844. február 1. után
született, amikor J. L. Heiberg közreadta utószavát az Urániához. A
IV. elõszóba bekerült 1843. december 19-én keletkezett anyag is, a
szöveg minden bizonnyal ezt követõen keletkezett. Az V. elõszó egy
1844. január 6-án publikált cikk paródiája, a VI. pedig arra a könyvre
reflektál, melyet Kierkegaard 1843. július 27-én vásárolt, és az írót va-
lószínûleg inspirálta egy a kötetrõl 1843. november közepén megje-
lent kritika, sõt talán Mynster püspök 1844. január 1-jén erre adott vá-
lasza is. A VII. elõszó 1844. április-májusában, A szorongás fogalma
elõszavaként íródott, és csak késõbb került be az Elõszó c. kötetbe. A
VIII. elõszó tisztázata 1843. december 15. után készült egy azóta elve-
szett, esetleg régebbi fogalmazvány alapján.
A kéziratanyag arról tanúskodik, hogy a mû meglehetõsen gyorsan,
nagyjából összefüggõ munkafolyamat eredményeként született. Mind-
ezt azzal a ténnyel együtt kezelve, hogy Kierkegaard megjegyzése A
szorongás fogalma elvetett elõszavára vonatkozóan nem említi Nico-
laus Notabene Elõszó c. írását, valószínûsíthetõ, hogy a rövidke könyv
1844. áprilisában vagy május elején íródott.

A jelenlegi kiadásról

Az Elõszó kiadója Kierkegaard volt, a C. A. Reitzel csak bizomá-

nyosként felelt a kiadásért. Mivel a könyv álnéven jelent meg, a kiadás-
sal kapcsolatos teendõket J. F. Giødwad látta el.
 Elõszó

A Bianco Luno Nyomda 1844. június 14-én kiállított számlájából

megállapítható, hogy az Elõszót 525 példányban adták ki, a kiadás
költségeit pedig Kierkegaard fizette. 1847. augusztusában a C. A.
Reitzel átvette a bizományban nála lévõ megmaradt példányokat,
szám szerint 317-et.
Egy a Synspunktet for min Forfatter-Virksomhed (Szerzõi tevékeny-
ségem szempontja, 1859) c. kötetben közzétett hirdetésbõl kiderül,
hogy a könyv még ekkor is kapható volt. Kierkegaard életében nem ad-
ták ki másodszor, és nem készült belõle fordítás sem.

429. o. Elõszó • A kötetben az elõszón kívül nyolc írás olvasható, melyeket

írójuk különbözõ mûfajú munkák elõszavainak szánt, vagy ame-
lyekben olyan témákat tárgyal, amelyeket a szerzõnek meg kell
fontolnia, mielõtt könyvet ad ki. I: Elõszó egy J. L. Heiberg stílu-
sában íródott újévi ajándékhoz (v. ö. Pap. IV B 125-139). II: Az
irodalomkritika nyomorult voltáról (eredetileg Christian Win-
ther egyik írásának tervezett beharangozója). III: Elõszó a Hei-
berg stílusában íródott újévi ajándék második kiadásához. IV:
Elõszó egy újévi ajándékhoz, különös tekintettel Heiberg Urania
c. évkönyvére. V: A Teljes Lemondás Társaságát magasztaló elõ-
szó. VI: Elõszó egy mûvelt, azaz a hegelianizmust követõ olvasók-
nak szánt íráshoz. VII: Elõszó egy tíz másik könyv alapján összeol-
lózott íráshoz (Kierkegaard eredetileg A szorongás fogalma elõ-
szavának szánta). VIII: Egy filozófiai folyóirat elõszava.
Szórakoztató olvasmány … eltérõ alkalmakra • Kierkegaard alcíme
utalás lehet a Knud Lyne Rahbek író, kritikus és irodalomtörté-
nész által kiadott népkönyvekre (Dansk og Norsk Nationalværk,
eller Almindelig ældgammel Moerskabslæsning, 3 kt, Koppenhága,
1828-30. ktl. 1457-1459).
Nicolaus Notabene • lat. jól jegyezd meg. A kezdõbetûk megfelelnek
az N. N. megjelölésnek, melynek jelentése: nevét nem tudom.
431. o. a görög naivitás • A piszkozatban Kierkegaard a következõ megjegy-
zést írta a margóra: „A görögök tulajdonképpen nem írtak elõ-
szavakat, hanem már az elsõ pontnál elárulták, mirõl szól a
könyv” (Pap. V B 74,1). Ez igaz Homérosz Iliászára és Odüsszeiá-

713
 Jegyzetek

jára, valamint a történész Hérodotoszra és Thuküdidészre (Kr. e.

5. sz.), de nem igaz Platónra és Arisztotelészre. A görög szóno-
koknál szinte kötelezõ az elõszó használata.
432. o. Az újkori tudomány halálos sebet ejtett az elõszó mûfaján • Utalás
Hegel filozófiájára, illetve A szellem fenomenológiája (1807) c.
mûvéhez írt elõszavára, amelynek elején kifejti, hogy az igazság
valódi alakja, melyben egyedül létezhet, minden bizonnyal a tu-
dományos rendszer, és éppen itt az ideje, hogy a filozófiát a tudo-
mány szintjére emeljük. Mivel Hegel tudatában van annak, hogy
szándéka ellenkezik a kor (azaz a romantika) elképzelésével, egy
elõszóban kívánja megmagyarázni, ami egyébként a filozófiai írá-
sokban nem szokás. Az ilyen mûveknek az igazság felismerésére
kell törekedniük, ezért az elõszó, mely céljukat és más mûvek-
hez, illetve mások elképzeléseihez való viszonyukat hivatott el-
magyarázni, felesleges, nem helytálló és ellenkezik a kitûzött cél-
lal. V. ö. Hegels Werke, 2. kt, 3-7. o; Jub. 2. kt, 11-15. o.
a rendszer a semmivel … mondanivaló nélkül marad • Hegel és tanít-
ványai a mester filozófiai tanaiból létrehozott építményt a
’rendszer’ szóval jelölték. Hegel A logika tudománya bevezetõjé-
ben azt a követelményt támasztja, hogy a logika ’magával a do-
loggal’ kezdõdjön. V. ö. Hegels Werke, 3. kt, 26. o; Jub. 4. kt, 36.
o. A logikának a ’tiszta létezés’-sel kell kezdõdnie, amely azonos
a ’semmi’-vel. Hegel dán tanítványa, a költõ és kritikus J. L. Hei-
berg szinte csatakiáltássá változtatta azt a gondolatot, hogy a
rendszernek a semmivel kell kezdõdnie; v. ö. pl. a Perseus c. fo-
lyóiratban megjelent „Det logiske System” c. cikkének elsõ nyolc
paragrafusával (2. szám, 1838. augusztus, 1-45. o.).
A legújabb tudományos módszer … kenyértörésre kellett vinniük a
dolgot • Utalás arra a szakadásra, melynek eredményeként He-
gel filozófiai iskolája egy jobb- és egy baloldali ágra vált szét az
1830-as években, a szakadás okozói többek között Ludwig
Feuerbach és David Friedrich Strauß (mindketten baloldali he-
geliánusok) voltak. Az, hogy Kierkegaard itt Feuerbachra gon-
dol, kiderül a vázlatból, melyben a következõt olvashatjuk: „Bár
a legújabb tudományos módszer felhívta a figyelmemet arra,
hogy be fog következni a szakadás, és bár Feuerbachhoz hason-

714
 Elõszó

lóan az én felelõsségem lesz kenyértörésre vinni a dolgot, mégis

más módon is rugalmassá tettem a sorsot, és meggyõzõdtem ar-
ról, hogy ennek elõbb vagy utóbb be kellett következnie” (Pap.
V B 74,5).
433. o. tisztán lírai • Valószínûleg utalás J. L. Heiberg esztétikai rendszeré-
re, mely hegeli mintára lényegük szerint lírai, epikai és drámai
kategóriába sorolja a szépirodalmi mûfajokat. Heiberg ugyan-
ezen alapfogalmakból kiindulva próbálja meg kritikájában meg-
határozni az egyes költõk tehetségét, illetve, hogy az mennyire il-
lik az általuk választott mûfajhoz. Heiberg azonban némiképp
módosítja Hegel esztétikáját, az epikus helyett a lírai költészetet
tartja az elsõ, közvetlen lépcsõfoknak. A megfogalmazás valószí-
nûleg utal Heiberg Lyrisk Poesie c. cikkére, mely az Intelligens-
blade hasábjain jelent meg (26-27. sz. 1843. április 15.). Ebben a
szerzõ Poul Martin Møller „En dansk Students Eventyr” c. töre-
dékes novelláját teljességgel lírai hangvételûnek tartja, annak el-
lenére, hogy az prózában íródott (3. kt, 26. o.).
leves sub noctem susurri • lat. lágy susogás, amikor beköszönt az es-
te. Idézet Horatius Carminum liber (1. könyv, 9. 19) c. mûvébõl:
„járj titkon susogni / Estefelé kiszabott üdõben” (ford. Virág Be-
nedek). V. ö. Q. Horatii Flacci opera, 11. o.
434. o. a királyi könyvtárból • A koppenhágai Királyi Könyvtárt III. Frigyes
(1609-70, 1648-tól király) alapította. A könyvtár 1793-tól Dánia
nemzeti könyvtára, mindenki számára látogatható.
435. o. et quidem • lat. és ezt.
a különleges cenzúra • A sajtószabadságról szóló 1799. szeptember
27-i rendelet értelmében Dániában nem volt általános cenzúra,
de a rendelet tartalmazott számos büntetõjogi intézkedést azok-
kal az írókkal szemben, akik bírálták az alkotmányt, a kormányt,
a királyt és az egyházat. Akit egyszer elítéltek a rendelet megsze-
géséért, az élete végéig köteles volt bemutatni írásait a rendõrka-
pitánynak. Miután 1814-ben bevezették a 24 ívnél (384 in octo
formátumú oldalnál) rövidebb írások elõzetes cenzúráját, az
egyéni cenzúráról szóló szabályt speciális cenzúraként emleget-
ték. Ilyen cenzúrának vetették alá pl. N. F. S. Grundtvig-t 1826.
után, de 1837-ben felmentették alóla.

715
 Jegyzetek

a kancelláriához • A Dán Kancellária az abszolutizmus idején az ál-

lamigazgatásért felelõs 16 kollégium egyike, az elõzetes cenzúrá-
ért felelõs rendõrkapitányság felettes szerve volt. Amikor VI. Fri-
gyes 1834. és 1837. között szerette volna tovább korlátozni a saj-
tószabadságot, a Dán Kancellária ezt nem javasolta.
436. o. in contento • lat. fõ tartalmában.
klubba jár • Az 1770-es évektõl Koppenhága polgárai rendszeresen
jártak klubokba, a legélénkebb klubélet kb. 1800-ra tehetõ, de a
19. században is folytatódott. A klubok, melyeket idõvel kiszorí-
tottak a politikai egyesületek, részben felvilágosító, részben iro-
dalmi és bizonyos esetekben jótékonysági tevékenységet folytat-
tak, de elsõsorban a társasági élet középpontjainak számítottak.
Egyes klubok megengedték, hogy tagjaik heti egy alkalommal, il-
letve bálokra magukkal hozzák feleségüket is, nõk azonban
egyébként nem látogathatták rendezvényeiket.
437. o. Nabukadonozor császár • Nabukadonozort, Babilon királyát, illetve
két álmát Dániel könyvébõl ismerjük. A láthatatlan írás az 5. feje-
zetben szerepel, és Nabukadonozor fia látja.
præterea censeo • lat. egyébként úgy vélem.
Holberg magisztere • Holberg Jacob von Tyboe (1725) c. komédiájá-
ban (3. felv. 4. jel.) Stygotius magiszter az akadémikusok egyre
növekvõ tudatlanságára latinnal kevert dánsággal panaszkodik,
lásd Den Danske Skue-Plads, 3. kt.
ubi prædicamentale … ubi transcendentale • A lat. ’ubi’ jelentése
’hol’. A predikamentális vagy predikatív ’hol’ egyike annak a tíz
kategóriának, amelyet Arisztotelész logikája szerint a teremtett
(vagy legalábbis a testi) világ dolgaira használni lehet. A transz-
cendentális ’hol’ ellenben az üres térre vagy a világon kívül elgon-
dolt helyekre vonatkozik. Míg a predikatív ’hol’ logikai, a transz-
cendentális metafizikai kategória, Holberg licenciátusa azonban
nem képes különbséget tenni logika és metafizika között.
438. o. enklitikon • gr. saját hangsúly nélküli, az elõtte álló szóhoz simuló
szó.
mindezeket hallván • Idézet Préd 12,15-bõl: „A dolognak summája,
mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az õ parancsolatit
megtartsad.”

716
 Elõszó

redintegratio amoris • lat. a szerelem megújulása. Utalás Terentius

római költõ Az androszi lány c. vígjátékára (555. vers), melyben
az „amoris integratio(st)” szavakat olvashatjuk.
439. o. hostis domesticus • lat. házi ellenség.
salva conscientia • lat. jó lelkiismerettel.
440. o. Holophernész kijelentése a tölténytáska ütögetésérõl • Holberg
Ulysses von Ithacia (1725) c. vígjátékában (2. felv. 3. jel.)
Holophernész seregének azt a parancsot adja, hogy masírozás
közben tölténytáskájukon üssék az ütemet. Lásd Den Danske
Skue-Plads, 3. kt.
mit is vár el a kor • Egyike J. L. Heiberg gyakran ismételgetett fordula-
tainak. Heiberg elképzelését a történelem szükséges elõrehaladá-
sáról Hegel inspirálta, ezt ötvözte azzal a vágyával, hogy a koppen-
hágai polgárok ízlését a fejlett európai nagyvárosok polgáraiénak
szintjére emelje, ebbéli törekvése közben gyakran beszélt a kor kö-
vetelményeirõl. V. ö. pl. Om Philosophiens Betydning for den nuvæ-
rende Tid (Koppenhága, 1833. ktl. 568) c. írásában, mely a filozó-
fia populárissá tételének lehetõségeirõl szól. A szöveghely utal
Heiberg csillagászati évkönyvére, az Uraniára, melynek 1844-es el-
sõ kötete 1843. decemberében jelent meg (ktl. U 57); Kierkegaard
a kötetet december 15-én vásárolta meg P. G. Philipsen könyvke-
reskedésében, de a könyv halálakor nem volt könyvtárában. Egy
különálló papírlapra 1843/44 fordulóján a következõt írta: „Alap-
jában véve belátom, hogy Heiberg professzor véleménye megegye-
zik az enyémmel abban, hogy a professzornak a legfontosabb do-
logban igaza van, a legfontosabb dolog pedig az, hogy a professzor
aranyozott újévi ajándékával megfelelt a kor elvárásainak. Vélemé-
nyünk csak abban az egyben különbözik, hogy mit követel a kor.
Heiberg professzor szerint csillagászatot. Ezt kétlem. Szerintem
inkább egy ilyen elegáns, finom aranyozott kötetet, amelynek a le-
hetõ legkevesebb áll a lapjain, vagy hogy pontosabban fejezzem ki
magamat, a kor elvárja, hogy orránál fogva vezessék. Ebben az ér-
telemben H. professzor teljesen megfelelt a kor elvárásainak”
(Pap. IV B 101). Kierkegaard-nak az az állítása, hogy a kor követe-
lése Heiberg szerint a csillagászat, a Det astronomiske Aar (Urania
77-160) c. cikk egyik részletével függ össze. Heiberg szerint a kor

717
 Jegyzetek

betegsége a mélabú, ennek orvoslására pedig a természettel, külö-

nösen a csillagos éggel való bensõségesebb együttélést javasolja.
Maren dajkához hasonlóan több hangja lehet • Holberg Barselstuen c.
vígjátékában (3. felv. 5. jel.) Anne Signekælling és Bonifacius Mes-
ter, a javasember a gyermekágyas asszonyt meglátogató orvos elõl
a paraván mögé bújik. Amikor hajba kapnak, az anya azt mondja az
orvosnak, hogy a dajka hangját hallja. Mivel az orvos két hangot
hall, az asszony azt hazudja, hogy a dajka két hangon tud beszélni
egyszerre. A komédiabeli dajkát nem Marennek, hanem Sirének
hívják. Viszont Hans Mikkelsens 4re Skiemte-Digte (1722) c. mûvé-
ben Holberg egy Maren Amme nevû állatot emleget (4. 534. ).
441. o. újévi ajándékomat • Újév táján kiadott rövid irodalmi szövegek (ver-
sek, novellák) gyûjteményének gyakran használt címe. J. L. Hei-
berg legközelebbi szövetségese, a költõ Henrik Hertz pl. újévi
ajándékot adott ki 1832-re és 1833-ra. Utalás Heiberg 1844-re
megjelentetett Urania c. csillagászati évkönyvére. Az Intelligens-
blade hasábjain megjelent „Eftertale til ’Urania’” c. cikkben
(1844. február 1-jei 44, 45, 46. szám) az évkönyvet Heiberg maga
is újévi ajándéknak nevezte „az esztétikai mûveltséggel rendelke-
zõ közönségnek” (4. kt, 231. o.).
Freir ártányánál tettek esküt • Freir az északi mitológiában a termé-
kenység istene. Õ parancsol a napnak, az esõnek és a föld termé-
nyeinek. Freir Njord fia, és a vánok nemzetségéhez tartozik, de
gyakran emlegetik az ázokhoz tartozó Odinnal és Thórral együtt
mint a három leghatalmasabb isten egyikét. A Gullinbuste nevû
ártányon lovagol, mely bármely lónál gyorsabb szárazon és vízen
is. Freir tisztelõi ártányt áldoztak. V. ö. Jacob Barent Møinichen,
Nordiske Folks Overtroe, Guder, Fabler og Helte indtil Frode 7
Tider, Koppenhága, 1800. ktl. 1947; 114-118. o.
Hamlet egy piszkavasnál esküszik • Shakespeare Hamlet c. tragédiá-
jában (3. felv. 2. jel.) a címszereplõ két ujját felemelve esküszik,
hogy még mindig kedveli Rosencrantzot. Hogy Kierkegaard-nál
miként lett ebbõl piszkavas, nem tudni; elképzelhetõ, hogy egy
koppenhágai színész a tragédia elõadásán tartott piszkavasat a
magasba, és ehhez igazította a szöveget. V. ö. Lezáró tudomány-
talan utóirat (1846. 394. o. lábjegyzet), melyben Kierkegaard azt

718
 Elõszó

állítja, hogy Hamlet egy piszkavasnál esküszik, és ezt a komikum-

ra hozza példaként.
a zsidók pedig állítólag erkölcstelenkednek közben • 1Móz 24,9-ben
és 47,29-ben olvasható az a szokás, hogy a zsidók kezüket a má-
sik fél tompora alá teszik, miközben esküsznek.
harminc éve dédelgetett álmomat • Utalás J. L. Heiberg Perseus c.
folyóiratára, melynek 1838. augusztusi 2. száma „egy hosszabb
terv megvalósításának elsõ lépésével”, vagyis Heiberg saját „logi-
kai rendszerének” elsõ 23 paragrafusával kezdõdik. Az elõszó
folytatásából kiderül, hogy a logikai rendszer bemutatásával a
szerzõ célja az, hogy „utat törjön annak az esztétikának, amelyet
már régóta szeretne létrehozni, de addig nem bocsáthatja útjára
a világban, amíg nem adta meg azt a logikai támpontot, amelyre
támaszkodhat” (3. o.).
442. o. borbély … a maratoni diadalról • Kierkegaard két anekdotát kever
össze. Az egyiket Plutarkhosz Moralia c. mûvébõl ismerjük (6.
könyv, 13. fej.): egy ügybuzgó pireuszi borbély elsõként érkezett
Athénba a hírrel, hogy a város serege vereséget szenvedett Szicíliá-
nál (Kr. e. 413); sietségében azonban elfelejtette megkérdezni a
hírforrás nevét, ezért az emberek azt hitték, õ találta ki a hírt, és
megkínozták. Amikor meggyõzõdtek annak igaz voltáról, szaba-
don bocsátották. V. ö. Plutarchs Moralische Schriften, 12. kt, 1837.
1574. o. A másikat Lukianosz görög író meséli el „Egy köszönéskor
elkövetett nyelvbotlásról” c. írásában (3. fej.). A történet a hosszú-
távfutó Philippidészrõl szól, aki elõször 240 km-t futott Athénból
Spártába, hogy a város lakóit harcra szólítsa fel a betörõ perzsák el-
len, aztán 42 km-t Athénból Marathonba, ahol részt vett a perzsák
elleni ütközetben (Kr. e. 490). Végül visszafutott Marathonból
Athénba, hogy megvigye a gyõzelem hírét, majd holtan esett össze.
V. ö. Luciani Opera.
Reitzel Könyvkereskedésben • Koppenhágai könyvkereskedés, 1819-
ben a kiadói tevékenységgel is foglalkozó C. A. Reitzel (1789-
1853) alapította. A kereskedés 1827 és 1853 között a Store Køb-
magergade 44-ben volt, és a kor széplelkeinek nem hivatalos ta-
lálkozóhelyéül is szolgált. Reitzel idõvel a kor legfontosabb írói-
nak, köztük Kierkegaard-nak a kiadója is lett.

719
 Jegyzetek

443. o. mértéktelenek társaságának • Az író a szót a mértékletesség társasá-

ga mintájára képezte, annak az egyletnek a jelölésére, mely az al-
koholtól való önmegtartóztatást hirdettek. Kierkegaard az 1843.
októberében alapított Den Danske Maadeholdsforening (Dán
Mértéktartás Egyesülete) társaságra gondolhatott, melynek tag-
jai lemondtak az égetett szesz fogyasztásáról, és mértékkel fo-
gyasztottak bort.
látható és láthatatlan egyház • Klasszikus lutheri megkülönböztetés a
külsõ, valós egyház (és annak tökéletlenségei) és a belsõ, eszményi
egyház, Isten országa között, mely a hívõkbõl áll. A kifejezéseket
használták a megkereszteltek és a hívõk megkülönböztetésére is.
A kifejezés ebben az összefüggésben valószínûleg utal H. L.
Martensennek J. L. Heiberg Nye Digte c. kötetérõl írt kritikájára,
melyben Martensen a katolicizmus ellenében dicséri a protestáns
lírát (Fædrelandet, 1841. január 12-i, 400. szám, 3223. hasáb).
444. o. a hét bölcs egyike • A hét bölcs az ógörög hagyomány szerint hét ál-
lamférfi volt a Kr. e. 7. és 6. században, leginkább rövid életböl-
csességeikrõl voltak ismertek; a források különbözõ neveken em-
lítik õket. Az itt említett (de Platón Prótagorasz c. dialógusában
nem szereplõ) bölcs a szkíta származású Anakharszisz. Dioge-
nész Laertiosz filozófiatörténetében említi (Diogen Laërtses filo-
sofiske Historie, 1. könyv, 8. fej. 103; 1. kt, 47. o.).
mindenben kételkedni kell • Latinul: De omnibus dubitandum est;
René Descartes ismert filozófiatörténeti kijelentése. A mondat-
ban kifejezésre jut Descartes azon törekvése, hogy a kijelentések-
ben való módszeres kételkedéssel eljusson a tudományos megis-
merés szilárd alapjához, ez filozófiai rendszerének kiindulópont-
ja. A mondatot Hegel filozófiatörténeti elõadásaiban idézi, de je-
len összefüggésében J. L. Heiberg barátjára, a hegeliánus H. L.
Martensenre (1808-1884) utal, aki többször is hivatkozott Des-
cartes módszeres kételkedésére. Kierkegaard a mondatot Johan-
nes Climacus eller De omnibus dubitandum est c. befejezetlen el-
beszélésének, melyen 1842-43-ban dolgozott (v. ö. Pap. IV B 1),
alcímeként is használja,.
azok a bizonyos ortodox felkiáltójelek • Azok az irodalomkritikusok,
akik – anélkül, hogy olvasták volna az adott mûvet – vakon hisz-

720
 Elõszó

nek a híreszteléseknek, és kritikájukban megerõsítik az alapta-

lan kijelentéseket.
445. o. a hordóból kivert macska • A farsangi mulatságok során több vetél-
kedõben (pl. a macska kiverésében a hordóból) is összemérték
erejüket; a szokás Hollandiából került Dániába a 16. században.
Még a 19. században is felnõtt férfiak vettek részt a mulatságban,
és a felakasztott hordóba élõ fekete macskát tettek.
Morten Fredriksen … kisétált a roskildei börtönbõl • Morten Johan
Frederiksen hírhedt bûnözõ. 1812-ben több sikeres szökési kísér-
let után a roskildei fegyházba zárták, ahol kezére, egyik lábára és
nyakára súlyos láncokat tettek, és ezekkel erõsítették a kövezet-
hez. November 23-án ennek ellenére úgy sikerült megszöknie,
hogy szalmából és rongyokból készített lábat magának, erre ha-
risnyát húzott, és az õr erre tette a béklyót. V. ö. Den berygtede
Mestertyv og Rasphuusfange Morten Frederiksens sandfærdige
Levnetshistorie, Koppenhága (kb. 1820) 14. o. Morten Frederik-
sen 1817 júniusában részt vett a christianshavni nagy börtönláza-
dásban.
olyan szerepben … férfi játssza • A Barselstuen 1724-es õsbemutató-
ján a gyermekágyas asszony szerepét férfi játszotta. Ennek nem
erkölcsi oka volt, egyszerûen nem volt elég színésznõ; ebbõl ha-
gyomány lett, és a szokáshoz egészen 1827. októberéig ragasz-
kodtak. A 18. században a komédia több nõi szerepét is férfiak
alakították. A Den Politiske Kandstøber (1723) c. darab egyes nõi
szerepeit maga a szerzõ formálta úgy, hogy azokat férfiak
játsszák, ez kiderül a rendezõi utasításokból (4. felv. 9. jel; 5.
felv. 2. jel.). V. ö. Den Danske Skue-Plads, 1. kt.
446. o. Heiberg professzor • Johan Ludvig Heiberg (1791-1860) dán költõ,
folyóirat-kiadó, irodalom- és színikritikus és (1824-tõl) hegeliá-
nus filozófus. 1822-tõl 1825-ig a kieli dán egyetem lektora, majd
1829-ben címzetes professzori rangot kap, és 1830-tól 1836-ig a
logika, esztétika és dán irodalom docense az újonnan alapított
királyi katonai fõiskolán. 1829-tõl színházi költõ és a Királyi
Színház állandó fordítója. 1831-ben feleségül veszi Johanne
Luise Pätgest (1812-90), christianshavni otthonuk a kor polgári
mûveltségének központja.

721
 Jegyzetek

az olvasóközönség tékozló fiai elvesztek • Egyrészt utalás a tékozló

fiú történetére Lk 15,11-32-ben, másrészt J. L. Heibergnek Kier-
kegaard Vagy-vagy c. mûvérõl írt beharangozójára az Intelligens-
blade 1843. március 1-jei 24. számában (2. kt, 285-292. o. „Litte-
rær Vintersæd”). Írásában Heiberg bemutatta, hogy a közönsé-
ges olvasó milyen elveszettnek érzi magát a vaskos könyv láttán,
és szórakozottan csak belelapoz és beleolvas. Kierkegaard szerint
Heiberg elhanyagolta kritikusi kötelességét, így nem adott irány-
mutatást az olvasóközönségnek.
in republica literaria • lat. az irodalmi köztársaságban.
a Flyveposten felejthetetlen szerkesztõje • J. L. Heiberg elsõ folyó-
irata, a Kjøbenhavns flyvende Post 1827-28-ban, aztán 1830-ban
jelent meg rendszeresen, majd 1834-37-ben rendszertelenül
(Interimsblade). Heiberg a Flyveposten hasábjain ismertette esz-
tétikai-filozófiai rendszerét és programját, mellyel meghatározta
a korízlést.
vaudeville-költõ • J. L. Heiberg a vaudeville mûfaját 1825-ben ho-
nosította meg a Királyi Színházban, erre részben a párizsi szín-
házi élet inspirálta, melyet 1819-22-es párizsi tartózkodása
alatt ismert meg, részben pedig a szintén francia hatás alatt ál-
ló német vaudeville. A polgári intrikuskomédiát ismert dalla-
mokra írt dalbetétek tarkítják; a szereplõk együgyûek, gyakran
furcsák; a szerelmi bonyodalom egyszerû, egy kis zárt közösség-
hez kapcsolható. Heiberg kilenc vaudeville-t írt, a legtöbbet
1825 és 1827 között; mivel a sajtó az elsõ négyet meglehetõsen
idegenkedve fogadta, Om Vaudevillen, som dramatisk Digtart,
og om dens Betydning paa den danske Skueplads. En
dramaturgisk Undersøgelse (Koppenhága, 1826) c. írásában az
új mûfaj elõnyeit ecsetelte. A mûfaj a kezdeti nehézségeket kö-
vetõen rendkívüli népszerûségre tett szert, és Heiberg-t a veze-
tõ modern drámaírók közé emelte. Heiberg legfontosabb
vaudeville-jei: Kong Salomon og Jørgen Hattemager (1825),
Aprilsnarrene (1826), Recensenten og Dyret (1826), Et Eventyr
i Rosenborg Have (1827) és Nei (1836). A vaudeville-eken kívül
Heiberg számos romantikus színdarabot is írt (pl. Elverhøi,
1828; Alferne, 1835. és Syvsoverdag, 1840.).

722
 Elõszó

Intelligensblade • J. L. Heiberg Intelligensblade c. folyóiratában, mely

1842. márciusától 1844. márciusáig jelent meg (összesen 4 kö-
tet), a legtöbb cikket maga írta. A Kjøbenhavns flyvende Post és az
Intelligensblade között kiadta a Perseus (1837-38) c. folyóiratot.
Az Intelligensblade kevésbé volt filozofikus, mint a Perseus; fõ té-
májának az irodalmat és a színházat tekintette, de foglalkozott po-
litikával is, és Heiberg csillagászat iránti érdeklõdése is itt mani-
fesztálódott elõször.
a Hamletben a felhõ Polonius szeme elõtt • Shakespeare Hamletjében
(3. felv. 2. jel.) a fõszereplõ egy felhõre mutatva azt állítja, hogy az
hol tevére, hol bálnára hasonlít. Így akar megbizonyosodni Polo-
nius szavahihetõségérõl, de az csak az õ szájíze szerint beszél.
a várva várt állat a Recensenten og Dyret c. mûben • J. L. Heiberg
1826-ban íródott vaudeville-jében az álmodozó örök diák, Trop
tragédiát ír, és éppen annak megjelenésére vár. A sikerig úgy
akar pénzt keresni, hogy egy különös állatot mutogat, melyet a
közönség sosem láthat meg. A 27. jelenetben Trop eltûnik, ezért
Klatterup, a nyomdász úgy nyugtatja meg a várakozó tömeget,
hogy mesél az állatról, melyet õ sem látott. V. ö. Samlede
Skrifter. Skuespil, 3. kt, 1834. 275-285. o.
448. o. újévi ajándékom • Utalás J. L. Heiberg Urania c. csillagászati év-
könyvére.
ezer példányban • Nem sikerült kideríteni, hány példányban jelent
meg az Urania, de komoly irodalomból ezer példány Kierkegaard
korában soknak számított. Kierkegaard legtöbb írása 525 pél-
dányban jelent meg.
remélem … eleganciában és ízlésességben semmi kívánnivalót nem
hagy maga után • Utalás J. L. Heiberg „Eftertale til ’Urania’” c.
cikkére az Intelligensblade 1844. február 1-jei 44, 45, 46. számá-
ban (4. kt, 236. o.).
az elsõ kiadás kereskedelmi árának nyolcadáért • Heiberg 1844-es
Uraniája 2 birodalmi tallérba, 4 márka, 8 schillingbe került; en-
nek az összegnek az egy nyolcada csak 2 márka 1 schilling lenne.
449. o. Adresseavisenben • Kiøbenhavns Kgl. allene privilegerede Adresse
Contoirs Efterretninger, udgivet 1759-1909 (a név az idõk folya-
mán kisebb változtatásokon ment keresztül). Elsõsorban hirdetési

723
 Jegyzetek

újság, de közölt közleményeket, nekrológokat, egyes idõszakok-

ban híreket, irodalmi anyagot és politikai cikkeket is. 1800 óta he-
ti hat alkalommal jelent meg, 1841-ben 7000 példányban.
Goldkalb Salamon • J. L. Heiberg elsõ, Kong Salomon og Jørgen
Hattemager (1825) c. vaudeville-jének a szereplõje. Zsidó szár-
mazású hamburgi kereskedõ, csõdbe megy, a ruháját ellopják, a
13. jelenetben ezüstösen csillogó farsangi jelmezben és hálósip-
kában érkezik meg Korsørbe. A város polgárai összetévesztik a
frankfurti dúsgazdag Goldkalb báróval, és neki kijáró fogadtatás-
ban részesítik.
teljes díszben sem volt így felcicomázva • Utalás Mt 6,29-re: „Salamon
minden dicsõségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy”.
Mûkincstár • A királyi mûkincstárban, melyet III. Frigyes alapított
1650 körül, mûtárgyak, érmék, régiségek és természettörténeti
ritkaságok láthatók. Az intézményt 1821-ben bezárták, értéktár-
gyait fõvárosi gyûjtemények, többek között a Nemzeti Múzeum
vette át. Kierkegaard idejében a Mûkincstárban furcsa apróságo-
kat és egykori babonaságokhoz fûzõdõ tárgyakat õriztek.
az elõfizetés körüli felhajtás • Lekezelõ körülírása az 1) elõfizetõi
meghívásoknak, azaz a könyv elõzetes megrendelésére való felhí-
vásnak, melynek fejében az elfizetõ neve megjelent az elõfizetõk
listáján; 2) elõfizetési terveknek, vagyis a terjedelmes mûvek vagy
folyóiratok tervének, melyek több kötetben vagy füzetben jelentek
meg, és a közönség elõre elkötelezte magát a megvásárlásukra.
az újra meg újra elismételt ígéretek • Valószínûleg utalás annak a vá-
lasznak a kezdõ soraira, amelyet J. L. Heiberg adott az Om
Philosophiens Betydning for den nuværende Tid c. írásáról megje-
lent névtelen kritikára. Heiberg utal egy hosszabb írásra, melynek
kidolgozására készül, és „amely – ha a kivitelezés megfelel a szán-
déknak – ugyanazt fogja jelenteni korunknak, amit ’Bastholm ta-
nulatlanoknak szóló filozófiája’ korábban”. („I Anledning af
Recensionen over mit Skrift: ’Om Philosophiens Betydning for den
nuværende Tid’”, in Dansk Litteratur-Tidende for 1833, szerk. Jens
Møller, Koppenhága, 1833. 46. szám, 765. o.).
remete • A kifejezés J. L. Heiberg-re utal, ami kiderül Kierkegaard váz-
latából: „Heiberg professzorból most remete lett” (Pap. V B 90).

724
 Elõszó

mint annakidején a Vagy-vagy kapcsán • Utalás J. L. Heiberg kritiká-

jára a Vagy-vagyról. Heiberg értékelését a mögé a véleménye mö-
gé rejtette, hogy hogyan kellene az olvasóknak, illetve az egyes-
nek a könyvet olvasni.
450. o. várok és remélek • Utalás Fil 1,20-ra: „esengõ várásom és reménysé-
gem szerint”.
asztronómiára, asztrológiára … és kronológiára vonatkozó tanul-
mányai • A felsorolás, melynek kiindulópontja J. L. Heiberg
közismert érdeklõdése a csillagászat iránt, Holberg Den Stun-
desløse (1731) c. komédiáját idézi (2. felv. 10. jel.). A furfangos
Oldfux tanult németnek adja ki magát, és felsorolja tanulmá-
nyait: „kiromantika, nekromantika, logika, talizmántan, jogtu-
domány, parazitika, politika, asztronómika, geometrika, aritme-
tika (…) kronológika, horoszkópika, metoszkópika”. V. ö. Den
Danske Skue-Plads, 5. kt.
a kort mélabújából • Utalás J. L. Heiberg „Det astronomiske Aar” c.
cikkére (in Urania for 1844), melyben a szerzõ korát mélabús-
ként jellemzi, és a búskomorság ellensúlyozására a természettel,
különösen a csillagos éggel való bensõségesebb együttélést java-
solja (119-122. o.).
nem ismeretlen igazságügyi tanácsoshoz • Egy vázlatban a követke-
zõ áll: „nem ismeretlen mennyei igazságügyi tanácsos” (Pap. V B
85,5). Valószínûleg utalás Rasmus Stiernholm (1790-1856) igaz-
ságügyi tanácsosra, akinek a nevérõl Kierkegaard J. L. Heiberg
tanulmányainak kedvelt tárgyára, a csillagos égre asszociált.
Stiernholm 1842-tõl Koppenhága filantróp társaságaiban tevé-
kenykedett. 1843. augusztus 1-jén a Det forenede Velgjørenheds-
selskab igazgatóságának a tagja lett, neve ezután rendszeresen
szerepelt az újságok társasági híreiben.
páratlan felfedezése • Valószínûleg utalás N. F. S. Grundtvig (1783-
1872) dán lelkészre és költõre, aki 1825-ben azt a felfedezést tet-
te, hogy a kereszténység forrása nem a Biblia, hanem az eleven
szó (azaz a Miatyánk, az apostoli hitvallás és az úrvacsora alapítá-
sának szavai), melyeket évszázadokon át a templomban hirdet-
tek. Grundtvig felfedezését Kirkens Gienmæle (Koppenhága,
1826) c. írásában fogalmazza meg, nem õ titulálta páratlannak,

725
 Jegyzetek

de kortársai és utódai – többek között Kierkegaard-nak köszön-

hetõen – így emlegették.
a Föld felettébb tiszteletre méltó helyet foglal el az égbolton • Uta-
lás J. L. Heiberg megfogalmazására az 1844-re szóló Uraniában
(147. o.).
apokaliptikus költeményében • „En Sjæl efter Døden (En apocalyp-
tisk Comedie)” in Nye Digte.
egy szolgálatkész kritika … immáron Dante lett • A Nye Digte c. kö-
tetrõl Heiberg hegeliánus barátja, a teológus H. L. Martensen je-
lentetett meg kritikát a Fædrelandet 1841. január 10-12-i 398-
400. számában. A részletes, értõ kritika elsõ részében Martensen
az „En Sjæl efter Døden” c. költeményt Dante Alighieri (1265-
1321) Isteni színjátéka miniatûr kiadásának nevezi. Martensen
hozzáteszi, hogy míg a katolikus Dante tragikus szemléletével
megtorpant a lélek konkrét alakjainál, addig a protestáns Hei-
berg komikus nézõpontjával a pokol mint dialektikamentes, kö-
zönséges élet metafizikai szemléletéhez emelkedett (398. szám,
3207-3212. hasáb). Kierkegaard „Hvorledes behandler ’man’
Enten–Eller?” c. polémikus cikkében Heiberg-t „Dánia Dantéjá-
nak” nevezi (Pap. IV B 46).
újabb átalakuláson • J. L. Heiberg elsõ metamorfózisa valószínûleg
váratlan ’áttérése’ a hegeli filozófiára 1824-ben Hamburgban.
Heiberg a pillanatot, amikor egyszerre megértette Hegel filozófi-
ájának alapgondolatát, szinte kinyilatkoztatásként ábrázolja;
v. ö. Dansk poetisk Anthologie, szerk. Christian Molbech, 3 kt, (1-
2. rész, valamint 4. rész 1. fej.), Koppenhága, 1830-40; 3. kt (4.
rész 1. fej.) 1840. 275. o.
451. o. a teológia rejtélyeit megoldja • Heiberg Perseus c. folyóiratának 1.
száma (Koppenhága 1837. június) a teológus W. H. Rothe Læren
om Treenighed og Forsoning (Koppenhága, 1836) c. írásának bí-
rálatával kezdõdik. A kritikát az eddig meglehetõsen szabad gon-
dolkodású Heiberg írta, aki ebben a cikkben próbált meg egyez-
ségre jutni a teológiával. A kritikus egyébként a teológia spekula-
tív természetét hangsúlyozta, illetve azt, hogy a teológiához
szükségszerûen a filozófia eszközeivel kell közelíteni (10-12. o.).
A kontextusból ítélve azonban úgy tûnik, késõbbi „jelenségek-

726
 Elõszó

rõl” van szó, és a kritika talán a vallási vagy teológiai témákat fel-
dolgozó Nye Digte c. kötetre utal.
hasonlít Pernillééhez … Holberg Stundeslöse c. komédiájában • Hol-
berg Den Stundesløse (1731) c. komédiájában Pernille, a szolgá-
lólány úgy vonja be az intrikába urát, Vielgeschreyt, hogy egyik
békétlent a másik után küldi a nyakára. A már addig is elfoglalt
és zavart férfi teljesen összezavarodik, és ebben a helyzetben Per-
nille gondoskodik arról, hogy a fiatal szerelmesek Vielgeschrey
tervei ellenére egymáséi lehessenek. V. ö. Den Danske Skue-
Plads, 5. kt, 1. felv. 9. jel.
annak idején karácsonyi és újévi történetekkel szórakoztatott min-
ket • Heiberg Julespøg og Nytaarsløier c. 1815-ben íródott ko-
médiája 1816. decemberében jelent meg, de a címlapra a kor
szokásának megfelelõen 1817 került. A komédia nevetségessé
teszi a kor kedvelt költõje, B. S. Ingemann (1789-1862) drámá-
it és a közönség szentimentális ízlését. A szatíra elsõsorban a
vágyakozó, plátói szerelem leírását veszi célba, mely Ingemann-
nél – kissé természetellenesen – fiatal, forróvérû szicíliaiak kö-
zött alakul ki.
452. o. gonosz foglalatosság • V. ö. Préd. 1,13: „Ez gonosz hiábavaló fogla-
latosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrõdje-
nek vele.”
Teljes Lemondás Társaságában • Egyike az 1843-ban alapított két el-
sõ önmegtartóztatást hirdetõ dán egyletnek. A másik „A Dán
Mértékletesség Egyesülete” nevet kapta. A két társaság közötti
különbség, ahogy nevük is mutatja, az volt, hogy a Teljes Lemon-
dás Társaságának tagja teljesen lemondtak az alkoholtartalmú
italok fogyasztásáról, míg a Mértékletesség Egyesületének tagjai
csak az égetett szesz fogyasztásától tartózkodtak, a sör és a bor
mértéktartó élvezetérõl nem kellett lemondaniuk. – Az egész V.
elõszó hangneme a Fædrelandet 1844. január 6-i számában
(11763-11767. hasáb) megjelent, „Et Par Ord om Maadeholds-
sagens Modstandere (Aabent Brev til Maadeholds- og Afholden-
hedsforeningens Medlemmer)” c. felfuvalkodott cikket parodi-
zálja. A nevét eltitkoló szerzõ a Mértékletesség Egyesülete tagja-
ként írja alá a cikket.

727
 Jegyzetek

skandináv társaság • 1843-ban ezen a néven társaságot akartak alapí-

tani a három északi ország részvételével Koppenhágában. A társa-
ság célja a három ország társadalmi és irodalmi kapcsolatainak
ápolása lett volna. Az alapítást a kormány megtiltotta.
milyen jutalom • Utalás Mt 5,46-ra és Lk 6,32-34-re.
453. o. érvényes a régi mondás … haszontalan szolga • Utalás Lk 17,10-re:
„Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek
parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk;
mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.”
454. o. az ember szívét … megörvendeztetõ italt • Bor, v. ö. Zsolt 104,15:
„És bort, amely megvidámítja a halandónak szívét”.
ahogy Bacchus ragadta el a költõt • Utalás Horatius ódájára – 3. könyv
25. 1. sor: „Elteletett velem engemet, / Bacchus, merre ragadsz?”
(ford. Virág Benedek).
456. o. Mûvelt közönségnek szóló épületes írás • Egy ilyen mû megírására a
német romantikus teológus, Friedrich Schleiermacher Über die
Religion. Reden an die Gebildeten unter ihren Verächtern (1799)
ihlethette. Kierkegaard a mû 5. kiadását vásárolta meg 1843.
március 31-én Berlinben, v. ö. ktl. 271. Talán ennél is jobban ins-
pirálta a VI. elõszó megírására egy Vagy-vagyról szóló, K-H névvel
megjelent kritika a For Literatur og Kritik. Et Fjerdingaarsskrift
(Odense, Fyens Stifts literære Selskab, 1843. 1. kt, 377-405. o.)
1. évfolyamának 4. számában. A bírálat a teológus H. P. Kofoed-
Hansen (1813-93, 1840-tõl Jean-Pierre álnéven regényíró) nevé-
hez fûzõdik. Kofoed-Hansen megjegyzéseit J. P. Mynster püspök
az Intelligensblade 1844. január 1-jei 41-42. számában (4. kt, 97-
114. o. Kts. néven) visszautasította. Ez lehet az oka, hogy a VI.
elõszó éppen Mynster prédikációit hozza negatív példaként a mû-
velt közönségnek szánt épületes írásra.
Mynster püspök prédikációit • Prædikener paa alle Søn- og Hellig-
Dage. Kierkegaard polcán a mû 3. kiadása volt meg, 1843. júli-
us 27-én vásárolta a P. G. Philipsen könyvkereskedésben.
élemedett kora ellenére • Jacob Peter Mynster (1775-1854) az Elõ-
szó 1844. június 17-i megjelenésekor 68 éves volt.
a dán egyház irányítója és vezetõje • Mynster, akit 1811-ben a Mi-
asszonyunk Templom elsõ káplánjává neveztek ki, 1826-ban ud-

728
 Elõszó

vari lelkész lett, 1828-ban a király gyóntatója és udvari lelkésze,

karrierje csúcsaként 1834-ben Sjælland püspöke. Ez a hivatal tet-
te a dán egyház vezetõjévé, címét húsz évvel késõbb bekövetke-
zett haláláig megtartotta.
457. o. a mûvelt olvasó a gyülekezetet keresi • Utalás J. L. Heiberg „Gudst-
jeneste” c. versére a Nye Digte c. kötetben, melyben egy protes-
tánsnak mondott angyal helyreutasítja a panteista beállítottságú
költõt, és elzavarja a természetbõl (Nye Digte, 14. o.)
A kereszténység évszázadokon át … képezzen • Talán utalás J. L.
Heiberg Om Philosophiens Betydning for den nuværende Tid c.
írására (49. o.).
458. o. megbékélt túlhaladott ellentétével • Azaz a kereszténységgel. A kije-
lentés a hegeli spekulatív logika elvének kigúnyolása, mely sze-
rint két ellentétes fogalom vagy helyzet megszûnik és egyesül egy
harmadikban.
Csak ezzel a szemléletmóddal … különben végesen fogjuk fel az igaz-
ságot • Valószínûleg utalás J. L. Heiberg „Indledningsforedrag til
det i November 1834 begyndte logiske Cursus paa den kongelige
militaire Høiskole” (Koppenhága, 1835) c. elõadására, mely sze-
rint a filozófia vagy a logika tárgya a végtelen, eltérõen az úgyneve-
zett tudományoktól, amelyek tárgya (és igazsága) véges (12. o.).
minden mozgásban van • A mondatot Hérakleitosz (Kr. e. kb. 540-
480) görög filozófusnak tulajdonítják.
Minden egyes álláspont … meg is haladja egy újabb • Utalás Hegel dia-
lektikus módszerének perspektivikus mozzanatára. Hegel speku-
latív filozófiájának célja, hogy rendszerezõ áttekintést nyújtson az
egészrõl, ami a különbözõ véges álláspontok elemzésén keresztül
történik, melyek önmagukban némiképp érvényesek, de végül
megszûnnek. A legjobb példa a Phänomenologie des Geistes
(1807), melyben a fogalmi mozgás több egyre összetettebb és ter-
jedelmesebb stádiumon keresztül történik. Elõször minden véges
stádium igazként jelenik meg, de az elemzés folyamán kiderülnek
a bennük rejlõ belsõ ellentmondások, ezért tagadni kell õket, és át
kell adniuk helyüket egy új, szélesebb és átfogóbb fogalomnak.
Kierkegaard könyvtárában megtalálható volt a Phänomenologie
des Geistes (Hegels Werke, 2. kt, Berlin, 1833. ktl. 550).

729
 Jegyzetek

Inkább meghaladja • A hegeli zsargonban és a kor filozófiai disz-

kusszióiban gyakran használt fordulat. Hegel történelmi alapo-
kon nyugvó filozófiájában megmutatta, hogyan jutottak túl az
egyes filozófusok elõdeiknél. Hegel 1831-ben bekövetkezett halá-
lát követõen több filozófiai törekvés is célul tûzte ki, hogy meg-
haladja a mestert; Dániában mind J. L. Heiberg, mind H. L. Mar-
tensen úgy vélte, hogy tovább jutott nála.
459. o. Holberg tanácsa szerint • A Hexerie eller Blind Allarm (1731) c. ko-
médiában (3. felv. 3. jel.) a varázslónak öltözött Leander, a fõsze-
replõ azt a tanácsot adja egy orvosnak készülõ fiatalembernek,
hogy csak varrasson magának egy fekete öltözéket, béreljen né-
hány tetszetõs helyiséget, és az ajtaikra tegye ki a következõ táb-
lát: „Itt lakik a híres-neves Jansenius Doctor, aki minden beteg-
ségbõl kikúrál”. V. ö. Den Danske Skue-Plads, 4. kt.
N. N. gyakorló orvos • Az N. N. a lat. nomen nescio, ’a nevet nem tu-
dom’ rövidítése. Az eredetiben németül ’praktisirender Arzt’.
Hát ez nem boszorkányság? … vaklárma • Utalás Holberg Hexerie
eller Blind Allarm c. komédiájára.
mediációról • Közvetítés. Hegel dialektikus filozófiájának dán válto-
zatában (pl. Heiberg-nél) a mediáció kulcsszónak számít, és két
egymásnak ellentmondó fogalom vagy helyzet megszûnését jelöli
egy harmadikban. Mivel e filozófia szerint az egész valóság kelet-
kezési folyamat, melyben a mediáció által az ellentétes pozíciók
megszûnnek, a közvetítés a történelem elõrehaladásának is szük-
ségszerû eszköze. Hegel nem a mediáció, hanem a ’Vermittlung’
szót használja.
461. o. magasabb õrületbe emelni • Az EE jelû naplófeljegyzésekben Kierke-
gaard szatirikus vázlatot írt Discursive Raisonements og ubegri-
belige Apropos betræffende den høiere Galskabs Kategorie (1839)
címen (Pap. II A 808-813). Ebben többek között azt állítja, hogy
a filozófusok hasznára válna, ha bevezetnék az általa kitalált ma-
gasabb õrület kategóriáját; hiszen ez a legkonkrétabb, legtelje-
sebb és az élethez legközelebb álló kategória. Különösen alkal-
mas arra, hogy két vitatkozó fél ostobaságait magasabb egység-
ben foglalja össze. Ez szemmel láthatóan a mediáció heiberg-
hegeli fogalmának parodisztikus körülírása.

730
 Elõszó

opus operatum • lat. létrehozott mû. A skolasztikában a szentsége-

ket jelölték az opus operatum kifejezéssel, mivel úgy vélték, hogy
a szentségek kiszolgáltatásával máris megvalósul hatásuk.
462. o. Posito • lat. tegyük fel, feltételezem (a kifejezés a formális logiká-
ból származik). Valószínûleg utalás Jean Paul Das heimliche
Klaglied der jetzigen Männer; eine Stadtgeschichte (1801) c. kis-
regényére. A fiatal Wolfgang jobb karja helyett bõrprotézissel
tér haza a háborúból; ért a földméréshez, és ehhez nincs szüksé-
ge a jobb karjára, egy joviális mérnök így vigasztalja: „Posito,
gesetzt Sie werden unser Landmesser, so will der dumme Stur-
zel gar nichts sagen”. V. ö. Jean Pauls sämmtliche Werke, 31.
kt, 1827. 35. o.
A. A. úr • A tisztázatban Kierkegaard eredetileg ’Heiberg professzor’-t
írt, de ezt késõbb megváltoztatta (Pap. V B 96,9-10). A Perseus 2.
számában Heiberg megtette „egy hosszabb terv megvalósításának
elsõ lépéseit”, vagyis közölte „logikai rendszerének” elsõ 23 para-
grafusát. A munkát azonban sosem folytatta.
B. B. úr • A tisztázatban Kierkegaard eredetileg ’R. Nielsen pro-
fesszor’-t írt (Pap. V B 96,11). Rasmus Nielsen (1809-84) 1841-tõl
filozófiaprofesszorként Poul Martin Møller utódja volt a koppenhá-
gai egyetemen. Nielsen Hegel spekulatív módszerének lelkes híve-
ként kezdte, de 1845-ben Kierkegaard hatása alá került, és 1849-
ig közeli barátság fûzte õket egymáshoz. Hegel hatása alatt 1841-
44-ben kiadta Den speculative Logik i dens Grundtræk i fire hæfter
c. mûvét. A mûvet a szerzõ az elõszóban a „filozófiai metodológia
töredéké”-nek nevezi, hiszen nincs befejezve; egy mondat kellõs
közepén ér véget. Kierkegaard „Aabenbart Skriftemaal” (Nyilvá-
nos gyónás) c. újságcikkében (Fædrelandet, 1842. június 12-i 904.
szám, 7245-7252. hasáb) ironikusan nyilatkozik Rasmus Nielsen
vállalkozásáról: „Korunk a rendszer létrehozásán munkálkodik.
Nielsen professzor már kiadott 21 paragrafust, mely az elsõ részét
képezi annak a logikának, mely szintúgy elsõ részét képezi egy –
ahogy a borító is jelzi – mindenre kiterjedõ enciklopédiának, mely-
nek terjedelmére nem történik utalás, vélhetõen azért, nehogy el-
rettentsen, hiszen arra bátran következtethetünk, hogy végtele-
nül hosszú lesz” (7247. hasáb).

731
 Jegyzetek

C. C. úr • A tisztázatban Kierkegaard eredetileg ’Stilling professzor’-

t írt (Pap. V B 96,12). A magiszteri fokozat megszerzéséért vitára
bocsátott filozófus, Peter Michael Stilling (1812-69) pályáját He-
gel és a filozófia teológiával történõ egyesítésére irányuló jobbol-
dali hegeliánus kísérlet híveként kezdte. Az 1840-es évek végén
Kierkegaard hatása alá került, és 1850-ben ellenségeivé nyilvání-
totta azokat, akiknek véleményét korábban osztotta, különösen
H. L. Martensen professzort. Még hegeli korszakában R. Nielsen
Den speculative Logik i dens Grundtræk c. mûve kapcsán kiadta
Philosophiske Betragtninger c. írását. A mûvet a szerzõ elõszavá-
ban ’útmutató’-nak és ’bevezetõ’-nek nevezi. Kierkegaard a fent
említett cikkben (7249. hasáb) ironikusan nyilatkozik Stilling
mûvérõl.
Schakspeare Timonjában • Az idézet az eredetiben németül szere-
pel: „Vortrefflich! Versprechen ist die Sitte der Zeit, es öffnet die
Augen der Erwartung: Vollziehen erscheint um so dummer, wenn
es eintritt, und die einfältigen, geringen Leute ausgenommen,
ist die Bethätigung des Wortes völlig aus der Mode. Versprechen
ist sehr hofmännisch und guter Ton. Vollziehen ist eine Art von
Testament, das von gefährlicher Krankheit des Verstandes bei
dem zeugt, der es macht.” – Shakespeare, Athéni Timon, 5. felv.
1. szín: „Az a legjobb. Igéret az igazi korszellem: föltáratja a vára-
kozók szemét. A teljesítés már azért is ostobább, hogy cseleke-
det. A szó megtartása végkép kiment a divatból, kivéve az egysze-
rûbb és egyenesb lelkû nép fiánál. Az igéret nagyon udvarias és
urias dolog; a teljesítés oly fajta végrendelet, mely azt bizonyítja,
hogy a ki teszi, nagyon beteg az ítélete.” (ford. Greguss Ágost,
Shakespeare színmûvei, Budapest, 1886).
463. o. ellenségeskedés és pártoskodás • Utalás Gal 5,(19-)20-ra: „A testnek
cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, pa-
ráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás,
ellenségeskedések, versengések, gyûlölködések, harag, patvarko-
dások, viszszavonások, pártütések”.
ahogy a fa növeszti koronáját • A tisztázatban a következõt olvashat-
juk: „ahogy a madár zengi énekét, s a fa növeszti koronáját”. A
hetedik elõszó eredetileg a Szorongás fogalma c. írás elõszavá-

732
 Elõszó

nak készült, de Kierkegaard késõbb meggondolta magát, és újat

írt helyette. A szorongás fogalma újabb elõszavában szerepel a
részlet eleje: „frissiben hozzáfoghat az íráshoz, ahogy a madár
zengi énekét, s ha valakinek hasznot …”. Kierkegaard valószínû-
leg az Elõszók korrektúrázásakor törölte az idézett részlet elejét,
hogy elkerülje a szószerinti egyezést.
in succum et sanguinem • lat. vérévé válik. A kifejezés Cicero Epistolæ
ad Atticum c. írásából származik. Cicero a 4. könyv 18. levelében
más összefüggésben használja a ’succum, ac sanguinem’ fordula-
tot, az állammal kapcsolatban, mely sótlanná és unalmassá vált. –
NB: Egy hiba folytán, melyet csak a 19. században javítottak ki, a
részlet a régebbi kiadásokban, Kierkegaard-éban is, a 4. könyv 16.
levelében szerepel (M. Tullii Ciceronis opera omnia).
464. o. sumpaJhsai taiV asJeneiaiV twn anJrwpwn • gr. (szümpathészai
taisz asztheneiaisz tón anthrópón) együtt érezni az emberi gyar-
lóságokkal. Idézet a Zsid 4,15-bõl, ahol a t¬n ‚nJr÷pwn (embe-
rek) helyett “m¬n (mi) áll.
Bálám szamara • 4Móz 22 szerint Bálám próféta Isten akarata elle-
nére útnak indult szamarán. Az utat háromszor is angyal állta
el, és a szamár kitért elõle, de Bálám nem látta az angyalt, és
továbbhajtotta az állatot. Harmadjára Isten szavakat adott a
szamár szájába, és az állat megkérdezte Bálámot, hogy mivel ér-
demelte ki ezt a bánásmódot. A szövegösszefüggést figyelembe
véve Kierkegaard inkább Bálámra utal, aki a 23-24. fejezetben
azokat a szavakat mondja, amelyeket Isten adott a szájába, ezál-
tal úgy mondja ki az igazságot, hogy nem fûzi hozzá személyes
kapcsolat.
mint egy toronyõr • Talán utalás Ludwig Achim von Arnim német
költõ Die Kronenwächter c. regényének elsõ részére („Bertholds
erstes und zweites Leben”, Berlin, 1817), melynek 1840-es ki-
adása található meg Kierkegaard könyvtárában (ktl. 1620).
egy felhõbõl érkezõ szózat • Utalás Mk 9,7-re.
a férfi … a piacon kezdett filozofálni • Szókratész. Utalás Diogenész
Laertiosz filozófiatörténetére (2. könyv, 5. fej. 21).
466. o. szabósegéd … lefújja az asztalról • Utalás az Uglspil c. népkönyvre. A
Kierkegaard tulajdonában lévõ kiadás (ktl. 1469) 49. története

733
 Jegyzetek

arról szól, hogyan küldött levelet Uglspil Németország minden

szabójának; a levélben megígérte nekik, hogy megtanítja õket
egy olyan fortélyra, mely nekik és gyermekeiknek egyaránt hasz-
nukra válik, és sosem fogják elfelejteni. Amikor a szabók izgatot-
tan összegyûltek Rostockban, a következõ tanácsot kapták: „mi-
után befûztétek a cérnát a tûbe, ne felejtsetek el csomót kötni a
végére, mert különben hiába öltögettek” (82. o.).
az elõfizetési tervet • Egy több kötetben vagy füzetben megjelenõ
mû vagy folyóirat terve, a vevõk ebben elõre elkötelezik magukat,
hogy megveszik a mûvet.
467. o. Ami rendszerezõ elméinket és filozófiai optimistáinkat illeti • Azaz a
dán hegeliánusokat, akik úgy vélték, hogy hamarosan ki tudják
teljesíteni a mindent megmagyarázó logikai rendszert.
az ördögbe is, jártak Trapezuntban és R-ben is • Kierkegaard szaba-
don idézi Holberg Mester Gert Westphaler (ötfelvonásos változat,
1723. 2. felv. 3. jel.) c. komédiáját.
az a hang … Xanthippe … a homoktövis hangja (Diogenész 2, 5, 36)
• V. ö. Diogen Laërtses filosofske Historie, 1. kt, 72. o.
az újkori filozófia … meg a filozófia meséje • Egyszerre utalás Hegel ta-
nítványaira, J. L. Heiberg-re és H. L. Martensenre. Az utalás elõször
is egy fejtegetésre vonatkozik Heiberg kritikájában W. H. Ro-
thénak a Perseus 1. számában megjelent, a Szentháromságról szó-
ló írásáról. A részletben (35-37. o.) Heiberg elemi hegeliánus téte-
leket fejteget a filozófiáról, mely feltétel nélkül, azaz a semmiben
kezdõdik, mely azonos a létezéssel, tehát adott. Az utalás ezen kí-
vül Martensennek a Maanedsskrift for Litteratur 16. számában
(Koppenhága, 1836) megjelent kritikájára vonatkozik Heiberg
1835-ös logikai kurzusáról (Heiberg Rothe-kritikájában hivatko-
zik erre a kritikára, 34. o.). Bevezetésként Martensen elismétli az
ismert kijelentéseket arról, hogy a modern, racionalista filozófia
Descartes-tal kezdõdött (518. o.), ezután vázlatosan áttekinti a fi-
lozófia történetét, míg el nem ér a ’lét azonos a semmivel’ hegeliá-
nus alaptételhez (521. o.). Martensen licenciátusi értekezésében
is említi Descartes-ot, mint az újkori filozófia megalapítóját.
a létezés és a semmi … levés • Utalás az elsõ triászra Hegel rendsze-
rében, a ’Sein’, ’Nichts’ és ’Werden’ kategóriáinak alapvetõ fejlõ-

734
 Elõszó

désére, melyben az elsõ kettõ azonosként, az utolsó pedig az elsõ

kettõ egységeként kerül meghatározásra. V. ö. Hegel Wissen-
schaft der Logik (Hegels Werke, 3. kt, 77-79. o; Jub. 4. kt, 87-89.
o.). J. L. Heiberg a Perseus 2. számában (1838. aug.) megjelent
„Det logiske System” c. írásában módosítja a fenti triászt: A) lét
és semmi, B) levés, C) létezés. Ezzel túllép Hegelen.
Cartesius • Descartes szakított azzal a hagyománnyal, mely a valósá-
got metafizikai premisszákból kiindulva magyarázta, ehelyett a
biztos emberi megismerés lehetõségeire kérdezett rá.
468. o. Püthagorasz tételének bizonyítása • Azzal a megjegyzéssel, hogy a
tétel bizonyítása evidens, Kierkegaard valószínûleg Platón Menón
c. dialógusára gondol (82b-85b), melyben Szókratész – miközben
kikérdez egy rabszolgát – egyrészt bizonyítja a tételt, másrészt
szemlélteti, hogy tudtán kívül mindenki tudja. A Menónban olvas-
ható bizonyítás azonban csak arra a háromszögre igaz, amelynek
két oldala egyenlõ hosszúságú; a többi derékszögû háromszög
esetében sokkal bonyolultabb az egész.
nicht eine bloße … getrieben. 7,205 • ném. „Ahelyett hogy pénzt fo-
gadtam volna el, inkább pénzt adtam ki, és az ellenkezõjét tet-
tem annak, amit a többi író cselekedett.” Az idézet egy J. G.
Herdernek írt, 1785. február 6-i keltezésû levélbõl származik.
(Hamanns Schriften, 7. kt, 1825, 205. o.).
‰rm¡ • gr. (hormé) ösztön.
furor uterinus • lat. õrült vágy a szülésre.
469. o. Amit megjósolok … ajándékát adta nekem • Lefordított idézet Hora-
tius szatíráiból (Satyrarum liber II, 5. 59). Az eredeti latin szö-
veg: „(…) quidquid dicam, aut erit aut non: / Divinare etenim
magnus mihi donat Apollo”. V. ö. Q. Horatii Flacci opera, 211. o.
A pontos fordítás a következõképpen hangzik: „Amit hirdetek,
vagy megtörténik vagy nem; / mert a nagy Apolló a prófétálást
adta nekem”.
Teiresias • Vak görög jós, eredetileg Homérosz Odüsszeiájában (11.
ének), melyben Odüsszeusz megidézi szellemét a holtak birodal-
mából, hogy jósoltasson vele. Horatius szatírája ennek a beszél-
getésnek a folytatását képzeli el, de a Rómában lakó végrendelet-
vadászok ellen irányul.

735
 Jegyzetek

hát hogy járt? • Idézet Holberg Mester Gert Westphaler (ötfelvonásos

változat, 1723. 1. felv., 3. jel.) c. komédiájából.
a Perseus c. folyóiratnak is csak két száma jelent meg • Az elsõ füzet
(helyesebben kötet) 1837. júniusában, a második 1838. augusz-
tusában (ktl. 569).
470. o. ki ismeri az órát és az alkalmat? • Utalás Mt 24,36-ra és ApCsel 1,7-
re; valamint az Elõszó alcímére.
N. N. • nomen nescio, lat. nevét nem tudom, bárki. A tisztázatban
Kierkegaard eredetileg ’Kierkegaard magiszter’-t írt, de ezt ké-
sõbb megváltoztatta (Pap. V B 96,18). A rövidítés megfelel Nico-
laus Notabenének is, aki állítólag az Elõszó szerzõje.
471. o. qui nomen philosophiæ dederunt • lat. akik nevüket a filozófiának ad-
ták; a filozófiának szentelték magukat.
epoch – gr. (epokhé) tartózkodás, visszahúzódás, ítéletének elha-
lasztása. Egy különálló lapra, mely a Johannes Climacus eller De
omnibus dubitandum est c. írás befejezetlen vázlatát tartalmaz-
ta, Kierkegaard a ’visszahúzódó kétely’ címszó alá ugyanezt a
fogalmat írta az alábbi hivatkozással: „(részlet Diogenész Laer-
tiosznál, melyet feljegyeztem saját kiadásomba)” (Pap. IV B
13,21). A hivatkozás Diogenész Laertiosz filozófiatörténetére
(9. könyv, 11. fej. 70. esetleg 11. 76) vonatkozik, az említett
passzusokban a görög szkeptikusok filozófiáját jelöli. Børge
Riisbrigh fordításában többek között „visszafogott” és „kételke-
dõ” filozófiáról beszél. Diogen Laërtses filosofiske Historie, 1. kt,
432 és 435. o.
mindenki eljutna az igazság megismeréséhez • Utalás 1 Tim 2,4-re:
„[Isten] Aki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igaz-
ság ismeretére eljusson”.
korunkban szükségszerû … támasztott követelményeket • Valószí-
nûleg utalás J. L. Heiberg és H. L. Martensen megfogalmazására.
Heiberg a Perseus 1. számában megjelent kritikájában W. H.
Rothe Szentháromságról szóló írásáról a következõt írja: „Egy
spekulatív teológia az elkerülhetetlen követelmény” (11. o.).
Martensen De autonomia conscientiæ sui humanæ, in theologiam
dogmaticam nostri temporis introducta c. licenciátusi értekezé-
sében így ír: „De minden tudomány az általános tudomány, a filo-

736
 Elõszó

zófia mozzanata, melynek csúcspontja a spekulatív teológia (idé-

zet L. V. Petersen fordítása alapján, 4. o.).
sensu eminentiori • lat. elsõdleges, legszorosabb értelmében.
472. o. kat‘ exochn • gr. (kat’ exokhén) elsõdleges, legszorosabb értelmé-
ben (= sensu eminentiori).
474. o. a Palnatoke szolgájához • Utalás Adam Oehlenschläger Palnatoké c.
szomorújátékának 4. felvonására (Oehlenschlägers Tragødier, 2.
kt, 1842. 271-273. o.). A tragédia fõszereplõi Kékfogú Harald ke-
resztény király és Palnatoke, Fyn sziget jarlja. Palnatoke támo-
gatja Harald fiának lázadását apja ellen. A 4. felvonásban Harald
elküldi szolgáját, Skoftét, hogy gyilkolja meg Palnatokét, Skofte
vállalja a megbízást, de elõbb látni akarja Haraldot koronázási öl-
tözékében.
nem járkál sötétségben, mint Kékfogú Harald • Lásd fent. Kékfogú
Harald teljesíteni akarja Skofte kívánságát, bemegy sötét háló-
szobájába. Úgy gondolja, világítás nélkül is megtalálja koronázási
ruháját, mely jobbra van, temetésére szánt ruhája pedig balra.
Amikor kilép a hálóból, a temetési öltözék van rajta.
4751. o. a gyõzedelmes gyülekezetnek • A ’gyõzedelmes egyház’ kifejezés a
régebbi teológiában azt a tökéletes állapotot jelölte, amely Krisz-
tus második eljövetelét követõen fog uralkodni a földön; addig az
egyház viszálykodik, azaz nincs egyetértésben környezetével. A
keresztény hit iskolája (1850) c. mûvében Kierkegaard a gyõze-
delmes egyházról mint fennálló egyházról beszél, melynek hatal-
ma van a világban, és tévesen azt hiszi, hogy a keresztény orszá-
gok minden polgára keresztény.
476. o. Jean Paul • Johann Paul Friedrich Richter (1763-1825) német író ál-
neve; számos regényt és novellát írt eleven, beszédes, gyakran hu-
moros vagy ironikus stílusban. Nem volt se romantikus, se
klasszicista (mint Goethe és kortársai), sokkal inkább a 18. szá-
zad érzékenységét képviselte. Álnevét szellemi példaképe, Jean-
Jacques Rousseau miatt választotta. A 19. század egyik legtöbbet
olvasott és idézett írója; Dániában különösen H. C. Andersen szá-
mára játszott fontos szerepet. Az esztétika teoretikusaként is ki-
fejtette hatását Vorschule der Aesthetik (1804) c. mûvével (2.
bõv. kiadás 1813).

737
 Jegyzetek

Az emberek mindig készek … ehhez a kereszthez fogják szegezni

õket • A forrást nem sikerült azonosítani. Kierkegaard könyvtá-
rában megvolt a Jean Pauls sämmtliche Werke és a Vorschule der
Aesthetik (2. kiadás, Stuttgart/Tübingen, 1813. ktl. 1381-1383).
477. o. Az élet rövid, ne legyen túl hosszú a mûvészet • Utalás a latin ’Vita
brevis, ars longa’ (az élet rövid, a mûvészet hosszú) mondatra. A
mondat egy Hippokratésztól (Kr. e. kb. 460 – kb. 370) ismert
hosszabb aforizma eleje. Lefordította Seneca De brevitate vitæ c.
mûvében (1. könyv), folytatása: „occasio præceps, experientia
fallax, judicium difficile”, vagyis az alkalom gyorsan elillan, a ta-
pasztalat csalfa, az ítélet nehéz. J. L. Heiberg Aprilsnarrene
(1826) c. vaudeville-jének nõi fõszereplõje, Trine Rar a közönség-
hez fordulva így énekel: „Az élet rövid, a mûvészet hosszú” (28.
jel. „Slutnings-Sang”, 7. vers). Samlede Skrifter. Skuespil, 4. kt,
1835. 121. o.
Egy dolgot biztosan tudok: azt, hogy mit nem értek • Utalás Szókra-
tész híres szavaira, amikor bölcsességének mibenlétét definiálja:
tudja, hogy mit nem tud. V. ö. pl. Platón, Szókratész védõbeszé-
de, 21d, in Platonis opera, 8. kt, 1825. 108. o. Az utalás kétségkí-
vül J. G. Hamann német író és filozófus munkáján keresztül tör-
ténik, aki Sokratische Denkwürdigkeiten (1759) c. írásának má-
sodik elõszavában a következõt írja: „Sokrates war, meine Her-
ren, kein gemeiner Kunstrichter. Er unterschied in den Schriften
des Heraklitus dasjenige, was er nicht verstand, von dem, was er
darin verstand, und that eine sehr billige und bescheidene
Vermuthung von dem Verständlichen auf das Unverständliche”,
Hamanns Schriften, 2. kt, 1821. 12. o. V. ö. A szorongás fogalma
mottójával.
à tout prix • fr. minden áron, kerüljön, amibe kerül.
478. o. olyan filozófusok is élnek, akik túljutottak Hegelen • Egyszerre uta-
lás H. L. Martensenre és J. L. Heiberg-re. Martensen Heiberg logi-
kai kurzusának beharangozóját jórészt arra használta, hogy elha-
tárolja magát Hegeltõl. Õszinte csodálata ellenére kijelenti, hogy
a hegeli racionalista rendszer nem elegendõ az élet teljességének
kifejezésére, és különösen a költészetben és a vallásban olyan
szabadság van, amelyet csak a hit képes felfogni, a fogalom nem

738
 Elõszó

(Maanedsskrift for Litteratur, 16. kt, 515-528. o.). Heiberg He-

geltõl való függetlenségét többek között a Perseus 2. számában
megjelent logikai rendszerhez írt 23 paragrafusában jelezte. F.
C. Sibbern egyébként már a Perseus 1. számának (1837) beha-
rangozójában kiemelte, hogy Heiberg „képes némiképp szabadon
mozogni a hegeli nézetek között, és kezd túllépni Hegelen”
(Maanedsskrift for Litteratur, 19. kt, 283-360., illetve 291. o.).
Valószínûleg Sibbern volt az elsõ, aki használta a kifejezést.
minden gondolat … mintha Hegeltõl kölcsönözték volna • Utalás
Martensennek a Fædrelandet hasábjain megjelent kritikájára
(1841) Heiberg Nye Digte c. kötetérõl. Az „En Sjæl efter Døden” c.
vers tárgyalása során kifejti elméletét arról, hogy a komikum kate-
góriája megõrzi érvényességét a holt lelkek számára a mennyben
(398. szám, 3210-3212. hasáb). Ez a gondolat Hegel Vorlesungen
über die Aesthetik (Hegels Werke, 10. 3. kt, 1838. 534, 559-562. és
580. o; Jub. 14. kt, ugyanezek az oldalak) c. írásában is megjele-
nik. Kierkegaard megjegyzi – de eltúlozza – ezt a függést A szoron-
gás fogalma egyik vázlatában (Pap. V B 60, 137. o.) és tisztázatá-
ban, egy késõbb kihúzott passzusban (Pap. V B 72, 33).
egy záró paragrafus, melyben a szerzõ azt állítja, hogy túljutott Hege-
len • J. L. Heibergnek a Perseus 2. számában megjelent „Det
logiske System” c. értekezése a 23. paragrafussal ér véget, ebben
a következõt olvashatjuk: „Még hozzáfûzzük (azok számára, akik-
nek az érdeklõdésére a megjegyzés számot tarthat), mennyire
különbözik az eddig adott leírás a hegelitõl” (44. o.). Ugyanitt
(5. o.) szóba kerül, hogy a hegeli logika „tökéletlenségei a részle-
tekben rejlenek, ezért egyes pontokon szükséges közelebbrõl ki-
fejteni, illetve módosítani meghatározásait”. Mindazonáltal Hei-
berg fejtegetése csak apróságokban tér el Hegel logikájától, a lé-
nyeges pontokon hûen követi a tanítómestert.
479. o. veritas est index sui et falsi • lat. az igazság saját magának és a ha-
misságnak is ismérve. A filozófiai irodalomban általánosan elter-
jedt kifejezés Baruch de Spinoza Ethicájának 2. részébõl szárma-
zik (propositio XLIII scholion): „Sane sicut lux seipsam et
tenebras manifestat, sic veritas norma sui, et falsi est” (lat. „Bi-
zonyosan, ahogy a fény önmagát és a sötétséget is megmutatja,

739
 Jegyzetek

úgy az igazság saját maga és a hamisság normája is”. V. ö. Spino-

za opera, 331. o.
A zavaros tömeghez tartozom … szervezõ tevékenységüket • Az utalás
bizonytalan. Talán J. L. Heiberg Om Philosophiens Betydning for
den nuværende Tid c. írására utal, melyben a szerzõ az emberisé-
get zsenikre és tömegre osztja, amikor a zseniket az emberiség tu-
lajdonképpeni képviselõiként jellemzi. Ezt követõen a nagy töme-
get is két részre osztja: „mûveltekre és mûveletlenekre, az elõbbie-
ket éppígy tekinthetjük az emberiség képviselõinek, csak egy na-
gyobb, népies kamarában, egyfajta alsóházban, (…), a mûveletle-
nek ellenben, akiknek léte csak egyéni életükre korlátozódik, kizá-
rólag saját életüket képviselhetik” (14. o.). Valószínûleg utalás
Heiberg „Indledningsforedrag til det i November 1834 begyndte
logiske Cursus paa den kongelige militaire Høiskole” c. elõadásá-
nak egyik passzusára is. Ebben szó esik a filozófiai megismerés el-
sajátításának szükségszerûségérõl: „Így hangzik a kor mindenki-
hez, de különösen a kiválasztottakhoz intézett felhívása, akiknek
az a feladatuk, hogy a saját területükön megelõzzék a tömeget, és
a kultúra zászlait kitûzzék az eddig érintetlen földön” (35. o.).
480. o. hogy butaságom ellenére … üdvözülhetek-e • Talán utalás Heiberg
„En Sjæl efter Døden” c. versére a Nye Digte c. kötetben. A derék,
jómódú polgár lelke a pokolra jut, mert nem volt érzéke az esz-
ményihez, különösen a filozófiához. V. ö. Mefisztofelész szavaival,
amikor elmagyarázza, mi a pokol (Nye Digte, 51. o.).
inter accidentia sola … minus reperitur • lat. „Egyedül az akciden-
sek között létezik nagyobb vagy kisebb, az azonos fajtájú indivi-
duumok szubsztanciális formái között nem.” A skolasztikus logi-
kából ismert mondat, Arisztotelész kategóriatanára, az akciden-
cia és a szubsztancia ebbõl ismert megkülönböztetésére nyúlik
vissza. A tisztázatban egy margóra írt jegyzetben (Pap. V B
96,19) Kierkegaard a gondolat görög megfogalmazására utal,
melyet Tennemann mûvébõl vesz (1. kt, 327. o. 53. jegyzet).
Tennemann Anaxagorasz preszokratikus filozófusra hivatkozik
mint a megfogalmazás forrására, és Szimplikiosz Arisztotelész Fi-
zikájához (33b) írt kommentárját adja meg forrásként. V. ö.
Hermann Diel, Die Fragmente der Vorsokratiker, 3 kt, 17. kiadás,

740
 Elõszó

Walther Kranz, 1974. [1903]; 1. kt, 39. o. (a 12. töredék vége).

Diel fordításában: „De minden szellem ugyanabból a fajtából, a
nagyobb éppúgy, mint a kisebb”.
481. o. tökéletesebb létezésre ébredjek • A tisztázatban Kierkegaard hozzá-
fûzi: „v. ö. Perseus. Elõszó” (Pap. V B 96,20). Ezért utalni kell a
Perseus 1. számában megjelent Til Læserne c. írás befejezõ mon-
datára: „A Perseus jelentése: pusztító; de ez nem a kor és a halál
abszolút negatív pusztítása, hanem a heroikus, melybõl egy új,
nemesebb állapot támad” (14. o.).
483. o. a felhõkbõl hallatszik • Utalás Mk 9,7-re.
gonoszak • Az eredetiben németül: böse.
484. o. haragosan fújtat • Utalás Jób 4-9-re: „Az Istennek lehelletétõl elvesz-
nek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak.”
485. o. Filozofikus töprengések • Kierkegaard JJ jelû 1842. november/de-
cemberi naplófeljegyzéseiben vázolta egy ilyen címû írás ötletét.
Mûvét több füzetben akarta megjelentetni: „Cartesius rendsze-
rét nagyjából az elsõ hat elmélkedésben lefektette. Nem szüksé-
ges mindig rendszereket írni. Én ’filozófiai töprengéseket’ fogok
kiadni több füzetben, s ezekben elõhozakodhatom éppen aktuá-
lis gondolataimmal. Talán nem lenne õrültség latinul írni” (Pap.
IV A 2). Egy valószínûleg 1844-bõl származó, különálló papírlap-
ra feljegyzi a mû tervezett tartalmát (Pap. V A 100-101).
pium desiderium • lat. jámbor kívánság, gyakran lehetetlen vágy ér-
telemben használják.
eredendõen dán rendszer • A kifejezés egyaránt utalhat J. L. Heiberg
és Rasmus Nielsen arra irányuló kísérletére, hogy mindenre ki-
terjedõ átfogó rendszert építsenek fel.
pereat • lat. pusztuljon el, le vele.
486. o. készített egy Arisztotelész-magyarázatot • Utalás J. L. Heiberg kije-
lentésére Az ismétlésrõl az Urania for 1844 c. kiadványban meg-
jelent „Det astronomiske Aar” c. cikkben (97.o.). Kierkegaard
Arisztotelész-értelmezése ellenkezik azzal, amit Heiberg-nek tu-
lajdonít; ez áll a hátterében annak, hogy az Elõszóban nevetsé-
gessé teszi Heiberg-t, s így akarja rendre utasítani egy Arisztote-
lész-magyarázattal, mely – ha jobban meggondoljuk – olyasmirõl
szól, amit Arisztotelész sosem mondott.

741
 Jegyzetek

mindegy, hogy Arisztotelésztõl származik vagy egy szolgálótól • Talán

utalás Holberg Philosophus udi Egen Indbildning (1754) c. komédi-
ájára, melyben Pernille, az eszes szolgáló játssza a fõszerepet ab-
ban az intrikában, melynek segítségével a filozófus Cosmoligoreus
jobban megismeri önmagát. V. ö. Den Danske Skue-Plads, 7. kt.
captatio benevolentiæ • lat. jóindulat elnyerése; a fogadó figyelmé-
nek felhívása. Retorikai fogás, mely egy beszéd vagy írásbeli ábrá-
zolás bevezetõjét jelöli. Mindig megelõzi a tartalommegjelölést.
Meghalva a földi létnek … hétköznapnak • Idézet Jens Baggesen
„Min Gienganger-Spøg, eller den søde Kniv” (1814) c. versébõl.
V. ö. Jens Baggesens danske Værker, 6. kt, 1829. 143. o.

742
 Rövidített hivatkozások feloldása

ktl. • Auktionsprotokol over Kierkegaards bogsamling (Kierkegaard

könyvgyûjteményének árverési jegyzéke) kiad. H. P. Rohde, Kop-
penhága, 1967.

A logika tudománya • G. W. F. Hegel, A logika tudománya, ford.

Szemere Samu, Bp. Akadémiai, 1979.
A tiszta ész kritikája • I. Kant, A tiszta ész kritikája, Bp. Atlantisz,
2004. ford. Kis János.
Adler, A. P. Populaire Foredrag over Hegels objective Logik, Koppenhá-
ga, 1842. ktl. 383.
Annæi Senecæ opera, 5 kt, Lipcse, 1832. ktl. 1275-1279.
Aristophanes’ Komedier, ford. J. Krag, Odense, 1825. ktl. 1055.
Aristophanes Werke, ford. J. G. Droysen, 3 kt, Berlin, 1835-38. ktl.
1052-1054.
Aristophanis Comœdiæ, 2 kt, Lipcse, G. Dindorf, 1830. ktl. 1051.
Aristoteles græce, 2 kt, Berlin, I. Bekker, 1831. ktl. 1074-1075.
Balle, N. E. – Bastholm, C. B. Lærebog i den Evangelisk-christelige
Religion, indrettet til Brug i de danske Skoler, Koppenhága, 1791.
Kierkegaard tulajdonában a könyv 1824-es kiadása volt, ktl. 183.
Böttinger, K. W. Verdenshistorie i Levnetsbeskrivelser, ford. A. C.
Lund, 8 kt, Koppenhága, 1840-45.
C. Sallusti Crispi opera quæ supersunt, 2 kt, Lipcse, F. Kritzius, 1834.
ktl. 1269-1270.
C. Suetonii Tranquilli Tolv første romerske Keiseres Levnetsbeskrivel-
se, ford. J. Baden, 2 kt, Koppenhága, 1802-03. ktl. 1281.
Ciceros filosofiske skrifter, 5 kt, szerk. T. Hastrup és P. Krarup, Kop-
penhága, F. Blatt, 1968-71.
Critik der Reinen Vernunft • I. Kant, Critik der Reinen Vernunft, 4. ki-
adás, Riga, 1794 [1781] ktl. 595.
Critik der Urtheilskraft • I. Kant, Critik der Urtheilskraft, 2. kiadás,
Berlin, 1793 [1790], ktl. 594.
Danfana, 4 kt, Koppenhága, J. Baggesen, 1816-17. ktl. 1508.

743
 Jegyzetek

Dansk poetisk Anthologie, 3 kt (1-2. rész, valamint 4. rész 1. fej.), Kop-

penhága, Christian Molbech, 1830-40.
Danske Folkesagn • Y. M. Thiele, Danske Folkesagn, 2 kt, Koppenhága,
1818-1823. ktl. 1591-1592.
Den Augsburgske Troesbekjendelse • Den rette uforandrede Augsburgske
Troesbekjendelse med sammes, af Ph. Melanchton forfattede, Apolo-
gie, ford. A. G. Rudelbach, Koppenhága, 1825. ktl. 386.
Den Danske Skue-Plads, 7 kt, Koppenhága, 1758 vagy 1788 [1731–54]
ktl. 1566–1567. A kötetekben év- és oldalszám nem szerepel.
Die Ethik des Aristoteles, ford. és jegyz. C. Garve, 2 kt, Breslau, 1798-
1801. ktl. 1082-1083.
Die Geschichten des Herodotos, 2 kt, ford. Fr. Lange, Berlin, 1811-12.
ktl. 1117.
Diogen Laërtses filosofiske Historie, eller: navnkundige Filosofers Lev-
net, Meninger og sindrige Udsagn, i ti Bøger, ford. B. Riisbrigh, 2 kt,
Koppenhága, B. Thorlacius, 1812. ktl. 1110-1111.
Diogenész Laertiosz, A filozófiában jeleskedõk élete és nézetei tíz
könyvben, 2 kt, ford. Rokay Zoltán, Bp. Jel, 2007.
Diogenis Laertii de vitis philosophorum, libri X, 2 kt, sztereotip kiadás,
Lipcse, 1833. ktl. 1109.
Efterladte Skrifter af Poul M. Møller, szerk. F. C. Olsen, 3 kt, Koppen-
hága, 1839–43. ktl. 1574–1576.
Enciklopédia • G. W. F. Hegel, A filozófiai tudományok enciklopédiájá-
nak alapvonalai, 1. kt, A logika, Bp. Akadémiai,1979. 2. kt, A termé-
szetfilozófia, 1979. 3. kt, A szellem filozófiája, 1981.
Encyclopädie • G. W. F. Hegel, Encyclopädie der philosophischen Wis-
senschaften im Grundrisse, 3 kt, Berlin, L. v. Henning, 1840–45.
[1817], ktl. 561–563.
Fichte, I. H. Beiträge zur Charakteristik der neueren Philosophie, oder
kritische Geschichte derselben von Des Cartes und Locke bis auf He-
gel, 2. kiadás, Sulzbach, 1841. [1829], ktl. 508.
Flavius Philostratus Werke, 5 kt, ford. F. Jacobs, Stuttgart, 1828-32.
ktl. 1143.
Goethes Werke. Vollständige Ausgabe letzter Hand, 55 kt, Stuttgart/
Tübingen, 1828-33. ktl. 1641-1668.
Grundlehren der Dogmatik • Die Grundlehren der christlichen Dogma-
tik als Wissenschaft, 2. kiadás, Berlin, 1827. [1819] ktl. 644.
 Rövidített hivatkozások feloldása

Grundtvig, N. F. S. Christelige Prædikener eller Søndags-Bog, 3 kt, Kop-

penhága, 1830. ktl. 222–24.
Hamanns Schriften, szerk. Fr. Roth, 8 kt, Berlin, 1821-42, ktl. 536-544.
Handbuch der Dogmatik • K. G. Bretschneider, Handbuch der Dogma-
tik, 2 kt, 4. kiadás, Lipcse, 1838 [1813]. ktl. 437-438.
Hegel, G. W. F. Grundlinien der Philosophie des Rechts, Berlin, E.
Gans, 1833. ktl. 551.
Hegels Werke • Georg Wilhelm Friedrich Hegels Werke. Vollständige
Ausgabe, 18 kt, Berlin 1832–45.
Heiberg, J. L. Ledetraad ved Forelæsningerne over Philosophiens
Philosophie eller den speculative Logik ved den kongelige militaire
Høiskole, Koppenhága, 1831-32.
Hutterus redivivus • K. A. Hase, Hutterus redivivus oder Dogmatik der
Evangelisch-Lutherischen Kirche. Ein dogmatisches Repertorium
für Studierende, 4. jav. kiadás, Lipcse, 1839. [1828] ktl. 581.
Intelligensblade, 4 kt, Koppenhága, J. L. Heiberg, 1842-44. ktl. U 56.
J. G. Fichtes sämmtliche Werke, 11 kt, Berlin/Bonn, I. H. Fichte, 1834-
46. ktl. 489-499.
Jacobis Werke • Friedrich Heinrich Jacobis Werke, 6 kt (8 kötetben),
Lipcse, 1812-25. ktl. 1722-1728.
Jean Pauls sämmtliche Werke, 60 kt, Berlin, 1826-28. ktl. 1777-1799.
Jens Baggesens danske Værker, 12 kt, Koppenhága, a szerzõ fiai és C.
J. Boye, 1827-32. ktl. 1509-1520.
Johannes Ewalds samtlige Skrifter, 4 kt, Koppenhága, 1780-91. ktl.
1533-1536.
K. F. Beckers populære Verdenshistorie, átdolgozta J. G. Woltmann,
ford. J. Riise, 12 kt, Koppenhága, 1822-29. ktl. 1972-1983.
Kinder- und Haus-Märchen • J. L. K. és W. K. Grimm, Kinder- und
Haus-Märchen, 2. kiadás, 3 kt, Berlin, 1819–22 [1812] ktl.
1425–1427.
Kirkehistorie • K. A. Hase Kirkehistorie. Lærebog nærmest for akade-
miske Forelæsninger, ford. C. Winther és T. Schorn, Koppenhága,
1837. [ném. 1834] ktl. 160-166.
Lavater, J. C. Physiognomische Fragmente zur Beförderung der Men-
schenkenntnis und Menschenliebe, 4 kt, Lipcse/Winterthur, 1775-
78. ktl. 613-616.

745
 Jegyzetek

Lehrbuch des christlichen Glaubens • A. Hahn, Lehrbuch des christli-

chen Glaubens, Lipcse, 1828. ktl. 535.
Lessings sämmtliche Schriften • Gotthold Ephraim Lessing’s sämmtli-
che Schriften, 32 kt, Berlin, 1825-28. ktl. 1747-1762.
Lindberg, J. C. Hovedreglerne af den hebraiske Grammatik, 2. kiadás,
Koppenhága, 1835. [1822] ktl. 989.
Longi Pastoralia græce & latine, Lipcse, E. E. Seiler, 1843. ktl. 1128.
Luciani Opera, 4 kt, sztereotip-kiadás, Lipcse, 1829. ktl. 1131-1134
Lukians Schriften aus dem Griechischen übersetzt, 4 kt, Zürich, 1769.
ktl. 1135-1138.
M. Tullii Ciceronis opera omnia, szerk. J. A. Ernesti, 2. kiadás, 6 kt,
Halle, 1757. ktl. 1224-1229.
Marbach, G. O. Lehrbuch der Geschichte der Philosophie, 2 kt, Lipcse,
1838-41. ktl. 642-643.
Neues mythologisches Wörterbuch • Paul Fr. A. Nitsch neues mythologi-
sches Wörterbuch, 2. kiadás, szerk. F. G. Klopfer, 2 kt, Lip-
cse/Sorau, 1821. [1793] ktl. 1944–1945.
Nordiske Digte, Koppenhága, 1807, ktl. 1599.
Nye Digte • J. L. Heiberg, Nye Digte, 1841, szerk. Klaus P. Mortensen,
Danske Klassikere, Koppenhága, 1990.
Oehlenschläger, Adam, Poetiske Skrifter, 2 kt, Koppenhága, 1805. ktl.
1597-1598
Oehlenschlägers Tragødier, 9 kt, Koppenhága, 1841-44. ktl. 1601-1605.
Opera philosophica • God. Guil. Leibnitii opera philosophica, quæ
exstant, 2 kt, Berlin, J. E. Erdmann. 1839-40. ktl. 620.
Overskou, Th. Den danske Skueplads, i dens Historie, fra de første Spor
af danske Skuespil indtil vor Tid, 5 kt, Koppenhága, 1854-64.
P. Terentii Afri Comoediae sex, 2. kiadás, Halle, M. B. F. Schmieder és
F. Schmieder, 1819. ktl. 1291.
Pap. • Søren Kierkegaards Papiren (Søren Kierkegaard kéziratai) 9 kt,
Koppenhága, P. A. Heiberg, V. Kuhr és E. Torsting, 1909-48; 2. bõv.
kiadás, 16 kt, Koppenhága, N. Thulstrup, 1968-78.
Perseus. Journal for den speculative Idee, Koppenhága, J. L. Heiberg,
ktl. 569.
Phänomenologie des Geistes • Hegel, G. W. F. Phänomenologie des
Geistes, Berlin, J. Schulze, 1832. ktl. 550.

746
 Rövidített hivatkozások feloldása

Philosophie der Offenbarung • H. E. G. Paulus, Die endlich offenbar

gewordene positive Philosophie der Offenbarung oder Entstehungs-
geschichte, wörtlicher Text, Beurtheilung und Berichtigung der v.
Schellingischen Entdeckungen über Philosophie überhaupt, Mytholo-
gie und Offenbarung des dogmatischen Christentums im Berliner
Wintercursus von 1841-42, Darmstadt, 1843.
Philosophiske Betragtninger • P. M. Stilling Philosophiske Betragtnin-
ger over den speculative Logiks Betydning for Videnskaben, Kop-
penhága, 1842.
Platons Skrifter, 10 kt, Koppenhága, Carsten Hreg és Hans Ræder,
1992 [1932-41].
Platons Udvalgte Dialoger, ford. C. J. Heise, 8 kt, Koppenhága, 1830-
56. 1-3. kt, 1830-38. ktl. 1164-1166.
Plutarchi vitæ parallelæ, 9 kt, sztereotip-kiadás, Lipcse, 1829. ktl.
1181-1189.
Plutarchs moralische Schriften, 13. kt, ford. J. C. F. Bähr, Stuttgart,
1828-38. ktl. 1178-1180.
Plutarks Levnetsbeskrivelser, ford. S. Tetens, 4 kt, Koppenhága, 1800-
11. ktl. 1197-1200.
Prædikener paa alle Søn- og Hellig-Dage • J. P. Mynster, Prædikener
paa alle Søn- og Hellig-Dage i Aaret, 2 kt, 3. kiadás, Koppenhága,
1837. [1823] ktl. 229–230.
Prosaiske Skrifter • J. L. Heiberg, Prosaiske Skrifter, 3 kt, Koppenhága,
1841-43. ktl. 1560.
Q. Horatii Flacci opera • Lipcse, 1828. ktl. 1248.
Q. Horatius Flaccus’ samtlige Værker • ford. J. Baden, 2 kt, Koppenhá-
ga, 1792-93.
Renati Descartes opera philosophica, 2 kt, Amsterdam, 1678. ktl. 473.
Rousseau, Jean-Jacques, Emil eller om Opdragelsen, ford. J. Werfel, 3
kt (hat részben), Koppenhága, 1796-99. ktl. 941-943.
Rousseau, Jean-Jacques, Émile ou de l’éducation, 4 kt, Constant,
1792. [1762] ktl. 939-940.
Samlede Skrifter. Skuespil • J. L. Heibergs Samlede Skrifter. Skuespil, 7
kt, Koppenhága, 1833–41. ktl. 1553–1559.
Schelling, Philosophische Untersuchungen über das Wesen der menschli-
chen Freyheit, in Philosophische Schriften, Landshut, 1809. ktl. 763.

747
 Jegyzetek

Schelling, System des transcendentalen Idealismus, Tübingen, 1800.

Schelling, Vorlesungen über die Methode des academischen Studiums,
3. kiadás, Stuttgart/Tübingen, 1830. [1803], ktl. 764.
Schelling. Vorlesungen • K. Rosenkranz, Schelling. Vorlesungen, gehal-
ten im Sommer 1842 an der Universität zu Königsberg, Danzig,
1843. ktl. 766.
Schillers sämmtliche Werke 12 kt, Stuttgart/Tübingen, 1838. ktl.
1804-1815.
Schlegels sämmtliche Werke, 10 kt, Bécs, 1822-25. ktl. 1816-1825.
Schleiermacher, F. D. E. Der christliche Glaube nach den Grundsätzen
der evangelischen Kirche im Zusammenhange dargestellt, 2 kt, 3.
kiadás, Berlin, 1835-36. [1820-21] ktl. 258.
Sexti Empirici opera quae extant, Avreliana, J. A. Fabricius, 1621. ktl.
146.
Shakespeares dramatische Werke, ford. A. W. Schlegel és L. Tieck, 12
kt, Berlin, 1839-41. ktl. 1883-1888.
Sibbern, F. C. Menneskets aandelige Natur og Væsen. Et Udkast til en
Psychologie, 2 kt, Koppenhága, 1819-28.
Sibbern, F. C. Psychologie, indledet ved almindelig Biologie, i sammen-
trængt Fremstilling, Koppenhága, 1843.
Sophoclis Tragoediæ, 2 kt, Lipcse, C. H. Weise, 1841. ktl. 1201.
Sophokles Tragoedien, ford. J. J. C. Donner, Heidelberg, 1839. ktl.
1202.
Spinoza opera • Benedicti de Spinoza opera philosophica omnia,
Stuttgart, A. F. Gfrörer, 1830. ktl. 788.
Tausend und eine Nacht. Arabische Erzählungen, ford. G. Weil, 1. kt,
Stuttgart, A. Lewald, 1838. 2-4. kt, Pforzheim, 1839-41. ktl. 1414-
1417.
Tennemann, W. G. Geschichte der Philosophie, 11 kt, Lipcse, 1798-
1819. ktl. 815-826.
Tertulliani opera • Qu. Sept. Flor. Tertulliani opera, 4 kt, Lipcse, E. F.
Leopold, 1839-41. ktl. 147-150.
Theodicee • G. W. Leibniz, Theodicee, ford. J. C. Gottsched, 5. kiadás,
Hannover/Lipcse, 1763. ktl. 619.
Tidsskrift for udenlandsk theologisk Litteratur, kiad. H. N. Clausen és
M. H. Hohlenberg, Koppenhága.

748
 Rövidített hivatkozások feloldása

Udvalgte Danske Viser fra Middelalderen; efter A. S. Vedels og P. Syvs

trykte Udgaver og efter haandskrevne Samlinger, W. Abrahamson,
R. Nyerup és K. L. Rahbek, 5 kt, Koppenhága, 1812-14. ktl. 1477-
1481.
Udvalgte Dialoger af Platon • ford. C. J. Heise, 8 kt, Koppenhága,
1830-59. (1-3. kt, 1830-38. ktl. 1164-66)
Udvikling af det Paulinske Lærebegreb • L. Usteri, Udvikling af det
Paulinske Lærebegreb i dets Forhold til det Ny Testamentes bibelske
Dogmatik. Et exegetisk-dogmatisk Forsøg, ford. W. J. J. Boethe,
Koppenhága, 1839. ktl. 850.
Vagy-vagy • Søren Kierkegaard, Vagy-vagy, ford. Dani Tivadar, Bp.
Osiris, 2005.
Valerius Maximus, Sammlung merkwürdiger Reden und Thaten, ford.
F. Hoffmann, Stuttgart, 1829. (5 kt, 1828–29, folyamatos számo-
zás) ktl. 1296.
Vermischte Schriften • G. W. F. Hegel, Vermischte Schriften, 2 kt, Ber-
lin, F. Förster és L. Baumann, 1834-35. ktl. 555-556.
Vollmer, W. Vollständiges Wörterbuch der Mythologie aller Nationen,
Stuttgart, 1836. ktl. 1942-1943.
Vorlesungen über die Aesthetik • G. W. F. Hegel, Vorlesungen über die
Aesthetik, 3 kt, Berlin, H. G. Hotho, 1835. ktl. 1384-1386.
Vorlesungen über die Geschichte der Philosophie • G. W. F. Hegel,
Vorlesungen über die Geschichte der Philosophie, 3 kt, Berlin, K. L.
Michelet, 1836. ktl. 557-559.
Vorlesungen über die Philosophie der Geschichte • G. W. F. Hegel,
Vorlesungen über die Philosophie der Geschichte, Berlin, E. Gans és
K. Hegel, 1840. [1837].
Vorlesungen über die Philosophie der Religion, 2 kt, Berlin, P.
Marheineke, 1840, ktl. 564-565.
William Shakspeares Tragiske Værker, ford. P. Foersom és P. F. Wulff,
9 kt [a 8-9. kt címe Dramatiske Værker], Koppenhága, 1807-25.
ktl. 1889-1896.
Wissenschaft der Logik • G. W. F. Hegel, Wissenschaft der Logik, szerk.
L. v. Henning, 2 kt, Berlin, 1833–34. [1812–16] ktl. 552–554.

749
 Tartalomjegyzék

Az ismétlés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Félelem és reszketés . . . . . . . . . . . . . . . . . 83
Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85
Hangulat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88
Ábrahám dicsérete . . . . . . . . . . . . . . . . . 94
Elõzetes megnyilatkozás . . . . . . . . . . . . . . . 103
Elsõ probléma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127
Második probléma . . . . . . . . . . . . . . . . . 139
Harmadik probléma . . . . . . . . . . . . . . . . 151
Epilógus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185

Filozófiai morzsák . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189

Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191
Propositio . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194
I. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194
II. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206
III. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 218
Melléklet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 228
IV. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233
Közjáték . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 246
Melléklet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 259
 V. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 261
Tanulság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 280

A szorongás fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . 281

Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 285
Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 289
I. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303
II. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 328
III. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 355
IV. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 382
V. fejezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 422

Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 429
Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 431
I . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 440
II . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 442
III . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 448
IV. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 449
V. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 452
VI. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 456
VII . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 459
VIII . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 469
Utószó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 487

Jegyzetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 489
Az ismétlés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 491
Félelem és reszketés . . . . . . . . . . . . . . . . 517
Filozófiai morzsák . . . . . . . . . . . . . . . . . 557
A szorongás fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . 619
Elõszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 711

Rövidített hivatkozások feloldása. . . . . . . . . . . . . 743