IX.

Balatonalmádi Boronkai Dóra

Pszicholingvisztikai Nyári Egyetem PTE IGYFK
2006. május 21-25. 1. oldal, összesen: 12
Balatonalmádi

BORONKAI DÓRA

Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Kar

boronkai.dori@t-online.hu

A lexikális előhívás stratégiái rejtvényfejtéskor

The purpose of my research was to review on the basis of „riddle-solving diary”’s datas the viewfinder
processions of mental lexicon in pursuance of guessing a riddle. Since the size and mechanism of the
lexicon are quite variable, the statistical analysis of the diaries data’s – that are coming from people
with different genders, ages and qualifications – is searching the answers to the following questions:
(1) which type (part of spech, morphologically structure, semantics) of words can be activated most
quickly without the help of vowels or consonants, (2) which phonemes or phoneme-correspondences
help principally the lexical accessing during the activation of the mental lexicon, (3) where are the
supporting phonemes in the word supposed to be evoke, and (4) what correlation is between the results
above and the sociolinguistical factors of sex, age and qualification. This research follows the
theoretical frame of the secular linguistics using sociolinguistically factors and statistical methods.

Bevezetés

A kutatás témája a mentális lexikon működésének vizsgálata a rejtvényfejtés

során lezajló szókereső folyamatok tükrében. A mentális lexikon olyan agyi
tároló rendszer, melyben a nyelv és a beszéd egységeit, szabályait és működési
mechanizmusait tároljuk, melyeket a beszédpercepció és produkció során
egyaránt felhasználunk. A produkciós folyamatokhoz szükséges különböző
előhívási stratégiákat nem csupán a beszédtervezésben és -kivitelezésben, hanem
az írásbeli szövegalkotásban is alkalmazzuk. A mentális lexikon aktiválása az
írásbeli produkcióban a szükséges lexikai elemek megtalálását jelenti, mely a
megkülönböztetés, az elkülönítés, a redukció és a keresés (Gósy 2005) fázisaiban
realizálódik. A szemantikailag és szintaktikailag meghatározott információ
lehívása, a fogalmi előkészítés, a lexikai válogatás és a morfológiai kódolás után
a fonológiai és fonetikai forma hozzárendelése (Levelt 1989) a szóbeli
beszédprodukció aktiválási stratégiáihoz képest eltérést mutat. Az írásbeli
produkció során működésbe lépő előhívási mechanizmusok megfigyelésére
alkalmas a rejtvényfejtés jelenségeinek tanulmányozása.
Mivel a mentális lexikon nagysága és működése nagyon változó, a különböző
nemű, életkorú és végzettségű adatközlőktől származó rejtvényfejtési naplók
adatainak statisztikai feldolgozása több pszicholingvisztikai kérdésre is választ
adhat a szociolingvisztikai faktorok és a szekuláris nyelvészet (Labov 1984)
módszereinek felhasználásával.
IX. Balatonalmádi Boronkai Dóra
Pszicholingvisztikai Nyári Egyetem PTE IGYFK
2006. május 21-25. 2. oldal, összesen: 12
Balatonalmádi

Anyag és módszer

1. A „rejtvényfejtési napló”

A kutatás során 150 adatközlő rejtvényfejtési naplójának feldolgozása történt

meg. A napló első feladata a meglévő magánhangzók és mássalhangzók nélkül
aktivált szavak megadása volt. Az eredmények alapján megválaszolható az a
kérdés, hogy (1) milyen típusú (szófaj, morfológiai struktúra) és hány szó
aktiválása történik meg a leggyorsabban meglévő magánhangzók vagy
mássalhangzók segítsége nélkül. A második feladatban a megfejtés sorrendjét
kellett az adatközlőknek feltüntetni, bekarikázva a már meglévő magán-és
mássalhangzókat. Ez megmutatta, hogy (2) mennyi és milyen meglévő hangok
vagy hangkapcsolatok segítik leginkább a lexikális hozzáférést a mentális lexikon
aktiválása során, és hogy (3) a szótalálást segítő meglévő fonémák hol
helyezkednek el az előhívandó szóban. A statisztikai vizsgálat pedig arra kereste
a választ, hogy (4) a fenti eredmények milyen korrelációban állnak a nem, az
életkor és a végzettség szociolingvisztikai faktorával.

2. Az adatközlők szociolingvisztikai faktorok szerinti megoszlása

1. ábra: A vizsgált minta nemek szerinti megoszlása az életkorral összefüggésben

A 150 feldolgozott napló a nemek tekintetében egyenlő arányokat mutat. A

minta átlagéletkora 38,87 ≈ 39 év, melyben a két szélső értéket a 15-26 és a 66-
75 éves korosztály képviseli (36 – 2). A köztes életkorok arányai – főként a férfi
adatközlőknél – kiegyenlített megoszlást mutatnak (30 – 29 – 27 – 26). A nemek
és az életkor arányait az 1. ábra szemlélteti.
IX. Balatonalmádi Boronkai Dóra
Pszicholingvisztikai Nyári Egyetem PTE IGYFK
2006. május 21-25. 3. oldal, összesen: 12
Balatonalmádi

2. ábra: Az adatközlők végzettség szerinti arányai a nemek tükrében

Az adatközlők végzettsége a nemek tekintetében is különbségeket mutat. A

nők között kiugróan magas az érettségizettek száma (44), és közel egyenlő
arányban szerepelnek közöttük az alapfokú végzettségűek (12) és a diplomások
(14). Elenyésző a szakmunkások száma (5). A férfiak végzettség szerinti
megoszlása ennél jóval kiegyenlítettebb arányokat mutat, az érettségizettek 27, a
szakmunkások és diplomások 18, az alapfokú végzettségűek 12 fővel jelennek
meg a vizsgált korpuszban. Az adatközlők végzettség szerinti arányai a 2. ábrán
láthatók.

Eredmények

1. Az aktivált szavak mennyiségi és minőségi jellemzői

Az adatközlők átlagosan 20,38 szót aktiváltak segítség nélkül a rejtvényfejtés

művelete során. A szófajok korrelációjában a minta egészére jellemző volt a
névszók arányának dominanciája. Ez részben a definíciók jellegéből következik,
részben abból, hogy a névszók csoportjába több olyan alkategória is besorolható,
melybe a kísérlet során aktivált szavak beletartoznak. Az eredmény szoros
összefüggésben áll több asszociációs kísérlet szófaji arányaival (Cser 1939,
Gósy 2000, Gósy–Kovács 2001) melyekben a főnevek aktiválása volt a
leggyakoribb, a mellékneveké pedig az igékhez hasonló jóval alacsonyabb
eredményeket mutatott. Az asszociációs kísérletekben a rejtvényfejtési naplóhoz
képest az egyéb szófajok aránya elenyésző, melyre a vizsgálat jellegének
különbsége, a definíciók által determinált kategóriába tartozó szavak nagy
aránya adhat magyarázatot. A vizsgált minta szófaji arányait a 3. ábra
szemlélteti.
IX. Balatonalmádi Boronkai Dóra
Pszicholingvisztikai Nyári Egyetem PTE IGYFK
2006. május 21-25. 4. oldal, összesen: 12
Balatonalmádi

3. ábra: Az aktivált szavak átlagának arányai szófajok szerint

A mentális lexikon felépítésére és működésére vonatkozóan több felfogással

is találkozunk a szakirodalomban. A procedurális / deklaratív – modell szerint
(Ullmann 2001b) a mentális lexikon a deklaratív emlékezet függvénye, a
mentális nyelvtan szabályok segítségével különböző kombinációkon keresztül
hozza létre a lexikon elemeiből az összetett reprezentációkat. A morfológiailag
összetett szavakat lehívhatjuk az emlékezetből, vagy összeállíthatjuk őket, a
művelet megválasztása a személytől, annak életkorától nemétől és
képzettségétől is függ. Az afáziás betegekkel végzett vizsgálatok
bebizonyították, hogy az agglutináló nyelvekben külön tárolódnak a szemantikai
és grammatikai egységek, kérdésként merült fel viszont az, hogy az aktiválás
során különböző szóalakokat vagy különböző morfémákat érnek el a beszélők.
Ez a probléma arra a kérdésre vezethető vissza, hogy a tövek és a toldalékok
külön-külön vagy szóalakként raktározódnak a mentális lexikonban. A
holisztikus (Butterworth 1983) és az analitikus (Vannest–Boland 1999)
elképzelések mellett kialakult az ún. dekompozíciós lexikon–elmélet (Stanners
et al. 1979; Caramazza et al. 1985), melynek felfogását jelen kísérlet eredményei
is igazolták. A kettős szervezettséget feltételező modell szerint a tövek és a
toldalékok külön helyezkednek el a lexikonban, s a morfológiailag összetett
alakokhoz azért nehezebb a hozzáférés, mert több helyről kell előhívni azokat. A
tövek a mediális laterális temporális lebenyben, a grammatikai egységek és
szabályok a frontális basalis ganglion struktúrákban vannak (Ullmann 2001a),
ezért nehezebb előhívni a több morfémából álló szavakat, mint az azonos
szótagszámú szótöveket. A vizsgált minta töveinek és toldalékolt alakjainak
aránya a definícióktól is jelentős mértékben függött, de a közel azonos
mennyiségű tőre és morfológiailag összetett szóra vonatkozó meghatározás
ellenére az adatközlők segítség nélkül a tövek aktiválásában lényegesen jobb
eredményeket mutattak. Az összes előhívott szó (20,38) közül 16,62 volt a tövek
és 3,57 a toldalékos alakok átlagértéke.
IX. Balatonalmádi Boronkai Dóra
Pszicholingvisztikai Nyári Egyetem PTE IGYFK
2006. május 21-25. 5. oldal, összesen: 12
Balatonalmádi

2. A lexikális hozzáférést segítő hangok és hangkapcsolatok

A minta adatai alapján az is megfigyelhető, hogy milyen hangok vagy

hangkapcsolatok segítik leginkább az aktiválási folyamatot. A segítséggel
előhívott szavak átlagértéke 32,58, ezek közül a legtöbbet (14,31) egy
magánhangzó vagy mássalhangzó, a legkevesebbet (1,56) pedig öt hang
segítségével hívták elő az adatközlők. Ez az eredmény visszavezethető az
aktiválandó szavak hosszúságára is, hiszen a vizsgált mintában minimális volt az
öt hangnál hosszabb szavak aránya. Figyelemre méltó az a tény, hogy a
segítségül megadott hangok közül a mássalhangzók jóval nagyobb arányban
könnyítették meg az előhívást a magánhangzóknál, az aktiválás sikerét pedig a
hangok elhelyezkedése is befolyásolta. A megadott hangok átlagértéke 66,31,
melyből 37,75 a mássalhangzók, 28,55 pedig a magánhangzók átlagos értéke,
melyek az előhívások alkalmával általában a szavak elején helyezkedtek el. Az
aktiválást segítő hangok arányait a 4. ábra szemlélteti.

4. ábra: Az aktiválást segítő hangok arányai

3. A mentális lexikon aktiválása a szociolingvisztikai faktorok tükrében

A korábbi szóasszociációs vizsgálatok eredményei igazolták, hogy az

aktiválási folyamatok egy része összefüggést mutat olyan szociolingvisztikai
változókkal, mint a nem vagy az életkor faktora. Vizsgálatomban ezért arra is
választ keresek, hogy ezek a tényezők milyen mértékben befolyásolják az írásbeli
előhívás eredményeit.

3.1. A nemek szerepe a szótalálási folyamatokban

A gender kutatások az utóbbi évtizedekben a szociolingvisztika

tudományának preferált és számos vitát kiváltó témájává váltak. A férfiak és a
IX. Balatonalmádi Boronkai Dóra
Pszicholingvisztikai Nyári Egyetem PTE IGYFK
2006. május 21-25. 6. oldal, összesen: 12
Balatonalmádi

nők kommunikációja közti különbségek eredetével kapcsolatban többféle feltevés

született, melyek szerint az eltérések származhatnak az egyes nyelvek
struktúrájából, a nemek genetikai jellemzőiből, és adódhatnak a különböző
szocializációs folyamatokból, illetve azokból a viselkedésformákból, melyek a
nemek egymáshoz való viszonyát reprezentálják az adott társadalmakban.
Egy kommunikatív jellemzőket vizsgáló kutatás eredményei alapján a fecsegő
a pletykás és a bőbeszédű jelző a verbális képességek dominanciájára vonatkozik,
ezért inkább sztereotip női jellemző (Boronkai 2006). Köztudott, hogy az
intelligenciatesztek eredményeiben a verbális feladatokban a nők, a téri
orientációra vonatkozó kérdésekben a férfiak teljesítenek jobban, hogy több
beszédhibás fiú van, mint lány, és hogy a nők tájékozódó képessége alulmarad a
férfiakéhoz képest. Ezek a tények genetikai és szocializációs okokra egyaránt
visszavezethetők, összefüggnek az agyfélteke-dominanciával és a férfiak
hagyományos „vadászó” szerepével, valamint a nők kontextuális és a férfiak
analitikus gondolkodásával. A fecseg szó pejoratív megítélését az okozza, hogy a
tipikusnak tartott női témák (háztartás, divat, gyermeknevelés) alacsonyabb
társadalmi presztízzsel rendelkeznek a tipikus férfi témákhoz (politika, munka)
képest, a bőbeszédűség pedig a nőktől elvárt, a férfiakénál kevesebb
megszólaláshoz képest mutatott eltérést jelzi.

5. ábra: Az aktivált szavak arányai nemek szerint

Az ilyen vizsgálatokhoz hasonló eredmények születtek az aktiválás

sikerességét nemek szerint vizsgáló felmérésben, ahol a nők, ha nem is
szignifikánsan, de minden kategóriában jobb eredményt értek el a férfiaknál
kortól és végzettségtől függetlenül (ld. 5. ábra). Mivel a nők a temporális lebeny
deklaratív memóriarendszerének köszönhetően jobbak a szavakra emlékezésben,
inkább előhívják a szükséges formákat, ezzel ellentétben a férfiak azonnali
szerkesztéseket végeznek (Ullmann 2001b). Ebből adódóan a férfiak a több
morfémából álló szavak előhívásában is alulmaradnak a nőkhöz képest.
IX. Balatonalmádi Boronkai Dóra
Pszicholingvisztikai Nyári Egyetem PTE IGYFK
2006. május 21-25. 7. oldal, összesen: 12
Balatonalmádi

6. ábra: A meglévő hangok szerepe a férfiak és nők aktiválási folyamataiban

A nők sokkal könnyebben hívták elő segítség nélkül vagy egy ill. két hang
megadásával a szavakat a férfiaknál, akik ennél több segítséggel is az átlagérték
alatt teljesítettek (ld. 6. ábra). A magán és mássalhangzók tekintetében nem volt
szignifikáns különbség a nemek között, a férfiak aktiválási folyamatait is a
mássalhangzók megléte segítette jobban (ld. 7. ábra).

7. ábra: A mássalhangzók és magánhangzók szerepe az előhívásban nemek szerint

A férfiak gyengébb teljesítményének hátterében állhat az a biológiai tény,

hogy a tesztoszteron lassítja a bal agyféltekében lévő idegsejtek
differenciálódását, ezért az anyanyelv-elsajátítás során a lányok hamarabb
beszélnek, és jobbak lesznek a verbális képességeik is. Ez a kérdés azonban már
IX. Balatonalmádi Boronkai Dóra
Pszicholingvisztikai Nyári Egyetem PTE IGYFK
2006. május 21-25. 8. oldal, összesen: 12
Balatonalmádi

átvezet a mentális lexikon aktiválása és az életkor összefüggéseinek

vizsgálatához.

3.2. Az életkor és az aktiválás összefüggései

A mentális lexikonnal kapcsolatos vizsgálatok eredményei az életkor

viszonylatában jelentős eltéréseket mutatnak, hiszen a lexikon nagysága, az aktív
és passzív szókincs arányai és az előhívási stratégiák is különbözőek az egyes
életkorokban. Minél gyakoribb egy adott szó előhívása, annál gyorsabb és
pontosabb lesz a művelet, ebből következik az, hogy a 36-45 közötti korosztály
eredményei a legmagasabbak, jelentősen megelőzik a fiatalabb korosztályokat.
Meglepő eredmény, hogy a leggyengébb teljesítményt a 46-55 közötti korosztály
produkálta, a tíz évvel idősebb következő korcsoport minden szempontból
megelőzte őket. Ez alól egyedül az igék csoportja a kivétel (átlagosan 3,62),
melyek aktiválása ennél a csoportnál majdnem elérte a legmagasabb szintet (3,8),
de mindenképpen az átlagos összteljesítmény (3,5) felett volt. Ez az eredmény
megegyezik egy korábbi szóasszociációs vizsgálat (Gósy 2000) idősekre
vonatkozó adataival, ahol ez a korosztály az igék és a melléknevek aktiválásában
ért el hasonlóan magas eredményt.
A fentiekkel összefüggő eredményeket hozott a morfológiailag összetett
szavak aktiválásának vizsgálata, melyben az idősebb, 56-65 év közötti korosztály
a fiatalokhoz hasonló eredményeket produkált (3,65 ill. 3,59 szó átlagosan), míg
a legalacsonyabb eredmény a náluk tíz évvel fiatalabbakra volt jellemző. Az
előhívott adatok legmagasabb és legalacsonyabb átlagértékeit a 8. ábra
szemlélteti.

8. ábra: Az előhívott szavak életkor szerinti szélső értékei

IX. Balatonalmádi Boronkai Dóra
Pszicholingvisztikai Nyári Egyetem PTE IGYFK
2006. május 21-25. 9. oldal, összesen: 12
Balatonalmádi

A meglévő hangok minden életkorban nagy segítséget jelentettek a hozzáférés

során, de ahogyan a 9. ábrán látható, az idősek előhívási folyamatait könnyítették
meg a legnagyobb mértékben. Leginkább az 1 ill. 2 hang megléte segítette a
folyamatot, s a minőség szempontjából az életkor előrehaladásával párhuzamosan
a hangok aránya a mássalhangzók irányába tolódott el (ld. 10. ábra).

9. ábra: A hangok mennyiségének szerepe az előhívásban életkor szerint

Az előhívásban az is megfigyelhető volt, hogy a meglévő hangok akkor

segítették legjobban a szótalálást, ha a szó elején helyezkedtek el. A szó végén
lévő hangok közül a mássalhangzók szintén sok esetben nyújtottak segítséget
főleg a fiatalabb korosztály esetében, alig találunk azonban példát arra az, hogy a
szó közepén lévő hang vagy hangok könnyítették volna meg a megfejtést. Ez a
jelenség a memória U alakú elrendeződéséről szóló, és a fürdőkád-effektussal
(Brown–McNeill 1966) kapcsolatos elméleteket támasztja alá, melyek szerint a
fürdőkádban ülő ember képének megfelelően emlékszünk a szavakra, leginkább
azok elejére, kevésbé a végére, és legkevésbé a közepére.

10. ábra: A hangok minőségének szerepe az aktiválásban életkor szerint

IX. Balatonalmádi Boronkai Dóra
Pszicholingvisztikai Nyári Egyetem PTE IGYFK
2006. május 21-25. 10. oldal, összesen: 12
Balatonalmádi

3.3. A végzettség és az előhívás korrelációja

Mivel a mentális lexikon nagysága és működésének hatékonysága elsősorban

a tanulás – felejtés – emlékezés hármas folyamatától és a műveletek
gyakoriságától függ, a vizsgálat eredményei között a legnagyobb eltérést a
végzettség szerinti összehasonlítás mutatta. Egyedül a névszók, az igék és a több
morfémából álló szavak tekintetében nem tapasztalható számottevő eltérés az
alapfokú és a felsőfokú végzettségű adatközlők között, a vizsgálat összes többi
aspektusában viszont lényeges különbségek mutatkoztak (ld. 11. és 12. ábra).

11. ábra: Az aktivált szavak végzettség szerinti arányai

12. ábra: Az aktivált szavak végzettség szerinti szélső értékei

IX. Balatonalmádi Boronkai Dóra
Pszicholingvisztikai Nyári Egyetem PTE IGYFK
2006. május 21-25. 11. oldal, összesen: 12
Balatonalmádi

A diplomások könnyebben hívták elő az olyan „egyéb” kategóriába tartozó

szavakat, mint a határozószók, rövidítések, igekötők, vagy a rejtvényekre
jellemző átvitt kifejezések, ezért lényegesen több szót aktiváltak segítség nélkül,
mint az alacsonyabb végzettségűek. A szavak struktúrája szempontjából viszont a
különböző végzettségűek ugyanolyan gyenge eredményt produkáltak a több
morfémából álló szavak előhívásakor, melyből az következik, hogy a toldalékolt
szavak megszerkesztésének gyorsaságát és sikerességét nem befolyásolja az
iskolai végzettség.
Az előhívás sikerességét a meglévő hangok mennyisége a teljes minta
eredményeihez hasonlóan befolyásolta, az értékek tehát nem mutatnak
összefüggést a végzettséggel. A hangok minőségi arányai azonban arról
tanúskodnak, hogy míg az alapfokú végzettségűek számára közömbös, hogy
magánhangzó vagy mássalhangzó az aktiválandó szó segítő hangja, a diplomások
hozzáférési eredményeit jelentősen a mássalhangzók megléte javította (ld. 13.
ábra).

13. ábra: A hangok minőségének szerepe az aktiválásban végzettség szerint

Következtetések

A vizsgálat eredményei összességében azt mutatták, hogy mindhárom tényező

befolyásolja a mentális lexikon működését; legerősebben a végzettség faktora hat
a mentális műveletekre, a nem és a kor pedig egy-egy lényeges aspektusból fejti
ki hatását. (1) Az aktivált szavak száma a nők, a középkorúak és a diplomások
esetében nagyobb, mint a férfiaknál, fiatalabb vagy idősebb korosztályban és az
alacsonyabb végzettségűeknél. A szófaj tekintetében az idősebb korosztályt
kivéve, akik több igét hívtak elő, nincs számottevő eltérés az adatközlők között.
Az eredmények abban is megegyeznek, hogy a toldalékolt szavakat minden
adatközlő nehezebben hívta elő, mint a szótöveket, itt a nők és a középkorúak
produkálták a legjobb eredményt. (2) Az aktiválásban az alapfokú
IX. Balatonalmádi Boronkai Dóra
Pszicholingvisztikai Nyári Egyetem PTE IGYFK
2006. május 21-25. 12. oldal, összesen: 12
Balatonalmádi

végzettségűeket kivéve a mássalhangzók nyújtották a legnagyobb segítséget,

főleg akkor, (3) ha a meglévő hangok a szó elején helyezkedtek el.
A korpusz további vizsgálata számos egyéb kérdésre is választ adhat. A
rejtvény meghatározásainak tartalmi és formai elemzése azt mutathatja meg,
hogy milyen jellegű definíciók könnyítik meg az előhívást, ezek hogyan
kapcsolódnak az adatközlők meglévő háttérismereteihez, gondolkodási sémáihoz,
és mennyiben játszanak szerepet az asszociációs folyamatokban a prototípus-
elmélet tézisei. A definíciók között szerepel a jelentésalapú aktiválás (pl.
jelentése kis), a szinonímák keresése (pl. lobog, folyadék), a kiegészítés (pl. …
vasi kártyajáték) és a tulajdonság (pl. gyógyhatású is lehet) vagy a kategória
alapján történő előhívás (pl. gyomnövény, igekötő, vegyipari alapanyag) feladata.
A megfejtetlen tételek azt megmutathatják, hogy milyen előhívási problémák
jelennek meg a mentális lexikon aktiválása során. A mentális lexikon nagyságát
és működését a nem, az életkor és a végzettség szociolingvisztikai faktora mellett
olyan tényezők is befolyásolják, mint az akusztikai és fonetikai sajátosságok, a
kontextus hatása és a különböző előfeltevések, háttérismeretek.

Irodalom
Boronkai D. (2006) A „genderlektusokról” egy szociolingvisztikai diskurzuselemzés tükrében.
Szociológiai Szemle 16. (megjelenés alatt)
Brown, R.–McNeill, D. (1966) The “tip of the tongue” phenomenon. Journal of Verbal Learning and
Verbal Behaviour 5: 325–37.
Butterworth, B. (1983) Lexical representation. In. Butterworth, B. (ed) Language production. Vol. 1.
London: Academic Press. 125–153.
Camarazza, A. et al. (1985) Reading mechanisms and the organisation of the lexicon: Evidence from
acquired dyslexia. Cognitive Neuropsychology 2: 81–114.
Cser J. (1939) A magyar gyermek szókincse. Budapest: Magyar Paedagogiai Társaság.
Gósy M. (2005) Pszicholingvisztika. Budapest: Osiris.
Gósy M.–Kovács M. (2001) A mentális lexikon a szóasszociációk tükrében. Magyar Nyelvőr. 125:
330–354.
Gósy M. (2000) Az éltkor hatása a mentális lexikon működésére. Magyar Nyelvőr 124: 410–423.
Labov, W. (1984) Field methods of the project on Linguistic Change and Variation. In: John, B.,
Sherzer, J. (eds.) Language in use. Readings in sociolinguistics. Englewood Cliffs: Prentice Hall.
23–53.
Levelt, W. J. M. (1989) Speaking. From intention to articulation. Cambridge, Massachusetts: A
Bradford Book.
Stanners, R. F. et al. (1979) Memory representation for morphologically related words. Journal of
Verbal Learning and Verbal Behaviour 18: 399–412.
Ullmann, M. (2001a) A neurocognitive perspective on language: The declarative/procedural model.
Nature Reviews Neuroscience 2: 717–726
Ullmann, M. (2001b) The declarative/procedural model of lexikon and grammar. Journal of
Psycholinguistic Research 30: 37–69.
Vannest, J.–Boland, J. E. (1999) Lexical morphology and lexical access. Brain and Language 68:
324–332.