Tamási Áron: Ábel a Rengetegben

A regény főhőse Szakállas Ábel egy 16 éves székely fiú. Csikcsicsóban él a Hargita
közelében apja erdőpásztor, míg anyja otthon dolgozik. A mű az első világháború után
játszódik.
Ábel személyisége igen szimpatikus lehet mindenkinek hisz humoros, szófogadó,
kedves, és szereti a szüleit. Ravaszságával, természetes okoságával, leleményességével képes
kijátszani a számon kérőket és a rablókat is. Apjától örökölte erődszeretetét, még anyjától a
jóságot, a család iránti szeretetet. Mint a legtöbb székelyre rá is jellemző a tájszólásos
beszéd. A családi helyzete viszont nem a legjobb. Elég nagy szegénységben élnek. Az viszont,
hogy-hogy lett erdőpásztor már kicsit viccesebb történet. Mikor apja hazaér, mert elfogott az
étele, vacsora közben Ábel dicsekszik, hogy ő nem fél semmitől mire az apja azt mondja neki,
ha tényleg így van, akkor holnap kimennek a Hargitára és ott fog lakni egy kis házban és a
szeredai bank erdőpásztora lesz. Ábel ettől megrémül, de nem meri azt mondani, hogy féle
egyedül kimenni, így hát elválalja a munkát. Sok emberrel találkozik, de elsőnek mikor
felérnek a házhoz, egy kutyát lát meg benne, akit Bolhának nevez el. Ő végig vele lesz a mű
végéig, mint igazi hű társ. Másodszor a bank igazgatójával találkozik, amikor ő felmegy
megnézni az új erdőpásztort. Itt tudja meg mi lesz a feladata, és hogy mennyi lesz a fizetése.
Mikor azonban meglátja az igazgató hogy, nincs ágy, asztala, és még egy jó széke sem akkor
küldet neki. Így komfortosabban tud aludni, vendégeket fogadni. Ekkor ismeri meg Dávid
Pált, akivel egy egyesség révén a fáért cserébe könyveket hoz Ábelnek. Majd a Barátokkal
ismerkedik meg a páter gvárgyjiánnal, Márkussal és Furtunáttal. Őket Ábel nagyon
megkedveli, de közülük is Márkus lesz a legjobb barátja. Majd a műben először üti fel a baj a
fejét mikor Ábelhez egy Fuszulán nevű román ember érkezik. Ő ugyanis Ábel asztaláról
elvette a barátok által küldött levelet és az ő mintájukra „fizetett” a banknak. De kiderült,
hogy lopta a fát így Ábel az igazgató segítségével elkapj a tolvajt. Ábelnek ez után nyugalmas
napjai következnek, míg ki nem derül, hogy Fuszulán elmenekült így kap maga melle egy
rendőrt, akit Surgyéllának hívnak. Ő nem a legszimpatikusabb figura hisz rendőr létére
bitorolja Ábel ágyát, parancsolgat neki, de mikor Ábel rosszul lesz a sashústól akkor
gondoskodik róla. Ennek ellenére megeszi Ábel kecskéjét, majd eltűnik (ekkor Bolha is
eltűnik). Később egy Amerikából hazalátogató magyarral találkozik, aki ételt ad neki és egy
kis zászlót. Idő közben viszont elveszti az édesanyját, ami eléggé összetöri szegény szívét.
Már amikor minden rendbe jönne, akkor elmegy hozzá az édesapja, de nem csak ő, hanem
Fuszulán és Surgyélán is. A két tolvaj és az apja isznak a pálinkából és mikor az apja berúg,
akkor Ábel megkéri a két románt, hogy menjenek el és jöjjenek vissza máskor, hogy
megmentse az életüket. Mikor azonban Ábel Márkussal van, a két gazember vissza jön, de
Márkus beszéde hatására feladják magukat a rendőrségen. Márkus azonban meghal, és a
Hargitán temetik el. Ekkor Bolha is visszakerül hozzá. Ábel elmegy a bankba, hogy felvegye
fizetését és, hogy felmondjon. Utána elmegy édesanyja sírjához és megfogadja, hogy a
szegények és elnyomottak szószólója lesz.
 A műben a legtöbb ember nagyon pozitív hatással van rá: édesapja látja a benne rejlő
tehetséget ezért küldi el, édesanyja mindig jót akar neki, hisz amikor beteg volt még akkor is
fiának küldte az ételét. Többi ember, ha jó, ha gonosz volt vele, akkor is egyedül állt helyt a
Hargitán, így szinte felnőtt lett a mű végén. A megpróbáltatások hatására is ugyan olyan
marad, mint a mű elején. A mű nagyon szimpatikus a történet jó. Én szerintem ő az igazi
mintapélda arra, hogy bármit meg tehetünk ha igazán szeretnénk.