Monolit: egyetlen kőtömbből készült, általában monumentális faragvány (pl. oszlop, vagy obeliszk).

2. Zikkurat: (valószínűleg égi hegy, vagy istenhegy): négyszögletes tömbökbol álló, felfelé
lépcsozetesen keskenyedo torony, a sumér, a babilóniai és asszír templomok fontos alkotórésze. A
torony tetején lévo szentélyt (csillagvizsgáló) menedékes rámpákon közelítették meg.

3. nurhag /nurhagi/: bronzkori, csonkakúp alakú, toronyszerű építmény (menedék, temetkezési hely),
belsejében lépcsővel.

4. Menhir: (Kelta eredetű szó), a késői kőkorból‚s a bronzkorból származó 4-5 m magas, faragatlan
kőoszlop, amely valószínűleg a halotti kultuszt szolgálta.

Pl. : Bretagne-ban (ott maradt fenn a legtöbb).

5. Tholosz: tholosz sír: az égeikumi bronzkorban igen elterjedt, kör alaprajzú, gyakran álkupolával
fedett sírépítmény.

6. cromlech /kromlech/: a nagyméretű kövekből emelt újkőkori és kora bronzkori építmények egyik
típusaának breton eredetű elnevezése. A bretagne-i ~-ek félköralakban elhelyezett kövekből
kialakított szentélyek voltak. Kör alakú megalit építmények elsősorban D-Angliából ismertek.

7. trilit /triliton/: három kőből álló dolmen. Kettő függőlegesen a talajba ágyazva, a harmadik asztalt
alkotva vízszintesen fekszik rajtuk.

A hasonlóság e két fogalom közt az, hogy mindkettő vallási kultuszra vonatkozik. A fétisizmus
esetében a természeti népek bálványa egy tárgy, melynek természetfeletti varázserőt tulajdonítanak,
s azt imádják, míg a totemista hitnél a természeti népek az adott totemet ősüknek gondolják (ez a
totem lehet állat vagy növény) s vallásos tisztelettel övezik.

1. Dolmen (Piedra Gentil-i dolmen Vallgorguinában /Barcelona tartomány/)

2. A dolmen őskori sírépítmény. Többnyire 4-6 függőlegesen felállított, megmunkálatlan

sziklatömbből és egy, ezekre vízszintesen fektetett fedőkőből áll. Nagy részüket eredetileg
föld fedte.

1
Stonhenge(Salisbury, Anglia), újkőkorszaki.

2
3